ha t ár oz a t ok tára - magyarorszag · ha t ár oz a t ok tára a b ÍrÓsÁg ÍtÉlete (öt...

Határozatok Tára

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2017. március 9. *

„Előzetes döntéshozatal — Vámunió — Közösségi Vámkódex — A 32. cikk (1) bekezdésének c) pontja — A vámérték meghatározása — Az értékelendő árukra vonatkozó jogdíjak vagy

licencdíjak — Fogalom — 2454/93/EGK rendelet — 160. cikk — Az értékelendő áruk »eladásának feltétele« — Jogdíjak vagy licencdíjak megfizetése az áruk eladójával és vevőjével egyaránt kapcsolatban

álló társaság javára — A 158. cikk (3) bekezdése — Kiigazítási és megosztási intézkedések”

A C-173/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi adóügyi bíróság, Németország) a Bírósághoz 2015. április 17-én érkezett, 2015. április 1-jei határozatával terjesztett elő

a GE Healthcare GmbH

és

a Hauptzollamt Düsseldorf

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, M. Berger, A. Borg Barthet (előadó), E. Levits és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

– a GE Healthcare GmbH képviseletében L. Harings és G. Schwendinger Rechtsanwälte,

– a Hauptzollamt Düsseldorf képviseletében A. Wollschläger, meghatalmazotti minőségben,

– a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Albenzio avvocato dello Stato,

* Az eljárás nyelve: német.

HU ECLI:EU:C:2017:195 1

2017. 03. 09-I ÍTÉLET – C-173/15. SZ. ÜGY GE HEALTHCARE

– az Európai Bizottság képviseletében L. Grønfeldt és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2016. július 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2006. november 20-i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL 2006. L 363., 1. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 32. cikke (1) bekezdése c) pontjának, (5) bekezdése b) pontjának, valamint a 2006. december 18-i 1875/2006/EK bizottsági rendelettel (HL 2006. L 360., 64. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o., a továbbiakban: 2454/93 rendelet) 158. cikke (3) bekezdésének és 160. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a GE Healthcare GmbH és a Hauptzollamt Düsseldorf (düsseldorfi központi vámhivatal, Németország, a továbbiakban: vámhivatal) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy be lehet-e számítani a jogdíjakat és licencdíjakat harmadik országból az Európai Unió területén történő szabad forgalomba bocsátás céljából behozott áruk vámértékének meghatározása során.

Jogi háttér

A Vámkódex

3 A vámkódex 29. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

„(1) Az importált áru vámértéke az ügyleti érték, vagyis a Közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő, szükség esetén a 32. és 33. cikknek megfelelően kiigazított ár, feltéve hogy:

a) a vevő számára az áru feletti rendelkezésre vagy az általa történő felhasználásra vonatkozóan nincs egyéb korlátozás, mint:

– amelyet a Közösség jogszabályai vagy hatóságai írnak elő vagy követelnek meg,

– amelyek behatárolják azt a földrajzi területet, amelyen belül az áruk viszonteladásra kerülhetnek,

vagy

– amelyek az áru értékét jelentősen nem befolyásolják;

b) az eladás vagy az ár nem függ olyan feltételektől vagy ellenszolgáltatásoktól, amelyeknek az értéke nem határozható meg az értékelendő árut illetően;

c) az áruknak a vevő általi későbbi viszonteladásából, átengedéséből, vagy használatából származó haszon – sem közvetlenül, sem közvetve – nem kerül vissza az eladóhoz, kivéve ha a 32. cikkel összhangban a megfelelő kiigazítás elvégezhető;

ECLI:EU:C:2017:195 2

4


és

d) a vevő és az eladó nincs kapcsolatban egymással, vagy ha a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, az ügyleti érték a (2) bekezdés értelmében vámcélokra elfogadható.

(2)

a) Annak meghatározásában, hogy elfogadható-e az ügyleti érték az (1) bekezdés alkalmazásában, az a tény, hogy a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, önmagában nem képez elegendő alapot arra, hogy az ügyleti értéket elfogadhatatlannak tekintsék. Ha szükséges, meg kell vizsgálni az eladás körülményeit, és az ügyleti értéket el kell fogadni, ha a kapcsolat nem befolyásolta az árat. Ha a nyilatkozattevő által vagy másként szolgáltatott információk alapján a vámhatóságoknak oka van megállapítani, hogy a kapcsolat befolyásolta az árat, közli ezeket az okokat a nyilatkozattevővel, és megfelelő válaszlehetőséget biztosít számára. A nyilatkozattevő kérelmére az okok közlését írásba kell foglalni.

b) Egymással kapcsolatban álló személyek közötti eladáskor az ügyleti érték elfogadható, és az áruk értékelése az (1) bekezdésnek megfelelően történik, ha a nyilatkozattevő bizonyítja, hogy az ilyen érték szorosan megközelíti az egy időben vagy közel azonos időben előforduló következő értékek egyikét: i) az egymással semmilyen kapcsolatban nem álló vevők és eladók között a Közösségbe irányuló

export esetében az azonos vagy hasonló áruk eladásakori ügyleti érték; ii) azonos vagy hasonló áruknak a 30. cikk (2) bekezdése c) pontja szerint meghatározott

vámértéke; iii) azonos vagy hasonló áruknak a 30. cikk (2) bekezdése d) pontja szerint meghatározott

vámértéke.

A fent említett vizsgálatok során megfelelően figyelembe kell venni a kereskedelmi és mennyiségi szintek között kimutatott különbségeket, a 32. cikkben felsorolt tényezőket és azokat a költségeket, amelyeket az eladó visel olyan eladások esetén, amikor közte és a vevő között nincs kapcsolat, és amelyeket a vele kapcsolatban álló vevőknek történő eladások esetén nem visel.

c) A b) pontban ismertetett vizsgálatok a nyilatkozattevő kezdeményezésére és csak összehasonlítási célokra használhatók. Az említett pont értelmében nem határozhatók meg helyettesítő értékek.”

E kódex 30. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja:

„(1) Ha a vámérték a 29. cikk alapján nem határozható meg, akkor a (2) bekezdés a), b), c) és d) pontját kell alkalmazni – ebben a sorrendben – addig az első olyan pontig, amely szerint a vámérték meghatározható, figyelembe véve ugyanakkor, hogy a c) és d) pont alkalmazásának sorrendje a nyilatkozattevő kérelmére felcserélhető; a bekezdés sorrendben következő pontjának rendelkezései csak akkor alkalmazhatók, ha a vámérték nem határozható meg az adott pont szerint.

(2) Az e cikk alapján meghatározott vámérték:

a) a Közösségbe irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált azonos áru ügyleti értéke;

b) a Közösségbe irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált hasonló áru ügyleti értéke;

c) azon az egységáron alapuló érték, amelyen az importált árukkal azonos vagy hasonló importált árut a legnagyobb összmennyiségben értékesítették a Közösségen belül az eladókkal kapcsolatban nem lévő személyek számára;

ECLI:EU:C:2017:195 3


d) a számított érték, amely az alábbiak összegéből áll:

– az anyagok, illetve a gyártás vagy az importált áru előállításában alkalmazott más feldolgozás költsége vagy értéke,

– az értékelendő áruval azonos típusú vagy fajtájú, az exportálás országában a Közösségbe irányuló exportra előállított áru eladásánál rendszerint jelentkező nyereség és általános költségek,

– a 32. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett tételek költsége vagy értéke.”

5 Az említett kódex 31. cikke ekképp rendelkezik:

„(1) Ha az importált áru vámértéke a 29. vagy 30. cikk alapján nem határozható meg, azt a Közösségben rendelkezésre álló adatok alapján, az alábbi elvekkel és általános rendelkezésekkel összhangban lévő indokolt eszközök segítségével kell meghatározni:

– az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló egyezmény,

– az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikke,

[és]

– e fejezet rendelkezései.

(2) Az (1) bekezdés értelmében a vámértéket nem lehet a következők alapján meghatározni:

a) a Közösség területén előállított áru közösségbeli eladási ára;

b) olyan rendszer, amely két alternatív érték közül a magasabbat veszi a vámérték meghatározásának alapjául;

c) az áruknak az exportáló országbeli belföldi piaci ára;

d) az előállítás költsége, amely a 30. cikk (2) bekezdése d) pontjának megfelelően az azonos vagy hasonló árura meghatározott számított értékektől eltér;

e) valamely, a Közösség vámterületének részét nem képező országba irányuló kiviteli ár;

f) minimális vámértékek;

vagy

g) tetszőleges vagy fiktív érték.”

6 Ugyanezen kódex 32. cikke értelmében:

„(1) A vámértéknek a 29. cikk alapján történő megállapításakor az importált áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz hozzá kell számítani:

[…]

ECLI:EU:C:2017:195 4


c) a vevő által közvetve vagy közvetlenül, az értékelendő áru eladásának feltételeként fizetendő, az értékelendő áruval kapcsolatos jogdíjak és licencdíjak, amennyiben azok a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árban nincsenek benne;

[…]

(2) A ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árba történő beszámítás e cikk alapján kizárólag objektív és mennyiségileg meghatározható adatok alapján történhet.

(3) A vámérték meghatározásakor a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz való hozzáadás csak az e cikkben megállapítottak szerint történhet.

[…]

(5) Az (1) bekezdés c) pontjától eltérően:

a) a vámérték meghatározásakor a Közösség területén való többszörözés jogával kapcsolatos költségeket nem lehet hozzáadni az importált áru ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árához;

és

b) az importált áru forgalmazási vagy viszonteladási jogáért a vevő által teljesített kifizetéseket nem lehet hozzáadni az importált áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz, ha az ilyen kifizetések nem képezik feltételét az áru közösségi exportra történő eladásának.”

7 A Vámkódex 249. cikke értelmében:

„A [Vámkódex] bizottság bármilyen, az elnöke által saját kezdeményezésére vagy valamely tagállam képviselőjének kérelmére felvetett vámjogalkotásra vonatkozó kérdést megvizsgálhat.”

A 2454/93 rendelet

8 A 2454/93 rendelet 143. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A Vámkódex II. címe 3. fejezetének és ennek a címnek az alkalmazásában a személyeket kizárólag akkor kell egymással kapcsolatban állónak tekinteni, ha:

[…]

f) harmadik személy közvetve vagy közvetlenül mindkettőjüket ellenőrzi;

[…]”

9 E rendelet 145. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében:

„(2) Az áru szabad forgalomba bocsátása után az eladó a vevő javára az áru ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árának kiigazítását – a Vámkódex 29. cikkével összhangban – mérlegelheti a vámérték meghatározása céljából, ha a vámhatóságok számára kielégítően bizonyítható, hogy:

a) az áru a Vámkódex 67. cikke szerint említett időpontban hibás volt;

b) az eladó a termékek szabad forgalomba bocsátása előtt kötött adásvételi szerződésben meghatározott garanciális kötelezettség teljesítése során ilyen kiigazítást tett;

ECLI:EU:C:2017:195 5


c) a vonatkozó adásvételi szerződésben még nem vették figyelembe a termékek hibás természetét.

(3) Az áru ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő, a (2) bekezdésnek megfelelően módosított árát kizárólag abban az esetben lehet figyelembe venni, ha az adott módosítást az áru szabad forgalomba bocsátásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napjától számított 12 hónapon belül tették meg.”

10 E rendelet 156a. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A vámhatóságok az érintett személy kérelmére engedélyezhetik,

– hogy a Vámkódex 32. cikk[ének] (2) bekezdésétől eltérve, bizonyos elemeket, amelyek a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz hozzáadandók, bár a vámtartozás keletkezése időpontjában nem számszerűsíthetők,

– a Vámkódex 33. cikkétől eltérve, olyan költségeket, amelyeket a vámértékbe nem kell beszámítani, azokban az esetekben, amikor az ilyen elemekkel kapcsolatos összegek a vámtartozás keletkezésének időpontjában nincsenek elkülönítetten feltüntetve,

megfelelő és konkrét kritériumok alapján állapítsák meg.

Ilyen esetekben a bejelentett vámérték a 254. cikk második francia bekezdése alkalmazásában nem tekinthető ideiglenesnek.”

11 Ugyanezen rendelet 157. cikke értelmében:

„(1) A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásában a jogdíjak és licencdíjak különösen az alábbiakra vonatkozó jogok használatáért történő kifizetéseket jelentenek:

– importált áruk gyártása (különösen szabadalmak, formatervezési minták, használati minták és gyártási know-how),

vagy

– importált áruk exportcélú eladása (különösen védjegyek, bejegyzett formatervezési minták),

vagy

– importált áruk felhasználása vagy újraeladása (különösen szerzői jogok, az importált árukban elválaszthatatlanul megtestesített gyártási eljárások).

(2) A Vámkódex 32. cikke (5) bekezdésének sérelme nélkül, ha az importált áruk vámértékét a Vámkódex 29. cikkének rendelkezései szerint állapítják meg, a ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árhoz csak akkor kell hozzászámítani a jogdíjat vagy licencdíjat, ha ez a kifizetés:

– az értékelendő árukra vonatkozik,

és

– ezen áruk eladásának feltételét képezi.”

ECLI:EU:C:2017:195 6


12 A 2454/93 rendelet 158. cikkének (3) bekezdése ekképp rendelkezik:

„Ha a jogdíjak vagy licencdíjak részben az importált árukra, részben pedig egyéb olyan összetevőkre vagy alkotóelemekre vonatkoznak, amelyeket az árukhoz importálásuk után adnak hozzá, vagy az importálást követő tevékenységekre vagy szolgáltatásokra vonatkoznak, megfelelő arányú megosztást csak objektív és számszerűsíthető adatok alapján lehet tenni, a Vámkódex 32. cikke (2) bekezdéséhez fűzött, a 23. mellékletben megtalálható értelmező megjegyzéssel összhangban.”

13 E rendelet 160. cikke előírja:

„Ha a vevő harmadik félnek fizet jogdíjat vagy licencdíjat, a 157. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek nem tekintendők teljesítettnek, kivéve, ha az eladó vagy egy vele kapcsolatban álló személy követeli meg a vevőtől annak megfizetését.”

14 Az említett rendelet 161. cikke értelmében:

„Ha a jogdíj vagy licencdíj összegének kiszámolási módját az importált áruk árából vezetik le, úgy ellenkező bizonyíték hiányában feltételezhető, hogy ennek a jogdíjnak vagy licencdíjnak a kifizetése az értékelendő árukra vonatkozik.

Mindamellett, ha a jogdíj vagy licencdíj összegét az importált áruk árától függetlenül számolják ki, ezen jogdíjnak vagy licencdíjnak a kifizetése ennek ellenére vonatkozhat az értékelendő árukra.”

15 Ugyanezen rendelet 254. cikke így rendelkezik:

„A nyilatkozattevő kérelmére a vámhatóság elfogadhat szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó olyan nyilatkozatokat, amelyek nem tartalmazzák a 37. mellékletben meghatározott összes adatot.

Ezeknek a vámáru-nyilatkozatoknak azonban legalább a 30A. mellékletben a hiányos vámáru-nyilatkozathoz megállapított adatokat tartalmazniuk kell.”

16 A 2454/93 rendelet 256. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A vámhatóság által a nyilatkozattevő részére a vámáru-nyilatkozat elfogadásakor a hiányzó adatok közlésére vagy a hiányzó okmányok benyújtására engedélyezett határidő nem haladhatja meg a vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontjától számított egy hónapot.

[…]

Amennyiben a közlendő hiányzó adatok vagy a benyújtandó okmányok a vámértékre vonatkoznak, a vámhatóság – ha ez feltétlenül szükségesnek bizonyul – hosszabb határidőt állapíthat meg, vagy az előzetesen megállapított határidőt meghosszabbíthatja. Az engedélyezett teljes időszaknál számba kell venni a hatályos előírt időszakokat.”

17 E rendelet 257. cikkének (3) bekezdése értelmében:

„Amennyiben a 254. cikknek megfelelően valamely vámáru-nyilatkozat ideiglenes értékmegjelölést tartalmaz, a vámhatóság:

– az ezen értékmegjelölés alapján meghatározott vámösszeget haladéktalanul lekönyveli,

– szükség esetén megköveteli olyan biztosíték nyújtását, amely elegendő ezen összeg és az áruk után végül adott esetben fizetendő összeg közötti különbség fedezésére.”

ECLI:EU:C:2017:195 7


18 Az említett rendelet 259. cikke első bekezdésének szövege a következő:

„A 254–257. cikkben meghatározott feltételek szerint elfogadott hiányos vámáru-nyilatkozatot a nyilatkozattevő kiegészítheti, vagy a vámhatóság beleegyezésével olyan vámáru-nyilatkozattal helyettesítheti, amely megfelel a Vámkódex 62. cikkében megállapított feltételeknek.”

19 A Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontjával kapcsolatos, a vámértékre vonatkozó, a 2454/93 rendelet 23. mellékletében található értelmező megjegyzés megfogalmazása a következő:

„A 32. cikk (1) bekezdésének c) pontjában hivatkozott jogdíjak és licencdíjak lehetnek többek között szabadalmi, védjeggyel és szerzői joggal kapcsolatos díjak.”

20 A Vámkódex 32. cikkének (2) bekezdésével kapcsolatos, a vámértékre vonatkozó, ugyanezen mellékletben található értelmező megjegyzés ekképp rendelkezik:

„Abban az esetben, ha nem állnak rendelkezésre objektív és mennyiségileg meghatározható adatok a 32. cikk rendelkezései szerint szükséges kiegészítések megállapítására, az ügyleti érték sem állapítható meg a 29. cikk rendelkezései szerint. Erre példa, ha az importáló országban fizetendő jogdíjat a termék literenkénti értékesítésére vonatkozóan állapították meg, ezzel szemben a terméket kilogrammonkénti mennyiségben importálják, és behozatal után készítenek belőle oldatot. Ha a jogdíjat részben az importált áru alapján állapítják meg, részben olyan tényezők alapján, amelyeknek semmi közük az importált áruhoz (mint pl. abban az esetben, ha a behozott árut hazai összetevőkkel keverik össze, és ezután önállóan nem megkülönböztethető, vagy ha a jogdíj nem elválasztható az eladó és a vevő közötti speciális pénzügyi megegyezésektől), nem lehet a jogdíj alapján a vámérték kiegészítését megtenni. Abban az esetben azonban, amikor a jogdíj kizárólag az importált árura vonatkozik, és mennyisége egyszerűen megállapítható, a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár ezzel növelhető.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

21 A GE Medical Systems Deutschland GmbH & Co. KG (a továbbiakban: GE Deutschland) szabványminta alapján használati szerződést kötött a Monogram Licensing International Inc.-vel (a továbbiakban: M), mivel mindkét vállalkozás a General Electrics csoporthoz (a továbbiakban: GE csoport) tartozik.

22 E szerződés II. cikke értelmében az M díjköteles, nem kizárólagos engedély keretében lehetővé teszi, hogy a felek által meghatározott minőségi szabványoknak szigorú tiszteletben tartásával a GE Deutschland használja a GE csoport védjegyét (a továbbiakban: GE védjegy) a GE Deutschland által gyártott és értékesített termékek és nyújtott szolgáltatások tekintetében. Ezen túlmenően az M díjmentes, nem kizárólagos engedély keretében lehetővé tette a GE Deutschland számára, hogy saját mérlegelése szerint, a GE csoport más leányvállalatai számára történő viszonteladás céljából, kísérleti vagy mintavételi célból, illetve selejtezés céljából láthatóvá tegye a védjegyet. A GE Deutschland jogdíj-és licencdíjmentesen rendelkezhetett a GE védjeggyel ellátott termékekkel a szintén a GE csoporthoz tartozó másik társasággal szemben is, amely az M és a GE Deutschland közötti licencszerződésben foglaltakhoz hasonló feltételek mellett jogosult az engedély használatára.

23 Annak biztosítása érdekében, hogy a GE Deutschland a felek által meghatározott minőségi előírások legszigorúbb tiszteletben tartása mellett gyártsa, értékesítse vagy szállítsa, az M széles körű felügyeleti jogokkal rendelkezett, és ezen előírások megsértése esetén rövid határidővel felmondhatta a szerződést. A licencszerződés II. A. cikke alapján fizetendő jogdíjak és licencdíjak minden naptári év decemberének 31. napján voltak esedékesek. Az említett díjak mértéke a GE védjegy használata vonatkozásában a GE Deutschland éves forgalmának 0,95%-a, a GE csoport nevének nem kereskedelmi használata vonatkozásában pedig a GE Deutschland éves forgalmának 0,05%-a volt.

ECLI:EU:C:2017:195 8


24 A 2007. október 1. és 2009. december 31. közötti időszakra vonatkozó vámvizsgálattal kapcsolatban a vámhivatal 2010. szeptember 8-i jelentésében többek között azt állapította meg, hogy a GE Deutschland harmadik országokból származó árukat szerzett be a GE csoporthoz tartozó társaságoktól, de e hivatal álláspontja szerint a vámáru-nyilatkozatban és a vámértékről szóló nyilatkozatban jogellenesen nem tüntette fel az azokért fizetendő jogdíjakat és licencdíjakat. Ezért a vámhivatal 2010. szeptember 30-án vámmegállapító határozatot hozott, amelyben 14 985,09 euró vámot vetett ki.

25 E vámtartozás megfizetését követően a GE Deutschland 2011. július 21-én ezen összeg visszatérítését kérte a Vámkódex 236. cikke alapján, arra hivatkozva, hogy szerinte a licencszerződés alapján fizetendő jogdíjakat a Vámkódex 32. cikke értelmében nem kellett volna hozzászámítani a szóban forgó áruk vámértékéhez.

26 2015. március 9-i határozatával a vámhivatal elutasította a GE Deutschland visszatérítés iránti kérelmét, mivel szerinte az alapul vett vámértékek helyesek voltak.

27 Időközben, 2011. augusztus 31-én a GE Healthcare a GE Deutschland általános jogutódja lett.

28 2015. március 11-én a GE Healthcare keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz a vámhivatal 2015. március 9-i határozatával szemben. E bíróság, amelynek a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontját kell alkalmaznia az előtte folyó eljárásban, kétségeket táplál e rendelkezés pontos terjedelmét illetően.

29 E körülményekre tekintettel a Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi adóügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1) Be lehet-e vonni a [Vámkódex] 32. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett jogdíjakat és licencdíjakat a vámértékbe annak ellenére, hogy sem a szerződéskötéskor, sem a vámtartozás keletkezése szempontjából releváns – a jelen ügyben a Vámkódex 201. cikkének (2) bekezdéséből és 214. cikkének (1) bekezdéséből eredő – időpontban nem állapítható meg jogdíj- és licencdíjfizetési kötelezettség keletkezése?

2) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: vonatkozhatnak-e a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett, védjeggyel kapcsolatos jogdíjak és licencdíjak az importált árukra annak ellenére, hogy szolgáltatásokért és a közös cégcsoport neve fő elemének használatáért is fizetik azokat?

3) A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén: az importált áru közösségi exportra történő eladásának a Vámkódex 32. cikke (5) bekezdésének b) pontja szerinti feltételét képezhetik-e a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett, védjeggyel kapcsolatos jogdíjak és licencdíjak annak ellenére, hogy megfizetésüket az eladóval és a vevővel kapcsolatban álló vállalkozástól követelték és azokat attól kapták meg?

4) A harmadik kérdésre adandó igenlő válasz esetén, és amennyiben a jogdíjak és licencdíjak – akárcsak a jelen ügyben – részben az importált árukra, részben pedig a behozatalt követő szolgáltatásokra vonatkoznak: az-e a következménye a [2454/93/EGK rendelet] 158. cikkének (3) bekezdése értelmében csak objektív és számszerűsíthető adatok alapján megtehető, megfelelő arányú megosztásnak és a Vámkódex 32. cikkének (2) bekezdéséhez fűzött, a Vámkódex végrehajtási rendeletének 23. mellékletében megtalálható értelmező megjegyzésnek, hogy csak a Vámkódex 29. cikke szerinti vámérték javítható ki, vagy amennyiben a Vámkódex 29. cikke alapján nem határozható meg a vámérték, úgy a Vámkódex 31. cikke alapján meghatározandó vámérték megállapítása során is lehetőség van a Vámkódex végrehajtási rendelete 158. cikkének (3) bekezdésében előírt megosztásra, amennyiben e költségeket egyébként nem vennék figyelembe?”

ECLI:EU:C:2017:195 9


Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Előzetes észrevételek

30 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a vámérték megállapítására vonatkozó uniós szabályozás méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányul, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását. A vámértéknek tehát tükröznie kell a behozott áru valós gazdasági értékét, ennélfogva figyelembe kell vennie ezen áru valamennyi elemét, ami gazdasági értékkel rendelkezik (lásd ebben az értelemben: 2006. november 16-i Compaq Computer International Corporation ítélet, C-306/04, EU:C:2006:716, 30. pont; 2016. június 16-i EURO 2004. Hungary ítélet, C-291/15, EU:C:2016:455, 23. és 26. pont).

31 Így a Vámkódex 29. cikke értelmében az importált áruk vámértéke – főszabály szerint – az ügyleti értékéből, vagyis az Unió vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árból tevődik össze, figyelemmel azonban az ugyanezen kódex 32. cikkének megfelelően elvégzendő kiigazításokra (lásd ebben az értelemben: 2013. december 12-i Christodoulou és társai ítélet, C-116/12, EU:C:2013:825, 38., 44. és 50. pont; 2016. január 21-i Stretinskis-ítélet, C-430/14, EU:C:2016:43, 15. pont).

32 A Vámkódex 32. cikke meghatározza azokat az elemeket, amelyeket hozzá kell adni az importált árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz. Ennek megfelelően e rendelkezés (1) bekezdésének c) pontja értelmében a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz hozzá kell adni a vevő által közvetve vagy közvetlenül, az értékelendő áru eladásának feltételeként fizetendő, az értékelendő áruval kapcsolatos jogdíjakat és licencdíjakat, amennyiben azok a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árban nincsenek benne.

33 A 2454/93 rendelet 157. cikkének (1) bekezdése értelmében a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásában a „jogdíjak és licencdíjak” különösen a szóban forgó importált áru exportcélú eladására vonatkozó jogok – különösen védjegyek, bejegyzett formatervezési minták –, illetve a szóban forgó importált áru felhasználására vagy újraeladására, különösen a szerzői jogok és az importált árukban elválaszthatatlanul megtestesített gyártási eljárásokra vonatkozó jogok használatáért történő kifizetéseket jelentenek.

34 A 2454/93 rendelet 157. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árhoz csak akkor kell hozzászámítani a jogdíjat vagy licencdíjat, ha ez a kifizetés, egyfelől az értékelendő árura vonatkozik, illetve ezen áru eladásának feltételét képezi.

35 Következésképpen a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt kiigazítás a három kumulatív feltétel együttes fennállása esetén alkalmazható, nevezetesen, először is, ha a jogdíjakat és licencdíjakat nem számították be a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árba, másodszor, ha azok az értékelendő árura vonatkoznak, illetve, harmadszor, ha a vevő e jogdíjakat vagy licencdíjakat mint ezen áru eladása feltételeként köteles megfizetni.

36 A jelen ügyben az első feltételt illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint nem vitatott, hogy a GE Healthcare az alapügyben szóban forgó licencszerződés előírásainak értelmében a GE védjegy használatára vonatkozó jogdíjakat és licencdíjakat nem számította bele az értékelendő áruk vámértékébe.

Az első és a második kérdésről

37 Első és második kérdésével – amelyeket célszerű együtt vizsgálni, mivel a jelen ítélet 35. pontjában említett második feltételre vonatkoznak – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell-e értelmezni a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontját, hogy a jogdíjak

ECLI:EU:C:2017:195 10


és licencdíjak „az értékelendő áruval kapcsolatosak”, ha – egyrészt – a szerződés megkötésekor, vagy a vámtartozás keletkezésekor nem határozható meg e jogdíjak és licencdíjak összege, másrészt pedig, ha az említett jogdíjak és licencdíjak csak részben vonatkoznak az értékelendő árukra.

38 Ahhoz, hogy választ lehessen adni e kérdésre, először is azt kell megvizsgálni, hogy a jogdíjak vagy licencdíjak a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében véve „az értékelendő áruval kapcsolatosak”-e akkor is, ha a szerződés megkötésekor vagy a vámtartozás keletkezésekor nem határozható meg e jogdíjak vagy licencdíjak összege.

39 E tekintetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy az alapügyben szóban forgó licencszerződés arra kötelezte a GE Deutschlandot, hogy fizesse meg a GE védjegyre vonatkozó jogdíjakat és licencdíjakat az általa importált áruk tekintetében, azon áruk kivételével, amelyek e védjeggyel ellátva jogdíj- és licencdíjmentesen használhatók, mint például a GE csoporton belül más leányvállalatoknak viszontértékesített áruk, illetve a kísérleti célokra, mintavételre használt, vagy selejtezésre szánt áruk.

40 E körülményekre figyelemmel, és amint azt a főtanácsnok is megállapította indítványának 29. pontjában, a jogdíjak és licencdíjak ténylegesen az importált árukkal kapcsolatosak, akkor is, ha pontos összegüket sem a szerződés megkötésekor, sem később, a vámárunyilatkozat elfogadásakor vagy a vámtartozás keletkezésének időpontjában nem határozták meg.

41 Ami elsősorban azt a kérdést illeti, hogy a fizetendő jogdíjak vagy licencdíjak összegét a vámtartozás keletkezésekor kell-e megfizetni, a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontja e tekintetben semmiféle követelményt nem ír elő.

42 Ezzel szemben a 2454/93 rendelet 156a. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a vámhatóságok az érintett személy kérelmére és a Vámkódex 32. cikkének (2) bekezdésétől eltérve engedélyezhetik, hogy bizonyos elemeket, amelyek a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz hozzáadandók, bár a vámtartozás keletkezése időpontjában nem számszerűsíthetők, megfelelő és konkrét kritériumok alapján állapítsanak meg.

43 Ráadásul az említett rendelet 254. cikke előírja, hogy a nyilatkozattevő kérelmére a vámhatóság elfogadhat szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nem teljes nyilatkozatot is, amely e rendelet 257. cikkének (3) bekezdése értelmében az importálandó áruk ideiglenes vámérték-megjelölését tartalmazhatja, mivel e nyilatkozat az említett rendelet 256., 257. és 259. cikke értelmében utóbb kiegészíthető.

44 Ezenfelül, az e kódex 247a. cikke szerinti Vámkódex Bizottság (vámérték-megállapítási részleg; a továbbiakban: Vámkódex Bizottság) a jogdíjak és licencdíjak vámértékben való figyelembevételéről szóló 3. számú magyarázatának 14. pontja a következőképpen került megfogalmazásra:

„A jogdíjakat és a licencdíjakat általában az értékelendő áruk importálása után számítják ki. Ilyen esetekben a végső értékelést a végrehajtási rendelkezések 257. cikkének(3) bekezdésére való hivatkozással késleltetni lehet. Az általános kiigazítást egy reprezentatív időszak eredményei alapján lehet meghatározni, mértékét rendszeresen aktualizálni kell. Mindez az importőrök és a vámhatóságok közötti megállapodás tárgyát képezi.”

45 Márpedig a Vámkódex Bizottság következtetései, bár nem rendelkeznek kötelező hatállyal, mégis olyan fontos tényezők, amelyek biztosítják a Vámkódexnek a tagállamok vámhatóságai általi egységes alkalmazását, és mint ilyenek, az említett kódex értelmezésének lényeges eszközének tekinthetők (2014. február 6-i Humeau Beaupréau ítélet, C-2/13, EU:C:2014:48, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

ECLI:EU:C:2017:195 11


46 Következésképpen, a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem írja elő, hogy a jogdíjak vagy licencdíjak összegét a licencszerződés megkötésekor vagy a vámtartozás keletkezésekor kell meghatározni annak érdekében, hogy e jogdíjak vagy licencdíjak az értékelendő árukkal kapcsolatosaknak minősüljenek.

47 Másodsorban azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy a jogdíjak vagy a licencdíjak az értékelendő árukkal kapcsolatosnak minősíthetők-e, ha azokkal csak részben kapcsolatosak. A jelen ügyben ugyanis a jogdíjakat vagy a licencdíjakat az alapügyben szóban forgó áruk importját követő szolgáltatásnyújtások címén, valamint azon csoport üzleti megjelölésének használatáért is megfizették, amelyhez a nyilatkozattevő tartozott.

48 E tekintetben a 2454/93 rendelet 161. cikkének második albekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a jogdíj vagy licencdíj összegét az importált áruk árától függetlenül számolják ki, ezen jogdíjnak vagy licencdíjnak a kifizetése ennek ellenére vonatkozhat az értékelendő árukra.

49 Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy a jelen ügyben a jogdíjak vagy licencdíjak összege a licencszerződés értelmében importált áruk harmadik személyek részére történő eladása során generált üzleti forgalom százalékos arányától függ. Ebből következik, hogy a jogdíjak vagy licencdíjak megfizetése e 161. cikk második bekezdése értelmében véve „vonatkozik” az értékelendő árukra.

50 E megállapítást az a tény sem cáfolja, miszerint – ugyanezen határozat értelmében – a jogdíjak és a licencdíjak az említett áruknak a GE Deutschland által történő importálását követő szolgáltatásnyújtásokkal, valamint a GE csoport megjelölésének e társaság általi használatával is kapcsolatosak.

51 A 2454/93 rendelet 158. cikkének (3) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy ha a jogdíjak vagy licencdíjak részben az importált árukra, részben pedig egyéb olyan összetevőkre vagy alkotóelemekre vonatkoznak, amelyeket az árukhoz importálásuk után adnak hozzá, vagy az importálást követő tevékenységekre vagy szolgáltatásokra vonatkoznak, megfelelő arányú megosztást csak objektív és számszerűsíthető adatok alapján lehet tenni, a Vámkódex 32. cikkének (2) bekezdéséhez fűzött, a 2454/93 rendelet 23. mellékletében található értelmező megjegyzéssel összhangban.

52 Ily módon a 2454/93 rendelet 158. cikkének (3) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a fizetendő jogdíjak vagy licencdíjak minősülhetnek olyannak, hogy részben árukra vonatkoznak, részben pedig az import utáni szolgáltatásokra, így alkalmazható a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt kiigazítás, még akkor is, ha e jogdíjak vagy licencdíjak kizárólag csak részben lennének kapcsolatosak az importált árukkal, mivel e kiigazítást ebben az esetben olyan objektív és számszerűsíthető adatok alapján kell elvégezni, amelyek lehetővé teszik az ezen árukhoz kapcsolódó jogdíjakat vagy licencdíjakat.

53 Következésképpen a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a jogdíjak vagy licencdíjak akkor is lehetnek „az értékelendő áruval kapcsolatosak” e rendelkezés értelmében véve, ha e jogdíjak vagy licencdíjak csak részben vonatkoznak az említett árukra.

54 A fenti megfontolásokra figyelemmel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy egyrészt az nem írja elő, hogy a jogdíjak vagy licencdíjak összegét a szerződés megkötésekor vagy a vámtartozás keletkezésekor kell meghatározni annak érdekében, hogy e jogdíjak vagy licencdíjak az értékelendő árukkal kapcsolatosnak minősüljenek, másrészt pedig e rendelkezés lehetővé teszi, hogy az említett jogdíjak vagy licencdíjak „az értékelendő árukkal kapcsolatosak” legyenek, még akkor is, ha e jogdíjak vagy licencdíjak kizárólag csak részben vonatkoznak az említett árukra.

ECLI:EU:C:2017:195 12


A harmadik kérdésről

55 Harmadik kérdésével – amely a jelen ítélet 35. pontjában szereplő harmadik feltételre vonatkozik – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontját, valamint a 2454/93 rendelet 160. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a jogdíjak vagy licencdíjak az értékelendő áruk „eladása feltételének” minősülnek, amennyiben társaságok ugyanazon csoportján belül e jogdíjak vagy licencdíjak megfizetését egy olyan vállalkozás követeli meg, amely mind az eladóval, mind pedig a vevővel kapcsolatban áll, és e díjakat ugyanezen vállalkozás javára fizetik meg.

56 Emlékeztetni kell arra, hogy a 2454/936 rendelet 157. cikkének (2) bekezdése – amely a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdése c) pontja alkalmazásának feltételeit – előírja, hogy a ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árhoz csak akkor kell hozzászámítani a jogdíjat vagy licencdíjat, ha ez a kifizetés egyrészt az értékelendő árukra vonatkozik, másrészt pedig ezen áruk eladásának feltételét képezi.

57 Mindazonáltal sem a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontja, sem pedig a 2454/93 rendelet 157. cikkének (2) bekezdése nem pontosítja, hogy mit kell érteni az értékelendő áruk „eladásának feltétele” alatt.

58 E tekintetben a Vámkódex Bizottság (vámérték-megállapítási részleg) a jogdíjak és licencdíjak vámértékben való figyelembevételéről szóló 3. számú magyarázatának 12. pontjában megállapította, hogy „azt a kérdést kell megválaszolni, hogy az eladó hajlandó lenne-e az áruk értékesítésére jogdíj vagy a licencdíj fizetése nélkül. A feltétel lehet kifejezett vagy hallgatólagos. Az esetek többségében a licencmegállapodás részletezi, hogy az importált áru értékesítése függ-e jogdíj vagy licencdíj fizetésétől. Ezt azonban nem szükséges feltétlenül kikötni”.

59 Az e magyarázatban foglalt megjegyzéseket figyelembe kell venni, amint az a jelen ítélet 45. pontjából következik.

60 E körülményekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy – amint azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 51. pontjában – valamely jogdíj vagy licencdíj megfizetése akkor minősül az értékelendő áruk „eladása feltételének”, ha – az eladó vagy a vele kapcsolatban álló személy és a vásárló közötti szerződéses viszonyok keretében – a jogdíj vagy licencdíj megfizetése olyan jelentőséggel bír az eladó számára, hogy e fizetés hiányában eláll az eladástól, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

61 Az alapügyet illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy a licencadó, vagyis a mind az eladóval, mind a vevővel kapcsolatban álló M volt az eladott árukra vonatkozó jogdíjak vagy licencdíjak kedvezményezettje. E kedvezményezett tehát a jelen ügyben ugyanaz a társaság volt, mint amelyik megkövetelte ezen áruk vásárlójától, hogy fizesse meg a vonatkozó jogdíjakat vagy licencdíjakat, mivel e három társaság ugyanazon csoport, a GE csoport tagja volt, és közvetve vagy közvetlenül e csoport anyavállalata ellenőrizte azokat.

62 Ezen összefüggésben a 2454/93 rendelet 160. cikke előírja, hogy abban az esetben, ha a vevő harmadik félnek fizet jogdíjat vagy licencdíjat, a Vámkódex végrehajtási rendelete 157. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek csak akkor tekintendők teljesítettnek, ha az eladó vagy egy vele kapcsolatban álló személy követeli meg a vevőtől annak megfizetését.

63 Ily módon a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 2454/93 rendelet 160. cikkében előírt feltétel teljesül-e egy olyan helyzetben, amelyben az a „harmadik” személy, akinek javára a jogdíjat vagy a licencdíjat meg kell fizetni, és az eladóval „kapcsolatban álló” személy egy és ugyanazon személy.

ECLI:EU:C:2017:195 13


64 E tekintetben a GE Healthcare arra hivatkozik, hogy a 2454/93 rendelet 160. cikkének német nyelvű változata azt írja elő, hogy az a személy, aki a jogdíj vagy licencdíj megfizetését követeli, illetve az a harmadik személy, akinek számára ezt a jogdíjat vagy licencdíjat meg kell fizetni, nem lehet egy és ugyanazon személy.

65 Mindazonáltal a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy egy uniós jogi rendelkezés valamely nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve e tekintetben nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben. Az ilyen megközelítés ugyanis összeegyeztethetetlen lenne az uniós jog egységes alkalmazásának követelményével. Az egyes nyelvi változatok közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (2012. november 15-i Kurcums Metal ítélet, C-558/11, EBHT, EU:C:2012:721, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66 Márpedig – amint azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 63. pontjában – 2454/93 rendelet 160. cikkének semelyik más nyelvi verziója nem tartalmaz további hivatkozást olyan „harmadik személyre”, akinek a jogdíjakat és licencdíjakat kell megfizetni.

67 Ráadásul, amint arra a főtanácsnok szintén rámutat indítványának 65. pontjában, az a tény, hogy az eladóval kapcsolatban álló személy a 2454/93 rendelet 160. cikke alapján nem minősül „harmadik félnek”, nem teszi lehetővé azon következtetés levonását, hogy a jogdíjak és licencdíjak megfizetése nem képezi a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében az értékelendő áruk „eladásának feltételét”.

68 Ezzel szemben azt kell megvizsgálni, hogy az eladóval kapcsolatban álló személy ellenőrzést gyakorol-e felette vagy a vásárló felett, ami lehetővé teszi számára, hogy megbizonyosodjon arról, az ezen árukra vonatkozó jogdíj vagy licencdíj számára történő megfizetésétől függ.

69 A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az alapeljárást illetően elvégezze ezt a vizsgálatot.

70 Ezenfelül a Vámkódex Bizottság (vámérték-megállapítási részleg) a jogdíjak és licencdíjak vámértékben való figyelembevételéről szóló 3. számú magyarázatának 13. pontja előírja, hogy „ha egy személytől árut vásárolnak, és egy másik személy számára fizetnek jogdíjat vagy licencdíjat, a kifizetést bizonyos körülmények között mégis az áru értékesítése feltételének lehet tekinteni […]. Az eladót vagy a vele kapcsolt viszonyban álló személyt úgy lehet tekinteni, mint aki megkívánja a vevőtől, hogy teljesítse a fizetést, ha például egy multinacionális csoportban árut vesz a csoport egyik tagjától, és a jogdíjat ugyanazon csoport egy másik tagjának kell kifizetnie. Ugyanez érvényes akkor is, ha az eladó a jogdíjat kézhez vevő fél licencjogosultja, és a jogdíjat kézhez vevő fél tartja az értékesítés feltételeit ellenőrzés alatt”.

71 A fenti megfontolásokra figyelemmel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontját, valamint a 2454/93 rendelet 160. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a jogdíjak vagy licencdíjak az értékelendő áruk „eladása feltételének” minősülnek, amennyiben társaságok ugyanazon csoportján belül e jogdíjak vagy licencdíjak megfizetését egy olyan vállalkozás követeli meg, amely mind az eladóval, mind pedig a vevővel kapcsolatban áll, és e díjakat ugyanezen vállalkozás javára fizetik meg.

ECLI:EU:C:2017:195 14


A negyedik kérdésről

72 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell-e értelmezni a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontját és a 2454/93 rendelet 158. cikkének (3) bekezdését, hogy az e rendelkezésekben szereplő kiigazítás, illetve megosztás akkor hajtható végre, ha a szóban forgó áruk vámértékét nem a Vámkódex 29. cikke, hanem e kódex 31. cikke alapján határozták meg.

73 A Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a düsseldorfi központi vámhivatal a 2009. évet megelőző több pénzügyi év tekintetében nem kapta meg azokat az adatokat, amelyek lehetővé tennék számára, hogy elvégezze a Vámkódex 29. cikkében előírt módszerrel kiszámolt ügyleti értéknek az e kódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontján alapuló kiigazítását.

74 Mivel a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírja, hogy a kiigazítást kizárólag az említett kódex 29. cikke alkalmazásával lehet elvégezni a vámérték meghatározása céljából, felvetődik a kérdés, hogy ez a kiigazítás és különösen a 2454/93 rendelet 158. cikkének (3) bekezdésében előírt megosztás akkor is alkalmazható-e, ha az importált áru vámértéke az e kódex 31. cikkében előírt módszer alapján került meghatározásra.

75 Emlékeztetni kell arra, hogy ha a vámértéket nem lehet meghatározni a Vámkódex 29. cikke szerint az importált áru ügyleti értéke alapján, a vámértéket e kódex 30. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell megállapítani, az ugyanezen cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában foglalt módszerek egymást követő alkalmazásával (2016. június 16-i EURO 2004. Hungary ítélet, C-291/15, EU:C:2016:455, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76 Abban az esetben, ha egyáltalán nem lehet meghatározni az importált áru vámértékét a Vámkódex 30. cikke alapján, a vámértéket e kódex 31. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell megállapítani (2016. június 16-i EURO 2004. Hungary ítélet, C-291/15, EU:C:2016:455, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77 Következésképpen mind az említett kódex 29–31. cikkéből, mind pedig azon sorrendből, amely szerint a vámérték-meghatározás kritériumait e cikkek alapján alkalmazni kell, az következik, hogy e rendelkezések között szubszidiárus viszony áll fenn. Ha ugyanis a vámérték nem állapítható meg valamely rendelkezés alapján, csak akkor kell a meghatározott sorrendben közvetlenül utána következő rendelkezésre utalni (2016. június 16-i EURO 2004. Hungary ítélet, C-291/15, EU:C:2016:455, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78 A Vámkódex 31. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a vámértéket az Unióban rendelkezésre álló adatok alapján, felsorolt nemzetközi egyezmények elveivel és általános rendelkezéseivel, valamint az említett kódex 3. fejezetének rendelkezéseivel összhangban lévő észszerű eszközök segítségével kell meghatározni.

79 E tekintetben, amint azt a főtanácsnok is megállapította indítványának 86. pontjában, a Vámkódex 31. cikk (1) bekezdésében található, az e kódex 3. fejezetének rendelkezéseire való utalásból az következik, hogy e fejezet általános rendelkezéseit, melyeknek e kódex 32. cikke is részét képezi, abban az esetben is alkalmazni kell, amikor valamely importált áruk vámértékének meghatározására ugyanezen kódex 31. cikkének (1) bekezdése alapján kerül sor

80 Ugyanis, amint az a jelen ítélet 30. pontjából is következik, hogy a vámérték megállapítására vonatkozó uniós szabályozás méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányul, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását. A 2454/93 rendelet 23. mellékletének a Vámkódex 31. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó, a vámértékkel kapcsolatos értelmező megjegyzéseinek 2. pontja értelmében az említett 31. cikk (1) bekezdése szerinti értékelés a 29. cikkben, valamint a 30. cikk (1) és (2) bekezdésében megállapított módszer szerint történik, de a módszereket „megfelelő

ECLI:EU:C:2017:195 15


rugalmassággal” kell alkalmazni az említett kódex 31. cikke (1) bekezdésének rendelkezései és céljai értelmében (lásd ebben az értelemben: 2008. február 28-i Carboni e derivati ítélet, C-263/06, EU:C:2008:128, 60. pont).

81 A vámérték azon esetben történő meghatározásának szükségességére figyelemmel, amikor valamely vállalkozás nem szolgáltat teljes körű információkat az érintett pénzügyi éveket illetően, illetve figyelemmel az említett értelmező megjegyzés 2. pontjában említett „megfelelő rugalmasságra” el kell fogadni, hogy a vállalkozás más pénzügyi éveire vonatkozó adatok figyelembevétele az Unióban rendelkezésre álló olyan adatnak minősülhet, amelynek a vámérték meghatározása céljából történő alapulvételét a Vámkódex 31. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi. Az ezen adatokra történő hivatkozás ugyanis a vámérték meghatározásának olyan eszközét képezi, amely egyszerre minősül az említett 31. cikk (1) bekezdése értelmében „indokoltnak”, valamint azon nemzetközi egyezmények elveivel és általános rendelkezéseivel, továbbá azokkal a rendelkezésekkel összhangban lévőnek, amelyekre ugyanezen 31. cikk (1) bekezdése hivatkozik (lásd analógia útján: 2008. február 28-i Carboni e derivati ítélet, C-263/06, EU:C:2008:128, 61. pont).

82 Ami a 2454/93 rendelet 158. cikkének (3) bekezdését illeti, e rendelkezés előírja, hogy ha a jogdíjak vagy licencdíjak részben az importált árukra, részben pedig egyéb olyan összetevőkre vagy alkotóelemekre vonatkoznak, amelyeket az árukhoz importálásuk után adnak hozzá, vagy az importálást követő tevékenységekre vagy szolgáltatásokra vonatkoznak, „megfelelő arányú megosztást csak objektív és számszerűsíthető adatok alapján lehet tenni”, a Vámkódex 32. cikkének (2) bekezdéséhez fűzött, a 2454/93 rendelet 23. mellékletében megtalálható értelmező megjegyzéssel összhangban.

83 Márpedig a jelen ítélet 81. pontjából, valamint a főtanácsnok indítványának 91. pontjából az következik, hogy a szóban forgó vállalkozás pénzügyi éveire vonatkozó adatok a 2454/93 rendelet 158. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „objektív és számszerűsíthető” adatoknak minősíttetők, következésképpen alkalmazható az említett cikkben előírt megosztás.

84 Ezenfelül, amint azt az Európai Bizottság és a német kormány is állítja, ha más döntés születne, az az összes információ benyújtását megtagadó importőrök számára jogosulatlan előnyöket keletkeztetne, megakadályozva ily módon az importált áruk vámértékének korrekt értékelését.

85 A fenti megfontolásokra figyelemmel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 32. cikke (1) bekezdésének c) pontját és a 2454/93 rendelet 158. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésekben szereplő kiigazítás, illetve megosztás akkor hajtható végre, ha a szóban forgó áruk vámértékét nem a Vámkódex 29. cikke, hanem e kódex 31. cikkében előírt szubszidiárius módszer alkalmazásával határozták meg.

A költségekről

86 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A 2006. november 20-i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 32. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy egyrészt az nem írja elő, hogy a jogdíjak vagy licencdíjak összegét a szerződés megkötésekor vagy a vámtartozás keletkezésekor kell meghatározni annak érdekében, hogy e jogdíjak vagy licencdíjak az

ECLI:EU:C:2017:195 16


értékelendő árukkal kapcsolatosnak minősüljenek, másrészt pedig e rendelkezés lehetővé teszi, hogy az említett jogdíjak vagy licencdíjak „az értékelendő árukkal kapcsolatosak” legyenek, még akkor is, ha e jogdíjak vagy licencdíjak kizárólag csak részben vonatkoznak az említett árukra.

2) Az 1791/2006 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 32. cikke (1) bekezdésének c) pontját, valamint a 2006. december 18-i 1875/2006/EK bizottsági rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 160. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a jogdíjak vagy licencdíjak az értékelendő áruk „eladása feltételének” minősülnek, amennyiben társaságok ugyanazon csoportján belül e jogdíjak vagy licencdíjak megfizetését egy olyan vállalkozás követeli meg, amely mind az eladóval, mind pedig a vevővel kapcsolatban áll, és e díjakat ugyanezen vállalkozás javára fizetik meg.

3) Az 1791/2006 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 32. cikke (1) bekezdésének c) pontját, valamint az 1875/2006 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 158. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésekben szereplő kiigazítás, illetve megosztás akkor hajtható végre, ha a szóban forgó áruk vámértékét nem a Vámkódex 29. cikke, hanem e kódex 31. cikkében előírt szubszidiárius módszer alkalmazásával határozták meg.

Aláírások

ECLI:EU:C:2017:195 17

ha t ár oz a t ok tára - magyarorszag · ha t ár oz a t ok tára a b ÍrÓsÁg ÍtÉlete (öt...

Documents