HUSZKA JÓZSEFrajztanár, festõmûvész, mûvészettörténész, restaurátor, etnográfus

Kiskunfélegyházi Füzetek 2007

összeállította: Szász András

5

ELÕSZÓGyakori kifejezés volt a múltban: „földim”! Manapság alig használatos, mondhatni a kifejezés eltûnt a ma-

gyar szóhasználatból. Pedig milyen nagy szó volt ez, s mennyi szeretetet és összetartozást tartalmazott egy-egy találkozás alkalmával. De egy településnek, esetünkben Kiskunfélegyházának ma is büszkének kell lenniearra, hogy vannak szülöttei, akik itt születtek, s városunk jóhírnevét öregbítették szerte a világban. Sokan van-nak õk – sokan még az ismeretlenségben –, többen, mint gondolnánk. Rájuk nagyobb figyelmet kell fordíta-nunk az elkövetkezõ esztendõkben, hiszen a múltunk összeköt bennünket. A ma fiataljainak pedig példákatkell mutatni, hogy legyenek elõttük fáklyaként városunk nagy szülöttei, mutassák a jövõ nemzedékének ahelyes utat a mai értékvesztett, rohanó világunkban. Büszkének kell lennünk Petõfi Sándorra, Móra Ferencre,Falu Tamásra, Holló Lászlóra, Szántó Piroskára, dr. Holló Lajosra, Magyari Bélára, s még a sok-sok számtalannagyszerû híres tudósra, szakemberre, pedagógusra, sportolóra, mûvészre.

Íme e kiadvány most méltó emléket állít Huszka Józsefnek, Kiskunfélegyháza szülöttének. Pár évvel ezelõttmerült fel kiskunfélegyházi emberekben, hogy miért nem beszélünk, miért nem foglalkozunk Huszka József-fel, aki a magyar ornamentika szenvedélyes kutatója, a Mûegyetem rendkívüli tanára, mûvészettörténész,etnográfus, a nemzeti építészeti stílus szellemi serkentõje volt. De eddig még semmilyen életrajzi írás nemjelent meg róla sem szülõvárosában, se máshol.

Lelkes lokálpatrióták egy csoportja, akik Huszka József Baráti Kör néven aposztrofálták magukat rengetegkutatómunkával és kitartással elérték, hogy e kiadvány megszülethessen.

Szász András író, újságíró, fotós igazi partiumi magyarként tudja bemutatni Huszka kutatásainak fontoscélját, a magyarság díszítõ motívumainak, õsi hagyományokat megõrzött erdélyi parasztházak díszítmé-nyeinek, temetõi kopjafáinak eredetkutatását. Huszka József hét könyvet és számtalan cikket adott ki, melyekközül fõ mûve: A magyar turáni ornamentika története, amit 2300 rajzával illusztrált. Mûveiben gyakranhivatkozik a félegyházi és a környékbeli leletanyagokra.

Az Iparmûvészeti Múzeum épületének bejárati díszítményeit Huszka József tervezte. Tudni kell még róla,hogy az 1896-os ezredéves kiállítás fõkapujának tervezésére is õt kérték fel. A kecskeméti Cifrapalota díszít-ményei a Huszka József által gyûjtött motívumok felhasználásával készültek, s a miniszterelnöki dolgozószo-ba bútorait is õ tervezte. Rajztanár volt Désen, Zentán és Sepsiszentgyörgyön, majd harminc éven át oktatottBudapesten, a Piarista Gimnáziumban.

Gazdag munkásságának elismeréséül kinevezték a Mûegyetem rendkívüli tanárává, s a Szent István Aka-démia tagjai sorába választotta.

A 2005-2006-os évben a Néprajzi Múzeum nagyszabású kiállításon mutatta be életmûvét.Ajánlom az érdeklõdõknek e helytörténeti, életrajzi kiadványt, amely méltó Huszka József emlékéhez, és

újabb példaképet mutat a kiskunfélegyházi diákoknak, polgároknak e nagyszerû ember személyében.

Kapus Krisztián

AA mmúúlltt eerrõõss ggyyöökkéérr,, jjeelleenn ééss jjöövvõõ bbeellõõllee ééll!!Bábel Balázs érsek

6

AA kkiisskkuunnfféélleeggyyhháázzii SSaarrllóóss BBoollddooggaasssszzoonnyy tteemmpplloomm

7

HUSZKA JÓZSEF ÉLETEiskunfélegyházán született Huszka József mû-vészettörténész, etnográfus, a magyar nép-mûvészet tudományos felfedezõje és népsze-

rûsítõje. Kortársához, a székely Orbán Balázshoz ha-sonlóan fáradhatatlanul járta Erdélyt, hogy felkutassa,feltárja és dokumentálja a közép- és kora újkori erdé-lyi templomok falképeit (freskóit), a magyar népmû-vészet és az úgynevezett népi ornamentika (díszítõ-elemek) még fellelhetõ kincseit. Munkássága mély ha-tással volt a magyar iparmûvészekre, építészekre,köztük Zsolnay Vilmosra és a szecesszió egyik legne-vesebb magyar képviselõjére, Lechner Ödönre is. Afélegyházi születésû rajztanárt különösen a székely-ség élõ népmûvészete és a magyarság ornamentika(díszítõ) kincse nyûgözte le. Mivel utóbbit perzsa,indiai és más keleti mûvészetekkel hozta kapcsolatba,idõvel szembekerült korának néprajzkutatóival. Való-színûleg ez is közrejátszott a magyarországi néprajzegykor meghatározó alakjának számító férfiú mel-lõzöttségébe.

A Huszka családról kevés adat, illetve dokumentummaradt fent. Egyes források szerint a rajztanár, mû-vészettörténész dédapja (szintén Huszka József) 1787-ben folyamodott lakossági jogért a félegyházi tanács-hoz. Redemptus családból származó feleségére tekin-tettel, kérelmét még abban az esztendõben jóvá ishagyták. A csizmadia mester dédapa feleségével ésgyermekeivel érkezett Félegyházára, feltehetõen aJászságból. (Erre vonatkozóan nincsenek adatok.) Adédapa mesterségét Vendel nevû fia folytatta, aki 1783-ban született. Tizennyolc éves korában felvették a csiz-madia céhbe, és még abban az évben (1801) elvette aKis Ágnes nevû hajadont. Házasságukból tizenkétgyermek született. A legidõsebb, Vendel papnak tanult,késõbb Halason lett plébános. József a félegyházi al-gimnázium elvégzése után a tanítói pályára lépett. Aszabadságharc leverése után sokadmagával elbocsátot-ták, és ügyvéd lett. Két fia volt: Ödön és Dezsõ. Tanul-mányai befejezése után Ödön egy ideig jegyzõkéntdolgozott Félegyházán, késõbb Szegedre költözött,

K

Születési bejegyzés a kiskunfélegyházi Ótemplom anyakönyvében.

ahol törvényszéki bíróvá avanzsált. (Az õ fia volt Husz-ka Jenõ [1875-1960], a híres zene- és dalszerzõ, a ma-gyaros bécsi operettstílus képviselõje.) Dezsõ szintén ajogi pályát választotta, tiszti ügyész lett Félegyházán.

Ferenc, Huszka Vendel hatodik gyermekeként, 1817-ben született. A fiúk közül õ vitte tovább a csizmadiamesterséget. Tizennyolc éves korában felvételét kérte afélegyházi csizmadia céhbe, rá két esztendõre elvetteBauler (egyes források szerint: Bauer) Máriát. Házas-ságukból hat gyermek született. A legkisebb, HuszkaJózsef, a késõbbi rajztanár, mûvészettörténész és etno-gráfus 1854. november 20-án jött világra. Születését aSarlós Boldogasszony (Ó-) templom 1854. november21-i keltezésû, 1009-es sorszámmal iktatott anyakönyvibejegyzése tanúsítja.

József születésekor Huszka Ferencék a félegyházi I-es tized 52. szám alatti házban laktak. (Ez nagyjábóla korábbi Homok, ma Dobó István utca helyén le-hetett.) A gimnázium elsõ évét (ma az általános iskola

8

ötödik osztálya) Szegeden végezte, a másodikat ésharmadikat Félegyházán, a negyediket ismét Szege-den, míg az utolsó négy évet a Szarvasi Ág. Evangéli-kus Gimnáziumban. Itt is maturált. Akkoriban Husz-káék már a Csongrád megyei Mágocson laktak. Érett-ségi után egy évig a fõvárosi József Mûegyetemen ta-nult. Onnan 1873-ban átiratkozott a Székely Bertalanvezette rajztanárképzõ intézetbe (Országos MagyarKirályi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde), aholösztöndíjas tanárjelöltként folytatta tanulmányait, ésszerezte meg 1876-ban rajztanári képesítését.

Lelkes mûvészetpártolók a 19 század közepétõl fo-lyamatosan próbálkoztak a magyar felsõfokú képzõ-mûvészeti oktatás megszervezésével. Ám erõfeszíté-seik, az anyagiak hiánya, illetve a Bécstõl való függõ-ség miatt, rendre kudarcba fulladtak. A mûvészpályátválasztók külföldi iskolákban voltak kénytelenekképezni magukat, eleinte Bécsben (például Munkácsy

Dés, Huszka elsõ erdélyi állomáshelye. A református templom.

Mihály), majd az egyre népszerûbbé váló müncheniés párizsi képzõmûvészeti akadémiákon. A 19. szá-zad második felében a nemzeti érzések megerõsödéseelmélyítette a magyar mûvészet önállósodásának igé-nyét, a folyamatosan erõsödõ külföldi kapcsolatok pe-dig a képzõmûvészeti képzés európai mintáinak át-vételét sürgették. A kitartó küzdelem eredményekéntvégül 1861-ben megalakult az Országos Magyar Kép-zõmûvészeti Társulat, melynek kétévi huzavona után,1863-ban jóváhagyott alapszabálya kimondta: „a ha-zai képzõmûvészetnek minden ágát tökélyre kell se-gíteni, nemesbíteni kell a mûízlést, népszerûsíteni ésterjeszteni a mûszeretetet, vagyis a mûvészet szere-tetét.” Mivel a Társulat nem rendelkezett önálló anya-gi alappal, céljait kizárólag pártfogó tagjainak a támo-gatásával tudta megvalósítani. Gazdag mecénásait azuralkodón, illetve az uralkodóház tagjain kívül hazaiés külhoni arisztokraták, fõpapok, késõbb egyre na-gyobb számban jómódú nagypolgárok alkották. Depártfogóik közt tudhatták a belga királynõt is.

A Társulat kitûzött céljai között elsõ helyen szere-pelt egy mûvészi tanintézet (akadémia) felállításánaka terve, melynek megtervezésére bizottságot alakítot-tak. A bizottmány tagjai: Orlay-Petrich Soma, ThanMór, Telepy Károly, Plachy Ferenc és Harsányi Pál vol-tak. Bár a pénzhiány miatt az akadémia felállításáravonatkozó terveik nem valósultak meg, mégis az õkezdeményezésüknek volt köszönhetõ, hogy a bizott-mány egyik új tagja, Keleti (egyes források szerint:Kelety) Gusztáv, Eötvös József kultuszminiszter meg-bízásából útnak indult Európába, hogy a képzõmû-vészeti akadémiák és iparmûvészeti intézetek mun-káját tanulmányozza. Tapasztalatait A képzõmûvé-szeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban címûkönyvében összegezte. Az európai példákból okulvaKeleti úgy vélte, a teljes akadémiai képzés helyett, cél-szerûbb egy, a korabeli magyar viszonyoknak sokkalinkább megfelelõ, a tanárképzést is magába foglalóalapképzést nyújtó intézmény elindítása, melyet nemakadémiának, hanem mintarajztanodának nevezett.Itt a mûvészi pályára készülõ ifjak jól felszerelt mûter-mekben, kiváló mesterek irányítása alatt gyarapíthat-ták ismereteiket. Az Országos Magyar Képzõmûvé-szeti Társulat sürgetésére, végül 1871. május 6-án, egy

9

császári rendelet alapján Pauler Tivadar megalapítottaa Magyar Képzõmûvészeti Egyetem jogelõdjét, az Or-szágos Magyar Királyi Mintarajztanodát és Rajztanár-képezdét. Az új intézmény 1871 októberében a teréz-városi Rombach utca 6. szám alatt, egy magánbér-házban bérelt lakásban kezdte meg a mûködését. Cél-ja – Keleti Gusztáv terveinek megfelelõen – rajztaná-rok képzése és a képzõmûvészeti pályát választó fia-talok alapképzésben való részesítése volt. Ennek azintézménynek volt a növendéke Huszka József is.

A fiatal rajztanár tanulmányai befejezése utánelõbb Erdélyben, a dési polgári fiúiskolában, majdZentán tanított. A délvidéki település (akkor még köz-

Huszka József 1887-ben nyolc rajzot, hét fényképet és tizenkilenc pannót készített a székelyderzsi unitárius templom falképeirõl.

ség) gimnáziumába 1877 szeptemberében adta be pá-lyázatát. A kilenc – közöttük öt okleveles – jelentkezõközül õt találta legalkalmasabbnak a bizottság. A Ti-sza-parti község gimnáziumi osztályai mellett HuszkaJózsef a helyi polgári leányiskola elsõ és második osz-tályának rajzoktatását is elvállalta. Ám nem sokáigmaradhatott Zentán. A következõ év szeptember 2-ánmegkapta katonai behívóját és kénytelen volt elbú-csúzni a településtõl.

Egyéves sorkatonai szolgálatának leteltével vissza-tért Erdélybe, ahol a sepsiszentgyörgyi polgári leány-és fiúiskola rajztanára lett. Ezt az állást 1890-ig töltöttebe. „Tizenegy évig laktam Szikuliában (Székelyország,

10

let munkájába, és tevékenyen részt vett az 1879-benSepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Mú-zeum megszervezésében. (A Székely Nemzeti Mú-zeumot 1879. szeptember 15-én Cserey Jánosné Za-thureczky Emília alapította. Jelenlegi épületét 1913-ban Kós Károly tervezte.) Közben portrékat, tájké-peket festett. Mindössze huszonhét éves volt, amikor1881-ben elindult elsõ erdélyi gyûjtõút-jára. (Az utazásokhoz szükséges pénztPotsa József fõispán szerezte az Ipar-ügyi Minisztériumtól, hálából a Három-széki Háziipari Egyesület fellendítéséérttett fáradozásaiért.) Mivel a mûemlékekfelkutatása, megörökítése a mintarajz-tanodai tanulmányok között is szere-pelt, a gyûjtõmunka nem volt ismeretlen Huszka Jó-zsef számára. Elsõsorban a húsvéti, nyári és karácso-nyi szünetekben járta a falvakat. A helyszíneken ál-talában két-három napot tartózkodott, de megtörtént,hogy egy-egy értékesebb falfestmény feltárása, leraj-zolása vagy restaulása miatt akár hetekig is elidõzöttegy-egy faluban. A partiumi Mezõtelegden például,ahol a helyi református templom freskóinak helyreál-lítását vállalta (1892), több mint egy hónapig maradt.Minden reggel hajnali 5 órakor kezdte a munkát éseste 7 óráig szinte folyamatosan dolgozott.

A 19. század utolsó két évtizedét a „kivetkõzés kor-szakának” nevezi a néprajztudomány. Ekkor váltottákföl a bükkfa székeket a tonettek, a tulipános ládákat asublótok. Ezidõtájt bontották le a legtöbb búbos ke-mencét is, és a dohos, kicsi és szûk középkori temp-lomok helyén neogótikus csarnoktemplomokatemeltek. Amit ma archaikusnak és réginek hiszünk,valójában a 19. század végének konfekció- és kézmûi-pari terméke, mely mára „megnemesedve” vált nép-mûvészetté, régiséggé. Ennek a rohamos pusztulás-nak a láttán kötelezte el magát a kiskunfélegyháziszármazású rajztanár a néprajz mellett. S bár nemvolt tudós etnográfus, munkájának hatása a mai napigérezhetõ kézmûves iparunkban és iparmûvészetünk-ben. Mi több, az általa összegyûjtött díszítõelemek,fotók és akvarellsorozatok mûvészettörténetünk fon-tos részét képezik, egyben a magyar építészet orga-nikus ágának egyik legfõbb inspirációs forrását adják.

Freskórészlet a bögözi református templomból.

Potsa József

Székelyföld), Erdély e kies félreesõ zugában – emlé-kezett az ott eltöltött idõszakra egy 1893-ban keltezettírásában –, hol még mindig magyarul és nem oláhuldicsérik az Istent. Egészséget keresni mentem oda rö-vid idõre, s e pár év tizenegy évi számûzetéssé válto-zott. Legcsekélyebb poétai talentummal sem bírván,nem kesereghettem Ovidként (Ovidius, a Fekete-ten-ger partjára számûzött római költõ) az örök város el-vesztésén. Igyekeztem hát megismerni azt a kis ma-gyar szigetet, mely négy-öt vármegye javarészét teszi,körül zajló oláh tengerben. A havasok védte elrejtettzúgokban Háromszék- és Csíkmegye szép térségeiszélén, meg Udvarhelymegye vizei mentén, szûk völ-gyeiben a régi magyar kultúra, az õsi civilizáció meg-becsülhetetlen kincseire találtam, melynek még em-lékezete is kiveszett a magyar Alföldön.” Megérkezéseután bekapcsolódott a Háromszéki Háziipari Egyesü-

11

A lelkes fiatal kutatót az erdélyi utak embert pró-báló állapota sem tudta eltántorítani elhatározásától.A távolabbi helyszínekre vonattal utazott. (Fõleg mi-után Budapestre költözött és onnan járt vissza Er-délybe vagy más vidékekre.) Erdélyben többnyire sze-kérrel, lovas kocsival közlekedett. Tudni kell, hogySzékelyföldön, mely Huszka József fõ mûködési terü-lete volt – bár hihetetlenül hangzik – a 19. századmásodik felében még reneszánsz állapotok uralkod-tak. A ruházat néhol még ennél is régebbi szimbólu-mokat õrzött. A templomok mûvészete egyfajta „re-neszánsz konzervativizmust” tükrözött, és a közös-ségek ezekben a szinte érintetlenül fennmaradt kö-zépkori templomokban tartották istentiszteleteiket. Akorabeli erdélyi útviszonyokat a következõképp írta le1887-ben Hampel Józsefhez intézett levelében: „Ígynem marad más hátra, mint mégegyszer borzasztórossz utakon a helyszínre kocsikázni.” Bár azóta sokidõ eltelt, az erdélyi utak némelyike ma, a 21. század-ban is komoly erõpróbát jelent az utazó és jármûveszámára. Elég Székelyderzsre, Székelydályára, Ma-gyarózdra, Ikafalvára vagy Székre gondolnunk. Nemis szólva az akkortájt használatos méretes és súlyosfényképezõgéprõl, állványról, illetve a kollódiumos ol-dattal bevont üveglemezekrõl. (A fényképezés forra-dalmasítását jelentõ, keskeny celluloid filmet alkal-mazó, úgynevezett Kodak-fényképezõgépek az 1880-as évek végén kezdtek elterjedni Európában.) HuszkaJózsef hatalmas megszállottsággal és lelkesedéssel jár-ta Erdély úttalan útjait, hogy feltérképezze, feltárja ésmegörökítse a középkori templomok fennmaradt fal-festményeit, a székely népmûvészet és a magyar népiornamentika kincseit. Igyekezett megmenteni min-dent, amit lehetett. Szõtteseket, hímzéseket, kerámi-ákat, bútorokat gyûjtött, és szinte minden „régiséget”lerajzolt, lefényképezett, az öreg székelykapuktól aközépkori falképekig.

Hogy feltáró munkáját zavartalanul végezhesseTrefort Ágoston kultuszminiszter 1885 szeptembe-rétõl 1888 júliusáig fizetett szabadságot biztosítottHuszka József számára. Erre az idõszakra esik há-zasságának idõpontja is: 1887 nyarán feleségül vetteegy volt tanítványát, Mélik Annát, akinek apja a sep-siszentgyörgyi városi takarékpénztár tisztviselõje volt. Freskórészletek az õsi gelencei római katolikus templomból.

12

Házasságukból nem született gyermek. Ugyanennekaz évnek a végén Trefort Ágoston és Szalay Imre tá-mogatásával több, mint féléves külföldi tanulmány-útra nyílt lehetõsége, melyre utólag így emlékezett:„Nyolc-kilenc éve, hogy keresem, kutatom, gyûjtöm amagyar stil anyagát. Végig tanulmányoztam érte Pá-ris, Berlin, Lyon, Drezda, Nürnberg, Zürich és Bécsminden múzeumát.”

Tanulmányi szabadsága letelte után Huszka Józsefszeretett volna elkerülni Sepsiszentgyörgyrõl. Fõlegmiután tantárgyát, a rajzot levették az órarendrõl, he-lyette mértant kellett tanítania. Elõbb Brassóban pró-bált rajztanárként elhelyezkedni, ám minden támoga-tottsága dacára, másnak adták az állást. Egy évvelkésõbb, 1890-ben aztán mégis elhagyta Székelyföldet,visszatért Magyarországra, ahol a nagykállói államifõreáliskolában kapott állást. A következõ eszten-dõben kinevezték a budapesti piarista gimnázium ta-

A bögözi református templom falfestményeit 1898 nyarán, az épület restaurálásakor fedezte fel és örökítette meg Huszka József.

13

nárává. Itt tevékenykedett egészen az 1920-ban be-következett nyugdíjba vonulásáig. Kezdetben tanár-ként, majd az utolsó két évben a gimnázium igazga-tójaként. (Ez utóbbi állítást többen megkérdõjelezik.)

A gimnázium 1891-92-es évkönyvében ez áll: „Anagyméltóságú Vallás- és Közoktatási Miniszter úr Szir-mai Antal rendes rajztanárt a budapesti II. kerületiegyetemi Katholikus fõgimnáziumhoz /áthelyezte/,helyébe pedig Huszka József nagykállói fõreáliskolairendes rajztanárt nevezte ki ugyanazon minõségben.”Az évkönyvhöz tartozó táblázat feltünteti a tanárok ta-nításban eltöltött éveinek számát. Huszka Józsefrõl azderül ki: budapesti kinevezése elõtt tizennégy évet töl-tött tanítással. A piarista gimnáziumba kerülése utánHuszka József neve minden évkönyvben szerepel, egé-szen 1920-ig. Akkor a következõket jegyezték be róla, aVáltozások a tanári testületben címû fejezetben:„Huszka Józsefet, iskolánk régi érdemes rajztanárát,

negyvenhárom évi tanári mûködése után a Vallás- ésKözoktatási Miniszter úr szabadságolta, majd nyugdí-jazta. Helyébe Huber Istvánt nevezte ki.”

Egyházi, mi több, rendi iskoláról lévén szó, kézen-fekvõnek tûnik, hogy a pesti piarista gimnázium igaz-gatója is mindig rendtag volt. Mindazonáltal nem kizárt,hogy az 1919-es kommün (Tanácsköztársaság) idejénHuszka Józsefet, mint civil tanárt bízták meg az in-tézmény igazgatásával – véli Jelenits István, piaristatanár, nyugalmazott rendfõnök. Ennek azonban azévkönyben nincs semmi nyoma – teszi hozzá. Sõt. Aneves rajztanárról sem hosszabb portré, sem életrajz,sem búcsúztató nem maradt fent.

Bárhogy is volt, a fáradhatatlan rajztanár pálya-futását jól mutatják azok szellemi mozgalmak,szervezetek, egyesületek, melyekben tevékenyrészt vállalt. Bár belépésének pontos idõpontja nemismert, tagja volt az 1885-ben alakult Magyar Iparmû-

Huszka József a piarista gimnázium tanáraival (elsõ sor, jobbról a harmadik), az 1910-es évek közepe táján. (reprodukció)

14

közvetlenül õ adományozta, a többit halála (1934)után özvegye ajándékozta az intézménynek, illetve akultuszminisztérium vásárolta meg a múzeum szá-mára (1937).

Kutatásait hét nagy mûben összegezte, melyek kö-zül az 1898-ban megjelent Magyar ornamentika, illet-ve az 1930-ban napvilágot látott, A magyar turáni or-namentika története a legjelentõsebb. Utóbbi 2300rajz segítségével mutatja be a magyarság díszítõelem-meinek – elsõsorban a tarsolylemezek, székelykapukmotívumainak – rendkívüli gazdagságát.

Huszka József az erdélyi templomok festett fameny-nyezetének másolása közben bukkant rá az elsõ le-meszelt falképre, freskóra. (A reformáció elterjedéseután számos, eredetileg római katolikus templom a re-formátus közösségek tulajdonába került, akik leme-szelték vagy bevakolták a középkori falfestményeket.)

Felfedezése után több mint huszonhárom templomfalfestményeit tárta fel és örökítette meg eredeti mé-retben lerajzolva, akvarellezve. Többek között járt Ge-lencén, Bögözön, Székelyderzsen, Székelydályán,Homoródszentmártonban, Sepsibesenyõn, Erdõfülénés Csíksomlyón. Megállapította, hogy számos SzentLászló-ábrázolás egy székely festõiskola stílusjegyeitviseli. Feltáró munkájából Partium templomai semmaradtak ki. Többek között az õ nevéhez fûzõdik amár említett mezõtelegdi református templom csodá-latos freskóinak megmentése is.

Ám nemcsak feltárta és restaurálta, de a rá jellemzõalapos gondossággal és szakértelemmel meg is örökí-tette a falfestményeket. A közelmúltban épp az õ fenn-maradt rajzai és akvarelljei alapján restaurálták azidõközben visszameszelt és visszavakolt sepsibese-nyõi és székelydályai templom falképeit, illetve a sep-sikilyéni unitárius mûemléktemplom freskóit. Körül-tekintõ alaposságának köszönhetõen több, idõközbenleomlott vagy lebontott középkori templom falképei,freskói kizárólag az õ rajzai, festményei révén marad-tak fent az útókor számára.

Erdély és Partium után a felvidéki és az alföldi te-lepüléseket járta, ahol népviseleteket, díszített hasz-nálati tárgyakat, kerámiát, hímzéseket, festett búto-rokat gyûjtött. Ezek díszítményeit is lerajzolta, doku-mentálta, és tanulmányokat jelentetett meg róluk. Eb-

Majolika hamutálcák terve 1895 körül. (reprodukció)

vészeti Társulatnak, 1901-tõl az Országos Képzõmûvé-szeti Tanácsnak, 1903-tól a Rajztanárok OrszágosEgyesületének. A tudományos társaságok közül háromis tagjának tudhatta: az 1867-ben alakult MagyarMérnök- és Építész Egylet, a Régészeti és EmbertaniTársaság, illetve a Magyarországi Néprajzi Társaság.Huszka József szinte felbecsülhetetlen munkát vég-zett: nem véletlen, hogy a Néprajzi Múzeum törzs-anyagának jelentõs része az õ gyûjteményébõl épít-kezik. A nevéhez köthetõ mûtárgyak, rajzok, fotók éskéziratok három forrásból származnak. Egy részüket

15

2007. október 13-án Huszka-kiállítás nyílt a Kiskun Múzeumban, melyet Dr. Fejõs Zoltán, a Néprajzi Múzeum fõigazgatója nyitott meg.

A kiállítással régi adósságát törlesztette Félegyháza Huszka Józseffel szemben. Huszka József tervei alapján készült szekrény.

16

Huszka József 1882-ben készített akvarellje, az idõközben lebontott homoródszentmártoni templom freskóiról (reprodukció)

A mezõtelegdi református templom freskóit Huszka restaurálta.

bõl a hatalmas motívumkincsbõl magyar stílusú ipar-mûvészeti és építészeti terveket is készített.

Huszka József hetvenkilenc éves korában, 1934.március 31-én hunyt el Budapesten. Az óbudai te-metõben helyezték örök nyugalomra. Utolsó útján arokonság mellett tanártársai kísérték a nagy mû-vészettörténészt, akirõl búcsúztatójában BalanyiGyörgy a következõket mondta: „Huszka József nevea századfordulót megelõzõ és követõ két évtizedbenvalósággal fogalom volt a magyar középfokú rajzta-nítás és mûvészi oktatás terén. Olyan országos nevûtudós volt, aki hajlott korában is fiatalos lelkesedésseltudott beletemetkezni a magyar díszítõstílus történetielõzményeinek kutatásába.”

A Néprajzi Múzeum ezer rajzát, akvarelljét és 250fotóját, kéziratát, valamint gazdag tárgygyûjteményét– textiltöredékeket, kerámiákat – õrzi a lelkes kutató-nak. Ezek a tárgyak látványos illusztrációként szolgál-nak Huszka József gazdag, sokoldalú életmûvénekbemutatásához és felelevenítéséhez.

A rajztanár, mûvészettörténész, restaurátor szüle-tésének 150. évfordulója alkalmából a Néprajzi Múze-um ismét a figyelem elõterébe állította életmûvét. Sze-rették volna Huszka – nagy érdeklõdésre számottartó,de – nehezen hozzáférhetõ mûveit, munkáit oly mó-don kézbe adni, hogy az általa felkutatott anyagotmegkülönböztetett figyelem illesse. A kiállítás kapcsán

17

a múzeum egy vaskos és rendkívül alapos katalógustis kiadott, amely híven követi az idõközben megszûnttárlat felépítését és magába foglalja a kiállított teljesanyagot. Ám Fejõs Zoltán szerkesztõ és a készítõknem érték be ennyivel. Kiegészítésként további, a ki-állításon nem szereplõ dokumentumokat is beleszõt-tek. Huszka József hagyatéka nagyjából fél évszáza-dot fog át 1880-tól kezdõdõen. A feldolgozott és köz-readott anyag az elsõ negyedszázad termése, amit ki-egészít néhány késõbbi iparmûvészeti terv, valamintjelzésként az idõs szerzõ utolsó munkáinak néhánydokumentuma.

Az elsõ fejezet Huszka József életrajzát, munkássá-gát és gazdag hagyatékát ismerteti. A katalógus máso-dik részében Tasnádi Zsuzsanna Huszka József rajz-gyûjteményében szereplõ falképek és templomi be-rendezések rajzait mutatja be, egy másik tanulmány-ban pedig Huszka József kortársainak, elsõsorban arajztanároknak, a mûemlékvédelemben, illetve a nép-rajz korai történetében betöltött szerepét vizsgálja.

Kerny Teréz Huszka József falképkutatásait és fal-képfeltáró tevékenységét mutatja be különös tekintet-tel a kerlési ütközetre. A harmadik részben arról ol-vashatunk, miként fordult Huszka József érdeklõdésea régi magyar hímzések, díszítõelemek felé. Sinkó Ka-talin tanulmányában bemutatja a mintaalbumbanösszegyûjtött rajzait és kutatásait, az ornamentikaimintalapok keletkezését és az „elõképmozgalom” ala-kulását az 1850-tõl 1900-ig terjedõ idõszakban.

A katalógus negyedik részében kerül szó Huszka a„Magyar népies és reneszánsz díszítményeink” címûmunkájáról, a székelyföldi terepbejárásairól, az ottanigyûjtõmunkáról, A magyar turáni ornamentika törté-nete címû, 1930-ban megjelent albumához köthetõgyûjtõútjáról. Az ötödik részben Fejõs Zoltán tanul-mányai foglalkoznak Huszka József néprajzi kutatá-saival, a néprajzi gyûjtemények keletkezésének körül-ményeivel, a néprajzi mûgyûjtés kezdeteivel. A kiad-vány utolsó fejezete bemutatja, miként hatott a fárad-hatatlan rajztanár, mûvészettörténész és restaurátor ahazai mûvésziparra, és megismerhetjük a „Historiz-mus és a magyar ornamentika” címmel a századfor-dulón zajló diskurzust, amely a magyar nemzeti stíluskialakításának kétféle útjáról szólt. Huszka József cserépkályha színvázlata 1891-bõl. (reprodukció)

18

11776611-bbeenn kkéésszzüülltt sszzéékkeellyykkaappuu PPáávváánn.. ((rreepprroodduukkcciióó))

19

HUSZKA JÓZSEF MUNKÁSSÁGAalószínûleg még szülõvárosában, Kiskunfé-legyházán és az alföldi szûcsöknél, szûrsza-bóknál látott minták, motívumok alapján tu-

datosult Huszka Józsefben elõször a népi kultúránaka múlt értékeinek megõrzésében játszott szerepe. Eza felismerés tovább erõsödött erdélyi tartózkodásaidején, és vélhetõen ez indította el azt a szándékát,amely ezeknek az értékeknek a megörökítésére, meg-mentésére irányult.

Székelyföld romos templomai, pusztuló freskói lát-tán született meg benne az elhatározás, és indult el1881-ben hosszú, a századfordulón átnyúló gyûjtõút-jára, melynek során elévülhetetlen érdemeket szerzetta középkori és kora újkori templomok falképeinekmegmentésében azok feltárásával, dokumentálásával.Évtizedekig fáradhatatlanul járta a Kárpát-medencekülönbözõ vidékeit, hogy felkutassa a magyar népiornamentika elemeit. Nem véletlen, hogy a magyarnépmûvészet egyik elsõ felfedezõjeként tartja nyilvána szakma. Munkássága a mai napig mély hatással vana magyar mûipart pártoló akaratra, iparmûvészekre,építészekre.

Az erdélyi szászok már az 1860-as években elvé-gezték váraik, erõdtemplomaik, mûemlékeik, népraj-zuk, iparuk és kereskedelmük fotográfiai felmérését,összegzését, melyet egy magyar fényképész, bizo-nyos Veress Ferenc programként hirdetett meg. „Nagyszolgálatot tehetne a hazai fényképészet a hazai tör-ténelemnek, úgy ha minden olyan régiségeket, vára-kat, ó-kastélyokat, templomromokat, barlangokat, vi-seletet stb., amik még fenn vannak, de csak egy tizedmúlva is eltûnhetnek, fényképészetileg levenne és ajövõ kornak hátrahagyna.” – fogalmazott az OrszágTükrében 1862. május 1-én megjelent felhívásábanVeress Ferenc. Tény, hogy biztatására több mint féltu-catnyi életmû született, melyek közül Orbán Balázsé,illetve a kor népviseletét megörökítõ Koller Károlyévolt a legkiemelkedõbb.

Kezdetben Orbán Balázst Mezei József segítette afotózásban. Õ, mármint Mezei sosem fotózott tájat, el-

V

Különbözõ feltárások során felszínre került hun szíjvégek.

Aranylemezzel bevont vésett fagombok a mikénei IV. aknasírból.

53

FELHASZNÁLT IRODALOMFFeejjõõss ZZoollttáánn,, BBaattaa TTíímmeeaa,, KKeerrnnyy TTeerréézz,, LLaanncckknneerr MMóónniikkaa,, SSiinnkkóó KKaattaalliinn,, TTaassnnááddyy ZZssuuzzssaannnnaa:: HHuusszzkkaaJJóózzsseeff,, aa rraajjzzoollóó ggyyûûjjttõõ,, kkaattaallóógguuss, Budapest 2006. Néprajzi MúzeumHHaannkkóó VViillmmooss ddrr..:: SSzzéékkeellyyfföölldd, Budapest 1896, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai)HHaarrggiittaa NNééppee:: AAzz éélleett ffoonnáákkjjaa - VVééddjjüükk ffaallaaiinnkkaatt!!, 2002. augusztus 17. HHuusszzkkaa JJóózzsseeff:: HHoommoorróóddsszzeennttmmáárrttoonnii ffaallkkééppeekk, Kolozsvár 1883. szeptember 7., Kolozsvári Közlöny II.évfolyam 203. számHHuusszzkkaa JJóózzsseeff:: MMaaggyyaarr ddíísszzííttééssii mmoottíívvuummookk aa SSzzéékkeellyyffööllddöönn, Sepsiszentgyörgy 1883HHuusszzkkaa JJóózzsseeff:: AA SSzzeenntt LLáásszzllóó lleeggeennddaa sszzéékkeellyyffööllddii ffaallkkééppeekkeenn, Budapest 1885, Archeológiai ÉrtesítõHHuusszzkkaa JJóózzsseeff:: MMaaggyyaarr ddíísszzííttõõ ssttyyll, Budapest 1885HHuusszzkkaa JJóózzsseeff:: TTeerreemmttssüünnkk iiggaazzáánn mmaaggyyaarr mmûûiippaarrtt, Sepsiszentgyörgy 1890 HHuusszzkkaa JJóózzsseeff:: AA sszzéékkeellyy hháázz, Budapest 1895,, ÚÚjjrraa aa sszzéékkeellyy hháázz, Budapest 1900, Néprajzi Értesítõ I.HHuusszzkkaa JJóózzsseeff:: AA mmaaggyyaarr ttuurráánnii oorrnnaammeennttiikkaa ttöörrttéénneettee, Budapest 1996, Nyers Csaba magánkiadásaKKiirrkkoovviittss IIssttvváánn,, GG..:: AA ttuurráánnii oorrnnaammeennttiikkaa uuttóóéélleettee, 2005. február 10., HunHír.HuKKoovvaacceevv-NNiinnkkoovv OOllggaa:: AA zzeennttaaii ggiimmnnáázziiuumm rraajjzzttaannáárraaii, Zenta 1996, Múzeumi füzetek 1., Thurzó LajosKözmûvelõdési KözpontMMÚÚLLTT-KKOORR TTöörrttéénneellmmii ppoorrttááll:: SSzzáázzööttvveenn éévvee sszzüülleetteetttt HHuusszzkkaa JJóózzsseeff, 2004. november 22.MMúúzzeeuummii HHíírrlleevvééll:: HHuusszzkkaa JJóózzsseeff aa rraajjzzoollóó ggyyûûjjttõõ, 2006. október 21.PPaallllaass NNaaggyy LLeexxiikkoonnaa:: HHuusszzkkaa JJóózzsseeff,, IX8. 505. 1.VVooffkkoorrii LLáásszzllóó:: SSzzéékkeellyyfföölldd úúttiikköönnyyvvee II-IIII.., Budapest 1998, Cartographia Kft.

55

TARTALOMJEGYZÉK

Elõszó........................................................................................................................................................5Huszka József élete.....................................................................................................................................6Huszka József munkássága.......................................................................................................................16Huszka József feltárásai............................................................................................................................24A magyar ornamentika.............................................................................................................................36Felhasznált irodalom.................................................................................................................................49