Irvin D. Yalom - Egzisztenciális pszichoterápiaEgzisztenciális pszichológia

Yalom: a „száraz”, analizáló pszichológia nem minden, szükség van bizonyos „extrákra” is. Ezekre példa lehet Freud: páciensei iránt gyakran szinte baráti érdeklődést tanúsított, felvette a kapcsolatot a beteg családjával, akár anyagi ügyekben is segített, stb. Mindezek az adalékok hatékony beavatkozásnak bizonyultak.

A mai terapeuták jó része is használ az irányzatnak megfelelő módszereket, ám ha megkérdezzük őket, mi az egziszt.-is pszich., teljes a zűrzavar…

Miről is van szó tehát?

Az egzisztenciális pszichológia formális meghatározása: a terápia egy olyan dinamikus megközelítése, ami az egyén létében gyökerező félelmekre fókuszál.

Az egzisztenciális terápia a dinamikus terápia egy formája. A „dinamikus” szó ált.-os értelemben az energiára, mozgásra, technikai értelemben a mozgató erő fogalmára utal.

„Környező” elméletek:

Dinamika, ugye, már Freud-nál is volt: az egyénben egymással szembenálló erők működnek, és az érzelmek, a viselkedés mind innen származnak, ráadásul mindez a tudatosság különböző szintjein. Pszichoszexuális fejlődés, ösztön-párok.

Neofreudisták (Sullivan, Horney, Fromm): az ember(gyermek) teljes mértékben a kultúra és a környezet terméke. Karakterét a fontosabb ágensekkel való kapcsolatai határozzák meg. Belső feszültség itt onnan eredhet, hogy a gyerekben veleszületett energia, kíváncsiság, belső növekedési potenciál van, ami nincs mindig összhangban a fontos felnőttek igényeivel, így a biztonság és jóváhagyás iránti igény olykor nem elégülhet ki.

Egzisztenciális pszichodinamika

A feszültség forrása itt az, hogy az egyén szembesül létének adottságaival. Adottságok alatt itt végső, megoldandó problémákat értünk, melyek elválaszthatatlan velejárói az emberi létezésnek. Feltárásuk legjobb módszere az elmélyült önelemzés: „zárójelbe” kell tennünk a hétköznapi világot, hogy eltöprengjünk korlátainkon, lehetőségeinken, létünk alappillérjein. Ezt az önvizsgálatot gyakran kényszerítő, ún. határhelyzetek hívják elő.

Alapvető különbségek a pszichoanalízistől:

- A régi képlet: ösztön-> szorongás-> védekező mechanizmus.

Egziszt. pszich.: létproblémák tudata-> szorongás-> védekező mechanizmus

- Freudnál az exploráció mindig „mélyre ásást” jelent: a legmélyebb konfliktus egyben a legrégebbi is. A konfliktusok között a viszony koronologikus.

1

Egzisztenciális nézőpontból a mély feltárás a mindennapi gondok „lehámozását”, az egzisztenciális helyzet középpontba állítását ill. elemzését jelenti. Nem azt vizsgálja, hogy az egyén hogyan vált azzá, ami, hanem hogy mi az egyén. A múlt csak annyiban fontos, hogy része az egyén aktuális létének és hozzájárult a végső problémákkal szembeni attitűdje kialakulásához. Az egzisztenciális pszichoterápia legfontosabb területe a jelenné váló jövő.

A négy alapvető tényező (és konfliktus):

Halál. A legnyilvánavalóbb végső probléma. Konfliktus: a halál elkerülhetetlensége <-> a lét folytatása iránti vágy.

Szabadság. Általában pozitív fogalom, de létzik egy ijesztőbb megvilágítás is: az emberek nem egy belső szerkezettel rendelkező, jól strukturált univerzumba lépnek be. Az egyén saját világáért, létéért teljesen egyedül felelős. Konfliktus: a biztonság, a kapaszkodók, a struktúra iránti vágy <-> a „talajtalanság” felismerése.

Egzisztenciális elszigeteltség a világtól és annak teremtményeitől. A létezésbe mindenki egyedül lép be, ill. ki. Konfliktus: abszolút elszigeteltség tudata <-> a menedék, a nagyobb egészhez való tartozás iránti vágy.

Jelentésnélküliség: Ha meg kell halnunk és csak saját világunkat képviseljük, mi értlme az életnek? Miért és hogyan éljünk? Létezik cél, ami egész életen át kitart? Konfliktus: olyan univerzumban élni, amelynek nincs, vagy nem találjuk a jelentését.

Második rész: Szabadság

Bevezetés: A könyv 4 „végső problémával” (létproblémák) foglalkozik: halál, szabadság, elszigeteltség, értelemnélküliség.Ennek a résznek a témája: a szabadság - ellentmondásos kérdés, filozófiai viták: pl. abszolút szabadság, stb. de itt: a szabadságnak csak a klinikus számára fontos, mindennapi vonatkozásairól lesz szó. :1) az egyén szabadása saját élete alakításában (6. fejezet: Felelősség)2) az egyén szabadon választhat és cselekedhet - változtathat (7. fejezet: Akarat)

6. fejezet: FelelősségA szó közapi jelentése helyett Yalom abban az értelemben használja, ahogy Sartre: felelős az, aki egy esemény vagy dolog vitathatatlan szerzője”. A felelősség alkotást jelent. Tudatában lenni felelősségünknek = megalkotni saját magunkat, saját sorsunkat, életkörülményeinket, érzéseinket - és esetleg saját szenvedésünket is. terápiás szempontból ez azért nagyon fontos, mert aki nem vállalja ezt a felelősséget (pl. másokat hibáztat, vagy biz. „erőket” vádol a benne keletkező érzésekért), azt nem igazán lehet meggyógyítani.

A felelősség, mint egzisztenciális problémaA halál témakörrel szemben elsőre talán nem egyértelmű, hogy a felelősség miért számít létkérdésnek. Pedig: valójában nagyon is szoros kapcsolat: felelősek vagyunk a létezésért, mivel mi hozzuk létre, mi teremtjük meg a világot, amiben élünk - azáltal, hogy mi adunk a dolgoknak jelentést. De: ez ritkán tudatosul - különleges élmény:

2

pl. Yalom: búvárkodásSartre: gyökér-példafilozófiai kérdés: 1.Kant: filozófiai forradalom: az emberi tudatosság határozza meg a valóságot. Heidegger, majd Sartre: mit is jelent ez a felelősség az ember számára. 2. Heidegger: egyén, mint dasein, “jelenvalólét” -ebben benne van az objektív, tapasztalati én, aki ott van, és egy transzcendentális, teremtő én, ami megalkotja a világot és önmagát felelős önmagáért ilyen értelemben a felelősség elválaszthatatlan a szabadságtól: az egyén szabadon hozhatja létre a világot3. Sartre: uez: a világ nem létezik csakúgy, önmagáért - csak azáltal, hogy az ember jelentést tulajdonít neki. Az emberi lény nem csak hogy szabad, de szabadságra is van ítélve. Felősek vagyunk: a világért, de ezen túl, teljes felelősséggel tartozunk saját életünkért,és nem csak a cselekedeteinkért, de azért is, amit elmulasztunk megtenni.: - amit teszünk, amit nem teszünk, és amiről nem veszünk tudomást (pl, éhező afrikaiak). Tájéozatlanságunkat is mi választjuk. --- felelősség két szintje: a jelentéstulajdonítás és az életvitelért való felelősség nagyon fontos szerepet játszik a pszichoterápiában

A felelősség, az ön-teremtés felismeréséből származó szorongások:1. talajtalanság szorongás- de: félelmetes dolog ezt belátni: mindent mi hozunk létre, nincsenek szabályok, nincs semmilyen külső fogódzó, az egyén az egyedüli teremtő erő. „mintha megnyílna alattunk a föld” talajtalanság szorongás. Talán még a halálszorongásnál is erősebb, sokak szerint a legalapvetőbb2. a létezés magányasokkal mélyebb, mint a „közönséges” egyedüllét: nem csak az emberektől választ el, hanem a világtól is - elszigeteltség

hogyan próbáljuk csökkenteni ezeket a szorongásokat?1) nincs jelen a mindennapi életünkben (néha, pillanatokra tudatosul, de a felnőtt is nehezen azonosítja, a gyerek pedig valószínűleg nem éli át)2) kerüljük azokat a helyzeteket, amelyek tudatosítanák bizonytalanságunkat (döntéshelyzetek, autonóm cselekvések, elszigetelődés)3) struktúrát, autoritást, varázslatokat keresünk, valamit, ami nagyobb nálunk - Erich Fromm: Menekülés a szabadság elől: még egy diktátor is jobb, mint ha nem lenne vezető.4) elhárítás = a valóság „megtapasztalása”, (empirikus világnak tekintjük), vagyis a dolgok látszata: elhárítás „olyannak teremtjük a világot, hogy teremtésünktől függetlennek tűnjön” = megfutamodunk a szabadság elől, kitérünk a választás és a felelősség elől- ennek klinikai következményei is vannak- a pszichoterapeuta feladata: elősegíteni a felelősségvállalást! A felelősség elkerülése: klinikai megnyilvánulási formákFreud: késő viktoriánus kultúra: túlstrukturált környezet elfojtások klasszikus neurózis a fő probléma< mai kor: (jelenkori amerikai - kaliforniai- kultúra): kötelezően liberális nevelés, gondolkodás - struktúrák, rituálék, korlátok széthullottak mai betegeknek a szabadsággal, választással kell szembenézniük - gyakori az üresség, érdektelenség, céltalanság érzése+ a kliens gyakran még körvonalazni sem tudja a problémát: „valami hiányzik”

3

oka: nincsenek szabályok szembesülünk saját szabadságunkkal- közelebb kerülünk az élet egzisztenciális tényeinek megtapasztalásáhozDE: nem vagyunk felkészülve! ~ Fromm: „az egyén értelmi képességeinek fejlődése messze megelőzte érzelmi fejlődését. Az ember agyával a xx. sz-ban él míg szívével a kőkorszakban” A legtöbb ember még nem elég értett, hogy független és racionális lény legyen. Mítoszokra és bálványokra van szüksége.- kétségbeesett próbálkozások a szabadság elhárítására: specifikust pszichés védekező mechanizmusok jelentek meg, melyek megvédik az embert a felelősség tudatosodásától.

1) kényszeresség: az egyik leggyakoribb védekező mechanizmus egy olyan világ megteremtése, amelyben az egyén nem szabad, hanem valamilyen ellenállhatatlan, énidegen erő uralma alatt áll.

2) a felelősség áttolásanagyon gyakori pl. terápiás helyzetben: a terapeutára hárítja - pl. nem gondolkozik a problémáján a két ülés közöttPedig: a felelősség felvállalása a pszichés változás egyik előfeltétele. Amíg úgy gondolja vki, hogy helyzetét vagy problémáját vki más, vagy egy külső erő okozza, nincs értelme számára a személyes változásnak. emberek nagyon leleményesek abban, hogyan bújjanak ki a felelősség alól! (gyakran maguktól a pszichológusoktól tanulják, hogy mire lehet „hivatkozni”)kórképek: a) paranoidok: más személyekre vagy erőkre hárítják a felelősséget - ezzel megtagadják, és másoknak tulajdonítják saját érzéseiket, vágyaikat, kudarcaikat terápiás cél ilyenkor az lenne, hogy fogadják el kivetített érzéseiket sajátjuknakb)pszichoszomatikus betegek: kétszeresen is megvalósul a felelősség áttolása

3. A felelősség tagadásaa) az ártatlan áldozat : a valójában önmaguk által (akarattalanul) beindított események ártatlan áldozatának tekintik magukat (ált. hisztériás szem. szerk) pl. nő: ffiak elutasítják

b) az önkontroll elvesztése: „elment az eszem”-fordulat: átmenetileg irracionális állapotba kerülnek, később se másoknak, se maguknak nem tudnak számot adni tetteikrőlValójában azonban ez másodlagos előnnyel jár, és még a felelősség elkerülésére is módot ad (önámítás - nem tehetek róla)+ kontroll elvesztése még egy hasznot hozhat: az illető gondoskodáshoz jut. „Egyesek annyira vágynak terapeutájuk gondoskodására, hogy sokszor még kórházi kezelést igénylő súlyos regressziótól sem riadnak vissza”

4. Az autonóm viselkedés elkerülésetudják, hogy mit kellene tenniük ahhoz, hogy jobban érezzék magukat, de nem hajlandók megtenni (pl. más város - várta, hogy a barátai felhívják) rá kellene döbbenniük, hogy ők felelnek a saját jóllétükért a mélyebb, egzisztenciális magánnyal kellene szembesülniük --- ez áll a dependencia hátterében

Felelősségvállalás és pszichoterápia1)elsősorban egy attitűdöt kell képviselnie a terapeutának: a páciens maga teremti meg a saját gyötrelmét2) terapeutának ki kell kutatnia, a páciens milyen szerepet játszik saját problémájában- tudomására hozni (addig nincs változás)

4

felelősség elfogadásának készsége betegről betegre nagyon eltérő!A felelős azonosítása: spec. technikák- beteg kifogása: viselk nem volt szándékos, hanem tudattalan Kinek a tudattalanja tette?- átfogalmazni : ő urala azt, ami vele történik pl. hagyom őt könyörögni- nemtudom- csengő nem akarom- megjegyezni a páciens kezdeti panaszait később megfelelő helyen: pl. mások iránti megvetés, utálat és maga egyedül vangyakran konfrontatív általános elv: rá kell kérdeni, hogy ő maga miként járult hozzá a helyzet kialakulásához.hajlamosak vagyunk strukturáltnak, adottnak tekinteni az életünket: mintha nem tudnánk rajta változtatni Otto Will: miért nem költözik el Kaliforniába?DE: el kell fogadnunk korlátainkat is! vannak korlátozó életkörülmények (Sartre: balsors-együttható),de mégis felelősek vagyunk azért, h mit kezdünk ezzel a hátránnyal: milyen attitűdöt veszünk fel vele szemben! amin nem lehet változtani újra lehet értelmezni(Frankl)Ezek a technikák hasznosak, de nem elegendőek sokkal fontosabb a terápiás itt és most

A terápiás itt és mostkezelési szituban a beteg uazt a helyzetet teremti újra, amellyel az életében is szembesülnie kell. (OK, de maga nem tudja elképzelni, milyen szadista vadállat a férjem) de a beteg nem objektív megfigyelője saját életének, eltorzítja az adatokat a terápia itt és mostjában megnyilvánuló anyag sokkal hitelesebb, közvetlen ismeret (pl. nő, akit kihasználtak a ffiak)önbeteljesítő jóslat a terapeuta saját érzéseinek tudatosításával azonosíthatja legjobban a beteg szerepét élethelyzete alakulásában (pl. nyafogó nő a terapeuta észrevette, hogy belőle is ugyanolyan érzéseket váltott ki a nyafogó hanghordozása miatt)terápiás hozzáállásban is megmutatkozik a felelősségkerülés: pl. terápia működési elvéről vitatkoznak, stb., vagy: “mondja meg, mit tegyek”

Csoportterápia: még hatékonyabb, mert- nagy létszám -- sok kapcsolati téma -- sok konfliktus helyzet előkerülhet- miniatürizált szoc univerzum, ahol a páciens nem csak elmeséli, de megismétli pszchopatológiáját-a tagok egyszerre születnek ők a felelősek a csoportban kialakuló pozíciójukért (ami analóg az életükkel)- tagok jól látják egymást, a másik felelősségét visszacsatolják a tagok egymás elsődleges segítői, terapeuta csak másodlagos (vezetőcentrikus csop-ok, pl. TA, Gestalt nem képes ilyen eseményeket beindítani)terapeuta feladata:- ellenőrizni a folyamatot: elég hatékony- e(pl az elmúlt félórát értékeljék)

Maxwell Jones: pszichiátriai osztályon terápiás közösséget szervezett: betegek széles körű felelősséget vállaltak saját kezelésükért és körny-ért, pl. kórtermi szabályzat felállítása, gyógyszerezésük, elbocsátások> ált. pszichiátriai osztályok: épp hogy megfosztják az egyéntől a felelősségét, passzív állapotba kényszerítik, megfosztják erejüktől, szabadságuktól, autonómiájuktól, emberi méltóságuktól.

5

hasonló: életvitel-szerződés csoportok : átveszik életük irányítását szerződést kötnek, majd azt folyamatosan áttekintik, újratárgyalják

A terepeuta stílusa: túl aktív: átvállalja a felelősséget (a felelősségkerülő páciensek számára kényelmes)túl passzív: gyengeségérzetet sugalmazYalom: középút: megfelelő módon alkalmazott javaslatok hozzájárulhatnak a tudatosság fokozásához -- leginkább „miért nem”? kérdésekkel -- esetleg olyan lehetőségre hívják fel a figyelmet, ami fel sem merült benne

A két véglet: 1) Fritz Perls - Gestalt terápiamindenért felelősséget kell vállalni, semmi sem történik csak úgyfejezzék be gestaltjukat = elkerült felelősségüket, kizárt tudatukatdadogó fokozza dadogását (dadogás -düh összefüggés választhat: kifejezi dühét, vagy dadog) -- uez Frankl: paradox intenciópáciens rájön, hogy a tünet az ő teremtményeálmok --rendezze megterpaeuta 3 feladata:1) felismerni, hogy akar a beteg másoktól támogatást kicsikarni2) elkerülni a páciens csapdáit3) kezelni a manipulatív viselkedésétYalom: Perls álláspontja túl szigorú, mert sok betegnek hónapokra van szüksége, hogy fel tudja vállalni a felelősségét+ túl irányító volt -- ez ellentmondásban volt azzal, hogy a páciens vállalja a felelősséget2) Helmuth Kaiserteljesen struktúramentes terápia. teljesen nondirektív terapeutai hozzáállás, a páciensnek az eljárásért is felelősséget kell vállalnia“nincs eljárás!”

Felelősségtudatosítás amerikai stílusbanSikerkönyvek: „Vedd kezedbe az életed!” „Kiáltsd ki függetlenséged!” stb.felelősség téma divat lett a 70-es évekbenAz „EST”- Werner Erhard, tömegszervezetinstruktor sértegeti, sokkolja az embereket kéthetes tréningenébredjen, Hank! -- kaliforniai, instant Sartrea jelszavaik ellenére valójában éppen átveszi a felelősséget az emberektől, túlstrukturált , diktatórikus jellegű rendszer

Kutatási eredményekfelelősség ~ kontroll helye(belső kontroll) depresszió, tanult tehetetlenség

A felelősség határai: probléma: terapeuták kettős mércével mérnek: a páciensek maguk hozzák létre világukat, és felelősek érte, míg a terapeuták maguk egy értelmet kereső, strukturált világban élnek, és mindent megtesznek azért, hogy illeszkedjenek a valósághoz.+ titkolt kétségeik vannak nem tudatosan együtt éreznek a pácienssel

6

liberálisnak kell lenniük - titokban azonban a determinizmusban hisznek, és kívánják, bárcsak hinnének egy kicsitde: lényeges érvek a személyes felelősség mellettBandura: kölcsönös determinizmusEpiktéttosz: Megakadályozhat valaki abban, hogy mosolyogva menjek a száműzetésbe?Korlátozó körülmények: Sartre: balsors-együtthatóFizikai betegségek: személyes felelősség túlmutat a pszichés állapotért vállalt felelősségenpszichoszom, rák Simonton: vizuális meditáció --- tehetetlenség érzés csökkenése

egzisztenciális bűntudat: a felelősség velejárója : önmagunk ellen elkövetett bűn

7. fejezet: Akarat

Felelősség tudatosulása még önmagában nem jelent változást --- a terápia pedig változásról szól --- a terápiás változásnak pedig cselekvésben kell megnyilvánulnia - amihez az első lépés az AKARAT . felelősség tudatosulása akarás (vágy döntés) - cselekvésMi a cselekvés? --- túlmutat az egyénen: kölcsönhatás az egyén és a körny között (<-> korai analitikusok: önismeret, a belátás, vagyis a tudás egyenlő a változással, a kezelés végpontjának tekintették!Mi az akarat?nehezen definiálható: Arendt: „a jövő mentális szerve”-eltökéltséget és elkötetezettséget fejez ki, tervekre vonatkozik- DE: hogyan hasson a terapeuta az akaratra?1) konkrét buzdítás „változzon meg!” – ritkán hatfontos: a terapeuta sem létrehozni, sem serkenteni nem tudja a páciens akaratát, csak felszabadítani tudja azt.

Otto Rank: akaratterápia-Freud egyik első tanítványa-akarat fejlődése: „negatív akarattal”, ellenakarat nem szabad eltiporni, hanem pozitív, teremtő akarattá alakítani. Terapeuta-páciens kapcs ~ szülő-gy. kapcs. két akarat csap össze, akaratpárbaj <->pszichoanalízis: akaratnélküli hozzáállást követel meg gyengíti az akaratot. Freud szerint ha a páciens „ellenáll”, az akadály Rank szerint ez a változás jele! Az ellenakaratot nem kiiktatni kell, hanem támogatni, és kreatív akarattá változtatni.Akaratkonfliktust érdemes kiváltani a terápia során: pl. a kezelés befejező időpontját előre meghatározni ez konfliktust okozhat – nem hagyhatja abba a páciens akkor, amikor akarja

Leslie Farber2 akarattartomány: a) nem tudatosul a cselekvés során (csak következtetni lehet rá a cselekvés után -csak kerülő utakon lehet rá hatnib) tudatos: az esemény alatt éli át az egyén -- csak erre lehet hatni ösztönzésselFarber példái a két akarattartományra: a tudást akarhatom, a bölcsességet nem; a lefekvést igen, de az alvást nem, az evést igen, de az éhséget nem, stb.

Rollo May: A vágy megelőzi az akaratot: előzetes vágy nélkül nincs értelmes cselekvés

7

Az akarat által beleképzeljük magunkat a jövőbe, és a folyamat kezdete a vágy.Az akaratnak a vágy kölcsönöz lendületet, tartalmat, stb.Vágy elkülönítése a szükséglettől: a vágynak értelme van, szelektív, és nagymértékben egyéni. Ha pl. valaki válogatás nélkül, minden nővel nemi kapcsolatra vágyik, ott már baj van: vagy vmilyen pszichopatológia hatására, vagy rendkívüli környezeti nyomásra jön létre ilyen állapot az egyén feladja szabadságát, többé már nem irányít, hanem őt irányítják. Ezt a „vágyakozó nélküli vágy” állapotát nevezzük „neurózisnak”. Yalom: Akarat = vágy+döntés

A vágy a klinikai gyakorlatban---> az akarás mindkét fázisa sokféleképpen sérülhet:

1) vágy : a) vágyképtelenség, érzésnélküliség (alexithymia)

vágy=érzés+energia komponensa vágy előfeltétele az érzés ha valakinek el vannak szigetelve az érzései, nem hozzáférhetőek, akkor képtelenek vágyakozni pl. Camus: Közöny

terápia: kutatás alapján úgy tűnik, nem elég, ha az érzelmi gátlás okát hirtelen áttörjük, egy érzelmileg megmozgató sajátélmény során – de a túlintellektualizált, túl racionális sem jó. A változás hosszú folyamat, elengedhetetlen része a sikeres terápiának a „korrektív emoc onális élmény” (Franz Alexander), vagyis az érzelmi elkötelezettség.Fritz Perls: érzelmi tudatosság fokozása : „veszítsd el a fejed, és fogd fel érzéseidet”. A lényeg a tudatosítás, az „itt-és most”-ban. Terápiája inkább tapasztalati, mint verbális és értelmező, és kizárólag jelen időt használt, mert úgy érezte, a neurotikusok túl sokat foglalkoznak a múlttal. b) impulzivitás: úgy tér ki a vágyai elől, hogy nem kell választani vágyai közöttc) kényszeres viselkedés: belső igényei szerint cselekszi, de azokat nem éli meg vágyként az ilyen egyént valamilyen „én-idegen” irányítja nincs tudatában annak, hogy képtelen vágyakozni: nem érez ürességet

2) Döntés: híd a vágy és a tett között, azt jelenti, hogy az egyén elkötelezi magát a történések adott menete mellett

Elvetélt döntések: pl. Beckett: Godot-ra várva

A döntést nehezítő tényezők: a)alternatívák kizárása: dönteni valami mellett = lemondani valami másról lehetőségeink korlátozását jelzi b) szembesít elszigeteltségünkkel: a döntés egyszemélyes feladatc) bűntudat: nincs jogunk dönteni (Rank szerint akkor alakulhat ki, ha a szülők belefojtanak a gyerekbe minden impulzív megnyilvánulást, letörik az akaratát); +egzisztenciális bűntudat is: a másik lehetőséget feláldozza. + ha valaki eldönti, min változtat, azáltal felelősséget kell vállalnia a változás előtti, elhibázott életéért is.- a mások vagy önmagunk elleni vétkek miatt érzett bűntudat elfogadásának talán az egyetlen módja a megbékélés. A múltat nem változtathatjuk meg, ezért csak úgy békélhetünk meg vele, ha megváltoztatjuk a jövőt.Döntés elkerülésének, a döntéssel járó fájdalom csökkentésének stratégiái: - halogatás, az elvetett alternatíva leértékelése, a döntés átruházása valaki másra (pl. a terapeutára) a döntés átruházása valami másra (pl. a sorsra, véletlenre, szabályokra

Terápia: a döntés központi szerepet játszik minden terápia sikerében, „a döntés az, ami nagyobb fordulatszámra kapcsolja a változás gépezetét”.1) a döntés terápipiás megközelítései : tudatos szintek :

8

- segíteni a páciensnek számbavenni a lehetséges alternatívákat, de fontos, hogy a lehetőségek közül a páciensnek kell választania, és nem a terapeutának- megkérni a pácienst, vegye sorra, majd képzelje el a „mi van akkor, ha…” jeleneteketΣ: az ilyen tudatos megközelítéseknek van némi haszna, de súlyos korlátokba ütköznek, mivela döntésdilemmák jó része tudattalan elérhetetlen a racionális elemzés számára

2) a döntés terápiás megközelítései: tudattalan szintek ~ Farber: az akarat első tartománya közvetve lehet hozzáférniRobert White és Karen Horney: az egyén veleszületett képessége, hogy birtokába vegye környezetét, és megvalósítsa önmagát. A gyerek fejlődés során akadályok gördülnek az útjába később ezek az akadályok internalizálódnak, és az egyén akkor is cselekvésképtelen, ha nincsenek objektív akadályozó tényezők. terapeuta feladata, hogy megszüntesse ezeket az akadályokat – de nem úgy, hogy létrehozza, hanem hogy felszabadítja az akaratotLépések:

1) a döntés keretének megalkotása: pl. halandóság-tudatosító technikákkal jelentőségteljes, egzisztenciális perspektívába helyezi a helyzetet, trivializálja az élet jelentéktelen dolgait

2) a döntés jelentése: minden döntésnek saját dinamikája van: a döntés a különböző tudatos és tudaton kívül eső tényezők közötti választás fel kell tárni a döntés mély, tudattalan jelentéseit. Pl. mi a döntés nyeresége? Ha a páciens nem boldogul egy döntéssel, a terapeuta kénytelen azt feltételezni, hogy valójában már meghozott egy másik döntést, melynek ugyanakkora a nyeresége: a beteg valami miatt úgy döntött, hogy beteg marad – ez valamilyen előnyökkel jár számára a döntéshelyzet nem oldódik meg, amíg a páciens „birtokba nem veszi”, vagyis el nem ismeri ezeket a mélyebb szinten meghozott, tudattalan döntéseket, és le nem mond az azokkal járó jutalmakról

Belátás és döntésPszichoanalízis: belátás = változásYalom: a terapeuta feladata az akarat felszabadítása a belátás egy fontos eszköz lehet ehhez- de: nem feltétlenül kell belátás a változáshoz: egyesek a belátásból húznak hasznot, mások a változás egyéb formáiból, megnt másik éppen a változás eredményeképpen jutnak belátáshoz.

A belátás változáshoz vezethet: 1) a terapeuta-páciens kapcsolat elősegítésén keresztül: a megértés keresése megteremti a terapeuta-páciens kapcsolat feltételeit; ez kovácsolja „egy csapattá” a terapeutát és a pácienst2) a páciens elfojtott akaratának felszabadítását célzó különleges terápiás manőverek révén: ezek azt a célt szolgálják, hogy tudatosodjon a páciensben, az általa teremtett világot kizárólag ő változtathatja meg; hogy a változás nem jár veszéllyel; és hogy annak eléréséhez, amit igazán szeretne, meg kell változnia; és hogy mindenkiben van erő a változáshoz. Elsődlegesen a folyamat számít, nem a belátás pontos tartalma!

Múlt és jövő a pszichoterápiábanEgy terápia olyan mértékben sikeres, amilyen mértékben lehetővé teszi a páciensnek jövője megváltoztatását – mégis, a pszichoterápiás szakirodalmat nem a jövő, hanem a múlt uralja.Oka: a magyarázat, eredet keresése: az a hiedelem, hogy az egyén viselkedésének okai az egyén előéletében keresendők --- Pedig: a jövő (a jövőről alkotott elképzelésünk) ugyanúgy

9

meghatározza a viselkedést: az egyénben tudatos és tudattalan szinten is cél-tudat van, idealizált én, sors, és a halál tudata. Galilei-féle kauzalitás: az egyén pályáját nem cask a kezdeti impulzus természete és iránya, valamint a kezdeti cél jellege határozza meg, hanem az egyénre ható aktuális erőtér is A terapeuták többsége mégis a múltra fókuszál: hosszas anamnézisek, gyerekkor elemzése, stb. Ez Freudtól ered – ő elkötelezett „pszicho-archeológus” volt: egy késői írásában munkáját a régészethez hasonlítja. A terapeutának kell megkonstruálnia, ami feledésbe merült – annak az analitikusnak, aki nem tudja elérni, hogy a páciens felidézze a múltját, fel kell kínálni a páciensnek azt a konstrukciót, ahogy ő látja azt – a konstrukció ugyanolyan terápiás haszonnal jár, mint a tényleges visszaemlékezés—ez összhangban áll Yalom korábbi megállapításával, hogy a folyamat számít. Probléma a kauzalitás elvével, a múltra fókuszálással: felmenti az egyént a felelősség és a bűntudat alól. Egzisztencialista pszichoterapeuta: érdeklődése inkább a jövőre irányul. Az egyénnek előbb a jelenért és a jövőért kell megbocsátania magának. Ha viszont a múltról van szó, fontos, hogy ne vállaljon aránytalanul nagy felelősséget. A terapeutának tehát segítenie kell a pácienst felelősségének behatárolásában is!Yalom szerint a múlt feltárására elsősorban az aktuális (terápiás) kapcsolat elmélyítése miatt van szükség.

10