gyuricza lászló - Összeomlás

GYURICZA "PAPICA" LÁSZLÓ

ÖSSZEOMLÁS

A történet a képzelet szüleménye. Bármiféle egyezés valós eseményekkel és személyekkel, az a

véletlen műve.

Másolható, terjeszthető. Minden egyéb jog a szerző által fenntartva. ©Gyuricza László

1

Bevezetés Iszonyat világot él az emberiség. A globális háttérhatalom a nyáron beindította azt a sok szempontból

szükséges folyamatot, amely a népesség csökkentését és a meglévő társadalmi struktúra

megváltoztatását tűzte ki célul. Évtizedek tervező munkája teszi lehetővé azt, hogy világtörténelmi

szempontból a jövőben a jelen eseményei egy olyan társadalmi összeomlásnak legyenek betudhatók,

amely mögött mesterségesen kreált szervezetek és tevékenységek vannak. A világtörténelem erre

úgy fog emlékezni: a Terrorizmus Kora. Egy olyan megfoghatatlan és pár száz év távlatából

könnyedén manipulálható eseménysorok folyama, amely a valóságban csak egy célt szolgál: A

meglévő társadalmi rend megváltoztatását és egy hatalmas népirtás eltitkolását!

Talán soha nem fogjuk megtudni az igazságot, hogy e mögött ki, vagy kik állnak. Talán soha nem derül

ki, hogy ez a folyamat valóban szükséges volt-e, vagy csak egy a hatalmát görcsösen féltő parányi

közösség a rettegésükből fakadó reakciója az erőforrás válságra és a túlnépesedésre. Ami sajnos

tényszerű: a teljes emberiséget érinti az, amely egyénekre lebontva iszonyú tragédiák halmaza!

Ember, embernek a farkasa!

A társadalmi rendünk beomlasztása pofon egyszerű volt és erre az elit igen tudatosan felkészült. Az,

hogy az a néhány 10-100 ezer ember miként vészeli át ezeket a vészterhes időket, csak a jövőben fog

hitelesen kiderülni… már ha kifog.

A jelenben olyan információ nélküli énközpontúság uralkodott el immár szinte minden országban a

Földön, amely nélkülözi a rendfenntartást, az infrastruktúrát és a rendszert. A világunk összeomlott,

mert össze kellett omlania! A mesterségesen kreált javak rendszere iszonyatosan nagyra fújódott és

törvényszerű velejárója volt az a belekódolt összeomlás, amely az Elit részéről az évezredes

dinasztikus hatalmának megtartását jelenti.

Sok ember ébredt fel a nagy összeomlás előtt. Sok ember kezdte kutatni, keresni azokat a

megoldásokat, amellyel képes lehet maga és a családja részére biztosítani egy olyan élhető jövőt,

amely ugyan szerény és nehéz, de van esély benne. Ki-ki a saját környezetében, a saját lehetőségeit

figyelembe véve próbált fölkészülni arra, amiről fogalma sem volt, hogy mennyire lesz kegyetlen.

A minden emberi képzeletet felülmúló emberi brutalitás úgy szakadt a békés családok nyakába, hogy

iszonyat tempóban kezdett csökkenni a népesség. A pénzvilág lufija kidurrant és megszűnt a

világméretű Monopoly által működtetett gazdaság szívverése. A termelés és egyéb munkafolyamatok

ellenértéke, a központilag meghatározott elektronikus jel összeomlása egy tőzsdecrachal kezdődött

és hiperinfláció söpört végig az országokon. A társadalmi rendet fönntartani egy ilyen világban nem

lehetett. A rendőrség morális válsága Magyarországon sokkal gyorsabban alakult ki, mint gondolták

volna. Szerte Európában olyan összecsapások és fosztogatások voltak, amelyek az etnikai

csoportokkal és a történelmi tehertételű közösségekkel a jövőbeli, a terrorizmust, pedig mint

múltbeli, a Nagy Összeomlást kiváltó okot tudják majd beírni a történelembe.

Valóságban persze a terrorizmus egy mesterségesen kreált fogalom és hazugsághalmaz volt. Egy

összeomlott világban a lokális népirtások vírussal, milíciákkal, éhínséggel és más, hasonló

módszerekkel… már homályban maradnak.

Budapesten egy iszonyatos robbantással kezdődött, amely gyakorlatilag megbénította az ország

irányítását. A Szovjetunió felbomlása után több nukleáris bomba került ismeretlen helyre és a

robbanás méretéből arra lehetett következtetni, hogy egy ilyen pusztított a Magyar Parlament


2

mellett. Iszonyatos rombolást vitt végbe, az országház gyakorlatilag összeroskadt, és akit nem ölt

meg a robbanás, azzal az omlás és a sugárzás végzett.

A választott képviselők és a miniszterek éppen válságtanácskozást tartottak szinte teljes létszámmal,

amikor ez bekövetkezett, így megsemmisült a politikai irányító elit. Iszonyat káosz lett úrrá

Budapesten. A robbanás mellékhatásaként a környéken végigsöprő elektromágneses impulzus, vagy

röviden EMP másfél kilométeres körzetben mindent tönkretett, így a nagy nehezen összeszerveződő

mentőcsapatoknak a legnagyobb nehézséget a megbénult autók által eldugított utak megtisztítása

jelentette. Fejetlenség uralkodott el az országban és az addigi elfojtott indulatok, reménytelenség

hatványozott erővel törtek a felszínre, kezelhetetlen rendvédelmi helyzetet kialakítva.

Az összeomlás rendszere nem kalkulál olyan emberekkel, akik a felkészülés lehetőségét választották.

Egyszerűen abból az okból, mert olyan tudatmanipuláló rendszert építettek föl, amellyel úgy tudják

befolyásolni embertömegek általános gondolkodását, hogy az a nagy számok törvénye alapján

reaktív maradhasson.

Tehát körülményre, ingerre úgy reagáló, hogy ne legyen meg benne a tapasztalati alapú tudás a

megoldásról. Az oktatási rendszerből hiányoztak azok az igen egyszerű szemléletek és információk,

amellyel valaha az őseink boldogultak. A rendszer nem úgy lett felépítve, hogy a régi birodalmak

alapján egy idő után káoszba süllyedjen, mert ez a modern világ elvágott minket minden

természetestől: az élőkörnyezetünktől, az eredeti tudástól, és művilágot teremtett, egy mátrixot.

Viszont ahogy ezt a káoszt anno túl lehetett élni, úgy talán most is lesz rá lehetőség.

Egy felelős családapa nem csak a szerencsére bízta a jövőjét, hanem tudatosan tervezett és

szervezett. Megtehette, hiszen akkoriban még volt áram, volt internet, volt közbiztonság. Elérhető

volt a webshopok hatalmas kínálata, a mobiltelefonos kommunikáció és a távoli barátok, ötletek,

tanácsok. Mindeni számára adott volt a szabad akarat, adott volt a lehetőség egy olyan boldogulás

elsajátítására, amely korántsem biztos, hogy elegendő most a jelenben, a brutalitás korában. Ez

egyfajta önvédelmi sport, amely a jelentősen megváltozott körülmények túlélésére és elhárítására

készíti fel az embert. Persze egy eltévedt golyó, egy atomcsapás ellen nem véd, ahogy az oroszlán

ellen sem a karate, de jelentősen megnöveli az esélyeket az életben maradásra.

Február 18.-ka. csütörtök. Helyszín a Gödöllői-dombság egyik erdeje. Lassan esteledik, ahogy a fokozatosan lenyugvó nap egyre kevesebb fénnyel világítja be a tájat. A

távolból szórványos lövések zaját hozza a szél, miközben a lábszárközépig érő hóban egy középkorú

férfi igyekszik előreküzdeni magát a metsző szélben.

Kimerülten, konok elhatározással tör előre és örül annak, hogy lőnek. A legutóbbi általa is felismert

ponton úgy kanyarodott, hogy Pest peremét vette célba. Mivel térkép híján tájékozódni nem tud,

még a napot sem látja, pusztán hangok alapján próbálja behatárolni, vajon hol lakhatott egykor…

Ahogy ott nyomult előre a hóban, azon gondolkozott, hogy vajon ott vannak-e még a fiai, élnek-e

még, illetve hogy vajon ebben az állapotában tud-e nekik segíteni.

Farmerban, átázott félcipőben kínlódik a mély hóban és a valaha jobb napokat látott pehelytöltetű

dzsekijének szakadt maradéka próbálja védeni őt a hidegtől. A domborzat ugyan nem nehéz, de

tökön-babon keresztül a mély hóban való menetelés iszonyúan elfárasztotta, a lábujjait már egy ideje

nem érzi.


3

Isaszegig egy tehervonat alján utazott és a Gödöllőtől húzódó több részből álló halastórendszer egy

sűrű nádasokkal szegélyezett partoldalánál mellett vetette bele magát a dudvába. Dudvába… még ha

az lenne, de ez egy fagyott és egy átlagember számára élhetetlen világ. Csak az akarata, az apai félsz

viszi előre és reméli, hogy a szelleme erősebb a testénél.

Abban bízik, hogy odaér és lesz értelme a hosszú útnak a lakhelyéről egészen a két fiáig. Reméli, hogy

még nem késő és meg tudja védeni, ki tudja hozni őket a városból, ahol a tavasz egy minden

képzeletet felülmúló járvánnyal fog beköszönteni, pokollá változtatva mindazok életét, akik még nem

hunytak el. Efelől semmi kétsége , mert nála sokkal okosabb emberek mondták és sajnos be kellett

látnia, hogy logikus. Nincs szennyvízelvezetés, ami a holttestek fölolvadásával együtt elhozza a

kolera, a tífusz, és a pestis szürke realitását áprilisra. Nincs mese, menni kell.

Van egy olyan állapota az akaratnak, hogy a testet robotpilóta üzemmódba kapcsolva csak megy és

megy. Ilyenkor nem figyel semmire, nincsenek külső hangok, nincsenek ingerek, a fájdalomérzetet

kikapcsolja a tudatos makacsság. Ebben az állapotban, ilyen közegben óriási veszélyben van az az

ember, aki úgy lépi túl a teste korlátait, hogy ezt előtte nem tapasztalta meg. Éhezve, legyengülve,

felszerelés és rendes ruházat nélkül az apa ebben a fagyott világban halálra van ítélve. Tudja, érzi,

hogy a mozgásban van az egyetlen lehetősége úgy neki, mint a fiainak.

Ebben a kimerült állapotában azonban elég volt egyetlen rossz lépést tennie a mély hóban, miközben

egy lejtőn lefelé haladt, a láthatatlanul megbúvó keréknyom keményre fagyott taréja egy

szempillantás alatt kibillentette az egyensúlyából és már ott is volt a baj. Rémület villant hasított

belé, ahogy zuhanni kezdett a meredek szakadékba.

A horhos ahol éppen át akart kelni egy átlagosan 15-20 méter mély természetes árokrendszer, amely

alján gyökerek és kidőlt emberderéknyi fák fogták fel a zuhanását. A külvilágot már szinte egyáltalán

nem érzékelő kimerült tudatának utolsó gondolata a rémület, majd a sötétség uralkodott el

mindenen.

Meleg. Valami, amit már rég nem tapasztalt és most újra meleget érez az arcán. Sajgó fejjel nyitja ki a

szemeit és valami földeset lát maga felett, sárga földet és gyökereket, sárgát… Oldalra fordítván a

fejét, tőle nagyjából egy méterre tüzet pillantott meg, méghozzá nem akármilyen tüzet. Ez nem úgy

lobog, ahogy a megszokott tábortüzek, nem egy pontra rakott helyen ég, hanem a testével

párhuzamosan gyújtották meg, tőle másfél méterre, így szinte teljes hosszában melegíti. Csak a

szemeit mozgatva nézett körbe a földbarlangban ahol feküdt, és ami nem volt nagyobb, mint egy

kicsiny szoba.

Egy ágakból, és gallyakból készített szükségfekhelyen, átázott kabátja és cipője nélkül a meglepően jó

melegben hevert. A tűz másik oldalán a barlang kijárata előtti feketeséget egy zöld ponyva

választotta el és csak a bejárat fölött, egy kicsiny részen szűrődött be a hold fénye. Az erős fényű

telihold ezüstösen világította be a kopár tájat, és a néma csendben csak a tűz ropogása és a fák

fagytöréseinek reccsenése hallatszott.

Fejfájásán keresztül hirtelen egy felismerés nyilallt belé: nincs egyedül. Egy csöndes alak ült tőle

néhány méteres távolságban egy zsákon és figyelmesen méregette az ébredező férfit.

- Hol vagyok? – kérdezte Zoltán és felkönyökölt a fekvőhelyzetből. Mivel ült, nem látszódott a

magassága, de átlagosnál nagyobb darabnak tűnt, amolyan mackós fazonnak.

- A Pécel- Isaszeg és Pest közötti Gödörben, a környék egyetlen földbarlangjában.

- Ki maga?


4

– Valaki, aki megtalálta – vonta meg a vállát a kissé mogorva, bajuszos alak. – Amúgy Robi vagyok.

Gyurkovics Róbert - és kezet nyújtott. – De szólítson csak Robinak

Kicsit jobban körbenézve egy, a körülményekhez képest igen otthonossá berendezett kis

szükségmenedéket látott. Rendben sorakoztak a férfi különböző felszerelései, és a hátizsákja; tőle

nem messze kések, egy balta, illetve a keze ügyében egy távcsöves puska hevert a földön.

- Sokáig voltam eszméletlen? – a fegyver látványa normál körülmények között nem lett volna egy

bizalomgerjesztő, de ebben a világban már megszokták az emberek. Pár hete még Zolinak is volt egy

cseh Parabellum kilenc milliméteres pisztolya, de ellopták tőle miközben aludt egy pályaudvaron.

- Nagyjából négy óráig.

- Mi történt?

- Ezt konkrétan nem tudom, én csak megtaláltam magát. A nyomokból arra következtettem, hogy

valószínűleg megbotlott és bezuhant a horhosba. Nagy mázlija volt ám, azt tudja? A hónak és az

vastag fatörzseknek köszönhető, hogy túlélte a zuhanást meg annak, hogy hallottam a kiáltását. Nem

volt egy könnyű dolog ide becipelnem, még szerencse, hogy nem csak a számítógép előtt

meresztettem a valagamat!

Ez volt az első olyan közvetlen, akár humornak is beillő megjegyzés, ami kicsit oldotta a hangulatot. A

tűz fölött egy fából faragott kampón teáskanna lógott. Leakasztotta, megtöltött egy bádogbögrét,

majd átnyújtotta.

- Kökény, galagonya, csipkebogyó és fenyő. Igya meg, fontos, hogy a maghőmérséklete helyre álljon!

– Látva a másik habozását, ahogy a forró teát bámulta, úgy döntött, ideje motiválnia valamivel. – Ne

féljen, igya meg, mert ha tüdőgyulladást kap, azzal nehezen boldogulok antibiotikum nélkül! – Egy

kicsiny flaskából öntött még hozzá valamit. – Saját főzésű orvosság, cseresznyéből –a nagydarab férfi

szélesen elvigyorodott.

Valóban jól esett a meleg ital és persze a benne lévő orvosság, amely nem csak a teste belső

hőmérsékletére, de a lelki állapotára is jó hatással volt.

- Mikor evett utoljára? - a hátizsákja mellett négy zöld vízhatlan zacskó volt. Az egyik bekötött

nyílását kezdte kibogozni, miközben végigmérte a lesoványodott férfit.

- Tegnap. Még mielőtt fölkapaszkodtam egy tehervonatra.

- Tessék – nyújtott át egy darab sült húst és egy lepényszerű valamit. – Egyen és pihenjen. Isteni

szerencse, hogy nem tört el semmije. Egyáltalán mi keresnivalója van erre ebben az időben?

Zoltán a meleg pálinkás italnak és az ételnek köszönhetően kezdett egyre jobban feloldódni.

Elmesélte a történetét, honnan jött, hová tart és, hogy miért vállalta az életveszélyt. Egyre

közvetlenebbül alakult az este és rövidesen összetegeződtek. Kiderült, hogy Robi éppen felderít a

kicsiny közösségének, amely valószínűleg kénytelen lesz elhagyni a bázisát, mert a tavaszi olvadás és

a fertőzésveszély ki fogja űzni a túlélő városlakók egy részét a dombok közé. Megtudta, hogy évek óta

egy hobbit gyakorolt, amely a természeti boldogulási technikákat tartalmazza, továbbá kialakított egy

olyan szemléletet, amellyel az egyébként korlátozottan, vagy átlagembernek egyáltalán nem élhető

közegben egy tizenhét- tizennyolc századbeli létet képes biztosítani a kicsi közösségének.

Ismeretségi szinten egységes vészeseti tervvel rendelkeztek a Nagy Összeomlás napján. Ezt a tervet Ő

készítette évekkel ezelőtt és csiszolta annak függvényében, hogy milyen extra eszközi és anyagi


5

lehetőségeik adódtak. A tervben benne voltak családtagok, barátok és olyan srácok is, akiket

néhányszor tanított a természetbeli boldogulási technikákra. A néhány napos bizonytalanság alatt a

médiából csak a dezinformáció ömlött az embereknek, de Robi csapatának volt egy alternatív

kommunikációs csatornája, így könnyedén el tudták kerülni a zavargásokat, fosztogatásokat és

szélesebb körben voltak képesek tájékozódni.

— Volt egy legális rádiósrendszerünk. Egyszerű technológia, régebben a zsaruk is használtak

hasonlót. A lefedettségének köszönhetően könnyedén össze tudtuk hangolni a mozgásokat, mert

hiába volt egyeztetve minden, de a véletleneket, előre nem látható eseteket csak így tudtuk

áthidalni. Öt család és néhány fiatal srác van a közösségben, akik igen profi szinten tudják megvédeni

a táborukat, ha arra kerülne a sor.

A vezető még a nyugodt békeidőben megszervezte az oktatásokat és elkészítette a vészeseti tervet,

amit mint szentírást kezelt mindenki. Csak így volt meg a lehetőségük arra, hogy a lehető legkisebb

károkat szenvedve képesek legyenek egységgé szerveződni és biztonságos kicsiny kolóniát létesíteni a

kopár, fagyott erdőben.

Az, hogy mennyire voltak előreláthatók a jelek, hogy vajon így utólag mennyire volt indokolt ez a

fölkészülés, már Zoli számára is egyértelművé vált. Egy felelősen gondolkodó családapa nem

engedheti meg magának azt, hogy egy lehetséges veszéllyel ne foglalkozzon és kizárólag az igen

instabil társadalomra bízza a jövőjét. Utólag persze mindenki okos és gyaníthatóan igen sokan

gondoltak az elmúlt hónapban azokra az időkre, elmulasztott lehetőségekre, amikor még

nyugalomban lehetett tanulni, készülni, és ha mással nem is, de kamrákban felhalmozott

élelmiszerrel és gyógyszerekkel könnyebben tudják átvészelni a szűkös időket.

- Szerinted mennyi idő alatt lennék képes ezt a tudást elsajátítani? Ezt, ami régen az erdei

embereknek természetes volt? – kérdezte Zoli.

- Hm… időjárásfüggő, de úgy gondolom, akár néhány hét intenzív foglalkozással rengeteg technikát

elsajátíthatsz. Viszont – emelte fel figyelmeztetően a mutatóujját – van több dolog, amit érdemes

megtapasztalni. Legfőképp a növényeket és más, természetben fellelhető dolgok felismerését és

használatát. A témakör hatalmas, gyakorlatilag a lakásodból indul, és az erdőben végződik. A valóban

használható tudás nem olvasott, hanem tapasztalt, begyakorolt.

- Értem, de nekem most nincsenek heteim, mielőbb a fiaimhoz kell érnem, szóval muszáj tovább

állnom. Tudsz esetleg segíteni, hogy merre menjek, és mit csináljak? Miként tájékozódjak? - nézett

kérdőn a férfire.

- Nézd… - emelte rá összehúzott szemöldökkel a tekintetét. - Ebben az állapotban holnap estére

megint olyan helyzetbe kerülhetsz, mint ma. Én azt tanácsolom, hogy maradj itt két napig. Ez a

horhos védett, ha jönne valaki, az vagy úgy jár, mint Te, vagy pedig szépen belegyalogol valamelyik

csapdámba. Na meg persze arról se feledkezz meg, hogy korán sötétedik, és irgalmatlan hideg van,

viszont két nap alatt visszanyerheted annyira az erődet, hogy ezt a légvonalban körülbelül húsz

kilométert biztonságban meg tudd tenni a hóban. Hallgass rám! Én is apa vagyok és pontosan tudom,

mit érzel, de ebben a hacukában, ilyen cipővel szenvedni fogsz pihenten is, mert a mély hó nagyon ki

tudja venni az ember erejét!

Az égő hosszútűz mellett egyre élénkebb lett a beszélgetést. Robi elmagyarázta ennek a tűztípusnak

az életmentő jelentőségét, illetve hogy kemény fákból, elsősorban tölgyből, bükkből, gyertyánból és

akácból érdemes készíteni. Megmutatta, hogy mekkora az optimális távolság a tűz és a fekhely

között, hogy érdemes kicsi cövekeket leverni, nehogy az alvó ember mellé guruljon egy égő fa.


6

Beszélt az optimális vastagságról, a belső parázsfészek elkészítéséről, amiért cserébe valóban lesz

lehetősége a bajbajutottnak pihenni, nem csak vacogni, vagy esetleg megfagyni.

Reggel Zoli egész pihenten ébredt. A már megszáradt cipőjét felhúzva indult egészségügyi sétára.

Robit sehol sem látta, és mivel az éjjel nem havazott, nem volt friss hó sem, ami mutatta volna merre

ment.

Ahogy az erdő neszeit fürkészte, fokozatosan erősödő, jellegzetes ropogás ütötte meg a fülét jelezve,

hogy valaki közeledik.

Zoltán óvatosan takarásba húzódott, mert nem tudhatta biztosan, kinek a bakancsa nyomódik bele az

összefagyott hóba. Amint előbukkant a fák közül az alak, egyből felismerte újdonsült barátját és

előmerészkedett rejtekéből. Ahogy megpillantotta a férfit, már első ránézésre látszódott, hogy az

öltözéke ugyan nem egy Váci utcába való viselet, de ide ez a célszerű. Magas szárú téli bakancsban,

vastag barna nadrágban és egy sötétzöld, majd' térdig érő gyapjúkabátban volt, a fejét pedig a kabát

vastag kapucnija védte. Vállán a puskája lógott, kezeiben két, látszólag teli kannát markolt.

- Szép jó reggelt, remélem jól aludtál! Tudod, hány fok van? Mínusz huszonkettő. Gondoltam, főzök

egy meleg, húsos tésztalevest. Még szerencse, hogy lent az aljban nem fagyott be csermely.

- Tegnap még úgy éreztem, hogy eddig bírtam csak menni, itt a vég. Iszonyúan kimerültem és

átfagytam. Most meg, mintha kicseréltek volna, teljesen új embernek érzem magam.

- Látod-látod. Pedig csak a három alapvető szükséglet lett biztosítva számodra: víz, menedék és tűz.

Na meg persze némi ennivaló. Ez a második lecke komám, az első a hosszútűz volt az este.

- Neked meddig tartott, mire mindent elsajátítottál?

- Évekbe tellett, leginkább autodidakta módon. Sokat olvastam a témában és persze az internet is

nagy segítség volt. Tapasztalás, tapasztalás… Annak ellenére, hogy gyakorlatilag bárki számára adott

volt ez a lehetőség, mégis az emberek java odaveszett az első hónapokban. -

Elkomorodtak. Robi érezte, hogy ezt nem kellett volna mondania, mert Zoli két hónapja, még a baj

kezdete előtt látta utoljára a fiait. A nukleáris tél és a kommunikációs hálózatok megbénulása nagyon

lelassította útja során. Semmi információja nem volt szeretteiről és tudatosan temette el magában az

aggodalmat mer belátta, hogy csak árt neki a kétségbeesés. Tudatosítsd a jelent! Mondogatta

magának, mert a cél volt a lénye.

- Hallgatok rád, holnapután indulok – mondta. - Kérlek, hogy konkrétan erre a feladatra készíts föl!

Segíts megtervezni, hogy miként juthatok el biztonságban a fiaimhoz. -

Robi elgondolkodott és fél percig nem szólat meg. Sokat oktatott régebben katonákat és civileket

egyaránt. Listázta fejben a lehetőségeit, eszközeit, hogy mit tud nélkülözni és milyen tudást érdemes

átadnia.

- Kemény lesz, mert egy éjszakát mindenféleképpen a szabadban kell töltened és örülj, ha csak egyet.

Cipőt nem tudok ugyan adni, de amiben tudok, segítek. Egy kicsit feltuningoljuk ezt a skárpit – nézett

szánakozva a félcipőre – Van egy ötletem. Amire feltétlenül szükséged lesz, az a tájékozódási és

tűzgyújtási technikák, illetve az esetleges menedék építéshez a tudnivalók. Minden megoldható és

persze túlélhető. Víz van most gazdagon, majd adok só tablettát, hogy jó is legyen a szervezetednek.

- Miért? A hó nem jó?


7

- Nem. A sejtozmózisodhoz ásványi sók kellenek, amit a hó igen csekély mértékben tartalmaz.

A reggeli alatt Robi magyarázott, térképet mutatott. Zoltánra ömlött az információ miként tud

szigetelni a hó alatt található siskanáddal – bár ismerte, nem tudta, hogy így hívják. Megtanulta,

hogyan teheti a túrára alkalmatlan cipőjét egy kicsit komfortosabbá tenni néhány szövetcsíkkal így

már szigetelt is és kevésbé csúszott a fagyott talajon, miként gyújtson tüzet és hogy mi az a fűtött

derékalj.

Pofon egyszerűnek és jobban belegondolva ésszerűnek tűnt, hogy felmelegített kövek segítségével

becsaphatja a hőháztartását és akár még néhány órát is aludhat ebben a hidegben a szabad ég alatt.

Ömlött a célirányos információ és az ebédhez már Zolinak kellett megrakni a tüzet, amit utána át

kellett alakítania csillag tűzzé, hogy ne pazarolja a fát. Folyamatosan tapasztalta meg az életben

maradáshoz szükséges praktikákat, és az esti beszélgetéskor már az otthoni lehetőségekről beszéltek.

- Mit gondolsz Robi? Ha nincs otthon vizük, miként tudom majd megoldani, hogy ne haljunk szomjan?

- Van bojleretek?

- Van. Egy százhúsz literes villanybojler, miért?

- Akkor reménykedj benne, hogy nem hagyták nyitva valamely csapot, mert így a vákuum nem engedi

visszaszívódni az összes vizet és gyaníthatóan találsz benne.

- Hm… svédfogó?

- Ja… szedd szét és, ha befagyott, akkor rakj alá egy kisebb tüzet, hogy kiolvadjon. Nyugi, erős tartálya

van, bírni fogja. Ha pedig már nincs benne semmi, de szét tudod szedni, bányászd ki belőle az anód

rudat! Tömény magnézium, ég, mint a veszett fene… Emlékszel? Mutattam.

- Igen, még dereng valami.

- Azon kívül a WC tartály is ad kábé tizenöt- tizennyolc liter vizet, vagy a só tabletta és az olvasztott

hó, amit már megtapasztalhattál. Bár az így nyert vízhez a sima smack leves sós fűszerzacskóját is

bele tudod önteni, abban szintén megvan minden, amire a szervezetednek szüksége lehet.

Zoltán számára érdekes témának bizonyult az urbánus túlélés és bár nem tudták a gyakorlatban is

kipróbálni, sok hasznosítható ötletet kapott. Az indulás előtti este a szerény körülmények ellenére

tisztességesen bevacsorázott és pontról pontra ismét átbeszélték, merre menjen, hol álljon meg, és

hol töltse az éjszakát. Robi jól ismerte a környéket így olyan optimális táborozó helyet javasolt, ahol

reményeik szerint a tanultakat alkalmazva ki tudja majd pihenni az egész napos gyaloglást a mély

hóban. Nem volt nagy a távolság Zoli lakásáig, nyáron fél nap alatt kényelmesen odaért volna, de

ebben az időben életbevágóan fontos volt a tervezés.

Még sötét volt az ég, mikor Zoli felébredt. A megmaradt kis parazsakból felfújta a tüzet, megrakta az

előre bekészített száraz fával és föltette a vizet melegedni. Az időközben szintén felébredt Robi

elégedetten konstatálta, hogy a három napja éppen, hogy el nem pusztult férfi még kissé rutintalanul

ugyan, de már elboldogul. Megoldja és ez a lényeg. Rövidesen már forrt a teavíz és az addigi tanár

büszkén mosolygott.

- Ugyan nagy kincs a tojásporom, de azt mondom: egy jó szalonnás tojással indítalak útnak, hogy

legyen energiád, legyen benned fehérje. Összerakok számodra egy kis csomagot, amit nélkülözni

tudok és fogadd meg, amit már mondtam: Nem akkor kell enni, amikor éhes vagy, hanem akkor,

amikor eljön az ideje. Izgatott leszel, és könnyen eléhezhetsz!


8

- Eléhezhetek?

- Igen.

- Az mit jelent?

- Ha nem pótolod megfelelően a szénhidrátot és a cukrot, és kimeríted a tartalékaidat, akkor

eléhezhetsz. Ha ez megtörténik, akkor már késő reagálni, a szervezeted nem tudja olyan gyorsan

hasznosítani a táplálékot, hogy hatása lenne, hiába gyömöszölnél magadba sorban egy rakás

energiaszeletet. De a folyadékpótlás is fontos, szóval igyál rendesen, mert ebben a nagy hóban is

kiszáradhatsz annyira, hogy az jelentős erővesztést eredményezhet!

Róbert szünetet tartott, várta, hogy az elhangzottak ülepedjenek a férfi fejében, kellően fel tudja

dolgozni, hogy aztán észben tarthassa az intelmeket. Mikor úgy ítélte meg, eleget várt, az addigi ülő

helyzetéből felállt és kezet nyújtott Zoltánnak.

- Hát, ez minden, amit tudnod kell. Mivel gondolom, már indulnál, nem szeretnélek feltartani.

- Köszönöm! - állt fel Zoli és fogott kezet. - Mindent köszönök, amit értem tettél és remélem,

találkozunk még!

- Én úgyszintén. Mint már mondtam, keressetek meg minket nyugodtan. A jelzéseimet a fákon már

ismered, és nagyjából tudod, merre találsz, de ha jössz, jelezz időben és jól láthatóan, mert a tábort

védő srácoknak a biztonság az első. Szikár, éhes hiúzok, a vezetőjük egy Rosen nevű férfi. Ha esetleg

összetalálkozol vele, ne lepődj meg, ő ugyanis egy huszonöt éves fiatal férfi, de ez ne tévesszen meg!

Ha becserkésztek, azonnal add meg magad. Tudni fognak rólatok, de azért csak óvatosan.

- Értem. Hát, még egyszer köszönök mindent és sok szerencsét kívánok nektek!

- Én is neked. Kívánom, hogy épségben találd a fiaidat.

A kicsit szentimentálisra sikeredett búcsúzás után Zoli elindult kifelé a horhosból. Már érzett

magában annyi erőt, hogy valóban sikeresen el tudjon jutni a családjához, amikor a kép ismét kezdett

elhomályosodni. Ismerte már ezt az érzést és most nem tudta hova tenni. - Mi történik?

Selyemponyva, ágak és enyhe füstszag… Mi ez? Pisilni kell… Aham. Hálózsákban vagyok. Hol vagyok?

– gondolta.

Majd ahogy Zoli egyre inkább visszazökkent a valóságba a realisztikus álomból és körülnézett, már

értett mindent. Tőle nem messze a két fia rakta a tüzet és éppen azon vitatkoztak, hogy ma reggel ki

menjen el vízért. A kicsiny szükségmenedékeik takaros rendben voltak felállítva egyenletes távolságra

a központban égő tűztől.

Talán az átélt borzalmak hatására, de hosszú idő óta először álmodott, ráadásul reményteljeset. Egy

olyan emberrel, akinek ha minden jól megy, egy napon ismét megszoríthatja a kezét.

Valaha, még a békés időkben sokat bolyongtak együtt és rengeteg hasznos technikát,

gondolkodásmódot sajátított el tőle. Robi, vagy, ahogy a becenevén ismerte, Nomád valóban

létezett. Anno, mikor még minden normális, hétköznapi volt, évekig foglakozott ezzel a hobbival,

amelyet felkészülésnek is betudhatunk.

Eszébe jutottak utolsó mondatai, amelyet az egyik felkészítő hétvégekor mondott:


9

A napi életünktől eltérő vészhelyzetek kezelése nem csak pusztán tudást igényel. Egy szemléletet,

amely irányítja az ösztönösséget, tapasztalatokkal operálva tervezi a megoldást. Nem attól lesz az

ember hatékony a problémák kezelésében, ha elhiszi magáról: birtokában van olyan képességek

halmazának, amikről eddig sokat hallott és olvasott. A tapasztalat az, ami valódi önbizalmat ad, és az

ebből összeálló rendszer, ami bárki számára lehetővé teheti a boldogulást, az amúgy köznapi

értelemben élhetetlen közegben.

A jelenben Zoli is rendelkezett Robi tudásával és az alternatív jövőbeli álma, mi lett volna, ha nem

foglalkozik a felkészüléssel teljesen felébresztette. Gyaníthatóan most a fiai nem egymást zrikálnák a

víz miatt és nem égne tűz. Nem égne semmi a fagyott világban és a felolvadás számukra az oszlással

lenne egyenlő.

Február 22 szombat. Mogyoród melletti romos tanya, az úgynevezett Hiúz odú. A huszonöt éves szikár férfi digitális terepmintájú amerikai gyakorlóban sétált hátratett kézzel a

hóban. Az öltözködése láttán egy kiképző őrmester is elégedetten csettintett volna, ha mindez a

laktanyában történik, de ez a farm egy katonai szimulációval foglalkozó hobbi közösség, a Hiúzok

tulajdonában volt.

Rosen, a vezetőjük örökölte nagyszülei halála után a nagyjából két hektárnyi területet, amit a

kialakult gazdasági világválság miatt nem lehetett reális áron értékesíteni. Így lett a romos ház és a

hozzá tartozó régi épületegyüttes megmaradt pincerendszere egy gyakorlóterep, ami ideális volt

szinte minden gyalogos harcászati gyakorlásra, képzésre. Kiépített mini gyalogsági árkok, menedékek

és lesállások voltak a területen és több olyan szándékosan beültetett, vagy éppen meghagyott

növény, amely reálissá tette a terepet Lényegesen precízebb és gyakorlatiasabb volt ez a két hektár,

mint sok katonai oktatásra kialakított objektum.

Húsz- huszonöt éves lelkes amatőr férfiak gyakorolták itt rendszeresen egy volt katona tanácsait

követve a terepmozgásokat, rajtaütéseket és az épületharcászatot. Minden olyat, ami a Délszláv

háborúban megtörtént, és ami itt, a békés Magyarországon szintén reális lehet, ha a körülmények is

úgy akarják.

Egy vékony, közel két méter magas szikár alak kocogott Rosen felé és már messziről lehetett hallani,

hogy morog.

- Ezt nem hiszem el! Mert mindig csak az ökörködés!

- Mi van már megint? – kérdezte – Min morogsz, Oli?

- Tele a tököm Petivel, meg a hülyeségeivel! Már megint az álkulcskészletével kellett baromkodnia,

most meg nem tudjuk kinyitni azt a rohadt szemléltető bilincset! Ha nem lennének itt az újoncok, úgy

picsán rúgnám, hogy az égen lyukat fúrna.

- Ne bassz!!– hűlt el Rosen. – És ki van összebilincselve?

- Vilkó – válaszolt a férfi némileg higgadtabban, majd nagyot fújtatva folytatta. – Van a kocsidban

erővágó?

- Semmi szükség rá, ott a bilincskulcs készlet a Bergenemben.

Olivér a Délszláv háborúban harcolt évekig a horvátok oldalán. Igazi agyonütni nem lehet, fazon azon

kevesek közé tartozik, akik jelentős mentális torzulás nélkül megúszták a borzalmakat. Valaha


10

Szolnokon a 88-asoknál kezdte a pályafutását, majd a fronton folytatta a tapasztalatszerzést. Ő volt a

Farkasok egyik kiképzője és a szabadidejében valódi harctéri tapasztalatokat próbált átadni a

Hiúzoknak több-kevesebb sikerrel.

Kulcskészlete egy hobbinak köszönhető. Van, aki bélyeget gyűjt, Rosen többek között

bilincskulcsokat. A világ minden tájáról volt neki, így remélték, hogy a szemléltető bilincshez is lesz.

- Véletlenül Oli, de hol a túróban van az eredeti kulcs? - kérdezte Rosen, miközben előhalászta

készletét, majd elindult Olivérrel az oktatás helyszínére.

- Petinél volt otthon a bilinccsel együtt, de annyi esze nem volt, hogy azt is hozza. Járt a szája, hogy

neki nem kell, mert amúgy is be akarja mutatni az újoncoknak a kinyitási technikát, de beégett.

- Tudod, hogy mindjárt itt lesz Nomád és még sehol sem vagyunk a helység elkészítésével?

- Tudom… megint morogni fog.

- Abba biztos lehetsz!

Időközben megérkezetek az oktatási helyszínéül szolgáló, az egyik romos pincehelyiség előtt lévő

rejtett, nagyjából tíz méter széles és ugyan annyi hosszú placcra.

Az újoncokat egysoros oszlopban az állandóan tartandó követési távolság érdekében összekötve,

futólépésben vezette ki Joker a területről, ahol egy szabadtéri tanterem volt berendezve padokkal,

asztalokkal és egy szemléltető táblával.

Az egyik pad előtt Vilkó térdelt, fölötte félreérthető testhelyzetben állt Peti, aki veszettül fésülte

éppen a zárat. Már nem hülyéskedett, csak vörös fejjel kínlódott zavarában.

Ahogy a csapat vezetője meglátta a kissé homoerotikus helyzetet, nem tudta tovább türtőztetni

magát. Az újoncok már nem voltak ott, így csapatbeosztás ide, katonai szimuláció oda, a haver tört

elő belőle röhögve.

- Mi a repedt faszt csinálsz vazze? – kérdezte Rosen.

A bajtársiasság azonnal megmutatkozott rajta, miközben a telefonjáért nyúlt, ami csak nála lehetett a

képzések alatt, és már készítette is a képeket.

- Megy föl a képzési anyagok közé a fórumba. Nagyeszű! – kiáltott fel, ahogy egy jól sikerült képet

készített, majd miközben beállt a következőhöz, folytatta. – Ez a minimum, egyáltalán hogy a túróba

lehetsz ennyire felelőtlen?

- Ne már!- szólalt meg térdepelve Vilkó – Azokkal a képekkel engem is szívatsz, tehetek én arról, hogy

a mi kis mesterbetörőnk még egy szimpla bilincset sem tud kinyitni?

- Ez azért van, mert hideg van és reszket a kezem – védekezett a három „r” betű elhagyásával

raccsolva Peti.

- A fenét van hideg, csak mínusz kettő van! Állj félre, van nálam kulcs.

Vilkó ezután egy pillanat alatt kiszabadult, miközben Peti csak toporgott zavarában.

- No, Urak! - vedlett vissza Rosen profi vezetővé. - Nem érünk rá további szarakodni, kezdjük

berendezni ezt a termet ezerrel, mert Nomád mindjárt itt lesz. Oli, mekkora körre vitte Joker az

újoncokat?


11

- Nagyjából fél óra és visszaérnek – tippelt a férfi.

- Úgy látom, hogy a drága Kovács Péterünknek köszönhetően most pakolhatunk mi. Gyerünk,

mozogjunk! – barátilag meglegyintette Petit, aki mivel érezte, hogy hibázott, csak behúzta a nyakát.

Vilkó, te menj a kocsihoz a generátorért, mellette találsz hozzá benzint is.

Az oktatási blokk, amit a Hiúzok az újoncoknak leadtak, nem csak kizárólagosan katonai anyagot

tartalmazott. Volt benne oxiológus által leadott elsősegély képzés, híradástechnikai ismeretek és

túlélés, bushcraft.

Ez utóbbiban volt érdekelt Nomád, aki már évek óta osztotta meg a tudást az interneten és tartott

kisebb- nagyobb oktatásokat különböző csoportoknak. Rosen is a videói alapján ismerte meg és az

első találkozásuk egy rádióbeszélgetéskor történt, ahol Nomád, mint meghívott vendég volt jelen. A

téma egy rendkívüli hófúvás volt március közepén, a magyar nemzeti ünnepen, és ami

katasztrófahelyzetté fajulva borzolta országosan a kedélyeket.

A mikrofonon kívüli kötetlen beszélgetésük alkalmával kiderült, hogy nem csak bushcraftal

foglalkozik, hanem az országban talán egyedülálló módon a munkájából adódóan olyan vészeseti

forgatókönyveket készít, amelyek nem laborszagú elméleti helyzetekben kalkulálnak, hanem terepre

realizált, precízen, az aktuális igények alapján kidolgozott tervek.

Mint vagyonvédelmi szakember, több olyan vészeseti tervet látott már, amelyek valóságban csak

nagyon korlátozottan működhettek. Az idők során sok ellenségre tett szert a szakmáján belül

túlzottan egyenes realizmusa miatt, de ez nem gátolta meg abban, hogy évek alatt kifejlesszen egy

olyan oktatási rendszert, amelyet átlag polgári személyekre optimalizált. Ez a rendszer ötvözte a

katonai túlélést, a bushcraftot és a modern vészeseti tervek tartalmát.

Beszélgetésüknek az eredménye egy megállapodás lett, amelyre a Hiúzoknak a jelenben, Nomádnak

pedig a jövőben volt szüksége. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy részt vett a képzésekben, mint

külsős oktató, egyeztette a tanagyagot Rosennal, és időről-időre más és más praktikákkal rukkolt elő

a srácoknak. Ezen felül megállapodtak abban, hogy elkészíti a közösség vészeseti tervét és alternatív

kommunikációs rendszerét, ami sajnos a tapasztalatai alapján még a hivatásos körökben is szürke

foltnak számított. Egy számára rejtélyes okból kifolyólag az emberek olyannyira nem ismerték ezen

terület lehetőségeit és jelentőségét, hogy mindenki szinte csak és kizárólag a mobiltelefonokra és az

internetre hagyatkozott. Még a Katasztrófa Védelem is olyan primitív szintű alternatív

kommunikációval rendelkezett, hogy amikor önként próbált segíteni igencsak megdöbbent a

tapasztaltakon és az egész rendszer átlag polgárokhoz való viszonyulásán. A nagyjából egy órás

beszélgetés tett igazán pontot azon törekvése végére, hogy képzettségével támogassa a KV

munkatársait, mivel az ott tapasztalt bürokrata ostobaság véleménye szerint egy valódi

vészhelyzetben iszonyú károkat okozhat. Eldöntötte, hogy folytatja tovább azt az utat, amely

magánszerveződések megsegítésében tudott csak kiteljesedni.

A kézfogás- szintű megállapodás mindkét férfinek komoly jelentőséggel bírt és idővel a szimpátia

egyfajta barátsággá forrta ki magát a Hiúzok vezetője és a bushcraft oktató között.

Tíz perccel délután kettő előtt egy nagy fehér Hyundai terepjáró kanyarodott a bázis bejárata elé.

Ritka volt, hogy Nomád késsen és igen allergiás volt arra, ha nem úgy történtek a dolgok, ahogy azt

előtte egyeztették. Ilyenkor a kissé vehemens természete jött elő és különösebb lelkiismeret furdalás

nélkül szentségelt úgy Olivérrel, mint Rosennal egyaránt.


12

A terem időben elkészült, hála a vezető immár csöppet sem szofisztikált nógatásának és megérkeztek

az újoncok is, akiknek lógott keze, lába a futástól.

- Jónagyot az uraknak. Szevasztok! – emelte meg az elmaradhatatlan zöld kalapját Nomád és kezet

fogott előbb a csapat vezetőivel, majd a többi Hiúzzal. Minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést,

hogy időben kezdhetek? – jött a szokásos csesztetés. Talán a korbeli különbség, talán a létszám volt

az oka, de valamiért mindig volt csúszás és ezt nem állhatta meg szó nélkül, de a mai nap kivétel volt.

- Ne is mond! Éppen, hogy nem csúsztunk meg… Olyan történt, hogy beájulsz, ha elmondom!

A viszony és a kommunikáció teljesen baráti és közvetlen volt köztük. Nomád nem volt alárendelve

senkinek, ellenben a megállapodás alapján az oktatása közben mindenki alá volt rendelve neki.

Inkább a polgári oktatás, mint a katonás stílus feküdt neki igazán, így időnként okozott némi vezetői

fővakarást a közvetlen stílusával.

- Majd később beszámolsz róla, most inkább haladjunk, mert megalszik a tej a szánkban!

Rosen nyelt egyet, de nem szólt. - Nomád már csak ilyen- könyvelte el ismét magába.

A terembe, ahol világítás se volt, hosszabbítón keresztül vitték be a generátor által biztosított

áramot. Bent egy asztalra kipakolták a laptopot, a projektort, a szemléltetőeszközöket, és elindult a

másfél órán keresztül tartó, kizárólagosan csak alapokról szóló előadás az újoncoknak.

A három fő témakört érintett: a vizet, a menedéket és a tüzet. Kifejtette, mennyire fontos, hogy

ebben a sorrendben legyenek biztosítva annak érdekében, hogy az ember életben maradjon.

Részleteiben beszélt a vízszerzési technikákról, eszközökről, milyen természetes és mesterséges

menedékek vannak, milyen tűzgyújtási technikák, illetve tűzfajták. Mindent szemléltetett, és amit

csak lehetett, megmutatott.

Az előadás közben többször megakadt a szeme egy huszonéves kölykön, aki átázott lábszárú

nadrágban ült a padon és el-elbóbiskolt. Rendben, hogy fáradt vagy, de az apád faszát lógatod itt a

fejed… – gondolta bosszúsan, úgyhogy a szikravető bemutatóján olyan szikraesőt kapott a puhány

kölke, hogy szinte lefordult a padról a többiek nagy derültségére.

- Rendkívül fontos fiúk, hogy olyan alapvető, mottószerű gondolatokat tegyetek magatokévá, amik

már önmagukban is jelentősen megnövelik a túlélési esélyeiteket. Átadásukhoz nem kell más, csak

beszélgetés. Víz és táplálkozás témakörben gyakorlatilag csak be kell helyettesíteni a kívánt területet

a fix gondolatmenetbe: Nem akkor kell enni, vagy inni, amikor éhes vagy, hanem amikor eljön az

ideje!

Egy zömök, kevésbé fáradt újonc tette föl a kezét jelezve, hogy kérdezne.

- És mi van akkor, ha az ember olyan helyzetben van, amikor semmi nem juttatja eszébe?

- Erre való a kialakított napirend, amiben olyan egységes jelzések vannak, melyek figyelmeztetnek. Ez

lehet akár az órátok, vagy a telefonotok időzítője, de ha nincs egyik se, akkor a harangzúgás. Valaha

nem csak a Nándorfehérvári diadalt jelentette délben, illetve reggel a reggeli, este az esti misére

hívást, hanem az emberek napi bioritmusának beállításában is óriási szerepe volt. De ha esetleg

neadjisten nincs harangozás, akkor a nap és a csillagok állása adhat támpontot, ámbár, ha ezekre kell

támaszkodni, akkor már igencsak nagy gondban lehet az ember.

- Értem. És mit csináljak akkor, ha elfelejtem?


13

- He-he. Előbb vagy utóbb eszedbe fog jutni és igencsak motivált leszel. Keress egy nyugodt helyet,

ahol erőt tudsz gyűjteni az evés-ivás után. Ennek a pihenésnek a hossza persze a körülményektől

függ, de ha nincs közvetlen veszély, akkor legalább negyed órával több legyen, mint amit

szükségesnek éreztek. Természetesen ez egyén, edzettség, nem és korfüggő. Van, aki jobban bírja,

van, aki kevésbé… Ezt mindenkinek érdemes megtapasztalnia saját magán!

Körbenézvén a hallgatóságán már nyoma sem volt a lógó fejeknek. Mindenki érdeklődve figyelt. – Na.

Ez egészen jó, pedig ez még elég száraz anyag.- gondolta

- A menedékeknél a körülmények igencsak sokat változtathatnak a szemléleten. Teljesen másként

kell gondolkodni egy háborús helyzetben, amikor esetleg vadászhatnak rátok és teljesen máshogy a

vészhelyzetben, amikor az a cél, hogy minél gyorsabban megtaláljanak. A lényeg ugyanakkor mindkét

esetben a szélvédettség, az egyenletes talaj, na meg persze a tető a fejetek fölé. Ha baj van, akkor

persze minél jobban legyünk láthatóak, és ha van nálunk jeladó, akkor kapcsoljuk be. Ha telefonon

tudunk segítséget kérni, akkor a pontos helymeghatározást tereptárgyak, ösvények elmagyarázásával

segíthetjük, ha pedig kéznél van egy GPS, akkor meg nem kell ragoznom.

A vetítővásznon látható illusztrációkat egy lézeres ceruzával mutogatta a monológja közben.

- Tűz témakörnél, amit kiemelnék, az a begyújtással kapcsolatos mottó, a többi már tananyag szintű.

Tapasztalat, hogy minimum dupla annyi élesztékre, vagy ahogy az átlagember ismeri: gyújtósra van

szükség, mint amire először gondol az ember. A felszerelésbe legyen mindig valami könnyen gyulladó

és aránylag sokáig égő anyag, például felcsíkozott bicikligumi belső, amivel be lehet indítani a tüzet.

Lehet kapni mindenféle tűzgyújtó trutyit, de akár technokol rapiddal is boldogulhattok, vagy

felcsíkozott tejgumival. A szagával ott, abban a helyzetben úgyse fogtok törődni.

A szemléltetés és a magyarázat a kivetített anyagokkal együtt, köszönhetően a közvetlen előadói

stílusnak, igen jól megragad a fiúkban. Már a harmadik ilyen csoporttal foglalkozott és elégedett volt

a hallgatókkal. Azok közül, akik nem morzsolódtak le, került ki a Hiúzok lassan gyarapodó, ám annál

rátermettebb csapata.

Természetesen nem a bushcraft oktatások csökkentették a létszámot, hanem az egyébként igen

komoly fizikai és mentális igénybevétel, amit a képzéseken nagyon komolyan vettek az oktatók.

Terepen az oktatás egy igen sajátságos pedagógia alapján történt, és az eddigi tapasztalatok alapján

működött. A jó kapcsolat és a jövőbeli esetleges kölcsönös együttműködés lehetősége olyan szintű

képzettséget eredményezett, amely a legjobb tudomásuk szerint még a hivatásos állományban sem

volt meg.

Természetesen általános hadászati- és eszközbeli területen nem rúghattak labdába az államilag

finanszírozott szervekkel, de egy polgári szerveződés leendő gyakorlati szükségleteit lényegesen

professzionálisabban tudták biztosítani egy esetleges vészhelyzetben, mint a bürokráciával lassított,

fizetett szakemberek.

Az elméleti előadás közben több eszköz is bemutatásra került, amiket a végén elrendelt negyed órás

szünetben a fiúk végig taperolhattak. Kézbe vehették az összes kést és baltát, amit az évek alatt

szinte csak szemléltetési célból gyűjtött Nomád. Persze mindegyik kipróbált, használt eszköz volt, de

ő nem tartozott az eszköz fetisizálók azon táborához, akik csak megveszik, és aztán a vitrinben

nézegetik a cuccaikat.

Az újoncok kellően kipihenték magukat és a túléléses előadás után Peti vette őket kezelésbe az

önvédelmi oktatás erejéig. Egyszerű, letisztult katonai közelharcot tanított, amely a judo múltjának


14

köszönhetően igen közel állt hozzá. Már nem hülyéskedett, hanem kőkeményen mutatta be és

magyarázta a technikákat. Nem az volt a cél, hogy a néhány alkalom során valódi ragadozókat

képezzen, hanem olyan alap mozgáskultúrát adott át, amely az ember önkéntelen reakcióira alapoz.

Mielőtt Nomád hazament volna, tartottak egy rövid egyeztetést, amelyen értékelték az oktatást és az

addig megbeszélt folyamatban lévő ügyek állását.

- Nem mondom azt, hogy újdonság volt számomra mindaz, amit elmondtál, de valahogy mindig raksz

bele valami újat is – kezdte Rosen a megbeszélést, amin az előadón kívül öt Farkas vett részt.

- Hiszem, hogy egy adott gerincvonal mentén az elmondottak, megtűzdelve a közvetlen stand-up

elemeivel teszik igazán fogyaszthatóvá a tananyagokat. Remélem is, hogy tudtam újat mondani! -

mosolygott a bajusza alatt.

- Te Nomi! Mi a helyzet a rádiós rendszerrel? - vette át a szót Olivér, aki volt katonaként igen jól

átlátta mindazt, amiről Nomád már oly' sokszor beszélt, de az átlagember nem igazán akarta felfogni

a jelentőségét.

A vészeseti kommunikációra terelődött a beszélgetés, amelyet már egy ideje szerveztek, hogy

mielőbb összejöhessen közösségi szinten. Minden józanésszel gondolkodó ember egy pillanat alatt

átlátja a szükségességét, ha megpróbálja elméletben belehelyezni akár az argentin, akár az ukrán

összeomlásra.

A rendvédelmi szerveknek jól felfogott érdeke a dezinformáció egy, az adott társadalmi struktúrára

veszélyes helyzetben annak érdekében, hogy a zavargás résztvevői ne sokasodjanak, egymás között

ne tudjanak kommunikálni. Így az első reakcióik között szerepel a kommunikáció megbénítása.

Utólag lehet hivatkozni persze rendszerösszeomlásra, meg randalírozókra, akik megrongálták az

átjátszó állomásokat, de a valóságban ez egy intézkedési rend része.

- Megérkeztek már rádióitok? - kérdezte Nomád. –

- Érdemes egyáltalán az átjátszót elkezdeni összeállítani?

- Egy pillanat urak, mert én nem voltam ott a legutóbbi egyeztetésen! - szólt közbe Rosen. - Nem

egészen értem ezt az átjátszós dolgot, hogy miként működne ez egy olyan világban ahol nincs áram?

- Az a szörnyű, hogy a Katasztrófa Védelem elvben szakembernek gondolt, fizetett alkalmazottjának is

újdonság volt a dolog. – nézett az ég felé Nomád - Lényegében egy egyszerű átjátszó, amely tök

legálisan beszerezhető eszközökkel megvalósítható, ráadásul emberi összegből.

- És ez legális, nem ütközik semmilyen jogszabályba? – Kérdezte Joker – nekem múltkor egy

tüntetésen a zsaruk elkobozták a rádiómat … igaz más is volt nálam - vigyorodott el sejtelmesen.

- Az eszközök beszerzése és az összeszerelés nem. A használat pedig csak abban az esetben, ha nem a

szabályos csatornákat használjátok, amelyek gyakorlatilag az ún. PMR frekvenciák.

- Mi az a PMR?

- A PMR egy angol rövidítés, personal mobil radio, tehát személyi mobil rádió. Természetesen a

rendszer képes a teljes tartomány lefedésére – folytatta az eredeti gondolatmenetet - és ennek

használata egy összeomlott világban már nagyon nem érdekli a frekvencia hatóságot.

- Oké, de ebbe nem hallgathat bele más?


15

- Ha beállítjátok a szelektív zajzárat és a kódolót, úgy csak bugyborékolást hall az illetéktelen fél. A

rádiók, amiket ajánlottam tudják ezt.

Már néhány hónapja ment ez a beszerzési hercehurca, de persze mint mindennek, úgy ennek is az

anyagiak szabtak gátat, meg az ismeret hiánya. Amíg az emberek nem látják át, hogy milyen

lehetőségük van alacsony befektetett összeggel, természetesen nem halad semmi. Annak ellenére

sem, hogy akár komoly településvédelmi hálózatot is létre lehet hozni ennek alapján, és

természetesen nem csak a walkie-talkie előnyeiben kell gondolkodni.

Egy ilyen átjátszó megvásárolható, mint késztermék félmillióért, és kell még hozzá több eszköz, illetve

szaktudás az összeszereléséhez, de akár otthon, komolyabb rádiótechnikai ismeretek nélkül is

összeállítható.

Létezik ennek sima polgári változata illetve olyan is amelyet zavargások koordinálására is lehet

használni. Az utóbbihoz először is kell egy egyszerű – akár kínai – rádió. Még egy egyszerű,

áruházakban kapható is alkalmas lehet erre. Szükség van továbbá egy trafóra, akkumulátorra,

antennára, kábelekre és egy papagáj átjátszóra. De egy újabban forgalmazott Puxing rádió ezt mind

tudja egyben, kivéve a papagáj üzemmódot. Ez a szövegtovábbító a lelke.

Magát az átjátszót egy komoly antennával magas pontra kell telepíteni, amit a kicsi kézi rádiók

elérnek. Adáskor a papagáj gyakorlatilag megjegyzi a mondott szöveget, aminek hossza függ a

beállítástól, és azt tovább sugározza a legális teljesítménnyel – ami 0,5W. A jelentős teljesítmény

növekedést a professzionális antenna fogja adni. A magaslati pontnak és a jó antennának

köszönhetően megdöbbentő, több tíz kilométeres távokat is át lehet hidalni egy egyszerű rádióval.

- Te Nomi, értem én, hogy fix telepítés, meg hálózati áram, de mi van akkor, ha nincs áram, vagy ha

menni kell? Visszük magunkkal a teljes pakkot?

- Hm… Nem. Más rendszerben kell gondolkodni. A prepper változata az átjátszónak egy álcázott,

mobil dolog és csak át kell telepítenetek, nincs szükség állandó energiaellátásra. Adtam a múltkor

erről egy anyagot… Tudod, Rosen, abban a kis piros dossziéban, amit jól elhagytál. Neked meg van

még Gary?

Gary egy nagyon hallgatag tagja volt a Farkasoknak, az a fajta, aki a csöndből rukkol elő valami

igencsak meglepő teljesítménnyel. Őt érdekelte a leginkább i a vészeseti kommunikáció és úgy

mindenestől a rádiózás. Volt is egy komolyabb kézi rádiója, amihez vásárolt egy profi antennát.

Jelentősen megnövekedett a vételi- és adási teljesítmény, a tisztaság és a távolság, így ő lett a csapat

kommunikációért felelős embere.

- Meg van az anyag és már nézegettem is, milyen cuccokból tudnánk válogatni. Mit gondolsz? Mibe

lenne érdemes rakni a rendszert, hogy az biztonságosan szállítható legyen?

- Száztízes átmérőjű PVC cső szerintem a legolcsóbb és egyben a legjobban szigetelhető. Minden

adott hozzá egy vízvezeték szerelő boltban, csak rendesen, egy sínre szerelten kell belerakni a

rendszer alkotórészeit.

- Oké, de milyen áramforrásról fog működni?

- Napelemről. A kínaiak megtanultak minőséget gyártani, így elérhető áron lehet olyan, túrára

kifejlesztett solar paneleket vásárolni, amik könnyedén összehajthatóak és iszonyat teljesítményt

tudnak. Egy ilyen panel képes akár egy laptopot is folyamatosan ellátni energiával, persze napos

időben.


16

Az összerakott közösségi vészeseti koncepciónak az egyik sarokköve a vészeseti kommunikáció volt.

Rádiózgatás közben tapasztalta, hogy a Pilis tetején lévő rádióamatőr átjátszó, amely hasonló

paraméterekkel rendelkezett, micsoda bődületes távolságok áthidalására volt képes. Mogyoródról

könnyedén el lehetett érni és egészen Siófokig lement az adás.

Természetesen optimális időjárási körülmények között és magaslati pontokról volt ez érvényes; a

belváros vasbeton rengetegében az árnyékolás miatt nem volt tökéletes a kommunikáció. Volt egy

olyan álma, hogy ezzel meg lehetne oldani kisebb települések ön- és katasztrófa védelmi

szerveződéseit, de sajnos nem talált támogatókra egyik hatóság, politikai erő részéről se.

Annak ellenére se, hogy ez a rendszer lényegesen olcsóbb és hatékonyabb lett volna, mint az a széles

körben alkalmazott településvédelmi technika, amelyben a családapák délután hat és este 10 között

polgárőrként járőröznek a faluban, így a dörzsöltebb betörőknek elég volt továbbra is a polgárőrök

lefekvése után, hajnali kettő és négy között lopni menni.

- Van már elegendő pénz a beszerzésre? – kérdezte Nomád - Mert szeretnék haladni, nem bírom a

szarakodást.

- Van. Nyugodtan szerezd be a cuccokat és rendezzük az anyagiakat. - mondta Rosen. – Ki fogja majd

összerakni?

- Én. Nem nagy dolog, még le is festem terepszínűre, hogy rejtett maradjon. Most viszont lépek, mert

még el kell mennem a fiamért, lassan véget ér a zenekari próbája.

- Őt nem érdekli a bushcraft?- kérdezte Olivér.

- Sok tekintetben keményebb, mint a mostani újoncok, de a gitár a dilije és ezt tiszteletben tartom.,

Mikor lesz a következő ugri-bugri?

- Márciusban és akkor már jó lenne az átjátszót tesztelni.

- Oké, meglesz. Na szevasztok! Gary, segíts már légyszi kicipelni a cuccaimat!

A gyors elköszönés után a Hiúzok már el is kezdtek felkészülni a következő órára, ami az önvédelem

után egy pihentető lesállás készítés volt az újoncoknak. Rendes katonai lesállás katonai szimulációs

stílusban, amit teljesen realisztikusan, kiásva és álcázva kiviteleztek.

Tél vége Talán a globális fölmelegedésnek köszönhetően, vagy elképzelhető, hogy az átlag technológiai szint

fölötti eszközökkel befolyásolva, de elindult egy olyan gyors természeti folyamat, amely mint valami

kicsi jégkorszak csapott le az Amerikai Egyesült Államokra. Persze a meteorológusok a fősodratú

médiában hoztak régi példákat a szokatlan időjárási jelenségre, de valahogy ezekre a példákra nem

nagyon emlékezett még az idősebb korosztály sem.

A téli időszak ellenére is olyan szokatlan hideghullám árasztotta el Kanadát és az USA északi államait,

hogy több vadonélő állat, leginkább szavasok és őzek, állva fagytak meg. Amelyik nem tudott

barlangba, odúba, vagy valamely vacokba behúzódni, az menthetetlen volt. És elkezdett ketyegni az

időzített bomba, ami az olvadással párhuzamosan borítékolható volt. Járvány…


17

Ez a jelenség Európát ellentétes előjellel sújtotta. Kora tavaszi meleg áramlott be az alacsonyabban

fekvő területekre, és a természet hamarabb ébredt, mint kellett volna. Szerte az erdőkön, mezőkön

megjelentek a rügyező fák, cserjék és a mezőgazdasággal foglalkozó emberek már szomorúan látták,

hogy ebből bizony nagy baj lehet, ami nem is váratott sokáig magára.

Magyarországra a hidegbetörés január 21-én érkezett meg. Három nap alatt a hőmérséklet

gyakorlatilag 30 fokot esett. Recsegtek, ropogtak az erdők, főleg a cser tölgyesek, amely fáiban a

bolond tavaszi időben megindult a nedvkeringés. Hosszú fagylécek jelentkeztek a vágásértett fák

törzsén, melyekbe belefagyott a kiszivárgó nedv. Úgy nézett ki , mint egy-egy kicsi, függőlegesen

megfagyott csermely. Ezeknek a fáknak a sorsa megpecsételődött, tavasszal sokuk gyakorlatilag

elvérzett, gombás fertőzések támadták meg a nyílt törzseket és az erdészet örömmel tűzte ki a

terven túli kitermelések új területeit.

Rengeteg rovar pusztult el a hirtelen jött hidegben, mert megszakították a téli hibernált álmukat.

Borítékolható volt az ökológiai katasztrófa, csak még azt nem tudták, milyen mértékű lesz.

A terméshozam érdekében agyonnemesített gyümölcsösök tulajdonosai már előre rettegtek a kiesett

bevétel miatti banki problémáik miatt, mivel a bankokat nagyon nem érdekelte, hogy miből fizetik ki

a felvett összeget többszörösen meghaladó, kamatos kamattal terhelt hiteleiket. Egyre több

elégedetlenkedő ember verődött össze előbb az interneten, majd a valóságban is olyan düh,

kilátástalanság és egységes érdek szülte csoportokba, amelyeknek a növekedését semmilyen

eszközzel nem lehetett megállítani.

A rendszerben benne volt az összeomlás, mert matematikailag beletervezték. Gyakorlatilag

mesterségesen kreált, hatalmas vagyonokkal a világhatalmi elit és érdekköre fölvásárolta azokat a

területeket, ingóságokat, amiket érdemes volt. Az összeomlás süteménye kilencvenkilenc százalékos

szinten volt kész.

Amire viszont vigyázniuk kellett az az, hogy történelmi távlatokban ez az időszak miként is fog

megítélődni. A világhatalmi elit ki tudja, milyen régre visszanyúló dinasztiáinak óriási tapasztalati

alapú tudása volt a társadalmak irányításából. Korok tűntek föl, nemzetek tűntek el és a történelem

tollának a kontrollálásával olyan színben lett bemutatva egyes korszakok változása, hogy az ne legyen

rájuk nézve leleplező és ezáltal veszélyes. Most is egy olyan mesterterv volt életben, amely több

szálon biztosította azt a végkifejletet, amit az emberiség a huszonegyedik század elején muszáj volt,

hogy elszenvedjen.

A társadalmi struktúrát és a népességet drasztikusan csökkenteni kellett, mert olyan ütemben élte föl

a 6 milliárdnyi ember a Föld tartalékait, olyan ütemben szennyezte a környezetét, hogy az már a

világhatalmi elitre is veszélyes lett.

A mesterterv végső stádiumába érkezett a világ, és egyre több mesterségesen szított zavargás jelent

meg a híradókban és az interneten.

Tél vége Fót, Máriássy Filmstúdió

- Székely Zoli, a te jeleneted következik! – hallatszott az öltözőben elhelyezett bemondóból. – öt perc

múlva felvétel!

- Fenébe! – tört ki a vékony, kopasz férfiból és még gyorsan átfutotta a laptopján olvasott cikk

maradékát. - Hogy én ezt mennyire unom már!


18

Zoli egy országos hírű filmsorozatnak volt az egyik főszereplője, az emberek napi szinten

találkozhattak vele a képernyőn. Volt aki kedvelte, volt aki utálta, de senkinek nem maradt közömbös

az általa alakított karakter és pont ez volt az, amit annyira unt már.

A karaktere arrogáns és törtető jellem volt, aki nem ismert se Istent, se embert, ha a céljairól volt szó,

és a képernyőn eltöltött tizenegynéhány éve miatt az emberek a polgári életben is azonosították

ezzel. Természetesen csak addig, amíg meg nem ismerték személyesen, de egy napi két milliós

nézettségű műsor véleményformáló erejét néhány személyes találkozás nem tudta jelentősen

megváltoztatni.

- Olyan szívesen alakítanék valami mást, valamit, ami nem egy francos szappanopera, de a pénz az

pénz – mondta a vele egy öltözőben lévő magas pocakos Péternek, akinek a karakterével a

sorozatban hol jóban, hol rosszban voltak.

- De mégis mire gondolsz? Már beskatulyáztak, így a színházakban is csak a sármos genyó szerepeket

kapnád – röhögött Péter.

- Kapd be! Te meg a mamlasz lúzert – vigyorodott el kissé erőltetetten Zoli. – Na megyek, mert ma

Dezső rendez és ő fene nagyra tartja a pontosságot.

Egyszerre több jelenetet is fölvettek, mert így volt a leggyorsabb. Nagyjából három hónappal voltak

az aktuális részek előtt, így a heti három forgatási nappal egész nyugis volt az egyébként pörgősnek

gondolt sorozatszínészi élet.

Két fiatal felnőtt fia és felesége várta otthon, gyakorlatilag megvolt mindene az életben, de valahogy

nem erre vágyott. Szeretett volna, mint színész, adni magából valami olyat, ami nem csak

szórakoztat, hanem segít és értéked ad át. Jól fizetett mókuskerék a sorozat, de nélküle a bizonytalan

színészlét van csak.

Válság van és Zolival igen sok olyan ember beszél közvetlenül, akik egyébként igen zárkózottak.

Üzletemberek, politikusok, színész kollégák és mindenkinek az volt az egyöntetű véleménye, hogy

valami olyan van készülőben, ami fenekestől fel fogja forgatni az egész addigi életüket.

Volt aki gazdasági káoszban hitt, volt aki nukleáris katasztrófában, mások vírusos népirtásban, de

akadt, aki a Nibiru bolygó eljövetelében. Talán az eddig leglogikusabb érvrendszert Magyarországon

egy asztrofizikus tárta a nagy nyilvánosság elé egy jelentésben. Akkor nagyon sokan felkapták a

fejüket, mert az olajcsúcs, mint logikusan levezetett összeomlást kiváltó ok, igen reálisnak tűnt. Zolit

is elkapta ez a vonal és meg is hallgatta a fizikus előadását élőben.

Úgy volt vele, hogy egy felelősen gondolkodó családapa nem engedheti meg magának azt a luxust,

hogy figyelmen kívül hagyja a veszélyek lehetőségét. Pláne, ha már ennyi helyről hallja a bajt és a

kitolt antennái is ezt jelzik, tehát foglalkoznia kell vele. Vajon mit fogok akkor csinálni, HA? - kérdezte

magától. Na és itt következett az, ami igencsak elgondolkodtatta.

- Nem szavalhatok, nem adhatom elő az önálló estem tartalmát… - gondolta.

Egyre jobban érlelődött benne az, hogy valami olyat kellene bemutatnia az embereknek –

kihasználván a jelenlegi ismertségét – amire fölkapják a fejüket.

Egyszer volt egy előadáson, ahol egy férfi mondott néhány gondolatot túlélés témában. Érdekesnek

tűnt és valaha olvasta is az egyik kéziratát egy társadalmi összeomlásról. Előkereste és már eszébe

jutott a neve: Nomád.


19

Egy lendületes emberre emlékezett, aki beleadta a teljes tudását és személyiségét az előadásba, és a

közönségből nem nagyon tudtak tőle olyat kérdezni, amire ne lett volna valami hasznos válasza. Ő

maga látott már több túlélő témájú filmet a neten és a televízió ismeretterjesztő csatornáin, és azon

morfondírozott, hogy mennyire érdekes és hasznos lehet ez a tudáshalmaz, ha a néző veszi magának

a fáradtságot és megpróbálja átvenni az ott látottakat, hallottakat. A Facebook-on ismerősök is voltak

Nomáddal, de már vagy két éve nem váltottak levelet.

Fél óráig tartott a felvétele, amiben szerepelt, éppen egy mocskos üzletben nyert egy táska pénzt. Az

öltözőben nem tartózkodott senki, kongott az ürességtől, amikor visszaérkezett. Hanyagul ledobta a

zakóját az ágyra és bekapcsolta a laptopot. Megnézte a leveleit és fellépett a közösségi hálóra.

Tizenkét üzenet… Te jó ég, már megint kik találtak meg? - gondolta. - No, lássuk csak, újságíró,

rajongó… és nocsak, nocsak, egy levél Nomádtól.

- Szia Zoli! - kezdte hangosan olvasni az üzenetet. - Ezer éve! Belecsapok, mert célirányosan kereslek.

Már egy ideje készítem a videóimat és próbálok magamból valami olyat adni, amit talán

hasznosíthatnak az emberek egy olyan helyzetben, ami nem hétköznapi, ami esetleg veszélyes is

lehet, viszont amíg én eddig összesen kaptam vagy másfél milliós nézettséget a videó megosztón, a te

alakításaidat egy este alatt több ember látja. Engem ugyan a hobbikörnyezetben aránylag ismernek,

de nem vagyok véleményformáló az átlagemberek szemében. Arra gondoltam, hogy készítenék egy

olyan műsort, amiben egy ismert személlyel mutatnám be, mondanám el azt, amit eddig egyedül.

Nincs ilyen műsor itthon, és úgy gondolom, hogy ahogy engem is érdekelne Székely Zoltán, egy tőle

szokatlan közegben, úgy valószínűleg mást is. Várom válaszod és persze semmi gond, ha nem

érdekel. Üdv, Nomád.

Zoli csak bámult maga elé a monitorra és még egyszer átfutotta az üzenetet. Ilyen nincs, ilyen az

életben nincs! Két éve nem találkoztunk, most vettem elő a kéziratát, erre rám ír. - Világéletében

nem hitt a véletlenekben, ez a mostani pedig csak megerősítette ebben. Még egy kicsit emésztette az

olvasottakat, majd gépelni kezdett, és ezzel elindult egy olyan folyamat, amiről egy órával ezelőtt

morfondírozott.

Tél vége Belvárosi irodaház. Nomád nagy izgalomban gépelt a munkaállomásában. Az izgalom oka egy megbeszélés volt, amelyre

Székely Zoli érkezett hozzá délre. Nagy volt a meglepetése, amikor megkapta a válaszlevelet, mert mi

bajom lehet- alapon írta a közvetlen felkérést és a válasz sokkal jobban meglepte, mintha

elutasították volna.

Azóta többször beszéltek telefonon, egyeztetve a megbeszélést. Eredetileg úgy volt, hogy ő megy be

Zolihoz a stúdióba, de a férfi az előbb hívta, hogy sajnos közbejött neki valami a megbeszélt időre [így

abban maradtak, hogy ő jön be az irodaházba.

Nagy volt az izgalom, mert személyesen még soha nem beszéltek, az előadáson annak idején ugyanis

nem volt rá alkalom.

Munkahelyén ezerkétszáz ember dolgozott, akik közül mindenki ismerte, és ő is a régebbi kollégák

javát. Nem tudott úgy végigmenni a campuson, hogy rá ne köszönjenek. Az épület biztonsági

főnökeként természetes volt, hogy időnként olyasvalaki is meglátogatta, aki nem volt éppen egy

szokványos alak, de az ország egyik legismertebb sorozatszínésze egy kicsit feltűnő lehetett. Nem

szerette a fölösleges felhajtást és úgy tartotta, hogy egy jó szekus addig látens, amíg valóban nincs rá


20

szükség, de egy ilyen vendéggel komoly feltűnést fog kelteni. Befoglalta a cég VIP tárgyalóját, ahol

igen illusztris környezetben tudnak majd társalogni, és várta a megbeszélt időt.

Zoli úgy érkezett a mélygarázsba, mint egy régi ismerős. Az első kézfogás és közvetlen találkozás

komoly vízválasztó szokott lenni azoknál a férfiaknál, akik tudják, mit szeretnének. Ebben a

kézfogásban több volt, mint puszta bemutatkozás, és a vendéglátó leplezvén a lányos zavarát,

mutatta az utat a liftekhez.

- Őszintén szólva baromira meglepett, hogy ennyire pozitívan álltál hozzá a levelemhez – kezdte,

hogy megtörje a személyes bemutatkozás után beállt csendet.

- Ami azt illeti, régóta érdekel ez a terület és igen sok irányban vannak kint az antennáim, ha érted

mire gondolok. Neked mi a véleményed erről a helyzetről? Szerinted kialakulhat olyan szituáció,

amitől fenekestől felfordulhat az életünk? Persze a valóságban, mert az elméleti gondolataidat már

betéve tudom.

- Persze – mondta Nomád, miközben benyomta a hatodik emelet gombját, mire az ajtó elkezdett

bezáródni. - Tizenéve foglalkozom gyakorlatilag minden olyan témával, ami abba az irányba mutat,

hogy a társadalmunk vagy ilyen, vagy olyan okból, de meg fog változni. A változás brutális lesz és

iszonyú sok ember fog elpusztulni.

- Te aztán nem kertelsz... - jegyezte meg Zoli. - Olyan drámai a helyzet?

- Drámaibb, mint gondolnád.

Közben a liftet az automatika megállította a földszinten, hogy a portások az ajtók kinyílása után a

belsejébe tekintve ellenőrizhessék, kik tartózkodnak benne. Nomád lazán intett nekik, hogy csak ő és

egy vendége azok, mire ők egy biccentéssel tudomásul vették a dolgot és folytatták feladatukat a pult

mögött.

- Hiszed vagy sem – folytatta gondolatmenetét, miután a lift ajtaja újfent bezárult és megkezdték az

emelkedést a hatodikig –, de az emberek többségének halvány lila dunsztja sincs arról, hogyan

maradhatnának életben egy olyan világban, amiben az ellátórendszer összeomlott, az államra és a

bolthálózatokra pedig nem számíthat. Képzelj el egy olyan világot, ahol nincs vezetékes víz, villany,

nincs gáz, amivel fűthetnél, de még a szennyvizet se vezetik el. Mivel a vadonban nem tudsz túlélni, a

családodról nem tudsz gondoskodni, maradsz a városokban, ahol az előbbiek miatt könnyen

rajtaveszhetsz. Na ezért gondolom úgy, hogy iszonyú sok ember fog elpusztulni.

Eközben felértek a szintre ahol a VIP tárgyaló volt. Miközben némán ballagtak a helyiség felé, Zoli

végig a liftben elhangzottakat próbálta megemészteni. Borús gondolatai azonban szinte azonnal

tovaszálltak, amint megpillantotta a helyet, ahova vendéglátója vezette.

- Ti tulajdonképpen mit csináltok itt? - kérdezte elhűlve a látványtól. Az általa elképzelt fehérre

meszelt falú, ablaktalan kis tárgyalószobával ellentétben, ahol csak egy asztalnak és néhány széknek

van csupán hely, a helyiség, amiben voltak, távolról sem hasonlított egy átlagos tárgyalóra.

- Megbeszéléseket tartunk és a mérnökök napközben ide járnak pihenni, szórakozni. Ezért van

ennyire jól fölszerelve mindenféle szórakoztató elektronikával, flipperrel.

- No, én ezt most lefotózgatom és megmutatom a producernek, hogy honnan vegyen példát – vette

elő Zoli kamerás telefonját. Hirtelen azt se tudta, mit fotózzon le először, de ahogy forgolódott, máris

rátalált első áldozatára. - Öcsém, mekkora tv!


21

- Látnád a konditermünket és a szaunát – legyintett Nomád.

- Ne már! Még az is van?

- Gyere, megmutatom. Itt van a szinten, szóval nem tart semmiből bekukkantani, dumálni meg utána

is tudunk.

A fitness-ben a fiatal edzőcsaj majd' ráolvadt a székre Zoli láttán, aki felmérvén a helyzetet, azonnal

belekezdett egy szinte kötelező jellegű csajozásba, pusztán az imázs kedvéért. Készültek a fotók

egymásutánban, hogy legyen mit mutatni a producernek, majd visszamentek a tárgyalóba.

- No, akkor azt hiszem, kezdjünk is bele rögtön a témába, ami így összehozott minket, hogy miként is

lehetne ezt az egészet kivitelezni – tért a tárgyra Nomád, miután kényelmesen elhelyezkedett az

egyik kanapén. – Én úgy gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy te milyen stílusú bemutatásban,

szerepben éreznéd jól magad? Nem jelent problémát a jelenlegi szereped?

- Nem – válaszolt Zoli magabiztosan, aki egy fotelben foglalt helyet. – Az egy olyan munka, ami persze

jár bizonyos megkötésekkel, de egy ilyen ismeretterjesztő műsor még bőven belefér. A legnagyobb

gondom az idő. Jelenleg egy üzleti vállalkozást indítok be a régi lakhelyemen, ahonnan származom,

így ingázom Új-Vidék és Budapest között.

- Szerintem egy-egy negyedórás blokk felvétele egy hétvége alatt megoldható lenne. Vagy akár több

is. Részemről a praktikák bemutatását nem kell rengetegszer fölvenni, mert az eddigi videóim is mind

élesben készültek és nem töltök kint napokat egy-egy filmért. No de itt az a kérdés leginkább, hogy te

mire gondoltál, hogy képzelted el ezt az egészet?

- Láttad Matt Damon beszédét, amiben felhívja a figyelmét az embereknek a háttérhatalom

irányítására és a küszöbön álló összeomlásra?

- Láttam. Igen bátor pali, ámbár anyagilag nem tudják kicsinálni.

- Én úgy gondoltam, hogy szeretném felhasználni a viszonylagos ismertségemet, és személy szerint

nem csak szimpla természetjáró praktikákra gondoltam, hanem figyelemfelhívásra. Kisfilm, vagy még

nem tudom… ez még nem kristályosodott ki bennem teljesen.

- Hm… értem. Mit szólnál ahhoz, ha írnék egy szinopszisnál kicsit hosszabb, de novellánál rövidebb kis

sztorit, amiben a realitás mentén fűzném össze úgy a mondani, mint a bemutatni valókat?

- Konkrét történetre gondoltál?

- Nem tudom, ez most csak így hirtelen átvillant az agyamon. Alacsony költségvetésből meg lehetne

filmesíteni, és ezt, mint valami trailert lehetne a csatornáknak megmutatni. Ebben természetesen

számítanék rád, mivel nekem nincsenek ilyen ismerőseim.

- Nem probléma. Mikorra tudod ezt megírni?

- Szerintem akár már a hétvégére.

Miután még pár ötletet átbeszéltek, társalgásukat folytatva eljutottak arra a közvetlen szintre, hogy

már a család is szóba került. Kiderült, hogy Zoli fiai is zenélnek és nagyjából egyidősek Nomád fiával.

Felvetődött egy közös kiruccanás gondolata, de egységes volt a véleményük arról, hogy a fiúkat

ebben a korban kirobbantani úgy, hogy nem ők találják ki programot, csak koncertre lehet. Gyorsan

eltelt a beszélgetésre szánt két óra és Zolinak mennie kellett vissza forgatni a stúdióba, Nomád meg

már ült is neki összerakni a sztorit vázlataiban.


22

Tél vége Nomád lakás Szokásos szombat hajnal. Nomád a kanapén ült, lábát az asztalra fölvetve pihentette, miközben

laptopjával az ölében veszettül gépelt. Fülhallgatóval a fején átszellemült arccal járt a keze a

billentyűzeten miközben üvöltött a fejében egy opera. Az írás számára önkifejezés is volt, nem csak

egy kommunikációs eszköz a mindennapokban, ami egyre személytelenebbé tette a napi kapcsolatot

a közösségi oldalakon.

Kályhakandallójában lobogott a tűz, és a lelke éppen egy olyan világban járt, amiben az élet nem ért

semmit, az infrastruktúra nem létezett. Egy olyan rövid sztorit talált ki, amihez semmilyen tervezés

nem kellett, csak motiváció és ihlet. Figyelembe vette Zoli adottságait, hogy mi lenne az a szerep, és

stílus, amiben talán jól érezné magát, de ügyelt arra is, hogy az egészet úgy építse fel, amit reálisan,

alacsony költségvetésből ők maguk is meg tudnak csinálni komolyabb stáb és stúdió munkák nélkül.

Az alaptörténet szemfelnyitó és bemutató stílusban íródott, melyben fontos szempont volt, hogy Zoli

úgy tudjon magából adni a nézőknek, hogy az beindíthassa a vezérhangyát az erre fogékonyakban,

illetve hogy a leendő trailer már tartalmazzon olyan gyakorlati megoldásokat, ami életszerű, egyszerű

boldogulási lehetőségeket világít meg Nomád segítségével, mindezt egy kicsiny történetben.

A cél kettős irányba mutatott. Az egyik egy olyan műsor elkészítése, amely oktató jellegű és akár heti

szinten is a képernyőre tehető, tizenöt perces kérdezz-felelek-bemutatok stílusban készülne. A másik

vonalban pedig minden filmecske húsz perc körüli lenne és kicsiny sztoriban egy elképzelt, de nagyon

reális helyzet megoldásának bemutatása kerülne terítékre. Az alaptörténet mindkét irányba

elágazhatott, a választás egy leendő producerre vagy Zoli filmes ismerőseire várt.

Meglehetősen gyorsan gépelt, így az előtte filmszerűen pergő, képzelt eseményfolyam a

párbeszédekkel együtt mindössze négy óra alatt elkészült. Estig néhány haverral átolvastatta és le is

tisztázta a mini forgatókönyvet, ami gyakorlatilag egy novella volt. Persze kapott negatív véleményt is

az ismerőseitől, de már megtanult túllépni azokon a destruktív gondolatokon, amelyek csak

hátráltatták az életben, így figyelmét jobban tudta az építő jellegű kritikáknak szentelni. Nem

makacsságból, hanem mert évekkel korábban már ráébredt arra, hogy ha valami valóban egyedit

akar alkotni, és ha meg akarja önmagát valósítani, úgy el kell felejtenie az iskolában tanultakat és

hagynia kell magában kinyílni azt, ami a személyiségének talentuma. Ez a mindenkiben meglévő

lehetőség egy olyan oktatási rendszer béklyójában próbál a napvilágra kerülni, amely a való életre

nem készíti föl az embert, de szenzációsan terheli le a fölösleges gondolatokkal és túlnyomórészt

soha az életben nem használatos információkkal a nyiladozó személyiségeket. A rendszer a nagy

számok törvénye alapján sikeresen teszi a dolgát és gyaníthatóan rengeteg személyiség stagnál olyan

létszinten, amely se nem alkotó, se nem életet élvező. Egyszerűen egy létfenntartásért kínlódó

rabszolgasors, ami egy olyan rendszer urainak a mesterségesen alkotott illúziója, akik a háttérben

megbújva zsarnokként irányítják a társadalmakat.

Ebben a rendszerben a személyiség és az alkotó gondolat csak a legfelsőbb oktatás véres verítékkel

szegélyezett, zárthelyi dolgozatokkal nehezített útján vezet, aminek a legvégén, a diplomával

kezdődik majd csak az igazi küzdelem. Az évek alatt megtanult, fölösleges információk halmazáról

kiderül, hogy sajnos a karrierhez, a való élethez teljesen fölösleges, az egyén semmi hasznukat nem

veszi.

Általános műveltséggel pénzt keresni pedig még ideológia szintjén sem lehet. 2014-re a

világválságnak és a tudatos belső munkahelyrombolásnak köszönhetően azt vette észre rengeteg

szülő és huszonéves fiatal, hogy az éveken keresztül tartó küzdelem a felsőoktatási rendszerrel

teljesen fölösleges volt. Meghatározó pozícióba, jól fizető állásokba bekerülni csak azoknak a


23

keveseknek sikerült, akiknek a a kapcsolatrendszere ezt lehetővé tette és ezek a fiatalok pontosan

tudták azt, ha végig is lumpolják az iskolaéveket, ha megíratják másokkal a diplomamunkájukat és

semmit nem értenek a szakmájukhoz, akkor is ők lesznek a jövő vezetői és nem a szegény családból

származó eminensek.

Nomád hitte, hogy mindenkiben van valami, mindenki tehetséges valamiben, és eszerint nevelte a

fiát is. Engedett, adott, irányított és úgy nézett ki, hogy ez a szemlélet működött. Egy olyan

személyiség kezdett kinyílni, akiben az apa nem a tükörképét, hanem egy nála sokkal felszabadultabb

és önálló személyiséget látott a kamaszodás ellenére.

Dávidot érdekelte egy ideig az apja által művelt bushcraft, de iskolai inspirációra a gitározás felé

orientálódott. A zene, a művészet egyik olyan önmegvalósítása, amelyben olyan felszabadult

örömben nyílik ki a személyiség, amit érdemes támogatni, így az apa nem is erőltette a közös

dudvázásokat.

Örömmel vette, hogy testépítő edzésre járt a zenélés mellett, és büszke volt, amikor a „művészúr”

igen meggyőzően kezdte a huszonnégy kilós kettlebellt használni. Közös túrázásaik ugyan ritkultak,

de az időnkénti, namajdénmegmutatomafaternak, hogy bírok annyit, amit ő-túrák emlékezetesek

voltak mindkettőjük számára. Dávid megmutatta, hogy könnyedén képes negyven kilométert

gyalogolni az apja tempójában, Nomád meg ilyenkor büszkén elérzékenyült és ezen ritka alkalmakkor

újra és újra megerősítődött benne az elmélete a mostani kamaszok neveléséről.

Írás közben a felesége jött-ment a lakásban, takarított, majd egyszer csak eltűnt. Jól jött az inger

nélküli környezet és úgy telt el másfél óra, hogy Andrea Bocelli zenéinek hallgatása közben észre sem

vette a hiányát, és csak korgó gyomra juttatta eszébe, hogy vajon merre lehet élete párja, amikor

jelzett a Skype, hogy Zoli hívja.

- Jó reggelt, mi a helyzet? - köszöntötte Nomád.

- Szia! Sokat gondolkodtam azon, amit beszéltünk és megbeszéltem még a fiaimmal is. Ha hiszed, ha

nem a nagyobbik ismer téged és rendszeresen nézi a filmjeidet.

- Nem mondod?! Ezt a véletlen egybeesést! Az enyém is néz téged – mondta röhögve.

- Na! Mit csináltam éppen? Nem szokásom napi szinten követni, hol áll a sorozat… ezer dolgom van.

- Fogalmam sincs. Későn is adják, én magam nem is nézek TV-t, de a család már más szemmel néz rád

mióta találkoztunk. Alszik a lelkem, még csak hajnali fél tíz van, így sajnos tőle sem tudom

pillanatnyilag megkérdezni.

- Ez utóbbi valahonnan ismerős – nézett a képernyőn keresztül jelentőségteljesen a plafon felé Zoli.

Mit gondolsz? Hétfőre el tudsz készülni a szinopszissal? Találkozom egy filmes haverral és már

telefonban is igen lelkes volt. Rendező és operatőr is egyben.

- Szerintem már ma estére letisztázom a gondolatokat, megfuttatom a haverok között és a javítottat

küldöm. Nem egy nagy szám, mindjárt a végén vagyok, csak úgy kiírom és javítom… semmi tervezés,

treatment.

- Oké, kíváncsian várom!

Ekkor egy ismerős kocsizaj hallatszott kintről, ami egyértelműen jelezte, hogy neki bizony most dolga

van, mert Anna nem szerette egyedül becipelni a heti nagybevásárlás teljes tartalmát. Már csörgött is

a telefonja, ami jel is volt egyben Nomád számára.


24

- Bocs Zoli, de nekem most mennem kell. Az asszony megérkezett a vásárlásból és segítenem kell

behordani a pútyerkát.

- Oké-oké, menj csak! Majd este beszéljünk, ha átküldted az anyagot.

- Rendben, szia!

Fölöltözni már nem volt idő, így szokásához híven egy szál khaki színű klottgatyában, pólóban és

papucsban ment ki a mínusz öt fokba, Anna nagy örömére. Kikerekedett szemmel nézte, ahogy a

férje megjelenik a tujákkal szegélyezett havas kerti úton a lenge öltözékében, majd zavartan nézett a

szomszédok irányába, akik éppen pakoltak be a nagy Audijukba, készülődve a családi síeléshez.

- Normális vagy te? Hogy nézel ki? – suttogta Anna mérgesen. – Kilóg a tököd és megfázol! Mit égetsz

itt engem a szomszédok előtt?!

- Sziasztoook! Jó reggelt! - kiabált át a szomszéd Gyuri. - Isteni téli napunk van, nemde?!

- Szia Gyuri! Láthatod, hogy valakinek már nyár van. – reagált kényszeredetten Anna.

- Helló!- intett Nomád és suttogva hozzátette a szája sarkából a nejének – Nyugi! Hideg van, nem lóg

ki semmi.

Egy rajnyi katonának is egy hónapra elegendő élelmiszert és egyéb, háztartásban használatos

cuccokat pakoltak be a konyhába, ahol a már évek óta természetes kérdés is előkerült.

- Melyik az enyém?

- Komolyan mondom, mániás vagy. – jelentette ki Anna, miközben férjének egy zöld zacskót tett a

tálalópultra, amelyben konzervek rizs és lencse volt. - Tényleg úgy gondolod, hogy erre valaha is

szükség lesz?

- Soha ne legyen rá szükség, de ha a helyzet úgy hozza, jobb, ha van, mintha nincs, mikor kellene… -

jött a válasz.- De tudod, hogy meg vagyok győződve afelől, hogy erre valóban szükség lehet.

Nagyszüleinknek régen természetes volt, hogy több hónapra elegendő kajájuk volt bespájzolva.

Egyébként meg te is időnként hasznát veszed! – utalt arra, hogy Anna, ha nem volt otthon lekvár,

vagy mogyorókrém, a férje jövőnek szánt készletei megdézsmálásával pótolta a háztartásban

keletkezett hiányt.

- Az is a ti gyomrotokban köt ki, majd veszek másikat!

- Komolyan mondom: most még van honnan és miből! Kérlek, ezt tartsd tiszteletben, mert sokkal

többet veszíthetünk, mint egy vasárnapi palacsinta töltelékét!

A zacskó tartalmát levitte a pincébe és csoportosítva kipakolta. Bab, rizs és két szilvalekvár volt a mai

pakk tartalma, amit be tudott tárazni a jövőnek. Elégedetten szemlélte készletét az alapvető és

hosszú ideig elálló élelmiszerekből, majd visszament a lakásba.

- Mi a terved mára? Esetleg volnál szíves a házkörül is csinálni valamit? – kérdezte Anna, majd

gyorsan hozzátette. - Persze szigorúan felöltözve.

- Az előbb beszéltem Zolival és megígértem, hogy estére átküldöm az irományt, amiről beszéltem.

Kettőre jön Tanki és egy órát filmezünk kint a táborozóhelyen. Tudod, azt a lópokrócból készült

kabátot, amit téli bushcarftra készített. Baromira praktikus egy gúnya.


25

- Praktikusan pont akkora helyet foglal, hogy a szekrényben már semmi hely nincs. És mi lesz itthon?

Minden rám szakad, mint mindig… már nagyon unom!

- Most mit csináljak? Tél van, még a kutyaszart sem tudom összeszedni, mert a hó alatt van.

- Talán elhányhatnád a havat a kocsi beállóról és elvihetnéd Dávidot próbára. A múlthéten oktattad

azokat a srácokat Mogyoródon és rám szakadt minden! Ma ebéd után pihenni akarok!

- Naaa… El vagyok nyomva – dünnyögött. – Mindjárt végzek az írással és utána egyből előszedem a

hólapátot, megígérem – mondta, hogy megnyugtassa nejét, majd nyomott egy csókot a szájára,

mielőtt visszament a laptopjához. Soha többé nem nősülök meg - morgott, de már csak Anna

hallókörén kívül, mert tudta, hogy igaza van.

Az anyaggal hamar elkészült, és ígéretéhez híven este át is küldte Zolinak. A fene majd megette, hogy

mit szól hozzá, de Zoli egy elfelejtett és az utolsó pillanatban eszébe jutó fellépésen volt, így Nomád

hiába pislogott álmosan a monitorra még este tizenegykor is, a válasz csak másnak délután érkezett

e-mail-ben.

Nagyon tetszik és tetszik a családnak is! - állt az üzenetben. - Már tovább is küldtem Dezsőnek, akiről

meséltem. Holnap már Pesten leszek és hívni foglak.

Nomád hirtelen azt se tudta, hova kapja a fejét, annyira felpörögtek számára az események.

Hihetetlen izgalom lett úrrá rajta, azt hitte, képzelődik ezért újra és újra átolvasta a rövid üzenetet.

Végül a levegőbe öklözve felkiáltott az elért fél sikeren:

- Ez az!

Április 14. Ege TV székháza. Senki nem számított olyan fogadtatásra az Ege TV részéről, mint amit tapasztaltak. Kiderült, hogy a

programigazgató Gézárt József egy igazán reálisan gondolkodó ember, aki nem csak a hiteles

tájékoztatást tartja szem előtt, hanem azt is, hogy olyan veszélyre hívják föl a figyelmet, ami már

egyre jobban kezdett fölsejleni.

Az internetes közösségek és a közösségi oldalak olyan híreket is megosztottak már, amelyeket a

mainstream médiából kizártak. Az apró termetű igazgató tökéletesen átlátta ezt a rendszert és azt is

tudta, hogy miként fonódnak össze a háttérben a tájékoztató, manipuláló és kontrolláló érdekek.

Az embereknek a tudatszondázása és gondolkodásuk fedésben történő alakítása mindennapos

feladata volt úgy a kereskedelmi csatornáknak, mint a például a TÁRKI-nak. Ez egy olyan rendszer

volt, amely túlnyúlt a határokon és érdek szempontjából az összes magyar és európai ember fölött

állott.

Volt, ahol a nemzet habitusa jobban, volt ahol kevésbé engedte ezt tudatmanipuláló elnyomást

elhatalmasodni. Amíg Izlandon börtönbe zárták a csaló bankárokat, Magyarországon példátlan

vérdíjat tűztek ki egy olyan robbantásos cselekményért, amely a bankok ellen irányult és a széles

körben becsapott embertömegekben semmi ellenérzést nem keltett. A társadalmak irányítása a

második legrégebbi munkának számított a világon és a huszonegyedik század elejére titkosszolgálati

és marketingsegédlettel egy olyan kontrollá változott, amiről már szinte mindenki tudta, hogy létezik,

mégse tett ellene senki semmit.


26

Az igazgató eldöntötte, hogy két vasat tesz a tűzbe. Az egyik oldalon egy olyan műsor születésében

segédkezik és ad neki műsoridőt, amilyen még nincs magyar szereplőkkel a magyar csatornákon… -

pláne az ismert Székely Zolival - , és a másik vas a saját idealizmusát elégítette ki. Ismerte a népbutító

rendszer működését és sok olyan megbeszélésen vett már részt ahol a véleményformáló emberek

egységes nézete az volt, hogy az elmúlt évek eseményei egy olyan globális szintű összeomlás felé

vezetnek, amelyhez még nem volt fogható a történelemben.

Iszonyatos népirtás volt a küszöbön, csak az volt a kérdés, hogy milyen módszerrel és miként lesz ez

tálalva. Az USA már két évtizede a terrorizmus elleni küzdelem lobogója alatt országokat szállt meg

koholt vádakkal és hamis bizonyítékokkal és a demokrácia, meg más emberi jogok indokával jelentős

katonai erővel álcázta az adott területen elkövetett olaj- és földgáz lopást.

A megszállt országokban ahová megérkezett a demokrácia, megérkeztek a bankok és az a titokzatos

polip is amely holdingok rendszeréből állott. A világ túlnyomó részét a szervezett, országok és

államok fölötti magánhatalom vásárolta föl egy számukra korlátlanul rendelkezésükre álló anyagi

háttér, a pénz, mint elektronikus jel fölötti uralmukkal.

2014 tavaszára már minden felsővezető beosztásban lévő ember és sok tisztán látó átlagpolgár is

tudta, érezte, hogy rövidesen megnyomják a nagy RESET gombot. Volt, aki ezt elfogadta, mások nem

voltak hajlandóak szembenézni az elkerülhetetlennel és úgy gondolták, hogy a kormány feladata

megoldani a helyzetet és majd ezt is megoldják valahogy.

Az igazgató csak bámult maga elé a monitorra, amikor megnézte a jól láthatóan alacsony

költségvetéssel készült bemutatkozó, érdeklődést felkeltő kis filmet. Feltolta szemüvegét a

homlokára és hátradőlt a kényelmes bőrfoteljében.

Jól állt Székelynek a megváltozott környezet, hogy végre nem csak, mint üzletembert, mint macsót

látta. Ami pedig magát is megdöbbentette az az volt, hogy mennyire elvitte, magával ragadta a

látottak tartalma egy olyan világba, amelyben a tapasztalati alapú tudás számított és nem a pénz meg

a haverok. Teljesen lebilincselte az újdonság, a megszokott koktéltól való szakítás felüdülés volt a

lelkének és a tudatának. Elgondolkodott a lehetőségeken és a telefonhoz nyúlt. Döntött.

- Klárika! Ki hozta ezt a csomagot, amit az előbb behozott?

- Egy futár Gézárt úr – válaszolt az idősödő titkárnő.

- Kérem, hívja föl nekem Székely Zoltánt mihamarabb!

- Rendben - válaszolta Klárika, mire a férfi bontotta a vonalat.

József elővette a névjegykártyatartóját és a B-hez tekerte. A televízióval szerződésben volt több

magánprodukciós csoport,és az egyiknek a vezetője közvetített testközelből 2006-ból, amikor a

forradalom ötvenedik évfordulóján a megemlékezés egyik eszközeként kiállított T-34-es tankot

elindította a tüntető tömegből egy idős bácsi.

A Beléndek produkció több olyan ismeretterjesztő filmet készített már megbízásra, amely igényelte a

folyamatos terepmunkát, a kitelepüléseket, és rendelkeztek minden olyan szükséges felszereléssel,

sátrakkal, terepjárókkal, ami ehhez a projekthez kellett. Megszólalt a belső telefon:

- Igazgató úr, Székely Zoltán van a vonalban – mondta Klárika.

- Jó napot kívánok, művész úr! - vette át a vonalat Gézárt. - Alkalmas időpontban keresem?


27

- Jó napot kívánok, Gézárt úr! Éppen forgatási szünet van, így ráérek. Gondolom a filmecske kapcsán

hív.

- Igen-igen. Őszintén szólva igencsak meglepett a tartalma és az öntől szokatlan környezet. Ki

szerepel még a filmben?

- Egy Gyurkovics Róbert nevű túlélés oktató, pontosabban szabadidejében az.

- Nem színész?

- Nem, teljesen amatőr.

- Nézze! - tért a lényegre az igazgató. - Szeretném, ha személyesen beszélnénk a folytatásról egy ebéd

mellett és örülnék, ha Róbertet is megismerhetném személyesen.

- Rendben. A szerda megfelel önnek?

- Hm… – nézett Gézárt a laptopja monitorára, ahol megnyitotta naptárát – Igen, megfelel egy órától.

Hova küldhetem a taxit? Róbert rá fog érni?

- Robit mindjárt felhívom, szerintem nem lesz gond. A Máriássy Stúdióhoz küldje kérem a taxit, akkor

fél egyre. Robi odajön, a közelben lakik.

- Megbeszéltük, művész úr! Szerdán folytatjuk. Viszont hallásra!

- Viszont hallásra, Gézárt úr.

Vajon más társaságok is megkörnyékezték? Vajon mennyit kérhetnek? - morfondírozott az igazgató.

Olyan ajánlatot kell tennem, hogy az itt tartsa nálunk, nehogy az anyacsatornáját válassza.

Kopogtatott az asztalon a tollával és járt az agya. Valami olyat kell kínálnia, ami százszázalékosan itt

tartja az ötletet, de mi legyen az? Ekkor eszébe jutott egy barátja a minisztériumban, akinek a nevét

nagyon ritkán ejtette ki és már nyúlt is a telefonjához.

- Szia Gyurka, Józsi vagyok. Van egy olyasféle lehetőség a figyelemfelhívásra, amilyen pár éve a Hetesi

jelentés volt az olajcsúcs témájában. Egy baromira jó témában lehetne burkoltan úgy figyelmeztetni

és tálalni a lehetséges jövőt, hogy az vezérhangyaként fészkelje bele magát az emberek

tudatalattijába.

Amíg a vonal túl felén beszéltek hozzá, József tisztelettudóan hallgatott a válasz alatt.

- Értem. De most komolyan! Úgy gondolod, hogy ha mindenki struccpolitikát folytat, akkor az a

megoldás?

A társadalmi hierarchiában fölötte álló vezető politikus magasabb hangra váltott és már nyoma sem

volt a Gyurka-Jóska barátságnak. Két percen keresztül hallgatta a védett vonalon hadaró férfit, aki

olyan dolgokról beszélt, amiket a nyilvánosság előtt soha nem mondott volna ki, majd a végén egy

kurta szevasz-szal lerakta a telefont.

Gézárt még soha nem hallotta ilyennek a régi barátját. már egy perce meredt maga elé, amikor a

gépe egy ismeretlen címről érkező levelet jelzett. Pontosan tudta, ki küldte a levelet és azonnal

megnyitotta a csatolt dokumentumot. Döbbent arccal meredt a képernyőre, mert amit ott látott az

elborzasztotta.


28

Hiába tudta, hogy baj van, látni hiteles forrásból egy olyan jövő tervét, amelyben a Föld lakosságának

a nyolcvan százaléka el fog pusztulni az elkövetkező tíz évben felért egy orrba vágással. A népirtással

egybekötött társadalmi rend megváltoztatása tekintettel volt a jövőbeli történelemre. A maroknyi

elitnek érdeke volt, hogy ötszáz év múlva se tűnjön föl senkinek az igazság arról, hogy gyakorlatilag

tízezer ember döntött ötmilliárd ötszázmillió ember haláláról.

A legjobbkor jött ez a lehetőség Székellyel és a haverjával – gondolta. Nem érdekel, mit mond Gyuri!

Megvan a lehetőségem a segítségre és segíteni fogok.

Számítógépén előkereste az éves tervezett költségvetésüket és elkezdte átcsoportosítani a pénzeket

úgy, hogy az egy olyan mappába gyűlt, aminek a Remény nevet adta. Bízott abban, hogy Gyuri fog

majd némi állami támogatással segíteni, de az iménti beszélgetés alapján erre semmi esély nem volt.

A politikai vezetőknek saját tervük volt úgy maguk, mint a családjaik védelmére, és ebben nem volt

benne az állampolgárok tájékoztatása. Minél később tör ki a pánik, annál jobb, a kezdeti időket pedig

a rendőrség talán tudja majd kezelni.

Tavasz. Isaszeg melletti volt kommunista elit számára fenntartott vadaskert. Az Isaszeg és Sülysáp közötti nyolcszáz hektáros bekerített erdőterület egy letűnt rendszer letűnt

vezetőinek volt a kedvelt vadászterülete. Itt töltött el több órát Kádár János és a körülötte lévő

pártpolitikai elit egyaránt. Több olyan máig élő, az üzleti szférába átnyergelt volt szocialista politikus

ismerte ezt a vadászparadicsomot, amelyet úgy építettek, hogy katonailag védhető legyen.

A pincerendszerben ötven főnek volt szálláslehetőség atom biztosnak gondolt óvóhelyeken. A

levegőből nézve egy egybefüggő tölgyes volt, amely ősfái szinte teljesen takarták az épületeket. A

rendszerváltás utáni privatizációs őrületben, ahogy sok egyéb egykori állami terület, úgy ez is

magánkézbe került. A helyszín se túl közel, se túl távol nem volt Budapesttől, és jól karbantartott,

erős kerítésrendszer vette körül. Teljes területén jövedelmező vadászati vállalkozás működött, így a

vadaskertben lévő épületek vendéglátás és kényelem terén megfeleltek minden mai kifinomult

igénynek.

Nem lehetett ide csak úgy bejönni egy egyszerű vadásznak, de még egy pénzes puskásnak se. A

tulajdonosi kör egy olyan országok fölötti szervezethez tartozott az 1996-os privatizálás óta, amelyről

csak mostanság kezdett tudomást szerezni a világ lakossága.

Tudatosan építették át a vadászkúriát, és az összejöveteleiken nem csak a vadászat volt a téma. Ilyen

alkalmakkor olyan biztonsági intézkedések voltak érvényben, amelyeket még a kormányzati testőrség

is megirigyelt volna. A vadaskert biztonsági személyzete leszerelt katonákból állt, akiknek helyben

biztosítottak jól felszerelt kicsiny erdészházakat. A külvilág felé ők vadőrök és mezőőrök voltak

hivatalosan, így jogszerűen tartottak állandóan maguknál olyan félautomata nagy kaliberű

vadászpuskát, amely nem csak vadászatra lett volna alkalmas. Azonban tekintettel a vaddisznók

egész éves vadászhatóságára, az esetlegesen arra tévedő civilek számára nem volt feltűnő a

folyamatos hordás. A beléptetést és az elektronikus biztonsági rendszer felügyeletét a mezőőri gárda

látta el, és természetesen a főépületen nem lehetett észrevenni semmi olyan külső jelet, ami a

vadásziasságon fölül egyéb tevékenységre utalna.

A ma esti találkozó rendkívüli volt a vezetői körnek, mert olyan ember érkezett a köreikbe,aki ennek

a szervezetnek a világszintű csoportosulásának az egyik feje volt. Óriási szervezés előzte meg az

érkezését, amely az elmúlt egy évben igényként is fölmerült a helyi posztkommunista elit részéről, de

a közlekedési nehézségek ezt eddig nem tették lehetővé.


29

A világuralmi piramis tetején lévő dollártrilliárdos üzletember sok szervezetnek volt a célpontjában,

és pár hónapja az oroszok elfogatóparancsot adtak ki ellene. A vadaskert melletti völgyben

megvásárolták az egyik farmgazdaságot, így már elkezdhettek dolgozni a probléma megoldásán. A

hosszú sík területre egy füves leszállópályát építtettek, amit repülőtérré minősítettek és használták,

mint le és felszálló pályát. Ide gyakorlatilag bármely olyan gép le tudott szállni, amely megfelelt az

előírásoknak. Helikopter pedig bármilyen. Veszélyes volt a használata, de kellő konspirációval és

biztonsági személyzettel azon kockázati szint alá lehetett szorítani, amit elfogadhatónak tartott a

Vezér biztonsági főnöke.

Naplemente után, többlépcsős konspirációval érkezett a Föld egyik legjobban védett emberének a

helikoptere egy kísérőgéppel a leszállópálya mellé. A földön lévő biztonsági személyzet két nappal az

érkezés előtt blokkolta a vadaskert életét és az álcázott mezőőrök nem mehettek a belső védelmi

körökbe. High-tech technológiával felszerelt ex-CIA tisztek tartottak ellenőrzés alatt mindent a belső,

A és B védelmi körön belül. A legkülső C tartozott az álcázott vadőrökhöz, egyedül a kert biztonsági

főnöke közlekedhetett az érkezés előtti két nap alatt a kiemelten védett zónákban, de a fegyverét

már a „B” zónába lépéskor le kellett adnia. Professzionális technikai és élőerős védelem volt

kialakítva a legnagyobb titokban, a minimálisan szükséges létszámmal.

A főépület golyóálló ablakaira olyan, alapesetben nyitott, álcázott zsalugátereket szereltek, amiket

egy gombnyomással lehetett zárni, és amelyek a külső színterezés alapján fa benyomását keltették,

de valójában fa benyomását keltő szinterezett páncéllemezből készült . A falak egy méter vastag

terméskőből épültek még a hatvanas években, a monolit födém vasbeton és acéllemez

szendvicsjellege pedig már a fölső luxuskúriát is kész erőddé tette.

A pincében lévő ötven fő elszállásolására tervezett bunker központi tanácskozóterme adta magát a

biztonságos megbeszélések lebonyolítására. A helység nem csak a technikai eszközöknek, hanem a

vastag vasbeton szerkezetnek köszönhetően lehallgathatatlan volt. Egyetlen menekülőjárata a kert

biztonsági főnökének vadászháza mellé vezetett, egy fészerbe. Az acél biztonsági ajtót kívülről

kinyitni nem lehetett, onnan nézve sima volt, mint egy széf fala. Belülről négy rejtett kamera tette a

fészer minden zugát beláthatóvá, hogy tisztában legyenek a menekülők a helyiség ürességével a

használatkor.

A biztonsági főnök egy régi keményvonalas elhárító volt. Zimmermann László sok-sok évvel ezelőtt a

Nemzetbiztonsági Hivatal egyik végrehajtó egységét vezette. Sok-sok olyan helyzetet látott annak

idején, amely nem került bele a napi sajtóba, legfeljebb csak, mint véletlen baleset, és nem egy

megbízást hajtott maga is végre kormányzati vezetők kérésére, amelyekért élete végéig rács mögé

kerülhetett volna.

Hatvanöt éves volt, egy olyan szakember, aki vezetett és nem irányított. Irányítani, pofázni bárki tud

– mondogatta –, a vezetéshez személyiség és tapasztalat kell.

Egy hete készítette elő a Vezér érkezését, amiről csak ő tudott a két magyar vezetőn kívül. Mindent

úgy ellenőrzött, hogy az emberei nem tudták, hogy a világ egyik legjobban védett üzletembere

érkezik hozzájuk vendégségbe. A beosztottjai közé tartozott egy húsz fős zsoldos csapat, amely úgy

élte az életét, hogy más dolguk nem volt csak a gyakorlatozás tréningezés az elmúlt egy évben.

Előszeretettel alkalmazták az ilyen csoportokra a PMC rövidítést, ami a privat military company angol

kifejezés rövidítése volt. Tagjai volt Délszláv veteránokból kerültek ki, akiknek a vezetője valaha

magának Gotovina tábornoknak volt a harcostársa még az idegenlégióban, majd a Szerb–Horvát

háborúban egyaránt.


30

A PMC csapat Mirko Gavrilovics vezetésével az elmúlt két napban binomban autókázott a környékbeli

falvakban. A binom a francia hadseregben a tűzpárt jelentette, de Mirko megmaradt a jól megszokott

francia kifejezéseknél. Nem váltottak se telefont, se e-mailt Zimmermannal a két nappal ezelőtti

riasztásig, amit egy fórumon küldött fiktív profilról a fiktív profilra. Az előre egyeztetett feladat

ilyenkor a vadaskert körzetében cirkálás volt, és a környékbeli településeken olyan fickókat kerestek,

mint amilyenek ők maguk voltak. A tíz különböző autó könnyedén lefedte az Isaszeg, Pécel, Gödöllő

Sülysáp, Kóka, Dány körzetet. Munkájukat ideiglenesen telepített kamerarendszer segítette,, amely

mobilkommunikációs rendszeren keresztül továbbította a jeleket az autókba rendszeresített

laptopokhoz.

Se Zimmermann, se Mirko nem volt az a fajta ember, aki kedvelte a véletlent, mint kifejezést és meg

is tettek mindent annak érdekében, hogy ne is legyenek véletlenek. A csapat tagjainak

vészhelyzetben minden meg volt engedve, és már nem egyszer használták lelkiismeret-furdalás

nélkül a fegyvereiket egy-egy megbízás alkalmával.

Mirko a magánszférában nem moralizált azon, hogy kikkel dolgozik együtt és ennek köszönhetően a

csapatának tagjai leginkább szerb veterán kommandósok voltak, akik egy része Arkan kapitány

csapatában is szolgált. A kapcsolattartást Zimmermannal interneten keresztül oldották meg, a sürgős

ügyintézésre pedig csak egy vészeseti telefonvonal volt fönntartva. Ennek használatára eddig még

nem volt szükség, de nem is bájcsevejre szánták a használatát. A kőbe vésett terv alapján, ha ez a

telefon megszólalna, úgy a PMC teljes állománya szétszóródna a kert körül, majd megkezdené a

behatolást és a biztonsági főnök kimentését.

Még az este folyamán megérkeztek autóikkal a magyar vezetők a szokásos havi megbeszélésre. Csak

Osváth és Gerendai, a volt szocialista elit két legbefolyásosabb háttérembere tudta, hogy ki érkezik

ma hozzájuk. A precíz tervezéshez és a többlépcsős konspirációhoz kivételesen a Vezérnek is

alkalmazkodnia kellett. Az előreküldött helyszínbiztosító csapat vezetője biztonságosnak ítélte a

helyszínt, így elindulhatott a két helikopter a Debrecen melletti nemzetközi repülőtérről, ahová egy

egyéni igények alapján átalakított szállítógéppel érkezett a különösen fontos személy .

Mind a tíz megjelent vezető a jelenleg regnáló politikai vonal ellenségének számított , és kivétel

nélkül mindegyikük rettegett attól, hogy idő előtt kiderülhetnek a mocskos üzelmeik, a privatizálások

és az olajozás körüli bűncselekmények, akkor pedig elveszíthetik mindenüket.

Az első spekulációs offenzíva után kapták az első üzenetet a Vezértől, hogy kezdjenek el létrehozni

egy olyan szervezetet, amely mint valami instant társadalom, az államon belül működne. Minden

funkciót, amivel a nagy Magyar társadalom is rendelkezik, meg kellett szervezniük a saját bizalmi

körükön belül. Képezniük, oktatniuk kellett ezen leendő árnyék társadalom tagjait a megfelelő

szakterületeken, és felépíteni a hierarchiát, megtervezni az egész komplett rendszer működését.

Ehhez a feladathoz a Vezér korlátlan anyagi hátteret biztosított a számukra. Egyetlen kitétele volt

csupán, mégpedig hogy a szervezet biztonsági főnöke, Zimmermann László mindent ellenőrizhessen

és mindenbe legyen belelátása.

2012 tavaszára a szervezet magyar vezetői elvi szinten összeállították a leendő instant társadalom

tagjainak listáját és elkezdődtek az egyéni egyeztetések. Nyárra már megvoltak azok a helyek,

amelyeket át kellett alakítani egy biztonságos, élhető kis világgá, mielőtt megszűnik a központi ellátó

elem és elszabadul a pokol. Ötszáz emberben limitálták a leendő létszámot, amihez még hozzájött a

védelmi személyzet állománya. Régi kúriákat és volt katonai objektumokat vásároltak fel elsősorban


31

olyan szempontokat figyelembe véve, mint a lakott területektől való távolság, valamint a meglévő

infrastruktúra, amit csak modernizálni kellett.

Sejtették, hogy valami nagyon komoly dolog van készülőben, de a valóság a legmesszebb menő

álmaikat is meghaladta. 2014 tavaszára már minden helyszínen befejeződtek a munkálatok, és a jövő

társadalmának leendő elitje készen állt a rendszerváltásra. Készen arra, hogy ha az ország az európai

csendőrség segítségével kimászik az elkövetkezendő anarchiából, úgy ők majd külföldi segédlettel

hatalomba kerülvén kiszolgálhatják azt a felsőbb akaratot, amely pénzelte, taníttatta őket

évtizedeken keresztül.

Meglepődtek, amikor a megszokott beléptetés után ezúttal egy belső ellenőrzési zónához értek, ahol

már nem a külső héjaknál szolgáló vadőrnek álcázott katonák posztoltak, hanem öltönyös férfiak.

Miután kiszállították őket az autóikból és átvizsgálták a ruházatukat, mindenkit bekísértek mindenkit

a megszokott terembe ahol a bizalmas összejöveteleiket eddig tartották.

Osváth és Gerendai egy autóval érkeztek és a többiekkel ellentétben őket nem lepte meg a szokatlan

eljárás. A nagy ovális asztal körül csöndben ment a beszélgetés és láthatóan zavaró volt a két

ismeretlen ügynök diszkrét jelenléte Már a vacsora után voltak, amikor bejött Zimmermann és

odasúgott valamit Osváthnak, aki feledvén az addigi beszélgetést a többi jelenlévővel,

megmerevedett.

- Uraim! – állt föl végül határozottan az asztaltól. - Egy olyan vendégünk érkezik rövidesen, aki miatt

valóban indokolt volt ez a biztonsági intézkedés - mutatott jelentőségteljesen az ügynökök irányába. -

Az imént szállt le a helikoptere a lenti reptéren. Már csak néhány perc türelmet kell kérjek tőletek és

a továbbiakat a vendégünk fogja elmondani.

A hangszigetelt, védett helyiségbe nem szűrődött be kívülről semmi hang, és ha lett volna akár csak

egy légy is a teremben, annak hallani lehetett volna a zümmögését. Lassan teltek a percek, de

egyszer csak kinyílt egy ajtó a szoba azon oldaláról, ahonnan soha nem szoktak belépni a tárgyalóba.

Egy fekete öltönyös középkorú ügynök lépett be a tárgyalóba, aki a már bent tartózkodó két

kollégájával váltott szemkontaktus után komoly tekintettel végigmérte az asztaltársaságot.

Közvetlenül mögötte érkezett egy öregember, aki láttán az összes jelenlévő megdermedt. Most

először lépett a Vezér a magyar vazallusai elé teljes életnagyságban, és a személyiségéből áradó

iszonyatos intelligencia és akarat szinte tapintható volt. Aszott, szikár testén kifogástalanul állt a

kézzel készített öltöny, csak a sétabotja kopogását lehetett hallani, miközben odament az asztalfőhöz

és megállt a betolt szék előtt.

- Jó estét, uraim! – szólalt meg tökéletes magyarsággal.

Néhány kiszáradt torkú jó estét kivételével volt a reakció megjelenésére, amikor átvéve a házigazda

szerepet, Osváth szólította meg.

- Kérem engedje meg, hogy üdvözöljem Önt az egybegyűltek nevében Magyarországon, uram! Jól

utazott? Esetleg nem éhes? Hozassak valami harapni valót?– próbálta oldani a némileg feszültebbé

vált hangulatot.

- Nem szükséges, Osváth – a Vezér mindenkit magázott, csak a testőrparancsnokát szólította

keresztnevén. – Ettem a repülőn, ráadásul és az én koromban már az orvos mondja meg, mikor

ehetek, nem a gyomrom sajnos. Üljön le kérem, és ha lehet, máris szeretnék belekezdeni abba,


32

amiért jöttem. Ma már két országot megjártam ugyanebben az ügyben, szóval és egy kissé fáradt

vagyok, ezért szeretnék mihamarabb túl lenni rajta.

Odasúgott valamit a testőrének, aki az asszisztensi feladatokat is ellátta. A testőr kivett egy pendrive-

ot a mellényzsebéből és a falon lévő okos televízió usb csatlakozójába tette. Bekapcsolta és a

továbbiakban már a Vezér kezelte a szenzoros érzékelésű felületet a kézjeleivel.

- Nagyon remélem, nem árulok el azzal titkot, hogy nem ok nélkül jöttem ide személyesen. Amit most

hallani fognak, az egy életre meghatározza a jövőjüket, és szigorúan ellenőrizni fogjuk, hogy a

hallottak tartalma ne szivároghasson ki. Komoly szerepet szánunk mindenkinek, aki ebben a

projektben részt vesz és elvárjuk a lojalitást, függetlenül attól, hogy mi fog történni –

jelentőségteljesen elhallgatott és töltött magának egy pohár Szentkirályi ásványvizet az előre

odakészített üvegből.

- Önök uraim, az Új Világrend magyarországi elitje. Önök és leszármazottaik fogják a tervek szerint

képviselni azt a világhatalmi rendszert, amely az árnyékban szándékozik továbbra is kormányozni,

mégpedig - itt elhallgatott egy pillanatra, miközben jobb kezének mutatóujját felemelte a levegőbe és

a várható önkéntelen reakciókat figyelve jelentőségteljesen körbetekintett az asztaltársaságon –

terveink szerint a teljes Földet.

Ez úgy összességében nem lepte meg az egybegyűlteket, mert titkon mindenki ilyesmire számított,

de ami a képernyőn időközben megjelent, az kezdett egyre borzasztóbbá válni.

- Láthatják a jelenlegi népességet, illetve hogy ez milyen tempóban növekszik – mutatott egy animált

grafikonra. – Itt pedig a káros anyag kibocsátás változását csodálhatják meg – folytatta egy új diát

előhozva. – Ezen az oldalon pedig nagyon remélem, egyértelmű maguk számára is, hogy a fosszilis

energiahordozókon nyugvó gazdaságunk mennyire a szakadék szélén áll – Teljes nyugalommal

beszélt, miközben az őt hallgató magyar üzletemberek arca egyre fehérebbé vált.

- Amit most látnak, az egy olyan érvrendszer, ami alátámasztja azt a médiában már sok helyen

megszellőztetett információt, miszerint csökkenteni kell a népességet. Ezzel pedig el is érkeztünk a

jövetelem céljáig. Az, amit az imént láttak, egy olyan elkerülhetetlen vég, amelyet már nem tudunk

sokáig ellenőrzés alatt tartani . Olyan helyzetek alakulhatnak ki szerte a világon, amik események

láncolatához vezethetnek és kicsúszhat az irányítás a kezünkből – egy hirtelen jött köhögésroham

szakította félbe az előadását, ami az utóbbi időben egyre gyakrabban uralkodott el rajta. A betegség,

ami okozta, gyógyíthatatlan volt, de az orvosai megállították a folyamatot és az állapota nem romlott

tovább. A roham elmúltával ivott egy korty ásványvizet és folytatta.

- Az oroszok elkezdték lecserélni szinte a teljes katonai arzenáljukat. Ez azt jelenti, hogy kétezer

tizennyolcra hadseregük nyolcvanöt százalékának olyan modern fegyverei lesznek, amelyről sok

ország csak álmodik. A BRICS egyre nagyobb területeket ural gazdaságilag, mi pedig kezdjük

elveszíteni a pozíciónkat. Ezt nem engedhetjük meg, mert mindannyiunk családjának a jövője, a Föld

jövője érdekében mielőbb lépnünk kell! Úgy kell csökkentenünk a népességet, hogy az ne tűnjön

népirtásnak, de nincs mese: a mostani hat milliárdot világszinten muszáj ötszáz millióra

lecsökkenteni.

Döbbenten nézett mindenki a hallottak után a Vezérre, még Osváth és Gereben is, mert erről még ők

sem tudtak. Szünet következett, és a Vezér kiment a testőrparancsnokkal abba a helyiségbe, ahonnan

érkezett. Ez egy teszt volt, mégpedig egy olyané, amely egy, a köreikben véleményformáló személy

által közölt brutális jövőre adott önkéntelen reakció tesztje. Élénk sustorgás kezdődött az


33

egybegyűltek között, és egy-egy erélyesebb hang is hallatszott. Lenyomódott a kilincs és előbb a

fiatal, majd az öreg férfi jött be a terembe.

- Nos, uraim! A ma este egy vízválasztó az életükben és azt kell, hogy mondjam, most éjjel

mindenképp itt kell maradniuk a kúriában! Távozásom után meg lesz a lehetőségük, hogy mindent

megbeszéljenek. A területet csak holnap délelőtt hagyhatják el – hangjából tisztán érződött, hogy az

elhangzottakat egy pillanatra sem kérésnek szánta. Hideg, ellentmondást nem tűrő nyugalommal

közölte hallgatóságával a tényt.

Ekkor fölugrott az asztaltól egy hetven év körüli kopaszodó férfi, aki valaha egy teljes minisztériumot

irányított. Vörös fejjel próbálta türtőztetni magát, és visszafogott indulattal kezdett bele a

mondandójába.

- Uram! Úgy gondolja, hogy meg fogjuk úszni a világtörténelem legnagyobb bűncselekményét? Úgy

gondolja, hogy sikerrel el lehet pusztítani ennyi embert és utána lelkiismeret furdalás nélkül lehet

majd élni? Úgy gondolja – emelte meg a hangját és fenyegetően felemelte jobb öklét

- hogy a jó Ist… - ekkor azonban egy éles csattanás hallatszott.

A testőr kezében egy ultramodern HK pisztolyt tartott, füstölgő csővel. A másik két ügynök szintén

fegyvert rántott készen arra, hogy ha kell, több emberrel is végezzenek, de erre nem volt szükség. A

kopaszodó férfinek hiányzott a fél koponyája, a kifröccsenő vér és agyvelő részben a falra, részben a

mellette ülőkre fröccsent. A Vezért nem lepte meg a reakció, mert már máshol is tapasztaltak ilyet,

természetesen erre tudatosan fel voltak készülve.

- Még valaki? – kérdezte higgadtan, felvont szemöldökkel. Senki nem felelt, ezért a néhai miniszter

élettelen testére mutatva gyors utasítást osztott ki két emberének. – Vigyék ki ezt a szerencsétlent.-

- Na idefigyeljenek! Kiválasztottak lettek, és egy olyan közösség tagjai, akiknek jövőt szánunk. Olyan

jövőt, amelyben élet van, nem pedig halál. Olyan jövőt, amelyben maguk lesznek a Kárpát-medence

arisztokratái, és ehhez megkapnak minden segítséget. Mához hat hónapra már javában tartani

fognak a zavargások, de ne aggódjanak, még jóval előtte, a nyár folyamán megkapnak minden

szükséges információt és az időpontot, amikorra itt, vagy egy másik túlélési ponton kell legyenek.

Vagy a terv szerint cselekednek, vagy meghalnak - fejezte be a Vezér. - Fél év múlva beindul a Föld

megtisztítása, és a tervek szerint tíz évig fog tartani. Az első idők brutálisak lesznek, ami után olyan

vírusok fognak dühöngeni, amelyek ellen önök oltást fognak kapni. Én csak annyit kérek Önöktől,

hogy tartsák magukat a tervhez. További szép estét!

Az öreg, ahogy jött, úgy távozott, csak a két ügynök maradt a véres tárgyalóban. Még vagy két órán

keresztül beszélgettek, majd mindenki a leendő lakrészébe ment lepihenni. Nem tudtak aludni, egyre

csak a számukra tervezett jövő járt az eszükben és a jelen, amiben mindössze fél évük maradt abban

a világban, amit eddig ismertek, és azok között a barátok között, akiket kedveltek. A visszaszámlálás

elkezdődött és ők már nem szállhattak ki.

Fót, Máriássy Stúdió. Az Ege TV-vel szerződésben álló taxi társaság egyik „A” kategóriás Mercedese állt meg a stúdió

bejárata előtt. Nomád egy órával előbb érkezett és a stúdió büféjének egy bizalmasnak mondható

sarkában egyeztették a tárgyalási stratégiát Zolival.


34

- Úgy látom, megjött a taxi - jegyezte meg Zoli, miközben kinézett az ablakon. - Alig várom, hogy

faljunk valamit, mert ma még csak müzlit ettem.

- Szerintem én csak turkálni fogom, bármit rakjanak is elém. Évek óta vártam erre a lehetőségre,

szóval inkább induljunk – feszengett izgatottan Nomád.

- Nyugi, a taxi megvár – csitította barátja, de közben már állt fel az asztaltól.

Fél órás utazás után a Hősök tere mögött, a Gundel előtt állt meg a taxi. Zoli természetes

nyugalommal szállt ki az autóból és mutatta az utat Nomádnak, aki még soha nem járt itt. Gézárt egy

hatszemélyes asztalnál ült és újságot olvasott, amikor megérkeztek.

- Jó napot kívánok - üdvözölte őket fölállva, kezet nyújtva. - Gézárt József vagyok.

- Jó napot, Gézárt úr! Engedje meg, hogy bemutassam Róbertet, aki az erdőben sokkal kevésbé érzi

magát feszélyezve, mint ebben a közegben – oldotta némileg a feszültséget Zoli.

Nomád kényszeredetten mosolygott és kezet fogtak.

- Mit hozathatok önöknek?

- Szerintem sima ásványvizet, köszönjük - nézett Zoli Nomádra, aki némán bólintott.

József csak ránézett a pincérre, aki biccentve megfordult, majd hallótávolságon kívülre ment a kért

italokért.

- Uraim! – kezdett bele az igazgató. - Gondolom tudják, hogy az, amit nekem küldtek, igencsak

aktuális a jelenben.

- Természetesen - válaszolt Nomád. - Nem csak ismeretterjesztő célja lenne a műsornak a

szándékaink szerint - nézett Zolira.

- Nos, igen - vette át a szót. - Ön pontosan tudja Gézárt úr, hogy egy-egy kamerán kívüli

összejövetelen milyen pletykák terjengnek. Ön is tudja, hogy ezt a folyamatot nem lehet csak úgy

megállítani - nézett Zoli egyenesen Gézárt szemébe, miközben figyelte a reakciót.

- Igen, tudom – félig oldalra hajtotta a fejét, mert nem tudta állni a színész átható tekintetét. - Ezért is

szeretném, ha meg tudnánk ma állapodni. Nagyon fontos uraim, hogy azt, amit a trailerben láttam,

sok ember láthassa, mégpedig kibővítve. Fogalmuk sincs, hogy ez mennyire fontos! - emelte föl ismét

a szemét és nézett szilárd elhatározással a két férfira.

Kicsit megfagyott a levegő, majd kis idő után Nomád szólalt meg először. Gézárt önkéntelen non-

verbális színvallását azonnal felismerte, és rögtön beléhasított az, ami a valóságban nem lepte meg.

Ez az ember olyan kártyákba is belelátott, amibe ő soha, és olyan emberek voltak a barátai, akik a

véleményformálók főnökei voltak.

- Tehát jól értem, hogy a mostani megbeszélés mögött az ön részéről szilárd szándék is van? -

kérdezte.

- Nem fogok kertelni. Jól érti, Róbert, szeretnék megállapodni önökkel a műsorról, persze reális

keretek között. Zoltánnak a sorozatban szerződéses kötelezettségei vannak, önnek pedig gondolom

munkahelye, így szándékomban és módomban áll egy olyan ajánlatot tenni, amelyről remélem, hogy

nem fogják visszautasítani.


35

- Nocsak-nocsak - vonta fel a szemöldökét Zoli és ránézett a társára, akivel a tárgyalási stratégiát

egyeztették, és megállapodtak, hogy anyagi területen Zoli lesz a tárgyaló partner. Ő tudta, milyen

lehetőségeket lehetett kialkudni a gázsi tekintetében, illetve azon felül . – És mégis mi lenne az a

számunkra visszautasíthatatlan ajánlat? – vigyorodott el szélesen.

Gézárt pontosan tudta, hogy a Gyuri barátjától kapott információ valós, és ketyeg az óra. Tisztában

volt azzal, hogy több vezető beosztású ember tudja már azt, amit ő, és mindenki titokban készül a

saját lehetőségei szerint. Az az elektronikus jel, amit most még pénzként használhatott a céljai

elérése érdekében, jelenleg úgy állt rendelkezésére, hogy gyaníthatóan pár hónap múlva semmit

nem fog érni. Nem kellett kalkulálnia a következő adózással, nem tartott a NAV büntetésétől sem, az

év végi prémiumokat pedig már gondolatban kidobta az ablakon.

- Egy olyan műsor elkészítését szeretném, amely rövid részekből áll és heti szinten lenne péntek este

fő műsoridőben a csatornán. Sztori jellegűen elkészítve és tálalva mindaz a tudás, ami egy

összeomlott világban hasznos lehet, pont ahogy az önök által összeállított trailerben.

Nomád pontosan erről álmodott és mivel ő írta az első bemutatkozó részt, így a Zolival megbeszéltek

ellenére most megszólalt.

- Rendben, ez nem gond.

- Csak egy pillanat - tette Zoli a vállára a kezét. - Mondana pár szót arról a bizonyos

visszautasíthatatlan ajánlatról?

- Rendben. Minden részért nettó egy-egy millió forintot tudok önöknek fizetni. A szerződéses idejük

alatt a forgatással kapcsolatos összes költségüket a csatorna finanszírozza. Ez azt jelenti, hogy minden

forgatási nap taxi megy a lakásukra és szállítja ki önöket a helyszínre. Az első osztályú szállodát és

teljes étkezést biztosítjuk, ha pedig terepen lennének, akkor személyre szóló lakóautót. Heti egy részt

szeretnénk levetíteni, és a mostani elképzelésem alapján a sorozat utolsó része valamikor ősszel

lenne, ha a nézettség is úgy akarja.

Nomád tágra nyílt szemekkel nézett Gézártra és beléfagyott a szó. Álmaiban nem gondolta, hogy

ekkora pénzt kereshet, és még TV-s karriert is befuthat közben. Ezzel a műsorral az egész életét

egyenesbe teheti. Havi négymillió forint, és közben kerekre nyalják a seggem - gondolta.

- Tény, hogy igen kecsegtető az ajánlat Gézárt úr, de azt ön is tudja, hogy egy ilyen feszített

külsőhelyszíni forgatás sokkal több időt vesz igénybe, mint egy stúdiós - kezdett az alkudozásba Zoli. -

Mindkettőnknek családja van, és a pénz ugyan boldogít, de nem pótolja a házastársat és a gyerekeket

- nézett jelentőségteljesen Nomádra.

- Természetesen ilyen tartalmú extra költség belefér. Egyeztettem a tulajdonosi körrel, és mivel még

nincs ilyesfajta magyar műsor, szeretnénk, ha a mi csatornánkon lenne először. Az étkezési és szállási

költségeket átvállaljuk, de kérem időben szóljanak az asszisztenseknek, hogy mikor lenne erre

szükség - bólintott Gézárt és közben hátrább húzódott, mert a pincérek hozták az előre megrendelt

újházi tyúkhúslevest.

Az ebéd alatt a beszélgetés egyre kötetlenebb lett. Kiderült, hogy Nomád egyik volt főnöke Gézárt

testvére, és hogy Zolival is vannak közös ismerőseik. A leendő sorozat elvi vonala egy Jean Bart

módra készült fogas filé és a kihagyhatatlan Gundel palacsinta között lefixálódott.

Megállapodtak a szerződéskötésben és a kezdés időpontjában. A leendő főszereplőknek az addigi

élete ezzel a nappal lezárult, így kénytelenek voltak átszervezni napirendjüket, amit mindketten a


36

munkahelyükkel kezdtek. Nomádnak egyszerű dolga volt fölmondani az addigi munkáját, Zoli

producerének már egy kicsit macerásabb átíratni a sorozatot és börtönbe juttatni bizonytalan időre a

sorozat örökös intrikusát, de végül azt is sikerült ügyesen megoldani.

Két hét múlva kezdődtek az első felvételek, és egy hónap telt el az első megbeszéléstől, mire adásba

került a bemutatkozó rész.

A hatás nem maradt el. Nagyon sok ember nézett már hasonló külföldi műsorokat, de az, ami itt

játszódott a Bükkben, vagy a Pilisben egy olyan színész főszereplésével, akit eddig teljesen más

oldaláról ismertek, valóban beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mindenki boldog volt.

Május, forgatáson Senki nem gondolta, hogy ekkora siker lesz a sorozat. Székely Zoli személye, a megszokottól eltérő

környezet és az oktatási stílus egyre több nézőt ragadott magával. Gézárt boldogan olvasta a friss

nézettségi adatokat és a tulajdonosi kör dicsérő leveleit. A sármos színész és a kissé morcos túlélés

oktató olyan párosnak bizonyult, amelybe érdemes volt belefektetni, főleg azért, mert tudta, hogy ő

így tud hozzájárulni ahhoz a jövőhöz, amelyben sok embernek szüksége lesz erre a tudásra.

A bemutatkozó filmet némileg átdolgozták, és az lett az első beharangozó rész. Döbbenetes

mennyiségű telefont és levelet kapott a TV társaság. Internetes csoportok alakultak, mint a leendő

sorozat fanklubjai, és újságírók kértek időpontokat a főszereplőktől.

Az anyag hatalmas volt, nem kellett attól tartani, hogy a közeljövőben befullad a sorozat, vagy

esetleg ismétlődik. A forgatókönyvírók kitalálták a helyzetet, megírták, majd a stáb az egészet

mindössze négy nap alatt elkészítette.

A forgatási helyszínek aszerint változtak, hogy milyen témakört boncolgattak; városi túlélőt, vagy az

erdeit. Az igazgató tudta, hogy az utóbbi volt a leglátványosabb, de a városi praktikák pedig a hasznos

a jövő tekintetében számítottak nélkülözhetetlennek, ezért ragaszkodott annyira a kellő mennyiségű

urbánus epizódhoz.

Közel húsz embert foglalkoztatott a produkció, húsz, a saját területén profi szakembert. A felvételek

javát a praktikák bemutatása jelentette, így nagy hangsúlyt kellett fektetni a színészképzésére.

Minden forgatási hét előtt Zoli megkapta az asszisztensektől a Nomád által javasolt anyagokat,

amiket átolvasott, megnézett az interneten. A felvétel előtt az oktató bemutatta, majd a színész

megpróbálta leutánozni. A mostani feladat egy tűzgyújtás volt a fenyvesben, ahol adta magát egy

olyan régi praktika, amely könnyed sikerélményt biztosított a kezdőknek is. Zolinak egy fűtött

derékaljat kellett készítenie a forgatókönyv szerint.

- Na milyen? - kérdezte, miközben vékony forgácsokat próbált levágni a gyantás ágcsonkról, de a

másik csak csóválta a fejét.

- Nem akarom dicsérni, de ez szarabb, mint volt. Nem így mutattam, hanem a fokával - zsörtölődött

Nomád.

- No de a fokával hogy vágjak? Ne szívass már! – és beledöfte a kését az előtte lévő kidőlt fatörzsbe. -

Oké, álljunk le - szólt ki az operatőrnek, majd újra az oktató felé fordult. - Hogy a fenébe vágjak a

fokával? Mutasd meg még egyszer, mert nem értem.

Nomád hátratolta a kalapját a tarkójára és megvakarta a homlokát. Nála ez a mozdulat a tele van a

tököm kifejezést tartalmazta.


37

- Üljünk le még egyszer és akkor kezdjük Ádám-Évánál. Az stimm, hogy miért ebből a gyantás ágból

csináljuk? Neked kell majd mondani a filmet, meg kérdezhetnek is az újságírók.

- Mond el még egyszer, légyszi! - nézett Ihász rendezőre, aki egy kicsit vörös fejjel pislogott rájuk a

kamera mögül, a besaball sapkáját mérgében már néhány perce bedobta a bozótba.

- Tehát – folytatta Nomád. - A fokla az néprajzos vonatkozásban világító szilánkot jelent, amit

többféle fából is készítettek. Régen az őseinknek nem volt zseblámpájuk, és amelyik annyira szegény

volt, hogy még zsírmécsest sem tudott készíteni, vagy spórolt, azok használták a foklát. A vékony

faszilánkot egy doronggal fellazították és egy úgynevezett foklatartóba tették meggyújtás után. Ez a

fa típusától függően X ideig égett. Egy ilyen fenyőfokla - mutatott egy jó tizenöt centis darabot, akár

húsz percig is világított. Éppen elég volt egy budilátogatásra.

Az előadás hosszabb lett, mint azt elsőre gondolták, de a végére mindenki megtudta, hogy a gyanta

az nem más, mint térhálósodott terpentin. Az elpusztult fenyő gesztjében, ágcsonkjaiban található,

vagy a kivágott fa tönkjében. Leginkább a fekete fenyőből lehet a leg gyantadúsabb foklát kiszedni

Magyarországon, és legalább annyira jó, mint a sok pénzért árult dél-amerikai úgynevezett maya

stick, amely gyakorlatilag egy cédrusféléből nyert fokla.

- Tehát fogod ezt a gyantás ágat és fogod a késedet úgy, hogy az él fölfelé nézzen. Egy jó kaparó éllel

tökéletes begyújtásra alkalmas kaparékot lehet készíteni, és ebbe már belekap a szikravető szikrája.

Erősen kaparod és ennyi elegendő - egy nagyobb csipetnyi forgácsot készített. - Ez már beindítja a

következő fokozatot. Na te jössz!

Zoli letérdelt a földre egy nagyobb fenyőkéreg elé, amelyet a kaparéknak készítettek ki. A látottak

alapján már egész ügyesen forgácsolta a foklát bele a kéregbe, mint valami tányérba, és a begyújtás

már könnyedén ment. A gyantás forgács szinte minden kezdőnek sikerélménnyel szolgált és szinte

azonnal lángra kapott a ferrocérium rúdból kapart szikráktól.

A tűzrakó hely mellé gondosan bekészített vékony gallyakat ez a kicsi láng már könnyedén

begyújtotta. A lángoló kéregdarabot betolta az előre elkészített farakás alá ami rövidesen lángra is

kapott. ] A tábortűz egy nagyjából ötven centi széles és egy méter hosszú, tíz centi mély gödörben

volt. Zoli a haverja útmutatása alapján felhizlalta a tüzet és közben az operatőr a rendező instrukcióit

követve több szögből filmezett.

- Merre vannak a kövek? – nézett körül Nomád

- Hozom már! - kiabált az asszisztens és egy vödörnyi sínkővel kínlódott a forgatási területre.

Nomád kikerekedett szemekkel nézte a vödörnyi bazaltzúzalékot, amely jól láthatóan nedves volt.

- Véletlenül sem szeretnék ünneprontó lenni, de szerinted mit csinál a nedves kő, amiben lehet

porózus is, ha belerakjuk a tűzbe? Úgy fölrobban, hogy kiviszi a kamera lencséjét! Anyám borogass,

na akkor egy kicsi türelmet - nézett a rendezőre.

- Na én most iszok egy hubit, mert ezt már nem bírom tovább - mondta Ihász Gergő és előbb a

sapkájáért indult, ami egy galagonya bokron lógott , majd a büfé kocsi felé vette az irányt. - Fél óra

elég lesz? - üvöltött vissza.

- Annyi elég – válaszolt Nomád. - Na, akkor szépen tegyük a köveket ide a gödör szélére, hogy

megszáradjanak - és sorban körberakta, mint valami ágyást a leendő fekhelyet a bazaltdarabokkal. -

Tüzeljünk nyugodtan, fél óra alatt biztonságosak lesznek.


38

A száradás után folytatódhatott a fölvétel. Zoli az elegyengetett vastag parázságyra dobálgatta a

száraz, kicsit meleg köveket szépen egyenletesen elosztva. Vártak egy kicsit, hogy rendesen

átmelegedjenek és gyalogsági ásóval rádobálták a kiásott földet. Elegyengetés után úgy nézett ki

mint egy kicsiny sírhely. Az öt-hét centiméternyi vastagságú föld gyorsan száradni kezdett, ezt onnan

lehetett látni, hogy a nedves föld kiszürkült. Itt-ott apró kis füstcsíkok jelentek meg, ezeket a helyeket

befedték, betaposták. Tíz perc múlva már jól érezhetően meleg volt a derékalj.

- Meddig tartja ez a meleget?

- Ez függ a parázstól, hogy milyen fából van és, hogy mennyiből, továbbá a kövek méretétől. Ez, amit

most csináltunk, reggelig melegen tartaná alattad a talajt. Egy hő függönyben aludnál, ami még

mínuszokban is lehetővé tenné a pihenést hálózsák nélkül, pláne, ha még egy wilobedet is raknál

fölé.

- Az micsoda?

- Fa rudakból, gallyakból készített szükségágy, ami alatt megreked a földből fölszálló meleg.

- Hé, ez érdekesen hangzik. Sok idő, amíg ezt összerakod? - csapott le Ihász az ötletre. A kőszárítás

alatt két kupica Hubertust szólított magához, és ez igen jótékony hatással volt a lelkiállapotára, már

nem idegeskedett

- Nem. Zoli is gyorsan meg tudja csinálni, talán húsz perc ebben a környezetben – nézett körül Nomád

alapanyagot keresve.

- Akkor ez még belefér mára, megyünk fáért – pattant fel a rendező a székéből.

Előkerült a Szabó Bandi-féle magyar bushcraft balta és egy svájci sújtókés. Ezekkel nagyon gyorsan

lehetett haladni. Zoli kicsapott két alkar vastagságú akácot, amiket Nomád a sújtókéssel végig

gallyalta.

Két darab, két és fél méteres cöveket a derékalj két oldalára fektettek, majd a levágott gallyakat

hetven centis hosszúságra vágva rakták tüske nélkül a rudakra. Némi juharvesszővel egészítették ki,

meg lombozattal. Az elkészült wilobed egy alulról fűtött, igen kényelmes fekhely lett, amit a stáb

minden tagja, még a rendező is kipróbált.

- Ez nagyon jó. Kényelmes és meleg, ezen tényleg lehetne aludni - jelentette ki Zoli.

- A meleg megreked alatta, ami pedig felszivárog, az hő függönyként működik. Ezt nagy hidegben

melegített kövekkel még fel lehet tuningolni, amiket nem a föld alatt hagyunk, hanem térdhajlatba,

hónaljba és a hashoz helyezünk. Így nem csak a hőháztartásunkat csapjuk be, hanem valóban lehet

aludni. Tapasztalat!

Gyorsan szétszedték és a film érdekében Zoli újból összerakta és bemutatta. Ihász végre boldog volt,

mert a Hubertus és ez a gyorsan rögzített extra 5 percnyi anyag jókedvre derítette.

A forgatási helyszín ma közel volt Nomád lakásához, így ő az összepakolás után nem ment vissza a

stábbal a stúdióhoz. Volt még egy órája és úgy gondolta, kiszellőzteti a fejét. A jól ismert ösvényeken,

erdei utakon gyalogolva azon gondolkodott, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy ilyen fizetés

mellett csinálhatja azt, amit szeret? Vajon mi lehet a háttérben? Nem értette, hogy Gézárt miért ad

meg nekik mindent. Mert az, hogy Zolinak igen, még oké. De nekem? Túl szép ez ahhoz, hogy igaz

legyen.


39

Az útvonal, amit gyorsan megtenni szándékozott, egy tölgyesen vitt keresztül. A második

világháborúban Pest védői ezen a helyen vezették az Attila II gyalogsági védvonalrendszert. Nomád

egy máig fennmaradt árokban gyalogolt a gondolatai között, amikor arra lett figyelmes, hogy

megváltozott az erdő körülötte.

Egy olyan irtásba futott bele, aminek pár hete még a jelét sem látta. Nem erdészeti munka volt, ez jól

látszott, hanem egy utat készítettek az erdőbe. Méghozzá egy olyat, amelyből elágaztak kisebb

ösvények, amik végén kicsiny tisztások voltak kialakítva.

Pontosan tudta, hogy ez az erdőtömb rejt egy régi katonai telepet, amely a Gödöllői-dombság egy

magas gerincén, a Bolnokán lévő rakétabázist támogatta huszonöt évvel ezelőtt. Nem értette az

irtásokat, és olyan érzés fogta el, amelynek nagyon nem örült. Beindult az, amit a rossz előérzetként

szokott meg. Föl kell deríteni a bázist. Beszélek Rosennel, mert amúgy is imádnak beszivárgást

gyakorolni.

Este interneten egy zárt csoportban üzent neki, és biztos volt abban, hogy a fiatal férfi, ahogy

lehetősége adódik rá és úgy tudja szervezni a csapat hétvégi programját, profin föl fogja deríttetni a

volt katonai bázis környékét.

Május Hiúzok, Gödöllői-dombság Szombat délután, amikor más pihen vagy kirándul, esetleg készül az esti bulira, a Hiúzok a Gödöllői-

dombságban a Bolnoka gerincén gyakorlatoztak. A leginkább csertölgyből és akácosból álló

egybefüggő erdőt hatalmas irtások szabdalták, amit engedéllyel rendelkező fakitermelők, a tíz éves

erdőgazdálkodási terv keretén belül növeltek egyre nagyobbra és többre. Sok esetben szlovák

rendszámú luxusterepjárók felügyelete mellett ment a munka kevés kétkezi munkással, mivel olyan

professzionális gépeik voltak, hogy a döntést, gallyazást, méretre vágást egy lánctalpas markoló

végezte. A kihordást az erdészeti út mellé pedig az erre a célra gyártott munkagépek.

A Google Earth-ön megtervezett csapatmozgásokat, amit a Hiúzok éppen gyakorolni akartak,

rendszeresen olyan irtások akadályozták, amelynek a logikáját a pénzszerzésen kívül nem értették.

Két hete, amikor Nomáddal erre túráztak megtudták, hogy a kitermelések az elmúlt hat évben

nagyon megszaporodtak, és nem csak a vágásérett lábas erdőt, hanem a még kifejletlen tölgyest is

irtják. Arra is fény derült, hogy feltételezésükkel ellentétben ez nem helyi eset, hanem országos

jelenség.

Egy őrállás becserkészése és felszámolása volt éppen a csapat feladata, de nem teljes létszámban. Az

eligazításon Rosen és Olivér ismertették a feladatot, amit ők találtak ki a szakasznak. Egy erdészeti

irtványon kellett négy főnek olyan védekező állást építeni, amely egy őrposzt benyomását keltette. A

poszt egy vadászati magasles volt egy hatalmas vadcseresznye árnyékában, amit valamely rejtélyes

okból, vagy növényismereti hiányosságból hagytak ott a kitermelők anyafának, gondolván a

felmagzásra. Egy tölgyesben…

Az utasítás alapján ponyvákkal kellett álcázni a belteret, és a feladat a többieknek egy olyan

megközelítés volt kézifegyveres - húsz méteres – lő távra, amelyet úgy a védők Oli vezetésével

belülről, mint Rosen és Peti egy távoli magaslesről figyelt. Két zászlós újonc volt a találat jelző. Az irtás

szélén lévő magaslesről távcsővel figyelték a támadók mozgását, és ha valakit észrevettek, a zászlós

újoncokat irányították rájuk rádiós kapcsolattal. Nem a támadók és a védők tüzeltek, hanem a

szemfüles távcsövesek rádióval.


40

- Jobbra. Mondom jobbra, basszameg! Na, arra… Úgy, még tíz lépés… Szúrja le a zászlót, Piros. –

irányította Gábor az újoncot, aki a piros kódnevet kapta feladat időtartama alatt, míg a másik zászlós

újonc volt a Fekete.

A leleplezett Hiúznak a helyén kellett maradnia és nem kúszhatott tovább. Mindkét figyelő egy-egy

német katonai Steiner távcsövet használt, amelyben távolság és méret meghatározásra alkalmas

szálkereszt volt. Egyszerű számítással könnyedén meg tudták állapítani, hogy merre és mennyit

menjen a zászlós. Kovács Peti volt a csapat legjobb megfigyelője, ha éppen nem hülyéskedett.

Nagyon türelmes volt és olyan mozgásokat is észrevett, amin még a veterán Olivér is átsiklott.

- Piros raj borzasztó. Látom mind az ötöt – mondta, és nem vette el a távcsövet a szeme elől. – Eszem

megáll! Szinte egy kupacban vannak! Csoda, hogy Oli nem vette még őket észre!

- Indokolt a robbantás? - kérdezte Rosen, utalván egy olyan mozzanatra, amely a gyakorlat végét

jelentette és kellő mértékben bealázta a béna rajtaütőket.

- Nem azért, mert imádom, de indokolt. Nézd meg magad tíz óránál száznyolcvan méterre. A

galagonyabokortól délre, tíz méterre.

Némi keresgélés a távcsővel és valóban látható volt, hogy a Joker-féle csapat egy robbantási körön

belül kúszik szép lassan előre. Kellő távolság betartása esetén az egység mozgása nem lett volna éles

helyzetben veszélyes önmagukra és az őrszemeknek sem lett volna feltűnő, hogy egy relatíve kicsiny

közegben milyen sokszor mozdulnak meg szél nélkül is a vékonyabb növények.

- Rendben, én is látom. Élvezkedhetsz! - fordult vigyorogva Rosen a beosztottjához.

Kovács csak egy narancssárga festéket tartalmazó erdészeti festékszóró palackot vitt magával, amire

egy mezei petárda volt erősítve. Ez volt a gránát, amivel jól láthatóan tudták jelezni a robbanást és

kellő leckét adott az ügyetlen kommandós palántáknak.

Egy ideig követte Rosen a szeme sarkából, majd elmosolyodott, mert eszébe jutott egy elterelés.

- Fekete! Menjen nyugati irányba húsz métert… Jó, most északra ötöt - Erre persze a Joker csapat

felfigyelt, és a bokrok takarásából pislogott a rossz irányba haladó jelzőemberre.

Peti eközben már átjutott a vizuális érzékelésük periférikus vonalán, és mögéjük kerülve kúszott

szinte sétálótempóban a csapat irányába. Szeme járt, mint a légy szárnya. Imádta ezeket a

helyzeteket, imádott gyakorlat alatt lesből gumikéssel ölni, állást fölszámolni, vagy éppen robbantani.

A szikár vékony alkata lehetővé tette számára a gyors mozgást, az első Brutál futáson az előkelő

második helyezést érte el, amire méltán volt büszke.

Közeledvén a jól megfigyelt bokorhoz, már kénytelen volt lassítani, nehogy egy rossz mozdulat, egy

reccsenés ebből a távolságból elárulja. Rosen izgatottan figyelte a csapat felé kúszó ragadozót és

nagyon kíváncsi volt, hogy vajon észreveszik-e időben, vagy áztató mosás lesz a ma esti program,

amely az erdészeti festék eltávolítását tűzte ki célul kézi módszerrel, mert nem volt olyan barátnő,

anya, aki a festékes ruhát beengedte az otthoni mosógépbe.

- Még tíz méter és dobótávban vagy - hallatszott a fülesen keresztül. - Az irány tökéletes.

A dobótáv ebben az esetben húsz méter volt. Peti egy perc alatt átkúszta a tíz méteres susnyás

szakaszt, majd kivette a málha mellényén lévő tárzsebből a palackot.

- Távolság maradt? - suttogott a mikrofonba.


41

- Maradt, nem mozdulnak. Dobhatod!

A még mindig a zászlós felé kémlelő Joker egy pillanat alatt felismerte a felhangzó, már jól ismert

sziszegést, és felüvöltött!

- Gránáááááát!

A csapat reflexszerűen mozdult, és a szűknek bizonyult gyémánt alakzatból kifelé gurultak, kúsztak,

szaladtak négykézláb. A petárdás festékszóró egy igen humánus jelzőgránát, amihez nem kell semmi

szaktudás. A robbanás beszakítja a túlnyomással ellátott palack falát és a kiáramló gázzal kevert

mosható festék jelzi a találatot. És ami nagyon fontos, hogy környezetbarát, lebomló anyag. A

robbanás nagy volt az erdő csendjében és az ugráló palack sziszegése még egy ideig tartott, amíg

kiáramlott belőle a tartalma.

A gyakorlatnak vége volt, Gergő vigyorogva közelítette meg a lebukott csapatot, amelynek tagjai

káromkodva törölgették magukon az UV narancsszínű festéket. A szentségelésen átütött egy olyan

éktelen káromkodás is, amely komoly bajra utalt. Joker egy mély keréknyomból mászott elő sárosan,

festék nélküli ruhában, de még az arca is valami zöldes anyaggal volt bekenve.

- Hogy az a büdös, mocskos, kibaszott - köpködött veszettül.

A csapat külsőségekre leginkább adó tagjának számított, aki a mindennapi életben is igen igényes volt

a megjelenésére, a szakállának precíz kiborotválására, a stílusra, ahogy mondani szokta . A lányok

szerint sármos, közösségi megítélésben intelligens és kissé pszichopata, külső szemlélőnek

pojácásnak tűnő volta ragasztotta rá a Joker nevet a Batman filmben Jack Nicholson által

megelevenített karakter után szabadon.

- A faszért jött erre a lovával! - törölte az arcát, ruháját.

Rosen a nagy röhögésre ért oda, mikor Joker már egy marék levéllel törölte a lószaros terepruháját,

miközben az arca egy merő maszat volt. Csak ő úszta meg robbantást, mindenki mást kisebb-nagyobb

mértékben elért az eldurrant palack tartalma.

- Figyelem, a gyakorlatnak vége! Mindenki jöjjön ide futólépésben! - szólt a rádióba.

Előkerült a Bergen hátizsákjából az elsősegélycsomag, amiben volt alkohol és tisztítókendő is, így

Jokernek volt esélye egy kicsit jobban tisztába tennie magát. A ruhán természetesen csak otthon

lehetett segíteni.

- Ez nem is ló volt, hanem egy ménes - lesett a traktornyomba Olivér röhögve. – Nomádot biztosan

érdekli majd, milyen az íze…

- Na, jól van, elég volt a vérszívásból. Oktatási alakzat! - vetett véget Rosen a vidámságnak. – Ezt a

gyakorlatot már nem folytatjuk, mert nincs rá idő. Helyette összepakolunk, és visszafelé megnézzük

azt a volt katonai bázist, ami a gerincen lévő rakétasiló régi támogató bázisa volt. Részletes felderítést

várok, pontos leírásokat mindenről, amit ott látunk. Nomád azt mondta, hogy pár hete nagy

mozgolódásokat látott arra. Elvben már nem a katonaságé, így fontos lenne tudni, mi van a

környékünkön! Kapcsoljuk be a GPS-eket, mert pontos útvonalat szeretnék kapni.

A néhány perc alatt menetkész szakasz erőltetett menetben indult el a négy kilométerre lévő

célpontig. A kinyomtatott erdészeti térkép alapján igen érdekes volt a bázis környezete. A dombság

túlnyomó része gazdasági besorolásban volt, tehát az ötven-hatvan évvel ezelőtt telepített fákat az

erdőgazdálkodási terv keretén belül kitermelhették, viszont a bázis körüli erdő már a védelmi


42

kategóriába esett. Ez természetesen aktív katonai létesítmények esetén normális volt a takarás miatt,

de ez a bázis már nem tartozott a honvédség objektumai közé.

A dombos környezet és a térkép alapján egy körülbelül kétszáz méter hosszú, nyolcvan méter széles

komplexum volt az erdőben, amihez aszfaltozott út vezetett. Amint elérték a védelmi besorolású

erdőt, jól látható volt a különbség.

A cser tölgyes szélén egy frissen készített földutat találtak, amely kívülről terepjáróval körüljárhatóvá

tette az erdőtömböt, amelyet Észak felől termőterület, Észak-kelet és Kelet felől aszfaltos út

szegélyezett.

A Hiúzok egy régi erdei ösvényről érkeztek, és a húsz méteres kitisztított irtáson keresztül lopakodtak

be az erdőbe. Rosen kézjelekkel két részre osztotta a csapatot és előre küldte a felderítőket.

Garyén kívül több wouxun rádió volt a csapatban headset-el. Nomád ezt a márkát tanácsolta, mert

gyakorlatilag egy kilencvenezer forintos Kenwood koppintása volt, mindössze száznégy dollárért.

Kínaisága ellenére minden olyan igényt kielégített, amire a csapatnak szüksége volt.

- Keresem az egyeset! - hallatszott Gary hangja. - Száz méterre vagyunk előttetek, és ezt látnotok kell!

Nyugalom van, nem kell lopakodni.

A nem kell lopakodni azt jelentette, hogy két km/h-s tempóban, nagyon óvatosan haladt a raj. Garyék

egy olyan irtvány előtt álltak, amilyet még nem láttak előtte. Maga az erdőtömb relatíve kicsi volt,

ezerötszáz méter széles és kétezer méter hosszú. Az irtvány egy folyosó volt, ami a fák takarása alatt

fölülről észrevétlen. Hosszan húzódott enyhe ívvel, amit a domborzat miatt nem lehetett végig

belátni.

A csapat Garmin GPS-e pontosan jelezte az addig megtett utat, a pozíciójukat és a bázis helyét is.

Érdekes volt ez az irtás, Olivér pedig hol a térképet, hol a GPS-t, hol pedig az erdőben létesített utat

nézte. Hümmögött, majd félrehívta Rosent.

- Nem akarok idő előtt hülyét csinálni magamból, mert lehet, hogy csak egy erdőtömb

megközelítéséhez létesített erdészeti út, de már láttam ilyet húsz évvel ezelőtt Boszniában. Javaslom,

váltsunk éles üzemmódba és derítsük föl ésszel. A GPS-t meg a földerített irtványba hívjuk így

kirajzolódik majd a minta a képernyőn. Nincs jó érzésem.

Rosen hitt a veterán megérzéseiben, mert a sok borzalmat Horvátországban ezek a megérzések

segítették túlélni. Kiadta az utasításokat és két rajra oszlottak. Mindent pontosan megfigyeltek és a

GPS beépített fényképezőjével az adott koordinátaponthoz képet is csatoltak.

Az út a 30-as főút irányába, nagyjából százötven méterenként elágazott, amik még az aszfaltos út

előtt, takarásban kiszélesedtek. Egy-egy kicsi, táborozásra alkalmas tisztás volt itt kialakítva, amit

terepjáróval akadály nélkül meg lehetett közelíteni. Egy óra alatt bejárta a csapat, amit a

mesterségesen kialakított útrendszeren be lehetett, majd az eredeti helyen találkoztak.

Látták a bázist, az épületet, de a feladat most egyértelműen az útrendszer volt. A GPS pontosan

jelezte merre jártak, az alapján pedig egy olyan körkörös védelmi gyűrű rajzolódott ki, amit katonák

szoktak létesíteni a védett objektum körül. Egy háló, amelyet terepjáróval járható utak levegőből

láthatatlan, lombkoronával álcázott rendszere tett védhetővé.

- Mi a szar lehet ez? - kérdezte Joker.


43

- Ne legyen igazam, de szerintem ez egy PMC bázis. Talán közelebbről többet is megtudunk –

válaszolt Olivér.

- Zsoldosok?

- A PMC a Privat Military Company kifejezésből származik. Igen, zsoldosok, akik már nem kölykök, és

igencsak harcedzettek. Sok ismerősöm dolgozott ilyen cégeknek - emlékezett Olivér.

- Tegyük föl, hogy egy ilyen csapat van bent, tehát eszerint csináljuk tovább. Nomád is erre gondolt ,

amikor itt járt. Azt már tudjuk, hogy ez az irtásrendszer egyértelműen katonai – a térképére meredt

és elgondolkozott. - Ebből az irányból közelítjük meg a bázist – mutatott végül egy pontra a térképen

-, és figyeljetek a technikákra. Sokféle ketyere van, amivel kontrollálni tudják elvben az erdőt.

A felderítés már a sötétben ért véget az objektum körül. Két kaukázusi juhászt láttak láncon a hátsó

kerítés mentén, elöl a betonút felől lévő bejáratnál egy őrbódét találtak, mellette pedig egy

Mitsubishi L200 pick-up terepjárót.

A telep gyakorlatilag körbe volt betonozva, közepén három épülettel. Az egyik a belőle kiálló nagy

kémény alapján valami konyha, étkezde lehetett. Középen állt a kétszintes, láthatóan lakóépület,

alapterületét tekintve körülbelül kétszázötven négyzetméteres. A harmadik egy hosszú barakk, ami

lehetett raktár és lakóépület egyaránt. Az aszfaltozott úton akár teherautóval is könnyedén körbe

lehetett autózni a középen lévő épületeket, amelyek közvetlen környezetében fű volt.

Fölülről nézve úgy nézett ki, hogy az épületek alatt gyaníthatóan nem egyszerű pince van. Rengeteg

kerítésoszlop és több földmunkagép volt a parkolóban, embert nem láttak. A komplexum sarkában

már az erdő takarásában volt egy néhány négyzetméteres, kocka formájú épület szögesdróttal

körbekerítve. Bejáratának egy olyan vasajtó szolgált, amilyet eddig bunkerokban láttak csak. Az

építményből egy drótkötelekkel több ponton kipányvázott híradástechnikai oszlop állt ki és nyúlott a

fák koronája fölé.

- Azt nézzétek! - mutatott Gary a több antennára. - Minden területen tudnak kommunikálni, ha

megszűnik a mobil.

Jól megkülönböztethetők voltak a rádió antennák egymástól, és még a jellegzetes kicsiny TETRA-t is

felismerték. Volt ott hetven centis és két méteres hullámsávon működő irányított és körsugárzó

antennából is több, illetve mobiltelefon, CB antenna is. A két kutyán kívül nem volt senki látható, de a

feltételezett konyha/ étkezde kéménye körül remegett a levegő a kiáramló hő miatt.

- Látjátok a kéményt? - és mindenki arra irányította kisebb-nagyobb távcsövét. – Embereket nem

látunk, de ebben a tavaszi melegben vagy fűtenek, vagy nagyobb mennyiségben főznek valamit -

mondta Olivér.

- Honnan veszed, hogy nagyobb mennyiségben? – kérdezte Joker.

- Nálatok vibrál a levegő a tűzhely körül, amikor Zsófi csülkös pacalt főz?

- Jogos - tűnődött el. - Nálunk más vibrál olyankor - vigyorodott el.

- Oké, eleget láttunk. Kocsival majd megnézzük a bejáratot is - vette át a szót Rosen. - Menjünk ki a

termőföldre, van ott egy út. Nincs itt senki, meg amúgy is már alig látni.

- Biztos vagy te abban, hogy nincs itt senki? - méregette Olivér utolsónak a három épületet. A kérdést

inkább magának címezte és nem is várt választ.


44

Kétszáz méterre voltak a nyílt termőterülettől, ahova egy frissen készített utacska vezetett. A fák

széle előtt öt méterrel véget ért az irtás, és kökénybokrok állták útjukat. Jól látható volt, hogy a

bokrok könnyedén kivághatók voltak, ha úgy hozná a szükség, és negyed órás munkával a bejárat az

erdőbe szabaddá válhatna.

Kiérvén a nyílt részre folytatódott az a talány, amit bent tapasztaltak. Két hektáros terület volt

bekerítve a betonúttól ezerötszáz méterre, és egy akár személyautóval is járható földúton álltak. A

bekerített földterület pár hete lehetett gyomirtási célzattal végigtárcsázva, ráadásul teljesen sík volt.

A kerítésoszlopok olyanok voltak, mint az a több ezer darab a telepen, a dróton látszott, hogy friss

telepítés.

- Mi a fene ez itt? Ez mezőgazdasági terület, szántó! Mi a… - akadt el Vilkó szava, ahogy meglátta a

magasfeszültségű oszlopokat.

Egyértelmű volt, hogy az útnál lévő általuk is ismert trafóház felől magasfeszültségű vezetéket hoztak

az ugyan bekerített, de egyébként szántóterület széléhez. Már egy-egy ilyen oszlop ára egy kisebb

vagyon, a telepítésük meg gyaníthatóan egy nagyobb összegbe került. A csuklóvastagságú kábel

sodrat a fölső tartóvillákban volt és a bekerített terület szélén egyenként visszahajtva és leszigetelve

várta leendő bekötést.

- Ez szerintem egy katonai kitelepítési pont, és ide a rozsdást, hogy az erdőn belüli bázis külső

védelme a feladata – mondta Oli.

- Egyetértek, és már kezdem érteni Nomádot. Mi a fenére készülnek ezek? Beszélek vele, mert mióta

forgat, elég elfoglalt lett. Ő ismeri töviről hegyire a környéket, de ehhez, amit most láttunk, nem kell

nagy ész. Azt nem tudjuk, hogy állami, vagy magán, de azt tudjuk, hogy komoly anyagi hátterű

felkészülés folyik itt a környékünkön – összegezte Rosen. – A ma látottakról nem beszélünk, világos?

Csakis zárt körben! Ennek a készülésnek oka van, és nem lenne jó, ha emiatt bajba kerülnénk!

Erőltetett menetben, egy óra alatt elérték a tanyát. A vacsora smack tészta volt, füstölt olajos

sprotnival összekeverve egyéni elkészítésben a rendszeresített, zselésített alkohollal működő katonai

főzőn. A tábortűz körül ücsörgő srácok között kevés volt a szó. Mindenkinek azon járt az agya, hogy

vajon miért, és kik csinálhatták a látott katonai átalakításokat az erdőben és mellette. Miért nem

katonai, ha az lenne a legkevésbé feltűnő? Milyen szervezetnek van annyi pénze, hogy erre képes

lehet, ráadásul titokban?

Persze nem volt válasz, csak a rejtély maradt, ahogy a szocializmusban épített bázis alatt lévő három

szintes, összességében négyezer négyzetméteres bunker léte.

Éjfél után fölkapcsolódott a nagy lakóépület egyik belső lámpája. A kaukázusi juhászok erre nem

reagáltak agresszívan, csak figyeltek és kisvártatva mozgolódást lehetett látni belülről majd kinyílt az

ajtó, két férfi lépett ki az éjszakába.

A Bárka. Reggel óta tanácskoztak és jólesett a friss levegő. Magyarország egyik legismertebb üzletembere és a

Terrorelhárítási Központ tanácsadója leült a füvön lévő egyik padra.

- Nézd, Grabó! Engem kurvára nem érdekel, hogy bent minek feleltél meg, és én komolyan kérdezem

tőled! Látsz te arra valódi esélyt, hogy ilyen kicsi bárkákban túléljünk?


45

Grabovics István valaha helyszínbiztosító volt, majd személyvédelmi vezető lett. Ő felelt közvetlenül a

miniszterelnök és a köztársasági elnök testi épségéért. Egy évvel ezelőtt kapta meg ezt az új

megbízást, amiben a feladata az ország elitjének a védelmének az előkészítése volt.

2012 márciusában megtörtént a második olyan spekulációs támadás az ország ellen, amelyet a

világuralmi elit egy része igényelt. Szükségesnek láttak egy renitens, a politikai és gazdasági

függőségből kitörni akaró piciny ország elleni lépést.

Az elsőt még könnyedén visszaverték a titkosszolgálatok, és nem is tudták meg soha az emberek,

hogy 2011 karácsonya mennyire ingatag volt gazdaságilag. Több olyan ellentétes politikai oldalt

támogató gazdasági szerveződés kezdett készülni titokban egy összeomlásra, amelynek a fölső

tulajdonosi szálai nem Magyarországon voltak.

A márciusi támadás a spekulánsok részéről már durvább volt, el is szaladt a híre a belső berkeken

belül, és persze a készülődők is tudtak róla. A TEK-en belül a főigazgató egy olyan egységet állított föl,

amelynek élére azt a beosztottját állította, aki húsz éves hűségével és szakmai tapasztalatával

bizonyította rátermettségét.

Grabó ismerte úgy a politikai, mint a magyar üzleti elitet, és mindenki pontosan tudta róla, hogy csak

egy ember fogja a pórázát, aki pedig közvetlenül a miniszterelnöknek tartozik számadással.

Állóképessége a felszámoló kommandósokéval vetekedett, de negyven évesen már nem volt olyan

mozgékony, mint hajdanán, amikor a tatamin dobálgatta a kollégáit. Flegma intelligenciája kissé

nagyképűnek mutatta, de valójában ez volt az a máz, amivel tudatosan operálva képes volt leépíteni

azokat az embereket, akik az egészséges érdeklődésnél közelebb próbáltak férkőzni hozzá.

Rengeteg irigye volt, mint minden sikeres és jó szakembernek, de ez nem érdekelte különösebben.

Egy éve olyan feladatot kapott, amely az első értekezleten egy kissé elborzasztotta. Nem a feladat,

mint inkább az ok, amiért tőle megoldást és kivitelezést vártak. Apa volt és férj, ezért a

kötelességtudat mellett ez is közrejátszott abban, hogy azonnal elvállalta a munkát. Olyan dolgokat

látott és hallott , amik akár a kormány bukásához is vezethettek volna, de azok semmik voltak ahhoz

képest, amit megtudott, és amivel megbízták.

- Hé, Grabó! Mi a véleményed a falakon kívül? – bökte meg az üzletember.

- Jaj, bocs, csak zúg a fejem a sok kérdéstől és elgondolkodtam. Őszintén szólva nem tudom.

Megpróbálok az egységemmel megtenni mindent annak érdekében, hogy olyan szigeteket hozzak

létre, amelyek talán biztonságosak, de ez ettől még Magyarország marad. 93.000 négyzetkilométeren

úgy megteremteni tízezer embernek a biztonságos életet, hogy az ne legyen feltűnő, biztosítható

legyen és kellően szétszórva, nem egy könnyű feladat.

- Szabad kezet kaptál. Ez nem elég hozzá? – beszélgetőpartnere nem volt hozzászokva, hogy

magyarázkodjanak neki.

- Hogy a fenébe lenne elég? Szerinted ez a pici ország még annál is kisebb vezetői elitje ki a fenét

érdekel? Úgy gondolod, hogy egy védtelenné lett ország hatalmas vízkészlete és nyilvánvalóan jó

geostratégiai helyzete nem szerepel a Nagy Tervben, mint lehetséges betelepítési zóna? Adja magát

a Kárpát-medence egy olyan mikroklímával, hogy az elfogadható lehet bárki számára és emellett itt

mezőgazdasággal, állattenyésztéssel lehet boldogulni, továbbá igen jól védhető.

- Mit értesz ezalatt?


46

- Azt, hogy a helyi zavargások után lehet, hogy valami nagyobb erővel kerülhetünk szembe. Egy

olyannal, ami titokban készül és olyan, mint most mi vagyunk, csak nagyobb és sokkal több erőforrás

áll rendelkezésükre.

Megszólalt zsebében a védett telefon egy beállított dallamon. Nem kellett fölvennie, mert pontosan

tudta az egységén belül kialakított kommunikációs rend alapján, hogy mi a jelentősége.

- Mennetek kell, a kocsik öt perc múlva a fedett parkolóban lesznek.

A fedett nem csak azt jelentette, hogy fedél volt fölöttük, hanem egy konspirált parkolóhelyet

értettek alatta. Volt a bunkernak egy vészkijárata, amit még a nyolcvanas években építettek titokban,

de a rendszerváltáskor a HM fölrobbantotta és földet hordtak rá. A mellette lévő épületek üresen

álltak, így a projekt beindulásakor adott volt a lehetőség.

Két hónap alatt egy működő lovardát hoztak itt létre fedőcégek segítségével és a kijáratot

újraépítették. A néhány fős személyzet nem tudta, hogy milyen alagút húzódik titokban a lovarda

főépületében, mert oda csak egy többlépcsős beléptető rendszeren keresztül lehetett bejutni. A farm

úgy volt körbekerítve, hogy senkinek nem tűnt föl a valódi profilja.

Az őrző személyzetet két, házaspárnak álcázott nyugalmazott titkosszolga alkotta, akik egész

életükben a kormányoknak dolgoztak. A fedő sztori a milliomos hazatelepült 56-os menekült

házaspár volt, akik öreg korukra a régi hazájukban egy lovardát nyitottak. A valóságban a két ügynök

boldog volt, hogy reaktiválták őket és luxuskörnyezetben élhettek. Gyakorta keresték fel őket gazdag

látogatók, így az egyik garázst, ami régen teherautók tárolására is alkalmas volt, a busz parkolóvá

alakították.

Huszonöt politikus és üzletember sétált keresztül a tizenöt méterrel a föld alatt lévő háromszáztíz

méteres alagúton egészen a házig, ahol védett környezetben szállhattak be a buszba. Grabó becsukta

az ajtót és benyomta a telefonján a kettes gombot. Az operatív biztosításért felelős egység minden

tagja tudta, hogy a csoport elindult.

A százszázalékosan beavatott védelmi egység közvetlenül három vezetőből állt. Ők tudtak minden

helyről és minden megbízott személyről. Ismerték mind a tíz régiót, tudták hol van az az ötven

bunker, amelyek egyenként kétszáz-ötszáz személy védelmét voltak hivatottak a tervek szerint ellátni

a jövőben.

Minden bunkernak volt egy két fős személyzete, akik ki voltak képezve a teljes üzemeltetésre. Az

átalakítások egységtervek alapján készültek, amiket a helyi adottságokra alakítottak. Az összes

választott hely rendelkezett saját kúttal, így az ivóvíz ellátás biztosított volt, csak a műszaki hátteret

kellett a 21. századbeli elvárások szerint alakítani. Nem a luxus, hanem a praktikum volt a cél, amikor

a belsőtereket megtervezték. Gipszkarton falakkal választották el egymástól a lakóegységeket,

amelyek kivitelezése szintekre lebontva nem bizonyult komoly építészeti feladatnak.

A helyi adottságokat egy külföldi tervező mérte föl és tervezte meg. Ez gyakorlat volt az összedolgozó

szakszolgálatok között, hogy a védett épületeket, objektumokat olyan baráti szolgálat által

alkalmazott szakemberrel készíttették helyben, aki az információ szivárgás elkerülése érdekében nem

hagyta el a megbízó országot, amíg nem végzett. Természetesen védett és ellenőrzött környezetben

dolgozott, és csak annyit tudott magával vinni, amit a memóriájában megjegyzett, és mivel ez a

munka mindennapos volt ilyen közegben, így hírszerzési szinten nem tulajdonítottak neki

jelentőséget.


47

Grabó két közvetlen beosztottja Vinter Vince és Dengi Viktor őrnagy, a TEK hírszerzési alosztályának

két olyan tisztje, akik évek óta együtt dolgoztak vele személyvédelmi területen. Negyven éves kora

ellenére olyan kapcsolati rendszerrel rendelkezett, amiről egy vezető üzletember hetven évesen is

csak álmodni, mert volna magának. Az az ember, aki az ország két csúcsvezetőjének a titkainak napi

tudója, bizonyult a legalkalmasabbnak ennek a projektnek a vezetésére. Közvetlen megbeszéléseken

számolt be a parancsnokának és havi rendszerességgel egy hármas értekezleten a miniszterelnöknek

is. Szabad kezet kapott annak érdekében, hogy minél kisebb állománnyal dolgozhasson és

belügyminiszteri jóváhagyással olyan kivételes, az összes szerv fölötti diszponálási lehetőséget kapott

az egysége, amely kifelé a teljes TEK-re volt érvényes, valóságban csak erre a csoportra. Bevezettek

egy olyan kártyarendszert, amely szakszolgálati személyazonosság igazolása esetén lehetővé tette az

olyan utasítás kötelező végrehajtását, amely nem igényelt jelentésírást, csak az aláírt kártya

csatolását. Így könnyedén tudták kiegészíteni az esetleges létszámszükségletüket akár a rendőrök,

akár a katasztrófa védelmisek köreiből.

A Dengi által vezetett aznap esti biztosító egység a leendő útvonalon lépcsősen elhelyezkedve várta a

buszt a szolgálati A3-as Audikban. A buszba helyezett nyomkövető folyamatosan mutatta pontos

helyet, így nem volt szükséges az állandó vizuális kontaktus. A közvetlen biztosító négy TEK-es

felszámoló öltönyben, Heckler & Koch MP5-ös elégséges védelmet biztosított a huszonöt védett

személynek, a környéken lévő hat ügynökkel.

Kivételes este volt a mai, mivel most adták át a mogyoródi bázist . Ma nézték meg először az „A”

kategóriás védettek a helyszínt. A leendő lakókat három osztályba sorolták. „A” kategóriába estek a

közvetlenül védett személyek, akik politikailag hű milliárdos üzletemberekből és a politikusokból

állott, gyakorlatilag ez volt az új magyar arisztokrácia. „B” kategóriába a közvetlen családtagjaik,

gyerekek, feleségek, szülők kerültek, ők ebben a stádiumban még nem voltak beavatva semmibe. „C”

kategóriában voltak azok a rokonok, barátok, akik közül az „A” kategóriás védett megjelölhetett ötöt.

Természetesen nem használták a közvetlen bejáratot, hanem az alagúton keresztül közlekedtek a

teljes projekt alatt. A sárga szinten volt az ajtó, amin keresztül belépett a huszonöt milliárdos és

politikus a bunkerba és a legnagyobb helyiségbe, ami gyakorlatilag egy nagy amerikai konyha volt.

Egy étkező és konyha együtt, pulttal elválasztva.

A két felügyelő, akik a bunker karbantartói is voltak egyben, úgy rendezte be a termet, hogy középen

az asztalon egy bemutató volt az élelmiszerkészletből és egy makett, amely a három szintet és a

felszínt mutatta. Grabó egy projektoron kivetített Power Pointban megszerkesztett anyagot adott

elő, amely fotókkal illusztrált mindent. A teljes berendezést, milyen fűtőrendszer van, milyen

szellőző, melyek a tartalékok, milyen kommunikációs rendszer van a komplexumban és a

rendelkezésre álló élelmiszerek listáját. A végére hagyta a bunker védelmi koncepcióját, ami egyaránt

kitért a fegyverzetre és a védelmi erőkre.

Annak ellenére, hogy a mogyoródi bázis közel volt Pesthez, a kialakított környezet alkalmassá tette az

ötszáz fős védett kör biztosítására. A terv olyan egységekkel kalkulált, amelyek jelenleg nem tudták,

hogy milyen biztonsági feladatuk lesz, csak az általános, egy háborús fenyegetettség esetén

követendő akciótervben volt benne ez a terület, mint kitelepülési pont. Grabó és csapata úgy

terveztette a környezetet, és a héjvédelmi pontokat úgy alakíttatta ki, hogy azt már csak el kelljen

foglalniuk az egységeknek. Így lett egy nagyobb katonai tábor lehetősége kialakítva az erdő mellett

lévő termőterületen.

A vacsorát minden résztvevő maga készíthette el a készlet menüválasztékából. Ezek olyan készételek

voltak, amiket csak be kellett rakni a mikrohullámú sütőbe és két perc múlva a resztelt májtól a


48

pacalpörköltig, a palacsintától a máglyarakásig igen sokféle étel közül választhatott az éhes

bunkerlakó. A praktikus egyszerűség jellemzett mindent, így nem volt flambírkocsi, személyzet,

semmi luxus, de minden rendelkezésre állt egy biztonságos és kényelmes léthez.

Az előadásban Grabó külön kiemelte, hogy milyen eljárási és kommunikációs rendeket dolgoztak ki

különböző esetekre. Ezek a bunkerban egy széfben voltak elhelyezve különböző dobozokban, és

azokat a terv alapján az „A” kategóriás védettek vezetői körének a döntése alapján nyithatták ki . Volt

olyan terv is, amely a leendő tartalékpontot tartalmazta és olyan információkat, amelyek precízen ki

lettek dolgozva egy alap séma mentén, amely figyelembe vette a két objektum közötti távolságot,

domborzatot, ivóvíz beszerezhetőségét, mindent. Az objektum elhagyásának a vészeseti terve

rendkívül bizalmas volt, így annak konkrét tartalmát Grabó nem ismertette tekintettel arra, hogy az

alternatív helyszín kiszivárgásának ténye a jövőben életekbe kerülhet, akár a teljes közösség

megsemmisüléséhez is vezethet.

A megbeszélés leginkább egy olyan értekezlethez hasonlított, amelyhez hasonlót hallgatósága

minden tagja tartani szokott a beosztottjainak. Ebben az esetben viszont ők voltak, akik figyeltek és

mindenki ismerte az előadót. Olyan intelligens emberek ültek az asztalok mellett, akik külön-külön is

komoly hatással voltak a nem csak a környezetükre, hanem a politikai közéletre is, de csak akkor

kérdeztek, amikor az előadó a végén fölvetette.

- Van kérdés? - és jelentőségteljesen fölhúzta szemöldökét.

Volt, akit az érdekelt, hogy miként oldja meg az egység, hogy a bázisra kerüljenek, valakit egy másik

helyszín érdekelt volna, ha esetleg távol lenne a behívás pillanatában a Mogyoródi Bázistól, de olyan

kérdés is fölmerült, hogy mi lesz a laktóz érzékenyekkel, ha elfogy a laktóz mentes tej? Mikor ez

elhangzott, többen elröhögték magukat…

A projekt vezetője egy olyan pragmatikus ember volt, aki a beosztottjaitól sem tűrte a töketlen

hülyeséget és az ostoba fölvetésekre a maga flegmatikus stílusában, vezetői lóról reagált.

- Uraim! – kezdte finoman. - Egy ilyen világban, amire készülünk, a maguk hatalma és pénze semmit

nem ér. Vagy megtanulnak alkalmazkodni a körülményekhez és örülnek annak, hogy biztosítva van

maguk számára egy biztonságos mikrovilág, vagy magukra lesznek utalva.

A kopasz, öltönyben is jól láthatóan izmos alezredes jelentőségteljesen nézett körbe.

- Egyszerűen nincs arra ember- és eszközhátterünk, hogy mindenki után szaladgáljunk. Nem tehetjük

meg azt, mint a filmekben, hogy öt Hummerből álló karavánnal mindenkit ideszállítsunk. Amire meg

van a lehetőség az az, hogy egy gyűjtőponton jelentkeznek, és onnan mindenkit, akiket megjelöltek,

katonai kísérettel, buszokkal idehozunk. Aki időben ott lesz a találkozási ponton az ott lesz, aki nem,

az már csak magára számíthat. A bázis egyéni menekülőket nem fogad és a védőcsapat nem ismeri

magukat, úgyhogy ajánlom, hogy tartsák magukat a tervhez! Ehhez természetesen biztosítunk

mindent, ami a saját „B” és „C” környezetüket azonosíthatóvá teszi, és semmi mást nem kell majd

csinálniuk, mint követni az utasításokat, amiket időben megkapnak.

Hosszú előadásokhoz volt szokva, de a mostani egy kicsit idegesítette. Más rendőröknek, katonáknak

beszélni és más üzletembereknek, politikusoknak. Kinyitott egy félliteres Cappy almalevet és csak úgy

a palackból ivott pár kortyot, majd folytatta.

- Egyéb opció a helyszínek tekintetében nincs. Aki eléri a szállító karavánt az imént mondottak

alapján, annak és a családjának lesz helye. Aki nem, az kint marad az anarchiában és pont. Abban a

helyzetben semmit nem ér majd a kapcsolatuk, hogy kicsodák jelenleg. Vagy tartják magukat a


49

tervhez, vagy nem! A laktózmentes tejre meg azt tudom csak válaszolni, hogy majd iszik limonádét,

mert aszkorbinsav van bőven tudtommal. Ennél mélyebben nem kívánok a tejkérdéssel foglalkozni! –

fejezte be a monológot és szigorúan ránézett a kérdést föltevő milliárdos férfire, aki nem tudta állni a

tekintetét.

Egy államtitkár szólalt meg szilárd határozottsággal a hangjában.

- István (Grabó utálta a keresztnevét), egy zavargásokkal teli városban nem lehet csak úgy közlekedni.

Miként fogunk eljutni a gyülekezési pontra?

- Nézze államtitkár úr! - Grabó utálta a keresztnevét. - Az itt jelenlévőknek megvásárolni egy olyan

terepjárót, vagy teherautót, amivel egy ilyen helyzetben is lehet közlekedni és diszkrét, gondolom

nem egy nagy kiadás. A jelenben a pénzük még ér valamit, így a magánvonalon föl tudnak készülni,

ehhez pedig minden segítséget, tanácsot megadunk. Amire nem képes az egységem az az, hogy

országos szinten több ezer ember után szaladgáljon egy vészhelyzetben. Amire képesek vagyunk az

gyakorlatilag annyi, hogy megmondjuk, mit tegyenek addig, amíg el nem érik a gyűjtőpontot és utána

ideszállítjuk önöket a családjukkal.

Az este további része kevésbé telt kellemetlenül. Bejárták a három szintet, megnézték a kiszolgáló

épületeket belülről a földszinten és megismerték a karbantartókat. Mindenki láthatta, hogy a TEK

valóban komolyan veszi, amit a miniszterelnök vállalt, amelynek az volt a célja, hogy az új magyar

arisztokráciát, a jövő trösztállományát átmentse a következő társadalomba.

A busz a fél órával az indulás után megérkezett a konferencia központ mélygarázsába és a védettek

az öltönyös kommandósok utasításai alapján egy jelzés nélküli ajtón keresztül fölmentek a terembe,

ahol még reggelig beszélgettek zártkörben a látottakról.

Dengi őrnagy elküldte a 3-as kódot a csapatnak, és ezzel véget ért az aznapi munka számára és a régi

iskolai barátai jutottak eszébe, akikkel időnként még ma is összejártak sörözni az Alföld egyik

legszebb kisvárosának halászcsárdájába Szarvason. Vajon velük mi lesz? - töprengett, miközben

fáradtan az arcát dörzsölte.

Május, Hiúzok tábora a Bárka fölfedezése után - Jó reggelt bajtársak! Ébresztő föl! - csattant föl Olivér kiáltása a tavaszi reggelben. – Gyerünk

mindenki ébresztő! Ma Vilkó gyújtja a tüzet.

A csapat gyorsan ébredt és a megszokott rend szerint indult a reggel. Az utolsó őr Oli volt, aki persze

Rosent már az ébresztő előtt fölköltötte, ahogy ilyenkor azt szokás. A reggeli a Nomád-féle vészeseti

kása, amely szárított és összeőrölt fűszeres sült csirkemell és őrölt zabpehely keveréke volt. Mindez

forró vízzel összekeverve és kihűlt állapotban fogyasztva nem csak, hogy laktató volt, hanem egy

kimondottan tápláló reggeli energiabomba.

- Van valakinek ötlete a tegnap látottakkal kapcsolatban? – kérdezte Joker.

Nagy lett a csönd és mindenki a bázisra gondolt. Este már elmentek a gondolataik olyan összeesküvés

elméletek irányába is, amelyeknek a valósághoz viszonyulása már igen csekély volt.

Autózúgás hallatszott, majd a kézifék karrogása. A motorzajból már sejteni lehetett, hogy Nomád

érkezett meg, és a terepjáró ajtajának csak a kertvégi budi ajtóhoz hasonlatos becsukása tette

százszázalékosan egyértelművé az érkező személyét. Mióta forgatott, egyre kevesebb időt tudott

foglalkozni a Hiúzokkal és ma reggel is csak az este Rosentől kapott sms miatt jött ki a táborhoz.


50

- Sziasztok – mondta, és miközben körbekezelt már kérdezte is. - Baj van? Megtaláltátok? - utalt a

bázisra.

- Megtaláltuk, de nem tudjuk hova tenni - válaszolt Rosen. - Gyere, nézd meg a GPS-t! Láthatod, hogy

a közlekedő útvonalak egy katonai rendszert alkotnak. Amiket láttunk, az alapján vagy kiképzőbázis

lesz a közeljövőben, vagy, és szerintem ez valószínűbb, valami nagy gebaszra készülnek.

- Őröket, katonákat ti sem láttatok, ugye?

- Nem, de ez nem jelent semmit. A bázis java a föld alatt van, ez szinte biztos. És azt is biztosra

veszem, hogy a fölső épületek belülről máshogy néznek ki, mint ahogy azt a külsőségek alapján

gondolnánk.

- Értem. Az, amibe én belecsöppentem, számomra egyértelművé teszi, hogy készül valami. El sem

merem nektek mondani, hogy milyen feltételek mellett vállaltam ezt a filmezést, de azt igen, hogy a

TV társaság igazgatója igen érdekesen viselkedett. Úgy ült le velünk tárgyalni, hogy már eldöntötte a

megszerzésünket. Valami készül! Valami, amelyre ő fel akarja hívni a figyelmet általunk, miközben

hasznos dolgokat tanítunk minden epizódban.

- Oké, de mi lehet az, ami egy ilyen bázis létrehozását indokolná? – szólt közbe Joker.

- Ne hidd, hogy csak egy ilyen van! 2011-ben az oroszok húsz iskander ballisztikus rakétát telepítettek

elismerten Kalinyigrad környékére, és a tavalyi gyakorlatukon az egyik fő téma Varsó nukleáris

támadása volt. De, hogy itthon maradjak: Tavaly voltam a Zemplénben a bushcraft csapatommal, és

ott távolról láttunk egy frissen épített bázist. A helyi ismerős mesélte, hogy egy éve kezdték építeni.

Nem tudták mekkora, de hetekig hordták a gyorsbetont az első nyáron. Ott jártunkkor már fegyveres

őrség védte, és hetente vitték el egy húsz köbméteres szennyvízszippantóval a ganét.

- Tehát egyértelmű, hogy máshol is vannak rejtélyes készülődések.

- Nekünk rejtélyes, de ez a fenenagy demokrácia olyan kasztrendszert álcáz, hogy azt felfogni nem

tudtam én sem a forgatás megkezdéséig.

- Ezt hogy érted? – kérdezte Joker.

- Úgy, hogy vannak olyan témák, amiket a vezetők ma már csak olyan társadalmi körben beszélnek

meg, ahol nincs újságíró. Jammerrel blokkolják a telefonokat, rózsazaj generátorral pedig a

diktafonok rögzítését. A tudás hatalom és a hatalmat nem adják ki a kezükből. Én is csak félszavakat

hallok, és időnként megkérdezik a véleményemet, de nem veszek részt a bizalmas megbeszéléseiken.

- De mégis mit gondolsz? Mire készüljünk?

- Hm… Mi van a vészeseti tervvel, amit csináltam?

- Meg van, betéve tudjuk mindannyian. A készletezést is megoldottuk, de őszintén szólva, végére

értünk a pénzünknek – mondta kissé csüggedten Rosen.

- Mi hiányzik még? - kérdezte Nomád, majd hirtelen eszébe jutott egy apró, de annál fontosabb

részlet. - Tényleg, a vadászvizsgátok meg van már?

- Mindenkinek meg van a fegyvervásárlási engedélye, de egyelőre nincs pénzünk saját puska

vásárlására - válaszolt Oli.


51

- Rendben. Ötven-nyolcvanezerért már lehet venni sörétes puskát amibe, lehet rakni brennekét is.

Egy hetetek van eldönteni, ki mit akar és én kifizetek tíz csúzlit. Hála Istennek megtehetem és hiszem,

hogy nem a véletlennek köszönhető, hogy ilyen anyagi helyzetbe kerültem.

Nagy lett az öröm és az aznapi programnak már lőttek, mert még a veterán Olivér is gyermeteg

izgalommal kezdte tervezgetni, milyen puskát szeretne. Amíg Rosen és Nomád félrevonultak, a

többiek a telefonjaikon már el is kezdték a Vadászapró weboldal böngészését. Megállapodtak abban,

hogy a tizenkettes kalibert részesítenek előnyben.

2014 junius 11. Beszervezés - Valaki dudált. Hé, drágám! Valaki dudált! – kiabált Anna a konyhából, wc-n lévő férjének.

- Jövök már! – üvöltött ki a szent helyről Nomád. – A tököm tele van, megint hamarabb jött az a

rohadt taxi! Kimegyek és jól lebaszom, hogy minek dudálgat. Ismerem én az órát, még éppen belefér

a reggeli szarás – hallatszott a morgolódása, majd a jól ismert öblítés zaja szűrődött ki a helyiségből.

Nomád rettenetesen kényes volt a pontosságra és legalább annyira utálta, ha késnek, mint amikor őt

sürgették. A TV társaság betűre betartotta a szerződést. Minden forgatási napon küldték a taxit, ha

ott kellett aludjanak a helyszínen, akkor volt lakóautó, vagy szállodai szoba biztosítva. Amit nem

tudtak állandósítani, az a fix sofőr volt. Este megbeszélte, hogy reggel csak várjon a kocsi a ház előtt,

de reggel rendszeresen dudáltak. Ez annyira felmérgelte, hogy még a forgatási helyszínen is

zsörtölődött.

- Megyek már! - üvöltött ki az ajtón, amikor a sofőr újra rátenyerelt az autó kürtjére.

Az utcai ruhája nem sokban különbözött a forgatáson viseltektől, amelyek szintén a természeti

színekkel harmonizáló, praktikusságot és kényelmességet vették elsősorban figyelembe. Beleugrott a

Haix P6-os utcai bakancsaiba, fölkapta az osztrák hegyivadász zsákját és már nyúlt is a kilincs felé.

- Mikor jössz? Este, vagy holnap? - kérdezte Anna.

- Szerintem estére itt vagyok, mert ma fölvesszük vagy kilencvenszer, hogy Zoli miként gyújt tüzet íjas

tűzfúróval és ennyi. De most rohanok, drágám, szia - megcsókolták egymást és a vizslája ugrálása

közepette robogott kifelé a kerti úton. A kerítés előtt egy fekete Volkswagen Syncro állt meg éppen a

taxi mellett.

A kapu bezárása közben már egyértelművé vált számára, hogy a mikrobuszból kiszálló, határozottan

nyomozó benyomását keltő két férfi egyenesen hozzá jött,.

- Jó reggelt, Gyurkovics úr! Feltarthatjuk néhány percre? - kérdezte a borostás, köpcös férfi - Én Dengi

Viktor őrnagy vagyok, a Terrorelhárítási Központ munkatársa, és ő a kollégám, Vinter Vince – a

bemutatkozással egy időben mindketten mutatták az igazolványukat.

- Jó napot! – köszönt vissza Nomád, a nyolc órai időpontot konzekvensen napnak tekintve – Miben

segíthetek? - kérdezte a szokásos morcos ábrázatával, amely miatt többször megkapta már, hogy

mérges.

- Szeretnénk önnel beszélni, méghozzá nyugodt körülmények között – mondta hűvösen Vinter.

- Már megbocsássanak, de elkövettem valamit? Éppen munkába indulok, erre vár itt a taxi.


52

A taxis érdeklődve figyelte a leendő utasával beszélgető két rendőrt. Na már csak ez hiányzott -

gondolta. Gyorsan végezhetnék, erre most neki áll beszélgetni.

- Nem-nem, semmit nem követett el, nem ezért jöttünk. A segítségét szeretnénk kérni – mosolygott

kényszeredetten Dengi.

Nomádból előjött a szekus és a hobbivonal, amik mellett beindult a vészjelző is benne. - A TEK

őrnagya kér tőlem segítséget? Vagy nagy a baj, vagy olyan ember után nyomoznak, aki a közösségem

tagja.

- Rendben, kérdezzenek nyugodtan – dőlt neki kényelmesen, keresztbe font karral a kerítésnek.

- Ne haragudjon, de nem itt az utcán szeretnénk önnel beszélni. Esetleg elvihetnének a

munkahelyére? - kérdezte Vinter.

Volt valami a tekintetében, ami nem volt riasztó, hanem inkább kérő.

- Rendben, de vegyék figyelembe, hogy húsz percre van a munkahelyem. Ennyi idő elég rá?

- Elegendő lesz, de kérem, folytassuk az autóban – mutatta kinyújtott karjával az utat a kocsi felé.

Mielőtt beszállt volna, Nomád még elküldte a türelmetlen taxist, majd odament a kinyitott a hátsó

ajtóhoz, ahol megdöbbent. Régi kollégája ült a Syncro hátuljában és vigyorgott. Valaha, egy rég

elfeledett időben Grabó és Nomád egy helyen dolgoztak a budapesti éjszakában. A rendőr akkoriban

építkezett, és muszájból elment néhányszor olyan munkára, amelyre a partnere sem jókedvéből

vállalkozott. A két férfi közös, nem túl fényes múltja egy olyan kapocs volt, amely ott, abban a

pillanatban egyértelművé tette Nomád számára, hogy itt valami nagy baj van.

- Ne bassz! Mit keresel te itt?

Grabó vigyorogva intett ki.

- Gyere, szállj már be! Régen nem voltál ilyen beszari.

- Ne szórakozz már velem! Megáll a házam előtt egy lesötétített mikrobusz, kiszáll két zsaru, és még

meg vagy lepve, hogy filózom, hogy mi a túró van? - tört ki belőle, miközben már szállt is be, majd a

kézfogás után behúzta maga mögött az ajtót.– Nincs nektek diszkrétebb autótok? - nézett szét a

belső térben. - De mindegy, ki a fene lettél te, hogy ilyen jól megy neked?

A két rendőr elöl ült és pontosan tudták, hova kell menniük, a kabinban csak az ex kollégák voltak.

- Nézd, Robi – sóhajtott Grabó. Nem kertelek, mert sejtheted, hogy nem kávézni jöttem…

- Szerencse, mert megint én fizethetnék - utalt a legutóbbi találkozásukra, amikor a régi haver elhívta

kávézni, de otthon hagyta a pénztárcáját.

- Jól van már, na! Lehet veled komolyan beszélni? Dolgozom, baszd meg, most zsaruként jöttem

hozzád. Segítségre van szükségünk.

- Rendben, hallgatlak - komorodott el. Emlékezett régről, hogy amikor a társa így beszélt, annak

mindig oka volt.

- Vársz telefonhívást?

- Nem, hacsak nem a forgatásról, de egy óra alatt csak megteszünk 20 kilométert.


53

A rendőr felnyitott egy panelt az ülése mellett lévő fali kárpitban és megnyomott egy gombot.

- Most már tutira magunkban vagyunk. Amit most mondani fogok, az államtitok. Nem azért esett rád

a választásom, mert ismerlek, hanem azért, mert olyat tudsz, amit kevesen. Segítségre van

szükségünk. Tudom, hogy milyen jól fizető munkád van, de azt is tudom, hogy idealista vagy, és

hajlandó vagy áldozatot hozni a közért.

- Hű vazz, ez nem hangzik túl jól. Tehát igazam van - mondta inkább magának, mint a másiknak.

- Nem tudom, mire gondolsz, de gyanítom, hosszú lenne, így folytatnám - kicsit kioktató, flegma

stílusa mit sem változott az évek alatt. – Van egy projekt, amelyben szeretném, ha részt vennél. Ez

gyakorlatilag egy felkészítő tanfolyam, amelyben szeretnénk, ha elméletben

és gyakorlatban is egyaránt tanítanál. A feltételeket te szabod és hozzád igazítjuk az órarendet.

Persze taxit nem tudunk érted küldeni, de egy civil szolgálati Octaviát igen.

Nagy lett a csönd a kocsiban. Nomád csak nézett maga elé és gondolkodott. Ilyet eddig még csak a

filmekben látott, és minden ilyen helyzet mögött oltári nagy bajt lehetett sejteni, ha az állami szervek

már egy civil szakembert kértek fel segítségül. Halkan és nagyon megfontoltan szólalt meg.

- Mennyi időnk van? - keményen a kopasz férfi szemébe nézett.

- Két hónapot szánunk a projektre, több helyszínen – terelte a témát a másik.

- De mi a fenére tanítsam őket konkrétan? Meg miért én? Nincs elég szakember a TEK-nél? Amit én

tudok, annak egy részét tudják a Bercsényisek is. Egyáltalán kiket kellene tanítani?

- Családapákat, néhány nőt. Mindegyik polgári személy és természetesen a bozótbúvárkodást,

túlélést. Van még olyan, aki ezzel foglalkozik, de téged ismerlek, veled már dolgoztam és tudtommal

te vagy az egyik legjobb ebben a témában az országban.

- Most mondanám, hogy én papírt használok, de valahogy nincs kedvem. Két éve egy instant

társadalom megteremtése kapcsán egy csoport már megkeresett egy ilyen projekttel. Értem én, hogy

mi a cél, de mégis, mikor csináljam? Látod, hogy most is forgatásra megyek. Ugyan csak négy nap egy

héten, de a másik három a családomé. Az első és a második a fiam, utána jön minden más.

Grabó lehajtotta fejét. Tisztában volt azzal, hogy a haverja milyen makacs, és akkor sem tudja

befolyásolni, ha fenyegeti. Tudta, hogy csak egy dologgal van esélye megnyerni az ügynek, az pedig

az igazság. Készült erre, mert a Dengiéktől kapott jelentés tartalmazta, hogy nem voltak éppen anyagi

gondjai, de azért titokban remélte, hogy elkerülhető lesz a következő néhány kellemetlen perc.

- Figyelj, ez most véresen komoly, úgyhogy most mutatok neked valamit.

Bekapcsolta a kis LCD kijelzőt, amin megjelent a főigazgató arca, aki szenvtelenül meredt a férfire.

- Üdvözlöm. Bizonyára ismer engem, így remélem elég hiteles lesz, amit most kérek öntől. Valaha az

unokabátyjával együtt dolgoztunk, versenyeztünk, mint tudja, így remélem, hogy valamelyest meg

van irányomba egyfajta bizalmi szál. Grabóval tudtommal együtt dolgoztak, így kérem, hogy bízzon

benne! Adni fog önnek egy nyilatkozatot, amit természetesen nem kötelező aláírnia, de én kérem,

hogy tegye meg. Ez egy állami titoktartási nyilatkozat, amelynek nincs lejárati ideje, tehát

örökérvényű. Amint szignózta, be lesz avatva részletekbe. Minden jót… Nomád! - mosolyodott el a

főigazgató és a felvétel végével kikapcsolt a képernyő.


54

Döbbent csönd volt a kocsiban, amely időközben már lassan elérte Fót határát. A nagydarab férfi csak

meredt maga elé, időnként a másikra pillantott és tekergette közben a nyakát. Persze, hogy tudta, ki

a főigazgató és azt is tudta, hogy a bratyójával együtt ugrabugráltak még Orlandóban a kommandós

versenyeken, de az, hogy kifejezetten hozzá beszélt és a becenevén szólította, nagyon meglepte.

Gondolkodott még egy percig, amit a kopasz haverja felhúzott szemöldökkel szemlélt.

- Hol az a titoktartási? - mondta végül lemondóan.

- Parancsolj - nyújtotta át az ajtózsebbe készített dossziét a rátűzött tollal.

- De biztosra mentetek! – jelentette ki Nomád. - Mi lett volna, ha nemet mondok? - kérdezte,

miközben röviden átfutotta a nyilatkozatot.

- De nem mondtál. Viszont azt ugye tudod, hogy ezután csak velünk beszélhetsz arról, ami most

következik? Tisztában vagy vele, hogy még a feleségeddel sem oszthatod meg?

- Inkább mondjad már, mi a fene ez a nagy titok?! Melót különben sem viszek haza soha– jelentette

ki határozottan, ahogy aláírta az átolvasott nyilatkozatot.

- Négy hónap múlva gyaníthatóan fenekestől felfordul a világunk. Rengeteg ember fog elpusztulni és

rengeteg fog szenvedni. Van egy terv, aminek az a lényege, hogy lecserélik a társadalmi struktúrát és

ez részünkről nem lesz egy ellenőrizhető folyamat. Amit tudunk, hogy több fronton fog beomlani a

társadalmunk és dominóelvként a teljes civilizált világunkat érintheti. Van, amelyiket jobban, van

amelyiket kevésbé, de ez jelen helyzetben kalkulálhatatlan. Nekem az a feladatom, hogy a magyar

trösztállományt és arisztokráciát átmentsem a következő korszakra. Ehhez minden eszközt

megkaptam, amit itthon el lehet érni. Azzal, ha elvállalod az oktatást, rád és még öt családtagodra

érvényes lesz a Bárka projekt, és lesz helyetek egy biztonságos bázison.

- Most ugye csak ugratsz? - hűlt el Nomád. - Nem mondod komolyan, hogy négy hónap múlva

minden véget ér? De mégis miként?

- Mi sem tudjuk pontosan, de valószínűleg gazdasági összeomlással indul. Tőzsdekrach,

elértéktelenedett forint. Számítunk fegyveres csoportok által kirobbantott zavargásokra is, fene lát

bele a fejükbe. Azok, akik az országok fölött állnak, olyan technikával és akkora extra potenciállal

rendelkeznek, hogy szinte bármit megtehetnek. Ami visszatartja őket, az most a közvélemény és a

jövőben a történelmi megítélés lesz.

Közben megérkeztek a stúdió parkolójába, ahol már útra kész volt a stáb négy terepjáróval. Mindenki

a fekete Volkswagen Syncrot nézte, de csak a két elöl ülő alakot látták.

- Mi a válaszod? - tette a mappát a kesztyűtartóba.

- Benne vagyok, de baromira kell konspirálni, mert a feleségemnek nem mondhatom el, a fiam meg

lassan tizennyolc éves és nem hülye. Egy-egy napokra tudok elszakadni. Most elég jól keresek és

esetenként rá tudom fogni, hogy forgatok meg oktatok, de kell a segítségetek.

- Mondtam, a feltételeket te szabod. Mondd, mi lenne jó szerinted a feleségednek, hogy elterelődjön

a figyelme, mondd, mi lenne jó a fiadnak és megoldjuk. Minket az oktatásod érdekel. Te hiteles tudsz

lenni polgári személyeknek, azt tudod mondani és mutatni, ami reális nekik. És nekünk pontosan ez

kell. Nem értenek semmihez ezen a téren, és sokukat talán ismered is. Az a legfontosabb, hogy olyan

tudást kapjanak, amit egy infrastruktúra nélküli világban hasznosítani tudnak.

- Oké, vállalom és átgondolom a részleteket. Holnap este el tudsz jönni dumálni?


55

- El. Hétre ott leszek a környéketeken, majd csörgess meg ezen – nyújtott át egy ütésálló NOKIA

telefont. - Csak ezen keresztül beszéljünk! A számom és a két kollégámé van benne. Mindent tudnak.

- Kösz - majd kezet nyújtott és kiszállt. Mielőtt becsukta volna az ajtót, még visszahajolt a belsejébe. -

Egy helyen leszünk majd akkor?

- Nem. De ez már olyan szint, amiről nem beszélhetek.

A Syncro kihajtott a parkolóból, és mindenki Nomádot nézte, aki csak a távolodó autót figyelte, majd

megfordult és rájuk vigyorodott.

- Mehetünk, emberek! Ma ilyen taxi jött értem. Zolikám, fölkészültél arra, hogy ma kotonnal is fogsz

tüzet gyújtani? - közben végigkezelt mindenkivel.

- Na ne már! Van nálunk egyáltalán? Józsi? - fordult vigyorogva a kellékeshez Zoli.

- Természetesen van vagy tíz dobozzal, több színben, még ízesítettet is vettem – mondta.

- Az ízesítettel mi a szándékod, Zoli? - fordult vigyorogva Nomád a színészhez. - Csak nem rágó

helyett? – ekkor már mindenki röhögött.

- Induljunk, mert még elmegy a nap, és akkor meg én adok kotont a bandának, de nem vízzel töltve -

vette át a szót Ihász.

Megállapodás Még világos volt, amikor az alezredes megérkezett a Mogyoród fölött lévő Szent László kilátóhoz. A

Hungaroringre többször kísért már állami védett személyeket, és nem egyszer megfordult a fejében,

hogy föl kellene ide jönnie a családjával. Egészen a kilátóig fel tudott menni a Q5-ös Audival, ugyanis

ide volt megbeszélve a találkozó Nomáddal, aki kutyasétáltatás indokkal jött el otthonról.

Nézte a Makovecz Imre tervezési stílusát jól magán viselő építményt és észrevette, hogy a vasajtót

valaki nyitva hagyta, így belépett az alsó részre, ahol a kicsiny kápolna volt elválasztva egy erős

vasráccsal a látogatóktól és rongálóktól. Elmerengett Szent László két és fél méteres faszobrán, majd

elindult a lépcsőkön fölfelé a második emeltre. Gyönyörű panoráma tárult elé. Az ott, a völgyben a

versenypálya, jobbra Mogyoród, amott a Fóti Székesegyház - azonosítgatta be a tereptárgyakat, majd

átment a másik oldalra. Meredten nézett keleti irányba és elővett egy kicsi, de igen erős távcsövet.

Tökéletesen lehetett látni a mogyoródi bázist takaró erdő szélét és az előtte lévő bekerített területet.

Egy Mercedes terepjárót haladt el éppen a kerítések mellett. Körbe kell árkoltatni a bekötő utakat,

mert ez így nem jó - gondolta. – Az hiányzik még csak, hogy valami off-road-os betévedjen az erdőbe.

Egy siklóernyős röpült el éppen a bázis fölött és jól láthatóan lefelé tekingetett, de persze semmi

érdemlegeset nem láthatott.

- Helló, Grabó !.- Nomád egy gyalogösvényen jött fölfelé a Gyertyánosra, ami térképen a hely eredeti

neve volt és már a lombok között látta, hogy a régi haverja távcsővel kémlel a keleti irányba. Magyar

vizslája szaladgált előtte minden szagnyomot lekövetve, örülvén az esti szabadságnak.

- Gyere föl, itt beszéljünk.

Nomádnak volt kulcsa a kilátóhoz és magukra zárta a nagy kovácsoltvas ajtót. A kutyáját lent hagyta a

földszinten és fél perc múlva kezet fogott a két férfi.


56

- Imádom ezt a helyet. Közel és mégis távol a lakásomtól, és ez a kilátás… - mutatott körbe. – Csak ez

a szar zajtanya ne lenne itt – bökött fejével a lenti pályára. - Tavasztól őszig folyamatosan döngicsél

rajta valami. Már nagyon unjuk!

- Na, figyelj! Térjünk a lényegre, mert nem romantikázni jöttem! Kitaláltad már, mit szeretnél a

feleségednek és a fiadnak?

- Kitaláltam, és szerintem illeszkedik a jövőbeli tervbe. Az asszony szakácsnő, és olyan idióta

munkabeosztása van, hogy amúgy is tele van a tököm a munkahelyével. Nem tudsz neki helyet

szerezni bent a laktanya konyháján valami kiemelt bérezéssel és beosztással? Vagy esetleg büfésnek?

Ott már meg lehetne környékezni olyan munkával, ami illeszkedik a projektbe. Magyarul: Csinálj TEK-

est az asszonyból!

A kopasz férfi először csak meredt a másikra majd felröhögött.

- Baszd meg, ez zseniális! Szakácsnő? Ez kurva jó! A bázisokon maguknak főznének az emberek, mert

minimális a személyzet. De ha így áll a helyzet… meg is van, mit fog csinálni a feleséged!

- No? Add elő!

- Nézz keleti irányba, ahol az az erdő van - adta a kezébe a távcsövet.

- Ismerem azt a részt. Van ott egy régi katonai létesítmény - nem vette el a felé nyújtott eszközt, csak

ráncolta a szemöldökét. - Ugye nem azt akarod mondani, hogy abban az erdőben egy bázis van? –

szándékosan nem mondta, hogy mit fedeztek fel a Hiúzokkal.

- Tehát ismered. No, komám, ott van a jövőbeli lakásotok a föld alatt. Nem túl nagy, de tisztességesen

berendezett élettér nyolcvan családnak. Van minden, amire szükségetek lehet, és már most

beköltözésre alkalmas állapotban van.

- De hogy jön ide most a feleségem?

- Egyszerű. Fölvesszük a laktanyába, és amint belerázódik a benti közegbe, úgy fogom alakítani a

helyzetet, hogy feljebbjutási lehetőséget kapjon. Majd azt mondod, hogy a bratyód segített, mert

ismeri a főigazgatót. Van kocsija?

Ekkor rázendített a pályán néhány Hayabusa, sport kipufogóval, hogy a nap utolsó sugarait még ki

tudják élvezni és ezzel megörvendeztethessék a falu lakosságát. A három ordító motor „jótékonyan”

elnyomta a falusiak esti meghitt beszélgetéseit és a két férfi hangját is.

- Ezt nem hiszem el - fordult mérgesen Nomád a zaj irányába. - Kapja be a Gyulai Zsolt! És a főnökeid

is, hogy szarnak erre – tette hozzá.

- Tényleg rohadt hangos, de mondjad már, van kocsija?

- Van egy trezinákja.

- Ez akkor egy plusz. Beszélek a titkárnőmmel és megoldjuk. Kap szolgálati autót. Egész könnyű lesz és

nyeretünk majd neki valamit, amit a fiúk átadnak – utalt az embereire. - Valami utat, wellness

mittomén… Jó lesz. Fiadnak mit kérsz?

Dávid egy zenekarban gitározott és tizennyolc évesen ez volt a mindene. Apja már két éve segítgette

az álmában, mert úgy tartotta, hogy mindenkiben van valami tehetséges, és ha ezt hagyják kinyílni,

akkor az csak pozitívan hat a személyiségre, továbbá fia talán valami olyat csinálhat a jövőben, amit


57

valóban szeret. Apjának a huszonkét évvel ezelőtti másolata volt, csak – mint ahogy azt mondani

szokta - sokkal jóképűbb és muzikálisabb. Adta magát a nyár eleje és a hobbi így nem volt nehéz

válaszolni.

- Van egy Paddy and the Rats nevű ír kocsmazenét játszó együttes. Miskolci banda. Szervezzétek meg,

hogy kérjék föl a kölyköt beugró gitárosnak, és itt legyenek a próbák Gödöllőn.

- Te nem vagy ép! Egy egész együttest szerezzünk a fiadnak? - nézett nagyot az alezredes.

- Te mondtad, hogy én szabom a feltételeket. Heti három alkalom és ez nyolc hétvége. A fiam úgy

fogja megélni ezt az időszakot, hogy az álmának él. Az asszony boldog lesz, hogy karriert fut be és

akár még elmehetünk wellness-ezni is, én meg kihajtom a belemet a forgatásokon meg nálatok. Ne

cigánykodj már, ez nektek semmi szerintem – vigyorgott.

- Legalább klezmerezne - nézett az ég felé. - Már holnap lenne helye… De rendben. A feladat adott, és

mi betartjuk, amit ígértünk. A feleséged már holnap kapni fog egy visszautasíthatatlan ajánlatot, és

persze beszélünk a bratyóddal, hogy teljes legyen a konspiráció. Ő meg tartja a száját, hisz ismered az

alezredes urat! A fiad macerásabb lesz, de Dengi már ma este rá is fekszik az ügyre, ígérem! Kibaszott

motorosok! - Grabónál elszakadt a cérna a nagy zúgás miatt, és mérgesen nyúlt a telefonjáért.

- Most kit hívsz? - érdeklődött Nomád.

- Dengit – tárcsázta közben a számot, majd a füléhez emelte a készüléket. - Vitya ! Engem nem

érdekel, hogy mit csinálsz, vagy hogy kit hívsz föl, de intézd el, hogy a Hungaroringen állítsák le a

motorosokat, mert ha nem, akkor holnap feltúratom a bokszutcát bombát keresve! Felőlem hívhatod

a Gyulait is, és hazudj, amit akarsz! - hadarta az alezredes. Nomád rég látta ilyennek, ezért kíváncsian

figyelte.

Még négy kört tett meg a három motoros, majd a következő célegyenes nyélgázt mindhárman

visszavették és csönd lett. Üdítő volt hallani a tücsköket és végre rendesen hallották egymást.

- Gyere máskor is! - mosolygott Nomád. - Vagy tudod mit, költözz ide! Te lehetnél a polgármester, a

mostaninak ez a mutatvány még két ciklus alatt sem sikerült, nem hogy pár perc alatt - örvendezett.

– Utcát betonoztat Gyulaiékkal ott, ahol nem kell, mi meg nem halljuk egymás szavát a kertben.

- Addig örülj, amíg csak ezek döngicsélnek! – válaszolta. – No de most akkor beszéljünk az

oktatásokról.

A TEK-nek nem volt konkrét képzési terve, ez kidolgozásra várt, és el is várták, hogy a beszervezett

oktató önállósítsa magát. Ez nem is esett Nomád nehezére, mivel a Hiúzoknak rendszeresen tartott

ennél sokkal professzionálisabb képzéseket, mint amit most elvártak tőle. Több igényre volt

kidolgozva kész a Power Point-os oktatási anyag, úgy az egyszerű kezdőknek, mint a profi

katonáknak. Az alapoktól kezdve olyan ételkészítési technikákig, amelyek kitértek az összes olyan

lehetőségre, amit Magyarországon érdemes volt tudni.

Dióhéjban elmondta, hogy ő mire gondolt, és mit tart reálisnak teljesen laikus embereknek. Kiderült,

hogy nem csak Pesten volna rá szükség, és mivel rövid az idő, lesznek olyan helyszínek, ahova

helikopterrel viszik, mert egy nap akár két előadást is megtarthat; egyet délelőtt, egyet pedig

délután.

- Úgy nézem, hogy gyorsabban kell haladnom, mint elsőre gondoltam – jegyezte meg. Maradjunk

annyiban, hogy a meglévő anyagokat átgondolom, megszerkesztem, és ugyanitt találkozzunk két nap


58

múlva. Fölhozom a laptopomat és megmutatom, illetve csinálok egy eszközkalkulációt is, hogy mit

vegyenek meg a jóemberek. Vagy ezeket ti szerzitek be?

- Erről beszéljünk két nap múlva, viszont azt most mondom, hogy elképzelhető, hogy nem én jövök,

hanem a két srác közül valamelyik, akikkel tegnap találkoztál. Láttad, hogy Vitya milyen ügyes -

mutatott a néma pályára – és olyan, mintha velem beszélnél.

- Rendben ales úr! - szalutált hanyagul. – No, menjünk, mert ránk esteledik, és nem talál el a kocsijáig

ebben a nagy sötét rengetegben - a fekete autót persze látni lehetett fölülről. - Nincs operatív

autótok, hogy csak ilyen puccparédéval tudtok közlekedni?

- Bekaphatod, de nyugodt lehetsz, hogy az „M” zároltból van több UAZ fölkészítve.

- Ezek aztán a végletek! Luxus SUV, BTR és UAZ… Mintha nem létezne a Suzuki, meg az Opel.

- Na jó - régen állandóan szívták egymás vérét, de Grabónak most nem volt hozzá hangulata. Fáradt

volt, legszívesebben már ő is a gyerekeivel és a feleségével lett volna otthon. Robbantsuk a bankot.

Maradjunk abban, hogy holnapután talán jövök, ha nem, akkor jön a Dengi. Telefonon elérsz - és

elindult lefelé a lépcsőn, aminek az aljában a kajla magyar vizsla örömmel ugrott föl a százötven ezer

forintos öltönyére. - Jól van már, na - kapta el a kutya lábait. - Szólj már rá, mert ma este még be kell

szaladjak a központba, és nem mehetek mocskos zakóban!

Nomád kinyitotta a vastag kovácsoltvas ajtót és a kutya kiszaladt. Gyors kézfogás és ki merről jött,

arra távozott.

Másnap a forgatási szünetben Anna hívta. Magából kikelve, a boldogságtól örömittasan újságolta,

hogy megkereste egy nő a rendőrség egyik laktanyájából, hogy szükségük lenne a konyhán egy

műszakos konyhafőnökre. Huszonnégy órás ügyelet volt a laktanyában, így a konyhán napi

háromszori étkezést biztosítottak a vezetőknek egy kicsiny étkezdében. Az egyik séf felmondott, és

sürgősen szükség volt egy olyan szaktudású emberre, mint Anna. Grabó titkárnője jó színésznőként

adta elő az egészet, és természetesen minden egyeztetve volt a Készenléti Rendőrség Felszámoló

egységének parancsnokával, Timár alezredessel.

- Ez a Karesz egy angyal! - lelkendezett Anna. - Add meg a számát, hogy felhívjam!

- Majd otthon, meg egyébként is szerintem ne zavard ilyenkor, mert melózik. Okkal javasolt a

munkára, hidd el! - somolygott a férj és nem érezte szaralaknak magát a nyilvánvaló megvezetés

kapcsán. Muszáj volt, más járható út pedig nem jutott eszébe. Így legalább a feleségét úgy tudta

belevonni a projektbe, hogy nem kellett elmondania semmit. - Most leteszem, mert mennem kell, de

ma hamar hazaérek és viszek pezsgőt, hogy megünnepeljük, jó?

- Persze, menj csak. Olyan boldog vagyok, csak a barátnőimet sajnálom - utalt a mostani helyén lévő

kolléganőire. - Szia.

Este nagy volt a boldogság a Gyurkovics házban. Hárman koccintottak Anna sikerére, és együtt

vacsoráztak, ami az utóbbi időben nem volt gyakori a forgatások miatt. Dávid a vacsora után bevonult

a szobájába és szokásához híven bekapcsolta a számítógépét, miközben gitározott. Nomád a

laptopján dolgozva rakta össze az oktatási anyagot, felesége egy barátnőjének újságolta boldogan a

nagy lehetőséget, hogy hol dolgozhat. Egyszer csak elhallgatott a gitár a szobában.

- Mi a fasz?! - hallatszott ki a kamasz hangja. - Na, ne már, ezt nem hiszem el!

Kicsapódott a szobaajtó. Dávid döbbent arccal támolygott le az apjához a nappaliba.


59

- Tudod, ki írt nekem apa?

- Nem. Ki? - kérdezte gépelés közben.

- Paddy O’Reilly.

- Az meg kicsoda?

- A Paddy and the Rats énekese, és szeretne velem találkozni!

- Az a punk rock együttes, amit üvöltetsz rendszeresen?

- Az! Ez mekkora! Mit akarhat tőlem? Itt próbálnak holnaptól Gödöllőn, és meghívott este hatra a

művházba. Ugye mehetek?

- Menjél fiam, de legyél elérhető, ahogy megbeszéltük.

Ügyes fiú ez a Dengi, meg kell hagyni. Remélem, minden ilyen simán fog haladni a jövőben is…

gondolta az apa. Néhány hónap boldogságot tud még a nagy balhé előtt biztosítani a családjának a

TEK segítségével, amíg ő a legjobb tudása szerint fölkészíti az embereket a képernyőn és az

oktatásokon.

Julius, oktatás, TEK A megkötött megállapodás többek között olyan előjogokkal is járt, ami a rendvédelmen belül

természetesnek számított, de Nomádnak szoknia kellett. Ugyan nem volt nehéz elviselni, hogy a

lakhelyén kívül a civil Skoda RS-re a sofőr fölrakta a lámpát, és gyakorlatilag minden közlekedési

szabályt áthágva robogott az aktuális oktatási pont, vagy a helikopter felé, de azért mégiscsak

furcsának találta. A Hungaroring rendelkezett leszállóval, így nem kellett messzire mennie, és a TEK

úgy rendezte el a beléptetést a kiemelten védett pályára, hogy ne tűnjön föl senkinek az autó utasa,

aki már egyre jobban ismertté vált a TV műsorból. Még a telefonos segítségnyújtást is nagyon

komolyan vette a szakszolgálat, és valóban volt kihez fordulnia, ha bajba került.

Az egyik este a család egy közös programon volt Gödöllőn, ahol Dávid lépett fel az együttessel. Az

átbulizott este után egy kicsit gyorsabban ment hazafelé, és a Kerepesi lejtőn a szolidnak éppen nem

nevezhető 140-es tempóval érkezett a lakott területre, ahol éppen egy sebességellenőrzésbe

futottak bele.

A helyi erők őrült tempóban próbáltak utána eredni, de a sofőr magától is lassított, így gyorsan

utolérték az üveghangig húzatott Opel Astrával. Két fiatal rendőr ugrott ki az autóból és a helyzetet

kellően túlreagálván üvöltve rohantak a családi Saab-hoz.

- Mi a faszt képzel maga?! Van fogalma róla, hogy mennyivel ment? - kiabált a rangidős. - Azonnal

adja ide az iratait!

Tény, ami tény, gyorsan ment, de ettől még nem az Atya Úr Isten a fiatal zsaru, hogy üvöltözzön vele

a családja előtt. Ezt a stílust nyugodtabb lelkivilágú emberek sem tűrték volna.

- Álljon már le! Elismerem, hogy gyorsan mentem, de beszéljen velem normálisan, mert nem az

orrából húzott ki.

- Igeeen? - nyújtotta el az e betűt, miközben szemöldökét összehúzta. - Még okoskodunk is? Na,

akkor mindenki szálljon ki az autóból! És nyissa ki a csomagtartót!


60

- Nézze, gyorsan hajtottam és ezt elismerem, de nem hinném, hogy ez indokolt lenne. Ők mit

vétettek? Én hajtottam gyorsan, és ki fogom fizetni a büntetést.

- Ne dumáljon vissza! Mindenki szálljon ki a kocsiból! - kiabált be Annának és Dávidnak a fiatal

huszonéves rendőr. - És ha még egy okoskodásával akadályozni merészeli a rendőrségi intézkedést,

meg fogjuk bilincselni.

Ez már több volt a soknál, ezért elővette a telefont, amit Grabótól kapott. Ahogy a rendőr elkezdte

begyűjteni felesége és fia iratait, egyre jobban dühbe gurult. Csak ne lenne rajtad az a kibaszott

egyenruha, csak civil lennél egy percre, te pöcs.

Benyomta az automata hívón a segélyszámot, amely mögött állandó ügyelet volt a TEK laktanyában

és látták, hogy ki a segítséget kérő. Kevés ilyen szintű hívó volt megadva, aki majdnem a legmagasabb

prioritást élvezte – legmagasabbat mindössze három ember az országban –, az utasítás alapján pedig

bármilyen helyzetből ki kellett hozni a hívó feleket. A telefonálás pillanatában megjelent a monitoron

a pontos helyzete, a kódneve és a prioritása. A diszpécser azonnal tudta, hogy ha szükséges, még a

laktanyában lévő műveleti egységeket is mozgósíthatja a segítségnyújtás érdekében. Hozzáférése

volt az összes mobilszolgáltató „Y” kommunikációs csatornájához, és természetesen a TETRA

rendszerhez. Azonnal látta a két TETRA rádió kódját a térképen, illetve a mobilkódot, és sejtette,

hogy a baj milyen természetű. Fölvette a telefont.

- Jó estét „18”-as, miben segíthetek?

Tegye le azt a kurva telefont, mit képzel?! Rendőrségi intézkedés alatt van, ne telefonálgasson! -

hallatszott be a mikrofonba. - Nem tartóztattak le, miért ne telefonálhatnék? Gyorsan hajtottam,

nem embert öltem! Maga mire föl beszél így velem? - hallatszott a vélhetően „18”-as hangja, amit

még soha nem hallott. Adja át a telefont, azonnal! – hallatszott egy másik hang. - Nem adom, ez a

saját tulajdonom - dulakodás zaja hallatszott, majd egy női és egy kamaszhang. - Ne, kérem ne

bántsák! Apaaaa! Kérem, ne bántsák őt!

A diszpécser azonnal a számítógép billentyűzetéhez nyúlt és belépett a TETRA rendszer szívébe. A

monitoron megjelent két rádióazonosítót a kurzorral kijelölte és lenyomta az ENTER-t.

- Kistarcsa 1835 és 1655! Azonnal fejezzék be az intézkedést és jelentkezzenek.

A telefon és a rádiók egy kicsit összegerjedtek, de jól lehetett hallani a diszpécsert. A két rendőr már

éppen megbilincselte Nomádot, akit már szájon vágtak és kapott a gumibottal is.

- Azonnal jelentkezzenek! - ismételte meg a diszpécser.

- Jelentkezem központ, Kistarcsa 1835 vagyok. Egy gyorshajtó ellen lépünk föl, aki ellenállt a rendőri

intézkedésnek, és megbilincseltük – szólt a rádióba a nagyszájú rendőr.

- Az intézkedést haladéktalanul fejezzék be!

- De…

- Azt mondtam 1835, hogy az intézkedés befejezve! Engedjék el a férfit és a családját!

- No de ellenállt az… - ekkor a diszpécsernél elszakadt a cérna.

- Na ide figyelj, Saska Feri! - olvasta ki a rendszerből a 1835-ös kódhoz tartozó kistarcsai

főtörzsőrmester adatait - Velem te nem vitatkozol, mert hallottam a telefonba, mit műveltetek. Most


61

azonnal befejezitek az intézkedést és bementek az őrsre jelentést írni! Mivel okoskodtál, garantálom,

hogy a kapitány egy órán belül bent lesz álmosan.

A rádiónak volt egy olyan áldott tulajdonsága, hogy mindenki hallotta azt, ami elhangzott. Levették

Nomádról a bilincset, aki a dulakodás közben elszakadt ruháját igazgatta.

- Jól van, „18”-as? - kérdezte a diszpécser a rádióban.

A megilletődött Saska odanyújtotta a rádiót, amit Nomád bal kézzel vett el, és közben egy jobb

csapottal izomból szájon vágta az egyenruhás főtörzsőrmestert.

- Jobban - szólt bele a rádióba. - Most már sokkal jobban, köszönöm a segítséget!

A járőrtárs ilyet még soha nem látott, de még csak nem is hallott. Meglepetésében csak nézte, ahogy

a nagydarab férfi állon csapja a társát, aki nagy puffanással elterült az úttesten. Szinte nem is fogta

föl, hogy az eljárás alá vont férfi leütötte a társát, csak állt döbbenten és figyelte, ahogy a rádiót

hozzávágja fekvő férfihez.

- 1835, 1655! Most azonnal menjenek az őrsre és további utasításig, parancsnok megérkezéséig

maradjanak ott!

A család eközben beszállt a Saab-ba és csikorgó gumikkal elhajtottak. Határozottan jót tett a családfő

önérzetének, hogy kiütötte a bunkó rendőrt, de ettől még remegett a lába az adrenalintól.

- Ki a fene lettél te? - kérdezte Anna. - Hallottam már ezt-azt a laktanya konyháján, de olyat, hogy egy

civil pofán vert egy rendőrt és elengedték, még nem.

- Van egy pár barátom, na! - igyekezett rövidre zárni a témát Nomád, miközben vérző száját

törölgette. - Sokan ismernek a film kapcsán, ennyi .-

- Na persze! Én meg hülye vagyok.

- Hagyjad már, anya! Nem láttad, milyen gyökerek voltak a zsaruk? Azt kapta az a paraszt, amit

egyenruha nélkül már hamarabb megkapott volna - púposkodott Dávid, aki a koncert után a színfalak

mögött némi whiskey-t ivott a nagy siker örömére. - Jól tette apa, hogy bebaszott neki egyet!

- Na jó, ebből elég volt! Nem akarok erről beszélni többet. – zárta le vitát Nomád és hazáig már nem

szóltak semmit.

Reggel a megbeszélt helyen nem a sofőr várta az RS-el, hanem Grabó és Dengi. Vigyorgott mindkettő,

ahogy meglátták a bedagadt képű oktatót az elmaradhatatlan zöld kalapjában, hátán a 120 literes

angol Bergen zsákjával. Miután bedobta a kocsi hátuljába, majd ő is beült, a volánnál ülő Grabó

nyújtott neki kezet.

- Jónapot kívánok, Möszjő Csák Norrishoz van szerencsém? - mondta még mindig vigyorogva.

- Szevasztok. Látom, tudtok mindent - nézett a két vidám rendőrre, majd kifakadt. - Amúgy meg tövig

bekaphatja a teljes hatóság! Mi van, ha nem kötök veletek paktumot? Megaláznak a családom előtt?

Mindkét férfi megkapta reggel a diszpécsertől az SMS-t, hogy a 18-as védett segítségre szorult az

éjjel. A laktanyában tájékozódtak az eseményről, amiről akkorra már a teljes belső egység tudott.

Arról is értesítették őket, hogy az incidenst követően 18-as pofán vágta az intézkedő rendőrt, aki

agyrázkódást szenvedett, és még a kapitánya is leüvöltötte a haját a túlkapása miatt. Nem


62

függesztették fel, mert nem lett volna jó, ha híre megy az ügynek, de betegállományba küldték. Még

a főigazgató is hívta Grabót, hogy tájékozódjon, mert nem minden nap történik ilyen eset.

Ismervén a régi cimborát, úgy döntött, hogy elmegy személyesen érdeklődni, mert gyaníthatóan még

reggel is puffog majd, mint a tejbe gríz. Igaza volt.

- Basszátok meg! Holnap forgatok. Hogy a picsába állok így kamera elé? Jegelnem kellett volna ma,

nem oktatni a sok gazdag majmot!

- Jól van, nyugodjál már le! 140-el mentél és megúsztad egy feldagadt szájjal. Normál esetben

várhatnál a jogsidra jövő ilyenkorig.

Tény, ami tény, azon már ő is eltöprengett párszor, hogy viszonylag olcsón megúszta, pláne hogy még

meg is vert egy rendőrt.

- Láttátok volna, hogy hanyatt vágta magát! - mélázott el pár perc után, immáron oldottabb

hangulatban. - Gyönyörű látvány volt, pont, mint régen…-

Nagytarcsát elhagyva egy régen nem üzemelő légvédelmi rakéta bázis felé haladtak. Még a

szocializmusban létesítették a Budapestet védő légvédelmi körgyűrűt, amelynek több állomása,

bunkere volt. A röviden csak LéRak-nak nevezett bázis egy kisebb laktanya volt raktárakkal, egy hét

hektáros területen. A laktanya ebédlőjét berendezték előadóteremmé, és az udvaron több oktatási

helyszínt alakítottak ki az egyeztetett igények alapján. Precízen meg lett tervezve minden, és amit

Nomád megbeszélt Dengivel, az pontról, pontra megvalósult.

Az első terepbejárás néhány hete volt, az első oktatás a múlthéten, és a változások önmagukért

beszéltek. Egy katonai busz állt az udvaron és két rendőrségi Opel Astra, meg a TEK fekete A3-as

Audija. Minden szervezett volt és már nem az első. Az oktatáson résztvevő embereknek a leendő

felvevő pontra kellett menniük gyalog, ahol a busz várta őket. Fölvezető autókkal hozták őket a

bázisra, ahol erre a napra teljes ellátást kaptak. Nem a megszokott finom ételeket, hanem

előrecsomagolt szendvicseket és ásványvizet.

Az oktatás gyakorlatilag annak az anyagnak volt a része, amit a Hiúzoknak is leadott; víz, menedék és

tűz témakör, mindegyik részletesen kifejtve. A két órás előadás alatt nem csak száraz információt,

hanem megannyi, addig ismeretlen érdekességet hallottak a tréningruhás politikusok és milliomosok.

Mindenki felmérte azt, hogy ez a tudás mennyire fontos, és az oktatáson el is hangzott, hogy azért

kell mindezt tudniuk, mert olyan helyzetek is adódhatnak a jövőben, amik kiszámíthatatlanok, és

talán pont az erdőben kell majd boldogulniuk.

A jelenlévők között nem volt igazgató, nem volt polgármester senki. Egyenlő rangú, laikus férfiak

voltak, akik persze belenéztek a TV sorozatba, hogy az oktatóval némileg tisztában legyenek. Mire

Nomádék megérkeztek, már mindenki bent volt az előadóteremben, ahol már csak néhány szabad

szék volt, illetve az oktató számára egy vetítővászon, az asztalon laptop, projektor és a szemléltető

eszközök.

Nomád előre ment a vászonhoz és ledobta a hátizsákját. Az addig egymással beszélgető emberek

morajlása abbamaradt, ahogy figyelmüket a férfira összpontosították.

- Jó reggelt, uraim! Bele is kezdenék a mai napba. Kérem, nézzék el nekem a kissé megviselt

ábrázatomat, nehéz volt az éjszakám – mosolyodott el és bekapcsolta a projektort, meg a laptopot.

Bedugta a pendrive-ját, megkereste az oktatáshoz használt fájlt és elindította a diavetítést.


63

- A bushcraft az, ami a túlélés után kezdődik, uraim! Túléléshez elegendő lehet a szerencse, a fizikum,

egy megváltozott körülmény, egy rendelkezésre álló eszköz, de ami utána következik, az a tudomány.

Persze vannak olyan gyors túlélési praktikák, amellyel el lehet kápráztatni az embereket egy-egy

műsorban, de önöknek most nem erre van szükségük, és nem is tudok sok mindent megtanítani

estig. Amire lehetőség van, az leginkább egy szemlélet és néhány alaptechnika átadása. Kapnak egy-

egy mappát – mondta, mire két ügynök elkezdte szétosztani a fekete dossziékat. - Ebben megtalálják

mindazt, amit ma hallani és látni fognak, részletesen és illusztrálva. A tokban lévő pendrive pedig

tartalmazza azokat a weboldalakat kategorizálva, amiket javaslok. Képtelenség ennyi idő alatt

mindent átadnom, de ha veszik a fáradtságot és utána olvasnak, akkor a mai nap és az olvasottak

jelentősen megnövelhetik a jövőbeli túlélési esélyeiket.

A délig leadott anyag gyakorlatilag csak száraz elmélet volt. Vetített és közben magyarázott,

mutogatta az előtte lévő asztalra kirakott szemléltető eszközöket. Grabó közben elment valahová,

Dengi és csapata meg biztosította a területet. Az oktatótermen belül blokkolva voltak a mobilok, és

két rózsazaj generátor biztosította, hogy diktafonos felvétel se készülhessen. A rövid ebédszünetben,

mint valami iskolában, a kialakult csoportok egymástól távolabb húzódva beszélgettek.

- Megvannak a selyemponyvák? - kérdezte Nomád az egyik, már látásból ismert ügynöktől.

- Meg, és négy tekercs paracord kötelet is hoztunk, ahogy kérted.

- Az elég lesz. A vízszűréshez hoztatok pet-palackot?

- Nem – és az ügynök izzadni kezdett.

- Fasza – fújt egyet, miközben a tarkóját vakarta. - Géz, homok, faszén, sóder? – Nomád lerendezte

ennyivel, mert hiába rugózott volna az ügyön, attól még nem termett volna ott egy rakás flakon.

- Azok vannak, de a palackokat elfelejtettük.

- Uraim! - emelte fel a hangját a résztvevők felé. - Egy kicsi figyelmet kérek! Senki ne dobja ki az

ásványvizes palackját a szemétbe, ha kérhetném! - ahogy szétnézett a teremben tartózkodókon,

örömmel állapította meg, hogy folytathatják az oktatást. - Úgy látom, hogy mindenki megebédelt, így

szerintem kezdhetjük is. Legyenek szívesek, jöjjenek utánam!

Az első helyszín a víz témakörnek volt berendezve. Több zacskónyi grillszén volt bekészítve, egy

vödör, kalapács, a padon kötöző gézlapok, több csomag százas papír zsebkendő és egy dézsában

sóder, amiben két kisebb homokozó lapátszerű eszköz volt. Még a legelső oktatáson, az ügynökök

odavittek egy hadosztályra elegendő szenet, de arra már nem gondolt egyik sem, hogy a félökölnyi

darabok tökéletesen használhatatlanok, és valamivel össze kellene őket törni. Az akkori kínlódásnak

az eredménye lett a lemezvödör és kalapács.

- Megkérek mindenkit, hogy vágja le a palack alját, ahogy mutatom - hiába kérte, hogy legyen

mindenkinél kés, persze volt, aki nem hozott magával, és volt olyan is, aki nevetséges kis bicskával

szerencsétlenkedett. A Hiúzoknál már faszolt volna érte, de itt nem szólhatott egy szót sem. Miután

sikerült mindenkinek a művelet, folytatta. - Most papír zsebkendőt tömünk ritkán az aljára vigyázva,

hogy ne legyen túl tömör. Erre szórjuk a borsó méretűre tört faszenet - erre egy gyárigazgató kecses

mozdulattal nagy lapátnyit szórt a palackba, ami azonnal tele lett. Miután észbe kapott, sietve

próbálta kiszedegetni a felesleget. - Most gézlapokat rakunk rá, és erre öntjük a tűzön sterilizált

sódert.


64

Megvárta, míg mindenki összeöntögeti hozzávalókat, majd egy dézsához lépett, amiben sáros víz

volt, ez hivatott illusztrálni a mocskos folyóvizet. A melléje készített kancsót belemerítette és

óvatosan csorgatta a sóderra a vizet.

- Fontos, hogy lassan töltsük, és ne legyünk türelmetlenek! Jól látható - mutatta föl a palackot -, hogy

a víz szép lassan szivárog át a rétegeken egészen az aljáig.

A palackot egy üvegpohár fölé tartotta, és újra merített a dézsából. Az oktatáson résztvevők csak

figyelték, ahogy a palack alján lassan megjelenő első csepp vékony vízcsíkká dagadva. tisztán folyik ki

legalul, egyenesen bele a pohárba.

- Nagyon fontos - mutatta föl Nomád a pohár tiszta vizet. - Ebben lehetnek még baktériumok,

vírusok. Tíz perces forralással viszont ezzel a módszerrel tökéletesen biztonságosan fogyasztható

ivóvizet tudnak maguknak szűrni. Kérem, hogy most mindenki önállóan csinálja meg!

A tárgyalóasztal mögött a szavakkal ügyesen bánó meglett férfiak igen ügyetlenül folytatták a

rétegezést. Kissé gyermeteg izgalommal figyelték, hogy miként tisztul meg a sáros víz, és telik meg a

poharuk.

- Meg lehet ezt inni? - kérdezte egy kopaszodó vékony miniszter. - Mármint így, forralás nélkül?

- Meg, maximum hasmenése lesz. Ez itt sima csapvíz, némi homokkal - mutatott a dézsára.

Egymás után húzták le a tisztított, majd felforralt vizet mint valami jóféle pálinkát és vigyorogtak

egymásra boldogan, hogy igen, megcsinálták. Tapasztaltak, és mivel egyikük sem volt hülye ember,

ezt a tudást a jövőben könnyedén elő tudják majd húzni a tarsolyukból, ha szükség lesz rá. Nomád

elővett egy rúdformájú eszközt.

- Ez egy UV sterilizáló. Szerintem nem lesz benne az alap felszerelésben és úgy gondolom, hogy itt

mindenki megengedheti magának a száztíz eurós árát. Ez az eszköz megspórolja maguknak a

forralást, és egy perc alatt elpusztítja az összes baktériumot és vírust egy liter vízben. Kicsi és

könnyen használható, csak javasolni tudom!

Megmutatta működés közben és körbeadta, hogy mindenki szemügyre vehesse. Az üzletemberek egy

perc alatt eldöntötték, hogy a kedvezményesebb ár reményében csoportosan szerzik be, és az egyik

el is vállalta, hogy a teljes csapatnak behozatja, mint kereskedő. Nomád az előbbiek után több

professzionálisabb vízszűrőt is bemutatott és volt, hogy kihívott maga mellé egy-egy segítőt a

hallgatóság soraiból.

- Ez a picurka vízszűrő van rendszeresítve a kínai hadseregben - mutatott egy fél arasz hosszú,

pumpával és két csővel ellátott zöld eszközt, amely két, nagyjából hüvelykujjnyi csőből állott. - A

szűrést egy kerámia filter végzi, a fertőtlenítést pedig a benne lévő jód. Kétezer liter víz megszűrésére

alkalmas, és itt Magyarországon biztonságosan használható. Nagybani szűrésre alkalmatlan, de

vészeseti csomagba tökéletes.

Körbeadta az egyik bemutató darabot, míg egy másikat egy ötven év körüli férfinek nyújtotta át, aki

az első sorban ült.

- Jöjjön, próbálja ki - mutatott egy befőttes üvegben lévő mocskos vízre és a mellette elhelyezett

pohárra. - Érdemes a vizet előtte átszűrni egy ruhán, hogy a nagyobb szennyeződésekkel már ne

kelljen kínlódnia a szűrőnek.


65

A víz témakör igen nagy volt és ez a rövid idő tapasztalati alapú tudást csak csekély mértékben tudott

adni a harminc oktatottnak. Haladni kellett a következő témára, amely a menedék készítés volt, és

estig még át kellett venniük a tűztípusokat is.

Fáy Présház A Fóti-Somlyó oldalán lévő Fáy Présház egy igazi magyaros étterem, ahol nem csak finom ételeket,

hanem jó magyar borokat is fogyaszthatott a vendég. Sokan csak itt szembesülnek azzal, hogy a

fröccs, mint elnevezése a két rész szóda, egy rész bor keveréknek, itt született meg, amikor egy

összejövetelre Jedlik Ányos elhozta a legújabb találmányát, a szikvizes palackot. Egy olyan üdítőitalt

szerettek volna kitalálni, amit a meleg nyári délutánokon szívesen fogyaszt a magyar férfiember.

Vörösmarty volt a keresztapa, aki az első gondolatát adta az előtte nem túl magyarosan spritzernek

elnevezett italnak. - Spritzer? Ez túl németes. Jobb és magyarosabb, ha fröccs a neve – és magasra

emelte a habzó poharat. Így szól a legenda. Zimmermann már többször szervezett ide találkozót,

mert távolról lehetett az utakat megfigyelni és aránylag kevés ember kellett a biztosításukhoz. Mirkó

és csapata a környéken volt, két mesterlövész a Somlyó bozótosából vette célba a kerthelyiség

környékét, ahol a főnök ült. A többiek autókban cirkáltak, illetve a közelben egy parkoló kisbuszban

négy fő állt azonnali bevetésre készen HK MP5-ös géppisztolyokkal. Az elővigyázatosság nem volt ok

nélküli. A találkozó, amelyre készültek, egy olyan szervezet vezetőjével volt megbeszélve, aki az

ország legbefolyásosabb szélsőjobboldali szerveződésének a feje volt. Pontosabban mindenki ezt

hitte róla, még a legközelebbi emberei is. Fehér Robi egy negyvenes éveinek közepén járó ex-

skinhead volt, aki brutalitásával és kiemelkedő intelligenciájával jutott húsz év alatt erre a szintre. A

százkilencven centiméter magas, kigyúrt férfinek többször akadt már dolga a rendőrséggel, és amíg

hűvösön volt, folyamatosan tanult. Tisztelték is nemzeti körökben, mert nem csak megkapó

megjelenéssel, hanem olyan kisugárzással és szónoki képességgel rendelkezett, amely egyedülállóvá

tette. Fehért tíz évvel ezelőtt szervezte be Zimmermann szervezete, ahol több hasonló bőrfejű

vezetővel egyengették az útját. Eleinte csak annyi támogatást adtak neki, amiből úgy tudott

boldogulni, hogy nem kellett az idejét lekösse munkával. Tíz év alatt Fehér lett olyan szervezetek

vezetőinek is a vezérképe, amelyek olyan fasiszta eszméket követtek és hirdettek, amiket történelmi-

és közvélemény szinten a többségi társadalom a média segítségével elítélendőnek tartott. Fiatal,

sokszor kilátástalan jövővel rendelkező, amúgy rendes srácok tették ki ezeknek a szervezeteknek a

tagságát. Legalábbis a keménymagot, de megjelentek a környékükön olyan lecsúszott alakok is, akik

az utcai harcoknál, mint csőcselék viselkedtek. Zimmermannék tudták, hogy ezek a tudatosan nevelt

szervezetek nem csak azt a célt fogják szolgálni, hogy a média segítségével fönt lehet tartani egy

olyan veszélyképet, amely a valóságban nincs. A terv az volt, hogy több, összesen néhány ezer fős,

leginkább történelmi tétellel megáldott szervezetet hoznak mesterségesen létre, illetve segítenek

létrehozni, amelyeket gyakorlatilag ők irányítottak a háttérből. Ezek a szervezetek voltak a jelenben

azok a kipellengérezhető csoportok, amik majdan a jövőbben azok a terroristák lesznek, amelyek a

leendő folyamatban az elindító szerepet kapják. Régi recept volt ez, és szerte a világon éltek ezzel a

titkosszolgálatok olyan területeken, ahol a meglévő társadalmi rend, gazdasági struktúra nem felelt

meg az elit érdekeinek. Több ilyen háború volt az utóbbi időben, de legjobban a télen indult ukrán

zavargásoknál volt látható az idegen szervezés. Fehérrel vigyázni kellett, mert olyan erőt képviselt,

amely nem csak baseball ütőkkel volt képes megjelenni. Természetesen nyomába sem értek Mirko

csapatának, de létszámban magasan fölötte álltak a zsoldosoknak. Egy fekete Range Rover jött fölfelé

a présház felé vezető úton, amit egy 7-es BMW követett. A vezetők nem tudták, hogy mesterlövészek

figyelik a mozgásukat, nyugodtan parkoltak le a vendégparkolóba. Négy kigyúrt fickó szállt ki a Range

Roverből, kettő pedig a BMW-ből, majd egy kicsit később a hátsó ajtó is kinyílt és Fehér szintén az


66

aszfaltra lépett. Még az autóból látta, hogy Zimmermann nincs egyedül, de nem ítélte veszélyesnek a

mellette ülő szikár férfit. Amíg bement a teraszra, a testőrei gyorsan körbevették a helyszínt. Egyik

férfi sem állt föl üdvözölni az újonnan jöttet, aki ezen egy cseppet sem meglepődve ült le eléjük az

asztalhoz. - Legközelebb hozza magával a tüntető haverjait is! - mondta rosszallóan Zimmermann,

majd kis szünet után némileg higgadtabban folytatta. - Diszkrétebben nem tudott volna idejönni? -

Úgy gondoltam, hogy ez a minimum, és meg voltam győződve arról, hogy maguk sem egyedül

jönnek. Tévedtem és elnézésüket kérem - intett egyet, mire a hat testőr visszaült a kocsiba és a

terepjáró elhajtott. - Hallgatom önöket! Miért kérték ezt a találkozót? Évekkel ezelőtt kezdték

szervezni a fegyverbeszerzéseket, amely tavaly új fordulatot vett. Az előző kormányzat alatt meg volt

az a miniszteri kapcsolatuk, amely a HM fegyverüzleteit úgy tudta manipulálni, hogy a külföldre szánt

fegyverszállítmányok egy része csak papíron került külföldre, valóságban az országban létesített

lerakatokba lett elszállítva. Tíz lerakat volt az országban, egyenként száz AK 47-essel, illetve PKMSZ

géppuskákkal. Tervben volt, hogy gránátokat is tesznek a készletekbe, de ennyire nem akarták

felfegyverezni a leendő terroristákat. A helyszíneket még maga Fehér sem tudta , Zimmermann a

strómanjain keresztül biztosított nekik néhány fegyvert, mert nem akarta, hogy idő előtt önállósítsák

magukat. Egy éve jött az ötlet, hogy csináljanak egy bérkilövő vadásztársaságot, így több félautomata

hadipuskát tudtak beszerezni. Fejenként legálisan tíz olyan vadászpuskát tarthattak, ami a

világháborúk alatt tökéletesen alkalmas volt hadi célokra. Gyakorlatilag legálisan tartott, közel ezer

darabból álló fegyverarzenált tudott magáénak a Fehér Robi által vezetett szerveződés. Ez egy olyan

bűnszervezet volt, amely sok sejtből állott, és a túlnyomó többségüket idealista fiatalok tették ki, akik

nem tudták a valós célokat. Nagyon kevesen voltak beavatva a bűnszervezeti vonalba, és csak Fehér

tudta, hogy az egészet egy rejtélyes háttérszervezet finanszírozza. - Fontos dolog miatt kértem, hogy

ide jöjjön - kezdett bele a megbeszélés konkrét témájába Zimmermann. - Rövidesen magának kell

bizonyítania, hogy nem fölöslegesen fektettünk önbe tíz évet és milliókat. Készen áll arra, hogy

végrehajtsa a kapott utasításokat? Fehér elmosolyodott és ivott egy kortyot az imént elé rakott

ásványvízből. - Van más választásom? Tudtam, hogy eljön egyszer ez a nap, és őszintén szólva nem

vagyok meglepve. - Nincs. Természetesen meg van a tervünk arra az esetre, ha nem akarna együtt

működni, de gondolom, mondanom se kell, hogy abban maga múlt idő. - Rendben. Halljam, mi a

dolgom?

Mirko egy pendrive-ot nyújtott Fehérnek. - Négy fájl van rajta, mindegyik kódolva. Ebben az

állapotában nem tudja megnyitni egyiket sem. A fájlok utasításokat tartalmaznak, és annyi

információt, ami magának szükséges. Az aktiváló kódokat SMS-ben, vagy futártól fogja megkapni és

elvárjuk, hogy az olvasottak alapján járjon el. Precízen kidolgozott terv van a kezében, amelyet csak

végre kell hajtania. Fehér csak pörgette az ujjai között az adathordozót és elgondolkodott. - Ha

elindítok egy folyamatot, mi lesz a garancia arra, hogy nekem nem esik bántódásom? - Szükségünk

van magára, ahogy magának is ránk. A negyedik fájlban van az az információ, ami alapján ön is olyan

biztosítékot kap, amely elegendő lesz magának. Nem azért neveltük ki tíz év alatt, hogy egy

zavargásban elveszítsük a teljes kompániájával együtt. Ha a folyamat megszakad, vagy nem teljesíti

tudatosan az utasításaimat, akkor lesz másmilyen megoldás, de az magának nem fog tetszeni. Oldalra

mutatott a balkonra, ahol egy virágcserép egyszer csak felrobbant. Hatszáz méterről jött a romboló

lövedék, amelynek csak a becsapódását lehetett hallani. Fehér úgy nézte az odaszaladó felszolgálót,

hogy közben a szeme sem rebbent. Tisztában volt azzal, hogy ha most kiszáll, akkor egész életében

üldözni fogják és előbb, vagy utóbb elkapják. Nem az a fajta volt, aki a szájából segget csinált és

ebben az esetben ez sokkal több volt puszta ígéretnél. Ez fenyegetés. - Megértettem, várni fogom az

üzenetet. Bár két hét múlva el akartam utazni az Alpokba sziklát mászni. - Egy héten belül fogja

megkapni az első SMS-t és már aznap dolga lesz. Nagyon gyorsan fognak felpörögni az események,

így kérem, ne menjen sehova! A kopasz ex-skinhead egy szó nélkül fölállt az asztaltól és elindult a


67

BMW felé. Kiérvén az árnyékból, visszafordult a két férfihoz. - Találkozunk még, Zimmermann? - Igen

– válaszolt neki, majd kis hatásszünet után hozzátette. - Én vagyok a parancsnoka. A BMW már egy

perce lehajtott a lejtőn. Mirko egy apró fülesen keresztül kapta az egységétől a jelentéseket, hogy

merre járnak. A Range Rover két sarokkal lejjebb csatlakozott a másik autóhoz és semmi gyanúsat

nem tapasztaltak. A mesterlövészek a két vezető távozásáig ellenőrzésük alatt tartották a területet. A

júniusi délutánban csak két ember tudta a környéken, hogy mi fog következni egy hét múlva. Minden

a terv szerint haladt, az iskolákban készültek az évzárókra, a családok a pihentető nyaralásra és senki

nem tudta, hogy három nap múlva, hétfőn reggel egy olyan spekulációs hullám kezd végigsöpörni a

világon, amely következtében a világgazdaságot működtető elektronikus jelek, mint egymástól függő

fizetőeszközök rendszere kártyavárként fog összedőlni.

Zavargások kezdete Egy rendszert beomlasztani lehet háborúval, amely közvetlen és gyors, illetve lehet egy olyan

konspirált eseményfolyammal, amelyet az akció-reakció törvénye alapján precízen megterveznek. Az

utóbbi esetében fontos szerepet kap úgy a jelen társadalmi, mint a jövőbeni történelmi megítélés. Az

ebben a körben idő előtt kiderült óriási disznóságokat annyi időre titkosítják, hogy az az elévülés után

ne jelenthessen veszélyt a regnáló politikai hatalomra, társadalmi rendre.

Több olyan, kifelé szabadságharcnak, lázadó néptömegek diktatúra fölött alkotott győzelmének

bemutatott zavargás volt a világon az elmúlt években, amely egy bevált recept adoptálása volt helyi

környezetre. A fősodratú média képes volt úgy bemutatni ezeket a lokális társadalmi összeomlásokat,

amelyet az elégedetlen emberek úgy nyertek meg a nagy diktatúrákkal szemben, hogy nem volt

másuk, csak könnyű fegyverzetük. A demokrácia alapreceptjében lévő szavazatilag egyenlő és

médiakontroll alatt tartott néptömegek befogadták a tudatukba azt, amit a szerkesztők és a vezetői

kör akart. A népbutító műsorok közé berakott „hírek” olyan tudatmanipuláló értékkel bírtak, amely

képes volt tömegeknek elhitetni azt, hogy professzionálisan fölfegyverzett katonai egységeket a

gépkarabélyokkal rendelkező csőcselék legyőzheti és le is győzi.

A valóságban titkosszolgálatok összehangolt tevékenysége, helyileg fölfegyverzett csoportok és PMC

kommandós egységek váltották le a rendszereket, és vitték a demokráciát szét, szerte a világon. Egy

húsz főből álló zsoldos csapat könnyedén összeomlás közeli állapotba tudott juttatni egy békés

országot. Nem kellett más hozzá, csak precíz tervezés és pontos kivitelezés.

A politikai vonalak köré szerveződő csoportok irányítása és fölhasználása egy régi hatékony technikát

követett. Azoknak a szerveződéseknek a fölhasználása a jelenben, amelyeket az elődeik múltbéli

tényszerű, vagy eltúlzott tettei miatt történelmi tehertétellel sújtottak, egy olyan médialehetőséget

rejtett magában, amellyel könnyedén lehetett befolyásolni a néptömegeket. Hetven év távlatából az

akkori vesztesek összes tette negatív előjelet kapott függetlenül attól, hogy abban az időben milyen

egyéb eredményeket értek el. A nyilvánvalóan megtörtént borzalmakat előtérbe helyezve, eltúlozva,

kiszínezve olyan történelmi megítélést alakítottak ki a győztesek, amely érdeket szolgált.

A 21. század elején egyre több olyan szervezet nyílt ki szerte a világon, amely a múltban történtek

erényeit tartotta követhetőnek a jelennel szemben, és vitatta az elődeik hetven évvel ezelőtti tetteit.

Ezeknek a szervezeteknek a szaporodását nem lehetett meggátolni, és a szakszolgálatoknak napi

feladat lett a beszivárgás, beszervezés, információ szerzés. Amit nem tudsz irányítani, annak állj az

élére alapon több nemzeti érzületű szervezet élére, vezetői körébe olyan személyek kerültek, akiket

az ellentétes oldal tartott alkalmazásban.


68

Néhány év alatt Magyarországon is kialakult az a néhány keményebb nemzeti csoport, akiket

eszközül lehetett használni. Természetesen nem mindegyiket, és egyiket sem közvetlenül. A nagy

globális tervben a helyi kicsiny csoportok, csak, mint figyelemelterelő egységek szerepeltek, amelyek

a nagy beomlasztás előtt egy, a Terrorizmus korát igazoló globális zavargássorozat elindítói voltak,

majd a történelemkönyvek lapjain a népirtás felelősei lettek . A nemzeti ünnepek, választások

remekül trenírozták ezeket a szervezeteket, amelyekben nyilván voltak olyan elemek is, akik csak a

balhét keresték, akik szellemi szintje alkalmassá tette őket a konspirált eszközi szerepre.

A Vezér látogatása után a helyi vezetők rövidesen megkapták azt a tervet, amely Magyarországra

vonatkozott. Ez dátumszinten illeszkedett a környező országokban- és a globálisan végrehajtott

eseményfolyamhoz.

Osváth és Gerendai felügyelte vezetői szinten a kivitelezést, és Zimmermann a terepen egyengette

mindazt, amit a fehér asztal mellett nem lehetett. A nemzeti szervezetek egyre több rendezvényt

szerveztek, és a vakondokok úgy alakították a helyzeteket, hogy azokat a médiában már negatívan

lehetett tálalni.

A bizalmatlanság és a paranoia mindennapos volt ezekben a körökben, és Zimmermann csapatának

pont erre volt szüksége. Így képesek voltak egymással párhuzamosan olyan közösségeket

manipulálni, amelyek látszólagosan ellenségek voltak, de a valóságban ugyanazon célt szolgálták: a

beomlasztás előkészítését. Amit a nemzeti körökben rebesgettek, de a mainstream média rendre

tagadott, az igaz volt. Osváthék tudatosan úgy erősítették a népcsoportok közötti ellentéteket a

manipuláló szervezeteikkel, hogy az egyre több helyen alakította ki az időzített és terv szerint

felrobbantható bombát. A periférián élő emberek megélhetési bűncselekményei egy olyan

jelenséggé dagadtak, amelyet a békés és dolgozó magyarság a kiszámítható reakció alapján a

papírforma szerint kezelt és hívta létre azokat az önvédelmi szerveződéseket, amelyekbe

Zimmermann csápjai beértek.

Szeptember, Összeomlás. „Add a kezembe egy ország pénzkibocsátásának jogát, s én nem törődöm vele, hogy ki hozza a

törvényeit”

Nathan Rothschild híres mondása úgy gyűrűzött be a 21. század háttér irányítási technikái közé, hogy

arról az emberek jelentős része nem tudott. Amióta ember él a földön, két ősi szakma létezik; az

egyik a prostitúció, a másik pedig a csoportok, társadalmak irányítási technikája. Óriási tapasztalati

alapú tudás volt fölhalmozva az irányító dinasztiák vezetői között, amellyel királyi, császári,

demokrata, szocialista, kommunista, náci és még megannyi társadalmi modell alakította olyanná a

háttérből irányító hatalom technikáit, amit már nem lehetett ebben a formában fenntartani. Az

energiaválság elkezdődött, a pénzügyi spekulációs lufi kipukkanás előtt állt, és megalakult a BRICS. A

terv készen állott, mert tudták, ha most nem lépnek, akkor elveszíthetik a jövőbeli irányító

pozíciójukat.

Vasárnap este kilenckor Fehér megkapta az első SMS-t, amelyben egy kód volt. Azonnal a

számítógépéhez ült, amelyet lekötött a hálózatról, és aktiválta az első fájlt.

Holnap délelőtt tíz órára szervezzen három, egyenként 200 fős tüntetést az alábbi helyszínekre! - állt

a dokumentumban.

1., Bank Center


69

2., Országház

3., TV székház elé.

Délután ötre mozgósítson még annyi embert, amennyit tud, és vonja össze a három pontot a Kossuth

térre. Transzparenseket vigyenek magukkal! (Vesszenek a bankok, mocskos zsidók, stb. stb.) Magukra

bízzuk.

Négy helyen van készlet fehér Fiat Ducato és Ford Transit kisteherautókban (rendszámuk: AHX- 345,

GUP-299, FFK-887, GDB-571). Sas utca, Kálmán Imre utca, Nádor utca, Vadász utca.

A készletek tartalmaznak kommunikációs eszközöket, ütőfegyvereket, gázmaszkokat, pirotechnikai

eszközöket, sisakokat és előre csomagolt élelmiszert, vizet. Maga közvetlenül ne legyen jelen és

figyeljenek arra, hogy még a kiérkező rendőri egységek előtt ürítsék ki a teherautók tartalmát!

Robi kinyomtatta a szöveget és törölte a fájlt. Belépett a hálózatra és felcsatlakozott arra fórumra,

amelyet kizárólag a szervezetek vezetői és helyettesei láttak. A titkos felület egy felhőszolgáltatás

mögött volt, így hatóságilag nem, hogy láthatatlan, de blokkolhatatlan is volt egyben. Belépett a

Rendkívüli utasítások topikba és beírta:

„A” kategóriás mozgósítás. Az üzenetet látta egy rendszer admin, aki azonnal küldött egy kör SMS-t a

vezetői körben lévő személyeknek. Az SMS megkapása után mindenki belépett egy nyilvános fórumra

egy anonim felhasználónévvel, és figyelte az adott topikban a bejegyzést, ami a következő utasítással

bírt. A rendszer így gyakorlatilag feltörés biztos volt, leszámítva azt a humánkockázatot, hogy

beszerveznek valakit. A fő tüntetési pontok egyezményes városnévvel voltak ellátva, ahogy a

szervezetek is. A fórum egy parasztgazdaságokat összefogó felület volt, amin a saját termelésű

állatokat, zöldségeket adták-vették.

Szeretnék vásárolni 200 kg cseresznyét, 200 kg görögdinnyét és 200 kg padlizsánt holnap délelőtti

szállítással. Továbbá esti szállítással uborka, zöldbab és paradicsom. A helyszínek Salgótarján, Ózd és

Miskolc. Árajánlatokat várok privátban.

Ebből az üzenetből a szervezetek vezető számára nyilvánvaló volt, hogy a célpont a Bank Center, a TV

székház és az Országház, mert listázták jó előre a lehetséges helyszíneket. A délelőtt minden esetben

a tíz órát jelentette, és a Bank Centerből tudták, hogy bankok elleni tüntetés lesz, tehát, hogy milyen

transzparensekre lesz szükség. A verkli beindult, az egymástól látszólag függetlenül működő

szervezetek körében telefonon, facebook-on, fórumokon beindult a gyors szervezés. A tagok tudták,

hogy a diszkréció legalább annyira fontos, mint a gyorsaság, és a legfontosabb az, hogy a

rendőrséget, titkosszolgálatokat megelőzve fel tudjanak fejlődni.

A hétfő reggeli forgalomban feltűnésmentesen tudott az összességében több, mint hatszáz tüntető a

három helyszín közelébe eljutni. Az elterelés működött, ami két peremkerületi bankfiók elleni

molotov koktélos támadás volt. A rendőrök ellepték a környéket a nagy reggeli forgalomban. A

délelőtti időzítés fontos volt, mert a pesti utak jelentős része telített ilyenkor, és ez a kivonuló

egységek reakcióidejét jelentősen megnövelte.

A tokiói tőzsde két órával ezelőtt omlott össze. Olyan megmagyarázhatatlan eladási hullám indult

meg szinte a teljes piacon, hogy senki nem értette, és senki nem tudta hova tenni. A hullám átragadt

a többi kereskedelmi központra is, és ahogy először a tokiói, úgy a szingapúri, hongkongi és sorban a

többi szüntette be aznapra a tevékenységet. Iszonyúan gyorsan terjedt a hír, ami Budapesten tíz óra

negyven perckor eredményezte az aznapi kereskedés beszüntetését. A város nyugodt volt, csak az


70

üzletemberek telefonjai égtek, és csak kevesen tudták, hogy ez a jel. Ez az a világszintű jel, ami

elindítja az évtizedek alatt precízen becsiszolt tervet.

Mint valami flashmob, alakult ki a tüntetés a három helyszínen. Az egymástól függetlenül, látszólag

céltalanul lézengő csoportok vezetői egy SMS jelre egyszerre kezdtek el futni a kijelölt helyük felé, és

két perc sem telt el, mire mindenki a helyén volt. Kétszáz ereje teljében lévő fiatal férfi már komoly

erő. Kétszáz hőbörgő tüntetőre nem tudott mit reagálni az országgyűlési őrség , ahogy a polgári

biztonsági szolgálatok sem . A fölfejlődött csoportokhoz a jel elhangzása után elindult a négy

kisteherautó, amelyeknek a kulcsait a lökhárító alatt hagyták Mirko emberei. Egy-egy ment a Bank

Centerhez és a TV székházhoz, és kettő a Kossuth térre. Az zavargásban résztvevők ezzel

párhuzamosan már szabadon kezdték küldeni az invitáló SMS-eket és a facebook posztokat, hogy

jöjjön mindenki tüntetni a bankok ellen.

A teherautók rakteréből gyorsan fölfegyverkeztek baseball ütőkkel, csúzlikkal, pajzsokkal, sisakokkal.

Több ládányi sorozatlövő tűzijáték került elő, és kiosztották az originál csomagolású szlovák

gázmaszkokat. A rendőri egységek még csak a helyi erők szintjén voltak jelen, amelyek kellő

távolságból figyelték az eseményeket, de már kezdtek szállingózni azok az emberek, akik azonosulni

tudtak a devizahiteles problémákkal, elegük volt a kormányból, a bankokból, vagy csak arra jártak és

unatkoztak. Meglepő tempóban nőtt a tömeg, és már mindenki tudta, hogy a világ tőzsdéi egymás

után omlanak össze.

Az első egységek a Készenléti Rendőrségtől fél óra múlva érkeztek meg. Addigra a tömeg már betört

a Bank Centerbe és a TV székházba egyaránt. A környékbeli, láthatóan bankos autókat felgyújtották;

a résztvevők többségének már volt ebben tapasztalata a 2006-os események idejéről.

Két helyen alakult ki lincselés a bankárok kárára. Szerencsétlen férfiak képtelenek voltak védekezni a

felhergelt tömeggel szemben. Baseball ütőkkel gyakorlatilag agyonverték mindkettőt a kollégáik

szeme láttára, mire a csoportokon belüli vezetők egy kicsit visszább tudták fogni az elszabadult

őrületet.

A rendőrök megérkezéséig csatatérré változott a környék, egy parlamenti őr a gépfegyverével a

levegőbe lőtt, így nem mertek a tüntetők közelebb menni országházhoz, de elkezdtek záporozni a

pajzsos sorfalak mögül a robbanó tűzijátékok. A megérkező rendőri egységek olyan szervezettséggel

találták szemközt magukat, amilyenre eddig még nem volt példa. A velük szemben fölálló pajzsos

sorfalak és a husángos huligánok ellen a hasonló felszereléssel rendelkező zsaruk nem sokat értek.

Az első összecsapáskor megdöbbenve tapasztalták, hogy a normál gumibottal és tonfával közelébe

sem érnek az ellenfélnek, akik ütéseit éppen, hogy elnyelte a pajzs és a páncélzat. Többen elővették a

rejtve maguknál hordott viperájukat, de ezek is rövidek voltak. Az első menetet a tüntetők nyerték,

de úton voltak a támogató egységek.

A belügyminiszter riadót rendelt el , ami olyan általános mozgósítással járt együtt, hogy elkezdték

behívni a pihenőidőn lévő rendőröket is. A Készenléti Rendőrség laktanyájából a bevethető létszám

egy része a molotov koktéllal megdobált bankfiókoknál volt, míg a másik a három helyszínen lévő

tüntetőket próbálta meg féken tartani.

Teltek az órák, mire megérkeztek az egyéb helyekről összeszedett egységek. A Készenléti Rendőrség

felszámoló elitje a három helyszínre a maga éppen bevethető száz főjével kevés volt. Pintér őrnagy a

kettes század parancsnoka nem is vezényelte neki a harcosait az őrjöngő felfegyverzett tömegnek,

mert látta, hogy ezzel a létszámkülönbséggel hirtelen nem tud mit kezdeni. Ez a tüntetés nem egy

Fradi meccs utáni balhé volt. Jót látszódott a szervezettség, és az, hogy szándék van mögötte. A


71

katasztrófavédelem tűzoltói csak messziről tudták követni az eseményeket, mert a rendőrök nem

engedték őket a veszélyzónába oltani a felgyújtott autókat.

A Kossuth tér mellett egy padláson Mirko várakozott türelmesen. A Kalasnyikov géppisztoly ugyan

nem volt egy mesterlövész fegyver, de arra a célra, amire most szánták, ez kellett. Minden a terv

szerint haladt. Fehér valóban odavezényelt a kijelölt helyszínekre hatszáz embert, és elindultak a

zavargások. A tömeg létszáma gyorsabban nőtt, mint a rendőröké, mert az összecsapások és a

tőzsdekrach hírére pánik söpört végig a városon, amely hatására egyre több lett a baleset és a

bedugult útszakasz. Mivel már nem először csináltak Zimmermannal ilyet, így tudták, hogy ez az

események menete. Budapest semmivel sem volt különb az arab országoknál, ahol szintén pánik,

balesetek és bedugult úthálózat gátolta a kivezényelt csapatok gyors haladását.

Két embere biztosította a helyszínt, amelyet már hetekkel ezelőtt kiszemeltek és

akadálymentesítettek. A padlások közötti átjárhatóság ugyan nem volt egy egyszerű feladat, de volt

már benne rutinjuk. Fontos volt, hogy az akció után gyorsan el tudják hagyni a helyszínt egy néhány

utcával távolabb leparkolt Opellel.

A terv egyszerű volt: Mirko belelő a tüntető tömegbe. Ekkora távolságból a Kalasnyikovval nem tud

célzott lövést leadni, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy annyira feldühítse a tüntetőket, hogy

nekimenjenek a rendőröknek. Lényegtelen volt, hogy hányan halnak meg, az is, ki sebesül meg. A

fontos az volt, hogy rendőrt ne találjon el, mert akkor kiadják a tűzparancsot, és nem volt lőfegyverük

a tüntetőknek, hogy erre hatékonyan tudjanak reagálni. Még nem volt…

A hatalmas hangzavarban egyszer csak felugatott az AK 47-es a jellegzetes hangján. A tömeg nem

reagált olyan gyorsan, mint számítottak rá, a rendőrök szintén csak összébb húzódtak. Négy ember

esett össze, és többen üvöltve szorították testüket ahol az acél magvas lövedék áthatolt húson, törte

a csontot és csapódott vagy a földbe, vagy a mellette állóba. Az emberek ösztönösen lehúzódtak, de

már a sorozat zaja elhalt.

A három zsoldos egy percen belül az utcán volt, és hallották az üvöltést. Olyan üvöltést, amilyet már

tapasztaltak hasonló helyzetben, amikor az elszabadult dühtől megőrült emberek Istent és embert

nem ismerve, a saját testi épségükkel már nem foglalkozva, nekirohannak egymásnak. Ebben az

esetben a téren lévő közel ezer fősre hízott tömeg egy része rohant a rendőrök sorfalának, majd

áttörve azt iszonyatos verekedés kezdődött.

A másik két helyszínen lévő csoportok hallották a lövéseket, és megtudták a rádiós kapcsolatból,

hogy a rendőrök lőnek rájuk. Az egymáshoz közel lévő, már ötszáz fő fölötti tömeg gyorsan egyesült,

és nekizúdult a Vécsey utcát elzáró ötven biztosítónak. Pillanatok alatt elsöpörték a sorfalat, a

zsaruknak esélyük sem volt a hatalmas túlerővel szemben. A bedugult utak miatt a vízágyús autók

nem tudtak a közelébe jutni a helyszínnek, de még a csapatszállító teherautók sem. Az erősítés úton

volt ugyan, de a legközelebbi egységek még csak most ugráltak le a teherautókról a Lehel téren.

Tudták, hogy nagy szükség van a segítségükre, hogy a kollégáikat lassan megfutamítják a tüntetők.

Rendezett oszlopokban kocogtak a Nagykörút irányába, ahonnan még öt perc volt a helyszín.

Eközben egyre áramlott a sok szimpatizáns és a csőcselék a környékre. Egyre több üzlet kirakatát

törték be, és elkezdődtek a fosztogatások. Az őrület az internetnek köszönhetően gyorsabban terjedt,

mint ahogy a rendőrség és a szakszolgálatok ezt a legrosszabb álmukban gondolták. Estére Budapest

több területén olyan zavargási gócpont alakult ki, ahol már nem csak a csőcselék, hanem a pénzügyi

krachtól megijedt emberek is ott voltak. A hónapok óta kilátástalanságban élő bankhiteles együtt

ordított a tanárnővel, aki már kezdte átlátni, hogy egy olyan hiperinflációt él meg a jelen embere,


72

mint amikor a pengő elértéktelenedett. Talán rosszabb, mert úgy nézett ki, hogy ez most nem csak

Magyarországot érinti.

Este tizenegyre a miniszterelnök bevezette a különleges jogrendet, amelyben több kerületben kijárási

tilalmat rendeltek el. A gond csak az volt, hogy a rendőrség nem hogy a kijárási tilalmat nem tudta

betartani, de még a zavargásokat sem tudta felszámolni. A Kossuth-téren makacsul tartotta magát

nagyjából ezer ember, és a jó felszerelésüknek, meg az előre odakészített élelmiszer- és vízkészletnek

köszönhetően a hagyományos oszlatási eszközökkel nem is tudták szétzavarni őket. Az első nagy

összecsapásban sok rendőr megsérült, ahogy tüntető is. Az eltelt idő alatt a sebesülteket rögtönzött

hordágyakon vitték ki a térről, a halottakat letakarva otthagyták az aszfalton.

Miniszteri utasításra elkezdték a katasztrófa védelmisek felfegyverzését. Az összes budapesti rendőr

szolgálatban volt, és meghozták a döntést az útvonalak erőszakos megtisztítására. Ez annyit tett,

hogy a 4x4-es tolólapos GAZ-ok és IFA-k a tőlük telhető óvatossággal tolták félre az útban lévő

autókat, hogy a vízágyúk el tudjanak jutni a helyszínre.

Éjfélre megérkezett két rendőrökkel megrakott folyami hajó a Parlament mellé a rakparthoz. A

Készenléti Rendőrség Zavargás Felszámoló elitjének helyszínen lévő egysége mellé érkezett a másik

három. Az egyéb területekről odavezényelt csapatokkal együtt összehangolt akciókba kezdtek a téren

lévő tömeg szétoszlatására.

Elkezdődött Éppen, hogy megérkezett a stáb az aznapi helyszínre, amikor Zolit hívta a tőzsdeügynöke, hogy a

részvényeinek árfolyamai rohamosan kezdtek esni. Nem csak egy, hanem mind.

- Adj el… Adj el minél gyorsabban! - kiabált a telefonba. - Micsoda? Az összes tőzsde? Adj el minél

gyorsabban!

Lerakta a telefont és izgatottan fordult a stábhoz.

- Nem tudom mi történt, de nagy a baj! Összeomlanak a tőzsdék és úgy néz ki, hogy a forint is esik.

Csomagoljunk és menjünk, mert én ma biztosan nem tudok forgatni!

- Ne izélj már, Zoli - fogta meg a vállát a rendező. - Majd megoldják, ahogy eddig mindig megoldották.

- Leszarom, ki mit gondol! Én ma nem forgatok, mert most úszik el az eddigi megtakarításom.

Megőrülök az idegtől!

Látták, hogy a főszereplő hajthatatlan, így nem volt mit tenni, elindultak vissza a stúdióhoz. A

rádióban hallották, hogy zavargások törtek ki Pesten. Senki nem vette észre, hogy Nomád nem azon a

telefonján beszélt, amit már megszoktak. Leginkább csak hallgatott, néhány kérdést tett föl, majd

köszönés nélkül lerakta. Maga elé meredt és egy ideig gondolkodott.

Nem engedhette meg a lelkiismeretének azt, hogy még csak meg se próbáljon riasztani az

ismeretségi körén belül. Mindenki tudta, hogy mivel foglalkozik és azt is, hogy mitől tart, így remélte,

hogy egy gyors üzenet elegendő lesz a fogékonyak számára.

Elkérte az asszisztens telefonját, és begépelt egy rövid SMS-t: Erre vártam. Üdv, Gyurkovics Robi. Az

üzenetet megkapta a Hiúzok vezetője, az egyik unokabátyja, aki éppen a kocsmáját nyitotta, és a

bushcraft közösségének egy tagja. A vészeseti kommunikációs hálózaton rövidesen szétröppent a hír,

mit üzent. A címzettek értették, ahogy azt is, hogy több információt nem fognak kapni. Életbe léptek


73

azok a vészeseti tervek, amelyeket évek alatt dolgozott ki több csoportnak és a családja egy részének.

Fiát, feleségét a saját telefonjáról hívta, de csak Dávidot érte el.

- Szia, merre vagy?

- Hogy-hogy merre? Most keltem föl - szólt a telefonba álmosan Dávid. - Mi van, apa?

- Oké. Ma ne menj sehová, maradj otthon. Amint tudok, én is megyek és beszélünk.

- Ne már! Próbám van háromtól.

- Fiam, nem vitatkozom és nem ok nélkül kérem! Igyekszem haza, addig engedd meg a kádat vízzel,

és tölts meg minden vödröt, nagyobb edényt. Van hátul a sufniban két húsz literes víztartály.

Legyenek megtöltve azok, is mire hazaérek. Ez most komoly, fiam, úgyhogy pörögjél fel, kérlek.

Dávid hallotta az apja hangján, hogy nem tűr ellentmondást.

- Rendben apa, csinálom.

Zoli figyelmesen hallgatta a társát, és megvárta, amíg az bontja a vonalat. Nomád nem nézett rá, csak

meredten bámult ki a kocsi ablakán.

- Te tudsz valamit! Ugye te tudsz valamit?

Nomád lassan fordult felé, és egy hatalmas sóhajjal válaszolt.

- Igen, tudok. Ettől tartok több, mint tíz éve. Ne kérdezz részleteket, mert csak annyit mondhatok,

hogy elkezdődött.

- Oké, de mi kezdődött el?

- Zoli! Rengeteg dolgot hallottál már tőlem, hogy mit kell akkor csinálni, ha összeomlik a központi

ellátó rendszer. Infrastruktúra nélkül nem tud létezni a társadalmunk, és most az infrastruktúra

szívverését leállítják. Ne kérdezz többet, mert nem mondhatok többet! Halmozz annyi élelmiszert,

amennyit tudsz, és vizet, gyógyszert. Ha van hétvégi házatok távolabb Pesttől, akkor ott

rendezkedjetek be és várjatok.

A mikrobusz többi utasa csak kikerekedett szemmel hallgatta az elhangzottakat. Azt sejtették ugyan,

hogy nem ok nélkül indult ilyen gyorsan ez a műsor, és az is feltűnt nekik, hogy a lehetőségeik a

forgatásokra sokkal tágabbak voltak, mint egyéb produkciós lehetőségek. Nomád kissé morcos

személyisége nem tette lehetővé számukra a közvetlenebb kommunikációt egy bizonyos határnál, és

ez nem azt jelentette, hogy nagyképű volt, csak annyit: nem engedett magához közelebb minden

ismerőst, kollégát. Az eddig látottak alapján biztosak voltak abban, hogy nem a levegőbe beszél.

Megérkeztek a stúdió parkolójához, amely szokatlanul üres volt.

- Meglepne, ha gyorsan jönne ma értem taxi. Eldobnál légyszi hazáig? - kérdezte Zolit. - Amúgy is

szeretnék még veled pár szót váltani.

Ez csak természetes volt, mert Zoli általában saját kocsival érkezett, és volt már erre példa. Kinyitotta

a hátizsákját és jól láthatóan beletette a két telefonját a pulóvere zsebébe. Intett a fejével, hogy Zoli

is tegye bele. A zsákot a kocsi csomagtartójába rakta és beültek az utastérbe.

- Nézd! Nem hiszem, hogy most bárki is velem foglalkozna, de biztos, ami biztos. A konkrét dolgokról

nem beszélhetek. Van egy olyan vészeseti tervünk, amelybe, ha odáig fajul a helyzet, nyugodtan

belecsatlakozhattok – zsebéből egy printerrel kinyomtatott térképrészletet vett elő. A térkép egy


74

erdőt ábrázolt Isaszegtől keleti irányba. Egy piros jelölés volt egy talán tanyán, vagy vadászházon. - Itt

megtalálsz, és ez legyen nálad - egy 1,5x3 cm-es fémlapot vett elő, amely gyakorlatilag egy kulcstartó

volt. Két oldalán egy-egy felirat volt látható: bushcraft. - Ilyen lapocskájuk csak a barátaimnak vannak.

Mindegyik orvosi acélból készült, és a megállapodás alapján, akiknél ilyen van, azok segítik egymást.

Már majdnem Mogyoródon jártak, amikor Zoli megszólalt.

- Mit gondolsz? Valóban nem fog helyreállni a társadalom? Valóban szükség lehet arra, amit eddig

mutattunk az embereknek?

- Nem tudom, de amit tudok az az, hogy ez most csak a kezdet! Nagyon sokan vagyunk, és az

erőforrás válságok még most kezelhetők. Egy elmélet alapján ezt úgy kezelik, hogy elébe mennek az

anarchiának, és mesterségesen beomlasztják a társadalmat. A világszintű tőzsdekrach ennek az

előjele. Ne kanyarodj be hozzánk, elegendő, ha ott a sarkon kiteszel.

A Toyota hátuljából kivette a zsákot, visszaadta a telefont, majd keményen kezet fogtak. Pár hónapja

ismerte meg egymást közelebbről az ország egyik legismertebb színésze és a bushcraftert. A rövid

közös munka és a kettőjük személyisége barátsággá alakult.

- Vigyázz magadra, és fogadd meg amiket mondtam; ha menni kell, akkor ne habozz! – mondta

búcsúzóul Nomád.

- Köszönöm, szívből remélem, hogy találkozunk még.

Zoli egy rövid ideig nézte a nagydarab férfi jellegzetesen dülöngélő járását, majd beült a kocsijába és

csikorgó kerekekkel elindult haza. Hívta a fiait, és szinte ugyanazokat az utasításokat mondta a

telefonba, mint amit nem sokkal korábban Nomádtól hallott.

Nomád otthon Mikor délelőtt hazaérkezett, a fia már az összes edényt, amit a házban talált, megtöltötte vízzel.

Izgatottan köszönt az apjának, aki jól láthatóan a saját gondolataival volt elfoglalva.

- Mi a baj, apa? Mi történt?

- Baj van, fiam! Úgy néz ki, nagy a baj. Gyere, segíts pakolni!

- De mi az, mi történt? Mondjál már valamit!

Fia kinyílott személyisége az utóbbi időben nem kellett, hogy foglalkozzon a körülöttük zajló élet

problémáival. Apja jövedelme, a nyári szünet és a felkérés az együttestől egy olyan gondtalan

burokban tartotta, hogy fogalma sem volt az elmúlt hónapok eseményeiről, és ez így volt jól. Grabó

betartotta az ígéretét, és amíg Nomád oktatott, a fia megkapta azt a lehetőséget, amelyet a hasonló

tehetséges gitárosok közül nagyon kevesen. Igen bensőséges volt a kapcsolatuk, de mindent nem

mondhatott el.

- Úgy néz ki, hogy amire tizenéve készülök, az most bekövetkezik.

- Hogy érted azt, hogy bekövetkezik? Világvége?

- Nem, fiam. Összeomlik a társadalmunk.

- Úgy érted, hogy anarchia lesz?


75

- Úgy. Hidd el, hogy nagy a baj, de most kezdjünk pakolni - ekkor megszólalt a telefonja. Unokabátyja

hívta a kocsmájából.

János az a fajta vállalkozó volt, aki még az Északi-sarkon is oázist létesített volna, ha adnak neki időt,

meg helyet hozzá. A család legleleményesebb tagjaként kocsmákat és egy húsnagykereskedést

üzemeltetett. Olyan tulajdonos volt, aki gond nélkül kelt hajnalban, ha teríteni kellett a boltokba, és

aki este meg standolt. Évekkel ezelőtt már beszéltek az unokabátyjával a jövőbeli bajról, de akkor

még szkeptikus volt. Idővel viszont belátta, hogy az öcskös bolondériája talán nem teljesen

haszontalan, és érdemes rá hallgatni. Vásárolt rádiókat, illetve néhány hátizsákot a családjának.

- Mi a rák van, drága tessvéérem? - nyújtotta el az s-t és az é-t az utánozhatatlan stílusával. - Baj van?

Hívjam a papot?

Nagydarab kopasz férfi volt, aki külsőleg igen brutálisan nézett ki, de ha meglátott képen egy éhező

afrikai gyereket, azonnal elérzékenyült. Olyan ember volt, aki az érzékeny belsőjét szinte

áttörhetetlen kemény mázzal vonta be az évek során, és nagyon kevés embernek nyílt csak meg. Az

egyik az unokaöccse, Nomád volt.

- Figyelj, tesó! Emlékszel még, miről beszéltünk másfél éve decemberben?

- Persze, hogy emlékszem. Be volt szarva akkor a világ a nagy büdös semmitől.

- Akkor most kezdhetsz te is beszarni, és amit akkor beszéltünk, az most elindul. Nem érek rá pofázni,

mert dolgom van. Pakoljatok, a helyszínt ismered!

- Tele van a hűtőkocsim füstölt hússal. Kóóóbász, csülök, sonka. Én ezt nem hagyom itt, legyen már

szarnakvaló rendesen.

- Nekem mindegy, mivel jössz, de ne tököljetek! Terepjáróval jobb lenne… Szevasz, most dolgom van.

Az átjátszó működik, és a kulcstartó legyen nálad, ez a lényeg!

- Oké, szevasz!

Olyan felszerelés került elő a padlásról, amit Dávid még soha nem látott. Három 120 literes Angol

gyártmányú Bergen hátizsák és becsomagolt Gurkha márkájú taktikai ruházat mindhármuk részére.

Rengeteg cucca volt az öregnek, de ez még őt is meglepte. A fegyverszekrényből elővette a Carl

Gustav golyóspuskáját és a 16-os sörétesét, és mindkettőt betöltötte. A töltényhevedereket telerakta

lőszerrel, és már csak Anna hiányzott, meg a behívó.

A TEK diszpécsere kiküldte a kiemelt személyeknek a figyelmeztető üzenetet, ami még nem jelentette

a közvetlen behívást, de előre vetítette, hogy rövidesen menniük kell. Azok a személyek kapták meg,

akik nem csak, mint védettek, hanem a projektben feladatokat végrehajtó személyek is voltak

egyben. Anna egész nap nem volt elérhető, csak este ért haza. Már a kocsiajtó becsapásán lehetett

hallani, hogy nagyon nincs jó hangulatban. Ahogy belépett a lakásba, férje látta rajta, hogy nagyon

mérges.

- Te mégis mit képzelsz magadról? Mikor akartad elmondani? Ki a fene vagy te?

Hát eljött ez a nap is. Nagyon nem gondolkodott rajta, hogy mit fog tenni akkor, amikor kiderül, hogy

az elmúlt hónapban az új állás, Dávid próbái csak egy elterelés részei voltak, amit precízen

megterveztek. Lehajtotta a fejét

- Nem mondhattam el. Kitől tudod?


76

- Kitőől? - fújtatott, elnyújtva az ő-t. - Az egész laktanya egyes készültségben van, minden nagyfejű

tiszta ideg, és akkor az egyik műveleti csoport vezetője kihívott a konyháról, valami Dengi, hogy

beszélni akarnak velem.

Nomád egy kicsit megkönnyebbült, mert úgy nézett ki, hogy a tények közlésére is felkészültek, de

ekkor Anna közelebb lépett és pofonvágta. Dávid szótlanul, kikerekedett szemmel nézte a jelenetet.

- Mond neked az valamit az a név, hogy Grabovics István? Ugye ismered? Mióta tart ez a színjáték?

- Igen, ismerem – válaszolta csöndesen. - Régen kollégák voltunk. Mit mondott?

- Azt mondta, hogy most azonnal menjek haza és bízzak meg benned! Te mindent tudsz, és úgy

kövessem az utasításaidat, mintha a felettesem lennél. Mi a fene folyik itt? Grabó alezredes az egyik

legbefolyásosabb pali a laktanyában…

Dávid a szobaajtóból figyelte a veszekedést. Ami nyilvánvaló volt, hogy az örege valami olyan dolgot

titkolt el, hogy anyjánál elszakadt a cérna.

- Rendben - nézett rájuk a családfő. - Akkor most gyertek a nappaliba, és elmondok mindent - az

asszony és a fiatal férfi leültek a kanapéra, a családfő állva maradt és belekezdett a történetbe.

Semmit nem hagyott ki, mert már mindegy volt. A behívót megkapják így rövidesen úgyis minden

kiderülne. Elmesélte a beszervezését, hogy a filmes szerződés mögött milyen sejtelmei voltak. Már

nem volt titok Grabóval kötött megállapodása, hogy miként kapta Anna az új állást, hogy Dávidnak

gyakorlatilag Dengi őrnagyék szervezték meg a próbáit annak érdekében, hogy a terv keretén belül

feltűnésmentesen tudjon oktatni és egyben filmezni is. Nagyjából húsz percig tartott a beszámoló,

aminek a végére nyilvánvaló lett úgy Annának, mint Dávidnak, hogy nem egy gonosz összeesküvés

áldozatai, hanem a túlélésük érdekében tett mindent a családfő.

Keveset aludtak, mindhárman a TV adásokat nézték. Szerte a világon zavargások voltak. A tőzsdék

összeomlottak, a fizetőeszközök mögött álló elektronikus jelek addig ismert értékei megszűntek

létezni. Tudták, hogy amint megkapják a behívót, el kell hagyniuk a lakásukat és gyalog kell menjenek

a bázisig, ahol biztonságban lesznek.

Nomád figyelte a közössége vészeseti rádiójának forgalmazását, de nem szólt bele. Nem avathatta be

az ismerőseit, nem avathatta be a Hiúzokat, csak reménykedni tudott abban, hogy lesz néhány üres

hely a bázison, és be tudja majd vinni a szélesebb családját is. Az öt főben részükről még az

édesanyja, húga és annak kisfia volt benne. Az ő szállításuk egy egyedi megállapodás része volt, mert

a lakhelyük miatt nem lett volna lehetőségük az evakuálási pontra menni. Gödöllőig kellett eljussanak

a Grassalkovich kastély parkolójába, ahonnan egy mikrobusz vitte őket a bázisra többedmagukkal. A

projekt kezdetén Nomád adott a testvérének egy borítékot, amiben részletes utasítások voltak. A

borítékot csak akkor nyithatta föl, ha megkapta az SMS-t. Még napközben beszéltek néhány

mondatot, és csak reménykedni tudtak benne, hogy sikeres lesz a bevonulás a bázisra.

Reggel nyolckor érkezett az SMS. Azonnal továbbította az édesanyjáéknak és Jánosnak, hogy

induljanak. Csak reménykedni tudott abban, hogy Jánosékat is be tudja majd vinni zökkenőmentesen.

- Dávid! Ébresztő! Öltözz, indulunk!

A fia kitámolygott a fürdőszobába, a szülők már teljesen föl voltak öltözve.

- Honnan tudtad a méretemet? Soha nem tudtad eddig eltalálni – kérdezte Anna öltözködés közben.


77

- Grabóéknak odaadtam az egyik tréningruhádat méretlevételre és a titkárnője vette meg.

- Valahogy éreztem, hogy női kéz van a dologban… - nézett a plafonra Anna. – Bakancs?

- Azzal nem tudtam mellé lőni, mert mindig egy számmal nagyobb kell, de ragasszuk le a sarkadat,

biztos ami biztos. Hét kilométerre vagyunk a bázistól, addig feltörheti.

- Mekkora zsákot pakoltál te nekem? Azt hiszed, hogy ezt én el fogom bírni? – nézett Anna

döbbenten a 120 literes angol hadizsákra.

- Bezzeg a turkálóban kétszer ekkorát is elbírsz! Ebben is csak ruha van, a nehezét ketten visszük a

kölyökkel. Általános dolgok vannak ott, amire szükségünk lesz. Ismerem a listát, nem lesz gond.

- Férfiak! - húzta el a száját Anna. - Ismerem a listát… Intimbetétre gondoltatok?

Nomád megmerevedett. Nem emlékezett betétre, csak tamponra, mert az vízszűrésre is jó volt.

Remélte, hogy lesz, mert tény, hogy fontos sok nőnek.

- Jellemző – sóhajtott Anna.

Nomád úgy döntött, hogy nem válaszol. Helyette Dávidnak kiabált a fürdőszoba irányába.

- Fiam! Meddig szarakodsz még? Haladjunk!

- Indulhatunk, kész vagyok.

Egy utolsó szentimentális pillanat, búcsúzás a háztól és elindultak kifelé a faluból. Az elkövetkező

néhány kilométer olyan volt, mintha túráznának. Nem találkoztak senkivel az erdőben haladva.

Minden csöndes és békés volt. Szegény Csoki, még szerencse, hogy ezt a döntést nem kellett

meghoznom – gondolt a két hónapja elpusztult vizslájára Nomád. Babéziás lett a szerencsétlen kutya,

és a nagy elfoglaltságában nem vette időben észre a jeleket, így sajnos nem lehetett megmenteni.

Ebben a helyzetben nem is vihették volna magukkal így szeretett kutyájuknak az emléke nem úgy

maradt meg bennük, mint akit magára hagytak az üres kertben.

A védett erdőtömb körül már élt a biztonsági zóna. Katonák voltak láthatók az irtásokon, és terepjáró

Mercedesek, UAZ-ok. Az ösvényeket és az odavezető dózerutakat a fák oldalára telepített

mobilkamerákkal ellenőrizték, amelyeknek a jeleit wifin keresztül továbbították a parancsnoki

sátorba, így már jó előre tudták, hogy egy három fős család közelít feléjük. A fegyveres katonák tették

a dolgukat és megállították a közeledőket a védelmi erdő szélénél. Ugyan nem ismerték Nomádot, de

a belépést jóváhagyó kártyákat igen, amelyek névre szóltak és arcképpel voltak ellátva.

- Rendben, pakoljanak föl a kocsira és szálljanak be kérem - adta vissza a hologrammal ellátott

kártyákat a hadnagy. - Bevisszük magukat a bázisra. Közel van, de gyalog akadályozhatják a telepítést,

ezért kérem, hogy szálljanak be! – Géppuskafészkeket telepítettek száz méterenként az előre

előkészített irtásokba, katonai sátrakat állítottak, latrinát készítettek.

Öt perc alatt értek a bázis hátsó bejáratához, ahol szintén fegyveres őrök voltak. Ismételt ellenőrzés

után léphettek a területre, ahova a főbejárat felől most állt be egy nagy zöld busz, tele emberekkel.

Megérkeztek a Mogyoródi Bárkába, ahol Nomádnak továbbra is feladatai voltak. Fegyvereit még a

felszínen le kellett raknia a lejárat fölötti nagy lakóépület fegyverszobájában. A család másik három

tagja már megérkezett, és örömmel üdvözölték egymást. A „B” szinten volt a lakóterük, amely két

kicsiny emeletes ágyakkal berendezett két méterszer három méteres hálószobából és egy tizenkét


78

négyzetméteres kis nappaliból állott. Minden fal gipszkartonból készült, de a közéjük nyomott

gumiszerű szigetelés kellően hangszigetelt, így nem hallatszott be a sok beköltöző zsivaja.

Corvin köz - Vigyázz, gránát! - kiáltott Rosen a barikád takarásából, és már lehetett is hallani a jól ismert sivító

hangot, ami a könnygázgránát érkezését jelezte. Egy, kettő, három…és csak úgy potyogott a három

parancsnoki UAZ tetejére szerelt sorozatlövő katyusából az áldás.

- Maszkot! - üvöltötte több ember, és aki nem kapcsolt időben, az bizony köhögve, prüszkölve húzta

föl az éppen beszerezni tudott gázmaszkot.

Nagyjából ötven férfi volt a barikád ezen az oldalán és úgy hetven rohamrendőr a másikon. Az

utóbbiak támogatására egy vízágyúval felszerelt oszlató autót és három könnygázvetős UAZ-t

rendeltek ki A rendőrség okult a 2006-os eseményekből, és olyan felszerelést szerzett be a

rendőreinek amelyet már valóban professzionálisnak lehetett mondani, többek között a tetőtől talpig

kevlárból készült oszlató páncélt . A hosszú, kifejezetten oszlatáshoz használt gumibot már

természetes volt, ahogy a high-tech gázmaszk is.

A rendőrök ruházata már alkalmazkodott az utcai hadviseléshez, és mindenki Helikon-Tex városi

terepmintás gyakorlóban volt, illetve Haix P6, vagy P7-es bakancsokban. A golyóálló sisakok vastag

plexije olyan távolságban volt az arctól, hogy az nem zavarta a gázmaszk viselését. A testpáncél

protektorjai méretpontosan illeszkedtek az oszlatásra kiképzett rendőrökre, és az évek alatt a

gyakorlópályán megtanult csapatmozgásokat, mint egy modern római légió hajtották végre.

Rajonként volt egy-egy félautomata Remington 870 Express sörétessel lövész, aki gumilövedékkel

adott le célzott lövéseket.

- Gyújtsd meg a pakkot! - kiabált Olivér a maszk alól. - Most nem látják, honnan tüzelünk!

Szilveszteri tűzijáték csomagot tettek a barikád tetejére, ami egy kukakonténer volt. Vilkó

kitámasztotta egy nagy kockakővel az ötven lövetű tűzijátékpakk hátulját, hogy ne lökje hátra magát,

és az oldalára Joker rakott egy téglát. A begyújtott gyutacs néhány másodperc alatt leégett és

megindult vízszintes irányban, amit eredetileg függőlegesre terveztek. Normál esetben harminc

méteres magasságig röpülnek fel a végén kicsit durranó lövedékek, de a megváltozott iránynak

köszönhetően ebben az esetben negyven méter volt a lőtávolság.

Ötven lövedék robbant szét a rendőrök sorfalán, páncélján és az UAZ-okon, betörvén az egyik

szélvédőjét. Úgy tüzelt, mint egy 19. századbeli Gatling géppuska, csak nem kellett hozzá ember.

Majd két percig tartott a megállíthatatlan tűzeső a Corvin mozi mellett felállított barikádról a

Nagykörút felőli főbejárat irányába, ahová a sorfal bevonult.

Üvöltés. Üvöltés és füst. Lőpor, magnézium, kapszaicin és még kitudja, milyen anyag égett bűze

vegyült a Corvin köz levegőjébe és tette azt átláthatatlanná. Sebesült, megégett rendőrök üvöltését

hallották a füstből, ordításokat, parancsokat.

- Vízágyú! - hallották egy rendőr százados üvöltését. - Menjen már előre fedezékül, basszameg!

Mozogjon már a tetves kurva életbe!

- Nem látok semmit ebben a magasságban! Valaki menjen előttem, nehogy rámenjek egy sebesültre!

– jött a válaszüvöltés.


79

Remingtonok ugattak föl, mire a tüntetők két lövész közeledő alakját vették ki a füstben, ahogy

folyamatosan tüzelve a félautomata fegyverükből vezették fel a vízágyút. Rövidesen előkerült még

kettő, és csak úgy záporoztak a 18mm-es gumigolyók az ellenállók felé. A vízágyú odaért a barikád elé

és beindult a locsoló, de már nem volt a takarásban senki. Az ellenállók pontosan tudták, hogy a

masszív teherautó, amely elején egy toló lap volt, könnyedén szét fogja rombolni az állásukat.

- Ezzel kellett volna kezdeni, maga bürokrata idióta! Azt hiszi, mert húsz éve zsaru, akkor ezek a

rohadékok hasra vágják magukat? – üvöltött a rohamcsapat vezetője a kirendelt irányító tiszttel, aki

alá beosztották.

- Maga ne beszéljen így velem, mert a felettese vagyok! Mit képzel, hol van? Egy kocsmában?

- Na, ide figyelj, te parkettás pöcs! Ha még egyszer okoskodni merészelsz és ilyen idióta parancsot

adsz, mint az imént, a Pici úgy benyomja a picsádba az oszlató botot, hogy az nem látszik majd ki

belőled! - üvöltött Szabó százados, a különleges egység parancsnoka az alezredes képébe. -

KERESZTBEN, a kurva életbe! - tette hozzá, majd sarkon fordult és kiadta parancsot.

– Alakzatban felfejlődni a körút másik felén, a szemben lévő bank előtt! Orvost, vigyék a sebesülteket

a Péterfybe!

Az alezredes mukkanni nem mert, mert a százados melletti Picinek nevezett kétszáztíz centiméteres,

százhetven kilós zsaru gyaníthatóan komoly kárt tudott volna tenni az alfelében. Pici, ahogy elment

mellette, rácsapott az UAZ motorháztetejére a gumibotjával, ami úgy behorpadt, mintha egy Suzuki

papírkaszniját illette volna a nemes gesztussal.

Szabó százados az a fajta rendőr volt, aki már gyerekkorában zsarunak készült. Több küzdősportban

ért el mesterfokozatot, az emberei tisztelték a kemény igazságosságáért. Nemzetközi lőkiképző

mesteri címmel rendelkezett, és már tervezgette a leszerelést, illetve az oktatói pályafutását, amikor

beütött a baj.

Annak ellenére, hogy egy katonai és egy rendőrtiszti főiskolát is elvégzett, csak százados volt, pedig

már 42 éves volt. Talán az erős habitusa, talán kemény igazságérzete volt az oka annak, hogy nem

léptették elő, és ami tény, kétszer lefokozták felettesével tanúsított tiszteletlen magatartás miatt.

Nem értett egyet a kemény rendőri fellépéssel, amivel a tüntetőket kellett megfékezniük, de a

parancs az parancs, és a különleges jogrend bevezetése után nem nagyon okoskodhatott a

feletteseivel, mert könnyen hadbíróság előtt találhatta volna magát.

2006 után minden komolyabb nemzeti ünnep előtt látni lehetett, ahogy a Kerepesi úton lévő

Készenléti Rendőrség laktanyájából reggelente konvojjal vitték gyakorlatozni az oszlatásra képzett

állományt. Már a Gyurcsány kormány idejében elkezdődött a professzionálisabb felszerelés

beszerzése, mert a TV székház ostromakor kiderült, hogy amit addig jónak gondoltak, az sajnos

semmit nem ér. Egyéb területeken is bebizonyosodott, hogy a vezető pozícióban lévő ostoba rendőri

vezetők milyen laborhelyzetekre gondoltak, amikor a felszerelést, ellátást, logisztikát szervezték, és

2010 őszén egy nagy országos gyakorlat keretén belül kiderült, hogy a rend- és katasztrófavédelem

olyannyira alacsony szinten van, hogy egy kisebb éhséglázadás szimulációba is beletört a bicskájuk.

Ezen a gyakorlaton a szakszolgálatok, multinacionális cégek ex rendőr biztonsági vezetői vettek részt

és állapították meg azt, amit az alacsonyabb beosztásban lévő munkatársaik az egész hercehurca

nélkül is pontosan tudtak. Az addigi bevett gyakorlat eszköz és emberanyag hiányában

működésképtelen. Osztályokat hoztak létre, és így a ZaFe-osztályt is ekkor alapították, amelynek az

egyik alosztálynak lett a vezetője Szabó százados.


80

A TESZ állományában igen kemény kiképző hírében állott, és nem kímélte a rá bízott embereket.

Mindent megcsinált maga is, és ha kellett, az első sorban állt egy-egy rendezvényen a tűző napon. Az

oszlatási technikákat és a felszerelést az európai kollégák útmutatása alapján vették át. Vicensa-ból

érkeztek a kiképzők a Készenléti Rendőrség laktanyájába, és két hetes oktatási blokkokban képezték

az állományt. A csapatmozgásaik kísértetiesen hasonlítottak a római légiók mozgásaira, de persze a

felszerelésük a lehető legkönnyebb páncélzatból, törhetetlen plexi pajzsból és gumibotból állott.

A TEK megalapításával párhuzamosan a Készenléti Rendőrség egységein belül a zavargáskezelés egy

fontos feladat lett. A gépjárműparkban ugyan nem volt BTR, mint a TEK-nél, de kaptak több GAZ-t és

négykerekes IFA-t csapatszállításra, feltolólapozva a barikádok szétrombolásához, és UAZ-okat az

„M” zárolt készlet maradékából, teljesen új állapotban. A profi képzésnek és felszerelésnek

köszönhetően egy harminc fős egység olyan oszlatási erőt képviselt, mint a régiből egy száz fős.

A rendőrök napi szinten tréningeztek munkaidőben, és belső önvédelmi képzéseken kellett kötelező

jelleggel részt venniük. Négyszáz fős elit lett kiképezve és felszerelve, amely öt századból állt, és

minden században volt szakaszonként két lövész. Szabó százados a kettes század, vagy ahogy egymás

között hívták, a Vaddisznók parancsnoka volt.

Hosszas tesztelés és a mutyi elleni harcok eredménye lett a felszerelésük, mert ahogy anno

előfordult, hogy a kommandósok búvártőrt kaptak felszereléshez, mert megkenték az egyik vezetőt,

úgy itt is megpróbálták az amúgy egész tűrhető minőségű Gurkha ruházatot és bakancsokat

rendszeresíteni, de szerencsére a vicenzai kollégákkal sikerült bebizonyítaniuk, hogy maradjanak a

Haix-nál, mint bakancs, és a ruházatot pedig a lengyel Helikon–Tex-től rendeljék. Az állomány meg

volt elégedve, és még ráadásul jól is nézett ki. A Zavargás Felszámolók, vagy ahogy a cégen belül

nevezték, a ZaFe egy olyan elit voltak a rendőrségen belül, aminek hasonló respektje és irigyei voltak,

mint a TEK-nek.

Szabó százados átkocogott a Nagykörút másik oldalára, ahol a százada várakozott alakzatban,

mögötte fújtatott Pici, akinek nem a futás volt az erőssége.

- Hadnagy, jelentést kérek! – Fordult Kenderes hadnagyhoz, aki a hármas és négyes szakasz vezetője

volt.

- Jelentem, öt sérültünk van, jelenleg ellátás alatt vannak. Nem tudom, hogy tudják-e folytatni.

- Kapunk végre erősítést, vagy továbbra is ilyen idióta bírság huszárokkal kell együttműködnünk? Mi a

helyzet az UAZ-okkal és a locsolóval?

- Nehezen tudnak haladni, de mindjárt itt lesznek a Cicák, Pintérrel.

A Cicák a ZaFe négyes százada volt, és Pintér őrnagy macskarajongásának köszönhetően kapták a

nevüket. Természetesen semmi cicás nem volt se a viselkedésükben, se a megjelenésükben, és a

parancsnok büszkén fogadta el pár éve ezt az amúgy gúnynak szánt nevet. A Cicák járműparkjában

olyan dobozos, könnyűpáncélzattal ellátott négy kerék meghajtású IFA is volt, amellyel egy szakaszt a

zavargó tömegen keresztül biztonságosan be lehetett juttatni a hangadók mögé, és az ott

elszabadított húsz, jól kiképzett oszlató rendőr és a szemből támadó kollégáik eddig minden esetben

szétzavarták a rájuk bízott delikvenseket.

Pintér őrnagy valaha mesterlövész oktatóként is tevékenykedett , így ahhoz, hogy a szakaszaiban

valaki lövész támogató legyen, nagyon rutinosan kellett kezelnie a rendszeresített Remingtont.


81

Az Üllői út közepén a Kálvin tér felől tűnt föl a jól ismert formáció. Elöl a főcica szolgálati Nissan

Patrolja, mögötte A két IFA, két GAZ, és a sort végül a három katyusás UAZ zárta. Keresztben

megálltak az Iparművészeti Múzeum előtt, és Pintér átkocogott Szabóhoz.

- Szevasz Gyulám, na itt vagyunk.

- Andris! Baromira hiányoztatok! Egy töketlen helyi parkettás irányítása alatt bevezényeltek minket

egy kibaszott tűzijátékba. Öt emberem sérült meg, na meg persze a büszkeségük. A Corvin köz meg

tudod milyen... Ha ész nélkül megyünk neki, molotovokkal ránk gyújtják a kocsikat.

- Hol vannak a legtöbben? Mekkora az ellenállás?

- Most hátraszorultak a pláza irányába, de vannak bent a moziban is, meg szinte mindenhol elszórva.

Ki kell szorítani őket a közből, mert akár a plázában, akár az utcákban szétszóródnak, és akkor már

könnyen boldogulunk velük.

- Hányan lehetnek? – nézett csípőre tett kézzel Pintér az út másik oldalán lévő Corvin közre.

- Csak kábét tudok mondani, úgy száz- százhúszan lehetnek.

- Fegyver?

- Csúzlik, meg tűzijátékok, amik egyébként rohadtul hatékonyak, és tuningolt airsoft puskák. Csíp,

mint a fene, ha olyan helyen talál el, amit nem fed kevlár. – dörzsölte meg a nyakát.

- Oké, akkor három felől megyünk be. – mondta Pintér - Két oldalról a Kisfaludi utcán és szemből. Az

árkádok Üllői felőli oldalán meg hagyunk egy szakaszt „légyfogónak”, hátha arra is menekülnek. A

locsoló menjen szemből, onnan - mutatott a köz széles bejáratára -, és mögötte két IFA. Három

szakasz beáll mögéjük, és a mozi előtt ketté válnak. A Kisfaludin meg két-két szakasz megy IFA

fölvezetéssel. Üllőiről indul a Cicadoboz - ahogy a páncélozott oszlató IFA-t hívták. - Most van fél egy.

Negyed óra elég a felfejlődéshez, aztán indulunk.

A csapatok elfoglalták a helyeiket, és a gumibotos megkoitálással fenyegetett alezredes csak riadtan

pislogott egy Opel Astrában. Rádiós egyeztetés a szakaszvezetők és századparancsnokok között, majd

elindult a roham.

Evakuálás Grabó, és a csapatának pesti tagjai a Zách utcai laktanyában voltak megbeszélésen. Tíz ügynök és a

főigazgató volt a szobában, ahol két LED monitoron a különböző TV társaságok hírei pörögtek. Élő

kapcsolatban álltak a KR egyik kocsiján lévő kamerával, így látták milyen csata folyik a téren.

A nagyobb hírcsatornák, így a CNN, a BBC és az Al-Jazera egyaránt globális zavargásokról számoltak

be. Mintha mindenhol egyszerre bújt volna elő a barlangjából több száz terrorista, akiknek jól

láthatóan a céljuk a zavargás és a rombolás volt. Jemenben szinte azonnal tűzharc alakult ki a lázadók

és a rendőrség között, ahogy az USA nagyobb városaiban szintén utcára kellett vonulnia a DHS, vagyis

a nemzeti gárda egységeinek. Annyi lőfegyver volt közkézen, hogy többen azonnal elkezdtek tüzelni a

páncélozott járművekre.

Ami Magyarországon és szerte a világon látható volt, az egyértelművé tette az ügynökök számára,

hogy el kell indítaniuk a begyűjtési műveletet. Minden készen állt úgy a bárkák, mint a készleteik. A

főigazgató kiadta a parancsot, és ezzel elindult a Magyar Elitnek az átmentése a következő korszakra.

Csak reménykedni tudtak abban, hogy mindenre gondoltak, mikor a diszpécserközpont kiküldte az


82

érintetteknek a begyűjtésre szóló jelzést. Ezután legfeljebb két órája volt a családoknak arra, hogy

elérjék az evakuálási pontot, amelyből Budapesten négy volt, és két bázisra szállított az öt-öt

távolsági busz és IFA. A beérkezés sorrendjében, ahogy megtelt az egyik busz személyekkel és a

teherautó csomagokkal, azonnal indult a felvezető autó, amelyben TEK kommandósok ültek és az

ügynökök.

A keleti pont az M3-as kifelé vezető szakaszán a METRO áruház előtti parkolóban volt. Kellően közel

az Irinyi laktanyához, de mégis aránylag távol a sűrűn lakott területektől. Szempont volt, hogy az

érkezők könnyen le tudják parkolni az autójukat, és hogy a katonaság azonnal el tudja kezdeni a

fölvonulást a Mogyoródi Bárkához az egyeztetett menetrend szerint.

Grabó egy órája elrepült helikopterrel a Bükkben lévő kormányzati bázisra, ahova a miniszterelnököt

menekítették a családjával. Ez volt az akció legbizalmasabb és legjobban biztosított pontja. A bázist a

környékbeli állomáshelyről hat gépágyúval fölszerelt BTR 80-as vette körbe, és még a védettek

megérkezése előtt elfoglalták a helyeiket a katonák.

A legnagyobb probléma az volt, hogy a miniszterelnök nem volt hajlandó elhagyni a fővárost annak

ellenére, hogy mi lett egyeztetve, hanem inkább úgy döntött, hogy a rendkívüli válságértekezleten

még részt vesz. Több magas rangú politikus, akik benne voltak a projektben, hasonlóan gondolkodott

és azt, hogy hazafiasságból, vagy egyéb okból cselekedtek így, már soha nem tudja meg az utókor.

Családjaikat kimenekítették a bázisokra, és a csapat életbe léptette az Engedetlenség tervet. Egyre

több helyen egyre komolyabb összecsapások alakultak ki, és már nem csak a fővárosban, hanem

kisebb vidéki településeken egyaránt. Az engedetlenség tervnek a fő pontja a kimenekítés volt,

amelyet BTR-ekkel és IFA-kal szándékoztak kivitelezni.

Tíz felfegyverzett páncélos lökte félre az autókat a Kossuth téren, ahogy beálltak a Parlament mellé.

A tíz BTR kilencven személyt tudott magával vinni, akiknek az M3-as melletti bázison már katonai

helikopterekbe kellett volna átszállniuk az Engedetlenség terv alapján. Professzionális volt a szervezés

és a kivitelezés.

A zavargások kiterjedésének ellenére még nem alakult ki az a morális válság, amellyel minden

szimuláció számolt. A rendőrök, katasztrófa védelmisek és a katonák tőlük telhetően állták a sarat

ebben a felfordult világban. Komolyabb lőfegyverek még ugyan nem kerültek elő, de ez csak idő

kérdése volt. A fegyverek begyűjtésére készített terv, mint ahogy sok egyéb általános biztonsági

tervezet csődöt mondott.

A cégek üzletfolytonossági és vészeseti tervei órák alatt omlottak össze, mert a vis major helyzetben

kialakult szituációkat nem tudták kezelni. Több helyen megszűnt az áramszolgáltatás, mindenhol

kiégett bankok és felgyújtott postaépületek voltak. Az üzleteket nagyon gyorsan kifosztotta a rémült

tömeg, hiába próbálta meg a tömegtájékoztatás dezinformációval megnyugtatni őket, az embereket

már nem lehetett. Megállíthatatlanul sodródott a teljes összeomlás felé, és nem csak Magyarország.

Dengi türelmetlenül várta a BTR-ek mellett a honatyákat. Neki volt a feladata mindenkit

beparancsolni a harckocsik szűk utasterébe és megvédeni őket minden áron. Tűzparancs még nem

volt érvényben, de éles lőszer volt mindegyik gépágyúba és géppuskába betöltve. A tér szélén lévő

metróállomás előtt egy nagyobb csoport tüntető őrjöngött, előttük a rendőrsorfal. Könnygáz

gránátvető UAZ-okról lőtték őket, és a KR elit felszámoló egységeiből két század éppen rohamra

indult, a harmadikat egy órája vezényelték át a Corvin közbe.

Az Alkotmány utca felől robbanás hallatszódott, majd röviddel utána még egy, ez azonban nem

hasonlított az üzemanyagtartályok által adott hanghoz, egyértelműen robbanóanyag keltette. Egy


83

rendőrségi GAZ hátsó platóját vitte szét a két RPG gránát, és ezzel szabaddá tette a bejáratot a térre.

A feltűnő katonai KRAZ-t már nem vezette senki. Kipeckelt gázpedállal és fixált kormánnyal robogott

a BTR-ek irányába. Több lövegtorony fordult a közeledő teherautóra, és az AMD-jükből is tüzet

nyitottak a rendőrök. Dengi felugrott az egyik harckocsi tetejére és onnan lőtte szakadatlanul a

rohamosan közeledő monstrumot. Az egyik gépágyú végre sikeresen befogta és pillanatok alatt lőtte

rommá a teherautót. Több tucat zsaru rohamozta meg a szétlőtt üres KRAZ-t, amelyről több láda

esett a parkoló aszfaltjára.

Eközben senki nem sejtette, hogy egy, a Cserhátból indított 9M72 Iszkander rakéta megelőzvén a

saját hangját, egy öt kilotonnás nukleáris robbanófejet hordozva tart a Magyar Parlament felé. Nem

azért választották ezt a töltetet, mert ilyen volt a „boltban”. Öt kilotonna a számítások alapján olyan

pusztítási kört volt képes létrehozni a becsapódás helyén, hogy ott közvetlenül minden

megsemmisül, de a város peremkerületei épen maradnak, a járulékos nukleáris szennyeződés pedig

nem lesz akkora, hogy utána a teljes megye halálos dózist kapjon, csak a közvetlen környezet.

Zimmermannék profik voltak, és minden az elit tervei szerint haladt. Akadt olyan város, ahol

csatornarendszerbe rejtett nukleáris töltet robbant, volt ahol öngyilkos merénylő vezette a furgonját

a célponthoz, Magyarországon a szomszédból könnyen beszerezhető Iszkander rakéta látta el azt a

feladatot, ami a politikai elit elpusztítását volt hivatott megoldani. A térfigyelő kameráknak a

rögzítésére tekintettel kellett lenniük, hiszen fontos volt, hogy ha valaki az utókorból vizsgálódik, ha

mégsem úgy sülnek el a dolgok, akkor öngyilkos merényletnek tűnjön és ne rakétatámadásnak.

Egy szempillantás volt az, amikor becsapódott az országház melletti parkolóba a rakéta, amelynek a

felrobbanó töltete kisautóként dobta félre a tíz BTR-t és hamvasztotta el a miniszterelnököt, a

politikai elitet, a rendőröket és Dengi őrnagyot. Az elektromágneses impulzus, ami a robbanás

velejárója volt, minden elektromos eszközt tönkretett a környéken, és nem maradt túlélő sem a

Kossuth téren, de még a Duna túlpartján lévő Batthyány téren sem. Az iszonyatos szívóhatás mindent

fölrántott a környezetéből a gombafelhő két kilométer magasra törő fejébe. Steindl Imre legnagyobb

alkotása egy romhalmaz lett, Budapest szíve megbénult, ahogy a világ többi nagyvárosáé is, és

elkezdődött az igazi anarchia.

Corvin köz, barikádon belül: Körülbelül száz férfi rekedt bent a Corvin közben a rögtönzött barikádok mögött. Voltak, akik

szándékosan keresték az utcai konfliktusokat, és voltak, akik a keserűségük miatt mentek hangot adni

a nézeteiknek, így ragadtak bent. Szervezettnek semmiképp nem voltak mondhatók, de a dühük és

némi stimuláló szer, illetve az ital nagyon veszélyessé tette őket. Sajnos egy külső szemlélő nem

tudott különbséget tenni a huligánok és az elkeseredett férfiak között, akik egységesen husángokkal,

baseball ütőkkel fölfegyverezve várták a rohamot.

A lövészek airsoft puskákkal és csúzlikkal és gumilövedékes Omerta puskákkal ez idáig igen

hatékonyan tudták fölvenni a versenyt a rendőrségi gumilövedékes fegyverekkel. Volt néhány

paintball puska is, amelyekbe vissza lehetett tölteni a gumigolyókat, vagy a festékpatronnal tették

átláthatatlanná a rendőrök maszkjait. Ebben a csatában mindenkinek igaza volt, úgy a barikát benti

és kinti oldalán. Senki nem akarta a másikat meggyőzni holmi egyezkedéssel. A tüntetők várták a

rohamot és fel voltak készülve arra, hogy irgalmatlan nagy verekedés lesz néhány percen belül.

Gary, a Hiúzok kommunikációs felelőse az egyik ház felső ablakából, a függöny mögül nézte fölülről a

helyszínt. Öt barikád volt felállítva, és a csoportok gyorsan átcsoportosíthatók voltak, köszönhetően a


84

rádiós kapcsolatnak. Jól látható volt, hogy a ZaFe csapatait megerősítették és elkezdték körbevenni a

területet. Olyan IFA is érkezett, amit eddig még csak a hírekben láttak. Pontosan tudták, hogy ez a

jármű egy olyan technikával van fölszerelve, ami ellen nem tudnak hatékonyan védekezni. A

páncélzatot nem tudták leküzdeni, az alvázra szerelt könnygázágyúkkal nem tudtak mit kezdeni, a

lőrésekből kilövő lövészekkel és az autó belsejéből kirobbanó húsz páncélos rendőrrel szemben pedig

ember legyen a talpán, aki megállja a helyét.

- Keresem az egyeset! - szólt a rádióba.

- Egyes vételen - jött Rosen válasza.

- Rövidesen lerohannak minden irányból, és én úgy látom, hogy nem sok esélyünk van.

- Mekkora a létszám?

- Úgy nézem, hogy két ZaFe század, a szokásos járműveikkel. Itt van a Trójai IFA is. Az Üllői felől

fognak azzal betörni a Kisfaludin, másik irányból és a Köz-ön keresztül sima IFA-kal.

- Értem, vettem.

Rosen és Joker az árkádok felőli részhez kocogott. Kilesvén az utcára, már látták maguk is az éppen

elhúzó Trójait, a mögötte kocogó szakasszal. Vagy húsz oszlató állt meg a kijárat két oldalán, és a

pajzsaikkal olyasféle kötést alakítottak ki, mint a spártaiak a 300 című filmben. A barikád ezen oldalán

elszánt srácok készültek, kezükben különböző ütőfegyverekkel. Mellettük tűz égett, amiből gyorsan

meg tudták gyújtani a benzines palackjaikat és a rakétákat. Az egyik srác éppen egy szétszerelt

turistagázpalack nyílásán töltött be egy liter sárgás folyadékot, majd egy sprayre illesztett vékony

csövet dugott a nyílásba és elkezdte belenyomni a ránézésre három decis palack tartalmát.

- Mi lesz ez? – szólította meg Rosen.

- Éterbomba - jött a válasz a sráctól.

- Nem értem – lépett kíváncsian közelebb Rosen.

- Ez a lötty a palackban dena. Denaturált szesz, ami gyönyörűen megköti az étert. Ez van ebben a

spray-ben – mutatta a kezében lévő palackot. – Startpilot néven, vagy talán hidegindítóként ismered.

- Zseniális! Ez nagyot fog szólni – mondta elismerően. - Mivel indítod?

- Ezzel a kicsi rakétával a nyílásán keresztül, csak befelé fog indulni a zsinór leégése után. Öt

másodperces késleltetés, és bumm. Remélem, egy IFA üzemanyagtartályát szétviszi alulról.

A magyar mindig is találékony egy ember volt, de az internettel olyan kombinációkra is képessé vált

ezen a téren, amire a rendőrség nem volt felkészülve. Nagy eséllyel az árkád és a Köz oldalon lévő

barikád áttörését, ha működik a bomba, meg fogják tudni állítani. Már csak három betörési pont

maradt elvileg, ami gyorsan lecsökkent egyre a mozgatható biztonsági oszlopoknak köszönhetően. A

Kisfaludi utca két oldaláról a bejövetelt a Corvin közbe egy-egy valaha mozgatható bója zárta el az

autóforgalom előtt.

Ezek a harminc centi átmérőjű erős hengerek úgy lettek tervezve, hogy megfogjanak egy robogó

autót is, amiben akár a védett területre betörni szándékozó terrorista is lehet. Hatvan centiméteres

magasságba emelkedett, ami az IFA első kardántengelyénél följebbre nyúlott. A barikádot úgy

építették, hogy ezek az oszlopok mindkét oldalt részei voltak és kívülről nem lehetett látni.


85

- Gyertek, hozzuk át az összes virágosládát erre az oldalra! Kiabált egy nagydarab férfi.

Több, igen nehéz műkő virágosláda volt a közben, és ezeket az út közepére tornyozták a sánc mögé.

Mindenhol égtek a tüzek a molotovokhoz és csönd telepedett egy rövid időre a sokat látott falak

közé. A Cicák és a Vaddisznók elfoglalták helyeiket, Pintér őrnagy a Kisfaludi utca Üllői felöli oldalán

várakozott a Cicadoboz mögött. Szabó százados a Köz főbejáratánál várt a három szakasszal.

- Minden egységnek! IFÁK előre, a lövészek meg ne spóroljanak a patronnal! – adta ki az utasítást

Pintér a rádióba.

Először a nagy lendülettel áttörni akaró cicadoboz akadt fönn a bóján egy óriási csattanással, majd a

másik toló lapos IFA is bólintott egyet a hirtelen megállástól. A két sofőrből egyik sem volt bekötve,

így mindkettő belecsapódott a szélvédőbe. A sisak mentette csak meg őket a komolyabb sérüléstől. A

dobozban lévő szakasz tagjai egymásra zuhantak. A hirtelen megállás nem volt tekintettel arra, hogy

csak álltak kapaszkodás nélkül, egy pillanat alatt egy halom ordító, szentségelő pajzs-, gumibot- és

páncélos zsarukupac lett az addig fegyelmezett felszámolókból.

Az árkádok felől lévő barikádot könnyedén törte át a tolólapos teherautó, ám ekkor oldalról az

éterbombás srác begurította a kocsi alá az égő rakétás turistapalackos bombát.

Iszonyú robbanás rázta meg a közt, betörve az ablakokat. Üveg záporozott úgy a tüntetők, mint a

rendőrök nyakába. Utóbbiak jó felszerelésük miatt gyakorlatilag sértetlenül vészelték át az üvegesőt,

nem úgy, mint a tüntetők és az IFA.

Az üzemanyagtartály gyakorlatilag leszakadt, és a száz liternyi kiömlő gázolaj lángba borította a

platót, ponyvát és a közvetlen környezetet. Égett a viakolor, égett a falra csapódott olaj és a vezető

üvöltve ugrott ki a fülkéből, szintén égve. A platón lévő lövészek leugráltak hátra, és a csapataik

irányába futottak, akik a tűztől visszahőkölve megtorpantak.

Szerencsére a felszerelési időben gondoltak arra, hogy ne csak családi oszlató spray legyen a

felszámolóknál, hanem szakaszonként négy-négy hasonló méretű oltópalack, így az ordító vezetőt

égő ruháját gyorsan el tudták oltani.

A másik oldalon eközben a virágosládáknak feszült a 4X4-es IFA, és elkezdte tolni. Jól látható volt,

hogy ez igen kevés lesz, ha vissza akarják tartani a betörést. A platóról a lövészek célt kerestek, és a

kaotikus hangzavarban nem tudták, vajon mi történt a többi egységgel. A rádión üvöltés és utasítások

záporoztak. Nem volt már kommunikációs rend, az adrenalin fölment és ahány rádió volt a

csapatoknál, annyi egymásra beszéd gátolta a rendes kommunikációt. Minden behatoló egységet

elárasztott a tűzijáték és szilveszteri rakéták tucatjai csapódtak az autóknak.

Pintér döbbenten nézte a hatalmas csattanással megtorpanó csúcsfegyverüket, a páncélozott IFA-t,

és hallotta a káromkodást a platóról. Látta a becsapódó és szétrobbanó rakétákat és egy pillanat alatt

döntött. Odarohant a Patrol-hoz és kivette a betárazott AMD-t. Csövét az ég felé fordította és

elengedte azt a vészjelzést, amelyet még élesben soha nem kellett alkalmazzon. A teljes tárat kilőtte,

és még visszhangoztak a lövések, amikor már a rendőrök rohamra indultak.

Itt már nem volt pardon, zárt alakzatot alkotva, pajzsokat összezárva rohamoztak egyszerre több felől

a Cicák és a Vaddisznók egyaránt. Az árkádok alatt lévő „légyfogó” szakasz irdatlan üvöltéssel rohant

át az oszlopok között. Röpködtek a rakéták, pattogtak a csapágygolyók a pajzsokon, sisakokon. Ilyen

rendőri rohamban nem volt még részük a legtapasztaltabb futballhuligánoknak sem. Az áttört

barikádokon keresztül Szabó egységei pillanatok alatt elérték a keménymagot, a Cicák meg

vadmacskaként másztak át a kukákból, padokból összerakott tákolmányon. Pici elöl robogott, mint az


86

oszlató ék csúcsa, és a gumibotjával brutális rendet vágott az elért fiatal tüntetők között. A baseball

ütősöket a lövészek megpróbálták minél gyorsabban kiiktatni, mert egyedül ők jelentettek

komolyabb veszélyt a rendőrökre.

Üvöltés, anyázás és vadászfegyver ropogás… Egyre több sérült rendőr és még több tüntető feküdt a

földön, amikor egy mély, mindent átható robbanás hallatszott. Egy pillanattal később az épületek

rázkódni kezdtek, majd valami rettenetes erejű szél süvített a házak fölött. Egy olyan lökéshullám,

amilyet még hála Istennek nem látott senki. Mindegyik autó leállt, a rádiók kikapcsoltak, és az addig

egymást ütő felek megdermedtek.

- Mi az Isten volt ez? – kérdezte az egyik husángos férfi.

- Atom, baszd meg! Atom – mondta az ellenfele, egy nagydarab hadnagy.

- Basszátok meg, atom robbant! - üvöltött egy másik rendőr, és mivel a közben nem láttak semmit,

kollektív fegyverszünetet kötve mindenki elindult kifelé az Üllői és a Nagykörút felé. Együtt tolongott

ki a rendőr a tüntetővel, és már senki nem akarta szétverni a másik pofáját. Az arcokon rémület volt

látható függetlenül attól, hogy melyik oldalhoz tartoztak.

- Ne! Úr Isten! - tört ki Szabóból önkéntelenül ez a három szó, amikor kiért a Ferenc körútra és

fölnézett.

Egy nem túl nagy, de jól kivehető gombafelhő tetejét lehetett látni északi irányból.

- Arra van a Parlament - szólalt meg mellette Joker vérző szájjal.

Rendőrök és tüntetők összevegyülve nézték azt, amit még csak filmen láttak. Az Üllői útról közben

megérkezett Pintér is, kezében az AMD-vel és utat tört egészen Szabóig.

- Nincs rádió. Az EMP szétbaszta a Tetrát, és még az IFA-k elektronikáját is. Mi a fasz történhetett?

- Kurva nagy gáz van, Andris! Lépnünk kell, mert a fene tudja, mi történt. Minél gyorsabban vissza kell

mennünk a laktanyába

- De hogyan? - kérdezte egy mellettük álló fiatal rohamrendőr.

- A GAZ-ok talán még működnek. Nincsenek agyonelektronikázva, és látod – mutatott Pintér a

távolabb lévő UAZ-ra, amelyből már kiszállt a sofőr gombafelhőt nézni –, annak is jár a motorja.

- Pici! Vegyél a nyakadba! – mondta Szabó, és rövidesen három méteres magasságban volt a feje a

tömeg fölött. Elővette a Glock 17-es pisztolyát és lőtt egyet a levegőbe.

- Mindenki figyeljen! - üvöltötte el magát. - Láthatja mindenki, hogy mi történt. Mi sem tudunk

semmit, csak amit láttunk, és tutira rengeteg ember pusztult ott el. Atombomba robbant a

belvárosban, és nem működik semmi elektromos! Egyszer mondom el, és nem fogom megismételni!

Ez a balhé itt most véget ért! Vagy mindenki hazaindul, vagy az imént látottak után nem fogunk

szarozni senkivel! Ránk most máshol van szükség, és kérek mindenkit, emelkedjen felül a sérelmein,

és ne kelljen kiadnunk tűzparancsot!

A tüntetők egymáshoz fordultak és többen eldobták az addig még szorongatott eszközüket.

- Menjünk haza emberek, én az Árpád-hídnál lakom, és… – ekkor eszébe jutottak a gyerekei a

Harminc év körüli kigyúrt, kopasz férfinek. A körülötte állókat félrelökve kezdett el rohanni a Rákóczi

tér irányába.


87

A tömeg elkezdett oszlani, és már senki nem azzal volt elfoglalva, hogy a rohadt bankok miatt

elértéktelenedett forintért nem kapni semmit. A rohamrendőrök az IFA-kat otthagyták, ahogy a

használhatatlanná vált Patrol-t is, és rázsúfolódtak a GAZ-okra, még az UAZ-ok katyusáiba is

kapaszkodott egy-egy zsaru. A foglalkozás elérte a célját, a zavargást ismét felszámolták. A Fradi

pálya irányába indultak, hogy minél gyorsabban a Kerepesi úti laktanyába érjenek. Pintér és Szabó az

egyik Kraz fülkéjében szótlanul meredt előre.

- Kibaszott Nomád, most biztos boldog - törte meg a csendet Gyula.

- Ki? Mi van?

- Tudod! A parancsnok unokaöccse, aki már évek óta valami ilyenre készült. Együtt

teljesítménytúrázunk néha.

- Ja, így már tudom. Hogy-hogy ilyenre? Ezt honnan tudta?

- Nem tudta. Társadalmi összeomlásra készült, nem atombombára konkrétan. Na, most szívesen

belelátnék a fejébe.

VÉGE? Zimmermann végrehajtotta azt, amit a Vezér és az érdekköre rábízott; Magyarország a tervek szerint

süllyedt az anarchiába. Az Isaszeg melletti bázis szintén benépesült, csak még vasárnap, a nyugodt

időszakban. Mirko és csapata, meg az álcázott vadőrök látták el a terület védelmét. Professzionális

védelmi elektronika ellenőrizte a teljes vadaskertet, a kiosztott fegyverzet már nem volt tekintettel

törvényre, rendőrségre. Hatékony, Heckler und Koch G36-os gépfegyvereik voltak, amelyek a NATO

5.56-os lőszerrel működtek. Precíz, könnyű és halálos eszközök, ideálisak erre a feladatra. A

fegyverszobában annyi lőszer volt fölhalmozva, hogy elég lett volna egy hadosztálynak. Gránátvetők,

mesterlövészpuskák, pisztolyok, taktikai mellények voltak biztosítva a védelmi erőknek. Mirko

állította össze a készletet és ez látszott is.

Fehér még az este megkapta a második kódot, amelyben a fegyver lerakatok helyei voltak koordináta

szerint listázva. Minden lerakatban volt rádió és ellátmány egyaránt. A robbanásig négy helyszínre

sikerült eljussanak az embereivel, mindenhova őröket állított. Várta a további utasításokat, de nem

jött egy sem. A másik két fájl tartalma egyelőre titokban maradt.

Két rakétát indítottak a Cserhátból. Az elsőt az Országháznak szánták, a másodikat pedig a

kormányzati bunkernek, biztos, ami biztos alapon, hogy a politikai elitet valóban el tudják pusztítani.

A becsapódó rakéta ugyan nem érte el a bunker belsejét, de mindent elpusztított a felszínen.

Megsemmisült a főbejárat és az infrastruktúrát biztosító kiszolgáló épületek. A robbanásban az

összes a védelemre kirendelt katona elpusztult, ahogy a harckocsik is. Az egy kilométerre lévő

vészkijáratot egy lezárt barlangbejárat álcázta, és a fölötte lévő stabil sziklák megóvták a robbanástól.

Grabó a becsapódás előtt húsz másodperccel indult el egy Mi-24-es harci helikopterrel vissza Pestre

az evakuálási pontra, készen arra, hogy ha kell, akkor a repülő erőddel hozza ki a miniszterelnököt a

pokolból.

Hamarabb érte el az EMP a helikoptert, mint a robbanás lökéshulláma, és lezuhant. Hatalmas

szerencséjük volt, hogy termőterületen értek földet, mert ha mindez erdőben történik, akkor a fák

összezúzták volna még a jól páncélozott MI 24-est is. Orral értek földet, amit a két pilótának esélye

sem volt túlélni. Grabó az ütközés pillanatában elveszítette az eszméletét. Zuhanás közben fiai és a

felesége villant át az agyán, majd feketeség borult rá.


88

A Sülysáp mellett lévő vadászház, mint vészeseti menekítési pont, néhány olyan embernek volt a

tervei között, akik mind-mind vagy rokona, vagy barátai voltak Nomádnak. Az EMP nem tette tönkre

a közösség átjátszóállomását, így a kommunikáció folyamatos volt mindaddig, amíg az akkumulátorok

működtek. A Hiúzok először a bázisukon gyülekeztek, és miután megérkezett mindenki

vadászpuskákkal fölfegyverkezve, elindultak a Bolnoka gerincén Isaszeg irányába. Nem mindenki

tudott csatlakozni, és ez nem is lepte meg Rosent. Többen úgy döntöttek, hogy a családjukkal,

szüleikkel maradnak.

Szabó századost és Pintér őrnagyot egy következő terrortámadástól tartva kivezényelték a

laktanyából. Timár alezredes megpróbálta a rendet fönntartani a megmaradt egységein belül, de az

atomrobbanás után az egyébként jól kiképzett rendőrök között olyan morális válság alakult ki, amit

nem lehetett könnyen kezelni, többen dezertáltak. A megmaradt csapatait átvezényelte a

Nagytarcsai laktanyába, ahol csak polgári őrzés volt, és az ott meglévő régi rádiókat, amiket nem tett

tönkre az EMP, beüzemeltette. Amíg az egységek belakták a régi épületeket, a megmaradt három

vezető egy irodában egyeztetett.

- Be kell hoznunk a családjainkat, és mindenkiét - kezdte Timár. – Gyuszi! Kezdjétek összeírni a listát,

és négy egységet szervezzetek. Az itteni Krazokkal menjetek, mert nagyobbak, mint a mi GAZ-jaink.

Vigyetek magatokkal egy-egy kísérő UAZ-t is. Andris! Te szervezd meg a laktanya őrzését, és

kerítsetek ellátmányt a környékről.

A két elit zsaru tisztelgett és sarkon fordulva kiment a szobából. Timár alezredes addig tartotta

magát, amíg az ajtó bezáródott. Leroskadt a székre és arcába temette a kezét. Pontosan tudta, hogy a

megpróbáltatások még csak most kezdődnek, és azt is, hogy a legnagyobb borzalom csak most

következik. Érezte, ha valamit még hoznak a következő napok, akkor valami olyat, amire nincsenek

felkészülve.

Székely Zoli a zuglói lakásában volt a családjával, és izgatottan nézték a TV-t. Már össze volt mindenki

készülve, hogy elinduljanak a hétvégi házukhoz Úriba, de robbanás szelét ők is érezték. Zoli tudta,

hogy vagy most azonnal elindulnak, vagy rövidesen csak gyalog tudnak haladni. Még a radioaktív eső

előtt meg kell érkezzenek, mert a kocsi nem nyújt elég védelmet, de a lakásban sem maradhattak.

Rohantak az autóhoz, ami szerencséjükre nem bénult le, mint a belső kerületekben lévők.

Versenyfutás kezdődött az idővel…

A Mogyoródi Bárka körül már minden katona vegyvédelmi ruhában volt. A lökéshullámot érezték itt

is, és jól látták a gombafelhőt, de nem tett kárt sem az erdőben a szélvihar, sem a műszereikben az

EMP. A bunkert hermetikusan lezárták, pedig a robbanáskor még csak fele érkezett meg a leendő

lakóknak. Életbe lépett az izolációs utasítás, aminek értelmében több embert nem fogadhattak az

evakuálási pontról, mert nem tudhatták, ki mennyire sugárfertőzött. Ennek a valódi esélye ugyan

nagyon csekély volt, de a védelmi személyzet nem kockáztatott. Rövidesen radioaktív eső volt

várható a környéken.

A Vezér és a civilizált világ hatvan százalékának vele hasonló rangban lévő irányítói luxusbunkerban

voltak Grönland északi részén, mélyen a jégpáncél alatt. Városok voltak építve ide, a világ szeme elől

elrejtve úgy, mint régen a görög mondákban az Olümposzon. A világ irányítói teljes biztonságban

indították el a folyamatot, amelynek a célja a Föld erőforrásválságainak a megoldása egy hatalmas,

éveken keresztül tartó népirtással. A terrorizmus, mint az emberekbe két évtized alatt beplántált

veszély lesz a történelemben az oka mindennek, és így a dinasztiájuk világuralmi vonala a jövőben is

megmarad, ráadásul titokban. Nem csak a Spitzbergákon volt magbunker, hanem itt, a jég alatt is,

csak sokkal nagyobb.


89

A tárgyalóteremben, ahol ültek, több hologram mutatta a világban zajló eseményeket. Mindenhol

kitört az anarchia, és volt, ahol a rendfenntartó egységek az atomrobbanások ellenére kezdték uralni

a helyzetet. Az a kevés TV társaság, amely még sugározta az adását, káoszról számolt be. Örültek az

öregurak, szám szerint húszan, és ünnepléshez készültek, de a finálé még hátra volt.

Katonai berkekben is ismeretlen fejlettségű drónok szálltak föl a rejtett grönlandi bázisaikról, egy

csendes óceáni szigetről, Szibéria egy régi katonai bunkeréből, Dél-Amerika őserdejében lévő

bázisról, a Szaharából és Ausztráliából. A tárgyalóasztal fölött kivetített, Földet ábrázoló hologramon

megjelentek a kicsiny piros, drónokat jelző, lassan mozgó pontok.

A robotrepülőknek rakétahajtóműve volt, amivel nagyon gyors emelkedésre voltak képesek.

Mindegyik vitt magával egy-egy magas légköri robbantásra készített rakétát, amelyekben egyenként

5 megatonnás töltet volt.

1962. július 9-én volt az első ilyen robbantási kísérlet, az úgynevezett Starfish Prime, amit a Csendes

óceáni Johnston szigetről indítottak. A négyszáz kilométer magasságban végrehajtott robbantás 1,4

megatonna erejű volt, ami az ezernégyszáznegyvenöt kilométerre lévő Hawaii szigeteken is komoly

elektromos károkat okozott. Ekkor derült ki az uralkodó elit számára, hogy ezzel a technikával úgy

tudják a Föld lakosságát visszahelyezni a középkorba, hogy az nem teszi tönkre az élőteret

sugárzással.

Az atomreaktorok elektronikája EMP-biztos volt, ahogy sok fejlett katonai eszköz szintén. Tisztában

voltak azzal, hogy technika nélkül a hat milliárd ember képtelen ellátni önmagát, és elektromosság

nélkül minden fejlettebb társadalom anarchiába fog süllyedni. A hologramon volt egy zöld terület

Grönland fölött, amelyet a számítások alapján nem érintett az EMP. Precízen meghatározott

helyeken kellett robbantani annak érdekében, hogy a teljes Föld elektromos hálózatát

tönkretehessék. Csak náluk maradhattak raktáron olyan eszközök, amelyekkel már most Istenként

emelkedhettek volna egyes csoportok fölé.

- Uraim! - állt föl az a férfi, aki mindenkinek a vezetője volt, még a Vezéré is, és fölemelte egy teli

pezsgőspoharat. - A végítéletre és a jövőre!

Mindenki fölállt ebben a történelmi pillanatban és várta, hogy a drónokról induló rakéták elérjék a

beléjük programozott magasságot és helyszínt. Néma csend volt a tárgyalóban, mindenki a

hologramot figyelte, amelyen szinte egyszerre narancssárga pontok jelentek meg és kezdtek terjedni.

Nem telt bele egy perc és a Föld körül lévő narancssárga mező egybefüggő lett, csak Grönland fölött

maradt zöld.

- Üdvözlök mindenkit az Új Világrendben! - mondta az idős férfi és koccintott a mellette ülő Vezérrel.

Vége az első résznek. „ Papica”

gyuricza lászló - Összeomlás

Documents