KKiiss LLAANNTT az INTERNETEN! www.kislant.hu

LANTKis

IRODALMI FOLYÓIRAT

2011/2 84.szám

Csillag Tamás

csorba tulipán

csillagot gyûjt a reményvállán lyukas a zsákjaszegények szemére hozálmot nem jön az utcánkbaéjszaka ritkán alszunkálmunk akkor sem tisztacsorba tulipán ejtiígy fejét a sárba vissza

ND: Nagy Boldogasszony

Kis LANT 2011/2

2

Csillag Tamás

versei

A sóhajok kihûlnek...

a sóhajok kihûlnekfelszárad a lábnyomlábujjhegyen szökikbelõlem minden álom

imbolygó égbolt a plafonkõ a párna föld a matracaz én lelkem szükséglakásnem pedig alcatraz

nem zárok be senkitinkább nyitni igyekszemjó lenne hazaérni végrehogy valaki szeressen

Aszfalton gyerekrajz

aszfalton gyerekrajzkrétapor üzekedik széllelitt szíjjal nevelnek minket nem kenyérrel

végül is mindegy megszáradrajtunk dühünk bûzlõ kabátjaés falatnyi hazát ejtünkcsavargók piszkos batyujába

Forintos álmok…

Forintos álmok lassú táncát lejtem, az ébredés sajog.Köpni kéne, de sokszor nem megy,fájdalmasan magyar vagyok.

Maradhatok?

Maradhatok szemeidben lángnak?Bûneid magaméval elbírom.Az aszfalton szárad a gondés egy fénylõ margarétaszirom.

Út szélén ücsörgök én is, talpam alatt pocsolya a század…Tükörképem csak piszkos folt,benne hallgatok. Miért kiabáljak?

Bennem dombok…

Bennem dombok vannak, lankák,egyikre se ácsoltak keresztet…Bolond vagyok, hátamon batyu, batyumban versek.

Barangolásom társa a szükség,a csutkát mindig csontig rágom.Hitem jobban kopik, mint a farmer,túl sok lyuk van már a világon…

Napraforgó

gesztenye szemében nyár lobogismeri a napraforgó merre néztenyerébe veszi arcom nevetés felemeli szívem ha nehéz

Kis LANT 2011/2

3

Csepeli Szabó Béla

KÜZDELEM A MADÁRRALE. A. Poe szellemét idézve

Az Éj: nagy, fekete madár.Suhogva a vállamra száll.

Szárnyát szívemre lebbenti,s csõrét rajtam köszörüli.

Állok jeges dombhajlaton:– Hess madár! Hess! – riogatom.

Meg sem mozdul. Éles karma,gúnyámat vállamhoz varrja.

Csõre iszonyatos szerszám,izzó csillagokat ver rám.

– Hess madár! Hess! – megmarkolom,s a Hold szarvaira dobom.

Ó, de nézd, a gonosz árnyék,visszacsap rám. Karmol. Vág. Tép.

– Hess madár! Hess! – térdre esek.Arcomból véresõ csepeg.

– Hess madár! Hess! – mit tehetek?Élet-halál harcra kelek.

Karjaim nagy, görcsös ágak,meglendülnek, visszavágnak.

– Hess madár! Hess! – már nem félek,nekifeszülök a szélnek,

s kínjaink forgatagában,táncba kezdünk óriásan,én és félelmetes árnyam,

mígnem végre, amikor márcsaknem feladom a harcot,

érzem, hogy a szörnyû madáregyre fáradtabban csapkod,

s látom, hogy vad szárnya alattlassan felparázslik a Nap,

s õ károgva, megriadtan,eltûnik a pirkadatban...

Állok, állok és borongó,lázas, fátylas szemeimbõl

végre ellobban az álom,

Kis LANT 2011/2

4

s a csapzott fekete hollószétfoszlik a láthatáron...

Szertefoszlik? Vagy tán mégsem?Kábán nézek szét a fényben,s mintha kísértetet látnék:

a hajnali ég odvából,mint nagy, fenyegetõ árnyék

füstölögve, tollászkodvanéz, néz vissza rám a táj...

Igen! õ az! Semmi kétség!ismerem fel fuldokolva,

Õ az a nagy vadmadár,aki minden baljós éjjel,visszatér hozzám a széllel,

s szárnya szörnyû fellegévelhomlokom dombjára száll.

s nem hagy nyugton –soha már...

Baráti Molnár Lóránt

Ajtók

Szerelem: nincs bocsánat(Egy asszony elment)Arcod összeégeti a szél(Csomagjaiba kapaszkodva a csend pereméig)

Áthajolsz magadonÁthajolsz a kõkorlátokonHallgatod a magány kõzongoráinak akkordjaitRuhádat keresed a szekrénybenKezed sírt kapar a vánkoson

Parkok mélyébenesti kerékpárok távoli surrogását hallgatod

(Õ hordja már csak ezüstruhádat)

Felemeli egy nõ a csomagjait(Kilép az ajtók világa mögül)

Kis LANT 2011/2

5

T. Ágoston László

Madármese

Tavasz volt. Napsütéses, madárfüty-työs, vidám tavasz. A napsugarak pajko-san ugrándoztak a fák erõtõl duzzadófiatal ágai között, s minden ugrásukkalkipattintottak egy-egy friss rügyet. Aztánfutottak tovább, hogy megcsodálják ma-gukat a tegnap hullott tavaszi zápor ép-pen felszáradni készülõ apró tócsáiban.

Verébmama türelmesen ült a fészkén,s mosolyogva hallgatta, amint az alattamocorgó tojáshéjakon egyre türelmet-lenebben kopogtak az apró csuricsõrök.Elõször egy pici csõr, aztán egy borzaskis fej két csodálkozó szemmel bukkantelõ a tojáshéjból, végül szétpattant ameszes burok, s ott állt a fészekben ahárom kis pelyhes jövevény. Egymásttúlkiabálva követelték a jussukat.

– Szervusz, mama! Megjöttünk, kérjüka reggelit!

Megkapták, hogyne kapták volna.Papa, mama egymással versengvehordták nekik a legfinomabb falatokat.Hanem azért meg nem állhatták, hogyfigyelmeztessék õket.

– Csendesebben, gyerekek, ha lehet! –óvta õket a mama. – A vércse bizony elra-gad, ha meghallja a hangotokat!

– A macskára is vigyázni kell – toldot-ta meg az intelmet a papa. – Ki ne dugjá-tok a fejeteket a fészekbõl, mert képesleharapni az a szõrös, éles karmú sátán-fajzat.

Ahogy teltek-múltak a napok, tol-lasodtak, szárnyasodtak a fiókák, úgyszaporodtak a szülõi intelmek is. Mit illik,s mit nem szabad tennie egy jól neveltverébnek. A két kis csuri illedelmesen,

fõhajtással fogadta a szülõi tanácsokat,hanem a harmadik, a legvirgoncabb, alegnagyobb hangú csak nevetett rajta.

– Micsoda? Hogy én ne napozhassakkedvem szerint a rét közepén, mert arrajöhet a vércse? Ne csipegethessem föl azablakpárkányról a kenyérmorzsát, mertelkaphat a macska? És mindezt csakazért, mert veréb vagyok? Rendben van,akkor holnaptól kezdve fenyõpinty leszek.Meg se ismerem ezeket a reszketõ lábú,szürke verebeket.

Amint kigondolta, úgy is cselekedett.Kissé átfestette a mellényét, meg a fark-tollait, s máris szakasztott olyan volt,mint egy született fenyõpinty. Eleinte ide-genül hatott a társak nyelvjárása, debeletanult. A léptüket is elleste, és meg-tanulta, hogyan kell kivenni a tobozlemezei közül a fenyõmagot.

No, de az se járja, hogy az ember,vagyis a veréb, mindig csak fenyõmagonéljen. Meg az is vérlázító, hogy állandóanlehurrogják a társak, amiért olyan sokatcsivitel. Bezzeg a zöldike annyit kiabál,amennyi csak jólesik neki. Olyan fák lombjaiközt ugrándozik, amilyenekhez kedvetartja. És azok a hernyó-, meg magcse-megék… Egy kis festék, némi ének lecke,s máris ott ült a tölgyfa tetején alegzöldebb zöldike.

Nem is lett volna semmi baj, ha egyiknap nem ül mellé egy másik zöldike.

– Te honnét jöttél, komám? – kér-dezte. Olyan rikítóan zöld a hasad, hogymesszirõl látszik, nem közülünk valóvagy.

– Én? – sápadt el mérgében ésijedtében a veréb. – De hiszen itt szület-tem a szomszéd tölgyfán!

– Én meg süvöltõ voltam az Alpokban– válaszolta amaz nevetve, és tova-

nem tudod, milyen madár vagy. Én semtudom. Ülj vissza hát a régi fészekbe averébtársaid közé, s tanítsd meg õketmás madarak füttyére. Ha kell, akár a tol-lukat is befestheted, de soha se feledd el,hogy veréb vagy. Csak így lehetsz majdegykoron Bölcs Veréb.

***

Kis LANT 2011/2

6

libbent.Mit volt mit tenni, odaállt a tükör elé

és elkezdte festeni a hasát. Még meg seszáradt rajta a festék, amikor találkozottegy, a csõrében hernyót cipelõ madárral.

– Ha sietsz, még neked is jut belõlükvacsora a park végében – rikkantott rá azénekes rigó.

Akkor hát rigó lennék – nyugtáztamagában a veréb. – De annyira megszom-jaztam a nagy munkában, hogy inkábblennék most vízirigó.

Felröppent hát az erdõ fölé, ésmeglátta, hogy a hegyoldalon lefelé futegy hûsvizû patak. A patakban aprólárvák kergetõztek. Rögtön a nyomukbaeredt, s üldözte õket a víz alá bukva.Amint a túlparton kilábolt a patakból,visszanézett, s elámulva látta, hogy a fes-ték nagy része leolvadt róla, és atükörképe… a tükörképe nem más, mintegy mezei pacsirta.

– De hiszen én nem is tudok repülésközben énekelni – motyogta kétségbeesetten.

– Ki vagy te, és miért szomorkodsz,tollas testvérem? – szólt le hozzá egymagas fa ágáról a Bölcs Bagoly.

– Hát ez az – köszörülte meg a csõrétcsuri. – Verébnek születtem, de azt hit-tem, több vagyok annál. Voltam fenyõ-pinty, zöldike, énekes rigó, vízirigó ésmezei pacsirta. Most már csak madárvagyok, és nem lelem hazámat.

– Nem a fészked hagyott el, te hagytadel a fészkedet – mondta a Bölcs Bagolyvaksin pislogva a napfényben. – Okosveréb voltál, azt hitted, okosabb apádnál.Megtanultad más madarak énekét, fel-vetted a tollukat. A szívedet is kicserélteda bóbitád szerint. Most meg itt állsz elõt-tem kopott, tarka tollban, üres szívvel, és

Lelkes Miklós

B I B L I Á K

A régi írást gyakran öntelt vakokböngészgetik, de kérdés az: mit hagyottitt annyi év? Hány téválom-keresztet?Latrok kereszt nélkül a mennybe mentek,és mennek, ki tudná megszámolni hány!S hány délibábos, csak ígért Kánaánoszlott már szét párás, megcsalt szemekben?A Tolvaj szól, gyakran igaznál szebben,a tényekre még csak szeme se rebben,s míg ennek tapsol a kurtaeszû nép, –hány prófétából dõl a keserûség?Itt, s tengerentúl, hányan hisznek szentnekhirdetett ravasz róka-lovagrendnek?Hány templomot vettek meg a kufárok?Hányan lettek immár semmit-se-várók?Hány ál-kereszt lett díszlet, s hány ál-imahajt bõ vizet az ördög malmaira?

Zoltay Lívia

A neurológián

Rohamosan málló vakolat, repedezõcsempék, harmincéves, narancssárgamûanyag székek, de a mostoha körül-mények ellenére mégis hihetetlen a tisz-taság a neurológián.

Délután négy óra van. Több mint egyórája ülünk a folyosón. A barátnõmetkísértem el. Pár hónapja volt egy nagyonkomoly magánéleti tragédiája, amitõldepressziós lett.

– Na és ki nem az manapság? – gondo-lom, aztán elszégyellem magam. Meg-ígértem neki, hogy vele leszek, fogom akezét, amíg tart ez az õrület (meg perszeutána is).

– És az én kezemet ki fogta, ami-kor…? – kezdem megint, persze csakgondolatban és újfent röstellem magam.

A jobb oldalamon ülõ szakállas,középkorú férfi – lehet vagy ötven kilóvasággyal – hirtelen felém fordul, ésvékony, remegõ hangon, szinte kántálvaismételgeti:

– Voltam én kérem szépen mezõgaz-dasági szakember is ám, tessék nekemelhinni, úgy van, ahogy mondom, kéremtisztelettel.

Mit lehet ilyenkor tenni? Egyik oldala-mon a barátnõm ül gondolataiba mé-lyedve, várja, hogy sorra kerüljön ésmegkapja a kis csomagot, amitõl talánegy árnyalatnyival elviselhetõbbeklesznek a mindennapok.

– És utána? Mi lesz utána? Hiszennem lehet egy életen át gyógyszerekenélni! – bújik elõ belõlem újfent akisördög, de rögvest moderálom magam,hisz nem vagyok pszichiáter.

Kis LANT 2011/2

7

Másik oldalamon a kántáló, amolyan,a légynek se tudnék ártani, mégis min-denkinek az agyára megyek -típus, folya-matosan informálja a körülötte lévõket amezõgazdasági mérnöki múltjáról. Nyo-matékosítva a mondandóját, föl-le járkálközben, az egyre kényelmetlenebbé válószocreál-székeken feszengõ, türel-metlen többi beteg legnagyobb örömére.Egyikük, egy harminc körüli férfi (rende-sen elaludt hajjal), aki eddig csöndbenüldögélt a fejét a tenyerébe fogva, mostföláll, álmos, birkaszemeivel rámered akántálóra, és megszólal:

– Nem fognád be mára, okostojás? Kitérdekel, hogy mi voltál? Most itt ülsz te isvelünk és várod a dilibogyó-adagodat,úgyhogy ennyit a karrieredrõl! Hallgassés ülj le!

A folyosón dermedt csend. Egy pil-lanatra magamba húzódom én is, mert ezbizony ütött. Ennél pontosabb helyzetje-lentést ritkán hallottam eddigi életemsorán.

A kántáló összerezzen, mint egy riadt,apró madárka és elsomfordál a sarokba.Hangját sem hallani többet.

– Vajon meddig kell még itt rostokol-nunk? – kérdem félhangosan, de látva abarátnõm kétségbeesett ábrázatát, ejtema témát.

Azt mondja, nagyon hálás nekem,amiért elkísértem erre a finoman szólvasem túl barátságos helyre. Azt is mondja,hogy az orvos szerint nem kell mársokáig szednie a gyógyszert, és csak alegenyhébbet kapja. Apró mosoly húzódikaz arcán, hosszú idõ óta elõször, és márkezdem hinni, hogy ez a jó út, hogy talánvalóban szüksége lehet a gyógyszerreahhoz, hogy jó mélyre eltemethessemagában a múltat, amikor a semmibõl

hirtelen elõtûnik két nagydarab, tag-baszakadt férfi, meg egy nõ.

Odacsörtetnek az ajtó elé, nemtörõdve a többi, órák óta ott veszteglõbeteggel. Az egyik férfi, az idõsebb (úgyhatvan körül saccolom), meglehetõsenagresszívnak tûnik, ahogy indulatosan,öblös hangon kiabálja:

– Nekem most azonnal kell a gyógy-szerem, úgyhogy én most bemegyek!

– Hát ez már sok! Itt most egy snitt! –gondolom és felállok. Odalépek hozzájuk.Elkezdem mondani, hogy ide mindenkicsak a gyógyszeréért jött, mégis szépenvár a sorára, úgyhogy üljenek le õk is ésvárjanak. Ezek persze rám förmednek.Az idõsebb férfi folyamatosan üvöltözik,megtoldva a mondandóját egy-egy jólirányzott káromkodással, különös tekin-tettel anyámra, apámra és az egész „fattyú”családomra. A fiatalabb, cseppet semtörõdve azzal, hogy én azért mégiscsakegy nõ vagyok, szabályosan befenyít és –mintegy elõrevetítve koránt sem viccesszándékát – támadóállásba lendül. A nõfejhangon sipákol. A barátnõm odaugrikmellém és próbál nyugtatni (õ engem, ezegyre érdekesebb!), a kántáló ijedtenfogja be a fülét. Az elaludt hajú a te-nyerébe temeti az arcát. Én továbbviaskodom most már mind a két férfival.

És akkor megtörténik. Egyetlenmásodperc alatt. Leköpnek! Érzem,ahogy a ragacsos, vastag nyál végigfolyikaz arcomon. Annyira undorító, hogy ennélmár nem is lehetne rosszabb.

Mire úgy-ahogy felfogom, hogy mitörtént, és rohamtempóban törölgetnikezdem az arcomat, már ott van kétápoló. Rutinosan igyekeznek szétválasz-tani bennünket. A doktornõ áll a rendelõajtajában, magából kikelve, a fejét

Kis LANT 2011/2

8

csóválva, teljes joggal. Õ is felszólít, hogyhagyjuk abba a veszekedést, legyünk te-kintettel a többi betegre.

Nem tudom, kire haragszom jobban,rájuk, vagy magamra, amiért leálltamvelük vitatkozni. De azt hiszem, hogymagamra.

Ezek után már tényleg nemegyértelmû, kinek kell a gyógyszer…

Visszaülök a székemre, azok hármanis megnyugszanak. A doktornõ behívja abarátnõmet, gyorsan végeznek. Amikorkijön a rendelõbõl, azt mondja, a dok-tornõ tud ajánlani egy nagyon jó szakem-bert, ha nem vagyok képes kezelni azindulatkitöréseimet.

Hangosan felnevetünk, úgy indulunkhaza. Régen hallottam így nevetni.Mélyrõl jövõ, igazi nevetése volt, olyantérdcsapkodós. Hát ezért megérteleköpetni magam!

De többször nem kísértem el a neu-rológiára. Nem is kellett már sokáig jár-nia…

2010. július

***

Szántó Ilona

A csendes esõ

Különös éltetõ suhogás,millió parányi koppanás,csatornákban a víz csobogása,buborékok tiszavirágzása.

Kis LANT 2011/2

9

Németh Erzsébet

Húrokra hangolt századokTinódi (Lantos) Sebestyén emlékezete

"… sem adományért, sem barátságért,sem félelemért hamisat, be nem írtam -az mi keveset írtam, igazat írtam."

József Attila különösen fontosnak tar-totta, hogy íróember az igazat mondja, necsak a valódit… Joggal hihetjük, hogyévszázadokkal korábban Tinódi Sebes-tyén ekként cselekedett: midõn krónikásénekeit írta. Olyan íróknak, költõknekadva ezzel forrást, nyersanyagot a késõb-biekben, mint Arany János, TompaMihály, Gárdonyi Géza, Ady Endre.

Születésének pontos évszámát nemismerjük; 1505 és 1510 közé teszik akutatók. Valószínûleg a Baranya megyeiTinód helységben látta meg a napvilágota XVI. század nevezetes énekszerzõje,lantosa. Származását illetõen ellent-mondásokkal találkozunk. Egyik verziószerint köznemes családból való, másikszerint jobbágyszármazású, a harmadikfeltevés szerint: szülei módos parasztpol-gárok lehettek. Latin iskolát végzett,elképzelhetõ, hogy Pécsett tanult. Deákitudományt szerzett, de kiképezte magátaz énekben és a zenében is. Literátus-nak, illetve Sebestyén deáknak neveztemagát. A kor, amelyben élt: történelmünkzivataros századai közül való: Mátyáskirály halála után több trónkövetelõlépett elõ az egymás ellen forduló báróicsoportok támogatásával. Ez harcotjelentett. És harc folyt 1514-ben a DózsaGyörgy vezette parasztháború során,aztán elkövetkezett az 1526-os mohácsivész, illetve 1541-ben Budának a török

által való elfoglalása, majd a várháborúksora. Erre az idõre esik a hitújításbeköszöntése és elterjedése is, amitovább élezte a helyzetet. Tinódi vitézipályára lépett, 1530-35 között részt vetta törökök ellen vívott harcokban, mígnema bal kezén kapott súlyos sebe miattalkalmatlanná vált a további katonai szol-gálatra. Ezután került Enyingi TörökBálint szolgálatába, mint íródeák, illetveura gyermekeinek nevelõje. Gyógyulásaközben írt egy széphis-tóriát és egy bibli-ai történetet. A Török Bálint szigetváriudvarában eltöltött idõre késõbb issóvárogva emlékezett vissza. 1541-benBuda megszállásakor a szultán TörökBálintot elfogatta, és haláláig az isztam-buli Héttoronyba záratta. Ekkor Tinódiegy idõre állás nélkül maradt, vége sza-kadt nyugalmas életének. De mégSzigetváron megírta daliás és vitéz urá-nak török fogságba jutását a Budaveszésérõl és Terek Bálint fogságárólcímû munkájában:

„Ezer ötszáz negyven és egy esztendõbenBudáról császárnak el- alámentében,Szigetben ki szörzé vala nagy fektében,Vitéz urán való nagy kesergésében.”

Ezután egy ideig, mint énekmondótengette életét, majd Werbõczy Imréhezkerült Daruvárra, akinek 1542. évi kozáridiadalát énekelte meg. Majd várról-várravándorolt, felkereste az országgyûlé-seket, s a különbözõ csaták színhelyét,hogy krónikásénekeihez a pontos és hite-les adatokat megszerezhesse; mint egy jóriporter. Ahogy a török hatalom mindjob-ban terjeszkedett, Tinódi elhagyta aDunántúlt, Nagyszombatba ment az or-szággyûlés színhelyére. Nádasdy Tamás,

Kis LANT 2011/2

10

a protestáns nádor lett a pártfogója.Az õ közelében volt alkalma adatokatnyerni a kor történetéhez. Nádasdy segít-ségével szerzett házat Kassán, s 1553-ban nemesi címet is. Ferdinánd királyköltõi érdemeinek elismeréséül ezt a ran-got adomá-nyozta számára.Megházasodott, gyermekei születtek.Családjának utolsó leszármazottja TinódiIstván,1854-ben halt meg Sárbogárdon.Kassán nyugodt életet élt, sokat dolgo-zott. Közben-közben innen is felkereste anagyobb harcok, ostromok színhelyét; ígypéldául 1552 késõ õszén Egert. AzEgervár viadaljáról szóló énekében pon-tosan leírja például még azt is: hol állot-tak az ostromló seregek, hol helyezték ela faltörõ ágyúkat, hány ágyúgolyótszedtek össze a várbeliek, hányansebesültek meg közülük… MegénekelteVeszprém, Drégely, Ság, Gyarmat(Balassa), Szé-csény, Hollókõ, Bujákvárának ostromát is.

Ha nem volt híre, amit elénekeljen, arégi históriákhoz fordult: elmondtaZsigmond király történetét, s hogy mikéntlátott Tar Lõrinc egy tüzes fürdõkádat apokolban, mely körül négy tüzes ember akirályra várt, de énekelt Szulimánszultánról, a bibliai Juditról, Jónásprófétáról, sõt Jasonról és Medeáról is.

1554-ben kiadta – valószínûleg fõúripártfogóinak költségén – Kolozsváronverseinek gyûjteményét: a Cronicát.Ebben a könyvben huszonegy kottákkalközzétett verses históriája van. Ezenkívül még négy kottanélkülit ismerünktõle. Az énekmondás tehát könyv-nyomtatássá fejlõdött. 1555-ben ismétEgerbõl van róla híradás, majd NádasdyTamás látogatására indul. Ezen útjasorán érte a halál 1556-ban, Sárvár tõs-

zomszédságában, Sár községben. Való-színûleg az osztopáni Perneszy-családsírboltjában alussza örök álmát. Kassaiházát 1900. június 10-én emléktáblávaljelölte meg a város lakossága.

Nemesi címerében lant és kard van.Méltó kifejezõje életének és munkásságá-nak.

Lant és kard, harc és dal,összetartozások, végletek… Húrokra hangoltszázadok,húrokból fölcsapóénekek!N.E: Lant és kard

***

Bíró László

Csöndet fûznek a szavak

Két vaskos zárójelentés közöttszállnak felém az egészség-ködökkét lélegzet között bármit szabaderemre csöndet fûznek a szavak

körbedalolja lelkem a semmireggel-este a hiány ad enninekem a mindenség hatalmas ûra verslepedõn fekszem egyedül

véremben ácsolják a színpadotaz emberjelenetben kín vagyoksorsomban bajok fõzik a kávéts a magánypresszótól odébb állnék

Kis LANT 2011/2

11

Urbánszki László

Kívül hamu

Kívül hamu, beljebb félig elégettágdarabkák, itt-ott némi izzó parázs.Ennyi maradt.

Kevés tavalyi fû, összetördelt gallyak,egy szál gyufa, és megszületett a tûz.Elõször kicsike füstszál kígyózott elõ,késõbb megerõsödött, vastagodott. Színeegyre sötétebbé vált, majd diadalmasanelõugrott a láng. Mohón végigfutott agallyakon, nagyokat ropogva begyújtottaõket. Utána együtt égtek, sõt mostanramár véget is ért a nagy lobogás, csaknéhány félig elszenesedett, szívósabbtúlélõ maradt, melyek még fel-, fellob-bannak.

Egy utolsó perceit élõ ágdarabotfigyelek. Szép halál. Ügyetlen gondolat,de szinte ez tûzélete legszebb pillanata.Lágyan, selymesen izzik, majd huss, ésvége. Hosszan elnyújtott csúcspont. Bár,ha jobban belegondolok, az elején sister-gett. Nem igazán kívánta ezt a tüzet.Éretlen volt még - mondhatnánk bölcsen.De mit lehet tenni, belekeveredett azérettek, a szárazak világába, és mielõttmagára talált volna, magukkal vitték anagy közös tûzbe.

Utána együtt izzottak a felnõttségkohójában, de mostanra már véget ért anagy lobogás, csak néhány félig kiégettszívósabb túlélõ maradt, õk még fel-fel-lobbannak néha. Legtöbbször a hajdaniéretlenek közül.

A szavak játéka. El kéne engednimagam, élvezni a csendet. Bár fura, hogyezt, amit hallok, csendnek nevezem.Pattog a tûz, madárhangok vegyülnek aszellõ susogásába, az én nyugodt

mocorgásom is benne van, és mégis. Ezamolyan gazdag csend. Kiteljesedett,örömet adó.

Vannak szegényes, szánnivaló csen-dek. Amikor ott állsz a lány elõtt, mármindent elmondtál neki, de õ csak hallgat.Átnéz rajtad. Vagy amikor hosszú sor-banállás után odaérsz, ahol már fizetni iskell, és hiába számolod kuporgatásaidat.Kevésnek találtattál.

Léteznek iszonyú csendpillanatok. Azorvos, aki túl nagy levegõt vesz, hogyelmondja, és ekkor te már tudod. Amikora kocsid elé került õz rád néz, vagy atemetésen az anya, amint felpillant akoporsóról.

És vannak szép, nyugodt, örömmeltelített csendek: ezerráncú nagyanyádszeretetteljes mosolya, mikor megsimo-gatta a buksidat. Vagy amikor arra ébred-sz egy fokhagymás-pirítósszagú, lustavasárnap reggelén, hogy vakítóan sütszemedbe a nap.

Figyelem ezt a kicsiny, majdnemhamvába fulladt mindenséget. Begyulladtújra, és a táncoló lángok fölül halottpernyedarab indul a magasba. Csak így,egyszerûen. Küzdelem nélkül. Egyre föl-jebb.

Nem harcol, nem verdes görcsölve. Égmég odalent a tûz, van kikre támaszkod-nia – barátok, társ, utódok.

Nehezek ezek a gondolatok. Néztem atüzet, vagy inkább a maradványait, éselõbújtak.

Kapaszkodnak belém, lehúznak. Jólenne lerázni õket. Beleállni a lángokba,hogy leégjenek. Milyen szép kép. De vajonmi maradna a tûz után? Nem fogomkipróbálni. Nem merem.

De honnan ez az ösztönös keserûség?Miért a mögöttest akarom látni, hisz

Kis LANT 2011/2

12

Barcs János

Talicska-sírás Fájdalmas emlék

Szúrágott, öreg, rozoga talicska,árpát tol rajta apám a malomba.Nem nagy malom az: – Kovacsics daráló.Befonta a téli zúzmaraháló.Amíg odaér, olykor-olykor megáll,megroskadt már az izmos kar és a váll.Megyek anyámékhoz s Õ jön velem szembe,talicska sírása fúródik szívembe…Átölelem vállát, s nékem tesz panaszt:– Elmondom, fiam, mert te jól érted azt…Sovány a hízó, sokat kér még enni –mondja –, meg kéne a kereket kenni…Apátok öreg, a talicska is vén, itt hagyott öt lány, s három nagylegény.

Szétszökött a család, szanaszét húznak;nyolcfele futottak neki a nagy útnak. –Olyan szép volt egykor ez a bölcs család;s hiszik: most mind újjá szülheti magát. Õsi házunkról hámlik a vakolat,fészkelik szarkák –, sárpadlója rohad. –Nézem az arcát, csupa kín, verejték,izmait az évek jól elperelték – : – Szeretnék egyszer még birkózni veled,talpra emelni minden feldõlt szekeret.Úgy érzem: meghaltak bennem a szavak,deres kavics csikorog a talpunk alatt,szemben az öreg temetõvel, a Zimonya alattmegszámlálni sem tudjuk az öreg varjakat: –S oda se neki, – köpi markát apám –s taszít egy nagyot a nyiszorgó Talicskán.

Barcs-Pálfalu 1977. január 27.

olyan szép, ami látszik.Hinni kéne végre valamiben.

Magasztos lenne jó, lélektisztító vallásokmámora. Apró, emberközeli hitem mindigvolt, de a nagy helyettesítõ soha.

Megint a szavak. Miért hiányolom azt,amit nem is kerestem igazán? Csak amagam erejében bíztam. És most isebben kell hinnem.

Még van belõle. Annyi, amennyi. Nemfogom számba venni. Nem akarom!

Nézem a tüzemet. Vagy inkább amaradványait.

Kívül hamu, beljebb félig megvalósí-tott álomdarabkák, itt-ott némi feliz-zítható parázs.

***

Boér Tamás

Haza

hófödte e tájó hazafölded anyaölörökös ringatásadér facsartatél ízedelöntve vérrel

emlékem s álmom

törékeny határodázottan olvadójégvirág

Kis LANT 2011/2

13

HANS-GUIDO KLINKNER

HASEL VÁRÁBAN(Auf der Haselburg)

FreskókDill Riemenschneider mesteri kezébõlmotívumokkal az Argonauta legendábóldíszítik az öreg vár lovagtermét.

Itt ülnek összea messzirõl jött barátok, egy tüzes malvasia mellettilaza beszélgetésre, világos elõadásra.

Ének és klasszikus zene,Haydn trombita koncertjevarázsol el szívet és teret.

Egy csillagos éjszakána Hale-Bopp üstököshúz csóvát a város fénytengere fölé.

Boldogan állnakéz Életóra mutatói.

Felejthetetlen benyomásokkal, pompásan megjutalmazva térnek a barátok vissza otthonukba,összevetve zsákmányukat az argonauták arany gyapjával.

Haselburg/ Bozen 2007. márciusában

Fordította: Bayer Béla

Kis LANT 2011/2

14

Magyari Barna

Ébredés utánCsillának

itt ébredek bennem minden reggelhol összefog a fény Csilla-szeggelszunnyadóból leszek ember s férfiCsillaságodban elkezdek élni

ereimben a vér metrót játsziktéged szállít combtõtõl a májigonnan tovább egyenest a szívbeahol az élmény csodának ír be

ha elmúlik egy csók születik háromajkadat vágyom mindig a számonösszes sejtemben lényed világolépítem sorsom Csilla-virágból

Örök angyalCsillának

amikor ébredek minden reggelki-kimászik belõlem egy emberaz üresség tompít a csend élezidomulok napi tévedéshez

a vágy tölt meg percet szót üregetmikor felõled jön az üzenets ha jól seftel agyamban az ábrándajkamon csókod mossa a párkányt

szívemben az éden hozzád sétálkihordani a fényt kéne még tálmajd helyet cserél a nincs a vaggyalte elém toppansz mint örök angyal

Németh Erzsébet

„ Atyám bocsáss meg nekik, ...”

A tavaszi Niszántizennegyedik napja:porzik a jaffai útJeruzsálemtõl északnyugatra.Katonák, kappadókiaiak,egyre többen, s zavarják széjjela városba tartó karavánokat.Kettõs õrláncot kell kialakítani! –így szól a parancs,s szabadon csak egyetlen feljáró marad. –

Bekerítve híresüla Koponyahegy.Ezen lesz délutána három kereszt,lator és lázadószögezve rá...Micsoda ácsolat!S köztük lesz magaa híres ács fia.

Mert jól mûködikaz ünnepi demokrácia.

Dismas és Gestas melléBar-Rabban helyett: Jézust szavazza mega fõpap, s az õrjöngõ tömeg.

Pilátus itt márcsak gyönge báb lehet.

Bp. 2011.

Kis LANT 2011/2

15

Baráti Molnár Lóránt

Harmadik napon

1.Az elsõ napon mindent elfelejtettem,a második napon kerestem emlékbe-vezetõ-lépéseimet,és a harmadik napon egyre élesebbé lett a sejtelem:elindul a második özönvíz, és esni fog, esni, mostés mindörökké, – végig a testemen, az életemen…

2.(…és Te is csak voltál, – elsodort ez a víz, ez a mindenséget-áztató, örök esõ, –és elmossa majd a hiányodat is, és mellettem virrasztaz idegen nõk dermedt, bábu-pillantásában, és elkísér: a magány világvégi, üres, feketesikátorain át jön, jön velem…)

3.…és bizony mondom néked:csak bánat s fájdalomlesz csupán csönddel-viselõs-arcomon,ha véled még egyszer… egyszertalálkozom. –

Ötvös László

Emberek és gyöngyszemek

Disznók elé gyöngyöket ne vessetek,mert dühükben rátok törnek és széttépnek!Adjatok gyöngyöket az embereknek,hogy õk is gyöngyszemekké lehessenek!

Kis LANT 2011/2

16

Vasi Szabó János - Szabó Márton

Abszolút nulla pont

~: a Kelvin-féle abszolút hõmérsékletiskála alappontja. Értéke: -273,16 Celsiusfok. Ezen a hõmérsékleten a gázokatalkotó részecskék hõmozgása megszû-nik. A kozmikus háttérsugárzást meg-mérve: az Univerzum hõmérséklete 2,7Kelvin. Ha az õsrobbanás-elméletnekigaza van, ez a kozmosznak olyan álla-potát jelenti, amelyre az egykor több mil-liárd fokos világegyetem mára lehûlt.

Csillagászati kislexikon

ÁlomAbraham Herz, a Világállam polgára,

a slumbervillei Egyesült Fénymotor-gyártó Vállalat 3-as fokozatú propagan-distája jóllakottan tolta el magától atányért. Rachel asszony aznap is kitettmagáért! Nincs a Világállamban még egyháziasszony, aki a szokásos szójakon-centrátum fejadagból ennyi és ilyenfinom vacsorát tudna készíteni!

Abraham Herz teli hassal, egyfárasztó aktatologatással elmúlatott napután leheveredett, s elméjét rögtönhatalmába kerítette a kimerültség.

Elsõ álomfázis: mélyálom

Fehér dunna alatt a táj.Barna csupasz karú fák.

Hópelyheknek szalutálnak.Jéggé fagyott nyári harmat.

Csilingelõ jégcsapok.Bennük légbuborék vacog.

Dideregve olvasom a feliratot. Hidegvan! Fagyott-halott világ vesz körül.Kékülõ ujjaim végig tapogatják. Hatalmas

jégharang. Hang nem jut ki belõle: énsem. Lehet – nem is akarok.

Varázslatos jégvirágminták ékesítikcsupa ablak fagyszobámat. Dérterítõ azágyamon. Kristálydíszes, síkos szõnye-gen taposok mezítláb.

Egyedül vagyok!Második álomfázis: REM fázisú álom

Olvasom, és újból olvasom a feliratot,hiába. Nem értem. Mélyhûtõbõl kihúzottfejem kocka; szikrázó hegyes dárdák –egykor göndör, fekete hajtincseim –, haletörnek, kopaszodom. Mégis, itt érzemjól magam!

Nem tart sokáig…Emlék nyaldossa körbe jégmárvány

koponyámat.

Segítség!Mint tiszta víztükörben, egy pillanatra

megláttam önmagam.

Fájt!Gyémánttûk ridegségével hasít

szívembe a gondolat:

Szabadság…Harmadik álomfázis: mélyálom II.

Nagyot szippantok a metszõ, tisztalégbõl. Keblem bal felén a fagyott motormozogni kezd. Meleg lét pumpálszerteszét az ereimbe.

Negyedik álomfázis: REM típusú álom II.

Éleset találtam. Langyos, piros cseppbugyog elõ, amint hozzáér opálszínûkezemhez. Érzem, hogy tennem kell!Fehér porként serceg a jég, amint lassan

Kis LANT 2011/2

17

vésni kezdek. Régi betûkkel karcolomtele fénylõ üvegszobámat.

Ropog a hó, elhalt gally reccsen.Egyarcú itt minden.

Tékozló a legtöbb évszak a nagy Évben.Csupán egy: furcsa pásztora a nyájnak,

minden sajgó sebhelyt betapaszt,mire felderül az élet,s eljõ a meleg tavasz!

Ötödik álomfázis: éberálom

Testem pólusai halvány pírtól sziszeg-nek. Borzongás fut végig rajtam…

Melegszem!Langyos zápor áztatja arcomon a

keményre dermedt barázdákat.Ijedten nézek szét: védett otthonom

pusztulását látom. A szikrázó ékszer-doboz lassan sárcsomóvá görnyed.

Fönt elõbukik az ég. Más színû ez akék! Süti a bõrömet! Hûvös verejték csöp-pökbe öltözve veselkedem neki a hegy-oldalnak, aminek lábánál egyszemélyeskis világom megbújt.

Új hazámban minden méter másveszéllyel les rám. Csupasz vagyok.Fekete hajtincs göndörödik a szemembe.Bátorítóan!

Fenn állok a szakadék peremén. Innenmindent látok! …

Borzongás süvít át lelkemen! Egészmezítelen lényemben reszketek. Könyör-gök a Legnagyobbhoz: változtasson visz-sza, szürke pocsolyává, mint mögöttem –lent – a közelmúltamat. Legyek inkábbszennyes, megalkuvó maszat: csak ne lás-sak!

Hogy mit? …A lábam és a horizont közt, a négy

égtáj felé szétterülõ jégharangok mil-liárdjait!

Ébredés Abraham Herz hirtelen ébredt fel

lidérces álmából. Családjának többi tagja már szorgal-

masan csomagolt, fésülködött, az utolsósimításokat végezte el, mielõtt kilépne alakás hártyavékony alumíniumötvözetajtaján.

Herz lomha mozdulatokkal hánytamagára az elõre kikészített ruhákat,majd megreggelizett. Különösebb bú-csúzkodás nélkül lépett a toronyháztovasietõ lakókkal zsúfolt folyosójára.

Idegesítõ álmát a hûvös reggeli levegõkifújta elméjébõl, aktatáskáját lóbálvamerült el Slumberville sugárútjának hul-lámzó emberfolyamába.

***

Lévai Wimmer MáriaA neved…

József Attila emlékére

Már Egyre többenSzorongunk

Vonat-kattogásúSzívedben

És különben semLehet nagy baj ottAhol egyre többen

MondjákMormoljákSuttogják

LeírjákA neved: József Attila

Balatonszárszó, 1999. április 11-én,

a Költészet Napján.

Kis LANT 2011/2

18

PERCKÖSZÖNTÕ

Arcfoszlányok úsznak át a csöndön.El nem érhetõen vagy jelen.

Résrenyílok, a percet köszöntöm,kõmagányban éltes értelem.

Kopjafákon vérzik fel a reggel,inged villan, láztól csatakos.

Vágyra hajszol, csigolyámon perzsel,vemhes dalhoz kottát aranyoz.

HACSAK

Velem immár minden megtörténhet,hisz a dolgaimmal egy vagyok.Nincsen szavam a szavak ellen,sem esélyem, hogy jelet hagyhatok,hacsak nem magam vagyok a jel.A végsõ dobszó, az elcsókolt vágyakozás.A híd, melyen át már rég nem jár senki,noha egykor lélektõl lélekig ért.Kimért mozdulatok váltották le öleléseimet.Enyém lett végül a fránya, kiválasztottak magánya, s a félelem. Istenem, biztos, hogy így akartad?Így akartad, hogy Krisztus-ábrázattal szûköljek szemlesütve? Képzetem halkuló sikolyra ébred, s míg az enyészet bimbaja feslik, lelkemnek ajtói egymásba nyílanak.

BAYER BÉLA

versei

KIBICCSANT

Megkésett titánok hebegõ ajkainlázasan feslik a szóvirág.Bár igyekezetük itt-ott megkapó,zavar az a kimódolt képzavar,amellyel lelkük onániája ellenünkfordul. Strófáikban rím csikordul,formát ölt a kibiccsant gondolat.A tudat salakja szirmokat vajúdna,tobzódnak a fixa ideák.Bacchánsnõk kacaját mímelõverslábak dönögnek, mígnemfeldübörögnek lant húrokon a lópaták.

MEDDÕ

A feledés nyálát kente rá a lét,a gentleman ha nem élvez, hallgat.Hiába pofozza hûtlen hitvesét,kit az elmúlás ténye sanyargat.

Istene ha volt is, rég föladta már,nem enyeleg szaván meddõ Éden,nem sikolt érkeztén földhözvert pohárnyírettyû sem szól már, mint régen.

Nem maradt mása, csak tucatnyi verse,illanó dicsõség, mely megfakul,halandó nem lehet isten kevercse,

hisz holtáig a jó pap sem tanul.Nem lehet a teremtõ földi mása,önsorsának jobbító kovásza.

Kis LANT 2011/2

19

Németh Dezsõ

AZ EGOMI SÁRKÁNYInteraktív rapmese

Én vagyok az elsõ rappermesélõ.Ebben a mûfajban nincs nálam nagyobb.Én találtam fel a rappermesét.Én a rapmese királya vagyok.Húzzál el öcsi, ha nem hiszed el,hogy jól bánok szavaink kincseivel.Hazaváglak, ha kételkedsz ebben,mert nálam senki sem mesél szebben.

Ref.Én vagyok az elsõ rappermesélõ. Ebben a mûfajban nincs nálam nagyobb.Én találtam fel a rappermesét. Én a rapmese királya vagyok.

Egy meserapperrel álltok most szem-be’. A hol volt, hol nem volt nem juteszembe, nyomom a szöveget, szóvivõvagyok, reklámszatyorban viszem a szót,néha kiesik belõle, de nem vagyok ki tõle,meserapper vagyok. Van, mikor egytémára bekattan agyam, ilyenkor király-nak képzelem magam. Mondom nektekkis csávók a világ nem más, mintkisminkelt medáliák; ömlesztett csodáktömkelege. Dögnagy mézeskalácsotvarázsol elénk, de csak látszat ez, sbelõle nuku a miénk.

Ha mondom a refrént, mondjátok aszöveget, heten kaphattok tõlem szépsüveget, heten papírcsákós vitézek lesz-tek, ha a csatában oda nem vesztek,

ha a csatában oda nem vesztek.

Ref. Ez a világ egy mesevilág, ragyognak sminkelt medáliák, ömlesztett csodák palotája,

tátva marad az ember szája.

Ismétlés: Ez a világ egy mesevilág, ragyognak sminkelt medáliák, ömlesztett csodák palotája, tátva marad az ember szája.

Kis-krapekok mostan figyeljetek! Tilesztek a legnagyobb rapperek. Cipeljükegyütt a délibábokat, kapjátok el a mûkü-tyü bábokat. Felépítünk egy szép palotát,Egom még nem látott ilyen csodát.Szivárványszíneket ont a város, amikoraz ég csillagvirágos, chattel az éggel akék Duna habja, rajta kacsázik a holddarabja. –

Itt fészkel Egomban elsõ Galiba ki-rály, körültáncolja érdekbõl sok udvarilakáj. Második Kalamajkát lökte le a trón-ról, most helyére ülve eszik-iszik a jóból.Virágzik itt a recefice mák, s kenceficézõsumák terem a palotánk falán. Talán azaranykezû fazon gondolkozott azon, hogydizájnos legyen a város nagyon?

Kalamajka összeesküvést vésett (sajt-ba): Galiba királynak küldött ebédet. Abazilikú(a)sajtnak csak a lika volt, így akirállyal csudára kitolt. Galiba királyéhkoppon maradt, éhségében az agyakiakadt. Tutira berágott Kalamajkára,kiállíttatta egy szemétkukára. Egomfõterére nyomták ki a „szobrát”, de elõtteegy kicsit restaurálták. Kalapácslak-kozták a furmányos csávót, a bõre kék-zöld színekben játszott.

– Na, ne tudd meg! Sajgott mindenenagyon, berágott akkor az aranykezûfazon. Úgy hívták Ózon a nagy varázsló,lófejû volt ez a varázsló csávó. Összeját-szott a Kalamajkával: összekavarta afüvet a fával.

(Ebben az idõben az volt a duma,hogy Egomnál visszafelé folyik a Duna. Aparton kétlábú halak sétálnak, s dizájnosmobillal telefonálnak. De földobódott ahalcsávók talpa, mikor rákaptak az encsi-italra /encsiücsi: becézett energiaital/.Aki ezt nem hiszi, vegye ki részét:

„Kérdezze meg orvosát vagy gyógy-szerészét!”)

Ekkor szõtte Ózon az ármányt, vará-zsolt dögnagy Pánk sárkányt. Egyfejû voltez a sárkánycsávó, taraja leért atarkójáig. Vörös színt játszott hosszúsörénye, s bazaltkõ ékes fülakármije leló-gott páncél vállkütyüjére. Orrában drá-gakõs pirszingek csüngtek. Tutira mon-dom, a bõrmellénye megért legalább százlepedõt. Ragyogott fullos szerelése acsilivili szegecsek tömkelegére. Félel-metes volt testékszere: bicepszein lán-golt két béka szeme, kígyó tekergett mindkét combján, vaskarmos surranók voltaka lábán. Kiálltak belõle tüskés szögek.Dögjól nézett ki a krapek.

Odaállt Galiba király elé, s rappereshangon szövege -lé:

– Lefújlak tûzzel, Galiba király. Úgyelszállsz ekkor, mint döglött sirály. Vagyfizetsz százezer eurót nyomban, vagyKótyomfitty lányodat nem látod Egomban.Pedig dögös kis tyúk ez a liba. Nyomjad alóvét gyorsan Galiba!

Elszállt az agya Galiba királynak srappelve beszólt a Pánk sárkánynak:

– Nem adom át neked sárkány a tar-hát, nem csinálsz belõlem ekkoramarhát. Itt van két óriás verõlegény.Húzzál el gyorsan te sárkánygörény!

Intett két góliát óriásának, õk base-ball ütõkkel rontottak Pánk sárkánynak,aki tüzet okádott; szikrákat ontott a kétcsávóra, õk lángolva tértek nyugovóra.

Kis LANT 2011/2

20

Pánk sárkány elkapta Kótyomfittyet,látszott, hogy nem ismer semmilyen vic-cet. A királylány rappelve sikítva mondta,mikor a sárkány a markában fogta:

– Én vagyok Egomban a leg-leg tini,csípõszoknyám farmer, de mini. Azarcom piros, mint a sült fánk, nemarkolássz mán sárkány Pánk! Brillespirszing csüng köldökömön, szépségemannyi, mint száz a köbön, kis koronámarany és drágakõ, Egomban én vagyok akirály- nõ. Fölgyújtottad a ridikülöm,Pánk sárkány én ezt el nem tûröm. Elõ-kapom a poroltóm, lángodat nyombaneloltom!

Közben Ózon a nagy varázsló csiribi-rizett egy motor-quadot, de jöttek újabbóriások, hogy kiszabadítsák a királylányt.Pánk sárkány mindet hazavágta ésmeglovagolta a járgányát.

– Na, kattanj föl gyorsan a quadtali-gámra! Mert ha berágok annyi neked.Azután elvonulsz csigalomba te nyivákolóõs-cicvarek. De figyelj ide te is Galibalibakirály, hülyeséget ne csinálj, mertvisszajövök hetente. Amíg a suska nemlesz a zsebembe, hét Egomi kislánytelviszek, s mindennap egyet megeszek.

Ezt mondta Pánk s ölébe kapta a kar-molászó királylányt, aztán elhúzott aFekete hegyre, s barlangba zárta a zsák-mányát.

Siratta lányát Galiba nagyon, nem volta városban vigalom. Jöttek a feketedélibábok, nappal is nyíltak éjjeli virágok.Feketébe öltözött udvari bolondja, acsörgõsipkás Kelekótya. Feketében jár-tak a menõ miniszterek, zokogott Egom-ban minden gyerek. Az égbõl feketejégesõ hullott, Galiba majdnem kinyif-fant, mikor egy jégtojás a fejére pottyant.Kihirdette hát az egész világon:

– Aki megmenti Kótyomfitty lányom,

Kis LANT 2011/2

21

azé lesz keze és fele királyságom. Jöttek sorban páncélos csávók.

Csillogtak fegyverek: kardok, buzogá-nyok. Ide húzta a szajré a legnagyobbmenõket, de Pánk sárkány sorba haza-vágta õket. Aztán követelte a hét kicsilánykát, el is vitte Egom hét kis virág-szálát. Láncot vert a pici lánykáknaklábára, s felrángatta õket dögnagyjárgányára.

Gyertek most körém egomi srácok,járjuk együtt a rapharci-táncot! Védjükmeg az egomi lányokat! Ne hagyjuklábukon a durva láncokat! Ne hagyjukrabságra vetni õket, sokszorozzuk megaz erõnket! Aztán kiszabadítjuk Kótyom-fittyet, az egomi királyi kincset! Palotánktini virágát: Galiba király leányát.

Öcsém! Ne tudd meg! Sírt az egészváros, gyászos helyzetünk nem voltmulatságos. Ekkor elõjött a polgár-mester, azt mondta õ a legnagyobb rap-per, elõadta nyomban a szám(l)át, avároskapuba vágott egy dárdát, alattahatalmas hirdetmény írta: Húzzon el avárosból minden birka! Sárkánynak tilosa parkolás! Aki a szabályt megszegi, arendelet halállal bünteti.

– Figyeljetek ide most egomi emberek,az is, aki az utcán hempereg. Nem segít-hetnek hõsök, rendõrök, katonák, csak ajó magyar mesefigurák. Ezért mostnéhánynak telefonálok. No, ne sírjatokmár egomi lányok! Haló, te vagy azKukorica Jancsi? Tudnád nekem a fiadatadni? Igen, Tengeri Jani kell a sárkány-ölõ. Úgy tudom e szakmában õ a menõ…Te vagy az Jani! Szerbusz, fiam. Akeresztapád igen nagy bajban van.Sanyargat bennünket Pánk, a sárkány…Nem, nem az küldte ránk, nem Párkány.Azonnal gyere fiam! Ha lehet, hozd ma-

gaddal a quad-szekered, meg Toldi fia isjöjjön, a Toldi Miki, malomkõs nyakláncajól jönne ki, de Gúnár Matyit is hívd,Ludas Matyi fiát, hárman tehettek nagygalibát. Oké a balhé, Jani gyerek? … Azösztöndíj? Jó, abban segíthetek.

Most ide figyelj Galiba, mesekirály,aztán a harcban be ne csinálj! Fogasd leÓzont és Kalamajkát, hóhérod élesítse abaltát! Az idegenforgalmat meg kellnövelni, nem állíthat meg bennünketsenki. Lóvé kell a költségvetésbe, ezt acsocsós agyadba vésd be! A mesevárosnem lehet sárkánypréda, rendet terem-tek itten még ma.

Mikor a szövegét elmondta, vissza-ment az igazi városba. De alig hogyelment, jött a Pánk, majdnem a frászthozta ránk. Berontott dübörgõ járgánya,rámutatott a hirdetményre, és óriás letta röhögése:

– Még, hogy sárkánynak parkolnitilos? Aki ezt kiírta, az volt egy gyogyós.Felgyújtom Öreg az egész palotád, hapofázni mersz szétkapom a szád! Mostazért is itten leparkolok, és egy egomikislányt megkajolok.

Elõvett egy hatalmas kést meg villát,tányérra rakott egy egomi kislányt, deelõtte jól összekötözte, már majdnem akislányt enni kezdte, amikor három quadgurult a térre.

Az elsõben feszített Tengeri Jani.Csak úgy dagadtak izmai. Baseball sap-káját félrevágta, s rámutatott a Pánksárkányra:

– Nem lesz itt sárkány semmilyenzaba! Nem vagy te más, mint egy ragyásgatya. A sörényed meghibbant vécékefe,a kobakod fûrészporral van tele. A sze-meid gülük, akár a bilik olyan sárgák.Rajtad a görények táncukat járják.Szétkapom mindjárt a szád, és bilincset

Kis LANT 2011/2

22

rakok rád.– Hozzám beszélsz te gyökér Jani, ha

hozzám szólsz, a szádat mosd ki. Duguljel, mielõtt berágok rád, és én kapom széta szád. Megküldelek mindjárt egy kistûzzel, azt ajánlom, hogy gyorsan tûzz el!

Erre ledobott tányért, kést, villát. Agyerekek kiszabadították a kislányt. APánk meg lángot fújt elõre, de TengeriJani kitért elõle. A gyerekek vízipisz-tollyal lõttek. Trombitáltak a csákósvitézek. A quadok a sárkány körül ke-ringtek, a palota falai belerengtek. ToldiMiki forgatta malomkövét és megküldtevele a sárkány fejét. Kihullt a sárkánynéhány foga, de annyira nem volt oda.Megszédült kicsit, de lángolt a feje. Tüzetfogott egy quad eleje. Ekkor berágottGúnár Matyi és a lángoló quaddal rontottneki, megküldte a hátát baseball ütõvel,de a sárkány lefújta tûzesõvel. EzutánTengeri Jani, aki tûzoltó volt, elõkapottegy habbal oltót. Befújt a Pánk sárkánykitátott száján, kialudt minden parazsa,csak színes buborékokat fújt ki a csõrén,s ott állt lefegyverezve põrén. Már nemvolt olyan nagy legény a sárkány, ki voltkötve, egy hatalmas szálfán lógott ateste, és már pityergett nagyon a beste.

Na, ne tudd meg! A gyerekek tekertékkörbe kötéllel és õrt álltak mellettedárdákkal, meg világítottak fáklyákkal. Adélibábokat visszaforgatták és a refréntrappelven mondták:

Ez a világ egy mesevilág, ragyognak sminkelt medáliák, ömlesztett csodák palotája, tátva marad az ember szája.

Ünnepeljük a megmentõinket: Janit, Matyit és Mikit!A mesepark királyai õk;

a nagymenõ sárkányölõk.

Ez a világ egy mesevilág, ragyognak sminkelt medáliák, ömlesztett csodák palotája, tátva marad az ember szája.

Aztán Galiba király kihirdette, hogyporba hull még ma Pánk sárkány feje. Deelõtte lefejezik Ózont a nagy varázslót, ésKalamajkát a felbujtó csávót. A bábfalakmögé vitték a két fazont, és azután márcsak kiáltásuk hangzott.

Sírt nagyon a sárkánygyerek, amikor– Süsüsárkány – az apja megérkezett.Vele jött a hét egomi lányka, be voltaköltözve sárkányruhába. Elõl billegettKótyomfitty királylány, csillogott, mintegy szivárvány. Táncolt, mulatott egészEgom, beindult a város nagyon.

Süsü megkérte Galiba királyt, hogyengedje szabadon a fiát.

– Hiszen még gyerek a csávó – eztmondta neki. – A bolondságát majdkiheveri.

De adjon a fiúnak Egomban munkát,hogy ledolgozza az okozott kárt.

Így lett a Pánkból utcaseprõ.Ráfaragott a nagymenõ. Most Egomban naponta söpri az

utcát, munkás rucira cserélte cuccát. (De, aki nem hiszi el a mese végét: „Kérdezze meg orvosát vagy gyógy-

szerészét!”

(Egom Esztergom népszerû neve. A meséta Polgármesteri Hivatal “Hangos gyerekka-caj” címû pályázatára írtam. A pályázatotelhalasztották, de utána sem lett belõlesemmi.)

Kis LANT 2011/2

23

Tündöklés

Kérlek ne sírjál!Ne hagyj el! Gázolnom kell

mindazt, ami rút.

Súgd a fülembe:nem értelmetlen az út,

ahol én járok.

Bolondul küzdöka szépért: látnom kell hogy

a Nap tündököl,

ahogy aranylikaz erdõ, – ahogy a szél

a lombbal pöröl.

Kevés Hold

Kedves Attila!Mit is tehettél volna?

Tõled kérdezem,

aki hetvennégyéve már egyikünknek

sem válaszolhat.

A sírod elõtt– akárcsak a Nap elõtt –

lehunyom szemem,

míg az éj inoga téren. Hogy égjen: gyújt

egy kevés holdat.

Móritz Mátyás

Nap, út

Szakadék

Szálltam és másztam,mintha odafönt sosem

nyugodna a Nap.

A szakadékokfölött, bennem iszonyúbb

szakadék hasadt.

Leolvasztottamégis a Nap, hátamról

a fagy-teleket.

Fájt a szívem. Mostszeretem az utat, mely

hozzád vezetett.

Tûznyelõ

Nem csillapítjakönnyeim árját vigasz,

hiszen a Világ

nem folyamat, csakátmenet, és enyém a

melankóliád.

Utazó visszasohasem tért, ha búcsút

én vettem tõle.

Meddig kell még ittácsorognom – mondd – mint a

Nap tûznyelõje?

Mûkedvelõ írók, költõk jelentkezését is várjuk! Az elfogadott írásokat közöljük!

kis LANTIRODALMI FOLYÓIRAT

Fõszerkesztõ: Németh DezsõIrodalmi szerkesztõ:Németh Erzsébet

Szerkesztõség címe: Németh Dezsõ

Lant 1211 Budapest

Ady Endre út 5. 3/10.

Telefon:277 7196Mobil: 06 30 431 7837

Kiadja a Lant Irodalmi KlubMagánkiadás

www.kislant.hu

ISSN 1788-7542 (Nyomtatott)ISSN 1788-7631 (Online)

A LLaanntt Irodalmi Folyóirat elõfizetési díja egy évre: 1.500,-Ft.Elõfizetni postautalványon lehet aszerkesztõség címén. A lap évente

hat alkalommal jelenik meg.

Ára: 250,- Ft.

Lelkes Miklós

Az erdõ hangjai Kiss Lászlónak

Sokféle hang járkál tavasz-határon,ha bizakodnak az erdei fák:néha hallod hangját a Hangtalannak,s belsõ hangot kinyit külsõ világ.

Az életünkbe hangok visszatérnek:az ijesztõek is, s a kedvesek.Fehér láng-hang villan kékre, merészre,s kerekülnek nappal-bagolyszemek.

Belsõ hangoktól csordul túl a lélek,ha virágcsokrot nyújt át égi hótiszta tavasznak, szilaj-gondtalannak,s gyorsító vízen kigyúlt fényhajó.

Ó, el ne hidd: mindent tudunk az erdõnkhangjairól! Hang, s hangtalan közötta szív sokszor megszorul: hinne, tenne, –de hit, s tett síró tájhoz kötözött.

Hangokból erdõ száll a hangtalanba,ha a félig-kész sötét ránkszakad,s madárhangoknak, búcsúzó idõnekpiros hangtükröt tart a pillanat.

Tavasz-határon magas fák felállnak.Könnycsepp-hangokban bánat és öröm.Csend-csillag cseng. Épít, pusztít a Szépség:vádló valóság, áldó köszönöm.

2011

Németh Erzsébet

Ha végleg elárvulunk

Dalolatlan csönd,táncolatlan ének.Ha végleg elárvulunk:jó lesz menedéknek.