HU HU

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, XXX

[…](2013) XXX draft

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

Útmutató az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2012/30/EU irányelv

módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül

helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi

irányelvhez

6. cikk: Közintézményi beszerzés

COURTESY TRANSLATION OF SWD(2013) 446 FINAL

1

TARTALOMJEGYZÉK

A. BEVEZETÉS ...................................................................................................................... 2

B. JOGI ÉS SZAKPOLITIKAI HÁTTÉR .............................................................................. 2

C. A KÖTELEZETTSÉG HATÁLYA ................................................................................... 4

C1. KÖZPONTI KORMÁNYZAT ................................................................................................ 4

C2. AZ ÉRINTETT BESZERZÉSI TÉTELEK ............................................................................. 5

C3. ÉRTÉKHATÁROK ................................................................................................................. 9

D. A KÖZBESZERZÉSI ELJÁRÁS ..................................................................................... 10

D1. A FELTÉTELEK .................................................................................................................. 10

D2. KÖVETKEZTETÉS .............................................................................................................. 13

2

6. CIKK: KÖZINTÉZMÉNYI BESZERZÉS

A. BEVEZETÉS

1. Az energiahatékonyságról szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU irányelv1

(energiahatékonysági irányelv, a továbbiakban: az energiahatékonyságról szóló irányelv vagy

az irányelv) 6. cikke előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a központi

kormányzatok csak magas energiahatékonysági teljesítményű termékeket, szolgáltatásokat és

épületeket szerezzenek be. Az irányelv felsorolja ezeket a termékeket, és több uniós

jogalkotási intézkedés, például az energiafogyasztás címkézéséről szóló 2010/30/EU irányelv2

és az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv (a továbbiakban: EPBD)3

értelmében meghatározott kritériumokra hivatkozva megadja, hogy milyen teljesítményszintet

kell elérniük. Ez a kötelezettség a 6. cikk (1) bekezdésében felsorolt feltételekkel érvényes, és

csak a 2004/18/EK közbeszerzési irányelv (a továbbiakban: közbeszerzési irányelv)4 7.

cikkében meghatározott vagy annál nagyobb értékű szerződésekre vonatkozik.

A 6. cikk emellett egyedi rendelkezéseket tartalmaz a fegyveres erők szerződéseivel, a

regionális és helyi közigazgatási szerveknek nyújtott segítséggel, az energiahatékonyság-

alapú szerződések ösztönzésével és a termékcsomagok beszerzésével kapcsolatban. E

dokumentum célja, hogy segítsen a tagállamoknak a 6. cikk végrehajtásában az alábbi

kérdések kifejtésével:

a 6. cikk és a közbeszerzési irányelv közötti kapcsolat, és az energiahatékonysági

közbeszerzések területére vonatkozó egyéb uniós jogszabályokkal való

összehasonlítása;

a 6. cikk hatálya a kötelezett felek, a beszerzési tételek és a szerződések tekintetében;

a 6. cikk rendelkezéseinek belefoglalása a beszerzési folyamatba.

Ezen útmutató célja, hogy iránymutatást nyújtson a tagállamoknak az energiahatékonyságról

szóló irányelv 6. cikkének alkalmazásához. Az útmutató a bizottsági szolgálatok nézeteit

tükrözi, nem módosítja az irányelv joghatásait, és nem érinti a 6. cikk Bíróság által

megfogalmazott kötelező erejű értelmezését.

B. JOGI ÉS SZAKPOLITIKAI HÁTTÉR

1 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a

2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv

hatályon kívül helyezéséről, HL L 315., 2012.11.14., 1. o. 2 Az Európai Parlament és a Tanács 2010/30/EU irányelve (2010. május 19.) az energiával kapcsolatos termékek

energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről,

HL L 153., 2010.6.18., 1. o. 3 Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról

(átdolgozás), HL L 153., 2010.6.18., 13. o. 4 HL L 134., 2004.4.30., 114–240. o.

3

2. A honvédelem, a víz- és energiaszolgáltatás, a közlekedés és a posta ágazatán kívüli

ágazatokban végzett közbeszerzésre vonatkozó általános szabályokat a közbeszerzési irányelv

tartalmazza.

3. A közbeszerzési irányelv meghatározza a közbeszerzés bonyolításának keretét abból a célból,

hogy biztosítsa például a tisztességes verseny érvényesülését és az adófizetők pénzének

leghatékonyabb felhasználását. Annak meghatározását, hogy mit kell beszerezni, a konkrét

jogszabályokra, például az energiahatékonyságról szóló irányelvre hagyja. Az ilyen konkrét

jogszabályokban foglalt szabályoknak azonban összhangban kell lenniük az általános

közbeszerzési keretrendszer szabályaival.

4. Az energiahatékonyságról szóló irányelv esetében a „tisztességes eljárás” és az „adófizetők

pénzének hatékony felhasználása” alapelveket azzal biztosítják, hogy a beszerzett tételekre

vonatkozó minimumkövetelmények a nyilvánosság számára hozzáférhetőek/nincsenek

levédve és általánosak, valamint céljuk a tételek élettartam-költségeinek minimalizálása. Ezt

részletesebben kifejtjük e dokumentum D. szakaszában.

5. Az energiahatékony közbeszerzés területére vonatkozó kötelező jellegű uniós joganyag jól

megalapozott. Az energiahatékonyságot többféleképpen veszik figyelembe a közbeszerzési

eljárásban:

A tiszta járművek beszerzéséről szóló irányelv (2009/33/EK)5 értelmében a szerződő

feleknek többféleképpen is figyelembe kell venniük a megvásárolt járművek

élettartamára megállapított üzemeltetési költségeket, ideértve az energiafogyasztást és

a szén-dioxid-kibocsátást is. Ezt vagy a megfelelő műszaki előírások

meghatározásával, vagy a szempontoknak az odaítélési kritériumokba való

beépítésével kell biztosítani. Ha a hatásokat a beszerzési eljárásba való belefoglalás

érdekében pénzben fejezik ki, a tagállamoknak meghatározott módszert és szabványos

adatokat kell használniuk az irányelvben foglaltak szerint. A Tiszta Jármű Portál6 az

ajánlatkérők támogatása érdekében eszközt biztosít az élettartamra megállapított

üzemeltetési költségek kiszámításához.

Az energiaszolgáltatási irányelv (2006/32/EK)7 előírja a közszektor számára, hogy –

több lehetőség egyikeként – használjon energiateljesítményre vonatkozó

szerződéseket, vagy szerezzen be energiahatékony termékeket, épületeket és

járműveket a minimalizált élettartam-költségek elemzése alapján. Azt a tagállamok

határozhatják meg, hogy milyen hatékonysági szinteket és milyen módszereket

alkalmaznak. Ez az irányelv az energiahatékonyságról szóló irányelv 2012. december

4-i hatálybalépésével hatályát vesztette.

5 Az Európai Parlament és a Tanács 2009/33/EK irányelve (2009. április 23.) a tiszta és energiahatékony közúti

járművek használatának előmozdításáról, HL L 120., 2009.5.15., 5–12. o. 6 http://www.cleanvehicle.eu/

7 Az Európai Parlament és Tanács 2006/32/EK irányelve (2006. április 5.) az energia-végfelhasználás

hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül

helyezéséről, HL L 114., 2006.4.27., 64–85. o.

4

Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv (2010/30/EU)8 megköveteli az

ajánlatkérő hatóságoktól, hogy csak olyan termékeket szerezzenek be, amelyek a

legmagasabb energiahatékonysági osztályba tartoznak, amennyiben ilyen termékekre

kiterjednek az irányelv alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok. Ezt a

rendelkezést az energiahatékonyságról szóló irányelv 2014. június 5-én hatályon kívül

helyezi.

Az „Energy Star” rendelet (106/2008/EK)9 ugyanazt a megközelítést alkalmazza, mint

az energiahatékonyságról szóló irányelv 6. cikke, mégpedig hogy a központi

kormányzatoknak olyan energiahatékonysági követelményeket kell meghatározniuk az

irodai berendezésekre vonatkozó árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések

tekintetében, amelyek nem kevésbé hatékonyak, mint az Energy Star program

keretében meghatározott követelmények.

Az energiahatékonyságról szóló irányelv 6. cikke tehát nem vezet be új megközelítést az

energiahatékony közbeszerzés tekintetében, hanem csupán további tételekre terjeszti ki a

kötelezettséget.

C. A KÖTELEZETTSÉG HATÁLYA

C1. Központi kormányzat

6. Az energiahatékonyságról szóló irányelv 2. cikkének 9. pontjában foglalt

fogalommeghatározás szerint a „központi kormányzat”: „valamennyi olyan igazgatási

szervezeti egység, amelyek illetékessége egy tagállam teljes területére kiterjed”.

7. E meghatározás gyakorlati alkalmazásához a tagállamok az alábbiakra támaszkodhatnak:

a közbeszerzési irányelv (2004/18/EK) IV. melléklete, amely tartalmazza az összes

tagállam központi kormányzati szerveinek listáját;

az Eurostat által az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a túlzott hiány

esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról szóló 479/2009/EK

tanácsi rendelet10

alapján a költségvetési számlákkal kapcsolatban gyűjtött adatok.

A 479/2009/EK tanácsi rendelethez nyújtott iránymutatás, az ESA9511

(Nemzeti és Regionális

Számlák Európai Rendszere) S.1311. pontjában a következőképpen határozza meg a központi

kormányzatot: „[…] Az állam összes közigazgatási egysége és egyéb központi szervek,

amelyek illetékessége általánosságban kiterjed az ország egész gazdasági területére, a

8 Az Európai Parlament és a Tanács 2010/30/EU irányelve (2010. május 19.) az energiával kapcsolatos termékek

energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről,

HL L 153., 2010.6.18., 1. o. 9 Az Európai Parlament és a Tanács 106/2008/EK rendelete (2008. január 15.) az irodai berendezésekre

vonatkozó közösségi energiahatékonysági címkézési programról (átdolgozott változat), HL L 39., 2008.2.13.,

1–7. o. 10

HL L 145., 2009.6.10., 1. o. 11

http://circa.europa.eu/irc/dsis/nfaccount/info/data/esa95/en/een00081.htm

5

társadalombiztosítási alapokat kezelő szervek kivételével. Az S.1311 alszektorba tartoznak

azok a nonprofit intézmények is, amelyek a központi kormányzat irányítása alatt állnak, és

amelyek finanszírozása elsősorban központi kormányzati forrásból történik, és amelyek

illetékessége az ország egész gazdasági területére kiterjed.”

8. Ez a meghatározás eltér az energiahatékonyságról szóló irányelvben használt

meghatározástól, mivel az utóbbi nem utal kifejezetten a „központi szervekre” és nem zárja ki

a „társadalombiztosítási alapokat kezelő szervek”-et. Ezért annak megállapítása során, hogy

mely intézmények tartoznak az energiahatékonyságról szóló irányelv 6. cikkének hatálya alá,

a tagállamok elméletileg referenciaként használhatják a központi kormányzati szervek

479/2009/EK tanácsi rendelet12

alkalmazásában meghatározott listáját, figyelembe véve a fent

említett különbségeket.

9. A 479/2009/EK tanácsi rendelettel kapcsolatos bizottsági iránymutatás tisztázza, hogy a

központi kormányzat olyan nonprofit intézményekből áll, amelyek a központi kormányzat

irányítása alatt állnak, és amelyek finanszírozása elsősorban központi kormányzati forrásból

történik, és amelyek illetékessége az ország egész gazdasági területére kiterjed. A központi

kormányzat tehát nem csupán minisztériumokból áll, hanem olyan szerveket is magában

foglal, amelyek közvetlenül függnek azoktól a felügyelet és a finanszírozás szempontjából

(azaz nem teljesen önállóak). A 479/2009/EK tanácsi rendelet és a mellékelt útmutató

potenciális kritériumokat fogalmaz meg, amelyek alapján a tagállamok megállapíthatják a

„központi kormányzat” fogalmának hatályát az energiahatékonyságról szóló irányelv

kontextusában – de ezek a kritériumok nem kötelező jellegűek, mivel az

energiahatékonyságról szóló irányelv nem hivatkozik az említett rendeletre, sem pedig a

közbeszerzési irányelv IV. mellékletére a „központi kormányzat” meghatározása tekintetében.

10. A kötelezettség hatályának megállapítása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük az

irányelv (17) preambulumbekezdését, amely szerint „[…] A központi kormányzati épületek

alapterületének felújítására vonatkozó kötelezettségnek az olyan igazgatási szervezeti

egységekre kellene vonatkoznia, amelyek illetékessége egy tagállam egész területére kiterjed.

Amennyiben valamely tagállamban, illetve egy adott hatáskör vonatkozásában nem létezik

olyan érintett igazgatási szervezeti egység, amelynek illetékessége kiterjed az egész területre,

akkor a kötelezettségnek azokra az igazgatási egységekre kell vonatkoznia, amelyek

illetékessége együttesen terjed ki a tagállam egész területére.” Ez a preambulumbekezdés

figyelembe veszi egyes tagállamok szövetségi szerkezetét, és azon tagállamok esetében

releváns, amelyeknél bizonyos hatáskörök (például az egészség- vagy az oktatásügy) esetében

nincs központi/nemzeti irányító vagy finanszírozó kormányzati hatóság.

C2. Az érintett beszerzési tételek

11. Alább olvasható azon beszerzési tételek listája, amelyekre vonatkoznak az

energiahatékonyságról szóló irányelv III. mellékletében felsorolt jogszabályok. A lista a

gumiabroncsok és épületek kivételével nem rögzített és kimerítő, mivel a jövőben javaslatot

tesznek majd további tételekre vonatkozó intézkedések végrehajtására is.

Energiacímkézésre vonatkozó végrehajtási rendeletek a 2010/30/EU irányelv alapján

12

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2009:145:0001:01:HU:HTML.

6

12. Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv végrehajtási intézkedései az EUMSZ 290.

cikke értelmében vett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, amelyeket a Bizottság fogad el,

ha az Európai Parlament és a Tanács nem emel kifogást.

13. Az alább említett termékek esetében a tagállamok csak olyan termékeket szerezhetnek be,

amelyek a lehető legmagasabb energiahatékonysági osztályba tartoznak, a verseny megfelelő

biztosításának figyelembevétele mellett:

háztartási mosogatógépek (1059/2010/EU rendelet);

háztartási hűtőkészülékek (1060/2010/EU rendelet);

Háztartási mosógépek (1061/2010/EU rendelet);

televíziókészülékek (1062/2010/EU rendelet);

légkondicionáló berendezések (626/2011/EU rendelet);

háztartási szárítógépek (392/2012/EU rendelet);

lámpák és lámpatestek (874/2012/EU rendelet).

14. Az energiahatékonyságról szóló irányelv 6. cikkének (4) bekezdésével összhangban a

2010/30/EU irányelv alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálya alá tartozó

termékcsomag beszerzésekor a tagállamok előírhatják, hogy az összesített energiahatékonyság

élvezzen prioritást a csomagon belüli egyes termékek energiahatékonyságával szemben,

mégpedig úgy, hogy azt a termékcsomagot kell választani, amely a legmagasabb

energiahatékonysági osztályba tartozik.

15. Jelenleg nincsenek a termékcsomagok címkézésére vonatkozó szabályok. A termékcsomagok

energiacímkézésére vonatkozó végrehajtási intézkedések a közeljövőben várhatóak a

fűtőberendezések és világítási rendszerek tekintetében. Elméleti példaként a lámpákat,

vezérlőelemeket, előtéteket és lámpatesteket tartalmazó világításirendszer-csomagot

beszerzők kérhetik azt, hogy a lámpák legfeljebb B-kategóriásak legyenek, amennyiben az

egész csomag eléri a legmagasabb kategóriát (A+ és magasabb).

A környezetbarát tervezés végrehajtására vonatkozó intézkedések a 2009/125/EK

irányelv alapján

16. A környezetbarát tervezésről szóló irányelv13

szerinti végrehajtási intézkedésekkel jelenleg a

komitológiai eljárás keretében foglalkoznak, és ezeket a Bizottság a tagállamok képviselőiből

álló szabályozási bizottság szavazása után és az Európai Parlament és a Tanács vizsgálatát

követően fogadja el.

17. A környezetbarát tervezés végrehajtására vonatkozó intézkedések hatálya alá tartozó

termékek esetében a központi kormányzatok csak olyan termékeket szerezhetnek be, amelyek

megfelelnek a végrehajtási intézkedésben meghatározott energiahatékonysági

referenciaértékeknek. Ez a követelmény csak azokra a termékekre vonatkozik, amelyek nem

tartoznak az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv végrehajtási intézkedéseinek

hatálya alá. Emellett ez a követelmény csak az energiahatékonyságról szóló irányelv

hatálybalépése után elfogadott, a környezetbarát tervezés végrehajtására vonatkozó

13

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos

termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról

(átdolgozás), HL L 285., 2009.10.31., 10. o.

7

intézkedésekre vonatkozik. Ez a lista eddig az alábbiakat tartalmazza: az irányított fényű

lámpák és a fénykibocsátó diódás lámpák, valamint a kapcsolódó eszközök környezettudatos

tervezésére vonatkozó követelmények megállapításáról szóló 1194/2012/EU bizottsági

rendelet és a számítógépek és a kiszolgáló számítógépek környezettudatos tervezésére

vonatkozó követelmények megállapításáról szóló 617/2013/EU bizottsági rendelet.

Energy Star

18. Az Energy Star előírások az EU és az USA által kötött Energy Star megállapodás14

C.

mellékletében olvashatóak. Meg kell jegyezni, hogy mivel az Energy Star önkéntes alapon

használt címke, az energiahatékonyságról szóló irányelv nem írja elő, hogy a beszerzett irodai

berendezések rendelkezzenek Energy Star címkével, csak azt, hogy ne legyenek kevésbé

hatékonyak, mint az idevágó Energy Star előírások keretében megadott szintek. 2013

folyamán új termékelőírásokat állapítanak majd meg.

19. 2013-ra tervezik az Energy Star megállapodás hatálya alá tartozó termékeket illetően a

környezetbarát tervezés végrehajtására vonatkozó intézkedések elfogadását. Ekkor felmerül a

kérdés, hogy a tagállamoknak a két szabály közül melyiket kell alkalmazniuk a közbeszerzés

alapjául. Mivel az energiahatékonyságról szóló irányelv nem foglalkozik ezzel a kérdéssel

konkrétan, a környezetbarát tervezés végrehajtására vonatkozó termékspecifikus intézkedések

vagy a környezetbarát tervezés végrehajtására vonatkozó horizontális intézkedés segítségével

kell megoldani ezt a problémát.

Gumiabroncsok

20. A központi kormányzatok csak olyan gumiabroncsokat szerezhetnek be, amelyek a

gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő

címkézéséről szóló 1222/2009/EK rendeletben15

meghatározott legmagasabb üzemanyag-

hatékonysági osztályba tartoznak. Az energiahatékonyságról szóló irányelv III. melléklete

szerint ez a követelmény nem akadályozza meg a közintézményeket abban, hogy amennyiben

azt biztonsági vagy közegészségügyi okok indokolják, a nedves tapadás vagy külső gördülési

zaj szempontjából a legmagasabb osztályba tartozó gumiabroncsokat szerezzenek be. Az

energiahatékonyságról szóló irányelv 6. cikke nem vonatkozik azokra a

gumiabroncstípusokra, amelyek az 1222/2009/EK rendelet 2. cikke alapján nem tartoznak e

rendelet hatálya alá (pl. újrafutózott gumiabroncsok).

Szolgáltatások

21. Mivel az energiahatékonyságról szóló irányelv nem határozza meg a „szolgáltatási

szerződések” fogalmát, referenciaként a közbeszerzési irányelv fogalommeghatározásait kell

használni. A „szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződéseket” a közbeszerzési irányelv 1.

cikke (2) bekezdésének d) pontja határozza meg és az irányelv II. melléklete sorolja fel. Erre

azért van szükség, hogy meg lehessen különböztetni a „szolgáltatásra irányuló közbeszerzési

14

Megállapodás az Amerikai Egyesült Államok kormánya és az Európai Unió között az irodai berendezések

energiahatékonyságára vonatkozó címkézési programok összehangolásáról, HL L 63., 2013.3.6., 7. o. 15

Az Európai Parlament és a Tanács 1222/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a gumiabroncsok

üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről, HL L 342.,

2009.12.22., 46–58. o.

8

szerződéseket” az „építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésektől”, amelyekre

nem vonatkozik az energiahatékonyságról szóló irányelv 6. cikke.

22. A központi kormányzatoknak a szolgáltatási szerződésekre kiírt pályázataikban elő kell

írniuk, hogy a szolgáltatók csak az energiahatékonyságról szóló irányelv III. mellékletének

a)–d) pontjában említett követelményeknek megfelelő termékeket használhatnak

szolgáltatások nyújtásakor. Ez a követelmény kizárólag a szolgáltatók által részben vagy

egészben a szóban forgó szolgáltatás nyújtása céljára beszerzett új termékekre vonatkozik. Az

informatikai szolgáltatásokat beszerző ajánlatkérőnek például nem kell kérnie, hogy a

szolgáltató úgy korszerűsítse valamennyi berendezését, hogy azok megfeleljenek az Energy

Star szinteknek, csak azt, hogy a szóban forgó szolgáltatás céljából később beszerzett

berendezések megfeleljenek ezeknek a szinteknek.

23. Az ajánlattételhez szükséges dokumentációban (például a szerződési hirdetményekben, az

ajánlattételhez szükséges dokumentumokban vagy a kiegészítő dokumentumokban) meg kell

határozni, hogy az ajánlattevőknek hogyan kell bizonyítaniuk e követelmény betartását.

Figyelembe kell venniük, hogy ez a különböző ajánlatkérési útvonalak esetében

különbözőképpen fog működni, például míg azonosítani lehet egy kifejezetten egy

meghatározott szolgáltatás biztosítására eszközölt beszerzéseket, kezdetben ez nehezebb az

eredményalapú dokumentáció esetén, főleg a tárgyalás révén létrejött dokumentációknál.

Utóbbi esetben az egyik lehetőség az lenne, hogy az ajánlattevők már egy korai szakaszban

kötelező erejű szándéknyilatkozatot nyújtanak be, később pedig a végleges ajánlatban

szerepeltetnék a részleteket. Az ajánlattételhez szükséges dokumentációban meg kell

határozni, hogy milyen módszerrel ellenőrzik majd e kötelezettséget. Ezeknek a

módszereknek arányosnak kell lenniük a szóban forgó szolgáltatás jellegével. Az

ajánlattevőktől kért bizonyítékok közé tartozhatnak a szóban forgó szolgáltatás céljából

beszerzett termékekből vett minták, a termékek leírása vagy a róluk készült fényképek, vagy a

szolgáltató által beszerzett és használt termékek megfelelőségének tanúsítására illetékesnek

elismert minőség-ellenőrző intézmények vagy testületek által kibocsátott tanúsítványok.

Épületek

24. Épületek megvásárlása vagy új bérleti szerződések megkötése esetén a központi

kormányzatok általában csak olyan épületeket választhatnak, amelyek megfelelnek a szóban

forgó tagállam által az EPBD szerint meghatározott energiahatékonysági

minimumkövetelményeknek.

25. Az energiahatékonyságról szóló irányelv 6. cikke és III. melléklete szerint a megvásárolt vagy

bérelt épületeknek meg kell felelniük az EPBD 4. cikke értelmében meghatározott

energiahatékonysági minimumkövetelményeknek. Ez az EPBD-rendelkezés arra kötelezi a

tagállamokat, hogy többek között minimumkövetelményeket fogalmazzanak meg az épületek

és épületelemek vonatkozásában.

26. Amennyiben a tagállam úgy ülteti át az EPBD-t, hogy csak a felújított épület elemeire

alkalmazza a minimumkövetelményeket, ami az EPBD 7. cikke értelmében engedélyezett,

ellenőrizni kell, hogy az egész épület megfelel-e a minimumkövetelményeknek. Az

energiahatékonyságról szóló irányelv III. melléklete szerint az irányelv 6. cikkének és III.

melléklete f) pontjának való megfelelést az EPBD 11. cikkében említett energiahatékonysági

tanúsítványok segítségével kell ellenőrizni. Eszerint az energiahatékonysági tanúsítványnak

9

tartalmaznia kell az épület energiahatékonyságára vonatkozó adatokat és olyan

referenciaértékeket is, mint például az energiahatékonyságra vonatkozó

minimumkövetelmények, annak érdekében, hogy az energiahatékonyság összehasonlítható és

értékelhető legyen. Ezért függetlenül attól, hogy hogyan ültették át az EPBD 4. és 7. cikkét,

az EPBD 11. cikkében foglalt követelményeknek megfelelő energiahatékonysági

tanúsítványok lehetővé kell tegyék a tagállamok számára az energiahatékonyságról szóló

irányelv 6. cikkében és III. mellékletének f) pontjában foglalt követelmények teljesítését.

27. Nincs ellentmondás az EPBD 7. cikke értelmében az épületelemekre alkalmazott

energiahatékonysági minimumkövetelmények és az épület egésze tekintetében megállapított

energiahatékonyság között. Az EPBD 4. cikke arra kötelezi a tagállamokat, hogy

energiahatékonysági minimumkövetelményeket fogalmazzanak meg az épületek vagy önálló

rendeltetési egységeik és az épületelemek vonatkozásában. Az EPBD 7. cikke szerint a

tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az

épületek jelentős felújítása során javuljon az épület vagy a felújított épületrész

energiahatékonysága annak érdekében, hogy teljesüljenek az energiahatékonyságra

vonatkozóan, a 4. cikkel összhangban meghatározott minimumkövetelmények, amennyiben

ez műszaki, funkcionális és gazdasági szempontból megvalósítható. Meghatározza, hogy

ezeket a követelményeket a felújított épületre vagy önálló rendeltetési egységre teljes

egészében alkalmazni kell, emellett vagy ehelyett ezek a követelmények a felújított

épületelemekre is alkalmazhatóak.

28. Az energiahatékonyságról szóló irányelv III. mellékletének f) pontja tartalmaz bizonyos

kivételeket. Az egyik arra vonatkozik, amikor a központi kormányzat mélyfelújítás vagy

lebontás céljából vásárol vagy bérel egy épületet. Habár az irányelv nem határozza meg a

„mélyfelújítás” fogalmát, a (16) preambulumbekezdés szerint „olyan felújítás, amely a

korszerűsítés előtti szinthez képest jelentős százalékban csökkenti egy épület hálózatból

vételezett energia-fogyasztását és végsőenergia-fogyasztását egyaránt, ami nagyon magas

energiahatékonyságot eredményez.” Ez arra utal, hogy az ilyen felújításoknak legalább meg

kell haladniuk az EPBD keretében meghatározott energiahatékonysági

minimumkövetelményeket.

C3. Értékhatárok

29. Az energiahatékonyságról szóló irányelv 6. cikkében meghatározott kötelezettségek a

közbeszerzési irányelv 7. cikkében felsorolt értékhatárokat meghaladó szerződésekre

vonatkoznak. A jelenleg hatályos értékhatárokat az 1251/2011/EU rendeletben16

határozták

meg. A nem a honvédelem területén működő központi kormányzati szerv által odaítélt,

árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések esetében és a közbeszerzési irányelv II.

melléklete A. részében felsorolt szolgáltatásokkal kapcsolatos szerződések és tervpályázatok

esetében az értékhatár 130 000 EUR. A közbeszerzési irányelv II. mellékletének B. részében

felsorolt szolgáltatásokkal kapcsolatos szerződések esetében az értékhatár 200 000 EUR. A

szolgáltatásokra az energiahatékonyságról szóló irányelv III. melléklete vonatkozik, és e

tekintetben a közbeszerzési irányelv II. mellékletének A. részében meghatározott idevágó

kategóriák többek között az alábbiak: karbantartási és javítási szolgáltatások, számítógépes és

kapcsolódó szolgáltatások, épülettakarítási szolgáltatások és ingatlankezelési szolgáltatások.

16

A Bizottság 1251/2011/EU rendelete (2011. november 30.) a 2004/17/EK, a 2004/18/EK és a 2009/81/EK

európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a közbeszerzési eljárásokra irányadó értékhatárok tekintetében

történő módosításáról, HL L 319., 2011.12.2., 43–44. o.

10

30. Mivel a meglévő épületek megvásárlására nem terjed ki a közbeszerzési irányelv, ebben az

esetben nem alkalmazandók szerződéskötési értékhatárok. A központi kormányzati szervek

csak olyan épületeket vásárolhatnak vagy olyan épületek vonatkozásában írhatnak alá új

bérleti szerződést, amelyek megfelelnek legalább az EBPD 4. cikkének (1) bekezdésében

említett, energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek, a megvásárolt épület

vagy a bérleti szerződés értékétől függetlenül.

D. A KÖZBESZERZÉSI ELJÁRÁS

31. Az energiahatékonyságról szóló irányelv 6. cikkének alapelve egyszerű: amikor a központi

kormányzat termékeket, épületeket vagy szolgáltatásokat szerez be, ezeknek biztosítaniuk kell

a magas energiahatékonyságot, és meg kell felelniük a III. mellékletben felsorolt

előírásoknak. Ezek kötelező erejű minimumkövetelmények, és az energiahatékonyságról

szóló irányelv 1. cikkének (2) bekezdésével összhangban a tagállamok ennél tovább is

mehetnek, amennyiben ez összeegyeztethető az uniós jogszabályokkal, és a szigorúbb

intézkedésekről értesítik a Bizottságot. Ezért a közbeszerzési eljárás során ezeknek a

követelményeknek elméletileg a műszaki előírások vagy a szerződés tárgyát meghatározó más

dokumentumok részét kell képezniük.

32. Az energiahatékonyságról szóló irányelv 6. cikke értelmében meghatározott kötelezettségek

bizonyos mértékig feltételesek. Összhangban kell lenniük a költséghatékonysággal, a

gazdasági megvalósíthatósággal, a tágabban értelmezett fenntarthatósággal, a műszaki

alkalmassággal és a verseny megfelelő érvényesülésével. E feltételek célja, hogy az adott

jogszabályt a közbeszerzési irányelv alapelveihez kössék, ezek pedig az „adófizetők pénzének

hatékony felhasználása” és a tisztességes verseny biztosítása. Ezért amíg teljesülnek a

feltételek, a tagállamoknak a leginkább energiahatékony termékeket, szolgáltatásokat és

épületeket kell megvásárolniuk. Annak megállapítására, hogy teljesültek-e a feltételek, a

tagállamoknak átlátható és bizonyíték-alapú módszert kell kidolgozniuk, ahelyett, hogy eseti

alapon döntenének, annak érdekében, hogy az általános közbeszerzési jogszabályban

meghatározott „tisztességes eljárás” és az „adófizetők pénzének hatékony felhasználása”

alapelveket betartsák. Ezt az öt feltételt általában figyelembe veszik az energiahatékonyságról

szóló irányelv III. mellékletében felsorolt jogi aktusok. Előfordulhatnak azonban olyan esetek

is, amikor a III. mellékletben meghatározott termékek/szolgáltatások/épületek megvásárlása

nem felel meg az összes feltételnek. Az alábbi szakaszok iránymutatást nyújtanak ahhoz,

hogy ez mikor fordulhat elő, és hogyan lehet ellenőrizni.

D1. A feltételek

Költséghatékonyság és gazdasági megvalósíthatóság

33. Az energiahatékonyság tekintetében a költséghatékonyság elvileg a szóban forgó termék,

szolgáltatás vagy épület teljes élettartamára jellemző költséghatékonyságot jelenti, és az

intézkedés költségét az elért energia-megtakarításhoz (pl. a megtakarított energia

mennyiségére jutó beszerzési ár EUR-ban kifejezve) és a termék, szolgáltatás vagy épület

teljesítményéhez viszonyítja. A közbeszerzés tekintetében a költséghatékonyság azonban

tágabban is értelmezhető, így magában foglal olyan megfontolásokat is, amelyek nem

kapcsolódnak a beszerzést végző szerv számára létrejövő közvetlen előnyökhöz, például az

11

üvegházhatású gázok vagy levegőszennyező anyagok kibocsátásához kapcsolódó társadalmi

költségek. E társadalmi költségek figyelembe vételének egyik példája az EPBD, amely

lehetővé teszi a tagállamok számára makroökonómiai megközelítés alkalmazását, amikor az

épületek energiahatékonyságának költségoptimalizált szintjét állapítják meg, és a

számításokba a szén-dioxid-kibocsátások költségeit is belevonják. A másik példa a tiszta

járművek beszerzéséről szóló irányelv, amely a hatóságok által megvásárolt járművek

élettartam-költségeinek kiszámításakor a szén-dioxid (CO2), a nitrogén-oxidok (NOx), a

nemmetán szénhidrogének és a szilárd részecskék kibocsátásával kapcsolatos külső

költségeket is figyelembe veszi.

34. A gazdasági megvalósíthatóság a termék/szolgáltatás/épület alapárára, üzemeltetési

költségeire és a beszerzést végző szerv e költségek viselésére vonatkozó képességére

vonatkozik. Mivel az energiahatékonysági intézkedések szükségszerűen csökkentik az

energiaigényt, és így az üzemeltetési költségeket, ebben az összefüggésben a gazdasági

megvalósíthatóság azt takarja, hogy a beszerző képes-e megfizetni az alapárat és viselni a

karbantartási vagy javítási költségeket. A 6. cikk és tágabb értelemben az

energiahatékonyságról szóló irányelv célja az élettartam-költségek minimalizálása,

függetlenül az alapártól.

35. Az élettartamra vonatkozó költséghatékonyság az energiahatékonyságról szóló irányelv III.

mellékletében felsorolt tételek alapjául szolgál, akár az EPBD keretében meghatározott

minimumkövetelményekről, akár az irodai berendezésekre vonatkozó Energy Star

előírásokról van szó. Az EPBD szerint az épületekre vonatkozó minimumkövetelményeket

úgy kell meghatározni, hogy költségoptimalizált szinteket érjenek el, miközben az élettartam-

költségeknek a piaci átlaghoz képest történő minimalizálása az Energy Star előírások

megállapításának egyik kritériuma.

36. Előfordulhat olyan eset, amikor a leginkább energiahatékony termék beszerzése nem

költséghatékony vagy gazdaságilag nem megvalósítható, például ha a környezetbarát

tervezésről szóló irányelv a termék kapcsán referenciaértékeket határozott meg, vagy az

energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv igen magas energiahatékonyságú osztályokat

állapított meg egy adott termékek esetében. A környezetbarát tervezésre vonatkozó

referenciaértékek célja a piacon elérhető legjobban teljesítő termékek azonosítása, az

energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv pedig lehetővé teszi a még rendelkezésre nem

álló vagy nem elegendő mértékben rendelkezésre álló technológiáknak megfelelő, üres

energiaosztályok létrehozását. Ez korlátozhatja azon termékek számát a piacon, amelyek

megfelelnek a legszigorúbb követelményeknek, ameddig új, hatékonyabb modellek nem

jelennek meg, amelyek megfelelnek a felső szintnek. Ebben a két esetben a gyártók olyan

felárat alkalmazhatnak, amely meghaladja az alacsonyabb működtetési költségekből eredő

megtakarításokat.

37. Az energiahatékonyságról szóló irányelv 6. cikkével összefüggésben a költséghatékonyság

nem az élettartam-költség szempontjából legolcsóbb termék beszerzését fedi. A termékek

esetében például az élettartam-költség legalacsonyabb szintje a környezetbarát tervezésről

szóló irányelv keretében meghatározott minimumkövetelményeknek felel meg. Ebben az

esetben a legalacsonyabb élettartam-költséget felmutató termék megvásárlása a piacon lévő

legkevésbé hatékony termék megvásárlását jelentené. A központi kormányzatok kötelesek a

piacot a közbeszerzés révén a nagyobb hatékonyság felé mozdítani, még akkor is, ha ennek

eredményeképpen nem a legalacsonyabb élettartam-költséget felmutató termékeket vásárolják

12

meg. Ezt a vezető szerepet hangsúlyozza az energiahatékonyságról szóló irányelv (15)

preambulumbekezdése.

38. Ha azonban a közbeszerzők feltárják, hogy az energiahatékonyságról szóló irányelv 6.

cikkében előírt energiahatékonysági kategóriába tartozó összes termék élettartam-költségei

jelentősen meghaladják a kevésbé hatékony termékek élettartam-költségeit, lehetőséget kell

biztosítani számukra, hogy e kevésbé hatékony termékeket vásárolhassák meg, amennyiben

ezt strukturált (vagyis nem ad hoc), bizonyíték-alapú és áttekinthető módszerrel teszik.

Tágabban értelmezett fenntarthatóság

39. A tágabban értelmezett fenntarthatóság nem zárja ki a nagyobb energiahatékonyságot. Sőt, a

legtöbb esetben szinergia áll fenn a két elem között. Emellett az energiahatékonyságról szóló

irányelv III. mellékletének hatálya alá tartozó tételek esetében általában a használat során

fennálló energiafogyasztás gyakorolja a legnagyobb környezeti hatásokat.

40. Azon ritka esetekben, amikor konfliktus merül fel a nagyobb energiahatékonyság és a kisebb

környezeti hatás között, a közbeszerzőknek átlátható és bizonyíték-alapú módszer

segítségével mérlegelniük kell ezeket a hatásokat, annak érdekében, hogy olyan

termékeket/épületeket/szolgáltatásokat is megvásárolhassanak, amelyek kevésbé hatékonyak

azoknál, mint amelyek megfelelnek az energiahatékonyságról szóló irányelv III.

mellékletében meghatározott szinteknek. Ezt a megfelelő adatok és eszközök, például „öko-

indikátor”17

segítségével kell megállapítani. Nehéz azonban egy mérlegre helyezni az

energiát, az anyagokat, a légköri kibocsátásokat és más környezeti hatásokat. Az egyik

lehetséges megoldás szerint minden hatáskategóriát el kell osztani a kategóriára egy adott

évben az EU-ban vagy az adott tagállamban jellemző teljes mennyiséggel (pl. légköri

kibocsátások), majd össze kell hasonlítani, hogy a termék melyik környezeti kategóriában

gyakorol nagyobb hatást. Az ilyen jellegű értékelések nem tökéletesek, de segíthetnek azon

esetek feltárásában, amelyeknél a nagyobb energiahatékonyság összességében negatív

környezeti hatáshoz vezethet.

41. Olyan esetekben, amikor megfelelő eszközök és adatok alapján bebizonyosodik, hogy az

energiahatékonyságról szóló irányelv 6. cikkében előírt energiahatékonysági kategóriába

tartozó termékek globális környezeti hatása sokkal rosszabb, mint a kevésbé energiahatékony

termékek globális környezeti hatása, lehetőséget kell biztosítani a közbeszerzők számára,

hogy e kevésbé hatékony termékeket vásárolhassák meg.

A verseny megfelelő érvényesülése

42. Az energiahatékonyságról szóló irányelv értelmében probléma merülhet fel, ha egy adott

termék esetében korlátozott a piaci kínálat. Ez különösen a környezetbarát tervezésről szóló

irányelv keretében meghatározott referenciaértékek, valamint az energiafogyasztás

címkézéséről szóló irányelv értelmében meghatározott felső energiaosztályok esetében

fordulhat elő. A rendelkezésre álló adatbázisok, például a „Top ten” (www.topten.eu)

segíthetnek az ajánlatkérőknek egy adott kategóriában kínált termékek számának

megbecsüléséhez. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a C-513/99. sz. Concordia Bus

17

ILCD-kézikönyv. Analysis of existing Environmental Impact Assessment methodologies for use in Life Cycle

Assessment (Az életciklus-értékelésben alkalmazandó, meglévő környezeti hatásvizsgálati módszerek

elemzése); JRC-IES, 2010.

13

Finland ügyben az Európai Bíróság a következőket állapította meg: „[…] önmagában nem

sérti az egyenlő bánásmód elvét az a tény, hogy az ajánlatkérő által a gazdaságilag

legelőnyösebb ajánlat kiválasztásakor figyelembe vett egyik szempontnak csak kevés

vállalkozás tudott megfelelni, köztük az említett ajánlatkérőhöz tartozó egyik vállalkozás” (85.

pont).

D2. Következtetés

43. Olyan esetekben, amikor a beszerzést végző szervnek megalapozott gyanúja, hogy a piacon

elérhető és az energiahatékonyságról szóló irányelv III. mellékletében felsorolt

kritériumoknak megfelelő leghatékonyabb termékek/szolgáltatások/épületek nem felelnek

meg a 6. cikkben foglalt feltételek közül egy vagy többnek, akkor az e tételek megvásárlására

vonatkozó kötelezettség nem alkalmazandó. A hatóságnak átlátható és bizonyíték-alapú

módszerrel igazolnia kell, hogy a feltétel nem teljesül. Ennek módját az

energiahatékonyságról szóló irányelv 6. cikkét átültető nemzeti jogszabályokban vagy más, a

nyilvánosság számára hozzáférhető hivatalos dokumentációban kell meghatározni.