imádságot gátló körülmények 2009/1...ifjúsági hírnök 2009. január - március 3 gÁtlÓ...

IFJÚSÁGI

HÍRNÖK

GÁTLÓ KÖRÜLMÉNYEK

Imádságot

2009. január - március

Meztelenül a paradicsomban ►A tíz leprás ►

A rókák és a szőlőskert ►Adoniram és Ann ►

Ragyogás a napsütésben ►Imádság ►

Ifjúsági Hírnök 2009. január - március2

Imádságot GÁTLÓ KÖRÜLMÉNYEKÍrta: TONY MARAIZU

És lőn, mikor [Jézus] imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte,

monda néki egy az ő tanítvá-nyai közül: Uram, taníts min-ket imádkozni, miképen János is tanította az ő tanítványait.” (Lukács 11:1) Jézus így vála-szolt: „Ti azért így imádkozza-tok: Mi Atyánk, ki vagy a meny-nyekben, szenteltessék meg a te neved; Jőjjön el a te orszá-god; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerün-ket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkez-tek; És ne vígy minket kísértet-be, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!” (Máté 6:9-13)

„[Idézve Lukács 11:2-4] Krisztus nem azért adta ezt az imát, hogy formaiasan ismétel-gessük. Azért adta, hogy szem-léltesse milyennek kell lennie az imádságnak: egyszerűnek, megfontoltnak és alaposnak.” – The Youth’s Instructor, 1899. December 7.

Példájába a következőket foglalta bele Krisztus: „Le-gyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is… és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vét-keztek.”

Ha van valami, amit egy hívőnek alaposan kell tanul-mányoznia és nagy odaadással akkor az az ima. Sokan eltéve-lyedtek ma és némelyek magá-nyosak lettek hitükben, mert nem tudják hogyan imádkoz-zanak.

Találkoztam olyan emberrel

aki elmondta, hogy azért nem megy soha a gyülekezetbe, hogy az ő élete nyugodt maradjon. Azt mondta: „Hűséges követője voltam Jézus Krisztusnak, fi-zettem a tizedet és áldozatokat, próbáltam mindent megtenni, hogy Isten elvárásainak megfe-leljek, azonban néhány éve egy ember követelt egy nagy földte-rületet az enyémből, hogy az az ő tulajdona. Nem csak követel-te, hanem a bíróságon perre is vitte az ügyet. Mondtam Isten-nek, ha segítesz megnyerni ezt a dolgot, akkor míg élek mindig téged foglak szolgálni, azonban ha megengeded, hogy ez az ember elvegye azt a nagy föld-részemet, egyetlen reménysé-gemet, akkor soha többet nem imádlak téged.”

1. AKADÁLYElfelejtkezni arról, hogy „legyen meg a te akaratod”

Az első akadály az amikor nem Isten akaratával össz-hangban imádkozunk. (Máté 6:10)

Soha ne feledjük, imáinkban mindig azért fohászkodjunk, hogy Isten akarata teljesül-jön, bármi is legyen az, bármit is hozzon a jövő. Istenünknek végtelen a bölcsessége; viszont amit mi úgy gondolunk, hogy a legjobb, nem biztos, hogy ja-vunkra lesz. Gondoljunk csak a halálra ítélt zsidó rabszolgákra, mivel eltökélték, hogy inkább Istenek engedelmeskednek mintsem embernek. „Felelének Sidrák, Misák és Abednégó, és mondának a királynak: Oh Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked. Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az

égő, tüzes kemenczéből, és a te kezedből is, oh király, kiszaba-dít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóké-pet, amelyet felállíttatál, nem imádjuk.” (Dániel 3:16-18)

Ezek a zsidó fiatalok tudták, hogy Isten mindent meg tud tenni, még a tüzes kemencéből is kiszabadítja őket. Azonban ha mégsem [ha valamilyen ok-ból mégsem mentené meg őket], azt mondták „legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneid-nek nem szolgálunk”

Tudnunk kell, hogy nagy különbség van az között, hogy mi mit akarunk és hogy mire van szükségünk. Isten talán nem adja meg amit kívánunk, viszont minden bizonnyal meg-adja azt amire szükségünk van.

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szüksége-teket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézus-ban.” (Filippi 4:19)

Sokan mondják, de ha sze-rető Istenünk az Ő végtelen bölcsességében látja, hogy amit ők kérnek, nem fogja segíteni hitüket, akkor elutasíthatja, hogy teljesítse kéréseiket.

„Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy ger-jedelmeitekre költsétek azt.” (Jakab 4:3)

„És ez az a bizodalom, amely-lyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a ké-réseink, amelyeket kértünk ő tőle.” (1János 5:14,15)

„Amikor földi áldásokért kö-

Ifjúsági Hírnök 2009. január - március 3

GÁTLÓ KÖRÜLMÉNYEK

nyörögsz, ne feledd, hogy az Úr láthatja hogy nem lesz javadra, vagy az Ő dicsőítésére ha meg-ad bármit amire csak vágysz. De válaszolni fog imádra meg-adva azt ami a legjobb neked.” – In Heavenly Places, p. 82.

„A komoly, hívő szívből faka-dó ima az amely hatásos és izzó, ez nagyon eredményes. Isten nem mindig úgy felel imánkra, amint elvárnánk, hiszen lehet, hogy nem azt kérjük, ami a leg-áldásosabb lenne számunkra; de végtelen szeretetével és böl-csességével azokat a dolgokat adja meg, amelyekre a legna-gyobb szükségünk van.” – Bi-zonyságtételek, 4. kötet, 531.

2. AKADÁLYKönyörtelen lelkület

Az ima második akadálya, ha nem tudunk megbocsáta-ni annak, aki vétett ellenünk. „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vét-keztek.” Sok állítólagos hívő nagyon nehéznek találja, hogy megbocsássa mások hibáit. Jézus mondja: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az emberek-nek az ő vétkeiket, a ti meny-nyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Máté 6:15)

A könyörtelenség gátolja az imákat. „A böjt és ima nem ér el semmit, míg szívünk hely-telen tetteink következtében eltávolodott Istentől. Olvasd el Ésaiás 58:6,7,9-11.” – Counsels on Health, p. 377

„Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kér-tek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami pana-

szotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nék-tek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsát-ja meg a ti vétkeiteket.” (Márk 11:24-26)

Ezekkel a szavakkal Krisz-tus önmaga tette egyértelművé, hogy akik nem akarnak megbo-csátani másoknak, azok nem kaphatnak választ imáikra.

„Aki nem hajlandó megbo-csátani, önmaga zárja el azon forrást, amelyből egyedül nyerhetne isteni irgalmassá-got. Sohase gondoljuk, hogy jogunk van bocsánatunkat megvonni azoktól, akik ben-nünket megsértettek, mert irányunkban való igazságta-lanságaikat nem akarják beis-merni. Bizonyosan kötelessé-gük lenne szívüket bűnbánat és beismerés által megalázni; ám de mi legyünk tökéletes ir-galommal eltelve azok iránt, akik ellenünk vétkeztek, akár megbánják, akár nem. Még ha még oly súlyosan megbántot-tak is bennünket, se tápláljuk magunkban a szomorúság ér-zetének árnyékát sem, hanem bocsássunk meg oly tökélete-sen mindazoknak, akik jogta-lanságot követtek el ellenünk, mint ahogy mi kívánjuk, hogy Isten megbocsássa, amit elle-ne vétkeztünk” – Gondolatok Krisztus Hegyibeszédéről, 141.

„Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megem-lékezel arról, hogy a te atyád-fiának valami panasza van el-lened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfi-ával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.” (Máté 5:23,24)

3. AKADÁLY Kétely és elcsüggedés

Az ima harmadik akadá-lya a kételkedés vagy elcsüg-gedés. Az élet bizonyos dolgai majdnem teljes mértékben et-től függnek. Sokan pont akkor veszítik el hitüket, amikor épp azon vannak, hogy a kapott vi-lágosság szerint éljenek és úgy tűnik, hogy ennek ellenére imá-ikra nem jön a válasz. Azonban ennek nem kellene így lennie, mert valószínűleg pontosan akkor kapunk választ imáink-ra, amikor az elcsüggedés erőt vesz rajtunk.

Ne add fel! „[Jézus] monda pedig [a ta-

nítványoknak] példázatot is ar-ról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; Mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt és embert nem becsült. Volt pedig abban a vá-rosban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellensége-men. Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő ma-gában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasz-szony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyö-törjön engem. Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e ha-mis bíró! Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nap-pal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Lukács 18:1-8)

„És ímé egy kananeus asz-

Ha van valami, amit egy hívőnek alaposan kell tanulmányoznia és nagy odaadással akkor az az ima.

Sokan eltévelyedtek ma és némelyek magányosak lettek hitükben, mert nem tudják hogyan imádkozzanak.


szony jövén ki abból a tarto-mányból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Az én leányom az ördögtől go-noszul gyötörtetik. Ő pedig egy szót sem felele néki. És az ő ta-nítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. Ő pe-dig felelvén, monda: Nem kül-dettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérvén, leborula előt-te, mondván: Uram, légy segít-ségül nékem! Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uroknak asztalá-ról aláhullanak. Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen né-ked a te akaratod sze-rint. És meggyógyula az ő leánya attól a pil-lanattól fogva.” (Máté 15:22-28)

Ennek az asszony-nak nagyon nagy szük-sége volt Jézus segít-ségére, azonban ahogy közelebb került hozzá, elbátortalanodott.

1. Jézus egy szót sem szólt, amikor az asszony feléje kiáltott.

2. A tanítványok kér-ték, hogy küldje el.

3. Kiáltására Jézus-tól először ilyen választ kapott: „Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.” Ez a válasz teljesen elbátorta-lanította volna a komolytala-nokat.

Azonban kitartása elűzte az elcsüggedést. Hitét megőrizve tovább követte Jézust. Végül Jézus ezt mondta neki: „Óh asz-szony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva.”

Ha feladja, akkor a lánya nem gyógyult volna meg. Hite meg lett próbálva és helyt állt, s így kérése teljesült.

„Amikor Illés a Kármel he-gyén esőért imádkozott (1Kirá-

lyok 18:41-45), az Úr próbára tette hitét, de ő ennek ellenére is állhatatosan megismételte kérését. Hétszer imádkozott buzgón, s még mindig nem volt arra utaló jel, hogy kérése meg-hallgatásra talált volna. Még-is, erős hittel sürgette kérését a kegyelem trónja előtt. Ha a hatodik alkalommal csügged-ten feladta volna, imája nem talált volna meghallgatásra. Illés azonban mindaddig kitar-tott, amíg a válasz meg nem érkezett. Istenünk füle nincs becsukva kéréseink előtt. Ha próbára tesszük szavát, az Úr meg fog tisztelni bennünket a hitünkért. Azt akarja, hogy

minden célunk fonódjon össze az Ő céljaival. Ha ez megtörté-nik, Isten biztonsággal megáld-hat bennünket, mert nem fog-juk magunknak tulajdonítani a dicsőséget, hanem Istent di-csőítjük mindenért. Isten nem mindig felel azonnal az imánk-ra, hiszen ha ezt tenné, esetleg természetesnek vennénk, hogy jogot formálhatunk minden, ránk árasztott áldására és ke-gyelmére. Ahelyett, hogy ön-vizsgálatban kutatnánk, nem melengetünk-e valamilyen gonoszságot, és nem estünk-e valamilyen bűnbe, hanyagul megfeledkeznénk arról, hogy Tőle függünk, és az Ő segítsé-

gére van szükségünk.A szolga figyelt, Illés imádko-

zott. A szolga hatszor tért visz-sza, és hatszor jelentette, hogy nincs felhő, és semmi jele sincs az esőnek. A próféta mégsem adta fel csüggedten… Amint Il-lés megvizsgálta a szívét, egyre kevesebbnek látta magát mind az önmaga, mind pedig Isten szemében… Amikor elérte ön-maga elutasításának pontját, amikor mint egyedüli erejébe és igazságosságába, kapasz-kodott a Megváltóba, a felelet megérkezett. A szolga előállt, és így szólt: „Íme, egy kis fel-hőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből.”

Illés nem várt arra, hogy sűrű fel-hők tornyosuljanak az égen. Ebben a kis felhőben hite szakadó esőt látott; és hitével összhangban cseleke-dett… Ilyen hitre van szükség ma a világon. Hitre, amely beleka-paszkodik Isten Igé-je ígéreteibe, és nem tágít, amíg a Menny meg nem hallgatja.” – Isten Csodálatos Ke-gyelme, 88.

„… amikor nem tapasztalunk azonna-li feleletet imáinkra, szilárdan meg kell kapaszkodnunk hi-tünkben, nem szabad engedni a bizalmat-lanságnak, mert az

elválaszt minket Istentől. Ha hitünk meginog, akkor semmit sem fogunk kapni tőle. Istenbe vetett bizalmunk legyen erős, és amikor a legnagyobb szük-ségünk van rá, záporként hull majd ránk az áldás.” – Bizony-ságtételek, 1. kötet, 115.

Isten igéje kér minket: „Szüntelen imádkozzatok. Min-denben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisz-tus Jézus által ti hozzátok.” (1Thessalonika 5:17,18) „És ez az a bizodalom, amellyel ő hoz-zá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket.” (1János 5:14)


Mindenütt láthatsz va-lamilyen trópusi para-dicsomba hívogató hir-

detéseket. Gyakran ábrázolják ezeket a helyszíneket habzó kék vízzel, fehér homokkal és függő-ágyat tartó pálmafákkal. Hiá-nyos öltözetben, trópusi naptól barnult emberek láthatók eze-ken a reklámokon.

Isten paradicsoma Ádám és Éva számára, a Biblia elmondá-sa szerint, az Éden kertje volt, és a következőket olvashatjuk: „Valának pedig mindketten me-zítelenek, az ember és az ő fele-sége, és nem szégyenlik vala.” (1Mózes 2:25) Miért hagyta Is-ten a megteremtett embereket meztelenül? Nem törődött Isten az erkölcsösséggel?

Tudtad, hogy két különböző meztelenség van? Legalábbis ezt találjuk a Bibliában. Ez a szó van használva Mózes első köny-vében Ádám és Éva meztelensé-gére, majd pedig Jób könyvében a bűn értelmében. „Hiszen zálo-got vettél a te atyádfiától mél-tatlanul, és a szegényeket me-zítelenekké tetted.” (Jób 22:6) Más fordítás szerint: „A mezíte-leneket megfosztottad ruháik-tól.” (Káldi Biblia)

Hogyan veszel le ruhát a mez-telenről? Bűnbeesés előtt Ádám és Éva hogyan tudtak felöltözve lenni és ugyanakkor meztelen-nek neveztetni? Tovább haladva utazásunkban végig a divat tör-ténelmén mélyebbre hatolunk majd. Azonban a Szentírásban a meztelenségnek vagy elbizako-

dottságnak olyan fajtáját talál-juk, ami nem ugyanaz, mint a teljes ruhátlanság.

Mi is veszett kárba valójá-ban, amikor Ádám és Éva bűnt követett el? Milyen titokzatos dolog takarhatta be őket? Nos, a Biblia egy kissé sejtetni enged valamit. Isten hasonlatosságá-ra lett teremtve Ádám, és van egy érdekes vers, amely arról szól, hogyan volt Isten betakar-va. „Aki körülvette magát vilá-gossággal, mint egy öltözettel,

és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot.”

(Zsoltárok 104:2)Ezen verset

alapul véve úgy tűnik v a l ó b a n volt rajta v a l a m i , nagy való-

színűséggel fény öltözet.

Tehát Ádám és Éva nem voltak

teljesen ruhátlanok, viszont a bűnbeesés után

kétségtelenül azok lettek. A vál-tozás annyira megdöbbentette őket, hogy siettek valamivel el-takarni magukat és hiábavaló fügefalevekkel próbáltak mozgó bokrot csinálni önmagukból.

A következőt van írva rólunk: „[Ádám és Éva] megfeledkeztek arról a nagy szeretetről, amit Isten nyilvánított ki irántuk avval, hogy életet adott nekik, hogy egy csodálatos kertet biz-tosított számukra, és hogy kel-lemes munkával látta el őket. Megfeledkeztek kegyelméről és önzőnek, kegyetlennek tartot-ták Őt. "És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek." (1Mózes 3:7) Az őket körülvevő fényöltözet eltűnt amint vétkez-tek Isten ellen.” – The Signs of the Times, 1896. Február 13.

Nyilvánvalóan Istenre nem volt nagy hatással szegényesen kialakított álcájuk, így hát ké-szített számukra „bőr ruhákat, és felöltözteté őket.” (1Mózes 3:21). Ez a szó, hogy „ruha” ugyanaz, mint ami később a papság öltözetére van használ-va. Később majd feltárjuk, hogy

Meztelenül a paradicsomban

A divat története1. Rész

Írta: JONATHAN TYLER


Isten mennyire aprólékos volt a papság ruházatával kapcsola-tosan, azonban ezt figyelembe véve valószínűsíthetjük, hogy ez a ruha [Káldi Biblia szerint: köntös] nem lehetett más, mint teljes hosszúságú öltözék. A sze-gényes fügefalevél fazontól a szép és tartós bőrruháig… nagy fejlődésnek hangzik!

A következő ruházkodási mód a bibliai történelemben Mózes első könyvének 6. fejeze-tében tűnik fel: „És láták az Is-tennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.” (2. Vers) Ebben a versben találjuk feljegyezve a szépséggel való hivalkodást először.

Isten fiainak voltak azok nevezve, akik követték Isten Ádámnak adott utasításait. Ádám Isten fiának van nevezve Lukács 3:38-ban. Tehát azt lát-hatjuk itt, hogy Istent félő és en-gedelmes, férjhez menni akaró nők helyett valami vonzót láttak ezekben a földi lányokban.

A Biblia vers azt mondja, hogy szépek voltak. Ne feledjük, hogy özönvíz előtt, amikor genetika-ilag az emberek többnyire még hibátlanok voltak, senki sem volt csúnya. Az tény, hogy ma mindenki káprázatosan szebb akar lenni, mint régebben. Va-lójában csak három dolog van amivel a nő vonzerőt gyakorol a férfira: a szív, az arc és – ha kér-kedik vele – a test. Ezen világi nők önző szíveikkel nem voltak vonzóbbak, és arcuk semmivel sem volt szebb mint az istenfélő nőké. Egyetlen további lehető-ség maradt csak, mégpedig hogy

ezen világi nők az ő testükkel hivalkodjanak. Itt láthatjuk a teljes önmutogatás divatjának kezdetét.

Sok istenfélő férfi hagyta el pompás körülményeit, engedve ezen csábításnak. Isten úgy al-kotta meg az embert, hogy mód-felett vonzó legyen a nő külsejé-ben amint láttatni engedi magát részben vagy teljesen. Ez olyan erős vágyat kelt a férfiban, ami-nek ellenállni képtelenségnek tűnik. Ma a legtöbb férfi nem tud, nem akar és nem is próbál uralkodni ezen vágyon, aminek a következménye borzalmas.

Hagy javasoljak valamit a fiatal női olvasóknak: olyan barátra van szükséged, aki a személyiséged miatt vonzódik hozzád nem pedig csak a külsőd miatt. Ha a fiatal férfiak mindig csak fejtől lefelé néznek meg, akkor őket csak a tested érdek-li nem pedig a személyiséged. Természetesen, igazán könnyű testeddel való kérkedéssel férfi-akat csábítani, azonban nem ők azok, akikre valóban vonzerőt szükséges gyakorolnod. Csak azért nem, mert ők néhány év múlva másik gyönyörű test után fognak epekedni. Olyan férfira van szükséged, aki arco-dat nézi és személyiséged után érdeklődik. Mivel mi fiúk na-gyon vizuálisak vagyunk ezért borzasztóan zavaró, ha a nők testükkel kérkednek.

Időnként nagy küzdelmünk van, amikor egy nő mély dekol-tázzsal vagy rövid szoknyában halad el mellettünk. Ez nem csak a bőr látványa miatt van. Testhez álló nadrág, blúz, rö-vidnadrág, de még szoknya is arra veszi rá gondolatainkat,

hogy olyan dolgok után men-jünk, ami csak házasság

után javasolt. Újra és újra látok olyan fi-

atal nőket, akik szűk ruhába fel-

öltözve jönnek

el az összejövetelekre és körül-zsongják őket a fiatal férfiak, de még néhány idősebb is. Majd egy vagy két év múlva sokkal helyénvalóbban felöltözve jön el, de akkor már majdnem fi-gyelmen kívül hagyja az előbbi csoport.

Nem azt mondom, hogy aki szerényen van öltözve azt nem veszik figyelembe. Csak arról beszélek, hogy milyen barátság értelmesebb, erősebb és jó gyü-mölcsöt termő. Akik Istennek tetszően próbálnak élni, azok próbálnak megállni a kísérté-sekben – és ha te vagy a kísértés, akkor elveszíthetsz egy jó bará-tot vagy esetleg egy jó férjet.

Ma a divat jobbára a szexi külsőről szól. Mit jelent szexinek lenni? Oly módon öltözködni, amit látva, a férfiak legtöbbjében vágy ébred a szexuális kapcso-latra. Jézus világosan kijelenti Máté evangéliumában, hogy lát-szani és testi vágyat táplálgat-ni bűn. „Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak oká-ért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” (Máté 5:28)

Talán néhányan így véleked-nek: „Nos, az nem az én prob-lémám, ha öltözködésem miatt valaki kísértésbe kerül.” Akkor avval sincs semmi gond, ha a saját szeszfőzdénkben pálinkát készítünk és eladjuk? Elvégre nem erőszakolsz senkit arra, hogy igyon – igaz? Pál apostol ad néhány jó tanácsot, hogy miként éljük életünket. „De meglássá-tok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek.” (1Korinthus 8:9) Isten elé tudsz-e állni az ítélet napján ha azt írták a könyvbe rólad, hogy egyik felebarátod bűnbe esett mert te a gyülekezetben szexi ruhát viseltél?


„És lőn, mikor [Jézus] útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepet-te méne által. És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának: És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval; És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala. Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van? Nem találkoztak akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.” (Lukács 17:11-19)

Leprásnak lenni, egy borzalmas betegség. Mózes harmadik könyvének 13:45,46. ver-seivel összhangban tisztátalannak tekin-

tették őket és avval a véleménnyel voltak, hogy Izráel táborán kívülre kell rekeszteni az ilyet. A megfertőzöttnek mindenkitől meg kellett tar-tania a száz lépés távolságot. Mózes harmadik könyvének 14. részében olvashatjuk, hogy kije-lölt városokban csak a pap volt feljogosítva arra, hogy tisztának vagy tisztátalannak jelentsen ki valakit.

A Lukács 17. részében elmondott tapaszta-latban tíz leprás kiált fel Jézushoz, „Mester, könyörülj rajtunk!” Rekedt, szomorú kiáltásuk-kal magukra hívták a nagy Gyógyító figyelmét. Nem volt veszteni valójuk avval, hogy segítséget kérnek, hiszen teljesen reménytelen helyzetben voltak. Csupán csak szokatlan volt mások szá-mára, hogy ilyet tettek. Nyomorúságban az em-berek inkább imádkoznak, mint máskor, habár nem azért hogy hálát adjanak. Ha váratlan csa-pás éri az embert, mint például tűz, hajótörés, baleset és így tovább, akkor azok akik sokáig el-utasították térdük meghajlítását és azok akik-nek szájuk átkozódott, azonnal a legnagyobb buzgósággal kegyelemért könyörögnek.

1665-ben a londoni nagy dögvész idején, ami-kor több mint 100 000 ember elpusztult, nem volt elegendő lelkész sem templomi istentiszte-let, amely kielégíthette volna a kétségbeesett lakosság imádkozási igényét.

Krisztus könyörületeAmikor Jézus látta a leprásokat, megszán-

ta őket. Hiszen szíve telve van kegyelemmel és részvéttel. Mert Ő nem olyan, hogy „nem tud-na megindulni gyarlóságainkon.” Megértette, hogy Ő „megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bi-zodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet talál-junk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsidók 4:15,16)

A Tíz LeprásÍrta: Daniel Lee


„Felismerjük-e önmagunkat ebben a történetben? Mint sza-maritánus, Izráel gyermekeivel de Isten szövetségén kívül ál-lóként. Mint leprás, teljes mér-tékben romlottan. Jézus mégis elérhetővé tette az örökkévaló papságot s így megtisztulhatunk. Nincs bűn melytől meg ne tisz-títhatna. Nincs bűnös akit tisz-tának ne nevezhetne.

Még akkor is így van ez, ha az emberek nem ismerik fel Őt. „Az Úr szüntelenül munkálkodik az emberiség javára. Szakadatlan árasztja javait. Felkelti a bete-get az enyészet ágyából, kisza-badítja az embert olyan veszély-ből, melyről nem is tud, mennyei angyalokat bíz meg, hogy őriz-zék a szerencsétlenségtől, oltal-mazzák a „dögvésztől, amely a homályban jár”, és „a döghalál-tól, amely délben pusztít” (Zsolt 91:6), annak szíve mégis érzé-ketlen marad. A menny minden kincsét odaadta az ember meg-mentéséért, aki mégsem törődik Isten nagy szeretetével. Hálát-lanságával bezárja szívét az Úr kegyelme előtt. A sivatagi cser-jéhez hasonlóan nem vesz tudo-mást a kapott javakról, lelke a

puszta felperzselt helyein lako-zik.” – Jézus Élete, 287.

Volt-e hite a tíz leprásnak? A tíz leprás meg lett gyógyít-

va, megigazítva, és kegyelem által megmentve! Mindannyian kellőképpen hittek a Mester ha-talmában – ezért kapták meg az egészségnek és erőnek dicsősé-ges ajándékát. Sajnos azonban kilenc közülük nem törődött a továbbiakkal.

Egy pedig ő közülök„Egy pedig ő közülök”, ami-

kor látta (megtapasztalta), hogy meggyógyult, visszament és han-gosan dicsőítette Krisztust.

Miért ment vissza az egyik? Kegyelem által mind a tíz

leprás megigazult és meg lett mentve, azonban csak ennek az egynek az érdeklődése haladt tovább, mélyebbre és közelebb Krisztushoz.

A szamaritánusNyilvánvalóan a kilenc zsidó

volt és csak az egyik volt szama-ritánus. A szamaritánus kire-kesztett volt más kirekesztettek

között. Szamária lakóira, mint tisztátalanokra néztek júdeai szomszédjaik, csak azért mert generációkkal korábban elődeik asszíriaiakkal házasodtak össze és hittételeik nem voltak olyan pontosak mint a zsidóké.

A szamáriabeli leprás nem kerülhetett volna kapcsolatba a zsidó leprásokkal, ha nem lettek volna megfertőzve ilyen nyomo-rult betegséggel, amely megsem-misített minden faji és kasztbeli megkülönböztetést. Még ma is, a modern Jeruzsálemben, ahol a leprás betegek épületeit a Sze-rencsétlenség Házának nevezik, együttlaknak a zsidók és moha-medánok. Semmilyen más kö-rülmények között nem laknának ilyen közel egymáshoz ezek az ellenséges emberek.

A lepra által jelképezett bűn átka alatt, nincs különbség akö-zött, hogy valaki magas rangú vagy alacsony, gazdag vagy sze-gény, férfi vagy nő, sem kultúra, sem vallás vagy egyéb kritérium szerint.

Pogányok reménysége A szamaritánus a hitnek egy

magasabb mértékét mutatta be. Amint látja, hogy meggyógyult, visszament és hálát adva arcra borult az Egyetlen előtt, aki meg-gyógyította őt – a hatalmas és örökkévaló Főpap előtt, akinek a közbenjárása minden nemzet országhatárát átlépi. Ott azon a poros úton a hatalmas, „örökké való főpap” (Zsidók 4:14; 6:20) szava tette a férfit tisztábbá, mint bármely földi pap tehette volna. Jézus azt mondta neki, „menj el: a te hited téged meg-tartott.” (Lukács 17:19)

Ez a férfi egyszer rátalált Jé-zus fenségére és szeretetére és elhatározta, hogy többet megtud ennek az Adományozónak szere-tetéről. „Ennek az egynek [a lep-rásnak] a kedvéért, aki helyesen szerette volna felhasználni az egészség áldását, Jézus meggyó-gyította mind a tízet.” – Bizony-ságtételek, 3. Kötet, 180. Krisztus mily nagylelkű!

Kicsoda a mi Megváltónk? „És ő megsebesíttetett bűne-

inkért, megrontatott a mi vét-


keinkért, békességünknek bün-tetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.” (Ésaiás 53:5) Fel sem fogjuk, mekkora áldá-sokat kaptunk. Szenvedhetett-e volna még többet Jézus? Nyer-hetett volna-e nekünk gazdagabb áldásokat? Még a legkeményebb szívnek is meg kellene lágyul-nia, meggondolva, hogy értünk hagyta el a menny boldogságát és dicsőségét, értünk szenvedett gyalázatot és nyomort, kegyet-len kínzást és borzalmas halált. Ha kereszthalálával és feltáma-dásával meg nem nyitotta volna előttünk a remény ajtaját, nem ismernénk mást, csak a sötétség rémségeit, a kétségbeesés gyöt-relmeit. Jelenlegi állapotunkban, miközben ajándékokban és áldá-sokban részesülünk, fel nem érjük ésszel, hogy milyen mélységekből mentett ki minket. Képtelenek vagyunk felmérni mennyivel sú-lyosabbak lennének bajaink, ha Jézus föl nem emelt volna, átölel-ve bennünket az együttérzés és szeretet karjaival.

Remélhetünk, örvendezhe-tünk. Közbenjárónk a mennyei szenthelyen könyörög értünk. Bocsánatot és békét nyerünk érdemeiért. Meghalt, hogy le-moshassa bűneinket, igazságos tetteibe öltöztethessen, és al-kalmassá tehessen a mennyei életre, ahol majd örökké világos-ságban lakhatunk.” – Bizonyság-tételek, 5. kötet, 230-231.

A kilenc leprásJézus kérdezte, „A kilencze

pedig hol van?” Próbálta evvel kifejezni azt, hogy a hálaadás-nak van valami különlegessé-ge. Urunk nem csak gyógyítani akar bennünket; szeretne vala-mi sokkal nagyobbat adni, mint a gyógyítás.

Megelégszünk avval, amit már eddig kaptunk? Megvál-tónk szeretetének megértése se-gít bennünket magasabb szint eléréséhez és tesz bennünket teljessé. Tegyük fel a kérdést magunknak és egymásnak: megköszöntük valaha is iga-zán, amit Isten adott szá-munkra? Másképpen kifejezve, olyanok vagyunk, mint aki időn-ként eljár a lelkészekhez és ima-

házakhoz a szabályoknak meg-felelően, valamint adakozunk és imádkozunk az egyház elvárásai szerint és utána hazatérvén foly-tatjuk ott ahol abbahagytuk?

Hálátlanság Olasz közmondás szerint, „a

hála a szív megemlékezése.”Sajnos sokunknak nagyon

gyenge az emlékezőképessége, amikor eljön a hálaadás ideje. Ha bizonyos kötelezettség lett volna előírva a kilenc számára akkor ők elfogadták volna azt, azonban annyira izgatottak voltak afelől, hogy hazatér-hetnek barátaikhoz és mun-kájukhoz, hogy meg sem áll-tak átgondolni adóságukat. Mi megálltunk már belegondol-ni abba, hogy mivel tartozunk Neki, aki habár gazdag volt, de szegénnyé lett érettünk – és sok-kal rosszabbtól szabadított meg bennünket, mint a lepra?

„Akik jó egészségnek örven-denek, hányszor feledik a cso-dálatos kegyelmet, amely napról napra, évről évre rájuk árad? Nem adják meg Istennek az ösz-szes jótettéért Őt megillető há-lát. Ám ha betegség sújtja őket, eszükbe jut az Isten. A felépülés utáni erős vágyuk buzgó imád-sághoz vezet, és ez helyes is.” – Bizonyságtételek, 5. kötet, 230.

„Mellékesen beszélgetni a val-lásról, lelki szomjúság és élő hit nélkül imádkozni mit sem ér. A névleges hit Krisztusban, mely Őt pusztán a világ Megváltójá-nak fogadja el, sohasem hozhat gyógyulást a léleknek. Az üdvös-ségre vivő hit nem csupán értel-mi egyezés az igazsággal. Aki arra vár, hogy tökéletes ismeret-re tegyen szert, mielőtt gyako-rolná a hitet, az nem részesül ál-dásban Istentől. Nem elégséges hinni valamit Krisztusról; Krisz-tusban kell hinnünk. Az egyet-len olyan hit, melyből hasznunk származhat, személyes Megvál-tóként fogadja el Őt, és érdemeit a miénkké teszi. Sokan egyfajta véleménynek tekintik a hitet. A megmentő hit egyesség: akik elfogadják Krisztust, szövetségi kapcsolatba kerülnek Istennel. Az őszinte hit, élet. Az élő hit az életerő növekedését jelenti, oda-

adó bizalmat, mely által a lélek győzedelmes hatalommá válik.” – Jézus Élete, 286.

A kiváltság veszélyeSemmit nem jelent, hogy a ti-

zedik leprás, aki visszatért hogy Istent dicsőítse, szamáriabeli volt – egy idegen Izráelben. Nem ez volt az egyetlen eset amikor nagyobb megbecsülésben volt ré-sze egy idegen országból valónak mint egy választott nemzetbeli-nek. (Lásd a római kapitány jó magaviseletét Máté 8:5-13-ban és a kananeus asszony hitét Máté 15:21-28-ban.) Gyakran a szent körön kívüliekre volt sok-kal nagyobb befolyással az ami-nek szemtanúi voltak – Isten cso-datételei – amit viszont a zsidók teljesen természetesnek vettek. Ma hasonlóan, jó dolog a hármas angyali üzenet közepében felnő-ni, azonban ennek is meg van az a veszélye, hogy nagyon megszo-kottá válnak számunkra az egy-értelmű körülmények kiemelke-dősége és közömbössé leszünk. A svájci gazdálkodót, aki az Alpok gyönyörűségeiben él, minden bi-zonnyal nem hatja meg a hófödte csúcsok megdöbbentő szépsége, mint ahogy a tengeren élő mat-róz füleinek sem zene az óceán zúgása.

Még a kereszt története is oly megszokottá válhat számunkra, hogy annak gazdag kegyelme sem érinti szívünket. Jézus fi-gyelmeztet, hogy „sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában” (Máté 8:11) azok helyett, akiknek sokáig előjoguk volt velük lenni, azonban annak természetességét mellékesen vették.

„Mivel fizessek az Úrnak min-den hozzám való jótéteményéért? A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.” (Zsoltárok 116:12-14) Ezt visszhangozza szívünk – egyedüli Megváltónk felé hálával újonnan eltelve, aki minden dolgot elérhetővé tett!


RÓKÁK és

A SZŐLŐSKERTÍrta: GERSON ROBLES

A Tazmán Mezőgazdasági és Vízügyi Miniszté-rium honlapján a következő jelent meg 2008. szeptember elsején: „A vörös rókát az 1870-

es években vitték be Ausztráliába a vadászok szó-rakoztatására. Később gyorsan elterjedtek és most több mint 200 millió dollár környezeti és mezőgaz-dasági kárt okoznak évenként.

A kertészetekben, mint például szőlő vagy gyü-mölcsgazdálkodásokban tönkreteszik a termést a rókák, megrágják vagy megeszik a hajtásokat, a gyümölcsöt, és így eladhatatlanná válik. A rókák-nak van egy különös szokásuk is, megrágják az ön-töző rendszer műanyag vezetékeit és berendezéseit, amiben így sok ezer dolláros károk keletkeznek.”

Tönkreteszik a szőlőtA bibliai idők óta nem sokat változtak a rókák.

Van egy érdekes vers Énekek Éneke 2:15-ben, „Fog-játok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.”

Úgy tűnik, hogy ezek a kis rókák rombolást csi-náltak Salamon király szőlőjében. Ha te egy újság-író lettél volna abban az időben, akkor biztosan úgy gondoltad volna, hogy ez egy újságba való közlésre alkalmas anyag. Talán valahogy így nézet volna ki a cikk:

Rókák – A királyi szőlőskert kártevői A király és menyasszonya semmit sem hagytak a

véletlenre miután úgy találták, hogy világhírű sző-lőjüket veszély fenyegeti.

10 Ifjúsági Hírnök 2009. január - március


RÓKÁK és

A SZŐLŐSKERT

Az egész világon gyümölcsé-nek minőségéről híres királyi szőlőskertet nem a víz vagy nap-sütés hiánya fenyegeti, hanem a közismerten kellemetlen rókák okoznak kárt a termésben ahol csak megjelennek.

A rókák éjjeli állatok, ami azt jelenti, hogy nappal alszanak. Földalatti üregeket ásnak ma-guknak, és gyakran olyan helyen teszik ezt ahol kedvelt élelmük veszi körbe őket. Ilyenformán, otthon vannak a királyi szőlős-kertben ezen a tavaszon.

A rókák kíváncsisága miatt veszélyben van a zsenge szőlő, mert a szezon egész termését el-pusztíthatják.

Szakértők úgy gondolják, hogy a teljes növény veszélyben van a rókák miatt. Kimutatták, hogy a rókalyukak a szőlő gyökérzete alatt vannak közvetlenül, ami elgyengítheti a szőlőtőt – a zsen-ge szőlőszemek nem kapják meg a szükséges tápanyagot a legkri-tikusabb fejlődési stádiumban.

Ez a veszély indította Sala-mon menyasszonyát arra a ki-jelentésre, hogy „Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.”

Bibliai rókákBárhol is olvasol a rókákról a

Bibliában, nem találsz egyetlen jó véleményt sem róluk. Az Ószö-vetségben a „shual” zsidó szót a Károli Gáspár fordítás rókának mondja, de ez kétségtelenül sa-kált is jelent.

Sámson történetében 300 ró-kát (sakált) szedett össze, majd a Filiszteusok gabonájába és sző-lőjébe engedte őket, tűzcsóvákat kötve farkaikhoz. Nem hiszem, hogy Sámsont érdekelte volna ezeknek a rókáknak sorsa, mivel gyűlölt kártevők lehettek.

Ma némelyek nagyra érté-kelik szőrméjüket és farkukat, azonban ezek az állatok nagyon kártékonyak tudnak lenni és eléggé kellemetlen szokásaik vannak.

Néhány jellegzetességük:A sakálok csapatokban va-

dásznak, míg a rókák magá-nyosak és félénkek. Mindkettő dögevő – „rókáknak lesznek ele-delei.” (Zsoltárok 63:11)

A sírhalom és a romlás felé haladnak: „A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkos-nak azon!” (Jeremiás Siralmai 5:18)

Közismert hogy ravaszak, okosak és fondorlatosak – „El-menvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.” (Lukács 13:32) Az Újtestamen-tumban a rókát jelentő görög szó „alopex”, azt is jelenti, hogy alattomos – ez nagyszerűen fe-jezi ki Heródes hamis, álnok személyiségét.

Megalkuvó mindenevő ál-latok – aminek az a jelentése, hogy a fennmaradásért mindnet megesznek, amit csak lehet.

Nagyon kedvelik a zsenge szőlőt és a bibliai időkhöz ha-sonlóan kártékonyak szerte a szőlőskertben.

Isten szőlőskertjeÉsaiás mondja: „A seregek

Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyö-nyörűséges ültetése.” (Ésaiás 5:7)

Ésaiás leírja, hogy Isten ho-gyan gondozza szőlőskertjét: „Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott.” Ezután Isten felteszi a kérdést: „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele?” (Ésaiás 5:2,4)

Amikor Krisztus lejött a föld-re szintén a szőlőt használta, hogy szemléltetesse a Vele való létfontosságú kapcsolatot: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesz-szők: Aki én

bennem marad, én pedig ő ben-ne, az terem sok gyümölcsöt.” Azt is mondta, hogy „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremje-tek.” (János 15:5,8)

Krisztus iránti elkötelezettsé-günknek valódiságát, jellemünk és gyümölcseink minősége mu-tatja meg. Nem létfontosságú hát, hogy felügyeljünk a rókák-ra, amelyek a keresztény gyü-mölcsöket tönkreteszik?

BefejezésNemrég, ahogy autómat ve-

zettem egy vonat mellett halad-tam. Mivel a vasúti pálya pár-huzamos volt a főúttal, tetszett ahogyan egymás mellett tud-tunk menni hosszú időn keresz-tül nagyjából 100 km/h sebes-séggel. Majd egy olyan részhez értünk ahol a vasúti sínek kissé eltértek jobbra és 10 kilométer-rel később már nem lehetett lát-ni a vonatból semmit.

Ugyanez történik életünkben ma. Mindig a kis dolgokból szár-maznak a nagyok. Kevésnek tűnhet most az igazságtól és tisz-tességtől való eltérés, de aratás-kor meg lesz az eredménye. Ez a kevés megteszi csendes munká-ját a jellemen és idővel meg lesz az eredménye, széthordja, meg-rontja és elgyengíti keresztényi szőlődet.

Figyelj a kis rókákra, a ki-csinyke hibákra, az apró bűnök-re. Lehet hogy nincs borzasztó nagy bűnöd, azonban megen-gedsz-e számos apró követke-zetlenséget, hogy tönkretegye jellemednek szilárdságát?


Adoniram és

1. Rész

AnnÍrta: B. Monteiro

Abból a célból, hogy feléb-resszük a gyermekben és ifjakban a rokonszenv

és áldozatkészség lelkületét a távoli területeken élő milliók iránt, ismertessük meg velük ezeket az országokat és népe-iket! Ezen a téren sokat tehet-nének iskoláinkban. Ahelyett, hogy a történelem nagy embe-reinél: Nagy Sándornál, Napó-leonnál stb. időznének, tanul-mányozzák a tanulók olyan férfiak életét, mint Pál apos-tol, Luther Márton, Moffatt, Livingston és Carey, valamint a jelen missziótörekvések fel-táratlan történelmét. Ahelyett, hogy megterhelnék agyukat a nevek sorával és olyan elmé-letekkel, amelyeknek életünk-ben nincs komoly jelentősége, és amelyekre az iskolán kívül

alig gondolnak, tanulmányoz-zanak minden országot a misz-sziós feladatok fényében, és ismerkedjenek meg a népek-kel és szükségleteikkel!” – The General Conference Bulletin, 1902. Július 1.

Néhány híres misszionárius neve lett megemlítve az előbb, ők olyan személyek, akiknek életét érdemes tanulmányoz-nunk és keresztényi nevelteté-sünkhöz hasznos. A felsorolta-kéhoz hasonló név Judson is.

Ki volt Adoniram Judson?Az Egyesült Államok észak-

keleti részén született 1788-ban, abban az időszakban, amikor sok ember gondolko-dásmódja változott meg. Sokan nyugtalanok és elégedetlenek voltak a kor híres filozófusa-

inak lelkietlen elgondolásai miatt. Az emberek szükségét látták Isten kutatásának egy teljesebb élet érdekében, hogy annak értelme, célja és remé-nye az örökkévalóság lehessen.

A kongregacionalista lelkész fia, Adoniram Judson ragyogó értelemmel volt megajándé-kozva. Huszonévesen végzős diákként már két nagyon jó minőségű tankönyvet is létre-hozott – egy matematikait és egy angol nyelvtan könyvet.

Míg a Rhode Island Ke-resztény Egyetemre járt, Adoniram szoros barátságot kötött a szabadgondolkodású osztálytársával, Jacob Eames-el. Ilyen társ befolyása alatt az a hit, amit gyermekségétől fogva tanult sajnos megrom-lott. Hamarosan fellázadt ko-rábbi keresztény hite ellen és elhagyta szülei otthonát és egyházát – még a kiadói karri-erjével is felhagyott világi szó-rakozás és mulattságok miatt. Hamarosan vándor művészek csoportjához csatlakozott.

Éjszaka a vendégfogadóban

Adoniram számára az élet kilátástalan volt. Egyik utazá-sa alatt éjszakai pihenésre egy fogadóban állt meg. A fogadós adott neki egy szobát, de előre mentegetődzött, hogy a szobá-jával szomszédos helységben van egy halálosan beteg ember és talán meg is fog halni, és valószínűleg ez zavarni fogja


a csendet az éjszaka folyamán. És valóban úgy lett – hama-rosan szánalmas nyögést, jaj-gatást és sóhajtozást lehetett hallani a helység felől, vala-mint a szenvedő embert ápo-lók suttogását és lépteiknek zaját.

A korai halál nem volt szo-katlan ezen a vidéken, s így Adoniram nem sokat foglal-kozott az ember állapotával, azonban gondolatok kezdtek kavarogni a fejében, többnyire a halálról. Azon kezdett tűnőd-ni, hogy ez az ember fel van-e készülve arra, hogy meghal-jon. Most, ahogy belegondolt, önmaga, Adoniram fel van-e készülve, hogy meghaljon? Ő, aki valamikor pedáns, jólöltö-zött diák volt, a föld alá teme-tik majd, hogy a kukacok ele-dele legyen? Alvását nagyon zavarták ezek a gondolatok.

Reggel amint a nap fölkelt, Adoniram ment, hogy kifizesse a fogadóst és mellékesen meg-kérdezte, hogy a beteg jobban érzi-e magát. Nemleges volt a válasz, a beteg meghalt az éjszaka folyamán. Adoniram meglepődve érdeklődött a ki-léte után. A válasz: Egy fia-talember a Rhode Island Ke-resztény Egyetemről, akinek a neve Jacob Eames.

Megváltásra ösztönözveJacob Eames?!! Meghalt

olyan fiatalon? Elment, el-ment, elment örökre. Igen, örökre… igen, Jacob Eames-t nagyon jól ismerte Adoniram. A legnagyobb tragédia az volt, hogy életszemlélete és élet-módja miatt nem is törődött az örökélettel. A Biblia vilá-gos tanításaival összhangban teljesen valószínű volt, hogy ő elveszett. Nincs reális esélye annak, akinek ennyi a hite, aki ennyire van összhang-ban a Teremtővel, mint ez a fiatalember volt, sem annak, aki ilyen pogány tudatlanság-ban hal meg. A bizonyítékok egyértelműen azt mutatták, hogy elutasította Istent, Jézus Krisztust és a megváltást.

„És mi lesz velem?” Gon-dolkodott Adoniram. „Folytas-

sam ugyanazt az utat, mint a barátom, míg csak meg nem érkezek ugyanahhoz az állo-máshoz?” Adoniram megértet-te, hogy egyetlen reménysége a megváltáshoz egyedül csak az Üdvözítőben, az Úr Jézus Krisztusban lehet.

Azonnal visszatért szülei otthonába új energiával és új ambíciókkal. Növekedni kezd-tek azok a magvak, amelyek gyermekkorában lettek szívé-be vetve. Megtért lélek lett, és más lelkekért viselt új terhe-ket.

Szolgálatra elhívatva„Minden igaz tanítvány

misszionáriusként születik Isten országába. Aki az élet vizéből iszik, az élet kútfejé-vé válik. Krisztus kegyelme olyan a léleknek, mint a for-rás a pusztának: azért buzog, hogy mindenkit felüdítsen, és vágyat ébresszen az elve-szendőben az élet vize után.” – Jézus Élete, 154.

Adoniram életének ezen pontján láthatjuk az első be-kezdésben említett kiváló misszionáriusok befolyását. Ebben az időben az angol ci-pész William Carey vált köz-ismertté, mint az első indiai misszionárius. Megvalósította ezzel azt a lehetetlenségnek tűnő álmot, hogy elvigyék az evangéliumot egy távoli ázsiai országba is. Robert Morrison Kínában kereskedelmet és tol-mácsolást színlelve titokban kínai nyelvre fordította a Bib-liát. Mindkettőjüknek roppant nagy akadályokkal kellett szembesülniük egy ellenséges vidéken. Egyikük sem ameri-kai volt. Amennyire Adoniram tudta, még egyetlen amerikai sem hagyta el a kontinenst, hogy misszió munkát végez-zen, és nem volt egyetlen szer-vezet sem, amelyik támogatta volna a külföldi missziót.

Adoniram Istentől jövő hí-vásnak érezte és a számára adatott nagy megbízatásnak. Krisztus utasítása egyértel-mű volt: „Elmenvén azért, te-gyetek tanítványokká minden népeket… tanítván őket, hogy

megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek.” (Máté 28:19,20) Az Úr jelenlétének ígérete egyértelmű azok szá-mára akik felvállalják ezt a munkát: „és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”

Szerencsére Adoniram ta-lált néhány támogatót céljai eléréséhez, családját és egy maroknyi őszinte hívőt, köztük egy diakónust, Mr. Hasseltine személyében.

Egy kérés Mr. Hasseltine-től

Adoniram végiggondolta, és elhatározta, hogy Ázsiába megy. Indulása előtt úgy érez-te írnia kell egy fontos levelet Mr. Hasseltine-ak. Itt olvas-hatjuk:

„Meg szeretném kérdez-ni tőled, hogy beleegyeznél-e abba, hogy lányodtól megvál-jál a következő tavaszon és ne lássad őt többet ezen a földön? Vajon beleegyeznél-e, hogy el-menjen egy pogány országba és alávesse magát a misszió élet nehézségeinek és szenvedé-seinek? Vajon beleegyeznél-e, hogy kitegye magát az óceán veszélyeinek, és India éghaj-latának végzetes hatásainak, szűkölködésnek, aggodalom-nak, megaláztatásnak, bántal-mazásnak, üldözésnek és ta-lán még az erőszakos halálnak is? Beleegyezel-e mindezek-be, Krisztusért, aki elhagyta mennyei otthonát és meghalt lányodért és érted, meghalt a halhatatlan átkozott lelkek miatt, meghalt Sionért és Is-ten dicsőítésére.”

Néhány barátja őrültség-nek nevezte kérését. Azonban Ann szülei lányukra hagyták a döntést. A fiatal lány sokat gondolkodott a kihíváson és hogy elfogadja-e. Végül is Jé-zus utasította tanítványait, hogy kettesével menjenek – és milyen nagyobb vállalkozásra vágyhatna egy keresztény fi-atal pár? Az „Ifjúsági Hírnök” következő számában olvasha-tod a folytatást.

14

Ragyogás A

Napsütésben

A fiatalok általában egészségesek. Mint ismeretes a fiatalok általában egészségesek. De tudtad-e, hogy a gyermekko-ri egészségtelen szokások miatt meg is betegedhetsz, mire eléred a húszas éveket, de lehet, hogy még korábban is. Rossz dolog az élet ezen korai szakaszában be-tegség miatt elveszíteni az élet-kedvet!

A legújabb tudományos fel-fedezések alátámasszák, amit a Prófétaság Lelke mindig is mondott számunkra. A napfény a természet egyik legnagyobb gyógyító eszköze. Az Egyesült Államokban az Orvostudomá-nyi Intézet gyermekgyógyásza-tát irányító csoport legutóbbi ja-vaslata szerint a gyermekek és tinédzserek D vitamin szükség-lete 400 egység. Ez kétszer ak-kora mennyiség, mint ahogyan korábban azt sokan elegendő-nek vélték. Köztudott, hogy en-nek a létfontosságú vitaminnak legjobb forrása a napfény, mert ha napfény éri a bőrt, akkor a szervezet állítja elő azt. Az ih-letés tolla érdekes dolgot hoz felszínre:

„Akik összekapcsolják a hasz-nos munkát és a tanulmányozást azoknak nem szükséges torna-gyakorlatokat végezniük. A sza-badban végzett munka tízszer nagyobb hatással van az egész-ségre, mint a beltéri. A gépész-nek és a földművesnek is van testmozgása, azonban a földmű-vesé egészségesebb. Semmi más csak a természet éltető levegője és napfénye elégíti ki teljes mér-tékben a szervezet szükséglete-it. A termőföld művelője munká-jában megtalál minden mozgást, amit valaha is alkalmaztak a tornateremben. Az ő tornacsar-nokuk a szántóföld. Az égbolt a tető és a kemény föld a padló. Itt szánt, kapál, vet és arat. Fi-gyeld meg amint „ara-t á s i d e j é n ” kaszál és gyűjt, hajít-ja és forgat-ja, emeli és

nyomja, ledobja, megtapossa és elpakolja. Ezek a különböző moz-dulatok élénkítik a csontokat,

forgókat, izmokat, porcokat és az idegrendszert. Ezek erőteljes használata idéz elő

teljes, mély, erős belégzést és kilégzést, amely kitágítja a

tüdőt és megtisztítja a vért, eljuttatva az élet

meleg áramlatát a vé-nákon és artériá-kon keresztül. Egy

földműves, aki mér-tékletes minden szo-

kásában, többnyire egész-ségnek örvend. Munkája élvezetes számára. Jó

étvágya van. Jól alszik és boldog lehet.

A tevékeny földművessel szemben ellentétes azok-nak a tanulóknak az álla-

pota, akik elhanyagolják a mozgást. Zárt helységben ülnek asztaluk fölé hajolva, mellkasuk és tüdejük összeszorulva. Kép-telenek teljes és mély belégzés-re. Agyuk a végsőkig megterhel-ve mialatt testük mozdulatlan, mintha semmi konkrét dologra sem lehetne használni őket. A vér lassan áramlik keresztül a szervezeten. Lábuk hideg fejük forró. Hogy is lehetne az ilyen személy egészséges?

Végezzenek megfelelő gya-korlatokat a tanulók, ami mély és teljes lélegzést vált ki, a menny éltető tiszta levegőjét juttatva a tüdőbe. Újjá fognak változni. Nem lehetetlen azt megérteni, hogy oly mértékben teszi tönkre a tanuló az egészsé-gét amennyire figyelmen kívül hagyja a természet törvényeit.” – Fundamentals of Christian Education, pp. 73, 74.

A szerkesztőIfjúsági

Hírnök

Szerkesztő: Eli Tenorio da Silva

Szerkesztői munkatárs:Barbara Monteiro

Tervező: Daniel Lee

Az Ifjúsági Hírnök a Hetednap Adventista Reformmozgalom Generál Konferencia Ifjúsági Osztályának negyedéves kiadványa, amely ifjúságunk nevelését szolgálja a világ minden részén.

Web: http://www.sdarm.org

e-mail: [email protected]

Az Ifjúsági Hírnök eredeti angol nyelvű változatának nyomtatását és terjesztését a Reformation Herald Kiadói Társulat végzi, 5240 Hollins Road, Roanoke, VA 24019-0240.

A kiadvány eredeti címe: Youth Messenger

Hetednap Adventista Reformmozgalom Magyarországi Területe, 2146 Mogyoród, Gödöllői út 201. www.hnarm.hu

A magyar változatot készítette:Bodnár LászlóGémesi Zoltán

XXVIII. évfolyam, 1. szám©2009. január - március

Az illusztrációk:www.sermonview.comwww.istock.com

Az Egyetlen Akiben Bízhatsz

Hányszor bíztál már, ami csalódásban végződött? Rokonokban, barátokban, társadban – mindig bízol valamiben vagy vala-kiben. Az emberek gyakran becsapnak minket és csalódunk.

Azonban van Valaki, aki soha nem hagy cserben! Isten mindig elér-hető számunkra. Míg mindenki más elhagy, Ő velünk marad! Míg az emberek a kötöttségeiket emlegetik, addig Isten mellettünk áll, hogy megerősítsen!

Viszont meg kell tegyük a magunk részét is. Nemrég Angolában voltam és hallottam egy kutyáról, amely beleesett egy aknába és nem tudott kijönni. Az ifjúsági összejövetelről egy fiatalember megsajnál-ta a csavargót és ment, hogy segítsen rajta. Sokak meglepetésére a kutya a megmentésére tett erőfeszítést nem értékelte. Megharapta a fiatalembert! Nem bízott segítőjében, hiszen soha azelőtt nem látta!

Miért tesz ilyet egy állat? Tudjuk, hogy az állatok hajlamosak a félelemre az ismeretlenekkel szemben és arra is, hogy saját terüle-tet hozzanak létre. A félelmével elkésett a kutyus. Olyan valakitől félt, aki éppen segíteni akart neki nem pedig bántani. Valamint meg akarta őrizni azt a bizonyos területet, amit ő már magáénak tudott – egy területet, amely igazából nem is volt kívánatos, mivelhogy el is pusztulhatna ott.

Gyakran mi is hasonlóak vagyunk a kutyushoz. Időnként csapdá-ba kerülünk. Milyen csapdába? Rossz szokások, helytelen gondola-tok, egészségtelen kapcsolatok – olyannal barátkozni, aki sérelmet okozhat (lelkileg vagy másként). Hasonló sajnálatos helyzetben mi is megpróbálunk létrehozni egy „saját területet” vagy egy sajátos személyiséget, amely eredetileg nem is hasonlít ránk. Mint ahogyan a kutyus az akna falainak csapdájába esett, gyakran a fiatalok is bezárják önmagukat, például bohóckodással vagy beképzeltséggel, a gyülekezet hátsó padján görnyedve s hogy másokat nevettessen, mindenkit gúnyol. Ilyen semmirevaló mulatságra vágynak! Miközben jövőjük semmivé válik ostoba-ságokkal. Nagyon gyakran fiatal lányok lealacso-nyítják önmagukat kihívó divattal, hogy a férfiak figyelmét magukra vonják, csak azért, hogy egy nyomorúságos házasságba kerüljenek vagy annál is rosszabba.

Tekintet nélkül a csapda milyenségére a fi-gyelmeztetés adva van: „Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik.” (Jeremiás 17:5,6) Gyarló embe-rekben bízni olyan, mintha valakinek a látóké-pessége az akna falai közé lenne zárva. Nem látjuk, ha jön valami jó és elpusztulunk a kiszáradt pusztában. Isten azonban se-gítséget ajánl, hogy kiszabadít a rom-lás csapdájából! Engeded Neki? Vagy megharapod?

„Tekintsetek… a kútfő nyí-lására, amelyből kiásattatok!” (Ésaiás 51:1)

„Hagyjad az Úrra a te út-adat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” (Zsoltárok 37:5)

Írta: ELI TENORIO DA SILVA

Ifjúsági

HírnökHetednap Adventista Reformmozgalom

Mogyoród, Gödöllői út 201. www.hnarm.hu

Borulj le és csukd be szemed,Hajtsd meg fejed s tedd össze kezed.„Meghallgatlak téged”E ként szól a Megváltó.Közel jön míg fohászkodol;Kérjed Őt teljes szívedből,Mond el gondod mindenről;Bizton lehetsz Ő fülét tartja.Egy összekötő híd az ima,Átvisz a másik oldalra;Jézus áll ott bizakodva.Kiáltásod mindig hallja.Borulj le és csukd be szemed,Hajtsd meg fejed s tedd össze kezed,Biztos lehetsz, hogy megadja nekedA bocsánatot s a mindennapi kenyered.

− Eunice Braidman −

imádságot gátló körülmények 2009/1...ifjúsági hírnök 2009. január - március 3 gÁtlÓ...

Documents