76 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Kádár Béla

Trianontól a GyŒri programigGazdaság és gazdaságpolitika a Horthy-korszakban

Bármely kor sokféle szemszögbŒl vizsgálható. Magyarország két világháború közöt-

ti gazdasági fejlŒdésére nem indokolatlan visszatérnünk, hiszen a korszakról alkotott

történelemkép korántsem egységes, egyáltalán nem „harag és részrehajlás nélküli”

s gyakorta teljesen egyoldalú. A továbbiakban nem valamely társadalmi, politikai-

gazdasági érdekcsoport szemszögébŒl, hanem a reálgazdasági folyamatok, gazda-

ságpolitikai sajátosságok, nemzetgazdasági teljesítmények oldaláról kívánom átte-

kinteni az idŒszakot. A gazdasági fejlŒdés és a gazdaságpolitikai karakter szempont-

jából a korszak két fŒ szakaszra tagolható: az 1929. évi világválság kirobbanása elŒtti

években a szakadékból való kilábalás, konszolidáció, fellendülés szakaszára, majd a

rákövetkezŒ évtizedet jellemzŒ válság és gazdaságirányítási modellváltás idŒszakára.

Darányi Kálmán miniszterelnök programadó gyŒri beszéde, 1938. március 6.74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 77

Magyar királyság ((Horvátországnélkül) elvesztette területénekkétharmadát, lakosságának ke -reken 60%-át, s az impériumvál-

tások nyomán közel 400 ezer, a hűség-esküt megtagadó és kitoloncolt magyarmenekült, a trianoni államterület lakos-ságának 5%-a érkezett az elcsatolt terü-letekről. Magyarország veszteségei azelső világháború gazdaságot szétzilálóhatása, a háború végét követő kaotikusviszonyok, a Tanácsköztársaság „kisajá-tításai" és a háromnegyed éves románmegszállás hadizsákmányolásai követ-keztében lényegesen nagyobbak voltak,mint a Németországot és Ausztriát értkárok. A trianoni országterület nemze-ti jövedelme 1920-ban 40%-kal volt ala-csonyabb, mint az utolsó békeévben,1913-ban. A társadalmi szerkezet szem-pontjából súlyos veszteséget jelentett aFelvidék, a Partium és a Délvidék váro-si, polgárosodottabb, középosztálybeliés kispolgári lakosságának elvesztése.

TRAGIKUS HELYZETEltorzult a gazdaság termelési és térszer-kezete. Az erdőállomány 12%-a, a vas -érctermelés 10%-a, a vasúthálózat egy-harmada maradt a megcsonkított állam-területen. Budapest korábban egy 21milliós lakosságú ország fővárosa volt. Afővárosi agglomerációt ellensúlyozóvidéki növekedési pólusok, Po zsony,Kassa, Nagyvárad, Temesvár, Zágráb, ahatáron túlra kerültek. A megmaradtnagyobb vidéki városok lakossága csak60-70 ezer fős nagyságrendet ért el.

Eltorzult a Kárpát-medencén, sőt aDuna-medencén belüli, évszázadok alattkialakult történelmi munkamegosztás.Ausztria és Csehország vette fel hagyo-mányosan a magyar kivitel kétharma-dát, háromnegyedét. Magyarország aMonarchia piacán helyezte el a fejlett-ségi színvonalához viszonyítva kimagas-ló arányú gépiparának termékeit, ugyan -akkor nyersanyagigényének túlnyomórészét az erdélyi és felvidéki területek-ről elégítette ki. Az összeszűkült belsőpiac számára a gépipar túlméretezettlett, megnőtt a függőség a szomszédosországok nyersanyag-be szállításaitól.

A gazdasági helyzet és a gazdaságpo-litikai kihívások súlyossága vitathatatlanvolt. A legfelsőbb döntéshozatali szintenegyértelműen tisztázódott stratégiai fel-adatokat a Monarchiából való kiválás,illetve a nemzetállami intézményrend-szer kiépítése, a pénzügyi stabilizáció, anövekedés beindítása, a külgazdasági

kapcsolatrendszer újjáépítése jelentette.A korszak nyitóévében azonban nem ala-kult ki egyetértés ab ban, hogy milyenforrásokból indítható be a gyakorlatilagösszeomlott gazdaság.

A Teleki-kormány a győztes nagyha-talmak Magyarország iránti akkori ér -dektelenségéből – sőt a szomszédosországoknak és Franciaországnak a ma -gyar talpra állással szembeni ellenérde-keltségéből – kiindulva az önerőre tá -maszkodás politikáját hirdette meg.Egyéb erőforrások híján az 1920. évi vál-ságkezelési program fő eszköze az adó-emelés és a vagyonérték 5–20%-a közöt-ti egyszeri vagyondézsma kivetése volt.Féléves átmeneti siker után a vagyonosrétegek ellenállása, illetve a vonakodva,késlekedve befizetett összeg elinflálódá-sa következtében az önerőre támaszko-dás politikája összeomlott.

A BETHLENI ÉVTIZEDA Telekit felváltó, majd egy évtizedigregnáló Bethlen kormány az önerőre tá -maszkodó kilábalást nem ítélte megva-lósíthatónak, s az ország gyenge meg-takarító képessége miatt elkerülhetet-lennek tartotta a külső erőforrásokratámaszkodást. Ennek érdekében több -lépcsős újjáépítési programot indított be.

Nyitányként a keleti harcmodor szel-lemében a leküzdendő ellenfél erejétfelhasználva, sajátos öngerjesztő tarló-tűzként ismét működésbe hozta a ban-kóprést, az inflációs folyamatot. Máso-dik lépésként átfogó adóreformot jelen-tett be, amelyet a kormányzat liberális-konzervatív, angolszász ihletettségűszellemisége ellenére figyelemre méltóprogresszivitás jellemzett. A keresztényszolidaritás és a nemzeti bajtársiasságjegyében 1%-tól 44%-ig terjedő hét adó-kulcsot vezettek be. A költségvetésideficit csökkentése érdekében 1922 és1925 között 210 ezerről 150 ezerre csök -kent az állami alkalmazottak száma, azállásukat megtartók fizetése 30–60%-kal csökkent. A „nemzeti bajtársiasság"szellemében a magasabb jövedelműtisztviselőké nagyobb, a szerényebbjövedelműeké pedig kisebb mértékbencsökkent.

Bethlen felismerte, hogy a múltöröksége nem tüntethető el egyik nap-ról a másikra, a tartós siker széles poli-tikai bázist, társadalmi megbékélést igé-nyel. A népszerűtlen intézkedések beve-zetését megelőzték a kormányzati cse-lekvőképességet megteremtő politikaimegállapodások a kisgazdapárttal, az

ipari és pénzügyi körökkel, a legálisszervezett munkásság képviselőjével.Megvalósult a művelt földterület egyti-zedére kiterjedő, korántsem elégségesmértékű, de a vidéki szociális feszültsé-get mégiscsak csökkentő földreform.Harmadik lépcsőben terjesztette be igé-nyét a kormány népszövetségi hitelre,amelyet – Franciaország és a kisantantellenállása ellenére – az ország 1924júliusában 250 millió aranykorona tény-leges értékben megkapott.

A népszövetségi hitel megalapoztaMagyarország nemzetközi hitelképes-ségét, megszűnt az inflatorikus finan-szírozás, megalakult a független Nem-zeti Bank, amely átvette a pénzkibocsá-tási jogot, s kezelte az ország arany- ésdevizakészleteit. 1927 januárjában beve-zették az új fizetőeszközt, a konvertibi-lis pengőt.

A gazdaságpolitika helyességét a gaz-dasági folyamatok minősítik. A pénz-ügyi konszolidáció fél évtizedet vettigénybe. A költségvetés már az 1925-ösévben kiegyensúlyozottá vált, s a világ-válságig bevételi többlettel zárt.

Korunk uralkodó neoliberális szelle-miségű közgazdasági felfogása szerinta költségvetésiegyensúly-hiány csökken-tése, illetve eltüntetése jelentős növe-kedési áldozatot, nemzetijövedelem-zsugorodást követel. Ezzel szemben anemzeti jövedelem 1920 és 1927 között65%-kal nőtt, azaz lényegében elérte az1913. évi színvonalat. Bár újjáépítésiidőszakban a gazdasági növekedés üte -me rendszerint magasabb, ez a hét évalatt elért gazdasági növekedés a jóvaldinamikusabb 1950-es évek Né met -országában és Olaszországában gazda-sági csodának számított. A nemzetijövedelem volumene 1930-ig további8%-kal bővült. A válságkezelési és kon-szolidációs periódusban tehát sikerültaz egyensúlyhiány-csökkentés és a dina-mizálás feladatát párhuzamosan meg-oldani.

Az általános helyzeten túlmenőenérdemes szemügyre venni a konszoli-dációs politika sikerében közrejátszófontosabb szakpolitikai helyzeteleme-ket. A konszolidációt megelőző mega -infláció a korábbi adósságokat mindenszinten elporlasztotta. Az inflációtkihasználó angol és amerikai befekte-tők igen kedvező árfolyamon jutottakmagyarországi részvénytulajdonhoz.Ausztria szintén súlyos pénzügyi válság-helyzetében a magyarországi külfölditőkebefektetések csaknem 50%-át tulaj-donló osztrák tulajdonosok értékesí-tésre kényszerültek. Amerikai tőkéből

A

olyan korszerű, exportorientált iparivállalatok jöttek létre, mint az EgyesültIzzó vagy a Standard. Az ország külföl-di adósságai 1931-ben 4,3 milliárd pen-gőre rúgtak, ami az akkori nemzetijövedelem 92%-ának felelt meg.

A szerkezetátalakítási kényszerekszükségessé, az új pénzügyi erőforrá-sok pedig lehetővé tették a kor realitá-sainak megfelelő hosszabb távú iparpo-litikai koncepció beindítását. A magyargazdaságpolitikai törekvések évszáza-dos jellemzője volt az osztrák–cseh ere-detű importra utaltság csökkentése. Aszomszédos országok ellenséges politi-kája szükségessé, a nemzeti önállóságés a gazdasági növekedés beindulásalehetővé tette az ipari önellátás mértéké-nek növelését. A Monarchia időszakában

a magyar iparon belül nem-zetközi összehasonlításbanis fejlett volt az élelmiszer-és gépipar, a textil- és kon-fekcióipar aránya vi szontkirívóan alacsony. Az utób-bi termékek iránti keresletjelentékeny részét import-

ból elégítették ki. A növekedésösztön-zés, foglalkoztatás és a külkereskedelmiegyensúly javítása egyaránt szükségessétette a könnyűipari import helyettesíté-sét belföldi termeléssel. Az importhelyet-tesítés mozgásterét szemlélteti, hogy1922–23-ban a magyar behozatal közel40%-át tették ki textíliák.

Az importhelyettesítő iparfejlesztésmegvalósításának fő eszköze a protek-cionista jellegű vámpolitika volt, nem-csak a textíliák, hanem az élelmiszer -ipari termékek, mezőgazdasági rendel-tetésű gépek és szeráruk, járműiparitermékek esetében is. Az 1927. évi átla-gos magyar vámszínvonal (30%) jóvalmagasabb volt a német, a francia és azolasz szintnél, de alacsonyabb volt acsehszlovák, a román és a jugoszlávátlagnál, azaz kirívónak, versenyképes-ség-rombolónak nem nevezhető.

Egy új iparpolitika eredményei min-dig időbeni eltolódással jelentkeznek.Az 1920-as évek első felének és a har-mincas évek második felének import-szerkezetében a nyersanyagok átlagosaránya 32%-ról 42%-ra nőtt, a készter-

mékeké viszont 45%-ról 32%-ra csök-kent. Másfél évtized alatt a behozatalszerkezete jelentősen módosult, azimportfüggőség mértéke, különösen a„nem létfontosságú" termékek kategó-riájában nagymértékben csökkent.

Kis országok növekedésének fő haj-tóereje azonban az export, a szakoso-dás előnyeinek kiaknázása, a belső piacfelvevőképességét meghaladó, gazdasá-gos termelési sorozatok kialakítása. Adualizmus korában a mezőgazdasági ésélelmiszer-ipari termékek mellett a bel-földi szükségletet lényegesen meghala-dó mértékű termelés alakult ki egyesgépipari ágakban is, így a mozdonyok,gőzgépek, dízelmotorok; az 1920-asévek befektetései nyomán pedig elekt-roipari termékek, például izzólámpákgyártásában. Az 1920-as években dúlóinfláció nem csupán a tőkeimportot,illetve a tulajdonosváltást ösztönözte,hanem a magyar ipar viszonylagos ver-senyképességét is javította. A kivitelértéke 1920-ban még csak 191 milliópengőt, 1926-ban már 873 millió pen-gőt tett ki, azaz hat év alatt négy és fél-

78 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Gépkocsik a csepeli Weiss

Manfred Mıvekraktárában,

193074 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

szeresére nőtt, s az import értékének92%-át fedezte. A külkereskedelmitöbblet 1930-ban jelent meg, s a kor-szak végéig megmaradt.

A VÁLSÁGKEZELÉSAz 1929 végén bekövetkezett NewYork-i tőzsdekrach nyomán kialakultvilágválság némi időbeni eltolódássalMagyarországot is elérte. A pénzpiacokösszeomlása, a hitelek bedugulása, atermelés és fogyasztás világméretűzuhanása mellett a nyersanyagok ésélelmiszerek árszintje 50-70%-kal csök-kent. Összezsugorodott a nemzetköziáru- és tőkepiaci forgalom, összeomlottaz első világháború után többé-kevésbévisszahozott liberálkapitalizmus rend-szere. Az önszabályozó szerepet betöl-teni nem tudó piaci mechanizmusokháttérbe szorultak, a válságkezelés erő-teljes állami szerepvállalást, protekcio-nista gazdaságpolitikát és „befelé fordu-ló" gazdasági növekedést hívott életre.

A válság ugyan a túlfűtött amerikaipénzpiacokból indult ki, de a nyersanya-

gokat és a mezőgazdasági termékeketexportáló és tőkét importáló országo-kat érintette a legsúlyosabban, ahol aGDP 30-40%-kal esett vissza. Magyaror-szágon a folyó áron számított nemzetijövedelem az 1929. évi csúcs és az 1932.évi mélypont között mintegy 35%-kalzuhant. A kivitel értéke több mint 50%-kal, a devizatartalékoké pedig közel40%-kal esett vissza. Ugyanakkor nemhagyható figyelmen kívül, hogy az erő-teljes defláció, különösen az agrárárzu-hanás következtében a reáljövedelemcsökkenése jóval kisebb mértékű volt.Változatlan árakon a nemzeti jövedelemvisszaesése 13%-os volt. Az alacsonyjövedelmi kategóriába tartózó lakosság-csoportok háztartási kiadásainak akko-ri szerkezetében az élelmiszerek aranya66%-ot tett ki, e termékek árszínvona-lának zuhanása a jövedelemvesztésmértékét tompította.

A „külső feltételek” radikális megvál-tozása, az exportbővítés és a külső erő-forrásszerzés lehetőségeinek összeszű-külése nyomán rövid ideig Bethlen Ist-ván, majd az őt követő Károlyi Gyulakormánya a kor legtöbb országában

követett restrikciós, taka-rékossági politika elemei-vel – az állami kiadásokbefagyasztásával, a beru-házások és bizonyos szo-ciális ellátmányok lefaragásával – igye-kezett a válságot csillapítani. A helyzetsú lyosbodása, illetve az alkalmazottgazdaságpolitikával szembeni ellenálláshívta életre 1932-ben a korszakváltásjeleit felismerő Gömbös-kormányt,amely letért a korábbi útról, s elmoz-dult az erőteljes állami gazdasági sze-repvállalás felé. Az állami szabályozás,korlátozás és ösztönzés elemeit ötvöző95 pontos nemzeti munkaprogram amagyar gazdaságpolitika történetébenaz első holisztikus, átfogó igényű stra-tégiai program, amely erőteljesen tá -maszkodott az állam- és gazdaságirá-nyítási szervezetre, egy aktív külgazda-ság- és külpolitikára. Gömbös halálahozott hangsúlyváltást, gazdaságpoliti-kájának jellege és eszköztára azonbanvégigvonult a harmincas éveken, tükrö-ződött a hadigazdálkodásban, s jelen-tős mértékben beépült a későbbi „terv-gazdasági" rendszerbe.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 79

Autóforgalom abudai Várban, 1940

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Az új helyzet által kikényszerítettállami gazdaságirányítás fő eszközeit akötött devizagazdálkodás bevezetése ésa külgazdasági kapcsolatok átszervezé-se jelentették. Az MNB központi devi-zagazdálkodási szerepének törvénybeiktatása lehetővé tette a szűkös deviza-készletek központosítását, a devizafel-használás irányítását, a pengő konver-tibilitásának korlátozását, a valutabe-szolgáltatási kötelezettséget. Kialakulta többszörös árfolyamrendszer, a pengőfelhasználás szerinti hat árfolyamakülönféle gazdaságpolitikai célok meg-valósítását szolgálta.

A kötött devizagazdálkodási rend-szer párosult a külkereskedelem államiirányításával. A külkereskedelmi forga-

lom devizaterheinek csök-kentésére ki alakult a kétol-dalú kereskedelmi egyez-mények rendszere. E meg-állapodásokban az árakvilágpiaciak voltak, fizeté-

si eszközként pedig fontot vagy dollárthasználtak. A fizetéseket kötött kétol-

dalú klíringszámlán lehetett jóváírni, akülkereskedelmi partner a bevételeitcsak az adott kétoldalú kapcsolatbantudta felhasználni. A megállapodásokígy nullszaldósak voltak, egyensúlyizavarok nem léphettek fel.

A világszerte elterjedt protekcionistagazdaságpolitika nyomán Magyaror-szág is emelte a vámokat átlag 50%-osmértékben. Esetenként prohibitív vá -mokkal kívánták a partnereket a ma -gyar export számára kedvezményeketnyújtó kétoldalú megállapodások elfo-gadására késztetni. Nagyobb hangsúlytkaptak a nem vámvédelmi, protekcio-nista eszközök, az állami és közületimegrendelések, támogatások. Az ex -porttámogatási rendszer keretében az

exportőr a hivatalos árfolyamon számí-tott összegen felül a konvertibilis devi-zák után 50%-os, klíringvalutákra 30%-os felárat kapott, amely a jobb szakoso-dást és partnerválasztást ösztönözte. Amezőgazdasági termelés egyoldalúsá-gának csökkentésére bizonyos intenzí-vebb munkaerő- és földfelhasználást

lehetővé tevő termékek (feldolgozotthús, hüvelyesek, lucernamag stb.) ex -portőrei 60–90%-os támogatást kaptak.Az országok és termékek szerinti diffe-renciált árfolyam- és támogatási politi-ka jótékony hatást gyakorolt a szerke-zetátalakításra.

KREATÍV GAZDASÁGPOLITIKAAz erőteljes és viszonylag gyors gazda-ságpolitikai és eszközfelhasználási vál-tozások a gazdaságpolitika kreatív jel-legéről tanúskodnak. Elkerülhetővé válta több szomszédos országban, sőt Né -metországban is bekövetkezett pénz-ügyi összeomlás. A változatlan áron szá-

mított nemzeti jövedelem 1929-ben 6,3milliárd pengőt tett ki, majd az 1932.évi mélypont után 1935-re, hat év alattérte el az 1929. évi színvonalat, 1938-ban pedig 7,3 milliárd pengős értékkelközel 16%-kal haladta meg a válság előt-ti szintet. Ez 1913-hoz viszonyítva mint -egy 26%-os növekedést mutat.

80 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Zenei mısor közvetítése a Magyar

Rádióban, 1932

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

Javult a gazdaság szerkezete. 1913 és1938 között az ipar aránya a nemzetijövedelemben 28%-ról 33%-ra emelke-dett. Az ipari termékek aránya az im -portban 62%-ról 27%-ra csökkent. Át -alakult a külgazdasági kapcsolatok tér-szerkezete is. A Monarchia időszakábanAusztria és Csehország vette fel a ma -gyar kivitel kétharmadát-háromnegye-dét, ez az arány 1938-ra 20%-ra csök-kent. Ugyanakkor Németország része-sedése az 1913. évi egytizedről 24%-ra,Angliáé és Olaszországé 3%-ról 8%-ranőtt. Erőteljesen emelkedett az újnakszámító skandináv, közel-keleti és latin-amerikai piacok aránya is.

A külgazdasági kapcsolatok földrajziszerkezetében kedvezőtlen jelenség volt,hogy Magyarország fő külföldi hi tele-zői – Franciaország, Svájc, valamint azUSA – nem tartoztak az érdemi súlyúkülkereskedelmi partnerek közé, ame-lyek nagyobb megértést szoktak tanúsí-tani adósaik fizetési problémáival szem-ben. Ez tükröződött a kedvezőtlen hitel-feltételekben, hitelvisszavonásokban.

A függőség a külső pénzügyi forrá-soktól a dualizmus korától a vizsgáltidőszak végéig meghatározó maradt.Magyarország Görögországgal együttéllovas volt a közép- és délkelet-európaitérség eladósodási folyamataiban. Azimporthelyettesítés és a kötött deviza-gazdálkodás bevezetése nyomán viszonta magyar fizetési mérleg 1936-ra meg-szabadult a deficittől. A külső forrásokbeáramlásának megcsappanása ugyan-akkor fékezte a korszerűsödési folyamatsebességét. 1939-ben a kötvény- és rész-vénypiac egynegyede volt külföldi kéz-ben (ezen belül Németország aránya22%, Svájcé 20%, Nagy-Britanniáé 17%,az USA-é 14%). A külgazdasági kapcso-latok földrajzi szerkezete jelzi, hogynem Magyarország gazdaságpolitikájanyitott utat a német gazdasági terjesz-kedésnek.

Az 1930-as évek végére már kirajzo-lódtak az európai erőtér változásai, aközelgő háború körvonalai. A válságke-zelő gazdaságpolitika így közvetlenülváltott át a hadigazdálkodási felkészü-lésre, a honvédség felfegyverzésére, aháborús viszonyok közötti önellátáselőkészítésére. Az 1938 tavaszán beje-lentett győri beruházási program mára hadigazdálkodási felkészülés jegyébentörtént. Az egymilliárd aranypengőselőirányzat 60%-a közvetlen katonaicélokat szolgált, 20-20%-át a közlekedé-si rendszer fejlesztésére, illetve egyébgazdaságfejlesztési feladatokra fordítot-ták. A program 60%-át egyszeri vagyon-

adóval, 40%-át a költségvetés által fel-vett hitelekkel finanszírozták.

A győri program beindította a hadi-konjunktúrát. A keresleti oldalról érke-ző szívóhatás az állami katonai kiadások-nál lényegesen nagyobb volt, az ipari ter-melés színvonala, teljesítőképességemegnőtt. Új termékek, tüzérségi fegy-verzet és lőszer, bemérő műszerek,teherautók, motorkerékpárok, híradás-technikai termékek jelentek meg. A hadi-konjunktúra, illetve a győri programhatását érzékelteti, hogy 1938–1943között a gyáripari termelés indexe 42%-os emelkedést mutatott.

ÖSSZEFOGLALÁSA két világháború közötti korszakotpáratlanul nehéz indulóhelyzet, halma-zati háborús hagyaték, az időszak túl-nyomó részén végigvonuló válsághely-zetek s ebből adódó törésvonalak jelle-mezték. A nyugat-európai országok gaz-dasági növekedésének évi átlagos ütemeaz 1870 és 1913 közötti időszakbanelért 2%-ról 1% alá csökkent. A magyargazdasági fejlődés és gazdaságpolitikakülső tényezők által behatárolt kény-szerpályára került. Ilyen helyzetben agazdasági kormányzás, a „governance”és a gazdaság teljesítménye a szűk moz-gástérben adódó lehetőségek felismeré-sétől és kiaknázásától függnek.

Az adott helyzetben az ország törté-nelmi elmaradottságát, a társadalmiigazságtalanságokat és feszültségeketnem sikerült érdemben csökkenteni. Agazdaságfejlődés és a gazdaságpolitikaegyes tartományai közül ezt tükrözi amunkanélküliség magas aránya, ame-lyet csupán a hadigazdálkodás, illetve ahadba lépés tüntetett el. Az elmúlt har-madszázadban felrangosított egyen-súlypolitikában Magyarország a költség-vetési egyensúlyt, pénzügyi stabilitástfél évtized, a külkereskedelmi egyen-súlyt, sőt többletet egy évtized, a fizeté-si mérleg aktívumát másfél évtized alattteremtette meg.

Javult a gazdaság szerkezete; az iparlett a gazdaság vezető ágazata, terme-lése sokrétűbbé, korszerűbbé vált. Csök -kent a függőség a nem létfontosságújavak importjától, a késztermékek ará -nya az importban 1913 és 1938 között62%-ról 28%-ra csökkent. A klebelsbergiprogram nyomán a történelmi sorstársországok csoportjához viszonyítva kiug-róan jó volt a humánerőforrások minő-sége. Az analfabéták aránya a sorstársországok szintjének fele, negyede volt.

Az utólagos előrelátás kegyelmévelmegáldottak gyakorta kárhoztatták akorszak vezetését, hogy végzetes füg-gőségbe taszította az országot Német-országtól. A külgazdasági kapcsolatépí-tés ösztönzőrendszerében ennek ellen-kezője érvényesült, 1938-ban Németor-szág részesedése a magyar kivitelből24% volt, s a külföldi tőkebefektetések22%-a származott Németországból.

A gazdaság teljesítményét legátfo-góbban a növekedési ütem jelzi. A dua-lizmus korában a magyar dinamikamutatói jobbak voltak az európai átlag-nál, a felzárkózás egyértelműen lát-szott, s ez tükröződött a gazdasági köz-érzetben is. A korábbi évtizedekben az1938-ban elért színvonalat az 1913. évi-vel vetették egybe. E negyedszázadbana 26%-os gazdasági növekedés éviüteme nem érte el az 1%-ot. Korrek-tebb összehasonlítás viszont a vizsgáltidőszak nyitó és záró évét szembesíte-ni: 1920 és 1938 között a magyar nem-zeti jövedelem nem egészen két évtizedalatt több mint kétszeresére nőtt, amimai szemmel is figyelemre méltó telje-sítmény.

A korszak gazdaságpolitikája egészé-ben helyesen ismerte fel az ország előttálló kihívásokat, gyorsan alkalmazko-dott a nemzetközi környezet változása-ihoz, s a kor szellemének és lehetősége-inek megfelelő válaszokat adott. Két,egymást kölcsönösen erősítő területen,a gazdaság és az oktatás-kultúra terénaz ország teljesítményei rendkívül jókvoltak. A végrehajtási teljesítményektükrözték a kevésbé fejlett európaiországok csoportjában kimagasló állam-igazgatási színvonalat, a humánerőfor-rások minőségét, a kormányzati és vál-lalatgazdasági vezetés felkészültségét.

Az ország miniszterelnökei, a tudósTeleki, a tapasztalt és kifinomult gent-leman-politikus Bethlen, a képzett ve -zérkari tiszt Gömbös, az elismert pénz-politikus Imrédy, a Klebelsberg, Hóman,Kállay, Keresztes-Fischer, Kánya, Kozmanevével fémjelzett miniszteri gárda, aWeiss Manfréd- és Chorin Ferenc-színvo-nalú ipari vezetők nemzetközi összeha-sonlításban is politikusi elitet alkottak.Kiválasztásuk, cselekvési szabadságuk alegfelsőbb döntéshozatali szintet minő-síti. A tanulságokban nem szűkölködőgazdaságtörténeti korszak további kuta-tásokra vár. A valóság viszont bőségesenbizonyítja, hogy Magyarország nemzet-közi leszakadása, térvesztése nem aHorthy-korszakban kezdődött.

Történészeink még adósok ennekhatározott kimondásával.

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 81