gyermekirodalom és modszertan

MAGYAR IRODALOM ÉSGYERMEKIRODALOM

VÉGH BALÁZS BÉLA

VÉG ADALBERT

2006.

TARTALOM

TARTALOM_______________________________________________________________________

Bevezetés1. Tanulási egység: GYERMEKIRODALOM 1A tanulási egység követelményei 21. 1. Fogalomismertetés 21. 2. A gyermekirodalom sajátosságai 51. 3. A gyermekirodalom forrásai és rétegei 71. 4. A gyermekolvasó 91. 5. A gyermekkönyv 121. 6. A gyermeksajtó 161. 7. Útmutató az önellenőrző tesztek, feladatok megoldásához 171. 8. Ellenőrző dolgozat 18 1. 9. Szakirodalom 182. Tanulási egység: A gyermekirodalom műfajai 19A tanulási egység követelményei 20 2. 1. A gyermekvers 20 2. 2. A mese 242. 3. Mondák, legendák, történelmi elbeszélések 282. 4. A meseregény 302. 5. Az ifjúsági regény 322. 6. Útmutató az önellenőrző tesztek, feladatok megoldásához 392. 7. Ellenőrző dolgozat 40 2. 8. Szakirodalom 403. Tanulási egység: A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM 41A tanulási egység követelményei 423. 1. Bezerédj Amália 423. 2. Petőfi Sándor 443. 3. Arany János 463. 4. Jókai Mór 473. 5. Móricz Zsigmond 483. 6. Móra Ferenc 523. 7. Kosztolányi Dezső 543. 8. Molnár Ferenc 553. 9. Szabó Lőrinc 573. 10. József Attila 603. 11. Útmutató az önellenőrző tesztek, feladatok megoldásához 623. 12. Ellenőrző dolgozat 633. 13. Szakirodalom 644. Tanulási egység: AZ ERDÉLYI MAGYAR GYERMEKIRODALOM 65 A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTA tanulási egység követelményei 664. 1. Benedek Elek gyermekirodalmi kánonja 664. 2. Gyermekirodalom a Cimborában 704. 3. Benedek Elek Öcsike-történetei 744. 4. A mese bűvöletében (Balázs Ferenc meséi) 794. 5. Dsida Jenő gyermekversei a Cimborában 844. 6. Útmutató az önellenőrző tesztek, feladatok megoldásához 91

I

TARTALOM

4. 7. Ellenőrző dolgozat 914. 7. Szakirodalom 925. Tanulási egység: A MODERN MAGYAR GYERMEKIRODALOM 93A tanulási egység követelményei 945. 1. Nemes Nagy Ágnes 955. 2. Weöres Sándor 965. 3. Fekete István 995. 4. Lázár Ervin 1005. 5. Kányádi Sándor 1025. 6. Fodor Sándor 1075. 7. Szilágyi Domokos 1085. 8. Kovács András Ferenc 1135. 9. Útmutató az önellenőrző tesztek, feladatok megoldásához 1195. 10. Ellenőrző dolgozat 1205. 11. Szakirodalom 121Általános könyvészet 122

II

TARTALOM

III

BEVEZETÉS

BEVEZETÉSA jegyzet a minőségi oktatáshoz való hozzáférést biztosítja a

távoktatásban és a vidéki oktatásfejlesztési programban részt vevő hallgatók számára. Abban reménykedve nyújt nekik segítséget, hogy könnyebbé válik a felkészülésük a vizsgákra. Úgy próbál megfelelni a távoktatási forma általános követelményeinek, hogy figyelmembe veszi az irodalomoktatás feladatait is. A gyermekirodalom a Vidéki Oktatásfejlesztési Programban a magyar irodalom tanulmányozását követi, és a maga módján hozzájárul az irodalmi megértés alakításához. Ez elengedhetetlen feltétele a gyermekirodalom befogadásának és értelmezésének. Ezeknek a feltételeknek és lehetőségeknek a szem előtt tartásával szeretne ez a jegyzet egy sajátos önképzési stílust kialakítani. Közvetlen célja a tanítók óvodapedagógusok szakképzésének javítása, az önképzés feltételének biztosítása. Közvetett célként pedig a gyermekirodalom oktatásának javítását nevezhetjük meg. Feltételezésem szerint a tananyag alapos áttanulmányozása hozzásegíti a pedagógust ahhoz, hogy több szakértelemmel közelítsen a gyermekirodalomhoz és az irodalmi alkotásokhoz. A pedagógus értékszempontú közvetítése alakítja a gyermekolvasói ízlést, és befolyásolja a kisgyermekek olvasási szokását.

Jegyzetünk öt tanulási egységből áll. Ezek közül az 1 és a 2,. Valamint a 3. 4. és 5. szorosabban összefügg. Az első két tanulási egység – A gyermekirodalom A gyermekirodalom műfajai - bevezetés a gyermekirodalom fogalomhasználatába, sajátosságaiba és műfajaiba. Olyan alapismereteket tartalmaz, amelyek segítenek eligazodni a gyermekirodalommal kapcsolatos általános kérdésekben, előzetes ismeretként pedig megkönnyíti a második tanulási egységben tárgyalt tananyag megértését. A közölt szakirodalom lehetőséget teremt arra, hogy a kérdéskör iránt érdeklődők további ismeretekhez juthassanak. A témához kapcsolódó kérdések és feladatok elősegítik a szerzett ismeretanyag alkalmazását és begyakorlását, esetleges kibővítését. A jegyzet használója aktív módon sajátíthatja el az előírt ismeretanyagot. A 3. 4. és 5. tanulási egység – A klasszikus magyar gyermekirodalom, Az erdélyi magyar gyermekirodalom, A modern magyar gyermekirodalom - a kezdetektől napjainkig fogja át a magyar gyermekirodalom történetét. Áttekinthetővé és hozzáférhetővé teszi ennek az irodalomnak az egyes korszakait és fontosabb irodalmi alkotásait. A történeti módszerhez igazodva az egyes alfejezetek kronológiai sorrendben követik egymást, de ezeken belül is érvényesül a történeti szempont. Így jobban követhetők a fejlődési folyamatok a kezdetektől napjainkig, és olyan összefüggések válnak nyilvánvalóvá, amelyek egyébként elsikkadnának.

A gyermekirodalom korszakain belül az egyes életművek és irodalmi alkotások ismertetésekor, illetve értelmezésekor

IV

BEVEZETÉS

befogadásközpontú szemléletet követek. Ezzel is a gyermekolvasó elváráshorizontjának bővítési lehetőségeit példázom, és az élményközpontú irodalomoktatás hatékonyságát szeretném sugallni a tankönyv használói számára. A tanegységeken belül azonos logika szerint épülnek fel és azonos munkamódszert követnek az egyes alegységek. A gyermekirodalmi korszakok általános bemutatásával kezdődik minden alegység, ezt követően a fontosabb szerzők gyermekirodalmi munkásságát ismertetem, és szerzőnként legalább egy irodalmi alkotás értelmezésére vállalkozom, modellt adva az értelmező megközelítéshez. Ehhez figyelembe veszem az első tanulási egységben tárgyalt gyermekirodalmi műfajokat és sajátosságokat.

Az 1920-as évet követően a jegyzetben egyenlő arányban van jelen az anyaországi és az erdélyi magyar gyermekirodalom. Ezzel nem az elkülönülést, hanem az egyenértékűséget szeretném hangsúlyozni. A korábban íródott gyermekirodalmi tankönyvekben sajnálatosan kevés szó esik az erdélyi magyar gyermekirodalomról, annak klasszikus és modern korszakáról. A sajátosságok, az események, a szerzők és fontosabb alkotásaik bemutatásával ezt a hiányosságot igyekszem pótolni. Ezt a szándékot szolgálja az a tény is, hogy a fontosabb gyermekirodalmi antológiák és az általános könyvészet közé felvettem az Erdélyben megjelenteket is.

Az alegységek megírásához felhasznált szakirodalom valamint a tanulási egységek széljegyzeteiben kiemelt kulcsfogalmak sokat segítenek az ismeretek kibővítésében, illetve a megadott kérdések és feladatok alaposabb megválaszolásában. Az általános könyvészeti jegyzék azoknak ajánl tájékozódási lehetőséget, akik a jegyzet anyagán kívül egyéb információkhoz is hozzá szeretnének jutni. Erre és további lehetőségekre gondolva tartalmaz a magyar nyelvű szakmunkákon kívül néhány idegen nyelvűt is az összeállítás.

A Magyar gyermekirodalom című jegyzet az oktatásfejlesztési programban részt vevő pedagógusok számára készült. A benne tárgyalt tananyag tartalmi és szerkezeti felépítése is ennek a célnak rendelődik alá. Minden tanulási egységben a tárgyalt témakörrel kapcsolatos önellenőrző tesztek találhatók, amelyek segítik az önálló tanulás és az önértékelés képességének kialakítását és fejlesztését. Az egyes feladatok megoldását segítő útmutatások a tanulási egységek végén találhatók, ezek eligazítják a távoktatásban résztvevőket a feladatok megfelelő kivitelezésében. A feladatok megoldásához a megfelelő szövegrészek elolvasására van szükség. A távoktatás résztvevőinek az egyes feladatok megoldását a jegyzetben megadott kertekbe kell beírniuk. A szövegeket tömören fogalmazzák meg; csak a feladatokban megadott dolgokra válaszoljanak; figyeljenek a keret aljába írt utasításokra! Lényeges az egyéni hozzáállás.

Ennek a jegyzetnek öt tanulási egysége van, és mindegyikhez tartozik egy-egy ellenőrző dolgozat. A tanfolyam résztvevőinek kötelező kidolgozniuk mind az öt ellenőrző dolgozatot. Használják fel a feladatoknak megfelelő alegységekben tárgyalt formai, tartalmi sajátosságokat és esztétikai minőségeket. Fogalmazzanak világosan, helyesen és figyeljenek a logikus gondolatmenetre,

Vidéki Oktatásfejlesztési Program

BEVEZETÉS

szövegkohézióra. A témák kidolgozásához tanulmányozzák át a megfelelő alegységeket. Kiegészítésként használják fel a fejezet végén található Szakirodalmat. A dolgozatírók nem elégedhetnek meg a jegyzet idevágó információival, hanem a szakirodalom segítségével bővítsék ki ismereteiket. A kötelező dolgozatkészítés megkönnyíti a későbbi tanulmányzáró szakdolgozat elkészítését, amelyhez a magyar gyermekirodalom is választható témaként,

Vidéki Oktatásfejlesztési Program

ugyanis megismerik a tudományos munka mozzanatait: az anyaggyűjtést, a jegyzetelést, a válogatást, a rendszerezést, a jegyzetkészítést, a szerkesztést, a könyvészet összeállítását.

Az oktatásban részt vevő hallgatók tanulási egységenként egy-egy házi dolgozatot készítenek el, és juttatnak el a tutorhoz. Ezek a dolgozatok a hallgatók teljesítményének folyamatos értékelését szolgálják. A dolgozatok elbírálásakor érdemnek számít az egyéni hozzáállás, az eredetiség, a szakirodalom ismerete, a helyes fogalomhasználat és az arányos szerkesztés (bevezetés, a téma kifejtése, összefoglalás).

Mindegyik tanulási egység végén megtalálhatók a kötelező ellenőrző dolgozatok értékelési szempontjai és a terjedelmükre vonatkozó információk. Az öt ellenőrző dolgozatra kapott osztályzat része a végső vizsgajegynek, annak 50 %-át teszi ki. Az írásbeli záró vizsga a végső jegy másik 50%-a. Az ellenőrző dolgozatokat külön lapokra kell írni, és átadni a tutornak.

A GYERMEKIRODALOM

1. Tanulási egységA GYERMEKIRODALOM

_________________________________________________________________

TARTALOM 1. Tanulási egység: A GYERMEKIRODALOM 1A tanulási egység követelményei 21. 1. Fogalomismertetés 21. 2. A gyermekirodalom sajátosságai 51. 3. A gyermekirodalom forrásai és rétegei 71. 4. A gyermekkönyv 91. 5. A gyermekolvasó 121. 6. A gyermeksajtó 161. 7. Útmutató az önellenőrző tesztek, feladatok megoldásához 171. 8. Ellenőrző dolgozat 181. 9. Szakirodalom 18

1

A GYERMEKIRODALOM

A GYERMEKIRODALOMAz 1. Tanulási egység követelményei

Az 1. Tanulási egység elolvasása után a tanfolyam résztvevőinek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

Meghatározzák a gyermekirodalom fogalmát. Szabatosan és következetesen használják a megismert

gyermekirodalom-fogalmat a megadott feladatokban. Kritikailag értelmezik a szakirodalomban használatos

fogalmakat. Bemutatják írásban a gyermekirodalom sajátosságait. Felsorolják a gyermekirodalom forrásait és rétegeit. Osztályozzák és minősítik a gyermekkönyvek típusait. Megfogalmazzák a gyermekolvasó életkori sajátosságait. Meghatározzák a gyermeksajtó szerepét a

gyermekirodalom közvetítésében.

1. 1. Fogalomismertetés

A gyermekirodalomban használatos fogalmak nagyrészt azonosak az egyetemes irodalom fogalmaival. Fejezetünkben főleg azoknak a fogalmaknak a megismertetésére törekszünk, amelyek a gyermekirodalomra jellemzőek, külön választva a használatukkal és az értelmezésükkel kapcsolatos információkat, azzal a szándékkal, hogy megkönnyítsük a megértésüket.

Tágabb összefüggésben szemlélve a gyermekirodalom része a gyermekkultúrának, a gyermeklélektannal, a gyermekpedagógiával, a gyermekfilozófiával stb. együtt hozzájárul valamely történelmi korszak, illetve társadalom gyermekkepének (gyermekekről vallott felfogásának) kialakításához. Esztétikai értékeket közvetít, véleményt fogalmaz meg a világról, és hírt ad, információkat közvetít az egyes civilizációk és társadalmak gyermekképéről. A gyermekirodalom fogalma kultúránként és koronként egyaránt változik, ennek a változásnak a megértéséhez célszerűnek látszik külön-külön megvizsgálni a gyermekirodalom fogalmának a használatát és az értelmezését.

A fogalomhasználatban tapasztalható eltérések első sorban irodalomtörténeti jellegűek, és az egyes nemzeti irodalmakban kialakult szóhasználattal függenek össze. Az angol és az orosz irodalomban a gyermekirodalom szót használják: children’s literature, gyetszkaja lityeratura, (детьская литератуа), s többnyire a francia elegendőnek tart annyit, hogy litterature enfantine, ennek nyomán használják a román irodalmi kultúrában is a literatura pentru copii elnevezést. A magyar nyelv az árnyaltabb gyermek- és ifjúsági irodalom kifejezést vette át a német Kinder- und Jugendliteratur nyomán.

fogalom-használat

- gyermek-irodalom- children’s literature- gyetszkaja lityeratura- litterature enfantine- literatura pentru copii- Kinder- und Jugend-literatur

2

A GYERMEKIRODALOM

Az ifjúsági jelző pontosabbá teszi a szóhasználatot, de több okból is problematikus. Nem a tizennyolcadik életévét betöltő ifjú az ún. ifjúsági irodalom olvasója, hanem a serdülő kamasz. Sőt az életkori fejlődésnek ezt a szakaszát is pontosítanunk kell. Ezen belül a modern pszichológia három alszakaszt különböztet meg: a korai serdülőkort (11 – 14 év), a középső serdülőkort (15 – 18 év) és a kései serdülőkort (19 – 21 év). Vannak olyan felosztások is, amelyek a 12 – 14., 15 – 17. és a 18 – 20. évben látják a serdülőkor hármas határát. E három, karakteres korszak ellenére sokan csupán a gyermek- és a felnőttkor közötti átmenetnek tartják a pubertás kort. Az ifjúsági irodalom olvasója úton van a felnőttek irodalmához. Hamarabb ér oda, mint ahhoz, hogy felnőtt státusát a társadalomban kivívja. A felnőtté válás kalandos folyamata ugyanis tovább tart a civilizált országokban, mint az ifjúsági irodalom olvasása. A gyermek- és ifjúsági irodalom olvasója végül is gyerek, pszichológiai, szociológiai és jogi értelemben egyaránt. Nem téves tehát az angol, az orosz, a francia és a román szóhasználat. A mindennapi életben igen gyakran mi is csak a gyermekirodalom szót használjuk. Meghonosodni látszik. Egyetemi jegyzetünkben mi is gyermekirodalomként emlegetjük tárgyunkat, hozzájárulva a fogalom elterjedéséhez.

Önellenőrző teszt

1. Sorolja fel az ismertebb idegen nyelvek gyermekirodalom megnevezését! Olvassa újra a fogalomhasználatra vonatkozó oldaljegyzetet! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

A fogalomhasználatban megismert kettősség a gyermekirodalom fogalmának értelmezésében is fellelhető. A hagyományos felfogás szerint a gyermekirodalom elsősorban alkalmazott irodalom. Szolgálólánya például a pedagógiának, emiatt gyakran erkölcsi példatárrá degradálódik. Szövegvilágának könnyen azonosítható struktúrái vannak és jól elkülöníthető tematikus motívumai. Ez a felfogás sajátos írói státuszt feltételez, feltételnek tekinti továbbá a gyermekirodalom speciális intézményrendszerét.

fogalom-értelmezés

hagyomá-nyos felfogás

3

A GYERMEKIRODALOM

Konzervativizmusa ellenére ennek az elképzelésnek is vannak igazságtartalmai: bőven akad benne olyasmi, amit az alkalmazott irodalom (adaptáció) tárgykörébe sorolhatunk, az általa létrehozott intézményrendszer pedig kimondottan hasznosnak mondható (gyermeksajtó, gyermekkönyvtár, gyermekszínház stb.).

A korszerűbb felfogás szerint a gyermekirodalom elsősorban irodalom, integráns része a nemzeti és a világirodalomnak. Jelenségei elválaszthatatlanok s mindenkori kortárs irodalom állapotától és az irodalomtörténeti folyamatoktól. Akkor járunk el helyesen, ha a gyermekolvasó felől próbáljuk meg értelmezni. A gyermekirodalmi műfajoknak (gyermekvers, gyermekpróza) nincs külön poétikai sajátosságuk, csak a „címzettjük” (szándékosan vagy szándék nélkül) a gyermekolvasó. A gyermekirodalmi alkotás sem más, mint a valóság komplex modellje. Emberi élmények rögzítése, tárolása és továbbítása az irodalom eszköznyelvének segítségével. Az irodalmi mű befogadása sajátos kommunikációs folyamat eredménye. Ha a műalkotás és a gyermekolvasók között létrejön a kommunikáció, akkor az ő könyvükről van szó. Ha a mű nem jut el a címzetthez, kommunikációs zavar áll be, nem történik meg az átélés, beleélés és a befogadás. Nekünk közvetítő felnőtteknek kell mérlegelnünk, hogy tud-e azonosulni a gyermekolvasó a hőssel, el tud-e igazodni a mű világában.


2. Melyek a gyermekirodalom hagyományos és modern felfogása közötti különbségek? Figyelje meg a fogalomértelmezés oldaljegyzet melletti bekezdéseket! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

korszerűbb felfogás

4

A GYERMEKIRODALOM

1. 2. A gyermekirodalom sajátosságai

A fogalom értelmezéséből következik, hogy a gyermekirodalom sajátosságai csakis a befogadó, a gyermekolvasó szempontjából írhatók le. A német kifejezés nyomán és csupán módszertani megfontolásból a sajátosságok árnyalatainak érzékeltetéséhez szétválasztjuk a gyermek- és ifjúsági irodalmat. Az életkorhoz köthető olvasói érdeklődés más-más jellemzői nem csupán pszichológiai sajátosságok, hanem a szociológiai állapot és számos más külső tényező következményei is.

Nem véletlen, hogy a gyermekirodalomnak értékekben folyamatosan gazdagodó világa van. A különböző értékeknek a gyermekirodalom piacán van nagyobb esélyük. Azáltal is, hogy a gyerek helyett a felnőtt választ, vásárol könyvet. Mivel magatartása értékorientáltabb, sokban befolyásolja a gyermekirodalom presztízsét. Jobban vonzza a tehetségeket, mint az ifjúsági irodalom, ezért műfaji gazdagsága is teljesebb (gyermekvers, verses mese, meseregény, gyermektörténet, gyermekregény). Nem véletlen tehát, ha a kisgyermekeknek szóló irodalomban több az eredeti mű, és kevesebb az adaptáció.


3. Mivel magyarázható, hogy a gyermekirodalom világa értékekben folyamatosan gazdagodik? Olvassa újra a második bekezdést! Válaszát írja be a keretbe! _______________________________________________________

gyermek-irodalom

ifjúsági irodalom

5

A GYERMEKIRODALOM

Az ún. ifjúsági irodalom történetében sokkal több a máról holnapra fellelhető tömegcikk, melyben tobzódnak a népszerű műfajok kellékei. A kaland és a szép érzelmek jegyében született művek jó része nem a romantikához vezet, hanem a lektűr és a ponyva előszobája. A kamasz maga választ és vásárol olvasnivalót, gyakran a kortársak befolyása alatt. Az értékek nagyon viszonylagosak és nehezen érhetők tetten ebben az átmeneti közegben. Ezért az ifjúsági prózának nagyobb szüksége van az adaptációkra. A jelentősebb írókat nagyon ritkán vonzza ez az irodalomtípus.

A lélektani- szociológiai jellemzők mellett poétikai- esztétikai sajátosságok is társíthatók a korábban differenciált befogadói rétegekhez. Más-más esztétikai minőségek és esztétikailag értékelhető mozzanatok jellemzik a gyermekirodalmat és az ifjúságit, mert eltérő a gyermek és a kamasz elváráshorizontja is. A gyermektörténetek többsége nem szép, hanem bájos. Nem tragikus, de a mindent belengő optimizmus mögött ott bujkálhat a szomorúság. A képtelenség természetes a kisgyerek számára, így a gyermekirodalomban otthonos a nonszensz. A kamasz inkább az eseményességet, az érdekességet honorálja, de elviseli a tragikust is. Viszont mindkettő számára érték a humor.

Nyilvánvaló, hogy pedagógiai elvek is befolyásolják a gyermekirodalmat, különösen annak szerzői és közvetítői oldalát. Lehetőleg kerüli az alantast, az öncélú agresszivitást, a dühkitöréseket vagy a kétértelmű kifejezéseket. Bármennyire őszinte a gyermekvilághoz, védelmezni és oltalmazni is akarja. Pedagógiai szempontból követelmény az is, hogy ne vezessük félre a gyereket: se a valóságban, se a történelemben, se a természet világában. Az ábrázolásnak a befogadó érdekében egyértelműnek kell lennie. Pedagógiai szempont az is, ha a gyermekirodalom segítségével fejlődik a gyermekolvasó nemzeti identitástudata. Miközben olvas a gyerek, anyanyelvét is tanulja. A gyermekirodalom szövegvilága nem véthet az anyanyelv szabályai ellen: szabatosnak, világosnak, magyarosnak kell lennie. A gyerek sokszor feledésbe merül, fontos szavakat tanul meg az irodalmi művekből. Szókincsével együtt tágul számára a valóság.

A gyermekirodalom jellemzője az is, hogy igazodik a befogadó világképéhez. A kisgyermek világképe mágikus, animisztikus, kettős tudatával ideális befogadója a mesének. A mese valójában a gyermekolvasó szemével nézett világ. Az ifjúsági regény valósága pedig olyan egyszerű, mint a romantikáé: a jó és a gonosz világa. A mindenkori gyermekirodalom következetesen ragaszkodik ehhez a morálhoz, amit még a mesétől, a mítosztól örökölt, s ami a fekte-fehérgondolkodás sajátja. A gyermekirodalomban erkölcsi világrend

szépbájostragikusszomorúnonszensz

mágikus

animisztikus

mitikus

6

A GYERMEKIRODALOM

uralkodik: összeköttetés van a sors és az érdem között, a szenvedések pedig nem esnek hiába. Mindig érvényesül a mesemorál, amelynek alaptörvénye: „jó tett helyébe jót várj”. Az adok-kapok világa érthető és egyszerű. Erkölcs jóra is nevel a gyermekirodalom.

Az a befogadó, aki felől próbáltuk megérteni ennek az irodalomnak a sajátosságait, ítéletekben nem tudja megfogalmazni a gyermekirodalmi alkotások művészi és erkölcsi üzenetét. Legfeljebb beszámol a reakcióiról, megfogalmazza benyomásait és olvasmányélményeit, vagyis az irodalomnak a rá mint olvasóra gyakorolt érzelmi hatásait.


4. Melyek a gyermekirodalomra jellemző szociológiai-lélektani és esztétikai sajátosságok? Figyelje meg az oldaljegyzetben felsorolt esztétikai minőségekhez tartozó bekezdést! Válaszát írja be a keretbe!_____________________________________________________

7

A GYERMEKIRODALOM

1. 3. A gyermekirodalom forrásai és rétegei

A gyermekirodalomnak több forrása és rétege van. Természetesen ez egyfajta elméleti konstrukció, a szakirodalom hipotézise, és annyiban értékelendő, hogy megkönnyíti a tájékozódást. Tudnunk kell viszont, hogy a gyermekirodalom határai nem vonhatók meg egyszer s mindenkorra. A gyermekirodalomnak három forrása és rétege van, valamit egy nagyon sajátos negyedik is:

Szövegek, amelyeket eredetileg is gyerekeknek írtak (pl. A. A. Milne: Micimackó, Carlo Collodi: Pinokkió, Móricz Zsigmond: Pipacsok a tengeren, Lázár Ervin: Négyszögletű kerek erdő).

Szövegek, amelyeket eredeti vagy átigazított formában a népköltészetből vett birtokába a gyermekirodalom (Mondókák, találós kérdések, mesék, népdalok, gyermekjátékok).

Szövegek, amelyek változatlan formában vagy adaptációként, a szerző szándékától függetlenül vagy a szerző tudtával lettek gyermekirodalmi alkotások (Cervantes: Don Quijote, D. Defoe: Robinson Crusoe, Stevenson: A kincses sziget, Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig).

Szövegek, amelyeket 6–14 éves gyerekek írtak és írnak (pl. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem, József Attila gyerekkori versei).

Mindez elméleti konstrukció, tájékozódásképpen használható. A valóság ennél sokkal bonyolultabb, és gyakran kifog rajtunk, amikor kategorizálunk. A gyermek- és ifjúsági irodalom határai nem vonhatók meg egyszer s mindenkorra. Elég, ha a „gesunkenes Kulturgut” (lesüllyedt kulturális érték) jelensége által okozott változásokra gondolunk. A 19. század végén Jókai műveitől még óvták a kislányokat. A harmincas években már a kamaszlányoknak is volt „Jókai-korszakuk”. Egész gyerekkorosztályok felnőhetnek valamely műhöz.

A rétegek között nincsenek merev határok. Mark Twain például nem gyerekeknek szánta a Tom Sawyer kalandjait, de már az első kiadás gyerekeknek jelent meg. A mai gyermekolvasó számára ez a mű ugyanúgy adaptáció formájában olvasmány, mint a Robinson Crusoe vagy a Bőrharisnya-ciklus.

A gyermekirodalom fogalmának tágabb értelmezése nemcsak a szépirodalmat, hanem a gyerekeknek szánt ismeretterjesztő irodalmat is magában foglalja. A gyermekolvasó különösen erős vonzalmát egy-egy ismeretterjesztő könyv iránt néha csak évtizedek múltán értjük meg igazán. Az utóbbi időszakban látványosan megnőtt a szépirodalom és az ismeretterjesztés határvidékén lévő műfajok szerepe (pl. tudományos-fantasztikus irodalom). Az ismeretterjesztő irodalom esélyeit az is növeli, hogy a gyermekolvasóban a nonfiction iránti érdeklődés együtt nő a kamaszsággal.


eredeti alkotások

adaptációk

források és rétegek közötti határok

8

A GYERMEKIRODALOM

5. Sorolja fel egy-egy példával igazolva a gyermekirodalom forrásait és rétegeit! Figyelje meg az oldaljegyzet melletti felsorolást! Válaszát írja be a keretbe!____________________________________________________

1. 4. Gyermekkönyv

Az sem egészen mindegy, hogy gyermekkönyvet vagy gyerekkönyvet emlegetünk. Hol ez, hol az illik jobban a mondandónkhoz meg a könyvhöz. Weöres Sándor Bóbitája plédául gyermekkönyv, Janikovszky Éva Ha én felnőtt volnék című műve pedig gyerekkönyv. (Ugyanez érvényes a gyermekirodalom és a gyerekirodalom kifejezésekre is. De megemlíthetjük a gyermekíró, gyerekíró kifejezéseket is).

Azt, hogy mi a gyermekkönyv, nem is olyan könnyű megmondani. A tankönyvtől megkülönböztetve Szentkuty – Drescher Pál egyszerűen a szabad gyermeki olvasmányt nevezte gyermekkönyvnek. De ennél sokkal összetettebb a kérdés. A gyermekkönyv már csak aszerint is háromféle, hogy kié valójában. Mert van álgyermekkönyv és van valódi. Olyant is számontartunk, amin a gyermek és felnőtt békésen osztozik. Ezt nevezzük dupla fedelűnek. Az ilyen könyveket a gyerek élvezi, a felnőtt érti. (A belőlük készült filmeket nevezik családi filmeknek).

A gyermekkönyv (bár sok minden szól mellette) nem mindig azonos a gyermekirodalommal. Ebbe a fogalomba más is belefér az irodalmon kívül. A kétéves gyermek könyvei játékszerek. Anyaguk sem mindig papír. A „játékvers” kifejezés nyomán nevezzük játék könyvnek ezt a típust. Természetesen a nagyobb gyermekeknek is megvannak a játékosság jegyében született könyveik, de már van valami közük az irodalom szövegvilágához. Ilyen például a dominókönyv (libri domino). A szerzők arra biztatják a gyermekeket, hogy a megadott történetekből találjanak ki újabb és újabb történeteket. Ez már játék az irodalommal. A gyerekkönyveket régebben szokás volt szórakoztató és tanító könyvekre osztani. Ma már nincs közöttük éles határ, ugyanis a legtöbb gyerekkönyv szórakoztatva tanít, vagy tanítva szórakoztat.

A megjelenés módja szerint is kétféle a gyermekkönyv: A kép uralkodik a könyvben (játék könyvek, lapozók,

leporellók): a kép mellett megjeleni a szöveg is; a kép mellett egyéb érzéki ingerek szolgálnak örömforrásul (pl. a könyv rágható, nyalogatható stb. Az ábrázolt tárgyaknak, figuráknak hangjuk van, ha megérintik őket: az autó dudál, a kutya ugat stb.).

gyermek-könyvgyerekkönyv

ál- és valódigyermek-könyv

dupla fedelű

játék ésdominó-könyv

a gyermek-könyvek típusai

9

A GYERMEKIRODALOM

A szöveg, a betű uralkodik a könyvben : a szöveg mellett kép is szerepel; a szöveghez beragasztható képeket, hanglemezt, hang- és képkazettát vagy CD- ROM-ot esetleg DVD-t mellékelnek.

A fentiekből kiderül, hogy valójában nincs gyerekkönyv illusztráció nélkül. Az illusztráció (latin illustrare) elsődleges jelentése megvilágítani, magyarázni, példával vagy képi ábrázolással szemléletessé tenni. A szó másodlagos értelme utal az ékítés, díszítés, fölcifrázás tartalomra. A két jelentés együtt fejezi ki azt az alkalmazott grafikai műfajt, amely valamely szöveg művészi képekkel történő díszítését, értelmezését, kiegészítését valósítja meg. Ez a meghatározás gyökereiben mutatja az ember művészi megnyilatkozásának két alapformáját: az ábrázoló- és a kifejezőművészetet. A gyermekkönyvek illusztrálásában mindkettő jelen van.


6. Sorolja fel és minősítse a gyermekkönyvek legfőbb típusait! Figyelje meg a széljegyzeteket! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

Az illusztráció szemléletessé és érthetővé teszi a szövegvilág tartalmát, és növeli a művészi alkotás keltette esztétikai élményt. Funkciója attól függ, milyen szöveghez társul. Szerves tartozéka a könyvnek, vele összefüggő egészet alkot. Ha a képíró és a költő egyenrangú művész, jól kiegészíthetik, és gazdagíthatják egymás tevékenységét. A szöveg általában előbb jön létre, mint a hozzá kapcsolódó kép. Kivételek azonban előfordulhatnak. A tökéletes megoldás az, ha az író, az illusztrátor és a nyomdász együtt tervezi meg a könyvet.

A gyermekkönyv-illusztráció három fajtáját különböztetjük meg:

10

A GYERMEKIRODALOM

A nyersfordításhoz hasonló képi megelevenítés. Ebben az esetben az illusztrátornak elsősorban értelmező szerepe van. Főleg a klasszikus ifjúsági irodalmi művek szövegeit kísérik ilyen illusztrációk. Pl. Würtz Ádám magas szinten képviseli ezt a megoldást.

A gyermekvilághoz alkalmazkodó, a naivitásra tudatosan törekvő, hangulatos képek sora. A gyermekolvasó képzeletére hangolódik a művész: egyszerűsít, a tárgyakat síkban helyezi el és torzítja, színei élénkek, a természetet antropomorfizálja stb. Kifinomult művészi ízlés kell ahhoz, hogy a megjelenítés ne legyen a gyermekrajz utánérzése. Ilyenek többek között Anna Margit és Rusz Lívia illusztrációi.

Tartalmi és hangulati rokonságot magán viselő illusztráció. Szöveg és kép harmonikus együttélése. Játékosság, humor, egyéni hang és önálló képi érték jellemzi például Hintz Gyula, Reich Károly, Gyulai Líviusz, Deák Ferenc, Unipán Helga illusztrációit.

Az egyes alkotókat nem is lehet egyértelműen egyik vagy másik kategóriába beszorítani. Annyi azonban bizonyos, hogy az illusztrációt a könyvegész részeként kell értékelni, és mindig a szöveghez való szorosabb vagy lazább kapcsolódása, valamint a művészi színvonal alapján ítélhetjük meg. A jó illusztráció emelheti a szöveg értékét, sohasem öncélú: mindig szolgál valamit (a szöveget, az olvasót, de az alkotót is). Olvashatónak és tisztának, értékálló művészi alkotásnak kell lennie, nem veszítheti el hitelét azzal, hogy mást mond, mint a szöveg.

A könyvben való elhelyezkedésük alapján az illusztrációk és a könyvdíszek lehetnek egész oldalasak és képtáblák, féloldalasak, elszórt vagy marginális rajzok, illusztratív címkék, záródíszek, iniciálék, fejezetlécek és kertek.

Önellenőrző teszt.

7. Sorolja fel a könyvillusztrációk típusait, és nevezze meg az egyes típusok ismertebb grafikusait! Figyelje a kiemeléshez tartozó bekezdést! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

a gyermek-könyv-Illusztrációfajtái

11

A GYERMEKIRODALOM

A gyermekkönyv és a gyermekirodalom része a gyermekkultúrának. A képi kultúra korában előbb találkozik a gyermek filmvásznon és képernyőn a gyermekirodalom alkotásaival, mint könyvben. Az eredetiség fogalmára épülő kultúra manapság a centrumból a perifériára került. Ehhez a helyzethez kell igazodnia az olvasásra nevelés stratégiájának. Nemcsak a könyvtől a filmig, hanem a filmtől a könyvig is vezethetnek utak.

A fogyasztói társadalom gyermekkultúrájában egy-egy gyermekkönyvnek valóságos holdudvara van. Nemcsak regény, hanem például képeskönyv, képregény, rajzfilm, hangjáték, hanglemez, diafilm, kifestőkönyv, öntapadós poszter, logikai játék, puzzle, matrica készülhet egy-egy gyermekirodalmi témából. Gyakran lesz a hős marcipánfigura, a történet ott van az ágyneműmintán, a feliratos trikón, és végül a műanyag szatyrokon köt ki.

Ezekről a jelenségekről sokféleképpen vélekedhetünk. Egyet azonban nem tehetünk meg: azt, hogy a képi kultúra és a modern gyermekkultúra hatásait semmibe vesszük. A gyermekirodalom jelenségeit ritkán szemlélhetjük már önmagukban.


8. Minősítse néhány mondatban a kortárs gyermekkultúra és a gyermekkönyv kapcsolatát! Olvassa újra a fenti szöveg bekezdéseit; figyeljen a széljegyzetekre! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

a képi kultú-ra hatásai

gyermek-könyvekholdudvara

12

A GYERMEKIRODALOM

1. 5. A gyermekolvasó

Amennyiben a gyermekirodalom létszükséglet, az óvodáskor kezdetétől a pubertás végéig éli, élvezi, igényli az irodalmat a fejlődő korosztály, előbb a szóbeliség, aztán az olvasás szintjén. Tulajdonképpen az egész olvasmányanyagra egyetlen megszorítás érvényes: a befogadhatóság, az életkori megfelelés. Az olvasás fejlődéslélektani történetében nincsenek merev határok, sok az egyéni eltérés az olvasó gyermektípusok között. a vázlatos kép a következő:

Óvodáskor (2 – 6. év). A gyermek kétéves kora körül kapja az első irodalmi impulzusokat. A konkrét élethelyzetekhez kapcsolódó mondókák hangzása, ritmikus zenéje esztétikai élményt nyújt. Az óvodáskor kezdetén is uralkodik a gyermekvers, illetve annak egyszerűbb formája; itt már a mondókahallgatás mondókamondással váltakozik. Az óvodáskor kezdetéig a képeskönyv jelentette az élményt, most a szöveg iránti érdeklődés váltja fel a kép uralmát. Az óvodáskor alakítja ki a versszeretet. Fokozatos a haladás a képtől a szöveg felé, a hangzásélmény felől az értelmes szöveg felé. A 4 – 6 éves kor a mese fénykora. Az ún. kettős mesetudat is azt jelenti, hogy a gyermek el tudja határolni a mesét a képzelettől, s már 5 – 6 éves korban sem a mese valóságában hisz, hanem a vágyott igazságban. Többnyire törvényszerűnek tartható sorrendben lép föl ebben az életkorban a mese három típusa. Először a rövid állatmese, aztán a tündérmese, amely összetettebb jellegénél fogva a képzelet magasabb fokát feltételezi. A tréfás mese egyszerűbb formája is bekerülhet az óvodáskori mesemondás repertoárjába.


9. Sorolja fel az óvodáskori gyermekolvasóra jellemző sajátosságokat! Figyelje meg az óvodáskor kiemelés melletti bekezdést! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

óvodáskor

13

A GYERMEKIRODALOM

Kisiskoláskor (6 – 10. év). A gyermekolvasónak ez a korszaka két szakaszra bontható. Az elsőben (6 – 8. év) kialakul az olvasási készség, a második (8 – 10. év) már az önálló olvasás kora. Szó sincs merev határról, inkább fokozatos átmenetről, az egyéni tempókülönbségek pedig jelentősek. Az olvasási készség és kedv kölcsönhatását az első olvasói sikerélmények erősíthetik fel. A mesetípusok közül előbb az állatmese és a tündérmese a jellemző, később a tréfás, a vidám elbeszélés dominál. A 8 – 9. év körül lassú változás érződik, majd átbillen az érdeklődés a reális olvasmányok oldalára. Az olvasó érdeklődése tárgyi és tárgyilagos lesz, és a novellisztikus- humoros mese kerül előtérbe. Ekkor a térben és időben valósághoz köthető monda (helyi és történelmi) zárkózik föl a meséhez. A gyermekvers mint olvasmány új híveket toboroz mind a mesehangulatú, mind pedig a komoly vagy humoros tónusú realista gyermeklírában.


10. Sorolja fel a kisiskolás gyermekolvasóra jellemző sajátosságokat! Figyelje meg a kisiskoláskor kiemelés melletti bekezdést! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

Serdülőkor (10 – 16. év). Ennek a korszaknak a bevezető szakasza a pubertáskor (10 – 12. év). A gyermekolvasó sajátos módon újrakezdi a mesét, ez azonban elemző, elméleti ismeretekkel közeledő olvasás. Ugyanilyen a viszony a mondához is, mely a földrajz és a történelem sajátos szinkron-olvasmányává válik. A megismerés és a tett felfokozott vágya romantikába, fantasztikumba hajszolja a képzeletet. A korosztály olvasmányélményeinek a kalandregény különböző típusai felelnek meg. Egyik típusa a robinzonád (innen a Robinson-korszak elnevezés). Nevezik a kalandregény korának is. Továbbá a vernei tudományos-fantasztikus könyvek, az indiánregények, az egzotikus tájak, őserdők dzsungelvarázsa ragadja magával ezt a korosztályt. Lányoknál az érzelmek gyöngéd, nemes rajza számíthat érdeklődésre (lányregény). Az ismeretterjesztő műfaj az

kisiskolás-kor

a serdülőkor

14

A GYERMEKIRODALOM

iskolai tárgyak ösztönzésére válik fontossá. Létszükséglet ebben a korban a könyv, a valóság élményszerű megismerésének eszköze.


11. Sorolja fel a serdülőkorú olvasóra jellemző sajátosságokat! Figyelje meg a serdülőkor kiemelés melletti bekezdést! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

1. 6. A gyermeksajtó

A gyermeksajtó szóban is ott van a sajtó. Nyomdai nyomógépet jelent. Más nyelvek is használják ezt a kifejezést, nemcsak a magyar (pl. the press, la presse, die Presse). A szóhasználatot megtartják a modern idők is, pedig az újság, folyóirat már nemcsak nyomdagépen készül. A sajtó körébe tartoznak az elektronikus (rádiós, televíziós, számítógépes) újságírás termékei is. Így van ez a gyermeksajtó területén is.

A gyermeksajtó – sajtó, csak gyerekek, kamaszok a címzettjei. A gyermeksajtóra is jellemzőek a sajtótermékek alapvető jegyei: az időszerűség (aktualitás), az időszakosság (periodicitás) és a nyilvánosság (publicitás). Az időszakosság valamennyi sajtótermék jól látható jellemzője. Idegen szóval éppen ezért periodikumnak is nevezzük a sajtótermékeket. Összességüket pedig a szó többes számával periodikának. A sajtótermékek is a média világába tartoznak.

A gyermekek számára megjelenő időszaki kiadványok ugyanazt a műfaji sokféleséget mutatják, mint a felnőttek sajtótermékei. A gyermekfolyóiratok, gyermeklapok, gyermekmagazinok, iskolai diákújságok egyaránt ebbe a körbe tartoznak. Csupán a napilapokat keressük hiába. De ha a gyermeksajtó világában vizsgálódunk, nem zárhatjuk ki érdeklődésünk köréből a felnőtteknek szóló napilapok és a képes, családi hetilapok gyermekrovatait sem.

A sokféleség akkor is igaz, ha a tartalom jellegzetességeit ragadjuk meg. A gyermekek időszaki kiadványai között ott vannak a kulturális, irodalmi lapok, az ismeretterjesztő folyóiratok, a képregény-, hobbi- és reklámújságok, valamint a pedagógiai-didaktikai céllal szerkesztett sajtótermékek. A gyermeksajtó termékei

sajtó

gyermek-sajtó

műfaji sokféleség

tartalom

15

A GYERMEKIRODALOM

aszerint is mások, hogy a gyermekkor melyik szakaszához kötődnek. Vannak folyóirataik az óvodásoknak, a kisiskolásoknak és a kamaszoknak. De van olyan folyóirat is, amelynek a család gyerekei a címzettjei, a legkisebbtől a legnagyobbikig.


12. Foglalja össze három-négy mondatban a gyermeksajtó általános jellemzőit! Figyelje meg a kiemelések melletti bekezdéseket! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

Első gyermekfolyóiratunk címe német minták nyomán Gyermekbarát (1843 – 1844) volt. Jelentősége csupán abban áll, hogy az első. Ezért inkább híres utódait emlegetjük. Ilyen az Ágai Adolf szerkesztette Kis Lap (1871 – 1904) és Dolinay Gyula folyóirata, a Lányok Lapja (1875 – 1912).

A magyar irodalmi folyóiratok bibliográfiája mintegy másfélszáz gyermek és ifjúsági lapot tart nyilván. Az irodalmi emlékezet komolyabban csak három magyar gyermeklapot őriz meg a múltból: Az Én Újságomat, a Jó Pajtást és a Cimborát. Különösen sok volt az éppen csak beköszönő és máris búcsúzó lap a trianoni határokon túl. Hét esztendejével a ritka kivételek közé tartozott Benedek Elek Kisbaconban szerkesztett és Szatmáron kiadott legendás Cimborája (1922 – 1929).

Volt néhány korról korra, nemzedékről nemzedékre öröklődő gyermeklapunk, amelynek élettartama máig irigylésre méltó. Ilyen lap volt az Én Újságom (1889 – 1944), a Magyar Lányok (1894 – 1944), az Örömhír (1896 – 1944), a Zászlónk (1900 – 1948) és a Jó Pajtás (1909 – 1925).

Az Én Újságom legméltóbb utóda ma a Kincskereső. 1971-ben alapították Szegeden, 1974-ben vált országos terjesztésű folyóirattá. A lap feladata kettős: megismertetni a klasszikus értékeket, és teret kínálni a modern magyar gyermek- és ifjúsági irodalom alkotásainak. A Cimbora hagyományit folytatja a Kolozsváron megjelenő Napsugár. 1955-től jelenik meg folyamatosan alapító főszerkesztője Asztalos István. Félévszázados története során sok olvasót nevelt az irodalom szeretetére. Testvérlapja a Szivárvány szintén a gyermekirodalmi ízlést alakítja az erdélyi magyar sajtóéletben.

az elsőgyermek-lapok

Én ÚjságomJó PajtásCimbora

KincskeresőNapsugár

magyargyermek-lapok

16

A GYERMEKIRODALOM

A gyermeksajtó mai kínálata szinte átláthatatlan. Folyóiratok, magazinok születnek és tűnnek el. Viszonylagos állandóságot jelent és értéket hordoz a Dörmögő Dömötör és a Kincskereső Magyarországon; a Napsugár, a Szivárvány és a Cimbora Erdélyben; a Jó Pajtás és a Mézeskalács a Vajdaságban; a Tábortűz Szlovákiában; és az Irka Kárpátalján.


13. Sorolja fel a megjelenési helyükkel együtt a gyermeksajtó egykori és mai folyóiratait! A megoldást ellenőrizze a fenti szöveg bekezdéseiben! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

1. 7. Útmutató az önellenőrző tesztek, feladatok megoldásához

1. Feladat: A megoldás az 1. 1. alegységben keresendő.2. Feladat: A téma a nevelés- és a befogadásközpontú értelmezés

felől közelíthető meg. A megoldás megtalálható az 1. 1. alegységben.

3. Feladat: A kérdés megválaszolásához felhasználható az 1. 2. alegység pedagógiai, szociológiai és esztétikai megközelítése.

4. Feladat: A megoldást az 1. 2. alegységben találhatjuk.5. Feladat: A jegyzet 1. 3. alegysége választ ad a kérdésre.6. Feladat: A megoldást az 1. 4. alegységben találja meg.7. Feladat: A megoldást az 1. 4. alegységben találja meg.8. Feladat: A megoldást az 1. 4. alegységben találja meg.9. Feladat: A megoldást az 1. 5. alegységben találja meg.10.Feladat: A megoldást az 1. 5. alegységben találja meg.11.Feladat: A megoldást az 1. 5. alegységben találja meg.12.Feladat: A megoldást az 1. 6. alegységben találja meg.13.Feladat: A megoldást az 1. 6. alegységben találja meg.

A szövegeket tömören fogalmazza meg; csak a feladatokban megadott dolgokra válaszoljon. A feladatok megoldásához a megadott alegységek elolvasására van szükség. Lényegesnek tartom az egyéni hozzáállást.

17

A GYERMEKIRODALOM

1. 8. Ellenőrző dolgozat

1. Értelmezze a gyermekirodalom és az ifjúsági irodalom kifejezéseket!

2. Hogyan határozná meg a gyermekirodalom általános jellemzőit (sajátosságok,)?

3. Sorolja fel a gyermekirodalom legfontosabb forrásit és rétegeit!

4. Ismertesse a gyermekkönyv összetett szerepét az olvasóvá nevelésben!

5. Fogalmazza meg a gyermekolvasónak a gyermekirodalommal szembeni elvárásait!

6. Írja le a gyermeksajtó jellemzőit, konkrét példákkal szemléltetve!

A dolgozat értékelési szempontjai:

Az ellenőrző dolgozat megoldásához tanulmányozzák át a megfelelő alegységeket. Kiegészítésként használják fel a fejezet végén található Szakirodalmat és a jegyzetet záró Könyvészetet.

A teljes dolgozat 20 pontot ér, a 10-es osztályzatnak felel meg. Ez a pontszám a következőképpen oszlik meg: 3 – 3 pontot érnek az 1. 3. 4. 6. feladat megoldásai; 4 – 4 pontot érnek a 2. és 5. feladat megoldásai. Az így kapott pontszámot kétfelé osztjuk, és így kapjuk meg az 1 - 10-ig terjedő skálán elhelyezhető végső jegyet. A hiányos válaszok fél pontszámot érnek. (A 0, 50 pontot felkerekítjük).

Az ellenőrző dolgozatot külön lapokra kell írni, aztán át kell adni a tutornak (felelős tanárnak). A dolgozat terjedelme legalább három

!

18

A GYERMEKIRODALOM

oldal, számítógépen szerkesztve. Az Ellenőrző dolgozat megoldása minden résztvevő számára kötelező.

1. 9. Szakirodalom

1. Cs. Nagy István: Gyermek- és ifjúsági irodalom. Tankönyvkiadó, Bp. 1991. 3 - 27. oldal.

2. Komártomi Gabriella (szerk.): Gyermekirodalom. Helikon Kiadó, Bp. 1999. 7– 168. oldal

3. Kis Judit: Bevezetés a gyermekirodalomba. Erdélyi Tankönyvtanács, Kv. 2000. 11 – 36. oldal

4. Demény István Pál – Gazda Klára – Keszeg Vilmos – Pozsony Ferenc – Tánczos Vilmos: Magyar népi kultúra. Erdélyi Tankönyvtanács, Kv. 2000. 35- 87. oldal

5. Vistian Goia: Literatura pentru copii si tineret. Ed. Dacia, Cluj-Napoca, 2003. 11 – 18. oldal

19

A GYERMEKIRODALOM MŰFAJAI

2. Tanulási egységA GYERMEKIRODALOM MŰFAJAI

TARTALOM

2. Tanulási egység: A GYERMEKIRODALOM MŰFAJAI 19A tanulási egység követelményei 20 2. 1. A gyermekvers 202. 2. A mese 242. 3. Mondák, legendák, történelmi elbeszélések 282. 4. A meseregény 302. 5. Az ifjúsági regény 322. 6. Útmutató az önellenőrző tesztek, feladatok megoldásához 392. 7. Ellenőrző dolgozat 402. 8. Szakirodalom 40

A GYERMEKIRODALOM MŰFAJAIA 2. Tanulási egység követelményei

20


Az 1. tanulási egység elolvasása után a tanfolyam résztvevőinek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

Osztályozzák a gyermekirodalom műfajait. Megfogalmazzák a gyermekvers sajátosságait. Minősítik írásban az egyes mesetípusokat. Összehasonlítják a mese és a meseregény műfaji

jellemzőit. Felsorolják az ifjúsági regény típusait, és összefoglalják

műfaji sajátosságát.

2. 1. A gyermekvers

A gyermekirodalom legismertebb műfajai: a gyermekvers, a mese, a monda, a legenda, a történelmi elbeszélés, a meseregény és az ifjúsági regény.

A gyermekvers. A gyermekköltészet egyidős az emberiség kultúrájával. A mondókák eredete például az őskorban gyökerezik. A gyermekirodalom művelői tisztában vannak azzal, hogy az első „versélményeket” tudatosan vagy akaratlanul az édesanya közvetíti gyermeke számra mondókák formájában. Ezek a mondókák lehetnek altatók, tornásztatók, állni és járni tanítók, csiklandozók, lovagoltatók, hintáztatók stb. A kisgyermek élvezi a ritmust, a mozgást, a szülő testi közelségét, az együttlétet.

A kisgyermeket közösségbe, óvodába kerülve újabb élmények érik. Az óvodapedagógusok feladata, hogy a szülők által kialakított versszeretetet tudatosan tovább mélyítsék. A mondókahallgatás időszakát fokozatosan felváltja a mondókamondás. A ritmus mellett mindinkább a szöveghatás kezd élni, és az öt-hat éveseket egyre jobban megfogják a versekből áradó hangulatok, érzelmek, gondolatok.

Az óvodás korosztálynak szánt irodalmi alkotások közül első helyen a népköltészet kis remekei, a mondókák állnak. Ezek az ételekről, állatokról, időjárásról, jeles napokról szóló alkotások új ismereteket közölhetnek, illetve rögzíthetik a meglévőket. A gyermekvers kitűnően alkalmas a közismereti anyag élményszerű közvetítésére. A szerepjátszás és általában a játék segítségével felkészít a felnőtt életre, megkönnyíti a szocializációs folyamatot. Vonatkoznak ezek a megállapítások azokra a gyermekversekre is, amelyek épp a folklórtól ihletetten vagy a gyermekkori élményt megidézve segítik hozzá az óvodásokat az önfeledt átéléshez.

Egységes szakmai vélemény szerint a népi gyermekvers általában mondóka, azaz rövid versike, amely inkább rigmus, és alig van benne tartalmi- logikai közlés. A szakirodalmi felosztás szerint két nagy csoportja van a mondókáknak: 1) A felnőttek mondják gyerekeiknek; 2) A gyerekek mondják egymásnak és/vagy környezetüknek.

21

mondókák


Először a felnőttek mondókáit mutatjuk be. A kisgyermek első irodalmi élménye az ún. dajkarímekhez fűződik, amelyeket a szülő tolmácsolásában hallanak. Az így kialakuló játékos tevékenység, amelynek a felnőtt és a gyermek egyaránt aktív résztvevője, meghitt, bensőséges, érzelmileg telített. A gyermek életének fontos velejárója a ritmus: szívesen ismételget különböző műveleteket (gyakorló játék), mert az így begyakorolt mozdulatok biztonságot adnak. Örömöt jelent számára a különböző szavak ismételgetése is. A felnőttek által közvetített mondókák játékos szóalkotásai, hangutánzó és hangfestő szavai és a hozzájuk kapcsolódó játékos mozdulatok, valamint a ritmus nagy élményt jelentenek a gyermekeknek.

Az altatók vagy bölcsődalok alkotják a népi gyermeklíra egyik nagy csoportját. Az anya így szeretné megnyugtatni kicsinyét. A bennük előforduló becéző kifejezések, a ringató szavak gyöngéd és meghitt hangulatúvá teszik a bölcsődalokat. Terjedelmük rövid, ritmusuk a ringatáshoz hasonló. A hangos, monoton és gyakori ismételgetés segíti álomba a gyermeket. Ezek téma szerint szólhatnak az alvó természetéről (Tente, baba, tente), a szülők munkájáról (Aludj baba…), ígérhetnek ajándékot (Csícsíjj, csícsíjj, babája), kívánhatunk szép álmokat (Aludj, baba, aludjál).

Nagyon elterjedtek és változatosak a kézjátékok: a tenyércirógatók (Kerekecske-dombocska), a tapsolók (Tapsi, tapsi mamának), a csipkedők (Csíp, csíp, csóka). A kiolvasók felhívják a gyermek figyelmét az ujjak külön életére: nemcsak mozgathatók, hanem mindegyiknek saját funkciója van (Ez elment vadászni, Hüvelykujjam almafa).

A mondókák egy sajátos csoportját alkotják az állni és a járni tanítók (Áll a baba, áll; Ki fut ide hamarább…). Közismertek a térden lovagoltatók (Gyí te, lovam) vagy hőcögtetők (Hőc, hőc, katona), és a karjaikban hintáztatók (Hinta-palinta). Játék közben a gyermek ismereteket szerezhet saját testéről: ezeket segítik a különböző arcjátékok (Hazajövök, kinyitom az ajtót), a homlok-összekoccintók (Egy hegy megy), az orr-összedörzsölők (Én is pisze), az arcsimogatók (Ciróka, maróka). Ebbe a műfajcsoportba tartoznak a rajzoltató mondókák (Pont, pont, vesszőcske).

A népi gyermeklíra másik csoportja a gyermekmondókákat foglalja magában. A kisgyermek lelkesen mondja, ismételgeti az állatokról szóló mondókákat, a csigahívogatókat, a katicabogár-röptetőket, a lepkekergetőket (pl. Katalinka, száll jel!). A háziállatok külön élményt jelentenek minden gyermeknek, boldogan üdvözlik őket, és utánozzák hangjukat. Természetszerűleg védelmezik a szelíd vagy gyenge állatokat a ragadozóktól, de csúfolódnak is velük (Szebb a páva, mint a pulyka).

A madarakról szóló mondókák megszólítottja leggyakrabban a fecske, a csóka és a varjú. De ide tartoznak a gólyával kapcsolatos mondókák is: Gólya, gólya, gilice; Hosszú lábú gólyabácsi. Némely gyermekvers rég eltűnt szokásokat idéz. A naphívogatók például a pogány kori természetkultuszra utalnak (Süss fel, nap!). A termékenység és növekedés kultuszának emlékét idézik az esőüdvözlők (Ess, eső, ess!). Az idő fogalmának tisztázására

22

altatókbölcsődalok

kézjátékok

-állni és járnitanítók-lovagoltatók-hintáztatók-arcjátékokhomlok- össze-koccintók -arcsimo-gatók -rajzoltató mondókák

gyermek-mondókák

naphívoga-tókesőüdvözlők

első irodalmi élmény:

dajkarímek


szolgálnak az ún. naptárversek, amelyek az esztendőről, az évszakokról, a hónapokról szólnak (Január elöl jár).

Meg kell említeni a jeles napokhoz, népszokásokhoz kapcsolódó köszöntőket. Jeles napoknak nevezi a néprajz azokat a napokat, amelyekhez valamilyen állandó szokás, hiedelem, szertartás kapcsolódik. A népszokások, köszöntők részben a keresztény ünnepekhez (karácsony, húsvét, pünkösd), a paraszti munkákhoz (aratás, szüret), részben a családi ünnepekhez (lakodalom, névnap) kapcsolódnak.

A játék létfontosságú gyermeki szükséglet, a kikapcsolódáson túl felkészülés is az életre, és nem egyszer a felnőttek foglalkozási tevékenységének a mása. A játék közben elhangzó munkadalok, mondókák (Szita, szita…) készítik fel a gyermekeket arra, hogy tárgyak nélkül – az izmok beidegzésével – hogyan bánjanak majd az eszközökkel. A gyermekek kedvencei az ún. sebes mondások, valamint a nyelvgyakorlók, ill. nyelvtörők, nyelvgyötrők (Répa, retek, mogyoró).

A beszédgyakorlat szempontjából is fontos nyelvgyötrőknek három csoportja van: a. előrímes, alliterációs mondókák (Csalitban csicsergő, csattogás / csörgedező csermely csobogás…); előrímes és magánhangzó- ismétlő mondókák (Öt ördög görbe úton görgőn görget / gömbbé gombolyodott öt görögdinnyét); szóismétlő mondókák (Nem minden szarka farka tarka…).

A gyermekek 4-5 éves korban egyre jobban vonzódnak a társas- vagy páros játékokhoz. A társas játékok szereplőit, pl. a hunyót kiszámoló verssel választják ki. Ezek lehetnek számokból alkotottak (Egy, kettő, három), egy képet felidézők (A sámsoni piacon), illetve meseszerűek (Egyszer volt egy ember). A legérdekesebbek a halandzsázó kiszámolók, amelyeket két csoportra lehet osztani. Egyesek szövegében még fellelhető jelentéshordozó szó (Ecem, ecem, pityfalvára), másokban értelmetlen szavak sorakoznak egymás után (Antanténusz). A halandzsaszövegek eredete a babonák, a mágia, a szóvarázslat világára utal, az értelmetlen szavak mormolása a mágia egyik eszköze volt, ma már csak játék a hangokkal.

Az érdeklődés, a játékkedv felkeltését szolgálják a különféle biztatók, játékra szólítók. Kiváltképp a körjátékoknak van szép kísérő szövege (Dombon törik a diót; Lánc, lánc, eszterlánc, Bújj, bújj, zöld ág…). Meg kell említenünk még a találós kérdéseket, a magyar folklór szóbeli rejtvényeit, amelyekben a találékonyság, a fantázia és a humor ötvöződik.

A gyermekköltészet elválaszthatatlan része irodalmunk egészének. Kincsestárát azok a költői művek alkotják, amelyeket szakértő felnőttek a gyermekolvasók számára hasznosnak, alkalmasnak találnak. A gyermekvers zeneisége miatt a műfaji skála sokkal szélesebb, mint az irodalom egyéb tartományaiban: a szépség boldogító mámorától egészen a gépies szövegismétlésig terjedhet. Hogy közelebb jussunk a gyermekvers lényegéhez, célszerű megvizsgálni azokat a területeket, amelyeken a gyermek- és a felnőttköltészet egymással érintkezik: a lírai hőst, a költői képet és a zeneiséget.

23

naptár-versek

köszöntők

játékos munkadalok

nyelvgyötrők

kiszámolók

biztatók,játékra szólítók


A lírai hős. A kortárs költészet egyik tendenciája a lírai hős egyre személyesebbé válása. A gyermekversek hőse alapvetően különbözik a felnőttversek lírai ideáljától. A művek többsége vállalja a felnőtt alkotó – gyermekbefogadó alaphelyzetet. A vers hőse sohasem lehet mesélő felnőtt, és ez meghatározó sajátossága a gyermekköltészetnek. Gyakran a vershallgató gyerek a hős vagy olyan külső szereplő, akivel azonosulhat a gyermekolvasó. Ebből következik, hogy a gyermekköltészetnek erős epikai kötődése van. A gyermekeknek szánt lírát a nekik szóló verses epikától időnként nagyon nehezen lehet, talán nem is érdemes elválasztani.

A kép. A gyermekköltészetnek a másik előnyös eltérése a felnőttköltészettől a sajátos képalkotásban rejlik. Ez a sajátosság nem a költőktől ered, hanem a befogadóktól. Ha a vers által kiváltott látvány azonos a valósággal, akkor elmondhatjuk róla, hogy unalmas, költőietlen. A költészet világában, mint a mesében, természetesnek tartjuk, hogy megelevenednek a tárgyak, a színek dalolnak, és a hangok kiszínesednek. A mesének természetes eleme a végbement csoda, a költői kép is ilyen csodatétel. A mesén iskolázott gyermekolvasó kevésbé absztraktan, inkább plasztikusan látja a költői képeket. Vizuálisan képes újra átélni a felnőttek által rég elfogadott elnevezések keletkezését. Ez a magyarázata annak, hogy miért fogadhatnak be a gyermekek a racionális, fogalmakban gondolkodó felnőttek által érthetetlennek minősített költői alkotásokat is. Ez magyarázza meg a magyar gyermeklíra legmeghatározóbb egyéniségének, Weöres Sándornak a fogadtatását is.

A gyermekek plasztikus képi látásmódja és többnyire érzelmeken alapuló, gyakran öncélúan játékos képzettársítási képessége azt is döntően meghatározza, mely költők és milyen költői irányzatok kapcsolódhatnak be a gyermekköltészetbe. Az elkötele- zett realistáknak kevés az esélyük, az expresszionistáknak még kevesebb. A szürrealisták és a dadaisták már eleve gyermeki ösztönösségből próbálták leszűrni maguknak a konvenciók által nem csonkított zseniális mű megalkotásának titkait. A korízlés és a gyermeki sajátosságok igényeinek közeledése jelentős felvirágzást eredményezhet, ennek a hatása akár több generáción keresztül is kimutatható.

A zene. Amit mi versnek hívunk, az mesterséges képződmény. Az írásbeliség hozta létre, a könyvnyomtatás kodifikálta, és terjesztette világszerte. Valaha minden szövegnek dallama volt, és a szövegritmus a dallamritmushoz igazodott. A rögzíthetetlen dallam az idők folyamán lekopott a versről, kihalt belőle, mint csiga a csigaházból. Gyermekverseink efféle csigaházak, melyeknek ritmusa még őrzi az egykori dallam lenyomatát.

Gyermekverseink többsége az ún. ütemhangsúlyos versformában készült. Ez természetesen következik a szavak első szótagjára eső magyar szóhangsúlyból, ez adja népdalaink szövegeinek ritmusát is. A hangsúlyos vers kényelmes, kevésbé alkalmas ritmikai mutatványokra, merész játékokra. Ezen segít az ütemes és az időmértékes vers szabályai szerint egyaránt ritmizálható szimultán vers, amelynek legkülönfélébb változatait találhatjuk meg modern gyermekköltészetünkben. Korunkban

24

a lírai hős

sajátos képalkotás

megelevenedett tárgyak

daloló színek

kiszínesedett hangok

érzelmekenalapuló,játékos képzet-társítás

a zene

szabadvers


polgárjogot nyert a szabadvers, a svéd gyermekversek nyomán kezdték utánozni a gyors sikert ígérő mintát. A szabadvers végül pontosan megtalálta a maga helyét: szinte kötelező formája lett a gyermekmonológoknak.

Önellenőrző feladat

1. Milyen mondókatípusokat tart számon a gyermekirodalom? Olvassa el a mondókák oldaljegyzet alatti felsorolásokat!2. Melyek a gyermeklíra általános jellemzői? Az általános jellemzőket felsorolja a fejezet oldaljegyzete! Írja be a keretbe a válaszokat!_______________________________________________________1.

_______________________________________________________2.

2. 2. A mese

Nincs egyetlen olyan műfaj sem, amelyet, annyit vizsgáltak volna, mint a mesét, ezen belül is a népmesét. Kutatták eredetét, elterjedését és változatait, történetét, elnevezéseinek és műfajváltozatainak sokszínűségét, a mesemondás körülményeit, a mesemondó egyéniségét, vizsgálták a mesekutatás és mesegyűjtés történetét; monográfiák születtek a mese kultikus- szakrális hátteréről stb. Elemeire bontották és összehasonlították motívumaikat, tömbösítették a szereplők funkcióit, és oppozíciós paradigmatikus viszonyokat állítottak fel közöttük. A kutatások eredményeiből és a meghatározások tarkaságából kiderül, hogy szinte lehetetlen általánosságban beszélni a népmeséről, közelebb jutunk a meghatározáshoz, ha a műfajt az alcsoportjai szerint vizsgáljuk meg.

Amikor a 19. század közepén a Grimm testvérek úttörő munkája nyomán megkezdődött a nemzeti mesekincsek összegyűjtése és feldolgozása, a kutatók meglepődve tapasztalták, hogy a mesék nagyon hasonlítanak egymáshoz. Ezt minden mesekutatói irányzat

25

folklorisz-tikai rendsze-rezésnemzetközi mese-


másképp magyarázta: a földrajztörténeti irányzat vándorláselmélete szerint minden mese Indiából ered, onnan terjedtek el a mesemotívumok az egész világon. Mások szerint valamennyi azonos mesemotívumnak görög, keleti vagy kelta eredete van. A pszichoanalitikus mesekutatók azt állítják, hogy a mesék azért hasonlítanak egymásra, mert a meseteremtő lelki folyamatok az egész világon egyformák.

A típuskutató és katalógusíró iskola legelső képviselői azon fáradoztak, hogy a hatalmas meseanyag ismeretében elvégezzék a folklorisztikai rendszerezést, azaz megalkossák a nemzetközi mesekatalógust és a típusszámokat (1928). Ez a mai napig az alkotók nevének kezdőbetűit viselik: AaTh = Antti Aarne (finn) és Stith Thompson (amerikai). A mesei alcsoportokat a katalógus szerkesztői a mesék főbb szereplői, alakjai és cselekménymagja alapján határolták el egymástól. Így állapították meg a mesetípusokat: állatmesék, mitikus vagy valódi mesék, tréfás mesék és formulamesék. A Magyar Népmesekatalógus megjelent kötetei ezeken belül is alcsoportokat különböztetnek meg, s külön tárgyalják az állatmeséket, a tündérmeséket, a novellameséket, a legendameséket, az ostoba ördögről szóló meséket, a rátótiádákat, a tréfás meséket, a hazugságmeséket és a formulameséket. Az említett változatok közül mutatunk be néhányat.


3. Fogalmazza meg néhány mondatban a népmese műfaji sajátosságait! Olvassa újra a fejezet első két bekezdését!4. Melyek a mese ismertebb osztályozási szempontjai? Olvassa újra a fejezet harmadik bekezdését! A válaszokat írja be a keretbe!_______________________________________________________3.

______________________________________________________4.

Állatmesének nevezünk minden olyan mesét, amelyben az állatok az emberrel egyenrangú módon gondolkodnak, beszélnek és cselekszenek anélkül, hogy ezáltal akár a mese emberszereplőiben, akár a mesemondóban vagy a hallgatóban a csoda érzetét keltenék.

26

MagyarNépmese-katalógus:a mesék alcsoportjai


Az állatmesék általában életbölcsességek, erkölcsi igazságok, társadalmi fonákságok szemléltetésére szolgálnak. Az állatmese gyökerei az állatmítoszokig és az irodalmi eredetű indiai – görög – latin moralizáló fabuláig nyúlnak vissza. Az archaikus mesék, melyek szoros kapcsolatban állnak a mítoszokkal, rítusokkal, szokásokkal, azt mutatják, hogy az állatok fontos szerepet töltöttek be az egyes törzsek életében, beletartoztak a hierarchiába, sőt előkellő helyet foglaltak el benne.

Az állatmesékben az állatok nem sietnek az ember segítségére, mint a tündérmesékben, mivel erkölcsi példázat szereplőiként vannak jelen. A 19. század első feléig az állatmese moralizáló fabulát jelentett (ezópusi mese, tanítómese), és bizonyos életbölcsességeket, erkölcsi igazságokat fogalmazott meg. Hangneme, valamint tanító- okító szándéka miatt az állatmese igen népszerű műfaj volt Magyarországon. A magyar állatmesék legkedveltebb állatai: a róka, a farkas, a medve, a kakas, a sün, a macska, a kutya, a ló, a nyúl, az egér, a béka és az oroszlán. Az állatok közötti viszony mindenkori alapja az állatmesékben a rivalizálás. Nemcsak a vadállatok között folyik vetélkedés, hanem a vadállatok, a háziállatok, valamint az állatok és az emberek között is.

A tündérmesék fogalmát legpontosabban Vlagyimir Jakoblevics Propp orosz mesekutató határozta meg, mégpedig a szerkezet felől. Varázsmesének nevezte azt, amit a nemzetközi mesekutatás tündérmesének hív: „Varázsmesének az olyan műfajú mesék tekinthetők, amelyek valamilyen kár vagy veszteség (elrablás, elűzés stb.) bevezetésével kezdődnek, vagy valami birtoklásának óhajával (pl. a király elküldi fiát a tűzmadárért); folytatódnak a hős otthonról való távozásával, segítőjével való találkozással, akitől mágikus tárgyakat kap, melyek segítségével a keresés tárgyát megtalálja. A továbbiakban a hősnek az ellenséggel való találkozása (fő formája a sárkányküzdelem) szerepel, majd visszatérés és üldözés. Ez a kompozíció gyakran tovább bonyolódik. A hős már visszatérőben van, amikor testvérei szakadékba taszítják. Ezután mégis megérkezik, nehéz próbákon esik át, megnősül és király lesz vagy saját országában vagy apósáéban. Ez a rövid kompozicionális mag, amely igen sok és nagyon sokféle szüzsé alapját képezi”. A tündérmesék legkedveltebb alakjai a természetfölötti vagy emberfölötti tulajdonságokkal rendelkező lények, valamint a csodálatos segítőtársak és varázstárgyak. Éppen ezért a Magyar Népmese-katalógus készítői külön tárgyalják a szörnyetegről szóló tündérmeséket, a csodálatos feleségről, férjről vagy testvérről szóló meséket, valamint az emberfeletti feladatokkal, természetfölötti segítőtársakkal, mágikus tárgyakkal, bűvös képességekkel kapcsolatos meséket.

A novellamesét az különbözteti meg a tündérmesétől, hogy nincsenek benne csodás elemek; e világi szintéren e világi szereplők mozognak bennük. A történetek közös sajátossága, hogy okos, de alacsony társadalmi helyzetű szereplők kerülnek konfliktusba gazdag, általában ostoba ellenfeleikkel, s a próbatételeket ésszel vagy cselvetéssel oldják meg.

27

szerkezetmesebelielemek


A legendamesék átmenetet képeznek a mese és a legenda, olykor a monda és a legenda között. A legendamese olyan népi epikum, amely nem az egyházak által beiktatott, követendő példaként bemutatott szentek életét meséli el, hanem elsősorban Krisztus személyével kapcsolatos eseményeket mond el. A magyar legendamese leggyakoribb cselekménytípusa a következő három:

Krisztus szállást kér valahol, a háziak hozzáállásától függően jutalmaz vagy büntet.

Krisztus és Szent Péter vándorlásai a földi világban, és konfliktusaik az emberekkel.

Krisztus igazságot szolgáltat vagy bebizonyítja igazát.Ezen a négy fő mesecsoporton kívül további alcsoportok is

alakíthatók a magyar mesekincsben. A rászedett ördögről szóló mesék közé tartozók központi motívuma az Ördög, a Sárkány, az Óriás, a Halál vagy a hozzájuk hasonlatos mitikus lények becsapása. A velük szemben álló hős nem rendelkezik természetfölötti képességgel, e helyett furfanggal és ügyességgel győzi le ellenfelét, miközben nevetségessé is teszi. E mesék komikumának forrása az emberek világában esetlenül csetlő-botló szörnyek megjelenítése, akik elveszítik titokzatosságukat, viszont ostobaságuk mitikus méreteket ölt.

A rátótiádák (falucsúfolók) ismert személyekhez, helységekhez kötődő történetek. Ezek egy része valóban megtörtént, vándortéma, mely több évszázada tapad egy-egy településhez. Pl. a kikindai nagyharangról vagy a rátóti csikótojásról szóló mese. A tréfás mesékben a rátótiáda, az anekdota, a tréfa és adoma formai sajátosságai keverednek, méghozzá úgy, hogy a mesék a nyelvi elemek spontán szerveződéséből teremtődnek. Tréfás mesék legjellemzőbb vonása két fél közötti konfliktus keletkezése és megoldása. Az ellentétek oka lehet társadalmi, foglalkozásbeli, etnikai, vallási, nemi és generációs különbség, a konfliktus jellege pedig intellektuális, morális vagy fizikai. Lényeges elem, hogy a viszonyítási alap sohasem az abszolút érték, hanem az adott közösség által elfogadott norma. A legtöbb tréfás mese ravasz fickókról szól, de ide tartoznak az ostoba házaspárokról, a minden áron férjhez menni akaró lányokról, a vénlányokról, a pórul járt szeretőkről és a kicsapongó életű papokról szóló mesék is.

A hazugságmesék jellegzetes típusa a nagyottmondásokról felismerhető münchauseni mese, de ide tartoznak az „ekkora” halakról és vadakról szóló vadászhistóriák, a versenyhazudozások és egyéb képtelenségek is. A hazugságmesék eszköze a túlzás és az egyes szám első személyben előadott hitelesítés.

A népmesék utolsó csoportjába a formulamesék tartoznak: a halmozómesék, a beugrató mesék, a csali mesék, a végtelen mesék, a nyelvtörők és a halandzsamesék. A formulamesék akkor kerültek elő mesemondás közben, amikor a mesélésbe belefáradt mesemondó már nem akart újabb mesébe kezdeni, a visszavonulásra csak egy módja volt: a hallgatóság beugratása.

28


29



5. Sorolja fel az egyes mesetípusok jellemzőit! A megoldást ellenőrizze a mesetípusok melletti bekezdésekben! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

2. 3. Mondák, legendák, történelmi elbeszélések

A magyar monda szó a nyelvújítás korából származik. A mende-monda ikerszóból keletkezett szóelvonással. Korábban históriának, igaz történetnek, boszorkánymesének hívta a népnyelv.

Mai értelemben a monda olyan meseszerű történet, amelynek valós alapja van. Juhász Gyula szerint mondája olyan mesélő népnek van, amelynek múltja van. Tehát a monda olyan „igaz történet”, melyet egy mese magyaráz. Felosztása mindig az igaz történet alapján történik. Ez foglalja magába az ismeretet, mely jellege szerint történelmi, földrajzi vagy természeti lehet. A mese funkciója, hogy valamiféle valós, ám rendkívüli dolgot magyarázzon meg. A „rendkívüli” fogalmába sok minden belefér: esemény, hős, jelenség. Rendkívüli lehet mindaz, ami az emberek rendes, mindennapi tapasztalatától eltér.

Az európai kutatók négy fő mondacsoportot állapítottak meg: az első valamely nép természetismeretével kapcsolatos, a második történelmi-földrajzi érdeklődését tükrözi, a harmadik forrása a néphit, a negyediké a vallás. Ehhez a tematikához igazodik a mondák csoportosítása:

Eredetmagyarázó természeti mondák a világ keletkezéséről és végéről; állatok, növények, természeti jelenségek eredetéről szóló történetek.

Történeti és kultúrtörténeti mondák, ide tartoznak a helyi mondának nevezett történetek is.

A hiedelemmondák természetfölötti lényekről és erőkről szólnak: boszorkányokról, lidércekről, garabonciásokról stb.

Vallásos legendák

mondák

30


A magyar történeti mondák típusai: alapítási, névmagyarázó, helyi, őstörténeti, háborús és hősmondák. A mondákat származási helyük szerint is megkülönböztetjük: élő népmondák; krónikákból, gesztákból származó mondaszerű elbeszélések.

A magyar mondák első írott változatát középkori krónikáink őrizték meg, keletkezésük azonban a honfoglalás előtti időkre tehető. Ilyen az Emese álma, az Árpád-nemzettség totemisztikus mondája, a

Csodaszervas-monda, a magyarság eredetmondája. A fehér ló mondája már az új hazáért folytatott harcokról szól. Ezeket a mondákat valószínűleg hivatásos énekesek terjesztették, őrizgették évszázadokon át, és így váltak forrásaivá a krónikáknak is.

Kronológiailag így oszthatjuk fel mondakincsünket: hun-magyar mondák, a honfoglalás és a kalandozások mondái, az Árpádházi királyok mondái, ún. vegyesházi királyok mondái, mondák Hunyadi Jánosról és Mátyás királyról. A magyar nép Mátyás királyra emlékszik a legnagyobb szeretettel. Róla szóló mondák számos kiadást megértek már, közülük irodalmilag kiemelkedő Szép Ernő gyűjteménye Mátyás király tréfái címmel, amely közel félszáz vidám mesében adja közre az igazságos király mondáit. Szakmailag értékes gyűjteménynek számít Kriza Ildikó válogatása: Mátyás, az igazságos.

A magyar történelmi mondák igen alkalmasak a történelmi szemlélet kialakítására, az identitástudat formálására. Ezt igazolja Benedek Elek ötkötetes munkája is: Magyar mese- és mondavilág (1849 - 1896). Gál Mózes feldolgozása a kisebb olvasókhoz szól: Magyar hősök és királyok (1900 – 1901). Számos mondai elemet találunk Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Krúdy Gyula műveiben. A legátfogóbban Lengyel Dénes dolgozta fel a különféle történelmi mondákat: Régi magyar mondák (1972), Magyar mondák a török világból és a kuruc korból (1975), Kossuth Lajos öröksége (1977). Haszonnal forgathatók Komjáthy István kötetei is: Mondák könyve (1955) és Botond (1958).

A legenda műfaja sokat módosult az évszázadok során. Kezdetei azok a rövid följegyzések, amelyeket a keresztényüldözések mártírjairól készítettek. A 13. századtól vált tudatossá a vértanúk számontartása és megörökítése. A kereszténység térhódításával együtt jelenetek meg azok a szentek, akik egész életükkel szolgálták hitüket. Ezt a hosszú esztendőkön át tartó tanúságtételt, csodatételük sorozatát rögzítették rövidebb-hosszabb történetekben. Innen ered a latin legenda elnevezés, amely magyarul olvasnivalót jelent, még pontosabban kegyes olvasmányt a hívők épülésére.

A magyar legendárium szentjei: István, Gellért, Imre, László, Margit, Erzsébet, Kinga. A színes feldolgozások közül kiemelnénk Móra Ferencét, aki a gyermekolvasó számára is érthetően meséli el Szent Erzsébet cselekedeteit. A Margit-legenda is csodálatos regényformát kap Gárdonyi Géza Isten rabjai című művében.

A történelmi elbeszélések a história egy-egy epizódját örökítik meg. A történet főhőse lehet uralkodó vagy más ismert személyiség, és általában a kisember nézőpontját képviseli az író. Többnyire tehát történelmünk epizódszereplői kerülnek ezeknek az elbeszéléseknek

történelmi szemlélet identitás-tudat

legenda

történelmielbeszélések

eredetmonda

történeti mondák

31


a fénykörébe, sokszor gyerekek, akikkel szívesen azonosul az olvasó. A magyar irodalomban Mikszáth Kálmán (Magyarország lovagvárai regékben, A két koldusdiák), Krúdy Gyula (Rákóczi harangja, Az utolsó várkisasszony, A Tisza fia, A cirkuszkirály, Magyarország aranykertje) és Móra Ferenc (Történeti elbeszélések, A kóchuszár, Titulász bankója) ennek a műfajnak a jeles művelői.

A történelmi regénytől eltérően a kisepikának nincs ideje és tere arra, hogy nagyobb panorámát mutasson be a múltról. Csak egy-egy emlékezetes pillanat krónikása lehet, ám az élményszerű történelemszemlélet így is felragyoghat benne.


6. Ismertesse felsorolásszerűen a mondák, a legendák és a történelmi elbeszélések műfaji sajátosságait! A megoldást ellenőrizze az oldaljegyzetben kiemelt műfajok melletti bekezdésekben! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

2. 4. A meseregény

A meseregény átmeneti műfaj, egyike az ismert hibrid irodalmi műfajváltozatoknak, ugyanis a mese és a regény műfajának ötvözete. Ezért párhuzamos bemutatáshoz kell folyamodnunk, ha be akarjuk mutatni, az azonosságok és az eltérések számbavételére teszünk kísérletet:

A mese ősi műfaj, a regény viszonylag új keletű. A mese népköltészeti alkotás, a regény a feltörekvő polgárságé. A köztük levő hasonlóság: mindkettő jó ideig kirekesztődött a magas irodalomból, háttérbe szorította a líra, a dráma és az eposz.

A mese viszonylag rövid, lineáris vonalvezetésű, egyenesen célba tart. A regény terjedelmesebb, lassú folyású, kitérőkkel tarkított. A meseregény mindezt igyekszik elkerülni, ezért meseelemeket rak egymás mellé. Az epizódsorozatok általában nem feltételezik egymást, azaz nincs közöttük ok-okozati összefüggés, akár össze is keverhetőek. Az eseménysort jobbára csak a főhős tartja össze.

A mese jellemei statikusak. A regény inkább a jellemek változásának, fejlődésének a műfaja. A meseregény ezt a jellemfejlődést adaptálta sikeresen: a kis hősök egyre

azonosságokés

eltérések

32


okosabbak, ügyesebbek, karakteresebbek lesznek kalandjaik során.

A mesék, főként a meseátdolgozások naiv, gyermeki igény kielégítésére születnek. A regény többnyire tapasztalt és művelt olvasóra számít. A meseregény kettős műfajú, gyermek és felnőtt egyaránt befogadhatja, bár az írói horizont a gyermekvilágban húzódik, ugyanakkor parabolisztikus igénnyel is dolgozik (a parabola az epika ősi eszköze).

A mese őrzi a csodát, valójában ez az éltető eleme. A regénynek viszont illik leszámolnia vele. A meseregény mégsem lehet meg csodás elemek nélkül, élnie kell a tündérkedés, a varázslás, az álom eszközeivel. Kiindulópontja a valós világ, ebből szökken szárba a mese, és ide tér vissza az esemény. Ezért is használja gyakran a legtöbb meseregény a keretes megoldást.

A meseregény epizódjai valójában kalandok, így rokonítható a korai lovag-, illetve pikareszkregényekkel. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy az izgalom, a mozgalmasság, az egzotikum a gyermekolvasó elemi igénye.

A regénynek többféle előadásmódja van. A meseregény általában szerzői elbeszélést alkalmaz; az író imitálja a mesemondó (anya, idősebb testvér, pedagógus) szerepét. Jó, ha elfogulatlanul közli, amit látnunk, hallanunk kell, rossz, amikor okítani is akar. A meseregény írója akkor teszi jól a dolgát, ha közérthető nyelven, ám fordulatosan mesél, mesél… Az sem baj, ha például vázlatosak maradnak a leírásai, de a művészi igényességről sohasem mondhat le.

Az igazi jó meseregény kortalan, egyaránt szól gyermekhez és felnőtthöz. A felnőtthöz nemcsak azzal, hogy megidézi egykori gyermek önmagát, hanem újabb értékeket is felfedezhet a műfajban. A meseregény kisegítő műfaj az olvasáspedagógia számára. A kisiskoláskor végén komoly fordulat következik be a gyermekolvasó életében. Most már olyan fokon tud olvasni, hogy nem terhelik figyelmét az olvasástechnikai nehézségek, és személyes élményeivé válhatnak az olvasmányok, a meseregénnyel lép be igazán az irodalom gazdag birodalmába.

A meseregény két évszázados történetét címekben foglalhatjuk össze röviden: G. A. Bürger: Münchausen báró (1786), C. Collodi: Pinokkió (1883), Lewis Caroll: Alice Csodaországban (1865), Alice Tükörországban (1871), J. Frank Baum: Óz, a nagy varázsló (1900), J. M. Barrie: Peter Pan (1906), Selma Langerlöf: Nils Holgersson csodálatos utazása (1907), Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön (1920), P. J. Travers: A csudálatos Mary (1924), A. A. Milne: Micimackó (1926), Micimackó kuckója (1928), A. de Saint –Exupéry: A kis herceg (1943), Lázár Ervin: Négyszögletű Kerek Erdő (1985).


személyes élmény

a mese-regény története címekben

33


7. Bizonyítsa be rövid szövegben, miért átmeneti műfaja a meseregény a gyermekirodalomnak! Olvassa újra a kiemelés melletti felsorolásokat! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

2. 5. Az ifjúsági regény A világ hosszú ideig megvolt regény nélkül, az ifjúsági próza

viszont nem. A gyermek- és ifjúsági irodalom születése ugyanis egybeesett a regényírás kezdeteivel. A nemzeti gyermekirodalmak kibontakozása pedig akkor történt, amikor a regény műfaja kiteljesedett.

A regény történetéből hasznosítható információk az ifjúsági műfajváltozathoz:

A középkori lovagregény vagy kópéregény eredetileg történetek és kalandok füzére, a meseregény és az ifjúsági regény a mai napig hasznosítja ezt a struktúrát. Ezek a regények valójában prózában írt románcok voltak. A románc írója meg sem próbált valóságos elemeket teremteni, inkább stilizált figurákat alkotott, amelyek fokozatosan pszichológiai aspektusokká minősültek át (pl. a hős, a hősnő, az áruló, az intrikus stb.). Valójában szerepköröket töltenek be a műben, mint a népmese hősei, emiatt könnyedén léphetnek át egyik történetből a másikba. A magyar irodalom közismert románca Arany János Rózsa és Ibolya című műve.

A világirodalom első igazi regénye Cervantes Don Quijote-ja (1605, 1615). „A lovagregények paródiája, közbeszőtt novellái kis pásztorregények, az egész pedig a pikareszk világában játszódik”. (Szerb Antal).

A regényirodalom következő fejlődési fokát a robinzonád és a lányregény jelenti. D. Defoe Robinson Crusoe (1719) című regényét tekintjük a robinzonád prototípusának. A lányregények klasszikusai: Richardson Pamela (1740), Jane Austen Büszkeség és balítélet (1813) és Charlotte Bronté Jane Eyre (1847).

A lovagregény és a románc műfaját hasznosítja a romantika, és a történelmi téma feldolgozásával újra aktualizálja a 19. század első felében: Walter Skott Ivanhoe (1819), Stevenson A kincses sziget.

A 19. századi amerikai regénynek elvitathatatlan érdemei vannak az ifjúsági regényváltozat kialakulásában: Melville Moby Dick, a fehér bálna, Mark Twain Hucklebery Finn, H. Beecker – Stowe Tamás bátya kunyhója.

lovagregényvagy

kópéregény

a lovagregényparódiája

robinzonádés

lányregény

lovagregény

az amerikai regény

kalandregény

bandaregény

34


A romantikus kalandregény összegezi az eddig felsorolt típusok műfaji sajátosságait: Dumas Monte Christo grófja, Wilhelm Hauf A spessarti fogadó, Ch. Vulpius A haramiák kapitánya. A sajátos ifjúsági regényműfajok (robinzonád, indiánregény, lányregény, állatregény) tulajdonképpen változatok a romantikus kalandregényre.

A 19. század végén a regényirodalomban polgárjogot nyert a gyermekábrázolás: Dickens Copperfield David, Twist Oliver, M. Twain Tom Sowyer. A 20. század elején jelenik meg a bandaregény: Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk, L. Pergand Gombháború, Gajdar Timur és csapata.

Az ifjúsági regény legismertebb műfajai: robinzonád, indiánregény, lányregény, állatregény, tudományos-fantasztikus regény.


8. Sorolja fel rövid minősítéssel az ifjúsági regény műfajváltozatait! A megoldást ellenőrizze a kiemelt részek melletti felsorolásokban! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

A robinzonád több-kevesebb művészettel megírt kalandregény. A műfaj jellemző motívumai: leleményes és bátor utazó; hajótörés; lakatlan sziget; a hős megszervezi életét, és civilizációt teremt. Az alapmotívumok egyike- másika idővel módosult, pl. magányos hős helyett lehet család vagy csapat, hajótörés helyett idegen partokra vagy elszigetelt tájra vetődhetnek a hősök. A robinzonád rokonai a 18. századi tengerészregények és a késő középkori utópiák. A tengerészregény motívumai nélkülözhetetlenek a műfaj számára, az utópia úgyszintén, a legtöbb hős eszményi társadalmat akar megvalósítani a maga szigetén. A robinzonád világképe általában vallásos, eszményíti az egyszeri és természetes életformát, de a didakszis sem áll távol tőle.

robinzonád

a műfajprototípusa

35


A műfaj prototípusa Defoe Robinson Crusoe kalandjai című műve, a mai napig őt utánozzák a robinzonádok írói. Világirodalmi előzményei: a keleti meseirodalom (Szinbád), Homérosz Odüsszeia, Szophoklész Philoktétész című drámája és Grimmelshausen Kalandos Simplicissimusa. A Robinson Crusoe nyomán számos adaptáció készült, jelentős Compe Ifjabb Robinsonja, és ismerünk francia, svájci, amerikai, svéd, magyar Robinsont (Szekér Aloysius Magyar Robinson, az újvári és a miskolci magyar vitézek viszontagságairól). A magyar regényirodalomban ismerjük Robinson hasonmásait is: Jelky Andrást (Sándor István: Jelky Andrásnak, egy született magyarnak történetei, 1791; Hevesi Lajos: Jelky András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfél országrészben, 1872) és Benyovszki Móricot. A robinzonád a 19. és a 20. században is tovább él: Stevenson A kincses sziget, Verne A rejtelmes sziget, L. Golding A legyek ura.

Az indiánregény. Ez a műfaj az ifjúsági próza egzotikus táját jelenti. A gyermekolvasók nemcsak elolvassák, hanem át is élik. A kamasz képzeletében a játék és az irodalom észrevétlenül tűnik át egymásba. Minden korban létezik egy úgynevezett indiánláz, mely hol magasra szökik, hol alábbhagy, más műfajokban is hódít: cowboy-történetek, western (könyv, képregény, filmvászon).

Indiánregényeken azokat a műveket értjük, amelyek az indiánok életéről, a rézbőrűek és a fehérek harcáról szólnak. A történetek központi figurái példaképhősök, akik erős akaratúak, nemesek, hűségesek, büszkék, becsületesek, kitartóak, ügyesek és önuralmuk csodálatra méltó. A regényfigurák arzenálja: fehérek, telepesek, vadászok, katonák), indiánok (jók és rosszak), valamint lányok, akikbe bele lehet szeretni, akiket meg lehet menteni, és ki lehet szabadítani. A legfontosabb cselekménymotívumok: harc, vadászat, hírszerzés, nyomolvasás. Ez a 19. század második felétől kibővül aranyásással, vasútépítéssel, vonatrablással, a Vadnyugat meghódításával.

Az első indiánregényt Ch. B. Brown írta 1789-ben (lexikonadat). A műfaj megteremtője J. F. Cooper A nagy indiánkönyv (1823 – 1841): Vadölő, Az utolsó mohikán, Nyomkereső, Bőrharisnya, A préri. Th. M. Reid kalandos írása (A fej nélküli lovas) és F. F. Gerstacker regényei (Az indián bosszúja, Az arkansasi lókötő) tartósították a műfaj sikerét, ha a trivialitás felé vitték is el. Az indiánregény igazi közönségsikerének Karl May életműve mondható, fő műve Winnetou (1893). Az ő regényei kevésbé gazdagok információkban, mint Cooperéi, viszont nagy mestere a kalandnak, és értett a várakozás felcsigázásához, ügyesen forgatva a műfaj sémáit, kliséit. Az Ezüst-tó kincse című regényében szinte valamennyit együtt találjuk, mintha összefoglalná benne sajátos regényvilágát. A 20. században nem volt az indiánregénynek Cooperhez és Mayhoz fogható hiteles és sikeres alkotója, ennek ellenére tovább él a műfaj. (Anna Jürgen Az irokézek fia, Liselotte Welskopf–Henrich A Nagy Medve fia).

A lányregénynek is vannak rangos irodalmi ősei: Richardson, Jane Austen, a Bronté nővérek. A műfajnak máig van köze a szentimentalizmushoz és a romantikához, különösen a magyar

indiánregény

példakép-hősök

meg-teremtője: J. F. Cooper

lányregény

külső ismertető-jegyei

36


irodalomban Kármán József és Kazinczy Ferenc nyomán. A műfaj legfontosabb jellemzői, hogy elsősorban érzelmeket vállal témaként, érzéseinkre akar hatni, könnyedén szórakoztat, és regényvilágában egyfolytában az erényé az ellenőrző szerep, emiatt giccsveszélynek van kitéve.

A lányregénynek külső ismertetőjegyei vannak: elárulja magát a címmel, sorozatokban él (pl. a Móra Könyvkiadó pöttyös és csíkos könyvsorozata). Malte Dahrendorf kutatásai szerint a lányregényeknek közel a felében lánynév szerepel címként, kisebb hányadában a lány szó, illetve annak valamely változata. Egy részük a családdal kapcsolatos asszociációkat tartalmaznak, és őrzik a szentimentalizmus rekvizitumait.

A műfaj nemcsak az érzelmek gazdag világával kötődik a szentimentalizmushoz és a romantikához, hanem a regénytechnika és a stílus is kötődéseket mutat. A lányregények életmesék: gyakran valakinek a naplója, regénye, története. Az író azt próbálja elhitetni az olvasóval, hogy csupán közread valamit. A naplóregény- vagy levélregényforma hitelesíti, és közvetlenebbé teszi a történetet. A műfaj leggyakrabban használt poétikai eszköze az áttetszően naiv, késleltető manipuláció. Tulajdonképpen ez a lányregény játékszabálya. Az ébredező érzelmek, a kuszálódó szerelmi szálak, a párcserék, a párválasztások dolgában a kezdet kezdetén felismerhetők a gyanúsítottak. Az események kiszámíthatók, a késleltetéssel pedig eleve számol az olvasó.

A szüzsék elemzése régóta bizonyítja, hogy a lányregény sablonokból, történetsémákból építkezik, melyek idővel megkopnak és változnak. A századelő lányregényeiben a következő sablonok azonosíthatók: 1. Az elszegényedett árva (félárva) lány kikerül a nemesi fészekből, és nevelőnőként, társalkodónőként keresi meg a kenyerét. Büszkén, önérzetesen viseli sorsát, és őrzi szüzességét. Végül megváltja a szerelem, és a házasságban nyeri el boldogságát (Jane Eyre).2. A másik sémaváltozat azt példázza, miként lesz a rossz modorú, cifrálkodó, kényeskedő, lusta leányzóból minden női erénnyel ékes, tökéletes kisasszony.3. A harmadik változat szerint a hősnő elveszíti rangját, otthonát, csak másokért él. A munka és az áldozatvállalás örömével is beéri. Ebben a típusban a bánat „előkellőbb, mint az öröm, miért, miért nem, nehéz megmondani” (Szerb Antal). Az álom és az ábrándozás pedig gyakran igazibb, mint maga az élet.

Nemcsak tematikája és műfaji szabályai vannak a lányregénynek, hanem sajátos világképe és értékvilága is. Világképe egyszerű, mint a népszerű műfajoké általában: menny – föld – pokol. Társadalomképében úgy válik szét a jó és a rossz, mint a mesében. Itt nem a világ egészéről van szó, ez csak a „kisvilág” regénye, amely ritkán veszi tudomásul, hogy „nagyvilág” is van. Magánszférás, mint a hajdani női lét, ebben akarja eligazítani olvasóját. A lányregény értékvilága néhány alapértéke épül: jóság, hiszékenység, takarékosság, hűség, tisztesség.


a történet-sémákváltozatai

egyszerű világkép

alapértékek:jóság, hiszékeny-ség, takarékos-ság, hűség, tisztesség

37


9. Foglalja össze néhány mondatban a lányregény szerkezeti és tartalmi sajátosságait! Figyelje meg a lányregény széljegyzet melletti bekezdéseket! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

A lányregény írói között egyaránt találunk klasszikusokat és lektűr-szerzőket. Richardson Pamela, Jane Austen Büszkeség és balítélet, Charlotte Bronté Jane Eyre, Benedek Elek Uzoni Margit, Astrid Lindgren Britta követi a szívét, Tutsek Anna Cilike, Szabó Magda Abigél, Szentmihályiné Szabó Mária Lorántffy Zsuzsanna, Dániel Anna Erzsébet királyné. A modernek közül Janikovszky Éva, Nagy Olga és Marton Lili lányregényei említhetők.

Az állatregény. Az állatokról szóló történetek igen sokfélék. Közéjük tartoznak a fabulák, a Grimm-mesék egy része, A dzsungel könyve, Jack London alaszkai elbeszélései, Kästnertől Az állatok konferenciája vagy Brehmtől Az állatok világa. Szinte minden műfaj belefér az állatirodalomba, így az állatregény is. Magának a témának fél tucat típusa van:

A történet központi szereplői állatok, akiket emberi érzelmekkel, indulatokkal, azaz antropomorf módon ábrázol a szerző.

Az ábrázolt állatvilág az emberi társadalom szatirikus tükörképe.

Az állatok világa egészen más, mint az emberi társadalom.

Az emberek és az állatok törvényeket, szabályokat betartva eszményi módon élnek együtt.

Az ábrázolt állatvilágnak nincs semmiféle emberi vonatkozása.

A szerző beszámol az állatok életéről, tudományos ismeretekkel szolgál az olvasónak. Ezek a tématípusok természetesen keveredhetnek is. Az első öt típus a fikció világába tartozik, a hatodik a nonfiction területe.

Az állatregény a 19. század végén tűnik fel, karrierje viszont a 20. században kezdődik, népszerűségének csúcsára pedig a mi korunkban ért el. A műfaj első világsikerét Kipling A dzsungel könyve (1893) című műve aratta. Viszonylag gyorsan átültetik magyar nyelvre is, 1902-ben jelenik meg Mikes Lajos klasszikus értékű fordítása. Tanulságos a könyv korabeli recepciója: egyesek szerint Kipling az angol gyarmatbirodalmat dicsőíti, mások a felsőbbrendű fehér ember legendáját látják benne. A gyermekolvasó viszont

állatregény

a téma típusai

A dzsungel könyve

egzotikus,izgalmas,értékes,lírai

38


önmagáért szereti ezt a művet, mert egyszerre egzotikus, izgalmas, értékes és lírai. Kipling nyomán megszületett az első magyar állatregény is: Bársony István A rab király szabadon (1903).

Az amerikai Jack London állatregényei és állattörténetei a századforduló, illetve a századelő szülöttei: A vadon szava, Farkasvér 1903-ban, A beszélő kutya és az Éneklő kutya 1917-ben jelent meg. A műfaj ifjúsági változatának történetében egyik legsikeresebb könyv az osztrák Felix Salten nevéhez fűződik, aki 1923-ban írta meg a Bambit, később Bambi gyermekei címmel folytatta a történetet. A cseh Karel Čapek Dásenyka névre hallgató kiskutyáját tette meg irodalmi hősnek (Egy kis foxi élete, 1933). Az angol Virginia Woolf pedig olyan ebről írt, amely az irodalomtörténetbe is bekerült, miután a gazdáját Elisabeth Barett- Browningnak hívták (Flush, 1933). Grey Owl kezdettől az ifjúság írója. Lehetne regényhős is: skót származású, aki Kanadában az ősvadonban indián néven élt. A kicsi hód (1935) című regényét Baktay Ervin ültette át magyarra.

A kiskamaszok legkedvesebb állatregényei közé tartozik az angol Eric Knighttól a Lassie hazatér (1940). A negyvenes évek szülötte a német Hans Fallada állatregénye, a Fridolin, a pimasz borz. A negyvenes években már készen voltak Fekete István állatregényeinek alaptörténetei is: a Hu, a Csí, a Kele, a Vuk elbeszélésként meg is jelent.


10. Sorolja fel rövid minősítéssel az állatregény típusait! Válasszon az egyes típusokhoz egy megfelelő regénycímet is! Olvassa el figyelmesen az állatregényre vonatkozó szöveg első bekezdését! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

39


A tudományos-fantasztikus regény. Ez a műfaj a tudomány mítosza, ugyanakkor a kalandregények leszármazottja is. Amióta megszületett, van ifjúsági változata. Egyik alapítója az ifjúsági próza klasszikusa Jules Verne. A másik műfajteremtő H. G. Wels: könyvei megjelenésük óta kizárólag felnőtt olvasmányok.

A sci-fi a tudománynépszerűsítés szépirodalmi formája. Olyan történet, melynek mindene a matematikai eleganciával felépített szerkezet. A történetek középpontjában az ember áll, aki ismeretlen térbe vagy ismeretlen időbe hatol. A műfaj előadásmódja aprólékos, részletező, realisztikus, így akar fantasztikus dolgokat elhitetni. Nem követelmény, hogy a tudomány és a fantasztikum egyenlő arányban keveredjen, bármelyik felülkerekedhet a másikon. Viszont a fantázia csak egy logikus tudományos rendszer határain belül mozoghat.

A fantasztikus regény részben a napkeleti tündérmesékből, mondákból, legendákból és a középkor végének utópiáiból nőtt ki. Atlantisz, az elsüllyedt földrész históriáját például Platón találta ki több mint 2400 éve. A Bibliában Ezékiel próféta látomásaiban mintha idegen bolygóról származó űrhajó szerepelne. Homérosz Iliászában aranyból való beszélő robotok jelennek meg. Az ősi mítoszokban az ember megálmodta a repülést, a magától őrlő malmot, a távolba látó kristálygömböt. Kitalált magának fantasztikus, „seholnincs” országról szóló történeteket, amelyeket utópiának nevezünk. Ilyen mű Th. Morus Utópiája (1516), F. Bacon könyve az Új Atlantisz (1642), Campanellától a Napváros (1623) és Swiftől a Gulliver utazásai (1726).

A rangos ősök művei közül különösen érdekesek a holdutazások. Lukianosz már 160-ban leírt egy holdutazást. Ariosto Őrjöngő Lórántja (1516) csodaparipán repült a holdra, és ott megtalálta az eszét egy palackban. Rostand drámájának hőse, Cyrano de Bergerac valóban élt, és a 17. században megírta egy regényes holdutazás történetét. A 18. század már a modern sci-fi előképét mutatja. Nemcsak valóságos utazásokkal, hajótörésekkel vannak tele a század könyvei, a képzelt utazásoknak, a kabalisztikus (rejtélyes, titokzatos) regényeknek s nagy sikerük van. A Guliver utazásiban a repülő sziget története már valóságos sci-fi, és az egyik 18. századi időutazás már a 2440. évbe visz.

A 19. században Mary Shelley olyan könyvet írt, mely nemcsak a sci-fi, hanem a fantasy ősei közé is tartozik. A Frankenstein vadromantikus, fantasztikus rémregény. A főhős létrehozza a mesterséges embert, s ezzel veszedelmet szabadít az emberiségre. A szerző megelőlegezi korunk egyik jelenségét a klónozást. E. T. A. Hoffmann fantasztikus elbeszélései szinte azonos tőről fakadnak Mary Shelley rémtörténeteivel. Stevenson, A kincses sziget írója olyan művekkel lett a sci-fi egyik őse, melyekben az embereket állattá és a jókat gonoszakká varázsolják. Elképzelte az utolsó ember történetét is. Edgar Allan Poe novellái és regényei olyan sikeres előképeknek számítanak, hogy közülük az egyiket (Arthur Gordon Pym, a tengerész) Jules Verne is érdemesnek tartotta a folytatásra.

Fontos előzmények után a 19. század második felében polgárjogot nyert és kivirult a műfaj. Mire véget ért a század,

tudományos-fantasztikus regény

holdutazás

rémregény

a technika ereje - Verne

tematikaimotívumok

40


csaknem kész lett Verne életműve, és H. G. Wells is megírta az Időgép és A láthatatlan ember című regényeit. Verne romantikusan,

Wells realista módon volt fantasztikus. Verne hitt a technika megváltó erejében, Wells pedig a társadalom javíthatóságában. Követőik (Huksley, Bradbury, Asimov és mások) hol ebben, hol abban követték őket. A magyar irodalomban Jókai Mórnak és Karinthy Frigyesnek vannak klasszikus értékű tudományos-fantasztikus regényei. Jókai A jövő század regényében utópisztikus képet tár olvasója elé egy technikailag fejlettebb 20. századról. Karinthy az Utazás Fáremidóba és a Capillária című regényeiben a fantázia világába kalauzolja olvasóját.

A tudományos-fantasztikus regényekre jellemző tematikai motívumokat öt pontban foglalhatjuk össze a teljesség igénye nélkül: a) Az emberiséget idegen, értelmes lények fenyegetik, sőt el is pusztíthatják. b) Utazás a világmindenség eddig fel nem tárt múltjába. c) Az emberiség jövőjének bemutatása (háborúk, katasztrófák, túlélés). d) Utazás a Holdra, Marsra, más bolygókra, csillagközi utazások stb. e) A robotok világa.

41



11. Foglalja össze röviden a tudományos-fantasztikus regény sajátosságait! Olvassa újra figyelmesen az első három és az utolsó bekezdést! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________


1. 2. Feladat: Ezeket a jellemzőket A gyermekvers című alegységben ismertettem (2. 1. alegység).3. 4. Feladat: A megoldás a 2. 2. alegységben keresendő.5. Feladat: A megoldást a 2. 2. alegységben találja. 6. Feladat: A megoldáshoz a 2. 3. alegységet ajánlom.7. Feladat: A bizonyítást A meseregény c. alegység tartalmazza.8. Feladat: A megoldást Az ifjúsági regény c. alegységben találja.9. Feladat: A megoldáshoz a 2. 5. alegységet használja fel.10. Feladat: A megoldáshoz a 2. 5. alegységet ajánlom.11. Feladat: A megfelelő választ a 2. 5. alegységben találja.

A szövegeket tömören fogalmazza meg; csak a feladatokban megadott dolgokra válaszoljon; figyeljen a keretben megadott utasításokra! A feladatok megoldásához a megadott alegységek, bekezdések elolvasására van szükség. Lényegesnek tartom az egyéni hozzáállást.

42



1. Melyek a gyermekvers esztétikai sajátosságai? (lírai hős, ritmus, zene, kép)

2. Hogyan határozná meg a mese helyét a gyermekirodalomban?

3. Milyen hatással lehetnek a gyermekolvasó jellemére a mondák, a legendák és a történelmi elbeszélések?

4. A kettős műfaj milyen tartalmi és formai jegyei azonosíthatók a meseregényben?

5. Milyen módon használja ki az ifjúsági regény a kamaszolvasó életkori sajátosságait?


A házi dolgozat megoldásához tanulmányozzák át a megfelelő alegységeket. Kiegészítésként használják fel a fejezet végén található Szakirodalmat és a jegyzetet záró Könyvészetet.

A teljes dolgozat 20 pontot ér, ez a pontszám felel meg a 10-es osztályzatnak. A dolgozat pontszáma a következőképpen oszlik meg: 3 – 3 pontot érnek az 1. 3. 4. 6. feladat megoldásai, 4 – 4 pontot érnek a 2. és 5. feladat megoldásai. Az elért pontszámot kétfelé osztjuk, és így kapjuk meg az 1 - 10-ig terjedő skálán elhelyezhető végső jegyet. A hiányos válaszok fél pontszámot érnek. (A 0, 50 pontot felkerekítjük).

Az ellenőrző dolgozatot külön lapokra kell írni, aztán át kell adni a tutornak (felelős tanárnak). A dolgozat terjedelme legalább négy oldal, számítógépen szerkesztve. Az Ellenőrző dolgozat megoldása minden résztvevő számára kötelező.

1. 8. Szakirodalom

1. Propp: A mese morfológiája. Gondolat, Bp. 1975. 132 – 168. oldal

2. Petrolay Margit: Könyv a meséről. Trezor Kiadó, Bp. 1996. 5 – 14. oldal.

3. Komártomi Gabriella (szerk.): Gyermekirodalom. Helikon Kiadó, Bp. 1999. 7– 168. oldal

4. Bognár Tas: A magyar gyermekvers. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2001. 11 - 22. oldal

5. Bálint Péter (szerk.) Közelítések a meséhez. Didakt Kiadó, Debrecen, 2003.

!

43

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM

3. Tanulási egységA KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM___________________________________________________________________

TARTALOM

3. Tanulási egység: A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM 41A tanulási egység követelményei 423. 1. Bezerédj Amália 423. 2. Petőfi Sándor 443. 3. Arany János 463. 4. Jókai Mór 473. 5. Móricz Zsigmond 483. 6. Móra Ferenc 523. 7. Kosztolányi Dezső 543. 8. Molnár Ferenc 553. 9. Szabó Lőrinc 573. 10. József Attila 603. 11. Útmutató az önellenőrző tesztek, feladatok megoldásához 623. 12. Ellenőrző dolgozat 633. 13. Szakirodalom 64

44


A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOMA 3. Tanulási egység követelményei

A 3. Tanulási egység áttanulmányozása után a tanfolyam résztvevőinek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

Leírják a klasszikus magyar gyermekirodalom jellemzőit. Értelmezik a klasszikus gyermekirodalmunk fontosabb

szerzőit és azok műveit. Összehasonlítják a 19. század második fele és a 20.

század első fele magyar gyermekirodalmának stílusirányzatait.

Értékelik írásban a korszak gyermekirodalmi törekvéseit, tematikai és formai újításait.

Felsorolják a klasszikus gyermekirodalom főbb intézményeit (folyóiratok, könyvkiadók stb.)

A magyar irodalomban a gyermekirodalom megjelenését 1840-től, Bezerédj Amália Flóri könyvének kiadásától számítjuk. Ezt megelőzően is keletkeztek gyermektémájú szépirodalmi alkotások, de ez az első olyan könyv, amely kimondottan gyermekolvasók számára készült. Az európai hagyományhoz hasonlóan a magyar irodalomban is a 19. században kanonizálódik a gyermekirodalom; ekkor körvonalazódnak ismérvei, alakulnak ki műfajai, és jelennek meg intézményei. A kezdeti fordításirodalmat a század végére felváltja az eredeti magyar gyermekirodalom. Ezek a törekvések valójában a 20. században teljesednek ki, ekkor teremtődnek meg a modern gyermekirodalom feltételei, új műfajok és intézményi formák jelennek meg, gazdag formakultúrával és irodalmi tekintéllyel rendelkező prózaírók és költők írnak a gyermekolvasóknak.

A magyar gyermekirodalom alakulását korszakonként követjük nyomon, először felvázoljuk az egyes korszakok sajátosságait és a rájuk jellemző tendenciákat, ezt követően pedig az egyes szerzőkkel és a fontosabb irodalmi alkotásokkal foglalkozunk. Hosszabban is elidőzünk a fontosabb irodalmi jelenségeknél és eseményeknél, és bővebben foglalkozunk azokkal az irodalmi alkotásokkal, amelyek korszakonként meghatározóak a magyar gyermekirodalomban.

3. 1. Bezerédj Amália

A magyar gyermekirodalom történetében az 1840-es esztendő jelenti a klasszikus korszak kezdetét. 1840-ben Pesten jelent meg Bezerédj Amália Flóri könyve „sok szép képpel, földrajzokkal és muzsika melléklettel”. Benedek Elek véleménye szerint nem az első „eredeti” gyermekkönyvünk, hanem az első „igazi”. Könnyed, tiszta, népies hangjával azonnal meghódította a gyermekeket, és szinte száz kiadást ért meg. Bezerédj Amália ismerte fel először, hogy a gyermekeknek közvetlenül, egyszerűen, a nép hangján kell írni, hogy a gyermekeket a környező világot megjelenítő játékos versek ragadják meg leginkább. Könyvének első részében dajkarímeket,

Flóri könyve

eredeti magyargyermek-irodalom

45

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM bölcsődalokat, az állatokról, a virágokról, a természetről szóló ötletes kis versikéket, verses játékokat és találós kérdéseket közölt. A második felében versbe szedett földrajzi, természetrajzi, csillagászati ismereteket találunk. Népies mondókái az iskolai olvasókönyvekbe is bekerültek, és serkentő, megtermékenyítő hatással voltak a magyar gyermekirodalomra. A teljes gyűjtemény körültekintő pedagógiai szemléletről árulkodik, az alcímek magukért beszélnek: I. Olvasási gyakorlatok; II. Dajkarímek, bölcsődalok; III. Apró versek és mondások; IV. Az állatokról; V. Az állatokról kisebbeknek; VI. Virágok, növények, fák; VII. Játékok; VIII. Talányok és találós kérdések; IX. A négy évszak; X. Mulattató olvasmányok; XI. Imák és erkölcsi mondások.

„Ennek a könyvecskének lelkéből sarjadzott ki az én gyermek-ifjúsági könyveimnek terebélyes fája. Ez tette adósává a gyermekvilágnak mindazt a gyönyörűségét, mit egyetlen könyv szerzett gyermeki léleknek, tetézve adni nektek gyerekek” (Benedek Elek).

A Flóri könyve körüli évtizedekben sok minden született az eredeti magyar gyermekirodalomban, de mindez mára pusztán számon tartandó irodalomtörténeti, bibliográfiai adalékká lett. A könyvek sorsát megpecsételte a feledékeny irodalomtörténet, és csak az értékesebb alkotások maradtak fenn. A magyar gyermekirodalom a 19. század második felében is szüntelenül a létéért küszködött, versenyzett a fordításirodalommal (pl. a német nyelvű magyarországi gyermekirodalommal, de a franciával is). Nem csoda, hogy esztétikai értékű nemzeti gyermekirodalmunk csak nagyon sokára tudott erőre kapni. Nemzeti kultúránk egészéhez képest fáziskéséssel indult meg szellemi küzdelmünk az eredeti magyar gyermekirodalom létéért és jövőéért.


1. Milyen fejezetei vannak Bezerédj Amália Flóri könyvének? Válaszát ellenőrizze a fejezet első bekezdésének újraolvasásával! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

pedagógiai szemlélet

Benedek Elek vallomásaFlórikönyvéről

46


3. 2. Petőfi Sándor

A magyar gyermekirodalom sikerét sokminden gátolta és segítette (pl. osztrák mintára elterjedtek a karácsonyfák, alattuk olvasnivalóval). A nemzeti tudat különféle történelmi gyökereinek felkutatása, életben tartása a 19. század szinte valamennyi költője számára magától értetődő kötelesség volt. Gyermekköltészetünkre is vonatkoznak az irodalom nagy korszakait minősítő igazságok. A magyar romantika a reformkorban virágzik ki, a forradalom és a szabadságharc idején éri el csúcsait, léte a kiegyezésig indokolható, ezt követően egyre anakronisztikusabbá válik. Gyermekköltészetünkben is a negyvenes évek a legdöntőbbek, mennyiségben és minőségben egyaránt. A meghatározó szintet ekkor Petőfi Sándor versei jelentik, neki köszönhetjük a magyar gyermekköltészet első remekművét. Az Arany Lacinak című versről van szó, amelynek néhány műfajteremtő értéké kell kiemelnünk. Ravasz vers ez, ha megpróbáljuk összefoglalni, arról szól, hogyan öntötte ki a nagybajuszos ember a kis ürgét. Ha jobban megvizsgáljuk, az ürgeöntő ténykedése vízmerítéssel együtt is legfeljebb a vers egyharmadát teszi ki. A lényeg ugyanis nem az, hogy mit csinál a nagybajuszos az ürgével, hanem az, hogyan meséli ezt el Petőfi Arany Lacinak. A vers kulcsa ennek a mesélésnek a jelenidejűsége, és a verset olvasó ezt éli újra, az elmondó pedig ezt kénytelen újra eljátszani.

A mesélő a gyereket először ölbe csalja, játszik vele, majd kialakít egy különlegesen hatékony párbeszédformát. Kérdései ugyanis válaszokat feltételeznek, elvileg az ilyen válaszok beépíthetők a versbe, ám ettől rögtön megszűnne a mesélés spontaneitása. Így azonban minden kérdést a hallgató válaszol meg, és a gyerekválasz nem tartozik bele a versszövegbe, de nem is zavarja azt. A válaszba foglalt információt mindenképpen megkapjuk, amikor a mesélő végül maga válaszol saját kérdéseire.

A mesemondás hatásmechanizmusa elsősorban a késleltetésen alapszik. A mesélő szándékosan húzza az időt, a kútnál üres a vödör, tele kell merni, és sokáig kell találgatnunk, mit akar a mezőre kiballagó ember a vödör vízzel. Ez a lassítás nemcsak a versbeli hallgatónak, hanem a verset hallgatónak is felcsigázza a figyelmét. Maga az ürgeöntés gyorsan megtörténik. Ettől sokkal érdekesebb a poén: az ürgéről ugyanis nemcsak az derül ki, gyors egymásutánban, hogy kiöntötték, nyakoncsípték, hazavitték, hanem az is, hogy maga Laci a pórul járt kis mezei állat. Ebben a pillanatban kötődik össze egyetlen csomóba a vers valamennyi szála. A mesehős azonos lesz a mesehallgatóval. Sőt, további azonosságok is előkerülhetnek, amikor a nagybajuszos emberről kezd Petőfi mesélni, egyértelmű, hogy a képzelet a házigazdára, Aranyra osztja ezt a szerepet.

A folytonos ihlet hevében alkotó Petőfi ritkán mutatkozik ilyen formavirtuóznak, mint ebben a versben. A magyaros vers ütemeit szimultán időmértékes elemekkel is gyorsítja, ha szükséges. Ütemelőzőkkel, csonkított ütemekkel, együtemes verssorokkal is játszadozva, hallatlan érzékenységgel követi nyomon a mesemondás

AranyLacinak

hatékony párbeszéd-forma

a verspoén szerepe

47

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM és a formaként használt párbeszéd lélegzetvételeinek ritmusát. Verstörténetileg is jelentős alkotás tehát az Arany Lacinak.

Petőfi csak egyetlen gyerekverset írt szándékosan, de költészetének alapvető sajátossága, hogy nagyon sok verse és önálló életre kelthető versrészlete adható a gyermekolvasó kezébe. Gazdag fantáziával áradó, ugyanakkor realista képei, elapadhatatlan természetes humora, keresetlenül egyszerű nyelve és ehhez kötődő természetes ritmusa, műveinek világos, lényegre törő szerkesztése csupa olyan erény, amely a gyermekköltészetben még inkább alapkövetelmény, mint a tanult felnőttnek szóló poézisban.

A magyar költészettel ismerkedő gyermek Petőfi verseiben találkozik először a család élményével. A Füstbe ment terv, az Anyám tyúkja, az Egy estém otthon, az István öcsémhez című versek hatásának titka elsősorban a mondanivalójukat hitelesítő kettős igazságban rejlik. Petőfi reálisan ábrázolja a szülői házat, a világ dolgaiban tudatlanul is magabiztosan ítélkező apját és a szerény édesanyját, ám a reális képeket a versekben áradó szeretet végül igazi szentképekké aranyozza.

Főleg a tíz éven felülieknek élvezetes és hasznos Petőfi tájverseinek tanulmányozása. Ezekben ott van a kor teljes (földrajzi, társadalomrajzi, néprajzi) képe. A jól kiválasztott versrészletek látomásszerű realizmusukkal már az egészen kis gyermekek számára is élményt nyújtanak. A hosszú verslista legelejére kívánkozik az Alföld, Kiskunság, A puszta télen, A gólya stb. Ide kapcsolhatók az olyan zsánerképek, mint a Kutyakaparó vagy a családi képekhez is visszakanyarodó Jó öreg kocsmáros. Népszerű gyermekolvasmányok a Tintásüveg, az Orbán és a Csokonai. A Petőfi-életmű kiapadhatatlan forrása azoknak, akik a gyermekek számára keresnek hiteles verseket. Az Anyám tyúkja és A mi Pe- tőfink legfontosabb gyermekköteteink közé tartoznak. A János vitéz pedig gyermekkorunk legszebb verses meséje.


2. Ismertesse az Arany Lacinak című vers gyermekirodalmi jelentőségét! A megoldásban segít a fenti szöveg első három bekezdésének újraolvasása. Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

gyermek-irodalmi adaptációk

családiélmények

tájversek

zsánerképek

48


3. 3. Arany János Petőfi költőbarátja, Arany János életműve már nehezebben

adaptálható a gyermekirodalom számára, a hatalmas terjedelmű Arany nagyepikából egyedül a Toldi került be a kánonjába. A János vitéz mívesebb változatú ellenpárjának készült Rózsa és Ibolya a magyar epikai költészet soronként megbecsülhető különleges remeke, amely éppen mívessége folytán nem válhatott igazi gyermekolvasmánnyá. Egyetlen gyermektárgyú versét, Juliska elbujdosását a költő nem tudta befejezni. Pedig a téma kedves és mulatságos: a kis Juliska világgá akar menni. Készülődését mindenki teljes komolysággal figyeli, előre sejtve a végeredményt. A kislány a kertek alatt megijed egy kutyától, és hazaszalad. Kedves történet lehetne, de megírásába Arany is belefáradhatott. A hagyományos patriarchális értékrend, amelyet az okos felnőtt az oktondi gyereknek közvetít, az ő kifinomult ízlése számára kevésnek bizonyult egy jó vershez. Arany pedig csak azokat a műveket tudta megírni, amelyek értékében az utolsó pillanatig bízott.

Arany gyermekversei szintén az iskolán keresztül kanonizálódtak. Ilyen mindenek előtt a Családi kör, amelynek kettős hitelessége van. Hőseit és környezetét saját gyermekkorából veszi, ám a külvilág, a szabadságharc utáni terror néhány sorral elárult rettenetként van jelen. Arany anekdotikus meséi a gyermekek számára is élvezetesek (A fülemüle, A bajusz), történelmi balladái pedig a legkülönbözőbb korosztályoknál találnak fogadtatásokra.


3. Foglalja össze néhány mondatban az említett Arany János művek gyermekirodalmi jelentőségét! A megoldást ellenőrizze a fenti szöveg újraolvasásával! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

Juliskaelbujdosása

49


3. 4. Jókai Mór

A kamaszkort Jókai-korszakként is emlegetik. Ez a „címke” a romantikus történelmi regény iránti vonzalmat fejezi ki. Jókai Mór varázsa éppen azzal magyarázható, hogy romantikájának vonásai egybeesnek a serdülő olvasó életkori igényeivel. Mindenekelőtt a történelmi érdeklődést, az ideálkeresést elégíti ki, vagyis a kamasz személyiségének lényegét találja el. Mi biztosítja még Jókai sikerét? A meseszövés készsége, az anekdotikus előadásmód, az emberfölötti erővel vonzó vagy taszító, hiperbolikus arányú, élesen ütköztetett hősök. A nyelv dallama népi, zsargon és a ma már nehezen követhető latin elemekkel tarkítva. Hangneme változatos skálájú: a fölemelő pátosztól a mélységesen emberi humorig tart.

A Melyiket a kilenc közül? című elbeszélése az apai szeretet, a családi összetartozást, az egyszerű ember erkölcsi fölényét, lelki gazdagságát hangsúlyozza. A legvitézebb huszár című kisregény a közlegényből huszárezredessé emelkedett Simonyi Józsefről szól. A tehetséges parasztgyerek pályafutásának, csatákban szerzett hírnevének, szilárd jellemének, Bécs által történt bebörtönzésének szemléletes ábrázolása ez a mű. A nagyenyedi két fűzfa Jókai legtökéletesebben megkomponált kisepikai alkotásai közé tartozik. A magja történelmi anekdota, amely egyben helyi mondának is tekinthető, két fűzfa eredetmondájának. Zetelaky József és Karassiay Áron, a két felsőosztályos diák ültette a két fűzfát, amely 1704-ben még a két diáknak a győzelem emlékére földbe dugott fűzfadorongja volt. A Rákóczi- szabadságharc nagyenyedi epizódja arról tanúskodik, hogy a kollégisták helytálltak a történelmi időben, megverték a várost sarcoltató labancokat. Az anekdotázó Jókai elemében van az elbeszélés bonyolításakor. A kétszálú cselekmény nemes célt érvényesít: a diákokkal az iskolában és a csaták színterén is azonosulni tud az olvasó. A két szál egybefonódik: Zetelaky József, az eminens tanuló a labancok vezérében, Trajtzigfritzigben nemcsak az ellenséget, hanem szerelmének, Klárikának elrablóját is látja. Bőven árad a humor is ebben a remek kisregényben. Jókai a diákhumort a mindennapi közegből átemeli a harcok hősi szférájába.

Jókai ifjúsági novellái számos kiadást megértek már. A legtöbb elbeszélés a „zivataros századok” romantikus látomása. Sok közöttük a mondai, anekdotikus ihletésű, de az ábrázolás túlzó arányai ellenére a történelem valóságos borzalmait, a honvédő hazafiság legendás példáit idézik. A Fulkó lovag a tatárjárás vámszedőjének rémtörténete. A rablólovag vásárba csalogatja a tatárok elől menekülőket. Fényűző termeiben lakomával és házassági ajánlattal fogadja őket. A Százszorszépek című elbeszélés is a tatárjárás korába visz. Jókai mintegy párbeszédet folytat az íróasztalán álló koponyával, amelyről azt állítják, hogy Karadzin kán feje volt valaha. Az utolsó csatár Kezy Domokos nevű mohácsi hősnek állít emléket. Karamán Ogli húszezer törökkel akarja Mohács után az egész országot meghódítani. „Sok ilyen történet volt a mi múlt életünkben, jó, ha egyet lejegyzett abból valaki” – ez az utolsó

A nagyenyedikét fűzfa

alapjatörténelmianekdota

romantikus vonások

romantikus látomástörténelmi téma

nevelés

50

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM mondat. Az első pedig: „Sok dicsőt fed a föld, kinek nevéről hallgat a hír”. Jókai tudatosan vállalta a történelem népszerűsítését, a példákkal való nevelést. A kuruc korszakról szól a Huszti beteglátogatók. Tallósy uram Huszt várának labanc kapitánya volt. Mikor megbetegedett, Rédey uram csellel foglalta el a várat: kurucai mint „beteglátogatók” sorra érkeztek, az őröket pedig elküldték „orvosságért”. Így szállták meg Huszt várát. Szinte kimeríthetetlen a Jókai-életmű, és ez az ifjúsági irodalom szempontjából is érvényes: a Csataképek éppúgy része ennek az irodalomnak, mint A kőszívű ember fiai.


4. A prózának milyen műfajváltozatait honosította meg Jókai Mór a magyar gyermekirodalomban? Rövid minősítéssel sorolja fel a műfajváltozatokat! Ellenőrzéskor olvassa újra a fenti szöveg műfajokra vonatkozó bekezdéseit! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

3. 5. Móricz Zsigmond

A magyar gyermekköltészet megújulását Móricz Zsigmondnak köszönhetjük, akit a megélhetési gondok kényszerítettek erre a „keserű kenyérre”. Móricz Zsigmond Zsiga bácsiként nem csupán meséket, tanulságos történeteket irt a gyerekeknek, hanem verseket is. A török és a tehenek, az Erdő-mező világa című gyűjteménye

Husztibeteg-

látogatók

a magyargyermek-költészetmegújulása

51

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM (1906), Ady Új versek című kötetével és Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényével egy időben született. A hatása is felér azokéval.

Ha az említett A török és a tehenekhez hozzászámoljuk az Iciri-picirit és a Disznók az esőben című verseket, nyugodtan állíthatjuk, hogy ugyan olyan korszakhatárhoz értünk, mint amikor az Arany Lacinak című költemény megszületett. Pontosabban: mint egy hat évtizedes kitérő után Móricz onnan folytatta, ahol Petőfi annak idején abbahagyta. A pesti segédszerkesztő, még a mesélő szerepét is ugyan úgy fogja fel, mint a nagyszalontai ház költő vendége.

A török és a tehenek című vers meséje kiszakítva a szövegkörnyezetből nagyon primitív történet, és első látásra ugyan ilyen primitív stílusban fogalmazódik meg. Ám ez csak látszat. Az egész vers rímpár-fűzér, amelyet a vers hallgatója hamar megtanulhat. A versben Móricz előre sejthető végzetdrámává emeli a tehenekhez tudatlanságában vigyázatlanul közelítő Mehemed történetét. Ráadásul mi, a beavatottak titokban még egyet is értünk a tudatlanság bűnhődésével.

Az Iciri-piciriben a macskagazda ökreit keresi, és ez igazi lehetőséget teremtene egy kis kalandozásra, de a lényeg éppen az, hogy a gazda hiába jár be minden elképzelhető helyet, a csavargó ökrök otthon lapulnak egy tökben, ahová mohóságukban berágták magukat. Egy másik versében a disznók egyszerűen hazaszaladnak a váratlan esőtől. A vers lényege nem több mint ennek a nagyon mulatságos futásnak a szemléletes leírása (Disznók az esőben). A három mű titka – ha óvatosan is kell fogalmaznunk - úgy összegezhető, hogy a tanulságos versek, történetek írására fogott felnőtt fellázadt, összekacsintott a gyerekekkel: Hagyjuk a tanmeséket, inkább játsszunk! Elvégre maga a vers is játék.

Ezzel a precedenssel valóban új korszak kezdődött el gyermekköltészetünkben. Eddig a költő vagy szigorú tanító bácsi volt, aki verselve, mesélve oktatott, jobb esetben jóságos szülő, aki oktatva verselt vagy mesélt. Ettől kezdve a gyerekeket ki lehet vinni a tanteremből vagy a patriarchális értékrendet képviselő családi asztaltól a játszótérre, ahol maga a költő fog előviháncolni gyermekközönségének, mint a garantáltan legtalálékonyabb és legvásottabb nebuló.


5. Ismertesse kulcsszavakban Móricz gyermeklírájának újszerűségét! Olvassa újra a széljegyzetek melletti bekezdéseket! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

A törökés a

tehenek

rímpár-fűzér

Iciri-piciri

búcsú a tanmeséktől

a vers is játék

52


Móricz állatmeséivel egy időben született prózai írásai közül kiemelkedik vékonyka gyermekregénye, A magyar tengeren (később Pipacsok a tengeren). Tizennégy folytatásban, 1908. július 25-től október 24-ig jelent meg szombatonként Az Újság hasábjai. Ebben szerkesztőségben dolgozik a pályakezdő író, méghozzá a gyermekrovatnál. A történet akár egy mondatban is elmondható. A parittyási tiszteletes unokája, Gabi úrfi meséli el azt a napot, amelyet a Tisza által elöntött határban tölt Bucsi bácsival, annak unokájával, Miskával és legfőképpen titkos szerelmével, Szabados Zsuzsikával. Az alapkonfliktus szerelmes Gabi úrfi és a parasztlány Zsuzsika fiú-lány párharcából bontakozik ki. Bár Móricz regényének megjelenése óta nagyot változott a világ, de melyik gyerek ne álmodozna arról ma is, mi lenne, ha ő...? Szeretnének olyak bátrak és hősiesek lenni, mint az általuk választott példaképek, ezért is lehet érdekes számukra ez a regény, amelyben izgalmasan keveredik egymással a valóság és a fantázia világa. Az árvíz leírásának naturalisztikus képei pedig még napjaink vizuális ingerei között is élményt jelentenek a maguk drámai és nagyon hiteles képeivel.

A Légy jó mindhalálig című Móricz-remekmű már több tucat ifjúsági kiadást is megért. Ez a könyv mégsem egyszerűen ifjúsági regény. A századforduló Debrecenéről, a kapitalizálódó társadalom pedagógusairól, és kamasz diákjairól, kollégiumi nevelő tevékenységéről valóban nincs szebb írás. Mégis másról van itt szó:”... nem a debreceni kollégium szenvedéseit írtam meg - vallotta Móricz egyik levelében-, hanem a kommün alatt s után elszenvedett dolgokat...Én akkor rettenetes vihar áldozata voltam. Valami olyan naiv és gyerekes szenvedésen mentem át, hogy csak a gyermeki szív rejtelemi közt tudtam megmutatni azt, amit éreztem, s lám az egész világ elfogadta, s gyermek sorsát látták benne. Az ember örök gyermek, s gyermek marad, ha a feje deres is...”

Móricz a gyermeknek, a serdülőnek a dolgokat nevén nevező gondolkodásán, közvetlenül és őszintén reagáló érzelmein keresztül valami többet és mélyebbet akart elmondani a „felnőttek” világáról és önmagáról. Többen kimutatták, hogy különösen Törökék és Doroghyék bemutatása tágítja a környezetrajzot olyan széles társadalombírálattá, amely már túlmutat az ifjúsági irodalom társadalomábrázolási lehetőségén, de a hangja és írói módszerei sem ifjúsági regényre vallanak. Csupán a gyerekek szerepeltetése egyedül természetszerűleg nem meríti az ifjúsági irodalom kritériumait, ilyen alapon ebbe a körbe vonhatnánk a többi Móricz-mű közül mindazokat, amelyek felismerik és felhasználják a gyermeki és serdülő psziché sajátosságait, s ahol megnyilvánul gyermek-és kamaszrajzoló művészete (Forr a bor, Bál, Kamaszok, Árvácska).

Az igazán jelentékeny művekre jellemző, hogy több rétegük van. Ezek egyikét-másikát a serdülő ifjúság is képes átélni, értelmezni. Csak az a baj, hogy a többi érék homályban marad, és felnőtt fejjel nem vállalkozunk újra arra a szellemi kalandra, amit az újraolvasás jelent, azaz, hogy az ifjúkori olvasmányélmény gazdagodjon mindazzal, amit a gyermekész, a még eszmélődő értelem és érzelem természetszerűleg nem tudott befogadni. A Légy

Légy jó mindhalálig

környezet-rajz, társadalombírálat

morális érzékenység

Pipacsoka tengeren

valóság ésfantázia

53

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM jó mindhalálig lapjain elsősorban a regény kiskamasz hősében roppant erős morális érzékenység munkál. Nyilas Misi felháborodik a diákok csínytevésein. Szörnyű megaláztatásként éli meg, hogy társai távollétében felfalják a pakkot, amelyet édesanyja küldött neki. Naivitásában azt hiszi, hogy csak a gyermektársadalomban léteznek ilyen igazságtalanságok. Borzadva kell aztán tapasztalnia, hogy a felnőttek közt is hasonló az erkölcsi felfogás. Drámai, ahogyan a reskontó-ügybe belekeveredik. Igazi tragédiája azonban az, hogy virágzik benne a jóság eszménye, amelyet az élet posztulátumának tud a kis gimnazista, de amelyet naponta meggyaláznak a külső körülmények.

Móricz művét tekintsük amolyan „nevelődési” regénynek, amilyen Robert Musil (Törless iskolaévei) vagy Ottlik Géza (Iskola a határon) munkája. Megismerve a kollégium talmi értékrendjét és a cívisváros érdekvilágát, Nyilas Misi végül is szocializálódik. Igaz, nem kér belőle, inkább meghasonlik önmagával, nem akar debreceni diák lenni. Sőt: nem akar élni. Nyilas Misi konfliktusai az író és a világ összecsapásának válsághelyzeteit tükrözik.


6. Fogalmazza meg néhány mondatban a gyermekábrázolás sajátosságait Móricz Zsigmond prózájában! Olvassa újra a széljegyzetben levő Légy jó mindhalálig regénycím melletti bekezdéseket! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

„nevelődési”regény

54


3. 6. Móra Ferenc

Ha Móra Ferenc költői munkái nem is mérhetőek prózaírói jelentőségéhez, néhány nagyszerű vers, verses mese, mégis található az életművében. A Didergő király, amelynek verses szövege ma is népszerűbb prózai változatánál, vagy Az aranyszőrű bárány, amely a Móra-életmű jelentősebb darabjaihoz tartozik. A Panka-versek épp úgy fülbemászóak, mint Az egyszeri szarka, A csókai csóka, A cinege cipője. Versei közül a legmaradandóbbnak különféle kiegészítésekkel teljes könyvvé dagasztott és így újra és újra feltámasztott Zengő ÁBC bizonyult. Látszólag egyszerű iskolai tanköltemény, amely soronként egy plasztikus képpel és legalább két ismételt hanggal kitűnően alkalmas hangok és betűk gyakorlására. A vers észrevétlenül rejtegeti magában írójának összetett világképét. A gyermekkorból hozott harmonikus természeti képek közé belopakodik a világháború, a Trianont megért, felnőtt ember tapasztalata. Még pontosan emlékszik a „jó az Isten” kezdetű közmondásra, de már nem úgy folytatja, hogy „jót ad”, hanem csak úgy „jót akar”. A borzalmak, igazságtalanságok éppen az égi mindenhatóság iránt tápláltak belénk olykor ilyen rejtett formában is kételyeket.

A pályakezdő Móra egykor nemcsak a Szegedi Napló szerkesztőségében telepedik Mikszáth és Gárdonyi hajdani íróasztala mellé, hanem irodalom felfogásában is. A hazai literatúra már jó néhány sikeres kísérlettel megújult, mikor Móra mindvégig ragaszkodik a magyar próza hagyományos beszélgető-anekdotázó modorához. Mindez jellemző gyerekeknek irt műveire is. Az Öreg diófák alatt 1906-ban és a Dióbél királyfi1922-ben megjelent könyve valósággal keretet ad Móra ifjúsági munkáinak. A két kötetről felületesen azt is mondhatjuk, hogy voltaképp azonosak. Mindkettő azonos mesék füzére, csak az utóbbi valamivel gazdagabb, néhány időközben megálmodott történettel egészül ki. A szerző utólag neveket cserél ki, és újabb népmesei fordulatokat emel a szövegbe. Az alcímben megfogalmazott alaphelyzet azonban marad: „Egy öreg ember emlékei fiatal gyerekeknek.” Az emlékezés középpontjában 1848 áll, sokat segíthet kisiskolások történelemszemléletének formálásában, a reformkor, a szabadságharc az önkényuralom lényegének megértésében.

A Rab ember fiai (1908) teljesen hagyományos, előírásszerű, lineáris cselekményvezetésű történelmi regény, kicsit meghintve ckel. A történt Apafi Mihály erdélyi fejedelem környezetében játszódik. A regénynek mégsem a történelmi hűség az erénye, az olvasó figyelmét a két siheder főhős kalandjai ragadjak magukkal. Tamás és Ádám, a jó Szitáry Kristóf uram két növendék fia, a fejedelem apródjai apjuk igazságtalan bebörtönzésekor bölcs öreg szolgájukkal szövetkeznek a kiszabadítására. Ennek a szöktetésnek a története voltaképp a regény szüzséje. Van itt cselekvés, túszejtés, törökfogás és igazságszolgáltatás.

Zengő ÁBC

összetett világkép

Öreg diófák alatt

Dióbél királyfi

történelem-szemlélet

Rab ember fiai

hagyomá-nyos szerkezettörténelmi témamesés elemek

55

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM Van Móra Ferencnek egy elmés aforizmája: „A jó könyveket el

kellene tiltani, hogy olvassák őket”. Jól tudjuk, a gyermeki érdeklődés sokszor dacból serken ki. Ha erőltetünk valamit, csak azért sem foglalkoznak vele. Móra Ferenc legismertebb és legtündéribb története a Kincskereső kisködmön (1920). Túlerőltettük népszerűségét, hivatkozunk rá úton-útfélen, így a cím és a történet is banalizálódott. Sokan népmesének hisszük ezt a művet s ez nem is csoda, hiszen ez a gyönyörűséges gyerekregény tele van folklorisztikus motívumokkal. A szegény foltozó szűcs olyan ködmönkét ígér fiának, amely kis gazdáját minden bajban megsegíti, s előbb vagy utóbb még kincshez is juttatja Gergőt, az elbeszélésfüzér kis hősét. A kincskereső kisködmön ugyan nem talál kincset, de emberi értékeket igen, sőt a lelkiismeret szavát is tolmácsolja. Az érzékletesen megirt, megszenvedett hitelű könyvecske végső tanulsága: „A szeretet: az élet”. A kezdeti irigység, csalás magának való, önző szellemét legyőzve jut el Gergő az áldozat és a barátság erkölcsi magaslatára. Legnagyobb kincsét áldozza fel a megbántott bicebócáért. A szeretet kiterjed Gergő rokoni, ismerősi körére (szülei, a kis bicebóca, Küsmödi, Messzi Gyurka), kizárva belőle a zsugori Bordácsot.

Móra gyermekirodalmi életművének egy csúcsteljesítménye a Csilicsali Csalavári Csalavér. Ez a meseregény a világirodalom „rókaregény” mintáját követi. A Csalavári rókacsalád nem valami kópés-humoros, kedélyes játékos kalandok sorát ígéri az olvasónak, bár akad ilyen is. A legjellemzőbb mégis a kíméletlen ragadozó állatmesei torzképe, az ember embernek farkasa, a dzsungel- erkölcs kritikája.


7. Ismertesse tömören azokat a meseregény-típusokat, amelyeket Móra Ferenc honosít meg a magyar gyermekirodalomban! A megoldást megtalálja a fenti szöveg 3. és 5. bekezdéseiben. Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

Kincskereső kisködmön

népmeseimotívumok

erkölcsiértékek

a dzsungel- erkölcskritikája

56


3. 7. Kosztolányi Dezső

A költészetben a kezdődő 20. század teljesen új gyermekszemléletét Kosztolányi Dezső fogalmazta meg A szegény kisgyermek panaszai (1910) című verseskötetében. Természetesen ezek a versek elsősorban nem gyerekeknek szólnak. Kosztolányinak ebben sikerül valamilyen gyökeresen újat mondania a század elő állandó újdonságra éhes publikumának. Amikor a felmutatni való titkokat mindenki önmagában keresgélte, Kosztolányi felfedezte – mint közérdeklődésre számon tartó titkot – a saját gyermekkorát. Gyermekkora mindenkinek van, a költőnek is. Ez többnyire akkor válik érdekessé, ha valamilyen távolság, fal választja el ezt a gyerekkort a felnőtt világtól. Kosztolányi esetében ez a távolság összefügg Magyarország szédült tempójú városiasodásával, ami a lüktető életű főváros és a békésen szunyókáló Szabadka között legalább a duplájára nyújtotta az emlékező költő és a megidézett gyerek közötti negyedszázadot. A patriarchális középosztályi családban felnövekvő polgárgyerek élete a maga elzártságában, különféle védettségeivel éles kontrasztot képez a különlegesen művelt pesti költő mai világával. Ez a távolság ugyanakkor kitűnően alkalmas arra, hogy Kosztolányi emlékezései során lerombolja az ártatlan-tudatlan gyermeki lélekről a még mindig fennálló, bár teljesen idejétmúlt hiedelmeket.

A szegény kisgyermeknek csak a környezete ilyen klasszikusan patriarchális. A felidézett szülői ház díszletei, az odaillő hősök (rokonok, ismerősök) még korábbi szemléletű gyermekábrázolást sugallnának. Ez a kisgyerek azonban a maga különleges áttételek alapján működő információs csatornarendszerén keresztül sokkal többet tud a világról, mint azt sejteni lehetne róla. Az úgynevezett gyermeki dolgok lényegében nem is érdeklik. Az élet köti le a fantáziáját misztikussá növekedett titkaival. Elsősorban a halál izgatja, amelyet nagyapja eltávozásakor közelebbről is megpillanthat, ugyanakkor gyermeki mámorral élvezi a közös erővel kivégzett béka felett a gyilkolás borzongó örömét. Ugyanígy foglalkoztatja az öngyilkosság képzete. A felnőtteket sem a kötelező gyermeki tisztelet protokollja szerint figyeli. Édesanyja fiatalkori képére úgy néz, mint egy kíváncsi leendő férfi egy szép fiatal nőre.

Ez a szemlélet egészen új a mi gyermekköltészetünkben. Tulajdonképpen lekicsinyellhetnénk jelentőségét, hiszen igazi gyermekverssé a kötet alig néhány darabja vált. De a 20. század könyvkiadókkal és folyóiratokkal telitett irodalmi infrastruktúrájának köszönhetően alig találunk olyan költőt, akitől Kosztolányihoz hasonlóan ne lehetne összeállítani egy gyerekverskötetet. Szempontunkból főleg azok az alkotók lényegesek, akik szemléletváltásukkal meg tudták határozni költőtársaik művészetét is. A szegény kisgyermek panaszai ilyen alapvetően utat mutató kötet, és néhány verse a legszebb magyar gyermekversek között van: Mostan színes tintákról álmodom, A húgomat a bánat eljegyez-

A szegénykisgyermek

panaszai

idejétmúlt hiedelmeklerombolása

az élet titkai

új szemlélet

57

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM te, A rút varangyot véresen megöltük, Én öngyilkos leszek, Akarsz-e játszani?


8. Keressen verseket A szegény kisgyermek panaszai című ciklusból a tematikai újszerűség bizonyítására! A megoldásban segít a fenti szöveg utolsó bekezdése. Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

3. 8. Molnár Ferenc

Ahogy a magyar regény születésénél fordítások, átdolgozások bábáskodnak, a hazai ifjúsági irodalom első regénypróbálkozásai is külföldi könyvek ösztönzésére keletkeztek. A 19. század közepétől a magyar nemzeti identitástudat és a polgárosodás megerősödésével lassan megtalálja a helyét a hazai művészeti életben a gyermekkultúra. A gyermek olvasmányai között pedig egyre fontosabb szerepet játszik a regény. A magyar ifjúsági regény csúcsteljesítménye A Pál utcai fiúk. Szerzője Molnár Ferenc készséggel áll rendelkezésünkre ifjúsági regényének keletkezéstörténetével. „ A Pál utcai fiúk a legjobban szívemhez nőtt könyvem, 1906-ban írtam folytatásokban egy ifjúsági lap számára, amelyet volt tanárom, Dr. Rupp Kornél szerkesztett. Abban az időben természetesen még nem volt rendezett írói beosztásom, s így a körúti művészkávéház karzatán írtam délutánonként az egyes folytatásokat. Erre a szedő személyesen ügyelt fel, és szinte

A Pál utcaifiúk

58

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM kitépkedte kezemből az esedékes kéziratlapokat. Egyébként is szerettem a karzaton dolgozni a nagy csend miatt, mert a szokásos kávéházi zsibongáson és a szünet nélkül szóló katonazenekaron kívül semmi sem zavart meg a munkában. Szóval ezen a nyugodt helyen álmodtam vissza a gyerekkoromat, amikor még a Lónyai utca református gimnáziumába jártam, és valóban megvolt a grund a Pál utcában.”

Molnár Ferenc műve kalandregény a javából. Két fiúcsapat küzd egymással a grundért, hogy legyen hol játszaniuk. A Pál utcaiak védik a „hazájukat”, a vörösingesek a Füvészkertből támadnak. Hogy kinek az oldalán áll a mindenható narrátor-író?! Minden esetre Molnár Ferenc számára nincsenek ellenszenves, vásott gyerekek. A Pál utcaiak kedves kiskamaszok, de a füvészkeretiek is derék fiúk. Igaz, a két Pásztor eléggé nagy imposztor: elszedik a kisebbektől a golyókat. De az író láthatóan mégis szakit a romantika „jó vagy rossz” végtelen sablonjával.

Mindkét csapat eszményképe történelmileg ma is igazolt. A Pál utcaiak Kossuth Lajos serdülő honvédjei, a füvészkertiek Garibaldi növendék katonái. Az ifjúság persze túldimenzionál mindent. Így lesz a regény „valóságos kis gyermekeposz”, ahogy Beöthy Zsolt definiálta. Molnár Ferenc tartja magát az eposz etikájához: a szereplők tisztelik egymást, felelőséggel tartoznak egymásnak. A regényíró ismeri a nagy titkot, a játékot halálosan komolyan kell venni.

A regény kitűnő leírásokat nyújt a metropolissá terebélyesedő Budapestről. A sarkon szól a verkli, árulják a törökmézet, jár a lóvasút... És új házakat építenek az üres telkekre. De ezek a külső zajok alig szűrödnek be a fiúk öntörvényű világába, mindössze résnyi bejárás van a felnőttek életébe. Geréb árulása szükséges ahhoz, hogy megtudjunk valamit ügyvéd apjáról. Nemecseknek halálosan meg kell fáznia, hogy beléphessünk szabó édesapja szegényes lakásába. Csak egy pillanatra villan egy-egy felnőtt arcéle, és a fiúkról is csak vázlatokat készít az író. Csele gigerli, Csónakos nagyokat füttyentget, Csengey az „első pad első”, Wendauernek alig van nagyobb lába, mint Nemecseknek. Csak három gyerek arcvonásai markánsabbak a regény lapjain: a Pál utcaiak vezére, Boka János okos, értelmes, jó rányitó. A vörösingesek parancsnoka Áts Feri, az író neki kölcsönözte utónevét. Rámenős, de lovagias típus. Nemecsek Ernő az örök közlegény, akinek életében eljön a nagy pillanat, hogy legyőzze Áts Ferit és önmagát. Ez az életébe kerül. A gyermekhalál általában tabu az ifjúsági irodalomban. Molnár Ferenc nem tiszteli ezt a tabut, és eleget tesz az események logikájának: az igazi hősnek meg kell halnia, hogy felmagasztosuljon. Az már a történelem szokásos fintora, hogy Nemecsek önfeláldozása nem volt elegendő a „haza” megvédésére, az urbanizáció mohósága beépíti az „édes grund”-ot is.

kaland-regény

„gyermek-eposz”

gyermek-halál

59



9. Jellemezze tömören Nemecsek Ernőt, A Pál utcai fiúk című regény főhősét! Válaszát ellenőrizze a fenti szöveg újraolvasásával! A megoldást írja be a keretbe!_______________________________________________________

3. 9. Szabó Lőrinc

A két világháború közötti magyar költészet egyre sűrűbben érkező új és új generációi fokozatosan szinkronban kerülnek a kordivatokkal. A gyermekköltészet remekei sok mindenben meg is haladják elődeik szintjét. De a különféle esztétikai és politikai értékrendek áttekinthetetlenné váló kavalkádjában dilettánsokat lehet

racionális-analitikus gondolkodás

60

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM költővé koronázni, és József Atillát lehet barátságos vállon veregetéssel lefokozni. A diszharmonikus kor kultúrája túl felnőtté vált. A gyermekkönyvet a mostoha körülmények között fennmaradó kiadók egyre inkább üzleti vállalkozásának tekinthették.

Szabó Lőrinc nem a tömeg kollektív, hanem az ember személyiségi jogainak nevében lázad. Erkölcse is sajátságos. Nem a ránk hagyományozott – Isten által szentesített- törvényeken alapszik, hanem a valóság törvényeinek racionális felismerésén. A „bűnös” ember szerinte csak ösztöneinek enged, önzése jogos önvédelem. Az intellektusnak viszont épp az a kötelessége, hogy ezzel szembenézzen. Kegyetlenség „semmiért egészen” áldozatot követelni szeretteinktől, de önzésünket leplezni erkölcsösebb, mint kegyes hazugsággal eltekerni az igazságot. A költészetnek éppen az a dolga, hogy kifordítsa köznapi gondolkodásunkat, hiszen a megbolygatott felszín alatt közelebb jutunk a mélységekhez. Ez a racionális-analitikus gondolkodás azonban riasztóan szemben áll mindazzal, amit eddig a gyermekköltészet normatíváiról megállapítottunk. Ha ehhez még hozzászámítjuk Szabó Lőrinc bonyolult, szikár, olykor már tudományosan pontos versmondatait, a szóképek, a szóalakzatok, a „varázslás” teljes hiányát, a prózához mesterségesen közelített versritmust, a legendásan tompított rímeket, akkor végképp nem tudjuk megmagyarázni, hogyan születhettek meg nem csupán jó, hanem megunhatatlan gyermekversei.

Szabó Lőrinc gyermekverseiben elsőnek éppen a ritmus dinamizmusa ragad meg bennünket. Táncvers - mondják erről a műfajról -, de Szabó Lőrincnél a tánc váratlan váltásaival inkább a tornára hasonlít. Az Esik a hó például a gyermekversek kedvelt formájában, a kétütemű nyolcas sorokat hetesekkel váltogatva indul: „Szárnya van /de nem madár, / Repülőgép / amin jár, / Szél röpíti, / az a gépe, / Így ül a ház tetejére.” Az indító sor ismert találós kérdés. A képváltások meghökkentők, ugyanakkor ügyelnek a folyamatosságra. A hó a ház tetején található drótok között „belebúj a telefonba / lisztet rendel a malomban”. Az új képváltást aztán ritmusváltás jelzi négy- kettős beosztású, hat szótagos sorokkal („fehér már az utca / fehér már a muszka / pepita a néger / nincs Fekete Péter...”). Ezek után észrevétlenül időmértékesre vált a verselés:” Sehol, / de sehol / nincs más / fekete, / csak a Bodri / kutyának / az orra / hegye- / és reggel az utca, a muszka, a néger / a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter...”. Miután a vers a maximális fordulatszámra pörgött fel, a költő prózaibbra kuszálja a ritmusát: „És ráadásul a rádió / mind azt kiabálja, hogy esik a hó!” Mintha az Arany Lacinak motorizált változatát hallanánk. Hasonló ritmusjáték a Hörpentő és a Szél meg a Nap. A látvány pedig úgy hasonlít a Petőfi képzeletéből elkanyargó képsorokhoz, mint a kényelmes valóság a filmvásznon látható rohanáshoz.

Lóci a legismertebb gyermekhősünk. Ő a magyar Róbert Gida, akinek azonban nem a kedvenc játékairól mesélnek, hanem róla mesélnek a felnőtt-titkok gyermeki megnyilvánulásaira kíváncsi olvasónak. Apjától örökölt lázadó alkata predesztinálta erre a szerepre. Nővére, a kis Klára legfeljebb ártatlanul csodálkozott azon, miért nem tudnak szülei egy pengőt adni neki irkára, amikor egy

Esik a hó

táncvers

dinamika,képváltások,folyamatos-ság

Lóci-versek

szimbolikus ábrázolás

a tekintélyelv súlya→ játék

Esik a hó

táncvers

dinamika,képváltások,folyamatos-ság

Esik a hó

táncversdinamika

képváltások

folyama-tosság

Lóci versek

61

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM „rendes házban” legalább 100 pengőnek kellene lennie. Lóci körömszakadtáig harcol érdekeiért. Szimbolikusnak tekinthető az, hogy egy bicikli megvásárlására képtelen apjából kisírja a bicikli-verset, amely aztán meghozza neki az ajándék biciklit. Lóci csak távoli rokona az áldozat gyermekhősöknek. Ő is szenved családja anyagi helyzetétől, ám a családfői hatalmat kényszerből képviselő költővel állandó szellemi háborúban áll. A családfő megvívja ezeket a háborúkat, a költő pedig gyermek nézőpontjából mindent újragondolva az ellenfél mellé áll. Ennek a tudathasadásos helyzetnek leghíresebb versbéli ábrázolása Lóci óriás lesz. De ugyanerről szól a Lóci lázadása című vers is. A tekintélyelv elviselhetetlen súlya egyébként legpontosabban a Rádió című versben mérhető meg. A beteg kisfiút azzal vigasztalja az apja, hogy magára vállalja a családi rádió elrontását. És amikor a játékba bekapcsolódó anya azt javasolja, hogy ezért meg kellene verni az apát, Lóci boldog eufóriájában megfeledkezik a betegségéről is.

Szabó Lőrinc távol-keleti mítoszokhoz kapcsolódó verseiből is sokat profitálhatnak a szellemi kalandozásra kapható kisiskolások. Hiszen a költő a saját gyermekeinek is mesélte ezeket a történeteket. A versek születésének indoklása tanulságos: „ ...Antikrisztiánus méregből, ifjúkori düh maradványokból, de igazságérzetből is elhatározta, hogy ebből a nyavalyás keresztény Európában illetve Magyarországon terjeszteni fogom más, nekem tetsző vallásoknak és népi hiedelmeknek az anyagát: Akadtak jó bölcs és szent emberek nem csak ebben a vén Európában...” Inkább kamaszoknak szólnak ezek a mesék. Dsuangi Dszi álma például kitűnő kiindulópont lehet a megismerés objektív és szubjektív voltának. A Van An-Si, amely költője szerint „egy majdnem ezer éves kínai kommunista próbálkozás” parabolisztikus története, többet elmond az elmúlt kor alapellentmondásairól, mint bármilyen más hasonló terjedelmű szöveg. A SzunVu Kung lázadása megidézi Buddha alakját, és rögtön képet kapunk a kereszténység és a buddhizmus különbségeiről és azonosságairól is.

Vannak szabályos gyermekversei Szabó Lőrincnek (Falusi hangverseny, Csibe, Sokat tud az én kezem, Vadliba), és annak témái szerint egészben, vagy részben gyermekverssé vált gyönyörű költeményei (Ima a gyermekekért, Nyitnikék). Gyermekköltészetének legfőbb érdeme az apa-fiú viszony újraértelmezett szereposztása. Okos felnőtt néz szembe itt is oktondi gyermekekkel, ám a felnőtt annyira okos, hogy rájön oktató szándékainak kudarcára, és mindebből ő maga okul. „Örülni tanulok a gyermekeimtől” – mondja, bár nem öröm ez a tanulás.


10. Elemezze tömören a képváltás és a ritmusváltás technikáját Szabó Lőrinc Esik a hó című versében! A megoldást megtalálja az Esik a hó széljegyzet melletti bekezdésben. Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

távol-keleti mítoszok

parabolisz-tikus történet

keresztény-ségbuddhizmus

apa - fiú

újra-értelmezett szerep-osztás

62


3. 10. József Attila

József Attila örök gyermek marad a költészetben, pontosabban szökevény, aki hiába akart minduntalan normális felnőtté válni érte jött a saját gyermekkora. Hároméves, amikor kalandos természetű apja otthagyja családját a legreménytelenebb nyomorban. Tizennégy éves, amikor anyját is elveszíti. A jóságos mama érzelmes képét a Mama című versben idézi fel. Ez a világirodalom egyik legszebb anyaverse. Még a nyelvi határokon is átsugárzik ereje. Croce, a nagy olasz esztéta csupán nyersfordításban olvasta, mégis rajongó sorokat irt róla. A Mama korhatár nélküli vers, benne mindeni ugyan azt találja gyönyörűnek. Pedig már nem is figyelünk a titkaira. Arra, hogy a költő „már egy hete” gondol a mamára. Ez a vers hosszú töprengéssel kikínlódott igazság. A föl-alá járkálva közben megtorpanó fiú idézi fel a hasonló mozgással robotoló mamát. A második rész derűs anekdota is lehetne. A némi eufémiával őszintének nevezhető oktondi gyermek, semmit nem értve a helyzetből játéknak fogja fel anyja pokoli robotját, és sértetten veszi tudomásul, hogy a „dagadt ruha” fontosabb nála. A felidézett mama azonban néma és provokálhatatlan. Nem büntet, de nem is magyaráz. Az egykori konfliktust végül nem a szavak, hanem a látomás képi sajátosságai döntik el. Az, hogy gyermekszemmel alulról látunk mindent. Fönt van a padlás, a szárítókötélre kerülő ruha és mindenekelőtt mama, akinek alakja ebből a megmagyarázhatatlan perspektívából válik egyre monumentálisabbá.

A Mama eléggé nem értékelhető sajátossága, hogy a gyermek számára nem csupán befogadható, hanem pontosan értelmezhető, átélhető. Különösen, ha keresünk még néhány más példát a költő verseiben megjelenő édesanyáról. Gondoljunk például A Dunánál gyönyörű két sorár, amelyben a költő lába előtt elhömpölygő folyam „ Min édesanyám, ringatott, mesélt/ mosta a város minden szennyesét”.

József Attila rajzolta meg műveiben a leghátborzongatóbb pontossággal a gyermeklélek átélhető, de kimondhatatlan titkait. Nem csak a versek vallomásait kell figyelembe vennünk, hanem olyan hiteles történeteket is, mint a Csoszogi, az öreg suszter. Vagy a Szép Szó egyik szerkesztői levelében leírt kalandját, a kísérletező kedvében eltört lámpaburával. De ide sorolhatjuk betegségének gyorsírással lejegyzett dokumentumát is. Ebbe a körbe tartozik az Iszonyat című vers-triller, amely azt demonstrálja, hogyan kelt gyilkos ösztönöket egy kislányban a bezártság.

Nagyon fontos tisztáznunk: a József Attila gyermekvilágnak csupán egy töredéke adható át a gyerekeknek. Sokkal pontosabb

Mama

korhatár nélküli vers

a látomás képi sajátossága

Csoszogi, az öreg suszter

a gyermek-lélek titkai

Isten

63

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM mérlegeléssel kell vigyázni a korosztályi szempontokra, mint általában. Többször kell részleteket használni az egész mű helyett.

Vannak kevésbé kiaknázott lehetőségek a gyermekek számára készült József Attila versválogatásokban. A hitvalló materialista József Attila ugyanis költészetünk egyik legnagyobb istenkeresője volt. Szerencsénkre Istent is mindig gyermekperspektívából látta. Tizenkilenc évesen írt Isten című versciklusa kedvelt darabja az iskolai szavalóversenyeknek. A gyermekszemmel nézett Isten alakja, ugyanis csodálatosan életszerű: „Ő vigyáz a tiszta cipőre, / az utcán is kitér előre. / Nem tolakszik, és nem verekszik, / ha alszunk, csöndesen lefekszik.” Ezek után természetes, hogy a költő boldogan vállalja érte az általa leggyűlöltebbnek tartott gyermeki feladatot: Ha Ő küldené, elmenne a boltba is.

József Attila költeményeinek egyik jellegzetes sajátossága a belőlük sugárzó szeretet az emberek, az állatok és a környező természet iránt. Ilyen vers például a Hangya, a Tél, a Kertész leszek. Tulajdonképpen minden tájleírása - a gyermek szemével nézve is - plasztikusan rekonstruálódó képekből áll. Ám ezek a képek nagyon sok elvont gondolatot hivatottak hordozni. József Attila - Szabó Lőrincet követve – távol-keleti mesével is megpróbálkozott (Indiában, hol éjjel a vadak...)

József Attila tulajdonképpen csak egyetlen verset írt a gyerekeknek, az Altatót. Ez nem csupán költői remekmű, mesterségbeli fogásait is tanítani lehetne. A praktikus céllal mondott, énekelt Altató a műfajteremtő elődök nyomdokain jár. Egyfelől állandóan visszatérő refrénjének monotonitásával segíti az álomba ringatást, másrészt a gyermek számára vonzó, színes fantáziaképekkel megelőzi a kellemes álmokat, enyhítve ezzel az elalvás előtti szorongást. Az indító kép („Lehunyja kék szemét az ég, / Lehunyja sok szemét a ház”) nagyon plasztikus. Segít elhitetni, hogyan alszik el minden más, aki, vagy ami fontos kis Balázs számára. Természetesen minden egyes kép külön példája a költői varázslásnak, ennek tetten érhető eszközét pedig - József Attila híres kifejezését parafrazálva – akár képes képtelennek is nevezhetjük. Minden szakaszban van egy vizuálisan elképzelhetetlen absztrakt fogalom. A bogárral és a darázzsal együtt elalszik a zümmögés, a villamossal a robogás, a kabáttal a szakadás, a játékokkal és az erdővel a kirándulás. Az utolsó előtti versszakban a költő egy rafinált trükkel a vers ritmikáját is megbolondítja. Amit eddig tett, az nem volt igazán „szabályszerű ” egy gyermekversben. Nem elég, hogy jambusokban verselt, de még egy kis színező, öt- háromosztású ütemhangsúllyal sem próbált enyhíteni a felnőttesen lüktető versritmuson. A hatodik szakaszban azután egy gyermekversből szabályszerűen kitiltott enjambement-nal majdnem prózát formál versből. Ezzel a változással azt érzékelteti, hogy ebben az elalvás előtti pillanatban már egy kicsit összekavarodnak a látomások, közeledünk az álomvilághoz. Balázs eddig példákat hallott arról, hogy minden elalszik, hallott érveket, hogy ami neki kedves, azt már úgysem találja ébren. Bepillanthatott álomország perspektíváiba, az üveggolyókent megkapható távolság csábításával. Az utolsó szakasz kizárólag róla szól. Álmában az lehet, amire vágyik. Már ezt csak a legfontosabb érv tetőzheti be, hogy anyuka is elalszik.

sugárzó szeretet,

plasztikusan rekonstruálódó képek

Altató

költőiremekmű

álomvilág

sajátos versritmus

formakultúra

64

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM Az érték a gyermekversek terén más, mint az ún.

nagyköltészetben. Megfelelő minták birtokában a formakultúrával rendelkező költő tud jó gyermekverset írni. Ezeknek a mintáknak a megalkotása a költő igazi feladata. A megfelelő minták kanonizálása pedig a gyermekkultúra infrastruktúrájában tevékenykedő szerkesztőké, kritikusoké. A József Attila művészetéből összeállítható minta a legutánozhatatlanabb. Tartalmilag és formailag egyaránt túlzottan kötődik egy konkrét valósághoz.


11. Írjon rövid értekezést Az anya-élmény újszerűsége József Attila életművében címmel! A megoldásban segít a széljegyzetbe írt Mama című vers melletti bekezdés újraolvasása. Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________


1. Feladat: A szükséges információ a 3. 1. alegységben található.

2. Feladat: A megoldást a Petőfi Sándorról szóló alegység tartalmazza

3. Feladat: Az ismereteket az Arany Jánosról szóló alegységben találjuk.

4. Feladat: A megoldáshoz a Jókai Mórról készült alegység és a gyermekolvasóknak kiadott Jókai-kötetek nyújthatnak segítséget.

65

A KLASSZIKUS MAGYAR GYERMEKIRODALOM 5. Feladat: Ehhez a feladathoz ajánlatos elolvasni Móricz

gyermekvers-kötetét. Az alapismeretek a 3. 5. alegységben találhatók.

6. Feladat: A Légy jó mindhalálig, a Pipacsok a tengeren és az Árvácska című kötetek ismerete szükséges a megoldáshoz. Az alapismereteket a 3. 5. alegység tartalmazza.

7. Feladat: A Móra Ferencről szóló alegység támpontokat ad a feladathoz (3. 6. alegység).

8. Feladat: Feltétlenül szükséges a ciklus verseinek ismerete. Az alapismerteket a 3. 7. alegység tartalmazza.

9. Feladat: A jellemzés egyaránt elfogadható a regény és a belőle készült filmváltozat lapján. Az alapismertek a 3. 8. alegységben találhatók.

10.Feladat: A megoldásban segít a Szabó Lőrincről megírt alegység áttanulmányozása (3. 9.).

11.Feladat: A feladathoz nélkülözhetetlen József Attila ún. Mama-verseinek ismerete. Az alapismereteket a 3. 10. alegység tartalmazza.

A szövegeket tömören fogalmazza meg; csak a feladatokban megadott dolgokra válaszoljon. A feladatok megoldásához a megadott alegységek elolvasására van szükség. Lényegesnek tartom az egyéni hozzáállást.


1. Milyen kulcsszerepe van Bezerédj Amália Flóri könyvének a magyar gyermekirodalomban?

2. Milyen típusú verseket adaptál a magyar gyermekirodalmi kánon Petőfi Sándor életművéből?

3. Melyek azok az Arany-balladák, amelyek erkölcsi világképével könnyedén azonosulhatnak a gyermekolvasók?

4. Milyen azonosságok mutathatók ki a Jókai-művek és a gyermekolvasó fantáziavilága között?

5. Hogyan újítja meg a magyar gyermekverset Móricz Zsigmond játékfelfogása?

6. Milyen népmesei hatások mutathatók ki Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című meseregényében?

7. A gyermekkor milyen emlékrétegeit dolgozza fel Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai című versciklusában?

8. Milyen szempontok szerint jellemezhetők Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényének gyermekhősei?

66


9. Milyen lényeges reformpedagógiai kérdést feszeget Szabó Lőrinc a Lóci-versekben?

10.Milyen hagyományteremtő elemek mutathatók ki József Attila Altató című versében?


Az ellenőrző dolgozat megoldásához tanulmányozzák át a megfelelő alegységeket. Kiegészítésként használják fel a fejezet végén található Szakirodalmat és a jegyzetet záró Könyvészetet. A teljes dolgozat 30 pontot ér, ez a pontszám felel meg a 10-es osztályzatnak. Minden feladat maximum 3 ponttal osztályozható. A végösszeget háromfelé osztjuk, és így kapjuk meg az 1 – 10-ig terjedő osztályzatot. A hiányos válaszok fél pontszámot érnek. (A 0, 50 pontot felkerekítjük).

Az ellenőrző dolgozatot külön lapra kell írni, és el kell juttatni a tutornak (felelős tanárnak). A dolgozat terjedelme legalább 5 oldal számítógépen szerkesztve. Az Ellenőrző dolgozat megoldása minden résztvevő számára kötelező.

3. 13. Szakirodalom

1. Borbély Sándor (szerk.): Ötven nagyon fontos gyerekkönyv (Műismertetések és műelemzések). Lord Könyvkiadó, Bp. 1996. / 128 – 137. oldal

2. Bognár Tas: Elemzések a gyermek- és ifjúsági irodalom köréből. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1996.

3. Komáromi Gabriella (szerk.): Gyermekirodalom. Helikon Kiadó, Bp. 1999. / 137– 168. oldal

4. Bognár Tas: A magyar gyermekvers. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2001. / 27 – 85. oldal

5. Komáromi Gabriella: Elfelejtett irodalom. Móra Könyvkiadó, Bp. 2005. / 275 – 340. oldal

!

67

Az erdélyi magyar gyermekirodalom a két világháború között

4. Tanulási egységAZ ERDÉLYI MAGYAR GYERMEKIRODALOM A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

TARTALOM

4. Tanulási egység: AZ ERDÉLYI MAGYAR GYERMEKIRODALOM 65A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTA tanulási egység követelményei 664. 1. Benedek Elek gyermekirodalmi kánonja 664. 2. Gyermekirodalom a Cimborában 704. 3. Benedek Elek Öcsike-történetei 744. 4. A mese bűvöletében (Balázs Ferenc meséi) 794. 5. Dsida Jenő gyermekversei a Cimborában 844. 6. Útmutató az önellenőrző tesztek, feladatok megoldásához 914. 7. Ellenőrző dolgozat 914. 8. Szakirodalom 92

68


AZ ERDÉLYI MAGYAR GYERMEKIRODALOM A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

A 4. Tanulási egység követelményei

A 4. Tanulási egység áttanulmányozása után a tanfolyam résztvevőinek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

Értelmezik az erdélyi magyar gyermekirodalom létrejöttének körülményeit.

Bemutatják rövid szövegben az erdélyi magyar gyermekirodalmi kánont.

Leírják monografikusan az erdélyi magyar gyermekirodalom két világháború közötti korszakát és intézményeit.

Bemutatják tömör összefüggő szövegben a fontosabb szerzőket és irodalmi műveket.

Írásban elemzik a korszak tipikus műfajait.

4. 1. Benedek Elek gyermekirodalmi kánonja

1921-es erdélyi hazatérését megelőzően Benedek Elek évtizedekig tevékenykedik Budapesten a magyar gyermekirodalom érdekében, és válik sokoldalú mindenesévé: mesegyűjtőjévé, országgyűlési szószólójává, írójává, szerkesztőjévé, fordítójává és terjesztőjévé. A tizenkilencedik század végén a magyar irodalomtörténetben először tesz kísérletet egy gyermekirodalmi kánon megfogalmazására. A szakirodalom mintakövetőként tartja számon ezt a kánontípust, mivel nem műfaji szabályok és normák megfogalmazására, illetve egy tekintélyelv minden áron való érvényesítésére törekszik, hanem az irodalmi alkotások olyan mintagyűjteményét szorgalmazza, amely a magyar nemzeti közösség történelmi, erkölcsi és irodalmi hagyományaihoz és értékeihez igazodik. Az így létrejövő kánon olyan gyermekirodalmi szövegek gyűjteménye, amelyeket megillet a tisztelet, benne vannak a mindenkori irodalmi tudatban, a kultúra és a hagyomány alapműveinek számítanak. Az ilyen irodalmi kánon esetében már nem csupán maguk a kiválasztott szövegek tekinthetők kanonizáltaknak, hanem az általuk kiváltott esztétikai hatás is, valamint azok a cselekedetek, amelyekre a szövegek utalnak, és amelyek a nyelvi jelen túl is közölnek információkat. Ennek a kánonnak részei továbbá az értékek, a nézőpontok, a vélekedések, a szimbólumok és a motívumok is, mindazok a járulékos tényezők, amelyek a szövegek mentén jelentkeznek. Zsélyi Ferenc szerint ebben az esetben a kánonnak valóságos holdudvara jön létre, tehát emiatt a kanonizált szövegeknek egyfajta rituális funkciójuk is kialakulhat, már nem csupán a szöveg a minta, a kanonizált entitás, hanem vele együtt a pragmatikus vonatkozások is részei az irodalmi kánonnak.

megfogalma-zás

-a kánon részei:az értékek,nézőpontok,vélekedések,szimbó-lumok, a mintaszöveg mentén jelentkező járulékos tényezők

69


Benedek Elek korában a magyar szellemi életben a kanonizációnak két fő célelve jut érvényre: egyesek elsősorban a nemzeti jellem kibontakozását és érvényesülését keresték az irodalomban (Horváth János, Szabó Dezső), mások pedig az újszerűség, az eredetiség megnyilvánulásait követték nyomon (Fülep Lajos, Kassák Lajos). Benedek Elek mindkét irányt hasznosítani szeretné, ezért az értékőrző nemzeti jelleget kiegészíti az újszerűség és az eredetiség követelményével. Felfogásában a klasszikus nemzeti értékekre és a korszerű szemléletekre egyformán hagyatkozó gyermekirodalmi tudat döntő szerepet játszhat a felnövekvő nemzedékek azonosságának és önmagáról formált képének kialakításában. A tizenkilencedik századi nemzeti kánon korszerűsítése egyben átértékelés is, ennek egyik legfőbb kritériuma az eredetiség, a másik pedig a befogadóközpontúság. Benedek Elek következetesen hirdeti, hogy a másodlagos irodalom, az idegen nyelvű szövegek magyar fordítása rombolja, a selejtes hazai irodalom pedig konzerválja az irodalmi tudatot, és ez előbb-utóbb a gyermekirodalmi ízlés megmerevedéséhez vezet, holott ennek az ízlésnek fontos szerepe van a folyamatos kanonizációban. Értékdifferenciáló jellegénél fogva általa történik meg a lényegesnek és az értékesnek az elkülönítése a lényegtelentől és az értéktelentől, ugyanakkor döntően befolyásolja az irodalmi értékek revízióját.

A nemzeti irodalmi kánon analógiájára Benedek Elek gyermekirodalmi kánonja is négy tartópillérre épül: a közösségre, az értékekre, a történetiségre és az intézményekre. Kanonikus értékrendjében a gyermekirodalom közösségi jellege nemzetorientált. Emlékezetes képviselőházi beszédében is a nemzeti értékrend elvárásai alapján bírálja saját korának gyermekirodalmát, az eredeti műveket és a külföldi alkotások magyarországi adaptációját egyaránt. Mindkettő egyformán kirekesztődik esztétikai értékelvű virtuális gyermekirodalmi kánonjából: „Nagy részben külföldről importált, rendesen silány fordításban terjesztett, kisebb részben hazai termékek, amelyek minden kritika nélkül kerülnek a gyermekek kezébe”. (Idézet Benedek Elek képviselőházi beszédéből). Az előadó nem elégszik meg az egyszerű helyzetelemzéssel, ill. a tények ismertetésével, hanem kitér a lehetséges következmények és fejlemények értékelésére is. Következtetéseiben minden irányban leépülőnek látja a korabeli gyermekirodalom perspektíváit; igénytelenségével és értékhiányával évekre alááshatja a gyermekolvasó ízlését: „Míg együgyű tartalmakkal megtompítják az ébredező elmét, idegen szellemükkel csírájában fojtják el a hazafias szellemet, évekre vetítik vissza a magyar irodalom jó termékei iránt való egészséges érzés kifejlődését”. Ami ezután következik a képviselőházi felszólalásban, újdonságnak számít a magyar gyermekirodalom addigi történetében, és újszerűségénél fogva a mai napig időszerű. Felvillantja kortársai számára azokat a távoli horizontokat, amelyeket a modern magyar gyermekirodalomnak el kell érnie: komplex értékrendszeren alapuló eredeti irodalomra van szükség, amely figyelembe veszi a befogadó elvárásait, azaz a gyermekolvasó szociális és lélektani sajátosságait. Az így létrejövő irodalomnak a produkción kívül figyelnie kell tehát a recepcióra is,

nemzeti jellemeredetiség

befogadó-központúság

a kánon tartópillérei:közösség,értékek,történetiség,intézmények

esztétikai értékelv

szociális és lélektani sajátosság

70


csakis így alakulhat ki egészséges gyermekirodalmi tudat és ízlés, a „felnőtt” irodalom befogadásának előfeltételeként.

Benedek Elek képviselőházi interpellációjában a gyermekirodalom befogadásának állandó aktualitással bíró alapkérdései fogalmazódnak meg. Egyik ilyen kérdés az érték és az értéktelenség, a minőség és a selejt viszonya. A kérdésfeltevő Benedek Eleknél ezek az értékviszonyok és értékdilemmák egyértelműen a pozitív értékoldalon jutnak nyugvópontra, szerinte az irodalomnak feltétlenül és következetesen az esztétikai értéket és az egyetemes minőséget kell szolgálnia. Ezzel a letisztult irodalomszervezői, szerzői és szerkesztői felfogással lát hozzá gyermekirodalmi kánonjának a megvalósításához, legfőbb célja: értő olvasót nevelni a magyar irodalom befogadására. Kánonjának másik újdonsága a befogadó kérdéskörét érinti, és a gyermeki, a gyermekség lényegével van összefüggésben. Végső következtetése: a gyermekirodalom művelésének előfeltétele a gyermekolvasóhoz való közeledés. Ennek a pedagógiai-irodalmi kommunikációnak mindenkori követelménye a tehetség, spontaneitás az író és olvasó közötti párbeszédben, semmiképpen a modoros leereszkedés: „A legzseniálisabb író is kudarcot vall, ha tehetségéhez nem járul mélységes mély kedély s mindenek felett a gyermekvilágnak erős szeretete. Annak, ki gyermekkönyv írásába fog, kell hogy érezze vagy érezte legyen valaha a családi élet melegét, kell hogy részese legyen vagy lett légyen valaha a családi élet örömeinek és aggodalmainak; kell hogy le tudjon szállni a gyermekvilág esze járásához, kedvteléseihez, s éppen nem felesleges, ha mindezekhez lelkében van még a gyermekével rokon vonás: egy csepp naivitás”. Benedek Elek elvárja tehát kortársaitól, hogy irodalmi alkotásaik világképét hozzáigazítsák a gyermekvilág elvárásaihoz, csak így tudnak hatékonyan közvetíteni erkölcsi és esztétikai értékeket. Továbbra is szorgalmazza a pedagógiai elvek szépirodalmi közvetítését, viszont mérsékletet tanúsít a gyermekirodalmi alkotások nevelő értékének megítélésében: a nevelés nem mehet az esztétikum rovására, a jó gyermekirodalmi mű egyszerre nevel és szórakoztat.

Benedek Elek nyitott pedagógiát gyakorol, a gyermeket lehetséges komplex jellemnek tekinti, aki harmonikus jellemalakítással formálható. A gyermekjellemről nem csupán empirikus úton szerez gazdag tapasztalatokat, hanem felhasználja a kortárs gyermeklélektani, gyermekpedagógiai szakismereteket, és az így megszerzett tudásanyagot elsősorban gyermekirodalmilag hasznosítja. Modern nevelői mentalitásának lényege röviden így foglalható össze: a gyermeki lény potenciális értékhordozó, a gyermekkorban felhalmozódó értékek felnőtt korban kamatozódnak majd, a gyermekkultúra és benne a gyermekirodalom érték, része az össznemzeti kultúrának. Ellen Key svéd pedagógusíró 1900-ban megjelent a Gyermek évszázada című könyvében a modern társadalom gyermekközpontúságát fogalmazza meg, Benedek Elek pedig a magyar irodalomban kanonizálja a gyermekközpontúságot. Erdélybe hazatérve, majd a Cimbora szerkesztését átvéve ezt a gyermekközpontú irodalom-felfogást adaptálja kisebbségi

képviselő-házi beszéd

a minőség és selejt viszonya,az esztétikai érték és az egyetemes minőség szolgálata

közeledés a gyermek-olvasóhoz: párbeszéd író és olvasó között

nevelés és szórakozta-tás

nyitott pedagógia

a gyermekközpontúság kanonizálása

71


körülmények között. Ehhez egyáltalán nem kell átírnia korábbi programját, csupán pragmatikusabbá kell tennie, és néhány aspektusát nyomatékosítania (helyzettudatát, anyanyelvi jelegét, történelmi vonatkozásait).

Ennek a gyermekirodalmi kánonnak fontos része a történetiség, Benedek Elek a magyar történelmi hagyomány gyermekirodalmi olvasatát, átértékelő értelmezését valósítja meg, beleértve a folklórt is. Az egy évtized alatt közzétett mesegyűjteményekkel (Székely Tündérország, 1885 Székely mesemondó, 1888 Magyar mese és mondavilág, 1894 – 1896) kanonizálja a magyar népmesét a (gyermek)irodalomban: „Az volt s lesz a törekvésem, hogy az általam megírt, s még megírandó mesék irodalmi művek hatását tegyék az olvasóra, anélkül azonban, hogy emiatt meghamisítsam a nép észjárásának, mesemondó nyelvének karakterét.” Meséiben egyszerre van jelen a nevelői és a szórakoztató szándék, arányosan alkalmazva Horatius docere et delectare klasszikus elvét. Hasonlóan jár el történelmi tárgyú munkáiban is: A magyar nép múltja és jelene 1–2, 1898 Hazánk története, 1905 Történeti olvasmányok, 1909

Nagy magyarok élete 1-13, 1905-1914. Történelmi áttekintéseinek fontos kanonizációs eljárása a kiválasztás és az értelmezés, azaz a mit? és a hogyan? kérdése. Szempontjai az örök érték eszményeit, a kanti abszolút értékkategóriát szolgálják, miközben nem téveszti szem elöl a közösségi perspektívát sem, összhangot teremtve a múlt történései és a jelen érdeklődése között. Benedek Eleknek ez a harmóniaeszményt követő értékkánonja kisebbségi körülmények között pragmatikus irodalmi törekvéseket szolgál. A húszas évek erdélyi magyar irodalmában szintén a tradíció „reflexívebbé válásával” kezdődik el, a kanonizáció és elsősorban a múlttá vált értékek kerülnek át a jelen horizontjába. Olyan múlt rekonstruálódik ezáltal, amely befolyásolni képes egy adott közösség identitását. A kánonalkotók szerint a történelemre emlékezve, és ennek az emlékezetnek a sarkalatos alakzatait kiemelve bizonyosodhat meg egy közösség saját önazonossága felől. A benedeki modellhez hasonló kisebbségi kánonok is azonos paradigmasorba rendezik az emlékezetet, a történelmet és az értékteremtést.

Benedek Elek elképzeléseiből nem hiányoznak a gyermekirodalom kanonizációs eljárásainak egyéb aspektusai sem: a befogadásbeli szükségszerűségeken kívül a szociális-intézményes feltételek és az irodalom önreflexivitása, vagyis a kritika. Ezek együttesen határozzák meg az irodalmi tudat létrejöttét és szerkezetét. Századvégi hátrányos helyzete miatt a magyar gyermekirodalom saját intézményrendszerének a kiépítésével van elfoglalva, olyan infrastruktúrára van szüksége, amely biztosíthatja a folyamatos irodalmi életet. A fokozatosan megerősödő intézmények képesek akaratlagosan befolyásolni a kánon alakulását, ezért is fontos a könyvkiadók, valamint az irodalomkritika aktív jelenléte, és természetesen a gyermekirodalmi folyóiratok megalakulása. Benedek Elek kétszer is tevékenyen éli át a magyar gyermekirodalom önszerveződő szakaszát: először a századforduló Magyarországán és másodszor a húszas évek Erdélyében. Az általa

történelmi hagyomány

emlékezet

történelem

érték-teremtés

szociális-intézményes feltételek

72


szerkesztett, illetve társszerkesztett gyermekirodalmi lapok (Az Én Újságom, 1889 - 1944 Jó Pajtás, 1909 - 1925 Cimbora, 1922 - 1929) alkalmazkodtak a huszadik század sajtóelvárásaihoz az időszerűség, az időszakosság és a nyilvánosság követelményével. Alapelvük, felmutatni a sokféleségben az állandóságot, lehetővé téve ez által is, hogy a gyermekirodalom minél több olvasóhoz jusson el.

Benedek Elek valósággal össztársadalmi üggyé teszi a gyermekirodalmat: erkölcsi, szakmai, pénzügyi támogatást kér számára. Ha szükséges, akár kormányszinten is szorgalmazza például a pályadíjak kiírását, ily módon is legitimizálva a gyermekeknek szánt irodalmat. Az irodalmi ízlés egyik hasznosítható intézményének tekinti az irodalomkritikát, és fontos ellenőrző szerepet szán neki. A korabeli piacorientált gyermekirodalom kizárólag külföldi termékekre épít, főleg német és angol művek fordítására és adaptálására. A kapitalizálódó könyvpiac igényeinek nem felel meg a „selejtes” magyar gyermek- és ifjúsági könyv, ezért is marad el a gyermekirodalmi kánon az egyetemes esztétikai értékektől. Ezeknek a számonkérése és érvényesítése lenne a kritika feladata: „Cím szerint sok gyermek- és ifjúsági könyvünk van, de érték szerint még mindig kevés. Vannak írók, akik azt hiszik, hogy a világon nincs valami könnyebb, mint a gyermekeknek való írás, holott ez a legnehezebb.” (Benedek Elek Ifjúsági irodalom).


1. Sorolja fel rövid minősítéssel Benedek Elek gyermekirodalmi kánonjának világnézeti és esztétikai elveit! A megoldáskor figyeljen a fenti szöveg széljegyzeteire! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

4. 2. Gyermekirodalom a Cimborában

Hazatérése után Szentimrei Jenő kéri fel Benedek Eleket arra, hogy legyen az erdélyi gyermekolvasók irodalmi lapjának, a Cimborának a főszerkesztője, ténylegesen csak 1922. augusztus 27-től, az I. évfolyam 29. számától veszi át a lap rányitását. A kisbaconi szerkesztő azonnal rátér gyermekirodalmi kánonjának a megvalósítására, szerencsésen kamatoztatva Az Én Újságomnál és a Jó Pajtásnál szerzett szerkesztői tapasztalatokat. Hamarosan

irodalom-kritika

egyetemes esztétikai értékek

gyermek-irodalmi kánon

73


felismeri, hogy az új politikai körülmények közé került, és a lelki meg tudatbeli megrázkódtatást elszenvedett erdélyi magyar nemzeti közösségnek olyan gyermekkultúrára van szüksége, amely részben kompenzálni tudja az elveszített intézményeket (könyvkiadás, anyanyelvi oktatás stb.). Egyik „nagyapós” üzenetében így hozza ezt kis olvasóközönsége tudomására: „Ennek az újságnak minden sora egy szent célt szolgál: nemesen, emberségesen gondolkodó, művelt magyarokká nevelni titeket.” Szerkesztői ars poeticájába is átemeli gyermekirodalmi kánonjának azokat az elemeit, amelyek a klasszikus nemzeti kánonnak is erősségei: a közösségi tudatot, az értékközpontúságot és a történetiséget. Ezeket a kisebbségi helyzettudatból fakadó messianizmussal egészíti ki és erősíti meg. A mai olvasatban kissé patetikusnak ható benedeki küldetéstudat az erdélyi magyar irodalom hőskorában, az irodalmi élet újjászervezésének küzdelmeiben lelki és szellemi energiát kölcsönző erőnek számított. Ennek tudható be, hogy megjelenésének hét éve alatt a Cimbora helyettesíteni tudta a gyermekirodalom és általában a gyermekkultúra egyéb intézményeit is: lapjain látott napvilágot például a korszak teljes gyermekirodalmi anyaga, gyermekkönyvek csak jóval később jelentek meg (helyettük brosúrák vagy műsoros füzetek forogtak közkézen különféle társadalmi szervezetek kiadásában)

Benedek Elek pragmatikus elveket követ a gyermekolvasóval való kapcsolattartásban is, Elek nagyapó üzeni című rovaton, leveleken keresztül érintkezik az olvasókkal, a Cimbora-közönségtalálkozókon pedig személyesen szól hozzájuk. Így a lehető legdifferenciáltabb olvasóképet alakítja ki önmagának, ez pedig kedvezően hat vissza a folyóirat szerkesztési gyakorlatára és szépirodalmi anyagára. Egyaránt gondol óvodás-, iskolás- és kamaszkorú olvasóira, igyekszik megfelelni a különféle elvárásoknak. Ezzel magyarázható a folyóirat széles műfajskálája, sőt az egyes műfajokon belül is változatosságra bukkanhatunk, a prózán belül például több változatot is megismer az olvasóközönség: szépprózát (mese, monda, novella, elbeszélés, folytatásos regény, anekdota, vicc, igaz történet), értekező prózát (tudománynépszerűsítés, levél), publicisztikát (érdekes élménybeszámolók, hírek, tudósítások). Lírára, prózára és drámára egyaránt gondol. Az egykor általa közölt vagy megirt színpadi jelenetek és mesejátékok ma is közismertek a gyermekirodalomban. A Cimbora komplex irodalom-felfogását a szerzők névsorából és az általuk képviselt irányzatokból is rekonstruálhatjuk. Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc és Benedek Elek nevéhez a népnemzeti hagyomány, műveikhez a klasszikus irodalmi ízlés társítható. A kortárs erdélyi szerzők (Áprily Lajos, Berde Mária, Tamási Áron, Szentimrei Jenő, Tompa László, Kós Károly, Ligeti Ernő, Molter Károly, Reményik Sándor, Sípos Domokos és mások) jelenlétével az alakuló transzszilván kánon kerül be a gyermekirodalomba, így van benne szinte minden lapszámban az erdélyi történelem, az erdélyi táj és általában az erdélyi lélek. A gyermekolvasó ízlésvilágának alakításában fontosak a népi kultúra eredeti alkotásai és különféle adaptációi. Ezek mellett a modernebb irodalmi ízlés is fel-feltűnik a Cimborában: a Nyugat köréhez tartozó

benedeki küldetés-tudat

a korszak gyermekiro-dalmi anyaga

rovatok

széles műfajskála:széppróza,értekező próza,publicisztika

színpadi jelenetek,mesejátékok

a gyermek-olvasó ízlésvilága

népi kultúra

74


Kosztolányi Dezsővel, Krúdy Gyulával, vagy az erdélyi Balázs Ferenc újszerű mesekísérleteivel és Dsida Jenőnek a modernség változatait próbálgató korai verseivel. Benedek Elek Öcsike-történeteivel pedig a huszadik század eleji reformpedagógiai elvek költöznek be a Cimborába. A világirodalmat többek között J. W. Goethe, Lev Tolsztoj, Anatole France és Romain Rolland képviseli. Rendszeresen közölt a Cimbora meséket és verseket román íróktól is. Leggyakrabban Ispirescu meséivel, Alecsandri, Cosbuc, Eminescu és Goga verseivel találkozhattak az olvasók. Benedek Elek mindig figyel arra, hogy a nevelői és erkölcsi érték mellett az esztétikai is érvényesüljön az olvasnivalókban. Következetesen érvényesíti még 1898-ban megfogalmazott értékszempontjait: „Valamint a házat is alulról kezdik építeni, azonképpen a magyar irodalom olvasóközönségének nevelését is alul, a gyermeknél kell kezdeni.”

Tananyag-kiegészítésként művelődéstörténeti, irodalomtörténeti, történelmi és néprajzi anyagot is beszerkeszt Benedek Elek az egyes lapszámokba. Különösen sokat jelent ez a szórványvidéken élő kis olvasóknak, akik magyar nyelvű oktatás híján, a Cimborából sajátíthatják el, illetve bővíthetik anyanyelvi ismereteiket. Tágabban értelmezett gyermekkultúrájában helyet kap a tudománynépszerűsítés is, Tamás érdeklődik címmel külön sorozatot indít. A tág témakör (kábítószer, mélytengeri élővilág, tűzhányók, lovagkor stb.) összeállítója és megszövegezője dr. Lengyel Miklós, aki szinte a kamaszokat érdeklő minden témát igyekszik beemelni rovatába. Pedagógus társszerkesztők segítségével gyakorlati jellegű rovatot is indít a Cimbora: a kémia népszerűsítésére vállalkozik a Kísérletezzünk!, a Rajziskola pedig a kis olvasók képzőművészeti készségeinek kialakításán fáradozik. Benedek Elek olvasóinak kognitív nevelése és ismeretszerzése mellett nem hanyagolja el a nyelvi kifejezőkészségek kialakítását és a képességek gyakorlását sem. Fogalmazási versenyeket hirdet megadott témára (Beszámoló a nyári vakációról), mesét, verset, fordítást, karcolatot közöl a tehetségesebb levelezőktől. Új jelenségnek számit a magyar gyermekirodalomban, hogy a gyermekszerzők együtt szerepelnek ismert költőkkel és prózaírókkal. Benedek Elek ezzel a szerkesztői gesztussal bővíti a gyermekirodalom addigi fogalmát: a gyermek már nemcsak olvasója és témája lehet az irodalomnak, hanem szerzője is. A Cimbora közli például Dsida Jenő és Ignácz Rózsa első irodalmi alkotásait, rajtuk kívül még sok más gyermekszerző jelentkezik egyszeri vagy többszöri próbálkozással (Csűrös Emília, Marton Lili és mások). Ezzel teljesedik ki igazán Benedek Elek gyermekközpontú irodalom-felfogása, precedenst teremtve a később megjelenő magyar nyelvű gyermeklapok számára, amelyek következetesen társszerzőnek tekintik a gyermekolvasót, és külön rovatot indítanak számára.

A Cimbora megszűnésével évtizedekre visszafejlődik a magyar gyermekirodalom Erdélyben, nem akad megfelelő fóruma és rangos művelője, a kiművelt formakultúrával és irodalmi presztízzsel rendelkező szerzők keveset törődnek az irodalomnak ezzel a változatával, vagy pedig kivándorolnak Erdélyből. Nincs folytatása annak a folyóirattípusnak sem, amelyet Benedek Elek keltett életre a

reformpeda-gógiai elvek

nevelői,erkölcsi,esztétikai értékek

tananyag-kiegészítés

tudomány-népszerűsí-tés

képzőmű-vészeti kész-ség

fogalmazási versenyek

gyermek-szerzők műveigyermek-olvasó társszerző

a Cimbora megszűnése

75


Cimborával, majd csak a világháború után újraszerveződő gyermekirodalom neves fóruma, a Napsugár lesz hozzá fogható. A harmincas években megjelenő felekezeti lapok jellegüknél fogva más feladatot látnak el gyermeknevelésben, differenciált olvasóréteget alakítanak ki maguknak külön-külön szólítva meg a legkisebb és a nagyobb gyermekeket, illetve serdülőket. Szépirodalmi anyaguk sem mindig felel meg a húszas években megfogalmazott gyermekirodalmi kánonnak. „Gyermeklap a főhatalom változása utáni eszmélés első éveiben több is megjelent – így az Angyalkert (Kolozsvár), a Jó Gyermek (Nagyvárad), a Gyertyafény (Braila), a Kis Pajtás (Szatmár) és mások – maradandó, máig érezhető hatást azonban csak Benedek Elek és lapja gyakorolt, megalapozva az anyanyelvi irodalmi nevelést. Más feladatot láttak el a legkisebbeknek és a nagyobb gyermekeknek szerkesztett felekezeti lapok, melyeknek fontossága ma sem lebecsülhető – köztük a szatmári Apostol Szívgárdista – melléklapja, az evangélikus Gyermekvilág, a református Az Én Kicsinyeim (felnőttebbeknek, jobbára az ifjúságnak a nevezetes Ifjú Erdély) -, és sok más (baptista, zsidó) lap, folyóirat, melyek irodalmat is közöltek”. (Csapody Miklós: Csipike és testvérei). A Cimbora megszűnésével és főszerkesztőjének halálával megdől az az alapelv, amelyre a húszas években, az erdélyi magyar gyermekirodalom „hőskorában” hagyatkozni lehetett: „tudósnak, írónak különösen nagy érdeke, hogy a fiatal nemzedék a lehető legjobb könyveken nevelődjék.”


2. Fogalmazza meg rövid szövegben, hogyan érvényesül a Cimbora szerkesztésében Benedek Elek gyermekközpontú irodalomszemlélete! Szövegét a 2. és 3. bekezdés széljegyzetei alapján építse fel. Megoldását ellenőrizze a fenti szöveg 2. és 3. bekezdésében! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

gyermek-folyóiratok, lapok sokfélesége

76


4. 3. Benedek Elek Öcsike-történetei

A Cimborában közölt műfajok közül az Öcsike-történetek a gyermektörténetek valószerű változataihoz sorolhatók: a címszereplő valóságos személy, egyike Benedek Elek tizenkét unokájának (később professzorként és polihisztorként vált ismertté Benedek István néven), mozgékony, eleven eszű gyerek, csínytevéseivel, eredeti ötleteivel gyakran szórakoztatta, olykor meg is hökkentette családját. Folyóiratában Öcsike nadselű gondolatai címmel közölte Benedek Elek ezt a gyermekkaland-sorozatot, szinte minden héten meglepte vele az olvasókat. Történeteinek egy része a nyaranta Kisbaconban vakációzó unoka élményeit dolgozza fel rövid prózában, másik része a budapesti tapasztalatokat levél formában. Mindkét változatban olyan újításokra bukkanunk, amelyek csak Benedek Eleknél fordulnak elő a korabeli gyermekirodalomban: ezek az újdonságok egyrészt a szövegek felszíni struktúrájában keresendők, a műfajisághoz, illetve a marrációs technikához köthetők, másrészt téma- és tartalombeli nóvumok, vagyis a szövegvilág részei. Különösen érdekesek lehetnek számunkra a gyermekvilághoz és a gyermekpedagógiához köthető korszerű nézetek, ezek segítik hozzá Benedek Eleket, hogy történeteivel saját gyermekirodalmi műfajt teremtsen, tovább erősítve gyermekközpontú irodalmi kánonját.

A valószerű eseménysorozatra épülő Öcsike-történetek a gyerektörténetekhez, illetve az igaztörténetekhez sorolhatók. Ezek általában sematikusan ismétlődő egyszerű műfaji struktúra alapján szerveződnek, egy alapötletből építkeznek. A történetsorozat leitmotívuma, a „nadselű gondolat”, nemcsak az alkotásban van jelen szövegszervező tényezőként, hanem a befogadást is befolyásolja, és nyitott elváráshorizontot alakít ki az olvasói tudatban. A műfajteremtéshez szükséges kreativitást és felfedező kedvet próbálja felébreszteni a szerző az olvasóban is, ehhez mesterfokon használja fel a késleltető narrációs technikát, ugyanis sohasem árulja el előre a „nadselű gondolatok” lényegét, hanem módszeresen, történetről-történetre adagol hozzá újabb ismérveket. Ez Benedek Elek olvasóknak szánt olyan „nadselű gondolata”, mint amilyennel Öcsike tréfálja meg a felnőtteket. A „nadselű” gyermeknyelvi kifejezés nem teljesen azonos a felnőtt nyelvhasználat „nagyszerű” szavával, van némi többletjelentése, mely leginkább a „kópéság”, „gyermeki csínytevés” fogalmakkal írható körül. A szóhoz tapadó többletjelentést maga Benedek Elek így értelmezi a Stánci néni zongorázni tanul című történet végén: „… szép volt a gondolat, hogy Stánci néni rám testálta a házát, de más a ’nadselű’ gondolat. Ehhez már csak én értek igazán.” További megsejtésekkel bővülhet alakuló fogalomképzetünk, miután elolvassuk a Kísértetjárás című történetet, itt Öcsike már egyértelműbb utalást tesz saját ötletének jellegére: „Ma este kísértetjárást rendezünk. Megijesztjük a lányokat.” Az Öcsike farsangi tréfája című történetből megtudjuk, hogy a „nadselű gondolatnak” gyerekáldozata is van, a vendéggyerek, aki egyébként „legkülönb tanuló a második Á-ban”, valósággal viszolyog Öcsike kópéságaitól: „Én nem barátkozom ilyen kölyökkel, majd hogy még

gyermek-kaland- sorozat

műfaji sajátos-ságok

a „nadselű gondolat” lényege

„kópéság”„gyermeki csínytevés”

77


velem is csináljon valami gonosz tréfát.” Ebből a meglehetősen szubjektív értékítéletből kitetszik, a „nadselű gondolat” gyerektréfa, mely az érintettek kedélyétől függően egyaránt lehet „gonosz” vagy „nadselű”.

A „nadselű gondolat” valósággal önállósodik, és a történetsorozat végére sajátos műfajként körvonalazódik, egyfajta műfajpoétikája kerekedik. Szerkezetét elemezve három részre tagolhatjuk: a legelső mozzanat heurisztikus jellegű, megszületik egy gondolat vagy kipattan egy ötlet Öcsike fejéből. Máskor előre megtervezett, átgondolt csínytevéssel van dolgunk. Az ötlet születését követi a kivitelezés, az ötletpróba. Ez a leghosszabb része ennek az alkalmi műfajnak. Végül az utolsó fázis, a végkifejlet következik, amely a gondolat csattanóján kívül a kiváltott hatást, a környezet reakcióját is tartalmazza. A változatos narrációs technika ellensúlyozza a rutinszerűen felépített „nadselű gondolat”-sort. Benedek Elek kétféle elbeszélői perspektívát is kipróbál az Öcsike-történetekben: a harmadik személyű szerzői és az első személyű narrációt. A szerzői elbeszélésben az általa sokat gyakorolt mesemondó szerepben jelenik meg: a mesélő nagyapa adja elő az unoka csínytevéseit. Sikeresen alkalmazza mesefeldolgozásainak kipróbált retorikai fogásait. Gyakran szól ki például a szövegből képzeletbeli hallgatóságához, hogy ébren tartsa érdeklődését, vagy előkészítsen egy-egy érdekesebb eseményt, cselekménybeli fordulatot, olvasóit közvetlenül is érdekeltté teszi a befogadásban: „Kezében fáklya lobogott. (Vagy csak faggyúgyertya volt? Nem tudom?)”; „–Gyere csak, Fokszikám – szólt gyöngéden a kutyájához (Mellesleg mondva több esze volt ennek a kutyának, mint a Stánci néni Pufijának)”; „Pedig mondhatom, gyerekek, nagy kár volt érte, mert gyönyörű szép szakáll volt”. A történetek epikai hitelét, valószerűségét erősítik a beszélt nyelvi fordulatok és a gyermeknyelvi kifejezések. Ennek a retorikai fogásnak a hitelesség érzékeltetésén túl jól meghatározható stílusbeli többlete is van: változatosabbá, élvezetesebbé teszi a mesélést, a varietas delectant klasszikus retorikai elvnek a jegyében. A köznyelvből vett szólások, a mindennapi nyelv fordulatai egyszerre teszik szemléletesebbé, elevenebbé és közvetlenebbé a szövegeket: „Igenis, szokott Hazug Péter bácsi aludni ebéd után, mégpedig olyan mélyen, hogy akár ágyút is sütögethettek el a füle mellett”, vagy „No jól van, ördögadta, a te lelkeden szárad, ha szégyent vallok”. A gyermeknyelvi kölcsönzések elsősorban a gyermekvilággal való azonosulást jelentő retorikai elemekként kezelendők, amelyek játékosságukkal, eredetiségükkel frissítik is a szövegeket. Ilyen tipikus gyermeknyelvi sajátossága selypítés („Adja vissa a salagomat – kiáltotta Hancika, aki tüstént megismerte a maga holmiját. – Adja vissa! Azs azs enyém!”; „Kélem, kélem, kedves Pepi bácsi – mondta Öcsike szolgálatkészen”.) és a kicsinyítő képzők halmozása („Szép gyöngén megfogja a kedves kis legyecske szárnyacskáját. Aztán fülecskéjét a kalapra nyomta, s úgy hallgatta Öcsike a kedvenc legyecske röpködését és zümmögését”.) A népmeséből kölcsönzött retorikai motívumok a fikcióhoz közelítik az eseményeket, és a valószerűség felé terelik az olvasói figyelmet: „Akár hiszitek, akár nem, Fokszi

-az ötlet születése,-ötletpróba,-végkifejlet, a kiváltott hatás

harmadik személyű szerzői és első személyű narráció

beszélt nyelvi fordulatok

gyermek-nyelvi kifejezések, sajátos-ságok

a népmeséből vett retorikai motívumok

78


olyan okos volt, hogy parancsot sem várt, tüstént szájába kapta a vajaskenyeret.”; „No de, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem …”; „Mesélek valami olyat, amilyen még sosem volt a Cimborában”. ; „Hírük bejárta nemcsak az egész utcát, de még a várost is, azon is egy sánta arasszal túl”.

Az Öcsike-történetek egy része budapesti élmények rekonstrukciója, megszövegezésükhöz Benedek Elek másik prózaműfajt, levelet választ, a műfajváltással együtt jár az elbeszélői perspektíva megváltoztatása is. A levelekben a lineáris cselekményvezetést felváltja a felidézés (például Öcsike álma). Ehhez a szerzőnek mindent gyermeki perspektívából kell láttatnia, úgy kell felidéznie az eseményeket, ahogy azokat a gyerek-narrátor megtapasztalta. Az átélt gyermekélmény és a befogadói élmény hitelességét, illetve hatását nem ronthatja el, inkább fokozni próbálja a közvetítésre vállalkozó felnőtt. Egyszerre két címzettje is van a levelekbe foglalt Öcsike-történeteknek, a tulajdonképpeni vagy közvetlen címzett a „nagyapó”, a közvetett pedig a Cimbora olvasóközönsége. Így van az Öcsike-leveleknek egy konkrét és több virtuális címzettje, ugyanakkor egy jól azonosítható feladója. Olyan játékhelyzet teremtődik ezáltal, amelyben a résztvevők derűs szerepjátékot játszhatnak: Öcsike, a levélíró egyben leveleinek hőse is, a leveleket közreadó Benedek Elek szerző és olvasó is egyszemélyben, a sok-sok gyermekolvasó pedig megannyi játszótárs ebben a furfangos játékban. A közös játék lényege a folyamatos dialógus, Benedek Elek az Öcsike-levelekben tudatosítja a felvázolt szerepeket, nem hagy kétséget, és nem okoz identitászavart a befogadóban, ezért iktat be következetesen különféle megszólításokat a levélszövegekbe: „Hát én megírom, édes Nagyapóka, az már a maga dolga, hogy beteszi vagy sem”. ; „Édes nagyapóka lelkem, nem állhatom meg, hogy ne közöljem magával ezt a pompás történetet”

Az Öcsike-történetek tartalmi és világképi újításainak forrását a korabeli gyermekpedagógiában kereshetjük. A történeteket egyértelműen Benedek Elek gyermekközpontú szemlélete hatja át, a század eleji új pedagógiai irányzatok hatására az autarktikus, tekintélyelvű nevelést fokozatosan egy demokratikusabb gyermekközpontú pedagógia váltja fel. A felnőtt-gyermek viszony megítélésében az Öcsike-történetek meghaladják a hagyományos patriarchális szemléletet, amelyben a mindentudó, tekintélyt parancsoló felnőtt gyámkodik az oktondi gyermek fölött. Ez a felülvizsgált pedagógiai alapkérdés így fogalmazódik meg a Pepi bácsi korcsolyázik című történetben: „Őszintén szólva Öcsike nem szerette Pepi bácsit, mert folyton leckéztette”. A pedagógiai perspektívaváltás a felnőtt-gyermek viszony radikális átértékeléséhez vezet. A Péter bácsiról szóló történetekben (Hazug Péter bácsi szakálla, Pepi bácsi korcsolyázik) az okos és leleményes gyermek leckézteti meg a felnőttet, aki néha éppen olyan esendő tud lenni, mint a gyermek, így könnyen áldozatává válhat az ártatlan gyermektréfának is, például Öcsike valamelyik „nadselű gondolatának”: „No, megállj Pepi bácsi – gondolta Öcsi magában -, egyszer majd felültetlek az én kelekes kolcsolámra, aztán akkor

műfajváltás→ levél

az események felidézése

átélt gyemek-élmények

az Öcsike-történetek címzettjei

közös játék

folyamatos dialógus

pedagógiai nézetek

a felnőtt – gyermek viszony radikális átértékelése

79


beszélj!” Természetesen ez a szemléletváltás nem konfliktusmentes: a fenyegetőzésre az érintett szintén fenyegetőzéssel replikázik: „No, megállj, mindjárt megtanítlak én, ha apád meg nem tanított”. A felnőtt generáció nehezen viseli el a megleckéztetést, ilyenkor a sokszor bevált tekintéllyel lép fel, ahogy azt Öcsike édesapja is teszi: „Hogy megvalljam az igazat, a kedves papa tulajdonképpen az egyik karjával ölelte át Öcsikét, a másikkal alaposan kiporolta a nadrágját”, vagy: „Hiszen az ő nadselű gondolatai rendszerint azzal végződtek, hogy apuska pálcája…nem, nem fejezem be ezt a gondolatot”. A szakirodalom a fekete pedagógia tárgykörébe sorolja a testi fenyítést, és a felnőtteknek ezt a fajta nevelési ambícióját elsősorban társadalmi-lélektani eredetűnek tekinti. Nevelésre voltaképpen nem is a gyermeknek van szüksége, a felnőtt nevelő követeli, hogy nevelhessen, ily módon éli ki lappangó ösztöneit.

Az Öcsike-történetekben bőven találunk olyan felnőtteket, akik előítéletekkel közelednek a gyermekekhez. Ilyen például Ludmilla és Stánci néni, nekik rendszeres kirohanásaik vannak a gyerektársadalom ellen: „- Hogy mertétek, akasztófára való kölykei?” vagy: „- Megölöm a gaz kölykeket! – sivította Ludmilla néni, s eszén kívül rohant a kertbe”. Nem próbálkoznak sem a közeledéssel, sem a megértéssel, képtelenek leereszkedni a gyermekvilág szintjére, esetükben fel sem merül az elfogadó magatartás, egyetlen pedagógiai érvük és eszközük a testi fenyítés, illetve az azzal való fenyegetőzés: „- Szemtelen kölykek! Hiszen megálljatok, majd adok én nektek!” Olyan lénynek tartják a gyermeket, aki állandó felügyeletre szorul, és akit kizárólag a nevelés tehet értékes emberré. Annak a klasszikus pedagógiai felfogásnak az emblematikus figurái ők, amely szerint egyedül a pedagógia képes az ember „megteremtésére”, és ez a jellemteremtő tevékenység még fokozható is, kiterjeszthető az iskolán kívüli éltre (például a családra). Rousseau és Pestalozzi nézetei szerint a gyermek ártatlannak születik, de hamar romlottá válik az emberek között, ezért szorul állandó nevelésre és pedagógiai felügyeletre. Nevelési tanácsadásuk vezérmotívuma: a társadalom generálta viselkedésbeli hibákat megfélemlítéssel, elrettentéssel lehet javítani.

Benedek Elek nyitott pedagógiai szemléletének tudható be, hogy az Öcsike-történetekben nem a távolságtartó, hanem az elfogadó nevelői attitűd érvényesül, a reformpedagógia híveként olyan alakuló egyéniségnek tekinti a gyermeket, aki képes önálló gondolkodásra és tevékenységre. Ehhez egyfajta modellnek, pszicho-pedagógiai prototípusnak szánja Öcsikét, akivel bátran szövetkezhet a tekintélyelvűség ellen. A magyar irodalomban először Petőfi Sándor Szeget szeggel című versének gyermekalakja érteti meg velünk, hogy a felnőtt is követhet el hibát, nemcsak a gyerek. Éppen a felnőtt társadalom kanonizálta pedagógiai szabályként, hogy a viselkedésbeli, illetve a jellembeli hibákat büntetni, javítani kell. Csakhogy a társadalmi hierarchia alacsonyabb fokon álló gyermek nem büntethet testi fenyítéssel, ez a felnőttek kiváltsága, ezért gyermekcsínyekhez folyamodik, az Öcsike-féle „nadselű gondolatokhoz”. Benedek Elek ezt az esélyegyenlőtlenséget szeretné kompenzálni, amikor Pepi bácsi megleckéztetésében Öcsi

a felnőttek előítéletei

klasszikus pedagógiai felfogás

nyitott pedagógiai szemlélet: a gyermekalakuló egyéniség, önállóan gondolko-dik, tevékenykedik

80


mellé áll: „Hiszen a kiporolást megérdemelte, de a célt, mit maga elé tűzött, mégis elérte Öcsike: Pepi bácsi rögtön csomagolt s többet sohasem jött Öcsike kedves szüleihez nyaralni. – Köztünk legyen mondva – mondta anyus apusnak -, kár volt oly erősen kiporolnod az Öcsike nadrágját. Valamennyi közt ez volt a legnadselűbb gondolata!”

Ennek a nyitott pedagógiának az egyik emlékezetes momentuma a történetekben, amikor a felnőtt (apa) szövetkezik a gyerekkel (Öcsike) egy másik felnőtt (Stánci néni) megleckéztetésére. Öcsike „nadselű gondolata" menti meg a családot Stánci néni dilettáns zongorajátékától: bezárják a macskát a zongorába, meghiusítva a néni környezete számára terhes művészi ambícióit. Öcsike magára vállalja a csínytevést, ám fenntartási vannak a korábban tekintélyelvet érvényesítő és vele szemben fekete pedagógiát gyakorló apával szemben, némi gyanakvással fogadja a cinkosságot. Az apa nem meri vállalni a gyermeki csínytevést, felnőtt tekintélyét és rokoni presztízsét féltve. Viszont nem következetes pedagógiai elveiben meg erkölcsi nézeteiben, és engedményeket tesz, a cél szentesíti az eszközt, machiavellista felfogás szellemében. Korábbi tilalmait és előítéleteit félre téve gyermeke ösztönös igazságérzetére hagyatkozik, ugyanis őt köti a rászabott társadalmi szerep. Ezt érzékelteti a kettejük között elhangzó egyezkedő párbeszéd: „ – No, hát mégis … Stánci néni, meg a zongora … Nem tudnád valahogy elriasztani attól a zongorától? Tudod, nekem nem illik. De ha neked véletlenül … valami nadselű gondolatod támadna … - Nem vernél meg? – kérdezte gyanakodva Öcsike. – Dehogy vernélek, dehogy vernélek – mondta apuska – Itt a kezem, nem disznóláb!”

Az Öcsike-történetekből megismerhető nagyapa-unoka viszony megerősíti számunkra azt a nemzedékről nemzedékre öröklődő megállapítást, miszerint a nagyszülők sokkal engedékenyebbek a nevelésben az unokáikkal, mint egykoron saját gyerekeikkel. Ebben a kapcsolatban nem a tekintélyelv a domináns, mint a hagyományos szülő-gyerek viszonyban, hanem a demokratikusabb pajtási jelleg. Öcsike „nadselű gondolatainak” kivitelezésében gyakran szövetkezik „nagyapóval”, beavatja terveibe, csínytevéseinek részleteibe. A nagyapa azzal nyeri el unokája bizalmát, hogy fogékony az ötletekre, megőrzik közös titkukat, vagy a felnőttek háta mögött huncutul összekacsint kedvenc kis unokájával. „Édes nagyapóka lelkem, képzelje csak, Stánci néni megirigyelte az én nadselű gondolataimat, sehogy sem akar belenyugodni abba, hogy neki ne legyen oly, sőt olyanabb nadselű gondolata, mint nekem”; „Mondanom sem kell tán, hogy Stánci néni örökre lemondott a velem való versengésről. Mert tetszik tudni, nagyapóka lelkem, gondolat és gondolat között különbség van”. Benedek Eleknél ez a nagyszülői szerep kiegészül a már említett reformpedagógiai eredetű nyitottsággal. A gyermekre úgy tekint, mint teljes értékű családtagra, aki majdan önálló és szabad individuumként könnyebben be tud illeszkedni a társadalomba. Ez a gondolat, úgy tűnik, örök legitimitást kapott a gyermekkultúrában, és a mai napig sem veszített semmit az időszerűségéből.

a felnőtt apa szövetkezik a gyerekkel

nagyapa – unoka viszony

pajtási jelleg

nagyszülői szerep és pedagógiai nyitottság

81



3. Mutassa ki írásban a reformpedagógiai nézetek hatását Benedek Elek Öcsike-történeteiben! Ellenőrzéskor figyelje meg a széljegyzetek melletti bekezdéseket! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

4. 4. A mese bűvöletében (Balázs Ferenc meséi)

Balázs Ferenc gyermekkori székelyföldi barangolásai alkalmával ismerkedett meg a népmesével. Szorgalmasan jegyezgette, gyűjtögette őket, nyolcadikos korában már jutalmat nyert saját népköltési gyűjteményével. A középiskola elvégzése után is gyűjtött még néhány népmesét Csehétfalván. Életének „mesekorszakára” esik írói indulása is: irodalmi meséinek először a Kolozsváron megjelenő Keleti Újság című napilap Mesevilág rovata ad helyet 1921-ben. Az itt közölt huszonhat mese egytől egyig naiv gyermektörténet embernevelő, erkölcsnemesítő szándékkal. A szintén gyermekeknek szánt újabb mesegyűjteménye 1922 novemberében jelent meg Mesefolyam címmel a Cimbora Könyvtár harmadik köteteként. Ez a könyv sikerültebb és kevésbé sikerültebb parabolák sorozata a szeretetről, valószerű és fiktív történetekből áll össze bennük a mesei szüzsé. Balázs Ferenc felnőtteknek szánt meséi szintén a húszas évek elején íródtak: huszonöt meséből álló ciklust ír ifjúkori szerelmének, Kúti Ilusnak. A mesék csak 1973-ban jelentek meg a Kriterion Könyvkiadónál Marosi Ildikó szerkesztésében. Ezeket a szerelemről szóló szecessziós meséket még két allegorikus mese követi az 1923-ban kiadott Tizenegyek antológiában.

Balázs Ferenc meséinek több címzettje is van, műfajváltozatainak jellegét az az olvasói réteg határozza meg, amelynek a mesék íródtak. A gyermekolvasóknak szánt mesék kétpólusú világképre épülnek: a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, az igaz és a hamis kategorikus szembeállítására. A meseíró egyértelműen a pozitív értékpólus mellé áll, a kor pedagógiai elvárásainak eleget téve. A felnőtteknek szánt mesék összetettebb felépítésűek, művészileg igényesebbek, sokkal mélyebben rejtőzik

népmese-gyűjtés

irodalmi mesék a Keleti Újságban

gyermekek-nek írt mesék kétpólusú világképe

82


bennük az üzenet, mint a gyermekeknek szánt mesében, s „a megtalálása esztétikai élvezetté válik, mert a mese indítéka: művészet, játékos formatökély, amely élvezetté, ’rejtvényfejtéssé’ fokozza az egyszerűséget”.(Mikó Imre–Kicsi Antal–Horváth Sz. István: Balázs Ferenc). Balázs Ferenc értelmezésében a meseírás és –olvasás kontempláció, vagyis bölcs elmélkedés olyan emberi értékekről, mint az erkölcs és a szerelem. Mesei szimbólumaival és allegóriáival olyan koncentrált gondolatokat, megállapításokat közvetít, amelyek az értekező prózában leegyszerűsítve, lakonikusan hatnának, rejtve hagyva bennük a mélyebb összefüggéseket az érzelmi és a gondolati nüánszokat. A szerző elismeri, hogy a létező irodalmi műfajok közül nem csupán a mese képes erre a csodára, viszont ez a műfaj őrizte meg a mítoszteremtés képességét és az ehhez szükséges erőt: „Valakiből úgy szakadnak ki a szavak, hogy azok zenélnek és színesek és áradnak: ez a vers. Más körülöleli a dolgokat, megfesti képzelete színeivel, átdobja a látott dolgok határain s játszik: ez a mese”.(Balázs Ferenc: Székely mitológia).

Balázs Ferenc első meséje a Keleti Újság 1921. jún. 5-i számá- ban jelent meg (A jószívű kis leánykáról), ezt további huszonöt mese követi (Jólánka és Rosszlánka, A jóság forrása, Kapzsika, Jó gyermekek háza, Útitárs, Hirtelenke, Morcoska, Hiúcska, Játék stb.). Ezeket a Pósa Lajos-i hagyományokon iskolázott nevelő és erkölcsnemesítő szándék íratja meg vele, mindegyik mese egy-egy szóval megjelölhető erkölcsi kategóriára épül: szeretet, tisztelet, szolidaritás, állhatatosság, becsület stb. A meseszerű példázatoknak közvetlen nevelő, okító céljuk van, velük a szerző annak a gyermekideálnak a kimunkálásán fáradozik, amelyből később erkölcsös felnőtt válhat. Mivel Balázs Ferenc erkölcsi kategóriákat tárgyiasít, a mese sokszor egyszerű eszközzé degradálódik. Sajátos viszony alakul ki a népmesével: hol stilizált mesei cselekményt, hol mesei toposzokat (hősöket, motívumokat, eszközöket) azonosíthatunk, máskor pedig a népmese már egyszer megfejtett üzenetének sematikus visszamesésítésével találkozunk.

A szerző nem áll meg a meseírásnak ezen a kezdetlegesnek mondható szintjén, a kolozsvári napilapban megjelent mesesorozatát egyfajta meseírói ujjgyakorlatnak tekinthetjük az 1922-ben írt Mesefolyamhoz. A korabeli irodalmi élet is kedvez a meseírásnak és a mesének, ezekkel a mesékkel azonos időpontban jelenik meg a Cimbora, és tér vissza Erdélybe Benedek Elek, a gyermekirodalom szervezője. Balázs Ferenc az első évfolyam 9. számától rendszeresen szerepel a Cimbora hasábjain, készülő mesekönyvének, a Mesefolyamnak a mintadarabjai a 34 – 35. számban jelennek meg. A teljes mesesorozatot 1922. aug. 15 – 31. között írja meg, és még ebben az évben meg is jelenteti. A könyv valóságos meserendszer, alaposan kigondolt kompozíció, és az Ezeregyéjszakára emlékeztet az egymást követő mesék architektúrája. Ennek a zárt szerkezetű mesefüzérnek a kettős mottója (az elején és a végén) valósággal kitágítja az irodalmi mese dimenzióit: a konkrét térből (folyópart) kozmikus térbe (égbolt) költözik a befogadói tudat. Ezzel a horizonttágítással a mindenkori mese egyetemességét sugallja a szerző: „A mesék megindulnak s

A mese megőrizte a mítoszteremtés képességét és erejét.

első meséi

meseszerű példázatok

okító, nevelő cél

Mesefolyam

kigondolt kompozíció,mese-rendszer

83


folynak, mint a folyam vize. Elhaladnak a parti virágok mellett, és tükrözik az eget”. A mesefolyamot lezáró gondolat megerősít bennünket a mese műfajához köthető egyetemességtudatunkban: „Feri bácsi még egyszer visszanézett a mesefolyamra … A parti virágok megfürdették benne fejecskéjüket; az ég kéken világított benne … A mesefolyam aztán beleömlött a tengerbe”. Balázs Ferenc így érzékelteti, hogy meséi tartalmi és formai jegyei, metaforái és szimbólumai révén kapcsolódnak az egyetemes meseirodalomhoz, ugyanabból a valóságból és fikcióból építkeznek, mint a klasszikus mesék. Ezért szólítják meg egyszerre a gyermek és a felnőtt olvasót: „Balázs Ferenc pompás Mesefolyam című kötetében igen sikerülten egyezteti össze a gyermek mesekedvét kielégíteni akaró közvetlenséget és egyszerűséget a művészibb megformálással és a jelentések, szimbólumok leleményes bevitelével. Az ő kötete igazán már nemcsak az ifjúság számára jelent élvezetet, hanem a nagyközönség részére is, sőt annak még fokozottabbat”.(Walter Gyula: A „Cimbora” könyvei ).

A könyv borítóján mesélő nagyapót körülvevő gyerekeket láthatunk. A mesélésnek ebből az ősi helyzetéből eredeztethető a mesefüzér kerettörténete, és ebből erednek az egyes meséket összefűző mesemozzanatok. Feri bácsi mesét mond a gyerekeknek, akik kíváncsian hallgatják őt, sőt minden mese után újra kérlelik: „Még, bácsi, még!” Balázs Ferenc ezzel a gondosan kimunkált szituációval azt szeretné példázni, hogy a mese eredendően szóbeli műfaj, a hozzá társítható mesélésnek pedig hagyományokon alapuló rítusa van. Ennek érzékeltetésére használja a mesemondó begyakorolt gesztusait, kipróbált mesefordulatait. A mesemondó állandó kapcsolatban áll hallgatóival, a gyerekekkel, akiket ölbe vesz, vagy térdére ültet, tudatosan rekonstruálja ezt a legősibb mesemondói- mesehallgatói rítust.

A mesefolyam másik klasszikusnak tekinthető formai motívuma a mesekeret, ez elsősorban magáról a mesefolyamról, a mese műfajáról és fogadtatásáról szól. Az itt található mitikus vonások, „mesei titkok” tovább hitelesítik a befogadói tudat számára a meséről kibontakozó képet. A „mohos fa” motívuma úgy nyeri el Mesefolyam-béli legitimitását, hogy tövéből ered a mese forrása, amelyből az általánosan ismert átváltozásokat (forrás – patak – folyó) követően folyam lesz. A földrajztudományból ismert párhuzamot hasonlatok sorozata, a narrációs technika tölti meg mitikus tartalommal: „Aztán megnő, mint hajnalra az álom. Szétterül, mint könny a szempillán. Hatalmas hullámokat ringat, mint sok kicsi bölcsőt, amelyben valaki szendereg. Abban a sok kicsi bölcsőben szendereg a mese”. Balázs Ferenc mesefolyama egyszerre sugallja az időtlenséget, villantja fel nekünk az örökkévalóságot, és sejteti meg velünk a végtelen mesekincset. Ebből a békésen szendergő, csendesen hömpölygő mesekincsből ébreszt fel, választ ki egy-egy mesét a mesemondó. A felébresztés gesztusával, a személyre szóló mese kiválasztásával a hallgató belekerül a mesék mitikus világába, magával ragadja a mesefolyam, és személyesen éli át a történéseket.

A keretes szerkezet az ezeregyéjszakai hagyományokhoz is kötődik: a mesélő mentalitása azonos a Seherezádéjéval, és a

fiktív történetek

Mesék

hagyomány és modernség

animizmus

mesetoposz

szimbó-lumok

szóbeliség, ritus

mesekeret

a mesélő mentalitása

84


keretmese végkifejletében is további azonosságokat sejthetünk. A mesében rejlő mitikus erő meg tudja változtatni életünket, sorsunk közömbös folyását. Balázs Ferenc hisz a mese valóság- és jellemformáló erejében, ezért is dolgozza ki aprólékosan meseszerű történeteinek erkölcsi- érzelmi aspektusait. A húsz meséből álló mesefolyamban valószerű és fiktív történetek váltják egymást a szeretetről. A bennük körvonalazódó pedagógiai modell a gyerek-gyerek és a gyerek-felnőtt viszony különböző vonatkozásait villantja fel. A szerző engedelmes, hálás, szülő-, testvér-, emberszerető gyermekideált és gondoskodó, áldozatkész, gyermekszerető felnőttideált mintáz meg kortársai számára. Minden meséje ennek megfelelő tanulsággal végződik, magát a mesenapot is tanulsággal zárja: „- Menjetek játszani – mondotta csendesen – Ma igen sokat tanultatok, megérdemlitek”.

A felnőtteknek szánt mesében (Mesék, Kriterion Könyvkiadó, Buk. 1973.; A márciusi akarat meséje, Mese a lelkekről és a szavakról. Tizenegyek antológiája, Kolozsvár 1923. 21 – 26.) a művészi üzenet feltárása esztétikai, erkölcsi, világnézeti stb. szempontok együttes alkalmazásával lehetséges. A különféle értékek szimultán jelenléte ezekben a meseszövegekben meghatározza befogadói mentalitásunkat is, meditációt feltételez a felmerülő kérdések fölött, illetve előzetes ismereteink mozgósítását vagy átértékelését. Megértésükhöz a klasszikus meséktől egyben-másban eltérő befogadói rítust kell kialakítanunk. Ezekben a mesékben egyszerre van jelen a hagyomány és a modernség, egyszerre kell számba vennünk a népiest és az avantgárdot. Mesekultuszának hagyományrétege a székely mitológiából eredeztethető, valamint a faj s a kultúra Szabó Dezső által feltárt összefüggéseiből. Balázs Ferenc olvasatában a népmese a mitikus világkép és világlátás egyik konkretizációja: metaforákra, szimbólumokra és egyéb mesei toposzokra épülő nyelvi megformálása a kollektív népi tapasztalatoknak és az anyagi világról szóló elmélkedéseknek. Ennek a mítoszképzésnek egyszerre eszköze és tárgya is a nyelv, a benne rejlő mitikus erő táplálja Balázs Ferenc szerint a székely népmesét, „amelyben bővérű, ágaskodó, dús képzelőerő nyilatozik meg”. Faji elfogultsága ellenére a meseértelmező tudatában van annak, hogy azoknak a természeti népeknek „kiváltsága” a mítosz és a mese, akik megőrizték primitív, animisztikus világlátásukat, az a nép, amely elveszíti naivitását, vele együtt veszíti el mesealkotó képességét is. A huszadik század elején a hagyományosból a polgári létformába történő áttérés alapos értékváltással jár, átértékelődnek vagy teljesen kicserélődnek a hagyományos mítoszok. Módosul Balázs Ferenc meseműfaja is, a hagyományos meseformába avantgárd elemeket, motívumokat épít. Anatole France, Oscar Wilde és Balázs Béla nyomán megteremti az erdélyi magyar irodalom számára is a szecessziós mesét. Ebből a típusból a megszokott cselekményességet, a mesei fabulát kiszorítja az elmélkedés, a hús-vér mesehőst az elvont szimbólum és allegória. A klasszikus mesetoposzok helyét újabbak veszik át, és ezek már az intuícióra, a megsejtésre hagyatkoznak, ez egyfajta felfokozott miszticizmust eredményez. A vázolt tartalmi és formai változások jelentősen

85


módosítják a mese műfaji határait és jellegét. A jelzett változás abban is lemérhető, hogy a modern mese elveszti hitét a metamorfózisokban és általában a csodás elemekben. Részben innen eredeztethető Balázs Ferenc székely népmese iránti nosztalgiája: „A hegyvidék a képzelő erejét színesítette, gazdagította – az ősfoglalkozások a földdel való együttérzését mélyítették el [ti. a székely népnek – V. B. B.]. Ezért nő ki a székely mese minden alakja a földből; ezért szóló testvére az embernek a székelyek földjén minden ágon ülő madár, halványarcú virág, vagy megriasztott patak”.(Balázs Ferenc: Erdélyi magyar irodalom).

Balázs Ferenc szecessziós meséi egyszerre megerősítik, és meg is haladják Benedek Elek mesekánonját. A műfaj történetiségéből és jellegéből erednek azok az általános jegyek, amelyek jellemzőek a székely mesekincsre. Mégis a sajátosságok számítanak igazán kánonerősítő tényezőknek, hiszen ezek is az egyetemest szolgálják: „Az erdélyi ember nem szakította ki magát a természet öleléséből, s érzi a dolgok – állatok, fák, emberek – misztikus együvétartozását”. Szerzőnk a székely mesének ebből a mitikus ember- és világmagyarázatából kölcsönzi szecessziós meséinek szimbólumait és allegóriáit, amelyek ennek a mesevilágnak a stilizált toposzaiként jelennek meg. Eredeti funkciójukhoz hasonlóan az emberi lét általános kérdéseit feszegetik a filozófiai gondolkodásra jellemző egyetemes perspektívából. „Balázs Ferenc a valós tények irodalma mellett a mesei szimbolikát is olyan irodalmi eszköznek tekintette, amellyel elvonatkoztatva és stilizálva ugyan, de kitűnően ki lehet fejezni az emberről és a társadalomról alkotott gondolatokat”. (Mikó Imre–Kicsi Antal–Horváth Sz. István: Balázs Ferenc).


4. Foglalja össze röviden Balázs Ferenc mesekoncepcióját! A megoldáshoz olvassa újra a Mesefolyam és a Mese széljegyzetek melletti bekezdéseket! A megoldást írja be a keretbe!______________________________________________________

4. 5. Dsida Jenő gyermekversei a Cimborában

Benedek Elek gyermeklapja, a Cimbora közli Dsida Jenő első irodalmi próbálkozásait: 1923 és 1927 között összesen negyvenöt

mitikus ember- és világmagya-rázat

anya-központúság

Édesanyám névnapjára

kezdetleges formai megoldások

a későbbi versek prototípusai86


lapszámban leljük fel írásait (verseket, novellákat, elbeszéléseket és meséket). A korai Dsida-versek egy részére nagy hatással van a családi környezet, főleg anyja matriarchális nevelési felfogása (Gyöngyvirág, Vissza, Édesanyám nevenapjára). Anyaközpontúsága alapvetően érzelmi indíttatású, ezt még fokozza korai betegségéből fakadó érzékenysége. Az apa kényszerű szolgálati és katonai távolléte miatt gyerekkora nagy részét édesanyja társaságában tölti, különösen 1914 és 1918 között, amikor a nagyszülőknél laktak Beregszászon. Az anya feltétlen engedelmességre neveli fiát: „Igen okos és nagyon jó, engedelmes gyermek volt. Ha elmentem bevásárolni, beültettem a nagydívány sarkába, kioktatva, hogy bárki csenget vagy kopog, ne szóljon, és senkit be ne engedjen, ha órák múlva jöttem haza, úgy volt, ahogy hagytam”. Végzetessé váló betegségét követően állandó tilalmak között nő fel, és kímélő bánásmódban részesül, ez csak erősíti betegségtudatát és a vele járó szorongásérzetét.

Az utóbbi évtizedekben Erdélyben kiadott magyar nyelvű tankönyvek és irodalmi antológiák az Édesanyám névnapjára című verssel kanonizálták leginkább Dsida Jenőt a gyermekirodalomban. [Székely Erzsébet (szerk.): Költögető. Gyermekek verseskönyve. Kriterion Könyvkiadó, Buk. 1983. Csetriné Lingvay Klára (szerk.): Aranyos pillangó. Kriterion Könyvkiadó, Buk. 2002. Fekete Vince – Ferenczes István (szerk.): Tündérkert. Csíkszereda, 2004.]. Először 1923. aug. 19-én jelent meg a Cimbora második évfolyamának 33. számában a tizenhat éves költő édesanyjának szánt verses köszöntőjeként. Esztétikai szempontból kevésbé értékes ez a vers, formai megoldásai kezdetlegesek, és ez a trópusok teljes hiányának tudható be. Hiányérzetünket a jól nevelt gyermek udvarias gesztusa (az édesanya köszöntése), valamint a fiúi szeretet, a szívből jövő őszinte hang kompenzálja valamelyest. A költő hat évvel később megjelent önéletrajzában sem esztétikai értékei miatt említi meg első versközlését: „Tizenöt és fél éves voltam, mikor első versem – valami kis névnapi köszöntő – megjelent Benedek Elek nagyapó Cimborájában, s akkor kaptam az első honoráriumot. Azóta sem voltam olyan boldogan büszke és magammal megelégedett, mint akkor”.

Ezt követően a Cimborában egy sor olyan vers is megjelenik, amely egyértelműen előrehaladást mutat: Játék, Vissza, Csengő-bongó versike a mókuskáról, Papírhajók. Ezek a versek az életmű későbbi nagy költeményeinek prototípusaiként kezelendők, majdan visszatérő témák és formai megoldások sejlenek fel bennük. Már most is feltűnik a költő vonzódása az élet parányi, nélkülözhetetlen örömei iránt, miközben még ezer szállal kötődik a gyermekkorhoz, amelyet a rá jellemző aprólékos gonddal jelenít meg. Ettől kezdve a versírás rendszeres tevékenységgé, önkifejezésbeli szükségletté válik számára, ahogy ez Benedek Elekhez írott leveléből is kitűnik: „A versírás éppenséggel semmiféle nehézséget nem okoz, és pihenésül szoktam szórakozni vele. Pl. a Hervad a virágom című versemet egy negyed óra alatt írtam. Egyike legkedvesebb verseimnek, és igen örülnék, ha a többi előtt tetszene közölni”. Bányai László is hasonlókat ír Dsida költői hajlamairól önéletrajzi regényében:

87


„Költőiségben annyira előre van, hogy én ezt a távolságot őszinte csodálkozással nézem. Versei rögtön születnek. Amíg aludtam délután, már kettőt is írt. Mintha sietne az élettel”.( Bányai László: Kitárul a világ ).

A Játék 1924. szeptember 28-án jelent mag a Cimbora 39. számában. A gyermekjáték szabályai szerint építkezik, hűen követve a játékosságot és igazodva a kiválasztott műfajtípus, a bújócska dramaturgiájához. A tragikum felvillantásával a játék túlmutat a gyermekkori naivitáson és megsejteti olvasójával a játékosság mögött meghúzódó realitást. Erre a fordulatra készíti fel a befogadót a vers alcímében megfogalmazott paradoxon: „megtörtént mese”, erre rezonál a meghökkentő verszárlat is: „És nem látták meg soha egymást”. Ebben az összefüggésben nem tűnik véletlennek a játéktér kiválasztása, a bújócskázás hagyományos helyszíne: az erdő, amelyet a valóság metaforájaként azonosíthatunk. Az erdő / élet ismeretlen közegében véletlenszerűek a találkozások és végzetesek az elválások: „S tovaszaladt a kisleányka / - Szomorú lesz a vége, meglásd! - / Egyik ment jobbra, / Másik ment balra, / És nem látták meg soha egymást”.

Már ezekben a versekben is visszatérő motívumként jelenik meg a félelemérzet meg a szorongás: egyrészt a kortárs költészet (Ady Endre és Kosztolányi Dezső) hatásaként, másrészt saját élettapasztalatként. Erről így ír a már említett önéletrajzában: „A szenvedést is megkóstoltam már, néhány évig állandóan levert voltam és szomorú”. Közeli barátja, Bányai László szatmári látogatásakor (1924. szeptember) valósággal megdöbbent Dsidának a kedélyállapotát látva: „Úgy búcsúztunk, mintha sohase látnók többé egymást. Jenő belsejében nagyon pesszimista”. Ennek az életérzésnek a hatására keletkezett versekben egyszerre van jelen a nosztalgia és a szorongás. A költő nosztalgiával búcsúzik a gyerekkortól, és mindattól, ami hozzá köthető: a játéktól, az édesanya gondoskodó szeretetétől, az önfeledt boldogságtól, a gyermekkor helyszíneitől és tárgyaitól. Szorongással fogadja azt az ismeretlen világot, amelyet majd a felnőtt kor hoz magával, hiszen már eddig megsejtett üzeneteihez is negatív tapasztalatok társulnak. A Vissza (Cimbora 1925. aug. 11. negyedik évfolyam 33. szám) című vers ennek a nosztalgiaélménynek az egyik nyelvi konkretizációja, benne a költő egyforma intenzitással idézi fel a gyermekkort és az anyaélményt. A felnőtté válással egyidőben hatalmasodik el rajta a hiányérzet, és fokozódik vágyódása a kisgyermekkor és benne az édesanya után. A gyermekkorba történő megvalósíthatatlan visszatérés helyett a költő már megelégedne annak illúziójával, ugyanis a visszatérés imitálása pillanatnyilag enyhíti az állandó szorongást és félelemérzetet: „Álmodjunk nagyon, nagyon szépet, / ringatózz szépen el velem, / álmodjuk most a régi álmot, / hogy ne féljek a kebleden”


5. Fogalmazza meg három-négy mondatban, milyen érzések és hangulatok jellemzik Dsida Játék és Vissza című verseit? A

Játék

a tragikum felvillantása

félelemérzet

Vissza

szorongás

88


megoldáshoz olvassa újra a verscímek alatti széljegyzetet! Válaszát írja be a keretbe! _______________________________________________________

1926. április 18-án a Cimbora ötödik évfolyamának 16. számában jelent meg a Csengő-bongó versike a mókuskáról című Dsida-költemény. Benne ismét a gyermekkortól, a gyermekitől búcsúzik a felnőtt életszakaszba lépő költő. A gyermekkorról való kényszerű lemondás megrendítő élmény számára, nosztalgiával tekint vissza közeli gyermekkorára, az emlékeket a közismert gyermekmondóka hívja elő: „Mókuska, mókuska / felmászott a fára”. A versben megidézett apró termetű állatka fokozatosan minősül át metaforává, majd szimbólummá, egyszerre jelképezve a játékot, a játszó gyereket, magát a gyermekkort és a szabadságot: „Okosszemű jószág, / gyermekvágyam lelke”; „Ilyen hűtlen, fürge mókus / lelkem minden vágya”. A vers fontos momentuma a mókuskergetés, azaz a gyermekkor és a vele együtt tovatűnő boldogság felkutatása, amelyet a magyar mitológia egyik ismert motívumával, a csodaszarvas-üldözéssel egészít ki, időben és térben egyaránt kitágítja szenvedélyes boldogságkeresését: „Nem kellett karácsony, / csörgő dió, alma - / ugrált a kis mókus / maga után csalva / Csodaszarvas elcsábított / Epedés-országba; / Mókuska, mókuska / felmászott a fára”. A felnövekedő költő nosztalgiával tekint a tovatűnő örömvilágra, a nyelvi játék megannyi lehetősége sem feledteti vele a megsejtett tragikumot: „Távol tavaszt nézve, / ahonnan elkéstem, / délibáb-hívásban, / álom-kergetésben / sírni kell egy bohó kis vers / régi dallamára: / Mókuska, mókuska felmászott a fára”.

A Papírhajók című versben (Cimbora, 1926. október 20. ötödik évfolyam, 42. szám) szintén a kisgyermekkor emlékei idéződnek fel. Az emlékezést kiváltó vershelyzet, a folyóparton papírhajókat eregető gyerekek látványa emlékeket idéz a költőben, megelőlegezve a vers egészén végigvonuló emlékező attitűdöt: „A folyó partján, melyet ismerek, / mint múltam halkan dongó vízimalmát”. A malom, a világirodalom ismert toposza, a múló idő szimbóluma az egyéni sorsot jelzős hasonlatként idézi meg. A továbbiakban egymást váltják a jelen, a közvetlen élmény konkrét képei és a múlttá vált gyermekkor emlékképei. Így válik fokozatosan személyessé a befogadó számára is az első két sorban megfogalmazódó vershelyzet, a továbbiakban a költő soronként közelít bennünket annak a sejtésnek a megértéséhez, illetve annak az élménynek az

Csengő-bongó versike a mókuskáról

boldogság-keresés

Papírhajók

emlékezés

89


átéléséhez, amelyet így fogalmaz meg: „Égszínkék szeműk összemosolyog, / s mennyországosan, báránykásan villan / benne valami igen nagy dolog”. Bár a gyermekkor és a hozzá kapcsolódó értékek általános és egyetemes jellegűek, ezeket mégis mindannyian személyesen éljük át és tapasztaljuk meg. Ezért fogják fel tragikusan a papírhajón tovatűnő gyermekkori boldogság elvesztését a folyó partján játszadozó gyerekek, illetve velük együtt a költő, majd mindnyájukkal a versolvasó is: „És gondolatban én is vetem-hányom, / hogy minek kell még könnyezni is néha / egy kéményseprőn meg egy kicsi lányon”.

Már a korai versekben megjelenik témaként a kereszténység, az elmúlás és a transzcendencia, ezek egyre inkább az életmű alaptémáivá válnak (Templom, Estharangok, Őszi dal). A létkérdések fokozatosan átveszik a gyermekség és a gyermekkorhoz kapcsolódó témakör helyét az életműben. Ezzel a váltással végérvényesen felnőtté és egyre érettebbé válik Dsida Jenő költészete és a benne megfogalmazódó világkép, életkorához képest talán túl korán is, visszaigazolva Bányai Lászlónak a már idézett megállapítását: mintha költőnk „sietne az élettel”. Az Őszi dal című verse 1923. október 14-én a Cimbora harmadik évfolyamának 41. számában jelent meg először. Dsida dalformában előlegezi meg későbbi elmúlásról írott verseinek fájdalmasan szép világát, azt a látszólag könnyed hangot, amellyel a magyar irodalomban csak ő tudja megfogalmazni a tragikus halálélményt. Ekkorra a magyar gyermekirodalomban sem számít már újdonságnak a téma, egy évtizeddel korábban Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszaiban és Csáth Géza gyermektémájú novelláiban egyaránt megjeleníti a természetes és az erőszakos halált. Mindketten az újdonságot, a felfedezésre váró titkot látják a témában, amely a korábbi időszakban még tabunak számított. Kosztolányi a szecessziót és az impresszionizmust, Csáth Géza pedig az ösztönvilágot kutató freudizmust választja a gyermekkori halálélmény irodalmasítására. Dsida Jenőnél a haláltéma nem kuriózum, nem az érdekesség szférájába tartozó verstéma, hanem rendhagyó gyermekkori egészségi állapotából eredeztethető állandó veszélyérzet, amelyhez a közösségből kirekesztő magányérzet is társul. Súlyos szívbetegsége már kisgyerekkorban is távol tartja a megerőltető játékoktól, és megfosztja minden fizikai próba gyakorlásától. Az Őszi dal című verse ezt a halálfélelemtől árnyékolt gyermektudatot fogalmazza meg a későbbi haláltémájú versek egyik sikerültebb prototípusaként: „Te előtted már / Lehull a fátyol / Arról a titkos / Rejtett világról, / Ahonnan senki / Vissza nem tért még / S viszontlátsz sok-sok / Levéltestvérkét”. Ezekben az első változatokban eufemizáltan fogalmazódik meg a haláltudat: a költő valóságos szinonimasort és perifázis-készletet dolgoz ki halálélményének megfogalmazására, következetesen mellőzve és kerülve a riasztó halál kifejezést vagy annak származékait: „Örökre elment, itthagyott!” (Dal a kis fehér kutyáról); „Itthagy bennünket, / Szegény árvákat. / S felmegy Hozzád a / Csillagos égbe” (Templomban). Ha mégis leírja, akkor különös nyomatékot, riadtságából fakadó érzelmi többletet tulajdonít a szónak. Az Új

személyes élmény

halálélmény

Őszi dal

szinonimák

90


imádság című versében például adys megoldást választva a „Csontkezű Halál” szimbólumát képzeli bele a világ pusztulásának víziójába, amely majd „a lázas világnak hörgő mellét … végigsimítja”.

A Címborában közölt versek némelyikében a szorongásélmény és a szorongató haláltudat keltette feszültség elégiává szelídül, illetve elégikus hangnemben oldódik fel. A Dsida életművet kutató Láng Gusztáv a korai versek közül az Estharangok címűt tartja ebből a szempontból tipikusnak. A vers 1924. április 6-án, a Címbora harmadik évfolyamának 14. számában jelent meg. A költő az elégikus tartalmat a szonett szerkezeti követelményeivel hangolja össze. A négysorosok párhuzam formájában tájleírást és lélekállapot-rajzot nyújtanak, az estébe hajló természetet és a szomorú lírai hangot vetítve egymásra. A háromsorosok kötelező szerkezeti fordulatát a „De most!” felkiáltás vezeti be, felkészítve az olvasót a várható retorikai változásra. A hetedik-nyolcadik sor szomorúságról („zokogásomat”) és magányról („senki meg nem hallja”; „senki nem felel”) vall, majd mindkettő a hitben talál feloldódást: „És imádságba halkul zokogásom”.

„A szerkesztés biztonságára vall, ahogy a tercettekben mondatformát is vált a vers: a két katrénban verssor és mondat következetesen egybeesett, ami egyhangúvá is tette e versszakokat. (Kérdés persze, hogy ez a monotónia mesterségbeli bizonytalanságból ered-e, avagy abból a szándékból, hogy ritmus s mondat feszültséget kerülő egybeesése is éreztesse az alkony ’álmosságát’). A tercettekben kétsoros mondatokat találunk (9 – 10. és 12 – 13. sor), enyhe áthajlással (a sorvég nem sérti a szintagma-határt), s mindkét esetben egysoros mondat zárja a mellérendelő (kapcsolatos) összetételt. Az egy sornyi mondatok nemcsak az előzőhöz, hanem egymáshoz is szorosan kapcsolódnak: ’Szempilláimat csendesen lezárom … // És imádságba halkul zokogásom.’ Ez a két tercett igazi közlendője, melyet két szimmetrikus elhelyezésű bővítmény-mondat magyaráz. A szonett költői közhelyei ettől a biztos és arányos ritmikai és nyelvtani szerkezettől válnak mégis hatásossá. A befejező rész szókincsében is kiemelhetjük az elégikus feloldás sejtetett-közvetett voltát: a harang és az imádság utal ennek igazi mibenlétére, az Istenhez forduló áhítatra”.( Láng Gusztáv: Dsida Jenő költészete ).

Nem zárhatjuk a Címbora-beli versek szemléjét anélkül, hogy ne beszéljünk Dsida Jenő és Benedek Elek kapcsolatáról. A téma elemzői általában a „nagyapó”-„unoka” viszonyban látják megvalósulni költőnk szempontjából szerencsésnek mondható egymásra találást. Ám Dsida számára nem csupán lelki-emberi kapcsolatot jelent a Benedek Elekkel kötött barátság, hanem szakmait is. A szerkesztő „nagyapó” irodalmi ízlésének hatása, a kis tollforgatókkal szembeni elvárásai is kimutathatók a korai Dsida-versekben. Benedek Elek az irodalom esztétikai megítélésében a tizenkilencedik századi népnemzeti irányt tekinti mérvadónak, illetve annak századvégi epigon változatát. A gyermekirodalomban pedig a Pósa Lajossal együtt kialakított kánont érvényesíti, jellemzői: világos szerkesztés, egyszerű forma, közérthetőség, nyelvi tisztaság, erkölcsi (nemzeti, keresztényi, humánus) értékek. Ezeknek a

Estharangok

arányos szerkesztés

népnemzeti irány

91


preferenciáknak a szem előtt tartásával írja meg Dsida Jenő A csemetefa éneke című versét (Cimbora, 1927. március 1. hatodik évfolyam, 7. sz.). Ebben a tipikusan Cimbora-versben teljesedik ki a költő metaforikus nyelve, és zárul folyóiratbeli közléssorozata. Az alcím „jóságos faültető” jelzős metaforája határozza meg a vers teljes jelentésvilágát, a szöveg formaszervezőjeként viselkedik. Elsődleges jelentésével arra a gazdálkodó, növénytermesztő életformára utal, amelyet Benedek Elek saját kisbaconi birtokán gyakorol. Metaforikus jelentésével a gyermeki lélekbe értékeket, irodalom- és nyelvszeretetet plántáló „jóságos faültetőre” gondolhatunk. A költő egyszerre tartja fent ezt a megsejtett kettősséget, egyidőben beszél a gyümölcsfa és a saját nevében, tovább erősítve és mindvégig fenntartva a metaforikus jelleget. A verszárlatig megőrződik ez a képi szinten végigvonuló kettősség. A szonett zártságával és formai kötöttségével fegyelmezi az érzelmek szabad áramlását, ehhez a nyugatosok által felfedezett modern formával társítja a hagyományos költői manírt, a már említett népnemzeti epigon stílust. A szonett négysorosait személyleírásra és jellemzésre használja, a háromsorosok pedig saját köszönetét és háláját tolmácsolják. Az első versszak hangulatkeltéssel indul előkészítve a későbbi mondandókat, a költő már itt leüti azt a gyöngéd és szeretetteljes alaphangot, amely aztán az egész verset kitölti. Szimpátiájának és érzéseinek érzékeltetésére „Elek Nagyapó” közvetlen környezetéből, a szeretett tájból rekonstruál hasonlóan szelíd jelenségeket, finom mozgásokat: „szálló lepkék”, „döngicsélő méhek”, „lágy zsongás”. (Egyébként ezek más vershelyzetben az epigon líra jellegzetes kellékei). A költő „unoka” ezekkel a visszatérő gesztusokkal lépésről-lépésre készíti fel lelkét a köszönetmondásra, ezzel egyidőben a nyelv és a költészet eszközeivel az érzések hasonló átélésére készíti fel a versolvasót is. A második versszak a korábban megjelenített környezettel analóg leírást tartalmaz Benedek Elekről, az „ifjú, tiszta öröm” jelzős szerkezet harmonizál a természetből rekonstruált idillikus képpel. Ez az érzelmes portréfestés retorikai eszközökben is bővelkedik: egyetlen versszakon belül halmozza fel a költő például a párhuzamot, az ellentétet és a fokozást: „Haja fehér, de szíve még fehérebb”, vagy: „Ha rút-gorombán bántja is az élet, / Ő mindig szeret, mindig könyörül”. A szonett háromsorosaiban egyszerűsödik a költői retorika: a köszönet és a hála gyermeki hangján szólal meg a költő, mint az öt évvel korábban írt Édesanyám névnapjára című versben: „Minden örömet tőle kaptam kölcsön: / Övé legyen majd minden ízletes gyümölcsöm, / virágomat az ő fejére hintsem, / hűsen legyezve, árnyékkal kínálva, / sátorom legyen leghívebb tanyája! / Jóságos ember – áldja meg az Isten!”

A Benedek Elekhez írott költemény egyfajta összegezése Dsida Jenő gyermekverseinek, aki kezdetben két jól kivehető élményszférából teremti meg versvilágát: a látványéból és az érzésekéből. Folyamatos tökéletesedés mutatható ki abban, ahogyan kialakítja a kétféle szférának megfelelő költői nyelvet, ahogyan megbirkózik a korai versekben jelentkező stiláris eklekticizmussal, előre vetítve a majdani poeta doctust. A korai versekben jelentkező komplexitás a tökéletesedés, a gazdagodás érzékelése mellett egyéb

A csemetefa éneke

táj és élmény

érzelmes portréfestés

látvány és érzés

92


hatást is kiválthat az érzékeny befogadóban. Dsida verseiben a látvány síkjához tartozó gyermekkori és természeti képek életörömöt sugallnak, a szépség és általában az értékek iránti határtalan vonzódást, azonban az állandó szorongással és félelemérzettel terhelt érzelmi sík következetesen fékezi, vagy teljesen visszafogja ezt a hedonista hajlamot, egy sajátos hangszerelésű, csakis Dsidára jellemző fájdalmasan szép költészetet eredményezve. Ez az életműben jelentkező paradoxon nem megy a költészet rovására, inkább gyarapodást eredményez, bár minden szépségért magának a költőnek kell megszenvednie. Bányai László már a korai versekben is felismerhetőnek véli az általunk megsejtett sajátosságokat: „Jenő felolvasta nekem legtöbb versét. Megvitattuk mindahányat. A magyar klasszikus poézisnek minden új gyakorlatát elsajátította. A modernek közül Tóth Árpád és Kosztolányi áll hozzá közel. Ady viharzásában a sorok különös zenéjét, a képek, szavak bizarrságát követi, akárcsak saját beteg szíve aritmiás dohogó ütemét”.


6. Értelmezze tömören Dsida Jenő korai gyermekverseinek élményvilágát! Olvassa újra a széljegyzetben kiemelt versekről szóló elemzéseket! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________


1. Feladat: A megoldásához a 4. 1. alegység használható fel. 93


2. Feladat: A feladat megoldásához a 4. 2. alegység használható fel.3. Feladat: A feladat megoldásához a 4. 3. alegység használható fel.4. Feladat: A feladat megoldásához a 4. 4. alegység használható fel.5. Feladat: A feladat megoldásához a 4. 5. alegység használható fel.6. Feladat: A feladat megoldásához a 4. 5. alegység használható fel.

A szövegeket tömören fogalmazza meg; csak a feladatokban megadott dolgokra válaszoljon; figyeljen a keretben megadott utasításokra! A feladatok megoldásához a megadott alegységek, bekezdések elolvasására van szükség. Lényegesnek tartom az egyéni hozzáállást.


1. Melyek az általános jellemzői a két világháború közötti erdélyi magyar gyermekirodalomnak?

2. Milyen elvekre épül Benedek Elek gyermekirodalmi kánonja?3. Milyen gyermekirodalmi műfajok szerepelnek a Cimborában?4. Melyek Benedek Elek Öcsike-történeteinek szövegretorikai

eszközei?5. Milyen sajátos vonásai vannak Balázs Ferenc meséinek?6. Hogyan illeszkednek bele a költői életműbe Dsida Jenő

Cimborában közölt gyermekversei?


Az ellenőrző dolgozat megoldásához tanulmányozzák át a megfelelő alegységeket. Kiegészítésként használják fel a fejezet végén található Szakirodalmat és a jegyzetet záró Könyvészetet.

A teljes dolgozat 20 pontot ér, ez felel meg a 10-es osztályzatnak. A 20 pont a következőképpen oszlik meg: az 1. 3. feladat megoldásai 4 – 4 ponttal mérhetők; a 2. 4. 5. 6. feladat megoldási 3 – 3 ponttal mérhetők. A végösszeget kétfelé osztjuk, és így kapjuk meg az 1 – 10-ig terjedő osztályzatot. A hiányos válaszok fél pontszámot érnek (A 0, 50 pontot felkerekítjük). Az ellenőrző dolgozatot külön lapra kell írni, és el kell küldeni a tutornak (felelős tanárnak). A dolgozat terjedelme legalább 4 oldal számítógépen szerkesztve. Az Ellenőrző dolgozat megoldása minden résztvevő számára kötelező.

4. 8. Szakirodalom

1. Mikó Imre – Kicsi Antal – Horváth Sz. István: Balázs Ferenc. Monográfia. Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1973. 25 – 45. oldal

!

94


2. Bányai László: Kitárul a világ. Kriterion Könyvkiadó, Buk. 1978. 120 – 140. oldal

3. Nagy Olga: A táltos törvénye. Népmese és esztétikum. Kriterion Könyvkiadó, Buk., 1978. 16 – 30. oldal

4. Csapody Miklós: Csipike és testvérei. Az erdélyi magyar gyermekirodalomról. Alföld, 1998. 2. sz.

5. Láng Gusztáv: Dsida Jenő költészete. Kriterion Könyvkiadó, Buk. – Kv., 2000. 20– 23. oldal

95

A MODERN MAGYAR GYERMEKIRODALOM

5. Tanulási egységA MODERN MAGYAR GYERMEKIRODALOM___________________________________________________________________________

TARTALOM

5. Tulási egység: A MODERN MAGYAR GYERMEKIRODALOM 93A tanulási egység követelményei 945. 1. Nemes Nagy Ágnes 945. 2. Weöres Sándor 965. 3. Fekete István 995. 4. Lázár Ervin 1005. 5. Kányádi Sándor 1025. 6. Fodor Sándor 1075. 7. Szilágyi Domokos 1085. 8. Kovács András Ferenc 1135. 9. Útmutató az önellenőrző tesztek, feladatok megoldásához 1195. 10. Ellenőrző dolgozat 1205. 11. Szakirodalom 121

96



Az 5. Tanulási egység követelményei Az 5. tanulási egység áttanulmányozása után a tanfolyam résztvevőinek meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

Összefüggő szövegbe foglalják a modern magyar gyermekirodalom sajátosságait, értelmezik ezeket a jellemzőket.

Rövid minősítéssel felsorolják a fontosabb gyermekirodalmi irányzatokat, figyelnek a szöveg arányos szerkezetére.

Elemzik a korszakra jellemző műfajokat, és összefoglalják szerzőik életútját.

Meghatározzák a gyermekközpontú irodalomfelfogást, és a tetszés szerint kiválasztott szépirodalmi alkotás értelmezésével igazolják ennek a szemléletnek a jellegzetességeit.

A dolgozatok, írott szövegek megalkotásában használják az egységes magyar gyermekirodalom fogalmát.

5. 1. Nemes Nagy Ágnes

A magyar gyermekversről ő mondta ki a máig legfontosabb kérdéseket és legérvényesebb válaszokat: „Lehet-e ma vagy bármikor olyan gyerekeknek szánt verseket írni, amelyek a gyerekek igényeinek megfelelnek, és ugyanakkor, magas mércével mérve jó versnek minősülnek? A válasz - előrebocsátom - igen...Meg szoktam különböztetni bármely irodalmi termék értékelésében kétféle tényezőt: a presztízsértéket és a szöveg önértékét. Az önérték fogalma világos, csak az nem szokott mindig világos lenni, hogy ezt az önértéket milyen fokig tudja befolyásolni a presztízsérték, amely véleményekből, hallomásokból, értesülésekből áll össze, hozzájárul az író általános hírneve, a kritika állásfoglalása, és az a nehezen meghatározható, szállongó köztudat, ami egy író holdudvara.” Nemes Nagy Ágnesnek pontosan annyi gyermekverse van, amennyit erre a célra megírt. Nála nem kell keresnünk, milyen alkati sajátosságok vezették erre a területre. Egykor feladatként kapta ezt a versírói munkát az Újhold köréhez tartozó reménytelenül polgári költőpalántaként, akinek műveit nem óhajtotta a Rákosi-kultúrpolitika közrebocsátani. A reményteljesen indult és a teljes reménytelenségbe taszított fiatal költőnő verset csak a fiókjának írhatott, illetve a gyerekeknek. Férje, Lengyel Balázs ugyanis a Móra Kiadónál kapott munkát. Nemes Nagy Ágnes első gyermekversein jól látható, hogy költőjük következetesen elválasztja őket igazi életművétől. Pontosan kimutatható az egyes darabokon és az egészen belül is a feladatot kijelölő szerkesztői szándék, amely tökéletesen ellentétes Nemes Nagy Ágnes költői gyakorlatával. Nála

presztízs-érték

önérték

97


a verset indukáló élmény konkrétumai teljesen feloldódnak a műben, a költő pedig igyekszik elrejtőzni a szöveg mögé. A gyermekversek költője ezzel szemben sosem titkolt szándékkal és meglepő alapossággal térképezi fel a környező világot. Az első témakör a tágabb környezet, a Budai utca, ahol meg lehet kérdezni Ki lakik az utcában? Mi van a titkos úton? Hány ujja van a gesztenyelevélnek? Egyébként van még az utcában Ugróiskola, Tarka ló és Piros autó, virágzik Az akácfa és a Gondolj-rám-virág. Az utóbbit persze csak ebből a versből lehet megismerni: „A nefelejcs azt mondja: nem, / a gondolj - rám: igen, igen, / azt mondja, hogy: igen ".

Egy másik verssorozatban, a szobában nézhetünk körül együtt a költővel, akinek egyébként is alapelve: „az én szívemben boldogok a tárgyak ". Külön világot alkotnak Nemes Nagy Ágnes költészetében a madarak, a Gólya az esőben, a verebek a Hóesésben, a furcsán beszelő tengelice és a harangnyelvként hintázva leszálló galamb. Lehet látni titokzatos lappantyút, akinek „két szeme lángja, két pici lámpa, / gurgula-hangja úszik utána.” Ott van a Fekete hattyú és vele Nemes Nagy Ágnes legkülönösebb gyermekverse, a Lila fecske.

Gyermekköltészetének csúcsa azonban Bors néni és a Mondókák. A mindig nagyon tudatos Nemes Nagy Ágnes megérezte, hogy mesélőként sem tud igazán plasztikus élő szereplője lenni gyermekverseinek. Kitalálhatott volna valódi gyermekhőst magának, ő azonban a csodálatos öregasszonyok sorát folytatta Bors nénivel. Ez a ciklus nagyon ökonomikus, vannak benne olyan versek is, amelyeket egyszerűen ide sorolt költőjük egy címmel vagy egy-két sorral Bors-nénisítve őket. Bors néniről (pontos neve és címe egyébként Bors Józsefné, Balogh Borbála Báthory u. 3.) megtudjuk még a versekből, hogy nyolcvan éves, és valaha gyerek volt, ami ezután történt vele mostanáig, az nem érdekes. Bors néni varázslatai valódi gyermekjátékok és -álmok. A Bors néni képi szürrealizmusát hasonló nyelvi avantgárd játék egészíti ki. Mindezt nagyon nehezen lehet kimutatni Nemes Nagy Ágnes klasszikusan fegyelmezett verseiben. Nemcsak olyan szavakat ad a cipővel beszélgető Bors néni szájába, mint „maszkeráltál”, „karingáztál”, hanem egészen Weöres Sándor-i bátorsággal olyan mondókákat talál ki, amelyeket „villamosmegállónál / kell mondani télen", és amelynek nyelvi eszközei még csak a költői fantáziában léteznek: „Álldiga és várdiga,/ járdiga és tánciga.// Erre arra,/ arra erre,/ nincs semerre, / nincs semerre.// Álldiga és várdiga, / járdiga és tánciga, / sejehuja- haj!" Aki ezt tudja, az lehet, hogy fázik, de biztosan nem unatkozik.

Nemes Nagy Ágnes gyermekverseinek ugyanaz a sorsa, mint egész életművének. Csodálták, de követni kevesen próbálták. A tartalomban sokszor akarata ellenére is mindig magát mondta ki, a formában azt csinálta, amit mások, csak sokkal jobban. Ez a minőségi többlet teszi, hogy amíg egykori kortársai halványulnak, az ő költészete egyre erősebben él. Ha egyszer visszatér a magyar gyermeklíra aranykora, belőle is egészen biztosan minta lesz.

első témakör

Madarak-ciklus

Bors néni

Mondókák

nyelvi avantgárd

mondókák

98



1. Összegezze röviden Nemes Nagy Ágnes gyermekverseinek műfaji sajátosságait! Megoldáskor olvassa újra a széljegyzetben kiemelt versekre vonatkozó bekezdéseket! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

5. 2. Weöres Sándor

Weöres Sándor gyermekverseihez kívülről – vagyis először a nyelv ritmusára, zenéjére figyelve - kell közeledni. Legalábbis költő-jük ezt üzeni: „Olvass verseket oly nyelveken is, amelyeket nem értesz... így megismerheted a nyelvek zenéjét, az alkotó-lelkek belső zenéjét. S eljuthatsz oda, hogy anyanyelved szövegeit olvasni tudod tartalomtól függetlenül is, a vers belső, igazi szépségét, testtelen táncát csak így élheted át.” (A teljesség felé). Ennek az elvnek a jegyében Weöres többször írt vakszöveget általa kitalált nyelveken: „Dzsa gulbo rár kicsere / áj ni musztász emo” - mondja a Barbár dalban, és rögtön le is fordítja: „Szél völgye farkas fészke / mért nem őriztél engem.” De verseiben lefordíthatatlanul is megjelennek nem létező nyelven írt sorok („Mántikaténi katá - már arcod esőben elolvad..."). Weöres esztétikája szerint a versben zenei lehetőségeit kereső nyelv már a mű születésében is szerepet játszik. Erről írt tanulmányában Arany Jánost is idézi önigazolásul: „Kevés számú lyrai darabjaim közül most is azokat tartom sikerültebbeknek, a melyek dallamát hordtam már mielőtt kifejlett eszmény lett volna - úgy, hogy a dallamból fejlődött mintegy a gondolat...” (A vers születése).

Gyermekverseit Weöres többnyire nem kész műveknek, hanem az alkotás folyamatában nélkülözhetetlen változatoknak tekinti. Mint ahogy József Attilánál vándorolnak bizonyos képek, Weöresnél elsősorban a ritmusváltozatokban rejtőző dallamok reinkarnálódnak különböző versekben. Az Országúton hosszú a jegenyesor... kezdetű népszerű katonanóta például kétszer is saját verset vált ki belőle („Őszi éjjel / izzik a galagonya...” „Árok mellett / üszkös fa dereka...”). Ugyanakkor sok jellegzetes versritmusának nincs ilyen konkrét előzménye. Weöres Sándor nem csupán költője, hanem tudatosan komponáló zeneszerzője is verseinek: „Zenei műfajokat próbálok

zenei világ

ritmus-változatok

99


behozni a költészetbe... Az első részben fölteszek egy téma-, kép- és ritmuscsoportot, és ezt két vagy három részen keresztül variálom..." (pI. Valse Triste). A Weöres-életműben a szimultán vers egyik legérdekesebb példájának az egyébként is sok tekintetben mérvadó költeményt, A tündért tekinthetjük. A vers alapritmusa – „Bóbita, / bóbita / táncol..." vagyis tá - ti - ti /tá - ti - ti / tá - tá, két daktilusból és egy záró spondeusból adódik össze, amely egyúttal 3 - 3 - 2 alapon ütemekre is osztja a verssort. Ám a szakaszok 3-4. sorában („Békahadak / fuvoláznak”) az időmérték marad, az ütemelosztás viszont átmegy felező nyolcasokba. Az ütemhatároknak ez az állandó változása hozzájárul ennek a tizenhat soros vers-mikrokozmosznak a mozgalmasságához.

A Weöres-versek ritmikája meg egy fontos elméleti kérdést vet fel. A dallamvers nála behatol a beszélt vers világába. Vagyis a költő egy konkrét kész vagy kitalált dallamra írja a szöveget, és így szövegen kívüli eszközökkel is befolyásolja verse ritmusát. Ez sok más probléma mellett újragondolásra késztet bennünket a szótagok hosszúságát illetően. A versben csak rövid meg hosszú szótagot ismerünk, az éneklésben pedig az egész hangoktól a nyolcadokig vagy tizenhatodokig széles ez a skála. Az Építők című dalban Weöres egyszerű tá - ti - ti ütemezésű sorokkal kezd („Szív dobban”), ám a következő sorban a szív szó helyére a kalapács kerül, amivel három emeletessé válik a ritmikai képlet. Vagyis a hosszú és a rövid szótag között megjelenik egy relatív középhosszú szótag is.

A Weöres-gyerekköltészet titkainak másik rétegét a költő sajátos képi világában kell keresnünk. Weöres a varázslás minden eszközével él. Egyes képei külön meséket idéznek fel verseinek olvasóiban. A természet minden igazi gyerekköltő műveiben megelevenedik, de Weöresnél ez az animálódás folyamatos tűzijátékká alakul. A 19. századi költő látomását egy lassan végigpásztázott panorámaképhez hasonlíthatjuk, a 20. századi költő képeinek gyorsvágása már a mozit idézi, akkor Weöres látomásai leginkább a videoklipre emlékeztetnek. Talán ezért tudják az efféle látványon edzett gyerekek könnyebben befogadni az ő sorait, mint konzervatívabb szüleik.

Weöres képváltásai többnyire váratlanok és meghökkentők, ugyanakkor nagyon természetesen elképzelhetők. Ha a galagonyabokor lánnyá válik, nehezen fogadjuk el, ha mindez éjszaka, holdfátyollal felékesítve történik, akkor az is természetes, ha az immár menyasszonyi ruhába öltöztetett bokorlány elsírja magát. Ezeknek a képeknek még a gyermek képzeletét megdolgoztató bonyolultsága is erény, hiszen megfejtésük után a közös tudás cinkossága is növeli népszerűségüket. Weöres jellegzetességei közé tartozik az absztrakt fogalmak természetes képszerűsítése: „Az időt bemeszeli a korai kikeriki...” A nyár „égi csikón léptet”, a szél „tekereg” és közben szavanként válik ember formájúvá: „Széles világba / Fut a szél magába, / Nyakában a lába, / Sosem érsz nyomába”. Weöres költészetének egyik titka a konkrétnak és az elvontnak, a hétköznapinak és a csodálatosnak közös képben történő megjelenítése. Ahogy magáról mondja, ő vadrózsából

szimultán vers

ritmika

képi világ

képváltás

100


csinálja a tündérsípot. A tündérek, angyalok és más csodalények egy ilyen közegben természetesen mozognak.

Weöres a nagy bűvészek bátorságával gyakran enged bepillantást képteremtő varázslatának titkaiba. A költői kép sokszor a közvetlen látványból, pontosabban annak sajátosan szemlélődő befogadásából születik. Az alkonyi felhők „mennyei őzre vadásznak”, de „felhő-cápa” is „úszik az egeken át”, a déli felhőket leső Katóka pedig egész mesevilágot lát bele az égboltba. De ugyanúgy születik meg az anya iránti szeretet egyik klasszikus műve, amelyben a gyerek egyszerre menne és maradna, elvágyódását pedig szerepjátékkal fejezi ki. A cinke és a szellő szerep jó, mert lehetőséget ad a kalandra („hömpölygő sugárban / énekelnék", "minden bő kabátba belebújnék”), ugyanakkor a hazatérést is lehetővé teszi. A csillagsors azonban a vigasztalhatatlan és örök elválást jelentené.

Weöres nem őrzi elődeinek meséit, mítoszait. Ő mindig maga keresi, sőt magának találja ki azt, amit tovább adandó hagyománynak szán. Ennek legtisztább példája éppen a sokféle szempontból mértékké vált vers, A tündér. Ezt azért szeretjük, mert valójában nem egy tündérről szól, hanem a mi tündérálmainkról. A hőse, ha egyáltalán megszemélyesíthető, egy kisleány, aki Bóbita szerepében éli át leendő nőiségének diadalait. Ha táncol, akkor csak az angyalok méltók arra, hogy láthassák, és csak elvarázsolt állatok szolgáltathatnak hozzá zenét. Ha játszik, varázshatalmával irgalom nélkül győz. Ha épít, egy pillanat alatt kész a vára, és máris ott a hozzá illő előkelő közönség, és ha álmosan megunja a játszadozást, álmát is a mesék illendő etikettje szerint őrzik a következő játékig.

Weöres Sándor kalandja a gyermekköltészettel több konklúzióval jár, amelyeket célszerű levonni. Hasznos verseket - megfelelő pedagógiai ismeretek birtokában - lehet a gyerekek számára találni, nagy verseket csak nagy költő írhat. A gyermekvers nem feltétlenüI az alkotó szándékából, hanem alkatából születik. Nem az a fontos egy versben, hogy gyerekeknek írták, hanem hogy gyerekeknek való. A magyar gyermekköltészet nagyon sokat köszönhet Weöres Sándornak, ám ez a hála kölcsönös lehet. Weöres költészetének csak egy töredéke jutott el a gyerekekhez, ez a töredék azonban mindmáig népszerűbb és maradandóbb az életmű súlyosabb részeinél. Ez nemcsak őrá vonatkozik, hanem általában a gyermekköltészetre, gyermekirodalomra.


2. Foglalja össze tömören Weöres Sándor gyermeklírájának műfaji újításait! A választ megtalálja a széljegyzetben kiemelt verscímekhez tartozó bekezdésekben. Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

képteremtővarázslatok

A tündér

konklúziók

101


5. 3. Fekete István

Fekete István százezrek írója. Ez akkor is igaz, ha az irodalmárok az író voltát is kétségbe vonták. Úgy járt, mint Saint-Exupéry, akit az írók irodalomba tévedt pilótának, a pilóták pedig repülőbe tévedt írónak tartottak. Fekete István az írók között tudós ismeretterjesztője a természet világának, amolyan irodalomba tévedt vadász. A vadászok, természettudósok között meg író. Sehol sem volt otthon. Mindettől volt benne egy holtig tartó sértődöttség. Szépírói karrierje ifjúsági regénnyel kezdődött. A regény romantikus és történelmi, a Fekete István-i eleműben nincs előzménye, és nincs is folytatása. Ez a könyv A Koppányi aga testamentuma (1937). Számos kiadást megért, és több nemzedék sorolja olvasmányélményei közé.

Életművének legsikeresebb és legsikerültebb darabjai a természet- és állattörténetek. Egy fecskepár története a Csí (1940), egy gólya históriája a Kele (1955), egy vidra regénye a Lutra (1955), egy puli kalandos élete a Bogáncs (1957), egy rókakölyök meseregénye a Vuk (1965), egy bagolycsalád élete a Hu (1966). Mára valamennyi az ifjúságé - könyvben is, filmen is. Fekete István kamaszregények írója is. A Tüskevár 1957-ben jelent meg, folytatása a Téli berek két esztendővel később. A Tüskevárnak az sem ártott, hogy ún. „kötelező irodalommá” lépett elő, és hogy ma is ott van a „házi olvasmányok” ajánlólistáján.

Gyermekprózánk sötét, 50-es évei után Tutajos és Csutak egyszerre léptek színre. Fekete István megrendülten csodálkozott rá a másfele gyermekfigurára, akit már nem nevelnek reggeltől estig, aki öntörvényű személyiség, aki a világ dolgait érzékenyen megsejti, felfedezi. A Téli berek megpróbált lelépni a maga ösvényéről. Hőseinek belső történetei lesznek, és körülöttük is több az élet mindenkiben. Kicsit bonyolultabbak a figurák és világuknak képlete is. A falu nem idill, a város nem megvetés tárgya. A természet nemcsak bölcs és hasznos, tartanunk is kell tőle. „A berekkel nem lehet okoskodni, nem lehet vitatkozni - írja - nem lehet bocsánatot kérni, és nem lehet semmit jóvátenni.” A természet nem ismer pótvizsgát. „A természet bölcs, de könyörtelen”.

Fekete István állattörténeteiben és kamaszregényeiben az a legszebb, hogy a természet eleven valóság. Csak fontos és igaz dolgokat hallunk róla. A Tüskevárban apró dráma a kis szárcsák árvasága, parádézik a gém, Csikasz töpreng („mintha még tudnék enni”), a bagoly ásít, unja a beszélgetést, az özvegy ölyv „boldogult első férjéről” mesél, a barnakánya elvetemült gyilkos, él a nád, kimerült az eső. Animisztikus ez a világ. Minden lélekkel bír, mint a mesében. S ennek ellenére még a természetrajzi pontosságon se esik csorba. Fekete István minden titka közül ez a legnagyobb.

természet- és állat-történetek

Téli berek

Tüskevár

102


Tudása és tehetsége egyszerre kötötte a természethez. A társadalmi valóság ábrázolásához már sokkal kevésbé értett.


3. Nevezze meg az állatábrázolás eszközeit Fekete István állatregényeiben! A megoldást megtalálja a szöveg utolsó három bekezdésében. Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

5. 4. Lázár Ervin

Lázár Ervin A kisfiú meg az oroszlánok című meseregényével tűnt föl (1964). A gyermekhős Peti fantáziája életre parancsolja a pajtába képzelt oroszlánokat. A magányos gyermek ért ahhoz, hogy minden cinkos erőt belerántson ebbe a magány elleni sajátos összeesküvésbe. Tekintélyes társaságra tesz szert, három oroszlánnal dicsekszik, élükön Bruckner Szigfriddel, a „szavannák urával”. Végül a kisfiú apja is tudomásul veszi a pajtai seregletet ("elhiszi”, látni véli). Lemond a pajta lebontásáról. „Még nem késő”, -állapítják meg róla kórusban. Még az elfoglalt, komoly apa is megértheti kisfia magány elleni lázadását!

A Hétfejű Tündér (1979) első meséje olyan, mint Móra Körtemuzsikája, Cinegekirálya. A mesék egy másik csoportja a népmesetípusokra hasonlít. De csak azért, hogy ,,lázári” csapdába ejtsen. A fába szorult hernyó című történet az állatmese logikájára épül. Az állatsereg összefog a „fateteji” hernyó megmentésére. Lendülettel halad az akció a mentő javaslatok vitázó gondolatritmusára. A katica ötlete győz: egymás határa kell állni. A végső bölcsesség mégis hiányzik. Erre a magasításra már nem telik. Mesei boldog vég nélkül marad a vállalkozás. A kijózanító gondolkodtatás legalább annyira alkatrésze ennek a mesevilágnak, mint a feltétlenül szerencsés befejezés.

Lázár Ervin minden irányzatból sokat fölhasznál, hogy egyénit teremtsen. Összegezően egyéni az eljárása. Gyakran találkozunk anderseni átlelkesítéssel, a „tárgyhősök” realista mesetechnikájával. Bár Lázár meséiben központi „érzelmi kategória” a szeretet, ezekben a tárgyias „fabulákban” inkább moralizál-filozofál. A „tárgyi konfliktusok”, meséi valóságos ellentéteket példáznak, folyamatszerű megjelenítéssel, okos tűnődéssel.

A kisfiú meg az oroszlánok

Hétfejű Tündér

szeretet

Bikfi - Bukfenc - Bukferenc 103


A Bikfi - Bukfenc - Bukferenc című meseregény (1976) minden fejezete önállóan is megállná a helyét. A cím is utal a „bukfencszerűségre”, a nyelvi-logikai bakugrástól a cigánykerekező dévajságig. Mind a hat történet sajátos ötletű. A „gyülekezőben” az író is társul az erdei néphez, s a meghatottságtól maga is csak a "dömdödöm" bűvigét ejti ki, ez pedig a kimondhatatlan szeretetvágy formulája. A Szörnyeteg Lajos - jelenetben a tudákos bugyutaság burleszkes kritikáját kapjuk.

A népi mesemondásnak is van saját stílusa. Lázár Ervin mesevilága, mesetechnikája összetéveszthetetlen. Elementáris játékossága, tartalmas humora, gyermeki igazsága kristályos nyelvi formává válik. Ennek a mesei nyelvi formának egyéni jegyei jelentik a műfajt megújító többletet. A Lázár Ervin által tudatosan és tálalóan versszerűnek nevezett mese stilisztikája érvényesül (alliterációs vonulatok, szóhalmozások, a játszi szóalkotás gyakorisága, metaforizálás). A nyelvi humor sohasem marad puszta szójáték, hanem nyelvi és gondolati invenció egyszerre, s a játék határait messzebbre tágítja: a jellem logikájáig. Ezzel a poétikai tömörséggel teremt korosztályok fölötti mesét. Lázár Ervin gyermekirodalmi életműve sajátosan építkezik. Kitalál figurákat, akik egyik könyvből átlepnek a másikba. Bruckner Szigfrid például már A kisfiú meg az oroszlánok lapjain megszületett. Könyvről könyvre vándorolt, míg A Négyszögletű Kerek Erdő lakója lett. A Bab Berci kalandjai című regényből Rutaldó és Tupakka átvándorolt a Manógyár mesevilágába. Lázár a figuráiról először meséket ír (l. A Hétfejű Tündér), aztán keretes mesefűszer szól róluk (l. Bikfi - Bukfenc - Bukferenc), végül meseregény is születik, és benépesül A Négyszögletű Kerek Erdő (l. Gyere haza, Mikkamakka). Nemcsak meséket ír, világot teremt. Mesevilágában szeretet és tolerancia uralkodik. A Négyszögletű Kerek Erdőben ugyanolyan jó lenne élni, mint az Elvarázsolt Völgyben.

Ő az első magyar író, aki 1996-ban gyermekirodalmi munkásságáért kapott Kossuth-díjat. Lázár Ervin mesekönyvei, meseregényei időrendbe szedve: A kisfiú meg az oroszlánok (1964), A nagyravágyó feketerigó (1969), A Hétfejű Tündér (1973), Öregapó madarai (1974), Bikfi - Bukfenc - Bukferenc (1976), Berzsián és Dideki (1979), Gyere haza, Mikkamakka (1980), Szegény Dzsoni és Árnika (1981), A Négyszögletű Kerek Erdő (1985), December Tábornok (1988), Bab Berci kalandjai (1989), Lovak, kutyák, madarak (1990), Manógyár (1993), Hapci király (1998), Az aranyifjítószóló madár (2002), Tüskés varabin (2003).


4. Sorolja fel Lázár Ervin tárgyalt meseregény-hőseinek neveit, és nevezze meg a játékos névadás indítékait! A megoldásban segít a fenti szöveg harmadik, negyedik és ötödik bekezdése. Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

játékosság és humor

Kossuth-díj

104


5. 5. Kányádi SándorKányádi Sándor 1960-tól lesz a Napsugár belső munkatársa, és

jelenléte három évtizedre meghatározó lesz a lap életében. Gyermekek számára írt verseiből, prózájából szinte egész életmű állt össze. Kép- és gondolatgazdagság, a népies formák változatos kezelése, erős történelmi érzék jellemzi ilyen tárgyú munkásságát a Napsugárban, illetve önálló kötetekben megjelent gyermekverseit, meséit, történeteit. (A bánatos királylány kútja, 1978, Kenyérmadár 1980, Küküllő kalendárium, 1988).

A Kenyérmadár verseket, meséket és történeteket tartalmaz. A gyermekirodalom követelményei közül elsősorban az egyszerűségnek és a közérthetőségnek felel meg. A kötet további ereje meg a műnemi és a műfaji változatosság, amely mégsem vezet a kötet széteséséhez, hanem az olvasót gyönyörködteti a változatosság. A kötet kohézióját a költő létszemléletéből fakadó derű és játékosság biztosítja. Kányádi nem egyszerűen partnere kis olvasójának a játékban, hanem ő a kezdeményező, aki előviháncol, kitalálja a csínytevéseket, az unaloműző játékokat. Egészen a kötet legvégéig kiapadhatatlannak bizonyul az újabbnál újabb játékos ötletekben (Három székláb, Kelekótya lapótya, Befagyott a folyó stb.). A kötetben az évszakokhoz igazítja szövegeit, a tél, a tavasz, a nyár és az ősz kapcsán mondja el gyermekperspektívából véleményét a világról. (Fából vaskarika, Pacsirtapör, A báró és az egerek, Kicsi legény, nagy tarisznya stb.). A szórakoztatás mellett Kányádi Sándor nem feledkezik meg a gyermekirodalom nevelő funkciójáról sem, bár távol áll tőle a didakticizmus, közvetlenül, szinte észrevétlenül és igazi pedagógusi türelemmel és szeretettel irányítgatja kis olvasóinak jellemét. Ezt a célt szolgáljak elsősorban a kötet történelmi és népmesei tárgyú szövegei (Patkánysíp, A nagyságos fejedelem és a segesvári szászok, A bánatos királylány kútja, Az elveszett követ stb.).

Kányádi Sándor lírai hangvétele tükröződik prózájában is. Ezek többnyire gyermekkori élményeire támaszkodnak, mint például a Kenyérmadár, amelyben a kis kétéves gyermek a lovakat keresni indul a sűrűbe. A felnőtt olvasót a Fától fáig hangulata ragadja meg: „Loptam magam fától-fáig. Meg-megálltam, füleltem. Nem hallottam, majd újra mintha hallottam volna a csengettyűt. Fogyott mögöttem a tisztás s igen a világosság is...” Még a ritmus is a versére emlékeztet. A félelem feloldását az édesanya kenyérmadár-meleg keze hozza.


Kenyér-madár

szórakozta-tás, nevelés

lírai hangvétel

105


5. Mihez igazítja a költő a Kenyérmadár című kötet szövegeit, miről mondanak véleményt ezek a szövegek? Válaszát fogalmazza meg két mondatban, és írja be a keretbe! A megoldást megtalálja a fenti szöveg második bekezdésében._______________________________________________________

Kányádi Sándor Küküllő kalendáriuma is rendhagyó alkotás; nem kötődik a jeles napokhoz, mint a naptári csíziók, nem sorolja fel a megszokott rendben az év hónapjait, heteit és napjait, nem vállalkozik ünnepek, asztrológiai adatok és névnapok közlésére, ennek ellenére benne érezzük a magyar népi és irodalmi naptárhagyományt. Látszólag a tizenkét hónapról szól a vers, mégis a Küküllő, a szeretett folyó a fő téma. Lírai kalendáriumát is róla nevezi el a költő, aki a naptári etikettnek megfelelően felsorolja a hónapokat, számba veszi jellegzetességeiket, miközben nem tud elszakadni a folyó mikrovilágától: állataitól, növényeitől. Így lesz mindegyik vers egy-egy személyes vallomás a Küküllőről, ez az érzelmi kötődés a Nyárelő című versben érhető tetten: „Kékellő Küküllő / kökényszemű tündér. / Szívemhez, nyelvemhez / hozzáédesültél.”

Székely János természetes költőnek nevezi Kányádit, akinek „ritmusából, lélegzetvételéhez igazodó szólamtagolásából, talán ujja begyéből is természetesség árad.” Ez a jellemzés rövid elmélkedésre késztet bennünket arról, miért természet- és valóságközeli költő Kányádi. Nemcsak tematikája és gazdag motívumvilága kötődik az erdélyi tájhoz, de költészetének sajátos metaforikája is természetes módon nő ki ebből a tárgyi világból, ill. földrajzi régióból, sőt ide is tér vissza. A Küküllő kalendárium művészi mikrovilága a magyar népköltészeti hagyomány kincsestárából építkezik, színes olvasmányanyaggal kedveskedik, mint az egykori kincses kalendáriumok. Benne a kollektív hagyomány klasszikus értékei nemesednek sajátos hangvételű költészetté. Csakis az értékközpontú költészet létrehozója képes arra, hogy a kicsiny részt is az egész, a teljesség összefüggésében láttassa. Tudjuk, csak klasszikusainknak adatik meg, hogy egységében szemléljék a világot. Kányádi költészete is ettől a klasszicizmustól hiteles, időszerűségének is ez a forrása: nem a mindenkori divathoz igazodik, hanem az állandóságot látja meg a változóban. A klasszikus minőségek (szép, jó, igaz stb.) jegyében alkotó költő így teremt és őriz értékeket folyamatosan elértéktelenedő korunkban. Láng Gusztáv találóan összegezi ennek az alkotói magatartásnak a művészi hozadékát: „Kányádi azok közzé tartozik, akik a modern költészet sokrétűségében nem fölébe emelkednek a népi hagyomány egyszerűségének, hanem magukkal emelik azt a költészet legszebb magaslataira.”

Ebben a versciklusban a népköltészeti hagyomány általam feltételezett klasszicizálódása összetett jelenségként értelmezhető. Ez a hagyomány kiindulópont a költő számára, a művészi és az erkölcsi értékeknek olyan kincses tárháza, amelyből a megfelelő

Küküllő kalendárium

klasszikus jegyek

értékközpontú költészet

naptár-költészeti hagyományok

106


mandátummal rendelkező lírikus szabadon meríthet témát, formát és az alkotáshoz szükséges egyéb eszközöket. Jelen esetben irodalmi hagyományunkból a naptárverset veszi át műfaji kellékeivel, a témát pedig maga adja hozzá. Versépítés közben nem hagyatkozik az egyszerű utánzásra, hanem kreatív módon a teljes magyar népi klasszicizmus örököseként lép fel. Alkalmazza például a mindenkori naptárköltészet ősi ihletésű időritmizálását, de nem követi a hagyományos kronológiát, sem az évszakok, sem pedig a hónapok sorolásában; az őszbe hajló természettel (Őszelő) nyitja és a nyártól búcsúzó tájleírással (Nyárutó) zárja versciklusát. Rendhagyó abban is, hogy nem a gregorián naptár latin eredetű hónapneveit használja, hanem a magyar néphagyomány egykori elnevezéseit idézi fel. Őszelő (szeptember), ősz (október), őszutó (november), télelő (december), tél (január), télutó (február), tavaszelő (március), tavasz (április), tavaszutó (május), nyárelő (június), nyár (július) és nyárutó (augusztus). A költő így érzékelteti az évszakváltozásban megfigyelhető ciklikusságot, a hónapok egymást váltó ritmusát, valamint az idő múlásának folyamatosságát. Évszakonként három és hónaponként egy-egy vers szól a Küküllőről, és ahogy kitelik a naptári év, összeáll a Küküllő kalendárium is. A néphagyomány hasznosításáról elmondhatjuk azt is, hogy a naptárvers klasszicizálódása nem műfajidegen eszközökkel történik, hanem a népköltészet és általában a népi klasszicizmus eszközeivel. Felhasználja prozódiáját (kétütemű, hatos sor), rímelését (félrím), egyszerű képeit és szövegretorikai eszközeit: a megszemélyesítést („Vacog a Küküllő, / éjjel-nappal fázik, / lábujjhegyen lépked / fűzfától fűzfáig.”), a hasonlatot („Langyos a Küküllő; / vize mint a vászon”), a metaforát („Kékellő Küküllő, / kökényszemű tündér”), az alliterációt („Kikeleti kék ég”), az ellentétet és párhuzamot („Hinnéd-e, hogy volna, / ki rámerészkedne? / S fél szárnyával bátran / beleszánt a fecske.”). Ebben a klasszicizált egyszerűségben nem hatnak idegenül a tájszavak sem: „ködfióka”, „megridegedik”, „szajzik” stb. Szintén a hagyományból átvett formaeszközöknek számítanak a természeti képek. A modern és a posztmodern költészet ún. komplex képeihez képest a naptárversek képei egyszerűek, nincs rejtett, szimbolikus üzenetük, és nem sajátítja ki őket a költő minden áron. Mivel nem tartalmaznak egyéni érzelmeket, személyes hangulatokat, a népköltészet kollektív befogadásához igazodnak, így mindenki magáénak érezheti őket: „Játszik az esővel / a nap mosolyogva, / szivárványhidakat / ível a folyóra. // Réce fiókákat / vezényelő vének / tanítgatják a szép búvármesterséget. // Messzi jár a zápor, / viszi a szél, húzza: / szemlátomást nő a / nyomában a búza” (Tavaszutó). Kányádi naptárverseiben a hagyományos leírótechnikát a megjelenítő helyettesíti, emiatt jut elsődleges szerephez a költői kép. Ennek a versprodukcióban jelentkező esztétikai többletnek a recepcióban is van hasznosítható hozadéka, ugyanis a befogadásban a képek által teremtett látvány és hangulat válik elsődlegessé. A Küküllő-versek olvasásakor komplex befogadói élményben lehet részünk, hiszen egyszerre hat ránk a képgazdagság, a képek intenzitása és belső dinamikája. A versciklus további népdaltól nyert öröksége a természetközelség és a belőle

népi elnevezések

prozódia

természeti képek

látvány és hangulat

lírai miniatűrök

107


táplálkozó motívumrendszer. A Küküllő áll a költői modellként szolgáló táj középpontjában, a folyót szegélyező tájból mindig annyit emel át verseibe a költő, amennyi az éppen szóban forgó évszak, ill. hónap megjelenítéséhez szükséges. Az így létrejövő versvilágban minden változik, vagy a változást sugallja, csak egyedül a Küküllő állandó, ha évszakonként másképpen viselkedik is, azt az illúziót kelti az olvasóban, hogy a folyó együtt változik a természettel. A varázslatos költői technika miatt érzékelünk őszi, téli, tavaszi és nyári Küküllőt, sőt havonként is más-más Küküllő-változatot láthatunk. A népköltészetre jellemző nyelvi takarékosság, a képekkel megvalósított nyelvi sűrítés és a klasszicizmus ihlette teljességigény pasztellszerű lírai miniatűröket eredményez, a magyar irodalom nemes tájköltészeti hagyományát gazdagítva: „Langyos a Küküllő; / vize mint a vászon, / egy nagy szövőszéken / fordul át a gáton. // lenn a gát alatt az / ezüst zubogóban / fürdik az aranynap, / most van lenyugvóban. // És még lennebb növekvő / árnyukkal a fűzfák / a lassú folyót / át meg átalússzák. // Ott egy kislegény is / prüszkölő lovával - / úsztat a Küküllőn / ő is át meg átal. // Maradna még a nap, / de nőnek az árnyak; / kár, hogy nemsokára / vége lesz a nyárnak” (Nyárutó). A szövegben kimutatható erőteljes vizualitás nem egyszeri jelensége a versciklusnak, hanem folyamatosan és szervesen jelen lévő szöveg- és ciklusszervező formaeleme. Így határozza meg és teszi emlékezetessé a versek befogadását.

A Küküllő kalendárium 1988-ban jelent meg először, azóta több kiadást is megért már, megjelent többek között a kolozsvári Napsugár című gyermekirodalmi lappban is. Van tehát a gyermekolvasók számára is üzenete, bár a költő szerint nincs külön felnőtteknek írott vers, és külön gyermekvers, csak egyszerűen vers van. Eddigi életművét ismerve talán fölösleges is lenne olvasóinak életkor szerinti és költeményeinek befogadók szerinti kategorizálása, hiszen verseivel szembeni legfőbb elvárás mindenkor a tökéletesség eszménye. Amint láttuk, verseinek értelmezői ezt a művészi eszményt a (népi) klasszicizmusban találták meg. Kányádinak ez az irányzatok fölötti minőségeszménybe vetett hite tesz eleget a gyermekolvasói elvárásoknak is, megerősítve azt a sokat hangoztatott tételt, miszerint csak a tökéletes formakultúrával rendelkező költő képes értékes műveket alkotni a gyermekirodalom számára.

Sok közös jegy mutatható ki a gyermekolvasó tapasztalati és fantáziavilága, valamint a Küküllő kalendárium versvilága között. Ilyen például a jó értelemben vett naivitás és a vele összefüggő animisztikus gondolkodás. Kányádi Sándor őszinte és szeretetteljes rácsodálkozása a külső tárgyi világra, és benne a Küküllőre, ill. a folyót körülvevő tájra, megegyezik a gyermeki lélek mindent befogadó naivitásával. Szinte együtt fedezik fel a Küküllőt és a természetet, ill. a költő újra felfedezi mindezt a gyermekolvasó kedvéért. Úgy érezzük, mintha eddig lappangó titkokat mutatna meg nekünk, élményszerűvé téve számunkra felfedezéseinket, rejtőzködő érzéseket, gondolatokat fogalmaztat meg velünk. Görömbei András így látja ezt a költői képességet: Kányádi Sándor úgy képes a „közérthető összetettség” költője lenni, hogy „etikai és esztétikai

vizualitás

gyermek-irodalmi olvasat

animisztikus jegyek

naivitás és fantázia

108


értékeit nem kel szétszálaznunk”. Példaként az Őszutó című verset hozhatnók fel, itt csodatévő módon szövetkezik a naivitás és a fantázia, a gyermekkor két legfőbb erénye: „Jó volna egy tartós / eső biztatólag / a megridegedett / soványka folyónak. // Örülne a gát is, / fölgyűlt a postája. / A Maros a füzek / levelét rég várja. // És ha megjön a tél, / vet azonnal véget / mindenféle őszi / levelezgetésnek.” A levél szó azonosalakúsága játékos képzelődésre serkenti a költőt és az olvasót. A főnév kétféle jelentése (’falevél’, ’postai levél’), ill. a belőle képzett cselekvés (’levelezgetés’) teszi emlékezetessé a verszárlatot. Ehhez a modellhez hasonlóan a játékos fantázia szinte a semmiből teremt komplex versvilágot az egész Küküllő-ciklusban.

Az idézett vers jó példa az animizmus gyermekirodalmi hasznosítására is. Jean Piaget szerint az animisztikus gondolkodás a gyermekkori fejlődés egyik korai, átmeneti, a fogalmi gondolkodást megelőző szakasza. Lényege: a kisgyermek lelki tevékenységének, főleg érzelmeinek kivetítése az őt körülvevő tárgyakra, jelenségekre (Hasonló módon működik a primitív népek animizmusa is, ám ezt az antropológia vizsgálja). Kányádi Sándor ebben a versciklusában a Küküllőt animizálja: emberi érzéseket, cselekedeteket tulajdonít neki. A köréje teremtett naiv, természetes világba szervesen illeszkedik bele a folyónak ez a megelevenedő képe. Minden vers elején az így „fellelkesített” Küküllővel találkozhatunk. „Fázik a Küküllő, / lúdbőrös a háta” (Őszelő). „Reszket a Küküllő, / éjjel-nappal fázik” (Őszutó). „Szajzik a Küküllő” (Télelő). „Beáll a Küküllő, / jégpáncél van rajta” (Tél). „Enged a Küküllő, / helyen-helyen kásás” (Télutó). „Zajlik a Küküllő, / vonszolódva lépdel” (Tavaszelő). „Árad a Küküllő, / elönti a berket” (Tavasz). „Ázik a Küküllő, / paskolja a zápor” (Tavaszutó). „Kékell a Küküllő” (Nyárelő). „Ballag a Küküllő, / meg-megállva baktat” (Nyár). „Langyos a Küküllő, / vize mint a vászon” (Nyárutó). Ezekben a verssorokban a (gyermek) ember különböző körülmények között megfigyelhető naiv viselkedésére ismerhetünk. A folyónak a környezet kihívásaira, az időjárás viszontagságaira adott válaszai azonosak a gyermeki reakcióval, mindkettőre az ösztönösség és az őszinteség a jellemző: „Vacog a Küküllő, / éjjel nappal fázik, / lábujjhegyen lépked / fűzfától fűzfáig.// Úgy kihűlt a medre, / égeti a talpát. / A felhők is hol ki -, / hol meg betakarják” ( Őszutó).

Amikor a Küküllő kalendáriummal kapcsolatos gondolataim összefoglalásához érek, leginkább azt a feltételezésemet látom bizonyítottnak, hogy Kányádinak ez a versciklusa egyszerre klasszikus értékű és komplex irodalmi alkotás. A költő többféle irodalmi hagyomány (kalendáriumköltészet, népi klasszicizmus, gyermekköltészet) szintézisét valósítja meg, esélyt adva a klasszikus értékek továbbélésének. Amint láttuk ezt korszerűen, a mai befogadói igényt is kielégítően tudja megoldani, elkerülve az anakronizmus leselkedő csapdáit, és feledtetve a hagyományos naptárköltészet avíttságát.


naív, természetes világ

naiv viselkedés

összegezés

109


6. Foglalja össze tömören Kányádi Sándor Küküllő kalendárium című versciklusának gyermekirodalmi jegyeit! A megoldásban segít a Küküllő kalendárium címhez tartozó bekezdések újraolvasása. Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

5. 6. Fodor Sándor

Fodor Sándor évtizedekig a Napsugár és a Szivárvány (korábban Haza Sólymai) című gyermeklap belső munkatársa, az ő nevéhez fűződik a közkedvelt Csipike postája című rovat. Gyermekirodalmi remekműve a Csipike-regény, amelyről így vall a kritikus:„... Csipike története korunk egyik szép meséje, irodalmunk kimagasló alkotása...melyből az irodalom és a Kor néz vissza ránk.” (Szavai Géza). A meseciklus (Csipike, a gonosz törpe, Csipike és Kukucsi, Csipike, a boldog óriás 1966-1970, Csipike és Tipetupa 1982; Csipike és a gonosz Ostoba 1998) megőrzi a hagyományos mesekeretet és a sajátos erdei mesefigurákat, a színhely is egy kis erdei táj. Ebben a keretben talál érdekes világra az olvasó, s e maroknyi erdőrészben a képzelet szárnyán eljutunk egész a "világrengetésig".

Az események középpontjában Csipike, a kedves és szorgalmas törpe áll, aki úgy érzi, hogy az Erdő összhangja, békéje az ő jelenlétének és munkájának eredménye. Kecskebéka azonban kételyt ébreszt benne, s mikor rádöbben, hogy nélküle éppen úgy zajlik az élet, a Hatalom megszállottjaként rémuralmat akar teremteni az Erdőben. A pöttömnyi Csipike azonban csak úgy válhat félelmetessé, hogy okosságával, fantáziájával megteremti a Rettenetes Réz Urat, és az ő hatalmas erejével akar új rendet teremteni, holmi mosolytalan világot. A hatalom teljében azonban hiányzik neki a mosoly, ezt éppen az ő hatalmaskodása törölte le az alattvalók ajkáról.

„Amíg gonosz volt, példátlanul gonosz és Erdő Réme, senki nem mosolygott. És ez volt az a bizonyos valami, ami netovább óta annyira hiányzott neki. Elhatározta, ha megindulnak a kitartó esőzések, helyenként zivatarokkal, új mesét mond Madárnak és Nyúlnak. Arról, hogy milyen szörnyű dolog az, ha valakire nem mosolyognak. És ezt a példátlanul vadonatúj mesét úgy kezdi el, ahogyan senki, sehol a világon nem kezdett el mesét. Ezekkel a vadonatúj szavakkal:- Hol volt, hol nem volt.”

Az ötletes, fordulatos megoldások egymást váltva teremtik meg a mesehangulatot. A mese végén Csipike beveszi a tudós Bagoly készítette Góliátport. Így a tudomány ereje révén óriásira növekedik, mindent eltiporhatna, de szétszórja a port, hogy növekedjék a világ

Csipike

mosolytalan világ

mese-hangulat

Fülöpke110


is. Így lesz boldog óriás az általa óriásivá tett világban. A meseciklus a kisgyerekek és a felnőttek számára egyaránt élményt nyújt. A kicsinyeknek a hagyományos mesekeret, a felnőtteknek az áttételes mondanivalót hordozó, az intellektuális prózához közeledő előadásmód biztosítja az élményszerűséget.

Fodor Sándor a kis pajkos Fülöpke csínytevéseivel jóízűen tudja megnevettetni a kicsinyeket és nagyokat, akikről kiderül, hogy mindig idegesek (Fülöpke beszámolói) Egymást érik a kópéságok, s ezeket az elsőszemélyes beszámolók oly ártatlan hangon hozzák tudomásunkra, hogy szinte várjuk a következőt. Fülöpke és Bütyök a szabad természet - amely két buszmegállónyira van - örömeit élvezve íjakat készített, s így indulnak haza. "Még nem esteledett be, amikor hazaértünk és azt és azt mondtam Bütyöknek, kopogtassunk az ajtón úgy, ahogy igazi íjászokhoz illik. Vagy húsz méterrel megcéloztuk az ajtót. A Bütyök nyila koppant, az enyém csörrent, mivel egy kicsit lefelé hordott és az üvegnek ütközött. Ha lenne ilyen szólásmondás, hogy 'ha nem koppan, csörren,’ az bizonyosan innen származnék. A tányérokat nem a nyíl találta el, hanem édesanyám kezéből hullottak ki az ablakcsörömpölés hatására.” A nyakleves nem akadályozza meg abban, hogy másnap ne folytassa újabb és újabb huncutsággal, amelyet jóízű humorral ír le beszámolójában.


7. Minősítse röviden Fülöpke csínytevéseit! A megoldást ellenőrizze a fenti szöveg utolsó bekezdésében! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

5. 7. Szilágyi Domokos

Szilágyi Domokos gyermeklíráját tanulmányozva abból kellene kiindulnunk, hogy a gyermekirodalom integráns része az irodalom egészének, illetve valamely szerző életművének, és hogy közvetve vagy közvetlenül a gyermekirodalomra is kihat az irodalom általános fejlődése, benne is munkálkodnak irányzatok és poétikai változások. Így gyermekirodalmi alkotásaiban is megtalálhatjuk azokat a jellemzőket, amelyeket a költő értelmezői az életmű egészében már kimutattak: modernség, kísérletezői kedv, játékosság, zeneiség, invenciozitás, egyéni képalkotási és létértelmezési mód. Ezek a sajátos jegyek mindenkor aktualitást adhatnak gyermeklírájának is, és helyet biztosíthatnak neki az újabbkori gyermekirodalmi

négy gyermekverskötet

autentikus gyermeklíra

111


antológiákban, folyóiratokban és tankönyvekben. Különös hangsúlyt kap mindez, ha tudjuk, hogy Szilágyi Domokos nem tekintette másodlagos költői tevékenységnek a gyermekversírást. Életében négy gyermekverskötetet jelentetett meg: 1963-ban Új kenyér, 1965-ben Csali Csöpp, 1970-ben Erdei iskola, 1976-ben Pimpimpáré (Vermesy Péterrel közösen). Halála után pedig ezekből készült két válogatás: 1980-ban Liliompalota, 1999-ben Abrakadabra címmel.

A két világháború közötti és a negyvenes-ötvenes évek támogatott, az oktatáspolitika által is kanonizált gyermekirodalmát a didaktikum és az ideologikum befolyásolta. Ezzel az irányzatossággal dúsított horátiusi vétetésű docere elvet csakis egy autentikus gyermeklíra és annak delectare elve válthatta fel. A hatvanas évek gyermekköltészetében már olyan új, szabadabb elváráshorizontok is felderengtek, amelyekhez alkotó és befogadó egyaránt igazodni vágyott. Változó félben van tehát a gyermekirodalomhoz való viszonyulás, ráadásul az egyetemes magyar irodalomban ekkor hatnak újszerűségükkel Weöres Sándor és Nemes Nagy Ágnes gyermekversei. Sőt már az ötvenes évek második felétől is kimutatható egy visszafogottabb szabadulási törekvés: a felnőtt irodalom politikai- világnézeti- cselekvésbeli korlátozottságához képest a szolgálatos politikacsinálók megtűrik a gyermekirodalom viszonylagos szabadságát. Ez egyfajta kompenzáló erőnek számított az akkori irodalmi életben, általa és benne élhették ki az alkotók elfojtott szabadságigényüket. Az 1956-ban induló gyermeklap, a Napsugár biztosította hozzá a fórumot, azután pedig a Dolgozó Nő gyermekmellékletével bővült a repertoár. Mindkettőnek Szilágyi Domokos is állandó munkatársa, ennek az időszaknak a gyermekverseit gyűjti össze az 1963-ban megjelenő Új kenyér című kötetben.

Ebben az időszakban a produkcióesztétika külső és a szabadságesztétika belső ösztönzést ad a költőnek a versíráshoz. Gyermekverseinek kisebbik hányada valóságmegjelenítő, bennük Szilágyi Domokos (korának hű fiaként) tükröz, azaz: „hozzáadja a valóságot a betűköz” (A tücsök és a hangya). Még akkor is így kell fogalmaznunk, ha tudjuk, hogy nem egyszerű valóságábrázolásról, hanem a lukácsi értelemben vett mimézisről, művészi tükrözésről van szó. A marxista esztétika sugallta versekben a görög poétikából ismert valószínű verseng a valószerűvel (Aratási mondóka, Ócskás, Új iskola, Iskolába indul Péter, Betű-induló, Évzáró, Június, Nyaralás, Télifa, Új kenyér). A kortárs sematikus gondolkodást ellensúlyozandó a versekben ott munkál a költői intuíció, a hivatalos politikai kánontól közhelyesített témában villantva fel az egyedit: „Anya mos, apa ás, / Petinél kalapács, / Marika kicsi, kék / kötényét leteszi: / pihen egy kicsikét” (Munka). Szilágyi Domokos ösztönösen ráérez arra, hogy a napi politika konkrét gondolkodásával elpusztíthatja a költőt a versíróban, és száműzi a költészetet a versből. Ezért a lírát (a gyermeklírát is) a szabadságesztétika mentheti meg. Ezt a felismerését fogalmazza meg a Gyermekek című versében: „Amíg kisded lángjaink égnek, / nincs helye ócska bölcsességnek.” A költő számára újfajta rendet szül tehát a szabadság; belső rendet, amely versekben konkretizálódik. A választott szabadság különösen

Új kenyér

művészi tükrözés

szabadság-esztétika

Mondogató

112


gyermekverseiben szabadít fel lappangó lírai energiákat, ugyanakkor feloldódást, megkönnyebbülést, áradó életörömöt, létünkre való csodálkozást is jelent. Ezért is érezhette korának gyermekolvasója, hogy a költő „szabad” versei a saját „nyelvén” íródtak, és neki szólnak: „Akinek a szeme kék, / takarója a nagy ég, / akinek a szeme zöld, / puha ágyat vet a föld, / akinek barna, / eledele alma, / akinek fekete, / liliom a tenyere” (Mondogatók).

A kötet néhány verse későbbi gyermekirodalmi antológiák és tankönyvek törzsanyagába került: Január, Tavaszodik, Olvadás, Két ibolya-vers, Marika meg a karika, Liliom-palota, Október, Négy vers kicsi Klárikának. A Mondogató közül pedig néhány az olvasói gyakorlatban külön verssé önállósodott (Akinek a szeme kék, Csigabiga-palota, Pimpimpáré), sőt kötetcímmé lépett elő, vagy megzenésítve vált közismertté. Eredetiségük és szuggesztivitásuk révén főleg ezek a versek váltak a hazai gyermekköltészet ízlésformálóivá, Weöres Sándor-i perspektívát villantva fel az alkotásban és a befogadásban egyaránt.

A hatvanas évektől oldottabbá válik tehát a társadalmi élet, ezáltal több szabadsághoz jut az irodalom, és 1968-tól a Forrás- nemzedék „lázas” korszakával telítődik. A közfigyelem a felnőtt irodalom felé fordul, itt történnek az igazi események, kevesebb figyelem jut a gyermekirodalom számára, így az irodalmi tudat hátsó traktusába kerül. Egyfajta biztonságot jelent a Napsugár rendszeres megjelenése, sőt új fórumot is kap, az 1968-tól megjelenő Jóbarátot. Velük válik teljessé több mint két évtizedre az ú. n. romániai magyar gyermeksajtó. A két folyóirat körül szerveződő gyermekirodalom a közéletiség mellett értékteremtő és esztétikumhordozó funkciót is betölt. A romániai magyar gyermekirodalom különösen két alapműfajban jeleskedik ebben az évtizedben: a mesében és a versben. Egyszerre három kiadó is felvállalja a gyermekkönyvek kiadását: a Ion Creanga, a Kriterion és a Dacia ebben az időszakban gyermekpróza- és gyermekverskötettel jelentkezik: Sütő András, Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Bajor Andor, Veress Zoltán, Szilágyi Domokos, Hervay Gizella, Palocsay Zsigmond, Majtényi Erik és mások. A korszak gyermeklírájának törekvéseit Szilágyi Domokos Csali Csöpp és Erdei iskola című köteteiben érhetjük tetten.

Felnőtt lírájában ekkor járja be a költő „a megismeréstől a felismerésig” vezető gyötrelmes utat: pöröl, dacol a világgal, végül megveti azt. Az évtized gyermekverseiben viszont egy másik Szilágyi Domokosra ismerhetünk: a szabadságkeresés életre kelti benne a gyermekit, és újra megélheti egykori naiv rácsodálkozását a világra. Több pályatársával ellentétben számára nem menekülés a gyermeklíra, hanem maradéktalan beteljesedése annak az irodalmi közhelynek, miszerint a lelke mélyén minden költő gyermek. Teremtett gyermekvilágában megéli a szabadságot, felnőttvilágában meg kell küzdenie érte, de ettől függetlenül mind a kétféle szabadság esztétikummá nemesedik. Gyermekverseiben nem leereszkedik egy alacsonyabb szintre, hanem inkább felemelkedik a szabad gyermeki lélekhez, azonosulva természetes naivitásával, világnézeti közhelyektől, nyelvi sémáktól szabadulva közelít mindahhoz, amit a huszadik századi gondolkodás gyermekinek tekint: „ -Víz, víz, /

művészi szabadság

Csali Csöpp

Erdei iskola

teremtett gyermek-világ

epikus gyermek-versek

113


szőke víz, / hosszú utad / merre visz? / - Arra, hol a / nap világít / - Vidd magaddal / kicsi Klárit! / - Nem vihetem / olyan messzi, / apja- anyja / nem ereszti, / de ha jó lesz / kicsi Klára, / visszajövök nemsokára, / hozok arany- / csónakot, / s benne hozom / a Napot!” (Vízparton). Gyermekverseiben a felnőtt Szilágyi Domokos újrafogalmazza a világot, mozgósítva teljes költői eszköztárát, sőt megpróbálkozik animisztikus eszközökkel is Weöres Sándor módján, valóságos versvarázslatokat teremtve: „Csirr-csurr, / csöpög az eresz, / háztetőről a hó lassan / földre szekerez, / szelek dalolnak – mulatnak, / kurjongat a szélben az ablak, / Tavasz-tündér lakomázik, / folyik a lé / Hencidától Boncidáig!” (Olvadás).

A hatvanas években a gyermekirodalom két alapműfajának, a versnek és a mesének a találkozásából epikus gyermekversek születnek Szilágyi Domokos tollán: Erdei iskola, Tréfás mese, Medve-lakodalom, Szegény ember sütet lisztje, Kinek nehezebb a dolga?, Gazdag Hasszán és koldus Ali. A magyar és más (román, kazah és norvég) népmeséket nem csupán megverseli, hanem átkölti, költői gyermekvilágába telepíti. Ezekben az epiko-lírai alkotásokban az epika szabályai szerint alakulnak az események, viszont a művészi többletet a rafinált verstechnika adja hozzá: „Ide járnak a csöppségek / erdei okosság végett. / Nevelni a sok ebadtát / a jó szülők fölfogadták / Dr. Bagoly Balambért / heti három galambért.” (Erdei iskola).

Önellenőrző teszt8. Fogalmazza meg tömören, mi jellemzi Szilágyi Domokos epikus gyermekverseit! Megoldáskor olvassa újra az epikus gyermekversek széljegyzet melletti bekezdést! Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

A hetvenes évek újabb változásai értékváltáshoz vezettek a hazai magyar gyermekirodalomban és természetesen Szilágyi Domokos gyermeklírájában is: a korábbi eszközértékek helyét átveszik az esztétikai értékek. Ezek a maguk rendjén az egyetemes értékek számára biztosíthattak szabad bejárást az irodalomba, kiszorítva a politikum és az ideologikum sokszor kierőszakolt aktualitását. Így alakulhatott ki a hetvenes években a romániai magyar gyermekirodalom alkotói és olvasói presztízse. Bár közben módosult az irodalmiság fogalma is: megdölőfélben volt az állandónak tételezett esztétikai érték nimbusza. A gyermekolvasóval már nem kizárólagosan a műbe kódolt erkölcsi- esztétikai értékeket ismertették fel, hanem az alkotások nyitottságát hangsúlyozva az

esztétikai és egyetemes értékek

Pimpimpáré

zeneiség114


egyéni és az egyszeri olvasatra kezdtek figyelni, illetve azokra az értéktársításokra, amelyek a befogadó tapasztalati (játék)világából eredtek.

Szilágyi Domokos ebben az időszakban adja ki legismertebb és legolvasottabb gyermekverskötetét, a Pimpimpárét (A verseket Vermesy Péter zenésíti meg). Költőnk a verszenében találja meg a gyermeklíra megújításának eszközét, és a költészet eme legősibb komponensével éri el a modernség hatását. Ezt méltatják a kötet szakolvasói is: „Kiindult egy szóból, egy játékos szóösszefüggésből, egy hangulatában vagy zeneiségében érdekes, jellegzetes egységből, aztán hagyta magát sodortatni, (…) improvizálva rögtönzésszerűen. Talán ez az, ami a versikék utánozhatatlan frissességét eredményezte.” (Vermesy Péter). „Ezek a versek annyira a zene szellemében fogantak, hogy a zene lényegi elemeinek megközelítése segítségükkel kiválóan megvalósítható. Szilágyi Domokos gyermekversei zenén innen és zenén túl lüktető majdnem- muzsika, annyira a gyermeki lét legmélyében gyökereznek, hogy a mágikus kort idéző szinkretizmus – a mozgás, a ritmus, a (már- már) ének hármas igézete mindegyikükben ott lappang.” (László Bakk Anikó). Szilágyi Domokos verseiben „fölforrósodik a szó, a hangzás átitatja a verset, s az élővé válik, önnön zenéjétől és az emberi hangtól.” (Balla Zsófia). De verseinek zenéje ott lappang a kortárs gyermeknyelv zenéjében is, és ezt csak az igazi költészet és a tökéletes formakultúrával rendelkező költő képes felszínre hozni. Ez a nyelvzene, illetve verszene mégis meglepetésszerűen hat olvasójára, várakozás-serkentő / ébresztő hatása van, végül a befogadás betetőzéseként a beteljesedés élményével ajándékozza meg a versolvasót: „Pimpimpáré, retyerutya, hej! / Alszik a város, aluszik a tej. / Macska vadászik, csizma a lábán, / egerek sírnak-rínak a ládán. / Receruce, sejhaj, pimpimpáré! / Forró kályhán duruzsol a kávé. / Aluszik Marika, Jancsi is álmos, / szép holnapról álmodik a város.” (Pimpimpáré). Szilágyi Domokos verseiben nemcsak a nyelv zenél, hanem a belső forma is, sőt az egész versvilág. Ezt az általa is csodált T. S. Eliot fejti ki tételesen: „A költészet zenéje nem sorról sorra, hanem a költemények egészében keresendő”, mert „nemcsak a hangok zenéjéről van szó itt, hanem a képi világ zenéjéről is”, hiszen „a költészet zenéje nem a jelentéstől független valami.” Erre példának a Láncos-lobogós című verset idézhetnők: „Láncos-lobogós, / ez a makk kopogós, / haza fut a mókus, / ha az ég zokogós. / Ázik a tölgy is, / fürdik a völgy is, / halkan muzsikál / künn az esővíz.”

Szilágyi Domokos gyermeklírája példa lehet arra is, hogy a jó irodalom szerencsés a befogadásban: a hetvenes években ismerkedik a hazai oktatás a játékpedagógiával, a játék szerepével a jellemformálásban és az ismeretszerzésben. Ekkor vált a Pimpimpáré című kötet is a hazai óvodák és iskolák kedvelt olvasmányává, készen vagy félkészen kínálva oktatói segédanyagot a komplex foglalkozásokhoz és tanórákhoz. Ezekről a kötet verseiben rejtőzködő lehetőségekről így ír a zenepedagógus László Bakk Anikó: „Óráról órára nyújt valami érdekeset gyermekeinknek

nyelvzeneverszene

játék-pedagógia

Ízlés-formálás

115


Szilágyi Domokos költészete. Gyöngyöző nevetésük, izgő-mozgó vidám versmondásuk bizonyítja a Pimpimpáré-versek vonzerejét.”

Csupán a költő halálának negyedszázados évfordulóján, ennek a magába feledkezett költői játéknak a tragikus végkifejletén is jócskán túl derül ki, hogy gyermeklírájában semmi nem történt hiába: Szilágyi Domokos versjátékai gyermekkorunk ízlésformálói voltak, és mi, egykori kis olvasói már tudjuk azt, hogy iskolázott gyermekízlés nélkül nincs értő befogadója a felnőtt költészetnek.

Önellenőrző teszt9. Sorolja fel rövid minősítéssel a Pimpimpáré kötet játékos jegyeit! A megoldást megtalálja a szöveg kötetcím utáni bekezdéseiben. Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

5. 8. Kovács András Ferenc

Az egyetemes kultúra egyik huszadik századi bravúrja a gyermek és a gyermeki felfedezése, ebben már nem kizárólag a didaktikáé a főszerep, hanem a játékelméleten keresztül szinte egyszerre talál rá korunk gyermekére a pedagógia, a lélektan, a filozófia és az esztétika. Kovács András Ferenc már ebben az újszemléletű gyermekvilágban nő fel, és költőként is ebbe helyezkedik bele. A gyermek nem csupán olvasója, hanem játszótársa is, a versszöveg észrevétlenül válik a játék forgatókönyvévé. Erre a költői elképzelésre épül a Miénk a világ (Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2000) kötetének Gyermekjáték című verse, amely két műfajt (találós kérdést és kiszámolót) montíroz egyetlen gyermekverssé. A homonímiák és a metonímiák játékos variálásával a költő mesterien fokozza a vers pajkos hangulatát, így a gyermekolvasó sem maradhat sokáig kívülálló: a költő, a huncut játékmester „Te vagy a hunyó!” felkiáltással pajtásává teszi.

Kovács András Ferencben a romániai magyar gyermeklíra megújítóját köszönthetjük, aki a modern magyar gyermekköltészet formavirtuózaival jár egy csapáson: Szabó Lőrinccel, Weöres Sándorral, Tamkó Sirató Károllyal. Ő is szakít a hagyományos kánon által előírt hangsúlyos verselés kizárólagosságával, és a klasszikus időmértékessel meg a modern nyugat-európaival is kísérletezik, sőt a szimultán formát is kedveli. Költőelődei közül Szabó Lőrinc a modern táncritmust lopta be a modern gyermeklírába, Weöres Sándor pedig a nyelv és a zene szinte valamennyi lehetséges dallam- és ritmusvariációját kipróbálta, megteremtve a polifon magyar gyermeklírát. Kovács András Ferencnek egész életére kiható gyermekkori élménye Szabó Lőrinc, Áprily Lajos és Weöres Sándor. Bár gyermekverseiben vissza- visszaköszönnek a költőelődök, mégsem mondhatjuk el róla, hogy rabja a hagyománynak.

Miénk a világ

gyermeklíra megújítója

formakultúra

Fanni verse

116


Olvasmányélményei és költői tapasztalata egyaránt merész kísérletezésekre ösztönzik a gyermekversírásban. Felnőtteknek szánt verseinél is virtuózabb módon kezeli a formát, és a magyar gyermeklíra archetípusaitól (mondóka, kiszámoló, táncritmus, népdal) a keleti (japán és kínai) és a dél-amerikai versformákon át jut el a képversig. Újra bebizonyítja azt, hogy csak a megfelelő formakultúrával rendelkező költő tud igazi gyermekverseket írni.

A romániai magyar gyermekirodalom változásai összefüggenek befogadójának horizontváltásával is. Korunk információrobbanásába beleszülető gyermekolvasó újfajta tájékozódási képességet alakít ki magának a világban való eligazodáshoz. Érdeklődése többirányú lett, tapasztalatszerzése felgyorsult már nem az a naiv, állandó nevelésre és okításra szoruló nebuló, aki a felnőttek eligazítását várja. Ehhez az olvasóhoz partnerként, egyenrangú félként kell viszonyulnia a gyermekírónak, és meg osztania vele titkait. Így válhatott a gyermek nemcsak olvasójává és játszótársává Kovács András Ferencnek, hanem verseinek tárgyává, sőt társzerzőjévé is. Példaként idézhetjük a Miénk a világ kötetzáró Fanni versét, azaz a költő Fanni nevű kislányának a szerzeményét: „álmomba kivirágzik a fa / leesik az ég / elteszem a szívedet / miénk a világ.” A záró sor, amely egyben kötetcím is, maradéktalanul kifejezi azt a gyermekközpontúságot, amely kortárs gyermekképünk sajátja. A kötet másik verséből is idézhetünk hasonló sorokat: „Ősszé válok. / Már nem bánom. / Szélvész rázhat: / van két lányom!” (Kínai dallam). Fontos tehát a gyermek és a gyermeki Kovács András Ferenc életében is: korábban a Simfonietta bambinesca cikluscímmel a Saltus hungaricus (Jelenkor, Pécs, 1999.) című kötetbe is beleszerkeszti gyermekverseit. Itt jelenik meg először a Fanni verse is a következő lábjegyzettel: „Megjegyezném, hogy a Simfonietta bambinesca záródarabja nem az enyém ; valóban Fanni kislányom verse! Ő rögtönözte ugrándozván, tánc közben, mintegy tollba mondta, lediktálta pillanatok alatt édesanyjának, Juli pedig hűségesen lejegyezte. Történt mindez 1998. május 4-én, egy hétfő este. Fanni akkor éppen három éves és két hetes volt. Rögtön megmutatta nekem művecskéjét, majd még megkérdezte, hogy: ezek szerint ő már költő? Ritka gyönyörű érzés volt. Természetesen, nem mosolyogtam meg. De a lelkem, hosszú idők óta, végre megint mosolyogni tudott örömében ennyi titoktól…Ó, kicsi lányom! Elteszem a szívedet. Miénk a világ.”


10. Sorolja fel azokat a szerzőket, akik Kovács András Ferenc gyermekverseire hatottak! A választ megtalálja a fenti szöveg második bekezdésében. Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

gyermek-központúság

117


A Vásárhelyi vásárban (Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003) megkopott, elkoptatott, elfelejtett, eddig fel sem fedezett műfajok és versformák feljavított, rekonstruált és aktualizált változataira lehetünk vevők: naptári versekre és csíziókra, tájversekre, gyermekdalokra, tavaszhívogatókra, farsangi rigmusokra, csujogatókra, falucsúfolókra, falvédőszövegekre, emlékversekre, köszöntőkre, portréversekre, keleti versformákra stb. Ilyen és hasonló vásárfiák közül szemelgethet a (vers)kuriózumokat kedvelő olvasó, hiszen a kötet legtöbb „vásárcikke” nem standard műfaja az irodalomnak.

Kovács András Ferenc kötetcímének is vannak referenciái. Azonos az egyik vers címével, metaforikus jelentése és jelenléte a borítón átsugárzik az egész kötetre, így tekinthetjük ezt a könyvet gyermekversek nagyobb arányú adásvételének, kirakodó vásárának. Továbbá költői formák színes forgatagának, lírai műfajok „szekértáborának”, melyben mindenki megtalálhatja a neki tetsző vásári darabot. Miként a vásárosok ponyvára rakva, a költő is kötetbe rendezve kínálja (vers)portékáit. A cím „vásárhelyi” jelzője az alliterációra csábító lehetőségen túl utal még a versek keletkezésének helyszínére és a költő földrajzi életterére, vagyis „a hely szellemére”.

Ez a (gyermek)versreneszánsz egyetemessé minősíti át az aktuális költészetnek azokat a műfajait, amelyek fokozatosan szorultak a magyar verskultúra perifériájára, végérvényesen kikerülve az elit költészetből (Vagy talán alkalmuk sem volt oda bekerülni?). Helyszűke miatt el kell tekintenem a felsorolt műfajok teljes és átfogó tanulmányozásától, ehelyett a naptárversek és csíziók, a falucsúfolók és a falvédőszövegek kötetbeli variánsait vizsgálom és értelmezem, bennük mutatva ki Kovács András Ferenc versújításának sajátosságait. Mivel ezeket a műfajváltozatokat már korábban a közhelyköltészet és a klapanciázó versfaragók sajátították ki maguknak, irodalmi giccsként kanonizálódtak a befogadói tudatban. Ehhez az elváráshorizonthoz igazodva a mindenkori olvasó előítéletekkel, negatív tapasztalatokkal közeledik hozzájuk. Kovács András Ferenc merész újítása az, hogy az alkalmi költészetnek ezeket az archaikus giccseit irodalmi értékként aktualizálja gyermeklíránk számára, a kiüresedett, elközhelyesedett formákat egyedi képekkel, a rá jellemző nyelvi kreativitással tölti fel.

A kötet legelső verse, a Napsugár-csízió a népi kalendáriumok kedvelt műfaját, a naptári csíziót rekonstruálja. Igyekszik megőrizni a műfaj karakterjegyeit: a naptári évről, az évszakokról, a természet örök körforgásáról közöl ismereteket, jóslásokba bocsátkozik, és empirikus megfigyeléseken alapuló népi bölcsességeket közvetít. A költőt mégis a műfajban rejlő játéklehetőségek érdeklik leginkább. Szerepjátszással teszi mozgalmassá az egyébként statikus, leíró jellegű műfajt, a napsugarat használja médiumként a természet változásainak bemutatására. A formai megoldásokban is túllép a közhelyeken, és az egykori kalendáriumok ikonikus nyelvét metaforikus beszédmódra cseréli, bőven merítve a költői retorika értékesebb eszköztárából (megszemélyesítés, költői kérdés, jelzős és igei metafora, alliteráció, enjambement stb.): „Tavasszal a

Vásárhelyi vásár

a kötetcím referenciáiversrene-szánsz

naptárvers

metaforikus beszédmód

rímtechnika

hangulat-festés118


napsugár, / ha a fagy felenged, / tenyerében madárfüttyöt, / rügyeket melenget. // Örömében ficánkol, / ághegyen cikázik - / szirmot rezzent, pihét lehel, / fűre fekszik, játszik.” A költő a játék hevében bele-belelopja versébe a modern gyermekirodalom egyre általánosabbá váló világértelmezését, az animizmust, szubjektív emberi (gyermeki) jellemvonásokkal ruházva fel a napsugarat, ezt az abszolút objektív természeti jelenséget: „Patak hátán csörgedez, / búzatáblán csordul, / s tarlót tikkaszt, ha jókedve / hevesebbre fordul.” Kovács András Ferenc jócskán nemesít a műfaj avítt rímelési technikáján is, és változatos rímekkel helyettesíti a fantáziaszegény kalendáriumi rímkészletet. Nem valamiféle öncélú rímgyártás ez tehát, a játékélményen túl helyzetértéket is felfedezhetünk a gyakorítóképzős (csúszkál – húzgál, felenged – melenget) vagy a hangutánzó – hangulatfestő igei (illan – villan, cikázik – játszik, lenget – penget) rímpárokban. Ezeknek elvitathatatlanul döntő szerepük van a vershangulat alakításában és fokozásában.

A kötet többi naptárverse hónapokat jelenít meg: Boldogasszony hava, Böjtmás hava, Kisasszony hava, Mindszent hava, Karácsony hava. Ezeket a verseket a hónapok jellegzetes képei és az általuk felidézett hangulatok uralják. Bennük a hangulatkeltés fontos eszközének számít a régi magyar hónapnevek használata is. Jellemzőjük a leírás, a mellérendeléses szerkesztés, a képek sorozata, mintha a klasszikus poétikák pictura verstípusának korszerűsített, aktualizált változatai lennének. A vers a közeli és a távoli, a lenti és a fenti, az objektív és a szubjektív perspektívaváltásaiból, valamint a megidézett hangulatokból áll össze. A statikus képek és az irányultságot meg a létezést kifejező igék harmonikusan szerveződnek versszöveggé, és egyszerre váltanak ki az olvasóban vizuális és hangulati élményt: „Haranglábon varjak törvényt zsinatolnak, / Havak alatt falka ösvényt szimatolgat… / Monostori dűlőn böllér disznót perzsel - / Kondul üres mennybolt, mint templomi persely” (Boldogasszony hava).

A falucsúfoló vagy falusoroló eredetileg folklórműfaj, jellemzője a településnevek rímbeszedése, humoros megjegyzések kíséretében. Kovács András Ferenc éppen a humor- és a játéklehetőség miatt adaptálja ezt a műfajt is a gyermekirodalom számára. Falucsúfolóiban felsorakoztatja a humor lehetséges fokozatait, a szelíd csipkelődéstől az iróniáig és a szatíráig, de versváltozataiban végig ott bujkál a választott műfaj és téma iránti szimpátia is. A településnevekkel való költői játék asszociatív jellegű: egy-egy helységnév gyermekkori, művelődéstörténeti, esetleg nyelvi élményen alapuló asszociáció-sorozatot indít el a költőben, aki úgy játszik el a nevekkel, az egyes szóötletekkel, miként az anyanyelvét most ízlelgető gyermekolvasója. A felfedező örömével csodálkozik rá az őt körülvevő világot megnevező szavakra: Egeresi nóta, Sárpataki csujogatók, Szamár jósol Pürkerecen, Kászoni nóta. A Sárpataki csujogatókban a Maros megyei településnevek a falucsúfoló műfaji szabályaihoz igazodva rímhívókként vannak jelen, és a rímfelelő szavakkal együtt lesznek a humor közvetlen forrásai. Szövegbeli viszonyukat a sorvégi kettőspont jelöli, így kap ez az írásjel poétikai funkciót: „Sáromberke, Sárpatak: / három este vártalak!”, „Hej,

szöveg-harmónia

falucsúfolók

asszociáció-sorozat

szimultán műfaj

rímjáték

119


Szentivány, Gernyeszeg: / nélküled már megleszek!”, „Ihaj, Ernye, csuhaj, Ikland: / talpam egyre táncra csikland!” A formai, tartalmi és hangulati jellemzők azonosítása arra ösztönöz bennünket, hogy a verset szimultán műfajváltozatnak tekintsük, benne a falucsúfoló intertextuális viszonyban áll a csujogatóval (maga a verscím is erre utal), amely településenként is más-más variánssal van jelen a versszakok végén: „Ujjujujujujuju!”, „Hí, ha, hateha!”

A falucsúfoló és a portrévers szerencsés keveredése szintén szimultán műfajt eredményez: Szegény lelkész Bonyhán, A körmendi Döbrentey, Szatmári ballagó. Befogadáslélektani tapasztalatok szerint az olvasói motiváció felkeltője és ébren tartója a költői kép, a gyermeklírában még ennél is többre, képek egész sorozatára van szükség (l. Weöres Sándor gyermekverseit). Természetesen Kovács András Ferenc is figyelmez erre az elvárásra, sőt alkalmasint túl is lép rajta, és másfajta trópusokkal is megkísérli a hatáskeltést. Sorvégi helyzetével, önértékével és felhívó funkciójával számtalan lehetőséget rejt magában a rím, a rímmel való végtelen játék helyettesíteni tudja például a képi gazdagságot, anélkül, hogy hiányérzet támadna a befogadásban, és valamelyest is sérülne a befogadói elváráshorizont. A Szatmári ballagóban ennek a rímjátéknak a perspektívái sejlenek fel, tovább tágítva a versvilág virtuális határait, amelyet a műfaji szimultaneitással amúgy is kitágított már a költő. A vers rímhívó szava a Gál családnév, egyediségét és érdekességét viselőjének egyénisége és viszonylag ritka regionális (szatmári) előfordulása biztosítja. Ez a név egyrészt gyermekkori emlékeket idéz fel a költőben, másrészt nyelvi homonimákat, szinonimákat és paronimákat hív elő a versíró egyéni szókincséből, és állít fel belőlük végtelennek tűnő paradigmasort. Az emlékképek sorozatából és a felidézett nyelvi elemekből áll össze Gálnak, szamarának és kutyájának alakja és jelleme. A lírai portréfestés másik szerencsésen megválasztott eszköze a bokorrím, amely egyszerre kelti a teljesség érzését, illetve idézi fel a költői zsenialitás képzetét az olvasóban. Ennek a rímfajtának az irodalomtörténetből is ismert és kárhoztatott monotóniáját itt kreatív és zseniális szójátékok sorozata ellensúlyozza, ismét a gyermeknyelvre emlékeztetve bennünket: „Hazafelé ballag Gál: / Szamarával ballagdál. / Lassún, lomhán halad Gál: / Csak kutyája szaladgál.” A rímnek még más funkciója is van a versben, a költő hangszínváltoztatással érzékelteti a megidézett alakok hangulatváltozását és mozgásuk intenzitását. A vers végére, mire Gál és állatai kellőképpen elfáradnak, elcsendesedik a rímjáték is, a hosszú bokorrím sorozat a verszárlatban szerény rímpárrá rövidül. Ezzel a frappáns befejezéssel azonosul a költő kóborlásának végcélját sóvárgó Gállal és állataival: „Bárcsak jutna haza már / Gál, a kutya s a szamár.”

A falvédőszöveg vagy falvédő vers a folklór és a giccs határán meghúzódó műfaj. Gazdag falvédő-kultúránk van, és ez nemcsak az interspecifikus jelleg miatt van így: „Régebben miden házban volt falvédő s általában nemcsak egy. Még napjainkban is elég gyakran megtalálható elsődleges szerepe, a tisztaság megőrzése mellett díszítő szerepet is betölt, és a felirat tartalma sem közömbös”.

lírai portréfestés

falvédő-szöveg

falvédö-felirattípusok

120


(Keszeg Vilmos: A folklór határán. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991. 193.) Az eddigi gyűjtések alapján a szakirodalom a normatív tartalmú és a műdalok, nóták, érzések idealizált szituációit, zsánerhelyzeteket megragadó falvédők csoportját különíti el. Az utóbbi csoporthoz tartozó falvédők feliratai líraibbak, gyakrabban folyamodnak a sejtetéshez, a jelképes megfogalmazáshoz. A szövegek eredete szélesebb kultúrkörbe kapcsolja be ezeket a falvédőket, amennyiben valamely műdalra, nótára, illetve meseidézetre ismerünk benne. Kovács András Ferenc is ebben a változatban lát fantáziát és lehetőséget, ösztönösen vonzódik a tágabb perspektívához, a szabadságot tekintve az alkotás előfeltételének. Kiválasztott falvédőmintáin is az élettér, az életkörülmények kiszélesítésének vágyára, fiktív valóságok felidézésére ismerhetünk: „Daru madár, ha lehet, / Vidd el ezt a levelet.”; „Én vagyok a falu rossza egyedül, / Engem ugat minden kutya messziről”. „Gyere Bodri kutyám, / Szedd a sátorfádat!” A Kovács András Ferenc-féle változatokban ezeknek a szövegeknek a kontextusa tovább szélesedik, közben árnyaltabb, művészibb is lesz, esztétikai minőségekkel gazdagodik (humor, irónia, groteszk), és az eredeti szöveg valósággal önmaga ellentétébe csap át: „Darumadár fönn jön, / Magányosan krúgat, / De engem a földön / Minden kutya úgat.” ; „Gyere Bodri kutyám, / Jól meghegyezd füled: / Nekünk a faluban / Boldogság nem szület!” A legtöbb falvédőn feltűnő a gondolatiság háttérbe szorulása, helyette a gyakorlatias szellem, a táplálkozás, pénzkeresés, tisztálkodás, takarítás, vendéglátás jelenti a szemléleti-tartalmi többletet. Tipikusan feminista beállítódás ez, és lefoszlik róla mindaz, ami a családi házon kívüli világgal kapcsolatos, élményköre beszűkül, az egyén csak háziasszony pozícióját keresi, a falvédőszövegek ennek az életformának a tartozékai: „Az ebéd készen vár, / Kedves férjem jössz-e már?”; „Az én konyhám azért fényes, / Mert a férjem nagyon kényes.”; „Az én uram csak a vizet issza, / Nem siratom lányságomat vissza.” Kovács András Ferenc nem a gondolatiság hiányát kompenzálja, hanem megírja ennek a falvédőtípusnak a paródiáját, elkészíti műfaji karikatúráját: „Derék az én uram, / a bajusza pödrött: / Magyarosan hordja / Helyettem a vödröt!”

A falvédők esetében fontos a kép és a szöveg együttes üzenete, összetartozása. A háttérrajz olyan hírértéket hordozó szimbólumokat tartalmaz, amelyek a szöveggel együtt alkotnak komplex egységet. Együttes előfordulásukat ezekben a példákban is a közmegegyezés szentesíti: „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs, / Ritka kislány, aki takaros” ; „Érik, hajlik a búzakalász, / Nálamnál hűbb szeretőt nem találsz” ; „Kék a búzavirág, / Kék az egész világ, / Mikor a szemedbe nézek.” Deák Ferenc is ezeket a konvencionális szimbólumokat használja fel, amikor Kovács András Ferenc szövegeihez készít rajzokat. A rajz és a szöveg legsikeresebb találkozása a falvédők szerelmi szimbólumainak (búzakalász, pipacs, búzavirág) giccsparódiáját eredményezi, a rajz részletesen ábrázolja azokat a lírai eszközöket (hasonlat, metafora, szimbólum), amelyeket a költő ironikusan egy gyűjtőfogalomba gyömöszöl bele, középpontban a címzettel, az imádott lányalakkal. Grafikus és költő

paródia

kép és szöveg üzenete

stílusparódia

121


egymással versenyezve parodizálja a falvédők képi zsúfoltságát: „Barna kislány / Az én babám, / mint a búza- / Mező, az ám!”

Kovács András Ferenc valójában stílusparódiát ír a falvédőszövegekről, felhasználva a típusokon belüli jellegzetességeket. Ám a költő-parodista nem feltétlen és egyértelmű elutasítással közeledik ehhez a periférikus műfajhoz, hanem némi szimpátiával is, megsejtetve benne az értékteremtés lehetőségeit, az önkifejezés igényét. A falvédők iránti rokonszenvünket a költő szöveg- és a grafikus rajzparódiái mellett az is fokozhatja, hogy napjainkban a varrott falvédőket lakásainkból kiszorítja a festett, a papír, a bádog falvédő, a perzsa, a plüss fali szőnyeg, a fali csempe, a plakát és a poszter. Bár tartalma miatt is anakronisztikussá vált ez a műfaj, hiszen olyan üzeneteket közvetít, amelyek idegenek a mai életformától (emiatt is válhatott a varrott falvédő a giccsen belüli értékváltás áldozatává), viszont a költő és a grafikus értékteremtő közbenjárásával a gyermekirodalom egyik kedvencévé is válhat.


11. Fogalmazza meg röviden, hogyan újítja meg Kovács András Ferenc irodalmon kívüli műfajokkal a gyermekverset! A megoldást a naptárvers, falucsúfoló, falvédőszöveg széljegyzetek melletti szövegrészekben keresse. Válaszát írja be a keretbe!_______________________________________________________

5. 9. Útmutató az önellenőrző tesztek,

122


feladatok megoldásához

1. Feladat: A megoldásához a 4. tanulási egység 4. 1. alegysége használható fel.

2. Feladat: A feladat megoldásához a 4. tanulási egység 4. 2. alegysége használható fel.




6. Feladat: A feladat megoldásához a 4. tanulási egység 4. 5. használható fel.






A szövegeket tömören fogalmazza meg; csak a feladatokban megadott dolgokra válaszoljon; figyeljen a keretbe írt utasításokra!


1. Milyen gyermekirodalmi sajátosságokat fedez fel Nemes Nagy Ágnes Lila fecske című versében?

2. Milyen képalkotási sajátosságokat figyelhetünk meg Weöres Sándor gyermekverseiben?

3. Melyek Fekete István állatregényeinek műfaji újításai?

4. Hogyan határozható meg Lázár Ervin meseregényeinek erkölcsi világképe?

5. Hogyan jelentkezik a népi klasszicizmus Kányádi Sándor Küküllő kalendárium című versciklusában?

123


6. A meseregény milyen műfaji sajátosságai mutathatók ki Fodor Sándor Csipike című művében?

7. Melyek Szilágyi Domokos gyermeklírájának műfaji sajátosságai?

8. Milyen formákat újít fel Kovács András Ferenc a gyermekverseiben, és hogyan?


Ennek a tanulási egységnek nyolc alfejezete van, és mindegyikhez tartozik egy-egy ellenőrző dolgozat téma. A tanfolyam résztvevőinek kötelező egyet választaniuk a fenti ellenőrző dolgozat nyolc témája közül. A kiválasztott témát esszészerűen kell kidolgozniuk. Az esszé megírásakor kerüljék a témához nem tartozó információk felhasználását. Használják fel a feladatnak megfelelő alegységben tárgyalt formai, tartalmi sajátosságokat és esztétikai minőségeket. Fogalmazzanak világosan, helyesen és figyeljenek a logikus gondolatmenetre, szövegkohézióra.

A választott téma kidolgozásához tanulmányozzák át a megfelelő alegységet. Kiegészítésként használják fel a fejezet végén található Szakirodalmat és a jegyzetet záró Könyvészetet.

A választott témából írt dolgozat 100 pontot ér. Ezek a következőképpen oszlanak meg: 50 pontot ér a tárgyi tudás, 20 pontot a jegyzetben szereplő kifejezések használata, 10 pontot a műfaji sajátosságok értelmezése, 10 pontot a logikus gondolatmenet és szövegkohézió, 10 pontot pedig a részvétel. A végösszeget elosztjuk, tízzel, és így kapjuk meg az 1 – 10-ig terjedő osztályzatot. A hiányos válaszok fél pontszámot érnek (A 0, 50 pontot felkerekítjük).

Az ellenőrző dolgozatot külön lapokra kell írni, és el kell juttatni a tantárgyfelelőshöz. A dolgozat terjedelme legalább 4 oldal számítógépen szerkesztve.

5. 11. Szakirodalom

1. Borbély Sándor (szerk.) Ötven nagyon fontos gyerekkönyv. Lord Könyvkiadó, Bp., 1998. 263 – 268. oldal

2. Komáromy Sándor: Költők és művek a XX. század gyermeklírájából. Eötvös Kiadó, Bp., 1998.

3. Komáromi Gabriella (szerk.): Gyermekirodalom. Helikon kiadó, Bp., 1999. 173 – 203. oldal

4. Bognár Tas: A magyar gyermekvers. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2001. 298 – 302. oldal

5. Bognár Tas: Gyermekpróza. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2004. 259 – 265. oldal

!

124


125


Általános könyvészet

I. Gyermekirodalommal foglalkozó tankönyvek és felsőoktatási jegyzetek

1. Seres József: Gyermek- és ifjúsági irodalom. Tankönyvkiadó, Bp., 1960.2. Vargha Balázs: Gyermekirodalom. OSZKKMK, Bp., 1964.3. Kolta Ferenc: Ifjúsági irodalom. Tankönyvkiadó, Bp., 1964 / 1976.4. Bauer Gabriella: Gyermekirodalom. Tankönyvkiadó, Bp., 1966.5. Hegedűs András: Gyermek- és ifjúsági irodalom. Tankönyvkiadó, Bp., 1966.6. Cs. Nagy István: Gyermek- és ifjúsági irodalom. Tankönyvkiadó, Bp., 1978 /

1991.7. Kelp. Erna – Maurer, Ute: Kinder- und Jugendliteratur. Lherbuch für die XII.

Klasse des pädagogischen Lyzeums, EDP, Buc. 1980.8. Vita Zsigmond – Józsa Miklós – Király László – Jarosievits Erzsébet: Gyermek-

és ifjúsági irodalom. Tankönyv az óvónő- és tanítóképző pedagógiai líceumok számára, EDP, Buk., 1983.

9. Stoica, Cornelia – Vasilescu, Eugenia: Literatura pentru copii. Manual pentru clasa a XII-a, şcoli normale. EDP, Buc., 1994.

10.Costea, Octavian ... Vlăduţ, Anica: Literatura pentru copii. Manual pentru clasa a XIII-a, şcoli normale. EDP, Buc., 1994.

II. Egyéb könyvek és tanulmányok

1. Péczely László: Bevezetés a műelemzésbe. Tankönyvkiadó, Bp. 1970.2. Petrolay Margit: Gondoltak az ifjúsági irodalomról. Tankönyvkiadó, Bp. 1978.3. Nagy Olga: A táltos törvénye. Népmese és esztétikum. Kriterion Könyvkiadó,

Buk., 1978.4. Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken. Néprajzi monográfia. Kriterion

Könyvkiadó, Buk., 1980.5. Faragó József – Fábián Imre (szerk.): Bihari gyermekmondókák. Kriterion

Könyvkiadó, Buk., 1982.6. Bognár Tas: Elemzések a gyermek- és ifjúsági irodalom köréből (Regények,

meseregények). Tankönyvkiadó, Bp. 1982.7. Vargha Balázs: A magyar gyermekkönyvcsoda (Kormos és Lázár felől nézve),

Kortárs, 1984. 2. sz. 8. Bocsák Veronika – Benkő Zsuzsanna – Hölgyesi Györgyi: Olvass nekem!

Kalauz szülőknek, óvónőknek, tanítóknak a gyermekkönyvek útvesztőjében. Trezor Kiadó, Bp., 1985.

9. Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek (Ford. Kúnos László), Korvina, Bp., 1985.

10.Lukácsy Sándor: Magyar Robinson – és egyéb irodalmi ritkaságok. RTV – Minerva, Bp., 1987.

11.Fogarassy Miklós (szerk.): Ki kicsoda a mai magyar gyermekirodalomban? OSZKKMK, Bp. – Csokonai Kiadó, Debrecen, 1988.

12.Az Alföld c. folyóirat gyermekirodalmi száma, 1988. dec. 13.Bognár Tas: Elemzések a magyar gyermekversek köréből. Tankönyvkiadó,

Bp., 1990.14.Komáromi Gabriella: Elfelejtett irodalom. Fejezetek a XX. századi prózánk

történetéből. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp., 1990 / 2005.

126


15.Bognár Tas: Elemzések a gyermek- és ifjúsági irodalom köréből. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1991.

16.Dési Ferencné – Aszalós Imréné – Suppné Tarnai Györgyi (szerk.): A gyermek- és ifjúsági irodalom elméleti kérdései és kritikái (1975 – 1995.). Debreceni Városi Gyűjtemény, 1991 / 1993.

17.Zilahi Józsefné: Mese – vers az óvodában I – II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1995.

18.Borbély Sándor (szerk.): Ötven nagyon fontos gyerekkönyv. Műismertetések és műelemzések. Lord Könyvkiadó, Bp., 1996.

19.Borbély Sándor: Kik írtak a gyerekeknek. A gyermek- és ifjúsági irodalom kislexikona A-tól Z-ig. Junior Kiadó, Bp., 1996.

20.Petrolay Margit: Könyv a meséről. Trezor Kiadó, Bp., 1996.21.Komáromy Sándor: Költők és művek a XX. század magyar gyermeklírájából.

Eötvös József Könyvkiadó Bp., 1998.22.Csapody Miklós: Csipike és testvérei. Az erdélyi magyar gyermekirodalomról.

Alföld, 1998. 2. sz.23.Stoyan, Hajna – Spinner, Kasper H. – Németh, Maria: Moderne

deutschsprachige Kinder- und Jugendliteratur. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998.

24.Kis Judit: Bevezetés a gyermekirodalomba. Studium Könyvkiadó, Kv., 1998.25.Komáromi Gabriella (szerk.): Gyermekirodalom. Helikon Kiadó, Bp., 1999.26.Balázs Imre József: Kobak könyve, avagy fordított-e a fordított világ? Helikon,

1999. 18. sz.27.Szentgyörgyi Georgina: Csipike, a rokonunk. Helikon, 1999. 23. sz.28.Tarbay Ede: Gyermekirodalomra vezérlő kalauz. Szent István Társulat, Bp.,

1999.29.Demény István Pál … Tánczos Vilmos: Magyar népi kultúra. Erdélyi

Tankönyvtanács, Kv., 2000.30.Bognár Tas: A magyar gyermekvers. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2001.31.A Korunk című folyóirat gyermekirodalmi száma, 2002. 10. sz.32.Szabó Zsolt: Kommunikációs készség és nevelés. Benedek Elek a gyermek-

és ifjúsági irodalomért. Korunk, 2002. 10. sz.33.Bálint Péter (szerk.): Közelítések a meséhez. Didakt, Debrecen, 2003.34.A Székelyföld című folyóirat gyermekirodalmi száma, 2004. nov.35.Bognár Tas: Gyermekpróza. Világ- és magyarirodalom. Nemzeti

Tankönyvkiadó, Bp., 2004.36.Bálint Péter – Bódis Zoltán (szerk.): Változatok a gyermeklírára. Didakt,

Debrecen, 2006.37.Hegedűs Imre János: Benedek Elek. Monográfia. Pallas- Akadémia,

Csíkszereda, 2006.38. Gyárfásné Kincses Edit: Házi olvasmányok 9 – 10 éveseknek. OKKER

Oktatási Iroda [é.n.].

127


KIEGÉSZÍTÉS1. Páskándi Géza

A hatvanas évek erdélyi gyermekköltészetében olyan

szabadabb és tágabb horizontok is felderengnek, amelyekhez

alkotó és befogadó egyaránt igazodni vágyik. A megelőző

évtized kollektív ideológiai-esztétikai kánonját felváltják az

egyéni, az öntörvényű kánonok, ill. a mögöttük meghúzódó

szabadságeszmények, egyszerre valósítva meg a világnézeti és

az esztétikai paradigmaváltást. Folyamatos megjelenésével

egyfajta intézményi stabilitást jelent az 1957-ben induló

Napsugár, amely hamarosan az esztétikai és erkölcsi minőséget

szolgáló nyitottabb gyermekirodalom fórumává lép elő.

Munkatársaiban ott munkál a szándék, hogy a hivatalos politikai

és közéleti kurzustól közhelyesített, uniformizált témákban is

felvillantsa az egyedit, az egyszerit: ”Anya mos, apa ás,/ Petinél

kalapács,/ Marika kicsi, kék/ kötényét leteszi:/ pihen egy kicsikét”

(Szilágyi Domokos: Munka). A kezdeti változások további

értékváltásokhoz vezetnek: a konkrét eszközértékeket, a

pragmatikus költészetet esztétikai értékek, metafizikusabb líra

váltja fel. Az ötvenes évek társadalomépítéséről hírt adó

információk helyett a hatodik évtizedben az esztétikumot keresik

a költészet művelői. Ezek a maguk rendjén egyetemesebb

értékeknek, gondolatoknak biztosítanak bejárást a

gyermekirodalomba. Ennek az értékváltásnak a lehetséges

módozatairól vitasorozat indul az évtized elején a kolozsvári

Utunk és a marosvásárhelyi Igaz Szó hasábjain. Az irodalom

szerepéről folytatott eszmecserében egyaránt részt vesznek

kritikusok és szerzők, arra a következtetésre jutva, hogy az

irodalom korábbi társadalmi elkötelezettségét fel kell váltania

egyrészt az egyetemesebb esztétikai és erkölcsi értékeknek,

másrészt az olvasók iránti elkötelezettségnek. Néhányan

paradigmaváltás a hatvanas években

128


eljutnak az ideologikum és az esztétikum

összeférhetetlenségének felismeréséig, az irodalmiság

követelményéig. Állásfoglalásukat kiterjesztik a

gyermekirodalomra is, ez a körvonalazódó másfajta kánon

polifon gyermeklírát eredményez a hetvenes évekre. A költők

lírai eszközeiket a játék, az életöröm, a világ újrafelfedezésének

a szolgálatába állítják. A valóság megismerésének gyermeki

dimenzióival (konkrét gondolkodás, szimbólumalkotás,

antropomorfizmus, animizmus) olvasó közeli lírai szituációkat

teremtenek, és befogadó központú gyermekköltészetet

művelnek. A költők felismerik, és tiszteletben tartják a

gyermekkor sajátos világtapasztalási módját, elfogadják azt és

megpróbálnak azonosulni vele. Költői játékká válik a valóság

érdek nélküli újrafelfedezése, és létrejön Horatius kétféle

poétikai elvének (docere, delectare) termékeny és hatékony

kombinációja: a szórakoztatva nevelés. Ekkor alakul ki az erdélyi

magyar gyermekköltészet alkotói és befogadói presztízse

Kányádi Sándor, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, Lászlóffy

Aladár, Hervay Gizella, Palocsay Zsigmond, Veress Zoltán és

Majtényi Erik életművében.

A gyermekverseket író Páskándi Géza számára nem

bizonyítási kényszer és nem menekülés a gyermeklíra, inkább

maradéktalan beteljesülése annak az általános nézetnek,

miszerint a lelke mélyén minden igazi költő örök gyermek marad.

Ő nem leereszkedik egy alacsonyabb szintre (ami sokszor lírai

gügyögéshez, a gyermeknyelv és a gyermeki gondolkodás

infantilis, nevetséges utánzásához vezet), hanem felemelkedik a

szabad, előítéletektől mentes gyermeki lélekhez, azonosul

természetes naivitásával, és felszabadultan, nemzedéki,

világnézeti kötöttségektől megszabadulva közelít mindahhoz,

amit a huszadik századi gondolkodás a gyermeki

gyűjtőfogalmával nevez meg. Verseiben sorra lebontja a korábbi

évek funkcionális világmodelljét, a mesterségesen létrehozott, az

egyénre kényszerített élettérből eredeti állapotába és

azonosulás a gyermeki lélekkel

129


természetes közegébe helyezi vissza a gyermekegyént.

Meggyőződése, hogy a mitikus-animisztikus gyermeki

gondolkodásra, szemléletre épülő világmodell felsőbbrendű

bármely ideológiától fertőzött, mesterségesen működtetett

társadalmi vagy világrendszernél. Gyermeklírájában visszatér a

költészet arisztotelészi funkcióihoz (gyönyörködtetés,

szórakoztatás) és a népköltészet szinkretizmusához. A

kölcsönösség sajátos poétikáját teremti meg, amikor a

klasszikus poétikai és a magyar népköltészeti hagyománnyal

újítja meg a gyermekverset, ill. az így megújított műfajban

mutatja fel a tradíció vitalitását. Ennek a kísérletnek a művészi

konkretizációi a Szebb a páva, mint a pulyka (1968), a Tréfás-

pipás-kupakos (1979) című kötetekben olvashatók.

Kortársaihoz hasonlóan Páskándi is polifóniára törekszik, a

korábbi homogenizáló tendencia után több irányba is próbálkozik

a gyermekvers megújításában. A történelmi téma, az erdélyi táj,

a szülőföld a két világháború közötti transzszilvanizmust idézi.

Hasonló megújulási lehetőséget lát a népköltészetben, ill. annak

gyermekműfajaiban (mondóka, gyermekjáték, gyermekdal),

adaptációit a gyermekkor és a folklór közös naiv

világszemléletére alapozza. A hatvanas évek neomodernizációs

törekvéseihez csatlakozó Páskándi az abszurdban fedez fel

újabb önkifejezési lehetőséget. Ez utóbbi nem kizárólagosan és

nem konzekvensen van jelen gyermekverseiben, inkább ritka,

ám felejthetetlen alkalomként (Tündérek szakácskönyve). A

neoavantgárd rafinált és szokatlan formai megoldásait,

metafizikusabb világszemléletét nem tartotta teljesen

összeegyeztethetőnek a gyermekköltészet naivitásával.

A bemutatott lírai törekvések egymással keveredve,

szimultán módon vannak jelen a versekben, komplex

versszövegeket és szövegvilágokat teremtve. Bennük kódoltan

van jelen a befogadás és az azonosulás alapfeltétele, és saját

mitikus gondolkodásával analóg világszemlélettel találkozik a

gyermekolvasó. Páskándi Gézának azok a gyermekversei a

gyönyörködtetés, szórakoztatás

szinkretizmus

polifon gyermeklíra

130


legsikerültebbek, amelyekben a költői világteremtés észrevétlen,

természetes módon hat, és semmilyen erőszakolt pragmatizmus

sem tolakszik a művészi értékek elé. Ilyen például a román

népköltészetből átvett (a költő megfogalmazása szerint „tréfás

román népköltemény nyomán” létrejött) Csodamalom, amely

Házasodik a tücsök című magyar népdalra emlékezteti a

gyermekolvasót. A részleges befogadói tapasztalatnak az

aktivizálásával is megtalálja helyét a téma a magyar olvasó

elváráshorizontjában. Csupán maga a választott téma átvétel,

minden egyéb (különösen a megformálás) a költő Páskándi

invenciója, aki valóságos lírai varázslatot teremt a magyar nyelv

potenciális értékeiből. Antropomorfizált emlősök, madarak és

rovarok gyors egymásutánban nélkülözhetetlenségük tudatában

sorakoznak fel a versszövegben. A visszájára fordított világban

nem értük, hanem általuk történnek a dolgok, ők alakítják az

eseményeket. Szokatlan szerepkörben állatok (csóka, kakas,

bogár, jérce, szúnyog, bagoly, kacsa, tyúk, féreg, légy, ökör,

pulyka, daru, liba, fakopáncs, túzok, fecske, rigó, szarka,

kakukk) tüsténkednek a malomban. Az abszurd vershelyzet

játékos költői megoldások sorozatát indítja el, számtalan forrását

vonultatva fel a verskomikumnak: „ A malomban/ liszt

halomban./ Mi a kő?/ Malomkő!/ Csóka farka/ tölt garatra,/ kakas

csőre/ tölt a kőre,/ két kisbogár/ a zsákon áll,/ ott egy jérce,/ nála

mérce,/ kasban derce,/ kövön korpa,/ árpa porba,/ szúnyog

szitál,/ bagoly pipál,/ kicsi kacsa/ piszkavasa/ kotorász,/

kelekedik a kovász- / tyúk szakács,/ kotkodács!”

Konyhakertben s a kert körül című versben a tájleíró

hagyományt ötvözi a leány- és fiúcsúfoló műfajával, mintájukra

növénycsúfolókat ír. Személyek helyett konyhakerti növények

(saláta, vöröshagyma, ribizli, paprika, retek, sóska, kapor, tök)

válnak céltáblává. A költő megtartja a műfaj szerkezeti ismérveit,

nyelvi fordulatait, jellegzetes asszociációit, ha hellyel-közzel

módosít is rajta. Mindvégig érvényesülési lehetőséget biztosít a

befogadói tapasztalatnak. Viszont a tárgyválasztásban

Csodamalom

Konyhakertben s a kert körül

131


(konyhakert) nem mond le az abszurd lehetőségéről, váratlan

vershelyzetet teremtve provokálja az olvasói elvárásokat. A

versíró sorra kigúnyolja „jellembeli” gyengeségeiket,

fogyatékosságaikat, együtt szórakozva a rigmusokat skandáló

gyerekekkel: „Járj a kertben s a kert körül,/ mikor a természet

örül.// Kis kukac megy kalákába,/ a zizegő salátába. //

Vöröshagyma irigyli:/ pirosabb a ribizli.// Nagy bohóc a paprika,/

veres orra, orrlika.// Retkes ez a retek,/ mosdani nem szeret.//

Úgy áll ott a sóska,/ mint savanyújóska.// Ernyőt nyit a kapor,/

hogy ne verje zápor.”A pergő ritmusú, gyors iramú kerti szemlét

rövid időre megszakítva elidőz a terebélyes töknél, a rövid

szentenciázást, a játékos klapanciákat felváltja a lassúbb leírás,

a látvány meditatív feldolgozása, a költő így érzékelteti a

valóságélményben beálló változást. A rövid, kétsoros

versszakok sorozatát tizenegy sorból álló hosszabb leírás

szakítja meg, a rímelést is hozzáigazítva ehhez a másfajta

valóságmegjelenítéshez, a páros rímet felváltja az ölelkező rím:

„Tülköl a tök, dudál,/ hasát kidülleszti,/ virágát szárítja/ indáit

repeszti./ Kökény könnye,/ gyónó gyöngye - / kék sírás./ Darvak

véje/ száll az égre- / irkalapra/ szépírás.” A verszárlatban újra

visszatér az eredeti megoldásokhoz, ismét pörgősebbre vált a

ritmus, és újra mozgalmasabb lesz a vers kép- és

rímtechnikájában egyaránt: „Piros-pörös hecserli,/ szomszédait

beperli.// Este tüzes zenebona,/ férjhez megy a galagonya.”

A gyermekeknek írt mondókáiban a népköltészeti műfajokat

időszerűsíti Páskándi. A magyar gyermekfolklór gazdag

mondókaanyagából a naptárverseket, a gyermekjátékok

mondókáit, a nyelvtörőket, a kiszámolókat hasznosítja

előszeretettel, megőrizve a műfajra jellemző tömörséget,

játékosságot, kreativitást, nyelvi invenciót. Mondóka cím alatt öt

mondókát is találunk a Tündérek szakácskönyve című kötetben

(Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006). Négy állatokhoz (varjú,

sün, ürge, macska), egy pedig személyhez köthető. A többnyire

hangutánzó és hangulatfestő szavak segítségével megjelenített

Mondóka

132


állatfigurák a hallgató-olvasó szórakoztatását szolgálják,

játékkedvét elégítik ki. A műfajra jellemző pergő ritmus, az ún.

mondókaritmus ezt a szórakoztató jelleget hivatott felerősíteni:

„Csörr, csörr, csörr,/ varjúcsőr,/ hessegeti három őr,/ kergeti az

öreg csősz- / csörr, csörr, csörr: csörög az ősz.// Varjú csőre/

csip-csup bokrot/ csipked itt-ott:/ kipp-kopp, kipp-kopp- / a

bögyébe szedeget/ szedte-vedte szemeket./ Csörr, csörr, csörr:

csörög az ősz.”(Varjúcsőr). Egy másik mondókájában az

elsődleges szórakoztatás mellett rejtett nevelő szándék is

fellelhető, ahhoz hasonló, amit dorgálásként tart számon a

pedagógia: „Aladár, Aladár,/ mért vagy olyan feledér?/ Rétesed

rögvest megetted,/ ám reggelre elfeledted,/ tücsköt ígérsz

holnap délre,/ bogarat se adsz ebédre,/ kérsz, hogy visszaadod /

kedden,/ várhatja a májusnegyven.// Ilyen vagy te, Aladár,/

ígérgető feledér- / ki adna egy lyukas huszast/ feledékeny

fejedért?” (Feledér Aladár). Ebben a mondókában a

gyermekköltészetben ritkábbnak számító megoldásra is

bukkanhatunk. Az egyik a kancsalrím: „Aladár, Aladár,/ ígérgető

feledér”- Ezt a rímfajtát más gyermekversében is használja

Páskándi, abból kiindulva, hogy az új, az érdekes, a szokatlan

ösztönözheti a befogadói kreativitást: „Ahol él a szerecseny,/

soha nincsen karácsony,/ de van, ezer szerencse,/

szerecsenynek narancsa.”( Kancsalvers a szerecseny

karácsonyról). A másik pedig a sorátvitel (enjambement): „kérsz,

hogy visszaadod/ kedden.” A korábbi gyermekköltészeti

hagyomány (Benedek Elek, Pósa Lajos) a tiszta rímeket

kedvelte, a verssorok formálásában pedig az egy sor egy

gondolat elvet követte. Ezekkel a formai újításokkal már a

klasszikus modernek (Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, József

Attila) is kísérleteztek, majd pedig a modern gyermeklíra művelői

(Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Tamkó Sirató Károly)

általánosítják. A gyermekolvasót ezzel is megfelelő, sőt egyenlő

partnernek tekintik a befogadásban, gyakran az alkotásban is. A

tréfás-pipás-kupakos című nyelvtörő csupán kiejtési játéknak

kancsalrímsorátvitel

133


tekinthető, szó sincs benne valamilyen tartalomról. A cél az,

hogy a nehezen kiejthető szöveget – egy kis gyakorlás után –

hibátlanul elhadarjuk. Páskándinak ebben a mondókájában a

szóismétlő nyelvtörők csoportjának jellemzőire ismerhetünk:

azonos szavakból álló szövegvariáció állandó és egyre gyorsuló

ismétlése, lehetőleg hibátlanul: „A nagyapám pipájának kupakja/

nem a pipám kupakjának a nagyapja.// Mert a pipám kupakjának

a nagyapja/ nem nagyapám pipájának kupakja!” Ennek a

nyelvtörőnek a prototípusa a közismert Ipafai papnak fapipája

van című népi mondóka, ez ihlette saját mondóka megírására

Páskándit.

A költő mondókaparafrázisai azt példázzák, hogy a

gyermekköltészetben bármiről lehet mondókát mondani, pl. a

varjú csőréről, a sünről, Aladárról, az ürgéről és a Cirmosról. A

mondókázás képességeket mozgósító és alakító kreatív

szójáték, szórakozás, ugyanakkor a nyelvgyakorlás is.

Komplexitásánál fogva a mondókának több műfajjal is vannak

közös jegyei: a bölcsődallal, a népi (gyerek) játékokkal, a

mesével, a népdallal. Továbbélteti a folklór szinkretizmusát:

testmozgáshoz kötött műfaj, dinamizmusa, pergő ritmusa éppen

ennek a jellegnek a formai kifejeződése. Páskándi kortársai

közül többen is kísérleteztek ezzel a sajátosan gyermekirodalmi

műfajjal (Nemes Nagy Ágnes egész mondókaciklussal

ajándékozta meg gyermekolvasóit), egyetlen esetben sem

maradt el az érdeklődés, a mondókát a gyermekirodalmi

recepcióban sikerműfajként tartják számon, benne van az óvodai

és az elemi oktatás tantervében is.

A Hetes vers a népköltészetből ismert naptárvers műfajának

a gyermekirodalmi adaptációja. Páskándi a műfaj gazdag

hagyományából a napsorolót veszi át, és a hét napjairól ír

naptárverset. Megőrzi a folklórműfaj formai elemeit. A

napsorolók egyik kötelező formai kelléke a hét napjainak

kezdőbetűire felelő betűrím (alliteráció):”Hétfőre hó, egészség.”,

„Keddre kedvet, szép könyvet.”, „Szerdán szűrt, szép ruhát.”,

Hetes vers

134


„Csütörtökön csütörtököt.” A naiv népi világfelfogást a

másképpen elképzelve, naiv gyermeki világképpel,

optimizmussal cseréli fel: „Keddre kedvet, szép könyvet,/ így

lesz a nap még könnyebb,/ mézes-vajas kenyeret,/ Cirmosnak

meg egeret,/ egérkének mély lyukat,/ hadd leljen egérutat!” A

mondókák témáiban a gyermekléthez köthető élmények

dominálnak: tanulás, iskolai munka, étkezés, ruházkodás, játék.

A gyermekkor tapasztalati világát kitöltő közvetlen élettények a

versben irodalmi tényekké minősülnek át, meghatározva az

általuk létrehozott versvilág természetét. A gyermekség mint

világ-meghatározó minőség a vers egyéb aspektusaiban is jelen

van, pl. a játékosságban. A nyelvvel és általában a formai

komponensekkel történő folyamatos költői játék egyfajta

azonosulás a gyermekivel. Ez a költői attitűd explicite is benne

van a versben: „Vasárnapra virradóra/ később kelt a csergőóra,/

aztán játék, játék, játék - /új hét, mennyi játék vár még!”

Páskándi gyermekverseinek olvasásakor elsődleges élmény a

játék, ill. a játéknak a költészetben megvalósuló variációi és

lehetőségei. Értelmezésünkben a játék összetett fogalom,

amelynek egyszerre vannak pszichológiai, pedagógiai és

poétikai nüanszai. Ez a komplexitás teszi alkalmazhatóvá

Páskándi gyermekköltészetét az óvodai és az iskolai oktatásban.

Kimeríthetetleneknek tűnnek a költő játéklehetőségei: vagy a

témával, a formával és a nyelvvel játszik, vagy játékos

vershelyzeteket teremt, de verset ír a játékeszközökről is. A Vers

Szemere szomorú szamaráról szintén a játéklehetőségek

variációira épül. Sokkal több ez a gyerekolvasó spontánul

megnyilvánuló szójátékainál, inkább azoknak rafináltabb

művészi analógiája. Tobzódó szójáték az azonos hangzású

szavakkal, a homonimákkal, a rímmel, a betűrímmel, valamint a

magánhangzókkal. Ezek a felsorolt nyelvi játéklehetőségek nem

szétszórtan vannak jelen a szövegben, hanem egyetlen

szószerkezetbe összevonva. A „Szemere szomorú szamara”

kettős jelzős szintagma úgy vesz részt a költő szóvariációs

Vers Szemere szomorú szamaráról

135


játékéban, hogy tagjai mindvégig egymás vonzáskörében

maradnak, saját anyagból biztosítva a sorvégek rímhívóit és

rímfelelőit. Ez a szópárosításon alapuló rímjáték a magyar

költészetben kevésbé ismert rímfajtát eredményez, az ún.

mássalhangzós asszonáncot ( A franciák vontre-assonance-nak,

az angolok pararhyme-nek vagy half rhyme-nek, az olaszok

pedig consonanzonak nevezik). Míg a magánhangzós

asszonánc esetében csak a magánhangzók csengenek egybe,

és a mássalhangzók teljesen eltérőek (pl. álma-vágja), addig a

mássalhangzós asszonáncban fordított a helyzet: a

mássalhanzók teljesen azonosak, a magánhangzók pedig

váltakoznak. Páskándi versében például a magashangrendűeket

mély hangrendűek váltják: „Szatmáron élt Szemere/ meg a

szürke szamara,// Nem eteti Szemere,/ szomorú a szamara.// A

szamara szomorú,/ üti-veri Szemere.// Kehesedik szamara,/ s

Szemere nem szomorú.// Mit is bánja Szemere,/ hogy szomorul

szamara.// Ám szomorult Szemere,/ megdöglött a szamara.//

Későn lettél szomorú,/ bizony későn, Szemere!// Ha Szemere

szamara/ nem lett volna szomorú,// vidám volna Szemere,/ ma is

élne szamara.” A szokatlan rímjáték újszerű hangzást

eredményez, továbbá váratlan recepciós és megértéshelyzet elé

kerül a versolvasó. Ezáltal válik érdekessé számára a verssel

való találkozás.

Páskándi játékos vershelyzetet teremt akkor is, amikor a

játékeszközöket választja témaként. Ilyen a Szelíd állatkert című

verse, melyben játékokkal népesíti be virtuális állatkertjét. A

„szelíd” állatkert lakói közismert vadállatok plüss alteregói: az

elefánt, a majom, a kenguru, a páva csak nevükkel

emlékeztetnek szabadon élő, eleven prototípusaikra. Egyébként

„ Minden békés, semmi zordas,/ sose éhes itt az ordas,/ nem

üvölt a pávián,/ úgy hallgat, mint hátsó padban/ ha nem készült -

/ Fábián.” Visszájára fordulnak az állatok lényegi tulajdonságai,

ezek élőként előnyükre válhatnának, ám elesettségükben is

szeretetre méltóak maradnak, erre különösen odafigyel a költő.

Szelíd állatkert

136


A karikatúraszerű állatportrékban megérezni a portrékészítő

szimpátiáját. Az (élő és a játék)állatok iránti szeretetben

Páskándi azonosulni tud gyermekolvasóival és animisztikus

gondolkodásukkal: „Kenguru hasán, ha szegény,/ saját bőrből

van az erszény./ Ez meg itt most ég a gőgtől:/ az erszénye

disznóbőrből.” (A kenguru).

A Tündérek szakácskönyve című hosszabb költeménye

abszurd vershelyzetre épül: a tavi béka és a vízitündérek

találkozására, alkalmi társasági viszonyára. Ez az abszurdoid

versdráma (Páskándi Géza kedvenc műfaji megjelölése)

egyrészt az állatmesék antropomorfizmusából, másrészt a

tündérmesék varázslatos-mitikus jegyeiből tevődik össze. A

helyzetből fakadó abszurditást tovább fokozzák azok az emberi

érzések és érzelmek, amelyek etológiába oltva teremtenek fonák

helyzeteket. Hiszékenysége és butasága emberien esendővé,

szimpatikussá teszi a gyermekolvasó számára a tündérek előtt

ágáló, hamis illúziókat kergető varangyot: „S fejét attól kezdve

törte,/ sütnivalóját gyötörte,/ hogy miféle állatfajta/ lehet ez a

táncos, lebke,/ s ni, hogy leng a ruha rajta.// És a buta, baksi

béka/ azt hitte, hogy kutykuruttyra,/ az ő csudás énekére,/ táncol

azok pereputtya.” A varangy tulajdonságai (csúnyaság, butaság,

hiúság, kicsinyesség) a közönségest, a tündéreké (szépség, báj,

könnyedség, kecsesség) pedig a fenségest sugallják esztétikai

minőségként a befogadásban. Recepcióesztétikai szempontból

kimutathatók a már említett kettős műfaji (fabula és varázsmese)

világképnek, ill. a gyermekolvasó alakuló világképének a közös

karakterjegyei: mitikusság, szimbolikus jelleg, animizmus.

Mindhárom az egységes (mesei és gyermeki) valóságkép

szerves komponense. A titokzatos vízilények, az elvarázsolt

láplakók a varázsmesék és a lápmondák alakjai, akik

szerencsétlenséget, pusztulást hoznak az útjukba kerülőkre. A

költő tovább élteti ezt a hiedelmet, az ősi tündérmítoszt, ezzel

egyidőben a befogadónak a meseolvasással szerzett olvasói

tapasztalatát: „szép tündérek/- tavirózsa-szirmon élnek- / táncra

Tündérek szakácskönyve

137


kelnek zizge sások/ élén, s jönnek újra mások/

gyöngyrajokban.” A vers mítoszőrző és mítoszteremtő

aspektusait erősíti a népi gyógyászatból ismert ráolvasás-

parafrázis. A javasasszonyok bájoló szövegeit vagy a

varázsmesék boszorkányreceptjeit modellező tündérek

szakácskönyve egyben a vers legművészibben megírt részlete

is: a sorvégi és a belső rímek (alliterációk) „tündéri” variációja, a

zöngés mássalhangzók (különösen a nazálisok), és a mély

magánhangzók monoton, búgó zenéje, duruzsolása felerősíti a

szöveg mitikus erejét: „Fond finom hold hulló szálát,/ vedd

ínyedre kormos éjjel./ Harmat hamvát fogd fogadra,/

nyelvecskéddel mállaszd széjjel./ Bibés barkát hints borodba,/

fodor felhőt igyál rája,/ jácintot nyelj, rágj szelecskét,/ hámozd

hamuval tisztára,/ mindet sózd meg, fűszerezd meg/

színszagával friss füveknek - /ám az első fogás már ma/ legyen:

vízben csillag árnya.” A vers szövegének animisztikus jegyeiben

szintén a varászmese és a gyermekolvasó közös

világszemlélete nyilvánul meg, például a „fellelkesített”, a

megelevenedő vízi növényzet a klasszikus görög tragédiák

kórusára, az erkölcsi szentenciákat megfogalmazó

közvéleményre emlékeztet bennünket: „csak a csomós/ káka/

látta,/ a szipirtyó/ öreg szittyó,/ zsémbes zsombék,/ susu sás,/

nádi szellő suhogás.” Az egész versben érzékelhető az

animizmus jelenléte, hol felerősödve, hol elhalványulva. A béka

jellemrajzában a fabulák hagyományos antropomorf ábrázolását

(az emberi nyelven történő megszólalást, az emberi viselkedést

és gondolkodást) kiegészíti a belső, lelki folyamatok, történések

megjelenítése: „Fonta, fonta, egyre fonta/ - persze, csak úgy

alattomba -/ a holdsugár mézes szálát,/ s nyalta utána a száját./

Rágta, rágta a harmatot/ - számolt közben hatvanhatot-,/

kóstolgatta szirom szagát/ - közben biztatgatta magát-,/ elnyelt

árnyat, falt szelecskét/ - közben hideg rázta testét-,/ csámcsogott

a csillagokon/ - tőle nem vették ezt zokon-,/ szívta színét hars

füveknek,/ s jó lett a bőre – üvegnek…”

138


Páskándi Géza felnőttek számára írott verseinek kipróbált

retorikai eszközeit adaptálja a gyermeklíra számára. Ezek

mellett további költői invenciókkal, poétikai újításokkal

próbálkozik, és ennek egyik sikeres megvalósítása az általunk

elemzett Tündérek szakácskönyve című kötet. Egyfajta művészi

tisztelgés ez a gyermekolvasó előtt, különösen annak számított

a hatvanas években, amikor a kötet versei először láttak

napvilágot. A gyermekvers címzettje nem lebecsült, hanem

megbecsült partnere a költőnek, aki újabb befogadói

perspektívákat, olvasói horizontokat teremtve a költői értékek

régióiba emeli olvasóját. Ezekből a perspektívákból megítélve

Páskándi gyermekverseinek értékteremtő és ízlésformáló erejük

és kisugárzásuk van az erdélyi és az összmagyar

gyermeklírában.


1. Írjon rövid esszét Páskándi Géza gyermekverseinek

sajátosságairól!

___________________________________________________

animisztikus jegyek

139


140

gyermekirodalom és modszertan

Documents