Harmos Károly (1879-1956) festő, komáromi bencés tanár emlékezete

(esszé)

Selye János Gimnázium, Komárom

Téma: Czuczor Gergely vagy más bencés tanárok munkássága és

emlékezete lakhelyemen

Czirfusz Viktória II.C

SJG Révkomárom

Harmos Károly a 20. század egyik jó nevű festőművésze, aki számos nagyszerű alkotásával és

világi életszemléletével, tanítási stílusával maradandó emlékkép maradt mind egykori

tanítványai, mind a város, Révkomárom számára, melyben élete jelentős részét töltötte és

számos kiemelkedő alkotást (a legkülönfélébb festői és grafikusi technikákat használva) hozott

létre halála napjáig.

„Világképünk a művészet nélkül tökéletlen lenne.”1 C. Fiedler bölcsességét a művészeteket

kedvelő és tudatosan ápoló komáromi diákként rendkívül igaznak és örökérvényűnek érzem

napjainkra nézve is. Talán ezért kezdtem beleásni magam Harmos

1 M. Kiss Pál: Művészetről mindenkinek, Corvina Kiadó, 1973

2

Károly életútjába, hiszen az ő szervezői és művészi tevékenysége által Révkomárom az (akkor

még) csehszlovákiai magyar képzőművészet központjává vált. Mindezek mellett a városban az

1802-től a Szent Benedek rend által működtetett gimnáziumban rajztanári posztot töltött be

kisebb kihagyásokkal 1910-től 1943-ig.

Úgy érzem, érdemes lenne pár dolgot megemlíteni magáról az intézményről, hiszen

köztudottan szép kis történelmi háttérrel rendelkezik. A 16. és 17. században három kiemelkedő

egyéniség közreműködésével, mint Pázmány Péter, Apáczai Csere János és Comenius Ámos

János- lehetőség nyílt a magyar nyelvű gondolatok és eszmék terjesztésére az ifjúság oktatása

által, vagyis ezen időszakban számos iskola létrejött, 1531-ben két iskola is, az egyik Pápán, a

másik pedig Sárospatakon, utóbbinak igazgatója maga Comenius volt. Ezeket követően 1552-

ben létrejön a nagyhírű Debreceni Református Kollégium, 1622-ben pedig Bethlen Gábor

megalapítja a nagyenyedi Bethlen-kollégiumot. Mindezek után 1649ben Komárom is a lista

tagja lehetett.

Kezdetben a jezsuiták által működtetett iskolának az 1649-ben létrehozott díszes

gimnáziumépület adott otthont. A Jézus Társaság feloszlatása után 1776-ban a pannonhalmi

Szent Benedek-rend vette át az intézmény vezetését, azonban ezen időszak nem volt hosszú

életű, ugyanis II. József császár 1786. november 27-én eltörölte a rendet, 1812-ig állami

vezetésű volt, ám ugyanebben az évben visszaadták az 1802-ben visszaállított Szent

Benedekrendnek. Az eredeti épület a mai Duna Menti Múzeum területén kapott helyet, ez előtt

a rendház, melynek lakói között ott volt például Czuczor Gergely és Baróthy (más forrás szerint

Baróti) Szabó Dávid költő, Pray György és Kathona István történészek, Vasary Kolos későbbi

hercegprímás, Gyulai Rudolf régész, Révay (egyes források alapján Révai) Miklós nyelvész,

Magyari Szulpicz történet író, Kultsár István író, Gidró Bonifác későbbi tihanyi apát.23 Ezen

bencés tanárok neve máig ott él a gimnáziumunk történelmét ismerő emberek emlékezetében

és büszkén gondolhatunk vissza rájuk, hiszen elődeikhez méltóan irányították az iskolát,

amelyet országos hírnévre emeltek, továbbá utódaik számára is példát tudtak statuálni annak

ellenére, hogy számos katasztrófát kellett átvészelniük az évek során Komárom városában.

Földrengések, kolerajárvány, egy hatalmas károkat okozó tűzvész, melynek következtében

2 A nevek megtalálhatóak a komáromi Nádor utcán, a volt bencés rendház épületén lévő emléktáblán, mely 3 .szept.30-án került felavatásra, 1945 után eltávolították, majd ismét visszahelyezték

3

maga a gimnázium is leégett, ezek után közbeszólt a szabadságharc. Ez idő tájt a romos

épületben a harcokban megsérült katonák szállásoztak, értelemszerűen a tanítás szünetelt. A

város 40 napig tartó bombázás elszenvedése után nehéz helyzetbe került, a gimnáziummal

egyetemben, melyet 1850-ben négyosztályos algimnáziummá fokoztak le és csak az 1867-es

kiegyezés után válhatott a tanítás újfent magyar nyelvűvé.

A város polgárainak szinte állandó kérelme volt az algimnázium főgimnáziummá való

fejlesztése. Ez egy új épület létrehozását is magával vonta, mivel a régi nem felelt meg az

újonnan megszabott követelményeknek. 1905. március 22-én határozat is született, mely

kimondta, hogy „ (…) az iskola telkéül ezennel felajánlott, a város tulajdonát képező,

úgynevezett volt női kórház telkén a főgimnázium részére szükséges épületet felépíti s annak a

háztulajdonost kötelező külső fenntartásáról, kibővítéséről s esetleges újjáépítéséről

gondoskodik…”, azonban „a főgimnázium épületének tulajdonát a város részére fenntartja s

annak használatát engedi át a Szent Benedek-rend javára mindazon ideig, míg a rend

főgimnáziumul fogja azt használni.”4 Az épületegyüttes felhúzásának munkálatai nem indultak

zökkenőmentesen, pénzügyi és elvi problémák adódtak, ám végezetül 1908. szeptember 8-án

átadásra került.

A 1910/1911-es tanévben már zökkenőmentesen zajlottak az órák, és ugyanebben az

évben 19 tanuló tette le érettségi vizsgáját, senki sem bukott meg, ami minden bizonnyal a

tanulók jó felkészültségének és annak a földöntúli izgalomnak volt köszönhető, mely átjárta a

diákokat és tanáraikat egyaránt. Az első itt zajló érettségi vizsgák idején az iskolának 17 tanár

állt rendelkezésére. Köztük volt Gidró Bonifác, dr. Horváth Cézár bencés és Harmos Károly

világi tanárok is. De vajon hogy került Komárom városába a több száz kilométerre innen, Pécs

mellett született festőművész és grafikus, aki ráadásul később rendkívül aktívan a komáromi

Jókai Egyesület támogatója is volt? A továbbiakban az ő pályáján át nézhetünk végig az akkori

háborúktól zajos világon, és képein keresztül talán egy kicsit betekintést nyerhetünk a művész

lelkének rejtett zugaiba is.

4 Selye János Gimnázium: 1649/1650 - 2004/2005 Emlékkönyv 7-8. old., INZERTA Kiadó 2005

4

Harmos Károly

Édesapja Handwerk Ferenc, leoben-i bányász volt, aki feleségével együtt

Magyarországon telepedett le egy Somogy nevű kisközségben. Három gyermekük született, két

lány és egy fiú Károly 1879. november 28-án. Szülei alapos, rendszerető, ugyanakkor gyengéd,

jó kedélyű, hatalmas fantáziával megáldott emberek voltak, fiuk számos jó tulajdonságot

örökölt tőlük és a két szülő rendkívüli módon kiegészítették egymást. Harmos gyermekkora

szeretetben, zavartalanul zajlott, mindig szívesen emlékezett vissza a Pécs környéki

bányatelepeken töltött pompás évekre. Ehhez a boldogsághoz talán két lánytestvére jelenléte is

hozzájárult, akik vélhetőleg sokat tettek hozzá a későbbi művész szellemi fejlődéséhez is.

Alkotókészsége már a középiskola padját koptatva is megmutatkozott, ugyanakkor az őt

nem érdeklő tantárgyakkal eléggé meggyűlt a baja, visszaemlékezései szerint akkori rajztanára

segített a művészetek iránt buzgón érdeklődő fiatalembernek ezen akadály leküzdésében. 1898-

ban a pécsi főreáliskolában érettségizett le. Jövője egyértelműen kirajzolódott előtte, mondhatni

a szó szoros értelmében; Károly művész szeretett volna lenni.

Ám a két lábbal a földön álló, józan apa korántsem gondolta ezt elég biztos anyagi alapot nyújtó

pályának, amiért természetesen nem lehet hibáztatni őt, azokban az időkben ráadásul a szülők

szava is jóval többet ért a gyermekek pályáját illetően. Az ambiciózus, 19 éves fiatal tehát

Budapest felé vette az irányt, azon belül is az Iparrajziskolába, vagy ha úgy tetszik, a

Képzőművészeti Főiskolába, ahová rajztanári és ábrázoló geometria szakra jelentkezett. Ebben

a városban szinte egy új világ tárul elé. Hatalmas festők keze alatt tanulhatott, többek között

Benczúr Gyula, Nádler István, de legfőképpen Székely Bertalan segítette őt pályája

beindulásához. Ez utóbbi emberi tekintélye és pedagógusi módszere nagy hatást gyakorol az

ifjú Harmosra és munkásságára is, ugyanakkor maga a főiskola nem tesz nagy benyomást rá.

Az itt töltött bohém, szinte már felületesnek, olykor gátlástalannak mondható diákévei

alatt találkozik először a „Nővel (így általánosítva és nem egy konkrét szenvedély

formájában)”.5 Ez a történés-együttes, az itt rá gyakorolt hatások mind-mind részt vesznek

művészi fejlődésében. Számos munkát vállal karikaturistaként, dolgozott például a Borsszem

5 Ifj. Harmos Károly: Harmos Károly /rövid életrajz/ kézirat 1. old., Budapest 1956

5

Jankónak és a Kakas Mártonnak. Rajzaira, illusztrációira jellemző volt a fantáziadús

ábrázolásmód, megmutatkozott rajtuk a technikai tudás. Harmos Károly alkotói életművét fia

szerint „a leggondosabb kutató sem tudná egyértelműen hatások és stílusok bármelyikébe

sorolni.” Lehet, hogy csak az elfogultság beszélt belőle, ami azonban tény, hogy apja az évek

során elsajátított technikák valóságos kavalkádjával tudott nagyot alkotni, merészen,

bevállalósan.

Tanulmányai befejeztével tehetségének köszönhetően állami ösztöndíjjal és nem

mellesleg apai támogatással 1908-ban külföldre indul, és hat éven keresztül ott is tartózkodik

Európa szebbnél szebb országaiban. Megfordult a pezsgő Münchenben, ahol Ácbe és Depsitz

tanítványa, bejárta Franciaországot, Olaszországot, számos kiállításban vett részt képeivel,

többek között Berlinben, Bécsben, Budapesten, Londonban. Mindezek mellett illusztrált is

magyar, német és szlovák könyveket, folyóiratokat. Külföldi éveit a kalandvágyás, a művészi

tapasztalatszerzés és felkészülés jellemzi, tudásszomja kiapadhatatlan ám szorgosan igyekszik

csillapítani azt.

1908-ban hazatér, ekkor 29 éves, ugyanakkor fiatalabbnak tűnik és ez a fiatalos jellem

mondhatni egész életén keresztül elkíséri. Ebben az évben magyarosítja át nevét Handwerkről

Harmosra. Szentendrén kezd tanítani rajztanárként egy magániskolában. Ebben a városban

ismerkedik meg későbbi feleségével, aki szintén Szentendre egyik iskolájának tanárja. Itt nem

időzik sokáig, mindössze két év elteltével Komáromba költözik menyasszonyával, akivel 1911-

ben köti össze életét és két gyermekük születik, egy lány és egy fiú (aki apja nevét kapta). Életét

itt folytatja, ebben a művészetekre rendkívül fogékony városban 1956-ban bekövetkezett

haláláig, „csak” a háború szakíthatja ki innen egy kis időre, illetőleg Sopronba 1914-ben, ahol

a Honvédfőreáliskola tanára volt négy éven keresztül. Itt lehetősége nyílt együtt dolgozni

Belányi Viktor festőtársával. Komáromtól távol töltött évei alatt is érzi a város magával ragadó

erejét, ami Harmos Károly művészetére ösztönzőleg hatott. Innen hazatérve a komáromi bencés

gimnázium tanára lesz nyugalmazásáig.

Első kiállítása Pécsett, a szülői fészekhez közel valósult meg 1902-ben, ezt egy tárlat

követte 1908-ban. 1917-ben a Nemzeti Szalon csoportos kiállításán vett részt, ami után számos

fővárosi lap nyilatkozott róla elismerően. Képeinek ára 80 és 400 korona körül mozgott. A

6

háború borzalmai és az ezt követő súlyos állapotok sem akadályozták alkotó munkájában, 1919-

ben a pozsonyi Képzőművészeti Egyesület tárlatán is szerepelt 18 képe.

Valódi művészi pályafutása és szereplései Komáromban kezdődnek meg, ahová már a

szecesszió követőjeként érkezett. Harmos fantáziája, alkotókészsége biztosította számára a szűk

kisvárosi környezettel szembeni függetlenséget. Művészete tele van ellentmondásokkal.

Műveiben egy színekben pompázó mesevilágot alkot különféle lényekkel, ugyanakkor a

jelenkor vívmányait, például gépeket is előszeretettel jelenít meg. Mélyebb gyökerű műveiben

általános témák hangulatát, hatását jeleníti meg. Mindig ügyelt a képalkotás örök szabályaira,

a színharmóniára, a technikai hűségre, vonalvezetésre. Ha már a vonalvezetésnél tartunk, meg

kell jegyezni, hogy a szecesszió formáiban nagy szerepet játszott a vonal, mely Harmos kedvelt

eszköze volt. Kacskaringós, kusza vonalak töltik meg képeit, ahol nem adja meg a szemlélőnek

a felfedezés örömét, mindent elmond, talán csak a szimbólumok értelmét fedi homály. Az

erkölcsi tanulságot cselekménybe áttéve képszerűen beszéli el.

Mindezek mellett festett viszonylag hagyományosnak mondható portrékat,

csendéleteket, tájképeket, grafikái, illusztrációi is kiemelkedőek, reklámfestéssel és ipari

formatervezéssel is foglalkozott, de készített freskókat és oltárképeket is. Főleg azonban tusés

ceruzarajzokat, akvarelleket, pasztellel és temperával alkotott.

Egy új technikát fejlesztett ki, az úgynevezett kormozást, ami a következőképpen

működött: erősen kormozó olajlámpa felé vízszintesen tartott papírlap alján lévő koromnyomok

révén a legpuhább krétánál is bársonyosabb hatású foltok keletkeztek és a papír mozgatásával

különféle arcokat tudott alkotni, például fejtanulmányokat is készített ezzel a technikával.

Teljesen hétköznapi dolgokat is lefestett, éppen amit megpillantott, vagy ami aktuálisan

foglalkoztatta. Harmos fontosnak tartotta a művészet társadalmi szerepét. „A művészetnek nem

csak az a feladata, hogy gyönyörködtessen, hanem az is, hogy elgondolkodtasson, neveljen a

jóra, mutasson rá a szépre és a rosszra.”6

Fontosabb művei közé tartoznak a következő képek: Élni akarás, Ember a viharban,

Fejfájás, Testi és szellemi munka, Művész születése, Magány, Lues, Derílium, Száraz, Nedves,

A kávéházban, A nagy szám, Álmodozás, Ami épp az eszembe jut, Apokalipszis, Hódolat,

Jelmezbál, Őrangyalok, Pokoltornác, Szűz, Szénégetők stb..

6 Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága: Külön világban és külön időben - 20. Századi magyar képzőművészet Magyarország határain kívül 1918-tól napjainkig> Gaál Ida: Komárom művészete a két

világháború között – Harmos Károly és iskolája, 104-106. Old, 2001

7

1920 után Komáromban maradt, ahol folytatta rajztanári munkáját a Katolikus Bencés

Gimnázium falai között, továbbá egy olyan művészetpedagógiai és vállalkozásba fogott bele,

amely példátlan és munkája meghatározó személyiséggé emelte a szlovákiai magyar

képzőművészet történetében. Hogy ezt megértsük, talán egy kis kitérőt kell tennünk ebben a

témában.

A szlovákiai (tekintsünk el attól, hogy Szlovákiáról csak 1990 óta beszélhetünk) magyar

festészet az 1920-as években kezd megjelenni. A magyar műtörténet magáénak vallott XIX.

századi festője, Rombauer János, eperjesi születésű, akárcsak Zemplényi Tivadar is. A méltán

híres, Párizsban is hírnevet szerzett Madarász Viktor a gömöri térségben, Csetneken született.

Keleti Gusztáv Pozsonyban, a Majális és a Lila ruhás nő festője, SzinyeiMerse Pál

Szinyeújfalun (szlovákul: Chminianska Nová Ves, korábban Synovská Nová Ves), vagyis az

Eperjesi járásban, míg a nagy tájképfestő, Mednyánszky László Beckón (szlovákul Beckov)

látta meg a napvilágot. A magyarok bejövetele, vagyis a Feszty-körkép alkotója, Feszty Árpád

ógyallai születésű. Katona Nádor a Tátra szépségeit festette le és mutatta meg a magyar

nagyközönségnek.

Ekkor Szlovákiának művészi kultúrája nem volt, csupán a Budapestről jövő hatások

mutatkoztak meg némelyik festő művészetében. Pozsonyban három szlovák művészi társaság

is működött, amelyek különféle kiállításokat rendeztek külföldön is, azonban a magyar

nemzetiségű művészetpártolók sem maradtak ki a sorból, 1923-ban Kassán megalakult a

Kazinczy Társaság, kicsivel később kialakult a képzőművészeti szakosztálya, ám még

korábban, 1911-ban Komáromban létrejött a Jókai Egyesület, melynek egyik aktív tagja 1920-

tól Harmos Károly volt

A szlovákiai magyar képzőművészet fejlesztése érdekében kétség kívül Komárom tett a

legtöbbet, ezen belül is a Jókai Egyesület. 1913-ban új székhelyet kapott a társaság, ami az

akkori Kultúr-palota, a mai Duna Menti Múzeum épülete volt. A megnyitás időszakában is

rendeztek itt kiállításokat, azonban igazi kulturális fellendülés csupán az I. világháború után

kezdődött meg. Az itt rendezett előadásokat, hangversenyeket, kiállításokat, tárlatokat nagy

érdeklődés övezte.

Harmos ezen előadások rendezésén kívül az egyesület támogatásával 1920 őszén megalakította

szabadiskoláját festő- és iparművészeti szakkal, „heti 8 órában, két délutánon,

8

80 korona tandíj fejében”7. A festőiskola ez idő tájt a gimnázium rajztermében kapott helyet. A

tehetséges, szorgalmas diákok tandíjmentességet élvezhettek. Harmos szigorúan fogta fel

hivatását, fegyelmezett és tervszerű munkát várt el diákjaitól. A festészeti eljárásokon felül az

iparművészeti technikákba is bevezette tanítványait, továbbá batikolással, freskófestéssel,

rézkarccal, mozaikkal, üvegfestéssel is foglalkoztak. Szigorú, ugyanakkor remek humorral

megáldott pedagógus volt, aki kedves tréfálkozásaival ellensúlyozta a műhelyben fellépő

esetleges fáradtságot.

Ebből a Harmos-iskolából számos későbbi jó nevű festőművész került ki. Szerencsére

Komárom épp annyira van messze Budapesttől, mint Pozsonytól, így a kapcsolata a magyar

fővárossal megmaradt közvetlennek és inspirálónak. Sajnálatos módon nem minden tehetség

váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Harmos fáradozásai azonban semmiképp sem

bizonyultak hiábavalónak, a fiatalok a munka szeretetét, derűs életszemléletet és művészi

hivatástudatot kaptak tőle útravalóul a nagybetűs Élethez. Ugyan egyéni művészetük más

irányba fejlődött, azonban kezdetben mesterük szecessziós szimbolikája nagyban rányomta

bélyegét munkáikra. Ilyen egykori tanítványai volt például Basilides Barna, Basilides Sándor,

Nagy Márton, Rauscher György, Rafael Viktor, Lőrincz Gyula, Zmeták Ernő, Árpássy Béla, de

nála tanult Csicsátka Ottokár, Pleidell János és Staudt Mihály is.

1923-ban Harmos kezdeményezésére megalakult a Jókai Egyesület Szépművészeti

Osztálya (röviden: JESZO), amelynek keretében Harmos tovább működtette rajziskoláját. Az

egyesület lehetővé tette, hogy a mentor és tanítványai bármikor kiállíthattak, országos jellegű

kiállításokat rendezhettek. A Jókai Egyesület 1924. október 17-i alakuló ülésén Harmos Károly

ismertette a JESZO célját: fejleszteni a város és annak környékének művészi életét. A

szépművészeti osztály ezután nagy lelkesedéssel fogott neki feladatának. Hét szakosztályt

építettek ki és a programból elsősorban a kiállítások rendszeresítését kezdték meg. Az

érdeklődés Komárom központisága miatt igencsak nagy volt, és ez jó jelnek látszott. 1924ben

volt az első tavaszi tárlat, 25 festő 250 képpel szerepelt. Az egész kiállítás rendkívül vegyes

volt. Ezt az első tárlatot soron követte az évenkénti tavaszi és téli, három éven keresztül

Komáromban a legpezsgőbb művészi élet uralkodott, egészen 1927-ig. Ekkor az egyesület

ösztöndíjjal jutalmazza Nagy Márton festőművészt, valamint Berecz Gyula szobrászt, amely

7 Komáromi Lapok, 1921. február 2-i szám> Szíj Rezső: Harmos Károly (egy nagyobb tanulmány életrajzi

bevezetője), Irodalmi Szemle XV. 1972 (2. Szám), 162-167. old.

9

elismerés egy bécsi és egy olaszországi utat foglalt magába. Azonban az évenkénti két tárlat

fokozatosan elmaradozott, 1928-ban még rendeznek egy reklámtervezet kiállítást. A programok

sajnálatos módon egyre szűkült, a világgazdasági válság elérte az országot, ezzel együtt

Komáromot is, bekövetkezett a város művészi életének hanyatlása. Kiállításokat ugyan

rendeztek, de nem a korábbi rendszerességgel. A város lakossága megélhetési gondokkal

küzdött, ez megbénította a művészet pártolását is. Harmos tanítványai elhagyni kényszerültek

a várost, Európa nagyvárosaiba, Párizsba, Rómába, Berlinbe, Budapestre mentek.

Természetesen nem mindenki hagyta el az országot, Harmos szabadiskolája tovább működött

immár új helyen, 1927-től a Jókai Egyesület székhelyén, ahol két termet kapott és a művészeti

oktatás 1944-ig, azaz megszűnéséig itt folyt.

A tanítás és Komáromban történő tevékenységei mellett Harmos külföldi sikereket is

egyaránt felhalmozott. Első komolyabb elismerését 1920-ban, Brünnben szerezte. Egy

nagyszabású tárlatot rendezett, amelyben 46 brünni, prágai és bécsi művész állított ki, a

magyarokat csupán ő képviselte. A Komáromi Lapok tudósítása szerint a művész már teljesen

kiforrott egyéniségként vett részt a tárlaton, az újság ugyanis a művészetére később is jellemző

jegyeket sorakoztatta fel értékelésében: „A meseköltő titokzatos varázserejével, csodáival és

borzalom alakjaival népes birodalmába lépünk. Harmos művész, költő, lírikus, epigrammista,

maró erővel, telve hátborzongató humorral. Amellett azonban a legfinomabb formák mestere,

mert az ő ölelkező vonalai, a természet mesterművének, a női alaknak észbontó bókokat

mondanak.”8

1921. január 1-je és 5-e között kiállítást rendezett Komáromban, eközben készült egy

bécsi kiállításra is. Erről az eseményről is leközölt a Komáromi Lapok egy több mint

háromhasábos cikket. Itt elemezték és méltatták Harmos jelentőségét, és árral együtt leközölték

képeinek jegyzékét is. Összesen 926-an tekintették meg a tárlatot, ez az akkori helyzethez

képest szép eredménynek számított.

Az újjászerveződő magyar képzőművészeti élet 1922-ben mutatkozott be Prágában.

Ezen a tárlaton Harmos 33 képpel vett részt.

8 Komáromi Lapok, 1921. április. 13., 2-3. L., ebben a számban két cikk is foglalkozott a művésszel> Szíj Rezső:

Harmos Károly (egy nagyobb tanulmány életrajzi bevezetője), Irodalmi Szemle XV. 1972 (2. Szám), 162-167. old.

10

Mint azt már korábban is említettem, a JESZO 1924-ben rendezte meg az első országos

kiállítását. Az itt kiállított munkák alkotói között ott volt például Komáromi- Kacz Endre,

Harmos Károly, Basilides Barna, Reichenthal Ferenc, Feszty Masa, Rauscher György,

Basilides Sándor, Nagy Márton, Lenhardt György. Ugyanezen év októberében Kassán a

Kazinczy Társaság rendezésében nyílt meg a magyar művészek csoportos kiállítása, amelyen

245 tárgyat állítottak ki, ezen belül 21 Harmos képet.

1925. november 1-15 között kissé szűkös keretek között újra megrendeztek egy JESZO-

kiállítást, ezúttal a Jókai jubileumi év tiszteletére.

1926-ban ismét rendeztek egy kiállítást a Harmos-iskola diákjai, ezt pedig az iskolából

kinőtt Nagy Márton önálló tárlata követte. A fiatal tehetség mentorának sokoldalúságát

bizonyítja, hogy 1928-ban reklámtervekből is rendezett kiállítást, ezzel megmutatva, hogy a

hétköznapok művészetét sem becsülte le, a képzőművészeti nevelés fontos eszközének tartotta,

a reklámgrafikát mint iparművészeti műfajt nagyon komolyan vette. Harmos még 1929-ig

évente rendezte növendékei tárlatait.

1931-ben 16 rajzát állította ki, melyekre a Fórum nevű lap a következő jelzőket

használta: „elevenek, színesek, és kápráztató gazdagon elbeszélőek ezek a rajzok.”9 1932-ben

a budapesti Ernst Múzeumban rendezett kiállítást pár magyarországi festőtársával karöltve,

amelyen a humort abszolút nem nélkülöző fantázia-kompozícióival, 36 grafikájával

jelentkezett. Talán ez a tárlat is hozzájárult ahhoz, hogy a művészettörténészek is jobban,

elmélyültebben foglalkozzanak vele. Ez a kiállítás az anyagiakat tekintve szerényen zárult,

valamivel több, mint 2000 pengő értékű Harmos kép kelt el. Ugyanebben az évben Pécsett is

rendezett egy tárlatot, aminek ideje volt, hiszen utoljára 1908-ban láthatta képeit a város.

1933-ban a szlovákiai magyar művészek prágai kiállításán Harmos is szerepelt olaj-és

akvarell festményeivel. Ez az év igencsak termékenynek számított tárlatok száma terén. Önálló

kiállítással Komáromban először csupán ebben az évben lépett a nagyközönség elé. Mindezek

mellett természetesen folyamatos résztvevője volt a városban rendezett csoportos

exhibícióknak, mint például a JESZO újabb országos kiállításán, amelyen felvonult a felvidék

magyar művészeinek java. Itt Harmos előadást is tartott.

9 Fórum, 1931, 320. old.> Szíj Rezső: Harmos Károly (egy nagyobb tanulmány életrajzi bevezetője), Irodalmi

Szemle XV. 1972 (2. Szám), 162-167. old.

11

Eközben persze folytatta fáradhatatlan munkáját szabadiskolájában, továbbra is oktatott

a bencés gimnáziumban és a művészéletben is fontos szerepet töltött be, ám ezek után is

leginkább csoportkiállításokon vett részt. 1934-ben a Szlovákiai Új Magyar Művészek

kiállításán látott képei alapján a „színek Chopinjeként” jellemezték. 1936-ban a pozsonyi

Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság rendezésében állította ki újabb anyagát,

melyet később a brünni közönség is láthatott. A sajtó szerint a közönség nagy érdeklődést

mutatott a tárlat iránt, Brogyányi Kálmán művészettörténész, műkritikus és publicista, a Fórum

munkatársa viszont mindig tartózkodóan ítélte meg Harmost, távol állt tőle a művész

szimbolikája és formakincsének keleties vonatkozása. Míg részletesen elemezte a már kialakult

művészeket, Harmosról elég szűkszavúan csupán annyit jegyzett meg, hogy „új képei elvont

fogalmakat igyekeznek optikai élménnyé formálni”10.

Brogyányival ellentétben Szalatnai Rezső észrevette Harmos jelentőségét, meglátta

benne a pedagógust és egyben a művészt is. Szerinte „Harmos Károly mester évekkel ezelőtt

olyan forró és őszinte művészeti kultúrát csinált Komáromban, melyet nem felejthetünk el,

különösen ma, amikor tervszerűen nyúlunk a szlovenszkói magyar művészeti élet

kiteljesüléséhez. S érték ő, melyet föl kell mutatni festőművészetünk sorakozójából.”11

Az 1938-as határmódosítás után kapcsolata újfent közvetlenebbé vált Budapesttel,

amely a két világháború között az egyik legpezsgőbb művészi élettel rendelkezett Európában.

Harmost a magyar kormányzat a Signum Laudis díjjal tüntette ki, melyet a város polgármestere

nyújtott át neki.

Ezek után is nagy életkedvvel dolgozott folyamatosan, hozzájutott pár nagyszabású

megbízatáshoz is. 1941-ben újra Budapesten mutatkozik meg egy kiállítással. Ugyanebben az

évben falképet festett a komáromi vármegyeház nagytermébe, a megye múltjából vett

jeleneteket felhasználva. Freskót készített többek között a tardoskeddi, érsekújvári,

nagymegyeri katolikus templomba és a komáromi Szent András-templomba is. Ő festette meg

a csallóközaranyosi és a csúzi katolikus templom oltárképét is.

10 Brogyányi Kálmán: A SZUM pozsonyi kiállítása, Tátra, 1937, 157-158. old.> Szíj Rezső: Harmos Károly (egy

nagyobb tanulmány életrajzi bevezetője), Irodalmi Szemle XV. 1972 (2. Szám), 162-167. old. 11 Szalatnai Rezső: Harmos Károly pikturája, Fórum, 1932, 294. old.> Szíj Rezső: Harmos Károly (egy nagyobb

tanulmány életrajzi bevezetője), Irodalmi Szemle XV. 1972 (2. Szám), 162-167. old.

12

Ezek után egy kisebb megtorpanás következik be Harmos életében. Az újonnan kitört

háború a legfőbb oka, mely az elsőnél mélyebb nyomokat hagy, ehhez hozzájárul családjáért

való aggódása. 1944-ben tragikus dolog történik. Karácsony estéjén a dühöngő terror

elszakítja tőle feleségét, aki az első pillanattól fogva segítette a művészt pályáján, hatalmas

odaadással, hűséggel, józansággal, és mérhetetlen szeretettel látta el olykor rendkívül nehéz

feladatát. Ő volt az a nő, aki gyakorlati érzéktől mentes férje válláról levette a mindennapokkal

járó terheket. A két gyermek időközben kirepült a családi fészekből, élete végéig csupán ápolója

marad mellette, töretlen hűséggel.

1945 után, a magyarság jogfosztottsága idején Harmosra is keserves évek várnak, ám

humora ekkor sem hagyja el. 1952-ben ezt jegyzi fel naplójába: „Rossz idők: micsoda élet!

Legjobb meg sem születni, csakhogy ez ritkán fordul elő valakivel.” Bölcs derűvel néz a jövőbe:

„Az én szakaszjegyem lejárt, de olyan jó a kalauz, hogy még pár évig hagy döcögni.”12A

megrázkódtatások sokkoló hatása azonban fokozatosan csökkenni látszik, nyugdíjaztatását

azért várta, hogy csak még többet dolgozhasson. Heti 32-35 óra munka alatt átlagosan 14 képet

festett meg. Továbbra is sok freskómegbízást kap, ami a művészi teljesítményen kívül a 70. éve

felé járó Harmos részéről fizikai szempontból is méltányolandó. 1954-ben 75. születésnapját

már nagy múlttal és kiegyensúlyozott

lelkiállapotban ünnepli. Senki sem sejti, hogy a sokat megélt testben megjelenő fájdalmaknak

mi lehet az oka.

Először reumára gyanakszanak. Még egy év után sem múlnak szenvedései, ennek

ellenére rendületlenül dolgozik továbbra is, szellemi frissessége, akasztófahumora, öniróniája

is megmarad. Ez év nyarán Pöstyénbe utazik, ám az előrehaladott tüdőrák kihatott mindenre,

így ősszel már a ceruza is kiesik kezéből. Még pár kínkeserves hónap várt rá, majd Harmos

Károly 1956. január 23-ról 24-re (egyes források szerint 24-ről 25-re) virradó éjjel 77 éves

korában életútja a végéhez ért.

Sírjánál mindenki jelen volt, aki részét képezte a művész életének, tanítványai, barátai,

munkatársai, rokonai vettek tőle búcsút. Művei továbbra is tanúsítják alkotói zsenialitását,

teremtő voltát. Városa máig emlékét őrzi, nevét viseli az évente Komáromban megrendezésre

kerülő Harmos Károly Képzőművészeti alkotótábor, mely a Szlovákiai Magyar Pedagógusok

12 Harmos Károly: Gondolatok 6. old.> Szíj Rezső: Harmos Károly (egy nagyobb tanulmány életrajzi bevezetője),

Irodalmi Szemle XV. 1972 (2. Szám), 162-167. old.

13

Szövetsége keze alatt működik immáron hatodik esztendeje. Céljuk a fiatal tehetségek segítése,

különféle rajztechnikákkal való megismertetése, vizuális képességeik fejlesztése. A 2016

nyarán szervezett tábor felhívása itt tekinthető meg.

Őszintén megvallva, mikor elkezdtem kutatni és forrásokat szerezni Harmos Károlyról,

még nem tudtam sok mindent róla. Ismertem a nevét a táboron keresztül, tisztában voltam azzal,

hogy Komáromban tevékenykedett és jóformán ennyi információval kezdtem. Ám mikor

jobban beleástam magam pályája történetébe, rá kellett jönnöm, hogy mekkora nagy hiba, hogy

nevét szinte alig említik meg és munkái is csak a jelenleg zárva tartó Szépművészeti

Múzeumban, a komáromi Duna Menti Múzeumban és Pozsonyban tekinthetők meg. Ezen

művész életútja ösztönzött saját céljaim elérésére is, csak még egy fokkal megerősített abban,

amit tudni véltem, hogy bizony nekem ezt a korántsem egyenes, sokkal inkább számos

megpróbáltatással tarkított utat kell választanom, ami - ha szerencsém van - egy múzeum vagy

templomban fog végződni, ahol boldogan és teljes lelki nyugalommal restaurálhatom majd

valamelyik műtárgyat. Addig pedig több ilyen embert állítok majd magam elé követendő

példának és remélem sikerül folytatnom, amit ők elkezdtek: alkotni valami maradandót.

Felhasznált irodalom:

• Selye János Gimnázium, Honismereti Kiskönyvtár 20. szám, Komáromi Nyomda és

Kiadó Kft., Meszlényi István igazgató, a Király Püspök Alapítvány megbízásából 1955-

ben

• Selye János Gimnázium: 1649/1650 - 2004/2005 Emlékkönyv, INZERTA Kiadó 2005

• Ifj. Harmos Károly: Harmos Károly (rövid életrajz) kézirat, Budapest 1956

• Gaál Ida: Komárom művészete a két világháború között – Harmos Károly és iskolája,

104-106. Old> Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága: Külön világban és

külön időben - 20. Századi magyar képzőművészet Magyarország határain kívül 1918-

tól napjainkig, 2001

• Harmos Katalógus a Harmos-emlékkiállítás alkalmából, kiadta a komáromi Csemadok

Klub, szerk: Forró Imre, Komárom 1966

• A sokszor forrásként használt Szíj Rezső: Harmos Károly (egy nagyobb tanulmány

életrajzi bevezetője), Irodalmi Szemle XV. 1972 (2. Szám), 162-167. old.

A gimnáziumról szóló forrásokat felkészítő tanárnőmnek, Deák Irénnek, minden továbbit pedig

a Duna Menti Múzeum történészének, Gaál Idának köszönhetek, akiknek végtelenül hálás

14

vagyok a rengeteg anyagért, amit adtak, nélkülük nem sikerült volna összefoglalnom ezt a

rengeteg információt.

2016. augusztus 22., Komárom

15

Bencés-emléktábla nevekkel

Fejszobor Harmos Károlyról

16

Pár információ a múzeumban

17

Művei

A kávéházban

18

Álmodozás

19

Apokalipszis

20

Árvízkárosultak

21

Élni akarás

22

Ember a viharban

23

Erdő szélén

24

Fotbalisták

25

Haramiák