ii. pázmányos fraknói nyári akadémiakiváltságolt plébániák és az alsópapság helyzete...
TRANSCRIPT
II. Pázmányos Fraknói Nyári Akadémia
Írta Schvéd Brigitta - 2016. 08. 17.
Augusztus első napjaiban került megrendezésre immár második alkalommal az MTA–PPKE
’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport által hagyományteremtő céllal életre keltett Fraknói Nyári
Akadémia. A szakmai találkozó helyszínéül a tavalyi murakeresztúri plébánia és Surd után idén
Siófok-Kiliti szolgált. Az elmúlt évhez hasonlóan Gárdonyi Máté teológiai tanár, Kiliti plébánosa,
valamint Tusor Péter egyetemi docens, az Egyháztörténeti Kutatócsoport vezetője voltak a
szabadegyetem kurátorai, a hallgatói szervező és igazgató pedig Kanász Viktor volt.
Fotó: Varga Mátyás
A délelőtti és délutáni szekciókban elhangzó előadásokat közösségi és sportprogramok, bográcsozás,
népzenés est és dalárda, valamint közös siófoki fürdőzések követték. A tavalyi
akadémián mesterszakos egyetemi hallgatók és doktoranduszok ismertették új kutatási eredményeiket,
idén pedig gyakorló történészek, neves egyházi, illetve világi kutatók és szakemberek, valamint
doktorjelöltek tartottak szakmai értekezéseket. Az akadémia vendége volt továbbá Bosák Nándor, a
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye kiérdemesült püspöke.
A négynapos rendezvény első napján, augusztus 1-jén a közös vonat- és buszút, valamint a szállás
elfoglalása után a szakmai program Tusor Péter megnyitó beszédével kezdődött. Kifejtette, hogy az
MTA ’Lendület’-program támogatásával a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen működő
Egyháztörténeti Kutatócsoport kiemelt feladata és célja a hallgatók speciális képzése és tudományos
motiválása, melyhez tökéletes terepet tud nyújtani a nyári szabadegyetem keretében megélénkülő
szakmai diskurzus, a közösen és hatékonyan eltöltött szabadidő.
A megnyitó után Gárdonyi Máté Egyháztörténeti szempontok a tolerancia fogalmához című
előadásával kezdődtek meg a szakmai program. Bemutatta, hogy az egyes történelmi korszakokban
hogyan változott a tolerancia fogalmának, illetve gyakorlásának katolikus és protestáns értelmezése.
Elemzése során részletesebben kitért a korszak katolikus egyházának belső reformjával kapcsolatban a
Trentói zsinat teológiai jelentőségére, a jozefinista egyházi tolerancia vizsgálatára és a türelmi rendelet
hatására, valamint a II. Vatikáni zsinat utáni teológiai útkeresés időszakára.
Fotó: Varga Mátyás
Nemes Gábor, a Győri Egyházmegyei Levéltár levéltárosa Magyarország és az Apostoli Szentszék
kapcsolatai VII. Kelemen pápa idején című előadásával a vatikáni magyar kutatások legújabb, a
középkori magyar történelemre vonatkozó eredményeit mutatta be. Az előadó a tavalyi év folyamán
közölte a témával kapcsolatban VII. Kelemen pápa 1523 és 1526 között kelt 150 magyar vonatkozású
brévéjét Brevia Clementinacímű kötetében, a nyári akadémia keretében tartott előadásában pedig
érthetően és érzékletesen vázolta fel a 16. század első évtizedeiben állandósuló
diplomáciai jelenlétek kialakulását, a korszak szentszéki-magyar kölcsönös jelenlétét. Így például
Giovanni Antonio Buglio (Barone di Burgio) apostoli nuncius (1523–1526) magyarországi
tevékenységéről, egyes magyar bíboros protektorok, például Hunyadi Mátyás uralkodásának idejéből
Aragóniai János és Rodrigo Borgia személyéről, vagy az egyes magyar királyok Rómába küldött
követeiről és a Jagelló-országok közös képviseletéről tudhattunk meg többet. Fontos szerepet tölthettek
be adott esetben a korszak római magyar gyóntatói, például Szondi Pál és más, hosszabb ideig
Rómában tartózkodó magyar személyek, zarándokok, pereskedők, kérvényezők is, akik Rómába
mentek ügyeket intézni. Az előadás második felében a Mohács utáni megváltozott politikai helyzet
diplomáciai kapcsolatait tárta elénk az előadó, ismertetve az I. Ferdinándhoz, valamint Szapolyai
Jánoshoz érkező pápai követeket.
Az első nap délutáni szekcióját Török József egyetemi tanár, a Kutatócsoport szenior kutatója és
tanácsadója nyitotta meg A francia forradalom egyházpolitikája című előadásával, melyben a téma
kapcsán személyes kutatási élményeiről is érzékletesen beszámolt a hallgatóságnak. Értekezése során a
francia forradalom egyházi vonatkozásairól, a papság polgári alkotmányáról és a papság fizetéséről, a
papi eskü letételéről, a szerzetesek és az apácák életének megváltozásáról, valamint
a clandestine vallási élet, azaz a titokban, őskeresztény módon gyakorolt és megélt vallásosságról is
beszélt. Mindezek előtt részletesen kitért Sieyés abbé híres, Mi a harmadik rend című röpiratának
hatására, és arra a szegmensre is, hogy az egyházi szereplők voltak leginkább az ideológiai szervezői a
polgári rend megmozdulásainak. Felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes még alaposabban
megvizsgálni azokat a forradalom kitörése előtti mentalitásbeli elmozdulásokat, melyek leginkább a
forradalom radikalizálódása során bontakoztak ki (például az idő és a tér deszakralizálása kapcsán), és
mélységeiben érintették a hit megélésének mindennapjait.
C. Tóth Norbert (MTA–HIM–SZTE–MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport, tudományos
főmunkatárs) Az egyházi középréteg mályuszi modellje - felújítás vagy újraépítés? című, kérdésfelvető
előadásában Mályusz Elemér egyházi társadalomról írt „kultikus” könyvének neuralgikus pontjaira és
már meghaladott elemeire, valamint az egyházi középréteg „mályuszi modelljének” egyértelmű
újragondolására és újraépítésére hívta fel a figyelmet. Több kérdéses pont említésével és rövid
vizsgálatával támasztotta alá állításait, például a magisztrális jövedelmek, az 1404. évi főkegyúri jog
kihirdetése és hatása, a javadalomhalmozás problematikája, a Jagelló-kori követjelentések, illetve a
kiváltságolt plébániák és az alsópapság helyzete kapcsán. Az újabb kutatások alapján kimutatható,
hogy Mályusz állításával szemben bizonyíthatóan nagyon kevés volt az idegen származású kanonokok
száma a káptalanokban (nem a pozsonyi társaskáptalant, hanem egyéb káptalanokat vizsgálva 1425-ig
bezárólag), valamint sokszor nem voltak a klasszikus értelemben valós javadalomhalmozások azok,
melyekre Mályusz hivatkozik, ugyanis bizonyos források felülreprezentáltnak értékelhetőek. Előadása
végén összefoglalóan kitért arra, hogy kiemelten fontosnak tartja egyedi esetek kellő mélységű
feldolgozását, hiszen mélyfúrásokra van szükség a teljesebb kép kialakításához. Lefektette, hogy új
egyházi társadalomkép megrajzolása szükséges, melyhez elengedhetetlenül fontos modern szempontú
adattárak összeállítása a székes- és társaskáptalanok helyzetéről, valamint a magyarországi és a pápai,
szentszéki iratanyag további feltárása és mindezek megfelelő összevetése is.
Fotó: Varga Mátyás
Fedeles Tamás (PTE BTK Történettudományi Intézet, Középkori és Kora újkori Történeti Tanszék,
docens)Magyar klerikusszentelések Rómában a késő középkorban című előadásában a 16. század eleji
római magyar papszentelések kutatásának jelenlegi helyzetét mutatta be. Felhívta a figyelmet arra,
hogy Magyarországon a korszak papszenteléseivel érdemben Lukcsics Pál témába vágó értekezésein
túl nem foglalkoztak, pedig rendelkezésre áll a téma alapvető forrása, a középkori római
papszentelésekről szóló Libri Formatarum, mely a 16. század elejéig tartalmaz vonatkozó adatokat, a
cél pedig az, hogy ennek a magyar vonatkozású adatait, tehát a római Kúriánál történő, magyar
vonatkozású szenteléseket megfelelően publikálják. Az 1426 és 1523 közötti időszak magyar
vonatkozású bejegyzéseinek vizsgálatával kimutatható, hogy a legtöbb bejegyzésben Esztergom, Eger
és Zágráb szerepel, valamint kiugróan sok bejegyzés az 1495–1497 közötti időszakból található a
regisztersorozatban. Fedeles Tamás az előadás végén kitért a további kutatási feladatokra és
lehetőségekre is, például kiemelte az identifikáció fontosságát és a javadalmak elhelyezését, illetve
felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatás későbbi fázisaiban fontos lesz az eddig kinyert adatoknak a
vonatkozó supplicatiók, bullák kontextusában történő elemzése, valamint mindezek összevetése a
folyamatban lévő egyházi archontológiai kutatási eredményekkel és a „mályuszi modellel”. A napot a
plébánia udvarán tartott bográcsozás, közös vacsora és népzenés est zárta, melyhez a hangulatot a
piliscsabai Kisze-Kusza zenekartagjai biztosították.
Fotó: Varga Mátyás
Augusztus 2-án a délelőtti szekció előadásait Tóth Tamás, a római Pápai Magyar Intézet rektora kezdte
meg A Pápai Magyar Intézet és a magyar egyháztörténet címmel, melyben átfogó képet nyújtott az
intézetről és épületéről, a Falconieri-palota történetéről. Az intézet gyökerei a 19. század második
feléig nyúlnak vissza; XIII. Leó pápa, akit személyes vonatkozások is kötöttek a Falconieri-palota
épületéhez, 1881-ben nyitotta meg a kutatók előtt a Vatikáni Titkos Levéltárat. A magyarok az elsők
között kívántak kutatóintézetet alapítani az örök városban, melyre végül Fraknói Vilmos választott
püspök, nagyváradi kanonok vállalkozott, aki alapítványt hozott létre Rómában, és ennek érdekében
megépíttette a Fraknói-villát, amely jelenleg a magyar nagykövetség székhelye. Tóth Tamás
előadásában nagy hangsúlyt kapott a Falconieri-palota 1927. évi megvásárlása, melynek második
emeletén a későbbiekben önállósodott Római Magyar Akadémia papi osztálya működött, valamint az
intézet további 20. századi történetének egyes fontos állomásai, így például az 1940. évi hivatalos
megalapítás körülményei, vagy Luttor Ferenc szerepe. A rektor előadásának gazdag képanyagával és
személyes vonatkozású történeteinek elmesélésével igazán közel hozta a hallgatósághoz az intézet
szellemiségét.
Fotó: Varga Mátyás
A délelőtti szekció másik előadását az Európai Parlament munkatársa, Török Gábor teológus és
egyházpolitikai szakértő tartotta, aki Brüsszelből érkezett az akadémiára Az egyházak és az EU
viszonya magyar szemmel - Tapasztalatok Brüsszelből című előadásával. Részletesen kitért az Európai
Unió egyházakhoz, leginkább a katolikus körökhöz és a Szentszékhez fűződő viszonyára és a
„keresztény projektre”, az 1950-es évektől napjainkig elemezve és áttekintve a témakört.
Megtudhattuk, hogy az 1950-es években a Szentszék rendkívül szimpatikusnak találta és támogatta a
Schumann-terv koncepcióját, mint a legújabb kor nagy vívmányát. 1956-ban hozták létre Strasbourg-
ban a Katolikus Információs Irodát, melynek székhelyét 1963-ban Brüsszelbe helyezték át. 1970-ben
döntötte el a Szentszék, hogy nunciatúrát állít Brüsszelben, innentől kezdve hivatalos a diplomáciai
kapcsolat az Európai Unió és a katolikus egyház között. Az előadás további részében képet kaptunk
többek között az ortodoxok (Ecumenical Patriarchate) és a protestánsok (CEC, CCEE) Európai
Unióval való kapcsolatáról, az alsóbb egyházi szinteken működő brüsszeli és strasbourgi politikai
tevékenységről, például a jezsuitákról (Jesuit European Social Center, Jesuit Refugee Service), az
Európai Parlament és az Európai Néppárt egyházakkal kapcsolatos dialógusáról, valamint arról, hogy
milyen új kihívásokat jelent az Unió számára az iszlámmal való párbeszéd kialakítása.
A délutáni szekcióban elsőként Bácsatyai Dániel doktorjelölt beszélt Dietrich von Nieheim híres német
klerikus, történetíró, pápai kancelláriai alkalmazott működéséről, aki a konstanzi zsinat és Luxemburgi
Zsigmond uralkodásának idején élt és alkotott, a zsinati mozgalom híve volt. Az előadásban
NieheimVividarium című szöveggyűjteményéről tudhattunk meg többet, melynek vezérfonala
az imperium és asacerdotium, azaz a pápai és a császári hatalom viszonyának elemzése volt. Nieheim
két olyan forrást idéz a Magyar Királyság területéről a királyi tetszvényjog 1405. évi intézkedése
kapcsán, melyekből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a szerző a pápai udvar
pénzügyeinek kritikáját fogalmazta meg, és a császári hatalom mellett foglalt állást.
A következő előadást Lábár Tamás pécsi egyházmegyei diakónus tartotta Német birodalmi
egyházfejedelmek a 17–18. században: ambíciók és kondíciók címmel, melyben a német
egyházfejedelmek koraújkori jogi státuszát tisztázta. Az egyházfejedelmek négy fő rétegét a
választófejedelmek (a mainzi, a trieri és a kölni érsek), az érsek- és hercegpüspökök, a hercegesített
apátok, illetve prépostok, valamint a birodalmi apátságok alkották. Az előadó érintette a pallosjog
kapcsán a boszorkányperek egyházjogi, büntetőjogi és teológiai vizsgálatának szükségességét, valamint
részletesen kitért az egyházfejedelmek szerteágazó mecenatúrájára, így például a salzburgi és a
würzburgi építkezésekre, valamint a fuldai kolostoregyüttes épületkomplexumára is. Az előadás végén
lefektette, hogy az egyházfejedelmek belpolitikájukban és mecenatúrájukban sikeresek voltak az
időnként hátrányos politikai események ellenére is, és a szekularizációig megőrizték függetlenségüket
és befolyásukat.
A nap záróeseménye és egyben az akadémia egyik különleges programja volt a Bosák
Nándor debrecen-nyíregyházi püspökkel folytatott közel két órás beszélgetés, melynek során Tusor
Péter kérdéseinek és a közönség érdeklődésének köszönhetően nemcsak a szakmai előadásokon
keresztül tudhattunk meg többet egyes történelmi korszakokról, hanem egy olyan élő történelmi
személyt is megismerhettünk, aki klerikusként valóban átélte a 20. század második felének történéseit.
Bosák Nándor 1974 és 1977 között az Eger-Belvárosi plébánián volt káplán, majd 1977 és 1993 között
teológiai tanár volt az Egri Hittudományi Főiskolán, ahol 1977-től 1990-ig spirituálisként, majd 1993-
ig rektorként működött. 1993-ban nevezték ki az első Debrecen-nyíregyházi püspökké. 2015-ben,
miután 75. életévét betöltötte, Ferenc pápa elfogadta lemondását és az egyházmegye második
püspökének Palánki Ferenc korábbi egri segédpüspököt nevezte ki. Az új püspök beiktatásáig mint
apostoli kormányzó vezette az egyházmegyét. A beszélgetés során felmerülő témákat, így például a
Mindszenty-kérdést, a békepapság megítélését, a titkos papszenteléseket, az 1958. évi kispaplázadást
vagy az 1964. évi megállapodást követő miliőt személyes történeteinek tükrében, de mindemellett
árnyalt és elmélyült történeti megközelítésben ismerhettük meg. A beszélgetés során felmerült a II.
Vatikáni zsinatot követő egyházi korszak és az új liturgia kérdése, valamint az új, Debrecen-
nyíregyházi püspökség 1993. évi megalapításának körülményei is.
Fotó: Varga Mátyás
A szakmai program a harmadik napon, augusztus 3-án két, az Egyháztörténeti Kutatócsoport
posztgraduális kutatásait bemutató előadással zárult. Elsőként Fazekas Ibolya doktorjelölt beszélt a 19.
század-eleji püspöki jelentések tükrében a váci egyházmegyei állapotokról. A bécsi Udvarhoz
beküldendő jelentéseket I. Ferenc tette kötelezővé 1804. évi rendeletével. Ezekből a forrásokból újra
lehet gondolni a 19. század eleji alsópapságról és a papi morálról alkotott eddigi véleményeket. Az
előadó kitért arra, hogy Meszlényi Antal például olykor elítélő a korabeli papság moráljával
kapcsolatban, ám az említett forráscsoport vizsgálatából nem ez derül ki, így újraértékelést tart
szükségesnek. Előadásának második felében kitért a 1828. évi Nádasdy Ferenc-féle váci jelentés
fontosságára, melynek kapcsán elemezte a plébánosok korabeli fontos normakommunikációs szerepét
és a posztjozefinista korszak egyházpolitikájának újraértelmezési lehetőségét is. A második előadásban
Jávor Miklós Egyházpolitika és ateizmus a Kádár-rendszer korai éveiben (1957–1964)címmel
szemléletmódot kívánt adni a Kádár-korszak gondolkodásmódjának vizsgálatához. Felhívta a figyelmet
arra, hogy az ateista propagandatevékenység, a szocialista embertípus és lelkialkat vizsgálatához a
gondolkodásmód teljes átalakítása szükséges. Kifejtette, hogy az 1960-as években sokkal
megfontoltabb, árnyaltabb, hosszabb távra ható egyházüldözési metódus váltotta fel a korábbi
erőszakos egyházakkal szembeni politikát. A szocialista tudományosság jegyében olyan új fogalmi
rendszereket alkottak, melyek a keresztény fogalmak antitéziseiként működtek, valamint olyan
alapvető fogalmakat töltöttek fel új jelentéstartalmakkal, mint a haza vagy az erkölcs. Az előadó
részletesen elemezte Farkas Endre A kommunista erkölcs című 1962. évi munkáját az erkölcs új
fogalmának értelmezése kapcsán, valamint kitért a kommunista ifjúság kapcsán arra, hogy milyen
fontos szerepet kaptak a kommunista forradalmi romantikában az új példaképek.
Mind szakmailag, mind szabadidős programok tekintetében jó hangulatban telt a II. Fraknói Nyári
Akadémia négy napja, mely a tavalyit meghaladva idén szélesebb tematikával és több előadással várta
a résztvevőket. A hivatalos programot a Bosák Nándor püspök által celebrált főpapi mise, valamint a
két kurátor, Gárdonyi Máté és Tusor Péter szavai zárták, akik kifejtették, hogy a nyári akadémia kiváló
alkalom volt arra, hogy megmutassa elképzeléseiket a katolikus egyetem feladatairól, lehetőségeiről és
céljairól, mellyel az egyetemi keretek között történő egyháztörténeti képzéshez még hatékonyabban
hozzá tudnak járulni. Az előadók közül többen be fogják mutatni legújabb kutatási eredményeiket
augusztus 23-án az idei VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson is, a Vatikáni magyar történeti
kutatások a 21. században címmel Tusor Péter és Fedeles Tamás által vezetett szimpóziumon.
Fotó: Varga Mátyás
A püspöki interjú, valamint Török Gábor előadása meghallgatható az Egyháztörténeti
Kutatócsoport Youtube-csatornáján. További részletek az Egyháztörténeti
Kutatócsoport honlapján olvashatók.