KÖZSZOLGÁLAT

54

K Ö Z K I N C S K Ö Z K I N C S K Ö Z K I N C S K Ö Z K I N C S K Ö Z K I N C S K Ö Z K I N C S K Ö Z K I N C S K Ö Z K I N C S K Ö Z K I N C S K Ö Z K I N C S

K Ö Z K I N C S K Ö Z K I N C S K Ö Z K I N C S K Ö Z K I N C S K Ö Z K I N C S

» Mivel már 2011 óta a New York-i intézet munkatársa, idén januárban bizonyára határozott elképzelésekkel érkezett a vezetői székbe arról, hogy mi legyen a feladata a speciális körülmények között és küldetéssel működő intézménynek.Romsics Gergely: Minden külföldi kulturális intézet közege specifi kus, épp ezért egyedileg kell meghatározni a feladat- és célrendszerüket. Úgy gondolom, hogy New York a kortárs kulturális világ legnagyobb intézményeinek az otthona, itt az a dolgunk, hogy a legkiemelkedőbb magyar művészeket, kuráto-rokat, kutatókat rendszeresen bekapcsoljuk az itteni művészeti élet intézményi körforgásaiba. Ez háttérmunka, amely lehet, hogy csak öt-tíz év múlva térül meg, de nagyon fontos és legitim feladat amellett, hogy természetesen érthető a nyomás a gyors eredményt mutató, megtérülő, látványos produkciók létrehozására. Ha a távolság oldaláról értelmezzük New Yorkot, akkor a magyar kulturális kapcsolatok jövője a közép-európai együttműködésben van, mert ebben a kulturális sokszínűségben, amit a város kínál, nem várható el, hogy önmagában lássák Magyarországot. Innen nézve a sokszínű kortárs programpaletta érdekes elsődlegesen, és ehhez kell igazítanunk a tervezést. Végül, de nem utolsósorban állandó feladatunk a diaszpóragondozás. Ezek az emberek, gyakran másod-, harmadgenerációs családok nagy energiákat fektetnek abba, hogy megőrizzék identitásukat, nekünk pedig nem szabad elengednünk a kezüket.

» Melyek azok a műfajok, amelyekben meg tudja vetni a lábát egy olyan kis ország, mint Magyarország egy ennyire hihetetlenül gazdag kulturális környezetben?R. G. Vannak jelentős intézményeink, amelyek képesek akár évente nagy dobásokkal előállni. Említésre érdemes a Szépművészeti Múzeum vagy a Budapesti Fesztiválzenekar nemzetközi aktivitása, akik jelentős amerikai és európai partnerekkel működnek együtt és ezzel a műfajjal tőlünk jól elkülöníthető kategóriát képvisel-nek. Kis intézményként, jóval kisebb büdzséből nekünk inkább

alternatív, most keletkező művészeti formákban kell gondolkod-nunk, amelyekre New Yorkban nagy a kereslet, és amelyekben mi, közép-európaiak izgalmasak tudunk lenni: ilyen a grafi ka, az animáció, a grafi kai design. Ezeken a területeken évtizedek óta kiemelkedően teljesít Magyarország. Nagyon erős továbbá a kortárs tánc, amelynek szintén komoly hagyománya van Magyarországon, például a két világháború közötti szabad táncban. Jók a magyar társadalomtudósok is, a nemzetközi mezőnyben is megállják a helyüket. Szükséges is olyan konferenciákat szervezni, amelyek Közép-Európára irányítják a refl ektorfényt.

» A design mint iparág folyamatos erősödése újabb gazdasági lehe-tőséget jelent Magyarországnak, amely úgy tűnik, ezúttal időben kapcsolódott be a világfolyamatokba. Tudunk előnyre szert tenni ezen a téren, ha a felismerés mellé kellő erőforrásokat is rendelünk?R. G. Bár gazdasági kérdésekben nem vagyunk kompetens intézmény, azt látjuk, hogy a már nagyon erősen intézményesült területeken nem reális Magyarország globális betörésére építeni, mert nem tudunk eredményeket elérni. A design nem annyira piaci, hanem alkalmazott művészeti oldalát tekintve azonban vannak magyar sikerek. Kollégáimmal épp azt vizsgáljuk, hogy MIKÉNT tudunk olyan urbanisztikai vásárokon megjelenni, ahol a kulturális-tudományos és design-gazdasági tartalmak egyszerre jelennek meg rendkívüli műfaji gazdagsággal, azt a kérdést feszegetve, hogy milyen lesz a jövő városa. Két ilyenbe igyekszünk bekapcsolódni: az egyik az Idea City, a másik a North Side Fesztivál Brooklynban.

» A Balassi Intézet elődjei, a Collegium Hungaricumok egyfajta elitképzést szolgáltak, lehetővé téve a tehetséges magyar diákok számára a külföldi tapasztalatszerzést és munkát. Hol áll most a BI New York feladatainak körében a tudományos tevékenységek támogatása?R. G. Annak ellenére fontos számunkra ez a tevékenység, hogy nem vagyunk Collegium Hungaricum, vagyis nem rendelkezünk saját,

Háttérképet adunk Amerikának MagyarországrólInterjú Romsics Gergellyel, a BI NY új vezetőjévelszöveg: Juhász Rita

Az időeltolódás és a kis létszám miatt olyan, mintha a Balassi Intézet New York mun-

katársai folyton dolgoznának. Beszéltem már velük éjszaka telefonon, márciusi láto-

gatásomkor pedig épp négy magyar harsonaművész kapott adhoc szállást egyikük

bérelt lakásában. Ez a hozzáállás jól tükrözi Romsics Gergely, az intézet új vezetője

mentalitását: véleménye szerint a végeredménynél is fontosabb a munkafolyamatok

során olyan kapcsolatot létrehozni az amerikai és nemzetközi szereplőkkel, amelyből

kiindulva parnereik úgy látják majd, a magyarokkal jó együtt dolgozni.

KÖZSZOLGÁLAT KÖZKINCS ||

55

kutatók fogadására alkalmas intézettel. A város tágabb környezete azonban egészen a Harvardtól a Johns Hopkins egyetemig a világ tudományossága szempontjából központi jelentőségű, amit nem szabad fi gyelmen kívül hagynunk. Elhatározás kérdése, hogy mennyire éri meg forrásokat fektetnünk abba, hogy amerikai és magyar kutatókkal együttműködve újra létrehozzunk egy, a mi térségünkre irányuló tudományos pezsgést. Egy konkrét eredményt szeretnék kiemelni erről a területről: másfél éve kezdtünk el rendszeres nemzetközi workshopokat szervezni a Columbia Egyetem Harriman Intézetével és Kelet-Közép-Európa Központjával, valamint az európai tanulmányokért felelős Blinken Intézettel együttműködésben. Tavaly közös, kétnapos Közép-Európáról szóló konferenciánk nyomán létrejött egy informális kutatócsoport európai és amerikai résztvevőkkel, a Harriman Intézet pedig úgy döntött, hogy a következő 1-2 évben a konferen-ciasorozatot folytatni kívánja azzal a céllal, hogy ennek anyagaként egy új, nagy Közép-Európa-szintézis szülessen. Erre a '90-es évek óta nem volt példa. A szerzők között számos magyar kutató is jelen lesz, amely máris egy lépés afelé, hogy egyáltalán létezzen valamiféle Közép-Európa-diskurzus az Egyesült Államokban a következő 10-20 évben.

» Többször említette Közép-Európát, mint azt a kulturális kon-textust, amelyben Magyaroszágnak New Yorkban meg kellene mutatkoznia. Itt a világ kulturális fővárosában létezik valamiféle együttműködés a közép-európai országok között?R. G. Nagyon egészséges és tapasztalatom szerint szorosabb az együttműködés, mint más – például európai – országokban. Bizonyára azért is van ez így, mert mindenki érzi, hogy sokkal nehezebb a terep, és csak sok intézet által szponzorált nagyon nagy programokkal érhető el a közönség ingerküszöbe. El kell ismerni, hogy itt New Yorkban a Lengyel Intézet messze a leg-dinamikusabb a specifi kusan közép-európai együttműködések előmozdításában. A legjelentősebb közös program ugyanakkor a csehek és franciák által gondozott Panorama Europe. Ezeknek köszönhetően évente 3-4 alkalommal 6-8, néha 10-12 európai intézet mutatkozik meg egyszerre, és együtt sokkal több mindent tudunk letenni az asztalra.

» Az amerikai sajtóból, illetve amerikai diplomaták megnyilvánulásaiból világosan látszanak azok a területek, amelyeket a tengeren túlról aggályosnak tartanak Magyarországgal kapcsolatban. New York-i kulturális aspektusból nézve milyen Amerika viszonyulása a magyarokhoz?R. G. Rendkívül információgazdag világban élünk, az emberek különbözőképpen viszonyulnak ugyan-annak az országnak különböző dolgaihoz. Biztos, hogy mind a washingtoni politikai értelmiség, mind a New York-i humán és társadalomtudományi csúcsértelmiség fenntartásokkal viseltetik több közép-kelet-európai folyamat iránt, és van bennük egyfajta félelem, hogy mi történik, ha a térségben újra megerősödnek a szélsőségek. Azt gondolom, hogy ezeken a félelmeken nem megsértődni kell, hanem párbeszédet folytatni róluk, partnereink pedig inkább ezt a párbeszédet várják el tőlünk, mintsem hogy ne legyenek problémáink. Nekünk az is feladatunk, hogy megnézzük, a félelmeknek hol van olyan alapja, amelyeket meg lehet érteni

és válaszolni lehet rájuk. Mondhatom, értünk el sikereket abban, hogy amerikai partnereink tisztábban lássák Magyarország sok-színűségét. Azt, hogy a jelentős társadalmi problémákhoz egyfajta kulturális gazdagság is társul. Nagyon sokat tettünk például azért, hogy a roma kultúrát bemutassuk Amerikában.

» Lehet-e ezeknek a párbeszédeknek a célközönsége egy olyan véleményformáló réteg, amely látókörének tágítása eredményes lehet a tekintetben, hogy értőbb szemmel nézzék, mi történik Magyarországon belül?R. G. Úgy gondolom, hogy amikor valaki véleményt formál arról, mi történik Magyarországon, akkor azt a magyar politikai helyzetről kapott információk alapján teszi. Amit mi tehetünk és teszünk is, az, hogy nem a közvetlen politikai befolyással rendelkező véleményformáló réteget – az egyébként is Washingtonban van –, hanem inkább a magasan képzett értelmiséget, tehát azokat az embereket szólítjuk meg, akik a következő 10-20 évben tanárként, újságíróként hatással lesznek arra, hogy általánosságban milyen vélekedések erősödnek meg rólunk az Egyesült Államokban. Kul-turális intézetként olyan állandó képet – ha úgy tetszik hátteret – kell adnunk Magyarországról, amely minden politikai vitától és választási ciklustól függetlenül is ugyanaz.

» Ezt a képet tavaly 1,1 millió résztvevőhöz és 40 millió külföldi médiafogyasztóhoz sikerült eljuttatni a Smithsonian Folklife Fesztiválnak köszönhetően. Melyek az idei év kiemelt rendezvényei?R. G. Az SFF-en megvalósult magyar részvétel kétéves előkészítő munka és egy nagyobb – szerintem jól megtérült – anyagi ráfor-dítás eredménye volt, ahol a magyar népi kultúra, népművészet több ága, és nemcsak múltja, hanem jelene is bemutatkozhatott. Az idei év programjai között a hangsúly a Holokauszt 70. évfor-dulójára való emlékezésen van, különféle műfajokat felvonultató öt eseménnyel. A legnagyobb várakozás részünkről azt a tervezett programsorozatot övezi, amely ezt az örökséget és pótolhatatlan veszteséget a zenén keresztül mutatja be. Bízom abban, hogy a művészek képesek lesznek megidézni a magyar zsidó kultúra komplexitását, a veszteség nagyságát és saját történelmi fele-lősségünket is úgy, hogy mindez egyszerre mégis valahogy az emélkezés és a béke jegyében történhessen meg.

ROMSICS GERGELY ÉS MUNKATÁRSAI: NAGY SZANDRA, PAPP ESZTER, TAMÁS ESZTER ÉS VADÁSZ ZITA