AMÉHLEGELÓ Szerkesztette

Halmágyi Levente és Keresztesi Béla

AMÉHLEGELÖ

lflll"' ,,

AMEHLEGELO Szerkesztette

Halmágyi Levente

és Keresztesi Béla

Második, átdolgozott kiadás

Akadémiai Kiadó, Budapest 1991

A kötet szerzöi

BUJTÁS ZOLTÁN

DR.GULYÁS SÁNDOR

a ,biológiai tudomány kandidátusa

DR.HALMÁGYI LEVENTE a biológiai tudomány kandidátusa

KERESZTESI BÉLA az MT A rendes tagja

DR. KOPECKY FERENC a mezőgazdasági tudomány (erdészet) kandidátusa

DR. PÉTER JÁNOS

RUFF JÁNOS

DR. SZAKMÁR JÁNOS

DR. TÓTH ÁRPÁD

ISBN 963 05 601 7 8

Kiadja az Akadémiai Kiadó, Budapest Első kiadás: 1975

©Halmágyi Levente, Keresztesi Béla, 199 1

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.

Printed in Hungary

Tartalomjegyzék

Előszó a második kiadáshoz . . . . . . . . 9 l . Magyarország méhészete (SZAKMÁR JÁNOS) ll 2. A méhlegelő (GULYÁS SÁNDOR) 1 5

A méhlegelő növényei . 16 A virág . . . . . . . . 1 6

A virágok színanyagai 1 7 A virágok illatanyagai 1 8

A virágpor . . . . . . 19 A virágpor élettartama 20 A virágpor tartalékanyagai, tápértéke . 20 A virágpor élettani hatása . . . . . . 20 Mézpalinológiai vizsgálatok . . . . . 2 1 A méhek megporzó munkája . . . . 22 A virágpor gyüjtése, tartósítása. A méhek virágporos serkentése 23

Fontosabb virágszerkezetek és a méhek gyüjtőmunkája . 24 A növények virágzása . . . . . . . . . . . . . . . 25 A nektármirigyek (nektáriumok) . . . . . . . . . . . 26

A nektármirigyek előfordulása és külső morfológiája. . 27 A nektármirigyek anatómiája . . . . . . . . . . 28 A nektár kiválasztása. . . . . . . . . . . . . . 34 A nektárkiválasztó mirigyszőrök (nektártrichomák) . 36

A nektártermelést befolyásoló tényezők . 37 Belső tényezők . . . . . . 37 Külső tényezők . . . . . . 39

Virág nélküli nektárforrásaink . 41 A nektár . . 42 A propolisz . . . . . . . . . 47

3. Legfontosabb mézelő fánk az akác . 48 Az akác növényföldrajzi és alaktani leírása, valamint termesztése (KERESZTES! BÉLA) 48

Robinia pseudoacacia, akác . 53 Robinia luxurians . . . . . 63 Robinia viscosa, ragadós akác 64

Az akác nemesítése . . . . . . . 65 Keresztezéses nemesítés (KoPECKY FERENC) 65 Szelekciós nemesítés és honosítás (KERESZTES! BÉLA) 75

Virágzásfenológiai megfigyelések (BUJTÁS ZoLTÁN-KERESZTESI BÉLA). 85 Virágmorfológiai és nektármirigy-szövettani vizsgálatok (GULYÁS SÁNDOR). 93 Nektárvizsgálatok (BUJTÁS ZoLTÁN-HALMÁGYI LEVENTE) . . . . . 96 Az ország akácerdei virág- és nektárhozamának megközelítő becslése

(KERESZTES! BÉLA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101

5

Mit adott, mit adhat az akáckutatás a magyar méhészetnek? (KERESZTES! BÉLA) 109 Az akácméztermelés növelése a vándorlás jobb szervezése révén (TóTH ÁRPÁD) . 1 1 6

Akácosaink virágzási ideje . . . . . . . . . . . . . 1 1 8 Az akácerdők területének virágnyílás szerinti megoszlása 1 22 A különböző időben nyíló akácosok méztermelése 1 23 A vándorlás optimális ideje . . . . . . . 1 27

4. Erdei és díszfák, cserjék (HALMÁGYI LEVENTE) 1 30

6

Nyitvatermők . 1 30 Fenyőfélék . 1 30 Ciprusfélék . 1 3 1 Tiszafafélék . 1 3 1

Tiszafa 1 3 1 Zárvatermők . 1 3 1

Liliomfafélék 1 3 1 Tulipánfa 1 3 1

Sóskafafélék . 1 37 Mahónia 1 37, Sóskaborbolya 1 38

Rózsafélék . . . . . . . . . . . 1 38 Gyöngyvessző 1 38, Madárbirsek 1 38, Nagylevelű madárbirs 1 38, Japánbirs 1 39, Cseregalagonya 1 40, Egybibés galagonya 1 40, Berkenyék 1 40, Vadalma 1 4 1 , Vadkörte 1 42, Vadrózsa 1 42, Kökény 1 43, Törpe mandula 1 43, Madárcseresz-nye 1 43, Sajmeggy 1 44, Zelnicemeggy 1 44, Kései meggy 1 44, Málna 144, Ham-vas szeder 145, Utszéli szeder 1 45

Lepényfafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 45 . Köz�ns�g�s )údásfa 1 45, Lepényfa ! 46

P•llangosv1raguak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 47 Japánakác 1 48 , Gyalogakác 1 50, Kínai lilaakác 1 50, Pukkantó dudafürt 1 5 1 , Sárga borsófa 1 5 1

Ezüstfafélék . . . . . . . . . . . . . . . . 1 52 Homoktövis 1 52, Keskenylevelű ezüstfa 1 53

Rutafélék . . . . . . . . . . . . . . . . 1 55 Alásfa 1 55, Arnuri parásfa 1 55, Mézesfák 1 56, Koreai illatos mézesfa 1 56, Hupehi mézesfa 1 56

Bálványfafélék . . . 1 57 Bálványfa 1 57

Szömörcefélék . . . 1 58 Ecetszömörce 1 58

J uharfélék . . . . 1 59 Juharok 1 59, Korai juhar 1 59, Hegyi juhar 1 59, Kőrislevelű juhar 1 60

Vadgesztenyefélék . . . . . . . . . . . 1 60 Fehér bokrétafa vagy vadgesztenye 1 60

Szappanfafélék . . . . . . . . . . . 1 6 1 Csörgőfa 1 6 1

Bengefélék . . . . . . . . . . . . . 1 62 Kutyabenge 1 62, Kínai mazsolafa 1 63

Szőlőfé1ék . . . 1 63 Vadsző1ők 1 63

Somfélék . . . . . . . . . . . . . . 1 63 Veresgyűrű som 1 63, Húsos som 1 65

Bodzafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 66 Hóbogyó 1 66, Loncok 1 67, Illatos lonc 1 67, Tatárlonc 1 68, Ükörkelonc 1 68

Hársfélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 69 Hársak 1 69, Kislevelű hárs 1 69, Nagylevelű hárs 1 70, Ezüsthárs 1 70

Mályvafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 7 1 Mályvacserje 1 7 1

Puszpángfélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 72 Puszpáng 1 72

Olajfafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 73 Kőrisek 1 73, Magas kőris 1 73, Virágos kőris 1 73, Aranyfák 1 74, Vesszős fagyal 1 74

Vasfüfélék . . . . . 1 75 Szakállvirágok 1 75

Burgonyafélék . . . . 1 76 Közönséges ördögcérna 1 76

Trombitafafélék 1 77 Szivarfa 1 77

Tamariskafélék . . . . . . . 1 78 Korai tamariska 1 78, Szürke tamariska l 78

Szilfafélék. . . . . . . . . . . . . . . 1 78 Szilek 1 78, Vénic szil 1 79, Mezei szil 1 79

Nyírfafélék . . . . . . . . . . . . . . . 1 79 Nyírek 1 79, Mézgás éger 1 80, Gyertyánok 1 80, Mogyorók 1 80, Közönséges mogyoró 1 80, Törökmogyoró 1 8 1

Bükkfélék . . . . . . . . . . . . . . . . 1 82 Bükkök 1 82, Tölgyek 1 82, Szelídgesztenye 1 82

Füzfélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 83 Nyárak 1 83, Füzek 1 84, Fehérfűz 1 84, Kecskefűz 1 85

5. Gyümölcstermő fák és cserjék (PÉTER JÁNos). . . . . . . . . . . . . . . . . 1 87 Rózsafélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 90

Alma 1 90, Birs 1 9 1 , Körte 1 92, Cseresznye 1 92, Meggy 1 94, Szilva 1 95, Kajszi 1 96, Őszibarack 1 97, Mandula 1 98, Málna 1 98

Kőtörőfüfélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200 Köszméte 200, Fekete ribiszke és vörös ribiszke 20 1

A szőlőtermesztés és a mébészet kapcsolata 202

6. Szántóföldi növények (PÉTER JÁNos) . . . . . . . . . 203 Pillangósvirágúak . . . . . . . . . . . . . . . . 205

Lucerna 205, Fehér somkóró 206, Alexandriai bere 207, Korcs bere 207, Fehér bere 208, Bíborbere 209, Vörös here 2 10, Szarvaskerep 2 1 1 , Szeradella 2 1 2, Baltacim 2 1 3, Csillagfürt 2 1 3, Szöszös bükköny 2 1 4, Pannon bükköny 2 1 4, Tavaszi bükköny 2 1 4, Lóbab 2 1 5, Lencse 2 1 5, Szegietes lednek 2 1 6, Vetemény-borsó 2 1 6, Veteménybab 2 1 6, Szájabab 2 1 7

Lenfélék . . . 2 1 7 Házi len 2 1 7

Mébvirágfélék . . . . . . . . . . . . . . 2 1 7 Mézontófü vagy facélia 2 1 7

Keresztesvirágúak . . . . . . . . . . . . 2 1 9 Káposzta 2 1 9, Káposztarepce 220, Fehér mustár 222, Kerti retek 223, Gombor-ka 223

Tökfélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223 Tök 223, Görögdinnye 224, Sárgadinnye 225, Uborka 225

Fészkesvirágzatúak . . . . . . 226 Napraforgó 226, Cikória 229

Keserüfüfélék . . . . . . . . 229 Pohánka 229

7. Egyéb lágy szárú termesztett növények (GULYÁS SÁNDOR) . . . . . . . . . . . 230 Dísznövények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230

Bőrlevél 230, Kerti nenyúljhozzám 230, Szagos bükköny 23 1 , Tűzbab 23 1 , Bugás macskamenta 23 1 , Kerti sárkányfej 23 1 , Nyúlfüle 232, Paprikazsálya 233,

7

Kerti kakukkfű 233, Feketecsalán 233, Virágcsalán 233, Kleopátra tűje 234, Törpe őszirózsa 234, Kúpvirág 234, Csicsóka 234, Kokárdavirág 235, Törpe dália 235, Kossuth-csillag 236, Császárkorona 236, Jácint 236

Illóolajnövények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236 .. Leven�u

.la 237, Muskotályzsálya 237

Fuszernovenyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238 Koriander 238, Édeskömény 238, Kerti borágó 238, Csombord 239, Majoranna 2?9, �-�alikom 239, Paprika 240, Vöröshagyma 240, Metélőhagyma 241

Gyogynovenyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242 Kerti ruta 242, Ricinus 243, Orvosi pemetefű 243, Hasznos tisztesfű 243, Kerti zsálya 243, Izsóp 244, Közönséges dohány 245, Piros gyűszűvirág 246, Gyapjas gyűszűvirág 247

8. Vadon termő lágy szárú növények (GULYÁS SÁNDOR) . . . . . . . . . . . . . 248 Téltemető 248, Mocsári gólyahír 248, Erdei szamóca 248, Zöld dárdahere 249, Réti füzény 249, Erdei deréce 249, Borzas füzike 249, Mezei varfű 250, Erdei mácsonya 250, Vajszínű ördögszem 250, Pusztai kutyatej 250, Fekete nadálytő 250, Kerek repkény 25 1 , Közönséges gyíkfű 25 1 , Nagyvirágú méhfű 251 , Macs­kahere 252, Piros árvacsalán 252, Szúrós gyöngyajak 252, Fekete peszterce 252, Lózsálya 253, Ligeti zsálya 253, Osztrák zsálya 253, Mezei zsálya 253, Citromfű 253, Szurokfű 254, Vízi peszérce 254, Csombormenta 254, Lómenta 254, Ka­kukkfüvek 255, Bókoló bogáncs 255, Fehér szamárkenyér 256, Közönséges bojtorján 256, Gyermekláncfű 257, Medvehagyma 257, Hosszú csicsóka 257, Kányamustár 258

9. Gyomnövények {PÉTER JÁNOS). 259 Pillangósvirágúak . . 260

Orvosi somkóró 260 Selyemkórófélék . . . 260

Selyemkóró 260 Szulákfélék . . . . . 262

Apró vagy folyondár szulák 262 Érdeslevelűek . . . . . 262

Terjőke kígyószisz 262 Ajakosak . . . . . . . . . . . . 263

Tarlóvirág vagy tisztesfű 263 Keresztesvirágúak . . . . . . . . . 264

_Yadrel?� 264� Szabdalt kányazsázsa 264, Útszéli zsázsa 264, Pásztortáska 264

Feszkesv1ragzatuak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265 Magas aranyvessző 265, Pókhálós bojtorján 266, Útszéli bogáncs 266, Mezei aszat 266, Útszéli imola 267, Kék búzavirág 267, Mezei katáng 267

Szegfűfélék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268 Tyúkhúr 268

10. Édesharmat (HALMÁGYI LEVENTE) . . . . . . . . . . . . 269 Az édesharmatról általában . . . . . . . . . . . . . . . 269 Édesharmatot adó fontosabb növények és rovarok . . . . . . . . . . . . . . 27 1

Lucfenyő 27 1 , Erdei- és feketefenyő 275, Juharok 278, Hársak 279, Gyertyán 280, Mogyoró 28 1 , Bükk 28 1 , Szelídgesztenye 283, Tölgyek 284, Füzek 286, Seprőcirok 287

l l. A méztermelés növelése vándorlással egyéb növényeknél (RUFF JÁNOS) . . . . . 289 Füzek 289, A gyümölcsvirágzás 291 , A repce 293, Az akác utáni méhlegelő növényei a napraforgóig 295, A napraforgó 296

Irodalom . . . . . 300

Táblázatok jegyzéke 307

8

Előszó a második kiadáshoz

A méh/egelő első kiadása 69 ív terjedelemben 1975 karácsonyárajelent meg. Az azóta eltelt idő a méhlegelő területén is változásokkal járt. Egyes fajok terjedtek, mások (napraforgó, repce) termőterülete megnőtt, ismét másoké csökkent. Nagyobb területen található akácerdő, s több nemesített akácfajtát elismertek. Több területen a méhlegelő kutatása is fejlődött. A nemzetközi szakirodalomban több könyv és számos tanulmány jelent meg ez idő alatt a méhlegelőről.

Mivel az első kiadás nem juthatott el mindenkihez, szükségesnek látszott egy új felfrissített kiadás elkészítése. A jelenlegi gazdasági helyzetben csak egy szűkitett kiadásra kerülhetett sor.

Aki összeveti a két kiadást, a következő főbb változásokat láthatja. Az első kiadáshoz képest hiányoznak a méhlegelő természeti adottságairól és a méhle­gelő javításáról szóló nagy fejezetek, a méhlegelő-kihasználási vizsgálatokat ismertető rész az akácról szóló fejezetből, valamint a mérgező növényeket tárgyaló rész. A megmaradt fejezetek sem változatlanok, többé-kevésbé átdol­goztuk azokat is. Az olvasó két új fejezetet talál. Mindkettő a vándorlással, mint a méhlegelő jobb kihasználási lehetőségével foglalkozik az akácnál, illetve néhány más növénynéL Az ábraanyag is részben új .

Az irodalomjegyzékben néhány olyan könyvet és nagyobb tanulmányt is felsoroltunk, melyeket a szövegben nem idéztünk. A mű megírásakor azon­ban támaszkodtunk ezekre, s ismeretük egyébként is hasznos lehet.

Az első kiadás megjelenése idején kedvező volt a gazdasági helyzet. Most a mezőgazdaság gondjainak megoldásában minden lehetséges tartalék kihasz­nálására szükség lehet. Bízunk abban, hogy könyvünk hozzásegít a méhlegelő jobb kihasználásához.

A szerkesztők

9

l. Magyarország méhészete

Magyarországon a méhészkedésnek a honfoglalás koráig nyúló hagyomá­nyai vannak. Az eltelt évszázadokban nemzetközi mértékkel is jelentösként értékelhető a hazai méhészet fejlödése. 1 797-ben az első önálló európai felsö­fokú mezögazdasági tanintézetben a Georgikonban már bevezették a méhé­szet oktatását. A XVIII . század végén és a XIX. század elején mintegy 40 méhészeti témájú könyv jelent meg, melyböl többet idegen nyelvekre is lefor­dítottak.

1 850-ben hazánkban rnintegy 250 ezer méhcsaládot tartottak, s ez időre tehetjük a mozgatható, keretes kaptáros méhészkedés megjelenését. 1 86 1 -ben megalakult az első magyarországi méhészegyesület, majd 1 877-ben megjelent az első magyar méhészeti folyóirat, melyet 1 879-ben a Méhészeti Lapok c. újság megjelenése követett.

A hazai méhészkedés szakmai színvonalát jelzi, hogy 1945-ben összesen mintegy 34 (!) méhészeti lap megjelenéséről tudunk. 1930-ban mintegy 290 ezer méhcsaládot tartottunk nyilván. 1938-ban 6600 tonna volt a magyar méztermelés.

A II . világháború a magyar méhészetben is súlyos károkat okozott. A méhészek tevékeny szervezetei széthullottak, a különbözö méhészeti szakla­pok megszűntek, a méhállomány nagyrészt elpusztult. A háborús károk helyreállítása közepette, 1948-ban megjelent a méhészeti szaklap, majd l 949-ben a Földművelésügyi Minisztérium megalapította a Méhészeti Nemzeti Vállalatot. A méhészek a földművesszövetkezeteken belüli méhésztársulások, majd késöbb méhészszakcsoportok keretében szervezödtek. 1956-tól Magyar­ország is tagja a római székhellyel működö APIMONDIA-nak, a méhészek világszervezetének. Az APIMONDIA-ba tömörülő, csaknem 1 00 tagország adja a világ méztermelésének rnintegy 90%-át.

A magyar méhészet - meglévő gondjai ellenére is - jelentösen fejlődött az utóbbi évtizedekben. Hazánk a legjelentösebb mézexportörök sorába tarto­zik, alapító tagja a Mézexportörök Nemzetközi Szervezetének. A magyar méhészkedés termelési eredményei, a méhészek szargalma és szakmai tudása nemzetközileg is elismert. Magyarország rendezhette meg az APIMONDIA 29. Kongresszusát. 1983. augusztus 26-án 7000 méhész részvételével nyílt meg a budapesti Sportcsarnokban a Világkongresszus. A világ 15 országából 27

ll

külföldi kiállító mutatta be a legfejlettebb méhészeti eszközöket és a feldolgo­zott méhészeti termékeket az APIEXPO-n.

A világszervezet a budapesti kongresszuson 72 érmet adott át a legjelentő­sebb méhészeti vonatkozású újdonságokért A 72 érméből 26 magyar méhé­szeti újítónak, kutatónak és szakértőnek jutott.

A nemzetközi fórum a magyar méhészeti termékek minőségét, a termelési eredményeket, a méhészeti kutatómunkát egyaránt nagyra értékelte. Az 1949. évi 478 tonnás mézfelvásárlás 1979-től tartósan évi 10 ezer tonna fölé emelke­dett. 1949-ben 860 tonna volt hazánk mézexportja, 1980-tól pedig minden évben meghaladta a 10 ezer tonnát. Az évente megtermelt méz 20-25%-a a hazai piacra kerül.

Mézforgalmazásunkban meghatározó a konvertibilis export aránya. A hazai éves méztermelésből átlagosan 50% az akácméz aránya. A jó minőségű magyar akúcméz .. kemény cikk" a magyar exportáruk sorában. A mezőgaz­daság kemizálódásának világméretű növekedése miatt rendkívül felértékelő­dik a magyar akácméz azáltal, hogy akácerdőink nem igényelnek növényvé­delmet, az akácméz a bio- és reformtermékek sorába tartozik. E körülmény is kiemeli a méhbetegségekkel kapcsolatos védekező munka szakszerűségének jelentőségéL A piacokon csak tiszta, vegyi származékoktól mentes, az előírt paramétereknek megfelelő mézek értékesíthetők. A mézforgalmazó vállalko­zásoknak és a méhészeknek közös érdeke a magyar méz nemzetközi tekinté­lyének megtartása. Az exportra kerülő méz a magyar exportstruktúrában nem számottevő, de a kedvező doHárkitermelési mutató, a termelés viszonylagos importmentessége következményeként mégis kiemelhető az ún. egyéb cikkek körébő l.

A magyar méhészet fejlesztési célkitűzései között elsőbbséget kell biztosíta­ni az akáctermelés növelésének. A rakodókaptáras méhészetek elterjesztése, a méhészek vándorlási lehetőségeinek bövítése, a nektárbő akáccsemeték sza­porítása és telepítése egyaránt jól szolgálják e fontos törekvést. Sajnos, a mezőgazdaság növekvő ipari fa szükséglete, az új fafeldolgozási technológiák a viszonylag nagy tömegű akácerdőink fokozottabb kitermelését hozták elő­térbe. A környezetvédelem általános társadalmi háttere lehet az akácerdeink megmentéséért, bővítéséért végzett erőfeszítéseinknek. A HUNGARONEK­T ÁR elkötelezett támogatója az akácfásítási programnak és az ezzel kapcso­latos kutatásoknak. Az ERTI-vel való több éves együttműködésünk e kérdés­ben példaértékű.

Az akácméz mellett - ahogy a kötetből is kitűnik - jelentős egyéb méhlegelőnk is van ( 1 . táblázat). A fajtarnézek sorában számottevő a hárs- és gesztenyernézek iránti piaci kereslet Az akác- és fajtarnézek közé nem sorol­ható mézekből a különböző osztályú, vegyesvirágrnézek kerülnek felvásárlás­ra. A vegyesvirágmézből jelentős a nagy mézexportáló országok (Szovjetunió, Argentína, Mexikó stb.) konkurenciája. A magyar vegyesvirágméz, ellentét­ben az akácmézzel, nem lehet ármeghatározó a nemzetközi piacon. Vegyesvi­rágmézeink gazdaságos külpiaci értékesítése egyre nehezebb. Versenytársaink nagy tömegű és olcsóbb vegyesvirágrnézet kínálnak. E tendencia erősödése is

12

Fák

Akác Fűz Hárs Juhar Alma Ezüstfa Szelídgesztenye

l. táblázat Magyarországi fajtarnézet adó növények

(fontossági sorrendben, melyekre vándorolni is érdemes)

Cserjék Mezőgazdasági Vadon élők Egyéb hordások növények

Málna Napraforgó Selyemkóró Fenyő édesharmat Szeder Repce Aranyvessző Vegyes édesharmat Levendula Lucerna Zsálya

Sornkóró Menta Dohány Tarlóvirág Tök Medvehagyma Dinnye Mustár Bükköny Facélia Koriander Borágó Kömény Paprika Vöröshagyma

·sürgeti a korszeru eszközgyártás fejlesztését, a méhészkedés technológiai rendszerben való kialakítását. Csak korszerű, gépesített méhészeti technológi­ákkal termelt olcsó mézzel lehetünk érdemi versenytársak a méz exportpiacán. Az exportpiacokon az árakat is megelőzi a minőségi garancia. A magyar méznek jó a nemzetközi híre, de az egyre igényesebb feltételeket teljesítenünk kell.

A méz Ininősége a kaptárnál kezdődik! A peszticidmentes mézért, az ala­csony víztartalomért, a fajtarnézek tisztaságáért a méhész sokat tehet. Ha­zánkban termelői mézszabvány írja elő a legfontosabb követelményeket. Mézeink semmilyen kémiai vagy biológiai kezelést nem kapnak. A "mézgyár­tás" csak a különböző fajtájú és minőségű mézek egyenértékűvé tételét jelenti. A méz mellett az egyéb méhészeti termékek termelése és forgalmazása is számottevő.

A virágpor, a méhviasz, a táblás lépes méz és a propolisz is állandó méhé­szeti exporttermékek. E termékek értékesítése nemcsak a reformtermékek körét bővíti, hanem a méhészkedés fontos jövedelemkiegészítő forrása. Ha­zánk klímája, flórája és a magyar méhészek szakmai tudása egyaránt biztosí­tékai az egyéb méhészeti termékek termelésnövelésének.

Sajnálatos tény, hogy méhészeti termékeink többségben nagy súlyegysége­kéuti csomagolásban kerülnek exportra. Egyes országok vámkorlátozásai, a hazai háttéripar, a csomagolástechnika viszonylagos fejletlensége, az impor­tőr országokban meglévő munkanélküliség, a töltéshez szükséges gépek, tech­nológiák és csomagolóanyagok konvertibilis importigénye nem lehet magya­rázója a helybenjárásnak.

13

A nagy hírű magyar gyógyszeripar kutatóbázisán megteremthető és bővít­hető az apiterápiás termékcsaládok köre. Szintetizálódó világunkban rene­szánszukat élik a természetes alapanyagú készítmények, s a méhészeti termé­kek feldolgozása e célt szolgálhatja.

Hazánk a gyors változások időszakát éli . A reform a méhészetet sem kerűlheti el. 1 984. augusztus 3 1 -én megalakult a Magyar Méhészegyesület. Az egyesületbe tömörült méhészek érdekeik védelmében alakították meg saját szervezetüket. Az egyesület 8 szakosztályában differenciált szakmai munka folyik. Az egyesületbe tömörült méhészek érdemi érdekképviselete jól segíthe­ti az egyetemes magyar méhészeti érdekeket. A méhészetben kialakult pezs­gést jelzi, hogy a Magyar Méhészegyesülettől függetlenül megalakult a Fejér megyei Méhészegyesület, s szerveződik a méhészeti termékek egyesületi felvá­sárlása és forgalmazása.

Új jelenség a mézforgalmazásban, hogy szövetkezetek, kisvállalatok és magánszemélyek is bekapesolódtak az exportértékesítésbe. E területen is kialakult az áruért és a piacokért való verseny, amely alapvetően pozitív folyamat. A korrekt verseny kiküszöbölheti a bürokráciát, a partnerek között kialakult egyoldalú előnyöket, ill. hátrányokat

A piaci verseny minden résztvevőjétől fegyelmet és korrektséget követel. Remélhető, hogy a kezdeti "gyermekbetegségek" után az egyetemes magyar méhészeti érdekeknek megfelelően alakul a hazai méhészet helyzete. Az ex­portérdekek sok esetben ellentmondásosak. E felismerés jegyében szerveződik a Magyar Méziroda, amely az exportőrök önkoordinációs szervezete kíván lenni. Az érdekeliségi viszonyok, a demokratikus testületi döntések erősítése lehet a kibontakozáshoz vezető új út.

A jó tapasztalatok korszerű értékelését ki kell egészíteni az új vállalkozási formák adta lehetőségek alkalmazásával. A magyar méhészet legjobb hagyo­mányait folytatva termelőnek, feldolgozónak és értékesítőnek együtt kell munkálkodnia mindannyiunk javára.

14

2. A méhlegelő

A méhészkedés eredményességét a környéken található méhlegelő határoz­za meg. Egy vidék méhlegelője azoknak a növényfajoknak az egyedeiből tevődik össze, melyek ott tavasztól őszig virágzanak és a méheknek nektár- és virágporhordási lehetőséget nyújtanak (NY ÁRÁDY 1 958) .

Minél több egy méhlegelőn a tömegesen előforduló - esetleg állományokat alkotó - méhek által látogatott növényfaj, az annál értékesebb. A zömvirág­zást, más szóval tömegvirágzást nyújtó fajok kedvező körűlmények között jelentős nektárhordást biztosítanak. A tömegvirágzás idején történő hordást nevezik főhordásnak, népiesen dandárnak. A méhekre ekkor vár a legtöbb munka, életük ilyenkor a legrövidebb. Az a jó méhlegelő, amelyen a vegetáci­ós időszak alatt több növényfaj tud tömegvirágzást, hordást nyújtani. Hazánk sok vidékén azonban csak egy ilyen mézelő faj van, az akác.

Így általában nagyobb hordásra csak egy alkalom nyílik. Az ilyen vidékek egyhordásúak. A gyümölcsfák, a repce és az akác virágzása után nyáron az Alföldön és a Dunántúlon virágzik a somkóró, a lucerna, a napraforgó stb. , ezért itt többhordásó vidékek alakultak ki.

A nektártermelő növényeket virágzási idejük alapján korai (som, fűz), nyáreleji (baltacim), nyári (somkóró, napraforgó), nyárvégi (tisztesfű) és őszi (csicsóka, szakállvirág) mézelőknek nevezzük.

A telepített erdők és a mezőgazdasági kultúrák méhészeti szempontból ma már jelentősebbek, rnint a természetes méhlegelő vadontermő növényei .

Természetes méhlegelőn olyan területeket értünk, amelyek nélkülözik az emberi beavatkozást, elsősorban a gondozást. Ilyenek az árterületek, vasúti töltések, meddőhányók, csatornák partjai. Ilyennek tekinthetők a hegyvidé­kek legelői, rétjei, ahol legeltetés, esetleg kaszálás folyik. Sokszor nehéz meg­különböztetni a természetes méhlegelőt a félkultúr területektőL

A mesterséges méhlegelő azoknak a mézelő növényeknek az összessége, melyek emberi művelés alatt tenyésznek. Ilyenek a gyümölcsösök és a mező­gazdasági kultúrák.

15

A méhlegelö növényei

A méhlegelő a mézelő méh számára nektárt, virágport és olyan más anyago­kat (propolisz) szolgáltat, melyek a méhcsalád életében nélkülözhetetlenek.

A nektártermelő növények levelükön vagy a virágjuk valamelyik részén 3-75% cukortartalmú édes nedvet, azaz nektárt választanak ki. Ide elsősor­ban a zárvatermő egy- és kétszikű növények sorolhatók. Tágabb értelemben mézelő növénynek mondjuk az édesharmatot termelő (fenyő, tölgy, cirok stb.) fajokat is.

A méhlegelő-növények más csoportját a virágportermelő fajok adják. Ezek a pollennövények: pl. mák, kukorica, tölgy stb. Ezek értéke a virág­

porszemek emészthető tartalékanyagainak mennyiségétől függ. A harmadik csoportba a ragasztóanyagokat (propoliszt) termelő fajok

tartoznak (nyár, fűz, szil, fenyő, gesztenye, acaciák stb.). Nem tekinthetők méhlegelő-növényeknek azok a fajok, melyek virágaiból

a méhek nem tudják begyűjteni a nektárt (pl. ápolka), vagy olyan kellemetlen illatúak a virágaik, hogy a méhek nem járják (bodza).

Ezeken kívül vannak még olyan növények (keresztesvirágúak, fészekvirág­zatúak), melyek virágai olyan aprók, hogy a méhek ezért nem látogatják.

Magyarországon kb. 850-re tehető azoknak a növényfajoknak a szá­ma, melyeket a méhek eredményes nektár- és virágporgyűjtés céljából fel­keresnek.

A jó méhlegelő növényt az alábbiak jellemzik: l . a méhek számára kedvező virágszerkezet, 2. kellemes illatú virág, 3 . nagy ( l mm-1 cm-ig terjedő) nektármirigy, háncselemekkel, 4. nagy mennyiségű (1-500 mg) nektár, magas cukorértékkel, 5. bő virágportermelés, 6. területegységenkénti magas virágszám. Munkánkban a teljesség igénye nélkül a magyarországi méhlegelő-növé­

nyekről igyekszünk átfogó képet adni.

A virág

A virágos növények csoportja, a színes virágtakarójú virágok kialakulása több millió éves fej lődés eredménye. A virágokkal sokféle szempontból a virágbiológia foglalkozik.

A méhészetek számára a virágok pollentermelése és megporzása, továbbá nektárkiválasztása a legfontosabb. Mindkét témáról már számos könyv jelent meg.

A virágok nektártermelése az egyik legérdekesebb virágbiológiai probléma. A mézelő méh nektárgyűjtési lehetősége a különböző növényfajok értéksor-

16

l. ábra. A virág fö részei (GULYÁS eredeti) k = kocsány, v = vacok, mh = magház, nm =

nektármirigy, bsz = bibeszál, cs = csészelevél, p = porzó, b = bibe, sz = sziromlevél

rendjét is meghatározza. A magyar flóra mézelő növényeinek teljes feltárása folyamatban van.

A természetben előforduló rendkívül változatos alakú és színű virágok között a méhek jól tájékozódnak. A tájékozódást a virágok alakja, színanya­gai és illatanyagai stb. segítik elő. (A virág részeit lásd az l . ábrán.)

A virágok színanyagai

A virágok változatos színpompáját egyrészt a plasztiszok festékanyagai, másrészt a sejtnedvekben oldott festékek okozzák. Ezek azonban nem nagyon sokfélék, a különböző színárnyalatokat a festékek kölcsönhatásai és azok eloszlása adja.

A virágtakarólevelek selymes fényhatását pl. a bőrszövet sejtjeinek párhu­zamos sorokban való rendezettsége nyújtja. Egyes virágok fehér színét nem festék, hanem a sejt közötti járatok jellegzetes fényvisszaverődése okozza.

A sziromlevelek bársonyosságát a bőrszövet papillás sejtjei idézik elő. A viráglevelek egymás feletti sejtrétegei és eltérő színanyagai attól függöen, hogy milyen hullámhosszú sugarakat nyelnek el, illetve a visszaverődött sugarak egymásnak kiegészítő színei-e vagy nem, más-más színhatást eredményeznek.

A sziromlevelek ezüstös fénylését a bőrszövet alatti keményítőréteg fény­visszaverő képessége okozza. Azok a virágok, melyekben csersav is található, az ultraibolya (UV) sugarakat is visszaverik. Ilyenek a pipacs, a vadrepce, a boglárka. A méhek látják az DV-sugarakat, az ember nem.

Nagy mennyiségben találhatók karotinoidok, pl. a szép sárga virágú tökfé­lék, napraforgók sziromleveleiben. A sejtnedvekben oldott festékanyagok (antociánok, antoxantinok stb.) általában a piros és kék színárnyalatokat adják.

2 Halmágyi-Keresztesi 17

2. ábra. A méh és az ember színlátása (GULYÁS eredeti) UV = ibolyántúli, K = kék, I = ibolya, Z = zöld, S = sárga, N = narancssárga, V = vörös, Fk = fekete, Fe = fehér

Az antofein a lóbab és kosborfélék virágaiban a barna színeződést idézi elő. A színárnyalatokat még az is meghatározza, hogy a festékek milyen más

anyagokhoz kőtődtek. Ezeket még vázlatosan is nehéz lenne felsorolni. Felvetődik a kérdés, hogy az állatok és a mézelő méhek látják-e azt a

változatos színpompát, amiben az ember gyönyörködhet. Ismeretes, hogy az állatok többsége színvak. Színeket csak egyes rovarok, néhány gerinces állat és az ember tud megkülönböztetni. A méhek bizonyos színeket megkülönböz­tetnek, másokat összetévesztenek. Az ember és a méh színlátását a 2. ábra szemlélteti.

Mivel a méhek az UV -sugarakat is érzékelik, a virágokat nem olyannak látják, mint az ember.

A virágok illatanyagai

A virágok illatát különböző, viszonylag gyorsan párolgó vegyületek okoz­zák. A vegyületek illatát és illaterősségét a bennük lévő egyes atomcsoportok, gyökök határozzák meg. Ezeket illathordozóknak, ozmofor-csoportoknak nevezzük. A természetben több mint 500-féle illatanyag van.

A virágokat illatuk szerint 4 fő csoportba lehet osztani. l . Paraffinaid illatúak: a rózsa, a hárs, a szilva stb. virága 2. Terpénaid illatúak: a levendula, a citrom, a kakukkfű, az ezerjófű virága

18

3. Benzolaid illatúak: az akác, a gyöngyvirág, a rezeda, az ibolya virága 4. Az aminoid illat gyors fehérjebomlás eredménye. Ilyen a berkenye, körte,

juharfa virága. Az elsö három csoport az ember és a méh számára kellemes, a negyedik

kellemetlen illatú. Ez utóbbi virágait a döglegyek látogatják. A nektármiri­gyekben, pl. az akác és a szilva kivételével, ritkán fordulnak elő illóolajat termelő sejtek. A virágok legtöbbször a kinyílásuk idején a legillatosabbak. A méhek a virágok illatát a csápon lévő kb. 6000 érzőlemez segítségével érzik. Ezekkel 40-50-féle illatot tudnak megkülönböztetni. A méh a teste felületére tapadt illat alapján tájékoztatja társait, a gyűjtés helyét és távolságát pedig tánccal jelzi. A méhcsaládokat virágszirmokkal illatosított cukorszörp segítsé­gével lehet rászoktatni pl. a lucerna, vöröshere stb. megporzására. A méhek virágra szoktatásában nagy érdemeket szerzett GUBIN professzor.

A virágpor

A virágok pollenje, virágpora a portokokban képződik (4-12 ezer db) (SzABó-NAJDA 1 985). A virágporszemekkel külön tudományág, a palinoló­gia foglalkozik, ezek méhészeti vonatkozásaival pedig a mézpalinológia. A virágporszemek alakja, mérete, színe (I . kép), felülete rendkívül változatos (II. , III . képek). Néhány virágporszem mérete a következő: ibolya 0,035 mm, tök 0,220 mm.

A méhek gyűjtőmunkájuk során milliószámra keresik fel a virágokat polle­nért A rovarmegporzású növények ragacsos, nedves, tüskés stb. felületű virágporá t, melyek rátapadnak a méh testére, az állatok a harmadik pár lábon lévő kosárkába könnyen begyűjtik.

A szélporozta növények virágporának felülete sima, száraz, ezért ezt nehe­zebben, legtöbbször csak mézzel vagy nektárral nedvesítve tudják csomózha­tóvá tenni és összegyűjteni.

Egy méh reggeltől estig csak 4-5 alkalommal repül ki virágporért Ebben a munkában a méhcsalád kijáróinak a fele is részt vehet. Évenként a méhcsa­ládok 1 5-20 kg, az erősebbek 50 kg virágport is gyűjthetnek (ÖRÖSI 1 968). A méh a virágporgyűjtő kosárkájában egyszerre 20--25 mg virágport szállít. A két virágporcsomóban 3-4 millió pollen található. A kukorica egy bugájá­ból l g virágport gyűjthetnek a méhek.

A virágporok szín szerinti csoportosítása (KOLTAY 1 959 után):

2*

fehér búzavirág, fenyő téglavörös rezeda sötétvörös vadgesztenye sárga uborka, tök sötétsárga gyermekláncfű barna nyír, baltacim

19

feketés barna bíborhere sötétzöld pipacs kék facélia lila bogáncs, aszat

A méh testén egyszerre 1-3 millió pollent is vihet virágról virágra.

A virágpor élettartama

A virágporok élettartama nagyon eltérő. A rozsé 1 2-48 óráig életképes, a szilváé 2-7 hónap, a napraforgóé l évig is megmarad. Modern hűtőberende­zésekkel ez természetesen évekre meghosszabítható, amit a növénynemesítők fel is használnak. A virágpor, amit a méhek hazavisznek és elraktároznak, elveszti életképességéL Ezt a munkás méhek rágótövi mirigyében levő ható­anyag idézi elő.

A fajidegen nektár is mérgező hatású a virágporra, mely ettől szintén elveszti életképességéL

A virágpor tartalékanyagai, tápértéke

A különböző növényfajok virágpora elsősorban a fehérjék, szénhidrátok, olajok, ásványi sók és vitaminok mennyisége alapján jelentősen eltérhet.

Ezek az anyagok a virágporszem vegetatív sejtjében halmozódnak fel . A virágporszemek legjelentősebb tápanyagát a méhek számára a fehérjék és aminosavak jelentik. A pollen összes fehérjetartalma 7-30% . A mogyoró virágporának emészthető fehérjetartalma a 46%-ot is elérheti. Kétévi raktáro­zás után ez azonban 14%-ra csökken.

A sejtekben elraktározott, tejsavas erjedésen keresztülment pollen szénhid­ráttartalma nő.

A virágporok olajtartalma is jelentős lehet, néha eléri a 3 ,5%-ot is. A fiasítás nevelése szempontjából fontos még a pollen ásványisó tartalma (3,3-4,0%) és a K20, továbbá a P20s mennyisége (ÖRÖSI 1 968).

Az eredeti víztartalom 1 8 % körül van, szárításkor ez 3-6%-ra csökken. A pollen élettani hatását befolyásolja még a B1-, Bz-, B6-vitamin, a nikotin­

sav, inozit, pantoténsav, és a C-vitamin. Egyes virágporokban a K-vitamin is előfordul.

A virágpor élettani hatása

A virágporok élettani hatását a bennük lévő fehérjék minősége határozza meg. Ezt azzal mérik, hogy a méhek garatmirigyére milyen hatást gyakorol:

l . megduzzad-e a garatmirigy, 2. tud-e pempőt termelni,

20

3. a pempő alkalmas-e fiasítás nevelésére, 4. meghosszabbítja-e a méhek életét. A magasabb proliotartalmú virágpor a méhek számára táplálóbb (Gu­

LYÁs-PÁLFI 1 986). Sajnos, nem minden virágpor kedvező a méheknek. Élettani hatás alapján

a virágporokat a következő csoportokba lehet osztani: l . élettanilag hatástalan (fenyő, gyertyán, kukorica), 2. élettanilag közepes hatású (napraforgó, szil, puszpáng), 3. nagy élettani hatásúak (fűz, szelídgesztenye, pipacs, vöröshere). Tárolás közben a virágpor 75%-ban elveszti élettani hatását. Ma mestersé-

gesen a következő célra gyűjtenek virágport: későn virágzó gyümölcsfák megporzására, gyógyszerek, tápszerek készítéséhez, tavaszi serkentésre.

Mézpalinológiai vizsgálatok

A mézek eredetének megállapításához használják a méz mikroszkópos virágporanalízisét.

A virágporszemek alakja, nagysága, színe, felületi rajzotatai stb. a kutató számára sok mindent elárulnak. Mikroszkópban jól megfigyelhetők 4---600-szoros nagyításnál a finom felületi rajzola tok. A mézek minőségi pollenvizsgá­latai arra alkalmasak, hogy megállapítsuk: gyűjtés közben a méhek milyen növények virágait látogatták (SAWYER 1 98 1 ) .

Gyakran előfordul, hogy a mézbe sokféle növény virágpora kerül. A méz­ből a virágporszemeket centrifugálással nyerik ki. A pollent tartalmazó üle­dékből állandósított preparátumok készülnek.

A pollentípusok mennyiségi kategóriáinak meghatározására három csopor­tot különítenek el. Főpollenek: mennyiségük 45%-nál több, kísérő pollenek: jelenlétük 1 6-- 45%, egyes polienek 1-15%-ban vagy 1-2 példányban for­dulnak elő . A főpollenek határozzák meg elsősorban a méz eredetét. Vita

2. táblázat A fő- és kisérőpolienek százalékos előfordulása

HAZSLINSZKY ( 1952) nyomán

Mézfajta Főpollen% Legfontosabb kíséröpollenek

Repce 45-71 Fűz 1 6 Akác 45-89 Vadrepce 1 6

Árvacsalán l 7 Baltacim 45-77 Akác 37

V ö r ös here 40 Fehér here 45-92 Vörös here 1 6 Tarlóvirág 45-62 Libatop 20

Szeplőlapu 20

21

esetén természetesen komplex vizsgálatot kell végezni. A pollentartalom mel­lett a méz pontos eredetét cukorfajtái, színe, ikrásodása; elemtartalma stb. együttesen adják meg.

A mézek virágporanalízisétől ma még nem várhatjuk, hogy százalékos pontossággal megadja a mézek összetételét, de a gyakorlati igényeket mintegy 75%-os pontossággal kielégíti.

A méhek megporzó munkája

A mézelő méh és más rovarok nektárgyűjtés közben virágról virágra száll­nak és elvégzik azok megporzását. Ez a jelenség a rovarmegporzás vagy entomogamia. A tenyésztett méhcsaládokon kívül a virágok megporzásában a vadon élő méhek, lepkék, legyek, virágdarazsak stb. is részt vesznek.

A mezőgazdaságban a hatalmas monokultúrák kialakításával a rovarkárte­vők tömegesen léptek fel, így ezek ellen bevezették a vegyszeres védekezést. A vegyszeres rovarirtás, sajnos, nem kímélte meg a hasznos rovarokat, így a méheket sem. A káros rovarok irtásával ma már hazánkban is annyira lecsök­kent a megporzó rovarok száma, hogy pl. a lucerna, napraforgó, vöröshere táblák egyes években a vártnál 30-50%-kal kevesebb termést adnak.

Hazánkban a nagyüzemi gyümölcsösök területe mintegy 70 ezer hektár. Ebből idegenmegporzásra (rovarmegporzásra) szarul kb. 50 ezer hektár. Amennyiben ehhez hozzáadjuk az l millió magánház kertjét, továbbá a l ,5 millió hobbykertet, kiderül, hogy nincs annyi méhcsaládunk, hogy tavasszal a gyümölcsöskerteket eredményesen meg tudják porozni.

A gyümölcsfák esetében gyakran előfordul, hogy egyes fajtáknál a porzó hamarabb érik (proterandria) mint a termő, vagy a termő fejlődik korábban (protogynia) a porzónál, vagy éppen önmeddő (autosteril) a virág, ezért kell a megporzó rovar (Me GREGOR 1 976) .

Magyarországon is, csakúgy, mint a nyugati fejlett államokban (USA, Kanada, Franciaország stb.), ma már kereslet mutatkozik a méhek megporzó munkája iránt. A méhek megporzó tevékenységének értékelésével nálunk BENEDEK PÁL ( 1 968, 1 977) és munkatársai foglalkoztak ( 1974). Annak ellené­re, hogy a méhek megporzó munkájának haszna több tényezőtől függ, ezt a hasznot a közvetlenhez viszonyítva 10-15-szörösére becsülik. Az irányított méhmegporzás jelentőségével, szervezésével hazánkban FARKAS JENŐ ( 1980, 1 982) és munkatársai a gödöllői Kultúrnövény Megporzási Csoportban fog­lalkoztak.

Ma már a legtöbb államban a méhek megporzó munkájáért - szolgáltatás címen - fizetnek. A gyümölcsösök megporzásának elmaradása az egész világon általános probléma. Ezért az ember több módszert kitalált a bizto­sabb megporzás érdekében. Újabban főként Japánban és az Egyesült Álla­mokban kísérleteznek a rovarhiány miatt mesterséges megporzás bevezetésé­veL A mesterségesen begyüjtött virágport a gyümölcsös fölött "pollen bomba" alkalmazásával szórják ki, ezzel növelik a levegő virágportartalmát. A gyü-

22

mölcssövények virágzásakor az eredményesebb megporzás érdekében pollen­tartalmú vizet permeteznek a virágokra (NYÉKI 1 980). A termesztett növény­kultúrák megporzásának biztosításáról számos könyv jelent meg (BENEDEK -MANNINGER-VIRÁNYI 1 974, Me GREGOR 1 976 stb.) .

A francia kutatók a virágok illatanyagainak fontosságát, mások a nektár cukorfajtáit emelik ki, mint a legfontosabb rovarcsalogatókat.

3. táblázat A megporzásra szoruló növényfaj hektáron­

kénti méhcsalád-igénye

Növény

Kajszi Cseresznye Meggy Alma Szilva Baltacim Vörös here Fehér here Napraforgó Repce Tök Dinnye

Méhcsaládok száma hektáronként

4,3-8 4,3-7 4,3-8 3,5--6 2,6---5 2,6---4 2,6---5 2,6---4 2,6---4 2,6---5 0,9-2,5 0,9-2

Magyarországon a mezögazdaságban kb. 800 ezer hektár idegenmegpor­zást igénylő kultúrát tartunk nyilván. Ebből évente 320-350 ezer hektárt a napraforgó ad. A többiek közül igen fontos és nagy területen termesztett a repce, somkóró, lucerna, dinnyefélék stb.

Nincs a világon még egy olyan rovarfaj, amely a növények megporzását olyan eredményesen el tudná végezni, mint a mézelő méh. A virágzó növények tábláit az odaszállított méhészetek révén egyik óráról a másikra a méhek milliói tudják látogatni és megporozni.

A tavasszal virágzó gyümölcsösökben a hűvös idő miatt több, a nyáron virágzó mezőgazdasági növények megporzásához kevesebb méhcsalád szük­séges.

A virágpor gyüjtése, tartósítása. A méhek virágporos serkentése

A kaptárak kijárónyílásaira szerelt különféle virágporteszedő berendezé­sekkel hazánkban átlagosan egy méhcsaládtól 8-1 2 kg virágpor gyűjthető. Ez a virágporgyűjtési mód alkalmas arra, hogy a méhészek a bevételeiket növeljék. A virágpor tavasztól őszig gyűjthető.

23

Az így összegyűjtött virágport 40-45 ·c-on addig szárítják, míg víztartal­ma 5-6°/o-osra nem csökken. Ez gyakran 25%-os súlyveszteséget is jelent. Az így szárított virágport légmentesen lezárt műanyagzsákokban, tartályokban tartják. A másik raktározási mód a hűtőszekrényben való tárolás.

A virágpor eltartása míndenképpen szükségmegoldás, ugyanis a virágpor sokat veszít tápértékébőL

A méhcsaládok virágporos serkentésére a méhek lábáról szedett, mézzel, mírigyváladékkal átitatott virágpor jó. A családok virágporos serkentését virágporszegény időben PETROVICS FERENC komáromi méhész már 1 903-ban javasolta. Ennek több módja van:

l . Legegyszerűbb, amikor a virágporos lépekből néhányat száraz, hűvös helyen tartalékolunk és tavasszal a fias lépek mellé visszaadjuk a csalá­doknak.

2. Gyakori módszer, hogy a szárított virágport cukorlepénybe gyúrják, és a családok így hasznosítják. l kg cukorlepénybe 2-4 dkg virágpor kell.

3. Az előzőhöz hasonló módszer: cukorszirupban oldják fel a virágport és ezt etetik a méhekkeL Gondoskodni kell a virágpor finom elosztásáról, mert különben leülepedik a szirup aljára. Egy liter sziruphoz egy evőka­nálnyi mennyiségtől 20 dkg-ig kevernek virágport.

4. Végül gyakori az a módszer is, amikor a virágport és a virágporpótlókat (tejpor, szójaliszt, élesztőpor stb.) szabadba helyezett tálcákról tavasszal gyűjtetik be a méhekkel. A virágporpótlékhoz 1 0-30%-ban kevernek virágport.

Szem előtt kell azonban tartani, hogy a legsilányabb virágpor is többet ér a pótlóanyagoknáL Egy munkás méh felneveléséhez fél sejtnyi virágpor szük­séges, és ha ez megvan, nagy ellenállású nemzedék fejlődik a méhcsaládban.

Fontosabb virágszerkezetek és a méhek gyűjtömunkája

Méhészeti szempontból négyféle virágszerkezetet lehet megkülönböztetni.

24

l . Az első csoportba azok a fajok tartoznak, melyek nektármírigyei közvet­lenül a virág alkotórészein kívül vagy olyan virágrészeken találhatók, melyeket szabad szemmel is könnyen észrevehetünk. Ezek a szabad nektármírigyek, nektárjukat a méhek és más rovarok a legkönnyebben gyűjthetik be. Ugyanakkor méhészeti szempontból ezek a fajok szeszé­lyes mézelők, mert kedvezőtlen időjárás esetén a mirigy felületén a nektár hamar beszárad. Ilyen nektármirigye van a mályvaféléknek, kutyatejnek, koriandernek, köménynek, somféléknek stb.

2. A második csoportba tartoznak azok a növények, amelyeknél a nektári­um a virágon belül valamelyik virágalkotórészen vagy azok tövében, esetleg a vacokrészen stb. alakul ki . A szétálló virágrészek között a méh

számára a nektár könnyen begyűjthető. Ezeket a virágokat (repce, hárs, gyümölcsfák stb.) a méhek szívesen felkeresik. A virágtakaró levelek a nektármirigyet az időjárás viszontagságaitól védik. Az ugyancsak ideso­rolható forrt szirmú virágokon belül keletkezett nektár mennyiségét, összetételét az éghajlati tényezők alig befolyásolják. A legjobb mézelő növényfajok ebbe a csoportba tartoznak.

3. Vannak virágok, melyeken a nektármirigy a virág alján (vöröshere) vagy a vacok mélyén (pl. őszibarack, egyes almafajok), esetleg a pártacső alsó részében (loncfélék) van. Ezek nektárját csak a hosszabb szipókájú rova­rok tudják_ gyűjteni, a mézelő méh csak szippanthat ezekből a virágok­ból.

4. Végül megkülönböztetünk olyan virágokat, melyekben a nektár több cm mélyen, a virág alján van. Ezekből a méh nem tud gyűjteni. A pártacső alját ilyenkor a poszméhek kirágják és a mézelő méh ezeken a nyílásokon át gyűjthet a maradékból. Ilyen az ápolka, ligetszépe virága. Ezeket a növényeket nem soroljuk a mézelő növények közé annak ellenére, hogy sokszor több mg nektárt is termelhetnek.

A virágszerkezeten kívül a méhek számára a virág nagysága is döntő. Az apró, néhány mm-es virágokat (keresztesvirágúak egy része) a méh nem látogatja. A virágnak el kell érnie valamely méretet, hogy leszálló helyet és egyben sikeres gyűjtési lehetőséget nyújtson a méhek számára.

A növények nrágzása

A virágok kinyílása és becsukódása a virágtakaró levelek külső és belső oldalán lévő sejtrétegek megnyúlásával magyarázható.

A különböző növények virágainak nyílása mindig a napszak ugyanazon órájában történik. Így pl. a vadrózsa 4-5, a gyermekláncfű 7-8, a tulipán 9-10 és 20-21 óra között bontja szirmait.

A nap folyamán a különböző időben nyíló virágok felhasználásával már LINNÉ készített virágórát Gyűjtőmunkájuk során a méhek megtanulják a virágnyílási időpontokat és mindig a nap ugyanazon időszakában láto­gatják a virágokat. A virág élete során a következő állapotokat külön­böztetjük meg:

l . Virágbimbó: A virágtakaró levelek (csésze, szirom, lepel) még őszecsukó­dott állapotban vannak. A nektárképződés sok fajnál már a bimbóban megindul.

2. A virágok kinyílása: Az addig zárt takarólevelek fokozatosan eltávolod­nak egymástól, így a porzó és termő szabaddá válik. Vannak egyszernyí­ló - ephemer - (tök, dinnye) és többszörnyíló - aequinoctialis -(szulákfélék) virágok.

3. Kinyílás után nyitva maradó: virágok a nyílás után 2-5 napig nyitott állapotban maradnak.

25

4. Elvirágzás: ez a szakasz a virágtakaró levelek, a porzók és a bibe herva­dását, lehullását jelenti. Ilyenkor megszűnik a virágban a nektártermelés. Csak kivételes esetben folytatódhat rövid ideig a nektártermelés, ezt a jelenséget posztfloralis nektárkiválasztásnak nevezzük.

A különböző virágzatokban - melyek ismertetésétől itt eltekintünk - lévő virágok nyílása alapján virágzási periódusokat különböztetünk meg.

l . A virágzás kezdete: a virágoknak még csak 1-5%-a virágzik. Vándor­láskor ebben az időszakban kell a méhészeteket a virágzó táblák mellé elhelyezni.

2. Elővirágzás: a virágoknak már 5-25%-a nyílik. 3. Tömegvirágzás (zömvirágzás, dandár): az egyedek virágainak 50%-a

virágzik. 4. Utóvirágzás: arnikor az egyedek virágainak már csak 25%-a nyílik. 5. A virágzás vége: ez a terület virágzásának utolsó szakasza, a növényeken

még 1-5%-ban nyíló virágok találhatók. Ez a mézpergetés időszaka, ezután a vándorméhészetet új területre kell szállítani.

A virágzás általában hosszú folyamat, az említett szakaszok között nem lehet éles határt vonni.

A fentiektől megkülönböztetendő a másodvirágzás, amely egyes növények­nél a kedvező ősz hatására következik be.

A méhésznek a vándorlás során arra kell törekednie hogy rninden mézelő növénynél a tömegvirágzást (dandárt) használja ki, mert ekkor termelheti a legtöbb mézet.

A nektármirigyek (nektáriumok)

A virágok nektárkiválasztását (nektárszekrécióját) először RUELLIUS írta le 1 543-ban. A Fritillaria és Aconitum virágaiban kiválasztott édes nedvre ő alkalmazta először a nektár kifejezést. KoELREUTER 1 76 1 -ben zsálya, sárkány­fej , macskahere, császárkorona virágokból nektárt gyűjtött. A nektárt besű­rítve mézszerű nedvet kapott. Ebből az eredményből jutott arra a feltételezés­re, hogy a méhek a nektárt a méz elkészítéséhez gyűjtik.

A nektáriumokról szóló első összefoglaló munkát LINNÉ készítette 1 763-ban, amely Nectariaflorum címen jelent meg. A nektármirigy nevet SPRENGEL ( 1 793) vezette be az irodalomba.

A századfordutóig megjelent morfológiai és anatómiai tárgyú munkák elsősorban e rnirigyek előfordulásával és anatómiai felépítésével foglalkoz­nak. Az 1 930-as évektől kezdik vizsgálni a nektártermelést befolyásoló ténye­zőket, a nektár összetételét, cukorfajtáit stb. Magyarországon az 1 960-as évek elején kezdődik e tudományterület kutatása egyrészt Szegeden, a JATE Nö­vénytani Tanszékén, másrészt Gödöllőn, a Méhtenyésztési Osztályon.

26

A nektármirigyek előfordulása és külsö morfológiája

Ismeretes, hogy a nektáriumok a legkülönbözőbb növényfajoknál előfor­dulnak. A gyökéren kívül a virágosnövények minden szervén található nek­tármirigy.

A megjelenési formát illetően DELPINO ( 1 886) és SeHOENICHEN ( 1 922) meg­különböztet rejtett ( epimorf) , önálló ( automorf) és átalakulással létrejött (metamorf) nektáriumokat Ha a virágzatot vesszük figyelembe, megkülön­böztetünk virágzaton kívüli ( extranuptialis) és virágzaton belüli (nuptialis) mirigyeket. A nuptiális mirigyek csoportján belül intrafloralis, circumfloralis és extrafloralis nektáriumokat ismerünk (FILARSZKY 1 9 1 1 , Soó 1963).

Ma a felosztásnál a virágot vesszük alapul. A virágban lévőket fioralis, a virágon kívülieket extrafiorális nektáriumoknak nevezzük. A 4. táblázat a nektármirigyek helyét mutatja.

4. táblázat A nektáriurnak topográfiája

Il. Spórás növények l . Gombák rozsdagomba, anyarozs 2. Harasztok saspáfrány

II. Virágos növények l . Leplesmagvúak csikófarkfü 2. Zárvatermők

a) szikleveleken nyélen ricinus b) alleveleken nyélen, lemezen spárga c) lombleveleken alapon keserüfü, szivacstök

-� pálbán bükköny, bab "@ areolákon kaktusz ....

nyélen fűz, meggy, barack, cseresznye o <;:: ol fillodiumon acacia .... ;( lemezen szivarfa, fagyal o

cimpákon bálványfa szélen nyárfa

d) hajtástengelyen száron tő tippan virágzati tengelyen tátogatók virágkocsányon szivarfa, hajnalka

e) felleveleken cyathiumon tejfüfélék fészekpikkelyen búzavirág, zsoltina, hangyabogáncs pelyvalevélen tő tippan

f) virágrészeken csészelevélen hárs, gyapot, nenyúljhozzám .� sziromlevélen sóskafa, boglárka "@ lepellevélen császárkorona, nőszirom ... o porzón ibolya, selyemkóró <;::

termő n napraforgó, koriander, dohány, zsálya

27

3. ábra. Ajakosvirágú (Labiatae) fajok nektármirigy-típusai alapján összeállított morfogeneti­kai sor: a = majoránna, b = levendula, c = sármányvirág, d = rozmaring, e = citromfű,

f = zsálya, g = virágcsalán, h = csukóka, i = ínfű (GULYÁS eredeti)

2 3 4. ábra. Pillangósvirágúak ( Papilionaceae) nektármirigy-típusai alapján összeállított morfoge­netikai sor: J = nincs nektármirigy, koronafürt, 2 = epimorf nektármirigy, akác, 3 =

automorf, gyűrű alakú nektármirigy, somkóró, 4 = autamorf típusú zygomorf nektármirigy, tűzbab (GULYÁS eredeti)

A mézfejtő, mézmirigy, méztartó, mézedény kifejezések helytelenek, mert a virágokban nem méz, hanem nektár keletkezik. A nektárból méz csak a méhek invertáló és sűrítő tevékenysége révén jőn létre.

A nektármirigyeknek előfordulásuk és alakgazdagságuk alapján taxonó­miai, sőt filogenetikai jelentőségük is lehet.

Az egy családon belül előforduló nektáriurnak sokféleségét morfogenetikai sorozatok mutatják (3-4. ábra).

A nektármirigyek anatómiája

A nektáriurnak mikroszkópos és elektronmikroszkópos szerkezetéről szóló tudományos cikkeknek, könyveknek ma már rendkívül nagy a szá­ma. Ez a könyv csak általános áttekintést tud nyújtani a nektáriurnak anatómiai felépítéséről , finomszerkezetéről, kiemelve a legfontosabb tud­nivalókat. A hazai nektármirigy-kutatásoknak az a célja, hogy megismer­je a magyar méhlegelőnövények nektáriumainak nagyságát és szerkezetét, és ennek ismeretében értéksorrendet állítson össze a legfontosabb magyarországi mézelő növényekrőL A méhlegelő szempontjából az alap­kutatások így válnak gyakorlati jelentőségűvé. Ma még csak néhány mé­zelő növényünk fajtáiról (napraforgó, dohány, tök, paprika, akác) tud­juk, hogy melyiknek van nagyobb nektármirigye, melyik tud a többinél több nektárt termelni (GULYÁS-KINCSEK 1 977, GULYÁS-DARÓK 1 987, GULYÁS-NAGYNÉ-MOLNÁRNÉ 1 989).

28

A legfontosabb külföldi és hazai szerzők (FAHN 1 9 5 1 , FREI 1 955, GULYÁS 1964, PEsTI 1 980, ZANDONELLA 1972) ilyen jellegű összefoglaló munkáira itt csak vázlatosan hivatkozhatunk

A nektármirigy fő részeit az 5. ábra mutatja.

g l

n p

"---+----- h '--'---'----------- t 5. ábra. A nektármirigy fö részei. e = epidermisz, gl = glanduláris szövet, np = nektáriumpa­

renchyma, h = háncs, / = fa (GULYÁS eredeti)

A nektáriurnak bőrszövetét minden esetben kutikularéteg borítja. Egyes mirigyeknél ennek a repedésein, csatornáin keresztül jut a nektár a felszínre. Másoknál, ahol ún. nektársztómákon kerül a felszínre a nektár, a kutikula rendkívül változatos rajzolatokat mutat (6-7. ábra).

A nektáriumokat borító bőrszővet (epidermisz) egyréteg vastagságú, sza­rosan záródó, változatos alakú sejtekből áll. A nektárkiválasztás formáját mindig a bőrszövet szerkezete határozza meg. A leggyakoribb kiválasztási

. formák a következők: l . kutikulás sejtfalon át, szekréciós csatornákkal (7. ábra), 2. egyes- és ikersztómákon át (8. ábra), 3. speciális nyílásokon, szemölesökön keresztül (9-10. ábra) Az idősebb, főként extraflorális nektáriumoknál a bőrszövet és az alatta

lévő sejtek elparásodhatnak. A nektármirigyek kiválasztó felületén előforduló sztómák közül néhányat

a 6. és 8. ábrán láthatunk. Ezek legtöbbször záródásképtelenek, állandóan nyitottak, zárósejtjeikben redukálódott plasztiszok vannak. Az ikersztómák úgy jönnek létre, hogy a kiválasztó felületen lévő sztóma-anyasejtek gátlási mezőkkel nem rendelkeznek, így a protoderma két egymás melletti sejtje is átalakulhat sztómává.

A nektármirigyek bőrszövete alatt szögletes, aprósejtű, intercellulárisok nélküli, nagy sejtmagvú, plazmában gazdag ún. glanduláris szövet található. A glanduláris szövet morfológiailag összehasonlítható az osztódó szövetekkel (HELDER 1 958), tudniillik a kialakulás során végbemegy a sejtosztódás, de a sejtmegnyúlás minimális. Így ez a szövet, aprósejtűsége folytán, könnyen elkülöníthető a környező szövetektől. A glanduláris szövetet felépítő sejtek fala kizárólag cellulózból áll, ami az áteresztőképességet nagymértékben segíti (HELDER 1 958, EYMÉ 1 967).

29

2

6. ábra. A nektármirigyek felülete Scanning elektrorunikroszkópban. l = sárgabarack (8 1 00 x ), 2 = cseresznye (3 1 00 x ), 3 = meggy (7 500 x ). A mirigyekből a nektár a sztómákon át jut a felszínre. A nektár megtartását a felületen a jellegzetes kutikula-ráncok, rajzolatok

biztosítják (GuLYÁS eredeti)

30

7. ábra. A csukóka és a tarlóvirág nektármirigyéből részben a kutikula csatornáin keresztül jut a nektár a felszínre (UEXKÜL-GÜLDENBAND után módosítva)

a

�. ;f#t . . . . :

. .. . .

. · . . . . . . .

. . . . . . . . . . . .

. . . . . ·

. : . .

b c d 8. ábra. Különféle nektársztómák: a-b = akác, c = árvacsalán, d = zsálya. Ezeken keresztül

jut ki a nektár a mírigy felületére (GULYÁS eredeti)

9. ábra. A bálványfa-levél nektármirigyének kivezető nyílása (GULYÁS)

31

10. ábra. Fagrea csöves szerkezetü nektármirigye (HABERLANDT után módosítva)

Ez a szövettáj elhelyezkedés és nagyság tekintetében a különböző növény­családok fajainál jelentős eltérést mutat. Nagysága, sejtsorainak száma dönti el, hogy egy nektárium mennyi nektárt képes kiválasztani. Ezért az anatómiai vizsgálatokban ennek a meghatározása rendkívül fontos, mert az egyes fajok és fajták nektárprodukcióját alapvetően ez határozza meg.

A glanduláris szövet sejtjei a kiválasztás kezdetén különféle cukrokat (mo­no-, di- és poliszacharidokat), keményítőt, glikoproteideket, glukozidákat, vitaminokat tartalmaznak. Ezek mennyisége a kiválasztás folyamán csökken, a csersav-felhalmozódás pedig növekszik .

A szekréciós periódusban a glanduláris szövetben igen élénk az anyagcsere (MATILE 1 956, SHUEL 1 959). Az élénk enzimtevékenység - gyors keményítő­és szacharózlebontás, illetve monoszacharidok szintézise - miatt magas a nektárium oxigénfogyasztása. A nektáriumok a cukor anyagcsere minden fermentumával rendelkeznek (BERGNER-STADELMEIER 1 986, MATILE 1 956). Az anyagcsere a mirigyben C-vitamin felvételével növekszik, a heteroauxin 1 0 - 3-10 - 7 mólos koncentrációban történő bevitele után leáll.

A működő glanduláris szövet sejtjeinek elektronmikroszkópos vizsgálatai kiderítették, hogy azok endoplazmatikus retikulumban, szabad és kötött riboszómákban, továbbá Golgi-vezikulumokban és "U"

, "Y" alakú csöves­szerkezetű mitokondriumokban gazdagok (FAHN 1 9 5 1 , SCHNEPF 1 969, KÁL­MÁN-GULYÁS 1 974, SMETS 1 986, SCHRANDOLF 1 988). A retikulum membrán­jairól kisebb hólyagok fűződnek le, melyek nehezen különíthetők el a Golgi­vezikulumoktól.

Idősebb nektármirigy-sejtben a membránok fragmentálódását figyelhetjük meg. A plazma riboszómákban szegényebb lesz.

A glanduláris szöveten belül a nektáriumparenchyma található. Ez a nek­tármirigynek a tulajdonképpeni raktározó szövete. Itt főleg keményítő, eset­leg cukrok és Ca-oxalát halmozódik fel . A raktározott keményítő a kiválasz­tási periódus végén teljesen eltűnik. A nektáriumparenchymában gyakran vezetőnyalábok futnak. Ezek a vezetőelemek egyes fajoknál a glanduláris

32

l l . ábra. A napraforgó fajták nektármirigyei között gyakran kétszeres nagyságbeli különbség is megfigyelhetö. A nagyobb mirigy több nektárt termel. l = "Citosol-2" napraforgó fajta,

2 = "Marianne" napraforgó fajta nektármirigye (GULYÁS eredeti)

12. ábra. Dohány nektármirigy, hosszmetszet, 80 x (GULYÁS eredeti)

szöveti sejtek közé is bejutnak. Ezt elsősorban a háncselemeknél figyelhetjük meg (GULYÁS 1 968, DAVIS 1986).

FREI ( 1 955) a nektáriumokat két csoportra osztja: nyaláb nélküli és nyalá­bokkal ellátott mirigyekre. Ez utóbbiakban lehetnek háncs-, fa- vagy fa-háncs elemekből álló nyalábok. A nektáriumok nyaláb-ellátottsága egyes családok-

3 Halmágyi-Keresztesi 33

2

1 3 . ábra. A sejtfalon áthúzódó plazmalemma fonalakon keresztül jut át a nektár egyik sejtből a másikba, 74 000 X (GULYÁS)

ra jellemző, sőt ARBER ( 1 936) véleménye szerint taxonómiai jelentősége is lehet.

Saját vizsgálataink (GULYÁs 1 968) azt igazolják, hogy a legkisebb (0,4 rnm-ig) nektáriumok nyaláb nélküliek. A nagyobb (0,5- 1 ,0 mm) mirigyek­ben kizárólag háncselemek futnak. A többi mirigyben ( 1-20 mm) kollaterális zárt (fa-háncs összetételű) nyalábok futnak.

A nektáriumok vezetőelemekkel való ellátottsága azért fontos, mert a háncselemeket tartalmazó mirigyek termelik a legcukrosabb nektárt, a faele­mekkel ellátottak pedig híg nektárt választanak ki. Ahol vezetőnyalábok nincsenek, a kiválaszott nektár kevés, ahol a fa- és a háncselemek együtt találhatók, ott a mirigy mindig sok és cukros nektárt termel . Az anatómiai vizsgálatok célja ezek megállapítása. A nektármirigyek egyes orchídea (Fag­rea) fajoknál csöves szerkezetűek is lehetnek ( 10. ábra).

A nektáriumok szerkezetét a l l . , 1 2. , 1 3 . ábrák mutatják.

A nektár kiválasztása

A lomblevelek által termelt szénhidrátok a háncsszövet révén a növény különböző szerveibe vándorolnak. Optimális körűlmények között a virágok nektáriumai és a virágon belüli nektármirigyek cukorral jól ellátottak. A háncselemek végső elágazásai az ún. háncsnedvet a nektármirigyek parenchy­maszövetébe, néha a glanduláris szövetig vezetik. A főleg szacharózt tartal­mazó háncsnedv a nektármirigy egyik sejtjéből a másikba, csöves szerkezetű plazmodezmákban halad ( 1 3 . �bra). Ez a szacharóz a glanduláris szövetben fajra jellemző monoszacharidokká alakul át, amely ezután mint cukros nedv - nektár - kerül a mirigy felületére. A nektár felületre történő kiválasztására vonatkozóan ma még több elképzelés van:

34

l . EYMÉ ( 1 966) szerint a Golgi-készülék cukortartalmú hólyagocskái a retikulum hólyagocskáival keveredve a plazmalemma felé mozognak és tartalmukat a sejtfalba engedik, és így jut a nektár a felszínre.

2. MERCER és RATHGEBER ( 1 962) közlése alapján a nektár a sejteken belül szállítódik, és végül a retikulumhólyagok a plazmalemmával összeolvad­nak, tartalmuk kiürül.

3. ScHNEPF ( 1964) a cukrok transzportját monomolekuláris úton tartja lehetségesnek. A sejtbe jutó cukor foszforilálódik, kikerüléskor defoszfo­rilálódik.

4. ZIEGLER ( 1 956) abból indul ki, hogy a nektár a glanduláris szöveti sejtek között közvetlenül a plazmán és a plazmodezmákon keresztül halad. Így a plazma állandóan átmosódik nektárraL

5. V ASZILJEV ( 1 969) elképzelése szerint a háncsnedv úgy vándorol a felszín felé, hogy egy része a sejtfalakon és az intercellulárisokon keresztül passzívan mozog, a többi része pedig aktív transzportmechanizmussal halad.

Saját elektronmikroszkópos felvételeink alapján (KÁLMÁN-G UL Y ÁS 1 974) arra a következtetésre jutottunk, hogy a Golgi-készülék és a retikulum leváló vezikulumai döntő szerepet játszanak a cukortranszportban. A nektármirigy felületére jutó nektár vezetésében a csöves szerkezetű plazmodezmák töltik be a legfontosabb szerepet.

Sokáig vitatott volt, hogy a nektár kiválasztása egyenletesen történik-e vagy ritmusos. Már BEUTLER ( 1953) megállapította, hogy e vonatkozásban négy csoportra oszthatjuk a növényeket. A napi nektártermelés lehet egyenle­tes, más esetekben a nektár mennyiségének vagy a nektár cukortartalmának van napi maximuma, végül az is előfordulhat, hogy a nektár mennyiségének és minőségének együttesen van maximuma.

A későbbi vizsgálatok kiderítették, hogy sok hazai növényünknél a nektár­termelésnek van egy délelőtti (9-l l h közötti) és egy koradélutáni ( 14-16h körüli) maximuma. Tehát a nektárkiválasztás ritmusos . Az óránkénti nektár­vizsgálatokkal PESTI ( 1 980) megállapította, hogy, pl. a fészkesvirágzatúak egyes fajainál - búzavirág-félék -, a nektárkiválasztás naponta háromcsú­csú görbét adott.

A legújab b nektárvizsgálatok - melyek 24 órán keresztül mérték a virágok nektártermelését a gyümölcsfáknál (OROSZNÉ és mtsai 1 988) - azt állapítot­ták meg, hogy a virágok éjjel-nappal egyaránt 4 vagy 6 órás ritmusonként termelik a nektárt. A periodikus nektártermelés belső, endogén ritmusra vezethető vissza, amit még nem ismerünk eléggé.

Az előbbiek alapján csak következtethetünk arra, hogy az éjjeli lepkék közül azok, amelyek nektárral táplálkoztak, régebben milyen mértékben vehettek részt a gyümölcsfák megporzásában.

3* 35

A nektárkiválasztó mirigyszörök ( nektártrichomák)

Szerkezeti felépítés szerint a Illirigyes nektáriumokon kívül megkülönböz­tetünk még ún. nektárkiválasztó mirigyszöröket, nektártrichomákat is ( 14. ábra). Ezek előfordulása a zárvatermő növényeink körében szintén gya­kori, a mályvaféléknél, a hársfafélék családjában szinte általánosan elterjedt. E fajok méhészeti szempontból legalább olyan értékesek, mint az autamorf nektármirigyesek.

14. ábra. Hóbogyó nektármirigy keresztmetszete. A felületen a nektárt kiválasztó papillák láthatók, 200 x (GULYÁS eredeti)

1 5 . ábra. Takarmány bükköny pálhalevél, N = nektármirigy (GULYÁS)

Egyes növényeknél - pillangósok - mindkétféle nektárium együtt fordul elő. A bükkönyféléknél a szár pálhalevelein mindenütt vannak nektártricho­mák. A virághoz közeli pálhalevélen több a nektártrichama ( 1 5 . ábra). A takarmány- és pannonbükköny legfelső pálhalevelein ezek a mirigyszőrök a virágzás előtt egy-két hétig, főleg a hajnali és a reggeli órákban intenzív nektárkiválasztást mutatnak. Párás, meleg, szélcsendes időben a pálhalevelek­ről a méhek és a hangyák reggeltől estig gyűjtik a nektárt. Virágzáskor a pálhalevelek már kevesebb nektárt termelnek, a növény cukorkiválasztása a virágokban összpontosul.

36

A nektártricharnák kialakulása epidermisz sejtre vezethető vissza. Kifejlő­désük közben ezek vagy egysejtűek (hóbogyó, nőszirom, ükörke, rózsalonc) maradnak, vagy osztódva többsejtű (bükköny, ziliz, szivacstök) nektártricho­mák keletkeznek belőlük. Ezek a mirigyszőrök csoportosan, több mm nagysá­gú, különböző alakú és eltérő színű (barna, sárga, zöld) foltokat alkotnak.

Hazánkban komoly méhészeti jelentőséggel a hársak és a hóbogyók rendel­keznek. A csoportos rnirigyszőrök apró nektárcseppjei intenzív szekréciókor fokozatosan egy nagy nektárcseppé olvadnak össze. A hársak kanálszerű csészeleveleinek belső oldalán vagy az említett bükkönyök pálhalevelein a nektárcseppek jól megfigyelhetők. Mivel a nektártricharnák nem egyszerre, hanem fokozatosan alakulnak ki, így nektárkiválasztásuk hosszabb ideig (pl. egy hét) is eltarthat.

A nektártermelést befolyásoló tényezők

Belső tényezök

Az egyes növényfajok és fajták nektárprodukciója azonos körűlmények között is eltérhet (MAURIZIO 1 960). Ennek oka belső, örökletes tulajdonsá­gokra vezethető vissza. A környezet csak akkor módosít a nektárprodukción, ha az az optimális értéktől lényegesen eltér. Egy fajon belül az egyes egyedek a megszokottnál több rnirigyet fejleszthetnek, így ezek kiválogatásával a terület nektárhozama lényegesen növelhető. A diploid alakokhoz képest a polipioidok (zsálya, dohány stb.) több nektár termelésére képesek (MAURIZIO 1958).

A növény általános állapota: a nektárkiválasztás optimurna csak akkor következik be, ha a növény bőségesen el van látva cukorral vagy keményítő­vel. A lágyszárúaknál a virágzás előtti időjárás döntő befolyású. Ha volt elég eső, kedvező hőmérséklet, napfény, jó nektártermelésre számíthatunk. A hagymás, gumós növényeknél az előző év nyara a döntő. Amennyiben a raktározó szervekben sok a tartalékanyag, akkor tavasszal lesz elegendő nektár. Száraz nyarak után ezek a fajok tavasszal rosszul mézelnek. A fák és cserjék tartalékanyagai az ágakban raktározódnak. Ha az ágakban sok a keményítő (som, barack, mandula), tavasszal bőven válik ki nektár.

A nektármirigyek helye: a virágban lévő fiorális, vagy a virágon kívüli extra­fiorális rnirigyek ( 16. a és b ábrák) nektárjának mennyiségében és rninőségében nagy eltérés tapasztalható. Az extrafiorális mirigyek kevesebb, de ásványi sók­ban, szerves savakban gazdagabb nektárt termelnek. A virágok nektártermelé­sét az is befolyásolja, hogy a főágon vagy az oldalágon, a lombkorona keleti vagy az északi oldalán található a rnirigy (MAURIZIO 1 960, PERCIVAL 1 965). A lombkorona közepén sűrűbb, az alsó és felső virágokban hígabb a nektár. Egy 12 m magas hársfa lombkoronájának nektártermelését a 1 7. ábra mutatja. Az

37

a

b

1 6. ábra. Nektármirigyek levélnyélen, a = ricinus, b = meggy

eredmények azt igazolják (SzABó-GULYÁS 1975), hogy a kissé ritkás erdő, ahol a lombkoronában a keleti és déli oldal jobban kifejlődhet, rnindig több mézho­zamot ad, rnint a sűrű, zárt lombkoronájú erdő.

A nektármirigyek nagysága: a nektáriumok nagysága és a termelt nektár mennyisége között szoros összefüggés van (MAURIZIO 1960) . Szegedi mérése­ink alapján megállapítottuk (GuLYÁS és mtsai 1 984), hogy a spárgatök 1 ,5-2 cm átmérőjű nektárrnirigye 450-500 mg, míg a vízimeuta 0, 1 mm nagyságú mirigye csak 0,07 mg nektárt termelt 24 óra alatt.

A virág szerkezete: ahol a nektárrnirigy mélyen a virágban helyezkedik el (pl. ajakosok, pillangósok, érdeslevelűek), a nektár nem szárad be. Ezt a nektárt a méhek napközben is begyűjthetik. Azoknak a virágoknak a miri­gyei, melyek szabadon vannak (som, koriander, kutyatej), szeszélyes mézelők, mert a nap, a szél nektárjukat könnyen beszárítja.

A virágfejlettségi állapota: a virágzás kezdetén a növény mégjól el van látva cukorral, a virágokban kevés a fejlődő embrió, így a virágokhoz szállított

38

szervesanyag egy része, mint nektár válik ki. Ekkor több és cukrosabb a nektár. A virágzás vége felé kevesebb a növény tartalékanyaga, így virágon­ként is kevesebb és hígabb a nektár. Azokban a virágokban, ahol a porzó és a termő nem egyszerre érik meg, ott a porzóérés idején, majd a termőéréskor (fészkesvirágzatúak, PESTI 1 980) van bővebb nektártermelés.

" l / - o-l l '-/ keleti oldal

D nektar mg

D cukor %

• cukor mg

1 7. ábra. A hárs lombkoronájának égtájak szerinti nektártermelése (GULYÁS)

A nektármirigyek mérete és felépítése: már az előzőekben említettük, hogy a nagyobb mirigyek mindig több nektárt termelnek. Ma már általánosan elfogadott, hogy a nektáriumok anatómiája is döntően befolyásolja a nektár­termelést. A faelemeket tartalmazó mirigyek hígabb, a háncselemekkel ellá­tottak pedig sűrűbb nektárt termelnek (GuLYÁS-HALMÁGYI 1 965).

Anyagcserezavar, betegségek: minden olyan tényező, amely a növekedést, fejlődést vagy az anyagcserét megzavarja, egyben a nektártermelést is csök­kenti. A vírusbeteg növények nektártermelése lecsökken, vagy amelyiken élősködő található, nem termel nektárt.

Külsö tényezök

A talaj állapota és szerkezete: minden növény azon a talajon termeli a legtöbb nektárt, amelyen természetes körűlmények között él. Kevés olyan növényünk van, amely a talajjal szemben nem támaszt igényeket. A jól átszellőzött, megfelelő nedvességtartalmú és hőmérsékletű talaj kedvező a nektártermelésre (F AHN 1 949).

39

Mézelő növényeink talajigénye eltérő. Homokon az akác, somkóró, kígyó­szisz, agyagon a repce, meszes talajon a baltacim, lóhere, lucerna, savanyú talajon az áfonya, csarab stb. mézel jól. A sziken általában csökken a nektár­termelés. A borágó nektártermeléséhez a 60%-os talajnedvesség optimális (BARBIER 1 956). A különböző műtrágyákkal kapcsolatos vélemények eltérő­ek. A N-, P-, K-, Ca- és Mg-tartalmú műtrágyák a talajerő biztosításához nélkülözhetetlenek a mezőgazdaságban. Ezek közül az, amelyik a szükséges mennyiségben nincs jelen, egyben csökkenti a nektárhozarnoL A lombtrágyák asszimilálást fokozó hatása általában segíti a nektártermelést Nagyobb ha­tást azonban ezekkel is csak akkor lehet elérni, ha valamelyik tápelem az optimális szint alatt van.

A nektár cukortartalmát egyértelműen csak a P- és a bórtartalmú lombtrá­gyák fokozzák ( 1 ,8%-kal) - vörösherénél és lucernánál (SHUEL 1 957).

Vízellátottság: a teljes nektárhozam, amit a növény a virágzás alatt termel­het, mindig nedves levegőn, a növény optimális vízellátottsága esetén valósul meg. Ha a levegő páratartalma túlzottan lecsökken, a nektár besűrűsödik, esetleg visszaszívás következik be, vagy a cukor a nektármirigy felületén kikristályosodik (MAURIZIO 1 960).

Ha túl sok a víz, a nektár koncentrációja csökken, mennyisége nő. Ez csak olyan esetben lehet hasznos (pl. a vörösherénél), ahol mélyen van a virágban a nektár, és ha a mennyisége nő, a méhek szippanthatnak belőle.

Hőmérséklet: a hőmérsékletváltozás a nektártermelést csak akkor segíti, ha meleg, napfényes napok után hűvösebb éjszakák következnek, és a nappal képződött cukorból éjjel kevés használódik fel. A hűvös nappal káros, mert a nektármirigyekben a cukortranszport lelassul.

A hőmérsékletnek a nektártermelésre vonatkozó leglényegesebb pontjai a következők:

minimum: amikor éppen megindul a nektárkiválasztás, ez nálunk mintegy 9-l l oc; optimum: 20-25 oc, ez a legkedvezőbb a szekrécióra, és végül a maximum: 30-32 oc, amikor a nektártermelés leáll.

Fénysugárzás: a növények nektártermeléséhez közvetve vagy közvetlenül, de mindig szükséges a napfény. Olyan növényeknél, melyekben fejlett raktá­rozészövet van, már az előző évben elkészülhet a nektártermeléshez szükséges cukor. Az eukaliptuszfák, a sárgabarack ágainak keményítőtartalmából előre következtetni lehet a nektártermelésre. Azok a fák, melyek minden oldalról kapnak fényt, több virágot hoznak és több nektárt termelnek, mint amelyek félárnyékban nőnek (KocH 1969) . Általában minden olyan tényező, amely az asszimilálást gátolja, egyben a nektártermelést is csökkenti (ZIEGLER 1956). Alanyok: gyümölcsfáknál GuLYÁS-NAGYNÉ (1 988) megállapította, hogy az erős növekedésű alanyokra oltott almák virágai mindig több nektárt produ­káltak.

Évszak: valószínű, minden növénynek van egy olyan évközi időszaka, amikor a legtöbb nektárt termeli. A fehérakác tavasszal kitűnően mézel. A nyáron virágzó klónjai alig választanak ki nektárt. A hathetenként vetett facélia nyári időszakban kevesebb nektárt ad. A levegő oxigén- és széndioxid-

40

tartalma közvetve szintén befolyásolhatja a nektártermelést Az oxigéntarta­lom 20%-ról 1 7%-ra történő csökkenése a nektár mennyiségének 1 2%-os csökkenését okozta.

Köd: a hegyi növényfajokat kivéve - melyek nem olyan érzékenyek rá -, az a tapasztalat, hogy a köd káros a virágzásra és a nektártermelésre. A harmatképződés ugyanakkor a nyári száraz periódusok idején szinte egyedüli serkentője a nektártermelésnek.

Eső: a rövidebb tavaszi és nyári esők, melyek a száraz talajt jól áztatják és a következő napokon a levegő páratartalmát is növelik, kedvezőek. A hosszan tartó esőzés azonban káros a nektártermelésre.

Légnyomás: egyesek szerint a légnyomás csökkenése serkenti a nektárkivá­lasztást Az eddigiekben tárgyalt belső és külső tényezők nem egyenként, hanem együttesen befolyásolják a növény nektártermelését. A külföldi ered­mények számunkra csak tájékoztató jellegűek. Ez az oka annak, hogy ahány országban mérték, pl. a vöröshere nektárprodukcióját, annyiféle eredményt kaptak. A befolyásoló tényezőket mindig csak bizonyos tájegységekre lehet vonatkoztatni. Az ökológiai eltérések a fajok értékelésénél tehát döntő szere­pet játszanak. Ahhoz, hogy a külső tényezők nektártermelésben betöltött szerepét pontosan értékelni tudjuk, kívánatos lenne az eddigi eredmények kondicionált körűlmények között (pl. fitotronban) történő ellenőrzése.

Virág nélküli nektárforrásaink

Hazánkban sok olyan növény él, amelynek virágon kívüli, extraflorális nektármirigye van. A virágtalan növényeink közül sokszor a gombáknál figyelhető meg nektártermelés. A gombáknak nektármirigyük nincs, így a nektár a gombafonalak végén kerül a felszínre. Ilyen nektár termelődik az anyarozs táblákon és a gabonarozsdával fertőzött leveleken (LABANCZ 1 9 1 2, NYÁRÁDY 1958). A páfrányfélék közül a saspáfrány levélnyelein termelődik nektár.

A magasabb rendű virágos növények lombleveleinek minden részén előfor­dulhat nektármirigy. Ezek közül a fehér nyár, fűz, bálványfa, bükköny, meggy, őszibarack, cseresznye levélnyelein képződött nektárt gyűjtik a mé­hek. A búzavirágok, a hangyabogáncs és a zsoltina fészekpikkelyein szintén jelentős mennyiségü nektár képzödhet Ezek Erdély jeles mézelői. A Duna-­Tisza közötti területeken a pusztai kutyatej szintén ilyen mirigynek köszönhe­ti méhészeti jelentőségéL

A fák lombkoronájában, ahol a leveleken nektármirigyek vannak, (zelnice meggy) tavasszal l m2-nyi területen 6--8 méh is gyűjti a nektárt. A felsorolt példák inkább a méhlegelő érdekességei közé sorolhatók. Ezek a mirigyek általában kevés nektárt termelnek, inkább "csemegét" jelentenek a méheknek (GULYÁS 1 964).

41

A nektár

Méhészeti vonatkozásban elméletileg és gyakorlatilag nagy jelentőségű a nektár összetétele, elsősorban cukortartalma. A nektárcukrok koncentrációja 3-75% között változhat. Ahhoz, hogy a méhek a nektárt gyűjtsék, a nektár­nak legalább 10%-os cukortartalmúnak kell lennie (FRISCH 1 947).

Annak ellenére, hogy ez a variáció rendkívül nagy, meghatározott ökoló­giai feltételek mellett minden növényfaj és fajta nektárjának cukortartalma évről évre megegyezhet (HELDER 1 958). A különböző növények nektárjának cukorszázalékát több külföldi (BEUTLER 1 928, SHAW 1953, WYKES 1 953) és hazai (GULYÁS, HALMÁGYI, ÜROSZNÉ, PÉTER, PESTI) kutató vizsgálta.

A különféle nektárokból jelenlegi ismereteink szerint eddig 36-féle cukrot sikerült kimutatni. A nektárcukrok közül az egyes növényfajoknál szacharóz, glükóz és fruktóz fordul elő leggyakrabban. Ennek a három cukorfajtának az aránya fajonként változhat. A nektár, majd a méz jellegét is, e három cukor előfordulási aránya határozza meg. A többi cukor, pl. a maltóz, izomaltóz, erlóz, melezitóz, melibióz, raffinóz, trehalóz, kestóz, impatióz, galaktóz stb. mennyisége sokkal kevesebb, 0,5% körüli, vagy csak nyomokban található meg (WYKES 1 952, MAURIZIO 1 960, PERCIVAL 1 962, FREEMAN 1 985).

Néhány növényfaj nektáriumában és mézében található cukrokat az 5. táblázat mutatja. A táblázatból látható, hogy amíg egyes növények nektárjá­ban csak 2-3-féle cukor van, addig másokban 8-10-féle is előfordul. Az egyes cukrok százalékos arányát a 6. táblázat mutatja.

A mézelő méh összesen 9-féle cukrot tud ízlelés alapján megkülönböztetni (PERCIVAL 1 962), míg az ember mintegy 30-félét. A 9-féle cukor közül a

5. táblázat Cukrok néhány növényfaj nektáriumában és mézében

(Az emberi szervezet számára azok a mézek az értékesebbek, melyekben többféle cukor fordul elő.)

Cukrok Repce Somkóró Hárs Lucerna Akác

Er! ó z + Fruktóz + + + + + Fruktomaltóz + Galaktóz + Gentibióz + + Glükóz + + + + + lzomaltóz + + Maltóz + + + + + Melezitóz + + + Raffinóz + + Szacharóz + + + + Trehalóz + + Turanóz +

42

6. táblázat Egyes cukrok százalékos aránya

Cukorfajták A növény neve

glükóz fruktóz szacharóz maltóz frukto- izo- gen ti-mait ó z mal t ó z trehalóz bióz raffinóz melezitóz turanóz

Akác (Robinia pseudoacacia) 24,0 42,0 1 ,0 6,5 - 0,4 2,9 0,2 0,2 1 ,3 -

Baltacim 4 1 ,8 50,2 0,4 3,4 2,0 0,3 1 ,5 0,1 0,1 0,8 ( Onobrychis viciaefolia)

-

Facélia 35,0 49,7 7,5 4,9 2,9 (Phacelia tanacetifolia)

- - - - - -

Gyermekláncfű 40, 1 49,9 6,3 2,0 1 ,7 - - - - 0,2 -(Taraxacum officina/e)

Lucerna 32,6 36,2 5,2 9,0 0,2 1 ,9 0,2 0, 1 1 ,6 1 ,4 (Medicago sativa)

-

t;

szacharóz, glükóz, fruktóz és raffinóz nektárból származik. Érthető tehát, hogy a nektárcukrok vizsgálatánál gyakorlati szempontból csak erre a négyfé­le cukorra fordítottak nagyobb figyelmet. A legtöbb szerző általában ennek a négyféle cukornak az előfordulási százalékát adja meg.

A nektárcukrok a régebbi elképzelés szerint a nektáriumparenchymában felhalmozódott keményítőből és a glanduláris szövetek cukortartalmából származnak. Újabban azonban egyre több kutató (CARLISLE-RYLE 1 955, HUBER 1956) igazolta, hogy a háncsszövet rostacsöveiben vándorló cukor közvetlenül is bekerülhet a nektárba. Így a nektár "háncsnedvnek" is tekint­hető.

A kérdéssel kapcsolatban AGTHE ( 1 95 1 ) kísérletei a legmeggyőzőbbek. A háncsszövetbe bevitt K-fluoreszcint az Euphorbia és az Impaliens esetében a háncs cukraival együtt ki lehetett mutatni nektárban. Ezeknél a fajoknál a háncselemek anyagai tehát közvetlenül is bekerülhetnek a nektárba.

Mint ismeretes, a rostacsövekben (MATILE 1 956) csak szacharóz, ritkán maltóz vándorol a nektáriumokhoz. A háncselemekben a szacharóz csak 20---30%-os, a kiválaszott nektárban viszont a cukortartalom elérheti az 50---70%-ot is. A háncsnedv besűrítésében és átalakításában a glanduláris szövet igen fontos szerepet játszik. Az eredményeket a változatos szerkezetű nektáriumokra mégsem általánosíthatjuk egyértelműen. A nyaláb nélküli nektáriumoknál a glanduláris szövet átalakító tevékenysége révén jut a cukor a nektárba. Így itt a nektár nem elsődleges háncsnedv. A háncsnyalábos nektáriumoknál az elraktározott anyag a nagyméretű nektárium miatt, vala­mint a hosszabb kiválasztási periódus miatt legtöbbször kevés a nektárképzés­hez. Ehhez még szükséges a rostacsövek által odavezetett cukor is. Ez esetben, amikor a raktározó szövet már kimerült, a nektár összetételét a közvetlenül idevándorolt anyagok összetétele határozza meg. Ennek megfelelően tehát a mirigyek szerkezete befolyásolja azt, hogy milyen anyagok kerülnek a nektár­ba, majd pedig a mézbe. A mézeinkben található cukorfajtákat az 5. táblázat mutatja.

A virágok nektárjában növényfajoktól függően egyéb anyagok is előfordul­nak. A már említett cukro ko n kívül jelen vannak még a nektárban foszfátok, foszforilált szacharóz, glukóz-6-foszfát, fruktózmonofoszfát stb. Az alacsony pH-értékeket (2,7-6,4) a jelenlévő szerves savak okozzák (MAURIZIO 1 960). Ezek közül leggyakrabban a bórsav jelenik meg. Máskor a bázikus anyagok miatt 7,2-9,0 között változhat a nektár pH-értéke.

Néha a C-vitamin is jelentős a menta és a peszérce nektárjában (MAURIZIO 1 960).

Újabban a Szegeden végzett elemtartalom-vizsgálatok a nektár hamuanalí­zise során érdekes új eredményekre vezettek. A nektár 8-900 °C-on történő elégetése után megállapították, hogy az egyes növényfajok nektárjának elem­összetétele nagy mértékben különbözik. A mézek hasonló hamutartalom vizsgálata alapján a méz eredete nagyon pontosan meghatározható. A cukor­ral etetett méhcsaládok mézében igen magas pl. a Ca-tartalom, így a "hamisí­tás" gyorsan megállapítható (GULYÁS-NAGYNÉ-MOLNÁRNÉ 1 989).

44

A különböző növényfajok virágnektárjának elemtartalmára vonatkozóan a következőket sikerült megállapítani . A virágbimbóban található nektár elem­tartalma (tökfélék) alacsonyabb, a kinyílott virágé magasabb.

A porzós és a termős virágok nektárjának elemtartalma sem egyforma (tökfélék). A porzós virágok nektárja nagy mennyiségü káliumot és vasat tartalmaz. Ugyanezek a termős virág nektárjában alig találhatók meg. Felté­

. telezhetően ezeket az elemeket a termővirág a termés- és a magképzésnél használja fel (GULYÁS-BARTÓK-STEFANIK 1 983).

Nagy eltéréseket figyelhetünk meg a nektár és a belőle készült méz elemtar­talmában. Példaként az almáét mutatjuk be (7. táblázat).

7. táblázat A nektár és a méz elemtartalma az almánál (ppm-ben)

(GULYÁS-NAGYNÉ-MOLNÁRNÉ 1 989)

Elem Nektár Méz

Kalcium 439,6 1 07,0 Magnézium 1 80,9 25,9 Nátrium 54,6 54,9 Szilícium 52,0 24,4 Alumínium 44,8 24,4 Foszfor 34,9 36,5 Kálium 30,0 3 1 ,0 Bór 27,3 4,0 Réz 10 , 1 0,6 Cink 10,0 4,8 Vas 8,0 4,0 Bárium 5,9 0,68

A táblázatból látható, hogy a nektár elemtartalma sokkal magasabb, mint a belőle készült mézé. A méz elemtartalma feltehetően azért alacsonyabb, mert a méhek sűrítés és invertálás közben egy részét kivonhatják, vagy az a lépekben lekötődik. Ez azonban ma még nem tisztázott. Ugyanígy egyelőre annak az okát sem tudjuk, hogy a nátrium-, foszfor- és káliumtartalom miért maradt változatlan szinten.

A különböző növényfajok nektáranalízise során sikerült még az alábbi anyagokat is kimutatni: gumi, mannit, dextrin, keményítő, ásványi sók, festé­kek, aromaanyagok, fehérje, enzimek (MAURIZIO 1 960, ZIMMERMANN 1 954).

A virágok rovarlátogatása folyamán a nektárba másodlagosan szilárd alkotórészek, pollenek, élesztősejtek, gombaspórák, baktériumok is bekerül­hetnek. A nektár hamutartalma 0,023-0,45% között ingadozik.

Rendkívül érdekesek azok a vizsgálatok, amelyek a nektármirigyek teljesí­tőképességét a növénytől függetlenül vették vizsgálat alá. A virágból kivett nektáriurnak 5°/o-os cukoroldaton úsztatva, szabahőmérsékleten 5-1 0 na-

45

pon keresztül felveszik a cukoroldatot és felületükön a fajra jellemző cukor­összetételű nektárt választják ki. Az első kísérletet ezzel kapcsolatban RADT­KE még 1926-ban végezte el. Azóta többen megismételték, és sikerült megállapí­tani, hogy a mirigyekben milyen a cukorszintézis és a cukorlebontás. Euphor­bia nektármirigyek galaktóz, laktóz, szorbóz és mannóz felvétele után új cukrokat, glükózt és fruktózt választottak ki. A levágott nektármirigy a raffinózt és maltózt nem vette fel . Abból az elgondolásból kiindulva, hogy a nektáriumoknak saját, speciális anyagcseréjük van, amely a növénytől függet­lenül is végbemegy, a nektármirigy-kutatók tagadják az előzőekben említett "nedvszelep" elméletet . A nektáriurnak szerintük valódi mirigyek, saját, önál­ló anyagcserével.

A nektáriurnak szerepét új oldalról világítják meg azok az eredmények, melyek a mirigyek reszorpciójával foglalkoznak. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a tipikus kiválasztószervként működő nektáriurnak egyben anyagfelve­vő funkciót is betöltenek. A nektármirigyeket mesterségesen adagolt cukorol­dattal és vízzel "etetni" lehet. A kiválasztó periódus végén a nektáriurnak valóban felvevő szerepet is betöltenek. A mirigyeken át felvett 14C jelzésű glutaminsav 14 óra elteltével a növény más részében már kimutatható. A N­és P-tartalmú anyagok felvétele miatt pedig feltételezhető, hogy a növény életében, mint felvevő szervek is szerepet játszanak.

Az utóbbi években mutattak rá arra is, hogy a nektárnak igen fontos virágbiológiai szerepe van. A bibe és a nektármirigy között szoros kapcsolat van (KARTASOVA 1 957).

SHUEL ( 1959) a bibe és a nektárium közötti kapcsolatot úgy igazolta, hogy a hibére vitt 14C jelzésű szacharóz megjelent a nektárban és fordítva. A bibeváladék és a nektár mennyisége között szoros kapcsolat van. Úgy tűnik, hogy a bibe szabályazza a nektártermelést GERASZIMOVA-NAVASINA ( 1 966) Crepis fajok vizsgálatakor hasonló eredményeket kapott. A festett nektárt a nektárium felvette, és ez a mirigyből a bibecsatornába is bekerűlt, ott elősegít­ve a pollentömlők fejlödését. A nektárcukrok ugyanazon faj pollentömlőinek fejlödését segítik, más fajokét pedig gátolják. A nektáros táptalajon nevelt pollentömlők vizsgálatában hasonló eredmények adódtak.

A nektártermelő növényeinkkel kapcsolatos eddigi eredmények csak a legfontosabb méhlegelőfajokat érintik. A magyar flóra nektárprodukciós szempontból történő értékeléséhez még több probléma megoldása szükséges.

A fák és cserjék közül a legfontosabb mézelő fajok további szelektálása nagy mértékben javítaná a hazai méhlegelöt.

Az idegenmegporzásra szoruló mezögazdasági növényeink fajtáinak nek­tártermelés szempontjából történő értékelése ma már nemcsak méhészeti, hanem, a biztosabb megporzás miatt, mezögazdasági érdek. A több és cukro­sabb nektárt termelő kultúrfajták termesztése nemcsak a terméseredménye­ket, hanem a mézexportot is jelentősen növelné.

46

A propolisz

A méhlegelő speciális terméke a propolisz. A régi Egyiptomban időszámítá­sunk előtt a papok már ismerték a propoliszt, melyet gyógyászati célra és mumifikálásra alkalmaztak. Ennek az anyagnak az eredetéről az ókorban PLINIUSZ és DIOSZKORIDESZ között már vita volt.

A méhek ezt az anyagot a kaptár és a keretlécek repedéseinek tömítésére, a kijárónyílás szűkítésére vagy a kaptárban elpusztult, idegen állat bebalzsa­mozására használják. Ezenkívül a szabadon épített lépekbe 5-10% propo­liszt kevernek azért, hogy azok erősebbek legyenek. Ezt úgy csinálják, hogy finom hártyával vonják be az új sejtek belsejét.

A híres hegedűkészítő mester, STRADIVARI a Cremona környékén gyűjtött proyolisszal ragasztotta és lakkozta hegedűit.

Evszázadokon keresztül azonban elsősorban gyógyászati célra használták ezt az anyagot.

A propolisz felhasználásának ma már - főleg az állat- és embergyógyászat­ban - könyvtárat kitevő irodalma van (BARAC 1 982).

Hazánkban a méhek a tűlevelűek, a nyárfák és nyírfák, éger, cseresznye, tölgyek, fűzek, szilfák, gesztenyék és szilvafajok rügypikkelyleveleiről gyűjtik a propoliszt (SZALAY 198 1 ).

Ennek megfelelően beszélünk nyárfatípusú, nyírfatípusú stb. propoliszróL Nálunk a nyárfák igen fontosak (VERZÁRNÉ 1 982, SzALAl Z.-SZALAY L. 1 985).

A méhcsaládok általában nyár végén gyűjtik a legtöbbet, ilyenkor a keretekbe helyezett speciális propoliszgyűjtő rácsokkal 20-30 dkg-ot is lehet kaptáranként termeltetni. A kaukázusi méh többet, az olasz méh kevesebbet gyűjt. Általában erdő közelében több, az alföldi területeken kevesebb propolisz termelhető (BARAc 1982). A propoliszgyűjtő méh 15 napnál rendszerint öregebb. Ezzel a munkával azonban csak kevesen foglalkoznak a kaptárban. Gyűjtéskor a rügyeken kivált cseppet a méh ajkaival megragadja, felemelve a fejét addig húzza az egyre véko­nyodó propoliszfonalat, amíg az el nem szakad. Ezután a lábaival a vékony száJacskát összehajtogatj a, majd az egyik virágporgyűjtő kosárkájába gyömöszö­li. Egy ilyen gyűjtőút 1 5---20 perctől ! óráig is eltarthat. A kaptárba érkezve más propolisszal foglalkozó méhek veszik át a rakományt.

A propolisz kémíai összetétele eltérő, attól függ, milyen fáról gyűjtötték a méhek. Hatóanyagai meleg vízben, etil-alkoholban vagy acetonban általában oldódnak. Ezek közill a leggyakoribbak a bonyolult kémiai összetétel ű flavonok, flavonolok, flavononok és quercetin-származékok. Ezeken kívül tartalmaz még aminosavakat, vitaminokat, enzimeket, speciális antibiotikumokat, gombaölő és csírázásgátló anyagokat. A papírkromatográfiás vizsgálatok azt mutatják, hogy a propoliszban egész sor olyan ismeretlen vegyület található, melyeket még nem azonosítottak A kaptárból gyűjtött propoliszban az elemvizsgálatok kálium, alumínium, nátrium, vanádium, magnézium, vas, kálcium, foszfor, szilícium, mangán, kobalt, kén, nikkel, cink és stroncium elemeket mutattak ki.

Gyógyászati célra többféle formában - alkoholos oldat, spray, granulátum, kenőcs stb. - kerül forgalomba.

47

3. Legfontosabb mézelő fánk az akác

Az akác növényföldrajzi és alaktani leírása, valamint termesztése

Az akác Észak-Amerikából származik. Az USA-nak azonban természetes akácerdei valójában nincsenek. Az akác természetes elterjedési területén -1 500 x 1000 km - pionír fafaj ( 1 8 . ábra). Főként a tölgyesek és más lombos erdők újulatában jelenik meg, majd viszonylag gyorsan átadja helyét a töl­gyeknek és más lombos fafajoknak. Nitrogén-felhalmozása azonban így is kedvezően hat az újulatokra és a fiatalosokra. A felnőtt erdőkben csak kisebb faállomány-foltjai vagy szálanként egyes fái maradnak fenn. Az USA legna­gyobb ismert akácfája (big locust) a Great-Smoky Mountains Nemzeti Park­ban, az óriásfák erdejében van. Négy évtizeddel ezelőtt a vihar fele koronáját leszakította, a rokkant fapátriárka 35 m magas, törzsének átmérője l ,5 m. Akáctelepítéseket főként az erózió elleni védekezés céljából és külszíni szénbá­nyák rekultivációja érdekében hoznak létre.

Az akácot 1 600-ban JEAN ROBIN, IV. HENRIK és XIII. LAJOS udvari kertésze hozta be Virginiából Franciaországba. Kezdetben parkokban és fasorokban terjedt el, és kedvelt fafaj lett a városfásításban. Budapesten az első utcai fasort akácból létesítették. Néhány öreg fa a mai napig megmaradt, pl. az Akadémia épülete előtt álló 200 éves öreg akác, melynek magassága 1 5 m, átmérője 1 30 cm. Madridban a Királyi Palota előtt akácfasor áll. Athénben a Likavitoszra felvezető utcát gömbakácokkal fásították. Londonban a Szent Pál katedrális mellett akácfák találhatók. Pekingben a Császári Palotától a Mennyei Béke terére vezető út öreg akácfákkal szegélyezett. Láthatunk akác­fákat a Nagyfal mentén is. A prágai Várban a Mátyás-kapu előtti téren öreg akácfák díszlenek. Vannak szép öreg akácfák a visegrádi nemzeti temetőben is.

Az akácot VADAS JENŐ szerint 1 7 1 0-1 720 között hozták be Magyarország­ra. Az első akácerdőt 1 750-ben a katonai kincstár telepítette a komárom­hertályi erőd körül 290 ha-on. Tömeges elterjedése a szabadságharc után következett be. A kiegyezéstől az első világháborúig l 00 ezer ha akácerdőt telepítettek, a két világháború között 60 ezer ha-t, a második világháború után pedig 1 20 ezer ha-t. Termesztésbe vonása óta nálunk az akác szorosan kötődik a mezőgazdasághoz, a két háború között a kisparaszti gazdaságok kedvelt fafaja volt. A pionír akácból mi, magyarok hoztunk létre erdőalkotó fő fafajt. A hazai erdészeti kutatásnak e teljesítményét az egész világon elismerik. Mi oldottuk meg az akácfa hasznosítását is.

48

95°

O 200 400 600 km l ' ' l ' ' l ' ' l

90°

3 5°

30°

25°

ss• so•

1 8. ábra. Az akác természetes elterjedési területe Amerikában és a 23 populációgenetikai vizsgálatha vont magforrás (SURLES-HAMRICK-BONGARTEN nyomán)

Hogy mennyire kötődik az akáctermesztés Magyarországhoz, mutatja a velem történt következő eset. 1 950-ben Leningrádba küldtek aspirantúrára az Erdészeti Műszaki Akadémiára. Aspiránsvezetőm, M. E. TKACSENKO profesz­szor, amikor elmondtam neki, hogy a nevelővágások hatását szeretném tanul­mányozni a fatermésre, azt válaszolta: magának az akáccal kell foglalkoznia, hiszen az erdészetben Magyarországot az akáctermesztésről ismerik.

Az akáctermesztés első korszakában az akác az Osztrák-Magyar monar­chia egykori országaiban terjedt el ( 19 . ábra). Ennek köszönhető, hogy ez idő szerint az utódállamokban együtt 549 ezer ha akácerdő van. Ehhez hasonló

4 Halmágyi-Keresztesi 49

19. ábra. Az akácerdők területe a Monarchia utódállamaiban, 1 000 ha-ban

akáctermesztési súlypont a második világháború után Dél-Koreában, illetőleg Kínában alakult ki. A hazai erdőkben az általa elfoglalt 280 ezer ha-ral az akác a legjobban elterjedt fafaj (20. ábra).

Így alakulhatott ki, hogy a jól mézelő akácerdő vált a hazai méhészet alapjá vá, nélküle - különösen a mezőgazdaság jelenlegi körülményeit figye­lembe véve - nem létezne nálunk árutermelő méhészkedés. Az akácvirágzás­ra kedvező években az értékesített évi 1 000 vagon méznek 3/4 része akácméz. Az akácméz nagyon halvány sárgás színű, enyhe zamatú. A világpiacokon

Q; cn (.)

186 176 138 280 11.7 ezer ha 12.2 1 1 . 5 9,1 18 .3 9.7 %

Termeszetes erdÖ Mesterseges erdö 20. ábra. A hazai erdők legjobban elterjedt fafajai (ezer ha erdőterület, ill. a terület az összes

erdőterület %-ában)

50

világos színe miatt keresik. Előnyös tulajdonsága, hogy sokára, olykor csak évek múlva kristályosodik. A hazai fogyasztók minden más méznél többre becsülik.

Az ismertetett körülmény méhészeti szempontból figyelemre méltó, ám több hátránya is van. Az akác - a méhcsaládok fejlettségéhez viszonyítva ­egyrészt korán virágzik, másrészt virágzása rövid ideig, csupán l 0---12 napig tart. A rövid virágzás idején gyakran 4-5 napon át is kedvezőtlen az időjárás a méhek kirepülésére és a nektárgyűjtésre. Az akácvirágzás után júniusban a mezőgazdasági takarmánynövények nyújtanak méhlegelőt, de a méhállo­mányhoz mérten korántsem kielégítő területen. Nyáron, júliusban-augusz­tusban a méhállomány úgyszólván legelő nélkül marad. A felszabadulás előtt ebben az időszakban a kisparaszti földeken egykor bőségesen virágzott tarló­virág adott jó méhlegelőt, a nagyüzemi szövetkezeti és állami gazdálkodásra való áttérés óta azonban a rendszeres tarlóhántás kiszorította ezt a növény­fajt. A méhészet számos vidéken tehát csupán egyetlen főhordásra, az akácra támaszkodhat. Sok területen nyári hordás hiányában a méhcsaládok leromla­nak, gyenge népességgel indulnak a telelőbe, téli eleségüket cukorral kell biztosítani, ami a méhészet rentahititását számottevően rontja. Ebből a hely­zetből kiindulva az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ (OMSZK) 1 966-ban az Erdészeti Tudományos Intézetet (ERTI) méhlegelőjavítási kuta­tással bízta meg, s a feladatot a következőkben határozta meg:

"Az akác korai és rövid ideig tartó virágzásának ellensúlyozására két feladat jelentkezik:

a) Későn virágzó akácfajtákat kell kinemesíteni és a közönséges akáccal legalább 30% arányban elegyítve telepíteni, ami az akác virágzását legalább egy héttel meghosszabíthatja.

b) Az akácvirágzás hirtelen abbamaradásának ellensúlyozására olyan erdei fa- és cserjefajokat kell keresni, amelyeknek virágzása megnyújtja az akácét, azaz a méhek az akácról áttérhetnek más fajokra. Nem szükséges, hogy ezek tömeghordást nyújtsanak, csupán foglalkoztassák a méheket.

A nyári és nyár végi időszak hordástalanságának ellensúlyozására szüksé­ges július-augusztus hónapokban virágzó, jól mézelő erdei fa- és cserjefajok felkutatása, ellenőrzése (nektártermelés, vadeleségtermelés, fahasznosítás és tájgondozás céljából), a megfelelők elterjesztése az erdősítésekben."

A kapott feladatokat egyrészt beillesztettük az ERTI folyamatban levő akácnemesítési munkájába, másrészt méhészeti megfigyeléseket kezdtünk az intézet több száz fa- és cserjefajt tartalmazó püspökladányi, gödöllői és kámo­ni arborétumában.

Az akác dendrológiai ismertetése A növényrendszertan az akác helyét a kétszikűek osztályán belül a követke-

zőképpen jelöli meg (Soó 1 953): Ágazat: Polycarpicae - Ruhia/es Sorozat: Leguminosae - Hüvelyesek Család: Papilionaceae ( Fabaceae) - Pillangósvirágúak Faj : Robinia pseudoacacia L. - Fehérakác

4* 51

8. táblázat Az akácfajok és fajták virágzása és nektártermelése

A faj vagy fajta A virágzás Nektár Cukor-(termesztett variáció) időtartama mgfvirág g/virágzat százalék

Robinia pseudoacacia var. vulgaris V. 2 1 -V. 3 1 . 2,0 0,0460 62 R. ambigua decaisneana V. 2 1-Vl. 2. 2,8 0,0700 63 R. p. f. unifolia V. 22-V. 3 1 . 1 ,8 0,0234 68 Robinia neo-mexicana V. 24-VI. 6. 3,8 0,0790 64 Robinia viseasa V. 25-VI. 7. 4,5 0, 1440 54

A Robinia L. nemzetség Lombhullató fák vagy cserjék, gyakran tövissé alakult pálhalevelekkeL A

hajtások csúcsrügy nélküliek, oldalt állók. A rügyek kicsik, csupaszok, nyá­ron a levélnyelek töveibe rejtettek. A levelek elhelyezkedése váltakozó. A levelek összetettek, páratlanul szárnyaltak; a levélkék átellenesek, ellipszis vagy tojásdad alakúak, nyelecskéken ülők, mindegyik tövénél 2-3 mm

so. .,o•

<s. .,. ..

<o • ._o•

.Js. .,.,·

..?o o• .,

<s. 1..,.

<o. 'l. o•

2 1 . ábra. Az akácnemzetség eredeti elterjedési területe. l = R. pseudoacacia, 2 = R. viscosa, 3 = R. luxurians (SzOKOLOV 1 958 nyomán)

52

hosszú, puha, ár alakú (subulatus) pálhalevélleL A virágzat pillangós, fehér, rózsaszínű vagy bíborszínű, a folyó évi hajtásokon hónalji fürtökben; a csésze harang alakú, 5 foggal, két ajkú; a párta a csészénél jóval hosszabb, a vitorla lekerekített, visszafelé hajló, rövid sarkantyúval, valamivel meghaladja a befelé görbülő zászlót és csónakot; a porzók száma 1 0, ezek közül egy szaba­don álló, a termőkocsányon áll, a bibe molyhos. A hüvelyek szálas-hosszúká­sak, laposak, kétkopácsúak, sokmagvúak, belül csavart kopácsokkal nyílnak. A magvak vese alakúak, fényesek.

A fa likacsgyűrűs, a geszt és a szijács határozottan elkülönül; a geszt zöldessárga, sötétsárga vagy sötétbarna, néha aranyos árnyalattal; a szijács nagyobbrészt keskeny, sárgás. Az évgyűrűk kiválóan elkülöníthetők. A korai pászta nagy edényei szabad szemmel jól megkülönböztethetők. Az edények egyszerű átfúródásúak. Az edények közötti pórusok sorozatosak. A szűk edényeken világosan kifejezésre jut a csavaros megvastagodás vagy vonalkás­ság. A libriform rostok keskeny üregűek. A faparenchyma bazicentrikus, szárny alakú. A bélsugarak homogének (igen ritkán találhatók négyzetes vagy álló sejtek), 1-8 sorosak.

Főleg díszfaként termesztik; csak az R. pseudoacaciát alkalmazzák erdőgaz­dasági és meliorációs célokra. Szaporítják magvetéssel, rniután a magot egy hónapon át rétegelték vagy forró vízzel leforrázták vagy szkarifikálták; gyö­kérsarjak átültetésével és leveles gyökérdugványokkal; a formákat oltással vagy üvegházakban gyökérdugványokról szaporítják; egyes formákat, neve­zetesen az R. pseudoacacia f. unifoliát, nagy százalékban ma�vetésből kapják.

A nemzetség kb. 20 fajból áll, amelyek természetesen Eszak- és Közép­Amerikában tenyésznek.

A következőkben az R. pseudoacacián kívül ismertetünk még két, a méhé­szeti célú nemesítés szempontjából fontos akácfajt az R. luxurianst és az R. viscosát is . Ezek ugyanis későbben virágzanak a közönséges akácnál és sok nektárt termelnek (8. táblázat).

Robinia pseudoacacia L. Akác, fehérakác, közönséges akác

Általános ismertetése: 25-30 m magasságúra megnövő fa, szabad állásban a leveles ágak több különálló szintjéből álló, hengeres, csúcsán lekerekített, fényáteresztő koronával. Faállományban a korona csúcsán álló kúphoz ha­sonlítható, melyet fent kezdetben hegyesebb, később ellaposodó félgömb borít. A korona alsó felét, a csúcsán álló kúpot csak kevés árnyéklevél borítja, az asszimiláló levéltömeg a felső félgömbön helyezkedik el. Törzse eléri az 1 ,2 m vastagságot is, vastag, mélyen barázdált, szürkésbarna kéreggel. A hajtások csupaszok vagy eleinte enyhén szőrösek, szögletesek, olajzöldtől fényes vörösbarnáig terjedő színűek. A levelek 1 0-25 (45) cm hosszúak, pálhalevelekkel, amelyek lapos, néha visszafelé görbülő, 2 cm-nél rövidebb tövisekké alakultak; a levélkék száma 9-1 9 (27), ellipszis alakúak, 2-4, 5 cm

53

hosszúak és l ,5-2 cm szélesek; csúcsuk lekerekített vagy néha enyhén kicsí­pett, ez esetben rövid szálkában végződő; válluk lekerekített vagy széles ék alakú; fiatal korban 1-2 mm hosszú nyélen ülnek; minden nyél tövén hegyes végű puha pálha van, amelynek hossza a levélkenyél hosszának kb. fele. A fürtök l 0--20 cm hosszúak, sok virágból állók, bókolók, fehér illatos virá­gokkal (VI. a kép); a kocsányok 6-1 2 mm hosszúak, pelyhesek; a csészék széles harang alakúak, 7-10 mm hosszúak és 5-9 mm szélesek; rövid vöröses szőröktől erősen molyhosak, a csészék fogai a porzócsőnél 2-3-szor rövidebbek, háromszögüek; a párták fehérek vagy krémszínüek, átmérőjük 3,5 cm alatti, a vitorlák l ,5-2 cm hosszúak és l ,3-l , 7 cm szélesek, tövükön zöldessárga foltokkal, az evezők hossza majdnem azonos a vitorlákéval, a csónakok tompák. A hüvelyek hosszúra nyúltak, laposak, 5-1 2 cm hosszúak és 1-1,5 cm szélesek, felfelé enyhén begörbülő csúccsal vagy tompák, csupa­szok, 3-1 5 szem maggal. A magok megnyúltak, vese alakúak, kb. 5 mm hosszúak és 3 mm szélesek, olajzöldek, barnásszürkék vagy sötétbarnák egészen a feketéig, nemritkán tarkázottak, simák, fénytelenek vagy fényesek. l kg-ban kb. 50 ezer szem mag van; 1000 mag súlya 1 0---25 g; csírázóképessé­güket 3 évig őrzik meg. Május-júniusban virágzik; a magérés ideje augusz­tus-szeptember, a termés nemritkán egész télen a fán függ. A csíranövények két, a föld színén szétterülő, 1 0--- 12 mm hosszú, 5-6 mm széles, húsos, rövid nyélen ülő, vese alakú sziklevéllel jelennek meg; az első levél egyszerű, széles tojásdad; a következő levelek három levélkéből állóak, később a levélkék száma növekszik.

Elterjedési területe: Az akác hazája Észak-Amerikában a 43-35 szélességi fokok között az Appalache-hegység mentén Pennsylvaniától Georgiáig, kelet­nyugati irányban pedig közel az Atlanti-óceán partvidékétől Arkansasig ter­jed ( 18 . ábra). Eredeti földrajzi elterjedési területével kapcsolatban megemlí­tendő, hogy tőlünk általában 5-1 5 szélességi fokkal délebbre terül el.

SARGENT ( 193 1 ) és CUNo (1930) szerint az Appalache-hegységben 1000 m magasságig fordul elő természetesen. Szálanként vagy kisebb erdőfoltokban gyakori a lejtőkön, vápákban és erdőszegélyeken. Nyugat-Virginiában a déli és nyugati lejtőkön közönségesebb, mint az északiakon és keletieken vagy a vápákban. Az akác tehát kifejezetten erdei fa. Az észak-amerikai atlantikus hegyvidéki őserdőkből származik, amelyek minden tekintetben - talajálla­pot, fafajgazdagság, fanövedék - egybevethetök a mi legjobb természetes erdeinkkeL

Ma már az Egyesült Államok minden államában elterjedt. Milliószámra ültetik a külszíni bányák meddőhányóinak beerdősítésére, valamint a vízmo­sások és szántóföldek eróziójának megakadályozására.

Az akác volt az első fafaj, melyet Észak-Amerikából Európába áthoztak. Azóta Franciaországon kívül a Szovjetunióban, Svájcban, Olaszországban, Németországban, Ausztriában, Magyarországon, Csehszlovákiában, Romá­niában, a kis-ázsiai országokban, Kínában, Japánban, Dél-Amerikában, Af­rikában, Ausztráliában, azaz majdnem az egész világon elterjedt. Európában fatermesztés céljából i� kiterjedten telepítik.

54

9. táblázat

Az akác, a füz és a hárs erdőterülete megyénként (A MÉM ERSZ 1988. I. l -jei adatai alapján)

Akác Fűz Hárs Me gye

hektár

Baranya 1 8 3 19,9 l 866,7 3 285,7 Bács-Kiskun 28 997,2 l 772,9 18,7 Békés 3 330,4 776,9 1 3,6 Borsod-Abaúj-Zemplén 9 861 ,2 1 435,8 397,9 Csongrád 3 066,2 2 764,7 20,0 Fejér 1 0 8 1 3,2 374,5 5 1 1 ,2 Győr-Sopron 10 900,0 3 370,7 86, 1 Hajdú-Bihar 1 8 696,6 334,7 10,0 Heves 7 902,6 299,8 219 , 1 Komárom 6 387,8 2 1 8, 1 1 205,8 Nógrád 2 1 073,0 1 28,2 1 36, 1 Pest + Budapest 33 227,0 410,8 8 1 6,6 Somogy 24 377,7 908,9 3 643, 1 Szabolcs-Szatmár 27 107,6 2 210,6 8,7 Szolnok 2 874,5 1 234,4 1 ,5 Tolna 1 8 224,9 l 9 1 1 ,6 1 23 1 ,4 Vas 10 897,7 437,2 89,9 Veszprém 8 934,8 234,4 l 1 58,2 Zala 1 5 018 , 1 465,3 248,6

Összesen 280 010,4 21 1 56,2 1 3 102,2

Ebből erdősítés alatt (üres)

ÖSszes erdőterület

102 305,4 13208 1 ,8 20 762,7

1 86 821 ,2 28 389,9 5 1 936,8 67 014,4 55 330,0 81 222,8 57 405,5 90 040,2

149 049,4 1 53 323,5 72 279,4 26 885,8 6 1 302,2 87 624,8

1 28 258,6 107 346,7

1 659 38 1 , 1

1 32 986, 1

Hazánkban a leginkább elterjedt fafaj . Annak ellenére, hogy telepítését csak a XVIII. század végén kezdték el, ma az egész ország területén gyakori. Területaránya a tisztántúli kötött talajokon a legkisebb. A hegyek magasabb térszintjein csak a települések környékén található. Ez elsősorban éghajlati igényével hozható összefüggésbe.

Hazánk erdeinek faállománnyal borított területe 1 988. január l -én l 526 395 hektár volt, amiből az akác 280 0 10 ha-t, vagyis 1 8,3%-ot foglalt el (9-10. táblázat). A földrajzi elhelyezkedést tekintve:

- legtöbb akácerdő (25-35 ezer ha) Bács-Kiskun, Pest és Szabolcs-Szat­már megyében található,

- sok akácerdő ( 1 5-25 ezer ha) van Baranya, Hajdú-Bihar, Nógrád, Somogy, Tolna és Zala megyében,

- számottevő az akácerdő (5- 1 5 ezer ha) Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Győr-Sopron, Heves, Komárom, Vas és Veszprém megyében.

Az akácerdők 5 1 %-a a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tulajdonában, ill. kezelésében van.

55

10. táblázat

Az akác, a fűz és a hárs erdőterülete megyénként, szektoronként* és korosztályok szerint ( 1988. I. l -jén)

Me gye Fafaj 1-10 év

Baranya

A 3 460,9 1 Fü 508,0 H 1 77,7

A 962,6 1 Fü 346,3 H 1 36,5

A 1 908,7 Fü 1 43,3 H 36,2

Bács-Kiskun

A 8 1 26,3 1 Fü 449,2 H 1 ,7

A 4 3 1 7,7 1 Fü 275,5 H

A 3 1 9 1 ,5 Fü 75,4 H 0,5

Békés

A 658,3 1 Fü 33,8 H 1 ,0

A 292,9 1 Fü 0,7 H

A 279,2 Fü 1 2,7 H -

56

1 1-20 21-30 31-40 év év év

Összes erdő

3 588,0 l 7 1 65,9 1 3 225,1 l 594,3 403,8 267,8 386,2 290,4 393, 1

Állami erdő

782,9 1 944,0 l 791 ,4 1 221 ,2 1 60,7 107, 1 276,2 237,9 345,9

Termelőszövetkezeti erdő

2 360,9 4 8 1 0,3 2 065,7 288,3 1 46, 1 63,8 1 07,2 47,6 4 1 , 1

Összes erdő

5 83 1 ,4 1 8 41 9,8 1 5 027,1 l 374, 1 34 1 ,3 295,7

1 ,6 4,7 5,0

Állami erdő

2 991 ,4 1 3 85 1 ,8 1 3 070,9 1 1 86,5 1 62,8 16 1 , 5

4,5 3,2

Termelőszövetkezeti erdő

2 140,2 3 658,6 l 1 20,9 1 04,7 1 07,3 83,3

0, 1 - 1 ,0

Összes erdő

652,2 1 l 067,2 1 756,9 1 1 89,2 1 92,4 195, 1

4,3 4,8 1 ,5

Állami erdő

268,0 l 1 40,2 1 26,6 1 4,5 l ' l 3,8 2,1 0, 1

Termelöszövetkezeti erdő

224, 1 558,6 226,3 43,0 35,3 3,7

0,2 0,5 0,2

41- Összesen év

880,0 1 1 8 3 1 9,9 92,8 1 866,7

2 038,3 3 285,7

421 ,5 1 3 901,8 47,3 882,6

l 784,8 2 78 1 ,5

359,0 1 1 504,6 40, 1 68 1 ,6

210,2 442,3

l 592,6 1 28 997,2 3 1 2,6 l 772,9

5,7 1 8,7

l 2 16,7 1 1 5 448,5 1 86,4 972,7

5,7 1 3,4

1 87,7 1 0 298,9 33,6 404,3

- 1 ,6

1 95,8 1 3 330,4 1 66,4 776,9

2,0 1 3,6

1 1 ,3 1 739,0 1 ,7 8,0

6,0

44,5 1 332,7 0,9 95,6

- 0,9

10. táblázat folytatása

Megye Fafaj 1-10 1 1-20 21-30 31-40 41- ÖSSzesen év év év év év

Borsod-Abaúj- Ősszes erdő Zemplén A 1 3 18 , 1 l l 706,9 1 3 625, 1 l 2 364,0 l 847, 1 l 9 861,2

Fü 280,9 429,6 340,4 146,1 238,8 1 435,8 . H 14, 1 7 1 ,0 64,8 49,6 198,4 397,9

Állami erdő

A 536,5 1 491,2 1 768,0 l 642,5 1 441,9 1 2 850, 1 Fü 56,7 66,3 3 1 , 1 5,3 14,2 173,6 H 10,9 48, 1 53,9 38,2 1 83,7 334,8

Termelőszövetkezeti erdő

A 676,5 1 1 10,7 2 580,9 l 550,4 382,0 6 300,5 Fü 96,2 2 1 7,8 241 ,7 1 14,5 1 27,7 797,9 H 0,9 13,2 8,2 9,8 14,3 46,4

Csongrád Összes erdő

A 1 148,2 1 451,4 1 691 , 1 l 498,0 l 277,5 1 3 066,2 Fü 325,0 1 1 38,2 660,2 336,4 304,9 2 764,7 H 0, 1 4,4 1 1 ,3 4,2 20,0

Állami erdő

A 271 , 1 l 189,3 1 182,2 1 299,9 1 204,8 1 1 147,3 Fü 193, 1 752, 1 426, 1 1 27,9 169,1 l 668,3 H 2,7 4,2 3,9 10,8

Termelőszövetkezeti erdő

A 825,2 21 6,8 279,5 1 1 2,2 4,4 1 438,1 Fü 73,2 98,8 80,6 46,9 59,4 358,9 H 0, 1 0,7 3,0 0, 1 - 3,9

Fejér Összes erdő

A 2 230,3 1 l 803,5 1 3 582,9 1 2 370,7 1 825,8 1 10 8 1 3,2 Fü 1 30,4 80,3 77,2 47,2 39,4 374,5 H 17,9 74,6 67,4 29,2 322,1 5 1 1,2

Állami erdő

A 1 21 5,6 1 714,8 1 852,5 1 745,1 l 404,9 1 3 932,9 Fü 82,6 23,5 13,0 7,7 13,7 . 140,5 H 17,4 64,9 62,0 24,9 3 1 1,0 480,2

Termelőszövetkezeti erdő

A 7 1 5,7 804,7 1 89 1 , 1 1 2 10,9 242,1 4 864,5 Fü 18,4 23,9 28,8 25,5 1 5,4 1 1 2,0 H - 5,6 0,9 0,9 4, 1 l l ,5

57

10. táblázat folytatása

Megye Fafaj 1-10 1 1-20 21-30 3 1-40 41- ÖSSzesen év év év év év

Győr-Sopron Összes erdő

A 2 346,9 1 2 066,5 1 3 44 1 , 1 l 2 669,9 1 375,6 1 10 900,0 Fü 948,9 1 452,6 682, 1 21 8,6 68,5 3 370,7 H 1 , 1 8 , 1 22,7 22,0 32,2 86, 1

Állami erdő

A l 377,0 l 873,3 1 1 102,9 1 1 2 1 5,6 1 219, 1 l 4 787,9 Fü 612,0 965,3 1 98,0 9 1 ,8 5 1 ,3 l 9 1 8,4 H 1 , 1 8,0 1 8,9 1 3,4 25,9 67,3

Termelőszövetkezeti erdő

A 947,0 l 039,4 l 746,3 1 297,5 78, 1 5 108,3 Fü 247,4 3 1 5,4 365,7 62, 1 8,9 999,5 H - 0, 1 3, l 1 ,7 5,9 10,8

Hajdú-Bihar Összes erdő

A 2 372,9 1 2 820,4 1 9 010,2 1 3 73 1 ,9 1 761,2 1 1 8 696,6 Fü 1 60,5 1 20,5 49,2 3,3 1 ,2 334,7 H 4,9 2,5 0,1 2,5 1 0,0

Állami erdő

A 1 528,3 1 l 680, l l 5 1 56,2 1 2 627,6 1 692,9 1 1 1 685, 1 Fü 53,2 40,8 30, 1 2,3 0,2 1 26,6 H 2, 1 2,2 0,1 2,5 6,9

Termelőszövetkezeti erdő

A 701 ,6 979,5 3 057,3 996,5 47,7 5 782,6 Fü 38,9 70,0 6,2 0,7 1 ,0 1 16,8 H - - - - - -

Heves Összes erdő

A 1 5 1 4,5 1 1 967,5 1 2 090, 1 l l 5 10, 1 l 820,5 1 7 902,6 Fü 77,3 24,7 57,4 42,8 97,6 299,8 H 8,9 6,7 22,8 7,3 1 73,4 2 19, 1

Állami erdő

A 387,5 1 1 99,4 1 2 1 6,7 1 371 ,6 1 1 55 , 1 l 1 330,3 Fü 0, 1 0,8 0,8 8,4 1 0,7 20,8 H 5,9 3,4 17,0 5,0 1 08,7 1 40,0

Termelőszövetkezeti erdő

A l 099,0 1 688,2 1 803,3 l 094,8 655,2 6 340,5 Fű 35, 1 1 5,7 30,7 28,2 50,3 160,0 H 1 ,8 3 , 1 5, 1 2, 1 63,8 75,9

58

Megye Fafaj

Komárom

A Fü H

A Fü H

A Fü H

Nógrád

A Fü H

A Fü H

A Fü H

Pest + Budapest

A Fü H

A Fü H

A Fü H

10. táblázat folytatása

1-10 év

l 353,5 1 6,6

54,5

670,6 1 53,9

440,6 0,1 0,6

5 496,8 1 24,9 30,6

2 890,0 l 10,1 26,7

2 498,5 14,3

1 ,5

7 728,8 1 85,7 14,3

3 1 66,2 1 12,1 1 3,0

4 268,5 21 ,5

1 ,3

1 1-20 2 1-30 3 1-40 év év év

Összes erdő

1 289,4 1 1 341 ,5 1 1 540,3 1 99,8 25,8 45,4

1 52,4 142,7 95,8

Állami erdő

532,5 1 464,7 1 269,5 1 19,8 4,1 5,1

1 50,7 142,5 94,5

Termelőszövetkezeti erdő

620,7 616,5 889,2 30,2 8,7 34,4

1 ,6 0,1 0,3

Összes erdő

4 9 1 5,5 1 5 768,6 1 3 3 1 8,5 1 55,9 23, 1 1 7,8 19,9 25,2 12,1

Állami erdő

1 809,9 1 . l 761,5 1 l 060,9 1 22,4 4,2 1 ,0 1 7,3 17,2 6,2

Termelőszövetkezeti erdő

2 997, 1 3 862,3 2 107, 1 32,9 1 6,4 14,1

2,6 8,0 5,9

Összes erdő

5 775,9 1 10 092,0 l 86,8 42,0 59,6 106,9

7 476,0 l 40,6 77, 1

Állami erdő

2 428,6 1 4 324,6 1 3 616,5 1 1 2,4 5,9 1 1 ,7 53,7 105, 1 67,4

Termelöszövetkezeti erdő

2 675,7 4 833,5 2 822,2 53,9 1 2,5 1 5,6

4,4 0,8 3,6

41- ÖSSzesen év

963,1 l 6 387,8 40,5 218, 1

760,4 1 205,8

293,3 1 2 230,6 4,0 33,0

748,3 1 189,9

352,5 2 919,5 2 1 ,5 94,9

9,7 1 2,3

l 573,6 1 2 1 073,0 6,5 1 28,2

48,3 1 36, 1

795, 1 l 8 317,4 2,2 39,9

35,4 102,8

694, 1 12 1 59,1 4,3 82,0

12,9 30,9

2 153,6 1 33 227,0 1 55,7 410,8 558,7 8 1 6,6

1 302,2 1 14 838,1 5 1 ,2 93,3

526,7 765,9

538,3 1 5 138,2 21 ,9 1 25,4 10,9 2 1 ,0

59

10. táblázat folytatása

Megye Fafaj 1-10 1 1-20 21-30 31-40 év év év év

Somogy Összes erdő

A 4 686,4 1 6 322,9 1 6 428,5 1 5 250,5 1 Fű 1 37,4 2 16,2 207,0 238,1 H 1 28,7 564,9 4 18 , 1 49 1 , 1

Állami erdő

A 1 634,5 1 1 980,2 1 l 1 99,0 l l 781 ,7 1 Fű 3 1 , l 28,4 2 1 ,5 1 2,0 H 1 20,7 502,0 327,3 429,9

Termelőszővetkezeti erdő

A 2 908,5 4 075, 1 4 8 10,3 3 182,4 Fű 99,8 1 16,2 1 55, 1 206,7 H 7,3 59,5 4 1 ,6 49,2

Szabolcs-Szatmár Összes erdő

A 8 003,2 1 6 145,0 l 9 724,9 1 2 721 ,5 1 Fű 596, 1 7 1 4,4 597,8 204,3 H 2,0 0,5 2,5 3,0

Állami erdő

A 2 570,6 1 2 5 1 1 ,4 1 3 0 1 6,4 1 1 424,5 1 Fű 33,4 70,9 4 1 ,0 1 0,3 H 1 ,4 0,5 2,2 1 ,7

Termelőszövetkezeti erdő

A 4 502,3 3 079,8 5 906,4 l 000,0 Fű 383,3 39 1 ,6 504,6 1 40,0 H 0,6 - 0,3 1 ,3

Szolnok Összes erdő

A 430,6 1 7 1 6,3 1 984,5 1 633,6 1 Fű 1 39,6 1 40,7 296,2 274,8 H O, l O, l 1 ,0

Állami erdő

A 82,9 1 22, 1 l 360,3 1 1 60,3 1 Fű 1 1 ,2 4,3 22,9 53,6 H 0, 1 0, 1

Termelőszövetkezeti erdő

A 322,7 641 ,4 545,0 400,2 Fű 73,4 42,6 1 7 1 ,7 95,9 H - - - 1 ,0

60

41- ÖSszesen év

1 689,4 1 24 377,7 l l0,2 908,9

2 040,3 3 643, l

l 059,2 1 7 654,6 6,7 99,7

1 807,0 3 23 1 ,9

587,2 1 5 563,5 9 1 ,3 669, 1

1 79,4 337,0

5 1 3,0 1 27 107,6 98,0 2 210,6

0,7 8,7

403,0 l 9 925,9 1 ,3 1 56,9

5,8

8 1 ,8 1 4 570,3 39,3 1 458,8

- 2,2

109,5 1 2 874,5 383,0 l 234,4

0,3 1 ,5

46,3 1 67 1,9 1 3,4 105,4

0,2

40,0 1 949,3 75,0 458,6

0, 1 l ' l

1 0. táblázat folytatása

Megye Fafaj 1-10 1 1-20 21-30 31-40 41- ÖSSzesen év év év év év

Tolna Összes erdő

A 4 020,7 1 3 726,6 1 6 699,0 l 3 1 08,2 1 670,4 1 1 8 224,9 Fű 664,8 575,7 309,3 1 80,4 1 8 1 ,4 l 9 1 1 ,6 H 33,4 1 28,4 1 96,4 1 96,5 676,7 l 23 1 ,4

Állami erdő

A l 593,3 1 787,0 l 1 466,0 l 877,5 1 407,0 l 5 1 30,8 Fű 366,4 276,7 1 8 1 ,0 1 39,7 1 56,4 1 120,2 H 32,3 1 22,6 1 86,8 1 94,4 664,7 l 200,8

Termelőszövetkezeti erdő

A 1 653,2 2 350,7 4 070,4 l 708,6 2 1 5,0 9 997,9 Fű 248, 1 1 69,3 8 1 ,6 40,2 22,6 56 1 ,8 H l , l 2,7 5,6 1 ,5 1 0,0 20,9

Vas Összes erdő

A 2 654,4 1 l 784,3 1 3 239,7 1 2 678,2 1 541 , 1 l 1 0 897,7 Fű 60,0 1 07, 1 1 52, 1 88,8 29,2 437,2 H 1 ,7 4,7 1 1 ,6 1 5,2 56,7 89,9

Állami erdő

A l 083,0 l 580,2 1 223,7 1 356,7 1 255,6 1 2 499,2 Fű 6,3 1 7, 1 22,4 0,6 46,4 H 1 ,2 2,8 6,4 10 , 1 28,8 49,3

Termelőszövetkezeti erdő A l 526,2 l 004,3 2 6 1 8,9 l 997,3 202,6 7 349,3 Fű 47,9 59,2 99,7 60,8 1 6,3 283,9 H 0,4 1 ,9 3,9 4,7 25,0 35,9

Veszprém Összes erdő

A 2 037,0 l l 627,9 1 2 440,5 1 2 1 1 3,0 l 7 1 6,4 1 8 934,8 Fű 1 8,7 1 28,6 42,0 28,3 1 6,8 234,4 H 7 1 , 1 1 62, 1 1 53,8 125, 1 646 , 1 1 1 58,2

Állami erdő

A 680,7 1 427,0 l 472,5 1 649,5 1 408,6 1 2 638,3 Fű 0,2 2,3 0,7 0,9 3,3 7,4 H 65,5 1 52,5 1 39,4 1 1 6,4 553,6 l 027,4

Termelőszövetkezeti erdő

A 1 190,5 l 095,9 l 8 1 1 ,0 1 3 14,2 259,0 5 670,6 Fű 8,9 94, 1 1 7,7 1 6,3 4,2 14 1 ,2 H 2,4 9,2 9 , 1 7,3 5 1 ,7 80,7

61

10. táblázat folytatása

Megye Fafaj 1-10 1 1-20 21-30 3 1-40 41- ÖSSzesen év év év év év

Zala Összes erdő

A 3 346,9 1 3 1 12,2 1 3 094,5 1 4 148,3 1 1 3 1 6,2 1 1 5 0 18 , 1 Fű 60,8 1 30,6 9 1 ,0 1 50,7 32,2 465,3 H l l , l 29,8 58, 1 38,8 1 10,8 248,6

Állami erdő

A l 075,3 l 823,2 l 564,5 l 691 ,7 l 590,5 l 3 745,2 Fű 25,3 1 59,9 1 5,0 l 35,9 1 6,9 1 1 33,0 H 10,4 23,7 46,4 30, 1 87,3 197,9

Termelőszövetkezeti erdő

A 2 088,2 2 1 67, 1 2 41 4,5 3 25 1 , l 660,6 10 581 ,5 Fű 1 4,2 68,3 82,5 1 12, 1 23,3 300,4 H 0,3 4,3 1 1 ,5 7,5 2 1 ,5 45, 1

Ország összesen Összes erdő

A 62 829,7 56 305,8 88 905,6 55 14 1 ,8 1 6 827,5 280 010,4 Fű 4 708,6 6 659,3 4 590,3 2 822,3 2 375,7 2 1 1 56,2 H 569,9 1 684,2 1 606,8 1 567,7 7 673,6 1 3 1 02,2

A = akác; Fű = fűz; H = hárs

• Az állami erdők közé tartoznak: az állami erdö- és fafeldogozó gazdaságok, az állami erdő- és vadgazdaságok, a FALCO Fakombinát, valamint az MN veszprémi és budapesti erdögazdasága, továbbá a Tanulmányi Erdőgazdaság, a Pilisi Parkerdögazdaság, valamint az állami gazdaságok és a vízügyi igazgatóságok erdei. A táblázaton a korosztályok szerinti adatok nem tartalmazzák a községi és magánerdöket Az "Összesen" rovatban azonban ezek is szerepelnek.

A meglévő akácerdők korosztály-összetételének az elmúlt 1 6 év alatt bekö­vetkezett változását szemléltető 22. ábra aggodalmakra ad okot. Az adatok szerint egyre fokozottabb mértékben termelik ki a vágásra még nem érett jó erdőket és utána nem akáccal újítják fel őket. Ugyanakkor mind nagyobb arányban tartalékolják a túlkoros, gyenge minőségű, gyakorlatilag csak tűzi­fát adó akácosokat. Meghökkentő a 3 1 évesnél idősebb akácállományok gyors szaporodása. Az ábra nyilvánvalóvá teszi az erdővagyonrnérleg mielőb­bi bevezetésének elodázhatatlan szükségességét is.

Az akácerdők ilyen kezelése hátráltatja az élőfakészlet bővített újratermelé­sét, amit jól mutat egy, a IDillennium évében létesített nyírségi akácerdőben (Ófehértó 2/F) végzett felújítási kísérletünk.

Ennek az akácerdőnek első sarjutódállományát termeltük ki 1954-ben, és újítottuk fel a következő négy eljárással: vastag gyökerekből fakadó, vékony gyökerekből fakadó és a tuskókból előtörő sarjakkal, valamint magcsemeték ültetéséveL Az így létesített második utódállományokat 1 985-ben termeltük ki

62

ezer ha 1972 1961 1966

22. ábra. Az akácerdők korosztály-összetételének változása 1 972-1988 között

és újítottuk fel sarjakkaL A kapott kísérleti eredményekből kitűnt, hogy szakszerűen végzett felújítással és neveléssel a második utódállomány is az eredeti, 1 896-ban létesített faállományéval azonos fatermést ad. A leírt módon 1955-ben létesített parcellák fatermési adatai alig különböztek egymástól. A mageredetű faállomány nem adott nagyobb fatérfogatot és magasabb értékű faválasztékokat, rnint a sarjeredetűek. Az erdővédelmi vizsgálat kimutatta, hogy a 32 éves kísérleti faállományokban a gombafertőzöttség (Fomes fraxi­neus CooKE) kimutatható volt ugyan, de nem volt olyan mérvű, hogy számot­tevően befolyásolhassa a fa műszaki felhasználását. Az 1 986. évi sarjaztatás emellett nagyon olcsó volt és nagyon szép sarjulatot eredményezett. Szakszerű ápolás és nevelés esetén 30 éves korban várhatóan ez is megtermi az előző generáció fatömegét, a hektáronként 300 m3-t. Így ugyanazon az erdőterüle­ten négy faállomány generációját felnevelve 2 1 00 m3 fatömeget kapunk, ha ugyanott tölgyet termesztenénk, hektáronként legfeljebb 600 m3-t nyernénk.

Robinia luxurians (DIECK) SCHNEID. (R. neo-mexicana, var. luxurians DIECK,

R. neo-mexicana HORT., non ÜRAY.)

l O m-nél alacsonyabb fák, sokszor bokorszerű növésűek. A kéreg világos­barna, apró pikkelyekre repedezett . A hajtások árszerű tövisekkel, fiatal korban rnirigyes-szőrösek. A levelek hossza maximum 20 cm, ( 1 3) 1 5-21 levélkéből állók; a levélkék hosszúkás-ellipszis alakúak, 2-3,5 cm hoszúak,

63

csúcsuk lekerekített kis heggyel vagy fokozatosan kihegyesedő, alul selymesen molyhosak, legalábbis fiatal korban; a kocsányok mirigyes-molyhosak. A virágok fehéres rózsaszín űek, kb. 2 cm hosszúak, tömött sokvirágú fürtökben, amelyeknek tengelyei és a kocsányaik mirigyszőrösek; a csészék háromszög fogazatúak, a felső ajkak fogai rövidebbek és hegyesek. A hüvelyek 6-1 0 cm hosszúak, mirigyszőrösek. Júniustól augusztusig virágzik. Elterjedési területe Észak-Amerika: Kolorádótól Új-Mexikóig, Arizonáig és Utahig. 1 88 1 -ben vették kultúrába, igen gyakran kultiválják R. neo-mexicana név alatt. Nagyon dekoratív. Kiterjedt felhasználásra érdemes a zöldövezeti fásításban.

R./. x pseudoacacia = R. holdtii BEns. Fák. A levélkék 3,5-5 cm hosszúak, meglehetősen sötétek és merevek; a virágok világospirostól rózsaszínűig, kevésbé sűrű fürtökben; a hüvelyek elszórt szemcsékkeL (R. co/oradensis DonE) - R. h. britzensis SPAETH. A virágok fehéresek.

Rokon faj : R. neo-mexicana GRAY. Cserjék 2 m magasságig; a hajtások és a levélgerincek szürkés-molyhosak; a 9-1 5 levélke elliptikustól elliptikus lándzsásig, 1-4 cm hosszú, tompa vagy kicsípett, mindkét oldalon kissé szőrös; a virágzat molyhos és mirigyes-sörtés; a hüvelyek ritkán szőrösek, nem mirigyesek, recések. Elterjedési területe Új-Mexikó.

Robinia viscosa VENT. (R. glutinosa SIMS.) ­Ragadós akác, szurkos akác

1 2 m-nél alacsonyabb fák; koronájuk széles, törzsük átmérője maximum 35 cm vastag, sötétbarna, sima kéreggel borítva. A hajtások, a virágzati tenge­lyek, a virágkocsányok, a csészék mirigyszőröktől ragadósak. A levelek hossza 20 cm-nél kisebb, ( l l ) 1 3-25 (27) levélkéből állók, a levélkék hosszú­kás-ellipszis alakúak, 2,5-4 cm hosszúak és 2 cm-nél keskenyebbek. Csúcsuk többé-kevésbé tompa, és rövid szálkában végződik, válluk lekerekített vagy széles ék alakú, fiatal korban többé-kevésbé szőrösek, később felül kopaszok, világoszöldek, alul szürkések, kopaszok vagy szőr9sek; a pálhák ár alakúak, 4-5 mm hosszú tövisekké alakultak vagy lehullottak. A virágok rózsaszínű­ek, kb. 2 cm hosszúak, nem illatosak, 5-1 0 cm hosszú és 4-5 cm széles, 6-1 5 virágból összetett, majdnem egyenesen álló fürtökben, a vitorlán sárga folt, a csészék kb. 7 mm hosszúak és 5 mm szélesek, sötétpiros, éles háromszö­gű fogazattaL A hüvelyek hosszúkásak, egyenesek, 5,5-9 cm hosszúak és kb. 1 2 mm szélesek, végükön felfelé hajló orral, ritkásan mirigyszőrösek. A magok hosszúkás vese alakúak, kb. 4 mm hosszúak és 2 mm szélesek; simák, barnák, fénytelenek . Május-júniusban virágzik, néha másodszor augusztus­ban, a magérés ideje augusztustól kezdődik. Eszak-Karolinától Alabarnáig az Alleghany-hegységben tenyészik . 1 79 1 -ben vették kultúrába. Kertekben és parkokban gyakran alkalmazzák egyedenként vagy csoportosan.

R. v. x pseudoacacia = R. ambigua Pom. A szülők között áll, de inkább az R. pseudoacaciára emlékeztet. Fatermetű. A hajtások csak egyhén ragadósak,

64

kicsi tövisekkel; 1 3-21 levélke; a virágok világospirosak (R. dubia Fou­CAULT, R. intermedia SOUL.-BOD. , R. hybrida AUDIBERT) . 1 1 5 - Két kulti­varját bemutatjuk:

- 'bella-rosea' . A hajtás nagyon ragadós; virág nagyobb és sötétebb színű (R. ambigua var. bella-rosea (NICHOLS.,) REHD. , R. bella-rosea NICHOLS. , R. viseasa var. bella-rosea (NICHOLS.) Voss, R. amoena C. KocH, R. dubia var. amoena hort., R. dubia var. bella-rosea REHD. , R. pseudoaeaeia var. bella-rosea CovELL).

- 'decaisneana'. A hajtások gyengén mézgásak, a tüskék kicsik vagy telje­sen hiányzanak; a csésze eléggé erősen szőrös, a virágok halvány rózsa­színűek. (R. pseudoaeacia var. deeaisneana CARR.) 1 860 körül Vieille­vilieben (Manosque, Basses-Alpes, Franciaország) keletkezett.

Az akác nemesítése

Keresztezéses nemesítés

Genetikai alapok. A Robinia genusban az erdészeti növénynemesítés szem­pontjából az R. pseudoaeaeia L. és egyes fajváltozatai - az árbócakác (var. reetissima RABER), az egylevelű akác (var. unifolia TALOU), a jegenyeakác (var. pyramidalis PÉPIN), a tövistelen akác (var. inermis DC.) - jöhetnek számí­tásba.

A méhészek számára annyira fontos virágzás tartamának meghosszabítása érdekében végzett nemesítés számára a bőségesen virágzó egyedeken kívül a korán (var. praeeox), későn (var. ga/iana) és állandóan (var. semperjlorens CARR.) virágzó fajváltozatok, valamint a fehérakácnál később virágzó két faj - az R. luxurians ScHNEID. és a ragadósakác (R. viseasa VENT.) - továbbá a fehérakáccal keresztezett ragadósakác (R. ambugia POIR.) és az R. luxurians és a fehérakác hibridje (R. holdtii Bmss.) ígérnek megfelelő eredményt.

Az akác heterozigóta fafaj . Kölcsönös megporzó jellegénél fogva természe­tes utódpopulációi a szülőkben lévő génállomány kombinálódásának megfe­lelően generációról generációra változnak. Ezért szelekcióval is érhetünk el eredményt. Ez természetesen nagy mértékben függ a szerenesés véletlentől, legalábbis a partnereket illetően. A keresztezéssei létrehozott utódnemzedék­ben az allél génpárok megoszlanak, ennek folytán a nemesítés céljául szolgáló tulajdonságok a legkedvezőbb esetben is csak az utódok 50%-ában kombiná­lódhatnak.

A nemesítő munkáját megnehezíti sok tulajdonság poligén jellege. A fajta­keresztezések utódnemzedékeiben csak elvétve vagy egyáltalán nem találunk kiváló kombináció-típusokat. Már az is eredmény, ha a felhasznált szülőket az utódnemzedék kismértékben felülmúlja. Folyamatos kiválasztással és is­mételt keresztezéssei azonban az eredményt tovább javíthatjuk.

5 Halmágyi-Keresztesi 65

Az idegen termékenyülő akác esetében, ha a fajta-keresztezésekkel előállí­tott egymás utáni populációkból kiválasztott egyedeket ismételten egymással termékenyítjük meg, számolnunk kell a beltenyésztés okozta fajtaleromlás veszélyével. A keresztezési partnereket tehát ajánlatos több olyan F 1 nemze­dékből kiválasztani, amelyek nincsenek egymással közeli rokonságban.

A heterozigóta akác esetében kivételesen már az F1-ben, de többnyire csak a következő generációkban, a kumulatív módon ható polimer gének kombi­nálódása által olyan egyedek hasadhatnak ki, amelyek egyes tulajdonságok­ban felülmúlják szüleiket. A tulajdonságok megnyilvánulása tehát a több génpáros öröklődésmenet, a génpárok fokozódó hatása folytán erősebb az utódokban, mint a szülőkben volt. Minthogy a polimer öröklődési tényezők jelenléte főként a mennyiségi tulajdonságok öröklődésmenetében állapítható meg, a transzgresszív öröklődés is elősegíti olyan mennyiségi tulajdonságok létrejöttét, mint a tenyészidő, a virágzás tartama, a szárazságtűrés, a fagyálló­ság, a gyors növekedés, a betegségek iránti ellenállóképesség, a nagyobb nektártartalom stb.

Az akácfajon belüli keresztezéses nemesítéskor a tulajdonság-transzgresszi­ók elérése rnindaddig szerencse dolga marad, amíg nem tudjuk, hogy valamely tulajdonság kialakítását hány tényező befolyásolja, és hogy azok hogyan oszlanak meg az egyes szülők között. Mint ismeretes, a jelleg-transzgressziók csak abban az esetben jöhetnek létre, ha a mennyiségi tulajdonságok több vagy sok géntől függenek, vagyis ha a poliméria * esete áll fenn, továbbá, ha ezek a gének a szülőfajtákban külön-kűlön, illetőleg különböző allél állapot­ban vannak jelen. A tulajdonságpárok átkombinálódásával, a MENDEL-törvé­nyeknek megfelelően, olyan alakok keletkezhetnek, amelyek a szűlői tulaj­donságokat pozitív vagy negatív irányban felülmúlják. A virágzás tartama, a nagyobb nektártartalom, a szárazságtűrés stb., vagyis a komplex nemesitési cél sok tényezőtől függ, ezért a méhészeti akácfajták nemesítését a transz­gresszió fellépése reményében végezhetjük. Előfeltétele kizárólag a különböző allélek komplement hatásmódja, a genetikai alapok bizonyos különbözősége.

A nemesítői tapasztalat általában azt mutatja, hogy transzgressziós kilátá­saink annál nagyobbak, minél kisebb a rokonság az egyes szülőfajták között.

* Poliméciának nevezzük azt az esetet, amikor több allélpár ugyanarra a jellegre, ill. tulaj­donságra kvantitatív hatást fejt ki, és ezek hatásukban összegezödnek. Polimer öröklődés különösen gyakran lép fel az ún. kvantitatív jellegek öröklődésében. Az egyes gének mindegyi­ke képes arra, hogy hatását bizonyos mértékig a tulajdonságon fenotípusosan is érzékelhetövé tegye. A specifikus esetben résztvevő gének számát az F2 hasadó populációból kíséreljük levezetni, amikor is a szülőalakok százalékos részaránya az Frben annál kisebb lesz, minél több génpár vett részt a jellegek kialakításában. Extrém esetben gyakorlatilag lehetetlen az F2-ben a szülői extrémtípusokat visszakapni. Azonkívül a modifikációs gének és bizonyos, a folyamatban részt vevő gének részleges vagy teljes dominanciája az F2-ben zavarólag hat és komplikált, nehezen elemezhető hasadási viszonyokhoz vezethet.

RASMUSSON ( 1 934) szerint minden egyes polimer esetben 1 00---200 génpár vesz részt, ame­lyek olyan nagy kölcsönhatásban állnak egymással, hogy minél nagyobb a hatást előidéző gének száma, annál kisebb az új gének fokozó hatása a mennyiségi jellegre.

66

Beltenyészeti jelenségek akkor várhatók, ha a fenotípusosan egymáshoz igen hasonló alakok egy kis populációból származnak. Ebben az esetben ugyanis lehetséges, hogy az utódnemzedékben testvéri vagy közeli rokonsági viszony van. Ezért ügyeljünk arra, hogy fajtakeresztezéseinkben ne használjunk azo­nos fenotípusú szülőket, mert ezek utódnemzedékeiben fennáll a csökkent életképesség veszélye. Keresztezési partnerekül csak a kombinálandó túlaj­donságban eltérő egyedeket válasszunk. Ezáltal elősegítjük az utódnemzedék á ttekinthetőségét.

Biológiai adottságok. A csírázástól a virágzásig vagy az oltástól a virágzásig eltelt időszak, azaz a vegetatív állapot hossza, elsősorban fajtajelleg, amelyet az éghajlati viszonyok, továbbá a tápanyagellátás körülményei nagymérték­ben befolyásolnak.

Fajtajelleg a virágzás időtartama és kezdetének, ill . befejezésének időpontja is. Az akác virágzásának időtartama a fajtától és a termőhelytől függően általában 7-14 nap. A települések között, a városok, falvak utcáin tenyésző akácok rendszerint egy hét alatt elvirágzanak. Nagyobb területű akácerdőben ezzel szemben a virágzás időtartama két hétig is elnyúlhat a faállomány sűrűségétől, életkorától, a talajviszonyoktól és a kitettségtől függően. Az északi és a déli fekvésű akácosok között 5-6 napi virágzáskezdési eltérés is észlelhető. Homokos talajokon az akác virágzása 2-3 nappal korábban következhet be, mint kötött talajokon. A tengerszint feletti magasság változá­sa folytán az akácvirágzásban 8-10 napi késés is előfordulhat. A virágzás optimális hőmérséklete 1 6--20 oc. A magasabb hőmérséklet meggyorsítja, az alacsonyabb hőmérséklet pedig lelassítja a virágzás menetét.

Az akác lombosodás után virágzik. A rügyfakadástól kezdődően általában 5 hét múltán kezdenek az első bimbók fesleni, amit kb. egy hét múlva a teljes virágzás követ. Kedvező hőmérsékleti viszonyok esetén (20-26 oq a megter­mékenyülés a megporzástól számítva aránylag rövid idő (kb. 1 0-12 óra) alatt bekövetkezik. Ha csíráztató közegként kétszer desztillált vízben oldott sza­charózt (nádcukrot) használunk, a pollentömlő rendkívül gyorsan növekszik. A csírázás sebessége az oldat töménységével emelkedik és 50%-os oldatban éri el legmagasabb értékét A szacharóz vizes oldatához nyomokban adagolt bór serkenti a csírázást (KoPECKY 1965).

Az akác-pollen lekerekített háromszög alakú (III.a kép) és, mint minden rovar-megtermékenyítette növény virágpora, erősen tapad. Méhek és egyéb rovarok a virágokra csak az ivarérettség bekövetkezte után repülnek és termé­kenyítik meg őket. Az akác virágszerkezete a rovarmegporzáshoz jellegzete­sen alkalmazkodott. A méhek az evezősziramra szállnak és lábukkal megka­paszkodnak benne. Súlyuk alatt az evezőszirmok lesüllyednek, magukkal nyomva a csónakszirmot is, amelyhez fülecskéik segítségével kapcsolódnak. Ugyanakkor a méhek fejükkel a vitorlaszirmot annyira [eltolják, hogy szívó­kájukkal a szirornlevelek alkotta kehelyben összegyűlt nektárhoz hozzájussa­nak. Ehhez az erőkifejtéshez szükséges kapaszkodás közben lábukkal a csó­nakszirmot lefelé tolják, amelyből a bibe kitolódik, és virágporos potrohuk­hoz ér. Egyidejűleg a porzók virágpora lábízeikre és potrohukra tapad. Mi-

5* 67

után a méh a virágról elszállt, a bibe a bibeszállal nem húzódik vissza eredeti helyére a csónaksziromba, hanem szabadon marad. A szabadon álló hibéből tehát megállapítható, hogy melyik virágon járt már méh. A megtermékenyült virág sziromlevelei néhány nap múlva elszáradnak.

A tetraploid akácok nagyobb, vastagabb és emiatt merevebb szirmú virága­inak nektárjához a méhek a leírt módon nem juthatnak hozzá. Szívókájukkal a csónak- és evezőszirmok között, oldalról hatolnak a nektárhoz anélkül, hogy a virágpor a lábukra, ill. a potrohukra tapadna. Ezért a tetraploid virágok megtermékenyítése csak mesterséges megporzással lehetséges.

A méhek és a rovarok az akácvirágokat nektárgyűjtés céljából keresik fel . A nektárhozamot legjobban a fajta befolyásolja. Céltudatos szelektálással és kombinációs nemesítéssei új , hosszan virágzó, nagy nektártartalmú fajták állíthaták elő.

Módszerek és eredmények. A törzsfák kiválogatása az egyedkiválogatásan alapszik, ami a nemesítés hagyományos módja. A méhészeti fajták kiváloga­tásakor elsősorban a korán vagy a későn, hosszú ideig virágzó, jól mézelő akácfákat válogatjuk ki. Természetesen lehetőleg arra kell törekednünk, hogy a nemesítés során a jó mézelést a gyors növekedéssel, fagy- és szárazságtűrés­sel kapcsoljuk össze. Az ország különböző erdőgazdasági tájain 75 törzsfát szelektál tunk.

A törzsfákról elszaporított oltványokkal, valamint a hazai parkokban fellelhető és a külföldi társkutatóintézetektől kapott fajokkal és fajtákkal klónvizsgálat és keresztezési kísérletek céljára Bajtiban fajtagyűjteményt léte­sítettünk.

A keresztezéses nemesítést meghatározott tulajdonságú fajták előállításá­hoz használjuk. Keresztezéssei kapott megfelelő szülők felhasználásával olyan populációkat állíthatunk elő, amelyekből értékes, a meglévőknél jobb, új kombinációkat válogathatunk ki. A keresztezéses nemesítés tehát lehetövé teszi, hogy új nemesített fajtákban rekombinálódás révén génfelhalmozódást idézzünk elő. A keresztezéses nemesítés egyúttal mindig kombinációs nemesí­tés is, mert az új genotípusokban különböző szülők tulajdonságait tervszerűen egyesítjük. Természetesen ez nem könnyű feladat, mert a nemesítőnek több­nyire kvantitatív tulajdonságokkal van dolga, amelyeket a tényezők nagy száma határoz meg. Öröklésmenetük tehát nehezen követhető. Rendszerint nem állapítható meg, hogy a keresztezéssei kapott utódnemzedékből kiválasz­tott új kombinációkban, a szülőkben bizonyos kvantitatív tulajdonságokat determináló valamennyi tulajdonság jelen van-e, mert számuk és fenotípus jellegük csak ritkán ismeretes.

A keresztezés esetében tehát a nemesítés célkitűzéseinek megfelelő tulajdon­ságokkal rendelkező (korán, későn, bőven, tartamosan virágzó, jól mézelő magas cukorértékű, nagy nektártartalmú stb.) fajtákat keresztezzük egymás­sal olyan utódok létrehozására, amelyek egyesítik magukban a szülők értékes tulajdonságait. Minél több tulajdonságban különböznek egymástól a keresz­tezendő szülők, annál valószínűbb a kívánatos kombinációk kiemelhetősége. Ez egyúttal csökkenti annak a lehetőségét, hogy már az F 2-ből a kívánt célnak

68

23. ábra. A 6. sz. törzsfa a Szombathelyi ÁEG Horváterdő 45/d erdőrészletében. Kora 25 év, magassága 25 m, mellmagassági átmérője 28 cm

69

-l =

Sárvári szám

S-1

S-2

S-3

S-4

S-5

S-6

S-7

S-8

S-9

S- 1 0

S- 1 1

S- 1 2

S- 1 3

S- 14

Sor-szám

l .

2.

4.

5.

6.

1 7.

18 .

2 1 .

22.

23.

24.

25.

26.

27.

l l . táblázat A sikeres akáckeresztezések

(Szülő, szárrnazás-törzsfaszám) A beporzás x időpontja (Szülő, szárrnazás-törzsfaszám)

R. p. f. unifolia Ikervár x R . p. pyramidalis 1 957. V. 24. Szombathely R. p. inermis Szarvas x R. p. Szöcsénypusz- 1 957. v. 25. ta l l R. p. Szöcsénypuszta 9 x R. p. f. unifolia 1 957. V. 24-25. Ikervár R. p. inermis Szarvas x R. p. pyramidalis 1 957. V. 25. Szombathely R. p. Szöcsénypuszta l l x R. p. inermis 1 957. v. 23-24. Szarvas R. p. unifolia Ikervár x R. ambigua Szarvas 1 958. v. 20. R. p. Szöcsénypuszta 10 x R. p. inermis 1 958. V. 24. Szarvas R. p. v. semperfiorens Vác x R. p. pyrami- 1 958. v. 2 1 . da/is Sárvár R. p. f. unifolia Ikervár x R. p. pyramidalis 1 958. V. 22. Sárvár R. p. Szöcsénypuszta 10 x R. p. pyramidalis 1 958. V. 26. Sárvár R. p. Szöcsénypuszta 1 0 x R. p. Horváter- 1 958. V. 26. dö 5 R. p. Horváterdő 5 x R. p. Szöcsénypuszta 1 958. v. 26 l l R. p. Szöcsénypuszta 1 2 x R. p. pyramidalis 1 958. V. 26. Sárvár R. p. Szöcsénypuszta l l x R. p. pyramidalis 1 958. V. 27. Sárvár

A ter- 1 5 éves korban méshü- A hibrid neve magas- átmérő érték-velyek Gödöllőn ság cm sorrend száma m

4

l

5 Kopecky-6 1 4,0 13,8 3

l

3

l

3

l

l

l

6 Kopecky-4 1 4,7 1 4,9 l

4 Kopecky-8 1 4,4 1 3,2 5

2

l

....... ....

S- 1 5

S- 1 6

S- 17

S- 1 8

S- 1 9

S-20

S-2 1

S-22

S-23

S-24

S-25

S-26

S-27

l 28.

l 29.

l 30.

l 3 1 .

l 32.

l 33.

l 34.

35.

36.

37.

l 38.

l 39.

l 40.

l R .. luxurians Zirc x R. p. v. semperfiorens l V ac 1 958. VII. 20.

l R . . p. v. semperfiorens Vác x R. luxurians l Zirc 1958. VII . 20.

l R. p. Szőcsénypuszta 9 x R. p. inermis l Szarvas 1 959. V. 1 4

l R. p. Szőcsénypuszta l l x R. p. inermis l Szarvas 1 959. V. 14

l R. p. f. unifolia Ikervár x R. p. Szőcsény- l puszta 1 2 1 958. V . 24.

l R. p. Szőcsénypuszta 10 x R. p. Horváter- l dő 6 1 958. v. 24

l R. luxurians Lengyelország x R. p. Sző- l csénypuszta 10 1 958. V . 24.

R. p. f. unifolia Ikervár x R. p. Horváterdő 1 958. V.24. 6 R. p. Jászkisér x R. p. Vörösmajor 1 5 1 964. V . 20 R. p. Vörösmajor 1 5 (tetraploid) x R. p. 1 970. v. 10. Vörösmajor 15 (tetraploid)

l R. p. Vörösmajor 1 5 (tetraploid) x R. p. Gödöllő-3 (Sárvár diploid) l 1 970. v. 1 0.

l R. p. Vörösmajor 1 5 (tetraploid) x R. p. Horváterdő 6 (tetraploid 1 00) l 1 970. V. 10

l R. p. Horváterdő 6 (tetraploid- 100) x V ö- l rösmajor 1 5 (tetraploid) 1 970. V. 10

R. p. Vörösmajor 1 5 (mixoploid) x R. p . l ? Vörösmajor 1 5 (mixoploid) R. p. f. unifolia Ikervár (rnixoploid) x R. p. l ? f. unifolia Ikervár (mixoploid)

l 5 l Kopecky-5 l 9,8 l 1 2, 1 l 8

l 3

l 3

l 4

l 6 l Kopecky- 1 l 14,0 l 1 3, 1 l 6

l 6 l Kopecky-2 l 1 3,7 l 1 1 ,7 l 7

l 3 l Kopecky-3 l 1 3,4 l 1 4,4 l 2

7

2 l Kopecky-7 l 14,5 l 1 3,4 l 4

4

l 4

l 2

l 2

l ?

l ?

megfelelő alakokat válogathassunk, ugyanis az örökletes tényezők számának növekedésével csökken annak valószínűsége, hogy az F2-ben a nemesítés céljául kitűzött kombinációt megtaláljuk. Minthogy általában olyan szülőket keresztezünk egymással, amelyek sok tulajdonságpárban eltérnek egymástól, a magunk elé tűzött cél eredményes eléréséhez kiterjedtebb nemesítési anyag­gal kell dolgoznunk.

Ha az akácot valamilyen jelleg, ill . tulajdonság irányában tovább kívánjuk nemesíteni, az egyszerűbb ciklikus keresztezés (n1 x n2 keresztezési sorozat és a visszakeresztezés) vezet célhoz. Ebben az esetben egy törzsfa virágait több apával, egyenként elkülönítetten vagy együttesen virágpor keverékükkel po­rozzuk meg (körben, ciklusban, innen az elnevezés). A különböző kombináci­ók F1-utódnemzedékének vizsgálata lehetövé teszi a genetikai kombinációs lehetőségek mérlegelését. Céljainknak azok a populációk felelnek meg, me­lyekben fellelhetők rnindkét szülő kívánatos tulajdonság-kombinációi.

A transzgresszió jelenségét az akácnemesítés gyakorlatában is sikerrel lehet használni (tenyészidőszak, virágzás tartama, időszaka stb.).

Az akáckeresztezés gyakorlati végrehajtása nem olyan könnyű, mint a szélporozta fafajoké, de meglehetősen nagy virága folytán nem is túlságosan körülményes. Az önbeporzás lehetőségének kiküszöbölése végett a virágokat kasztráljuk, a porzókat eltávolítjuk. Ezt a műveletet elég korán végezzük, amikor a zöldessárga színű bimbó sziromlevelei kifehérednek és fesleni kezde­nek, tehát amikor a vitorlaszirom a csónak- és a szorosan hozzásimuló evezőszirmoktól elválik. A bibe ivarérettsége ugyanis ekkor még nem követke­zett be, de a sziromlevelek könnyen szétbonthatók, és a porzókhoz hozzáfér­hetünk. Ha a vitorlaszirom már kifeszült, a virágpor hullása is megkezdődik, és a bibe ivaréretté válik. A méhek és egyéb rovarok a fejlődés e szakaszától kezdve szállnak virágról virágra és végzik a megtermékenyítést. A keresztezni kívánt virágfürtöket ez előtt kell zacskóval szigetelni. A kasztrálást tehát a félig feslő virágban kell elvégezni oly módon, hogy a csónak hegyén a szirom­leveleket felülről kitágítjuk és a bibe körül a 1 0 portokot hegyes csipesszel eltávolítjuk anélkül, hogy a szirmokat, és különösen a bibét, megsértenénk. Igen meleg időben a portokok hamarább repednek fel, ezért még korábban kell kasztrálnunk. Ekkor a még kevésbé kifejlődött virágon nagyobb sebet kényszerülünk ejteni, és így a magkötési százalék erősen csökkenhet.

BEKETOVSZKY ( 193 1) , MOSKOV ( 1 93 1 ) és KOPECKY (1 957) szerint az Önmeg­porzás nem ad életképes magot, FLOROVA ( 1955) kísérleteiben pedig 6 100 önbeporzott virág közül 1948-ban mindössze 0, 1 3%, 1959-ben pedig 4000 virágból 0,08% termékenyült meg. A sok pepecseléssei járó és a magkötést gyakran erősen befolyásoló kasztrálást el is hanyagolhatjuk. Még abban az esetben is, ha az önmegtermékenyítés némely klónnal be is következne, a saját és idegen növényről a hibére került pollenkeverékben minden bizonnyal az idegen virágpor hajt gyorsabban tömlőt és termékenyíti meg a petesejtet

Az ivarérettség bekövetkezésétől számított 2-3 napon át az érett bibe jól termékenyíthető. A beporzást úgy a legcélszerűbb végezni, hogy az apaként felhasználni kívánt fáról ágacskát törünk le, amelyen kinyílott, félig nyíló és

72

1 2. táblázat A bajti poliploid akácklónok értékelése 22 éves korban

Sor- Magasság Mellmagassági átmérő Megmaradási % Az előző 3 mutató rend alapján

l . R. p. Horváterdő 1 3 R. p . Sehől 28 (Ikervár) R. p. v. semperjl.orens Vác R. p. Horváterdő 1 3 Mixoploid 207 Mixoploid 195 Mixoploid 271 Mixoploid 207

2. R. p. v. semperjl.orens Vác R. p. Sehöl 28 (Ikervár) R. p. Sehöl 28 (Ikervár) R. p. v. semperjl.orens Vác Mixoploid 294 Mixoploid 198 Tetrapieid 200 Mixoploid 294

3 . R. p. Sehöl 28 (Ikervár) R. p. v. semperjl.orens Vác R. p. Horváterdő 1 3 R . p . Sehöl 2 9 (Ikervár) Mixoploid 198 Mixoploid 294 Mixoploid 207 Mixoploid 198

4. R. p. Sehöl 28 (Ikervár) R. p. v. semperjl.orens Vác R. p. Horváterdő 6 (Szajki) R. p. v. semperjl.orens Vác Mixoploid 195 Mixoploid 55 Tetrapieid 36 Mixoploid 55

5. R. p. v. semperjl.orens Vác R. p. Horváterdő 1 3 R. p . Vörösmajor 1 5 (Zala- R. p. Sehöl 28 (Ikervár) Mixoploid 55 Mixoploid 207 szentiván) Mixoploid 195

Mixoploid 1 82

6. R. p. v. semperjl.orens Vác R. p. Vörösmajor 15 (Zala- R. p. v. semperjl.orens Vác R. p. Sehöl 28 (Ikervár) Tetrapieid 257 szentiván) Mixoploid 294 Tetrapieid 200

Mixoploid 1 82

7. R. p. Gödöllő l (kontroll) R. p. Horváterdő 6 (Szajki) R. p. v. semperjl.orens Vác R. p. Gödöllő l (kontroll) Diploid Tetraploid 1 00 Tetraploid 4 Diploid

8. R. p. Vörösmajor 15 (Zala- R. p. Sehöl 28 (Ikervár) R. p. Gödöllő l (kontroll) R. p. Vörösmajor 1 5 (Zala-szentiván) Mixoploid 1 88 Diploid szentiván)

Mixoploid 255 Mixoploid 1 82

9. R. p. Sehöl 28 (Ikervár) R. p. Sehöl 28 (Ikervár) R. p. Horváterdő 6 (Szajki) R. p. Gödöllő 3 (kontroll) Mixoploid 2 Tetraploid 200 Tetraploid 1 00 Diploid

10. R. p. Sehöl 28 (Ikervár) R. p. Gödöllő l (kontroll) R. p. Gödöllő 3 (kontroll) R. p. Vörösmajor 1 5 (Zala-Tetrapieid 200 Diploid Diploid szentiván)

Mixoploid 255 �

bimbós virágú füzérek is vannak. Csipesz vagy kis ecset segítségével a csónak fenekéről és a portokokról felszedjük a virágport és óvatosan a virág bibéjére kenjük. A virágport olyan virágokról célszerű összegyűjteni, melyek portokjai a csónak hegyének tágítása közben kezdenek porozni. Ha a beporzást nagy tömegben, új fajtahibridek létrehozása céljából végezzük, a legegyszerűbben és leggyorsabban úgy hajthatjuk végre, hogy a csónakszirmot óvatosan eltá­volítjuk és a porzók virágporát a hibére dörzsöljük. Az akác fürtvirágzatának egyes virágai közül a fürt középső részén levőket válasszuk. A be nem porzott virágok maguktól is lehullanak, ezért nem kell azokat mesterségesen eltávolí­tanunk. A zacskón belül uralkodó mikroklimatikus viszonyok szempontjából is jobb, ha több füzér, ill. több virág van az egyes füzéreken.

Beporzás után a szigetelőzacskót ismét a helyére kötözzük, hogy a rovarok útján esetleg más virágpor ne juthasson a bibére, vagy a rovarok kártevésük­kel egyéb zavart ne okozzanak. A szigetelés általában pergamen-, celofán- és

74

o 5

R. pseudoacacia v. 'unifolia • x x R. pseudoacacia

tet raploid 56.

10 15 20 cm

R. pseudoaceeia L . H orv6terd5 6. HorváterdiS 3. tetropiaid 21 . tet rapiaid 10.

R. pseudoceaeia L . Horvá terdiS 3. HorváterdiS 6 . HorváterdiS 3. tetraptaid 59. tetraptaid 6. m i xoploid 1 6 .

( fa g y t ür6 l 24. ábra. Tetra- és mixoploid akácok levelei

tüllzacskókkal történik. A legjobban az utóbbiak váltak be, mert egyrészt tartósabbak, mint a pergamenból és cellofánból készült zacskók, másrészt pedig lehetövé teszik a levegő kicserélődést. Különösen fontos körülmény ez forró tavaszi napokon, amikor a levegőtlen papír- és műanyagzacskókban a virágok jóformán összeaszalódnak. A szigetelést csak akkor távolítsuk el, ha a virágszirmok teljesen lehullottak, és a hüvelyképződés már látható.

Nemesítési célkitűzéseink elérésére erdőgazdasági érdekből jó törzsalakú, gyors növésű törzsfákat kereszteztünk egymással, méhészeti érdekből pedig az erdőgazdaság számára ígéretes fajtákat a virágzás tartamának meghosszabbí­tása végett későn és folyton virágzó fehér akác törzsfákkal, valamint az R. luxurians-szal és R. viscosa-val kereszteztük ( l l . táblázat). 29 sikeres akácke­resztezést végeztünk. Ezek közül az ígéretes 1 4-et 1 970-ben átvittük a Gödöl­lői Arborétum akác klónarchívumába. (KoPECKY FERENC 1 978-ban meghalt. Gödöllőn lévő hibridjeit LESSÉNYI BÉLA 1 985-ben értékelte. Legjobbnak a Kopecky-4 fehérakác hibridet és a Kopecky-3 luxurians és fehérakác hibridet találta, javasolta ezek elszaporítását. Az utóbbi hibrid méhészetileg ígéretes.)

A természetben a különböző fafajok között talált poliploid alakok kedvező gazdasági tulajdonságai arra ösztönözték az erdész nemesítőket, hogy mester­séges úton is állítsanak elő ilyeneket. Akácpoliploidizálási kísérleteink ered­ményeként számottevő poliploid anyaggal rendelkezünk, amiből a nemesítési céljainknak leginkább megfelelőek kiválasztásával esetleg jó növekedésű trip­laid alakokat nyerhetünk. Az 1 963. és 1 964. évben kolhicinnel indukált tetra­és mixoploidokat - összesen 14 1 klónt - vegetatív elszaporításuk után 1 966 tavaszán klónkísérlethe állítottuk. ( 1987-ben a 22 éves poliploid kísérleti faállományt GAÁL GYÖRGY felvette. A felvételi adatokat LESSÉNYI BÉLA érté­kelte. A 1 2. táblázat tartalmazza a legjobb 1 0 klón értéksorrendjét. Ezek takarmányerdők létesítésekor lehetnek hasznosak, nagy tömegű levélzetük miatt. Levelük nagysága és levéllemezeik vastagsága ugyanis lényegesen felül­múlja a diploidokéit. Méhészeti szempontból a tetraploidoknak nincs jelentő­ségük, mert a virág csónaklevele annyira kemény, hogy a méh a nektárhoz nem tud hozzáférni . A mixoploidokat az EL TE Genetikai Tanszéke vizsgálja esetleges triploid keresése végett. )

Szelekciós nemesítés és honosítás

Az erdészeti genetika és növénynemesítés az erdészeti tudomány egyik legfiatalabb ága. Az első erdészeti növénynemesítő kutatóintézet 1 924-ben alakult LUTHER HURBANK kezdeményezésére Placerville-ben (USA). Hazánk­ban az erdészeti nemesítés úttörője FLEISCHMANN RUDOLF volt, aki már 1928-ban felhívta az erdészeti szakkörök figyeimét az erdei fafajok nemesíté­sének lehetőségére és szükségességére és 1 930-ban minden támogatás nélkül hozzá is fogott az akácnemesítéshez egyedi szelektálás és keresztezés révén gyors növekedésű, valamint gazdagon és különböző időszakban virágzó faj-

75

ták előállítását tűzve ki célul. Kísérletei azonban a második világháború alatt teljesen elpusztultak.

Érdekes, hogy az erdészeti nemesítésben az akác az amerikai ·árbócakác felfedezése révén világviszonylatban is viszonylag korán előtérbe került. Ne­mesített fajtáinak előállítására az értékesebb klónok és fajták szabadföldi kiválogatása (szelektálása) bizonyult a legmegfelelőbb módszernek. Az Ame­rikai Egyesült Államok Földművelésügyi Minisztériumának Talajvédelmi Szolgálata számos ígéretes klónt válogatott így ki. Különböző helyeken vég­zett klónkísérletek során ezek közül nem egy jobbnak bizonyult (HC-41 28, HC-4146, HC-4 148, HC-4 149) az árbocakácnáL Ez könnyen érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy az első összehasonlításokat e gazdasági fajta és az erdőben közönségesen előforduló akác között végezték, amely utóbbi általá­ban gyenge minőségű fa.

A hazai akácnemesítést FLEISCHMANN kezdeményezése után 1 9 5 1 -ben az Erdészeti Tudományos Intézetben TUSKÓ FERENC és KERESZTESI BÉLA kezdte újra. Munkájukba később sokan bekapesolódtak: BABOS I . , BÁTYI E. , BuJTÁS Z., CSÁNYI S., DÉRFÖLDI A., FARAGÓ S. , PILA J . , FöLDI L-NÉ, FUISZ J . , GRÁNER J . , JÁRÓ Z., KISRÓMAI A., KOPECKY F., MARJAI Z., PAGONY H. , PAPP L., PRIMVSZ J . , SZABÓ E. , SZABÓ K. ÉS VLASZATY Ö. A nemesítés célját FLEISCHMANN célkitűzéseinek figyelembevételével a következőkben jelöltük

25. ábra. 33 éves szelektáJt akácerdőfolt a Császártőltés 1 20/a erdőrészletben

76

26. ábra. Bőven termő, 9 éves zalai akácállomány a gödöllői fajtaösszehasonlító kísérletben

77

meg: gyors növésű, egyenes törzsű, fagy iránt kevésbé érzékeny fajták szelek­tálása, valamint a virágzás időtartamának meghosszabbítása és a virág nek­tárhozamának a növelése.

A szelekciós nemesítés során az ország meglévő akácerdőit sajátos szárma­zási kísérletnek tekintettük. Az 1950-es években a legjobb akácerdőkben árbocakác jellegű erdőfoltokat szelektáltunk, majd bennük törzsfákat jelöl­tünk ki. Az erdőfoltonként így kijelölt törzsfák közül a legjobbakat fajtába vontuk össze. Fajtáink általában 2-20 klónúak, de vannak egy klónúak is. A törzsfák fáshajtásaiból oltványokat készítettünk, melyekből 1 964-től kez­dődően a Gödöllői Arborétumban karbanátos homokon kialakult rozsdabar­na erdőtalajon 4 ismétléses, véletlen blokk elrendezésű fajtaösszehasonlító kísérletsort létesítettünk . Bevontuk a kísérlethe a hozzáférhető külföldi akác­fajtákat is. 1 964-1 988 között 1 48 fajtából és klónból összesen 23 ha ilyen kísérletet telepítettünk.

Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Tanács ez ideig 10 akácfajtát ismert el, ill. honosított meg, és van 1 2 fajtajelöltünk. Ezeket az alapvető termelési cél szerint a következő 5 csoportba lehet osztani:

l . Fűrészipari feldolgozásra alkalmas rönk termelésére szelektáJt fajták: 'Nyírségi', 'Kiskunsági', 'Jászkiséri', 'Pénzesdombi' (román fajta), 'Appalachia' (USA-fajta), 'Üllői', 'Egylevelű', 'Kiscsalai', ' Röjtökmuzsaji' és 'Góri' akác.

2. Oszlop és rúdfa termelésére való fajták: 'Zalai', 'Császártöltési', 'Szajki', 'HC-4146', ' Ricsikai' , 'Váti-46' és 'Appalachia' akác.

3. Méztermelésre jó fajták: 'Rózsaszín-AC', 'Debreceni-2', 'Halvány ró­zsaszín', 'Debreceni 3-4', 'Mátyusi 1-3', 'Váti-46', 'Zalai', 'Kiskunsági', 'Csá­szártöltési' , 'Egylevelű' és 'Ricsikai' akác.

4. Fatüzelőanyag termelésére használható fajták: 'Jászkiséri', 'Rózsa­szín-AC', 'Kiscsalai', 'Nyírségi', 'Góri' , 'Röjtökmuzsaji' és 'Debreceni-2' akác.

5. Állati takarmány termelésére alkalmas fajták: 'Egylevelű', 'Kiskunsági', 'Gigant' (dél-koreai fajta), 'Jászkiséri' és 'Appalachia' akác.

Számos fajta, ill. fajtajelölt több célú hasznosításra is alkalmas, így ezek a felsorolásban több helyen szerepelnek.

Akácnemesítésünkben a törzsminőség, az ipari fakihozatal a döntő szem­pont. Eredményeinket leginkább a vágáskorban várható fatérfogat értéke, az ún. fakitermelési érték mutatja ('27. ábra). E szerint a legjobbak a 'Zalai', a 'Kiskunsági', a 'Nyírségi', a 'Jászkiséri', a 'Pénzesdombi', az 'Appalachia', a 'Kiscsalai' , az 'Üllői', a 'Szajki' és a 'Váti' akác, melyek kontrolljuk (R. p. vulgaris) fakitermelési értékét 20---40%-kal múlják felül.

A fajták termelt csemetéjéből az erdő- és fafeJdolgozó gazdaságok 1 98 1 -ben kezdtek üzemi termesztési kísérleteket folytatni. 1987-ben a Kiskunsági, Nagykunsági, Felsőtiszai és Kisalföldi EF AG-tól kértünk adatokat, melyek mostanáig több, mint 400 ha ilyen kísérletet létesítettek, főként a 'Nyírségi' és az 'Üllői' akácbóL

Ismeretes, hogy a nemesített erdei fafajtákból telepített faállományok tech­nológiai igénye számottevően nagyobb, mint a kommersz magból nevelt

78

R.p . vulgaris R .p. 'Zalai' R . p. 'Kiskunsági' R.p. 'Nyirsegi' R . p. f. unita l ia

o 100 200 300 Ezer Ft/ha

400

R . p. vu lgaris ������������������:::�� R. p 'Cs6szartöltes i ' R . p. 'Jaszkiseri' R . p. 'Penzesdombi' R. p. 'Appalachia' R. p. 'HC-41 46' R. p. 'Kiscsalai'

R. p. vulgaris �iii���������ii��!;��=�t R. p. 'Olló i ' R. p. 'Röjtökmuzsaj i' R . p. 'G6ri' R . p. 'Ricsi kai' R . p. 'Szajki' R. dubi a

R . p. vulgoris ======e=========::�:. __ _ R. a. 'R6zsaszin AC' R. p.'Vati -46'

R . p. vulgaris iiiiiiEiiiia�;:---,--R. p. 'Debreceni-2 1 R . p . 'Debreceni 3-4' R. p. 'Matyusi 1-3'

27. ábra. Az akácfajták, ill. fajtajelöltek fakitermelési értéke

csemetével létesített erdőké. Fajtáinkról a gyakorlatban mégis elterjedt az a vélemény, hogy nem igénylik a mesterséges akácerdősítések során általánosan alkalmazott technológiát, így az egyszálra vágást és a törzsalakító ágnyesése­ket. Célszerű ezzel kapcsolatosan rámutatni, hogy 1987-ben a francia erdészet március 1 9-ét "Az ágfelnyesés és a törzsalakító nyesés nemzeti napjá" -vá nyilvánította. Az erdőgazdaságok ott is felújítási nehézségekkel küszködnek, mivel folyamatosan csökken a fatermesztés jövedelmezősége. A kiutat az értékes iparifa termelésében látják, amihez elengedhetetlenül szükséges az erdőszerű termesztés, valamint az ágfelnyesés és a törzsalakító nyesés. Csak így lehet egyenes, hengeres törzsű, hibamentes fát termő erdőket létrehozni, a fát azután magas áron lehet értékesíteni. A nyesés természetesen csak hosszú távon megtérülő beruházás, de felcsillantja a válságból való kilábalás remé­nyét. 22 fajtánkból és fajtajelöltünkből jelen könyvünkben a méhlegelő javítá­sára alkalmasak leírását közöljük.

Robinia ambigua POIR. decaisneana ev. 'Rózsaszín-AC' - Rózsaszín-AC akác

Nemesítő: KERESZTESI BÉLA

79

Nemesítő és fajtafenntartó intézmény: Erdészeti Tudományos Intézet A nemesítésben részt vett: CsÁNYI SÁNDOR és PRIMUSZ JózsEF Származása: A hat törzsfát a gödöllői termelőszövetkezeti erdőben, a 86/b

és 86/f erdőrészletben választottuk ki (Al , A2, B l , B2, C l és C2 jelűeket). Leírása: Törzse enyhén sík, néha térgörbe, erőteljes növekedésű. Kérge

fiatal korban sima, élénk acélszürke színű, vízszintes paraszemölcsökkel, később finoman repedezett. Ágai erőteljesek, terebélyes koronát növeszt. Az éves hajtások vörösek, a kétévesek vörösbarnák, világosbamán csíkozottak, erezettek. A tövisek aprók, a vastagabb ágakon szinte jelentéktelenek. Levelei közepes nagyságúak, elliptikus alakúak. A csúcslevélke kerekded, enyhén kicsípett, a többi csúcsa tompa, pici szálkácskávaL Válluk lekerekített, a színük sötétzöld, alig kivehetően erezett, fonákjuk hamvas, szürkészöld. A levélkék közepesen sűrűn helyezkednek el. Lomhozata sűrű, jól árnyalja a talajt. Virágja rózsaszínű, a csésze vörösesen pettyezett és apró szőrökkel borított. Virágzati tengelye közepes hosszúságú (8-1 3 cm), rajta igen sűrűn, tömötten helyezkednek el a virágok. Megbízhatóan dúsan virágzik, egy-egy fürtben sok - átlagosan 28 db - virág található. Későn virágzik, az egyik legjobb nektártermő. A szép rózsaszín virágok a már kifejlett levelek között jelennek meg.

A fajtakísérlet eredményei: Fajtakísérlethe 1968 tavaszán ültettünk ki. Sajnos, a parcellák egy része

talajhibás foltra került. A jó talajfoltokon a jó törzsképzés és a dús levélzet jellemzi.

a) A törzsminősítés alapján komplex fahasználati értéke a kontrollé körül, illetve valamivel alatta marad.

b) A kontroll közönséges akácnál egy héttel később virágzik, nektárjának cukorértéke átlagosan 30-50%-kal nagyobb. A méhek tömegesen látogat­ják. Kései és hosszú virágzása, valamint a nektár nagy cukortartalma követ­keztében az egyik legjelentősebb méhészeti fajta.

c) Vegetatív üzemi szaporítása folyik. Robinia pseudoacacia ev. 'Debreceni-2' - 'Debreceni-2' akác Nemesítő: KERESZTESI BÉLA Nemesítő intézmény: Erdészeti Tudományos Intézet. A nemesítésben részt vett: SZABÓ KÁROLY, FoDOR KÁLMÁNNÉ, GRÁNER

JÁNOS és BUJTÁS ZoLTÁN. Származása: 1 967-ben SzABó KÁROLY ny. tanár, méhész hívta fel a figyel­

met a debreceni ősi kollégium előtti emlékkertben, a Füvészkert utcai kapu előtt álló vén, dúsan virágzó, rózsaszín virágú akácfára. Erről gyűjtöttük 1968-ban az oltógallyakat Azóta, sajnos, a fát kivágták.

Leírása: A gödöllői kísérletben a fák törzse egyenes, a koronán át követhe­tő, az ágak ritkán állnak többé-kevésbé ágörvekben. A korona laza. A fiatal fák kérge sima, világosszürke, vízszintes paraszemölcsökkel, finom repedések­kel. Az az évi hajtások erősen bordázottak, vörösek, a másodéves hajtások bordázottak, barnászöldek, világosbarna, olykor sárga csíkokkaL A tövisek aprók, 1 /4 cm-esek. A levélgerinc zöld, a levélkék tojásdad-elliptikus alakúak,

80

csúcsuk tompa, apró szálkácskával, válluk lekerekített. A csúcslevélke olykor kicsípett. A levelek színe matt zöld, fonákja hamvas, kékesszürke. A virágok nagyon feltűnöek, mivel a nagy - a közönséges akácéhoz képest l ,5-szeres nagyságú - élénk rózsaszínű virágfürtök sűrűn zsúfoltak a ritka koronában. A virágzati tengely zöld, a virágnyél zöld, ill. a csésze felé eső része piros. A bimbók pirosak. A nyílni kezdő virágok sötét ciklámenpirosak, késöbb a szirmok ciklámenrózsaszínbe mennek át, kifehérednek. A csésze sárgás­zöld, élénk pirosan erezett. A virágok száma 23-26 db. Erős, kellemes illatuk van. A másodéves hajtásoknak vannak olyan szakaszai, ahol a rügyekből csak virágok hajtanak, vagy először csak virágok hajtanak és az elvirágzás után hajt levél. Magot keveset fog. Nagyon dekoratív beje­lentett fajta. Megbízhatóan bő virágzása, jó nektártermelő képessége és a tapasztaltak szerinti tömeges méhlátogatottság alapján telepítése méhé­szetileg is kívánatos.

Robinia dubia - 'Halvány rózsaszín' akác Nemesítő: KERESZTESI BÉLA Nemesítő intézmény: Erdészeti Tudományos Intézet A nemesítésben részt vett: NÁDASI MIHÁLY Származása: Az oltógallyakat 1 966-ban a Kertészeti és Szölészeti Főiskola

arborétumában található fákról gyűjtöttük. Leírása: Törzse erőteljes, egyenes. Koronája közepesen nagy. Kérge fiata­

lon sima, szürkés színű, erősen paraszemölcsös. Az éves hajtás vörös, a kétéves barna. A levélgerinc zöld, a tönél vöröses. A levélkék szabályos elliptikus alakúak. A csúcslevélke nagy, kerekded, csúcsa kicsípett, szálkács­kávaL A többi levélke csúcsa tompa, szálkácskával, válla lekerekített. A levélkék színe sötétzöld, fonákja hamvas, szürkészöld. Virágja halvány rózsa­szín. A bimbós virág lilásrózsaszín, kinyitott állapotban színe elhalványul. A fürtök közepesen hosszúak, tömöttek.

Kései és bő virágzása, nektárjának az átlagosnál magasabb cukorértéke alapján méhlegelöt javító hatása jelentős.

Robinia pseudoacacia ev. 'Debreceni 3-4' - 'Debreceni 3-4' akác Nemesítő: KERESZTESI BÉLA Nemesítő intézmény: Erdészeti Tudományos Intézet A nemesítésben részt vett: SZABÓ KÁROLY Származása: 1 968-ban SZABÓ KÁROLY méhész hívta fel a figyelmünket az

M4-es főút Debrecen-Hajdúhadház közötti szakaszán a 239. és 240. kilométerkövek között az úttest mellett álló fehér virágú, későn virágzó akácfákra.

Leírása: Szép törzsű, jó növekedésű fák, egyenes ágakat hajtanak, de villásodnak és gyakran koronába bomlanak (palmata típus). Az éves hajtások világosvörösek, a kétévesek barnás-vörösek. A levélkék a levélgerincen köze­pesen lazán helyezkednek el, számuk 1 1-21 . Elliptikus alakúak, csúcsuk tompa-lekerekített, szálkácskával, válluk ék alakú, színük matt zöld, fonákuk hamvas kékeszöld. A virágok általában fehérek, gyakori a halvány rózsaszín elszíneződés, helyenként pirosan csíkozott virág is van. A bimbók fehérek. A

6 Halmágyi-Keresztesi 8 1

virágzati tengely zöld, alul vörösen szőrözött. Egy fürtben 28-29 virág van. Dúsan virágzik, a virágok a kifejlett levelek közt csüggnek. Méhészeti jelentő­ségét bőséges és kései virágzása adja.

Robinia pseudoacacia ev. 'Mátyusi 1-3' - 'Mátyusi 1-3' akác Nemesítő: KERESZTESI BÉLA Nemesítő intézmény: Erdészeti Tudományos Intézet A nemesítésben részt vett: BÁTYI ENDRE Származása: 1 967-ben BÁTYI ENDRE méhész szakcsoportelnök jelentette

Mátyusról, hogy a tiszakécskei határban, a Tisza partján, a révátjáró mellett sok későn virágzó akácfa van, melyek - megfigyelése szerint - 8-l O nappal később virágoznak el, mint a közönséges akác. A 17,3 hektáros erdőt, szerin­te, a 30-as években telepítették. 3 törzsfáról gyűjtöttünk oltógallyat

Leírása: Viszonylag egyenes törzsű, villásodásra hajló fák, ágaik erőtelje­sek. Koronájuk közepesen nagy. Kérgük fiatal korban sima, paraszemölcsös. Az éves hajtások vörösek, a másodévesek vörösesbarnák. A tövisek aprók. A levelek l 0--1 5 cm nagyok. A levélgerinc zöld, a tőn él vöröses, rajta 1 7-19 levélke. A levélkék egymással átellenesen helyezkednek el. Tojásdad-elliptikus alakúak, csúcsuk tompa, szálkácskával, válluk lekerekített, színük sötétzöld, fonákjuk hamvas, szürkészöld. A virágok bimbós állapotban sárgásfehérek, csészéjük élénk pirosan erezett. A kinyílt virágok fehérek, helyenként halvány rózsaszínnel befuttatva. A virágzati tengely vörösen szőrözött, töve felé erő­sebben. Egy fürtben 21-24 virág található. A virágok megtermékenyülése rossz. Magot alig terem.

A legkésőbben és tömegében legtovább virágzó fehérakác. Alkalmazása ­gyenge faminősége miatt - elsősorban véderdőkben lehetséges, itt azonban méhészeti értéke miatt célszerű is.

Robinia pseudoacacia ev. 'Váti-46' - 'Váti-46' akác Nemesítő: KERESZTESI BÉLA Nemesítő intézmény: Erdészeti Tudományos Intézet A nemesítésben részt vett: néhai KOPECKY FERENC és BUJTÁS ZOLTÁN Származása: A váti országút mentén álló későn virágzó akácfák közül

kifejezetten kései virágzása miatt a 46. számú törzsfa került kiválasztásra és szaporításra.

Leírása: Alaktípusa pinnata. Törzse egyenes, hengeres, a koronán át végig követhető. A levélkék sűrűn állnak, tojásdad-elliptikus alakúak, csúcsuk lekerekített, piciny szálkával, válluk levágott. A tövisek nagyok, 0,5-2 cm hosszúak. A virágok fehérek, sárga folttaL A csésze sárgászöld, ritkásan vörösen erezett. A virágzati tengely igen hosszú, 20-22 cm, rajta virágok viszonylag ritkán helyezkednek el, számuk azonban így is nagy, 30-35 fürtönkén t.

Fehér virágú, kései nyílású bejelentett fajta, amely bőséges és nagy cukor­tartalmú nektárt termel. Kiterjedt alkalmazását segítheti, hogy a méhészeti fajták közül kitűnik kedvező alaki tulajdonságávaL

Robinia pseudoacacia ev. 'Zalai' - 'Zalai' akác Nemesítő: KERESZTESI BÉLA

82

Nemesítő és fajtafenntartó intézmény: Erdészeti Tudományos Intézet A nemesítésben részt vett: KISRÓMAI ANTAL, CsÁNYI SÁNDOR és VLASZATY

ÖDÖN Származása: A törzsfákat, összesen kilencet, 1 959-ben a Zalaszentiván 6/a

és 6/b erdőrészletben szelektáltuk. A faállomány Ramann-féle barna erdőtala­jon áll, sarj eredetű.

Leírása: Alaktípusa pinnata. Törzse szabad állásban egyenes, mint a fenyő­ké, hengeres, a koronán át végig követhető. Oszlopszerűen emelkedik ki a talajból, alig vagy egyáltalán nem terpeszkedő gyökfőveL Kérge idős korban vastag, repedezett, a nagy, durva kéregcserepek között hosszú, mély baráz­dákkal. Ágai a törzzsel hegyesszöget zárnak be. Levélállása jellemzően szórt vagy spirális. A törzzsel hegyesszöget bezáró ágakon a szórt állású levelek optimálisan ki tudják használni a fényt. Levélkéi elliptikusak, csúcsuk hegyes vagy tompa, válluk ék alakú vagy lekerekített. A levélkék az alsó negyedük­ben a legszélesebbek. Átlagos időjárási viszonyok között későn fakad, a leveleit a fajták közül a legkorábban hullatja le. Rövid tenyészidejű. Virágja fehér, rövid fürtű. Egy fürtben átlagosan 14 virág található. A közönséges akáccal egy időben vagy 1-2 nappal később kezdi a virágzást. A kis koronák­ban nagyon sok virágot hoz. Magkötése közepes vagy jó.

Alkalmazása elsősorban erdészeti célból ajánlatos, de bő virágzása és erős méhlátogatottsága miatt méhlegelő hatása sem hagyható figyelmen kívül.

Robinia pseudoacacia ev. 'Kiskunsági' - 'Kiskunsági' akác Nemesítő: KERESZTESI BÉLA Nemesítő és fajtafenntartó intézmény: Erdészeti Tudományos Intézet A nemesítésben részt vett: FARAGÓ SÁNDoR, PAPP LÁSZLÓ és GRÁNER JÁNos Származása: A Kerekegyháza 1 2/a erdőrészletben lepelhomok borítású

csernozjom jellegű homokon álló sarj eredetű, árbócakác jellegű állományfol­ton szelektáltuk a 30., 3 1 . jelű törzsfákat

Leírása: Alaktípusa pinnata. Törzse hengeres, egyenes, a koronán át végig követhető. Az ágak vékonyak, a törzzsel hegyesszöget zárnak be. A hajtások világoszöld színűek, bordásak, néha csavarodottak. A tövisek 1-1,5 cm nagyok. Levelei hosszúak (30-45 mm), lecsüngők. A levélkék lándzsás ala­kúak, válluk ék alakúan elkeskenyedő, csúcsuk tompa vagy kissé kicsípett, kiálló szálkácskávaL Levelei ősszel is haragoszöldek, a lombhullás igen kései. A csemeték levélzete jellemzően lecsüngő. A virágfürtök lazák, igen hosszúak ( 1 5-20 cm), a virágok nagyok. Általában dúsan virágzik, a virágokat a méhek erősen látogatják. A 'Zalai' akáchoz hasonlóan erdészetileg és méhé­szetileg egyaránt értékes fajta.

Robinia pseudoacacia ev. 'Császártöltési' - 'Császártöltési' akác Nemesítő: KERESZTESI BÉLA Nemesítő és fajtafenntartó intézmény: Erdészeti Tudományos Intézet A nemesítésben részt vett: néhai BABOS IMRE és DÉRFÖLDI ANTAL Származása: 1 963-ban a Császártöltés 1 20/a erdőrészletben gyengén humu-

szos lepelhomok borítású, rozsdabarna erdőtalajon szelektáltuk, amelynek 2, l l ha területét igen szép sudár törzsekből álló akácállomány borítja. Az

6* 83

oltóággyűjtéshez 20 fát választottunk ki. A sarj eredetű faállomány 1 963-ban 33 éves volt (25 . ábra).

Leírása: Alaktípusa pinnata. Törzse egyenes, a koronán át végigfutó. Kis koronájú. A kevés, vékony ágból álló koronák hossza a famagasság mintegy 1 /4-e. Az idős fák kérge vastag, repedezett, a nagy durva kéregcserepek között mély közbenső barázdákkal (az amerikai árbócakácra jellemző kéreg a hazai árbóc jellegű fajták közül leginkább ennél figyelhető meg). A tövisek nagyok ( 1 5-20 mm). Levelei jellemzően spirális állásúak. A levélkék az erek mentén sötétzöld színűek, nyújtott ellipszis alakúak, válluk többé-kevésbé ék alakú, csúcsuk lekerekített, szálkácskávaL A virágcsészék zöldessárgák, illetőleg rózsaszínűek. A fákon szembetűnő a korai rügyfakadás. Kései fagyokra érzékeny. Változó mennyiségű virágot és termést hoz. Méhészeti értékét nektárjának igen magas ( l , 79 mg) cukortartalma adja.

Robinia pseudoacacia f. unifolia TALOU. - 'Egylevelű' akác Nemesítő: KERESZTESI BÉLA Nemesítő intézmény: Erdészeti Tudományos Intézet A nemesítésben részt vett: néhai PARTOS GYULA és PAPP LÁSZLÓ Származása: A törzsfákat a Tolna-szigeti csemetekertben lévő, PARTOS és

PAPP által létesített egylevelű akácerdősávban jelöltük ki. Leírása: Törzse a közönséges akácénál egyenesebb, hengeresebb, kérge

kevésbé barázdált. Nagy, dús lombú koronát fejleszt. Ágai változó vastagsá­gúak, tövisei kicsik. Levelei nagyok. Néha a levélnyélen csak egy, kb. 7 cm nagyságú, 3 cm széles levél van, máskor 3-7 levélkéből álló összetett levelet növeszt. Lomhozata dús. Virágja: a hosszú, zöldes színű virágzati tengelyen lazán sok virág helyezkedik el. Nagy cukorértékű nektárjával és nagy tömegű virágával javítja a méhlegelőt.

Robinia pseudoacacia ev. 'Ricsikai' - 'Ricsikai' akác Nemesítő: KERESZTESI BÉLA Nemesítő intézmény: Erdészeti Tudományos Intézet A nemesítésben részt vett: JÁRÓ ZOLTÁN és néhai TusKó FERENC Származása: A 3 törzsfát 1 952-ben a Ricsikai Erdészet udvarán (Tornyos-

pálca 39/c erdőrészlet) találtuk. Ezt az akácot, elmondás szerint, FoRGÁcs BALÁZS a vöröstölggyel egy időben az USA-ból hozatta be.

Leírása: Alaktípusa pinnata. Törzse rendkívül egyenes, a koronán át végig követhető. Koronája szokatlanul keskeny, finomágú. A leveleken a levélkék száma 1 3-21 . Hosszúkás alakúak, csúcsuk kihegyezett, szálkácskával, alsó harmadukban a legszélesebbek. Rügyfakadása korai, ezért a korai fagyra érzékeny. Virágzata tömött. A közönséges akácnál később nyílik és bőven virágzik, a méhek erősen látogatják.

84

Virágzásfenológiai megfigyelések

Fenológiai megfigyelésre kísérleti parcellánként olajfestékkel két-két fát jelöltünk meg, ezeken a virágzás időtartamát (a kezdetét és a végét), a virág mennyiségét és a méhlátogatottságot kísértük naponta figyelemmel. Az 1 970., 1 972. és 1 973. évi eredményeket a 28. ábrán mutatjuk be.

1970-ben a megfigyelés 44 fajtára és klónra terjedt ki, köztük 3 1 a méhészet számára ígéretes. A kontrollként szereplő közönséges akác június 2-1 6-ig, 14 napon át virágzott. Ennél rövidebb ideig 8 erdőgazdasági és 2 méhészeti célra kiválasztott fajta, ill . klón virágzott. A többi 25 fajta és klón - közöttük 6 erdőgazdasági célra szelektált - 1 5-24 napon keresztül virágzott. A 28. ábra szerint 6 fajta, ill . klón kezdte l vagy 2 nappal korábban a virágzást, rnint a közönséges akác, 25 fajta és klón pedig 1-10 nappal későbben kezdett el virágozni. Ha pedig a virágzás végét figyeljük, láthatjuk, hogy 5 fajta, ill. fajtajelölt fejezte be 1-2 nappal korábban a virágzást, rnint a kontroll, 29 fajta és klón viszont még 1-10 napon át virágzott a közönséges akác virágzá­sának befejezését követően. Számítások szerint az akácerdők virágzásának egy nappal való meghosszabbítása is rnintegy l O millió Ft hasznot jelenthetne.

1972-ben 49 fajtára és klónra terjedt ki a megfigyelés, amelyekből 36 ígéretes méhészeti szempontbóL Ebben az évben a kontroll közönséges akác május 22-től június 3-ig 1 2 napon át, tehát két nappal rövidebb ideig virágzott, mint 1 970-ben. Vele azonos ideig ez évben l l fajta és klón virágzott. Nála rövidebb ideig 9, a többi pedig hosszabb ideig, 1 3-19 napon át virágzott. A virágzás időtartama tehát ez évben általában jóval rövidebb volt, mint 1 970-ben. Mindkét évben leghosszabb ideig az osttryasszonyfai-40 akác virágzott. A virágzás kezdete ez évben a következőképpen alakult: rnindössze l fajtaje­lölt kezdett l nappal korábban virágozni a közönséges akácnáL V ele egy időben nyílt ki 3 fajta. Nála 1-9 nappal későbben kezdett el virágozni 42 fajta, ill. klón. Legkésőbben nyílt ki a mátyusi fajtajelölt A közönséges akácnál l nappal korábban 4 fajta, ill. fajtajelölt fejezte be a virágzást, vele egy napon szintén 4 fajta, ill. fajtajelölt Nála 1-10 nappal későbben pedig 38 fajta, ill. klón.

1 973-ban a megfigyelés 54 fajtára és klónra terjedt ki. A kontroll közönsé­ges akác május 20-tól június l -ig, 1 2 napon át virágzott. V ele azonos ideig 7, nála rövidebb ideig 14, hosszabb ideig - 1 3-20 napig - 33 fajta, ill. klón virágzott. A leghosszabb ideig, 20 napig a decaisneana-Bl és a debreceni-2 fajta virágzott. A megfigyelésbe most bevont - az öt balatonalmádi - klón 4 nappal korábban kezdett virágozni, rnint a közönséges akác. A többi fajta és klón virágzása 1-7 nappal később indult. 9 fajta, ill. klón a közönséges akácnál korábban fejezte be a virágzást, l fajta vele együtt hagyta abba, 42 fajta, ill. klón 1-1 1 nappal későbben virágzott el. A későn virágzék közül kiemelhetjük a következőket: - 7 nappal később fejezte be a virágzást az ostffyasszonyfai, az R. p. x

neo-mexicana, az ostffyasszonyfai-43, decaisneana-Al , decaisneana-A2, decaisneana -C l , decaisneana -C 2,

85

1970 V. 27 VI l 10 15 20 25

CD 2 3 4 5 6 7 8 g

1 0 1 1 1 2 1 3 14 1 5

o 1 6 E 1 7 -O 1 8 til 19

2 0 ,:,c 2 1 g 2 2

- O 2 3

:Y �; -� n ,:,c 2 8

-o 2 9 .� 3 0 o 3 1 ..... 3 2 o 33

34 3 5 3 6 3 7 3 8 3 9 4 0 4 1 4 2 4 3 4 4 4 5 4 6 4 7 4 8 4 9

l t1!! L",l.11 .(,11 .!,11 d

-

-

-

-

-1--

1972 V.20 25 31 'VIS 10 15

ll!!rlttrtrLqt 1 .. ,,11111! G) 2 3 4 5 -6 ? -8 9

1 o 1 1 1 2 1 3

o 1 4 1 5 E 1 6 - O N 1 7

lll 18 19 -

:>t. 2 0 o 2 1 c 2 2 - O 2 3 :Y 2 4 lll 2 5

-<ll 2 6 � 2 7

-o 28 .... 2 9 B 3 0 ,._ 3 1 o 32

33 34 3 S 3 6 3 7 3 8 3 9 4 0 4 1 42 43 -'" 4 4 4 S 4 6 4 7 4 8 4 9

o E -O N

lll

x o c

-o :Y lll -<ll

� -O

1 973 v 11� l�?. ll� l� l l l ;����f.ll �?lll�f

G) 2 3 4 5 6 7 8 9

1 0 1 1 1 2 1 3 1 4 1 S 1 6 1 7 1 8 1 9

2 0 2 1 2 2 2 3 2 4 2 S 2 6 2 7

·6- �� ..... 3 0 o 3 1

3 2 3 3 3 4 3 S 3 6 3 7 3 8 3 9 4 0 4 1 4 2 4 3 4 4 4 5 4 6 4 7 4 8 4 9 s o

28. ábra. A gödöllői akácfajtakísérlet virágzásfenológiai adatai (LuKA BARCZA BÁLINTNÉ szerk.)

A 28. és 29. ábrán szereplő fajták, illetve klánok száma és neve

l . Közönséges akác 19. Röjtökmuzsaji 37. Rózsaszín-Cl 2. Rectissima (USA) 20. Góri 38. Rózsaszín-C2 3. Zalai 2 1 . Ricsikai 39. Váti-46 4. Kiskunsági 22. Szajki 40. Debreceni-2 5. Nyírségi 23. Sötét rózsaszín 4 1 . Debreceni-3 6. Császártöltési 24. Halvány rózsaszín 42. Debreceni-4 7. J ászkiséri 25. ERTI 43. Nyimi- l 8. Pénzesdombi 26. Osttryasszonyfai-39 44. Nyimi-2 9. Appalachia 27. Osttryasszonyfai-40 45. Nyimi-3

10. HC-41 46 (USA) 28. Osttryasszonyfai-41 46. Nyimi-4 l l . HC-41 48 (USA) 29. Osttryasszonyfai-42 47. Mátyusi- l 1 2. HC-41 49 (USA) 30. Osttryasszonyfai-43 48. Mátyusi-2 13 . Egylevelű 3 1 . Gérci 49. Mátyusi-3 14. Folytonvirágzó- l 32. Váti-45 50. Balatonalmádi- l 1 5 . Folytonvirágzó-3 33. Rózsaszín-A l 5 1 . Balatonalmádi-2 1 6. Osttryasszonyfai 34. Rózsaszín-A2 52. Balatonalmádi-3 1 7. Kiscsatai 35. Rózsaszín-B ! 53. Balatonalmádi-4 18 . Üllői 36. Rózsaszín-B2 54. Balatonalmádi-5

- 9 nappal későbben virágzott el az ostffyasszonyfai-40, osttryasszonyfai-4 1 , ostffyasszonyfai-42, váti-45, mátyusi-2,

- l l nappal később hagyta abba a virágzást a dubia, erti, ostffyasszonyfai-39, decaisneana-Bl , decaisneana-B2, debreceni-2, debreceni-3 , debrece­ni-4, mátyusi- l , mátyusi-3 .

A felsorolt fajták, ill. fajtajelöltek kőzül néhánynál a tömegvirágzás be­fejezte után szórványos, hosszan elnyúló utávirágzást is megfigyeltünk: az R. p. x neo-mexicana július 1 2-ig, a balatonalmádi- l június 22-ig, a balatonalmádi-2 július 6-ig és a balatonalmádi-3 június 22-ig virágzott még szórványosan.

Amennyiben a későbbi megfigyelések igazolják a mostani eredményeket, a nemesítési célkitűzést elértnek tekinthetjük majd és rendelkezünk olyan akác­fajtákkal, ill. fajtajelöltekkel, melyekkel az OMSZK kutatási megbízásának megfelelően az akác virágzása egy héttel megnyújtható.

1970-ben és 1 972-ben is találtunk a későn virágzók között erdőgazdasági érdekből kiválasztott fajtákat és fajtajelölteket (pénzesdombi, HC-4149, csá­szártöltési, kiskunsági, ricsikai, HC-4148, zalai). Ezek jó kettős hasznúaknak

1975

V. 1 5 20 25 31 V1.5 10

1 t 5 6 7 8 9 1 0 1 1 1 2 1 3 1 4 1 5 1 6

o jé E 19 -o 20 � H o 23 "' ��

.OL 26 g 27 ·0 28 � �8 "' 31 ·Cll 32 .OL 33

·O 34 � 35 o 36 - Jé o �9 40 4 1 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54

'"' !" .t· ",,",,"",

1976

V.20 25 31 \1.5 10 15 20 25 ,""," .. .! ... .! ... !. .l ",!. ",

1 2 3 4 5 6 7 8 9 1 o 1 1 n 1 4 a 1 7 1 8 1 9 2 0 H 2 3 2 4 2 5 2 6 2 7 2 8 � g 3 1 3 2 n 3 5 3 6 37 3 8 3 9 4 0 4 1 4 2 43 44 45 46 47 4 8 �s • • • 5 1 • • • g� •••

••• 54 •••

1977 V. 20 25 31 V1.5 10 15 20 25

"'"'"''""'''""""""'"·.!···.!

1 2 � 3 4 5 6 7 -1-8 9 1 o 1 1 -� B 1 4

-� a 1 7 a 2 0 2 1 ----

H 2 6 2 7 2 8 2 9 3 0 3 1 3 2 3 3 3 4 n -3 7 3 8 39 40 4 1 42 43 44 --45 4 6 4 7 ...... � 4 8 4 9 5 0 5 1 5 2 53 54

29. ábra. A gödöllői akácfajta-összehasonlító kísérlet virágzásfenológiai adatai

87

88

13 . táblázat A 30. ábrán és a 14. táblázatban szereplö akácklónok, illetve fajták száma

l . Közönséges 2. Rectissima

10. HC-4146 l l . HC-41 48 1 2. HC-41 49 1 6. Ostffyasszonyfai 2 1 . Ricsikai 22. Szajki 23. Sötét rózsaszín 24. Halvány rózsaszín 39. Váti-46 44. Nyimi-2 45. Nyimi-3 47. Mátyusi - l 48 . Mátyusi-2 49. Mátyusi-3 55. Kopecky- 1 hibrid 56. Kopecky-2 hibrid 57. Kopecky-3 hibrid 58. Kopecky-4 hibrid 59. Kopecky-5 hibrid 60. Balatonszabadi- l 6 1 . Balatonszabadi-2 62. Balatonszabadi-3 63. Balatonszabadi-4 64. Balatonszabadi-5 65. Balatonszabadi-6 66. Balatonszabadi-7 67. Balatonszabadi-8 68. Balatonszabadi- l O 69. Balatonszabadi-l l 70. Kopecky-6 hibrid 7 1 . Kopecky-7 hibrid 72. Kopecky-8 hibrid 73. Mátyusi-4 74. Mátyusi-5 75. Alsódnyeperi-208 76. Alsódnyeperi-265 77. Alsódnyeperi-269 78. Pusztavacsi- l 79. Pusztavacsi-2 80. Pusztavacsi-3 8 1 . Pusztavacsi-4 82. Pusztavacsi-5 83. Pusztavacsi-6

84. Pusztavacsi-7 85. Pusztavacsi-8 86. Pusztavacsi-9 87. Pusztavacsi- lO 88. Pusztavacsi- l l 89. Pusztavacsi- 1 2 90. Pusztavacsi-l 3 9 1 . Pusztavacsi- 1 4 92. Pusztavacsi- l S 95. Nyíradonyi 96. Bánki 98. Bajti- 1 7

105. Pélyi-l 106. Pélyi-2 l 07. Hasznos- l 108. Hasznos-2 109. Gödöllői- l 1 10. Gödöllői-2 l l l . Biatorbágy- J 1 12. Biatorbágy-2 1 14. Biatorbágy-4 1 1 5. Biatorbágy-5 1 16. Biatorbágy-6 1 1 7. Biatorbágy-7 1 1 8. Biatorbágy-8 1 19. Biatorbágy-9 1 20. Biatorbágy- IQ 1 2 1 . Biatorbágy- l l 1 22. Biatorbágy- 12 1 23 . Biatorbágy- 1 3 1 24. Biatorbágy- 14 1 25. Biatorbágy- I S 1 26. Pecensky haj-l 1 27. Dvory n/Zit.- 13 1 28. Vihanova-6 1 29. Vihanova-7 1 30. Román mag- l 1 3 1 . Román mag-4 1 32. Román mag-5 1 33. Román mag-6 1 34. Vasszilvágyi 1 35. Zanati P Puszta vacsi O Ófehértói

14a táblázat Az akácvirágzás időtartama az új arborétumban

Nap A szelektáJt fajták 1 3. táblázaton feltüntetett sorszáma

6 7 8 9

l O l l 1 2 1 3 1 4 1 5 1 6

6 7 8 9

7 1 ; 84; 59; 58; 57; 55; 92; I 05· 95· n 75· 'l'"j"\ '. 78

'· 85· 86· 88· 96· ' \!.) ' ' ' ' , '

69; 74; 1 06;

!981

9 1 ; 90; 89; 87; 83 ; 82; 8 1 ; 80; 77; 64; 60; 56;

79; 47; 68; 67; 65; 63; 62;

6 1 ; 66; 70;

22; 83; ! 983

21; CD ; 57; 78; 82; 84; 85; 86; 88; 92; I lO;

10

l l 12 13

2 ; 1 0; 1 6; 44; 45; 55; 58 ; 59; 63; 67; 69; 71 ; 72; 75 ; 80; 81 ; 98 ; 89; 95 ; 105; 1 07; 108; 1 09; 23; 60; 74; 79; 96; 77; 9 1 ; 106; l l ; 1 2; 24; 39; 56; 6 1 ; 62; 64; 65; 66; 68; 70; 47; 90;

6 l l 6 7 1 32 8 l l 5; l l 8; l l9; 1 20

! 985

9 83" 1 30· 10 78; 88;

'107; ! 26; ! 29; 1 3 1 ; ! 33; CD kontroll

l l 55; 59; 7 1 ; 75; 76; 8 1 ; 1 14; 1 35 1 2 6 � 82; 8 � 87; 8 � 9 1 ; 9� 9� l l l ; 1 1 7; 1 2 1 ; 1 2� 1 23; 1 2� 1 25; 1 28; P 1 3 56; 77; 80; 85; 90; 108; 1 1 2; 1 27; o 14 5� 61 ; 6� 6� 68; 8� 1 10 1 5 58; 63; 65; 7 1 ; 74; 105; 1 09; 1 34; 1 6 1 7 60; 9 5 1 8 64; 70; 72; 73; 79; 1 9 69

9 85; 86; 89; 92; 1 26 1 987

10 74; 8 1 ; 83; 88; 90; 107; 108; 1 10; 1 27; 1 28; 1 29; 1 3 5 l l 55; 59; 70; 7 1 ; 77; 78; 79; 84; 96; 109; 1 19; 1 25; 1 3 1 ; 1 32; CD kontroll 1 2 57; 58; 69; 72; 75; 80; 82; 87; 1 14; 1 16; 1 17; 1 18 ; 1 2 1 ; 1 23; 1 30; 1 33; 1 34; p 1 3 56; 73; 95; 106; l l l ; 1 12; 1 1 5; 1 20; 1 22; 1 24; 48; 49; 1 4 9 1 ; 47; 1 5 60; 62; 63; 65; 76; 1 6 6 1 ; 64; 66; 67; 68 1 7 105; 1 8 1 9

Kezdet

- l Azonos (25) + l + 2 + 3 + 4 + 5 + 6 + 7 + 8 + 9 + 1 0

- 2 - l Azonos ( 1 8)

+ l + 2 + 3 + 4 + 5

- 3 - l Kontroll és vele

+ l

+ 2 + 3 + 4 + 5 + 6

- 4 - 3 - 2

- l

Kontroll és vele

+ l + 2 + 3 + 4 + 5 + 6 + 7

14b táblázat A virágzás kezdete

77; l ;

A szelektáJt fajták 1 3. táblázaton feltüntetett sorszáma

1981

61 ; 66; 68 ; 70; 75 ; 80; 82; 83; 85; 87; 88 ; 90; 9 1 ;

55; 56; 60; 62; 63; 64; 65; 67; 47; 78; 79; 8 1 ; 86; 89;

7 1 ; 96; 59; 74; 84; 92;

58; 69; 72; 1 06;

57; 95; 105;

75; 77; 9 1 ; 1983

l ; 2; 10; l l ; 1 2; 1 6; 21 ; 39; 44; 45; 55; 56; 58; 59; 61 ; 62; 63; 64; 65 ; 66; 67; 68; 69; 70; 7 1 ; 72; 47; 78; 80; 8 1 ; 82; 84; 85; 86; 87; 88; 89; 90; l 07; 108; 1 09;

22; 23; 24; 57; 60; 74; 79; 83; 92; 96; 1 10;

95; 105; 106; ! 985

56; 58; 59; 60; 6 1 ; 62; 63; 64; 65; 66; 67; 68; 69; 70; 7 1 ; 72; 73; 76; 77; 80; I· 55· 75· 78· 82· 84· 85 · 87· 88· 89· 90· 9 1 · 92- I I I · 1 12· 1 14· l 1 7· 1 1 8 · t 2o;

'1 2 1 : I i2; t

'23;

,t 24; ds; Í29;

' I 30; t 32; 0 ' ' ' ' '

1 28; 57; 74; 79; 8 1 ; 83; 86; 95; 96; 109; l l � 1 1 6; 1 19; 126; 1 27; 1 3 1 ; 1 33; 1 34; ! 35; 107; 1 08; 1 10;

105; 1 06; 1987

9 1 ; 76; l l l ; 1 1 2; 1 20; 1 24; 56· 75· 82· 87· 1 14· 1 16· 1 1 8 · 1 2 1 · 1 22· 123 · 1 30· 1 33-58� 69� n: n: 78· so· ú t os · 1 1 s · 1 1 -l · 1 19 · 1 2s · 1 26- 1 3 t · t 32· 1 34·

'

' ,

' ' ' ' ' ' ' ' ' ' ' ' ' ® l ; 55; 57; 59; 6 1 ; 63; 64; 66; 67; 68; 70; 7 1 ; 8 1 ; 90; 107; 1 27; 1 28; 1 29;

1 35; 60; 62; 65; 73; 74; 79; 83; 85; 86; 88; 89; 92; 96; 106; 109; 47; 48; 49; 95;

108;

l i O;

- 3 + l + 2 + 3 + 4 + 5 + 6 + 7 + 9

Vége

Azonos (25) + l + 2

+ 3 + 4 + 5 + 6 + 7 + 8 + 9

- 2 - l Kontroll és vele + l + 2 + 3

+ 4 + 5 + 6 + 7 + 8 + 9 + 10 + l l + 1 2

- 2 - l

· Kontroll és vele

+ l + 2 + 3 + 4 + 5 + 6 + 7

14c. táblázat A virágzás vége

A szelektáJt fajták 1 3 . táblázaton feltüntetett sorszáma

1981 l ; 55; 71 ; 75 ; 77; 85 ; 88 ; 89;

50; 78; 80; 82; 83; 84; 86; 87; 90; 9 1 ; 92;

56; 58; 60; 64; 68; 8 1 ; 96;

57; 6 1 ; 62; 63; 65; 66; 67; 70; 72; 47; 74; 79; 69; 95; 105; 106;

!983 l ; 2 1 ; 2� 75; 78; 82; 83; 8� 85; 8� 8�

2; 1 0; 1 6; 44; 45; 55; 57; 58; 59; 63; 67; 69; 7 1 ; 72; 77; 80; 8 1 ; 87; 89; 9 1 ; 92; 1 07; 1 08; 109; 1 10;

l l ; 12; 23; 39; 56; 60; 6 1 ; 62; 64; 65; 66; 68; 70; 47; 74; 79; 90; 96;

24; 95; 105;

106; 1985

! 32; 1 1 6· l l 8· 1 20· CD! Bo! '

56; 59; 76; 78; 88; 1 1 5; l l9; 1 29; 55; 66; 75; 83; 1 1 3; i�i ?i;

3��;®�2; 84; 87; 89; 9 1 ; 92; l l l ; 1 1 7; ! 2 1 ; ! 22; ! 23; ! 24; 1 25; 1 26;

' ' 6 1 ; 62; 67; 68; 8 1 ; 85; 90; 107; 1 1 2; 1 28; 1 35; 63; 65; 7 1 ; 96; 1 27; 57; 60; 86; 108; 64; 70; 72; 73; 74; 109; 1 10; 1 34; 69; 95; 79; 105; 1 06;

1987 1 26;

G); 75; 77; 78; 8 1 ; 82; 84; 85; 86; 87; 89; 90; 9 1 ; 92; l l l ; 1 1 2; 1 14; 1 1 6; l l8· 1 19· 1 20· I 2 1 · 1 23· 1 24· 125· 1 27· 1 28· 1 29· 1 30· 1 3 1 · 1 32· 1 33· 1 35· 55; '56; S8; 59; 69; 70;

,7 1 ; 72; 74; 80; 83;

' 88;

'Io7; \ 1 7;

' 1 22;

' 1 34: ® '

57; 76; 79; 96; 1 09; 1 1 5;

106; 48; 63; 1 08; 47; 60; 6 1 ; 62; 64; 65; 66; 67; 68; 73; 95; 1 05; 49; 1 10;

1981 1983 1985 1987 V. 24 Vl .1 5 12 V.16 20 25 30 V1.3 V. 25 Vl.1 5 10 15 Vl.1 5 10 15 20 l t tt ttt!trt , l tt!ltJ! l t t tit t r t ! t t t r ! t t rt !t tit, J,,, ,J t t r ri r t ,,j l t t r! t , , , J t t t r! tr t d

24 55 -� 6 0 6 1 6 2 6 4 6 5 6 9 70 72 74 75 77 7 9 8 1 83 87 95

1 05 1 0 6 1 09 1 1 o 1 1 2 127 1 28 13 1 1 33 1 34

·­-

-

30. ábra. A gödöllői akácfajtakísérlet virágzásfenológiai adatai az új arborétumban

1 2 4 5 5 6 0 6 1 6 2 6 4 6 5 69 70 7 2 7 4 7 5 7 7 7 9 8 1 8 3 8 7 9 5

1 0 5 1 0 6 1 0 9 1 1 0 1 1 2 1 2 7 1 2 8 1 3 1 1 3 3 1 3 4

bizonyulhatnak. Különös figyelmet érdemel közülük a zalai, a császártöltési és a ricsikai akác.

Könyvünk első kiadásának virágzásfenológiai adatai az 1 970---1973-as évekre vonatkoznak. Ezután a fenológiai megfigyelések tovább folytak, s most közöljük az 1 975-1977. évi adatokat (29. ábra). Ha az 1 970---73. évi és az 1 975-77. évi adatokat tartalmazó ábrákat együtt vizsgáljuk, megállapít­ható, hogy a hetvenes évek második felében végzett megfigyelések is megerősí­tették egyes fajta, ill. fajtajelöltek megbízhatóan kései virágzását. Ezek a következők:

33-38. sz. Rózsaszín-AC 39. sz. Váti-46 24. sz. Halvány rózsaszín

41-42. sz. Debreceni 3-4 47-49. sz. Mátyusi 1 -3 A felsorolt fajták és fajtajelöltek minden évben - az időjárási viszonyoktól

függetlenül - később fejezték be virágzásukat Az időjárás csak az eltolódás mértékét befolyásolta, amely 4-1 0 napot tett ki. Kifejtettek alapján javasol-

92

juk, hogy a kései és az átlagos virágzási tulajdonságú fajtákat és fajtajelölteket egy-egy területen megosztva telepítsék. Ezzel elérhető, hogy adott területen az akác hordási ideje 4-7 nappal meghosszabbodjék.

198 1 -től a gödöllői új arborétumban kísérlethe állított újabb akácklónok virágzását figyeltük, éspedig az 55-1 34. számú klónokét A megfigyelési adatokat a 1 4a, b és c táblázaton, illetve a 30. ábrán mutatjuk be. A tábláza­ton szerepel több olyan fajta és klón, melyet a régi arborétumban korábban már vizsgáltunk .

Az új arborétumban a régi arborétumban már ígéretesnek bizonyult hal­vány rózsaszínű akác fajtajelölt mellett figyelmet érdemelnek a 6ü-69. számú balatonszabadi, a 75. számú alsódnyeperi, a 95. számú nyíradonyi, valamint a l 05-1 06. szám ú pélyi klónok.

Az ígéretes akácklónok közül a rózsaszín-AC államilag elismert, a váti-46 pedig elismerésre bejelentett fajta. Terveinkben szerepel továbbá a halvány rózsaszín, a mátyusi 1 -3 , a debreceni 3-4, a balatonszabadi és a pélyi akác minősítésre való bejelentése.

Virágmorfológiai és nektármirigy-szövettani vizsgálatok

A virágzatok külső, morfológiai tulajdonságait tekintve, fajtánként és kló­nonként jelentős eltéréseket tapasztaltunk.

Általános törvényszerűség, hogy a nyúlánk, laza fürtök inkább lefelé lóg­nak, a zömökebbek vízszintesen vagy kissé felfelé állnak.

A virágzaton belül a virágok nyílása kezdőrlhet a csúcson, a virágzat közepén vagy azon az oldalon, ahol a fürt több napfényt kap.

Az egyéves hajtásokon a virágzatok általában egyesével jelennek meg, de pl. a mátyusi fajtáknál 2-3 fürt is előfordul. Ez a jelleg más jó tulajdonsággal is párosul, mert a mátyusiak az átlagnál később virágoznak.

Az egyes fajták sziromleveleinek állása is fontos a méhek számára. A hátrahajlott szélű, vastag főerű kedvezőtlen, mert ezek felemelése a méhek számára nehéz feladat.

A porzótáj alakulása nemcsak a méhészek, hanem a virágbiológusok szá­mára is érdekes. A virágban található l O porzó közül 9 összenőtt, l pedig szabad. A pénzesdombi akácnál azonban mind a 1 0 porzó összenőtt, ami kedvezőtlen a nektárgyűjtő méheknek. Jellegzetes lehet még a 10. porzó tövén található nyílások megléte vagy hiánya. A legtöbb fajtánál mindkét nyílás megvan. Előfordul azonban az is, hogy csak az egyik vagy, pl. az erti és a pénzesdombi klónoknál, egyik sem figyelhető meg. Az ilyen virágok értéktele­nek a méhek számára.

A fehérakác nektármirigyét felépítő szövetekről FREI ( 1 955) már közölt adatokat. A mi vizsgálatainknak az volt a céljuk, hogy megkeressük azokat

93

1 5. táblázat Az akácfajták és klónok nektármirigyeinek szövettani jellemzöi

A glanduláris szövet sejtrétegeinek

A fajta, ill. klón sorszáma, száma

neve 6-9 9-l l 1 1-16

gyenge átlagos jó

l . közönséges 10-1 1 2. árbóc 9-10 3. zalai 8-9 4. nyírségi 8-9 5. császártöltési 1 0-1 1 6. jászkiséri 8-9 7. pénzesdorobi 7-8 8. HC-4 1 38 10-1 1 9. HC-4146 1 1-12

10 . HC-4 149 9-10 l l . egylevelű 8-9 12. folytonvirágzó- l 7-8 13 . folytonvirágzó-3 7-8 14. osttryasszonyfai 7-8 1 5. űllöi 9-10 1 6. röjtökmuzsaji 7-8 17. góri 7-8 18 . ricsikai 7-8 19. szajki 9-10 20. R. p. x neomexicana 7-8 2 1 . R. dubia 1 1-12 22. erti 9-1 0 23. osttryasszonyfai-39 8-9 24. osttryasszonyfai-40 7-8 25. osttryasszonyfai-4 1 7-8 26. osttryasszonyfai-42 9-10 27 . osttryasszonyfai-43 9-10 28 . gércei-44 6-7 29. váti-46 1 0-1 1 30. rózsaszín-A l 1 1-13 3 1 . rózsaszín-A2 10-1 1 32. rózsaszín-B l 9-l l 33. rózsaszín-82 1 0-1 1 34. rózsaszín-Cl 1 3-14 35 . rózsaszín-C2 10-12 36. váti-45 8-9 37. debreceni-2 8-9 38. debreceni-3 9-10 39. debreceni-4 8-9 40. nyimi- l 9-l l 4 1 . nyimi-2 9-l l 42. nyimi-3 9-10 43 . nyimi-4 8-9 44. mátyusi-3 1 1-13

94

3 1 . ábra. Az akácvirágban található epimorf (rejtett) típusú nektárrnirigy. N = nektármirigy Sz = sztóma, F = faelemek, H = háncselemek (GULYÁS eredeti)

3

4 32. ábra. l = akác nektárrnirigy sztómával, 2 = a gödöllői és a 3 = HC-4146 akác nektárrniri­gye között jelentős eltérés látható. Az utóbbiban illóolajtartó sejt is előfordul. 4 = az árvacsa-

lán háncselemekkel gazdagon ellátott nektárrnirigye (500 x -os nagyítás) (GuLYÁS)

95

az anatómiai különbségeket, amelyek alapján a fajták és klónok közötti nektártermelési eltéréseket rögzíteni lehet. A vizsgálati eredményeket a 1 5 . táblázat mutatja.

A nektármirigyet borító epidermiszsejtek között nagy nyílású, ún. nektár­sztárnák találhatók. Ezeken keresztül jut a nektár a felszínre (3 1 . ábra). A bőrszövet alatt a nektárium legfontosabb része, a glanduláris szövet sejtjei általában a felülettel párhuzamos sorokat alkotnak. A glanduláris szövet sejtsorainak száma alapján nagy eltérések vannak a fajták között. Egy virág annál több nektár termelésére képes, rninél több rétegű a mirigyszövete. Ahol csak 6-9 sejtsoros, az gyenge nektártermelő. A 9-1 1 sejtsorosak jobbak, de azok a legjelesebb mézelők, ahol a glanduláris szövet 1 1-16 sejtsor széles (rózsaszín virágúak, a HC-4146 és a mátyusi-3 akác).

Az első típusba tartozó klónok virágai naponta 0,5-2,0 mg, a második 2-3 mg, a harmadik 3 mg-nál több nektár kiválasztására képesek. A nektár­roirigyben a legtöbb fajtánál illóolajsejteket is lehet találni. Különösen sok van a rózsaszín virágú változatokban. Ezek termelik a legillatosabb nektárt (32. ábra).

A jövőben az akácfajták szelekciójánál arra is törekedni kell, hogy a legna­gyobb nektárrnirigyű, legillatosabb nektárt termelő és erdészetileg is fontos fajtákat szaporítsuk.

Nektárvizsgálatok

Az egyes fajok, fajták, klónok mézelési értékének összehasonlítására a nemzetközi szakirodalom három adatot használ. Egy virág által 24 óra alatt termelt nektár az ún. nektársúly. A nektár szárazanyagtartalma (cukortartal­ma) az ún. cukorszázalék. Egy virág 24 óra alatt termelt cukra mg-ban megadva az ún. cukorérték. Ez értelemszerűen az előbbi két adatból számítha­tó. A nektártermelés vizsgálatára különböző módszerek használatosak. A következő módszerrel dolgoztunk.

Kétgömbös üvegszívókák módszere. A 90°-ban hajlított, két kiöblösödést magába foglaló szívókával gumicső segítségével szívják ki a nektárt. Előnye, hogy aránylag rövid idő alatt sok virágból ki lehet szívni a nektárt. Átlagada­tokat ad, tehát az egyes virágok nektártermelésében mutatkozó szórás nem állapítható meg. Igen kicsiny virágoknál (fűz, szelídgesztenye) nem használha­tó. E módszer segítségével tudtuk az akácvirágzás aránylag rövid időszakai alatt a több ezer adatot felvenni.

A nektárvizsgálatokhoz az üres és nektáros kapillárisok, szívókák stb. lemérésére mikroanalitikai médegeket szoktak használni. A cukorszázalékot refraktométerrel vagy kémiai vizsgálatokkal állapítják meg.

A virágzatokat a vizsgálatok előtt egy nappal fehér tüllel takarjuk a rovar­látogatás megakadályozása végett. A vizsgálatkor a takart virágfürtöket hordozó ágakat.metszőollóval levágjuk. A nektárt előzetesen üresen analitikai rnérlegen lemért kétgömbős üvegszívókába a helyszínen kiszívjuk. A nektárt

tartalmazó üvegszívókákat hűtőtáskába rakjuk, majd laboratóriumba visz­szük s újból lemérjük. A vizsgálatokat mindig a reggeli és a délelőtti órákban végezzük. Az üvegszívókákból a nektárt Zeiss-Abbe-féle refraktométer priz­májára fújjuk s megmérjük a szárazanyagtartalmat Az így kapott adatokat mint cukorszázalékot adjuk meg.

Az akácnektármérések célja az volt, hogy megállapítsuk, melyek a jól, illetve a gyengén mézelők a kísérletben szereplő fajok, fajták, illetve klónok közül. Az adatokat összevetve az erdészeti szempontokból jelentős sajátsá­gokkal kiválaszthaték az erdészetnek és a méhészetnek egyaránt jó gazdasági akácfaj ták.

A könyv első kiadásában a nemzetközi szakirodalmat röviden áttekinthet­tük. Ugyanott értékeltük a gödöllői arborétumban az akácfaj , fajta és klón gyűjteményben az 1 968-72 között végzett méréseket (HALMÁGYI vizsgálatai). A főbb megállapításokat megismételjük. Egyes - a korábbi vizsgálatok alkalmával már ígéretesnek mutatkozó - fajtákon ismételten, és az időköz­ben kísérlethe állított újabb akácklónokon BUJTÁS ( 1975-1 984 között) vég­zett méréseket. A részletes adatokat itt nem közöljük, azok az érdeklődök számára az ER TI-ben, illetve különböző jelentésekben rendelkezésre állnak.

A nemzetközi nektárvizsgálati irodalomban általánosan elterjedt nézet, hogy egy növény akkor mézel jól, ha általános élettani állapota kifogástalan. Ezért vizsgálatra mindig egészéges, jó növekedésű fákat választottunk. A nektártermelést befolyásolja a virágok mérete, szerkezete, a nektármirigyek. helye és felépítése. A virágok fejlettségi állapota ugyancsak meghatározó jelentőségű lehet. A mérésekhez mindig teljesen kinyílt, de még nem hervadó, üde virágokat választottunk.

Vizsgálataink elkerülhetetlen hibáit (időjárási tényezők, napszak szerepe, a mérési módszer hibái, a talaj mozaikszerű változatossága, az egyes fák eltéré­sei stb.) azzal próbáltuk kiegyenlíteni, hogy nemcsak egy évben és lehetőleg minél több mérést végeztünk. A fajták, ill. klónok mérésének sorrendjét napról napra változtattuk. Ugyancsak változtattuk a vizsgált fákat is egy parceBán belül, véletlenszerűen.

Az egyes fajták, ill. klónok mézelését összevetve, a következőket mondhat­juk. Az amerikai fajták (árbóc, HC-41 38) jól mézeltek. A hazai árbóc jellegű fajták mézelése vegyes képet mutat. Az 1 969-ben vizsgált árbóc jellegű fajták általában jól mézeltek, akár az öt-, három- vagy kétéves fákat vesszük tekin­tetbe. A kétéves ricsikai gyengébben mézelt, mint az ugyancsak kétéves üllői és röjtökmuzsaji . A pénzesdorobi nektártermelése gyenge volt. E fajtánál a cukorérték mindig l ,O alatt maradt.

A méhészeti szempontból szelektált fajták közül a folytonvirágzó- 1 , foly­tonvirágzó-3 és az ostft'yasszonyfai kielégítően mézeltek. A folytonvirágzék a tömegvirágzás befejeződése után csak kevés fürtöt hoznak. Az osttryasszony­fai klónok (ostffyasszonyfai-39, -40, -4 1 , -42, -43) mézelése kétéves korban közepes volt. Az 1 969-es vizsgálatok alapján a zalai akác tűnt ki. Szép sudár növekedése mellett laza koronájában igen sok virágfürtöt hoz. Az inkább vegetatív típusú nyírségi fajtával összevetve a zalai generatív típusú.

7 Halmágyi-Keresztesi 97

Az 1 970-ben végzett mérések nagy része az osttryasszonyfai klónokra és a rózsaszín virágú klónokra összpontosult. Emellett vizsgáltuk a hároméves üllői, röjtökmuzsaji, góri, ricsikai és szajki akácok nektártermelését is. Ezek gyengén mézeltek s többnyire kevés virágot is hoztak. Akadtak olyan parcel­lák is, ahol nem találtunk virágzó fákat. E fajtáknál a cukorérték egy esetben sem érte el az l ,O mg-ot. Kedvezőbb képet mutatott az osttryasszonyfai klónok tanulmányozása. Valamennyi fájukon bőséges virágzást figyelhettünk meg. A cukorérték is valamivel jobb volt, mint az árbóc jellegű fajtáké. Az eltérést részben a talaj különbözősége is okozhatta. Az egyes klónok mézelése között döntő jelentőségű különbségeket nem tapasztaltunk. Ez a rózsaszín virágú klónoknál is így volt. Kiválóarr mézelt a váti akác. A kétéves állomány úgyszólván minden fája bőven virágzott. Ugyancsak igen bőven hozta virág­zatait az erti akác is, cukorértéke azonban kevesebb, mint a fele volt a vátiénak.

A rózsaszín virágú klónok mézelése kiváló volt. A cukorértékek átlagai többnyire felülmúlták a többi fajta átlagait (0,79-1 ,89 mg cukor). Gyakori volt a 2,0 feletti cukorérték is.

A debreceni klónok közül a debreceni-2 jól mézelt. Ígéretes klónnak látszik a debreceni-4, bőven hozta fehér virágait, jól is növekedett. A debreceni-3 faállománya egyenetlen fejlődésű fákból áll. A nagyobb fákon sok és jól mézelő pirosló csészéjű virág volt. A nyimi klónok közül viszonylag jobb virágzással és a mézeléssel kitűnik a nyimi-2 és nyimi-3, de ezek is elmaradnak a debreceni klónok mögött. A virágzás mennyisége alapján a mátyusi klónok közül a mátyusi-2 és mátyusi-3 Játszanak ígéretesebbnek.

1 97 1 -ben is igen jól mézeltek a 33-38. számú rózsaszín virágú klónok és a váti-46 akác is.

1972-ben a méhészeti célból nemesített, későn virágzó fajtákat és klónokat vizsgáltuk. A rózsaszín virágú klónok változatlanul jól mézeltek.

A vizsgálatok egyik célkitűzésének tekintettük annak a megállapítását, hogy hogyan mézelnek a néhány nappal később virágzó fajták éppen az utolsó napokban. 1 970-ben Gödöllőn pl. a közönséges akác virágzása június 8-ra csaknem teljesen befejeződött. Az erti, a váti és a rózsaszín virágú klónok még 12-én is virágoztak. A közönségesnél néhány nappal később fejezték be a virágzást az osttryasszonyfai klónok is. Az eredmények rninden említett fajtá­nál azt mutatják, hogy a későn virágzók a korábbi napoknak megfelelőerr mézelnek a közönséges akác virágzását követő napokon is. Ezek alapján a későn virágzó fajtákat jóval jelentősebbnek tartjuk méhészeti szempontból, rnint a folytonvirágzókat A méhészet számára a hordás néhány napos meg­nyújtása sokkal jelentősebb, rnintha a méhek hosszú heteken át néhány virág­fürtre járhatnak.

A későn virágzó és kiválóarr vagy jól mézelő rózsaszín virágú, debreceni és mátyusi klónok több közös külső morfológiai jelleggel rendelkeznek. A kö­zönséges akácénál valamennyivel simább a kéreg, dúsabb a lombozat, a levelek a virágok megjelenésével egy időben már jórészt kifejlődtek. A vitorla merőleges állású. E fajtáknál a későn virágzást és jó mézelést valamely e

98

sajátságokkal erőteljesen rendelkező Robinia-faj genetikai hatásának tulajdo­níthatjuk.

Az osttryasszonyfai és váti klónok későbbi virágzását és jó mézelését más okokkal magyarázhatjuk. Talán annak felvetése is jogos, hogy azok a fajták mézelnek jobban, melyeknél a már kifejlődött lombozat biztosítja az asszirni­láták bő termelését. A nagyobb mézhozamra a későn virágzó fajták esetében még azért is számíthatunk, mert az idő előrehaladtával kisebb a hűvös időjá­rás bekőszöntésének eshetősége.

Az 1 975-1984 közötti nektármérések célja kettős volt. Elsődleges cél a korábbi, igen fiatalkori (2-5 éves) mérések megismétlése most már korosabb (7-1 5 éves) fákon, másodsorban az újabb - időközben kísérlethe állított ­akácklánok mézelési tulajdonságainak megismerése volt.

Ismételt nektárméréseket csak a korábbi sorozatmérések alapján legjobban mézelő vagy elfogadhatóan mézelő, de megbízhatóan nagy virágtömeget adó fajtákon, ill. klónokon végeztünk. Az újabb eredmények is igazolták a rózsa­szín virágú klónok fölényét, egyúttal ráirányították figyelmünket a Váti-46 nevű akácfajtára. Ez az egyébként fehér virágú fajta magas cukorértéke mellett kései és bő virágzású is.

Az árbóc típusú fajták közül kedvező erdészeti jellemzőik mellett jó mézelé­si mutatóikkal, megbízhatóan bő virágzásukkal igazolták a kettős célú -erdészeti-méhészeti - hasznosítás lehetőségét a zalai, kiskunsági, császártöl­tési és ricsikai akácfajták.

Az átlaghoz közeli - azt jelentősen felül nem múló - méhészeti jellemzőik mellett későn (a kontrollhoz képest 5-7 nap) és nagy tömegű virágzással tűntek ki a dubia, a debreceni és a mátyusi klónok, igazolva egyben a korábbi reménykeltő eredményeket. Elterjesztésük, kiterjedt ültetésük a legjobbnak bizonyult rózsaszín-AC és Váti-46 akác mellett elsődleges méhészeti érdek.

Kiterjedt méréseket végeztünk újabb akácklónokon. Adataink vannak a balatonalmádi 1-5 klónokról (0,49-1 ,45 mg cukorér­

ték), az alsódnyeperi klónokról (O, 76-1 ,25 mg), a Kopecky-hibridekről (0,59-1 ,34 mg). A vizsgált, de itt nem említett más taxonoknál nem találtunk olyan mézelést, mely a jól mézelő rózsaszín virágú klónokat e tekintetben felülmúlta volna.

A nektárvizsgálati adatok kiértékelésekor feltűnik azok igen számottevő szórása. Az erre ható tényezők számosak. Az eltérések egyik fontos tényezője a talajok mozaikszerű változatossága lehet. Már említettük, hogy a gödöllői akáckísérlet lényegében háromféle talajon áll. A mozaikosság azonban még bonyolultabb helyzetet idézhet elő .

A mérési adatok és az időjárási tényezők összevetéséből érdekes, általános vonatkozású tapasztalatot szűrhetünk le. A méhészek között elterjedt nézet, hogy hűvös, szeles időben az akác nem mézel. Méréseink ennek ellentmonda­nak. Minden mérési napon mézelt az akác, pedig az esetek jelentős részében az időjárás nem volt a legkedvezőbb. Az akác mézelésére kedvező hőmérséklet és relatív légnedvesség a korábbi nézet szerint 20-25 oc vagy 1 9-27 oc, ill. 50-70% . Ha összevetettük pl. az 1 972-es mérési adatokat és az időjárási

7* 99

görbéket, azt tapasztaltuk, hogy a mérési napokon majdnem mindig alatta maradt a hőmérséklet a mézelésre kedvező határnak, és mégis mézeltek az akácfajták. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy az akác hűvös időjárásban is mézel, ha az esetek többségében nem is olyan jól, rnint kedvező időjáráskor. A csökkenés a nektár termelésében a várhatónál meglepően kisebb. A hordás eredményességének előfeltétele a sok és jól mézelő akácvirág, a kedvező időjárás és népes méhcsaládok. Az időjárás hűvösre válásakor a hordás elmaradásának sokkal inkább a méhek aktivitásának csökkenése, mintsem az akác mézelésének elmaradása az oka.

Az időjárással kapcsolatban még egy tapasztalatra érdemes felhívni a figyel­met. Nemzetközileg is gyakori nézet szerint a cukorérték a mézelés jellemzői (nektársúly, cukorszázalék, cukorérték) közül a legállandóbb. Vizsgálataink alapján az akácnál ez némileg módosul. Az akác esetében ugyanis a nektár felhígulása, tehát a nektársúly növekedése mindig esőket követően következik be. A korai időszaknak megfelelően az esők egyúttal lehülést hoznak maguk­kal. A nektár ilyenkor nemcsak hígabb lesz, hanem a cukorérték is csökken.

Azoknál a fajtáknál, melyeknél a korona dús, tömött, a levelek a virágok nyílásával egy időben jórészt kifejlődtek, tehát pl. a rózsaszín, mátyusi, deb­receni-2 és -3 klónoknál - a virágokat nem érik ugyanúgy közvetlenül az időjárási hatások, mint számos egyéb fajtánáL Sajátos rnikroklíma alakul­hat ki .

Szálnunk kell a gödöllői nektárvizsgálatok értékelésének korlátairól. Itt az akác III . osztályú termőhelyen áll. Valószínűsíthető, hogy az ország egyes tajain nagyobb részben kisebb cukorértékeket produkálnak az akácvirágok. Méréseink fiatal fákon történtek. Idősebb állományokban más adatok is elképzelhetőek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a mézeléshez nemcsak sok cukorra, hanem sok virágra is szükség van. Méhészeti célra a bőven virágzó, közepes vagy jó nektár- és cukortermelő fajták, klónok alkalmasak.

A 1 0 vizsgálati évben több rnint 50 ezer akácvirág nektártermelését és cukorértékét mértük meg. Mivel az akácklánok nem a nektártermelés alapján kerültek be a kísérletbe, hanem egyéb tulajdonságok szerint, ezért a mérések az akác nektártermelésére általában is adnak adatokat. A cukorszázalék 20--65 között változott, zömmel 40--55% közé esett. A cukorérték átlaga 0,4---1 ,9 mg között változott, zömmel 0,5- 1 ,5 mg közé esett. Ezek az adatok nagyjából megegyeznek a külföldi mérésekkel - lásd l . kiadás -, bár ennél magasabb cukorértékek is ismeretesek.

100

Az ország akácerdei virág- és nektárhozamának megközelítő becslése

Az akácosok virághozamának becslését a következő erdőgazdasági tájakon végeztük.

1 969-ben: az észak-bácskai löszháton Kelebia határában; a középső tájrész­leten Nyádörinc határában, az északi tájrészleten a pusztavacsi akácosok ban; a gödöllői dombságon Dány határában; a Cserhát hegységben Érsekvadkert határában.

1970-ben: a somogyi homokvidéken Váraszló és Somogysimanyi határá­ban; a vasi-zalai hegyháton Zalaegerszeg és Egervár határában; a Kemenes­alján Sitke határában; az északi Pannonháton Nemesszalók határában; a baranyai-somogyi-tolnai hegyháton a bólyi táblán, Töttös határában; a tengelici homokon Németkér határában; a Mezőföldön Baracs és Seregélyes határában; a Nyírségen Debrecen határában, Halápon.

Összesen tehát 1 6 helyen került sor felvételre (33. ábra). Általában minde­gyik helyen egy fiatalabb és egy idősebb faállományt vettünk fel a következők szerint:

Az l ha nagyságú felvételi területeket összefüggő, nagy akácerdőben válasz­tottuk ki az országos átlagnak megfelelő III . fatermési osztályú faállomány­ban. Egy területet fiatalabb (5-10 éves vagy 1 1- 1 5 éves vagy 1 6-20 éves), egyet idösebb faállományban (2 1-25 vagy 26-30 vagy 3 1-35 éves). A kiválasztott faállományok szerkezeti viszonyai (záródása, törzsszáma) az or­szágos átlagnak megfeleltek.

rt �-� /:'J:( "'e4>\f> b't �t-e�e Ne�sszalok r::P·"(f:l"' \, S1tk� • cW '? , i" �-:;t Sereaelyes Pusztavacs

,r:-<""<·>'Vas-Zolm�egyhat P �6 C?_ , , '!'"'!; oEgervar �e-z.oW ,�Nyarlor 1nc

(Zalaeg�rsze �aracso 4:' o �-----.-.....r � � Nemetker R� r .\

Baranya- li ?· . .!!J� ":, • .._Somog�simonyi Somogyi-�nJl�e ICI ;r 8 .� Va ' ( ' ...1\ \� f; o . . rasz o��0C;,'>;:/>e Tolna i C1 � e:, v-c' � '\.,.. S0 o� h ' t �'eF f · ��� hegy 0 :z.cv-�0\ oKelebi :{"<·"JJ '(.. �e:, .. s-P'.._."_ • .,...,.._.,rr..(....." .y.rr..,.,

':,_ Töttös 12.,.�� >: o r': �""Y· 'f"<. jJ-. .r·

33. ábra. Az akácosokban 1 969-1970-ben végzett virágszámlálás

101

34. ábra. Virágszámlálás

Minden felvételi területen megszámoltuk a fák számát, majd öt fát válasz­tottunk ki, négyet a faállomány belsejében, egyet pedig az erdőszegélyen. A kiválasztás 6 fából álló csoportokból tőrtént. Ügyeltünk arra, hogy ezek a csoportok mintegy 30 x 30 lépésnek megfelelő hálózatban egyenletesen oszol­janak el a felvételi területen. Az így kiválasztott fákat kidöntöttük. A kidön­tött fák mellmagassági átmérőjét, magasságát, koronahosszát és koronaátmé­rőjét feljegyeztük. Ezt követően a koronában található valamennyi virágfü­zért leszedtük és összeszámoltuk. Minden fa füzérei közül véletlenszerüen kivettünk 25-30 db-ot és ezeken a virágok számát megszámoltuk, majd átlagoltuk (34. ábra). Ezután kiszámítottuk az átlagfák virágmennyiségét, majd figyelmen kívül hagyva a szegélyfát, meghatároztuk a felvételi terület egy átlagfájának virágszámát A felvételi terület fáinak számát megszoroztuk az átlagfa virágszámával s megkaptuk a faállomány hektáronkénti virágszá­mát Meghatároztuk a hektáronkénti virágszámot a fatermési táblák adott korra és fatermési osztályra vonatkozó törzsszámadata alapján is ( 1 6. táblá­zat).

Ezután megvizsgáltuk az összefüggést a faállományok kora (X) és hektá­ronkénti virágszáma ( Y) között, éspedig a fatermési tábla adatai alapján számított hektáronkénti virágszám alapján. A matematikai összefüggést para-

102

Erdőgazdasági táj

Észak-bácskai löszhát

Duna-Tisza közi homokhát

Gödöllői dombság

Cserhát hegység

Somogyi homokvidék

Vasi-Zalai hegyhát

Kemenesalja

Északi Pannonhát /

Baranyai-Somogyi-Tolnai hegyhát

Tengelici homokvidék

Mezőföld .... 8 Nyírség

16. táblázat Az akácosok virághozama

(1969. és 1 970. évi eredmények)

A faállomány

A faállo- fatermési Községhatár mán y tényleges tábla szerinti erdőrészlet kora törzsszáma ideális törzs-

száma

év db/ha

Kelebia 40/f ! 5 1 12 1 1 050 Kelebia 39/a 30 599 467 Nyárlőrinc 44/b 10 2 420 1 6 1 1 Nyárlőrinc 3 1 /k 32 856 437 Pusztavacs 221 /e 1 3 59 1 ! 270 Pusztavacs 2 17/a 24 728 627 Dány 9/c 19 497 838 J?ány 26/a 27 59 1 539 �rsekvadkert 9/i 1 3 1440 ! 270 Ersekvadkert 4/i 30 788 467 Varászló 5/a ! O 1400 2 194 Somogysírnonyi 23/c 2 1 704 1 194 Zalaegerszeg I fa !2 !412 1 964 Egervár 3/a 32 564 766 Sitke 36/a 1 6 2 1 36 1 546 Sitke 42/a 27 ! 500 9 1 8 Nemesszalók 7/a 25 1 1 36 990 Nemesszalók 1 8/b 6 3 600 3 103 Töttös 1 3/b !7 !356 1471 Töttös 23/d 30 ! 248 8 1 2 Németkér Ifa 36 968 679 Németkér 6/a 1 2 ! 824 1 964 Németkér 1 2/c 26 ! 648 954 Baracs 4/a 28 908 882 Seregélyes 2/e 1 6 2 195 ! 546 Debrecen-Haláp 19/e 8 8000 2 203 Debrecen-Haláp 17 /b 1 9 621 1083

A faállomány Egy fa fatermési

virágho- tényleges tábla szerinti zama virágszáma ideális virág-

száma

db db/ha

139 073 1 55 900 833 146 026 650 9 1 550 54 838 450 42 753 850 42 340 1 02 462 800 68 209 740 20 983 1 7 96 1 448 9 ! 69 57 1 59 1 66 34 967 106 75 ! 40 820 78 8 1 5 5 7 377 320 49 417 005 95 975 47 699 575 80 427 050 30 776 18 1 88 6 1 6 16 588 264 8 1 145 1 1 6 848 800 103 054 1 50

1 3 1 326 103 484 888 61 329 242 23 203 32 484 200 50 907 382 78 353 55 160 5 1 2 93 553 482 74 008 1 04 499 296 145 3 5 1 7 1 2 82 0 1 7 46 257 588 62 825 022 49 623 1 05 994 728 76 7 17 1 58 74 621 l l l 93 1 500 68 502 078 88 602 100 65 1 872 87 7 1 5 980 2 1 358 76 888 800 66 273 874 49 392 66 975 552 72 655 632 56 839 70 935 072 46 1 53 268 8 1 251 78 650 968 55 169 429 45 729 83 409 696 89 8 1 1 756 34 8 1 7 5 7 378 4 16 33 2 1 5 4 1 8 9 1 257 82 86 1 356 80 488 674 2 1 257 46 659 1 1 5 32 863 322

695 3 55 624 000 1 5 3 1 7 459 39 040 24 243 840 42 280 320

60

70 o .c � 60 "O

50 � ·� 40

E 30 •O til 20 Ol •O

·� 10

6 7 6 g 10 11 12 13 14 15 16 17 16 192021 22 23 242526272629 30 31 32 33 343536 k o r, év

35. ábra. Összefüggés az akácosok kora és hektáronkénti virágszáma között

bolikus regresszióval számítottuk (35. ábra). A számítás eredményét a követ­kezők mutatják:

A regressziós görbe egyenlete

Y' = 53,41 + 3,005X - 0,0975%2

A korrelációs index (a két adat közötti kapcsolat szarosságának a mérőszá­ma) I= 0,324.

104

17. táblázat Az akácosok hektáronkénti virágszámának változása a kor

függvényében az Y' = 53,4 1 + 3,005x - 0,0975x2 egyenlet alapján

Kor (X) Virágszám/ha (Y') Kor (X) Virágszám/ha (Y') év millió/ha év millió/ha

6 67,9 2 1 73,5 7 69,7 22 72,3 8 7 1 ,2 23 7 1 ,0 9 72,6 24 69,4

10 73,7 25 67,6 l l 74,7 26 65,6 12 75,4 27 63,5 13 76,0 28 6 1 , 1 14 74,4 29 58,6 1 5 76,6 30 55,8 1 6 76,5 3 1 52,9 17 76,3 32 49,7 18 75,9 33 46,4 1 9 75,3 34 42,9 20 74,5 35 39,2

36 35,2

A regressziós becslés standard hibája (az adatok regressziós görbe körüli szóródásának a mértéke a függő változó mértékegységében)

Sy = ± 30,39 millió db.

A relatív hiba (a standard hibának a függő változóhoz viszonyított százalé­kos aránya)

H, = ± 44,8% .

A hektáronkénti virágszám a faállomány korával tehát laza összefüggésben van.

A faállományok korának függvényében kiszámított hektáronkénti virág­szám átlagos értékét a 1 7. táblázat tartalmazza. A virágszám a 6. évbeni 68 millió átlagértékből kiindulva emelkedik, a 1 5-16. években 76-77 millióval tetőzik, ettől fogva fokozatosan, a 30. évtől erősebben csökken. A 36. évben az átlagos érték már csak 35 millió.

Adatokat gyüjtöttünk egy-egy virág virágzási időtartamára vonatkozóan is. Ebből a célból a püspökladányi, a gödöllői és a kámoni arborétumban könnyen és jól megfigyelhető fákon 5-5 db virágfürtöt sorszámmal láttunk el, és minden kinyílott virágot különböző színű cérnával jelöltünk. Ez a jelölés és a napi megfigyelés lehetövé tette a virágzás időtartamának a megállapítását ( 18 . táblázat). 870 virág megfigyelése 5,46 nap átlagos virágzási időtartamot eredményezett.

A kapott eredmények alapján kiszámítottuk az ország akácosainak virág­hozamát ( 1 9 . táblázat). Annak ellenére, hogy az akácerdők területe 1 970--1988 között 7384 ha-ral nőtt, virághozamuk 896 868,6 millió darabbal csökkent. Ez a korosztály-összetétel kedvezőtlen változásának a következmé­nye, csökkent ugyanis a sok virágot termő 6-30 éves korosztályok területe, és nőtt a számottevően kevesebb virágot adó 3 1 évnél idősebb korosztályoké. Jól mutatja ezt az akácerdők hektáronkénti átlagos virághozama is, ami 1970-ben 59,7 millió db, 1 988-ban pedig 54,9 millió db volt. Az 1 969-1970. évi virágszámláláskor a 4 1 . évnél idősebb akácerdők virághozamát nem vizsgáltuk. Célszerű lesz ezt a hiányt pótolni. Ez idő szerint az ösz­szes akácerdő évi virághozama 1 5,4 billió. Egy virág napi nektárhozamát 2 mg-nak, a virágzás átlagos időtartamát 5,46 napnak véve 1 6 796 vagon nektár, vagy 8398 vagon méz adódik (1. TóTH ÁRPÁD számításait a 1 29. oldalon).

Ha figyelembe vesszük, hogy az 5 évesnél fiatalabb és a 40 évesnél idősebb akácerdők nektár-, illetőleg mézhozama nem számottevő, akkor a 23 1 800 ha, 6-40 éves akácerdő 565 022 q potenciális mézhozamával számolhatunk. Ennek azonban - becslés szerint - optimálisan csak mintegy 70%-a a begyűjthető. A valójában begyűjtött akácméz az optimálisan begyűjthető mennyiségnek mindössze 1 5%-a, ami hektáronként 36,6 kg mézet jelent. Így l hektár akácerdőben 34 év alatt olyan tőár képződik, ami közel azonos a kitermelt akácerdő felújítási költségéveL

105

.... �

A vi- A virágok A fa rágfürt száma a

fürtben

sorszáma db

l l 1 8 2 1 9 3 20 4 2 1

2 l 24 2 23 3 25 4 21

3 l 1 9 2 23 3 20 4 1 8

l l 36 2 35 3 3 1 4 23 5 25

2 l 26 2 3 1 3 27 4 25 5 17

18 . táblázat Egy-egy akácfürt, illetőleg benne egy-egy virág átlagos virágzási időtartama

(1970. tavaszi adatfelvétel)

A virágzás kez-dete, illetőleg l 2 3 4 5 6 7 8 9 10 l l befejeződése

a fürtben napig virágzott virágok száma db

Gödöllői arborétum l l 4 2 l 9 3 2 5

l ! O 6 3 1 2 4 4 l

2 1 2 4 6 1 3 3 4 2 l 10 6 7 l l

l l l 5 4 1 0 2 5 l l

l 9 6 4 2 l 10 4 5 l

2 10 3 l 2

Püspökladányi arborétum V. 23-Vl. 4. 2 9 l 21 3 V. 23-Vl. 4. 3 1 5 1 5 2 V. 25-Vl. 3. 2 2 5 22 V. 26-Vl. 3. 2 5 1 6 V . 27-VI. 3. 5 7 7 6 V. 25-Vl. 3. 3 14 9 V. 25-Vl. 2. 8 3 8 1 2 V. 26-Vl. 4. 4 4 ! 9 V. 25-Vl. 2. 4 l l 10 V. 28-Vl. 5. 17

Egy virág átlagos

virágzási Időjárás időtartama

nap

3,84

A virágzás vége felé hirtelen bekö-szöntött esős idő a későbben nyíló virágok virágzási időtartamát jelen-tő sen megrövid í-

6,95 tette

..... Q -...J

3 l

4 l

2 l 3 l

l 2 3 4 5 l 2 3 4 5

l 2 l 2 l 2

1 7 V . 25-VI. 3 . 1 7 V . 26-VI. 2. 20 V. 25-VI. 2. 20 V. 25-VI. 2. 1 7 V 26-VI. 3. 22 VI. 2-VI. 10 . 27 V. 3 1 -VI. 9. 27 V. 3 1-Vl. 8. 1 9 VI. 1 -VI. 1 0. 28 VI. 1-VI. 1 0.

24 VI. 3-VI. l l . 7 21 VI . 7-VI. 1 5. 4 1 9 VI. 1 0-VI. 1 5 . 2 20 VI. 1 0-VI. 1 7. 3 24 VI. 12-VI. 19 . 1 5 2 1 VI. 1 3-VI. 1 8. 1 6

6 6 l 5 2 6 9 l l l l 8 2 1 6 2

4 1 3 7 4 l l

2 8 l l l l � 8 1 4 2 1 4 2 l 2 3 23

Szombathely-Kámoni arborétum 8 8 l

1 0 7 l l l l l l l 2,97 6 9 2 6 9 2 9 5 l l l l l l l Átlag: l 5,46

19. táblázat

Az ország akácosainak virághozama

Terület, ha Virághozam, millió db Korosztály

1970-ben 1988-ban l hektárorr 1 970-ben !988-ban

1- 5 éves 40 437 3 1 4 1 5 - - -

6-10 éves 40 437 3 1 4 1 5 7 1 ,2 2 879 1 14,4 2 236 733,8 I 1-20 éves 102 945 56 306 76,6 7 885 587,0 4 3 1 3 024,3 21-30 éves 7 1 546 88 905 67,6 4 836 509,6 6 010 01 8,6 3 1-40 éves 1 5 1 52 55 1 42 39,2 593 958,4 2 16 1 558,6 41 -nél idősebb 2 109 1 6 827 39,2 82 672,8 659 638,0

Összes akác 272 626 280 010 16 277 842,2 1 5 380 973,6

Könyvünk első kiadásában felvetettük az akácerdők méhészeti érdeket is szolgáló üzemtervezésének a célszerüségét. Az állami erdőrendezés folyamat­ban lévő átszervezése miatt ez ma már kevésbé látszik lehetségesnek. Az állami erdőrendezés megrendelésre képes a méhészeti szempontból fontos fafajok erdeiről térképet készíteni a hozzájuk vezető utak ábrázolásával.

A Nyírségben, ahol a legtöbb és legjobb minőségü akácerdő van, konzultá­ciét folytattunk erről a kérdésről. Ott úgy ítélték meg, hogy a méhészek a jó lerakodóhelyeket, telepeket általában a kerületvezető erdészek közreműködé­sével választják ki, akikkel jó kapcsolatuk van. Rendszeresen, hagyománysze-

20. táblázat

Az akácosok nektár- és mézhozama

Kor Nektár- Mézhozam Kor Nektár- Mézhozam év hozam kg/ha év hozam kg/ ha kg/ha kg/ha

6 741 371 22 789 395 7 761 380 23 775 387 8 777 389 24 758 379 9 793 396 25 738 369

10 805 402 26 7 16 358 l l 8 1 6 408 27 693 347 12 823 4 12 28 668 334 1 3 830 4 1 5 29 640 320 14 8 12 406 30 609 305 1 5 836 4 18 3 1 577 289 16 835 4 18 32 543 271 1 7 833 416 33 506 253 1 8 829 414 34 468 234 19 822 41 1 35 428 2 14 20 8 1 3 407 36 384 192 2 1 802 401

108

rűen visszatérnek ezekre a tanyahelyekre. Így a vándorlás, illetőleg a letelepe­dés megoldható.

Levezettünk olyan számsorokat is, amelyek az akácosok hektáronkénti nektárhozamát, illetőleg az ennek alapján számított mézhozamot mutatják a kor függvényében (20. táblázat). Ezeket a méhészek felhasználhatják vándor­láskor egy-egy akácerdő méhcsaládokkal való ésszerű leterhelésének a megha­tározásához.

Mit adott, mit adhat az akáckutatás a magyar méhészetnek?

A méhlegelő javítása érdekében az Országos Méhészeti Szővetkezeti Központ 1966-ban megbízta az Erdészeti Tudományos Intézetet (ERTI) méhlegelőjavítási kntatással. Ehhez a fő indítékot a hazai méhészet alapját képező akácerdők féltése adta. 1954-ban BABOS IMRE Magyarország táji erdőművelésének alapjai cím ű könyvében ugyanis az akkor meglevő mintegy 200 ezer ha akácerdőből 53 ezer ha-t javasolt megtartani, 147 ezer ha-t pedig a kitermelés után más fafajokkal felújítani. Nagy problémátjelentett ugyanis a sok rossz akácerdő és ezek gyenge minőségű fájának ipari feldolgozása. Az akácerdőterület megtartására csak úgy nyílhatott lehetőség,

- ha új akácerdőket csak ennek a fafajnak megfelelő termőhelyekre telepítünk, - ha a meglévő jó és közepes minőségű akácosokat a kitermelés után nemesített fajtákkal

való felújítással feljavítjuk, - ha a rossz akácosok területét a kitermelés után a termőhelynek jobban megfelelő fafajok-

kal, elsősorban fenyőkkel újítjuk fel - és ha megoldjuk az akácfa ipari hasznosítását. Az elmúlt 1 6 évben mind a négy vonatkozásban sikerült előrehaladni: - JÁRÓ ZOLTÁN és munkatársai tisztázták az akác termőhelyigényét Most már termőhely­

vizsgálat után csak azokra a talajokra ültetik ezt a fafajt, ahol jó erdő lesz belőle. - Szelekciós nemesítéssei új fajtákat hoztunk létre, melyek jó minőségű fát teremnek.

Vannak kettős hasznosítású fajtáink, melyek jó fát teremnek, bőven virágoznak és sok nektárt adnak. Vannak kifejezetten méhészeti célra szelektáJt akácaink is.

- Az erdőgazdaságok rossz akácerdeiket fokozatosan fenyvesekké alakítják át. - ERDÉLYI GYÖRGY és munkatársai a Faipari Kutató Intézetben nemzetközileg is jelentős

eredményeket értek el az akácfa ipari feldolgozásában. Több erdőgazdaságban létesítettek akácfát feldolgozó speciális fűrészüzemeket

Elsősorban ezek az eredmények tették lehetövé, hogy 1 954 óta az akácerdők területe nem csökkent, hanem 200 ezer ha-ról 280 ezer ha-ra növekedett.

Mivel a méhészek hagyományosan az állami erdőgazdaságok rendszerint erdőségeket, nagyerdőket* alkotó akácosaiba vándorolnak, ezt a növekedést nem érzékelik kellően. Ezek területe az erdőgazdaságokban az elmúlt évtizedekben valóban számottevően csökkent, mivel a rossz akácerdőket a kitermelés után erdei- és feketefenyővel, a legjobbakat pedig nemesnyá­rakkal, valamint vörös- és kocsányos tölggyel újították fel . Ugyanakkor viszont a tsz-ekben és az állami gazdaságokban új erdőtelepítések révén nagyon sok, főképp közepes- és kiserdőt, valamint erdőfoltokat és erdősávokat hoztak létre. Mindennek az eredményeként ez idő szerint az összes akácerdő 60%-a a tsz-ekben és az állami gazdaságokban van.

* Az erdőség 1000 ha-nál nagyobb, a nagyerdő 300-1000 ha, a közepeserdő 30-300 ha, a kiserdő pedig 0,5---30 ha nagyságú.

109

36. ábra. Virágzó akácfa

Az Országos Tervhivatal, figyelembe véve a méhészet gazdasági jelentőségél és a mézexport számottevő dollárbevételét, kilátásba helyezte az új erdőtelepítések során a későn virágzó és több nektárt adó akácfajták elterjesztésének a támogatását. 1982 őszén az Erdészeti Tudomá­nyos Intézetben értekezletet tartottunk, amelyen képviseltette magát a Tervhivatal, a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatala, a MÉM Növénytermesztési és Minősítő I ntézete, a HUNGARO­NEK T Á R, jclcn voltak az állami erdőfelügyelőségek vezetői és a nemesített akácfajták sza po rí-

1 10

37. ábra. Nektárszívó méh

tását végző erdő- és fafeldolgozó gazdaságok képviselői. Az értekezleten elhangzottak alapján az Erdészeti és Faipari Hivatal képviselői úgy határoztak, hogy a méhlegelő akáccal való javítását kiemcit programnak tekintik, mivel ez jó minőségű akácfa termelése mellett lehetövé teszi a méztermclés és export fokozását, valamint a mezőgazdasági tájak szépítését. Ennek mcgfclelően felhívják az erdőfelügyelőségeket, hogy az új erdők telepítésérc kiírt pályázati rendszerben a megfelelő termőhelyeken adjanak elsőbbséget a kettős hasznú és a méhészcti

lll

38. ábra. Vándorméhészet akácerdőben

célra nemesített akácfajtáknak. Ígérték, hogy fokozott figyelmet fordítanak az erdőfelújítások során is az erdészeti és méhészeti érdekből nemesített akácfajtákra.

Mindebből, sajnos, nem lett semmi. Az Erdészeti Hivatal ugyanis olyan erdőtelepítési és erdőfelújítási egységárakat állapított meg, melyek nem teszik lehetövé a nemesített akácfajták el terjesztését.

Egy hektár nemesakác erdőtelepítés többe kerül, mint egy hektár nemesnyár telepítés. Ugyanakkor a nemesnyár erdőtelepítés egységára 1989-ben 40 ezer Ft/ha volt, a nemesakác telepítésé 28 ezer Ft/ha, amihez még hozzá lehet adni 7 ezer Ft nemesítési felárat, így 35 ezer Ft/ha-t kapunk. Nemesnyárból hektáronként általában 625 db csemetét ültetnek, ami darabon­ként 7-8 Ft-os áron 4375-5000 Ft csemeteárat jelent. Nemesakácból 4 ezer csemetét kell ültetni, ami 5-7 Ft-os áron 1 5 800-21 400 Ft-ba kerül. Az erdőtelepítési egységárakra vonat­kozó rendelet előírja, hogy nemesakácot csak I-II. osztályú termőhelyekre lehet telepíteni és hogy az összes kiültetett csemete legalább 70%-a legyen nemesakác. A rendelet így - akarva, nem akarva - lehetetlenné teszi a nemesített akácfajták elterjesztését. A megoldás kétféle lehet: - fel kell emelni az akác egységárát, illetőleg felárat kell fizetni, - el kell tekinteni a 70%-os nemesített csemetearánytóL

Nem tartható az az előírás sem, hogy csak I. és II . osztályú termőhelyre lehet nemesakácot ültetni, hiszen a gödöllői arborétumban akác fajtakísérleteink III . osztályú termőhelyen jó eredményt adnak. Tekintettel az oszlop- és rúdfatermelés, valamint a méztermelés és a vadta­karmánytermelés fontosságára, feltétlenül ki kell terjeszteni a nemesakácok ültetését a III-IV. osztályú termőhelyekre is. Ilyen szabályozás mellett a csemetekertek elegendő nemesakác­csemetét termelnek különösen akkor, ha az erdőtelepítők a csemetét egy évvel korábban megrendelik.

1 12

Most új reménység csillant fel. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Elnöksége 1988. október 3 1 -én megtárgyalta "Az erdők szerepe a gazdasági és társadalmi fejlődésben" címü helyzetelemzést és megállapította, hogy össztársadalmi érdekből célszerű folytatni az erdőterü­let további növelését. Kormányunk gazdaságos mezőgazdasági művelésre nem alkalmas földe­ken 1991-2000 között 1 50 ezer ha új erdő telepítését irányozta elő. Az MTA-MÉM Erdészeti Bizottság javasolta 2050-ig további 700 ezer ha beerdősítését (39. ábra).

Tekintettel a szűkösen rendelkezésre álló állami beruházási támogatásra, van olyan tervünk, hogy az erdőfelügyelőségek csak részben finanszírozzák az erdőtelepítést: jó minőségű ingyen csemetét adnak, valamint elvégzik a betelepítendő terület termőhelyvizsgálatát és ennek alapján kijelölik a telepíthető fafajokat. A többi költséget az erdőtelepítők vállalják: állami gazdaságok és tsz-ek, ill. tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók és földet bérbe vevő magán kistermelök, például méhészek, akik pénzmegtakarításaikat és munkájukat fektetik be jövedelmező erdőte­lepítés be.

Feltétlenül szükséges, hogy az ilyen erdőgazdasági egyéni vagy csoportos vállalkozás kibon­takozását törvényes garanciák alapozzák meg, éspedig:

- lehetövé kell tenni a tartós földbérleten alapuló erdőgazdasági kistermelést, a földbérlet 30-50 évre is szálhat és örökölhető;

- biztosítani kell az erdőgazdálkodás közgazdasági szabályozórendszerének hosszabb távú stabilitását;

- módosítani kell az erdőben okozott vadkár térítésének szabályozását. Amíg ugyanis a mezőgazdasági kultúrákban okozott vadkár megtérítése kárbecslés útján lehetséges, az erdőte­lepítésben okozott vadkár a vadásztársaságoktól csak polgári per útján hajtható be. Ez pedig nem ad kellő védelmet a kistermelőnek;

- az erdőgazdasági kistermelést célszerű integráini a földet bérbe adó tsz-be, állami gazda­ságba. Ezeknek ugyanis vannak erdőgazdasági gépeik és rendszerint van kisebb fafeJdolgozó üzemük. Így megfelelő térítés ellenében el tudják végezni a talajelőkészítést vagy, ha majd eljön az ideje, a fakitermelést és potenciális felvásárlói lehetnek a kitermelt fának.

A 1 50 ezer ha-ból 26%, csaknem 40 ezer ha lesz akácerdő, aminek megyék szerinti bontását a 2 1 . táblázat szemlélteti. A 700 ezer ha valószínűleg gyengébb minőségű szántókból és

Ezer ha

39. ábra. Új erdőtelepítés

8 Halmágyi-Keresztesi 1 13

legelökből tevődik majd össze, s ezért az akácerdőtelepítés aránya várhatóan még nagyobb lesz. Így 2050-ig az akácerdők területe megduplázódhat (40. ábra).

Az Outlook on agriculture-ban megjelent "Black locust: the tree of agriculture" című cikkünk és az Akadémiai Kiadó által kiadott The black locus t című kismonográfiánk nyomán akáctermesztési és nemesítési eredményeink iránt számottevő nemzetközi érdeklődés mutatko­zik. A hozzánk beérkező információk szerint az akác erdőgazdasági szerepét szinte valamennyi akáctermesztésre szóba jöhető ország felülvizsgálja, az akáctermesztésben a közeljövöben komoly fellendülés várható. Mostanában az intézetben �yakran felkeresnek bennünket olasz méhészek, rózsaszín akáccsemetét akarnak vásárolni. Ok azt szeretnék elérni, hogy összes akácerdejük fele későn virágzó, elsősorban rózsaszín akác legyen.

A Georgiai Állami Egyetem és a WESTVACO Papíripari Vállalat az akác szerepéröl nemzetközi konferencia rendezését kezdeményezte. A FEFAG, a Gyümölcs- és Dísznövényter­mesztési Kutató-Fejlesztö Vállalat, az ELTE Genetikai Tanszéke és az ERTI segíti a rendez­vény Magyarországon való megtartását 1 99 1 tavaszán. Az USA Földművelésügyi Minisztéri­um Erdészeti Szolgálata támogatja együttműködésünket az akácnemesítésben a Michigani Állami Egyetemmel és kilátásba helyezte két nemzeti kutatóintézetükkel való együttműködé­sünk elősegítését az erdészeti genetika és az erdőművelés területén.

2 1 . táblázat

A 1 50 OOO hektáros erdötelepítési tervben az akác 39 535 hektárral szerepel

Baranya Fejér Győr-Sopron Komárom Somogy Tolna Vas Veszprém Zala Bács-Kiskun Békés Csongrád Hajdú-Bihar Pest Szabolcs-Szatmár Szolnok Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád

l 140 410 450

I l l O 2 650 2 440

500 800 140

4 400 600 250

3 500 5 1 85

l l 300 860

1 500 800

l 500

Ugyanakkor az intézet és csoportunk szükös anyagi lehetöségei, valamint az intézet kénysze­rű átszervezése következtében ez idő szerint nincs megnyugtatóan biztositva akácfajtáink fenntartása. Korábban a méheslaposi, bajti és máriabesnyői intézeti csemetekert látta el fajtá­ink fenntartását és szállított az üzemi csemetekerteknek igen jó minöségű szaporítóanyagot. Az elmúlt évben Méheslapost visszavette a Kiskunsági EF AG, ottani törzsanya telepünket kényte­lenek voltunk felszámolni. Baj ti a jövedelmezöbb díszfenyötermesztésre hivatkozva leállította az akác fajtafenntartását A máriabesnyői kísérleti csemetekertet az intézet eladta, az ott lévő két törzsanyatelepet fel kellett számolnunk. Átmeneti megoldásként a gödöllői új arborétum-

1 14

Ezer ha

600

500

1.00

300

200

100

560

l

l' l

l _,. / � l

�l ,o ,g / "' / l

l 320 l

\<20 \<5 · .• � \-:""

··� • "­·. (ll

280,/

...........

O r+--�--+-----�--�--------�--r------------+�.-OLO coco coco

o o � Ol Ol

co C") Ol lOCO 0 coco o Ol Ol o N

40. ábra. Az akácerdőterület várható távlati alakulása

o lO o N

ban létesítettünk egy törzsanyatelepet. Ígéretet kaptunk továbbá, hogy törzsanyatelepeink számára adnak majd területet a gödöllői új arborétumban létesítendő korszerű kísérleti cseme­tekertben.

A Felsőtiszai EFAG várhatóan megvásárolja három fajtánk (a rózsaszín, a mátyusi és az egylevelű akác) fajtafenntartási, szaporítási, valamint hazai és külföldi forgalmazási jogát. Szóba került ilyen célra KFT alakítása, melyben a FEFAG mellett részt vesz a MONIMPEX, a HUNGARONEKTÁR és az ERTI.

s• 115

Az akácméztermelés növelése a vándorlás jobb szervezése révén

A méhészkedés az emberiséggel egyidős foglalkozás. A mai értelemben vett méhészkedés alapjai a XIX. században jöttek létre egyrészt a keretes kaptár, másrészt az anyanevelés biológiájának felfedezésével.

Az általunk ismert első statisztikai összeírás 1 887-ben, az akkori Magyaror­szág területén 356 ezer méhcsaládot említ, családonként 2, 7 kg méztermelés­sel. A családok 83%-a kasban volt elhelyezve.

A családlétszám és a méztermelés 1 900-ig csaknem kétszeresére emelkedett. Ezt a hozamnövekedést a kaptárakra áttérés eredményezte, amelyek aránya ezen időszakban 1 7%-ról 32%-ra nőtt.

A családlétszám 1 945-ben átmenetileg 209 ezerre csökkent, majd napjain­kig, kisebb hullámzásoktól eltekintve, 63 1 ezerre nőtt és egyenként átlagosan 24,7 kg mézet termelt. Ez a termelési színvonal közepesnek tekinthető a jelentősebb méztermelést folytató országokhoz viszonyítva (22. táblázat).

Hazánkban a ma is legelterjedtebb Boczonádi-féle kaptár 1 9 1 3-ban került nyilvánosan bemutatásra. A kaptár alaptípusa kétcsaládos, 24 db 42 cm széles és 36 cm magas keretekkel berendezett, felülről nyitható. Bár eredetileg vándorlásra fejlesztették ki, a mai megítélés szerint kevésbé alkalmas vándo­roltatásra. Igaz, időközben a méhlegelő jellege is alaposan megváltozott, mivel a hosszabb ideig tartó, kisebb napi hordások helyébe rövidebb ideig tartó, intenzíven mézelő növénykultúrákra lehet ma vándorolni.

22. táblázat

A világ méhállományának változása a legnagyobb méztermelő országokban

Családok száma l családra jutó

1000 családban Index mézterrnelés % kg

1978 1982 1982

Kanada 570 655 1 14,9 52,5 Mexikó 1 700 2100 1 23,5 26,3 USA 409 0 4 250 103,9 23,4 Argentína 1 100 1 300 1 1 8,2 27,5 Brazília 1 100 1 800 163,6 14,2 Kína 4 200 5 700 ! 35, 7 19,7 Japán 323 307 95,0 2 1 ,5 Szovjetunió 9 206 7 900 85,8 2 1 ,9

Magyarország 367 401 109,3 20-25 kg átlagban

Forrás: Méhészet XXXII. évf. 4. szám

1 16

Ezzel szemben a világon általánosan az alacsony fészkű és alacsony méz­kamrájú kaptárak terjedtek el a legjobban.

A mézfogyasztás fokozatos növekedése Iniatt a méhészet világviszonylat­ban fejlődő tendenciájú mind a családlétszám, mind a termelés tekintetében. A fogyasztás növekedésére folyamatosan serkentően hat a természetes alapú, vegyszermentes és biológiailag aktív táplálékok iránt erősödő igény.

A hazai mézfelvásárlás 1970 óta folyamatosan növekedett 1980-ig ingadoz­va, 1 978-tól viszont tartósan évi 1 2 000 tonna fölé emelkedett. A mézfelvásár­lás mennyiségi stabilizálódását a napraforgótermesztés ezen idöszakban lezaj­lott rohamos növekedése tette lehetövé.

A mézexport ugyanezen idöszakban évről évre állandóan nő, az állandósá­got a nagyobb termésű évek készleteinek kiegyenlítő hatása biztosította.

A mézexport állandó növekedésén belül alapvető gond, hogy korábban még 50% volt az export-mézböl az akácméz aránya, ami sajnos napjainkra 30-35%-ra csökkent. Az akácméznek az exporton belüli visszaesése az igen alacsony hazai felvásárlási árak következménye. Ezek az alacsony árak a méhészeket ugyanis arra ösztönzik, hogy jó minöségű mézeiket a szabadpia­con közvetlenül értékesítsék és csak a termékfeleslegüket adják a felvásárló hálózatnak. Ez a tendencia a most szervezödö több csatornás értékesítési hálózat kialakulásával várhatóan a méhészek számára kedvező irányba fog változn i .

A méhészet közvetett haszna a méhek megporzó tevékenysége, Inivel a kemi­zálás térhódítása és a nagyüzemi táblák kialakulása következtében, sok kultúr­növényünk megporzásához nélkülözhetetlen rovarok száma jelentösen csök­kent. Egyes kutatók felmérései és becslései szerint a méhek hozamnövelő hatása a gyümölcs- és magtermesztésben évente több mint 6 milliárd Ft értéket jelent, amely ötszöröse az eddigi legnagyobb évi méztermelés értékének.

Sajnálatos, hogy a méhek szerepének jelentősége ellenére a mezögazdasági üzemekben a méhészetek általában nemkívánatosak. A méhészektöl való félelem a kemizálás elterjedésével kialakult méhpusztulások és a nyomukban keletkezett méhészperek Iniatt alakult ki. Pedig az eddigi tapasztalatok szerint - azon üzemekben, ahol a méhes megporzást technológiai elemként kezelik és ennek megfelelöen végzik növényvédelmüket, korlátozzák, ill. meghatároz­zák a méhcsaládok ott-tartózkodási idejét - igazolható, hogy méhpusztulás nélkül is el lehet a megporzást végeztetni.

A méhegészségügyi helyzet évtizedekig stabil volt. Az antibiotikumok és egyéb gyógyszerek, valamint a szigorú méhegészségügyi rendszabályok betar­tásának eredményeként sikerült az utóbbi években megelőzni a költésrotha­dás (histolysis infectiosa perniciosa larvarum) és a gyomorvész (nosematosis apis) járványos méretű kártételeit

1 978-ban azonban az ország keleti részén, Románia és Szavjetunió felől általánosan elterjedt és jelentős károkat okozott a Varroa jacobsoni, azaz az ázsiai nagy méhatka, amely az eddig ismert legveszedelmesebb élősködő. Egyes kutatók becslése szerint ez az atka egymaga négyszer akkora kártételre képes, mint az összes méhbetegség együttvéve.

1 1 7

Összességében a méhészeket az utóbbi években hazánkban több negatív hatás érte, amely folyamatok a termelési érdekeltség csökkenésével a méhészet hanyatlását idézhetik elő. Ezért halaszthatatlanul fontos minden olyan kuta­tómunka, amely a tartástechnológia elemeinek vizsgálatával a termelési szín­vonalat javítja.

Akácosaink virágzási ideje

Hazánk akácvirágzási térképe Magyarország éghajlati atlaszából ismert (4 1 . ábra). A térkép az 1 925-1 940. években végzett virágzásfenológiai megfi­gyelések alapján készült. Az adatokat erdészek szolgáltatták szemrevételezés alapján.

Régi méhész megfigyelés az akácvirág úgynevezett "puhulása" . Ez gyakor­latilag azt jelenti, hogy a virágzás kezdetétől számított 3-6 nap között indul csak meg a hordás, azaz a tömeges nektártermelés, a kaptárak alá helyezett mérlegek tanúsága szerint.

Az erre vonatkozó adatokat az ország különböző területeiről 1 964. és 1983 . évek időszakáról az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont Méhtenyésztési Osztálya által működtetett országos méhész megfigyelőháló­zat adataiból gyűjtöttem.

4 1 . ábra. Az akác virágzásának kezdete, 1925-1940 (Magyarország éghajlati atlasza, MÁNDY nyomán)

1 18

Az országos méhész megfigyelőhálózat már több mint 75 éve működik kizárólag ügyszeretetbőL Az adatszolgáltatást végző méhészek az év egész időszakában a virágnyílás sorrendjében végzik virágzásfenológiai megfigyelé­seiket, mérik kaptársúlyuk változását és a hordási időszakokban naponta feljegyzik a maximum-minimum hőmérsékletet a csapadékmennyiséget és az egyéb időjárási tényezők változását. Az adatok hasznosítása több irányú, egyrészt értékelésük után publikálásra kerülnek a Méhészet című szakfolyó­iratban, másrészt méhészperekben az adott térségben elérhető mézhozam megállapításához adnak évenként objektív támpontot.

Az akác virágzási idejének és az egyes területeken elérhető mézhozam felméréséhez a megfigyelőhálózat adataiból csak az akácra vonatkozó adato­kat gyűjtöttem ki (23 . táblázat).

23. táblázat

Az akácra vonatkozó adatok (minta)

Megfigyelő Tóth Imre Dohár István

Helység Gyöngyössolymos Pusztavacs

Év 1981 1969

Naptári Kaptársúly Napi hőmérséklet oc Kaptársúly Hőmérséklet oc napok kg mm. max kg min. max.

V. 1 3 . 80,2 V. 14. 80,3 16 32 V. 15 . 83,1 16 30 V. 16. 88, 1 1 5 29 V. 17 . 88,6 1 5 19 V. 18 . 92,5 1 6 23 v. 19. 95,0 10 19 V. 20. 95,0 6 1 3 V . 2 1 . 39,0 97,0 7 1 7 V . 22. 40,2 l l 23 103,5 8 23 V. 23. 4 1 ,0 10 2 1 108,5 6 24 V. 24. 42,0 l l 22 108,5 8 22 v. 25. 44, 1 14 23 V. 26. 46,5 1 9 28 V. 27. 48,0 13 27 V. 28. 45,5 l l 2 1 V. 29. 48,9 l l 20 V. 30. 50,2 12 24 V. 3 1 . 53,0 1 3 27

VI. l . 54,7 14 26 VI. 2. 56,2 1 8 30 VI. 3. 57,2 1 7 32 V I . 4. 57,2 14 32 VI. 5 . 57, 1 15 22 VI. 6.

1 19

A megfigyelt 20 éves időtartam alatt összesen 2 1 5 olyan helységre találtam, amelyekről legalább 8-1 0, de zömében 1 5-20 évre vonatkozóan is értékel­hető adatok voltak nyerhetők. Ezen alapadattömeget - amely 1 50-200 ezer elemi adatból állt - eredményesen csak számítógéppel lehetett feldolgozni. A napi súlygyarapodást valamennyi helységben és évben ki kellett számítani a kaptársúlyok változása alapján. Az országosan elterjedt 2 alapvető kaptártí­pust figyelembe véve a két családos kaptárak hozamadatait egy családosra kellett redukálni, egytized pontossággal.

Helység száma

24. táblázat

Kiegészítő adatok (minta)

Megnevezés

Hordás kezdő napja az év napjainak számában Az adatfelvételezés éve l vagy 2 családos kaptár

Gyöngyös­solymos

54 !42 8 1 l

Pusztavacs

1 38 1 34 69 2

A hordási napokat rögzíteni kellett a hordás kezdő napjától l -től n-ig. A hordás kezdő napjainak számozását a naptári év 365 napjának megfelelő számozás szerint kellett megállapítani.

Ezen korrekciók elvégzéséhez a számítógép részére valamennyi megfigyelést ki kellett egészíteni a 24. táblázat szerinti adatokkal.

A feldolgozás során a továbbiakban csak azon helységek adatait dolgoztuk fel, amelyekről a 20 éves vizsgált időtartamon belül legalább 5 év adatai álltak rendelkezésre.

A megfigyelt 20 évben legkorábban az akác az év 1 27. napján, legkésőbb az év 1 52. napján kezdett virágozni. Az időjárási tényezők hatására az országos hordás kezdetében 25 napos eltolódás is előfordult (25. táblázat) .

Rendkívül ritkán, a késői kitavaszodás után jelentkező tartósan meleg időjárás kialakulásakor előfordul, hogy az ország akácosai egy időben nyíl­nak.

A méztermelés növelése szempontjából, a különböző időben nyíló akáco­sok között minimum 3 nap időkülönbségre van szükség ahhoz, hogy az új telephelyre vándorlásnak értelme legyen. Az új telephelyre vándorlás szüksé­gességét a termelt méz minősége, "érettségének" figyelembevételével, a ván­dorlási költségek alakulása határozza meg a várható hozamtöbblet függvé­nyében.

A háromnapos időkülönbségnek megfelelően sok év átlagában az országos hordás kezdetéhez viszonyítva az akác 1

120

1-3 napon belül nyílott 8 1 helységben, 4-6 napon belül nyílott 22 helységben,

Év

!964 !965 !966 !967 !968 !969 !970 !97 1 !972 1973 !974 !975 !976 !977 !978 !979 !980 !981 !982 !983

25. táblázat

Az országos hordás kezdőnapjai 1964-1983 között

Hordás kezdő- Eltérés a legkorábbi napja virágzástól, nap

! 34 7 ! 28 l 1 3 1 4 ! 33 6 ! 27 o ! 32 5 1 37 10 !33 6 1 30 3 1 37 10 1 38 l l ! 34 7 ! 33 6 ! 3 1 4 !47 20 !41 14 ! 52 25 !38 l l ! 39 12 !27 o

Jelmagyarazo t Az orszagos vimg­z6s kezdetet követ ö 1 1 - 3.nopon 4-6.nopon 7-10.nopon

11-12. nopon indulo okileosok területi elhelyez-kedese

42. ábra. Térkép az akác magyarországi virágzásáról (TóTH ÁRPÁD eredeti)

121

7-10 napon belül nyílott 8 helységben, 1 1-17 napon belül nyílott 1 5 helységben.

A négy csoportba tartozó helységeknek megfelelően az akác magyarországi virágzásáról új térképet készítettem (42. ábra).

Megállapítható, hogy a térkép lényeges eltérést mutat a virágfenológiai megfigyelések alapján készült korábbi térképtőL

Az akácerdők területének virágnyílás szerinti megoszlása

Az országos méhész megfigyelőhálózat mérlegelt adatai alapján készült térkép segítségéve!, valamint az Erdészeti Tudományos Intézet 1980. évi feldolgozásából megállapítható volt a különböző időben nyíló akácosok me­gyénkénti területe, mivel ezen utóbbi községhatáronként tartalmazza az akác­erdők területét (26. táblázat).

26. táblázat

Akácerdők területe megyénként, virágzási zónák szerint

mértékegység: ha

A:z országos hordás kezdetét követő

Me gye 1-3 4-6 7-9 10-12 Összesen

napon induló akácosok területe

Baranya 10 330 6 050 - - 1 6 380 Bács-Kiskun 26 364 - - - 26 364 Békés 2 664 - - - 2 664 Borsod-Abaúj-Zemplén 6 279 852 - 2 009 9 140 Csongrád 3 437 - - - 3 437 Fejér 660 8 16 1 - - 8 821 Győr-Sopron - 1 1 493 - - 1 1 493 Hajdú-Bihar 1 4635 7 746 - - 22 381 Heves 43 5 038 1 92 1 - 7 002 Komárom - 5 807 - 630 6 437 Nógrád - 202 1 9037 2 603 21 842 Pest 1 5 5 1 3 1 8 897 1 28 1 - 35 691 Somogy 1 3 759 9 324 - - 23 083 Szabolcs-Szatmár 556 22 884 - - 23 440 Szolnok 2 986 - - - 2 986 Tolna 6 9 12 8 805 - - I S 7 1 7 Vas 5 0 1 8 6 894 - - l l 9 12 Veszprém - 2 3 1 5 5 991 l 584 9 890 Zala 7 18 8 633 3 553 - 12 904

Összesen 109 874 123 10 1 3 1 783 6 826 27 1 584

Megoszlás % 40,5 45,3 1 1 ,7 2,5 100

122

A kölönböző időben nyíló akácosok méztermelése

A kaptárak napi súlygyarapodása - kedvező időjárási tényezőket feltéte­lezve - a családok nagyságától, ezen belül is a hordó népesség számától függ. Ez a tétel kedvezőtlen időjárási viszonyok között is igaz és megnyilvánul az erős, ill . gyenge családok közötti napi hozamkülönbségben is.

Magyarországi viszonyainkra jellemző, hogy a méhcsaládok a január-feb­ruári fiasítás megindulásától számítva május végére, illetve június végére érik el népességük maximumát, családonként 60---80 ezer egyedet, az adott év tavaszi hordási lehetősége vagy a serkentő etetés hatására, illetve eredménye­képpen. Másrészről az akác virágának nektártermeléséhez is kedvezőbbek az időjárási tényezők, ezek közül pedig főleg a május végi, illetve június eleji hőmérséklet.

Ezen tapasztalati megfigyeléseket támasztják alá a megfigyelőhálózat ada­tai alapján végzett összefüggés-vizsgálatok is. Az összefüggés-vizsgálatokat a napi súlygyarapodás általánosan ismert, kezdetben növekvő, majd a maxi­mum elérése után csökkenő mértéke alapján a másodfokú parabola:

regressziós függvényének megfelelően végeztem. Az illeszkedés erősségének ellenőrzésére kiszámítottam az adott függvénykapcsolathoz tartozó korrelá­ciós indexet az

IR = 1 - E (y;-yy E (y;-y)z

képlet alapján. Az összefüggések szignifikanciájának megállapítására az F­próbát vettem igénybe. A számítások eredményeiről az általam lényegesnek ítélt virágzási időket, vagyis az első, negyedik, hetedik, valamint a tizenegye­dik napon induló akácosoknál megállapított jellemzőket emelem ki.

A családonkénti napi mézhozam alakulása az országos virágzás első napján induló akácosoknál az

y = 0,6383 + 0,5056x - 0,037 x 2

függvénnyel írható le, ahol

y = napi súlygyarapodás kg-ban x = hordási napok száma.

Az összefüggés erősségét pedig IR = 0,85 korrelációs index fejezi ki. A korrelációs index értéke szoros összefüggésre utal. Az F-próba szerint az

összefüggés szignifikáns.

123

27. táblázat

A 14 napos hordási idő alatt a mért és számított átlagos napi súlygyarapodás az országos virág­

zás első napján induló akácosoknál

Hordási Napi súlygyarapodás kg napok mért számított

l 0,6 1 l , l l 2 1 ,37 1 ,50 3 2,02 1 ,82 4 2,41 2,07 5 2,86 2,24 6 2, 55 2, 34 7 2,48 2, 36 8 2,30 2,3 1 9 1 ,56 2 , 19

10 1 ,63 1 ,99 l l 1 ,56 1 ,72 12 1 ,08 1 ,37 1 3 1 ,08 0,95 14 0,94 0,46

A családonkénti napi mézhozam alakulását az országos virágzást követő negyedik napon induló akácosoknál az

y = 0,82 1 7 + 0,4 772x - 0,0328x2

függvény fejezi ki, ahol

y = napi súlygyarapodás kg-ban x = hordási napok száma.

Az összefüggés erősségére JR = 0,88 korrelációs index adódott, amely szo­ros összefüggésre utal. Az F-próba szerint az összefüggés szignifikáns.

A családonkénti napi mézhozam alakulását az országos virágzást követő hetedik napon induló akácosoknál az

y = - 0,6004 + 0,9 1 3x - 0,0587x2

összefüggés tartalmazza, ahol

y = napi súlygyarapodás kg-ban x = hordási napok száma.

Az összefüggés erősségét kifejező korrelációs index IR = 0,96, ami szoros összefüggésre utal. Az F-próba igazolja az összefüggés szignifikanciáját.

124

28. táblázat

A 14 napos hordási idő alatt a mért és számított átlagos napi súlygyarapodás az országos virág­zást követő negyedik napon induló akácosoknál

Hordási Napi súlygyarapodás kg napok mért számított

l 0,76 1 ,27 2 1 ,85 1 ,64 3 2,2 1 1 ,96 4 2, 69 2,21 5 2,44 2,39 6 2, 20 2, 50 7 2,54 2, 55 8 2,65 2, 54 9 2, 14 2,46

10 2,04 2,3 1 l l 2, 1 6 2 , 10 1 2 1 ,90 1 ,82 1 3 1 ,68 1 ,48 14 1 ,03 1 ,07

A családonkénti napi mézhozam alakulását az országos virágzást követő tizenegyedik napon induló akácosoknál kifejező függvény:

.Y = 1 ,4 197 + 0,2592x - 0,0267x2

29. táblázat A 1 4 napos hordási idő alatt a mért és számított átlagos napi súlygyarapodás az országos virág­zást követő hetedik napon induló akácosoknál

Hordási Napi súlygyarapodás kg napok mért számított

l 0,41 0,25 2 0,63 0,99 3 1 ,50 1 ,6 1 4 2, 32 2,1 1 5 2, 93 2,50 6 2,58 2, 76 7 2,79 2,9 1 8 2,83 2,95 9 3,09 2,86

10 2,89 2,66 l l 1 ,88 2, 34 1 2 1 ,85 1 ,90 1 3 1 ,33 1 ,35 14 0,84 0,67

125

ahol y = napi súlygyarapodás kg-ban x = hordási napok száma.

Az összefüggés erősségét jellemző korrelációs index: I R = 0,90, ami az összefüggés megfelelő szarosságát jelenti. Az F-próba szerint az összefüggés szignifikáns.

30. táblázat

A 14 napos hordási idő alatt a mért és számított átlagos napi súlygyarapodás az országos virág­zást követő tizenegyedik napon induló akáco-

soknál

Hordási Napi súlygyarapodás kg napok mért számított

l 1 ,00 1 ,65 2 2,00 1 ,83 3 2,5 1 1 ,96 4 2,07 2,03 5 2,46 2,05 6 1 ,79 2,0 1 7 2,25 1 ,93 8 1 ,59 1 ,78 9 1 ,25 1 ,59

10 1 ,36 1 ,34 l l 0,53 1 ,04 12 0,74 0,69 1 3 0,34 0,28 14 0, 1 2 -0, 1 8

A különböző napokon induló átlagos hordási hozam ok alakulását jellemző függvények lefutását összehasonlítva megállapítható, hogy az első napon

3 1 . táblázat

Az egymáshoz viszonyítva három nappal késöbb induló akácosok főbb jellemzöi

A hordás kezdetének napja az országos hordás kezdetéhez viszonyítva

Megnevezés tizenegyedik első negyedik hetedik napon

Hordási napok száma 14 14 14 13 A legnagyobb hordási nap a hordás

kezdetétől 7. 7. 8. 5. A legnagyobb napi súlygyarapodás

kg/napjcsalád 2,36 2, 55 2, 95 2,05 Összes súlygyarapodás kg 24,43 28,30 27,86 20, 1 8

126

indulókhoz viszonyítva a negyedik és hetedik napon indulóknál a napi hordá­si maximum nagyobb, míg az igen késői, tizenegyedik napon indulóknál lényegesen kisebb, amelyet az akác nektártermelésére ható kedvezőtlen klima­tikus tényezők indokolnak.

A négy csoport főbb jellemzői a meghatározott függvények alapján a 3 1 . táblázatban tekinthetők át.

Megállapítható, hogy az egy-egy akácvirágzásról gyűjthető mézmennyiség több a kőzépidőszakban nyíló akácosok esetében, mint a korai, illetve igen késői akácosoknáL

A vándorlás optimális ideje

Az egyébként jól kezelt, egészséges és erős méhcsaládokkal eredményesen méhészkedhetünk, bármilyen kaptártípussal dolgozunk is. A termelés sikerét vagy kudarcát a jó, illetve rossz színvonalú tenyésztési és tartási munka mellett alapvetően a vándorlás idejének optimális vagy hibás megválasztása határozza meg. Ennek jelentőségét minden vándorló méhész saját haszoán vagy kárán közvetlenül is tapasztalhatja.

A vándorlás idejének optimurna ugyanakkor nemcsak attól függ, hogy hol több a nektártermelés, hanem attól is, hogy milyen az értékesítendő méz minősége, mert a termelés eredményességét alapvetően mindkét tényező, de főként az utóbbi befolyásolja. Sok évi gyakorlati tapasztalatom szerint a

napi hordas kg/ nap

3, 2, 2, 2, 2, 2, 1 . 1 . 1 . 1 . 1 ' o. o. o. o.

o 8 "

4 2 " v

8 6 4 2 (). 8 6 4 2

Jel magyaraza t Az orszagos hordas

.-·-..... kezdetet követö :

/•' '•" 1. napon

--- 4 .napon --�� ..... ". . ......

� / i ', / / l /

�l l �\, . . . . . . / l l i ·""- l •• .c_·" \ / l l / "k.·· \

l l ! 1 \ '.

l l l i : \ , 1 / l \ 1 / l \ J l \ í l l \

l l l l l

\, -·- 7. napon \. '. ·······-11. napon indulo akacosok napi · · ·· · . .. '· súlygyarapodasa

··\. 1\·· .•.

_1 1 \ \ \ l \ .

l \ . l \ . l .

: . l

. 1 2 3 4 5 6 7 8 g 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

harcrosi napok 43. ábra. A vándorlás optimális idejének meghatározása (TÓTH ÁRPÁD eredeti)

127

megfelelő minőségű méz termeléséhez mintegy 8-10 napos hordási időszak kell annak érdekében, hogy a méz víztartalma 19% alá essen. Ennél magasabb víztartalmú méz már csak II . vagy III . osztályú minőségben értékesíthető, nem beszélve az olyan híg méz kipergetéséről, amely csak "újraetetés" után, rendkívül nagy többletmunkával hozható megfelelő állapotba.

A vándorlás optimális idejének meghatározásakor tehát a termelő méhész­nek figyelemmel kell lennie arra is, hogy a kaptár telítettsége és a napi hozam között negatív korrelációs kapcsolat tapasztalható. Ennek tudatában az ösz­szefüggést bizonyos termeléstechnikai beavatkozásokkal ellensúlyozni lehet, ami legkönnyebben a fiókos rendszerű rakodókaptárakkal végezhető el, éspe­dig a méztér szükségszerű bővítésével, illetve cseréjével.

A vándorlások optimális ideje sok év átlagában a különbözö időszakban virágzó akácosok hozamgörbéinek metszéspontja alapján határozható meg. Figyelembe kell azonban venni, hogy "adott évben" az időjárási viszonyok lényeges különbségei miatt a vándorlási optimum a különböző időben virágzó akácosokban csak az egyidejűleg mért napi súlygyarapodás alapján határoz­ható meg kellő pontossággal.

A különböző időben virágzó akácosok hozamgörbéinek metszéspontját 20 év átlagában a 43 . ábra alapján állapíthatjuk meg.

Az ábra tanúsága szerint az egy családdal országosan termelhető maximális mézhozam a 32. táblázatban közölt vándorlási időpontok betartásával lehet­séges.

32. táblázat

Az egy családdal országosan termelhető maximális mézhozam és a vándorlási időpontok

Adott akácoson Összes súly-Vándorlási szakasz eltöltött napok gyarapodás

száma kg

Első napon induJók 7 1 3,33 Negyedik napon induJók 4 9,98 Hetedik napon induJók 9 19,73 Tizenegyedik napon induJók 4 4,94

Összesen 24 48,09

Amennyiben az összes súlygyarapodás 80%-át elvehető, azaz pergethető méznek tekintjük, akkor számításom szerint az egy méhcsaláddal termelhető akácmézhozam 38,5 kg lehetne évente Magyarországon.

Ezzel szemben a méhcsaládonként termelt összes mézhozam - nemcsak akácméz - az utóbbi öt évben 22-25 kg közötti éves országos átlagot ért el. Ebből az akácméz mintegy 60%-ra becsülhető, azaz az országos éves akác­mézhozam mintegy 1 3-1 5 kg között mozoghat családonként.

1 28

Ez azt is jelenti, hogy a rendelkezésre álló méhcsaládok az akácerdők adta lehetőségeket országosan csak csekély mértékben használják ki, ugyanis a hozamnővelés legnagyobb tartaléka, az évenkénti többszöri vándorlás lehető­sége nem kellően kiaknázott.

Amennyiben az ország méhcsaládjainak számát a jelenlegi 600 ezerről 800 ezerre növelnénk és az optimális vándorlási időpontban vándoroltatnánk, a jelenlegi 800-1000 vagon akácméztermelés helyett évente 3000 vagon akác­méz lenne termelhető.

A vándorlás optimális idejének megválasztása céljából minden évben olyan megfigyelőhálózatot kellene országosan működtetni, amelynek segítségével objektíven, mérleggel mért adatok alapján, mind a négy zónában egyidejűleg figyelik az akác virágzásának alakulását. A kapott eredményeket naponta rádión be kellene mondani a méhészek tájékoztatására.

Meggyőződésem, hogy ennek költségei nem olyan jelentősek, hogy akár a mézfelvásárlásból hasznot húzó szervezetek, akár a méhészek érdekvédelmi szervezetei ezt ne vállalhatnák el.

Jelentősen növelhetné az ország méztermelését az is, ha az országos virágzás kezdetétől számított 7-10 nap között nyíló zónában az akáctelepítés számot­tevően gyarapodna a jövőben.

9 Halmágyi-Keresztesi 129

4. Erdei és díszfák, cserjék

E fejezetben az erdőgazdasági és díszkertészeti jelentőségű fákat és cserjéket ismertetjük a már tárgyalt akác kivételével. Méhészeti vonatkozásaik mellett ismertetjük botanikai jellemzőiket, különös tekintettel a virágra. Több fajnál közöljük a nektárvizsgálati adatok összegzését, főleg a cukorértéket Ez ter­mészetesen a mézelésnek csak egy jellernzője. Nagyon fontos még a virágszám. Számos fajnál még nektárvizsgálatot sem végeztek, ilyenkor főleg a méhészeti megfigyelésekre támaszkodhatunk . Virágszámlálást hazánkban igazán csak az akácnál végeztek.

A tárgyalásnál nem választottuk szét az erdészeti szempontból fontos fákat és a díszfákat és díszcserjéket Az erdei méhlegelő eloszlásáról az erdészeti statisztikai adatokból tájékozódhatunk (33. táblázat) . Közöljük az ország erdővel borított területének megoszlását fafajonként és korosztályonként Ha átnézzük a listát, kitűnik, hogy minden fafaj adhat valamit a méheknek: virágport, nektárt, propoliszt, édesharmatot, egyiket-másikat vagy éppen mindegyiket A virágzási időket is bemutatjuk a 44. ábrán. A nektáriurnak elhelyezkedésének változatosságát a 45. ábrán mutatjuk be.

Nyitvatermők (Gymnospermae) Fenyöfélék (Pinaceae)

A fenyőkről olykor virágport hordanak a méhek, de ez alárendelt jelentősé­gű. Sokkal fontosabb lehet édesharmatuk.

130

Ciprusfélék (Cupressaceae)

A borókák (Juniperus spp.), így a közönséges boróka (J. communis L.) és a virginiai boróka (J. virginiana L.) bőven adnak virágport Különösen az utóbbi virágporát tavasszal nagy zsongással hordják a méhek. Hasonló a helyzet a tuja (Thuja spp.) fajokkal is. Édesharmatot is hordhatnak olykor róluk a méhek.

Tiszafafélék (Taxaceae)

Tiszafa ( Taxus baccata L.)

Ritkán 20 m-re i s megnövő magas, kúpos, tövétől ágas fa vagy magas cserje. A felül fényes sötétzöld tűlevelek 1-3 cm hosszúak, 1 , 5-2,5 mm szélesek, röviden kihegyezett csúcsúak. Virágai egyivarúak. Gömbölyű vilá­gosbarna porzós gomolyait (46. ábra) a méhek tavasszal buzgón járják virág­porért Ilyenkor egész testük szürkésfehéren virágporos. A virágpor csekély tápérték ű, a fiasítás fejlődésére mérsékelten hat. GULYÁS ( 1 982) a termős virágoknál nektárc�eppeket figyelt me�.

Hazája Európa, Eszak-Afrika, Kis-Azsia. A Bükk szurdokerdeiben szálan­ként találjuk. A Bakonyban, Szentgál közelében, a Miklóspálhegy, Balogszeg északi lejtőin Közép-Európa Jegnagyobb tiszafa-állománya van (MAJER 1980). 6 x l km-es területen összesen több mint 100 ezer tő található. Inkább mészkedvelő. Jól újul természetes úton, a ritka záródású bükkösök védelmé­ben szaporodik, jól sarjad. Lassú növekedésű, nehéz, értékes fát ad. Parkja­inkban elterjedt díszfa különféle változatokban.

A félfás dugványokat augusztusban-szeptemberben kell szedni, melegágy­ba dugványozni, fagymentesen átteleltetni.

Zárvatermők ( Angiosperma e) Liliomfafélék (Magnoliaceae)

Tulipánfa (Liriodendron tulipifera L.)

A tulipánfa vagy sárganyár 18-30 m magas fa . Szép egyenes törzset fejleszt. A korona keskeny piramis alakú. Levelei 1 3- 1 5 cm hosszúak és szélesek, négykaréjúak, középen harántul lemetszettek. 6-1 0 cm átmérőjű tulipánszerű virágaiban a 3-4 cm-es lepellevelek zöldessárgák, a belső olda­lukon alul 1-2 cm-es narancssárga foltta!. A nektárcseppek a felületen

9* 131

Év 1-10 1 1-20

Fafajok

Kocsányos tölgy 1 4 394, 1 ! 6 593,8 Kocsánytalan tölgy 10 996,0 16 143,2 Egyéb tölgy 4 133,8 3 639, 1 Cser 8 960,8 14 775,7 Bükk 3 724,6 4 980, 1 Gyertyán 2 1 88,8 5 840,9 Akác 62 829,7 56 305,8 Juhar 779,4 l 746,5 Szil 1 08, 1 273,0 Kőris l 614,2 2 596,0 Egyéb kemény lomb l 752,6 1 908,5 Nemes nyár 23 936,7 53 567,3 Hazai nyár 10 979,5 6 765,7 Fűz 4 708,6 6 659,3 Éger 8 78 1 ,0 9 034,9 Hárs 569,9 l 584,2 Egyéb lágy lomb 475,9 561 , 1 Erdeifenyő 23 008,1 49 45 1 ,0 Feketefenyő 12 776,8 1 8 1 58,0 Lucfenyő 4 066,9 5 957,0 Vörösfenyő 24 1 8,3 l 5 19,8 Egyéb fenyő 330,4 4 16,3

Összesen 203 534,2 278 577,2

Korosztály % 1 3,33 1 8,25

Ü res terület, ill. folyamatban levő 1 32 986, 1 erdőfelújítás

Összes erdő

132

33. Az ország erdővel borított területe

(MÉM ERSZ 1988. I. l . adatai alapján

21-30

1 7 598,1 14 729,1 2 3 18,7

1 2 126,0 4 856,6 7 058,6

88 905,6 20 1 6,7

647,0 4 00 1 ,6 l 503,9

29 727,3 8 527,3 4 590,3 8 736,9 1 606,8 709,0

31 763,3 1 5 238,7 3 1 1 7,8

861 ,0 730,2

261 370,5

17, 1 2

ha

3 1-40

26 347,4 1 3 046,0 l 3 1 8,8

13 985,3 6 337,3

10 234,5 55 14 1 ,8 2027,2

508,7 5 938,4 l 560,6 5 037,5 5 804,9 2 822,3 6 574,0 l 567,7 805,9

20 44 1 ,3 8 922,2 2 1 82,6

585,0 536,0

191 725,4

12,56

41-50 51-60

l l 75 1 ,3 1 19 1 3,2 26 637,3 28 033,2 l 726,6 2 20 1 , 1

27 690,0 29 658,6 l l 02 1 ,0 1 1 664,2 1 8 795,3 17 8 1 1 ,8 1 3 762,3 2 371 ,8

730,9 429,4 248,3 1 1 5,3

5 852,3 4 772, 1 794,8 7 12,8 736,2 1 74,5

3 267,6 1 140,5 1 354,8 772,3 4 540,4 2 391 ,2 2 404,3 1 642,3

570,7 297,7 70 1 1 ,4 5 918,0 1 968, 1 2 433,5 744, 1 960,3 100,5 143,7 1 65,4 1 52,2

141 873,6 1 25 708,8

9,29 8,24

táblázat

korosztályonként és fafajonként összeállította LESSÉNYI BÉLA)

61-70 7 1-80 8 1-90

8 802,2 l l 78 1 ,9 1 1 971 ,4 25 382,6 22 022,3 1 4 542,9 2 884,5 2 365,6 l 79 1 ,4

26 969,7 20 939,3 l l 572,3 12 222,6 12 735,0 13 1 53,8 14 544, 1 9 53 1 ,0 5 1 57,9

41 4,4 1 49,6 78,2 373 , 1 27 1 ,5 260,1 54, 1 36,0 1 6,9

3 808,8 2 43 1 ,6 1 452,6 335,3 269,5 105,9 26,4 5,6 2,2

462,6 l l l , l 25,3 1 75,8 66,2 6,5 805,5 1 52,1 70,2

1 293, 1 874, 1 693,3 1 53,5 83,1 28,7

3 749,5 3 053 , 1 1 672,5 l 303,4 1 4 10,6 975,4 706,1 639,0 349,8 8 1 ,6 1 52,3 1 36,2 30, 1 24,2 5, l

104 579,0 89 104,7 64 068,6

6,85 5,84 4,20

91-100

ha

5 021 ,3 7 765,3 l 394,0 5 088, 1 9 928,9 2 527,7

1 7,6 1 66,0

5,2 794,3 42,6 -

3,8 0,1

1 5,0 402,0 1 2,4

943,6 299,5 146,3 52,0 8,3

34 634,0

2,27

101- Összes Vágás- Véghasz-Ter. nála ti % kor hozami te-év rü1et ha

2 1 87,2 1 38 361 ,9 9,07 87, l l 589,3 6 843,5 1 86 14 1 ,4 1 2,20 92,2 2 0 18,7 2 036,0 25 809,6 1 ,69 87,8 293,8 4 22 1 ,8 1 75 987,6 1 1 ,53 80,6 2 1 82,8

l l 777,0 102 40 1 , 1 6,7 1 1 04,8 977,0 1 885,5 95 576, 1 6,26 8 1 ,2 1 177,4

33,6 280 010,4 1 8,34 33,8 8 282,3 273, l 9 073,9 0,59 65,7 138,1

13,4 2 026,0 0, 1 3 53,3 38,0 927,2 34 1 89, 1 2,24 73,2 467, 1 55,7 9 042,2 0,59 60,7 149,0 2,6 1 1 3 2 1 6,3 7,42 23,7 4 769,2 0, 1 37 088,5 2, 43 35,7 l 039,5

- 21 1 56,2 1 ,39 33,8 625,9 7,8 41 109,0 2,69 55,5 740,3

364,5 1 3 102,2 0,86 79,2 1 65,4 2 1 ,8 3 7 1 9,8 0,24 54,9 67,7

41 1 ,8 147 423,6 9,66 68, 1 2 1 66, 1 57,9 63 544, 1 4, 1 6 58,8 l 080,4 63,3 18 933,2 1 ,24 77,9 243,2 27,5 6 077,9 0,40 78,9 77,0 6,7 2 404,9 0, 1 6 60,6 39,7

3 1 2 1 8,0 l 526 395,0 100 53,9 28 327,9

2,05 100

1 32 986, 1 5 1 ,3 2 592,0

l 659 38 1 , 1 1 00 53,7 30 919,9

133

134

F A J N E V

1 = k-eves 2 = közepes 3 = io

4 = kiv616

VIRÁGzASI IDÖK

M = terjesztese elsÖrendÜ meheszeti erdek m = terjesztese fontos meheszeti erdek

44. ábra. Fák és cserjék

FAJNEV

1 = keves 2= közepes

3 =i o 4 = kiv616

fenológiai táblája (HALMÁGYI szerk.)

V I RAGZÁSI IOÖK

M = ter j esztese el sörend ü meheszeti erdek m = terjesztese fontos meheszeti erdek

135

-

�

N

g

45. ábra. A nektármirigy helye a virágban: a = Berheris vulgaris, b = Gelditsia triacanthos, c = Caragana arborescene, d = Elaeagnus angustifolia, e = Ailenthus altissima,f = A cer pseudoplatanus, g = A escu/us hipposactanum, h = Cornus sanguinea, i = Lonicera sp. ,j = Salix

caprea (f = KIRCHNER, j = NYÁRÁDY után, a többi GuLYÁS)

46. ábra. Tiszafa ( Taxus baccata) virágzásban

jelennek meg. A virágpor vörösessárga. Júniusban virágzik. A méz ámbraszí­nű, erős ízű. Az USA-ban 35-45 kg-os hordás is van róla családonként.

Hazai méhészeti értékéről elegendő vizsgálat nincs. Méhészeti jelentősége ellen szól, hogy 1 5-20 éves korban kezd virágozni. Klimatikus okok miatt nem terjed a termesztése.

Szaporításkor a magvakat rétegezni kell és tavasszal hidegágyba elvetni.

SóskafaCélék (Berberidaceae)

Mahónia (Mahonia aquifolium (PURSH) NuTT.)

l m-nél magasabbra is megnövő, terjedő tövű, örökzöld cserje. Összetett levelei páratlanul szárnyaltak, 5-9 tojásdad, szálkás-fogas szélű, 4--8 cm hosszú levélkékből állnak. Felül fényes zöldek, alul zöldesek. Ősszel vörösre színeződnek. A szép élénksárga virágok hímnősek, 5-8 cm-es fürtvirágzatok­ba tömörültek. Április-májusban nyílnak. A méhek nektárért és virágporért járják, különösen ha nem nyílik más a közelben.

A mahónia nektárját 1 965-66-ban mértük Gödöllőn. A cukorérték 0,07---ű,48 mg között változott.

A mahónia laza, tápanyagokban gazdag talajba való. A magvakat érés után megtisztítjuk. Azonnal vagy rétegzés után tavasszal szabadba vetjük. A mag­vak gyakran átfekvők. Szaporítható szeptemberben félfás dugványozással is.

137

Sóskaborbolya (Berberis vulgaris L.)

2 m-nél nagyobbra ritkán növő cserje. Az ágak barnássárgák majd fe­héresszürkék. A sárga, jellegzetes illatú virágok 5-7 cm-es fürtökben má­jus-júniusban nyílnak. A méhek sárga virágport és nektárt hordanak róla. A nektáriumok a porzószálak tövén 2-2 aranysárga duzzanatként fejlődtek ki. A két mirigy közé illeszkedik be az érintésre mozduló porzószál.

A sóskaborbolya mediterrán jellegű cserje. Melegkedvelő és fényigén yes. A talajra nem kényes, de mégis a száraz, kopár, meszes talajokon tenyészik a legjobban. Kertekben számos rokonfaját ültetik.

Rózsafélék (Rosaceae)

Gyöngyvessző [Spiraea X billiardii (HERINQ)]

Mintegy 2 m-re növő cserje. Rózsaszínű virágai l 0--20 cm hosszú tömött bugákban július-augusztusban nyílnak. Hazánkban elterjedt, edzett cserje. Könnyen el is vadul. Az erőteljes méhlátogatottság és hosszú, folyamatos virágzása alapján méhészeti érdekből való terjesztése ajánlható.

Madárbirsek (Cotoneaster spp.)

A madárbirseknek mintegy 50 faja é l Európában, Ázsiában, Afrikában. A kertkultúrában jelentősek.

A madárbirsek szaporítása magvetéssei történhet. A terméseket ősszel rétegzik s tavasszal vetik. Egyes fajok dugványozhaták is.

Nagylevelű madárbirs (Cotoneaster tomentosus (AIT.) LINDL.)

0,6-2 m magas cserje. A széles, ellipszis alakú levelek 3-6 cm hosszúak. A felálló ágak sötétbarnák. A levéllemez tompazöld, a fonákon szürkén molyhos. Virágai 3-1 2-esével felálló fürtökbe csoportosultak. A szirmok kívül vörösek, belül fehérek. Májusban virágzik.

Hazája Közép- és Dél-Európa. Mészkő és dolomit-lejtőkön találjuk a Dunántúli-középhegységben. Erdőgazdasági jelentősége nincs. Termését a vad eszi. Esztétikai célú fásításoknál és öntözetlen parkok ba, sziklás, törmelé­kes domboldalakra ültetik.

A hazai arborétumi megfigyelések szerint - TóTH BÉLA közlése - az alábbi egzóta madárbirs-fajok tűntek ki bő virághozamukkal és erős méhláto-

138

gatottságukkal. Valamennyi üde talajon díszlik a legszebben, de telepíthető homokos vagy köves száraz, gyengén szikes talajra is.

A Coloneaster acutifolius TuRcz. 3 m magas, széles cserje. Virágai vöröse­sek, május-júniusban nyílnak. Hazája Észak-Kína.

A C. multiflorus BGE. 3 m-re is megnövő cserje. Fehér virágai júniusban nyílnak. Hazája Ázsia, a Kaukázustól Kelet-Ázsiáig.

47. ábra. Coloneaster horizonta/is virágai

A C. hupehensis REHD. et WILS. 2 m-re is megnövő cserje. Virágai májusban nyílnak. Hazája Kína.

A C. horizonta/is DECNE. Félig örökzöld, hazánkban is elterjedt cserje. Alacsony, alig 30-40 cm-re nő meg. Fehér vagy vöröses virágai júniusban nyílnak. Hazája Nyugat-Kína.

A C. moupinensis FRANCH. 5 m-re is megnövő cserje. Virágai júniusban nyílnak. Hazája Kína.

A C. obscurus REHD. et WILS. 3 m-re is megnövő cserje. Fehér, többnyire rózsaszínű virágai júniusban nyílnak.

A C. rhytidophyllus REHD. et WILS. 2 m-re is megnövő örökzöld cserje. Fehér virágai júniusban nyílnak. Hazája Kína.

Japánbirs (Chaenomeles japonica (THBG) LINDL. , Ch. speciosa SWEET)

Kelet-Ázsiából származó, gyakran ültetett díszcserjék. A Ch. japonica ala­csony, a Ch. speciosa 1 ,5-2 m-es terebélyes bokor. Március-áprilisban virágoznak. A virágok többnyire pirosak, de rózsaszín és fehér virágú fajták is ismeretesek. HoRVÁTH BERNADETT és mtsai ( 1 985) Pécsett vizsgálták a

139

japánbirseket méhészeti botanikai szempontbóL A Ch. japonica-nál a cukor­érték l ,0-2,6 mg között változott, ami magas érték. Ez a faj bizonyult jobb mézelönek. Becslésük szerint kedvező esetben a bokrok egy hét alatt l kg nektárt is termelhetnek.

A japánbirsek jó vízellátású, tápdús talajt és napos helyet kívánnak. A nagyon meszes talajon rosszul fejlődnek. Méhészeti érdekből terjesztésük célszerű.

Cseregalagonya ( Crataegus oxyacantha L.)

3-4 m-re megnövő cserje vagy kis fa. A levelek felül sötétzöldek, a fonákon sárgászöldek. Fehér vagy halványrózsaszín virágai kellemetlen szagúak, felál­ló, sok virágú bogernyőben csoportosultak. A virágban 2-3 bibe van. Április végétől júniusig virágzik . Némi nektárt adhat a méheknek. A korai virágzású akácerdőkben lehet jelentősége, mert a méhészek egy része az akácvirágzás előtt 2-3 héttel oda vándorol. Az ott gyakori, olyankor már nyíló galaganyá­kat a méhek tömegesen járják .

Hazája Európa és Észak-Afrika. Az országban az Alföld kivételével gyako­ri. Mindig erdőkben találjuk. Talajok iránt nem, de fény- és melegigényes, elviseli a hőmérsékleti szélsőségeket is. Szaporítása magvetéssei történik. A magérés ideje augusztus-október, a maghullásé szeptember-november.

Egybibés galagonya (Crataegus monogyna L.)

5-6 m-re megnövő cserje vagy kis fa (48 . ábra). Levelei 2--6 cm hosszúak, tojásdadok. A levéllemez felül sötétzöld, a fonákon világosabb, kékeszöld. Fehér virágai felálló bogernyőbe csoportosultak. Kellemetlen szagú virágait nagy tömegben a cseregalagonya virágzásánál 2-3 héttel később hozza. Így virágzása részben egybeeshet az akácévaL Nektármirigye a vacok belső olda­lát béleli. Sárgás színű, felülete barázdált.

Eurázsiai flóraelem. A cseregalagonyánál gyakoribb. Alkalmazkodóképes­sége nagy, így igen változatos termőhelyeken megél. A hőmérsékletre sem igényes. Erdőgazdasági jelentősége nincs.

A magérés ideje augusztus-október, a maghullásé szeptember-novem­ber. Szaporítása, mint a cseregalagonyáé.

Berkenyék (Sorbus spp.)

A berkenyék más erdei fáknál (így pl. a juharoknál, szileknél stb.) a méhé­szetben kisebb jelentőségűek . Május-júniusban virágoznak. Kevés virágport és nektárt is adhatnak.

140

48. ábra. Egybibés galagonya (Crataegus monogyna)

A Dunántúli-középhegységben számos állandósult keverékfaj található, melyek itt endemikusak. A hibridegén fajkeletkezés kiváló példáit adják. A hibridek termékenyek és állandósultak.

Vadalma (Maius silvestris (L.) MILL.)

7 m-re is megnövő fa vagy cserje. A levelek 4-8 cm hosszúak, elliptikusak. 4 cm-es virágai a rövidhajtásokon nyílnak, április-májusban. A párta fehéres rózsaszínű. A méheknek világossárga virágport és nektárt ad. Ahol sok van belőle, számottevő korai méhlegelő lehet. A családok fejlődését segíti. Nektár­ja főleg szacharózt tartalmaz.

Minden szempontból kevésbé jelentős, rnint a vadkörte. Harmadrendű fa. Síkságokon és hegyvidéken is m�gtaláljuk. Fényigényes, a szárazságot jól tűri. A homokos, a sziklás és a szikes talajokon egyaránt megtalálható. Gyakori száraz tölgyesekben, szilkőris-tölgy ártéri erdőkben. Mint vadgyümölcsnek, vadgazdasági szerepe lehet. Fája kemény, nehezen megmunkálható. A bútor­ipar használja.

Hazánkban parkokban, kertekben régóta számos díszalma-fajt ültetnek. Kettőt emelünk ki közülük. A M a/us fl oribunda V AN HouTTE 5-l O m magas cserje vagy fa. Sok virágú sátorvirágzatha tömörült virágai nagyszámúak.

141

Bimbói sötétpirosak, a kinyílt virág kívül rózsaszínű, belül fehér. A párta mintegy 3 cm széles. Igen dekoratív faj . A M. baccata (L.) BoRKH . 5-10 m magas fa, de lehet cserje alakú is. 3-3,5 cm széles fehér virágait április-má­jusban hozza. Egyéb díszalmákat is látogatnak a méhek.

Az almafákat a magvak rétegezésével, majd tavaszi vetésével szaporítjuk. Az almafák hátránya, hogy gyakori kártevőik a pajzstetvek, a levéltetvek, a lisztharmat, a fuzikládium.

Vadkörte (Pyrus achras ÜARTN. ssp. pyraster (L.) ROTHM.)

15 m-re is megnövő fa vagy cserje gömbölyded koronával, kerek vagy ellipszoid levelekkeL 2-2,5 cm-es fehér virágai sátorvirágzatban tömörültek. Április-májusban nyílnak. A méhek nektárt és virágport hordanak róla.

Síkságon és hegyvidéken egyaránt megtaláljuk. Igen nagy alakgazdagságot mutat. Rontott legelőerdőkben nagyobb állományokat is alkothat. Fényigé­nyes fa. Szárazság- és fénytűrő. Megfelelően tápanyagban gazdag talajokon fejlődik, bár megél száraz, meszes homokon és szikes talajon is. Hazánkban jellemző elegyfa a száraz tölgyesekben. Vadgazdasági jelentősége sem elha­nyagolható. A gyümölcse kiváló vadtáplálék. Az erdőgazdálkodás a szikesek és a kopár területek fásításánál veszi hasznát. Erdőn kívül fásításoknál, mező­és legelővédő sávok kialakításához használják. Nehéz, kemény, kiváló ipari fát ad, melyet a faszobrászok, esztergályosok és műbútorasztalosok kedvel­nek.

Vadrózsa (Rosa canina L.)

3 m-re növő cserje. Az összetett leveleket 2-4 cm-es, 5-7-esével elhelyez­kedő levélkék alkotják. A 4-5 cm-es fehér vagy rózsaszín virágok május végén, júniusban nyílnak (V.b kép). A méhek a vadrózsáról csak virágport hordanak. A virágpor halványsárga színű. Ahol sok van belőle, virágporfor­rásként számottevő lehet.

Hazája Európa. Nagyon alakgazdag, sok változattal és keverékfajjal. Az Alföldön szórványos, máshol gyakori. Utak mentén, erdőszéleken, irtásréte­ken, cserjésekben elterjedt. Mészkedvelő, fényigényes növény. Szereti a szá­raz, kötött talajokat. Magas C-vitamin tartalmú termését teának használják. A magérés ideje szeptember-október.

Ajapán rózsát (Rosa rugosa THUNB.) újabban terjesztik. 2 m magas, tüskés és szőrös, tömött cserje. A virágok 6-8 cm szélesek, rózsavörösek, júniustól szeptemberig nyílnak. Mintegy 2,? cm átméré?jű gömb alakú termését az ipar jól fel tudja használni . Hazája Eszakkelet-Azsia. Tápanyagokban gazdag, mészmentes talajt kíván. A nagy, élénk színű virágokkal, ősszel aranysárga leveleivel, a narancsvörös nagy csipkebogyókkal nagyon szép e vadrózsa. A jövőben terjedésével számolhatunk.

142

Ugyancsak figyelmet érdemel bő virághozama és erős méhlátogatottsága alapján a Rosa wichuraiana CRÉP. is. Félig örökzöld, felül fényes levelű faj . 4-5 cm széles, illatos virágait július-augusztusban hozza. Hazája Kelet­Ázsia. Üde termőhelyet kíván.

Kökény (Prunus spinasa L. )

4 m-re i s megnövő cserje vagy kis fa. Rövid oldalhajtásai tövisben végződ­nek. Levelei 2-4 cm hosszúak, a levéllemez felül sötétzöld, a fonákon kékes­zőld. A virágok 1-1,5 cm szélesek, fehérek. Hímnősek, porzótelőzők. A kökény március második felében, áprilisban igen dúsan virágzik . Méhészeti értékét korai virágpor-, még inkább nektártermelése adja.

Hazája Európa, Kis-Ázsia, Észak-Afrika. A talaj iránt közömbös. A mag­érés ideje szeptember vége.

Törpe mandula (Amygdalus nana L.)

l m-re megnövő cserje, terjedő tövű. l , 5-2 cm széles virágai április-má­jusban nyílnak. A bimbók pirosak, a szirmok rózsaszínűek. Sok virágot hoz, a méhek főleg virágporért látogatják.

Hazája Délkelet-Európa, Ázsia. Szárazságtűrő, gyengébb sziken is telepít­hető. Autópályák elválasztó sávjára, rézsükre telepítik leginkább. Tőosztás­sal, gyökérdugványozással is szaporítható.

Madárcseresznye (Cerasus avium (L.) MoENCH. spp. avium (L.) JANCH.)

1 5-20 m magas fa, olykor cserje. Koronája kúp formájú. A virágok 25 cm-esek, fehér színűek, az előző évi rövidhajtásokon csomókba csoportosulva nyílnak. A méhek április-májusban virágport gyűjtenek róla, ami segítség a fiasítás neveléséhez. A nektár a vacok belső oldalán jelenik meg, könnyen gyűjthető.

Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Hazánkban is őshonos. Lomberdeinkben gyakran előfordul. Az Alföldön főleg a Nyírségben találj uk. Fiatalon gyorsan nő. Jól sarjad. Használható utcafásításra is.

Magvainak fő gyűjtési ideje június-július.

143

Sajmeggy (Cerasus mahaleb (L.) MILL.)

5-7 m-re, olykor még magasabbra megnövő, széles gömb alakú koronájú fa vagy cserje. l ,5 cm széles virágai 6-1 O virágból álló felálló sátorozó fürtben csoportosulnak. A virágok fehérek, illatosak. Áprilisban, május elején igen dúsan nyílnak. Nyugat-Ázsia, Dél- és Közép-Európa az őshazája. Ná­lunk a Dunántúlon, a Dunántúli-középhegységben találjuk napos, száraz domb- és hegyoldalakon. Értékes akác előtti virágpor- és nektárforrás lehet. Részletes méhészeti botanikai vizsgálata még hiányzik. Szaporítása őszi vagy rétegezés után tavaszi magvetéssei történik.

A Cerasus tomentosa WALL. 2 m-re megnövő terebélyes cserje. Észak- és Nyugat-Kína, Japán, valamint Himalája a hazája. Nálunk még kevéssé elter­jedt. Áprilisban virágzik. TÓTH BÉLA méhészeti érdekből való terjesztését ajánlja. Szárazságtűrő, igénytelen, dekoratív cserje.

Zelnicemeggy vagy májusfa (Padus avium MILL.)

1 0- 1 5 m-re megnövő, széles, tömött koronát fejlesztő fa vagy tőből elá­gazó cserje. Hazája Európa, Kelet-Ázsia. Hazánkban főleg a Nyugat-Dunán­túlon, de másutt is főleg nedves termőhelyeken, üde, nyirkos talajokon talál­ható. 1-1 ,5 cm széles fehér, illatos virágai 1 0-1 5 cm-es csüngő fürtvirágza­tokban tömörültek. Április-májusban nyílnak. A méhek buzgón járják vi­rágporért és nektárért a virág- és virágon kívüli nektáriumokat is. A zelnice­meggy a zablevéltetű ( Rhopalosiphon padi) költőhelye. Szaporítása őszi vagy rétegezés után tavaszi szabadba való vetéssei történik.

Kései meggy (Padus serotina (EHRH.) BORKH.)

1 5-20 m-re növő fa, gyakran cserje. Észak-Amerikából származik. Fehér virágai 1 0- 1 5 cm-es fürtökbe tömörülnek, május-júniusban nyílnak, igen nagy tömegben. A méhek virágporért látogatják. Hazánkban az erdőgazdasá­gok ültetik. Sötétvörös termését a madarak, főleg a seregélyek előszeretettel fogyasztják s terjesztik. Sokfelé gyomosít. Szaporítása mint a zelnicemeggyé.

Málna (Ruhus idaeus L.)

Cserje, mely hegy- és dombvidéki vágásokban tömeges. Cirkumpoláris elterjedésű faj . Fehér virágai gyér virágú bogernyőt alkotnak. Május-július­ban virágzik, a méheknek jó nektár- és virágporforrást jelent Termése értékes erdei termék. Ha tömegesen tenyészik, az erdőfelújításokat gátolja. (Termesz­tett változatát bővebben ismertetjük.)

144

Hamvas vagy kék szeder (Rubus caesius L.)

Síkságokon és dombvidékeken találjuk. Ahol tömegesen lép fel, a nemes nyár számára alkalmas termőhelyet jelez. Termése értékes erdei termék. Leve­le drog- és teapótló. Fehér virágai gyér virágú sátorozó álemyőbe csoporto­sulnak. A méhek virágporért és nektárért látogatják.

Útszéli szeder (Rubus fruticosus L.)

Középhegységeinkben és dombvidékeinken, vágásterületeken fellépő cser­je. Tömeges megjelenése gátolja az erdőtelepítéseket A méhek járják.

Az európai kutatók változatos cukorértékeket (0,3-3,4 mg) mértek s 5-30 kg-os hektáronkénti mézhordásokat jeleztek (CRANE és mtsai 1984).

Több Rubus-fajt díszcserjeként is ültetnek. Így az érdekes, méhek által is buzgón látogatott R. phoenico/asius MAXIM.-ot.

A Rosaceae-családba még számos genusz tartozik sok fajjal és díszváltozat­taL A legtöbbet a méhek is látogatják, főleg virágporért, részben nektárért Néhány jellegzetesebb genuszt itt is említünk: hólyagvessző ( Physocarpus) , hószirom ( Rhodotypos) , gyöngycserje ( Exochorda) , tollas gyöngyvessző ( Sorbaria) .

LepényfaCélék (Caesalpiniaceae)

Közönséges júdásfa ( Cercis siliquastrum L.)

Olykor 1 0 m-re i s megnövő fa, de többnyire inkább cserje. A törzs és az ágak jellegzetesen összevissza csavarodnak. A levelek vese alakúak, felül kékeszöldek. A sötét lilásrózsaszín - ritkán fehér -, l ,5-2 cm-es pillangós pártájú virágai 3-6 virágból álló csomóban csoportosultak. Április második, május első felében tömegesen nyílnak, tehát közvetlenül akác előtt, 1�1 5 napon át. A júdásfák érdekes sajátsága, hogy virágaikat az idősebb ágakon, sőt a törzsön is hozzák. A méhek főleg nektárért buzgón látogatják. A nektárium a termő alapja körül található és a vacok egész belső felületét béleli. A júdásfák tömeges elszaporítása alkalmas lenne a gyümölcsfák és az akác virágzása közötti hordástalan idő kitöltésére.

A közönséges júdásfa hazája Dél-Európa. Hazánkban sokfelé megtaláljuk, de mindenütt csak kevés van belőle. A fagyokra nem érzékeny. Meszes talajt, meleg, napos helyet igényel . Jól tűri a városok füstgázos levegőjét is.

Az előbbi fajnál télállóbb az amerikai júdásfa (C. canadensis L.). Nálunk még nagyon ritka. Virágai rózsaszínűek. Nem való száraz talajra. A magvakat télen át szárazon tárolják. Tavasszal forrázzák, majd üveg alá vetik. A csíra­növények fagyérzékenyek. A magvak átfekvésre hajlamosak.

10 Halmágyi-Keresztesi 145

49. ábra. Közönséges júdásfa ( Cercis siliquastrum)

Lepényfa (Gleditsia triacanthos L.)

Szabad állásban hatalmas, 25 m-es laza koronájú, szép ágrendszerű fává nő (50. ábra). Törzsén és ágain nagy, 6-10 cm-es tövisek képződnek. Levelei kétszeresen szárnyasan összetettek. A zöldes színű virágok 5-7 cm hosszú, oldalt álló fürtökben csoportosultak. Júniusban, július első felében nyílnak. A virágok sugarasan részarányosak, 5-7 mm hosszúak. Egyivarúak vagy hím­nősek, porzótelőzők. A nektárt a porzók körül, a vacok felületén kialakult, kissé bemélyedő nektárium választja ki. A virágok 1-1 napig nyílnak. Egy fa általában 8-10 napig virágzik. 3ü-40 cm hosszú, csavarodott, fénylő barna termései egész télen át díszítik a fát.

A lepényfa Észak-Amerika atlantikus területeiről származik. Európában a XVIII. század elejétől ültetik. Fényigényes, melegkedvelő. A jobb homokon és a gyengébb sziken is megél.

146

50. ábra. Lepényfa (Gleditsia triacanthos)

Szaporítása magvetéssei történik. A magvakat szárazon tárolják, vetés előtt forrázzák, tavasszal szabadba vetik.

Hazánkban kevésbé elterjedt a G. triacanthos f. inermis WILLD. Tövistelen alak. Terjesztését az ERTI szorgalmazza.

Pillangósvirágúak (Fabaceae)

A családba tartozó fajoknál a nektárium megléte, elhelyezkedése, illetve hiánya alapján több típus különíthető el (4. ábra). Ezek egyben igen különbö­ző méhészeti értéket jeleznek.

10* 147

5 J . ábra. Lepényfa-virágzat

Japánakác (Sophora japonica L.)

25 m-re megnövő fa. Páratlanul szárnyalt, legfeljebb 25 cm-es levelein 7-1 7 levélke van. A virágok sárgásfehérek, laza végálló bugában nyílnak. A porzószálak nem forrtak össze, eltérően a fehérakáctóL A nektárium a mag­ház és a porzók töve között található. A virágzási idő június végétől augusztus közepéig húzódik. A termés sárgászöld, elnyálkásodó húsú, 2-6 magvú, fel nem nyíló hüvely.

Virágzása idején a méhek tömegesen látogatják. Sajátsága, hogy virágait még friss állapotban lehullatja. A méhek a földön is járják a virágokat s kiszívják a nektárt. A méz halványsárga színű.

A hazai és nemzetközi nektárvizsgála tok O, 1 2- 1 ,43 mg cukorértéket jelez­nek ( 1 . kiadás).

148

52. ábra. Japánakác ( Sophora japonica)

53. ábra. Japánakác lehullott virágjából gyűjtő méh

149

Őshazája Kína és Korea (nem Japán). Európába a XVIII . század közepén került. Másod- vagy harmadrendű fa. Fája kemény és tartós, szíjácsa sárga, gesztje sárgásbarna. Melegkedvelő, nem bírja a hideg és nedves talajt. Az enyhébb sziken is megél. Erdőn kívüli fásításokba, fasorokba, parkokba kiváló. Terjesztése méhészeti érdek.

A magvakat télen gyüjtjük. Szárazon tároljuk, majd forrázás vagy langyos vízben való áztatás után tavasszal szabadba vetjük. Csupán a magvak egy része csíraképes.

Gyalogakác (Amorpha fruticosa L.)

3-4 m-re is megnövő cserje. Gyorsan nő és terebélyesedik. A hajtások szőrösek, majd kopaszok. A későn kihajtó, 10-30 cm hosszú levelei 1 1-25 levélkéből állnak. A virágok 1 5-20 cm-es felálló fürtöket alkotnak. Színük a barnáslilától a kékig változik. Májustól augusztusig virágozhat. A virágok porzótelőzők. A virágpor szép sárga. A méhek nektárért és virágporáért erősen járják. PÉTER (1 972) szerint a cukorérték 0,05-0,20 mg volt.

Észak-Amerikából származó cserje. Európába a XVIII . században került. Fényigényes, melegkedvelő, fagyra érzékeny. A talajjal szemben igénytelen. Gyorsan nő és jól sarjad. Élősövénynek és parkokba ültetik. Elvadul, különö­sen ártéri és mocsári gyomtársulásokban.

Tavasszal magvetéssei vagy fás dugványozással szaporíthatjuk.

Kínai lilaakác ( Wistaria sinensis (SIMS. ) SWEET)

10 m magasra is felkúszó, gyors növésű cserje. Levelei 25-30 cm hosszúak, 7-13 levélkéj űek. A gyengén illatos, 2,5 cm-es, kékeslila virágok 1 5-30 cm-es tömött, lecsüngő fürtökbe tömörülnek. Április-májusban nyílnak. Érdekes sajátsága - eltérően pl. a fehérakáctól -, hogy fürtön belül a virágok nagyrészt egyszerre nyílnak ki. Méhészeti értéke az akácot megelőző dús virágzásában van.

Hazája Kína. Fiatal korban hideg teleken elfagy, ezért ajánlatos ősszel földre húzni, takarni. Homokos, laza, tápanyagokkal jól ellátott talajt, védett, napos helyet igényel. E fajnak és más Wistaria-fajoknak is, legfőbb előnye, hogy hatalmas, igen sok virágú fürtöket hoznak. TóTH I . ( 1 969) szerint a Wistariák hozzák a legnagyobb virágzatot valamennyi kapaszkodó növény köz ül .

Hazánkban ritkán ültetett díszcserje a japán lilaakác ( W. frutescens (L.) POIR.), június-augusztusban virágzik. Kü1önösen az utóbbi méhészeti vizs­gálata és esetleges felkarolása hasznos lehet. Igénye, mint a kínai l ilaakácé.

TóTH I . ( 1969) dúsan virágzó példányok vegetatív úton történő szaporítását ajánlja.

150

Pukkantó dudafürt (Colutea arborescens L. )

2-3 m-re megnövő cserje, többnyire dúsan elágazik. A fiatal hajtások világoszöldek, hengeresek. A levelek 5-1 5 cm hosszúak, 9-1 3 levélkéből állnak. A virágok szép, élénksárgák, gyakran barnásvörös rajzolattal, má­jus-júniusban nyílnak. Mintegy 2 cm hosszúak, felfelé álló, 5-1 0 cm-es hónalji fürtökben állnak. Egy fürtben 6-8 virágot találunk. A méhek virág­porért és nektárért látogatják. A nektárium a termő alapja körül alakult ki és a vacok egész belső felületét béleli.

Hazája Dél-Európa, Észak-Afrika. Dombvidéki cserje, vadon és kultúrá­ban is megtaláljuk. Fényigényes, melegkedvelő, főleg a lösz- és homoktalajon él . Erdőgazdasági jelentősége nincs.

Kertekben ültetik még a C. orienta/is MILL.-t, valamint a két említett faj hibrid jét, a június-júliusban nyíló C. media WILLD.-t. A C. orienta/is hazája Nyugat-Ázsia, virágai narancsvörösek.

A szaporítást magról végezhetjük. A magérés ideje általában szeptember, a maghullásé október.

Sárga borsó fa (Car ag ana ar borescens LAM.)

6 m-re is megnövő cserje, mely növekedésben felfelé tör. A tövétől ágas. Vesszői zöldek, a fiatal hajtások molyhosak. A levél 8-12 levélkéből párosan szárnyasan összetett. Az l ,5-2 cm-es virágok szép aranysárgák, májusban, június első felében nyílnak. A cserjék 4-5 éves korban kezdenek virágozni. Egyszerre nem hoznak sok virágot, de hosszan virágoznak. A virágpor sárga. A nektárium a termő alapja körül található, a vacok belső felületét béleli.

Hazája Szibéria és Mandzsúria. A Szavjetunió erdősítésében szerepet ját­szik. Ott kiváló mézelőnek tartják. Nálunk kedvelt díszcserje. Több változatát forgalmazzák, el is vadul.

Szaporítása magról gyakori. A mag gyűjtését már júliusban kezdhetjük. A magot tavasszal leforrázzák s üveg alá vagy szabadba vetik.

A Fabaceae-családba még számos genusz és faj tartozik. A hazai méhészet számára az egyik legfontosabb növénycsalád. Ide tartozik a külön fejezetben tárgyalt akác és több szántóföldi termesztett növény is. A nem tárgyalt, de méhek által látogatott díszcserjék közül megemlítendő még a jeneszter ( Spar­tium) , a rekettye (Genista) , a seprőzanót (Sarothamnus) , a zanót (Cytisus) , a lespedeza ( Lespedezaj . A jövőben egyik-másik nagyobb méhészeti jelentő­ségre is szert tehet.

151

EzüstfaCélék (Elaeagnaceae)

Homoktövis (Hippophae rhamnoides L.)

Cserje vagy kis fa, 4, olykor 6 m-re i s megnőhet. Ágai tövisesek. Az ágak színe vörösesbarna. Jelentéktelen, vörösbarna vagy sárgásbarna virágai lomb­fakadás előtt, általában áprilisban nyílnak. A virágok egyivarúak. Szép na­rancssárga színű áltermései fürtöket alkotnak. Magas C-vitamin tartalmukról nevezetesek, emiatt ültetik is.

A porzós példányokat a méhek olyan tömegesen látogatják, hogy a fiatal ágak olykor szélcsendben is hajladoznak. Érdekes, hogy a korábbi hazai méhészeti könyvek nem említik a homoktövist A jövőben a méhlegelő javítá­sának értékes anyaga lehet. Megfelelő helyen megtelepítve magától erőteljesen terjed.

Hazája Európától Észak-Kínáig húzódik. Síkságokon, hordaléktalajokon él. Legtöbbször cserje, ritkán fává nő. Az atlanti tengerpart dűnéin bozótot alkot. Nálunk az spp. fiuviati/is SoEST. őshonos. A Duna (Szigetköz, Szent­endrei-sziget, Csepel-sziget) és a Dráva hordalékos árterein találjuk nagyobb mennyiségben. Néhány helyen behurcolt. Fényigényes, a szélsőségeket jól bírja, mégis inkább párás éghajlatot igényel . Megél laza futóhomokon is, de

54. ábra. Homoktövis ( Hippophae rhamnoides)

152

55. ábra. Keskenylevelű ezüstfa ( Elaeagnus angustifolia)

legjobban nyers, jól átszellőzött, mérsékelten nedves termőhelyen nő. Inkább mészkedvelő. Lassú növekedésű.

Ha méhészeti célzattal ültetjük, elegendő, ha porzós egyedeket telepítünk. Ha termése a cél, termős és porzós példányokat vegyesen ültessünk. Magvait tavasszal szabadba vetik. Nagyon könnyen szaporítható gyökérsarjakról, fás­és gyökérdugványokról is (PAPP 1 982).

Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia L. )

Cserje vagy fa. Rövid vaskos törzse legtöbbször görbe. Ágai vastagok. Kérge sötétbarna, puha, foszladozik. A levelek és a fiatal hajtások pikkelysző­röseK,ezért ezüstös színűek. A keskeny lándzsás levelek ép szélűek. A 10-12

153

56. ábra. Keskenylevelű ezüstfa virágai

mm-es virágok a levelek hónaljában fejlődnek. A virágok hímnősek vagy vált ivarúak. Igen erős, bódító illatuk van. A hosszúkás tojásdad termések lisztes fehér húsúak, előbb ezüstszürkék, később barnás színűek. A mag 1-1,5 cm hosszú.

A gödöllői és mosonmagyaróvári nektármérések 0,005-0,47 mg cukorér­téket jeleztek ( l . kiadás). Az ezüstfa viszonylag kicsiny cukorértéke ellenére értékes mézelő növényünk. A virágok többnyire az akácvirágzás vége felé kezdenek nyílni. A tömeges virágzás az akáchordás megnyújtására, az akác­méz zamatának javítására alkalmas. A világ legelterjedtebb mézelő fáinak egyike.

A III . osztályú sziken és a homokon is megél. Jól tűri a szárazságot, elviseli a szennyezett levegőt is. Fény- és melegigényes. Növekedése gyors, az idős fák gyakran eldőlnek. Fagyálló, könnyen elvadul és terjed. Erdészeti szempontból harmadrendű fa.

Hazája Dél-Európától Mangóliáig húzódik. Szaporítása magról érés utáni rétegezéssel, majd tavaszi vetéssei történik.

Gyökereztethető is közönséges bujtatásról, még inkább fás dugványróL

154

Rutafélék (Rutaceae)

Alásfa (Ptelea trifaliala L. )

5 m magasra növő cserje vagy fa. Levelei hármasak, szórt állásúak, illato­sak. A levélkék felül fénylő sötétzöldek, fonákon világosabb zöldek. l cm-es kétlaki zöldessárga, illatos virágai ernyős bugákban csoportosulnak. Június­ban virágzik. Nektárjában glükóz, fruktóz és szacharóz van. A szilfáéhoz hasonló jellegzetes termései nyártól a tél közepéig-végéig a cserjéken marad­nak, díszítenek. Hazája Észak-Amerika keleti területei. Hazánkban gyakran

57. ábra. Alásfa ( Ptelea trifoliata) virágzata

ültetik, el is vadul. Fő értéke igénytelensége. Laza talajba való, meleg, napos fekvést kíván.

Magvait szárazon tárolják, tavasszal szabadba vetik.

Arnuri parásfa (Phellodendron amurense RuPR.)

1 5 m-re megnövő laza koroná jú fa. 9-1 3, 5-l O cm hosszú levélke van egy összetett levélben. A levéllemez felül fényes sötétzöld, a fonákon kékes színű, ősszel aranysárga. Egyivarú, 5-6 mm-es jelentéktelen, zöldesfehér virágai végállók. 6-8 bugában nyílnak júniusban vagy júliusban.

Hazája Észak-Kína, Mandzsúria. Nálunk parkokban fordul elő. Szép, egészséges lombozata, repedezett, parafaszerű kérge miatt szívesen ültetik.

155

Fiatalon gyorsan nő, bár fagyérzékeny. Világos, napos fekvésű helyet, üde talajt kíván. A Szavjetunióban értékes nyári mézelőnek tartják. Hazai tapasz­talatunk még kevés.

Magvetéssei szaporítható. A magvakat ősszel rétegezik és tavasszal szabad­ba vetik.

Mézesfák (Evodia spp.)

A mézesfákban látták sokan az észak-amerikai é s közép-európai nyan méhlegelőjavításra legalkalmasabb fákat. Az Evodia-nemnek Azsiában, Ausztráliában és Polinéziában trópusi és szubtrópusi területen 50, mások szerint ennél több faja van. 1 905-ben több Evodia-fajt vittek be az USA-ba, 1 907-ben Oroszországba. Hazánkban és más európai országokban az Evodia hupehensis és E. daniellii fajokat, valamint hibridjeiket terjesztették.

A szerzők többsége fagyérzékeny növényeknek írja le az Evodiákat, de a kép nem egyértelmű. A hazai tapasztalatok arra utalnak, hogy völgyekben, fagyzugos helyeken a hajtások vége elfagy.

Koreai illatos mézesfa (Evodia daniellii (BENN.) HEMSL.)

A 4-9 m-re megnövő fa vagy cserje kérge szürke, sima. Levele páratlanul szárnyalt. Szép lombozatú. Virágai fehérek, l 0-1 5 cm széles, finoman szőrös, sátoros virágzatban tömörültek. Júniusban vírítanak. Termése 8 mm, vöröses, ellipszoid alakú, rövid, kampó alakú csőrreL Hazája Észak-Kína, Korea.

Hupehi mézesfa (Evodia hupehensis DoDE)

5-20 m magas fa, kérge vöröses, hamar teljesen megkopaszodik. Szép lombozatú. Virágai fehéresek, széles bugában augusztusban nyílnak (VIII.b kép) . Termése pirosasbarna, 5 mm hosszú csőrreL 2-4 mag van minden tokban. Hazája Kína: Hupeh.

A két Evodia-fajon több irányú vizsgálatokat végeztek ( 1 . kiadás). Az Evodiák nektártermelése egy virágra számítva elmarad az akácé mögött, sőt a japánakácé mögött is. Mellettük szól igen bő, szinte szakatlan tömegű virágzásuk. A német irodalom 1 00 ezer virágú cserjének nevezi őket. Számítá­saink szerint egy virágzatban átlagosan 2500 virág található. A virágok rnintegy 2/3-a porzós, ezek jobban is mézelnek. Egy fán a porzósok előbb nyílnak, így biztosított a biológiailag fontos idegen megporzás.

Az Evodia-fajok szaporításával és nevelésével kapcsolatos tapasztalatokat VICZE ( 1968, 1 985) foglalta össze. A mag érése október-novemberre esik,

156

ilyenkor gyűjtjük. Lehet vetni ősszel a fagyok előtt, valamint tavasszal, április 1 5-május 1 5 . kőzőtt. A magot jól záródó porüvegben fűtetlen helyiségben tároljuk vagy rétegezzük, jól előkészített vetőágyba vetjük. l m-re 1 50-250 magot vetünk. A takarás 2-3 cm vastag legyen. A magvak átfekvők, gyakori, hogy a csemeték zöme a második évben kel ki. A kis csemeték kezdetben fagyérzékenyek, az éves hajtások csúcsai el is szoktak fagyni. Ültetéskor öntözni kell, ezt később meghálálják. A középkötött vályog és jó tápanyagel­látású homoktalajon jól fejlődnek. A fiatal fácskákat a vad megrághatja.

Az Evodiák erdészeti jelentősége alárendelt, de értékes nyári méhlegelő­növények, így terjesztésük méhészeti érdek.

BálványfaCélék (Simaroubaceae)

Bálványfa (Ailanthus altissima (MILL.) SWINGLE)

A 25 m-re is megnövő fa koronája idősebb korban ernyőszerű. Páratlanul szárnyasan összetett levelei nagyok, 40-60 cm hosszúak, olykor l m-esek is lehetnek. A virágok zöldessárga színűek, jelentéktelenek, belül finoman szőrö­sek, 5 tagúak. Laza végálló bugákban nyílnak. A virágzatban porzós, termős és hímnős virágok is fejlődnek. A porzós virágokban a nektármirigy korong­szerű képződmény, zöld színű, felülete egyenetlen, széle kissé karélyos. A bálványfa június-júliusban nyíló virágait a méhek szívesen látogatják.

A bálványfa levélnektáriumait is látogatják a méhek, bár erről kevés a megfigyelés. A virágokon végzett nektárméréseink (HALMÁGYI, 1 97 1 ) 0,003--0, 1 92, átlagban 0,084 mg-os cukorértékeket jeleztek. Tehát igen nagy ingadozás mutatkozott. A bálványfa helyenként annyira elterjedt, hogy mézét is ismerjük. Ez zöld színű, érdekes illatú, némileg muskotályos ízű. Magában enyhén kesernyés. Az akácmézbe keveredve annak zamatát javíthatja.

Hazája Kína és Korea. 175 1 -től kultúrában ültetik. Nálunk többfelé elva­dult, sőt az Alföldön meghonosodottnak tekinthető. Fagyérzékeny, sarjai - 1 5 ·c hőmérsékleten elfagynak. Sarjadzóképessége nagy. A kertészet a pirosas termésű egyedeket szaporítja.

Erdészetileg másodrendű fa. Koronája laza, a talajt nem árnyékolja jól, lombhullatása viszont bőséges. Zárt állásban jó a törzsfejlődése.

Szaporítása főleg magvakról történik, de könnyen végezhető gyökérsarjak­ról és gyökérdugványokról is. A magvakat érés után rétegezni kell, majd tavasszal elvetni.

157

Szömörcefélék ( Anacardiaceae)

Ecetszömörce (Rhus typhina L.)

Az 5 m-re is megnövő kis fa vagy cserje hajtásai bársonyosan molyhosak. Páratlanul szárnyalt levelei 1 1-3 1 levélkéből állnak. A levéllemez felül sötét­zöld, a fonákan kékesszürke. Virágai egyivarúak. A sárga porzós virágok laza végálló bugákban csoportosultak. A termős virágok tömött, sűrűn szőrös végálló bugákat alkotnak. Június-júliusban virágzik. A méhek virágporért és nektárért látogatják. SIMIDCSEV ( 1 980) Bulgáriában 0, 1 7 mg cukorértéket mért. 30-60 kg/ha lehetséges méztermelést becsülnek.

Észak-Amerika atlantikus területein őshonos. Harmadrendű fa vagy cserje. Silányabb talajokon is megél, mészkedvelő. Inkább száraz, mint nedves talajt kíván. Fény- és melegigényes. Fiatal korban gyorsan nő. Sok gyökérsarjat fejleszt, különösen ha gyökereit megsértjük .

Szaporítása többféle módon történhet. A magvait érés után rétegezzük és tavasszal üveg alá vetjük. Gyökérsarjakról is szaporítható. Lehet késő ősszel vágott és tavasszal melegágyba helyezett gyökérdugványokkal is szaporítani.

Hazánkban is többfelé megtaláljuk az ugyancsak Észak-Amerikából szár­mazó hamvas szömörcét (Rhus glabra L.). 2-3 m-es fa vagy cserje. Hajtásai lilák, kopaszok. Sárgászöld virágai molyhos, felálló bugákat alkotnak .

58. ábra. Ecetszömörcék ( Rhus typhina)

1 58

Július-augusztusban virágzik, a méhek szargalmasan látogatják. Szaporí­tása az előbbi fajéval egyező. Méhészeti szempontból figyelmet érdemelnek az ugyancsak Észak-Amerikából származó R. copaliina L. és a R. dissecta REHD. Hosszan virágoznak.

Juhadélék (Aceraceae)

Juharak (Acer spp.)

Mintegy 1 50 fajuk ismeretes, melyek az északi mérsékelt övben s a trópusi hegységekben honosak. Fák és cserjék, virágaik poligámok vagy kétlakiak. Nektármirigyeik több mm nagyságú zőld korongok. A nektármirigyek szaba­dok, a nektár hamar beszárad. A juharok korai méz- és virágporforrást jelentenek, a méhcsalád fejlődéséhez kiválóak.

Korai juhar (Acer platanaides L. )

A 30 m magasra i s megnövő fa levelei 5-5 öblös, hegyes karéjjal 10-1 2 cm szélesek. A virágok sárgászöldek, sok virágú elálló fürtökbe csoportosul­tak. Áprilisban nyílnak, lombosodás előtt vagy annak kezdetén.

MAURIZiü-GRAFL ( 1982) szerint a cukorérték 0, 1 2--0,47 mg között válto­zott. A méztermelés hektáronként 1 00-200 kg-ra becsülhető (CRANE és mtsai 1984).

Hegyvidéki faj . A Dunántúlon és a kőzéphegységekben gyakori. Értékes elegyfa. Természetes úton könnyen újul. Bő lombhullatásával a talajt javítja. Fáját a bútoripar hasznosítja.

Magját szeptember-októberben szedik s azonnal vagy rétegezés után tavasszal vetik.

Hegyi juhar (Acer pseudoplatanus L.)

A 40 m-re is megnövő fa levelei 5 hasábúak, sötétzöldek, ősszel szép aranysárgák. A virágok sárgászöldek, 8-10 cm-es, sok virágú függő fürtök­ben csoportosultak. Április második felében, májusban nyílnak lombosodás után. A szirmok 4-5 mm hosszúak. A virágok többnyire hímnősek.

MAURIZio-GRAFL ( 1 982) szerint a cukorérték 0,3 1--0,54 mg között válto­zott. A lehetséges méztermés hektáronként 200 kg-ra becsülhető (CRANE és mtsai 1984).

Hegyvidéki faj . Lombfáink közül ez - és a madárberkenye - hatol a legmagasabbra a tenger szintje fölé. Az Alföld kivételével mindenütt elterjedt. A mészkő és andezit szurdokerdők állományképző faja. A bükkösök értékes

159

és állandó elegyfája. A termőhelyre igényes, a párás, hűvös éghajlatot kedveli. A korai fagyoktól és az aszálytól szenved. Szép koronaalakja miatt erdőn kívüli fásításoknál is kiválóan használható. Fáját számos jó tulajdonsága miatt a bútor- és lemezipar kedveli.

Magját szeptember-októberben gyűjtik s azonnal vagy rétegezés után tavasszal vetik.

Kőrislevelű juhar (Acer .negundo L.)

Magas, gyakran 10-15 m-es fa. Többnyire szabálytalan alakú, néha több törzset fejleszt. A szárnyalt levelek többnyire 3-5, ritkábban 7--9 levélkéből állnak. A levélkék 5--1 O cm hosszúak. A virágok sárgászöldek, egyivarúak. A termős virágok hosszan függő fürtökben, a porzósok kötegekben állnak. Március-áprilisban, olykor május elején virágoznak. A méhek kedvező idő­ben erősen lepik a porzós virágú fákat.

Hazája Észak-Amerika atlanti területei . 1 688-ban került Európába. Jó szaporodási készsége s gyors fiatalkori növekedése miatt hamar elterjedt. Fűz-nyár ligetekben és tölgy-kőris-szil ligeterdőkben elvadultan is talál­juk. Másodrendű fa. Félárnyéktűrő, fagyálló. Kiválóan sarjad.

Vadgesztenyefélék (Hippocastanaceae)

Fehér bokrétafa vagy vadgesztenye (Aesculus hippocastanum L.)

A tojásdad alakú koronájú fa 25 m-re i s megnőhet. Az alsó ágak ívesen lehajlanak. A téli rügyek fénylők, enyvesek. Összetett levelei 5-7 levélkéből állnak, melyek 1�25 cm hosszúak. A 2 cm-es virágok fehérek, a sziromleve­lek hullámosak, közepükön sárga, később pirosas folttaL A virágok végálló bogas fürtben csoportosulnak. Egy virágzatban több száz virág is lehet. A legtöbb virág csak porzós. Április-májusban nyílnak. A méhek virágport és nektárt hordanak róla, enyves rügyeiről propoliszt gyűjtenek.

A különböző szerzők a vadgesztenyénél meglehetősen magas, 0,58-3,57 mg cukorértéket jeleztek. A becsült lehetséges méztermés 3� l 00 kg/ha (CRANE és mtsai 1 984).

Hazája Észak-Görögország, Albánia, Bulgária és Nyugat-Ázsia. 1 576 óta terjed Európában. Félárnyéktűrő, de csak szabad állásban fejlődik szépen. A talaj tápanyagellátottságára igényes. Termése jó vad takarmány. Keményítő­ben gazdag magját az ipar is hasznosítja. Kedvelt parkfa.

A vörhenyes bokrétafa (A . carnea HAYNE) húspiros virágai 1 5-20 cm-es virágzatban májusban nyílnak. Jól bírja a városi klímát. Termése édes, a

160

59. ábra. Fehér bokrétafa ( Aesculus hippocastanum)

vadak kedvelik. A piros virágú bokrétafa (A . pavia L.) rügyei nem enyvesek. A halványvörös virágok 10-15 cm-es, laza virágzatban júniusban nyílnak.

HARAGSIM ( 1 977) szerint a bokrétafák Csehszlovákiában jó nektár- és mérsékelt virágporforrást jelentenek. Az A . hippocastanumnál 1 ,4---1 ,6, a carneanál 6,4, a pavianál 4,5 mg-os nektártermelést mért.

A bokrétafákkal kapcsolatban a külföldi és a hazai méhészeti irodalom káros hatásokról is tudósít. A vizsgálatokból úgy tűnik, hogy a fehér virágú bokrétafának nincs számottevő káros hatása a méhekre. Ha mégis ilyen jelenségek lépnek fel , azt más vadgesztenyefajokról való virágporhordásnak tulajdoníthatjuk.

SzappanfaCélék (Sapindaceae)

Csörgőfa (Koelreuteria paniculata LAXM.)

5-8 m magasságig i s megnövő fa. Levelei szárnyaltak, 35 cm hosszúak is lehetnek. A levélkék száma 7-1 5, 3-8 cm hosszúak. Aljuk felé mélyebben hasogatottak. Színük fényeszöld. A virágok sárgák vagy zöldessárgák, alapju-

l l Halmágyi-Keresztesi 161

kon piros foltta!, illatosak. Nagy laza, felálló bugában nyílnak. A termés hólyagszerűen felfújt, benne a magvak szélfúváskor csörögnek.

Többnyire június közepétől július végéig virágzik . A méhek főleg nektárért látogatják. Nektárméréseink (HALMÁGYI 197 1 ) szerint a cukorérték 0,0 1--0,56 mg között változott. Mivel faállományt nem alkot, mézét nem ismerjük.

Őshazája Észak-Kína és Korea. Fényigényes és melegkedvelő. Árnyékban nem virágzik. Fiatalon fagyérzékeny. A talajjal szemben nem érzékeny. A hosszú szárazságot nem bírja. Érdekes alakú levelei, nyáron nyíló hatalmas, szép sárga virágzatai s gyakran tavaszig is a fán maradó sajátságos tennései jelentős díszítő értékű fává avatják.

Szabadban való magvetéssel, gyökérdugványozással és bujtással is szapo­rítják.

Bengefélék (Rhamnaceae)

Kutyabenge (Rhamnus frangu/a L.)

2-4 m-es cserje vagy kis fa. Szórt állású, ovális levelei 3-7 cm hosszúak. A levéllemez felül fényes sötétzöld. Kicsiny virágai öt tagúak, zöldesfehérek, levélhónalji bogernyőkbe csoportosultak. Májustól augusztusig folyamatosan nyílnak. Egyszerre nincsen nyitva sok virág. Nektárt és virágport hordanak róla a méhek. Nektárját 197 1 -ben mértük ( 1 . kiadás), a cukorérték 0,44--1 ,45 mg között változott. A nektármirigy-vizsgálatok és nektármérések alapján kiváló nyári nektártermelő növénynek látjuk a kutyabengét. Nem mézterme­lésre, hanem a családok nyári fenntartására ajánljuk.

60. ábra. Kutyabenge ( Rhamnus frangula)

162

Hazája Európa, Kis-Ázsia, Észak-Afrika. Síksági-hegyvidéki faj . Az üde nedves talajokat kedveli. Árnytűrő, fagyálló, mészkerülő. A hosszú szárazság­tól kipusztulhat Gyógynövény.

Szaporítása magvetéssei történik. A magérés ideje általában szeptember, a maghullásé október, olykor november. A magvakat a terméshústól megtisztít­juk, rétegezés után tavasszal szabadba vetjük .

Kínai mazsolafa (Hovenia dulcis THUNB.)

Magas cserje vagy kisebb fa, de jó termőhelyen 1 0-1 5 m-re i s megnőhet. Ágai barnásszürkék. A levelei némileg az eperfa leveleihez hasonlítanak, 10-- 1 5 cm hosszúak, szórt állásúak. A fák nagy tömegben hozzák virágaikat A virágok kicsik, alig 3-4 mm szélesek, sárgászöld színűek, 4-6 cm-es bogernyőben állnak. Elvirágzás után az elágazádások vörösre színeződve megvastagodnak, húsossá válnak, ízük édes lesz. Ezt a vastagodott részt Kínában megeszik. A kérge, levele és gyümölcse gyógyhatású. Az elágazódá­sokból ott ecetet és bort készítenek. A termés bogyó, három sötétbarna maggal. Fája kemény, Kínában bútorkészítésre használják.

Hazája Közép- és Észak-Kína, valamint Japán. A talajra igényes. Jól fejlődik kötött agyagtalajban. Fagyérzékeny.

Szölöfélék (Vita cea e)

Vadszőlők (Parthenocissus spp.)

Kacsokkal kapaszkodó, lombhullató vagy örökzöld cserjék. 1 5 fajuk él Észak-Amerikában, Kelet-Ázsiában, Mexikó és Délkelet-Ázsia trópusi terüle­tein. Nálunk 3 faj terjedt el.

A vadszőlőfajokat a méhek virágzásuk idején tömegesen látogatják nektá­rért és virágporért Mivel többnyire akác után nyílnak, ahol sok van belőlük, a méheknek némi méhlegelőt nyújthatnak.

Somfélék (Cornaceae)

Veresgyűrű som (Cornus sanguinea L. )

4 m-re i s megnövő cserje. A levelek 4-10 cm hosszúak, fonákjukon világoszöldek, ősszel vörösek. A virágok csészéje zöld, pártája fehér. A virá­gok váltakozó nyeles álernyő-virágzatot alkotnak. Lombosodás után, má­jus-júniusban nyílnak. A nektárt - mint más somokban is - a bibe alapja körül levő gyűrű alakú nektármirigy választja ki.

l l * 163

Nektárját a déli Duna-ártéren mértük (HALMÁGYI-SUHA YDA 1 963), egy­szerre az ugyanakkor nagy mennyiségben virágzó fekete nadálytőéveL A veresgyűrű som nektárjának cukorszázaléka sokkal jobban ingadozott, mint a fekete nadálytőé ( 14,5-74,0%, illetve 26,7-39,8%). Ennek oka a nektáriu­rnak elhelyezkedésében kereshető. A veresgyűrű somé szabad, a fekete na­dálytőé a csaknem zárt csöves virág belsejében helyezkedik el, mintegy védet­ten az időjárástól. A cukorértékben az ingadozás mindkét fajnál kisebb volt (0,30-0,56 mg, illetve 0,75- 1 , 5 1 mg).

6 1 . ábra. Veresgyűrű som (Cornus sanguinea) virágzala

A veresgyűrű som jó mézelő növénynek látszik, különösen ha meggondol­juk, hogy sok a virága. Egy-egy ernyőjében mintegy 1 5-60 virág egyesül, s egy-egy fejlett bokron sok virágzatot találunk. Valószínű, hogy az akácvirág­zás idején az ártéren hagyott gyenge családok felerősödése jórészt e növény­nek (és a fekete nadálytőnek) köszönhető.

Síksági-dombvidéki cserje. Az Alföldön a csigolyafűz bokorfüzesekben, a fűz-nyár ligeterdőkben gyakori . Hegyvidéken és dombvidékeken is elterjedt. Fényigényes, inkább mészkedvelő cserje. Növekedése lassú. Szívós, jól tűri az árnyékot is. Bőven hullat lombot, s ezáltal javítja a talajt. Törmelék-, agyag-, homok- és öntéstalajon él. Az ártéri erdőségekben különösen elterjedt, gyak­ran tömeges. Fontos faja az irtások helyén keletkező sűrű cserjéseknek. Ezek az ún. "gyüricések" .

Fája, de különösen a fiatal kéreg, kellemetlen szagú. Ez a virágokon, sőt a nektáron is érződik. A nektár világossárga. Mézét nem ismerjük.

Gyökérsarjakról s magvetéssei is szaporítható. A magérés ideje általában szeptember, a maghullásé október. Magvai nem átfekvők.

164

Húsos som (Cornus mas L.)

5 m-re i s megnövő cserje, olykor kis fa . A levelek 4-10 cm hosszúak, felül fényesek. A virágok aranysárgák, kis ernyővirágzatokban csoportosultak. A lombosodás előtt, februárban-márciusban nyílnak. A virágzás hűvös tava­szon áprilisra is áthúzódhat. A méhek nektárért és virágporért látogatják. A begyűjtött nektárt a család fejlődéséhez felemészti. A húsos som kiváló kora tavaszi méhlegelő, de kihasználását az ilyenkor gyakori kedvezőtlen időjárás megakadályozhatj a.

62. ábra. Húsos som (Camus mas) virága

A nektárium a bibeszál töve körül húsos képződményként fejlődik. Élénk­sárga, discus típusú.

Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus. Domb- és hegyvidéki cserje. A Dunántúlon és középhegységeinkben gyakori. Az Alföldön ritka. A száraz tölgyesekben állandó cserje, de számos más erdőtársulásban előfordul . Mindenütt a félszáraz és az igen száraz termőhelyeken jelenik meg. Melegked­velő, de a hőmérséklet szélsőségeitől szenved. Fényigényes. Szereti a laza meszes talajokat, bár talajokra nem igényes. Lassan nő. Gyökérről jól sarjad. Fája kemény és nehéz, jó szerszámnyélfát ad. Gyümölcséből szörpöt készít a konzervipar, a háztartásokban befőttet főznek belőle.

Magvetéssei szaporítják. A magérés ideje általában szeptember első fele, a maghullásé szeptember második fele. A magvakat megtisztítva rétegezzük. Egyéves átfekvés után a következő tavaszon szabadba vetjük.

165

Bodzafélék ( Caprifoliaceae)

Hóbogyó (Symphoricarpus rivularis SuKso.)

Lombhullató, alacsony, l m-re megnövő cserje. Hajtásai vékonyak, kopa­szok. A levelek átellenes állásúak, rövid nyéllel. Virágai kicsinyek. A csésze gömbszerű, zöldes, egyoldalúan részarányos. A párta forrt, 5-7 mrn hosszú, rózsaszínű vagy fehéres, 4-5 fogú. A pártacső felül elálló szőrökkel borított,

63. ábra. Hóbogyó (Symphoricarpus rivularis)

64. ábra. Hóbogyó-virág elvágva

166

alul papillázott A pártatorok 4-5 mm átmérőjű, az elálló szőrök szinte teljesen elzárják (64. ábra). A porzószálak teljes hosszukban összenőttek a pártacsőveL A portokok szabadok, a termő alsó állású. A virágok hímnősek. Levélhónalji füzérekben vagy fürtökben, esetleg csomókban állnak. Egy virág több napon át nyílik.

A nektárvizsgálatok szerint ( 1 . kiadás) a cukorérték Szegeden 0,72 mg, Gödöllőn 0,39-1 ,85 mg, Mosonmagyaróváron O, 17-2,32 mg volt. SIMID­csEv ( 1 975, 1980) Bulgáriában 4,69-5,8 1 mg-os - igen magas - értékeket mért. A hóbogyó mindenütt megbízható mézelőnek bizonyult. Mivel a méhek a kora reggeli óráktól késő estig látogatják, érdemes az eddiginél szélesebb körben terjeszteni. A méheknek hosszú időn keresztül elfoglaltságot s vala­mennyi nektárt is ad.

A méhlegelő javítására szóba jöhetnek más fajok is. Így az észak-ame­rikai eredetű S. orbicularis MoENCH, melynek vörösek a bogyói s igényte­len faj . A S. x. chenaultii REHD. francia hibrid, igénytelen, talán a leg­szebb hóbogyó.

A hóbogyó fajok szaporítása: a magvakat érés után kimossuk, rétegezzük, tavasszal vetjük. Szaporíthaták júniusban zölddugványozással, télen fás dug­ványozássaL

Loncok (Lonicera spp.)

Számos fajukat igen gyakran ültetik hazánkban is. Némelyik nevezetes méhlegelő növény. Kora tavaszi virágzásuk értékessé teszi a fajok egy részét.

Illatos lonc (Lonicera fragrantissima LINDL. et PAXT.)

Áttelelő levelű, mintegy 2 m magasra növő, terebélyes díszcserje . A le­velek 3-7 cm hosszúak, felül sötétzöldek, a fonákon kékeszöldek. A vi­rágok szögben álló párokat alkotnak, sárgásfehérek, rövid pártacsőveL A jó illatú virágok márciusban, de gyakran februárban vagy még előbb ki­nyílnak, de a virágzás áprilisra, sőt olykor május elejére is áthúzódhat. A méhek nektárért és virágporért látogatják. A méhek a nektárhoz könnyen hozzájutnak.

Kihasználását a kedvezőtlen, hűvös időjárás gyakran megakadályozza. Mivel a legkorábbi nektár- és virágporforrások közé tartozik, méhészeti értéke kiváló. Hazája Kína, csak kultúrában ismert. Vastag levelei a füstgá­zos, poros városi klímát is elviselik. Napos vagy félárnyékos helyet, jó tápa­nyagellátottságú talajt igényel .

167

Tatárlonc (Lonicera tatarica L. )

3, olykor 4 m-re i s megnövő cserje. Az ágak szürkésbarnák, kopaszok. 4-6 cm hosszú levelei felül sötétzöldek, a fonákon világosabb kékeszöldek. A virágok kettesével szögben állnak. A pártacső 1 ,5-2,5 cm hosszú, fehér vagy rózsaszín. Május-júniusban nyílik, gyakran az akáccal egy időben. A méhek a virágokat erősen látogatják.

65. ábra. Tatárlonc ( Lonicera tatarica J virágai

Hazája a Szavjetunió déli része az Altájig és Turkesztánig. Nálunk az egyik leggyakoribb díszcserje. Meglehetősen igénytelen, mégis napos fekvésben és tápanyagokban gazdag talajon fejlődik a legszebben.

Ükörkelonc (Lonicera xylosteum L.)

3 m-re i s megnövő cserje. A levelek széles ovális alakúak, 3-6 cm hosszúak. A levéllemez felül sötét szürkészöld, fonákon világoszöld. Az 1-1 ,5 cm hosszú virágok május-júniusban nyílnak. A virágok sárgásfehérek, később sárgák. A párta kétajkú, szőrös. Jó méhlegelőt nyújt. Hazája csaknem egész Európa, Kaukázus és Szibéria. Hegyvidéki faj . Meleg- és mészkedvelő, árny­tűrő. A talaj tápanyagaira igényes, ilyen helyeken gyorsan nő. Lejtők betelepí­tésénél, mezővédő erdősávok létesítésénél lehet szerepe.

A loncokat többféleképpen szaporíthatjuk. TóTH I. ( 1969) szerint a magva­kat érés után azonnal vagy rétegezés után tavasszal szabadföldbe vetik. A vastag vesszőjű fajokat télen vagy tavasszal fás dugványozással, a gyengébbe­ket júniusban zölddugványozással, az örökzöldeket augusztusban félfás dug­ványozással lehet szaporítani. A kapaszkodókat május-júniusban bujtással is gyökereztethetjük.

168

Hársfélék (Tili a cea e)

Hársak (Tilia spp.)

Az északi félgömbön núntegy 30 fajuk ismert. CRANE és mtsai ( 1984) a Föld különböző területeiről egész sor hársfajt mint kiváló méhlegelő-növényt jeleznek.

Magas fák hengeres törzzsel, tömött lombkoronávaL A levelek épek, általá­ban szíves váll úak, fűrészes szél űek. A virágok sárgák, de lehetnek zöldesfehé­rek is. Három vagy több virágból álló álernyőben csoportosultak (VIlLa kép). A virág sugaras, 5 tagú, 20-28 porzó van egy virágban. A portokok kétüre­gűek. Rendszerint a bibe kifejlődése előtt megérnek, így az idegen megporzás a jellemző. A hársfajok között gyakori a kereszteződés.

Szerepük az erdőgazdálkodásban a Dél-Dunántúlon számottevő. A Du­nántúli-középhegységben kísérőfaként sokfelé előfordulnak. Nálunk három faj őshonos. Külföldi fajokat és hibrideket is ültetnek. A hárserdők megosz­lását a 9. és 10 . táblázatban közöljük.

Kislevelű hárs ( Tilia cordata MILL.)

A mintegy 20 m magasra is megnövő fa zárt állásban szép egyenes, hengeres törzset nevel. A hajtás zöld vagy zöldesbarna. A levél alakja kerekded vagy részaránytalan, 4-6 cm hosszú, szíves vállal. A levéllemez felül sötétzöld, a fonákon kékes- vagy szürkészöld, kifejlett állapotban mindkét oldalon ko­pasz. Eltérés a nagylevelű hárstól: a harmadrendű erek a fonákon nem vagy alig emelkednek ki, nem párhuzamosan futnak, hanem hálózatosan elágaz­nak. A fonákon az érzugokban vöröses szőrpamat van. A tőhajtásain igen nagy levelek fejlődhetnek. A virágok a nagylevelű hársénál kisebbek, sárgásfe­hér színűek, 5-1 5 virágú álernyőben csoportosulnak. A porzók száma 25-30. Június végén virágzik, igen illatos virágokat hoz.

A faj erősen változékony. Európában a legdélibb és legészakibb területeket kivéve elterjedt. A magas hegységeket kerüli, egyébként inkább hegyvidéki faj . Nálunk a Dunántúl nyugati részén, dombvidékeken, kevésbé a Dunántú­li-középhegységben elterjedt. A Dunántúl déli részén ritka. Az Alföldön csupán a Nyírségben és a Körösök mentén található. A tölgyes-hárserdő és a hársas törmelékerdő állományalkotó faja (utóbbiban a nagylevelű hárssal együtt). Mészkerülő erdeinkben harmadrendű faként vagy cserjeként csak­nem mindenütt megtaláljuk.

Az éghajlat szélsőségeit jól elviseli. Másod- vagy elsőrendű fa. Fejlődéséhez üde és mély talajt kíván, de alkalmazkodóképessége jó. A talaj savanyúságára sem érzékeny. Visszaszerző képessége jó. Sarjadzóképessége rendkívüli, gyak­ran képződnek erdőművelésileg káros sarjcsokrok. Növekedése a hazai hársak közül a leglassú bb. Erdőgazdasági jelentőségét bő és könnyen bomló alom ja s értékes elegyfa volta adja. Puha fáját a fűrész- és lemezipar hasznosítja. Park­és sorfaként is elterjedt. A termés kicsiny, törékeny héjú, szeptemberben érik.

169

Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos ScoP.)

A 30 m magasra is megnövő fa szép koronát fejleszt, különösen szabad állásban. A fiatal hajtás zöld, zöldesbarna vagy vöröslő. A levél alakja igen változatos. Jellemző: a harmadrendű erek a levél fonákán kiemelkednek és feltűnően párhuzamosak. A levél színe mindkét oldalon zöld. A fonák szőrei között nem találhatók csillagszőrök . A virágok 3-9 virágú bogernyőben csoportosultak, júniusban nyílnak.

Nektármirigye a csészelevélen a kislevelűéhez hasonló. A csészelevél kö­römrészén található két árokszerű mélyedés, a lemez közepe felé haladva fokozatosan szétnyílik és lapos.

Hazája Közép- és Dél-Európa. A hársas törmelékerdő és a hárs-kő­ris-szil sziklai erdő jellemző fafaja. Az éghajlat szélsőségeit rosszul bírja. Melegkedvelő, a kései fagyokra különösen érzékeny. A talajjal szemben igé­nyes. Legkedvezőbben rendzinákon és a tápanyagokban gazdagabb barna erdőtalajokon fejlődik. Növekedési erélye jobb, mint a kislevelű hársé. Erdő­gazdasági jelentősége a kislevelű hársénál kisebb. A hegyvidéki erdők kívána­tos elegyarányának kialakításánál van szerepe. Erdőn kívüli fásításoknál elterjedten használják. Fasorok létesítésére kiváló. Fáját az ipar keresi. A termés héja kemény.

Ezüsthárs (T ilia argentea DESF.)

A 30 m-re is megnövő fa egyenes törzset nevel. Kérge fiatal korban ezüst­szürke, később repedezik. Az ágak szabad állásban is felfelé törekszenek, zárt állásban erősebben. A levelek 7-10 cm hosszúak, részaránytalanok. A fonák csillagszőröktől ezüstszürke, az érzugokban nincs szakáll. Az ezüstös lombról kapta nevét, erről messziről felismerhetjük. A virágok többnyire 2-7, ritkáh­ban több virágú álernyőben nyílnak. A virágok 5 szirmúak, a szirmok sárgá­sak. 50-80 porzót találunk virágonként A bódító illatú virágok június második és július első felében nyílnak. A csészelevél nektármirigyes része felépítésben a másik két fajéval egyezik. A termés szeptemberben érik.

Délkelet-Európa, Nyugat-Ázsia az őshazája. Elterjedésének északi határa a Nagykanizsa-Balaton-Nyíregyháza vonal. Gyakori a Mecsekben, a Villá­nyi hegységben, a Tolna-Baranyai dombvidéken. Hazánk legszebb állomá­nyai a Zselicben találhatók, elegyesen és elegyetlenül. A Dunántúlon a cseres­tölgyesek, a sziklaerdők és a szurdokerdők jellemző fája. A Nagy-Alföldön a Nyírségben fordul elő, gyöngyvirágos tölgyesekben.

Inkább mészkedvelő, bár a talajban nem válogatós. Melegkedvelő, de az éghajlati szélsőségeket jól bírja. Löszön, agyagos és humuszos homoktalajo­kon is jól nő. Jól sarjaztatható. Erdőgazdasági jelentősége növekszik. Kitünő­en alkalmazható második lombkoronaszint kialakítására, de egyébként is értékes fa. Utcai sor- és parkfaként is dekoratív, jól bírja a füstös, poros városi levegőt is. Gyors növekedése, értékes és sokoldalúan felhasználható ipari fája

170

miatt a legértékesebb hazai hárs. Az ország délebbi részein minél erőteljesebb terjesztése elsőrendű méhészeti érdek.

A hársak szaporításához a magvakat viaszérésben szedjük és rétegezzük. Ezután a második év tavaszán vetjük. Az ezüsthársat feltöltéses bújtással is lehet szaporítani.

A mosonmagyaróvári nektárvizsgálatok (PÉTER 1 972) a kislevelű hársnál 0,55, a nagylevelűnél l , 79, az ezüsthársnál 0,55 mg cukorértéket mutattak. A különböző külföldi szerzők a kislevelűnél 0, 1 5-3,0 mg, a nagylevelűnél 0,54-3,26 mg, az ezüsthársnál 0,63-3,38 mg cukorértéket mértek. A becsült mézhozam a fenti sorrendben 90-1 000, 250-800, 560-1 200 kgjha (CRANE és mtsai 1 984).

A hársakat a méhészek szeszélyes mézelőként ismerik, a jó mézelés fel téte­lei: kötött, tápanyagokban gazdag talaj , elegendő, de nem túl sok talajnedves­ség, viszonylag magas légnedvesség, 22 oc körüli hőmérséklet, szélcsend. Ezek ritkán esnek egybe.

A somogyi hárserdőkbe évtizedek óta távolról is vándorolnak. A hársméz szép aranysárga, jellegzetesen finom ízű, kellemes illatú. Hazánkban egy hársvirágzási időszak alatti 1 0 kg-os hordás jónak számít, kivételesen 20 kg feletti is lehetséges.

A hársméz-hordások elmaradását olykor méhmérgezési eseteknek tulajdo­nítják. Angliában pl. 1 976 nyarán többfelé figyeltek meg hársak alatt vergődő vagy elpusztult méheket és poszméheket. Az a nyár rendkívül száraz volt. Az ok feltehetően cukormérgezés. A mannóz nevű cukor szárazságban feldúsul­hat a hársnektárban, s ez a cukor mérgezi a méheket. A nektár mellett olykor a hárs édesharmatának mérgező hatásáról is vannak jelzések. Leggyakrabban az ezüsthársról van szó, de másutt is előfordul (CRANE 1 977, ott további irodalom).

Mályvafélék (Ma/yaceae)

Mályvacserje (Hibiscus syriacus L.)

A rendkívül fajgazdag genuszból (mintegy 200 faj ismert, jórészt a trópu­sokról) hazánkban a H. syriacus terjedt el számos változatban. 3-4 m-re is megnövő, felálló ágú cserje. Az 5-10 cm hosszú, tojásdad levelek 3-karéjúak. A típus virágai 6 cm szélesek, lilák, augusztusban-szeptemberben nyílnak. Számos színváltozatot is forgalmaznak.

A világosbarna szélű nektármirigyek a csészeleveleken találhatók . A miri­gyet szarosan egymás mellett elhelyezkedő több sejtű mirigyszőrök (nektártri­chomák) alkotják.

Hazája Kína, India (Szíriában nem őshonos). Tápanyagokkal jól ellátott, közepes vízellátású talajt, napos fekvést igényel. Melegigényes.

Elsőrangú díszcserje. Kisebb kertekben is jól lehet telepíteni felfelé törő ágai miatt. Igen gazdagon és sokáig virágzik, kis területen sok virágport nyerünk

171

66. ábra. Mályvacserje ( Hibiscus syriacus)

telepítéséveL Méhészeti értéke így igen jó. A méhek még a legnagyobb száraz­ságban is látogatják. Mézet is ad. Méhészeti célra egyszerű virágú (tehát nem telt) változatokat szaporítsunk és telepítsünk.

TóTH I. ( 1969) szerint szaporítása a következőképpen történik: "Magját márc.-ápr.-ban hidegágyba vessük, de a magoncokat csak alanynak használ­juk. A gyökérnemes példányok gyökérdugványozással és feltöltéses bujtással, az oltványok júniusi zöld és őszi fásdugványozással is szaporíthatók. Üveg­házban február-márciusban oltjuk 5-8 mm vastag magoncokra vagy gyö­kérdarabokba. Szabadban alvóra augusztusban szemezzük."

Puszpángfélék (Buxaceae)

Puszpáng (Buxus sempervirens L.)

Örökzöld cserje (var. sempervirens-suffrusticosa L. ) vagy fa (var. arbores­cens) . Számos változatát ültetik. Levelei 1-3 cm hosszúak, kopaszok, felül fényesek, sötétzöldek, alul világosabb zöldek. A virágok egyivarúak, egylaki­ak, jelentéktelenek. A hajtások csúcsán találjuk a virágzatokat. A gömböly­ded virágzatban egy termős virág helyezkedik el több porzós között. A párta zöldes színű, kicsiny.

172

Márciusban-áprilisban virágzik. Sok virágport ad. Kedvező időben min­dig tőmegesen figyelhetünk rajta méheket. A virágpor sárgásfehér. A porzós és termős virágokban egyaránt található nektárium. Utóbbiakban a maghá­zon 3 húsos nektárium fejlődött. Méhészeti értéke korai bőséges virágporter-melésében van. Hazája Dél-Európa, Észak-Afrika. ·

Szaporítása augusztus-szeptemberben fásdugványozással történik.

Olajfafélék (Oleaceae)

Kőrisek (Fraxinus sp.)

A méhészet szempontjából különböző jelentőségű fák.

Magas kőris (Fraxinus excelsior L.)

30-40 m-re i s megnövő fa, egyenes, hengeres törzsű. A levéllemez felül sötétzöld, a fonákján halványzöld. A levelek 5-10 cm hosszúak. Jelentékte­len, virágtakaró nélküli virágait lombfakadás előtt, áprilisban, május elején hozza. A virágok bugákba csoportosulnak. Csak virágport ad a méheknek. Korai virágporforrásként szóba jöhet, de kevés a jelentősége. Termését ősszel vermeljük s tavasszal elvetjük.

Virágos kőris (Fraxinus ornus L.)

12 m-re i s megnövő, laza koronájú fa. 4-8 cm-es levélkékből szárnyasan összetett levelei 1 5-20 cm-esek. A levelek felül sötétzöldek, a fonákon világo­sa bbak. Ezüstös sárgásfehér, illatos virágai 10-1 5 cm-es végálló bugavirág­zatokba csoportosulnak. Májusban, június elején nyílnak. Virágport és nek­tárt is adnak. A méhek szívesen látogatják, ha nincs jobb méhlegelő (VICZE 1 984).

Hazája Dél-Európa és Kis-Ázsia. Hegyvidéki harmadrendű fafaj . Mészked­velő, mészkövön és dolomiton jól nő. Nálunk a molyhos-cseres tölgyesben és a kőrissei elegyes karszterdőben játszik fontosabb szerepet. Főleg legeltetett erdőkben szaporodik el. Leginkább a Dunántúli-középhegység déli lejtőin él. Fényigényes, jól tűri az aszályt, de enyhe éghajlaton fejlődik igazán jól. Igen különböző talajokon kielégítően fejlődik. Fiatalon jól nő, de a huszadik év körül mind magassá�i, mind vastagsági növekedése leáll. Gyakori parkfa, kertekben is ültetik. Ertéke főleg szárazságtűrésében, szép ezüstös virágzatá­ban, őszi lombszíneződésében rejlik. A legszárazabb kopárok fásítására hasz­nálható. Itt fenyő közé elegyítik. Jól sarjad tuskóróL

Szaporítása a magas kőrisével egyezik.

173

67. ábra. Virágos kőris ( Fraxinus ornus)

Aranyfák (Forsythia spp.)

Szép, kora tavasszal virágzó, elterjedten ültetett díszcserjék. Közepes méhé­szeti értékűek.

Vesszős fagyal (Ligustrum vulgare L . )

3-4 m-re növő, terjedő tövű cserje. Tojásdad levelei 3-6 cm hosszúak, felül sötétzöldek, a fonákon sárgászöldek. Fehér, sajátságos illatú virágai bugákban csoportosultak. Június-júliusban nyílnak.

A mosonmagyaróvári nektármérések (PÉTER 1 973) szerint közepes mézelő­nek tarthatjuk. A cukorérték 0, 10-0,36 mg között változott, a keskenylevelű ezüstfáéhoz hasonló.

Síksági, dombvidéki, részben örökzöld cserje, jórészt társulásközömbös. Fényigényes, de árnytűrő, melegkedvelő. Bírja a szárazságot. Mészkedvelő, de savanyú talajokon is megél. A talajok jó tápanyagellátottságát igényli. Növekedése gyors. Jól sarjad. Erdőgazdaságilag rnint az elgyomosodott terű-

174

letek visszaerdősítésének pionírja játszik szerepet. Erdőn kívüli fásításokban cserjesávok kialakítására alkalmas. A közönséges fagyalnak több kultúrválto­zatát forgalmazzák. Valamennyit látogatják a méhek.

A magérés ideje szeptember-október. A bogyóterméseket érés után leszed­jük, 2-3 hétig állni hagyjuk, majd a termés húsát lemossuk s a magvakat szárazon tároljuk. Májusban rétegezzük s novemberben vetjük szabadföldbe.

Vasfűfélék (Verbenaceae)

Szakállvirágok ( Caryopteris spp.)

Mintegy 1-1 ,5 m-re megnövő, illatos cserjék vagy félcserjék. Kelet-Ázsiá­ban mintegy 10 fajuk él. A szakállvirágok nagyon szép, kék színü, késő nyári - kora őszi virágzású díszcserjék. Hazai méhészeti jelentőségükre GULYÁS ( 1 970) hívta fel a figyelmet, miután 0,27-0,38 mg cukorértéket mért. Mész­kedvelők, jó talajt, napos fekvést szeretnek.

Szaporításuk: a szárazon tárolt magvakat tavasszal üveg alá vetik. Június­ban zölddugványozással is szaporíthatók.

68. ábra. Caryopteris incana

175

Caryopteris x clandonensis SIMMONDS ( = C. incana x mongo/ica). A hibridet Angliában állították elő. A levelek 5-8 cm hosszúak. Az élénk kék virágok sokvirágú bogernyőkbe csoportosulnak. Augusztus-szeptemberben nyílnak.

Caryopteris incana (HouTTUYN) MIG. Hazája Kelet-Kína és Japán. Levelei 2-7 cm hosszúak. Virágzata, mint az előbbié. Két héttel későbbi virágzású, mint az előbbi, így a kései időszak hűvös időjárása miatt olykor ki sem nyílhat.

Burgonyafélék (Solanaceae)

Közönséges ördögcérna (Lycium barbarum L.)

2, ritkábban 3 m-re megnövő vékony, tövises ágú cserje. Levelei 2-6 cm hosszúak, szürkészöldek. A virágok a levelek hónaljában kisebb, l -4 virág­ból álló csoportokat alkotnak. A pártacső általában 8-10 mm hosszú, bíbo­ros lila. A nektárt a magház felületén található nektárium választja ki. A nektármirigy zöld színű, tojásdad alakú, a magház felső harmadát a bibeszál tövéig borítja. 3-4 sejtsor vastag. A méhek a nektárt maradéktalanul begyűjt­hetik.

Virágzása gyakran már májusban megkezdődik s szeptemberig, olykor októberig eltart. A méhek a legnagyobb szárazságban is látogatják nektárjá­ért és virágporért. Ez kiváló méhészeti értékű cserjévé avatja.

A mosonmagyaróvári mérések (PÉTER 1973) tanúsága szerint a nektárter­melés, bár igen ingadozó volt, mégis kitűnőnek mondható. A cukorértékek nem ritkán az l mg fölé emelkedtek. Elterjesztése elsőrendű méhészeti érdek.

69. ábra. Közönséges ördögcérna ( Lycium barbarum) virága

176

Hazája Délkelet-Európától Kis-Ázsiáig húzódik. Hozzánk századokkal előbb behurcolták, s ma már teljesen meghonosodott. Síksági-hegyvidéki cserje. Elterjedt, önálló gyomtársulást alkot. Laza homok- és lösztalajokon nő. Utak és mezsgyék mentén töltésekre telepíthető, meleg és száraz helyekre. Fényigényes és nitrogénked velő. Gyökérről jól sarjad. A múlt század kedvelt díszcserjéje volt. Olyan helyekre is telepíthető, ahol igényesebb cserjék nem érzik jól magukat, így ruderális területekre. Alkalmas törmelékek, romok betakarására.

Szaporítása könnyű és eredményes, magvetéssei vagy fásdugványozással történik.

Trombitafafélék (Bignoniaceae)

Szivarfa (Catalpa bignonioides WAL.)

25 m-re is megnövő fa, hazákban ennél általában kisebb. A levelek szív alakúak, többnyire 1 0--20 cm hosszúak. Felül sötétzöldek, fonákjukon vilá­goszöldes szőrözöttek. A virágok 1 5-20 cm-es bugákban állnak. Egy bugá­ban sok virág van. A párta fehér, 4-5 cm hosszú és széles, a torok sárga

70. ábra. Szivarfa (Catalpa bignonioides)

1 2 Halmágyi-Keresztesi 177

sávokkal és vöröses foltokkal. A virágzat utoljára nyíló virágai kisebbek. Ezekbe a kemény porzószálak miatt a méhek nem tudnak teljesen bejutni. Csak a széles pártcsövű virágok nektárját gyűjtik be teljesen. A levelek fonák­ján az érzugokban szintén vannak nektáriumok. Június-júliusban virágzik.

A nektárvizsgálatok alapján ( 1 . kiadás) mézelése elmarad más nyári méze­lők (pl. Evodiák, japánakác) mögött.

Észak-amerikai eredetű, másodrendű fa. Erdőn kívüli fásításoknál, főként fasorok és parkok telepítésénél használják. Virágaival és a köznyelvben "ba­kaszivarnak" nevezett termésével szép látványt nyújt.

Szaporítása nem könnyű. Magvait tavasszal melegágyba vetjük. Magoncai fagyérzékenyek. Szaporítható ősszel hidegágyban gyökérdugványozással is.

Tamariskafélék (Tamaricaceae)

Bő virághozamuk és erőteljes méhlátogatottságuk alapján két faj érdemel figyelmet az eddigi hazai megfigyelések alapján.

Korai tamariska (Tamarix tetrandra PALL.)

Cserje vagy kisebb fa, 3 m-ig nő. Kicsiny, világos rózsaszínű virágait április-májusban hozza. Délkelet-Európa a hazája. Telepíthető száraz ter­mőhelyekre.

Szürke tamariska (Tamarix odessana STEV.)

Felálló cserje. Kicsiny, ugyancsak világos rózsaszínű virágjait július-szep­temberben hozza. A Kaszpi-tó körüli területekről származik. Száraz és gyen­gén szikes talajokon is jól tenyészik.

Szilfafélék (Ulmaceae)

Szilek ( Ulmus spp.)

A szilek virágaiból a méhek virágport gyűjtenek. Ahol sok van belőlük, mint korai virágporos méhlegelőt nyújtó növényeknek, jelentős méhészeti értékük lehet. Virágporuk sárgásszürke. Nektárt nem termelnek.

A század 30-as éveiben jelentős szilpusztulás lépett fel, a hatvanas években pedig szilfáink jó része elpusztult. A pusztulás mértéke a Duna árterén és a Dél-Dunántúlon volt a legnagyobb, de mindenütt előfordult.

178

V énic szil ( Ulmus laevis P ALL.)

10-30 m magas fa, hatalmas koronával. A fiatal hajtások többé-kevésbé szőrösek. Hosszúkás tojásdad vagy visszástojásdad levelei a közepükön a legszélesebbek, a csúcsuk hegyes, a levélváll ferde, részaránytalan. A levélle­mez felül élénkzöld, a fonákon szürkészöld, szőrös. Liláspiros vagy piros virágai laza csomókba csoportosultak, március-áprilisban nyílnak.

Hazája Közép- és Délkelet-Európa és a Kaukázus. A keményfás tölgy-kő­ris-szil ligeterdők, gyöngyvirágos tölgyesek faja. A talajra közömbös. A mezei szilnél alkalmazkodóbb síksági fafaj . Árnytűrő, legjobban vizek men­tén, nedves talajokon nő. Jól sarjad. Törzsfej lődése a két másik hazai szilénél gyengébb, fája is a legkevésbé értékes. Erdőgazdasági jelentősége aláren­delt. Helyenként szikfásításoknál, ártéri erdőkben elegyfaként telepítve lehet jelentős.

Mezei szil ( Ulmus minor MILL.)

30 m-re is megnövő fa, laza koronával. Levelei hegyes csúcsúak, középen a legszélesebbek, ferde vállúak. Vörösesbarna hímnős virágai csomókban találhatók a vesszők közepe táján. Március-áprilisban nyílnak a lombfaka­dást megelőzően.

Hazája Közép-Európától a Volga-vidékig, Kaukázusig, Iránig terjed. A talaj iránt közömbös. A szil-kőris-tölgy ligetek egyik uralkodó fája. Gyak­ran ültették. Sík- és dombvidéki fontos elegyfa. Az éghaj lat szélsőségei iránt meglehetősen közömbös, melegkedvelő és fagyálló, első- vagy másodrendű fa. Jó fejlődést a kacsányostölgy legjobb termőhelyein mutat. Mészkedvelő, de a II . osztályú sziken is megél. Jól sarjad. Erdőgazdaságilag, mint a kocsányos tölgy és magas kőris értékes elegyfáj a, jelentős. A hazai szilek közül a legérté­kesebb ipari fát adja. Változatai dísz- és sorfaként terjedtek el. A nedves árteres síkság, mely a régi századokban az Alföldön kiterjedt volt, a szilnek nagyon kedvezett. A lecsapalások következtében a mezei szil jelentősége is erősen csökkent. A szilek visszaszorulásának legfőbb oka a szilfavész.

NyírfaCélék (Betulaceae)

Nyírek (Betula spp.)

Áprilisban virágzó, kora tavaszi virágporforrást jelentő fák. Nektárt nem termelnek.

12* 179

Mézgás éger (Alnus glutinosa ÜAERTN.)

25 m-re i s megnövő fa, gyakran több törzset fejleszt. A korona laza. A levél felül sötétzöld, fényes, fiatalon enyves. A virágok egyivarúak és egylakiak. A porzós virágok hármasával fejlődnek ki, barkavirágzatot alkotnak. A barka 6-1 2 cm hosszú, hengeres. Többnyire márciusban nyílik. A virágpor okker­sárga, a méhek hordják.

Síksági-hegyvidéki, másod- vagy elsőrendű fa. Az éghajlat szélsőségeit jól viseli, bár az aszályt megsínyli. Fagyálló. Nedves talajokon, főleg oxigéndús vizek mellett fejlődik kiválóan. Félámyéktűrő. Gyors növekedésű. Ahol a nyárfa számára a termőhely túlzottan vizes, ott gyorsan nagy fatömeget ad. Erdőn kívüli fásításoknál is van szerepe a vizes területeken. Jól bírja a füstöket és gázokat

Gyertyának (Carpinus betufus L.)

Kora tavasszal virágzó, a méheknek alkalmilag virágport nyújtó fák. Édes­harmatot is adhatnak.

Mogyorók (Cory/us spp.)

Kora tavaszi virágporforrást jelentő fák vagy cserjék. Virágporuk szép sárga. Nektárt nem termelnek.

Közönséges mogyoró ( Coryfus avellana L.)

5 m-re is megnövő cserje. A levelek 5-10 cm hosszúak. A virágok 3-6 cm-es lecsüngő barkákba tömörültek. A legkorábban virágzó cserjéink egyi­ke. Rendszerint márciusban nyílik, de nem egy esetben már decemberi virág­zásáról is tudósítottak. A hideg időjárás rniatt a méhek nagyon gyakran nem hasznosíthatják virágporát Terjesztése méhészeti érdek.

Síksági-hegyvidéki cserje. Nagy az alkalmazkodóképessége, a termö­hellyel szemben nincsenek igényei, mégis humuszban és bázisokban gaz­dag talajokon fejlődik kiválóan. Kerüli a macsaras termőhelyeket és az erősen kötött talajokat. Fényigényes, igen mérsékelten tűri az árnyékot. Töröl kitűnöen sarjad. Erdőgazdasági jelentősége, mint pionír fának ko­párokon, mint talajt ápoló cserjeszintnek üde-félnedves termőhelyeken le­het. Kertekben is ültetik, termése értékes, keresett cikk. Fája lágy és könnyű, jól megmunkálható.

Szaporítása magvetéssei történik . A magérés ideje augusztus-szeptember, a hullásé többnyire szeptember. A magvakat érés után rétegezik, tavasszal szabadba vetik.

180

IZ /1\S'\IíW! 1 1 1 .5. 1 1 1 . 9. 1 1 1 .1 3.

7 1 . ábra. A mogyoró virágzásának kezdete, 1925-1935 (Magyarország éghajlati atlasza, MÁNDY nyomán)

Törökmogyoró (Cory/us colurna L. )

20 m-re i s megnövő fa, szép, kúp alakú koronával. A levelek 8-1 2 cm hosszúak. A virágok 8-1 2 cm-es barkákban csoportosulnak, február vé­gén-márciusban nyílnak. Méhészeti értéke a kőzönséges mogyoróéhoz ha­sonló, bár annál jóval ritkább. Terjesztése méhészeti érdek is. A hím barkák nagy csomékban ülnek. A magbél olajtartalma a mogyorófajok közül a legnagyobb.

Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus. Legtöbb idős példánya hazánk­ban ma is arborétumokban, parkokban, kertekben található. Szaliterként szép koronát nevel. Későn fordul termőre. Szárazságtűrése kiváló, a füstgázo­kat és a port közepesen bírja, így a városok és iparvidékek fásítására is alkalmas. Aránylag gyorsan növekszik . 20-25 éves korában kezd teremni. Fája rendkívül kemény. A műbútorok és hangszerek készítéséhez a kiváló "rózsafát" a törökmogyoró adja. Nagyon szép díszfa.

Magvetéssei szaporítják. A magvakat érés után rétegezik és tavasszal vetik.

181

Bükkfélék (Fagaceae)

Bükk (Fagus silvatica L.)

Erdőalkotó. Méhlátogatásról, virágporhordásról nem ismerünk hiteles, közölt megfigyelést. Egyes években édesharmatot hordhatnak a méhek bükkökrőL

Tölgyek (Quercus spp.)

A tölgyek legjelentősebb erdőalkotó fáink. Egylaki fák. Virágaik aprók, egyivarúak. A porzós virágok 6-7 tagúak, változó számú porzóvaL A porzós virágok vékony, csüngő barkavirágzatot alkotnak. Az erdei tölgyek általában áprilistól virágoznak. A virágok nektárt nem termelnek, virágportermelésük viszont bőséges. Méhészeti jelentőségük nem egyértelmű. A méhek nem min­dig és nem mindenhol látogatják a virágzó tölgyeket Számos megfigyelés tudósított erőteljes méhjárásról tölgy virágporra, de ugyancsak több megfi­gyelés szerint a méhek a virágzó tölgyfákra ügyet sem vetettek. Fontosabb a tölgyek édesharmata.

Szelídgesztenye (Castanea sativa MILL.)

A szelídgesztenye 25, olykor 30 méterre is megnövő fa. Törzse vastag. Koronája, különösen szabad állásban szép, ernyő alakú, terebélyes. A levelek l 0-1 8 cm hosszúak, lándzsa alakúak, végük kihegyezett, szél ük szabályosan fogazott. Színük sötétzöld, fényesek, bőrszerűek. A virágzat kettős-bogas füzér (barka) és vagy csak porzós vagy csak termős vagy rnindkét féle virágok­ból tevődik össze. A porzós virágokban 8-1 2, legfeljebb 20 porzószál találha­tó. A porzószálak fehérek, a portokok halványsárgák. A porzószálak mere­vek, vastagok, csúcsukon a portokok rögzítettek (a széllel beporzódó növé­nyek portokja mozgékonyan felfüggesztett!). A bő virágpor sárga, termelésre is alkalmas. A virágzás ideje június második, július első fele. A fák többségén a porzós virágok előbb nyílnak, de előfordul, hogy a termősök érnek s nyílnak előbb. Ez az idegenmegporzást biztosítja. A porzós barkák virágzáskor erőtel­jes aminoid illatot árasztanak. A nektárt a porzós virágok vacokpárnájának felületén található nektármirigy választja ki. Külföldi szerzők 0,0 1 6-0, 1 mg cukorértéket mértek, hektáronként l 00-150 kg lehetséges méztermelést be­csültek (CRANE és mtsai 1 984). A szelídgesztenye külön értéke nálunk, hogy az akác után virágzik. Egyazon állományon belül eltérő virágzási állapotú fákat találunk. Egy barka nyíJási ideje 1 0-1 1 nap, némely vidéken a virágzási idő 3-4 hét. A mézelés erősen függ az időjárástól.

A szelídgesztenye méze aranysárga színű, illatos, kesernyés ízű. Lassan kristályosodik. Tisztán nem kedvelt méz, de pl. akácmézbe keveredve annak zamatát javítja. Ha édesharmat kereveredik bele, sötétebb lesz.

182

72. ábra. Szelídgesztenye (Castanea sativaJ

Hazája Kis-Ázsia, Dél-Európa, Észak-Afrika. Ősidőktől kultúrnövény, mediterrán fl.óraelem. Fontosabb előfordulásai: Sopron és Kőszeg környéke, Őrség, Zala megye, Baranyában Pécsvárad, Zengővárkony, a Dunakanyar­ban Verőcemaros.

Melegkedvelő első- vagy másodosztályú fa. Mészkerülő. A hazai lombos­fák közül a legidősebb példányokat adja. Fájának felhasználása sokféle. Termését a cukrászat keresi.

Szaporításához a makkot rétegezik s tavasszal vetik.

Fűzfélék (Salicaceae)

Nyárak (Populus spp.)

Mintegy 40 fajuk ismert az északi félgömbön. Rendkívül formagazdag genusz. Számos hibridet, változatot, fajtát tartanak nyilván.

Erdőgazdaságilag fontos fák. A nyárfák kétlakiak, egyivarú virágaik barkába csoportosultak. M int korai

virágporos növények - a porzós példányok -, méhészeti jelentőségük is van. Édesharmatot is adhatnak. Ragadós rügyeikről a méhek propoliszt gyűjte­nek. E tekintetben az egyes fajták között különbségek vannak (SZALA Y-SZA­LAl 1 988).

183

Füzek (Salix spp.)

A füzek a kora tavaszi méhlegelő igen értékes növényei. Nektár- és virág­porforrást jelentenek a méheknek. Kétlaki fák vagy cserjék. Csupasz, virágta­karó nélküli virágaik barkavirágzatha csoportosultak (V.a kép). A porzós virágok többnyire csupán porzókból állnak. A sűrűn egymás mellett álló portokok szép sárga színűek. A porzók tövében találjuk az egy vagy két nektáriumot. A zöld termős virágokban is találunk nektáriumot. A méhek inkább a porzós barkákat keresik.

A füzek virágzása március-áprilisra, olykor májusra esik, és 2-3 hétig tart. A behordott nektárt az erőteljesen fejlődő családok felélik. Az ilyenkor rendkívül értékes virágport a fiasítás neveléséhez használják fel. Hazánkban szokásos a füzesekre vándorolni. Különösen a Duna, a Tisza és a Körösök mentére gyakori a vándorlás, de más területekre is. A fűzvirágzás kihasználá­sának igen nagy jelentősége, hogy a családok az akáchordásra megnépesed­nek, megerősödnek. A legfontosabb tavaszi méhlegelők virágzási sorrendje nálunk általában a következő: füzek, gyümölcsfák, repce, akácosok.

A füzek alkalmasak a kora tavaszi méhlegelő megjavítására. A különböző időben virágzó fűzfajok összeválogatásával hosszan virágzó méhlegelőt ka­punk. Ilyenkor csak a porzós példányok szaporítása célszerű. A füzesek területi eloszlását a 9. és 10 . táblázaton mutatjuk be.

A füzekről többnyire nyár derekán édesharmatot is hordhatnak a méhek.

Fehérfűz (Salix alba L.)

A 25 m-re i s megnövő fa fiatal hajtásai sárgásbarnák, aranysárgák vagy vöröslők. Ágvégeik lehajlók. A levelek lándzsásak, 6-10 cm hosszúak, közé­pen a legszélesebbek. A fiatal levelek rnindkét oldalon selymesen szőrösek, ezüstösnek látszanak. A fehérfüzek erről messziről felismerhetők. Az idős levelek felül kopaszok.

A barkák simák, selymesek, sárgák, egyenesen állnak. Március-április­ban, olykor májusban nyílnak. A porzós virágban 2, a termős virágban csak l nektárium van.

Eurázsiai elterjedésű, síksági fa. A fűz-nyár ligeterdők, a puhafás erdők állományalkotó faja. A hazai nagy folyók, elsősorban a Duna árterén elter­jedt, állományalkotó. A fagyokra nem érzékeny. A vizet megköveteli . Jó termőhelyet, üde, nedves, laza talajt igényel. Inkább mészkedvelő. Meleg- �s fényigényes. Gyors növésű. Erdőgazdaságilag jelentős. Annyira keresztező­dött a S. fragilisszel, hogy tiszta fehérfüzet alig lehet találni hazánkban.

A fehérfűz nektártermelését a Déli-Duna árterén tanulmányoztuk (HALMÁ­GYI-SUHAYDA 1 96 1 ) . A cukorérték 0,007-0,037 mg között változott, tehát alacsony volt. A porzósok több nektárt termeltek, mint a termősök. Ezek többségében nem is találtunk nektárt. Ezért érthető, hogy a méhek a porzós

184

73. ábra. Fehérfüzes a Cserta-Duna mellett

fákat nagy zsongással járták, míg a termősökön csak egy-egy méhet találtunk. Ezt nyilván a virágporhordás lehetősége is erősítette. A fehérfűz a Déli-Duna ártéri erdőkben jelentős a méhészet szempontj ából, vándorméhészek haszno­sítják. A fehérfűz a Szavjetunió nagy területein is fontos korai mézelő.

Kecskefűz (Salix caprea L.)

Cserje vagy fa, 8-10 m-re is megnőhet. Levelei tojásdadok, középen a legszélesebbek, 10 cm hosszúak vagy még hosszabbak. A levél ráncos, felül fényes zöld, alul molyhos. Barkái nagyok, szürkészöldek, később sárgásak. Március-áprilisban nyílnak, lombosodás előtt. A porzós virágokban 2 porzó és l nektárium van.

Hazája Európa Északkelet-Ázsiáig. A talajra közömbös vagy inkább mész­kerülő, legjobban az üde, kissé nedves talajokat kedveli. Talajkötő pionír növény. A vágáscserjések egyik alkotója. Előfordul bükkösökben, gyertyá­nos-tölgyesekben, szurdokerdőkben, ligeterdőkben, erdőszéleken, magas­kórás és ártéri társulásokban, erdei fenyvesekben.

Húsvétkor jórészt e faj barkáit gyűjtik. Erdőgazdaságilag harmadrendű fa vagy cserje. Rendkívüli alkalmazkodóképességekkel rendelkezik. Fiatalon gyorsan nő, de nem ér meg magas kort. Magtermése évente bőséges. Magról kiválóan újul. A talajt ápolja, lombja és kérge vadtakarmány. Fáját fel lehet használni cellulózgyártásra.

185

A kecskefűz méhészeti jelentősége egészen sajátságos. Az európai méhészeti szakirodalomban általánosan fontos méhlegelőt adó növényként szerepel. 1 0-25 kg családonkénti, 26-1 20 kg hektáronkénti lehetséges méztermelést becsülnek. Utóbbi a Kaukázusban 400-500 kg is lehet (CRANE és mtsai 1 984). Hazánkban azok a méhcsaládok, melyek kecskefűzről hordhattak, az akácra megerősödnek, és kiváló eredményeket lehet velük elérni. Már néhány éves korában virágzik, minden évben nagy tömegben hozza virágait. Virágpo­ra sárga, eladásra is alkalmas. Méze narancsszínű. Utak, patakok, árkok mentén, legelőkön stb. sokkal szélesebb körben lehetne elterjeszteni a jelenle­ginél. Különösen hegyvidékeken volna fontos az elterjesztése.

A legtöbb fűzfaj könnyen szaporítható fásdugványróL Egyes fajoknál a hímpéldányok nem. Ezeket TóTH l. ( 1969) szerint begyökeresedett nőegye­dekre oltják kecskeláb-ékezéssel, télen üvegházban vagy kora tavasszal sza­badban. A kecskefüzet magvetéssei szaporítják.

186

5. Gyümölcstermő fák és cserjék

A gyümölcstermesztésnek több évszázados múltja van hazánkban. Az eltelt időszak alatt számos gyümölcsfaj honosodott meg, amelyek az ország nagy részében ma is előfordulnak. A gyümölcstermesztés fejlődésével gyümölcster­mő tájak alakultak ki, mint pl. észak-, nyugat-, dél-dunántúli termőtáj , a Duna-Tisza közi, a tiszántúli, a nyírségi, a felvidéki termőtáj . E tájegysége­ken a mézelő gyümölcsfajok legnagyobb része megtalálható attól függően, hogy az életfeltételek mennyire kedveznek termesztésükre. A gyümölcsfák és cserjék házikertekben, szőlőkben, szórványban és nagyüzemi telepítésekben találhatók. Az ország gyümölcsfaállományának nagy része házitermesztésben van, a nagyüzemi telepítésű gyümölcsösök alig haladják meg az összes állo­mány 20 százalékát (34. táblázat) .

A méhészet szempontjából a házikertek, szőlők, a szórványtelepítésű és a nagyüzemi gyümölcsösök egyaránt jelentősek. Igaz ugyan, hogy méztermelés­re nem nyújtanak lehetőséget, de az akác virágzása előtt - a mandulával, kajszival kezdődően és az almával, birsalmával befejezve a virágzást -, kedvező időjárásban a méhcsaládok a nektár és a virágpor behordásával természetes, biológiailag értékes táplálékhoz jutnak, és a főhordást biztosító akác virágzásáig népes méhcsaládok fejlődhetnek ki, amelyek nagyobb terme­lésre lesznek képesek. A méhészetek nagy része tavasszal még házikertekben van, így a méhek a házikertek és a szórványgyümölcsösök virágait - ha a környezeti tényezők lehetövé teszik - jól kihasználják. Az üzemi gyümölcsö­sök már távolabb esnek a méhészetektől, a méhcsaládokat oda kell szállítani.

Foglalkoznunk kell a virágzó gyümölcsösökben a méhek védelmével. A 43/ 1968. (XII. 6.) MÉM számú rendelet és a növényvédelemről szóló 1 968. évi 32. számú törvényerejű rendelet kimondja, hogy a virágzó gyümölcsfákat a virágzás tartama alatt - a virágbimbók feslésétől a virágszirmok lehullásáig terjedő időben - bizonyos feltételekkel, méhekre veszélyes növényvédőszer­rel kezelni tilos. Ennek ellenére mégis előfordulnak méhmérgezések, melyek megelőzése a nagyüzemeknek és a méhészeteknek egyaránt közös érdeke. A növényvédőszereket továbbra is alkalmazzák gyümölcsösökben a _gyomnövé­nyek, állati kártevők és növényi gombabetegségek elpusztítására. Igy a méhe­ket állandóan a mérgezés veszélye fenyegeti. Ha a gazdaságok és a házikertek tulajdonosai a jogszabályoknak megfelelőn végzik a növényvédelmi munká-

187

34. táblázat A méhészeti szempontból jelentős gyümölcsfa- és cserjeállomány fejlödése

! 935 !959 !968 !987 Gyümölcsfajok

m i l l i ó d b ha

A lmagyümölcsűek

Almafa (Maius domestica) 5,998 1 3,8 14 20,85 1 29 146 Birsalma (Cydonia oblonga) Körtefa (Pyrus communis)

Csonthéjas gyümölcsűek

Cseresznye (Cerasus avium) Meggy (Cerasus vulgaris) Szilva (Prunus domestica) JS.ajszi (Armeniaca vulgaris) úszibarack (Persica vulgaris)

Héjas gyümölcsűek

Mandula (Amygdalus communis)

Bogyós gyümölcsűek

Köszméte (Ribes uva-crispa) Ribiszke (Ribes rubrum) Málna (Ruhus idaeus)

(lásd még a 40. táblázatot is)

GYÜMÖL C S FA J O K

Mandula Köszméte

Fe k e t e r i b i s z k e

K e r t i r i b i s z k e

K a j s z i

C s e r es z nye

R i n g l ó sz i l va

B eszter c e i s z i l va

M eggy

Ősz i ba r a c k

Körtefa

A l mafa

B i r s a l m a

N a s p o l ya

M á l n a

1 = k evés

o a. '2 "' -� ..>C QJ > c

2 2 2 3 2 3 2 1 2 2 2 3 1 2 2 3 2 3 2 2 1 2 2 3 2 3 1 -

2 4

3 = jó

Q; N Ul •QJ .X .r:. OJ •QJ""C E·:V

m

m

m m m

m

m

m

M

2 = k özepes 4 = k i vá ló

0,538 1 ,907 1 ,724 2,901 5,198 6,5 1 2

2,065 3,9 1 6 3,439 2, 497 8 , 104 8,780 9,683 30,847 24,362 2,846 5,942 6, 382 3,829 ! 0, 735 1 5, 3 18

0,236 0,901 0,665

- 3,300 -- 2,500 -- 36,850 -

v l R Á G z Á s l l D I lL IV. v.

2 3 1 2 3 1 2 3 1

. .

M = t e r j esztés e elsörendü m é h észeti érdek

m = ter j esztése f on tos m é h észeti érdek

74. ábra. Gyümölcsfák és bokrok feno1ógiai táblája (PÉTER szerk.)

58 2 966

l 0 13 6 697 4 633 4 1 65 4 992

1 0

70 -

! 239

ö VI.

2 3

-

.... �

a

75. ábra. A nektármirigy ( = N) helye a gyümölcsvirágokban: a = körte (Pyrus communis) , b = cseresznye (Cerasus avium) , c = meggy (C. vulg ar is) , d = szilva ( Prunus domestica j , e = kajszi ( Armeniaca vulg ar is) , f = őszibarack ( Persica vulgaris) , g = fekete ribiszke ( Ribes

nigrum) , h = köszméte (R. uva-crispa) (a = KUGLER ! 970 után, a többi GULYÁS)

kat, és a méhészek erre az időre elzárják vagy elszállítják a méhcsaládaikat távolabbi méhlegelőre, akkor a méhmérgezés veszélyét teljes mértékben elhá­rítják. Ehhez azonban megértő szándék és kölcsönös segítség kialakítása szükséges.

A méhészetek jelentős hatással vannak a gyümölcstermesztésre. A méhek a nektár és virágpor gyűjtésével a legtöbb gyümölcsfajtánál a megporzást is elvégzik . A megporzásból eredő többlettermés több milliárd forintot jelent a népgazdaságnak.

A különböző gyümölcsfajokat az almagyümölcsűek (alma, birsalma, kör­te), a csonthéjas gyümölcsűek (cseresznye, meggy, szilva, kajszi, őszibarack), a héjas gyümölcsűek (mandula) és a bogyós gyümölcsűek (köszméte, ribiszke, málna) sorrendjében tárgyaljuk. A virágzási időket a fenológiai ábrán mutat­juk be (74. ábra). A tárgyalt fajok egy részénél a nektárium elhelyezkedését rajzban bemutatjuk (75. ábra).

\ Rózsafélék (Rosaceae)

Alma (Maius domestica BüRKH.)

Az alma évelő, több méterre megnövő, terebélyes alakú fás növény. A virág szerkezetére jellemző az ötös szám, az 5 csészelevélből összenőtt csésze, az 5 sziromlevél és az 5 termőlevélből összenőtt termő (IV.b kép). A porzók száma 20-50 között változik, sűrűn egymás mellett tömören állnak és a fehéres rózsaszínű sziromlevelek közül kiemelkednek. A nektárkiválasztó szövetek a bibe és a porzószálak töve között a vackon található. A nektár a termő körül cseppek alakjában halmozódik fel . A virágok hímnősek. A bibe néhány nappal korábban érik be, mint a hím ivarszervek. Termése almatermés.

Almatermesztésre a jó vízgazdálkodású középkötött, tápanyagokban gaz­dag talajok alkalmasak. Éghajlat tekintetében fontos, hogy virágzás idején szélcsendes, napsütéses időjárás uralkodjon, mert a kedvező időjárás elősegíti a nektár és virágpor termelését és annak begyűjtését, valamint a rovarok, illetve a méhek megporzó tevékenységéL Nagyon veszélyesek lehetnek a késő tavaszi fagyok, amikor alacsonyabb hőmérsékleten az almafa virágai teljesen elfagynak, és a természetes táplálék begyűjtése is elmarad. Az erős szél gátolja a méhek megporzó munkáját.

Az alma április második, május első felében virágzik. Először a csúcsi virágok, majd sorjában a mellette levők nyílnak ki. A virágzás időtartama 1-2 hét, egy-egy virág 3-5 napig virít. Az almavirág önmeddő (saját virág­porától nem termékenyül meg). Ahhoz, hogy termékenyülés alakuljon ki, a rovarok, közöttük a méhek, közvetítő szerepe szükséges.

Az alma mézeléséről számos adat áll rendelkezésre. BEUTLER ( 1 941 ) vizsgá­latai szerint az almavirágokban termelődő nektár cukorértéke 0,7 mg. BAcu­LINSCHI ( 1 960) megállapította, hogy egy hektár almás 33,8 kg nektártermést

190

ad. MoMMERS ( 1966) a Jonathán fajta száz virágában 58,4-87,6 mg cukrot mért, a Golden deliciosus fajta virágaiban kiemelkedően magas, mintegy 9 1 ,3 mg volt az összes cukormennyiség.

Hazai viszonyaink között HALMÁGYI-SURA YDA ( 1966b) sze ri nt közepes években 1 ,0-1 ,5 kg, jó években 2-3 kg-os súlygyarapodás érhető el csalá­donként. PÉTER ( 1972) megfigyelései szerint az alma virágait szívesen látogat­ják a méhek nektárért és virágporért A kinyílt virágok porzói kezdetben szorosan zárnak, és a méhek a nektárt csak ügyeskedéssei érik el. A virágzás második felében, amikor a porzószálak jobban szétterülnek, a méhek könnye­dén hozzáférnek a nektárhoz. A két év átlageredményei alapján az Asztrachá­ni piros virágában 1 ,02 mg 40,44%-os és 0,40 mg cukorértékű, a Jonathán fajta virágában 1 ,25 mg 45,7 1 %-os és 0,60 mg cukorértékű nektár termelő­dött. PÉTER ( 1985) megismételte a nektárméréseket. A Jonathán fajta egy virágában 1 ,55 mg 44,8%-os cukortartalmú nektárt mért. A Golden delicio­sus fajta virágaiban átlagosan 1 ,66 mg 48,2%-os nektár termelődött. Az alma száz virága 22-44 mg 7 1-85%-os szárazanyagtartalmú virágport tartalmaz. Az alma méztermést nem ad, virágainak nektárját és virágporát a méhcsalá­dok fölélik.

Az alma Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos növény. Hazánkban elterjedt az egész országban. Táplálkozásélettani szempontból egyik legjelen­tősebb gyümölcsünk. Elsősorban nyersen fogyasztják, de a konzervipar is egyre nagyobb mennyiséget dolgoz fel belőle. Ujabban gyümölcséből almale­vet készítenek, amely kiváló üdítőital.

Birs ( Cydonia oblonga MILL.)

Gyökérzete sekélyen hatol be a talajba. Hajtásrendszere 5-6 m magassá­got elér. Virágai nagyok, a hajtások végén egyesével fejlődnek (IV.d kép). A gyűrűszerű nektárium a bibék töve körül található, mely a vacok felületére választja ki a nektárt. Termése almatermés.

Középkötött, jó vízellátottságú, kissé meszes talajon terem a legjobban. Kedveli a fagytól védett napos domboldalakat, fagyzugos helyeken ki van téve az elfagyás veszélyének. A gyümölcsfák közül a birsalma virágzik a legkésőbben. Virágai április végén májusban 10-12 napon keresztül nyílnak. Az egyesével álló virágok az egész bokron elszórtan kezdenek virágozni .

Kuumv ( 1952) szerint a birsalma virágaiban 0,40-1 ,41 mg nektár termelő­dik, a cukor koncentrációja 45%-os. GLUHOV ( 1955) szerint a birsalma virá­gaiban 3,5 mg súlyú nektár termelődik. Több éves tapasztalataink szerint a méhek igen hosszú ideig tartózkodnak egy-egy virágon, amíg a nektárt a virágokból kiszívják. A virágokban jelentős mennyiségű nektár keletkezik (PÉTER 1 972) . Kedvező környezeti feltételek esetén a virágok 0,92-1 ,06 mg cukortartalmú nektárt választanak ki, míg a hűvös időjárásban a 0,3 mg cukorértéket sem érik el. Május közepén és május második felében valószí­nűbb a napos, meleg időjárás, ezért inkább az l ,O mg körüli cukorértékkel

191

lehet számolni. A begyűjtött nektár és virágpor felhasználásával a méhcsalá­dok napi táplálékukat biztosítják.

Őshazája a Földközi-tenger melletti országok. A birsalma termését a kon­zervipar sokféleképpen hasznosítja, fáját az asztalosipar dolgozza fel .

Körte (Pyrus communis L.)

A körte évelő, 10-- 1 5 m-re megnövő fás növény. A virágok a termőrügyek­ből fejlődnek ki és bogernyő-virágzatot alkotnak (IV.a kép). Egy-egy hajtás végén 5-7, néha 9 virág fejlődik ki. A nektárium a vacok bibe körüli részén található.

A körtefa környezeti igényei a fajtáktól függően változnak. A nyári és őszi érésű fajták általában igénytelenebbek, a sekélyebb termőrétegű talajokon is teremnek. A téli fajták azonban a mély rétegű, humuszban gazdag, kissé meszes középkötött, jó vízgazdálkodású talajokon és mérsékeltebb éghajlatú vidékeken díszlenek. A körtefák ezeken a vidékeken sok virágot fejlesztenek és bőségesen teremnek nektárt. A körtefa virágai a cseresznye után, de még az alma előtt nyílnak. A virágok porzótelőzőek, a bibe pár nappal korábban érik be, mint a porzók. A virágzás 7-8 napig tart, ebből a bibék csak 2-4 napig érettek. A körtefa virágai kevés fajta kivételével idegenmegporzásúak, így a rovarok és a méhek is fontosak a megporzásban.

SZAZIKIN ( 1 955b) mérései nyomán két körtefajtánál a virágokban 1 953-ban 0,84-0,85 mg, 1954-ben másik két fajtánál melegebb éghajlaton 1 ,5--1 ,7 mg cukortartalmú nektár termelődött. Az egy hektárra számított cukormennyi­ség 1 953. évben 8,5--9,2 kg, 1954. évben 8,1--12,9 kg volt.

PÉTER ( 1972) vizsgálatai szerint az erdei vajkörte virágai hűvös, csapadékos időben 0,04-0, 1 5 mg cukortartalmú nektárt fejlesztenek. Ezzel szemben kedvezőbb környezeti feltételek mellett, 1 5--19 oc átlaghőmérsékleten, egy virágban egy nap alatt 0,95-- 1 , 1 0 mg súlyú 46,54--52,84%-os és 0,46---ú,59 mg cukorértékű nektár képződött. PÉTER ( 1985) mérései alapján a körte száz virága 1 4--24 mg 66,7--83,3%-os szárazanyagtartalmú virágport termel. A vizsgált körtefajták virágainak száma javavirágzásuk idején 1 2--15 ezerre tehető. A virágok nektártermése a méhcsaládok fejlődésében jelentős.

A körte Európában őshonos növény. Hazánkban a középkorban már foglalkeztak körtetermesztésset A körte igen értékes gyümölcs, nyersen fa­gyasztva üdítő és tápláló. A konzervipar aszalványnak, befőttnek, gyümölcs­konzervnek és pálinkának dolgozza fel . Fája értékes bútoripari alapanyag.

Cseresznye (Cerasus avium (L.) MöNCH) A cseresznye 1 5--20 m-re megnövő, terebélyes koronájú fafaj . Egy-egy

termőrügyből hosszú kocsányon 5-6 virág nő ki, ezek bogernyőt alkotnak. A virágok 5 csészelevélben, 5 fehér sziromlevélből, sok (30) porzóból és l alsó

192

\

•

t' · • . ", .

•

a b

c d I . Virágpor-gránumok

a) gyermekláncfű { Taraxacum officina/e) , b) magas aranyvessző ( Solidaga gigantea) , c) vegyes nyári virágpor, d) bíborhere {Trifo/ium incarnatum)

a b

c I l . Különbözö virágporszemek nagyítva

a) mályvarózsa ( Hibiscus) , 200 x , b) őszibarack ( Persica) , 400 x , c) hárs ( Ti lia) , 300 x

a

b

•

c

e III. Virágporok a mikroszkóp alatt

a) fehér akác ( Robinia pseudoacacia) , 1 1 60 x , b) alma (Maius domestica j , 465 x , c) fehér liliom (Lilium candidum) , 465 x , d) napraforgó ( Helianthus annuus) , 1 1 60 x , e) levendula

( Lavandu/a angustifolia) , 465 x

a

c IV. Gyümölcsfa-virágok

a) körte (Pyrus communis) , b) alma (Maius domestica) , c) szilva (Prunus domestica) , d) birs (Cydonia oblonga)

a

c V. a) fűz ( Salix) porzós virágok, b) vadrózsa ( Rosa canina) , c) rózsaszín akác,

d) rózsaszín akác virágzata

b

d

a b

c d VI . a) fehér akác ( Robinia pseudoacacia) virágzata, b) vándorméhészct akácosban, c) lábon álló méhes­

kocsi, d) pörgetés vándortanyán

a b

c d VII . a) fehér mustár ( Sinapis alba) , b) szöszös bükköny ( V i eia villosa) , c) bíborhere ( Trifolium incarna­

tum), d) napraforgó ( Helianthus annuus)

a b

c d V I I I . a) hárs ( Ti lia) , b) mézcsfa ( Evodia hupehensis) , c) gyalogakác ( Amorpha fruticosa) ,d) magas

aranyvessző ( Solidaga gigantea)

állású termőből állnak. A nektár a kiöblösödő vacok belső felületén mélyen található. Termése valódi csonthéjas, gömbölyű vagy lapított szív alakú termés.

A cseresznye mély rétegű, jó vízáteresztő talajokon díszlik. Termesztik a kötöttebb talajú dombvidékeken, de megtaláljuk a lazább szerkezetű síkvidé­keken is. Nagyon fontos, hogy virágzása idején napsütéses, meleg idő legyen, mert hűvos, esős időben a terméskötődés - éppen a rovarjárás miatt -hiányos lehet. A virágzásra a késői fagyok is veszélyesek lehetnek. Az erős szél hasonlóan káros a virágzásra és a nektárkiválasztásra. A cseresznye a fajták­tól függően április közepétől május közepéig, közel egy hónapon át virágzik. A virágok még kilombosodás előtt kezdenek nyílni, javavirágzás idején már a levelek is kifejlődnek. A virágok megporzását rovarok közvetítik, a méhek­nek ebben a munkában jelentős szerep jut.

BEUTLER-SCHÖNTAG ( 1 940) szerint a cseresznye egy virágában 0,5 mg cukorértékű és 2 1 %-os nektár termelődik. DEMIANOWICZ ( 1 953) számításai alapján a cseresznye 35 kg mézet ad hektáronként. HALMÁGYI és SUHA YDA ( 1 966) szerint gyengébb években 1-2 kg, jobb években 3-4 kg, a legjobbak­ban 7-8 kg súlygyarapodást értek el méhcsaládonként.

PÉTER ( 1972) két cseresznyefajtán, egy korai és egy későbben virágzón vizsgálta a virágok nektártermelését. Megállapította, hogy a korán virágzó Jaboulay fajta virágaiban kevesebb nektár keletkezik (0, 1 2-0,84 mg), mint a későbben virágzó Germersdorfi fajta virágaiban (0,61-3,46 mg). A cukorér­ték is ennek megfelelően 0,03-0,3 1 mg, illetve O, 1 6-- 1 ,O l mg között változik. Amikor a napi középhőmérséklet 6,0 ·c volt, a minimális hőmérséklet pedig alig haladta meg a fagyponto t, a nektárkiválasztás ilyen alacsony hőmérsékle­ten sem szünetelt. Napos, meleg időjárásban, 1 5 ·c fölötti napi középhőmér­séldeten a nektárszekréció egészen magas értékeket mutat. A Jaboulay átlago­san 0,39 mg 34,03 %-os és O, 1 3 mg cukorértékű, a Germersdorfi óriás l , 8 1 mg 26,4 1 %-os, és 0,48 mg cukorértékű nektárt fejleszt virágonként. Újabb nek­tárvizsgálatok azt mutatják (PÉTER 1 985), hogy a Germersdorfi óriás virágai­ban 2,52 mg 41 %-os cukortartalmú nektár is termelődik. A korai cseresznye száz virága 22-36 mg 92-94%-os szárazanyagtartalmú virágport állít elő, a Germersdorfi óriás virágportermése 26---42 mg, a szárazanyagtartalom 75-90% között változik. Előfordul az is, hogy a szárazanyag alig haladja meg a 60%-ot. A cseresznye nektár- és virágpor termésének begyűjtése rend­kívül jelentős, mert a méhcsaládok fiasítása a táplálék felhasználásával lendü­letesen megindul.

A cseresznye termesztésével főként a mérsékelt égövben találkozunk. Ha­zánkban őshonos növény, a honfoglalás idején már ismerték gyümölcsét. A cseresznyét az egész országban termesztik. Nyersen fogyasztható, de alkalmas befözésre, gyümölcsíz készítésére, aszalásra, pálinka készítésére. Magja olajat tartalmaz. Fája vöröses, kemény, a bútoriparnak elsőrendű faanyagot ad.

13 Halmágyi-Keresztesi 193

Meggy (C erasus vulgaris MILL.)

A meggy rövid törzsű, 6-8 m-re megnövő fás növény. Virágai fehér színűek, 2-5-ösével bogernyőt alkotnak. A csésze 5, a sziromlevél 5, a porzók száma 30 és a termő l termőlevélből áll. A magház alsóállású. A nektár a vacok öblében helyezkedik el, a méhek a nektárt könnyen elérik.

A meggy legjobban díszlik az agyagos, kissé meszes, oxigénben gazdag, könnyen melegedő homoktalaj on. A szárazságot jól tűri, virágzásához bősé­ges napfényt és kevés párát tartalmazó levegőt igényel. Termesztésére legal­kalmasabbak a dombvidékek déli és délkeleti lejtői. A virágzást és a megter­mékenyülést az április végi borult, hűvös, esős, szeles időjárás gyakran akadá­lyozza, ilyenkor a méhek nektárgyűjtése elmarad.

A meggy április végén, május első felében az időjárástól függően 8-12 napig virágzik. Bogernyőn belül először csak egy-egy virág kezd nyílni, és így az egész fa egyenletesen kezdi virágait kibontani. A fa javavirágzása idején, éppen a sok kinyílt virág miatt, csak itt-ott lehet a korona belsejébe belátni. A meggy virágai általában rovarmegporzásúak, tehát a legtöbb fajtánál ide­gen virágpornak kell a bibére kerülnie ahhoz, hogy a termés kifejlődjön. A méheknek nagy szerepük van az idegen virágpor közvetítésében.

BEUTLER (1930) a meggy virágaiban 0,8 mg cukorértékű és 35%-os kon­centrációjú nektárt mért. SzAZIK IN ( 1 955) mérései szerint l 00 meggyvirág két nap alatt 162,05---460,95 mg cukortartalmú nektárt termel. A hektáronkénti nektárhozam 14,4---74,6 kg között változik. PELIMENEV ( 1 969) a meggy virág­zása első felében 0,23 mg, a virágzás második felében pedig O, 1 7 mg cukrot mért virágonként a nektárban.

PÉTER ( 1972) vizsgálatai alapján a virágokban termelődő nektár mennyisége és minősége elfogadható, amikor l 3,3-1 9,0 °C átlaghőmérsékleten egy virágban egy nap alatt O, 78-2,52 mg, 44,63-65,00 százalékos és 0,49-1 ,22 mg cukorérté­kű nektár termelődött. Esős napokon a nektársúly 1 ,32-5,28 mg volt, a cukor koncentrációja azonban csak 12,5---33,8% között változott. A meggyvirágok két év átlagában 1 ,78 mg 34,49%-os és 0,63 mg cukorértékű nektárt választottak ki. NIKOVITZ ( 1980) 14 meggyfajta nektártermelését tanulmányozta. A Pándy fajták feltűnően híg nektárt termelnek. A méhek egy perc alatt l l virágot látogatnak nektár- vagy virágporgyűjtés céljából. A meggyvirágok virágtermése 1 6-27 mg, szárazanyagtartalma 63-68% között változik (PÉTER 1 985). Érdekes megfi­gyelésekről számolt be újabban ÜROSZNÉ KovÁcs ZsuzsA ( 1 988). A nektárki­választási csúcsokat figyelembe véve a meggyklónokat három csoportba so­rolta. Vannak klónok, melyeket a méhek nem tudnak beporozni, mert pl. késő este vagy éjjel mézelnek . Ezek kiszorulnak a köztermesztésbőL

A meggyl"a virágainak száma 1 50--1 60 ezerre tehető. Érdemes tehát a meggy virágzására felfigyelni és a virágzó fák közelébe méhcsaládokat helyez­ni. A meggy őshazája Délkelet-Európa. Hazánkban a meggy ősi eredetű. Egyes változatai vadon is előfordulnak. Nyersen és feldolgozva ízletes gyü­mölcs. Felhasználható üdítőitalnak, egyre több mélyhütött és konyakos meggy kerül fogyasztásra. Fáját bútorkészítésre használják.

1 94

Szilva (Prunus domestica L.)

A szilva 5-6 m-re megnövő, terebélyes alakú fafaj . A virágok egyesével vagy hármasával figyelhetők meg (IV .c kép). A szilva virágok 5 csészelevél ből, 5 sziromlevélből, 20-30 porzóból és egy termőlevélből állnak, fehérek vagy zöldessárgás színűek. A nektárium a vacok belső oldalán található, és a nektár annak felületén apró cseppekben gyülemlik fel .

A szilva igénytelen növény. Legjobban díszlik az elegendő tápanyagot és meszet tartalmazó középkötött, nyirkos talajokon. A szilva virágzása idején hátrányos a hűvös, esős időjárás, kedvező feltételek mellett virágai egyenlete­sen nyílnak, a méhek a keletkező nektárt begyűjthetik, gyűjtésük során a megporzást is elvégzik. A szilva a fajtától függően április hónapban, május első felében virágzik. A virágok megközelítően egyszerre kezdenek nyílni, és virág­zásuk mintegy másfél hétig is eltart. Vannak korai, közepes és késői virágzásó fajták. A szilva általában idegentermékenyülő fafaj, a porzást a rovarok végzik.

A szilva közepes értékű mézelő növény. BEUTLER ( 1 928) mérései szerint a szilvavirágok eső előtt l , 19 mg 36,6%-os, eső után 5,25 mg 1 5,3 %-os cukrot tartalmaznak. KuLIJEV ( 1952) mérései alapján a szilvavirág napi nektárfejlesz­tése 0,58-1 ,62 mg között változik, 55,3%-os cukortartalommaL DEMIANO­WICZ ( 1 953) 1 8 ,7 kg mézhozamot számolt egy hektár szilvagyümölcsről. SZAZIKIN (1 955) mérései alapján egy szilvavirág átlagosan 0,96-1 ,74 mg cukrot tartalmaz, az egy hektáron fejlődő 8,3-1 0,8 millió virág cukorhozama 1 5 ,9-37,4 kg között változik.

Hazánkban HALMÁGYI és SURA YDA ( 1 966) foglalkoztak a szilva mézelési értékeléséveL Összesítéseik alapján a szilváról 1-2 kg súlygyarapodás lehet­séges. PÉTER ( 1972) szerint a korábban virágzó Althann ringló virágai kevés nektárt fejlesztenek, egy virágban 0, 1 1 -0,25 mg 33,6-47,22%-os nektárt mért. Vizsgálatainak eredményei azt mutatják, hogy a későbben virágzó Besztercei szilva virágai több és értékesebb cukortartalmú nektárt választanak ki, mint az Althann fajta virágai. Két év átlagában az Althann ringló virágai 0,35 mg súlyú és 0, 1 1 mg cukorértékű, a Besztercei fajtáé 0,95 mg súlyú és 0,36 mg cukorértékű nektárt fej lesztettek. Újabb mérések szerint (PÉTER 1 985) a ringló virágai 0,68 mg 39,5%-os cukortartalmú nektárt választanak ki . A virágpor tömege egy virágban 1 8 ,5-25,0 mg, a szárazanyag 80,0-8 1 ,8% között változik.

A szilvavirágok száma fővirágzás idején egy fa átlagában elérheti a 1 5 ezret. A méhek látogatják a virágokat, a begyűjtött nektárt és virágport a méhcsalá­dok táplálkozásukhoz használják fel.

A szilvát őshazájában, Közép- és Elő-Ázsia egyes vidékein, a Földközi­tenger partvidékén termesztik. Hazánkban régóta foglalkoznak termesztésé­veL A szilvát értékes, sokféleképpen felhasználható gyümölcséért termesztik, alkalmas nyersen fogyasztásra, befőttnek, gyümölcsíznek, pálinkakészítésre, a magas cukortartalmú Besztercei fajta kiválóan alkalmas még aszalvány készítésére is. A szilvagyümölcs jelentős exportcikk.

1 3* 195

Kajszi (Armeniaca vulgaris LAM.)

A kajszi 6-7 m-re megnövő terebélyes, félgömb alakú fafaj . Virágai egye­sével, esetleg kettesével rövid kocsányon fejlődnek. A virág 5 csészéből, 5 sziromlevélből, sok (25-30) porzóból és egy termőből áll. A sziromlevelek többnyire fehérek, ritkán rózsaszínűek. A nektárkiválasztó sejtek a vacoköböl belső részén találhatók és a nektárt annak belső felületére apró cseppek alakjában választják ki.

A kajszi termeszthető megfelelő arányú, tápanyaggal ellátott, meszes, homokos vagy kissé meszes, középkötött, mezőségi talajokon és márgatörmelékes dombol­dalakon. Nagyon fontos, hogy a talajok elegendő meszet tartalmazzanak. A kaj­szi napos, meleg fekvést igényel, nagyon szereti a déli-délnyugati lejtőket, mert ebben a telepítésben sok napfényt és meleget kap. Jól tűri a szárazságot, egyenletes csapadékelosztás esetén beéri 500 mm csapadékkal. Márciusi virág­zása idején veszélyesek a hűvös éjszakák, mert a virágok könnyen megfázhat­nak, sőt fagypont alatt néhány fokkal el is fagynak. Napsütéses, szélcsendes, meleg környezetben a virágzás és a terméskötés egyenletesen történik.

A kajszi egészen korán, lombosodás előtt március végétől április közepéig, egyes vidékeken április végéig virágzik. A virágok kedvező feltételek mellett szinte egyszerre nyílnak, hűvös időben a virágzás folyamata lelassul és 1 4--- 16 napig is eltarthat. A fajták nagy része öntermékenyülő, de akadnak idegen­megporzásra szoruló fajták is.

A kajszi mézeléséről VANSELL ( 1952) azt írja, hogy virágai egészen híg, mintegy 1 5%-os cukortartalmú nektárt választanak ki. GLUHOV ( 1 955) sze­rint egy hektár kajszigyümölcsös virágaiban 40 kg méznek megfelelő nektár termelődik. SuHAYDA ( 1 965) vizsgálatai alapján a Magyar és Rakovszky fajták cukorértéke egy vizsgálati nap átlagában l mg felett volt, ezzel szemben a Kecskeméti és a Rózsa fajtáké még a O, 7 mg cukrot sem érte el virágonkén t . A Magyar fajta virágaiban 0,25 mg cukortartalmú nektárt mért egy virágban. HALMÁGYI és SUHAYDA ( 1 966) szerint a kajszi virágzása idején a méhcsaládok gyakran egyenleget mutatnak, de előfordulhat 0,2---0,9 kg súlygyarapodás is.

PÉTER ( 1972) mérései szerint esőtlen napokon a kajszi egy virágában közel 0,6 mg cukortartalmú nektár is keletkezik, csapadékos napokon a nektár cukorértéke csupán 0,05---0, 10 mg között változik. A Magyar fajta virágai átlagosan 1 , 1 9 mg, 26,28%-os és 0,23 mg cukorértékű, míg a Nancy fajtáé 0,79 mg, 3 1 ,08%-os és 0, 1 3 mg cukorértékű nektárt választanak ki. PÉTER ( 1 985) mérései alapján a kajszi virágportermése igen szélsőséges értékeket mutat. Száz virág pollentömege 10,2-35,4 mg, szárazanyagtartalma 47,6-88,5% között változik . Valószínűen a kora tavaszi változékony időjá­rás a virágpor tömegét is befolyásolja. A kajszivirágok száma egy fa átlagában elérheti a 3 ezret. A kajszi a mandula után a legkorábban virágzó fafaj, nektárját és virágporát a méhcsaládok tavaszi fej lődésükhöz használják fel . A kajszi csak napi táplálékot ad.

A kajszi Közép-Azsia és Korea vidékéről terjedt el, hazánkban évszázadok óta termesztik, és a termő faállomány napjainkban is növekvőben van. A

196

kajszi kitűnő íze, zamata, magas vitamintartalma miatt legnépszerűbb gyü­mölcseink egyike. Nyersen fogyasztható, sokféleképpen feldolgozható. A kajsziból előállított félkész termékek értékes világpiaci cikkek. Magja olajat tartalmaz, melyből likőrt készítenek.

Őszibarack (Persica vulgaris MILL.)

Az őszibarack rövid törzsű, 3-5 m-re megnövő laza koronájú fafaj . Virá­gai magányosak vagy párosával fejlődnek, színűk fehértől a bíborpirosig változhat. A porzók száma 1 8-30 között ingadozik. A nektár a vacoköböl belső falán választódik ki.

Az őszibarack középkötött, tápanyagban gazdag, márgás-agyagos, meszes talajon termeszthető sikeresen. Hőmérsékletigénye nagy, szereti a széltől vé­dett déli, délnyugati fekvéseket. Virágzása idején a fagypont alá csökkenő hőmérséklet jelentős károkat okozhat a virágzásban és a megporzásban. A csapadék évi egyenletes eloszlása is fontos. A tartós esőzések és szél a virágzást akadályozzák. Az őszibarack a kitavaszodástól függően április hónapban virágzik . Először a termőrügypikkelyek nyílnak szét, majd megjelennek a virágbimbók. A sziromlevelek szétnyílása után a porzószálak kiegyenesednek, a portokok felrepednek és kiszórják a virágport. A virágok nyílása a nap folyamán délelőtt kezdődik és a délutáni órákban fejeződik be. Az őszibarack­fajták egy része öntermékenyűlő, vannak azonban idegenmegporzódó fajták is, melyeknél a mézelőméheknek jelentős szerep jut a megporzásban.

Az őszibarack virágaiban KULIJEV ( 1 952) vizsgálatai alapján 20%-os, VAN­SELL ( 1 952) mérései szerint 30%-os cukortartalmú nektár termelődik. SuBAY­DA ( 1 968) mérései alapján az El berta fajta 20,0-42,5%-os és 0,45-1 ,64 mg cukorértékű, a Haale fajta pedig 1 6,2-4 1 ,7%-os és 0,44--1 , 1 2 mg cukorérté­kű nektárt választott ki. PÉTER ( 1972) mérései szerint egy-egy virágban 0,68-1 ,02 mg cukorértékű nektár keletkezik, és a nektár cukorkoncentráció­ja gyakran meghaladta az 50%-ot. Az őszibarack virágai átlagosan 1 ,65 mg 37,55%-os és 0,62 cukorértékű nektárt fej lesztenek. PÉTER ( 1 985) mérései alapján az őszibarack virágportermése száz virágra vonatkoztatva tág hatá­rok között mozog. A pollentömeg 1 6,2-55,6 mg, a szárazanyag 78,6-83,7% között változik. A begyűjtött nektárt és virágport a méhcsaládok fejlődésük­höz használják fel.

Az őszibarack virágait vegyes gyümölcsösökben is látogatják a méhek nektárért és virágporért. A virágokban a nektár mélyen található, a porzószá­lak is elzárják az utat a vacoköbölben termelődő nektártóL Megfigyeléseink szerint a méhek felülről vagy a porzószálak félmagasságából közelítik meg a nektárt és úgy szívják ki az édes oldatot.

Az őszibarack Kelet-Ázsiából terjedt el. Hazánkban régóta foglalkoznak termesztéséveL Az őszibarack jelentős nyári-őszi gyümölcs, íze és zamata miatt friss fogyasztásra kiválóan alkalmas. Gyümölcse feldolgozva is egészsé­ges táplálék.

197

Mandula (Amygdalus communis L.)

A mandula 6-8 m-re megnövő, terebélyes koronájú fafaj . A virágok fehérek vagy rózsaszínűek, a porzók száma 20-30 között van. A nektárium a csésze tövénél fejlődik ki és a nektárt a csészeöböl sárgás színű belső felületére választja ki .

A mandula igénytelen növény, kavicsos talajon is megél. Legkedvezőbb számára a széltől védett, déli fekvésü, mély rétegű, középkötött, tápanyagban és mészben gazdag talaj . A mandula 5-8 oc hőmérsékleten 7-8 nap alatt virágozni kezd, 15 oc hőmérsékleten a fa egészen rövid idő alatt virágba borul. A mandula a legkorábban nyíló gyümölcsfa. Virágai gyakran márciusban vagy április első felében már elnyílnak. A virágzás ideje egy-másfél hét. A virágok nagy része szomszédos virágporral termékenyül meg, így a méhek szerepe a megporzó munkában jelentős.

KuLIJEv ( 1 952) megállapította, hogy a mandulanektár 14%-os cukrot tar­talmaz, és a hektáronkénti nektárhozam csaknem 6,5 kg méznek felel meg. PÉTER ( 1 972) mérései szerint a mandula egy virága egy nap alatt meglepően sok nektárt fejleszt, a nektársúly 1 ,40-4,45 mg között változik. A mandula száz virága (PÉTER 1 985) a méheknek 37,0-50,5 mg 83,3-94,7%-os száraz­anyagtartalmú virágportömeg begyűjtését teszi lehetövé. A fiatal fán 1200 kinyílt virágot számoltak . Nektár- és virágportermelésével a méhek legkoráb­ban jutnak természetes táplálékhoz. Napsütés, 14- 1 8 oc maximum mellett a méhek elhordják a nektárt és virágport, míg hűvös, szeles időben - és ez a gyakori - kihasználatlan marad a virágok nektár- és virágportermése.

A mandula őshazája Afganisztán. Hazánkban a dombvidékeken tömegesen fordul elő. A mandulát olajos magjáért termesztik, mely íze, zamata miatt kiváló csemege az emberi táplálkozásban.

Málna (Ruhus idaeus L . )

Kétéves hajtásrendszerű félcserje. Hajtásai tősarjak útján a termővesszők legalsó rügyeiből vagy gyökérsarjak útján járulékos rügyekből jönnek létre, s l 00-250 cm magasra nőnek. A virágok a kétéves hajtások, ún. termővesszők oldalrügyeiből a levelek hónaljában vagy a hajtások csúcsán jelennek meg és fürtvirágzatot alkotnak. A nektármirigyek a porzó és t.ermőtáj között gyűrű­szerűen helyezkednek el. A nektárfejlesztés bimbós korban kezdődik és a sziromhullásig tart.

A málna homokon, mezőségi talajon és középkötött agyagtalajon egyaránt jól díszlik. Termesztés szempontjából azonban fontos a tápanyag és a víztar­talom, valamint a talaj szellőzöttsége és mésztartalma, mert sekély termőréte­gű, levegőtlen, túl nedves vagy túl száraz és sok meszet tartalmazó talajon gyengén fej lődik és kevés virágot fej leszt. A málna a hosszan tartó nagy meleget nem szereti, kedvező számára a hűvösebb és párásabb mikroklíma, melyen dúsan virágzik és bő termést ad. A málna május-június hónapokban

198

76. ábra. Málna (Ruhus idaeus) virágai

kb. egy-másfél hónapon keresztül virágzik. Fürtvirágzatoll belül először a csúcsi virágok, majd az alap felé haladva az oldalvirágok nyílnak ki. A virágzás vége gyakran áthúzódik az érés kezdetére, a málnabokrokon ilyenkor bimbók, kinyílt virágok, fejlődő és érett termések egyaránt találhatók. A máinának öntermékenyülő és idegenmegporzásos fajtái vannak. A méhek már a felső virágokat is látogatják, javavirágzása idején pedig reggeltől estig ellepik a virágokat nektárért és virágporért.

199

A málna virágainak nektártermeléséről BEUTLER és mtsai ( 1940) számolnak be, mely szerint egy virágban egy nap alatt 36%-os és 7,6 mg cukorértékű nektár termelődik. BEUTLER ( 1 94 1 ) a málnanektár koncentrációját 37%-os­nak találta. SzöVÉRDI (1 949) tapasztalatai szerint nem ritkaság a 4-6 kg-os napi súlygyarapodás. SzAZIKIN ( 1 952) mérései alapján a nektársúly 6,95 mg volt. KOPELKEVSZKIJ ( 1 954) szerint a málna nektártermése hektáronként 1 00 k g méznek felel meg. PÉTER ( 1972) kedvező időjárásban 6,23--12,65 mg, 53,3�3,93%-os és 3 ,85-8,09 mg cukorértékű nektárt mért a virágokban. Változékony, esős időben általában 3,0 mg alatt maradt a nektár cukorértéke. A hároméves nektárvizsgálatok átlagában egy virág egy nap alatt 1 0,44 mg 49,33%-os és 5, 1 5 mg cukorértékű nektárt termelt, ami területegységre kive­títve jelentős nektár-, illetve cukormennyiséget tesz ki. Hektáronként 1 0 ezer tőszámmal és bokronként 1 000 virággal számolva a virágok száma 1 0 millió. Egy virág két napig nyílik, ez idő alatt átlagosan 20 mg nektár választódik ki. Számítások alapján a hektáronkénti nektárhozam 200 kg, a cukortermelés kb. 100 kg.

A málna Európában őshonos növény. Üzemszerű termesztésével nalunk nem régóta foglalkoznak. Házikertekben szórványosan az egész országban megtaláljuk. A málnalé kiváló üdítőital.

Kötöröfűfélék (Saxifragaceae)

Köszméte, egres (Ribés uva-crispa L.)

A köszméte l m sugarú kört alkotó bokor. Virágai néhány virágból álló fürtvirágzatot alkotnak.

A köszméte táplálóanyagban gazdag talajon sok virágot fejleszt és jó termést ad. Legjobban érzi magát a középkötött vagy kissé laza, levegős, jó vízgazdálkodású humuszos talajon. A köszméte 8-1 2 ·c hőmérsékleten már virágzik. Hidegtűrő növény, a virágok az 1-2 ·c-ot károsodás nélkül átvé­szelik. A növény az árnyékos, párás körülményeket kedveli, ezért gyakran köztesként telepítik. A köszméte a Icitavaszodástól függően március--április hónapokban kb. két héten keresztül virágzik. Jelentéktelen, illatos virágait a méhek szívesen járják nektárért és virágporért. A megporzás rovarok, főleg méhek segítségével történik. Ritkán megporzás nélkül is kifejlődik a termés.

A köszméte virágai BEUTLER és mtsai ( 1940) vizsgálatai szerint 1 ,0 mg cukorértékű nektárt fejlesztenek. SZAZIKIN (1 953) szerint négy év átlagában egy virág 24 óra alatt, 0,52-1 ,85 mg cukortartalmú nektárt fejleszt, a hektá­ronkénti cukormennyiség a fajtáktól és virágok számától fúggően 37,0--74,9 kg között ingadozik. PÉTER ( 1973a) szerint csapadékos időjárásban a nektár súlya csaknem 3,0 mg, cukortartalma 1 9,8%-os volt. Napsütéses, 1 3, 5 ·c-os napi átlaghőmérsékleten 57%-os páratartalom mellett kevesebb súlyú ( 1 ,58 mg), de jobb minőségű (48, 1 3%-os) nektár termelődött a virágokban. A virágzás idején átlagosan 2,06 mg, 33,5%-os és 0,69 mg cukorértékű nektárt

200

fejlesztettek a virágok. A köszméte száz virágának pollentermése PÉTER ( 1985) vizsgálatai alapján 1 2-14 mg, a szárazanyagtartalom 85,7-89,5% között változik. A köszmétebokrokon egyszerre kevés kinyílt virágot találnak a méhek. A nagyüzemi és szórványtelepítésű bokrok csak napi táplálékot adnak a méheknek. A köszméte mézelése a méhcsaládok fiasításának kitetjesztése szempontjából jelentős.

A köszméte elterjedt cserje, hazánkban évszázadok óta termesztik. Szórvá­nyos telepítésben házikertekben az egész országban megtalálható. A köszméte nyersen és befőttként fogyasztható, közkedvelt gyümölcs. Hasznosítható bor, ízek, zselék készítésére, a konzervipar számára is jelentős.

Fekete ribiszke (Ribes nigrum L.) és vörös ribiszke (R. ruhrum L.)

A fekete és vörös ribiszke l m körüli elágazó cserje. A vörös ribiszke virágzata az idősebb ágak oldalrügyeiből örvös elhelyezkedéssel, míg a fekete ribiszkénél az egyéves vesszökön fejlődik ki. A ribiszkének fürtvirágzata van. A virágzaton belül 8-20 virág fejlődik ki. A virágok a virágzati tengely felleve­leinek hónaljából ágaznak el és rövid kocsány végén helyezkednek el. A nektáriumok a porzók és a bibetövek közötti kiemelkedő területen fejlődnek ki és a nektárt apró cseppek alakjában választják ki. A ribiszke sok virágot és bö termést általában a mélyrétegű tápanyaggal ellátott, középkötött talaj� ad. A vörös ribiszke jól fejlődik lazább talajon, a fekete ribiszke inkább a kötöttebb talajon érzi jól magát, de kielégítő termést ad még a savanyú láptalajokon is. A ribiszkefajok a túlságosan nedves vagy száraz talajon gyengén virágzanak és rosszul termékenyülnek. A vörös ribiszke szárazabb viszonyok mellett is megél, a fekete ribiszke inkább a csapadékosabb éghajla­tot szereti. A ribiszkefajok lombosodás előtt vagy lombosodással egy időben, április-május hónapban két héten keresztül virágzanak. A vörös és a fekete ribiszke nagyrészt idegenmegporzó növények, a virágpor közvetítését rovarok és méhek végzik. /

BEUTLER és ScHÖNTAG ( 1 940) szerint a fekete ribiszke virágai egy náp alatt 26%-os és 1 ,3 mg cukorértékű nektárt termelnek. SZAZIKIN ( 1953) szerint a fekete ribiszke hektáronkénti cukortermése 52,9-140,7 kg között változik. Mérései szerint a vörös ribiszke egy virága naponta 0,23--0,44 mg nektárt választ ki és a hektáronkénti cukortermés a fajtától függően 43,5-105,0 kg között változik. PÉTER ( 1973a) a fekete és vörös ribiszke nektártermelésének körülményeit tanulmányozta. Vizsgálatai alapján a fekete ribiszke bőségesen termel nektárt (0,65-4,95 mg), a cukorszázalék az esőzések idején 1 3, 14-28,60% között változik 0,30-1 ,33 mg közötti cukorértékkeL A vörös ribiszke virágaiban kevés nektárt talált (0, 1 8--0,32 mg), a cukortartalom az időjárás alakulásától függően 1 2,66-43,90%, a cukorérték 0,02-0, 1 2 mg között változott. Átlagértékek alapján a fekete ribiszke virágai egy napig tartó izoláció idején 24,97%-os és 0,77 mg cukorértékű, a vörös ribiszke pedig

201

33,2 1 %-os és 0,09 cukorértékű nektárt választottak ki. PÉTER ( 1 985) mérései alapján a vörös ribiszke virága egészen kevés virágport termel. Száz virágban 6,2-9, 1 mg a pollentömeg, a szárazanyagtartalom 82-86% között változik. A nektárszekréció alapján a fekete ribiszke értékesebb mézelönek bizonyul, mint a vörös ribiszke, és termőterülete is jóval nagyobb. A ri biszkék nektálját és virágporát a méhcsaládok élik fel fiasításuk kiterjesztése idején.

A ribiszke vad fajai Európa, Ázsia és Észak-Amerika északi részein találha­tók. Hazánkban a ribiszketermesztés fellendülőben van, az egész országban megtalálható. A ribiszke értékes gyümölcs, frissen fogyasztható, házi feldol­gozásra, befőttek, ízek, szörpök, zselék készítésére keresett nyersanyag. A konzervipar - hazai fogyasztásra és exportra - évente jelentős mennyiséget dolgoz fel. A fekete ribiszke orvosság és védőital készítésére kiválóan alkal­mas.

A szölötermesztés és a méhészet kapcsolata

A bortermő szőlő ( Vitis vinifera L.) nem tartozik a mézelö növények közé, jóllehet virágai termelnek virágport. Gyakran látogatják a méhek a szölöt kései metszése után, amikor a vesszöcsonkok vágási felületén cukrokat és ásványi sókat tartalmazó könnyezési nedvet találnak. Annak ellenére, hogy a szölö nem mézel, mégis foglalkozni kell vele, mert közvetve kapcsolódik a méhészethez. Számos megfigyelés igazolja, hogy a méhek a bibét nem rágják meg, a virágzó szőlöröl csupán virágport gyűjtenek, miközben a megporzást is elvégzik. Az ép, egészséges fürtöket vagy bogyókat pedig gyenge rágóikkal nem képesek felnyitni, csak a sérült, kicsípett vagy megrágott szemeket kere­sik fel érés idején, hogy a táplálékban szegényes idöszakban némi élelemhez jussanak. Megfigyelték azt is, hogy ha a méhek a szivárgó szölö levét felnyalo­gatják, a sérült részek gyorsan beszáradnak, a szölöszem nem indul rothadás­nak.

A darazsak közül a közönséges darázs ( Vespa vulgaris L.), a lódarázs ( Ves pa cr ab ro L.) és a német darázs ( Ves pa germanica F ABR.) károsak, me rt erős rágóikkal az érő bogyókat felnyitják, és a méheknek lehetőség adódik a sérült szemek felkeresésére.

Összefoglalva a méhészet és a szölötermesztés kapcsolatát, a méhek csupán sérült szemeket keresnek fel, hogy édes nedvet gyűjtsenek azok felületérőL A fő károsítók a darazsak, egyes madárfajok, továbbá vadon élő állatok és néhány háziállat, amelyek az érett fürtöket, illetve szemeket kicsípik vagy kirágják. Szölötermesztés szempontjából tehát az elsődleges kártétel a jelen­tős, a méhek által okozott ún. másodiagos kártétel nem számottevő.

202

6. Szántóföldi növények

A statisztika szerint hazánk szántóterülete több, mint 5 millió hektár. A termesztett növények közül a legnagyobb területet, mintegy 65%-ot a gabo­nafélék és a kukorica foglalják el. Ezek a növények a méhészet szempontjából nem jelentősek. A méhészet számára nagyon fontosak a magnak termesztett pillangósvirágú takarmánynövények, továbbá néhány szántóföldi növény, mint pl. a napraforgó, a mustár, a repce stb. Az említett nektárt és virágport adó szántóföldi növényeket az összes szántóterület kb. 8°/o-án (470 ezer ha)

35. táblázat A fontosabb szántóföldi növények magtermő területe

Növény neve

Pillangósvirágú növények

Takarmány lucerna (Medicago sativa) Fehér somkóró (Melilotus a/bus) Vörös here ( Trifolium pratense)

· Bíborhere (Trifolium incarnatum) Fehér here ( Trifolium repens) Szarvaskerep (Lotus corniculatus) Baltacim ( Onobrychis viciaefolia) Szöszös bükköny ( Vicia villosa) Pannon bükköny ( Vicia pannonica) Takarmány bükköny ( Vicia sativa)

Egyéb szántóföldi növények

Közönséges mézontófű (Phacelia tanacetifolia) Fehér mustár (Sinapis alba) Repce (Brassica napus) Dinnye ( Citru/l us !ana tus és Cucumis me/o) Uborka (Cucumis sativus) Tök (Cucurbita maxima, C. pepo) Napraforgó (Helianthus annuus)

(lásd a 4 1 . táblázatot is)

Magtermő terület, ha

! 97 1 1 987

49 749 17 724 2 059 ! 300

1 8 475 5 0 1 6 2 557 l 08 1 4 028 6 1 5 l 389 482 4 370 279 2 836 43 1 2 427 494 5 659 1 1 1 4

200 1 290 l 560 l 500

43 950 53 938 9 198 6 903 6 080 3 229

906 1 1 8 495 377 655

203

termesztik (35. táblázat). A napraforgó vetésterülete jelentékenyen nőtt, a pillangósvirágú növényeké az 1 97 1 . évi magtermő területhez viszonyítva közel 70%-ka] csökkent (Mg. St. Évk. 1 987).

A szántóföldi méhlegelő értékelésekor figyelembe kell venni azokat a válto­zásokat, amelyek a mezőgazdaságban végbementek. A magángazdálkodást felváltotta a szacialista nagyüzemi gazdálkodás. A nagyüzemi táblák kialakí­tásával, a gépesítés és a kemizálás bevezetésével a szántóföldi méhlegelő értékéből vesztett. A búza, kukorica, burgonyavetések mellett megtalálhatók voltak a méze1ö szántóföldi kultúrák is. Napjainkban sem változott lényege­sen a szántóföldi terület, csupán területileg koncentrálódott. A szántóföldi méhlegelőben változást jelentett a tarlóhántás bevezetésével egyes vidékeken

NÖV É NY N E V E •O "" .. c

Kóposztarepce 4

Bi borhere 3

Fehér mustár 2

Káposzta 2

lencse 2

Pannon bÜkköny 2

Szöszös bükk öny �

Szegietes lednek t Fehér somkóró· 3

Gom borica 2

U bar ko 2

Kerti retek 1

Balta c i m 3 Mézontófű ( Facé l io l 4

Takarmány bÜkköny l

Pohánka 3

Takarmóny lucerna 2 Fehér h e r e 3

Korcs he;e 2

Tök 2

Dinnye 2

SzeradaLla 2

A l e � a nd r i a i here 2

Vörös here 2

Szanoskerep 2 Napraforgó 2

1 = k evés

2 = k ö z e pes

v l R Á G z Á s l l D Ő o ..

N o. .:..:!!( IV. v. VI. VII . VIII. Ol •O .t: O> � 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 >

4 M

2 m 2 m 2

1

l

2 m t 2 M

2

2

2

2 m 3 M

2

2

3 2 m 1

3

1

1

1

2 m 2

� m

3 = jó M = ter j esztése elsőrendű méhészeti érdek

4 = k i váló m = terjesztése fo ntos m é h és z e t i érdek

77. ábra. Szántóföldi növények fenológiai táblája (PÉTER szerk.)

204

IX. 3 1 2

a tarlóvirágos területek jelentős csökkenése. A tarlóvirág azokon a vidékeken, ahol mézet adó vagy betelelést biztosító nyárutói mézelő gyomnövény volt, ma csak szórványosan található meg és napi táplálékellátó mézelö növény lett belőle. Most újra változások várhatók.

A szántóföldi növénytermesztés legfontosabb feladata termesztett növénye­ink termésátlagainak mennyiségi növelése és minőségi javitása. A legjelentő­sebb méhészeti feladat a szántóföldi növények mézelési értékének megismeré­se, a méhek szerepének tanulmányozása az aprómagtermesztésben, méhkimé­lő növényvédőszerek előállítása, valamint a méhészet és a szántóföldi növény­termesztés összehangolásának vizsgálata.

A szántóföldi növényeket rövid leírásuk, környezeti igényeik, virágzásuk, mézelési értékelésük, el terjedésük és jelentőségük sorrendjében dolgoztuk fel . Az átlagos virágzási időket a 77. ábrán mutatjuk be.

Pillangósvirágúak (Fabaceae)

Lucerna (Medicago ssp.)

A kékvirágú lucerna (Medicago sativa L.) évelő, 40--- l OO cm magasra megnövő, lágy szárú növény. Virágai fürtvirágzatban fejlődnek, fürtönként 10---25 virággal. Virágszerkezete hasonló az akácéhoz. A nektárkiválasztó szövetek a termő alatt találhatók, melynek felületére préselődik ki a nektár. A nektárkiválasztó szöveteket vékony kutikula borítja. A kiválasztó sejt sztomatizált. A 2-3 sejtsornyi glanduláris szövet alatt található a parenchy­maszövet. A nektáriumban edénynyalábok nem futnak (KINCSEK 1977). A méhek a nektárhoz hozzáférnek. Méréseink szerint a párta szélessége 5, 1 5, mélysége 6,22 mm. A nektárt gyűjtő méhek a virágot szemből közelítik meg, de vannak olyan méhek is, amelyek a virágból oldalról veszik ki a nektárt. A nektár nagyrészt szacharózt, kisebb mennyiségben fruktózt és glükózt tartal­maz, méze kellemes ízű, kissé mentás, elég gyorsan kristályosodik. A tarkavi­rágú lucerna (Medicago varia MARTYN) a legkülönfélébb színű fürtvirágza­tokból álló lágy szárú növény.

A lucemát az ország nagy részében megtaláljuk. Legjobban a mélyrétegű, tápanyagban és mészben gazdag mezőségi talajokon fejlődik. A lucerna víz­szükséglete nagy, mert l ,O kg szárazanyag előállításához 600-700 l vizet használ fel . A virágok kifejlődése, virágzása és termékenyülése magas hőmér­sékletet igényel. Ez azt jelenti, hogy a nappali maximális hőmérsékletnek 25-30 oc között kell lennie. A lucerna hosszúnappalas növény, növekedésé­hez és fej lődéséhez sok fényre van szüksége. Napsütéses, meleg időjárásban egyenletesen virágzik, és a méhek szargalmasan látogatják a virágokat nektá­rért és virágporért

A lucerna attól függően, hogy a második vagy harmadik növedékét hagyják meg magnak, július-augusztus hónapokban virágzik. A fővirágzás egy-két hétig eltarthat, de előtte és utána is találhatók kinyílt virágok a hajtásokon.

205

A virágzás a fürt tö felöli részén indul meg és tovább a csúcsi részek felé folytatódik. Fürtön belül egyszerre 4-8 virág nyílik, és a környezeti tényezök alakulásától függöen 4-14 napig tart a fürt virágainak nyitvamaradása.

A lucerna mézelését számos kutató tanulmányozta. BEUTLER ( 194 1 ) a nek­tárban 48,2%-os cukrot mért. VANSELL ( 1941 ) vizsgálata szerint a nektár cukorkoncentrációja üvegházi körűlmények között 46,7-67, 1 %, szántóföldi termesztésben pedig 24,0-62,0% között változott. KuLIJEV ( 1 952) mérései sze r in t egy hektár l ucernás 4 12,8 kg nektárt választ ki, ami 280 kg méznek felel meg.

PÉTER ( 1 97 1 ) megállapította, hogy a Nagyszénási lucernafajta virágai 18 ,3-27,0 oc átlaghőmérsékleten és 52,6-85,6%-os páratartalom mellett 28,5-61 ,7%-os és 0, 12-0,22 mg cukortartalmú nektárt választottak ki. Az es ö a nektárt O, 1 7 mg-mal növelte, a cukrot 33,2%-kal hígította, a cukorérték­ben alig történt változás. A nektár súlya O, 1 5---0,30 mg között változott. A 3 1 ,8-34,5 oc maximumok és 52,0---57,6% páratartalom mellett egészen sűrű, mintegy 59, 1-68,0%-os cukrot mért a virágokban. A mérések idején a cukorérték 0,07-0, 1 3 között változott.

PÉTER ( 1 983) lucernavetésben mikroelemekkel (M), foszforral (P) és 2,4 D-vel (D) és együttes oldataival (MPD) végzett levélpermetezési kísérleteket. Megállapította, hogy a Cu, Zn, Co mikroelemek nincsenek hatással a nektár­termelésre. A B, Mn, Mo mikroelemek kb. 5°/o-kal fokozták a cukortermelést. Az l %-os P-ral 25,2%-os, az MPD együttes oldatainak alkalmazásával 45,8%-os cukortermés-növekedést ért el a permetezetlen kontrollhoz képest. A mikroelemek, de főképpen a P és az MPD oldataik együttesen ki permetezve segítették a virágzást, a megtermékenyülést és a magtermést, de a nektárkivá­lasztást is határozottan kedvező irányba befolyásolták.

A lucerna virágai nem sok nektárt fejlesztenek, ezért a méhcsaládokat napi táplálékkal látják el. Gyakorlati tapasztalatok szerint a lucerna javavirágzása­kor 2-3 kg-os súlygyarapodás is elérhető.

A lucerna öshazájának a mérsékelt éghajlatú Iránt tekintik. Hazánkban TESSEDIK SÁMUEL szarvasi lelkész honosította meg az 1 770-es évektől kezdő­dően. Az itteni éghajlat hatására kialakult a magyar lucerna, mely takar­mányértékével azóta világhírnevet vívott ki magának.

Fehér somkóró (Melilotus a/bus DESR.)

A fehér somkórának egynyári (egyéves) és áttelelö (kétéves) változata van. Szára 1 -3 m magasra nő. Virágzata laza fürtöket alkot, egy virágzatban 60-80 virág található. A virágok színe fehér, méretük alig éri el a fél cm hosszúságot. A nektárt kiválasztó szövetek a magház tövénél találhatók, amelyek apró cseppek alakjában termelik a nektárt.

A fehér somkóró meszes, sekély rétegű köves, kavicsos, sovány homokon sikeresen terem. A tápanyagban szegényebb talajokon is jól termeszthető. Növekedése kezdetén vízigénye jelentős, virágzásakor a szárazságot jól tűri.

206

Szélcsendes, meleg időben a méhek sűrűn látogatják a virágokat, hogy a kiválasztott nektárt begyűjtsék. A fehér somkóró fővirágzása június-július hónapokra esik, gyakran hat héten át virágzik. A somkóró idegenmegporzású növény. A virágpor közvetítését a rovarokon kívül a mézelő méhek végzik, ezáltal a magtermés fokozódik.

BEUTLER ( 1 94 1 ) szerint egy virág egy nap alatt 0,04 mg 36%-os cukrot választ ki . Kuumv ( 1 952) a somkóró virágaiban 0, 1 6---0,50 mg súlyú nektárt mért 0,04 cukorértékkeL PELJMENEV ( 1 969) szerint a hektáronkénti mézhozam 470-500 kg között változik. Hazánkban nem ritkák a 10 kg-on felüli hordá­sok, de gyakran megközelítik a 20 kg-os súlygyarapodást

PÉTER ( 197 1 ) vizsgálatai szerint a nektár cukorszázaléka 62,40-70,52% között ingadozott, míg a cukorérték 0,04---0, l O között volt. A legtöbb cukor­tartalmú nektár akkor képződött (O, 1 8 mg), amikor az átlagos hőmérséklet 24,3 oc, a páratartalom 7 1 ,3% volt, és egész napon át sütött a nap. A fehér somkóró apró virágaiban egészen kevés nektár termelődik. Üzemi termesztés­ben, kedvező időjárási viszonyok mellett méztermést ad, kisebb somkóróveté­seken néhány dkg-os súlygyarapodás érhető el.

A fehér somkórót az Egyesült Államokban kezdték termeszteni. Magyaror­szágon zömmel a Duna-Tisza közén, a Kis-Alföld nyugati részén és a Zagyva-Tarna völgyében termesztik.

Alexandriai here (Trifolium alexandrinum JusL.)

Az alexandriai here egyéves belterjes takarmánynövény. Virágai fehérek, laza fejecske-virágzatban csoportosulnak. A nektár a termő alatt választódik ki . Öntözéses viszonyok mellett érdemes takarmánynak termeszteni, magter­mesztésre a szárazabb és melegebb körűlmények kedveznek. A magnak ha­gyott tábla a kaszálás idejétől függően július-augusztus hónapokban virág­zik. Mivel idegentermékenyülő növény, a virágok megporzásában a méhek szerepe is jelentős. Az alexandriai here mézeléséről csupán annyi ismeretes, hogy a virágzó táblát a méhek látogatják, és a méhlegelőben szegény időszak­ban a növény nektárja és virágpora a méheknek napi táplálékkiegészítője lehet.

Korcs vagy svéd here (Trifolium hybridum L.)

A termesztett korcs here két- vagy többéves tarackos növény. Virágzata gombvirágzatot alkot. A párta 5-8 mm hosszú, fehéres, sokszor világos rózsaszínű. A nektár a porzócső alsó részén cseppek formájában gyűlik össze. A tápanyagban gazdag, középkőtött, kötött, agyag- és vályogtalajokat kedve­li, szépen díszlik még a lápon és a tőzegtalajokon is. Vízigényes növény,

207

magtermesztésével azonban szárazabb fekvésben előnyös foglalkozni. A korcs here június-augusztus hónapokban virágzik. Először a gombvirágzat alsó virágai nyílnak, legvégén a felső legfiatalabb virágok. Rovarporozta idegen­termékenyülő növény, virágait a méhek szívesen látogatják nektárért és virág­porért. NYÁRÁDI ( 1 958) szerint a nektár sűrűsége 26,5--46,5, átlagosan 39%, számításai alapján a hektáronkénti nektár 1 0� 1 20 kg méznek felel meg. A korcs vagy svéd here Svédországból származik, innen az elnevezés. Magyaror­szágon különféle füves keverékekben alkotóelemként, nyirkosabb réteken használják.

Fehér here ( Trifolium repens L.)

A termesztett fehér here vagy kúszó here évelő, alacsony termetű, 3-4 évig termesztésben lévő lágyszárú növény. Virágzata apró, 2-3 cm átmérőjű gombvirágzat, 4�80 virággal. A virágzat 2�30 cm hosszú kocsányon található. A virágok színe fehér, ritkán lilás árnyalatú. A nektár a magház alatti nektáriumban termelődik, a méhek a nektárhoz könnyen hozzáférhet­nek a pártacső rövidsége miatt.

A gombvirágzaton belül először az alsó, a legfejlettebb virágok nyílnak ki, és legkésőbb virítanak a csúcsi virágok. Egy-egy gombvirágzat 7-8 nap alatt virágzik el. A fehér here virágzásakor erős mézillatot áraszt, emiatt a méhek szívesen látogatják. Megtermékenyülés után a virágok lehajtanak és elszárad­nak. A virágzás előrehaladottsága erősen szembetűnő.

BEUTLER és ScHÖNT AG ( 1940) vizsgálatai szerint egy fehér here virág egy napos izolálással 40%-os koncentrációjú és 0,04 cukorértékű nektárt választ

78. ábra. Fehér here ( Trifolium repens)

208

ki. DEMIANOWICZ ( 1953) szerint egy hektár fehér here 100 kg méztermést ad. CRANE és mtsai ( 1 984) szerint a nektárszekréció 0,05---0,40 mg, a cukorken­centráció 25-52% között ingadozik.

PÉTER ( 1 97 1 ) szerint a nektárvizsgálatok eredményei arról tanúskodnak, hogy a fehér here apró virágai nem sok nektárt fejlesztenek, rendes körűlmé­nyek között alig érik el a 0,4 mg-ot. A cukorérték a csapadékos napok méréseinek kivételével 0,06-0,27 között változik. Esőtlen, 1 8, l oc feletti középhőmérsékleten, 55,6-7 1 ,6% páratartalom me ll ett a cukortartalom 33-45% , a cukorérték 0,06---0, 1 7 között változott. PÉTER ( 1983) a Wuxal 3 és 5 l/ha mennyiségével mikroparcellás kísérletet állított be fehér here vetés­ben. Megállapította, hogy a Wuxal permettrágya kedvezően hatott a nektár­termelésre, mert a 1 00%-nak vett kontrollhoz képest 28,8, illetve 44,8%-kal több cukortartalmú nektár termelődött a virágokban. A nektársúly 0,08---0, 1 3 mg-mal, a cukortartalom 2,7%-kal volt több, mint a kezeletlen parcellák virágaiban.

A magnak termesztett fehér here a hektáronkénti több milliós virágnektár­termésével jelentős nyári méhlegelőt nyújt. Fővirágzása idején gyakori a 30-50 dkg-os súlygyarapodás. A termesztett fehér here Észak-Olaszország­ból származik. Hazánkban főként az esőben gazdag vidékeken, a Dunántúlon termesztik, nagylevelű változatát, a lódi herét őntözéses viszonyok mellett a szárazabb éghajlatú Nagy-Alföld réti talajain is szívesen termesztik.

Bíborhere ( Trifolium in carnatum L.)

A bíborhere egyéves, áttelelő, lágy szárú növény. A virágzat a hajtások csúcsán keletkezik (VII.c kép), alakja megnyúlt hengeres, bimbós állapotban lehajlik, virágzáskor mereven feláll. A nektárium a magház alatt fejlődik ki, és a nektár a rövid pártacsőben gyűlik össze.

A bíborhere a talajjal szemben nem igényes, a gyengébb termőképességű talajokon is szépen díszlik, szereti a laza, savanyú talajokat. A meleget kedve­li. Hűvös, esős időben gyengén virágzik, a nektárforrás kihasználatlanul marad. A bíborhere április végén, május elején 1 0-1 2 napig virágzik. Virág­zaton belül az első virágok a csúcsi részen nyílnak ki, és így folytatódik tovább a virágzás az alapi részek felé. A virágok nyílása a reggeli órákban kezdődik, egyes virágok már 8 órakor nyíltak, de találunk olyan virágokat is, amelyek l O-l l vagy 14 órakor nyílnak ki.

BEUTLER és mtsai ( 1940) mérései szerint a virágokban 3 1 ,0%-os és 0,07 cukorértékű nektár keletkezik. Győr-Sopron megyében, több éves tapasztalat szerint, fővirágzása 1 0-12 napig tart, és naponta átlagosan 0,5 kg súlygyara­podás érhető el. CRANE és mtsai ( 1 984) közlése alapján virágonként 0,04---0,23 mg súlyú, 44%-os cukortartalmú nektár termelődik.

PÉTER ( 1 97 1 ) vizsgálatai szerint a nektársúly 0, 1 6---0,38 rilg, a cukorszáza­lék 1 7,4---48,6 és a cukorérték 0,05---0, 1 6 között változik. A legkevesebb cukorértékű nektárt 1 5 oc alatti hőmérsékleten mérte, amikor a virágonkénti

14 Halmágyi-Keresztesi 209

cukor 0,05 mg volt. A legtöbb cukrot tartalmazó nektárt, az előbbi mérések háromszorosát, 1 8 ·c feletti napi középhőmérsékleten mérte. PÉTER (nem közölt) megmérte a méhek által begyűjtött virágport A virágporgránumok 6,8-10,5 mg súlyúak voltak, a nyers fehérje 26% volt. Aminosav összetétele (lizin, metionin, valin stb.) jóval meghaladja a lucernaszéna beltartalmi érté­két. Biológiai értéke 7 1 ,9 százalék.

A bíborhere táblában, magnak termesztve, korai virágzásával kiváló méh­legelőt nyújt. A méhcsaládokkal gyakran hordás érhető el, szórványos telepí­tésben nektárja csak napi táplálékforrásnak számít. A bíborhere őshazája az Ibériai-félsziget és Algéria csapadékosabb területei. Hazánkban a Dunántú­lon és az északi megyékben termesztik.

Vörös here vagy lóhere (Trifolium pratense L. )

A termesztett vörös here vagy réti here bokor alakú, 40-l 00 cm magasra megnövő évelő, termesztésben két évig használt növény. A virágok gombvi­rágzatot alkotnak. Egy-egy virágzatban 30-90 virág fejlődik. A virág hosszú­sága a csészével együtt 1 3- 1 8 mm, ebből a esővé összenőtt párta 6-10 mm. A nektárt kiválasztó szövetek a magház alatt helyezkednek el, a kiválasztott nektárcsepp a pártacső alsó belső falán található meg.

A magnak termesztett vörös here június végén, július elején kezd virágozni és az időjárás alakulásától függően 2-4 héten át virágzik, de szórványos előfordulásban egész nyáron át találhatók kinyílt vörös here virágok. A virágzás a gombvirágzat alsó részén kezdődik, azt követően nyílnak ki a felső virágok, azonban gyakran előfordul, hogy a gombvirágzat egyszerre nyílik. Ekkor tömegesen ad méhlegelőt. A vörös here legjobban 20-22 ·c átlagos nappali hőmérsékleten virágzik, ezzel szemben hűvös időben, 1 5 ·c középhő­mérsékleten csak lassú virágfej lődés tapasztalható.

A vörös here jól művelt, tápanyagban gazdag talajon díszlik. Vízigénye nagy, különösen növekedése teljében párologtat el sok vizet, és emiatt inkább a 600 mm vagy ennél nagyobb évi csapadékú vidékeken termesztik. Növeke­déséhez nedves, párás körülményeket igényel, generatív részeinek kifejleszté­séhez és a virágok megtermékenyüléséhez már kevesebb vízzel is beéri. A vörös here virágzása idején gyakori a száraz, meleg időjárás, ilyenkor rövi­debb pártacső fejlődik ki, és a méhek könnyebben elérik a nektárt. A gombvi­rágzaton belül egyébként mindig található rövidebb pártacsövű virág.

BEUTLER és ScHÖNT AG ( 1940) megállapította, hogy a nektár 23% cukrot tartalmaz 0,08 cukorértékkeL BoETIVS ( 1 948) a nektárkoncentrációt 33-36%-nak mérte. BUHAREVA ( 1 960) virágzás előtt cink, mangán, molibdén sók együttes oldatával permetezte a vörös herét. A kezelés hatására a nektár­súly 33%-kal, a cukortartalom közel 1 0%-kal fokozódott a kontroll növé­nyek 1 00%-nak vett értékéhez viszonyítva. CRANE és mtsai ( 1 984) vizsgálataik . során azt tapasztalták, hogy a nektársúly 0,08-0,90, a cukorkoncentráció 1 7-60% között változik. PÉTER ( 1971 ) virágonként 0,21-0,74 mg súlyú,

210

10,0----48,5%-os és 0,04---0,23 cukorértékű nektárt mért a virágokban. Párás, csapadékos időben 0, 1 5-0,21 mg cukor keletkezett egy-egy virágban. NIKO­VITZ ( 1985) 9 vörös here fajta nektártermelését vizsgálta. Megállapította, hogy azok a faj ták, amelyek cukorértéke meghaladja a O, l mg-ot, elfogadható mézelőnek tarthatók. PÉTER ( 1 985) megállapította, hogy a nektártermelés minimuma 1 3 oc alatt, maximuma 30 oc felett van, az optimum, ahol a legtöbb cukorértékű nektár termelődik, 24-25 oc. A relatív páratartalom optimurna 60-80% között van. A matematikai értékelés azt mutatja, hogy a napsütéses órák és az ezzel kapcsolatos fotoszintézis folyamata döntő tényező a vörös here virágainak cukortermelésére. Tapasztalataink alapján a vörös here virágait látogatják a méhek, a pártacső virágzás elején hosszabb, mint a virágzás második felében, de esős időben is hosszabb pártacső fejlődik, mint a szárazabb időjárásban, amikor vízhiány következtében rövidebb ma­rad a pártacső. A vörös here mézelőértéke tehát a virágzás időszakától és a környezet alakulásától függően jelentősen változik.

PÉTER ( 1983) vörös here vetésben vizsgálta a Wuxal termésnövelő hatását. A kezelések hatására a nektársúly, a cukorszázalék növekedett, a cukorérték 1 32-142% volt a kontrollnak vett 100%-hoz képest.

A vörös herét először Észak-Olaszországban és Hollandiában termesztet­ték. Hazánkban a Dunántúlon, továbbá az északi felvidék megyéiben ter­mesztik.

Szarvaskerep (Lotus corniculatus L.)

A szarvaskerep 20-40 cm-re növő, évelő lágy szárú növény. A virágzat laza fejecskét alkot, egy-egy fejecskében 2-8 narancssárga virág fejlődik. A nektárium a magház alatt helyezkedik el, a nektárcsepp a porzócsőben gyűlik össze.

14*

� " �.., t \ !4& . . . . '• : -. • l '"

•

•. \ ;

79. ábra. Szarvaskerep ( Lotus corniculatus)

211

Kialakult termőtájain, a rossz vízgazdálkodású, savanyú, kilúgozott, szel­lőzetlen, kavicsos talajokon, ahol sem a lucerna, sem a vörös here nem termeszthető eredményesen, a szarvaskerep jól díszlik. Nedvességigénye már nagyobb, elviseli a néhány napos vízborítást, a párás, csapadékos időt kedveli . Virágzásához és magkötéséhez csapadékmentes, 22-25 oc körüli hőmérsék­letet igényel, ami egyben jó méhlátogatottságra is lehetőséget nyújt. A mag­nak termesztett második növedékű szarvaskerep július-augusztus hónapok­ban kb. négy héten keresztül virágzik. Napszakon belül a virágok főleg a déli órákban nyílnak. A szarvaskerep rovarporozta növény. A méheknek jelentős szerep jut a megporzásban.

A szarvaskerep mézelését több országban tanulmányozták. Németország­ban BEUTLER ( 1 94 1 ) mérései szerint egy virág napi cukortermése 0,08 mg, a nektár 0,2 mg. S zMARAGDOVA ( 1 954) mérései és számításai szerint a hektáron­kénti cukortermés 8,0-135,0 kg között változik. NYÁRÁDY ( 1968) szerint a virágok hektáronként 50 kg méznek megfelelő nektárt választanak ki. CRANE és mtsai ( 1 984) közlése szerint a nektársúly 0,33-ű,55 mg, a cukor 1 9-39% között változik. Hazánkban a magnak termesztett szarvaskerepet jó méhlege­lönek tartják. PÁPAI méhész Nagyorosziban (in PÉTER 196 1 ) három hét alatt napi 30 dkg-os emelkedéssel, összesen 6 kg-os súlygyarapodást ért el. PÉTER ( 1 97 1 ) mérései szerint a nektár súlya 0,32-ű,48 mg, a cukortartalom 20,88--42,74%, a cukorérték 0, 1 0-0, 1 5 között volt. Napsütéses, száraz, 25 oc feletti hőmérsékleten 0,2 1-ű,24 mg cukor volt a virágokban. Borult, párás, hűvös, esős időjárásban 2,0-14,6%-os, O,O l-ű,06 cukorértékű nek­tárt tartalmaztak a virágok. A lassú felmelegedéssei egy időben a cukorszáza­lék és cukorérték növekedett. Hektáronként a több százezret kitevő virágok nektártermésének begyűjtésével súlygyarapodás érhető el, változékony időjá­rásban a kevés nektárforrás csupán napi táplálékot ad a méheknek.

A szarvaskerep Amerika, valamint Ázsia mérsékelt éghajlatú területein őshonos. Hazánkban főként a Dunántúlon termesztik, de találkozunk még szarvaskerep vetésekkel az északi felvidék egyes megyéiben is.

Szeradella (Ornithopus sativus BROT.)

Egyéves, karógyökerű, dúsan elágazódó, fél m-re növő, elfekvő szárú nö­vény. Virágai rózsaszínűek, aprók. A nektár a bibe tövénél gyűlik össze. Takarmánynak termesztve vízigényes, magnak termesztve virágzáskor in­kább a szárazabb, melegebb viszonyokat hálálja meg bőséges magterméséveL Virágai júliusban nyílnak, a méhek látogatják virágait Mézeléséről annyi ismeretes, hogy ahol nagy területen vetik magtermesztés céljából, hosszan tartó virágzásával mézet adó növény. Mivel csak kis területen vetik, helyi jelentőségű mézelő növénynek számít.

212

Baltacim ( Onobrychis viciaefolia ScoP.)

A baltacim évelő, 60-80 cm-re megnövő, lágy szárú növény. A virágok füzéres fürtben állnak, 5-25 cm hosszúak és virágzatonként 20-75 virágot fejlesztenek. A nektár a magház alatt levő nektáriumokban képződik. A baltacim sekély termörétegű, meszes, kavicsos vályogtalajokon szépen díszlik és kielégítő termést ad. Vízigénye nem nagy, bőséges magtermést inkább a szárazabb vidékeken ad. Virágzása idején kedvező a napsütéses, meleg időjá­rás. A hűvös, szeles időjárás akadályozza a méhek és más rovarok megporzó tevékenységéL

A külföldi és a hazai irodalom egyértelműen jó mézelőnek tartja a baltaci­met BEUTLER ( 1 941) szerint a baltacim virágai 45%-os és 0,24 mg cukrot tartalmazó nektárt választanak ki. KULIJEV ( 1952) mérései nyomán a baltacim egy virága 24 órás takarással 0,48 mg nektárt termel 48%-os cukortartalom­maL Ez hektáronként 1 20 kg méznek felel meg. DEMIANOWICZ ( 1 953) szerint a hektáronként elérhető méztermés 90-100 kg lehet. PELIMENEV és mtsai ( 1960) 5 baltacim fajta nektárhozamát tanulmányozták. A hektáronkénti cukortermés a három év átlagában 20,98-106,90 kg között változott. CRANE és mtsai ( 1 984) mérései szerint a nektársúly 0, 1 -0,9 mg, a cukor 40-60% között változott. Hazánkban kiváló méhlegelőnek ismerik, nem ritkák az 5 kg-on felüli súlygyarapodások, tehát érdemes rá vándorolni.

A baltacim nektártermelését PÉTER ( 1 97 1 ) vizsgálta. Kitűnik, hogy a virá­gok elég sok nektárt választanak ki. Egy virágban egy nap alatt 0,32-0,98 mg nektár termelődött. A cukortartalom az eső higító hatásától függően 10,8 1-63,2 1 % között változott. A cukorértékben hasonló különbségek (0,06---0,36) láthatók. A baltacim jó méhlegelőt adó takarmánynövény. Nagyüzemi termesztésben magnak meghagyva jelentős mézhordás érhető el, a kis területek azonban csak napi élelemmel látják el a méhcsaládokat.

Először Dél-Franciaországban termesztették. Hazánkban a múlt század óta foglalkoznak termesztésével, mely az utóbbi évekbenjelentékenyen vissza­esett.

Csillagfürt (Lupinus spp.)

A sárga (Lupinus luteus L.), a fehér (L. a/bus L.) és a keskenylevelű csillag­fürtöt (L. angustifolius L.) magas fehérjetartalma miatt takarmányozásra használják, homokon zöldtrágyának is vetik. Júniusban virágzik . Virágaikból a méhek virágport gyűjtenek. A csillagfürtnél rovarmegporzás is előfordul, főleg méhek közvetítik.

213

Szöszös bükköny ( Vicia villosa ROTH.)

A szöszös bükköny áttelelő egyéves, ritkán kétéves, kapaszkodó, 1 50---200 cm-re megnövő, lágy szárú növény (VII.b kép). Zászlós fürtben levő virágai kékeslilák. Virágainak száma fürtönként 1 5-40. A virágok 10---1 5 mm hosszúak. A kiválasztott nektár kissé mélyen, a porzócső tövénél gyűlik össze, a méhek sokszor nehezen jutnak a nektárhoz. A szöszös bükköny gyenge homoktalajokon is megél, magtermesztésére már a kevés humuszt tartalmazó talajok is alkalmasak. Vízellátása intenzív növekedése idején fontos, virágzá­sakor a sok eső kedvezőtlenül hat a virágok nyílására, a napos, meleg idő viszont gyors virágzást és jó megtermékenyülést eredményez. A fő virágzás két hétig eltart, napsütéses meleg időjárás esetén a szöszös bükköny virágait a méhek nagyon sűrűn látogatják nektárért és virágporért

Számos külföldi és hazai vizsgálat igazolja a szöszös bükköny jó mézelési értékét WEAWER ( 1 954) vizsgálatai során azt tapasztalta, hogy a nektár virágzás elején 55%, virágzás vége felé pedig csak 40% cukrot tartalmaz. LOVELL ( 1 956) szerint az Amerikai Egyesült Államok déli részén 22-45 kg-os hozamok gyakoriak. KESZEI (szóbeli közlés) szerint a szöszös bükköny na­ponta 1 ,0--- 1 , 5 kg hordást nyújt, de 10 kg súlygyarapodás is elérhető egy virágzási idényben. NÉMETH (szóbeli közlés) több éves gyakorlati tapasztalatai szerint a szöszös bükköny egy-egy virágzási periódusban családonként 4-5 kg, vagy kedvező mézelése esetén, még nagyobb mézhozam is elérhető. CRANE és mtsai ( 1 984) megállapítják, hogy a nektársúly 0,35--0,89 mg, a cukortarta­lom 29,5-45,3 % között változik.

PÉTER ( 1 97 1 ) a szöszös bükköny nektárfejlesztését dunai öntéstalajon vizs­gálta. A virágonkénti nektársúly csapadékmentes napokon 0,62-1 ,65 mg, esős időben 1 ,42-2,57 mg volt, a cukortartalom hasonlóan száraz időjárás­ban 27,88-35,60 és esőben csak 1 8,2 1-32,00% között változott, a cukorér­ték 0, 1 7--0,57 között alakult. A szöszös bükköny a gyakorlati tapasztalatok és a nektárvizsgálatok szerint kiváló hordást nyújtó méhlegelő. Délkelet­Európából és a Földközi-tenger vidékéről származik. Hazánkban magnak inkább homoktalajokon termesztik. A szöszös bükköny fehérjében gazdag, értékes takarmánynövény.

Pannon bükköny ( Vicia pannonica CR.)

A pannon bükköny egyéves, áttelelő járójellegű, tavasszal is vethető, lágy szárú növény. Sárgásfehér színű fürtvirágai 2-4-esével rövid kocsányon a levélhónaljban ülnek. A nektár a termő tövénél termelődik. Tápanyagban gazdag talajokon bőséges takarmányt és magtermést ad. Sekély termőrétegű kavicsos talajon gyengén fejlődik és keveset terem. Vízigénye növekedése első felében nagyobb, generatív szerveinek kialakulásakor napsütéses, meleg időt kíván. Fényszükséglete nagy, emiatt vetésben kevés virágot fejleszt. Virágzása

214

idején a változékony, esős időjárás nem túlságosan zavarja meg a virágzás menetét.

HALMÁGYI és SURA YDA ( 1963) Gődőllőn homoktalajon végeztek nektár­vizsgálatokat. A nektár súlya 0,32-2,92 mg, a cukorérték egy mérés kivételé­vel 0,25--0,59 kőzőtt ingadozott. PÉTER ( 1 97 1 ) dunai öntéstalajon végzett nektárvizsgálatokat Mérései idején a pannon bükköny virágai 0,20--0,60 mg, illetve 0,20--0,78 mg cukrot választottak ki. A cukortartalom az időjárás alakulásától függően 24,42-55,40% között ingadozott.

Őshazája Nyugat-Ázsia és Kelet-Európa. Hazánkban Békés, Csongrád, Fejér és Tolna megyékben termesztik .

Tavaszi bükköny ( Vicia sativa L.)

A tavaszi bükköny egynyári, kúszó, lágy szárú növény. Általában zab támasztónövénnyel vetik, a keverék zabosbükköny néven ismert. A virágok a levelek hónaljából általában kettesével nőnek ki, a nektár a magház alatt elhelyezkedő nektáriumokban termelődik. A virágzás június második felében kezdődik és 2-3 hétig tart. A virágzás a szár felső részén elhelyezkedő virágoknál kezdődik és a csúcs felé haladva folytatódik. A virágok a déli órákban nyílnak, gyakran még a délutáni órákban is nyitva maradnak.

Méhészek szerint a méhek a virágnektárt a párta mélysége miatt nem érik el . NYÁRÁDY ( 1958) szerint a méhek inkább virágport hordanak. A nektárhoz csak a poszméhek rágásain keresztül jutnak el. Olykor a pálhalevelekről gyűjtenek nektárt. Az Amerikai Egyesült Államokban (ÖRÖSI 1 968) a virág­nektár 22%, a pálhalevél nektáriurna 56%-os cukrot tartalmazó nektárt választ ki. A tavaszi bükköny gyenge mézelő növénynek számít.

Lóbab ( Vicia faba L.)

Nagy fehérjetartalmú takarmánynövény. Június-júliusban virágzik. Nagyrészt önmegporzó, de a virágillat és a táplálék odacsalogatja a méheket és így idegenmegporzás is előfordul. A nektárkiválasztó szövetek a virágon belül és virágon kívül a levélgerinc csúcsán, valarnint a pálhaleveleken találha­tók. A lóbabról nektárt és virágport egyaránt gyűjtenek a méhek. NIKOVITZ és rotsai ( 1 985) mérései szerint a Lippói fajta pártacső alján 0,2 mg híg nektárt mértek. Vetésterülete növekvőben van.

Lencse ( Lens culinaris MEDIK.)

Szára 30-50 cm magasra nő, tőben elágazódik. Virágai fehéres-lilás színű­ek, fürtben helyezkednek el . Táplálóanyagban gazdag talajon szépen díszlik. A meleget kedveli, a hosszan tartó szárazságot nem bírja. Különösen virágzás-

215

kor érzékeny a kedvezőtlen időjárásra. A napos, meleg idő a virágzást gyorsít­ja, hűvösebb időben virágai hosszabb ideig nyílnak. Ha virágzása alatt hűvös, esős az idő, virágzása nem egyenletes. A kedvezőtlen körülmények a magter­mésre is kihatással vannak. Május második felében és június első felében közel egy hónapig virágzik. Virágait a méhek nem mindig látogatják. LENGYEL ( 1 943) virágzó lencsén gyengébb méhjárást figyelt meg. Egyes vidékeken, így Kókán, jól mézel. Többnyire csak napi élelemforrás. Nyugat-Ázsiából szár­mazik, nálunk őshonos növény.

Szegietes lednek vagy szegesborsó (Lathyrus sativus L.)

A szegletes lednek 60-100 cm-re növő, egyéves takarmánynövény. Virágai egyesével fejlődnek, ritkán fürtvirágzatot alkotnak. A virág fehér vagy színes. A nektárkiválasztó szövetek a magház alatt helyezkednek el . A hazai talajo­kon általában sikerrel termeszthető. A szikes és erodált erdőtalajokon a fontos pillangósvirágú növények egyike. Vízigénye inkább növekedése első felében nagyobb, virágzásakor a szárazabb és melegebb időjárást kedveli. Hűvös, esős időben vontatottan virágzik és rosszul termékenyül. Tavasszal vetve június hónapban virágzik, másodnövényként vetve pedig július-au­gusztus hónapokban virágzik és kései méhlegelőt nyújt.

LENGYEL ( 1 943) jó mézelőnek tartja. Nektártermelése még a melegebb napokon is csak 10 óra után indul meg, de egészen estig tart. Minél melegebb az időjárás, annál bőségesebben termeli a nektárt. Hűvös, esős időben nem mézel. A mérleges kaptár ilyenkor mutat apadást. Napi élelmet adó mézelő növény.

Veteményborsó (Pisum sativum L.)

Étkezés és takarmányozás céljaira termesztik. A vetés idejétől függően április-júliusban virágzik. Önmegporzó, az idegenmegporzás csupán néhány százaiékra tehető. Az idegen virágpor szállítását mézelő méhek és vadméhfa­jok végzik .

Veteménybab (Phaseolus vulgaris L.)

Étkezés céljaira termesztett növény, június-augusztus hónapokban virág­zik, önmegporzó, idegenmegporzás csupán 1-2°/o-ban fordul elő. A virágpor közvetítését részben a poszméhek, részben a mézelő méhek végzik. A méhek nehezen jutnak a nektárhoz. Nagyoroszi határában 1972 nyarán jelentékeny méhjárást figyeltem meg virágzó babkultúrában.

216

Szájabab (Glycine soja (L.) SmB. et Zucc.)

Magja értékes fehérjét és zsírt tartalmaz. Június-júliusban virágzik. Ön­megporzó növény, de idegenmegporzás is lehetséges. Mézelésével kapcsolato­san az Egyesült Allamok déli és középső részén családonként 50-70 kg tiszta sárga mézet nyernek és a méhek általi megporzásával akár 20%-kal is növel­hetik a magtermést NIKOVITZ és mtsai ( 1 985) egy amerikai nemesített fajtán 0,8 mg 42% cukortartalmú nektárt mértek .

Lenfélék (Linaceae)

Házi len (Linum usitatissium L.)

Rost- és olajnövény. Május második felétől június közepéig virágzik. Zöm­mel önmegporzó, de idegenmegporzás is előfordulhat. Hazai megfigyelések szerint virágait a méhek csak szórványosan keresik fel.

Méhvirágfélék (Hydrophyllaceae)

Mézontófű vagy facélia (Phacelia tanacetifolia BENTH.)

A mézontófű 40-70 cm-re megnövő, erősen szőrözött egyéves növény. Virágzata az egyesbogokhoz tartozó kunkor, a hajtásvégeken fejlődik ki. A nektárium a magház töve körül helyezkedik el, a kiválasztott nektár a párta­cső alján gyülemlik fel. A facélia talajban nem válogat. Vízszükséglete fejlődé­se kezdetén jelentős, virágzása idején napos, meleg időjárást igényel. Hűvös, esős időben virágzása lelassul, egyszerre kevés virág nyílik, és a méhlátogatott­ság hiánya miatt a megtermékenyülés nem kielégítő. A facélia a vetés idejétől számítva 6-8 hét múlva virágzik és csaknem két hónapon át nyújt értékes méhlegelőt. A vetési idő megválasztásával a virágban szegényes időszakokban mesterséges méhlegelő alakítható ki. A virágok először a forgó kiinduló részén nyílnak ki, és a virágzás úgy halad tovább a kunkor vége felé. Amikor az időjárás lehetövé teszi, a méhek a nap folyamán a kinyílt virágokat reggel­től estig sűrűn látogatják nektárért és virágporért

A facélia mézelésének körülményeivel igen sokan foglalkoztak. BEUTLER és mtsai ( 1940) a facélia nektárjában 28% cukrot mértek 0,4 cukorértékkeL DEMIANOWICZ ( 1 953) szerint hektáronként 250 kg méznek megfelelő nektár termelődik . KoPELKEVSZKIJ ( 1 953) mérései szerint a hektáronkénti mennyiség 120-237 kg között változik. PELJMENEV ( 1 969) mérései során kimutatta, hogy a facélia nektárhozama hektáronként 145,5-254,9 kg között ingadozik.

217

80. ábra. Mézontófü ( Phacelia tanacetifolia)

CRANE és mtsai ( 1 984) szerint a virágokban 0,80-0,85 mg, 40-43%-os koncentrációjú nektár keletkezik, és a méhcsaládok 5-9 kg mézet gyűjtenek. PÉTER (in BoROS 1 975) több éven keresztül vizsgálta a facélia nektártermelését. Gödöllőn 3 1 ,8%-os és 0,24 cukorértékű nektárt, Mosonmagyaróváron átla­gosan 55,35%-os és 0,49 cukorértékű nektárt mért a virágokban. A legtöbb cukrot tartalmazó nektár napsütéses időben 22,2-23, 1 oc maximumok és 59,0-62,3%-os páratartalom mellett képződött, arnikor a nektársúly 0,8 1-0,82 mg, a cukorszázalék pedig 7 1 ,82-79,70 között ingadozott. A cukorérték ezeken a napokon 0,58 volt. A legkevesebb nektárt 1 3,4 oc átlag­hőmérsékleten fejlesztették a virágok, arnikor egy-egy virágban O, 1 8 mg cukor termelődött. A nektársúly 0,40-1 ,43 mg, a cukorszázalék 4 1 ,28-62,48 és a cukorérték ennek megfelelően 0, 1 8-0,6 1 mg között változott.

Megfigyeléseink és méréseink sze ri nt a facélia l O oc hőmérsékleten már alig választott ki nektárt, valószínűleg ez a nektártermelés alsó határértéke. A maximum 25 oc átlaghőméséklet felett van, mert nagy melegben is bőséges volt a virágok nektárkiválasztása. A nektártermelés optimurna 23-24 T átlaghőmérséklet körül mozog. A relatív páratartalom optimurna 60-70% . Matematikai számítások alapján a hőmérséklet és a páratartalom hat a nektár cukortartalmára, 10%-os szignifikációs szinten.

A Wuxal 3 és 5 liter mennyiségének kipermetezésével sikerült a facélia nektárértékét növeini (PÉTER 1 983). A rnikroparcellás kísérletek azt mutatják, hogy a cukortartalom 1 9,0-40,5%-kal volt több a kezeletlen parcellákhoz viszonyítva. A facélia virágainak nektártermeléséből kitűnik, hogy kiváló

218

mézelő noveny. Nagyüzemi termesztésben jelentős méztermés érhető el. Vetésidejének megválasztásával a virágokban szegényes időszakban is bizto­sítható méhlegelő.

A facélia Észak- és Dél-Amerikában őshonos növény. Hazánkban régóta termesztik, Győr-Sopron megyében 800-900 ha a vetésterülete. Főként mag­nak termesztik, sokfelé ültetik kerti dísznövényként

Keresztesvirágúak ( Cruciferae)

Káposzta (Brassica oleracea L.)

a) Fejes káposzta (B. oleracea convar. capitala DucH.)

Kétéves növény, első évben csak levélzetet fejleszt, második évben hozza virágzatát és termését. Virágzata megnyúlt sátorozó fürtvirágzat. Egy-egy száron l 000--4000 virág fejlődik. A nektárt a porzószálak tövénél található nektáriumok választják ki. Jó vízgazdálkodású, gyengén savanyú vagy kö­zömbös, tápanyagban gazdag, morzsalékos, folyó menti öntéstalajon díszlik, vízigénye nagy. Idegenmegporzást igénylő növény, a méhek közvetítő szerepe jelentős. A fejes káposzta virágait a méhek tömegesen látogatják nektár- és virágporgyűj tés céljából. Ahol maghozóként termesztik, virágzásakor a fejes káJ?pszta a méhcsaládokat napi táplálékkal látja el.

Oshazája a Földközi-tenger partvidéke, ahol régóta ismert kultúrnövény. Hazánkban is régóta foglalkoznak termesztéséveL A fejes káposzta jelentős tápértékű, magas B-, C-, P-vitamin tartalmú növény, emberi táplákozásra nyersen vagy feldolgozva egész évben keresett.

b) Takarmány káposzta (B. oleracea convar. acephala ALEF.)

Első évben vegetatív részét hozza létre, generatív szerveit a második évben fejleszti. Sárga színű keresztes virágai laza fürtöt képeznek. a nektár a bibe tövénél termelődik. A takarmány káposzta üde, jól szellőzött, középkötött talajban terem. A maghozó takarmány káposzta virágzásához napos, párás, szélcsendes időt, kb. 20 oc körüli hőmérsékletet igényel. Májusban virágzik. Megfigyeléseink szerint a kinyílt virágokat a méhek sűrűn lepik el nektárért és virágporért. Mézeléséről annyi ismeretes, hogy virágait reggeltől estig tömegesen látogatják a méhek. Ahol magnak termesztik, virágzásakor helyi méhlegelőt nyújt.

219

8 1 . ábra. Virágzó kétéves takarmány káposzta (Brassica oleracea ev. acephala)

Káposztarepce (Brassica napus L. em. METZG. ev. napus)

A káposztarepce 100-200 cm-re növő, viaszos tapintású, egyéves növény. Virágzata laza fürtöt képez. Virágai 1 0-14 mm nagyok, a sziromlevelek szétállóak. A nektár a porzók tövénél kiálló dudorokon termelődik, így a méhek könnyen hozzáférnek a nektárhoz. A repce mély rétegű, meszes, táplálóanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású, vályog- vagy agyagtalajokon díszlik. Virágzásához fontos a foszfor- és káliumellátottság. Növekedéséhez és fejlődéséhez nagy mennyiségű vizet használ fel. A hűvös tavasz lassítja, a napos, meleg idő gyorsítja a növekedést, a virágzást és a termésérést Az őszi változatú repce virágzásához fejlődése kezdetén alacsonyabb hőmérsékletet, fejlődésének második szakaszában hosszú megvilágítást igényel. Az őszi veté­sű káposztarepce április-május hónapban még a főhordást nyújtó akác előtt virágzik. A száron először az alsó, legkésőbb a legfelső, legfiatalabb virágok nyílnak. A becők érésekor is láthatók bimbók és virágok, ezek azonban zömmel lehullanak. A repce nagyrészt idegenmegporzó növény, a rovarok­nak, így a méheknek is jelentős szerepük van a nagyobb magtermés kialakítá­sában.

A káposztarepce nektártermelésének vizsgálatával BEUTLER és ScHÖNTAG ( 1940) foglalkozott. Cukoranalízissel megállapították, hogy a nektár 47%-os cukortartalmú és 0,5 a cukorértéke. DEMIANOWICZ ( 1 953) számításai alapján a hektáronként elérhető mézmennyiség 50 kg lehet. Hazánkban a méhészek a repcét jó méhlegelőnek ismerik. SAJERMANN ( 1 97 1 ) a repce mézhozamára vonatkozóan a méhészeti megfigyelőhálózat tíz évi jelentéseinek anyagát

220

dolgozta fel . Az 1 96 1 . évben 6 megfigyelő közlése alapján 2,3-3,3 kg, ! 965-ben ugyancsak 6 megfigyelő mérései alapán 2,0-5,3 és 1 970-ben l l megfigye­lő közlése szerint 0,2-16,6 kg között változott a mézhozam. Győr-Sopron megyében a repce jól mézel, csaknem egy hónapig tartó virágzásával 1 0-20 kg-os, erős családokkal 25 kg-os hordás is elérhető.

A repce nektártermelését PÉTER ( 1 97 1 , 1 977) mérte. Az 1969. évben a csapadék okozott nagy változást a nektár mennyiségében és minőségében. A május 6-i méréshez viszonyítva a következő napokon a cukortartalom 47,5-52,8%-kal és a cukorérték 99°/o-kal csökkent. A május 9-i 3 , 1 mm eső közvetlenül takarás után hullott, és higító hatása nem érvényesült. A páratar­talom 56,0-76,3 %-ra történő csökkenése május l l -én 67-70,5%-ra sűrítet­te a nektárt. Az 1 970. évben 1 2, 1-1 6,6 oc átlaghőmérsékleten a nektársúly 0,47-1 , 1 3 mg között változott. Az első három vizsgálati napon, amikor a levegő kevés párát tartalmazott, érthetően magas volt a nektár cukorszázalé­ka. Ezt követően, május 28. és 3 1 . között változékony, esős, 73,6--83,6%-os párát tartalmazó levegőben a nektár cukra csak 1 5,23-20,75%-os volt. Május 25. és 26. között a hőmérsékletben 3 ,4 oc különbség volt. Ez a néhány fokos felmelegedés a nektár cukortartalmában már 0,07 mg cukortöbbletet jelentett virágonkén t. Május 28-án pedig az előző naphoz viszonyítva 3, l ° C­kal volt hűvösebb, amelynek hatására 0,29 mg helyett csak O, 1 8 mg cukor keletkezett. A nektárvizsgálatok során megállapította, hogy a káposztarepce

82. ábra. Káposztarepce (Brassica napus ev. napus)

221

virágaiban 9-10 oc körül van a nektártermés minimuma, maximuma pedig 20 oc felett van, optimurna 1 9-22 oc között ingadozik. A relatív páratarta­lom optimurna 60--75%. NIKOVITZ és mtsai ( 1 982) részletesen foglalkoznak az új repcefajták nektár- és virágportermeléséveL Megállapították, hogy a nektársúly fajtánként, vidékenként és napszakonként nagyon változik. Az átlagok maximuma 0,79 mg, minimuma 0,39 mg volt. A cukorátlag 29,4-42,3% között változott, a cukorérték ennek megfelelően 0, 14---0,29 között volt. A virágpor nagyon vonzza a méheket. Méréseik szerint a begyüj­tött virágpor 147-300 mg között változott családonként, melynek 80--90%­át repce alkotta.

PÉTER ( 1 983) mütrágyázási kísérletekben végzett nektárvizsgálatai azt mutat­ják, hogy az 50 kg/ha nitrogén hatóanyag mennyisége nem fokozta a nektárki­választást Jelentős volt a 40 kg/ha hatására bekövetkezett mennyiségi és rninő­ségi változás. A 40 + 30 + 50 kg/ha NPK kora tavaszi ki juttatásával a vizsgált növény virágaiban 32, 1 %-kal több cukor termelődött a kontrollhoz képest. A nektársúly O, l l mg-mal, a cukorszázalék majdnem 4%-kal növekedett.

PÉTER ( 1 985) száz repcevirág pollenjét mérte, melynek nyers súlya 2 1 ,66 mg, a szárazanyag tartalma 8 1 ,53% volt. Méréseket végzett a méhek által begyűj­tött virágporgránumokkal. A narancssárga színű gránumok 9,0--1 3,2 mg súlyúak voltak, 24,2%-os nyers fehérjetartalommaL Az aminosav összetétel (arginin, hisztidin, treonin stb.) többszöröse a lucernaszéna minőségi összeté­telének. Biológiai értéke 70,9% .

A repce vetésterületének növekedésével, korai virágzásával, jelentős nektár­és virágportermelésével kiváló hordást nyújtó mézelő növény. Változékony időjárásban a mérleges kaptár egyenleget mutat, 'míg hűvös, esős időben gyors apadás tapasztalható. Napos, szélcsendes, meleg időben érdemes a repce virágzását kihasználni . A repcét először Hollandiában termesztették. Hazánk­ban jelentős területet foglal el, az utóbbi évtizedben ugrásszerűen megnöveke­dett vetésterülete. A repcét elsősorban magnak termesztik, amelyből értékes olajat sajtolnak. Jelentős az étkezési célra gyártott repceolaj .

Fehér mustár (Sinapis alba L . )

A mustár egyéves, 30--40 cm-re megnövő elágazódó, szőrözött növény. Virágai kezdetben sátorozók, később laza fürtben állnak, élénksárga színűek. A nektár a termő körüli dudorokon választódik ki. A fehér mustár mély rétegű, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajon termeszthető ered­ményesen (VII .a kép). Virágzásához száraz, meleg környezetet igényel, ilyen viszonyok mellett a méhek gyűjtőmunkája és a virágok megporzása kielégítő. A fehér mustár május első felétől június elejéig virágzik. Először a szár és az elágazádások alsó végén elhelyezkedő virágok nyílnak ki. Egy-egy virágzaton belül egyszerre a csúcsi részen kinyílt virágok, az alsó részeken pedig kifejlő­dött becők találhatók. A virágzás vége felé nyíló virágok nagy része már nem termékenyül meg, hanem elszárad és lehull.

222

A fehér mustár jó mézelő növény. DEMIANOWICZ ( 1953) munkájában 40 kg méztermésről számol be. KoPELKEVSZKIJ ( 1954) megfigyelte, hogy az ősszel vetett fehér mustár egy hektár területén 1 52 kg méznek megfelelő nektár termett. A tavasszal vetett fehér mustár későbben virágzott, és a számolt mézhozam csupán 50-60 kg volt. PELJMENEV ( 1 969) tapasztalatai szerint 30-35 kg fehér mustár méztermés érhető el hektáronként. KoPPÁN ( 1 978) a mustár mézelését értékeli, eszerint átlagosan 7-8 kg méz pörgethető róla. A fehér mustár összefüggő területen termesztve méztermést adhat, a kisebb területek napi táplálékot nyújtanak. Dél-Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos növény. Hazánkban elsősorban magnak termesztik, amelyből étke­zési mustárt készítenek.

Kerti retek (Raphanus sativus L.)

Egy- vagy kétéves növény. Virágai laza fürtöt alkotnak. A nektárium a porzószálak tövénél helyezkedik el és annak felületére préseli ki az édes nedvet. Tápanyagban gazdag talajon díszlik. A méhek járják illatos virágai t, amelyből nektárt és virágport gyűjtenek. A Földközi-tenger keleti partvidéké­ről származik. Jó étrendi hatású.

Az olajretket (R. sativus subvar. oleifer) magjáért termesztik, amiből olajat �yernek. Júniusban, mintegy két hétig virágzik . 1 0---20 kg fehéres színű, gyorsan ikrásodó mézet adhat méhcsaládonként.

Gombo r ka (C amelina sati va CR.)

A gomborka 50-60 cm-re megnövő, egyéves növény. Virágai sátorozó fürtöt alkotnak, aprók, sárga színűek. A nektár a porzók és a magház tövénél választódik ki. Őszi és tavaszi változata van, nálunk csak az utóbbit termesz­tik. Környezetével szemben igénytelen, a gyenge termőerejű, kissé meszes talajon is kielégítő termést ad. A szárazságot jól tűri, a meleget kedveli. A virágzást és a terméskötést a napsütéses, meleg időjárás elősegíti. A gomborka június hónapban mintegy három héten keresztül virágzik. A száron az alsó virágok kezdenek nyílni, és a virágzás úgy folytatódik tovább a fiatalabb virágok felé. A virágok nektárt és virágport termelnek. Hazánkban ősidők óta meghonosodott növény, szántóföldön vetésével ma alig találkozunk.

Tökfélék (Cucurbitaceae)

Tök (Cucurbita spp.)

A közönséges vagy spárgatök ( Cucurbita pepo L.) és az óriás vagy sütőtök (Cucurbita maxima DucH.) egyéves, lágy szárú növény. Virágai váltivarúak, 8-l O cm átmérőjűek, tölcséresek, sárga színűek. A porzós virágok hosszú

223

száron a levelek hónaljában egyesével vagy csoportosan fejlődnek ki. A nektárium a porzószálak üreges alján helyezkedik el vagy a magház csúcsi részén található. A tök táperőben gazdag talajon fejlődik, de megterem a gyengébb termőerejű, laza szerkezetű homoktalajokon is. Hőigényes növény, legjobban a nyári forró napokon fejlődik. Fejlődése kezdetén nedvességigé­nyes, később jól tűri a szárazságot, még ha napközben a levelek vízvesztés következtében lankadnak is. A tök júliustól szeptemberig virágzik. Először a hímvirágok nyílnak, a nővirágok csak későbben. Virágzási idejük a porzós virágoknál kb. egy nap, a termős virágoknál ennél több nap is lehet. A hímvirágok száma kb. három-négyszerese a nővirágokénak. A megterméke­nyítést a méhek és más rovarfajok végzik.

Hazánkban HALMÁGYI és SuHA YDA ( 1965) a spárga és óriástök nektárter­melését vizsgálta. Az inclátlan spárgatök egy porzós virágának nektársúlya 3,95-1 8,30 mg között, a cukorszázalék 42,3-50,2, a cukor mennyisége 3,55-8,47 mg között változott. Az indás spárgatök nektársúlyának átlaga 8,76---24, 1 3 mg között, a cukorszázalék 1 9,6---54,0 között, a cukor mennyisé­ge 4,05-6,82 mg között változott. A vizsgált Nagydobosi óriás fajta virágai­ban a nektársúly 1 ,45-8,03 mg, a cukor 44,0-47,8% és a cukorérték 0,68-3,84 volt. A Szürke mammuth takarmánytök virágaiban 4,93-14,02 mg, 28,0-50,4%-os, 1 ,47-6,40 cukorértékű nektárt mértek. PÉTER ( 1975) a mezei tök nektárfejlesztését vizsgálta, a porzós virágok nektártermése 2,46---1 3,36 mg között változott. A cukorszázalék és a levegő páratartalma, valamint a csapadék között szaros összefüggés volt. A cukorérték a hőmér­séklet változása függvényében 1 ,50-3,07 között változott. SZALAY ( 1988) részletes nektárvizsgálatokat folytatott tökfajtákon. Az Inclátlan fehér átlagos nektártermelő. A Dabasi 802-es termős virágai 35,5---41 ,2%-os cukortartal­mú nektárt állítottak elő. A Vecsési indás tök virágai nyári melegben 48,4 mg, 29,3%-os nektárt választottak ki. Számításai szerint hektáronként 46,8 kg nektárt vagy 1 5,6 kg cukortermést produkál.

A tök különböző fajait ősidők óta termesztik. Hazánkba a XVI. században került. Felhasználása sokoldalú. Termesztik étkezésre, levesnek, főzeléknek, sütve ízletes, a konzerviparban gyümölcsízek alapanyagaként is [elhasználják. Jó étrendi hatása miatt állatok takarmányozására is hasznosítják. A tökma­got olajnyerésre dolgozzák fel .

Görögdinnye ( Citrul/us lanatus (THUNB.) MANSFELD)

Egynyári, lágy szárú növény. Virágai egy- vagy kétivarúak, sugarasan részarányosak, nagyok és sárga színűek. A nektárium a porzós virágoknál a porzó töve körül, a termős virágoknál a bibe tövénél található. Termése többrekeszes kobak. Tápanyagigényes növény, növekedéséhez és fejlődéséhez sok nitrogént, faszfort és káliumot igényel. Könnyen melegedő homoktalajo-

224

kon díszlik. Kezdeti növekedéséhez sok vizet igényel, fejlődése későbbi szaka­szában már kevesebb víz is elegendő. Nagyon meleg- és fényigényes növény. Napos, meleg nyarakon jó minőségű termést érlel, a hűvös, borult, esős idő kedvezőtlenül hat mind a virágzásra, mind a termés minőségére. A görögdiny­nye júliustól kezdődően közel két hónapon keresztül virágzik. Egy-egy nö­vény egyszerre kevés virágot fejleszt. A virágokból a méhek főként nektárt, de virágport is gyűjtenek. Kuurnv ( 1 952) vizsgálatai szerint egy virág naponta 66% cukrot tartalmazó 1 ,6 1 mg nektárt választ ki. A hektáronként termelt nektár kb. 27 kg. NYÁRÁDY ( 1 958) szerint a virágok száma aránylag kevés, és mézhozama egyes vidékeken alig éri el a 3,0 kg-ot. Afrikában és Kínában őshonos növény. Hazánkban régóta foglalkoznak termesztéséveL A görög­dinnyét emberi fogyasztásra termesztik. Jó étrendi hatású kedvelt gyümölcs.

Sárgadinnye (Cucumis melo L.)

A sárgadinnye egyéves, lágy szárú növény. Virágai a levélhónaljból nőnek ki, egylakiak, egy- és kétivarúak lehetnek. A párta forrt szirmú, halványsárga színű és 2,0-2,5 cm széles. A nektár a porzós virágoknál a porzók tövénél, a termős virágoknál pedig a bibe tövénél halmozódik fel . Tápanyagigénye fejlődése kezdetén jelentős. Elsősorban a könnyen felmelegedő homoktalajo­kon termeszthető sikerrel. Melegigényes növény, virágzásához nagy me l eget és sok fényt igényel. A sárgadinnye július-augusztus hónapokban virágzik. Virágai a délelőtti órákban nyílnak, délben a nagy melegben becsukódnak. Először a porzós virágok virítanak, azt követően, néhány nappal később a termősök nyílnak ki . A porzós virágok kb. egy napig, a termős virágok két-három napig maradnak nyitva. A kinyílt virágokból a méhek nektárt és virágport gyűjtenek. Csak napi élelemforrást jelent NYÁRÁDI ( 1958) szerint a virágok nektárja 46% cukrot tartalmaz, ami hektáronként 25-30 kg méznek felel meg. Afrikában és Kelet-Indiában őshonos növény. Hazánkban régóta ismerik. Magas cukor- és szárazanyagtartalma révén közismert és kedvelt emberi táplálék.

Uborka ( Cucumis sativus L.)

Egyéves, heverő, kúszó szárú, sekélyen gyökerező növény. Virágai a levelek hónaljából nőnek ki, egylakiak, váltivarúak, színük aranysárga. A nektárium a porzós virág öblének alsó részén, a termős virágban a bibe tövénél található meg.

Az uborka talajban nem túlságosan válogat. Megfelelő páraviszonyok mellett és 30 oc körüli nappali hőmérsékleten szépen fejlődik. A vízhiányra érzékeny, szárazságban a levelek-elszáradnak. Fényigényes növény, júniustól szeptemberig virágzik. Virágai egész nap nyílnak, a nektáron kívül még virágport is termelnek. Az uborka idegenmegporzó növény. A méhek a meg­porzás elősegítésével a termés mennyiségét növelik.

15 Halmágyi-Keresztesi 225

Az uborkát jó méhlegelő-növénynek tartják. GLUHOV ( 1950) szerint egy virág egy nap alatt átlagosan 2 mg nektárt választ ki, de vannak olyan uborkafajták is, amelyek naponta 9,44-49, 1 7 mg nektárt termelnek. DEMIA­NOWICZ ( 1 953) szerint az uborka hektáronként 30 kg méztermést ad. KOPEL­KEVSZIJ ( 1956) szerint az uborka több mint 2 hónapig virágzik, ezalatt 255 kg cukortermés érhető el hektáronként. HALMÁGYI és SUHA YDA ( 1 965) a Szenzá­ció fajtában 1 ,05-7,70 mg, 1 7,5-40,3%-os, 0, 1 8-3, 1 0 cukorértékű, a Raj­nai fürtös virágaiban 2,00--8,70 mg, 34,0--38,0%-os 0,9 1-1 ,02 cukorértékű nektárt mértek. PÉTER (1 972) mérései szerint napsütéses, meleg, 22,7-25,2 oc átlaghőmérsékleten a nektársúly 3 , 10--3,84 mg, a cukorszázalék 33,54-43,8 1 , a cukorérték 1 , 1 3-1 ,64 között változott. Amikor az átlaghő­mérséklet 1 5,7-1 6,4 ° C-ra csökkent, a cukorérték 0,66----ű,98-cal volt keve­sebb. Az uborka a méhcsaládoknak napi táplálékot nyújt. Őshazája Kelet­India. Hazánkban régóta foglalkoznak termesztéséveL Házikertekben az egész országban megtalálható.

Fészkesvirágzatúak (Compositae)

Napraforgó (Helianthus annuus L.)

A napraforgó l ,5-2, 5 m magasra megnövő, dudvás szárú, érdes tapintású, elfásodó, egyéves növény. Tányér alakú fészekvirágzatát a szár végén hozza egyesével (VII .d kép), átmérője 30-40 cm, sokszor 50-60 cm is lehet. A fészekvirágzat nyelves vagy sugárvirágokból és csöves virágokból áll. A sárga színű nyelves virágok a fészekpikkelyekhez simulva helyezkednek el, a rova­rok csalogatására szolgálnak, meddők. A tányér középpontja felé találhatók sorjában a csöves vagy termős virágok. A napraforgó nektáriurna a párta belső fele és a bibeszál töve között helyezkedik el. A termelődő nektár a pártacsőben csepp alakjában gyűlik össze. A virágok száma egy tányéron belül 500---900 között változik, de nagy tányérú fajtáknál 1000--1 500 virág is előfordulhat. A hazai talajokon mindenütt termeszthető. A legnagyobb termést a táplálóanyagban gazdag és jó vízgazdálkodású talajokon adja. A szárazságot jól tűri, különösen akkor, ha növekedése első felében elegendő vízhez jut. Melegigényes növény, virágzáshoz napsütéses, kissé párás, meleg időjárást igényel .

A napraforgó a nyár második felében, július végétől augusztus végéig virágzik. Fészken belül először a peremhez közeli csöves virágok nyílnak ki, majd a közepe felé haladva folytatódik tovább a virágok elnyílása. A tányéron belül egyszerre 2-3 fészeksor virágzik, a kinyílt virágok száma összesen néhány százra tehető. A napraforgó idegenmegporzó növény. A rovarok, méhek virágporközvetítő szerepe jelentős, mivel a bibe később érik, máskülönben a távolság miatt nem jutna el a virágpor a bibére. BEUTLER ( 194 1 ) a nektárban 36% cukrot talált. GLUHOV ( 1 950) szerint a hektáronkénti cukorhozam 1 3 ,7-43,5 kg között változik. KULIJEV ( 1952) mérései szerint egy virágban

226

l" "VZFSW4J VI.25.VI I .5 V l 1 . 15.

83. ábra. A napraforgó virágzásának kezdete, 1949- 1954 (Magyarország éghajlati atlasza, MÁNDY nyomán)

egy nap alatt 0,37-1 ,97 mg nektár keletkezik, amely hektárra számítva 3 1 ,9-53,3 kg méznek felel meg. LESZIK ( 1 952) öntözés nélkül 0,2 1 mg, 48,2%-os, egyszeri öntözéssel 0,90 mg, 48, 1 %-os és kétszeri öntözéssel 1 ,63 mg, 47,3%-os cukortartalmú nektárt mért. Hazánkban HALMÁGYI és SuRAY­DA ( 1963) hazai és külföldi fajták nektártermelését vizsgálta. A Kisvárdai fajta mézelt legjobban, a többi vizsgált fajta értékei alig térnek el egymástóL A nektársúly a többi fajtánál 0,388-0,405 mg, a cukortartalom 5 1 ,3-53,6%, a cukorérték 0,207-0,2 1 2 között ingadozott.

PÉTER ( 1 97 1 ) kétéves nektárvizsgálatai szerint napsütéses, egészen alacsony légnedvesség mellett sűrű, 52,68-56,08%-os volt a nektár, a cukorérték 0, 1 1-0,26 között változott. Amikor a napi középhőmérséklet 1 9,2-25, 1 ·c, a levegő páratartalma 63,6--84,0% között ingadozott, a nektársúly 0,23-0,59 mg, a cukortartalom 39,00-50,98% és a cukorérték 0, 10-0,28 között változott. A legkevesebb cukorértékű nektár 1 9,2 ·c, a legtöbb 25, l ·c átlaghőmérsékleten keletkezett.

PÉTER ( 1983) műtrágyázási kísérleteket folytatott napraforgóvetésben. Az alapműtrágyán túlmenően fejtrágyaként kijuttatott N, P, K és NPK hatóa­nyaget tartalmazó műtrágyák a napraforgó nektártermelését kedvezően befo­lyásolták. A kísérletekből kitűnik, hogy különösen a három alapműtrágya együttes alkalmazásával érhető el a legnagyobb eredmény, amikor a nektár­súly 0,25 mg-mal, a szárazanyag 3,6%-kal és a cukorérték 0, 1 5 mg-mal növekedett. Kedvező volt még a nektártermelésre a P 40 kg/ha alkalmazása

1 5 * 227

is, amellyel a cukorértéket 36,7%-kal sikerült fokozni. A N nem volt hatással a nektárszekrécióra. A K csak kismértékű minőségjavulást eredményezett.

FALU BA ( 1 978) igen értékes gyakorlati megfigyelései szerint a mérleges kaptár napi súlygyarapodása 0,2-5,2 kg között változott. Egy hónap alatt megközelítőleg 50 kg mézet gyűjtöttek a méhek családonként. PESTI ( 1 980) a napraforgó szövetvizsgálatai során kimutatja, hogy a bimbós virágokban még kevés a nektár. A porzóérett virágokban hirtelen megemelkedik a nektár mennyisége és minősége. Ez a sajátosság azzal magyarázható, hogy a mirigy teljesen kifejlődött és maximális produkcióra képes. Gu L Y Ás ( 198 1 ) G K -70 hibridre vándorolt méhcsaládjaival és 32 kg mézet pörgetett családonként.

NIKOVITZ-SZALA YNÉ MÁTRAY (1 982) Összesen 1 7 napraforgó fajtán és hibriden végzett nektár- és virágporméréseket. Megállapítják, hogy némelyik hibrid kiválóan termeli a nektárt. A cukorérték alapján az IH-8 1 és Gahib- 1 8 a legjobb mézelő. Arra i s rámutatnak, hogy a napraforgó j ó virágporforrás. Kedvező időjárás mellett napi 50 dkg virágporhozam fordul elő. CRANE és mtsai ( 1 984) közlése szerint a napraforgó egy virágában 0,2 1-0,50 mg nektár termelődik 35-60%-os cukortartalommaL

PÉTER ( 1 983) nektár- és virágporvizsgálatokat végzett napraforgó hibride­ken. Nektárvizsgálatok alapján a hektáronkénti nektártermés 47,3-9 1 ,08 kg, a cukortermés 22,65-35,77 kg között változott. Megállapította azt is, hogy egy virág pollentermése 0,466---0,968 mg, a hektáronkénti virágpormennyiség 25,4-65,4 kg között változik. Jelentős a virágpor makroelem- (P, K, Mg, Ca, Fe) és mikroelem- (Cu, Mn, Zn) tartalma. A 24,8-32,4%-os nyers fehérjében az aminosavak (aszparagin, leucin, lizin, metionin stb.) nagy mennyiségben fordulnak elő. NIKOVITZ és mtsai ( 1 984) kiugró cukorértékszámokat a Ga­hib-7, a Gk napszirom, Mirasol hibrideknél mértek. A virágporszemek egy virágban 40-79 ezer között változtak.

A napraforgó szeszélyes mézelő. Fővirágzása idején, augusztusban gyakori­ak a száraz, meleg nappalok és a virágokban a kevés cukrot tartalmazó nektár besűrűsödik. A méheknek ilyenkor sok virágot kell felkeresniük, hogy némi táplálékot gyűjthessenek. A virágok illata vonzza őket, a sok üresjárattól szárnyaik elkopnak, és jelentős részük elpusztul. Kevés nektárt fejlesztenek a virágok akkor is, ha az éjszakai lehűlés már az őszre emlékeztet, ködös hajnalok alakulnak ki. Tapasztalataink szerint a napraforgó akkor mézel jól, ha a nappli és az éjszakai hőmérséklet-ingadozás nem túlságosan nagy, a levegő elegendő nedvességet tartalmaz, és a talaj vízkészlete is megfelelő. A nektártermelést a fajta is befolyásolja. Begyűjtött nektárja és virágpora az egyik évben a beteleléshez elegendő, míg másik évjáratban virágzásakor a méhcsaládok táplálék hiányában elnéptelenednek. A napraforgó hibridek biztonságosabban mézelnek, mint a régi fajták. Vándorlással 80-90 kg méz­termés érhető el.

A napraforgó hazánk legfontosabb olajnövénye. Sajtolás útján nyert olaja az élelmezésben nélkülözhetetlen. Mellékterméke, a nagy fehérjetartalmú extrahált dara fontos szerepet játszik az állatok takarmányozásában. Magja és olaja egyaránt jó exportcikk.

228

Cikória ( Cichorium int y bus var. sativum BISCHOFF) Kétéves növény. Gyökerét pótkávégyártásra és inulinnyerésre használják

fel . Virágait második évében fejleszti. Július-augusztusban virágzik. Nagy­részt idegenmegporzó, a méheknek nagy szerepük van a megporzásban. Virá­gai a reggeli órákban nyílnak, borult időben napközben is virítanak. Ahol magnak termesztik - így Győr-Sopron megyében - nektárja és virágpora hasznos a méhcsaládoknak.

Keserűfűfélék (Polygonaceae)

Pohánka (Fagopyrum escu/entum MÖNCH.) Egyéves, rövid tenyészidejű növény. Virágzatát a főszáron vagy az oldal­

ágak végén fejleszti. Virágai bogernyőt alkotnak, rövid nyelesek, 3-4 mm hosszúak. A nektármirigyek a porzószálak tövén dudorok alakjában emel­kednek ki, és a nektár annak felűletére préselődik ki. Termése három élű makkocska. A pohánka a szélsőséges talajok kivételével minden talajon ter­meszthető. Vízigénye nem nagy, de növekedéséhez egyenletes vízelosztást igényel. Melegkedvelő növény, fejlődését a túlságosan száraz időjárás vagy a hűvös csapadékos idő kedvezőtlenül befolyásolja. A pohánka a vetés idejétől fűggően június közepétől augusztus végéig egy hónapon keresztül virágzik. Először az alsó, azt követően a felső virágok nyílnak. Igen hosszú ideig virágzik, aratása idején is sok kinyílt virág látható a hajtásvégeken. A késői vetésű pohánka inkább nyárvégi méhlegelőt ad. Virágait a méhek főként a reggeli órákban látogatják.

GLUHOV ( 1950) szerint a pohánka mézhozama hektáronként 30-60 kg lehet. KOPELKEVSZKIJ ( 1 956) nitrogénműtrágyával 241 kg, foszforműtrágyá­val 1 80 kg, káliumműtrágyával 1 90 kg és a három műtrágya együttes alkalma­zásával 1 89,5 kg nektárt mért hektáronként. BUHAREVA ( 1 964) szerint a bór mikroelem permetezésével 19%-kal nőtt a nektár cukortartalma. KoPEL­KEVSZKIJ ( 1965) műtrágyákkal kezelte a pohánkát, a kontrollhoz viszonyítva 1 5,6%-kal több cukortermést ért el. STOFKÓ ( 192 1 ) becslése szerint egy hektár pohánkavetés 100--200 kg méztermést ad.

PÉTER ( 1975) mérései alapján 17,8-23,7 oc átlaghőmérsékleten, 54,3-77,3%-os légnedvesség mellett a nektársúly 0,36----0,88 mg között volt, cukortartalma 38,41-68,00%, cukorértéke 0, 1 7-0,47 között ingadozott. 1 975. július 1 7-én 6,8 mm eső hullott, amely a nektárt majdnem négyszeresére, a cukrot pedig több mint háromszorosára hígította. A július 2 1 -i száraz, kevés párát tartalmazó levegő hatására a nektár cukortartalma megközelítette a 70°/o-Ot.

A pohánka Közép- és Kelet-Ázsiából származik. Hazánkban termesztésé­vel a Dunántúl nyugati megyéiben, s Nógrád megyében foglalkoznak kis területen. Takarmánynak és magnak termesztik.

229

7. Egyéb lágy sz árú termesztett növények

Dísznövények

Hazánk dísznövénytermesztése a római kertkultúráig nyúlik vissza. Az évszázadok során a kolostorkertek, várkertek, kastélyok valóságos dísznö­vénygyűjteményeiből számos faj terjedt el. Így lassan kialakultak a magyar virágoskertek. A keresztezésekkel kialakított új fajták, hibridek szaporításá­val díszkertjeink jelenleg is állandó átalakulásban vannak.

A dísznövények nagy része nem termel nektárt, így méhészetileg értéktelen. Figyelembe véve azonban a nagy válogatási lehetőséget, alkalmunk van arra, hogy csak azokat a fajokat termesszük, amelyeket a méhek is látogatnak. Ezek a dísznövények már alkalmasak arra, hogy a nyári hordástalan időszak­ban hozzájáruljanak a méhek foglalkoztatásához. Az ilyen fajták és hibridek termesztésével a virágoskertek nektártermelése azért is jelentős lenne, mert ezeket a kerteket nyáron öntözik, így e virágok nektártermelése a száraz nyarakon is folyamatos.

Bőrlevél (Bergenia crassifolia FRITSCH.)

Nagylevelű, nálunk évelő faj . Bogernyős virágzata április-májusban fejlő­dik ki. A virágokat főleg a nektárért látogatják a méhek. A hazai méhészek a jó mézelők közé sorolják.

Kerti nenyúljhozzám (Impatiens balsamina L.)

Kerti dísznövény. Júniustól augusztus végéig virágzik. Piros vagy tarka levélhónalji virágait nektárért és virágporért egész nap járják a méhek. A levélnyelein is vannak nektármirigyek. A méhek ezeknek a nektárját is gyűj­tik.

230

Szagos bükköny (Lathyrus odoratus L.)

Olaszországból származó, támasztékokra, kerítésekre kacsokkal 2 m-re is felkapaszkodó egyéves dísznövény. Az őszi vetésből kelt csemeték tavasszal hamarabb virágzanak. Változatos színű virágait a méhek főleg nektárért látogatják.

Tűzbab (Phaseolus coccineus L.)

Dél-Amerikából származó egyéves, főként dísznek, de fogyasztásra is ülte­tett faj . Liánszerű szára 6-7 m magasra is felfut. A virágfürt hosszú kocsányú és sok virágú. Téglavörös vagy fehér-tarka virágai 2-3 cm nagyok. NYÁRÁDY (1 958) szerint a virágok az ultraibolya sugarakat visszaverik. Április végén vetik, virágzása júniustól szeptemberig tart. Nektárrnirigye a magház tövénél található. Szegeden mért adatok szerint virágai 6 mg nektárt termelnek, 27%-os cukortartalommaL A nektár cukorértéke l ,6 mg. A méhek nektárért és virágporért látogatják. Jó mézelő, termesztése nagyobb területen méhésze­tileg is fontos lenne (GULYÁS-KINCSEK 1 977).

Bugás macskamenta (Nepeta pannonica L. )

Évelő, felálló szárú növény. Tölgyesekben, cserjésekben található, de szik­lakertekben dísznövényként is termesztik. Lilás színű virágai végálló fűzért alkotnak. Júniustól szeptember közepéig virágzik. Nektártermeléséről és mé­hészeti jelentőségéről többen beszámolnak (G uL Y ÁS 1 969).

A macskamenták hektáronkénti mézhozamát általában 100-240 kg-ra becsülik. SzMARAGDOVA ( 1954) szerint kedvező időjárás esetén egy ha 303-4 1 7 kg cukrot is képes termelni.

Kerti sárkányfej (Dracocephalum moldavica L.)

Észak-Európában és Ázsiában honos. Egyéves, 60 cm magasra i s megnövő elágazó szárú növény. Nálunk leggyakrabban kertekben találjuk. Vetés után 9-1 O hét múlva kezd virágozni, virágzása egy hónapig is elhúzódhat. NY ÁRÁ­DY ( 1 958) szerint egy hektáron 1 3 ,6 millió virág is lehet. A szárazság és a hőség nem kedvez nektártermelésének. Szovjet adatok szerint egy hektáron 200 kg méznek megfelelő nektár termelődik. CRANE és mtsai ( 1984) a hektáronkénti mézhozamot 300-400 kg-ban adják meg. HALMÁGYI ( 1967) szerint egy virág naponta 0,9 mg 48%-os sűrűségű nektárt termel 0,3 mg cukorértékkeL A nektár glükózt, fruktózt, szacharózt, maltózt és fruktomaltózt tartalmaz (CRANE és mtsai 1 984).

231

84. ábra. Kerti sárkányfej ( Dracocephalum moldavica)

A méhek reggeltől estig tőmegesen járják a sárkányfejparcellákat. G uL Y ÁS ( 1 968) a Dracocephalum fajok napi nektártermelését a következőkben adta meg (36. táblázat). A nektártermelési adatokból úgy tűnik, hogy mindegyik faj alkalmas lenne mesterséges méhlegelő kialakítására.

36. táblázat Dracocephalum fajok nektártermelése

(GULYÁS 1968)

Név Nektársúly Cukor Cukorérték % mg

D. grandiflorum 1 ,90 26,2 0,49 D. ruyschiana 0,63 38,5 0,24 D. thymiflorum 0,90 22,3 0,20 D. moldavica 0,90 48,0 0,20

Nyúlfüle (Stachys byzantina C. KocH)

Évelő, ezüstösen gyapjas szőrű dísznővény. Ezüstösen csillogó, bársonyos levelei miatt sziklakertekben, virágágyak szegélynővényének szívesen ültetik. Kicsiny, rózsaszínű virágai naponta 0,9-1,5 mg, 53,4% cukortartalmú nek­tárt választanak ki. Hektáronként 228,5 kg mézre lehet számítani (KuLIJEV 1952).

232

GuLYÁS ( 1 968) hazai mérései ehhez hasonlóak. A virágok nálunk naponta 1 ,7 mg, 30,6% sűrűségű nektárt termeltek, 0,53 mg cukorértékkeL A nyúlfüle nagyobb mértékű elszaporítása sziklafüves területen méhészeti érdek.

Paprikazsálya (Salvia spiendens SELLOW)

Brazíliából származó félcserje, nálunk egyéves dísznövény. Virágai skarlát­pirosak. Virágzása május végétől a fagyokig tart. A virágok alsó ajak felőli oldalán 5-7 mm nagy nektármirigy található. Ez naponta l O mg nektárt is termel. A nektár híg, 23,5% cukortartalmú, 2,23 mg cukorértékkeL A nektár­termelés 1 3 oC-nál indul és csak 30 T felett szűnik meg.

A nektárgyűjtő méh sokszor teljesen eltűnik a hosszú piros pártacsőben. MAURIZIO ( 1954) szerint a polyploid paprikazsályák ennél négyszer több nektárt is képesek termelni . Érdemes lenne ezt a növényt mesterséges méhlege­lőként kipróbálni.

Kerti kakukkfű (Thymus vulgaris L.)

Alacsony növésű, illatos kerti félcserje, kultúrákban gyakran egyéves. Kora tavasszal magról szaporítják. Napos, száraz talajon is jól megél. Sötétzöld, magház alatti, 0,29 mm nagy nektárrnirigyei 24 óra alatt 0,23 mg, 44%-os cukortartalmú nektárt termelnek. Cukorértéke O, l mg. Ahol nagy tömegben előfordul, hektáronként 200-250 kg világosszínű mézet termel (NYÁRÁDI 1 958).

Feketecsalán ( Perilla frutescens BRITT)

Jáva szigetéről került hozzánk. Mint levéldísznövényt ültetik. Egyéves, erős illatú növény. Szeptemberben kezdődő virágzása őszbenyúló. Világossárga, l ,3 mm nagy nektármirigyei naponta O, 1 7 mg 52 %-os nektárt termelnek (GULYÁS 1 968).

Virágcsalán ( Coleus b lume i BENTH.)

Szintén Jáva szigetéről származik. Erkélyekre, virágágyakba ültetett levél­dísznövény. Magról és dugványról szaporítják. Virágai naponta 0,8 mg 38% cukortartalmú nektárt termelnek 0,3 mg cukorértékkeL A nektár szacharózt, glükózt, fruktózt és maltózt tartalmaz (PERCIVAL 1 96 1 ) . A virágcsalán a városi füstgázokat is jól bírja, terjesztése méhészeti érdek.

233

Kleopátra tűje (Cleome speciosissima DEPPE.)

Mexikóból származik, l m magas dísznövény. Világossárga félgömb alakú nektármirigyei naponta 4,2 mg 2 1 %-os nektárt termelnek. Cukorértéke 0,9 mg. Nektárját könnyen begyűjtik a méhek. Mesterséges méhlegelő kialakítá­sára is alkalmas lenne.

Törpe őszirózsa (Aster dumosus L. )

Alacsony termetű, évelő dísznövény. Kék színű fészekvirágzata a késő őszi fagyokig virágzik. A méhek nektárt és virágport gyűjtenek róla. Egész virág­tömeget fejleszt, ezért nagyobb mértékű elszaporítása méhészeti érdek lenne.

Kúpvirág (Rudbeckia speciosa WENDER)

Amerikából behozott dísznövény. Ma már azonban a Dunántúl északi részeinek ligeterdőiben vadon tömegesen előfordul. Egy virágzat 10--12 na­pig nyílik. Kedvező időben hektáronkénti nektárhozama 6-800 kg-ra becsül­hető. Méhészeti értéke tisztázatlan.

85. ábra. Kúpvirág ( Rudbeckia speciosa)

Csicsóka (Helianthus tuberosus L.)

Tápdús talajt kedvelő évelő növény, régebben takarmánynak termesztették. Most újra "felfedezték", mert a gyökértörzsén a körte alakú gumókból ké­szült édes kivonatokat a cukorbetegek is fogyaszthatják. Virágzatai augusztus

234

végén, szeptemberben nyílnak. GLUHOV ( 1950) szerint a napraforgóhoz ha­sonlóan termel nektárt és virágport. Kései virágzása miatt - ahol nagyobb területen fordul elő - az őszi kelésű fiatal méhek felnevelésében fontos szerepet játszik.

Kokárdavirág (Gaillardia pulchella FouG.)

Észak-Amerikából származik, dísznövény, de gyakran elvadul. Július-au­gusztusban virágzik. Virágzása tövenként öt hétig is eltart. A méhek nektárért és virágporért szívesen felkeresik. Nagyobb tömegű elszaporítása esetén a méhcsaládok napi szükségleteinek biztosításában fontos szerepet is betölt­hetne.

Törpe dália (Dahlia coccinea CA v.) Magról és gyökérgumók segítségével szaporítják. Csak az egyszerű virágú

dáliáknak van méhészeti jelentőségük. A magról vetett, majd kipalántált tövek júliustól a fagyokig virágzanak. A méhek egész nap látogatják a virág­zatokat nektárért és virágporért Egy virágzaton 2-3 méh is gyűjt egyszerre. PESTI ( 1 980) vizsgálatai szerint a virágok naponta 0,3-1 ,0 mg nektárt termel­nek 35-38%-os cukortartalommaL A pollentermelés is jelentős, a méhek a virágokról nagyméretű pollencsomóval távoznak. A kertekben való nagyobb arányú termesztése méhészeti érdek.

86. ábra. Kossuth-csillag ( Portulaca grandifiora J

235

Kossuth-csillag (Portulaca grandifiora HooK.)

Heverőszárú, egyéves pozsgás növény. Végálló virágai külöböző színűek. Egész nyáron virágzik, magról könnyen szaporítható, gyakran magától ter­jed. Nektármirigye, amely a legbelső porzókör mellett van, naponta 0,9 mg 9-20%-os nektárt termel. Nektárjáért és különösen sok virágporáért látogat­ják a méhek.

Császárkorona (Fritillaria imperiaUs L.)

Iránból került hozzánk. Kellemetlen szagú hagymás növény. A szár csúcsán képződő 5 cm nagy lelógó vörös virágai március végén, április elején virágza­nak. A lepellevelek tövében 5-6 mm átmérőjű, fekete színű, kör alakú, gödör­szerű mélyedésben található a nektármirigy. A nektármirigyek borsószem nagyságú, 80-100 mg mennyiségű, de igen híg 1 0-1 2°/o-os cukortartalmú nektárt választanak ki. A méhek a kellemetlen illat ellenére szargalmasan látogatják a virágokat. Esős időben a fruktóz és glükóz tartalmú nektár annyira felhígul, hogy a méhek elmaradnak.

Jácint (Hyacinthus orienta/is L.)

Dél-Európából származó hagymás, kedvelt, illatos virágú kerti dísznövé­nyünk. Méhészeti szempontból az egyszerű virágú fajták a fontosak. A méhek elsősorban nektárért keresik fel a virágokat, melyekben maltóz, szacharóz, glükóz és fruktóz fordul elő (PERCIVAL 1 961 ) . A március-áprilisban nyíló virágok nektárját a méhcsalád fiasítás nevelésére használja fel .

Dióolajnövények

Az illóolajnövények felhasználása az ókori civilizáció kezdetéig nyúlik vissza. A különböző évszázadokban először a házilag, később az iparban előállított termékeket használták fel .

Az illatszeripar jelenleg is számos növényből von ki illóolajtartalmú anya­got és azt tisztított formában vagy keverékek alakjában adja át a kereskede­lemnek. A legtöbb illóolajnövény az ajakosvirágúk családjába tartozik. A termesztettek közül azok az értékesebbek, melyeket a teljes virágzás idején gyűjtenek, mert ezekről a virágzó táblákról a méhek is sok nektárt gyűjthet­nek. Ilyen pl. a levendula és a muskotályzsálya.

236

Levendula (Lavandula angustifolia MILL.)

A szagos vagy francia levendula a Földközi-tenger nyugati vidékéről szár­mazik. Elágazó szárú, illatos félcserje. Egy helyen l 0-- 1 5 évig is virágzik.

87 . ábra. Levendula ( Lavanduta angustifolia)

Ibolyakék virágai szaggatott álfüzért alkotnak. A magház alatt lévő 0,9 mm nagy, hordó alakú, zöld színű nektármirigyek naponta 1-4 mg nektárt termelnek. A 30--40% cukortartalmú nektár fruktózt, glükózt és szacharózt tartalmaz (MAURIZIO 1 962). Méze aranysárga. A levenduláról virágzás alatt a méhcsaládok 5-20 kg mézet tudnak gyűjteni. A hektáronkénti mézhozam 50--183 kg (CRANE és mtsai 1984) .

Muskotályzsálya (Sa/via sclarea L.)

Mediterrán eredetű, termesztett illóolajnövény. Napos, száraz helyen néha elvadul. Virágzata mirigyes, erős illatú. Nektármirigye 2,2 mm nagy, sárgásfe­hér. A mirigyek nektártermelése már a virágbimbóban megindul. A virágok zöldes árnyalatú nektárja szacharózt, glükózt, fruktózt és maltózt tartalmaz. Magyarországon egy virág naponta 2,4 mg 36%-os nektárt termel, 0,8 mg cukorértékkeL Hektáronként 107-1 74 kg mézet ad. Nagyobb kultúrára vándorolni is érdemes, sőt mesterséges méhlegelőnek is alkalmas.

237

Fűszernövények

A fűszernövények elsősorban az ételek és italok élvezhetőségét fokozzák. Emésztést elősegítő, étvágygerjesztő hatásuk közismert Sokszor nehéz elkülö­níteni az illóolaj- és gyógynövényektől, mert egyszerre többféle hatást is kifej­tenek. Jelenleg hazai fogyasztásra számos külföldről behozott fajt termelünk.

Koriander ( Coriandrum sativum L.)

Elő-Ázsiából származó egyéves faj , főként húspácok ízesítőjének alkalmaz­zák. Elágazó ágú, 50-60 cm magasra nő. Zölden szétdörzsőlve, sajátos, kellemetlen illatot áraszt. Június-júliusban virágzik. Virágzata összetett er­nyő. Az egyes virágok fehérek vagy halvány rózsaszínűek. A nektárt a bibe­szál töve körül fejlődő bibepárna választja ki. A méhek és más rovarok a nektárhoz könnyen hozzáférnek. A szabad felületű mirigy nektárja szeles, meleg időben hamar beszárad, így szeszélyes mézelőnek tekintjük. A vándor­lásokon szerzett tapasztalatok alapján a virágokat csak a reggeli órákban és párás, szélcsendes melegben, eső után látogatják tömegesen a méhek. Hektá­ronként (GLUHOV 1950) a koriander 1 ,8 rnilliárd virágot fejleszt. Egy virág naponta l mg nektárt termel, ez hektáronként 500 kg mézhordást jelent. NYÁRÁDY ( 1958) szerint Kolozsvár környékén, kedvező időben a méhcsalá­dok a koriandertábláról 3-3,5 kg-ot hordtak.

Édeskömény (Foeniculum vulgare MILL.)

Mediterrán eredetű gyógy- és fűszernövény. Termését konzervek, savanyú­ságok, italok ízesítésére, ezen kívül húspácízesítőnek alkalmazzák.

Nálunk egyéves. Július-augusztusban virágzik. A virágok nektárját a bibe­párna választja ki, amely szacharózt, glükózt és fruktózt tartalmaz (PERCIVAL 196 1 ). Virágainak szabad nektárrnirigye rniatt a korianderhez hasonlóan szeszé­lyes mézelő. Nem minden évben mézel jól, az esős nyarak kedvezőbbek. Egyes tapasztalatok szerint párás, meleg nyarakon az édesköményről annyit lehet pergetni, rnint az akácróL Ezt a hazai pergetési eredmények ritkán igazolják.

Az édeskömény méze frissen zöldes színű, később barnás lesz. Íze karamel­lás. Tárolás után megikrásadva világossárga színt kap.

Kerti borágó (Borago officinalis L.)

Mediterrán származású, régóta ismert fűszer-, gyógy- és dísznövény. Főze­tét béltisztítónak alkalmazzák. Néha savanyúság eltevésénél is [elhasználják. Az egész világon az egyik legismertebb méhlegelő-növény. Egyéves, uborkára

238

emlékeztető ízű és illatú faj . Kedvező körülmények között 50-80 cm magasra nő, égszínkék virágai kunkorban csoportosultak. Virágaiban a porzók hama­rabb érnek, mint a termő (proterandria), így idegenmegporzást igényel.

Virágzása június végén, július elején kezdődik és 30--40 napig tart. Egy virág 2-5 napig virágzik. A magház tövénél lévő nektármirigyek naponta 2,6 mg 44-77%-os cukortartalmú nektárt választanak ki (KuGLER 1 955). CRANE és mtsai ( 1 984) virágonként 5-8 mg nektártermelést említenek. Nektárjában szacharóz, glükóz, fruktóz és raffinóz található (PERCIVAL 1 96 1 ). CRANE és mtsai ( 1984) a fruktomaltózjelenlétét is megemlítik. A nektár cukorértéke 1 , 3 mg. Hektáronként 200 kg körüli mézmennyiséget termel. Más szerzők a hektáronkénti mézhozamot 300 kg-ban adják meg (CRANE és mtsai 1984). Hazánkban DEÁK GÁBOR egy 100 hektáros borágótábla mézeléséről igen jó tapasztalatokat szerzett. Mesterséges méhlegelőkénti termesztése méhészeti érdek.

Csombord (Satureja hortensis L.)

Egyéves vagy évelő, ágas szárú fűszernövény. Termesztik, gyakran elvadul. Lilás-rózsaszínű virágai füzért alkotnak. A virágok zöldesfehér, hordó alakú nektármirigyei a magház alatt helyezkednek el.

Az egyes tövek július elejétől 30-50 napon át virágzanak. A méhek nektá­rért és virágporért látogatják. Egy virág 24 óra alatt 0,4 mg 25% sűrűségű nektárt termel. A nektár cukorértéke O, l mg.

Majoranna (M ajorana hortensis MÖNCH)

Afrikából származó, alacsony termetű, apró, fehér virágú növény. Régeb­ben fűszer- és gyógynövényként termesztették. Ma már csak néhol található meg hazánkban annak ellenére, hogy közismert fűszer. A virágokban lévő 0,2 mm nagy nektármirigy naponta O, l mg 50%-os cukortartalmú nektárt termel.

Bazsalikom ( Ocimum basilicum L.)

Ázsiából származó, egyéves, elágazó szárú, fűszerillatú növény. A bazsali­kom a magyar konyha egyik legrégebbi fűszernövénye. Néhol borba áztatva használják ízesítőnek. Szereti a tápdús kerti földet. Júniustól szeptemberig virágzik. A méhek szívesen látogatják virágait.

Az 1 ,8 mm nagy nektármirigye naponta hazánkban 0,7 mg 32%-os cukor­tartalmú nektárt termel, 0,24 mg cukorértékkel (GULYÁS 1 968). Hektáronkén­ti mézhozama (SANDULEAC 1 960) elérheti a l 00 kg-ot is. A bazsalikomok közül jelentős mézelő még az O. carnosum. Virágai naponta 1 ,2 mg 27% cukortartalmú nektárt termelnek, 0,33 mg cukorértékkeL

Mindkét bazsalikom faj mesterséges méhlegelőnek is alkalmas.

239

Paprika ( Capsicum annuum L.)

Régi fűszemövényünk, számos fajtáját hazánkban több ezer hektáron termesztik. Virágzása fajtánként változó, de általában június közepétől au­gusztus végéig tart. Egyes tövek a fagyokig virágzanak. MÁNDY ( 1 963) szerint egy méh 100-200 virágot is felkeres gyűjtés közben, ezzel az idegenmegpor­zást segíti.

37. táblázat A legjobban mézelö paprikafajták

Név nektár cukor % cukorérték mg/24 h

C. annuum "Szegedi csípősség mentes" 3,0 22 0,66 C. annuum "Cecei" 1 ,9 2 1 0,39 C. annuum "Cseresznye alakú" 1 ,9 1 8 0,34 C. annuum "Bocskor" 0,4 23 0, 10 C. annuum "Feferomi" 0,3 21 0,06

A paprika mézelésére Magyarországon először 1 94 1 -ben FAJSZY SÁNDOR hívta fel a figyelmet. NYÁRÁDY ( 1 958) a paprikatermő területeket szintén jó méhlegelőnek tartja. A paprikavirágban lévő nektármirigyek szerkezetét elő­ször GULYÁS-SZABÓ ( 1 973) írta le. A magház alját gyűrűszerűen körülvevő, fajtánként eltérő színű (zöld, sárga, fehér) nektármirigyek mérete 125-850 11m között változik. Ennek megfelelően a virágok és fajták nektártermelése is eltérő (GULYÁS-VARRÓNÉ 1 987).

Az eddig megvizsgált 30 paprikafajta közül a következők bizonyultak a legjobb mézelőknek (37. táblázat). A csípősségmentes fűszerpaprika virágja az akácvirágnál is többet termel, ezért kiváló méhlegelő-növénynek kell tekin­teni. Nyáron ezért előfordulhat, hogy a méhek a napraforgótábla virágait az öntözött paprikatáblák nektárjáért elhanyagolják.

Tekintettel arra, hogy a fűszerpaprika jó mézelő növény, így ennek virágzá­sakor - az intenzív méhlátogatottság rniatt - a rovarirtószerekkel kapcsola­tos tilalmi rendeleteket kell alkalmazni.

Vöröshagyma (Al/ium cepa L.)

Afganisztánból és Turkesztánból származik. Nálunk csak a XVIII . század második felében terjedt el nagyobb mértékben. Legfontosabb termesztési területe jelenleg is Dél-Magyarországon, főleg Makó környékén van. Évente 7-8 ezer hektáron termesztik . Ételek, konzervek ízesítésére használják, kis mennyiségben a bőrgyógyászat is alkalmazza.

240

Gömb alakú fehér vagy sárgásfehér színű virágzata június-júliusban vi­rágzik. A méhek főleg nektárt gyűjtenek a virágokból. A virágok nektárja a belső porzószálak és a termő között gyűlik össze. Párás, meleg időben a hagymatermesztő vidékeken jelentős hordást biztosít. A mérleges kaptárak

88. ábra. A hagymák (A/lium sp.) jó mézelők

naponta 0,2-2,0 kg-os hordást is mutattak (NYÁRÁDY 1 958). A 3-4 hétig tartó virágzás alatt a vöröshagymatábla hektáronként 1 1 5 kg nektárt, illetve 70 kg mézet termelhet. LAKATOS JÁNOS kalocsai méhész szerint a hagymarnéz sárga színű, íze és illata vöröshagymára emlékeztet. A Kalocsai Tüdőgondozó Intézetben a fogyasztott vöröshagymaméz a tüdőbetegek gyorsabb gyógyulá­sát segítette elő. Méhészeti szempontból a magnak hagyott táblák kiváló méhlegelőt biztosítanak.

Metélőhagyma (Al/ium schoenoprasum L.)

Május végétől júniusig virágzó fűszernövény. Nektártermelését Csehszlová­kiában KRoPÁCOVÁ-KROPÁC ( 1968) és munkatársai vizsgálták. Virágait a méhek az akácvirágzáskor is tömegesen látogatták. A virágok naponta l ,2 mg 40-50%-os nektárt termelnek. A különböző korú kultúrák nektártermelése eltérő. Az egyéves terület hektáronként 34 kg, a kétéves 307 kg, a hároméves pedig 940 kg cukrot termelt. Az eddigi tapasztalatok alapján a virágzó metélő­hagymatábla kitűnő méhlegelő.

16 Halmágyi-Keresztesi 241

Gyógynövények

A gyógynövényeket az ember a különféle betegségek gyógyítására az ős­idők óta szívesen használja. A görögök és a rómaiak már számos növényfajt alkalmaztak gyógyításra. Magyarországon 1 578-ban MÉLmsz JuHÁSZ PÉTER debreceni reformátor könyve foglalta össze mindazokat az értékes és baboná­hoz fűződő adatokat, melyek alapján a növényeket a gyógyításra lehet fel­használni.

A Földünkön jelenleg ismert gyógynövények számát 42 OOO-re becsülik. Ebből hazánkban mintegy ezret lehet megtalálni. A Magyar Füvészkönyv csak 80-ra teszi a hazai gyógynövényeink számát.

Még kevesebb azoknak a fajoknak a száma, melyek virágaiból a méhek jelentős mennyiségű virágport és nektárt gyűjtenek.

További kutatásoknak kell eldönteni, hogy a gyógynövények nektárja, virágpora és méze tartalmaz-e az emberre és a méhekre veszélyes alkaloidákat, glikozidákat.

Kerti ruta (Ruta graveo/ens L.)

A Földközi-tenger mellett honos. Hazánkban több helyen termesztik. Vi­rágzata álernyő. A magház tetején több mm átmérőjű, zöld színű, szabadon álló nektármirigy található. A mirigyen kráterszerű mélyedések vannak. A nagy mirigy sok nektárt választ ki. A méhek ezt a nektárt szívesen gyűjtik . A méhészek szeszélyes mézelőnek tartják, mert a szabad nektármirigy felületén a nektár könnyen beszárad.

89. ábra. Kerti ruta (Ruta graveolens)

242

Ricinus (Ricinus communis L.)

Afrikából származó, nálunk egyéves faj . Magyarországon kb. 1930 óta termesztik nagyobb területen. A porzós virágok a méheknek sok virágport termelnek. Nektármirigy csak a levélnyélen és a száron található. Ezek több mm nagyok, zöldek vagy vörös színűek. ( 1 6.a ábra)

A kiválasztott nektár színtelen, de később a belőle készülő méz zavaros barna színű lesz. A méhek párás melegben szívesen gyűjtik a ricinus nektárját A ricinustáblák a méhcsaládok napi nektárszükségletéhez jelentősen hozzájá­rulnak.

Orvosi pemetefű (Marrubium vulgare L.)

Parlagokon, legelőkön, gyomtársulásokban előforduló, évelő faj . Fehér virágai július-augusztusban nyílnak. Az l , l mm nagy, sárgászöld nektármi­rigyek gyűrű alakúak. A virágok naponta 0,6 mg 34%-os cukortartalmú nektárt termelnek, 0,2 mg cukorértékkeL

A pemetefüvet a külföldi szerzők is a jó méhlegelők közé sorolják. S zMA­RAGDOVA ( 1954) szerint hektáronként 162 kg, DEMIANOWICZ ( 1962) szerint 460 kg mézet termel. A nektárban és a mézben négyféle cukor: szacharóz, glükóz, fruktóz és maltóz fordul elő (PERCIVAL 1 961) .

Hasznos tisztesfű (Stachys recta L.)

Száraz lejtőkön, erdőszéleken élő, évelő, ajakosvirágú növény. Sárga virá­gai májustól szeptemberig nyílnak. Világoszöld, l ,2 mm nagy nektármirigye a magház alatt van. Hazánkban a virágok naponta 1 ,6 mg 32% cukortartal­mú nektárt termelnek, 0,5 mg cukorértékkeL Az egyik legfontosabb tagja a természetes méhlegelőknek.

Kerti zsálya (Salvia officinalis L.)

A Földközi-tenger vidékéről került hazánkba. Évelő növény, kék virágai június-júliusban virágzanak. Sárgásfehér, 2,5 mm nagy nektármirigyei na­ponta 3,7 mg 32% cukortartalmú nektárt termelnek, 1 , 1 mg cukorértékkeL Sok hazai és külföldi szerző a jó mézelők közé sorolja. Lengyel vizsgálatok szerint a kerti zsálya zárt telepítésben 402 kg mézet is képes termelni.

1 6* 243

Izsóp (Hyssopus officinalis L.)

Évelő, törpe cserje. Termesztik. Különböző színű virágai júniustól szeptem­berig nyílnak. A virágok O, 7 mm nagy nektármirigye a magház alatt van. Az izsóp nektártermelésével sokan foglalkoztak. NY ÁRÁDY ( 1958) szerint hektá­ronként 60-1 20 kg nektárt termel. SARIGINA ( 1 963) a Szovjetunióban 4 éven át vizsgálta a nektártermelést Szerinte az izsóp hektáronként 1 1 6-405 kg nektárt termel. Szegedi vizsgálatok szerint a virágok naponta 0,3 mg 33%-os nektárt produkáltak, 0, 1 2 mg cukorértékkeL A nektárban fruktóz, szacharóz, maltóz és fruktomaltóz található (CRANE és mtsai 1984).

38. táblázat Dohányfajták virágszerkezete és nektártermelése

Pártacső Nyíregyháza Szeged mérete/mm nektár nektár

Fajta

Átmérő Hossz. cukorérték cukorérték mg mg mg mg

l . Hevesi l l 4,7 33,2 49,8 8,0 33,5 4,5

2. Hevesi H 4 4,7 32,2 44,3 7,8 - -

3. Hevesi MP 8 1 4,5 27,9 43,3 7,4 2 1 ,3 2,7

4. Paliagi sárga 6,8 29,6 40,6 6,2 - -

5. Hevesi H 5 4,7 30,4 39,9 6,7 25,5 3,3

6. Nyírségi 76 4,5 29, 1 35, 1 5,5 24, 1 3,4

7. VP 9 4,8 27, 1 35,0 6,3 20,7 3,2

8. Hevesi 744 5,0 29,9 30,7 5,3 1 9,4 2,9

9. Virginia Delerest 4,5 29,3 29,4 4,2 - -

1 0. Tolnai kerti 6, 1 28, 1 28,9 4,8 2 1 ,4 2,4

l l . Kállói - - - - 27,8 3,5

12. Hevesi 276 4,5 23,6 26,6 4,2 1 8,2 2,2

1 3 . Coker 254 - - - - 1 8,6 2, 1

Megjegyzés: Nyíregyháza: homokos talajon, Szeged: kötött, anyagos talajon.

244

Közönséges dohány (Nicotiana tabacum L.)

Amerikából származó, hazánkban átlagosan 1 2 ezer hektáron termesztett ipari növény. Július-augusztusban virágzik. Nálunk föleg a virginia hibride­ket termesztik. Méhészeti jelentősége régóta ismert (LENGYEL 1 943). A na­rancssárga színű, hullámos szélű nektárrnirigyek a magház alját gyűrűszerűen fogják közre. A virágok halványsárga színű, kissé kesernyés ízű nektárt termelnek. A dohányméz barnás színű, kesernyés ízű, de egészségre ártalmat­lan. Általában II. osztályú méznek tekintik. Legtöbbször a többi nyári mézzel keveredik és vegyesvirágméz formájában kerűl forgalomba. A Magyarorszá­gon termesztett dohányfajták nektártermelését 1 985-86-ban vizsgáltuk te­kintettel arra, hogy hazai adat addig nem állt rendelkezésre. A nektárproduk­eiét egy időben Szegeden kötött talajon, Nyíregyházán pedig homokon mér­tűk. Az eredményeket a 38. táblázat mutatja.

A táblázat alapján megállapítható, hogy a homokos talaj a mézhozamra minden fajtánál egyaránt kedvezőbb.

Megjegyezzük még, hogy 1 8 mg-nál kevesebb nektárt egyik fajta virága sem termelt. A Hevesi-l l -nél a napi nektárhozam az 50 mg-ot is meghaladta. Ez azt jelenti, hogy ezek a virágok 25 db akácvirágnak megfelelő mennyiségű nektárt termelnek.

39. táblázat Dohányfajták nektárhozama hektáronként

Homokon Kötött talajon Fajták (Nyírség) (Szeged)

kg/ha kg/ ha

Hevesi l l 280 190

Hevesi MP 8 1 232 1 14

Hevesi H 5 229 1 48

Nyírségi 76 2 12 1 46

Hevesi H 4 196 -

Hevesi 744 1 72 108

Virginia 1 64 -

Paliagi sárga 1 52 -

T ol nai kerti 1 30 96

Hevesi 276 1 30 88

VP 9 96 56

245

A virágzás kezdetén a nektárban több a cukor, a virágzás végére az egyes esetekben l /3-ra is lecsökkenheL A Hevesi- l l cukorértéke vetekszik a máiná­évaL

A dohánymézben található vas és kálium mennyisége kedvező az emberi szervezet számára.

A dohányfajták hektáronkénti mézhozamát a 39. táblázat tartalmazza. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a dohánykultúrákra, a jelentős méz­

hozam miatt, vándorolni is érdemes (GULYÁS-NAGYNÉ 1986).

Piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea L.)

Kétéves gyógynövény. Több mérgező glikozidát tartalmaz. Júniustól szep­temberig virágzik. Hatóanyagait a szívgyógyászatban használják. A piros gyűszűvirág virága HALMÁGYI-GULYÁs (1 970) megállapítása szerint naponta 2-7 mg nektárt termel, 4 mg cukorértékkeL Egy hektáron 5,2 millió virág fejlődik, ezek 24-25 kg mézet termelnek. A nektárjában raffinóz, glükóz és szacharóz fordul elő (PERCI VAL 1961 ) .

Annak ellenére, hogy az egész növény mérgező, nektárjában az emberre és a méhekre nézve károsító anyaget nem találunk.

90. ábra. Gyűszűvirágok (Digitalis sp.)

246

Gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata EHRH.) Száraz lejtők, bokorerdők növénye. Gyógynövényként több helyen ter­

mesztik. Kétéves, június-augusztusban virágzik. A magház alatti nektármirigy naponta 0,2-6,3 mg nektárt termel, 1 , 5 mg

cukorértékkeL Hektáronként 1 3 ezer virágot fejleszt, melyek 24-25 kg méz­nek megfelelő nektárt adnak (HALMÁGYI-GYULYÁS 1 970).

Saját vizsgálataink során a nektárból digitális glikozidákat nem sikerült kimutatni. Az izolátor alatt termesztett példányok méze világossárga színű, jó ízű volt. Idővel a méz apró kristályokkal ikrásodott. Az izolátor alatt 3 hétig gyűjtő méhcsaládoknál semmiféle károsodást nem tapasztaltunk.

247

8. V adon term ö lágy szárú növények

A természetes méhlegelő fajai helyenként még mindig bőséges nektár- és virágporhordást biztosítanak. Ezekre a méhlegelőkre a méhészek csupán a vándorlások közötti időszakban számíthatnak. Ilyen területnek tekinthetők az árterületek, vasúti töltések, erdők szélei, erdei tisztások, folyók töltésolda­lai és az olyan hegyvidéki területek, ahol csak legeltetés folyik. Az ilyen helyeken előforduló növényeket a méhészek csak vadvirágoknak nevezik.

Az egyéves vadon élő növények csak akkor adnak jó méhlegelőt, ha virág­zásuk idején kedvező párás, meleg, szélcsendes az időjárás. Az évelő vadvirá­gok már fontosabbak, mert mélyre hatoló gyökérzetük révén jobban el tűrik a nyári szárazságot.

Téltemető (Eranthis hiemalis SALISB.)

A Sátor-hegységben, a budai hegyekben, Bükkben előforduló évelő, gumós növényfaj . A hóvirág mellett a legkorábban nyíló, méhészetileg igen értékes virágunk. A hosszabb esőzés és lehűlés sem árt a virágoknak. Kerti szaporítá­sa is fontos lenne.

Macsári gólyahír ( Caltha palustris L.)

Mocsárréteken, láperdökben márciustól májusig virágzó évelő faj . Virágait a méhek tömegesen keresik fel nektárért és virágporért. A sziromlevelek belső, zsebszerű mélyedése választja ki a nektárt, amely szacharózt, glűkózt és fruktózt tartalmaz (PERCIVAL 1961) .

Erdei szamóca (Fragaria vesca L.)

Erdővágások ban, cserjésekben közönséges évelő, indás szárú növény. Ápri­listól júniusig virágzik. Nektármirigye a magház és a belső porzókör között van. A virágairól főleg nektárt gyűjtenek a méhek. A nektárban háromféle cukor található.

248

Zöld dárdahere (Dorycnium herhaceum VILL.)

A Dunántúlon, a Duna mentén, Tiszántúlon, a Maros és a Körösök környékén nagy tömegben előforduló évelő növény. Június-augusztusban virágzik, főleg nektárt termel. Tömeges előfordulása helyenként jó hordást ad. Méze gyorsan ikrásodik.

Réti füzény (Lythrum salicaria L.)

Árokpartok, állóvizek mentén, árterületeken, lápréteken gyakori évelő faj . Júniustól szeptemberig virágzik. Külföldi vizsgálatok szerint (KuLIJEV 1 952) kiváló mézelő, virágai naponta 0,2- 1 ,2 mg nektárt termelnek 52-63% cukortartalommaL Nektárja glükózt, fruktózt, szacharózt és maltózt tartal­maz (CRANE 1 984). A hektáronkénti mézhozam elérheti a 240 kg-ot. Hazánk­ban PÉTER ( 1973) a virágokból naponta 0, 1-ű,7 mg, 1 9-57%-os nektárt mutatott ki.

GULYÁS É. ( 1958) a heterostyliás virágok között a réti füzény eltérő típusú virágait is vizsgálta. Megállapította, hogy azokban a virágokban, ahol rövid a bibeszál, a kicsi hibénél (mikrostyl virág) a makrostyl virágokhoz képest kétszer olyan nagy a nektármirigy. Tehát a mikrostyl virágok elszaporításával jelentősen javítható lenne a méhlegelő.

Erdei deréce (Chamaenerion angustifolium (L.) ScoP.)

Hegyvidéki tölgyesekben, bükkösök vágásaiban, mészkerülő erdőszéleken gyakori évelő növény. Hosszú fürtvirágzata júniustól szeptemberig virágzik. Kiváló nyári hordást ad. A méhcsaládok naponta 0,5-12 kg-os gyűjtésre képesek virágzásakor. Nektárja sűrű, 58%-os, amely maltózt, szacharózt, fruktózt és glükózt tartalmaz (PERCIVAL 1 96 1 ) . Méze víztiszta, hamar ikráso­dik.

Borzas füzike (Epilobium hirsutum L.)

A derécéhez hasonlóan jó mézelő. Élénk bíborszínű virágai június-augusz­tusban virágzanak. Egy virág naponta 1 ,0-2,9 mg 66%-os nektárt is képes kiválasztani. Hektáronkénti mézhozama KuLUEV ( 1952) szerint 63 kg, CRANE ( 1984) szerint akár 1 000 kg is lehet.

249

Mezei varfű (Knautia arvensis CouLT.)

Hegyi réteken, gyomtársulásokban található. A szár végén lévő virágzatban 30--40 virág található. Májustól augusztusig virágzik. Nektármirigye a por­zék és a termő között található. PÉTER ( 1 973) vizsgálatai szerint a virágok naponta 0, 1-0,5 mg 1 2-58%-os nektárt termelnek.

Erdei mácsonya (Dipsacus silvester HuDs.)

Gyomtársulások évelő növénye. A június-augusztusban nyíló virágai na­ponta 0,3-1 ,0 mg 57°/o-os nektárt termelnek. Sűrű állományban hektáron­ként 1 50 kg méztermés várható.

Vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca L.)

Legelőkön, gyepes lejtőkön, utak mentén található évelő faj . Fejecskeszerű fészekvirágzatai a hosszú száraken egyesével fejlődnek, de egy virágzaton belűl 25-30 virág is található. Júliustól szeptemberig virágzik. A porzók és termők között képződő nektárhoz a méhek könnyen hozzájutnak. PÉTER ( 1 973) vizsgálatai szerint a virágok 24 óra alatt 0,1-0,54 mg 25-39°/o-os sűrűségű nektárt termelnek. A nektár cukorértéke O, 1-0,2 mg.

Pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana NECKER)

Évelő, alacsony szárú, homokpusztákon előforduló, tejnedvet tartalmazó növény. Májustól júliusig virágzik. Kedvező nyarakon a Duna-Tisza közi területek egyik kiváló mézelő növénye.

Félhold alakú, zöldessárga nektárrnirigyei a virágzat külső oldalán vannak. A nektár kiválasztását a meleg, páradús, szélcsendes idő elősegíti. A kaptárak napi súlygyarapodása kedvező esetben a 8-9 kg-ot is elérheti. Ez a hordás azonban csak 4--5 évenként egyszer szekott megismétlődni. Kitűnő években a pusztai kutyatejből családonként 25-40 kg mézet is pergetnek (ÖRÖSI 1 968). Méze sötétbarna, kissé kesernyés, hamar ikrásodik. Mint kiváló mézelő növényt, célszerű lenne részletesebben megvizsgálni.

Fekete nadálytő (Symphytum officina/e L.)

Nedves, mocsaras réteken, árterületeken előforduló, 30---100 cm magas, évelő növény. Gyökerét gyógynövényként gyűjtik. A forgóvirágzatában lévő virágok színe piros vagy kék. LENGYEL ( 1 943) szerint a hosszú pártacsövű

250

virágokból a méhek csak akkor tudnak gyűjteni, ha a poszméhek már előbb kívülről megfúrták. A Szovjetunióban végzett vizsgálatok alapján egy virág naponta 2 mg nektárt termel. A Duna árterein végzett hazai vizsgálatok szerint a virágok 24 óra alatt 2--4,9 mg 33%-os cukortartalmú nektárt termelnek. A nektár cukorértéke O, 7-1 , l mg (HALMÁGYI-SURA YDA 1 963). A nektár kellemes, mézre emlékeztető ízű és illatú, szacharózt, glükózt és fruktózt tartalmaz (PERCIVAL 1 961) .

Egyesek szerint olyan árterületekre, ahol a nadálytő erősen elszaporodott, vándorolni is érdemes.

Kerek repkény ( Glechoma hederaceum L.)

Nyirkos ligetekben, sziklás erdőkben, liláskék virágai március végén, ápri­lisban virágzanak. Egyes években, októberben gazdag másodvirágzást mutat. A 1 1-14 mm hosszú pártacsövekből csak kedvező feltételek mellett szippant­hatnak nektárt a méhek.

Közönséges gyíkfű (Prunella vulgaris L.)

Nyirkos réteken, ritka erdőkben található évelő faj . Májustól szeptemberig virágzik . Virágai rövid, tömör fűzért alkotnak.

A világoszöld, 0,8 mm nagy nektármirigyek a magház alatt találhatók (GULYÁS 1 968).

Külföldi szerzők adatai szerint a virágok naponta 0,8 mg 60°/o-os cukortar­talmú nektárt termelnek. Ez hektáronként 4 1 5 kg nektárt jelent. A Szegeden mért eredmények alapján a virágok 0,3 mg 1 9,7%-os cukortartalmú nektárt termelnek. Az ellentmondó eredmények bizonytalan mézelésre utalnak. A nektárban szacharóz, glükóz, fruktóz, melibióz, raffinóz és maltóz fordul elő (PERCIVAL 196 1 ).

Nagyvirágú méhfű (Me/ittis grandifiora SM.)

Száráz erdőkben, ligetekben, cserjésekben előforduló évelő noveny. Május-júliusban virágzik. Rózsás, piros foltos virágaiba a méhek köny­nyen bejutnak. A fehér színű nektármirigy a magház alját gyűrűszerűen körülveszi. A virágok naponta 2,3 mg 39%-os, 0,9 mg cukorértékű nek­tárt termelnek.

251

Macskahere (Phlomis tuberosa L.)

Száraz erdőkben, löszpusztaréteken előforduló, l m magas évelő növény. Tömött virágzata június-júliusban nyílik. A 6 mm nagyságú nektármirigy a magház alját veszi körül. Virágait reggeltől estig járják a méhek. Értékes mézelő növényünk.

Piros árvacsalán (Lamium purpureum L.)

Száraz erdőkben, parlagokon található egy- vagy kétéves faj . Virágzása március végétől néha augusztusig is elhúzódik. A piros árvacsalán mézeléséről többen kedvezően írtak. Nektártermelése a méhcsaládok napi szükségletének ellátásában lehet jelentős. A nektárképződés a virágokban már 9 ·c-nál megindul. Egy virág naponta 0,2 mg, 39%-os nektárt termel (GULYÁS 1 967) . A nektárjában PERCIVAL ( 1 96 1 ) szerint glükóz, fruktóz, szacharóz és raffinóz fordul elő.

Szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca L.)

Parlagokon, gyomtársulásokban, utak mentén előforduló évelő növény. Csészelevelei szúrósak, innen a neve. A nektártermeléséről a hazai és a külföl­di szerzők egyaránt kedvezően nyilatkoztak. Virágait a déli melegben és szitáló esőben egyaránt látogatják a méhek. A gyöngyajakkal borított terüle­teket ÜRBÁN ( 1 93 1 ) megfigyelése szerint négyzetméterenként 50-250 méh látogatja a nap rninden időszakában. GuLYÁS ( 1 968) hazai vizsgálatai szerint a virágok naponta 1 ,3 mg nektárt termelnek, 54%-os cukortartalommaL Hektáronkénti mézhozama 1 1 3-400 kg (CRANE 1 984).

Fekete peszterce (Ballota nigra L.)

Ágas szárú, évelő, ajakosvirágú növény. Gyomtársulásokban gyakori mé­zelő faj . Rózsás vagy fehér virágai 2-3 napig nyílnak. Júniustól szeptembe­rig virágzik, de virágzása a fagyokig is elhúzódhat. Virágai naponta 0,9-2,5 mg 35%-os cukortartalmú nektárt termelnek. A virágok nektártermelése a déli meleg órákban sem szünetel (NYÁRÁDI 1958).

Tömeges előfordulása esetén Lengyelországban 40 kg-ra, a Szavjetunióban 100 kg-re becsülik a hektáronkénti mézhozamot.

252

Lózsálya (Salvia verticillata L.)

Hegy- és dombvidékek száraz gyepein, gyomtársulásaiban előforduló gya­kori évelő faj . Liláskék virágai dús álörvökben csoportosultak, majdnem gömbösek. Virágait reggeltől estig látogatják a méhek. Hazai mérések szerint virágai naponta 1 ,0 mg 35%-os nektárt termelnek. SANDULEAe ( 1960) szerint a lózsálya hektáronként 660 kg mézet képes termelni.

Ligeti zsálya (Salvia nemorosa L.)

Száraz gyepeken, parlagokon, töltésoldalakon közönséges évelő noveny. lbolyáskék virágai hosszú füzért alkotnak. Júniustól augusztus végéig virágzik. Kaszálás után sarjhajtásai az őszi fagyokig nyílnak. Mélyrehatoló gyökérzete rniatt kitűnő nyári méhlegelő. Szeged környéki méréseink szerint virágai napon­ta 1 ,0 mg 29%-os nektárt termelnek. A hektáronkénti mézhozamot SANDULEAe ( 1960) 360 kg-ban, DEMIANOWiez ( 1960) 454 kg-ban állapította meg.

Tömeges megjelenése olyan méhlegelőt ad, melyre vándorolni is érdemes.

Osztrák zsálya (Salvia austriaca JACQ.)

Legelőkön, parlagokon, inkább szálanként előforduló mézelő növény. Sár­gásfehér virágai májustól július végéig virágzanak, naponta 1 ,0 mg 58%-os cukortartalmú nektárt termelnek. Elszaporítása fontos méhészeti érdek.

Mezei zsálya (Salvia pratensis L.)

Füves lejtőkön, árokpartokon, töltésoldalakon közönséges évelő növény. Májustól július végéig virágzik. Citromsárga nektárrnirigye a magház alját veszi körül, melyben háncselemek is futnak. MAURIZIO ( 1 954) szerint a tri- és tetraploid alakok 2,5-4-szer több nektárt termelnek, mint a diploidok. Mes­terséges méhlegelő kialakítására is alkalmas lenne. A virágokban - Szeged környéki vizsgálataink szerint - naponta 2,6 mg 30%-os cukortartalmú nektár képződik. Hűvös éjszakák (5-10 oq után a virágok nektárja 49%-ra is besűrűsödik.

Citromfű (Melissa officinalis L.)

Évelő, néhol termesztett elvaduló növényünk. Dunántúl néhány helyén őshonos. Júniustól szeptemberig virágzik. A fehér virágok a füzérben 1 0-20-as csoportokat alkotnak. Ezeket a virágokat a méhek reggeltől estig látogat­ják. KoLTAY ( 1960) mesterséges méhlegelőnek is ajánlja.

253

Hektáronkénti mézhozamát Lengyelországban DEMIANOWICZ ( 1 96 1 ) 32 kg-ra, Romániában SANDULEAC ( 1960) pedig 1 50 kg-ra becsüli. SZMARAGDO­VA ( 1 954) a hektáronkénti cukorhozamot 1 3 3-257 kg-ban adja meg. GuLYÁS ( 1 968) mérései szerint a virágok naponta csak O, l mg 2 1 %-os nektárt termel­nek.

Szurokfű (Origanum vulgare L.)

Sziklás erdőkben, bokorerdőkben élő évelő faj . Napközben a virágok rovarlátogatottsága 1 3 órakor éri el a maximumát. G uL Y ÁS ( 1 968) mérései szerint Magyarországon naponta a virágok 0,2 mg 48%-os nektárt termelnek. A nektárban szacharóz, glükóz, fruktóz, maltóz és melibióz fordul elő (PERCI­VAL 1 961 ) . Romániában a hektáronkénti mézhozam 76-200 kg, a Szavjetu­nióban 1 69 kg.

Vízi peszérce (Lycopus europaeus L.)

Egyenes szárú, 30-50 cm-re megnövő mézelő faj . Árterületeken, mocsárré­teken, láperdőkben gyakori. Júliustól szeptemberig virágzik. Németország­ban, Spreewald közelében nagy területeket borít (GRIEBEL-HEss 1 940). Nek­tárja valeriánsavra emlékeztető illatú, C-vitamint tartalmaz. A nektárcukrok kőzül eddig szacharózt, glükózt és fruktózt mutattak ki (PERCIVAL 1 961) . Virágai hazánkban naponta 0, 1 mg 39%-os nektárt termelnek. Romániában a Duna-delta egyik legjobb mézelőjének tekintik.

Csombormenta (Mentha pulegium L.)

Macsaras területeken, iszaptársulásokban, ártereken, nedves legelőkön gyakori évelő növény. A virágzat álörvei ibolyáspirosak. GULYÁS ( 1968) adatai szerint a 0,2 mm nagyságú mirigyei naponta 0,25 mg 1 2-1 5%-os sűrűségű nektárt termelnek. Cukorértéke 0,03 mg. A külföldi szerzők szerint hektáronként 220 kg mézet is adhat. Mézelése valamikor vetekedett a tisztesfű mézelésével. A fokozatosan száradó Alföldön jelentősége csökkent.

Lómenta (Mentha longifolia NATH.)

A csombormentához hasonlóan a nedves területek növénye. Júliustól szep­temberig virágzik. Az egész növény ezüstösen fehéres színű. Hazánkban a virágai naponta 0, 1 5 mg 25%-os cukrot termelnek. Cukorértéke 0,03 mg. Méhészeti jelentőségére már a 30-as években felhívták a figyelmet. Kuumv ( 1 952) szerint hektáronként 224 kg mézet is termel. SzMARAGDOVA ( 1954)

254

adatai alapján hektáronként 2 1 9-959 kg cukor kiválasztására képes. A cukrok közül a szacharóz, a glükóz és a fruktóz dominál (PERCIVAL 1 96 1 ).

A menták közül említésre méltó mézelő még a vízimenta és a mezei menta. Jelentőségüket növeli, hogy nektárjukban nagyobb mennyiségű C-vitamin fordul elő.

Kakukkfüvek (Thymus spp.)

Sziklafüves területek apró mézelő növényei . Kedvező időben a méhcsalá­dok napi szükségleteinek biztosításában játszanak szerepet. A virágok átlag­ban 0, 1 mg 24-39%-os nektárt termelnek. A nektárban fruktóz, szacharóz, maltóz és melezitóz fordul elő.

9 1 . ábra. Kakukkfű ( Thymus sp.)

Bókoló bogáncs (Carduus nutans L.)

Legelőkön, utak mentén, parlagokon közönséges, kétéves faj . Bókoló vi­rágzatai májustól szeptemberig nyílnak. A méhek nagyon szeretik, mert egy virágzatán egyszerre több méh is gyűjt. A bibeszál tövén lévő mirigy szacha­rózt, glükózt, maltózt és melibiózt választ ki a nektárba. A bogáncsfélék közül PESTI ( 1980) még a Carduus acanthoidesre hívja fel a figyelmet, melynek virágai naponta 0,25 mg 23-30%-os nektárt termelnek.

255

Fehér szamárkenyér (Echinops sphaerocephalus L.)

Cserjésekben, száraz gyomtársulásokban, néhol kertekben fordul elő. Ké­kesfehér, gömb alakú virágzata június-augusztusban nyílik. A méhek reggel­től estig szargalmasan látogatják. NY ÁRÁDY (1 958) szerint kiváló méhlegelőt ad. A virágok naponta 0,9--4,0 ing 58%-os cukortartalmú nektárt termelnek, ami hektáronként 495 kg méznek felel meg (KULIJEV 1 952). A virágok kedve­ző időben 6-7 mg nektárt is kiválaszthatnak, ezért szaporítása a természetes méhlegelőkön méhészeti érdek. PEsTI ( 1 980) az E. ruthenicus és az E. commu­tatus mézelését is fontosnak tartja.

Közönséges bojtorján (Arctium lappa L.)

Gyomtársulásokban, ligetekben, utak mentén élő, kétéves, igen nagy levelű növény. PESTI (1 980) hazai mérései szerint virágai naponta 0, 1--0,2 mg 36%­os nektárt termelnek. A kis bojtorján (A. minus) hasonló jelentőségű faj , melynek virágai valamivel kevesebb nektárt produkálnak.

92. ábra. Gyermekláncfű ( Taraxacum officina/e)

256

Gyermekláncfű (Taraxacum officina/e WEBER)

Évelő növény, sárga virágzata márciustól júniusig virágzik . Tömeges virág­zása áprilisra esik, amikor a gyümölcsfák is virágzanak. A méhek annyira szeretik, hogy gyakran a gyümölcsfákat is elhanyagolják a gyermekláncfű miatt. Kitűnően szaporodik, a tavaszi időszak egyik legjobb, vadon élő méze­lő növénye. Kedvező időben az egyes virágok naponta 0,1-0,2 mg, szacha­róz, glükóz és fruktóz, maltóz, fruktomaltóz, melezitóz tartalmú, sárga színű nektárt termelnek. Méze sötétsárga, durva szemcsékben kristályosodik (NYÁ­RÁDY 1 958). Hektáronkénti mézhozama 80-1000 kg (CRANE 1 984).

Medvehagyma (A/lium ursinum L.)

Nyirkos erdőkben gyakori, fehér virágú, hagymás növény. A Mecsekben, Bakonyban, Zalában stb. több száz hektáron is megtalálható. Az ottani méhészek kitűnő tavaszi méhlegelőnek tartják. Nektárjában szacharóz, glü­kóz és fruktóz találhatÓ (PERCIVAL 1 961) .

93. ábra. Medvehagymás a Bakonyban

Hosszú csicsóka ( Helianthus decapetalus)

Vadon termő növényeink között új mézelő fajok is felbukkantak. A Szovjetunióból, Ungvár környékéről a Tisza árterületén lassan húzódik lefelé ez az új csicsókafaj . Virágzása szeptemberben kezdődik és október közepéig tart. Szára 2-3 m magasra nő, gazdagon elágazik és számos sárga virágzatot

17 Halmágyi-Keresztesi 257

fejleszt. Mivel ebben az időben hazánkban már alig lehet méhlegelőt találni, a méhek ennek a virágait intenzíven látogatják, melyből nagy mennyiségű virágport és nektárt gyűjtenek.

Szegedre történt telepítése alapján ezt a növényfajt a magyar flóra ígéretes új mézelő növényének lehet tekinteni. Magról és gumókról könnyen szaporít­ható.

Kányamustár (Diplotaxis erucoides (L.) o. c.)

A Kisalföldön jelenleg terjedő, l m magasra növő, fehér virágú, egyéves faj . Ezt a növényt a hazai megfigyelések alapján a magyar méhlegelő ígéretes mézelő növényének lehet tekinteni. Dél-Franciaországban, Hollandiában, Olaszországban a kiváló mézelők közé sorolják.

Kora tavasszal kezdődő virágzása május végéig tart. Ősszel a hó alá került virágbimbók - 1 5 oc fagyot is átvészelnek. A hó elolvadása után + 10 °C-on már virágzanak. Egy tő virágzása 2-3 hónapig is eltart, mert az oldalágak kialakulásával új virágfüzérek képződnek. Az elhullt magvakból ősszel kikelő csemeték rövidesen virágzanak. Az illatos virágokban 4 zöld színű, 0,4-0,6 mm nagy nektármirigy található. Nektárját és virágporát a méhek egyaránt gyűjtik. Méze szürkésfehér, homogén, erősen repceillatú, ikrásodáskor finom­szemcsés lesz (CRANE 1 984).

Jelentőségét az adja, hogy ősszel olyan időszakban termel nektárt, amikor más mézelő növény már nem virágzik. Ezzel a méhcsaládok számára nemcsak hordási lehetőséget biztosít, hanem jelentősen csökkenti a méheknél ősszel előforduló rablásveszélyt is.

258

9. Gyomnövények

A gyomnövényekről közismert, hogy a mezőgazdaság szempontjából káro­sak, mert termesztett növényeink elől a táplálóanyagat és a vizet elhasználják, a kultúrnövényt elnyomják és beárnyékolják, továbbá a kártevők és betegsé­gek köztesgazdái, terjesztői, valamint paraziták, sőt egy részüknek mérgező hatása van. A gyomnövények a termés mennyiségét csökkentik, rninőségét lerontják, növelik a termelés és feldolgozás költségeit.

Tyukhur ( Stel laria media ) Posztortcska ( Capsel la bursa- pastori s l Gyermeklanctű (Taraxacum officinalel Piros 6rvacsai6n ( Lomium purpureum l Kerekrepkeny (G iechoma hederaceum) Medvehagyma (Allium ursinum) lndas intű (Ajuga reptansl Mezei zsálya ( Salvia P.ratensisl Szabdaltlevelü kányazsÓ=(Diplotaxis tenuifolia) Kek buzavir<'JQ (Centaurea cyanus) Orvosi somkoro (Mel i lotus officinalis) Vadrepce ( Sinapis orvens i s ) Feher mecsvirag (l;!elandrium album) Szegeslednek (Lathyrus tuberosus) Aprószulak (Convolvulus arvensis l Mezei vartü ( Knautia arvensis l Terjöke k lgyoszisz( Echium vulgore) Mezei aszat ( Cirsium arvense l Utszeli imola ( Centaurea micranthos) Reti tüzeny ( Lythrum sal icario l Kisvirógu nenyuUhozzam(lmpatiens parv.lfloral Szurós gyöngyaJak ( Leonurus cardiaca) . Szöszös ökörfarkkorb ( Verbascum phlomo1des) Magyar imola ( Centaurea pannoni ca) Selyemk6r6 (Asclepias siriacal Erdei mályva (Mal va si lvestrisl MagyQr zörgötö (Grepis pan nonical Vajszmü öraögszem (Scabiosa ochroleuca) Pelyhes kenderkefÜ (Saleopsis pudescensJ F,ekete geszterce ( Bal iota nigra) Utszel i ogc�mcs (Carduus acanthoides) Mezei katang (Cichorium intybusl Egynyári szeJtÜ (Stachys annua) Pókhó16s bojtorjan (Arctium tomentosum 1 Magas aranyvessz ö ( Solidaga gigantea l

1 2

Vi ragzasi id ö 3 , 2 3 , 2 3 , 3 , ,

��"'� "'"'"'

•l-"' "' "" ..

�� �·

94. ábra. Gyom- és vadon termő növények fenológiai táblája (PÉTER szerk.)

1 7* 259

A gyomnövényekre jellemző, hogy rendkívül nagy életképességgel rendel­keznek, környezetük viszontagságait jól tűrik, kedvező feltételek mellett hihe­tetlen gyorsasággal elszaporodnak, s ha nem védekezünk ellenük, a kultúrnö­vényt teljesen elnyomják. A gyomnövények kalászos vetésekben, tarlókon, kapáskultúrákban, zöldségfélék között, pillangós vetésekben, gyümölcsösök­ben, szőlőkben, réteken, legelőkön és rizsföldeken egyaránt megtalálhatók.

A gyomnövények kártételük mellett méhészeti vonatkozásban nem túlságo­san jelentősek, mert ritka kivételtől eltekintve méztermést nem adnak. Annak ellenére, hogy nem kívánatosak a növénytermesztés számára, mézelésükkel mégis foglalkoznunk kell, mert a mézelő gyomnövények az ínséges időszakok­ban némi táplálékforrást biztosítanak. Virágzó gyomnövényekkel tavasztól őszig találkozunk, jól látható ez a 94. fenológiai ábrából.

Pillangósvirágúak (Fabaceae)

Orvosi somkóró (Melilotus officinalis (L.) LAM.)

Az orvosi somkóró 1 20--1 60 cm-re megnövő, kétéves vagy egyéves növény. Virágzata hosszú zászlós fürt. Virágai alig fél cm nagyságúak, sárga színűek. A nektárium a termő tövénél található. Májustól szeptemberig virágzik, fővirágzása július-augusztus hónapokra esik.

Az orvosi somkóró virágainak nektártermelését PÉTER (1 973b) vizsgálta. Napsütésben, meleg időben a nektár cukortartalma 50% körül mozog, egy alkalommal 77%-ot is mért. A többi mérési napokon a cukorérték 0,03-0, 19 között változott. Virágait a méhek szívesen felkeresik nektárért é s virágporért A begyűjtött táplálékot a méhcsaládok fejlődésükhöz használják fel . Elterjedt az egész országban, megtaláljuk szántóföldeken, legelőkön, parlagokon, utak mellett, különböző gyomtársulásokban.

Selyemkórófélék ( Asclepiadaceae)

Selyemkóró (Asclepias syriaca L.)

Kúszó gyöktörzses, 2 m magasra megnövő évelő növény. Jellemző a nö­vényre, hogy szövetei tejnedvet tartalmaznak. Virágai gömb alakú levélhónal­ji ernyőben állnak, húsvörösek, illatosak. A virágszerkezetre jellemző, hogy a bibefejeken fogótestek vannak, és a bibekaréjon oldalt egy-egy pollenzacskó található. Gyakran előfordul, hogy gyűjtés közben a méh lába beszorul a fogótest egyikébe és csak nehezen tud kiszabadulni. Sokszor a méh a virágon pusztul el. A méh a csapdaszerü fogótestet általában kiszakítja és addig viszi magával, amíg másik selyemkóró-virág ragacsos bibéjére nem tapad vagy le nem töredezik. A nektárkiválasztó szövetek a sziromlevelek zacskószerű nyúl-

260

95. ábra. Selyemkóró ( Asclepias syriaca)

ványában és a magház alsó részénél találhatók. A selyemkóró június-au­gusztus hónapokban virágzik. Virágait a méhek reggeltől estig látogatják, a virágokból csak nektárt gyűjtenek.

A selyemkórót jó mézelőnek ismerik. BEUTLER ( 1 941 ) szerint virágainak nektárja 2 1 ,4--32,0% cukrot tartalmaz. GLUHOV ( 1950) mérései nyomán a nektársúly 1 ,94--12,9 1 mg, a cukortartalom 1 8-72% és a cukorérték 1 ,6 1-2,46 kőzött változott. SUHAYDA ( 1963) feldolgozta a méhészeti megfi­gyelőhálózat adatait. 1 960-ban l l kg-ot, 1 96 1 -ben 16,5 kg-ot, 1962-ben 14 kg-ot gyűjtött egy mérleges család. PÉTER ( 1 975) változó időben l ,85 körüli cukorértékű és 42--48%-os cukortartalmú nektárt mért. Napsütéses időben 23-24 oc hőmérsékleten a virágok 60-65%-os és 2,0-2,5 mg cukrot ter­meltek. A virágzás utolsó napjaiban, hűvös időben l mg alatt maradt a nektársúly.

Régen kerti dísznövénynek ültették és mint rostnövénnyel kísérleteztek, de nem vált be . VARGA (1 987) részletesen feldolgozta a selyemkÓrÓ elterjedését. Mintegy 32 500 ha a fertőzött terület, ebből 25 ezer ha Bács-Kiskun megyére tehető, de más megyékben is előfordul. Homokos talajokon tenyészik, humu­szos talajokon sok virágot fejleszt. A homokot erős gyökérzetével megköti. Főleg akácerdők alá települ, ahol az állomány fejlődését akadályozza.

261

Szulákfélék ( Convo/vu/aceae)

Apró vagy folyondár szulák (Convolvulus arvensis L.)

Évelő, tarackszerű, gyökeres növény. A föld alatti szár elágazódik, amely­ből új hajtások törnek elő. Az egyik legveszedelmesebb gyomnövényünk. Az 50-es években fontossági sorrendben az első helyen állt. Virágai nagyok, tölcséresek, illatosak, a nektár a termő tövénél gyülemlik fel . A méhek a virágokban termelődő nektárt szívesen kigyűjtik. PÉTER ( 1 973b) mérései sze­rint 2 1 ,3 ·c átlaghőmérsékleten a nektársúly 1 ,4 mg, a cukorérték 0,33 volt. A többi napokon a nektársúly 0, 1 8--0,96 mg között változott. A nektár sűrűsége 25 ·c átlaghőmérsékleten sem haladta meg a 40%-ot. A cukorérték változó képet mutat, ködös, esős időben 0, 1 alatt marad, forróságban 0, 1 5 és napos, meleg időben 0,2 1--0,33 között alakul. Az apró szulák virágainak nektárja elősegíti a méhek napi táplálékellátását

Érdeslevelűek (Boraginaceae)

Terjőke kígyószisz (Echium vulgare L.)

Erős gyökérzetű, 20-100 cm magasra megnövő, kétéves növény. A virá­gok a levelek hónaljában kunkorvirágzatban ülnek, kezdetben pirosak, ké­sőbb világoskék színűek. A nektáriurnak a magház tövénél dudorok formájá­ban kiemelkednek, és �nnak felületére préselődik ki a nektár.

96. ábra. Terjöke kígyászisz ( Echium vulgare)

262

Kuumv ( 1 952) közli, hogy egy virág egy nap alatt átlagosan 2 1 , 1 5 mg nektárt választ ki, a cukorszázalék 49,28% . Az elérhető legnagyobb mézter­més egy hektáron 700 kg lehet. PÉTER ( 1962) Gödöllőn 1 959-ben 1 ,56-1 ,79 mg, 23,37-26,68%-os cukortartalmú nektárt állapított meg. PÉTER (1 973b) nagy melegben, 24, 1 oc átlaghőmérsékleten 3,25 mg nektárt és 25,83 %-os cukrot mért. A cukorérték 0,84 volt. A legkevesebb nektárt változó, 1 7,4 oc átlaghőmérsékleten, záporeső után mérte, amikor az l ,23 mg súlyú nektár csak 4,0% cukrot tartalmazott. A kígyészisz a mérések és a megfigyelések szerint kiváló nyári mézelő növény. Ahol tömegesen tenyészik, ott biztosítja a méhek napi táplálékát.

Ajakosak (Labiateae)

Tarlóvirág vagy tisztesfű (Stachys annua L.)

Egyéves, nyárutói gyomnövény. Gyökérzete sekélyen hatol a talajba, szára négy élű, 20 cm magasra nő, alsó harmadában elágazódik. Virágait a murvale­velek hónaljában hozza, egy-egy levélszintben körkörösen 6-8 virág fej lődik. A nektárium a termő tövénél választja ki a nektárt. Általában júniusban kezd nyílni, tömegesen azonban csak július-augusztusban. A virágzás az örvek­ben folyamatos, először a szár alsó részén levő virágok nyílnak, majd a hajtás csúcsa felé levők. Virágzása előtt egy-két nyári záporeső meggyorsítja növeke­dését, és bőséges nektártermés várható.

A mézelő gyomok között az egynyári tarlóvirág a legértékesebb mézelő növény. GLUHOV ( 1 950) szerint egy virág egy nap alatt 0, 1-0,2 mg nektárt választ ki. KuLIJEV ( 1952) szerint a virágonkénti nektársúly 0,64-1 ,40 mg 54,55%-os cukortartalommaL A hazai méhészeti irodalomban részletes meg­figyelések találhatók. HALMÁGYI-SUHAYDA ( 1 966a) a méhészeti megfigyelő­hálózat jelentéseiből feldolgozta a tarlóvirágra vonatkozó adatokat. 1958-ban Alsóvadászról l 3 ,0, Debrecenből 1 0,8, 1 959-ben Pusztaföldvárről l 9,5, Szen­tesről 1 6, Endrődről 1 1 ,5, Berettyóújfaluról 1 0, 1 964-ben Jászboldogházáról 22, 7, Turáról 9, 7, 1 965-ben Kiskunhalasról l 2, Hódmezővásárhelyről 8,35 kg mézhozamot jelentettek. PÉTER ( 1968) vizsgálatai szerint a nektársúly átlago­san 0,34 mg, a cukorszázalék 49,6, a cukorérték 0, 17 . PÉTER ( 1 973b) mérései azt mutatják, hogy változó, szeles időben a cukorérték jelentősen lecsökken, még a O, l mg-ot sem éri el. Napsütéses, meleg időjárásban, 24-26 oc közép­hőmérsékleten, július-augusztus hónapokban nagyon értékes a 0, 14-0,3 1 mg-os cukrot tartalmazó nektár. A mennyiség és minőség az időjárás alakulá­sától függően 0, 1 9-1 ,05 mg, a cukortartalom 1 7,88-47, 1 2% kőzött válto­zik.

A tarlóvirág hazánk legfontosabb gyomfaja volt hosszú időn keresztül. A mezőgazdaság új nagyüzemi módszereinek elterjedésével jelentőségéből sokat veszített. Azokon a vidékeken, ahol a tarlókat nem szántják fel, ma is jó mézelő növény.

Keresztesvirágúak (Cruciferae)

Vadrepce (Sinapis arvensis L.)

30---100 cm-re növő, egyéves gyomnövény. Virágai fürtvirágzatban fejlőd­nek, négyszirmúak, sárgák. A nektárium a porzószálak tövénél található, a nektárt annak felületére választják ki . Április elejétől októberig virágzik. A méhek a virágokból nektárt és virágport gyűjtenek. A vadrepce virágainak nektártermelését PÉTER ( l 973 b) vizsgálta Mosonmagyaróváron. Mérései alap­ján a vadrepce virágaiban 0,25--0,35 mg közötti nektár termelődik, a cukor­tartalom napsütésben eléri a 40%-ot, esőben viszont a 20%-ot sem haladja meg. A cukorérték az időjárástól függően 0,04--0, 1 7 . A vadrepce virágainak nektárja a méhek számára hosszú, meleg őszön jelentős, amikor más virágzó növény már nincs. Az országban mindenhol megtaláljuk, kapásokban, veté­sekben, utak mentén, gyümölcsösökben.

Szabdalt kányazsázsa (Diplotaxis tenuifolia JusL.)

20-50 cm-re megnövő, sárga virágú , növény. A nektár a porzók tövénél apró cseppek alakjában jelenik meg. Egész nyáron virágzik, a nyár végi, ősz eleji virágzása jelent valamit a méhek számára. A méhek különösen augusztus, szeptember hónapokban látogatják virágait A virágokban termelődő nektár egészen kevés: a legnagyobb cukorérték 0, 14 volt (PÉTER 1 973b). Szántófölde­ken, parlagokon, gyümölcsösökben, kertekben, utak mellett található.

Útszéli zsázsa (Lepidium draba L.)

30-60 cm-re nő. Az apró fehéres virágok ernyőhöz hasonló bugában tömörülnek. Néhol nagy gyomállományai mezsgyéken, töltéseken, ruderális területeken gyakoriak. Kedveli a köves, száraz, enyhén meszes talajt.

Bár a nektáriurna igen kicsiny, kevés nektárt termel, párás melegben mézilla­tú nektárját - és virágporát - behordják a méhek. Olasz szerzők (RICCIARDEL­LI D'ALBORE-PERSANO Oooo 198 1 ) is a méh1egelő-növények között említik.

Pásztortáska (Capsella bursa-pastoris (L.) MEDIK)

1 0-70 cm-re megnövő, egyéves növény. Virágzata egyszerű fürt, virá­gai aprók, fehérek. A nektáriurnak a porzószálak tövénél vannak. Kora tavasztól késő őszig virágzik . Virágaiban egészen kevés nektár termelő­dik. PÉTER ( 1 973b) mérései szerint 9 , 1-12,8 oc hőmérsékleten a virágok

264

0,05-0, 18 mg 1 2,50-1 5,88% cukortartalmú és 0,007-0,022 cukorérté­kű nektárt választanak ki. A nektártermelés a melegi nyári hónapokban szünetel vagy a magas hőmérsékleten beszárad. Altalánosan elterjedt gyomnövény.

Fészkesvirágzatúak (Compositae)

Magas aranyvessző (Solidago gigantea AIT.)

Évelő, kúszó gyöktörzses, 1-2 m magasra megnövő, dús levélzetű, igényte­len növény (VIII.d kép) . Fészekvirágzatát a szár végén hozza, bugavirágzata ívesen kifelé hajlik, a virágok aranysárgák. Fészken belül az apró virágokban a méhek a nektárt könnyen elérik. Az aranyvessző a nyár második felében, június-szeptember hónapokban virágzik. Először a szár alsó részén és a szárhoz közelebb levő virágok nyílnak ki.

PÉTER (l 973 b) apró virágaiban O, 1 5-0,38 mg nektárt mért. Kiemelkedően nagy volt a nektár súlya 25-28 ·c hőmérsékleten, amikor O, 1 5-0,38 mg-ot állítottak elő virágai. A cukorszázalék alacsony értékeket mutat, 30% feletti sűrűséget csak háromszor mértünk. A cukorérték egy kivétellel jóval 0, 1 mg alatt maradt. A cukorérték 0,0 1 8-0,090 közőtt változott.

A Hanságban 5-1 5 kg súlygyarapodás előfordul. Mézelése évjáratonként változik, egyik évben a méhcsaládok annyi élelmet gyűjtenek, hogy betelelnek, másik évben virágzása idején pedig tönkremennek. A magas aranyvessző szeszélyes mézelésével mindenkor számolni kell. Észak-Amerikából dísznö­vénynek hozták be. Ártéri területeken, folyók mentén, nyirkos talajokon fordul elő.

97. ábra. Pókhálós bojtorján ( Arclium tomentosum)

265

Pókhálós bojtorján (Arctium tomentosum MILL.)

Erőteljes, 80-100 cm-re növő, dús levélzetű kétéves növény. Jellemző rá, hogy fészekpikkelyei pókhálószerűen fehér molyhosak. Virágai liláspirosak. A bibe tövénél a csöves virágok alsó részében gyülemlik fel a nektár. A méhek könnyen hozzáférnek. Augusztusban és szeptemberben virágzik, először a fészek szélén levő virágok nyílnak, azt követően a középsők nyílnak ki. A pókhálós bojtorján egy-egy virágában jelentős mennyiségű nektár termelődik. Kedvező időjárásban a cukorérték 0,23-0,28 között változik. Változó időjá­rásban a cukorszázalék 23,86--35, l O, a cukorérték 0,03-0, 1 7 közötti értéket mutat (PÉTER 1 974). A pókhálós bojtorján virágait a méhek reggeltől estig sűrűn lepik, a virágzaton sokszor 2-3 méh is gyűjtöget. A pókhálós bojtorján jó nyárvégi-őszeleji mézelő gyomnövény. Utak mellett, elhanyagolt területe­ken találjuk.

Útszéli bogáncs (Carduus acanthoides L.)

Kétéves, 50-100 cm-re növő, kellemetlen szúrós gyom. Fészekvirágzatát a szár csúcsán hozza. Liláspiros virágaiban a bibe tövénél termelődő nektárhoz a méhek könnyen hozzáférnek. Egész nyáron át virágzik, ősszel a fagyok beálltáig. PÉTER ( l 973 b) vizsgálatai szerint a nektársúly fél mg körül vagy nem sokkal az alatt van. A nektár cukortartalma az időjárás alakulásától függően 1 2,80-70,72% között változott. A cukorérték ennek megfelelően 0,04-0,32 között van. Nektárja és virágpora nyár végén jelentős lehet a méhek táplálék­szerzésé ben.

Mezei aszat (Cirsium arvense (L.) ScoP.)

Évelő, 50-80 cm-re növő, tarackszerű, szúrós gyomnövény. Egyik legve­szedelmesebb gyomnövényünk. Virágzata sátorszerűen helyezkedik el. A nek­tár a bibeszál töve körül termelődik és a nyúlánk pártacsőben gyűlik össze. Július-augusztusban virágzik, gyakran szeptemberben is vannak még kinyílt virágok. PÉTER ( 1973b) vizsgálatai szerint a virágokban kevés nektár termelő­dik. A cukortartalom napos, meleg időben 57,00-69,04%-ra szökik fel. A cukorérték 0,03-0, 1 3 között változik. Kevés nektárt és virágport nyújt a méheknek.

266

Útszéli imola (Centaurea micranthos GMEL. )

Elágazó szárú, 50-100 cm-re növő, kétéves vagy évelő gyomnövény. Fé­szekvirágzatát a hajtások végén hozza. A virágok halványlilás színűek, hossz­irányban csíkozottak, kiöblösödők. A nektár a bibe tövénél gyülemlik fel . Júniustól szeptemberig virágzik. PÉTER ( 1973b) vizsgálata alapján jó időben egy-másfél mg felett volt a nektársúly, 22,8-57,4% cukortartalommal, a cukorérték 0, 1 4---0,79 mg között alakult. Az útszéli imola virágait a méhek reggeltől estig járják, hogy a folyamatosan keletkező nektárt begyüjtsék. A nektár illatos, ez is vonzza a méheket. Jó nyári mézelő gyomnövény. Utak mentén elterjedt.

Kék búzavirág (Centaurea cyanus L.)

Egyéves, vagy ősszel csírázva áttelelő, bokrosan ágas, 40-80 cm-re növő, szürkés színű gyomnövény. A fészkek a hajtások végén egyesével fejlődnek. Virágai búzakékek és ibolyás színűek. Fővirágzása május-július hónapokra esik, szórványosan később is találkozunk nyíló virágzatokkaL A régebbi méhészeti irodalom egyértelműen jó mézelőnek tartotta a kék búzavirágot. Nektártermelése (PÉTER 1 973b) az időjárás alakulásától függően 0, 1 9-0,28 mg, a cukortartalom 29,55-4 1 ,00%, a cukorérték 0,056---0, 106 között válto­zott. Korábban, főként kalászos vetésekben sok volt belőle, a vegyszeres gyomirtással száma jelentősen csökkent.

Mezei katáng (Cichorium intybus L.)

Érdes, felálló szárú, elágazó 50- 1 50 cm-re növő évelő gyom. Fészekvirág­zatai a levelek hónaljában és a szár csúcsán fejlődnek, egy-egy fészekben 1 5-20 világoskék színű virággal. A virágokban a nektár a bibeszál tövénél választódik ki, a méhek a nektárhoz könnyen hozzáférnek. A mezei katáng júliustól szeptemberig virágzik, virágai a reggeli órákban, napsütésben nyíl­nak, délutánra összecsukódnak. Borult időben ki sem nyílnak. PÉTER ( 1973b) vizsgálatai szerint virágonként 0, 1 8-0,52 mg nektár termelődik. A cukor a környezet tényezőitől függően hígabb vagy sűrűbb, a cukortartalom 14,86---64,00% között változik. A cukorérték is hasonlóan alakul, 0,03-0,25. A mezei katáng nektárfejlesztése mellett jelentős virágporforrás is a nyár második felében. Gyakori az egész országban, szántókon, parlagokon, utak szélén, legelőkön, taposott gyomtársulásokban.

267

Szegfűfélék (Caryophyllaceae)

Tyúkhúr (Stellaria media (L.) VILL.)

Egyéves vagy áttelelő, sűrűn elágazódó, fekvő szárú gyomnövény. Virágai kicsik, fehérek, a nektár a porzók tövénél apró cseppek alakjában gyűlik össze. Virágai kora tavasztól késő őszig nyílnak, a virágzás megindulásához néhány napos felmelegedés is elegendő. A tyúkhúr a méhészet szempontjából jelentéktelen növény. Virágaiban minimális cukorértékű nektár termelődik. Vizsgálataink szerint (PÉTER 1 973b) a nektársúly 0,06-----0,22 mg, a cukortarta­lom 5,46-1 7,60%, a cukorérték 0,003-0,03 1 között változott. Napos, meleg időben a nektár beszárad. A virágokat a méhek csak kora tavasszal keresik fel, amikor más kinyílt virág még nincs. Gyakori az egész országban, megta­láljuk szántóföldi kultúrákban, gyümölcsösökben, kertekben, szőlőkben, utak mentén.

268

10. Édesharmat

Az édesharmatról általában

Az édesharmat gyűjtőfogalom. Mindenekelőtt a szipókás rovarok által kiválasztott cukros nedvet jelenti. A méhek az édesharmatot összegyűjtik, mézet készítenek belőle. Hazánkban többnyire a virágmézekbe keveredik. Ha túlsúlyba jut és a méz sajátságait mutatja, édesharmatmézről beszélünk. E mézek jelentőségét hazánkban sokan alá becsülik. Szám os virágméz be kevere­dik több-kevesebb édesharmat

A rovar szipókáját a növény rostasejtjei be, illetve rostacsöveibe szúrja, ahol a növény által készített szerves anyagok, így a cukrok is áramlanak. A növényi nedv nyeléssei jut az állat bélcsövébe. Amíg a nedv az állat testén áthalad, kémiai összetétele megváltozik. A rovar szervezete kivonja belőle a számára szükséges anyagokat, a többit változatlanul vagy többé-kevésbé átalakítva kibocsátja. Eközben a tápnedv töményebbé is válik. A növény rostacsőnedvé­ben a cukortartalom l % vagy ennél kevesebb, az édesharmatban gyakran 40-50%. A szívás folyamatos, megszakítást csupán a vedlés, esetleg új helyre való vándorlás jelent. Az é9esharmatot a rovar nem folyamatosan, hanem bizonyos időnként bocsátja ki. Utóbelében tartalékolja, s mikor felgyülemlett, hirtelen juttatja ki. Egyes fajok képesek azt távolabbra is ellövellni. A lárvák sűrűbben adnak le édesharmatot, de a cseppek kisebbek.

A környezeti tényezők közül a hőmérséklet fontos. Emelkedésével növek­szik a leadás gyakorisága. 6-8 oc hőmérséklet-emelkedés meg is kettőzheti az édesharmat mennyiségét. A nagy meleg a leadásban zavarokat okoz, csökkenti az édesharmat mennyiségét.

Édesharmatot leggyakrabban és legbővebben tavasszal és nyár elején figyel­hetünk meg. Ez főleg a fákra vonatkozik. A fák életfolyamatai ekkor a legélénkebbek, a lombos fáknál a rostacsövekben ilyenkor áramlik a legdú­sabban a növényi nedv. Később a fák élettevékenységének lanyhulásával a közvetítő rovarok életfeltételei is romlanak, így kevésbé várható nagyobb édesharmat-mennyiség.

Nálunk a fenyvesek édesharmata nem annyira jelentős, mint a környező országokban. Hazánkban a legjelentősebb a tölgyesek, a füzesek, a hársak és a juharok édesharmata.

Néha erőteljesenjelentkezik a cirkok, elsősorban a seprőcirok édesharmata. Hangsúlyozzuk, hogy igen sok levéltetű, levélbolha és pajzstetű faj termelhet

269

több-kevesebb édesharmatot Itt csupán töredéküket mutathatjuk be, azokat, amelyeket fontosnak látunk. A további kutatások e képet módosíthatják. (Az l . kiadásban több fajt tárgyaltunk.)

Édesharmatot elsősorban a közvetítő rovarok közelében találhatunk. Így levélen, fakérgen, ágakon, fák alatt, füveken stb. Ha bőven termelődik, na­gyobb cseppeket alkot, sőt összefüggő cukros mázat is képezhet leveleken, a fák alatti padokon stb.

Gyakran megfigyelhetjük, hogy a méhek az édesharmatot főleg a haj­nali és a reggeli órákban, valamint késő délután hordják. Ilyenkor a leve­gő páratartalma nagyobb, mint napközben, s az édesharmat nehezebben szárad be. A már beszáradt, fehér vagy szürkés színű, kristályos édesharmatot kisebb eső vagy harmat újból oldhatja, és a méhek ismét szívesen felveszik és hordják.

Az édesharmat megjelenése számos körülménytől függ. Évekig jóformán alig vagy semmit nem gyűjtenek belőle a méhek, máskor szinte hihetetlen mennyiségben jelenik meg. Ez természetesen mindig egyenesen arányos a közvetítő rovarok szaporodásával. A legfontosabb édesharmat-termelő rova­rok - a levéltetvek - szaporodására külső és belső tényezők hatnak. Fontos az időjárás. Így nagyobb esők, erősebb lehűlés gyérítheti a populációkat Az egyik legfontosabb körülmény, hogy a levéltetvek és a pajzstetvek részben a fejlődésben visszamaradt növényeken érnek el tömeges szaporodást. Fontos lehet tehát a gazdanövény élettani állapota. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy számos olyan esetet ismerünk, amikor a szipókás rovarok teljesen egészséges fákon vagy cserjéken értek el tömegszaporodást A szaporodásra ható tényezők közül az örökletesek a legfontosabbak. A kérdést részletesen nem tárgyaljuk. Az olvasó jó tájékozódást kaphat pl. SZALAY-MARZSÓ ( 1969) könyvének általános részéből. Rendszertani, faunisztikai tekintetben SzELEGIEWICZ ( 1977) munkájára hívjuk fel a figyelmet: a kéregtetvek ( Lachni­dae J , sörtés tetvek ( Chaitophoridae J és dísztetvek ( Callaphididae J családokat ismerteti . Az édesharmatot termelő főbb rovarfajok legújabb felsorolása PRITSCH ( 1 985) munkájában található.

Jó édesharmathordás várható, ha meleg, száraz őszt enyhe tél követ átlag alatti csapadékkal, majd korai, meleg tavasz. Előnyös, ha tavasszal a zivata­rok csapadékot hoznak, de egyébként sok a napsütés. Ezzel szemben hűvös, esős ősz, hideg, csapadékos tél, kései, nedves tavasz az édesharmat-termelő rovarok szaporodására kedvezőtlen, ezért ilyenkor komolyabb hordást nem várhatunk.

Az édesharmatméz gyűjtésekor a méhek kiválóan építik a lépeket Gyakran azonban gondot okoz, hogy az ilyen mézek a lépekben hamar megkristályo­sodnak, téli élelemnek nem alkalmasak. A fészekben felgyülemlett méz az anya petézését meggátolja. Körülményes az ilyen mézek kipergetése is. A tennivalókat ÖRÖSI ( 1 968) nyomán idézzük.

"Korai pörgetés. Az édesharmatmézet korán, kristályosodása előtt kell pörgetni, olyan gyakran, ahogy gyözik .

Ha már kristályos, a következőkkel lehet próbálkozni:

270

l . A kristályos mézes sejteket éles kanállal lekaparják a lép középfaláig (műlépig). A méhek újraépítik. A kaparéket ki kell olvasztani. A méz és a viasz könnyen különválik .

2. A kristályos mézes lépeket felnyitva jól megáztatják vízben, aztán üres lépekkel megközölve visszaadják a családnak. A méhek a kristályok egy részét oldják, így átalakíthajták, fogyasztanak belőle, a maradékot pedig az üres lépekbe hordják. Az áztatást többnyire meg kell ismételni. A terv megbukik, ha a gyűjtés még tart: a méhek a sejteket új édesharmatmézzel töltik meg.

3. A család üres lépek helyett műlépcsíkos, hálózatlan kereteket vagy csak felső keretléceket kap. A méhek a begyülő vagy áztatással visszaadott édes­harmatméz egy részét viasztermelésre, építésre használják, a többit az új lépekbe hordják. A lépeket aztán ki lehet vagdalni és kiolvasztani. A viasz nyereség, a mézet pedig harmadrendűként el lehet adni vagy a következő tavasszal a családokat lehet etetni vele.

4. A fiasítás körüli mézkoszorút kikaparják az l . pont szerint vagy pedig az anyát mézkoszorú nélküli lépekre zárják anyagráccsaL Ha a régi fiasítás 3 hét múlva kikel t, a mézet ki lehet áztatni."

Nem térhetünk ki annak bemutatására, hogy az édesharmatmézeknek melyek a főbb kémiai és fizikai jellemzői. E tekintetben MAURIZIO (KLOFT­MAURIZI�KAESER 1 965) művére utalunk.

Édesharmatot adó fontosabb növények és rovarok

Lucfenyő ( Picea abies KARST.)

A lucok Közép-Európa fontos erdei fái . A Picea abies a legfontosabb. A nyugati határvidéken, a Bükkben, a Zempléni-hegységben, a Mátrában és a Börzsönyben találjuk szép állományait.

A lucon számos levéltetűfaj él. Így az Adelges faricis (VALL.), Adelges tardus (DREYFUS), Sacchiphantes viridis (RATZ.), Sacchiphantes abietis (L.), Pineus pineoides CHOL. ( Adelgidae) . E fajok egy része erdészeti kártevő. Így az említett Sacchiphantes fajok a leggyakoribb gubacsokozák a lucon. Hazánk­ban is igen elterjedtek, sok gondot okoznak. Kártételük jelentősége felülmúlja esetleges édesharmat-termelésük jelentőségét.

Az édesharmat-termelésben viszonylag jelentősebbek a Cinara piceicola (CHOL.), a Cinara pilicornis (HART.) kéregtetűfajok, a Physokermes piceae ScHRK. , de még inkább a Physokdermes hemicryphus DALM. pajzstetvek.

Cinara piceicola (CHOLODKOVSKY 1 896)

A fundatrix - a petéből kikel t első generáció - a kétéves hajtások kérgén található, s a fundatrigén generáció állatait is itt figyelhetjük meg. A szárnya­sok már májustól megjelennek. A meleg idő beálltával a tetvek az idősebb

271

ágakra vándorolnak. A szexuális formák is meglehetősen korán, már július­ban megjelenhetnek, a parthenogenetikusan szaporodó generációkkal párhu­zamosan. Minden formája fényérzékeny, fénykerülő. A hangyalátogatás gya­kori.

Közép-Európában a kiváló édesharmat-termelő fajok közé tartozik. Az erős hangyalátogatás méhészeti jelentőségét többé-kevésbé mérsékli . Megfi­gyeléseink szerint az édesharmat egy részét távolabb is elfecskendezhetik, s ott a méhek is hozzáférhetnek. Az eddigiek alapján előfordulását szórványosnak mondhatjuk, s ezért méhészeti jelentősége nálunk csekélyebb.

Semmiféle kártételét nem figyeltük meg.

Cinara pilicornis (HARTIG 1 84 1 )

Számos erdővidékünkön előfordul a faj . Áprilistól lehet a fundatrixot megfigyelni az előző évi hajtás csúcsán. Az első szárnyasok már májusban megjelennek, később pedig feltűnően sok szárnyast találunk a kolóniákban. A szexuális formák is meglehetősen hamar - már júniusban - fellépnek. A hímek szárnyatlanok. Ahogy időben haladunk előre, az újabb generációkban egyre több szexuális állatot találunk. Így nyáron a kolóniákban csökken a szárnyas virgók száma, és növekszik a szexuális formák aránya. A finom,

98. ábra. Cinara pilicornis telep

272

porszerű viasszal borított petéket az az évi (májusi) hajtások fiatal tűire rakja a nőstény, főleg a tük csúcsi részére.

A hangyalátogatásról a külföldi megfigyelők véleménye eltérő. Május végén, júniusban számíthatunk édesharmatára hazai viszonyok kö­

zött. Hazánkban lucon a leggyakoribb. Különösen fontos és kedvező, hogy a faj édesharmatából készült méz nem kristályosodik meg. Nem minden évben ad hordást. A májusi fagyok és későbbi esőzések tönkretehetik a kolóniáit.

Az eddigi kutatások szerint az erdeifenyőn élő Cinara pinea mellett ez a legfontosabb hazai édesharmat-termelő fenyőtetű. KLOFT, MAURIZIO és KAE­SER ( 1965) szerint Németországban is a méhészeti szempontból legjelentősebb lu con élő faj .

Kártételéről a fajjal foglalkozó nemzetközi irodalom nem tud, magunk sem tapasztaltuk.

Physokermes piceae (ScHRK.) - nagy lucfenyőörv pajzstetű és Ph. hemicryphus DALM. - kis lucfenyőörv pajzstetű

Korábban a két fajt egynek tekintették, és az esetek többségében nehéz megállapítani, hogy valójában valamely közleményben melyik fajt is értették rajta. A két faj Közép-Európában elterjedt és gyakori.

Mindkét fajnak évente egy generációja van. Míg a Ph. piceae kétivarosan, addig a Ph. hemicryphus rendszerint szűznemzéssel (parthenogenetikusan) szaporodik. A két faj nőstényeinek fejlődésmenete ettől eltekintve megegyező, bár a Ph. hemicryphusé a Ph. piceaeétől néhány héttel később megy végbe. Ez az édesharmat méhészeti kihasználhatósága szempontjából jelentős.

99. ábra. Physokermes piceae

! 8 Halmágyi-Keresztesi 273

1 00. ábra. Physokermes hemicryphus

Mindkét faj a második lárvaállapotban telel át az ágörvek pikkelyei alatt. Biológiailag rendkívül érdekes, hogy ez a lárvaalak a hideggel szemben rnilyen ellenálló: - 30 oc hidegeket is károsodás nélkül átvészel. A fejlődés a költő­zacskóból való kibúvással indul. Az első stádiumú lárvák rnindkét fajnál s mindkét nemnél hasonlóak, ovális alakúak, 0,6-0, 7 mm hosszúak. Kedvező időben elhagyják a téli búvóhelyüket és a luc elágazásainál telepednek meg. A Ph. piceae az édesharmat-termelést áprilisban kezdi . Mivel ennek mennyisé­ge kevesebb, mint a másik faj édesharmatáé, méheknek ritkábban jut. Han­gyák számára viszont értékes tavaszi élelemforrást jelent. A Ph. hemicryphus édesharmat-termelése májusban indul. Ezt a méhek is jobban látogatják. Az első stádiumú lárvák a Ph. piceaenál július-augusztusban, a Ph. hemicry­phusnál augusztus-szeptemberben hagyják ott az anyaállatok pajzsait s vándorolnak a fiatal elágazásokra. Mint említettük, a Ph. piceaenál a szaporo­dás kétivaros. A hímlárvák tűkön telepednek meg. Mindkét fajnál késő ősszel jelennek meg a második stádiumú lárvák.

A fajok szaporodását számos tényező befolyásolja. A magas hőmérsékletet jól bírják. Különösen a nőstények viselik el jól a rügypikkelyek alatt a nagy hőséget és szárazságot. A magas relatív légnedvesség csapadékkal együtt a legfontosabb korlátozó tényező. Ezek alacsony hőmérsékleten még hatáso­sabbak. Különösen érzékenyek a fiatal vándorló lárvák. A napsugárzás nem látszik károsnak. Ezt bizonyítja, hogy erdőszegélyeken gyakran lehet megfi­gyelni erős pajzstetű-szaporodást. A Physokermes fajok életében a kibúvás és a folyamatos szívás közötti idő, valamint az első stádiumú lárva a kritikus.

Érdekes, hogy idősebb fenyőágakan - különösen a Ph. hemicryphus -előszeretettel telepszik meg. Az egyes fák fertőzöttsége között egészen szélső­séges különbségek is megfigyelhetők, ami főleg genetikai okokra vezethető VISSZa.

274

A Physokermes fajok táplálékukat a rostasejtek cukorban gazdag nedvéből nyerik. Így az édesharmat bőven tartalmaz cukrokat, külőnösen szacharózt. A nőstényállatok minden fejlődési stádiumban választanak ki édesharmatoL Számottevő mennyiséget csak a kifejlett tetű termel. Ennél röviddel a vedlés után bő édesharmat-kiválasztás indul meg. Az édesharmat mindkét fajnál víztiszta cseppek formájában jelenik meg. Termelődése erősen függ a környe­zeti tényezőktől. Száraz időben fonallá húzható. A Physokermes fajok számos más, Lecaniidae családba tartozó fajjal ellentétben, az édesharmatot nem szórják végbélizomzat segítségéve!, hanem az lassanként az anuson ürül ki . Mivel az anus többnyire felül van, az édesharmat kiválasztása jól látható.

A méhészet számára a Ph. hemicryphus a jelentősebb. Bővebben ad édeshar­matot, mint pl. a Cinara fajok. Elszaporodása kevésbé függ az időjárástól, mint az utóbbiaké. E faj édesharmatát május közepétől július közepéig hord­hatják a méhek. A hordás csúcspontja júniusra esik.

A kis lucfenyőörv pajzstetű mézét hazánkban tisztán még nem ismerjük. Németországban viszont minden évben termelik . Vörös vagy sötétbarna szí­nű, nyúlósan folyós, fűszeres aromája van. Ott a fogyasztók kedvelik.

A Physokermes fajok nem tartoznak a számottevő erdészeti kártevők közé.

Erdei- (Pinus silvesfris L.) és feketefenyő (P. nigra ARN.)

Az erdeifenyő legnagyobb elterjedésü fafajaink egyike. Hazánkban i s ősho­nos: az Őrségben, Göcsejben, Vas megye nyugati részén. Igen sok vidékünkön telepítették és telepítik, mivel az éghajlattal, a talajjal és a vízellátási viszo­nyokkal szemben igénytelen. Aránylag a legkevesebb van belőle a Nagy­Alföldön.

A feketefenyő nálunk nem őshonos. Telepítették országszerte, de leginkább a Balaton-felvidéken és a Duna-Tisza közi meszes homokon. Határozottan meleg nyarat igényel. A szikes és láptalajok kivételével mindenütt kielégítően fejlődik.

A két fenyőfajt együtt tárgyaljuk, mivel levéltetűfajaik egy része mindket­tőn él.

Cinara pinea (MoRDVILKO 1 895)

Hazánkban az egyik leggyakoribb kéregtetű. Az állatok színe változó, de többnyire szürkésbarna vagy sötétbarna. 3 ,5-5,2 mm hosszúak. Tavasszal a fiatal, zsenge hajtásokon találhatók, később az idősebb ágakon is, de csaknem mindig a tük között. Kicsiny kolóniákban szívogatnak, olykor a kolónia laza vagy fel sem ismerhető. A kolóniák általában egy szűznemzéssel szaporodó anyából és utódaiból állnak. Domború, ovális alakjukról, hátuk már csekély

1 8* 275

l O l . ábra. Cinara pinea édesharmata

nagyítással is jól látható foltozottságáról könnyen felismerhetők. Viaszborítás nincs rajtuk. A szárnyasok megjelenéséről a nemzetközi irodalom adatai nem egyértelműek. A szárnyasok a fajt gyorsan elterjesztik, és számos új kis kolónia képződik még júniusban. Hazánkban a szexuálisok október első harmadában jelennek meg először. A nőstények hosszúkás, először sárga, majd fokozatosan néhány óra alatt megsötétedő petéiket sorban egymás mögé rakják a tük lapos, belső oldalára, általában október végén. A fundatrix kora tavasszal kel ki s az első Járvákat már április második felében elevenszü­léssei hozza világra. A faj tömegesebb elszaporodást kb. június közepétől érhet el. A hangyák édesharmatáért a fajt felkereshetik, de ez nem általános.

Június végén, júliusban kedvező időjárás esetén bő édesharmat-termelésre lehet számítani. A faj meglehetősen nyugodt, sokáig ugyanazon a helyen szívogat. Az édesharmatot elfecskendezi szívási helyétől néhány centiméterrel távolabbra, s az nagy cseppek alakjában egy helyen gyűlik össze. Nem szárad be olyan könnyen, mint az igen apró édesharmat-foltok, tehát napközben is felvehető. Kedvező években hazánkban is adhat hordást. Az eddigi tapaszta­lataink szerint erre inkább a Nyugat-Dunántúlon és a középhegységekben számíthatunk. A legfontosabb hazai édesharmat-okozó a fenyvesekben. Nem tapasztaltuk semmiféle kártételéL

276

Cinara pini (LINNÉ 1 758)

Tavasszal a fiatal hajtásokon találhatók, később az idősebb ágakon. A jó édesharmat-termelők közé tartozik. Hazai ritka előfordulása miatt

mégis másodrendűnek kell tekintenünkjelentőségét, különösen a Cinara pinea édesharmat-termelésével és annak gyakoriságával egybevetve. A hangyaláto­gatás is az utóbbi állítást erősíti.

Eddig semmiféle kártételét nem figyeltük meg.

Cinara nuda (MORDVILKO 1 895)

Áprilisban jelennek meg a fundatrix egyedek az idősebb, legalább kétéves ágakon. Később is azokon találhatók. Kolóniái különböző korú egyedekből állnak. Mindig az ágak tűmentes részein figyelhetők meg. A tetvek sűrűn egymás mellett szívogatnak. Zavaráskor a kolóniák gyorsan felbomlanak, s az állatok a fa felsőbb részei felé igyekeznek. Általában mindig a fák alsóbb részein találhatók, fiatal fáknál gyakran a törzsön. Így megfigyelésük egysze­rűbb. A hangyák állandó sürgése-forgása felhívja a figyelmet az egyébként színezetben a kéreghez nagyon hasonló állatokra. Az állatok háta sima és fényes, viaszmentes. Színezetük változó, többnyire szürkés vagy barnás. A lárvák mindig világosabbak.

102. ábra. Cinara nuda

Erős kolóniák esetén méhek is hordhatják édesharmatát Ezt Gödöllőn is megfigyeltük néhányszor. Jelentősége eddigi tapasztalataink szerint elmarad a C. pinea édesharmata mögött. Nem tapasztaltuk károsítását.

277

Juharak (Acer spp.)

A legfontosabb hazai édesharmat-termelő gazdanövények közé sorolhatók, különösen a hegyi juhar (A cer pseudoplatanus) és a korai juhar (A . piatanoi­des) . Édesharmatuk főleg tavasszal mutatkozik. A következőkben tárgyalt levéltetű fajokon kívül számos más faj vehet többé-kevésbé részt az édeshar­mat termelésében. Alkalmilag pajzstetvek is okozhatnak édesharmatot, azon­ban jelentőségük a levéltetveké mögött marad.

Periphyllus tyropictus (KESSLER 1 886)

A fajnak sárga alapszínű, lant alakú sötét hátjelű és barnás színű, hátjel nélküli színváltozatai ismeretesek. Hazánkban megfigyeléseink szerint mind­két változat előfordul, de egy kolónián belül sohasem. Az állatok a fiatal hajtások végén és a levélfonáken szívogatnak. A 3. generáció állatai között szárnyasokat is találunk. Május végétől júliusig gyorsan követik egymást a generációk, így gyakran tömeges szaporodását figyelhetjük meg. Nem gazda­váltó. Nyári nyugvóJárvákat nem képez. A hímek és a peterakó nőstények éghajlati viszonyaink között szeptember végétől jelennek meg. A fekete hosz­szúkás petéket a nőstények az ágak repedéseibe rakják.

A faj a juharok méhészetileg is jelentős édesharmatának egyik okozója. Hazánkban eddigi tapasztalataink szerint nem tartozik a legelterjedtebb fajok közé. Inkább fasorok fáin található, erdőkben kevésbé és általában kolóniái is kisebbek. Tömeges elszaporodásakor édesharmata mégis jelentős mennyisé­gű lehet. Édesharmatát a méhek a hajnali és a kora reggeli órákban hordják. Jelentősége nálunk elmarad a Periphyllus villosusé mögött.

Erőteljes elszaporodásakor a levelek begörbülnek, s különösen a fiatal levelek egy része elszárad és lehull. Kártétele hazánkban csak alkalmi és helyi lehet.

Periphyllus villosus (HARTIG 1 84 1 )

A törzsanyák március második felében bújnak ki a petébőL Jellegzetes, sötét színű állatok, erős vastag sörtékkeL Az ágak végein találhatók meg többnyire magányosan vagy kisebb, 4-8 állatból álló laza csoportokban. Április elején figyelhetjük meg a második generáció !árváit. Ezek a rügyeken szívogatnak. A lárvák színe nagyon változatos. Sárgás, világoszöld, fűzöld vagy barnás színűek, fényesek. A második generáció kifejlődése után ugyan­csak szűznemzéssel szaporodik. Folytatja a szaporodást a törzsanyák generá­ciója is (tehát az első generáció), s a két generáció utódai egyszerre figyelhetők meg. Virágzáskor jó részük a virágzatokra vándorol.

Elég mozgékony állatok, gyakran változtatják szívási helyüket minden zavarás nélkül is. Május elején tapasztalhatjuk általában a legtömegesebb

278

megjelenésüket. Ilyenkor rügyenként vagy virágzatonként több száz !ár­vát és kifejlett levéltetűt figyelhetünk meg. Májusban általában a máso­dik harmad kezdetétől a harmadik generáció fejlődik ki . Az állatok átte­lepülnek a lassan elszáradó virágzatokról a fiatal levelekre. A negyedik generációban a legtöbb lárva ún. nyugvólárva vagy nyári lárva. A lárvák egy része már a második generációtól ilyen lehet. Ezek a kicsiny lárvák elnevezésüknek megfelelően csaknem egész nyáron egy helyen szívogat­nak, bár erősebb vagy huzamosabb zavarásra elhagyják szívási helyüket és néhány cm-rel arrébb vándorolnak, esetleg másik levélre vonulnak. Színük halványsárga, hosszúságuk 0,6-0,7 mm. Általában a nagyobb le­vélerek közötti területen találhatók. E nyugvólárvák növekedése egész nyáron szünetel, édesharmatot nem is termelnek. Mintegy egy hónap alatt - a nyugvólárvák megjelenésétől számítva - a tavaszi generációk összes állata eltűnik. Ennek ideje nyilván az időjárástól és a helytől függ. A nyugvólárvák növekedése ugyancsak az időjárástól függően augusztus­ban, az esetek többségében augusztus közepe táján indul meg. Az ötödik és a hatodik generáciét már szeptemberben meg lehet figyelni. Szárnyasokat is találunk közöttük. A nőstények októberben rakják le petéiket.

Hazánkban május első felében kezdődik bőséges édesharmatuk termelése és a nyári lárvák túlsúlyba jutásával áll le. A faj egyedeit legsűrűbben a virágza­tokon találjuk. A virágzati tengelyek és maguk a virágok is legtöbbször ragacsosak az édesharmattóL A méhek az édesharmatot igen kedvelik és behordják. A virágokat látogató méhek beleütköznek az édesharmatba, így szinte kénytelenek is hordani. Tapasztalataink szerint a Periphyllus villosus a juharok legfontosabb édesharmat-okozó fajának tekinthető hazánkban.

Azok ajuharlevelek, amelyeken nagyon sok nyugvólárva szívogat, elsárgul­nak, hamar lehullanak. Ez a kár azonban lokális és csekély.

Hársak (Tilia spp.)

A hársak édesharmata i s fontos lehet. Nyáron jelentkezik. Okozója egyet­len faj .

Eucallipterus tiliae (LINNÉ 1 758)

A faj a hársak legismertebb és legelterjedtebb levéltetve. A virgók háta sárga alapon feketén sávozott A sárga szín a citromsárgától a sötét narancs­sárgáig változhat. A levelek fonákján, ritkán a színén szívogatnak. Minden generáció kifejlett alakjai szárnyasak, kivéve az utolsó őszi generáció ovipar nőstényeit. Zavaráskor gyorsan elrepülnek, de rövid repülés után másik levél­re ereszkednek le.

A fundatrix az áttelelő petéből általában április második felében bújik ki. Évente 9 generációja van, beleértve az utolsó, szexuális generáciét is. A

279

kedvező időjárás a faj szaporodását nagyon elősegíti. Június, július és augusz­tus hónapokban gyakran tömeges elszaporodását figyelhetjük meg. A faj kolóniákat nem alkot.

1 03. ábra. Eucallipterus tiliae nimfák

A faj édesharmat-termelése június-augusztus, olykor szeptember hó­napokra esik, olyan mennyiségű lehet, hogy a leveleken összefüggő, fé­nyes réteget alkot. Városokban a járdákon is sokszor megfigyelhető a lecsurgott édesharmat A leveleken, különösen meleg időben, gyorsan be­szárad és kristályosodik. Így a méhek inkább a reggeli órákban vagy pá­rás időben hordhatják. A behordott méz zöldes színű, a keveredéstől füg­gően barnás, sötétebb vagy világosabb. Tisztán általában nem pergethe­tő. Igen lassan cukrosodik.

Az édesharmaton a karompenész-gombák hamar elszaporodnak, ilyenkor a levelek, különösen az erek mentén, szürkéllenek, piszkosak.

A kártétele bizonyára csak helyileg és alkalmilag léphet fel.

Gyertyán ( Carpinus betufus L.)

A gyertyán elterjedt fafajunk. Ez indokolja, hogy a jövőben édeshar­matára több figyelmet fordítsunk. Jelenleg keveset tudunk róla. Feltehe­tő, hogy ahol a tölggyel együtt fordul elő, édesharmata a tölgyével keve­redik. Eddigi ismereteink szerint leginkább az alábbi faj okozhat számot­tevő édesharmatoL

280

Myzocallis carpini (KOCH 1 855)

Életmódját még kevéssé ismerjük. A halványsárga tetvek a gyertyán levelei­nek fonákán, az erek mentén, leggyakrabban az érzugokban szívogatnak, laza kolóniákat képezve.

Júniusban és júliusban erdővidékeinken számottevő édesharmatot adhat.

Mogyoró (Corylus avellana L. )

A mogyoró elterjedt cserjénk. Kedvező időben több-kevesebb édesharma­tot is adhat. Termelésében főleg az alábbi faj játszik szerepet.

Myzocallis cory/i (GoETZE 1 778)

A faj életmódja a Callaphidiae�család más fajainak életmódjához hasonló. A halványsárga, csaknem áttetsző, apró állatok a levelek fonákján, főleg az erek mentén szívogatnak. Olykor, különösen tavasszal a fiatal hajtásokon s a levélnyeleken is megfigyelhetők. Inkább csak laza kolóniákat képez. Különö­senjúliusban, olykor már júniusban is elszaporodhat tömegesen. Szeptember­ben, októberben figyelhetjük meg a peterakó nőstényeket. A peték előbb sárgák, majd igen hamar megfeketednek.

A faj tömeges elszaporodásakor jelentős mennyiségű édesharmatot termel­het. A behordott édesharmat különösen júniusban és júliusban lehet számot­tevő. Ilyenkor a virágmézekbe keveredve, azok színét többé-kevésbé sötétíti, aromájukat is javíthatja.

Az édesharmaton karompenész-gombák telepedhetnek meg. Nagyon gya­kori, hogy a mogyoróbokrok, különösen száraz időben, piszkos szürkés színűek az elszaporodott korompenész-gombáktól. Más káráról Európában nem tudunk.

Bükk (Fagus silvatica L. )

A bükk hegyvidéki fafaj . Dombvidéken a szubmediterrán hatás alatt levő dunántúli tájakon is előfordul. Legtöbb a Bakonyban, a Bükkben, Zala és Vas megyében, a Sátor-hegységben, a Börzsönyben, Sopron és Kőszeg hegyeiben található. Az okozó az erdőgazdasági - különösen csemetekerti - kártevő­ként is ismert alábbi faj .

281

Phyllaphis fagi (LINNÉ 1 767) KOCH 1 856

A törzsanyák lárvái április végén, május elején bújnak ki az áttelelt peték­bőL Kifejlődésük után rögtön elevenszüléssei utódokat hoznak világra. Az új nemzedék állatainak egy része szárnyas. A szárnyasok már májusban új ágakra vagy más fákra repülnek és rögtön szaporodni kezdenek. A lárvák 1 7-19, olykor 2ü-21 nap alatt válnak kifejletté, ivarérett állatokká. Egy szárnyas anya általában 1 2-19 utódot szül. A szárnyatlan, nem vándorló levéltetvek 48-74 utódot hoztak létre. A legtöbb szárnyast a harmadik generációban látjuk. Nyáron ismét a szárnyatlanok vannak túlsúlyban. Ezek azokban az első generáció állataitól eltérően csupán 5-l O fiatalt szülnek. Az ősszel - nálunk szeptember végén, október elején - megjelenő kétivaros nemzedék nőstényei szárnyatlanok. A hímek szárnyasok, de kisebbek a vir­góknál. A nőstény 1 ü-14 petét rak le, többnyire a rügypikkelyek aljára. A peték barnák, viaszosak. A tetvek tavasszal a levélrügyekben, majd a fiatal hajtásokon és a fiatal leveleken találhatók. Később leginkább a levelek foná­kán, az erek mentén szívogatnak. A fák árnyékos részein a sűrű korona hajtásain és az el nem fásadott ágakon levő levelek színén is megfigyelhetők. A napot kevésbé kerülik, mint a legtöbb erdei levéltetű-faj . Ennek okát nyilván a vastag viasztakaróban kereshetjük ( l 04. ábra).

A tetvek színe a viaszréteg eltávolítása után világossárga vagy zöldessárga. A vastag, gyapjúszerű viasz kékesfehér színű. A kolóniák semmi rendezeHsé­get nem mutatnak. Nagyon nyugtalan állatok, zavarásra gyorsan szétszalad­nak s igyekeznek a zavaróval ellentétes oldalra menekülni. Nem gazdaváltó. A fajt hangyák nem látogatják.

Legnagyobb kolóniáit májusban és júniusban figyelhetjük meg. Nyáron a számuk csökken. Ilyenkor a legtöbb kolónia helyét csak a levedlett s a levélre

1 04. ábra. Phyllaphis fag i telep

282

ragadt, összeszáradt lárvabőrök jelzik. Ősszel, szeptember elejétől újból erős kolóniáit találhatjuk. Bükköseinkben a méhek ilyenkor újból gyűj thetik édes­harmatát. A Mátra és Bükk hegységben többször tapasztaltunk róla édeshar­mat-hordást. Különösen sok édesharmat van a szívás következtében össze­sodródott levéltekercsekben. Az édesharmat viaszfoszlányoktól rnindig szennyezett. Könnyen beszárad, a méhek csak reggel vagy párás időben tudják felszívni. Egyébként a faj majdnem minden fejlődési szakaszában termel édesharmatoL

A nemzetközi szakirodalom a Phylfaphisfagit károsnak tartja. Szívásától a bükkcsemeték elpusztulhatnak. Idősebb fákon a levelek összesodródnak, a hajtások elhalnak szívása következtében. A bő édesharmat is káros a levelek légzésének akadályozása miatt.

Szelídgesztenye ( Castanea sati va)

A szelídgesztenye nektár és virágpor mellett számottevő mennyiségű édes­harmatot is adhat. Főleg két faj játszik szerepet termelésében, bár igen külön­böző mértékben.

Lachnus longipes (DUFOUR 1 833)

Életmódja hasonló a Lachnus roboriséhez. Kolóniákat képez, melyekben fiatal és kifejlődött állatok együtt szívogatnak. Általában a gesztenyefák fiatal ágain tartózkodnak. Amikor a virágzatok még fiatalok, a tetvek azokon is szívesen szívogatnak. Augusztusban-szeptemberben, amikor a gesztenye

105. ábra. Lachnus longipes

283

termései még nedvesek, zöldek, a tetvek a termés tüskéi között is megtalálha­tók. A szárnyasok a 2. generációtól kezdve jelennek meg.

A faj , különösen a gesztenye virágzásának idején, jelentős mennyiségű édesharmatot termel, amiből a méhek is hordhatnak. A nagyobb részt mégis a hangyák fogyasztják el. A gesztenyevirág mézébe gyakran keveredik édes­harmat, ami a mézet sötétebbé, de zamatosabbá teszi . Az édesharmat egy részét a Lachnus longipesnek tulajdoníthatjuk. Kedvező években nálunk is adhat olyan fölösleget, ami a hangyákan kívül a méheknek is nyújthat kisebb hordási lehetőséget. Kártétele elhanyagolható.

Myzocallis castanicola (BAKER 1 9 1 7)

Az állatok egyesével vagy laza csoportokban a levél fonákján szívogatnak. Az igen apró, sárga állatok zavarásra gyorsan elrepülnek. A faj nem gazda vál­tó.

Tömeges elszaporodásakor a méhészet számára is jelentős lehet édesharma­ta. Jelentőségét fokozza, hogy hangyák nem látogatják. Azokon a vidékeken, ahol nagyobb gesztenyések vannak, rendszeres a gesztenyernéz termelése. A tiszta virágméz aranysárga, erős illatú, kesernyés ízű. Általában nem kedvelik az emberek. Gyakori azonban, hogy a mézbe édesharmat keveredik. Ezzel a méz színe sötétebb, íze pedig jobb lesz. Nagymaroson, Kőszeg környékén, Zala megye több helyén, Zengővárkony és Pécsvárad környékén ismerik az ilyen zamatos, édesharmat-tartalmú mézeket. A gesztenye édesharmatát pedig eddigi vizsgálataink szerint elsősorban a Myzocallis castanico/anak köszön­hetjük.

Tölgyek (Quercus spp.)

Hazánkban a tölgyesek a legnagyobb erdőterületet foglalják el . A méhek­nek alkalmilag virágport adhatnak. Ennél fontosabb az egyes években bőven begyülő édesharmatméz.

A hazai (HALMÁGYI 1 969) és egyes, külföldi vizsgálatok szerint a legfonto­sabb a Tuberculoides annulatus levéltetűfaj . A vizsgálatoknak a jövőben ki kell terjedniük más fajokra is.

Lachnus roboris (LINNÉ 1 758)

Az ősanyák áprilisban kelnek ki a petékbőL A faj egész évben a tölgyeken él. Kolóniákat alkot, melyek az 1-3. évben ágakon szívogatnak. A sötétbarna színü állatok kolóniáiban fiatalok és kifejlettek együtt találhatók. Évente 6-8 generációja lehet, az időjárástól függően. Hazánkban szeptemberben jelennek meg a sz�xuális formák. A párosadást szeptember-októberben figyelhetjük

284

meg. A peterakás októberben folyik, olykor novemberre is áthúzódhat. A nőstények csoportosan rakják le petéiket, ebben a faj eltér az eddig tárgyalt fajoktóL A fiatal ágak on olykor nagy tömegű, sok száz petét lehet megfigyelni . A peték egymáshoz és a kéreghez vannak ragasztva. A szárnyasok a második generációban a legszámosabbak, de később is megfigyelhetők. Hangyák láto­gathatják a fajt, ez gyakori, de nem általános.

A nemzetközi szakirodalomban vitatott a faj méhészeti jelentősége.

Tuberculoides annulatus (HARTIG 1 84 1 )

Bár a faj hazánkban az eddigi vizsgálatok szerint elterjedt és gyakori, biológiája még nem minden tekintetben tisztázott. A törzsanya és a virgógene­rációk kifejlett állapotukban szárnyasak. A levelek alsó oldalán szívogatnak, de néhány állatot olykor a levelek felszínén is megfigyelhetünk. Leginkább a levél főere mentén szívogatnak, ott is többnyire a levélalap közelében. Kolóni­ákat nem alkotnak. Kedvező években hazánkban június első harmadától július második feléig bezárólag tömeges szaporodást mutathat.

Igen mozgékony állatok. A kifejlettek a legcsekélyebb zavaráskor azonnal elrepülnek. A lárvák és a nimfák is gyorsan szaladnak és a zavaró hatás irányával ellentétes levéloldalra menekülnek vagy igyekeznek a levélnyélen és .az ágakon át más levélre jutni. A faj petealakban telel át. A szakirodalom szerint az egyedek színe a halvány sárgától a kékeszöldig is változhat. Megfi­gyeléseink szerint hazánkban a sárga egyedek az uralkodók.

Az édesharmattal foglalkozó külföldi szakirodalom méhészeti jelentőségét egyértelműen fontosnak tartja. Megfigyeléseink is ezt támasztják alá. Ha erősen elszaporodik, az édesharmat-termelés olyan bőséges lehet, hogy a

106. ábra. Tuberculoides annulatus

285

levelek felszínét borítja, sőt lecsurog azokról. A méhek az édesharmatot behord ják.

A méhészetben a tölgyek édesharmata a Mátra hegység, a Cserhát hegység területén és a környező vidékeken a legjelentősebb. A déli területek akácosai­nak elvirágzása után ugyanis sok méhész a terület később nyíló akácosaiba vándorol. Egy részük méhcsaládjait az akác elvirágzása után is még egy ideig a területen hagyja. Így kedvező években sok édesharmatméz gyűlhet be. A területen szinte évről évre gyakori a tölgyfákról az édesharmat-hordás. A begyüjtött akácmézekbe csak kevéssé keveredik. Tapasztalataink szerint a mé­hek az édesharmatra ugyanis nehezebben szoknak rá, és amíg az akác mézel, csak igen kevés méh gyűjti az édesharmatot Az édesharmatméz színe vörösbar­na, barna, nagyobb mennyiségben olykor szinte fekete. Íze savanykás, de érdekes, erős aromája van. A lépekben néhány nap alatt megkristályosodik s ilyenkor úgy megkeményedik, hogy nem lehet kipörgetni. A méheknek rossz téli élelem, ezt számos méhész tapasztalta. Emberi fogyasztásra a méz alkalmas, de tisztán szinte sohasem lehet pörgetni. A tölgyek édesharmatával egyszerre jelentkezhet más fák és cserjék édesharmata, s azt is behordhatják a méhek.

Füzek (Salix spp.)

A füzek nektár és virágpor mellett édesharmatot i s adhatnak. Ennek megje­lenése talán a legszeszélyesebb minden édesharmaté közül. A legnevezetesebb okozó a Tuberalachnus salignus. Emellett több-kevesebb édesharmatot ter­melhet a Pteracamma salicis (L.), a Pteracamma pilasum BCKT. és más fajok is. A füzek édesharmata nagyobb mennyiségben nyáron szokott jelentkezni.

Tuberolachnus salignus (GMELIN 1 788) MoRDVILKO 1 909

Kisebb-nagyobb kolóniákban a fűzfák és bokrok ágain, általában a fiatal hatjásokon szívogat. A nagy, 3,5-6 mm-es állatok fémes barnás színűek. Érdekes sajátságuk, hogy szétnyomva vörös szinű foltot adnak. Noha a faj úgyszólván az egész világon elterjedt, sehol sem gyakori, s a legtöbb ország­ban csupán kevés lelőhelye ismeretes. Tömeges fellépése valamely területen a ritkaságak közé tartozik. A faj rendkívüli ökológiai igénytelenségét jelzi, hogy Kazahsztán 1 200 m magasan fekvő, silány fákkal gyéren borított, terméketlen terűletein éppúgy élhet, mint Svédországban vagy a trópusokon.

Szórványos előfordulása ellenére az édesharmattal foglalkozó európai szakirodalom egységesen a jelentős édesharmat-termelő fajok között tartja számon.

Édesharmata hazánkban sem elhanyagolható. Mint német példák bizonyít­ják, előfordul, hogy egyik évben alig néhány kicsiny kolóniáját lehet megtalál­ni valamely területen, s a következő év nyarán pedig hatalmas kolóniái bőségesen termelnek édesharmatot ugyanazon a területen. A beszáradt édes-

286

harmat fehéren kikristályosodik a fűzleveleken. A méhek a még folyós édes­harmatot behord ják. Ha nyáron jelentkezik, nem veszélyes, mert ha a méhek röpködhetnek, a család a fűz édesharmatától megerősödik. Téli élelemnek azonban semmiképpen sem hagyható a kaptárakban.

Esetleg káros lehet kosárfüzeken, ahol is szívása következtében a vékony fűzvesszők törékenyekké válnak.

Seprőcirok (Sorghum vulgare pers. var. technicum)

A seprőcirkot hazánk délkeleti részén termelik. A seprőcirkon és más cirkokon (S. vulgare var. saccharatum, S. v. var. frumentaceum) a következő két levéltetű faj a leggyakoribb.

Rhopalosiphum maidis (FITCH 1 856)

Számos gazdanövénye ismeretes. Feltehető, hogy hazánkban is a kukorica és a cirok mellett számos más gazdanövényen élhet. Ez a körülmény a faj elterjedésében igen jelentős.

A faj elterjedése elsősorban cirkumtropikus, de más területekre is behatolt. Európában főként a mediterrán területek lakója, de ma már más országokból is ismerjük.

A virgók teste hosszúkás, ovális alakú, 2,0-2,6 mm hosszú. A test színe a sötétzöldtől egészen sötét kékesfeketéig változhat, viaszos. A lárvák világo­sabb zöld színűek, mint a kifejlett állatok. A csáp valamivel rövidebb, rnint a test hosszának a fele. A potrohcsövek (siphok) feketék, a test hosszának 1 / 12 részét teszik ki, s alig hosszabbak, mint a fekete farok.

l 07. ábra. Rhopalosiphum maidis telep

287

A faj kolóniákat képez. Leggyakrabban a levelek alsó oldalán szívogatnak, de gyakran találhatók a levélhüvelyek belsejében is. Inkább a fiatalabb levele­ken szívogatnak, mint az idősebbeken. Több esetben a bugaszálak között, illetve a terméseken megtelepedve találtuk kolóniáit. Fiatal és idős állatok együtt szívogatnak.

A Rh. maidis az északi félgömb hideg telű területein nem telel át. Az enyhébb telű déli területekről a szárnyasok a szelek segítségével tavasszal északra repülnek.

A faj általában állandóan szűznemzéssel (parthenogenetikusan) szaporo­dik. A szexuális formák igen ritkák.

Kártétele világviszonylatban elsősorban a kukoricán számottevő. Kártétele főleg a huzamos időn át tartó nedvelvonás a növényektőL A termelt édeshar­mat elősegíti a karompenész-gombák megtelepedését és elszaporodását s így közvetve gátolja a fotoszintézist .

Schizaphis ( Toxoptera) graminum (RONDANI 1 847)

Sok gazdanövénye ismeretes. A melegebb területeken tápnövényei között a Sorghum fajok is szerepelnek.

A faj elterjedési területe óriási. Él Európában, Ázsiában, Afrikában, Észak­és Dél-Amerikában. Eredeti hazájának a Szavjetunió európai részének déli területeit tekintik.

A virgók teste ovális alakú, l ,4-2, 2 mm hosszú. Színük a zöldtől a sárgáig változhat. A potrohcsövek (siphok) a test hosszának 1 /8-1 /7-ét teszik ki, l 1 /3-szor olyan hosszúak, mint a farok. A csáp a 3 . íz közepétől barna színű.

Szívási helyei a Sorghumon hasonlóak az Rh. maidiséhez. A Sch. graminum is kolóniákba tömörül.

A Sch. graminum széles hőmérsékleti tartományban jól fejlődik és szaporodik. Világviszonylatban inkább a gabonák kártevője. Kártétele a Rh. maidiséhez

hasonló. Több vírus vektoraként is számon tartják. Hazánkban a seprőcirok édesharmata jelentősebb mennyiségben száraz

nyarakon és az azokat követő őszökön szokott mutatkozni. Megjelenése nem rendszeres. A hideg vagy esős időjárás tönkreteheti a levéltetvek telepeit, de nagyon sok ellenségük van az állat-, különösen a rovarvilágból is.

A seprőcirok édesharmatát a méhek behordják és raktározzák. Mások és a magunk tapasztalatai szerint a méhek a kora reggeli, sokszor a hajnali és a késő délutáni órákban járják a seprőcirok-táblákat. Ilyenkor buzgón szívo­gatnak a leveleken, de különösen a levélhüvely és a levéllemez átmeneténéL Napközben a beszár<.)dt édesharmat apró fényes pontok vagy összefüggő fényes foltok formájában mutatkozik a leveleken, s a méhek ilyenkor nem tudják gyűjteni.

Régebben, amikor tarlóvirágos (tisztesfüves) területeink még második fő­hordást adtak, szárazabb években gyakran keveredett a tarlóvirág-rnézhe a seprőcirok édesharma ta. Legjobb, leghíresebb tarlóvirágos területeink ugyan­is részben éppen a seprőcirok elsődleges termesztési tájával estek egybe.

288

l l . A méztermelés növelése vándorlással egyéb növényeknél

A hazai méhlegelőnek kétségkívül legfontosabb növényén, az akácon kívül vannak még a jobb kihasználhatóság vagyis a vándorlás szempontjából más fontos tagjai is. Az ide sorolható növények egy része legtöbbször csak annyi nektárt ad, amennyit a család a saját szükségleteire felhasznál, tehát elvehető, pergethető méz nem lesz belőle. A rhéhészek ezeket a növényeket fenntartó hordást adó növényeknek nevezik. A növények másik része akkora hordást biztosít, hogy a családok saját szükségleteiken felül gyűjtenek, így mézük egy része elvehető. Ezek az árumézet adó növények. - Mindkét csoport egyaránt fontos. Az árumézet nem adó növények azért fontosak, mert jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a családok a "főhordást" adó növénY., az akác virágzásáig megnépesedhessenek, illetve amennyiben akác után virágoznak, akkor hozzájárulnak ahhoz, hogy a méhcsaládok népessége fennmaradjon, és a családok alkalmasak legyenek az akác után következő második "fő hordás", a napraforgó kihasználására. A főhordások rninél tökéletesebb kihasználásá­val gazdaságosabbá tehetjük méhészkedésünket, s mivel az akác előtti és az akác és a napraforgó közötti hordások segítenek a méhcsaládok életerejét fenntartani, ezek egyben a méhészet gazdaságosabbá tételének is hatékony támogatói. A következőkben ezekről a növényekről virágzásuk sorrendjében szólunk. Először az akácvirágzás előtti, majd az azt követő növényeket ismer­tetjük.

Füzek

A legkorábbi nektárt és virágport adó növények közé soroljuk a füzeket. Fenntartó hordást adnak. A napi néhány, esetleg néhány 1 0 dekás hordás

a jellemző. Virágzásuk idején, kiváltképp késői virágzásuk esetében már más mézelő növények is virágoznak. Nem biztos, hogy a néha tapasztalható nagyobb hordások kizárólag a füzekről származnak. Bőséges virágport adók. Esetenként az is előfordulhat, hogy a nagy mennyiségben begyülő virágpor elfoglalja a lépek sejtjeit az anya petézése elől, vagyis "kiszorítja" az anyát. A folyók árterében lévő füzeseket vándorlással is ki lehet használni. A fűz vándorlással való kihasználása azonban nem lehet általános, mert annyi fűz

19 Halmágyi-Keresztesi 289

N 1.0 Q

Dunántúl

Alföld

Észak

Baranya Fejér Győr-Sopron Komárom Somogy Tolna Vas Veszprém Zala

Bács-Kiskun Békés Csongrád Hajdú Pest Szabolcs Szolnok

Borsod-A-Z Heves Nógrád

40. táblázat Egyes növények termőterületének változása megyénként, 1 98 1-87 között

1981

Alma Cseresz- Meggy Repce Napra- Alma Cseresz-nye forgó nye

291 1 0 64 789 10 839 4 8 246 73 201 49 27 686 1 83 20 476 35 43 3 209 9 034 343 37 238 1 0 100 1 62 3 085 334 5 922 1 54 302 6 992 1 6 445 857 93 349 23 1 47 254 1 6 260 1 50 9 785 1 4 92 3 060 2 768 467 9 225 82 1 58 7 788 9 729 1 59 7 1

2 1 45 22 62 1 1 820 580 935 9

5 1 70 1 48 l 1 19 2 478 23 077 2 433 95 556 1 5 1 78 2 782 32 950 308 6

1 443 9 1 103 1 422 9 8 1 1 549 27 2 2 1 7 28 !95 l 778 20 934 1 458 1 7 2 785 306 1 474 l 552 18 799 2 2 10 254

24 978 1 69 880 1 377 1 5 700 1 4 6 1 6 4 1 538 1 03 493 5 079 40 527 221 77

2 235 69 245 1 8 10 25 7 1 0 1 492 30 l 090 1 8 1 625 1 9 14 1 5 104 661 1 3 1 5 333 58 2 16 l 709 3 055 355 33

! 987

Meggy Repce Napra-forgó

52 2 490 1 2 986 236 405 3 1 746

80 4 28 1 16 943 1 07 590 5 567 204 8 892 1 7 138 95 80 18 323 74 5 264 1 4 396

306 9 987 1 3 241 26 10 549 9 240

943 1 282 35 224 1 92 1 884 26 0 1 7 104 l 1 35 21 593 353 1 330 l l 767

l 562 674 32 225 633 2 776 8 946 624 79 1 46 23 1

146 727 22 753 479 801 21 787 1 73 - l l 532

nincs, hogy minden méhésznek jusson, és annyi nektárt a füzek nem is adnak, hogy nagyobb távolságról is érdemes lenne rájuk vándorolni. A nagyobb távolságral fűzre vándorló méhész csak akkor nem veszít, ha a fűz elvirágzása után ugyanazon vándortanyáról más méhlegelőt is elérnek a méhei.

A gyümölcsvirágzás

A fűzekkel együtt, néha utánuk virágoznak a gyümölcsök. A sok gyümölcs közül a tavaszi méhlegelőben az alma, a cseresznye és a meggy a jelentősebb. A három közüt legnagyobb termőterülete az almának van, bár ennek termőte­rülete az elmúlt tíz évben több mint 50%-kal csökkent. Az almáskertek területe még így sem csekély (40. táblázat). A legnagyobb almatermő megyénk Szabolcs-Szatmár, ahol az ország almatermő területének fele található. Az alma jelentőségét az is erősíti, hogy a cseresznye és a meggy termőterülete ma már együtt sem éri el az alma termőterületének egynegyedét.

A gyümölcsösökről származó mézhozam az időjárás szeszélye miatt igen változó. Tiszta gyümölcsvirágméz pergetésére, legalábbis jelentősebb mennyi­ségben, ritkán van lehetőség. Ennek ellenére a híresebb gyümölcstermő vidé­keken, pl. Szabolcsban vannak hagyományai a gyümölcsre való vándorlás­nak.

A gödöllői megfigyelőhálózat adataiból vett, három különböző helyről származó hordási eredmény közül csak az egyik vándorméhészé, a másik kettő állandó telephely mérési eredménye.

kg

30 3.0 25 2.5

20 2.0 1 5 1 . 5

1 0 1 ,0 5 0.5

IV.10

- nappali maximum --- ejszakai minimum - · - hardas kg/nap

/\, ·" ( \ l .,

--,, i Y.--. ' l / \ , ___ --

IV 21

108. ábra Nektárhordás cseresznyéről és meggyrőL Algyő, Csongrád megye, ! 983. IV. ! 0-2 1 .

A tizenegy napos hordás alatt l O , l kg volt a gyarapodás. Három esős nap kivételével mindennap volt hordás. A gyűjtés 80 dkg-mal indult és 1 ,8 kg-mal érte el a maximumot. Az esős napokat leszámítva a hőmérséklet mindig 20 oc körül, illetve fölött volt és éjszaka sem süllyedt 5 oc alá.

! 9* 291

- · - · hordas - höm. max . -- - höm. min.

IV. 22. IV. 25. IV 30.

109. ábra Hordás cseresznyéről, almáról és meggyrőL Gyömrő, Pest megye 1 986. IV. 22-30. A hordás kilenc napig tartott megszakítás nélkül. Összes gyarapodás 1 0,5 kg volt. A napi legnagyobb gyarapodás 2,5 kg volt. E napon a hőmérséklet maximuma 27 oc volt, a hordást

megelőző éijelen pedig 1 3 fokot mértek

A megfigyelőhálózat jelentéseiből kitűnik, hogy a gyümölcsökről származó hordás elvehető mézet csak egyes években ad, azonban ennek ellenére igen hasznos, mert elősegíti a méhcsaládok felfejlödését a következő, már árumézet is adó legelőre, a repeére és az ezt követő akácra.

3 5 33 3 1 2 9 27 25 23 2 1 1 9 17 15 13 1 1 9 7

kg

8

7

6

5

4

3

2

- · - · hordas - höm. max. --- hÖm . mín .

L---4--.-.--.-.-�--�--.-�-.-.---IV.20 21 22 23 24 IV25 26 27 28 29 30 V. 1 .

1 1 0. ábra Gyűjtés almáról. Kisléta, Szabolcs-Szatmár megye 1 986. IV. 20-3 1 . A hordás megszakítás nélkül 1 2 napig tartott. Az összes gyarapodás 25, l kg volt. Az első napon fél kg-ot mértek, a napi maximum 6 kg volt. Ugyanezen a napon a napi maximum hőmérséklet 29 oc volt, éjszakánként pedig több napon keresztül nem süllyedt 10 oc alá. Ez a méhész vándorolt. A vándortanya és az állandó telephely egymástól való távolsága 100 km-nél nem volt nagyobb

292

A repce

A tavaszi méhlegelő, legalábbis az akác előtti, legtöbbet ígérő és valószínű­leg a legtöbbet is adó növénye a repce. Vetésterülete országosan évek óta alig változik, mintegy 50 OOO hektárt tesz ki. Termesztésével rninden megyében foglalkoznak, azonban korántsem egyenlő mértékben. A legnagyobb repce­termelő Zala megye, ahol a vetésterület sok év átlagában 10 OOO ha körűl van. Jelentős még a termesztése Somogy és Veszprém megyében is.

Nagyon jó mézelő növény, nagyobb távolságokról is szaktak rá vándorol­ni. A repeére vándorlás elsődleges célja már nem a családok felfejlesztése, hanem áruméz-termelés. A hordás nem minden évben sikerül egyformán jól, azonban a gyengébb hordás sem hiábavaló, mert lehet alatta építtetni , s a méhcsaládok akácra való felfejlődéséhez így is hozzájárul. A repce feltétlenül az a növény, amelyet a méhek a szokásos gyűjtési távolságnál nagyobb távolságról is felkeresnek (FALUBA 1 968). A méhek számára igen vonzó. Egyesek szerint a hűvös tavaszi időben a repeére kirepülő méhek közül sok nem tér vissza a kaptárba, mert lederrned és ottveszik (V ÁRALLYAI 1 968).

Méze igen gyorsan kristályosodik. Amennyiben virágzása igen közel esik az akácvirágzáshoz, s a méhek rnindkét legelőt elérték, akkor ronthatja az akác­méz rninőségét.

3 0

25

20

1 5

1 0

5

kg 7

6

5

3

- - - napi min. - napi max . -· - · hordas

A . \ l .

. \ l . . \ '., l . . ·v l . l

/- -, i l 2 .,-·-. \ i ,.... l ""· ', i ,---/ v \ ' .it'' \ ', .�/-! \ - - l

\ V. 3 4 5 6 7 \.·-·� 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

8 9 ·- • ..J nap

l l l . ábra Gyűjtés repeérő l, Alsóvadász, Borsod me gye ! 984. V. 3-1 9. A hordás 17 napig tartott, 5 nap megszakítással eső miatt. Az összes gyarapodás 3 1 kg volt. A napi hordási maximum 6 kg volt, ekkor a hőmérsékleti maximum 20 oc, az éjszakai minimum 8 oc volt.

Családonként 16 kg repeemézet pergettek

293

A repeeméznek az akácmézet rontó sajátsága nem kis mértékben a sajátos magyar fekvőkaptáras méhészkedéssel kapcsolatos. A rakodókaptáras mé­hészkedés terjedésével ez a gond nagymértékben csökkenthető lesz.

A mézelésen kívül a repce igen jól felhasználható virágpor gyüjtésére is. Szép sárga virágporát igen nagy mennyiségben gyüjtik a méhek. Ez különösen akkor érvényes, ha a repcetábla a méhestől kicsit távolabbra helyezkedik el. Nagyon jó időben, ha a napi hordás az l kg-ot meghaladja, a méhcsaládok

kg

3

2

IV 23

- · - · - hordos

/·-·, !'""''"'\ r·-

/ \ l \ i / . l \ .. . J

/. \ . . ;J

_ _ . ./ 25 30 V.5

l l :! . ábra Hordás repcéről, Mórichida, Győr-Sopron megye 1 986. IV. 23-V. 7. A hordás 1 5 napig tartott megszakítás nélkül. Az összes gyarapodás 1 9,4 kg volt. A hordás napi maximuma 2 kg volt, de ez 5 napon keresztül. Május elsején a napi gyűjtés 0,5 kg-ra esett vissza, de egy

nap múlva újra 2 kg volt. A visszaesést valószínűleg lehűlés okozta

kg

25 5

20 4

1 5 3

10 2

5

r·-·, i \

-- - nopi min. -- napi max .

- ·-· hordós

i \ ..... . , i \ / \ . l '-·-! " , , ' - -' .il '--.... \

,__ _ \

__ /

I V 24

l '--...... / ..

30 V.5

1 1 3. ábra Tiszatarján, Borsod megye 1986. IV. 24-V. 5. A hordás 12 napig tartott megszakítás nélkül. Az összes gyarapodás 35 kg volt. A hordás napi maximuma 5 kg volt, három egymást követő napon. E napokon a nappali maximum hőmérséklet 26-29 oc volt. Az éjszakai minimum csúcsértéke 1 3 °C. A hordás alatt a nappali maximum sohasem volt kevesebb

26 °C-nál

294

oc kg

30

25 10

20

1 5

5

10

5

- - - napi min.°C - napi max.°C - · - hordas kg

� ! , . . \ l \ i \

,, . . . ,.� \ Í/f ." .... ..... � \ ! v1 . . l '· \ . . l \.

V.2 5 10

1 14. ábra Hordás repcéről, Batyk, Zala megye 1 986. V. 2-8. A hordás csak 7 napig tartott. Az összes gyarapodás 27,5 kg volt. A hordás napi maximuma 9 kg, de ezt az eredményt a megelőző napon elvégzett ún. serkentő pergetés is elősegítette. Az ekkor elvett mézmennyiség családonként 6 kg volt. A nappali hőmérséklet a hordás alatt végig kedvező volt, 23-28 oc

között. Az éjszakai csúcs 1 3 oc volt, de 8 oc alá sohasem süllyedt

a virágporgyűjtésről a nektárgyűjtésre állnak át. Ilyenkor a virágporgyűjtést nem érdemes erőltetni.

Sajnos, rovarkártevői miatt elég jelentős növényvédelmet igényel. A nö­vényvédőszerek okozta méhkárok nem kis hányada repcén következik be.

Mézelésének különböző helyeken és időkben történt lefolyását a gödöllői megfigyelőhálózat jelentése alapján összeállított grafikonokon mutatjuk be.

Az akác utáni méhlegelö növényei a napraforgóig

Az akác utáni méhlegelőre a sokszínűség jellemző. Növényei között vannak termesztett kultúrnövények, erdei fák és gyomok. A termesztett szántóföldi kultúrnövények közül nevezetesebbek: mustár, facélia, somkóró, lucerna, vörös here. Az erdei fák közül a hárs és a gesztenye érdemel említést. A legjelentősebb nyári mézelő gyomok: selyemkóró, tisztesfű és aranyvessző. A termesztett kertészeti növények közül említésre érdemes még a málna, vala­mint a gyógy- és fűszernövények némelyike. Termőterületük a nagyobb jelen­tőségű méhl�gelő-növényekéhez képest kicsi. Ha ijgyelembe vesszük, hogy az egyes megyékre ebből a területből mekkora hányad jut, megtaláljuk annak

295

magyarázatát, hogy e növényekre miért nem, illetve miért csak kis mértékben vándorolnak. A vándorlás az egyes növények esetében megyékhez kötődik. Így pl. facéliára Győr-Sopronba, selyemkóróra Bács-Kiskunba, hársra So­mogyba, Tolnába és Baranyába, aranyvesszőre ugyancsak Győr-Sopronba (a Hanságba) szoktak vándorolni. A különféle, de ugyanabban az időben virág­zó növényekről származó nektár összekeveredik, így a nyári hordásból szár­mazó mézeket nyári vegyesmézként vásárolják fel . Ez alól csak a selyemkóró méze kivétel, mert olyan mennyiségben pergethető jó években, hogy különle­ges mézként ún. kiemeit fajtamézként értékesíthető.

A napraforgó

A hazai méhlegelő kétségtelenül második legfontosabb növénye a napra-forgó. ·

A napraforgó termesztése hazánkban a múlt száz?dban kezdődött ( 1 8 1 2), de vetésterülete a második világháború végéig jelentéktelen volt . 193 1--40

30

5

4

2 5

3

2

20

l V11 . 11 15

A . ' l . \ . i \ . \ . l \ .

. / v

\ \ \ . / \ . . l \ .

· l

- napi mox.°C

- · -· - hordas

.� f\ r·./ \ l \ i .

. . \ v .

\ \

30

1 1 5. ábra Hordás napraforgóról, Alsóvadász, Borsod megye 1 986. júl . 1 1-3 1 . A hordás 2 1 napig tartott. A napi maximum o t a hordás 8. napján érte e l a család 5,5 kg-mal. A hőmérsékleti maximum 3 1 oc volt. A gyűjtésben eső miatt volt 2 nap megszakítás. Az esőt követően a hőmérséklet 24 °C-ra esett vissza, de a gyűjtés újra beindult és még 5 napig tartott. Az összes gyarapodás 33,5 kg volt.

296

között évi átlagban mindössze 6000 ha volt. Termesztése csak a háború után vált nagyobb arányúvá, kivált az ötvenes években, amikor termesz­tését erőltették. Ekkor 10 év átlagában ( 1 945-55) a termőterület 208 OOO ha-ra emelkedett, majd 1 956-74 között ismét a felére csökkent (LÁNG 1 976). 1 974-től kezdve újra egyre nagyobb területen vetik, s a 80-as évek­ben 300 OOO ha körül. Kiugró év volt 1986, amikor termőterülete elérte a csaknem 400 OOO ha-t. Mai értékét nem kizárólag a nagy termőterület je­lenti, hanem sokkal inkább az, hogy nem elaprózott parcellákban, hanem összefüggő óriási táblákban termesztik, így a méhekkel sokkal jobban ki­használható.

A hetvenes évekig a növény méhészeti értékéről erősen megoszlottak a vélemények. Egyesek negatívumnak tartják, hogy szeszélyes mézelő, mások azt nehezményezték, hogy elfogyasztja, elkaptatja a méhcsaládokból a méhe­ket (ZSIGOVITS 1 975).

°C kg 35

30 3

2 5

2

20

15

Vl l .10

- napi max .°C ---- napi min.°C - · - · · hordos

15 20 2 5 30

1 1 6. ábra Hordás napraforgóról, Hódmezővásárhely, Csongrád megye 1 985. júl. 10--- 3 1 . A gyűjtés 22 napig tartott megszakítás nélkül, sőt tovább folytatódott még augusztusban is, bár ekkor már nemcsak napraforgóról, hanem lucernáról és tisztesfűről is gyűjtöttek a méhek. A júliusi eredmény 40,5 kg volt napraforgóróL Ehhez járult még az augusztusi napraforgó + lucerna + tisztesfű 23, l kg-mal. A júliusi napraforgóról a napi maximum csak 3,4 kg volt, azonban a hordás július 16---3 1 . között sohasem esett 1 ,5 kg alá. A nappali hőmérséklet a tárgyalt időszakban sohasem volt 24 ° C-nál alacsonyabb. Az éjszakai minimum sem volt ezalatt sohasem kisebb, mint 1 2 oc.

20 Halmágyi-Keresztesi 297

A növény szerepének alábecsülésében több ok is szerepet játszhatott. Egyik valószínű ok a már említett szétszórt, kisparcellás termesztési mód, amely a gyűjtési adottságokat kedvezőtlenné tette. A másik ok a termesztett fajtákban keresendő, ugyanis a hagyományos fajták korántsem mézeltek olyan jól, mint a ma termesztett hibridek. Az akkori mézhozamok messze elmaradtak a maitól. A Nyírségben, Hajdúságban, ahol nagyobb mértékben termesztették már a hatvanas években is, a méhészek beérték azzal, hogy a méhek a betelelő élelmet meghordták napraforgóról (SzőNYI szóbeli közlése) . 1977-től kezdve megindult a fajtaváltás (GoMBos 198 1) . Ebben az évben kezdődött a hibridve­tőmag előállítás, és a hagyományos fajtákat 1980-ra már csaknem 50%-ban hibridekkel váltották le. A hibridek jelentős mézhozamok elérését tették lehetővé. Míg korábban a kipergetett kevés napraforgómézet a nyári vegyes­mézzel együtt értékesítették, most a felvásárlásban külön jegyzett mézzé vált. A megtermelt napraforgóméz mennyisége éves átlagban eléri az 1 500 tonnát, s ezzel az évi összes méztermelés több mint 1 0%-át adja.

- - - - napi min °C

°C kg - napi max °C

- · - · - hordos

35 6

30 5

4 25

3

20

2

15

10·�-L---,-----------.--L--------,-----------,,----------,,--VII. 10 15 20 25 30

1 1 7. ábra Hordás napraforgóról, Sülysáp, Pest megye 1 985. júl. 9-3 1 . A gyűjtés 23 napig tartott megszakítás nélkül. Az eredmény 82,2 kg volt. A jelentést adó állítása szerint ezt az eredményt l anyás NB-24-es kaptárban érte el. Feltehető, hogy a hordást megelőzőleg a családot felerősítették. A gyűjtési maximum 6,3 kg volt egy alkalommal. 5 kg-nál nagyobb értéket még kétszer mértek, azonban a 23 napból csak három nap volt olyan, amikor a hordás nem érte el a 2 kg-ot. A mért hőmérsékleti értékek az alábbiak szerint alakultak: a 23 napból két nap kivételével minden nap 25 oc felett volt a napi maximum, s 6 olyan nap is volt, amikor elérte vagy meghaladta a 30 °C-ot. Az éjszakai minimum csak 3 alkalommal volt kevesebb 15 °C-nál. A gyűjtés során a családot kétszer pergették meg, s az összesített pergetési eredmény

70,3 kg volt.

298

A méheknek a mezőgazdaságban játszott szerepe más nővények megporzásá­nál is nyomon követhető. A napraforgó azonban feltétlenül az a növény, amelynél a méhészet és a növénytermesztés egymásrautaltsága a leginkább szembetűnő.

Napraforgót ma az ország minden megyéjében termesztenek. Az egyes vidékeken az adottságok azonban nem egyformák, így a virágzás kihasználá­sa, illetve jobb kihasználása miatt a méhészek vándorolnak. Példának említ­jük, hogy Zalából, ahol a napraforgó gyengén mézel, Veszprém, Fejér, illetve Tolna megyébe szoktak a méhészek vándorolni.

Az ilyen nagyobb távolságra való vándorlás mellett a közelebb lakó méhé­szek is szívesen szállítják méheiket közvetlenül a táblák mellé. A hordás jellemzésére álljon itt három különböző helyről, két egymást követő évből származó gyűjtési eredményt bemutató grafikon.

4 1 . táblázat Magfogásra termesztett somkóró, lucerna és vörös here termőterülete 1 98 1 -87 között (orszá­

gos összes terület ha-ban)

!98 1 !982 ! 983 !984 ! 985 !986 1987

Somkóró 3 1 1 9 l 364 l 1 99 2 064 2 737 l 734 l 300

Lucerna 25 908 23 1 05 32 521 32 247 24 895 28 029 1 7 724

Vörös here 1 1 967 9 8 1 9 1 4 1 1 4 8 1 33 1 1 990 5 670 5 0 1 6

Az akácon kívüli sokszínű méhlegelő érdekes tulajdonságokkal rendelkezik. Az egyes növények termőterülete a napraforgó kivételével nem igazán jelentős és az ország területén eléggé szétszórt. A napi nektárhozam az akácéval, ritka kivétellel, nem vetekedhet és a rövid ideig tartó nagy hordás helyett a valarnivel hosszabban tartó alacsony szintű hordás jellemzi. Kevés kivételt leszámítva a virágzás az egész országban ugyanakkor megy végbe, és kitűntetett hordási csúcsok nincsenek. Termesztésüket - lévén a gyümölcsök kivételével egyéves növények - a gazdálkodási körűlmények, a rentabilitás erősen befolyásolják.

A napraforgótermesztéssei - a világszerte megnyilvánuló étolaj iránti igény rniatt - szerencsénk van. A hibridek előállításának elsődleges célja a nagyobb napraforgóhozam volt, a jobb nektárkiválasztás csak ráadás. Rosz­szan tartó virágzása és viszonylag alacsony napi hozamai miatt nem lehet úgy vándorlást tervezni rá, mint az akácra. "Súlyosbító" körülmény az is, hogy virágzása július-augusztusban ér véget. Ez az időszak a mi viszonyaink kőzött a méhcsalád népességszűkülésének, a méhek télre készülődésének a kezdete. A napraforgó csak úgy volna jobban kihasználható, ha a fajták megválasztását és a vetésidőt úgy terveznénk meg, hogy a virágzási idő sokkal hosszabbra nyúljon. Ebben a kérdésben a gazdaságok és a méhészek érdeke általában nem esik egybe.

20* 299

Irodalom

AGTHE, C. ( 1 95 1 ): Über die physiologische Herkunft des Pflanzennektars. Ber. Schweiz. Bot. Ges. 6 1 : 240-274.

AICHELE, D.-GOLTE-BECHTLE, M . ( 199 1 ): Mi virít itt? Virágkalauz. Budapest ALFONSUS, A. ( 1923): Die Bienenweide. Stuttgart ARBER, A. ( 1936): Studies in flower structure. Il . On the vascular supply to the nectary in

Ranunculus. Ann. Bot. 50: 305-3 !9. BACULINSCHI, H . ( 1960): Cercetari p rivind valoarea melifera a principalelor piante spontane si

cuitivatc din zona de stepa. Lucr. sti. Stat. centr. Apicuitura 1 3 : 2 1 9-239. BARAC, I . ( !982): A propolisz. Budapest BARBIER, E. ( !956): Etude sur la concentration du nectar. 16. Int. Beekeep. Congr. Pre/im. Sci.

Meet. BEKETOVSZKIJ, D. N. ( !93 1 ): K biologicseszkoj harakterisztike Robinia neo-mexicana GRA Y, R.

pseudacacia L. i R. pseudoacacia var. decaisneana CARR. Trudi Prikl. Bot. Gen. Szer. 27. BENEDEK P. ( 1968): Vizsgálatok lucemát megporzó méhalkatú rovarokon ( Hymenoptera,

Apoidea) Észak-nyugat Magyarországon. Növénytermelés 3: 277-284. BENEDEK, P. ( !977): Bestaubung der Pflanzen durch Insekten: Überblick der Untersuchungen

in Ungarn. Int. Symp. Nektarflora, Budapest 14-18. 1976, Bukarest, 94--107. BENEDEK P.-MANNINGER S.-VIRÁNYI S. ( 1 974): Megporzás mézelő méhekkel. Budapest BERGNER, K. G.-STADELMEIER, M . ( 1986): Proteine des Bienenhonigs. Leb. Unters. Forsch.

1 82: 196--199. BERNER, U.-MÜLLER, H. ( 1 979): Die Bienenweide. Stuttgart, 2. kiad. BEUTLER, R. ( 1928) : Ü ber den Zuckergehalt des Nektars ciniger einheimischer Blütenpflanzen.

Sitzgsber. Ges. Morph. Physiol., München, 38: 24-3 1 . BEUTLER, R . ( 194 1 ) : Neues über die Bienenweide. Deutsch. lmkerf 15 : 42-44. BEUTLER, R. ( 1953): Nectar. Bee World 34: 1 06--1 1 6, 1 28-1 36, 1 56--162. BEUTLER, R.-SCHÖNTAG, A. ( 1940): Über die Nektarausscheidung ciniger Nutzpflanzen. Z.

vergl. Physiol. 28: 254---285. BOETIUS, J. ( 1948): Über den Veriauf der Nektarabsonderung ciniger Blütenpflanzen. Beih.

Schweiz. Bienenz. 2: 258-3 1 7. BoROS Á. ( 1975): A mézontófű, Phacelia tanacetifolia BENTH. Magyarország Kultúrflórája 4/22,

Budapest BUHAREVA, G. ( 1960): Mikroelementü i krasznüj klever. Pcselovodsztvo 37(3): 1 5-17. BuJTÁS Z. ( !976, 77, 80, 8 1 ): Akác nektármérések. In: A méhlegelőjavítása, ERT/ beszámolók

(kézirat) CARLISLE, E .-RYLE, M. ( 1 955): The influence of nitrogen, phosphate, potash and lime on the

secretion of nectar by red elover in the tieid. Empire I. Exp. Agric. 23: 1 26--1 30. CRANE, E. ( 1977): Dead bees under !ime trees. Bee World 58: 1 29-1 30. CRANE, E.-WALKER, P.-DAY, R. ( 1984): Directory of important world honey sources.

London

300

CuNO, J. B. (1 930): Utilization of black locus t. U.S. Dep. Agric. Circ. 1 3 1 . CsAPODY L-CSAPODY V.-Rorr F . (1 966): Erdei fák é s cserjék. Budapest DAVIS, A. R. ( 1986): Anatomy and vasculatura of the floral nectaries of Brassica napus

(Brassicaceae) . Canad. J. Bot. 64: 2506-251 6. DELPINO, F. ( 1 886): Raporto tra inmelti e netterii estramuziale in alcune piante. Mem. Acad.

Sci. 7: 2 1 5, Bologna DEMIANOWICZ, Z. ( 1953): Rosliny miododanie. Warszawa DEMIANOWICZ, Z. ( 196 1 ): Wydajnosc miodowa wazniejszych gatunkow rosJin warunkach

Polska. Pszczelarstwo 12 : 198-200. DEMIANOWICZ, Z. ( 1962): O miodach jednogatunkowych 6 przedstawicieli rodziny wargowych

( Labiatae) . Pszczel. ziesz. Nauk. 6: 75-80. DEMIANOWICZ, Z.-HLYN, M. ( 1 960): Porownawcze badania nad nektarowaniem 1 7 gatunkow

lip. Pszczel. ziesz. Nauk. 4: 1 33-5 1 . DRASAR, J .-KODON, S . ( 1975): Vceli pastva. Praha EYMÉ, J. ( 1 966): Infrastructure des constituants cellulaires des tissus excréteurs de nectaires

floraux. J. Microscop. 5: 46. EYMÉ, J. ( 1 967): Nouvelles observations sur l'infrastructure des tissus nectarigenes floraux.

Botanisle 1-6: 1 69-184. FAHN, A. ( 1949): Studies in the ecology of nectarsecretion. Pa/est. J. Bot. 4: 207-224,

Jerusalem FAHN, A. ( 195 1 ): On the structure of floral nectaries. Bot. Gaz. 1 1 3: 464-470. FALUBA Z. ( 1968): A repcevirágzásróL Méhészet 1 6:73. FALUBA Z. ( 1978): A napraforgó mézelése. Méhészet 26: 103-104. FARKAS J. ( 1980): A gazdasági növények méhes megporzása. MÉM Mérnök- és Vezetőtovább-

képző Int. , Budapest, 1-55. FARKAS J. ( !982): A méhes megporzás szervezése. ÁTK ajánlásai a gyakorlat számára I-46. FILARSZKY N. ( 19 1 1) : Növénymorfológia. Budapest FLOROVA, G. D. ( 1955): O roli perekresztnogo opülenija i szamoopülenija dlja szemennogo

vozobnovlenija beloj akacii. Bjul. M. O. Iszp. Prtrodü, Otd. Biol. 2: 99-108. FREEMAN, C. E. ( 1 985): Patterns of floral nectar-sugar composition of Ipamapsis longifiora

( Palemoniaceae) near the contact zone of i ts subspecies longiflora and australis. Amer. J. Bot. 72: 1 662-1 667.

FREI, E. ( 1955): Die Innervierung der floralen Nektarien dikotyler Pflanzenfamilien. Ber. Schweiz. Bot. Ges. 65: 60--1 14.

FRISCH, K. W. ( ! 947): Duftgelenkte Bienen im Dienste der Landwirtschaft und Imkerei. Wien GERASZIMOVA-NAVASINA, E. H. ( 1966): Escse ob odnoj vozmozsnoj biologicseszkoj funkcii

nektarnikov. Bot. Zsurn. 5 1 : 1 748-1 750. GLUHOV, M. M. ( 1950): Vazsnyejsie medonosznüe rasztenija i szposzobü ih razvedenija.

Moszkva, 5. kiad. GOMBOS M. ( 198 1 ): A napraforgó vetőmagtermesztése és a méhészet kapcsolata. Méhészet 29:

124--1 26. GULYÁS É. ( 1985): Heterostyliás virágaink florális nektáriumai. Szeged (szakdolgozat) 1--45. GuLYÁS S. ( 1964): Virág nélküli nektárforrásaink. Méhészet 12: 4-6. G uL Y ÁS, S. ( 1967): Zusammenhang zwischen Struktur und Produktion in den Nektarien einiger

Lamium-Arten. Acta Biol. Szeged 1 3( 1-2): 3-10. GuLYÁS S. ( 1968): Szerkezet és produkció kapcsolata Labiatae nektáriumokban. Szeged (disz-

szertáció) GuLYÁS S. ( 198 1 ): A napraforgó mézelése. Méhészet 29: 1 27. GULYÁS S. ( 1982): A tiszafa nektárcseppjei. Méhészet 30: 47-48. GULYÁS s.-BARTÓK T.-STEFANIK K. ( 1983): Adatok a nektár és a méz fémeselem tartalmá­

hoz. Méhészet 3 1 : 4. GuLYÁS, S.-BARTÓK, T.-STEFANIK, K. ( 1 984): Floral nectar secretion of the family Cucurbi­

taceae. Abs. 16th Congr. Hung. Biol. Sac. 37, Veszprém

301

GuLYÁS S.-HALMÁGYI L. ( ! 965): A növények nektártermelésének szabályozói. Méhészet 13 : 6-7, 28-30.

GULYÁS, S.-KINCSEK, I. ( !977): Bedeutung der Nektarierr der Papilionaceae in Bienenzucht und Phylogenie. Int. Symp. Nektarflora, Budapest 14-18. Sept. 1976, 58-60, Budapest

GuLYÁS, S.-NAGY-BÍRÓ, M. ( 1988): Nectar production of apple cuitivars and its connection with pollination. 18th Cong. Hung. Biol. Sac. 39, Keszthely

GULYÁS, S.-NAGYNÉ BíRó M . ( 1 986): Magyarországon termesztett dohányfajták virágszerke­zete és florális nektárszekréciója. VII. Magyar Gyógynöv. Konf 68, Sopron

GULYÁS S.-NAGYNÉ BÍRó M .-MOLNÁR Á.-NÉ ( 1989): Nyírségi almafajták nektártermelése és az almaméz összetétele. Méhész Újság 2( 1 ) : 1 8-20.

GULYÁS, S.-PÁLFI, G. ( 1986): Opredelenije fertilnoszti pülcü naszekomoopüljaemüh vidov metodom prolino-izatinovogo okrasivanija. Fiz. raszt. 33: 6 !0---6 14, Moszkva

GuLYÁS S.-PÉTER J. ( 1983): A méhlegelő. In: NIKOVITZ, A. (szerk.): A méhészet kézikönyve. I. 49 !-570, Budapest

GULYÁS S.-SZABÓ M . ( 1973): A fűszerpaprika mézelő növény. Méhészet 21( 1 1): 204--205. GuLYÁS S.-VARRÓNÉ DARÓK J. ( 1987): Paprikafajták florális nektáriumai. Fűszerpaprika

tudományos, műszaki-fejlesztési nemzetközi tanácskozás, 146-1 5 1 , Kalocsa-Szeged HALMÁGYI L. ( 1 967): A kerti sárkányfej nektárja. Méhészet 1 5 : 1 87-188. HALMÁGYI, L. ( 1 969): Die honigtauerzeugenden Blatt!ause ( Aphidoidea) der Eichen in Ungarn.

Opusc. Zoo/. 9: 97-105, Budapest HALMÁGYI L. ( !97 1): Adatok a japánakác, a bálványfa és a csörgő fa nektártermelésérőL Kísérl.

Köz!. Erdőgazd. Faipar 63/D: 47-56. HALMÁGYI, L-GULYÁS, S. ( 1 970): Nektarium und Nektarproduktion der digitalis Arten. Acta

Biol. 1 6: 43-50, Szeged HALMÁGYI L-KERESZTES! B .-PAPP L.-TÓTH B. ( 1973): Az erdőművelés és a méhészet

kapcsolata. In: DANSZKY I . (szerk.): Erdőművelés I. 495-567, Budapest HALMÁGYI L-KERESZTES! B. (szerk.) ( 1975): A méhlegelő. Budapest, l . kiad. HALMÁGYI L-SUHAYDA J. ( 1961) : A fehérfűz nektártermelése. Méhészet 9: 209-2! 0. HALMÁGYI L.-SUHAYDA J. ( 1963): A veresgyűrű som és a fekete nadálytő nektárjáróL Méhé-

szet l l : 1 3 1-1 32. HALMÁGYI L-SUHAYDA J. ( 1963): A szöszös és a pannon bükköny nektárja. Méhészet l l :

1 68-1 70. HALMÁGYI L-SUHAYDA J . ( 1 964): Nektárvizsgálatok napraforgó fajtákon. Kísérl. Köz!. Állat­

tenyésztés 56/B: 43-54. HALMÁGYI L.-SUHAYDA J. ( 1965): A tök és uborkafajták nektártermelésérőL Méhészet 1 3(6):

106-107. HALMÁGYI L-SUHAYDA J. ( 1966): Fontosabb gyümölcsfajaink virágzása. Méhészet 1 4:

85-86. HALMÁGYI L.-SUHAYDA J. ( 1966): A tarlóvirág az elmúlt tíz évben. Méhészet 14: 125. HANSSON, A. ( ! 980): Bin och biodling. Stockholm HARAGSIM, O. ( 1 977): Nektarodárnost jirovcu (Aesculus sp.) Ved. Práce Vyzkumn. Ustav.

Vcelarského v Do/e u Libcic. 8: 45-59. HAZSLINSZKY B. ( ! 952): Magyar akácmézek kvalitatív és kvantitatív pollenanalitikai vizsgála­

ta. MTA Biol. Oszt. Köz!. 3: 3 1 7-4! 7. HELDER, R. J. ( ! 958): The excretion of carbohydrates (nectaries). Eneyc!. Plant. Physiol. 6:

978-990. HORVÁTH B.-RÓNAI G.-KovÁcs Zs.-GuLYÁS S. ( 1985): A kora tavasz kiváló mézelője a

japánbirs. Méhészet 33(4): l l . HowES, F. N. ( 1 979): Plants and beekeeping. London, 2. kiad. HuBER, H. ( !956): Die Abhiingigkeit der Nektarsekretion von Temperatur, Luft- und Boden­

feuchtigkeit. Planta 48: 47-98. HuRPIN, J. ( 1 978): La flore mellifere de France. Párizs, 2. kiad. KARTASOVA, N. N. ( 1 957): Dependence of nectar secretion on the phase of development of the

flowers of certain plants. Trud. Tomsk. Gos. Univ. Ser. Biol. 1 4 1 : 56---62.

302

KÁLMÁN, F.-GULYÁS, S. ( 1 974): Ultrastructure and mechanism of secretion in extrafloral nectaries of Ricinus communis L. Acta Biol. 20: 57--67, Szeged

KERESZTESI B. ( ! 97 1 ): Magyar erdők. Budapest, 2. kiad. KERESZTESI B. szerk. ( 1978): A nyárak és füzek termesztése. Budapest KERESZTESI B. (szerk.) ( 1984): Az akác. Budapest KERESZTES!, B. ed. ( 1988): The black locus t. Budapest KINCSEK I. ( 1 977): A pillangósvirágú fajok ftorális nektáriumai. Szeged (egyetemi doktori

értekezés) KocH, H. G. ( 1 969): Euodia, ein lohnender Trachtbaum. Garten u. Kleintierzucht C, 8(23):

10-1 1 . KOELREUTER, G. ( 1761) : Yorlaufige Nachricht von einigen das Geschlecht der Pflanzen betref-

fenden Versueben und Beobachtungen. Leipzig KLOFr, W.-MAURIZIO, A.-KAESER, W. ( 1 965): Das Waldhonigbuch. München KoLTAY F. ( 1959): Egynyári mézelő növények a virágoskertben. Méhészet 7: 50. KOPECKY F. ( 1 965): Az akác nemesítése. In: KERESZTESI B. (szerk.): Akáctermesztés Magyaror­

szágon. 1 2 1-1 5 1 , Budapest KOPELKEVSZKIJ, G. V. ( 1954): Utocsnity normü i metodü opredelenija nektaroproduktivnoszti

rasztenij . Pcselovodsztvo 3 1 ( 1 1 ) : 43-46. KOPELKEVSZK.IJ, G. V. ( 1 956): Povüsenie nektaroproduktivnoszti szelszkohozjajsztvennüh rasz­

tenij-krupnüj rezerv ulucssenija kormovoj bazü pcsel. Pcselovodsztvo 33(3): 3 1-35. KOPPÁN J. ( 1978): A mustár méhészeti jelentősége. Méhészet 27: 124. KROPÁCOVÁ, S.-KROPÁC, A. ( 1 968): Importance of the chive (A/lium schoenoprasum L.) as a

source of nectar. Sborn. Vys. Skoly Zemed. 1 6: 263-269, Brno KuuJEv, A. M. ( 1952): Zadacsi izucsenija medonosznüh i perganosznüh rasztenij . Moszkva-

Leningrád KuszÁLIK M.-KuszÁLIK P. (1 984): Fák és cserjék. Bukarest LABANCZ A. ( ! 9 12): Egy különleges méhlegelő. Méhészeti Lapok 25. LÁNG G. (1 976): Szántóföldi növénytermesztés. Budapest LENGYEL G. ( 1 943): Méhek és virágok. Budapest LESZIK, F. L. ( 1952): Orosenie polej povüsaet nektarnoszty razstenij. Pcselovodsztvo 29(9):

39-41 . LESZIK, F. L . ( 1953): Mikroudobrenija povüsajut nektarnoszty medonosznüh rasztenij . Pcselo-

vodsztvo 30(4): 42-45. LIPINSKI, M. ( 1976): Pozytki pszczele. Warszawa, 2. kiad. LovELL, H. J. ( 1956): Honey plants manual. Medina MAJER A. ( ! 980): A Bakony tiszafása. Budapest MATILE, P. ( !956): Über den Stoffwechsel und die Auxinabhangigkeit der Nektarsekretion. Ber.

Schweiz. Bot. Ges. 66: 237-266. MAURIZIO, A. ( 1954): Untersuchungen über die Nektarsekretion einiger poliploider Kultur­

pftanzen. 14. Jahresb. Schw. Ges. Vererb. forsch. SSG. Arc. J. Klaus. Stiftg. 29: 340. MAURIZIO, A. ( 1 958): Nouvelles recherches sur la sécrétion nectarifere de plantes cultivées

polyplo"ides. Nicotiana. Int. Congr. Entomol. 4: 1025, Montréal MAURIZIO, A. ( 1960): Biene und Bienenzucht. Bienenbotanik. München MAURIZIO, A. ( 1 962): Papierchromatographische Untersuchungen an einiger Honigtau- und

Tauhonig-Arten. Verh. l l . Int. Kongr. Entomo/. , 1960, 2: 542-543, Wien MAURIZIO, A.-GRAFL, I. ( 1 982): Das Trachtpftanzenbuch. München MÁNDY GY. ( 1963): Szántóföldi növények nemesítése táblázatokban. Budapest McGREGOR, S. E. (1 976): Insect poliination of cultivated crop plants. Washington MÉuusz JuHÁSZ P. (1 578): Herbárium az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és

hasznairóL Kolozsvár MÉM Állami Erdőrendezőségek Műszaki Irodája ( 1972): Útmutató a méhlegelő térképhez +

térkép. Budapest MERCER, F. V.-RATHGEBER, N. ( 1962): Nectar secretion and cell membranes. Electronmicros­

copy 5. Congr. 2 WW-1 1 , Philadelphia

303

Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv ( 1987), KSH Budapest MOMMERS, J. ( 1966): Die Nektarabsonderung bei verschiedenen Rassen der Obstbiiume. Z.

Bienenforsch. 8: 203-204. MOSKOV, B. Sz. ( ! 957): Materialü k izucseniju beloj akacii. Trudi Prikl. Bot. Gen. Szer. 27: 3. M. YATE ALLEN, M. A. ( 1937): European bee plants. Alexandria NIKOVITZ A. (! 980): Méhek a meggyesben. Méhészet 28: 63-64. NIKOVITZ A. ( 1 985): A vörösherefajták méhlegelő értéke. Méhészet 33( 1) : 7. NIKOVITZ A.-SZALAINÉ MÁTRAY E. ( 1982): A napraforgó nektár- és virágportermelése. Méhé­

szet 30( 10): 209-2 1 1 . NIKOVITZ A.-SZALAJNÉ MÁTRAY E . ( 1982): A repcefajták nektár- és virágportermelése. Méhé­

szet 30: 1 30-1 32. NIKOVITZ A.-SZALAJNÉ MÁTRAY E. ( 1985): Milyen méhlegelő a lucerna? Méhészet 33(4): 8 . NIKOVITZ A.-SzALAINÉ MÁTRAY E. ( !985): Adalékok a repceméhlegelő értékeléséhez. Méhé­

szet 33(2): 1 0-1 1 . NIKOVITZ A.-SzALAINÉ MÁTRAY E.-LAJKÓ L . ( !984): Napraforgó nektár- és virágporméré­

sek ( 1983-1 984). Méhészet 32: 8-10. NIKOVITZ A.-SZALAJ Z.-SZALAYNÉ MÁTRAY E. ( ! 985): Szántóföldi pillangósok és a méhé-

szet. Méhészet 33(6): 7-8. NYÁRÁDY A. ( 1 958): A méhlegelő és növényei. Bukarest NYÉKI J. ( 1980): Gyümölcsfajták virágzásbiológiája. Budapest ORBÁN L. ( ! 93 1 ): Van-e jelentősége a Leonorusnak a méhészetben? Méhtenyésztés 8: 9-l l . ORosz-KovÁcs, Zs. ( 1 988): Nectary structure and nectar production of sour cherries. 18th

Congr. Hung. Biol. Soc. 70, Keszthely ORosz-KovÁcs, Zs.-GULYÁS, S.-INHOF, L. ( 1988): Regularities in nectar-production of

Sour-cherry ev. "Pándy 3 1 " Warking papers. Facu/ty of Education, Janus Pannonius Univ.-Osijek Univ. 1: 59-72.

ÖRÖSI PÁL Z. ( 1968): Méhek között. Budapest, 7. kiad. PAPP L. ( 1982): A homoktövis jelentősége és szaporítása. Az Erdő 3 1 : 309-3 ! 2. PÁZMÁNY D. ( 1983): Növényhatározó. Kolozsvár PELJMENEV, V. K. ( 1969): Szpravocsnaja kniga pcselovoda. Habarovszk PELJMENEV, V. K.-BuT, V. I. ( 1960): Nektaroproduktivnoszty eszparceta. Pcselovodsztvo

37( 1 0): 27-28. PERCIVAL, M. S. ( !96 1 ): Types of nectar in Angiosperms. New Phytol. 60: 235-281 . PERCIVAL, M . S . ( 1962): The mutual adaptation of bees and flowers. Bee World 4: 106--1 1 3. PERCIVAL, M. S. ( 1965): Floral biology. Oxford PESTI J. ( 1 980): Struktúra és a produkció vizsgálata a Compositae floralis nektáriumaiban.

Körmend (disszertáció) PÉTER J. ( 1962): A kígyószisz nektárja. Méhészet 10 : 129-1 30. PÉTER J. ( 197 1) : Florális nektárszekréciós vizsgálatok szántóföldi növényeken. A TEK Moson­

magyaróvári Mg. tud. Kar Növényt. Növényélettani Tansz. Köz/. 14(8): 5-35. PÉTER J. ( 1972): Nem gyümölcstermő fák és cserjék florális nektárszekréciójának vizsgálata.

A TEK Mosonmagyaróvári Mg. tud. Kar Növényt. Növényélettani Tansz. Köz/. 1 5( 1 8): 3-46. PÉTER J. ( ! 972): A gyümölcsfák mézelési értékelése nektártermelésük alapján. A TEK Moson­

magyaróvári Mg. tud. Kar. Növényt. Növényélettani Tansz. Köz!. 1 5(8): 5-32. PÉTER J. ( 1973): A bogyósgyümölcsű növények nektártermelése és mézelési értékelése. A TEK

Mosonmagyaróvári Mg. tud. Kar Növényt. Növényélettani Tansz. Köz!. 16: 5-25. PÉTER J. ( 1973): Nektárprodukciós vizsgálatok gyomnövényeken és vadon termő növényeken.

A TEK Mosonmagyaróvári Mg. tud. Kar Növényt. Növényélettani Tansz. Köz!. 16: 27-70. PÉTER J. ( 1 977): Die Bedeutung der Ackerpflanzen, Obstbiiume und Zierstriiucher in der

Bienenzucht. Int. Symp. Nektarflora 1 4-18. Sept. 1976, 61-66, Budapest PÉTER J. ( 1 985): Jelentés nektár és virágpor vizsgálatokról. Mosonmagyaróvár (kézirat) PETKOV, N. ( 1973): Medonoszni rasztenija. Szófia PETRUS, V.--OPRISAN, I. ( !966): Méhészet és méhlegelő. Bukarest PRITSCH, G. ( 1 985): Bienenweide. Berlin

304

RADTKE, F. ( 1926): Anatomisch-physiologische Untersuchungen an Blütennektarien. Planta 1 : 379--418.

RAsMUSSON, A. ( 1934): A contribution to the theory of quantitatíve character inheritance. Hereditas 18 : 245.

RICCIARDELLI D'ALBORE, G.-PERSANO 0DDO, L. ( 1981 ): Flora apistica Italiana. Firenze RlMASEVSZKIJ, V. K. ( 1957): O nektaroproduktivnoszti i szaharisztoszti nektara plodovo-jagod-

nüh kultur. Pcselovodsztvo 34(5): 39-41 . RUELLIUS, J . ( 1543): De Nature stripium libri tres. Basileae in Officina Frobeniana. 3 . p . 2 1 . SAJERMANN G . ( 197 1 ): A repce mint méh1ege1ő. Méhészet 1 9 : 48-49. SANDULEAC, E, ( 1960): A növények mézelő értékének meghatározása. Méhészet, 33: 2-1 1-19,

Bukarest SAR GENT, C. S. ( 193 1 ): Manual of the trees of North America. Boston - New York, 2. kiad. SARIGINA, I . Sz. ( 1963): Medoproduktovnoszty lekarstvennogo isszope. Pcselovodsztvo 40(9):

36-37. SAWYER, R. ( 1 98 1 ): Pollen identification for beekeepers. Wales SCHNEPF, E. ( 1964): Relation between ultrastructure and secretion in gland cells ofplants. Abs.

10. Int. Bot. Congr. 202-470. SCHNEPF, E. ( 1969): Sekretion und Exkretion bei Pflanzen. Wien ScHÖNICHEN, W. ( 1922): Blütenbiologie. Beobachtungen an Labiaten. Österr. Bot. Z. 100:

8-14. SCHRANDOLF, H.-VOGEL, S.-WEBERLING, F. ( 1988): Zur Struktur und Funktion von Asc/epi­

adaceae Nektarien. Beitr. Biol. P.flanzen 63: 55-79, Berlin SHAw, R. F. ( 1953): The sugar concentration of the nectar of some New-England honey plants.

Glean. Bee Cult. 2: 88-89. SHUEL, R. W. ( 1957): Some aspects of the relation between nectar secretion and nitrogen,

phosphorus and potassium nutrition. Repr. Canad. P/ant. Sci. 37: 220-236. SHUEL, R. W. ( 1959): Studies of nectar secretion in excised flowers. Il. The influence of certain

growth regulators enzyme inhibitors. Can. J. Bot� 37: 1 167-1 1 80. SHUEL, R. W. ( 196 1 ): The influence of calcium and magnesi um supply on nectar production in

red elover and snapdragon. Repr. Can. J. Plant. Sci. 4 1 : 50-58. SIMIDCSEV, T. ( 1975): Problems of honey flow and the study of the melliferous properties of

some plants. Proc. 25. Int. Beekeep. Congr. 444 449. SIMIDCSEV, T. K. ( 1980): Nectar and pollen productivity of fruit and other plants, and the role

of bee pollination. Thesis, "Vasi! Kolarov" Higher Inst. Agric. , Plovdiv (idézi CRANE és mtsai. 1 984)

SMETS, E. ( 1986): Localization and systematic importance of the floral nectaries in the Magnoli­atae (Dicotyledons) . Bull. Jard. Bot. Nat. Belgium 56: 5 !-76.

SMITH, R. H.-JOHNSON, W. C. ( 1969): Effect of boron on white elover nectar production. Crop. Sci. 9: 75--76.

Soó R. ( 1963): Fejlődéstörténeti növényrendszertan. Budapest SPRENGEL, C. K. ( 1 793): Das entdeckte Geheimnis der Natur im Bau und in der Befruchtung

der Blumen. Berlin STOFKÓ N. ( 192 1 ): Hajdina és a méhek. Méhészet 1 8: 1 65-166. SUHAYDA J. ( 1963): Kiváló mézelő növények. Méhészet l l : 68. SUHAYDA J. ( 1965, 1 967, 1 968): Kisállatteny. Kut. Int. Évvégi jelentései. Gödöllő (kézirat). SzABÓ M.--GULYÁS S. ( 1975): Az ezüsthárs nektártermelése a lombkorona különböző pontja-

in. Szeged (kézirat) SzABÓ, T. I .-NAJDA, H. G. ( 1985): Flowering nectar secretion and pollen production of some

legumes in the Peace river region of Alberta, Canada. J. Apic. Res. 24: 1 02-106. SzALAl Z.-SZALAY L. ( 1 985): A nyárfa nemzetség egyes fajainak előzetes vizsgálata a propolisz

termelés szempontjábóL ÁTK. Köz/. 475-48 1 , Gödöllő SzALAY L. ( 198 1) : Első megfigyeléseink a házi méh propolisz termelésérőL ÁTK Köz/.

1 7 1-173 Gödöllő SzALAY L. Ú 988): A tökvirág jelentősége a méhek táplálkozásában. ÁTK Köz/. Gödöllő

305

SzALAY L.-SZALAI Z. ( 1988): Comparative analysis of the bud conten ts of Populus trees and propolis. 18th Congr. Hung. Biol. Soc., 86, Keszthely

SzALAY-MARzsó L. ( 1969): Levéltetvek a kertészetben. Budapest SzAZIKIN, Ju. V. ( 1952): Malina - cennoe medonosznoe rasztenie. Pcselovodsztvo 29(4):

43-45. SzAZIKIN, Ju. V. ( 1953): O medonosznoszti krüzsovnika i csernoj szmorodinü. Pcselovodsztvo

30(3): 43-46. SzAZIKIN, Ju. V. ( 1 955): Plodo-jagodnüje kulturü kak veszennie medonosznüje. Pcselovodsztvo

32(4): 30--34. SzELEGIEWICZ, H. ( 1977): Levéltetvek I . - Aphidinea I. Magyarország Állatvilága 1 7/ 1 8 . SZMARAGDOVA, N. P. ( 1954): O nektaro- i szaharoproduktivnoszti medonosznüh rasztenij .

Pcselovodsztvo 3 1 (1 1 ) : 40-43. SzÖVÉRDI F. ( 1949): Sok mézet. Bukarest. TóTH I. ( 1 969): Díszfák, díszcserjék. Budapest V ANSELL, G. H. ( 1934): Relation between the nectar concentration in fruit blossoms and the

visi ts of honeybees. J. econ. Entomol. 27: 943-945. VANSELL, G. H. ( 1941) : Alfaifa nectar and honeybess. J. econ. Entomol. 34:21-23. VANSELL, G. H. ( 1952): Variations in nectar and pollen sources affecting bee activity. Amer. Bee

J. 92: 325-326. VARGA L. ( 1 987): Adatok a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) elterjedéséhez. Növényvédelem.

23: 493-500. VASZILJEV, A. E. ( 1969): Szubmikroszkopicseszkaja morfologia kletok nektarnikov. Bot. J. 54:

1 0 15-103 1 . VÁRALLYAY B . ( 1968): A repcevirágzásróL Méhészet 16 : 3 1 . VERZÁRNÉ PETRI G. ( 1982): Farmakognózia. Budapest VICZE E. ( 1 968): Az Evodia-félék csemetéjének nevelése. Méhészet 1 6: 66. VICZE E. ( 1984): Virágporgyűjtés a virágos kőrisrőL Méhészet 32(9): l L VICZE E. ( 1985): Ismét a mézesfákróL Méhészet 33(2): 6 . WEAWER, N. ( 1954): PoUination ofhairy vetch by honeybees. Prog. Rep. Texas Agric. Exp. Sta.

1 649. 9. sz. WYKERS, G. R. ( 1952): Investigations of the sugars present in the nectar of flowers of various

species. New Phytologist 5 1 : 2 10--215 . WYKES, G. R. ( 1953): The sugar content of nectars. Biochem. J. 53 : 294---296. ZANDONELLA, P. ( 1972): Le nectaire floral des Centrospermales: localisation, morphologie,

anatomie, cytologie. Lyon (These) ZIEGLER, H. ( 1 956): Untersuchungen neben der Leitung und Sekretion der Assimilate. Planta

47: 447-500. ZIMMERMANN, M. ( 1954): Über die Sekretion saccharosespaltender Transglükosidasen 1m

Pflanzlichen Nektar. Experientia 10 : 1 45, 146. ZSIGOVITS F. ( 1975): A napraforgó. Méhészet 23: 108 .

306

Táblázatok jegyzéke

l . táblázat. Magyarországi fajtarnézet adó növények (GULYÁS szerk.) 13 2. táblázat. A fő- és kísérőpollenek százalékos előfordulása (HAZSLINSZKY 1 952

nyomán) 21 3. táblázat. A megporzásra szoruló növényfaj hektáronkénti méhcsalád-igénye 23 4. táblázat. A nektáriurnak topográfiája 27 5. táblázat. Cukrok néhány növényfaj nektáriumában és mézében 42 6. táblázat. Egyes cukrok százalékos aránya 43 7. táblázat. A nektár és a méz elemtartalma az almánál (ppm-ben) (GULYÁs-NAGY­

NÉ-MOLNÁRNÉ 1 989) 45 8. táblázat. Az akácfajok és fajták virágzása és nektártermése 52 9. táblázat. Az akác, a fűz és a hárs erdőterülete megyénként 55

1 0. táblázat. Az akác, a fűz és a hárs erdőterülete megyénként, szektoronként és korosztályok szerint 56

l l . táblázat. A sikeres akáckeresztezések 70 12 . táblázat. A bajti poliploid akácklónok értékelése 22 éves korban 73 1 3. táblázat. A 30. ábrán és a 1 4. táblázatban szereplő akácklónok, illetve fajták

száma 88 14. táblázat. Az akácvirágzás időtartama az új arborétumban 89 1 5 . táblázat. Az akácfajták és klónok nektármirigyeinek szövettani jellemzői 94 1 6. táblázat. Az akácosok virághozama ( 1 969. és 1 970. évi eredmények) 103 1 7. táblázat. Az akácosok hektáronként virágszámának változása a kor függvényében

az Y' = 53,41 + 3,00x - 0,0975x2 egyenlet alapján 104 1 8 . táblázat. Egy-egy akácvirágfürt, illetőleg benne egy-egy virág átlagos virágzási

időtartama ( 1 970. tavaszi adatfelvétel) 106 19 . táblázat. Az ország akácosainak virághozama 108 20. táblázat. Az akácosok nektár- és mézhozama 108 2 1 . táblázat. A 1 50 OOO ha-os erdőtelepítési tervben az akác 39 535 ha-ral szerepel l l 4 22. táblázat. A világ méhállományának változása a legnagyobb méztermelő orszá-

gokban 1 16 23. táblázat. Az akácra vonatkozó adatok (minta) 1 19 24. táblázat. Kiegészítő adatok (minta) 120 25. táblázat. Az országos hordás kezdőnapjai 1 964--1 983 között 121 26. táblázat. Akácerdők területe megyénként, virágzási zónák szerint 122 27. táblázat. A 14 napos hordási idő alatt a mért és számított átlagos napi súlygyara­

podás az országos virágzás első napján induló akácosoknál 124

307

28. táblázat. A 14 napos hordási idő alatt a mért és számított átlagos napi súlygyara­podás az országos virágzást követő negyedik napon induló akácosoknál 125

29. táblázat. A 1 4 napos hordási idő alatt a mért és számított átlagos napi súlygyara­podás az országos virágzást követő hetedik napon induló akácosoknál 125

30. táblázat. A 1 4 napos hordási idő alatt a mért és számított átlagos napi súlygyara­podás az országos virágzást követő tizenegyedik napon induló akácosoknál 126

3 1 . táblázat. Az egymáshoz viszonyítva három nappal később induló akácosok főbb jellemzői 126

32. táblázat. Az egy családdal országosan termelhető maximális mézhozam és a vándorlási időpontok 128

33. táblázat. Az ország erdővel borított területe korosztályonként és fafajonként (MÉM ERSZ 1 988. l. l . adatai alapján Összeállította LESSÉNYI BÉLA) 132

34. táblázat. A méhészeti szempontból jelentős gyümölcsfa- és cserjeállomány fejlő-dése 188

35. táblázat. A fontosabb szántóföldi növények magtermő területe 203 36. táblázat. Dracocephalum fajok nektártermelése (GULYÁS 1 968) 232 37. táblázat. A legjobban mézelő paprikafajták 240 38. táblázat. Dohányfajták virágszerkezete és nektártermelése 244 39. táblázat. Dohányfajták nektárhozama hektáronként 245 40. táblázat. Egyes növények termőterületének változása megyénként, 198 1-87

között 290 4 1 . táblázat. M agfogásra termesztett somkóró, lucerna és vörös here termőterülete

1 98 1-87 között (országos összes terület ha-ban) 299

A fekete-fehér fényképeket Gádor Gyönyvér ( 10 1 ), Gulyás Sándor ( 16a, 68), Halmágyi Levente ( 16b, 46-5 1 , 53-67, 69-70, 72, 73, 76, 78-80, 82, 84-93, 95, 96, 98-100, 1 02, 103, 1 05, 106), Kapocsy György ( l 04), Michalovszky István, ER TI (23, 25, 26, 34, 36, 38, 52), Péter János (8 1 , 97) és Szalay-

Marzsó László ( 107) készítették. A színes fotók készítői:

Gulyás Sándor (II.a--c), Halmágyi Levente (V.a, b, VII.a, b, VIII .d), Körmendy Tibor, ERTI (V.d), Péter János (La-d, IV.a-d, VIII.a--c), Pöcze Tamás, ERTI (V.c, Vl.a-d) és Szalai

Zita (III.a-e)

A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat igazgatója A nyomdai munkálatokat az Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállalat végezte

Felelős vezető: Zöld Ferenc Budapest, 199 1

Felelős szerkesztő: Gortvai Anna Műszaki szerkesztő: Csákvári András

Fedélterv: Janich Kornélia Kiadványszám: 284 1

Nyomdai táskaszám: 20079 Megjelent 27,8 (A/5) ív terjedelemben + 8 oldal színes melléklet

Könyvünk 1975. évi elsö kiadása óta a méhészet jelentösége tovább fokozódott. A méz és más méhészeti termékek szerepe a táplálkozásban növekedett. Az 1983. évi budapesti Méhészeti Világkongresszus nagy nemzetközi érdeklödést váltott ki a magyar méhészet és méhészeti kutatás iránt.

Az elmúlt 1 5 évben gazdagabb lett a méhlegelö, nött az akác, a napraforgó és a repce területe, további lehetőségek nyíltak a méhlegelö fejlesztésére. A távlati tervek szerint az akácerdők területe a mostani kétszeresére növelhető. Mód nyílik a méhlegelöjavítás céljára szelektáJt későn virágzó, jól mézelö akácfajták elterjesztésére.

Nőtt a méhészet népszerűsége. A kisvállalkozásra ösztönzö korunkban a szerény tökével rendelkező emberek közül mind többen kezdenek el méhészkedni. Az akácerdők gazdái, az erdészek is mind többen tartanak méhcsaládokat, és ebben támogatja öket az erdőgazdaság.

A nemzetközi piacon számolni kell a konkurencia jelentkezéséveL Az amerikai erdészek a michigani és a georgiai egyetemen kiterjedt akáckutatásba kezdtek és szinte az egész világ figyeimét ráterelték az akácra, ill. az akáctermesztésre. A magyar akácméz, mint táji jellegü fajtaméz, tartani tudja a nemzetközi verseny­ben elért helyét.

Ára: 350,- Ft