Erasmus élménybeszámoló - Tartu, Észtország

2012/13-ősz-tavasz

A következő pár oldalban az Észtországban, Tartuban töltött 10 hónapos ösztöndíj utamról szeretnék mesélni és kedvet csinálni minden leendő pályázónak ehhez a csodálatos kis országhoz. Talán stílusos lenne az élménybeszámolóm azzal, a kinn tartózkodás alatt számtalanszor elhangzó kérdéssel kezdenem, hogy "Miért éppen Észtország? Miért éppen Tartu?". Így utólag nyílván rengeteg érvet fel tudnék hozni mellette és beszámolómban alapvetően erre is törekszem, de eleinte mi is indított erre az útra?

Észtország, Tartu a 2012/2013-as tanévre megpályázható helyek között új kapcsolatként tűnt fel. Már a korábbi félévekben is nézegettem a helyeket, de egyetlen - csupán angoltudással megpályázható - város, illetve egyetem sem ragadott meg különösebben. Így, amikor az új listára vetettem egy pillantást, egyből utánanéztem Észtországnak, Tartunak. A relatív rövid és tárgyszerű Wikipédia cikk elolvasása után már rögtön szimpatikus lett számomra e kicsi balti ország, ezt csak tetézte egy interneten talált másik élménybeszámoló. Ekkor vált egyértelművé számomra, hogy amennyiben lesz bátorságom beadni egy Erasmus pályázatot, Tartu biztosan szerepelni fog benne. Valójában a választásnak egy olyan - számomra fontos - indoka is volt, hogy nem akartam a slágerhelyek egyikére sem jelentkezni. A népszerű nyugat-európai városok helyett, egy kisebb, különlegesebb helyre vágytam. Pályázatomban Észtország, Tartu csak a második helyen szerepelt, Krakkó mögött. Talán csak az észt hideg, illetve a kissé nehezebb megközelíthetőség miatt gondoltam meg magam utolsó pillanatban és jelöltem meg a lengyel várost első helyen. Emlékszem, hogy az eredmények közlésekor, amikor biztossá vált, hogy Észtországban fogom tölteni következő akadémiai évemet, még boldogabb is voltam, mintha Krakkóba sikerült volna eljutnom. Utólag biztos vagyok benne, hogy ez nem volt véletlen: a sors akarta úgy, hogy életem legszebb 10 hónapját Tartuban tölthessem.

Kép

Gyaloghíd, melynek megmászása a diákká válás feltétele (meg rendőri figyelmeztetés alapja :) ) Művészeti kiállításnak

helyet adó ferde ház

A kiutazásom előtti hónapok rengeteg izgalommal és elintéznivalóval teltek: kollégiumfoglalás, beiratkozás, repülő- és buszjegy vétele, stb.. Aki Észtországot választja célpontul, fel kell készülnie, hogy az utazás nem mondható a legegyszerűbbnek. Sajnos a direkt repülőjáratokért elég vaskos összegeket elkérnek (ha egyáltalán az ember talál ilyet), így muszáj átszállással utazni. Én személy szerint az Air Baltic légitársasággal utaztam oda-vissza. Nagy poggyászokkal ezt találtam a legkényelmesebbnek. Természetesen a karácsonyi hazaútra már a jól bevált fapadosokat választottam, de ott is egy hosszadalmas művelet volt az átszállásokat összeegyeztetni. Talán kicsit eltántorítónak hangozhat az, hogy Észtország ennyire nincs összekötve közlekedésügyileg Magyarországgal (bár biztos vagyok benne, hogy ez csupán évek kérdése, hisz egyre fontosabb stratégiai központtá válik Tallinn), de nem kell megijedni, abszolút megoldható. Másik lehetőség lehet a Budapest-Riga útvonal megtétele, onnan Tartu csupán pár óra busszal. Fővárosunktól Tartuig busszal utazni igen embert próbáló feladat, de rengeteg holmi esetén ez is egy lehetőség. Amúgy a busszal való közlekedés jellemző Észtországban, vonatot ritkán használnak az emberek. Több társaság jól felszerelt buszai közül lehet választani a belföldi túrákhoz, utazásokhoz, ráadásul abszolút megfizethető áron.

Az országot bejáró utazásokat egyébként is ajánlom. Észtország megannyi kis gyönyörű pontot rejteget magában. Kifejezetten jó választás azoknak, akik szeretik a természetet, az érintetlen, hófödte erdőket csodálni.

Észtország több szempontból is remek ponton fekszik: nemcsak Lettország vagy Litvánia közelíthető meg könnyedén, de Finnország és Svédország is - naponta többször induló - kellemes kompjárattal érhető el. Továbbá kelet felé haladva Oroszországba juthatunk, amelyet - persze, ha az ember még nem járt ott - kötelező meglátogatni, ha már karnyújtásnyira van tőle. A helyi diákhálózat (Erasmus Student Network) minden félévben szervez túrákat Szentpétervárra és Moszkvába, de egy hasonló utazás 10-20 fős csoportba való összeállással még olcsóbban is kivitelezhető. Mivel Oroszország vízumköteles, így érdemes az efféle túrákat korábban megszervezni, illetve a hidegre való tekintettel minél korábbra tenni azt. (Ebben az esetben ajánlatos oroszul beszélő emberekkel menni, hisz még a turisták tömege által felkeresett helyeken is egy magasabb szintre fejlesztették orosz barátaink az angolul kommunikálás hiányát és könnyen átverés áldozatává válik az ember). A már említett ESN amúgy rengeteg helyre szervez csoportos túrákat, de személy szerint nekem a saját szervezésű családias hangulatú utazások

Tallinn főtere

mindig is jobban tetszettek, így én inkább azt tudom ajánlani, hogy aki ott van, barátokkal szervezzen össze egy pár napos kirándulást.

A Palota tér Szentpéterváron - Jobbra a Téli Palota, benne a Hermitázs Múzeummal, balra a Sándor Oszlop

A Megváltó Temploma a Kiöntött Vér helyén Szentpéterváron

Tartu Októberben

Vidéki táj

Egy pár szót Tarturól. Tartu Észtország második legnagyobb városa, az ország kulturális és intellektuális központja, mintegy százezer lakossal. A német, lengyel, svéd és orosz jelenlét mind nyomot hagyott a városon és tették még színesebbé, egyedibbé. A város, ma is hivatalos, piros-fehér zászlaját Báthory István, volt lengyel király, erdélyi fejedelemtől kapta, szóval magyar vonatkozást is találunk.

Tartu egy igazi egyetemi város. Az ott lakók nagy része diák és ez hihetetlen nagy élettel tölti meg a tereket, parkokat, utcákat. "A jó gondolatok városa" tökéletes példája annak, hogy miként lehet egy hely egyszerre lüktető, energikus, fiatalos, de mégis kicsi, nyugodt és barátságos. Tartuból árad a pozitív energia. Az ember nem tud nem mosolyogni, amikor belép a főtérre. Tartunak minden évszak jól áll. Tavasszal-nyáron ellep mindent a biciklizők serege és a jó időnek megörülő észtek rohamozzák a folyópartot, parkokat, kiülős helyeket. Télen a gyönyörű városi fények, a hirtelen arcpirító hideg és az északi levegővel keveredő hó illata olyan érzéseket kelt az emberben, hogy élete végéig emlékezni fog rá. Aki elmegy Tartuba, törvényszerűen beleszeret.

Mindehhez hozzájön az észtek aranyos módon furcsasága és szerethetősége. Az észt nyelv a finnugor nyelvcsalád tagja és Észtország egymilliós lakosságából körülbelül 700 ezren beszélik. Hallásra nagyon hasonlít a finnre, nyelvtanilag és kiejtésileg továbbá a magyarral is mutat hasonlóságokat, így egy kicsit könnyebb dolgunk van, ha megpróbáljuk elsajátítani ezt az amúgy nagyon nehéz nyelvet. A lakosság megközelíthetően 30 százaléka az orosz kisebbséghez tartozik és sokuk nem beszéli észtül, ezért az okmányirodákban, rendőrségen, bankokban, postán orosz nyelvű ügyintézés is folyik. Nemzetközi diákként sem panaszkodhat az ember. Az észtek rendkívül jól beszélnek angolul. A középkorúak esetén akadhatnak problémák, de a kommunikációs készségük, a beszélni törekvésük becsülendő. Az előre szajkózott "az észtek csöndesek és zárkózottak" sztereotípiának én pont az ellenkezőjét tapasztaltam, főleg a fiatalok részéről. Kedvesek és nyitottak, sőt legtöbbször ők a kezdeményezők, ha külföldiekkel találkoznak. Magyarként külön élmény volt a helyiekkel beszélgetni és úgy vettem észre, talán könnyebb volt kapcsolatokat kialakítanom, hisz nem egy voltam a sok közül, hanem "a nyelvrokon":).

A szállással kapcsolatban szintén nagyon jó élményeim voltak és biztos vagyok benne, hogy nagyban ez is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen jó szívvel gondolok vissza arra a 10 hónapra, amit ott töltöttem. A város legmodernebb kollégiumában laktunk, 6 szinttel, mindössze 10 percre a központtól. A koncepció az volt, hogy lehetőleg az összes nemzetközi diákot egy szintre szállásolják el, hogy így egy Erasmusos "saját teret" adjanak nekünk. Mivel rengeteg jelentkező volt, így sokan kerültek más emeletekre, de a negyedik szinten csak mi, kb. 160 nemzetközi diák laktunk. Ennek nyilvánvaló előnye az volt, hogy mi "idegenek" a hasonló helyzetünk miatt hamar nyitottunk egymás felé, és egy remek társaság jött össze már az első hét után. Hátránya talán csak a helyiekkel való ismerkedés hiánya volt, de arra más alkalmak során volt lehetőségünk. Egy lakásban hatan laktunk, három szobában. Én minden téren szerencsésnek mondhatom magam, rendkívül jó szobatársat fogtam ki magamnak. A kollégiumi szoba igénylésekor meg lehet jelölni külön kívánságokat, így például nemzetiségre vagy szintre vonatkozó kéréseket. Nekem angol anyanyelvű szobatárs volt a kérésem, amelynek a szállásadók eleget is tettek, így 10 hónapon keresztül egy amerikai fiúval laktam.

A Tartui Egyetemnek nagy hagyományai vannak, II. Gusztáv Adolf, svéd király 1632-ben alapította, s nem csak korában, de ma is kiemelkedő intézménye a térségnek. Ennek köszönhetően szokták Tartut "Észak Heidelbergének" is hívni. Karai a város különböző részein található meg. Jogi vonatkozású órák magán a Jogi karon, illetve az egyetem főépületében lévő Eurocollege-ben vannak. A Jogi karra a kollégiumtól nagyjából 20-25 perc kényelmes séta alatt lehet eljutni, míg a főépülethez 10 perc alatt oda lehet érni. A jogi karon sok különböző típusú tárgyat lehet tanulni, az összehasonlító jogtól kezdve, a fegyveres erők használatának nemzetközi szabályozásán át, az amerikai jogi gondolkodásig. Az angol nyelvű órákat tartó tanári kar összetétele meglehetősen vegyes: észt, német, amerikai, orosz oktatók egyaránt megtalálhatóak, emellett rendkívül gyakoriak a vendégelőadók által tartott előadások (tavaly pl. az orosz Legfelsőbb Bíróság elnöke is beszédet mondott egy előadássorozat keretében), illetve más egyetem oktatói által vezetett intenzív kurzusok. Az órák legtöbbször nagyon gyakorlatiasak, a prezentációk, közös problémamegoldások, csoportos projektek, olvasmányok feldolgozása gyakori. Az ilyen jellegű munkák kifejezetten javítják a kommunikációs készséget, itt erre ráadásul természetesen angolul kerül sor. A félév során nem csak a tanult szaknak megfelelő tárgyakat lehet felvenni, hanem más szakok meghirdetett tárgyai közül is lehet válogatni. Így ha valaki érez magában affinitást pl. az észt nyelvvel való megismerkedésre, nyugodtan, egyetemi keretek között tanulhatja azt. Az

Raatuse kollégium

észtek kifejezetten értékelik, ha valaki a nyelvükön próbál beszélni, és ezzel a kint létet, a kapcsolatok kialakítását teheti könnyebbé az ember.

Még egy pár szót szeretnék írni az ESN által szervezett programokról. A különböző utazásokat, túrákat már említettem korábban, de számtalan olyan szórakoztató, kulturális vagy éppen szociális jellegű program van, amit évközben kínálnak. Lehetőség van minden nemzetnek saját estet szerveznie, amelyen egy rövid prezentációt tartanak és/vagy videókat vetítenek, népi táncokat, énekeket adnak elő, kvízt tartanak és nemzeti ételeket készítenek az egybegyűlteknek. Ismerkedést elősegítő bulikat, továbbá kareoke estet, mozizást, sporteseményeket szerveznek. Szociális jellegű programok például nehezebb sorsú gyermekek iskolájában történő látogatás, velük való tánc, játék vagy állatmenhely meglátogatása. Bár nem ESN szervezés, de említést érdemel továbbá a mindegyik félévben megtartott diákhét, ami rengeteg programot tartogat a diákok számára: sportesemények, nyilvános vetélkedők, koncertek, kulturális estek stb..

Rendkívül nehéz 10 hónap történéseit összefoglalni, ezért beszámolómat próbáltam inkább saját élményeimmel vegyítve kedvcsináló jelleggel megírni. Remélem sikerült a kedves olvasónak az érdeklődését legalább egy kicsit is felkeltenem Tartu, Észtország felé. Leírhatatlanul jól éreztem magam kint és nem hiszem, hogy lehetne annyi oldalt mesélni, hogy annak csak egy töredékét is érezze, amit én ott. Az biztos, hogy minden téren nyitottabbá váltam másokra, az emberekre, különböző kultúrákra. Hálás vagyok, hogy kijuthattam erre a gyönyörű helyre, amelyre életem végéig emlékezni fogok. Aki pedig a pályázat beadásán töpreng, ne tegye, bárhova is megy az ember, az Erasmus egy felejthetetlen élmény!

Lontai Bence

A Tartui Egyetem főépülete "Szeretnék létezni"

Városháza

Tartut átszelő Emajõgi folyó

" Suudlevad Tudengid"

A Tartut átszelő Emajõgi folyó

Otepää