CTHULHU HÍVÁSA

Nagyon is elképzelhetõ, hogy valamely roppant Hatalmakvagy Lények életben maradtak, még azokból a távoli idõkbõl,amikor az értelem talán más formákban öltött testet, olyanformákban, amelyek eltûntek a világból az emberiség hajnalaelõtt, s amelyekrõl csupán a költészet és a mondák õriztekmeg futó emlékképeket, isteneknek, szörnyeknek, mitikus lé-nyeknek nevezve õket.

Algemon Blackwood

I.A dombormû

A legirgalmasabb dolog a világon, azt hiszem, az, hogy az embe-ri elme képtelen kapcsolatot teremteni a különálló események kö-zött. A tudatlanság nyugalmas szigetén élünk, a végtelenség feketeóceánjának közepén, s nem úgy rendeltetett, hogy messzire utaz-zunk innen. A tudományok – melyek közül mindegyik a maga irá-nyában tör elõre – mindeddig nem sokat ártottak nekünk; ám egynapon sor kerül majd a szerteágazó tudás mozaikköveinek összeil-lesztésére, s ez a valóságnak oly rémületes távlatait fogja megnyit-ni, hogy vagy eszünket vesztjük e kinyilatkoztatástól, vagy a halá-

5

los világosság elõl egy új sötét kor békéjébe és biztonságába mene-külünk.

A teozófusok megsejtették a kozmikus ciklus borzalmas kiter-jedését, amelynek világunk és az emberi nem csupán futó vélet-lenjei. Utaltak különös, emberfölötti hatalmak létezésére, olyanszavakkal, melyeknek hallatán megfagyna a vér az ereinkben,ha nem rejtõznének a csalóka, hamis derûlátás leple mögé. Ám-de nemcsak õk vetettek egy futó pillantást a tiltott korszakokba,amelyek megborzongatnak, ha rájuk gondolok, és megõrjítenek,ha álmodom róluk. Az ilyen hirtelen felvillanásokat (mint ahogyígy van ez a valóság minden rettentõ megnyilatkozásával) két tel-jesen különbözõ dolog egymás mellé helyezése hozza: az én ese-temben egy régi újságcikk összevetése egy halott professzor fel-jegyzéseivel. Remélem, soha senki nem teszi meg utánam ezt alépést; én a magam részérõl ennek a szörnyûséges láncolatnakegyetlen szemét sem fogom kiadni a birtokomból, ha rajtam mú-lik. Azt hiszem, a professzor is hallgatni akart arról, amit tudott,és valamennyi feljegyzését megsemmisítette volna, ha nem lepimeg a hirtelen halál.

A dologgal 1926–27 telén kerültem kapcsolatba, amikor is nagy-bátyám, George Gammell Angell professzor, a szemita nyelvekkiérdemesült oktatója a Rhode Island-i Providence város BrownEgyetemén, élemedett korában elhalálozott. Angell professzor nagyszaktekintélynek számított az õsi feliratok terén, s gyakran voltaz utolsó szalmaszál neves múzeumok igazgatóinak; sokak szá-mára emlékezetes 92 éves korában bekövetkezett elhunyta. A ha-láleset sajátos jelentõségét csak fokozták annak különös körül-ményei. A szomorú vég newporti hajóútjáról hazafelé jövet érteaz idõs professzort: hirtelen összeroskadt, miután több szemta-nú vallomása szerint nekiment egy tengerész külsejû négernek,aki a meredek domboldal egyik homályos hátsó udvarából kerültelõ, ott, ahol le lehetett rövidíteni a kikötõbõl az elhunyt Williamstreeti házához vezetõ utat. Az orvosok nem találtak semmifélekülsérelmi nyomot; hosszas ötölés-hatolás után oda lyukadtakki, hogy a halál oka valami rejtett szívkárosodás lehetett, ami ameredek kapaszkodó hatására vált kritikussá az elõrehaladottkorú professzorra nézve. Akkoriban nem láttam különösebb okát,hogy ne elégedjek meg ezzel a magyarázattal; az utóbbi idõben

6

H. P. Lovecraft

azonban hajlok a kételkedésre – és nemcsak arra... Mint nagybá-tyám örököse és végrendeletének kijelölt végrehajtója – lévén,hogy gyermektelen özvegyemberként érte a halál –, gondosan át-tanulmányoztam hátrahagyott papírjait; e célból egész csomag-gal hozattam belõlük bostoni lakásomra. Az anyagból késõbb sokminden közzétételre kerül majd az Amerikai Archeológia Társa-ság szíves támogatásával; volt azonban egy doboz, amit roppanttitokzatosnak találtam, és valami visszatartott tõle, hogy emlí-tést tegyek róla másoknak. Zárva volt, és sehol nem leltem a kul-csát, míg eszembe nem jutott, hogy próbát tegyek a professzorprivát kulcscsomójával is, amit mindig valamelyik zsebében hor-dott. Ezután valóban sikerült kinyitnom a dobozt, ám még na-gyobb rejtéllyel találtam szemben magam. Mert ugyan miféle je-lentõséggel bírhatott az a különös, összefüggéstelen, zavaros dom-bormû, amit találtam benne? Csak nem dõlt be nagybátyám vá-ratlanul öregkorában valami felületes csalásnak? Szilárdan el-határoztam, hogy felkutatom azt az egzaltált mûvészt, aki fele-lõs agg rokonom pillanatnyi csúf elmezavaráért.

A dombormû többé-kevésbé négyzet alakú volt, vastagsága ke-vesebb, mint egy hüvelykre, hossza és szélessége megközelítõlegöt-hat hüvelykre rúghatott; igen valószínûnek tûnt, hogy a kö-zelmúltban készítették. A rajta található jelek azonban mind han-gulatuk, mind az általuk sugallt sejtelmek alapján mindennek vol-tak nevezhetõk, csak modernnek nem; mert jóllehet a kubisták ésfuturisták képei sokszínûek és kalandosak, aligha lehet föllelnibennük azt a rejtett szabályelvûséget, amely a történelem elõttifeliratokban bujkál. Márpedig valami írásról volt szó, ahogy a je-lek halmozódását elnéztem; ám noha jól ismertem bácsikám ira-tait és házi gyûjteményét, semmiféle kultúrkörbe nem sikerültbesorolnom, de még csak távoli rokonságot sem megállapítanivalamelyikkel.

Ezek fölött a hieroglifák fölött valami olyasmi volt, amit min-den bizonnyal képnek szántak, ám impresszionisztikus megfor-málása megakadályozta, hogy pontosan megállapítsam, mit áb-rázol. Valamifajta szörnyetegnek tûnt, vagy olyan szimbólumnak,ami egy szörnyeteget jelképez; alakja csak elképesztõen betegesképzelõerõbõl fakadhatott. Ha azt mondom, hogy a látványra né-miképp túlfeszített fantáziámban egyszerre merült föl egy tinta-

7

Legjobb mûvei

hal képe, egy sárkányé, meg egy emberi karikatúráé, akkor azthiszem, legalábbis hozzávetõleg megközelítettem a dolgot. A csö-kevényes szárnyakkal felruházott groteszk, pikkelyes testen csá-pokkal ellátott, húsos fej imbolygott; de az egésznek az összha-tása volt az, ami oly rettenetesen ijesztõvé tette. Az alak mögötta szobrász mintha ciklopikus falakra tett volna ködös utalást.

A csodaleletet kísérõ mellékletek – egy nagy paksaméta kivá-gott újságcikken kívül – Angell professzor saját, kézírásos jegy-zetei voltak, s nem tarthattak számot különösebb irodalmi szín-vonalra. A fõ dokumentum a CTHULHU-KULTUSZ címet viselte,amit kínosan aprólékos kalligráfiával rajzoltak a sûrûn rótt so-rok fölé, bizonyára azért, nehogy a döbbenetesen idegen szó he-lyesírásában hiba essék. A kézirat két részre volt osztva; az el-sõnek a címe „1925 – Álmok és álomelemzések, H. A. Wilcox, Tho-mas Street 7., Providence, Rh. I” volt, míg a másodiké „John R.Legrasse felügyelõ beszámolója, Bienville St. 121., New Orleans,LA, 1908 A. R. T. kong. – Megjegyzések & Webb professzor hír-adása”. A többi kézirat jobbára rövid feljegyzéseket tartalmazott,néhány közülük beszámoló volt különbözõ személyek furcsa ál-mairól, mások idézeteket tartalmaztak teozófiai könyvekbõl és fo-lyóiratokból (különösen W. Scott-Elliott Atlantisz és az elveszettLemuria c. mûvébõl). A fennmaradó részt sietõsen papírra vetettmegjegyzések tették ki, bizonyos titkos kultuszokra és hosszúidõkön át fennálló, rejtett kapcsolatokra nézvést, vonatkozássalolyan mitológiai és antropológiai forrásmunkákra, mint FrazertõlAz aranyág, vagy Miss Murraytõl a Boszorkánykultusz Nyugat-Európában. Az újságkivágások legnagyobbrészt egyes személyekmegtébolyodására, illetõleg az 1925 tavaszán fellépõ tömegpszi-chózis és üldözési mánia csúfabb eseteire vonatkoztak.

A nagy kézirat elsõ oldala egy igen különös történetrõl számoltbe. Úgy látszik, hogy 1925 március elsején Angell professzort fel-kereste egy sötét bõrû, vékony, meglehetõsen neurotikus külsejûfiatalember; õ hozta magával a sajátos dombormûvet, ami mégegészen friss és nedves volt. Névjegykártyáján a Henry AnthonyWilcox név állt, s bácsikám fölismerte benne egy gazdag és elõ-kelõ családnak – amelyhez baráti viszony fûzte – a legifjabb gyer-mekét. Henry az utóbbi idõben szobrászatot tanult a Rhode Is-land-i mûvészegyetemen, és az intézmény közelében lakott a Fleur-

8

H. P. Lovecraft

de-Lys épületben. Wilcox zseniális, de különc fiatalember volt.Gyermekkorától fogva furcsa történetekkel és különös álmokkalhívta föl magára a figyelmet. Õ pszichikailag túlérzékenynek ne-vezte magát; a vén kereskedõváros józan fejû lakói egyszerûenkótyagosnak titulálták. Sosem szívelte különösebben az évfolyam-társait, egyre ritkábban mutatkozott társaságban, és már csak amûvészlelkeknek egy kis köre ismerte õt a közeli városokban, mi-vel még a konzervatív hagyományait roppantul féltõ ProvidenceArt Club is reménytelennek találta.

E látogatása során, írja kéziratában a professzor, Henry Wilcoxházigazdája régészeti szaktudását kívánta igénybe venni: azt sze-rette volna, ha megfejti neki a dombormûvön található hierogli-fákat. Erõltetett, mesterkélt módon beszélt, ami valami pózt sej-tetett, és vajmi kevéssé volt alkalmas rokonszenv keltésére; nagy-bátyám meglehetõsen éles hangon válaszolt neki, mert a dom-bormû feltûnõen friss mivolta mindenféle kapcsolatra utalt, csaképpen régészetire nem. Az ifjú Wilcox felelete, mely akkora ha-tást tett bácsikámra, hogy késõbb szó szerint idézni tudta, fan-tasztikusan költõinek bizonyult (ami máskülönben – Wilcoxot is-merve – valószínûleg az egész beszélgetést jellemezte): „A dom-bormû valóban teljesen új, mert ma éjjel készítettem egy álmomután, amely különös, idegen városokról szólt; márpedig az ál-mok õsibbek a merengõ Türosznál vagy a szfinxnél, mely gondo-latokba merülve ül a sivatagban, de még a kertek koszorúzta Ba-bilonnál is!”

Ezen a ponton kezdett tehát bele zavaros elbeszélésébe, melyrejtve lapuló emlékképekig nyúlt vissza, s azonnal felkeltettenagybátyám lázas érdeklõdését. Elõzõ éjjel gyenge földrengéstregisztráltak, hosszú évek óta az elsõ érzékelhetõ szeizmikus moz-gást Új-Angliában; és Wilcox fantáziája elképesztõ ingereket ka-pott valahonnan. Miután elaludt, soha nem tapasztalt álmot lá-tott egy titáni kõtömbökbõl és az egekbõl alázuhant monolitok-ból emelt hatalmas sziklavárosról; csöpögõ, zöld iszap lepte kö-veket, és vészjósló borzalmakat rejtett. A falakat és oszlopokathieroglifák borították, s valahonnan a mélybõl – hogy pontosanhonnan, azt nem tudta megállapítani – egy hang döndült föl,ami nem volt hang, legfeljebb valami kaotikus érzés, melyet csaka legfantáziadúsabb õrület képes szavakba önteni; Wilcox egy

9

Legjobb mûvei

már-már kiejthetetlen betûkombinációval igyekezett visszaadni:Cthulhu fhtang. Ez a két szó volt a kulcsa a roppant érdeklõdés-nek, ami a professzort váratlan és nyugtalanító módon elfogta.Nyomban nekilátott tudományos részletességgel kikérdezni a szob-rászt, és szinte rettegve vette beható vizsgálat alá a dombormû-vet, amelynek formálásán az egy szál pizsamába öltözött, vaco-gó fiatalember rajtakapta magát, mikor éber tudata lassan visz-szatért. Bácsikám, mint Wilcox késõbb beszámolt róla nekem, akorával mentegetõzött, amiért nem ismerte föl azonnal az ábrátés a hieroglifákat. Látogatója a professzor számos kérdését rend-kívül furcsának találta, mindenekelõtt azokat, amik a szörnyala-kot õsi kultuszokkal és társadalmi formákkal próbálták kapcso-latba hozni. Nem értette Wilcox a nagybátyám ismételt ígéretétsem, hogy hallgatni fog, ha cserébe felvételt nyerhet valamifélemisztikus vagy pogány szektába. Mikor Angell professzor végülmeggyõzõdött róla, hogy a szobrász valóban nem tud sem titkoskultuszokról, sem tiltott hagyományokról, nyomatékosan meg-kérte rá, hogy továbbra is folyamatosan tájékoztassa õt az álma-iról. Ebbe Wilcox örömmel beleegyezett – s a kézirat az elsõ kon-zultációt követõen részletesen beszámol a fiatalember minden-napos látogatásairól, melyeknek során újabb és újabb izgalmastöredékekkel szolgált az éjszakai képsorokról: gigászi iszonyat to-ronylik a fekete égre, roppant monolitokról sötét iszap csepeg, földalatti hangok rágják bele magukat csikorogva az agykéregbe...

A két leggyakrabban elõforduló szót a Cthulhu R’lyeh hangsor-ral lehetne megközelítõleg visszaadni.

Március 23-án, írja a kézirat, Wilcox nem jelent meg a szokásosidõpontban, s bácsikám utánajárása kiderítette, hogy különös láz-roham vett erõt rajta, mire a családjához szállították a WatermanStreetre. Éjszaka több más mûvészt felriasztott álmából az épület-ben ordításával, s azóta bizonytalan állapotban lebeg az eszmélet-lenség és a delírium határán.

Bácsikám haladéktalanul kapcsolatba lépett a családdal, s at-tól fogva igen lelkiismeretesen nyomon követte Wilcox állapotá-nak alakulását; gyakran felhívta a beteget ápoló dr. Tobeyt Tha-yer streeti rendelõjében.

Az ifjú képfaragó lelke nyilván iszonytató szörnyûségek közötthánykolódott; az orvos néha megborzongott, mikor beszámolt ró-

10

H. P. Lovecraft

luk. Nemcsak a korábbi álmok ismétlõdése tartozott ide, hanemegészen összefüggéstelen töredékek is fölbukkantak egy gigászi,„mérföld magas” dologgal, továbbá valami meghatározhatatlankaparászással és kopogással kapcsolatban. Wilcox sosem nyilat-kozott lázálmai során errõl a valamirõl, ám egyes zavaros szó-foszlányok – dr. Tobey tolmácsolásában – meggyõzték arról aprofesszort, hogy azonos azzal a kimondhatatlan szörny lény-nyel, amelyet a fiatalember megkísérelt képileg ábrázolni álom-dombormûvén. Egyébként ha az ifjú mûvész ezt a dolgot említet-te, fûzte hozzá a doktor, az mindig a letargiába való feltartóztat-hatatlan visszaesést vezette be. Különös volt, hogy a testhõmér-séklete egyáltalán nem haladta meg a normális szintet, ám más-különben egész állapota inkább igazi lázat sejtetett, mintsem el-mezavart.

Április 2-án, délután három óra tájt, Wilcox betegségének hir-telen minden tünete megszûnt. Döbbenten ült föl az ágyban, nemértette, miért van otthon, és a leghalványabban sem emlékezettrá, mi történt vele március 22-ének éjszakája óta, akár álmában,akár a valóságban. Miután orvosa egészségesnek találta, háromnap múlva visszatért a szálláshelyére; Angell professzor számá-ra azonban érdektelenné vált. Felépülése pillanatától kozmikusálmai nyomtalanul eltûntek, s miután nagybátyám egy hétig tel-jesen haszontalan és értelmetlen nyilvántartást vezetett minden-napos vízióinak soráról, végül felhagyott a további vizsgálatokkal.

Itt ér véget a kézirat elsõ része; ám egyes utalások, amiket bi-zonyos különálló feljegyzésekre tesz, roppantul elgondolkodtat-tak – olyannyira, hogy már csak mélyen gyökerezõ bizalmatlan-ságom miatt (mely akkoriban életbölcseletem legfõbb alkotóele-mének számított) gyanakodtam továbbra is az ifjú mûvészre. Akérdéses feljegyzések különféle személyek álmairól szóltak ugyan-abban az idõszakban, amikor a fiatal Wilcoxot éjszakai látomá-sok gyötörték. Bácsikám a jelek szerint haladéktalanul átfogóanszéles körû kérdéseket intézett minden olyan barátjához, akihezkülönösebb alkalmatlankodás nélkül fordulhatott; megkérte õket,hogy írják le neki az álmaikat, és részletesen számoljanak be ró-la, ha voltak esetleg különleges vízióik az utóbbi idõben. Körkér-dését – úgy látszik – vegyes érzelmekkel fogadták; végül azonbantöbb választ kapott mint amennyit egy közönséges ember titkár

11

Legjobb mûvei

nélkül kiértékelhetett volna. Az eredeti levelezés ugyan nem ma-radt fenn, ám feljegyzései alapos és valóban átfogó gyûjteménytalkotnak. A társasági és üzleti élet átlagemberei – a hagyomá-nyos „föld sója” Új-Angliában – szinte kizárólag negatív válaszok-kal szolgáltak, habár egyes esetekben fel-felbukkannak ijesztõ,ám formátlan látomások, mindig március 23. és április 2. között– azaz abban az idõszakban, mikor a fiatal Wilcoxot hatalmábantartotta a delírium. A tudósokat alig-alig érintette a dolog, nohanégy esetben futó benyomások voltak tetten érhetõk különös,idegen vidékekrõl, egy ízben pedig valami természetfölötti hata-lomtól való iszonyatos félelemrõl esik szó.

A legfontosabb válaszok költõktõl és festõktõl érkeztek, s megvagyok gyõzõdve róla, hogy ha módjukban áll összehasonlítanivallomásaikat, kitör közöttük a pánik. Az eredeti levelek hiányá-ban felmerült bennem a gyanú, hogy az anyag összeállítója ráve-zetõ kérdéseket tett föl, vagy tudat alatt már akkor elhatározta,milyen eredményre fog jutni, amikor megkezdte vizsgálatát. Ezértnem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy Wilcox, jól ismervéna bácsikám birtokában lévõ adatokat, tudatosan az agg kutatóbecsapásán fáradozott. A mûvészek válaszaiból ugyanis ködös,nyugtalanító história körvonalai bontakoztak ki. Február 28-a ésáprilis 1-je között jó részük rendkívül bizarr dolgokat álmodott, saz álmok intenzitása Wilcox delíriumával egy idõben a mérhetet-lenségig fokozódott. Azoknak, akik adatokkal szolgáltak, többmint egynegyede számolt be a Wilcox által ecsetelthez hasonlókusza hangokról és jelenetekrõl. Néhányan bevallották, hogy he-ves félelmet éreztek a gigászi, névtelen dologtól, amely a rémál-mok idõszakának vége felé egyre gyakrabban bukkant föl. Egyeset, amellyel a feljegyzések nagy nyomatékkal foglalkoznak, tra-gikusan végzõdött. Az áldozaton, egy igen neves építészen, aki ko-moly hajlamokat árult el a teozófia és okkultizmus iránt, emész-tõ téboly vett erõt pontosan ugyanazon a napon, amikor Wilcoxmegbetegedett, s néhány hónap múlva vége-hossza nincs sikolto-zás közepette, amelyben könyörgött, hogy mentsék meg õt a po-kol szülte szörnyetegektõl, el is halálozott. Ha bácsikám a feljegy-zéseiben neveket is említ, s nem csupán kódszámokat használ,magánjellegû kutatásokat folytattam volna ellenõrzés végett; ígyazonban csak kevés vizsgálati alanyát sikerült azonosítanom, no-

12

H. P. Lovecraft

ha ezek mindenben alátámasztották az általa leírtakat. Gyakranvetõdött fel bennem a kérdés, hogy nagybátyám vizsgálatának va-lamennyi alanyára olyan mély hatást tettek-e a történtek, minterre a kis csoportra. Mindenesetre jó dolog, hogy sosem fognakmagyarázatot kapni élményeikre.

Az újságkivágások, mint már utaltam rá, oktalan pánik, tébolyés különc viselkedés eseteirõl számoltak be a kérdéses idõszakfolyamán. Angell professzor egy egész irodát foglalkoztathatott,mert a kivágott újságcikkek mennyisége döbbenetes volt, s a földminden táját átölelték. Éjszakai öngyilkosság Londonban – egymagányos alvó iszonyatos sikoly kíséretében kiveti magát az ab-lakon; terjedelmes levél egy dél-amerikai lap szerkesztõségének,amelyben valami fanatikus hátborzongató jövõképet alakít kiálombeli látomásai alapján; egy kaliforniai sürgönyben egy teo-zófus egyesületrõl adnak hírt, amelynek tagsága fehér díszruhátölt, hogy megünnepelje a „dicsõséges beteljesülés” óráját, ám azvégül nem következik be; különféle értesülések az indiai benn-szülöttek körében május vége táján tapasztalható fokozódó nyug-talanságról. Vuduhívõk õrjöngenek haiti orgiákon, s a fekete-af-rikai támaszpontokról jelentések futnak be valami rejtélyes mor-mogásról a bozótban. Amerikai katonatisztek lázadozó törzsek-kel bajlódnak a Fülöp-szigeteken; hisztérikus levanteiek terrori-zálnak New York-i rendõröket a március 22-érõl 23-ára virradóéjszakán. Nyugat-Írországban vad híresztelések és legendák kap-nak lábra, s az Ardois-Bonnot iskola egyik festõmûvésze egy is-tenkáromló, pogány álomvidéket ábrázoló vásznat akaszt ki az1926-os párizsi Tavaszi Kiállításon. Az ideggyógyintézetekbõl je-lentett esetek annyira megszaporodnak, hogy kész csoda, hogy avilág orvosainak közössége nem vette észre ezeket a nyugtalaní-tó párhuzamokat, s nem vont le sötét következtetéseket belõlük.Mindent összevetve, az újságkivágások halma iszonyatos volt; sma már alig tudom elképzelni azt a hetyke racionalizmust, amely-lyel elõször félrelöktem õket. Akkortájt inkább arra gyanakod-tam, hogy az ifjú Wilcox nagyon is jól tudta, milyen õsi, tiltottdolgokról beszél a professzornak.

13

Legjobb mûvei

II.Legrasse felügyelõ beszámolója

Az ódon titkok, melyek a szobrász lidércálmait meg a dombor-mûvet oly jelentõségteljessé tették nagybátyám szemében, képez-ték a témáját a hosszú kézirat második felének. Úgy látszik, An-gell professzornak már korábban is alkalma nyílt rá, hogy egypillantást vessen a kimondhatatlan szörnyûségek pokoli kontúr-jaira, s nem elsõ ízben találkozott az ismeretlen hieroglifákkalmeg a rejtélyes hangsorral, amelyet a legjobban talán „Cthulhu”alakban lehet visszaadni. Ez a régebbi eset pedig olyan izgalmasés hátborzongató összefüggésben vetõdött fel, hogy nem csoda,miszerint kérdésekkel kezdte ostromolni az ifjú Wilcoxot.

Nagybátyám korábbi tapasztalata az 1908-as évbõl, tizenhétesztendõvel azelõttrõl származott, mikor is az Amerikai Régésze-ti Társulat éves kongresszusát tartotta St. Louisban. Angell pro-fesszor mint elismert szaktekintély minden tanácskozáson fõ he-lyet foglalt el, s egyike volt azoknak, akikhez a leggyakrabbanfordult különféle kérdésekkel és problémákkal a gyûlésen megje-lenõ számtalan kívülálló. Ezek szóvivõje – és rövid idõn belül va-lamennyi résztvevõ szemében az érdeklõdés középpontja – egy át-lagos külsejû, középkorú férfi lett, aki Los Angelesbõl utazott ide,hogy magyarázatot keressen egy olyan problémára, amellyel más-hová nem fordulhatott. Az illetõ John Raymond Legrasse rendõrfel-ügyelõ volt: magával hozta a tárgyat is, ami miatt jött – egy gro-teszk, szörnyen visszataszító és szemmel láthatólag elképesztõenrégi kõszobrocskát, amelynek eredetét nem tudta megállapítani.

Nehogy azt higgyék, hogy Legrasse felügyelõ a legcsekélyebbérdeklõdést is tanúsította az archeológia iránt. Ellenkezõleg, kí-váncsisága kizárólag szakmai okokból táplálkozott. A szobrot,bálványt, fétist, vagy akármi is volt az, néhány hónapja koboztael egy rendõri akció során a New Orleanstól délre esõ sûrû, erdõsmocsarakban, egy vudu-összejövetel felszámolása alkalmából. Ahozzá kapcsolódó szertartások olyan egyedülálló módon kegyet-lenek voltak, hogy a rendõrség valami mindeddig teljesen isme-retlen, sötét kultuszra kezdett gyanakodni, amely ördögibb a leg-

14

H. P. Lovecraft

feketébb afroamerikai vuduköröknél is. A szoboralak eredetétegyáltalán nem lehetett megállapítani, ha eltekintünk a foglyok-ból kiszedett szófukar, hihetetlen beszámolóktól; ezért fordult arendõrség a történelembúvárokhoz magyarázatért, hátha be tud-ják sorolni valahová a baljós bálványt – ami talán lehetõvé ten-né, hogy az egész szektát mindenestül felgöngyölítsék.

Legrasse felügyelõ aligha számolt vele, micsoda feltûnést fogkelteni a kérése. A szobrocskára vetett egyetlen pillantás elegen-dõ volt hozzá, hogy az összegyûlt tudósok valamennyien a leg-nagyobb izgalomba jöjjenek. Percnyi idõt sem vesztegetve sereg-lettek a felügyelõ köré, és bámulták az aprócska figurát, melynekkülönös kisugárzása valóban mindeddig ismeretlen, archaikus ko-rokra nyitott szédítõ távlatokat. Nincs az az iskolája az ismertszobrászmûvészetnek, amely formát adhatott volna ennek a ret-tenetes tárgynak; ám az ásványtanilag meghatározhatatlan faj-tájú kõbe evõdött porszemcsék minden jel szerint évszázadokat,sõt évezredeket zártak magukba.

A szobor, melyet végül körbeadtak, hogy mindenki alaposanszemügyre vehesse, hét-nyolc hüvelyk magas volt, s mûvészilegtökéletes. Valami szörnyeteget ábrázolt, amelynek körvonalai ho-mályosan emlékeztettek az emberére, ám tintahalszerû feje volt,amelynek arca kusza csápok zûrzavarából állt; a test pikkelyes,nyálkásnak tûnõ törzsben folytatódott, a négy végtagot undorítókarmok ékesítették, a háton pedig keskeny szárnyak voltak meg-figyelhetõk.

Ez a valami, amely mintha hajmeresztõ, torz rosszindulattalegyesítette volna magában a különféle természetes alkotóeleme-ket, betegesen puffadtnak tûnt, s visszataszító pózban gubbasz-tott egy négyszögletes tuskón vagy emelvényen, amit olvashatat-lan írásjelek borítottak. Szárnyának csúcsa az emelvény hátsószélét érintette, maga a test középen terpeszkedett, míg a görbebékalábak hosszú, pengeszerû karmai az elülsõ peremet markol-ták, félig lelógva róla. A puhatestû fej elõrehajlott, úgy, hogy azarc csápjai súrolták a hatalmas mellsõ mancsokat, amik a rop-pant térden pihentek. Az egész látványban abnormális módon nemvolt semmi természetellenes, s annál is inkább titkos félelmeketébresztett, mivel a szobor eredetét illetõen senki nem tudott nyi-latkozni. Mérhetetlen, években ki sem fejezhetõ kora nyilvánvaló

15

Legjobb mûvei

volt; mégsem akadt rajta egyetlenegy olyan jegy sem, amely azantik civilizációk – vagy bármely más korszak – valamely ismertkultúrköréhez kapcsolta volna.

Már az anyaga is rejtélyt jelentett, ugyanis a tapadós, zöldes-fekete kõnek, amit aranyszínû és irizáló csíkok díszítettek, sem-mi köze nem volt az evilági ásványtanhoz és geológiához. Titok-zatosak voltak a tuskón található írásjelek is; a kongresszus részt-vevõi közül (noha soraikba tartozott a paleográfia legnevesebbszakértõinek legalább a fele) senki sem tudta kimutatni mégolytávoli rokonságukat sem bármelyik ismert földi nyelvvel. A kõ, aszoboralak és a hieroglifák mind valami olyasmire utaltak, amelyhátborzongatóan idegen az általunk ismert emberiségtõl, s bor-zalmas módon az életnek oly õsi, vészjósló összefüggéseire en-gedtek következtetni, melyek teljesen kívül esnek a világról álta-lunk alkotott elképzeléseken.

És mégis, miközben minden résztvevõ a fejét rázta, s be kellettvallania a felügyelõnek, hogy tehetetlen, akadt egy ember a gyü-lekezetben, aki emlékezni vélt valami bizarr, halvány párhuzam-ra a szörnyalakkal meg az írásjelekkel, és némiképp bátortalanulugyan, de elmesélte azt a keveset, amit tudott. Ez az ember né-hai William Channing Webb volt, az antropológia professzora aPrinceton Egyetemen, egy nem csekély hírnévnek örvendõ kutató.

Webb professzor negyvennyolc évvel azelõtt részt vett egy ex-pedíción, amely rúnafeliratok után kutatott Grönlandon és Izlan-don, bár végül nem járt sikerrel; ám a nyugat-grönlandi partvi-dék legészakibb részén egy elszigetelt, degenerált eszkimó törzs-re vagy szektára bukkant, amelynek vallását – az ördögimádategy érdekes változatát – különösen vérszomjas és visszataszítóvonások jellemezték. Ez a kultusz a többi eszkimó közösség kö-rében teljesen ismeretlen volt, csak mély borzongással említet-ték, s azt állították róla, hogy iszonyú, õsi idõkbõl maradt fönn,és még a világ teremtése elõtt keletkezett. A kimondhatatlan szer-tartásokon és a rituális emberáldozaton kívül vallási repertoár-jába tartoztak bizonyos furcsa imák is, amiket a legfõbb és leg-öregebb ördöghöz – az eszkimók nyelvén tornasukhoz – intéztek,s amikrõl Webb professzor egy vén angekok, azaz ördöghitû sá-mán közremûködésével, fáradságos munka árán fonetikus máso-latot készített, melyben igyekezett a szöveg szavait latin betûk-

16

H. P. Lovecraft

kel visszaadni. Ám pillanatnyilag fontosabbnak tûnt az a fétis,amelyet a törzs tisztelt, s amely körül förtelmes táncba kezdett,ha magasan a jégszirtek fölött felizzott az északi fény. A profesz-szor elmondása szerint egy kõbõl faragott, esetlen dombormûrõlvolt szó, amin egy iszonyatos ábra látszott rejtélyes írásjelek kö-rében – és amennyire az érdemes tudós vissza tudott emlékeznirá, minden lényeges vonásában durva párhuzama volt Legrassefelügyelõ bestiális bálványának.

Az összegyûlt résztvevõk döbbenten és izgatottan fogadták azúj adatokat, Legrasse felügyelõ azonban a jelek szerint még ná-luk is nagyobb fontosságot tulajdonított nekik, és azonnal kér-désekkel kezdte ostromolni Webb professzort. Mivel följegyzése-ket készített magának az emberei által õrizetbe vett vuduhívõkegyik szertartásáról, esdekelve kérte az öreg tudóst, hogy próbál-jon a lehetõ legpontosabban visszaemlékezni, milyen szavakatvetett papírra az ocsmány eszkimóknál. Ezután a részletek kime-rítõ összehasonlítása következett, majd egy pillanatra rémült, el-képedt csönd állt be, mikor a detektív és az antropológus arra akövetkeztetésre jutott, hogy a két pokoli szertartás szövege – no-ha szinte világok választják el õket egymástól – csaknem szórólszóra ugyanaz. Amit az eszkimó sámánok és a louisianai mocsá-ri papok furamód hasonló bálványuknak énekeltek, azt talán azalábbi mondattal lehetne leginkább megközelíteni (a szóközökaz ima kántálásában tartott rövid szüneteknek felelnek meg):

Ph’nglui mglw nafh Cthulhu R’lyeh wgah’ nagl fhtagn.Legrasse egy ponton megelõzte Webb professzort: néhány korcs

papból sikerült kiszednie ezeknek a szavaknak a jelentését, amiaz idõsebb szektatagok elõtt még ismeretes volt. A szöveg szerin-tük körülbelül annyit tesz:

R’lyeh házában álmodva vár ránk a halott Cthulhu.Ezután pedig, mivel mindenfelõl kérdésekkel ostromolták, Leg-

rasse felügyelõ részletesen elmesélte kalandját a mocsárlakókkal;bácsikám e történetnek minden jel szerint nagy fontosságot tulaj-donított. Az eset túlszárnyalta a mítoszteremtõk és teozófusok leg-vadabb álmait, s megdöbbentõ fokú kozmikus képzelõerõrõl tetttanúságot azoknak a kitaszított páriáknak a körében, akiknél azember ezt a legkevésbé várná. 1907. november 1-jén a New Or-leanstól délre esõ mocsarak és lagúnák lakói kétségbeesett bead-

17

Legjobb mûvei

ványt intéztek a hatóságokhoz. A környéken lakó telepesek, több-nyire a Lafitte-emberek egyszerû, jámbor leszármazottai szörnyenrettegtek egy titokzatos valamitõl, ami csak éjszaka mutatkozott.Nyilvánvalóan vudu mágiáról volt szó, de egy minden eddiginélocsmányabb változatáról; és mióta a baljós tamtamdobok meg-kezdték szakadatlan pufogásukat a fekete, elátkozott erdõk mé-lyén, ahová senki emberfia nem merészkedik, több asszony és kis-gyerek eltûnt közülük. Tébolyult ordítozásról, fültépõ sikolyok-ról rebesgettek, kísérteties, vad litániákról és pusztulásba csalo-gató lidércfényekrõl szóló hírek kaptak lábra; az emberek márnem bírják tovább, tette hozzá a holtra rémült küldött, aki a be-adványt hozta.

Így került sor rá, hogy késõ délután húsz rendõr vonult ki kétlovas kocsival és egy automobillal; vezetõül a reszketõ telepesajánlkozott. Mikor a járható útnak vége szakadt, kiszálltak, ésmérföldeken át szótlanul törtek utat maguknak egy hátborzon-gató cipruserdõben, amely alig-alig látott napfényt, mióta létezik.Visszataszító gyökerek és ellenséges spanyolmohaindák akadá-lyozták õket minden lépésnél, s itt-ott morbid, hajdani szállás-helyekre utaló nyálkás kõhalmok és rothadó falcsonkok erõsítet-ték bennük azt a baljós elõérzetet, amit minden torzan nõtt fa,minden nedvesen csillogó gombafészek sugallt. Végül megpillan-tották a települést, pár nyomorúságos külsejû kunyhót, ahonnanhisztérikus telepesek özönlöttek elõ, hogy a pislákoló lámpásokköré tóduljanak. Hallhatóvá vált a távolban a tamtamdobok tom-pa pufogása, s ha megfordult a szél, idõnként velõtrázó sikolyo-kat sodort magával. Úgy tûnt, az éj végtelen sötétjén túl valamivörhenyes szikra csillan át a holtsápadt aljnövényzeten. Noharettegtek tõle, hogy megint magukra maradnak, egyetlen rémülttelepes sem mutatkozott hajlandónak egy lépést sem tenni annaka szörnyû kultuszhelynek az irányába, úgyhogy Legrasse felügye-lõnek és tizenkilenc társának nem maradt más hátra, mint kalauznélkül alámerülni a borzalom fekete bugyraiba, ahová elõttük em-beri lény még nem járt.

A terület, ahová a rendõrcsapat most behatolt, mindig is rosszhírûnek számított. Teljesen feltérképezetlen volt, fehér ember méga lábát sem tette be oda, de sötét legendák járták egy titkos tó-ról, amelyben egy hatalmas, formátlan, fakó, tintahalszerû vala-

18

H. P. Lovecraft

mi éli életét a halandó szemek elõl rejtezve; a telepesek azt re-besgették, hogy éjfélkor denevérszárnyú ördögök rajzanak elõ aföldmélyi barlangokból, és imádkoznak hozzá. Azt beszélték, ottvolt már D’Iberville, La Salle, az indiánok, de még az erdõ vadjaiés madarai elõtt is. Maga volt a testet öltött lidércnyomás, s meg-pillantani õt egyet jelentett az azonnali halállal; olykor azonbanfölkereste az embereket álmukban, ezért tudták, hogy óvakodnikell tõle. A jelenlegi vudu orgiák valóban ennek az elátkozott te-rületnek a szélén zajlottak, ami már önmagában is elég szörnyûvolt; talán puszta helyszínük jobban megrémisztette a telepese-ket, mint az ijesztõ sikolyok meg a hátborzongató események.

Csak a legiszonyúbb költészet vagy a téboly szelleme tudná le-írni azokat a zajokat, amiket Legrasse emberei hallottak, miköz-ben átküzdötték magukat a cuppogó mocsáron a vörhenyes fé-nyek meg a tompa dobszó irányába. Vannak olyan hangok, ame-lyek a humán lényekre jellemzõk, és olyanok is, amelyek az ál-latokra; és az embernek végigfut a hideg a hátán, ha az utóbbia-kat rossz torokból hallja felharsanni. Itt a bestiális õrjöngés ta-lálkozott az emberi kicsapongással, s ez a démoni üvöltözés ri-koltó eksztázisában tetõzött, amely úgy szaggatta szét foszlányok-ra a visszhangos éji erdõt, mintha pestisbûzös szélvihar tombolnaa pokol bugyraiból. A tébolyult ordítozás idõnként alábbhagyott,ilyenkor durva hangok rendezett kórusa kezdte kántálni a bor-zalmas, szertartásos varázsigét: „Ph’nglui mglw nafh CthulhuR’lyeh wgah’ nagl fhtagn”.

Az emberek most az erdõnek egy olyan részébe értek, ahol a fákritkulni kezdtek, s hirtelen szembetalálták magukat a voltaképpe-ni kultuszhellyel. Négyen meginogtak közülük, egy eszméletlenülroskadt össze, kettejüket pedig tébolyult sikoltógörcs kerítette ha-talmába, kiabálásukat azonban szerencsére elnyomta a hagymá-zas kakofónia. Legrasse egy kis Kentucky bourbont erõltetett azájult rendõr ajkai közé, aztán valamennyien reszketve, az iszo-nyattól szinte hipnotizáltan meredtek az eléjük táruló képre.

A lápi tisztáson egy megközelítõleg egy acre területû, fûvel be-nõtt sziget emelkedett, amely fátlan volt és viszonylag száraz.Ezen egy hordára való leírhatatlan emberi torzszülött ugrált és vo-naglott, akiknek külsejét csak egy Sime vagy egy Angarola ecset-je tudta volna visszaadni. Teljesen pucéran nyerítettek, bõgtek és

19

Legjobb mûvei

rángatóztak egy hatalmas tûzgyûrû körül; a lángfüggönyön nyí-ló rések itt-ott egy gigászi gránitmonolitra engedtek betekintéstközépen, amelynek csúcsán groteszk kicsinységgel ott trónolt avészterhes, faragott kõszobrocska. A lángok övezte monolitot tízfaállvány vette körül szabályos közökben, ezekrõl lógtak fejjel le-felé az eltûntként bejelentett, védtelen telepesek ocsmányul meg-csonkított holttestei. A bitók körén belül õrjöngött és bömbölt abálványimádók serege; a tüzes gyûrû és a tetemek gyûrûje kö-zötti végeérhetetlen bacchanálián a mozgás fõiránya balról jobb-ra tartott.

Az persze csak visszhang vagy képzelõdés lehetett, hogy az egyikrendõr, egy könnyen felizgatható spanyol, tompa válaszokat vélthallani a szentségtelen imádságra valahonnan a sötét messze-ségbõl, az õsi legendák iszonyú erdejének mélyérõl. Késõbb föl-kerestem és kifaggattam ezt az embert, bizonyos Joseph D. Gal-vezt; nyugtalanító módon képzeletdúsnak találtam, beszámolójá-ban ugyanis olyan messzire ment, hogy célzásokat engedett megmagának távoli szárnysuhogásra, rõt szemek csillogására, és va-lami fakószín, hegymagasságú tömegre a fák csúcsai mögött –persze arra a következetésre jutottam, hogy a helybéli telepesektúl sokat duruzsolták a fülébe a babonáikat.

Az emberek dermedtsége valójában csak rövid ideig tartott. No-ha a tömeg száznál is több korcsfajzatot számlált, a rendõrök bíz-tak fegyvereik erejében, és elszántan az ocsmány falkára vetettékmagukat. Öt percig leírhatatlan káosz uralkodott, ökölcsapásokzuhogtak, lövések durrantak, meghatározhatatlan torz alakok igye-keztek eltûnni az erdõben – végül azonban Legrasse negyvenhétdacos foglyot ejtett, akiket, miután felöltöztek, rendõreinek fel-ügyelete mellett felsorakoztatott. Négy bálványimádó holtan he-vert a földön, két súlyos sebesültet pedig fogolytársaik vittek rög-tönzött hordágyakon. A szobrocskát nagy elõvigyázatossággal el-távolították a monolit csúcsáról, és Legrasse õrizetére bízták.

A nagy megerõltetéssel és fáradsággal járó menetelés után afoglyokat vizsgálatnak vetették alá az ügyészségen; valameny-nyiükrõl kiderült, hogy igen alacsony sorú emberek, kevert vérû-ek és szellemileg kiegyensúlyozatlanok. A legtöbben tengerészekvoltak, néhány néger és mulatt pedig – többnyire az Antillákrólvagy Latin-Amerikából valók – vudu elemeket vitt az eredetileg

20

H. P. Lovecraft

heterogén kultuszba. Ám az már a további kérdések föltevéseelõtt is látszott, hogy az ügynek sokkal mélyebb és õsibb hátte-re van az egyszerû fekete-afrikai fetisizmusnál. Bármennyire de-generáltak és tudatlanok voltak ezek a baromra emlékeztetõ krea-túrák, mégis megdöbbentõ makacssággal ragaszkodtak visszata-szító hitük központi eszméihez.

Elmondásuk szerint a Nagy Öregeket tisztelik, akik hosszúidõkkel az ember megjelenése elõtt éltek a földön, s az ûrbõl ér-keztek az akkor még ifjú világra. Az Öregek azóta visszahúzód-tak a földkéreg alá és a tenger mélyére; halott testük azonbanmegosztotta titkaikat egy emberrel, aki ezután máig elevenenélõ kultuszt alapított. Ide tartozik az õ szektájuk is, állították afoglyok: mindig létezett és mindig létezni fog a világ félreesõpusztaságaiban és sötét zugaiban elszórva, míg csak R’lyeh rop-pant, tengerfenéki városából a felszínre nem emelkedik papjaiszavára a hatalmas Cthulhu, és uralma alá nem hajtja az egészföldkerekséget. Egy napon, ha a csillagok állása kedvezõ lesz,szólítani fogja hûséges híveit, és a titkos szekta minden pillanat-ban készen áll rá, hogy kiszabadítsa.

Ennél többet nem szabad mondaniuk. Vannak titkok, amiket alegszörnyûbb kínzásokkal sem lehet kicsikarni belõlük. Az embernincs egyedül a földön az általa ismert dolgok között; az árnyékbólnéha különös formák bukkannak elõ, hogy próbára tegyék a kishi-tûeket. Ezek azonban nem azonosak a Nagy Öregekkel. A Nagy Öre-geket halandó szem még sosem látta. A faragott bálvány a NagyCthulhut ábrázolja, de senki sem tudja megmondani, hasonlítanak-e hozzá a többiek. Ma már nincs olyan pap, aki képes lenne elol-vasni az írásjeleket, ámde néha szó esik bizonyos dolgokról... Aszertartásos dal nem tartalmazza a titkot – azt sosem mondják kifennhangon, mindig csak suttogják. Az ima csupán azt jelenti,hogy „R’lyeh házában álmodva vár ránk a halott Cthulhu”.

Mindössze két foglyot találtak elég egészségesnek ahhoz, hogyfelakasszák õket; a többit különféle intézetekbe küldték. Vala-mennyien makacsul tagadták, hogy részt vettek volna a rituálisgyilkosságokban, s azt állították, hogy ezeket a fekete szárnyúakkövették el, akik az elátkozott erdõk mélyérõl keresték fel õketgyülekezõhelyükön. Ezeknek a rejtélyes valakiknek a titkos ös-vényeirõl azonban nem sikerült megtudni semmi közelebbit. Amit

21

Legjobb mûvei

a rendõrség egyáltalán kiderített, annak fõleg egy vénségesenvén, Castro nevû mesztic volt a forrása, aki azt állította magáról,hogy távoli, idegen kikötõket járt be, és a kínai hegyekben be-szélt a szekta vezetõivel, akik fölülemelkedtek a halálon.

Az öreg Castro homályos emlékezete olyan borzalmas legen-dákra terjedt ki, amelyek mellett a teozófusok legvadabb elméle-tei is elhalványulnak, s amelyek ijesztõen ifjúnak és mulandó-nak tüntetik föl az egész emberi világot. Voltak korok, amikormás fajok uralták a földet roppant városaikból, melyeknek a ma-radványai a halhatatlan kínai szerint még mindig megtalálhatóka csendes-óceáni irdatlan monolitok képében. Ezek a lények va-lamennyien kihaltak, földtörténeti korokkal az ember születéseelõtt; vannak azonban bizonyos eljárások, amelyek segítségével,ha a csillagok állása ismét kedvezõvé válik az Örökkévaló Ciklussorán, új életre lehet kelteni Õket. Mert Õk is a csillagokból jöt-tek, és magukkal hozták a képmásaikat.

Ezek a Nagy Öregek nem egészen hús-vér lények, folytatta Cast-ro; van ugyan alakjuk – amit a varázserejû bálvány is bizonyít –,de testük anyaga más. Ha a csillagok állása kedvezõ, világról vi-lágra tudnak járni az ûrben; ha azonban kedvezõtlen, akkor nemképesek élni. Ám jóllehet, ilyenkor nincsenek életben, valójábannem is halnak meg. Mindannyian hatalmas városuk, R’lyeh kõ-épületeiben pihennek, a Nagy Cthulhu oltalmazó varázsa alatt,dicsõséges feltámadásukra várva, mikor a föld csillagzatai ismétkészek lesznek fogadni Õket. Ekkor azonban szükségük lesz va-lami külsõ erõre, amely kiszabadítja testüket; mert a mágia, amivédi Õket, egyúttal meggátolja azt is, hogy mozogjanak – így hátnem tehetnek egyebet, csak feküsznek a sötétben és gondolkod-nak, miközben odakint hosszú évmilliók telnek el. Mindenrõl tud-nak, ami a világegyetemben történik, mivel nem a szájukkal, ha-nem a fejükkel beszélnek. Most is egymással társalognak sírjaik-ban. Aztán, suttogta Castro, az emberek álmukban utasítást kap-tak, hogy alapítsanak vallást a kis bálványképek tiszteletére, ami-ket a Nagy Öregek mutattak meg nekik; ezeket sötét csillagokrólhozták magukkal az õsidõkben. Ez a kultusz meg fog maradnimindaddig, amíg a csillagok állása ismét kedvezõre fordul, és atitkos papok elõszólítják sírjából a Nagy Cthulhut, hogy új életrehívja alattvalóit, s ismét uralkodjék a világ felett. Az idõpontot

22

H. P. Lovecraft

nem lehet eltéveszteni, mert az ember akkor hasonlatossá válikmajd a Nagy Öregekhez, szabad lesz, fölülemelkedik jón és gono-szon; minden törvény és erkölcs érvényét veszti, mindenki ked-vére bömbölhet, gyilkolhat és kéjeleghet. Aztán a Nagy Öregekmegmutatják neki, hogyan kell más, új módokon bömbölni, gyil-kolni, kéjelegni és élvezkedni, s a föld emésztõ lángra lobban apusztító szabadság eksztázisában. A közösségnek addig is illen-dõ szertartásokkal ébren kell tartania a Nagy Öregek emlékeze-tét, és szakadatlanul jövendölnie visszatérésüket.

A régi idõkben a rejtõzõ Öregek beszéltek álmaikban a kivá-lasztottakhoz, de aztán történt valami. R’lyeh hatalmas kõváro-sát monolitjaival és sziklasírjaival együtt elnyelte a tenger; és atitkokkal terhes mély vizek, amiken még a gondolat sem hatolát, elvágták Õket a híveiktõl. Emlékezetük azonban tovább élt, s afõpapok azt mondják, hogy a város ismét felmerül majd az óceán-ból, mihelyt a csillagok állása kedvezõ lesz... Itt a vén Castro siet-ve megszakította elbeszélését, és sem fenyegetéssel, sem ígéretek-kel nem sikerült semmi többet kicsikarni belõle. Furcsamód azÖregek méreteirõl sem volt hajlandó nyilatkozni. Úgy vélte, a val-lás központja valahol Arábia járatlan pusztaságaiban lehet, aholIrém, az Oszlopok Városa álmodik a sivatag titkairól. Az európaiboszorkányhittel a szekta semmiféle kapcsolatban nem áll, s ál-talában véve a tagjain kívül senki nem tud róla közelebbit. Köny-vekben sem esik róla említés, ám a halált lebíró kínai szerint azõrült arab, Abdul Alhazred Necronomiconja tartalmaz néhány két-értelmû célzást, amit a beavatottak sokféleképpen olvashatnak;ezzel mindenekelõtt a hírhedt vitatott versre utalt:

Meghalni nem halhat meg az,Mi örökkétig áll,Számlálatlan korok soránEnyészik – a Halál.

Legrasse, akire mély hatást gyakorolt ugyan a beszámoló, ámsemmi esetre sem döbbentette meg, hiába kutatott a szekta gyö-kerei után. Az öreg Castrónak kétségkívül igaza volt, mikor aztállította, hogy ez mélységes titok. A Tulane Egyetem szaktekin-télyei nem tudtak fényt deríteni az ügyre sem a kultuszt, sem az

23

Legjobb mûvei

istenszobrot illetõen, ezért a detektív elhatározta, hogy a legma-gasabb fórumhoz fordul, s itt nem másra bukkant, mint Webbprofesszor grönlandi történetére.

A lázas érdeklõdés, amit Legrasse beszámolója és a bizonyíté-kul szolgáló bálványkép a kongresszuson keltett, jól tükrözõdika jelenlevõk késõbbi levelezésében; a nyilvánosság elõtt azonbanaz esetet alig említették. Akik alkalomadtán ki vannak téve acsalásnak és sarlatánságnak, azoknak elsõ gondolata az elõvi-gyázatosság. Legrasse egy idõre kölcsönadta a szobrocskát Webbprofesszornak, az érdemes tudós halálát követõen azonban visz-szaszolgáltatták neki, és még ma is az õ birtokában van, ahol nem-régiben nekem is alkalmam nyílt megtekinteni. Valóban iszonyúez a tárgy, és kétségtelenül hasonlít a fiatal Wilcox álomdombor-mûvéhez.

Korántsem hökkentett meg, hogy nagybátyámat oly heves iz-galom fogta el a szobrász elbeszélésének hallatára, mert – mind-annak ismeretében, amit Legrasse a vallásról kiderített – megle-hetõsen elképesztõ gondolatok vetõdhettek föl benne, miután vé-gighallgatta az érzékeny fiatalember beszámolóját, aki nemcsaka mocsárban lelt szobornak és a sátáni grönlandi dombormûneka pontos ábráit álmodta meg, hanem látomásaiban fölbukkantlegalább három ugyanazon varázsigének a szavai közül is, me-lyet egyaránt használtak a korcs eszkimó sámánok meg a lápipapok Louisianában. Magától értetõdik, hogy Angell profeszszorhaladéktalanul széles körû vizsgálatokba kezdett; bár én személyszerint még mindig arra gyanakodtam, hogy az ifjú Wilcox vala-miképpen értesült a kultuszról, és szórakozásból kitalált egy sorálmot, tovább bonyolítva ezáltal a helyzetet nagybátyám szemé-ben. Pedig a professzor által összegyûjtött álomleírások és újság-cikkek egyértelmû tanúbizonysággal szolgáltak; engem azonbanracionális világnézetem és az egész gyanús történet arra ösztön-zött, hogy – mint akkor véltem – igen ésszerû következtetésekrejussak.

Miután tehát még egyszer alaposan áttanulmányoztam a kéz-iratot, s a teozófiai és néprajzi citátumokat összevetettem Leg-rasse beszámolójával a szektáról, útra keltem Providence-be, hogyfölkeressem a fiatal szobrászt, és megrójam, amiért képes voltilyen rafinált, de éretlen tréfát ûzni egy tudós öregemberrel.

24

H. P. Lovecraft