imprimatur

5
Első nap 1683. szeptember 11. A városi őrség emberei estefelé érkeztek. Épp azon voltam, hogy meg- gyújtsam a cégérünket megvilágító fáklyát. A poroszlók deszkákat, kalapácsokat hoztak, pecséteket, láncokat és nagy szögeket szorongattak a markukban. A via dell’Orsón elhaladva kiáltozással és határozott kéz- mozdulatokkal törtek utat a járókelők között. Igencsak haragosnak tűntek. Amint mellém értek, nekigyürkőztek. – Befelé, befelé! Be kell zárni a fogadót – kiabálta a parancsnokuk. Alighogy leugrottam a zsámolyról, máris erős kezek ragadtak meg, és durván belökdöstek a kapun. Ezalatt a többi poroszló elkezdte bedeszkázni a bejáratot. Egészen elkábultam. Döbbenten néztem, hogy a tisztek kiál- tozására, mintegy a semmiből, egy szempillantás alatt tekintélyes tömeg gyűlt össze a kapu alatt. A fogadónk lakói voltak, a Donzello néven ismert fogadóé. Még csak kilenc felé járt az idő, de mindenki jelen volt: esténként, ami- kor a vacsorát várták, mind ott lebzseltek az előcsarnok kerevetei és a két szomszédos ebédlő asztalai között. Úgy tettek, mintha valami dolguk volna, de valójában mindannyian a francia vendég, a zenész Robert Devizé körül gyülekeztek, és csodálatos gitárjátékát hallgatták. – Engedjenek ki! Hogy merészelik ezt? Vegye le rólam a kezét! Nem maradhatok itt! Kutya bajom, nem érti? Kutya bajom! Engedjenek ki azonnal! Aki így üvöltött (alig láttam a lándzsaerdőtől, mellyel a poroszlók meg- próbálták féken tartani), nem volt más, mint Robleda atya, a spanyol je-

Upload: szabo-imre

Post on 14-Nov-2015

214 views

Category:

Documents


0 download

DESCRIPTION

részlet a könyvből

TRANSCRIPT

  • Els nap1683. szeptember 11.

    A vrosi rsg emberei estefel rkeztek. pp azon voltam, hogy meggyjtsam a cgrnket megvilgt fklyt. A poroszlk deszkkat, kalapcsokat hoztak, pecsteket, lncokat s nagy szgeket szorongattak a markukban. A via dellOrsn elhaladva kiltozssal s hatrozott kzmozdulatokkal trtek utat a jrkelk kztt. Igencsak haragosnak tntek. Amint mellm rtek, nekigyrkztek.

    Befel, befel! Be kell zrni a fogadt kiablta a parancsnokuk.Alighogy leugrottam a zsmolyrl, mris ers kezek ragadtak meg, s

    durvn belkdstek a kapun. Ezalatt a tbbi poroszl elkezdte bedeszkzni a bejratot. Egszen elkbultam. Dbbenten nztem, hogy a tisztek kiltozsra, mintegy a semmibl, egy szempillants alatt tekintlyes tmeg gylt ssze a kapu alatt. A fogadnk laki voltak, a Donzello nven ismert fogad.

    Mg csak kilenc fel jrt az id, de mindenki jelen volt: estnknt, amikor a vacsort vrtk, mind ott lebzseltek az elcsarnok kerevetei s a kt szomszdos ebdl asztalai kztt. gy tettek, mintha valami dolguk volna, de valjban mindannyian a francia vendg, a zensz Robert Deviz krl gylekeztek, s csodlatos gitrjtkt hallgattk.

    Engedjenek ki! Hogy merszelik ezt? Vegye le rlam a kezt! Nem maradhatok itt! Kutya bajom, nem rti? Kutya bajom! Engedjenek ki azonnal!

    Aki gy vlttt (alig lttam a lndzsaerdtl, mellyel a poroszlk megprbltk fken tartani), nem volt ms, mint Robleda atya, a spanyol je

  • Imprimatur

    zsuita, szintn fogadnk vendge, aki a rettegstl zihlva, vrs nyakkal, kidagad erekkel tombolt. Hangja olyan volt, mint a diszn vistsa a bllrks alatt.

    A csatazajtl visszhangzott az egsz utca, st gy tnt, mg a kis tr is, amely egyetlen szempillants alatt kirlt. Az utca tloldaln megpillantottam a halrust s kt szolgt a kzeli Orso fogadbl, akik figyelemmel ksrtk, mi folyik nlunk.

    Bezrnak minket! kiltottam oda nekik. Mindent megtettem, hogy magamra vonjam a figyelmket, de k kznysen bmultak tovbb.

    Egy ecetrus, egy hrus s hrom ficska, akik az imnt mg lnk kiablsukkal vertk fel az utca csendjt, most rmlten bjtak meg a hz sarknl.

    Ekzben gazdm, Pellegrino de Grandis r egy asztalkt helyezett a fogad kszbre. A vrosi rsg egyik tisztje elkrte a fogad vendgeinek nyilvntart knyvt, majd lerakta az asztalra, s megkezdte a nvsorolvasst.

    Juan Robleda atya, Granadbl!Soha nem lttam mg, hogyan zrnak karantnba embereket, st nem is

    hallottam ilyenrl, ezrt eleinte azt hittem, brtnbe visznek ben nnket. Micsoda csf histria suttogta a velencei Brenozzi. lljon el Robleda atya! trelmetlenkedett a nvsorolvas.A jezsuita, aki a fegyveresekkel folytatott hibaval harcban a fld

    re zuhant, most felkelt, s miutn meggyzdtt rla, hogy a lndzsk a menekls minden lehetsges tjt elzrtk elle, szrs kezvel intve jelentkezett. Azonnal odataszigltk mellm. Robleda atya Spanyolorszgbl jtt nhny nappal azeltt, s reggeltl fogva mst sem csinlt, mint az esemnyek miatti vltzsvel tette prbra fleinket.

    Melani apt, Pistoibl! olvasta a tiszt a vendgek lajstrombl.Az rnykbl eltnt a francia mdit kvet csipkeszegly, mely leg

    jabb, ppen aznap hajnalban rkezett vendgnk csukljt dsztette. Neve hallatn az apt frgn felemelte a kezt, s apr szeme gy csillant fel, mint a sttben megvillan tr pengje. A jezsuita tapodtat sem mozdult, amikor a nyugodt lpt, csendes Melani odalpett mellnk. ppen az apt riadja indtotta el az esemnyeket aznap reggel.

    Mindannyian hallottuk az emeletrl jv hangokat. Pellegrino, a fogads mr szedte is hossz lbt, de amint belpett a via dellOrsra nz emeleti nagy szobba, egyszeriben megtorpant. Ebben a szobban ketten laktak: egy ids francia riember, Mourai r s ksrje, a Marche tarto

    22

  • Els nap

    mnybeli Pompeo Dulcibeni. Mourai egy dzsban ztatta a lbt; a teste keresztben elterlt a karosszkben, karja ernyedten csngtt. Melani apt igyekezett felltetni t, s a gallrjnl fogva rzogatta, gy prblta maghoz trteni. Mourai a segtjn tlra vetette tekintett, mintha Pel legri nt frkszte volna csodlkoz szemvel, s rthetetlen hrgst hallatott. Ekkor Pellegrino rjtt, hogy az apt valjban nem segtsgrt kiltott, hanem nagy hvvel prblta kifaggatni az regembert. Franciul beszlt vele, ezrt a gazdm nem rtette, de felttelezte, hogy azt krdezheti tle, mi trtnt. Pellegrinnak (amint ezt ksbb maga mondta el neknk) gy rmlett, hogy Melani tlzott ervel rzza Mourait, gy aztn sietve kiszabadtotta a szerencstlen reget az apt szortsbl. Ekkor a szegny Mourai r hatalmas erfesztssel elmotyogta utols szavait: Jaj, mgis igaz ht nyszrgte olaszul. Azutn abbamaradt a hrgs. Tekintett tovbbra is a fogadsra fggesztette, s szjbl zldes, habos nyl csordult a mellre. Meghalt.

    Az regember, es el viejo suttogta a rmlettl zihlva Robleda atya, flig olaszul, flig a sajt nyelvn, amint meghallottuk, hogy a kt poroszl flhangosan megismtli a pestis s a bezrni szavakat.

    Cristofano, sebszorvos Sienbl! kiltotta a nvsorolvas. Lass, kiszmtott mozdulatokkal ellpett toszkn vendgnk. Ke

    zben ott volt az orvosi eszkzeit rejt brtska, amelytl soha nem vlt meg.

    n vagyok szlalt meg halkan, miutn kinyitotta a tskt, elrntott belle egy csom paprt, s hvs szenvtelensggel megkszrlte a torkt. Cristofano amgy alacsony, kvrks, meglehetsen polt klsej ember volt; ders tekintetben vidmsg tkrzdtt. Ezen az estn azonban spadtnak tnt, ersen verejtkezett, de arra sem volt gondja, hogy megtrlje az arct, tekintete valami lthatatlan dologra meredt, s a mozdulat, mellyel sietve vgigsimtott fekete kecskeszaklln, mieltt elrelpett volna, arrl rulkodott, hogy igencsak feszlt lelkillapotban van.

    Szeretnm jelezni, hogy miutn figyelmesen megvizsgltam Mourai r holttestt, egyltaln nem vagyok meggyzdve arrl, hogy fertz betegsgrl van sz kezdte Cristofano. Az Egszsggyi Hatsg szakrtje, aki ezt oly hatrozottan bizonygatja, velem ellenttben igen kevs idt tlttt az elhunyt mellett. Majd a kezben tartott paprokra mutatva

    23

  • Imprimatur

    gy folytatta: Minden megfigyelsemet lejegyeztem. Bzom benne, hogy soraim megfontolsra ksztetik nket, uraim, s ksbbre halasztjk elsietett hatrozatuk vgrehajtst.

    m a vrosi rsg embereinek nem llt sem szndkban, sem mdjban, hogy tovbb fontolgassk, mit tegyenek.

    A hatsg elrendelte, hogy haladktalanul be kell zrni a fogadt kzlte szrazon az, aki valsznleg a vezetjk lehetett, s hozztette, hogy egyelre nem rendeltek el valdi karantnt: csupn hsz napra lesznk bezrva, s az utct sem rtik ki feltve, termszetesen, hogy nem fordulnak el jabb hallesetek vagy gyans megbetegedsek.

    Tekintve, hogy magam is be leszek zrva, s a diagnzis fellltsban is segtene erskdtt kiss izgatottan Cristofano , megtudhatnm legalbb, mit evett utoljra Mourai r? Hiszen mindig a szobjba vitette az telt. Lehetsges, hogy egyszeren vrtolulst kapott.

    Szavai hallatn a fegyveresek kiss elbizonytalanodtak, s tekintetkkel a fogadst kerestk. De Pellegrino nem is hallotta az orvos krst; leroskadt egy szkre, s nysztve engedte t magt a fjdalomnak. Szoksa szerint nem gyztt szentsgelni, amirt az let ilyen vgtelen gytrelmekkel sjtja. A legutbbi szerencstlensg ppen egy hete trtnt: a fogad egyik faln kis repeds keletkezett, ami gyakran elfordul a rgi rmai hzakban. A rs lltlag nem volt veszedelmes, a gazdmat mgis lesjtotta s felbsztette az eset.

    Idkzben folytatdott a nvsorolvass. Az este rnyai egyre hosszabbra nyltak, s a csapat vgleg a fogad bezrsa mellett dnttt.

    Domenico Stilone Priaso, Npolybl! Angiolo Brenozzi, Velencbl!A kt fiatalember egyikk klt, a msik vegmves ellpett.

    Lthatlag megknnyebblten pillantottak egymsra, amirt egyszerre szltottk ket, mintha gy a flelem is megoszlott volna kettejk kztt. Brenozzi, az vegmves rmlt tekintetvel, fnyes, barna hajfrtjeivel, g orci kzl kikandikl pisze orrocskjval olyan volt, mint egy kis porceln Krisztus. Kr, hogy szokshoz hven gy vezette le a feszltsget, hogy kt ujjval ocsmny mdon csipkedte a lba kztt lg zellergumt, mintha valami egyhros hangszeren jtszana. Ez a rossz szoksa nekem jobban feltnt, mint msoknak.

    A magassgos risten segtsen meg minket sirnkozott mindekzben Robleda atya (nem tudom, hogy az vegmves malacsga vagy a helyzet miatt), s lila kppel zuhant le egy zsmolyra.

    24

  • Els nap

    s az sszes szentek tette hozz a pota. Idejttem Npolybl, hogy elkapjam a krt!

    Rosszul tette vgott vissza a jezsuita, mikzben a homlokt trlgette egy zsebkendvel. Nyugodtan maradhatott volna Npolyban, ott is ppen elg alkalma lett volna r, hogy elkapja.

    Lehetsges. Csak ht, most, hogy ilyen jsgos ppa uralkodik, azt hitte az ember, gi kegyelem szllt Rmra. De lehet, hogy ez kevs; amint mondani szoktk, nzz krl a ms portjn is suttogta Stilone Priaso.

    A keskeny ajk, les nyelv npolyi pota rzkeny pontra tapintott. A F nyes Porta vrszomjas trk serege mr hetek ta Bcs kapui eltt llt. A hi tet le nek hadai mind egy irnyba, a Nmetrmai Csszrsg szkvrosa fel tartottak (legalbbis ezt lltottk azok a rvidke hrek, amelyek eljutottak hozznk), s fennllt a veszly, hogy hamarosan elfoglaljk Bcset.

    A keresztny harcosok mrmr megadtk magukat, csupn a hit erejnek ksznheten tartottak ki. Fegyverek s lelem hjn voltak, legyengtette ket az hsg s a vrhas, de a legnagyobb rmletet az a hr keltette, hogy a vrosban felttte fejt a pestis.

    Mindenki tudta: ha Bcs elesik, a trk vezr, Kara Musztafa csapatai eltt megnylik az t nyugat fel, s tombol seregei egsz Eurpt elznlik.

    A veszly elhrtsra sok jeles fejedelem, kirly s hadvezr indult harcba: Lengyelorszg kirlya, Lotaringiai Kroly herceg, a bajor Miksa fejedelem, a badeni Lajos Vilmos s msok. De mindannyian hittek benne, hogy az ostromlottakat a keresztnysg egyetlen igazi vdbstyja, XI. Ince ppa fogja megsegteni.

    Az egyhzf akkor mr rgta kzdtt azrt, hogy sszefogja, egyestse s megerstse a keresztny hadakat. Nem csupn politikai eszkzkkel lt, hanem jelents anyagi tmogatst is nyjtott nekik. Folyamatosan jelents sszegek rkeztek Rmbl: tbb mint ktmilli scudo a csszrnak, tszzezer forint Lengyelorszgnak, emellett tovbbi szzezer scudo a ppa unokaccstl, tovbbi pnzek egyes bborosoktl s vgl bkez elleg a spanyolorszgi egyhzi tizedbl.

    25