Jonathan Edwards/

Értekezés a vallási indulatokról

Gondolat Kiadó Budapest, 2007

A fordítás az alábbi ki a dús alapján készült: jonathan-Edwards, Rníi^íou; Ajfeiiions,

N ew Haveri, Yale Unt versit}-. Press, 1959.

Fordította Pásztor Péter Szerkesztette Bmos Attila

Szak mai I ag : e I lesőn z t c Fa h 1 n y T i bor

ííungarían translatlon © Pásztor Péter. ÍG07

M inden jog fenn ta r tva Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó r e n d b e eben való tárolás a kiadó c ló /e tcs

írásbeli hozzájándásához van kenve.

A magyar fordítást és a kiadást: n \ :d e i í tudom ányi Iníczcí jona than lúíwards Központja támogatta.

718430svar zF.goudükirt'tiiffo. hu

A kiad ásott felei Bácskai István Szöveggotid07.6 H/.c ntan dráss K rzséhet

Műszaki s/erkeszto P in tér László Nyomdai e lőkés/írd Kárinán Stúdió, í K ' f ó / m í ® Nyomta és kötötte OQK-Press Kft., arra'.9(tkf>re.;s.hit

ISBN 978 % 3 69? d ió 5

T artalom

Köszöeetnyiíváriítás ■ 7A- fordító-- megjegyzése ■ ■ 8

A SZERZŐ ELŐSZAVA 10

ELSŐRÉSZ. 1.5Az indulatok mibenléte és vallási jelentősége

MÁSODIK RKSZ 45Árról, hogy milyen jelek nem bizonyítják, de nem is cáfolhatják a vallási indulatok iidvö.sséges voltát

HARMADIK RÉSZ " 1.01A valóban: ü dw sséges --és- szent indulatokmeg.k-iM-ö:nbÖzte:to..jeí-eirol...

Köszönetnyilvánítás

Á\'-:Gí>adqlat: Kiadó. és.a program szervező .Geraid R, McDe.rrn.ot:t professzor (Roanoke :G.oll-ege, S.a!emv .V.Á .^USÁ):€^ö.töa^íS^hálás;kös■z.önetét fejezi ki a kővetkezőknek, am iért-a kö tet.m egjelenését: nagylelkű- adom ányaikkal tá­m ogatták: ■

;V"' Mr.' és M rs.’ Róbert M aliöney : : ' "' Nt. Róbert Grewdson és neje

-.- ■, Mr. és Mrs. Wíilia.ot Fintel-,.- Mr. és Mrs...Kea. Ferris

Mr. és K'íjs, .Micliaél Kelly N t. Róbert Gordon

■ ;VetŐ;M:iklós:-.professzor : y Mr. és Mrs. Mii jard Lam bert ,..

N t. Sandy Young és neje Mrs. Christine Davies

.Mr., Alán .Tur.-n.er : Mr, és Mrs. Lo b Atkins

' Ms. járté S tu a rt Srnith Mr. Dong Röss

Mi.,.és Mrs. Don S e ib e r t. , Mr. é s Mrs. Marvin Pollard

■;M r:é sM rs . R i c k M é y e í ' M r ; é s Mrs. Keviri Reyer

-, Mr., és-Mrs, Jon.Brisley.. , Mr. és Mrs. Clareiice Renshaw

s. Lísa Harríson. ' Mr. és Mrs. Rex Fryé:

, , Mr„ és.Mrs. Charles Ross. . Mr. P h ilip L am b ert

■■ Mr: es Mrs. Briari M ackey

A Yale'Hittudom áriyi Intézet-Joixatfaan Edwards Központja

Szt. János Evangélikus G yülekezet, Röánoke, Virginia

Rlaeksburgi K eresztény Közösség,.-Blaeksbiirg, Virginia

A Poweli Jótékonysági Alapítvány'

7

A. fordító megjegyzése

Jonathan Fdwards (1 703-1758 i a X V III századi amerikai gondol kodás,.teoló­gia és bölcselet egyik legjelesebb alakja viszonylag rövid élete alatt: hatalmas életművet hozott léire, mely századokra meghatározta az általában vett ame­rikai gondolkodást, nem csupán a teológiait, Metszőén logikus és a-aagy összefüggéseket m indig szem. előtt tartő prózája, sajátos, XVIIí. századi ter­minológiája és mond átvezetése néha nehéz feladat elé állította a fordítóit, aki ezúton is szeretné jelezni, hogy a kötet szakmai lektora, Fabiny T ibor és szerkesztője. Boros Attila nem szokványos javításokat hajtőn, végre a kézira­ton, hanem folyamatos kapcsolatot tartva, a felmerült kérdéseket szinte na­ponta megvitatva már-már közös m unkában hozta létre a fordítóval együtt Edwards szövegének magyar változatát. Együttm űködésükért külön köszö­net illeti őket. Bízunk, benne- hogy az amerikai eszmetörténet, a korai felvilá­gosodás és a vallásos gondolkodás iránti mind általános- vagy vallásszociolőgíai szempontból érdeklődő, mind pedig a hí vő ;: teológia Lérdeklődésű olvasó kezébe alkalmas, olvasmányos szöveget adtunk,

T a íá n fé g tö b b e t1 Edwards alapszaván.. a cimbehóís;:szerep íő '„ aíféetíons” szón tanakodtunk. Ezt iigyanis. sokan, magától..Eelwards müvéről-szólva az „érzés” vagy „érze lem ” szóval magyarították; E n n e k azonban félrevezető teológiai felhangja lehet, amit ■■szerettünk volna elkerülni, Ráadásul a ko­rabeli angol szerzők, Loeke. Shaftesbiiry által .is gyakran használt, szót általában .dndidaő '-ként adják vissza a fordítók (igaz, a szakirodalom n e m ­egyszer az „Effektus’7 szót használja), Az ..indulat'" ellen a legfőképpen az szólt, hogy a vallási fanatizmusra, villongásokra em lékez te the t ném elye­ket, amihez Echvardsnak term észetesen az égvilágon semmi köze. Végül azért döntö ttünk mé?;is m elle tte , elutasítva legfőbb vetclytársáí, az ,,ér- zés”-ű mert egyrészt megvan a magyar irodalomban a hagyománya, más­részt stilisztikáikig és logikailag is jól illeszkede tt Edwards mondataiba, gondolatvilágába, harmadrészt pedig azért, mert hibliaíordíróink is éltek vele ilyen érte lem ben: „M ert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatű, aki igazán szívén viselné dolgaitokat '’ (Fii. 2.20; vö. még Rom 15o és Ki! 12).

A fordításban a közkézen forgó, 1898-ban átdolgozott Károíí-íbrdítást idéz­tük. Néha azonban az Edwards használta Jakab király-féle jóváhagyott válto­zat szövege eltér e t tő l ilyenkor vagy a TótfaÍosi4ele Aranvas Bibliából (f), vagy a Bibliatársulat ű], átdolgozott fordításából ( t) , vagy Keeskeméthy Ist­ván fordításából (♦ ) vettük át a kívánt részeket, •.vagy-, ha ezek egyike sem felelt m eg Edwards szándékának,, akkor az angol alapján átírva (*). idéztük a Káfoli-szöveget.- Hivatkozunk Gsia- Lajos fordítására is.

A szerző előszava

Mi is jellemzi azokat, akik valóban elnyerték Isten kegyelmét, és kiérdemel­ték. örökkévaló jutalmukat:’ Másként fogalmazva, bár voltaképpen ugyanezt mondva: Mi az igaz hit? Miben is ragadhatjuk, meg az Isten szemében-,elfo­gadható erény és megszentelt élet megkülönböztető jegyeit?

Ez minden bizonnyal legfontosabb kérdése az emberiségnek; ebben tisz­tán látni mindenkinek műihatatlanul szükséges. Ám bármennyire fontos kérdés ez, és bármilyen jól meg is világítja az Isten igéje, a keresztények között mégis éppen erre nézve a legnagyobb a széthúzás. Vég nélkül sorol­hatnánk a róla alkotod különféle vélekedéseket, melyek megosztják a ke­resztény világot, nyilvánvalóan mutatván Megváltónk szavának igazságát: „Szoros az a kapu és keskeny az az ut, amely az életre visz, és kevesen van­nak, akik megtalálják, azt.’’

Mindezek megfontolása indított arra hosszú évekkel ezelőtt, hogy e kérdés­nek a tőlem telhető legnagyobb szorgalommal, gondossággal és módszeresség­gel igyekezzem a végére járni: hittudományi tanulmányaimnak kezdetétől fog­va minduntalan elmémben forgattam. Vizsgálódásaim eredményességének a megítélését immár az alább következő értekezés olvasójára kell bíznom.

jól tudom: sokkal nehezebb tárgyilagosan ítélni az itt taglalt kérdésben, mivel az effajta dolgokról igen heves viták zajlanak az országban. S nemcsak írni, olvasni is nehezebb ilyenkor elfogultság nélkül. Sokan bizonyára zokon veszik majd, hogy a vallási indulatoknak oly sok megnyilvánulását kárhozta­tom, mások viszont azon fognak megütközni, hogy mi mindent elfogadok és helyes lek. S az is lehet, hogy egyesek következetlenséggel vádolnak majd, amiért némely jelenséget annyira helyeslek, másokat meg olyannyira elítélek - a hitről folyó újabb disputák kezdetétől fogva tapasztalhattam, hogy ném e­lyek folyvást ezt kifogásolják bennem. Nehéz dolog egyrészt buzgón síkra szállni mindazért, ami igazán jó volt és dicséretes az újabb rendkívüli meg­nyilvánulásokban, és ezeknek szívből örvendezni - másrészt pedig látni min­den gonoszságát és ártalmasságát annak, ami viszont rossz- volt, és azt szívből ellenezni. Mégis vallom, alázatosan, de teljes bizonyossággal, hogy mindaddig, amíg így nem cselekszünk, soha nem járhatunk az igazság útján, sem istennek

tetsző ösvényen, amely a Krisztus országába vezet, Valóban fölöttébb talányos, hogy Isten egyházában ermyi. jó.s.ennyi. rossz összevegyül, m iként az is talá- iwos: és megannyi jő : keresztényt zavarba: ejt, iiogy ami oly isteni és becses, m int a z Is te n ; üdvözítő kegyelme, $ m int az íij: és -isteni; term észet, annyi rom­lottsággal, képein tatással és gonoszsággal- qlegyé'dheí «^tá:náz<)h}Szeót'. em be r szívében.; M égis mind. a; két jelenség- éppoly; Yalóságös.i,:-: mint; amilyen talányos, és::egyik sem;ójcioöság,;S\: nem::fS::ritkaság^:NÍneseno.abban :seroi»i;:űjy ;hogy a faami$;■:hit;számos;jellemzője-, éppen akköt:éfvényesill:7;:rai.dőn.:az;;ígaz::hit :nagy megújulása; m eg y végbe,- és- hogy • i ly e n k o rra ' ígaz'sze ntefc. közé; kép mma tők so.kasaga.■:.ks¥eíeáik■« l.gy.■■ volt-,■ez;:.a:;Íil.Év.ama'tcfbrmariÓiáíiákv:-.oa:gy;mfcg.űjii;lásá- n a k id s je n is v Jóslás; t ó m iként a jereítíiás;34Ö^b0Í;.és;a;;4j3-#-b€!;tneg-a; J ósiás-vhalála-itó r be követ kezo nagy; hIciiagyás; . törcéiie-téfeől.-;-ís-,.t:í.idj.^ kitöltetésekor;napjaiban,.: ódként; a;nagy - ébredést,; sokak-.--időleges . vallási, .víg.asztalö.dásáf ;és örvendezését ;Möyetö;: roppant.-. íiitíiagyásról::;;.aZ;;.tj.jszövétségben:..:o{yassHki;,7,ti esak egy ideíg:vaka£tat0t;az/,ő’v,vÍlágoss.ágában;öivendezni-;.::|;|áiioS;;5t3S).;,;Ez zajlott le a sokas\ag:;.ání^a.^Il%y:■■iolbIIzdulá.saiban, amelyeket Jézus Krisztus ige­hirdetése idézett-élő:^;sokai!:-:-,voltak hivatalosak, de kevesen a választottak” (M áté 20,1.6^;ía-óp.rédíkálásátél: rnegébredt és megindult sokak ..közük; akik, egyszer-másszor úgy látszott, hatalmasan elszánták magukat, csodálják Krisz­tust, ujjöiigva-.;öryendez:nek, ,kevés.;o.fyan igaz tanítvány került ki, aki kiállta az utóbb elkövetkező nagy próbatételeket, és mindvégig tűrte a csapásokat: sokan. bizoBytiltakplyannak?;mintya;fcŐycs:talaj vagy a ...tövises, föld, és viszony­lag kevesen-,/olyannak,;; -behordott asztag nagyobb része poíyva voí£,;:széjjelis:s-zőrta;;utána;a;széí»;:böza pedig csak igen keyésmiaradt - míként,;yiiágosan-;.-kitetsz.t-k-:;az-;e-gés.z: I:.Ij$zövetségboI; ;lJgyanesafc így' történt a t/éíek-:-hatal.maSvfcitöltfitése.kör;;az:apostolok;idejéní; .ahogyan; a:-Máté.\244:Q-.!.;3, a;G$ktav3-,l:v.;és;4^!i;15i;^.Fítempn;:/2^í:;és;;3^í:8^1:9iií]etoíeg:-á::két;koririthusi le;yékés;:aZ:;tíjtes;taíii:en£tim.-számos;más-része ís tan;űsítjav .Szintén,;ez:követke­zei t-he: az egyház.;. pápizmBs.bólValó-.ffiegtefo^^^ látható:egyház időroiidöré be következő; nagy-niegájiilá-sai^alkalmávalújravmeg újra megtörté- iiik:-az,:;;amí-:tava:ssza.l.-a-:gyö:mÖlGsfákkaí:- riigy0ík:;roind-m::i:nd;kifakad:eakr .szép- ségíikji.egészségilk,kiváló.: termést.ígér,.-han,em utóbb jó részük mégsem-:'marad meg, :íeh:alk;ö.em; érik; gyümölccsé;. sohasem,

Nemi\mmtha azy kelléne-föltételeznönk*.:hogy :.ez -mindig is így leszv mert jóllehet ;a.teljes :tisztaság.-sohasem;;val;óá-iil;-m.e.g-.e-z.eB;.-a:. vílágonra^ s szabadulnak mieg minden: romlottságtók.-.;S..:.az;: egyházban ís elvegyülnek: a s ze n tek között: a ké pirni tatok, s.azJgaz - hitte i;é s a- .való s.ágos .sze ni sé gge f ; Össze - keveredifc:a:ha;m;ís:;hit:é s ;a;kegyelem,:s0k:xettetett;m;eg0.yilvánulása;: az: mégis nyílván;való:„;hogy-: Is ten egyházába niajdan,beköszönt; a; minden korábbinál n agyobb tisztaság ide j e, m ik é n t ;vdágosan; tanúsitják; a ;Szentírás következő

11

igéi: Ésa 52,1; Ez 44,6. 7; jóé! 3,17; Zak 14,21; Zsolt 69,32, 35-36; Ésa 35,8; 10 r., 4:3, 4; Ez 20,38; Zsolt 37,9, 10, 21, 29. Ennek, egyik fő oka az lész, hogy akkor Isten nagyobb világosságot ad majd népének, hogy az megkülönböz­tesse az igaz hitet a- hamistól: „Es ül mint ötvös-vagy ezüsttisztogatóí és meg­tisztítja Lévi fiait és- fényessé teszi az^araiwat és ezüstöt* és igaz­sággal visznek ételé Idozatot az Urnafc”'"'(Máf 3,3:); Evhotdog kf ök re im ondott prófécia így folytatódik a 18. versben,; „Es megtértek, és: meglátjátok, hogy különbség van az Igaz és a gonosz 'között, az Isten szolgája ••közöt j e j között, aks nem szolgálja ík."

Az ördög mindig is a hamia hitnek az igazzat való észrcvétlen osszeza-varása révén árthatott legtöbbet Krisztus ügyének és országának. Nyilvánvalóan legfőképpen ezzel az eszközzel gvöít le minden eddigi vallási megújulást a keresztény egyház megalakulásától fogva. Az apostoli korszak alatt és-ütán többet ártott ezzel h kereszténység ügyének, mint a zsidók és a pogányok általi valamennyi üldöztetés együttvéve. Az apostoli levelek is mind arról tanúskodnak, hogy e sátáni támadás sokkal veszélyesebb volt a külső fenye­getésnél. így gyűrte le a Sátán a Luther, ZwingU s mások ákai elindított reformációt, vetett gátat haladásának, ejtett rajta tíz-szerre nagyobb gyalázatot, mint tette a római egyház a példátlanul vérengző és kíméletlen üldözések révén. A mi nemzetünk körében is legfőképpen ily módon rontotta le o a reformáci6 óta tám ad t va11 á s i megújításokat,: így rgyoztevíe::'s-zázvesztendeje Ej-Angliát, fojtotta el szerelmét, rontotta meg esküvésci örömét, És úgy vélem, adatott alkalmam eit\gendő,-:högy!::viIágösattiássam^'hö^:-:ázvdrdög-Uj> Anglia mostani, nagy, kezdetben ígéretes és boldögságos^vallasi m egújulását is ezzel az eszközzel tiporta le; e itéfé®; t e t t :sz e rt 'a^Sátáricytöiünk--szemben fölényre, és ily módon fogott ki rajt:Uíikv'--emiatt-.fefes-zikvá.-:földöB:-S'iO0-'.láiiya országunkban siralmas körÍ3lmények;:-fcöztv.:sttM-kéiít-Mt}ti-k^fofi;ájá-.rii:é'gs-zaggat- va, arca elcsúfítva, mezítiensége felfedve,•■■ tagjai''eltörve,•yérébé;;'fögyva,sés felke!ni semmiképpen nem tud . '• :Nagyv hirtelenséggel"jütötthdé^.mindjárt 1 e g ű j a b b na gy ö r Ö m e i és re m é nye t; :■ u t á n : „T e rjesztge ti: ■'■ kézéit':/. S iont -: n in es v ígaszta 1 ój a; szoro n ga 16 ka t re n tie 11 ■'az--Ör. jákób : ellen'-körös-köítll;- J'e rn'zsálem csűfsággá lett közöctök'’ í S i ra 1 1,17). f VtiIajdon;szem em -:'íáttáfá'':lett-.az ■■ ördög úrrá két nagy va Hasi ;n egűju lásonva: hazában.- - A ■ Sátán ,: amákéet'.-.kezdtev ■to-- v á b bra i s u gy a no i y a n m ó d szerrel kísérti - á z em be r i ■. n e mefe 'első ;$zii í:é in ke t : úgy bírta le, űzte ki a parádiesőmből,--vetett'- véget, boldogságuknak1 és: üdvössé- gü knek, hogy boldog parad íc-somi-- állapotuk-■■ előmozdítójaként: tetszeígett előttük, és elhitette velők., Hogy--azt-.-- m é g :-.mkáhh kiteljesíteni: igyekszik. Annak idején a ravasz kígyó Evác-szedte rí fondorkodásávak: m ost pedig minket térített, el a krisztusi egyszerűségtől, és■■■.ezáltal-megfosztott arna sokat ígérő, nemrégiben megadatott reraénységCmktők hogy.--lsteB:---űj--ái;igliai: egy­háza ú gy szól van pa ra d ieso m i á ha porba kerti ljön,: s

Miután Isten egyházában a vallás megújulásnak indult, s az ellenség is fölsorakozott, Isten ügyének oltalmazol leginkább ott vannak kitéve a legna­gyobb veszedelemnek, ahol a legkevésbé számítanak rá. Miközben a nyílt fenekedésre és annak visszaverésére fordítják minden figyelmüket, óvatlan- ságokban m egfeledkeznek arról hogy iiiindenfelé-köroltekiotsenek, így az ö rdög mögé j ü k -lop akodi k, és é s z re vét I e n ej t hal álos :-se.h e t - mégpe d i g art ná I fájdalmasabbat: és- mélyebbet,, hiszen kényelmesen, kedve szerint választhatja meg a legalkalmasabb pillanatot, mert..ebből - az. irányból sem m i ellenállásba nemáitközik. .

: Alighanem így ás- lesz- ez mindig: az: egyház bán,. valahányszor a hit észreve­hetően m egújul, mi:ndaddi'g7:míg:;niég:s.sm.:rod]«k különböztetni az igaz hitet a^h&mistóiy-az üdvös,séges-, indníaiokat\és .'tapasztalásokat .az; ilyenek pompás utánzataitól,-# száiBtalan:;káp.tázatosm.egíiyiÍvánidás:tói; .és .-gyakorta: leír hatat­lanul szörnyű árat fizetünk, ha ezt a m egkülönböztetést elmulasztjuk.-. Az ördög élvezi,: iia:a dolgokatjdl:összez3varhatja7:s:eléri,.:bogy .az em berek soka­sága istefi-aek:-teíszo áídözat.^gyasánkmutatja:fel azt,: ami éppenséggel a lég- utálatosabb-Isten -szemében, ..-Hyképpen vezeti:: fél re:; az, .emberek ..tömegek lelkűk valóságos állapotát': illetőén: elhiteti: velük, hogy valamit érnek,; holott seBimk:;sém::érhek,;:és: fgyvmifidörökre tönkreteszi :öket.;:soc..azt::a: tévfeépzetet is ;elií.lteti: sokakban,: hr>gy szentségük kimagaslik^ holott Isten. csak: a: hitvány képmütatót-Iátja-.bennük. Különféle módokon elfojtja vagy beszennyezi:tehát á.i vallásosságot-a szentek szívében, elhotóáiyösítjá, eltorzítja: romlott. kevere­désekkel,:- y.a-IM sós.-, ind illatai kát siralmasan elkoresosítjá,:: néha hosszú ideig: a megférge-sed-ett.-.és -.megbfí-zhödt:mannához: teszi hasonlatossá; némelyeknek kelepcébe.--. csalja,-.-összezavarja-elméjét, nagy nehézségekbe, kísértésbe viszi Őket:,,öíy.;püszta-ságba-.-tévelyíti :el.,.. ahonnan: sehogy: sem bírnak visszatalálni, liyképpen. erősen íölhát-orítja a vallás-.ellenségeinek szivét, kezükbe hatalmat s. fegyvert: ad,, erősségeiket megszilárdítja,1 miközben a: hit és az isten egyháza védtelenül hever előttük, akár egy fal. nélküli város, Az: emberek ezáltal go­noszságokat műveinek, mégis szentül meg vannak győződve, hogy Istent szolgálják, és így a megbizonyosodottak serénységével, buzgóságával és ere­jével gátlástalanul vétkeznek. A Sátán tehát rábírja még a vallás barátait is, hogy bár öntudatlanul, mégis a vallás ellenségeinek munkáját végezzék, a hit előmozdításának örve alatt pedig hathatósabban rombolják azt, mint annak nyílt ellenségei valaha is képesek volnának. így szórja szét a Sátán Krisztus nyáját, egymás ellen fordítja Őket, és ők az Isten iránti buzgóság hitében bőszen acsatkodnak egymásra; a vallás pedig egyre inkább hiábavaló civódás- sá fajul, és miközben ők egymással viaskodnak, a Sátán mindŐjüket le tereli az igaz útról, végletekbe hajtja őket, kit jobbra, kit balra, aszerint, hogy mi­lyen hajlamot talál bennük, vagy milyen irányban taszíthatok, míg a helyes középutat csakugyan mindenki el nem hagyja. E roppant zűrzavarban azután

13

az ördög könnyűszerrel előmozdíthatja és számtalan módon megerősítheti saját érdekeit, a főhatalmat is: megkapafítithatja, és azt tesz. amit akár, Ha az igaz hittől nem különböztetjük: m eg a ham isa t ez azzal a rettenetes követ­kezménnyel Jár,. hogy• összekuszálodnak és elbizonytalanodnak Isten népé­nek vallásos gondolatai,:és. nem tudják megverni sehol a lábukat, nem. tudják mindezt mire vélni, .sejtelmük sem lesz, mitévők legyenek: sokukon erőt vesz a kétely; hogy vajon vari-e bármi értelem a hitben, és elhatalmasodik az eretnekség, a hűtlenség és az istentagadás.

M ind ennél fontosabb feladatunk tehát, hogy föl ismerjük, tisztázzuk és megállapítsuk, miben áll az igaz hit. Míg ezr meg nem tesszük, a vallási m eg­újulások kérészéletiiek maradnak; míg el nem végezzük ezt a munkát, heves vitáinktól, szóváltásainktól és toííharcaio kcól jóra nemigen számíthatunk, hiszen nem tudjuk világosan és határozottan megmondani, hogy miért is küzdünk.

Szándékom, hogy az alább következő értekezésben a tőlem telhető leg­jobb (habár gyarló) igyekezettel szolgáljam ezt a eélt. E bben , meg kell j e ­gyeznem, más szándék vezérelt, mint korábban közzétett írásaimban; azok­ban ugyanis a Szentlélek munkáinak m egkülönböztető jegyeit kívántam felmutatni, beleértve annak közönséges és üdvösséges működését; most azonban azon igyekszem, hogy Isten Lelke könyörületes munkájának ter­m észetét és jeleit taglaljam, m elyeket meg kell különböztetnünk m indat­tól, ami emberi elmétől származik, és nincs üdvösséges természete. Ha igyekezetem valamelyest gyümölcsözőnek bizonyul, talán előbbre viszem a hit ügyét. Mindazonáltal akár sikerül ezt a kérdést jobban megvilágítanom, akár nem, akár gyalázzák kísérle tem et e mostani akadékoskodó és acsarko­dó időkben, akár nem, az Irgalmas és igaz Isten kegyelm ében bízva rem é­lem, hogy törekvésem őszinteségét méltányolni fogják, és így rem ényke­dem Isten szelíd és könyörületes Báránya igaz követőinek a méltányosságá­ban és az imádságaiban is.

ELSQ RÉSZ

Az indulatok mibenlé te és vallási jelentősége

1 Péter !,s: „Akii:, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjá­tok. de hisztek benne, kibeszélhetetlen és diesoült örömmel örvendeztek.”

Az apostol e szókkal írja le az üldözött keresztények kedélyállapotát, azokét, akiket levelében megszólít. Az előző két versben az üldözésekre u ta l midőn hitük próbatételeiről és a különféle kísértések közötti szomorú­ságukról szói.

Az ilyen próbatételek háromszorosan is hasznára válnak az igaz hitnek: általuk megnyilvánul igazsága, valóságosan igaz hitnek mutatkozik .meg, M indenekelőtt a próbatételek képesek megkülönböztetni az igaz hitet a hamistól, és nyilván valóvá tenni különbözőségüket. Ezért nevezi az üldözte­tést próbatételnek a textus előtti vers és megannyi más igehely; próbára teszi a Intvalíók hitét és vallását, annak milyenségét és fajtáját, miként az aranv valódiságát is azzal állapítják meg, hogy a tűzbe vetik. Az igaz keresztények övképpen kipróbált és igaznak taráit hite méltó a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre, miként a textus előcti versbem olvashatjuk.

Másrészt a próbatételek azért. ís a javára válnak az igaz hitnek, meri nemcsak igazát mutatják fel, hanem szépségét és szeretette méltóságát is világosan lát­tatják. Az Igaz erény soha olyan szeretette méltónak nem látszik, mint amidőn elnyomják; az igaz kereszténység isteni szépsége soha oly ékesen nem tűnik ki, mint amidőn próbára teszik: az igaz hit ilyenkor a színuranynái is becsesebbnek bizonyul, és ezért méltó a dicséretre, a dicsőségre é.s a tiszteletre.

Harmadrészt pedig azért szolgálják az igaz hit javát a próbatéteíek, mert megtisztítják és erőshítik. Nemcsak bizonyítják igaz voltát, hanem finomítják is, megszabadítják a hamissággal való keveredéseitől, béklyóitól, terheitől, hogy csak az maradjon meg benne, ami igaz. Képesek az igaz hit vzeretetre méltóságát a legvajóságosabban megjeleníteni, m iként említettük; sőt, még szebbé teszik, mert igazolják és megerősítik, megelevenítik és hathatóssá teszik, és megtisztítják mindentől, ami a ragyogását s dicsőségét elhomályo­sítja. Amiképpen, a tűzpróba megtisztítja az aranyat minden szennytől és salaktól, megszilárdítja és megszépíti, úgy a próbatételektől az igaz hit ís becsesebbé válik, és ezért még inkább méltó a dicséretre, a dicsőségre ér> a

tiszteletre. Az apostol tehát az üldöztetéseknek az igaz hittel fkapcsolatos mindhárom hasznát számba veszi a textust megelőző versben. !

M agában a textusban pedig azt állapítja meg, hogy az igaz hí! mi módon munkál a levelében megszólított üldözött keresztényekben, az üldöztetések haszna miként érvényesül bennük, másként szólva az igaz hit miként munkál bennük úgy, hogy az üldözések között is igaz maradjon, valóságos-szépségét és szeretetreméítóságát ékesen tanúsítsa, és végül megerősödve, megtisztulva jelenjék meg, hogy dicséretre, dicsőségre és tiszteletre inéi tónak találja Krisz­tus, midőn újra eljön, E. hasznok, m iként az apostol, a textusban tnégáílapítja, az igaz hit két gyakorlatában nyilvánultak meg bennük a szenvedések, között.

LSzeretet K rís'Ztus iránt: „Akit, n o h a n e m 1 át t a tok, s z e r ette k,”• A v l. í ág; nem gy őz - te csodálni, miféle különös sajátság indítja a keresztényeket arra j.-%ogy-váll al­ják a szörnyű kínszenvedéseket, tagadják meg a láthatókat, vessék meg az érzékelhető kedves és drága dolgokat; a világ köröttük lévő ííáktéhőfyo'd'öf- taknak. önnön-maguk ellenségeinek nézték őket; é l • se'm:-.tiidtáfc-.képzelni, hogy mi. bírhat valakit ilyen szenvedés vállalására, mi of tornázhatja,; töt/tart­hatja meg az em bert mindvégig az ilyen megpróbáltatások-közöttv-jólléhét semmi látható nem volt. semmi olyan, mit. a világ látKatotÉ-óv^ nyék maguk láthattak volna testi szemükkel, és aoii- erre-:/indította,:;-vagy ebben támogatta volna őket, mégis volt bennük valami nem látott \ránti ter­mészetfölötti szeretet: szerették Jézus Krisztust, m ertfe lk íekbem látták-ő t, akit a világ nem láthatott, és akit ők maguk sem láthattak testi-szem,tikkeL-:-

2.Öröm Krisztusban: Noha külső szenvedéseik fölötte igeii^fájdaím-asak-vokak, belső, lelki örömeik fehálműlták':azO'kat,'megS'egítették;ők-et.,.'é'S-'-így:.-d-erű-s.e:ii viselték kínjaikat, /: y

Ez öröm tek in tetében két dologra hívja fel, figyelmünket; az-; apostol a.;tex­tusban. {1) Keletkezésének módjára, vagyis arra-,högyaará-nemJátött/Krisztu­son alapul, azaz hitből-fakad, ami nem más, mi.nt.-a: nem;látott-dolgokról való meggyőződés: „akiben, noha most nem l.átjátokv:d:e hisztek bernié-,-.örvendez­tek.” (Z) Másfelől ennek az örömnek a természetére,: hogy-tigyanisaz;,:,k ibe­szél h e te ti e n .- é s d ? c soü It öröm” . „Kibeszélhe te tle tó V am i: jél légé t : i Heti:, li í szén teljességgel -elüt a világi örömöktől, a testi gyönyöröktől,:,természete mérhe­tetlenül tisztább*- fenségesebb és mennyeibb. vaiőban:''t'erméáxetföl©tti:.'és igazán isteni: tökéletessége szavakkal klfejezhetetlen;; fennköltségére és felülmúlhatatlan ízére nincsen szavunk. Továbbá oiérték - tekintetében: is „kiheszé!hctetIen,,: te tszett ugyanis Istennek^ ,liogyr nagydelkfieo;,:bőségesen, ajándékozza meg szent örömével az üldözött feeresztényeketv:- /

1.8

Azonkívül „diesoült örömmé T örvendeztek: habár örömük kibeszélhetet- len volt, azt sem m ilyen sző nem tud ta volna: 'leírni,-.-valamit mégis lehetett róla mondani,' és- tökéletességét aligha fejezhette volna ki jobban más kifeje­zés, mint ez: „diesoült öröm”;.- Midőn: ily .örömmel:-örveiideztek,:úgyszólván dicsőséges ragyogás töltötte: bev íelküÉet,;::fceflés2efilk fölniagasztostilt és megtökéle tesedett, h iszen: ez a: íegtíszlább:, és':fegöem esebhőkvendezés: volt, nem rontotta';megj,nem'aljasitöWlé:Íelktifeety'mikéBt;a-.t'v«^: '"''T^mök sokszor teszik, hanem boldogságot és méltóságot adott nekik: elő egízloibették a m ennyei örömöket, lelkűk fölem elkedett a mennyei b n i .‘-iglioz,: betelt Isten dicsőségének ragyogásával, és így Ők m aguk1 is;.ragyogták:a velük közök dicsőséggel.

Ez ige alapján tek é t ákö-vetkező tételt állícom:fekA-Doctrim: Az igaz:yállásó$:feít:je!entős;':részét a :szen.t; íedii;i.atök: képezik.Azt Iáú uk, hogy;:mkfomaz.:- a p o ^ lev>el.ében;:megszóIítottak. hitének

megnyílván alása it, s hi t ő k e t igaznak' és jő ri ak tál álja, mert az, ni iké n t az arany a r.fíz próbát, kiállta a legnagyobb próbatételt, az üldöztetés próbáját, és abban nemcsak igaznak, de igen tisztának is bizonyult, megtisztulván az igaztalanság minden szennyétől és salakjától; s midőn ama keresztényekben a vallásos hit leglgazahh, eredendő szépségében mutatkozott meg, és méltó volt a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre: az apostol a bennük munkálkodó szeretet és öröm vallási indulatak-em elkki hitüknek e gyakorlataira figyel föl mivel ezekben mutatkozik meg hí tűk igazsága s tisztasága a maga valóságos dicsőségében.

Ezen a ponton ík> megvilágítom, mit értek indulatokon, továbbá (H j felsorolom,, mi. m inden .igazolja, hogy az igaz h it jelentős részét az indulatok j&ep.exik..

LVajon miben áUámk--&:!éfek-i^

E k é r d é s m ániátok a: lélek:hajlam ának.és: akaratának hathatósabb és elevenebb megnyilvánulásai,

Isten két képességgel ruházta föl az: emberi-lelket::; az .egyik: révén: képes a lélek az észíe:lésre:és- elmélkedésreya mégis mérésre, megfigyelésre és megíté­lés re: ezt nevezz ük értelemnek. A masi k képesség f é ve n -a lélek n em egysze rű e n észlel és megért, hanem valamilyen hajlandóságot is mutat a megfigyeltek vagy meggondoltak tekiihitététeökvagy-’ vöiiízódik irántuk, vagy pedig liózódozik tő­lük. ellenszenvvel viseltetik Irántuk; másként szó lva e képesség réven a lélek nem csupán közömbös megfigyelőként látja a dolgokat, hanem kedveli vag> megveti őket, örül nekik, vagy haragszik rájuk, helyesli vagy ro^zaha őketöEz a képesség különféle neveket kapott, időnként hajlamnál: mondják, az .általa meghatározott vagy vezérek tevékenységre való tekintettel akarat néven is em ­legetik: a kiket pedig e képesség tekintetében gyakorta szívnek nevezik.

1.9

E képesség kétféleképpen nyilvánulhat meg: a lélek vagy vonzódik a látott tárgyhoz, mert javalltja, gyönyörködik benne, hajlandóságot mutat irán­ta; vagy pedig ellenzi, inért rosszallja, rútnak tartja, irtózik tóié, és elutasítja,■ Am iképpen jellegükben - különbözőek a- lélek- hajMmának. esi akaratának

megnyilvánulásai, még inkább "különbözőek m értékükre nézve, A tetszés és a nemtetszés, a rokonszenv. és- az, ellenszenv némely esetében-a;tökéletes közöny állapotánál alig megy tovább;a félekaEztán; jönnek a■külöri.b-öző--foko­zatok,. amiként egyre. efőteljesebbé. válifc al helyeslés, vagy-a ro s tá lá s , : a met­szés, vagy az, irtózás, s ahogy mind-magasabb-s, magasabb, fokra hágank^lalléíek egyre hathatósabban :és: élén'kebbeh: c^elekszik^.tettet-.olyan-erőseb lesznek (test és lélek egységének a T erem tő alkotta törvényei szerint), amilyen^:mér­tékben megváltozik a vér és-á^.:id'eglelkek.* • mozgása; sebből következőleg gyakorta támad; valamilyen testi érzet, különösen::a/szív és-. a nemesrszervek, azaz a tesm edvek forrásai táján; ezért, van az, hogy a leiket: eme-:'képességre vaió rekímetfeí szinte minden nyelv minden korban szívnek-móndjk:-l-'oyáb- há megjegyzendő, hogy e képesség élénkehb és hathatósabb megiiyMváiiulá- sait nevezzük indulatoknak.

Az akarat és a lélek indulatai nem képeznek két külön képességet; a lé­nyeget tekintve az indulatok nem különböznek az akarattól, illetve az akarat­nak és a lélek hajlamának egyszerű tevékenysége kői" is ;csak - a^megiiyilváfui- íás-elevensége és:ereje tekintetében ütnck-elg::: - Meg:ke!'l:vv'al'k'rtiink, hogy a nyelv itt kissé- tökéletlen, a szavak jelentése

igen tág: és határozatlan; a nyelv használatát:,irányító; szókás--:B-em-v.-hatáiozta meg jelentésüket-poncosan. A lélek indulata- bizonyos értelemben, alig:külön­bözik az akarattól vagy a hajiamtól; az akarat csak annyiban cselekszik, amennyiben indíttatást kan, a tökéletes közömbösség állapotából csak akkor mozdul ki, ha valamilyen irányban ösztönzést: nyer, magától-:nem -tesz semrrti többet. Az akaratnak és a hajlamnak mégis--van--számos-.'.olyan,-.cselekvése, amelyet általában nem annyira mondunk:indtilatnak:.-.mindabban,•■.amit ma­gunktól teszünk, közrejátszik az akarat .va.gy...a,.hajlam,v:haj-:lam:uek: vrezérel minket eselekede teinkben;; a- mind e nn a p i -.eseieke-def emkben. mim kiló; akarat

A "modern orvostudomány let re jötte előtt üsy nirtották. hogy' kíeglel.kek (íátmul: spintus ■•aúmak;-ingéiül:-animalspin#}, afféle mfnok-szdlendények^Z idegékbettidé^oda "szaladgálva fcö/verírének. a lélek, az elme és a testrészek közön. A kifejezésben.-a-latin sftiritus és az-angol spnii: ezvarám kettős, mind ..nedv”, mind .Jetek” erdeiemben ..használatos, és ezért,nehéz m.ij>\.irí»:»ni. Nincs is bevett fordítása. Apáczai szerint ,.u lélek Cspiritus) oly folyó rész, mely a \ eruek le^'éknnynbb leheledből, párájából áll; és n minden; cselekedeteknek a kiváltképpen vjíö ev k ö /e , mivel anélkül- csak egy cselekedet is jói végbe nem :vitethetik”: Pápai Páriz K-rene s/n:-ira s'üy magyarázza az animnth spiri/us kifejezést:. „érzékenység és mozgás szerző lélek”, de Piix cor/inris című orvosi rnimkiíja a „spinííisok" szót adja meg ebben az értelemben: j-.íxo-A fvivúr. -u. AIvészett 'Paradicsomhun az ..éld lelkek” kifejezést használj;;. Megoldásunk (akii) nem félreérthető Edwárds umúgy is sokféle „lélek"-rot-értekd'^szövegében (a íbrd.).:^

20

vagy hajiam cselekvéseit mégsem szoktuk indulatoknak nevezni. Pedig amit általában indulatnak nevezünk, a lényeget tekintve nemigen, csak a megnyil­vánulás módjára és mértékére nézve- különbözik ezektől.- Bármit tesz az aka­rat, a lélek vagy-szereti, vagy nem-.szeréti az érin tett tárgyat, vagy rokonszen­vezik vele, vagy ellenszenvvel viseltetik-■ Iránta;• ez-'-lényegébe-n véve nem különbözik a szeretet vagy a gyűlölet-indulatától:- ha-aiélek fokozottan, é lén­ken és erősen kedvel valamit, vagy ilyen hajlandóságot mutat iránta, volta­képpen sze réti- •ha- pedig :az. ellenszenv vagy- a- .nemtetszés -erős; akkor valójá­ban gyűlöli azt. Ma az a t e á t 'v a la m i '.néni jeleiivaíö"tárgy: végett te^z valamit, a lélek hajlandóságot, m uta t az iránt, -ha-pedig,ez- a hajlandóság1 nagy m értékű, akkor nem m isyffiint á-vágydeduláta:. Az.-a.karat m inden1 .olyan'cselekedeté­ben. am elyben-a lélek'helyesli--a.-jelenvalő-:tárgyat..-'valamilyen foké tetszés játszik köz re;-és ha ez:a. tetszés .nagyfökópakkor nem. más, .mint. az öröm vagy gyönyörűség-indulataaHá/pedíg: az "akarat- rosszallja a jelen.valo tárgyat, akkor a lélek v a I a m i 1 y e n mértékben: -.- elégé de tlé n, és h a ; ez az elégedetlenség e rős, akkor nem más; m int a báílaf-vagy:a szomoru.ság.:iiid«lata..;: v

Olybá tűnik föl- tehát,:' hogy természetünk,. illetve a lélek é s test: egységének törvényei szerint nem-'-is'- lehetséges, hogy :az akarat; vagy.v leíki hajlandóság bármely élénk, erőteljesmégnyilyánwíásá né fejtse" ki hatását a testre; ne vál­toztassa meg a tesmedvek, különösen is az ideglelkek mozgását. Másfelől viszont a test és léiek egységének ugyanezen törvényei alapján a test felépí­tése és ii ed veinek: mozgás a elősegítheti az indulatok naegnyilvánülásáit. Mégis nem a testben, .hanem-csakis a lélekben van az indulatok .igazi székhelye. Az emberi test.nem J-eher valóságos alanya■■ semmilyen inda:latnak:. ügyariógy nem tud szeretni:-..vagy- gyílíölitivötü-lei vagy bánkódni,, félíii/vagy remélni,, mint egy fa; ugyan ügy.-kép télen, ezekre;; akár a , gondolkodása és; megismerésre. Ami­képpen csak a léleknek :támadíiak:-göodolatai;:azo:íiképpen csak a léleknek tetszhetnek.vagyme.m:-.tetsziietnek:-a:-maga gondolatai, Amiképpen csak a lélek gondolkodife;-azö-nképpéíi;€$ak a lélek szereti, vagy:gyűlöli a: saját gondolatait, örvend nekik: vagy'szo.mö.rk.od.t.k-.raj.tíik-;. A; testnedvek és .az- ideglelkek mozgá­sainak valóság--szerint ugyancsak iiincseírlvözvetleii közük azindulatok term é­szetéhez, habár jeiénvalÖ-álkpotirnkban. mindig-kísérik emezeket, de csupán mint okozataik-vagy.-velejáróik-, amelyek.'-teljességgel különböznek tőlük, és nem érin tik a lényegüket.-Egy testetlen lélek ugyanúgy képes --szeretette vagy gyűlöletre, OTömr€-:-vagy-szomorúságra,-reményre vagy félelemre és.más. indu­latokra, mint valamely te ltte l egyesüfeiélekw -: ---;

jó llehet gyakran i f i o n d j á k - é s - a: aközönséges nyelvhasználat bizonyos -tékiiítetfoetir;mégis- különbséget tesz köztük; az indulat szó mi ndenoapi jelen tése ugyanis-' a'szenvedélynél tágabb körre terjed ki, hiszen az akarat vagy a hajiam; mindenfajta erőteljesebb m eg­nyilvánulását magában foglalja, ellenben a szenvedély1 csak a hirtelenebbe-

két, melyek hevesen hatnak az ideglelkekre, maguk alá gyűrik áz elmét, és megfosztják önuralmától a lelket. J ^

Amiként a hajiam és az akarat minden,;megnyy.váiiiilásá-ban:-;íeÍen-:--v.an. a helyeslés és a kedvelés, vagy pedig a helytelenítés: és elutasítás, áronképpen indulat is kétféle van:, az egyik fajtája a látott dolgokfelé vezeti a lelket, hogy csüggjon rajtuk, és keresse azokat,, míg a- másik fajta:.révén;ódzkodtk;£őliik,-és elutasítja azokat,. .

: ,Az előbbi fajtába tartozik; a szeretet., a vágy, a: remény,-az. öröm. a hála, a ^gyö­nyörködés, Az utóbbi foglalja magában-: agyűlöletet,:a fé'tetoetjld haragot, a bána­tot és a: hasonlókat — ezeket aligha-.kei 1. most klilÖnösképpe:o- iiieg:hatá.fc;)zn::ti:rik. :

. Es persze varrnak: olyan- indBlatok,-.amelyekben:-, az. akarat-imé-nt-.említett megnyilvánulásai Öss-z-ey-egyBlnekv miként: a-künyöraletbéii, amelyben valami az előbbi, fajtából a szenvedő emberre, másvakmh pedig; az. utóbbíbókaz-el- s-zenvedért tárgyra irányuk De így van ez -a buzgóság.-.-.esetén. ís»-:.amelyben valamely tárgy vagy személy nagyrabecsülésnek örvend, a vele:-szemben álló pedig heves elutasításban részesük

Em líthetnénk más elegyes indulatot is. de most m káhbháh'ájim k tovább.

II.Soroljuk föl, .ml minden igazolja, hogy az igaz hit jelen-t6s:ié.szét-,az^indulatok képezik.

■1Ezt igazolják;:azindiilatcjk terniészetérői:i;BO:n;dottak,.anie:Íyek:taláii;önmagii-.k- bán is: e legendők ahhoz, hogy.. bizonyítsák:e:. dolgot:. ki. tágadfíá;ugyanisy hogy az igaz hit: nagyrészt a lé lek hajlan;dóságáiiák':és;':akamtáBak::eföteíjés\és-eléok niegnyilvániilásalbam. a.:szív:bö.zgó:tevákenységeíberí:áIí:'?:'-:é::x-:-.-;

. Az a hit, amelyet I:steö megkíváB-;-;és;elfogad,. nem.holmi bágyatag*-unalmas és. élettelen,: a közöny:állapotátőkalig-^Ijebb.emelő,-¥ágya,kGzás-.;:Isteii.-Ígéje szakadatlanul azt hangoztatja,; diogyy határozottak,: komo.lyakyés.::buzgók; le­gyünk, és :szívünket: eleven ;hit.-::-£ökse-vbe:.-- „ lélekben-, buzgók:: legyetek-;;:az Urnák szolgáljatok"’ (Róma 12,í:k)o„M-ost pedig,, óh Izrael!: mit. kíván az-Ur, a te Istened tőled? Csak azt,, hogy .-'féljed-'az. Urat, a te. Istenedet;:.hogy minden ő utain;járjyés szeresd őt, es tiszteljediaz,Urat, a te Isteeédet;teljes1: szívedből, és teijésidlkedbőlv - (5 Mózes-i í:vi2):.:-vÉs:e-.fejezetben-.a, 6i4^5::.-;^Halld»,Izráel: az Ur, a mi istenünk, egy- Ur!-Szeressed'-- azért az;Utat,-a;te;:lstenedet^ szívedből, teljes lelked'bő'í.''és:.telj-es-v A.--szív igaz/körlihnetéíése\ azi ga z m e gú j a lás a hit .iránti-.-buzgó'; és erőteljes e 1 kötele zettség /gyümölesé t termi, és az élet ígéreteit adja: ,,Es:köföímetélí:az Ur,-a.--te Istened a te szíve­dé t. és a te ma god na k s zívé t,; hogy; sze re s s ed az I.J r át,: a - te : :.l ste nede £ te lj és szívedből és teljes! el kedből, hogy: éli”A5;:Mözes 3í>,6). yv

Ha nem buzgón gyakoroljuk a vallást, és akaratunk s hajlamaink nem fejte­nek ki erős tevékenységet, akkor ne ni érünk semmit. A vallás dolgai olyan nagyszernek, hogy szívünk bármely velük:kapcsolatos tevékenysége csak akkor méitő természetükhöz és fontosságukhoz* ha élénk és . erőt sugárzó.: Olyan eleven hajlandóságot, mint. amilyet a hit követel,,ne.m kivárt, meg/tőlünk: semmi más: a langymelegség semmi másban, nem olyan, fölhábörítq,: Az; igaz hit mindig erős, és ereje legelsőképpen-a-szívben-jelenik meg - azaz a vallás belső gyakor­lásának igazi és eredeti székhelyén,, Ezért mondjuk-,-az igaz hitet: a kegyesség erejének. megkülőnbö/.tetyéfi;an.nak''!átsz«£#téi::::,yföknéirmcgyan'a: kegyesség­nek látszata, -de-; megtagadják, annak; ereíét”:;v(2\Pi:m 3,5).; Akikben a : hit ép és szilárd lábon .áll -'azokban. Isten;.:Íűelke;:e.f(5s:;-szent.:indulatokát''- támaszt,-; mert miként frva van:;:-:*Isten»■..az-eronek-vés;/szeretetnek:és józanságnak lelkét” (2Tim 1,7) adta-nekik,.:S.-.midőn. ezek-isten. megszentelő és;üdvözítő;Lelkét megkapják, akkor a Szendétekkel;és tűzzel lesznek: megkeresztelve: az Isten lelke sz/v ríkbeo,végzett;■miinkáj.áeak^hatal'mátQl és:izzásától szívük a:kegyelem hatása alatt ugyanúgy fölgerjed, m in ta vtanítványoké:.(Lk:.24,32),-.:.:..,

A hit gyakorlása az.-.írás. szerint';éppolyan erősen igénybe veszi; és próbára teszi az emberek-, szívét-, s erejét,-mint ahogyan példáid a jutalomértj koszo­rúért való futás,.-, birkózás-- vagyvegyéb küzdelem,: ;SŐt"mint az életünkre: törő ellenséggel vívott harc, vagy valam ely város vagy ország ellen indított háború igénybe veszL.

Es jóllehet az igaz:'kegyelem különböző m értékben adatik meg, és jóllehet vannak Krisztusban még erőtlen kisdedek,, mivel .az,isteni és mennyei dolgok iránti hajlandóság, bennük még erőtlen; mégis mindazok, ak iknek szívében megvan a kegyesség ereje, oly eleven és erős szívbélí hajlandósággal fordul­nak Isten és a menny,felé,..hogv>;á.v-bennükd'.éva;Szent'intiu|at(>k\úrrá:le$zhek m inden tes t i , ,/minden:-.természetes, indulaton;/ mert. Krisztust m inden-igaz tanítványa jobban,szereti, minC:ap-játr:anyjá£,:feleségétr;gyermekeit,:atyjafiai:t, házait és földjeit,.- sőt,jobban,.-mint-tulajdon életét, Mindebből :következik, hogy akiben az. igaz. vall ás-, érvény re. jut,..annak: hajlandósága és akarata erőtel­jesen és élénken ;nyi!yániií meg azisten-idö-í-gök iránt;: ámde: miként az imént említettük, az: akarat erőteljes,, eleven, és-- érzéke lhető: megnyilvánulásai nem mások, m. int a-.lélek indulatai,

2.Az emberi természet-, alkotója:,nemcsak Indulatokat:, oltott az emhe.rhev.de azokat nagymértékben cselekedeteink, ragóíváis. té t te. Amiképpen az índiíla- tok nemcsak szükségképpen hozzátartoznak-az-,emberi természethez, hanem annak igen jelentős részét,képezik, azonképpen a szen t • indii-ktok-(aitfettnyi- ben az em ber:egész lényében, megújul és teljességgel megszentelődik) nem ­csak szükségképpen hozzátartoznak az.igaz hithez, hanem annak jelentékeny

23

részét teszik. Es mivel az igaz hitnek gyakorlati term észete van,is mivel Isten úgy alkotta m eg az em beri term észetet, hogy az indulatok legyenek az em ber tetteinek rugói,; ez szilitée:azt mijtatja,; hogy az; igaz vallásos h ite t is igen nagy m értékben ind illatok képezik,;; : cső : ■ f - :

: ;.l ertriiészéténéi fogva az ember csakném'':té.l)ese'n.'-tétiea;-maraá'.náj hacsak valamilyen indulat, a szeretet vagy a gYittolec,vagy; egyéb, nem sarkallná. Azt. tapasz tál jafe^liögy1 az indu la tok ösztökélik az embereket életük minden dolgában; az indulatok hajtják, serkentik és buz­dítják eket minden törekvésükben., de különösképpen a nagy erőfeszítési' és igyekezetét igénylő ügyeikben. Fölötte serénynek és mozgalmasnak látjuk az embervilágot, de benne a mozgást az indulatok idézik elő: vond ki. belőle teljességgé! a szeretetet és a gyűlöletet, a reményt és a félelmet, a haragot, a bozgőságot és a gyöngéd vágyat, és az egész világ nagyrészt mozdulatlanná és élettelenné válnék, az emberek szinte teljességgel eltespednének, semmi­lyen komoly törekvésre nem adnák magukat, indulat ösztönzi a kapzsit, az evilági javakra sóvárgot: indidat sarkallja az evilági dicsőségét kereső törtetőt: indulat űzi az érzéki embert, ki élveket és gyönyöröket bajszok a világ így mindenkor fölboíyűulva és íöíajzva űzi céljait - ám végy c! minden indulatot, s a mozgás azonmód elveszti rugóit, és maga is elcsitul. Es miként a világi dolgokban evilági indulatok mozdítják és ösztönzik az em bereket cselekvés­re, szómképpen a hit dolgaiban is hitbéÜ indulatokból támad a cselekvés; aki csak elmélkedik a tanításon, ám indulatok nélkül marad, az nem lesz cselek­vő részese a vallás ügyének.

3.Mi sem nyíl van. valóbb, mint az. hogy a vallás annyiban ragadja meg az em ­berek lelkét, am ennyiben megindítja Őket. Nagyon, sokan hallják Isten igéjét, hallanak belőle a végtelenül nagy és fontos, Őket közvetlenül érintő kérdésekről, mégis m indez a legkevésbé sem hatja meg őket, nem változ­tatja meg szándékaikat és magatartásukat. Ennek az az oka, hogy a hallot­tak nem. érintik meg Őket. Sokan'hallanak'gyakorta' Isten dicső tökéle tessé­géről, m indenható erejéről, határtalan bölcsességéről végtelen fenségéről és arról a szentségről, melynek révén tisztábbak szemei, mintsem hogy nézhetné a gonoszt, és nem szem léi heti a nyom orgat ást, a mennyek sem tiszták szemei előtt; de hallottak ők Isten végtelen jóságáról és irgalmáról, bölcs c s s é gé n e k , h a ta Imának é s jós ágá n a k n a gy t e c.t e i tol, töké 1 e t e ssé gé nek m m den csodálatra m éltó megnyilvánulásától is: hallottak továbbá különös­képpen Isten és Krisztus kimondhatatlan szeretet érők Krisztus kiváló te t ­teiről és szenvedéseiről, a másvilág nagy dolgairól: a m indenható Isten rémüietes haragjának örök gyötrelemben való.elviseléséről egyfelől, illetve Isten jelen vaj ős ágában, drága szerelm ében vak) örök boldogságról és dicső­

sédről más! elől: ugyancsak hullják ők Isten végérvényes parancsolatait, ke gye Intés tanácsait és óvásait, az evangélium édes hívását; mondom tehát, hallják ők m indezeket rendszeresen, mégis úgy maradnak, am int voltak, érzékelhető változás nem megy végbe rajtuk, sem a szívükben, sem csele­kedete ikben . és így is maradnak, míg meg nem indíttatnak, Bátran állítom., hogy olvasott, látott vagy hallott vallásos term észetű dolog soha senki lelké­ben vagy viselkedésében nem idézett elő je lentősebb változást, ha az indu­latait nem hatotta meg. Soha érzéki em ber komolyan nem; kereste üdvössé­gét, soha nem k iálto tt bölcsességért, soha nem könyörgött értelemért, soha imádságban nem tusakodott az Isten kegyeiméért; soham em alázta meg magát, soha nem borult le Isten iába elé, akármit is hallott vagy képzelt a maga gyár lóságáról és isten méltó haragjáról; soha nem m enekült Krisztus­hoz mindaddig, míg szivében meg nem indult. Soha még szent föl oem ébredt hideg, é le tte len kedéiyállapotábői, sohavmeg nem épült h itének romlásából, soha nem tért vissza az Istenhez bűneit siratva mindaddig, amíg a szívében meg nem indult. Egyszóval a vallás dolgai soha komoly változást nem idéztek e!o senki szívében és éle tében.

A Szén lírás a vallásos hitet m indenütt nagyrészt az índiilatokht^z kapcsolja: a félelemhez., rem ényhez, szeretőihez, gyűlölethez, vágyakozáshoz, örömhöz, bánathoz, hálához, könvörülethez és buzgósághoz.

Az isteni féléimét-a vallásos hit nagy jefértekvraondja: az igazáé: hívok az igét reszketve hallgatják, is ten isz íoé;e lő t t remegve állanak, husiik borzong rettegésükben, ügy félnek ítéletétől, tökéletességétől megriadnak, s félelme reájuk omol: ezért ís nevezi az Írás istenfélőknek, az Urat félöknek a szente­ket. S mível az isteniéielemmagy része az igaz kegyességnek, em ezt gyakran ístenfélelernnek nevezi a Szentírás. m iként bárki megmondhatja, aki valame­lyest isméd a Bibliát.

Az Istenben és az ő ígéreteiben való reménységet is gyakran mondja a Sze n,ti tás az igaz vallásos Ilit igen fontos etem ének. Az apostol a vallás három legfőbb alkotórésze egyikének nevezi H Kor 13,13). Az fórba vetett remény­séget a szem ek jellem ző vonásának tartja a Biblia; ,.Boldogóakinek segítsége a Jákob Istene, és reménysége vaií:a2-ídibás” |Zso!t.l46v5). „Áldott az a férfi, aki az I. ír bán bízik, és akinek hizodalma az V f (Jer 17,7). „Legyetek, erősek és bátor szívnek mind. akik az Urban rem énykedtek!” (Zsolt 31,25). Számos egyéb ilyen igét id czhe tn éak..\A:.-Sz;éa:tÍTás;-.soÍ5jzor;egymáshoz kapcsolja az isteni félelm et és a reménységet,vmiötsámeíyéfe>.:égyötr jellemzik az igazi szenteket: „Az ü r szemmel tartja az őt félöket, az 6'-.kegyelm éhen"bízókat” (Zsolt 33 J 8). „Az őt fedőkben gyönyörköd ik :-az '- '"ak ik kegyelmében re­m énykednek” (Zsolt 147,11). A reménység oly fontos része az igaz hitnek.

hogy az apostol azt állítja, a reménység tart meg m inket (Rom. §,24), A re­ményt a keresztény vitéz sisakjának mondja: ,,vegyük, magimkta ... mim sisakot, az üdvösség reménységét” (IT hessz . 5,.8x), másutt pedig:a lélek biz­tos és rendíthetetlen horgonyának nevezi, amely azt a gonosz világ viharai kozott is szilárdan tartja: „Mely lelkűnknek: mintegy: bátorságom és erős hor­gonya és beljebb hatol, a kárpitnál” (Zskl 6,19,)..-.Másutt; az.t:;.moii4ja-3'Z:lrás. hogy Krisztus feltámadása a reménység, nagy. gyümölcsét-és:javátohozta az igaz szenteknek: „ Áldott az Isten és a mi U runk Jézus Krisztusnál; Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült- mínk©t'éíé-fe;m^fi^^gre:':Jé'Z'«^ Krisztusnak a halálból való feltámadása .által.-”. (lP.t-.l-,3)...-

A Szentírás a vallást igen -nagy részben kötia-sz^retet.-íod.i-il^^ és az Ur jézus Krisztus, illetve az l-sten.-népe-.és. .az -.emberiség;;..{ránö.-.szere;tet indulatához. Az ezt nyilvánvalóvá.-tevő igék mQgs^ámjáihata$kB-0k-miíid..-:az-.O-, mind az Újszövetségben,-.Erről azonban-/majd kssőbb-.szőíunk:h(Msb^c&,;,

Az ellentétes indulatot, agy«löíetefctüd-miIMka-.bőii;gy«IöIetét,;:SZÍíi;téna- h.k fontos részének mtitatja: a : Szentírás. Azt mondja, általa lehet megismeoií--;é:s megkülönböztetni az igaz hitet: „Az Urnák félelme a gonosznak gyíll-ölése.” (Péíd 8,13). A szentektől megkövetelj.hogy.^ezze|-,ad|ák,.bízo.riyságát-ieddlíete.t- lenségüknek: „Akik szeretitek az:t.Ifat, gyulöI-jétefc;a:-gönöszt!-?V(ZsoIt:.97,10),.A Zsokáros gyakran hozza föl feddhetetÍenségéne:k;taRMj.elé-iik':,/Szíye.mne.k;tö.ké- letessége szerint járok én az én házamban. Nem \x'tem:-a.-..sz,emem;:-hiábayaió dologra; a pártoskodók cselekedetét; gyűlölöm" i Zs()k.::::ÍÖl; 2rf3. ::V»G #töIip:ni azért a hamisságnak minden ösvényét” (Zsolt 1.19,1.04). De-,--ezt,mondja a. .128. vers és a Zsolt 139,21 is: „Ne gyűlöljem-é,.Uram* a': téged-.gyűlölőket?;”

Az Isten és a szentség sóvárgásában, éhezésében és szomf okozásában-meg­nyilvánuló szent vágyakozást is az igaz vallás-fontos-részéneknititatja-a. Szent" írás: „Oh. Uram! Neved és emlékezeted-, titán,vágyott,adélekl-A^Ésa- .-26,8). „Egyet kérek az Űrtől, azért esedezem:.- hogy,:lakhassam;.-az;,Ut;házában-:éle­temnek. minden idejében; hogy nézhessem az Urnák szép;ségé.t-.és\;-gyö.ayör“ ködhessem az ő templomában’5 (Zsolt 2.7,4), „Mint. ;a. szarvas-.;.kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik- az: én. -lelkem,hozzád.,; o.h;-lste-n-j.-;;S'Zomj.úhoz.ik lelkem Istenhez, az élő Istenhez;-.mikor-mehetek ekés; je.lenhete.k;-meg;Isten előtt?” (Zsolt 42,2-3). „Téged vszomjiihoz. lelkem., -téged;.sŐ¥árog----testem a kiaszott, e lepedt földön, amelynek, nincs vize; Hogy láthassalak.-téged: a, szent, helyen, szemlélvén a te hatalmadat.-.és-;-dicsőségedet” • ,(Zsolt\63-*2-3)v; „Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek, Ura.!.. Kívánkozik,; sőt; emésztődik lelkem, az Urnák tornácai után; szívem-,.és-:-testem ujjongnak az élő:Isten ■■felé” (Zsolt 84,2-3).. „ Elfogyátkozik az. én lelkem a te ítéleteid xitán va.ló szüntelen vágyódás miatt” (Zsolt 119,20). Hasonlóképpen,- szól még a Z so lt - 73,25; 143,6-7; 130,6; Ének 3,1-2 és 6,8. A léleknek ezt a szent vágyát és; szomjú- hozását mondja Krisztus a hegyi beszéd elején ama hatalmas dolgok; egyiké­

26

nek, amelyről az igazán boldog ember niegismerszik: „Boldogok, akik éhezik és szomjűhozzák az igazságot: mert Ők megelégítcetnek” (Mt 5,6). E szent szümjúhozás is hozzátartozik az ötök élet:áldásaiban való részesülés állapotá­hoz: „En a szorajazónak adok az élet vizének forrásából, ingyen” (jel 21,6).

A öröm& is az igaz kit fontos alkotórészének-. mondja az írás. ígybeszél róla,a cextiis is. Es- nimt. az igaz-hit elemi - részét, komoly és erős intel­m ek szorgalm azzák:„Gyönyörköd jéI az Altban,. és,. megadja néked szíved kéréseit.,? (Zsolt 37,4). „Örüljetekigazak/az Urban” (Zsolt.97,12). Ezt mondja a Zsolt 33,1 ís; „Örvendezzetek, ti igazak^^^Ötölierekrés; .örvendezzetek” (Mt 5,12). , / Továbbá:atyámfiai,,.örüljetek:az..Urban!’". .(Eii.3,1), de a 4,4 is így szól: „Örüljetek az Urban inindenkor; ismét mondom, örüljetek!’" „M inden­kor 5ríHjetek!’ {:l:Whesszr54^»Ör¥efídezzeö:IzráeÍ:a2':ő:'£e.ce.!xitdjé'ben:.Sion- nak fiai örüljeriefc.az.ő. királyukban.!: (Z.solt.-.1.49,2). Ezt mondja az írás legfőbb kegyelmi ajándékok egyikének:.„De a, t é l e k n e k gyümölcse: szeretet, örön-A (Gál 5,22). A Zsol táros.; szent, ö röm ét.m ond ja íŐszintesége-'/bizonyságának: „Inkább gyöny'örködöm.;a;te:\;bÍ7X)nyságaidn.id^titjába.rtV:mint:rrdnden gazdag­ságban AXZsolt/AÍ9,t4)y.-’-:’:y:y

A hfyő fájdalmat, szomorúságot és ;a szív toredeíméf ás gyakran az igaz vallás fontos elemének mondja a Szentírás. Ez indulatokat az igaz szentek megkü­lönböztető jegyeiként, jellemvonásaik jeles elemeiként tünteti föl: .„Boldo­gok, akik sírnak: mert ok megvigasztaltatnak"1 (Mt 5,4). „Közel van ■ í.lZr ■ ■ tír a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedf lelkekeA (Zsolt 34,19). „Fölként engem az I ír.... Hogy bekössem am eg tö rt ,-szíyűeket.,..,., :b.ogy megvigasztaljak minden gyászolót" (Esa 61,1-2). A kegyes szomorúságról, a szív ily törede.1- méro! nem csupán mint a szeatek jeles ísmertetőjeléről beszél az írás, hanem gyakran mondja,., hogy. ez bennük Istennek; különösképpen-tetsző dolog: „Is­ten előtt.kedyes.:áIdoza.tok:;.atöredéIm;es.!élek;:a tö tedelm esés bűnbánó szívet oh Isten, nem veted te meg?” (Zsolt 51,19;, „M ert így szól a magasságos és felséges, aki örökké laközik^ési akinek,-neve: szent: Magasságban és szentség­ben lakom, de-a-megró n;tóttal;és-alázatos- szívuvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok;lelkét,;-éa: megelevenítsem a-megtörtek; szívétA.{Esa.:5.7,15). „Ha- nem erre tekintek én,.-aki szegény \és-. megtörött.:'leIkűA .(6.6,

Gyakran.e-mie.geti az Írás &héla indulatát, .mint amelyben az igaz hit nagy mértékbeli-kifejezésre jut,,és amely legkivák az Is tennek szóló hálaadásban és dícséretmondásbaii-. szokott,megnyilvánrilni.-.Ezt a; Zsoítárok könyve és a Szentírás egyéb részei.-.;isy:oly.-.gyakrán-:fölhozzák*hogy nem. is kell egyes igéket idéznem, v : :

A Szentírás nemkülönben: gyakrafi, em ltó ;% i^ ^ F # /^ ^ ,é .s : -a z . /^ » /^ / mint az igaz vallás fontos: elemét;: olyannyira^ hogy az;: igazakat irgalmasságukról nevezi meg,,; s így az írásban, az irgalmas és az igaz; ember ugyanazt jelenti: ,, Az i gaz: elvész és : nem veszi: eszébe .senki, és az í rgaí masságte vők el ragad tat­

27

nak” (Esa 57,1). A Szentírás ezt a tulajdonságot emeli ki, mint amel^Ől az igaz ember különösképpen.- megismerhető: „Az igaz irgalmas és adakozó” (Zsolt 37,21), és mint a 26.:vef$ben: olvassuk; „M inden napon irgalmasosko- dik és kölcsön ad ’ lgyi'SzőkSalamoií a Példabeszédek könyvében: „Aki■■ el­nyomja a szegényt, gyalázattak illeti annak teremtőjét;- az pedig tiszteli/ aki könyörül a szíiköíködőn1'’ (14,31), I.gy az apostol:-»Qí.t.özzéte:kfel-Éörnteokáért mint istennek választóén, szemek, és sxerelmeteseka a-könyírLilore^cgnek m d é k t i t ’ seb. (Kői 3 J 2 t ) . Megváltónk az ígaz.;lii: böírfögofeaa-k rmanmnírottá e je les vonást:„ Boldogok az irgalmatok: mert ok irgalmassáp}t.nye-niek"r (Mt 5,.7f. Továbbá a törvény lényegi követelményei közé is sorolta: .Jaj nektek, képniutató írástudók és farizeusok! Mert megdézsiiiál|átók-:a;me-M&r iikspm i és: a köményt, és elhagyjátok, amik nchey.cbbckB-Wwén'fbé'n^WMtéíéWt^üz irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene' Cselekedni," é*;’ amazokat sem elhagyni'” (Mr 23,23). D e a próféta is ugyanezt hirdette: „Oh emberem! légyen a jó, és mit kíván az Ur te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjé l szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te IscencddeP (Mik 6,8), Fi gy be hangzik evvel ez is: ..Mert szerété cet kívánok én és íiérili' áldozatot” (Hős 6/)). Es olybá tűnik íöl, Megváltónk fölötte igen kedvelte ezt. az igét, hiszen kétszer is idézte {Mt 9,13 és 12,7).

:A huzgóság is az igaz szemek vallásának igen fontos része, Ezt a nagyszerű dolgot tartótra az Írás szerint Krisztus a szeme előtt, midőn üdvösségünkért magát föláldozta: „aki magát odaadta értünk, hogy. a .törvény mindenfajta megrontásából megváltson bennünket, és így egy gazdag, nemes munkában buzogó népet tisztítson m agának’’ (T ít 2,14 --Csia Lajos fordítása). A Je lené­sek könyve pedig ama nagy erénynek mondja, a melynek adangyos-laódi- eeaiak híjával vannak (3,15-46, 19),

Csak néhányat idéztem a megszánd á I ha tar) a n id sok ige közöl, mely a vallásos hiter nagyrészt indulatokhoz köti. De a m egállapítottakból aligha­nem világosan kitetszik, hogy akik tagadják, hogy az igaz vallás nagyrészt:az indulatokban van, és ennek ellenkezőjét állítják, azoknak a sutba kelídiajíta- níuk azt, amit Biblia gyanánt tudtunk ez idáig a magúnkériá&j:-é'$:-Vafa'nvkúj mércét kell keríteniük a hit term észetének, megítélésére^-• a'.v--"-v

Sí'--'-:. :A Szentírás tanúsága szerint az igaz vallás a ^ /^ y b 'é K ' MÍn't:lé'gföbbamd'Blat-

»** .. * * m ’e i ’ -ás indulat-forrásában foglaltatik össze.* : ' n , j jv meg a kérdést Megváltónk, arra laffaszoíva, hogy vajon: melyik

» \ l t* jjl "> " mosolyt: „Szeresd az 1-rat, a te Is tenedet teljes szívedből, ‘eh e«í’ o is. teljes elmédből. Bz az első és nagy; parancsolata Aan ásod ik

,/v' hg j •»» i >Jr >•» ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Eakét paran- ‘a v ’ * 'gész törvény és a próféták.” (Alt 22,37-40). Ez utóbbi sza­

vak pedig azt jelentik, hogy a két parancsolat magában foglalja a törvény előírta kötelességeket és a próféták tanította vallást. Időről időre Pál apostol is ekként mutatja meg a kérdést, m iként példának okául a Róma 13,8-ban: „aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.” Es a 10. versben: „Annak- okáért a törvénynek betöltése a szerete t/ ' De hasonlatosképpen.szót a Gál. 5 ,14-ben. is: „Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Az IT im 1,5-ben .nemkülönben: ,,A parancso­latnak vége pedig a tiszta szívből, jő íelkiisnietetbol és igaz bitből vak) szere­tet.” Pál apostol tehát azt állítja, hogy a szeretet képezi a vallás legfőbb alko­tórészét, igaz velejét, lényegét, bensőjét;' nélküle a. leghatalmasabb tudás ..és a legnagyszerűbb ajándék, a legmagasztosabb hitvallás ís, mindaz, írn a vallás­hoz szorosan, hozzátartozik, • hiábavaló, fabatkát sem ér; és az 1 Kor 13-ban minden jő-egyedüli kútfejének mondja az ayaioy-t, a szeretetett.

.Mármost igaz ugyan, hogy a szeretet, amelyről így beszél.az Írás, magában foglalja a.-lélek, isten és ember iránti őszintén jóindulatú • hajlandóságát,. a m egállapítottakból mégis világosan kitetszik, hogy amidőn a léleknek ez a készsége vagy hajlandósága értelmes és eleven cselekvésbe megy át, akkor indulattá, szenvedélyes szeretetté válik. Ahhoz pedig kétség nem; férhet, hogy Krisztus-, az ilyen eleven és buzgó szeretetet gondolta a vaüás summájá­nak. midőn azt mondta, hogy szeressük, is tenünket teljes szívünkből, teljes lelkűnkből és teljes elménkből, és felebarátunkat* mint. önoiagü.nkat,..mint­hogy ez fogja össze a törvény és a próféták tanítását és előírásait

Aligha gondolhatjuk, hogy midőn a Szentírás.e.-helyütt;és. másutt- a vallás summájának m ondja a szeretet indulatát, ezen csak a cselekvést érti, s nem egyúttal a szokást is, avagy a bármely ésszerű indulatban föltételezhető meg­értést. Az azonban kétségtelen, s ez igékből is kitűnik, hogy az igaz vallás lényege a szent szeretet, s hogy a hit egészében, véve nem más,: mint ez az isteni indulat, s m int az erre és az alapját képező világosságra, illetve az általa termett gyümölcsökre való szokásszerű hajlandóság.

.Mindezekből világosan és bizonyosan kitetszik, hogy az igaz vallásos hitet nagy részben indulatok képezik. Mert a szeretet nem pusztán egyike az indu­latoknak, hanem az első és legfőbb indulat, minden indulat-kútfeje. Szerétéi­ből fakad gyűlöletünk az iránt, ami e llentétben áll szere te tü n k .tárgyaival, s akadályozza vagy ellenzi gyönyörűségeinket; és attól függően,: hogy a szeretet vagy a gyűlölet tárgyai jelen vannak vagy nincsenek-jelen* bizonyosak-. vagy bizonytalanok, valószínűek vagy valószínűtlenek* a. szeretet-,'vagy: a-. - gyűlölet különféle munkálkodásaiból támad a többi, indulat:, a. vágy,. a■.■remény,-.a'féle­lem, az öröm, a bánat, a hála, a harag stb.- Nyilvánvaló tehát, hogy az Isten iránti buzgó, megindító és eleven szeretetből származnak az .egyéb. vallási .indulatok: belőle fakad a bűn engesztelhetetlen gyűlölete-és iszonyata, a tőle való félelem, az isten haragjától való rémület, az Isten jóságáért érzett hála,

29

az Isten kegyelmes és érezhető jelen vakságában. lelt gyönyörű ség'-Is öröm, a távol létében érzett szomo fás ág, az Iste n be n val ó máj dán í gy cmy prkö dés fa e vetett öröm teljes remény, továbbá az- Isten dicsősége: iránti hő:: feozgőság. Ehhez hasonlatosan: az em berek -'iránti hő szeretetből fakad az- irántuk való valamennyi erényes íiicltilafc;1, "-'a

óvA Szentírás legkiválóbb szentjéinek-vaHásó's'.h'it'e'-rt szent jndülatök-ban il í t , .

Különösképpen ís három kiválö'-sze-tttíé'-fór'#^ a szent kánonban ránk maradt írásaikban kifejezésre juttatták szívük kedély~ állapötat és érzéseit, leírták h itüke t és/az-Istennelyv^őykfíZ&sségi^yíTíóájá^■■

. Először.Dávidot,vaz í-sten szíve:.sze:fÍB:t:.vaíó:embert': említem,:;aki:;a Z so ltá ­rok könyvében eleven képet festett hitérők Ránk- hágyöltvszentségekéiben szavakba foglalta és kiontotta áhítatos, szent \né'í:iÍAtmt*yaíMüt^s0Ön&:isí&n~ szere idé t , az Isten dicsőséges tökéletessége és é-soeláíáfös-^ bámulatát, az Outána való őszinte vágyakozását, ^zomjűM ömsátés'sé^ái^sát, az Istenben lelt gyönyörűségét és örömét, az I s t e n v ^áradó háiádatosságát, az Isten jóindulata, mindenre elégséges volta és hűsége miatti szent, lelki ujjongásáí és örvendezéséi, a szentekben* a foki legjobbjai- bán lelt Őrömét, az igében és az Isten tiszteletében való gyönyörködését, a maga és a mások bonéi miatt érzett fájdalmát, az Isten iránt, illetve az Isten­nek és egyházának ellenségei ellen lángoló büzgatoáfc:;S^.a^s■zenx:■;■mdliíatok, melyekben Dávid zsoltárai bővelkednek, annákínkábbv-tárgytinklioz-vtartoz­nak, mert ezek a zsoltárok nemcsak a kiváló szent, az Isten kedve szermt'.valö ember hitét jelenítik meg. hanem a Szentlélek irányítása;'mellett avégre íródtak, hogy Isten egyháza a nyilvános istentis2telercK-:.hászííá1j:á:-;6feetj:::s-.neni is csak a maga korában, hanem minden későbbi időb€ítt:íé ;.ftfózd:a ::Mkalmasak rá, hogy nemcsak a Zsoltáros vallásos hitét, de niinden;kő.r'széiit|é:Ín:ék:'vallá- sos hitét kellőképpen érzékeltessék. Azonkívül m.egjegwxnd'ő,diogy;-.Dáviti a Zsöl tá rok fcö ny vé ben ne m m a gá n y os személyként, fi aftéróv Izf áet. .Zsoí tá ro s a - ként, Isten egyházának alárendelt fejeként,a 'azisten t i s z te le t - é s a .dicséret- mondás vezetőjeként szól, ráadásul számos zsoltárban -Krisztus: nevében nyi­latkozik meg, őt személyesíti meg szene érzéseit; elsőhajtva,:megannyi: más zsol tárban" pedig az egyház nevében szólal meg,

MásodszorPát apostok kell említenem: ő volt ugyanis számos tekintetben az Újszövetség szolgái között a legfőbb: Krisztus őt tette első választott1 e d é ­nyévé, hogy nevet-elvigye a pogányoknak, terjessze és;alapozza:meg a ke­resztény egyházat-a-'világban, k{Honosképpen-pedig ■ tárja föl az evangéliiim d icsoséges titkait m inden idők egyházának tanítására;: ő:volt: (mint ;sémelyek helyesclhetően vélik)-Kriszti is le kiválóbb: szolgája* ki-valahaiéit,'- ' s-ak 1 a

legmagasabb jutalomban részesült az Ur mennyei országában. Amit a Szent- írásból róla m egtudhatunk, abbé iind illatokkal- teli em bernek tűnik. Levelei­ből világosan kitetszik, hogy hitében nagy része volt-a szent indulatoknak. Níifiden, amit saját--magáról mond,, arra valkhogy:a. dicsőséges Ura iránti sze­rété t egész é[étében lángolt benne, sarkallta■ és--teljességgel.magával-ragadta őt; kárnak ítélt m indent jézus-. Krisztus--ismeretének, gazdagsága miatt,-és szem étnek tekintett, mindent,:: h o g y : Krisztust.^megnyerje. -ligy - mutatja be magát, mint akin- a-szent,-indiitat;vett.--e.r0ty. mintha -az hajtotta: yGlna szent szol gá. j u tára.' kérész tű k: m e.ga':ii'.-nyié-vi-s'zöíitag.ságöii.- -s szén. vedé s e n.;.(2Kor 5, .14- 15). [^cveÍeibeii:m.egánoytszoír'éKékeiteiti'a-.Kitis2tes-né-pQ:irá:iit:-érzet;t:.t-ö;lc$or- dúló szeretetét:-'-sz'efett-eio-'ek,-.'.:s-zerel-Híese.í.n'e-.k,:.':S7,eretet:t::fiai:nak:ni()ndja^í>ket

Kor 1 2. 19; Hí 1 -4yly-2Tim.- d.y2)vaz:rrántök-való: ígen:.erős;, szeretettől .beszél (2Kor 2,4).:-GYön-gé:d-..szeretetét-.a-.-dajka: gyerekeidránti:ragaszkodásához ha­son! ítja: ,, L)e. szívél.yesek-:.valánkri:- közöttetek,, amiként-.a: dajka: dajkálgatja az 6 gye tí ne kei t.-. így .-felbuzdulva: i r álltatok,íkészek. valánk: közlén íveletek oem- csak az I sten -evangyélio-.roáty.ÍM.nem-:-a:-;nii: magtiiik le lké t:is, mive) hogy :szer et- teínkké )ettetek-.riék.ií.n.k-^dil.-Tii:essz.-.-.2'j.-7.^8)-i:'---:-IráBtuk.;:'::.é.r-zctt szerelméről., is beszél {Fil-l-,8;:F.ilemvÍ2-.:és 20. v.}. Szól értük való buzgoságáról (2Kor 8,1.6), irgalmára! és könyörületességéről (Fii 2,1), szívszorongató, fájdalmas törődé­séről: „ M ert sok--szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam nektek sok k ö n y h u 11 atással, ■: ne n.i:- h ogy rn e gs zo m o r ít ta s s a to k , h a n e m h o gy m e g i s m e rj é re k azt a szere te tet,--a.mehyel kiváltképen irántatok viseltetem'" (2 Kor 2,4). Szól irántuk, v a ló-, lelki -tusa kodásáról (K.o! 2,1)- ír a zsidók miatti nagy szomorúsá­gáról és szüntelen- szívfájdalmáról:diRóm:.'-9;-2)'v'/-:Tü;dósit szája megnyílásáról, szíve kitárúlásáról\a:k.ere-sztén'yek-ért:'-.VíA^.misszáíikln.iegri^.flt.;-:ti:'béktek. '-.korín- thusiak, a ni:Í--.-sz-ívü-Bk-.kÍtáruk”-:(2,Kor.6,I!.),.:.G:yakra:n::.emle\geti.gydn.géd:érzé'- seit s vágyódását: {;l l,liess-z--2,.8;--.--:Rőm:l:Vl.:i-;;:Fil::-l.:,:8:.:és 4vl:;': .Fí:mvl^4)v-.ti:.gyaníez apostol a leveleiben, többször:is:-beszél.-az:öröm indulatáról C2Kor :1.,12 és 7,7, 9, 16; Fii 1,4; 2,1-2 és-3,3; KoI-.l.,24;.:l.Thessz 3,9). Emlegeti nagy örömét (Fii 4,10; Filcm. 1,7),. örvendezését és vigasságát {Fii 2,1, 7), nagyobb örömét (2Kor 7,4),. Magát mindig--orvendexőnekr mondja (2Kor :6,10).. Szó.ba:: hozza le!ki diadalait í 2Kor 2,-14),. d icsekvését szoron-gattatásai miatt:Í2'Fhessz 1,4 és Rom 5,3). Ugyancsak ír a remény, indulatáról:-csengő varasáról és reménysé­géről számok be a-. Fii-. -l,20-han/.:-ÍJtái az.isteni-féltékenység indulatára: (2Kor i 1,2-3). Az Apostolok- cselekedetei bőkés-, ai léve leiből megtérését követően egész élettörténetéből,, önmagáról--, szóló-beszámolóiból kitűnik, hogy az Ur ügye. egyházának/java, boldöguí.ás-a---.és-:eé-lja iránti bnzgóság indulata mindig hatalmas volt benne, folyvást lángralobban tóttá szívét, páratlan kitartással és szakadatíanu 1 végezte nagy munkájátr tanította, intette, figyelmeztette^meg­rótta a híveket, velük kínlódott a szülésbem m egküzdött hatalmas és számta­lan ellenségével, k ik szembe: szálkák vele. tusa kod ott a fejedelemségek és

31.

r

hatalmasságok ellen, de nem holmi ködlovagként harcolt, áll ífa tat ossággal futotta meg az előtte levő pályát,: szakadatlanul nyomult előre im ádén nehéz­ség és szenvedés ellenére, úgyhogy már bolondnak is nézték, S fa#gy m ennyi­re telve volt indulatokkal, az kitetszik sok k ím ny ta lk tásábo l (2^.o.r 2,4; Csel 20,19), abból, hogy három esztendeig: éjjel és nappal meg:nem szűnt könnye­it hullatni (20,31). ; > i:

Ha mármost valaki a nagy apostolrókszőló: szentírási: beszámolókban, melye­ket ő maga írt, nem látja, hogy Pál hite-, nagyrészt -indulatokból álin az igen fur­csán használja a szemét, hogy az előtte ragyogó.világösságöt' iiém veszi észre.

Harmadszor János- apostolt,, a szeretett..tafíítyáayt-emMfeitt,:;akt:a-..tíze:fi;fce'£td közül az Úrhoz legközelebb- áíl-ttésvaz;íitnafc.-.legked¥esebfe::i?öIU:;S/a:kívÍívkép­pen a legnagyobb kiváltságokban részesült::-nemcsak hogy jelen lehetett, har­madmagával-az Ür. színeváltozásakor a.íiegyee és a Jairus lánya íöltárnasztása- kor, nemcsak hogy Krisztus maga mellett tartotta szenvedésekor. Pál apostol pedig a keresztény egyház három fd oszlopa egyikének nevezte ót, hanem mindezeken: túlmenően ama kivételes kegyelemben részesült, hogy az utolsó vacsorán az .. Ur kebelén nyugodhatott, s Krisztus őt választotta ki arra, hogy kinyilatkoztassa neki az idők végére vonatkozó csodás rendeléseit az anya- szentegyházat illetően, amelyeket János azután a Jelenések Könyvében meg­írt, s ezzel őneki adatott meg, hogy lezárja az Újszövetség és az egész Szentírás kánonját, minthogy ő maradt meg legtovább az apostolok közül, hogy a töb­biek halálát követő időben rendezze a keresztény egyház ügyeit.

Minden írásából világosan látszik (miként a húttKiósok-áítaláham megálla­pítják), hogy személyét rendkívülivé tették a benne meglévő indulatok: leveleiben kimondhatatlanul gyöngéden és szívbe markolón szólította meg híveit, a legbuzgóbb szerété cet ontva ki rájuk, mintha önmaga egyedül.-az édes, szent indulatokból lenne teremtve. Ennek valamennyi bizonyítékát elő sem sorolhatnánk, hacsak ide nem jegyezzük minden munkáját.

7.Akit Isten azért küldött a világra, hogy annak világosságá^vegés-zzegyiiázának feje, az igaz vallás és az igaz erény tökéletes példája legyen, hogy mindenki követhesse őt, mert a nyájnak a pásztor nvomíába-keiíverednie^-afeái-ho-vamiegy is, nos, az ő szívében soha nem látott gyöngédseg.;és . szeretet.:lakozott,:és:az erényeit ő is szent indulatait kifejezve m aratta ki, Ő vok:'.áz':I-stéiÍ,'ésl:aziémbé.r iránti lángoló, eleven és roppant szeretet 1 egnagyszerufeb-Ápéldájá^.;aMivalaha élt. Ezek az indulatok arattak diadalt indulatainak ama-Iiataimas: hareáfen s víaskodásában, amikor gyötrődésében még buzgóbban esedezet£,:: könnyeit hullatta, és vért verítéke zett, úgy tusakodott. Szent;S2:erél.ipéttéfe;eTiej:e;felül­múlta a halálét, és a nagy tusakodásban, rettegések, gyötrelmek között, m ind­halálig megszomorod ván, a szeretet erőt vett a félelem és a fájdalom termesze-

32

tes indulatain. Am élete folyamán is mindvégig telve volt indulatokkal. Olva­sunk buzgó szeretetéről, mely a 69, zsoltárt tölti be:, ,,A: teházadhoz való féltő szeretet emészt, engem ”. {ja-.2,17).-..Olvasunk',az /em.berek bűne miatt érzett fájdalmáról: „O pétiig elnézvén őket haraggal,; hánködyámszívök keménysége míatif (Márk 3,5). Es:sírásban,.-felkiáltásokban.tört- fetymiidőo elnézte az isten­telenek bűnét és kínját, s.ineglátta; jeii.rzsál.em:ih^öekk&l;..teli:.:Váfosát:...,?És mikor közeledett,: látván-.a;,¥árostv-.■■sini'-.-azoev.:;Mondván: ¥ajba -niegísmerted volna te is,:csak-.e;te.-.mostalifciiápiodiHi is, amik;néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől”'' <Lk ]9,42-42). A 13,34-ben is jgy szóit Urunk: ,Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki. megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik te hozzad-küld-etté^ a te fiaidat,mi képeit a tyúk- az-e- ki s-v csirkéit-az;.-.^ val aí áyés; cinem ukará coki"" Oíva- .sitiik továbbáKri$ztns;:hff/vágyárólt.vrlíí¥áriva kívántam a húsvéti bárányt meg­enni v e l e t e k 22,.15). Gyakorta számolnak be az evangélisták a könyörülccesscg vagy irgalom Krisztusban lévő indulatáról (Mt 15,32 és 18,34; Lk 7,13). arról, hogy könyörüfetességre indult (Mt 9,36 és 14,14: Márk- 6.3.4),;: ■■arrolí; hogy mint esett meg a szíve, midőn Mária és Márta tesivérbátyiükat siratták, és őhozzá mentek panaszukkal s kemnyh ül latás ok­kal: sírások hamar könnyekre-fakasztotta az ő szemeit is, s a fájdalomtól rneg- indülva. velük -sgyíftt zokogott, jóllehet tudván tudta, hogy szomorúságukat ki $■vár tatva-átfordítja: örömmé, mert: föl támasztja halott testvérüket, lásd János U. Es .mílyokimondhatatlanul megindító a tizeneggyel való utolsó, a halál árnyékában foJ.yta.rott beszélgetése a megfeszítése előtti éjszakán, midőn közöké:.ve.l:ökj:--Íiogy;.elmegy,:.és;megrnondta nekik, hogy mi 1 yen hányattacások és szeuvedésefc;sfijtják;má|d-:.őket: íi világban távozása után, és fiaiként vigasz­talta és látta;.cí;őket.tanáccsal,s sem in tégy végrendeletben hagyta rájuk Szent- leikét, és-ezáltal.békes:ségét^:vigásztaiását;és:örömét, miként a János cvaogé- i i u má bán. (a --! 3-A-, t-4.y -l-5o: és- •. 16;.:.-.rés--zefcbén:); nlvassuk; és be fej ezésü 1 e 1 mondta értük é S:egyházáért::mélységésén;-inegindftó::közbenjáró imádságát (17. rész). Valahány toll-leírta, vagy/einberí)száj elniomdtá-beszélgetés közti 1 ez a legszere- tetteijesebb és; .1-egmegiiidífóbb.v---

8,A menriyekországánakívaliásos-hiíét nagyrészt in.duhj.tok képezik.

Ahm>Z:\kéts.ég:-ne&,fér.he^ hit van. és ez az igaz hita legtisztább: és; legtőkéÍetesísba,: á^tnem iyei-áílapot.szentírásbeli ábrázolása szerint azonban a m en n y e iv a llás i-szen t és hatalíBásisizeretetben meg- öröm­ben , iíletve;m indezek;buzgó;és;Íángofóídicséretra-noci-ássaI va 16 kifejezésében all. (úgyhogy a; m ennyei szentek liíte; iígyanabból::vanv-m i nt ide lenn a földie­ké. vagyis a:textusban m ondott kibeszéíhetetlen; és : diestíük örömmel való (>rvendczésből, =. M árm ost: nagy ;balgaság;;;leiine ;a z t::áfíítani, hogy mivei a

33

m ennyben a szen tek nem lesznek egyesülve testtel és vérrel, és n fm lesznek ide gnedveiké am elyeket (lé lek és te s t egységének; törvényei-alánján-)- m eg­indíthatnának leik ü k rí a gy érzések tiilárací é szete te t ü k és örve o. d é té s ü k ne m lehet indulat. Csakhogy mi nem a rest, hanem a í é le k ia d n i a íaírőí b e szélünk, közülük is a i e g fo n tos a b b a k r ók a. szer e te t r o 1 és az ö r o mroí. H a ezefc megv an ~ nak az akár a testben, akár az azon kívül lakozó felekben,:m egindítják s m eg­hatják azt. Ha pedig valóban benne vannak a lélekben,:raégpedig^olyerővel, m int amilyennel a m ennyei szentekben, a lélek Fölötte hatalmasan meg;adui s m eghatódik, ami egvet jelent azzal, hogy erős indülátökkál'-'.feíp;;; alö-;igaz, tapasztalatilag nem tudjuk, mit tesz a szeretet és az öröm. h.a testetlen vagy megdicsőüit lélek érzi azt; azaz nincsen arról ismeretünk, hogy milyen-.--a szeretet és az öröm az ilyen körülm ények közt lévő lélekben;--eltentjen- a földön elő szentek tudván tudják, mit jelent a lélekben lakozó-asteni-szeretet és öröm. s hogy mit jelen t a különálló lelkek n^enaye:^’SzeréteiéÍnÉ.föZ:'’áSöröra.-é~ hez hasonló szeretet és öröm. A földön élő szentek szeretete és öröme egyet jelent a mennyei világosság, élet és boldogság beköszöntéveí és íölvirradásá- vak és hasonlít ottani szerete tükhöz és örömükhöz, vagy, másképpen m ond­va, term észetük azonos, csak m értékben és körülményben különböznek. Ezt világosan bizonyítja számos ige: Péld 4,18: jn 4,14 és 6,40, 47, 50, 51. 54, 58: I jn 3,16; 1 Kor 13,8-12, Oktalanság lenne tehát azt föltételezni, hogy a mennybéli szentek szerete te és öröme nemcsak körülményben és mérték­ben, hanem term észetben is úgyannyira elüt a földön élő-szentek szeretőiétől, és örömétől, hogy nem. is lehet őket indulatoknak mondani:- a mennybéli szenteknek ugyan n incsenek ezek által mozgásba hozható ídegszcílemekés vére, de a földön élő em berekben a vér és az idegi elkékMozg-ása egyáSfalán nem érinti az indu latok lényegét, csupán a következm ényüket teszi, jól lehet ellenhatásai e lő idézhe tnek járulékos különbségeket a lélek érzületeiben. A lélekben a szeretet és az öröm érzülete megelőzi a testnedvekre gyakorolt mindenfajta hatást; a lé leknek ez az érzülete következésképpen nem::-a-:te$r~ nedvek mozgásán múlik, és igya te s te t len kéicknskyh.leh^ pedig valahol a szere te t és az öröm munkák akár testen belük akár testen k ívü l a lélek érzékeli azt; és ezt a belső, érzékelést, ez t a-fajta:-lelki'-érzékle- tet, a léleknek ezt a m ozdulását nevezzük indüíatnak;'.::amiko.r--tehát-:a-1élek így érez (ha szabad így mondanom), és így mcgmc}zdul,::e-zt;neyez7;ü:kv.'mégín- dultságnak, különösen ha ez a belső érzékelés és mozgás magas fokra hág, miként a m ennyben élő szentek esetében teszi. Ha-AalaoM pótról a Szentírásból k itudha tunk , akkor az az, hcgy---az----0t£':--kl£0z'ó::-s-zé-ntefe öröme és szeretete roppan t nagy és erős, a legerőte[jesebb:é s :legelevenehh, kimondhatatlanul kedves érzést kelt a szívben, végtelenül meghatja, átlelke-

Lásd ehhez a/, „ id e £ Íc 'k c k ’"-rc vonatkozó fordítni jegyze te i a 20. oldalon (a ford.h

34

bárki is, hogy midőn a mennyben lakozó szentek látják Atyjuk arcát és a Szabadító dicsőségéi, az ő csodálatos munkám és különösen élete föiáldozá- sán elmélkednek, a látottak és megfontoltak nem hatják meg, nem indítják meg szívüket?

Következésképpen ha a mennyei hit főként szent szeretet és öröm. akkor nagy mércékben Indulat; az igaz vallásos hitet tehát nagyrészt bizonyára indu­latok alkotják. Bármely dolog legigazabb természetét úgy ismerhetjük meg, .hogy ha ott vizsgálódunk, ahol a maga tisztaságában és tökéletességében lelhető fö l Ha az arany igaz természetét akarjuk megismerni, nem a tiszthat- k n ércet nézzük, hanem a finomított; színaranyat. I:la az igaz vallásos hitei óhajtjuk megérteni, oda kei! mennünk, ahol az igaz vallásos hit. s csakis az igaz vallásos hit lelhető fői a maga tökéletességében, hibátlanul s eíegyítetie- nül. A hívő emberek nem e világból valók, idegenek itt, a mennyországhoz tartoznak; odaíémről születnek, a mennyország a .hazájuk, és mennyei szüle­tésük révén mennyei természetet nyernek, felülrői kapják íelkentségüket; az igaz hit bennük meglévő kútfejét a mennyei hit táplálja; kegyelmi állapotuk­ban a dicsőség virrad föl; és úgy készíti föl őket Isten arra a világra, hogy hozzáigazítja őket.

9,Kitűnik mindez ama kötelességek természetéből is, melyeket Isten az igaz vallás eszközeiül és kifejezéséül rendelt.

Példaképpen felhozhatjuk az imádság kötelezettségét: nyilvánvaló, hogy ebben nem azért kell Isten tökéletességét, fenségét, szentségét, jóságát, teljesen elegendő voltát; Illetve tulajdon hitványságunkat, ürességünket, függőségünket, méltatlanságunkat, hiányainkat és kívánságainkat hirdet­nünk. hogy mindezeket Istennel tudassuk, illetve hogy szívét magunk felé hajlítván rábírjuk, hogy kegyeimet mutasson irántunk, hanem azért, hogy a magunk szívét indítsuk meg az elmondottakkal, és ilyképpen felkészüljünk a kért áldásokra. Az ilyen gesztusoknak, az Isten tiszteletekor tanúsított kül­sői ege-s magatartásnak, azaz az alázat és tisztelet szokás előírta kifejezésének csakis az a haszna lehet, hogy a saját szívünket vagy más emberek szívét valamelyest megindítják.

ístc n n.e k sz ól ó dicsére te ke t is a z é r t ke 1! cnekelnün k., h o gy ío 1 g e rj esszék s kifejezzék vallási indulatainkat. Mi egyébért fordulnánk istenhez inkább versben és énekben, mintsem folyóbeszédben, ha nem azért, mert természe­tünk és lelkialkatunk folytán e dolgok hajlamosak hatni indulatainkra:

Ugyanez áll az Isten rendelte sákramentumok természetére és céljára is. Isten lelkialkatunkra való tekintettel nemcsak azt rendelte el, hogy halljunk az evangélium nagy dolgairól, Krisztus üdvözítésérők hogy igéjéből tanítást

kapjunk, hanem azt isr hogy mindezek mintegy széniünk előtt. táruljanak föl, é rzé k 1 e tes kiáb rázolasokban, azaz: a sákramentumokbae ; jele aj ehe k meg, hogy még erőteljesebbenfejtsék-ki :;ránfe-m;egi:0.dítő- hatása kat--

. \ zon k ívül ís te n kétségkívül-' a vége 11 rendelte e l ; hogy: a Szénrí rost) a n közöl t igéjét a prédÍkálásnak:kellföltároía, alkalmaznia és :megértetnie, hogy azistera döígokát az emberek- szívébe-, éstind illataiba bevésse.1 f ia az emberek csupán, a Szent írás jé - kommentárjaival, -- magva rázatai val. és;-más.atkaím as hí ttu dományi munkákkal bírnának, az még mind nem valósítaná m ég azt a célt, amiért Isten a. produkálás intézményét rendelte, mert bár ezek.-:.I.sten:-:-ágéjének dolgairól szintúgy jó tanítást adnak, mint az igehirdetés, ámde nem hatnak úgy az em ­berek szívére és indulataira. Igéjének hirdetésében Isten az ige sajátos és életteli alkalmazását rendeke el az emberek érdekében - oly eszközt, mely képes a bűnösök szívére hatni a hit dolgainak fontosságát, saját nyomorúsága-- kát, e nyomorúság orvoslását s a kínált orvosság dicsőséges' - és-'.hathatős.: voltát üfetően, s képes a szentek ciszta gondolkodását felterjesztem, indulataikat megmozdítani a hit nagy dolgainak síkű íölem!egetése:-és.-igaz vaíőjükfean szemük elé állítása áitaí, még hu mindezt már ők jól ismerik is, miután mind­ezekre nézve kellő tanításban részesültek (2Pt 1,12-1.3’l Különösen fontos föladata az igehirdetésnek, hogy a textusunkban is említett két indulatot gerjessze föl a szívekben, a szeretőiét és az örömöt: K.nsztusy-adott némelye­ket apostolokul, némelyeket, profétáko:I,: némelyeket-e¥an:gyéhs-tá-fcuh---né.m:.é“ Iveket pedig pásztorokul és tanítókul... a Krisztus teste... fölépítésére szere- tetben '1 {Ef 4,11-12.1 6); Az apostol, midőn ^fííríQteB'st-.ajeIfeip:á-s-2tötí.:szolgálát~ ra oktatta, azt mondta neki, hogy az ige célja, m.eiy'-végrd:-ap'réd:íkátö-mafe:azt hirdetnie kötelessége, nem más, mint a szeretet -Az/igehirdetésmásik. Istentől rendelt célja pedig nem más, mint az :e/z»M:'ezért;kaptákba-pré­dikátorok és segítőik az öröm. munkatársai nevetiERörd.^-#).-

10.Bizonyítéka annak, hogy az igaz vallás, a s zívb.é li: szentség;.; nagy részt-a-szív indulatában áll, hogy a Szentírás a szív bűnét nagyfészt-a.szív-me.'g:kemén.ye- désében. látja. Éspedig teszi ezt mindenütt. Krisztus-a-zsídók--.-'szudtemély­sége miatt érzett fájdalmat s haragot irántuk: „Ö-pedig.elnézvéá-őket harag­gal, bánkódván szívok keménysége mtatt” (Márk 3,5).: Az emberek',, ha-ilyen a szívük, haragot gyűjtenek maguknak: .,De te-, a- tevkeménységedíésímeg nem tért szíved szerint gyűjtési magadnak haragot a hafagnak:,és:az :':I;stó%igaz ítélete kijelentésének napjára" (Rom 2,5). Izráeía Szenrírás tanüságaszerint szíve keménysége mia11 nem. engede!meskedik: az::U rn ak : ;,,azv.í zráel :háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az;egész Izrael háza kemény homlokú és megátalkodott azívő” AEz3-,7).::A posztában. v ándorló mák a e s, ö n. fejti nemze d é k go nos z sá gá t a: ;Zso! táros i s a: szívük-: ke-

m énységéoek tulajdonítja; „vajha ma hallanátok az ő szavát, ne keményítsé­tek meg a ti szíveteket, m int,., a pusztában,: ahol megkísértettek engem a ti a t y ái tok; próbái a: tette k ■ enge ni t j ól I ehet I áttá k az é n e se I c k e d e te m e t . Ne gy - ven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám; .■■'.Féve-lygŐ szívű nép ők, és nem tudják ok az én utamat!” ■■(■Zsolt.--95,7-10). A szívkeménység- gél magyarázza az: írás: azt is, hogy.Sédékiás-. miért .nem fordult az Úrhoz; * Makaccsá• és -önfejűvé lett,- ahelyett,-.-hogy --megtért- volna: az- Úrhoz, Izrael Istenéhez’5r(2.Krén-:36,13).■Ezva sájácság az-oka annak, hogy az emberekben nmesen-feteBféte!em,s-az;feteii::tltjaírÓtíeténiefc:;,, M iért enged'éteit'éveiyed- ní^^minkeE-átaidrök o b :- U r a m k e m é n y í t é d . - : m e g : szívünket,, hogy. ne féljünk tégedet?”-(Esá- 63,l-7)i Ezzel;magyarázza a Szentírás Krisztus .elutasí­tását és: a:kereszténység ellenzését;'-,,Mikor.'pedig némelyek megkeményíték magokat-és-; nem--hivé-íi-ek,-; gonoszul-. szólván--'az';- Urnák, írtáról a sokaság előtt” (Csé.-l.--i.9,9).:'Azt,--- hogy-.-Isteii- áterigedr-az-.-embereket a bűn hatalmának és a szív.tómlásánákv'a:SzentMs::gyakraw:ógy:--feiezi-.:kiv hogy Isten, megkeményí- tecte szívüket:-,fA«.nakökaért:ákín;akar.k.önyőrüív: akit. pedig. akar,, megkenné- nyít” . (Rom 9y vagy-'pedigrv*MegvaMtötta---az ő szemeiket, és-megkemé- nyítette---az-ő-szívókét’• ^jn-!;2;i40). Az apostol is szemlátomást egyazon dolog­ként-emfeget^^^^ gonosz .szívet és a kemény;szívet: „Meg ne keményítsétek a ti-szíveteket, mint... a kísértés ama n:apj.á■!I:■■:a.■;;p:iísz;tá.b.a■I'íI:, {Zsid-'-Sv-tS^-iíietv-e::,,;Vigyázzatok atyánifíai,hogy val:ató::ne:-legyéii-:-teírmelyikő- cöknefch-ítetten:göiiösz;szíve,:Ho:gy::az..:élő: Isten tő!::e:l:s:zafcádjon;,::'Hané.m;.intse- tek:egy.mist-minden,-.napony;míg tart a ma, hogy egyikőt.ök se keméeyíttessék m eg a-.bűnnek-csalárdsága,ál.tál ■■■ (12-13. v/).. is tennek a m egtérésben végzett roppant-imiri-káját,:-az-ember bCfnbőI vafó szabadítását a Szentírás ugyancsak így ju ttatja kifejezésre: „eltávolítóm 'a kőszívet az Ő testekből, és adok nékik hússzív-et^-iEz-ll J-9--és:36v26).;v-;-----:

■ - Mármost-m;egkeményedet.t;-szíveH-'egyszeriíen meg nem indult szívet kell értenünk,, olyan-szíve^-melyecefé-Byés indulat- nem igen tud m eghatni; akár­csak- a : kő-,.- -érzéketlen, - oktalan,-szenvtelen, befolyásolhatatlan. A kem ény szívet ezért is mondja: a;-Sze:nt!rás.-' .köSZÍvn:efc,. és állítja szem be a hűsszívveh mely -érez,.- észlel-hetőn - m eghatód í k és- m egrend ü 1. A Szen tír ásban ke mé ny és lágy-.szívről ős- olvasunk, -és-;-a---kettő-,- mondanunk--sem, kell, e llen té tben áll egymással.--Am mi-volna a lágy-szív,--h-a--iiem-az,- amit könnyűszerrel-befolyásol az, amitől megindulnia- kell?-Isten dicséri. Jósiást a-lágy szívéért, és világosan látszik-elágyszívűségének- fö lem líte tt:megnyilvánulásaiból - és bizonyítékai­ból,-hogy- azon:azt kell érteni,-h-őgy-könnyen:m eghatotta őt a hit kegyes indu­lata: „M eglágytilt a te szíved, és magadat:-megaláztad az y r előtt, hallván azokat, am iket e hely és az ezem helyen:.lakók,-ellen szólottam, hogy pusztu­lássá és átokká lesznek, és megszaggattad: a te ruháidat, és sírtál előttem ; azért énds m eghailgattalak, azt mondja az U r’ (2Kir 22,19). E tek in tetben

37

olyanokká kell kém ünk, mint a, k isdedek, hogy be o-ieh.es síink a m ennyek országába, sor oly kígvszÍYŰeknek:,hogy.-., a lelki és .-.■.mennyei dél gok oly könnyedén m elhassanak és megiiidífsaaak:minket, mint a kisgyermekeket a különböző dolgok.

Ném ely ige hely világosan megmondja, hogy a szív keménységen mdu- iarról m entes szivet kei! értenünk. Hogy a stfuecm adár nem viseltetik a íiókája iránt term észetes érzéssel, ragaszkodással, ezt kifejezendő m ondja jób: „Fiaival oly kem ényen bánik, mintha nem is Övéi volnának” , Hogy valaki a veszedelemtől sem indul meg, azt Salamon a kem ény szívű se gével magyarázza: ,,Boldog ember, aki mindig istenfélő, de a keményszívu bajba esik*' (Préd 28,1.4).

Mármost mivel világos, hogy a Szentírás kemény szíven az oly szívet érd, amely híjává! van a kegyes indulatoknak, és mivel a bűnt és a szív romlottsá­gát a szív keménységével azonosítja, nyilvánvaló, hogy a szívbéli kegyelem­nek és szentségnek evvel ellentétben nagyobbrészt abban kell állnia, hogy a szív kegyes indulatokkal bír, és hajlamos az ilyen indulatokra. A hktudósok közt általános az egyetértés a tekintetben, hogy a bűn hiányban gyökerezik: a szentség hiányában. Márpedig ha a bűn a szív keménységét, azaz a kegyes indulatok hiányát jelenti, akkor kétségtelen, hogy a szentség nagyrészt a kegyes indulatokban, áll.

Távol áll tőlem a föltételezés, hogy minden indulat lágyszívűségre vall: a legkeményebb szívben is uralkodhat gyűlölet, harag, dölví. s a többi önző, önmagasztalö indulat. Mégis nyilvánvaló, hogy az olyan kifejezések, mint a kéményszívűség s a lágyszívűség, a szív indulataira utalnak, a szív bizonyos indulatokra való hajlamát, más indulatoktól pedig elzárkózását jelentik. A későbbiekben ezt még bővebben taglaljuk.

M indent összevéve nyilvánvalónak és világosnak tűnik, hogy az indulatok az igaz vallásnak nagy részét teszik. N em azt akarom mondani, hogy az igaz hívő szívében lévő vallás annál nagyobb, minél nagyobb benne a megindult- ság és a lélek pillanatnyi érzése. Mert semmi kétség, hogy az igaz szentekhez is sok olyan indulat férkőzik, amelyeknek semmi köze sincs a lelkiséghez. Vallási indulataik gyakran elegyesek; nem minden fakad a kegyelembők sok minden inkább a természetből. S bár nem a test az indulatok székhelye, alkotmánya mégis nagyban hozzájárulhat a lélek pillanatnyi érzéséhez. A. vallásosság fokát inkább az indulatokban megnyilvánuló szokás rogzültsége és ereje szerint kell megítélni, aszerint, hogy a szent indulat mennyiben vált szokássá, nem pedig az indulat pillanatnyi foka szerint; a szokás ereje viszont a lélek gondolatainak gyors, heves és hirtelen változásai közt nincs mindig arányban a külsőleges hatásokkal s megnyíivárna kísokkak sem pedig a belső hatásokkal. A vallásos b itet mégis nyilvánvalóan oly nagy mértékben képezik az indulatok, hogy szent indulatok, nélkül nem. is létezhet igaz vallásos hit:

38

mit sem ér az értelem világossága, ha nem terem szent indulatokat a szívben; a szív szokásai:avagy sajátosságai m it sem érnek, ha nincsenek ezektől áthat­va: m it sem: ér a külső gyümölcs,:; ha nem ezek te rm ik .;

: Á iéáv e te tt té te l bizoRyíték;ainakáttekintése .-után: továbbm egyek, és levo- nofenéháiiy. következtetést. .

LMindebből Iáthat|ii.k,:;oi5íyen tévedésben vannak, akik minden \ j.íásiIndulatot elvet azokban nincsen .semmi szilaj:; é • lén* é g i : : \■■-■Mái:az;;országban;;'túlságosan sokan hajlanak erre a vélekedésre.: Részint :azért,'- m ert :aiiíégütoblai re nclkiv üli íd o b en . sokaii i azok: köztiI, akikben: erős :MIlá:í?Cís::Í;OCÍ ii!at:í>fe::táxöadrak, megindultságuk idején, láncoló buzgalmtikban ■n0fe;tá»osltottafcilÉélÍQ mérsékletet, és számos hibába estek; továbbá azért, ■ttiertisöküteet6s:ioidöktaí kérészéletűnek bizonyultak, többek pedig, akiket :ázvÖi"ö:m:::és::a; buzgéságiegészen elragadott, hamar visszaestek, mint ahogyan az eb megtér a maga okádására: ebből következőleg a vallásos indulatok álta­lában sokak szemében elvesztették hitelüket, mintha az igaz vallásnak semmi köze sem lenne azokhoz. így azonban könnyen átesünk a ló másik oldalára, Nem is olyan régen az ellenkező végletben voltunk: a vallásos indu­latokat széltében-hosszában nagy becsben, az igaz kegyelem kiem elkedő érvényesülésének tartották, ám anélkül, hogy komolyabban megvizsgálták volna az ilyen indulatok természetét és e redetét, keletkezésük módjait: ha némelyek ügyannyim megindultak és fölocsúdtak, hogy azonmód ömlött belőlük a vallásos beszéd, átfelkesülten s buzgón áradozván, hogy így betöi- tettek, úgy megteltek, miként járta a sző, hogy' minden további vizsgálódás nélkül azt a következtetést vonták le, hogy ezek az em berek beteltek Isten leikével, és kegyelmének rendkívüli áldásait tapasztalták meg. Ez a véglet uralkodott alig három-négy esztendeje. Am akik akkora vallásos indulatokat válogatás nélkül becsülték és csodálták, most m indeniket elutasítják, szőrös­tül-bő rostit! kihajítják. Ebből is kitetszik, milyen agyafúrt a Sátán. Midőn látta, hogy a vallásos indulatok divatba jönnek, s tudta, hogy az emberek az ország nagy részében egyáltalán nem jártasak az ilyesmiben, nem szereztek ahhoz való tapasztalatot a vallásos indulatok terén, hogy képesek legyenek megítélni azokat, megkülönböztetni az igazakat a hamisaktól, tisztán látta, hogyr kedvenc játékát űzheti, konkolyt ve the t a búza közé, hamis indulatokat vegyíthet Isten L elkének munkájába; tudatában volt, hogy ez igen alkalma­tos módja annak, hogy megcsaljon és örök romlásba döntsön megannyi lelket, mély' sebet üssön a szentek hitén, félelm es pusztába vezesse Őket, és lépésről lépésre rossz hírét költse a vallásnak. Hanem most, hogy a hamis indulatok ártalmas következményei immár tisztán látszanak, nyilvánvalóvá lett, hogy némely érzelem, bár ragyogó látványosságával sokakat elkápráztatott, igazá-

39

bán teljesen üresnek bizonyuk; mármost az ördög átlátta, hogy infínár oiás utat kell keresnie, mostantól azon kell igyekeznie, hogy az .-a- meggyőződés kapjon erőre s terjedjen e h h o g y a vallás dolgait illető inéulatokai és: lelki érzelmeket nem szabad számításba venni, sőt kerülni-keli őket, óvakodni tői ü k , h i s ze n halálos a n ■ veszed e I rn.es e fc. T n d-vá n tud ja ,: hogy: en né ía tkalm a - sahb módja nincsen annak, hogy az egész vallásból, üres, élettelen:.-formaságot csináljon, hathatósan kiiktassa belőle a kegyesség és 'minden- lelkiség-'erejét, s így az igaz kereszténvséget mindenestül cbríídra tétesse. Mert jóllehet az igaz hitnek másból is keli áíiank, nemcsak indulatokból, de az inda iátok oly fontos részét teszik az igyz vallásnak, hogy az íu n f t ls - '-^Akiben nincs vallásos indulat, az a lelki halál állapotáb'áh-'leíedz IstenLeiké erőteljes, megelevenítő és ödvös^éges hatásai nélkül szűkölködik. Amiképpen nincsen igaz hit ott, ahol csupán indulatok műnkálnaívy^-Zolikép­pen nincs igaz hit ott sem. ahol vallásos indulat nem érvényesül. Amiként az értelemben is világosságnak kell uralkodnia, és nem elég, ha csak a buzgó szív megindul, hiszen ahol a szívben csak hévség van, de niaes'&ri-;.td:.!ágöésá:g, ott isteni, mennyei dolgoknak helye nem lehet; úgy:TfíásfelŐli:h£&v\\digb$$ág anavai van a honety ha az el me rak va:. v an -, go ti dói ét-o kfeai e s'-'- ö kó s feodá sokká! de a szív hideg, és meg nei:k ífidülo áfckörsemmi isteni - az, ilyen ism eret nem: lehet az ístenldo-tgEdfc lelki--megértésé,-:-A h itn a g y dolgait: ha:helyesen: fogjuk föle m egindítják szivünket-:-- K étségtelen, hogy . azok: a. végtelen el.: hátáinias, ': fön tös, ■:dicsőséges és csödálátöss- dölgök. amelyekről isten igeiének olyasánáláí S b ;h '>'áhákértesölne-kism ételten-az em berek, csakis azért nem indít,.... * . r i k e r . n ‘erkv%kofcy--Riert'-h'aí:váltok nem volnának, akkor az embe-i k ellentm ondó képtelenségvolna az, hogy szívüket m indezer Ae' me_ cc hassák, és mód felett meg ne indítsák,

A vallásos indulatok ily módon való általános lekicsinylése fölöttébb meg- keményíti az emberek szívét, súlyosbítja bénultságukat és érzéketlenségü­ket,: a lelki halál állapotában megrögzíti, s végül az örök halálba taszítja őket. A vallásos indulatokkal szemben lábra kapott előítélet íátnivalóan. szörnyű következményekkel jár országénkban: megkeményíti a'-bűfiösö-k-'szívéty-e-l- fojtja megannyi szent kegyelmi ajándékát, elsorvusztja'á-hit'é|etét'és''é'rejét, gátat vet a szentségek hatásának, a fásultság és cgylíedvögégálk'^ötilji^zöfrí.t le. m inket,: és: sokakat Isten súlyos megsértésére késztet, mert az utóbbi idő­b e n Isten : álra! e hazában, véghez vitt rendkívüli, m unkát illetően komisz és alantas gondolatokat támaszt bennük.

Márpedig minden vallásos indulatot ócsárolni és gy alázni nem más, mint minden; hitet: kirekesztéoi szívünkből, és így végroirtfásba^dönteni; lelkünket.:;

Aki erős indulataik miatt kárhoztat másokat, annaka:szívében:aligha:le­hetnek erős indulatok. Es hí/*, ást nondolhatjuk, hogy akiben kevés a vallási

40

induíat, abban a hit is kevés lehet. Aki pedig másokat azért kárhoztat, mert azok vallási indulatokkal -bírnak,-.miközben- neki nincsenek ilyen indulatai, annak hite sincsen.

Vannak hamis indulatok, és vannak igazak, Ha, valakinek erősek az indula­tai, attól még nem biztos,; hogy -a: hite igaz;:vha--. viszont-, nincsenek indulatai, akkor bizonyos, hogy nincsen igaz-bité;:-ácfielyes:utaz,- hogy nem utasítunk el minden indulatot,: és n e m is hagyjuk jóvá;mio-d'et^-hmem megkülönböztet) ük őket: némelyeket--jöváhagyunk,.-.-.máso-kat-el-ve.fünk.-:-:-,a búzát eíválasztjtik a pelyvától,^az--aranyat- a -$akktéka 'becsesí:-arbk¥áByfék: -:

Ha .Bziftduía£ok valőbaR éagy: és2ét:teszík::az:ígaz: vallásos; hitnek, abból az -kö­vetkezik.;- l:íö0: -szükségvunro!y.'eszkö-zÖkre^ameIyek az indiilatokat nagyban föi- serkentbetík .■ í-gen:-szükségesek, tehát;az;'olyan könyvek* az olyan igehirdetés, a szentségek :oÍyás-kiszolgálása,-dsten:.imádságban,"éneklésben valő :olyan tisz- telete,;-ám ely4épes:mélyenmegindítani^z-ilyen^eszközökkel élők; s z ív é t , - .■■■■■■■■■R0.rábba:0.: 'az-..0fszág'.--0.épe.' általánosságban;. nagyra; becsülte; é s :. helyeselte, kiváléiíak^és-üdvösríek-tartöCta^ezeket az eszközökét,:mint; amelyek a legal- kál-m'as:al'>bak-.a--.-Megy'e eéíját:eiősegítcní,lettdzlés--3zönba:ii::furcsafnöd:é:gészéh:'Más: képet fesfesaz ifnádkozás .és.:prédi- kálás--bevüiéfee-iiy- -módja,■.-nieíyet korábban: csodáltak és: magasztaltak, éppen éz;ök'náí:íög:Váv;'rniveÍ:áz:indü.Iatökat::érösén::fölgeQész;th.étí^ :m;á:r:a.-asokaságból azo.omód:-.-on.dort;:vál-t--ki,--és:-Hem::Eámaszt:egyéb-indulatot, hanem:csakfanyal- gá-st: és illegve test,-:■ - .-Korábban-talán-a. túlnyomó többség (legalábbis a köznép) abba a végletbe ésetty-.'högy •• m indenképpen -inidiilatos: beszéd:módot: várt el a nyilvános isten­tiszteleteken-;-: mostanra azonban: a-- B-ép nagy része a másik végletbe esett át, Való igaz, némely eszköz erősen-'felszíthatja a gyöngék és tudatlanok szenve­délyek^ de a :: lelkűknek -nemigen- válik-hasznára.- Mert indulatokat ugyan gerjeszthet, ám azok aligha lesznek a kegyelem indulatai avagy a kegyelemre vivő indulatok; .Mindazonáltal ha:'az-eszközök.használata során, m egfelelőkép­pen kezeljük a vallás :dolgait,-természetükhöz -igazodva liánunk velük, és igazul mutatjuk föl őket,-azaz kellő megértésüket--és helyes megítélésüket segitjük-elő, akkor jó,-hogyha az. indulatok .fölserkentésére minél alkalmasabb eszközökkel, é lünk-• • -- - - -

ö,Ha: az igaz vallásos hit nag y : részét indula tok-tesz ik ,lá thatjuk , mily nagy okunk van szégyent és gyalázatot vallani Istent előtt,- amiért oly kevéssé in d í­tanak; meg bennünket a vallás nagy dolgai. M int az elmondottakból kitűnik, ez abból fakad, hogy igen-igen híjával vagyunk az igaz:vallásnak.

4.1

' t e tsz e t t istennek indulatokat adnia az emberi nemnek, éspedig ugyan­azon végre, amelyre az emberi lélek minden képességét és elvét adta, neve­zetesen, hogy az ember legfőbb-célját*; Isten általvaló teremtése- nagy rendel­tetését, azaz a ; hit-ügyét szol gálja, Mégis mén nyíre áj talaiios,: íiogy-az em b e­rek indulataikat m inden másban inkább gyakorolják ésiíáglalkózíátják,: mint a hitben! Az evilági érdekeiket érintő dolgokban, küisőleges élvezeteikben, becsületükben és hírnevükben, természetes kötődéseikben hevesek a vá­gyaik, erősek a kívánságaik, forró és indulatos a szeretet ük, lángoló a buzgal­muk; a szívük ezekben lágy és érzékeny, könnyen meghatódik, mélyen át- érez, erősen aggodalmaskodik, m egrendül, és fölötte elszánt: a világi veszte­ségek miatt szorong, a világi sikernek és boldogulásnak buzgón örvend. Bez­zeg ha a másvilág dolgai jönnek szóba, milyen érzéketlen, mennyire közöm­bös az em berek legtöbbje! Mily tompák az indulataik: Mily nehéz s kemény a szívük erre nézve! Szeretetük hideg, vágyakozásuk bágyadt, buzgalmuk pislákoló, hálájuk, parányi. Képesek teljesen szenvtelen ül, hidegen, érzéket­lenül és oda sem hederítve végigülni s végighallgatni az Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretőiének végtelen mélységéről, magasságáról szóló besze­deket, arról, hogy az Isten végtelenül kedves fiát adta áldozatul az emberek bűnéért, hogy az ártatlan, a szent és a szelíd báránynak a halál tusijában, véres verítékében, hangos és kétségbeesett kiáltozásában, vérző szívében megnyil­vánult szeretetének nincs párja; arról, hogy ő mindezt ellenségeiért vállalta, azért, hogy kiszabadítsa őket m egérdem elt büntetésükből, az örök lángok közül, és kimondhatatlan, örökkévaló örömökhöz.és.dicsőségbe vezesse őket! Ugyan hol kellene indulatainkat kimutatnunk, ha nem éppen itt? Mi kiván- hatOiá:\'ezt:V.]0foba.n: .:;:;miitt.: ez?::;.';.Es van-e eleven és erőteljes ktnyilvánírásukra jobb alkalmunk ennél? Magához vonhatja-e valaha valami ennél nagyszerűbb és; f0ntosabb: a: figyelmünket? Bármi csodálatosabb és meglepőbb? Bármi, ami ennél jobban érdekünkben áll? Vajon föltehetjük-e, hogy bölcs Terem tőnk azért;:ültette: term észetünkbe az Indulatokat, hogy a megfelelő alkalmakon megnyilvánulva hasznunkra váljanak., csak éppen ez alkalommal moccanatla­nul szunnyadjanak? Vajon az e dolgok igazságában hívő keresztény-em bernek egyáltalán megfordulhat-e ilyen gondolat az elméjében?

Ha egyáltalán gyakorolnunk kell az indulatainkat, mert a T erem tő nem oktalanságból tette őket részévé az emberi természetnek, vagyis nem hiába- valóak és nem haszontalanok, akkor bizonyára gyakorolnunk keli őket azon dolgokkal kapcsolatban, amelyek erre a leginkább méltók. De/vajon keresz­tény ember találhat-e akár égen, akár földön csodálatára, . szeré tetére,-: őszinte és áhítozó vágyakozására, reményeire, örvendezésére, odaadó buzgalmára érdem esebb tárgyat, mint mindazt, amit jézus Krisztus evangéliuma föltárt előtte? Amely nemcsak a megindításunkra leginkább érdemes dolgokat je ­lenti ki, hanem a legmegindítóhhan is tárja őket elénk? jehova dicsősége és

szépsége, melynél nincs semmi méltóbb csodálatunkra és szeretetünkre, az elképzelhető legmegindítóbban jelenik meg benne: felíénylik egész ragyogá­sával a megtestesült, végtelen szeretettel teljes, szelíd, könyörületes, haldok­ló Megváltó tekintetében. Isten Bárányának valamennyi erénye, alázatossága, béketurése, szelídsége, engedelmessége, jámborsága, szeretete és könyörüle- tessége úgy tűnik föl benne előttünk, hogy az elgondolható legalkalmasabb módon sarkallja indulatainkat, mert ezek a legnagyobb próbatételt akkor állták ki, a legmagasabb rendue.o akkor jutottak érvényre, amikor ő a legna­gyobb nyomorúságban vfvódottv' niert ' végs(5 - szenvedését, kimondhatatlan, páratlan haláltusáját is hozzánk való gyengéd- szerefetéből és szánalmából törte. Másfelől bűneink gyalázáÉOsyíérm^^ete.v'is. a legmegrázóbb módon nyilvánul meg előttünk az-evangéliumban.; .mert azok legféleimesebb követ­kezményeit. látjuk mindabban*, amit-elszenvedett a: nevünkben, felelni kész Szabadító. Es benne 'figyelhetjük még' Isten büngyölöletének legmegíndí- tóbb megnyilvánulását.is* büntető-haragját;és igazságosságát is, hiszen igazsá­gosságát, félelmes .haragját - ismerjük-■'meg abban, -ahogyan kérlelhetetlen szigorával azon- torolja, meg ..rettenetesen: bűneinket,, akit. mindeneknél, drá­gábbnak tartott,’ és aki'múlhatatlan szeretettel 'visel té té it .irántunk. így ren­delkezett Isten,■üd'.vösség-iÍBkrŐÍ’:é s ^ z evangéliumban' kijelentett, dicsőséges törvényeiről, akárha m inden t szándékosan,ügy készített.yoína,-h.o-gy. m inden­képpen megérintse szívünk leglágyabb részét, és a legerőteljesebben m eg­hassa indulatainkat. Mennyivel inkább ke li porig aláznunk magunkat, hogy még ilyenkor sem indulunk meg!