2. évfolyam, 4. szám

„Amikor először megfordult a fejünk-ben, hogy kéne egy újság, ami a gú-taiakról szólna nemcsak gútaiak-nak, nem voltunk biztosak abban,hogy szükség lesz rá. De bíztunkbenne, és ahogy jöttek a visszajelzé-sek, hogy csináljátok meg gyerekek,jó lesz ez, egyre inkább tudatosultbennünk az, hogy ezzel a lappal űrttöltünk majd ki. Hiánypótlás is egy-ben, hiszen Gúta azon városok kö-zé tartozik, ahol nincs nyomtatottmédia, a lakosok csak elektronikustájékoztatást kapnak a helyben tör-téntekről. Pedig tudjuk, a szó elszáll,az írás megmarad, éppen ezért gon-dolkodtunk, tanakodtunk, érdek-

lődtünk, hogyan kéne megvalósíta-ni tervünket, és végül sikerült. Enneka termékét tartja most kezében az ol-vasó.” Ezeket a sorokat írtuk egy év-vel ezelőtt, a Gútai lap első számában,azóta is folyt a munka, több alkalom-mal jelentkeztünk városunk lakosai-nál, tarthatták kezükben a Gútai lapota Csallóköz hetilap hasábjain. Egy ki-csit féltünk az elején, tartottunk attól,milyenek lesznek a visszajelzések, tet-szeni fog-e a legnagyobb úrnak, a kö-zönségnek, az olvasónak. Nos, a visz-szajelzések alapján, bátran mond-hatjuk: igen. Megcsináltuk.Rengeteg köszönet jár ezért szerző-inknek, támogatóinknak, családunk-

nak, és önöknek, gútai olvasóknak! Egy év nem hosszú idő, ennek elle-nére rengeteg minden történt. Válto-zott a világ, változtunk mi is, egy va-lami nem változott, továbbra is dolgo-zik egy lelkes csapat a Gútáért Polgá-ri Társulásban, hogy a városban élőkés idelátogatók egy-egy érdekes ren-dezvényen vehessenek részt. Dolgo-zik a csapat, hogy megjelenjen a lap,mindez nem kevés időt és energiát igé-nyel, és megígérjük, a jövőben semfognak bennünk csalódni. Ami erőnk-ből, energiánkból telik, és amit engeda pénztárcánk, továbbra is folytatjukmunkánkat. Az esetleges akadályokatmegkerüljük, legyőzzük, teszünk to-vább városunkért.

Kedves olvasóink, ez a lap a jövő-be is szól, de nincs jövő jelen és múltnélkül, reméljük, mikor e sorokat ol-vassák, már készülnek megnézni a

társulásunk által rendezett kiállítástis, mely a városháza előcsarnokábanlátható szeptember közepéig, és Gúta város elmúlt 100 évét mutatjabe 100 fotón. Az idei vásár és búcsúünnepi, hiszen harmincadik alka-lommal rendezik meg, ezért gondol-tuk mi is, hogy a fotókiállítássalmég ünnepélyeebbé varázsolhatjuka magunk módján.

Társulásunk nem tekint visszahosszú múltra, hiszen a 2012-es nép-szavazás után alakult meg. Bizonyá-ra emlékeznek rá, a Gúta ősi nevénekvisszaállítására kiírt népszavazás ér-vénytelen volt, mivel a részvétel nemérte el az 50 százalékos arányt, sazóta is azon dolgozunk, hogy az ittlakók és ide látogatók megismerjék aváros múltját, mert múlt nélkül nemlehet a jövőbe nézni.

A szerkesztők

Megjelenik a Gútáért Polgári Társulás támogatásával

Esőre áll az idő. Az utcák síri csend-be burkolózva halovány neonfénybentündökölnek. A házak némelyike aköd adta takaró megfoghatatlan rej-tekébe burkolózva halkan, vagy akárnémán csak pislákoló fényt kiadvamagukból álldogáltak, hisz az évazon tájékán járunk, amikor mindenépeszű ember sötétedést követőenmár az otthon adta kellemes meleg-séget választja a család nyújtottakomfortérzettel társítva. Azonbanakadt egy ember, aki úgy tűnik azépeszűség kritériumainak nem feleltmeg, így ő nem tudta sem az otthonmelegét, sem a család szeretetét élvez-ni. Ő mélabúsan maga elé révedve rót-ta az utcákat céltalanul. Egyik láb amásik után, csak menni, a végtelen-be, lehetett volna ez az élet mottója.De Ő, ilyeneken nem gondolkozott.Elég volt az az egy teher, ami már évekóta megnehezítette a mindennapjait.Most is csak ez az egy elvetemültaprócska, de mégis keserű szájíztokozó gondolat miatt kezdte a melan-kolikus zarándokútját. Már órák ótacsak a legegyszerűbb kisgyermekiesendőséggel sétált. A halovány utcák,

egyre ismeretlenebbnek tűntek számá-ra, azonban ezzel nem foglalkozott,félvállról kezelte ezt a tényt. Mindad-dig, amíg egy belső sugallat hatásá-ra meg nem állt! Lassan felnézett, ésa szeme előtt egy öreg fahidat látott,ami egy kis folyót szelt ketté. Pár perctétova álldogálás után összeszedtemagát és elkezdte a közte és a híd köz-ti távolságot csökkenteni. Mikor oda-ért, egy meleg fuvallat suhant végig azegész testén. Nem tudta ezt mire vél-ni, hisz november van, éjszaka, sorol-ta a megdönthetetlennek tűnő érveket,hogy mik miatt nem szabadott volnaezt éreznie. De ekkor ismét megtör-tént. A meleg fuvallat ismét meg-érintette Őt, és most már hosszabb ide-ig érezte. Az ismeretlentől való félelemaz egyik legádázabb mind közül.Ezért szerette volna mihamarább ki-deríteni, honnét ered eme kellemesség.Ám ekkor ismét visszatalált az életetnehezítő gondolat az elme rögös útjai -ra. Így hozva egy szarkasztikus mo-solyt a kipirosodott arcra. Nagy sóhajtvéve a mélabús zarándokunk körül-nézett. Közel s távol nem látott senkit,csak a saját tükörképét, mikor a híd-

ról a folyó egy kisebb részére tekintett,ami valamilyen különös módon tü-körsima volt. Mikor meglátta önma-gát, – a fuvallat ismét jött, így jelezvebeteljesült célját –, elkezdett beszélni.

Egy gondolat bánt engem. Igen, ne-ked mondom, ott lent aki vagy, vagyisaki itt fent vagyok. Hallgass meg kér-lek, mert csak Te segíthetsz. Hidd el,megtettem mindent. Megvolt minde-nem, elértem mindent, a céltudatos-ságom irigylésre méltó volt sokak szá-mára, de mégis ... mindezek ellenéresem mondhatom neked, – Hallod, fi-gyelsz rám? ... na szóval nem mond-hatom neked, hogy boldog voltam. El-érni azt, amit elérhetsz tán nem len-ne elég? Megérezni a kihívások leküz-dése utáni eksztázis, kevés? – Nenézz így tétován. Mondj valamit, hisztudod, Én itt fent, Te leszek majd ottlent! Igen tudom, igazad van. Mond-jam ki azt, amiből a gondolat kicsírá-zott. Hát jó. A szerelem. Igen, igen, tu-dom, ne csóváld a fejed. Ugye mégmindig tudod, hogy ott lent, az Te vol-tál itt fent. Na, most már kimondtam.A szerelem okozta hiány volt, ami las-sú, de határozott lépteknek köszönhe-

tően szürke fátyollal lepte be a fényeséletem. Akár egy éhes patkány, amikirág mindent, egy fémet megkósto-ló rozsda, ami csak mar, úgy a szere-lem hiánya néha észrevehetetlenül, denehezebbé teszi az életet, hisz ottvan benned. A hiány okozta űr csakegyre inkább a sötétség felé mutatja azutat. Kértem-e, vagy kerestem-e amegoldást? Jaj, te ott lent, könnyenmondod, hogy csak tenni kellett vol-na valamit itt fent. Szerinted még lé-tezik a varázs? Mikor csak érzed, hogymegtalált? Álomvilág, rózsaszín felhőkközti Tajtékos napokat idéző roman-tikus mese. Mondod, hogy van olyan?Hiszek neked. Csak nem teljes őszin-teséggel, mert Én itt fent, egyszer Tevoltam ott lent. Tudod mit kedves ba-rát, kedves ÉN, köszönöm, hogy hall-gatag néma mondataid elértek a fü-lemig, mi több, a lelkemig.

Ekkor a fura és bizarr öndiskurzusegy csobbanással véget ért. A mélabúszarándok útjának végéhez ért. Az utol-só mondat szólhatott volna így: AhogyTe lehettél volna ott fent, inkább Énlettem veled ott lent...

Vontszemű Norbert

Eltelt egy év…

Maradtam volna fent, de jobbnak láttam ott lent

Gúta az 1268-as első írásos emlí-tésétől kezdődően évszázadokonkeresztül, egészen 1848-ig, mintaz esztergomi érsekség birtokaszerepel a korabeli forrásokban. A települést jobbágyfaluként a 16. század közepétől, mint ki-váltságokkal rendelkező mezővá-rost említik. Lakói jobbágyok észsellérek voltak, akik adóztak ahasználatukban lévő jobbágytelekután.

Kis számban azonban nemesek islaktak a településen, jelenlétük a 17.századtól kimutatható. Ezek csak-nem kizárólag ún. armalisták voltak.Az armalisták a nemesség alsó réte-gét alkották, akiknél a nemesség- éscímeradomány birtokadomány ésnemesi kiváltságok nélkül, csak ar-málissal (címeres nemeslevéllel) tör-tént. Gyakran jobbágytelken gaz-dálkodtak, hivatalnokoskodássalvagy iparűzéssel foglalkoztak. Nemvoltak képesek rangjukhoz méltóéletvitelre, a nemesi szemlélet alap-ján méltatlan foglalkozásokat vé-geztek. A földesúron keresztül egya-ránt adózniuk kellett az államnak ésa vármegyének. A jobbágyok meg-nemesítéséhez az ajánlást a földesúrés a vármegye adta a királynak.

Az első adat a gútai nemesekrőlegy 1673-ból származó Komárommegyei nemesösszeírásban találha-

tó. Gútáról „Lörincz Benedek mara-déky Szene Péter Nagy Istvány” sze-repel a jegyzékben. Valószínűlegmegnemesített jobbágyok voltak. A Lőrincz és a Nagy családnév elő-fordul a településen a későbbiekbenis, de nem említenek nemesekkéntilyen családokat.

A 18. század elejétől már jobbannyomon követhető a helyi nemesekszámának alakulása. Több nemes-összeírás, földesúri jobbágyösszeírásés népszámlálás is készült az elkö-vetkező másfél évszázad alatt, ame-lyekben kimutatják a gútai nemese-ket. Ezekben a forrásokban szerep-lő csekélyszámú nemességet kétcsoportra oszthatjuk. Az elsőbe tar-toznak a tartósan helyben lakók, job-bágytelken gazdálkodók, parasztisorban élők. A másikba a Gútán fog-lalkozásuk révén hosszabb-rövidebbidőre letelepedett, idegenből idekerültnemesek. Papok, káplánok, taní-tók, jegyzők, iparosok tartoznak el-sősorban ebbe a csoportba.

A 18. század első feléből egy helyigazdálkodó család nemesi voltárólvan biztos adatunk. Szabó Ferenc ésIstván az 1738-as nemesösszeírásbanmint malomtulajdonosok szerepel-nek, 1744-ben már armalistákkéntvannak feltűntetve. Elsősorban az őleszármazottaik szaporítják az arma-listák számát a század második fe-lében. 1771-ben Szabó József, Gábor,

György és Ferenc nevű nemeseklaknak Gútán. A Mária Terézia ide-jében összeállított úrbéri tabellá-ban két nemes, idősebb és ifjabbSzabó Ferenc, szerepel az adófizetőcsaládfők között. Mindkettő a mező-város gazdagabb lakóihoz tartozik,háromnegyed telken gazdálkodtak.A foglalkozásuk révén ide települt ne-mesek közül megemlíthetjük a 18. század közepéről a helyi péket ésa mészárost, 1771-ből Lévai Pál vá-rosi jegyzőt. A II. József császáridejében végrehajtott népszámlálásalkalmával Gúta és Bálványszakállaspuszta együtt van kimutatva, és ek-kor az itt lakó 1732 férfi közül 32 (1,8%) volt nemes. A gútai neme-sek száma a 18. század végén, a 19. század elején emelkedett megjelentősen. Az 1798-ban Komáromvármegye Csallóközi járásában vég-zett nemesösszeírásban Gútán Né-veri (később Névery) György plébá-nos mellett 14, a Szabó családhoz tar-tozó férfi neve szerepel, de többújabb, korábban gútai jobbágy csa-lád kapott nemeslevelet. Ilyen GróffGyörgy és fia, Mészáros Ferenc éskét fia, valamint Simigh Péter és ötfiúgyermeke.

Az 1819-ben felvett „CsallóköziJárásbeli Nemes FamiliáknakLajstro mában” 47 férfi családfő ne-ve szerepel, ezeknek nemességet vi-selő fiú leszármazottainak száma55. Ők együttesen a mezővárosférfilakosságának 4,6%-át tették ki.Ez arányaiban megközelítette az or-szágos átlagot, hiszen a 19. századelső felében Magyarországon min-den 20 nem nemesre jutott 1 ne-mes. A már ismert családnevekmellett újabbak jelentek meg: Bögi,Gönczöl, Hájos, Komáromi, Kis,

Lengyel, Molnár, Sági és Sterner.Azonban a már ismert Szabó név-vel is két újabb armalista család je-lent meg, amelyet Ekecsi és Móroczelőnévvel különböztettek meg amár régebben itt lakó, nemességetkapott családtól. A legtöbben jobbá-gyokként szerepelnek a listán, fel-tűnnek azonban zsellérek is, mintBögi István és György, Hegyi János,Kis Márton, valamint Sági Györgyés Ferenc. Hájos Imre bognármes-ter, Névery György pedig a mező-város plébánosa volt. Néhányukesetében feltüntették, hogy nemgútai születésűek. Hájos Imre aPozsony megyei Kürtön, Hegyi Já-nos a szintén Pozsony megyei Hegyés Kis Márton pedig az ugyancsakPozsony megyei Bár községbenszületett. A jegyzék ugyan nemtünteti fel, de Névery György plébá-nos sem volt helyi születésű.

Az utolsó vármegyei nemesössze-írások 1847-ből maradtak fenn. Ezek-ben a már ismert gazdálkodó, job-bágyszolgálatban élő, ám nemeslevél-lel rendelkező gútai családok között fel-bukkan néhány újabb. Ilyen a Páczer,Telekes és a Végh. A mezőváros értel-miségi rétege teljesen kicserélődött akét évtized alatt, az ehhez tartozó sze-mélyek többnyire ekkor is nemesekvoltak. Reviczky Mihály plébános ésSalamon József káplán mellett, HentzJános tanító és Hyross Ferenc, a „vá-ros hites jegyzője” tartozik ebbe a cso-portba. A jegyző esetében érdemesmegjegyezni, hogy öt fia milyen fog-lalkozást űzött, illetve milyen pályá-ra készült. A legidősebb írnok az ér-seki uradalomban, kettő pap, egy ír-nok ismeretlen helyen, a legfiatalabbpedig papnövendék volt.

Angyal Béla

2014. augusztus 12. | 33. szám Gútai lap 21

Gútai nemesek 1.

Csallóköz22 Gútai lap

Mindennapi fáradozásainkat jobbéletünk reménye motiválja. Abbanreménykedünk, hogy szorgalmasmunkával életünk kényelmesebblesz, és ezt gyermekeinknek is biz-tosíthatjuk. A munkánkat gépek tu-catjaival igyekszünk megkönnyíte-ni, és a hatékony munkavégzés ér-dekében számos vegyi és biológiaikészítményt használunk. Egyreerősebben megjelenik az igény,hogy háztartásunkat, gazdálkodá-sunkat energiatakarékos felhaszná-lással, a környezetünk tisztán tar-tására odafigyelve alakítsuk, és ez-zel nem csak optimistán nézhetünka jövőnk elé, de reményeink szerinta fogyasztói társadalom csábító ör-dögi körétől, a globalizáció nem kí-vánt hatásaitól is távol tudjuk tar-tani magunkat. Sok emberben az isfelmerül, hogy ennek érdekébenmeg kellene teremteni azt a függet-lenséget, a közel teljes autonómiát,melynek realitásai gyakran kézen-fekvőnek tűnnek.

Az önellátás, vagy autonóm gaz-dálkodás az emberiség történetébenhosszú időn keresztül létező, és azakkori igényeket kielégítő gazdálko-dási forma volt, ezért az ilyen törek-vések nem tűnnek irrealitásnak. A továbbiakban térjünk ki kicsit bő-vebben a megújuló energiaforrásokszerepére az önellátásban.

A napenergia hasznosítása  

Megújuló energiaforrásoknak ne-vezzük a napenergiát és annak át-alakult formáit, így az energetikaiönellátás szempontjából legkézen-fekvőbb megoldásnak az látszik, haa napenergia közvetlen felhaszná-lásának lehetőségét vizsgáljuk meg.Egy család, egy háztartás évi összesenergiaigénye a statisztikák szerint15–16 ezer kWh. Ez a felmérésekadatai alapján döntően hőenergia-ként kerül felhasználásra és csakcsekély mértékben villamos ener-

gia formájában. A hőenergiaigény13–13 500 kWh évente, melyből ajelenlegi adottságaink, szokásainkés lehetőségeink szerint 2–5000kWh hőenergiát villamos energiá-ból állítunk elő. Ez az önellátásszempontjából mindenképpen ke-rülendő, és technikailag sem kívá-natos. Ez azt jelenti, hogy az ener-getikai önellátás esetén családon-ként a 15 ezer kWh összenergia fel-használásával úgy kell számolni,hogy annak háromnegyede hőener-gia és egynegyede villamos energiaformájában szükséges.

A napenergia közvetlen hasznosí-tásának hazai adataiból tudjuk, hogyegy korszerű, szelektív bevonatú ab-szorberrel szerelt, üvegezett napkol-lektorokkal készült napenergia-hasz-nosító berendezés egész éves üzemesetén átlagosan évi 480–500 kWh/m2

energiát tud biztosítani, a hatásfokotés a rendszer egyéb veszteségeit is fi-gyelembe véve.  

A fotovillamos napelemek hatásfo-ka ma már eléri a 40–50 százalékot is,így a szükséges energiamennyiségheztartozó napelemfelület nem befolyá-solja lényegesen a szükséges összfe-lület nagyságát. Ez azt jelenti, hogy el-méletileg kb. 300 m2-es napkollektor-ral, illetve napelemfelülettel egy csa-lád energetikailag önellátást tud meg-

valósítani. A számított értékű nap-energiát gyűjtő felület azonban csakakkor biztosítana teljes önellátást,ha a nap a mindenkori igényeknekmegfelelő időben és teljesítménnyeljuttatná energiáját a kollektorra vagynapelemre. Ez azonban nem reális fel-tételezés, és az energiamérleg egyen-lősége még nem jelent önellátást. A nap energiáját akkor tudjuk össze-

gyűjteni, amikor a nap süt, de tenni-valóinkat, illetve ehhez kapcsolódóanaz energiaigényeinket is csak kismértékben tudjuk a napsütéshez iga-zítani. A lehetőségek és a szükségle-tek közötti időbeli különbséget tech-nikailag az energia tárolásával lehetmegoldani. A tárolandó energia meny-nyiségét jól érzékeltetik egy téli napátlagos fajlagos adatai, melyek szerintjanuárban a várható napsütés időtar-tama 2,6 óra/nap és a napi maximá-lis intenzitás 220 kWh/m2. Ennek arövid időtartamú napsütésnek kellegy egész napos és jelentős energia-igényt kielégíteni. Pedig ez még átla-gos érték. A gyakorlatban január-ban napokig nem süt a nap, ugyan-

akkor többnyire éppen ebben az idő-szakban, vagyis általában a leghide-gebb napokon jelentkezik a legna-gyobb fűtési energiaigény. A hazainapenergia mennyiségének változá-sát, vagyis az átlagos napi és havi ér-tékeit az 1. táblázat mutatja. A táblá-zat adatai szerint a napenergia-válto-zás közel hatszoros, ugyanakkor pél-dául a jelentkező hőigény ezzel ellen-tétes periódusban változik nulla és3000 Wh/nap között. A források ésszükségletek ilyen mértékű eltérésecsak nagy kapacitású tárolóval egyen-líthető ki. Energiatárolás hosszú táv-ra többnyire csak nagy tömeggel ésjó szigeteléssel oldható meg. Villamosenergia tárolása esetén 40–50 Wh/kgtömeggel lehet számolni, hőenergia-tárolásnál például 7–800 m3-es tárolóbiztosíthatná az önellátást.  

Anélkül, hogy az ilyen rendszerektechnikai megvalósításának részlete-it, ökonómiai értékelését bemutat-nánk, kézenfekvőnek látszik szám-

ba venni a napenergia hasznosításá-nak lehetőségét és az alkalmazáskorlátait. A napenergia alkalmazásá-val kapcsolatban megállapítható,hogy a teljes energetikai önellátásegy család számára elméletileg meg-oldható, de a megoldás csak rendkí-vül nagy kapacitású tárolókkal (hő-és villamos) realizálható, hazai fel-használása elsősorban a használatimelegvíz-ellátásban van (ebben azesetben a tárolást általában egyéb-ként is kiépítik), és az önellátás a tá-roló térfogattól függően éves vi-szonylatban 60–85 százalékban meg-valósítható, a fűtés kiegészítés céljá-ra történő felhasználás indokolt, deésszerű tárolókapacitással csak az át-

meneti időszakban (október, no-vember, március, április) jelent ön-ellátást, éves viszonylatban 15–20százalékban valósítható meg az ön-ellátás, a villamos energia fogyasztóicéljára általában csak funkcionálisönellátás valósítható meg, elsősorbanolyan elektromos fogyasztók működ-tetésére, melyeket a napenergia vál-tozásával azonos periódusban hasz-nálunk (nyaraló hűtőszekrénye, ven -tillátor hűtés céljára stb.).

A napenergia hasznosításával kap-csolatban összefoglalóan az állapít-ható meg, hogy hazánkban a nap-energia kevés ahhoz, hogy teljesenergiaellátásunkat biztosítsa, denagyon sok ahhoz, hogy ne vegyükfigyelembe. A napenergiával tehátenergetikai önellátás reálisan nemoldható meg, de a helyi adottságok le-hetőségeit mindenképpen ki kell ak-názni, és minél szélesebb körbentörekedni kell e megújuló energiahasználatára.

Paraszt és ÚrMéhes Csaba rovata

Energetikai önellátás,megújuló energiaforrások

2014. augusztus 12. | 33. szám Gútai lap 23

A Gútai Kinológiai Klubot 1978-ban három alapítótag hoztalétre: Huszárik Károly, Marček Ferenc és Szabó Gábor, akik közülketten még a mai napig aktívtagjaink.

A klubtagok létszáma 40 fő körül mo-zog, akik túlnyomórészt nem gú -taiak, hanem a környező falvakból ésvárosokból utaznak be kutyusaikkalaz edzésekre. Klubunk történelmesorán a hangsúly elsősorban a sport-kutyázáson volt, de mára a legfőbbirányultságunk a kutyák szocializá-lása és nevelése. Ezalatt azt értjük,hogy az ebek születésüktől fogva akoruknak megfelelően tudjanak al-kalmazkodni a környezetükhöz. Te-hát a cél az, hogy mire elérik a fel-nőttkort, addigra megbízható társatfaragjunk belőle.

Természetesen néhány tagunknagyobb eredményt szeretne elérnikutyájával, ők a kiképzés komo-lyabb fajtáját, a sportkutyázást űzik.Mi a különbség a két stílus között?A sportkutyázás sokkal időigénye-

sebb tevékenység, s szinte minden-napos gyakorlást igényel, ha sikere-sek akarunk lenni. A szófogadásonkívül a kutyáknak meg kell tanulni-uk nyomozni, és különféle őrző-vé-dő gyakorlatokat kell abszolválniukegy sikeres versenyhez. Sportku-tyázásból is rendeznek országos-és világbajnokságot, ahová eljutniminden ambiciózus sportkutyás ál-ma. Meg kell különböztetnünk nem-zeti és nemzetközi vizsgarendet. A világbajnokságokon az IPO3 vizs-garend szerint történnek a gyakor-latok, ami a legmagasabb nemzetkö-zi vizsgarend. Külön világbajnoksá-got rendeznek nyomkövetésből is,ahol több kilométeres nyomon kella kutyáknak végigmenniük különfé-le nehezítő tényezőkkel. A többszö-

rös nyomkövető világbajnok, TikoBetkin Dvor egyik leszármazottja isklubunk tagja. A sportkutyázás terénis bizakodóak vagyunk a jövőt illető-en, mivel több tagunk, így JuhászLászló, Jónás Csaba, Molnár Marcel,Papáček Péter, Sudicky Patrik is ki-váló vérvonalú kölyökkutyával ren-delkezik országunk híres tenyészál-lomásairól. Mindezek mellett ne fe-ledkezzünk meg a kiállításokról és akiállítási kutyákról sem. Kiállításo-kon csak fajtiszta kutyák vehetnekrészt, akik törzskönyvvel rendelke-zek.

Klubunk kiállítási eredményei szé-pek, több nemzeti bajnoki címmelrendelkező kutyusunk van. PéldáulSloboda Csaba és Jaskó Mónika mi-niatűr bullterrierje, Tenkes KapitányaBandi, akit csak Buddynak hívunk,szlovák és magyar nemzeti bajnokicímet is elnyert már junior és felnőttkategóriákban. Sokan azt hinnék,csak bizonyos kutyafajokat lehettanítani, vagy bizonyos fajoktól fél-ni kell, mert rossz hírrel rendelkez-nek. Az edzéseken részt vesznek

rottweilerek, bullterrierek, kaukázu-si kutyák, pitbull és stafford is, min-den fajtából szófogadó, engedelmeskedvencet lehet faragni. Az egyik főtevékenységünk, hogy kutyabemu-tatókat tartunk különféle rendezvé-nyeken. Ezen belül különböző fejlett-ségi szinteken mutatjuk be kutyáin-kat a kölyökkortól a felnőtt kiképzettkutyákig, akik már póráz nélkülhajtják végre az összes gyakorlatotszó nélkül, csak kézjelekre reagálva.Az őrző-védő résznél igyekszünkmás és más show-elemekkel kiszí-nezni a hagyományos vizsgarendszerinti gyakorlatokat. Külön prog-ramot képez bemutatónkon a kutya -frizbis rész, ami szintén a kutyázásegy ágazata, s Európa- és világbaj-nokságot is rendeznek belőle.

A frizbis ágazat még csak amatőrszinten működik, klubunkban egyet-len művelője van, Laki Réka Keszeg-falváról és labradorja, Dolly.

Vannak klubok, amelyek egy bizo-nyos kutyafajtára szakosodnak, denálunk megtalálhatók a legkülönbö-zőbb kutyafajok. Legnépszerűbb anémet juhász, de ezen kívül még találhatók belga juhászok, bullterri-erek, kaukázusi kutyák, border ter-rier, leopárdkutya, moszkvai őrku-tya, rottweiler stb. Külön ki kelleneemelni, hogy keverék kutyák is láto-gatják kutyaiskolánkat és ők sem ke-vésbé taníthatóak, mint egy fajtisz-ta kutya. A kiképzési metódusainkatigyekszünk mindig fejleszteni, ésmindig új dolgokat tanulni a külön-féle kutyás szemináriumok látogatá-sával, ahol előadások zajlanak a leg -újabb kiképzési technikák alkalma-zásáról. A kiképzés folyamán külön-féle segédeszközöket is igénybe ve-

szünk, melyeknek újítására és kor-szerűsítésére is igyekszünk odafi-gyelni. Az edzéseinket két kvalifikáltkutyakiképző tartja, Molnár Marcel,aki egyben a kutyaklub elnöke, ésMagdalin Tamás. Edzőink munkájátsegíti két segédkiképző, Seres Csa-ba és Juhász László. A kutyaiskolaterületéről, javításáról és újításáról aklubtagok gondoskodnak. A „ku-tyasuli” ma a Bányász utca végénvan, a töltés mellett, Gúta egyik leg-nagyobb fűzfája alatt, közel a Vághídhoz. Munkavizsgára való felké-szülés során a kiképzők dolgát nagy-ban nehezíti, hogy a szomszédos fal-vak sportpályáit kell igénybe ven-nünk, mivel városunk sportpályájá-nak használata nem engedélyezett akutyák számára, holott másutt a ku-tyás sportrendezvények tradicionálisszínhelyét mindig a focipályák bizto-sítják. Mindezen kívül szívesen segí-tünk az összes kutyagazdinak, akik ta-nácsadásra szorulnak kutyájukkalkapcsolatban bármilyen téren, legyenaz klubunk tagja vagy sem. Akiket ér-dekelne, és foglalkozni szeretne akedvencével, annak nem kell azonnalklubtaggá válnia, hanem lehetőségevan kipróbálni edzéseinket, és egyhónap próba után eldönteni, hogyszeretne-e csatlakozni köreinkbe ésfolytatni a foglalkozást kedvencével.Minden 18 év alatti fiatalnak a tagsá-gi díja csak szimbolikus évi 1 euróés ezzel is szeretnénk ösztönözni afiatalokat, hogy kutyusaiknak szen-teljenek figyelmet egy olyan helyen,ahol szakértők vezetésével tudjanevelni engedelmes és szerető házi-állattá kedvencét. Felnőtt tagjainkszámára az éves tagsági díj 30 euró,aki csak az év felétől csatlakozik, an-nak 15 euró. gpt

Bemutatkozik a Gútai Kinológiai KlubAz edzéseken részt vesznek rottweilerek, bullterrierek, kaukázusi kutyák és egyebek