gonduzo jatekok gyerekeknek
DESCRIPTION
gonduzo jatekok gyerekeknekTRANSCRIPT
0
2004 BABES BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM
PSZICHOLÓGIA ÉS NEVELÉSTUDOMÁNYOK KAR
1
Készült a Fejlődéslélektan szeminárium keretében
2004/2005
a tanulmányi könyvtár részére
Koordinálta és szerkesztette: Vincze Anna Emese
- „Szerinted honnan lesz a szivárvány?
- Hát, a fák közt, az erdőben lakik és ha arra járnánk
előbújik. Amikor kopogunk a cipővel, előbújik és
felszivárványozik”. (Ingrid, 4 éves)
2
Bevezető helyett
Köztudott és sokat
emlegetett tény,
hogy felgyorsult
körülöttünk az élet
és ebben a rohanó világban egyre kevesebb idő,
odafigyelés jut embertársainkra, és sajnos a családunkra.
A felnőttek komoly elfoglaltságaik, gondjaik közepette
sokszor elfelejtik, hogy közvetlen közelükben egy gyerek
nő fel a maga – számára nem kevésbé komoly – gondjaival,
problémáival. Hogyan érthetjük meg gyermekünket,
főként abban az életkorban, amikor a gyerek még nem is
beszél „rendesen”? Természetesen odafordulással,
türelemmel, de ezenkívül is szükség van valamiféle „közös
nyelv”, kommunikációs eszköz kialakítására, amelynek
segítségével a gyerek könnyebben ki tudná fejezni
mindazt, ami foglalkoztatja, ami bántja vagy éppen fáj
neki, a szülő számára pedig „érthetővé” válnának ezek a
3
problémák. Mennyivel harmonikusabb lenne így a szülő-
gyermek kapcsolat, hatékonyabb a nevelés!
De milyen közös nyelvezeten kommunikáljak a még alig
beszélő gyermekemmel? – kérdezhetné méltán a szülő, aki
bizony gyakran tapasztalja, hogy gyereke nem jelzi
idejében, ha valamije fáj, nem „mondja el”, hogy miért
szomorú, nem „árulja el”, hogy mitől fél...
Ezt a szülői kérdést már régóta feltették a
fejlődéslélektan kutatói is, megoldásokat is találtak,
amelyeket sikeresen alkalmaznak.
A megoldás, ama bizonyos közös „nyelvezet”: a játék. A
játék a gyerek életének szerves része, fontos
örömforrás. Az, ahogyan egy gyerek játszik, diagnosztikus
eszköz, amelyből következtethet a gyerek tüneteinek
okaira. A baba vagy maci "bőrébe bújva" a gyerek
bármilyen szerepet eljátszhat, bármit kimondhat, ami
foglalkoztatja.
A gyerek nem feltétlenül a beszélt nyelv által közöl, ahogy
azt mi felnőttek elvárnánk. És mi mást kedvelnének jobban
a gyerekek, mint a játékot? A játék lehet nevelési eszköz,
4
de ugyanakkor egy terápiás eljárás is arra, hogy bizonyos
betegségeket felfedezzünk (pszichés, szomatikus). Még
egy felnőtt számára is sokszor nagyon nehéz elmondani
vagy pontosan meghatározni a fájdalom helyét, hát még
egy gyereknek milyen bonyolult lehet ez a feladat!
Például nézzük csak a sírást, ezt a gyakori és sok gyerek
számára egyetlen kifejezőeszközt. A sírás nagyon sok
mindent jelezhet: éhséget, félelmet, elégedetlenséget,
haragot, fájdalmat. Gondoljuk csak el, milyen kockázatos
lehet másképp értelmezni a gyerek sírását olyankor
például, amikor azt próbálja a szülő tudomására hozni,
hogy fáj valamije. De akkor miért ne tanítanánk meg a
gyerekeket arra, hogy valamilyen más módon is kifejezze
érzelmeit? A fájdalom és a félelmek is „kezelhetőbbekké”
válnak, ha kifejezésre juttathatjuk, megértethetjük
másokkal őket. Ez fokozatosan megoldható úgy, hogy
megtanítjuk a gyereket lokalizálni, felismerni és közölni
fájdalmait. Elképzelésünk szerint ez a kis útmutató
sajátos gyermekkori problémákra (mint például:
sötétségtől, injekciótól, fogorvostól, spenóttól való
5
félelem) kínál játékos, szülők és nem szakemberek által is
alkalmazható megoldásokat. Gyűjteményünkben a
betegség közlésének problémája kiemelt szerepet kap,
hiszen talán ez a legfontosabb, de más, sajátos
kisgyermekkori „gondokra” is próbáltunk megoldást
keresni.
- „Mit jelent az, hogy szeretni valakit?
- Hát azt, hogy megengedem, hogy játsszon a
játékaimmal”. (Szilárd, 5 éves)
6
A probléma tüneteinek jelzésére szolgáló játékok
Ahhoz, hogy egy gyerek
tudatosan felfogja a
fájdalom első jeleit, még
játékos körülmények esetén
is, szükséges, hogy a gyerek
úgy illessze be a fájdalmat a
saját világába, mint egy
olyan valamit, amitől meg tud
szabadulni, azaz fogja fel, hogy a szenvedés elkerülhető.
Az olyan jellegű tanácsok, mint: „ha időben szólsz, amikor
fáj valamid, anyuka ad egy gyógyszert”, sokkal kevésbé
hatékonyabbak a gyerek szempontjából, mint egy terápiás
játék. Ezek a játékok lehetőséget adnak a gyereknek,
hogy a fájdalmat a saját világába „vigye”. A projekciót – a
személyes élmény „átköltöztetését” a kedvenc játékra
vagy egy másik tárgyra a közvetlen környezetéből – a
gyerekek gyakran tudattalanul használják. Fontos, hogy a
szülő tudjon erről, és értse meg, mikor szól a gyerek
7
játéka a fájdalom kivetítéséről. Másrészt jó, ha segítünk
a gyereknek abban, hogy hatékonyan használjon ehhez
hasonló eljárásokat. Ilyen céllal a gyerek azt is mondhatja,
hogy a fájdalom nem az övé, hanem a macié, vagy a babáké.
A problémához kötődő érzelmek kifejezését segítő
játékok
Ahhoz, hogy a gyerekek minél egyértelműbben fejezzék ki
a betegség okozta érzelmeiket, elsősorban a projekcióra
épülő játékok nyújtanak segítséget. Ez esetben is szükség
van az anya figyelmére, hogy észrevegye és értelmezze a
gyerek minden gesztusát és minden szavát. Mindezek
fontos információkat jelenthetnek a gyerek állapotáról. A
betegség vagy egy félelem, a szervi bántalmakon kívül
szubjektív nyugtalanságot is okoz, amit fel kell fedezni,
meg kell érteni, és el kell távolítani úgy, hogy ne okozzon
utólagos traumát. A gyereknek bűntudata lehet a
betegsége miatt, azt gondolhatja, hogy az édesanyja
haragszik rá, mert beteg. Mindezt - természetesen - nem
tudja nyíltan kifejezni. Sokkal könnyebb felfedezni az
8
ilyen gondolatok létrejöttének kockázatát, mielőtt még
azok megjelennének, vagy esetleg rögzülnének.
A fájdalom kontrollálására szolgáló játékok
Az, hogy végighaladunk az előbb említett fázisokon,
korántsem jelenti azt, hogy a fájdalomérzés nem térhet
vissza. Ezen a szinten azonban több módszere van a
fájdalom kontrollálásának, természetesen mindegyik egy-
egy játék. Az anya kezdeményezi ezt a játékot, amikor a
gyereknek visszatér a fájdalma. A felszínes fájdalmat
ezek a játékok eltüntethetik, amikor azonban mélyebb a
fájdalom, ezek a játékok a fájdalom ideiglenes kontrollját
segítik. Az orvos által előírt fájdalomcsillapítóval együtt is
alkalmazhatók. Ezeket a játékokat a gyerek igényeihez
9
kell igazítani. A nyugalom és kényelem érzését kell
biztosítaniuk a gyerek számára, vonzóknak kell lenniük, de
nem túl dinamikusaknak. Ezen játékok vezérelve: a
figyelem áttétele a fájdalom területéről egy külső
tényezőre. Minél következetesebben alkalmazzák ezeket a
játékokat, annál hatékonyabbak lesznek. A gyerek
megtanulhatja akár egyedül is játszani. Kapcsolat
fedezhető fel a gyerek nyugalma és a használt játék vagy
más tárgy között (ld. „Az elvarázsolt ruhácska” című
játékot). Például már a varázsruha meglátása vagy véletlen
felöltése után is megjelenhet a nyugodt fizikai és mentális
állapot. Egy átalakított változata ennek a játéknak
felnőtteknél is alkalmazható. Az ebben a könyvecskében
ajánlott játékok éppen abban térnek el kissé a szokványos
játékoktól, hogy különböző sérülések kezelését és a jólléti
állapotot segítik elő.
Tulajdonképpen játék-terápiáról van szó. Minden
játékot leírtunk, és pszichológiailag is indokoltunk,
alátámasztottunk. A „Követendő” cím alatt fontos
megfigyelési szempontokat ajánlunk, ezeket valóban
10
tanácsos követni, és egy megfigyelési lapot vezetni
(ahogyan ez a Függelékben látható). Ezáltal lehetővé válik
a gyerek viselkedésének követése és lejegyzése, és
szükség esetén a problémákat meg lehet beszélni a
szakemberrel. Ők sokkal biztosabban észreveszik, hogy
mikor áll fenn bármilyen jellegű veszély, és tudják, mi az,
ami leginkább elősegíti a gyerek fejlődését.
Hogyan született e könyv?
A betegség kommunikálásával kapcsolatos játékok egy
részét a „Therapeutic Play Activities for Hospitalized
Children” című könyvből vettük át (szerzői: Robyn Hart,
Patricia L. Mather, Jeanne F. Slack, Marcia A. Powell),
valamint Oana Benga Jocuri terapeutice című útmutatóját
ültettük át magyarra, de e kis könyvben megjelenő legtöbb
játék azonban a szerzők kreativitásának terméke. A
gyakorlatokat útmutatónak szántuk, ötleteket kínálunk a
játékokhoz, amelyek további kreativitással alakíthatóak,
kellő rugalmassággal alkalmazhatók a gyermek és az adott
helyzet igényei szerint. A gyerekrajzokat nem csak
11
díszítésnek szántuk hanem kapunak a gyermekvilág jobb
megértéséhez. Az idézeteket a pszichológia II év által 3-
7 éves gyerekekkel készített interjúkból származnak és
egy sajátos gyermeki „mágikus” gondolkodást tükröznek.
Reméljük általuk mi felnőttek is közelebb kerülünk ehhez
a csodákkal teli világhoz.
A könyv elkészítésekor abból az elképzelésből indultunk
ki, hogy a kicsik többre képesek, mint amit a felnőttek
általában hisznek róluk, nekik tulajdonított esetlenségük
pedig nem is létezik. Vagy ha mégis, akkor ez inkább a
felnőttek hozzáállásának köszönhető. Tulajdonképpen nem
kell mást tennünk, mint nyitott szemmel és a szívvel
lehajolni, odafordulni hozzájuk. A szerzők
-
-
- „(...) és szerinted mi az élet?
- Hát hogy tudok lábujjhegyen járni, meg ki tudom
csavarni a kezem”. (5 éves)
12
Játékok a test tudatosítására
- „Szerinted hogyan születik a kisbaba?
- Hát, úgy ha valaki akar kisbabát, ír egy levelet a
gólyának. (...) Kiteszi az ablakba, és rak mellé egy
kanál cukrot is, hogy jöjjön hamarabb.” (Bálint, 4 éves)
13
„Az én testem” játék.
1. változat
A játék leírása
A gyereket ráfektetjük
egy nagy kartonlapra vagy
akár egy újságpapírra, amely
legalább olyan hosszú, mint
a gyerek magassága, és egy színes filctollal körberajzoljuk
testének kontúrját. Amikor a gyerek felemelkedik a
kartonról, fentről láthatja saját testének a rajzát. A
szülő megmutathatja a rajzon azokat a részeket, amelyek
az emberi testet alkotják. A testrészeket a szülő
segítségével elemezni lehet, majd később a gyerek
egyedül is azonosíthatja őket. Majd második lépésként a
belső testrészeket is be lehet rajzolni. A rajzolás alatt
pedig mesélgethetünk arról, hogy „mit is tesznek ezek a
szervek”. Ajánlott, hogy a gyereket hagyjuk, hogy egyedül
fedezze fel és nevezze meg ezeket a testrészeket, a
szülő csak segítő szerepet töltsön be.
14
„Az én testem” játék.
2. változat
A játék leírása
A gyereket egy alumíniumfóliára fektetjük és
„becsomagoljuk”, eljátszva, hogy ő most egy múmia. Úgy
csomagoljuk ki, hogy a fólia megőrizze a test körvonalait,
majd együttesen szemügyre vesszük a „múmia” formáját.
Ez a játék szintén a testi tudatosság-érzetet formálja.
Előnye abban áll, hogy a test háromdimenziós képét
ismerteti a gyermekkel.
Pszichológiai indoklás
Legtöbb gyerek úgy képzeli, hogy a teste üres belül,
nehezére esik elképzelni, hogy ami nem látható, az létezik.
Így néha titokzatosnak, ennélfogva ijesztőnek tűnhet egy
belső fájdalom. A test tudatosítása segítségére lehet a
gyereknek a fájdalom lokalizálásában, és ennek
kommunikálásában.
Követendő:
15
figyeljük meg a gyermek első reakcióját, miután ránéz
saját, színes ceruzával vagy markerrel kirajzolt testére
figyeljük meg, hogyan ismeri fel saját testrészeit.
figyeljük meg, hogyan nevezi meg a test alkotórészeit.
figyeljük meg, hogy milyen mértékben vesz részt a
játékban
„Miért van szívünk?
Hogy vigyázzon ránk. Ott megy le az étel”.
(Eszter, 4 éves)
16
„Ma hogyan érzem magam?” játék
A játék leírása
E gyakorlat célja a
fentihez hasonló, segít a
gyermeknek saját teste
jelzéseinek és érzelmi
állapotainak tudatosításában,
azonosításában.
A szoba falára vagy ajtajára felakasztunk egy kartonból
készült, a gyerek méreteinek megfelelő emberalak-
formát. Készíthetjük az előző gyakorlatban leírt
módszerrel. Az adott formára rárajzoljuk az emberi test
alapvető belső szerveit. Akkor ajánlatos ez a játék, miután
a gyerek tudatosította testének belső és külső
felépítését. A gyereknek két kis rajzolt kartonformát
adunk: egy napocskát és egy felhőcskét. Attól függően,
hogy aznap hogyan érzi magát, helyezze különböző
testrészekre az emberalak-formán a felhőcskét vagy
napocskát.
17
Pszichológiai indoklás
A játékos gyakorlat a testi érzetek (jóllét, rosszullét) és
az ezekhez kapcsolódó érzelmek közti különbségek
tudatosítását, felismerését fejleszti.
Követendő:
milyen mértékben ismeri fel, találja meg a saját belső
szerveinek megfelelőit a kartonformán
milyen mértékben különbözteti meg a jóllétet a szervi
fájdalomtól
a megfeleltetés, amit a karton napocska és felhőcske
jelentése és a szervezet állapota között tesz
Megjegyzés: Ajánlott, hogy a szülő felügyelje a játékot, amíg
megszokottá nem válik. Ahogy nő a gyerek, egyre inkább képes lesz
arra, hogy szavakban kifejezze, mit érez.
18
“Mit látsz a fényképen?” játék
A játék leírása
Ez a játék főleg olyan gyerekeknek ajánlott, akik röntgen-
vizsgálaton vettek részt, de bármilyen gyereknek
segítségére lehet abban, hogy testével közvetlenebb
kapcsolatot teremtsen. A gyereknek megmutatjuk a
testéről készített röntgenfelvételeket (amennyiben
készült ilyen), de más hasonló felvételt is fel lehet
használni, közben elmagyarázzuk neki a csontok
elhelyezkedését, szerepét, aztán a folyamatot, amely
során a felvételek készültek.
A gyereket arra kérjük, hogy nézze meg a felvételen
testének belső összetevőit, saját anatómiáját, így
biztosítjuk számára a lehetőséget, hogy összehasonlítson,
és megtalálja az összefüggést a fénykép és a
röntgenfelvétel, vagyis a külső és a belső között. Sőt, a
szülő még azelőtt elmagyarázhatja a gyereknek, hogy mi
fog következni, mielőtt még megtörténne a vizsgálat.
Összehasonlíthatjuk a fényképet és a röntgenfelvételt. A
19
gyakorlat segít a testi tudatosság kialakításában és a
fájdalom lokalizálásában.
Pszichológiai indoklás
A gyerekek általában úgy
képzelik a testük belül üreges
legjobb esetben egy hasból áll,
így gyakran nem értik mi fáj belül. Fontos, hogy a gyerek
megértse a kapcsolatot a röntgenfelvétel és a saját teste
között, vagyis a konkrétum (amit a felvételen lát) és az
absztrakt, nehezen érthető, belső anatómiára vonatkozó
fogalmak között. Így szert tesz egy-egy konkrét
„megfelelőjére” mindazon új fogalmaknak, melyek az
orvosi vizsgálat eseményekor bukkannak fel, másképp az
új fogalmak úgy maradhatnak meg a fejében, mint saját
betegségének negatív következményei (pl. „nekem van
odabent egy hasam, mert beteg vagyok; a játék babámnak
nincs, mert ő egészséges”).
20
Követendő:
a külső és belső közti analógia megértésének képessége
az a nehézség, amivel szembesül annak megértésekor,
hogy a röntgen-felvétel saját testének belsejét tükrözi,
mivelhogy az emberek nem “üresek” belülről
annak mértéke, hogy mennyire érti meg azt, hogy a
betegség akkor jelenik meg, amikor a belső szerveket
elváltozás éri (az ok-okozati összefüggés észrevétele),
viszont a szervek időben állandóan léteznek, nemcsak
akkor, amikor a gyerek megbetegszik.
Megjegyzés:
A játékoknál figyelembe
kell vennünk a gyerek
életkorát, érettségi
szntjét, hogy elkerüljük a
túl alacsony életkornak
tulajdonítható megértési
nehézségeket. A fenti játék főleg 3 és fél éves vagy ennél nagyobb
gyerekeknek ajánlott.
21
Féleleműző játékok
- Mit csinált Brigitta, amikor a doktor néni kihúzta
anyának a hasából?
- Amikor kifelé húzták, nagyon sírt, mert megijedt.
- Te is sírtál? Nem voltál megijedve?
- Én nem sírtam, csak csiripeltem, mint a madaraim.”
(Ingrid, 4 éves)
22
„Árnyjáték”
A gyerekek leggyakrabban a sötétségtől félnek, de a
besütő hold vagy utcai lámpa fénye félelmetes árnyakat
varázsolhat a szoba falára, amelyek aztán szörnyekké
változnak a gyerek fantáziájában. A kisgyerekek gyakran
kérik, hogy a szülő bent maradjon, velük aludjon, hagyja
nyitva az ajtót, hogy a világosság beszűrődjön. E félelem
kezelésére szolgálhat a gyerekek által kedvelt és
népszerű árnyjáték.
A játék leírása
Kezünkkel vagy akár tárgyak segítségével különböző
figurákat eleveníthetünk meg a szoba falán. Megmutatjuk
neki, hogy azok nem tudják bántani őt, és az történik
velük, amit ő akar, azaz általa is irányíthatóak a
félelmetes árnyak. Ha a kezünkből formált nyuszit nem
akarjuk látni, elvesszük a kezünket a lámpa elől, és a
nyuszi el is tűnt. Sőt a krokodil, a dinoszaurusz is egészen
barátságosan és engedelmesen viselkedhet. Mikor a
gyerek már megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy ő
23
saját maga irányíthatja az árnyékokat, és rávezettük arra,
hogy ezek a formák általa igen jól ismert tárgyaknak az
árnyékképei, és nem valami szörnyek, odaküldjük az
ablakhoz, hogy behúzza a sötétítőt, hogy ő legyen az, aki
megszünteti saját félelmének forrását.
Pszichológiai indoklás
A gyerekkori félelmek forrásai
gyakran titokzatosak, megfog-
hatatlanok, tárgytalanok,
amelyeket ha kimondunk,
megfoghatókká és ismertekké
teszünk így félelem-keltő erejük csökken. Továbbá a
kisgyereket rávezetjük arra, hogy félelmeinek forrását ő
maga is irányítani tudja. Ezáltal a gyermek autonómia-
érzése, önbecsülése is fejlődik. Rájön arra, hogy amitől
fél, az a fantáziája szülötte, és épp ezért neki van a
legnagyobb hatalma fölötte. Így már nincs is mitől félnie.
24
- „Amikor este van, akkor miért csillog úgy az ég?
- Hát, mert akkor a csillagok kijönnek játszani.
- És nappal miért nem jönnek ki?
- Mert az anyukájuk nem engedi. Nekik nappal kell aludni.
- De neked éjszaka kell aludnod. Nekik miért nappal?
- Hát, mert nappal nem láthatnánk az új ruhájukat”.
(Anita, 5 éves)
-„Szerinted mitől világítanak a csillagok?
-Hát, nem tudtad, hogy a holdnak a hasában van egy lámpa, és
az kivilágít a holdnak a szemén?” (Ingrid, 4éves)
25
„Az álmok valóra váltása” játék
A játék leírása
A kisgyerekek képzeletének
varázslatos világát gyakran
riasztó álmok is átszövik.
Élénk fantáziájukban a látott
rajzfilm vagy mese negatív figurái, de akár saját
elképzelt félelmeik (például elhagyás) gyakran
visszatérnek. Az éjszakai fantasztikus álmok
„megszelídíthetőek”, ha nappal újraéljük őket, immár
reális és biztonságos környezetben. Amikor a
kisgyereknek sorozatosan rossz álmai vagy visszatérő
rémálmai vannak, hasznos, ha a szülő lejegyzi a fontosabb
álomtartalmakat, történéseket. Másnap újrajátszhatjuk
az álmot a gyerekkel együtt. Az álom lehet egy játék
kerete, indító története. Különböző eszközöket
használhatunk fel hogy játékot minél minél
valóságosabbnak tűnjön, és hogy a helyzetet megfossza
26
félelemkeltő jellegétől azáltal, hogy megfoghatóvá, s így
kezelhetővé válik a gyermek számára.
Pszichológiai indoklás
A játék lényege és eredménye az álom keltette feszültség
és félelem levezetése, feldolgozása a nap folyamán egy
mellékszereplő (a szülő) segítségével, akinek jelenléte
biztonságot jelent. A gyereknek így lehetősége
teremtődik az egyenlő küzdelemre, immár hatalma lehet,
és tudatosan leküzdheti az álombeli félelmet. Az álom
nem csak a tudatában létezik amivel nem tudott mit
kezdeni, hanem a maga valóságában mutatkozik meg, és
már nem is egyedül kell szembenéznie vele, mivel ott van
egy felnőtt, aki megóvja bármilyen bajtól. Az álom a
27
félelmek szimbolikus kifejeződése. A játék egy másik
verziójában e rejtett tartalmakra lehet fényt deríteni,
amennyiben visszatérő rémálmokról van szó, ez azonban
már a szakember dolga.
Követendő:
a gyermek álomhoz való viszonyulása (például a félelem
intenzitása)
hogy a gyermek sorozatos felébredései megszűnnek-e
éjszakánként vagy nem
az álom-játékban való szerepvállalás (aktív vagy passzív)
a kimenetel (pozitív vagy negatív, legyőzi-e a félelmi
helyzetet vagy nem törekszik erre)
28
„Levél a Sötétkétől” játék
Sok gyerek nem mer este egyedül maradni villanyoltás
után, mert fél a sötétségtől. Egy esti játék során
megszemélyesíthetjük a sötétséget úgy, hogy egy levelet
írunk a nevében, amely valahogy így fog hangzani: „Kedves
x (a gyerek neve), azt súgta nekem egy kismadár (vagy
amiben a gyerek hisz, télapó, angyal, tündér, stb.), hogy
félsz tőlem. Nagyon sajnálom, hogy ilyen kedves
kisgyereket, mint te, megijesztettelek, de igazán nem volt
szándékomban. Azért vagyok ilyen sötét, hogy a kisfiúk és
kislányok aludhassanak, és csodálhassák a csillagokat,
ugyanis a csillagok nem látszanak, amikor a napocska, aki
amúgy kedves barátom, süt. Remélem ezután kevésbé
fogsz félni, ne feledd, én vigyázok rád. Jó éjszakát, szép
álmokat. A te barátod, Sötétke."
29
Pszichológiai indoklás
A gyerekekre jellemző a természeti jelenségek
megszemélyesítése, és egyáltalán nem csodálkoznának ha
egy ilyen barátságos levelet kapnának „Sötétkétől” akiről
most kiderülne hogy nem is olyan félelmetes lény mint
ahogy látszik. A gyermek számára egy addig ismeretlen
lény most hirtelen ismerőssé sőt jóakaratú baráttá válik,
így már a félelem is kezelhetőbb lesz.
- „(...)és hogyan csinál ilyen jó meleget a napocska?
- Van egy kályhája, és oda bújik a kályhához, mert ott lakik. Ott
melegíti magát a napocska.
- Hová tűnik este a napocska?
- Este elalszik. Lent alszik a puha felhőn és álmodni is szokott.
- Mit szokott álmodni a napocska?
- Azt szokta álmodni, hogy megy az erdőben, és addig nem hullik a
hó. Ő alszik és csüng lefelé egy fán”. (Ingrid, 4 éves)
30
„Pókmese” játék
Ámbár egyes gyerekek bátrabbak, mint sok felnőtt,
amikor bogarakról, pókokról van szó, sok gyereknek nagy
gondot okoz az esti lefekvés, ha tudja, hogy pók lehet a
szobában, sátorban. A pókoktól való félelem gyógyítására
eszközként szolgálhat a barátságos Vízipók meséje vagy
akár a hős pókemberről szóló rajzfilm, ezeknek terápiás
hatásuk van a gyerekeknél a pókfóbia gyógyításában
azáltal, hogy közelebb hozzák a nézőhöz a félelmetes
lényt, és pozitív oldaláról mutatják be. De a szülők is
kitalálhatnak ilyen terápiás történetet, amely az esti
mesét is helyettesítheti. A gyerekek nagy kedvvel
hallgatják az olyan meséket, amelyekben saját
félelmeikről van szó, és a félelem mesebeli legyőzése
katartikus hatást válthat ki. A pókmese így hangozhatna:
„Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl...
volt egyszer egy gyönyörű szép királylány, akit a hétfejű
sárkány elrabolt, és a kastélyában őrzött. Számtalan
királyfi próbálkozott már a megmentésével, de
31
mindannyian odavesztek.(...) A mese innen számos
fordulatot vehet, például a kispók éppen tulajdonságainak
köszönhetően (hálót fon) megmenti a királylányt, vagy
segítséget nyújt a királyfinak a szerencsepróbákon. A
félelemkelő tárgyak tulajdonságainak semlegesítése (a
negatív mellett a pozitívak, bemutatása fejleszti az
egészséges gondolkodásmódot és csökkenti a félelmeket).
Következő lépés lehet egy játékpókkal való eljátszadozás,
vagy a „vízipók” mesefilm megtekintése, majd egy icipici
igazi pókocska látványa...
Pszichológiai indoklás:
A fent említett „félelem űző” játék bármilyen félelemre
alkalmazható. Lényege az un. deszenzitáló (kioltó)
folyamat, azaz ha a félelemkeltő ingerrel fokozatosan
szembesülünk (például: először mese formájában, majd
film, rajz, stb.) a félelem kioltódik.
32
Megjegyzés: Ha nagyon zavaró és a gyerek
alkalmazkodását gátló félelemről van szó minidig ajánlott
pszichológushoz fordulni.
- „Mit szoktak szerinted csinálni a méhecskék a
kaptárban?
- Hát, ott benn szoktak főzni, van sok edényük.
- Mit szoktak főzni a méhecskék?
- Mézet szoktak főzni.
- Miből főzik a mézet?
- Fából…
- De akkor mitől lesz édes?
- Attól lesz olyan édes, hogy raknak bele cukorkát, utána
az egészet megkavarják, és még tesznek bele cukrot, és
még… chipset is (...)” (Ingrid, 4 éves)
33
„Az orvosnál” játék
A játék leírása
A legtöbb gyerek egyik
sajátos félelme a
fehérköpenytől való félelem.
A gyerekkori oltások
és egyéb kellemetlen
tapasztalatok ezt érthetővé is teszik. A kisgyerekek
világában már elkülönül a jó és a rossz, a kellemes és a
kellemetlen, olyan köztes állapot nemigen létezik, ahol a
rossz néha jó is. Nehezen tudják elképzelni, hogy lehet
egy injekció jó, ha egyszer az fáj. Szavakkal nehezen is
magyarázhatnánk el neki ezt a logikai ellentmondást.
Ezt a játékot, ha megfigyeltük, nagyobb gyerekek egymás
közt gyakran játsszák, ez az ún. „orvososdit”. Terápiás
célból, például orvoslátogatás előtt, ha a gyerek nagyon
fél, a szülővel kettesben is játszhatják. A „ színhely” az
orvosi rendelő. A gyerek szabadon választhat, hogy orvos
lesz-e vagy páciens, de jó, ha mindkét szerepet
34
megtapasztalja. A játék menete szabadon választható, az
aktuális problémától függően alakítható.
Pszichológiai indoklás
Azáltal, hogy a gyerek családias, kontrollálható
környezetben egy kevésbé kellemes szituációt képzel el,
bizonyos értelemben egyfajta érzéstelenítő
(deszenzitáló) hatással bír. Vagyis egy olyan helyzetet
teremtünk, amelyben a félelmek biztonságosabban
kiélhetők, levezethetők, és így megtapasztalva a félelmet
keltő tárgy ismerőssé válik.
Másrészt, az orvos helyzetébe képzelve magát, a gyerek
számára lehetőség teremtődik, hogy kikerüljön a páciens-
szerepből, ami amúgy kellemetlen lenne számára, és nem
utolsó sorban megtapasztalhatja azt is, hogy az orvosok
nem feltétlenül rosszat akarnak, amikor „megszúrják”,
hanem cselekedetüket jó szándék vezérli, így a fájdalom
sem lesz olyan keserves.
35
Oltás-játék
-Az injekciótól való félelem leküzdése-
A játék leírása
Az orvosi rendelőtől, injekciótól, oltástól való félelem
hatékonyan leküzdhető különböző szerepjátékokkal. Ha a
gyereknek lehetősége adódik a szerep gyakorlására a
szülő vagy kedvenc játéka segítségével, félelme csökkenni
fog. „Az orvosnál” játékhoz hasonlóan, a gyerek és szülő
felváltva eljátszhatja a páciens és az orvos szerepét pl.
egy oltásadás helyzetben. A szülő legfontosabb szerepe
az lenne, hogy fejezze ki, hogy számára sem kellemes az
injekció, és bár fél kissé, de elmegy és kibírja a tűszúrást,
ezzel nyújt modellt a gyerekének. A gyermek életkorától
függően néha úgy hat hitelesebben ez a szerep, ha a
félelemmel való megküzdést egy nagyobb testvér vagy a
gyerek kedvenc játéka játssza el. Így kialakítja a
gyerekben azt, hogy „ha ő képes, én is képes vagyok rá”.
Mivel a gyermekek általában utánozzák a nagyobbak és a
„kedvencek” viselkedését, többnyire ők is ugyanazt fogják
36
tenni. Ezekben az esetekben fontos a dicséret is, amely
megerősíti a viselkedést. Utána pedig történjen
szerepcsere, legyen a gyerek az, aki injekciót ad, hogy
megtapasztalhassa az élményt a másik oldalról is.
Pszichológiai indoklás
A gyereknek nem mondhatjuk, hogy az injekció kellemes
dolog, valószínű úgy érezné, hogy be akarjuk csapni, de
fontos, hogy megmutassuk neki, hogy e félelem
leküzdhető, és tőlünk függ, mennyire fájdalmas. Ha látja,
hogy a szülő, testvér, maci vagy a baba ugyan szintén fél
az injekciótól, de félelmét sikeresen leküzdi, akkor
számára is könnyebb lesz megbirkózni a kellemetlen
eseménnyel. A tény, hogy „tőlem függ, hogy fájni fog vagy
sem”, azaz én kontrolálhatom a dolgokat, csökkenti a
félelmet és fájdalomérzetet.
A fájdalom talán nem is önmagában fájdalmas, hanem az a
gondolat teszi azzá, hogy bizonyára neki rosszat akarnak,
ettől aztán még keservesebb. Fontos, hogy a gyermek
megtapasztalja az orvos szempontjából is ezt a
37
folyamatot, így megértheti, hogy ő csak jót akar,
hasonlóképpen a szülő is, aki az orvoshoz viszi, és az
injekció vagy oltás egy „pici rossz”, ami egy későbbi „nagy
rosszat” előz meg.
Követendő:
melyik szerepben érzi jobban magát a gyermek
hogyan kezeli a betegét, amikor az orvos szerepében van
(valószínűleg olyan bánásmódban részesíti majd a betegét,
amilyent ő is igényel)
hogyan mutatja be a betegségét mint páciens
- „Honnan tudják a tévében,
hogy milyen idő lesz holnap?
- Az ember a tévében onnan
tudja, hogy holnap esni fog,
hogy elolvassa egy cetliről. A
cetlit az anyukája írta neki”.
(6 éves )
- “Szerinted miért fúj a szél?
- Hát hogy megszáradjanak a
ruhák, meg nyáron a hajunk.”
(Anita, 5 éves)
„Repülős” játék
38
A játék leírása
A gyermek a szülő segítségével különböző tárgyakat
készíthet, melyek önmagukban is szórakoztatóak és
fejlesztőek lehetnek: gyurmából, papírból, fadarabokból,
lego-darabokból fákat, utakat, házakat, embereket
alakíthatunk ki. Elkészíthetünk egy külön kis világot. Az
elkészített dolgokat egy nagyobb sík felületre vagy egy
dobozba a gyermek tetszése szerint helyezheti el, majd
kartonból egy repülőgép formát vágnak ki, amelyet a
gyerek kiszínezhet.
A játék során a gyermek lesz a repülőgép pilótája,
szimbolikusan ő fogja vezetni a kartonból kivágott
repülőgépet. Ha a játékban kislány vesz részt, és nem
szeretne pilóta lenni, felveheti a stewardess szerepét is.
A gyermek eldöntheti, hogy kit visz magával az utazásra,
és azt is, hogy milyen úticélt választ. Magával viheti az
éppen jelen lévő szülőt, de bárki más, nem jelen lévő
személyt, szülőt, barátokat is.
39
A gyermek a kezében fogja a kartonrepülőt, „felszáll”,
majd fokozatosan egyre nagyobb magasságba „emelkedik”.
Ezt a szülő, ha esetleg a gyermek másodpilótának
választotta, verbálisan, szavakkal is jelezheti: pl. így:
„Kapitány, a repülést megkezdtük, biztonsági öveket
kérjük bekapcsolni, a magasságunk elérte a 100 métert, a
200 métert…, 1000 métert, 10000 métert…” stb.A
repülőgép vezetését innen kezdve a gyermek is átveheti
és parancsokat adhat a személyzetnek, akiknek a szerepét
a szülő tölti be .
40
A képzeletbeli repülés az első fázisban elkészített
tárgyak felett történik. A gyermek tudósíthatja a vezérlő
tornyot az éghajlati viszonyokról, a repülőgép
működéséről. Elmesélheti a toronynak, hogy éppen mit lát
a repülőből, milyennek látja ezeket a dolgokat a magasból,
és arról is beszámolhat, hogy milyen érzés tölti el, amikor
ilyen magasból lenéz. Útközben találkozhat felhőkkel,
amiket akár vattából is elkészíthetünk, madarakkal vagy
más járművekkel is. Amikor a gyermek elérte az általa
kiválasztott landolási célt, a magasságot fokozatosan
csökkentve levezetheti a repülőt a megfelelő helyre, majd
kiszállhat a repülőből, és körülnézhet azon a világrészen,
ahová éppen eljutott.
41
Pszichológiai indoklás
A repülős játék segítséget nyújthat a gyerekek
számára, hogy leküzdjék a repülőktől, a magasságtól való
félelmüket. A játék tartalmazza a pszichodráma és a
világjáték elemeit is, mivel a gyermeknek meg kell építenie
különböző alapanyagokból az általa elképzelt világot,
ugyanakkor magára kell öltenie a pilóta szerepét is, és el
kell játszania egy, a fantáziája által megalkotott
történést.
A játék során a gyermek szembenézhet a magasság
félelmetesnek tűnő élményével, megbarátkozhat a
repülőgéppel, és így nem lesz majd számára ijesztő a
valóságos gép (a gyerek számára a repülőgép-fogalomhoz a
piciny arányok társulnak, nyilván, mert a földről nézve
szerzi első tapasztalatait), vagyis feloldódhatnak vagy
elkerülhetőek, lesznek a repüléssel kapcsolatos
szorongások. A játék alkalmas a gyermek önállóságának,
vezetőképességének, önbizalmának, képzeletvilágának,
fantáziájának fejlesztésére, ugyanakkor erősíti, elmélyíti
a szülő-gyermek kapcsolatot is, mivel a gyermek a szülő
42
támogatását kérheti a játék során adódó problémákban. A
játék segíti a gyermek szülő iránti bizalmának,
kötődésének megszilárdulását, és lehetőséget nyújt a
sokszor elfoglalt szülőnek a gyermekkel való,
kikapcsolódást jelentő időtöltésre. A játék során a szülő
jobban megismerheti gyermeke lelkivilágát, hiszen az
általa megépített világ, az útitársul választott személyek,
az úticél megválasztása szimbolikus értelemben fontos
közléstartalmakat, üzeneteket hordozhatnak.
- „Miből lesz szerinted a hó?
- A felhők csinálják, ha unatkoznak, összeülnek
félkörbe, eltakarják a napocskát, és akkor
kötnek. Most már télen is olyan hamar elolvadt a
hó, kell venni nekik valami más fonalat”. (5
éves)
43
„Egymásnak háttal” játék
A játék leírása
Játszhatja szülő és gyerek vagy két testvér, két barát. A
felek egymásnak háttal ülnek. Mindketten rajzolnak
valamit, majd az egyik kézbe veszi a rajzát, és
részletenként, vonalról-vonalra haladva szóban irányítja a
párját, hogy mit rajzoljon. A társ az útmutatás alapján
készíti el az általa nem látható rajzot. Aztán cserélnek, és
aki eddig rajzolt, most utasításokat ad. Amikor
elkészültek, megnézik együtt, összehasonlítják az eredeti
példányokat az útmutatás nyomán készült rajzokkal.
Pszichológiai indoklás
A játék lehetőséget ad a verbális irányítás alapján
történő kivitelezésre, fejleszti az egymásra figyelés
képességét, elősegíti a jó kapcsolatot a gyermek és szülő
között, de a kézügyesség fejlesztéséhez is hozzájárul.
Rámutat arra, hogy ugyanazt az utasítást mindenki
másképp értelmezi, mert különbözünk egymástól. Segít a
44
színek tanulásában, gyakorlásában, az irányok (fent, lent,
alatt, fölött, jobb, bal stb.) megértésében,
alkalmazásában. A gyermekek nagyon élvezik a játékot, az
eredmény mindig meglepetést jelent.
- „Hova megy a Nap este, amikor lefekszik?
- A pincébe.
- És aztán?
- Jön fel, mert kell hozza anyunak a zöldséget,
hogy főzzön”. (4 éves)
45
A probléma tüneteinek jelzésére szolgáló játékok
- „(...) És az ezüst?
- Az ezüst, az nem csillog csak értékes, értékesebb,
mint az arany...
- Miért értékesebb, mint az arany?
- Azért értékesebb, mert nekem tetszik.” (7éves)
46
„Beszél a testem” játék
A játék leírása
A gyereknek azt sugalljuk, hogy az érintett szerv vagy
testrész beszél (a piros torok, a megkarcolt kéz vagy a
leütött térd). A gyereknek beszélnie kell a
megszemélyesített testrésszel. Például megkérdezheti:
„ma hogy érzi magát”, „mire lenne szüksége”, „mitől fél”...
Pszichológiai indoklás
A gyerekekkor egyik jelmező sajátossága hogy a gyerek
beszédkészséggel látja el a környező tárgyakat, erre
építhetünk játékosan! A beszélgetés az érintett szervvel
arra ösztönzi a gyereket, hogy kifejezze a betegség által
kiváltott állapotát, és hogy a sugalmazás segítségével
bizonyos megéléseket csökkentsen (pl.: „én erősebb
vagyok, mint te, torkocska, és nem hagyom, hogy
szenvedést okozz nekem!”). A gyerek veszekedhet is az
érintett szervvel, vagy nyugodtan elmagyarázhatja neki,
hogy mennyire szenved. A játékban megteremtődik az a
47
lehetőség, hogy szenvedést, a fájdalmat és az érzelmi
átélést megfogalmazza, szavakba öntse és ezáltal
enyhíthesse. Megteremtődik a lehetőség az érintett szerv
iránt érzett düh levezetésére és konstruktív
átformálására (a gyerekek gyakran dühösek a fájó
tejfogra, leütött térdre, mintha ezek szervek lennének a
hibásak a fajdalomért).
Követendő:
az a hevesség, amellyel az állapotát kifejezi (mit mond az
érintett szervnek, mit válaszol ő a szerv helyett)
a párbeszédben használt stratégiák (hogyan beszél a
szervvel, hogyan harcol annak problémáival, hogy próbálja
megvédeni magát a rossztól, ami a fájdalom vagy a
betegség okozója).
milyennek látja saját szerepét a fájdalom enyhítésében
(inkább kívülről vagy önmagától várja-e a segítséget).
48
Megjegyzés: ezek a gyakorlatok elsősorban
tünetjelzők, és fontos, hogy más forrást is felhasználjunk a
gyermek problémáinak, betegségének felfedezésére. A
gyerekek fantáziája nagyon élénk, történeteikbe gyakran
keverednek meseelemek, álmok vagy akár mások problémái.
Nem minden viselkedés értelmezhető projektív szinten,
csupán támpontként szolgál a problémák azonosítására.
- „Miért patkolják meg a lovakat?
- Azért, hogy ne boruljon fel a ló, mert mikor fékez, akkor a
patkókkal kapaszkodik”.(6 éves)
- „Azért, hogy csattogjon velük az utcán, mert ha nem
csattog, akkor nem is ló”. (7 éves)
49
Beteg a játékszer” játék
A játék leírása
A gyereknek sugallhatjuk, hogy kedvenc játékszere
(használjuk a játékszer nevét) is elkapta tőle pl. az
influenzát (vagy hasonló problémája van, mint neki). De a
játékszer csak vele beszélget, így ő az egyedüli, aki tudja,
hogy a maci, baba, kisautó mikor kedvetlen, türelmetlen,
álmos, fáradt, éhes vagy fáj valamije. Ha a gyerek azt
akarja, hogy a kedvence ne sírjon a probléma miatt, minél
hamarabb kell szólnia az anyukájának, hogy együtt
segíthessenek rajta.
- „Hogyan értik meg egymást a madarak, az állatok, hiszen nem
tudnak beszélni?
- A madarak és az állatok egymáshoz nagyon közel mennek, és
suttogva beszélnek és nekünk csak annyit mondanak, hogy
"miau". (10 éves )
50
Ha elfelejti, és túl későre szól, esetleg már elkésett a
gyógyszer-bevétellel, és így nehezebben oldható meg a
probléma. Miután a gyerek jelzi a játékszer fájdalmát
vagy más gondját, meg lehet neki mondani, hogy együtt
vegyék be a gyógyszereket – mert a játékszer „még kis
buta” – , de ő (a gyerek) jó példát mutat majd neki,
hiszen ő nagyobb és bátrabb.
Pszichológiai indoklás
A kedvenc játékszerre való kivetítés egy könnyen
elsajátítható és jól alkalmazható módszer. A fent leírt
játékban a gyermek fájdalomérzetének kivetítését és
könnyebb megszövegezését követhetjük nyomon. Ráadásul
a gyermek fontosnak, felelősnek érzi magát, mivel ő volt
az, aki segített a játékszeren, hogy ne szenvedjen tovább.
Követendő:
a gyermek milyen gyakran jelzi a játékszer fájdalmát és
gondjait
milyen játékszert használ ennél a játéknál
51
milyen mértékben igazolódik be utólag az, amit a gyermek
állítot
Megjegyzés: noha a gyerekek úgy viselkednek, mintha egy
elvarázsolt világban élnének, a macit és a babát életre
keltik, valójában tudják, hogy ők játékok. Amikor
homoktortát készítenek, nem eszik meg, és nem félnek a
játék injekciós tűtől. Nem kell attól félnünk, hogy
gyerekeink így becsapják magukat, hisz ők tudják, hogy
játszanak, de azt olyan komolyan veszik, mint a valóságot,
és ez a varázslatos benne.
- „(...) és szerinted miért teremtette Isten a fákat?
- A fákat nem Isten teremtette.
- De hisz azt mondtad, hogy az egész világot Ő
teremtette.
- Igen. De a fákat nem. Azokat a nagyi ültette”.
(Anita, 5 éves)
52
„Menjünk moziba” játék
A játék leírása
E játékhoz szükség van
egy vetítő felületre
(megfelel egy fehér vászon
vagy fehérre meszelt fal is)
és egy vetítőgépre, amellyel
diafilmet vetíthetünk a
gyereknek. Használhatunk egy videólejátszót is egy
rajzfilm bemutatásához. A kiválasztott filmet levetítjük,
de a befejezés előtt megállítjuk a filmet, hogy a gyerek
maga próbálja meg kitalálni a befejezést.
Megjegyzés: Fontos megbizonyosodnunk afelől, hogy a
gyerek még nem látta a kiválasztott rajzfilmet, mert ha
ismeri, akkor már tudja, hogyan fog végződni, és ez
esetben nem a saját világát, érzéseit vetítené ki.
53
Pszichológiai indoklás
A film vagy mese befejezése általában a gyermek saját
vágyait, félelmeit, tükrözi. Ennek a játékos gyakorlatnak a
segítségével a gyerek is„szereplővé” válik a filmben,
kivetíti lelkiállapotát, megéléseit, belső szükségleteit,
illetve azt, hogy ő milyen megoldást képzel el a saját
helyzetére,- tehát közlő funkciója van.
Követendő
a befejezés általános érzelmi hangulata (vidám vagy
szomorú végkifejlet, mely szereplők szenvednek, kik
győznek, hogy viszonyul a szélsőséges érzelmi
állapotokhoz, pl. agresszivitáshoz, stb.)
mely figurával azonosul a gyerek (főszereplő,
mellékszereplő, gonosz, jó)
milyen a központi szereplő környezete (ellenséges,
barátságos, segítő vagy hátráltató)
új szereplők bevezetése: milyen alakot öltenek és mi a
szerepük a mesében
54
a befejezés megjelenésének pillanata (a befejezés rögtön
az utolsó esemény után jelenik meg, vagy a gyerek még új
eseményekkel is kibővíti)
- Mi a véleményed, hogyan kerültek be a bácsik és a nénik
a tévébe?
- Ők ott dolgoznak. Úgy mentek oda be, hogy belemásztak.
Jött egy bácsi, kihúzta a tévé tetejét, kivágta, és utána
belerakta az embereket. Most már ott maradnak benn,
nem akarnak onnan kijönni. Én is bele akarok mászni.
(Ingrid, 4 éves)
55
„Mesélő vagyok” - játék
A játék leírása
Amikor este lefekvés előtt mesét olvasunk gyerekünknek,
hagyjuk, hogy ő folytassa vagy fejezze be a mesét. A
hagyományos gyermekmesék, mint Andersen, Grimm,
Benedek Elek meséi, önmagukban is gyógyító, katartikus
hatással bírnak, és jól megfelelnek ennek a célnak. A mese
befejezése, folytatatása lehetőséget nyújt a gyermeknek,
hogy saját lelkivilágát, problémáit, érzelmeit vetítse a
mesébe, és ezáltal kifejezze ezeket, és lehetséges
megoldásokat keressen rájuk.
Amennyiben egy konkrét és gyanított problémáról van szó,
mi magunk találhatunk ki egy mesét, amely érinti az adott
kényes területet. A mese főszereplőjét (aki lehet
állatfigura vagy gyerek) a gyerekhez hasonló
tulajdonságokkal ruházhatjuk fel, így megkönnyítjük az
azonosulást.
56
Pl. „Egy x éves (a gyermek életkorát mondjuk), barna hajú,
kék szemű gyermek (a gyermek külsőjéhez hasonlító
tulajdonságokat mondunk) egy tavaszi napon elindult…”
Pszichológiai indoklás
A mesék, mesehősök nagyon közel állnak a gyermeki
világhoz. A kicsik igen képesek azonosulni a szereplőkkel,
és sokszor szeretnének rájuk hasonlítani. Erre is alkalmat
teremt ez a játék, ugyanakkor a mesehős szerepében
megküzdhet félelmeivel, le is győzheti őket. Később
megbizonyosodik arról, hogy nincs mitől félnie, s nemcsak
a hős szerepében, hanem minden más helyzetben is
szembeszáll a félelmekkel.
57
A gyermek által kitalált történet tükrözi a gyermek belső
állapotát, kifejez bizonyos vágyakat, gondolatokat,
szükségleteket, beleértve a betegséggel kapcsolatosakat
is. Az általunk megadott mesekezdet biztosítja, hogy
azokat az információkat kapjuk meg, amikre szükségünk
van. Az sem közömbös szempont ebben az esetben, hogy
lehetőséget biztosítunk a gyermeknek arra, hogy ő legyen
a mesélő, a „meseíró”; ez a szerepkör fontos értékelési,
megbecsülési jelzés a gyermek számára, aminek hatására
nő az önbizalma, azaz pozitív véleményt fog kialakítani
saját személyiségéről.
Követendő:
a gyermek által mondott történet érzelmi hangulata
a történet végkimenetele (pozitív vagy negatív)
hogyan látja önmagát a mesében (erős, bátor vagy inkább
meghunyászkodó)
hogyan jelennek meg mások a történetben (félelemkeltők
vagy segítőkészek)
58
a gyermek által alkotott személyek és a gyermek által
ismert személyek közti megfelelés
a mesélés közbeni szünetek és megtorpanások
a hanghordozás általában és annak függvényében, hogy
milyen személyekről mesél a gyermek
- „Szereted a meséket?
- Igen. Azokat a meséket szeretem a legjobban,
amelyikben a királyok szeretkeznek a királynőkkel.
- Ez melyik mesében van?
- Azt nem tudom, de sokban”. (Anita, 4 éves)
59
„Befejezetlen mondatok” játék
A játék leírása
Ezt a játékot leginkább 4-5 fős csoportban lehet játszani,
testvérekkel, szülőkkel, szomszéd gyerekekkel.
Egy kalapba vagy tálkába színes papírdarabkákat teszünk,
amelyekre ilyen kezedetű mondatokat írunk: „Annak
örülnék...”, „Attól félek...”, „Azt szeretném...” A gyerekek
folytassák írásban a mondatot, vagy ha kisebbek, rajzolják
le, mit szeretnének, mitől félnek, stb. A papírlapot
összehajtva visszateszik a tálkába, a tálka körbemegy, és
mindenki húz egy lapot, majd a kiegészített mondatokat,
rajzokat felolvassák, megnézik, megbeszélik a szülő
irányításával.
Pszichológiai indoklás
A játék alkalmat teremt egymás jobb megismerésére, és
elindítja az egymással, egymásról való beszélgetést. A
többiek meghallgatása ugyanakkor oldja a gyermekben azt
feszültséget, bűntudatot, hogy „biztos csak én félek a
sötétségtől, cigányoktól, hiszek a mikulásban vagy
60
állandóan csak csokit, ennék”. Mindemellett a játék azt is
bemutatja, hogy különbözőek vagyunk.
“Emberke” játék
A játék leírása
A test tudatosítására és a különböző érzelmek, érzetek
felismerésére szolgáló gyakorlatoknak számos variációja
lehet. A testrészeket akár kis állat- vagy ember-
figurákkal is ábrázolhatjuk, amelyek
megszólalnak, közölnek, megszemélyesítve ezáltal az adott
testrészeket. Ebben a gyakorlatban felhasználhatjuk a
gyermek babáit, katonáit, különböző „szobalakókat”,
61
kedvenc figurákat, akik akár egy kis családot is
alkothatnak, és akik egy-egy testrészért lesznek
felelősek, és az a feladatuk, hogy időnként beszámoljanak
a testrész állapotáról. A szülő meg-meglátogatja ezt a
„családot” és érdeklődik „pártfogoltjaik” állapota felől.
Pszichológiai alátámasztás
A kisgyermek világára jellemző, hogy a tárgyakat élettel
látja el, a maci, a virág, a felhő beszél, éhes, álmos, sőt
anyukája is van. A gyermeknek sokkal könnyebb így, a
megszemélyesítés által, közölnie valamit egy tárgyról vagy
egy testrészéről.
62
Továbbá a gyakorlat a projekciót használja, mint a
fájdalom egy közlési módját. A kisgyermek inkább közöl
közvetetten, egy játékon keresztül, mint első személyben.
Követendő:
hogy a gyerek megjegyezze mindegyik figura szerepét
hogy képesek legyünk elválasztani a fontos és valós
információt a fantázia-világtól. A beszédesebb, kreatív
gyerekek egész történetet, mesét szőhetnek egy-egy
figura köré.
- „Tudod hogy lesz a barack?
- Az üzletből.
- Hogyan?
- A néni az üzletből beteszi a lerbe és kész”.
(András, 5 éves)
- „Honnan van illata a virágoknak?
- Anyuka befújja parfümmel”. (Szilárd, 5 éves)
63
A problémához fűződő érzelmek kifejezésére szolgáló
játékok
- „Miért nem esünk le, ha egyszer forog a Föld ?
- Azért, mert csak a Föld forog, nem az aszfalt”.
(6 éves )
- „Ha a Föld forog mi, hogy nem esünk le?
- Mert van szárnyunk és kirepülünk.
Gyermekszárnyak.
- És akinek nincs szárnya?
- Akinek nincs leesik. Az asszonyok kérnek a
szomszédoktól”. (5 éves)
64
„Ember-arcok” kártyajáték
A játék leírása
A gyermeknek többféle érzelmi állapotot (szomorúság,
boldogság, meglepetés, félelem, csodálkozás,
csalódottság, undor, kíváncsiság, szenvedés, stb.) ábrázoló
kártyalapot mutatunk. Engedjük neki, hogy ezekkel
eljátszadozzon, s közben megfigyeljük, hogy a gyermek
melyiket részesíti előnyben, melyikkel játszik
szívesebben. Röviden el is lehet beszélgetni a választott
kártyalapokról.
Lehetséges kérdések:
- Kié ez az arc?
- Mit mond nekünk ez az arc?
- Miért mérges / örül / szomorú…?
- Ki haragította / ijesztette meg…?
(Más, a gyermek válaszától függően megfogalmazott
kérdéseket is fel lehet tenni.) Meg lehet kérni a
gyermeket, hogy utánozza a választott kártyalapon
ábrázolt arckifejezést.
65
Pszichológiai indoklás
Az emberi arcok már az élet első heteiben ismerős
elemekként épülnek be a gyermek világába, sőt bármilyen
más látványnál, alakzatnál jobban kedvelik ezeket.
A különböző, rajzokon vagy fényképeken ábrázolt
érzelem-kifejezések sikeresen használhatók a gyermek
érzelmi állapotának felbecsülésére, valamint annak a
képességnek a megállapítására, hogy milyen sikeresen
olvassa le az arckifejezésekről az információt. Ha a
gyermeket megkérjük, hogy utánozza a kártyán látható
arckifejezést, voltaképpen a belső történések és külső
megnyilvánulások közti kapcsolatra éreztetünk rá, sőt
megtaníthatjuk arra, hogy hogyan fejezze ki saját
érzelmeit, hogy megértesse magát másokkal, vagy hogy
olvasni tudjon mások arckifejezéséből. Ha a kisgyerek
lehangolt valami miatt vagy foglalkoztatja a betegsége,
akkor nagy a valószínűsége, hogy a gyermek által
választott arc kifejezi majd lelkiállapotát.
66
Követendő:
a választott kártyákon ábrázolt érzelem-kifejezés (pl.
olyan arcok, amelyek pozitív érzelmi állapotról
tanúskodnak: vidámság, öröm, mosoly vagy negatív érzelmi
állapotot fejeznek ki: szomorúság , félelem).
ha hosszabb időn keresztül ugyanazokat a kártyákat
választja egy játékban vagy esetleg több játékban is.
a gyermek arckifejezése egy bizonyos kártya
választásakor.
a gyermek látható érzelmi állapota és a választott kártya
közti viszony.
67
„Mutasd magad!” játék
A játék leírása
Ez egy variáns lehet a fentebb leírt játékra. Mondunk egy
mesét a gyereknek, melyben a főszereplő valamilyen
érzelmet, érzést él át (öröm, szomorúság, gyűlölet, harag,
félelem, undor, megvetés, meglepetés, aggodalom, siker,
türelmetlenség, rettegés, közöny, csodálkozás stb). A
gyereknek ezeket az átéléseket be kell mutatnia
arckifejezéssel vagy mozdulatokkal, gesztusokkal, de
lehet „szobrot állva” is. Megkérdezhetjük: „szerinted a kis
királyfi milyen arcot vágott, amikor meglátta, hogy a
sárkány elrabolta szíve választottját?” Mulatságossá és
élvezetessé tehető a mesehallgatás.
Pszichológiai indoklás
Sokat segíthet ez a játék abban, hogy a gyermek később
sikeresen és nehézségek nélkül tudja kifejezni érzéseit,
illetve következtetni tudjon mások érzelmeire a
viselkedésükből, és meg is értse ezeket. Ha a gyermek
68
nem akar egy érzelmet, érzést megjeleníteni, nem kell
erőltetni, de nem jó, ha abbahagyjuk a játékot. Ehelyett
inkább változtassunk a helyzeten, alakítsunk a mesén a
gyermek segítségével. Kérdezzük meg, miért nem akarja
megjeleníteni azt az érzelmet, majd alakítsuk át olyanná,
amilyet szívesen megjelenít (pl. ha a gyermek nem akar
azonosulni a szomorú figurával, találjuk ki vele együtt,
miért lett a szereplő jókedvű, s jelenítse meg azt). A
szülő is megjelenítheti az érzelmeket, melyek egyrészt
segítik a gyermeket, másrészt pedig élvezetesebbé teszik
a játékot.
69
„Tudok rajzolni” játék
A játék leírása
A gyermeknek különböző méretű lapokat és színes ceruzát
adunk. Azt mondjuk neki: „Azt a lapot és azokat a
színeket használhatod, melyek legjobban tetszenek, hogy
rajzold le magad. Készíts egy képet magadról, melyet
aztán a szobád falára teszünk.”
A rajz befejezése után a gyermeket megkérhetjük, hogy
magyarázza el, mit rajzolt, miért rajzolt bizonyos
elemeket, s mit éreznek azok a szereplők, akiket lerajzolt,
s főként hogy ő mit érez a rajzon szereplő személyek
iránt (abban az esetben, ha több személy jelenik meg). Ha
a rajz megfelel az utasításnak, vagyis csak saját magát
ábrázolta, az olyan kérdésekre fektetjük a hangsúlyt,
hogy ő mit miért tesz, mit érez. Vagyis arra kérjük a
gyermeket, hogy beszéljen önmagáról mint a rajz
szereplőjéről, s nem önmagáról mint személyről. Ha mások
is megjelennek a rajzon, megkérjük, hogy magyarázza meg
nekünk kinek mi a szerepe, ki kicsoda, mit csinál.
70
Pszichológiai indoklás
A rajz a gyermekek kedvelt kommunikációs eszköze,
amellyel egy számukra „kézenfekvőbb” nyelvezeten
fejezhetik ki magukat. A szülő ezúttal ezen a nyelven
értesül arról, hogy gyermeke hogyan észleli saját magát a
betegségben. A rajza által, tudattalanul, a gyermek olyan
érzéseit fogja kifejezni, melyeket egyébként nem tud
közölni, vagy csak nehezen tud kifejezésre juttatni.
71
Követendő:
a rajzban használt színek (az élénk, világos színek pozitív
érzelmi állapotot tükröznek, a sötétek szomorúságot,
frusztrációt vagy bizonyos dolgok meg nem értését
jelenthetik);
a használt színtípusok állandósága több rajzban egy
hosszabb időszak során; a kontúrok milyensége (a vékony
és bizonytalan vonalak bizonytalanságot, szégyenlősséget,
sőt félelmet tükrözhetnek; a vastag, megnyomott vonalak
merevséget, túlzott kontrollvágyat, a figyelem
felkeltésének szükségletét jelenthetik; a törlések vagy
javítások bizonytalanságot, pontatlanságot,
határozatlanságot fejezhetnek ki);
a lapon való elhelyezés (központi elhelyezésű vagy a lap
különböző szélein van a rajz);
kiegészítő elemek (milyen elemekkel díszíti a rajzot,
milyen a rajzok kontextusa, milyen más személyek vannak
jelen.
72
„Babák játéka” játék. 1. változat
A játék bemutatása
A gyerekek gyakran babáznak, ez nagyszerű alkalom a
gyerek viselkedésének megfigyelésére. A szülő is
bekapcsolódhat, a gyermek gyakran igényli is ezt, de
mindig hagyjuk, hogy a gyerek irányítsa a játékot, mi csak
néha lépjünk közbe. A babacsaláddal (anyuka, apuka, a
gyerek) általában a gyerek saját családját jeleníti meg.
Amikor a gyerek az anyukát játssza, gyakran szólal meg az
ő hangján.
„Babák játéka” játék. 2. változat
A játék bemutatása
A gyerek babáiból áll össze a család (a gyerek családja),
mindenik családtagot egy-egy baba képviseli. Ezúttal az
anya nem csupán spontán megfigyelője lesz a játéknak,
hanem gyermekének játszótársa is. Éspedig, azt a babát
fogja irányítani, amelyik az anya szerepét kapta, a
gyermek pedig azt, amelyik őt képviseli.
73
A játék a szerepek folytonos felcserélésével
folytatódik oly módon, hogy a gyermek rendre mindegyik
családtag szerepét magára öltse.
Pszichológiai indoklás
Ezzel a játékkal azt kívánjuk elérni, hogy a kicsi annak a
babának szerepébe projektálja magát, amellyel játszik.
Amennyiben a gyermek valamilyen problémával küzd, az ő
állapotával kapcsolatos elemeket fog használni játékában.
Az 1. változatban az, hogy a babának ugyanaz a neve, mint
neki, azt sugallja indirekt módon a gyermeknek, hogy az a
baba tulajdonképpen ő (de nem azt mondjuk a gyermeknek,
hogy „ez a baba te vagy”, hanem: „ezt a babát x-nek – a
gyerek neve - hívják”). A 2. változatban a gyermek, azáltal
hogy a család tagjait reprezentáló babákkal játszik,
megmutatja, hogy miként észleli őket, milyennek szeretné
őket, vagy mint szeretné, hogy bánjanak vele.
Követendő:
a gyermek viselkedése a játék során;
74
a használt verbális (amit szavakkal mond) és nonverbális
(amit gesztusok, testhelyzet, hanglejtés, stb. által fejez
ki) nyelvezet;
az arckifejezés (az arca vidám, gondtalan, szomorú, mord,
az arc színe normális vagy sápadt);
az egyes szereplőkkel szemben kifejezett érzelmek
(agresszív megnyilvánulások, a baba ütése vagy eldobása, a
megszólítási mód, egy adott szerep felvállalásának
megtagadása, stb.);
a betegséggel asszociált elemek (pl. a gyermek nevét
viselő baba beteg, szomorú, az anya-baba nem látja, hogy
a gyermek-baba beteg vagy fáj valamije, stb.)
fontos, hogy a játékot felügyelő személy a játék
protokollumában (lásd melléklet) minél több részletet
feljegyezzen azok közül, melyek a játék során
megjelennek.
75
A probléma enyhítésre szolgáló játékok
- „Miből van az ég?
- Díszekből. Sok-sok díszből, amit az emberek
kékre festettek”.
76
„Az elvarázsolt ruhácska” játék
A játék leírása
A kisgyerekek játékaik során gyakran folyamodnak
varázseszközökhöz a gonosz boszorkánnyal, a sárkánnyal
vagy akár a doktor bácsival való megküzdésben.
Használjunk mi is egy ilyen varázseszközt a fájdalom vagy
szomorúság enyhítésére, leküzdésére. Egy olyan ruhát
veszünk elő, amely kedves a gyereknek, és ezt elvarázsolt
ruhácskának fogjuk nevezni.
A ruhának a „varázsereje” abban rejlik, hogy képes
megszüntetni a fájdalmat, elűzi a gondokat. Valahányszor
77
felvesszük, máris jobb kedvünk lesz, kedvesebbek leszünk,
udvariasabbak, és a fájdalom is megszűnik. A ruha helyett
használhatunk más varázseszközöket is (kedvenc takaró,
kalap, varázspálca).
„A jó tündér” játék
A játék leírása
A jó tündért egy játékbaba
is képviselheti.
Amikor a gyermeknek
fájdalmai vannak, jön a jó
tündér, és elűzi azokat. A baba mozdulatait a szülő
irányíthatja. Ugyanakkor a baba megjelenését
egy mesével kísérheti, amely által azt sugallja, hogy a
babának varázsereje van, és képes eltüntetni a negatív
gondolatokat, érzelmeket, fájdalmakat. A jó tündért más
mesealakok is helyettesítik akiknek a gyereke csodás erőt
tulajdonít.
78
„Szappanbuborék” játék
A játék leírása
Amikor a gyermeknek valamilyen problémája van, szomorú,
frusztrált, sértődött, haragos vagy fájdalmat érez,
vegyük elő a szappanbuborék készletet. Miközben a szülő
buborékokat fúj, a következőket mondhatja:
„Te egy csodálatos, erős gyerek vagy. A buborékok,
amelyeket te fújsz, a legszebb buborékok, amiket valaha
is láttam. Egyre jobban érzed magad játék közben. Minden
buborékba teljes erődből belefújsz egy kicsit a
fájdalmadból, könnyekből, haragból és minden buborékkal
érzed, ahogyan az elmegy, elmegy, elmegy... Nézd, amint a
buborékok egyre többen és többen lesznek, és egyik a
másik után egyre feljebb száll, és velük egyszerre a
probléma is eltűnik, te pedig nyugodt vagy, és jól érzed
magad.”
(Ez a szöveg a szülő és gyermek igényei szerint
módosítható, de ragaszkodni kell ahhoz a gondolathoz,
hogy a buborékokkal egyszerre a negatív gondolatok,
79
érzelmek, fájdalom is elszállnak. Ugyancsak fontos a
gyermekkel való interakció kialakítása: kérdéseket
tehetünk fel neki, és bátoríthatjuk, hogy beszéljen arról,
ami bántja.
Pszichológiai indoklás
Ezek a kis gyakorlatok a szuggesztió terápiás hatására
épít, amit mi felnőttek is sokszor használunk tudattalanul.
Azáltal, hogy tudjuk, hogy a fájdalom kontroll alatt
tartható, kevésbé lesz ijesztő és fájdalmas. Az ebbe a
kategóriába tartozó játékok funkciója, hogy a figyelmet
elvonják a fájdalmas zónáról és külső, a gyerek testén
kívül levő dolgokra összpontosítsák. Az ilyen
figyelemelterelő gyakorlatok leginkább akkor hatásosak,
ha a fájdalom inkább ijedtség vagy félelem eredménye,
80
nem valós, betegséget jelentő fájdalom. Ajánlatos, hogy
hangsúlyunk és hanglejtésünk biztonságot és nyugodtságot
sugalljon, és hogy a gyereket ténylegesen aktívan vonjuk
be a játékba, de az aktív részvételnek nem kell föltétlenül
fizikai értelemben dinamikusnak lenni. Fontos, hogy olyan
helyzetet teremtsünk, amely a gyerek testének relaxációs
állapotot biztosít.
- „(...) és hogyan tudnak a vándormadarak több
ezer kilométert megtenni egyfolytában, repülve,
éjjel-nappal ?
- A madarak, mikor ilyen messze indulnak, visznek
magukkal élelmet egy tarisznyában. A repülés
előtt pedig egy-két hónapig még nem indulnak el,
hogy pihentek legyenek”. (7 éves)
81
„Hajók a tengeren” játék
A játék leírása
A gyermekben sok feszültség gyűlhet fel. Sokszor
haragszik a nagymamára, anyukára, apukára, tesvérre vagy
barátra, megbántódik vagy fél valamitől. Jó, ha
levezetheti a feszültséget, amely zavaró lehet, amikor
más konstruktívabb dolgokkal kell foglalkoznia. A játék
arról szól, hogy ezeket a negatív érzelmeket
„száműzhetjük” egy idegen országba vagy egy távoli
szigetre. Fontos, hogy egy semleges vagy szimbolikus
dolgot nevezzünk ki a száműzetés helyének.
82
Fessünk együtt be egy nagy ív csomagolópapírt kékre. Ez
lesz a tenger. Hajtogassunk hajókat, ez már önmagában is
szórakoztató játékot ígér. Azt mondhatjuk a gyereknek,
aki haragos vagy szomorú valamiért "gyere, csomagoljuk
be azt a szomorúságot (haragot, dühöt, félelemét, esetleg
azt, aki bántott), tegyük fel a hajóra és küldjük el egy jó
messzi országba vagy egy lakatlan szigetre. A negatív
érzelmeket meg is lehet jeleníteni, lerajzoljuk, kivágjuk és
felültetjük őket a hajócskákra, hogy vigye a tenger.
Pszichológiai indoklás
Ez a gyakorlat gyakran használatos a felnőtt
pszichoterápiában is olyankor, amikor egy időre a makacs
negatív gondolatokat, érzelmeket félre kell tennünk
ahhoz, hogy pozitívakkal foglalkozhassunk. Fontos
megjegyezni, hogy ezeket az érzelmeket nem szabad a
szőnyeg alá söpörni, úgy tenni, mintha nem léteznének
(nem szabad ezzel összetéveszteni ezt a gyakorlatot),
hanem el kell ismerni, hogy bántóak, léteznek, de útjukra
83
kell engedni őket. Ezt a technikát a szakirodalomban
„clearing te spacenek” nevezik.
- „Mi az a szivárvány?
- Hát, amikor olyan színes lesz az és, mert kinyitod a
Tedit.
- Te is szoktál akkor szivárványt csinálni?
- Nem. Nekem sosem sikerült. De a macinak tévében
mindig sikerül. Egyszer én is nagy leszek és akkor nekem
is menni fog”. (Anita, 5 éves)
Relaxációs gyakorlat
„Itt vannak ezek a kavicsok. Látod, van mindenféle, sárga,
szürke, kicsi, nagy...Választunk egyet, de nem a legszebbet
és nem is a legnagyobbat, egy olyat választunk, amelyik a
legjobban beleillik a tenyerünkbe... Most megfogjuk,
felvesszük és bezárjuk a tenyerünkbe... Érezzük, ahogy a
tenyerünkhöz simul, a hidegségét, a formáját... Játszunk
kicsit vele a tenyerünkben, görgetjük ide-oda,
ismerkedünk vele... Minden oldalát igyekszünk a tenyerünk
közepébe görgetni, érezni, megismerni. Most pedig
megállítjuk egy helyen a tenyerünkben...
84
A kezünk teljesen bezárja. Ott tartjuk és tartjuk...
sokáig..., már érezzük, ahogy izzad a tenyerünk tőle..., de
nem törődünk vele, mi csak tartjuk bent, fogjuk egy
helyben..., nem engedjük, hogy kilátsszon belőle egy csepp
se..., meg kell védenünk őt a fénytől. Most elkezdjük
szorítani is, de nem nagyon, ne fájjon neki, csak szépen,
lassan éreztetjük vele, hogy egyre szorosabb a
„háza”...Lassan, fokozatosan, egyre jobban szorítjuk, már
nem kellemes a tenyerünknek se, de akkor se hagyjuk
abba, megpróbáljuk egyre jobban
szorítani. Egyszer csak érezzük, hogy ha ennél jobban
szorítanánk, az már fájna a tenyerünknek, úgyhogy
85
egyszerre csak kiengedjük az erőt a markunkból, és
hagyjuk, hogy ellazulva szétnyíljanak az ujjaink, a két
kezünk teljesen szétnyíljon, mintha semmi se lett volna
köztük, és hagyjuk, hogy a kavics leessen a földre...
Érezzük a két tenyerünkön, ahogy megkönnyebbül, ellazul,
kezd megszáradni rajta az izzadság, és „elmúlni” a kavics
helye...
- „(...) és a mosoly, mit jelent?
- A mosoly az, amikor az emberek csukott szájjal
nevetnek, hogy ne zavarják a szomszédokat”.
- (7 éves )
0
Felhős játék
A játék leírása
Kirándulás, sétálás alkalmával jó időtöltés a felhők
nézegetése, ki mit lát bennük, milyen állatot, mesealakot
vagy jelenetet.
Pszichológiai indoklás: A játék a projekciós tesztek (pl.
CAT vagy Roschart) technikáját használja fel. A felhők
a tintafoltokhoz hasonló több értelmű alakzatok
melyekbe a gyerek belevetítheti érzelmeit, gondolatait.
Követendő
A megnevezett forma jellege
A gyermek viselkedése a játék során;
a használt verbális (amit szavakkal mond) és
nonverbális kommunikáció (amit gesztusok,
testhelyzet, hanglejtés, stb. által fejez ki)
nyelvezet;
az arckifejezés (az arca vidám, gondtalan, szomorú,
mord, az arc színe normális vagy sápadt);
1
az egyes „felhő alakokkal” szemben kifejezett
érzelmek
- „Miből vannak a felhők?
- Olyan puhából… bundából… a farkasnak a bundájából
van! A Szeles bácsi levágta a bundáját.
- De az, hogy lehet, hogy a felhők nem esnek le az
égből?
- A Szeles bácsi felkötötte őket egy madzaggal és
megállnak. Lefele csüngenek”. (Ingrid, 4 éves)
2
Bibliográfia:
Robyn Hart, Patricia L. Mather, Jeanne F. Slack,
Marcia A. Powell: „Therapeutic Play Activities for
Hospitalized Children, Mosby-Year Book, 1992, USA
Oana Benga: Jocuri terapeutice, ASCR, 2004,
Kolozsvár