Híradó XXIII. évf. 92. szám

2004. június

Ungerska Riksförbundets medlemstidning A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja

Ligeti György zenei Nobel-díjas

Fot

ó: K

imm

o M

ánty

lá, 2

000.

Svenska sidansid.2

In memoriamElhunyt Mervel Ferenc nyelvész, esszéista, mûfordító

4.old.

Vállalt identitásMagyar az, akit azzá nevelnek. Jó magyar az, aki elsősorban ember

5.old.

A Deáky-portánSikeres faluturizmus munkát ad az embereknek Gyímesbükkön

11.old.

Mihály Ferenc60 éves a Magyar Ház és az árvák lovagja

16.old.

HÍRADÓ2

Polar Music Prize för 2004 tilldelas den ungerskfödde tonsättaren György Ligeti för att han med nyfikenhet och fantasi vidgat gränserna för det musikaliskt tänkbara, från sinnesutvidgande klanger till nya förbluffande processer i en helt igenom personlig form.

Priset delades ut den 24 maj av Hans Majestät Konungen för trettonde året i rad. På grund av sjukdom kunde inte György Ligeti närvara vid prisutdel-ningen. Han hade skickat en hälsning inspelad på band och representerades på plats av Dr. Louise Duchesneau.

Polar Music Prize är ett internationellt pris som sätter musiken i fokus och delas ut

till personer, grupper eller institutioner vars exceptionella prestationer främjar musiken i världen. Polar Music Prize instiftades 1989 av Stig Anderson, en stor personlighet inom svensk musik som förläggare, textskrivare och mana-ger för ABBA. Stig Anderson donerade en stor summa pengar till den Kungliga Musikaliska Akademien med syfte att skapa det som kom att kallas The Po-lar Music Prize. Varje enskild vinnare mottar en summa av en miljon svenska kronor.

György Ligeti flydde från Ungern 1956 och oerhört snabbt

tillägnade han sig det väst-europeiska avantgardets kompositionstekniker som han dittills varit helt okunnig om. Så först i 30-årsåldern kunde han förverk-liga den musik som föresvävat honom i många år. Han slog igenom med sina täta ljudmattor (clusters) som omärk-ligt växlar mellan brus och harmo-nier. De nya klangerna med de gamla instrumenten har påverkat tonsättare över hela världen. Med orkesterver-ket Atmosphéres från 1961 blev han världsberömd och hans utpräglat bild-skapande musik tog plats i det allmän-na medvetandet när Stanley Kubrick använde en del av verket i filmen 2001 – ett rymdäventyr. Andra favoritbilder

har varit det mekaniska urverket som löper amok och gungande spindelvävar som blir alltmer tilltrasslade (Kammar-konserten 1968).

Hans imaginära kortoperor utan ord men med ut-trycksfyllda vokallinjer i

fonetisk skrift är som komprimerade tecknade serier (Aventures 1962 och Nouvelles Aventures 1965). Rikedo-men i Ligetis musik beror på bredden i hans fantasi, han är lika hemma i den svarta humorn som i den tänkvärda happeningen. (Särskilt fascinerande är Poeme symphonique för 100 metrono-mer.) Allt detta samlas i hans största verk, operan Le Grand Macabre som hade urpremiär i Stockholm 1978. Det är en av vår tids mest spelade ope-ror och börjar med en uvertyr för 12 bilhorn och slutar med en smärtsamt vacker passacaglia när Döden dött i världsundergången och alla andra tycks överleva...

På 80-talet förnyar han sitt tonspråk. Parallella tonmöns-ter i olika tempi (polymetrik)

blir basen i hans skapande. Med den utformar han stora illusionsnummer av musikaliska fraktaler så att lyssnaren blir osäker om musiken är snabb eller långsam. Han kan också göra rytmiska orgier som om ”Balkan låg någonstans

mellan Afrika och Karibien”. Han inspireras av afrikanska trumrytmer, amerikansk minimalism och Conlon Nancarrows musik för själv-spelande pianon. Huvudverket är en stor samling pianoetyder i tre böcker där nummer 18 är den senaste. En storartad, mång-facetterad serie verk som placerar Ligeti bland de stora pianotonsättarna: Chopin, Liszt och Debussy. Ett av hans kraftfullaste verk är Pianokonserten från 1987 som kombinerar virtuositet, nostalgi och rytmiskt driv.

György Ligeti, som kommer från en assimilerad judisk

familj, överlevde både nazismen och stalinismen som en följd av lyckliga tillfälligheter. Han tror på en musik som stiliserar och destillerar de stora känslorna till en väv av toner som både känns, luktar och förvränger perspekti-ven. Hans humanism skyr mondän pes-simism och grumlig problematisering. Ligetis nyfikenhet på världen är intakt. ”Verkligheten är förfärlig och underbar, både och.”

György Ligeti, föddes 28 maj 1923 i Dicsöszentmárton/Tîrnaveni i Trans-sylvanien, Rumänien och utbildades på konservatoriet i Budapest. Sedan han flytt 1956 har han bott i Österrike och Tyskland.

Ligeti – En gränslös musiker

Foto: Ines Gellrich 2001.

HÍRADÓ

FELELÕS KIADÓ: Bihari Szabolcs • SZERKESZTÕ: Újvári Tünde • POSTACÍM: Híradó, c/o Újvári Tünde, Granbacksvägen 8, 178 32 Ekerö • TELEFON/FAX: 08-38 48 60 • E-POSTACÍM: tunde.ujvari@kommunal.se • MEGJELENIK: negyedévenként • PÉLDÁNYSZÁM: 2000 • NYOMDA: Gjutarbackens Tryckeri, Söderhamn • ISSN: 1103-7679

A névvel aláírt cikkek tartalmáért szerzõjük felel. Beküldött leveleket nem õrzünk meg, és nem küldünk vissza. A szerkesztõség fenntartja magának a változtatás és a rövidítés jogát.

Kiadja a SMOSZ. A Híradót a tagdíjat fizetõ egyesületi tagok kapják. Az újságra elõfizetni nem lehet.

Az 1976-ban megalakult Svédországi Magyarok Országos Szövetsége a svédországi magyarság civil társadalmi egyesületeinek országos szervezete. Az Országos Szövetség a magyarság közös érdekeit támogatja, ügyes-bajos dolgait intézi, valamint ellátja a tagegyesületeket a magyarságot érintõ információkkal.

POSTACSEKKSZÁMLÁK: pg. 497 67 25-4 gyûjtõszámla; pg. 441 40 44-0 Duna-tvHíradó

Tartalom

Következõ számunk lapzártája 2004. augusztus 20.

3

Ligeti György Polar-díjasA zene Nobel-díjaként emlegetett Polar-díjjal tüntették ki Ligeti György zeneszerzõt és karmestert. Az egymillió korona pénzjutalommal járó díjat XVI. Károly Gusztáv svéd király adta át a zeneakadémia hangversenytermében. Az ünnepélyes díjátadáson a magyar zeneszerző gyengélkedése miatt nem vehetett részt. A Polar-díjjal a kor legkiemelkedőbb zenei teljesítményeit jutalmazza a svéd akadé-mia. Évente mindig két díjat adnak át: a klasszikus zene, és a valamelyik népszerű könnyűzenei műfaj képviselőinek. Az utóbbi elismerést az idén B. B. King amerikai blues-zenész kapta. Az indoklás szerint a 81 éves Ligeti határokon átlépő zeneszerzői alkotó tevékenységével érdemelte ki a kitüntetést.

Ligeti György az erdélyi Dicsõszent-mártonban született 1923-ban.

– Eredetileg a tudományegyetem ma-tematika-fizika szakán szerettem volna továbbtanulni, de a zsidótörvények miatt erre már nem volt lehetőség. Felvettek vi-szont a kolozsvári konzervatóriumba, ahol ebben az időben Farkas Ferenc tanított, vallja Ligeti egy Retkes Attilának adott interjúban 2000-ben. Hét évvel később a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán is Farkas Ferencnél diplomázott, 1950-től ugyanitt már tanár. Az 1956-os forradalom után Bécsbe menekült. 1973-tól 1989-es visszavonulásáig a hamburgi zeneművészeti főiskolán tanított.

1957-1969 között Bécsben él, közben a darmstadti mesterkurzusokon tanít. 1961-től a Stockholmi Zeneművészeti Főiskola tanára, 1972-ben „composer in residence” a kaliforniai Stanford egyetemen, 1969-1973 között Berlinben él, napjainkban zeneszerzői munkássága révén korunk egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő zeneszerzője. Szám-talan kompozíciója sokszínű, gazdag palettá-jú, művelt és igen tudatos zeneszerző képét vetítik elénk. Pozícióját az európai avantgarde mes-terei között Atmospheres című zenekari darabjával alapozta meg, ezzel ellentétes zenei világot tár elénk Aventures és Nou-

velles Avan-tures című mimodrámája, amely újfajta hangzásképek-kel, elképzelt nyelven írt szövegeivel valóban új utat jelentett a 20. századi zene-szerzésben. Ligeti sohasem állt meg egy-egy stiláris hang-záskép mellett, mindig újat és újat keres műveiben, és éppen ezért is fogadja minden egyes újabb alkotását nagy nemzetközi érdeklődés. A kritikusok is elismerik, hogy valóban nem tartozik egyik iskolához, „szektához” sem. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy felfedezhetők-e darab-jaiban a magyar zene stiláris jellegzetességei. – Nagyon szorosan kötődöm az anya-nyelvemhez, ma is jobban beszélek magya-rul, mint bármilyen más nyelven, s biztos vagyok benne, hogy ez a zenémre is hatással van. A fiatalkori népdalfeldolgozásoktól eltekintve a direkt idézetektől tartózkodtam, de a ritmika, az artikuláció, a „hanglejtés” óhatatlanul magyar. Az elmúlt korok zene-szerzői közül azok a példaképeim, akik eredeti műveket, egyetemes értéket hoztak létre, de művészetükben mégis tükröződik az a szellemi környezet, amelyben felnőt-tek. Ilyen számomra a cseh Janácek, a francia Debussy, az orosz Sztravinszkij vagy éppen Bartók, akinek életművéből rám leginkább az egyszerűbb darabok – hegedűduók, egynemű karok – hatottak, mondja Ligeti az említett interjúban.

A jelenleg Hamburgban élő, 81 éves zeneszerző már számos díj és kitüntetés – Bach-, Beethoven-, Adorno-, Kossuth-díj – birtokosa. Saját bevallása szerint talán az 1984-ben kapott Bartók-Pásztory díjnak örült a legjobban, mert a szakma elismerése volt; az akkori „hivatalos” magyar álláspontot azonban jelezte, hogy Aczél György annak idején nem volt hajlandó kezet fogni vele a díjátadáson.

4 Mervel Ferenc

4 Válasz Budapestrõl

5 Az identitástudatról

6 Magyar könyvek

10 Bayer Zsolt

11 Csángó arcképek

14 Arcképcsarnok

15 Régiós vendégek

16 Portré: Mihály Ferenc

6 Egyesületi beszámolók

13 Panoráma

HÍRADÓ4

MERVEL FERENC (Vecsés 1936 – Västerås 2004)

Elhunyt Mervel Ferenc nyelvész, esszéista, mûfordító. Élete során 72 svéd, dán, norvég, izlandi és feröeri szerzõtõl fordított anyanyelvünkre és 41 magyar köl-tõnket, prózaírónkat mutatta be az északi olvasóknak. Fordítások és szépirodalmi alkotások mellett szakcik-keket, tanulmányokat publikált. Nyelvkönyvei közül a Rendszeres svéd nyelvtan Budapesten is megjelent.

A Magyar Írószövetség Mervel Ferencet munkás-sága elismeréseképpen felvette tagjai sorába és a Pro Cultura Hungarica díjjal tûntette ki.

Mervel Ferenc egyike volt azoknak, aki öt évvel ezelõtti felhívásomra, hogy svédországi magyar mûvészeti kiadványt készülök megjelentetni, jelentkezett. Azóta rendszeresen közölt a Két évszakban, prózát, lírát egyaránt. Hol svéd, hol pedig ma-gyar fordításaival volt jelen. Sõt, az egyik számban még egy önálló esszéjét is leközölhettem. Bibliográfiájából (a 2003. decemberi Híradó hosszabb cikket közölt Mervel Ferenc munkásságáról) kitûnik, nem igazán szorult volna rá az általam felkínált közlési lehetõségre, ám felismerte, hogy ezáltal munkája egy más közönséghez, a svédországi magyar közösséghez juthat el. Voltak olyan napok, hetek, hogy naponta beszéltünk telefonon. Vagy azért, mert megkért, hogy egy, a Magyar Naplónak

"Miniszterelnök úr megbízásából szeretném megköszönni a nyugati szórványban élő magyarság számára igényelt könnyített honosítási eljárás ügyében küldött levelét.

Tájékoztatni szeretném arról, hogy Klement Kornél úr a Magyar Állandó Értekezlet állampolgársági és önkormányzati szakbizottságának december 17-én tartott ülésén a NYEOMSZ képviseletében megerősítette a Szövetség 2002. decemberi memorandumában foglalt álláspont fenntartását, illetve ismertette a nyugat-európai országokban élő magyarok sajátos jogi helyzetéről.

A szakbizottsági ülésen részt vevő kormányzati szak-értők a felvetésekkel kapcsolatban úgy foglaltak állást, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányából, illetve nemzetközi kötelezettségeinkből következően csak olyan jogi szabályozás képzelhető el, amely minden magyar állampolgársággal korábban rendelkező, illetve magát magyarnak valló személyre kiterjed lakóhelyétől függetlenül.

Őszintén remélem, hogy a megkeresésére a Kormány szándékai tekintetében megnyugtató válasszal tudtam szolgálni."

Budapest, 2004. március 26.

Tisztelettel:/ Szabó Vilmos /

"Tisztelt Elnök Úr! Kedves Szabolcs!Köszönettel megkaptam leveledet, amely a Magyarország

határain túlról származó, ma Nyugat-Európában élõ honfitársaink magyar állampolgárságának lehetõségével foglalkozik. Azért is vettem örömmel a levelet, mert olyan kérdést érint, amelyet a Fidesz is nagyon fontosnak tart.

Teljes mértékben egyetértünk abban, hogy káros és igazságtalan megkülönböztetni a nyugaton élõ magyarokat aszerint, hogy Magyarországról vagy a határon túli területekrõl származnak-e. Ezért a Fidesz síkra száll amel-lett, hogy minden nyugaton élõ magyar alanyi jogon, akadá-lymentesen meg/visszakaphassa a magyar állampolgárságot.

Abban is osztjuk véleményeteket, hogy az országhatáron kívül élõ állampolgárok is gyakorolhassák szavazati jogukat.

Mivel ezeknek a céloknak az elérésére olyan törvényeket kell megváltoztatni, amelyek 2/3-osak, ezért szükség van a parlamenti pártok között egyetértésre. Biztosítlak Benneteket, hogy a Fidesz ki fog állni ezek mellett az elvek mellett."

Budapest, 2004. március 29.

Üdvözlettel:Németh Zsolt sk.

készített válogatásához én is járuljak hozzá fordítás-sal, vagy azért, mert valamit kellett segítenem a számítógépe körül, vagy csak azért, hogy elmesélje egy-egy sikerét vagy beszélgethessen. Találkozni igazából csak egyszer találkoztunk, akkor is néhány percre csupán, mert négy svéd költõvel (akiknek õ volt a magyar fordítója) mentek bulizni egy – a fordítás lehetõségeirõl, buktatóiról tartott – elõadás után. Akkor már tudták, tudtuk, hogy csupán hetei,

hónapjai vannak hátra. A diagnózis nem volt téves, a nyelõcsõrák elvitte, viszonylag fiatalon. A budapesti Eötvös József Collegium skandinavisztika szakos hallgatói által alapított Északi Fény Kulturális Társaság a skandináv programhoz tartozó könytárat Mervel Ferencrõl nevezte el. A könyvtáravatóra Ferenc még hivatalos volt ugyan, de már nem utazott; ám nagy sikernek és elismerésnek tartotta a budapesti ifjak kezdeményezését. Adósságok nélkül, irodalmi életével-munkásságával megbé-kélve távozhatott. Legutóbbi mûveit a Várad folyóirat közölte. Ha még egy kicsit több ideje lett volna, Móricz Árvácskáját fordította volna még le szívesen, már ki is választotta volt azt a két svéd nyelv-járást, amelyek stilárisan megfeleltek volna.

Mervel Ferenc a Két évszaknak és a magyar és a svéd irodalomnak egyaránt hiányozni fog. Sall László

A SMOSZ közgyûlése határozatot fogadott el, amelynek értelmében a svédországi magyar közösség levél-lel fordult a Magyar Köztársaság elnökéhez, miniszterelnökéhez, a négy parlamenti párt elnökéhez valamint a Parlament Külügyi Bizottságának elnökéhez a nyugati szórványban élõ magyarság számára a megkönnyített honosítási eljárás bevezetése ügyében. Eddig a kormánypárt és a FIDESZ juttatta el válaszát a SMOSZ-hoz.

A magyar kormány és a FIDESZ a kettõs állampolgárság ügyében

HÍRADÓ 5

Választott/vállalt identitástudat Hermann, Hämäläinen és társaik”Riasztotta ez a nõi

mohóság, ami egy olyan nõrõl sugárzik, sõt ordít, aki már nem hagyatkozik nõiességére, csupán egy egyszerû, negyvenes évei vége felé járó, természetes asszony” - írja Dag Solstad norvég író A mellékszereplõ pillanata címû regényében.

Az ezzel a könyvvel egyszerre vásárolt következõ négy más Polar-kiadvány került a stockholmi nem-zetközi könyvtár (Internationella biblioteket) tulajdonába:

Andrus Kivirähk: Ördöngõs idõk Helvi Hämäläinen: Az új Ádám Joni Skiftesvik: Akit állva temettek el Iselin C. Hermann: Expressz ajánlott.Ez utóbbi egy levelezés története:

hogyan válik személyes és szenvedélyes barátsággá Foreur festõ és egy isme-retlen nõ kapcsolata. A tisztelõ dán, a festõ francia, s ez a kettõsség figyelhetõ meg I. C. Hermann életében is: õ maga ugyan dán, ám Franciaországban tanult akrobatának. Színész lesz és rendezõ, majd írni kezd, s ez a könyv, az Expressz ajánlott hozza meg számára a sikert; mára már tizennégy nyelvre lefordították.

A Polar különben budapesti kiadó – és nemcsak kiadó, de kultúraközvetítõ, ugyanis kiállításokat is rendeznek, alkotók számára vendégszobájuk van. Akiket õk fordítanak, északiak: finnek, svédek, norvégok, izlandiak, újabban észtek. Kertész Judit szerkesztõ kezé-ben találkoznak a szálak, õ maga skan-dináv nyelveket tanult, azokról fordít, de a Polar fordítói köréhez tartozik Pap Éva, Segesdi Móni például.

A nemzetközi könyvtárnak már van egy sor Polar-könyve, amelyek azonnal megrendelhetõek, például:

Karen Blixen: Babette lakomájaAugust Strindberg: HitelezõkJohan Borgen: KislordMika Waltari: Szerencsés Félix.Hogy milyen más magyar nyelvû

könyvei vannak a könyvtárnak, amely egész Svédországot ellátja magyar könyvekkel, azt a honlapjáról lehet megtudni: www.ssb.stockholm.se

A ”megtalált” könyveket megren-

delni pedig a világ legegyszerûbb dolga: a lakásához legközelebb esõ könyvtár bárkinek megrendeli õket Stockholmból. Álljon bár az a könyvtár Gislavedben vagy Kirunában…

Gergely Tamás

Ez év májusában ünnepelte fönn-állásának tizedik évfordulóját a Svédországi Magyar Ifjak Társa-sága, a SOMIT. Mint egykori alapító tagot, előadás tartására kértek föl. Ennek kapcsán fogalmazódtak meg bennem az alábbi gondolatok.A nyakatekert cím azt a tudatosságot kívánja hangsúlyozni, amelyet nélkülözhe-tetlennek érzek az idegen kultúrkörben fel-növekvő magyar ifjak egészséges nemzeti önazonosságának kialakításához. Ezért nem mondok csupán vállalt identitást, s nem beszélek pusztán identitástudatról. Sőt, azt sem mondom, hogy ez kialakul. Mint ahogyan kialakulnak nemi, generációs, világnézeti önazonosság-jegyeink. Hogy, hogy nem, az ember „szocializálódik” , s ideális esetben huszonévei elejére-közepére tudni fogja, hol a helye a világban. Nem-zeti identitástudatunkat is valahogy így sajátítjuk el saját kultúrkörben, észrevétle-nül, természetesen, s ezért ezt a „spontán” jelzővel látják el a szakemberek. (Ki ne emlékezne nagyapja összeráncolt szemöldö-kére: „Magyar ember mikor eszik, nem beszél!”) Ezzel a spontánnak nevezett iden-titástudattal állítja szembe Csepeli György szociológus az ideologikus identitást, amely már ismeretek és gondolkodási modellek rendszere.( Melyik erdélyi magyar nem hallott még a dákó-román elméletről?)

Amit én címként írtam, s idegen nyelvi környezetben élő magyar szülõk gyermekne-velő programjaként látni szeretnék, az egy harmadik variáns. Azt mi, felnőttek, kiala-kítjuk. Távol áll minden ideologikus sallang-tól, de tudatos, olyannyira, hogy bármily természetes, spontánnak nem nevezhető.

Nemzeti identitásKezdjük ott, hogy tisztázzuk magunkban: mi is az a nemzeti identitás?

A már említett Csepeli György nevű szociológus szerint „a magyar kategória a társadalmi valóság kezeléséhez nélkü-lözhetetlenül szükséges leegyszerűsítés eszköze, az ön- és társmeghatározás kulcsfontosságú támpontja”. Funkciója: az egyén képes legyen elhelyezni magát az ismerősség és az idegenség dimenziója mentén. Bayer Zsolt közíró szerint a legtágabb kapcsolatrendszer, amellyel mi, kis individuumok, még azonosulni tudunk. A nemzeti azonosság megélése (ismerős vagyok, tartozom valahová) roppant nagy, pozitív érzelmi töltettel bír. („...az egymásrautaltság legmagasabb fokon szervezett formája a szeretet...” – Szilágyi Domokos) Az identitástudat

egyszerre alakul ki azzal a képpel, amelyet más népekről alkotunk magunknak.

Nemzeti önazonosság?„A gyermek egy bizonyos életkorban – rendszerint hatéves kora táján – felfedezi hovatartozását, lakóhelyét, országát, s ki-alakul benne a patriotizmus érzése.” – ezt az axiómaszerű mondatot Adamikné Jászó Anna írja Gyermekirodalom és nemzeti azonosságtudat című tanulmányában. Ami neki egyértelmű, az másoknak vitatható. Őket hívja a szaknyelv nemzetszkeptiku-soknak. „Igazuk van-e a nemzetszkeptiku-soknak, mikor azt hangoztatják, hogy nemzeti hovatartozás nélkül is van élet, s az Egyesült Államokat hozzák föl pél-dának?” – olvasom Hunyady György érdekes tanulmányában. Az Államokban – mondják – , a kultúrnemzet fogalmát fölváltotta az állampolgár-nemzet, amely minden nemzettípus közül a legkevésbé misztifikálja az egymásrautaltság okát, mértékét, természetét. Csupán anyagi érdekre alapozva, megteremtődött óriási, más-más kultúrájú tömegek békés egymás mellett élése, ún. állampolgár-nemzetté tömörülése. Csakhogy – írja Hunyady György – Amerika népe nemzet a javából. Választottak maguknak nyelvet, s mára megszületett az amerikai életstílus: a gyors-büfé, a végeláthatatlan autópálya, a dzsezz és a country-zene és az ajkakról le nem hervadó mosoly. Az állampolgár-nemzet tagjainak sokasága előkertjében nemzeti lobogót húz föl, és az iskola American Stu-dies címen aprólékos műgonddal biztosítja a gyerekek jártasságát az alapító atyák élettörténetében, s a nemzeti büszkeség olyan ékességeiben, mint a partraszállás a fasiszta Itáliában. Azaz: az a spontán nemzeti identitás legalább akkora érzelmi töltettel bír, mint bármely más nemzet esetében.

Aki hazát cserél, szívet is cserél – tartja a népi bölcsesség. Tegyük föl, hogy készek vagyunk szívet, nyelvet, életstílust, kultúrát cserélni, hisz „nem azért jöttünk Svédországba, hogy magya-rok maradjunk” (egy ismerőst idézek, s le a kalappal az őszintesége előtt). Lehet-e egyik napról a másikra úgy nemzeti iden-titást cserélni, hogy a lélek ne sérüljön? Csepeli György külön foglalkozik a mig-ráció kérdésével Identitás és akkulturáció című tanulmányában. A migráció, írja, első-sorban a taszítás miatt következik be (elége-detlenség az otthagyott társadalommal).

(folytatása a 12. oldalon)

Kovásznay Enikõ

HÍRADÓ6Egyesületek

Hosszas keresés után sikerült találnunk egy nagyon szép környezetben található épület-ben két emeletet, összesen 18 lakással, egy kilenc emeletes ház hatodik és hetedik szintjén. Itt kívánjuk megvalósítani Svédországban az első Magyar Otthont azok számára, akik erre igényt tartanak. A beköl-tözésre (az ingatlan teljes felújítása után) 2004 negyedik negyedévében kerül majd sor.

Az épület Stockholmban, a már jelenleg is több éve sike-resen működő Magyar Senior

A konyha. A fürdõszoba.

A 26 m2-es lakás alaprajza.

Klub közvetlen közelében, Gröndalban fekszik. Autóval az E4-es autópályáról könnyen megközelíthető, közel van a földalattihoz, ahonnan a 133-as busz pár perc alatt az épület elõtt teszi le az utast, a busz-megálló ugyanis közvetlenül a ház előtt található.

A lakások 26 négyzetmé-teresek, egy szobából, idős emberek számára is alkalmas fürdőszobából és egy „mini-konyhából” állnak. Ezen kívül mindkét emeleten van közös konyha, ebédlő és társalgó azok

számára, akik ezeket igénybe kívánják venni, illetve közös étkeztetést akarnak. Lehetőség van mosoda használatára is. Az Otthonban magyar TV-programok vételére alkalmas parabolát kívánunk felszerelni. A környék csendes, vízközeli, sok kellemes sétánnyal.

A tervek szerint az alaplakbér – amelyben a fűtés és a melegvíz is benne foglaltatik – várhatóan 3900–4600 kr között lesz, de jelenleg folynak a tárgyalások az ingatlantulajdonossal a végleges árról. A villanyfogyasztást mindenki saját maga fizeti. A közös helyiségek fenntartá-sának és az esetleges ellátási

Jó hírekkel jelentkezünk azon idős honfitársaink számára, akik be kívánnak költözni, illetve bármilyen módon érdeklődnek egy magyar személyzettel működő idősotthon iránt.

szolgálatnak a költségei szintén a lakókat terhelik. A szerződés megkötésekor minden leendő bérlőnek 10 000 koronát kell biztosítékként az idősotthon támogatására létrehozott Alapítvány javára befizetni. Érdeklődés és további fel-világosítás a 08-645 23 07-as telefonszámon (üzenetrögzítő is van), illetve a Senior Klub e-mail-címén kapható: ungerska.seniorer@telia.com.

Jelentkezési határidő, a beköltözési időpont közelisége miatt, minél előbb, de leg-később 2004. július 1.

Révay László,a Kuratórium elnöke

A folyamatos munkaA január 21-én megtartott részle-ges tisztújító közgyûlést követõen lényegében a régi felállásban dolgozik tovább az egyesület. A vezetõség rutinosan végzi munkáját s vesz részt az or-szágos rendezvényekben is.

Március 18-án, a nemzeti ünnepen, dr. Szakály Sándor, a Duna-TV alelnöke mondott beszédet. A Tavaszi szél gyer-mektánccsoport rövid fellépése után Szirácky Katalin szabadkai színmûvésznõ ünnepi mûsorára került sor, majd a Duna-TV svédországi szerepérõl beszél-gettünk, ezúttal mûsorvezetõ nélkül, hiszen Barkó Judit, a Duna-TV mûsorvezetõje be-szélgetõtárs volt. Sok érdekes dolog merült fel, s reméljük, a meghívottak értékes észre-

vételekkel gazdagodtak. Épp egy hónap elteltével

lépett fel szépszámú közönség elõtt a kecskeméti Katona Jó-zsef Színház kis létszámú, ám magas színvonalú teljesítmény-re képes társulata. Az örökzöld dallamok, kabaréjelenetek, ope-rettrészletek és virtuóz táncok bemutatását Hadházi László humorista fellépése szakította meg, illetve fonta össze.

A név kötelezAz egyesületünk nevében szereplõ „mûvelõdési kör” megjelölés kötelez. Április 11-ét, a magyar költészet napját, illõn akartuk megünnepelni. Kis késéssel, április 21-én, Kovásznay Enikõ saját József Attilájára emlékezett. Elõadása jól megszerkesztett, lendületes és valóban személyes volt. A transzcendens, az egyete-

mes kérdésekkel viaskodó József Attilában talált a sajátjára. Az est második napirendi pontja is József Attilával, illetve Attila Józseffel telt. Itt, egyesületünk-ben került ugyanis sor az Ove Berglund által készített fordítás-kötet (En eld som bränner mig) õsbemutatójára (a könyvek aznap délelõtt kerültek ki a nyomdából). Nagysikerû bemutatónak lehettek tanúi, akik ellátogattak klub-helyiségünkbe: Ove Berglund és Palotai István felváltva olvasták a verseket magyarul és svédül.

Sûrû hetekInnen aztán már egyre sûrûb-ben követték egymást az egye-sületi elõadások, események.

Május 3-án Bayer Zsolt volt vendégünk. Elõadásának címe: Nemzet és politika. Saj-nos, az elõadás oly hosszúra nyúlt, hogy a végén már nem volt idõ érdemben megbeszélni

közös dolgainkat... Kár. „…Tokaj szõlõvesszein/ Nek-

tárt csepegtettél…” Május 14-én vendégünk dr. Szõke László, a Magyar Köztársaság stockholmi nagykövete, a tokaji borokról beszélt. Az estet nem – vagy nem elsõsorban – a borkóstolás tette oly hangulatossá, meleggé, hanem az elõadó hozzáértése s a vidék, termékei s az ottélõk iránti szeretõ ragaszkodása.

Régi hagyománya a Kõrösi Csoma Sándor Mûvelõdési Körnek, hogy évadzáró bulit rendez. Ezúttal is Tångagärdén, a gyülekezeti otthonban kerül erre sor június 12-én. Újdonság azonban, hogy egyesületünk el-nöke meghívta a norrköpingie-ket is, beszélgetésre, ismer-kedésre, együtt ünneplésre.

Sall László

Életet az éveknek...

Magyar Otthon a negyedik negyedévben!

Kõrösi Csoma Sándor Mûvelõdési Kör

HÍRADÓ 7Egyesületek

Szinte napra pontosan tíz évvel az alapítás után került sor a Svédországi Magyar Ifjak Társasága jubileumtáborára. Az ezúttal újra Tångagärdén megrendezett öt napos esemény rég nem látott tömegeket von-zott, olyannyira, hogy az alvó-helyek mind beteltek, és a szom-bat délutáni megemlékezésen mintegy 120-an vettünk részt.

A tábor különlegességének számított, hogy ezúttal, rend-hagyó módon, a SOMIT családos tagjai elhozhatták gyermekeiket is, akiknek külön foglalkozást biztosítottunk az előadások ideje alatt. Köszönet illeti prog-ramszervezőinket: Gerstenbrein Dórit és Köble Edithet, akik a színvonalas programok megszervezése és levezetése mellett még a gyermekfoglal-kozásokat is megtartották.

A tábor minden napja rend-kívül jól telt, a programok változatosak voltak: meghall-gathattuk Kovásznay Enikő Választott identitástudat című

előadását, Nagy Gábor segédlel-kész segítségével választ keres-tünk arra, hogy ki a felelős Jézus haláláért, Veress Zoltán a Peregrinus kört mutatta be. Könnyedebb szórakozásként péntek este Pál József szinteti-zátoros kíséretével szerveztünk zenés estet. Szombaton két tánc-csoport is bemutatta tudását: előbb a László Patrícia által

vezetett göteborgi Tavaszi Szél gyermekcsoport mutatott be csodálatos néptáncokat, majd a jubileumi megemlékezés után Soós Boróka és barátai hozták el Ljungby-bõl hozzáértésüket.

A megemlékezést Kádár Attila elnök nyitotta meg, aki szólt az alapítás körülményei-ről, az elmúlt tíz év eseményei-ről és a 30-nál több különböző táborról. Késõbb egy filmössze-állítást tekinthettünk meg az első táborról. A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége részéről Bihari Szabolcs elnök, Kovásznay Ádám titkár valamint Tompa

10 éves a SOMIT:Jubileumtábor Tångagärdén

Anna voltak vendégeink, mind-hárman a SOMIT alapítói. Bihari Szabolcs köszöntötte a SOMIT-ot, megemlékezett az alapítás körülményeiről, majd díszoklevelet nyújtott át a SMOSZ részéről. Tompa Anna családhoz hasonlította a SOMIT-ot, aki a gyermek-korban anyaként fogta kezünk, de most a dackorszak után beléptünk a felnőttkorba. Kovásznay Ádám külön mél-tatta a programszervezők ráter-mettségét, és értékelte, hogy a SOMIT egy különutas időszak után visszatalált a gyökereihez. Kulich Károly, a SOMIT első elnöke, rendkívüli lehetőségnek nevezte a SOMIT-ban való tevékenykedést önmagunk fejlesztésére. Begazy Balázs a nemzetközi táborok jelen-tőségéről szólt néhány szót.

Kádár Attila köszönetet mondott vendégeinknek a támogatásért és a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösségnek azért, hogy lehetővé tette számunkra a Tångagärde-i gyülekezeti ott-hon használatát. Külön köszö-

net illette szakácsainkat, Nagy Emőt és Kopácsi Icát az évek során a SOMIT-ra fordított fáradhatatlan munkáért. Szakácsaink sem hagyták válasz nélkül köszönetünket, hatalmas születésnapi tortával leptek meg bennünket.

Az ünneplés este a tábor-tűznél folytatódott, a hússütés mellett tombolázásra is sor került, melynek fődíja az EuroRider AB jóvoltából egy magyarországi utazás volt. Az est tûzijátékkal, majd tábortűz melletti nótázással zárult.

Vasárnap délelőtt Nagy Gábor segédlelkész tartott istentiszte-letet, ezt követően Gerstenbrein Dóri és Blénessy Péter búcsú-szavaival zárult a tábor.

Mindent egybevetve jól sikerültnek éltük meg ezt a tá-bort, még egyszer köszönjük támogatóinknak, szakácsaink-nak és nem utolsó sorban tagjainknak, hogy ehhez a sikerhez és a jó hangulathoz hozzájárultak. Reméljük, még rengetegszer táborozunk együtt az elkövetkező tíz évben is.

Bitay Zsolt

A Tavaszi szél göteborgi néptánccsoport mûsorral szórakoztatta a táborozókat.

A SOMIT családos tagjai ez alkalommal gyermekeiket is elhozhatták a jubileumi táborba.

A Hollandiai Mikes Kele-men Kör 2004. szeptember 9–12 között rendezi meg 45. Tanulmányi Napok-konferen-ciáját a hollandiai Elspeet-ben. A négynapos konferencia témája: “Kultúrák térhódítása – Új világren-dezõdések, magyar életmezõk”. Az eszmecseréket szakértõ elõ-adók vezetik be.

A konferencia programja és a további részletes információ a Mikes Tanulmányi Napok hon-lapján olvasható. A meghívó, a jelentkezési lap és az elõ-adók rövid életrajza pdf-formá-tumban letölthetõ a honlapról: www.federatio.org/mikes3.html

Marosszéki népzene- és néptánctábort szervez a Folk Center Alapítvány az erdélyi Job-bágytelkén (Maros megye) 2004. július 11–18 között. Az alapítvány a népmûvészeti értékek gyûjtését, ápolását és terjesztését tûzte ki céljául. Tánc- és népdaloktatás, minden este táncház, együttesek fellépése, néprajzi elõadások, né-pi mesterségek és falusi tevékeny-ségek bemutatása, kézmûves-mûhely, kirándulás, meglepetések – mindez csupán néhány a tábor programpontjai közül. A rész-vételi díj 160 euro/fõ, amelyben minden benne van. Jelentkezni e-postán: folkc@fx.ro vagy levél-

ben lehet a következõ címen: OP.2 CP.279, Ro-4300 Tirgu Mures, Románia. Részletes információ a www.hhrf.org/folkc webboldalon található.

Balatoni anyanyelvi és magyarságismereti tábort szervez 10-14 évesek számára Révfülöpön 2004. július 29. és au-gusztus 7. között a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. A tábori program keretében a gye-rekek többek között ellátogatnak a Parlamentbe, az állatkertbe és a Csodák Palotájába. A tábor díja 307 $ (kb. 2300 kr). Jelentkezés és

részletes információ a www.mnyknt.hu/taborok.htm honlapon található.

Sárospatakon Nyári Kol-légiumot szervez a fenti társa-ság olyan 14-18 éves külföldi fiata-lok részére, akik mélyíteni akarják magyar nyelvi ismereteiket, és tájékozódni kívánnak a magyar művelődés kérdéseiben. A tábor idõpontja 2004. július 23– augusz-tus 12. (3 hét), és részvételi díja 710 $ (kb. 5500 kr).

Még négy tábor

HÍRADÓ8Egyesületek Sienkiewicz Henryk világhírű

lengyel író szállóigévé vált kérdésére a válasz esetünkben közel sem olyan drámai mint a regényben, viszont a kér-dés mindenképpen helyén-való: hová tartasz, Lundi Magyar Kultúrfórum?

Február 28-án tisztújító közgyűlést tartott az egyesület. Kétévenként megismétlődő ese-mény ez, előre meghatározott forgatókönyv alapján. Az idei mégis eltért az előzőektől, izgalmasabbra sikerült. Érdek-lődés hiánya miatt ugyanis nem voltak új jelöltek a vezető-ségbe, viszont a már különben is foghíjas eddigi vezetőség három tagja jó előre bejelen-tette, hogy át kívánja adni a váltóbotot friss erőknek. A hely-zetet válságosnak éreztük, oly-annyira, hogy már az egyesület feloszlatásának gyakorlati feltételeit kezdtük latolgatni. Gyötört a gondolat, hogy vajon hogy éreznék magukat az alapí-tók és mindazok, akik több mint negyven éven keresztül fáradoztak azon, hogy a lundi és a környékbeli magyaroknak biztosítsanak egy olyan fóru-mot, ahol találkozhatnak, szórakozhatnak, művelődhet-nek, ha most tanúi lennének az egyesület temetésének?

Idestova három hónap telt el azóta, hogy a tisztújító közgyűlésen némileg átalakult, kibővült a Lundi Magyar Kul-túrfórum vezetősége. Azt is mondhatjuk, hogy helyreállt a rend, mivel végül is és mindenek ellenére ismét az alapszabály szerinti hét fős vezetőséggel dolgo-zunk: Boross Kálmán elnök, Tar Károly titkár, Aluuan Gabriella pénztáros. További vezetőségi tagok: Fodor Béla, Habram Antal, László Katalin, Wolf Judit.

Tulajdonképpen ”csak” egy

embert veszítettünk el, de ez a veszteség érzékenyen érintett bennünket, mivel nem csak az egyesület pénztárosa ment el, hanem személyében egy olyan tagunk, akinek a segítségére el-foglaltsága ellenére is mindig számíthattunk. Annak idején úgy vállalta el a pénztárosi teendőket, hogy nem rendelkezett sem szaktudással, sem ilyen jellegű tapasztalattal, de mivel más vállalkozó nem volt, valakinek csinálni kellett. Kemény mun-kával megtanulta a könyvelés csínját-bínját, és tisztességesen végezte a feladatát négy éven keresztül. Távozásakor kapott néhány köszönő szót és egy szál rózsát. Többet érdemelt volna. A mindig mosolygó, örökvidám Margitunk finom süteményeivel, munkakedvével, segítőkészségével hiányozni fog egészen addig, amíg vissza nem tér hozzánk. Mert vissza fog jönni; nem könnyű végleg abbahagyni olyasmit, amit szívvel-lélekkel csinálunk.

Jó példa erre Gabi, aki szintén el szándékozott menni, de végül is elvállalta pénzügye-ink istápolását. Ő még egy szál rózsát, köszönetet sem kapott, amiért négy évig vezette az egye-sületet. Egyetlen mentségünk a közgyűlés kiélezett hangulata, amely az emberek közötti kap-csolat alapvető kívánalmait szorí-totta a háttérbe, az egymással szembeni megbecsülést, tiszte-letet. Gabi, Margit, áldozatkész munkát végeztetek. Hálás köszönet ezért így a nagy nyilvá-nosság előtt mindazok nevében, akikért tettétek, amit tettetek.

Az új vezetőségben nem lesz hiány eltérő nézetekben, mégis azt várjuk e gárdától, hogy nem csak megállítja a

taglétszámcsökkenést, hanem a lemorzsolódott tagok vissza-szerzését is sikerrel megoldja. Ehhez természetesen az kell, hogy az egyesület tevékenysége vonzó legyen, hogy a vezetőség-nek jó és közvetlen kapcsolata legyen a tagsággal, s talán az is, hogy gyakrabban találkoz-zunk, hiszen ezzel erősíthetjük az együvétartozás érzését. Ha az új vezetőség működése nem bizonyul pün-kösdi királyságnak, ha sikerül megvalósítanunk a széleskörű együttműködést az összes lundi magyar közösséggel, ha az egyesület érdekeit képesek leszünk minden esetben a sa-ját egyéni álláspontunk fölé helyezni, akkor tiszta lelkiis-merettel válaszolhatjuk meg a kérdést: jó irányba tart a Lundi Magyar Kultúrfórum.

Miután kibővült vezetősé-günk, az egy főre eső munka-mennyiségnek kevesebbnek kel-lene lennie alapfokú matematika szerint. Hogy mégsem így van, annak az az oka, hogy az új emberek új munkafeladatokat hoztak magukkal. Eddig sem a helyi rádió magyarnyelvű adásával, sem a Ligettel szem-ben nem éreztünk felelősséget, nem vettünk részt tevékenysé-gükben. Ráadásul a körülmé-nyeink is megváltoztak, miután fel kellett adnunk eddigi egye-sületi helyiségünket. Jelenleg kénytelenek vagyunk hol az egyik, hol a másik vezetőségi tagunknál gyűlésezni, de ennek is van egy hasznos oldala: job-ban megismerjük egymást.

Ha visszatekintünk az eltelt 3-4 hónapra, nem csak az el-végzett munka mennyiségével lehetünk elégedettek, de némileg az elért eredményekkel is. Volt két rendezvényünk (március 15, húsvét), egy tanácskozásunk az Integrációs Hivatallal, 9 gyerek-kel és két felnőttel részt vettünk

a Cimbora-táborban, valamint tartottunk négy vezetőségi gyű-lést. Megjavult a kapcsolatunk a LIFS-el (Lundi Bevándorlók Egyesületeinek Együttműködési Szervezete), ahol Fodor Béla képvisel bennünket s igyekszik jó irányba terelni a történéseket. Részt veszünk a Liget (Tar Károly alapította, s azóta is vezeti) szer-kesztésében, s végre létrejött a honlapunk! Már elérhető a www.lundikulturforum.se címen, bár pil-lanatnyilag még néhány technikai jellegű probléma megoldásra vár.

Nem sikerült viszont ezidáig megoldást találni a helyi rádió magyar nyelvű adásának rend-szeresítésére, színvonalának emelésére, de úgy érezzük, hogy jó úton haladunk. Nem tudtunk új egyesületi helyiséget szerezni s azt is sajnáljuk, hogy nem vettük még fel a

”hivatalos” kapcsola-

tot az új malmöi egyesülettel.Ami az őszi terveinket

illeti, szeptember 12-én részt veszünk az Integrációs Napon. Egy előadást szeretnénk be-iktatni a műsorba, valamint kiállítást tervezünk a magyar népművészet bemutatására. Remélhetőleg a helyi magyar /svéd néptáncegyüttes, a Forrás fellépésére is sor kerül. S ha már a táncnál tartunk: az előző sikertelenségek dacára újra próbálkozunk táncház, illetve batyubál rendezésével.

Újraindítjuk a szombati összejöveteleinket is, de ezúttal emeljük a színvonalat oly mó-don, hogy időnként előadókat hívunk meg. Sok magyar nagy-tudású, elismert szaktekintély, személyiség él és működik köz-vetlen környezetünkben. Ismer-jük meg őket. Megérdemelnek legalább annyi tiszteletet, hogy érdeklődünk munkásságuk iránt. Természetesen nem csak ezeket a neves embereket kí-vánjuk bemutatni, hanem mind-azokat, akik amatõr szinten bár, de elmélyülten, igényes-séggel foglalkoznak egy témá-val, amiről úgymond mindent tudnak, amit tudni érdemes.

A nagyszabású tervek Magyarország svédországi be-mutatkozására füstbe mentek. Hogy mégis megemlékezzünk Magyarországnak az Európai Únióhoz való csatlakozásáról, a Lundi Magyar Kultúrfórum – remélhetőleg a városi önkor- mányzattal karöltve – Magyar Napot tervez. Nem olyan nagy-szabásút, mint a Svédületes lett volna, de megvalósíthatót.

Boross Kálmán

Quo vadis Lundi Kultúrfórum?

A STOCKHOLMI ÖNKÉPZÕKÖR JÚNIUS 24-27 KÖZÖTT TARTJA NYÁRI TÁBORÁT TÅNGAGÄRDÉN

MEGHÍVOTTAINK:CSÁKY ZOLTÁN, a Duna Televízió munkatársa, ROSTÁS-PÉTER ISTVÁN, a Kolozsvári Rádió szerkesztõje és ROSTÁS-PÉTER EMESE, a Romániai Magyar Szó tudósítója. Elõadást tart még VERESS T. MAGDA és VERESS ZOLTÁN. Zenei vetélkedõt szervez MOKOS IMRE. Istentiszteletet tart NAGY GÁBOR.JELENTKEZNI, érdeklõdni Went Idánál lehet a 08-66 246 88-as telefonszámon vagy az iratos@chello.se drótpostacímen lehetõleg június 17-ig. Részvételi díj felnõtteknek napi 100 korona, 12 év alatti gyermekeknek ingyenes.

Minden érdeklõdõt szeretettel váraz Önképzõkör vezetõsége

HÍRADÓ 9Egyesületek

A Söderäljei Magyar Egyesület tavaszi mûködését agy ABF-tanfolyammal indította el, amely-nek során kiderült, hogy miért is fizetünk adót. Többen is meg szokták kérdezni tõlem, hogy sok adót fizetek-e, én meg mindig azt válaszolom, hogy sajnos, keveset. Olyankor egybõl rám támadnak az emberek, és lehü-lyéznek, pedig csak arról van szó, hogy szívesen fizetnék egy millió koronát adóba, mert akkor legalább két millió volna a jövedelmem. A kurzuson mindenesetre ábrákon és táb-lázatokban láttuk, hogy hova szivárognak el a lelkesen befize-tett, illetve kézhez sem kapott koronáink: 3,7 százalék puská-ra, 11 az egészségügyre, 12 az oktatásra stb. Azt a kis pénzün-ket, ami megmaradt, úgy gon-doltuk, hogy élvezetekre költ-jük, ezért meg is rendeztünk egy jó farsangi bált, vacsorával és hozzá jó magyar borral Pál József zenekarának a hangjaira.

A nõk napjáról sem feled-keztünk meg, mert mi södertäl-jei srácok tiszteljük a nõket. An-nak ellenére, hogy egész évben futunk, gürcölünk, takarítunk, azért egyszer még túlteszünk magunkon és virággal díszített asztalhoz ültetjük õket. Jó va-

csorával (természetesen saját kezûleg készített) vendégeltük meg õket. A jó bor, jó egész-ség, szép asszony feleség Södertäljén mindig érvényes.

Komolyabb dolgok is történ-nek nálunk, március 15-ét az anyaországból érkezett illuszt-ris vendégekkel és a gyerekek szavalásával ünnepeltük. Már-cius 20-án megtartotta egye-sületünk az évi közgyûlését, amelyen a vezetõségi választás is megtörtént. Ezen Jüretics Istvánt ismét felkértük az elnö-ki tisztség betöltésére, amelyet õ el is vállalt. A vezetõség töb-bi tagja Buday Gábor, Buday Levente, Nagy Marika és Theisz Pál. A tagság nevében jó és eredményes munkát kíván-tunk egyesületünk vezetõinek.

Utazunk MagyarhonbaHatodik alkalommal látogatunk el Hévízre, a Rider kényelmes és szép autóbuszával, ahol két hetet töltünk el ottani barátaink kellemes társaságában. A vá-ros önkormányzata, Vértes Árpád polgármesterrel az élen, vendégszeretettel fogadja 34 tagú pihenésre, szórakozásra vágyó csoportunkat. Külön öröm számunkra, hogy finn és svéd barátaink is elkísérnek az útra, s sort keríthetnek arra, hogy megismerkedjenek szép

hazánk egyik nevezetességével.Még itthon büszkeség

töltött el bennünket, svédor-szági magyarokat, a TV4-es adó egyik reggeli adása alatt, amikor is a budapesti Gundel étterem nagytudású csapatáról és nagykövetünk, dr. Szõke László színvonalas elõadásáról készült mûsor a Gundel stockholmi vendég-szereplése alkalmából. Eddig is tudtuk, s most ismét bebi-zonyosodott, hogy a magyar ételek és borok világhírûek.

Egy kis fociTisztelt magyar focistabaráta-ink, szurkolóink! Ismét lesz svéd-magyar válogatott labda-rúgó mérkõzés, amelyen honfi-társainknak megadatik a lehetõ-

ség, hogy a tavalyi csorbát – a vereséget – kiküszöbölhessék, és visszavágjanak. Az október 9-ét ezért már most jegyezzé-tek fel a naptárotokba, ugyanis azon a szombaton játszik Ma-gyarország válogatottja a stock-holmi Råsunda stadionban. Szükségük lesz a

”Hajrá,

magyarok!” buzdításainkra.Kecskemét nem csak a

fütyülõs barackpálinkájáról híres, hanem kulturális éle-térõl is. Hogy mi is részesül-jünk belõle, április 22- én a kecskeméti Katona József színház vendégszereplésé-ben gyönyörködhettünk.

Móré Imre és Jüretics István

Södertälje

Hévízi üdvözletét küldi a södertäljei egyesület a Híradónak. Képeslap

Löcsey Leó szenátort, Molnár Ádám török vezért alakít A beszélõ köntös dramatizált változatában 2001 nyarán.

Ki hallott még olyan gyermek-rõl, aki máris megkezdte a visszaszámlálást a nyár vé-géig, holott alig a napokban kezdõdik a nyári vakáció? Pedig Rudi fiam pont ezt teszi: számolja a napokat, de nem ám az iskolakezdésig, hanem a tångagärdei anyanyelvi tábort gyõzi alig kivárni. Már nem csodálkozunk, minden évben ez a mese járja. Nem az én fiam az egyetlen, aki-nek ez a táborozás jelenti a nyár fénypontját. Az anyanyelvi tábor az idén hetedik alkalommal várja a magyar környezetben játszani, de lehetõleg tanulni is vágyó lurkókat. Átlagban évi 50 gyermeket okítanak anyaor-szági, kárpátaljai, felvidéki és erdélyi vendégtanárok magyar nyelvre, történelemre. A 2001-es év rekordot döntött: 64 tanuló töltött felejthetetlen tíz napot Tångagärdén a nyári szünetben.

A tá-borok témája Magyar-ország múltja, egy-egy korszak történel-mét isme-rik meg, fedezik fel a gyer-mekek nyaranta. Az indító téma az elsõ, 1998-ban megtar-tott táborban honismeret, a gyö-kereink megismerése volt, majd sorban következett a honfogla-lás, a lovagok kora, török világ Magyarországon, a szabadság-harc és Rákóczi kora. A tavalyi tábor a 20.század eseményeivel és Erdély tanulmányozásával le-zárta a magyar történelem átte-

kintését.Elfogy-tak a tör-ténelmi korok, így ezen a nyáron témavál-tás lesz az anya-nyelvi tá-borban.

– Idén új for-mával próbál-

kozunk, és a nyelvhasználatra fektetjük a hangsúlyt, ezen be-lül pedig játékokat, népdalokat tanulunk, népszokásokról be-szélünk, mondja Tompa Anna, a táborok örökös szervezõje.

Bábszínházra és meseírásra is készülnek a táborrendezõk, s a tervek szerint gyerekek ma-guk csinálnak mindent: õk írják

a mesét, készítik a bábokat, tervezik el és festik meg a dísz-leteket, sõt, természetesen õk is adják majd elõ a mesedarabot a táborzárás napján.

Azt mutatja a tapasztalat, hogy nem várják hiába a tábort a gyerekek, eddig még sosem csalódtak ami a színvonalat és a kellemes idõtöltést illeti. De a tanuláson túl a magyar gyermekközösség e táborok legnagyobb nyeresége. Kamasz-szerelmek szövõdnek, barát-ságok alakulnak ki, látókörök bõvülnek. A tábort az idénre már kinõtt lányom ma is az ott megismert barátaival csettel, beszél telefonon és osztja meg tizenéves világa élményeit naponta. Az anyanyelvi tábor-nak köszönhetõ, hogy magyar kamasszá cseperedett.

Újvári Tünde

Ha nyár, akkor tábor!

HÍRADÓ10

Bayer Zsolt svédországi körúton volt május elején. Hét egyesület fogadta, pedig kevesen tudták, ki ő. Elég volt annyit mondani róla, hogy a román kormány kitiltotta Erdélyből. Három hónapig nem lépheti át a határt. Mivel sokak számára ismeretlen, engedjé-tek meg, hogy megosszam Veletek, ki ez a titokzatos ember – már amennyire én ezt tudhatom. A Duna-tévében figyeltünk föl rá először. Rábízták az októberi forradalom napjának ünnepi adását. Férjem, aki nálam fogékonyabb történelemre és napi politi-kára, csendesen megjegyezte: – Szép műsor. A legszebb, amit eddig láttunk. Van benne szív és lélek.

Amerikából, Új-Mexikóból tértünk haza 2001-ben, s ezért különösen fogékonyak voltunk egy újabb televíziós élményre. Egy másik Bayer-film volt ez, a Kamaszkorunk legszebb nyara – Amerika. Szinte látom önmagam, amint tátott szájjal, nagyra nyílt szemmel, minden egyéb zajra érzéketlen fül-lel iszom magamba a képeket – mondatokat. Csoda történik, valami egész különleges műfaj kibontakozásának vagyok tanúja: képsorokká fogalmazott szépség, személyes élménnyé lett történelem, valami nagy-nagy tudás poézissé finomítása. Pár hónappal ko-rábban még ott voltunk mi is. Magához ölelt a föld, ahová szívem szerint soha nem kíván-koztam, s amelyet azóta lelki újjászületésem színhelyének tekintek: a Megkövült Erdő, a Festett Sivatag, a Grand Canyon, a Fehér Homok. Álltunk és bámultunk, s indián míto-szokhoz menekültünk, hogy a száraz útleírá-sok meg ne öljék bennünk a látványt. Aztán visszajöttünk Európába, s próbáltuk elhinni, hogy nem álmodtuk Amerikát. Hát, nem ál-modtuk. Amerika pont olyan szépen, olyan fenségesen és bensőségesen tárult elénk a filmben, mint amilyennek megismertük.

„Vajon hová bujdosik el meghalni a ta-valyi esztendő, és hová jár pihenni az idő? Hol hallgatja magát az öreg Csend? Hol gyűlnek össze fecsegni az évezredek? Hol a hely, ahol megrémül és szárnyát szegi a sas?

Hol nem ér földet soha az elhajított kő? Hol várja a megváltást a mindig meggyalázott jövő? Hol szokott pirulva játszani az Isten?

Hol az a hely, ahol az ember a legnevet-ségesebb? Itt. A Grand Canyonban... Ha egyszer mégis lesz feltámadás, és mégis lesz végítélet, akkor majd itt kell gyülekeznünk. Csak az lesz elég nagyszabású előadás egy ilyen díszlethez. És ide áll majd az Úr, a Mather Pointra, s egyenként előszólít vala-mennyiünket. El fog tartani egy darabig, de legalább lesz időnk alaposan körülnézni.

Akkor talán lesz időnk végiggondolni, mik is vagyunk mi a Mindenséghez képest. Mert most csak állunk itt buta némaság-ban, és fényképezünk, sóhajtozunk, és veszünk képeslapot a biztonság kedvéért, és azt hisszük, lehet értelmes szavunk arról, amit az Isten, vagy a Colorado folyó művelt. Ugyan...” Ezt akár csattanónak is tartogathatnám, ha Bayer Zsolt művei nem lennének tele ilyen gyönyörű mondatokkal. Gyönyörűnek minősíteni dolgokat nem szokásom. Ezúttal mégis leírom, mert ez a pontos kifejezés.

Mihez hasonlítsam Bayer Zsolt stílusát? Képzeljétek el a világ legszebb pirka-datát. A hajnalodó eget az óceán pere-mén. Gondoljatok arra a napfelkeltére, amelyet ti magatok éltetek meg valame-lyik nyílt tengeren. Nézi az ember víz és ég színekben lobogó találkozását, s még mielőtt mézes érzések, röpködő gügyögés kerítené hatalmába, szemébe tűz a hullámok

ragyogása, testét átjárja a friss tengeri szél, s a szemlélődő, hogy úgy mondjam, kijózanodik. Józanul veszi tudomásul a megdicsőülést, hogy tudniillik szép ez a világ, s hogy ő annak részecskéje. Ma-radjunk ennyiben. Na, ilyen Bayer Zsolt stílusa. Gyönyörűnek azért mondom, mert a példabeszédek kora, sajnos, lejárt.

Pedagógusnak lenni Svédországban körülbelül annyira kalandor vállalkozás, mint magyarnak lenni Romániában. Ha már nagyon elegem van a kiszolgáltatott-ságból és a hozzám vágott székekből, akkor veszem elő A múlt kísértetei című novella-gyűjteményt. Itt minden olyan, amilyennek lennie kell: a gyermekek rakoncátlanok és verekedősek, s nem sántulnak bele, ha a fel-nőttek pofonokat osztogatnak, s ettől még a felnőttek sem szörnyetegek, s nem veszítik el gyermekükhöz való jogukat. A múlt kísértetei-t minden tanítványa által bántalmazott pedagógusnak ajánlom. A munkahelyén vágjon jó képet, kezelje szakszerűen az incidenst, aztán menjen haza, vegye kézbe a Sebek című novellát, s olvassa hangosan: „(Pétert) később műso-ron kívül is megverjük a kert végében, jó messze a szülői intelmektől, az áthatolhatat-lan málnásban. Péter viszont üvölt. Szépen, cifrázva, nagy boldogságunkra minékünk, kár, hogy hangja meglepő gyorsasággal leküzdi a málnás és a ház közötti, bizton-ságosnak ítélt távolságot.” És a többi és a többi. A lélek lassan megnyugszik (vannak még áthatolhatatlan málnások!), s ha más nem, majd Zsolti bácsi visszaveri az idétlen kölykén, ahányszor csak akarom! Tudom, A múlt kísértetei több ennél. Azzal a több-lettel is tisztában vagyok. De lássátok, milyen olvasókat nevel ez a furcsa század!

S akkor még nem beszéltem a Bayer Zsolt 1100 év Európa közepén című soroza-táról, a Péntek 8-ról, a Magyar Nemzetben megjelenő írásairól. Nem baj, úgy szép a világ, ha titokzatos. „Szégyen-e nem ismerni Bayer Zsoltot?”, kérdezi Svájcban élõ barátnõm. Hát, most talán még nem. Pár év múlva már biztosan.

Kovásznay Enikõ

Ki vagy te, Bayer Zsolt?

A Grand Canyon. Sajtófotó.

TÁBOR! TÁBOR! TÁBOR!7-16 éves vagy? Szeretettel várunk a 2004. július 30 – augusztus 8

között Tångagärdén rendezett anyanyelvi táborba. Az idén kétnapos óvodatáborral egészítjük ki a tanulótábort a diákok kisöccse, kishúga számára, valamelyik szülõ jelenlétével. A szervezés végett kérjük, leg-késõbb június 30-ig jelentkezzetek levélben, faxon vagy e-postán a következõ címen: Tompa Anna Smedstorp 102 523 91 Ulricehamn Fax: 0321-45096 E- posta: anna _tompa @hotmail.com Az érdeklõdõknek a tábor mûködésérõl részletes beszámlót küldünk. A tábordíj napi 100 kr, testvéreknek kedvezmény jár; ezt kérjük a következõ számlára befizetni: pg. 1667542-3 Ungerska riksförbundet/modersmål.

Tompa Anna, táborszervezõ

HÍRADÓ 11

” ...Sepsiszentgyörgyre kerültem az egykori

Székely Mikó kollégiumba. Áldom érte a sorsot, mert ez a középiskola egy életre feltarisznyált, meghatározott, lekötelezett. A nép szolgálatára való felkészülésnek – és én ki merem mondani és vallani ezt a szót – a gyökerei itt eredtek bennem.”

(Deáky András – Ordasok tépte tájon)Egy hét telt el Ceausescu bukása után és Gyimes-bükkön – hála Deáky András iskolaigazgató bátorságának – újra beindulhatott a magyar isko-la. Azok közé a gyimesi csángók közé tartozik, aki a panaszkodás helyett mindig is tettekkel igyekezett elörelendíteni népe sorsát. A diktatúra alatt is megtalálta például a módját, hogy a falu-ban önerõbõl vízvezeték-hálózatot hozzanak létre. Fiókkönyvtárakat szervezett a patakok mentén, tanította az embereket olvasni. 1990-ben Andráson keresztül szerveztük meg a leksandi svédek máig is tartó segélyakcióját. Deáky András látta el svéd barátainkat személyre szóló listákkal, kik a legrászorultabbak a faluban, kinek mire van szüksége.

”Szomorú, de való,

sorsom akár keresztmetszete is lehet a romániai magyar értelmiségi sorsának” – írja magáról.

Minek magyar iskola Bákóba? Tudnivaló, hogy amikor a román hatóságok újrarajzolták a megyehatárokat,

”véletlenül”

úgy sikerült, hogy a három gyimesi csángó falu – Gyimesfelsõlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk – közül az utolsó nem Hargita, hanem Bákó megyéhez csatoltatott. Hatalmasan megkeserítette ez a falu lakosságának életét: magyar iskola egyáltalán nem lehetett náluk, hiszen a hivatalos statisztika szerint Bákó megyében nem létezett magyar kisebbség. Nem kell persze ezért visszamennünk a hetvenes évekig. Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, az Európa Tanács küldöttsége élén a moldvai csángómagyarokról kérdezte a bákói prefektust 1999-ben. Azt a választ kapta, hogy itt egyáltalán nem lakik magyar. Tytti asszony akkor megjegyezte, hogy ez meglepi, hiszen három napon keresztül magyarról fordítottak neki finnre a különbözõ falvakban. Arcvonása sem rezzent a prefektus úrnak, pedig bizonyosan elõször hazudott életében... Kifejtette, hogy azok, akik magyar oktatást kérvényeznek, egytõl-egyig szellemi fogyatékosok.

Gyimesbükkön 1963-ra végleg megsemmi-sítették a Groza idõkben indított magyar iskolát. Frissen végzett tanárként Deáky kiharcolta, hogy legalább tanítás elõtt, napi egy órában taníthassa – fizetés nélkül – a gyermekeket magyarul. Azu-tán visszavonták a hajnali fakultatív magyar órák

”kegyét” is. Akkor Deáky nyúlfarmot hozott

létre a gyermekekkel, méhészetre, kertészkedésre, faragásra, gazdálkodásra oktatta õket.

Óriási lépés volt tehát a magyar iskola megnyitása 1989 végén. Deáky jól tudta, amit meglépünk az euforikus forradalmi hangulatban, azt talán megtarthatjuk.

”Szerencse, hogy rögtön

cselekedtünk, mert ha a felsõbbségtõl várjuk, vagy ha most kellene beindítani, soha nem lenne itt magyar nyelvû oktatás” – emlékszik vissza 1992-ben. A mai napig is mûködik az iskola, bár két román gyermek miatt román osztályt is követeltek a hatóságok. De milyen ára volt ennek a magyar iskolának! Elõször

”csak” a háza

rágyújtásával és élete kioltásával fenyegették. Eljött azonban az az idõ is, amikor a román par-lament hivatalosan tárgyalta azt a képtelen vádat, miszerint Deáky András és a falu katolikus papja ki akarnák kiáltani a

”Csángó Köztársaságot”.

Legalább két évig tépázták e két egyenes gerincû magyar ember idegeit. Utána kaptak egy papírt, ami igazolja, hogy a vád nem bizonyult valósnak.

De Deáky András nem fél és nem hátrál meg. A mai napig is lelkesen és rendkívüli rátermettség-gel szervezi a leksandi svédek említett segély-akcióit. Volt pedig ebbõl is elég baja. Egyet, a gyi-mesi kórház elpusztítását – András felesége, Pupp Mária Lujza volt az igazgatója – már részletesen elbeszéltem a Híradóban. Deáky András elvállalta a magyar igazolványok osztásának munkáját is, amiért megint csak érik támadások. Reggelente a magyar újságokat hordja önkéntesen a mere-dek hegyoldal patakjai mentén szétszórt csángó házakba. Szép, nagy, gondozott földjén moldvai csángó gyermekeknek szervez táborokat saját költségén. Nagy nehézségek árán megszervezte a falu parabolaantenna-ellátását, erõsítõkrõl jut el a Duna-TV a messze esõ házakhoz is.

Sikeres faluturizmus Nagyszabású ötlete született Andrásnak néhány éve. Beindítja a faluturizmust. Két-három éve együtt vettük szemügyre azt a 150-200 éves csángó házat, amelyet le akartak bontani és eltüzelni. Megvette, feljavította és kényelmes, turistafogadásra alkalmas, hideg-meleg vízzel ellátott panziót csinált belõle. Azóta több házat is felhúztak a telkén és ragyogóan beindult a faluturizmus. Egy busznyi látogatót, 49 fõt tud immár elszállásolni, civilizált, európai igényû szobákban. A festõi szépségû táj és a szinte szomszédságban lévõ volt magyar határ marad-ványaival vonzza a turistákat. Kirándulásokat szerveznek a határt jelzõ Rákóczi-várhoz, (amelyet valószínûleg Bethlen Gábor építtetett 1626-ban) vagy akár fel a havasokba az eszte-nákhoz. Eredeti helyi zenészekkel mûsorokat rendeznek, és a látogatók helyi ételekbõl válogathatnak. Turistaforgalma nagy áldás a

falunak, munkát ad a helyieknek. Több olyan falubelivel találkoztam itt, akiket annak idején elbocsátottak a gyimesi kórház bezárásakor.

Immár e-postán is el lehet érni Deáky Andrást, információt lehet kérni és szobát lehet foglalni napi száz korona körüli áron: deakyandras@xnet.ro.

Ideje, hogy svéd és holland barátainkon kívül a svédországi magyarság is megismerje ezt a nagyszerû embert! Akinek a lelkében egyesül a dolgos, életrevaló gyimesi csángó és a népét féltve óvó értelmiségi. Ne kerüld el a Deáky-skan-zent, a faluturizmus legeredetibb gyimesbükki végvárát, ha a Székelyföld legkeletibb tájait járod! S ha már eljut oda valaki, ne csak a táj, a folklór és a gyönyörü magyar nyelvjárás szépsé-gében gyönyörködjön. Igyekezzen szerét ejteni, hogy elbeszélgethessen a házigazdával, Deáky Andrással. Feltöltõdött lélekkel fog visszaindulni.

Stuber György

Csángó arcképek:

Deáky András

Deáky András. A szerzõ felvételei Szent Korona a volt magyar határon.

A Deáky panzió.

HÍRADÓ12

Csakhogy, folytatja a szociológus, a taszítás önmagában nem elég, kell lennie egy vonzásnak is, egy olyan vonzódásnak, amelyet a migráns az új élettere iránt érez.

A Cse-peli által vizsgált személyek min-degyike eufóriku-san élte meg a migráció tényét. A kísérő disszo-nanciák (elége-detlensé-

gek) alól azonban senki nem vonhatta ki ma-gát. Különösen érdekesnek találom a következő megfigyelését: A migráció nem feltétlenül tekinthető megfelelő identitásfunkciónak. Minél gördüléke-nyebben megy az új mindennapokba való beilleszkedés, annál kínzóbban vetődik fel a kérdés: „Ki vagyok én, ha nem az vagyok többé, aki voltam?” Az embernek meghasonlottan kell elfogadnia önmagát.

MultikulturalizmusGyógyír-e a gondra napjaink igen divatos szlogenje, a multikulturalizmus? Ha a nemzeti identitástudatot, mint keresőszót üti be az ember a hálón, akkor a találatok 90 százalékban erről a talányos, hogy úgy mondjam, eszperantó identitásról szól-nak. Egy sereg egyéb fogalom is társul hozzá. Van multikulturális házasodási modell, multikulturális drámajáték, multi-kulturális szórakozónegyed, sőt, létezik a Józsefvárosi Nők Multikulturális Egylete is. Nem tudom, a józsefvárosi nők miként élik meg multikulturalitásukat, de tízéves tanítványomon sokat nem segít a dolog. Albán szülök gyermeke. Bergsjöben élte le eddigi kis életét. Úgy definiálja magát, mint „låtsasalban” (látszat-albán), aztán elbizony-talanodik, s kijavítja „nästan svensk”-re (majdnem svéd). Rossz nézni a kétségbeesést az arcán. Megjegyzem, nem én kérdeztem rá, hanem az iskola svéd rektora.

Várhat-e a sokkultúrájú Svédországra az Egyesült Államok sorsa? Elmondhatja-e majd magáról kis albán tanítványom le-származottja, a többi állampolgárral egye-temben, hogy igenis, ő egy multikulturális skandináv? Ne felejtsük el: Svédországban mégiscsak van egy svéd kultúrnemzet, amely nem ugyanolyan feltételekkel indítja útra ifjait, mint a Bergsjöbe sza-kadt albánok. S az sem biztos, hogy az amerikai utat kívánatosnak tartanák.

Mi a teendõ?Mit tehetünk hát, hogy utódaink kiegyen-súlyozott, harmonikus egyéniségekké váljanak? Hogy nemzeti identitástudatuk egészséges maradjon? Sokat. Szerencsére nem vagyunk úttörők a migrációban, s ha szétnézünk magunk körül, láthatjuk a jó példákat. Találkozunk sok igényes ember-rel, akik okosan, nagy tudással építgetik gyermekeikben a kulturális kapaszkodókat.

Előadásomban beszéltem vegyes házasságokról, ahol kölcsönösen beszélik egymás nyelvét, az arany középutat követő névadásról, arról a tükörről, amelyet más kultúrák tartanak elénk, s amelyet nem kell szégyellenünk. Itt erre – hely hiá-nyában – nem térek ki. Hangsúlyoznám viszont az olvasás, az irodalom szerepét.

Olvassunk gyermekeinknek magyarul! Tévézés helyett inkább mesével altassuk el az emberizinket. Vigyázzunk, mit vásá-rolunk meg az óriási gyermekirodalom-kínálatból. Nyelvileg-stilisztikailag mércét nem ismerő művek tömkelege jelenik meg ma Magyarországon. Hagyatkozzunk a mindenkori tiszta forrásra, a népmesére, s olyan becsületes, a mesterségüket értő szerzőkre, mint Benedek Elek, Janikovszky Éva, Veress Zoltán, Csukás István, Lázár Ervin. Örömmel láttam jeles svéd szerzők gyermekregényeit magyar fordításban az áruházak könyvespolcain. Juharfalvi Emillel, Harisnyás Pipivel, Nils Holger-sonnal, a múmikkal stb. magyarul is ismeretséget köthetnek a gyerekek. Hát kérem a szülőket, olvassanak jó svéd gyer-mekirodalmat kicsinyeiknek, magyarul! Az iskolai munkát is megkönnyítené, ahol – egyelőre még – kötelező tananyag.

Hitem szerint a legegészségesebb nemzeti identitástudatot úgy nevelhetjük az ifjakba, ha magyarságukat nem ide-genségként élik meg ebben a másfajta nyelvi kultúrában. Ne a különbözőségeket hangsúlyozzuk, mikor a két népről szót ej-tünk, hanem keressük a metszéspontokat. Vannak bőven. Ha csupán ennyit mondok: keresztény, európai, kisnemzet, éppúgy gondolhat a hallgatóság a magyarra, mint a svédre. S ez, az egyéb lehetőségeket tekintve, nagy dolog. Milyen csodálatos lenne, ha ifjaink úgy tanulnának svéd tör-ténelmet, irodalmat, néprajzot stb., hogy azt állandóan párhuzamba állítanák azok magyar megfelelőivel. Ott van például a svéd király, Gustav Vasa. Az ő kapcsán többször is fölidézhető lenne saját törté-nelmünk: Mátyás királyunk, akinek élete olykor kísértetiesen ugyanolyan fordulato-kat vett, mint a svéd uralkodóé; Bethlen Gábor, akivel Vasa sógorságban volt; a reformáció, s arról a vallásszabadság, amellyel Erdély jeleskedett, s egyedülálló volt a maga korában. Vagy megemlékez-hetünk éppen a tokaji borokról is, hisz

azzal volt tele a svéd udvari pince! A Haza a magasban című nemzet-ismereti tan-könyv értékét egy percig sem vitatom, de hiszem és vallom, nekünk ide egy ilyen, komplexebb is kellene. És, nyilván, ilyen irányú anyanyelvi-oktató képzés.

Korántsem utolsó sorban: ha nincs időnk mesére vagy Mátyás király életének taglalására, olvassunk el egy verset. Rö-vidségével, érzelmi telítettségével, zenei-ségével pillanatok alatt részévé tud válni egy kialakulóban lévő világképnek. S mint-hogy most a nemzeti identitástudat a téma: nem biztos, hogy hazafias verseken neve-lődnek a „jó magyarok”. Ne a magyart, az embert tápláljuk, s benne elsősorban az emberi lelket és szellemet! (Emlékezzünk Tamásira: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”) Egészséges lelkű és szellemű gyermekünk aztán nyilván „koherens” személyiség is lesz, aki tudni fogja, hol a helye a világban.

Olvassuk el neki például Kányádi Sándor szép versét, a Hallgat az erdő kez-detűt. Adjunk lehetőséget, hogy megtalálja magában szarvasok és ordasok hatalmas csöndű erdejét, ahol kujtorog és kajtat, nyüszít és prüszköl a farkas, ahol szimatol, szaglász, csendben kérődzik a szarvas. (Hol hallaná egyébként egy svédországi magyar gyermek ezeket az igéket?) Ahol a ragadozó támad, hisz remegő horpasza nem engedi a békés együttélés és az esztétika törvényeivel törődni. Szerencsére a világ több, mint éh-ségérzettel kínzó ordasbendő: „Zúzmara, porhó / porzik a fákról, / menti a szarvast / csillogó fátyol.” Visszaáll a rend, a béke, s a gyermek nem csak pár szóval lett gazdagabb. Lehet, hogy ráérez az élet küzdés és bízva bízás-voltára. Lehet, hogy felnőtt lelke erdejében is ott porzik majd az életmentő, reményt adó porhó. És végül lehet, hogy magyarul szólal meg benne a csend.

Ki a magyar?Magyar az, akit azzá nevelnek. Jó magyar az, aki nem néz le más nemzeteket azért, hogy önmagát valakinek érezhesse. Jó magyar az, aki elsősorban ember; minél nagyszerűbb ember, annál kifogástalanabb magyar. Jó magyar az, aki soha nem veszi készpénznek a különféle ideológiák nyúj-totta magyarságképet. Önazonos ember az, aki kiegyensúlyozottnak, harmonikusnak érezheti magát nemzeti hovatartozásában. Napról napra építgeti – tudatosan! – önmagát, s olykor el-elidőz, a maga magyarul hallgató belső erdejében.

Kovásznay Enikõ

(folytatás az 5. oldalról)

Kányádi Sándor. Nagy Imre munkája.

HÍRADÓ 13Panorám

a

Magyarország EU-tagállam lettMagyarország május elsejétõl ismét helyet foglalt azeurópai határozathozók asztalánál. Közös európaikalandunk elkezdõdött, mondta dr. Szõke László magyarnagykövet Stockholmban, a Grand Hotel termeiben tartottünnepi magyar hét megnyitóján. Ez alkalomból abudapesti Gundel étterem vendégeskedett svédhonban, sa magyar konyha színe-javából hozott ízelítõtSkandináviába.

A nagykövet úr külön köszönetet mondott a svédkormánynak és a svéd népnek azért a komolytámogatásért, amelyet Magyarország EU-csatlakozásitörekvéseihez nyújtott, és egyengette az utat.

••••• Kincsem RádióMegkezdte kísérleti adását aKincsem Rádió, a pannonrádió utódja. A rádió vételilehetõségeirõl a honlapjukról,w w w. k i n c s e m r a d i o . h ulehet részletes információkatszerezni.••••• Elhunyt Eric Johnson67 éves korában Kat-manduban elhunyt Eric John-son, a finn-ugor nyelvek és azókori latin irodalom szak-értõje. Az amerikai állampol-gárságú izlandi és lett szárma-zású világvándor nyelvzsenimaga is latin költõ volt. A hat-vanas években a MagyarRádió munkatársaként dolgo-zott, s a kilencvenes évekbena Magyar Világ Kiadó fordí-tója lett. A Jegyzetek az esõ-erdõbõl címmel magyarul ismegjelent kötet társszerzõjevolt, melyet Faludy György-gyel közösen írtak.••••• Magyar azerdélyi kultúraAz erdélyi magyar kultúránakmielõbb az anyaországi ma-gyar kultúra határokon túlimegjelenítésének szervesrészévé kell válnia – jelentetteki Vass Lajos, a Nemzeti Kul-turális Örökség Minisztériu-mának politikai államtitkáraáprilis 1-jén Kolozsváron, aRomániai Magyar DemokrataSzövetség Ügyvezetõ Elnök-ségével folytatott megbeszé-lésen. Április 3-án Maros-vásárhelyen az erdélyi magyarmûvelõdési intézményeknek,

illetve a hivatásos mûvészek-nek és íróknak nyújtotttámogatások rendszerérõlfolytatott megbeszélést azállamtitkár Markó Bélával, azRMDSZ elnökével.••••• Van magyar oktatáscsángóföldönA Moldvai CsángómagyarokSzövetsége április 4-én Bákó-ban tartotta közgyûlését. Bili-bók Jenõ, a szövetség megbí-zott elnöke az eddig elért ered-ményekrõl számolt be, misze-rint jelenleg Moldvában héttelepülésen, kilenc csoportbanfolyik a magyar anyanyelvûoktatás az iskolában, ugyan-akkor további tíz településeniskolán kívül oktatják a ma-gyar nyelvet.••••• „Roma holocaust”Ezzel a címmel nyílt doku-mentum-kiállítás Zilahon. Azókirálysági cigányoknak arabszolgaság volt a sorsukmindaddig, amíg Cuza fejede-lem 1865-ben el nem töröltea cigányrabszolgaságot. Anto-nescu diktatúrája idején sokezer cigányt deportáltakTransznisztriába; a Kovu-lovjka faluba telepített 20 ezerromából 11.500 személyt azSS-esek Trihatkára szállítot-tak és agyonlõttek, végülmindössze 1.500 került visszaaz országba. Buchenwaldhaláltáborban speciális barak-kot állítottak fel a cigányok-nak és táborokat Düsseldorf ésaz ausztriai Lackembachközelében.

••••• Múzsa a hálónElkészült az elsõ erdélyi ma-gyar, kimondottan csakszépirodalommal, azon belülis leginkább lírával foglalkozóinternetes honlap, a Múzsa.net(www.muzsa.net) – egylelkes, fiatal marosvásárhelyicsapat munkája. A honlaponismert erdélyi költõkkel,írókkal lehet majd interjúkatolvasni, valamint irodalmiirányzatokról, versformákróltájékozódni, s kezdõ éskevésbé kezdõ versírókközölhetik mûveiket.••••• Patrubány: más már amagyar egységMagyarország európai unióstagállammá válásával a ma-gyar nemzeti egység perspek-tívái drámaian megváltoztak –mondta a Magyarok Világszö-vetségének elnöke a szervezetVI. világkongresszusán Buda-pesten. Patrubány Miklós ma-gyarázata szerint a kárpátaljai,a délvidéki magyarok schen-geni szigorúságú vízummallátogathatnak csak Magyar-országra. Hozzátette: a két-milliós erdélyi magyar közös-ség tagjai, ha 90 napnál többettartózkodnak egy féléven be-lül Magyarországon, akkorsúlyos pénzbírsággal sújt-hatók és két évre kitilthatók azországból.••••• Magyarellenesincidens a VajdaságbanIsmét súlyos magyarellenesincidensrõl számol be június2-án az újvidéki Magyar Szócímû napilap. Az újság aztírja, hogy az észak-bánátiTörökkanizsán (Novi Kneze-vac) súlyos utcai tömegvere-kedéssé fajult egy hét végizártkörû mulatság. Magyarfiatalok szombaton zártkörûmulatságot szerveztek egy ki-bérelt házban. Éjfél után húsz-harminc szerb fiatal érkezetta helyszínre gépkocsikkal, ésmegtámadta a szórakozókat.A magyar fiatalok nem tudtakvédekezni a túlerõvel szem-

ben, sem elmenekülni. Súlyossérüléseket szenvedtek, ahelyszínre érkezett rendõrökszállították be õket a török-kanizsai kórházba. Azújvidéki napilap közzéteszi aVajdasági Magyar Szövetség(VMSZ) tiltakozó közlemé-nyét, amelyben a legnagyobbdélvidéki magyar párt aztfirtatja: minek kell mégtörténnie ahhoz, hogy az ille-tékes szervek komolyan vé-gezzék munkájukat?••••• MVSZ VilágkongresszusA Magyarok Világszövetsége2004. június 1-6 közötttartotta VI. Világkongresz-szusát Budapesten, Tápió-szentmártonban. A kongresz-szus keretében megrendezésrekerül a Magyarság és a Keletõstörténeti konferencia, amelyaz eredettel foglalkozikrégészeti, kulturális és gene-tikai szempontból, az In vivoorvos-konferencia, amely amagyar népbetegségekkelfoglalkozik, a Magyarság ésa Nyugat nemzetstratégiaikonferencia, amely az EU-csatlakozás kapcsán tárgyaljanemzeti kilátásainkat, vala-mint az Atilla kulturálisfesztivál.••••• Több mint százezeraláírás a kettõsállampolgárságértMájus végéig több mint száz-ezer aláírás gyûlt össze akettõs állampolgárságról tar-tandó népszavazásért – közöl-te Patrubány Miklós, azMVSZ elnöke. Nem csupánvéleménynyilvánító, hanemügydöntõ népszavazást is kilehet majd írni, ha az aláírásokszáma meghaladja a kétszáz-ezret – mondta sajtótájékoz-tatóján Patrubány Miklós. Azaláírásgyûjtés március 2-a ótafolyik, határideje pedig július2-án jár le. Az MVSZ elnökekijelentette: a magyar állam-polgárságnak alanyi jogonkell megilletnie minden ma-gyart, ha erre igényt tart.

HÍRADÓ14

Már gyerekkoromban is mozgalmas életet éltem. Apám a MÁV-nál dolgozott mint állomás-fõnök, különbözõ helyeken, ezért mi, szüleim és három húgom, mindig különbözõ vasútállomásokon laktunk és sokat költözködtünk. Átéltük a háborút, emlék-szem, amikor 1939-ben egymást érték a lengyel menekülteket hozó vona-tok, azután katonavonatok jöttek harckocsikkal és éneklõ katonákkal, akik csokoládét dobáltak nekünk, gyerekeknek.

Olvasni nagyapám tanított meg, akinek könyvesboltja volt Vácon, nagy, üvegezett kirakatokkal. Ott nekem mindent szabad volt olvasnom, és én mindent el is olvastam. 1941-tõl Bácskában laktunk, Kulán, Újverbászon majd Szabadkán. 1944 õszén lebombázták szabadkai lakásunkat, mindenünk odaveszett, de mindnyájan megmaradtunk. Vácra mentünk a nagyszü-leimhez, és mi, gyerekek, ott folytattuk az iskolát.

Novemberben megindult a menekülõk végeláthatat-lan áradata. A könyvesbolt a Fõútra nézett, onnan láttam hetekig a kis lovaskocsik egymást érõ dupla sorát vonulni nyugat felé. A kocsikon családok, gyerekek és öregek kupo-rogtak, batyuk és pokrócok közé bújva, fázva a fagyos téli esõben. Kissé távolabb az a ház látszott, ahová zsidók vol-tak összegyûjtve. Aztán jöttek a harcok, a könyvesboltot és nagyszüleim lakását szétlõtték, de mi megmaradtunk a mély, középkori pincében. Öt évre Gyõrbe költöztünk, ott két évig a bencések próbáltak nevelni, majd apámat 1950-ben Budapestre helyezték, a Nyugati pályaudvarra.

Nagyon megszerettem a várost, a csodaszép, hatalmas épületeket, a Dunát, a hidakat, a fürdõket, a budai hegyeket, a rengeteg embert, mindent. De az ötvenes évek elején ne-héz volt az élet. Alig volt élelem, sokakat megrágalmaztak, kilakoltattak vagy becsuktak, mindenki félt. Apámat fúrták, mert egyik öccse disszidált, engem meg egyszer a gim-názium párttitkára vallatott és fenyegetett órákig. Nem értettem semmit. Csak jóval késõbb tudtam meg, hogy azzal vádolt (tel-jesen alaptalanul), hogy az iskolában ellenforradalmi gócot alakítottam. Már készen is voltak a papírok arról, hogy engem az ország összes isko-láiból kitiltanak, csak osztályfõnöknõm és az iskola igazgatójának bátor összefogása és kiállása mentett meg. 1956-ban a Mûszaki Egyetemen részt vettem az október 23-i felvonulás megszervezésében. November elején a szovjet tankok szétlõtték a Nagykörútat. November 30-án hagytam el az országot, és már Luca napján Möllében voltam. Göteborgban szereztem meg építészmérnöki diplomámat. 1958-ban részt vettem a göteborgi magyar egyesület megalapításában, egy ideig vezetõségi tag is voltam. A hatvanas évek elején továbbképeztem magam a Mûvészeti Akadémia építészkarán, azóta stockholmi lakos vagyok. Honvágy sohasem rágott, de Magyarországgal mindig megmaradt a kapcsolatom, elõször sûrû levelezéssel, majd 1964-tõl évenkénti látogatásokkal. Tíz évig a stockholmi városépítészeti hivatalban fõleg a belváros fejlesztésével foglalkoztam. Ezután egy nagy tervezõ vállalatnál volt vezetõ szerepem. Saját irodámat 1984-ben alapí-tottam. Eddigi legnagyobb munkám a stockholmi Hilton szálló és a vele együtt épült nagy irodaház, ahol én voltam a tervezésvezetõ építész. A kilencvenes években több vasúti hidat, a stockholmi Alvik-hidat és a västeråsi vasútállo-mást terveztem. Most lakóépületek és lakóparkok építésével foglalkozom.

1995 óta vagyok a SMOSZ vezetõségi tagja. Korábban részt vettem a stockholmi Magyar Ház megvételét megelõzõ (hosszas) tárgyalásokon, majd az idõsekkel való foglalkozás beindításában. Jelenleg a fõ felada-tom a svéd állami szervekkel és hivatalokkal való kapcsolattartás és a SMOSZ különbözõ anyagi kérelmeinek az elõkészítése. Szabadidõmet népes és a világban szétszórodott családomra és bará-tainkra fordítom. Mindnyájan szeretünk síelni, úszni, utazni, biciklizni, kártyázni, sakkozni és sokat olvasni.

Amikor a szerkesztõség megkért, hogy írjam le az életrajzomat, azon gondolkodtam, hogy hol is kezdjem, Attilával vagy a tatárjárással. No, ezek között is tör-tént valami, ami meg-határozta életem sorát.

1934-ben a királyi Jugoszláviában születtem. A királyi családnak 6 gyermeke volt (6 tag-állam) de nekünk, ma-gyaroknak, nem volt ott helyünk. Mi csak olyan mostohák voltunk. 1941 tavaszán a németekre ébredtünk, valahogyan csak odatermettek az éjszaka idején. Ezek eltûnte után egy szép délelõtt jöttek a honfoglalók. Egy lovaskocsi két magyar katonával baktatott a már régen taposott római országúton. Nem volt nagy a különbség ezek és a Feszti körképen látható honfoglalók között. De magyarok voltak. Õsszel kezdtem a tanulmányaimat a Magyar Királyi Állami Elemi Népiskolában.

Négy év alatt meggyökeresedett bennem a magyar történe-lem, ami mind máig szilárd. 1945 tavaszán beballagtak az oroszok, illetve a 3-ik ukrán hadsereg. De ezek nem ketten jöttek! 1945 az üldözöttek éve volt. Újra iskola, de most nem ábécét tanultunk, hanem aböcöt. Nemigen szerettem abba az iskolába járni. Nem szégyenlem. Az iskola után pár évig edzettem a karjaimat a nagy kihívásokra a nagyvilágban. Az elsõ az volt, mikor anyám azt mondta, hogy fiam, menjél el dolgozni. De hova, kérdeztem tõle. Baranyában keresnek munkásokat a cukorgyárba, mondta. Jól van, mondtam anyámnak. Másnap délután indultunk a nagy útra. Anyám belerakott mindent egy fonott kofferba, és megkoronázta szalonnával, hagymával, kenyérrel és egy pin-tes üveg szilvapálinkával. Így indultam a nagyvilágnak.

A baranyavári cukorgyárban minden nyelven beszéltek, valódi Babilon volt. De a fiatalok mindenhol feltalálják ma-gukat. 1953 tavaszán Jesenicára mentem dolgozni, az ország legnyugatibb részére, ahonnan a hólepte osztrák hegyormokat is láthattam. Csiklandozták a fantáziámat,

és az év októberében hosszút léptem. Linz mellett egy gyûjtõtáborban, egy második Babilonban éltem. Itt még oroszok, ukránok és zsidók is voltak. Aztán jöttek a svédek 1955-ben. Ki akar Svédországba kivándo-rolni?! Én! Mondtam magamnak. Egy hét után Svédországban szálltam le, svéd útlevéllel, munka- és ittartózkodási engedéllyel a kezemben. Alingsås mellett egy fonodában fontam a fonalat három hónapig. Ezt a fonalat, amit ott fontam, megragadtam, még mindég tartom, és hála Isten még nem szakadt el. Ezután Nykvarnba költöztem, és gyári munkás-ként töltöttem az idõmet. Egy szakszervezeti gyûlésen kinyílt a szám, és egybõl megválasztottak elnöknek. Tiltakoztam, hogy ”Jag inte tala bra svenska” (nem tudok jól svédül), de azt a választ kaptam hogy

”itt nem

kell dumálni, csapd az öklödet az asztalra”. És így lett. Az ombudsman velem tartott, de csak a tudatlanságomban, mert nem én voltam a pártfo-goltja. A svéd demokrácia gyõzött. A gyûlés után mondta az ombudsman, hogy most járhatsz kurzusokra, hogy megtanuljad a svéd szakszervezeti politikát. Jól van, megyek, mondtam. Brunnsvikben kezdtem a pályafutá-somat a szakszervezeti és késõbb politikai téren, és még mindég futok.

Elnök itt, elnök ott, 9 évig a södertäljei önkormányzat tanácsában rájöt-tem, hogy itt tanulni is lehet, és hogy szeretnék. Elõször az általános iskola felsõ tagozatát végeztem el, utána a gimnáziumot, egy pár évi tanárkodás, és végül a malmöi tanárképzõ fõiskolán fejeztem be tanulmányaimat, ame-lyeket azután 20 éven át gyakoroltam egy gimnáziumban Södertäljében.

Bevallom, hogy sosem kívánkoztam valaki lenni, én csak megvoltam magamnak, és mindig meg voltam elégedve a helyzetemmel. Engem csak úgy lökdöstek elõre. Az anyám kilökött a házból, a Pákh Ervin pedig, 50 év után, belökött a SMOSZ vezetõségébe. Öt gyermek, két feleség és két villa (egyszerre csak egy) került hozzám. Nyugdíjasként Sissivel, a kutyámmal együtt élvezem azt, amit anyagi és szellemi téren szereztem.

A SMOSZ 2003. februári köz-gyûlésén részben megújult az országos szövetség vezetõ-sége. A jelenlegi vezetõség a következõ tagokból áll: Bihari Szabolcs, Blénessy Zoltán, Jüretics István, Kalocsi Margit, Kovásznay Ádám, Markó László, Maróti Beáta, Mihály Ferenc, Molnár Gergely, Nyers Andor, Pálmai Tibor, Sladiusz Simon, Stuber György, Szent-királyi Csaga, Székely Emese és Tompa Anna.A Híradó 2003. júniusi számával portrésorozatot indítottunk a vezetõség tagjairól. Ma Markó Lászlón, Jüretics Istvánon és Mihály Ferencen (16. o.) a sor.

Bemutatkozik a SMOSZ vezetõsége:Markó László Jüretics István

HÍRADÓ 15

A ma már több mint egy éve mûködõ Svédországi Magyar vállalkozók Egyesülete, az SMVE 2003. júniusától kezdve, számosabb tagság híján, mondhatni egyetlen tervezeten dolgozott: az ez év má-jusára tervezett, Magyarország Úniós csatlakozásával, valamint a SMOSZ fennállásának 30. évfor-dulójával egybeesõ, nagyszabású vállalkozói kiállításon. A kiállítást – vagy ha úgy tetszik vásárt – a délsvédországi Kristianstadban készül-tünk megtartani, számításaink szerint kö-rülbelül 80-100 magyarországi vállalkozó részvételével. A kiállítással egybekötve terveztük három magyarországi régió, nevezetesen Baranya, Mátészalka és Gö-döllõ bemutatkozását is. Ezek számára, szintúgy a kiállító vállalatok számára, svéd partnereket, illetve testvérrégió-kat volt szándékunkban szerezni.

Az eredményes elõkészületi munkát az SMVE és a SMOSZ vezetõségi tagjaiból, valamint néhány lelkes besegítõbõl össze-állt csoport végezte. A tervezethez tartozó összes résztevékenység – tehát a megfelelõ kiállítási csarnokok megszerzése, a logisz-tika és az elszállásolás elõkészítése, a ma-gyar felekkel való tárgyalások lefolytatása, partnerek és svédországi szponzorok fel-keresése és megnyerése – megtörtént, az elõkészületeket 2004 elején befejezettnek tekinthettük. A magyar kormány részérõl egy, a múlt év novemberében tett budapesti láto-gatásunk alkalmával, szándéknyilatkozatot kaptunk, miszerint a tervezetet támogat-ják. Ez késõbb részükrõl egyfajta ígéretbe torkollott, a kiállítás helybérét – vagy annak jelentõs részét – látszottak folyó-sítani a kiállító vállalatok felé. Tervünk megvalósulása tehát reális alapokra épült.

Nem lesz állami támogatásKülönbözõ okokból, amelyek mibenlétét mi csak sejteni tudjuk, az állami támogatás végül is elmaradt. Ennek tudható be, hogy a kiállításra a kitûzött határidõig, ez év február 28-ig egyetlen magyar vál-lalkozó vagy vállalat sem jelentkezett. A határidõt ezért kitoltuk, elõször március 15-ig, majd március 31-ig. Jelentkezõ, saj-nos, így sem mutatkozott, így a végleges határidõ lejártával a lefoglalt helyiséget le kellett mondanunk, a kilátásba helye-zett szponzori hozzájárulásoktól pedig el kellett köszönnünk. Nem volt könnyû feladat; svéd partnereink, akik ugyan

nagyon megértõk voltak, talán mégis levontak bizonyos konzekvenciákat.

Baranya és Mátészalka jön mégisA három magyarországi régió a történtek ellenére bejelentette, hogy amennyiben ré-szünkrõl a szándék még fennáll, õk a terve-zett bemutatkozót, illetve partnerkeresést a történtek ellenére szeretnék megvalósítani. Erre mi pozitiv választ adtunk. A három régió közül aztán Gödöllõ mégis lemondta a részvételt, mert mint mondották, az anyagi feltételeket nem tudják teljesíteni. A két másik régió, Baranya és Mátészalka viszont nem lépett vissza. Mivel azonban a dolgok a fentiek szerint alakultak, egy májusi bemutatkozóra már nem sok idõ maradt. Ezért, közös megegyezéssel, a be-mutatkozót május helyett ez év októberére halasztottuk. A SMOSZ ugyanakkor szán-dékszik megünnepelni fennállásának 30 éves évfordulóját. 2004. május 23. és 26. között a két ma-gyarországi régió elõkészítõ látogatást tett nálunk. Baranyából két delegátus érkezett, Matészalkáról három. A találkozót az SMVE vezetõségével és a kibõvített munka-csoporttal a kristianstadi Magyar Házban, valamint Höganäs és Osby önkormányza-toknál, a Region Skåne két képviselõjének részvételével tartottuk meg. A találkozó célja részben az októberi bemutatkozók elõ-készítése, részben pedig a helyi kapcsolatok megteremtése volt, azaz a magyar és svéd régió egymással való megismerkedése. A találkozót kellemes légkör és magas ambíció jellemezte. Elõzetes elõkészítés után, május 25-én reggel Baranya képvi-selõit Höganäs, Mátészalkáét pedig Osby városa fogadta. A fogadtatás mindkét helyen pozitívnak mondható, és bár mind-két önkormányzat kijelentette, hogy na-gyobb anyagi elvállalásra részükrõl nem számíthatunk, bizonyos költségeket mégis magukra vállaltak. A skånei régió sem ígért anyagi támogatást, de reméljük, hogy õk sem lesznek teljesen szûkmarkúak. A két magyarországi régió bemutat-kozására minden valószínûség szerint Kristianstadban kerül sor. Szponzori támogatást is kerestünk. A svéd SALA IDA intézmény, ahol ez évben a magyarországi kapcsolatokra bizonyos ráfordítás van, kérvényünket elutasította. A minap újabb kérvényt nyújtottunk be, ezúttal az Európai Únióhoz, ahol a miénkhez hasonló rendezvényekre van pénz. Ezen felül a svéd vállalkozók egyesületénél, a Företagarförbundet-nél

is jelentkeztünk, ahonnan már meg is kaptuk a pozitív választ. Pénzbeli hozzá-járulásról is lehet késõbb szó részükrõl, de egyelõre arról biztosítottak, hogy a közel 200.000 példányszámban megje-lenõ Fria Företagare címû hírlapjukban akár kétszer is jelezhetjük terveinket.

Az õszi tervekMaga a program röviden a következõképpen alakul:

• A magyarországi régiók és üzletem-berek 2004. október 6-án érkeznek.

• 7-én Mátészalka és kistérsége mu-tatkozik be Osbyben. A teljes napot igénylõ program az önkormányzatok közötti együttmûködéses megállapodás aláírásával végzõdik.

• Hasonló módon lesz ugyanazon a napon a Baranyai régió mûsora Höganäs-ben megtartva.

• Ezzel párhuzamosan, még mindig október 7-én, Kristianstadban találko-zóra kerül sor a magyarországi üzlet-emberek és esetleges svéd partnereik között.

• Október 8-án mindkét magyarországi régió találkozik a Skåne-régió, valamint a Nordost-régió önkormányzataival.

• Ugyanaznap este közös gálamûsor.

A régiók találkozásain történõ partner-keresés szakmai együttmûködésre a következõ területeket érinti: gazdaság, oktatás, környezetvédelem, kultúra, turisztika és szociális kérdések. A részt-vevõk közös találkozója és a gála szín-helye a kristianstadi Skånehus lesz. Az eredményt nagy feszültséggel várjuk.

A látogatást október 9-én a SMOSZ 30 éves évfordulójának megünneplésére ter-vezett, nagyszabású stockholmi gálaest zárja be. Van remény arra, hogy az egész ren-dezvény megvalósul, de ma még nem tud-juk biztosra ígérni, hogy az majd pontosan a fent leírtak szerint zajlik. Mint a korábbi tervezetnél, így most is elmondhatjuk, hogy a munkacsoport jó munkát végzett. A terv kimenetele nem en-nek minõségétõl vagy mennyiségétõl függ.

Neufeld Róbert

Májusi összefoglaló az eddig elvégzett munkáról:

Csúszik a régiók bemutatkozása

HíradóXXIII. évfolyam, 92. szám2004. júniusISSN: 1103-7679

Kiadja a Svédországi Magyarok Országos SzövetségeUtges av Ungerska RiksförbundetLövåsvägen 12167 33 Bromma

Nem ugyanaz a Mihály Ferenc ünnepli a 60. születés-napját a napokban, mint aki a tavaly betöltötte az ötvenkilencet. A Magyar Ház mindeneseként közismert Mihály Ferit ugyanis tavaly Szent György napján Visegrádon, a királyi lovagteremben, lovaggá ütötték. A könyvtárszobában, ahova leültünk, hogy elmesélje lovagi törénetét, márványból faragott Szent Korona és a magyar címer társáságában beszélgetünk. Nem sokan tudják, hogy a Feri keze munkája. A lovagrendet Károly Róbert magyar király alapította 1326-ban. Jelenleg hozzávetõleg 660 tagja van, és a tagság feltétele a magyar- ságért végzett munka és karitatív tevékenység. Mihály Ferit a Lencse Tibor Baráti Társaság keretében végzett jótékonysági munkájáért érte a megtiszteltetés. A lovaggá ütés szertartását báró Cseke László királyi helytar-tó, a lovagrend fõkancellárja vezette. Az utóbbi naggyûlésen Ferit kinevezték skandináviai priornak, ami azzal jár, hogy északról õ javasolja majd az új tagokat felvételre. – Nagyon nagy megtiszteltetésnek tekintem a tagságot, és úgy érzem, kötelez. A lovagi tagság feltételezi, hogy az ember példás életet él. Azóta jobban odafigyelek arra, hogy mit mondok és hogy-an viselkedem – hogy illik-e ilyet tenni vagy mondani egy lovag-nak? Sok mindenben befolyásolja az életemet. De ami a munkámat illeti, azon nem változtatott semmit. Azt, amit eddig csináltam, ezután is folytatom, azzal a különbséggel, hogy most felesküdtem rá. – Hogyan jött létre az egyesület, a Lencse Tibor Baráti Társaság?

– Lencse Tibor stockholmi tagtársunk volt, és jó barátom. Menekült úgy nem érkezett Stockholmba, hogy az az õ kezén át ne ment volna – megetette õket, elbeszélgetett az emberekkel. Nagyon szerette a gyerekeket; amíg élt, minden cserkésztáborban ott volt és fõzött. Képes volt felkerekedni és elmenni az üzletbe fagylaltot venni, ha valamelyik gyermek megkívánta. S ha már vett egynek, akkor vett mindeniknek. A saját pénzén, persze. Nagylelkû, önzet-len, barátságos, segítõkész ember volt, akire mindig lehetett számí-tani, és aki mindenkin segíteni akart. Amikor 1996-ban meghalt rákban – Kalocsi Gitta fogta a kezét a halálos ágyán –, akkor nem akartuk, hogy kárba vesszen és feledésbe merüljön az a sok jó, am-it tett, így tizennyolcan megalapítottuk az egyesületet az emlékére. Hogy az árvák támogatása a fõ tevékenységünk, az valahogy ter-mészetesen alakult, mert Tibi maga árva volt, és én is részben, 12 éves koromtól, árvaházban nõttem fel.

Amióta 1996-ban megalakult az egyesület, hozzávetõleg 300000 korona támogatást juttattak el különbözõ árvaházaknak – de sze-gény, sokgyermekes családoknak is – a történelmi Magyaroszág területén. Feri a nyári szabadságának legalább a felét minden év-ben azzal tölti, hogy végigjárja Kárpátalját, Budapestet, Erdélyt, és meglátogatja a gyerekeket. Mindeniket név szerint ismeri. – Nagy öröm, hogy mára már konkrétan is kezd meglátszani a munkánk eredménye, felcseperedett az elsõ generáció. Van olyan gyermek, aki banktisztviselõ lett, egy testvérpár most végzi az egyetemet Budapesten. – Szerintem mi ketten Évával erre voltunk kitalálva, állapítja meg Feri félig viccesen, de félig komolyan, és hosszasan, me-leg hangon beszél a felesegérõl, akiért nagyon hálás a sorsnak.

Feri 47 évesen, 1988-ban került Svédországba, egy átmeneti magyarországi tartózkodás után. Romániából az életéért mene-kült, 54 kilósan és a szekusok által szétrúgott májjal. Vissza nem mehetett, de a magyar hatóságok sem a letelepedést, sem a továbbutazást nem akartak engedélyezni. Egy évi magyarországi meghurcoltatás után végül is menedékjogot kértek a svéd kö-vetségen. Egy hónappal lekésték a sorsukat – Magyarország röviddel azután, hogy Feriék megkapták a kiutazási engedélyt, menedékjogot adott az erdélyi menekülteknek. – Szentkirályi Csaga várt Stockholmban; elsõ éjszaka nála aludtunk. Másnap behozott a Magyar Házba, s azóta itt vagyok.

És ez viszont nem vicc. Hogy a stockholmi Magyar Ház jó állapotban van, gondozott, és mindig pontra téve készen áll bárki fogadására és elszállásolására, az nagy mértékben a Feri érdeme, aki hosszú évek óta a ház gondnoka és mindenese, és hat éve a SMOSZ vezetõségi tagja is. Bár ebbe a szerepkörbe nem tartozik bele a márványfaragás, az viszont már a szakmája. A jövõbeni tervei között az is szerepel, hogy ha majd lehet, több idõt tudjon tölteni a Szentendrén vásárolt házában, ahol egy mûhelyt készül berendezni faragásra, és szobrászkodásra – a saját örömére.

Újvári Tünde

– Mi a segítést Évával, a feleségemmel, még otthon megtanultuk, könnyû az élet Erdélyben. Valahogy úgy adta a Jó Isten, hogy nekünk általában volt mibõl. Itt Svédországban csak folytattuk, mondja Mihály Ferenc.

Úgy szeretem Svédországot, hogy nem feledhetem Erdélyt