iv. kiolvasÓk, kiszÁmolÓk...

199

IV. KIOLVASÓK, KISZÁMOLÓK (169–263.)

A kiolvasók is meghatározott funkciójú mondókák, csak ezek mindig a játékok előtt, a já tékokkal szoros kapcsolatban fordulnak elő. Kisorsolással döntik el, ki legyen a humó, ki a kergető, ki álljon a kör közepén, ki melyik csapatba tartozzon stb. A felelősségvállalást kikerülendő, a döntést a sorsra hárítják. Ennek az ősi szokásnak a gyökerei minden nép gyermekmondókáiban megtalálhatók. A mai mondókákban megbújnak a hajdani kiküszöbölés, megtizedelés stb. szertartásainak emlékei. „Ezek bizonnyal ősi vallási szokások maradványai, s ha az ember sokat foglal kozik velük, a kezdetet tevő értelmetlen szavakban szinte látni véli a boszorkánymester invocatióit, majd a kényszerítő bűbájos szavakat s végül a kivetést” (Kiss Á. 509. o.). A boszorkánymesterekre utalnak a „Két süvegű (Zöld süvegű, zöld csizmájú) boszorkány” emlegetése (187, 188, 257. sz.) és a varázsigék jellegét magukon viselő értelmetlen sza vak (pl. Írmány, fodormány és elferdülései: 183–185, 188, 204, 212. sz.). Az Is-ten ková csa és Szent Pál lovának patkolása szintén mágikus szertartást idéznek (182–191, 211–212. sz.). Az állatok (különösen a madarak) felbukkanása (194, 205–206, 208–210, 250–255. sz.) a régi rómaiak madárjóslására emlékeztetnek.

A kiolvasók külső jellegzetességeikben megegyeznek más népek kiolvasóival, belső tar-talmukban azonban különböznek. Megegyezik, hogy többnyire számolással indítanak (egytől né-gyig) és az, hogy ritmusra mondják az értelmes és értelmetlen szavak egyvele gét. Gyakran maguk a számok is értelmetlenné torzulnak (egy, kettő, három, négy helyett: egyedem, begyedem, ec-pec, ecem-pecem, ellen-bellen, ettyem-pettyem stb.). (Az „egyedem, begyedem” idegen változatai pl. „engete, pengete” – az osztrákoknál, „aenige, bänige” – a svájciaknál, „engele, bengele” – az ola-szoknál – hogy csak néhányat említsünk.)

A kiolvasásnak több módja lehetséges. A kiolvasó szemben áll a többivel, akik körben, félkör-ben vagy sorban helyezkednek el. A kiolvasó ritmikus hanglejtéssel, a közönséges beszédtől eltérően mondja a kiszámolót, miközben egy-egy negyedre felváltva mutogat a maga és a másik mellére. Akire az utolsó szótag jut, az lesz a „macska”, humó stb. Vari álható úgy is, hogy akire az utolsó szótag jut, az kiesik, majd aki utoljára bent marad, az lesz a humó vagy fogó. Ilyenkor a kiolvasó mondóka többször hangzik el. Ma már inkább ez a mód az elterjedt, és csak a többiekre mutogat a kiszámoló, magára nem. Régebben a gyerekek előre tartott öklét kellett érinteni (esetleg felváltva a kiszámoló saját állá-val). Akire az utolsó szótag jut, leengedi az öklét (kiesik). A következő játék szereplője az lesz, akinek az ökle utoljára bent marad. Az ököltartás egyik változata, hogy az öklöket egy más fölé rakják, majd minden negyedre a mindenkori legalsó ököl kerül legfölülre. Az ökölbe szorított kezekre nálunk kevés adat van (pl. 230, 236. sz.). A kiolvasók módjáról gyűjteményünkben alig van információnk, pedig bizonyos, hogy a ma legszokványosabb módján kí vül régebben számos fajtája volt használatban. Erre utalnak a Gomboson és Hertelendy falván előkerült kiolvasóval (esetleg alakoskodással) kombinált fogócskák, melyekben a kiolvasás szoknyafogással történik (457–459 és 547. sz.).

A kiolvasó mondókák egyetlen nagy csoportot alkotnak, csak szövegtípusok szerint külö nülnek el egymástól. Ezek: Ádám, Éva (169–174. sz.), Egy, kettő, három, négy (175–180. sz.), Egyedem-begyedem (Egyedelem-begyedelem, Egybe, egybe) (181–207. sz.), Etykem-petykem (Ütöm, ütöm)

200

(208–210. sz.), Pad alatt, pad alatt (211–216. sz.), Volt egyszer egy ember (217–222. sz.), Ec-pec, kimehetsz (223, 224. sz.). Halandzsák és idegen nyelvű csúfolók (225–238. sz.), Lementem a pincé-be (Elmentem az erdőbe) (239–245. sz.), Elment apám dinnyét lopni (246–248. sz.), Kisütött a nap (249. sz.), Egyszer egy időbe (erdőbe) (250–254. sz.), Csigerek, bogarak (255. sz.), Két kis kakas összeveszett (összemén) (256, 257. sz.), Kis kertemben egy ürge (Girbe-görbe gödörbe) (258, 259. sz.), Ó, ó, ó, tündérkaszinó (260. sz.), Piros kendő, pi-pi-pi (261. sz.), Pap, pap prédikál (262. sz.), Nyim-nyom, nyomadék (263. sz.).

Szórakoztató mondókák is lehetnek: Pad alatt, pad alatt (213–216. sz.), Volt egyszer egy ember (217–222. sz.), Egyszer egy időben (252–254. sz.).

A kiszámolók zöme dallam nélkül szólal meg, de a „csak ritmusban” mondottaké is telje sen elüt a közönséges beszédtől, sőt, a szavalástól is. Valaha sokkal több dallamos kiolva sónk élhetett a gyakorlatban. Róluk is az a tévhit járja, mint a mondókákról, hogy nincs dallamuk. A hagyományos előadásban a negyedekre hangsúlyozás dallamos hanglejtéssel történik. Ennek lényege egy tengely-hang váltogatása egy vagy több alsó vagy felső hangközzel. Igen gyakori az alsó nagy szekund (197, 249. sz.), de előfordul az alsó kis terc is (195, 237. sz.).

A negyedértékre történő váltás mindig érvényes, függetlenül attól, hány szótag jut egy ne gyedre. Nyolcadokból két, tizenhatodokból négy szótag jut egyetlen negyed egységre. Az Egyedelem, begyedelem nyolc szótagának kimondása két negyedre történik, csakúgy, mint az Egyedem-begye-dem hat szótagának kimondása (egy negyedre két tizenhatod és egy nyolcad jut). (A fejezet 153 változatot tartalmaz, ebből 115-öt főszövegben és jegyzetben közlünk, kottával 79-et.)

201

Ádám, Éva

169.

[Akkó az mondja: Ötöt. Amaz olvassa. Akire kigyün, amennyit mondott, az a fogó.]

SATRINCA, Birinyi András (69). Burány B., 1978.

Kiss Áron gyűjteményében csak egy hasonló kiolvasó van (47/XXVI. fejezet: 1.).

202

170.

DOROSZLÓ, Novák Julianna (76). Bodor A. – Németh I. – Wilhelm J., 2000.

203

171.

VÖLGYES, Tóth Gézáné Mélykúti Anna (71). Bodor A. – Németh I., 1997.

204

172.

[– Hatot! Akkó számótam.]

TORONTÁLOROSZI (KISOROSZ), Talpai Péter (70). Bodor A., 2006.

205

173.

Ádám, Éva, kerbe vótak, madarat fogtak. Hányat fogtak? Hányat mondasz, të kis lëánka?

[Akkó ahányat mondott, annyit számót, oszt akire kigyütt.]

MOHOL, Vlasity Károly (55). Burány B., 1979.

Ugyanúgy ritmizál, mint az előző hétütemes, csak itt egy ütemmel több lesz: „hányat fogtak – hányat mondasz”.

206

174.

* suvick (suviksz) = fekete cipőfényező

TÓTHFALU, Dér Vilmosné Takács Katalin (70). Bodor A., 1995.

207

174j.

Kisoroszi változata:

Ó, te bolond csizmadia!Mé ötted mög a suvickot?Nem nyől ki a bajuszod!


208

Egy, kettő, három, négy

175.

MAGYARKANIZSA, Losonc Istvánné Körmöci Borbála (66). Bodor A., 1995.

209

176.

– Ëggy, kettő, három, négy. Kopasz embër,* hova mégy?– Pestre pipájé’! – Gyere vissza dohányé’!Ne, jëgy marék gesztënye, Vidd a Tisza szélire,Add oda ëgy legínnek, Pista nevezetűnek!

* álomszuszék

OROMHEGYES, Törtelyi Mátyásné Dávid Viktória (63), Bognár Istvánné Horvát Ida (64).Bodor A. – Lázár K., 1995.

Ritmizálása az előzőével egyezik.

210

177.


211

178.

– Egy, kettő, három, négy,Bába János, hová mész?– Pestre pipájért,Komáromba szép lányért.Arra ment egy hintó,Benne ült egy vén ló.Hej, vén ló, ropogó,Fehérvári kis Kató.

PADÉ, Kovács Jánosné Szimon Franciska (69). Kovács V., 1995.

Ritmusát a gyűjtő nem jegyezte le.Szövegváltozatát l. 279, 280. sz.

212

179.

SATRINCA, Birinyi Andrásné Német Anna (68). Burány B., 1978.

213

180.

[A kopasz Pétër máshova is mén ám!]


Vö. Kiss Áron: 37/2.

214

181.

MARADÉK, Berta Géza (62). Bodor A. – Bodor G., 1998.

Vö. Kiss Á.: 29/8.

215

Egyedem-begyedem

182.

MAGYARKANIZSA, Losonc Istvánné Körmöci Borbála (66). Bodor A. – Lázár K., 1995.

A 182–191. és 211–212. számút vö. Kiss Á.: 33–36/6–30.

216

183.

Egyedem-begyedem, kallantyú, nem vagyok én fényakú.Isten lovát patkolom, sárga szeggel szegezem.Ír mán, fodor mán, te eredj ki, te humjál!

KEVI, asszonyok. Bodor A., 1995.

Ritmizálása az előzőével azonos.

217

184.

TÓTHFALU, Dér Vilmosné Takács Katalin (70). Bodor A. – Lázár K., 1995.

218

185.

[Evvel olvasták ki, hogy ki lësz a humó.]

VÖLGYES, Tóth Gézáné Mélykúti Anna (71). Bodor A. – Németh I., 1997.

219

186.

(A jelenlevők közül valaki: Ír mán, fodor mán, të eredj ki, të humjál!)

OROMHEGYES, Bognár Istvánné Horvát Ida (64). Bodor A. – Lázár K., 1995.

220

187.

BÁCSFEKETEHEGY, Orvos János (51). Burány B., 1973.

Az „Üm, üm, Görbe Pál” résztől kezdve feljebb csúszik az énekhang.

221

188.

Egyedem-begyedem, karkantyú, nem vagyok én félnyakú.Isten kovácsa vagyok, rézpálcával kongatok.Isten lovát patkolom, fényes szeggel szögezem.Ír mány, fodor mány, * zöldsipkájú boszorkány. * Vagy: Te eriggy ki, te humjál!

TOPOLYA. Zöldy P., 1957–1978.

Kotta nélkül közölve.

222

189.


223

190.

MOHOL, Vlasity Károlyné Zélity Klára (51). Burány B., 1979.

224

191.

[Akire ráesik a „félnyakú”, az a fogó.]

PÉTERRÉVE–TOPOLYA, Palotás Gáborné Harmat Mária (61). Lázár K., 1995.

225

192.


226

193.

Ëgyedem-begyedem tengertánc, Hajdú sógor, mit kívánsz?Nem kívánok ëgyëbet, Csak ëgy darab* kënyeret!

[Ugráni, táncóni köllött. Ahányan vótunk.]

* falat, szelet

VÖLGYES, Tóth Gézáné Bálint Erzsébet (62). Bodor A. – Lázár K., 1995.

A játékleírás szerint a szökdelés csoportos formája körben, esetleg felfogható, mint páros szökdelő.Ritmusát l. a következő kiszámoló első részénél.

227

194.

[Kiolvasó. Így kő mënni sorba, oszt akire rájutott, az kimén. – Egybe volt a két kiolvasó? – Ëgybe.]

VÖLGYES, Losonc Józsefné Pósa Anna (56). Bodor A. – Lázár K., 1995.

Az a) alatti rokonát l. 263. sz. A b) alatti kiszámoló rokonait l. 205–210. sz.

228

195.

[„Búvacska”]

* Topolyán: csupasz

TORONTÁLVÁSÁRHELY, Csáki Ferenc (74). Király E., 1960.

Bújócska kiolvasója.

229

196.

KEVI, asszonyok. Bodor A., 1995.

*Másodszor: te eredj ki, te humjál.

Második alkalommal csak ritmusban, dallam nélkül szólalt meg.

230

197.

CSÓKA, Banka Mihályné Hecskó Erzsébet (57). Burány B., 1972.

231

198.

ZENTA, Körösi Gergelyné Masinás Franciska (82). Burány B., 1972.

Vö. Kiss Áron 32/1–33/5.

232

199.

HORGOS, Magócsi Andrásné Varga Etelka (59). Burány B., 1972.

233

200.


234

201.

* Szaros pöndölt

DOBRADÓ, Márkovity Jánosné Birinyi Ilona (58). Bodor A. – Paksa K., 2002.

235

202.

[Ëgyre rámutat, akkó az kimén humócskára.]

DOBRADÓ, Márkovity Jánosné Birinyi Ilona (58). Bodor A. – Németh I. – Németh P., 2002.

Vö. Kiss Á.: 26/I. fejezet.

236

203.

Ëggyöm, kettőm, hábor némöt, ökör, bika,Lengyel László, Bibic Bërta, karika, bunkó, buty!

PADÉ. Kálmány L., 1882.

Kiss Áron (509. lap) a számokkal kezdődő kiolvasók (Egy, kettő, három, négy = egyem, kettem, hábor, német) eltorzulásának tekinti ezeknek a szövegfajtáknak az indító sorait (202–204. sz., ugyan-úgy, mint az „egyedelem-begyedelem” vagy „egyedem-begyedem” indítást is).

237

204.

KISPIAC, Varbai Lajosné Kovács Matild (91). Bodor A. – Tripolsky G., 1995.

Voltaképpen két kiolvasó egyben. Az a)-val jelölt részt vö. 202–203. sz. A b)-vel jelöltet 182–191. sz.

238

205.

ZENTA, Mangurás Ferencné Nagy Anna (68). Burány B., 1972.

A 205–210. sz. rokonait vö. Kiss Á.: 29/3, 5, VI. fejezet 1–20 és XXXVIII. fejezet.

239

206.

SZAJÁN, Drégeri Ágnes (73). Palatinus I., 1997.

240

207.

Szödi Kata domórija, Dob szívija, kávé arany,Pityis, lotty!

SZAJÁN. Kálmány L., 1882.

241

208.

CSÓKA, Morajkó Márta (10). Kónya S., 1979.

242

209.


243

210.

Ettyem, pettyem, pettymárára,Szőlő, rigó kis korába’.Szíl, szál, szalmaszál, nádi, nádi telestál.

TORONTÁLOROSZI (KISOROSZ). Kiss Á., 1891 (30/5).

244

211.

SZAJÁN, idősebb férfi . Palatinus I., 1997.

245

212.

CSÓKA, Banka Mihályné Hecskó Erzsébet (57). Burány B., 1972.

246

213.

BÁCSKERTES, Nagyfejű Istvánné Balog Erzsébet (79). Bodor A. – Németh I. – Silling I., 2000.

A 213–222. sz. szórakoztató mondóka is lehet.

247

214.

SZÉKELYKEVE, Dani Istvánné Szunyog Veronika (56). Bodor A., 1998.

248

215.

[Fogtuk egymás kezit, oszt mentünk körbe, és akkor ezt éneköltük.]

TOPOLYA. Lázár K., 1995.

249

216.

’

TÓTHFALU, Dér Vilmosné Takács Katalin (70). Bodor A . – Lázár K., 1995.

Apjuk mondogatta nekik mesélésképpen, mint az Ádám, Éva, két szem szilva mondókát is (176. sz.).

250

Volt egyszer egy ember

217.

MARADÉK, Berta Géza (62), Molnár Pálné Nagy Irma (73). Bodor A. – Bodor G., 1998.

251

218.

Egyik asszony: * a kiskutya** a kiskutya

DOBRADÓ, Majorcsik Péterné Répási Mária (73), Fekete Sándorné Hajnal Mária (55).Bodor A. – Paksa K., 2002.

252

219.

OROMHEGYES, Törtelyi Mátyásné Dávid Viktória (63). Bodor A. – Lázár K., 1995.

253

220.

TORONTÁLOROSZI (KISOROSZ), Talpai Péter (70), Talpai Péterné Kéri Piroska (63). Bodor A., 2006.

254

221.

KEVI, Gulyás Istvánné Csorba Franciska (60). Bodor A., 1995.

255

222.


256

Ec-pec, kimehetsz

223.

KEVI, Gulyás Istvánné Csorba Franciska (60). Bodor A., 1995.

Vö. Kiss Á.: 26/II. fejezet.

257

224.

* fuss

TÓTHFALU, Törtelyi Mátyásné Bicskei Erzsébet (63), Dér Vilmosné Takács Katalin (70).Bodor A. – Lázár K., 1995.

258

„Idegen nyelvű” játszi szóképzések

225.

TÓTHFALU, Dér Vilmosné Takács Katalin (70). Bodor A., 1995.

„Szerb” kiolvasó. Nyelvtanilag hibás és értelmetlen is. A „mali babaruska” helyesen: mala babaruska. A „babaruska” ismeretlen kifejezés, félrehallásból keletkezhetett. A „ti si mali zec” jelentése: te vagy a kis nyúl. L. a következő kiszámolót is. Kiss Áronnál (37/6) Fejér megyéből szerepel a következő kiolvasó:

Ecem-pecem, zecc,Zicim alá zeccZicim alá barbaricka,Zicim alá zecc.

Meglehet, hogy az értelmetlen halandzsa mifelénk „szerbesedett” el. (Lásd még a 380. számút is.)

259

226.

[Kiolvasás a játékhoz.]

TOPOLYA, Bábi Ferencné Sós Etelka (67). Lázár K., 1995.

260

227.

Ellen-bellen, barbánicska,Ukmán-dukmán,Zelena jabuka,Pricc ki!

TISZAHEGYES. Kiss Á., 1891 (37/5 – X. fejezet.)

261

227j.

Bajmokról származó változata:

Ellem, bellem, belváricska,Kupi csipke Terézicska,Okman, olokman,Zsiviricsi, jabuka,Kilenc forint egy suba.

BAJMOK. Kiss Á., 1891 (44/4).

Nem kizárt, hogy vásári kikiáltók szövegeiből került a kiszámolók közé.

262

228.

[Cigányú kiolvasó.]


263

229.

Em-szem-dem, kili-jaku-tán,Koca pojévi, pöszi palota,Angol, angol, alangol,Kiskertemben barangol,Dávoldei, csikoldári,Cáre, cáre, puff!

ZENTAGUNARAS, Tóth Nándor. Tóth Mónika, 1995.

A gyűjtő nem tünteti fel a ritmust. A ritmizálás mind páros, mind páratlan ütemben elképzelhető. Azonos kiolvasó szerepel páros ütemű ritmizálásban: Nádsípot 151. sz.

264

230.

[Rám mutat: – Maga a macska!]

* vagy: Sompoly, pompoly

TÖRÖKKANIZSA, Sós Mihályné Törköly Erzsébet (59, 79).Burány B. – Gubás J., 1977, Bodor A. – Németh I., 1997.

A kiszámolás módját egymás fölé tartott és cserélgetett öklökkel mutatta.

265

231.

[Az vót a macska.]

FELSŐHEGY, Sőreg Pálné Mihályi Zsófi (67). Burány B., 1972.

266

232.

Kijárom, budárom, Szumpor, pompor, parapica, ripica,Szarkot, markot, kukurú dëják, ki!

SZAJÁN. Kálmány L., 1882.

267

233.

[Ez csak hülyeség.]

KISHEGYES–TOPOLYA, Szakmány Lajosné Izsák Piroska (66). Lázár K., 1995.

„Németül” van. Kiszámoltak rá.

268

234.


Valószínűleg „latin” halandzsa a következő változatokkal együtt.

269

235.

Ántánténusz, szórakaténusz,szóraka tike-taka,* haram-baram bufl imbusz!**

* tika-tuka; taka-tika** ala-bila bambuszka; alam-balam bambuszka

KISHEGYES–TOPOLYA, Szakmány Lajosné Izsák Piroska (66). Lázár K., 1995.

Ritmusa azonos az előzőével. A szövegeltérések topolyai változatokra vonatkoznak.

270

236.

[Körbe mind, a két öklöt tartották. Ëgy mënt, öklével ütögette, akire jutott, az lött a fogó vagy humó.]

* Ententénusz ** szórekaténusz; szóreketénusz; *** szóreke **** tike-toka***** aja buba bambuszka; olam-bolam bambénusz; elem-belem bambuszka!

MAGYARKANIZSA, Fehérvári Jánosné Kriska Piroska (72). Bodor A. – Lázár K., 1995.

A szövegeltérések dallam nélküli, csak ritmusban mondott magyarkanizsai és óbecsei változatokra vonatkoznak.

271

237.

HORGOS, Zabos Imréné Geleta Piroska (62). Burány B., 1972.

272

238.

BÁCSKERTES, Guzsvány Imréné Urbán Verona (61). Bodor A. – Németh I. – Csizmadia A., 2000.

273

Lementem a pincébe vajat csipegetni

239.

* vajat

DOBRADÓ, Márkovity Jánosné Birinyi Ilona (58), Majorcsik Péterné Répási Mária (73), Fekete Sándorné Hajnal Mária (55).

Bodor A. – Németh I. – Németh P., 2002.

Vö. Kiss Á.: 48/XXVII.

274

240.

Más változatokban: * édesanyám; öregapám ** pofon veregetni*** bí, bá, bú, te vagy az a

SZANÁD, gyerekhang. Kónya S., 1976.

275

241.

Lëmöntem én a pincébe vajat csipögetni,Utánam jött öregapám hátbaverögetni.Nád közé bújtam, Nádsípot fújtam.Az én sípom így szólt: gí, gá, gú.Të lëszöl a nagyszájú!

MAGYARKANIZSA, Fehérvári Jánosné Kriska Piroska (72), Kávai Emilné Basa Anna (53).Bodor A. – Lázár K., 1995.

Ritmusa megegyezik az előzőével. Eltérés: Az én sípom így szólt (négy rövid, két hosszú szótag).

276

242.


277

243.

TÓTHFALU, Dér Vilmosné Takács Katalin (70), Törtelyi Mátyásné Bicskei Erzsébet (63).Bodor A. – Lázár K., 1995.

278

244.

OROMHEGYES, Csizmadia Istvánné Borsos Erzsébet (54). Bodor A. – Lázár K., 1995.

279

245.

[Restelkedve nevet.]

BÁCSKERTES, Nagyfejű Istvánné Balog Erzsébet (79). Bodor A. – Németh I. – Silling I., 2000.

280

246.

OROMHEGYES, Törtelyi Mátyásné Dávid Viktória (63). Bodor A. – Lázár K., 1995.

281

247.

OROMHEGYES, Lengyel Józsefné Horvát Jolán (66). Bodor A. – Lázár K., 1995.

282

248.

GUNARAS–TOPOLYA, Csaba Ferencné Bulyovcsics Etelka (56). Lázár K., 1995.

283

249.

[Kiszámoló]


Vö. Kiss Á.: 48/XXXII. fejezet.

284

Egyszer egy időbe

250.

BAJMOK–ÚJVIDÉK, Farkas Mihály (52). Király E., 1959.

* Eredetileg: paksi

Nem kizárt, hogy óvoda útján terjedt, mint a 251. számú kiolvasó is.Vö: MNT I: 320 (Zala).Ezt a szövegfajtát vö. Kiss Áron 41–43. oldal (XIII. fejezet).

285

251.


Nem kizárt, hogy óvoda útján terjedt, mint a 250. számú kiolvasó is.Vö. MNT I: 240 (Bereg). Még a dallama is hasonló.

286

252.


287

253.

* bagó = bagoly** andalgott – megdöglött rímtelenség szerepel Zöldy Pál topolyai kéziratos gyűjtésében is A kereki zöld erdő-ben kezdettel.

MOHOL, Vlasity Károly (55). Burány B., 1979.

288

254.

CSÓKA, Bilickiné Keszég Anna (62). Vass Endre, 1995.

289

Egyéb kiolvasók

255.

[Így olvastuk, mikó jáccottunk.]

CSÓKA, Kadók Pálné. Kónya S., 1979.

A mondóka első része részben műköltésből származik (a második ütempár III–IV. sorában ez nyil-vánvaló). A második rész a Tücsöklakodalom részlete.

290

256.

TÓTHFALU, Törtelyi Mátyásné Bicskei Erzsébet (63). Bodor A. – Lázár K., 1995.

Vö. Kiss Á.: 45/1–2 (XVII. fejezet).

291

257.

Két kiskakas összeveszött,Hasba rúgták a tojását.Tírmán-fodormánKét süvegű boszorkán.

TÖRÖKBECSE. Kálmány L. 1882.

292

258.

* vagy: të lësző a latyakos!


Vö. Kiss Á.: 48/XXXI. fejezet.

293

259.

Kiskertemben az ürgeRálépett a dinnyére.Megállj, ürge, kileslek,Holnap délre megeszlek!

TOPOLYA. Zöldy P., 1957–1978.

294

260.

Beszélve: Ëgy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyóc, kilenc.

* Topolyai változatában: Akire jut a százkettő. Számolás: 12, 22, 32 stb.


Egyes változataiban 1-től 4-ig a földre, 5-től 9-ig a gyermekekre olvasnak ki (MNT I: 743. l. gamma).

295

261.


Ugyanezt belső szövegként lásd: 290. sz.

296

262.

* végigfosi

VÖLGYES, Tóth Gézáné Mélykúti Anna (71), Pósa Vilmosné Kovács Magdolna (64).Bodor A. – Németh I., 1997.

Egymás után kétszer mondják. Összesen három felvétel.

297

263.

* bunkót

VÖLGYES, Pósa Vilmosné Kovács Magdolna (62), Tóth Gézáné Mélykúti Anna (69).Bodor A. – Lázár K., 1995.

Három felvétel.

iv. kiolvasÓk, kiszÁmolÓk...

Documents