98

13. Kezeléssorozat

Mint említettük, magát a terápiát a további kezelések jelentik. Miután• az első vizsgálat felvázolt „vörös fonalát” áttekintettük és• kikérdeztük a pácienst a legutóbbi refl exzóna-kezelés óta

fellépett reakciókról,

lehetőségünk nyílik egyéni és minden alkalommal új súlypon-tot adni az aktuális kezelésnek. Ha ezt elmulasztanánk, min-den alkalommal ugyanazokat a zónákat kezelnénk sematiku-san, mint az első vizsgálatnál. Így legfeljebb a tüneti zónák kerülnének előtérbe.

Csak a kezelések között fellépő reakciók (lásd „Reakciók, 111. oldal) fi gyelembevételével és a megfelelő zónák kezelésé-vel érhető el változás és ezzel a páciens állapotának javulása.

A terápiás rendező inger akkor oszlik el legjobban a lábfej szöveteiben, ha a terhelt zónákkal néhány másodpercig fog-lalkozunk, és a kezelés során többször visszatérünk ezekre a helyekre. Általában két-három alkalommal elegendő. Ily módon fokozatosan javul a zónák vérellátása és normalizáló-dik a szövettónus. Így a fájdalom és a vegetatív túlérzékenység is alábbhagyhat. A javulás rendszerint 20-30 perc alatt bekö-vetkezik; mindig akadnak azonban kivételek, akiknél csupán 15 percre, másoknak 50 percre van ehhez szükségük.

A fogásokat szintén milliméteres elmozdulásokkal végez-zük. Amennyiben túlterhelés jeleit észleljük, kiegyenlítő fogást vagy semleges simításokat alkalmazunk. Ha a zónák állapota jelentősen javult, a jelenlegi kezelés elérte célját. Nem kell őket teljesen normalizálnunk, mivel a javulás egyik

Kezeléssorozat

99

kezeléstől a másikig tovább folytatódik, legfőképpen azért, mert a lábon végzett refl exzóna-kezeléssel nem a tünetet vagy a betegséget akarjuk legyőzni, hanem a páciens öngyógyító és regeneráló erőit támogatjuk.

14. ábra Kezelőlap lábon végzett refl exzónamasszázshoz

Kezelőlap lábon végzett reflexzónamasszázshoz

A páciens adatai

Név: ffi/nő Életkor:

Kórkép, ill. diagnózis:

Fontos gyógyszerek:

Egyéb kezelések:

Korábbi betegségek, műtétek, balesetek, hegek:

Fogak: ezüst-amalgám tömések, gyökérkezelések

Első vizsgálat:tüneti zóna – piros; háttérzóna – zöld; látlelet – fekete

A zónák intenzitása:nagyon erősen terhelt zónák – erős; erősen terhelt zónák – közepes; kevéssé terhelt zónák – gyenge

lábhát

bal

bal

bal

bal

jobb

jobb

jobb

jobb

talp

belső oldal külső oldal

Kezeléssorozat

100

Egy kezeléssorozat rendszerint 6–8, legfeljebb 10 kezelést fog-lal magában. Sok páciens esetében bevált, hogy évente 1–2 alkalommal kapnak kezeléssorozatot. A kezelések először heti 2–3-szori rendszerességgel, később hetente vagy 14 naponta, legfeljebb havonta kövessék egymást.

Kezelések:

DátumReakciók a kezelések alatt

Reakciók a kezelések között

Végeredmény:

Hány kezelés után változott jelentősen az állapot?

Mely panaszok változtak? A reflexológus szerint (objektíven):

A páciens szerint (szubjektíven):

További megfigyelések és megjegyzések(pl. a gyógyszeradag csökkentése, súlyváltozás stb.):

Kezeléssorozat

101

13.1. Kiegyenlítő fogások

Az egyes kezelések között időről időre rövid szüneteket kell tartani, illetve semleges simításokat és kiegyenlítő fogásokat kell alkalmazni. Erre különösen abban az esetben van szükség, ha érezzük, hogy a pácienst túlterheltük. A túlterheltséget jelezheti• különösen erős fájdalom a láb egy adott zónájában, illetve• vegetatív jelzés, mint a hirtelen fellépő erős tenyérizzadás,

a légzés ritmusának megváltozása és a testhőmérséklet (lásd „A láb terhelt zónáinak jelei”, 38. oldal)

Ilyen simításokat és kiegyenlítő fogásokat a kezelés megkezdé-sekor is alkalmazhatunk, hogy kellemessé tegyük a pácienssel való első közvetlen érintkezést, illetve megnyugtatóan zárjuk le a kezelést.

Az alábbiakban bemutatunk néhány egyszerű, hatékony kiegyenlítő fogást:

Saroknyújtó fogásEz a fogás kiegyensúlyozó hatással van a légzésre és a páciens teljes hátoldali izomzatára. Igazítsuk ki testtartásunkat és tart-suk meg lélegzésünk ritmusát. Behajlított tenyerünket a páci-ens két sarka alá helyezzük, hüvelykujjunk a külső bokacsont előtt van. A páciens következő belégzésekor sarkát határozot-tan magunk felé nyújtjuk, kilégzésekor pedig visszaengedjük lábfejét a normális állásba.

Amennyiben a páciens lélegzése vélhetőleg gyorsabb vagy felületesebb a kelleténél, a sarkot két-három lélegzetvételen át nyújtjuk, és csak ezután engedjük vissza a kiindulási helyzetbe. Minden újabb és valamivel hosszabban tartó nyújtás serkenti

Kiegyenlítő fogások

102

a rekeszizom működését, nagyobb teret ad a lélegzetnek, és tovább áramoltatja a levegőt a has és a medence irányában. Ezt a fogást 4–6-szor, több alkalommal is megismételhetjük.

Tenyér-talp fogásA páciens lábától kissé távolabb ülünk, törzsünket csípőből előredöntjük úgy, hogy hátunk egyenes maradjon. A könyök általában a térden támaszkodik. Mindkét tenyerünket a páci-ens talpára helyezzük, de nem fejtünk ki nyomást. Ha a pá-ciens lába jóval nagyobb, mint a kezünk, vizsgáljuk meg, hol a legkevésbé melegek a lábak. Ezen a ponton tartsuk nyugod-tan a kezünket.

Mivel a talpnak és a tenyérnek nagyon egyéni, fi nom kisu-gárzása van, gondosan kell bánnunk saját erőnkkel, vagyis fogás közben nyugodtan tovább kell lélegeznünk a saját rit-musunkban. A fogás kíméletesebb változataként tenyerünk helyett a kézfejünket is illeszthetjük a talphoz. Ehhez üljünk vissza a szokásos távolságba a lábtól.

Napfonat-fogásHüvelykujjbegyünket helyezzük először a 10. ábrán jelzett területre a páciens talpán. Erős fájdalom és görcsösség (kólika, distressz [teljesítményt csökkentő negatív stressz – a ford.], heves szívdobogás, asztmaroham, erősen nyirkos kéz, láb) hüvelykujjunk utolsó ízületét lassan mélyesszük a szövetbe, és mozgatás nélkül tartsuk ott 20–60 másodpercen át, amíg a panasz elcsitul.

Általános elgyengülés (vérnyomáscsökkenés, általános kimerültség, süllyedéses panaszok, renyhe anyagcsere) esetén ritmikusan mozgassuk le és fel hüvelykujjunk utolsó ujjpercét. A fogás így élénkítő hatású lesz (lásd „alapfogás”, 10. fejezet).

Kezeléssorozat

103

A nyomás intenzitása a puhától az erősig terjedhet; alapve-tően mindig a páciens pillanatnyi állapotához kell igazodnia.

A simító mozdulatokhoz és a kiegyenlítő fogásokhoz hason-lóan az egyes lábujjízületeken, a lábközépen vagy a lábtőcson-tokon is alkalmazhatunk lazító és a statikus terhelést csök-kentő fogásokat.

A lábujjak alapízületeinek talpi oldalon (harántboltozaton) történő erőteljes, hullámzó végigmasszírozása különleges fi gyel-met igényel. Ezt a fogást a következő okokból alkalmazzuk:1. Mivel a lábujjak alapízületeinek zónái a vállöv felső határá-

hoz tartoznak, e terület mozgékonyságának helyreállítása a vállövben fellépő feszültségeket is enyhítheti.

2. A terület megélénkülő vérellátása egyensúlyba hozza és ellazítja a fejet is, mivel ez a fogás a lábujjak alapízületére is kiterjed.

3. Javítható vele a lábhegy statikája, amely sok embernél éppen a harántboltozaton mutat hibás állást. A jól moz-gatható lábhegy, amelynek szövete a jó vérellátás követ-keztében egészséges tónust mutat, az egész szervezet mozgékonyságának javára válik.

A lábközepet is jól át lehet mozgatni. A belső és külső boka körül végzett simítások főleg ezeknek a gyakorta duzzadt szö-veteknek a tehermentesítését szolgálják. Legjobb, ha a hüvelyk-párnákkal végezzük őket. Egyúttal a sarokízületeket is meg-mozgathatjuk.

A kezelés végén a páciens lába legyenek meleg és kelleme-sen laza. Ha nem így van, annak két oka lehet:1. A fogások adagolása, intenzitása és időtartama nem felel

meg a páciens egyéni szükségleteinek.

Kiegyenlítő fogások

104

2. A páciens életereje – és ezáltal a saját hő fejlesztésére való képessége is – annyira meggyengült, hogy krónikusan hideg lába a megfelelő kezelés közben sem melegszik fel. Ilyenkor passzív hőátadásról kell gondoskodni, meleg láb-fürdő, hőpalack stb. segítségével, de erre csak a kezelés után kerülhet sor.

Az a páciens, aki hideg lábbal megy haza, nem várhatja el álla-potának optimális javulását és stabilizálódását! A hőszabályo-zás azonban rendszerint már néhány kezelés után rendbe jön, ami a kezelés sikerességét bizonyítja.

13.2. Differenciáldiagnosztika

Orvosok és természetgyógyászok számára: segéd- és diffe-renciáldiagnosztikai szempontból a tisztázatlan panaszokkal érkező páciensek esetében a zónák főként a jobb láb hasi és alhasi zónájában szolgálhatnak hasznos információkkal. Mivel csak a terhelt, irritált zónák reagálnak fájdalommal, illetve a vegetatívum túlterheltségének jelével, jól megkülönböz-tethető, hogy a páciens esetében a jobb vese, a gyomor, az epehólyag, a vakbél vagy – nőknél – a jobb petefészek meg-betegedésével állunk-e szemben. A lábfejen ezek a területek távolabb esnek egymástól, mint a hasüregben (lásd 15/a, b ábrák a következő oldalakon).

Kezeléssorozat

105

15/a ábra Differenciáldiagnosztika hasi panaszok esetén

jobb talp bal talp

epehólyag

jobb vese

féregnyúlvány

Differenciáldiagnosztika

106

15/b ábra Differenciáldiagnosztika hasi panaszok esetén

jobb lábhátbal lábhát

epehólyag

jobb petefészek

bal láb külső oldala jobb láb külső oldala

Kezeléssorozat