Imrik  Zsófia

Az Ó-antifónák  szimbolikája

Képes  előadás  Tóth  Árpád  Ó-antifónáinak  ősbemutatójára

2017.06.18.

1

Bevezetés

Ezt a képes előadásanyagot a Csíkszerda Kórus karvezetőjének felkérésére állítottam

össze. Tóth Árpád Ó-antifóna ciklusának ősbemutatóján hangzott el 2017. június 18-

án a budapesti Hattyúházban.

Az előadáshoz az “ERO CRAS. Az ó-antifónák története és magyarázata” (szerk.

Diósi Dávid, Szent István Társulat, Verbum, Budapest-Kolozsvár, 2013.) című

könyvből, valamint Mészáros Péter “Az ó-antifónák és megzenésítéseik” (DLA

doktori értekezés, LFZE, 2013) című doktori értekezéséből merítettem információkat.

Az eredetileg latin nyelvű ó-antifónákat Sík Sándor fordításában közlöm. (Pius

Parsch: Üdvösség éve. Az egyházi év liturgiájának magyarázata I: A karácsonyi

ünnepkör, Budapest, 1936, p. 204-213)

A hét allegóriát bizánci stílusú, reneszánsz és barokk műalkotásokon keresztül

szemléltetem.

2

Ó-antifónák

Az ó-antifónák eredetéről semmi biztosat nem tudunk. Valószínűleg az 5-8. század

között, a Karoling-kor előtti Itáliában keletkezett szövegük és dallamuk is. A 9.

századtól már Európa-szerte felcsendültek a karácsony előtti héten (december 17-23.)

a szerzetesek vesperásnak nevezett esti imájában. Az ó-antifónák a nyugati

keresztény egyházak adventi liturgiájának legünnepélyesebb himnuszaivá váltak.1

Elnevezésüket onnan kapták, hogy Ó felkiáltással kezdődnek. Mind a hét ó-antifóna

egy-egy ószövetségi allegóriával szólítja meg, hívogatja a karácsonyi kisdedet, a

megváltó Jézus Krisztust: “O Sapientia…! O Adonai…! O Radix Jesse…! O Clavis

David…! O Oriens…! O Rex Gentium…! O Emmanuel…!” (Sík Sándor fordításában: Ó,

Bölcsesség…! Ó, Szövetség Istene…! Ó, Jessze gyökere…! Ó, Dávid kulcsa…! Ó,

Napkelet…! Ó, nemzetek királya…! Ó, velünk lakó Isten…!) Az adventi ó-antifónák

ilymódon az ószövetségi nép Messiás utáni vágyakozásának adnak hangot.2

1 ERO CRAS, Az ó-antifónák története és magyarázata, Szerkesztette: Diósi Dávid, Szent István

Társulat - Verbum, Budapest - Kolozsvár, 2013. p.28.

2 ERO CRAS, Az ó-antifónák története és magyarázata, Szerkesztette: Diósi Dávid p.97.

3

A hét ó-antifóna az üdvtörténet hét lépcsőfokaként is megközelíthető.3 Nem véletlen,

hogy az ó-antifónák száma eredetileg hét. A 7-es szám évezredek óta a tökéletesség

szimbóluma. A földi világot szimbolizáló négy (4 égtáj, 4 elem) és az égi szférát

szimbolizáló három (Szentháromság) összege a teljességet fejezi ki, ember és Isten

találkozását.4

Az üdvtörténet lépcsőfokain keresztül Isten öröktől fogva létező terve rajzolódik ki,

az ember magasabb szintre emelésének, megistenítésének terve. Az ember hiába

vergődött az ég felé nagy fáradtsággal, saját erejéből elérhetetlen maradt számára a

tökéletesség. Imája mégsem veszett el a kozmikus űrben, Isten maga hajolt le hozzá,

emberi testet öltött, hogy megdicsőíthesse. Az ószövetségi ember ég felé kiáltására

feleletként érkezett a betlehemi gyermek. A lépcső hát, melyen az emberiség fölfelé

törekedett, a betlehemi jászolhoz vezetett. A benne fekvő Istengyermek, Jézus Krisztus

nyitotta meg az idők teljességének kapuját az emberiség számára halálával és

feltámadásával.

3 ERO CRAS, Az ó-antifónák története és magyarázata, Szerkesztette: Diósi Dávid, p.15. 4 Mészáros Péter: Az ó-antifónák és megzenésítéseik. DLA doktori értekezés, LFZE, 2013. p.17

4

A Messiásba vetett remény leginkább az ószövetségi Dávid (Kr.e. 1040 - Kr.e. 967)

alakjával kapcsolódik össze, aki már egy évezreddel Krisztus születése előtt

zsoltárokat énekelt az eljövendő béke fejedelméről. John Rogers Herbert 1877-ben

festett képén „Dávid, Izrael jövendő királya betlehemi pásztorként” áll azon a

helyen, ahova 1000 év múlva ugyancsak pásztorokat vezet a csillag. A zsidók

számára a hatszögű csillag Isten szimbóluma volt, melyet Dávid pajzsának vagy

Dávid kulcsának is neveztek,5 mivel benne látták a minden titkot megoldó, eljövendő

Messiás jelét is. Bizonyos értelemben a mi adventi várakozásunk is hasonló lehet

Dávid és a választott nép várakozásához. 6 Mi már tudjuk, hogy az üdvösség kapuja

nyitva áll előttünk, de a tökéletesség állapotáig sok lemondást, sok “kishalált” kell

még átélnünk lelkünk fejlődése és megtisztulása érdekében itt a földön.

Ahogy haladunk a lépcsőn fölfelé, és az ó-antifónákon keresztül felidézzük az

ószövetségi ember várakozását, nem csak időben közeledünk a várva várt

Üdvözítőhöz, – kiről az ó-antifónák szövegei Mózes, Jessze, Dávid és a Próféták

korának szentírását idézve allegóriákban emlékeznek meg – de személyének és

tulajdonságainak megismerésében is közelebb kerülünk hozzá.

5 ERO CRAS, Az ó-antifónák története és magyarázata, Szerkesztette: Diósi Dávid, p.52. 6 ERO CRAS, Az ó-antifónák története és magyarázata, Szerkesztette: Diósi Dávid, p.102.

5

Tóth Árpád saját szerzeményű ó-antifóna ciklusát az eredeti latin szövegekre

komponálta. Tételeinek alaphangjai folyamatosan lépegetnek fölfelé (A-C-D-E-F-G-

A), szimmetrikus tételelrendezése azonban híd formát rajzol ki zeneileg. Az 1., 4. és

7. tételt a vegyeskar, a 2. és 6. tételt a női kar, a 3. és 5. tételt a férfikar szólaltatja meg.

Egy 8. tétellel koronázza a ciklust, melyben mind a hét ó-antifóna alaphangját idézi.

Az Ámen tétel végül (A) hangon nyugszik. 7 A keresztény szimbolikában Jézus

Krisztus maga a híd, mely összeköt két partot.

7 Tóth Árpád szóbeli közlése alapján

6

Az I. ó-antifóna a Megváltó isteni eredetét hangsúlyozza.8

A bölcsesség az Ószövetségben Isten tulajdonsága, a Teremtő Atya tulajdonsága,

kinek bölcsessége a világ teremtésében nyilvánult meg, miként a semmmiből

egyetlen teremtő szavával, akaratával létbe szólította a világmindenséget.

Az Újszövetségben a Bölcsesség Isten fia, Isten megtestesült igéje, Jézus Krisztus. Ez

az Ige, a Logosz azonban már a teremtéskor is létezett, a teremtésben is résztvett,

hiszen egylényegű az Atyával. Ezért Isten bölcsességét a reneszánszig kizárólag úgy

ábrázolták, hogy az Atya a Fiú képét ölti magára a teremtésben. A Fiú a láthatatlan

Isten képmása, ahogy ez a palermoi palotakápolna 12. századi mozaikján is látható.

A kép a Teremtés ciklus első napjának részletét ábrázolja, mikor Isten megteremti a

fényt, majd elválasztja a sötétségtől.

8 Mészáros Péter: Az ó-antifónák és megzenésítéseik. DLA doktori értekezés, LFZE, 2013. p.18.

7

A teremtés első napja, Teremtés ciklus részlet, 12. sz. közepe, bizánci mozaik,

Palermo, Palotakápolna

8

A II. ó-antifóna a megváltás történelmi helyét emeli ki.9

Mivel a második isteni személy, Krisztus egylényegű az Atyával, ez azt jelenti, hogy

nem csak a teremtésben vett részt tevékenyen, hanem ki is nyilatkoztatta magát a

választott nép között. Szövetséget kötött Noéval, Ábrahámmal, Izsákkal, Jákobbal és

a 2. ó-antifónában név szerint említett Mózessel is. Mózesnek égő csipkebokor

képében jelent meg Izarelben a Hóreb-hegy lábánál.

A Kivonulás könyve szerint Mózes, aki éppen a juhait legeltette, egy égő, de el nem

égő csipkebokorra lett figyelmes. Isten hangját hallotta belőle, aki saruinak leoldására

szólította fel, s szent helynek nevezte a földet, melyen állt. Feladatot bízott Mózesre,

Izrael fiainak Egyiptomból való megszabadítását. Az egyiptomi szabadulás a

megváltás előképe, a gonosz lélek igájából való szabadulás előképe. Az égő, de el

nem égő csipkebokor pedig az Angyali üdvözletnek, Mária szűzi anyaságának

előképe, aki befogadta a Szentlélek tüzét. Amiképpen Isten megjelent az égő

csipkebokorban, mely lángolt, de nem perzselt, úgy született meg Jézus Krisztus a

9 Mészáros Péter: Az ó-antifónák és megzenésítéseik. DLA doktori értekezés, LFZE, 2013. p.19.

9

Szűztől, anélkül, hogy az Istenszülő tisztasága csorbát szenvedett volna. Ez a tűz

tehát előképe a közeledő karácsonyi fényességnek is.

A művészetben a 16. században alakult ki „Az eléghetetlen Csipkebokor”

ikonográfiai típus, melynek egy korai nyugati példája Nicolas Froment 15. század

végi triptichonjának középképe. Érdemes megfigyelni a kép részleteit! Isten

angyalának köpenyét egy tojásdad alakú csat fogja össze, melyen Ádám és Éva

bűnbeesésé látható. Éva latin nevének tükörképe az Angyali üdvözlet Ave szava. S a

csipkebokor fényében, anyja ölében ülő kis Jézus valóban egy tükröt tart kezében,

melyen a kisded és a Szent Szűz látható. Az új Éva, Mária engedelmessége révén

hozta helyre az első emberpár vétkét. Az ő igenje kellett a megváltás művének

beteljesítéséhez. 10

Nicolas Froment: Égő csipkebokor-triptichon, 1476, olaj, vászon, 410x305 cm,

Aix-en-Provence, Saint-Sauveur katedrális

10 Bakos Péter: Amiről a fémikonok mesélnek… Csodás történetek hagyományos és rendhagyó ábrázolásai,

Kelet és Nyugat találkozása 1. In: Keresztény Szó. XXIV. 2013. 7. 8.

10

A III. ó-antifóna megnevezi a nemzetséget, melyből a Megváltó születik Izajás

próféta jövendölése szerint

Izáj - kinek neve latinosan Jessze - egy Betlehemből származó férfi volt a Kr.e. 11.

században. Nevének jelentése Isten embere. Ő volt Dávid király atyja, nemzetségéből

származtatja Izajás próféta a Megváltót.

Jézus nemzetségfáját, az ún. Jessze fát a középkor óta ábrázolják terebélyes faként,

melynek szép példája a gyöngyöspatai templom barokk szoboregyüttese. A fa törzse

az alvó Jessze testéből nő ki, ágainak végén szakállas férfialakok, királyok foglalnak

helyet. Dávid könnyen felismerhető köztük hárfával a kezében. A fa csúcsán a

családfa szűzi hajtása, virága látható a kisjézussal. Izajás jövendölése így szól:

„Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből.” (Iz 11,1)

A gyöngyöspatai oltárt Európa-szerte egyedülállónak tartják, mert az egyetlen olyan

Jessze-fa ábrázolás, melyen Mária születését is megjelenítették. A fa ágainak

ölelésében egy tojásdad formájú olajfestményen Szent Anna szüli meg Máriát.

Jankovics Marcell művészettörténész szerint a fa egy anyaölre, anyaméhre

emlékeztet, mások szerint monstanciára, úrmutatóra, melyben az Oltáriszentséget

11

szokás őrizni. Funkcióját tekinte a fa egy oltárszekrény. Kálvária-jelenettel díszített

ajtaja nyitható, az Oltáriszentséget őrzik benne. Az oltárszekrény Szent Anna

szimbóluma (ő az asztalos céh védőszentje is), az oltárszekrényben tartott

monstancia Mária szimbóluma, az Oltáriszentség pedig maga Jézus Krisztus. Ahogy

a monstanciában felmutatják az Oltáriszentséget, úgy mutatja fel Jessze nemzetsége

is a megváltót, Jézus Krisztust.

Jessze-fa oltár, 1653, Gyöngyöspata,

Kisboldogasszony-templom

12

A IV. ó-antifóna Jessze nemzetségén belül tovább szűkíti a kört és Dávid házából

származtatja Megváltót, ahogy ezt Jeremiás és Ezekiel próféták is megjövendölték.

Dávid kulcsa maga a Messiás, Jézus Krisztus, aki megnyitotta az idők teljességének

kapuját. Erre a teljességre azonban nem csak az élők, de a holtak is várakoztak.

Benvenuto di Giovanni 1491-ben festett Pokolraszállás című temperaképén Krisztus

a keresztahála és a feltámadása közti időben alászállt a poklokra. Valójában nem is

pokolnak kellene neveznünk, hanem a holtak országának, ahol az ószövetségi

időkben megholtak tartózkodtak, kiket Isten mind ismert és számontartott az

Ószövetség kinyilatkoztatása szerint. Krisztus bal kezét Ádámnak és Évának, jobb

kezét Dávidnak nyújtja, aki mellett Keresztelő Szent János áll, mögöttük a többi

megváltott. A teljes teológiai értelmezés szerint Krisztus „alászállása” a poklokra

nem más, mint maga a halál átélése. Így kerülhetett Isten leginkább közel

teremtményéhez, az emberhez. Krisztus keresztzászlója, a halál feletti győzelmét

fejezi ki. Ő maga a kulcs a zárban.

13

Benvenuto di Giovanni: Pokolraszállás, 1491, tempera, fa, 43x48,7 cm,

National Gallery of Art, Washington

Míg az első 4 ó-antifóna történelmi időben és térben helyezi el a Megváltót, addig az

utolsó három a próféciák által megjövendölt tulajdonságait hangsúlyozza: Jézus az

igazság, a hatalom és a törvény.11

11 Mészáros Péter: Az ó-antifónák és megzenésítéseik. DLA doktori értekezés, LFZE, 2013. p.21.

14

Az V. ó-antifóna Krisztus igazságosságát hirdeti

Zakariás (3,8 és 6,12) nevezi a Megváltót oriens-nek, ami szó szerint napkeletet,

hajnalt jelent, allegorikusan azonban Isten fény természetére utal. Ahogy az Igazság

Napja minden emberre süt, úgy Krisztus a “világ világossága” sem csak a választott

népre, hanem az egész emberiségre árasztja ki fényét.12

Az Igazság napja Raffaello Foligno-i Madonna képén is megjelenik. Ez a kép egy

Augustus-kori római prófécia emlékét őrzi, ami bizonyítja, hogy Jézus születése

körüli évtizedekben mennyire általános volt az üdvösség várása. A próféciát egy 5.

században lejegyzett legendából ismerjük: Augustus császár tanácsot kért egy római

jósnőtől, a Tiburi Szibillától, hogy elfogadja-e a szenátus által felkínált isteni címet és

hódolatot. A szibilla ekkor megjövendölte az igazságosság jelét, Krisztus közelgő

születését. “Nemsokára izzadni, verejtékezni fog a föld, és leszáll az égből a századok

királya”. Még mielőtt a császár elgondolkodhatott volna a szavak jelentésén, a jósnő

az égre mutatott, ahol sugárzó fénykoszorúban megjelent Mária a Gyermek Jézussal,

és leszállt egy oltárra a Capitolium dombon. Később keresztény templom épült az

12 Mészáros Péter: Az ó-antifónák és megzenésítéseik. DLA doktori értekezés, LFZE, 2013. p.21.

15

oltár helyén, ami a 12. századtól az “Égi oltárról nevezett Szűz Mária templom”

(Santa Maria in Aracoeli) nevet kapta. Ennek a templomnak a főoltárképe volt

Raffaello képe, amit egy folignoi humanista festetett hálából Szűz Máriának, miután

villám csapott házába, de mégsem érte semmilyen kár.13

Raffaello Sanzio: Folignoi Madonna, 1511-12, tempera,

fatábla, vászonra ültetve, 308x198 cm, Vatikáni Múzeum

13 Magyar Katolikus Lexikon, Interneten: http://lexikon.katolikus.hu/T/tiburi%20szibilla.html, 2017.

06.01.

16

A VI. ó-antifóna Krisztus hatalmát énekli meg

A babiloni fogság idején kapták a zsidók azt az ígéretet, miszerint egyszer majd

minden pogány nép számára világossá válik, Izrael istene a leghatalmasabb isten,

mindenekfelett álló.14 Erről Jeremiás könyvében olvashatunk (10,7), aki “minden nép

királyaként” írja le a Megváltót. A megváltás ígérete ebben az ó-antifónában is

kiterjed mindenkire, legyen az bármilyen nemzetiségű is, mert a “királyok királya”

(Jel 19,11) mindenható, ő maga az alfa és az omega.

A képen a szicíliai Monreale katedrális 12. századi apszismozaikja látható, egy

pantokrátor ábrázolással. A görög pantokrátor szó jelentése: Mindenség Ura.

Krisztus jobb kezével áldást oszt, bal kezében Szentírást tart.

14 Mészáros Péter: Az ó-antifónák és megzenésítéseik. DLA doktori értekezés, LFZE, 2013. p.21.

17

Krisztus Pantokrátor, bizánci mozaik, Monreale katedrális, Szicília

18

A VII. ó-antifóna a megváltót a törvénnyel azonosítja

Az Emmanuel-jelet Izajás próféta jövendölte meg egy olyan korban, amikor Izrael és

Júda népének hite megingott a Dávid házának adott isteni ígéretekben. Idegen

isteneket imádtak, bálványokat öntöttek és azoknak áldozták fel saját fiaikat és

lányaikat, jövendőmondásra és varázslásra vetemedtek. Elvetették Isten törvényeit, s

megszegték a szövetséget, amit atyáik kötöttek vele. Isten mégis jelet ígért nekik -

Emmanuelt, a fiút, akit egy Szűz fogan és hoz világra - hogy beteljesíthesse rajta

keresztül üdvözítő tervét. A képen a nyugati keresztény művészet egyik legszebb

gyermek Jézus ábrázolása látható, melyet a reneszánsz festő, Fra Angelico festett.

Ő az a gyöngéd Jézus, aki nem hagy minket válasz nélkül. Az ó-antifónák Megváltót

hívogató megszólításainak kezdőbetűit visszafelé összeolvasva (Emmanuel, Rex,

Oriens, Clavis, Radix, Adonai, Sapientia) kapjuk meg a választ tőle ünnepi imánkra:

ERO CRAS. A hétbetűs akrosztichon fordítása: Holnap veletek leszek! Ígérete szó

szerint is igaz, hiszen a hetedik ó-antifóna szenteste előtti napon, december 23-án

hangzik el.15

15 ERO CRAS, Az ó-antifónák története és magyarázata, Szerkesztette: Diósi Dávid, p.46.

19

Fra Angelico: Madonna delle Ombre, 1440-1450, freskó és tempera,

195x273 cm, (részlet) Muzeo nazionale di San Marco, Firenze

20

21

Domenico Ghirlandaio: A születés, 1492, tempera, fatábla,

Volterrai Képtár, Olaszország