Gossip Boy

1. fejezet - Ha az embernek ilyen barátai vannak…

Draco Malfoy minden bizonnyal a legmegátalkodottabb gazember, akit a hátán hordott a Föld – persze jó értelemben. Nem gonosz – annyira –, nem is hazug – annyira –, és semmiképp sem rossz szándékú. Legalábbis, ha Hermione Grangerről van szó. Elvégre kedveli a boszorkányt már… nos, elég régóta. Neki köszönhette az életét – a roxforti csata óta –, és neki köszönhette azt is, hogy együtt lehet Lunával már több mint két éve.Így hát nem csoda, hogy úgy érezte, ideje lenne törlesztenie valamit a tartozásából, és különben is, milyen nonszensz dolog már, hogy Granger egyedül akar megjelenni Potter és Ginny esküvőjén. Az, hogy a huszonkét éves, szolídan szép lánynak egyetlen kísérője sem akadt, bántotta a szőke férfi önérzetét – hisz az egyik legjobb barátjáról volt szó, akivel elég sokat mutatkozott együtt ahhoz, hogy égőnek érezze a fiatal hölgy „senkineksemkellek”-ségét. Az egész azt a benyomást keltette, mintha Granger csúnya lenne… és egy vérbeli Malfoy sosem mutatkozhat ronda emberekkel…Ezért hát ez a fiatal, kivételes értelmi képességű, lenyűgöző férfi úgy gondolta, itt az ideje, hogy barátnője szerelmi életét egy kicsit megtámogassa. Nem nagyon, persze, elvégre nem holmi ostoba fruska ő, hogy kerítőt játsszon. Épp csak egy picike, aprócska, senkinek fel sem tűnő hazugság kell, olyan, amire valószínűleg soha nem derül fény – főleg nem Hermione előtt, mert ő biztos, hogy darabokra átkozná.

– Rendben, akkor halljuk a híres-neves nőfalót! – csapott az asztalra Seamus Finnigan illumináltan. – Malfoy, neked kivel volt a legjobb a szex eddigi életedben?– Természetesen Hermione Grangerrel – jelentette ki sápatag barátunk büszkén düllesztett mellkassal.

Az Odú nappalijában hirtelen beálló csöndet még Piton professzor bájitalóráján is megirigyelték volna. Főként azért volt megdöbbentő ez a némaság, mert Harry legénybúcsúját tartván az egykori iskolai barátok majd’ háromnegyede jelen volt az eseményen, míg Molly Weasley és a többi hölgy a Grimmauld téri házban leánybúcsúztak. Egyedül Arthur távozott idejekorán, hogy lefeküdjön – de ő is csak azért, mert feleségével ellentétben belé szorult némi tapintat, és pontosan tudta, hogy a fiúk ezen az éjszakán inni akarnak és ordenáré történeteket mesélni, amit egy idősebb felnőtt jelenléte csupán zavarna.Így hát az ő eltűntével is közel húsz-huszonöt életerős, fiatal férfi üldögélt a nappaliban, mindenki a saját alkoholszintjének megfelelő pozitúrában.

– Hogymitmondtál?! – ugrott talpra Ron, bár ez utólag elég rossz ötletnek tűnt, mert szinte azonnal furán imbolyogni kezdett. – Ha…zudszmocsok!

– Már miért hazudnék,Weasley? – vonta fel szemöldökeit a szőke férfi. – Az, hogy neked nem sikerült megfektetned Grangert, nem jelenti azt, hogy másnak sem…

Harry, aki tisztán látta, hogy Ron halántékán elkezdenek kidudorodni az erek, megakadályozva az előre borítékolható ölre menést, gyorsan megszólalt:– Draco, kifejtenéd, amit az előbb mondtál?– Melyik részére gondolsz, Potter? – Természetesen arra, hogy Hermione… mármint, hogy te meg ő… szóval, hogy ti ketten…

– Együtt voltunk? Azt hittem, ez nem volt titok. Épp ti cikiztetek minket folyton ezzel.– Nem, én valójában a másik részére gondoltam – köszörülte meg a torkát zavartan Harry. – Úgy értem, mindenki tudja, milyen hódításaid voltak az elmúlt években. A Patil-ikrek, Sally-Anne Perks, Lilian Claude, akkor az a két modell, Melina Lucas és Gillian Growe… meg ott volt Pansy Parkinson teljes női rokonsága…– És Fleur három unokahúga – tette hozzá rekedten Bill.– Igen-igen – bólogatott Dean Thomas is. – Meg Florean Fortescue lánya.– Na, őt ne is emlegesd – fintorgott Draco. – Azóta nem járhatok abba a fagyizóba.

– A lényeg, hogy mindezt két év alatt hoztad össze, és bár nyilván van egy kis beütésed, mert végül Luna mellett kötöttél ki – jegyezte meg Harry kedvesen mosolyogva –, de már megbocsáss, ezekhez a nőkhöz képest kicsit nehéz elhinni, hogy épp Hermione… hogy is mondjam… nyűgözött le téged. Mind ismerjük ’Miót, és ő nem igazán tűnik olyan típusnak.– Mekkora egy szemét vagy te, Potter – csóválta a fejét Draco sandán vigyorogva. – A legjobb barátnődről így beszélni? Gondoljatok, amit csak akartok. Én akkor is azt állítom, hogy eddig még senkivel sem volt olyan jó, mint Hermionéval. – Ha vele volt a legjobb, akkor miért szakítottatok? – tette fel a logikus kérdést Ernie, mire a Malfoy fiú csak felsóhajtott.– Mert beleszerettem Lunába, és bármilyen véleményetek legyen is róla, nekem remek dolog vele lenni. ’Mione és én jók voltunk együtt, de mindketten túl erős egyéniségek vagyunk, ami egy idő után kikezdte a kapcsolatunkat, ezért abbahagytuk, mielőtt a vitákra ráment volna a barátságunk is. Ugyanis – tette hozzá fellengzősen –, veletek, nyomikkal ellentétben én nem gondolom úgy, hogy a szex összetarthat egy kapcsolatot. – Olyan aranyos vagy, amikor ilyen kedveseket mondasz – közölte nyersen Dean. – De akkor is! Pont Hermione? Na, ne röhögtess… az a csaj egy jégcsap. Szeretem, kedvelem, jó barát meg minden, de szerintem olyan lehet vele szexelni, mint egy tankönyvvel. Most ide tedd a kezed, most az a mozdulat jön, ezt most így csináld, ez majd később következik. Annyi fantázia lehet benne, mint egy gofriban.– Ha-ha-ha! – nevetett fel Draco színpadias gonoszsággal. – Ti szegény, együgyű majmok. Most komolyan, az agyatokat milyen gyakran használjátok? Hahó, Granger a világ leghíresebb könyvmolya és élő enciklopédiája. Könyörgöm, azt ne mondjátok, hogy nem jártatok még a roxforti könyvtár zárolt részlegén… vagy azt hiszitek, ott csak sötét átkokkal foglalkozó kötetek vannak? Bolondok. Annyi ott a szexuális ínyencségekkel zsúfolt könyv, mint ahány csillag van az égen! Csak, hogy pár címet is említsek, hátha kapizsgálni kezditek: Welena Wollfer: Szerelmi leckék a lepedőről, Ashtriana Elfwogg: Szedett-vedett trükkök haladó szeretőknek, Berin Goldberg: A szeretkezés A-tól Z-ig…– Nem mondod, hogy az a kötet is megvan! – hörrent fel Charlie Weasley, aki eddig csak néma szemlélője volt a fiúk csevejének, erre viszont már kénytelen volt felkapni a fejét. Ismerte a Goldberg féle szerzeményt – nagyon is jól –, egyszer a kezébe akadt, és meglehetősen… inspiráló volt.

Draco kimérten bólintott.– De bizony. És biztosíthatlak róla, hogy Hermione nem csak elolvasta, de alaposan meg is tanulta. A-tól Z-ig. És a gyakorlati alkalmazást sem veszi szó szerint, szóval a fantáziáját felesleges leszólni, mert ezen a területen igazán szívesen mellőzi a szabályokat… egyszer alaposan meg is rándult a nyakam…– Miről szól az a könyv? – kérdezte zavartan Neville, aki még mindig a könyvcímek és szerzők memorizálásával foglalkozott.

– Mondjuk úgy, Longbottom, hogy ahhoz a könyvhöz képest a Káma-Szútra unalmas esti olvasmány. Szóval gondoljatok, amit csak akartok, de én még mindig azt mondom, hogy legyen az bármilyen jó csaj, vagy akár modell, de mind elbújhatnak Hermione mellett. – Oké, Malfoy, részleteket akarunk! – harsogta Lee Jordan, hangot adva a többiek – kivéve talán Harry és Bill – gondolatainak.– Már megbocsáss, te tuskó, de egy úriember ilyesmiről nem beszél – húzta fel az orrát a szőke férfi. – Így is többet mondtam, mint illett volna, és csak azért, mert hazugnak neveztetek. – Rendben, akkor legalább azt áruld el, hogy a teste milyen? Mindig csak azokban az ormótlan talárokban meg pulóverekben látni…– Biztosíthatlak, hogy igazán tökéletes alakja van, de ennél többet már tényleg nem vagyok hajlandó elárulni. Ha annyira meg akarod tudni, szabad a pálya, jelenleg nincs senkije. Persze még véletlenül sem szeretném azt sugallni, hogy csupán az én beszámolómra alapozva rohamozzátok meg, és surmókként próbáljátok meg elcsábítani a legtökéletesebb szexuális élmény megtapasztalása miatt… csak gondoltam, megjegyzem, hogy a hölgy épp szabad – vont vállat aranyosan, majd elindult, hogy egy újabb üveg whiskyvel támogassa meg a lankadó hangulatot, magukra hagyva a látszólag nagyon is elgondolkodó, többnyire szingli férfiakat.

Amikor kiért a konyhába, csendesen felnevetett, és reménykedett benne, hogy Hermione másnap nagyon, de nagyon csinos lesz.

oOo

Tökéletes – jegyezte meg magában, ahogy Luna mellett állva barátnőjét leste.

A barna hajú lány tényleg nagyon szép volt halványlila, szűk ruhájában, mely kiemelte valóban kecses alakját. Barna haját laza kontyba fogta, néhány tincset szabadon hagyva, és látszólag ezúttal a sminkasztal mellől sem menekült el, így az összhatás igazán látványos és bájos volt. Malfoy figyelmét az sem kerülte el, hogy a legénybúcsú résztvevői mind árgus szemmel lesték a boszorkát, ahogy Ginny mellett állva segédkezett a szertartás lebonyolításában.Aprócska füllentésének igazi hatása azonban a lakodalmi buli alkalmával teljesedett ki, amikor Grangert egyre-másra kérték fel táncolni a régi barátok, és azok barátai… Draco majdnem – csak majdnem – megrészegült az örömtől, amiért ilyen jól alakultak a dolgok, de tudta, hogy még hátra van néhány nagyon is fontos lépés.Elsősorban ugyanis nem az volt a célja, hogy valami bugyuta, szexomán pasi karjaiba taszítsa a fiatal nőt. Nem, ő tényleg azt akarta, hogy végre egy normális férfi mellett kössön ki, mert – noha előbb átkozta volna ki a saját nyelvét, minthogy ezt bevallja – Draco Malfoy igazán, nagyon szerette a happy endet. Valamint azt is igazán szerette volna, ha az újságok hasábjain nem úgy emlegetik őket, hogy Draco Malfoy, és szingli barátnője, Hermione Granger, hanem például úgy, hogy a fantasztikus Draco Malfoy, és barátnője, a méltán híres szépség, Hermione Granger… vagy valami hasonló, de mindenképp magasztaló szöveggel. Elvégre, ifjú arisztokrataként korán megtanulta, hogy „nem az vagy, akinek látszol, hanem az, akivel mutatkozol”. Hermione említett is neki egyszer erről egy mugli mondást: verebet tolláról, baglyot a lábáról… vagy ilyesmit.A lényeg, hogy a csábíttatási hadművelet még épp csak elkezdődött, és elkövetkezett az akció második lépése: kiválasztani a tökéletes egyedet.

Sorra vett mindenkit, aki felkérte a boszorkát egy táncra, de csak fanyalogni tudott a sok idiótát látva.

Longbottom – pfujj! Finnigan – nincs benne kurázsi…Jordan – az egy balfék.Thomas – még csak az kéne… Fred Weasley – túl veszélyes.George Weasley – dettó.Oliver Wood – na ne már…Percy Weasley – kiskomám, remélem, ezt te sem gondoltad komolyan.Ron Weasley – bukta.Anthony Goldstein – az egy ficsúr…Cormac McLaggen – még nagyobb ficsúr… és különben is van barátnője.Zacharias Smith – csak a testemen keresztül.Ernie MacMillian – Merlinre, ez az ember hugrabugos volt!

Ez így ment hosszú-hosszú ideig, míg végül megunta a táncolók bámulását, és a kívülállók között kezdett kutatni a szemével. Hamarosan meg is találta a tökéletes alanyt – a vörös hajú férfi az egyik oszlopnak dőlve szemlélte a mulatozó társaságot, de Draco figyelmét nem kerülte el, hogy tekintete egyre-másra visszatér a táncoló, nevetgélő Hermionéra. Pontosan olyan volt, amilyennek lennie kellett: izmos, megfontolt, bátor, kicsit vad, laza, rövid hajjal, jóképű arccal… olyan, akivel Malfoy szívesen mutatkozott volna bárhol. A stílusa ugyan hagyott némi kívánnivalót maga után, de hát nem lehet mindenki tökéletes… Amúgy is, a jól fizető állása, és a népes női rajongói tábora sokkal többet nyomott a latban, mint a modorbeli hiányosságok. Nagyszerű – könyvelte el magában, majd gyorsan elnézést kért Lunától, és kedvesét az asztalnál hagyva, látszólag teljesen ártalmatlanul a varázslóhoz sétált.– Helló, Weasley!– Draco – biccentett Charlie egykedvűen. – Élvezed a partit?– Köszönöm, igazán remekül érzem magam. És te? Hogyhogy itt állsz jót magadért, ahelyett, hogy a jelenlévő hölgyeket szórakoztatnád?A sárkányidomár elvigyorodott.– A hölgyeknek két öröme van egy ilyen eseményen: a fecsegés és a tánc. Előbbihez sosem volt türelmem, utóbbihoz még nincs elég alkohol a szervezetemben.– Ezen könnyen segíthetünk – kapott le Draco két pezsgőspoharat a mellettük elhaladó pincér tálcájáról. – Parancsolj.A másik férfi elvette a felé nyújtott kelyhet, és óvatosan belekortyolt.

Legalább nem vedel, mint az öccse – vetett egy lefitymáló pillantást Ron felé az egykori mardekáros.

– És a rajongóidat hol hagytad?– Ginny barátnőire gondolsz, akik mindig ostobán vihognak, ha elmegyek mellettük? – kérdezett vissza Weasley fintorogva. – Azt hiszem, most éppen valahol a süteményestálak környékén pletykálkodnak, és azon sírnak, hogy alig akad táncpartnerük.– Nem úgy, mint Hermionénak – tette hozzá Draco egy cseppnyi célzatossággal.– Na igen, a kisasszony renoméjának úgy tűnik, nagyon jót tett a tegnap esti kis beszámolód. Nincs olyan harminc éven aluli férfi a kertünkben, aki ne akarná alaposan kiélvezni a társaságát.

– Nem ez volt a célom – hazudta a szőke férfi. – Meg sem mertem gondolni, hogy ezek az agyatlanok tényleg rávetik magukat… Szegény Hermione. – Szegény? Minden más nő őt irigyli, és nem értik, mivel érdemelte ki ezt a hirtelen jött figyelmet.– Igaz… de akkor is, félek, hogy túl sokat árultam el tegnap. Utólag belátom, hogy jobb lett volna, ha befogom a számat, elvégre mégis magánügyről volt szó – sóhajtotta Draco szánalomra méltón. – De mindegy. Nincs kedved odaülni az asztalunkhoz? Luna nem szokott fecsegni, táncolni nincs kedve, és mégis könnyebb ülve beszélgetni.

A vörös hajú férfi néhány pillanatig gyanakodva meredt a túlzottan ártatlan képet vágó szőkére – hisz nem voltak éppenséggel közeli barátok, így e szokatlan gesztus mindenképp gyanúsnak hatott –, de végül vállat vont, és együtt sétáltak a kerek, fehér abrosszal bevont, négy férőhelyes asztalhoz.– Luna, nyilván ismered Charlie Weasleyt – mutatta be partnerének újdonsült „barátját”. – Charlie, ő itt a kedvesem, Luna.– Ismerjük egymást – mosolygott a sárkányidomár. – Hogy vagy, Luna? Régen találkoztunk.– Köszönöm, nagyszerűen. Hallottad, hogy én veszem át apámtól a Hírverő szerkesztését?– Igen, édesanyám nagyon büszkén mesélte. Sok sikert és kitartást kívánok hozzá, és Xenophiliust is üdvözlöm. Nem láttam őt a roxforti csata óta, remélem, jó egészségnek örvend…Amíg azok ketten egy kellemes, semmitmondó beszélgetésbe elegyedtek, Draco magában jóízűen mosolygott a dolgok ilyetén alakulásán, és már csak arra várt, hogy Hermione mikor unja meg a táncot, hogy aztán az asztalukhoz sétáljon, ahhoz a székhez, amit Malfoy oly’ kedvesen fenntartott a kérésére.

oOo

Az esemény még hamarabb is bekövetkezett, mint a szőke varázsló várta volna – alig tíz perccel később egy teljesen kifulladt, édesen pihegő, kipirult arcú boszorkány huppant le a negyedik székre.

– Mi a jóságos Merlin ütött ma este mindenkibe? – kérdezte, szavait olykor egy sóhajtással kísérve. – Nem táncoltam ennyit soha életemben. Seamus négyszer is lekért egymás után, pedig már az elsőnél is megmondtam neki, hogy utálok táncolni! – Ugyan, Hermione, nem tudom, miért csodálkozol – legyintett Draco. – Nagyon szép vagy.– Ha-ha – felelte a lány feddő pillantást vetve rá. – Kösz, de a tükröt még én is ismerem.– Nem értem, miért van önértékelési válságod. Luna, mondd neki, hogy szép!– Dracónak igaza van – bólogatott a szólított kedvesen. – Valóban nagyon szép vagy ma este, Hermione. És nagyon jól áll neked ez a koszorúslányruha is. Először úgy tűnt, a Granger lány riposztolni akar, de végül csak fáradtan sóhajtott egy újabb strófányit.– Mindegy. Mellesleg nincs önértékelési válságom, és nem vagyok egy testsúlymérlegen hisztiző naiva sem, csak tudom, hogy nézek ki. Másrészt pedig azt nem tudom felfogni, hogy miért mindenkinek ma tűnt fel hirtelen az állítólagos, légből kapott szépségem? – fanyalgott az utolsó szónál.– Nos, mert ma este igazán ragyogsz – mutatott rá Draco, röpke pillantást vetve Charlie-ra, aki némán figyelte a beszélgetést, még mindig a pezsgőjét kortyolgatva.

Hermione erre a kijelentésre már csak megforgatta a szemeit, és úgy döntött, jobb, ha csendben marad. Pár pillanatnyi némaság után Malfoy ismét magához ragadta a kezdeményezés jogát:– Charlie, azt kérdezni is akartam, hogy meddig leszel előreláthatólag itthon? Újdonsült sógorod mesélte, hogy már jó ideje Angliában tartózkodsz.Weasley néhány másodpercig szokatlanul kimért volt, majd vállat vonva válaszolt:– Úgy tűnik, még hosszú hónapokig. Hírt kaptunk róla, hogy Skóciában létrehoznak egy rezervátumot, ezért az áthelyezésemet kértem, hogy közelebb legyek a családomhoz, de meg kell várnom, míg elkészülnek a munkálatokkal. A romániai rezervátumban viszont már betanítottak valakit a helyemre, és az ottani főnökeim nem akarnak hónapokig két embert fizetni ugyanarra a munkára.– Ó, akkor most nyilván nagyon sok felesleges szabadidőd van…– Nem igazán. A Minisztériumnak segítek Kingsley felkérésére, hogy néhány új törvénytervezet vázlatolásával megkíséreljük visszaszorítani az országban az illegális sárkánykereskedelmet. – Azt hittem, a Varázslény-felügyeleti Főosztály munkatársai már jó arányú javulást értek el ebben az ügyben – vetette közbe Hermione. – A sárkánytojások csempészésével kapcsolatban igen, de a kifejlett állatok illegális adás-vétele még mindig virágzik. A határokat nem tudják megfelelően levédeni, és a kiszabható büntetések szinte viccnek számítanak a csempészek között. Ötezer galleonos büntetés? Ugyan, kérlek! Egyetlen kifejlett hím állat tizenötezer galleon hasznot hoz, ha nőstény, akkor az ára szinte sosem marad huszonötezer alatt. Csak Angliában évi kétszáz példány cserél gazdát feketén. Ezt a számot szorozd meg a neked tetsző összeggel, és rögtön rájössz, hogy a csempészek játszva kifizetik a minisztériumi büntetéseket.– És mit lehet tenni ez ellen? Mi lenne hatásos?– Hatásos? – vonta fel a szemöldökét Charlie kétkedve. – Semmi. Talán némileg visszaszorítható lenne az egész, ha százezer galleonokról szólna a történet, és a visszaesőket azkabani fogság fenyegetné. De ennek eldöntése is sajátos elbírálás alá esik, hiszen először bizonyítani kell, hogy honnan érkezett az állat, megvizsgálni az adott ország varázslényvédelmi törvényeit, a nemzetközi egyezményeket, satöbbit. Ha olyan helyről hozzák, ahol engedélyezett a szabad adás-vétel, akkor csak egy potom összegű büntetés szabható ki.– Engedélyezett? – hüledezett Hermione. – Hogyan engedélyezheti bármely ország is a szerencsétlen állatok szabadon tartását és eladását?– Néhány ázsiai országban nagyon is helyénvalónak tartják. Én sem értek vele egyet, de…

Hallgatva a sárkányidomár és a barna hajú boszorkány mind elmélyültebb beszélgetését, Draco az asztal alatt pajkosan összedörzsölte a kezeit. Lám, lám, nem is olyan nehéz ez, mint gondolta. Ha minden ilyen jó úton halad tovább, ennek a kettőnek hamarosan segítségre sem lesz szüksége. Nem kell más, csak egy kis érdekes eszmecsere, némi ital, egy kellemes tánc…

Közel fél óra múltán, miután Harry és Ginny a jelenlévők tapsolása és bíztatása közepette felvágták az esküvői tortát, és a sütemények elfogytak a tányérokról, valamint Hermione és Charlie beszélgetése is abbamaradt, Draco újabb kör pezsgőt hozatott. Amikor a pincér felszolgálta nekik a kellemes, hűvös italokat, a szőke varázsló felemelte poharát, és rögtönzött köszöntőt mondott:– Igyunk Potterre és Ginnyre, erre a kellemes estére, a táncra, a mulatságra, a régi és új barátokra! Csirió!– Csirió! – mondta kevesebb lelkesedéssel a másik három.

Miután szép komótosan kiürítették poharaikat, Malfoy elkapta Luna kezét.– Kedvesem, ha megengedik drága barátaink, erre a táncra most elrabollak. Igazán szép ez a szám, szégyen egy fiatal hölgynek ennél is az asztalnál üldögélnie – vetett komisz pillantást Hermione felé, majd felsegítette barátnőjét a székből, és a parkett felé indult vele.

Granger értetlenül nézett körbe, nem értve, mire utalt Draco, de megpillantva közeledő legádázabb táncpartnerét, rémülten felnyögött.– Jajj, ne! Már megint Seamus. Azt hiszem, jobb, ha most megyek, és elbújok a fészer mögött…Charlie jóízűen felnevetett.– Arra? – mutatott a megadott irányba. – A helyedben nem mennék. Ha jól látom, onnan jön erre az a Corner gyerek, és ő is téged szemelt ki.A boszorka arcán egyre jobban látszott a kétségbeesés.– Jó, akkor azt hiszem, irány nyugatnak, és bebújok a seprűtárolóba. – Onnan Neville közelít – csóválta a fejét szórakozottan a varázsló, és vigyora még jobban kiszélesedett a lány nyögését hallva.– Az előző táncnál is négyszer taposott a lábamra! – Késő, még tíz méter, és ideér.– Az asztal alá? – próbálkozott idegesen.– Túl feltűnő.Hermione, érezve, hogy egyre kevesebb esélye van a menekülésre, gyorsan felpattant, elhatározva, hogy két betűs halaszthatatlan elintéznivalóra hivatkozik majd, éppen akkor, mikor a futva – hogy megelőzze Neville-t – érkező Seamus mögé lépett, és lágyan megkocogtatta a vállát. – Hermione, drága, szabad a következő táncod?– Igazság szerint már elkértem a hölgytől ezt a fordulót – mondta Charlie, megelőzve a lány válaszát, puszta lovagiasságból, hogy kimenthesse levakarhatatlan partnereitől. Azt ugyan nem tudta, az ő tánctudásához mit szól majd a boszorka, mert híresen botlábúnak tartotta magát… de legalább segít egy majdnem baráton. És ha akarja, a fiatal nő még mindig faképnél hagyhatja, igazán nem sértődik meg.– Ó, igen, így volt – bólintott hevesen a boszorkány. – Sajnálom, Seamus – tette hozzá szemernyi sajnálat nélkül, és várakozón a vörös hajú férfire nézett, aki azonnal felállt, és a karját nyújtotta.

– Köszönöm – suttogta neki pár másodperc múlva, mikor eltávolodtak az asztaluknál összeverődött kérőktől. – Igazán nincs mit.

oOo

Draco nagyon örült, hogy Luna ezen az estén nem fogta össze hosszú, dús haját, hanem szabadon hagyta – így esélye volt közel húzni magához kedvesét, és annak hajába rejteni önelégült vigyorát, mikor meglátta a parkettre érkező új párost.Egyre jobban tetszett neki a sárkányidomár. A legjobb egyértelműen az volt benne, hogy látszólag nem akart mindenáron Hermione kegyeibe férkőzni, így nyilván a szexszel kapcsolatos információkat csak elraktározta, de nem azok valóságalapjának felderítése hajtja. Másrészt, biztosan sikerült felkelteni az érdeklődését a barna hajú boszorka iránt, hisz lám, elég egy kis félhomály, két pohár pezsgő, egy bájos eszmecsere és néhány tökkelütött fajankó, hogy a tánccal kapcsolatos ellenérzéseit feladja.

(Draco értelmi képességeinek boncolásába most ne menjünk bele, egy szóval is jellemezhető: mardekáros. Szinonimái: manipuláló, mellébeszélő. Bővebb jelentése: olykor hajlamos hülyeséget csinálni, önös – banális! – érdek hajtja, és szinte sosem lát tovább az orránál.)

A szőke férfivel ellentétben Charlie sem vidám, sem nyugodt nem volt. Lágyan ringatóztak Hermionéval a valóban kellemes, lassú dallamra, de nem is emlékezett, mikor érezte magát utoljára ennyire feszélyezetten.

Természetesen nagyon is odafigyelt Malfoy előző esti kis előadására, és természetesen igenis foglalkoztatta, amit a karjai között tartott fiatal nő „szokásairól” hallott. Férfi volt, az ég szerelmére, persze, hogy foglalkoztatta! Csak épp – a többiekkel ellentétben – ő úriember volt, nem pedig vadállat. Úgy vélte, a kisfiús játszmákat meghagyja a valóban „gyerekeknek”, így amennyire csak tudta, megpróbálta figyelmen kívül hagyni az információkat.Azonban mintha a Sors* összeesküdött volna ellene… Hermione ma valóban tündökölt, nagyon is kívánatos oldalát mutatta a megszokott, szürke, észrevétlen lány helyett. Sosem volt alkalmuk igazán beszélgetni, hisz olyan ritkán találkoztak, így a nem sokkal ezelőtti beszélgetésük egyenesen maratoninak számított az eddig megszokott „Helló” és „Viszlát” után; ráadásul rávilágított arra is, hogy a boszorka igazán éles eszű, remek beszélgetőpartner, mindenféle témában jártas, és alapvetően kellemes társaság. Ezeket figyelembe véve pedig érthetetlen volt, miért is magányos még mindig – bár a fiúk éjszakai elbeszélése sokat elárult erről a tényről is. Mind az iskolában ismerték meg, ahol megrögzött szabálymániájával tűnt ki a többiek közül, csak épp elfelejtettek ráébredni, hogy a kislány azóta bizony felnőtt, és változott – kész nő lett belőle az évek alatt.

De Charlie-t nem csak ez zavarta. Egyértelműen benne is felmerült (mint mindenkiben), hogy mit tudhat ez a boszorkány, amivel annyira lenyűgözte Draco Malfoyt, a hírhedt nőcsábászt, hogy maga mögé utasította a leghíresebb varázsvilágbeli nőket is, csakhogy ő egyszerűen nem az a típus volt, aki ártatlan lányokat használ ki néhány – feledhetetlen – éjszakára. Valójában világ életében feszélyezte a másneműek társasága… egyszerűen nem tudott velük mihez kezdeni. A beszélőkéje sosem volt jó, ha csak nem a sárkányairól vagy a családjáról kellett mesélnie, a libás témák mindig halálosan untatták, és a legújabb londoni divat is teljesen hidegen hagyta. Igazság szerint az utolsó barátnője Nymphadora Tonks volt, még a hetedév utáni nyáron, de a kapcsolatnak vége lett, mielőtt Romániába költözött volna. Persze azóta is akadtak próbálkozásai, de a mélyebb érzelmek valahogy rendre elkerülték, és a kapcsolatai kimerültek egy, maximum két éjszakában. No meg, ismerkedni se volt épp sok lehetősége: a rezervátumban nagyon kevés boszorkány akadt, s még kevesebb olyan, aki megfelelt volna az ízlésének. Egyszóval, az elmúlt majd’ tíz év alatt eléggé kijött a gyakorlatból, már ami a „csajozást” illeti. Nem is beszélve arról, hogy ez a lány olyan, de olyan átkozottul fiatal volt hozzá képest!

Gondolatait Hermione halk felszisszenése zavarta meg, ahogy véletlenül a lábára lépett.– Sajnálom. Pontosan olyan botlábú vagyok, mint Hook kapitány.– Neki kampókeze volt.– Te jó ég… – sóhajtotta. Hermione vidáman elmosolyodott.– Semmi baj, Neville ennél sokkal jobban meggyötört. Azt hiszem, holnap reggel kénytelen leszek papucsban jönni, hogy segítsek édesanyádnak…– Legközelebb, ha fennállna a veszélye, hogy újra meg kell táncoltassalak, kapsz majd tőlem egy acélbetétes topánkát.

– Köszönöm, az remek lesz – nevetett fel a barna hajú lány, épp, mikor a dalnak vége lett. – Most viszont, azt hiszem, jobb, ha megyek. Nagyon fáradt vagyok, és valóban korán kell majd kelnem.– Rendben – bólintott Charlie félszegen. – Akkor… viszlát holnap, Hermione.– Viszlát, Charlie. És köszönök mindent!

Draco alig néhány méternyire álldogált tőlük, és figyelte, ahogy barátnője elköszön az ifjú pártól, a Weasleyktől, majd komótosan kisétál a kapun, és elindul a hoppanálási pont felé. Annyira, de annyira szerette, amikor a tervei jól alakultak.

* Sors = Draco Malfoy

Gossip Boy

2. fejezet - … nincs szüksége ellenségekre

A másnap reggel egy nagyon jókedvű Dracóra köszöntött a Lovegood-házban. Az estéje igazán pompásan alakult Hermione távozása után is, sokkal jobban, mint várta volna.

Úgy kezdődött az egész, hogy a barna hajú boszorkány eltűnését követően egyre-másra somfordáltak oda hozzá az egykori griffendéles és DS-es fiúk, és mint valami sámántól, tőle várták a megváltó információkat arról, hogy hogyan is kellene becserkészni a híres-hírhedt Granger lányt.

Draco pedig – ez a jólelkű, kedves, barátságos, szerény fiú – nagyon szívesem kisegítette őket szorult helyzetükből.

„– Helló, Malfoy! – kezdte Seamus a sort nagyon is magabiztosan. – Hogy tetszik a buli? – Kösz, jól érzem magam, Finganem.– Finnigan – jegyezte meg a másik nyersen. – Mindegy, figyelj… kérdezni akartam valamit. Szóval, említetted, hogy Hermione mennyire… kellemes társaság bizonyos helyzetekben. Az érdekelne, hogy hogyan érted el, hogy lefeküdjön veled?– Hát te egy barom vagy – horkant fel a szőke varázsló. – Most komolyan, megnéztél már engem valaha? Hahó! Tudod… Draco Malfoy, a nők bálványa. A szexis, a jóképű…– Jól van, jól van, nem úgy értettem – intette le Seamus. – Csak arra voltam kíváncsi, hogy hogyan udvaroltál neki. Mivel vetted le a lábáról?– Oh. Nos, egy barátnőjétől úgy hallottam, hogy nagyon szereti a pralinét, ezért vittem neki egy hatalmas, szív alakú dobozzal.– Szóval a pralinét?– Igen, de csakis a mandulás töltelékeset! A többit utálja – helyeselt Draco nagyon bőszen.”

„– Figyelj, Thomas, neked, és csak neked elárulom, a titkot, de erről senkinek egy szót se: vörösbor. Hermione imádja a vörösbort, főleg a drága fajtákat…”

„– Szonetteket, Longbottom, szonetteket…”

„– Nézd, Weasley-patkány, elmondom neked, de csak akkor, ha megígéred, hogy nem adod tovább Finnigannek. Már ő is megpróbálta kiszedni belőlem, szerintem undorító, hogy ennyire átlátszó módon akarja felszedni Hermionét. Nem kedvelem, úgyhogy nem szeretném, ha megtudná, mivel is lehet ’Miót kezes sárkánnyá tenni. – Engem sem kedvelsz…– De Finnigant jobban nem.”

„– Utoljára mondom, Percy: kizárólag a karamellás csokoládét szereti! – De az olyan undorító mugli termék – fanyalgott a leggizdább Weasley.– Meg akarod hódítani, vagy nem akarod meghódítani?”

„– Nem, MacMillian, Hermione utálja a csokoládét. Most őszintén, hát ennyire nehéz a felfogásod? Diétázik, hogy megtartsa a fantasztikus alakját. Bár, a múltkor mintha említette volna, hogy szüksége lenne egy új mérlegre… tudod az olyan fura mugli cucc és a súlyt méri… na mindegy, szóval említette, hogy tönkrement a sajátja, és kéne neki egy…”

„– Fred, George, higgyétek el, ti vagytok a kedvenc Weasleyjeim. Miért hazudnék nektek? – kérdezte ártatlanul.– De akkor is… bőr?Draco bólintott.– Hermione imádja a bőrnadrágokat. Mindig mondogatta is, hogy el sem tudna képzelni szexisebb dolgot, mint egy férfit feszülős, fekete bőrnadrágban…”

„– Ugyan, Smith, ennyire fantáziátlan te sem lehetsz. Most komolyan, ital és bonbon? Hah! Ez szinte sértés egy boszorkányra nézve. Megmondom a tutit, de csak ha senkinek nem árulod el, hogy tőlem tudod: szerenád. Nincs is annál romantikusabb, mint szerenádot adni egy szép hölgy ablaka alatt…”