humboldt: az_emberi_nyelvek... [a5-ös méret]

8/3/2019 Humboldt: Az_emberi_nyelvek... [A5-ös méret]

http://slidepdf.com/reader/full/humboldt-azemberinyelvek-a5-oes-meret 1/30

A oyelvet l&ezé seazonbad tt hizolyí tja,hogy vannat'olyan' szellemi altotások is, me1.

!y9t 9erátalán neqsz.Ámazhatnat át eglt in_dividuumról a másitra, hauan valamennl egy_

1?é jűontevé kenysé gé ból fakadnak. Minthogya-ovelvek mindig te4de!}eznct'-vq!q!q!qQ rr€n_

:etif".-ly4 lfq"lt*-int ity"et X"frtvoltaké ppeo é s tözvetlenül !€qntő t€é L€_q9cÉ _fd!9'99-\'.ti.

Mindamellett iól vigyázzunL, nctrogy a sztit_sé ges megszotÍ tá$ né lkül teByiik magunté váeá a né zetct. Á nyelvek elválaszthatatlanul ösz-

szenőttek az embet legbensőbb t€mé szeté vel,é söntevé kcnyen soktal intább ebből a teÍ mé _szabő| szátmaznzk, sernmint hogy e' hcznÁ"öket önké oyesen lé tÍ e. Ezert.g--!é p€ inte]lek_

Jgú s.$aiálp-cpác4! ugyanú gy a nyelvp!-' ofu 7'3;_

-!!oa}aevezh3tj!í t ''Az

igazság az, hogy a lé lekkifiiaké sáctetlen máysé gé bóPmindkettő egy_szerte é segymásnat köcsÖnósen megfelelve

emeltedik ki. Tapasztalatból "e't' "y"l't"j77



.emtó folyamatot nem ismedinl s nem találniseho| sem olyan analógiát, mely lehetóvé tennéme8í té lé sé t.Ha eÍ edeti nyelvekről beszé tünk,akkor ezt csak aztf,t tesszük' meÍ t nincs tudo-másunk korábbi alkotóelemeiktől. É veztede_

ken áthömpöygöt

tova a nyé lveg1'rnrí sbakapcsolódó lálcolata, mielótt elé tkezett volnaaÍ Íaa Pontra' melyet szűkös ismereteink a leg-Íégibbgyanánt ielönek ma meg.Denem csupána valóban cledendő nyelv elsődleges lé trejötemegmagyarázhatatlan számunkra, hanem, é !1Pen voltaké ppeni keletkezé sük po-ntfin, a ké -sőbbiek .lryisodlagos ké Pződmé nyei s, melye-ket alkotóté szeikre nagyon jól szé t tudunk mrí lbontani' A telmé szetben minden keletke-zé s' deleginkábBa{ áÁiizewis es el6, e-L9iqfi[_rneg-Í gvelé sünk elől. Bfumily tiizetesen fiitké sszükis az előké szí tőálapotokat, !-o!n-4ig szakadé ktátong maga a megjelené s é s az et rnege|őzőállapot közöt, az a ta e, roe)y a valamit elvá-lasztja a semmitől; é sqgy1nez vo-natkozik a

!s.e€?__!í EÉ !_p!llc4at_áJa_is..}4indaz,, aÍ Jlit az em-

ber é sszel felé r, e ketrő ktizoiiván. Ami a nyel-veket illeti, egy tanulmányozásunk száÍ náÍ aegé szen hozzáÍ ethető töté neti időkből szií rma_zó keletkezé si kotszak szembeszökő pé ldát szol-gáltat. Á római nyelvet é Í tYáltozások különfé l€sotátugyanis mé g hanyatlása é smegszűné se ide_jé n is nyomon követhetjük, s hozzáadhatiukmás, a bevándorló né pcsoPoltok által előidé -

zett kcv€t formákat is. Ezzel egÉ ttsem é Í t _72

hetiük iobban az eleven csfua keletkezé sé t,melyké sóbb kiilönböző alakban viní gzó nyelvek or_ganizmusává boDtakozott ki ú |ta. Mindennyelvben a maga módján belső' ú .ionnan lé tre_

iöt elv8 illesztette egyiivé a szé troskadó é Püle_

tet, mi pedig, akik mindig a nyelv hatókoté nbeliil tartózkodurrk, átalakulásait csak ezen elvektÖmegé ben é szlel;'ük. Ezert ú gy tűnhet' hogyjobb volna egyáltaláÍ I nem é rinteni ezt a Pontot.Am ez lehetellen, mé gha a legelnagyoltabbklrvonalakban akarnánk is megrajzolni az em_beri szellem fejlődé senek ú tiát,minthogy anyelvek alakulása, t€intettel minden egyesnyelv szánnazásáta, illetve összeté telé nek vala_

melnyi fajfua' az embeti szellemet leglé ny€é _ben meghatározó té ny, s az egyé nekösszhatásaoly alakban mutatkozit meg beone, ahogy azmáskiilönben nern fotdul elő. ÁmikoÍ te}xí t el_ismerjük, hogy olyan hatátvonalon állunt, me_lyen sem a töté neti tutatr{s, sem a szabad gon_dolat nem segí tJret át minket, dolgunk egyediilaz lehet, hogy hí ven feljegyezzük a té nyté s a

belőle közvetlenül levonható kÖvetkezteté se-ket.

Ezek koztil az elsó é s egtermé szetesebb az,hogy az egyes embernek em|Itett hozzátaiozá-sa önnön lerrlzeté }:.ez pontosan abban a köz_pontban foglal helyet, ahonné taz összes szelle_mi erő minden gondolkodást, é lzé st s akala-tot í ^eghatáÍ oz. A n_yek ugyanis, benne min-

dennel, az egé sz ktizössé ggel csakú gn mint az



cgyes embeÍ Í el' Í okon' nincs semmi, ami tőleidegen lenne vagy vataha is lehetne, Egyszer-smind nem csupán passzí v, benyomásokat be-fogadó, hanem a lehetsé ges intellektuális iÍ á_nyók vé gtelen sokfelesé gé ből egy mcghatáro-zottat

kÖvet, é sbelső öntevé kenysé ge átalminden reá gyakorolt külső hatást módosí t.Viszont a szellem iaiiitosságával oly módoa

!"g.!_l]!t&J9-q?94be, mintha egyfajta, ató|küIsóleg leválasztott dolog lenne, s ez'é Í t,bátelső pillantásra máské pp tűnik fel, tulaidonké P_Pen meg sem taÍ '1tható, csak a lé lekben lehetfelé bteszteni, csak a fonalat nyú ithatjuk oda,amelyet követve magától feilődik ki. Amikorrehát azt mondjuk, hogy a nvelvek. a szónakminden fé lÍ eé Í té stől egtisztí tott ertelmé ben,a nemzetek alkotásai, egyben azt is mondjuk,hogy az egyé nek saját alkotásai is, ameonyibenetrryé tvé FtüIön-Eü1öi'e'e8'Bs embetben, dekizátólag berrrre, ú gy jöhetnek lé tre, hogy min_den embet eleve felté telezi, hogy a tobbi meg_elti őt, é s mindannyian meg is felelnek erurek a

várakozásnak. Nos,akár gondolatok

ton beliil lehetsé ges egyé ni pálya szednt jg!i:

ab-bat az egymás utánösszehasonlí tó alapon vesszük szernügyre, itt isaz tö té nik, hogy az egyik felé pí té sé nek rná-sikból való levezeté se kecsegtet ugyan több-kevesebb eredmé nnyef mé gis qladnak olyannyelvek, melyeket mintha valódi szakadé k sá-1asztana el a többitól. Ahogy a rragy egyé nisé -gek saiátos mivoituk etqé ve|az embeÍ i szel-lemnek addig nem ismert iú nyban adnak ú jlendületet, ú gy a nyelvalkotás teté na nernzetek

lé tre, amint legé rtelmesebben é s egé rzé klete-sebben a szó feilódik ki a világszemlé Ietből, é salegtisztábban adva \issza azt, továbbá ú gyala-kttja onmagát' hogy a gondoiat legkönnyebben

é s egtestetlenebbú l hatolhasson be minden

szeSSll4-4lapql3z'-sL!@tmit !9m rekeszthe-ilnk ki belőle, mert mindent magi6-an-6!Gi:'-MármóiiEaz erő a nemzetekbcn, -inJ al-tal'í Ean]ilindledfi aTillonEox_kotszakok_

ban, a tokozat é saz e1yazon á|taIálos'aányza-

viduálisan különböző' Á Lü]önbözősé seknekazciirban látható alakot kell ötenie az eredmé ny-ben@k76''iaü-rű-ffit6nak vasv a belsó

is ké pesek ere. Ámde az

e8y nemzeten belül oly módon jön

1L 75



kapcsolatába, akkot ennek a nyelvnek, mind-addig, amí g csak é tetelvevalamiké ppen étvé-nyesül, ezt az eÍ őt minden egyes embetbenegyazon itányban é s hasonló sikerrel kell ftll-

szellemet ilyen irányokban folyamatosan ma-gáLval flgadó adott lendület effé lenyelvek kelet-kezé se né lkül nem ké pzelhetó el. EzéÍt a.t_ó!ifordulópontot ielentenek az emberi nem belsőtÖÍ té neté ben,' É cLLstl tek!ry'engak '1{i9\'mint-. a nyelYké pződé scsú psteljesí tmé nyeir:'Egyszelsmind egy lé lekben é ské pzelőerőbengazdag műveltsé g kezdeti fokait is ielentik, é s

e tekintetben helyé nvaló azt áll1taÍ n, hogy^

nemzetek produkcióinak meg kel1 előzniú k azegyé nieket, bát é ppen az itt mondottak adjákmegdÖnthetetlen biao Í \y1té kát aflrr^k, mennyire

egyideiű ezekben az alkotásokban mindké t Í é s ztevé kenysé gé nek z összefonódása.

Átmenet a nyelv kozelebbivizsgálatához

Elerkeztiink ahhoz a ponthoz, ahol felismet-

ary4\_ é !elq'--öz}gÍ {ő elvé t ielentik.. E kettőazonban nem egyrnást követve, é snem egymás-tól elkiiú önülve tö té nik, benniik az é rtelmi ké -pessé gnek egy é s ugyanazon, elválaszthatatlanmií ködé seirőlvanszó' Miközben egy né P önnönbelső szabadságából nyit utat saiát nyelve mintminden embeti tevé kenysé geszkÖzé nek kibon-takozásáta, egyszersmind keresi é seleti magáta ó,o|got,

^zaz\a|ami mást é smagasabb rendűt

is' s miközben a kötői teremté s, valamint a

té Pelődő seité sú tián eljut idáig, ismé t visszahata nyelvre- Ha az intelletlgális-lorgLgl-első'mé go]y4n-aY!1_es k!!!í Y9!et1q4 t!é rleteit azitodalorq,- qet$gl_{91i1i!,--a-aa9!y mindigegyütt halad az irodalornmal, s í gye kettő el-válay'thaí aí Iánol ősszé f;nódik'

Egy né P izeflé mi 9É tossá8a é s nyelvé nekaIatutaü o] y Eerrs6.eeaeÍ '--olv".1 aissze. troBabban az esetben. ha az ezvik adva volna, a*6''-jk,,ükffilenne belőle. Az intellektualitás é sa nyelv

76 77



ugyanis csak egymáshoz ktilcsönosen illő fot-mákat engedé lyeznek é ssegí tenekelő. A nyelv a

né pek szellemé nek mintegv külsa @{í yelve ,lgyanaz. mint szellemük. szel-lemLk_!9d-1c-4Jc]sii}k9kcri ú gyhogy e ket-

tót sohas€r gondolhatiuk elé ggé azonosnak.Hogy való|ában miké pp fatadhatnak egy é s

hetetlen forrásból, az ryjndig is reitve marad.Ané lkül áionban, hogy ezzel akáx az egyik,akár a másik elsábbsé ge mellett aka!Í rí nkdönteni' a megfeité s Í eális elvé t é sa nyelvi

mint valami anoí l magasabb rendű, hogysemmás szellemi termé kekhez hasonlóan emberiműnek vé lhetné nk'&í ské PP estene a dolog,ha az embeti szellem etejé vel neÍ nPusztán

csak egyes jelensé gekbcn talrí lkoznánk, hanem78

felé pí té seazert es annviban,_=-:a-- -:------::--------a----1-elt es ámeÍ tnvrt'en m^grlkn'

e szellem lé nyegea maga valódi' kiftirté sz_hetetlen mé lysé gé ben ugározna felé nk' é ské pesek lenné nk arra, hogy áttekintsük azemberi egyé nisé g összefüggé seit, mivel a nyelvis meghaladja az egyé nek9lkú lönültsé gé t. Ami

a gyakorlati a|kalmazást í lleti, kiilt'nöské PPencsak ana tell ügyelniint, hogy ne rí lljunt mega nyelvet egyetlen alsóbbrendő magyztázóelvé né l em, hanem valóban felemelkediünkeme vé gsöhöz é s legmagasabbhoz, s az egé lzszellemi alakulat szilrí rd pontjának azt s té te\ttekintsiit, hogy az nem nvelveinek I

i::--+:--- ,

el _ a nyelvi stÍ uktú Í ák ülönbsé gé nek emernódozatáb, ullí t nem iárhatuak el többé ú gy,hogy előszö kiilon, egymagában a szellemisaiáto$ságot vizsgáliuk mcg, s a vi'sgálateredmé nyé tazután a nyelvek tetmé szeté teal-kalrrrazz,lk, Azokban a kczdeti korszakokban. .

melyekbe ielen vizsgá?d& k-visznek ten-niinket. általában cs4tJyelvlik Í é v é nsBeriiiL.?-!ryig!*et! s olykor mé g azt sem tudjukpontosan, hogy a szá'rmazás é s tapcsolattekinteté ben 9gy-egy nyelvné I milyen né pregondoljunk. Igy pr:ldí ul számunkta a zend6valajában oly né pneka nyelve, melyet köze-lebbtö csak feltevé sek segÍ tsé gé velhatároz-hatunk

meg. Mindama megnyilatkozlások kö79



zÍ il, melyek tévén zellem é skatatter felis-methető, kí záxólag a nyelv alkalmas atta, hogymindkettőt legtitkosabb vonulataiban é sredói-ben feltárjuk. Ha tehát ú gy tekintjük 4 nyglve-ket, mint a.folyamato_s szellemi fejlődí g magya_

tázatárnk alapjait, akkor, bát ú gy kell felfog-nunk őket' mint az intellektuális sajátosságtermé keit' mind^záltal e sajátolság EtáLiáLtminden egyes alkalommal a nyelvek szetkcze-té ben &ell keresnünk ú gy' frogy az itt emlltetlűé álé lődé sé Esak akké nt tehetnek szert nómiteliessé gte, lra a nyelvek termé szeté té svissza-ható különbözősé geik lehetősé gé tközelebb-

rőlmegvizsgáliuk, é s ily módon a nyelvek

Ósszehasonlí tó. tanulmányozását a maga vé gsőé s legfóbb voaattozásával egybekapcsoljuk.

Mindenesetre a nyelvkutatásszüksé ges ahhoz, hogy a fent

saiátos iÍ ányajelzett utat si

kerrel iátjuk vé gig. A

gal, Az a haladás' melyet a nyelvtudomány azutolsó é vtizedek sikeres fáradozásainak köszön-het,? teljes egé szé nek áttekinté sé t megkÓnnyí ti.Immár jobban m€közelí thetiük a cé lt,meg-jelolhetjük azokat a különböző utakat, melye-ken

anyelvalkotás munkája8

azemberisé g

változatosan megoszló, elkülönült é segymássalkapcsolatba keriilt né pcsopottjaiban kitelie-sedik. Ámde é ppen ebben tejtik mind az em-beti nyelv szerk€eti külonbsé geinek oka,mind pedig annak a szellemi feilódé s menetetegyakorolt hatása' tehát ama tfugy, me:Ly a

maga egé szé benfoglalkoztat benÍ rünket.Mé gis' mát az első lé pé ssel'amivel a kuta-

tásí Bk eÍrc az ú tjáta lé pünk, jelenté keny nehé z-sé Bbe ütközünk. A nyelv különfé le szalakban,

lza!4l*h"' j!alfiru@:Edé !{.[b9!'az egyes té szletek sé gtel,en gazdagságáLtt@ami-kof ezt a tömeget, m€y tekintet né lkül arta,hogy igyekeztek tendet vinni bele, zavatbaejtő összevisszaságké nt jelenik meg előttünk,

megí té lé s é gettegybe kell vetnünk az emberszellemi etejé nek egysé ges ké pé vel.Ha bit-tokában is vagyunk ké t fontos nyelvtözs,pé ldrí ula szanszkrit nyelvek é sa sé mi nyelv_családg valamennyi szüksé ges szótári é snyelv_tani ré szleté nek,mindazáltal ez rll'é g csat kevé s_sé segí t bemünket abbeli töekvé sünkben,hogy oly egyszerűen kövonalazzuk mind a

kettő ka.akteré t, hogy ennek ré vé n ehetővé81



válié k termé keny összehasonlltásuk é s annakmeghatálozása, hogy a nemzetek szellemietejé hez való viszonyukban a nyelvalkotásáltalános munkája teté n milyen hely illeti megőket. Ez megkoveteli rr:.é gaz egyes tulaidon-ságok közós fottásainak saiátos kutatását, a

szé tszóÍ tvonások összevonását egy szefvesegé szneka ké pé be.Csak í gy kapunk olyanfogódzőt, mellyel szilárdan kezben tadhatjukaz egyes ré szleteket' Bzett, !9g1 iellegzetes

é delemben kí vánom itt basználnl. Ez' Í lgytetszik, annrí l is inkább sziiksé ges, mert itt nem

a nyelvtől á|talában, hanem az egyes, külön-bozó né pcsoportoklól van szó, s már csakezé tt s meg kell határoznunk, mit é rtiink egy-egy nyelven, szemben egyté szta nyelvtözzsel,másté szt a dialektussal, é smit olyankoÍ , ami_kor egy nyelv töté nete soÍ án lé nyeges válto-

ú jabbetőfeszí té srevan szüksé g, hogy felis-metjük benne az é lőbeszé |é ssaiátosságát, é s

hogy az é lőnyelv igazi képétnyú jtsuk. Ám'4z

elkiilÓnült elemekben é ppen azt nem lehetfelismerni, ami a legmagasabb fendű é s a leg-finomabb, s ez csak az Összefüggő beszé dbenvehetó é szrevagy seithető meg (s e? mé g in-Lább bizonyí tia; hogy a tulajdonké ppeni nyelva maga valóságos lé ttehozása aktusának fog:lya). Egyáltalán, minden vizsgálódásban, mely-nek az a cé |ja, hogy behatoljon a nyelv eleven|é n_vegé be, eleve ezt a beszé det kell mindig

zásokat é lmeg'j_j}rk-'_ha va|óságos lé nyegé ben fog|uk

fe[, szakadatlaau] é smindenpjllanatb3! elmuló

82

valami. Ha mee is ma'áá áz iÍ !t$gt$BIs!.mindipr csupán töké letlen. mú miaszerí í mes_:oÍ zeselol lenet szo. melvnex meslnl csak afÍ avan sziiksé ge' hog1e megőtzé s mellett meg-



c

elsődlegesnek é s igazinak gondolnunk. Á sza_vatn é sszabályotra való szé ttödelé s nem nás,mint a tudományos elemzé shalott csinálmártya.

A szellem munkáiának nevezni a nvelveketmár csak azé rt is töké letese1 hslcs é sadekváJ-kifejezé s, mert a szellem té teegyáltellh"- esek

a maga tevé kenvsé sé bené scaakis mint tevé -

kE4ffi,amely a nye|vek felepí té sé lek anul&í nyozásá-hoz né ltüIözhetetlen' arra té nyszeÍ í tbenniin_

ké ppen eloszlattuk, s eé rt e kifeiezesek hasz_nálata nem lehet az igazság ká,rfua.

Mrí r felhí vtam a f,gyelmet arra, hogy, haszabad lgy ki$eznem magam,

.

Minthogy a számÜlkÍ a ismeretlen ősidőkbenmát mindeglk anyagot vettát korábbi nem-zedé kektól, a fenti megállapí tás é rtelmé benagondolat kifejezé sé t é trehozó szelIemi tevé _

_kelysé g mindig egyszersmind valami máradottra irányul, s í gy nem tisztán teÍ emtő,hanem átalakí tó.

B4

Ez a munka mrí tmost egyeoletesen é segy_formán hat. Mett ugyanaz a' csak bizonyos,nem tág hatrí 'rok közt különböző szellemi erőfeiti ki. -Cáia- 1eggé Í té s:Senti em beszé lhettehát másvalakivel máské ppen, mint ahogyanaz hasonló köülmé nyek kizt vele beszé ltvolna. vé gül az 4lhagyoqé lY_z9jl jlre !9Tpusz!í n hagyományo_zott' hanem' mi*fiogymaga is ugyanabból a fonásból eted, a szellemtánÉ val eltetleniil közeli rokonságban levő.

segí tsé gé vel gy nemzet a

aye1v!9g;lyfuyg_tz@Csakhogysoha sem adatik meg nektink, hogy üt azigyekezetet töekvé sé nek egysé ges összessigé -ben szemlé lhessük' hanem csupán mindenkorihatásaiban külön_külÓn vizsgálhatjtlk, ezé ttnem tehetünk mást' mint hogy egy általános,holt fogalomban foglaljuk <issze működé sé nek

F$. raio"n helytelen volna o-gqbaq-b"önmagában vé ve is ú gyTelinteDé nk, mintilyen lé t tú ián szűkÖlködő, puszta gondolati



egyneműsé gé t'De magában vé ve € a tolekYé seg-yetlen el e Í í negf ié g'-- A_legfoniosabb é s !egfinomabb nyelvi kuta-

tások nehásé ge igen gyakran é ppenabban rej-lik, hogy hiába é rté kelünka legvilágosabban é s

legmeggyőzőbben valamit' ami a nyelv össz-benyomásából adódik, mé gismegbuknak attafurí nyuló kí sé rleteink,hogy azt kelló teliessé g-gel ré szletesen ábtázoljak, é shatáLÍ ozott fo-ga|mak kozé szotí tsuk. Bzzel kel]' itt is meg_

kiizdenünk. A nvely:k. j:lles4e.e9 ' fpry]fulegkisebb elerleln* mtr'degnké hcz_.'tapad;valamennyit Í í le1h^IáÍ ozza' bármennyire é sz-

Í evehetetlen is ez esetenké nt. Ellenben alig

lehetsé ges olyan pontokat talrí lnrrnk, melyek-ről, ha egyenké nt tekintjük őket, azt állí t-hatnók, hogy dontó módon tapadnának hozzá,.

Ezé tt, ha áttekintünk egy adott nyelvet, sokmindent találunk, amit fotmá1ának lé rryegikárosodása né lkül máské pp is gondolhatnánk'é shogytisztán é selkülöní tve Pillanthassuk mega Í orrnát' rlregirft az összbenyomásta szotulunk.

Itt azonbaltiisté nt az ellenkezőjé t taPasztal.'

juk. Világosan szembetűnik a |eghatáxozot-tabb individualitás, nem té thetkí e|ő|e az etzé s' Á nYelveket ere, a té ten mé ga legtalá_

Iőbbal az embeti arcvotásokkal hasonl1that-

iuk össze. IE .gye"iseg tagadliáiiiTanu l jelcn

ű;' h;fiEaáEöLat ismeÍ ünk fel, de a ré szé L

semmifé Ie mé rese é ssemmifé le leí rása sem

külön-külÖn. sem összefüggé sükben ncm kap_

86

csolhatia össze a szóbaD' forgó sajátosságotegyetp rogalomla. A saiátoss{g-az egé szené smegint .E1! a? e€ nj fg'liogáson alapul,ezát biz_o^nyos' hogy minden arc rrLinden eg;resszemlé lő számátta másneilyerrnet tií {k fel.Minthogy a nyelv, amilyen alakbar qt az em-

ber felfogni ké pes, mindig valamely nemzeti_leg egyé ni é let kiátadó lehelete, s ezt a nem_zeti é s egyé ni ielleget a nyelvnek egyarántké pviselnie kell. Bármennyit vonatkoztatunké stonkretizálunk, elkülö ú tiink é selemztinkbenne, mindig mamd valami ismetetlen, é sé ppenabban, ami kibú iik a feldolgozás a1ó1,

ami benne valami egysé gnek é s valami é lönek

a lehelete. Ezé rt a nyelvek ilyeté n termé szetemiatt az imé nt jelzett é ttelemben valamelynyelvi forma ábtázolása sohasem sikerülhetteljesen, hanem mindí g csak egy bizonyosfokig, ez viszont elegendó volt az egé sz átte-kinté sé hez.l3 gy azorrbal a mondott fogalomátal mé giscsak ki van jelolve a n}elvkutatószámáta az a pálya, melyen haladva a nyelvtitkait kell kifiiÍ ké sznie,é s lé nyegé tevilágossá-

got kell derí tenie ' Ha elhartyagolja ezt azutat, föté tlenül elveszti szeme elől a kutatástasálő mcnzanatok egy ftszé t' magyaú zat|anll|Lell hagynia sok mindent, ami igenis magyaráz-ható' é skiilÖÍ rí llónak hiszi azt, amit elevenösszefüggé s kapcsol együvé .

Mfu az eddig mondottakból is kovetkezik,bogy a nyelv fotm{j{n 1eryr,pik(p.p-9qm 47-ligy-



l9Ygll! €**i,f:aÉ | :!i!!j*Pjl.z a megkülönbozteté s, amí t grGfráEEá_é sszótár tözöt szottunk tenni' csak a nyelvekmegtafirlásának gyakorlati cé ljfua szolgál', azigazi nyelvkutatásnak azonban sem hatátokat,

sem szabályokat nem szabhat. Á--ayelv-_e}Í otmfiárnk fogalna a beszé d szetkesxé sé nekszabffidnáJ, sőt, iné g a siókep-zesné l is jóval

Tág1satu_te'tlt*et i:lel fe!, amennyiben ez utób_bin bizonyos átalános logikai kategótiáknak,a hatásnat, a hatás eredmé nyé nek, a szubsz-tanciának, a tulajdonságnak stb. a gyokökre é sa|apszőkra valő alkalmazását ertjük' Elsősot-

ban maguknat az alapszsvaknak a ké yz&é realkalmaáató a nyelvi forma fogalma, é skell is,hogy a lehet6sé g szefint alkalmazzuk !áiuk,ha valóban meg akariuk ismerni a nyelv lé -nyegé t.

szemben. Más vonatkozásokban viszont megintforma gyanánt isme{iik fel azt' a'fli itt a[yagvolt. Egy nyelv kolcsönözhet szavakat e,ymasitbT| is, e]_vátií ban anyagkenaT;zelÉ ti_őE]TfÍ 6i-viszont

megint csat e nyelvhez

való vonatkoz{'sukban szetepelnek í 8y, nemönmagukban. Abszolú t szempontból a nyelven

88

belül ncm lehetsé ges formátlan anvag, mert

ffiagon-dolat kife|ezé sete itányul' é sez a rnunka márelsó elemé né l,az artiku'lrí lt hangnál elkezdődit,

Fzcrt mtgáró| &tet6dően_Qé Een különösfigyelemre tell mé ltatnunk a hangok reáistemé szeté t,hogy elké pzelé sünk egyen vala-

mely nyelv f<xrú jfuől. Á nyelvi forma kuta-tása mindirí rt a betűsorral kezdődik' é sexminden té szmozzanat legfőbb alapjaké nt ke_ze|jnk, BgyáJtz|án, a forma fogalma nern zár kisemmifáe té nylegeses individuális mozzarLa-tot. Mindazt, ami empitikusanvalóbanmegoko!_ható, csakú gn mint a legegyé nibb jelensé get,

é ppen e fogalomba foglalhatiut é s zárhatjuk.

Sőt, csat az itt tiielöt utat kovetve vehettinkfel biztonsággal minden té szleteta kutatásba,mí g kiilönben könoyűszeffel kitessziik magun_tat anrrak a Yeszé ly[ek' hogy szon elói té -vesztiük óket. Ez teÍ mé szetesenazzal jÁt,hogy flfuadságos, gyakran a kicsinyessé gigmenő elemi ví zsgálódásokba bocsátkozunk;ámde a nyelvek összbenyomása té nyleg csuPán

tinmagukban apró té szleteken alapszit, é ssemmi sem oly idegen a nyelvek tanulmányo-

ami é ppen formálás ré vé nválik adikulálttál

összessé ge, -"lyeL megelőzik a fopalo_a3]. n,

89



zásától, mintha pusztán a nagyot' a szellemit'a tú lnyomót akatMnk felkutatni bennük.Felté tleÍ riilszütsé ges a tiizetes behatolás min-den nyelvtani í nomságba, továbbá a szavaknakelemekte bootás4 nehogy valamerrnyi idwágóí táetiinkben té vedé sek

áldozatai legyiink.Ugyanattot nfilvánvaló, hogy a nyelvi formafogalmába elszigetelt té ny gyaÍLí ntsemmifé leré szletet sem foglalhatunk bele' kivé ve,ha fel_fedezhetjük benne a nyelvalkotás valamelymódszeré t. A Í oxma ábtázo|ása által fel kel1ismernünk azt a saiátos utat, melyet a nyelvé svele a nernzet, amelyhez tartozik, gondola-tainak kifeiezé s&e választ' Áttekinté st kellszereznünk, hogyan viszonylik más nyelvekhezmind a hatátozott, saáÍ náÍ a kijelöt cé lok,mind pedig z trcÍ naet szellemi tevé kenysé gáegyakotolt visszahatás tetinteté ben. Termé szeté _

dig nem is beszé lve, mé ga mondott elemeketsem é rtjük meg.

Jó el&e megjegyezzüLI a_!E!:9! rono1sj1-_grí oak é s rokonságának formIí ik azonosságáné s rokonságán kell alapulnia, mivel az okozat

csaE az okkal leh* egjező. Ez&t egyediil aforma dönti el_ g'í yen más nvelvethez tatto-zik esv nvelv rokoni eledet tekioteté ben.'Eztk;;ömbátmennl szansztÍ it szót hasznosí t, megma-rud maláji nyelvnek. Több nyelvi forma egymé g általánosabb formában is megegyezhetegymással, é s ez valóban é rvé nyesvalamennyinyelv fotmájáta is, amennyibcn minden vonat-kozásban csat abból indulunk ki, ami a leg-általánosabb: a fogalmak megielö&ehez é samondatszerkeszté shez szűksé ges ké pzetekviszonyaiból é s vonatkozásaiból, a hangké p6szervek azonosságából, melyek teriedelme é stermé szete a tagolt hangoknat csak egy meg-hatáÍ ozolt száú Í Át e6zi lehetővé , s nem utolsó-soÍ ban azokból a vonatkozásokból, melyek az

egyes magán- é s mássalhangzók é sbizonyosé rzé kibenyomások közöt állnak fenn. Ezek-ből' azután eredeti rokonság nákül is a |elolé segyformasága ered' oly csodálatramé ltó alyelvben az á|talános egyezé sen belÍ il az egyé ní -té s, hogy é ppoly |ogosan mondhatiut azt,hogy az egé szembed nemnek csupán egyetlennyelve van, mint azt, hogy ryla"S-9!q!9:!..!megvan a saiát nyelve. A közelebbi analóg1ák

ia;iÍ ;ffi jt ;"i"'.,oi" ^,áb,i1;:;;;:;

csak akkor alkothatunk valóban fogalmat ma-griról a nyelwől, ha a szé tszőÍ telemek szint_ieről felcmelkedünk eh-hez az egysé ghez. ilyeneljátás hí iátn ugyanis nyilván az a veszé ly Í e.nyeget bennünket, hogy vottaté ppeni saiá-

tosságukban, valóságos összdüggé sükÍ ől pe_



févénösszekapcsolt nyelvi hasonlóságok közülazonban különösen k|vál|k az, mely a nem-zetek rokonságának köszönheti eÍ edeté t.Ez-ú ttal neÍn vizsgálhaq'uk' hogy mekkorárraké smilyen termé szetűnek kell lennie az olyanhasonlóságnak,

amdy igazol;ja az eredetirokonság feltevé sé tott, abol tö té nelmi té nyekezt egyé bké Í tmeg nem alapozzák. |tt csakazza| fog|a|komnk, hogy a nyelvi forma imé ntkifeitett fogalmát az eÍ edetük tekinteté ben !o_kon nyelvekre a|kalmazzuk, Ennek sotántemé szetesen önké nt követkozik az e|őzők-ből' hogy az egyes tokon nyelvek fotmáiánaka nyelvcsalád egé szé benjelen kell lennie.

Semmi sem fordulhat eIő az egyes nyelvekben,ami nincs összhangban az áItalálos totmáta|;ellentezőleg, rendszerint valamifé le utalásalakjában' valamennyi sajátosságukat felleljükmajd benne' Minden nyelvcsaládbal akadolyan nyelv is, mely a többiné l tisztábban é stel''esebben őtzi

^zetedeti fotrrreL Ezltttal

ugyanis csak egymásból keletkezett nyelvek-

től van sz6, mikor is egy valóságosan adottarryag (ezt a szót az e|őbbi magyatánatok é t-telmé ben mindig viszonylagosan ertve) meg_hatátozott sorrendben szátmazik át egyiklé ptől a másikta, s átalakul, csakhogy ez a

sorend csak titkán állapí tható meg Pontosan.De, minthogy az áta|akú é stelóidé ző szellemierő ké pzetalkotási módja é s eszme| irálya

lrasonló, é s a beszé dszetvek, valamint a hang-92

ké pzé s hagyományos szokásai megegyeznek,vé gül is szri.rnos külsó töté neti befolyás össze-találkctásából M áLtalak!7ás mindig csak közeliÍ okonsá8ot szülhet.

Á nyelv általános termé szete é smirreműsé ge

Minthogy a-rlyelveL Liilőnh.é g€ fgr{'.ái'Lnnalapul,ez@í 3! 4' nemzetek szetlemi adottsáqaival é s an+el-v4iko!ás_!agr--oz-ú iÉ I&gá$li!lanatában

lasztom ki, azokat,

Ámikot akor az

; ez yté sz

a követelmé _\

őLet- jlbaló -sröve]lrimmár szÜksé ges, hogyré szIetesebben is kifeitsük ezeket a fogalmakat.é sa nyelv fő itányai kózüI |ega|ább ftbártyarközelebbÍ ól is szemügyÍ e vegyünk. Erre a cé ha



l.trl'.

@sáflalkozás a|apj^]l olyan flé zel szo|gáljon'mely helyesen é smé ltóké ppenfogja fe| anyelvet' eredeté nek mé l1sé gé t s hatóköé nek

szé lessé gé t;e&t' ilyen né zőpontot keresvé n,mé gegy kicsit el kell időznünk e ké rdé sné l.A nyelwel

jeszeÍ n az egé sz utat, melyen a szellemből ki-indulva visszahat a szellemÍ e.

gádó eróben, melyet szembeállí t a nyelY bel-ső tendenciájával'

Tenoé szntrsea'rzi*eaao't-tos mesfelelé sben van a nemzet adottsásainakössz€rse8é y_e]' ]é vé_paz egé szemberij{Ilez-et-ne! .a. lelső 'sryl1emi e.rQg[.1zo;99

-k3pcsolat-hoa_|egő-r{s_79;-_e449'kakapcsolódásnakmód ja

ezí rttal

maga közvetlen produktumáta való vonatko-zásában, hanem r*É T9.s"3{€' é !:aE- tepi|'. x!-:l vg]ó.. yt9;-ony{!.4n- is. Tekintetbe

95



ben valóságos cselekvé s benyomását kap1a(ami a többi é *é kszetvné lnen mindig követ_kezik be, vagy ha igen, más módon), s ez ezőt-ta| egy é |ő, tagolt hang eseté ben gondolkodó,tagolatlanrráf, eÍ ző teremtmé nybensőié ből

é sösszekapcsolásta, magasabb cé liaiban pedigegyre átfogóbb egysé g kialakí tására tö ekszik.

Azt is megkí ván1'a tehát' hogy hatátozoí t egy-sé gben fogja fel a tfugyakat, é s megkövetelia bangzás egysé gé t,hogy az ké pviselie e táÍ _sy2[4f. ITovgnaLl.\r'a bano ncm fnit el cqysl-len más

össze önmagában a

az embet

az embettartása, mellyel azs d*-IÍ ribndaáiiüq í 6'e_a-'é flliré 'ftÍ amlia öesz€-rierii -lbatMolá-ti'n tomóanll -hansozni.

-Teckl:tilr hogy*319i!!X[iza-Dadon arad'on' a tekintet é saz argj{g$ vala-mint a kezek tagl"itesen"t'iIs!ö?ffihhoz,atihez inté zté k,s í gy egyszeismind kol[trc$r

módon óssze-

I



"_..,s. ,

Í rLasát az enlbert mindazza]. ami ember vol-.:--]_:_="_-::- % *:

- ---=-é*

tanak_lglle-trz.-81tu-Most' hogy bev_eze_tőké ppen szemügyre vct-

tiik, mennyire illik a hang a szellem műveletei-lhez, tiizetesebben foglalkozhatunk a gondol-

C^o_.. r-,.-'"j t<a' ." 4r.r"-!epe9bg4is. -Á.--É m-\ l |tí v tevé Fenysé g objektumot ké peza gondol-

kodásban, mert a ké pzetek seÍ nmi-fé le ajtáiasem fogható fel ú gy, mint egy, már meglevőtáÍ gy Püsztán receptí v szemlé lé se.\^z azekek

haü".

98

jelensé gek

igazság,



i\i\..,i.

mála csak saját bensójé ben lé tezhet, mé gis azeleré sé re ní nyuló szellemi töekvé st mindig até vedé sveszé lyei fenyegetik. sót, minthogycsupán Önnón yáltozásokrnk alávetett kor-Iátozotts^gát é xzi tisztár' é sközvetlenül, azigazsáLgot lalaljli' xajta kí vül állónak kell te-

kintenie; ezeft a leghatásosabb eszközök egyi-

állunk. A láekben

emberben, ez azortbanpusztáncsat'azi'ldáí ti,*fi ó_g;-G:in3ai[í -ien-

Yé st egy meghatáÍ ozottan módosult erőtőlösztönözve é skorlátozua szabáIygza.2g

De amint az í rné ntmegál7apí tottuk, ha azegyedek különbözősé gé ben nem volna megaz emberi terÍ né szetnekaz elkú lönült egyé ni-sé gekre hasadó egysé ge, a belső öntevé keny-

sé gnem lehetne a megismeré s alapja, é saközÖs beszé d valami más kellene legyen, minta hallgatók nyelvi ké pessé gé nek öcsönös

egyetlen olyan pillanat sem, amikot, ha mé golykis mé rté kben s, de ne ez volna a helyzet),a szót is mint artikuláltat

í y"!:e]!s!É -gq,'99l!9ge!&p (é s sokkal-válószí nűbb, hogy a gyetmekekné l sincs

de]ké á[_ egffip-iö eEvesTé [ }óEí k]ii-ső

vagy belső indí té Eá'-ö@ábőfTovatbvá6bazJ-?sz-!y{yo1!E*qzza;-e-a4r.6l|é tt1hozottat 5negé rlse' továbbá, hogy ezt a tö ek-

hatmonikusán hansoló indí ttatás. tzelt istef,rné szetes az embet számá1^' }jogy azl,

100 101



erÍől a mes_teÍ sé gesmechalizmus!óI' meÍ t ha nem ten-delkezné koly etőve!, mely ezt a lehetósé getvalósággá tudia Yáltoztatni, az artikulációté ppoly kevé ssé elt€é meg, mint a Yak a szí nt.

l--}' nvelvet usvaÍ ris nem tekinthetiük ké sz..@t"közÜItÍ é t6-'áD-Í agnaT' Ianem ú gyketl felfog_

8a-s fokozza igTekezeté t é s tehftsí eé t_hogy 1

abból- amit mephallott- epvle többel é s eelTe lpvotsabban vonion emlé Lezeté be.é s eewe ke- ]

vesebbet ensedien Duszta hanské nt azokból I

tiü* r'á'-i]É f'tuTí o".il" uá'l"T"'* r"'" l

gyorsul egyenletes, kizálólag az emlé kezet in-tenz1vebb gyakorlása folytán növekvő arány-ban' mint, teszeÍ^ azt, a szavak tanulásáú l,hanem öDmagát szünt€€iil Í okozó zxfurybn,minthogy ú -ető feilódé se es az anyag gyan-po<lása is köcsÓnÓsen erősí ti es bóví ti egy-mrí st. Ázt, hogy a gye'telrekné t nern a nyelv

hanem a

zóbb viszonyok ktizt nagyiábó1 uqYanazon.öTitridóiiak;ifi rái;i-r{rí 'iifiaadiT6-'ar"tanTr őí P bé g?'Eü_ é s í i'é izeÍ í iláte"i.',h_cr-n-fuy"" ir_ á.ig""r'"t*i_6iTTi@topusztí n saiát, Önmagában kifejlódő ereje

segí tsé gé Yel mondottakat, ha nem lenne megoind a beszé l6ben, mind a hallgatóban ugyan-az a csak individuálisan é skillcsonös megfelelé sÍ é v é nzé tváasztott lé nyeg, s é ppenaonyira'hogy egy finom, de é ppen ennek a lé nyegneklepoé lyebb é svolteké ppeni termé szeté bőlE€í tett iel, mint amilyen a tagolt han8' ele-gcndő legyen ahhoz, hogy mindkettőt egybe-

azt, áit'it té átn hallott. de annak ideié nóakfé lig vagy egyáltalán nem é rtett meg, mert az-óTa-'Eé lnontEé cGEre-p.é oesEg-é Ií -lt'váratlanulfeltÍ inikaz-imenElrallottakH való hasónlósá_

te-

mechan-iLus

102 103



Á most elmondottakkal szer4ben l9!91q!gesvoln44a_-4z_9].!94y9E!'hogy ha bátmely né p

hangzóan ös?tönöz7e é s ezálta\ kőzvetí tsenLözóttükl

gyermekeit, mielőtt mé gbeszé lné nek, egy tet-

azortban aligha 6gye1hetté k meg kellő pon-tossággal, milyen nehé z volt leküzdeni az öók-letes adottságot, s hogyan ö ződöt ez taláÍ tmé gis meg' le nem győzöten, a legfinomabbárnyalatokban. D9j!g!!!i]' h"!g:-gr" lskin-tette! _ Len'4é n't'_de8endőké PPen _agyaní zzaa mondott jelensé get az is, hogy az ember.min-d9nű!-é € .-€q'.-'tz!ffire'e"tbá'-mely adott individuum segltsé gé velvé gbemehet

nyegé nek mé lyé ből eted' nem lé pnea fzikaiszármazá,ssál is rialóságg. í es trrlajfu!'keppenikapcsolatb4 vajon mié Í thatna, szemben aziE€anel, az aí yanyaTr; sii[kalaí gyobb áőv}lé s bensősé qqet esyaránt a

-művelt éíÍÍ iű ié le i -lcn enbe!_Í eL-ob3nnyi9' ]ggy- a füln*' }asokáig né lkiilözt€ ez lii't.lán v7r7ás lieszip_pz:gtb9'''''''''''''''''t!e.n'.t-áys]iyágy!bc)z-ást-*é bte6zt?Eznyilv,lnvalaan

".- "zo" "_tapJlÁ.ia!friv_en szellemi, azaz z kifeie,ett goadolat vagyétzé6,hanem é ppel azon, ami a legkevé sbémagyatázható e+ z |egegyé nibb; mintha.*-haza inyelwel együtt önmaguDk egy'_té szé t-fulla_qa"! _-"g._. ...".

A nyelv produktumának vizsgálata sem tá-naszt1a zlá azt az elké Pze|é st,hogy a nyelvp11sztá']] a már Ónmagukban é szlelt tátgyakat

jeloli.'' Ellenkezőleg, ezzet soha nem meÍ í t-hetné nkki a nyelv mé ly é s telies tartalmát.

oszlása. Bz magában vé ve is könnyen &thető,rrrert a számazás renattvu azeqé sz e8vé nisé gÍ e' eg-szotosabban összefiigg annak mindentorinyet'.c H

ig2|g]í |inek módjanyelv alkotásába é sszó ugyanis é ppen

mely adott individuutr segltsé gé velaglemeheta nvelvi ké be'ssé ekifeilődé seJtr{ií áeziem vál-

to2i"t ""oi|-É ffi3lToifrioit-Ez-tmne' tu_

ug'ánritto!-fi fudis-tzüksé fie-í áí *á fu ü!r. ö1

jöv(|g9z!Ö-n?é -srss-Í Eyazzal't€ _heí Ónl-ó-sááot

mutatDia, amelyikhatlásának é ppen ki van té ve,s etre egybehangzása okán valamennyi-emberinyelv ké pes s. 'I{ogy_ ez3kben mindamellettmekkora qí í EhD8-}rata|ma, azt elé g világo_sartanÚsÍ Í ra-á-ilFlí ek nemzetek szef in]!!J] e g -

704

egYsé gé revagy különbözősé g€e,2o egyedül atársaseÍ intkezé srüE'gvJ-ny€_-_fi r'nesetekben



a2

szubieLtivitás veg} ül, a nyelYtől függetlenül is

-É @g"t,

!44€yel: EbPryq!nt-Ul*e!c--9cy._b4!czó

kj'!'Yo'Lalorzá-taltoEé .sé F}i)sé '*&t'4eely-b3!--c.9.*-'!gy l€et ki]é .'Ppl' be3rcya']á}}Ár-eeymásik nyelv tö{É bq lé EünLá. Ehhí í l,az tij;-wtkezné k, hogy egy idegen nyelv ryeg]tanu-lásával a li1ág eddigi szerrJé leté benú jállás-

!óí iiatesztlnk szett, é s ez

lizp-cJg. bkigvalóban í gy is van, meÍ t qg!-nden nyelv tatal-mazza azt a szövedé ket, amelg:t-az_eglEglisé gegy té szé nekfogalmai, Yalam.in' Lté pael4llqtá-sának módja jelentenek. csak azé rtnem eÍ ez-

"ükti94j49É 9!"]i.ls. cz! ,z'credmí rr*L-"'t

tóbbé vagy kevé sté .mi-ndig tul4,]oa világ-,sőt, nyé Ivwelí lé letijlketvi^BsziiL_át_ &zidegennyelvre is,

- A-í yelí lezdeteit sem szabad, ahogy egyé b-ké nt szokás, egy cseké ly számú szóból kiin-dulva elgondolnunk' mitor is- kelé ikáé é t,ahelyett, hogy etedeti funkciójában vizsgrí Inák'amely a szabad, emberi társas é letre rlányul,mindenekelótt a köcsÖnös segitsé gnyú jtásbólfakadd izüksé gnek tulaidoní tiát, az emberi-sé get egy elké pzelt telmé szeti állápotba helyez_ve tgy. Mindkettő a nyelvről alkotható leg-

elemé agL -'!gii!p-sgi8ába!. egvazon ntelven

be$l_s-zgkjgg91ení en egy_általános analógiausalkodik;s rdnrb'ogy ugyanannál 4 nemzetné lazonos nem.ű szu'bjektiYitás hat a-nyelvre is'@t.

mint a világ-láás]í oat-€+-laié 9s-állrí spont-j^t, De az egyé nislg3-nyelv. által mé &Elárbezzé ahoqy a továLbi akban

hanq a táLí gy é s az embeta

106 707



közelí tsé k az ilyen teÍ mé szetiállapotot, a ki-fejezé snek é ppoJyal' bósé gé té sváAtozatosság^t

mutatia, mely mindenii!! meghaladja a szüksé -ses-t. A szavak Lé nvszerűsé e é sszándé k né lkül.önké nt buzognak a sz|vből' é s$izonyára nemaka@,1'o1dasem, melynek ne lettsLJehgjg!:jl:g .a Tagada]ai. MerL-az-rmber_minláJlatfai -eneklő te-

remtmé py^'dq olyal- a.rrrel"y' a haago&'kal gorr-

dolatokgg.!apqs*oJ,9eqae,De a nyelv a leÍ mé szetből a lé lekbe ne.gr csu-

páoany;ffila*

tömegé t üIté ti -{Lb?ú ieIJl^a.zI Ls' -4mj@-e+sz-ből forma pvanánt ie]enik mes számunkra'2ge/_+-__-__-:a_

A te rm é szettmjs mina;;-é Í -'eÍ Í E;Fmsitályába, alakját tekintve, s a fé ny tiszta sugáÍ -özóné be merí tve dú sváltozatosságot bonta-koztat ki elóttiink; elmé lkedé sünkolyan tÓ -

vé nyszerűsé get edez fe1 benne, mely egybe-hangzik szellemiink Í ormájáva|; a dolgok testilé té tőlelküliní tYe, mint egyedül az embet szá,-

mára lendelt varIí zs, külső szé psé g apad kö-

vonalaikhoz, melyben atö vé nyszetí í sé gzö

vetsé gre lé paz etzé kletes artyagga|, szövetsé g-re, amely noha megfog é s magával mgad ben-nünket, mé gis Í negaagyaú ú hatatlanmarad.Ezt analőg rrí hangzások formájában mind ú jramegtatál|rrk a nyelvben, s a nyelv ké pes arta,hogy mindezt ábú ao|ja. Melt miközben át-vezet minket egy hangokból alkotott világba,nem hagyjuk el azt sem, mely valóságos kö-

108

nyezetünket teszi; a termé szeti tövé nys'efű-

benyom4&!! d9 4'haa!é !'figgetleaül is, pusz- '

tán-a_ beszé d hullámzása ré vé n,Fatrí sGrvana r

lé lek hangulatáia.=__=-=--Áz egyes beszé daktusoktól meg kell külön-böztetnünk a nyelYet mint e beszé daktusokproduktumairrak tömegé t; s mielőtt lezát_Bánk ezt a fejezetet mé g közelebbről szemügy_rc kell vennijnk e különbsé get. Egy-oy€v a

elemek mellettd'tovább Fo1ytatla ezzel a szell€mné k ázt a ,mt'nLáiát' amelynek a nyelv jelöi

.kiaz utat/

é s a Í otmát, Bfu az egyszet mfu szilrá.tdan meg-

109



fognált elemek bizonyos tekintetben holttömeget alkotnak' ez a tö neg mé gis a sohavé getnem é rőmeghatrfuozhatóság eleven csí -ráiát hordia magában. A-í veli\ezé dmindenegyes ponton é sminden egyesTorszakban, akármaga a teÍ mé szet,é sellenté tben milőazza|,

amit az ember már megismert é selgondolt,

é sé leteszellemi é letarryagának fokozatos ki-bontakoztatásában szüksé ge van atta, hogy amí r meghódí tott terület mellett nyitva ál1-jon a lehetósé g egy harátla|an, lassanké nt to-

m'rt rs !g9!4Í !ry-!qp9so1Qdik-4-i9t94 é rzeté -hez, meft 4 nyelve! Átjá,rtő!'a-p:$bbLneÍ -lze.4é -kek''é 1zé -sci,6-me86'tí zts--.ok.1e!el_e!e!-s anemzedé kekpedig nemzetileg é [esalarLqÓdonrokonaink lettek arurak az any-an-yelgk !4!tgjaiban, mely számunk$ is é tzelmeink kifeje-

zé sé vé álik.

szellem bátmikot felé bresztiesse, saiátos lé te-zesi foÍ Í JJátalak1t ki magának, mely, bí i csak amiadenkoti gondolkozásban juthat é rvé nyte,egeszé bel mé gis független ettől' Áz itt fel-Yetett ké tné zet ellenté tes egymással, hisz azt

771



mondia. hosv a nyelv idegen a lé lektől, é s

'!é c'ú r4&tr&Er€Egg i', EgÉ ."is tőle. usvanekkor valóban egymásba fonódik

@-finateiü, * a"y.ro'

lé ny,ineÉ aje-tosságí t altotia^ Bz az et|ertet kizátx1a azt a

fáita megoldást is, mely szetint teszben idegen

é s független tőlú k, té szben pedig, hogy a kettőegltesemlé tezik.é ny9!Y_'p9ü-o'944.ql1'4lé Í _té kben fe't ki objektiv hatást é smulatlaziktinálló-naf, anoé -nÁifiE_3EEE&frí 'ha{-!í s--alattáll, é s fiigg valamitől. ' Mpg-;9!9!-Tt!g azí rásban sincs maradandó helve. holtnak mond-hí tó té sié b g-oá olkqdasba; áindig;já ke]l'í ogy tercmtődjé k, meg kell' e!:ve-lii!!!ie a

beizé dben vagy a ine!é rté sben,követké zé s_

ké ppen mindenestüI át keü mennie s szubiek-tumba; de- s=leremté si- aktryí ban -}enrre_ fo.g-l^lLaük

^zis, hogy ugyanú gyobiektummá te-

gfiE_1iy.í ;aa_on a_' nyd v_ainilé ukoiÉ _ian_teiiai'ií dividuum egé sz hatásáLÍ Ak' e, z h^tás

'az'Qln;ber.

'A^tönmagában' rneg-'_vao kÖtrr_e az_

^Ltal,aÍ rut eredmé nyez, é sa'4!tit- gleddig ered-

mé nyezett. A jelzett ellenté t ig zzí 'mé [ó1őása az

embeti tet'áé szet egpé gé ben ejlik.Ami abból

szátmazik, aÍni voltaké pPen egy velem' abbana szubiektum é s objektum, a függé s é sfú gget-

roz, ernberi, az a rnagamé vz|- -b"q í !gcs*ös'é IE ggqE6é ié ifolyomenya., qry prdi gi_degen be!n-c- é lppln.-ezé rtcs4k a pillanatnyi

g l$ili&4ir, rrs 4q+.f.ele!.meg et94!q;tg"zi- te.@liszetem- qzáÍ náÍ a.

Ha meggondoljuk, hogy egy né pen belüla mindenkod nemzedé ktemilyen köelezöhatással van mindaz, amit ennek a né pnet a

nyelve a megelóző száaadok folyamán áté lt,s hogy e tapasztalattal csupán egyetlen nem_zedé k eteje keriil &intkezé sbe, s mé g ez semtisztán, mert a felnövő é s távozó nemzedé k

egymás mellett elvegyiilten é l,akkor világosanfelismerjük' hogy tulaidonké ppen_agi!__a,'9_

_ ké ly is az egyes embet eteie a nyelv hatalrrví valszemben. Csat- a iveiiJá?lEí ffiii alaklthaió_,ffi""egyenstlly-csak ama lebetősé g következté ben,

713



-:ffiöajil'vránvalóbbá válik, ha meggondol-juk, s a fogalmak é leselhatá.rolásáboz ez el-engedhetetlen, hogy egy nyelv cgyé nisé ge is(szokásos é rrclemben használva a szót) csakviszonylag egyenisé g, igazi egyé nisé gazonbancsak a mindenkori beszáőben van' Csak az

bgdság princtpiuma. Mert felbuhkanlrat valamiaz ;EEa6;;;fu-nek alapiát a megclőző ál|a-potokban semmifé le é rtelem sem fedezheti fel;fé beismerné nk a nyelv tefmé szeté t,é s é ppenLeletkezé sé neké s átalakulásának töté netiigazságát sé rtené nkmeg, ha ki akarnrí nk re-

Eesxeni belőle az ilyen megmagyarázhatat|anieleosé get ehetósé gé t' De ha magában vé vemeghatátozbatatlan é smegmagyarázhatatlanis a szabadság, egyfajta, szárrú Lta kbfuót,ag rlr'eg-tragyott működé si kö ön belÍ il talán mé gis fel-fed€hetők hatátai; a nyelvi kutatásnak felLell ismetnie é s tiszteletben kell tattania a

szabadság megjelené sé t,ugya!4!tql_ azonban .

szotgosan ki kell fiirké sznie hatálait is.

bit

ú gy

Úe9egyq&-s n,

hatalmát Ga szell€mi ecőte akar-

működé st; az emberből ki-

115



mindkettő legyen' (HGJ Iv.28, z' j.), Anyelv azonban - mint Humboldt másutt meg_

iegyzi - nemcsak lehetósé get ad M egyé rnsé g-nek, hogy kifeiezze a rnaga sajátosságát,bcnzá-játul althoz is, hogy az határozottabb é sállan-dóbb formát vegyen fel (.É IGJ.IV. 246).

27. Humboldt az etteku'é s kezdeté n (2. \)kifejti, hogy a nyelvek sttuktú Í ája átalakulásoksorán megy teÍ esztiil, Í r úgYé gfe elé ri a ,,be-Í eiezetl otganlzácio'' poÍ Í ját,megszilárdul é stöbbé nem változik. Etre a feltevé sreutal aszefzó' amikoÍ itt ,,megszilá"tdulási (s2ó sze-rint: dermedé si) pontról'' beszé l. Ámint láttuk,Humboldt elgondolásában a nyelvi struktfuamegszilrí rdulásával nem áll meg a nyelv fejlő-dé se, hanem uj sza.kaszba lé p; a további feilő-dé s,a ,,kiművelé s'' mí r a szilárd struktura alap_ján megy vé gbe; nem struktuÍ ális.

28' Humboldt másutt neÍ n csupán a ,'maga-sabb kiművelé shez jutott nyelvnek'' tulajdorú tsajátos világné zetet. ,,Minden nyelv - írja nyo-maté kosan egy ké sőbbi művé ben * álapotai-nak mindegyiké ben egy liIágné zet egé szé t |-

kotja, amennlben kifeiezé st tartalmaz mind-azon ké pzetekre, amelyeket a n(Í Í ! eta Yí 'ágtóIalkot magának, é smindazon é zé sekre,amelye-ket a világ lé trehoz bennd' (HGs Y, 433).

29. Humboldt felté telezi, hogy a kiilönbózőnyelvekben foglalt világné zetek nem egy vé let-len halmazt alkotnak, hanem egy zárt könek' alehetsé ges világné zetek totalitásának elemeit

400

ké pezik'egy nem egyé ní thetó (egyé ni fotná_ban ki nem fejezhető) ideIáJt egy_egy meghatá-lozott oldalról ábtátzo|rnk; ,,ahogy aÍ é tfr-é sanói iellem együtt feiezik ki az emberisé g ider4l-ját, Venus, Diana é s Juno a női szé Psé gé t"(Steinthal).

Az emberi nyelvek szerkezeté Dek kijlönböó_sé gé rólé sennek az emberi nem szellemi fejlő-

dé sé regyakorolt hatásáról

í HG-f \'II. 38_65' - Á mű efedeti cilrne': Überdie Vervbiedcttbeit det neuú Iicllet Spracbbaxes

ard ihrex Eittfluss axJ die g?isiige Extuicklutgdu Mexschexgescbhcbrr' Első megjelené se: 1836')

1836-ban' egy é welHumboldt ha|ála ltánmegielenik nagy művé nek elsó kotete, amety-nek tárgya a ma|áj-po|ine'1a\ nyelvek össze-fnggé se ( A kaai ryelaről Jáua s{geté x) , A hatal-mas kótet nagyobbik Íe lé t 430 oldalt) a Be%ry-tós fogla|ja el, ennek alcí me is vanl. A7 enbein1elaek sTerke1eté xek k i;nbö{í sé gé ről ót mrek axeaberi xen s7elleni fejlődé she g1akorolt hatásáról.Ez a Bwe4eté s }{lrr'boldt általános nyelvé szeté -nek vé gsó összefog|aláLsa, A Beueletás é s a közöt,ami utána kóvetk€ik, nincs közvetlen Össze-függé s; valóban, az első köettel egyidejűleg aBeaeryté s ki|on is meg|elenik. De Humboldtnem alkalmi, külsősé ges meggondolrí sotból

tette meg ezL az őÍ Jálló mrrnkát egyben speciális



kutatrí sok bevezeté sé vé ,ezzel hosszú é veken átkitartóan táplát te.vet valósí tott meg.

Számára specirilis kutatásai, é s az elvek é s fel-ismeré sek, amelyek ezek alapjai é setedmé nyei,egymásra utalnak, köcsönÓsen felté telezik e8y-mást, é smé giskülrnválnak; nem alkotnak

szetves egé szet. Ezé rt rLárx bé cai é vei óta kimu-|atható az a teÍ ye, hogy a nyelvek egy csoport-jának elemző tanulmányozását összekóti az ab-ból adódó által{í nos köYetkezteté seknet, egy-általán a nyelv tetmé szeté re é s a nyelv töté netiszerePé Í evonatkozó rnegá.llap|tásainak össze-foglalásával. Áz általános fejtegeté seket sokáigaz aE'qikai nyelYtí pus bemutatásával szándé _

kozott egybekapcsolÍ Í ; az 1820as é vek de-rekától é rdeklődé sé tmindinkább lekotik a

,,dé ltengeti nyelvek''. Í gy válik vé gí iláltalánosnyelvé szeté lek summáia malái kutatrí sainak be-vezeté sé vé .

Humboldt az é vek í olyamán több í zben hoz_zá|átott, hogy kido|g<nza vbsgálődásailak ál -talános eredmé nyeit. Az elsó ilyen tí sé rlet(Tax niry a7 ú jailógré s1 qeltleiről) 1812-ből

\záltmazik. A Beueryté s közvetlen előzmé nyeihátom rugy é rtekezé s Ax álralfutos ryalotlpasakptorulai (182+-1826), Aq etzbei ryelaek kn-tóxbsé gciről é sA tgelvek granaatikoi t4erkexeté -ről (1827-1829). Ezek befejezetlenül maradtak,é s csak századunk elejé n keriiltek nyilvánosság-ta. Tartalmuk té szben, gyakran szó szeÍ int, át-ment a vé gső összefoglalásba; de Humboldt ta-

402

rú tásának alapos ismereté hez elengedhetetlenezeket is tanulrnányozni.

LBcuexeté s cé lja (amint Humboldt egy helyenmegb^tátozta)| bemutatni a nyelveket mintamelyek szetkezetük különbsé gé ben az embetiszellem fellődé sé nek szüksé gszerű alap|ai. Eh-hez azonbal elengedhetetlen volt általában iselemezni a nyelv telmé szeté t.Ez utóbbi fejte-geté sekbö emeltük ki a következő szemelvé ny.

1. Humboldt előzőleg kifejti' hogy az egyé -nek tevé kenysé ge, bármilyen fokta rí llí tsa sőket gé niuszuk, csak annyiban lesz hatásos é staÍ tóö amennyiben egyú ttala neÍ Dzetükben

foglalt szellem emeli őket a magasba, é s ők vi-szont ennek a maguk álláspontj4lól ú j endiile-tet ké pesekadni. Ezé rt az egyé n minden je-lent6s szellemi teljesltmé nyé t- igaz, csak köz-vetve é s bizonyos mé rté kig- egyben az óketkotülvevó tömegnek, neÍ nzetüknek is kell tu-lajdoní tanunk.

2' Az el&zőhárom mondatot Humboldt utó-lag iktatta a szÓvegbe, í 8yé lthető az ,,eÍ ajtanyelvtef emtó folyamat" kifejezé s, amely való-jában a betoldást megelőző mondata (,a nyel-vekben tehát . . .'') utal vissza./3) Humboldt szerint egy nemzet csak ú gy ve- l

hé {át a maga számta|an té szleté vel elődeitől ]

e8y nyelvet, csak ú gys'át1that'la azt el, haezeket a ré szleteket egysé ggé foglalia össze az-á|ta|, ho1y a nyelvelkotásnak egy azonos, sajá-

tos elvé t (,fotmáját") ismeri fel bennük. Ha az-i



után a nyelv mé lyteható átalakuláson megy te_Í esztül, egy bizonyos ponton szüksé gessé válikazt ú jmódon felfogni, a megváItozott vagyú ionoantámadt eletneket a hagyományosakkalegyiitt egy ú j elv alapián egysé gbe foglalni;csak ezátal, vagfs ha egy nyelv egFé Bé nekelve megú iul, keletkezik ú jnyelv.

4. Humboldt atta utal, hogy vannak gram-matikai eljárrí sok, amelyek egyes nyelvekbencsak elszigetelt esetekben, nyomokban mutat-koznak, de másutt, egy bizonyos nyelvben,rendszetré vannak kié p1tve; ez az utóbbi nyelvteszi lehetővé , hogy világosan lássuk a ké rdé -ses eljrí rást. Í gy pé ldául (ez Humboldt pé ldája, ő

Bé csben magyarul is tanult) az olyan igealak,r:oint látlak, vagyis az, hogy második szemé lyné vmása trí rgyi funkcióban beé pül az igealak-ba, csak abbal az esetben lehetsé ges, ha az ige-alak egyes szám első szemé lyű. ,,A függó né v-

'3jlásnakezt a beé pí té sé t ál|ap1tja meg Hum_

boldt - egyedül a baszk nyelv feilesztette kiolyan teljes é s szabályos rendszeté , hogy ab_ban majdnem minden elvben lehetsé ges eset

megtalálható'' (HGS Iv. 2M).5. Humboldt gondolatában a nyelv a maga

valóságos lé teszerint tú l van a jelensé gek vi-lágán, de mint hatóefő megnyilatkozik abban.

6. Egy fé lreé tté solLyLáÍ \ az eutópai tudo-mányban egy ideig 1etd-nek nevezté k a mazda-hitűek (zoloasztÍ iánusok) szent kónyvé nek, azAtlel7,tá-nak óiráni nyelvé t. Az Auespta kí lLon-

404

bozó idókből é s tájaktól szátmaző szövegeklitutgikus cé lokta összeállí tott gyűitemé nye;java ré szük minden valószlnűsé g szeÍ int a szótágabb, főIdÍ a.'zi é rtelmé benvett ltán keletifelé ben (tehát a mai káni állam határain kí vül)keletkezett, az i'. e' YI. száLzadnáI nem ké sób-

ben' A kozé pperzsa7exd (Lelyesebberl' 1axd)szó ,lalí jábal az Ayer<ta szöYegalü kapcsoló-dó ké sőbbi teológiai irodalomnak volt a meg-jelolé se, amely magában fog|alta, mindenek-előtt, az Ares<ta közé Ppeflsa foÍ dí tását. Deahogy Humboldt korában, ma sem tudiukmeghatátxozni azokat a Í öüseket, ame|yek azAues7ta rrye|vé t (pontosabban egymáshoz közel áló nyelveit) beszé lté k.

7.Humboldt az összehasonlí tó-tÖÍ té netinyelvé szet megalapozására' elsősorban JacobGtimm (1785_1863) é sFtarn Bopp (1791-1867) munkásságára r-rfal (eredetiJeg meg is ne-Yezle qt a ké t tudóst)'

8.:A nyelv közvetlen cé lja (í gy Humboldt) a l

gondolat kifejezé se. A gondolkodás tehát ilyené rtelemben követelmé nyeket állí t a nyelv elé .

Ha egy nyelv a|katát, amely ezeknek töké lete- '

sen megfelel, ,,kiteliesiilt'-nek neyezzijk (Mi

ercd,et\ a yollexdet szót használia), minden nyelv 1

többé -kevé sbé sikeriilt kí serletnek tetinthetőezt az ideálí s, toké letesen meg nem valósí tlrató

1

cé lt elé lni.Humboldt lehetsé gesnekta*ja'hogyha kiilönfé le nyelvek stÍuktú rájátösszehason-

40s



lí tiuk, ehhez a cé lhozfokozatos közeledé st ál_lapí th8tunk meg.

9. Humboldt szí vesebben ekké ntnevezi azindogermán (vagy mrí s né ven indoeurópai)nyelveket. Á szansztrit (az óind) a legré giesebbindogermán nyelvek egyike, kimagasló szerepet

látszott az emlí tett nyelvek összehasonlí tóv'tz-s,gálatánakmegalapozásában.

í 0.] Humboldt a gö ög szavaktal ÁÍ isztote-lé sz Lgy tarú tásba utal. Á filozófus Nikozak-boxi etika c. művé ben a cselekvesnek ké t fai-táiát kú lönbözteti meg. Az egyiknek (ilyen egyzenemí í előadása) önmagában van a cé l1a, a má'-sik (ilyen az é pí té s, minek cé Ija a ház) ata 'tá-nyul' hogy egy önmagán lí vül áiÍ ó mí llú er-gox) hozzon lé tre; Ádsztotelé sz az elsőt exer-geiá-rnk (vagy lraxirnak), a másikat poiesis-nek nevezi é smegjegyzi, hogy az utóbbi eseté -ben a mí ierté kesebb (elöbbte való), mint a te-vé kenysé g, amelyből előáll. Humboldt ezzel azutalással is ana kí ván rámutatni, hogy a nyelvmint tevé kenysé g é tÍ ehozugyan egy termé ket,egy nyelvi tendszert, de a cé Í ja,é rtelme nem

abban á1l, hogy azt lé trchozza; előbbte való at9q(kné l.

'] l. Genetikus az a meghatátozás, amely a ma-ga táLtgy^t (a

',definiendumot'')eredete által

jel|eÍ nzí , azáÁtat, hogy kifejti' hogyan iön az|é txe,vagy hogyan rí llí thatóelő (a valóságbanvagy a gondolatban).

12j Humboldt meBkülönbözteti egyÍé szÍ az

406

adott nyelY grammatitai é s lexitális eszközeit,,,t€hnikáiát" (főné v- é s igeagozás, összeté tel,szóké pzé s s a többi)' másté szt azt a módot,ahogy egy nyelv ezeket az eszkÓzÖket a magaegyé nisé gé nekmegfelelően alkalmazza, a nyelv

''eljfuását''.Ha az elsőt, a teú nikát Yizsgáliuk,

a nyelvet ré szleteibery ba a rnásodLkat, az e|já-ií st,atkof l1yanazt a nyelvet a maga egé szé -ben tekinthetiük' mé gpedig a Í é szletekkrlcsönÖs összefüggé sé ben. Mintlrogy a nyelv elsőd-legesen tevé tenysé ga technika \lasgálar^ a|ávan rendelve az eljáLtás sizsgá|atának.

13. Humboldt egy előző munkájában ré szle-teiebben foglalkozik 4z itt megielöt nehé zsé g-gel, arnely abban

áll,hogy ha csak

átengediükmagunkat egy ismerős nyelv hatásának, vitat-hatatlanul,í re77ik jellegzetes formáját, egyé ni-sé gé t,de lehetetlen azt racion'í üsan, elemzé s ú t-járr' fogalmakkal é s'defiruciókkal kimerí tőenreprodukálni, az é Ízés tmaí adé ktalanulmegis_meré ssé vátoztatni. Vé gül arra a konklú zióraiut, ho8y ha itt egy ponton a megismeré s sziit_sé gké ppenakadályba is ütközik, a nyelv gtam-

matikai szerkezeté nek ismeteté ben tivehetiükegyé ni fotmáiát olyan mé rté tben,ame|y meg-felel a tudomány cé ljainak'

'14)É zenakí feje'é sen az é rtelem tevé kenysé _gé t-rellé Í teni.AmLe Humboldt itt utal' az é Í -zé kelé s,,recePtivitásának'', fogé tonyságának,é s az é rtelem,,spontaneitásának'', öntevé keny_sé gé nekmegkülönbözteté se é s szembeállí tása



a tanti í lozofirí ból szárrlú ik. Az é :zé kel'6te-ceptlv (,befogadó''), amerrnyiben külső hatástámaszt benne ké Pzeteket, ezek ennyiben be_nyomásot; az é rtelem öntevé keny; amennyibenmaga ké pes ké Pzetetet lé te}rozni'az éÍzéke-lé sbqnadott tás1yat ,lloidolrri,

{75) A bongw forna (Lautform) a nyelv egyikoldalának, a kifejezé snek^

fofflrája,^ltzlánosódszete; mint ilyen' szemben áll a bcllő Jor-

tz,i-val, a tattalom formrí jával. Á ,,használac'alanya a nyelvterecrtő ető. A hangos forma az-által jön lé tre,hogy ez az e!ő a teremté s pilla_natában _ Humboldt ra9adjz M emberi nyelvfokozatos kialakulásrí nak feltevé sé t_ felhasz_ná|ia, a|kalrnazza a balg maté ní ján

,,atátgyak

jelolé sé reé s a gondolatok kapcsolásrí ra''.

''16. Á hagyományos né zet szelint, amelyneketedete az ókorba nyú lik vissza, az eroberi nyelvmegtiilönböztető sajátsága zz állati hangadás-sal szcmben elemeinek (szavainak) konvencio-ní lis ellege, az, hogy egy nyelvi nyilatkozatcsak a megfelelő nyelv ismereté ben' arrnak töz-vetí té sé velé thető. Hrrmboldt bizonyosta ve-

szi, hogy hang é s jelenté s közt eredetileg belsőösszdüggé s állt ferrrr, amely azon fordult meg,hogy érzésé ské pzelőerő a nemzetek egyé nisé geszef,ilt adott esetben milyen egyezé st talált atettő tözöt. De ő is ké nÍ elenelismerni, hogyaz eledcti összdüggé s teÍ mé szeté t |tkán táÍ -hatiuk fel teljesen, gyakran csak sejthetiük, é smé ggyaktabban ti sem taláhatjuk. Utolsó

408

munkájában mé gis megkí sé dihang é s elen-té sösszefí iggé sé nek hrí rom módját (közvetle_nül utánzó, szimbolikus é 5 analógiás ielöé st)megkülönböztetni.

17. Humboldt itt é s a továbbiakban baxg-on(az eredetiben: Laut) nem a beszé d mat&í á|át

é rti,neÍn is azt, amit a rtyelvé szetbel besxéd-haxg-lzk nevezirtk, a betűnek mcgfelelö nyelviegysé get, a foné urát, hanem döntően - az arlr-kuláh balg (atinul: vor aticulata) eredeti é Í -tclmé nek megfelelöen - a foné mák sorából al-kotott jelenté shordozót, közelebbfö a,,han_gos szót'', a szó LomPoneDsé t. Ezé rtbeszé lhetitt }esőbb artól' hogy a nyelvben a hang egysé _ge

ké pviseli atbgyakat,

tulaidoní t}at í gy8

hangnak olyan funkciót, amelyet máshol szó-nak tulajdoÍ ú t.,' 18; Humboldt szetint a hang é s elenté s ,,a

té irné szetbeÍ f''azaz a ta|óságban osztatlanegysé get alkot' elválasztásuk a kutatásbanválikszüksé gessé .Á hallgató' amilyen merté kben a

nyelvalkotás sikerrel irí r' a hangban a ielenté sttalália" a hanB ú gy tűnik fel, mint ami egyene-

sen é s egyedül a megfelelő ielenté sle hivatott;a2 általs telt |\atás benne foglaltatik a jelenté s-ben, annak egyik alkotóré sze (a másik kettő atátgy benyomása é saz a mőd', ahogy azt a szub-iektum felfogia' Hasonló gondolatot fejez kiSaussutq amitor azt taÍ ú tja,hogy a nyelvben a

fogalom a hang szubsztanciájának minősé gé vé

409



válik, ahogy egy Í (eghatátoaotL hangzás a Í o-gal94n szubsztanciáiának minősé gé vé .

'Í 9) A gondotkodás é s a nyelv összefüggé sé -fle{ tisz!ázásí ra Humboldt Kant lanttásáblindul ki. Ebben az é rtelmezé sbena rajtunk kí -vül lé tezőtáÍ gyaknak es ezet összdüggé sé nek'

a termé szetnek ké pzeté t 2 teszi lehetőYé , hogyaz é xtelern a szemlé letben adott sokfé lesé getszintetikusan, a maga ercdeti (;,a priori") kate-góriái szetint tövé nyszetű egysé ggé kapcsoljaössze; ezen alapul a taPaszta|al (azaz, Kari é t-telmezé sé ben' a megismeté s) általános é sszük-sé gszetű é rvé nye,objektivitása.

20. ,,Mindabban - lria egy helyen Humboldt_,

amí az embeti szí vet megragadja, de különö_sen a nyelvben, ielen van a seité s, sőt, a belsőmeggyőzőáé s, hogy az emberi nem minden el-YáIasztlf,, minden kiilönbsé g ellené re etedetilé nyegé bené své gső tendelteté sé benmé gisosztatlan é segr?' (HGS vI. 125). Inné t a vá_gyakozás az ,,elszigetelt lé t'' kiegé szí té sefemáqokkal való &í Í sulás ú tián.''21) Mfu s"óval: az egyen magáből hozza lé t'

te a nyelvet, amelyen beszel, az alkalomnakmegfelelóen, ré szletenké nt' de ú gy, hogy min-den egyes ré szleteleve egy szeÍ ves egé szbe il_leszkedik, ehhez ké pest van alkotva. Ilyen é r-telerrrben állí tia Humboldt' hogy a lé lek számá-ra a nyelv a maga egé szé ben(,'totalitásában'')

ielen van (vII. 81)' vagyis, hogy a láek aztegé szterjedelmé ben Áttekinti, a beszé lő e sze'

410

rint jár el. - Az ető, amelytö a szövegben szóesí k, az rí ltalános nyelvi erő, amely a valóságbanszüksé gké ppenmódosí tva, különböz6 té nye-zők, nevezetesen a nemzeti saiátosság általegyé nltve |elenik meg.

22. Tátsas közlé sen itt Humboldt a szó alak-

tani tagolását eÍ ti, azaz a szó tagolását nemfoné mákta, hanem alaktani egFé gekÍ e,bázisxa(györe) é ské pzőrc, 'Lz ilyen &telemben vettaltikuláció, a szónak mint egy eliárás eredmé -nyé nek felismeré se, lehetövé teszi ennek az el-

|árrí snak további alkalmazrí sát, ú iszavak ké p-zé 6é i.

23. Ezt a mondatot, amely kife|ezetten á-talánosí tia a nyelvnek a laőké Pzé s

Pé l'dájalrbe-

mutatott,,vé gte1ensé ga",Humboldt utólog,az összefüggé st megszakÍ tva iktatta a szövegbe.Amint ftásutt kifeiti' a nyelv egy, a szó teliesé rte]mé benvé gtelen é svalósággal hatáttalar\területtel áll szernben' mindannak összessé gé -vel, ami elgondolható' EzetL nem lehet lezárt,lehetősé get kell adnia arra, hogy vé ges eszköze-ita beszé lők vé gtelen használatn alka|mazzák

(HGJ VII. 98. sk.).24. É ttsd')tekintet né lkül ata, hogy az a:r'-

bedsé g lenyege szeÍ int egyetlen o$ztat|an egy-sé get alkot vagy sem.

25. A nyelv elsódlegesen alkotó tevé kenysé g,produkcí ó; produktuma az, ami ebből a tevé -tcnysé gból,,kikristályosodik''' a szóké szleté s a nyelvtani szabályok rendszere'

411



26.''.

, . ú gyhogy - í gy folFatódott eredeti'leg a mondat (IIGJ V. 387) - most már hfuom-fé le lejlik a fogalomban, a tárgy benyomása, en_nek felvé tele az a|anyban, é s a szónak mint anyelv egy hangzó elemé nek hatása.''

27 . Bgy koxábbí művé ben Humboldt meg-

áIlap1tja; hogy a rlyely \Í 1lágrlezet alé rt is, merta szellemet a világ fogalmától elváhatatlan ösz-szeftiggé s felismeté sé te csak a d,o|ognak az azátyáltoztatála teszi ké pessé ,amelyet a nyelvvisz vé ghez (Ií GJV. 387).

28. Az előzőekben Humboldt a nyelvet fő-leg mint szakadatlan alkotó tevé kenysé get,produkciót szeEllé lte. De ez a szemlé let, nohaazt Í agadja meg' ami az embeÍ i nyelv elsódle-gesen, magában nem elegendő. Á nyelv nem-csak pÍ odukció, hanern ptoduktum is' nemcsaktevé kenysé g,hanem arrnak megállapodott,megsziláÍ dult termé ke:szavakké szlete é sszabá-lyok lendszete. A továbbiakban HumboldtettőI az olda|tól igyekszik a nyelY teqleszeté tjellemezni é sa nyelv ké tfé Ie é tezé simódjának(mint produkciónak é sptoduktumnak) kö-

csönÖs viszonyát meghatátozÍ n.29. Ez a Í nar dat a Beae<eré J elózmé nyeibőlszáLxmazik (HGS Y. 389; VI' 181), csakhogy otta második fele máské pp hangzik: ,,Á nyelvenyé m, mert é nhozom lé tÍ e.Nem az enyé Í n,mett csak ú gy hozhatom lé t(e,ahogy teszem."A Beueryté s szelkeszté se során (mint steint}ralkimutatta) a másoló megcsonkí totta, é Í telmet_

412

lenné tette a szöveget, Humboldt azltál ,'ka-Pásból'', ané lkül, hogy az eÍ edetiÍ evisszanyú ltvolna, rnegkí sé reltehelyreigazí tani, de nem ta_

'í ltyissz^ az eredeti gondolathoz.

30. Az exedú jbel Macht (a nye|sé ) é s Gelyalt(az emberé ) állrrak szemben egynással. Áz utób_

bi kifeiezé s egyik használatos |elenté se,,ető-szak''; de emellett a Macbt szinonimájaké nt isa|kaknazzák. Mintlrogy az adott összefüggé s_bel se:on llatalotz, sem erős7ak nem felel meg,j obb hí ián folyamo dtvnk a ké rus<etltő Brő kőtnl-1táshoz.

Á tö té netí Í óeladatáról

(HGJ IV. 35-55. * A mű ere deti c1me: Überdie Aufgabe du Gesclticbtsschreibert Akaderniaié rtekezé s a felolvasrás dátwa L821 . l1I. 22.' azelső megjelené sé 1822.)

Humboldt tí z-egyné hány akadé miai eteke_zése mind a nyelvé sz9tkfué be \ág, e, Az egyet-len kivé tel. Nem alkalmi kirándulás, előzmé -nyei messze nyú lnak vissza' Hogy csak a kÖze-tebbieket emlí tsük : az Előrytesjehnté rben' (1812)Humboldt tudomásunkta hrtzza, hogy a baszkné ptözs ré szletes é s pontos le1tásával a v\|átg-töté nelem fe|do|gcnásához k1ván hozzájfuu|-ri, é sezel kapcsolatban vázo|ja az ernberisé gtöté neté nek egy felfogását, amelyből ké t' egy_mást kiegé szí tő né zópont adódik a töté netí ró

413

humboldt: az_emberi_nyelvek... [a5-ös méret]

Documents