JOHN BRUNNER

A Yan játékmesterei

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUSREGÉNY

KOZMOSZ KÖNYVEKBUDAPEST, 1978

A FORDÍTÁS AZ ALÁBBI KIADÁSALAPJÁN KÉSZÜLT

JOHN BRUNNER: THEDRAMATURGES OF YAN

1972 BRUNNER FACT ANDFICTION LTD, ACE BOOKS, NEW

YORK

FORDÍTOTTA NEMES LÁSZLÓ

A FEDÉL JENKOVSZKY IVÁNMUNKÁJA

Nemes László, 1978 Hungariantranslation

ISSN 0324-5225 ISBN 963 211 283 0

Felelõs kiadó: Szilvásy György

Felelõs szerkesztõ: Futaki József

A szöveghuseget ellenõrizte: Nagy

Ágnes

Szakmailag ellenõrizte: Funk Miklós

Mûszaki vezetõ: Gonda Pál

Képszerkesztõ: Diósi Katalin

Mûszaki szerkesztõ: Végh Judit

39 800 példány, 9,9 (A/5) ív, MSZ5601 59

77.1393/1 Készült a ZrínyiNyomdában, rotációs ofszet eljárással

Felelõs vezetõ: Bolgár Imrevezérigazgató

IF 3175-e-7880

I.

Mint kifeszített ezüstíj, úgy ívelte átaz éjszakai égboltot a Yan gyûrûje,meteorok ragyogó, apró, tüzes nyilaitzáporozva a felsõ légrétegekbe. Dr.Yigael Lem alaposan elfáradt, a

kimerítõ gondolkodástól azonban olyanfeszültség volt benne, hogysemmiképpen sem tudott volnaelaludni, mégsem akarta bevenni azaltatóját, míg csak nem érzi majdfeltétlenül szükségesnek. Levetetterendes földi ruháját, kényelmesebb,laza szövésû yanbeli köpenyt öltött,lábát háncssaruba bújtatta, úgy ment kia verandára, azt remélve, hogy ott,mint mindig, most is lecsillapítja majdzaklatott gondolatait az elébe tárulólátvány. Kedvence, Madame dePompadour, a dédelgetett mókucica,mely már a hetedik naprendszerre jöttel vele, azt hitte, hogy gazdájalefekvéshez készülõdik, s ennekmegfelelõen maga is a hálóhelyiségben

telepedett le, ott várt Lem doktorra.Amikor azonban rájött, hogy azmáshová ment, röviden, panaszosánfelrikoltott, de végül is összeszedteminden energiáját, s utána indult.Mereven mozgott. Maga ismegöregedett, akárcsak a gazdája.

A közelgõ tavasz leheletemeglágyította a levegõt, Lem doktorkertjében már nyílni kezdtek híres „i"virágjainak legelsõ példányai. Néhányesztendõ elõtt határozta el, hogymegpróbál belekontárkodni az eredetifajta hibás génjeibe, azokba, amelyekezt a növényt néha közönséges gazzásilányították, olyannyira, hogy virágokhelyett csak jellegtelen, zöld, bolyhos

golyócskákat termett. Munkájátfigyelemreméltó siker koronázta, ámha valaki dicsérni akarta, mindig csakazt mondogatta, hogy a szerencséjevolt nagyobb, mint a tudása, hiszen hatanult is fiatalkorában orvosi fizikát,sõt a gének feljavításából kitüntetésseldiplomázott, gyakorlatilag mégsemfoglalkozott ilyesmivel évtizedek óta.

Kertjét most mégis, senki máséhoznem hasonlítható pompás élõ sövényvette körül, oly gyönyörû, hogy egydugványt még Kaydad, a Szószóló ishajlandó volt elfogadni belõle. AGyûrû sápadtan sugárzó fényében ahosszú száraikon bólogató bimbókolybá tûntek, mint megannyi csillogóra

fényezett koponya, készen arra, hogyszétnyíló állkapcsaik mélyébõlmesebeli illatok leírhatatlan titkaitbocsássák ki a világba.

Pompy meggyõzõdött arról, hogygazdája innen egyelõre sehová semmegy, nyugodtan leheveredett hát, éselégedetten dorombolt magában; úgyfeküdt a veranda sima kõpadlózatán,mint egy szõrme-kérdõjel. Aszomszédos házakból csak elvétveszûrõdtek ki egyes hangok: valaholnéha egy kisgyerek sírt fel nem nagymeggyõzõdéssel, éppen csak hogyfelkeltse magára a figyelmet, aztánvalami nevetés hallatszott, megpanaszosán sípoló furulyaszó, amint

valaki egy yanbeli fuvolávalpróbálkozott. De már késõre járt, sLem doktor a még ébren lévõkszórványos, szinte csak jelzésszerûhíradásán túl tisztán hallhatta ahatalmas Smor-folyam zúgását.

Háza a környék legnagyobbmagaslatának tetején állt. Félkör alakútornácának egyik végérõl lelátott aföldi emberek kolóniájára, melyneklegszembetûnõbb jellegzetessége atelenavigációs állomás és az informat,vagyis az informátorberendezéskupolája volt. A veranda másikoldaláról viszont a bennszülöttekvárosa, Prell tárult a szeme elé: ahelység gerincét maga a fekete folyam

alkotta, kétoldalt pedig kikövezettutcák bordazata látszott. Az Isumrakparton kikötött bárkák orránfénygömbök himbálództak, mintüvegesen csillogó gyümölcsök fürtjei,amikor a szél megrázza az ágakat. Azegyiken minden kétséget kizáróan egykortch, vagyis egy koporsó alakú ládakörvonalait ismerte fel; ebbenszállítanak majd el az anyjától egy mavagy tegnap született yanbelicsecsemõt: fel a folyón, Liganigbavagy a tengerpart mentén Frinthbe.Annak, hogy a yanlakók nem hajóztaka mély tengereken, legalábbisnapjainkban, nyomós oka volt. De afolyami és tengerpart mentikereskedelmi hajózásnak igen nagy

jelentõséget tulajdonítottak.

Illene tudnom, kinek a gyereke. Aszületés nagy esemény a yanlakóknál.

De ahogy az agyában szavakkáformálódott a kérdés, máris helytkellett adnia újabb, különösképpenkomor gondolatoknak.

Kíváncsi vagyok, ki lesz most asoros?

Egyszerre dühös lett önmagára. Nem,ez nem tisztességes dolog, így nemlenne szabad a shrimasheyre gondolnia.Hiszen neki mint pszichológusnakigazán elfogulatlannak kellene lennie,tudnia kellene, hogy az idegen

szokásokkal kapcsolatban nem szabademberi értékítéleteket alkotni.Mindenesetre az, akire sor kerül,semmiképpen sem lesz személyesismerõse; az egyenleget valahol másuttegyenlítik ki, Liganigban vagyFrinthben, vagy akár valamelyik,Prelltõl még távolabb fekvõ helyen.

Mert ha mégoly ironikusnak látszikis, valahányszor születést ünnepelnek,ugyanakkor, idõben eltolódva, halottitort is ülnek, virrasztanak egy halottfölött, aki pedig még nem is halt meg, sakit személyesen sohasem ismertek.

Eltökélten igyekezett kiûzni tudataelõterébõl az ilyesfajta képzeteket. De

hiába. Újra és újra visszatértek,mintazárnyék, úgy vetõdtek agondolataira. És valóban: az az érzés,hogy valami árnyék borul rá, egyszerrecsak olyan erõs lett, hogy önkéntelenülösszerezzent és hátrafordult, minthaonnan fenyegetné valami váratlan,néma veszedelem. S tekintete ekkorráakadt és szinte rabul ejtve tapadt ahatalmas kristályoszlopokra,melyeknek sziluettje kirajzolódott aGyûrû legalsó szintje elõtt. A KitörésMandalájának oszloptörzsei voltakezek.

A yanlakók sohasem bánják, ha õketmagukat legalább egy-két hegyválasztja el az ilyen titokzatos

dolgoktól; ezért is adták szíves-örömest nekünk ezt a területsávot,hogy itt építsük fel a házainkat: az énmagaslatom gerincétõl egészen a völgytúlsó végéig. Valamikor úgygondoltam: milyen nagyszerû, hogyminden áldott reggel láthatjuk a letûntdicsõség és nagyság e tüneményesemlékmûvét, amint megcsillan rajta ahajnal fénye, majd amikor a napdelelõre ér, a híres-nevezetes Lángfellobbanása szinte tûzbe borítja! Mostazonban...

– Pompy! – mondta bosszúsan. Amókucica félálomban a hátára fordult,és hosszú, kékes nyelvével megnyaltagazdája csupasz lábujjait. A férfi

azonban meg is könnyebbült, hiszen ezelvonta attól, hogy csak bámulja aMandalát, a Yan felszínén konfettikéntszeszélyesen szerteszórt, fantasztikusemlékmûvek e legközelebbi ésfeltehetõen minden másnállenyûgözõbb példányát. Ezek emberiszemmel nézve logikátlanul, de építõikelképzelése szerint talán nem is olyanszeszélyesen szétszórva helyezkedtekel!

Belevetette magát az egyikkarosszékbe, ahonnan nem láthatta sema folyót a várossal, sem a földiemberek otthonainak színes, áttetszõháztetõit – melyek egymás után, deteljesen ötletszerû sorrendben

sötétedtek el aszerint, ahogyan lakóikúgy döntöttek, most már valóban eljötta lefekvés ideje – , közvetlen kilátásanyílt viszont az Északi Hegyláncra. Ott,a Fley-hegy oldalán egy jé^foltfelületén csillant meg a Gyûrûfoszforeszkáló fénye, mint valamikirálynõ magasra tornyozott, feketehajába tûzött, fehéren szikrázódrágakõ. Ez volt az a hely, az örök hóvilága, ahonnan a Smor-folyam eredt: agleccser könnye, ahogyan a yanlakókmondták.

Mert õk maguk is könnyezve sírtak.És még nem is ez volt a legkülönösebbmindazon tulajdonságaik közül,melyek a földi emberekhez oly

hasonlóvá tették õket.

Lem otthonától balra és jobbraterültek el a lakható vidékek: atermékeny Rhee síkság, melyreváltozatlan minták sávjait rajzoltákévezredek óta a szántóföldek és agyümölcsösök, aztán Hóm szelídenlankás dombvidéke, amit diófaligetektarkítottak, és ahol õzhöz hasonló,vastag és hosszú ezüstszürke farkú,félénk teremtések csordái kóboroltak,meg Biaw lejtõs fennsíkja, melynekõsidõk óta málladozó szikláingombákhoz hasonlatos növényeknedvdús tömbjei tenyésztek. Ayanlakók ezeket összegyûjtötték,spóráikat megszárították, és kávészerû

italt készítettek belõle, amitreggelifõzetnek neveztek.

Háta mögött és onnan dél irányábanterült el Kralgak, vagy ahogy joggalnevezhették, a „Veszedelem Földje" –az az övezet, amelyet éjszakánkéntfehéren izzó lándzsahegyek jelöltekmeg; ez volt az a hely, amelyre aGyûrû szünet nélkül ontotta az elemirészeinek soha meg nem szûnõütközései során pályájukról letérítettszilánkjainak záporát. Félelmetes vidékvolt ez, himlõhelyektõl visszataszítóvátorzult arcbõrhöz hasonlatos. Sem aföldi emberek, sem a yanlakók nemmerészkedtek oda, mert okkaltarthattak attól, hogy halálra zúzzák

õket az égbõl lecsapódó kalapácsok. Eterülettõl délre, a szubtropikusövezetnek megfelelõ táj volt a vadakhazája. Ezek a vadak az északiyanlakók elkorcsosult rokonai voltak;nyelvezetük néhány alig tagoltszótaggá silányult, egyedüliszerszámuk a bot,-amivel a gyökerekettúrták ki a földbõl.

Lába alatt, vagyis a bolygónakPrellel ellentétes oldalán volt a vizesfélteke: a Scand óceán. A Gyûrûegyenlítõi íve alatt ott isveszedelmesen zúdultak alá az égbolttüzes szilánkjai; még az óceánhullámai is felforrtak tõlük.

Az volt a legokosabb, ha az emberigyekezett éjszakánként még csak nemis gondolni Kralgakra vagy a vadakra;éppen ezért azokat a házakat, amelyeka földlakók kolóniáján olyan magasanépültek fenn a hegyen, hogy lakói abbaa nem kívánatos irányba iskitekinthettek volna, kivétel nélkülmind úgy tervezték, mint Lem doktorotthonát: azaz a fõ kilátással észak felé.

Dr. Lem most arra sem szeretettvolna gondolni, mekkora árat fizetettez a bolygó azért, hogy lakói azégboltját átszelõ ragyogó ívlátványában gyönyörködhessenek, éscsak felfelé nézett, ahol a sztratoszférafátyolán keresztül néhány csillag

reszketett, mint valami szõrménmegkapaszkodott vízcseppek.Mindegyiket apró, szivárványosfényudvar keretezte, mintegy miniatûrmásolatai annak a sokszínûködpárának, mely nappal akaleidoszkópnál is kiszámíthatatlanabbalakzatokban vette körül a napot.

Miért is határoztam úgy, hogy idejövök? A tudatalattijából bukkant elõez az önmaga számára is oly váratlanés meglepõ kérdés. Ezt egyébkéntgyakran feltették neki, telenavigációvalugyanis csaknem minden esztendõbennagy számban érkeztek ide, a Yanreidegenek, fõként igen fiatalok, akik a jóég tudja, mit kerestek itt... és ezek a

vándormadarak a hosszú ideje itt lakóemberek közül egyre gyakrabban éppenõvele, dr. Lemmel akartak beszélni.Különös érzés volt, hogy ilyen...hogyan- is mondja csak. . . ismertszemélyiség? Ez nem pontosmeghatározás. Hírhedt? Ez sem amegfelelõ kifejezés. De akárhogy is,tagadhatatlan, hogy olyan ember, akirõla Galaktika más tájain is hallani lehet.

Pompyval is mindig foglalkoztak alátogatók, és mindig gyalázatosántúletették.

Hm! Hol is tartottam? Ja, igen. . .Volt elég, látszólag meggyõzõ okaannak az elhatározásának, hogy itt, a

Yanen telepszik le. Többé-kevésbéõszintén elmondhatta: elérkezett már ahatárára annak a kornak, amikor mégutazgatni lehet, testileg is, lelkileg iskifárasztja már a telenavigáció, aztánmeg túl késõn is kezdte el magát azutazgatást ahhoz, hogy olyan hajlékonyalkalmazkodóképességre tegyen szert,mint amilyennek sokan örvendhetnek.Õ már akkor középkorú volt. Demindenekfölött: szellemileg sem voltmár olyan rugalmas, hogy örömét leltevolna abban, hogy megbirkózzon azemberi uralom alá került bolygókonkialakult különbözõ életstílusok olykorõrültnek ható eltolódásaival, amelyekarra kényszerítették az õslakosokat,hogy úgyszólván egyik napról a

másikra évszázadokat lépjenek 't.

Éppen ezért valami állandót keresett,valamit, ami azonban mégis többetnyújthat neki, mint a puszta lehetõségétannak, hogy elmélkedjen, és az életételtengesse. Valójában a Yan békés,csaknem pásztorian idillikus életemindenképpen igen vonzó lett volnaszámára, ha mindezeken felül még nemlett volna tele rejtélyekkel, melyeket azelmúlt évszázad során õnála különbelmék is meg-megpiszkálgattak. Azember legalább reménykedhet,mondogatta némi öngúnnyal sok ifjúlátogatójának, hogy ha ezek a rejtelmekitt vannak állandóan a szeme elõtt,akkor talán csak közelebb férkõzhet

végsõ megfejtésükhöz. És fiatalvendégei ilyenkor bólogattak, hiszennekik is volt valami halvány fogalmuka bolygón szerteszórt, watnak ésmandalának nevezett építmények és amenhirrek rejtelmeirõl. Ezek az õskoriemlékek ugyanis messze felülmúlták amai yanlakók technikai lehetõségeit, denem egy közülük – mint például aMullom Wat – még az emberiségképességeit is meghaladta.

Így élt hát itt harminc-egynéhányesztendeje, küszködve a shrimasheyrejtélyével... s reménytelenül kutatva,hogy milyen kifejezés is felel megértelmében és lényegében azoknak ayanbeli fogalmaknak, amelyek

olyanféle szerepet töltenek be, mint„tudomány", „technika", „természetitörvények", de amelyeketkétségbevonhatatlan pontossággalmégsem lehet ezekkel a szavakkallefordítani... na és perszemindenekfölött maguknak ayanlakóknak kérdésén törve a fejét. Ezpedig így szólt: miként lehetséges,hogy egy, a földi emberiséghez olymeghökkentõen hasonlatos fajta –ugyanolyan intelligens, hasonlóképpentöbbféle vérmérsékletü egyedekbõlálló, olyanokból, akik kétségtelenülalkalmasak olyan roppant tettekvégrehajtására, amilyeneket a jelekszerint évezredekkel elõbbmegvalósítottak – egyszerre csak

kimondta: létezik egy tökéleteséletforma, s emellett aztán évezredeken át kitartott minden észrevehetõváltoztatás nélkül.

Olykor-olykor úgy érezte, már csakkarnyújtásnyira van mind e talányokkulcsától, olyan volt, mintha éveken átvalamiféle türelemjáték darabkáitrázogatta volna szünet nélkül elõre-hátra a dobozban, hogy összeálljanak,most pedig, amikor rápillant, egyszerrecsak azt látja. .. Nos, még nem a teljesalakzatot adja ki, de már eleget ahhoz,hogy ebbõl rájöjjön, miként kellhozzáilleszteni a kimaradt darabokat.

És ezután, így vagy úgy, de minden

esetben rá kellett jönnie, hogy mégsemstimmel a dolog. Valójában soha nemremélte igazán, hogy a Yan bolygóneltöltött idejét valaha is ilyen sikerkoronázza. Tudta, hogy ez az igazság.

Hát nem, ha a végsõkig elemezzük,akkor azért jöttem ide, mert.. . MertYan egyszerre volt csodaszép ésiszonyatos világ, ahol minden a pusztalényegre egyszerûsödött le.Ellentéteinek skálája Kralgakborzalmaitól Hóm idilli paradicsomáigolyan széles volt, mint bármely máslakható bolygón, mégis volt bennevalami lenyûgözõ egyszerûség. A teljesváltozatosság minden összetevõ elemeegyedüli volt a maga nemében:

egyetlen nagy óceán, egyetlenfélelmetes sivatag, egyetlen bûbájoskertté varázsolt rónaság. . .

Fáradtnak, kimerültnek érzemmagam. Ez a megállapítás arrakésztette, hogy felemelje a kezét, ésujját végighúzza az arcán, s ebbõlpontosan azt érzékelte, amit a tükör ismegmutatott volna. Bozontos, õszeshaja alatt mély barázdák a homlokán,arca kétoldalt beesett, nyakán az inakviszont úgy kimeredtek, mint akifeszített húr. Köpenye alatt a tavasziéjszaka langy simogatása a múló évekjegesen borzongató érintésévéváltozott.

Megöregedtem, vallotta beönmagának dr. Lem. Most már azonkellene gondolkoznom, hogy holakarok meghalni. Itt? De hát merõbenmás dolog arra kiszemelni egy bolygót,hogy ott éljen az ember; és más az is,hogy ott haljon meg.

Amikor ilyen gyászos mederbeterelõdtek gondolatai, rádöbbent:legfõbb ideje, hogy lefeküdjön ésaludjon. Félig hátrafordult akarosszékben, kinyújtotta kezét, hogyPompyt megsimogassa, de a mozdulatkellõs közepén megdermedt. A KitörésMandalájának távoli sziluettje mögöttmost hágott fel az égre a hold fehérkorongja.

De hiszen a Yannek nincs holdja!Nincs már legalább tízezer esztendeje!

II.

Amikor felkelt az a képtelen hold,Marc Simon éppen borongóshangulatban ballagott hazafelé Goydelotthonából, egy estélynek is nevezhetõ

összejövetelrõl; néhány lépéssellemaradt szeretõje, a yanlakó Shyaleemögött, aki most éppen komolyanneheztelt rá.

Marc Simon ugyanis ma este döntõlépésre szánta el magát – alegfontosabbra négy esztendõ óta – ,amikor úgy határozott, hogy otthagyjaa földlakók kolóniáját, és Prellnek afolyó felsõ szakasza mentén elterülõnegyedében, a mûvészek, regösök éskézmívesek között fog letelepedni. Aza tény, hogy Shyalee a barátnõje lett,szinte semmiség volt ahhoz azegyszerû tetthez képest, hogyátköltözött ebbe a háromszobás kisházba, melyhez tavirózsákkal teli

medence is tartozott. Cselekedetétolybá tekintették, mint egy megkezdettfolyamat természetes továbbfejlõdését.

Túlságosan régen tart ez a viszony?Utóvégre a yanlakóknál az asszonyokugyanazzal a férfival soha sem éltekegy évnél hosszabb ideig. .. Egypillanatig önkéntelenül arra gondolt,hátha éppen valami változatosságenyhíthetne a gondjain. De amikoraztán ránézett a lejtõs utcán elõttehaladó Shyalee-re, amint a házkapukfölötti fénygömbök meg-megvilágították fiúsán karcsú,szívszorítóan gyönyörû alakját, rájött,hogy csak pillanatnyi csalódottsága ésrosszkedve juttathatott eszébe

olyasmit, hogy elküldje az asszonyt.Persze lennének sokan, akik szívesenlépnének a helyébe. De semmivalószínûsége, hogy találhatna bárkitis, akivel kellemesebben élhetne, mintõvele.

Habár... Hirtelen azon vette észremagát,

hogy olyasmin töpreng, milyen islenne újra olyan lánnyal szeretkezni,akinek melle van, meg teljesenegyszínû bõre, s aki kénytelen néhamegszakítani a csókolózást, mert aszáján keresztül kell lélegzetet vennie.De hát mindennek semmi köze az õproblémájához. Egyáltalán semmi

köze. Teljesen lényegtelen.

Ilyesfajta változatosságra egyébkéntalkalma is nyílt volna olykor-olykor,ám õ egyszerûen tudomást sem vett akínálkozó lehetõségekrõl. Nem, amiengem izgat, az... Hát, ha legalábbmegértette volna Shyalee, mit jelentettaz õ számára az az elhatározás, hogyma este, Goydelék összejövetelén asaját, yan nyelven írt alkotásait akartabemutatni a fordítás helyett, amibepedig már oly régen és olyaneredményesen bedolgozta magát, ésmelynek alapanyagáról azt is elevetudta, hogy jó, hiszen nála sokkalnagyobb tehetségek készítették.

És akkor azt kellett látnia, hogy ottközben shrimashey folyik, vagyis azegész társaság abba a körtáncraemlékeztetõ, önfeledt, kígyózómozgásba feledkezett, melyfeltartóztathatatlanul lejjebb sodorjaõket, ki tudja hány fokkal, a fejlõdéslépcsõjén!

De talán végül is éppen ez mentettemeg õt magát valami keserves,feszengõ helyzettõl. Hiszenelképzelhetõ, hogy az, amit õ e barátikörben elõ akart adni, valójábanmégiscsak dilettáns fércmû. Ezt pedigbiztos, hogy nem mondhatták volnameg neki. A yanlakók mindigudvariasak, de különösképpen

udvariasak a költõkhöz. Amikor pedigföldi költõrõl van szó,megkétszerezõdik az udvariasságuk.Az idõsebb yanlakók ugyan nem vettekrészt abban a feltétel nélküli alázatostömjénezésberi, amit a fiatalságjelentõs része mûvelt, s ami miatt aföldi emberek megvetõen„majmoknak" nevezték õket – mertmindenben a földiek öltözködését,viselkedését, szokásait majmolták, és abeszédüket is emberi szavakkaltûzdelték tele. De a Földnek ésmindennek, ami a Földrõl származott,az õ szemükben is leírhatatlannimbusza volt. Éppen ezért még aleghitványabb fércmû is lelkesfogadtatásra számíthatott volna.

De még annak sem lett volnaértelme, ha elõre kikéri Shyaleevéleményét. Shyalee fantasztikusanszép volt, vékony csontú, a szeme nagyés koromsötét, keze, lába karcsú,hajlékony, mint a vesszõ, és persze, aza szerve, a caverna veneris, az olyancsodálatos, hogy hozzá képest azemberi nemhez tartozó lányokmegfelelõ testrésze csak olyanhevenyészve összetákolt, mechanikusutánzatnak nevezhetõ. Néha úgy érezte,mintha ez a szerv teljesen különállóélõlény lenne, s ez csaknem igaz isvolt, mert egy, a gerincoszlop alsórészén levõ és kizárólag erre szolgálóidegközpont irányította.

Viszont amikor Goydelékhezindultak, hosszan kellett vitatkoznivele arról, hogy azt a ruháját vegye fel,amit Marc a legjobban szeretett: asejtelmesen halványkék,fátyolszövetnél is finomabb, lazánszõtt palástját, mert Shyalee inkábbföldi ruhát öltött volna magára.Természetesen megfelelõ átalakítással:a hóna alatt felhasítva, hogy a levegõszabadon áramolhasson alégzõnyílásaihoz. Valószínûleg arrasem került volna sor, hogy a férfiszeretõje legyen, ha nem istenítettevolna annyira a Földet és a földiembereket. A Kitörés Eposzánaknagyszerûségéhez azonban egyszerûennem volt füle, mélységesen lenézte,

még a tartalmát is porosnak, elavultnaktartotta, olyasminek, ami márlegfeljebb csak a reakciós öregeketérdekelheti. Abba már kénytelen-kelletlen régen belenyugodott, hogyMarcot ennyire izgatja a yanbeliköltészet. Úgy vélte, ez az az ár, amitfeltétlenül meg kell fizetnie és érdemesis megfizetnie azért, hogy õ maga asaját nemzedékéhez tartozó yanlakókirigységének tárgya lehet.

Különös ellentmondás, gondoltaMarc. Ha nem lenne meg benne az ahiba, amit egyébként a legjobbanutálok, sohasem lett volna részemabban a gyönyörben, amit Shyaleenyújt nekem.

Olyan dühös és elkeseredett lett,amikor meglátta Goydeléknél ashrimasheyt, hogy maga is felkapotte g y sheyashr im kábítószerrel telikelyhet, és ki akarta inni. Pedig tudta,hogy az emberekre nem ugyanúgy hat,mint a yanlakókra, nem állítja át azidegközpontot a test alacsonyabbfokozatú irányítására, csak azagykérget kapcsolja ki egy idõre,amitõl a záróizmok meglazulnak, és avégtagok rángatózni kezdenek. Akárjelképes cselekedetnek is felfoghattákvolna. De hát Shyalee kiütötte apoharat Marc kezébõl, és részletesenelmagyarázta neki, hogy milyenõrültséget akart elkövetni.

Bizony! Szégyenkezvetántoroghattam volna haza, csak úgybüzlött volna belõlem az ital.

Csak hát... És itt következett az akérdés, amit Marc már hosszú idõ ótamindig csak megkerülni igyekezett, maeste azonban egyszerûen nem lehetettnem szembenézni vele. Vajon Shyaleemagát Marcot mentette-e meg ahülyesége szégyenteljeskövetkezményeitõl, vagy csupán azérttette, mert földi ember, a világ kétlábon járó csodája?

Elképzelte, mi lenne, ha ki tudnaröppenni saját testébõl, ha felülhetne azútját szegélyezõ házak ereszére, és

onnan nézhetné, amint elmegy alatta õmaga: ez a vékonypénzû, nyurgafiatalember, kinek fekete haja és barnásbõre arról árulkodik, hogy észak-afrikaiak keveredtek a franciák közé,akiktõl nemcsak a nevét örökölte,hanem a szavak rendje iránti érzékét is,méghozzá olyan feszes és fegyelmezettrendjét, ami pontosan kihallatszikminden egyes jelentõs gondolatokattömörítõ szótagjából. Viselhetett volnaföldi szabású inget és nadrágot, de nemtette; miután saját akaratából ayanlakók világa lett az otthona,alkalmazkodott az öltözködésükhöz is,tógaszerû heyket é s welwa körgallérthordott.

De ezek a külsõségek jelentették –legnagyobb sajnálatára –asszimilációjának határait is. Olykor-olykor mégis kénytelen voltvisszamenni a kolóniára, bár igyekezette látogatásait a lehetõ legrit-kábbrakorlátozni. Mert belélegezhetett ugyanyanbeli levegõt, ihatott yanbeli vizet,tarthatott yanbeli szeretõt, kinekszépsége és kedvessége a lélegzetét iselállította, valahányszor csakrápillantott – ez a bolygó mégsem aföldiek világa volt, nem felelt meg amaga fajtája szükségleteinek, éppenezért néha ki kellett lépnie belõle, hogymegvásárolja a legalapvetõbbélelmiszereket vagy orvosságokat,és'ilyen alkalmakkor kénytelen volt

elviselni a hûvös lekezelést, a megvetõpillantásokat és a háta mögöttiösszesúgásokat is.. .

Egyébként azt is pontosan tudta,hogy a kolónia tagjainak felháborodásanem csupán a Shyalee-vel való élettársiviszonyának szól, mert ez nemegyedülálló eset. Hiszen Alice Minggeleléggé udvariasan viselkedtek, pedig ahelyzet náluk is hasonló volt, azzal akülönbséggel, hogy a nõ volt földi.Alice azonban mindig a legelsõkegyikeként hívta fel rögtön akönyvtárat, ha új földiszalagszállítmány érkezett, és olyankoregész csoport „majmot" csõdített összemagánál, azok társaságában nézte

végig szeretõjével együtt a szalagokat.Élettársát Rayvornak hívták, de jobbanszerette, ha Harrynak nevezik.

Alice tehát kihangsúlyozza az emberinemhez tartozását, foglalta össze Marckeserûen. Ezzel szemben én„bennszülötté váltam". Tehát árulóvagyok.

De hát mi értelme volna azintelligens lényekkel benépesítettbolygón való tartózkodásnak, ha nemigyekezne az ember közvetlenközelségbe kerülni velük, s nemkövetne el mindent, hogy megértseõket? És ez többet jelent annál, mintolykor-olykor egy bennszülött ágyassal

hálni. .. márpedig ezt – és ebbenegészen biztos volt a kolóniánakúgyszólván minden felnõtt tagjakipróbálta már, talán csak az öreg dr.Lem a kivétel. Még a kolóniafelügyelõje, az a pökhendi, nyavalyásChevsky is! Pedig õ még azzal ishenceg, hogy egyetlen árva szót sembeszél yan nyelven!

Az õ szemükben mit sem számít az,hogy a Kitörés Mandalája a magaóriási és káprázatos mivoltában már ittállt jóval azelõtt, hogy nálunk abarbárok egymásra hordták aStonehenge durva köveit vagy akár apiramisokat?

Úgy látszik, nekik ez sem számít!Pedig éppen ez volt az, ami õt ebben azönként választott hazájában mindenekfölött lenyûgözte: itt végrehajtottakvalami nagyszerût, olyat, amitvalamiféle befejezettség jellemez, s azta maradandó, megmásíthatatlan érzésthagyta az utókorra, hogy a yanlakókelvégezték feladatukat, és önmagukatis tökéletesen megvalósították.Menynyit küszködött, hogy megértesseShyalee-vel és annak barátaival a maganézeteit a földi emberek és a yanlakókértékének relativitásáról. Igyekezettmegmagyarázni nekik, hogy az avaktában végzett, összevisszakeresgélés, ami az emberiségetkihajszolta a csillagok közé,

önmagában nem jelenthetfelsõbbrendûséget, hiszen soha semérhet el a kielégítõ befejezéshez.Hogyan is képzelhetné el bárki azemberiség vándorútjának végét? Afutónövények értelmetlenburjánzásához hasonlatosan jutnak elaz emberek egyik naprendszerbõl amásikba anélkül, hogy bármi reményüklenne a végsõ teljesítményre, amely azegész folyamatot megkoronázná úgy,ahogyan azt õ teljes bizonyossággalérzékeli itt, a Yanen. Ellentmondástnem tûrõ meggyõzõdéssel hitt abban,hogy itt valami roppant nagy feladatotterveztek el, logikus következtetéseszerint pontosan azt, amit a KitörésEposzának tizenegy könyvében leírtak

– és azt nemcsak elkezdték, hanemvéghez is vitték. Most pedig, ahatalmas erõkifejtésekkel a hátukmögött, békésen, nyugalomban élnek.

Shyalee már meghallgatni semakarta Marc ilyesfajta magyarázatait.De erre a barátai sem voltak hajlandók.Róluk egyébként aligha lehetneolyasmit állítani, hogy lázadók; hátatfordítottak ugyan sajátéletformájuknak, de az idõsebbnemzedék tagjai néhány elvétve elejtettgúnyos megjegyzésen kívül semmiféletényleges akadályt nem gördítettekeléjük. Ezek a fiatalok úgy vélték, hogyami földi származású, az mindcsodálatos, jobban szerették a földi

mûanyagokat, mint a maguk finomanszõtt kelméit, s többre tartották a földihangosképszalagokat, mint a saját,végtelenül kifinomult, hagyományoskultúrájuk megnyilatkozásait. Marctudta azt is, hogy Shyalee, a Goydelösszejövetelein való részvétel helyett –amit pedig Marc óriásimegtiszteltetésnek tartott, hiszenGoydel napjainkban a mûvészeti élet ésközízlés elismert vezéralakja

Prellben – sokkal szívesebben menneAlice M ingékhez, ahol megjátszottelragadtatással szürcsölhetné azundorító földi italokat, és az egész estétsekélyes fecsegessél tölthetné,méghozzá legalább felerészben földi

nyelven.

Hát igen, Shyalee jobb híján velem ismegelégszik. Ezt jelenti a viszonyunk,és csakis ennyit.

Hirtelen nagyon nekikeseredett.Aztán egyszerre csak észrevette, hogyShyalee – mintha csak megbánta volna,hogy olyan indulatosan viselkedett,amikor eljöttek Goydeléktõl – megállta házuk kapujában, és bevárta õt. Marcpedig sietve tette meg az utolsómétereket, megragadta a lány kezét, smiközben kaput nyitott neki, mosolyterõltetett magára. A kapu nem voltkulcsra zárva. A Yanen nem szoktaksem lopni, sem rabolni, maga a

fogalom is elképzelhetetlen, és szavuksem volt rá.

Együtt léptek be az átriumba, aholegy ovális medence túlsó felén, atavirózsa levelei közt szökõkútvízsugara csörgedezett szünet nélkül.Volt valami, kissé a római, kissé ajapán házakra emlékeztetõ ebben azátlagos yanbeli otthonban, ahol MarcSimon lakott. A belsõ falakattérelválasztók helyettesítették, melegnapokon ezeket egészen széjjellehetetttolni, így aztán a kõlapokkal borítottbelsõ udvar szinte szerves folytatásalett a szellõsen bútorozott és tökéletesaranyér zékkel díszített három kisszobának. A szökõkút Marc

elképzelései alapján készült, Shyaleebarátai azóta is széltében-hosszábanutánozták. Ahogy õ maga késõbb rájött,a hamisítatlan yanbeli életfelfogásszemszögébõl ez a szökõkút túlságosanélénk, hiszen ugyanazt a mozzanatotismételi újra és újra változatlanul,fölöslegesen pazarolva erejét, holott afolyamat végeredménye teljesegészében elõrelátható. De amikorfelismerte, hogy mennyire nincsösszhangban ezzel a világgal, ShyaleeMarc kedvéért már annyiraragaszkodott hozzá, hogy õ islemondott az eltávolításáról.

Shyalee a yan és a földi nyelv szavaitváltva, megkérdezte:

– Nem kérsz lefekvés elõtt egy poháritalt?

Marcot egy pillanatra megintelborította a düh: hányszor mondjamneked, hogy utálom ezt amajomszokást, amikor a yan nyelvetemberi szavakkal keverik! De erõt vettmagán; arra ugyan pillanatnyilag mégnem volt képes, hogy megszólaljon,sikerült azonban legalább bólintania.Shyalee eltûnt a ház belsejében, õpedig odament kedvenc ülõhelyéhez,egy kõtömbhöz, ahonnan a medencéreláthatott. Vállára akasztott tarsolyábólmár útközben elõszedte a KitörésE p o s z á n a k Kilencedik Könyvét,melynek fordítását mostanában

javítgatta, és ma este csak azért vittemagával Goydelékhez, hogy ha talán asaját költeménye...

Hát nem! Mi értelme annak, hogyáltassam magam? Nem azért, hogy „hatalán a saját költeményemet olyankitörõ lelkesedéssel fogadják, hogymég valami mást is akarnak hallani".Hanem azért, hogy ha az utolsópillanatban mégis inamba száll abátorság. . .

Miközben a tavirózsákat nézegette,és elámult, mily gyönyörûen kinyíltaka bimbók a tavasz melegétõl, félhangonegy verstöredéket mormolt maga elé,azt a részt, amelyikkel leginkább

küszködött.

Vizeknek partján, sziklaszilárdan,döntve

mi légyen,

Hullámok torlódó erejét uralóborongó

lényed

Faragja lágy anyagával...

Itt abbahagyta. Nem jó. Egyszerûen

nem jó. Sántít, mint a pókos ló, melyretúl nagy terhet raktak. „Faragja lágyanyagával" – ebben nincs benne azeredeti kifejezés paradox értelme,hiszen a faragás szó a kés vagy a vésõfogalmára utal, mindenképpen valamikemény, éles szerszámra, holott a yanszó azt a képzetet kelti, hogy aszerszám lágyabb, mint amegmunkálandó anyag – mint amikor avíz kivájja a sziklát. Ez a kép viszonthosszú, türelmes geológiai folyamatrautal, holott a yan vers világosanleszögezi, hogy az, ami itt történt,egyetlen pillanat mûve volt!

– Az ördög vigye el! – mondtahangosan. Érdemes ezt egyáltalán

folytatni? Lehet bármi értelme isannak, hogy az ember megkísérelje emeghökkentõ eposzból kifejteni atörténelmi hitelesség kemény magvát?Nem vitás, hogy a múlt kézzelfoghatóemlékei, a menhirek, a mandalák, awatok, valamint az elsüllyedtkontinensekrõl, szilánkjaira hullottholdakról szóló fantasztikus leírásokmögött valamiféle objektív valóságnakkell lennie. De hát milyenmesszeségben, és egyáltalán, milyenirányban keresendõ?

A hagyományosan elfogadott nézetésszerûnek látszott; eszerint mintegytízezer év elõtt kozmikus katasztrófajátszódott le – meglehet, hogy a Yan

holdját a bolygórendszerbe csapódottmásik, hasonló méretû test lendítette kipályájáról, vagy összeütközéstörténhetett. A hold éppen csakvalamicskével a Roché-féle határonkívül keringett. Ez az esemény pedigvagy darabokra szakította a holdat,vagy annyira közel rántotta abolygóhoz, hogy ennek következtébenhullott szilánkjaira. Akár így, akár úgytörtént, mindenképpen ekkor váltbelõle gyûrû a Yan körül.

Ez a fantasztikus elemi csapás azésszerû magyarázatok szerint nemcsaka holdat zúzta szét, hanem a yanlakókönbizalmát is. Jelentõs tudományosismeretekkel rendelkezõ, becsvágyó,

nagyra törõ lényekbõl legyõzõtteklettek, kik számára világuk felemegközelíthetetlenné vált a Gyûrûbõlzáporozó meteoritesõ miatt, s akiktechnikai vívmányaik nagy részét ishagyták veszendõbe menni, és beértékannyival, hogy õk maguk életbenmaradhatnak.

De önmaguk vigasztalására, amiértehhez a félig-meddig primitív életheztértek vissza, és hogy mentegesséksaját hanyatlásukat, egy mítoszttaláltak ki az eltûnt aranykorról, melyethiába is próbálnának utánozni, hiszenelpusztultak fajtájuk legnagyszerûbb éslegerõteljesebb egyedei, azok alángelmék – félig költõk, félig tudósok

– , akiket a földi emberek„játékmesterek"-ként emlegettek.

A mítosz szerint azonban ezek ajátékmesterek idézték elõ azt, hogy ahold darabjaira hasadt. Valamiféleértelemben tartalmazhat is ez a legendanémi igazságot. Elképzelhetõkveszélyes kísérletek – persze nemvalószínû, hogy nukleáris energiafelszabadítása, hiszen a yanbeli„tudomány" más utakon járt, depróbálhattak esetleg valami másmódon beavatkozni a molekuláriskötõerõkbe – , mindenesetrevégezhettek olyan kísérletet, ami végülis szilánkokra vethette szét a Yanholdját.

Azt azonban senki sem tudtamegállapítani, hogy e feltevésnek van-e valami alapja. A földi embereknélugyanis a tudnivalóknak bizonyosösszessége, amit „tudománynak"neveztek, az acéllal és a gõzgéppelkezdõdött, ûrhajókkal megtelenavigációval folytatódott, ésminden szakaszában megvolt agondolkodásmód jellegébõl következõfolyamatossága. Ám ha az emberek amaguk e logikus rendszere alapjánjutnának végül valamilyen eredményre,errõl a yanlakók feltételezhetõvéleménye az volna, hogy csakis aposztulátumok, azaz az elõfeltételekellenére, nem pedig azokkövetkezményeként fogható fel: vagyis

valamiféle csodaként. A földi emberazzal bizonyítja adott esetbenálláspontja helyességét, hogy gépeipéldául, ha bekapcsolják, pontosanmûködnek. Ezzel szemben egy yanlakó– nem mintha hajlandó lenneegyáltalán ilyesfajta vitába bocsátkozni– , a Kitörés Eposzának HetedikKönyvét idézné, és a Gyûrûre mutatna,mint nyilvánvaló bizonyítékára annak,hogy az is „a valóság".

Márpedig a régi közmondás szerint apuding próbája az evés...

Lépteket hallott a háta mögött –Shyalee közeledett. Reflexszerûenhátrafordult, hogy átvegye tõle a

poharat, de Shyalee teljesenmegzavarodva csak az eget bámulta,Marc követte tekintetét, és meglátta azégen a hold korongját.

III.

Amikor feltûnt az égen a hold, Prellalvó lakosai közül a legelsõk közt

ébredt fel Kaydad, a Szószóló ésjelenlegi matrónája – így neveztékazokat a yanbeli asszonyokat, akikolyan családapával éltek együtt, akinekgyermeke más anyától származott. (Ayanbeli családi viszonylatok elemzésekülönben is rendkívül bonyolult.)

Kaydadék gyermekei – pontosabbanaz asszony fia és a férfi lánya – AliceMingnél és Rayvornál töltötték az estéttizenöt másik fiatal társaságában. Az õkiáltozásuk verte fel már az utcáról aházat.

De a tizenhét hangosan kiabálófiatal, több négyzetkilométeres területutcáin szétszéledve, elegendõ volt

ahhoz, hogy láncreakció-szerûén azegész lakosságot felébressze. Akik mármegpillantották a holdat, sorrariasztották a többieket, alig félórával azesti lámpaoltás után sorra megintfelragyogtak a lampionszerûfénygömbök, és olyan lett az egészváros, mint egy hirtelen kivirágzóit rét,melyen fantasztikus, kék-piros, sárga,zöld és fehér virágok pompáznak.

A kolónián belül a kis földi közösségfeldúltan tanakodott, és a csak ritkánhasznált vészberendezések összesáramkörét mûködésbe hozták, amikormagyarázatokat kértek az informattól.Mindenki a házak elé tódult, földiemberek és yanlakók egyaránt,

felöltözötten vagy meztelenül, kihogyan volt, félbeszakították aszalagok nézését, zene hallgatását vagyakár szeretkezést, hogy elképedtenbámulják ezt a csodát. Rövid idõmúltán már ölben vitték ki a szülõk acsecsemõket is, nem merték õketbennhagyni a házban, nehogy valamibaj történjék velük.

– íme, itt van fáradhatatlanerõfeszítésed eredménye és jutalma –fordult Kaydadhoz, a Szószólóhoz amatrónája, méghozzá azzal a végtelenmegbecsüléssel hangjában, ahogyancsak kiemelkedõen értékesegyéniségekkel szoktak beszélni.Kaydad azonban a leghatározottabban

tiltakozott:

– Nem. Nézd csak, és próbáldelemezni, mi az, amit látsz. Ez bizonynem hold!

Alig tudta leplezni haragját éscsalódottságát.

Valóban, néhány másodperccelannak a valaminek a felbukkanása utánmáris nyilvánvaló lett – legalábbisazok számára, akik az ilyesfajtadolgokról már valamit megtanultak – ,hogy ez semmiképpen nem lehet egyjelentõs távolságra levõ, nagy tömegûégitest. Túlságosan gyorsan mozgott,következésképpen közel, jóval aGyûrûn belül kellett keringenie. És

szédületesen hatalmas volt, ehhezhasonló méretû mesterséges tárgyatmég sohasem láttak a Yan közelében,hacsak nem a tízezer esztendõ elõttiidõkben, amikor...

Ezen a ponton aztán megtorpantakKaydad gondolatai, de ugyanígy jártezzel csaknem mindenki, aki ezt akülönös jelenséget figyelte.

Amikor dr. Lem végre visszanyertelélekjelen-létét, elengedte a verandabarázdált fakorlátját, melybe addigerõsen megkapaszkodott. Valamihozzáért a bal lábához. Azt hitte, hogyPompy, s hangosan rászólt:

– Nyugi, öreglány, nincs semmi baj!

– Majd lehajolt, hogy megsimogassa.

Ujjai azonban sima, hidegfémfelülethez értek. Bosszúsan vetteészre, hogy a ház beépítettegészségügyi reflexei juttatták el hozzáa védõszerkezeteket. Pompy mégmindig aludt, elegáns bajsza mindenlélegzetvételnél meg-megremegett.

Félrelökte a szerkentyûket,méghozzá olyan határozottsággal, hogyazok megértsék a parancsot, majd mélylélegzetet vett, és a régi módszerreligyekezett megállapítani a titokzatostárgy szögátmérõjét. Karját teljesenkinyújtotta, hüvelykujját felfelétartotta, és azt látta, hogy körme

vízszintes irányban a korongnakmegközelítõleg csak a felét takarja.Más szavakkal: az ismeretlen tárgynakmintegy negyedfokos szögátmérõjevolt. De miután a Gyûrû alatt keringett,és annál sokkal fényesebben ragyogott,valóságos méreténél jóval nagyobbnaktûnt; éppen ezért a csalfa emlékezetjátékaként késõbb talán már mindenkimeg fog esküdni arra, hogy azégboltnak egynyolcadát vagy mégannál is nagyobb részét fedte el.

És mint a Gyûrûbõl záporozómeteoritok, ez a tárgy is ontottamagából jelenlétének bizonyítékait.

A távoli északról indult ki, onnan,

ahol – mint minden hasonló jellegûvilágban – a helyi nap erõsenaktivizálja a felsõ légrétegekmolekuláit. A Gyûrûbõl állandóanlefelé szitáló részecskék hatására aYanen, tekintet nélkül az évszakokra,mindig élénk sarki fény volt látható.Most, mintha valami égi ujj azegyenlítõ felé irányítva, hosz-szan lejtõpályára térítette volna a sarkisztratoszféra helyzeti gradienseit, selkezdõdött a sarkvidéki éjszaka fénylõkisüléseinek villódzása. És minthafénybõl szõtt, roppant méretûfüggönyök redõi bomlottak volna kivéges-végig a Smor folyam fölött,kékes és sárgás, olykor meg teljesenváratlanul mélyvörösbe váltó

színekben. A magasból szertehintettfelszabadult atomcsoportok újreakciókat váltottak ki, s ettõl minthaszéjjelhúzták és kétoldaltösszegöngyölve felemelték volna egigantikus színházi függönyöket úgy,hogy ellentétes színösszeállítású,kifordított, roppantszivárványkötegeknek látszottak. Azégi színpadon, amit most az északifény valamiféle proszcéniumívvelhatárolt, káprázatos tûzijátékkezdõdött. Megfoghatatlan drágaköveksziporkáztak, tüzes kerekek bomlottakrészeikre, s az éjszaka ezüsttel kivertkoromfekete hátterét villámcsapásokhasították keresztül-kasul, olyan fehérizzással, amit az emberi szem már nem

is tudott elviselni.

Ezt a jelenetet egy másik, méghozzáteljesen absztrakt részlet követte:színek és fények elegánsan siklógörbéi. Mintha egy nagyszerûorgonamûvész, aki inkább látható, minthallható zenével akarja kifejeznimagát, most azon igyekezne, hogy agazdag pártfogó által megadott,közhelyszerû téma egyes hangjai köztharmonikus összefüggéseket találjon,majd formá'sabb szerkezetet építsen felbelõlük. Ezt a szakaszt, mely tíz vagytizenkét percig tartott, egy újabbsorozat: csodálatos jelek éstünemények csoporto-zata követte. Egyóriási, tûzokádó szörnyeteg lángot

lövellt ki, és végül saját farkát nyelteel. Ezután az égbolt kellõs közepén két,karddal felfegyverzett pajzsos alakcsapott össze, majd kék levelû, hófehérszirmú virágba tûntek át. Végül pedigaz egész eget betöltötte egy ragyogósárga kerék, mely láthatatlan tengelyénforgott, s közben fokozatosanelhomályosult, mintha pörgése közbenmagába szívta volna a körülötte levõsötétséget.

Alice Ming halálra rémültenkapaszkodott élettársa karjába,félelmében teljesen kerekre nyílt

mandulavágású szeme, egyébként issápadt arca kísértetiesen fehérréhalványult, azzal sem törõdött, hogyderékig meztelenül áll hálókamrájaerkélyén, pedig ha valaki odanézne azutcára kitódult földi emberek közül, aztalán nem is tartaná a petyhüdt mellétolyan egzotikus csodának, mintRayvor-Harry.

– Mi... mi az? – kérdeztenyöszörögve.

Rayvor-Harryn még mindig az aföldi szabású ruha volt, amit esteviselt, amikor a tizenhét ifjú „majom"volt náluk vendégségben. Nagyokatnyelt, s valami olyasféle válaszon törte

a fejét, amivel nem okoz az asszonynaknagy csalódást. De semmi sem jutott azeszébe.

– Nem tudom – nyögte ki végül. Deezt is yan szavakkal mondta, mertmegdöbbenésében emberi nyelvtudásaegyszerûen cserbenhagyta

– De hát a legendáitok! Az õsimondáitok a népi hagyományaitok! –kezdte Alice izgatottan. Alig tudottazonban összefüggõen beszélniállkapcsának izmai rángatóztak, a fogavacogott. – Hát nem éppen arról azidõrõl szólnak amikor még holdkeringett a bolygótok körül?

– Ezek csak legendák. Kitalált

képtelenségek! – vágta rá bátranRayvor-Harry. – Hiszen te magadmondtad ezt. Nem is egyszer.

Önuralmát azonban csak eddig apontig tudta megõrizni. Még képes volterre a szkeptikus kijelentésre, de aztánakaratlanul áttért egy hagyományosyanbeli könyörgés mormolására; nemvalamiféle istenhez imádkozott – mertha imádtak is valaha természetfölöttilényeket a yanla-kók, réges-régenelfeledték õket – , hanem afelfoghatatlan, a tudományon, ahihetõn túli hatalmakhoz fordultsegítségért.

A jelenséget Vetcho is figyelte. Neki

ugyan semmiféle hivatala vagy rangjanem volt a prellbeli yanlakók közt – ayanbeliek felfogása szerint a hivatalihatalom fogalma egyébként iselképzelhetetlen – , Vetcho azonbanúgy viselkedett, legalábbis aföldlakókkal tartott kapcsolatokban,hogy az gyakorlatilag mégis valamifélehivatalos tekintéllyel ruházta fel.-

Elsõ reagálása kettõs volt, méghozzáegyazon idõben; ez a képessége fõkénttesti felépítésébõl következett. Egyikénjével azt gondolta, amit a Szószóló,Kaydad matrónája, vagyis hogy a sokkudarc után végre itt a nagy siker. Énjemásik felével viszont azon rágódottsértõdötten, hogyan készíthették elõ ezt

a sorsdöntõ eseményt az õ részvételenélkül.

Akkor aztán kezdett felderengeni azigazság.

És ezt követõen jutott el aszitkozódásig – már amennyire az egyyanlakótól egyáltalán kitellett.

Többé-kevésbé, de inkább kevésbé,mint többé, ilyesfélét gondolt: „Azokaz ördögök, azok a sátáni alakok! Hátmár semmit sem hagynak meg nekünk?Büszkeségünk halvány visszfényénekmaradványaitól is meg kell hogyfosszanak minket?"

De eltökélt szándéka volt, hogy

ennek nem szabad bekövetkeznie. Mégakkor sem, ha most ezzel a csúfságostréfával tetézték eddigi sértéseikhosszú, keserves sorát: azt, hogylakhelyüket pontosan oda helyezték,ahonnan a legjobb kilátás nyílik aKitörés Lángjára, hogy telenavigációsállomásuk köré automatikusberendezést emeltek, amivelmegakadályozzák, hogy yanlakók iselutazhassanak más naprendszerekbe,hogy kíváncsian beleütötték orrukat azeposzok titkába, hogy...

Itt tartott, amikor matrónájaodalépett hozzá, õ pedig yanlakótóligazán szokatlan módon, gorombánviselkedett az asszonnyal. És egyetlen

szóval sem mondta neki, hogy ez ahold nem hold. Jöjjön csak rá sajátmagától.

Chevsky felügyelõ horkolva aludt.Részegen. Felesége, Sidonie ébrenfeküdt mellette; többször ismegpróbálta férjét a másik oldalárafordítani. A legutóbbi kísérletnélazonban Chevsky álmában úgyodacsapott, hogy az asszony azóta isápolgatta az ütés helyét, és azontöprengett, mennyire fog még reggel ismeglátszani.

Nem ez volt az elsõ kudarc, amitezen az éjszakán elszenvedett. Amikorlefeküdtek, arra próbálta rávenni a

férjét, hogy szeretkezzen vele, de azgorombán visszautasította. Most tehátott ült az ágyban, hátát a párnákkalmegtámasztva, és mélabúsan utálta aférjét.

Hát már erre sem jó ez a nyavalyásalak? Vagy szeretõt tart? Yanbeliszeretõt? Van-e a kifinomult, kecsesteremtések közt olyan, aki egyáltalánhajlandó lenne akár csak ránézni is errea pasasra?

Megpróbálta elképzelni egy-kétpillanatig, milyen is lehet a férjeotromba, elhízott teste, amint egyyanlakó lánnyal ölelkezik, és olyannevetségesnek tûnt ez az egész.

Jókedve azonban egykettõre elszállt.Mert nagyon is jól tudta a feleletet, az-pedig igen volt. Hiszen a bennszülöttekszokásai annyira mások!

Talán nekem is ugyanazt kellenetennem.. .

Ez, vagy visszavonhatatlanul a szûziélet? Nincs már más lehetõségem? Itt akolónián egyetlen földi férfinak semjutna eszébe, hogy viszonyt kezdjenvele, ebben biztos lehetett. Nem csakazért, mert hatvanöt éves, és az alakjais kezdett már elromlani; sokkal inkábbazért, mert a felügyelõ felesége.

De valamelyik ifjú yanlakó, a„majmok" egyike, még engem is

fõnyereménynek tartana. Valamiegzotikusát, csodásat látna bennem. ÉsAlice azt állítja, hogy a yanlakók testifelépítése. . .

Egy villanás, sugárzó ragyogás,káprázatosán felizzó fénykoszorú amennyezeti ablakon! Sidoniefelsikoltott, felkapta fejét, éshitedenkedve hunyorgott. Férjeváltozatlanul tovább horkolt.

Az asszony megérintette amennyezet kapcsolóját, mireszéthúzódtak a fenti ablakok, ésközvetlenül'az égre lehetett tekinteni.

Nahát, ez nem lehet más, csakis.. . !Emlékszem, annak idején a Tamaron.. .

De mégsem. Talán csak valamelyikepigonja. Akárhogy is, ezmindenképpen nagy esemény. Teljesizgalmában kiugrott az ágyból, kiáltaniakart, hogy felébressze a férjét mégakkor is, ha esetleg újra megütné. Deaztán mégis visszatartotta a feltörõkiáltást.

Hát nem. Csak aludjon ez a disznó,ha már elitta az eszét. Legyen csak õ alegutolsó, aki megtudja, mi történt.Hátha emiatt végül még az állásából isleváltják. Én bizony nem sírnék miatta.

Amennyire csak tudott, olyancsendesen osont ki a szobából, köntöstkapott magára, lábát papucsba dugta, és

kiment az erkélyre, hogy élvezze aszínek csodálatos játékát.

– Hallgass, Pompy! – mondta dr.Lem olyan hangsúllyal, amit csakilyesféle alkalmakra tartogatott, séppen ezért komolyan kellett venni. Amókucica ugyanis panaszos hangokathallatott, mert megérezte, hogy adolgok szokásos rendje felborult.Ebben az idõpontban az emberekáltalában nem szoktak odaülni atávösszekötõ-készülékek elé, s most ezzavarta. Sértõdötten s rezignáltánmozgatta csüggedten lógó bajszát, éskis kupaccá gömbölyödött össze,amirõl gazdájának azok a régi idõkjutottak eszébe, amikor a még kölyök

Pompyt arra tanítgatta, hogyanviselkedjen az emberek otthonában.Akkor tanította meg valamifélestruccpolitikára is: ha én nem látlak, tesem láthatsz engem.

– Hajaj! – sóhajtott Lem doktor, sarra gondolt, bárcsak ilyen egyszerûlenne ez az egész. Szerette volna, haeltûnne az égrõl az a micsoda. Nagyonszerette volna.

Egyszerre valami váratlan ésakaratlan felelõsségérzet kerítettehatalmába. Semmiféle hivatalosfunkciója nem volt a telepen – ami aztilleti, egyetlen hivatalos állás voltcsak: Chevskyé – , de az idõk múltán õ

lett a kolónia legidõsebb tagja, s azemberek egyre több tiszteletteltekintettek rá. De hivatása ismegkülönböztetett helyzetet biztosítottneki. Még az efféle kis közösségben is,mint amilyen az õ kolóniájuk volt,felmerülhetnek olyan problémák,amelyek miatt egyesek olykorpszichiátriai segítségre szorulnak, silyen esetekben õ mindig igyekezettmegtenni, ami tõle telt.

De arra is gondolt, hogy vannak ittmég jó néhányan, akik úgyis azonnalrájönnek a jelenség okára.Mindenekelõtt kolléganõje, HarrietPokorod, a közösség orvosa; aztán ittvan a Shigaraku házaspár: Jack és

Toshi, a kis iskola vezetõ tanárai. Sokgyerek ugyan nem volt itt, részbentalán azért sem, mert az emberekérthetõen vonakodtak attól, hogy egyidegen bolygón alapítsanak családot, dekétségtelenül hatott rájuk a yanlakókfelfogása meg a szokásaik is – a kéttanárnak mindezek ellenére kétségtelentekintélyt biztosított a kistársadalomban elfoglalt helyük. AztánPedro Phillips, a kereskedõ, megHector Ducci, aki a kolónia mindentechnikai berendezéséért, demindenekelõtt a telenavigációs állomáskarbantartásáért volt felelõs.

Ezek pedig nyilván mind beszéltekmár egymással a távösszekötõ-

készülékükön. Erre utalt legalábbis,hogy ha bármelyiküket hívta, csakfoglalt jelzést hallott.

Hívjam fel Chevsky felügyelõt?Ugyan! Persze hogy nem érdemes.Nyilván õ értesült legelõször errõl azegész históriáról, és minden bizonnyalrettenetesen el van foglalva.

Kedvetlenül dõlt hátra a székben.Feltétlenül tenni akart valamit – tenniekellett valamit – , még ha csak annyitis, hogy beszéljen valamelyikbarátjával. Vagy az informattal – tettehozzá magában, mert végül bosszúsanrá kellett jönnie, hogy mindeddigcsupán találgatásokba bocsátkozott, és

csak hallomásból ismert adatokratámaszkodott. Reszketõ ujjal nyomta leaz informat kódbillentyûit, s egypillanat múlva nemcsak azt tudta meg,hogy következtetései helyesek voltak,hanem azt is, hogy elõtte már nemkevesebben, mint harmincnyolcanjutottak ugyanerre az eredményre.

– Mi ez? – kérdezte Shyaleesuttogva, amikor végre meg tudottszólalni, de addig már olyan sokáig ésolyan görcsösen kapaszkodott Marckarjába, hogy csaknem elszorította avérkeringését.

– Hát... valami. . . valamifélehirdetés – felelte Marc mogorván. A

szóhoz legközelebb álló yanbelikifejezést használta erre.Tulajdonképpen sokkal többet jelentett,mint emberi nyelvû megfelelõje, deebben a sajátságos esetben ezegyáltalán nem volt túlzás.

Shyalee felkiáltott:

– Hirdetés? De hiszen ezképtelenség! Mi a csudát hirdethetneez?!

– Hát... azt, hogy megérkezett. ..tudod. .. – Marc habozott egy ideig,körgallérja szegélyével törölgetteverítékes homlokát. – Nos – mondtavégül – , talán te is hallottad márvalamelyik földitõl Gregory Chart

nevét?

Shyalee tágra nyitott szemmel, tátottszájjal rázta fejét. Ezt a szokást ahelybeliek még abban az idõben vettékát a földi emberektõl, amikor azoklegelõször létesítettek a Yannelkapcsolatot. De azóta is megmaradt,mint a bennszülött lakosság bevett ésmegszokott taglejtéseinek egyike.

– Most majd fogsz róla hallani –sóhajtott Marc. – Nem vitás, hogyfogsz.

IV.

Prellben és környékén azon azéjszakán jóformán csak a csecsemõkaludtak. Amikor azok a káprázatosfények felragyogtak az égen,elragadtatottan gügyögtek, majdmegnyugodtan elszenderedtek megintanyjuk karjában. És voltak nagyonöregek is, akik elszunyókáltak,miközben baljós fenyegetéseketmormoltak az égi jelekkelkapcsolatban.

Ilyesféle jelenségeket a yanlakókszemély szerint még soha nemtapasztalhattak, mégsem voltakismeretlenek elõttük, hiszen ébrentartották emléküket az állandó viták,egyrészrõl a Kitörés Eposzának és másmegfejthetetlen forrásmûveknekmisztikus részleteit idézõ konzervatívszárny, másrészrõl a velük szembenálló, fõként fiatalokat csoportosítóirányzat között. Ezek az ifjak most isazt állították: íme, a felsõbbrendûemberi kultúra újabb csodálatra méltómegnyilvánulása, hiszen még amennyboltot is hirdetõtáblának tudjákfelhasználni. Nem sok idõbe telt, talánmindössze egyetlen órába, amíg az afeltevés, amit Maré közölt Shyalee-vel,

szájról szájrajárva, messze túljutottközvetlen barátaik körén.

Amikor azonban egyre újabbrészletek követték a pusztaténymegállapításra szorítkozó elsõhíreket, egyszerre csak más iránytvettek a viták is.

Három X lefelé, mondta magábanErik Svitra a telenavigációs átkelésközben. Elfáradt, és úgy érezte, hogysoha nem ér véget az irányításfolyamatvezérlõ számsora, amithipnózis alatt elõre be kellett magolnia.Egyszer X átlósan, aztán Pi úgyviszonylik az E-hez...

A telenavigátor valamiféle F-dúrban

zümmögött. Ettõl egyszerre olyanérzése támadt, mintha egy vödör jegesvizet zúdítottak volna a fejére, sugyanakkor a lába alá sima acélpadlócsúszott. Végre túl volt ezen is!

Legfõbb ideje, gondolta Erik. Hasejtette volna, milyen hosszú éskeserves ez a procedúra, kétszer ismeggondolja, hogy közvetlenül,megszakítások nélkül utazzék a Yanre.De hát ez a költséges hipnotikusirányítás végül mégiscsak eljuttatta acéljához. Megkönnyebbülten rakta leúti csomagját, s a telenavigátorrámpájáról a ragyogó Gyûrû felénézett, amit már eddig is oly sok képenlátott.

De egyszerre csak valami égitestetvett észre a Gyûrû alatt. Egy holdat.

Hát ez meg?...

Elõhalászta zsebébõl az informáltájékoztatószalagját, és a jó ég tudja,hányadszor, ellenõrizte. Nem. Itt nincshold.

Az ördögbe is, ezek egy másikbolygóra küldtek engem! Hát... én... énbeperelem a nyavalyásokat!

De majd csak holnap. Nagyonkimerült volt. Most legelõször istalálnia kell valami helyet, aholmegszállhat. Rosszkedvûen válláraakasztotta csomagját, és fáradtan

vanszorgott lefelé a domboldalon.

A hír természetesen perceken belüleljutott az összes földi emberhez;közülük igen sokan rögtön az informálgombjait kezdték nyomogatni, ésmagyarázatul kérlek s persze kaplak is.Sokuknak azonban erre sem vollszükségük: Ducci mama például éppenaz Hiúmon larlózkodoll, amikor olllépell fel Chart, Sidonie Chevsky aTamar bolygón látla, valaki más aCinulán, ismét másvalaki a Vailon. ..De mindenki ébren töltölle az éjszakái,hogy beszélhessen róla, amíg csak ahajnal beköszöntével véget nem ért eza fantasztikus légi produkció.

Egyetlen kivétel volt csak: Chevskyfelügyelõ, aki végighorkolta azéjszakát.

Napkeltekor aztán a hold úgyis eltûntaz égrõl. Ahogy lefelé szállt, egyrekisebbedve, még mindig ontotta atávlatokat meghamisító effektusait,melyek úgy mutatták, mintha asztratoszférán túl lenne oly roppantméretû. És valóban, amikorlenyugodott, még mindig óriási fehérgömbnek látszott, mely szinterátelepedett a Blaw fennsíkra, s az úgyremegett a súlya alatt, minthaelcsigázott Atlasz lenne, aki már aligbírja tovább tartani vállán az égboltot.

Voltak emberek, akik azt állították,hogy õk valami befejezettséget vagybeteljesülést éreznek itt, a Yanen. AmitLem doktor érzett, az inkábbkimerültség volt. Ezt sugallta maga atáj is; mintha kinyúltak volna a hegyeka saját súlyuk alatt, amióta darabjairahullott és Gyûrûvé alakult a hold; sennek következménye lett az is, hogy aszárazföld egyetlen féltekérekorlátozódott. A bolygó másik felénhullámzó sekély óceánt az állandóanbombázó meteoritok is csak annyiramozgatták meg, mint a nap általelõidézett lanyha árapályok.

A sarkkörön kívül egyetlen olyanterület maradt csak, mely eléggé magas

és tagolt volt ahhoz, hogy állandóhósipkával és gleccserekkeldicsekedhessen, mintegy utolsótanúbizonyságaként egy hajdanierõteljes, hegyeket építõ ifjú kornak.Blaw és Hóm egész területén nemakadt dombnál magasabb csúcs,minden magaslat málladozó éskönnyen megmászható volt. Maga Prellsem volt mindig a Smor torkolatánál. Atenger és Prell között eredetileg többmás város is volt, ezek azonban sorra amind nagyobb területet elfoglaló vízáldozatai lettek. Mivel a yanlakókbonyolult légzókészülékek nélkül nemtudtak úszni, a jelek szerint nem isóhajtottak megküzdeni a tengerrel. Haaz ember most Prelltõl tizenöt

kilométerrel délre kihajolt a csónakból,és lenézett a mélybe, tiszta, naposidõben megláthatta egy hajdani kikötõromjait. Amikor pedig a téli viharosszelek beleszántottak a vízbe, ésfélresöpörték a hullámokat, úgymeredtek elõ a legmagasabb tornyok,mint egy beteg, öreg kutya megsárgulttépõfogai.

És ezen a hajnalon Lem doktor isugyanazt a mérhetetlen s a csontjavelejéig hatoló fáradtságot érezte,amint ott ült a távösszekötõjé elõtt, smind több és több lehangoltkonkrétumot tudott meg a helyzetrõl,melybe oly meglepetésszerûencsöppent bele a kolónia. Agya teljesen

éber maradt, hiszen alvás ellenigyógyszert vett be, de olyan szert mégnem találtak fel, amely orvosolni tudnaegy egész bolygót hatalmába kerítõkimerültséget.

Marc Simon érdeklõdve figyelte azégi látványosságot, de közben minthavalami jövés-menést hallott volna.Házának lapos tetején tartózkodott,meleg éjszakákon yanbeli szokásszerint Shyalee-vel együtt gyakranaludt odafenn. A tetõ most nagyszerûmegfigyelõhelynek bizonyult.

Az utcai bejárat felõl kiáltásokhallatszottak, elõbb csak halkan, aztánhangosabban, mert rájöttek, hogy úgyis

mindenki ébren van az egészkörnyéken. Shyalee elébük ment, ésválaszolgatott a kérdéseikre; nyilvánazt adta tovább, gondolta Marc, amit azelõbb õtõle hallott, méghozzávalószínûleg elferdítve. De nem akarta,hogy most ilyesfajta töprengésekvonják el a figyelmét a lényegrõl.Mégiscsak nagy nehezen és alig-aligtudott logikusan gondolkozni, mert két,homlokegyenest ellentétes érzéskerítette hatalmába.

Egyrészt itt van az, amit GregoryChartról mesélnek: hogy minden idõklegnagyobb alkotómûvésze. .. és ebbenaz állításban feltétlenül van is valamiigazság, már amennyiben valóban soha,

senki a történelem folyamán még nemdolgozott fel ilyen témákat és ilyenhatalmas méretekben. Marénak eddigmég nem nyílt alkalma arra, hogyszemélyesen láthassa valamelyikelõadását; de évekkel az egyikprodukciója után látta annak bizonyoskövetkezményeit, melyek a Hyraxonakkor még mindig tapasztalhatókvoltak.

Persze mindenki boldog lenne, hajelen lehetne egy Chart-féle elõadáson.De ha a Hyraxon bemutatott mûjellemzõ példája Chart munkásságának,akkor bizony a Yanre jövetelénekhatása...

Lépteket hallott a háta mögött. S egygyengéd érintés a vállán. Úgy rázta le,egy rándítással, mint valami bosszantórovart.

– Marc – szólt hozzá Shyalee – ,Goydel keres.

Micsoda? Felugrott a párnáról, aminyanbeli szokás szerint guggolva ült.Egy teljes hónapjába telt, amígbegyakorolta, hogy ülés közben el nezsibbadjon a lába.

A tetõre vezetõ lépcsõfeljáró oválisnyílásában egy jól ismert személyalakját pillantotta meg, azét, akit alegmegközelítõbb emberi kifejezésselmecénásnak nevezhetnénk, csak hát itt

fel sem merült bármiféle anyagisegítség szükségessége, mindösszeeszmei támogatás és lehetõségekbiztosítása, hogy a mûvész alkotásaitkifinomult ízlésû, értõ közönség elõttadhassa elõ.

Nos, azt legalább már tudom, hogynem õ az, aki a shrimashey alatt életétvesztette, gondolta Marc... és egyszerrerájött: ez volt valószínûleg az akimondatlan szorongás, amely néhányórával elõbb annyira hatalmábakerítette, s amiért arra kényszerült,hogy azt az ostoba mozdulatot tegye asheyashrim szert tartalmazó serleggel.Goydelen azonban semmi különös nemlátszott, hacsak nem az a kis

balzsampötty a homlokán, ott, ahonnanfeltehetõen kitéptek egy hajfürtöt.

Képtelenség még csak elképzelni isezt a megfontolt, tekintélyesszemélyiséget a vonagló, erõlködõtestek halmazában... De hát, ha ugyanegyáltalán sor került valakire, vajon kilehetett az, aki életét vesztette? Talánmégis valamelyik barátom?

De ezt megkérdezni sem volt szabad.Ilyesmit az ember csak közvetett,kerülõ utakon tudhatott meg. Ésnemegyszer elõfordult az is, hogy arésztvevõk mind életben maradtak.

Marc látogatója elé sietett, smentegetõzni kezdett, amiért az

öregnek ezeken a meredek lépcsõkönkellett felfáradnia. Goydel azonbanrögtön megnyugtatta, méghozzá nemyan, hanem földi nyelven, amit kiválókiejtéssel és igen választékosánbeszélt.

– Szót se róla, fiatal barátom, higgyeel, valóban sokkal szívesebben vagyokidefenn. Ezeket a figyelemreméltómutatványokat itt, fölöttünk igazánnem szabad elmulasztani! Mondjacsak, igaz, amit hallottam, hogy ez azönök egyik legnagyobb mûvészének azérkezését jelenti?

Marc a lehetõ legkevésbé yanlakómódján viselkedve sürgött-forgott,

elõkerített egy párnát, hogy az öregráülhessen, Shyalee-nek suttogvautasításokat adott, hogy hozzon egykancsó reggelifõzetet és valamisüteményt, egészben véve olyanizgatottan nyüzsgött, mint valamiotthonára nagyon kényes háziasszony,akihez éppen váratlan vendég állítottbe. Végül nagy nehezen sikerült erõtvennie magán, a lélegzete isvisszanyerte rendes ütemét, s miutánmeggyõzõdött, hogy Goydelkényelmesen ül, õ maga is, karjának,lábának szándékoltan könnyedtartásával lekuporodott vele szemben.A sarki fény addigra már csaknemvéget ért, de a kelet felõl beköszöntõhajnalhasadással együtt még mindig

elég világosságot árasztott, hogy jólláthassák egymást. Illõ ideighallgattak, s ez a csend csak akkor értvéget, amikor Shyalee eléjük tette afrissítõket. Marc bátortalanul jegyeztemeg yan nyelven:

– Ami a fölöttünk látható fényeketkibocsátó személyt illeti, hát igen,nyugodtan mondhatjuk rá, hogymûvész.

Goydel házigazdája irántiudvariasságból viszont ismét földinyelven kérdezte:

– És miféle mûvész ez az ember. .. eza Chart?

– Hát... õ... – Marc habozott egyideig, végül úgy döntött,.Jiogy aGoydel választotta nyelven folytatja.Nem mintha ez könnyebbé tette volnaszámára a magyarázatot.

Hogy is lehetne Chart lényegétösszefoglalni? Egy fél tucatmondatban? Nem, ez képtelenség! Eztegyetlen nyelven sem lehet!

De hát mégis meg kell kísérelnie,méghozzá a tõle telhetõlegpontosabban. Hosszú töprengés utánszólalt meg:

– Nos, mindenekelõtt be kellvallanom, hogy én magam mégsohasem láttam munkában, csak

beszéltem olyanokkai, akik látták. Úgytudom, hogy Chart... hát, bizonyosdrámai alkotások rendezõje éselõadója. . . méghozzá szédületesméretû produkciókban. Olyanszituációt igyekszik létrehozni,amelyben az adott bolygón lakóemberek maguk is részt vehetnek,feltéve, ha ezt meg tudják fizetni neki.Ez a szituáció lehet egy álom,valamiféle becsvágy, esetleg atörténelem valamely régmúlt idõszaka.De lehetséges a jövõ tucatnyi változataközül is választani. Úgy hiszem,roppant nagy a repertoárja.

– Azóta, hogy az ön fajtájabelieklegelõször látogattak ide, a mi

világunkba, ez az elsõ eset, hogyûrhajót látunk. Chart mindig így utazik,nem telenavigációs úton?

– Igen. Azt hiszem, így. – Marcnyelve hegyével megnedvesítette ajkát.Mindig kínosan érezte magát, hayanlakókkal kellett csillagköziutazásról beszélnie; hiszen olyan sokanirigyelték a földi embereket, amiértszabadon közlekedhetnek akozmoszban. Azt viszontmegmásíthatatlan törvény tiltotta, hogynem emberi lények akár csakbeléphessenek is a telenavigációsállomás területére.

– És Chart az érkezéséi mindig

ugyanilyen módon jelenti be?

– Úgy hallottam, hogy így tette aHyraxon is. Elõször egy póthold jelentmeg az égen... a Hyrax holdjaegyébként vörös, az az új hold viszontezüstös volt, olyan, amilyennek ön islátta ezt most. Azt követték a polárisfényszerû mutatványok, bár nem olyangondosan kidolgozottak és bonyolultak,mint itt. Megmutatták nekem az arrólkészült szalagokat.

Persze, az évek során nyilvánvalóanõ is továbbfejleszti a technikáját...

– És az ön által ismert esetben mivolt az elõadás tartalma?

– Ó... hát a Hyraxon egy álomról voltszó. – Marc furcsa fintort vágott. –Arról szólt, hogy milyen boldogok aQuain család uralma alatt. Részleteketnem tudok, de úgy gondolom, Chartotazért szerzõdtette az ott hatalmon levõcsalád, hogy cirkuszt adjon a népnek,mely így helyzetével megbékélve eltûria korábbinál is nagyobbkizsákmányolást, s ebbõl ajövedelembõl fizetik majd ki Charttiszteletdíját is. Mert Chart árai bizonynem alacsonyak. Az álom azonban úgyért véget, hogy a nép ráébredt avalóságra, s legutóbbi értesüléseimszerint a Hyrax népe még mindigtörleszti Chart tiszteletdíját.

Goydel bólintott, Marc pedigegyszerre rájött, hogy a yanlakókfeltehetõen könnyen megértenék Chartmûvészetének lényegét. Mert ha vanegyáltalán valami történelmi valóság ayanbeli hagyományos tanokhomályának mélyén, akkor az pontosanolyan esemény lehetett, amiért mégmost, évezredek múltán is fizetniükkell.

– És ez a Chart milyen eszközökkelhozza létre az effektusokat? – kérdezteGoydel.

Marc szándékosan félreértette akérdést.

– Azt hiszem, hogy a számos

bolygón alkalmazott idõjárás-szabályozó technikák különbözõváltozatait használja fel,megváltoztatja az atmoszfératermészetes rétegeinek helyzetigradienseit, aztán aktivizált molekuláklátványos alakzatait záporozza szét...

Látva Goydel higgadt, szenvtelentekintetét, bennerekedt a szó, majdazzal próbálta leplezni hirtelen támadtzavarát, hogy szürcsölni kezdte a nekiodakészített kávét; pedig az a bizonyosreggelifõzet aszkorbinsavat elvonóanyagot tartalmazott, így a földiemberek skorbutot kaphattak tõle.

– Ami a módszereit illeti – folytatta

végül Marc, félretéve kávéscsészéjét –, azt, hogy miként vonja be azelõadásaiba a bolygó egész lakosságát,sajnos csak halvány körvonalakbansejtem. Annyit tudok, hogy elsõlépésként az indulatok megfelelõ szintûés hõfokú beállításához hatalmastechnikai apparátust használ fel... erremegint csak az idõjárás az egyik példa.Ezt követõen bizonyos óriási méretûszerkezeteket vesz igénybe, melyekegyrészt alakjukkal és színükkel,másrészt a tudatküszöb alatt hatókisugárzásukkal kondicionálják alakosok reagálását; ezután kezdi elmagát a színjátékot, méghozzábeprogramozott önkéntesek vagyember formájú automaták, azaz

androidok szerepeltetésével. Ha van azelõadás helyén valamiféletömegtájékoztatási eszköz, akkor azt isigénybe veszi. Én azt hiszem, hogytalán még kábítószert is alkalmaz,méghozzá az ivóvízben vagy alevegõben. De el sem tudom képzelni,hogy lenne rajta kívül bárki is, akipontosan ismerné a módszereit.

– Ezek szerint a maga sajátosmûvészeti ágának õ az egyedüliképviselõje?

– Úgy hiszem, vannak utánzói. Deezek közül senki sem mérhetõ õhozzá.

Újabb szünet következett. Végülmegint Goy-del törte meg a csendet,

yan nyelvre fordítva a szót:

– Mindezek alapján talán nem islenne egészen téves az a feltevésem,hogy önt személy szerint nem islelkesíti olyan nagyon az a tény, hogyChart eljött ide, a Yanre?

– Így van – bólintott Marc, miutánfelfogta az udvariasan feltételesmódban fogalmazott negatívumokat.Emberi nyelven nehezen lehet mindeztily kevés szóba belesûríteni.

Várta, hogy Goydel most majdmegkérdezi, miért nem lelkesedik? Azöreg azonban nem kérdezett semmiilyesmit. Csak kiitta a csésze tartalmát,aztán felállt.

– Már el kell mennie? – kérdezteMarc, és õ is felkelt. Egyébként õ mégszívesen folytatta volna ezt abeszélgetést, hogy hangot adjon rosszelõérzetének, megmagyarázza, miért iskeltett benne ilyen ellentmondásosérzelmeket Chart megjelenése. DeGoydel tökéletes udvariasságával,gyakorlott társasági modorával kitértezelõl:

– Hálásan köszönöm nagylelkûvendégszeretetét – mondta. – De ebbena társasági összejövetelre szokatlanórában nem illene, ugyebár, túlmenniazon a határon, amit ez az elõre nemlátott esemény mégis indokolttá tett.

Ami yanbeli fogalmak szerint aztjelentette: de még mennyire nem lenneildomos!

V.

Folytak a viták, röpködtek az érvekés az ellenérvek, miközben a fehérgömb úgy állt a töredezett sziklákfelett, mintha csak arra várna, hogyjöjjön egy óriás, aki ezt a hatalmaskugligolyót a tekepályán levõ bábuk,azaz Prell házai közé vágja.

Erik Svitra még mielõtt beért volna avároskába, melynek tarkabarka fényeittisztán láthatta a dombról, kimerülténletette csomagját. A talajt valamifélepuha növényzet borította, de sem aGyûrû világa, sõt még az a különössarki fény sem volt elegendõ ahhoz,hogy a részleteket kivehesse. Végülmegpillantott egy bokrot, mely kitûnõmenedéket kínáló, kehely alakúhorpadás fölé hajolt. Elõször arragondolt, hogy csak kipiheni magát egykicsit ezen a helyen, de aztán elnyomtaaz álom.

Valami viszketésre ébredt.

Hunyorogva nézett fel a bokorra,

mely alatt oltalmat keresett, s az ágakrései közt, néhány fokkal a horizontfölött meglátta a napot. Pontosan olyanfényudvar vette körül, mint amilyenrõlaz informál szólt. Ez az észrevételazonban csak a második helyre szorultfigyelmében, mert mindenekelõtt azizgatta most, hogy mindkéthalványbarna, izmos lábszáramegdagadt, méghozzá tele óriásirafelduzzadt hólyagokkal; álmábannyilván vakarózott is, mert egy helyenmár véresre kaparta a bõrét.

Az ördögbe is, gondolta bosszúsan, svalami ellenszert keresett acsomagjában. Ez az én formám. Csaképp hogy megérkeztem, és máris

elkapott ez az allergia!

Egy kis palackból vékony rétegetpermetezett a sebre, s éppen visszaakarta tenni a csomagba, amikorlépteket hallott. Óvatosan kikémlelt azágak közül, s megpillantott egyközeledõ alakot, aki nyilván valamibõrfertõzést kaphatott a lábán, mertsötét foltok tarkították mindkét...

Hirtelen észbe kapott Amikor akompról leszállt, olyan fáradt volt,hogy önmagát is meggyõzte, nem arraa bolygóra került, ahová akart. Haviszont mégis jó helyre érkezett – merta Gyûrû, a fényudvar a nap körül, mostpedig ez a. .. ez az alak itt, akinek

nyilván szabályszerû, a yanlakókrajellemzõ több színû bõre van, mindarra utalnak, hogy ez mégiskétségtelenül a Yan – , akkor viszont ittmost valami nagyon furcsa dologtörténik.

Egy-két lépéssel a yanbeli. . . lány?Igen, lány, állapította meg, miután újrabelepillantott az in-formatválaszszalagjába. Szóval: egy-kétlépéssel a lány mögött egy férfiközeledett, szabályos emberi szakállavolt, bár igen bizarr ruhát hordott.

Erik felállt, hogy észrevétesse magát.

– Hahó, barátom!

A férfi és társnõje éppen csak egypillantást vetett rá.

– Hahó, most érkeztem atelenavigátorral! Merre találok egyszállodát... és kinél kell jelentkeznem?

– Jelentkezni? – ismételte kérdését aférfi. A barátnõje meg különös,fürkészõ tekintettel bámult ajövevényre. Hát persze, gondolta Erik,hiszen ez az a bolygó, ahol azembernek lehet... De hát ez most mégráér.. . Mégis, már elõre valamibizsergetõ jó érzéssel gondolt arra,miként fog majd meggyõzõdni, hogy azefféle szóbeszédbõl mi az igazság.

– Igen, jelentkezni – mondta.

Kimászott a mélyedésbõl, ahol aludt,közben a bokor ágai hozzácsapódtak,akkor vette csak észre, milyen különös,szürkés virágai vannak, majd megállt apár elõtt. – Mert tudják, én önálló,mondhatnám, amolyan szabadúszókábítószer-vizsgáló vagyok, és arragondoltam, eljövök ide, ésmegvizsgálom ezt az anyagot, amit itthasználnak, ezt a shay. . . vagy hogy ishívják. Hát ezért gondolom, hogyvalakinél csak kellene jelentkeznem.Meg valami helyet is kellene találnom,ahol megszánhatnék.

– Itt nincsenek szállodák – válaszoltkurtán a férfi. – És azt sem tudom,hogy egyáltalán kell-e jelentkeznie

valakinél? De ha feltétlenülragaszkodik hozzá, akkor talán keressemeg Chevsky felügyelõt. Ott lenn, akolónián. – Bizonytalanul visszafelémutatott, arra, amerrõl jött. – Kérdezzecsak meg bárkitõl, hogy merre lakik. ..oda fogják vezetni. Na gyere, Shyalee,menjünk!

Megragadta a lány kezét, és sietõsléptekkel ment tovább.

Erik dermedten nézett utánuk,valami olyasmit akart nekikodakiáltani, hogyan lehet ilyen kurtán-furcsán bánni egy újonnan érkezettemberrel, amikor megpillantotta azûrhajó égnek meredõ irtózatos tömegét.

A galaxisba is! Hát ez meg miféle...?

Körülnézett, idegesenmegnedvesítette ajkát. Észrevette, hogyaz ösvényen, a város felõl, többen iserrefelé jönnek. Tõlük majdmegkérdezheti. Csomagját megint avállára akasztotta, úgy várta, hogyamazok odaérjenek hozzá.

Mi ez, mi készül itt? Dr. Lempattintott az ujjával, így próbáltaPompyt sietségre bírni, de a mókucicacsak azt érezte igen határozottan, hogytöbb alvás járna neki, ezért hát nyûgös

hangulatban volt, és folytonlemaradozott. Lem doktor az ösvénymellett húzódó, méter magas töltésrõligyekezett szemügyre venni a szokatlanjelenséget. Lehetetlen – villant át rajta– , hogy ez csõdület legyen, ezen abolygón ilyesmi egyszerûen nemlétezett; több személy összeverõdéseegyszerre, ugyanazon a helyen,ellenkezett a yanbeli szokásokkal, földiember pedig mindössze háromszázhúszés egynéhány élt itt, ezek közül istöbben gyerekek.

Márpedig amit látott, az igazicsõdület volt. És egyre több és többember igyekezett arra, hogycsatlakozzék a tömeghez.

Amióta a házából kilépett, hátra semnézett. Most pillantott csak magamögé, s meglátta, hogy rendezetlen,kusza sorokban tódul nyomában Jackés Toshi Shigaraku vezetésével akolónia kicsiny iskolájának, úgyrémlett, összes növendéke. Sokanközülük ismerték Pompyt, s amintmost észrevették, elragadtatottkiáltásokkal odafutottak hozzá.

– Mi készül itt? – kérdezte dr. Lem,amikor Jack Shigaraku már olyan közelért hozzá, hogy meghallhatta a hangját.A tanai a vállát vono-gatta.

– Úgyse lett volna értelme ma arendes oktatásnak. Ezért inkább

tanulmányoztam az in-formatlexikonközpontjának „Gregory Chart"címszó alatt található adatait, és mostéppen elindultunk, hogy kinn, ahelyszínen tartsunk rendhagyó órát.

Körülötte a gyerekek vidámannevetgéltek.

– Történt valami? – kérdezte Toshi. –Mármint amióta leszállt az ûrhajó.Mert azt hallottuk, hogy már leszállt.

Lem doktor már mellettük ment, s afejét rázta.

– Nem tudom. Én is kerestem HectorDuccit, mert ha valakinek, hát õnekifeltétlenül tudnia kell az ilyesfajta

dolgokról. Én magam azonban nemhiszem, hogy bármiféle ûrhajó landoltvolna itt azóta, hogy elõször vettük fela kapcsolatot a Yannel. TermészetesenChevskyvel is próbáltam beszélni. Desenki sem felel a készülékén.

– Biztosan már idekinn vannak õk is– mondta Toshi. – Úgy látszik, hogymindenki idejött.

Miután kissé továbbhaladtak, egycsomó yan-lakó figyelmét magáravonta a gyerekek zsivaj-gása ésnevetése. Ugyanarra tartottak, amerreõk, s közben kíváncsian nézték aziskolásokat. A yanlakók a gyerekeiketnem oktatták csoportosan; ehelyett –

már rögtön a születésük utáni naptólkezdve – végigvitték õket a rokonsághihetetlenül szövevényes hálózatán,melynek segítségével gyakran tucatnyivárosba és faluba jutottak el, s ígyszívták magukba fokozatosan fajtájukjellegzetes „életstílusát". Ez a folyamatáltalában negyvenéves korukban értvéget – a yanlakók hosszú életûekvoltak, és úgy tûnt, hogy ennekmegfelelõen egész életritmusuk islelassúbbodott. Kaydad, a Szószólópéldául, földi években számlálva,köztudottan csaknem kétszáz esztendõsvolt. Neveltetésük néha korábban isbefejezõdött, Marc szeretõje, Shyaleeállítólag csak harmincnégy éves volt.Nagy ritkán viszont tovább is

eltarthatott; Kaydadnak a vele lakólányán és ez évi matrónáján kívül egyfia is volt, s ez a fiatalember csaknegyvenhét éves korában alapítottönálló családot.

Hát nem, gondolta dr. Lem. Acsoport õnáluk semmi összefüggésbensincs az oktatással. Ez valami egészenmást jelent.

Meleg volt a reggel, mégis úgyérezte, hogy megborzongott.

Busa szemöldök és fenyegetõn

kipödört bajusz tagolta Hector Duccíkövér, barnás ábrázatát. Õsei olasznyelvén szitkozódott magában.Nagydarab, tagbaszakadt férfi volt,tekintélyes súlya ellenére igen aktív; õvolt az, aki elsõként érkezett annak ahelynek a közelébe, ahová az ûrhajóleszállt. Úgy vélte, hogy ez kötelességeis; elvégre õ volt a telenavigációsállomás és általában minden technikaiberendezés felügyeletével megbízottszemély a kolónián, az ûrhajók pedig,ez idõ tájt olyan ritkaságszámbamentek, hogy fogadásukra nem is voltsemmiféle kidolgozott munkarend. Deha egy ilyen hajó most mégis leszálltitt, akkor az feltehetõen a csillagközibázis felelõsének reszortjába tartozik.

Ezért jött Ducci s nyomában a többiekis ide, a Blaw fennsíkot alkotó, sárgás,réteges sziklatömbök utolsónyúlványára. És hát természetesengyalog. Általában gyalogszerrelközlekedtek a Yanen; maguk ayanlakók fel sem vették, ha akár kétálló hétig is napkeltétõl napnyugtáiggyalogoltak.

Már jóval több mint egy óra is elteltazóta, hogy Ducci a hajó közelébe ért,az meg csak ott tornyosultkifürkészhetetlenül, mozdulatlanul, ésDucci hordozható távösszekötõ-mellékállomásának hívójeleire semreagált. Távcsövével is vizsgálgatta, deattól sem lett okosabb.

Hol a csudába van az a Chevskyfelügyelõ? Utóvégre mire való afelügyelõ, ha nem arra, hogy az ilyen...ilyen. .. helyzetekben intézkedjen?

Az ilyen válságos helyzetben,gondolta, s valami komor elégtételtérzett. Ez bizony feltétlenül az.

Újra szeme elé emelte távcsövét,végigpásztázta vele az egész látóhatárt,és nagy meglepetéssel vette észre, hogya hajó vetette árnyék határvonalánmost már sokkal több yanlakó gyûltössze, mint földi ember. Márpedig aztmondják, hogy éppen az emberiségamolyan kielégíthetetlenül kíváncsi,bámészkodó fajta! A yanlakók viszont,

állítólag, még akkor sem mutattaksemmiféle meglepetést, sõt érdeklõdéstis alig tanúsítottak, amikor a déliféltekén élõ, elkorcsosult rokonaikról,a vadakról számoltak be nekik. Csupánannyit mondtak rá, hogy „igen, valamiilyesmi várható volt".

Feltehetõ tehát, hogy ezeknek a mostösszeverõdött yanlakóknak a többségea „majmok" közül került ki.Személyesen azonban nem ismertannyit közülük, hogy ezt a tényt alátcsövén keresztül biztonsággalmegállapíthassa.

Ösztönösen hátrafordult, hogyletekintsen Prellre, de amint

megpillantotta a telenavigációsállomást, egyszerre megdöbbent: atelenavigátor mûködésben volt. Élénkkék pára vette körül, s hallható voltjellegzetes, fogcsikorgatásraemlékeztetõ zúgása is.

– Zepp! – kiáltotta, mire legidõsebbfia, a tizennyolc éves Giuseppe, mégkarcsú, de sötét haja és erõs csontozatamáris elárulta, hogy idõvel apjaszakasztott hasonmása lesz, elõbukkanta Duccitól ötvenméternyireösszeverõdött emberek csoportjából.

– Mi történt? – kérdezte.

– Eredj, nézd meg, ki az, aki abázison leszállt!

– Muszáj? Ilyen fontos ez?

Ducci a telenavigátorra szögeztelátcsövét, várt egy ideig, hogy pontosanválaszolhasson. A pára kezdettszétoszlani. És ott állt...

– Az ördögbe, de még mennyire!Nagyon fontos! – kiáltotta. – Már csakez hiányzott! Gyorsan el kell tüntetniinnen.

– Mi az ? – Giuseppe odasietett, és elvette apjától a látcsövet. – Ó, hiszen ezcsak egy tudósítógép! – mondta rövidszünet után. – Miért izgat ez?

– Majd megtudod – felelte Duccikomoran. Furcsa elõérzete támadt: mi

minden lehet még ebbõl, de hogy nemvalami kellemes dolog, az aztán biztos!– Menj oda. és hatástalanítsd!

De hiszen azt tiltja a törvény! Atudósítógépek bárhová elmehetnek,hacsak nem sértik valakinek a személyijogait – figyelmeztette apját Giuseppe.

– Nem azt mondtam, hogy teddtönkre – vágott vissza Ducci. – Csaktartóztasd fel egy ideig. – Újrafelemelte látcsövét, azon keresztültanulmányozta a szerkentyû szögletes,csillogó alakját,kapaszkodókampókban végzõdõ hosszúlábait, a saját áramforrásúmotorblokkja körül elhelyezett

szívótölcséreket és a kinyújthatóérzékelõ csápok nyalábjait. –Szerencsére ez egy régi típusú gép,Epszilon, nem pedig a legújabb Kappákvagy Lambdák közül való. Egy kisidõbe telik, amíg betájolja magát.Siess, táplálj belé valami álhírt vagyakármit, csak irányítsd hamis nyomra.Nagyon fontos!

Giuseppe morcos ábrázattal, alelkesedés legcsekélyebb jele nélkülkelt útra.

Amikor Ducci újra megfordult, ahajón még mindig nem tapasztaltsemmiféle életjelt. De a város felõl, azösvényen egyre több és több ember

özönlött felfelé, köztük teljeslétszámban az iskolás gyerekek,Shigarakuék vezetésével, aztán...Kétszer is ellenõriznie kellett látcsövénkeresztül, mielõtt õ maga is elhitte.Atyaisten! Hiszen ez maga a Szószóló,Kaydad, és itt jön Vetcho is, akiamolyan helyettese vagy segítõtársa.Mert arra számíthatott az ember, hogyaz összes „majmot" meglátja itt, dearra aztán végképp nem, hogy mégezeket a konzervatív, hajthatatlanöregeket is! Amikor õ maga tíz vagytizenegy évvel ezelõtt a Yanre érkezett,igyekezett barátságos kapcsolatotlétesíteni velük, azt hitte, érdekelnifogják õket a földlakók fortélyosszerkezetei, már csak azért is, hogy

lássák, mi mindent lehet csinálni velük.De Kaydadék olyan hûvösek, olyantartózkodóak voltak, hogy abbahagyta aközeledést.

Általában nem volt túlságosan élénka fantáziája. De most volt valami ebbena helyzetben, ami megbizsergette azagyát.

Õrült hely! Õrült lények! Erik Svitranem elõször gondolt nyugtalanul arra,hogy vajon valóban kiheverte-e annakaz anyagnak a hatását, amit aGroseille-en fedezett fel. Ez a gifmaknevû kábítószer az agyban összevisszakapcsolja egymáshoz az érzékelõidegpályákat. Ez volt Erik

pályafutásának legnagyobb sikere,ennek köszönheti, hogy most önállókutatóként élhet és dolgozhat. Dehiszen biztos, hogy kigyógyították agifmakból. Neki legalábbis aztmondták, hogy kigyógyították. Mostazonban, ahogy ezt a megkergültvilágot látja maga körül, már nem isolyan biztosa gyógyulásában. Lám, ittvannak ezek az alakok, földi emberekés bennszülöttek egyaránt, és mindkitódulnak a városból csak azért, hogymegbámulják azt az ûrhajót.. . Óriásihajó, nem vitás, de hát azért...

– A fenébe is! – dörmögte Erikhangosan. – Mi van egy ûrhajónnéznivaló? Ezek talán még egy

gõzmozdonyt is megbámulnának! Bár,ami azt illeti, az sokkal érdekesebblehetett, hiszen az tele volt mindenfélefüttyögõ szerkezettel.

Mégis úgy vélte, hogy most mártudja, merre kell mennie. Eddig hatszorvagy nyolcszor is kellett érdeklõdnie;útjának egyik szakasza a városyanlakónegyedén vezetett keresztül, õlegalábbis annak vélte: tojásdad kisépületek álltak ott, lapos, részbenkorláttal körülvett tetõkkel, az ajtókmindenütt tárva-nyitva, szemmelláthatóan senki sem tartózkodottodahaza; aztán következett ez akaptató, ahol csomagját kibírhatatlanulsúlyosnak érezte, de az informat

tájékoztatója elõre figyelmeztette,hogy itt nincsenek sem mozgójárdák,sem antigravi bértrolik. Most pedigvégre lefelé ment a viszonylag ismerõs,megnyugtató környezet, az úgynevezett„kolónia" felé. Azokhoz a házakhozképest, melyekhez másutthozzászokott, ezek úgyszólván csakkunyhók voltak, kétszintesnél egyiksem nagyobb, de félreismerhetetlenülmagukon viselték az emberi tervezésjegyeit.

És itt van Chevsky felügyelõ címe,amit megadtak neki. Az átlagosnálnagyobb ház, tágas erkéllyel, az ajtón aszokásos földi típusú kaputelefon.Megérintette a kapcsolólapocskát, és

bemondta Chevsky nevét.

Rögtön utána ordítást hallott bentrõl:

– Sid! A fene vigyen el, menj már,nézd meg, ki az!

Miután semmiféle „Sid” nem jöttajtót nyitni, Erik újra megérintette alapocskát. Újabb üvöltés. Majdmegjelent az ajtó fölött, az erkélyenegy testes, borzas férfi, valami öVettekert éppen a háziköntöse köré,vöröslõ szemmel hunyorgott anapfényben, nyilvánvalóan komiszmásnapos állapotban volt. Erikszakértõ szemmel rögtönmegállapította, hogy ez alkoholtólszármazik, nem pedig valami finom,

egzotikus szertõl.

Alig leplezett megvetéssel kérdezte:Maga Chevsky felügyelõ?

A fenébe is... persze! – A szemétdörzsölte. – Hová a pokolba tûnt afeleségem? És hová. . . hová lett innenmindenki? – fûzte hozzá; látszott, csakmost fogta fel, hogy az utca teljesenkiürült.

– Ugyan, ezek mind megbolondultak– mondta Erik, és vállat vont. – Mindkimentek a városon kívülre, hogymegnézzék azt a nyavalyás ûrhajótvagy micsodát. Ide figyeljen! Én ErikSvitra vagyok, és azért jöttem, hogy. . .

– Miféle ûrhajót? – vágott a szavábaChevsky.

– Mit tudom én! – mondta Erik, ésbosszúsan pattintott ujjával. Kezdett azidegeire menni ez a bolygó. Majdengedékenyebben hozzáfûzte:

– Ó, azt hiszem, tudom... – Rájött,mégsem lenne okos dolog rögtön az itt-tartózkodása kezdetén összerúgni apatkót ezzel az alakkal, akit ahelybeliek felügyelõnek neveznek.Vannak helyek, ahol amúgy se nagyonkedvelik a magafajta foglalkozásúakat.

– Ja igen – folytatta – , valakimondott valamit... valaki, akitõlútközben érdeklõdtem, hogy merre

jöjjek. Azt mondta, hogy valamiféleszínjáték volt odafenn az égen, aztánhajnalfelé leereszkedett ez a micsoda...A gazdája állítólag. .. Cart? Nem,Chart. . . vagy valami hasonló nevû...

Chevsky egy pillanatra olyandühödten nézett rá, hogy Erikhátrahõkölt, attól tartott, hogy a pasasaz erkély korlátján keresztül rávetimagát. De aztán eltûnt odabenn, ésbecsapta az ablakokat.

– Hé! – kiáltotta Erik. Majdmegismételte: – Hé! Semmi válasz.

– Le vagy ejtve! – mondta végül,fogta a holmiját, s találomra elindult. –Jobb lesz, ha minél hamarább

itthagyom ezt az eszeveszett világot!

De hogyan? Mert ha nem sikerülneki itt valami jó fogás, talán azzal asheyashrim nevû szerrel, amit állítólaga bennszülöttek használnak, akkor mi acsudából tudná megfizetni, hogy egyújabb telenavigációs utazáshipnotikusan rögzített útvonalátprogramozzák belé, olyat, ami egymásik, több reménnyel kecsegtetõbolygóra vinné el?

– Bárcsak sose jöttem volna ide! –sóhajtotta a meleg tavaszi légbe.

Azonkívül éhes volt, és a lába is fájt.

VI.

Mi lenne a legjobb megoldás? Talána Földhöz kellene fordulnunk, hogyakár erõszakkal is, de távolítsák elinnét Chart ûrhajóját? Ez a kérdészakatolt Lem doktor agyában,miközben nagy erõlködéssel tette megaz utolsó néhány méteres kapaszkodóta fennsík széléig, ahonnan tisztánlehetett látni Chart hajóját.

Neki azonban nem volt joga, hogyilyesmit kérjen. De ki tehetné meg eztegyáltalán? – töprengett. Talán csakChevsky. Mert Chart rendkívülbefolyásos. Híres ember. Ismertszemélyiség az egész Galaktikában!Nem az a fajta ember, akit a földikormányzat gyenge lábon állótekintélyével csak úgy leparancsolhategy távoli bolygóról, s miután jól azülepére vert, egyszerûen máshováirányíthatja!

De még ha megvalósítható lenne isez az ötlet, vagyis egy nagyobb szabásúrendõri akció – márpedig egy ekkorahajót csakis nagyszabású rendõriakcióval lehetne eltávolítani – , annak

végignézése kétségtelenül új távlatokatnyitna a yanla-kóknak az emberiségrõleddig kialakult elképzelésében. Mertbármennyire is megalapozatlan az afölöttébb hûvös tisztelet, amivel abennszülöttek adóztak e valójábankevéssé civilizált lényeknek, azembereknek, kézzelfogható technikaivívmányaik miatt – az ilyen viszonymég mindig jobb volt, mint bármi máselképzelhetõ változat.

Másrészt viszont bármire készül isChart, az legalább ennyire káros, demég lényegesen kevésbé elõreláthatókövetkezményekkel járna...

De hát valószínûleg úgyis

elkerülhetetlen, hogy a dolgot dûlõrevigyék. Itt, a kolónián egészen máskéntéltek, mint a legtöbb, emberek általbenépesített bolygón, hiszen a Yanenfélig-meddig idilli élet folyt.

De még ez az emberekkel kialakultfelszínes kapcsolat is komoly bomlástidézett elõ a yanbeli társadalomban.

De azért ebben is benne volt aprobléma igazi magva. A földiembereknek, amikor felfedezték aYant, már megvoltak legalább akorábbi, nem emberi intelligenslényekkel való találkozásaikból eredõtapasztalataik, volt hát miretámaszkodniuk. Bár a földi

emberiségen kívül egyetlen más,csillagról csillagra utazó fajtára semakadtak, legalább hét olyat ismertekmeg, melynek egyedetivel eléggé jóltudtak kommunikálni. Még arravonatkozóan is volt meggyõzõelméletük, hogy miért mind kétlábúak,kétnemûek és kétszemûek ezek alények.

Találtak olyan nem emberszerûteremtményeket is, melyekrõl csupángyaníthatták, hogy valamiféle sajátosmódon intelligensek... azt azonban csakaz idõ és hosszú, türelmestanulmányozás döntheti el, vajon ezeka feltevések helytállók-e vagy sem.

Annyi bizonyos, hogy a yanlakókviszonylag szerencsések voltak.Hihetetlen hasonlatosságuk azemberekhez megmentette õket attól,hogy kiállítási tárgyakká vagylaboratóriumi kutatási anyaggáváljanak. Mert azokat az adatokat,melyeket egyes más fajtákról tudtakmeg a földi emberek, olyan kutatókgyûjtötték össze, mint amilyeneketpéldául a Quainek küldtek ki aHyraxról.

Nos, épp ez volt egyike azoknak avalószínûtlen dolgoknak, melyekcsodákra képesek! Ezenkívül ayanlakók rendkívül békések is voltak.És mégis, érthetetlen módon,

alávetették magukat az életeketelprédáló shrimasheynek, anépszaporulat-szabályozás e brutális,vaktában történõ, erõszakoseszközének. És ha az ember szerettevolna megtudni ennek az okát,olyasféle dolgokba ütközött, melyeketemberi fogalmakkal csak úgy lehetnekifejezni, hogy „szent", „megszentelt",„tabu". Legkevésbé sem olyankategóriák, amilyeneket az ember egyjózan, értelmes fajtától elvárna.

Márpedig nem vitás, hogy józanuleszesek voltak – intelligensek ésöntudatosak. Valamikor a múltban,amint ezt a watok, a mandalák és amenhirek bizonyítják, bizonyos

területeken technikailag is fejlettebbekvoltak, mint az emberiség akárnapjainkban is. De úgy látszik, azilyesfajta dolgok iránti érdeklõdésüketteljesen elveszítették. Társadalmukévezredek óta változatlan maradt.Bevett szokásaik irányították õket, nempedig kormányok, nem voltak semtisztségviselõik, sem hivatalnokaik –bizonyos személyeknekmeghatározhatatlan, nem hivataloscsoportját ismerték el csupán, õkvoltak, a hrathok, vagyis „legjobbak":más szavakkal azok, akikkülönösképpen alkalmasak arra, hogy akövetkezõ nemzedékre is átruházzák a„helyénvalóság" és az „illendõség"érzékét.

Mindazonáltal, amikor a távolicsillagokról idegenek érkeztekhozzájuk, s ez merõben új probléma eléállította a yanlakókat, arra azonnal ésaz adott helyzetnek tökéletesenmegfelelõ módon reagáltak.Kiszemeltek maguk közül egyszemélyt, s azt Elgadrinnak nevezték:„az-aki-szót-szól".

És akkor...

Dr. Leni elképedten hunyorgott. Atanárok és a nyomukban zsivajgógyerekek már távolabb kerültek tõle;körülnézett hát, kit találhatna, akivelbalsejtelmeit megoszthatná – talánDucci-val vagy Pedro Phillipsszel, a

kereskedõvel? De pillantása ekkorKaydad, a Szószóló félreismerhetetlenalakjára és az õt kísérõ Vetchora esett.Udvarias meghajlással õfelé indultakmint a ketten.

Legszívesebben megfordult éselfutott volna, de nem lehetett. Pompy,aki földöntúli boldogságban úszott asok becézéstõl, amivel a gyerekekelhalmozták, most elégedettendorombolt gazdája lába mellett. Lemdoktor arra gondolt, bárcsak õ maga isígy élvezhetné az élet egyszerûgyönyöreit.

A Szószóló kissé magasabb volt ayanbeliek átlagánál, és magasságát

még jobban kiemelte fürtös,kékesfekete haja, mely feje búbjánlegyezõszerûen terült szét, egyikcsúcsos fülétõl a másikig, s hátul atarkójáról egészen a hónalja vonaláigomlott le. Lassú járásától és beszédétõleltekintve kopaszodó homloka volt azegyedüli jel, amibõl elõrehaladottkorára lehetett következtetni. Bõréntermészetesen többfelé is látszottakforradások, két ujja eltört, és görbénnõtt össze, mindezek azonban csak ashrimashey elkerülhetetlen nyomaivoltak, amelyeket-hatvanéves kora ótabármikor összeszedhetett.

Mint minden yanlakó, õ is közömböstekintettel nézett maga elé, mintha csak

álarcot viselne. Homloka, fejbõre ésszemgödre halvány Volt, mint avilágos nyers fa színe. Az arca azonbanvöröses árnyalatú volt, mint a kiszáradtmahagóni, s ugyanilyen színhatásútenyérnyi foltok tarkították a bõrétegyéb helyen is, behálózvaszabálytalan, világosabb vonalakkal.Volt egy olyan elmélet, mely szerint azemberi faj alacsony bozótban éstengerparton fejlõdött ki, a yanlakókviszont az erdei tisztások népe voltak,ennek azonban semmi bizonyítékátnem találták; a yanlakókat ugyanisegészen szembeszökõ módon nemérdekelték az õseik. Ez tehát csakamolyan emberi feltételezés volt, melybizonyos földi teremtmények – például

a zsiráf és a zebra – elszínezõdéséhezvaló hasonlóságon alapult.

A bõr színezõdésén kívül szemmelláthatóan abban is különbözött Kaydadaz emberi hímtõl, hogy térdén éskönyökén szõrcsomók nõttek,mezítelen testén pedig látni lehetettvolna or-mányszerü nemi szervét,amely bizonyos értelemben a két fajtaközti érintkezés nehézségeinek egészsorát jelképezte.

Persze minél mélyebbre hatolt avizsgálat, annál feltûnõbbek voltak akülönbségek. Mája és veséje a hasüregelején helyezkedett el, szíve amedencében; a szív két oldalán, a

csípõízületek elõtt voltak a másodlagoskettõs nemi szervek hímcsökevényei,amelyek a mellnek feleltek meg anõknél, akik az újszülött csecsemõt abelek mellett található, különlegesmirigybõl kiválasztott kristálytisztaszérummal táplálták. Kétoldalthelyezkedett el a tüdõ egy-egy lebenye,mely a levegõt a bordák köztilégzõnyílásokon át, közvetlenülpumpálta szünet nélkül ki-be, mint aduda. Egy dobhártyaszerû membránképezte a beszédhez a hangot, amit agaratnál levõ rezonáló kamrákerõsítettek fel, jóllehet kissé monoton,de fölöttébb kellemes hangszínteredményezve; Kaydad esetébenpéldául egy mindig azonos

hangmagasságon megszólaló gordonkazengésére emlékeztetett.

Lem doktor még mindig nem szûntmeg azon ámuldozni, hogy elényegtelen részletektõl eltekintve,mennyire hasonlított egymásra ez a kétfajta. Végtagok, hátgerinc, koponya,szem, száj – a hasonlatosságokfelsorolása sokkal, de sokkal hosszabbvolt, mint a különbségeké.

Mit bánom én, szokta mondogatnimagában dr. Lem, ha akár egy órahosszat is tudnak beszélni anélkül,hogy lélegzetvételhez szünetet kelljentartaniok! A lényeg az, hogy agyukolyan gondolatokat formál, melyeket

mi is képesek vagyunk felfogni!

Aztán a közeledõ Szószóló mögépillantva, meglátta az Alice Minget ésszeretõjét követõ „majmok"elmaradhatatlan bandáját. Eltökéltenutánozták a földi öltözködést, kínosigyekezettel próbálták elrejteni afelsõruhájukba vágott,lélegzõnyílásokat, de ugyanakkor csakúgy áradt belõlük valami állandósértõdöttség is, ami, Lem doktor jóltudta, abból eredt, hogy õk nemutazhattak más bolygókra.

És dr. Lem most arra gondolt: lehet,hogy ez nem is olyan szerencsés dolog?

De abból, hogy ezeket a „majmokat"

meglátta, egyszerre csak megértette,miért is keresi õt Kaydad, miért akarbeszélni vele.

Kaydad közismerten konzervatív,nem olyan soviniszta, mint Vetcho,nem olyan zárkózott, mint az a –hogyan is hívják ? – Goydel, de õszintehíve a status quo fenntartásának. Ha aztörtént, hogy valaki elmondott egyet smást a yanlakóknak Gregory Chartról,akkor ezek a fiatalok nyilván teljesenodavannak azért, hogy Chart maradjonitt, és rendezzen nekik színjátékot;márpedig, és erre a fejemet tenném,széles e világon nincs semmi, amitKaydad nemzedéke kevésbé óhajtana,mint hogy valami pökhendi földlakó

beleüsse az orrát az õ mélységesentisztelt õsi tanaikba.

Mert ez lehet az egyes-egyedüli ok,ami Chartot ide csábíthatta. Lemdoktor biztosra vette, hogy ezek akövetkeztetései teljesen helytállók.

És mindez még kielégítõ megoldásrais vezethet. Mosolyogva nyújtottakezét Kaydadnak, úgy üdvözölte.

– Történt valami azóta, papa? –kérdezte Giuseppe Ducci, amint akapaszkodón lihegve sietett felfelé azapjához.

– Ott szemben épp az imént csípte elLem doktort Kaydad, a Szószóló –

dörmögte Ducci, s a látcsõ még mindigott volt a szeme elõtt, mintha csakhozzátapadt volna. – És...

– Úgy értem, az ûrhajóval történt-evalami! – vágott a szavába Giuseppe.

– Nem. Semmi. – Akkor jutottegyszerre az eszébe, mivel is bízta mega fiát, s úgy mordult rá, hogy elõszörmég a látcsövet is elfelejtetteleereszteni, aztán meg olyan hirtelenrántotta el a szeme elõl, hogy csak úgycuppant, és két nagy, kerek árok maradta helyén a szeme alatt. – Elintézted atudósítógépet? – kérdezte.

– De még mennyire! – felelteGiuseppe nevetve. – Ahogy mondtad,

tényleg nagyon ócska. Rozogaszemétláda már! Talán attól, hogy túlsokat utazgatott a csillagköziútvonalakon. A szokott rutinkérdésselkezdte: „Milyen esemény történt itt,amely az egész Galaktikátérdekelheti?" Meg a többi hasonlómarhaság. Erre én a legnagyobb lakotttelepüléshez utasító áramkörétaktivizáltam, amivel leküldtem Prellbe.Ott majd órák hosszat el lesz foglalvaazzal, hogy megpróbálja kideríteni, milehetett az a szerencsétlenség, amitõl aváros elnéptelenedett.

– Derék gyerek vagy! – mondtaDucci, és vállon veregette.

– Jó reggelt, Hector, jó reggelt,Zepp! – hallatszott a hátuk mögülgondterhelt hangon, s amintmegfordultak, látták, hogy PedroPhillips, a kolónia kereskedõjeközeledik. – Mondják csak,megerõsítették azt a hírt, hogy valóbanChart van azon a hajón?

Beidegzõdött mozdulatával dörzsöltekezét. Mintapéldánya volt az igazikereskedõtípusnak, jó húsban levõférfi, bár nem olyan nagydarab, mintDucci, mindig mosolyra kész és gyorsfelfogású.

– Pontosan ezt próbálom õvelemagával hitelesíttetni – felelte Ducci,

hordozható távösszekötõ-készülékéremutatva. – Eddig azonban egy árva szótsem sikerült kihúznom belõle.

– Értem – bólintott Phillipselgondolkozva. – Mert tudja, én megazon kezdtem töprengeni, vajontényleg Chart van-e ott? Egyszerûenképtelen vagyok belátni, mi hoztavolna éppen ide? Hiszen nem vitás, aztõ sem hiheti, hogy mi háromszázan itt,a kolónián, meg tudnánk fizetni az õfellépd díját. Ami pedig a yanlakókatilleti, vagyis hogy õk szerzõdtetnék...hát õk meg hogyan tudnák megfizetni?

Ducci bólintott. Létezett ugyanyanbeli fizetõeszköz, de az a személyes

kötelezettségvállalások olyan bonyolultés finom szövevényébõl állt, amit földiember semmiképpen sem nevezhetettpénzügyi mûveletnek.

– Talán csak azért jött ide, hogykörülnézzen a bolygón – vetette felGiuseppe. – Mint egyszerû turista.

– Az nem létezik – jelentette kiPhillips, Ducci pedig helyeslõnbólintott, miközben bajszát rán-cigálta,és fenyegetõen összevontaszemöldökét. Nem, ez nem lehetegyszerû látogatás. A csillagköziutazás nem olcsó szórakozás még azolyanoknak sem, mint Chart, ha ugyanbárkit is ösz-szehasonlíthatnánk vele,

aki világrészekkel köt szerzõdéseket,és egész bolygók kormányzataivalszokott egyenrangú félként tárgyalni.

– Látta már valamelyik elõadását? –kérdezte Phillipstõl. A kereskedõ afejét rázta.

– Nem. De azt sem állíthatom, hogyszeretném látni.

– Én nagyon szeretném ! – kiáltottGiuseppe.

A mama látta az Iliúmon, amikorChart éppen ott volt. . . hallott errõl,ugye? – vetette közbe Phillipshezfordulva. – És azt mondja a mama,hogy csodálatos volt!

– Hiszen úgysem tõlünk függ azegész – mondta az apja kis szünet után.– Látod, ugye, hogy Lem doki odaát aSzószólóval beszél? Fogadni mernék,tudom, mirõl tárgyalnak. Arról, hogy a„majmok" talán szeretnék, ha Chartelõadást tartana itt, a Yanen, deistenemre mondom, az öregek nemakarják !

– Remélem, igaza van – dünnyögtePhillips.

Miután Erik Svitra hasa üresebb voltmég a házaknál is, végül elhatározta,lesz, ami lesz, õ bizony megpróbálvalami ennivalót szerezni. Talált is egykellemes ízû, helybeli sütésû kenyeret s

egy szelet sajtszerû valamit, amelycsípõs volt ugyan, de azért ehetõ.Éppen egy jókora falat csúszott lefelé atorkán, amikor meghallotta, hogymotoznak az ajtón. Felugrott azasztaltól, a falat cígányútra ment, ettõlköhögni kezdett, a félig megrágottkenyér- és sajtdarabkákkaltelefröcskölte az asztal lapját, s aszemét elöntõ könnyeken át az egészvilág örvénylõ folttá mosódott össze.

– Na, rendben van? – nyögte ki,amint lélegzethez jutott. – Mitcsináljak, éhes voltam. . . szivesenmegfizetem...

De addigra már kitisztult a látása, s

felismerte a belépõ valamit: az öreg,Epszilon típusú tudósítógép volt,olyasfajta, amilyennel gyakrantalálkozott csillagközi utazásai során.

– Nahát – mondta fanyarul – , úgylátszik, én vagyok ma az egyetlenszenzáció ebben a városban, mi?!

A gép érzékelõit valami bonyolultrendszer szerint s látható izgalombanelõre-hátra mozgatva, megszólalt:

– Uram, miután úgy rémlik, hogy önaz egyedüli túlélõje annak akatasztrófának, mely a város egészlakosságát eltüntette, miként azegykoron, meg nem erõsített jelentesekszerint a Marie-Celeste nevû óceánjáró

hajóval is történt, kérem, ha módjábanáll, szíveskedjék informálni engem azelõbb említett esemény mibenlétérõl.

– Katasztrófa? – hunyorgott Erikszaporán. – Miféle katasztrófa?Egyszerûen kirohant mindenki avárosból, hogy megbámulja azt a mostérkezett ûrhajót. Azt, amelyiknek –újra gondolkodott a néven, aztáneszébe jutott – Gregory Chart atulajdonosa, legalábbis így mondták,hajói emlékszem. . . Mondja csak.. .

A gép azonban erre a lehetõlegkülönösebb módon reagált. Behúztaérzékelõ csápjait, egy pillanatigremegve, egy helyben állt, majd meg-

pördült a saját tengelye körül, éshanyatt-hom-lok futásnak eredt.

– Micsoda világ ez! – sóhajtott Erik.– Még a gépeket is megõrjíti!

S újra nekilátott a kenyérnek és asajtnak.

VII.

Az ûrhajó oly régen állt tétlenül, megsem moccanva a helyén, hogy szinte

már nem is nagyon figyeltek rá. Ezértvolt olyan meghökkentõ, amikorminden elõjel nélkül egyszerre csakfelharsant belõle egy, a környékenmindent betöltõ, hatalmasanfelerõsített, de mégis kellemesen zengõhang.

– Jó reggelt kívánok! Itt GregoryChart beszél. Elnézést kérek, amiértoly hosszú ideig nem erõsíthettem megazt, amit önök kétségtelenül amúgy issejtettek, de hát egy ilyen hosszúcsillagközi utazás után á hajón elõbbbizonyos lényegbevágórutinfeladatokat kell végrehajtani

Addigra a fényudvárral körülvett nap

már teljes egészében a látóhatár föléemelkedett. Különös módon sem azemberek, sem a yanlakók nem mentekközelebb a hajóhoz, mint aholárnyékának kissé elmosódottperemvonala húzódott. És nem isvették minden irányból körül; fõként aPrellhez közelebb esõ oldala elõtthelyezkedtek el, nagyjából patkóalakzatban. És, most a szemlélõk,kivétel nélkül mind, a szavak forrásafelé fordultak.

– Azt hiszem, hogy. .. igen, igen,valóban itt van! Már látom is, hogy ittvan egy barátom barátja, aki melleslegaz önök közösségének isköztiszteletben álló tagja. Minthogy

mi, sajnos, még nem vagyunk abban ahelyzetben, hogy kimehessünk önökközé, õt szeretnénk megkérni,haladéktalanul jöjjön fel a hajóra. Hamajd befejezte megbeszélését, dr.Yigael Lem. ..

A hajótest egy része széjjelnyílt, deaz is meglehet, hogy egyszerûensemmivé foszlott – mindenesetre olyanhirtelen ment végbe, hogy pusztaszemmel nem is lehetett megállapítani,mi történt valójában. A nyílásból,mintha egy állatka öltötte volna ki anyelvét, úgy csusszant ki, egészen agöröngyös, köves talajig lenyúlva, egyhalványszürke feljáróhíd. A leeresztetthídon virágesõ záporozott, sûrûn

hullottak, a rózsák, s legalább húszfelerõsített hangerejû kürt harsant fel.Néhány yanbeli „majom" ujjongvatapsolt, ez is egyike volt azoknak aszokásoknak, melyekkel a földiemberek viselkedését utánozták.

Ezt követõen kétméteresszálfatermetû katonákból összeállítottdíszõrség jelent meg testhez álló,fekete egyenruhában, magas, vöröscsákóval a fejükön, s csizmájukkalközömbösen taposták a virágokat. Ötsorban álltak fel a híd mindkét oldalán,s egy ugatásszerû vezényszóratisztelgésre emelték fegyverüket.Mennydörögve peregtek a dobok, de ezcsak elõjáték volt a leopárdbõrbe

öltözött zenészek felbukkanásához; azenekar elérve a híd alsó végét,elkanyarodott, majd két, egymássalszemközt elhelyezkedõ csoportraszakadt, és helyben járva játszottatovább a kemény ütemû, vérpezsdítõindulót.

– Ki gondolta volna ezt? –ámuldozott Giuseppe Ducci. Egyébkéntis nagy hatással volt rá mindaz, amitanyja mesélt neki Chart iliumbeliszereplésérõl. – Ki hitte volna, hogy ezaz öreg Lem doktor. .. egy ilyen híresember az ismerõse!

– Csak az ismerõsének az ismerõse –helyesbítette az apja szórakozottan, s

látcsövén keresztül nézelõdött továbbúgy, hogy észre sem vette fia sértõdöttpillantását.

Egy örökkévalóságig tartott, amígChevsky olyan állapotba került, hogymegjelenhessen a nyilvánosság elõtt:amíg lezuhanyozott, rendesen magáraöltötte elõírásos egyenruháját,eligazgatta rajta a kitüntetéseket, úgy-ahogy rendbe hozta másnaposságát,meg amíg elvacakolt a szõrtelenítõfolyadékkal, mely folyton a fejebúbjára csörgött, hogy mély barázdákatszántson a hajába ahelyett, hogy csakott hatott volna, ahol kellett: az arcánés az állán. Mire elkészült az egész,mûvelettel, ugyanolyan izzadt és

rosszkedvû volt, mint amikor elkezdte.

Miközben botladozva igyekezettfelfelé a göröngyös ösvényen, hogyodaérjen, ahol a hajó leszállt, márhallotta a kürt harsogását, ésszitkozódva a poklok fenekéreküldözgette a feleségét, s ahány bolygópokláról csak hallott is valaha, aztmind belefoglalta a káromkodásába.

– Nem szeretnénk késleltetnitalálkozását a barátja barátjával –mondta Kaydad, a Szószóló. Azismeretségnek ez a foka yanbelifogalmak szerint a legszorosabbkapcsolatok közé tartozott; az ilyenkapcsolatokat magától értetõdõen a

nyolcadik ismerõsfokozatig számontartották.

Lem doktor mosolyt erõltetettmagára. Nem ment könnyen. Tudta,hogy minden szem õrá szegezõdik –olyan hatalmas tömegé, amekkorátvalószínûleg még soha sem láttak aYanen az elsõ földi ûrhajómegérkezése óta – , és egyébként isutálta, ha. .. Hogy is mondták régen?Ja, igen ha „reflektorfényben" kelllennie.

De hát nem volt más választása.Gépiesen elköszönt Kaydadtól, éselindult a hajó hídja felé; sarkában,mint mindig, most is ott volt Pompy.

Az ívelt hajótest a feje fölé tornyosult,hatalmas mérete azt a képtelenfélelmet váltotta ki belõle, hogybármely pillanatban rádõlhet, és aprózsírpacnivá lapíthatja. A hajótestperemén túl, a nappali égbolt háttereelõtt is tisztán látta, amint a Gyûrûbõlegy különösen ragyogó meteoritcsapódott le Kralgak felé. Bárcsak nevette volna észre, gondolta. Túlságosanis valamiféle elõjelként hatott azugyancsak égbõl pottyant ûrhajómögött.

Amikor már csak húsz méterválasztotta el a díszõrségtõl és azenekartól, azok szembefordultak vele,és másodszor is tisztelegtek. Dr. Lem

optimista módon arra gondolt, hogyChart talán csak azért választotta abemutatkozásnak ezt a módját, mert aYant elmaradott bolygónak képzelte.Ez csak egy halvány remény volt, dejobb a semminél.

Amint Pompyval együtt rálépett ahídra, az a magasba emelte. Amókucica meghökkenten leült, erõsenhozzápréselte összes lábát ahhoz avalamihez, aminek véleménye szerintszilárd talajnak kellett volna lennie, ámkiderült, hogy nem az. Erre Pompypanaszosán nyüszíteni kezdett. AmikorLem doktor gépies mozdulattallehajolt, hogy megsimogassa, felemelteaz egyik rózsát és szakértõ szemmel

vizsgálgatta. Meglepõ. „Béke" – hátmég mindig termesztik ezt a fajtát?Ennyi évszázad múltán is?

Pompy megnyalta a virágot, s úgydöntött, hogy ez neki nem tetszik.Oltalmat keresve bújt gazdája lábához.

A híd tetején Lem doktor nem egyzsilipkamra, de még csak nem iselõcsarnok jellegû helyiségben találtamagát, inkább valami barlangban.Fürtös cseppkövek csüngtek alá amagasból, arra a színpadi függönyszerûeffektusra emlékeztetve õt, amivel azéjszakai égi fényparádé kezdõdött. Acseppköveket rejtett forrásokbólvilágították meg, s ez a fény és árnyék

elképesztõ színskáláját hozta létre.Valahol víz csobogott, és citromillatlengett a levegõben.

A két oldalon sorjázó kõoszlopokközül leheletvékony áttetszõ lepelbeöltözött lányok bukkantak elõ, mindgyönyörû szép, mind bûbájosan kecses,mind õt üdvözölte, százféle, lágyansuttogó hangon. Az egyik,halványkékbe öltözött lány odalépetthozzá, és kedvesen elõbbre invitálta.Lem doktor eleget tett a felszólításnak,de közben egy pillantást vetetthátrafelé, s látta, hogy a hajó bejárataúgy összecsukódott, mintha soha nemis létezett volna.

Ismét a kísérõjéül szegõdött lányranézett, valamit kérdezni szeretett volnatõle, de elállt a lélegzete. Az, akirepillantása esett, már nem a kék lepelbeburkolt, csodaszép szõke lány volt,hanem egy iszonyatos lény, zöldesenvillódzó agyarakkal, a romlott húsmélyvörös színében parázsló szemmel.Kénköves lehelet csapott az arcába,marta az orrlyukát és a torkát; minthavalami megtébolyodott szamár bõgöttvolna egyenest a fülébe, lába alattpedig a szilárd talaj szortyogó,undorító iszappá változott.

S mindent elnyelt a sötétség.

De Pompy, meglepõ módon,

nyugodtan ment mellette tovább,gyengéden hozzá-hozzádörgö-lõzött alábához.

Hm!

És Lem doktor rövid szünet utánmegszólalt:

– Semmi értelme sincs, kérem, hogyígy próbáljon elkápráztatni. Úgylátszik, még a mókuci-cámra sem tudezzel hatni.

– Igazán? – kérdezte támadóan asemmibõl egy tisztán csengõ hang,melyben maró gúny és jókedvkeveredett. – Helyes, akkor hátleállítom az elõadást. Bár nem sok

embernek adatik meg, hogygyönyörködhessék egy kizárólag az õszámára rendezett Gregory Chartelõadásban, és biztosíthatom, hogy ez alehetõség nem fog megismétlõdni.

Egyszerre világosság lett, nyomasem volt már sem az iméntibarlangnak, sem a lányoknak. Dr. Lemhatalmas, üres térségben találta magát,melynek két oldalán csak a hajótámpillérei sorakoztak, szemközt vele,a magasban pedig valami gömbáttetszõ felületébõl fény áradt. A gömbfelületén eltorzított arányokkal roppantméretûre felnagyítva egy férfi arcalátszott: sasorr, mélyen ülõ szempár,vastag, kissé csillogó ajak s az olajos,

pergamenszerû bõre olyan volt, minthacsak kifeszítették volna egy tarkoponyán.

Az arc Pompynak sem tetszett, s eztgazdájának nagyon halkan tudomásárais hozta.

– Nos, tehát ön Yigael Lem – szólaltmeg a tízméteres arc. – A földiemberek itteni telepének korelnöke,legalábbis engem így informáltak.. .Szíveskedjék, a jobb oldali felvonótigénybe venni.

Az arc ekkor zsugorodni és távolodnikezdett. A fejhez két váll csatlakozott,aztán mellkas, majd két kar és végül ateljes emberi alak, de még mindig

állandóan kisebbedve. Egy röpkepillanatra olyannak rémlett az áttetszõgömb belsejében, mintha fényesencsillogó magzatvízben lebegnevalamiféle iszonyatosan túlhordottembrió.

Pompy teljesen megmakacsoltamagát, semmiképpen sem akart afelvonóba szállni, gazdájának kellettvégül ölbe vennie. Nagy testükhözképest a mókucicák szerencsérekönnyûek voltak. Lem doktor,kedvencével a bal karján, figyelmesennézegette a gömböt, melyben Chartmegjelent, s rájött, hogy aztulajdonképpen nem más, mint egyhatalmas szem a hajó agyközpontjának

elülsõ részén, tobozszerûenbeleillesztve a hajótestkoponyába. S eszemgolyó kidomborodó, átlátszófelületét fényáteresztõ látórekeszekpókháló-finomságú keretei ereztékkeresztül-kasul; Dr. Lem önkéntelenülis megszámlálta õket: negyvenszerharminc, tehát ezerkétszáz lehetségeskülönbözõ látószög vetülhet egyszerreChart elé, aki így – akárcsak a rovarok– mozaikképet lát a világról.

Chart mögött volt az óriási szemlátóhártyája: egy négy méter magastábla, ezen át és a rajta levõ berendezéssegítségével irányíthatta Chartélõszóval, érintésre, árnyékvetítésselvagy pillanatnyi ötletének megfelelõ

bármi egyéb módszerrelszemfényvesztõ mutatványait. Atapintó, hangra, hõre reagáló érzékelõszerkezet pálcikái és kúpjai – melyekLem doktor tudomása szerintalkalmasak voltak arra, hogyközvetlenül az ember idegrendszerébõleredõ impulzusokat fogják fel – alegfinomabb szõrme szálainál isvékonyabban meredeztek felé.

A felvonó egy platószerûenkiképezett szintig emelkedett, efölöttkorláttal körülvett karzat húzódott.Erre a korlátra könyökölt és onnannézett le rá egy asszony, csuklójánvérvörös, méregzöld és szürkeszínekben tündöklõ gyönyörû, vad

salvadori sólyommal. A madár a fejérehúzott bõrsisaktól idegesen,türelmetlenül csapkodott szárnyával, seközben meg-megszólaltak a lábáraerõsített bõrszíj csengettyûi.

Eléggé furcsa módon, a nõ fejét iscsuklya fedte. De hát, amint már Lemdoktor is hallott róla: egyes bolygókonez volt a divat.

Kényelmes, párnázott karosszékjelent meg dr. Lem elõtt. Charttestetlen hangja most arra szólította fel,hogy foglaljon helyet.Engedelmeskedett, s közben Pompytnyugtatgatta, mert az már felfigyelt asólyomra, és igen izgatott lett tõle. Az

a domború felület, amelyet dr. Lemszemnek vélt, most megfeszített íjaksorozatává torzította magát Chartot,mintha hosszú csontjai meglágyultak segész teste új formát kapott volna egyúthenger alatt; annyi azonban így islátszott, hogy sovány férfi, s egyszerûkék öltönyt viselt, amelyet egy aranymonogramon kívül semmi más nemdíszített.

Dr. Lem úgy érezte, hogy agyaösszevissza ugrál koponyájában, mint aketrecbe zárt egér, mely sehol sem találnyílást a rácsok között. Chart ráérõsenszemlélte, s most már olyannak látszottaz alakját körülvevõ, áttetszõ gömb,mint egy mikroszkóp lencséje, mely

alatt látogatója a kiszemelt,vizsgálandó példány.

Kérdezzem meg, hogy ki az a közösbarátunk?. .. Teljesen közömbös. Nem,itt csak egyetlen lényeges kérdés van,azt kell feltennem neki.

És Lem doktor ekkor egyszerre csakmegtalálta a hangját, és megszólalt.

– Chart úr, mi az, ami önt idehozta aYanre?

– Elsõsorban ez – felelte Chart, ésjobb felé nyúlt, amitõl karja azonnaliszonyatos görbe vonalláhosszabbodott, majd csaknemtermészetes méretet öltött megint, de

addigra már egy tégla alakú valamittartott a kezében. Lem doktor rögtönfelismerte, de teljesen meghökkent,annyira nem illett ez a holmi az ûrhajófejlett technikai berendezéséhez.

– Egy könyv? – kérdeztebizonytalanul.

– Igen, egy könyv! Méghozzá olyankönyv, amit minden bizonnyal jólismer ön is. Bocsánat... ebbõl a furcsaszögbõl talán nem tudja elolvasni acímét és a szerzõ nevét. – Úgyfordította a nagyalakú, vaskos kötetet,hogy jó világítás érje, és a gerince islátható legyen.

– Hiszen ez a Kitörés Eposzának

Marc Simonféle fordítása!

– Pontosan – válaszolta Chartmosolyogva. – Eléggé szokatlanmanapság, ugye, még költõi mûnél is,hogy könyv alakban jelentessék meg.Ez Simon esetében, nekem legalábbisígy mondták, a nagyon szûk körûérdeklõdésnek tulajdonítható ... de háteltértem a tárgytól. A kérdésétmegválaszoltam, ugye?

Lem doktor mintha tudatánaklegtávolibb csücskével valamiféleföldcsuszamlás moraját érzékeltevolna. Közben egyik kezével szünetnélkül simogatta az állandóan remegõPompyt. Végül is megkérdezte:

– És magát a költõt nem ismeriszemélyesen?

– Még nem. De találkozni akarokvele. Gondolom, fel lehet kutatni, bár akiadója azt mondta, hogy nem akolónián lakik, hanem a yanlakók köztél. Egyébként azt hiszem, pontosanezzel magyarázható a fordítás lényegbevilágító ereje. Nem vagyok szakértõ, deremekmûnek tartom.

Lem doktor zavartan bólintott.

– De még ha teljesen... izé... .bennszülött módra is él, akkor semhinném, hogy annyira visszahúzódottvolna, hogy ne legyen hajlandótalálkozni velem. Vagy talán mégis?

Hiába tettem volna meg ezt az utat?

– Hát. . . – Lem doktor szerette volnamegtörölni az arcát, amelyet teljesenellepett a csípõs veríték, pedig itthûvös, kellemes hõmérséklet volt.Abból, hogy Chart a könyvet mutattaneki, arra következtetett, talán Marc aza bizonyos közös barátjuk, akire utalt.De ha képes lett volna továbbgondolkozni, rájött volna, hogy errõlszó sem lehet. Marcot ugyanis nemlátta odakinn, a tömegben, márpedignem vitás: Shyalee mindenképpenigyekezett rábeszélni Marcot, hogyjöjjön ide. És ez esetben Chart nyilvánegyenesen õhozzá fordul.

Akkor hát ki az a... ?

De a csend 'már elviselhetetlenülhosszúra nyúlt, s dr. Lem nagyerõfeszítéssel mondta ki:

– Nem hiszem. Úgy vélem, MarcSimon el lesz ragadtatva, hogy a mûvetetszik önnek... De nem tartomvalószínûnek, hogy ön csak azértutazott ide sok tucat parszeknyitávolságról, hogy udvariasságilátogatást tegyen egy költõnél.

– Igaza van – felelte Chart, éselégedetten nevetett.

– Akkor hát...

– Semmi szükség rá, Lem doktor,hogy kerülgessük a forró kását –mondta Chart hirtelen rátörtkimerültséggel. – Azért jöttem ide,mert élek, és jó egészségnek örvendek,és voltam már mindenütt, ésvégigcsináltam már csaknem mindent,ami elképzelhetõ. De most újközönséget keresek magamnak, amelymég új, izgalmas feladat elé tudnaállítani.

Lem doktor agyában aföldcsuszamlás csillagrendszerekösszeroppanásává erõsödött. Kihúztaderekát, de azért tudta, hogy így ismilyen nevetséges figura lehet azzal agömbben hatalmasan felnagyított

alakkal szemben: alacsony, véznaöregember, a mellén keresztben azzal amókucicával, mint valamiszõrmestólával. De azért kimondta:

– Ezt nem szabad itt keresnie!

– És miért nem?

– Mert.. . Hát. . . tudja meg: jártam aHyra-xon! És ön mikor volt ott?Hatvan évvel ezelõtt?

– Ó, az a Hyrax! – válaszolta Chartlágy hangon. – Bizony, vannak, akikazt állítják, hogy az volt a legnagyobbremeklésem. De hát, tudja, az embernem élhet a régi teljesítményeiárnyékában. Én mindig úgy érzem,

hogy a következõ lesz a legremekebbmunkám.

– De annak a következõnek másuttkell lejátszódnia, nem a Yanen – tartottki véleménye mellett Lem doktor. –Miután itt a példa elõttünk, hogyanrombolt szét mûködésével emberivilágokat, nem merjükmegkockáztatni...

Chart arckifejezése egyszerrekönyörtelenné vált; a szemeösszeszûkült, ajkát keskeny vonallászorította össze.

– Mióta az ön tulajdona ez a bolygó?Én nem azért jöttem ide, hogy dr.Lemmel vagy bárki más földi emberrel

vitatkozzam! Azért jöttem, hogy ayanlakók számára rendezzek elõadást,és amit teszek, az csakis és kizárólagórájuk tartozik.

Lem doktor szótlanul ült a helyén.Mert õ már tudta, hogy mi lesz ayanlakók döntése – Kaydad, a Szószólóazért kereste meg, hogy elmondja neki,és kérje az õ támogatását. Ugyanisminden logika ellenére, melybõlkiindulva dr. Lem eredetileg pontosanaz ellenkezõ következtetésrejutott,végül az derült ki: nemcsak a Földetistenítõ ifjak, hanem a megfontolt,konzervatív öregek is azt akarják, hogyGregory Chart tartson a Yanenelõadást!

Meglehet, hogy az a moraj azagyában mégsem csillagrendszerekösszeütközése volt. Talán csak valamikisebb, de közelibb esemény: egy holddarabokra hullása.

VIII.

– Ezek szerint az a kísértés, hogy azisten szerepét játssza, végérvényesenhatalmába kerítette önt, ugye? –jegyezte meg hosszabb szünet utánLem doktor.

Azt hitte egy pillanatig, hogy sikerültkizökkentenie Chartot a nyugalmából;ugyanis elõrehajolt ott benn, abban agömbben, feje és két válla megintcsaknem olyan óriásivá torzult,amilyennek dr. Lem találkozásukelején látta, iszonyatos méretûembrióhomloka pedig kidudorodottvastag ajkú kis szája fölött.

Nagyon hamar visszanyertelélekjelenlétét. Önuralma azonban egyröpke pillanatra mégis cserbenhagyta,és Lem doktor úgy gondolta, halehetséges, kihasználja ezt.

– Azt mondja, istent játszani? Nahát,Lem doktor, egy olyan embertõl, mint

ön, én bizony több bölcsességetvártam. Hiszen pszichológus, nemde?Márpedig akkor igazán illenefelismernie, milyen jellegû az énbecsvágyam. A legkevésbé semnagyzási hóbort. Csupán olyasmi...hogyan is mondjam, ami arra ösztökél,hogy képességeimet a lehetõlegteljesebb mértékben kihasználjam.Mondtam önnek: én már csaknemmindent megvalósítottam, amirevalaha is vágytam. Nagyon kevés dologvan, ami még új feladatra sarkall.

Vagyis az eddigi közönsége mármegunta önt, ugye? Vagy pedig márlekörözték és kiszorították a pályárólaz utánzói?

Dr. Lem szándékosan fogalmazottilyen gúnyosan, azt remélte, hogy ezzelsebet ejthet Chart önimádatán.

A szavak azonban hatástalanulpattantak le róla, s csak nevetett.

– Látszik, hogy túlságosan hosszúidõt töltött a yanlakók között.Hallottam, hogy fantasztikusanudvariasak és béketûrõk. És lám, márön is elfelejtette, hogyan kellmegfogalmazni egy igazi sértést. Nemmintha sok olyasmi létezne, amivelengem megsérthetnének..." mégisválaszolok az ellenvetéseire. Ezegyszerûsítheti a dolgokat.

Lélegzetvételnyi szünet után

folytatta:

– Hát nem, engem semmiféleutánzóim nem „szorítottak ki". Persze,vannak epigonjaim. De sokkalgyengébbek nálam. Az én közönségemegyáltalán nem unt meg engem,minden olyan világ, ahol csakmegtelepedtek az emberek, márlegalább egyszer szerzõdtetett, éskivétel nélkül mindegyik kéri, hogymenjek el újra hozzájuk.. . igen, és ez. .. még mielõtt félbeszakít. .. ezvonatkozik a Hyraxra is!

– Nehezen tudom elhinni – mondtaLem doktor.

Igazán? Persze sejtem, miért. – Chart

iszonyatosan eltorzultnak tûnõ kezévelaz állat dörzsölte. – Gondolom, hogyön az én látogatásom után járt ott,ugye? Igen.

Volt azelõtt is a Hyraxon? Dr. Lemnagyot nyelt, és a fejét rázta.

– Gondoltam, hogy nem volt. Hiszena Quainek uralma idején arra abolygóra nemigen lehetett csak úgylátogatóba menni. – Chart széleskézmozdulatot tett. – Majd énmegmondom önnek, mit láttam,amikor odaérkeztem: pokolizsarnokságot, mely arra hivatkozott,hogy „biztonságot" és „békét" nyújt.Láthatatlan bilincsekkel járkált a

Hyraxon minden egyes férfi, nõ ésgyerek, s úgy viselte magán a bélyeget,hogy Eliás Quain magántulajdona,mintha tüzes vassal égették volna azarcbõrükbe. Elhiszi vagy sem?

– Ezek szerint ön az önzetlenfelszabadító szerepében tetszeleg? –vetette közbe dr. Lem. A szavakmögött azonban már nem volt ott ameggyõzõdés ereje, s ezt a hangja iselárulta.

– Egyáltalán nem. A Hyrax népemegfizetett, leszurkolta nekem azutolsó vasig azt az összeget, amiben aQuainekkel megállapodtam. Úgyérezték, megéri nekik, hogy a saját

érdeküket szolgáló változásértáldozatot vállaljanak, miután oly sokévszázadon át csak az uralkodóikérthoztak áldozatokat.

– Ha büszke arra, hogy ilyen sorstóltudott embereket megszabadítani, nemállna módjában, hogy ezt másutt ismegtegye? – szállt vele vitába dr. Lem.– Fél tucat világot is megnevezhetnék,ahol az állapotok. . .

– Én is tudom, én is tudom! – vágotta szavába, Chart. – De hiszen éppen eztmondtam önnek: nem vagyokfelszabadító. Egyszer megtettem, akkoris csaknem véletlenül. Miért tennémmeg újra, még ha büszke is vagyok

arra, hogy én voltam Hyraxfelszabadításának az eszköze? Én nemismétlem önmagamat... azismételgetést a csacska utánzóimrahagyom. Én, Gregory Chart, énalkotok!

A gömb belsejében hátrább húzódotta feje, s a felnagyított arc elé kétökölbe szorított kéz lendült, s csapottössze hatalmas erõvel.

Lem doktor Chartot figyelve arragondolt: „Ez az alak az egész Galaktikalegveszedelmesebb embere. Amûvészek mindig is veszedelmesekvoltak. De ekkora tehetséggel és ekkorahatalommal. .."

Majd hirtelen azt mondta:

– De itt nem fogja megtalálni azt,amit keres.

Ez egy õsrégi világ. Itt, a Yanensemmi lehetõsége sincs arra, hogy újatalkosson. .. legfeljebb, hogy...

– Utánozzak? – egészítette ki halkanChart. Haboztam, hogy használjam-eezt a szót. De hát.. . igen.

Kis szünet után Chart végülmegszólalt, de nem nézett Lem felé,inkább csak a semmibe beszélt:

– Igen. Bizonyos értelemben ez igazlehet. Ennek ellenére nem érzi, hogy

éppen ez adhatja nekem az új feladatizgalmát? Rendeztem én márszínjátékot minden emberek megszálltavilágnak. Mi maradt még számomra?Még nem merültem ki, még nemvagyok öreg! Persze, éveim számáttekintve lehet, hogy valóban vénvagyok, de nem idebenn, a fejemben!Mint ketrecében a vadállat, úgyháborog, úgy feszül ugrásra készen azagyam, minden áldott nap ötletektucatjait dolgozza ki és vételi el!Különös, gyönyörû szép'alakzatokkátudom változtatni bármelyik napfényudvarát, plazmakölteményekettudok létrehozni az ûrben, és.. . hátigen, nem is kevés idõt töltöttem efféledolgokkal. De kinek csináljam? Ki az,

aki ezt nézheti? Ki az, aki értékelnitudná azt, amit ilyen monumentálisméretekben produkálok? Sajátmagamnak játsszak meg a némánkavargó csillagoknak? Roppant méretû,de egyszerû feladatokkal vacakoljak, újkonstellációkba ráncigáljam acsillagokat? Azt hiszem, ezt meg istehetném, azt az összeget, amit alegutóbbi szerzõdésemért kaptam aTubalcainon, még úgysem költöttem el,ha tehát mégis e mellett döntenék, amaradékot a munkámhoz szükségesgépekbe fektethetném. De minek?Hogy emlékmûvet állítsak magamnak:valamelyik lakatlan bolygó egének újcsillagképét, melybõl majd az odaeljutó elsõ felfedezõk az én nevemet

olvashatják ki? Nem, én nememlékmûvet akarok! Én mûvészvagyok, Lem doktor! Nekemközönségre van szükségem, a lehetõlegjobb ízlésû, leginkább értõ,elképzeléseimre legjobban rezonálóközönségre! És én már mindetvégigpróbáltam.. . egy kivételével.

– És ez az a közönség lenne, ugye,mely másfajta lényekbõl áll – jegyeztemeg dr. Lem. És megborzongott sajátszavai hallatára.

– Igen – felelte Chart, és nyelvehegyével megnedvesítette ajkát. – Igen.Még soha nem gyönyörködtettem egymásik fajtához tartozó közönséget. És

azt hiszem... hinnem kell.... hogy ezt ismeg tudnám tenni.

– Papa! – kiáltott Giuseppe. – Addcsak ide egy pillanatra a látcsövet!Megint mûködik a telenavigátor!

Ducci hátrafordult, inkább magaemelte a szeme elé a látcsövet, s akövetkezõ pillanatban felüvöltött:

– Gyorsan! Rohanj és. . . de mégsem,diavo-lo! Most már késõ, már késõ! –Dühösen a fiára támadt: – Aztmondtad, hogy órákra lekötötted azt a...azt a tudósítógépet!

Giuseppe hátrahõkölt az apjahirtelen, kiszámíthatatlan haragja elõl.

– De hiszen megtettem! Elküldtemzabot hegyezni !

–Akkor meg hogy a csudába kerültvissza az állomásra, méghozzáharmadfokú készültségben?

– Micsoda? – Giuseppe elvette azapja látcsövét, és belenézett. De mégmennyire igaz! Az ósdi masina, ott, acsillagközi állomás rámpáján éppenazon munkálkodott, hogy módszeresendarabokra szedje szét magát: mindenegyes különálló részét megtöltötteugyanazzal a tömörített híranyaggal, skülönbözõ csillagközi útvonalakattáplált beléjük. Ducci dúlt-fúltdühében.

– Most aztán az egész galaxisbanmegtudják, hogy Chart idejött. Elfognak minket árasztani! Ó, te... te. ..

– Ugyan, papa, hallgass már – vágottközbe a fia. – Chart valószínûleg úgyisközölte már mindenkivel. Az ilyesféleembert járjon bármerre is, nyilvánmindenütt nyomon követik atudósítógépek. Lehet, hogy ez is márõmiatta jött ide.

– Az meglehet – vallotta be néhánypillanatnyi gondolkodás utánkelletlenül Ducci. – De akkor is. .. énettõl megörülök! Miért nem tudott az anyavalyás máshová menni?

– Miért bánt téged olyan nagyon,

hogy idejött, a Yanre? – kérdezteGiuseppe. – Nem vitás, hogy ez...

Kiabálást hallottak, és aminthátranéztek, megpillantották a közelgõChevsky felügyelõt, aki a jelek szerintvalakin mindenáron ki akarta tölteni adühét.

A torzító bura mögött Chart odábbcsúszott a székén; arca és végtagjaiezáltal újabb meg újabb bizarralakzatokat öltöttek. Majd újramegszólalt:

– Mielõtt továbbmennénk, szeretnékválaszolni az összes kifogására, mertgyanítom, hogy még jó néhánnyal elõakar hozakodni. A tiszteletdíj kérdése

nem fog felmerülni, hiszen, mint mármondtam önnek, a Tubalcainon mégóriási követelésem van, hajóibeosztom, ez már életem végéigelegendõ.

Dr. Lem bólintott. Õ maga sohasemjárt a Tubalcainon, de köztudott, hogyaz egész galaxis legiparosodottabbbolygója: az élet rajta csaknemelviselhetetlen, mert a vízig és azoxigénig bezárólag mindent gyárilagkell elõállítani, de éppen ezért atechnikai fejlesztésre olyan nagy súlythelyeztek, hogy ipari termelése féltucat más bolygó szükségleteit iskielégíti. Termékeit még a Földre isexportálják.

Megjegyezte magának: a lexikonbanutána kell majd néznie, mi is volt az,amire a Tubalcain lakosai szerzõdtettékChartot.

– Feltételezem – folytatta Chart – ,ön már azon is gondolkodott, hogybeadványt vagy valami hasonlótterjeszt az illetékesek elé, hogy atörvény erejével távolítsanak el aYanrõl. De ezt úgysem tehetik meg. Aföldi embereket itt épp hogy megtûrik.A hatósági jogkör törvényesen ésvalóságosan is az õslakosságot illeti.És én hajlandó vagyok velük szerencsétpróbálni. Azt pedig, ugye, nemakadályozhatja meg, hogy találkozzamés beszéljek velük?

– Nem. Természetesen nem. Önnekés személyzetének pontosanugyanolyanok a jogai, mintha amegszokott telenavigációs módonérkeztek volna.. .

– Személyzet? – vágott közbe Chart,ajkát biggyesztve. – Énnekem nincsszemélyzetem! Persze volt valamikorrégen, de miután kilesték atudományomat, úgy gondolták, hogyjobban járnak, ha önállósítják magukat,ezért hát egyik a másik után mindlelépett. Aztán egyik a másik utánkénytelen volt belátni, hogy nem megyneki. Néhányan könyörögtek, vegyemvissza õket, ezt azonban mindenesetben megtagadtam. Megtanultam,

hogyan boldoguljak nélkülük... senkiresincs szükségem... a barátnõmön kívül.

Kezével felfelé mutatott, Lemönkéntelenül is arra fordult, és akarzaton álló nõre nézett. Az felemeltekezét, nem azt, amelyiken a sólyom ült,hanem a másikat, mintha csak abõrsisakot akarná levenni a madárfejérõl. De helyette, pillanatnyihabozás után, a saját arcát takarócsuklyát rántotta le.

– Emlékszel rám, Yigael? – kérdezte.

Az idõ megállt.

Mivel senki sem zavarta Erik Svitrát– a tudósítógép okozta közjátékot pedignem tekinthetjük annak – , és az utcákodakinn még mindig csendesek voltak,úgy gondolta, hogy körülnéz a házban,ahová bevetõdött, hadd lássa, hogyan isélnek a lakói. Amikor a ház kilencszobájából megtekintett már négyetvagy ötöt, egyszerre csak rájött, hogyez nem is olyan nyomorúságos kalyiba,mint amilyennek gondolta, hiszenegyetlen család számára épült.

Elõször el sem akarta hinni. Ahonnanidejött, ott ilyen kisméretû házakatnem építettek; a sokkal nagyobb

épületekben azonban egy-egycsaládnak átlagosan csak három vagynégy szoba jutott.

Ezért van tehát ezeknek itthagyományos stílusú bútorzatuk!Hiszen mi értelme lenne, hogyváltoztassák az egyes darabok alakjátés anyagát, ha elegendõ a helyük, hogya háztartás különbözõ céljait szolgálóegységeket elhelyezzék. Meglehet,hogy ez amolyan régimódi szemlélet,de azért megvan az az elõnye: nem kellcivakodni olyasmin, hogy ma vagyholnap alakítsuk át az asztalt kerevetté.

És az a különös dolog ott, amitelõször furán elrendezett polcoknak

nézett: az bizony a lépcsõház! Nincslift, amely felvinné az embert azemeletre .. . másrészt viszont agyerekek játékszobájában sincsenekrugós tornaszerek. Ezek szerint atestüket bizonyára a lépcsõn edzikazzal, hogy a saját testsúlyukatemelgetik a gravitációs erõvelszemben, de még az is elképzelhetõ,hogy futnak és ugrálnak kinn aszabadban.

Hm!

Elgondolkozva dörzsölgette állat.Korábban azon csodálkozott, mikéntlehet, hogy egyesek a világnak éppenezt a távoli, furcsa, idegen lényekkel

teli, elzárt zugát választották, sidejöttek lakni ahelyett, hogyvalamelyik emberek uralta bolygónmaradtak volna. Most egyszerre ennekpontosan az ellenkezõjén kezdetttöprengeni: hogy lehet, hogy ezt ahelyet még nem töltötték meg dugigazok az emberek, akik nyugodt életreés jó, régimódi luxusra vágynak.Persze, bizonyára megvannak ennek ahátrányai is: talán rovarok vagy zordidõjárás, esetleg – hogyan is neveztékezt valamikor? – igen: esõ!

De azért egyvalamit ebben a házbanis talált, ami a lehetõ legkorszerûbbneklátszott: egy táv-összekötõ-alállomást,amely annyi mindent tudott, mint

bármely máshol látott készülék.Végighúzta ujját a kapcsolótáblagombjai fölött: hírek, lexikon,személyi hívás, tanácskozás,szórakoztató mûsorok egyenesközvetítése, háztartási tanácsadó,könyvtári katalógus. Választása szinteönkéntelenül a lexikonra esett, és abillentyûkön beütötte a CHART,GREGORY nevet.

Csak azért, hogy kipróbálja, valóbanolyan jól müködik-e a készülék, mintamilyennek látszik.

Amikor dr. Lem a hajóról lefeléjövet újra végigment a hídon, arózsákat már nem találta ott, de

eltûntek a katonák és a zenészek is.Nem volt ott semmi más, csak acsupasz, szürke feljáró. Pompyrettenetesen élvezte, hogy újra kinnlehet a szabad levegõn, kicsússzamgazdája karjából, és nagy rohanva értelõtte a földre, még azzal sem törõdött,hogy a híd végén felbukfencezett,belehempergett a porba. Olyan voltmegint, mint egy kölyök mókucica.

Lem doktor visszaparancsolta alábához, majd elindult ugyanazon azúton, amelyiken idejött, de egyszerrecsak rádöbbent: senki sem várta ahajóhíd elõtt, hogy megtudakolja,mirõl is tárgyalt Charttal. Ehelyettvagy száz méterrel távolabb sûrû

tömeget látott, valamennyien háttalálltak neki. Izgatott taglejtéseikbõlkiolvashatta, hogy valami kellemetlendolog történhetett.

Hector Ducci azonban meglátta õt, snagy léptekkel sietett eléje. Mások iskövették: a fia, Giuseppe és akolóniának azok a tagjai, akiket Lemdoktor akár felelõs személyiségeknekis nevezhetett volna – más szavakkal:azok, akik azonnal felismerhették,mekkora veszélyt jelent Chartfelbukkanása, vagyis, akiket egypillanatra sem vakított el ennek azalaknak a hírneve. Ott látta köztükToshi Shigarakut – férje, Jack, mégmindig a növendékeinek magyarázott –

és Pedro Phillipset is. Ott voltak mind,orvosnõjük, Harriet Pokorodkivételével.

Giuseppe fiatal lábával mindnyájukatmegelõzte, és már messzirõl kiabálta:

Lem doktor! Szörnyû dolog történt!Itt most rengeteg szörnyû dolog fogtörténni – mondta dr. Lem. – Nos,mivel kezdõdött a . sorozat?

– Chevsky, a felügyelõnk! Megvertea feleségét! Méghozzá kinn, aszabadban, mindenki szeme láttára. . .megragadta a haját, és képzelje,megütötte!

– Szent igaz! – bizonygatta az apja,

aki addigra utolérte a fiát. – Sohaéletemben nem láttam még ilyenundorító dolgot... mintha egyenesen asötétség korából lépett volna ki! Úgylátszik, éjszaka alaposan felöntött agaratra, és átaludta az egész égiszínjátékot meg mindent. És most afeleségét okolja, hogy miért nemébresztette fel!

– Sidonie-t most Harriet ápolja –fûzte hozzá Pedro Phillips. – Még azajka is felszakadt... a szeme körülfekete véraláfutás... Nahát!

– Szerencse, hogy nem volt itt, Lemdoktor

– mormolta Ducci. – Mert amiatt

külön is dühöngött, hogy magát hívtákfel az ûrhajóra. Azt képzeli, neki kellettvolna az elsõnek lennie, aki üdvözliChartot. .. Apropó, mirõl beszéltek?

– Az, amirõl beszéltünk, nem isolyan lényeges

– felelte dr. Lem. – Sokkal nagyobbannak a jelentõsége, hogy ki az, aki ittvan vele.

– A személyzete? – kérdezte Ducci,homlokát ráncolva. – Attól tart, hogyrengetegen vannak?

– Nem. Senki sincs a hajón, csak õ ésa szeretõje. A hajó közpo'nti vezérléseannyival fejlettebb minden eddig látott

hasonló szerkezetnél, hogy szintehihetetlen! Azt mondja, hogy legutóbba Tubalcainon volt szerzõdése, ígyfeltételezem, hogy ez a hajó volt afellépti díjának egy része.

– Lem doktor a szemét dörzsölte.Párás fényudvara ellenére igen erõsentûzött idekinn a nap.

– Hector, maga talán nem isemlékezik Chart szeretõjének a nevére,de Pedro biztosan nem felejthette el:Morag Feng!

– Ide visszajött? – kérdezte Phillipshitetlenkedve, bambán eltátotta aszáját, és elfelejtette becsukni.

IX.

A kialvatlanságtól vörös szemmel,gyomrában nehezen megmagyarázhatókorgással vágott át Marc Simon azûrhajó leszállóhelye mögötti göröngyösterületen, kezében szorongatva diktíró-gépét, melyet mindig és mindenhovámagával vitt, hogy rögtön leírhassa,

amit lát vagy az éppen eszébe jutó,figyelemreméltó gondolatokat. Shyaleenógatta, hogy õk is jöjjenek ki atöbbiekkel együtt a városból, és nézzékmeg az óriási hajót, mely úgy fészkelta súlya alatt megrogy-gyant, sárgássziklába mélyedve, mint valamiirdatlan dinosaurus tojása. Marc végülis engedett barátnõje kívánságának, ésmost annak rendje és módja szerintéppúgy ácsorogtak ott õk is, mint atöbbiek, és velük együtt bámulták ahajót, mely egyáltalán semmit semcsínált. Végül Shyalee megunta adolgot, és most arra próbálta rávenniMarcot, hogy a Rayvor-Harryt és AliceMinget körülvevõ „majmok"csoportjához csatlakozzanak. Alice

Ming éppen Chart munkásságáróltartott nagy szakértelemmel elõadást,pedig Marc meg volt gyõzõdve, hogyvalójában soha egyetlen elõadását semlátta.

Otthagyta hát Shyalee-t, töltse idejétkedve szerint, õ pedig ötletszerûenelindult a Kitörés Mandalája felé.Amikor már jókora utat megtett,egyszerre csak felharsanó zenét hallotta háta mögül, erre visszapillantott, ésmegállapította: végre-valahára történikvalami a hajó körül... De õ maga, úgygondolta, inkább továbbmegy.

Azt is megfigyelte, hogy mûködnikezdett a csillagközi állomás; ebben

azonban semmi rendkívülit nem látott.Utóvégre tavasz volt megint, és atelenavigátorral minden tavasszaltucatnyi ember érkezett a Yanre, hogyelszökjön saját bolygójának tele vagy amaga télies lelkiállapota elõl, amitõlkülönben egész évben nem tudnamegszabadulni.

Mint például az a tömzsi idegen,akivel õ meg Shyalee összetalálkozott,amikor az valami frissen rászáradtbalzsamfélével a csupasz, barnalábszárán, éppen egy bokor fedezékemögül bújt elõ. Marc valamintöprengeni kezdett. Akkor annyiraelfoglalták a saját gondolatai, hogyjóformán meg sem nézte a pasast.

Hogy is mondta? Önálló kábítószer-vizsgáló? Ez esetben, ha azért' jöttvolna ide, hogy sheyashrimmintátszerezzen. Valakinek sürgõsenfigyelmeztetnie kellene õt. . . Vagytalán mégsem? Talán hagyni kellene,hadd jöjjön rá magától! Marc nemtartotta sokra azokat a kutatókat, akikazért utazgatnak a világok között, hogyújabb és újabb olyan dolgokatfedezzenek fel, melyekkeleltávolíthatják az embereket avalóságtól. Másrészt viszontmindenkivel türelmesnek kell lennünk;ahogy mondani szokták: elég nagy ez acsillagrendszer, elfér benne mindenfélecsodabogár.

És õneki aztán igazán nincs jogamásokat kritizálni azután, amitmajdnem elkövetett tegnap este Goydelházában.

Az ösvény, melyre ráfordult, a Blawés Rhee találkozási vonala menténhúzódott, egyik oldalán zord sziklákmeredeztek, a másikon kertek ésgyümölcsösök terültek el, száz és százkilométeren át. Itt-ott fák emeltékbüszkén koronájukat a nap felé;patakok csobogtak mindenfelé: ahatalmas Smor folyam apró táplálóerei. Most egy ilyen érhez érkezett,annak mentén folytatta elgondolkozvaútját. A sekély, kavicsos medrûcsermelyben, melyet kék mohához

hasonlatos növényzet szegélyezett, sbenne félig növényi, félig állatiorganizmusok tenyésztek – ezek az évnagy részében tapadó virágokkéntéltek, majd a tavasz közeledtévelbehúzták gyökereiket, scsigalassúsággal útra keltek, hogyalkalmasabb helyet keressenekmaguknak.

Marc kis idõ múltán rábukkant egy, apatakra nézõ sima sziklára, arraletelepedett, szándékosan hátat fordítvaannak az iránynak, ahonnan elindult.Hosszú ideig – nem is tudta, milyensokáig – bámulta a vízben meg-megcsillanó napsugarat, olyanmereven, hogy amikor lehunyta

szemét, lezárt szemhéján belültovábbra is látta, csak éppen ellentétesszínekben.

Egyszerre csak bekapcsolta adiktírógépet, és beszélni kezdett.Semmi más hallgatósággal nem tudtavolna megosztani pillanatnyi gondjait,csakis ezzel a kritikátlan géppel.

– Hogy van az, hogy Chartnak ez afelbukkanása, érzésem szerint,elkerülhetetlen volt, de ugyanakkorkatasztrofális is?

Nos, azt hiszem, elkerülhetetlen azvolt, hogy megérezze a vonzerejétannak, milyen az, ha egy tõle idegenfajta elõtt produkálhatja magát.

Egyetlen elõadását sem láttam, deláttam a hatását, mely még félévszázad múltán is tapasztalható volt aHyraxon, így hát pontosan ismeremmunkásságának méreteit. Nem tudom,valóban az-e, aminek sokan mondják:minden idõk legnagyobb mûvésze, egyvívmánya azonban minden vitán felüláll. A kifejezésnek alapvetõen újeszközét dolgozta ki, és ahelyett, amiáltalában meg szokott történni, vagyishogy a háttérbõl szinte rögtönfelbukkan egy másik személy, akitökéletesíti az úttörõ felfedezését,Chart véges-végig az élen maradt,messze maga mögött hagyva azokat avetélytársait is, akik valaha az õtanítványai voltak.

Ez viszont, úgy látszik, megrendítiazoknak a biztonságérzetét, akik másterületeken dolgoznak. Egészéletemben mindig is hallottam velekapcsolatban vállveregetõmegjegyzéseket. Úgy hiszem, olyasfélelehet ez, mint amikor valaki elõszöröntött szobrot bronzba, a többiszobrász pedig ráeszmélt, hogy mi is abaj a kõvel... vagy amikor elõszörrögzítettek képeket szalagra és...Hogyan is hívták ezt? Nem tekercsre. .. nem csíkra. .. Megvan! Filmre! Tehátamikor a színigazgatók rájöttek, hogy aszalag és a film versenyre tud kelnieleven színészek díszletek köztijátékával.

Most pedig itt van õ, ez a Galaktika-szerte közismert egyéniség, akinekcsak el kell indulnia valamelyik lakottcsillagrendszer felé, s a hírek máris ottszáguldanak elõtte és... aki vitákat váltki a bolygóközi parlamentben! Világostehát, milyen hátborzongatóanizgalmas feladatnak tûnik számára az alehetõség, hogy nem emberiközönségnek rendezzen színjátékot.

De nem ezért tartomelkerülhetetlennek, hogy Chart eljöttide, a Yanre. Inkább. . .

Marc habozott, azon töprengett egyideig, hátha bután hangzik, amit moströgzíteni akar, de végül elszántan

belevágott.

– Sokkal inkább arról van szó, hogyChart egész lénye pontosan valamiféleyanbeli eszményt testesít meg.Amennyire tudom, Chart afféledrámaíró-rendezõ. De ennél valójábantöbb. Õ az, aki közülünk, emberekközül a legjobban meg tudta közelíteniannak az elnevezésnek az igazitartalmát, amit itt jóval ideérkezé-semelõtt használtak, hogy jelöljék vele aKitörés Eposzának hõseit, afõszereplõit.. . vagy minek is nevezzemõket... azokat az alakokat, akik uraljákaz egész eposzt. Gregory Chart ugyanisezekhez hasonlatos: játékmester.

És ez mit jelent? Nagyon hasznosdolog, hogy ez a szó a mi szótárunkbanis megvolt, s így márgondolattársítások is fûzõdnek hozzá, sén hálás vagyok annak, aki megalkotta,bárki légyen is. De...

Nagyot sóhajtott, és elzárta a gépet.Visszatérve a valóságos világba –sokkal hosszabb szünet után, mintahogy eredetileg gondolta – , most újrakörülnézett, és meglepetten látta,mennyire megrövidültek az árnyékok.

Mi a csuda, tehát már csaknem délvan! És lám, éppen itt van, szinte akitörés Mandalájának a küszöbén.

Csaknem páni riadalmat keltett

benne a felismerés meg a hirtelenmeginduló mûködés teljes egybeesése.Hónapok teltek el, talán egy egészesztendõ is azóta, hogy ilyen közelrõllátta a Kitörés Lángját. És akkor azttervezte, hogy egyszer a mandalabelsejébõl próbálja megfigyelniajelenséget, s majd naponta fokrólfokra haladva közelíti meg, de aztánvalahogy...

Elhessegette magától ezt az emlékétmeg a lehetõségek vétkesmulasztásainak sorozatát, melyelõlopakodott az emlék nyomában.Szemügyre vette a dombot, melyre apatak folyását követve felmászott.Közel a dombtetõhöz egy értékes

ghulfa állt, ennek termése volt ayanlakók étrendjének egyiklegfontosabb része. Erõs és egyenletestérközökben nõtt ágai szintetermészetes létrául szolgáltak. Marc afához sietett. Tetejérõl, tizenöt-húszméter magasságból akadálytalanulvégigtekintheti a Blaw fennsíkotegészen addig a törésvonalig, aholmegkezdõdik az az alig érzékelhetõszögben lejtõ ötszáz kilométeresterület, mely egészen a Gheb sóstóigterjed. Voltak arra-felé más városok,kisebbek és nagyobbak is, mint Prell,ám egyiknek sem volt hozzáhasonlíthatóan szép, folyampartifekvése.

Éppen a magasba nyúlt, hogymegkapaszkodjon a legalsó, lomboságban, amikor valami egyszerre csakmegszúrta az ujját.

Felkiáltott és hátrahõkölt;ujjhegyébõl vér szivárgott. Felnézett asûrû lombozat homályába, s egy mozgóvalamit vett észre, és még valamisuhogó hangot is hallott.

Madár? De hiszen a Yanen vagyunk!Itt nincsenek madarak!

És akkor, a háta mögül, egyszerrecsak valaki kiáltott:

– Jaj, bocsásson meg! Bántottamagát?

Szorosan testhez álló zöld ruhában,hersegõ csizmában egy nõ sietettfelfelé az emelkedõn, csaknem olyanmagas volt, mint Marc, a vörösrézszínében csillogó haját, melyhosszúkás arcát szabadon hagyta,fekete borostyánkõ csat szorítottahátra. Egyik csuklóján gyémántokkaldíszített bõrkézelõt viselt.

Marc elképedve bámulta, nem azonlepõdött meg, hogy addig még sohasemlátta – hiszen ha egyvalaki ideérkezettma a Yanre a telenavigátorral, akkortermészetesen mások is jöhettek – ,inkább azon csodálkozott, hogyanlehetséges, hogy nem vette észre márelõbb? Hiszen ez a nõ olyan magas;

ahhoz, hogy Marc ne lássa meg, aföldre kellett volna feküdnie, és kúszvaközelednie.

Vagy úgy! Csípõjén ott csillogaranyosan az antivíziós készülék. Ez afelszerelés rendkívül költséges,azonkívül számos bolygón nem isengedélyezik a használatát. De azértnem volt ismeretlen Marc elõtt.

Az asszony, hangjában némitürelmetlenséggel, újra megkérdezte:

– Megsérült?

– Én... – A kezére nézett, lerázta rólaa vért, hogy szemügyre vehesse asebet; de úgy látta, hogy csak

jelentéktelen karcolás. – Ó... semmi...azt hiszem, semmiség.. .

– Ha a csõrével ejtette, akkor nemlehet semmi baj. Fertõzést csak akarmai okozhatnak. Habár,valahányszor a csuklómra telepszik, eza kézelõ itt természetesenautomatikusan megtisztítja a karmait.Gyere vissza, te haszontalan teremtés,gyere vissza! Úgy, úgy... vissza, vissza!

Karját a fa homályba veszõ ágai felényújtotta. A madár sértõdöttenrikoltozva, nagy szárnycsapásokkalrászállt a csuklójára, az asszony pediggyors, ügyes mozdulattal fejtre húzta abõrsisakot.

– Na, így! – mondta újra Maréhozfordulva. – Ez a maga részérõl biztosannem fog bocsánatot kérni, így hátinkább én teszem meg. Egyébkéntmindig nagyon nyûgös, valahányszorelsõ alkalommal röpköd egy számáraúj bolygón, azt képzeli, hogy minden ésmindenki õt akarja bántani. Tudja, ezeknagyon paranoiás teremtések!

– De gyönyörû állat – jegyezte megMarc, s a fáról egy levelet szakított,hogy sebesült ujja köré tekerje. Aghullevél meggyorsítja a véralvadást,nagyon hasznos tehát, feltéve ha valakia. földi emberek azon szerencsés ötszázalékába tartozik, mely nem lesztõle allergiás. – Miféle madár ez?

– Salvadori sólyom. Egyszer réges-régen az a ragyogó ötlete támadtvalakinek, hogy a solymá-szat igenhasznos lehetne azokon a fejletlenbolygókon, ahol nincsenek rendes utak,méghozzá nemcsak vadászatnál, hanemállattenyésztésnél, a nyájak õrzésénéli s . Ezért aztán az összes fellelhetõsólyomfajta genetikájával kísérleteznikezdett. Az egyik ág azonbanmegszökött, és vadon szaporodotttovább, közéjük tartoztak ennek apéldánynak az õsei is. Tõlük örökölteazt a tulajdonságát, hogy olyan túlzottjelentõséget tulajdonít a saját magafontosságának... így van ez, ugye, tegonosz? Megrázta csuklóját, mire asólyom a csõrét csattogtatta.

Miközben az asszony beszélt, Marctovább figyelte, sokkal inkább a nõt,mint a madarat. Volt valami halványanismerõs vonás benne, mintha már láttavolna valamikor, régen a képét, desehogyan sem tudott rájönni, hogy holés mikor. Tulajdonképpen arra is voltmár ideje, hogy véleményt alkossonróla, de valamilyen oknál fogva,önmagának sem tudta megmagyarázni,miért, úgy érezte: nem lényeges, hogymilyen benyomást kelt benne ez a nõ.Rideg volt a hangja, túlságosan gyorsanpattogtak a szavai, s volt benne valamitürelmetlenség, amikor másodszorkérdezte, hogy megsérült-e. .. De Marcrögtön rendreutasította önmagát.Nyilván eltúlozva reagál a dolgokra.

Hiszen oly hosszú idõt töltött itt, aYanen, eleinte a kolónia márugyancsak nyugodt, kellemeslégkörében, aztán meg a yanlakókközött, kiknek életére annyira jellemzõa méltóságteljes, megfontoltviselkedés, hogy minden bizonnyalelszokott az olyan emberekkel valóérintkezéstõl, akik feszültebbkörülmények között élnek.

Már éppen meg akarta kérdezni azasszonytól, honnan jött, és csak azértkelt-e át az ûrön, hogy sólyma kedvéreröpködhessen, amikor észrevette, hogymost a nõ bámulja õt.

– Hiszen... hiszen én... hülye vagyok!

– mondta az asszony igen határozottan.Marc öszzerezzent. – Kétszeresenhülye. Sõt, háromszorosan! – Egylépéssel közelebb jött a férfihoz. – Afenébe is, hiszen maga heyket éswelwát visel, és ez csak most jutott el atudatomig.

– Én... – Mafc önkéntelenülmegérintette yanbeli szabásúkörgallérját. – És ha csak nem jött idevalami tetoválómûvész vagybõrátültetõ, hogy megtegye a„majmoknak" azt a szívességet, amireazok mindennél jobban vágynak,vagyis hogy megszabadítsa õket abõrük sötét foltjaitól, mély esetbenviszont maga nem viselné ezt az

öltözéket, akkor maga földi ember.

Marc megfigyelte, hogy az asszonyszeme nagyon sötét zöld, ésugyanolyan áthatóan éles tekintetû,mint a sólyomé.

– Ez esetben viszont nem lehet más. .. csakis Marc Simon!

Nagyon sokáig tartott, amíg azinformál leforgatta Erik kérdésére aChartról szóló ismertetõ anyagot.Közben Erik annyira a hatása alákerült, hogy meg is feledkezett arról a

lehetõségrõl, hátha belép valaki, ésmegzavarja; odahúzott egy széket akészülék elé, és szinte szájtátvabámulta a képernyõt. Nem is csoda,hogy ezek itt mind kitódultak avárosból, hogy megbámulják azûrhajót!

Õt egyébként sohasem érdekeltéktúlságosan az alkotómûvészetek.Hajlama szerint inkább az olyanszubjektív mûvészetekhez vonzódott,melyekhez tabletták, porok, gáz vagyinjekciós tû révén lehet eljutni. Demost mégis úgy vélte: ha ez a Chartegyszer munkához lát, akkor bizony azobjektív módszereitõl is kikészül azember agya!

Amikor az ismertetõnek a befejezõrésze Chartnak a Tubalcainon kötöttszerzõdésére utalt, azzal amegjegyzéssel, hogy ha valaki megakarja tekinteni az ottani elõadásárólkészített szalagot, akkor külön díjatkell befizetni, Eriknek váratlanulvalami egészen más jutott az eszébe.Apropó, „kikészül"! Errõl jut eszembe,hogy még valaminek utána akartamnézni a lexikonban. Hogyan lehethozzájutni egy yanlakó lányhoz, ésegyáltalán érdemes-e?

Némi gondolkodás után lenyomta a„Yan" címszó, majd a „Fajták köztikapcsolatok" alfejezet, aztán a „Szex"al-alfejezet billentyûit. Az informat

egyébként még akkor is ki tudtaválasztani a helyes címszavakat, havalaki tévedett a betáplálásuknál. Mostazonban a képernyõ teljesen üresmaradt, és Erik rájött, hogy az emberikolónia tagjainak, akik itt élnekállandóan a Yanen, valószínûleg nincsszükségük arra, hogy ezt azinformációt a géptõl szerezzék be.

Marc maga is hallotta, hogy furcsánrecseg a hangja:

– Én. . . ö.. . ö... Honnan tudja?

– Morag Feng vagyok. Gregory Chartszeretõje.

Ez a név halkan megpendített egy

húrt Marc emlékezetében, akárcsak anõ arca, de még mindignem tudtaazonosítani. Az asszony folytatta:

– Olvastam a Kitörés Eposzai, amitmaga fordított. Én adtam odaGregorynak is, és ez hozta ide õt. Amaga könyve!

Marc egészen elszédült ameglepetéstõl.

– És tetszett neki. .. Chartnak tetszetta mûvem?

– Hogy tetszett-e? – Érdesenfelnevetett. – Hiszen ez a világon azelsõ olyan hiteles fordítás, amit nememberi eredetû költeményrõl

készítettek. Tudja mit ? Jöjjön velem ahajóra most azonnal! Rögtön felhívomGregoryt, és megmondom neki, hogytalálkoztam magával. El leszragadtatva. Hiszen épp maga az, akivelezen a bolygón mindenekelõtt beszélniszeretne... Valami baj van?

Az asszony keze megállt egypillanatra, miközben szája elé emelte atávösszekötõ kagylóját, azt a miniatûrkészüléket, mely a derekán függött, azantivíziós felszereléssel ellentétesoldalon.

– Én... én... teljesen meg vagyokrendülve

– mondta Marc halkan. – Fõleg azért,

mert az a fordítás tulajdonképpenrettenetes. Éppen csak hogyletelepedtem itt, amikor sietve márisbelefogtam. Akkor azt képzeltem, hogymár mindent tudok a Yanrõl és a yannyelvrõl. Csak amikor kiköltöztem akolóniáról, akkor jöttem rá, milyenotromba, milyen nehézkes, milyenfelületes munka volt!

Elkeseredetten ökölbe szorítottakezét.

– Gregoryt mégis ez hozta ide –jegyezte meg Morag élesen. – És ezmégiscsak nyom valamit a latban amaga javára, nem? Na, jöjjön már!

– Én. .. tulajdonképpen.. . – Marc

hátrapillantott. A nap már csaknemzenitjére emelkedett. – Tulajdonképpenmég várni akartam egy kicsit, hogypontosan délben megláthassam aKitörés Lángját. Az ugyanis. ..

– Tudom. Ismerem. Én is ismerem aLángot – vágott szavába az asszony. –De hát lesz arra még nagyon sokszorlehetõsége. És ha minden jól megy, aztis meg fogja érteni rövidesen, mi is aza Láng valójában, és miért lobban felminden áldott nap.

– Micsoda? – Még a gondolattól isteljesen elakadt Marc lélegzete.

– Jól hallotta! – Megragadta a férfikarját, és sietõs léptekkel vezette a hajó

felé. – Hát mit gondol, miért jött ideGregory, és mit akar itt csinálni?

X.

– Morag Feng? – kérdezte Giuseppekissé csodálkozó, hangon. – Minthamár hallottam volna ezt a nevet, de...

– Hé! Kijött már az a Lem? Mostnyomban beszélni akarok vele!

Az üvöltés félreismerhetetlenülChevsky hangja volt. A kis csoport arrafordult, ahonnan a kiabálás hallatszott,s meglátták a felügyelõt, amint éppenátfurakodott a tömegen, mely – ahogyilyen esetekben az õsidõkben istörténni szokott – összegyûlt a megvertSidonie körül, akinek Harriet Pokoroda sérüléseit kezelte.

Chevsky arckifejezése valamiátmenetet tükrözött a zavart ijedelemés az öntelt pökhendiség között, denagyon igyekezett, hogy ez utóbbikerüljön felszínre. Hatan vagy nyolcan

jöttek utána, közvetlenül a nyomában.Lem doktor, mint a közösségpszichológusa, nagyon szigorúanragaszkodott ahhoz az elvéhez, hogy õtmagát semmiféle személyesrokonszenv vagy ellenszenv nebefolyásolja, de ha mégismegengedhette volna magának ezt afényûzést, akkor éppen ennek atársaságnak a tagjai lettek volna azok,akiket megvet. Chevsky olyanrettentõen vágyott hivatali címekre éskitüntetésekre, hogy ide, a Yanre –amit pedig csak amolyan isten hátamögötti, elmaradott területnek tekintett– is szívesen eljött csak azért, mert ittmegkaphatta azt a hivatalos ranggaljáró állást, amire az õ személye másutt

még csak szóba sem jöhetett volna. Éshozzá hasonlóan a többi ilyen is azzalkompenzálta a maga szemétdombjánakjelentéktelenségét, hogy a sajátszemélyét igyekezett minél nagyobbkakasnak feltüntetni. Különösképpenszemet szúró volt ez a jelenség DellianSmith és felesége esetében; ezek kettenolyannyira szégyelltek csatorna- ésszennyvíztisztító munkájukat –bármennyire nélkülözhetetlen ésértékes volt is a szaktudásuk – , hogyChevsky legmeghittebb cimboráilettek, és a kolónia többi lakosával mégérintkezni is alig voltak hajlandók.

Ó, miért is olyan rettenetesenérzékenyek és nagyképûek az emberek?

Chevsky súlyos, fenyegetõ léptekkelutolérte, és már ott is állt dr. Lem elõtt.Pompy megérezte, hogy a felügyelõbántani akarja gazdáját, felágaskodotthát rengeteg lábán, elszánt védekezéstjelezve felborzolta szõrét, amitõl azolyan 'merev és szúrós lett, mint atarajos sül tüskéje, s kitátotta száját,hogy megmutassa tépõfogait. .De hátszegényke már nagyon megöregedett, afogai pedig letompultak, semmiképpensem hatottak ijesztõen.

– Felügyelõ! – hallatszott egykiáltás, és Chevsky meg a társainyomában felbukkant Harriet Pokorod.Sietve szedte a lábát, járás közbenpróbálta visszagyömöszölni mûszereit

az orvosi táskába.

Chevsky tudomást sem vett azorvosnõrõl. Csípõre tette kezét, ésrecsegõ hangon förmedt Lem doktorra:

– Na, most végre legalább nem akarátejteni... de hát nem is sikerülne! Jóltudom, milyen gyönyörûséggel szoktaa színfalak mögött boncolgatni alelkivilágunkat, kipuhatolni agyöngéinket, és addig vacakolnivelünk, amíg az agyunk már nem is asaját akaratunk szerint mûködik. Demost túl messzire merészkedett!

Döbbent csend következett. MajdHector Ducci megkérdezte:

– A fenébe is, mirõl beszél?!Chevsky lesújtó pillantást vetett rá.

– Nagyon is jól tudja, miregondolok! Hiszen Sidonie és a magafelesége sülve-fõve együtt vannak!Maga is jól tudja, hogy Sid a hátammögött ehhez a kiszáradtcsontkollekcióhoz járkál, olyanbizalmas dolgokról fecseg vele, melyekkizárólag a férjre és a feleségretartoznak! Ne is próbálja hát aztbemagyarázni nekem, hogy nem õnekiköszönhetem, hogy a saját feleségemfel sem ébresztett, amikor pedig mármindenki tudott Chart megérkezésérõl!Ne is mondja nekem, hogy az véletlen,ha éppen a felügyelõ szerez legutoljára

tudomást a híres-nevezetes látogatóérkezésérõl, ugyanakkor ez amadárijesztõ Lem doktor volt alegelsõ, akit meghívtak az ûrhajóra!

– És azzal se próbáljon visszavágni afelügyelõnek – szólt közbe DellianSmith – , hogy mit mûvelt Sidonie-val!Ha én lettem volna az õ helyében,ugyanazt tettem volna.

– Nagyon helyes! – bólintott zordana felesége.

Ellenségesen hallgattak egy ideig.Dr. Lem tisztán hallotta a csendbenToshi fogvacogását.

Végül, szándékosan kiélezve szavait,

kijelentette:

– Nem keltett volna túlságosan jóbenyomást, ha az elsõ ember, akivelChart itt összetalálkozik, éppentökrészeg.

Most már nem maradt helye azudvariaskodásnak. Már vérre ment adolog.

Chevsky arca bíborvörös lett. Demielõtt még megszólalhatott volna,Lem gyorsan folytatta:

– Csak aki teljesen ittas volt, azalhatta át ezt a mozgalmas éjszakát!Ugye, Pedro?

– Bizony! – felelte a kereskedõ Lemdoktor pártjára állva. – Legutóbb is,amikor benn járt nálam, hat literkülönféle italt vásárolt.

– És õ kéri tõlem a legtöbb nyugtatótés gyomorbántalmak elleni tablettát,csupa olyasmit, amire az embernekmásnapos állapotában van szüksége –tette hozzá Harriet, aki végre mindentvisszarakott az orvosi táskájába, éséppen elfoglalta a helyét dr. Lem másikoldalán. Siettében majdnem rálépettPompyra, ezért aztán mentegetõzniekellett, és meg is akarta simogatni azállatot, de rögtön megbántaelhamarkodott tettét, mert a mókucicamég mindig védekezõ tartásban

kuporgott, s a szõrszálai szúrósanmere-deztek.

– Ha olyan felesége van valakinek,mint amilyen Sid, akkor talán nincsjoga az embernek olykor-olykor italbafojtania bánatát? – szállt velük vitábaDellian Smith. Hangjában azonban nemvolt semmi meggyõzõdés, szavaihamisan csengtek. Chevskyelhatározta, hogy semmi esetre semhagyja lépre csalni magát.

– Ugyan, hallgass már! – mondta, ésoldalba bökte Smitht. – Nem azértjöttem ide, hogy errõl beszéljünk. Mertha pletykázik is rólam Sid ennek anyavalyás Lemnek, én még akkor is

úgy vélem, hogy a magánéletem csakrám tartozik. Nem vagyok éppenbüszke az asszony viselkedésére, de hátaz én dolgom, hogy úgy intézzem el,ahogy helyesnek látom. Tudhatják, aházastársak közti viták senkit semjogosítanak fel arra, hogy felelõsségrevonjon, és ha iszom is hébe-hóba, hátakkor mi van? Ez igazán nem zavarjahivatali kötelességem teljesítését!

Kihívó pillantást vetett a veleszemben álló hármasra: apszichológusra, a kereskedõre és azorvosnõre. Ducci a hátuk mögötttopogott, nem tudta biztosan, ki kell-emondania, kivel érez együtt, vagypedig – mivel õ csak a kolónia

technikai berendezéseiért felelõs – az ahelyesebb, ha semleges marad. Dr.Lem nagyon remélte, hogy Ducci ezutóbbi megoldást fogja választani.

– De ami most igazán fontos –folytatta Chevsky – , az egészen más.Mindenki számára nyilvánvaló, hogyalakult itt egy magát önkényesenkijelölt bizottság, mely meg akarjaakadályozni, hogy Chart elõadásttartson nálunk.

Smithék és a mellettük állók hevesenbólogattak. Nem volt nehéz kitalálni,hogy kikre vonatkozik a „mindenki".

Chevsky kihúzta magát, állatfenyegetõen elõretolta.

– Azt rögtön elõrebocsátom, hogy énmagam Chart egyetlen elõadását semláttam. De nagyon sok olyan emberrelbeszéltem, akik látták. . . köztük amaga feleségével is, Ducci! –Haragosan összevonta szemöldökét. –Igazán nem kell lángésznek lennemahhoz, hogy rájöjjek: Chart mûködésekorszakalkotó, ha egy bolygón elõadástrendez... hát az olyan ott, akár egyhatárkõ. Történelmi esemény! Én aztánigazán meg tudom ítélni, milyenérzések lesznek úrrá a kolónia lakosain,ha valami nagyszerû és fontos dologtörténik! így hát kerek pereckijelentem: ha akadályozni próbálják,hogy Chart megrendezze itt aszínjátékát, kivétel nélkül minden

emberfiával szembe fognak kerülni. ..maguk... maguk. .. nagyképû,fontoskodó alakok!

Smithék újra bólogattak, ésugyanúgy tett a többi cimborájuk is.Mind olyan arckifejezést öltöttek,mintha pontosan a Chevskyét akarnákutánozni, s várták a feleletet.

– De hát Chartnak esze ágában sincselõadást tartani nekünk – mondta dr.Lem néhány másodpercnyi szünet után.

– Micsoda? – Chevsky egy fél lépésttett elõre.

– Honnan veszi egyáltalán, hogyChart azt képzeli, érdemes produkciót

rendeznie háromszáz embernek?Ilyesmire számít maga, amikor õvilágrészek, egész bolygók számárarendez elõadásokat?

– Ezt úgy érti... – kezdte Chevsky, deSmith most elébe furakodott.

– Ezt úgy érti, hogy az a nyavalyásnem nekünk, hanem a „majmoknak"akar színjátékot bemutatni? –Szavaiból csak úgy fröcskölt az undorés az iszonyat.

És mintha csak éppen erre a kérdésreakart volna válaszolni, megintfelharsant a hajóból Chart hangja:

Megállapítottuk, hogy jelen van Prell

város yanlakó közösségének háromlegkiválóbb tagja: Kaydad, a Szószóló,Vetcho hrath és Goydel hrath! .

– Yan nyelven is tud beszélni? –ámuldozott Harriet szinte elakadólélegzettel.

Phillips ugyanolyan halkan válaszolt:

Feltételezhettük volna róla, hogymielõtt idejött, mindent megtanult, amierre a bolygóra vonatkozik.

– Megtennék ezek az urak, ha kedvüktartja, hogy feljöjjenek a hajóra?Gregory Chart el lenne ragadtatva, havendégül láthatná õket. Ducci felkaptafejét.

Nahát! Ehhez mit szólnak?Bemutatni nem emberi lényeknek alegfejlettebb technikát. . . – De ahangja elhalt, mert õ is éppolyan jóltudta, mint mindenki más, aki csakhallhatta ezt a meghívást, hogy Chartellen úgysem lehet emiatt egyszerûenvádat emelni, minden ilyen kísérletcsak fölösleges idõpazarlás lenne.Hiszen ez az ember több mint félévszázada csakis a saját magamegszabta törvényei szerint él.

Felemelte látcsövét, és újrabelenézett. És egy pillanat múlva márközölte:

– Igen, valóban ott mennek!

Chevsky, Smithék és a többi társukelképedve és döbbenten néztekegymásra.

– Nahát, majd még teszünk errõl! –kiáltotta végül a felügyelõ, éselviharzott. Dr. Lem pedig kijelentette:

– Valójában nem is Chart miatt kellfájnia a fejünknek.

– Hanem? – Harriet tekinteteegyikrõl a másikra vándorolt,mindnyájuk arca egyformángondterhelt volt.

– Morag Feng van a hajón – mondtaPhillips. – Most Chart szeretõje.

– Nem, az nem lehet! – Harriet okos,becsületes arca elsápadt, karjáternyedten leeresztette, még az orvositáskáját is majdnem elejtette.

– Az ördögbe is, mi ez folyton, ezzela Morag Fenggel? – kérdezte Ducci. –Azt hiszem, hallottam már a nevét, de...

– Ez éppen a maga ideje elõtt lehetett– mondta dr. Lem kimerültén, skezével beletúrt kócos hajába. – Énakkor.. . várjunk csalt.. . igen,tizennégy éve voltam itt; ez teháttizennyolc évvel ezelõtt történt. De hátmaga, Pedro, ismerte õt, ugye?

A kereskedõ nyomatékosan

rábólintott.

– Igen. Az azt követõ nyáron érkezetta Yanre, amikor én a családomatidehoztam. Nagyon jól emlékszem rá.

– És körülbelül két hónappal aztmegelõzõen, hogy Alice ide költözött –tette hozzá Harriet, s összeszorítottaszáját.

– Micsoda? – Ducci keze ökölbeszorult. – Csak nem õ az a nõ, akitõlAlice elcsábította Rayvort?

– De bizony õ az – mondta Lemdoktor bánatosan. – És még nem aludtki benne a gyûlölet. Ebben biztosvagyok.

Õrült! Hülye! Bolond! ígyszidalmazta Erik önmagát mindenegyes lépésénél, amint csomagjánaksúlya alatt görnyedve, nagy keservesenrótta visszafelé ugyanazt az utat,melyen a városba jött. Hát persze hogyfel kellett volna ismernie a Chart nevet– méghozzá azon nyomban! És akkor amaga személyes érdemeként közölhettevolna az adatokat a tudósitógéppel,azután meg a helyi informálnálbejelenthette volna az igényét amegfelelõ tiszteletdíjra, és ha ez aChart valóban olyan sokat érõszenzáció, mint ahogyan a lexikonállítja, ebbõl elég tartaléktõkétszedhetett volna össze, hogyleléphessen a Yanrõl, ha kiderül, hogy

befürdött ezekkel a kábítószerekkel.

Tökkelütött!

Hirtelen megállt. Ha már használtaezt a készüléket ott a házban, aholevett, miért nem kérte tõle a keresettkábítószerre vonatkozó cikket is?Rengeteg fáradságtól kímélte volnameg magát. Annak a bolygón kívüliinformációmennyiségnek ugyanis, amitegy-egy lexikonban tárolni lehetett,meg voltak szabva a határai; ennekkövetkeztében szigorú kikötésekszabályozták a különbözõ jellegûadatok elsõbbségét; ezért az Hiúmon,ahonnan Erik idejött, csak egyetlenutalás volt található a sheyashrim nevû

kábítószerre, az is csak futólagemlítette egy szadista orgia vagyvalami ilyesféle leírásánál, s csakannyit fûzött hozzá, hogy az ilyenorgiák során számos yanlakó életét isveszti. Szadista orgiák egyébként sokbolygón voltak divatban, méghozzátöbbnyire az átlagosnál gazdagabbhelyeken. Valójában ez késztette Eriketa yanbeli látogatásra.

Itt, a Yanen minden bizonnyalelsõbbséget biztosítanak azinformatban a helyi vonatkozásúinformációknak, ugyanúgy, mint...

Éppen vissza akart fordulni, hogy alegközelebbi üres emberi házban újra

adatokat kérjen az informattól, amikorszemközt egyszerre csak hangos –méghozzá emberi – , izgatottanvitatkozó hangokat hallott. Hunyorogvanézett arrafelé. Öten vagy hatan jöttekszembe vele, a csoport élén ugyanaz afelügyelõ, akit akaratlanulfelébresztett.

– Hé! – kiáltotta Chevsky, amint mármesszirõl megismerte. – Na nézzékcsak! Ez az a fickó, aki segített rajtam,mert felébresztett, és megmondta, hogyitt van Chart... amikor Sidonieegyszerûen meglógott és otthagyott.Hahó, pajtás!

Sugárzó arccal, kedélyességet

erõltetve közeledett hozzá. Erikfelsóhajtott, válláról a földre csúsztattacsomagját, s kezet nyújtott afelügyelõnek.

– Morag Feng – ismételte Ducci, súgy forgatta szájában a szót, minthakeserû lenne. – Hallottam róla. . . dehát az nagyon régen volt. – MajdGiuseppéhez fordulva hozzátette: –Akkoriban voltál te csecsemõ.

– Pedig én is hallottam ezt a nevet –felelte a fia. – Ha jól tudom, valamiszörnyû nagy kalamajkát kavart, ugye?

– Én pontosan emlékszem arészletekre is – mondta Lem doktor. –Lehet, hogy bizonyos szempontból az

én hibámból is történt a dolog.Elmondjam úgy, ahogy emlékszem rá?

– Igen, kérem – fordult hozzá Ducci.A többiek is helyeseltek, csakHarrietnek volt még különmegjegyzése.

– Ezek ugye olyan adatok, amelyekethiába kérnénk az informattól?

– Alighanem! – válaszolta Lemdoktor, kísérteties mosollyal nyugtázvaa kérdés akasztófahumorát. – Nos... háta dolog lényegében így történt.Akkoriban a kolónia még viszonylag újvolt, én magam, mint tudják, amegalapítása utáni második hullámmalérkeztem ide, de még az idõ tájt is

gyakran közöltek róla tudósításokat: ezvolt a legeslegelsõ emberi településegy olyan bolygón, ahol másfajtalények voltak az urak. Szexuálisegyezésünk lehetõségei pedigmindenféle zavaros alakot isidecsábítottak; ezek aztán szörnyûzûröket okoztak. Igaz, Harriet? Azorvosnõ rábólintott.

– Nos, ez a Morag Feng nem voltéppenséggel hóbortosnak nevezhetõ, denagyon kiegyensúlyozott sem.Különbözõ elméletekkel állt elõ ajátékmesterekrõl, a yanbeliõsi.civilizációról meg hasonlókról, éseltökélt szándéka volt, hogybebizonyítja a maga igazát. Amikor

megérkezett, nem volt hajlandó akolónia emberei közt élni, és yanbeliszeretõt szerzett magának: Rayvort.Tulajdonképpen Rayvor õtõle kapta aHarry nevet, amit ma is használ. Ésezután bukkant fel Alice Ming, akiugyan a kolónián belül akart lakni, deazért õ is yanbeli szeretõre vágyott,csak azt akarta, hogy az. .. – dr. Lemegy pillanatig habozott, majd kimondta– szolgalelkû legyen. Igen, azt hiszem,errõl lehetett szó. Elhallgatott, aztánfolytatta:

– Morag... ezt jól tudom, mert énvoltam a bizalmasa, sõt most márönmagámnak is bevallhatom,szerelmes is voltam belé, nem is

kicsit... szóval, Morag azon nyombanvégére akart járni annak, hogy van-eegyáltalán valami valóságos alapja, sha igen, akkor milyen mértékbenmindannak, amit õ a KitörésEposzából, a watokból, a mandalákbólmeg a hasonló dolgokbólkikövetkeztetett, így hát útra kelt, és aKitörés Mandalájának belsejébenlefeküdt a földre, amikor a Lángfellobbant.

– Ugyanúgy, ahogy Marc Simon tettetavaly? – vetette közbe Duccipillanatnyi dermedt csend után.

– Igen. És hát azt is tudják, hogy mitörtént akkor Marc Simonnal. Mintegy

három hétre teljesen megtébolyodott. Õmaga mondta késõbb, hogy olyan volt,mintha egy egész élet lelki és szellemiélményeit, látomásait, hallucinációitsûrítették volna harminc másodpercbe.

– A bõre pedig rettenetesen leégett –tette hozzá halkan Harriet.

– Morag magas, izmos nõ – folytattaLem doktor – , Alice viszont vékony,törékeny testalkatú. Sokkal inkább ayanlakók ízlése szerinti. És Alicerögtön felismerte a kínálkozó alkalmat;amíg Morag a Blaw fennsíkonkóborolt, önmagában motyogva éssikoltozva, ha bárki a közelébe ment,addig õ elszerette tõle Ray vort.

Amikor aztán meggyógyult Morag,énhozzám jött, nálam is maradt egyideig, szüksége volt valakire, akinek avállán kisírhatja magát; én pedigrábeszéltem, hogy utazzon visszavalamelyik másik

világba. És ezt meg is tette. Mostpedig itt van megint. És elhoztamagával Gregory Chartot is. Mert újraelmondom, ismételten hangsúlyozom:ez a nõ hozta Gregory Chartot a Yanre!

XI.

– Gregorynál most egy yanlakóküldöttség van – súgta Morag, amikorMarckal a hajó közelébe ért. – De azértmindenképpen felviszem magát ahajóra.

Újra bekapcsolta az antivíziósfelszerelését, és átkarolta a férfiderekát, hogy mindketten a készülékhatósugarán belül legyenek.

Marc énjének egyik felelegszívesebben elrohant volna. A

másik, az erõsebbik fele azonbanszeretett volna találkozni Charttal.Akarta – szüksége volt rá – , hogy egyhírneves, kiváló mûvész szájábólhallja, amint az megdicséri az õ Yanenvégzett munkáját. A yanlakók sohasembocsátkoztak mézesmázosdicséretekbe, legfeljebb csaksóhajtoztak vagy mosolyogtak, vagyúgy intézték, hogy amikor egykülönösen sikeres költõ, mûvész,zenész, elõadó a legközelebbiestélyükön megint fellépett, akkor márvalamivel nagyobb legyen a közönségeis.

Soványka díjazás ez egy emberiteremtménynek!

Amikor visszafelé mentek az úton azûrhajóhoz, Marc emlékezete mélyén, akísérõjének neve hallatára megszólaltkis csengettyû mind erõteljesebbenkezdett csilingelni, és ahogy odaértek ahajóhoz, egyszerre helyükre ugrottakaz emlékképek... Hiszen HarrietPokorod, amikor a karján, lábán ésarcán keletkezett és csaknem háromhétig teljesen elhanyagolt égési sebeitkötözte, beszélt errõl. Azt mondtaakkor az orvosnõ, hogy volt máregyszer egy hasonló esete, amikor. ..

Igen, most már pontosan emlékszik,Morag Fengnek hívták azt a nõt, akitöbb mint tiz évvel az õ idetelepüléseelõtt érkezett a Yanre, pontosan talán

tizenkét évvel korábban, a yanlakókközött élt, és akárcsak Marc, õ is kiakarta tapasztalni a Kitörés Lángjánaka hatását.

Zúgott a feje, ha csak visszagondoltis arra az iszonyú megrázkódtatásra,amivel az a páratlan élmény járt.Amikor a nap elért egy bizonyos fokota mandala kristályaknája fölött, abbana pillanatban történt. Minthavalamiféle visszhang támadt volna.Távolról az ember csak fények ésszínek káprázatos, de gyönyörû játékátláthatta. Az építmény belsejébõlazonban.. .

Leírhatatlan. De olyan

megsemmisítõ erejû, hogy atudatalattija azon nyomban elvetetteazt a tervét, amely szerint lassan,fokozatosan akarta hozzászoktatnimagát a Lánghoz, úgy, hogymindennap elmegy arrafelé, s mindenegyes alkalommal valamivelközelebbrõl nézi végig a Lángfellobbanását, míg végül képes leszarra, hogy újra belépjen a mandalabelsejébe, így akarta megérteni, mi isaz a jelenség, amit a napsugár odabennkivált, de a mai napig szintetökéletesen meg is feledkezett errõl azeredeti tervérõl.

Most, hogy ott ment az asszonymellett, százszor is ajkára tolult a

kérdés: „Ön az a Morag Feng, aki. .. ?"De mindannyiszor vissza is riadt attól,hogy kimondja.

A bámészkodók többsége még mostis a hajó túloldalánál ácsorgóit,ugyanúgy, mint amikor Marc otthagytaõket. Az asszony egyenesen a hajóravezette fel; Marc összerezzent, amikorbelépett. Olyan régen volt már aYanen, hogy csaknem teljesenmegfeledkezett az egyes helyiségekközti ajtókról. Az egyiken áthaladvafolyosó következett, ugyanolyan sima,fehér, mint maga a hajótest, elegánsanarányos, de jellegtelen.

– Gregory! – szólalt meg Morag,

csak úgy a semmibe beszélve.

– Chart úr még mindig a yanlakókkaltárgyal – jött a válasz ugyancsak asemmibõl. – De a jelek szerint amegbeszélés már csak négy-hat percetvesz igénybe. A társalgás szövegébenkimutathatók a búcsúzkodássalkapcsolatos mondatok.

– Nagyszerû. Akkor hát vigyél felminket a fõ karzatra!

A folyosó egyszerre felvonóváváltozott, s Marc megérezte aharántirányú gravitációs mezõkellemetlen vonzását. Nagy hatássalvolt rá ez az egész. A hajó felszerelésefantasztikusnak hatott. Csak egy

pillanat elteltével volt elég merszeahhoz, hogy megkérdezze:

– A.. . a hajóhoz beszélt?

– Tessék? Ja, igen. Persze, Gregoryezt a maga különleges igényeinekmegfelelõen építtette a Tubalcainon.

Még néhány pillanat, s fenn voltak azezüstkorláttal körülvett karzaton,ahonnan a hajó hatalmas központibelsõ terére tekinthettek le. Ez ugyanössztérfogatának csak egy része volt, atöbbit nyilván a hajtó- és biztonságimûvek foglalták el, meg a Chartmesterségéhez szükséges gépifelszerelések. Az alattuk levõ szinten, ahangot és képet csak az egyik irányba

továbbító, forgó ernyõn át Marc egyyanbeli fogadószoba tökéletesutánzatát látta meg, melyben egy földiember – nyilvánvalóan Chart – ült, ésbeszélgetett a...

Marc meglepetten pillantott rájuk.Eltökélt szándéka volt, hogy Chartraösszpontosítja minden figyelmét,kihasználva a lehetõséget, hogy elsõalkalommal jól szemügyre veheti ezt aGa-laktika-szerte híres mûvészt, akimellett kicsinynek, rettentõen fiatalnakés nem is kevéssé ijedtnek éreztemagát.

Chart azonban nem egyszerûen „egy"yanlakó küldöttséggel tárgyalt. Nem, õ

„a" yanlakó küldöttséggel beszélt:Kaydaddal, a Szószólóval, Vetchóvalés Goydellel. Marc bárhol felismertevolna õket.

Morag valamilyen mozdulatot tett,amit Marc észre sem vett, mire mostmár a hangok is eljutottak a füléig:Chart és Kaydad kölcsönös udvari-askodása közben a vendégekfelemelkedtek helyükrõl. Csak egyhosszúra nyúlt pillanat múltán jött rá,hogy a szavak yan nyelven hangzottakel.

– Chart beszél yan nyelven? –ámuldozott.

– Hogyan? Nem, persze hogy nem! –

felelte Morag türelmetlenül. – A hajófordít neki.

Kissé megenyhült, és perzselõtekintetét a férfira szegezte.

– A szókincstároló nagy részét amaga fordításának anyagából töltöttükfel – mondta. – Büszke lehet rá. – Majdhárom vagy négy perc múltán újramegszólalt: – Rendben van, mármennek. Vigyél le minket!

Az indulás felkavarta Marc gyomrát.Pedig tökéletesen, simán mûködött aszerkezet, csak õ nem számított arra,hogy az egész karzat leereszkedik alenti szintre. Abban a pillanatban,amikor Chart az ajtóhoz kísérte

látogatóit, szertefoszlott a yanbelifogadószoba látomása, s mire aházigazda visszafordult, és meglátta,hogy ott van Marc és Morag, a színhelymáris teljesen valóságosnak hatópázsittal borított, fákkal körülvett,kellemes erdei tisztássá változott.

– Ön kétségkívül Marc Simon.

A hang teljesen szokványos. Nem aza visszhangzó, istenszerûmennydörgés, amit félig-meddigelképzelt. Azon vette észre magát,hogy megszorítja Chart üdvözlésrenyújtott kezét, és megállapítja: a nagyember keze csontos és fölöttébb gyengefogású, a mosolya kissé halálfejszerû,

egész alakja roppant vékony, szintecingár.

A tekintete azonban lángolt,lobogott. Abban a pillanatban, amint aszemébe nézett, tudta Marc, hogy miértnagy ember ez.

Egy röpke simogatás Morag csupaszalkarján, majd megszólalt:

– Foglaljon helyet! Parancsoljonvalami üdítõ italt! Morag mindenbizonnyal megmondta önnek, milyennagy öröm számomra ez a találkozás,és hogy milyen régen vártam erre!

A semmibõl székek termettek elõ,rusztikus stílusban faragottak, persze,

hogy illõk legyenek a tisztáshoz, megegy asztal, azon egy kancsóban jólbehûtött bor és néhány serleg.

– Hûha! De jólesik megint székreülni... azokhoz a yanbeli párnákhozbizony hozzá kellene szokni elõbb.

Chart csontos testével rátelepedett azegyik székre, s egy kézmozdulatot tett;erre a kancsó magától tölteni kezdte abort, és a teli kehely felemelkedett ahelyérõl, odalibbent egyenesen Marckeze ügyébe. Morag kissé oldalt ült le,jelezve, hogy ezen a találkozón õ csakhallgatóság akar lenni. Ajka körülhalvány mosoly suhant át.

– Egészségére! – mondta Chart,

megragadva a kelyhet, mely hasonlómódon libbent õelé is. – Arra azemberre, aki mindenkinél többet tud aYan kultúrájáról! – Ivott, letette apoharat, a keze fejével megtörölteszáját. – Apropó, mi is az ashrimashey?

Mindez túl gyorsan történt ahhoz,hogy Marc követni tudta volna; évekóta megszokta már a yanbelitársadalom kényelmes tempóját. MoragChart vállára tette a kezét.

– Ne siettesd! – mondta, majdMarchoz fordulva hozzáfûzte: – Megkell neki bocsátania. . . mindig ilyen,ha egy terv igazán megragadja és

izgatja a képzeletét.

– Bizony, bizony – nevetettelégedetten Chart. – Hát igen,bocsánatot kérek... de amikor ilyenállapotban vagyok, kissé nyomasztóan,hathatok, ugye? Na, nem baj! Nos, megtudja mondani? Mert ez az, amitmindenekelõtt tudnom kellene.

–Hát... az... izé... elsõsorban amolyannépességszabályozó mechanizmus –válaszolta Marc kis szünet után. – Dehát errõl nyilván hallott már.

– Na persze! Errõl kilométernyi,fényévnyi, parszeknyi szalagjaimvannak! – Chart újabb kézmozdulatáraeltûnt a körülöttük levõ erdei tisztás

egy része, s helyette egy szabadbanfolyó shrimashey képe elevenedettmeg; mûbolygóval közvetített felvételvolt azoknak a nagyon ritka, tíz vagytizenöt évben egyszer elõfordulónyilvános kitöréseknek egyikérõl,melyekben egy-egy város lakosságánaka fele is részt vesz. Marc már azelõtt islátta ezt a felvételt, s akárcsak akkor,elsõ alkalommal, most is a hidegfutkározott tõle a hátán: e felnõtt, érettyanlakók tömegeinek a látványától,amint egymásba gabalyodó testekvonagló, ziháló halmazává válnak.

A felvett jelenet alkalmával nyolchaláleset történt.

– Azt mindenki megtudhatja –folytatta Chart – , hogy a felnõttyanlakók minden születés utáncsoportosan összejönnek, és isznakebbõl a... ebbõl a kábítószerbõl, melykikapcsolja a magasabb rendû értelmiképességeiket, s a testi reakcióikat ahátgerinc alsó idegközpontjárakapcsolja át. Ez ugyanaz az idegdúc,ugyebár, melynek a nemi érintkezésbenvan szerepe?

Nemi érintkezés. . .

Egyszerre csak beugrott Marcemlékezetébe Morag Feng teljestörténete. Egyszer hallott róla, de akkoralig figyelt fel rá... most azonban

hirtelen feltámadt benne az emlék.Szinte elhaló hangon felelte:

– Ó... igen!

És azon gondolkozott, vajon tudja-emár Alice Ming, hogy Morag visszatértide?

– Remélem, meg fog nekembocsátani – dünnyögte Chart – , de háttekintettel arra.. . a... arra a tényre,hogy ön egy yanbeli lánnyal él együtt,a két faj közötti nemi kapcsolatrólszeretnék egyet s mást megkérdezni.

Indulatos szavak tolultak Marcajkára, de Morag rögtön elébe vágottannak, amit mondani akart. Elõrehajolt

és mosolyogva közbeszólt:

– Gregory errõl már mindentmegtudott a nõ szemszögébõl.Természetesen szeretne egy férfitól isvéleményt hallani.

Marc érezte, hogy legyõzték;hátradõlt a székén, újabb italértnyújtotta poharát, mely automatikusanújra teletöltõdött, majd elkezdte:

– Nos, bizonyára ön is tudja, van egybizonyos szervük, a caverna veneris,mely, ha érintkezésbe kerül a hímekormányszerû szervével, hát... izé...lüktetni kezd, és apró kis foszlányokatdörzsöl le a hámfelületérõl. Ez az, amia nõket megtermékenyíti, de a

hatásfoka rendkívül alacsony, hiszen ayanbeli nõk életük során átlagosan csakkétszer esnek teherbe, márpedigszexuális aktivitásuk körülbelülhuszonnégytõl százharmincöt éveskorukig tart. Az érzés nem olyan, mintnálunk, hiányzik belõle az a feszültség,nincs is náluk igazi orgazmus, nincstetõfok; viszont maga az aktusroppant... izé.. . élvezetes számukra, séppen ezért igen gyakran csinálják. Ésvan az egészben valami erõs érzelmielkötelezettség is. Nem olyan, mintamikor földi emberek szeretkeznekegymással. Sokkal inkább... talánolyasminek felel meg, mintha együttutaznának egy másik bolygóra. Igen,valami ilyesféle. Valami

elkötelezettség... Újra belekortyolt aborába.

– És a férfiakban is megvan ugyanaza... hogyan is nevezte? Ugyanaz alüktetõreflex – folytatta Chart a témát.– Értem. És ezt a hátgerincnek ugyanazaz alsó idegközpontja irányítja, ami ashrimashey idején jut szerephez, és.. .ez földi ember számára kielégülést tudnyújtani?

Volt valami visszataszító Chartkérdésében, mintha afféle leskelõdõ,perverz alak lenne. Mocskos volt ahangja. Marc már azon a ponton volt,hogy indulatosan visszavág neki –habár sehogyan sem lett volna képes

egyetlen mondattal megmagyarázni,milyen érzés is Shyalee szeretõjéneklenni, milyen a kedveskedése, milyenaz elszántságuk a csillagok közttátongó ûr áthidalására, amihezfoghatóra talán csak néhány vakmerõegyén vállalkozott valamikor réges-régen, a Sötétség korában, azok, akik átakarták hidalni a fajok ésnyelvcsoportok közti szakadékot.Ekkor Morag egyszerre csak élesenkimondta:

– Igen!

És neki be kellett ismernie, hogyugyanez vonatkozik a férfira is, ésalázatosan megismételte az asszony

válaszát.

– De nincs meg a gyönyör tetõfoka –tûnõdött Chart. – Azt jelenti ez, hogyvan valami igazság abban azelképzelésben, miszerint a shrimasheymaga valamiféle orgazmus.. – .neurotikus és antiszociális hajlamokközvetlen levezetése?

Marc azonnal kigyógyult abból azundorból, amit Chart elõzõmegjegyzése váltott ki belõle; helyetteszinte belehasított a megbecsülésérzete. Mert hiszen, ha errõl afeltételezésrõl tudomása volt, akkornagyon mélyen kellett beleásnia magátaz adatok tömkelegébe, mindabba, amit

földi kutatók a mai napigösszegyûjtöttek a yanlakókról.

– Létezik ilyen elmélet – mondtaMarc kis szünet után, miközben megintivott egy keveset a borából. – Énmagam is hajlok efelé. Tudjuk, hogy azemberi orgazmus feszültséget vezet le.Feltételezhetjük, hogy hasonlószükségletük van a yanlakóknak is.Amit viszont helyette tapasztalunk. ..az... – Széttárta karját. Az: katarzis –segítette ki Chart.

– Nagyon helyes! Bizony, „katarzis",ez az a kifejezés, amellyel bármelyikemberi nyelven leginkább tudtákvalaha is megközelíteni a shrimashey

fogalmát.

– És a módszer bevált – morogtahalkan Chart.

– Mindenesetre tudnak valamit, amibevált – tért ki a pontos válasz elõlMarc. – Akárhogy is van, a...

– A társadalmuk évezredek óta stabil– vágott közbe Chart. – Errõl én ishallottam. De az, ami engem leginkábbérdekel. . . Tudja, hogy a Yanen egyévszázad óta rendszeresnépszámlálásokat tartanak?

– Micsoda? – Marc döbbentenbámult rá. – De hát a yanlakók...

Ó! Hát nem õk csinálják, hanem mi.

– Látom, hamar megértette –mosolygott Chart. – Igen, azóta, hogylegelõször érintkezésbe léptünk velük,rendszeres népszámlálást végeztünk.Tudta-e, hogy a yanlakók számamindig egy egész nyolc tizedszer tíz ahetedik hatványon, és ettõl a számtólötnél többel vagy kevesebbel az elmúltévszázadban soha el nem tértek?

Marc úgy hallotta, mintha abensejében visszhangoznának aszavak... és úgy összerezzent, hogy abort is a keze fejére löttyintette.Rekedten mondta:

– Lehetetlen! Ez ilyen pontos nem

lehet!

– A népszámlálás? – kérdezte Chart.

– Nem... A népességszabályozómechanizmus. – Marc tágra nyitottszeme egészen kimeredt acsodálkozástól.

– Márpedig, úgy látszik, ilyen –hangzott a válasz, mégpedig Moragtól.– Amikor elmentem innen... ugye,tudta, hogy én már jártam itt? Igen,látom az arcáról, hogy tudta. . . Tehát,amikor elmentem, elhatároztam, hogymindent felderítek, amit tudni lehet aYanrõl, még azokat a dolgokat is,melyektõl annyira rettegnek a földibürokraták, hogy teljes titokban tartják

õket. Össze sem tudnám számlálniazokat a férfiakat, akiket el kellettcsábítanom, hogy hozzájuthassakmindahhoz, amire szükségem volt....Igaz ugyan, hogy ez a tapasztalat végülis jól jött nekem, mert így kerültemössze Gregoryval.

Chart farkasmohóságú vicsorimosolyt vetett felé, ettõl a mosolytólazonban paradox módon nemfiatalabbnak, hanem még öregebbneklátszott.

– Lehet, hogy ez az én megszokottmunka-módszeremnek akövetkezménye – vette át a szót Chart– , amennyiben mûvészi céljaim

megvalósításához mindig isfelhasználtam a legújabb technikaivívmányokat, mint például ezt azûrhajót is, melyet az elõzõ helyettépítettek nekem a Tubalcainon. De aMoragtól kapott adatok alapján, úgylátszik, sikerült rájönnöm a yanbelikultúra néhány eddig észre nem vettjellegzetességére. Azok a földiemberek, akik a népszámlálástelhatározták, természetesen jól ismerikazt a pontosságot, amellyel ashrimashey a népszaporulatotszabályozza. Az adatokkal azonbansemmit sem csináltak, csakösszegyûjtötték. Én azonban teljesen elvagyok ragadtatva attól a szexuálisreflextõl, amely ilyen tökéletesen

precíz népesedésszabályozó technikátfoglal magában. És el vagyokragadtatva annak a szernek alétezésétõl, amelyik ezt a shrimasheytlehetõvé teszi. Számomra ez azúgynevezett játékmesterek hagyatéka.A Kitörés Lángja, a Mullom Wat, aGladen menhirek... azok mind csakstatikus tárgyak, nem gondolja? Ezazonban egy népes fajta felnõttegyedeibe beépített folyamat, melyévezredeken át mûködik! És mégvalami. A Kitörés Eposza, amit önolyan csodálatosan fordított le...

– Azzal mi van? – Marc alig tudtakipréselni a kérdést.

– Hány könyvbõl áll?

– Köztudott. Tizenegybõl!

– Én azt hiszem, tizenkettõbõl –mondta Chart igen megfontoltan. – Azthiszem, rájöttem valamire, ami önnek... már ne is haragudjék, elkerülte afigyelmét. A Kitörés Eposza nemcsakköltemény, hanem technikaikézikönyv, amelynek már csak a kulcsahiányzik.

XII.

– Azt hiszem, nem értem pontosan –mondta végül Marc.

– Alkímia – felelte Chart. – Ugyeismeri ön azokat a mágus és alkimistakézikönyveket, amelyeket mintegyezerötszáz évvel ezelõtt írtak a Földön?

A kérdés természetesen eleve azt aválaszt feltételezte, hogy: igen. Marcazonban õszinte szerénységgelbevallotta, hogy nem ismeri.

– Amikor legutóbb az Európakontinens szerzõdtetett, kénytelenvoltam ezekbe a könyvekbe isbetekinteni. – Chart az utolsó cseppig

kiitta borát, s hagyta, hogy a kancsósaját magától újra teletöltse. Bágyatag,csapongó, közvetlen volt a viselkedése,mint az olyan embernek, akinek tudásapáratlan és kétségbevonhatatlan. –Ezeket a könyveket bizonyosasszociációs kódok alapjánfogalmazták, általánosan elfogadottjelképek felhasználásával, mint példáula sárkányok, csillagképek és különféle,ezekhez hasonló homályos utalások. Hamár kitanulta az ember ezt atolvajnyelvet, viszonylagoskönnyedséggel olvashatta el aszövegeket. A kívülállók azonbanzavarosnak és félrevezetõzagyvaságnak tartották. Ami azt illeti,meg vagyok lepve, hogy ön ezzel a

tárgykörrel nem foglalkozott. Ezekenaz alkimista kézikönyveken kívülugyanis semmi mást nem találtam, amiakár csak távoli hasonlatosságot ismutatna az ön tolmácsolásábanmegismert Kitörés Eposzával.

– Pedig az a kiadás, ami az ön kezébekerült, rettenetes! – jegyezte megsietve Marc. – Néhány esztendõvelezelõtt még olyan büszke voltam rá...most viszont már rájöttem, mennyihiba van benne...

– És ki tudná javítani ezeket ahibákat? – kérdezte Chart.

– Én... – Marc nyelve hegyévelizgatottan megérintette ajkát, majd

végül hozzátette: Egy részét igen.

– Helyes. Gondolom, észrevette,hogy ez a hajó a világlegtökéletesebben megtervezettkomputereinek egyikével vanfelszerelve, a legújabb, Tubalcainonelõállított modellel, melynekkapacitása megközelítõleg tizenhatmegaagy. Háromnégyszerese annak,ami például a telenavigációs utazáshozszükséges. Most éppen a KitörésEposzának két változatát, az önfordítását és annak az eredetipéldánynak, melyet ön helyezett letétbea mûvet kiadó egyetemnél, afakszimiléjét tápláltam be, azzal afeladattal, hogy vesse egybe az összes

fellelhetõ alkimista kézikönyvvel. Avizsgálat már eddig is igen nagyfokúmegegyezést matat ki alegbonyolultabb tulajdonságban, astílusban. Merem állítani, hogy a Yanjátékmesterei, e bolygó úgynevezett„nagy tudósai" egyáltalán nem tudósokvoltak, inkább az esztétikum vonzottaõket. Egyszóval: mûvészek voltak.

– Milyen különös – szólalt meg Marcpillanatnyi szünet után. – Éppen aztmegelõzõen, hogy Morag rám bukkant,azon gondolkodtam, hogy tudomásomszerint a földi emberek közül ön az, akia legközelebb áll a yanbelijátékmesterekhez.

Chart felvonta szemöldökét.

– Érdekes! Ez a párhuzam az énfigyelmemet sem kerülte el – mondtaminden álszerénység nélkül. – Még azön által most már kifogásolt fordításszûrõjén át is éreztem valamifélekapcsolatot.

– De hát. .. az az elképzelés, hogy azeposz technikai kézikönyv – mondtaMarc, visszatérve ahhoz a gondolathoz,ami mélyen befeszkelodött az agyába,és ott munkálkodni kezdett – , nos...természetesen nagyon érdekes feltevés.De miféle bizonyítéka van rá?

– Talán az lenne a leghelyesebb, haerrõl a hajó véleményét kérném ki –

felelte Chart egy gyors vállrándítással.– Éppen most elemezte ki a Kaydaddal,Goydellel és Vetchóval iméntlefolytatott beszélgetésemet. – Egypillanatra elhallgatott. – De mielõttbeszélnék vele, szeretnék még valamittisztázni. Ugye helytálló az afeltevésem, hogy a yanlakók a...legkonzervatívabb egyéneiketszemelték ki arra a feladatra, hogyvelünk, földi emberekkel tárgyaljanak?Én legalábbis erre hívtam fel akomputer figyelmét.

– Ez határozottan így van – jelentetteki Marc. – Van egy hasonlatuk, én márnem is egyszer találkoztam vele, bárazok az emberek, akik a kolónián

élnek, talán a hírét sem hallhatták. Nos,azt mondják a yanlakók, hogy atársadalmuk szerkezete olyan, mint egytorony, mint például a Mullom Wat,melynek pontosan annyi a kilengése,amennyi ahhoz szükséges, hogy aviharokat merev szembefeszülés nélkülkiállja. És a torony csúcsa, vagyis alegkisebb része az a pont, amelyik alegmesszebbre lendül ki, annak kelltehát a legfinomabb mestermunkánaklennie.

– Értem – felelte Chart az állatdörzsölve. – Ha jól tudom, ugye, aMullom Wat a többi õsi mûemlékükközt is az a különleges alkotás, amelyetaligha tudnánk lemásolni?

– Bizony! – Marcot most már kezdteelragadni a téma, elõrehajolt, könyökéta térdére támasztotta. – A Mullom Watmég a Kitörés Mandalájánál ismeghökkentõbb: magányosan álló,ovális oszloptörzs a Scand óceán kellõsközepén, egyetlen darabból készültszázharminc méteres építmény, mely ahúsz méter mély vízen áthatolva,tizenöt méternyire a tengerfenékkõzetébe és iszapjába van ágyazva.Bizonyára hallotta már, hogy az elsõexpedícióban, vagyis a Yan felfedezõiközt voltak mérnökök, akik szerettekvolna rájönni, miként lehetneleutánozni, de semmiféle megoldástnem tudtak kitalálni azon kívül, hogyaz egész oszlopot függõlegesen

belelõjék a vízbe és a talajba.Mellékesen megjegyezve, a MullomWat alapja körül nyoma sincserõszakos beavatkozásnak, az oszlopanyaga pedig valami porcelánszerûkerámia, ami ekkora ütõdést nem bírtvolna ki.

– Igen, errõl hallottam – bólintottChart. – De a Mullom Wat ugye nemcsinál semmit? Abban az értelembengondolom, ahogy például a KitörésMandalája produkál valamit.

– Heves szélben dalol, mint minden,egyik végén nyitott csõ – felelte Marc.– De ennyi az egész. – Egy pillanatigtétovázott, majd Moragra nézett. –

Egyébként be kell vallanom, hogyamikor összetalálkoztunk, nem tudtampontosan, hová tegyem Morag nevét...legalábbis nem azon nyomban.

Az asszony rámosolygott, de a szemehideg maradt.

– Most azonban már emlékszem.Nem maga volt az elsõ olyan személy,aki a Mandala belsejébõl akartamegfigyelni a Kitörés Lángját?

Morag oly szorosan markolta megboroskelyhét, hogy ujjpercei fehéreklettek, mint a papír.

– De igen – mondta feszült csendután, meglepõ vékony hangon. – És

nem én vagyok még mindig azegyedüli, aki ezt megpróbálta?

– Én is megkíséreltem – válaszoltaMarc.

– Maga? És?...

– Egy idõre megõrültem tõle –mormolta Marc, a saját poharábabámulva. – Aztán megfogadtam, hogyfokozatosan újra megközelítem aLángot. De erre többé nem került sor.Még azt sem tartottam fontosnak, hogyminden délben meglássam a Lángfellobbanását.

– Ez a Láng is, amirõl Morag beszéltnekem – vetette közbe Chart – , úgy

vélem, ez az õsi emlékek közt ispáratlan. Mármint abban azértelemben, hogy funkciója van. Magaszerint mi ez a Láng?

– Én csak azt tudom, hogy az eposzszerint micsoda – felelte Marc. Chartfelsóhajtott.

– Hát igen. Az eposzban az áll, hogyez a teljes információs anyagmindarról, amit valaha tudtak, és ajátékmesterek azért zártákkristályoszlopokba, mint valamihangfelvételt, hogy a nap a világvégezetéig minden délben újralejátssza. Ön ezt elhiszi?

– Talán igen felelte Marc. – Csak

abban nem vagyok biztos, hogymegérti-e valaha földi ember a közlésitt alkalmazott módját. Azt gyanítom,arra a yanbeli alsó idegközpontra lenneszükségünk, amit a sheyashrimkábítószer szokott bekapcsolni, hogyezeket a jelzéseket be lehessen fogadni.

– A yanlakók viszont nem törõdnek amúltjuk emlékeivel – szólt közbeMorag.

– Így van – bólintott Marc. – Aztmég csak láthatjuk néha-néha, hogygyerekek odamennek, és megnézikezeket az emlékeket, a felnõttekazonban általában az érdeklõdésnek alegcsekélyebb jelét sem mutatják. Még

amikor egy nagyon távoli városbamennek, olyan útvonalon, ahol addigsohasem jártak, és az utazás hetekigtart, még akkor sem veszik afáradságot, hogy közben akár csak egyötkilométeres, jelentéktelen kitérõttegyenek, és megtekintsék az útjukbaesõ valamelyik ilyen mûemléket.

– Valóban azt hiszi, annak az alsóidegközpontnak a hiánya gátolja meg aföldi embert abban, hogy felfoghassa aKitörés üzenetét? – kérdezte Chart. –Vagy talán inkább az az oka, hogy aGyûrûbõl záporozó por eltorzítja a napszínképét?

Marc hosszasan meredt rá. Végül

kijelentette:

– Bárcsak... gondoltam volna erre!Mert nagyon ésszerûen hangzik! És eztlehet ellenõrizni?

– Természetesen. Már vannak iskísérleti eredményeim. Azaz, hogyegészen pontos legyek, holnap déltõllesznek csak használhatóeredményeim. Ha a yanlakók úgysemmennek múltjuk emlékeinek aközelébe, nyilván nem bánják, ha énelhelyezem a Mandala belsejében azegyik távirányítású érzékelõmet, azpedig majd betáplálja ide, akomputerembe a felvett adatokat.Feladata egyszerû lesz: napokon át

rögzíti a Láng fellobbanását,megfigyeli, mikor ér a csúcspontjára,van-e a fellobbanást kísérõ zajbanvalamiféle elrejtett jelzés, és kiszûri azajt. Végül pedig, ha szerencsém lesz,sikerül majd itt, a hajóban elkészíteni aMandala pontos másolatát is, ésmesterséges napszínképpel „lejátszani"az üzenetet.

– Fantasztikus! – kiáltotta Marc.

– Egyetért vele?

– Hogy egyetértek-e? – Marcizgalmában csaknem felugrott. –Hiszen ez... csodálatos lenne! – Majd ahangja egyszerre csak nagyon távolinaktûnt: – Ez... ez az, amire célzott,

amikor azt mondta, hogy van a KitörésEposzának egy tizenkettedik könyveis?

Chart kísértetiesen elmosolyodott.

– Természetesen. Ez maga aMandala, mely nemzedékekmegszámlálhatatlan során átvégesvégig itt állt mindenki orra elõtt.

– A beavatottak szótára – tette hozzáMorag.

– A kulcs.

– Az alapötlet magától származik? –fordult az asszonyhoz Marc. Ebámulatba ejtõ éleselméjûség hatására

kész volt elfelejteni mindazt a sok

– rosszat, amit Moragról beszéltek.De tulajdonképpen nem is értettepontosan soha, hogy a kolónián miértgyûlölték olyan szenvedélyesen ezt anõt, amikor annak idején itttartózkodott a Yanen; és mivel Marcszemély szerint nem volt olyan nagyonoda sem a kolóniáért, sem a lakóiért,eleve hajlandó volt sok mindentlevonni abból, amit azok állítottak.

– Azt hiszem, segítettemGregorynak, hogy erre akövetkeztetésre jusson – felelte Morag.

– De alapvetõen mégis az õfelkészültségének és páratlan

agymunkájának köszönhetõ. Menynyittud maga Gregory munkásságáról?Marc egy pillanatig habozott aválasszal.

– Nem sokat – mondta végül. –Mármint a Hyraxtól eltekintve...

– Már megint az a Hyrax! – szóltközbe Chart némi undorral ahangjában. – Minthalétjogosultságomat kizárólag néhányrabszolga felszabadításával tudnámigazolni! Méltatlannak, csaknemlealázónak tartom ezt! A maguk Lemdoktora például épp az imént vágta azarcomba, mit mûveltem a Hyraxon, énpedig megmondtam neki, hogy mi a

véleményem arról az egészrõl, debiztosra veszem, még csak rá sehederített. Hát ide figyeljen,fiatalember! Maga költõ. Ha maga semképes megérteni a filozófiámat és amódszereimet, akkor senki sem!

Görnyedten elõrehajolt, miközbenMarc minden erejével azon volt, hogyfigyelmét a lehetõ legjobbanösszpontosítsa. Még mindig alig tudtaelhinni, hogy valóban itt van GregoryChart hajóján, és hogy ez a nagy embermaga tart neki a mûvészetérõl elõadást.

És Chart egyszerre csak felélénkült.Szemében fellobogott a tûz, minthaszélvihar ragadott volna fel egy apró

lángocskát, hogy azzal egy egész erdõtfelgyújtson. A hangja is úgy ropogott,akár a tûzvész:

– Remélem, ön is egyetért velem,hogy bármely fajtához tartozó értelmeslények világában az a mindenkorilegnagyobb alkotóerõ, amely kultúráthoz létre! Az az erõ, ami elõttmindnyájunknak: költõknek,muzsikusoknak, drámaíróknak,filozófusoknak fejet kell hajtanunk. . .A folyamat, mely türelemmel, végnélküli csiszolással létrehoz valamit, ateljesség, mely mindent fel tudottszívni magába: az maga a remekmûvekremekmûve! És ennek semmi köze azegyes személyekhez, hacsak annyiban

nem, hogy néha megérhet az idõ egy-egy különleges tehetségû egyéniségszámára, aki képes rajta hagyni a kezenyomát a kultúra múlandó, képlékeny,cseppfolyós elemein.

Egy pillanatra elhallgatott, majdfolytatta:

– És hol találhatók valamely kultúramutatói? A múzeumaiban? Szó sincsróla! Az elsõ, elgügyögöttgyermekdalokban, a hõsökben, akiket amûvészetek állítanak elénk, a szlengkiszólásokban, a viccekben, melyekolyan tömény kivonatba sûrítik atársadalom szemléletmódját, mint...mint amilyen a fecskendõbe felszívott

orvosság anyaga!

Marc lopva Moragra pillantott. Azasszony szobormereven ült, de készenarra, hogy lelkes egyetértése jeléülbármely pillanatban bólintson.

Chart pedig tovább beszélt.

– És ott vannak azokban azeszményekben, melyeket az illetõkultúra részesei maguk elé tûznek, ésaz emberek szokásaiban, az ízlésükben,á választásaikban, bármily kicsiny ésjelentéktelen dologgal kapcsolatban.Mármost, a telenavigátor létrehozásaóta tetszésünk szerint kalandozhatunkegyik bolygóról a másikra... Menynyiis van belõlük? Csaknem száz! Azt

hiszem, pontosan kilencvenegyetszámoltam össze legutóbb. – Élesenfelnevetett. – Kultúra? Egy olyanvilágban, ahol a legelsõ odaérkezõksemmi egyebet nem tettek, csakúttörõkként megjelentek, felépítetteknéhány kunyhót, létrehozták alegszükségesebb közszolgáltatásokat,és aztán rögtön továbbvándoroltak,mert gyûlölték a tucatnyi különbözõvilágból utánuk jövõ, mindig asarkukban levõ, állandó otthont keresõnépséget. Én kultúrákat teremtek! Vagylegalábbis újrateremtek. Eztdramatizálom. Az illetõ világ lakosaiszámára elevenné, érthetõvé,közvetlenül hozzáférhetõvé teszem.Feldolgoztam néha a Földön is az õsi

hagyományokat. Két szerzõdésem voltÉszak-Amerikában, három Európábanés egy-egy Ázsiában, Afrikában ésAusztráliában. Azt követõen Dél-Amerikába hívtak, de úgy döntöttem,hogy azt a szerzõdést már nemfogadom el. Átmentem inkább másbolygókra: a Cinula, Hyrax, Groseille,Logres, Pe t'Shwé... ezek voltak azállomásaim. És mindenüttösszegyûjtöttem, elemeztem,tanulmányoztam, az eredetéig nyomonkövettem, válogattam éscsoportosítottam azokat a vicceket,azokat a gyermekdalokat, azokat a máreltorzított népi hagyományokat, azokata meséket és balladákat ésepigrammákat és... szimbólumokat,

melyek az emberek tízmillióinak közösélményeit jelentik. Van a Galaktikábanegyáltalán emberi kultúra? Mert havan, azt én építettem fel!

Marc torka egészen kiszáradt, atenyere viszketett az izzadságtól.Ennek a büszke kijelentésnek akkorsem tudott volna ellentmondani, ha azélete függött volna tõle.

– Látja? Én most száznegyvenöt évesvagyok. Minden emberi világbanmegrendeztem már legalább egyelõadást. Az utolsó és a legnagyobbszabású a Tubalcainon volt, ott, aholfizetségül – legalábbis tiszteletdíjamegy részeként – ezt a hajót építették

nekem. Emberi kultúrát kellettlétrehoznom egy olyan világban,melyet már teljességgel uralnak agépek, és a gyerekek kivételévelgyakorlatilag semmi sincs, amit agépek közremûködése nélkül tudnánakelõállítani, még a levegõt, az ivóvizet,az élelmet sem... És én megcsináltam.Pedig nem is ezzel az ûrhajóval.Hanem a régivel, amit fél évszázadighasználtam. És persze az agyammal!

Tenyerét a homlokára szorította,mereven kinyújtott ujjakkal: úgylátszott, mintha a koponyájából szarvakmeredeznének.

– És mi az... mi az, amit a Tubalcain

lakosai kaptak? – kérdezte Marcsuttogva.

– Azt az érzést, hogy egy emberitársadalom tagjai – felelte Chart. – Mimást? Azt tettem, amit mindig isszoktam.. . dramatizáltam. Megesettmár magával, hogy egy reggel arraébredt. . . Ó, de hiszen nem is tudom,kik a maga hõsei! Nos, ébredt-e márarra, hogy az egyik hõs üdvözli magát,bevonja abba a kalandos vállalkozásba,amitõl õ maga vált hõssé? Az úttörõkcsapatába, mely meghódította a magukszámára azt a bolygót, amelyen él, ésmost a csapat tagjaként köszönti, ésvelük együtt maga is hozzájárulhathíres, nagyszerû gyõzelmük

kivívásához Ázsiában egyszer egyetlenhónap leforgása alattszáznyolcvannyolc millió embernekadtam meg a személyes részvételérzetét! De hát, persze. .. – Chartegyszerre társalgási modorra váltott: –A Föld olyan hihetetlenül gazdag!

Morag elmosolyodott, és hátradõlt aszékén, mintha eddig azon izgult volna,képes lesz-e Chart megfelelõenösszefoglalni munkássága lényegét –most azonban elégedett volt amagyarázattal.

– Tizezer év múlva – szólalt megújra Chart – úgy fognak engememlegetni, mint az embereket

összekötõ erõt a világûr benépesítéseidején. Tulajdonképpen ez az a pont,ahol meg kellett volna állnom. Desajnos, még mindig egészséges és aktívvagyok, és semmi kedvem itt megállni.Ha nem kerülök össze véletlenülMoraggal, lehetséges, hogy végzeteskétségbeesésbe süllyedek. Õ azonbanmegkeresett engem, és javasolta, jöjjekide, a Yanre. ..

Kényelmesen összekulcsolta ölébena kezét.

– Azt mondják, hogy a yanlakók, bárnem emberi lények, bámulatosán közelállnak hozzánk, földiekhez. Nagyszerû!Megvan a kultúrájuk, de az már

ingadozni kezd az itt élõ kis emberitelepülés tapintatos, alig észrevehetõnyomása alatt. Igénylik-e vajon, hogyezt az eredeti kultúrát valakimegtámogassa, drámai formában újramegelevenítse a bolygó lakosaiszámára, oly sok évezred után, melyidõ alatt táplálékuk csupán õsihagyományok és legendák sovány éshíg étrendjébõl állt? Pontosan ezt akérdést akartam feltenni a hajómnak azimént. Most már biztosan elkészült ayanbeli delegáció látogatásakorrögzített beszélgetés elemzésével.

Marc feszülten figyelt. Felcsendült alevegõben ugyanaz a hang, melyetakkor hallott, amikor Morag felhozta a

hajóra:

– Az analízis megerõsíti az elõzetesfeltételezéseket. A yanlakók hatalmonlevõ hrathcsoport-ja, tudatában annak,hogy kultúrájukat az emberiségmagasabb rendû technikai vívmányaiveszélyeztetik, már régen elszántankutatta annak a módját, miként lehetneújra feleleveníteni a múlt idõk nagynapjait, és ezt szembeállítani azzal amagatartással, amellyel az ifjabbnemzedékük, amint mondani szokták,„majmolja" az emberi viselkedést. Demiután minden eddigi erõfeszítésükkudarcot vallott, most készekmegragadni bármely kínálkozólehetõséget és eszközt. A legteljesebb

együttmûködésükre lehet számítani.

Amikor a hang elhallgatott, Chartmegkérdezte:

– Remélhetem-e a yanbeli költészetlegnagyobb élõ fordítójának asegítségét is? Azt hiszem, szükségemlesz rá; a Tubalcainon megtanultam azta keserû leckét, hogy a gépek még sokkívánnivalót hagynak maguk után.

Marc hosszú-hosszú másodpercekigült dermedten, szédítõen kavargott azagya. Ott volt egyrészt a kockázat, mitörténik, ha kiszakítják a yanbelitársadalmat oly régen változatlanállapotából, emberi módon nyúlnakhozzá a féltõ gonddal ápolt õsi

álmaikhoz; másrészt viszont ott volt acsábító lehetõsége annak, hogy részeselegyen Chart legelsõ olyanszínjátékának, melyet az emberiségtõlidegen hagyományokra épít.

És ha Chartnak van igaza, és havalóban tudja, hogyan lehet megtalálnia kulcsot, mellyel a Kitörés Eposzatechnikai kézikönyvvé alakítható...

Még nem is döntött teljesen, derávágta:

– Igen. Természetesen!

XIII.

– Üzenet... egy üzenet érkezett afelügyelõnek – mondta Erik Svitraidegesen, amikor belépett Chevskyházának fogadóhelyiségébe. Attól apillanattól kezdve, hogy a felügyelõfelismerte és mintegy besoroztakövetõinek csapatába, amikor õ éppenvisszaindult Chart hajójánakállomáshelyérõl a kolónia felé, úgyérezte: valamiképpen õ maga isbelekeveredett ebbe a furcsa históriába.Valami régimódi hivatali légkörtöltötte be ezt a házat: naphosszatjöttek-mentek különféle emberek, s a

házigazda szinte uralkodóként trónoltköztük. Erikben egyre inkábbmegerõsödött az a szentségtörõgondolat, hogy a kolónia egyetlen földimegbízatású tisztségviselõjének sokkaltöbbet kellene odakinn járkálnia, hogya h o z z á tartozó közösség érverésétközvetlenebbül kitapinthassa. De hát õvégül is idegen volt itt, s meglehet,hogy ebben a világban, ahol másfajtalények vannak túlsúlyban, máskéntmennek a dolgok.

Chevsky éppen Dellian Smithékkelbeszélgetett, de most abbahagyta, ésErikhez fordult.

– Miféle üzenet? És mirõl?

– Szigorúan csakis önnek szól –felelte Erik, és átadta neki azönmûködõen lezárt kis tokot, amit atávközlõkészülék épp az iméntkézbesített. A fejlettebb világokban isritkaságszámba ment az ilyesfajtaszolgáltatás, legelsõ yanbeli napja ótaegyfolytában csodálkozott is, miszüksége van tulajdonképpen effélebonyolult berendezésre egy ilyenkicsiny és viszonylag szegényes emberiközösségnek.

– Pardon – motyogta Chevsky, skézbe vette a tokot. Az a pillanattörtrészéig tétovázni látszott, amíg acímzettet azonosította, majd egypukkanással kettéhasadt, és

szétteregette tartalmát. A felügyelõkíváncsi pillantást vetett rá.

– Nahát... A dög! Az a rohadt dög!

Smithék csak bámulták, meg Erik is,és a többiek, mind a kilencen, akik ottvoltak a helyiségben. Eriknémelyiküknek már a nevét ismegtanulta, de azóta, hogy egyszer agifmak kábítószer hatása alá került,még mindig voltak kiesések azemlékezetében.

– Sid! – mondta Chevsky mélységesutálattal.

– A fenébe is, ez összeesküvés! Ezbizony szabályszerû összeesküvés! Ki

akarnak készíteni!

– Kicsoda? – kérdezte Smithfelesége, Rachel.

– Lem... meg Pokorod. .. megDucci... meg a többi öntelt csibészabból az önjelölt bandából ! – Chevskygalacsinná gyûrte az üzenetet meg atokját is, és a szemételnyelõbehajította.

– Tudják, hogy most meg mitmûveltek ezek? Körülötte mind afejüket rázták.

– Sid elment. Ma reggel meglépett atelenavigátoron anélkül, hogy egy szótis szólt volna nekem! – Képtelenül

nagy könnyeket préselt ki a szemébõl,mire Rachel papírzsebkendõket adottneki, hogy letörölje.

Chevsky váratlanul zokogni kezdett,s úgy nyögte ki nagy nehezen:

– Nem sokat ért, de hát mégiscsak afeleségem volt, és az embernekszüksége van feleségre!

Ahogy az elõbb nemet intettek, mostugyanúgy mind bólogattak a fejükkel.

– És még csak el sem köszönt! –motyogta Chevsky elfúló hangon.

„Kíváncsi vagyok, hogyan tudta azasszony nyélbe ütni ezt az egészet –

töprengett Erik. – Gondolom, lehetettvalami megtakarított stiki pénze. Mertez a pasas biztosan ellenõrizte a közösszámlájukat. Szerencsés spiné! Bárcsakén is megengedhetnék magamnak egyúj csillagközi telenavigációs utat!"

– Ezzel hát el is dõlt a dolog! –harsogta Chevsky. – Összehívjuk ezügyben a városi gyûlést! És többségihatározattal kérvényt küldünk a Földre,hogy szabadítsanak meg minketezektõl a nagyképû csirkefogóktól!Mert mi mind örülnénk, ugye, ha Chartmegrendezné miná-lunk az elõadását?

– De még mennyire! – helyeseltekkórusban.

– Még akkor is, ha olyan elõadáslenne, ami... hogyan is mondjam... abennszülött hagyományokon alapulna,nem pedig a mién-ken! – Chevskykinyújtotta kezét, s valaki egy telepoharat nyomott a markába; valamisörféle ital volt benne. Erik márkóstolta egyszer, de savanyúnak találta.

Sejtette, ki az, aki Chevskyt ilyenirányba befolyásolja. Rachel Smithbenvolt valami naiv ravaszság – ha ugyanegyáltalán van ilyen – , és nagyon jóltudta, hogyan kell megédesíteni azélvezhetetlen dolgokat. Az õ befolyásátérezte ki Erik a felügyelõ következõmegjegyzésébõl is.

– Ennek a híres mûvésznek, ennek aGregory Chartnak a zsenialitása talánmég abban is segítene, hogy jobbanmegértsük yanlakó szomszédainkat, ésenyhítsük az életmódunk köztifeszültséget.

Ezt a megjegyzést már nemmindenki fogadta lelkesedéssel.

Chevsky azonban rendületlenülfolytatta: – De mindenesetre nagyszerencsénk volt ezzel az Erik fiúval is,aki nemcsak abban segített, hogy én...izé... megõrizhessem a tekintélyemet,amikor a saját feleségem, az a dög, úgyki akart szúrni velem...

Szünet. Számos mosoly irányult Erik

felé, aki megpróbált – bár ezt utálta –udvariasságból visszamosolyognirájuk.

– Hanem tájékoztatott egytudósítógépet is, mely meghallván ahírt, hogy Chart ideérkezett, márisrobogott a telenavigációs állomásra, ésharmadfokú készültségben útnak eredt,még mielõtt Ducci és az a mindenlében kanál fia megakadályozhattavolna. – Kényelmesen hátradõlt, kezét-lábát kinyújtotta. – Hála ennek a.. . azthiszem, még nem mondtam maguknak,de én már érdeklõdtem az informattól,és megtudtam, hogy ez a tudósítógép aFöldön van bejegyezve. .. így hátbiztosra vehetjük, hogy a Chartról

szóló hírek máris elterjedtek az egészlakott Galaktikában.

Újabb szünet. Hadd emésszék meg akijelentését.

– Ami azt jelenti, hogy most aztánmi is igazán híres-nevezetesek leszünk.Az informat szerint, ahová csak beteszia lábát Chart, ott rögtön megjelennek aCinuláról, az Iliúmról, a Groseille-rõl,de még a Földrõl is a jómódú turisták,hogy megtekinthessék legújabbremeklését. De még ez a megszokott,tömeges érdeklõdés is nyilvánmegkétszerezõdik attól, hogy Chartmost elõször nyúl idegen kultúrához.Ugye világos, hogy ilyen üzleti

lehetõségre itt, a Yanen még soha nemnyílt alkalom!

– Pedro Phillipset nem látom itt –szólalt meg egy hang a helyiséglegtávolibb sarkából. Erik nem isismerte igazán az illetõt, csak a nevéthallotta már; bizonyos Boris Dooleyvolt, aki néhány esztendõvel ezelõttérkezett, és úgy látszik, sokkal továbbmaradt itt, mint ahogyan eredetileggondolta. Egyébként Smithékkeldolgozott együtt a csatornahálózatkarbantartásánál és tisztításánál.

Chevsky fenyegetõ pillantással mértevégig. Vészjósló dörmögés hallatszotta hangjából:

– Na és? Ezzel mire céloz?

– Csak arra, hogy Pedro a kolóniakereskedõje, és ha valóban olyan nagyüzleti lehetõséggel kecsegtetne ez adolog, akkor Phillips nyilván a mioldalunkon állna. És azt is szeretnémtudni, hogy az a Lem meg a Pokoroddoki és a többiek miért vannak olyanfrászban Charttól?

Szavait rövid, ellenséges csendkövette. Egyszerre csak megszólaltErik, pedig egyáltalán nem isszándékozott felszólalni.

– Én...

Kivétel nélkül mind rászögezték

tekintetüket. Erik nyelve hegyévelmegnedvesítette ajkát.

– Nos – kezdte elszántan – én, mivelén magam csak a minap toppantam beide, tudom, hogy ebben az ügyben sokmondanivalóm nem lehet. De hátmesterségembõl kifolyólag igensokfelé jártam már, talán harmincnál istöbb naprendszerben ... és van bennemvalami rossz érzés ezzel a Charttalkapcsolatban, aki földi ember létéreerre a nagy, õsi yanbeli elõadásravállalkozik. Ezt úgy értem, hogyvannak itt olyasféle dolgok, amiket minem tudunk utánozni. Nincs igazam?Úgy értem, hogy nyilván vannakolyanok is a yanlakók között, akik nem

szeretik a földi embereket... Ezt úgyértem...

Tehetetlenül széttárta vaskos, barnakezét, és ebben a pózban állva fejeztebe:

– Úgy értem, valami rosszat érzekebben. Mindenesetre szívesebbenlennék bárhol másutt a világon, mintazon a bolygón, ahol Chart éppenmûködésbe lép. Sokat gondolkoztamezen, és ez a véleményem...

Elsõ pillantásra megállapíthatta,hogy érzékeny pontot érintett nem isegy jelenlevõ agyában. Chevskyazonban nyersen rászólt:

– Ide figyeljen, Erik barátocskám!Maga is mondta, hogy csak most jöttide! Hát akkor miértünk ne fájjon amaga feje! Élvezze csak az elsõlátogatását a Yanen... vagy ha nemtetszik itt, akkor fogja magát, ésmenjen vissza. Az aggályokat bízzacsak ránk, régiekre. Mi tudjuk, hogy miaz, amit ilyen esetben tenni kell!

– Bocsánat – mondta halkan Erik, s ahelyiség egyik homályos zugábankeresett magának ülõhelyet.

– Helyes! – folytatta Chevsky. –Arról beszéltünk, ugye, hogyösszehívjuk a városi közgyûlést. Van-evalaki a jelenlevõk között, aki úgy

gondolja, hogy erre nincs szükség?

Senki sem jelentkezett.

– Jó. Akkor hát tovább mehetünk.Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom,hogy ebben a helyiségben mostmegtalálható a Yanen élõ emberitársadalom tekintélyeskeresztmetszete, és ha ügyesenforgatjuk a lapokat, akkor a gyûlést úgyirányíthatjuk. ..

Erik már nem hallgatta. Aztszámolgatta magában, vajon elegendõ-e pénzének maradéka ahhoz, hogy atelenavigátorral egy másik világbautazhasson. Még az sem feltétlenülszükséges, hogy olyan világba, ahol

szakmájában valami nagyon jó fogástremélhet. .. csak éppen jel, el innen, aYanrõl.

A hideg futkározott a hátán,valahányszor azt emlegette valaki,hogy Chart ezeknek az idegenlényeknek akar itt színjátékot rendezni.Már régóta kifejlõdött benne az ahasznos tulajdonság, hogy felfigyeljena néhanapján jelentkezõ baljóselõérzeteire. Most pedig úgy érezte,egy Chart-féle színjáték idején okosabbdolog bármely másik bolygórólszemlélõdni, mint ott lenni, ahol ez azalak éppen tevékenykedik.

Persze, szégyenletes dolog lenne

elmenni a Yanrõl anélkül, hogylegalább kipróbálta volna azt anevezetes nemi összeillésüket. De hát...!

Nagy mûvész! Mi az, amit mégsemszabad megtenni ezen az alapon? Azördögbe is! Például, novaszerûenfellobbantani valamelyik napot csakazért, hogy tanulmányozhassa azt ahatást, amit a nap hirtelen hõmérséklet-emelkedése gyakorol valamelyik lakottbolygójának a kultúrájára?

Körülbelül ugyanabban a pillanatbankérdezte Pedro Phillips gondterhelten:

– Van arra mód, hogy mi ittvalamiféle törvényes testületté

alakuljunk? – Mint kereskedõ,tevékeny részt vett a csillagköziáruforgalomban, s tekintettel abetegségek elterjesztésének vagy azeléggé ingatag helyi gazdaságiegyensúlyok felborulásánakveszélyeire, rengeteg olyan szabályzatvolt, amelyet mindig figyelembekellett vennie. Ebbõl következett, hogyéppen õ volt az, akit annyira izgatott atörvényesség.

Hasonlóképpen helyzetébõlkifolyólag, Ducci volt az, aki viszontfelhorkant, és nyomatékosankijelentette:

– Törvényes? Törvényes precedensek

nincsenek, amíg elõször meg nemtörténik valami... és ez, ami most itttörténik, nemde, éppenséggel egy elsõeset?

Ott ült dr. Lem híres „i" sövényérenézõ verandáján, kényelmes székekbenaz a társaság, melynek tagjaira Lemdoktor már régen úgy tekintett –függetlenül attól, hogy volt-evalamiféle hivatalos megbízatásukvagy sem – , mint a kolónia „felelõs"személyiségeire, s akik most józanmegfontolással bólogattak, s néztekegymásra. Pompy gazdája lába mellettnagyot sóhajtott. Mint általában amókucicák, a hátán levõ nagykiterjedésû szaglózóna következtében õ

is igen érzékenyen reagált a körülöttelevõk hangulatára, éppen ezért mostmár kezdte idegesíteni az az állandóválságérzet, amit a feszültségnek feléis áradó kellemetlen szagából érzett ki.Lem doktornak eszébe jutott, hogykedvencének elõzõ éjszakalidércnyomásos álma volt. Elõszörfordult ez elõ, amióta itt voltak aYanen. Karmaival cafatokra szaggatottegy értékes yanbeli szõnyeget.

Micsoda önzõ fráter ez a Chart! Úgymegkavart minket, mint gulyást afazékban!

Remélve, hogy lecsillapítja akedélyeket, így szólt:

– Tekintsük át még egyszer, mi az,amit eddig tudunk. Elõször is.. .

– Mit kell itt újra áttekinteni? –vágott a szavába az egyébként nyugodtJack Shigaraku, székében elõrehajolva.– Tudjuk, hogy Chart kedvezõ választkapott, méghozzá nemcsak az ifjú„majmoktól", hanem a konzervatív,idõsebb yanlakóktól is. Tudjuk, hogyigénybe vette Marc Simon segítségétis, és akár helyeseljük Marc egészmagatartását, akár nem... – és a tanítóéreztette, hogy õ bizony nem helyesli,ami nem is volt meglepõ, hiszen azidegen világokban tevékenykedõminden oktatóhoz hasonlóan, õ islelkes híve volt a földi mûveltség

folyamatosságának, és mindenképpenannak a megõrzésére törekedett – ,azzal a ténnyel mégis számolnunk kell,hogy a földi emberejt közül õ az, akilegtöbbet tud a Yan kultúrájáról. Deminket, hogy úgy mondjam, faképnélhagyott. Egyszóval, Marc...

Nem vonta le a következtetést, csakújra hátradõlt a székben. De Lemdoktor számára nyilvánvaló volt, hogymindenki tudja, mit akart mondani.

– Csak éppen ne Morag Fengcsalogatta volna ide Chartot! – jegyeztemeg bánatosan Jack felesége, Toshi.

– Pedig õ tette – felelte élesen Pedro.– Elég baj ez nekünk! – Miután

felkeltette a társaság figyelmét, ígyfolytatta: – Arra vonatkozólag pedig,hogy törvényes testülettéalakulhassunk, tanácsot kértem azinformaitól, és...

Megszólalt a távközlõ. Lem doktorelnézést kért a többiektõl, hátrafordultszékében, s miközben a verandánmûködõ és most õhozzá lebegõkészülék felé nyúlt, hallotta, amintPedro kitartóan mondja tovább:

– És kiderítettem, hogy nekünk, úgyis mint az itteni egész emberi lakossághatározatképes csoportjának jogunkbanáll önmagunkat politikai testületté, egyolyan. . . Hogy a csudába is hívják ezt?

Ja igen, párttá nyilvánítani! Ezek utánpedig a tennivalónk a következõ. Haösszehívják a legközelebbi városigyûlést...

Egyszerre csak azt vette észre, hogysenki sem figyel rá. Mindenkimegfordult és Lemre nézett, meg atávösszekötõ miniatûr képernyõjére,mely most Lem doktor széke elélebegett. A kép gyenge minõségû volt,s a rikácsoló, erõlködõ beszéd istorzítva hallatszott. Jellegzetességeiazonban félreismerhetetlenek voltak.

– Csillagközi hívás! – jegyezte megToshi teljesen elképedve, majd egészfölöslegesen hozzátette: – Pszt!

A képernyõn egy nagydarab, de azértegészen csinos, sötét hajú, élénk rózsásarcú nõ el-eltünedezõ, elhomályosodó,de néha tökéletesen kivehetõ képejelent meg, s azt mondta:

– Lem doktor? A yanbeli kolónianévjegyzékébõl megállapítottuk, hogyön ott a korelnök, az egyetlenhivatalosan feltüntetett személy afelügyelõn kívül, õ viszontpillanatnyilag nem válaszol a hívásra,így hát megbocsát, ugye, ha önt...

– És ön kicsoda? – vágott közbe dr.Lem, amikor felocsúdott – elsõmeglepetésébõl. – És honnan hív? Mitóhajt?

– A nevem Claudine Shah, és aFöldrõl beszélek – mondta a nõ. Averandán mindenki feszülten figyelt.Hívás a Földrõl! Amióta a kolóniátmegalapították, ilyesmi legfeljebbötször-hatszor fordult elõ.

– És egy utazási iroda megbízásábóljelentkezem. Eddigi útvonalait irodánkmár régen szerette volna kiegészíteniegy olyan bolygóval, melyet gyûrûvesz körül. Nemrégiben járt önöknélegy tudósítógép, az közölte a hírt, hogyGregory Chart ott van a Yanen; ez hát alegjobb alkalom lenne arra, hogy...

– Töröljük ezt a hívást! – mondta dr.Lem. A képernyõ engedelmesen üresen

kivilágosodott. Lem doktor lazakézmozdulattal elúsztatta magától akészüléket, visszafordult, és társairapillantott.

Mindnyájan hallgattak.

– Azt indítványozom – mondta végüldr. Lem – , hogy úgy is mint felelõsjavaslattevõ testület, nyújtsunk be egykérelmet a Föld kormányzatához, ésebben kérjük, hogy ha kell, akárerõszakkal is, de távolítsák el Chartot aYanrõl. Meg kell akadályoznunk, hogyvégrehajtsa a tervét, és felelevenítse aKitörés Korát.

XIV.

– Most végre alkalmam leszmeglátni azt a híres-nevezetes KitörésLángját – mondta Chart, ésmegállította a levegõben azexpresszsuhanót. Marc már évek ótanem ült ilyen jármûvön, de ehhezhasonlatos korszerû modellben mégsohasem: tökéletesen hangtalan volt, ésa legcsekélyebb rezgés sem árulta el

mozgását. Nem vitás, hogy ez is részevolt annak a tiszteletdíjnak, amit Charta Tubalcainon kötött ki magának.

A nap sugarai éppen akkor kezdtékszínpompába borítani a Mandalakristályoszlopait. Chart tökéletesenidõzítette az érkezésüket.

– Elhelyezte odabenn az érzékelõszerkezetet? – érdeklõdött Marc.

– Természetesen. – Charthunyorogva nézett oldalra, afényudvaros nap felé. – De túl gyorseredményt azért ne várjon! Több tucat,talán még száznál is több felvételt kellösszevetni egymással, amíg majdsikerülhet kiszûrni a zajból a

jelzéseket. A napot körülvevõ porfátyolminden bizonnyal szörnyenösszezavarja a színképet.

– Most! – kiáltotta Morag a hátsóülésen.

Mintha odalenn az áttetszõoszlopokat hirtelen tûzzel futtattákvolna be: a Mandala most összességeés sûrített kivonata volt mindannak,amit az emberek egy remekül csiszoltdrágakõben Valaha is megcsodálhattak.Harangcsengéshez hasonlatos,kristálytiszta színeket szorítottakháttérbe az újabb és újabb, csíkokban,örvénylõ ívekben megjelenõ,káprázatosán ragyogó fénynyalábok.

Egyik gyöngyházfényû, szivárványosszínjátékot másik követte, majd újszínárnyalatokba olvadtak össze,miközben mögöttük elviselhetetlenragyogássá fokozódott a fény.

És mégsem tudták levenni róla aszemüket. Maréban – és kétségtelenülMoragban is – fájdalmas emlékeketébresztett; hiszen senki számára semlehet kellemes a visszaemlékezés sajátátmeneti õrültségére. A tobzódó színekhullámai mintha szívfájdító érzést,valamiféle jelentést vagy rejtettértelmet hordoztak volna, mintha azember egy félig-meddig már a földbetemetett, idõ koptatta kõre bukkanna,amelyen egyszerre csak hajdanvolt

felirat nyomát fedezné fel, de olyanírásét, melynek utolsó értõje már ezeresztendeje halott.

A szemmel látható dicsõség röpke,hihetetlenül káprázatos felvillanásavolt ez – és máris elmúlt az egész! Anap túlhaladt a zeniten.

Chart hangosan, mélyet lélegzett.Marc arra gondolt, hogy Chart a Lángfellobbanásának harminchatmásodpercén át véges-végigvisszafojtotta lélegzetét. Most pedigmegilletõdött hangon mondta:

– Óriási! És ilyen rövid idõbetömörítve az egész! Bizony, az én kisfénytrükkjeim olyanok e mellett, mint.

.. mintha egy kisgyerek mázolnanevetséges pacnikat festékbe mártottujjával!

– Ezt most te mondtad ki! – jegyeztemeg halkan Morag. – Nem hitted elnekem, ugye? Legalábbis mostanáig!

– Hát.. . – Chart hátradõlt avezetõülésen – azt hiszem, valóbannem hittem el. És ezek a yanlakók mégazt a fáradságot sem veszik maguknak,hogy idejöjjenek és megnézzék?

– Sohasem hallottam, hogy felnõttyanlakó eljött volna ide, hogymegnézze a Lángot – erõsítette megMarc.

– Fantasztikus! – Chart kábultancsóválta fejét. – Azt tudja, ugye, hogyelõadásaimhoz mesterséges kozmikusrészecskéket állítok elõ.

Olyan tárgyakat. .. szerkezeteket...amelyek különbözõ jelzéseketsugároznak, felfokozzák a hangulatot,elõkészítik a közönséget, hogy úgyreagáljanak, ahogy én akarom... Deehhez hasonlóan látványos dolgot mégsohasem hoztam létre!

Egy ideig szótlanul ültek, Chartvégül megdörzsölte szemét, s újra asuhanó kapcsolóihoz nyúlt.

– Most pedig hová? Persze, persze...azokhoz az úgynevezett Gladen

Menhirekhez.

Vagyis: a múlt emlékeinek teljesfelmérése következik. A GladenMenhirek, melyek szabályosansorakoznak, körülvéve az egész bolygótszárazföldön és víz alatt; pontosanharminckét egész négy tizedkilométernyi távolságra egymástól:teljesen azonos mûkõ tömbök,mindegyik hatvanhét méter magas, azalapja tizennégyszer tizennégy méter, asarkai lekerekítettek. Aztán a MullomWat, mely a Scand óceánból emelkedikki, és halkan zümmög nyitott tetején aszél. Félelmetes sziklába, valamigránitfélébe vájt hatalmas üreg abelseje, annyi padsorral, hogy az

üléseken tízezer yanlakó iskényelmesen elférhetett, arccal egycsupasz fal felé fordulva. És egyspirális labirintus, olyasféle, mint egyközépen félbevágott tengeri kagyló,melynek járata valamilyen központikör felé vezet... de aztán kifelé haladmegint. És nem jut el sehová sem.

És aztán tovább... Egy nap, egyéjszaka és még egy nap telt el, amígsorra látogatták az északi féltekefontosabb emlékmûveit; repülésközben ettek, és akkor aludtak, amikoraz óceán fölött haladtak át, de kétszeris felébresztette õket az automata, hogyleereszkedhessenek a vízbõlmagányosan kiálló, rejtélyes kisebb

építményeknél, s ott körözzenek egyideig; ezek ugyan nem voltak olyanjelentõsek, mint a Mullom Wat, dehasonlóképpen talányosak.

És minden egyes megállónálbebizonyosodott, hogy mielõtt elindultide Chart, mennyire alaposantanulmányozott mindent, ami a Yanrevonatkozott. Marc csatolt az eposzfordításához egy függeléket is, ebbenpróbálta azonosítani a fennmaradt õsiemlékeket azokkal a.mûalkotásokkal,amelyekre a költeménybenhivatkozásokat talált. Egyeseketegyáltalán nem volt nehéz felismerni; aKitörés Mandalája például annyiszorszerepelt az eposzban, hogy annak

azonosságához vita sem férhetett, de aMullom Watot és még néhány másépítményt is aligha lehetett volnabármi mással összetéveszteni. Aproblémák ott kezdõdtek, ahol fennálltannak a lehetõsége, hogy a szövegbenemlített eredeti épület már nincs meg –talán a Kralgak területén állt, s ameteoritok zápora nyilván régenmegsemmisítette.

De amikor Chart megvizsgálta azegyes építményeket, folyton ilyeneketmondott:

– Lehetséges, hogy ez a HatodikKönyvben leírt emlékmû, ahol az erdõtvisszaküldik a múltba? – Vagy pedig: –

Ez arra a Második Könyv elején levõszakaszra emlékeztet engem, ahol ajátékmesterek egy magas hegytetõntartanak gyûlést.

Marc csak ámuldozott, és igyekezettminden tudását összeszedni, hogyalátámaszthassa vagy pedig megcáfoljaezeket az éles logikával végiggondoltfeltételezéseket. Újra és újra megesett,hogy Chart egyszerre csak olyasmitvett észre, amire addig õ maga semfigyelt fel. Percrõl percre nagyobbtisztelettel nézett rá.

És akkor Chart végül kijelentette:

– Jól van! Most pedig a déli féltekéreindulunk!

Marc hosszan, döbbenten nézett rá.Majd nagy sokára azt kérdezte:

– Ebben a. . . ebben a micsodában?Úgy gondolja, hogy a Kralgakon át?

– Miért ne? Látni akarom a déliemlékmûveket is. Meg természetesenmeg kell néznem a vadakat is.

– De hiszen... – Még mielõtt azonbankimondta volna, máris semmivé lettMarc ellenvetése, amint körülnézett asuhanó belsejében. Hát igen, ez alegújabb típusú tubalcaini suhanóminden bizonnyal arra is képes, hogysértetlenül átrepüljön Kralgak fölött.

– Fél a meteoritoktól? – fordult

hozzá Morag. – Nem kell félnie. Csaknem képzeli, hagynám, hogy Gregoryaz életét kockára tegye? Vagy azenyémet! Nem. Az számomra nagyonis sokat ér!

– Persze.. . persze... csak talán márnagyon hozzászoktam, hogy úgy éljekés gondolkozzam, mint a yanlakók.Számukra természetesen a Kralgakátrepülésének még a gondolata iselképzelhetetlen.

– Azt hiszem, lenyûgözõ utazás lesz– mondta Chart. – És ezt a suhanót egyhúsztonnás sziklánál kisebb valamimég csak ki sem tudja billenteniütjából. Egyébként inkább az óceán,

mintsem a Kralgak fölött fogunkátrepülni. Értesüléseim szerint a vadaklegsûrûbb koncentrációja a délikontinens hozzánk közelebbi partjamentén található, innen tehát a fõkörirányában haladva, egyenesen odarepülhetünk, ahol ezek élnek.

Amikor Marc megpillantotta magaelõtt a sötétkék víz színén ameteoritokkal bombázott övezethatárát jelentõ fehér tajtékot, mindenelszántsága ellenére is meg kellettkapaszkodnia, ujjai teljesenelfehéredtek, olyan szorosan markoltaaz ülés karfáját. Charton semmifélefeszültség nem látszott, csak valamielragadtatott izgalom jele. Olykor-

olykor felvonta szemöldökét, amikorkülönösen nagy vízoszlop lövellt fel.Ahogy közeledtek, mintha az egészégboltra szabálytalan csíkokban tüzesfonalakat fûztek volna, aztán egy enyhekis rázkódást lehetett érezni, Marcfelpillantott, és rémülten vette észre,hogy a suhanó átlátszó tetején egymeteorit zúzódott szét. És közben aháttérben ott pislákolt a Gyûrû, mely anappali ég kék ködfátylán keresztüléppen csak látható volt: egy halvány,halvány fehér szalag.. .

Összerezzent, amikor újabb kõdarabcsapódott nekik. Hallotta, amint Moragfelkuncog. Dühös lett önmagára,inkább lefelé nézett, ahol a vizet

láthatta, mely pontosan úgy kavargott,olyan habosán tajtékzott, mint egysebesen rohanó patak zuhataga.

Pedig errefelé volt a legmélyebb atenger. A felszínt leginkábbmegközelítõ sziklák csúcsa is jószázméternyire volt a víz alatt.

– Pompás! – mondta Chart. –Bámulatos!

És. .. Hát igen, bizonyosszempontból valóban az. Ezt Marénakis el kellett ismernie. De annyira azértnem nagyszerû, hogy megérte volnaegy fél bolygó elveszítését.

– Oda nézzetek! – kiáltotta

váratlanul Chart, és magasba lendítettkezével a zenit felé mutatott. Hatalmas,több tonnás szikladarab zúdult lefelé,jobbra az õ útvonaluktól, vakító fehércsíkot hagyva maga után a légben.Amikor a vízbe csapódott, óriásirobbanás hallatszott, s egy gõzoszloplövellt szökõkútszerûen, több százméternyire a magasba. Szél ragadtamagával a permetet, egy röpkepillanatra a suhanó fedelét is ellepte apára, de az önmûködõ tisztítószerkezetrögtön újra tökéletesen átlátszóvá tette.

– Bárcsak igazán tiszta képet tudnékalkotni magamnak arról, hogymilyenek is voltak fénykorukban ayanlakók – mormolta Chart maga elé. –

A játékmesterekrõl meglehetõsenpontos elképzelésem van, de az utódaikmég mindig rejtélyesek számomra.Marc!

– Tessék?

– Marc, maga ismeri az embereket.Képzelje el, hogy az emberiségetotthon, a Földön valami nagy, nagykatasztrófa érte volna, de még acsillagközi telenavigációs utazás elõttiidõkben. Képzeljen el egy... mondjukegy háborút! Tudja egyáltalán, mi az,hogy háború?

– Tudom.

– Vagy valami más katasztrófát,

amely tönkretette volna a korabelicivilizációt. El tudná képzelni, hogy azemberiség annyira elcsügged, hogyteljesen lemondjon az újjáépítésnekmég a reményérõl is?

– Én. .. azt hiszem.. . el tudnámképzelni – felelte Marc. – De csakabban az esetben, ha a katasztrófakövetkeztében az emberek olyanprimitív fokra süllyednének, mint itt avadak.

– Igen, pontosan. Ezek a vadak,akiket most meg fogunk tekinteni,jellemzõ példái annak, hogy mitörténhetett volna az emberiséggel,habár, én legalábbis merném remélni,

az emberek néhány évszázad utánmindent újrakezdenének, és nemmaradnának tízezer évig a fásultbarbárság állapotában. – Körülöttükminden irányban folytatódott a tûzesõ,az óceán zubogott és hánykolódottalattuk, de Chart már oda sem nézett. –De hát a civilizált yanlakók!Hihetetlen! Hogy így egyszerûenkiengedték kezükbõl a... a sajátvívmányaik színe-javát, és attól abizonyos naptól kezdve, a jelek szerint,teljesen megelégedtek a pusztalétfenntartásukkal.

– Teljesen azért mégsem elégedettek– szólt közbe Morag.

Chart hátrafordulva kérdezte:

– Azokra a „majmokra" gondolsz?Tudom. Van elégedetlenség is, ez elégnyilvánvaló. De ennek felkeltéséhez azkellett, hogy kapcsolatba kerüljenek azemberiséggel. És hát mi ez az egyévszázad, ha egybevetjük a megelõzõkilenc és fél évezreddel? Olyan ez azegész, mintha a játékmesterek egy másfajhoz tartoztak volna, nemde? Vagymondjuk õk voltak a faj élcsapata. Egykicsiny csoport, melyben összpontosultaz összes kezdettiényezõképesség,eredetiség, találékonyság, s amikor õkeltûntek... – Olyan kézmozdulatot tett,mintha homokot rázna le a tenyerérõl.– Azért mégis ugyanahhoz a fajtához

tartoztak, ugye?

– Tudomásom szerint olyasmire sohasenki sem célzott, hogy ajátékmesterek nem a mai yanlakókkalazonos fajta lények lettek volna –mondta Marc.

– És a vadak?

– Én magam soha egyetlenegyet semláttam még – ismerte be Marc. – De azinformatnak vannak erre vonatkozóadatai. Testi felépítésük azonos a többiyanlakóéval, csak gyakran csenevészekvagy betegek.

– Értem – bólintott Chart. – Ohó, ittmár tisztább a felszín! Úgy látszik,

átjutottunk a meteoritövezeten.

Még egy égi kõdarab zúzódott szét atetõn. De ez sem okozott nagyobbizgalmat, mint a többi. A suhanózavartalanul folytatta útját.

Félóra sem telt el azóta, hogy elértéka déli földrész partját, amikor márisrábukkantak a vadak egyik törzsére.Chart már korábban bekapcsolta azantivíziós készüléket, így aztán a kabinnem volt látható, sem hallható, amikora vörös homokos part mentén finomanlefelé suhant. Húszan vagy huszonöténlehettek a felfedezett csoportban:férfiak és nõk nagyjából egyenlõszámban, mind meztelenek, csak a

nyakuk és a derekuk köré kötötteklombfüzert. Két gyermek is volt acsoportban, de még nagyon pici voltmind a kettõ, ölben vitték õket.Homoki férgekre vadásztak mind:hegyes végû karókkal vagy a csupaszlábujjaikkal túrták ki föld alattilyukaikból. Amint megtalálták,nyomban meg is ették. Csak kettenvoltak köztük, akik elvitték alelõhelyrõl a férgeket, mindkettenférfiak. Ezek odafutottak agyermekeket cipelõ nõkhöz, észsákmányuknak mintegy a felét nekikadták.

– Ezek az apák? – kérdezte Chart.

– Nem valószínû – felelte Marc,miután egy pillanatig maga iselgondolkozott ezen. – Azt hiszem,emlékszem, mit mondott ezzelkapcsolatban az informál. Ezekfelváltva gondoskodnak a gyerekekrõl.Ez az északon meglevõ szokásnakvalamilyen csökevényes változata. Azttudja, ugye, hogy ott az újszülötteketegy kortchnak nevezett különlegestartályban elküldik valamelyik másikvárosban élõ rokonukhoz, s agyermekek igazi szüleiket öt- vagyhatéves korukig nem is látják viszont.

– Természetesen tudom.Tanulmányoztam a yanbeli családikapcsolatokat. – Chart minden

figyelmét összpontosítva kémlelte avadakat. – Igen, ami a testalkatukatilleti, nagyon hasonlítanak azészakiakra. Nézzük csak, háthameghallhatjuk a beszédüket!

Egy kattanással bekapcsolt valamit.Marc nem látta, hogy ettõl bármi istörtént volna; megkérdezte hát, hogymi volt az.

– Egy antivíziós monitortbocsátottam ki – felelte Chart. – Deahogy a hangjából kiveszem, azok ottlenn nem valami sokat beszélnek.Figyelje csak! – Elcsavart egy gombot,s a suhanó kabinjában egyszerre valamilágy hang hallatszott : a partot

nyaldosó apró hullámok csobogása,amit olykor-olykor a talajon kúszó,fejletlen növényzethez érõ mezítelenlábak surrogása tarkított.

– És nincsenek fegyvereik – mondtaChart tûnõdve. – És szerszámaik iscsak olyan kezdetleges munkaelvégzéséhez, mint az a turkálás atalajban, így van?

Marc bólintott.

– Azt hiszem, kitûnõen meg fognakfelelni – jelentette ki váratlanul Chart.– Persze, kétszeresen is meg kellgyõzõdnünk róla. Nézzük csak azt afickót, aki ott messzebbre ment atöbbiektõl, s a társai most nem

láthatják.

Chart egyik kezével egy hímnemûremutatott, aki éppen egy nagy sziklamögé ment. A másik kezével aszerelvényfalon nyomta le azutasításait közvetítõ kapcsolókat.

A férfi váratlanul a levegõbeemelkedett, mintha üvöltött volna,aztán eltûnt.

– Mit csinál? – kiáltott fel Marc.

– Csak tanulmányozom, megnézem,hogy megfelel-e – válaszoltaszórakozottan Chart. – Hm! Igen... atestalkata meglehetõs... egy kicsithiányosan táplált, de hát azon lehet

segíteni... Igen! Ezek a vadak nagyonmegfelelõk lesznek... már amennyibenez egy tipikus példány.

– Nagyon megfelelõk lesznek?...Mire? – kérdezte Marc vontatottan.Valami jeges, kellemetlen gyanúkezdte befészkelni magát az agyába.

Chart nagyot sóhajtott.

– Természetesen arra, hogy Bizonyosrészeiket eltávolítva beprogramozzamõket. Olyan felszerelésem nincs,ugyebár, amivel yan típusú androidokatállíthatnék elõ. Pokoli munka lennearra berendezkedni, meg nagyonköltséges is. De ha sor kerül azelõadásra, szükségünk lesz

beprogramozott szereplõkre, akik ajátékmestereket alakítják.

– Öntsünk tiszta vizet a pohárba –mondta, Marc, és az ajkába harapott. –Ki akarja preparálni ezeket a vadakat?Ki. . . kibelezni õket?. ..

– Megmondtam! – csattant fel Chart.– Feltétlenül szükségünk leszbeprogramozott szereplõkre!

Halálos csend volt, csak a mûszerekketyegése hallatszott, amint azoktovább elemezték a fogoly testiadottságait.

– Vigyen vissza Prellbe – mondtavégül Marc. Chart rábámult.

– Azt mondtam, vigyen visszaPrellbe! – ismételte. – Én ebben nemveszek részt! Ökölbe szorította kezét.

– Marc, viselkedjék okosan – szólt ráMorag, ültében, elõrehajolva. De Marccsak üvöltött:

– Nem hallotta, mit mondtam!Gyerünk! Tegye már vissza a földre azta szerencsétlen ördögöt, engem pedigvigyen azonnal haza!

XV.

Tulajdonképpen mik vagyunk?Kérelmezõk?

Ez a kérdés újra és újra felbukkantdr. Lem agyában, amint ott ment merevtartással az önjelölt kis küldöttség élén,hogy látogatást tegyenek Kaydadnál, aSzószólónál. Mellette ment határozott,döngõ léptekkel Hector Ducci, majd aShigaraku házaspár, valamint Harrietés Pedro zárta be a sort. Mindegyetértettek abban, hogy van még egyutolsó remény, mielõtt a Földtõlkérnének segítséget, amit valószínûlegúgysem kapnának meg. Charthoz hiábafordulnának, semmi értelme sem lenne;

Chevskyhez folyamodni teljesképtelenség, hiszen a felügyelõ mármeggyõzte önmagát: Chart elõadása aYanen, éppen akkor, amikor õ akolónia hivatalos megbízottja, személyszerint õneki is hírnevet szerezne, talánmég ahhoz is hozzásegítené, hogy egymásik bolygóra, valamilyen nagyobbállásba helyezzék át.

De ha a yanjakókhoz fordulnak, aztalán. . . de csak talán...

– Ugye, már majdnem ott vagyunk?– kérdezte a háta mögül Toshi. Dr. Lembólintott. Mintegy öt perccel azelõttlépték át Prell emberi ésyanlakóövezetének jelképes

határvonalát. Itt már nem a földiépítészet dogmatikusan kockaszerûalakzatai vették õket körül, hanem ayanbeliek csaknem tojás alakúlakóházai: lapos, középen nyitotttetejüket felfelé meghosszabbított,befelé hajló falak keretezték; ezek azépületek kívülrõl szinte tagolatlannak,teljesen jellegteleneknek látszottak,elrendezésük ugyanis befeléösszpontosult, az átrium és a medence,esetleg a virágágyak vagy fafaragásokvagy valami más olyan tárgy köré, amita ház gazdája saját ízlésénekmegfelelõen választott ki.

– Hová tûntek ezek? – morogtaDucci. – Még sohasem láttam ilyen

üresnek az utcákat!

– Nem érzi ezt a szagot? – válaszoltHarriet. – Sheyashrimot készítenek. –Feltûnõen nagyot szippantott alevegõbõl.

– Micsoda? – szippantott egyetDucci is. – Nahát... bizony! Eddig felsem tûnt nekem, de azt hiszem, már aharmadik vagy negyedik olyan házelõtt megyünk el, ahonnan ugyanez aszag árad.

– Talán inkább a harmincadik vagynegyvenedik elõtt – tette hozzá JackShigaraku fanyarul, miközbenmegszaporázta lépteit, és felzárkózottDucci és dr. Lem mellé. – Azt hiszem,

hordószámra fõzik.

Egy pillanatig hallgattak, amintvégiggondolták mindnyájan, hogymicsoda irdatlan mennyiségbenkészülhet itt ez az erõs kábítószer.Rendes körülmények között csupánegy-egy csecsemõ születése utáninapon volt rá szükség, amikor is –mintha csak a yanlakók egésznemzetségének kollektív tudatalattijaösztönözné õket – tekintélyes felnõttekcsoportjai isszák szertartásosan aSheyashrimot, majd azt követõen vad,állati táncba és végezetül egymásbagabalyodó testek féktelen tobzódásábaszédülnek.

– Ez is összefügg Chart tervével? –kérdezte Toshi, amikor néhány lépésseltovábbmentek. Férje a fejét csóválta.

– Fogalmam sincs róla. És magának,Yigael? Lem doktor sóhajtott.

– A Kitörés Eposzának Marc-félefordítása szerint a sheyashrim szert ajátékmesterek dolgozták ki, méghozzápontosan a nagy vállalkozásukatmegelõzõen. De hát én eredetiben,sajnos, sohasem olvastam az eposzt,így hát csak Marc tolmácsolásárahagyatkozhatok.

– Az a nyavalyás! – sziszegte Toshimérgesen. – Az a megszállott alak!Hogy valaki így összeálljon ezzel a

Charttal!. .. Hát nem tudja, mi az, amitezzel ránk szabadíthat?

Dr. Lem a szeme sarkábólrápillantott.

– A kolónia tagjai sohasemviselkedtek tisztességesen Marckal –mondta végül. – Maga és Jack pedigazok közé tartoznak, akik alegkomiszabbul bántak vele.

– Na, várjunk csak egy pillanatra... –kezdte Jack.

– Ez így vari! – Lem doktor a fejétszokatlan eréllyel felszegte, és a tanítószemébe nézett. – Tudom, milyennagyra becsüli az emberi mûveltséget,

és azt is tudom, hogy haragszikMarcra, mert õ többre tartja ayanbeliek társaságát, mint a sajátembertársaiét. De õ egy határozott célérdekében kötelezte el magát erre. Ésmegjósolom maguknak, hogy mégmielõtt ez az egész história véget ér,mind hálásak leszünk neki, amiértilyen kitûnõen érti a yanlakók nyelvét.Ne kerteljünk! Ha õ nem fordítottavolna le a Kitörés Eposzai, ugyanmibõl tudhatnánk meg, hogy mire kellszámítanunk?

– De az õ fordítása nélkül ugyan micsalogatta volna ide Chartot? – vágottvissza Jack.

Lem doktor azonban kitartott a magaálláspontja mellett.

– Ha egyszer a fejébe vette, hogyszínjátékot rendez egy nem emberiközönség számára, akkor egészenlogikus, hogy az elsõ választása úgyis aYanre esett volna – mondta.

– De hogy pontosabbak legyünk –vetette közbe Harriet – , Chartot nemMarc, hanem Morag

Feng hozta ide. És éppen ez a tényaz, amit számításba kell vennünk.

– Gondolja, hogy azért jött ide, hogybosszút álljon? – kérdezte Pedro.

– Nem. Sokkal veszedelmesebb céljavan. Azért jött, hogy igazolást találjona saját ostobaságára.

– Ez itt már Kaydad háza – mutattadr. Lem. – És lám, várnak minket.

A fénygömböc az ajtó fölött zöldszínben világított, ami azt jelentette,hogy igen megbecsült személyeklátogatását várják elõzetes megbeszélésalapján; váratlan vendégek viszontszíveskedjenek más alkalommalvisszajönni.

Vetcho ott volt a Szószólónál, erreegyébként számítani is lehetett. Dejelen volt Goydel is, amire viszont nemgondoltak. A legmesszebbmenõen

kimért szertartásossággal üdvözöltékvendégeiket, s hagyományos yanbelipárnákra ültették õket. Kaydad átriuma,már amennyire dr. Lem meg tudtaítélni, egészen különleges volt, õnekitulajdonképpen soha sem tetszett. Aközepén medence, szobor vagyvirágágyás helyett egy 4 x 2 m szélesés legalább tizenkét méter mély kútvolt, amit semmiféle korlát, de mégcsak alacsony kõszegély sem vettkörül.

Lem doktor a kút helyett inkább aszínes háncsból szõtt faliszõnyegekreigyekezett irányítani a tekintetét.

De valahogy nem olyan volt az egész

szituáció, mint amilyennek lenniekellett volna. Erre rögtön rájött, amintbelépett, mert a levegõ itt is asheyashrim illatával volt tele, s tudta,hogy ezt a többiek is észrevették. Ésekkor a Szószóló matrónája üdítõ italgyanánt a ghulfa gyümölcsébõl készültszíverõsítõt kínált.

Ez felséges ízû ital volt. Deemberekre mérgezõ hatású. Egyetlenpohárka már gyomorgörcsöket,körülbelül háromkupicányi pedigdelíriu-mot okozott.

Ez tehát visszautasítást jelent,gondosan mérlegelt, de határozottvisszautasítást.

Ilyen létszámú társaságnál atárgyalást bevezetõ formaságokkörülbelül tizenöt-húsz percigtartottak. Ezután a ház matrónájavisszavonult, Kaydadnak pedig avendégek nyelvén illett volnalátogatásuk tárgyát szóba hozni, miutánaddig, az udvariasság szokásainakmegfelelõen, yan nyelven beszéltek.

A Szószóló azonban kitartott a yannyelv mellett.

„Ahogy óhajtod" – sóhajtottmagában dr. Lem, és remélte, hogymeglehetõsen bizonytalan nyelvtudásanem fog félreértésekre vezetni.

– Ez a yanlakók bolygója – kezdte

Lem doktor – , nem pedig az embereké,éppen ezért változtattunk néhányszokásunkon, hogy jobban összhangbahozzuk az önökéivel. De most egyrendkívül súlyos probléma merült fel,amit feltétlenül meg kell beszélnünk.Ezt az ügyet illetõen én vagyok azElgadrin. – Ezt a kifejezést használta,amit általában, Szószólónakfordítottak.

– Igazán távol áll tõlünk, hogykétségbe vonjuk annak aszavahihetõségét, aki ilyen nagyhorderejû kijelentést tesz... – EztVetcho mondta. És azt jelentette:meglehet, mégis kénytelen kétségbevonni Lem doktor szavahihetõségét.

Vetcho köztudottan sokkalkonzervatívabb és sovinisztább volt,mint Kaydad. – Ugyanakkor szeretnõkfelhívni a figyelmet arra, hogy létezikegy olyan földi személy, aki a„felügyelõ" címet viseli.

– Chevsky felügyelõ megbízatása azemberi kolónián belüli ügyekrevonatkozik, nem pedig a két különbözõfaj közti kérdésekre. Rutinjellegû ésadminisztrációs kérdéseket kényelmiszempontból vele is el lehet intézni. Amost megbeszélendõ ügy azonban nemilyen mindennapi probléma. – Lemdoktor meg akarta törölni az arcát, deaztán úgy döntött, mégsem teszi. Eddigyan nyelven is világosan, érthetõen

fejtette ki álláspontját, csak sikerüljöntovábbra is tartania ezt a színvonalat. ..

Bár ez egyáltalán nem volthelyénvaló, most egyszerre mégis arragondolt, milyen kár, hogy Pompytptthon kellett hagynia. A yanlakókazonban a jelek szerint sohasemtartanak háziállatokat, az pedig, hogyvalaki egy állatot vigyen atársaságukba, súlyos sértésnekszámított.

– És mi lenne ez az ügy? – kérdezteekkor Kaydad.

– Gregory Chartnak az a terve, hogyújból életre kelti a Kitörés Korát.

A földi emberek minden idegszálapattanásig feszült. Sokkal hosszabbbevezetõ udvariaskodásra számítottak.Abból, ahogy nyugalmat erõltettek azarcukra, dr. Lem pontosan leolvashatta,mennyire nyugtalanította õket az õkertelés nélküli, nyers kijelentésének ahatása.

Kaydad végül megszólalt, de fagyosarckifejezése olyan volt, minthakõálarcot viselt volna.

– Ez az ügy nem képezheti vitatárgyát.

A mondat yan nyelven még ennél isenergikusabban hangzott. Filozofikustagadó módban volt, az abszolút

elutasításnak abban az alakjában,amellyel általános, kategorikustagadást szoktak kifejezni.

– Ez azt jelenti, hogy ilyen ügy nemis létezik? – próbált szerencsét dr. Lemezzel a kérdéssel, s közben lázasankeresgélt iskolásán szabályos yannyelvtudásának elhomályosult emlékeiközt; amikor ugyanis a bolygóraérkezett, öt vagy tíz esztendeigszorgalmasan tanulta a helybelieknyelvét, késõbb azonban meglehetõsenelhanyagolta. – Vagy azt jelenti, hogyaz... izé... az érintett tárgykörtegyáltalán nem lehet a nyelvünkrevenni?

Ezen az õsi, bonyolult nyelvezeten ezkét, egymástól teljesen ésnyilvánvalóan külön álló dolgotjelentett.

– Ez azt jelenti – mondta Goydel – ,hogy az érintett tárgykörnek nincsenekolyan vonatkozásai, amelyek bármifélevita alapjául szolgálhatnának.

A többiek nyomatékosan bólogatttak.

– Más szavakkal – fûzte hozzá Lemdoktor a saját nyelvén – , megteszik,amire készülnek, függetlenül attól,hogy mi helyeseljük-e vagy sem.

– Általános hallgatás.

– Értem – folytatta kis szünet után. –Végezetül tehát ide jutottunk: avalamikor oly büszke yanlakókkétségbeesett igyekezetükben, hogyvisszaszerezhessék elmúltdicsõségüket, már olyan mélyresüllyedtek, hogy kénytelenek egy földiembert szerzõdtetni, hogy az segítsenrajtuk.

Aztán várt. Emlékezetében most újrahallani vélte Chart gunyoros hangját,amint megjegyezte: olyan hosszú idõttöltött a yanlakók közt, hogy márelfelejtette, miként kell egy sértéstmegfogalmazni. Ez talán igaz is lehet,amikor a saját nyelvén beszél. Yannyelven azonban nyilvánvalóan nagyon

isjól tudta, hogyan lehet goromba. Ésvalóban, eddig még soha, egyetlenyanlakót sem látott ennyire dühösnek.Goydel reszketett, a keze ökölbeszorult. Kaydadnak csak a szájamozgott, mintha mondani akarnavalamit, de egy szót sem volt képeskiejteni. Csak Vetcho tudott annyiraúrrá lenni magán, hogy felemelkedjen,s abban a pillanatban, amikor már állt,kinyújtotta karját, és az ajtóra mutatott.

– Kifelé! – parancsolta. – Kifelé!

– Lassan álljanak fel – súgta dr. Lema szája sarkából. – Ne siessenek.Mozogjanak úgy, mintha fütyülnének aYanre vagy a yanlakókra. Ne is

köszönjenek, csak menjenek.

A társai, idegesen ugyan, demegfogadták a tanácsát.

Õ maga merev tagokkal, esetlenülállt fel, majd hangosabban azt mondta:

– Szégyen, gyalázat! Amikorideérkeztem, azt hittem, a yanlakókbanvan büszkeség. – Büszkeségnél is többvolt az, gondolta, persze, büszkeség isvolt, plusz önérzet, plusz önbecsülés,plusz valamiféle méltóságérzet, plusz,plusz, plusz... – Most pedig azt kelllátnom, hogy ezt csak úgy lehetfenntartani, ha ennek alátámasztásárafelbérelnek egy idegen szakembert.Szégyenletes dolog! És szörnyû

csalódás. Talán az lenne aleghelyesebb, ha keresnék magamnakegy másik, megfelelõbb bolygót.

Mire befejezte, már háttal állt ahárom yanlakónak. Toshi és Harrietaddigra az ajtón kívülre ért, Jack ésDucci közvetlenül a nyomukbanigyekezett. Ekkor Lem doktor csontosvállára egy kéz nehezedett. Talánelõször fordult elõ, hogy yanlakódühében megérintett kezével egy földiembert.

És nem is vitás, hogy ezt dühébentette. Dr. Lem sarkon fordult, hogyszembenézzen vele. Vetcho arcánakfelsõ, világos, álarchoz hasonlatos

sávjából csak úgy tüzelt a sötét szeme.

– Felõlem mehet vagy maradhat, amaga dolga! – kiáltotta érdes hangon. –Azt mondta, hogy mi felbéreltük ezt azembert, ezt a Gregory Chartot? Milyenostoba maga! Hogy félreismert minket!Hiszen mi nem is értjük a maguk„felbérelni" fogalmát: fizetni valakinekazért, hogy azt tegye, amit õ maga nemakar! Õ jött ide, õ kért minket, hogysegítsük olyasvalaminek azelõkészítésében, amit õ szeretnemegtenni! És ebbe mi szívesenbeleegyeztünk, mert van valamink amimaguknak nincsen, ami soha nem islesz, s aminek igazi értékét végre egyföldi ember is felismerte.

Pedro és Ducci megállt az ajtóban,hogy ha szükséges, erõszakkal iskiszabadítsák Lem doktort.

Vetcho azonban leengedte kezét;zihálva lélegzett.

– Évezredek is elmúlhatnak, amígmegértik végre, hogy milyenekvagyunk, és mit tudunk – mondta. – Delehet, hogy sohasem fogják megérteni.Ha pedig egyszer mégis megértik,akkor talán nem lesznek többé olyanfennhéjázók, olyan pökhendik, olyanelbizakodottak. Mi már régenfelismertük a magunk korlátait, és úgydöntöttünk, hogy azokon belül kellélnünk. Mikorra remélik, hogy maguk

is eljutnak ilyen magaslatra? Ha ugyanegyáltalán képesek lesznek rá!

Kituszkolta Lem doktort az ajtón,majd becsapta a háta mögött.

Amikor a kis csoport már vagy ötvenlépést is megtett az utcán, Pedro atorkát köszörülte.

– Oonagh meg én... – kezdte, afeleségére utalva – arra gondoltunk,hogy befizetnénk magunknak egytelenavigációs utazást, így nem kelleneitt lennünk addig, amíg ez a.. . amíg eza színjáték lezajlik. Az üzletet addigtermészetesen automatára állítanánk. ..

– Ez hónapokig is eltarthat – mondta

dr. Lem.

– Tudom – jegyezte meg Jack, kezétökölbe szorítva. – Már mi isgondoltunk arra, hogy bezárjuk aziskolát. .. ez a hely itt nem leszgyerekeknek való.. . de hát ezt nemlehet a szülõkkel megértetni. Chevskymeg a cimborái rögtön mindetfelkeresték, és elmondták nekik, hogyez lesz a legnagyobb esemény a Yantörténetében, és természetesen asrácoknak is végig kell nézni azegészet, olyasmi lesz ez, amirõl majdmég felnõttkorukban is mesélhetnek!Ennek ellenére kénytelenek leszünkszabályszerû javaslatot elõterjeszteniaz iskolaszünetre. Tudják-e, hogy ezek

a gyerekek máris shrimasheytjátszanak?

– Hát persze – mondta Ducci egésztermészetesen. – Emlékszem, Zepp atársaival már évekkel ezelõtt isjátszotta.

– Nem is volt semmi baj, amíg ez ajáték csak valamiféle testi érintkezésreés a kíváncsiságuk kölcsönöskielégítésére nyújtott lehetõséget –szólt közbe Toshi. – De a jelek szerintmost már úgy érzik, csak akkor vanértelme az egésznek, ha a játék végénlegalább egy gyerek elveszíti azeszméletét.

– Errõl én nem is tudtam! – kiáltott

fel Ducci.

– És maga, Yigael ?

– Természetesen tudtam – sóhajtottdr. Lem.

– És tudta Harriet is, akinek nem isegyszer kezelnie kellett a sérülteket.Rendkívül nyugtalanító jelenség.

– Ezek szerint maga is elutazik?

– Nem hiszem. Ahhoz én már túlöreg vagyok. És.. . és szeretnémelkerülni azt az érzést, hogy Chartnaksikerült elûznie engem arról abolygóról, ahol több mint harmincesztendeje élek.

Néhány perc múlva elváltak, ki-ki amaga otthonába igyekezett, de elõtteszomorúan állapítottak meg, hogy mostmár igazán nem maradt más lehetõség,mint közvetlen kérelemmel fordulni aFöldhöz, és az ottani kormányzatbeavatkozását sürgetni. Az informattólazonban azt is megtudták már, hogy azilyesféle intézkedés valószínûségelegfeljebb egy a tízhez. A Föld nagyonmessze volt és közömbös. Képtelenarra, hogy kormányozza leányvilágait.Megelégedett a csupán kommunikációskapcsolattal.

– Legrosszabb esetben – mondtaJack, amikor elbúcsúztak – kénytelenekleszünk küldöttséget meneszteni a

Földre, hogy megnyerje a LegfõbbSzenátus támogatását. Az talánsegíthetne.

Talán... De amikor dr. Lem aláthatóan nyugtalan Pompyt üdvözölte,már önmagát sem tudta igazánmegnyugtatni afelõl, hogy a LegfõbbSzenátus valóban segítene.

Szokása szerint kiment a verandára,és onnan körbejártatta tekintetét. Atelenavigációs állomás fölött halványpára látszott: tehát megint mûködött.Nem vitás, hogy mostantól kezdvetömegesen fogják elözönleni a Yant,abban a reményben, hogymegtekinthetik Chartnak ezt a

különleges, idegen lények számárarendezendõ elõadását. . .

A háta mögött jelzett a távösszekötõ-készülék. Kézbe vette a levegõben felélebegõ hallgatót. Ducci kereste.

– Yigael – kezdte – , képzelje, MarcSimon visszatért.

– Honnan tudja? – Legutóbb akkorhallott róla, amikor a költõ felmentChart hajójára, ahol aztán olyannyomtalanul eltûnt, mintha elnyeltékvolna.

– Mielõtt elmentem hazulról,beállítottam egy távolságijelzõkészüléket az õ házában, Marcra

hangolva. Most, amikor hazajöttem,éppen jelzéseket adott. De Marc nincsegyedül, egy nõ van vele, de nemyanlakó. Semmiképpen sem lehetShyalee.

– Csak nem Morag Feng? – kérdeztedr. Lem szinte megdermedve.

– Azt hiszem, az a legvalószínûbb.De annyi adatot nem közvetített akészülék, hogy azt is pontosanmegállapíthattam volna.

– Ugye, Marc nincs bekapcsolva atávösszekötõ-hálózatba? Beszélhetnékvele talán azon a maga jelzõkészülékénkeresztül ?

– Nem hiszem, hogy sikerülne. Haakarja, átirányíthatok hozzá egy hívótis, de...

– Nem – mondta dr. Lem hirtelenelhatározással. – Meglátogatom. Mertha van egyáltalán valaki, aki képeslenne jobb belátásra bírni Chartot, azcsak kettõjük közül lehet valamelyik.

– Sok remény nincs arra, hogysikerüljön Morag Penget meggyõznie.

– Én is attól tartok. – Dr. Lem azonigyekezett, hogy legalább a hangja necsengjen olyan reménytelenül, mintamilyen reménytelen volt õ maga. Éshozzátette: – De Marcot talánmeggyõzhetem.

XVI.

– Shyalee? – szólt be az ajtón Marc.A ház sötétbe burkolózott, de hát,aYanen természetesen sohasem voltteljes sötétség. A Gyûrûbõl mindigderengett valami fény, még a felhõséjszakákon is.

Becsukta maga mögött az utcai ajtót,és beljebb lépett, az átriumba. Kedvencülõhelyén, a kövön, ahonnan aszökõkút medencéjére lehetettletekinteni, egy karcsú, fekete alakkörvonalait pillantotta meg.

– Shyalee! – kiáltotta megint.

– Sajnálom. Nem Shyalee. – Az alaklassan felemelkedett. – Én vagyok itt...Alice Ming.

– Hogy került ide? – Nagy léptekkelsietett a nõ felé. – És hol van Shyalee?

– Nem tudom. De abban biztosvagyok, hogy ide nem jön vissza.

Most már jól lehetett látni Alice-t,arca az ég ezüstös ragyogásánakvilágánál egészen szürke volt.

– Ezt nem értem! – robbant ki Marc.

– Harry elhagyott. – Olyan volt Alicehangja, mintha nagyon sokat sírt volna,oly sokáig, míg végül nem maradt máregyetlen csepp könnye sem. – ÉsShyalee is elhagyta magát. Eztmondták nekem. Harry közölte ezt isvelem. Azaz... valójában már nem isHarry. . . Persze, ez a megszokás ereje,hogy Harrynak nevezem. Mert õ magamondta, hogy most már megint Rayvora neve, és az is marad mindörökre.

Miközben beszélt, a szökõkút csak

csobogott tovább, mint egy elmebajos,aki valami nagyon tetszetõs hangra lelt,s azt csacsogja, motyogja, ismételgetimegállás nélkül.

– De mi az oka?

– Természetesen az, amire Chart, azõ elképzelésük szerint, készül itt. Mertazt hiszik, hogy Chart visszahozza ajátékmestereket, és újra megteremti aYan aranykorát! Azt képzelik, hogy azvalóság lesz, és akkor a valóságban islesz valamijük, amire büszkéklehetnek!

– De hiszen ezek õrültek – mondtaMarc vontatottan. – Ez is csak olyanlesz, mint Chart minden eddigi

produkciója volt: részletesenkidolgozott színjáték. És amikor azelõadás véget ér...

– De nem itt – mondta Alice. – Nema Yanen. Az, amit maga mondott, azakkor van úgy, amikor Chartembereknek rendez elõadást. Harryazonban... akarom mondani Rayvor,elmagyarázta nekem. Nagyon alaposan.Kaydad, a Szószóló magához hívattaõt, meg Shyaleet is, és pontosanelmondta nekik, hogy a két eset közöttmi a különbség.

Marc úgy érezte, hogy valami nagyhidegség támadt a belsejében, és azkezd most minden irányba szétterjedni.

– És?. . . – kérdezte.

– Nem is értettem pontosan. – Alicemindkét kezét a halántékára szorította,s csak ingatta egy ideig a fejét. – PedigRayvor elmagyarázta nekem. Igaz, yannyelven mondta. Kijelentette, hogysoha többé nem akar a mi nyelvünkönbeszélni. De amit újra és újraelismételt, az a következõ: azt mondtaa Szószóló, hogy Chart már nem is leszföldi ember, mire a mûvét befejezi. Aztmondta, hogy az emberek legnagyobbmûvészébõl egyszerûen a yanlakókutánzója lesz. Vagyis majom, fordítottelõjellel.

– Alice, maga ezt kinek mondta még

el? – kérdezte végül Marc.

– Senkinek. Úgy gondoltam, hogytalán... maga lesz az, aki leginkábbmegértheti. – Elhallgatott, fürkészõpillantást vetett a férfira. – És maga holvolt mostanáig?

– Egy nagy körutazáson. Az õsiemlékeket látogattuk sorra Charttal ésa szeretõjével.

– A szeretõje.. . valóban ugyanaz aMorag Feng, aki itt élt valamikor?

– Úgy látszik. – Marcot annyiralekötötték a saját, .nyugtalanítógondolatai, hogy szinte el is felejtette,amit arról a réges-régi botrányról

hallott.

– És Moragnak eltökélt szándéka,hogy bosszút álljon azért, amit éntettem vele?

– Nem tudom. – Válasza sokkalkurtábbra sikerült, mint amilyennekszánta.

– Igaza van – mondta Alice, sujjaival beleszántott a hajába. – Nemlenne szabad olyasmin rágódnom, aminmár úgysem lehet segíteni. Számot kellvetnünk leszûkült lehetõségeinkkel...De mondja csak, maga tulajdonképpenmiért jött haza? Mielõtt megjött, éppenazt mondogattam magamban, micsodahülyeség, hogy itt ülök a sötétben, és itt

várok magára, hiszen bizonyáravisszament a kolóniába, mert nyilvánmeghallotta már, hogy Shyaleeelhagyta.

– Azért jöttem vissza ide, mert Chartvadakat akar összeszedni; az a terve,hogy kiveszi az agyvelejüket,mesterségesen beprogramozza õket,hogy eljátsszak a darabjában ajátékmesterek szerepét.

– De... de hiszen az iszonyú lenne! –sikoltott fel Alice. – Azok ugyanvadak, mégis élõ teremtmények! Nembábuk!

– De azokká válnak, ha Chart akezébe kaparintja õket – jegyezte meg

Marc. – Olyan irtózat fogott el, hogymegmondtam neki, azonnal hozzonhaza. Nem akarom, hogy ezentúl bármiközöm is legyen ehhez az alakhoz. –Újra megborzongott. – És tudja, mi alegborzasztóbb az egészben?Egyszerûen meg sem érti Chart, mikifogásom lehet ellene! Amígvisszafelé jöttünk a vadakkontinensérõl, folyton csak aztkérdezte újra meg újra, hogytulajdonképpen mi az, amin úgyfelháborodtam?

Nagy erõfeszítéssel összeszedtemagát.

– Ha meggondolom – mondta végül

– , talán van itt valaki, akihezelmehetnénk, s akivelmegbeszélhetnénk a dolgokat. Ez pedigLem doktor. Jöjjön, menjünk el hozzá!

Átkarolta Alice vállát, s kivezetteházából a még mindig reszketõasszonyt.

– Ön doktor Lem?

Ismeretlen volt a hang. Egypillanatig arra gondolt, hogy ez atömzsi, barna férfi, aki megszólította,bizonyára most érkezett atelenavigációs állomásról; de aztánrájött, hogy nyilván az elõzõ napon jöttErik Svitrával azonos, azzal, akitChevsky felügyelõ – a szóbeszéd

szerint Erik csekély lelkesedésére –rögtön bevont a maga kompániájába.

– Igen – felelte dr. Lem, s megállt asarkon, ahol éppen be akart fordulni. –Én vagyok. Erik odasietett hozzá.

– Elnézést, doki, hogy zavarom, deaz az igazság, hogy éppen önhözigyekeztem. – Nagyot nyelt. –Tulajdonképpen.. . izé.. . bocsánatotakartam kérni valakitõl. És úgygondoltam, hogy az csakis ön lehet.Ami azt illeti, van még annyimegtakarított pénzem, hogy el tudjakmenni errõl a bolygóról, egy rövidebbcsillagközi utazásra.. . és el is utazom;de amikor már az állomás felé mentem,

arra gondoltam, a fenébe is, ennek asok zûrnek nem is kis részét énokoztam itt... Látta, mi van most ott, atelenavigációs állomáson? Micsodaszédítõ forgalom! Csak úgy özönlenekide az emberek!

Lem doktor egy közeli fénygömböcvilágánál Eriket fürkészte.

– Miért megy el innen?

– Hát, tudja, elsõsorban az én hibám.. . én voltam az, aki leadta a drótotannak a tudósítógépnek. És erre mostcsõstül tódulnak ide az emberek, smind valami fene nagy, megrázóélményt vár Chart elõadásától... és, azördögbe is, doki, én õrült frászban

vagyok ettõl az egésztõl! Nem tudommegmagyarázni, miért. De úgygondoltam, mielõtt elmegyek, meg kellmondanom valakinek, hogy mennyiresajnálom, de nem is sejtettem, mi az,amit teszek. – Kétségbeesetten tördeltea kezét. – Tulajdonképpen csak ennyitakartam...

– De hiszen itt van! – kiáltotta valakiaz utca végérõl. Mindkettenmegfordultak. Marc és Alice jöttfeléjük nagy sietve, kéz a kézben.

– Nahát! – mondta dr. Lemmegkönnyebbülten. – Éppen magátakartam megkeresni. És õ?.. . – Aszínjátszó alkonyaiban jól ki kellett

meresztenie a szemét, hogy az asszonytfelismerje. – Ó, hiszen ez Alice. Jóestét! Marc, azt akartam megkérdezni....

De Alice a szavába vágott:

– Chart valami szörnyû dolograkészül! El akar rabolni egy csomóvadat, hogy kibelezze és bábukkáalakítsa õket.

Erik a szája elé kapta a kezét.

– Ezek a vadak az itteni, vagyis aPrellben élõ bennszülötteknek amolyanunokatestvérei, ugye? – kérdezte. – Azinformatból tudok róluk valamicskét. Agép, úgy láttam, jó sok adatot tárol

róluk. De ezek a vadak azért értelmeslények, ugye? Van valamiféle nyelvükis meg szerszámaik meg minden... –Egyszerre Lem doktorhoz fordult. – Idefigyeljen! Az ilyesmi ellen törvényekis vannak, nem igaz?

– Ami azt illeti, vannak – felelteLem. Mintha valami nagy kõ esettvolna le a szívérõl. – És ami alegkülönösebb, részben éppen Chartnakköszönhetõ, hogy ezeket a törvényeketmegalkották. A Hyraxról a Quainekannak idején mindenfelé küldözgettekúgynevezett felfedezõket, akikkülönbözõ nem emberi értelmeslényeket ejtettek fogságba, majdkiállították õket. Ez azonban akkora

botrányt váltott ki, hogy a Quainekbukása után az õket követõ kormányzatmég csak ellenzõkre sem talált, amikorelhatározta, hogy az effélemesterkedéseket bûncselekménynekminõsíti, és kéri ennek a galaktikustörvénykönyvbe való iktatását. Azótatörvényszegésnek számít minden lakottbolygón az olyan tevékenység, mintamirõl az imént beszélt. Most pedigmenjünk haza, énhozzám, és kérjük kierrõl az informál véleményét.

Sarkon fordult és visszafelé indult,de léptei most sokkal élénkebbeklettek. Majd néhány méter utánmegjegyezte:

– Arra gondoltam, hogy ha már úgyisel akar innen utazni... nem tudomugyan, hová szeretne végül menni... denem lenne kedve útba ejteni a Földet?

Erik tágra meresztette szemét.

– A Yannõl egyenesen a Földre?Hiszen az csaknem a leghosszabbcsillagközi utazás! Ilyen hosszú távúbeprogramozásra nincs nekempénzem...

– Azt el lehetne intézni. Elvben mitszólna a dologhoz?

– A fenébe is! Kölyökkorom ótamindig arra vágytam, hogy egyszereljussak a Földre! De hát általában

mindig oda kellett mennem, ahováéppen küldtek a gyógyszerészek, merttöbbnyire nekik dolgozom.

– Ami az útiköltséget illeti, azért nefájjon a feje. Én beprogramozhatommagát: ez csupán a feladat egyszerû,hipnotikus beplántálása. – Dr. Lem egypillanatig elgondolkodott. – Perszelenne azért egy feltételem.

– Gondoltam. Ki vele, essünk túlrajta!

– Nos, a feltételem: rögtön amegérkezése után a legeslegelsõ dolgaaz legyen, hogy lépjen érintkezésbe aBolygóközi Legfõbb Szenátus emberekés idegen lények kapcsolataival

foglalkozó bizottságával, s részletesenszámoljon be nekik Chart terveirõl.

– Ennyi az egész? – kérdezte Erikhitetlenkedve. – Természetesenmegteszem! Ez aztán olcsó ár!

– Helyes. – Lem doktor sietõsléptekkel felment a háza bejáratáhozvezetõ néhány lépcsõfokon, s egyetlentaszitással szélesre tárta az ajtót.Pompy dorombolva jött elé. Gazdájanem vihette magával, amikor Prellyanlakónegyedébe készült átmenni.

A lakás kivilágosodott; az automatákhalkan zümmögve érzékelték alátogatók számát, majd mûködésbehozták a különbözõ szolgáltatásokat.

– Ha óhajtanak valami frissítõt,kérem, vegyenek maguknak – mondtaLem doktor, s egyenest a távösszekötõ-készülék kapcsolótáblájához sietett.Még jóformán le sem ült a gép élé,ujjai máris szaporán nyomkodták abillentyûket.

Erik kíváncsian fordította felé afejét, úgy figyelte.

– Tudja, éppen ez volt a legelsõdolog, ami annyira meglepett engemitt, a maguk telepén. Olyan nagyszerûtávösszekötõ-berendezéseik vannak,amilyeneket soha másutt nem láttam.És mindez csupán e néhány. .. mennyiis. .. ? vagy háromszáz ember és

néhány gyerek számára?

– Ennek is megvan az oka – feleltekurtán dr. Lem. – Egyébkénttökéletesen igaza van. Ezek akészülékek ugyanolyan korszerûek,mint a Tubalcainon lévõk; ami aztilleti, ott is tervezték és készítették azegész berendezést. Az informat olyannagy, hogy egy hat- vagy nyolcmilliósváros igényeit is kielégíthetné. Nicsak!

A képernyõn feliratok villantak fel:„Galaktikus Törvénykönyv", majd aztkövetõen alcímek hosszú sora. Lemdoktor lenyomta a kívánt alcím számát.

– Hadd folytassa, ne zavarjuk –mondta Marc, s ezzel Erik is

egyetértett. Elfordult és leült a szobaközepén elhelyezett patkó alakú, nagy,lágyan süppedõs pamlagra. Azonfoglalt helyet Alice is; az asszonyhátradõlt, lehunyta szemét, a szájabánatosan lefelé görbült.

– A távösszekötõnek itt rendkívülátfogónak, minden területrekiterjedõnek kell lennie – folytattaMarc. – Az az igazság, hogy részbenéppen emiatt költöztem oda, a kolóniánkívülre, ahol már nem érhetnek el.Gondolja csak el: itt van ez a kisemberi közösség, háromszáz-egynéhány fõ, ahogyan az imént magais megjegyezte, és a többi emberlaktavilággal kizárólag telenavigációs úton

lehet kapcsolata. Ilyen utazásraazonban nem vállalkozik az ember csakúgy, egyik pillanatról a másikra,minden elõkészület nélkül. Be kellprogramozni az emberbe egy.. . hogyúgy mondjam, hipnotikus útvonalat. Ahosszabb útiterv beprogramozásaórákat is igénybe vehet, és nagyon jószakemberre van szükség, hogyalaposan bevésse az emberbe amenetrendet, különösen, ha az illetõnem elsõrendû alany...

– Nekem mondja? – szakította félbeErik, s keserves fintort vágott. –Valamikor nagyszerû alany voltam. Deazután rábukkantam arra a gifmak nevûszerre, és azóta. .. – Kerek, barna

arcáról letörölte a verítéket. – Namindegy. Elég annyi, hogy mostanábansokkal hamarább elfáradok. De azért,ha lehetõségem nyílik, hogy potyan aFöldre látogassak, azt bizonymegkockáztatom. De folytassa csak,amit errõl az itteni távösszekötõrõlkezdett mondani. Nagyon érdekesneklátszik.

– Nos, arról van szó, hogy ennek aberendezésnek kell ellensúlyoznia azelszigeteltség hatását. És talán mégannál is inkább a közvetlenközelünkben levõ igen régi és erõsyanbeli kultúra ránk nehezedõnyomását. Azt, ami például engem ismagával ragadott. És mi tagadás, itt

van bennem most is, úgy belémivódott, olyan mélyen a bõröm alá,hogy énem egyik fele most issóvárogva vágyakozik: „Jaj, de nagyonszeretném látni, amint életre keltik aYan aranykorát! Mindennél jobbanszeretném!" És ez tulajdonképpen ígyis van. De annyira azért mégsemakarom, hogy segédkezet is nyújtsakChartnak ahhoz az iszonyatos tervéhez,amit elmondott nekem.

– Azt akarta Chart, hogy ténylegesensegítsen neki?

– Azt éppenséggel nem akarta, hogya szó szoros értelmében segítsek nekivadakat foglyul ejteni, csak azt, hogy

segítsek a Kitörés Eposza egynémelyhomályos részletének és metaforájánaka csoportosításában és helyesértelmezésében. Színjátékaszövegkönyvéül ugyanis az eposztakarja felhasználni. – Majd ültébenegyszerre csak kihúzta magát. – Lemdoktor!

– Mi az? – kérdezte Lem, le senavéve szemét a kapcsolótábláról.

– Tudja-e, hogy Shyalee otthagyottengem, Rayvor pedig elhagyta Alice-t?

– Eddig még nem hallottam. De azértsejtem az okát. Biztosan meggyõztékõket arról, hogy a saját fajtájuk mostvalami óriási tettre készül, és abban õk

maguk is részt vehetnek.

– Bizonyára így van.

Dr. Lem bólintott, végezetül még egygombot lenyomott a kapcsolótáblán, scsak azután fordult hátra. Nagyonfáradtnak látszott.

– Azt hiszem, elegendõ anyagottápláltam be. Egy fiktív döntést kértema géptõl, vagyis, hogy számítsa ki,milyen határozat születne, ha azzal akérelemmel küldenénk Eriket a Földre,hogy hivatalos védelmet eszközöljön kia vadaknak Chart ellen.

– Sokáig kell várni a válaszra? –kérdezte Marc.

– Talán egy-két percig. Egyébként,ha jól értettem, azt mondta, ugye, hogyChart a Kitörés Eposzát akarja azelõadása szövegkönyvéül felhasználni?Hogy lehet ez? Én mindig úgy tudtam,hogy még a yanlakók hráthcsoportjasem érti teljesen a szöveget.

– Chart úgy hiszi, hogy rátalált aTizenkettedik Könyvre, s szerinte ez aza kulcs, amitõl az eposz technikaikézikönyvvé válik.

Dr. Lem összerezzent. Újramegfordította székét, és lenyomottnéhány gombot a kapcsolótáblán.

– És hol találta meg a TizenkettedikKönyvet? A yanlakók adták oda neki?

– Nem. Az a véleménye, hogy azt aKitörés Lángja tartalmazza.

Lem doktor egy pillanatramegdermedt, majd tovább nyomogattaa kapcsolókat.

– Fantasztikusan eredeti elgondolás... – mormolta félhangon. – És.. .nagyon könnyen igaz is lehet! De mégmilyen könnyen! Ha a játékmesterekvalamiféle útmutatást akartak hagyniaz utódaikra... Csak az a baj, ugye,hogy a por eltorzítja a napszínképet?

– Igen. Õ is azt hiszi – bólintott Marcõszinte elismeréssel.

– Hm! Kénytelen vagyok arra

gondolni, hogy ebben az esetben talánez még több is lehet, mint instrukcióksorozata. Talán ez is valami állandószellemi utánpótlást biztosító rendszer,olyasféle, mint a mi távösszekötõnk...amirõl Erik épp az iméntkérdezõsködött. Marcnak tökéletesenigaza volt, amikor azt mondta, hogy ezvalamiféle védekezés a yanlakóknyomásával szemben. A távösszekötõnélkül ugyanis fennállna annak alehetõsége, hogy a földi emberekeltávolodjanak saját közösségüktõl.Arról minden bizonynyal maga ishallott már, hogy a yanlakókkallétesített szexuális kapcsolat rendkívüligyönyört nyújthat; ez a tény márönmagában is robbanékony hatású

lehet, hát még ha hozzávesszük azállandóan szem elõtt levõ õsiemlékeket, melyek közül egyeseketmég csak lemásolni sem lennénkképesek, megérteni viszont egyiküketsem tudjuk.

– Úgy véli tehát – mondta Erikelgondolkozva – , nem azértlétesítették ezt a telepet itt, hogy ayanlakók hozzánk, földi emberekhezidomulhassanak, és ki lehessenpróbálni, miként tudnának velünkegyütt élni? Az ugyanis, amire öncéloz, ennek pontosan az ellenkezõje.

– Éppen errõl van szó – bólintott dr.Lem szomorkás mosollyal. – Hogy

kipróbálhassuk, tudunk-e mi magunkalkalmazkodni a yanlakókhoz!

– Csak tréfál, ugye? – - kiáltott felErik tágra meresztett szemmel. – Mitszámíthatnak ezek az elmaradott...

A távösszekötõbõl megszólaló hangfélbevágta a mondatot:

– Halló, itt az ön informatja beszél.Azon tények alapján, melyeket doktorYigael Lem az elõbb adatbankombabetáplált, narancssárga vészjelzéstadtam le a Földre. Semmiféle továbbimûveletbe ne kezdjenek, ismétlem,semmiféle mûveletbe ne kezdjenek,amíg a Földrõl utasítást nem kapnak!Errõl a készültségi állapotról a

felügyelõ, a szabályzatnakmegfelelõen, értesítést kapott.

A bejelentést döbbent csend követte.Erik volt az elsõ, aki végül is megtörtea hallgatást:

– Ezek szerint, azt hiszem, mégsemkapom meg azt az ajándékutazást aFöldre.

XVII.

Tíz perccel késõbb már olyanfelfordulás volt, hogy csak úgy zengett!Természetesen maga Chevsky volt az,aki elsõként reagált, fuldokolt a dühtõl,amikor a távösszekötõn felhívta Lemdoktort, alig tudott egy-két összefüggõszót kinyögni. Marc, Alice és Erikidegesen feszengett dr. Lem hátamögött, miközben az öreg ötször vagyhatszor is türelmesen ismételgette,hogy ez a „narancssárga vészjelzés" õtis legalább annyira meglepte, mint afelügyelõt.

Végül aztán mégis elvesztette atürelmét, és kirobbant:

– Ahelyett, hogy velem szórakozik,

miért nem kérdezi meg inkább azinformattól, mit jelent ez pontosan?Soha nem hallottam még ilyet!

Chevsky még mindig levegõ utánkapkodva erre hevesen rábólintott.

– Meg is fogom tenni! És meg nepróbáljon újabb zûrt kavarni itt! Mártorkig vagyunk azzal, hogy önkényesenmindenbe beleüti az orrát! Megértette?

A képernyõ elhomályosult. Szinteugyanabban a pillanatban éles fehérfény villant a távolban; az ablakon át isláthatóvá lett, az Északi Hegylánc: azelsõ nyári vihar volt éppen kitörõben.Az idõzítés olyan tökéletes volt, hogyaz ember szinte azt hihette, valóban

visszatértek a játékmesterek, hogy újraolyanná alakítsák bolygójukat, amilyenhajdanán volt a Kitörés Eposza szerint:egyetlen, központilag megtervezettmûalkotássá.

Ezután Ducci jelentkezett a hírrel,hogy egy földi távjelzés elõrelefoglalta a telenavigációs állomást;errõl az intézkedésrõl õt mint azállomás technikai vezetõjéttermészetesen azonnal értesítették, dehát fogalma sincs, mi ez az egész –aztán elõkerült Lem doktor néhányszomszédja is, köntösüket sebtibenmagukra kapva, egyenest az ágyból,hogy szemtõl szembe ugyanezt akérdést tegyék fel neki. Az öreg végül

kétségbeesetten emelte fel a kezét, éskérlelte õket, hogy várjanak, éspróbálják kideríteni, mirõl is van szó.

A következõ fejlemény azonban mármeghökkentõbb volt. Chart hajójaegyszerre csak nesztelenül felszálltarról a helyrõl, ahol érkezése óta állt,és északnyugati irányban ellebegett.

– Csak nem megy el? – kiáltottaMarc, és a hajóra tekintõ ablakhozrohant. – Ez túl szép lenne!

– Nem – felelte dr. Eem. – Csakhelyi pályán halad. Tudja, Marc, énmár öreg ember vagyok, s amikor fiatalvoltam, még rengeteg ûrhajóközlekedett. Láttam jó néhányszor,

milyen az, amikor rátérnek azatmoszferális pályára. Chart mostegyszerûen elhúzódik közelünkbõl. Ayanlakók vitathatatlan fennhatósága aláhelyezi magát.

– Harry.. . akarom mondani: Rayvorazt magyarázta nekem – jegyezte meghalkan Alice – , hogy mire véget érChart itteni szereplése, õ maga is ayanlakók utánzatává válik. Fordítottelõjelû „majom" lesz belõle.

– Ez bizony nagyon is könnyenelképzelhetõ – felelte dr. Lem. – Eddigsoha nem vettem olyan komolyan eztaz eshetõséget, hogy mélyrehatóantanulmányoztam volna. Most azonban

már látom: mindig is megvolt annak akockázata, hogy az a társadalmi rend,mely elég erõs milliós tömegeketévezredeken át kormányozni, ahhoz iselég erõs lehet, hogy a befolyása alávonjon földi társaiktól elszigetelten élõemberi lényeket.

– Ezt nem értem egészen – szóltközbe zavartan Erik.

– Nem érti? – támadt rátürelmetlenül Marc, a kezét ökölbeszorítva. – Hiszen éppen ez az, amiolyan könnyen megeshetett volnavelem is! Az, hogy egy idegenéletforma egyszerûen elkapott ésmagába szívott volna! Mutatkoztak

már ennek a jelei, de mostanáigsohasem fogtam fel igazán. Akolóniában olyan kevés a gyerek. Ugye,Lem doktor?

– Bizony. És az a kevés isshrimasheyt játszik, méghozzá addig,amíg az egymásba gabalyodott testekrakása alatt eszméletlenül ott nemmarad valamelyikük vagy akár több is.– Lem doktor keze fejével megtöröltearcát. Nem volt különösen meleg azéjszaka, mégis mind izzadtak.

A telenavigációs állomás irányából,az arra nézõ ablakon át, egyszerre kékfény világította meg az eget, még aGyûrûnél is sokkal élénkebb

ragyogással. Erik felugrott.

– Ez meg micsoda?

– Hacsak nem tévedek – mondta dr.Lem – , olyan óriási tömeg érkezett,melyhez foghatót a Yan telenavigációsállomása még sohasem fogadott. Földiemberek hatalmas csoportja ésrengeteg felszerelés. Talán jó lenne, haelébük mennénk, hogy találkozzunkvelük, még mielõtt beérnek Prellbe.

Két dologban igaza volt. A csoportvalóban igen népesnek bizonyult – többmint száz fõbõl állt – , és rengetegfelszerelést is hozott magával,nagyrészt olyat, amely teljesenönmûködõ volt. Ezek teljesen

önvezérléssel szálldostak az emberekkörül, mint óriási gyermekláncfû-pihék. Abban azonban tévedett Lemdoktor, hogy Prellbe igyekeznek.Egyenesen az informatközpontgömbkupolája felé indultak, és mire õmaga is odaérkezett a társaival, márnemcsak Ducci és Chevsky, hanem akolónia több más lakója is ott volt ahelyszínen.

A gömb alakú építményttermészetesen senki sem õrizte. Bárkibármikor beléphetett. Áthatolhatatlanimpervium páncél védte ameteoritoktól, arra az esetre, havalamelyikük Kralgaktól ily messzeészakon találna lecsapódni, s az épület

egész belsõ áramkörszerkezetének isrendkívül magas fokú szilárdsága volt.Tanácsadó memóriatáránakkapcsolóegységeitõl eltekintve, semmisem tagolta a belsõ teret: kellemesenható sárga anyaggal bevont, egyetlenóriási üres helyiség volt, ahová rendeskörülmények között csak a karbantartómunkás lépett be néhanapján, kivévetermészetesen azokat az eseteket,amikor a városi gyûléseket tartották itt.

Most azonban csak úgy nyüzsögtekodabenn az idegenek, akik szemmelláthatóan mind pontosan tudták, mi adolguk; szorgosan tevékenykedtekkülönféle rejtélyes, apró, hordozhatókészülékeikkel, hol a falakat, hol a

padlót érintették meg velük, érthetetlentechnikai szakkifejezéseket mondtakegymásnak, amint három-hat fõs kiscsoportokban vitatták a problémákat.

Dr. Lem zavartan torpant meg abejáratnál, s maga mögé nézett.Elfelejtett szólni Pompynak, hogymaradjon otthon, és amikor már jónéhány száz méternyire volt hazulról,észrevette, hogy a mókucica ott van anyomában. Akkor már nem akartavisszavinni. Pompy most összes lábátgörcsösen behúzva, riadtan lapult apadlóhoz, és ugyanolyan döbbentcsodálkozással bámult körbe, mint agazdája.

– Ez... olyan, mint.. . – kezdte Marc,amikor belépett, de bizonytalanulelhallgatott, nem tudta, hogy valóban amegfelelõ hasonlatot használja-e. –Olyan... mint valami hadmûvelet.

– Az... pontosan nem is tudom, azmit jelent? – kérdezte Alice remegõhangon. – Csak nem azt akarjamondani, hogy megtámadták a Yant?

– Dehogy! – felelte Marc. – Azthiszem, inkább arról van szó, hogy megakarják védeni. De igyekezzen csakLem doktor nyomában maradni!

Lem azonban nem ment tovább, mertebben a pillanatban észrevette õt egykék ruhába öltözött, sudár termetû,

sötét hajú, sötét bõrû, sötét szemû,parancsoló magatartású nõ, aki mostgyorsan utat vágott magának aváratlanul összeverõdött tömegen át, ésmegállt az öreggel szemközt. Vállraakasztható, csillogó kék tasakbahelyezett adattár volt nála.

– Ön Yigael Lem! – mondta.

– Igen. Én vagyok.

– Az én nevem Trita Garsonova. – Ahordozható adattár közben szünetnélkül, halkan duruzsolt a nõ jobbfülébe. – Ön közölt adatokat GregoryChartnak arról a tervérõl, hogy értel-

mes primitív lényeket akar

megoperálni és beprogramozni.

– Hát ezért jött ide ez a.. . ez ahadsereg?

– Természetesen. Ön személyesenszerzett tudomást Chart tervérõl?

– Nem. Marc Simontól hallottam, akiott áll...

– Itt van ez a jómadár! – bõdült elChevsky felügyelõ a csõdület kellõsközepén, majd dr. Lem felé furakodott.– Csak kapjam végre a kezem közé ezta...

– Állj! – mondta a kékruhás nõ.Feszes öltözékének övére szerelt

készülékén kapcsolt valamit, mireChevsky megtorpant, csak a lába járttovábbra is nevetségesen egy helyben.A szeme pedig dülledten meredt a nõre.

– Hát ez meg mi? – ordította. – Énvagyok itt a felügyelõ!

– Önt súlyos kötelességmulasztásmiatt éppen vád alá helyezték – közöltea nõ. – Sor fog kerülni a tárgyalására.Nagyon jól tudja, hogy minden egyes,akár csak ideiglenesen is a Yanentartózkodó földi ember automatikusanaz ön hatáskörébe tartozik. Mármost,amennyire az informat adataibólmegállapíthattuk, ön nemcsak hogynem igyekezett meggátolni Chartot

undorító bûncselekményénekelkövetésében, hanem még tevékenyenbujtogatta is.

– Nem tudtam arról, hogy. ..

– Hallgasson! – mondta Garsonova, smég valamit igazított az övén. Chevskyszája továbbra is mozgott, de a hangjanem hallatszott. Dr. Lem csak ekkorismerte fel a rendõrségi hangfogót.Legalább negyven éve nem látott ilyet.

A yanbeli életnek megvannak azelõnyei. Az ember bízvást elfelejthetiaz ilyesfajta dolgokat.

– Helyes! Akkor tehát... igen: ott vanMarc

Simon, az pedig az adataim jelzéseszerint Alice Ming... az a barna, zömökférfi pedig...

– Egy újonnan érkezett. Erik Svitra.

– Aha, a kábítószer-vizsgáló! Azértjött ide, ugye, hogy kipróbálja éshasznosítsa a sheyashrimot?

Dr. Lem meglepetten hunyorgott.

– Nem tudom biztosan. De lehet,hogy így van. Ön honnan értesült errõla kábítószerrõl? Garsonova jegespillantást vetett rá.

– Hát mit képzel, doktor, ki vagyokén?

– Nem... nem tudom. Fogalmamsincs róla. Minden olyan váratlanultörtént...

– És a váratlan esetek nemilleszthetõk be a yanbeli életmegszokott rendjébe – bólintottGarsonova. – Értem. Nem is csoda,hogy oly sokáig várt, amíg betápláltaaz informatba a megfelelõ adatokat!Már-már arra kellene gondolnom,miért is áldoztunk annyit azért, hogy alehetõ legtökéletesebb berendezéstállítsuk fel itt, amikor a jelek szerintsenki sem használta ki igazán! Na deúgy látszik, mégiscsak van itt egybelevaló kis gárda, néhány olyanember, akinek maradt még józan esze.

Azt akarom, hogy ezeket hívjuk összevalami megfelelõ helyen, aholmegbeszélést tarthatunk. Most márpersze ott tartunk, mintha csupaszkézzel kellene kiszednünk a tûzbõl azizzó szenet, de hát akkor is meg kellpróbálnunk.

Harminc perc sem telt bele, máris ottvoltak dr. Lem házában Shigarakuék,Pedro Phillips, Hector Ducci, HarrietPokorod, Marc, Alice és – többé-kevésbé a véletlen folytán – ErikSvitra. Garsonova keményenvégignézett rajtuk.

– Mindenekelõtt, csak hogy atudomásukra hozzam: én vagyok a Föld

Bolygóközi Legfõbb Szenátusaemberek és idegen lények köztikapcsolatok állandó bizottságánakszükségállapot esetére kinevezettfõigazgatója. Eleget mond önöknek eza rang, vagy óhajtják, hogy felsoroljama többi hivatali tisztségemet is?Összesen nyolc ilyen van. Egyébkéntképesített szociálpszichológus vagyok,másodosztályú tudományos fokozatomvan a nem emberinyelvtudományokból, ezenkívül akibernetika, valamint a számítógép-adatfeldolgozás tudományának isminõsített szakembere vagyok. Mostpedig éppen átkozottul dühös vagyok!

Mind elképedten bámultak rá.

Garsonova egyszerre elnevettemagát, s hátradõlt a széken.

– Ó, igazából nem önökre vagyokdühös, nem is a társaikra itt a kolónián,hanem elsõsorban azokra abürokratákra és politikusokra, akiknekfelelõsséggel tartozom. De be kellvallanom, egy kicsit azért önökre isharagszom. Egy pillanatra sem jutott azeszébe egyiküknek sem, hogy haGregory Chart kénye-kedve szerinttevékenykedne egy nem emberibolygón, azt a Föld valószínûleg nemtûrné el?

– Azt hiszem, mindnyájan arragondoltunk, hogy a Föld.. . képtelen

lenne a beavatkozásra – felelte kisszünet után dr. Lem. – Egyébként,amikor legelõször feltettük ezt akérdést az informatunknak, akészüléktõl ezt a választ kaptuk.

– Hm! Valahol hiba van azáramkörben – mondta Garsonovahalkan maga elé. – Chart mindentelkövet, hogy csak a maga törvényeiszerint éljen; ez persze nem teljesensikerül neki, habár nagyon igyekszik.Önök a kérdés feltevésekor nyilvánnem a megfelelõ kategóriát vettékalapul. Akkor hát kezdjük azzal:tisztázzuk, hogyan is állnakpillanatnyilag a dolgok... ha ugyan nemjöttek rá most már önök is. ..

– Azt hiszem, én már értem –jegyezte meg Marc. – Bár ma estigmagam sem láttam világosan. Nyilvánszándékosan táplálták bennünk azt azérzést, hogy a Föld úgysem tudbeavatkozni az itteni ügyekbe. Ez azt acélt szolgálta, hogy támaszkodjunkcsak önmagunkra, és növeljük azönbizalmunkat.

– Pontosan így van – helyeseltGarsonova. – Ugyanis mindeddig mégnem találkoztunk ûrutazó nem emberilényekkel. De megismerkedtünk hétkülönbözõ, majdnem emberszerû,értelmes fajtával, és azok egyike, azitteni, olyan rendkívüli módon hasonlítránk, hogy biztosra vehetjük: igen

rövid idõn belül olyan fajtával isszembe kell majd néznünk, melyminden vonatkozásban vetélytársunklesz. A földi embereknek feltehetõenolyan csoportja kerül majd legelõszörszembe velük, amely az összesjelenlegi emberi településünknéltávolabb lesz. Ennek a kicsinyelõõrsnek tehát képesnek kell lenniearra, hogy megálljon a saját lábán,mindenkor helyesen döntsön, illõudvariassággal, szükségeshatározottsággal, hogy egyenrangúfélként léphessen fel. Önök itt, aYanen.. . hogy úgy mondjam, a mikísérleti telepünk. Próbavállalkozás.Erre eddig nem jöttek rá?

– Olyan hosszú idõ telt el, hogyennek tudata nyilván visszahúzódottvalahová az agyunk egyik rejtettzugába – jegyezte meg dr. Lem.

– Hm! Lehet. Ezenfelül még számosmás hiba is becsúszott... nem itt,hanem az eredeti tervezésbe. De hátmost még megvan a lehetõségünk,hogy kijavítsuk õket. Hogy a lényegretérjek: vette-e valaki önök közülmostanában a fáradságot, hogy ayanlakók sajátosságaival kapcsolatoskérdéseket tegyen fel az informatnak?

Meghökkenten meredtek rámindnyájan.

– Azt hiszem, nem értem teljesen a

kérdését – mondta végül Hector Ducci.

– Az a keserves galaxis! – robbant kiGarsonova, s megjátszott iszonyattalhomlokára szorította a kezét. – Hát mitképzelnek, miért láttuk el ezt a kolóniátakkora informattal, ami még egyvilágváros szükségleteit is kielégítené?Én odahaza a Földön csak annyittettem, hogy odaléptem a sajátinformatkészülékemhez, és beütöttemazokat a nyavalyás kérdéseket, és márismegkaptam a kulcsinformációkat. Ottrohadnak ezek az adatok már több minttíz esztendeje az adatbankban, ashrimashey, a játékmesterelv és mind atöbbi! És itt senki sem törõdöttezekkel?

– Elkeseredetten leeresztette a karját.– Hát ez tényleg képtelenség! Lemdoktor, feltétlenül használnom kell atávösszekötõjét. De azonnal! Az öregbizonytalan kézmozdulatot tett,olyasmit, hogy tessék, parancsoljon.Garsonova erélyesen magasbalendítette kezét, odafüttyentettmagának egy lebegõ mellékállomást,és amint a készülék a közelébe ért,máris nyomkodta a gombokat, ésbeszélni kezdett:

– Címszó: yanlakó. Alfejezet:kulturális megnyilvánulások. Al-alfejezet: shrimashey... Nem, hát eztegyszerûen nem tudom elhinni. Üres aképernyõ!

– Hát azt hiszi, én nem próbáltamezt? – kérdezte dr. Lem. – Nem isegyszer próbáltam! De a legtöbb, amiválaszként kijött a kérdéseimre, azannyi volt, hogy a gép újra lejátszottnéhány régi felvételt. Olyan régiszalagokat, melyek egyikét-másikátmég az elsõ Yanre szállók idejébenkészítették.

Garsonova sötét arca minthaelszürkült volna. Most más kapcsolástütött be a készülékbe, s valami tömörtechnikai tolvajnyelven beszéltvalakivel, akirõl õk mindössze annyitsejthettek, hogy az informatkupolatermében tevékenykedõkülönítmény tagja. Lem és társai meg

csak vártak dermedt rémülettel; mostébredtek tudatára annak, hogy ittvalami talán jóvátehetetlenül elromlott,s helyzetüket még kínzóbbá tette, hogyhalvány fogalmuk sem volt, mi is lehetaz.

– Megvan! – mondta a képernyõnlátható férfi, körülbelül három percmúlva. – Megszakítások, a QA-527-esáramkörtõl végig a QC-129-esig.Rendbe hozzuk, de csak kézzel lehetelvégezni. Lassú munka. Szerencsérecsak helyi meghibásodás.

– Értették, mirõl van szó? – fordulthozzájuk Garsonova, miközbenreszketõ kézzel taszította el magától a

távösszekötõ-mellékállomást.

Ducciból kirobbant a felháborodás:

– Megszakítások az áramkörben? Dehiszen én mindig személyesen végzemel az áramkörök átvizsgálását.

– Az átvizsgálást, azt igen. Deellenõrzi a közölt adatokat is? Soha,ugye? – Garsonova hátrasimította azarcába hullott sima, fekete hajfürtöt. –Nem is csoda, hogy így át lehetettejteni magukat! És ha arra gondolok,mi lett volna, ha nem jövünk rá addig,amíg. . . Most már mindegy!Figyeljenek csak ide! Azt tudjuk, hogymi a shrimashey, ez a fantasztikusnépességszabályozó mechanizmus, ami

kábítószeres szadista orgiának látszik.Azt is tudjuk, mi a Kitörés Lángja, ésazt is, miért hat úgy mindenkire.

Elhallgatott, a vállára akasztottadattár duruzsolására figyelt, melyautomatikusan közvetítette továbbra isaz eredmények magyarázatait.Garsonova elsápadva nézett Marcra.

– Ön valóban a Mandala belsejébõlfigyelte meg a Kitörés Lángjánakfellobbanását?

– Igen.

– Pontosan azt megelõzõen, hogy aKitörés Eposzának fordításábabelefogott?

– I-igen – felelte Marc reszketõhangon, s közben úgy összeszorítottaöklét, hogy körmei mélyen belevájtak atenyerébe.

– Volt még valaki, aki errevállalkozott?

– Igen. Morag Feng. Chart szeretõje.Az a nõ, aki rábeszélte Chartot, hogyidejöjjön a Yanre, és itt rendezzenszínjátékot.

– De hiszen ez szörnyû! – mondtaGarsonova.

– Nos, Lem doktor? Ebben apillanatban, ugye, ön is rádöbbent arra,hogy mi történik itt?

– Attól tartok; igen – bólintott azöreg. Majd elfúló hangon hozzátette: –Ugye arra gondol, hogy a KitörésLángja Morag Fenget a hatalmábakerítette, és belétáplálta a parancsot,hogy induljon el, és keresse megChartot... illetõleg pontosabban, hogytaláljon bárkit, aki képes annak atervnek a végrehajtására, amellyelújból életre kelthetik a Kitörés Korát.És hasonló módon ösztönözte Marcotis az eposz lefordítására, hogy Chartmár készen és kidolgozva találja aforgatókönyvet.

– Pontosan így van – jegyezte megGarsonova.

– És az a tény, aminek a felismerésétolyan furfangosan lehetetlenné tettékaz önök számára, bár az informatmemóriatárában is szerepel már, az akövetkezõ. A sheyashrim kábítószerhatására a yanlakók egyszuperorganizmus alkotóelemeivéválnak; ennek az organizmusnak akollektív agya ott van a gerincvelejükalsó központjában, és ez a kollektív agymaga a játékmester... így, egyesszámban, nem többes számban!... Az ajátékmester, aki megtervezte a watokatés mandalákat, és összezúzta a holdat.

XVIII.

Már a legelsõ napoktól kezdve,amikor érdeklõdni kezdett Marc aYanen létesített emberi település iránt,és tanulmányozta azokat a köny-nyenhozzáférhetõ ismertetéseket, amelyekminden bolygóinformatberendezésének standardanyagához tartoztak, nyilvánvaló voltszámára, melyek azok a dolgok,melyekkel a Yan nem büszkélkedhet.Ilyen többek között a versenyképes

kereskedelem, a tömegközlekedés mega népképviseleti kormányzat. De hátmiért is lett volna fontos ezekre súlythelyezni, amikor a Yanen mindösszenéhány száz földi ember élt, akik atávösszekötõ-készülékkelfenntarthatták egymás közt akapcsolatot, sõt, amikornegyedévenként összehívták a szokásosvárosi gyûlést, mindnyájan elfértekegyetlen helyiségben.

Ez a városi gyûlés azonban, amelyetChevsky hívott össze – még azelõtt,hogy a távoli Földön élõ felettesei vádalá helyezték és leváltották volna – , amaga nemében egyedülálló volt.

Gyakorlatilag a kolónia teljeslakossága megjelent már jóval ameghirdetett idõpont elõtt az informálkupolacsarnokában. A helyiségnek méginkább közgyûlésterem jellege lett,amikor Hector Ducci lenyomta amegfelelõ kapcsolót, s ezáltal a sárgapadlózatból patkó alakú üléssorokemelkedtek ki. Amikor Marc a terembelépett, az már csaknem teljesenmegtelt.

Marc egyébként a régi otthonábanmaradt, nem óhajtott visszaköltözni akolóniába. Magában Prellben ugyan asheyashrim szûnni nem akaró bûzeterjengett, a kolónián belül azonban agyûlölettõl bûzlött a levegõ. Chevsky

olyaneredményesen gyõzött megcsaknem mindenkit arról, hogy haChart elõadást rendezne itt, azmindnyájukat gazdaggá és híressétenné, hogy most szinte mindenkidühös volt Marcra meg Lem doktorraés mindazokra, akikrõl gyaníthatták,hogy részük volt a terv megfúrásában.

A városi gyûléseken az volt a szokás,hogy a felügyelõ a közönséggelszembefordított székbe ül. Ezen azestén azonban, amikor már mindenkielhelyezkedett, azt a helyet Garsonovafoglalta el. Marcnak még a gyûléskezdete elõtt az az ötlete támadt, hogybeütötte Garsonova nevét az informatlexikonregiszterébe, s meglepetten

tapasztalta, hogy akárcsak Chart, õ ismár életében kiérdemelt egy cikket,pedig csak feleannyi idõs. Mielõttállami szolgálatba lépett, Garsonova alexikon szerint az emberi nemnekegyik vezetõ szaktekintélye volt a nememberi intelligens lényekkelkapcsolatos kérdésekben, és az Altaireés a Denebol lakosaival létrehozottkommunikációs kapcsolat egyikjelentõs úttörõje.

– Miért nem küldtek rögtön ilyenembert a Yanre? – kérdezte Lemdoktortól Marc kétségbeesetten.

– Mert a Galaktika óriási, ésmindenhová nem juthatnak ilyen

emberek.

A sárga csarnokban szinte tapintanilehetett a komor, ellenséges hangulatot,mintha fagyos köd ülte volna meg atermet. Leginkább abból a csoportbóláradt, mely az elsõ sorokban DellianSmithéket meg Chevsky többi régebbicimboráját vette körül. Hozzájukhasonlóan kialakult azonban egy másikcsoport is dr. Lem társaiból a teremmásik oldalán, közvetlenül azemelvény elõtt, ahol most Garsonovaült a felügyelõ helyett. Alice is félig-meddig ez utóbbi csoporthoz tartozott,miután állandóan Marc körül lebzselt,amióta Rayvor otthagyta. A férfi mostsem kedvelte jobban, mint annak

elõtte, de olykor-olykor érzett irántanémi rokonszenvet.

Nagyon is hiányzott neki Shyalee.Rettenetesen hiányzott. Kapcsolatuk,Shyalee minden hibája ellenére, mégisa boldogságot jelentette. De amikorlegutóbb véletlenül összetalálkoztak,volt szerelme még csak rá semmosolygott.

A Földrõl oly váratlanul érkezettlátogatók közül senki sem mutatkozottaz egyetlen Garsonova kivételével.Elvégezték a dolgukat, amiért idejöttek– átvizsgálták és kijavították azinformatberendezést, amivel valakimesterkedett – , aztán eltûntek. Erik

Svitra azonban még itt volt, meg isjelent a gyûlésen; ez jogában is állt,mint minden földi embernek, aki akárátutazóként, akár állandó lakosként itttartózkodott.

– Ez az összejövetel rendkívülivárosi közgyûlés – szólalt megváratlanul Garsonova, s egyszerreelcsendesedett a terem. – Még a voltfelügyelõ, Guillaume Chevsky hívtaegybe azért, hogy a kolóniamegszavazza vagy pedig elvesseGregory Chartnak azt a tervét, hogy aYanen színjátékot rendezzen.

– Chart azonban maga is kijelentette,nem azért jött, hogy nekünk rendezzen

elõadást! – kiáltott közbe DellianSmith. – Mi értelme van akkor ennek amai cirkusznak?

Ha a jelenlevõk óhajtják – mondtaGarsono-va – , kérelmezhetnekingyenes telenavigációs programozást,és elutazhatnak a Yanrõl arra az idõre,amíg az elõadás véget nem ér... vagyakár véglegesen is.

– Hogy lemaradjunk egy Chart-féleszínjátékról? Amikor mások sokparszeknyi távolságra is elutaznak csakazért, hogy ott lehessenek valamelyikelõadásánál?

Marc döbbenten állapította meg,hogy ezt a megjegyzést Hector

felesége, Ducci mama tette, akit ahosszas viták során, úgy látszik, mégmindig nem sikerült meggyõzni.

– Nem érti a lényeget – válaszoltneki Garso-nova. – Ez nem akármilyen,hétköznapi esemény, ésmegbeszélésünknek az a célja, hogyolyan tényeket közöljön önökkel,melyekrõl eddig nem szerezhettektudomást. Mindenekelõtt innen, azelnöki székbõl felolvasom önöknek azta végzést, melyet Gregory Chart ellenhoztak, s amely megtiltja neki, hogy aMarc Simon elõtt szóban kifejtetttervét végrehajtsa. ..

– Marc Simon... az az áruló! –

kiáltott közbe megint Dellian Smith. –Tudjuk, mire megy ki a játék!Egyszerûen a maga számára akarjakisajátítani a yanbeli kultúrát, hogy õlegyen az egyedüli elismertszaktekintély az egész Galaktikában!

– Különben is, ki a fene törõdikazokkal a vadakkal? – Boris Dooleymondta ezt; õ ugyan nem tartozottChevsky szorosan vett köréhez Marcértesülése szerint, azonban a felügyelõleváltása annyira felbõszítette, hogymost nyíltan a szószólója lett. – Maguka yanlakók sem törõdnek velük!

– Teljesen igaza van! Nem törõdnekvelük!

A sebészkés pontosságával hasítottake szavak a terembe. A hangfélreismerhetetlenül Gregory Chartévolt. Garsonova a székbenvillámgyorsan hátrafordult. A hang aháta mögül, az emelvényrõl jött, aholmost, mintha csak a köd homályábóltûnnének elõ, két, eddig láthatatlanemberi alak körvonalai bontakoztak ki:maga Chart és Morag Feng, akikegyszerre kapcsoltak az övükre szereltantivíziós készüléken.

– Elnézést kérek ezért a trükkért –mondta Ghart halkan maga elé. – De hanyíltan jöttünk

volna ide, az nyugtalanságot

kelthetett volna. Mivel azonbantörvényes jogunk, hogy részt vegyünk agyûlésen, úgy véltük, az aleghelyesebb, ha élünk is ezzel ajogunkkal.

– Joguk? – Ducci már talpon volt, ésrekedten kiabált. – Maguknak nincs ittsemmiféle joguk...

– De igen! – vágott közbe Morag. –Minden földi ember, akár átutazó, akárállandó itteni lakos, részt vehet az ilyenösszejöveteleken.

– És felszólalhat és szavazhat –egészítette ki Chart. – Szavazataazonban arányosan veszít értékébõl, haaz illetõ közölte az informattal azt a

szándékát, hogy el akar utazni aYanrõl. Nekem viszont ez idõ szerinteszem ágában sincs, hogy elhagyjam aYant, és ugyanez vonatkozik Moragrais.

A felbolydult terem zsivalyátGarsonova hangja vágta el:

– Tökéletesen igaza van. És jól tette,hogy idejött, így legalább módombanáll személyesen átadni azt ahatározatot, amit különben márközöltünk az ûrhajója automatikájávalis, azzal az utasítással, hogy tartalmárahívja fel az ön figyelmét. A határozatmegtiltja, hogy a „vadak" névenismeretes yanlakók közül egyet is

elhurcoljon megszokott lakóhelyérõl,és különösképpen megtiltja, hogyagyvelejüket eltávolítsa, vagy bármimás módon beprogramozza õket azért,hogy részt vegyenek. ..

– Ezt a határozatot már láttam –vágott a szavába Chart. – És csupánazért jöttem ide, hogy közöljem önnel:eljárásával ugyan egy csomó akadálytgördített elém, tervezett munkámatazonban mégsem szabotálhatta el,ahogyan pedig szerette volna.Folytatom az elõkészületeket.. Nem azön engedélyével... nincs is szükségemrá! Hanem az egyedül illetékes lények:a yanla-kók és személy szerint aSzószólójuk és a többi hrath felkérése

alapján.

– Nagyszerû! Remek! – ordítoztaDellian Smith, szórványosanfelcsattanó taps kiséreté-ben. Az, aki atapsot kezdeményezte, ismeretlen voltMarc elõtt. Vagy nyolc-tíz idegentartózkodott a teremben, ezek atudósítógéptõl kapott híradás hatásáraérkeztek ide telenavigációs úton. ÉsMarc attól tartott, hogy ezek még csakaz elsõ fecskék. Nyomukban majdsokkal többen is jönnek.. .

És ekkor Marc felpattant a helyérõl.

– Nekem azt mondta, hogyyanlakókhoz hasonló androidokkészítéséhez nincs megfelelõ

felszerelése! Azt is mondta, hogy azilyesmi túlságosan drága és túlságosanidõt rabló eljárás lenne. ..

– Na persze – bólintott Chart. –Nyilvánvalóan maga volt az, akinehézségeket gördített elém. Vagylegalábbis megpróbálta. De hát ayanlakók megoldották ezt a problémát.Önkénteseket adnak nekem.

– Micsoda?

– Önkénteseket. És becsületszavamrakijelentem, hogy ezek valóban önkéntjelentkezõk! Sõt, mi több, teljesenfellelkesültek a tervtõl. – Chart hidegtekintete úgy fúródott Marcba, mint adárda hegye. – És most néhány további

tényt szeretnék a tudomására hozni,hadd számoljon ezekkel is. A KitörésLángjával kapcsolatban igazam volt:valóban az a kulcs az eposz tizenegytöbbi könyvéhez. A Tubalcainonszerkesztett komputerem, mely a létezõlegkorszerûbb gépezet, máriskidolgozta a Láng jelzéseinek kísérletikódját, amit a Láng minden délifellobbanása még jobban megerõsít éstisztáz. Most pedig, csaknem tízezer évután elõször, fel fognak elevenedni aYan játékmestereinek ismeretei. . . éstudásukat a gyakorlatban is fel fogjukhasználni. És miután errõl a yanlakókmaguk is meggyõzõdtek, számosanajánlkoztak, hogy a programvégrehajtásában a saját személyük

lehessen a közvetítõ közeg. Az önkéntjelentkezettek között van, ez talánérdekelheti, egy volt barátnõje,bizonyos Shyalee is. Meg egyhímnemû egyed is, bizonyos Rayvornevezetû.

– És maga ezeket kibelezi? És... nem... jaj, ezt nem! – Alice felpattant, ésChartra akarta vetni magát. Marcmegragadta a karját.

– Nyugalom! – szólt rá kurtán Chart.– Nincs olyan törvény, amelymegtiltaná, hogy önként jelentkezõksheyashrimot vegyenek be. Itt ül éppenmaga mellett egy kábítószer-vizsgáló,aki évek óta abból él, hogy újabb és

újabb módozatokat eszel ki, mikéntlehetne az emberekgondolkodóképességét kikapcsolni,hogy csak a feltétlen reflexekmûködjenek. Igazam van?

– Az pedig, hogy a magukértelmezése szerint önkéntesek-e vagysem, nem magukra tartozik – tettehozzá Morag magabiztosan. – Ezt csaka yanlakók illetékesek eldönteni, nem aföldi emberek.

Garsonova egy percig a vállán függõadattár közléseit hallgatta, majdmegjegyezte:

– Ebben, sajnos, igaza van.

– Nos hát errõl van szó! – mondtaChart torz mosollyal. – És most ittállunk a megújhodott, dicsõ KitörésKorának küszöbén. Egyébként, kérem,ne büntessék szigorúan Marc Simont.Mert neki volt oroszlánrésze abban,hogy tervemet kidolgozhattam. Amipedig a végrehajtását illeti,amennyiben ez izgatná a társaságot,nos, e tárgyban én nem óhajtokszavazni. Egyrészt azért, mert magamis érdekelt fél vagyok, másrészt pedigazért, mert ebben az ügyben a magukvéleménye fikarcnyit sem számít. Nos,Morag, hagyjuk itt õket?

– Egy pillanat! – harsant egy recsegõhang. Lem doktor állt fel a helyérõl. –

Mielõtt elmennének, lenne még egy-két kérdésem. – Közben megnyugtatóntette kezét a mellette ülõ Marc karjára.A költõ homlokát a tenyerébe hajtva,teljesen összegörnyedt, amikor atudatáig hatolt mindaz, amit ChartShyalee-rõl mondott.

– Tessék.

– Személyesen tanulmányozta aKitörés Lángjának dekódolt szövegét?

– Természetesen. Különben hogylehetnék olyan biztos a végsõ sikerben,amikor földi ember létemre egyyanbeli elképzelést akarokmegvalósítani?

– Van-e tudomása arról, hogy az öntársa, Morag, rögtön azután, hogyközvetlen közelrõl megfigyelte aLángot, tehát még a nyilvánvalóelmezavara idõszakában az itteniinformat-berendezésben bizonyosadattároló központokat blokkolt le?

Morag elsápadt, és a szája elé kapta akezét. Chart ingerülten rátámadt.

– Mit jelent ez a képtelenség?

– Nem... nem tudom, mirõl beszél –dadogta Morag. De nyilván elszédült,mert szemmel láthatóan megingott.

– És arról volt-e tudomása – folytattadr. Lem, Garsonova, Ducci és mások

élénk bólogatásától kísérve – , hogy azön adatbankjában is vannak hasonlóleblokkoló szigetelések?

– Marhaság! – kiáltotta Chart. – Azén komputerem a Tubalcainon készült,a lehetõ legkorszerûbb példányokegyike!

– Bebizonyíthatom – mondta dr.Lem, és ernyedten leeresztette mindkétvézna, öreg karját. – Ön épp az imént isa Yan játékmestereit említette, többesszámban.

– Na és? – csattant fel Chart. –Térjen már a lényegre! Persze hogyjátékmesterek, többes számban.

– Úgy rémlik, hogy nem – felelteLem doktor szenvtelenül. – Egyébkéntbe kell vallanom, hogy amikorGarsonova kormánybiztos elõszörmondta nekem, én is alig tartottamhihetõnek, most azonban meg vagyokgyõzõdve az igazáról. Tudja, azinformál leblokkolásának célja volt:mégpedig az, hogy ha itt, a kolóniánbárki kérdéseket tesz fel azinformatnak, attól ne tudjanak megbiztos tényt. Azt, hogy amikor ayanlakók shrimasheyt tartanak,megszûnnek egyénekként funkcionálni,és egy önmagát újratermelõ kollektívorganizmusnak válnak alkotóelemeivé.A folyamat nagyon hasonlít a vágottvagy horzsolt seb gyógyulásához:

megfelelõ számú új sejt lép a nagyjábólugyanolyan számú megsérült sejthelyébe. Ennek már réges-régen, denéhány évtizeddel ezelõtt mindenbizonnyal köztudottnak kellett volnalennie, hiszen az önálló gondolkodásraképtelen informat is rájött errelegalább tíz esztendõvel ezelõtt,márpedig az emberi értelem jobban feltudja ismerni a módszerekel, mintbármely eddig megtervezell gép. És ezvonatkozik még az ön ûrhajójának aTubalcainon készült komputerére is,amivel olyan nagyon henceg.

Lem doktor mély lélegzetet veti, úgyfolytatta:

– És ennek az organizmusnak az...agykérge pusztult el, amikor a Yanholdja szétrobbant A közponliidegrendszere. És ami a katasztrófaután megmaradl, az csak areflexmûködése. A yanlakók mintkülön egyedek ezt már régen tudták, éskutatva kutattak egy olyanpótközpontot, melynek révén újraolyan teljesítményekre lennénekképesek, mint amilyeneket ajátékmester hajdanán már elért.Játékmester: egyes számban. Vagyis aYan lakosainak összessége, méghozzáolyan abszolút összetartozásban, ahol afajta minden egyede egy-egy, az egészbolygóra kiterjedõ egység alkotórészecsupán. Most pedig végül rátaláltak

arra, amit kerestek: nem önre, hanemaz ûrhajójára. És hála Moragbeavatkozásának a Kitörés Lángjánakhatása alatt, sikerült az igazságot olyantökéletesen elrejteniök, hogy még önsem hiszi el.

Chart válaszolni akart, de csak aszája mozgott hangtalanul:

– Én. . . én... – Végül aztánkirobbant: – Nem! Nem igaz!Hazugság! Hazugság az egész! Gyere,Morag!

Megragadta Morag antivízióskészülékét, valamit elcsavart rajta,ugyanabban a pillanatban a sajátján istárcsázott. Marc felugrott az

emelvényre, hogy megakadályozzatávozásukat, de akkor már nem voltakláthatók, s mire a zûrzavar lassanlecsillapodott, már régen el is hagytáka helyiséget.

– Igaz volt ez az egész? – kérdeztevégül Dellian Smith.

– Bizony – bólintott Garsonova. –Minden jel szerint. És éppen azérthívtuk össze önöket, hogy informáljukminderrõl...

– De hát ez ellen valamit tenni kell!Nem hagyhatjuk, hogy Chart ismét avilágra szabadítsa ezt a szörnyeteget!

Smith mellett a felesége, Rachel, a

rémülettõl verejtékezõ arcát törölgette.Nem õ volt az egyedüli, aki ezt tette.

– És most mit vár tõlünk? – kérdezteGarsonova hidegen. – Mit tegyünk?

– Hát... ha kell, töröljék le az égrõlChart hajóját! De mindenképpen megkell akadályozni!

– Néhány perccel ezelõtt még aztakarták mind, hogy rendezzen ittszínjátékot – jegyezte meg Garsonova,már csak az igazság kedvéért is. –Nem, ezt az egyet biztosan nemtehetjük. Egyébként az a helyzet:valahányszor eljutunk a Galaktikaújabb tájaira, mindig újra és újraprecedens nélküli dolgokkal kell

szembenéznünk. Éppen ezért próbáljuklétrehozni alapelveinknek azt akódexét, melyet az adott eseményektõlfüggetlenül is mindenkorhasználhatunk. És senkit sem fogunkkiseprûzni csak azért, mertcselekedeteinek hatása elõrekiszámíthatatlan.

– Márpedig én akkor elmegyek aYanrõl! – üvöltötte Smith. – Nincs jogaahhoz, hogy itthagyjon minketkiszolgáltatottan egy olyan világban,ahol ez a. ..

– Helyes, helyes! Igaza van! –visszhangozták kórusban. S a terembenaz emberek mindenfelé felugráltak a

székükrõl.

Néhány perc telt el csupán, és márcsak Marc, Alice, dr. Lem, Ducci ésGarsonova maradt a helyiségben. MegErik Svitra, aki tétován topogott akijáratnál.

– Ön nem megy el? – fordultGarsonova Lem doktorhoz. – Haóhajtja, segítséget is adhatunk: ingyentelenavigációs utazást, sõt még némihitelt is, hogy valahol másuttletelepedhessen.

– Képtelen lennék rá. Több mintharminc év után már nem lehet.

– Én sem tudom megtenni – mondta

halkan Marc. – Ha mégsem lehetmegakadályozni a Kitörés Korát,gondolom, valakinek itt kell maradnia,hogy szemtanúja legyen.

– És ön? – pillantott GarsonovaErikre.

– Én? Csak azért maradtam itt, hogymegmondhassam, irtóra sajnálom,hogy így elszúrtam a dolgokat. Csakbetettem ide a lábam, és bumm! –mindent összekavartam!

– Ne tegyen magának szemrehányást– mondta Marc, és maga elé nézett apadlóra. – Ilyen az emberiség egésztörténete.

Erik az ajkába harapott, egypillanatig még habozott, aztán kiment ahelyiségbõl.

XIX.

– Eszembe jutott valaki – mondta dr.Lem – , akire már évek óta nemgondoltam. A nagyanyám. A

nagyanyó...

Marc egy pillanatra elgondolkodott.Majd egyszerre csak bólintott.

– Pontosan értem, mire gondol –mondta. Az informatközpont gömbalakú csarnokában voltak. A helyiség –látszatra csak véletlenül – sokkal többés lényegesen többféle helyzetreállítható képernyõvel volt felszerelve,mint amennyit Lem doktor Charthajójában látott. Eléggé valószínûneklátszott, hogy itt, a kupola imperviumpáncéljának védelme alattátvészelhetik az eseményeket, amelyeka Kitörés Korának felélesztése soránbekövetkezhetnek. Tucatjával

keringtek különben a megfigyelõtávközlõ mûbolygók is a Yan körül, éselõkészültek arra, hogy rögzítsék,analizálják és tanulmányozzák a példanélkül álló eseményeket. Mert agépezet már megindult. Az elmúltéjszaka, azt követõen, hogy atelenavigációs állomásról az utolsócsoport is elutazott, a yanlakóklerombolták a földi emberek telepét.Fáklyákkal, kõtörõ kalapácsokkal ésszekercékkel vonultak ki Prellyanlakónegyedébõl, és módszereseneltüntették az idegenek építményeinekmég a nyomait is; nem maradt belõlüksemmi egyéb, csak portól füstölgõtörmelék.

Marc és Lem doktor á kupolában ült,onnan nézte, hogy mi történik. Nem isvitás, hogy a yanlakóknak tudomásukvolt a fölöttük keringõ mûbolygókról,melyek felvételeket továbbítottak ahelyszínrõl az informat kupolájába, dekísérletet sem tettek arra, hogymegtámadják õket. Nyilván aztakarták, hogy ami itt történik, annakhíre a lehetõ legszélesebb körbenterjedjen el a földi emberek között.

De volt valami különös, vad örömabban, amit tettek.

– A Földre gondol, ugye? – kérdeztevégül Marc.

– Igen – felelte dr. Lem. – Furcsa

dolog, hogy egy vénembernek ilyenérzései támadnak, Marc!

– Öreg csontjait kissé odábbcsúsztatta a párnázott széken, melybõl– amióta a telenavigációs állomást azûrbõl távirányítással leállították éskikapcsolták – csak olyankortápászkodott fel, amikor néhány lépésttett a csarnokban, hogy kinyújtóztassatagjait. Készenlétben voltak arobbanótöltetek is, arra az esetre, ha ayanlakók összességét magába foglalóorganizmusról kiderülne, hogy újramûködtetni tudja titokzatosenergiaforrásait, amelyekkeltérgörbületet elõidézve lehetõvé teszi,hogy az útra kelt személy minden

egyes lépésével több fényévnyitávolságot tegyen meg.

– Jó érzés ez bizony egy fiatalembernek is – tette hozzá Marc. Ésmind a ketten pontosan tudták, hogymire céloztak: arra a hirtelen támadtmegnyugtató érzésre, hogy azanyabolygó még a csillagok köztiroppant szakadékon át is mindenlehetõt elkövet ivadékainaktámogatására és védelmezésére. –Rájött már azelõtt is arra, hogy mi itt...minek is nevezett minket Garsonovakormánybiztos?

– Próbavállalkozás vagyunk? Azthiszem, olykor-olykor csak rá kellett

jönnöm – mondta Lem doktor. – Voltvalami, ami itt tartott a Yanen annakellenére, hogy gyakran úgy éreztem,csak elfecsérelem itt az idõmet és aképességeimet. De most már tudom,hogy rendkivül fontos célnakszenteltem magam. Az automatikákmajd feldolgozzák a nyers információknagy részét... de hát elképzelhetõ-eegyáltalán megfelelõbb szemtanú epélda nélkül álló eseménymegfigyelésére, mint egy pszichológusés egy költõ?

– És vajon mit mûvel Chart ebben apillanatban? – kérdezte – Marckomoran. Egyszerre úgy érezte, hogynem is alkalmas arra a feladatra, amit a

véletlenek összjátéka révén vállaltmagára.

– Aligha hinném, hogy itt mégmindig Chart irányítja a dolgokat –felelte Lem. Bekapcsolta az egyikképernyõt, s azon a Kitörés Mandalájá-nak miniatûr képét pillantották meg;csak úgy ragyogott, amint a nyugatilátóhatár felé haladó napnak egyetlenpontra irányított sugarai bearanyozták.A Mandala egyébként már jóvalpirkadat elõtt ragyogni kezdett. Chartûrhajója a közvetítõ mûbolygók sorátbocsátotta fel, ezek biztosították, hogymindig legyenek olyan napsugarak,amelyek megfelelõ szögben érik aMandalát, és életre keltik a

kristályoszlopokból áradó fények ésszínek játékát. És mintha csakceruzával húztak volna egy kuszavonalat, úgy áramlott

a yanlakók menete a Mandala felé;ott pedig ki-be hömpölygõit, keresztül-kasul az oszlopok között.

– Be vannak programozva – mondtadr. Lem.

– Ezek azok, akiket mijátékmestereknek véltünk: közönségesyanlakók, valamiféle különlegesizgatószer hatása alatt.

– És miért várt olyan sokáig ajátékmester?

– kérdezte fojtott hangon Marc. Lemdoktor nagyot sóhajtott.

– Sejtem, miért – felelte. – Ebbenegyébként, úgy látom, az informat isegyetért velem. Amikor valamirendkívül fontos tervet kellmegvalósítani, a közönségesidegszövet nem vetekedhet egyszemélyen belül az önmagábangondolkodni képes magasabb szintûidegközponttal, az aggyal. Az, ami ayanlakókkal történt, tulajdonképpenegy kolosszális méretûidegösszeroppanás volt, ami végül is ahold széthullását eredményezte. Ezekután a kollektív organizmuscsökkentett tudata már meg volt

félemlítve. De ugye, Marc, maga isrájött, hogy ez a tudat halhatatlan, vagylegalábbis gyakorlatilag az.

– Igen.

– Éppen ezért nem volt sürgõsszámára, hogy megismételje akorábban elkövetett hibát. Várt azalkalomra, amikor újra próbálkozhat,remélve közben, hogy.. . végül is csakszertefoszlik egyszer a Gyûrû, és aKralgak tájai újra járhatók lesznek, avadak pedig újra beilleszkedhetnek ayanlakók családjába... De hát miértelme van a feltételezéseknekolyasmirõl, ami olyan messze van mégtõlünk, mint mi az amõbáktól?

– Ezzel nem tudok egyetérteni –mondta pillanatnyi szünet után Marc. –Én úgy hiszem, hogy az értelem egybizonyos folyamatosság, és mindenolyan értelmes lény, mely képes azelõre megszabott mozdulatokon.. .mondjuk az egyszerû reflexekentúllépni, az bizonyos értelembenkapcsolatot is tud teremteni, és meg istudja értetni magát bármely más,hasonló teremtménynyel. Perszelehetnek köztük olyan mélységeskülönbségek, mint egy költõ és egymatematikus között, az egyiknek lehetolyan irányú agymûködése, amit amásik még csak utánozni sem tud,egyszerûen azért, mert az semmit semjelent számára. De mindegyik képes

arra, hogy megértse a másik céljait, sõtbizonyos mértékben mégtevékenységének végsõ eredményét is.

– Lehetséges – mondta Lem doktor.– Mint ahogyan maga vagy én isátérezhetjük annak a kozmogonikusnakaz izgalmát, akinek az egyenleteibeigazolódnak, azt bizonyítva, hogyelmélete a világmindenségkeletkezésérõl teljesen logikus, deugyanakkor nem értjük a szóban forgótényezõket, és nem tudnánk alkalmaznia számításaihoz szükséges képleteket.

– Éppen erre gondoltam – mondtaMarc. – Ha valamely lényt értelmesnekakarunk nevezni, lennie kell legalább

egy területnek, mellyel kapcsolatbanképesek vagyunk kommunikálniegymással. A többi. . . nos hát a többiakár olyan hozzáférhetetlen is lehet,mint egy roppant gáztömeg magja.

– Szeretném tudni, lesz-e valaha aközös tapasztalatoknak olyan hálózata,valamiféle hajszálér-rendszer, mely aGalaktika összes értelmes lényétösszeköti úgy, hogy a gondolkodólények minden fajának legyenekegymásról legalább tized- vagyötvened- vagy akár csak ezredkézbõladatai.

– Ez még millió évbe is beletelhet –jegyezte meg Marc.

– De talán éppen itt és éppen mostkezdõdik el. És...

Hirtelen elhallgatott. Az informatrájuk villant.

– Most száll fel Chart hajója –közölte a készülék. – Atmoszferálispályára tér.

– Ha elkezdõdik – mondta Marc – ,bizony nem tudom, olyasmi lesz-e,amit mi is megérthetünk?

– Mi értelme van a találgatásnak?Csak annak örülnék, ha Pompy velemlehetne. Ugye, nagy butaság itt és mosterrõl beszélni?

– Valóban, hol van Pompy?

– Ducciékkal küldtem el a bolygóról.Mindig is nagyon szerette Giuseppét,és arra gondoltam, nem lennetisztességes dolog arra kényszeríteni,hogy itt maradjon, még akkor sem, haén elég ostoba módon a hõs szerepétakarom játszani.

– Tehát így fogja fel a dolgot? –kérdezte Marc.

– Nem. Hogy õszinte legyek: nem.-Lem doktor megtörölte verejtéktõlcsillogó arcát. – Nem a bátorság az,ami engem itt tartott, hanem amakacsság. Valamikor réges-régenfûtött a becsvágy, hogy kibogozzam a

Yan rejtelmeit. Most pedig kiderült,hogy ezek a rejtelmek már évek ótanem voltak rejtelmek, csak éppenelrejtette elõlem a megfejtésüket egyszellemes trükk ezzel az informattal itt.– Körbemutatott a csarnokban. –Bosszant a dolog! Úgy érzem, hogycsúnyán rászedtek. És úgy érzem,tennem kell valamit, amivel eztellensúlyozhatom. Meg aztán. . . – egypillanatig tétovázott – megszerettemezt a bolygót!

Újra megszólalt az informat:

– Mágneses erõtér mutatható ki. Ameteoritok záporozása Kralgakterületén negyven százalékkal

csökkent... negyvennégy százalékkal...negyvenkilenc százalékkal. ..kiszámítható, hogy a meteoresõsípjeltõl számított egy perc huszonkétmásodperc múlva teljesen megszûnik.Sípjel!

– Mondja, Marc – kérdezte dr. Lem –, azok után, hogy annyit foglalkozott aKitörés Eposzával, van-e valamihatározott elképzelése, mi is az, amit ajátékmester akart?

– Igen – felelte Marc. – Uralkodni avilágegyetem fölött.

Ezt követõen már lehetetlenné tette abeszélgetést az elképesztõ jelenésekváratlan özöne.

Újra ott volt a Yan fölött egyholdhoz hasonló alakzat, ezalkalommal azonban úgy cikázottelõre-hátra, mint egy takács vagyfazekas villámsebesen dolgozó keze,amikor a nyersanyagot mintázza. Azéjszaka eddig a bolygó északiféltekéjének nagy része fölött nyugodtés enyhe volt. csak néhány felhõ úszottaz égen, s egyetlen nyári zivatar tört kimessze a látóhatár szélén, az óceánfölött. Most azonban percrõl percretelítettebb lett a levegõ elektromosfeszültséggel, s elszórtan villámokkezdtek csapkodni. A különösfényjáték az egyenlítõ felé húzódott, denem szabályos alakzatokban, mintChart érkezésének éjszakáján, hanem

kusza örvényekben, mint amilyenek atajtékzó hullámokon száguldómotorcsónakot követik.

A Kitörés Mandalájának izzóragyogása is kikihagyott röpkepillanatokra, amikor a helyi napsugarai az ûrön áthatolva, a másodperctörtrészéig teljes, összpontosítottintenzitásukkal Chart hajójárairányultak, hogy ellássák a szükségesenergiával, és kezdetét vehesse azelõadás.

A bolygó körül szabályos rendbensorakozó Gladen menhirek sok helyenmegsérültek a meteoritbombázáskövetkeztében. Chart hajója meg-

megállt a levegõben ott, ahol amenhirek sorában hézag keletkezett,vagy ahol letöredezett a roppantkõoszlopok valamelyike. És akkor akörnyéken elmozdult a talaj. Sziklaemelkedett magától a magasba,miközben megolvadt, és olyan alakotöltött, ami pontosan a meglevõmenhireket utánozta, de csak az újalakba öntés idejére hevült fel, utánaegy szempillantásnál is rövidebb idõalatt megdermedt, és a környezethõfokára hûlt le. Csak úgy remegtek ahatalmas kõtömbök, amíg végbementez a folyamat.

– Kisebb szeizmikus jelenségek –közölte az informat.

Eddig azonban semmi olyasmi nemtörtént, ami a gömbkupola imperiumpáncél falán keresztül behatolhatottvolna a bolygó kérgéhez szilárdanrögzített megfigyelõhelyiségükbe.

– Ezt vajon hogy csinálják? –suttogta Marc, de valójában nem vártválaszt rá sem Lem doktortól, sem azinformattól. Az ilyesféle technikakielemzésére sokat, nagyon sokat kellmég várni. Nem az emberi tudománykörébe tartozott ez a fantasztikus erõ,melytõl a hatalmas sziklák úgymegpendültek, mintha kézi csengettyûtráztak volna meg.

És ezután következett az a különös,

üreges – hegyorom, amelyet Marc ismeglátogatott Chart és Moragtársaságában, s ahol a csupasz fallalszemközt több ezer ülõhely sorakozott.E hegytetõ fölé ereszkedett most ahajó, s egy lézersugárral ösvényt vágotta hegyoldalba, fel, egészen a csúcsig. Ayanlakók pedig, akik addig a hegylábánál várakoztak türelmesen, mostelindultak felfelé.

– Ez a játékmester egyiklegfontosabb szerve – jegyezte meg dr.Lem. – Amolyan agykérge.

Egyének ezrei azokból, akiketáthághatatlan sziklafalak választanak ela külvilágtól.

Tántorgó járásuk alapjánkétségtelenül megállapíthatták, hogy ayanlakók mind a sheyashrim kábítóhatása alatt állnak – de hát addig istudták, hogy nemcsak Prellben, hanema Yan többi városában is oly hatalmasmennyiségben fõzték a bódító szert,hogy minden egyes felnõtt yanlakószámára akár százszoros adag isrendelkezésre állt.

Következõ állomás: a Mullom Wat... és a hajó eszeveszett sebességgelpörgött néhány méterrel az óceán színefölött, míg csak létre nem hozott egykisebbfajta ciklont, melyszívóhatásával hatalmas, örvénylõpára- és permetoszlopot emelt a

magasba. Magának a Watnak a tetejénegy vízgömb keletkezett, melysértetlenül ott is maradt, dacolva aszéllel és a gravitációval. Még csaktalálgatni sem merték, mi lehet a célja.De a vízgömb belsejében volt valami.Olykor-olykor ragyogva felvillant, steljesen mozdulatlannak látszott, holottkörülötte a víz szünet nélkül forgott.

Aztán kisebb feladatok: egyrózsaszínû, apró, alig hat méter magastárgy eltávolítása a Fley hegynek ajégkorszak után keletkezettgörgetegével borított oldaláról; majdugyanannak a felállítása az egyikközeli hegygerincen; egy régi hegy-csuszamlás omladékai alól

kiszabadított, megszámlálhatatlanmennyiségû törmelék összeállításaegyetlen, méregzöld fényû, mindenrészében remegõ, roppantalkotmánnyá...

Úgy rémlett, hogy se vége, se hosszaaz elõkészület mozzanatainak. Marcazon kapta rajta magát, hogy ásítozík,amint a képernyõk egymás utánközvetítették ezeket a jeleneteket; éskissé meg is lepõdött, hogy mégmindig képes fáradtságot érezni. Ha azember már el sem tud igazodni azon,amit mutatnak neki, annak ellenére,hogy...

– Ez pedig az energiaforrás! –

kiáltott fel váratlanul dr. Lem.

– Tessék? – Marc még mindigkáhultan felegyenesedett ültében, és aképernyõre bámult; legnagyobbmeglepetésére valóban elszundított.Csak félig-meddig tudottvisszaemlékezni, mintha mondottvolna valamit az informat. Szintegépiesen ismétlésre kapcsolta.

– Nagy erejû szeizmikus események– hallotta.

– Kéregcsuszamlás mindenkontinensen. Micsoda?

– Azt mondta, hogy energiaforrás? –fordult Lem doktorhoz. Az öreg nem

vette le tekintetét a képernyõkrõl,amelyek most tomboló viharokat,vakító villámokat, leomló hegyeket,iszonyatos méretû hullámokkalhánykolódó, forr-pontig hevük óceántmutattak. És még a kupola imperiumpáncélfalán keresztül is valamicsikorgó, süvöltõ, nyikorgó, észbontómoraj hallatszott.

– Az informat még analizál – mondtaLem.

– De én azt hiszem, ez azenergiaforrás. Informat! – Igen, Lemdoktor!

– Nem az volt-e a játékmesterszándéka, hogy a hold tengely körüli

forgásának kinetikus energiáját a Yanbolygó egész tömegének hajtóerejévéalakítsa át?

– A rendelkezésre álló legújabbadatok arra mutatnak, hogy ezvalószínû feltételezés – felelte a gépteljes közönnyel.

Marc visszafojtotta lélegzetét.

– Azzal a céllal, hogy útra kelhessena csillagok között?

– Ennek igen magas a valószínûségihányadosa.

– Teljesen igaza volt – szólt az öregMaréhoz – , amikor azt mondta, hogy a

játékmester becsvágyának éscélkitûzésének mértéke maga avilágegyetem. – Majd újra azinformathoz fordult:

– Csak nem arra készül most, hogy aYan olvadt magva körül elcsúsztassa abolygó szilárd kérgét, hogy az ígykeletkezõ energiát elvezethesse, és azelõbb említett terv végrehajtásáhoztárolhassa?

– Ennek igen magas a valószínûségi-hányadosa – ismételte a gép.

– De hiszen... – Marc felugrottültébõl. Gondolatban mostmegelevenedett elõtte ez a kép, éssokkal elevenebbé vált mindannál, amit

addig a körülöttük mûködõképernyõkön láthatott. – De hiszen eztnem teheti! Ezzel darabokra zúzza azegész bolygót! És megölmindnyájunkat!

– Máris az történik – jegyezte megLem doktor jéghidegen. – Oda nézzen!

Arra a képernyõre mutatott, amelyiképpen azt közvetítette, hogy mitörténik a vadak egykori kontinensénekpartja mentén. Gõzzé vált az óceán, súgy röpködtek ki belõle a sziklák, minta kövek a tûzhányó kráterébõl. Delehetett látni valódi tûzhányókat is,két... nem: öt másik képernyõn...

És ekkor elmozdult alattuk a talaj:

mintha az egész impervium páncéllalburkolt kupolacsarnok partra vont ladiklett volna csupán, amelyet most elért éshátára kapott a dagály.

XX.

– Marc! Marc!

Csak nagyon messzirõl, minthavalami szürke ködfelhõn keresztül

érkezett volna a hang és a kép, úgyjutott a tudatáig, hogy dr. Lem,székében félig megfordulva õrá néz,õhozzá beszél. S ott voltak elõtte azoka képtelen, távoli, miniatürizáltjelenetek is: a tûzhányók, a szökõár, aviharok. ..

De mindez nem tûnt lényegesnek.Mindezek nem értek el a tudatmegfelelõ szintjéig. Éppen csak hogyfutólag érzékelte õket. Jelentéktelendolgok voltak. Semmire sem valók.Volt valami, ami mindezeknélvégtelenül többet ért.

Normális, emberi tudatának utolsómaradékával Marc Simon, a költõ,

felidézte magában azt a kérdést, amitakkor tett fel az informálnak, amikor aföldi technikusok eltávolították agépbõl azokat a yanlakókra vonalkozóleblokkolásokal, amelyek olyeredményesen és oly sok esztendeigfélrevezették a kolónián élõ embereket.Azt kérdezte akkor az informattól:miféle energiamezõ vagy erõ az, ami ayanlakók egyedeit egységbefogja,amikor a shrimashey bûvöletébekerülnek, és hogyan lehetne eztmegfigyelni. Mire az informat közölte,hogy semmi olyan emberi tudományáltal eddig megalkotott mûszer nemlétezik, amellyel azt meg lehetnefigyelni; de annyiféle másenergiamérõ, – erõ vagy

dimenzióövezet, elrendezõdés, állapotés telíletlség ismeretes már eddig is,hogy feltétlenül kell lennie ilyesminek,méghozzá a telenavigációs állomáshatósugarának N1 és Ne által határoltövezetében. Gyanítható, hogy többmint hatezer-hétszáz dimenziós térrendelkezik ilyen paraméterekkel.

A kérdéses energiamezõ (-erõ)megfigyelésére – jelentette az informat– a legmegfelelõbb szerkezet az emberiidegrendszer.

És Marc Simon most kezdett rájönniarra, mennyire igaza volt azinformatnak.

Csontváz...

Tudatában van-e az ember annak,hogy vannak csontjai? Amíg egy mélyvágás nyomán szét nem nyílik a bõre ésaz izomzata, hogy elõtûnjön a rózsásanfehérlõ csont – mondjuk a sípcsont – ,addig az embernek nincs tudomásamásról, mint valami szilárdságról,támasztóerõrõl és hajlékony pontokról.

Forró kõzet. Folyékony, de aszilárdságig sûrített.

Csontváz.

Izomzat... Rugalmas valami acsontokon. Hosszú esztendõkön,évtizedeken, évszázadokon át kellett azanatómusoknak hullákat boncolniuk,amíg rájöttek, miként helyezkednek el

az izmok, milyen csontokhoz tapadnakhozzá, meg hogy vannak olyan izmokis, amelyek nincsenek alávetve azakaratunknak.

Anyagcsere...

Másodlagos áramlásoknak nevezték,és valóban az is: a levegõ beáramlásaáltal kiváltott bonyolult kémiaireakció.

(Mindez iszonyatos sebességgel ésegyszerre jutott az eszébe.)

Idegrendszer...

Évezredekig azt sem tudták azemberek, hogy az agyukkal

gondolkoznak.

Marc Simon már csak nevetni tudott,a legkegyetlenebb fajta nevetéssel,mint az az ember, aki roppantmulatságosnak tartja, hogy sikerültalattomban kinyújtott lábával egynyomorékot elgáncsolnia. De aki mostnevetett, már nem az a Marc Simonvolt, akit õ addig ismert. Ez már csakaz a valami volt, ami megmaradtbelõle, amikor autonóm reflexei ajátékmester idegáramkörének azirányítása alá kerültek. Ez célzatosantörtént. Az volt a játékmester szándéka,hogy megértesse és elismertesseezekkel a Földrõl idekerültmajomszerû jöttmentekkel a Yan

(lakók) lényegét és személyiségét.

Lem doktor csak annyit látott, hogytársa a földön fetreng, és hisztérikushahota rázza. De mivel õ nem voltmagánkívüli állapotban, látta azt is,amit a képernyõk mutattak, és érezte,hogy megmozdul a kupolacsarnokgömbje, amint alatta a szilárd talajelõször képlékennyé, aztán olvadttá,majd cseppfolyóssá vált. Az informatközömbös hangon közölte, hogy akülsõ hõmérséklet nyolcszázharmincfok.

A fölöttük keringõ, Földrõl küldöttfigyelõszerkezetekre gondolt, ésvalamivel kevésbé félt már a haláltól,

mint egy perccel azelõtt.

A bolygó erõlködött, fel-felüvöltött,recsegett. Kérge meghasadt, hegyeileomlottak, óceánja tajtékzott, a szószoros értelmében felforrt. És közben ayanlakók a kábítószer bódulatábankoncentráltak, kon-cent-rál-tak, k-o-n-c-e-n-t-r-á-1-t-a-k...

Olyan volt ez az egész, mint amikorvalaki váratlanul, mindenfigyelmeztetés nélkül víz alatt találjamagát, de kezdi visszanyerni azönuralmát; megpillantja a felszínen afény derengését, és lassan felismeri:oda kell felúsznia! De közbenorrlyukán át a jeges hideg csak nyomja,

préseli a tüdejébe zárt és egyrekisebbedõ, pótolhatatlan értékûoxigénkészletet, szerencsésmegmenekülésének egyedüli zálogát.

És ugyanakkor valami arrakényszeríti, hogy azon töprengjenszüntelen, életben marad-e vagy sem.

„Nem lett volna szabadmegkockáztatnod, hogy bebizonyítsd,bármit meg tudsz tenni velem vagymás földi emberrel – szólt gondolatbanMarc a játékmesterhez. – Egyszer mármegtörtént, hogy túlbecsülted aképességeidet. És most újra ezt tetted,amikor mindenáron ez elõtt a közönségelõtt akartad produkálni magad."

Valami csendes elégedettség áradtszét a bensejében. Semmi köze semvolt ennek õhozzá, mármint személyszerint a Marc Simon nevû egyénhez.Ez az egész emberi nem elégedettségevolt. Kollektív. Akárcsak ellenlábasa: ajátékmester.

Közben tovább erõlködött, kínlódott,csikorgott a bolygó.

„Talán azért tudom ezt megérteni,mert oly közel kerültem ahhoz, hogymegértsem Shyalee-t?"

Ez saját hajdani énjének morzsájavolt – éppen csak arra elegendõ, hogy akérdést megfogalmazza.

De az, ami Shyalee-bõl került ajátékmesterbe, nem volt elegendõahhoz, hogy õ is megérthesse, mi az,amit Marc mond (illetõleg gondol).

Dr. Lem borzongva nézte aképernyõkön sorjázó látványokat. Azezüst farkú, õzikeszerû teremtésekhanyatt-homlok menekültek Homlankás tájain az iszonyú hõ elõl, amitõlropogva lángra lobbantak a ghulfák. ABlaw fennsík újra meg újramegreccsent és megremegett, és Rheebájos gyümölcskertjeiben, gondosanmegmûvelt földjein üszkös csomókkáperzselõdtek a növények, hátára kaptaõket a szél, s az õsidõk óta dústermõtalaj porfelhõvé foszlott.

Közben a bolygónak azon a felén,ahol nappal volt, szemmel láthatóankisebb lett a nap korongja.

Lem doktor bólintott. Hát igen. Mostpusztul el mindaz, amely oly hosszúideig kedves volt neki. Méghozzá amaga szabad akaratából semmisül meg.

Az egyik, addig még be nem kapcsoltmûbolygó révén meglátta egyhegyoldalon a vadak valamelyikcsoportját: a törzs tagjai teljesönkívületben táncoltak, mintha testüketvalami kolosszális, közös orgazmuskerítette volna hatalmába. Két-háromgyerek bámulta õket elképedve, azegyik vinnyogva sírt élelemért. Ez

azonban a játékmester számáraugyanolyan lényegtelen volt, mintha abõrfelület egyik sejtje pusztult volna elegy mikroszkopikus hajszálér sérülésemiatt.

A mennybolton a nap egyrekisebbedett, az ég kékjét éjszakaisötétség szorította ki.

Marc nem nézett a társára, látszólageszméletlenül hevert a sárga padlón, deazért tudta, hogy Lem doktor ott vanmellette.

Hát... eddig eljutottunk volna. . . csaképpen arra nem maradt már elégenergia, hogy maga az ábránd is valóraválhasson.

(Ebbõl kétségtelenül önmagáraismerhetett. Ahogyan megpróbáljakiszínezni a. . . a fogalmakat. Nem aszavakat.. Mert a szavak túlságosanjelentéktelenek ahhoz, hogy ilyenmérhetetlen tudathoz eljussanak.)

Mintha úgy kellene versenyt futniavalakinek, hogy a start elõtt átvágják acombján az ütõerét, s hiába lenne akáraz egész galaxis legragyogóbb atlétája,akkor se érné el a célt, annyi vértveszítene minden egyes lépésénél.

Így vérzett ez a bolygó. Bömbölveáradt a hõség a Scand óceán fenekénektátongó hasadékaiból. Hegyláncokomlottak le, s alakultak völgyekké. A

nagy Kralgak sivatag úgy kezdettelmozdulni sok tízezer esztendõ ótaállandó földrajzi helyzetébõl, mintha anyugalmi súrlódás, mely szilárdankötötte az északi és déli kontinenshez,egyszerre csak gyengébb lett volna,mint az a súrlódás, amelyik az alattamegolvadt maghoz köti.

Zokognék, ha lenne elégkapcsolatom a saját testemmel. Félek,elborzadok attól, amit látnom kell!

A bolygó most már messzire került apályájáról, kifelé sodródott az ûrkietlen mélységeibe, de a Földrõlkiküldött monitorok és távközlõmûbolygók még mindig hûségesen

követték. Rögzíteni, tanulmányozni,értelmezni kell haláltusájánaklegkisebb rezdülését is.

Marc egyszerre csak legszívesebbenfelsikoltott volna. Erre még a sírásnális erõsebb kényszert érzett. De ez arémület csak rövid ideig tartott. Végetért abban a pillanatban, amikor aKitörés Mandalájának ragyogásakihunyt. A vulkánok zavarosangomolygó füst- és porfelhõi elfedtékmég azt a roppantul felerõsítettnapsugárzást is, amit Chart mûbolygóifogtak fel, és irányítottak koncentráltana Mandalára.

Olyan volt ez a pillanat, mintha az

ember egy forró bolygóról atelenavigátorral egyetlen nagylendülettel átlépne egy jeges planétára.És volt itt még valami.. . talán... egyhang? Nem is egészen az. Egyegyéniség. Valami jelenlét. . .(Minderre majd az az agy emlékezik,mely Marc Simon sajátja. Bár teljesenmegérteni sohasem tudja. Lehet, hogyvalamikor egy költemény nyersanyagalesz. Lehet, hogy stílust teremt,amelynek hallatán azt mondhatják azemberek tízmilliói: „Ó, hiszen eztMarc Simon írta!" De ez a jelenlevõvalami olyan brutális is egyúttal, mintaz izzó vas, mellyel üzenetet égetnek abõrébe – s mintha ez az üzenet aztmondaná el neki, hogy ez a seb rajta

marad örökre, örökre, örökre...)

Úgy építették ezt a Mandalát, ahogyti a komputereket szerkesztitek. Értedezt?

Értem.

Célomhoz felhasználok egyszemélyt, akit ti Gregory Chartnakneveztetek. Eredetileg azt akartamfelhasználni, akit ti Morag Feng névvelillettetek. Csakhogy ezt a Moragot márkorábban is igénybe vettem, és annyirahasználhatatlanná tette õt aMandalának éppen most semmivéfoszlott üzenete...

Értem.

Ez hát a Kitörés Eposzának atörténete. Olyan történet, melyneknincs befejezése. Csak tanulsága.Rövidesen semmi sem marad ebbõl azegészbõl, csak egy jeges ködfelhõbeburkolt hideg, csupasz kõgolyóbis, megnéhány különös tárgyi emlék,melyeknek bizonyos eseményeklejátszódásában volt szerepük.

Értem.

(Mintha elvárta volna Marctól:legalább egykét percenként nyugtázza aközléseit, és majd egyszerreemlékezzék mindenre, hogyelmondhassa az egész történetet.)

Volt egyszer egy bolygó, melyet

lakói Yannek neveztek. Termékenyvolt, nyájas, sõt gyönyörû szép. És egyolyan faj fejlõdött ki rajta, melyannyira fölötte állt a ti kisszerû,elszigetelt individualizmusotoknak,hogy szegényes fantáziátokkal el semtudjátok képzelni...

Folytasd. Itt vagyok. .. elvesztetted...

Nem. Csak újra átgondoltam, éshelyesbitek. Nektek is vanképzelõerõtök. És ez az, ami megrémítengem.

Megrémít?

Igen. Te költõ vagy, mint ahogyanmûvész (volt) Gregory Chart is (de

jövõ idõben már nem az, mert most égki). Megvan köztetek is akommunikációnak egy olyanmódozata, mely nagyon hasonlít az énfajtám (a mi fajtánk) egymás köztiérintkezésére, benneteket azonban eznem tud teljesen a hatalmába keríteni.Én most meghalok, mert amíg a tiálmaitok benneteket csak csábítanak,csalogatnak, az én álmaimnak (a miálmainknak) ahhoz is volt erejük, hogytettekre kényszerítsenek.

Azt hiszem, értem ezt.

Igen, érted. És mert megérted, az ahelyes, hogy a ti elszigetelt, magányos,különálló, morzsányi

protoplazmadarabkáitok tegyék megazt, ami nekem (nekünk) nem sikerült.

És a bolygó, ha ilyesmi egyáltalánlehetséges, mintha most kegyelemértkönyörgött volna. Kérge megcsúszottés elfordult a saját magva fölött, õsimagmája úgy fröcskölt ki, mint azütõérbõl a vér, utolsó élõ lakói zihálvaküszködtek a megfulladás ellen.Meggyötört felszínén úgy hánykolódottegy földi emberek építette imperviumgömb, mint a tajték egy megáradt folyóhátán. A Smor medrét a törmelék és atetemek halmai már régen eltömítették.Egymás után mondták fel a szolgálatota kihelyezett kamerák is, amint sorramagukkal sodorták a

földcsuszamlások, vagy a szétnyílttalaj hasadékai nyelték el õket. Prell isvíz alá került elõdeinek sorsára jutott,ez a víz azonban elõbb lobogva forrt,most pedig jegesen hût, vagy kavarog,vagy. ..

Az álom tönkretett téged.

Mert álmodozó részemnek(részünknek) sohasem kellett az anyagés az energia nyers és hajlíthatatlanrealitásával megküzdenie. Érted ezt?

Igen. Számodra, aki egy sokmilliónyilénybõl álló fajta alsó idegdúcainak azösszessége voltál, a világmindenségcsak egy fogalom volt, amivel játszanilehet. A létfenntartás gondja nem rád,

hanem a fajtád egyedi tagjairatartozott. Ugyanúgy a verejtékesmunka is. Meg a szaporodás. Másszavakkal. ..

Csak bátran! Engem már nem lehetmegsérteni. Nem maradt már másbelõlem, csupán néhány rezonancia egyemberek alkotta komputer hibásanösszeszerelt áramköreiben, és egyetlenérintkezési pont a ti fajtátokkal: egyhajdani nagy mûvész kudarcot vallóagya, azé az emberé, akit én fertõztemmeg látomásaimmal.. . és kiégettem,mint ahogyan kiégettem korábbibecsvágyam áldozatait is.

Már nem úgy mondod (gondolod),

hogy: én (mi).

Mert nincs többé „mi". Az az oxigén,amit ez a kolosszális tûzvész még nememésztett fel a Yan légkörében,nemsokára hó alakjában fog a sziklákralehullani. Eddigi keringési pályánkrólletérve, fél fényévnyi távolságrakerültünk a naptól. Fejezd csak be agondolatot, amit az elõbb abbahagytál.

Õrült vagy.

Amennyiben abból áll azépelméjûség, hogy csak azt tegyük,amit a világegyetem engedélyeznekünk – akkor valóban õrült vagyok.

Felmondta a szolgálatot az utolsó

kihelyezett kamera is. Az informatbejelentette:

– Mostantól kezdve a fennmaradásérdekében életbe kell léptetni aszükségprogramot. Ne essenekpánikba. Biztonságuk szavatolásáraelegendõ élelmiszer és védõfelszerelésáll rendelkezésükre.

Dr. Lem összerázkódott, mint akicsak a veszély elmúltával jön rá, hogycentiméterek választották el a haláltól.Vacogott, a szeme könnybe lábadt.Marc földön vonagló testénekkörvonalait is alig tudta kivenni. Agyógyító automaták közül azonbanegyik sem jött elõ, hogy segítsen rajta.

Az sem csekélység, ha valakinek voltegy álma.

Nem szabad átadni magunkat azálomnak. Még a leghõbb álomnak sem.Fokozatosan elhaló visszaverõdött jelvagyok egy komputer áramkörében,mely alig-alig alkalmas arra, hogyrezonáljon a hozzám hasonló típusútudatra. Ha nem lenne az a minimálisagyi aktivitás, amit még mindigészlelek Gregory Chartban, akkor mármeg is...

Vége.

Marc lassan felült, úgy sajgottminden tagja, mintha megkorbácsoltáks utána roppant terhek súlya alatt

préselték volna. Dr. Lem hangjáthallotta:

– Marc?...

És akkor Marc a tenyerébe hajtotta afejét, és zokogni kezdett; sirattaShyalee-t, siratta a Yan játékmestereit,a Kitörés Eposzai, az álmot, melyhatalmába kerítette a megálmodóját, ésaztán megszûnt létezni, amikor azébredés ideje elérkezett.

Megszólalt egy hang:

– A berendezések hibás mûködéseGregory Chart hajóján túllépte amegengedett százalékot. Folyamatbatétetett az automatikus életmentõ

program. Rádiója önmûködõensugározza a segélykéréseket.

– Marc? – szólt hozzá ismét dr. Lem.Marc végre rápillantott, és észrevette,hogy az öreg holtsápadt.

– Olyan volt ez az egész – mondta ,mint amit Chart csinált a Hyraxon. Azis egy álom volt. És amikor véget ért,meg kellett fizetni az árát. Ezalkalommal azonban az álmodótudatában volt annak, hogy csakálmodik. És amíg tartott az álom, azonis tudott gondolkodni, miként lehetnekibújni a fizetség alól. Lem doktorrábámult.

– Ezt nem értem.

– Én sem – felelte Marc.Megérintette saját arcát. Nedvességetérzett. Az ujja hegyére telepedettcsillogó kis cseppekre nézett, s nagyonmulatságosnak találta. Nevetni kezdett.Egy pillanat múlva vele kacagott Lemdoktor is, öreges, nyikorgó nevetéssel,a megkönnyebbülés hisztériájával,hogy végül mégse keveredtek bele azálomba, mely most véget ért. XXI.

– Ön jobban ismeri Marcot, mint én... vagy akár az automaták. Jól van mostmár?

Trita Garsonova volt az, aki a kérdésthalkan feltette; Garsonova, ez a

rendkívüli nõ, aki olyan váratlanulelhozta nekik sok parszeknyitávolságon át a Föld-nagyanyósegítségét és vigaszát, amikor a Yanenmár mindenki azt hitte, hogy nemszámíthatnak a Földre.

Dr. Lem gondterhelt pillantást vetettMarcra. Látszólag egész nyugodtan ülitt... de hát olyan iszonyúmegpróbáltatást állt ki a Yan halálakoramikor a bolygót darabjaira hasította abelsejébõl kitörõ tûz, majd jéggédermesztette a csillagközi ûr kietlenpusztasága. S mindezt az a felszabadultenergia váltotta ki, amelyet – mintmaguk is beismerték – a földi embereksem tudtak volna megfékezni. Azok

közül pedig, akik hatásánaklegközvetlenebbül voltak kitéve,legalább ketten minden valószínûségszerint már gyógyíthatatlanok. Ezek:Gregory Chart és Morag Feng;mindketten teljesen megõrültek.

– Nagyon aggódunk Marcért –suttogta Gar-sonova. – Hiszenérzelmileg annyira kötõdött ayanlakókhoz.

– Úgy, mint Chart?

– Nem! Épp ellenkezõleg! Chart csakönmagához kötõdött; õ csak arravágyott, hogy mi, emberek csodáljuk,amiért átlépett természeteskorlátjainkon, és másfajta lények

szellemi területeit is meghódította.Amikor aztán rájött, hogy ez nemsikerült neki... De hát Marc egészenmás.

– Bizony – mondta dr. Lem. – Marcegészen más.

Marc pedig körülbelül ugyanabban apillanatban arra gondolt: „Persze... dehiszen.. . csak nem a Földön vagyok ?..."

Úgy érezte, hogy az elmúlt percbenvéget ért az idõn kívüliség szakasza,röpke közjáték volt az egész, s mosthelyreállt a kapcsolata saját fizikailényével. Azon volt, hogy ne látszódjékrajta a rémület, amint keresgélni kezdte

az emlékképeket. Telenavigációsutazás? Logikus, hiszen a Földön van.

És nem is csak egyszerûen a Földön.A Legfõbb Bolygóközi Szenátusüléstermében. De mindez csak félig-meddig vált tudatossá benne, minthaolyan személy közölte volna vele, akitalig ismer, s akiben nem is nagyonbízik. Enyhe csodálkozással nézte atermet, magasba veszõ mennyezetével,a helyiségben levõ személyeket –bõrük színezete szerint alegkülönbözõbb emberek voltak jelen,meglepõen sokféle ruhát viseltek, smindegyikük ott ült egy-egy informat-pult elõtt, mely akkora adattömegettárolt, hogy szinte egyetlen kollektív...

organizmus?... áramkörébe kapcsoltmindenkit.

– Jó reggelt, Marc! – köszönt bennevalaki hangtalanul. Mélyen benn, azagyában, olyan szinten, amit tudatosannem volt képes irányítani.

Volt ebben a köszöntésben valamimeghitt árnyalat. Egy karcsú, kecsestestre emlékeztette, mely oly szorosanhozzásimult, hogy érezhette mindenporcikáját, és belélegezhette édesillatát, mely olyan volt, mint a Rheegyümölcsöskertjei felõl áradó éjszakaiszellõ.

Földi ruhájában, a földi nehézkedésáltal a párnázott székhez préselve, a

bizottsági tagokkal szemközt sorbanelhelyezkedõ emberek közé tartozónakérezte magát, a földi napfény erejétmegsokszorozó, kivilágított mennyezetalatt. Megnyugtató érzés volt, hogyilyen szilárdan veszik körül az õsi,meghitt, saját fajtáját szimbolizálókellékek. Olyannyira megnyugtató volt,hogy már válaszolni is tudott.

– Jó reggelt!

– Tudod, ugye, hogy mi vagyok. Deha azt akarod, hogy például mégpontosabban Shyalee legyek...

Shyalee azonban csak néhány szénnéégett, majd megfagyott csontdarabvolt. Marc tagadó-an válaszolt.

– Shyalee sohasem volt veledazonos. Még élete legvégén, amikoröntudatát megbénította a sheyashrim,akkor sem volt veled azonos.

– Akkor hát próbáld meghatározni,hogy ki vagyok!

– Az vagy, ami kevéske megmaradt aYan álmából, túlélve azon lényekpusztulását, akik megteremtettek téged,és ami azután túlélte még a csillagközihajó komputerének elviselhetetlennyomását is, azét, mely téged végülelvetett... most pedig másfajta lényekreflexszerû elõítéleteit kell elviselnie.

A játék.. . Lehet még egyáltalánhasználni ezt a kifejezést? Bizony,

elkerülhetetlen! Tehát, a játékmesterkijelentette:

– És Chart is én vagyok. Õ pökhendivolt, szembe akart szállni velem. Ayanlakókat csak ugródeszkánaktekintette saját becsvágyó céljaérdekében. Te viszont alázatos vagy.Te vagy a nagyobb mûvész.

– Bolondság! – vágott vissza Marchangtalanul. – Csupán fiatalabbvagyok. Az életkor számodra semmitsem jelent?

Szünet elõzte meg a választ. Marcközben észrevette, hogy valaki, aki aYan sorsára vonatkozó adatokfeldolgozásában segédkezett, most

elõre elkészített beszédet mondott. Dea szavak áradata nem jutott el atudatáig. Volt valami azemlékezetében, mely jobban elõtérbenállt.

– Hát igen – szólalt meg egyszerre eza fejében mûködõ valami. – Mások azarányok. Habár. . . Mondd csak, te megtudod érteni azt, amit Chart eredendõennem vett figyelembe? Azt, ami ayanlakók évezredes tétlennyugalmának legkézenfekvõbbmagyarázata?

– Errõl már Lem doktorral isbeszéltem. Õ ezt a Yanre érkezésénekpillanatától érzékelte. Végsõ

kimerülés. – Aztán még gyorsanhozzátette: – Az, amit én, és még olysokan mások is, tévesenbeteljesülésnek tartottunk.

– Bizonyos értelemben az is volt. . .de a kimerültség jobban kifejezi.Szuperorganizmus ide vagy oda, azigazság az, hogy elhasználódtam(elhasználódtunk). Senki se sajnálja,hogy meghaltam (meghaltunk).

– Bizony, így van ez. Ami továbbrais fennmarad, az csak a te tudatodbanélõ kép arról, hogy mi is voltam(voltunk) egyáltalán, Lám, találtam itt,a gondolataidban valamit, amipontosan erre vonatkozik! – És mintha

magnószalagról játszanak le újra:megelevenedett egy beszélgetés,amelyet Marc Lem doktorral folytatott,amikor a kölcsönös megértésnek arróla láncolatáról elmélkedtek, amelyvégül összeköthetné a világegyetemösszes értelmes faját. Képzeletében eza lánc egy pillanatra felragyogott, mintegy csodálatos nyakék, melynekminden egyes drágakõszeme a KitörésLángjánál is kápráztatóbb. Olyanváratlan volt ez a gondolat, hogycsaknem felkiáltott.

De a látomást rögtön elfedte amélabú sötét fátyla, és Marc mindjártrájött az okára is: vannak avilágegyetemnek olyan lényei, melyek

arra ítéltettek, hogy soha ne tudjákmeg, van-e lehetõség arra, hogy ez alátomás egyszer valóra váljon.

– Most pedig felkérem Marc Simont,fejtse ki személyes véleményét arról,ami. ..

– Úgy érzem, te már pontosan érted,miért kellett a bolygónak meghalnia.De meg tudod ezt értetni velük is?

– Nem rajtam múlik. Tõled függ.

Ekkor már talpon volt, merevenelnézett a szemközti komoly, feszültenfigyelõ arcok fölött. Csupa idegen. Demind a vigaszt adó Föld-nagy-anyómegszemélyesítõi: egymástól

elkülönült, lehet, hogy ostoba, demindenképpen érzéketlen éstapintatlanul kíváncsi majomszerûlények, akiket nagyon nyugtalanít az,amit nemrégiben hallottak egybizonyos teremtményrõl vagy lényrõl,mely csak úgy tekintette az égitestekletérítését pályájukról, mintakaraterejének végletesen megfeszítõpróbáját, mintha, mondjuk, egy emberazzal kísérletezne, hogy egy súlyossziklát emeljen a magasba. .

És az õ feladata most, hogymegértesse ezekkel itt, miért volthelytelen a világmindenség ilyenmegközelítése, de azt is, hogy –bizonyos fokig – miben volt mégis

igaza a lénynek.

Beszélni kezdett.

Az õ hangja hallatszott a teremben,de az ész, mely a mondanivalótszavakba foglalta, nem a sajátja volt. Õis csak hallgatta, mint a többiekmindannyian – az volt a különbségcsupán, hogy érzékelte, amint mozog anyelve és az ajka, és azt is érezte,milyen furcsa, hogy lélegzetet kellvennie (ó, Shyalee, kinek csókolózásközben sem kellett szünetet tartania!)...

– Mi volt hát a baj? – hallottaönmaga hangját. – A Yanen csakegyetlen értelem létezett. És egyetlen

tudat egyszerûen nem lehet olyansokoldalú, hogy megbirkózzon avilágegyetemmel.

A teremben mindenfelé bólogattak.Az adatfeldolgozó készülékek,melyeket az emberiség protéziskénthasznált, hogy a maga gyarlógondolkodóképességét megtámogassa,feltehetõen már felhívták valami ehhezhasonlóra a figyelmet, mint ahogyan aYanen is tudott az informál ashrimasheyrõl, s tudását közölte volnais minden érdeklõdõvel, ha nemblokkolják le-fortélyo-san az arravonatkozó memória-áramköröket.

– Ez a központi értelem, mely csak a

maga erõforrásaiból táplálkozhatott,tízezer évvel ezelõtt kimerítette sajátbolygójának minden lehetõségét, éselhatározta, hogy felderíti a környezõGalaktikát. A Yant éppúgy kezelte,ahogy egy ember az otthonával bánik:vagyis úgy alakította át, hogyelképzeléseinek minél jobbanmegfeleljen. Teleszkópot szerkesztettugyan, de ahhoz a technikához, melyminket elvezetett az ûrhajóig és atelenavigációs utazásig, azismereteknek olyan útját kellett volnavégigjárnia, amit õ nem fedezett fel.Ahhoz, hogy eljusson a távolicsillagokra, el sem tudott képzelni másközlekedési eszközt, mint a sajátbolygóját, a bolygó kitöréséhez pedig

nem tudott más módot kiagyalni, csakazt, hogy holdjának kinetikusenergiáját hajtóerõvé alakítsa át. Éshogy a lakosság egyedei túléljék atervezett utazást, beszûkítettetulajdonságaikat, feláldoztaképzelõerejüket éskezdeményezõképességüket egy olyanteljesen stabil, önmagát tökéletesenszabályozó, reflexszerû létfenntartófolyamatért, mely eszményi egészenaddig, amíg az egész népességkollektív célkitûzései annyira fölötteállnak az egyének céljainak, hogy azutóbbi teljesen elhanyagolható.

Lélegzetvételnyi szünetet tartott,aztán folytatta :

– Csakhogy a hold széjjelhasadt. Aza kinetikus energia, amelynek az egészbolygót katapul-tálnia kellett volna,hogy naprendszerébõl kitörhessen,kevésnek bizonyult, nemeredményezett egyebet, csakföldrengéseket, szökõárt és a Gyûrûkialakulását.

– Ha beszélhetünk az emberiségtapasztalatából olyasféle jelenségrõl,mely hasonlít ahhoz amegrázkódtatáshoz, amit ez azesemény váltott ki a yanlakókból, azcsakis az amnézia, az emlékezetkieséslehetne. A. . . Yan – így kell neveznem,hiszen ez az intelligencia világméretûvolt – , nos, a Yan ez után a robbanás

után... öntudatlan állapotba került.Összetevõ elemei emlékfoszlányaikathomályos költeményekbe foglalták, demár arra sem voltak képesek, hogyértelmezzék a Kitörés Lángjába sûrítettadatokat, melyeket egyszerûenfeljegyzéseknek nevezhetnénk.Pontosan úgy készültek ugyanis,ahogyan az ember adatokat ír felmagának, vagy beprogramoz egykomputert, mielõtt belefogna egykülönösen bonyolult és nagyfelkészültséget igénylõ feladatmegoldásába, hogy késõbb, a munkaminden szakaszában, ne csak azt tudjameg belõle, mi a legközelebbiteendõje, hanem azt is, hogy mi az,amit addig már elvégzett. Csakhogy a

Kitörés Lángjába táplált séma legalábbannyira tudatos gondolkodó folyamatvolt, mint az agyban az idegáramokhálózata. S miután a programvégrehajtása késett, lehetõséget kezdettkeresni, ha szabad úgy mondanom: amaga szakállára, hogy rendeltetésétbetölthesse, így bukkant énrám, amikorõrült módon megkockáztattam, hogy aMandala belsejébõl figyeljem meg aLángot; és hasonló módon talált ráMorag Fengre is, az õ révén pedigGregory Chartra.

– Mire a Yan tudata újra teljesegészében funkcionált, már hosszúideje földi emberek is tartózkodtak abolygón. De a földi emberek és az

emberek alkotta szerkezetek, mintpéldául a Chart hajójába beépített,Tubalcainon gyártott komputer –melyeket ez a tudat alaposantanulmányozóit – olyan fogalmakathasználtak, amelyek meghaladták aYan felfogóképességét. Merttelenavigátorra például a Yan soha nemgondolhatott volna, nem minthamûködésének fizikai elvét nem lettvolna képes megérteni, hanem azért,mert egyszerûen nem tudta volnaegységes lényének alkotóelemeit többtucat különbözõ naprendszer bolygóiközt szétosztani. Ám azt a gondolatotsem tudta elviselni, hogy ezek amajomivadékok valójábanfelsõbbrendûek nála. Valami roppant

nagy tettel akarta lenyûgözni õket.Repertoárjában azonban csak egy ilyencselekedet volt, és az egyszer márcsõdöt mondott. Leginkább talán azzalhasonlíthatnánk össze, amit Chartcsinált a Hyraxon. Mindketten egyálmot keltettek életre, melynekazonban nem lehetett más befejezése,csak az, hogy végül a való világrakellett ébredniök. A valóság világakilökte magából az álmot. A természettörvényei nem engedik meg, hogy aYan bolygót egyszerûen átlódítsák azûrön keresztül egy másiknaprendszerbe. A bolygó elpusztult!

– De miért nem látta ezt elõre a Yan?Lehet, hogy látta. De ha nem, akkor

ennek nem lehet egyéb oka, csak akövetkezõ. A Yan sohasem volt tudós.Mûvész volt. Azzal a kifejezéssel élve,amit azért találtunk ki, hogybehelyettesítsük vele a KitörésEposzának szimbolikáját: játékmester,akinek az volt a legfõbb ambíciója,hogy a világmindenséget mûalkotássáalakítsa át. De ha ez egyáltalánvéghezvihetõ, akkor a világmindenségmár most mûalkotás, és mi ennek amûnek csak szemlélõi lehetünk. Akártudta a Yan kezdettõl fogva, hogy tervekudarcra van ítélve, akár nem – abbanbizonyosak lehetünk, hogy amikor avég közeledett, már világosan látta avaló helyzetet. És olyasmit tett, amitén, igaz örömömre, sohasem leszek

kénytelen megtenni. Mi, emberektulajdonképpen szerencsések vagyunk.Halálunkkor nem hárul ránk az egészemberi nem iránti felelõsség.Tudomásul vehetjük, hogy sub spéciéaetarnitatis létezünk az idõk éstávolságok ijesztõ távlatai ellenére is,mert sokan vagyunk, és mindig vannakköztünk, akik a folytonosságotfenntartják. A Yan viszont retteneteskudarcainak árnyékában kénytelen volteldönteni, akarja-e vagy sem, hogyegyáltalán emlékezzenek rá, s ha igen,akkor azt miként biztosítsa? Gondoljákcsak el! Mindezt egyszer smindenkorra, visszavonhatatlanulkellett elintézni, méghozzá egyszempillantásnyi idõ alatt. Jeges

borzongás futott végig a közönségsorain, mintha magának az Idõnekporlepte, rongyos köpönyege érintettevolna meg a teremben ülõket.

– És a Yan az igent választotta... márcsak azért is, hátha példát tud mutatninekünk ezzel a választásával arra azesetre, ha majd eljön a mi idõnk. Amondás úgy tartja, hogy „elég nagy eza Galaktika", de nemcsak nagy, hanemmérhetetlen is, s benne egyetlen emberélete a világmindenség méreteihezképest porszemnél is parányibb. Deegyetlen ember életében is bámulatosdolgokat lehet véghezvinni! Tudjuk,azt is választhatta volna a Yan, hogyemlékezete se maradjon fenn. Elõször

azt akarta, hogy ne emlékezzenek rá,még a hírét se hallják soha. Hiszen úgy,ahogy volt, nem vitte többre, mintGregory Chart, aki bolygók tucatjaincsip-csup töredékekbõl, hulladékból,viccekbõl és gyermekdalokból és népihagyományokból igazi kultúra alapjaittákolta össze! És amikor a Yan rájött,hogy a sok millió közt volt egy ember,aki már vállalkozott arra, aminekvégrehajtásához õneki évezredekvoltak szükségesek...

– De hát – folytatta – mégiscsak ezvolt a Yan egyetlen élete, és végül nemtudta volna elviselni, hogy elmúlásánakmég csak nyoma se maradjon. Úgyokoskodott, hogy talán még egy kudarc

is hasznosabb a világmindenségtávlataiban, mint a teljes feledés. Mosttehát elsõ ízben lehettünk tanúi annak,hogy miként pusztult el az élõlényekegyik fajtája. Elöregedett. Megtette,ami tõle telt. És azt akarta, hogyteljesítményének legjaváértemlékezzenek rá. És ha végül többemléket nem is hagy maga után, csaknéhány költeményt, a maga módjánazokban is tovább él.

Leült.

Egy ideig néma csend volt. Végül abizottság képviselõi, anélkül hogy arrabárki jelt adott volna egymás utánfelálltak kapcsolóasztalaik mellõl, és

sorra kimentek a terembõl. Ugyanazttették az emelvényen ülõ szemtanúk is.Marc nem mozdult székérõl, rendkívülkimerültnek érezte magát, minthahosszú-hosszú ideig hatalmas terhetcipelt volna, de tulajdonképpen csakakkor jött rá igazán, milyen óriási volta súly, amikor megszabadult tõle.

Végül észrevette, hogy Lem doktorvárakozóan nézi; gyorsan felállt,mentegetõzni akart, amiértudvariatlanul megváratta. Az öregazonban elhárította.

– Csak azt szeretném tudni –kérdezte – , miként lehetséges, hogyolyan fiatal ember, mint maga, ennyire

pontosan megértse, milyen is azöregség.

– Azért, mert a Yan öreg volt.

– Igen, valóban az volt... De haegyszer már az ember megértette,milyen érzés az öregség, soha nemtudja újra átérezni, milyen is volt afiatalság. Tudja ezt?

– Azt hiszem, tudom.

– És ez nem bántja?

– Nem. Úgy érzem, ennek is vanvalami célja. Ennek is megvan a magaoka.

– Ugyan már! Minket azért mégsemhajszol valamiféle kollektív kényúr egyolyan cél felé, amit fel sem tudunkfogni. .. mint a yanlakó-kat.. . – Dr.Lem hangja lassan elbizonytalanodott,amint Marc mereven nézett rá. Végülhozzátette : – Vagy talán mégis?

– Ha igen – felelte Marc – , akkorcsak abban reménykedem, hogy aztsem önnek, sem nekem nem kell sohamegtudnunk. Mert az a célhiábavalónak is bizonyulhat, ugye?

– Hát igen – mondta Lem doktor, ésa távolba tekintett, valahová aszorongató jövõ felé. – Bizony, az islehetséges...

– Az idõ majd erre is megadja afeleletet – mondta Marc. – De akkor énnem leszek hajlandó odafigyelni.

Karon fogta Lem doktort, és elindultvele, hogy kivezesse a terembõl.