Grecsó Krisztián: Pletykaanyu

Grecsó KrisztiánPletykaanyu

(Részlet)elbeszélések

(Részlet)

Magvető

© Grecsó Krisztián, 2006

MAGVETŐKÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

Honlap: www.magveto.huE-mail: magveto@lira.hu

Felelős kiadó Morcsányi Géza

A szerző honlapja: http://grecso.bmk.hu

Felelős szerkesztő Sárközy BenceA kötetet Pintér József tervezteMűszaki vezető Bezúr Györgyi

Kiadványszám 8183Megjelent 12,3 (A/5) ív terjedelemben,

Minion betűtípusból szedveISBN 978-963-14-2830-8

Készítette: eKönyv Magyarország Kft.

4

Én, Schriwanek András

5

Pletykaanyu Grecsó Zoltánnak

Meg van ez a világ bolondulva, föl van fordulva a pere-putty a feje tetejére, ezt gondolják a faluban sokan, nem isegészen alaptalanul. Volt egy gyilok nemrég, vége, túl va-gyunk rajta, megfogták a tetteseket, hála a magasságos Is-tennek. A volt osztályfőnököm fia pedig kis híján lebukott,majdnem megrángatták a grabancát, mert Jugóból hozta azolcsócigit és a piát. Egy színes fotográfia volt a katalógus,anyámnak is adott belőle. Mert vette az olcsócigit apámnak.

Az is kiderült, a Bicskás brigád embereket csempészett;pontosabban ki nem derült, tudta az égvilágon mindenki,csak a rendőröknek is a fülébe jutott. A helyzet úgy lett egy-re forróbb a cigiseknek (így hívják őket a faluban), hogykezdték a presszósok (a presszósokat meg így, presszósok)megelégelni; a picsába, mondta valamelyik, aztán bementSzentesre, és elsorolta, ki árusít nálunk. Persze, nem külön-bek azok se, zárni kellett a Tölgyfa kocsmának is, hajtottákélére a rostélyt. Olyan irdatlan erős szilvapálinkát mér-nek, hogy kimarja a műmárványlapot a divatos kredencen,ami nem is lenne akkora baj, ne tessenek kilötyögtetni adrága szeszt, de az a termék bizony cefrekorában se látottzárjegyet. Most, hogy nyitnak, ugyanazt a kórógyszentgyör-gyi italt fogják mérni, szerintem. Apám is azt issza.

Döröginé egyébiránt most fölöttébb boldog, végre rácsmögött van Bicskás, megtudja, milyen ott a hűvösön. Kér-dezte anyámat Döröginé, szokta-e mondani a Szomszéd Ma-rika néni, hogy az unokája dutyiba került. Már, hogy em-legeti-e neki. Nem emlegeti. Miért tenné? Azért örül Dörö-giné a Bicskás leültetésének, mert mikor a fiai agyonütöt-ték Polla nénit, akkortájt Bicskásnak verték a vályogot, ép-pen itt, két háznyira tőlünk. Bicskás meg nem igazolt alibit,a fiúkat úgy megdöngették a rendőrök, hogy se ülni nem

6

tudtak, se feküdni. Elpáholták az öreg Ferkót is, meg Dörö-ginét, így zajlott a kihallgatás: pofonok között diskuráltakegész éjszaka.

Borzasztóan titkos dolgok ezek.Ferkót eltanácsolták a biztos állásából, nem sokkal

ezután. Azért, mert a szippantósság bizalmi munka. Énspeciel nem szégyellem a székletem, de akárkinek én semmutogatnám. Hanem, sokan úgy vannak, hogy mikor feli-ratkoznak a ruhásboltban szippanttatásra (sürgős, kérdezia Görög neje, sürgős, felelik), akkor megmondják, hová leszdugva a kulcs, hiszen munkában vannak, nem otthon. Netaszítsa egy gyilkos a csövet az emésztőgödörbe, ha szabadkérni. Most én is őket várom, azért ülök itthon. Nem lehetlehúzni a vécét, mamához járunk nagydologra, az a kis pisielvan ott. A többi között.

Csók Feri volt jófajta szippantós, szerette a szarszagot,kijött még aznap, mikor hívtuk, és a mellét verte, úgy di-csekedett: neki a vérében van a szar. Amíg szippantós volt,nem is hívta senki úgy, hogy Csók, addig Szőr Széklet volt,vagy egyszerűen csak a Csokis Feri, de mióta kiment aVatikánba hűtő-fűtő klímát pucolni, mindenki így ismeri,Csók. Kiment, és ott mondták neki a homokos svájci testő-rök, hogy latinul vagy németül, Ferike nem emlékezik pon-tosan, az ő neve azt jelenti, Csók. Szerintem nagyon bu-ta nyelv lehet az, amelyiken a Kis azt jelenti, csók. Egy-szer a Jordán Tibivel huszonegyeztek az Oláh kocsmában,és a Jordán Tibi, akinek igen míves, pattintott üveggolyó abal szeme világa, azt mondta, szerinte borzasztóan perver-zet jelenthet az a szó, hogy cunájt. Mert az amcsik mindenhallgatónótába beleszövik, az meg tudvalévő, hogy az am-csikat jéghasítgató bicskával molesztálja az asszony, s mégki is köti a kezüket, annyira el van menve az esze. Egy ilyenkívánós nép biztosan nem mondogatja mindig, hogy cunájt,ha nem akar vele valamit. Csók Feri ekkor közbeszólt, hogya cunájt égi áldásféle, próbatétel, mint a rüh, csak nyugatonmég a rüh is más. Aztán mindezekről eszébe jutott, hogy aző neve csókot jelent németül vagy latinul, de inkább néme-

7

tül, mert a papok nem smaciznak. Elébb nem hitte senki elezt a hülyeséget a Ferinek, de aztán valahogy mégis rajtaragadt.

Hol vannak ezek a legújabb eresztéshez! Azt hallani,kétszer-háromszor biztosan meszelhetünk, mielőtt Bicskásszabadul. Dörögi mama tudomása szerint (át sem öltözöttaz üvegházban, csak úgy, utcai ruhában rákezdte) Bicskásmeg Szabó palesztinokat hordtak át hűtőkocsiban, de azegyik körben megfulladtak a palesztinok. Szorosan voltrákapcsolva a frizsider ajtaja, és nem jutott nekik levegő.Bicskás meg Szabó beletaszították őket valami derítőbe.Gyilkosok végül, nem lehet ezt másképp nevezni.

Pletykaanyu, így hívja anyut az öcsém.Szabó felesége meg virul, mint Marci Hevesen. Miből fut-

ja virulásra, ha nem abból a pénzből, amit a palesztinok ad-tak? Az öcsém szerint okosabb, ha a „Nincs bizonyíték” kez-detű nótát anyu nem dalolja el sehol. Úgyis rácáfolnak. Megvan a világ bolondulva, föl van fordulva az egész pereputtya feje tetejére. Semmi sem úgy működik, ahogy rendesék-nél. A parasztok minisztere is letelefonált a múltkor, mielőtta művelődési házban tartott volna szentbeszédet, nehogymegint pörköltet kelljen falatoznia, mert kifordul a szájából,annyit evett az utóbbi időben. Komoly gondjai vannak egyparasztnak, ha miniszter. Azért szerveztek neki halászlét,meg sütöttek hozzá túrós lepényt. Azelőtt Mama is mindigsütött lepényt, akkoriban még nem szerettem, most szere-tem, hát nem süt.

Elképesztő, hogy az újságban is miket olvas magáról azember.

Az igen sértő volt, énnekem legalábbis, amikor Cinci né-nit háttal fotózta le a hávégé, meg be is volt dőlve jócskán,igen kedves asszony az attól, hogy olyan termetes, húsossegge van. Éppen igazította a nehezéket a boronán, és ak-kor vették le, kőkorszaki módszerek a sárasági határban,ez volt a fotográfia alá írva, meglehetős modortalansággal.A kőkorszaki arra utalt, hogy a követ igazította a boronán,ami azért kell, hogy a szerszám mélyebb nyomot hagy-

8

jon. Le kell súlyozni. Arra gondoltunk, odacsörgünk Pest-re, hogy számítógépet azért mégsem köthetünk a boronára.Jönnének inkább, segítenének, elkélne a munkáskéz. Okos-kodni lehet sokat, de szarni senki se szarna, ha a parasztnem dolgozná ki a belét. Kemény kenyér a parasztizálás. Énmondom.

Azért a jó hírekről is szólva, most már szinte biztos,Munkácsy lakott itt a kastélyban néhány napot. Festeni nemfestett. Pihent végre az istenadta, mindig nem dolgozha-tott az se. De látszik a képein, hogy egy s más megragadtanálunk.

És ez nem is meglepő.

*

Betörtek a Wittich butikba, és elvittek négy húsdarálót.Két mezei kézi hajtásost, meg egy pompás dél-koreai elekt-romost, ami még annál is újabb modell, mint amilyenkeresztapámnak van. Kérdeztem anyut, milyen fajta lehe-tett a negyedik daráló, ha se széna, se szalma. Nem tudta ősem, egyszerűen érthetetlen, de semmit sem beszéltek rólaa faluban, idáig is csak a megyei lapból jutottunk el, abbanmeg csak annyi van, amennyi a zaccosa. Igaz, ha lett volnamerszem, megkérdezem tegnap, mikor szifont vettem otta fürdőszobába, hogy ugyan árulják már el, miféle darálólétezik még e kettőn kívül, de elfelejtettem, az adatokrakoncentráltam: átmérő, belmagasság, nem olyan egyszerűegy ilyen lefolyószifon, vagy mi, sokkal többféle van belőle,mint mondjuk, húsdarálóból. A szifon azért kell, mert elú-szik a ház. Három hete nem esett egy csöpp se, és a napok-ban mégis tócsákra leltünk a pincében, meg összeakadtunknégy békával is, ette volna meg őket a fene. Rühellem a va-rangyokat, ki nem bírom állni, de bebútoroztak a pincébe,elköltözni meg egyáltalában nem akaródzott nekik, hiábaakartam fölcsalni egy szeneslapátra őket, mind csak lefeléigyekezett inkább, minthogy hajíthattam volna kifelé. Ekkor

9

fogtunk gyanút, honnan a hétnehézségből szökik ide a lé?Anyunak jutott eszébe először, hogy a fürdőszoba gyanús.Igaza is lett, nem lehet bírni a biztosítóval, olyan nagy a kár.

Volt azért öröm is, nem akarok panaszkodni mindig.Jordán Tibi nemcsak hogy megúszta az üzemi balesetet, demeglelte az élete értelmét. Állítólag a Szentírás is azt írjaaz első fejezetben, hogy a vályogemberbe a mutatóujján átvezette bele a kettőhúszat a Magasságos – és attól lett ben-ne élet. Ez bizonyára igaz lehet, mert a Tibivel is ez történt,aki betanított villanyszerelő volt több mint három hónapig,népszerű volt nagyon, hamar meglódult a karrierje, mert amutatóujjával meg tudta nézni, van-e feszültség. Olyan kér-ges volt a tenyere, hogy nem kellett neki fázisceruza. Meg-csípni egy kicsikét megcsípte, de nem csapta meg. AztánCsók Feriéknél alig bírták újraéleszteni, mert a vizsgálatelőtt ráfolyt a mutatóujjára a kísérő szódavíz. Nem is győziazóta eleget hangoztatni a Feri, hogy a tiszta pálinka utánéletveszélyes a szódavíz. De végül, minden jó, ha a vége jó.Úgy lett nálunk is, mint a Bibliában. Jordán Tibibe beleke-rült a mutatóujján át a kettőhússzal együtt egy élet. AzótaGörgey Artúrnak hiszi magát, és vígan van, mert már min-denki megbékélt vele, hogy Világosnál muszáj volt letennia fegyvert.

Hazajöttek az elszármazottak is, volt nemulass.Találkozni jöttek, egy falu vagyunk végül a szívben belül,hiába a távolság, meg a fejekben a széles szakadék, fontosdolog, hogy ezt mindenki megértse. Próbálom én is. Bármondtam az öcsémnek, én leginkább a tőlünk elszármazottInci kutyára lennék kíváncsi, hol a bánatban található, deaz öcsém kiröhögött, mert ő nem állhatta az ebet. Gyönyörűjószág volt pedig, nem viccelek. A telepi kocsmában lakott,azt beszélik, vagy három hónapot, ő volt a mérés mókames-tere, sajnálták a törzsvendégek, mikor hazajött. Azt nemértem, milyen rosszmájú, irigy emberek is vannak, mikor afaluban mindenki tudja, hogy Inci a miénk; volt nem is egy,aki ideszólt telefonon, még az Újfaluból, meg a Réti teleprőlis, hogy ott lubickol Inci, menjünk, ha kell. Nem is régen,

10

mikor még itthon lakott, az öcsém fölfedezte, hogy éppenő, aki – és ezt bátran mondhatom – minden idők legkisebbnagykorú ebe az összes Kinizsi telepi kutya közül, megta-nult egerészni. Rajtakapta a konyhában, amint suta moz-dulatokkal megszégyenítette, elárulta a kutya-fajtát. Ezt azöcsém szájából veszem, de beismerem, van benne igazság.Azt állítja az öcsém, hogy megpróbálta Inci fárasztani isaz egeret, hogy teljes legyen a móka, mert megtanulta aCicától (akinek csak ennyi a neve sajnos: Cica), hogy kikell engedni az egeret, az meg nekilódul, aztán meg el kellkapni, míg el nem surran. Pompásan szórakozott az öcsém,mikor látta Incit, hogy nem érti, mi történik, nekilódult azegér, helyes, de jelen pillanatban hol tartózkodik. Kimaradta fogás, érezte az, szegényke, valami nincs rendben, áradta szeméből a csalódottság. Ezt én is megmosolyogtam, hü-lye ez a kutya, tényleg.

Valakire azért kíváncsi lettem volna ezen az elköltözöttfalusiak találkozóján. A Jaksa tanítónak, annak, aki a mú-zeumot alapította, volt egy néger unokája, egy szerecsengyerek, aki elment, mint a legtöbb fiatal, ahogy kijárta azáltalánost, mert itt a faluban nincsen fölsőbb tagozat. Ko-molyan mondom, fúrja az oldalam, mi van vele. Jó lenne, haeljönne legközelebb, és egy kicsikét velem is eldiskurálna,bár ővele rajtam kívül biztosan sokan akarnának társalogni,hiszen sokan cigánynál nem is láttak feketébbet. Érdekes.Egy tősgyökeres alföldi szerecsen. Valaki egyébként aztbeszélte anyunak (tudom is, hogy ki), hogy akad egy ha-sonló érdekesség, egy nőszemély a faluban, aki az utcánfolytonosan szivarozik, aztán grimaszt vág mindenkire. Ésez a nő eljár a református templomba, aztán közbeszól aprédikációba (ezt elképzelni sem tudom, hogy történhet),úgyhogy egyszer a pap, illetőleg a káplán kénytelen voltmegállni, hogy az a nő folytassa a prédikációt. Én mégnem is voltam soha itt nálunk a református templombanbelül, egyforma mind, igaz, de azért mégis. Egy másikasszony meg azt beszélte, hogy egyszer addig táncolt a fa-lusi majálison a szivaros nő, míg a polgármester elájult a

11

látványtól. Egyszóval, mindenki tud mondani róla valamiújat, valami meglepőt, valami nem igazat, ami mind nemtesz semmit, mert én tudom, hogy hiába mondja anyu, nemígy van.

Pletykaanyu, így hívja anyut az öcsém.Van ám ennél sokkal szebb dolog is, alig bírok magam-

mal. Babamúzeum lesz a faluban, micsoda istencsudája. Énörülök neki, de sokan nem értik, mit akar ezzel a gyógysze-rész. Mire nem költi a pénzét, ahelyett hogy venne magánakúj kocsit az ütött-kopott piros Lada helyett. Az újságos előtthallottam ezt, ahogy jöttem a takarékból, az újságos azt fe-lelte, hogy ha Széchenyi is új hintót akart volna mindig,most a sarokról kéne hordani a vizet. Ezt nem értettem megannyira gyorsan, de a szélmalom magasságában leesett. Jóaz a babamúzeum, mert nincs, és most lesz. Ilyesmi. Haza-értem, elmondtam anyunak az egészet, bólintott, hogy iga-zam van.

És ez még tényleg semmi! Kaptunk egy tűzoltóautótNémetországból, még a Híradóban is benne volt a falu: szé-dületes. Jó nagy, termetes jószág, nincsen panasz. A régijárgány egy kicsi Zsuk volt, azt elkérték a szászok, cserébeaz ottani múzeumnak, a kiváló állapota miatt tetszett nekik,hogy több mint ötven, aztán egy pöccre indul, ha szívatóvallett leállítva, meg gázfröccsel, tisztességesen. Azon gondol-kodtam, mikor leszóltam anyuéknak a konyhába, hogy ro-hanjanak, mert benne van a bakterból lett polgármesterünka tévében, hogy jó ez a modern tűzoltóautó, alig húszéves,tiszta új, de ehhez kellene tűzoltó is. Személyzet. Ráadásulkiadás kiadás hátán: be se fér a garázsba. Mikor itt, a Ki-nizsi telepen, a közös szérűn kigyulladtak a boglyák, mi-re kiért a helyi önkéntes csapat, a szentesiek eloltottákaz egészet. Igaz, azok hivatásosok, ezeknek meg van másmunkájuk is, ha elrohannak biciklivel, hogy jöjjön el a sofőra szolgálatból, akkor ott is csak probléma van, mert ki csu-kogatja addig a sorompót. Nem jó ez sehogy sem.

12

Végül meg: a szentesiek is olyanok, mint a tök. A múltkorkigyulladtak a kenderboglyák a gyári telepen. Jucó néni te-kerte a kurblit a telefonkészüléken, hogy mi van, hamar, deazonnal siessenek, mert lángol a kender. Az meg elhajtot-ta, az ottani portás, vagy ki, hogy szórakozzon, akivel akar.Az volt az egyetlen mentsége a koszos szentesi tyúknak,hogy tényleg annyira zuhogott. Értem én, nehezen hihette.Azt kiabálta a nő, hogy nézzen már ki az ablakon, jóember,ezt így Jucó néninek, „jóember”, annyira esik, nem bírnakmenni az autók az utcán, még lépésben se lehet haladni.Tényleg annyira esett, ez igaz, de Jucó néni mégis fölhívtamegint, hogy ő a Kendergyárból telefonál, kiskezitcsókoljaa hölgynek, és ő igazat ad, mármint Jucó néni, hogy úgyzuhog, ahogy a kishölgy mondja, de bizonyára nem látottmég a kedveske kendert lángolni, mert ha látott volna, ak-kor hamarjában szólna az ügyeletnek, hogy ha egy kicsitlankad az eső, mikor mozdulni lehet legalább, akkor azon-nal induljanak. Leégett az egész, mondanom se kell, mertnem lankadt az eső. Lett is csőd, mehettek a faházas gyárifiúk albérletbe, vagy ahová akartak.

Nagy faluban lakunk, mondom anyunak, albérlők is van-nak. De nemcsak ezért, kurva is van, nem vicc. A kávézóbanvan, azt hallottam, ottan, egy darab, röhögtünk is rajta,hogy nők a pult mögött, pedig, ha jobban meggondolom,nincs is ebben semmi nevetnivaló, ottan van az egyik, nemtudom, melyik pultos nő, és ha tejelsz, odatartja neked, tel-jék csak kedved benne. Metropolisz ez lassan, nem lehetkinn hagyni a kocsit a bejárón, vagy legalábbis ki kell belő-le venni a kulcsot, ami eddig nem volt jellemző. Most vet-tem pedig egy Trabantot, mikor gyűlnek a viharfelhők. Mégbezúzzák a szélvédőt. Vagy letörik a tükröt. Lebuj!

Azért a jó hírekről is szólva valamit, az a helyzet, mostmár szinte teljesen biztos, Munkácsy lakott itt a kastélybannéhány napot. Festeni nem festett. Pihent végre az istenad-ta, mindig nem dolgozhatott az se. De látszik a képein, hogyegy s más megragadta nálunk.

13

És ez nem is meglepő.

*

Szörny lakik a Holt-Tiszában: ennek fele se tréfa. Bélabácsi fenekezett éppen, ami mostanában tilos, de másképpnem lehet boldogulni, és Béla bácsi a hasának horgászik,nem az a sportos-bajnokos típus, aki vissza is dobná akára végén, hanem szereti megenni. Berántotta az öreget va-lami hatalmas csuka, ami tényleg termetes lehetett, haekkorát lódított az öregen. Az beszélik, olyan mérges voltBéla bácsi, hogy azonnal elindult hazafelé, igen mókás volt,ahogy a népek a telepi kocsma előtt ülve látták kilógni améteres hínárt a gumicsizmájából. Jót nevettünk anyuvalezen. Pórul járt az öreg, nem tagadom, de azért még nemlesz lokneszi szörny a Holt-Tiszában.

Súlyosbodnak a fiatal pap körül is a bajok. Eléggé nemszép, hogy Nagyszénásra jár macázni, ha igaz. Mama írtis egy cikket a Kisboldogasszony Híradóba, ami a helyi ka-tolikus híveket értesíti, hogy törődjön mindenki a magadolgával, továbbá, hogy az vesse rá az első követ, aki mégnem macázott Nagyszénáson. Tulajdonképpen igaza van,én is voltam már Nagyszénáson diszkóban, de nem tetszetta legkevésbé sem, mert alig egy pillanatra, éppen hogy, ésnem tovább, elgondolkodtam, és már a mellét is megfogtáka csajomnak. Vad népek azok arrafelé.

Annyira, mint Szénáson, csak Mindszenten féltem egy-szer, akkor nemcsak, ahogy mondani szokták, hanem tény-leg majdnem beszartam. Kezdődött azzal, hogy süldő le-gény voltam még, és nem túl izmos, mint ahogy egyéb-ként most se, de akkor ennél is sokkal kevésbé, elég, haannyit mondok, húsz kiló mínusz. És akkor Matyi, mikora pénztáros néni azt kérdezte, meddig, azt mondta, ahovátényleg mentünk, hogy haza, addig kérte a jegyet, amed-dig tényleg, és nem tovább, Szentesig, mondjuk, ami jó lettvolna, az nem lett volna úgy baj, mint ahogy az igazság.Abban a szúrásban engem is, meg még egy másik fiút is

14

fölraktak a falra, bicska a nyakhoz, hiszen, ha Matyi ha-zudott, akkor mi is hazudtunk. Mindez azért, mert akkori-ban fölöttébb utáltak a mindszentiek minket, ment a köl-csönös tatárjárás. Legildomosabb az volt, ha letagadta azember, hogy hova való, már ha idevalósi volt. A szentesiaz fing, az azt mond, amit akar. Ment a nagy károkozás,egy művház itt, egy kocsma ott. Azt mondta anyu, ez ak-kor is így volt, mikor ő lány volt, akkoriban például úgy,hogy a falusi pomádés fejű fiatalság békülési bált rendezett,gúnyolódásból békülésit, mert a mindszenti zsírosok, az ot-tani kutyák az azt megelőző szombaton tartott báljukbólőket kirekesztették, és ezzel akarták megbosszulni, hogyaz ottani vagányokat ők sem hívták meg, amit persze ret-tentő köszönettel fogadtak egyesek. Anyu úgy emlékszik,azok a suhancok senkit sem hívtak meg, aki ki nem bírtamutatni, hogy a faluban született (és hogy a mi papunk ke-resztelte); s hogy az ellenkező meg ne történhessék, meg-hívó jegyeket sem nyomattak. Anyu szerint mindez hiába,sok volt mégis a lógás, sokan okosan kicsinálták, hogy még-is megtűrjék őket, mert miután előbb valaki kezeskedettértük, rokonság, ilyesmi, hogy nem fognak garázdaságotcsinálni, s békét hagynak minden, ahogy mondani szokták,krinolinos léleknek. És persze az volt, hogy mondták: meg-hívó, jegy azért nincs, mert nincs, és előbb-utóbb csak azsült ki, hogy minden nagykutyának jogában állt – hogy szé-pen fogalmazzak – vidéki ismerőseit meghívni. Régi dolog,régi mese.

Anyu szerint apu több ilyen mesét tud, egész éjszakatudja mondani, ha úgy tartja a kedve. Engem, mondjuk,az a történet szórakoztatott leginkább, hogy a bakterbóllett polgármester urat azért komálták annak idején nagyon,mert mikor fiatal volt, úgy tudott röhögni, mint senki más.Eljárt moziba a falu akkor is, ha háborús szovjet film ment,úgyis volt nagy mulatság, öröm. Fogta a hasát a tisztelt pub-likum, és kacagtak az előröhögő után, pedig a vásznon sír-tak elejétől a végéig. Nézett a gépész, ki a kis lyukon, hogymi van. Anyu azt is hallotta az ábécében a pénztárosoktól,

15

akik az égvilágon mindent tudnak, hogy mostanában úgyvan, hogy akárhova megy a polgármester, kikászálódik a ko-csiból, és mindig a sofőrt hiszik annak, aki ő, pedig a sofőrbenne marad az autóban, ráadásul a volánnál ül, és mégis.Azt egy komoly ember sem hiheti, hogy ő a polgármester,hiszen a sofőrön legalább tiszta az ing, nemhogy csupa sza-lonnafolt. Azt mondják, manapság az is valami, a tisztaság,ha más nem, fél egészség.

Van egy költő a faluban, a fodrásznál hallom, ki gondoltavolna. Kérdeztem többeket, hogy miféle szerzet, nem tud-ni, a nagy kalapos hajszárító alatt, ahová nejlonzacskóval afejükön az idős hölgyek szoktak beülni, különben sem hal-lottam sokat. Fázott a fejem, és megkérdeztem, amíg sorrakerülök, beülhetnék-e. Nézett a fodrász, mint nyúl a puska-csőbe, de azt mondta, ha tetszik. Onnan tehát nem hallot-tam jól, de vannak neki könyvei is, az abortuszról, vagy mia rossebről, ami szerintem nem olyan jó kis verses téma,mint az ősz például. Az énnekem, hogy is mondjam, szépmindig. Végül, hogy Póla nénit megverselte, annak örülök,hadd tudja meg a világ, mi járja.

Mik történtek megint, majdnem elfelejtettem. Mondomanyunak, mit láttam, hallott-e valamit. Persze, még azújságban is benne volt, erről beszélt az egész káefté,bolygás volt, mint a méhkasban. Most, hogy ilyen bizony-talan a Szabó helyzete, különösen erős az érdeklődés. Úgyvolt, azt beszélték, különösképp Döröginé, hogy Bicskásmeg Szabó palesztinokat utaztattak át hűtőkocsiban, demegfulladtak az egyik körben a szerencsétlenek, és hogyborzasztó gyilkosok végül, nem lehet ezt másképp nevezni.Na, ez biztosan nem igaz, most már tudjuk. Ahogy jövökhazafelé a Kinizsi telepen, látom, kiégett a Szabó Zsukjateljesen. A Zsuk nem egy Mercédesz, de pofás kis járgány,ahhoz képest meg igazán, hogy most mivé vált. Egy ha-lom hamu. Azt mondja anyu, úgy hallotta, féltékenységbőlcsinálta a Szabó, hogy amíg ő benn hűsöl, addig a felesé-ge ne tudjon forgolódni vele. Mondom neki, hogy ez aztán

16

nagy marhaság, miért nem adta el akkor, akkor lett volnaegy kis pénzmagja is. Nem olyan buta ember az, hogy magaalá piszkoljon.

Ami meg a fiatal papot illeti. A legfontosabb a bizalom.Hogy hisz-e az ember az isteni földi közvetítőjének, vagynem hisz? Én hiszek. A mi papunk még sose bukott le, ak-kor pedig neki van igaza. Pontosabban igaza van. Kérde-zik, azt feleli, ott se volt. Temetett éppen, ezt mondja min-dig. Ki köpi be, hogy nem – a halott? Egy férj se tudta mégutolérni soha – akkor meg? Kiválóan viszi át egy ugrásraa drótkerítést, sőt állítólag két sor szögesdrót se jelent ne-ki akadályt. Jordán néni szerint, aki a testneveléstanár azáltalánosban, kár volt veszni hagyni egy ilyen elképesztőmagasugró tehetséget, mint amilyen a mi plébánosunk. Énmeg azt mondom, nagyon is príma dolog, hogy az atyaezt a szent hivatást választotta, mert amíg el nem kapják,senki se bizonyíthatja be, hogy úgy zakatol más feleségén,mint egy zárlatos búvárszivattyú. Ráadásul minden kerge-tés után olyan erélyes bűnbánatot tart a misén, hogy azegész falu magába néz. Olyankor döng a hangja prédikációközben, ezért vasárnap délelőtt azok is benéznek az Oláhkocsmába a nagy lelkifurdalás miatt, akik egyébként nemszoktak. Olyankor én is mélyen megbánok mindent, kikap-csoltatom a tévét, pedig benne van a kábel, és a Romanticánéppen a nagymise után megy a Carlos Gonzales Santiago,az elveszett ikerfiú, aztán mélyen elgondolkodunk.

Voltam a könyvtárban tegnap, okosat hallottam eléggé.Forgattam az újságot, meg a Nők Lapját, ahogy szoktam,mégsem lehet mindig megvenni, olyan szemtelenül drágamostanában, és akkor látom azt a testes könyvet, ami ott he-ver az asztalon. Kérdeztem, mi az. Aztán megtudtam, mond-juk, rá is jöttem volna magamtól, mivel a borítón mosolygottegy tucat tévébemondó, hogy az a Ki kicsoda. Azt mondta akönyvtáros néni, minden hiába, mert a nagy dolgok is, akára csodák és a pletyka róluk, három napig tartanak. Aztán ellesznek feledve. Például Hollmann Endre nincs benne a Kikicsodában, ki van akkor benne a Ki kicsodában, ha Holl-

17

mann Endre nincs? Ő volt a szavaló fiú itten a faluban, ésszép sikerek után meztelenkedett egy nagyot a Herkules-fürdői emlék című filmben, de olyan ügyesen csinálta a va-karcs kölke, hogy elakadt tőle a szó. Komoly színész, nemkell kerülgetni a forró kását. Velencében kapott díjat, mond-ta a néni, nem azért, kérem szépen, és mégsem jegyzik.

Mondtam anyunak ezt otthon, hogy minden csoda éspletyka három napig. Igen, bizony, a jó csoda is, meg arossz csoda is három napig, a Jézuska is, ha jól belegon-dolunk, három napra feltámadt, végtére csak nem dől amérleg semerre se. Hogy jó-e valami vagy rossz. Azt setudom, rossz volt-e, mikor a csodagyógyító elbűvölt ben-nünket, hiszen csurig volt az egész kultúrotthon. Sokanigazából haragudtak a Jordán Tibire, amiért tönkretette acsodát. Mert az emberek akkor is szeretik a mesét, ha mese,éppen úgy, mint a pletykát, hiszen egyáltalán nem számít,igaz-e, ami igaz. A Tolókerekes Lacikán akarta bemutatni atudományát a híres néger hályogkovács, csakhogy a CsókFeri meg Jordán Tibi nem ájtatosodtak át a gyönyörűségtől.Rajtuk kívül mindenki azt óbégatta, hogy hallelúja. Egyszercsak azt parancsolta Lacikának a borzasztóan pösze kese-recsoki, hogy „kejj föj és jájj”. Lacika meg fölkelt a kerekes-kocsiból. Szerencsére a Csók Ferinek föltűnt, hogy olyancsálén áll a válla szegénynek. Eladdig ugyanis egyedül aválla és a jobb karja volt valamelyest normális, hát ha márottan is gellert kap, mi marad benne szép? A Feri odasza-ladt tüstént, hogy hátba taszítsa Lacikát, ne valljon márszégyent a népek előtt, ha már ilyen táltos csikó lett belő-le. Másnap azt írta a Népújság, hogy „K. Ferenc számáraközelről egyértelműnek tetszett a felfüggesztés.” Ez na-gyon kacifántos; igazából az történt, hogy a Feri odaugrott,aztán látta, hogy a Lacika lóg. Horgászzsinórral cibáljákföl a magosba, valójában annyira emelkedik magától, minta targoncavillán szendergő export paradicsom. Volt nagymegrökönyödés, mikor a pillekésével megszabadította. Ésakkor kérdés, hogy ez volt-e csalódás, vagy ami utána kö-vetkezett. Mert a Jordán Tibi nem akart rosszat. Igazán ked-

18

ves ötlet volt, hogy adjunk még egy esélyt a szent szere-csen vitaminnak. Kedves gesztus ez, akárhonnan nézzük.Hiszen a felfüggesztés miatt elvesztette a falu bizalmát. Azegy pompás lehetőség, hogy megmutathatja, tud-e vízenjárni, ha már ekkora ésszel volt, hogy feldamilozta a pla-fonra a Tolókerekes Lacikát. Borzasztó sikoltozás közbensétáltunk ki az Oláh kocsma mögé, és hangosan hallelújázvabeleirányítottuk Isten sötét küldöttjét a tóba. Ottan tessenbrillírozni, ha tetszik.

Azért valami vidámabbról, kevésbé szívszorítóról is szól-va valamit: az a helyzet, most már szinte ezer százalékigbiztosak lehetünk benne, hogy Munkácsy lakott itt a kas-télyban néhány napot. Festeni nem festett, de pihent végreaz istenadta, mindig nem dolgozhatott az se. Látszik azon-ban a képein, egy s más megragadta nálunk.

És, bevallom, ez nem is meglepő.

*

Megvan az öreg Tomasev pénze, nagy a vigasság. Vettis Kistoma (mert őneki ez a beceneve, hogy Kistoma, mi-lyen vége az egy névnek, hogy sev) hamar egy Opel Corsátmagának, vadiújat, bele sem merek gondolni, mennyibe ke-rül annál a járgánynál egy bal első tengelycsere, ha szakadszéjjel, mint az én öreg Trabimé. Utazok vele Vásárhely felé,oszt majdnem otthagyom a fogam. Megijedtem, meg anyuis rettentően, ez nem tréfadolog. Bár, jobban átgondolva,annak a fehér csodának biztosan nincsen ilyen baja, annyipénzért szerintem semmiféle baja nincsen neki. Most aztánbátran verheti magát a Kistoma, van miből. Azt meséli anyu,onnan indult a dolog, hogy az öreg Tomasev benne volt afegyverkereskedésben, amiben a szomszéd Soma is, csak őnem bukott le annyira hamar, hanem még akkor is vastago-dott, mikor a szomszéd Soma javában elszökött a légióba,Afrikában hajtotta magáról a cecelegyet. Meg is dagadt avén szatyor, azt beszélték, mint az oldalszalonna, de haza, acsaládnak nem adott belőle egy vasat se; még mit nem, csak

19

dugdosta: hol ide tette, hol oda. Rettegett, hogy lába kél apénznek. Ki volt borulva teljesen. Olyannyira, hogy beadtaa kulcsot, csak úgy, a kerti budiból visszafelé, nyíltszíni in-farktus, mire a mentő megérkezett, lehetett venni a mére-tet. Azt viszont nem tudta senki, hol a sok forint, keseregtekis sokat, mire volt jó a fene nagy óvatosság, ha most állakopik a családnak. Úgy tudja anyu, egy egész évig keresteKistoma a pénzt, mire végre valami összejött. Virít a fehérCorsa azóta, ritka a párja.

Nem így a Szabóék Zsukja, az egy semmi: kiégett telje-sen. Nem volt egy Mercédesz, nem mondom, de azért pofáskis járgány volt, ahhoz képest meg igazán, hogy mivé vált.Anyu először úgy hallotta, féltékenységből csinálta Szabó,hogy amíg ő benn csücsül, addig a felesége ne tudjon forgo-lódni vele. Néhány napra rá azt beszélték, ez egy ökörség,vérbosszú volt, mert a Szabónak akad ellensége a csempé-szés óta szépen. Nem tudok biztonsággal eligazodni. Mert-hogy először nemcsak ennyi volt, hanem a palesztinok is,ugye, amire már mérget lehet venni, hogy akkora hülye-ség, mint ide Kaba. Meddig állították pedig, hogy igaz. Med-dig lehetett hallani, különösképp Döröginétől, hogy Bicskásmeg Szabó palesztinokat hordtak át hűtőkocsiban. Na tes-sék: baromság! Mit higgyek el, ha hamissággá válik min-den? Elfoszlik az egész, mintha nem is lett volna semmi.

A Morik Jocóról is, sokáig senki nem hitte el, hogy fakír.Pedig kiment a telepi kocsmába, ahol a becsületes és so-kat látott közönség mindig szívesen fogadja, aztán jóízűenmegfalatozta a pikolópoharat. Aki fizetett egy pikolót, an-nak megette a poharát ingyen. A pikoló, persze, költség,de a műsor garantáltan díjmentes. És mindez hiába, megaz is, hogy Jocó tanult ember és járatos a buddhizmusban.Pedig az egy cizellált vallás, itt, a telepen nem mindenki-nek világos cakompakk, de Morik Jocó megértette volna,igenis, ha egy kicsit jobban rá tud hangolódni, mert így,hogy trágyát lapátol a derekegyházi disznótelepen, képte-lenség. Én mondom: szaros csizmával nem lehet mennybemenni. A buddhizmus nem szereti a disznószart egyáltalán,

20

a Jézuska se szereti, nagyon helyesen. Még vámszedőt isbevett a csapatba, de aki ólat ganézik, azt elkerülte. Éshiába volt, hogy Jocóka pompás, képzett fakír, és ki van bé-külve az égiekkel, mindenféle erőket felhasznál, amik jön-nek a fákból meg a füvekből kifelé, főleg az utóbbiakat, ésaz aurája olyan kemény a hasfalán, mintha gyulladt vak-bele volna. A városi lapban azt lehetett olvasni róla, hogyműkedvelő. Dilettáns, idegen szóval. Pedig a pórusain csakúgy szökik kifelé a szag. És azt a műsort, amit a civilnaponkisebb balesettel mutatott be, azt korábban, a Tisza-gátonrendezett ünnepélyes szalonnasütés után hibátlanul előve-zette. A Fókusz is felvette, vagy valami lakodalmi videós, dehogy volt ott kamera, az biztos. Sétálgatott a Morik Jocó azizzó parázson, mint tót a hugyos körte mellett, és oda sekozmált. Egyetlen hólyagocska fúvódott a talpára. Mi az?Alig volt nagyobb, mint egy tükörtojás. A betanított fakírokis megjárják néha. Nem?

Pletykaanyu, így hívja anyut az öcsém.De mások is csipognak, mondhatom. Ki vagyok akad-

va teljesen. Azt hallotta apu a káeftében, hogy a bizo-nyos költő, aki van itt nálunk a faluban, állna villa ahátába, kipofázza a titkos ügyeket is, a szennyest, hogy ígycicomásan mondjam, olyat is esetleg, amikről még plety-ka se nagyon, azokat is, bele a nagyvilágba, hogy égünk,mint az olajmező. Fenébe az ilyennel, mikor másutt is megya szőnyeg alá söprés, minek akkor éppen minket szégyen-folttá tenni? Világnak csúfjára rajtunk röhögjenek? És amilegrosszabb, anyu szerint hazudik is. Egyszer találkozzakvele, megmondom neki a véleményem, abban biztos lehet.

Másik meglepetés: a virágosnál beszélik, hogy Böllérdoktor már magánnyomozó is. Eddig volt jogász, megfirkász, nem elég ez bolondságból, nyomoz is. Nem tu-dom, miféle ügyek vannak itten várólistán, mert amibűncselekmény van, azt mindenki tudja, hogy ki volt, ésa rendőröknek is fülükbe jut előbb-utóbb. Elég csak arragondolni, hogy mikor Póla nénit fejbe verték a Dörögi gye-rekek, másnap a szemközti bokrok mögül lesték a helyszí-

21

nelő erőket. Ki a halál ne gondolta volna, hogy ők voltak?Még a fakabátoknak is gyanús lett az érdeklődés. Mit kellakkor nyomozni? A paprikát ellopják a telepről minden év-ben rendesen, hiába őrkutya, őrszem, őrbódé, benne vanabban minden személyzet, padlástól a pincéig, csak a bo-lond bérlők néznek, mint borjú a vakablakra, szedés előtt,hová párolgott a java, az öt-tízes, mert így hívják az expor-tot, hogy öt-tízes, átmérő per hosszúság, meg a négy-hetes,a francba, ha szabad ilyet kérdezni. Nem szabad, marad ahárom-hatos, csókolom, lehet neki teljes szívből örülni, hagondolják.

Magánnyomozni itt olyan, mint egyedül pletykálni.Anyu szerint háborogni fölösleges, Piri néni csinálta jól a

Kinizsi utcán, mert anyu szerint Piri néni még a halál miattse háborgott, meg a betegség miatt se, pedig a betegségmeg a halál miatt szerintem mindenki háborog, hát Piri né-ni nem, ő csak azt mondogatta, hogy nem vagyok én beteg,fiam; itt csuklott, annál a résznél, hogy beteg, hukk, mertolyan tüdőbajjal, mint a Piri nénié volt egy fél mondatnáltöbbet nem lehetett kotyogni büntetlenül, ezért az okosságfelénél mindig csuklott egyet, szóval nem vagyok én be-teg, mondogatta, hukk, csak lusta. Ez anyu szerint, meg azöcsém szerint is szép, és mindezt Piri néni még azzal is meg-erősítette, ezt a férfias bátorságot, hogy nem kért katolikustemetést. Nem is tudom, hogy volt-e már ilyen a Kinizsi te-lepen, hogy valakinek a földelésén szavaljanak. Azt a gyön-gécske verset méghozzá, amiben szól az édes fiacskájának,hogy egy kis sajtot enne.

Szerintem is úgy van rendjén, ha valaki szellent, vállaljamagára. Például, nekem az nem tetszik, hogy GaligyurkaSzegedre jár ondoláltatni, mert itthon röstelli, hogy férfi-ember létére teli van a feje azzal a sok mütyürrel. Nembüszke látvány, nem mondom, de hát az is marhaság, hogyegyik nap még lanyha, másik nap meg bodor, mint a bir-kabunda, és akkor úgy csinálni, mintha az Isten csináltavolna így: keddről szerdára virradóra, úgy mondani amunkatársaknak, természetes hangsúllyal, hogy szevasz-

22

tok, mintha mi sem történt volna. Elvárja az ilyen em-ber a nagy hülyüléséhez a hozzáhülyülést. Akkor inkábbvalljon színt, végül Soltész Rezső is csak kiegyenesedettöregkorára.

Különben, mi szigorúan vesszük ezt a világot, ha máridomulásról van szó. Az iskolában hallottuk azt a mesét,amiben egy fiatal mondta az öregnek, hogy aki nem dolgo-zik, ne is egyék. Szerintünk a mai sánta világban ennek sefüle, se farka, mert amíg alszik, kilopják az embernek a sze-mét, ezért azt szoktuk mondani, anyu, apu és az öcsém is,hogy a jogos juss alapján ennek úgy van értelme: aki dol-gozik, az egyék. Mert mi nem az, hogy nem, hanem éppenaz, hogy igen. Minek akkor szerénykedni, másra mutogat-ni mindig? Foglalkozzon mindenki a saját dolgával, akkorboldogul!

Egyébként, hogy ne csak a panasz legyen mindig,biztos forrásból hallottam, most már Böllér doktor,magánnyomozó is azt tartja, mert kemény munkával, időtnem kímélve utánajárt, hogy Munkácsy lakott itt a kastély-ban néhány napot. Festeni nem festett, de pihent végre azistenadta, mindig nem dolgozhatott az se. Látszik azonbana képein, egy s más megragadta nálunk.

És ez nem is meglepő.

*

Pletykaanyu, így hívja anyut az öcsém, pedig nem kellmegszakadni a keresésben, de még csak megfeszülnise, ha pletykásabb egyént akarunk kézre keríteni, vagyolyat, hogy szépen fogalmazzak, aki az aktuális hírekbentájékozottabb, mint amilyen anyu, de még annál is, mintamilyen a televízió. Mi máshoz nem mérünk, kifelé nem te-kintgetünk, ha hasonlításról van szó, akkor van saját mércea családban, nem szorulunk segítségre, mikor mindenféleakad: jó is, rossz is: férfiben, nőben egyaránt. Bár mamaszerint inkább kilenc lány, mint egy fiú. Nem vásárhelyi pe-

23

rec az élet, hogy ha megfőtt véletlenül, akkor még meg le-het sütni. És különben is, olyan a pletyka, hogy akinek neminge, még próbálgatnia sem kell, nemhogy magára venni.

De azért van, aki a közösségtől egyenesen zavarba jön.Nem is kell, hogy beszéljenek róla. A Morik Jocóval is azvolt a probléma a civilnapon, hogy ott grasszált a fürdőbenaz a förtelmes tömeg, mert a leszázalékoltaknak – az ötvenszázalék fölöttieknek – ingyenes volt a bemenet. Marika né-niék benne kotlottak a medencében egész nap, mint akineksose kell vizelni, vagy lehet, hogy úgy gondolták, a cukro-soknak a gyógyvízben is el lehet végezni a kisdolgot, nomindegy. Az a lényeg, hogy a sok tolakodó tekintet megza-varta Jocót. Mondta is, hogy nem volt jó napja, megint nembírt belefogni a vegetáriánusságba, pedig a fakíroknak azerősen javallott, de Derekegyházán még a jógikat is meg-enné a fene egy falás fokhagymás főtt fejhúsért. Ki bírjaegy disznótelepen, mikor mindenki hagymás sült vért reg-gelizik, és akkor a Jocó meg csokiskorpát aprítson tejbe,ami kicsikét úgy néz ki, mint amit egyszer már megevettvalaki. Nem beszélve arról, hogy a böllérek meg teli pofávalröhögnek a Jocón, ami szintén nem esik jól. Evett egy ha-síték mangalica tokaszalonnát, mert az volt a konyhán aleginkább vegetáriánus. A Jordán Tibi terítette szét a pa-razsat, és láttam a Jocó arcán, hogy csalódott, hogy merthiába a millió nép a civilnapon, nála nem volt közönségegyáltalán. Dohogott, hogy szerinte direkt, kiszúrásból tet-ték őt egy időpontba a diabéteszes tombolával. Csak Marikanéniék maradtak a gyógyvízben, mert azokat még magyarulbeszélő vércukormérővel sem lehetett onnét kicsalogatni.Sajnos, azt kell mondjam, sajnos. Mert én láttam, hogy Jo-có transzba tudott jönni, a csalódást is leküzdve, és megintráoldalgott a parázsra. És igazán nem értem Marika nénit,hogy mi nem elég neki, mikor egész napra elfoglalhatta azélmény-buborékolót a medencében, hogy mit fontoskodik.Rákiabál a Jocóra, hogy Józsikám, az ég szerelmére, menjenonnan, még megégeti magát! Mikor ez a produkció! Persze,

24

hogy kiesett Jocó a transzból, Kopperfild is kiesett volna.Most mi lesz vele? Egy mankós fakír? Kinek kell az? Ha azönkormányzat nem szerződteti közfakírnak, megeszi a fene.

És ami a baj, hogy hiába a sok beszéd, pletyka, disku-ra, semmi sem megy előre tőle, hogy egynéhány egyénneklegalább jobb lenne akkor. Itt van Zsóka is, akiért anyu na-gyon aggódik, mert az tény, hogy van Zsóka rovásán, demost összecsaptak a feje fölött a hullámok, és ráadásul erősősz van, a tél is jön. Bár ez most csak úgy eszembe jutott,nem fontos. Abból a szempontból külön nem, hogy bevér-zett Zsóka, és nem tud dolgozni a hasában a gyerekkel,aki sajnos azután fogant, miután Kálmán, a Zsóka férje, akikülönben osztálytársam volt alsó tagozatban, kitette Zsó-ka szűrét. Igazság van benne, hogy nem szép dolog valaki-nek a férj legjobb komájával, akivel ráadásul – ha lehet mégerre ráadásul – a férj együtt is dolgozik, a hitvesi rekami-én hemperegni délidőben. Én azt mondtam anyunak, talánelég lett volna egy kiadós ajtócsapkodás. Bár nem voltunkott, ki tudja. Most a nagyobbik gyereknek, aki ugyan nemKálmántól van, de Kálmán a nevére vette, és a még megsem született kölöknek, akit előre láthatóan nem fog a ne-vére venni, pedig az minden valószínűség szerint tőle lesz,mi a sorsa?

Mindegy ez azoknak, akik csak beszélnek. Mert a kriti-ka megy, de gondoskodni senki sem szeret. A halottsiratóférfiakat is, merthogy minálunk a faluban a kétségbeesésa férfiak dolga, mindig bántják, amiért van mobiljuk. Attól,hogy valaki sokat harsog temetéseken, még küldhet sms-t.Vegyen csak egy föltöltő kártyát, ha valami show-műsort ada tévé, oszt virrasszon, mintha a Gecsemáni kertbe volna.Még a Jordán Tibi szerint is fölháborító, hogy a Vak Pistiremegősre állítja temetés közben a készüléket, mert külön-ben nem hallja a saját hangjától, ha szól. Aztán mikor sms-t kap, az apjával olvastatja föl. Merthogy a Vak Pisti tény-leg vak, nem is kéne neki kijelző, de olyan ketyerét még arománok se gyártanak, pedig lehetne, mondjuk, Dacia mo-bil, vagy ARO, kijelző nélkül, de mindegy, ez most nem fon-

25

tos. Csók Feri szerint örülni kell, hogy egyáltalán vállaljavalaki a kornyikálást, kritizáljon az, akinek van kedve olyanhosszú és szomorú nótákat dalolni.

Különben is: senkinek se nincsen már kedve ottan zo-kogni, mióta strucctelep lett a halottasházzal szemben.Elsétálgatnak a kopasztott struccok a karámban, kísérik amenetet egészen a kőkeresztig. Jönnek fegyelmezetten, ko-moran puffan a lábuk a homokban. Fura arcuk van, nemtermészetes, nem igaz, hogy ilyen madarak már a Paradi-csomban is lettek volna. Hol van az a Bibliában, hogy „…és a temetésen arra sétált két frissen kopasztott strucc”?Anyu azt mondja, hogy egy strucctojás harminc tyúkéval isvetekszik, nincs az a kubikus, aki megenné reggelire. Pedigaz nem semmi, vannak köztük akkora állatok, atyaúristen.

Különösen akkor láttam óriási kubikusokat, mikor a te-lefont fektették, és kellett ásni végig a faluban az árkot,hogy mindenhová elérjen. Suvickos képű kubikus gyerekekvoltak Tirpákiából, ahol olyan tetemes a butaság, hogy aFantára, ami ugye nem kóla, hanem narancsos üdítő, aztmondják, hogy szőke kóla. Ezt a Kis boltban mondta nevet-ve a boltos, hogy képzeljem el. Nem igaz mondom, de kü-lönben igaz. Nem is dolgoztak egyformán, azt kell, hogymondjam, nincs azokban becsület. Apu látta, hazafelé jövet,hogy Mindszentnek még megy a körülményeskedés: a vé-kony vezetéket, amiben a hang csúszik, belefűzik egy tokba,azt meg egy nagyobb tokba, szédületes a biztonság. Vissza-felé nem így járta, mert ez így piszmogás, meg el is lehetadni azt a sok műanyagot, két légy döglik egy csapásra.Visszafelé taposták bele a zsinórt egyszerűen meztelenül asárba, hogy jó-e annak a gondolatnyi kábelnek a surranó,azzal nem törődtek, nem volt lacafasza. Most úgy van, hogyMindszetnek jó a vonal, Szentesnek recseg. Mindegy, olyansok dolgunk úgy sincs semerre se, csak a biztosítóval alku-dozom mindig.

Ennél fontosabb, hogy kéne egy benzines fűnyíró, dehiába mondom anyunak, nincsen rá keret. A fene szereti azelefántfüvet csapkodni, meg se látszik, mit össze vagdalóz-

26

tam, és azt mondják rám az öregek, hogy ezek a maiak.Nem mondom, az igaz, hogy én nem tudnék rendet vágni,ezt bevallom, nem szikrázna az éle, szent igaz, de minek is,mikor learatják a kombájnok, ballagnak szép bánatos tem-póban a baromi nagy reflektorokkal a hátukon még éjsza-ka is, minek akkor izzadni, ha szabad kérdeznem? Mert tu-dok én még kaszát fenni is, de minek, ha egy ilyen benzi-nes masina úgy lemarja az elefántfüvet meg a mindenfélegizgazt, hogy semmi szükség rá. Csak arra kell vigyázni,hogy a kutya, ami ugye nálunk már nincs, mert elment aza bolond Inci világgá, szét ne hordja a csontot. A lapockátleginkább, mert attól akkorát szól, mint a harang, de hal-kan teszem hozzá, és ezt anyunak is mondtam, hogy a ka-sza se szereti a lapockát, annak is csipkés lesz az éle tő-le. Egész egyszerűen az a tökéletes, ha nincs a kertbenlapocka. Persze kutyás helyen minden zugban egy gerinc.Mindegy, mert nincs nyíróra keret, hiába spekulálok. Min-denesetre, az öcsém szerint is az a helyzet, hogy ha géprenem, pengére mindenféleképpen be kell ruházni, mert be-nő a folyondár a szobába. Az meg, a kaszavásár, Tata sze-rint nehéz, ott nem csak annyi a problematika, mint a mo-dern világban, hogy milyen színű berregő legyen. Hanemazt mondja, hogy ha nincs választék, lehet is sarkon for-dulni, kenjék a hajukra, mert a pengét össze kell mérni.A hangját. Olyan, mintha dinnyére menne az ember, csakitt az számít, miként peng. Aztán (ezt egyenesen követeliTata), meg kell hajlítani őket a padlón, vagy, hiába a kan-csal tekintet, a szemforgatás, aggódjanak csak a boltosok,a pulton. Mert ekkor ugrik a majom vízbe: ruganyos-e a jö-vendőbeli? És ez, a csengés meg a ruganyosság közel sem avége, a súlya is számít, hiszen nincs az emberben Ottó-mo-tor, hogy végtelenségig hajtaná. A könnyebb kell, persze.Tata szerint olyan a kasza, mint valami hölgy. Számít a súly,meg a ruganyosság, és végül, de nem utolsó sorban, a nyak.A kaszánál az a jó, ha nyakas, mert nem mindegy, két vagyhárom ujjnyi-e. Nőben meg éppen, hogy ne legyen az. Mostaztán merjek választani egyvalakit, úgysem lesz jó.

27

Megjelent a faluról egy vastag könyv, és még a televízió-ban sem voltunk benne. Egyszerű a címe, rögtön kitaláltam,miről szól, mert a falu neve a cím, és innen lehet tudnimindjárt. De piszkosul vastag ám, nem egy Szuperinfó vagyhasonló, legalább akkora, mint a Nagy indiánkönyv, ha nemvastagabb. Szerencsére képek is vannak a végén, egy cso-mó ismerős van lekapva úgy, mint a börtönös filmekben islátni, hogy elölről, meg oldalról, de a nevüket, nem értem,mért, nem írták mellé. Hanem például azt, hogy ötös ábra,első kép, adultus férfi, és nem azt, hogy ez az Árpi. Árpiaz osztálytársam volt különben. Jó kopasz mostanra, sokatváltozott, annyi szent igaz, és az is, hogy itt a faluban úgyistudja mindenki, ki ő, de ez mégsem eljárás. Újság is van,pedig mindent tudni.

Egyébként, nem lehet több panasz, meg lehet nyugodni.Biztos forrásból hallik, és most már nem csak Böllér dok-tor, a magánnyomozó tartja ezt, aki kemény munkával, időtnem kímélve utánajárt, hogy Munkácsy lakott itt a kastély-ban, az egykori megyeházában néhány napot. Festeni nemfestett, de pihent végre az előkelő helyen, a falu ékessé-gében az istenadta. Élvezte, hogy egy megyeközpontbanüdül. Különben, mindig nem dolgozhatnak a művészek sem.A Munkácsy képein azonban jól látszik, hogy egy s másmegragadta nálunk.

És ez nem is meglepő.

28