kálvincsillag - a magyar református egyház lapja

A MAgyAr reforMátus egyház lApjA

Kálvincsillag2013

Önazonosság - számvetés – hitelességortodoxKént MenteM, reforMátusKént jÖtteM

jézus utAKAt tApos Az egész Kárpát-MedencébenszáMháború nélKülÖsszefogás A gáton

SZERKESZTŐSÉG:

1146 BUDAPEST, ABONYI U. 21.

[email protected]

WWW.MAJUS22.HU

Kálvincsillag

A MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ LAPJA

Kiadó: Magyarországi Református Egyház

Felelős szerkesztő: Csoma Áron, Fekete Károly

Szerkesztőbizottság:Buzás Borbála (Tiszántúl)Czanik András (MRE)Farkas Gergely (Dunántúl)Fábián Tibor (Királyhágómellék)Halász Sámuel (Délvidék)A. Kis Béla (Felvidék)Kovácsné Marton Erzsébet (Kárpátalja)Köntös László (Dunántúl)T. Németh László (Reformátusok Lapja)Rácsok András (Tiszáninnen)Regéczy-Nagy Enikő (Dunamellék)Somogyi Botond (Erdély)

Olvasószerkesztő: Bagdán Zsuzsanna, Tóth Erika

Lapterv: Rezessy Szabolcs

Grafikai terv, tipográfia: Mikáczó Kamilla

Képfeldolgozás: Szabó Monika

Címlapfotó: Budai BorbálaA kép a Mezőtúron megtartott nyári Csillagpont református ifjúsági találkozón készült. Összeállításunk az 54–59. oldalon olvasható.

Képek:Barcza János, Bethlendi Tamás, Dimény András, Fábián Zoltán, Farkas Gergely, Füle Tamás, Kalocsai Richárd, Kis Lukács, Kiss Gábor, Molnár Sándor, Rácsok András, Rédley Tamás,Sereg Krisztián, Varga Gábor Vargosz és még sokan mások

Nyomtatás: Alföldi Nyomda Zrt.Elnök-vezérigazgató: György Géza

ISSN 2062-0624

Önazonosság - számvetés – hitelesség

A leggyakrabban előforduló szavak a Heidelbergi Kátéban

1A MAgyAr reforMátus egyház lApjA » Kálvincsillag

3 Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok (Benke György) 4 Ki vagyok én? (Karsay Eszter) 5 Körkérdés – önazonosság (Varga Attila, Dézsi Zoltán, Juraj Brecko) 6 Számvetés (Hamar István) 7 Körkérdés – számvetés (A. Kis Béla, Varga László, Patkó Gyula) 8 A hiteles hitbeli hősök bűnvalló hitvallók (Adorjáni Zoltán) 9 Körkérdés – hitelesség (Barna György, Lánczi András, Fazakas Gergely Tamás)

10 Nem csak tankönyv (Czanik András)

14 Az első magyar pasztorálpszichológus (Németh Dávid) 16 Az otthontól el nem szakadni, s az itthonban helyet találni (Rácsok András)

20 Ortodoxként mentem, reformátusként jöttem (Kiss Gábor – Somogyi Botond) 24 Jézus utakat tapos az egész Kárpát-medencében (Czanik András) 26 Mondd el nekik, hogy Jézus él (Farkas Gergely) 28 Hegedűs Loránt (1930–2013) (Békési Sándor) 29 Egy régi adósság kétszeres törlesztése (Petrőczi Éva)

30 Az énektanító (Kiss Sándor) 32 Népdalidentitás (Fekete Ágnes) 34 A palástnak méltósága van (Buzás Borbála) 36 Mindörökre megmarad (Timár Gabriella)

38 Számháború nélkül (Fekete Zsuzsa) 42 Mit kezdünk a csodával? (Nagy Károly Zsolt) 43 Számvetés és hitelesség (Velkey György) 44 Az én vezérem bensőmből vezérel! (Marton Erzsébet)

46 A jubiláló Debreceni Kollégiumról játékosan (Győri L. János) 50 Leány a Dóczy családjából (Buzás Borbála) 52 Nincs elháríthatatlan akadály (Fábián Kata)

54 A Csillagpont közös (Feke György)

60 Egyedülálló kátémagyarázat (Buzás Borbála) 64 Miről mesélnek az úrihímzéses úrasztali terítők? (Pocsainé Eperjesi Eszter) 66 A meghurcolt betűmetsző (Ecsedi Árpád) 68 Benda Kálmán emlékezete (1913–1994) (Berecz Ágnes) 69 Ráday Gedeon (Borvölgyi Györgyi)

70 Az éneklés és Isten szeretete (Kis Lucia)

72 Kettészakított egyházmegyék – Békés-Bánát (Kiss Sándor) 74 Nagyságunk a kicsiségünkben van (Czanik András) 76 Összefogás a gáton (Szoták Orsolya) 78 A legzsengébb hajtások (Jakus Ágnes) 80 Papok sportcipőben (Fábián Tibor)

SzóSzék

MájuS 22. után

LéLektőL LéLekig

HitSorSoSaink

értékőrzők

egyHáz éS tárSadaLoM

oktatáS éS neveLéS

ifjúSág

reforMátori örökSégünk

egyHázzene

HatártaLan Szeretet

tartaLoM

2 kálvincsillag » A MAGyAR REfORMátuS EGyHáz LAPJA


jézus krisztusnaktulajdona vagyok

SzóSzék

SzóSzék„…a te igéd igazság.”

(jn 17,17b)

A Heidelbergi Káté megjelenésének 475. évében megújított, a ma beszélt nyelvünkhöz alkalmazott szöveggel, díszkiadásban jelent meg a „reformá-tus reformációnak” ez a 16. századi gyümölcse. Azóta is a Szentíráson ala-puló élet- és világszemléletre tanít ez a hitvallásos irat nemzedékről nemze-dékre. Nem elvont dogmatikai tételeket fogalmaz meg, hanem nagyon szemé-lyesen tanít erre. Az első kérdés-fele-letben így fogalmaz: „Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod? – Az, hogy mind testes-től, mind lelkestől úgy életemben, mint halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok…” Igénk így fejezi ki ezt: „…nem a magatokéi vagytok.” Egyik régen ismert énekünk pedig így: „Nem vagyunk mi magunkéi, de Jézus vére bére…” (RÉ 173)

Ha megkérdeznénk kortársainktól, vigasztalást jelent-e, hogy nem a ma-gamé vagyok, tartozom valakihez, éle-temnek ura van, Jézus Krisztus, milyen választ kapnánk? Nem inkább azzal dicsekszünk és büszkélkedünk, hogy a magunk urai vagyunk, függetlenséget élvezünk? A francia forradalom óta egy-re tudatosabban élik így életüket, külö-nösen a keresztyén kultúrájú országok polgárai. Az individuális életszemlélet

és életvezetés jellemző népünkre is. Az ember nem akar tekintélytől függ-ni, a maga ura akar lenni. fiatal fiúk és lányok olykor alig várják, hogy ki-kerüljenek a szülői felügyelet alól. Ne parancsoljon nekik se szülő, se tanár. Az iskolákban nem a tanítás, hanem a fegyelmezés veszi el a legtöbb energiát.

De van másik oldala is az önállóság-nak, a függetlenségnek. Ez pedig a ma-gára hagyatottság, az egyedülvalóság. Kétségbeejtő helyzet ez. Legalább any-nyian szenvednek emiatt, ahányan di-csekednek függetlenségükkel. Gondol-junk bibliai ismerőseinkre: ádám és Éva kapva kapott azon, amit a kígyó javallt nekik: kerüljenek ki Isten fennhatósága alól, ne éljenek tovább gyámság alatt, legyenek függetlenek. Ezzel elkezdő-dött félelmük és küzdelmük. Júdás azért esett kétségbe és lett öngyilkos, mert senki sem vállalt vele közösséget; éppen azok nem, akik megbízták és megfizették az árulásáért. A tékozló fiú is büszkén indult el otthonról az önálló életre, és mennyire kétségbeesett, mi-lyen egyedül maradt!

Innen nézve értjük meg, miért vi-gasztaló üzenet, örömüzenet ez, hogy tartozom valakihez: Jézus Krisztus tu-lajdona vagyok, aki megváltott engem, életét adta értem. És összetartozom mindazokkal, akik ugyanezt a drága hitet nyerték a Kárpát-medencében – vagy túl azon –, magyarok vagy nem magyarok, református vagy nem re-formátus keresztyének. Újuljunk meg ebben a hitünkben, adjuk tovább ezt a hitvallásunkat családunkban, gyüle-kezetünkben, társadalmunkban, hogy mások is megismerjék Istennek a jelen és jövő életre adott ígéreteit!

Benke GyörGynyugalmazott lelkipásztor-dékán

(Sárospataki Református Teológiai Akadémia)

„Nem vagyunk mi magunkéi, de Jézus vére bére…”

(rÉ 173)

„…nem a magatokéi vagytok. Mert áron vétettetek meg…”

(1kor 6,19b–20a)

4 Kálvincsillag » A MAgyAr reforMátus egyház lApjA

Isten lehetőségeket, talentumokat adott az útra, de nekünk kell használni, sáfárkodni velük. Keresztyén önmegvalósítás az, ha Istennek adjuk (vissza) magunkat, és kérjük, ő segít-sen fejlődni, hogy azzá váljunk, akivé formálni akar. A Jézus-tól tanult önmegtagadás, az önzés megtagadása önmagunk felülmúlására vezethet. De nem szabad letagadni magunkat! Ez önazonosságunk elvesztése, lelki öngyilkosság volna. Va-jon ezt kéri tőlünk Jézus? Nem. Egészséges, józan eszű és gondolkodású tanítványokra van szüksége, akik tudják, kik ők és milyen lélek lakik bennük (Lk 9,55). A Szentlélek segít legyőzni az egoizmus vallásos változatát is, hogy csak saját bűneinkre és erényeinkre figyelünk, a saját üdvösségünkkel foglalkozunk ahelyett, hogy a feladatunkra, mások szolgála-tára összpontosítanánk. Ezt gyülekezeti közösségben lehet megtanulni és gyakorolni. Kérdés, hogy Isten formál-e minket, vagy magunk alkotjuk meg önmagunkat. Pál apostol vallomá-sa mutatja, mennyire összetett és bonyolult az önazonosság: „Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is [ti. Jézus]. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.” (1Kor 15,8–10)

Ki volt Pál? Korábban Saul volt, zsidó farizeus, Jézus ellen-sége és üldözője. Római polgár és művelt ember. testi vagy lelki bajára, betegségére utal a nehezen értelmezhető görög szó: „idétlen” (Károli) „torzszülött” (új fordítás), „későn vagy kí-vül született” (idegen nyelveken). A lényeg, hogy alázatosan elvállalja, nem szégyelli a múltját, sőt integrálja a jelenbe, amit Krisztus megragadott és formál. A legkisebb az apostolok között, mégsem akárki. többet tett Isten ügyéért, mint a töb-biek együttvéve. Dicsekszik? Nem, de van egészséges öntu-data. Isten kegyelme nem az ő érdeme. Isten kegyelmének hirdetője lett, és Isten szeretete nem volt hiábavaló rajta.

A világ azt mondja: az vagy, amit birtokolsz, az vagy, amit elértél. Pál azt írja, hogy Isten tulajdona vagyunk. „Ti viszont a Krisztuséi vagytok…” (1Kor 3,23) Ez a keresztyén identitás. tudnunk kell, kik vagyunk, hol a helyünk, mi a feladatunk, és (ön)tudatosan és felelősen vállalnunk kell azt.

Imádkozzuk: „Bocsásd meg, Uram, azt, ami voltam, áldd meg azt, ami vagyok, és munkáld azt, amivé lennem kell!”

karsay eszterlelkipásztor(Budapest)

Minden emberben természetesen él az a kettős igény, hogy magát önálló, páratlan, senkivel sem összetéveszt-hető egyéniségnek érezze, identitása, azaz önazonos-sága legyen, ugyanakkor tartozzon közösséghez, hozzá hasonlókhoz, és egy legyen velük. akkor harmonikus, ha ez a kettő összhangban van. Ha túlságosan eltolódik a hangsúly valamelyik irányba, akkor vagy szélsőséges, magányos különc, vagy szürke, arctalan tömegember lesz. rá kell találnunk önmagunkra egyéni és közösségi életünkben, hogy ne sodródjunk és ne másokat utánoz-zunk. Hogyan?

SzóSzék

ki vagyok én?„isten kegyelméből vagyok, ami vagyok…” (1kor 15,10)

5A MAGyAR REfORMátuS EGyHáz LAPJA » kálvincsillag

Milyen többletet jelent ma reformátusnak lenni?

VarGa attila főgondnok (Királyhágómelléki Egyházkerület)

a társadalmi közbeszéd egyik leg-gyakoribb szava a válság. Jelenléte tagadhatatlan, másfelől talán túl so-kan és túl sokat hivatkoznak rá: már-már az az érzés keríti hatalmába az embert, hogy mindez csak a tehetet-lenség palástolására, a felelősség el-hárítására szolgál. a közvetlenül ér-zékelhető gazdasági válságnál sokkal mélyebb az erkölcsi válság, amelynek súlyos következménye a lelki és az identitásválság.

e helyzetben különös felelőssége egyházunknak, hogy megismertesse híveivel a hagyományos református ér-tékeket, amelyek olyan sok nehéz hely- zeten átsegítették közösségeinket.

református egyházunk tanításának egyik sarokpontja az eleve elrendelés, a predesztináció, amely isten akara-tát, mindenhatóságát hivatott kifejez-ni, és ha mi ezt hisszük és elfogadjuk, akkor a válságos helyzetből is kerül-hetünk ki megújulva, megerősödve.

Éppen az ínség az, aminek egyéni és közösségformáló ereje lehet: jobban megismerjük önmagunkat, a másikat, környezetünket. ez pedig alapfeltétele annak, hogy képesek legyünk megis-merni a mindenható atyát és az ő Fiát.

DÉzsi zoltánfőgondnok (Erdélyi Egyházkerület)

a református tanítás mindig szkep-tikusan viseltetett az emberi termé-szet iránt. kálvin az emberi szívet bálványgyárnak tartotta. a reformá-tus teológia hangsúlyozta az ember bűnösségét, s vele az isten dicsősé-gét, magasságos voltát és minden-hatóságát állította szembe. az ember nyomorult állapotára a megoldást az embernek az isten előtti feltétel nélkü-li kapitulációjában látta. innen fakad történelmi népszerűtlensége: nem be-csomagolva mondja el az igazságot az emberről.

az utóbbi évtizedekben világossá vált: ahol a reformátusok igyekeztek finomítani vagy felhígítani a refor-mátus tanítást, hogy megtetsszenek az embereknek és a társadalomnak, mindenütt pont az ellenkezőjét érték el. az történt, hogy ezek az egyhá-zak elkezdtek gyengülni, a hit egyre inkább sekélyesedett, a templomok látogatottsága jelentősen csökkent. ezzel szemben a konzervatív, szigo-rú református egyházak (Hollandiá-ban, kárpátalján vagy Dél-koreában) fejlődnek és növekednek. reformá-tusnak lenni azt jelenti, hogy értékes történelmi bizonyságtétel birtokosai vagyunk: az isteni igazsághoz tartjuk magunkat, mert az a legjobb út.

(Fordította: a. kis Béla)

JuraJ Brecko az ondava-hernádi egyházmegye esperese (tussa)

A református keresztyén ember az Is-tenbe vetett bizonyosságában és az Ige ajándékával megerősödve éli meg min-dennapjait. Hit által részesülünk abban a kegyelemben, amely segít felülemelkedni „a mindennapi szörnyű szürkeség tömlö-céből” (Reményik Sándor).

Református hitünk nem a világtól való elfordulás, hanem megajándékoz az élet-re hívás bátorságával. Útravalóul letisz-tult hitünket és az Ige lámpását kaptuk. templomainkban vagy a családi hajlé-kainkban úgy találkozunk ezzel az Igével és általa egymással, hogy érezzük: „Az Ige tiszta és közvetlen, embert megszó-lító áradás.”

E kegyelem megélése az a pillanat, amelyre vágyunk, amikor a lélek magá-ra talál, megtisztul, és érezzük, jobbak vagyunk. A lélek az Ige ölelésében több-nek, erősebbnek érzi magát.

A lelkünkben megfogant üzenetet so-káig visszük magunkkal. Sok ilyen üzenet él bennem, és csodálkozva tapasztalom, hogy változó életem egyik vagy másik helyzetében régen hallott igék adnak érvényes útbaigazítást a mának. Nincs nagyobb kincsünk, mint az Ige. Olyan ajándék ez, amelyben az Úr részeltet bennünket, ez igazán a miénk, és akkor válik többé, amikor megosztjuk mások-kal. Ez az a hit, amelyet megélhetünk, és ez az a nemes szolgálat, amelyre mi, re-formátusok, vállalkozunk.

körkérdéS — önazonoSSág

önazonoSSág


Számadással másoknak, számvetés-sel magunknak tartozunk. Mindig jó, ha a külső revíziót belső előzi meg. Pál apostol végső számvetését olvasva Is-tentől ihletett útmutatást kaphatunk a magunk számvetéseihez.

Hogy az élet küzdelem, harc, ver-senyfutás: nem Pál leleménye. Ezt igencsak így érzi minden ember. Pál vallomása felhívja a figyelmünket: nem minden harc egyenértékű. Istentől ké-szített jutalma csak „ama nemes harc-nak” van. Mit értsünk ezen? A görög ’kalosz’ szó magában foglalja mindazt, ami értéknek számít: ami jó, ami szép, ami értékes és hasznos, ami a (nemes) célnak megfelelő. Itt tehát nem egysze-rűen a létért való küzdelemről van szó, de nem is az önérvényesítésért, elis-merésért, hatalomért vagy nyereségért vívott harcról, hanem arról, amely által jobb, nemesebb, emberibb lesz a világ, és amelyet kizárólag a Lélek fegyverei-vel lehet vívni. Mi ezt a hadakozást Jé-

Számvetés

SzóSzék

zustól tanuljuk, Pállal együtt, aki éppen ezért hívja ezt a hit szép harcának (1tim 6,12). E kifejezés magyarázatánál Kál-vin utal arra, hogy a görög ’pisztisz’ szó egyszerre jelenti a hűséget és a hitet. Pál tehát azt mondja, hogy küzdelme során mindvégig hű maradt megváltó urához és a tőle kapott hittartalomhoz: az Isten országának evangéliumához.

Ezen az alapon biztos abban Pál apostol, hogy futása nem volt hiába-való: meg fogja kapni az igazság ko-ronáját, vagyis a győzteseknek járó babérkoszorúként (ez az itt használt ’sztephanosz’ szó eredeti értelme) az lesz a jutalma, hogy az igaz Bíró a hoz-zá való hűséges ragaszkodásáért őt is igaznak nyilvánítja és üdvözíti. Pálnak ez a vallomása meghökkentő módon azt mondja ki, hogy – a közgondolko-dástól eltérően – nem az kéretik tőlünk számon, hogy mire vittük: milyen ran-got, tisztséget, elismerést, mekkora va-gyont vagy szellemi hagyatékot sikerült

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet meg-tartottam, végezetre eltétetett né-kem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.”

(2tim 4,7–8)

életünk végére felhalmoznunk, hanem az, hogy urunk iránt hűségesen, Isten országának épülésére szolgáltunk-e azzal, ami ránk volt bízva. Az egyház-kormányzót arról kérik majd számon, hogy Krisztus püspöke volt-e, s a pres-bitert arról, hogy Krisztus jó illata volt-e, s a Magyar Református Egyházat arról, hogy Krisztust képviselte-e a magya-rok között. Adjunk hálát mindenért, ami erről tanúskodik, és – amíg van rá időnk – változtassunk azon, ami nem! Becsületes számvetéssel készüljünk a nagy számadásra, amely örök sorsun-kat fogja eldönteni!

HaMar istVánnyugalmazott lelkipásztor

(Szolnok)


a. kis BÉlamissziós lelkipásztor, a Kálvinista Szemle szerkesztője

a szlovákiai református keresztyén egyház népszámlálási mutatói relatíve jónak mondhatók. az 1991-es 84 ezer főről 2001-re közel 110 ezer lett a szlo-vákiai reformátusok száma, 2011-ben pedig 98 797 személy vallotta magát reformátusnak. Ha tekintetbe vesz-szük, hogy a 25 ezer fős ugrás nem kimondottan a missziói erőfeszítés-nek, hanem inkább a társadalmi vál-tozásnak tudható be (többen merték megvallani református mivoltukat), az utóbbi 11 ezres fogyás nem mondható drámainak – főleg a népegyházi keret eresztékeinek recsegését-ropogását, az elöregedő falvakat (a szlovákiai reformátusok zöme falvakban él), a rendszeres templomba járók számá-nak fokozatos csökkenését tapasz-talva. a számok fontos mutatók, ám nem szabad fetisizálnunk őket; az is-teni matematika különben is másként működik. egyházi életünk alakulása és társadalmi súlyunk szempontjából természetesen jobb lenne minél töb-ben lennünk. a fogyás okainak feltárá-sa rádöbbenthet bennünket arra, hogy reményt és kiutat számunkra (sőt az egész magyarság számára) a hitvalló egyház irányába történő elmozdulás jelenthet.

VarGa lászlónyugalmazott lelkipásztor(Marosvásárhely)

Patkó Gyulaa Miskolci Egyetem idén leköszönt rektora

a népszámlálási adatok számos ta-nulsággal szolgálnak. közülük talán a legfontosabb, hogy új társadalmi fo-lyamatok tanúi vagyunk. a kistelepülé-seken egyre nehezebb a megélhetés. a mezőgazdaságban, az élelmiszer-termelésben elsősorban a feldolgo-zóipar (például cukor- vagy konzerv-gyárak) hiánya miatt egyre kevesebb ember talál munkát. a lakosság a munkalehetőségeket kínáló iparosodó városok, régiók felé törekszik. ezért sokan keresnek új lakóhelyet. Mind-annyian, akik ezt személyesen átéltük, tudjuk, milyen nehéz a szülőföldtől tá-vol új életet kezdeni. a korábbi gyüle-kezetből egy új gyülekezetbe való át-menet szervezetten nincs megoldva. az új környezetben sokan nem találják a helyüket. az élet olyan feladatok elé állítja őket, amilyenekkel korábbi lakó-helyükön soha nem találkoztak. kere-sik a kapcsolatokat sorstársaikkal, új ismerőseikkel. sokan a szekták felé fordulnak. Ők mindannyian segítségre szorulnak. ezek az emberek nehezen fellelhetők, és igazán segítséget kérni sem tudnak. keresztyéni feladatunk, hogy megtaláljuk, segítsük, az evan-gélium reménységével biztassuk őket, és a hitük szerint hozzánk tartozókat a mi közösségünkhöz elvezessük. nagyméretű, új misszió kiteljesítésére van szükség.

körkérdéS — SzáMvetéS

Hogyan értékeli részegyházának népszámlálási mutatóit és mik a tanulságok?SzáMvetéS

Erdélyben általános vélemény szerint jobb az egyház helyzete, mint az anya-országban. A templomlátogatás a fal-vakban 15, városokban 7-8% körül van. Majdnem mindenütt működik a bibliaóra, sok helyen külön a fiataloknak, akik szí-vesen jönnek, ha van alkalmas lelkészük.

Ennek ellenére évről évre a számok lassan, de állandó ütemben romlanak. A román honfoglalás tudatosan, követ-kezetesen és eredményesen folytatódik immár kilencven esztendeje. Majdnem minden gyülekezetben kimutatható a lé-lekszám apadása. falvakon érthető: a fiatalok, ha egy módjuk van rá, elmen-nek. De sajnos a városok gyülekezete is apad. Aki teheti, megy az anyaországba vagy nyugatabbra dolgozni. Ez évente stabilan másfél százalék apadást jelent. Közel ugyanannyi a természetes apadás, mert a családok alig vállalnak gyermeket. Városon a házasságok több mint fele ve-gyes házasság, amelyekben már nem magyarnak nevelik a gyerekeket. Egyre több a szórványosodó falu is.

Az igazi baj az, hogy a romániai éle-tet maguk a románok sem bírják. Az or-szág lakosságának lélekszáma milliókkal csökkent, mi pedig menthetetlenül beol-vadunk. Ezen talán valamit lassítani fog a megkapott magyar állampolgárság, de megállítani nem tudja. Mi örülünk, ha egy szórványból valaki elmegy az anyaor-szágba, mert ott megmarad, s ha ott talál élő gyülekezetet, szívesen bekapcsolódik.


egy istentelen uralmat, rendszert meg lehet élni olyan pusztító pokol-ként is, amely kívül esik isten ural-mának körén. De akkor hol húzódik isten uralmának határa, amikor ezt kérjük: „Jöjjön el a te országod… de szabadíts meg a gonosztól?” Vá-laszkeresésünk helytelen, ha nem ezekből indulunk ki: „Nem azt ké-rem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a go-nosztól… Szenteld meg őket… én őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek…” (Jn 17,15.17.19)

Nincs új a Nap alatt. A gonoszság és istentelenség, bármilyen formát is ölt, mindig azt akarja elhitetni, hogy ő aláz, ő magasztal, ő vehet el és ő adhat meg mindent. Dániel, Ananiás, Misáél és Azáriás, azaz Baltazár, Sadrak, Mésak és Abednégó világi méltóságot és tisz-tet kapott. átnevelni próbálták őket: elő-ször más nevet, s ezzel más identitást adtak volna nekik. Valahányszor új ne-vükön szólították őket, mindannyiszor azt igyekeztek beléjük sulykolni, hogy felettük nem Isten az ítélő hatalom, és nem tőle kell félni. Majd az Isten iránti feltétlen hűség feladására kényszerítet-ték őket, és ekkor a passzív ellenállás mellett döntöttek. Mennyire hasonló ez ahhoz, amit a letűnt rendszer alatt ta-pasztalhattunk!

Krisztus nem emel ki a világból, sőt a világ elé állít, hogy hitvallókká legyünk; a bátor hitvallás kimondása az a határ, ahol megállunk, s amely egyben megóv attól, hogy feladjuk a neki megfogadott feltétlen hűséget.

De mi van akkor, ha mégsem adat-nak tökéletes hitvalló hősök, akik tény-legesen jó bizonyságot nyertek Istentől, s amikor azzal szembesülök Isten előtt, vagy azzal szembesítenek, hogy még-sem vagyok, akinek látszódtam, vagy akinek tartottak engem? Lehet-e még hitvalló az, aki kisebb vagy nagyobb mértékben elbukott? Lehet, de csak-is a bűnvallás által. Ez szabhat határt annak is, hogy az elbukások gátlások nélkül folytatódjanak – nemzedékről nemzedékre. Hiszem bűneim bocsá-

natát is – mondjuk, valljuk az Apostoli Hitvallással.

A hit hősei nélkülözhetetlenek Isten mindenkori egyháza számára. Illetve Isten úgy rendelte, hogy mi rájuk is le-gyünk utalva. De elrendelte ennek for-dítottját is: a hit korábbi hősei „noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, mégsem teljesült be rajtuk az ígéret, mert Isten számunkra valami különb-ről gondoskodott… hogy ők ne nélkü-lünk jussanak el a teljességre.” (zsid 11,39–40) Mit jelent ez? Azt is, hogy az egyház folytonossága és az ígére-tek beteljesedése nemcsak Istenen múlik, hanem – részünkről – azon is, van-e kapcsolatunk a példaképekkel, és hogy kialakul-e ez a nemzedékeket

átívelő hitbeli-lelki közösség, amelyben folyamatosan kiegészítjük egymást, egészen a teljességig.

Nincs új a Nap alatt. Az egyháznak mindig van próbája: kisebb vagy na-gyobb. A sátán, világ és tulajdon tes-tünk szüntelenül ostromolnak (HK 127). Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére! A jövendő nemze-dékeknek szüksége van mind hitvalló kiállásunkra, mind pedig töredelmes bűnvallásunkra. Az igazi és hiteles hit-beli hősök bűnvalló hitvallók.

aDorJáni zoltánteológiai tanár

(Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár)

a hiteles hitbeli hősök bűnvalló hitvallók olvasandó: dán 3,23–27

SzóSzék


lánczi anDrás filozófus (Budapest)

Minden hit magán a hit szilárdságán mú-lik. Ez két kérdést hív elő: hogyan alakul ki a hit? Vajon egyféle hit van-e? Másrészt, ha kialakult, mi bomlasztja, miért válik gyanússá a hívő, miért vált szekulárissá a kultúránk?

Amíg kultúránk alapja a vallás volt, a hit kialakulása magától értetődött, nem volt kérdéses, hogy a hit vallásos. Az európai a világ egyetlen kultúrája, amely az elmúlt két-háromszáz évben szekulárissá vált. Ennek egyik jele, hogy a vallással szem-beállított tudomány vált a legfőbb tekin-téllyé az emberek szemében, s bár nem értik, de hisznek benne. Valamint saját vágyaikban hisznek. Ezért mára a hit is individualizálódott, ahány ember, annyi hit, vagyis a hit teljesen alárendelődött a tudomány leszűkített racionalizmusának és a mai ember befelé forduló vágyako-zásának.

A szekularizáció visszafordíthatatlan, a modern liberális demokráciák ellensége-sek a vallásos hittel szemben, az ember azonban ugyanaz, mint volt: az abszolú-tumra nyitott vallásos lény. A hit erejét a másik emberrel való kapcsolat erősíti, ek-kor válik kézzelfoghatóvá számára, hogy saját beszűkült világa valami nagyobbnak van alárendelve. A hit akkor él, ha közös-ségteremtő.

Barna GyörGy vállalkozó (Beregszász)

a mindennapi megélhetésért vívott küzdelemben az emberekből lassan kiveszni látszik az öröm és a hálaadás frissítő érzése. sokszor csak a nehéz-ségeket látjuk magunk körül. Miről tesz bizonyságot az életünk? látszik-e istenfélelmünk akkor is, amikor mély-ségekben járunk? a keserűsé geinktől sokszor nem látjuk azokat az áldá-sokat, amelyekben isten részesí teni akar bennünket, de természetes nek vesszük azokat a dolgokat, amelyeket csak isten kegyelmének köszönhe-tünk.

Meg kell mutatni személyes életünk-kel, hogy van kiút, van örömteli élet. Vegyük észre a mindennapi áldásokat, adjunk értük hálát istennek! Mutas-sunk példát életvitelünkkel, isten iránti szeretetünkkel! Mindenért hálával tar-tozunk istennek, amit imádkozással tudunk kifejezni. s ha megértetjük a körülöttünk élőkkel, hogy az Úr akkor is formál bennünket, amikor nem látjuk áldásait, akkor is a tenyerén hordoz, amikor nem érezzük, talán elhiszik, hogy ama keresztyén életérzés, amely a szentlélek által bennünk munkálko-dik, mindenért kárpótol bennünket.

Fazakas GerGely taMás irodalomtörténész, egyetemi adjunktus (Debrecen)

nem min, hanem kin; nem ma, hanem mindig

a keresztyénség hitelessége az egy-ház történetében mindig rajtunk: hí-vőkön, egyháztagokon múlik. nem háríthatjuk át a felelősséget, nem bújhatunk mások hitelessége mögé. De nem is hivatkozhatunk arra, hogy vezetőink időnkénti hiteltelensége miatt nem hiteles a keresztyénség. Vagy arra, hogy bizonyos egyházi in-tézményeket csúsztatásokon alapuló, anyagias, ám álszent módon fenntar-tó néhány lelkész és egyháztag miatt nem tudunk meggyőzően evangelizál-ni. Mert mindez a mi felelősségünk is. a szó jelentése szerint is megfogal-mazható a kérdés: mitől hiteles krisz-tus-követésünk? Ma is attól, amitől mindig: biblikus alapon és szeretettel, hitvalló módon, de más felekezetűek-kel is együttműködve terjesztjük-e az evangéliumot és szolgáljuk-e isten ügyét. szelíden, ám határozottan ál-lást foglalva a keresztyénség hiteles-ségét fenyegetőkkel szemben. egy olyan egyházban, amely krisztus tes-teként tökéletes, azonban mint gyarló emberi intézmény állandó reformáció-ra szorul.

körkérdéS — HiteLeSSég

Min múlik ma keresztyénségünk hitelessége? HiteLeSSég


MájuS 22 . után

MájuS 22. után„Mert ahol ketten vagy hárman

egybegyűlnek az én nevemben,

ott vagyok közöttük!”

(Mt 18,20)

nem csak tankönyv

Az elmúlt négy és fél évszázadban számos fordítása született a Heidel-bergi Káténak, az utóbbi években is több változatot használtak még a Kár-pát-medencében. A Heidelbergi Káté első magyar nyelvű kiadását a pápai nyomdásznak, Huszár Dávidnak tulaj-donítják (1577), de a múltban népszerű volt Szárászi ferenc (1604) és Szenczi Molnár Albert (1607) magyarítása is. 1891 után az Erdős János-féle kátéfor-dítás terjedt el leginkább, melynek több revíziója is készült: Magyarországon Victor János átdolgozását, míg Erdély-ben tavaszy Sándorét egymás mellett használták.

2013-ban világszerte megemlékeztek a Heidelbergi káté négyszázötven éves évfordulójáról. ebből az alkalomból készült el a káté új magyar fordítása is. Június 28-án a debreceni nagytemplomban ült össze a kárpát-medencei református egyházak közös alkotmányozó és törvényhozó testülete. a közös zsinat elfogadta a Heidelbergi káté magyar fordításának új szövegváltozatát, felvette soraiba a Horvátországi református keresztyén kálvini egyházat és módosította a Magyar református egyház alkotmányát is.

FelFrissített szöVeG

2011-ben a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinata által létrehozott Kálvin Emlékbizottság javaslatára ke-rült a Generális Konvent elnöksége elé egy esetleges új fordítás elkészítésének kérdése. A Kárpát-medencei reformá-tus egyháztestek elnökségeit tömörítő testület még abban az évben létreho-zott egy fordítóbizottságot, hogy az a 450. évfordulóra készítsen el egy olyan szöveget, melyet az egész magyar re-formátusság közösen használhat. A bi-zottságba valamennyi Kárpát-meden-cei egyháztest delegált tagot.

(Róma 8,31)

„Ha az Isten velünk, kIcsoda ellenünk?”


MájuS 22 . után

A munka az eredeti német és a vele egyenértékű latin kiadást vette alapul, de a bizottság szándéka szerint nem új fordítás készült, hanem az Erdős–Vic-tor- és a tavaszy-féle szöveg átdolgo-zása. Ezt a négy változatot összevetve kérdésről kérdésre haladva, ha szük-séges volt, más fordításokat segít-ségül hívva, konszenzusra törekedve született meg az új szöveg, miközben igyekeztek az eredeti teológiai monda-nivalót minél pontosabban visszaadni a mai nyelven. A munka 2012 májusában fejeződött be.

A Generális Konvent 2012. június 18–19-i szombathelyi ülésén fogadták el az elkészült magyar szöveget, valamint az új fordítás kiadásáról, egy többnyelvű díszkiadásról és egy magyarázó tanul-mányokkal kiegészített kritikai kiadás megjelentetéséről is döntöttek. Az ülés zárónyilatkozatában felkérte a részegy-házakat, döntsenek arról, jóváhagy-ják-e a szöveget, s ennek függvényé-ben 2013 júniusára javasolta a Közös

zsinat összehívását, melyen a Magyar Református Egyház ünnepélyesen elfo-gadhatja a Heidelbergi Káté felfrissített szövegét. Szombathelyen ugyanakkor egy bizottság felállításáról is döntöttek, melynek egy, a hitoktatásban haszná-latos református káté elkészítése lett a feladata. Céljuk, hogy 2017-ig elké-szüljön egy hitvallásaink szellemében megírt, a mai kor nyelvezetén újrafogal-mazott, a konfirmációi oktatásban jól alkalmazható káté.

a MásoDik találkozás

2012. november 15-én az MRE zsinata elfogadta a Heidelbergi Káté megújított fordítását és hozzájárult a Közös zsinat összehívásához. A Magyar Református Egyház többi részegyházában is ha-sonló döntés született, így 2013. június 28-án a debreceni Nagytemplomban találkozhattak a Kárpát-medencei re-formátus egyháztestek delegáltjai.

„A második találkozás fontosabb, mint az első, hiszen azt jelzi, van folytatás” – mondta köszöntőjében Bölcskei Gusz-táv tiszántúli püspök arra utalva, hogy a Magyar Református Egyház Közös zsinata 2009. május 22. után ült újra össze. Az ülésen a testvéregyházak képviselői, református közéleti szemé-lyiségek és többek között a litván, va-lamint a lengyel református egyházak vezetői mellett részt vett Guy Liagre, az Európai Egyházak Konferenciájá-nak főtitkára és Jan-Gerd Heetderks, a Református Egyházak Világközössége európai vezetője is. utóbbi a külföldi vendégek és az európai reformátusok nevében elmondott köszöntőjében azt emelte ki, hogy az európai egyházak-nak közösen kell keresniük azt a nyel-vet, amellyel megszólítható a ma em-bere.

Az ünnepi ülés a hálaadás és meg-emlékezés alkalma is volt a Heidel-bergi Káté 450. évfordulójáról. A Hei-delbergi Káté teológiai jelentősége és mai aktualitása című előadásában fekete Károly, a Debreceni Reformá-tus Hittudományi Egyetem rektora, a fordítóbizottság tagja, az évfordulóra megjelent kátémagyarázat szerzője az üdvbizonyosságot, a kiválasztottságot és a hitvallási iraton végigvonuló prakti-kusságot emelte ki a káté sajátosságai közül. Mint elmondta, a káté válasz a


MájuS 22 . után

reformátusokat sákramentumtagadó-nak bélyegző vádakra, a hegyi beszéd szellemében magyarázza a tízparan-csolatot, és mindvégig hangsúlyosan az egyetlen közbenjárót, Jézus Krisz-tust hirdeti.

„A káté évszázadokon át segített abban, hogy az egymást váltó nem-zedékek és az egymástól földrajzilag távol élő gyülekezetek egységes fogal-makkal, egyező szavakkal fejezzék ki a református keresztyén egyház hitének igazságait. Bízunk abban, hogy az új magyar nyelvű változat is betölti majd ezt a hivatását” – fogalmaz a Generális Konvent elnökségének az új fordításhoz írt ajánlása. A közös kátékiadás gondo-lata, majd a mai nyelvezetű, egységes szöveg megszületése körülményeinek ismertetése után a zsinat szavazással fogadta el, hogy a Magyar Református Egyház egységesen használt szövegű hitvallása a Heidelbergi Kátét fordító bi-zottság által átdolgozott szöveg legyen.

Az ülésen döntés született a Horvát-országi Református Keresztyén Kálvi-ni Egyház csatlakozásáról. Az egyház belső megosztottsága miatt ugyanis

2009-ben erre még nem kerülhetett sor, de a 2011-ben lezajlott tisztújítások után enyhült a feszültség, így juthatott el addig, hogy a Magyar Református Egyház tagjává válhasson. „Ezzel tel-jes lett a Kárpát-medencei református egység” – mutatott rá Csomós József tiszáninneni püspök. A Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház képviseletében a Közös zsinat ülé-sén Csáti Szabó Lajos püspök látta el kézjegyével a ratifikációs okmányt, aki csatlakozásuk kapcsán úgy fogalma-zott, hogy lélekben mindig is a magyar nemzet és a magyar reformátusság részének tartották magukat, de fon-tos számukra, hogy a magyar állam az előbbit néhány éve közjogilag, a Ma-gyar Református Egyház pedig most az utóbbit egyházjogilag is megerősítette.

A zsinat végül módosította a Magyar Református Egyház alkotmányát. Ezzel azokban a kérdésekben történt változ-tatás az elfogadott határozat szerint, ahol a korábbi szövegben pontatlansá-gok voltak felfedezhetőek vagy az újon-nan belépők miatt vált szükségességé a módosítás. Ilyen volt egyebek mellett a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, a Kárpát-medencén kívüli ma-gyar református közösségek, valamint a horvátországi reformátusok csatlako-zásának és képviseletének ügye.

nÉGy És FÉl ÉVszázaDos Bestseller

A Közös zsinat ülése után könyvbemu-tatót tartottak a Debreceni Református Kollégiumban. Az ünnepi alkalomra három különböző kiadása jelent meg a káténak: az ötnyelvű – magyar, szlo-vák, román, angol, német – díszkiadás, amely nem került kereskedelmi forga-lomba, a Generáis Konvent ezt gesz-tusnak szánja a Kárpát-medencében élő nemzetek közötti megbékélés felé, illetve a Heidelbergi Káté magyar szö-vegének két kiadása, egy kemény köté-sű és egy puha kötésű változat. A káté mellett a Kálvin Kiadó megjelentette fekete Károly tollából annak kommen-tárját is.

„Rendhagyó szöveg áll a könyvbemu-tató középpontjában” – mutatott rá Galsi árpád, a Kálvin Kiadó igazgató-ja, aki szerint máig a bestsellerek közé sorolható ez a négy és fél évszázados hitvallás. Könyvkiadóként biztos benne, hogy ez nem olyan kiadvány, amely új-donságával rengetné meg a könyvpia-cot, sokkal inkább olyan irat, amely az építést szolgálja.

„Mi a hasznunk a Közös Zsinatból? Íme, ez az egyik első kézzelfogható terméke az együttműködésnek” – üd-vözölte Kató Béla a megújított fordítást. Az erdélyi püspök arról is beszélt, hogy Erdélyben a 20. században megerő-södött a hitvallás jelentősége: „A káté lelkisége formálta a nemzet arculatát: a kommunista diktatúra idejében az első kérdés felelete megtartó erő volt.”

„Az új fordítást szerényen azért nem neveznénk fordításnak” – fogalmazott Szabó István dunamelléki püspök, a Heidelbergi Kátét fordító bizottság egyik tagja. A közös munka, mint el-mondta, Istennek hála, mind a kilenc egyháztest részvételével zajlott. „Nem-csak válaszolni tanít meg a káté, hanem kérdezni is, mert a katekizmus a keresz-tyén hit alapjaira kérdez rá” – méltatta a hitvallást.

csáti szabó lajos püspök

aláírja a Horvátországi református

keresztyén kálvini egyház

csatlakozásának okmányait


MájuS 22 . után

a Magyar református egyház közös zsinata zárónyilatkozataMi, magyar reformátusok, Istennel és egymással kötött szövetségünket meg-erősítve zsinati közösségünkben adunk hálát hitvallásunkért, a 450 esztendős Heidelbergi Kátéért. Így fogadjuk el a káté szövegének átdolgozott, új ma-gyar fordítását is. A Heidelbergi Káté olyan hitvallás, amely az emberi kife-jezőképesség töredékes eszközeivel fogalmazza meg Istenbe vetett hitün-ket és ad számot a keresztyén életről. Olyan formában, amely számos eltérő kultúrában váltott ki azonos hatást: összegyűjtött és megtartott.

tudjuk, hogy Krisztuséi vagyunk, aki vigasztalja, vezeti, megtartja népét. En-nek a boldog bizonyosságnak és szilárd hitnek ma is érvényes és világos kifeje-

zése a Heidelbergi Káté, amely ugyan-akkor jelzi, hogy a magyar reformátu-sok elválaszthatatlanul kapcsolódnak egy határokon és kontinenseken átívelő értékközösséghez. Nincs olyan nyelvi, kulturális, történelmi határ, ami meg-oszthatná keresztyén testvériségünket, amely ebben a hitvallásban jut kifeje-zésre. A Heidelbergi Káté minden nyel-ven és minden korban ugyanazt hirdeti: Krisztus váltságát és valóságát az em-ber életében, megszentelő jelenlétét az egyházban. A Kárpát-medencei népek nyelvén kiadott Heidelbergi Káté pe-dig üzenet: a népek megbékélésében az üdvözítő Istenhez tartozva vagyunk egymás testvérei.

Soli Deo Gloria!

„Érted-e, amit olvasol?” – idézte fel Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök az apostol szavait. Mint mondta, ez az igény hozta létre azt a részletes, átfogó kátémagyarázatot, melyet fekete Ká-roly készített el A Heidelbergi Káté ma-gyarázata – Hálaadásra vezető vigasz-talás 129 kérdés-feleletben címmel. A könyv legnagyobb értékének nevez-te, hogy a szerző nem maradt meg a kérdés-feleletek szintjén, hanem azok

továbbgondolására serkenti az olva-sót. A magyarázatban szerinte nagyon szépen előjön, mi is a Heidelbergi Káté: „Nem csak dogmatikai tankönyv, nem csak etika, nem csak bibliaismeret. Se-gédeszköz a gyakorlati keresztyén eg-zisztenciához.”

czanik anDrásKárpát-medencei referens

(MRE Zsinati Hivatala – Budapest)


LéLektőL LéLekig

LéLektőL LéLekig„...nem a szolgaság lelkét kaptátok,

hogy ismét féljetek,

hanem a fiúság Lelkét kaptátok”

(róm 8,15)

az első magyar pasztorálpszichológus

Száz éve született gyökössy endre nem kiáltott és nem lármázott, hanem Jézustól tanult szelíd hangon hirdette a szószékről és a személyes beszélgetésekben az „életnek igéjét” (1Jn 1,1), mint aki hiszi, hogy az igazságnak nem nagy rétorokra, hanem hiteles bi-zonyságtevőkre van szüksége. Gyökössy endre nem akarta megváltoztatni az egyházat – az emberek lelkében akart változásokat elérni, mint aki tudja, hogy minden átalakulás a szívben kezdődik. nem becsülte túl a pszichológia tudományát – kulcsnak tekintette, amivel megnyitható az ember lelke az isten beszéde előtt. Meg volt győződve arról, hogy istenismeret nincs emberisme-ret nélkül, amint emberismeret sincs istenismeret nélkül.


LéLektőL LéLekig

Mindezek bizonyára másokról is el-mondhatók. Ami őt mégis kiemeli kor-társai közül, az a személyes emberi problémák iránti rendkívüli érzékeny-sége és a nem tolakodó, nem nyüzs-gő, de fáradhatatlan segíteni akarása. Mindkettő együtt. Abban segített, ami-ben az emberek leginkább rászorultak: megérintette a lelküket, ahol a legin-kább sajgott, abban értette meg őket, amiben mindenki más értetlenkedve nézett rájuk, abban állt melléjük, ami-ben a legelhagyatottabbnak érezték magukat, azt kínálta megoldásul, amire valóban éhezett és szomjazott a lelkük. Valójában ez a lelkészi és minden más keresztyén szolgálat művészete. Ha valóban tartogatunk segítséget a má-siknak – márpedig Isten követeiként tartogatunk –, akkor azt csak így ad-hatjuk át.

kifinomultabb, nem olyan nyílt és őszin-te másokkal, mint kétezer éve, ezért árnyaltabb emberismeretre van szük-ség ahhoz, hogy bepillanthassunk a homlokzat mögé, és tényleg megért-sük, mi zajlik a háttérben. Ehhez talál-ta Gyökössy is hasznos segítségnek a lélektan tudományát.

Munkásságában igazolások sokasá-gát találjuk az előbb mondottakra. Már pályája elején sokan olvasták a gyer-meknevelésről és a hitoktatásról szó-ló írásait, amelyekben a szülőket és a gyermekekkel foglalkozó egyházi mun-katársakat arra akarja rávenni, hogy értsék meg, mi megy végbe a gyermek lelkében, mi van a viselkedése mögött, milyen félelmek és vágyak mozgatják. Nem azért, hogy minden kívánságát teljesítsék, hanem hogy a legjobbat és a leghasznosabbat adhassák neki.

Prédikációi alapján is azt érezzük, tel-jesen tisztában volt azzal, mit élnek át az emberek az élet különböző helyze-teiben. Isten szolgájaként egyúttal azt is közvetítette, hogy Isten is megérti a bajunkat és „megindul a mi erőtlensé-geinken” (zsid 4,15). Márpedig általá-ban szívesen fogadunk el megoldási javaslatokat attól, aki megértett minket.

Nagy sikerű lelkigondozói kéziköny-ve, a Magunkról magunknak sem vé-letlenül a leggyakrabban előforduló emberi problémákat elemzi. Amióta megjelent, senki sem tagadhatja, hogy az egyháznak szüksége van a pasz-torálpszichológia tudományára, amely-nek első művelője Magyarországon a száz éve született Gyökössy Endre volt.

nÉMetH DáViDtanszékvezető, dékánhelyettes

(Károli Gáspár Református Egyetem, Hittudományi Kar)

Azért tanult Gyökössy már fiatalon és folyamatosan egész életén át pszicho-lógiát, mert érezte: ha a segítő folyamat első taktusa, a megértés hibádzik, ak-kor az egész megreked, és a segítő kéz soha nem éri el a rászorulót. Az em-berek általában oda mennek el, ahol megértve érzik magukat. Jézus a hegyi beszédben ugyanezt a követelményt állítja fel, amikor az empátiás megértést teszi a segítő magatartás kritériumává. „Amit tehát szeretnétek, hogy az embe-rek veletek cselekedjenek, ti is ugyan-azt cselekedjétek velük” (Mt 7,12) – azaz éljétek bele magatokat a másik ember helyzetébe! Gyökössy gyakorlata a lel-kipásztori munkában megfelel Jézus kérésének. talán csak abban különbö-zik a mi korunk Jézus korától, hogy a mai ember élményvilága összetettebb és kuszább, lelki védekezőrendszere

elHunyt reini nÉni

Gyökössy Endréné Ruch Reinhild, aki

több mint 55 éven át volt Gyökössy

Endre hűséges felesége, két héttel 92.

születésnapja előtt, 2013. október 7-én

tért vissza Teremtőjéhez.


az otthontól el nem szakadni, s az itthonban helyet találni

sokan vannak manapság, akik meg-élhetési okokból elhagyni kénysze-rülnek otthonukat, és külföldön ke-resik a kenyerüket. Persze vannak olyanok is, akik szerelmüket követik más országba. cikkünkben három olyan lelkipásztort mutatunk be, akik isten hívásának engedve lépték át a határt, hogy az ottani magyar reformátusok között szolgáljanak, szülőföldjüktől távol.

Nagy Ákos Róbert, a felvidéki Gömö-ri Református Egyházmegye espere-se nem a gömöri dombok között látta meg a napvilágot. tősgyökeres ócsai, a Dunamelléki Egyházkerület legré-gebbi templomában keresztelték, itt is konfirmált. A sárospataki teológián is-merkedett meg felvidéki hitvesével, így kerültek Hanvára.

LéLektőL LéLekig

– Akkoriban több felvidéki költözött Magyarországra a jobb boldogulás reményében. Mi a fordított utat válasz-tottuk – így gondol vissza Nagy ákos Róbert a nem könnyű döntésre, hisz Ócsa Budapest vonzáskörzetében lévő kisváros, Hanva pedig egy alig nyolc-száz lelket számláló település abban a Szlovákiához tartozó gömöri régióban,


LéLektőL LéLekig

amelyet a legnagyobb arányú munka-nélküliséggel, az etnikai arányok erős változásával, nehéz körülményekkel, peremvidékként szoktak jellemezni. – Jelentős eltérés még a nyelvhasználat, mert bár teljesen magyar környezetben élünk, szolgálunk, olykor szükség van, pontosabban szükség lenne a szlovák nyelv jobb ismeretére és használatára is – vallotta be hiányosságait az es-peres, akit vissza akartak csábítani Dunamellékre, de úgy érezte, lelkipász-torként elveszítette volna hitelességét, ha szolgálati helye megválasztását a nagyobb jövedelem, az egyszerűbb körülmények, vagyis a könnyebb élet reménye befolyásolta volna.

Pedig Gömörben az élet valóban nem könnyű. Sokan nem is érzik, mit jelent, hogy a felvidéken még ma is érvény-ben vannak a magyarokat nemzeti-ségi alapon megkülönböztető beneši dekrétumok, vagy hogy a 21. század Európájában megfoszthatnak embere-ket alapvető jogaiktól csak azért, mert állampolgársági szinten vállalják a ma-gyar nemzethez való kötődésüket.

– Anyaországi magyarként úgy ér-zem, felelősek vagyunk a határon túli magyarságért, hiszen sok megpróbál-tatást kellett és kell elhordozniuk nem-zetünkhöz tartozásuk felvállalása miatt – vallja Nagy ákos Róbert, aki szerint a sok probléma között meg lehet lát-

ni az örömöket és a lehetőségeket is. Ő maga is így tekint sajátos élethely-zetére: – Arra, hogy itt élhetek és szol-gálhatok Gömörben, nem úgy tekintek, mint egyfajta áldozathozatalra, hanem mint egy Istentől kapott ajándékra, le-hetőségre, hiszen nagyon sokat kap-tam, tanulhattam az itt élő emberektől és lelkipásztor társaimtól is. Mindezért hálaadással tartozom Istennek és a környezetemben élő testvéreknek is.

– Kincsre találtam benne és kárpát-aljaiságában, Istene és népe enyém lett. Persze nem egyik napról a má-sikra történt mindez, volt fogcsikorga-tás és sírás bőséggel, akarat és vágy, amely a vélt biztonság felé húzott. Az-tán letisztult minden – így foglalta ösz-sze taracköziné Nemes Mónika azt, ahogyan férjén, taracközi Gerzsonon keresztül megismerte Kárpátalját. Ké-sőbb megértette azt is, mit jelent a va-lódi biztonság.

Közös történetük 1998-ban Bereg-szászban indult, ahol a „három fürdő-szobás álomparókia” tizenhat fokra hűlt levegője, az időnként megszűnő villany- és gázszolgáltatás, a levegőben röpködő idegen szavak, a hatalmas templom és a mindennapos szolgá-latok feszültségeiben az öt évre szóló elköteleződés örökkévalóságnak tűnt, ám Mónika szépen lassan elkezdett másként látni: – Az első időszakban csak a rozsdás vasakat és a hatalmas betonépítményeket láttam mindenhol. Aztán megláttam a láthatón túliakat, s ezek a megtapasztalások kinyitottak, mint napsugár a virágot.

Az öt év eltelte után 2003-tól Miskolc lett új szolgálati helyük és otthonuk, és Magyarországtól nem titkoltan bizton-ságot reméltek a hétfős családnak. Az


LéLektőL LéLekig

Gyenge Károly Beszterce-Naszód me-gye székvárosában, a Radnai-havasok, a Borgói-hegység és a Kelemen-hava-sok lábánál elterülő Besztercén látta meg a napvilágot. Kolozsvári teológiai tanulmányai kezdetén úgy tervezte, egy csendes faluba költözik, ha befejezi ta-nulmányait. Olyan helyre, ahol hegyek vannak, friss patakok, kaszálásra váró füves dombok és mindenekfelett egy-szerű, őszinte emberek, akik felfogják, hogy Isten felé nézni a jövőt jelenti.

– Meg sem fordult az eszemben, hogy szolgálatomat nem az „enyéim” között fogom végezni. Úgy gondoltam, hogy felfelé mutató ujjamat azok az egyszerű és őszinte emberek fogják lát-ni, akik között felnőttem, akikkel együtt dolgoztam és imádkoztam.

itt töltött hét esztendő biztonságban telt ugyan, de tele volt magaslatokkal és mélységekkel. Ekkor vált érthető-vé: igazi biztonságot nem a láthatók, a sima, aszfaltozott utak, a megbíz-hatóbb orvosi ellátás vagy a reformá-tus tanintézmények jelentik, hanem az azon túliak, az egyszerűen működő szeretetkapcsolatok.

– 1998-ban az esküm vitt Kárpátal-jára, hét évvel később a szívem – ma-gyarázza a lelkésznő a 2010 nyarán bekövetkezett újabb változást. Miskolc-ról a kárpátaljai Munkácsra költöztek, ahol immár két imádság, két lélek ta-lálkozott: gyülekezeté és lelkipásztoré. Itt született hetedik gyermekük is, s az édesanya ide várja haza a nagyobbakat

a határ bármelyik oldaláról. – Ha tizen-három almafa között abszurd egy határ, egy családon belül még inkább. A szó legszorosabb értelmében eggyé vált bennünk ország és világ, nem túlzás, ha azt mondom, egyesítettük a szét-szakított Nagy-Magyarországot. Egy testté lettünk, így minden, ami jogilag vagy történelmileg közénk állhat, má-sodlagossá, sőt lényegtelenné vált.

A biztonság és a biztos pont fogal-ma végre méltó helyére került Mónika életében, amelyre ígéretet is kapott, érdekes módon még 1998-ban, Be-regszász felé utazva: „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bi-zony, nem hagylak el, amíg nem telje-sítem, amit megígértem neked.” (1Móz 28,15) A tanulságok így fogalmazódtak meg benne: – Az „erre a földre” résszel már óvatosan bánok, nem törekszem földrajzi koordináták meghatározására. De az összes többi megtapasztalt való-ság számomra, nincs kétségem a „ve-led vagyok”, a „megőrizlek” és a „nem hagylak el” tekintetében sem!


LéLektőL LéLekig

Az ember nem emelheti fel gyökereit és mélyesztheti azokat máshova. Gyenge Károly életében egy-egy hajszálgyökér mindvégig az erdélyi földből, környezet-ből és múltból fog táplálkozni, de van-nak új hajszálgyökerek is, amelyek a délvidéki róna talajából éltetik. Az erdé-lyi lelkipásztor szerint a megoldás csak ennyi: az otthontól el nem szakadni és az itthonban helyet találni.

rácsok anDrássajtó- és kommunikációs referens,

arnóti lelkipásztor(Tiszáninneni Egyházkerület)

A hazáját végletekig szerető beszter-cei fiatalembernek mégis meg kellett ismernie más embereket is, olyanokat, akikről semmit sem tudott, olyan helye-ken, amelyek létezéséről előtte sejtése sem volt. A kolozsvári teológiai évek alatt megismert délvidéki leány később felesége és két gyermekének édes-anyja lett, így emberi tervei ellenére Délvidékre költöztek, és itt álltak szol-gálatba. állítása szerint sokan kérdezik, hogy nehéz volt-e elhagyni szülőföldjét.

– Igaz, a Radnai-havasok csúcsai in-nen már nem láthatók, a Duna lomha folyása sem hasonlítható a sebes hegyi patakok vidám táncához, és a dombok kaszálói helyett itt az alföld végelátha-tatlan gabonaföldjeit nézem, de nem hagytam el szülőföldem, inkább ott-

honról hazajöttem. Azt is tudom, hogy nem a hegyeket cseréltem síkságra, hanem emberektől távolodtam el, hogy másokhoz közeledhessek. Nem áldo-zat ez: sem hazáját elhagyó áruló, sem pedig szülőföldjétől távol szolgálatot vállaló hős nem vagyok, mert én itthon maradtam.

Az erdélyi lelkész Délvidéken több helyen is szolgált már, megtapasztal-va, hogy a helyek változtak, az arcok mások, az emberek gondolatai is kü-lönböznek. A most torontálvásárhelyen szolgáló lelkész mégis hiszi: van egy változhatatlan, állandó.

– Bárhol vagyunk, az ujjunknak felfe-lé kell mutatnia. Ez a változhatatlan köti össze Besztercét, Újvidéket, Fűzkútot, Maradékot, Újőst és Torontálvásárhelyt.


HitSorSoSaink„jézus krisztus tegnap, ma

és mindörökké ugyanaz.”

(zsid 13,8)

Hit SorSoSaink

Véletlen folytán akadt a kezébe Mi-hai andronénak egy, a reformátori tanokról szóló könyv, amely teljesen megváltoztatta életét. a kolozsvári teológián – a Heidelbergi káté szüle-tésének 450. évfordulójára rendezett konferencián – arról beszélgettünk a Galacon élő egyetemi tanárral, mit jelent számára a protestantizmus.

– Hogyan jutott el Kálvinhoz?– 1999-ben utolsó éves ortodox

teológus voltam Bukarestben. Az azt megelőző évben jelent meg egy bap-tista teológus, Timothy George egy könyve, amely a reformátori tanokról szólt. A nagyváradi újprotestánsok le-fordíttatták a könyvet, és egy abszurd történet következtében éppen az or-todox teológia épületében kezdték árulni Bukarestben. Ez fatális téve-désnek bizonyult, a kiadványt ugyanis nemcsak megvásároltam, hanem el is olvastam. Mélységesen meglepőd-tem, ugyanis mindaz, amit olvastam, köszönő viszonyban sem volt azzal, amit a professzoraim tanítottak a re-formátori teológiáról. Kezdtem jobban beleásni magam a témába, és egy óvatlan pillanatban még egy kényel-metlen kérdést is feltettem az egyik tanáromnak. A válasz a következő volt: hogy enged meg magának ilyes-mit, kérem! Higgadt ember vagyok, így többet nem kérdezősködtem, de valami kezdett bennem eltörni. Egy évvel később Martin Hauser sváj-ci professzor révén három hónapos kutatói ösztöndíjat nyertem Genfbe. Ortodoxként mentem, reformátusként jöttem vissza. ugyanis az első könyv, amelyet kikölcsönöztem a könyvtár-ból, Kálvin Institutiója volt.

– Nem lehetett könnyű olvasmány… Milyen volt az első találkozása Kálvin-nal?

– Sokkoló… Ortodox teológiát vé-geztem, és annak a tudatában éltem, hogy az igazság birtokában vagyok. Miután elolvastam a művet, kényelmet-lenül éreztem magam: rájöttem, nem a jó úton vagyok, épp ellenkezőleg, a téves úton járok.

– Erdélyben a református vallás a „magyarok vallása”. Annyira magun-kénak érezzük Kálvin tanítását, hogy faluhelyen sokan azt gondolják, Kálvin magyar volt. Hogyan érzi magát ebben a kilencvenkilenc százalékban magyar közösségben?

– Román reformátusként kezdtem érezni, milyen az, amikor kisebbségben vagy. Egyik napról a másikra minden megváltozott: többségiből kisebbségi státusba kerültem. furcsa helyzet: a románok csupán etnikai szempontból testvéreim, vallási szempontból a ma-gyarokhoz állok közelebb.

– Gondolom, hogy a toleranciához is másképp viszonyul.

– természetesen. Ha minden intole-ráns személy az én helyzetembe kerül-ne, másképp viselkedne egy idő után.

– Mi történt, miután hazatért Svájc-ból?

– Az első dolgom az volt, hogy meg-tudjam, van-e Galacon kálvinista gyüle-kezet, bár meg voltam győződve, hogy a lehetetlent keresem. Meglepődésem-re találtam egy kis, eldugott parókiát a városban. Azonnal elmentem az első istentiszteletre. 2001. február eleje volt, amikor beléptem a parókia udvarára, és Nagy Endre lelkipásztornál jelent-keztem. Nagyon elcsodálkozott, de én is kényszerhelyzetben voltam, hiszen olyan közösséget kerestem, ahol otthon érezhettem magam. Nagy szeretettel fogadtak, vasárnaponként eljártam a templomba, bár szinte semmit sem ér-tettem abból, ami ott történt. Hallottam az Isten és a Jézus Krisztus szavakat, és ezek sokat jelentettek számomra.

ortodoxként mentem, reformátusként jöttem

HitSorSoSaink


A Magyar Református Egyház 2013. június 28-án a Heidelbergi Káté megjelenésének

450. évfordulója alkalmából megtartott debreceni ünnepi Zsinatára jelent meg a káté –

kereskedelmi forgalomba egyébként nem került – ötnyelvű díszkiadása (képünkön), amely

ajánlásában így fogalmaz: „A káté évszázadokon át segített abban, hogy az egymást váltó

nemzedékek és az egymástól földrajzilag távol élő gyülekezetek – legyenek magyar vagy

más anyanyelvűek – egységes fogalmakkal fejezzék ki a református keresztyén egyház

hitének igazságait. Ezt figyelembe véve született az a döntés, hogy készüljön el és kerüljön

kiadásra a Heidelbergi Káté a Kárpát-medencei reformátusok anyanyelvein. 2013-ban a

román és a szlovák nyelvű fordítás készült el, amelyet a káté német és angol változata

mellett az új magyar fordítással együtt adunk most közre ebben az ünnepi díszkiadásban.

Szolgálja ez a kiadvány református hitünk erősödését és a népeink közötti békességet!”

E kötetben a káté román nyelvű változata Mihai Androne fordításában olvasható.

– Hogyan került a szószékre?– Öt éven keresztül szorgalmasan

jártam a templomba, de felelősség nél-küli egyháztag voltam. Akkor azonban a lelkipásztor a következőket mondta: öt évig „próbaidőn” voltál, jó lenne, ha konfirmálnál. Beleegyeztem. Közben megírtam a doktori disszertációmat a kálvini filozófiából a iasi egyetemen, le-fordítottam a Heidelbergi Kátét román nyelvre, és 2005 végén konfirmáltam is. Ezt követően a lelkipásztor megkérdez-te, nem akarok-e prédikálni olyankor, amikor ő nincs a gyülekezetben. ter-mészetesen elvállaltam, bár ez nem-csak nekem, hanem a gyülekezetnek is merőben újat jelentett. Immár hét éve havonta egyszer istentiszteletet tartok: a prédikáció román, a liturgia magyar nyelvű.

– Felnőttként konfirmált. Milyennek tűnt a káté?

– A lelkipásztor szigorúan fogott, nem volt mese: kívülről meg kellett ta-nulnom nekem is a kérdés-feleleteket – szerencsére nem mindet. természete-sen felnőttként, teológiai végzettséggel más megvilágításban láttam a dolgo-kat. A káté nagyon kedves, hiszen én fordítottam románra az angol, német és francia szövegek alapján. Ezúton is köszönöm Juhász tamás professzor támogatását, aki több olyan dolog-ra hívta fel a figyelmemet, amely nagy segítséget jelentett a fordítás során. A Heidelbergi Káté először tisztaságá-val fogott meg: a keresztyén tanítást nem egy kétezer oldalas dogmatikai ér-tekezésből, hanem a kátéból érthetjük


HitSorSoSaink

meg. A hitnek olyan dokumentuma ez, amelyben nem a keresztyén vallások különbözőségére helyeződik a hang-súly. Ha valaki jobban el akar mélyülni a hitben, javaslom, olvassa el a kátét, bármilyen vallású is legyen.

– Mit jelent protestánsnak lenni?– Hívő reformátusnak lenni azt jelen-

ti, hogy legyünk hűségesek a Szentírás tanításához. A református hisz Jézus Krisztusban, és a Bibliát tartja egyedül a keresztyén tanítás forrásának. ám van-nak olyan könyvek is, amelyek segíte-nek eligazodni vallásunkban. Olvasnunk kell olyan szerzőket is, akik a Szentírás alapján tanítanak eligazodni a minden-napokban, mint Luther vagy Kálvin.

– Hogyan változtatta meg életét, Is-tenhez való viszonyát a svájci tartózko-dás?

– Reformátusként sokkal közelebb állsz a Bibliához, amelyet akkor is ol-vasol, amikor például a vonaton ülsz. Ragaszkodsz az igazi protestáns ha-gyományokhoz, de nem a liberális vonalhoz, amely most a nyugati társa-dalmat uralja. Úgy jellemzem magam,

mint aki a Szentírás tanítását követi, és imádkozik, hogy azt alkalmazni tudja a mindennapokban. ugyanakkor a nagy reformátorok műveit olvasom, hiszen ők nem távolodtak el az evangélium üzenetétől.

– Ismer-e a környezetében önhöz ha-sonló személyt?

– Igen, az egyik kedves ismerősöm, egy fővárosi magáncég menedzse-re nemrég lett a bukaresti reformá-tus gyülekezet tagja. Úgy tudom, ő is szeretne teológiai tanulmányokat foly-tatni. tehát vannak románok – remé-lem, egyre többen –, akik szeretnének nyitni, tágítani horizontjukat, hogy lel-ki téren is másképp közelítsék meg a dolgokat.

– Gondolt-e arra, hogy román refor-mátus gyülekezetet alapítson?

– Igen, viszont feltettem magamban a kérdést, hogy vajon Isten elhívott-e engem erre a feladatra, vagy sem. Ezért ebben a kérdésben nagyon bizonytalan vagyok.

– Hogyan reagált az ortodox egyház az ön lépésére?

– Nem tudom, mert minden kapcso-lat megszakadt közöttünk. Vannak sze-mélyek, ismerősök, akiknek szoktam köszönni, akikkel néha beszélgetek, de hivatalos kapcsolat semmilyen szinten nincs közöttünk.

– A kolozsvári teológia magiszteri szakán van jelenleg. Melyek a tervei?

– A távlati terveim között szerepel, hogy Svájcban doktoráljak a kálvini tanokról. Nagyon szeretek református teológiával foglalkozni, ezen az úton szeretnék tovább haladni a jövőben is. Lenyűgöz Kálvin személyisége. Szerin-tem nemcsak a múltat képviseli, hanem egy olyan gondolkodó, akinek tanítása, eszmerendszere ma is aktuális.

kiss GáBor főszerkesztő

(Agnus Rádió – Erdélyi Egyházkerület)

soMoGyi BotonDfőszerkesztő

(Üzenet – Erdélyi Egyházkerület)

együtt

A világtalálkozó további eseményeiről és a programok részleteiről a www.vilagtalalkozo.reformatus.hu honlapon tájékozódhat.

Kiemelt programoK:reND – református egyházi Napok, Dunántúl

Őriszentpéter, 2014. július 4–6.

Emlékező istentisztelet Kálvin halálának 450. évfordulóján

Az istentisztelethez kapcsolódóan tartják a Generális Konvent éves közgyűlését.

Sepsiszentgyörgy, 2014. július 10.

megemlékezés a bodrogkeresztúri református konvent 280. évfordulójáról

Bodrogkeresztúr, 2014 ősze

„Legyenek láthatóvá tetteid” (Zsolt 90,16)

Központi rendezvény:

református egység FesztiválA Magyar Református Egyház létrejöttét kimondó, 2009. május 22-én megtartott alkotmányozó zsinat ötéves évfordulóján.Debrecen, 2014. május 24.

HitSorSoSaink

jézus utakat taposaz egész kárpát-medencében


tavaly Magyar Fiatalokért Díjat ve-hetett át Demeter irén. ezzel a „hatá-ron túl élő fiatalság összefogásáért, szellemi, kulturális együttműködé-séért kifejtett tevékenységét” ismer-te el a Magyar Fiatalok Határok nél-kül alapítvány. a Marosvásárhelyen élő református vallástanárnő két évtizede szervezi a Vakációs Biblia-heteket, mára több tízezer gyermek részvételével.

Lelkészcsaládban nevelkedve Deme-ter Irén azt a meggyőződést kapta útravalóul, hogy „nem cél vagyunk, hanem eszköz Isten kezében”. teo-lógiára szeretett volna menni, de a nyolcvanas években nem vettek fel lá-nyokat, ezért először matematika sza-kon végzett. Épp akkor indult a hitok-tató képzés, amikor ezt befejezte, így nem volt kérdés számára, hogy azt is el kell végeznie.

Vallástanárként több, óvodás korosz-tálynak szóló hittankönyv társszerzője, Mit hiszel? című könyve hívő és kereső fiataloknak segít elmélyülni a hit kér-déseiben. Írt hittankönyvet a 10. osz-tály számára és egy marosvásárhelyi református óvoda megszületésénél is bábáskodott. Idén tavasszal jelent meg szerkesztésében a Gyümölcsnek gyü-mölcse című kötet, amely az élmény-pedagógia eszköztárának felhasz-nálásában kíván segíteni a hitoktatói munka során. A maga nemében úttörő munkán tizenegyen dolgoztak együtt Kárpátaljáról, felvidékről, Erdélyből és Magyarországról.

A legtöbben talán mégis a Vakációs Bibliahéttel kapcsolatos szervezőmun-kája révén ismerik Demeter Irént. Az első Bibliaheteket 1993-ban szervez-ték meg óvodás és általános iskolás korú gyermekeknek holland kezdemé-nyezésre. A programban ma már har-

HitSorSoSaink


alkalommal a KOEN felvidéki önkéntes csoportja állította össze, amelynek tag-jai valamennyien a Szlovákiai Reformá-tus Keresztyén Egyház lelkipásztorai. A bemutató mellett együttműködési nyilatkozat aláírására is sor került a KOEN Alapítvány, valamint a szlovákiai, kárpátaljai, romániai és szerbiai refor-mátus egyházak képviselőinek részéről, azt a célt tűzve ki, hogy a Kárpát-me-dencében élő református keresztyén gyermekekhez anyanyelvükön és a sa-ját megértési szintjükön szakmailag is kielégítő módon juttassák el Isten Igéjét.

– A Vakációs Bibliahét programmal 2008-ban volt először lehetősége a fel-vidéki gyülekezeteknek megismerkedni – számolt be a KOEN felvidéki regioná-lis vezetője, Molnár Éva. Az első évben 36 gyülekezet kapcsolódott be, idén 88 gyülekezet igényelte a programot, ami körülbelül 3600 gyermek táboroztatá-sát jelentette. – Jelenleg ez a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház legna-gyobb gyermekmissziós programja, amelyet ifjúsági szervezetén keresztül egyházunk anyagilag is támogat – tud-tuk meg tőle.

– Jövőre délvidéki kollégáink írják a programot, rájuk már másodszor

kerül sor, április 3–5. között így Bács-feketehegyen lesz a Kárpát-medencei bemutatónap – osztotta meg a terveket Demeter Irén. Egyre többen találnak rá ugyanakkor a www.bibliahet.eu címen elérhető honlapjukra is, ahol az elmúlt tíz év bibliaheteinek anyaga digitalizált formában letölthető. – Nagy öröm szá-munkra, hogy munkánk iránt Magyar-országon is növekszik az érdeklődés. Most éppen arról számolhatok be, hogy a Dunántúli Református Egyház-kerületben is haladnak a jövő évi biblia-hetek előkészületei – tette hozzá.

– Ebben a programban az egyik leg-izgalmasabb dolog a sok-sok mellett, hogy Jézus azáltal, hogy követhető, igaz, életre vezető utunk lesz, ezen felül egymáshoz is utat tapos számunkra – fogalmazott a program összeállítá-sában közreműködő Blanár Gabriella kisgéresi lelkipásztor az említett kon-ferencia záró áhítatán. – Jézus utakat tapos az egész Kárpát-medencében, ami által összeköt és egymáshoz vezet minket.

czanik anDrásKárpát-medencei referens


minchétezer gyermek vesz részt szer-te a Kárpát-medencében, Erdély és Királyhágómellék mellett Délvidéken, Kárpátalján és felvidéken. A 2005-ben bejegyzett KOEN (Keresztyén Oktatá-sért és Erkölcsi Nevelésért) Alapítvány elnökeként Demeter Irén a hat ország határain átnyúló munkát segíti. A Va-kációs Bibliaheteket 2013-ban huszon-egyedik alkalommal rendezték meg.

A Vakációs Bibliahét ötnapos, játé-kos közösségépítő együttlét. Alapvető célja közösségben megélni Isten közel-ségének örömét. Sok gyülekezetben a bibliahét napközis tábor formájában valósul meg, és jó alkalom arra, hogy a gyermekek játékos formában talál-kozzanak az evangéliummal. A bekap-csolódó gyülekezetek számára ez a program egyfajta mozgatórugó is, hisz sok gyülekezeti tag veheti ki részét a szervezésből és a kivitelezésből, meg-tapasztalva az együtt munkálkodás és szolgálat örömét. Ehhez biztosítják évente a programot, a vezetők képzé-sét és a gyermekek használatára a se-gédanyagokat.

április 9–11. között Bátorkeszin mu-tatták be Az időutazó címmel a 2013-as Vakációs Bibliahét anyagát. Ezt első


HitSorSoSaink

Mondd el nekik, hogy jézus élút villafranca di veronából nemesgörzsönybe


HitSorSoSaink

– Különleges ajándéka volt Istennek ez a négy év, amelyben sok minden-nel megismerkedhettem! Bár nagyon jól éreztem magam, a posztnoviciátus első évében már éreztem, hogy nem ez az én utam.

Szakács Sándor az ideiglenes foga-dalom lejárta után kilépett a rendből és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanult teológiát.

– Már szerzetes koromban szerettem rákérdezni a tabunak tartott dolgokra, és a Szentírás mérlegére tenni mindent. Nem csoda, hogy itthon az egyetemi éveim alatt leprotestánsoztak.

Egy esztendő múlva megházasodott, és feleségén keresztül ismerte meg a tatabányai református gyülekezetet.

– Egy idős szerzetes mondta, hogy mindig figyelni kell az ajtókat, amelye-ket Isten bezár, és az ajtókat, amelyeket Isten kinyit. A tatabányai reformátusok-nál, ahol szeretettel, nyitott szívvel fo-gadtak, egyértelmű lett, hogy Isten által kinyitott ajtó van előttem.

Egy éven keresztül járt a tatabányai református gyülekezet lelkészéhez, hogy megismerje a református egyhá-zat.

– Kálvin és a Heidelbergi Káté olva-sása közben azt éltem meg, hogy amit ott olvasok, visszhangra talál bennem, ezekben a kérdésekben én is ugyanezt gondolom. Személyesen éltem át a re-formációt.

Konfirmálása után már családos em-berként jelentkezett a Pápai Reformá-tus teológiai Akadémiára hallgatónak. 2011-ben lett a Nemesgörzsönyi Refor-mátus Egyházközség lelkipásztora.

– Itt érzem azt, hogy Isten elhívását, amely huszonegy évesen szólt hozzám, be tudom tölteni. Szeretném bemutatni a Biblia hitelességét, hiszen ezen áll az én hitelességem is. Vallom és tapaszta-lom, hogy gyülekezetet így, kizárólag a kijelentés alapján lehet építeni!

Farkas GerGelylelkipásztor,

szerkesztőségi munkatárs(refdunantul.hu)

– Viszonylag későn kezdődött a kapcsolatom a keresztyénséggel. tizennégy éves koromban nagyszü-leim kívánságára kereszteltek meg, római katolikusnak – meséli szakács sándor. sok minden történt, amíg innen a nemesgörzsönyi parókiára érkezett: nem mindennapi utat járt be a kapucinus szerzetesközösség-től a református lelkészi pályáig.

Miközben volt brikettgyárban villany-szerelő, majd katona – bár a keresz-tyénség intézményes elemeivel nem ta-lálkozott –, folyamatosan kereste, hogy mitől működik a világ.

– Így került a kezembe a régi hittan-könyvem és a Biblia. Huszonegy éves koromban Isten engedte, hogy az a sok bűn, ami volt az életemben, rám zuhanjon, megéljem, hogy ezek miatt elveszhet az életem. Akkor fogalmazó-dott meg bennem az imádság: uram, Jézus Krisztus, ha te valóban vagy és létezel, akkor ments meg, mert nekem itt végem van!

Ettől kezdve gyökeresen megválto-zott az élete: komolyan vette, hogy a Szentírás Isten kijelentése, hogy a feltá-madott Jézus Krisztus élő és hatalom-mal bíró, életeket változtató valóság. Katonaként szolgált abban az időben, amikor egy álom meghatározóvá lett életében.

– A barátaimmal vonaton mentünk a fény felé, és a fényből egy hang szólt hozzám: „Mondd el nekik, hogy Jézus él!”

A fiatalember innentől fogva kereste azt, miként tudná elmondani barátai-nak, hogy Jézus él. Csatlakozott a helyi katolikus közösséghez, ahol bérmál-kozott, de többet szeretett volna tenni azért, hogy betölthesse a küldetést, amit kapott. Ekkor kezdte el foglal-koztatni a szerzetesi hivatás gondola-ta: szerette volna megélni, milyen az a közösség, ahol a lelki életre alapul a mindennapi élet. Kapcsolatba került a kapucinusokkal, és a jelöltség után novíciusként előbb egy évet, azután ideiglenes fogadalomtétele után poszt-novíciusként három évet töltött Olasz-országban.


HitSorSoSaink

Hegedűs Loránt (1930—2013)református lelkipásztor és teológus, a dunamelléki egyházkerület püspöke

ez év elején távozott el közülünk a minden élők útján a magyar református egyház egyik legkarakteresebb és legmeghatározóbb lelkipásztori egyénisége. Ha néhány szóban szeretnénk kijelölni Hegedűs loránt pályáját a csillagok között, akkor megjelenésének hármas fénytö-rését nem felejthetjük.

Ő volt az, aki prófétai igehirdetőként mindig mélyre ásott a Szentírás szövegében, s Emil Brunner tanítása szerint az Ige üzenetét ütköztette a mindennapok élethelyzetével, hogy az igazat mondja, ne csak a valódit. Ő volt az, aki alkotó pász-torként gyülekezeteket tartott össze határokon innen és túl,

és közben megalapította Európa egyetlen református egye-temét. Ő volt az, aki tudós teológusként egyetemességre tö-rekvő holisztikus szemléletében a Krisztusnak kívánt foglyul ejteni minden gondolatot a teológiában, az etikában és a teo-lógiai esztétikában egyaránt.

Üstökös voltában Isten küldötte volt, s a rábízott üzenetet belekarcolta szívünkbe. Ezért, miután hálával vesszük át éle-tünk és létünk nagy kérdéseiről szóló súlyos örökségét, meg-békélten engedjük útjára.

BÉkÉsi sánDoregyetemi docens

(Károli Gáspár Református Egyetem, Hittudományi Kar)


HitSorSoSaink

egy régi adósság kétszeres törlesztéseLábadi károly: egyházak alsó-Baranyában és Szlavóniában, eszék, 2012

A történelem s a közgondolkodás ala-kulása úgy hozta, hogy a határon túli magyar kultúrából, egyháztörténetből a legtöbb ismeretünk Erdélyről van. Rész-ben a május 22-én ünnepelt Magyar Református Egység Napjának köszön-hetjük, hogy ez a korábbi, egyoldalú és testvéri kapcsolatainkat, művelődési horizontunkat beszűkítő szemlélet ol-dódni látszik.

Ismertetésünk tárgya, Lábadi Károly eszéki professzor könyve már a Né-metajkú Református Gyülekezet által rendezett premieren fokozott figyelmet kapott. És méltán: ez a hétszáztíz olda-las „thesaurus” hatalmas lelki és intel-lektuális vállalkozás, s a szerzői ajánlás jelzi, hogy többről van szó, mint össze-foglaló kézikönyvről. Egy olyan tudós vallomása, aki tudja, ha már az anya-ország elkezdte eszmei adóssága tör-lesztését, akkor egy, a történelem urá-nak akaratából szülőföldjére hazatért, s az Eszéki Egyetemen komoly szellemi műhelyt létrehozó tudósnak is szívbéli kötelessége ugyanezen adósság tör-lesztése a másik oldalról.

A kötet mottója megrendítően szép és biblikus: „Ajánlom családomnak, a drávaszögieknek, akik, ha megfáradtak is, kitartóan higgyék: »Mert a fának van reménysége, ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.«” (Jób 14,7) Az összes „hajtását”, fejezetét nem tudjuk felsorolni, csak amelyek különösen is fontosak a nagyközönség tudásának gyarapítása mellett a hazai középfokú és felsőoktatás számára. A kiadványnak a reformátusnál jóval kisebb katolikus egységéből emeljük ki Laskai Osvát ferences szerzetes-író ne-vét, illetve a katolikus és a református hit között vívódó, s végül katolizáló Vörös-marty Mihályét. Nem felekezeti elfogult-ság, hanem egyháztörténeti tény, hogy ezt az országrészt a reformáció a 16. századtól szinte teljesen meghódította.

Sztárai Mihály, Szegedi Kis István, Las-kai Csókás Péter megannyi, egyházunk kultúráját gyarapító név a régi időkből.

De későbbi szerzőkkel is találkozha-tunk, például a laskói születésű „derék pap-költő”-vel, ács zsigmonddal. Aki többek között Shakespeare Velencei kalmárját ültette át magyarra. Lábadi Károly munkája egyébként nem csak egyház- és művelődéstörténeti alap-mű, de egyben a régió képeskönyve is a „mártír-templomok” beszédes fotói-val. A hiánypótló kötet ajánlását Bölcskei Gusztáv, az utószót Ladányi Sándor írta, s egy angol, német és horvát nyelvű összefoglaló is olvasható benne.

PetrŐczi ÉVaköltő, irodalomtörténész

(Budapest)


értékőrzők„kezeink munkáját

tedd maradandóvá.”

(zsolt 90,17b)

értékőrzők

– Böszörményi Gergely megtaní-tott minket újra szeretni zsoltárain-kat – mondta tavaly decemberben a hanglemezkiadót és koncertszer-vezőt méltató beszédében szabó istván dunamelléki püspök, amikor a hitet és kultúrát megőrző több évtizedes tevékenységéért Magyar örökség-díjat kapott.

– ároni családból származom – vallja meg mindig büszkén református pré-dikátorok és lelkipásztorok leszárma-zottjaként Böszörményi Gergely, hogy honnan is meríti református hitét, ma-gyarságtudatát és az egyháza, népe iránti erős elkötelezettségét. A zenéhez már gyerekként közel került: zongorán és vadászkürtön tanult játszani, sőt utóbbival még szülővárosa, Hódme-zővásárhely szimfonikus zenekarát is erősítette akkoriban. Aztán kamasz-ként megérintette a beatkorszak, ba-rátaival zenekart alapított, és amíg lel-

az énektanító

készgyerekként meg nem tanulta, hogy a karrier a szocialista társadalomban sem feltétlenül a tehetség függvénye, énekesi álmokat dédelgetett. Végül fő-városi közgazdászhallgatóként lemez-lovas lett, majd az egyetem elvégzése után, a nyolcvanas évek első felében feleségével megalapították lemezke-reskedésüket, amelyet a politikai-gaz-dasági változások adta lehetőségekkel élve rövid időn belül kibővítettek hang-lemezkiadással és koncertszervezői te-vékenységgel.


értékőrzők

Református zenei fesztivált, a külho-ni magyar könyvtárak megsegítésére pedig Határon túli magyarok zenéje címmel több éven keresztül CD-ado-mányozással összekötött koncertsoro-zatot szervezett. Élete fő műve mégis a hangversenysorozat a Müpában és a hozzá kapcsolódó, a református ének-kincset bemutató eddig megjelent ti-zenkét kiadvány. A dunamelléki püspök idézett mondata is erre utal.

– Az énekeskönyv ötszáztizenkét énekéből nagyon keveset énekelnek a gyülekezeteink, és még kisebb ré-szét éneklik jól. Egyszerűen azért, mert nem ismerik őket. Sok múlik a lelké-szek zenei műveltségén és a kánto-rok felkészültségén. A hangverseny a Művészetek Palotájában ugyan csak évi egyszeri alkalom, de az ott készü-

lő CD és DVD lehetőséget nyújt min-denki számára, hogy hallgatásukkal a kevésbé ismert, esetleg nehezebb, de méltatlanul mellőzött énekeket is meg-tanulja – nyilatkozta a díj átvételét kö-vetően a koncertigazgató, aki szerint ha nem ismerjük a dallamot, nem tu-dunk figyelni a szövegre, az abban rejlő Igére, és így nem tudunk kétszeresen imádkozni sem.

kiss sánDor újságíró

(Reformátusok Lapja – Budapest)

– Kiadóként mindig a perifériára szorult-szorított értékek képviseletét, a kulturális és erkölcsi hiányok pótlását tartottam a legfontosabbnak – állítja magáról a Periferic Records Kiadó igaz-gatója, aki a 2000-ben megrendezett IV. Magyar Református Világtalálkozón árusította lemezeit, amikor azzal szem-besült, hogy az emberek hiába keresik a református énekeket. Így szervezte meg református egyházzenészekkel összefogva már a következő esztendő-ben az első Református énekek című koncertet a zeneakadémián, amit egy,

a Kárpát-medencéből toborzott három-négyszáz fős kórus részvételével azóta minden évben megrendeznek – jó ideje már a Művészetek Palotája (Müpa) Bar-tók Béla Nemzeti Hangversenytermé-ben –, és ami bő évtizedes története alatt valóságos istentiszteletté és a re-formátus kórusélet ünnepévé vált.

Persze a díj nem csak ezt ismerte el. Böszörményi Gergely több évtizedes ki-adói tevékenysége során kétszáztizen-kilenc nép-, világ-, egyház-, jazz-, régi- és szimfonikus rockzenei hanglemezt jelentetett meg, 2004-ben elindította a

népdalidentitás


– a mi kis falusi református templomunkban, Balaton-szabadiban esküdtünk meg a férjemmel, és a gyerme-keinket is ott keresztelték meg. nagyon fontos volt ez nekünk – mondja lovász irén néprajzkutató, énekes, egyetemi tanár. a károli Gáspár református egyetem docensét éneklés és önazonosság kapcsolatáról kér-deztük.

– Korábban beszélgettünk a Mária-énekekről és a szakrális énekekről. A protestáns hit számára hogyan alakítható ez a zenei világ otthonossá?

– Az Égi hang című lemez elején le is írtam, hogy amikor ezeket a dalokat éneklik az emberek, akkor gyógyulnak, és megerősítik helyüket a világ rendjében. Most a református egyetemen tanítok, a bölcsészkaron vagyok docens, ahol kulturális antropológiát tanítok. Az a szép egy identitásban, ha az nem valami ellen nyilatkozik meg. A református iden-titás sem kizáró. Én a Mária-énekeket is gyönyörűséggel és nagyon nagy szeretettel éneklem a lemezeimen.

– Van, aki a népzenét ma pontosan úgy szeretné előadni, ahogyan tanulta, mások pedig különböző feldolgozásokban szólaltatják meg. Ha jól sejtem, az ön életében is ezek az utak torkollottak egymásba.

– A téka együttes énekeseként indultam egyetemista ko-romban, és tanítottam táncházakban. teljesen természetes dolog, hogy a történelmi fejlődés során különböző hatások rakódtak rá a népzenére is. tisztelettel lehet az ősök üzene-tét tolmácsolni akkor is, ha nem egy az egyben adom vissza, és nem akarom az adatközlő minden levegővételét, minden arcredőjét az arcvonásaimon tudni. Én az én életemmel a

értékőrzők


értékőrzők

magamévá tehetem ezeknek a népdaloknak az üzenetét – ez az igazi ereje a népzenének. A Bem rakparton lévő műve-lődési házban három éve dalolókört vezetek asszonyoknak. Minden kedden összegyűlünk, hogy magyar népdalokat énekeljünk. A hetvenes években természetesen politikai identitást kifejező gesztus is volt a népzene. A cseheknél eb-ben az időszakban például a bluegrass elnevezésű amerikai típusú népzene volt elképesztően divatos. Nálunk a magyar népzene adta meg az identitásunkat. Ez mennyivel eredetibb és sajátabb út!

– Ezek szerint a mai identitáskereséshez a világzene illik? – A világzenében minden mindennel összeférhet. Egyéb-

ként ez egy rossz szó, de azért értjük, hogy azt takarja, amikor a népzenéket különböző etnikus hangszerekkel és hangzásokkal ruházzák fel. Egy huszonegyedik századi met-ropoliszban élek Európában, és a népdal üzenetét át tudom adni bárhol a nagyvilágban, mert az időtálló, korszerű üzenet. Gondoljon bele, hogy Bartók Béla mit csinált a saját korában! Nem ünnepelték őt azonnal. Nincs objektív értékmérő. Ami fontos, az a tisztelet, a szeretet és a minőség.

– Mitől marad mégis a magyar az anyanyelvünk a világzene viszonylagosságában?

– Megmondom: egész egyszerűen attól, hogy magya-rul éneklem a magyar népdalt. Nem fogom a Szivárvány havasánt angolul elénekelni. Mivel azonban világzenei körí-tésben szólal meg a magyar népdal, esetleg olyan gyerek is fölkapja a fejét rá, aki eddig cikinek tartotta. Sok gyerek azért jön hozzám magyar népdalt tanulni, mert meghallotta például a gamelán gongot, vagy az arab citerát, és rácsodálkozott: ez ilyen? Az a cél, hogy az emberek aktívan használják a nép-zenét. A táncházmozgalomnak ez volt a lényege: csináljuk, használjuk.

– Akkor ez egyfajta visszavezetés saját identitásunkhoz?– Igen. Vannak olyan lányok, akik multinacionális cégnél

dolgoznak titkárnőként. Egyikük azt mondta a dalolókörben: most vége a bicebócalétnek, most már két lábbal tudok a földbe gyökerezni. fújdogálja őket a globális szél, ide-oda csapódnak, és amikor ebbe a dalolókörbe jönnek, akkor ha-zatalálnak. Olyan, mintha megtalálnák az öreganyjuk hangját.

Fekete áGnes szerkesztő-műsorvezető

(Kossuth rádió, Református félóra – Budapest)


– Honnan érezhette a lánya, hogy ez lesz az ön igazi útja?

– A gimnáziumban a gyakorlati ok-tatás szabás-varrás volt, és a tanárnő mindig megdicsérte a munkáimat. Vi-seltem is minden ruhámat, és a strand-ruhámat még a lányom is hordta. Ké-zimunkákat is készítettem, amelyeket a mai napig használok. Mindig is érdekelt a népművészet. Nagyon sokat gondol-kodtam rajta, hogy ez hatalmas feladat, hatalmas elvárás saját magamtól, de úgy gondoltam, hogy neki tudok vág-ni. Aztán kaptam egy régi palástot a nászomtól, néhai Nagy Kálmántól. Azt tanulmányoztam, úgy készítettem el az elsőt a lányom sógorának, és megígér-

értékőrzők

tem neki, hogy ez a palást örök garan-ciás lesz, mivel ez az első. Aztán jöttek a többiek.

– Megvan még az a palást?– Megvan még, már fel is újítottam

neki, mivel huszonöt év elég nagy idő, és az időjárás bizony kikezdi a palástok szépségét. Egy palástot általában har-minc-negyven évig viselnek, ezért na-gyon fontos, hogy jó minőségű anyag-ból készüljön.

– Volt mestere?– Nem volt. Úgy gondolom, Magyar-

országon most nem vagyunk tíznél töb-ben. Ez a szakma nem tud sok embert eltartani, mert ha egy lelkész jön palás-tot készíttetni, leghamarabb talán tíz-ti-

zenöt év múlva jön vissza, és így na-gyon kevés munka adódik. Senki nem volt, aki segített, gondolom, féltették is a munkájukat, a tudományukat, de ez nem akadályozott meg. Magamnak kellett kitapasztalni a formákat, az ösz-szeadásokat, a paszományokat. utób-biak elkészítését Somogyi Sándorné, a népművészet mestere tanította meg.

– És ma már saját minták vannak, például, ha tavasz van, akkor tulipán.

– A tulipánnak sokféle megjelenési formáját elkészítettem már. Az alkotás csodálatos dolog, sok tervezgetés, gondolkodás előzi meg, és amikor si-kerül, megszületik, úgy érzem, az a felelet a szándékomra. Sokszor meg-

Huszonöt éve készít palástokat, és talán ma már nincs olyan kontinens, ahol ne viselné valaki kiss árpádné népi iparművész egy-egy remekét. Mielőtt a palástok készítésére adta volna fejét, nyírbátorban a Vízmű társulatnál dol-gozott könyvelőként. szerette a számok világát, de egy idő után másra vá-gyott. lánya az 1980-as években járt Debrecenben a teológiára, és egy csa-ládi beszélgetésnél megjegyezte: – anya! neked palástot kellene készíteni! 1988. július 16. óta ez nincs is másként. sőt a tógákat is kati néni készítette a Debreceni református kollégium 475. évfordulójára.

a palástnak méltósága van


nézek az utcán egy kovácsoltvas kerí-tést, megnézek egy függönymintát, egy templombelsőt, egy kőrózsát, egy kézi-munkán a hímzést, hisz minden alapul szolgálhat ahhoz, hogy paszományt készítsünk belőle.

– Sőt olykor az is segít, ha az ember elrontja.

– Így van! Így segített egy tévedés a tógák paszományának a készítésekor.

– Kedvesen, finoman bánik az elké-szült palástokkal, tógákkal. Figyelem-mel kíséri az útjukat?

– Mindenképpen. Ha meglátok egy palástot, azonnal észreveszem, de nemcsak én, hanem a családom is, hogy azt én készítettem, és ha látom, hogy valami már nem az eredeti formá-jában van rajta, akkor méltatlankodok magamban, hogy valamit tenni kelle-ne vele, mert már a megjelenése nem olyan szép. A tógák a legfiatalabb gyer-mekeim. Amikor felöltötték a diákok a 475 éves évfordulóra, odamentem, az egyiket megsimogattam az egyik diá-kon – valahogy úgy éreztem magam, mint a szülő, amikor elengedi gyerme-két. A tógát is útjára kell engedni, hadd töltse be azt a szerepét, amiért elké-szült. A tógák elkészítése a harminc-harminc pár paszományukkal hatalmas feladat volt. Megszületésükben egybe-forrtak a Nagy-Magyarország részei és alkotó emberei. A nagyszebeni fonal-gyárban megfonták és megfestették a fonalat az eredeti színre, amelyet egy székelyudvarhelyi szövőasszony kézzel megszőtt, hogy aztán itthon elkészítve méltó módon emelje az ősi Kollégium ünnepeinek fényét. Nagyon nagy sze-retettel készítettem őket, és hatalmas megtiszteltetésnek tartom, hogy ezzel megbíztak. Úgy érzem, ez megkoro-názza az eddigi munkásságomat. Az unokám azt mondta: – Mama, beírtad magad a Kollégium történelmébe.

– Beírta, már jó ideje, hisz rengeteg lelkész viseli azt a palástot, amely a ke-zei között készült el.

– Nagyon jó érzés, amikor arra gon-dolok, hányan tiszteltek meg a bi-zalmukkal, hogy én készíthettem el a palástjukat. Amikor egy-egy darab elkészül, szeretem, ha nem viszik el

azonnal. Kicsit dédelgetem még, kicsit megnézem a paszományát, hogy jól áll-e, minden öltés a helyén van-e, és úgy érzem, ha én meg vagyok vele elé-gedve, akkor az már jó dolog – nagyon kritikus vagyok magammal. Az igazi öröm viszont akkor ér, amikor a lelké-szek meglepődve néznek a palástra, mert olyan szépet kapnak, amilyenre nem gondoltak.

– Mennyi ideig tart egy palást vagy tóga elkészítése paszománnyal együtt?

– A palást elkészítése legalább három hét a paszományokkal együtt, különö-sen, ha saját tervezésű paszományokat használok. Újabban a gombolópántot is horgolással készítem, így azt is külön-böző motívumokkal öltöztethetem fel. Így készült el az a női palást, amelynek a gombolópántján a Nagytemplom or-gonájának középső motívumsora van. Ez különösen kedves, mert ilyet még nem láttam, és ez az első darab, amely ezzel a motívummal készült el. A palást formáját is kicsit nőiesebbre terveztem, mert a lelkésznők, akikkel beszéltem, szerették volna, hogy ne legyen annyi-ra férfias ez a viselet. Meglágyítottam a vonalakat, kicsit nőiesebbé tettem a szabását, és így szívesen veszik fel a lelkésznők ezt a megújított palástot.

– Egy-egy palást elkészítésénél meg-van ugyanez a rajongás, van egyfajta magasztos érzet?

– Mindenképpen, hisz a palástnak méltósága van. Nagyon fontos szem-pont, hogy ez nem mindennapi viselet, hanem az a ruhadarab, amelyet a lel-kész többek között az igehirdetésekkor visel.

– Mennyire veszi figyelembe egy-egy palást elkészítésénél, hogy milyen sze-mélyiség maga a lelkész?

– Sokszor előfordul, hogy meglepe-tésként készíttetnek palástot a lelkész-nek. Amikor csak tehetem, lebeszélem erről a gyülekezet tagjait: hadd válassza ki a lelkész azt a paszományt, azt az anyagot, amit ő szívesen visel. Sokszor már az is meglepetés számára, amikor elmondják neki a gyülekezeti tagok, hogy palástot szeretnének ajándékoz-ni, de ha ő választja ki a motívumokat, az mindig közel áll a szívéhez. Nekem

kiss árpádné díjai:

2005 Élő Népművészet – arany oklevél

2006 Országos Textiles Konferencia

– második díj

2008 Népi iparművész cím

2010 Magyar Kézművességért Alapítvány

kettős díjazása: díszítőművészet

és egyházi művészet

2012 Hajdú-Bihar Megyei Minőségi

Termék védjegy

Országos Textiles Konferencia

– első díj

értékőrzők

nagyon fontos, hogy jó érzéssel viseljék a palástot, amit készítek.

– Úgy látom, ez már több mint hiva-tás – mondhatjuk, hogy szerelem?

– Igen, a családom, a két gyermekem és az unokáim mellett a munkám az éle-tem! Amikor meglátok egy motívumot, rögtön gondolkodom, hogy lehet meg-jeleníteni paszományként, és úgy ér-zem, percek alatt megvan a megoldás. A palást és a paszomány méretének összhangban kell lennie, túl nagy motí-vumokat nem készíthetek, de valahogy mindig ráérzek, mit hogyan kell csinálni.

– Van, vagy lesz utód?– Szeretném, ha lenne, és gondol-

kodom is rajta, ki lehetne az, akire rá-bízhatnám ezt a tudást és feladatot. Úgy érzem, ez hivatás. tisztelettel kell bánni az érkező vendéggel. tisztelettel kell bánni az anyaggal, hiszen, ahogy említettem, a palástnak méltósága van! Igen, szeretném, ha lenne egy méltó utódom, és mindent elkövetnék, hogy átadjam ezt a mesterséget. Úgy gon-dolom, bárhol is szolgáljuk embertár-sainkat, akár a gyógyításban, a köz-szférában, vagy éppen egy kicsiny kis vállalkozásban, nagyon fontos dolog, hogy szeretettel szolgáljunk. Ez a szol-gálat azt jelenti, hogy odaszánjuk ma-gunkat annak a feladatnak vagy hiva-tásnak, amit választottunk, vagy ahova rendeltettünk.

Buzás BorBálasajtóreferens

(Tiszántúli Egyházkerület)


Ha bibliamúzeumot építünk, amely mellett könyvesbolt nyílik, s bib-liákat árulunk az oda betérőknek, akkor különös módon átélhetjük, hogy „istenünk beszéde mindörökre megmarad” (Ézs 40,8). amikor meg-láttam a lapjaira szakadozott, az ország északi feléből kockás bevá-sárlókocsin beérkező örökséget, az 1805-ös családi Bibliát, vagy amikor kezembe vettem és megsimogat-tam a bőrkötést, amelyből az orosz kiskatona kihasította a cipőjének a bélést, mert már nagyon fázhatott a lába, éreztem, hogy legyen az ige hordozóeszköze papír vagy bármi más, „megmarad örökre”.

Miért építünk múzeumot a Bibliának a Dunamelléki Reformá-tus Egyházkerület székházában? Egyrészt azért, mert 1988-ban az akkori egyházi vezetőség – leginkább nemzetközi egy-házpolitikai okokból – már létrehozott a Ráday Gyűjtemény részeként egy Biblia Világa Múzeumot. S miért volt szükség akkor a Biblia Múzeumra? Azért, mert egyedi kincs volt akkor egy ilyen intézmény. A múzeum létrehozása idején más volt a szerepe ennek a száz négyzetméternyi kiállításnak, mint a mai korban. Sőt leginkább magának annak a lehetőségnek, hogy iskolák és csoportok is felkereshettek minket az egyéni látogatók mellett. Akkoriban Magyarországon az újdonság erejével hatott egy, a Bibliával foglalkozó kiállítás.

Munkánknak így az ismeretátadáson kívül missziói jellege is volt, mert feladatunknak tekintettük, hogy olyan anyagot láttassunk és olyan információt hallassunk, amely nem volt jelen a kulturális információközlésben vagy akár az isko-lai tananyagban. Ha felmerült a kérdés, miért van szükség erre, válasz is érkezett: sok visszajelzést kaptunk az elmúlt

Mindörökre megmarad

értékőrzők

huszonhárom évről. Nagy élmény volt megélni azt, hogy úgy szólhattunk a kiállításról, a régi bibliák történeteiről, hogy szakrális térré válhatott a múzeum.

Az első múzeum állandó és az évenkénti három-négy idő-szaki kiállítása huszonhárom éven keresztül volt látogatható. Azonban a világ – a múzeumi is – az utóbbi húsz évben nagy változásokon ment keresztül. Ez idő alatt folyamatosan ala-kult ki az a látásmód, amely ma már meghatározza a gon-dolataimat, terveimet a Biblia Múzeumról, annak újjáépített jövőjéről.

„A kérdés… az, miként lehet egyszerre megőrizni az elfe-lejtett helyek csendje által feltehetően fenntartott gondolati terek hagyományát, s ugyanakkor megteremteni a kommuni-kációs áramban való részvétel lehetőségét is.” (György Péter)

A megújítási munkálatoknak 2011 júniusában foghattunk neki. A Biblia Múzeum megújítási szándékának legfontosabb eleme, hogy megtalálja saját kifejezésmódját: hogy a Biblia ne csak mint a múzeum tárgya legyen jelen az új tárlaton, hanem

értékőrzők

a tartalma, üzenete megszólítsa a látogatót – ehhez a mai kor nyelvén kell fogalmaznia. Ennek szellemében a kiállítás egy-fajta spiritualitást, mondhatnánk, indirekt megfogalmazást is hordoz a direkt küldetésünkben. Ezért lesz kiállításunk egyik része klasszikus múzeumi rész, míg a másik egységével in-teraktív jelenlétre hívjuk a látogatóinkat.

Miért van szükség ma Biblia Múzeumra? – kérdezzük to-vább. Mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy azt az értéket, amelyet őrzünk, s amelyet az előző nemzedékek is megőriztek, nemes, szent feladatként lefordítottak nyelvünk-re, amelyeket itt a jelenben kiállíthatunk, ne a megfelelő mó-don mutassuk meg. Szeretnénk megtalálni a helyes választ arra a kérdésre, hogyan lehetséges olyan intézményt létre-hozni, amelyben együtt él a múlt értéke és a mai kor igényei szerint a Biblia világa, benne az üzenettel, hogy ez a könyv a ma emberének is Verbum Dei, Istennek Igéje, amely „meg-marad örökre”.

tiMár GaBriellamúzeumigazgató

(Biblia Múzeum – Budapest)



egyHáz éStárSadaLoM„uram, te voltál hajlékunk

nemzedékről nemzedékre.”

(zsolt 90,1b)


Számháború nélkül

a mai napig vitáznak a szakemberek, hogyan kell értelmezni a 2011-es nép-számlálási adatokat, ugyanis a korábbiakhoz képest gyökeresen eltérő mód-szereket alkalmaztak az adatfelvételnél. Válaszolhattunk interneten, a levél-szekrénybe bedobott kérdőíven, vagy személyesen a kérdezőbiztosnak. az egyházakra vonatkozó adatokat sokan sokféleképpen értékelték. Vajon mi-lyen következtetést lehet levonni a jelenleg ismert számokból?


Március végén jelentek meg a 2011-es népszámlálás adatai. fél év elteltével Csanády Márton szociológussal, a Károli Gáspár Református Egyetem kutatási és kommunikációs igazgatójával, valamint Köntös László református lelkipásztorral, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzőjével beszélgettünk a tanulságokról és az egyház lehetséges útjáról.

Emlékeztetőül a hivatalos adatok: több mint 260 ezer fővel csökkent az ország lakossága tíz év alatt. 10-ről 27 százalékra nőtt a vallási kérdésre nem válaszolók aránya, ez a tendencia valamennyi történelmi egyházra kihatott. A válaszadók 53,5 százaléka, azaz 3 871 881 ember vallotta magát katolikusnak, 15,9 százalékuk, azaz 1 153 442 reformátusnak, 3 százalékuk, azaz 214 965 pedig evangélikusnak. Az ortodox keresztények 13 710-en, az izraeliták pedig 10 965-en vannak. (1880-ban a magyarországi népesség 24,36 százaléka, míg 2001-ben 21,32 százalék, azaz 1 622 796 fő volt református. 2001 és 2011 között 469 354 fővel csökkent a reformátusok száma Magyarországon.)


koMolytalan a netes kitöltÉs?

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) év végére még részletesebb informá-ciókat ad, és külön kötet jelenik meg a vallási adatok feldolgozásáról. Bár a vallási hovatartozásra csak egyetlen kérdés vonatkozott, mégis izgalmas le-het, hogyan alakulnak az összefüggé-sek a többi kérdéssel összevetve – vé-lekedik Csanády Márton. A szociológus az eltérő adatfelvételi módszerekről azt mondja: bizonyos hipotézisekre választ adhatna, ha az derülne ki, hogy az in-ternetes kitöltést választók közül jóval kevesebben válaszoltak a vallási hova-tartozásukra, mint a „kérdőívezők”.

– A szociológusok között is sok évti-zedes vita folyik arról, hogyan kérdez-zünk meg embereket, hogyan hat a vá-laszadási hajlandóságukra a kérdezés módja. Az internetes kitöltés nagyon sok kérdőjelet hagy maga után, ezért felvetődött, hogy ezt a módszert nem is használják majd a legközelebbi nép-számláláson – magyarázza.

neM a nÉV száMít

A népszámlálási kérdőívet a törvény szerint kötelező kitölteni, azonban két kérdésre: a nemzetiségre és a vallásra csak az válaszol, aki akar, ugyanis ezek úgynevezett szenzitív adatok.

– tragikus és szomorú oka ennek a holokauszt. Bár a magyar statisztika a világ élvonalába tartozott, a háború haj-nalán nem gondolhattak minden ször-nyűségre, ami előfordulhat a világban. Az 1941-es népszámláláskor kötele-ző volt a vallási kérdésre válaszolni, a zsidók deportálásában pedig jelentős szerepe volt, hogy illetéktelenek kezébe került az adatbázis, és beazonosították a zsidó származásúakat. Korábban nem volt példa arra, hogy az állam ke-zében lévő adatokkal visszaéljenek.

Ma már különösen ügyelnek arra, hogy ne legyenek beazonosíthatók a válaszadók. A KSH-nak nem a név fon-tos, hanem az, hogy tudják követni a társadalmi folyamatokat.


enyHe nöVekeDÉs a reForMátusoknál

A vallási hovatartozásról szóló kérdés a reformátusok számára hozott pozi-tívumot is, hiszen a nagy felekezetek közül a reformátusok aránya csökkent a legkevésbé. Érdekes az is, hogy míg a 14 év alatti katolikusoknál tovább csökkent a vallásos kötődés, addig a reformátusoknál enyhe növekedés ta-pasztalható ebben a korosztályban. Az okok pontosan nem ismertek, csak fel-tételezések vannak.

– Elképzelhető, hogy az átlag refor-mátus családoknak ma valamivel több gyerekük van, mint az átlag katolikusok-nak annak ellenére, hogy nem ez a kép él a fejünkben. Megdöbbentő a lengyel példa is: a hagyományosan katolikus Lengyelországnak a második világhá-borútól 1990-ig soha nem látott mó-don nőtt a népessége, 23 millióról 40 millióra, majd ’90 után egyik pillanatról a másikra nagyon kevés gyerek született. Ennek okait is csak találgatjuk – elkép-zelhető, hogy a háború alatt kiirtott tíz-millió lengyel ember elvesztésére, vala-mint a kommunista rezsim elnyomására egyfajta daccal reagáltak a lengyelek. Az üldöztetésre azzal válaszoltak, hogy egyre erősebbek lettek, az elnyomással szemben a vallás komoly közösséget és pszichés védelmet jelentett. Hang-súlyozom, ez csak feltételezés, és le-egyszerűsített magyarázat.

A magyar helyzetről szólva a szocio-lógus emlékeztetett: a két világháború között kevés gyermeket neveltek a re-formátusok, akiknek többsége egyéni gazdálkodó paraszt volt kis földbirtok-kal, ezért a gyermekek számának az öröklés szempontjából nagy jelentősé-ge volt. A szocializmusban a gazdáktól elvették földjüket, vagyonukat, ezért a későbbiekben ez a kérdés nem befo-lyásolta a gyermekvállalást.

izGalMas kÉrDÉsek

A református többségű vidékek hagyo-mányosan az ország keleti és északke-leti részén találhatók. Ezek a legelma-

radottabb területek, és ezeket sújtotta leginkább a rendszerváltás okozta gaz-dasági átalakulás.

– Mindez magával hozta a társadal-mi változásokat is: a borsodi aprófalvas vidék legnagyobb problémája, hogy fal-vak tűnnek el a térképről, tehát nem a reformátusok, hanem mindenki. A refor-mátus történeti emlékezet legfontosabb emlékhelyein – például Göncön vagy Vizsolyban – súlyos népességfogyás mutatkozik. Miskolcról 67 ezren mentek el az elmúlt tíz évben, a reformátusság fellegvárában, Debrecenben is draszti-kus a fogyás. Budapesten a legjelen-tősebb a reformátusság számszerű csökkenése, azonban ennek eloszlása egyenetlen. A miértek egyelőre izgal-mas kérdések, ma még nem tudunk rájuk válaszolni. A 20. század forduló-ja óta nem volt Magyarországon olyan mértékű társadalmi változás és migrá-ció, mint az elmúlt időszakban. Nekünk, magyaroknak továbbra is az az önké-pünk, hogy mozdulatlan nép vagyunk, szeretünk ott élni, ahol megszülettünk. Ez összehasonlítva más népekkel to-vábbra is igaz, saját, helyhez kötött és ragaszkodó magatartásunkhoz képest mégis radikális a változás.

a leHetŐsÉG

Csanády Márton szerint az egyház leg-komolyabb lehetőségei közé tartoznak a református iskolák, köztük a reformá-tus egyetem, amelynek kulcsfontossá-gú szerepe lehet a megmaradásban.

– Alapvető, hogy a felsőoktatási szfé-rában milyen módon tud részt venni egyházunk, és kitermelni azt a réteget, amely az egyre magasabban képzett társadalomban megjeleníti a reformá-tus szellemiséget. fontos, hogy meg-értsük a társadalmi változásokat, hogy a vezetők hozzák meg a jó döntéseket, ami rajtunk múlik, tegyük meg, a többit pedig Istenre kell bízni.

lezárult eGy korszak

A templomok elüresedése nem magyar specialitás, hanem nyugatias, európai tendencia. Itthon még a kommunizmus negyven éve sem lehet ennek egyedül a magyarázata. Nincs egyértelmű vála-szunk, miért ürülnek ki a templomok. A történelmi egyházak tehetetlen el-szenvedői a szekularizációnak, és egy-előre nem találják a hatékony ellenszert.




Ha már létezne modell, hogy mit kell tenni a folyamat megállítására, valószí-nűleg mindenki azt követné – véli Kön-tös László lelkipásztor.

A Dunántúli Református Egyház-ke rület főjegyzője szerint lezárult egy történelmi korszak, amit történeti ke-resztyénségnek nevez. Azért tűnik lezá-rulásnak, mert az egyházias keresztyén hagyomány és a modernitás szétvált egymástól.

– Nagy átmeneti folyamatban va-gyunk, amelynek senki nem tudja a végét. talán újfajta, magasabb szintű önértelmezés felé vezet, ahol megtör-ténhet a hagyomány újraértelmezése, az identitás megőrzése és megújítása.

PozitíV Választ aDni

Ebben a történelmi időszakban, amely átmenet egy új szintézis felé, úgy tűnik, mintha az Ige igazsága összeroppan-na. A csökkenő számokat látva Köntös László attól tart, hogy sokakon a kilátás-talanság lesz úrrá, és éppen e remény-vesztettség miatt veszhet el a jövő.

– Nem jó, ha az adatok rabjává vá-lunk. A történeti egyháziasság ha-nyatlása teológiai kihívás is: meg kell érteni, hogy mi történik, mit akar Isten az idők szaván keresztül üzenni. Nem nosztalgiáznunk és sápítoznunk kell, hanem pozitív reflexiót adni a drámai fogyásra. Az egyházon belüli dekadens jelenségekhez vezetne, ha a hívő em-berek maguk is azonosulnának azzal az ismert történelemszemlélettel, hogy a „haladás”, a „modernitás” egyenlő a szekularizációval. Gyakorlati szem-pontból hiányolom egyházunk részé-ről a rugalmasságot. tudom, hogy az egyház nem vállalat, az alkotmányunk kevéssé teszi lehetővé a nagyobb moz-gékonyságot. Alapvető probléma azon-ban, hogy a gyülekezeti hálónk a régi településszerkezetre épül: vagyis egy falu, egy templom, és ez a mai élettel már nem harmonizál. Néhány faluban tízen sem járnak a templomba. Az em-berek áttelepültek a nagyvárosokba, az egyház nem követte őket, eltűntek. Sa-ját gyülekezetben gondolkodunk, vagy-is abban, hogy a saját közösségünkbe hányan járnak, és kevéssé gondolko-dunk gyülekezetek közösségében.

keresik az utat az eGyHázHoz

általános recept ugyan nincs a fogyás ellen, de a vészharang kongatása he-lyett a református lelkipásztor elárulja azt is, hogy az új gyülekezetek építé-sében látja az egyik pozitív választ. Erre számos jó példát látni az egyházban. Optimizmusra adhat okot az is, hogy ki-alakulóban van egy polgári réteg, amely nagyrészt már nem egyházias, ugyan-akkor világnézeti tájékozódásában ke-resi az utat az egyházhoz.

– Magyarországon újrapolgárosodá-si folyamat indult meg, amelynek kéz-zelfogható jelei vannak. A közelmúltban például a csopaki reformátusok keres-ték meg egyházkerületünket, hogy át-vennék az általános iskolát. Negyvenes értelmiségiek voltak, akik megfogal-mazták, hogy identitásuk fontos része a keresztyénség, vagyis nem érdekből akarnak egyházi iskolát, hanem vállalt tudatosságból. Ez a példa is mutatja, hogy fordulat várható az országban, a polgári réteg azonban gazdaságilag még nem elég erős. Később viszont éppen ez a megerősödő középosztály lehet az egyház társadalmi bázisa.

töBB És Más

Az egyház a közösségi identitás alap-vető támasza. Köntös László szerint Európában is eljön majd a fordulat, amikor a közösségi-kulturális identitás ismét központi kérdéssé válik. Ez a for-dulat szerinte nem a múlt restaurációja lesz, hanem inkább múlt és modernitás új szintézise. A folyamatban még benne vagyunk, ám teológus szemmel annyi bizonyosan látható, hogy a történelem több is és más is, mint ami a jelenből látszik. Istennek mindig köze van ah-hoz, ami velünk történik. Szerinte ilyen távlatból érdemes foglalkozni a nép-számlálási adatokkal is.

Fekete zsuzsa újságíró

(www.parokia.hu – Budapest)


Mit kezdünk a csodával?

lelkészgyerekként felnőve mindig azt gondoltam, hogy a csoda egyér-telmű, mindenki számára világos és vitán felül álló megoldás. azt gon-doltam, hogy magától működik és megnyugvást hoz. később rájöttem, hogy a csoda inkább felkavar, mert legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megold.

A csoda arra kényszerít, hogy újraértel-mezzem önmagam. Az ember ugyanis legtöbbször úgy értelmezi önmagát, hogy a szó szoros értelmében bele-helyezkedik egy történetbe. Okokat és okozatokat jelöl ki, s bár egyik felett sem gyakorol hatalmat, de mesélőként ő a történet ura. Arra törekszik, hogy

értelmet adjon az eseményeknek, egy-ségbe foglalja azokat, s ez az egység és értelem: ő maga. Ez az ő élettörté-nete. E történet – vagy a történelem, mint a mi közösségünk története – el-beszélésének egységét, logikáját pedig fenn kell tartani, mert ez az elbeszélő identitása. A történet logikáját bolygatja meg, s a fenntartására tett erőfeszíté-seket teszi semmissé a csoda, amikor lehetőséget ad arra, hogy az ember vagy a közösség története egy másik, az illetőn túlmutató logika szerint foly-tatódjon. A csoda persze csak akkor működik, ha felismerik, sőt mindaddig semmit sem ér, amíg az ember vagy a közösség nem veszi fel a fonalat, nem alkalmazkodik az új logikához.

Ez azonban különösen nekünk, re-formátusoknak nem könnyű. A csodák elutasítása, vagy legalábbis az azokkal szembeni bizalmatlanság mintha szer-ves részét képezné identitásunknak. Mintha történetünk logikájában afféle alapállítás, premissza lenne. Jól ismert Makkai Sándor egykori erdélyi püspök, majd debreceni teológiai tanár vélemé-nye, aki szerint „a magyar lélek ősi alap-vonásai a keresztyénséggel a kálviniz-

mus kemény, harcos, szigorú alakjában találnak össze leginkább. Éppen ezért lett a kálvinizmus nálunk is nemzeti val-lás, magyar világnézet…” Ez a kemény, harcos, szigorú kálvinista Cromwellt követve bízik Istenben, de szárazon tartja a puskaport, vagy egy bibliai had-vezérre, Jóábra hivatkozva azt mond-ja: „legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, a mi néki tetszik”. A szuverén Istenbe vetett hit megvallása végül egy végletesen racio-nalista, csodadeficites világképpé szik-kad. Keményen, szigorúan harcolunk a csodák, mint afféle babonák ellen, amelyeket akarva sem hihetünk.

Azonban ez hosszú bevezető egy rövid kérdéshez. 2009. május 22-ét mind az egyházi, mind a világi sajtó – Papp Géza, akkor az Erdélyi Reformá-tus Egyházkerület püspökének szavait idézve – Isten csodájának nevezte. Az volt? Így gondolunk rá, vagy inkább zavarba hoz bennünket ez a meghatá-rozás? Az a nap a rendszerváltás óta egyre széttartóbb egyházi életünk lo-gikáját biztosan meghaladó esemény volt, ami lehetőséget ad arra, hogy a történetünk másképp folytatódjon. Le-hetőséget ad, hogy kitörjünk abból az utóbbi két évtizedben egyre határozot-tabban körvonalazódó logikából, amely a közösségről gondolkodásunk alapjá-vá a traumáinkat, elsősorban trianont teszi. A traumákat nem elfelejteni kell, hanem feldolgozni és túllépni rajtuk. Május 22. református világunk régen ese dékes újraértelmezésének arkhimé-dészi pontja lehet, de mindaddig sem-mit nem ér, amíg nem fedezzük fel va-lódi, traumáinkon túlmutató csodáját.

naGy károly zsoltreformátus teológus,

kulturális antropológus(Sárospatak)



Mit kezdünk a csodával?


Van-e dolgunk a beteg emberekkel? Jézusnak volt: észrevette, meghall-gatta, vigasztalta és meggyógyítot-ta őket. így az evangéliumból élő ember sem kerülhette, ma sem kerü-li el a családjában, gyülekezetében, szomszédságában a testi-lelki baj-ban szenvedőt, hanem gondozza, ápolja, gyógyítja.

A hívásukat a betegágyak mellett meg-találók találkozásaiból születtek a be-tegápoló rendek és a diakonisszaszö-vetségek. Ők alapították meg az első kórházakat és az ószövetségi szeretet-törvényből táplálkozva, a hasonló úton járókkal szövetkezve a humánus és szervezett egészségügyet Európában, majd szerte a világban. A jézusi látás és cselekvés nélkül nem születhetett volna meg a társadalombiztosítási és tudományos alapú, szolidáris és éssze-rű betegellátó rendszer, és nem fejlőd-hetett volna a mai szinten méltányossá, hatékonnyá és eredményessé sem.

Ma feloldhatatlan az ellentét az Is-tentől távolodó ember erősödő halál-félelme miatt a gyógyításáért mindent követelő beteg, az erőforrásaival gaz-dálkodni kényszerülő, ezért a technika méregdrága gyümölcseit minden rá-

szorulónak biztosítani nem tudó, a poli-tikai logika alapján azonban nyílt érdek-ellentétet nem vállaló, ezért a konfliktust az orvos–beteg kapcsolatra lenyomó bürokrácia és az elkötelezett gyógyítók között. Ráadásul az exponenciálisan megnövekedett egészségügyi költség-igényt és a tudásuk megszerzésébe hatalmas energiákat fektető orvosok tisztes megélhetési feltételeit a gazda-sági recesszióban az elöregedő társa-dalom nem tudja, egyelőre láthatóan nem is akarja előteremteni. A beteg ember ezért kiszolgáltatottnak, míg a mellette ma professzionális gyógyítói-ápolói munkát végző szakember biza-lomvesztettnek – a betegek és a pénz-ügyi egyensúlyt képviselő technokraták által –, szinte vádlottnak érzi magát. A technológiai fejlődés, a szuperspe-cializáció és a bizalomvesztés jogi garanciákkal körülbástyázott, minő-ségirányított egészségügyi ellátáshoz vezetett. Ebben a közegben a hivatását lelkiismereti okból választó segítő el-idegenedettnek érzi magát, a rendszer pedig nem a hit és erkölcs erejével, hanem jutalmakkal és büntetésekkel próbálja őt motiválni. A humán intimi-tásától megfosztottá váló orvos–beteg kapcsolat egyre kevésbé működik, ami a gyógyítás eredményességét és a „jót

Számvetés és hitelesség

tenni jó” megfontolásból fakadó „élvez-hetőségét” is csökkenti.

A kultúrvilág egyházi kezelésű kór-házaiban a krisztusi szeretet többnyire csak a „politikailag korrekt” világ sza-bályait kínosan betartó lelkigondozói szolgálatok egyes elemeiben és az önkéntesek karitatív akcióiban jelenik meg. A mai Magyarországon az egész-ségügy kapacitásaiból alig több mint 1%-ot működtető egyházi kórházakban is mérsékelt a fent leírt konfliktusokat befolyásoló esély. A keresztyén gyógyí-tókat tömörítő szervezetek sem tudtak széles bázisú mozgalmakká válni. Így a jézusi utat járni próbáló gyógyító ma leginkább magányosan vagy kisebb közösségekben, professzionális segít-ség nélkül keresi a szolgálat autentikus útjait. Ebben a közegben izgalmas és szinte egyedülálló a Magyarországi Re-formátus Egyház „Bethesda-kísérlete”: józan pénzügyi segítséggel és egyház-vezetői-gyülekezeti szeretettel körül-venni egy kis, a krisztusi gyógyítás mai követési lehetőségeit kereső gyermek-kórházat. A többi hazai közegyház ma ezt nem vállalja – kis szerzetesközössé-gek működtetnek még nagy erőfeszí-téssel és sok konfliktussal kórházakat a szintén szép példát adó, de speciális szerepet betöltő Mazsihisz Szeretetkór-ház mellett.

A betegek, a gyógyítók, az intéz-mények és az egészségügyi rendszer új megoldásokat keresnek. A modern gyógyítás hajnalán az elkötelezett, hit-ben élő emberek adtak jó válaszokat – szerintem ez ma sem lesz másként. Lehetünk tehát sokan vagy kevesen keresztyén emberek ma a demográ-fiai mérések szerint Európában vagy Magyarországon: a mai világ megfo-galmazható kihívásaira választ kell ke-resnünk imával, munkával. És mi lehet nagyobb kihívás, mint a beteg ember (és az őt körülvevő keszekusza közeg)? Hiszen Jézus és az őt hitelesen keresők is minduntalan vele találkoztak!

Velkey GyörGy főigazgató

(MRE Bethesda Gyermekkórház – Budapest)



az én vezérem bensőmből vezérel!



oroszi Pál onkológus 1960-ban szü-letett a történelmi ugocsa megyé- ben, a mai ukrán–román határ men-tén található nevetlenfaluban, hat-gyermekes lelkészcsaládban. Gyer-mekkorát akliban töltötte, édesapja több környékbeli gyülekezetben is szolgált. Jelenleg a Munkácsi ke-resztyén egészségügyi központ fő-orvosa, onkológus, illetve képalkotó diagnosztikával foglalko zik. Felesé-gével – aki szintén az egészségügy-ben dolgozik – négy gyermeket ne-velnek.

– Mit jelentett önnek a szülői ház? – Mindent. A biztos, a legjobb alapo-

kat ott kaptam meg. Kisgyermekként, serdülőként még nem is sejtettem, milyen nagy hatással lesznek majd későbbi életemre azok az évek, azok a vasárnapi „születés- és névnapok”, amelyeken kortársaimmal – édesapám és édesanyám vezetésével – ottho-nunkban tanulmányozhattuk a Bibliát, zsoltárokat énekelhettünk. Úgy is-merhettük meg Istent, mint élő, létező személyt, aki a teremtő Úr, de egyben legközelebbi barátom is lehet, ha aka-rom. Ezek az alkalmak és a mindenna-pi közös imádságok, a szüleim elénk élt hite, kitartásuk azokban a nehéz időkben, gerincességük, a másokért, a közösségért tenni akarásuk megha-tározta további életemet. Orvos akar-tam lenni annak ellenére, hogy sokan óva intettek: ez a családi háttér nem jó ajánlólevél… A szovjet időkben csak egy szűkebb réteg kapott lehetőséget a továbbtanulásra. A hitvalló keresztyé-nek még munkához is nehezen jutottak idehaza. Én a Baltikumban szereztem diplomát. Szintén kárpátaljai felesé-gemmel ott kezdtük el közös életünket, idősebb gyermekeink is ott születtek. Jó megélhetésünk, egzisztenciánk volt, de úgy éreztük, itthon a helyünk. A szerzett tudást, tapasztalatot népem között szerettem volna kamatoztatni. Szerényebb körülmények közé ugyan, de hazajöttünk.

– Nem bánták meg? Nem hoztak rossz döntést?

– Jó mindennapi kapcsolatban lenni Istennel, a bölcsesség adójával. Akkor az ember érzi, tudja, hogy ez nem csak a saját döntése. Mint ahogy József At-tila is írja: „Az én vezérem bensőmből vezérel!” Isten sohasem egy lehetsé-ges megoldást kínál, hanem mindig az egyetlen helyes megoldásra vezet rá. Csak így lehetünk biztosak, hogy nem tévedünk. Ezt kell tudatosítani gyerme-keinkben is, vissza kell vezetni őket az alapokhoz, hogy ne csordamód vonul-janak a tömeggel, ne a menőt utánoz-zák, hanem igaz értékrendjük legyen. Ehhez persze hitelesen kell eléjük élni hitünket. Ebben a „megbolondult világ-ban” – ahogy Wass Albert fogalmaz – a családnak és az egyháznak együtt kell működnie. Nem ítélkezhetünk a mai fiatalok felett, hisz őket mi neveltük, mi mutattunk – jó vagy rossz – példát ne-kik! figyeljünk jobban rájuk, saját éle-tünkkel mutassunk rá, hogy érdemes másként csinálni, mint a többség, hogy mi az, ami igazi, maradandó, örök érté-keket hordoz és teremt.

– Ön – kollégáival együtt – missziót is vállalt.

– Minden keresztyén életének misz-sziónak kell lennie. Számomra nagy bizonyítéka Isten kegyelmének a meg-gyógyult szenvedélybetegek bizony-ságtétele, élete. A legmélyebb hely-zetből is van kiút! Nagy örömmel tölt el, hogy egyházunk is végzi ezt a szol-gálatot. Keresztyén orvoskollégáimmal együtt mi is egyfajta misszióként éljük meg élethivatásunkat. Kiváltság szá-munkra, hogy egyházunk ezen szol-gálatát erősíthetjük. És, mint szoktam mondani, még könnyű helyzetben is vagyunk, mert az evangéliumot nem kell valahová elvinnünk: az emberek házhoz jönnek. Persze legtöbbjük tes-ti problémájával fordul hozzánk, ezt is próbáljuk orvosolni. De milyen jó, ha fény derül arra is, hogy a probléma gyö-kere sokkal mélyebben van! Rende-zetlen a kapcsolat Istennel, másokkal, önmagunkkal. Jó lehetőség ez rámu-tatni az igazi gyógyulás útjára. Sokan belelapoznak a folyosón kitett keresz-tyén irodalomba, s megkérdezik tőlünk: Doktor úr, ön hisz ebben? Vagy éppen

egy súlyos betegség diagnosztizálása után kérdez rá a páciens: Ön mit tenne a helyemben? Ilyen esetekben valóban Istennel való mindennapi bensősé-ges kapcsolatra, személyes hitre van szükség ahhoz, hogy a válasz hiteles legyen. S azt tapasztalom, hogy azok az emberek, akik szoros kapcsolatban vannak teremtőjükkel, így élik életüket, hozzák meg döntéseiket, még a halálos diagnózis hallatán sem esnek pánikba. tudják, hogy nem pont, hanem kettős-pont következik. Mert biztosak abban, hogy a földi lét után is van folytatás.

– Az emberek többsége általában betegágyban, vagy inkább öregkorban, mondhatni élete alkonyán végez szám-vetést…

– Vagy akkor szeretne. De nem biz-tos, hogy lesz rá ideje. Éppen ezért minden napunkat egyfajta számvetés-sel kellene zárnunk. Életünk bizonyos szakaszában vissza kell pörgetnünk az eltelt éveket, s feltenni a kérdést: jó volt-e a döntésem? Persze a megtör-ténteket már nem csinálhatjuk vissza. Ezért kell minél kevesebb véletlent be-engedni az életünkbe. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha engedjük, hogy Is-ten irányítson, ha nap mint nap kérjük a vezetését, ha döntéseinket a belső szobánkban hozzuk meg vele együtt, közösen. Úgy kell élnünk, mintha ez lenne az utolsó napunk, pillanatunk a számvetésre. Életünk legyen bizonyíték arra, amit a zsoltáríró mond: „uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemze-dékre.” (zsolt 90,1)

Marton erzsÉBet főszerkesztő

(Küldetés – Kárpátalja)

a DeBreceni kollÉGiuM MeGalakulása

A Debreceni Kollégium egyike a 16. században alakult hazai református kollégiumoknak, amelyek általában egy-egy városi, ritkábban szerzetesi iskolából lettek a század első felében protestánssá. Debrecenben 1538 kö-rül jelent meg a protestáns (ekkor még vélhetően evangélikus) szellemiség, 1549-ben kezdte működését az iskola első név szerint ismert tanára, Dézsi András. A felsőbb tanulmányokat foly-tatók névsorát azonban csak 1580-tól ismerjük. Ez azt jelenti, hogy ekkor már akadémisták (mai fogalmaink szerint főiskolások vagy egyetemisták) is vol-tak Debrecenben.


a jubiláló debreceni kollégiumról játékosan

oktatáS éS neveLéS„a bölcsesség kezdete

az úrnak félelme”

(Péld 9,10)


a Debreceni református kollégium idén ünnepli fennállásának 475. év-fordulóját. az intézmény arculatának jellegzetes vonásait az alábbiakban tíz tételben igyekszünk röviden ösz-szefoglalni.

475 évesa debrecenireformátuskollégium



a kollÉGiuM MűköDÉsÉnek FŐBB korszakai

A kollégium fogalma évszázadokon át egymásra épülő háromszintes oktatást jelentett: a professzorok csak a felsőbb tanulókkal foglalkoztak, az elemi és középiskolások oktatását már az arra alkalmas idősebb diákok (préceptorok) végezték. A tanítva tanulás gyakorla-tának az 1850-ben bevezetett osztrák tanügyi reform, az Entwurf vetett véget, amely létrehozta hazánkban a ma is működő modern iskolatípusokat. Ek-kor a kötelező diákviselet, az I. Rákóczi György fejedelem által elrendelt tóga is múzeumba került. 1880-ban ugyanerre a sorsra jutott a tűzoltó diákok szer-száma is (gerundium), megszűnt a régi diákköztársaság önrendelkezése s a diáktisztségek többsége is.

Jól szerVezett DiákköztársasáG

A református kollégiumok közül – a ró-mai köztársaság mintájára – Debrecen-ben alakult ki a diákköztársaság (cétus) legszervezettebb formája. A diáktiszt-ségeknek szigorú rendje jött létre, s az iskolai törvényszék is igen tág hatás-körrel bírt. A ranglétra alján álló szol-gadiákok, valamint a diáktársadalom középszintjéhez tartozó neutralistákat és a széniori, jurátusi, préceptori tiszt-ségeket adó tógátusok között meg-becsülésben és lehetőségekben óriási volt a különbség, viszont tehetsége és szorgalma révén idővel a szegény szol-gadiák is eljuthatott a ranglétra legfel-sőbb fokáig.

BiztonsáG És FeJlŐDÉs

Debrecen sajátos helyzetére Huszár Gál prédikátor-nyomdász már a 16. században felfigyelt, amikor úgy jelle-mezte a várost, hogy az „egész Ma-gyarországnak és Erdélységnek világo-sító lámpása”. Míg a sárospataki és a pápai alma mater a 17. század második felében évtizedekre bujdosásra kény-szerült, Debrecen folyamatosan növe-kedett. 1660-ban magába olvasztotta a török elől Debrecenbe menekülő váradi kollégiumot, s igyekezett pótolni a pá-pai és sárospataki iskola szerepét is. Miközben az erősödő ellenreformáció következtében veszélybe került a ma-gyar reformátusság léte, Debrecen és kollégiuma a 17. század utolsó harma-dában az „ország iskolájává” vált.

a DeBreceni kollÉGiuM Mint az orszáG iskoláJa

A Debreceni Kollégiumnak az évszá-zadok során nagy számban alakultak vidéki fiókiskolái, partikulái (a latin szó részecskét jelent), amelyek innen kap-tak rektort, tantervet, tankönyvet. A 18. században negyven vármegyében ösz-szesen ötszáznyolcvannégy partikulá-ja volt a Kollégiumnak. Debrecen nem csupán tanítókat küldött ezekre a tele-pülésekre, hanem lelkészeket is, a sá-toros ünnepeken pedig legátust, igehir-dető és adománygyűjtő nagydiákot. De a szupplikáció, az őszi adománygyűjtés célpontjai is elsősorban a partikulák voltak. Mivel az Entwurf a legkisebb iskolák számára is szakképzett tanítók és tanárok alkalmazását írta elő, a 19. század közepén a Debreceni Kollégium partikuláris kapcsolatai is felbomlottak. Az egykor igen erős szellemi szálak azonban sosem szakadtak el teljesen. Jellemző, hogy a rendszerváltás után újraalakult tiszántúli református iskolák ma is többnyire egykori partikuláris he-lyeken működnek.



ottHon euróPáBan

A Debreceni Kollégiumnak sohasem voltak külföldi professzorai, de a szel-lemisége mindig összhangban volt Európával. A régi századokban a leg-tehetségesebb kollégiumi diákok hazai egyetem híján nyugat-európai egyete-meken egészítették ki tanulmányaikat. Így jutottak el kezdetben Wittenbergbe, később többek között Heidelbergbe, Leidenbe vagy Cambridge-be. Hogy a Debrecenben elsajátítható tananyag összhangban volt a legfrissebb euró-pai eredményekkel, arról a Kollégium Múzeumában őrzött kísérleti fizikai esz-közök mellett olyan kiváló professzorok munkássága tanúskodik, mint Maróthi György, aki svájci mintára megalapítot-ta az első hazai négyszólamú énekkart, a ma is működő Kántust; az ördön-gösség gyanújába keveredett Hatvani István, a hazai kísérleti fizika úttörője; Kerekes ferenc európai hírű matema-tikus, a kollégiumi füvészkert alapítója, vagy Budai Ézsaiás, a hazai modern történelemtanítás elindítója, Csokonai, Kölcsey, Arany János tanára.

MaGyar Parnasszus

A Parnasszus (vagy Parnasszosz) he-gye a görög mitológiában a fény, a tu-domány és a művészetek istenének, Apollónnak és kísérőinek, a múzsák-nak lakhelye. A Debreceni Kollégium azért válhatott „magyar Parnasszus-sá”, mert a biblikus keresztyén, a lati-nos klasszikus és az ösztönösen né-pies hagyomány az évszázadok során itt szinte harmonikus egységbe ren-deződött. Innen indult útjára a zsoltár-fordító Szenci Molnár Albert, a népies hős alakját a Lúdas Matyiban elsőként diadalra juttató fazekas Mihály, a láng-lelkű Csokonai, nemzeti imádságunk szerzője, Kölcsey ferenc, s ide érke-zett felsőbb tanulmányait végezni a nagyszalontai partikulából Arany Já-nos. Modern íróink közül Debrecentől is kapott útravalót Móricz, Ady, Szabó Lőrinc és Szabó Magda, természettu-dósaink közül tessedik Sámuel, Irinyi János, Hőgyes Endre vagy Bay zoltán, de magántanulóként itt kapott bizo-nyítványt tragikus sorsú miniszterelnö-künk, tisza István is.

eGyeteMalaPító kollÉGiuM

A Debreceni Kollégiumnak a 16. szá-zad végétől kezdve volt akadémiai (fő-iskolai) szintje, amelyből az Entwurf után a teológiai, jogi és egy csonka bölcsé-szeti kar fejlődött ki. A debreceni köz-véleményt a 19. század végétől egyre inkább foglalkoztatta az egyetemmé alakulás gondolata. Az országban ek-kor összesen két egyetem működött. Pázmány Péter 1635-ben alapította a nagyszombati egyetemet, amely a 18. században előbb Budára, majd Pest-re települt, s ekkor vált nyilvánossá. A kolozsvári egyetemet a magyar állam alapította 1872-ben. A Debreceni Egye-temet 1912-ben szintén országgyűlési határozat hozta létre, amelyhez a Kol-légium átengedte az egyetemalapítás céljára három főiskolai karát profesz-szoraival és diákjaival együtt. A köz-ben kitört világháború visszavetette az egyetemi építkezéseket, s így az orvosi kar kivételével az egyetem 1932-ig a Kollégium épületében működött.

Illusztrációk: Orosz Judit


neMzeti eMlÉkHely

A Kollégium Oratóriuma (imaterme) és az intézmény szomszédságában elhe-lyezkedő Nagytemplom az elmúlt év-századokban többször is jeles történel-mi események színhelyévé vált. 1849 első hónapjaiban az Oratóriumban tartotta üléseit a magyar országgyűlés; Kossuth Lajos kormányzó felterjeszté-se nyomán itt fogadták el a független-ségi nyilatkozatot, amelyet április 14-én a Nagytemplomban tártak a nyilvános-ság elé. A két épület együttese parla-menti döntés nyomán a közelmúltban nemzeti emlékhely lett, amelyet 2013 áprilisa óta országzászlóval ékesített emlékmű hirdet a Kollégium és Nagy-templom közötti Emlékkertben. A Deb-receni Kollégiumnak a magyar kultúra alakításában betöltött elévülhetetlen történelmi szerepét ismerte el a ma-gyar kormány, amikor néhány hónap-pal ezelőtt úgy döntött, hogy a debre-ceni református oktatás átszervezésére és korszerűsítésére 2017-ig tízmilliárd forintos támogatást nyújt. Az egész épületegyüttes teljes rendbehozatala a jövőben a megújuló magyar oktatás és kultúra egészének is jelképévé válhat. Karácsony Sándor pedagógiai szakíró, egykori kollégiumi diák elhíresült mon-dását – „Addig van magyar kultúra, amíg van Debreceni Kollégium” – mai helyzetünkre így formálhatnánk át: olyan lesz a jövőben a magyar kultúra, amilyen a Debreceni Kollégium.

GyŐri l. Jánostanár, kutatóintézeti igazgató

(Debrecen)


FolyaMatossáG iskoláJa

A Debreceni Kollégium az egyetlen, a reformáció óta folyamatosan működő magyar református kollégium. Létét még a nyílt ateizmust vállaló kommuniz-mus sem tudta kikezdeni: gimnáziuma és az egyetemről kitessékelt teológiája ekkor is működött. talán nem is igazán az a legfontosabb kérdés, milyen oknál fogva maradt folyamatos a Debreceni Kollégium működése, hanem inkább az, hogy mi a Gondviselés célja ma ez-zel az intézménnyel az újraszerveződő református iskolakultúra egészében a 21. század elején.



– Hogyan lehetett bekerülni a Dóczy-ba akkoriban?

– Pályázni kellett és ajánlásra is szükség volt a lelkésztől, jegyzőtől, de figyelték azt is, hogy kinek milyen az anyagi háttere, az alapján számították ki a tandíjat. A négy elemit még Nagy-enyeden végeztem el, és utána jöttem Debrecenbe 1932 szeptemberében. A családom időközben Nagyenyedről Kolozsvárra költözött, de én már innen jártam haza. Édesapám nem jött Deb-recenbe, nem hagyta el Erdélyt annak ellenére sem, hogy az apja itt volt isko-laigazgató. Én azonban megtaláltam itt a helyemet. 1932 szeptemberétől 1940. június 22-ig voltam dóczysta.

– Mikor tudott hazalátogatni?– Nagyobb szünetekkor, bár nem

volt egyszerű olyan értelemben, hogy a határon át kellett menni, és nem igazán örültek a vámosok, amikor a csoma-gokat nézték. Mondták is gunyorosan, hogy „piros csizma, csárdás csizma, magyar csizma”. A rövidebb szünidők-ben mindig valamelyik osztálytársam-nál voltam – például a kunmadarasi lel-kész lánya is osztálytársam volt, náluk töltöttem a húsvétot.

– Nem volt rossz, hogy csak ilyen rit-kán láthatta a családját?

– Nem. Nem volt akkoriban elké-nyeztetés. Mindent megkaptunk.

– Milyen volt az internátusi élet?– Szigorú volt, de nem olyan értelem-

ben, hogy azt ne lehetett volna kibírni. Mi már az új épületszárnyban laktunk, ahol volt központi fűtés, onnan jártunk át a gimnáziumi részbe. A nevelőnőkre is jól emlékszem, német anyanyelvűek is voltak közöttük. Akik Lehmann Grete nevelőnő hálójába kerültek – én is ezen

szerencsés tizenhat között voltam –, azok jól megtanultak németül. Minden lehetőség megvolt nemcsak a nyelv-, hanem a zenetanulásra is, mert aki ze-nét akart tanulni, az ki is járhatott, ha a szülők részéről ez volt a kívánság. Nagyon jó tanáraink voltak, jól bántak velünk.

– Milyen volt a napirend?– Reggel fél hétkor csengettek, ak-

kor lementünk az ebédlőbe. Reggeli után megkaptuk a tízórait, úgy mentünk órára. Délelőtt volt a tanítás, aztán kö-vetkezett az ebéd. A kosztolás mindig a régi Dóczyban volt. Délután mentünk sétálni, aztán jött a tanulási idő.

– Mondta, hogy szigorú szabályai voltak az internátusnak, gondolom, a kijárás tekintetében is.

– Sehogy sem lehetett kimenni, csak a bejelentett rokon kérhetett ki minket vasárnaponként – mi csupán felnőtt kísérővel léphettünk ki a kapun. Min-dennap vittek minket sétálni kettőtől háromig. Kettesével mentünk egy fel-ügyelő tanárral. Ha rosszak voltunk, a gázgyár vagy a dohánygyár felé vittek, ha jók voltunk, vasárnaponként még a Péterfiára is eljutottunk, de belvárosi te-rületekre nem nagyon vittek.

a kilencvenharmadik évében járó Gaál Ferencné Dóczy áglent Hermin a két világháború közötti időszak-ban volt dóczysta, nagyenyedről jött a debreceni leánynevelő intézet-be tanulni. annak a Dóczy Gedeon-nak, az iskola neves igazgatójának az unokája, akinek az 1838 őszén, 175 éve alapított intézmény viseli ma a nevét.

Leány a dóczy családjából

– Mit kellett tenni ahhoz, hogy a do-hánygyár felé vezessen az út?

– Nem is tudom, mi nem rosszalkod-tunk, nem lázadtunk, elfogadtuk a ren-det.

– A diáktársak tudták, hogy ki is Ág-lent néni nagyapja?

– tudták, még állították is, hogy is-merték, de az lehetetlen, mert a nagy-apám 1911-ben meghalt, én meg 1921-ben születtem. Sosem bántottak a származásom miatt, és más miatt sem, nagyon jó osztálytársaim voltak. A mi osztályunk volt az első, amelyik a tablóra szánt pénzt a Dunántúlra telepí-tett családok javára fordította. tényleg, velem mindig nagyon kedvesek voltak a tanárok és a diáktársak is, és csak szép emlékeket őrzök azokból az időkből.

áglent néni végül nem tanult tovább. Korán férjhez ment és vasutasként dol-gozott. Egy fia és egy lánya, valamint öt unokája és tizenegy dédunokája van. Mai napig figyelemmel kíséri a Dóczy életét, és ha hívják, minden nagyobb megemlékezésre, ünnepségre ellátogat.





nem történelmi gyökér nélküli az egyházi oktatás kárpátalján. az 1921-es, önálló kárpátaljai refor-mátus egyház (kre) létrehozása-kor még komoly befolyással bírt az oktatás területén: 77 gyülekezeté-ben 51 református iskola működött. a csehszlovák hatalom már több is-kolát államosított, de a szovjetrend-szer volt az, mely hosszú időre meg-akadályozta, hogy az egyház részt vegyen az oktatásban és nevelői munkában. a hatóság államosította valamennyi egyházi iskolát. csak a szovjetunió széthullása hozott eny-hülést.

nincs elháríthatatlan akadályHúszéves a nagyberegi református Líceum

Ebben az időszakban merült fel az ak-kori egyházi vezetőkben, köztük a lá-gert járt Gulácsy Lajos püspökben az iskolaindítás gondolata, amely elsőként Nagyberegen valósult meg 1993-ban. Így tulajdonképpen ennek az iskolának elindulásával az újjászületett reformá-tus kárpátaljai oktatást is méltatjuk idén szeptemberben.



BolDoG az az eMBer, aki eBBen ValaMit teHet

A nyolcvannyolc éves nyugalmazott püspök, Gulácsy Lajos fiatalos lendület-tel emlékszik vissza az iskolaindításra.

– Amikor eljön valaminek az ideje, akkor bármilyen akadály álljon fenn, Is-ten félreteszi. Így volt ezzel az iskolával is… Nagyon örültem neki, és hálás va-gyok Istennek, hogy valamit tehettem ebben a dologban.

A líceum nyitóünnepségén Hegedűs Loránt, a Magyarországi Református Egyház zsinatának akkori lelkészi elnö-ke koraszülött gyermekhez hasonlította a nagyberegi iskolát. ám hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy meg kell halnia, hanem sokkal inkább arra figyelmeztet, hogy jobban kell rá vigyázni. Ha így te-szünk, ez a kicsiny kezdet Isten kezé-ben hatalmassá fog nőni. És az akkori szavak beteljesedtek.

FeJlesztÉs alatt

Az iskola éves költségvetésének közel nyolcvan százalékát a magyar kormány finanszírozza, tíz százalékot jelent a szülők hozzájárulása. A fennmaradt költségeket a gyülekezetek persely-pénze, illetve természetbeni adománya fedezi. Az állam semmilyen részt nem vállal a fenntartásban. A kárpátaljai járási tanácsok és közigazgatási hiva-talok többletbevételeikből esetenként támogatják a területükön működő in-tézményeket.

A nagyberegi gimnáziumban emellett nagyszabású – kétezer négyzetméter hasznos alapterületű – építkezés is fo-lyik. A bővítést elsősorban az tette in-dokolttá, hogy a falutól bérelt épületet, amelyben a felújítás után a lánykollé-gium, a konyha és az étkezde kapott helyet, 2008-ban az önkormányzat visszaigényelte.

– Az elmúlt két év az iskola fejleszté-se ügyében nagyon nehéz volt – mond-ja Zán Fábián Sándor püspök, a KRE iskolákat támogató jótékonysági alapít-ványának vezetője. Mint mondja, nem tudtak előrelépni, anyagi forrásokat találni az épület befejezésére. Azon-ban örömmel számol be arról is, hogy július 24-én a magyar kormány döntött a nagyberegi iskola építésének további támogatásáról. Ebből az összegből a kollégiumot már decemberre szeretnék lakhatóvá tenni.

A történelmi léptekkel mérve nem túl hosszú, húszéves jubileumot a nagyberegi líceum háromnapos ren-dezvénysorozattal méltatta szeptember 13–15-én. Az ünnepségen hálát adtak Istennek, megemlékeztek azokról az emberekről, akik ezért az intézményért imádkoztak és áldozatot hoztak.

FáBián kataújságíró

(Kárpátaljai Egyházkerület)

neM könnyű leMÉrni eGy iskola ereDMÉnyessÉGÉt

A Nagyberegi Református Líceumban az elmúlt húsz évben 488 diák tett érettségit. 98%-uk továbbtanult vala-milyen ukrajnai vagy magyarországi felsőoktatási intézményben. Szeptem-berben négy évfolyamon 105 diákkal indul a tanév.

– Ha mégis meg kellene mérni az is-kola eredményességét, azt leginkább nem ezek a számok mutatnák meg – mondja Tóth László lelkész-igazgató. – Sokkal fontosabb az, hogy egy-egy embernek az élete, amelyből két vagy három évet itt töltött, hogyan alakult a későbbiekben. Ezért egy iskolának a hasznát nem húsz év méri le. Lehet, hogy negyven, vagy talán száz. Ha va-lahol valaki jó irányba indult el, akinek talán majd a gyermekei is jó irányba in-dulnak el, akkor kezdődik a változás…


ifjúSág„Senki meg ne vessen

ifjú korod miatt.”

(1tim 4,12)

tízéves a csillagpont, és úgy tűnik, hogy az országos református ifjúsá-gi találkozó kezd kárpát-medencei méreteket ölteni. legutóbb majd négyezer táborozóból háromszázöt-venen érkeztek Mezőtúrra a határon túlról.

Párakapu a forróság ellen, nagy-színpadról röpködő poénok és ha-zai, kelet-szlovákiai arcok a nyüzsgő tömegben – csak három emlékkép az idei csillagpontról. a reformá-tus fiatalok öt napra birtokba vették Mezőtúrt 2013 júliusában, több száz program zajlott a volt mezőgazda-sági főiskola területén és több ezren sátraztak a szomszédos ligetben. rengeteg előadás és beszélgetés, áhítatok, alkalom az elcsendese-désre, önismereti kiállítás, interak-tív előadások, koncertek, mászófal, sportolási lehetőségek várták az ér-deklődőket.

lÉGy, aki VaGy!

A nagy kérdést, kik vagyunk, ifj. Cso-mós József feszegette három délelőt-tön át. A tiszáninneni ifjúsági lelkész könnyed stílusban igyekezett szót érteni hallgatóságával, hogy aztán a nyakukba zúdítsa a kérlelhetetlen igaz-ságot: az nem kétséges, hogy Isten szeret minket és terve van velünk, de a küzdelem, hogy önmagunkat megis-merjük, életünk végéig elkísér minket. A szokásos esti áhítatokat pedig Hor-váth Levente kolozsvári lelkipásztor tartotta, s ő is a résztvevők keresztyén identitását próbálta erősíteni.

A témához kapcsolódva bemutat-koztak a református teológiák, tár-sadalmi missziók, egyetemi gyüleke-zetek és egyebek mellett az ifjúsági szervezetek is. Az identitás jegyében az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesü-let láthatatlan színházzal és játékkal, a Királyhágómelléki Református Ifjúsági

Szövetség ötletes üzenőfallal, a Kár-pátaljai Református Ifjúsági Szervezet tükörszobával gazdagította a hetet, míg a Genézius társaság és a Református fiatalok Szövetsége elgondolkodtató kisfilmeket vetített éjszakába nyúlóan.

Akik megszomjaztak a nappali me-legben, a kávéházi szigeten szusszan-hattak egyet. Az idei találkozó nagy újítása volt, hogy egy fedél alá hozta három magyarországi diákszervezet kávézóját; a Befogadó (Soli Deo Gloria Diákmozgalom), a Café El Mondo (Ma-gyar Evangéliumi Keresztyén Diákszö-vetség) és a KIE kávézó (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) egymás mellett ál-lították fel asztalaikat. A Cafe Island népszerűségével csak a fiatal csalá-dosoknak szóló előadások, valamint a Romániai CE Szövetség fiús-lányos té-mái és a szlovákiai firesz-Duna Mente imasátra tudtak versenyezni.

tízéves a csillagpont, és úgy tűnik, hogy az országos református ifjúsá-gi találkozó kezd kárpát-medencei méreteket ölteni. legutóbb majd négyezer táborozóból háromszázöt-venen érkeztek Mezőtúrra a határon túlról.

ifjúSág

a Csillagpont közös


neM VenDÉGek

– Nem tudatos döntés volt, hanem a határon túliak évről évre növekvő je-lenléte formálta a református országos ifjúsági találkozót Kárpát-medencei méretűvé – tudtuk meg Szontágh Sza-bolcstól, az idei Csillagpont főszerve-zőjétől. tatára 2011-ben körülbelül 270 magyar érkezett a határon túlról, idén már 350-en regisztráltak a találkozóra. Mezőtúrra minden tizenegyedik tábo-rozó a környező országokból érkezett. Ha az önkéntesek számát nézzük, ez az arány még magasabb.

A helyszín közelsége miatt sok erdé-lyi és királyhágómelléki lelkész és fiatal korán bevonódott már a szervezésbe,

de más országokból is jöttek önkénte-sek.

– Nem vendégként érkeztek, kemé-nyen dolgoztak – mondja Szabolcs. A Magyarországi Református Egyház zsinati Ifjúsági Irodájának vezetője örül, hogy a szlovákiai, a kárpátaljai és a ro-mániai magyar reformátusok is magu-kénak érzik a találkozót, s példamuta-tónak tartja a határon túliak munkáját: – Végig keményen dolgoztak, eljöttek a terepbejárásokra, előkészítő talál-kozókra, ablakot pucoltak, szemetet szedtek vagy épp traktort tologattak a több éve nem használt mezőgazdasági főiskola területén.

ifjúSág


ifjúSág

ÚJaBB találkozási Pont

A találkozó szervezésében és lebonyo-lításában tevékenyen részt vesznek a Kárpát-medencei ifjúsági szervezetek is. A 2009-ben elkezdődött folyamat része, hogy a Magyar Református Egyház ifjúsági szervezeteinek, teoló-giáinak és egyetemi gyülekezeteinek képviselői évente kétszer találkoznak, közösen gondolkodnak, tanulnak egy-mástól. A Csillagpont nem a csúcs-pontja, csak egy állomása ennek a fo-lyamatnak, akárcsak a programcserék, az időpontok egymáshoz igazítása, előadók ajánlása vagy a közös kezde-ményezések, mint az ifjúsági imaéjjel.

Az együttműködés részeként évente kiválasztanak egy eseményt, amely-re kiemelt figyelmet fordít mindenki. Ilyen volt tavaly az erdélyi Válts irányt! fesztivál és a mostani Csillagpont. A szervezetek meglévő segédanyagok-kal segítettek kidolgozni az előadások témáját, saját identitásukkal színesítet-ték a Csillagpontot. Ahogy a főszervező mondja, „nem magukat prédikálták”, hanem bemutatkoztak, megmutatták, milyenek a reformátusok a Kárpát-me-dence különböző pontjain.

Szontágh Szabolcs szerint nagyon fontos, hogy ezek a szervezetek ne konkurenciát lássanak egymásban:

– fiataljaink egyre szabadabban mo-zognak a Kárpát-medencében, egye-temre mennek, elköltöznek. Össze kell fognunk, hogy ne veszítsük el őket szem elől.

– Először 2009-ben hallottam bará-taimtól, ifis társaimtól a Csillagpontról, de akkor még nem fogott meg annyira, hogy elmenjek. Később az elbeszélé-seik meggyőztek, hogy legközelebb fel-tétlenül ott a helyem! – a révkomáromi fekete Vince 2011-ben, első táborozó-ként fejest ugrott a mély vízbe, rögtön két szolgálatot is vállalt: kiscsoportve-zető és a firesz imasátrának építője, majd imaszolgálatosa volt. – Mindkét tevékenység olyan sokat adott, hogy a néhány negatívum ellenére eldöntöt-tem: 2013-ban is megyek. A huszon-

egy éves felvidéki fiú, aki egyébként a fireszben és a saját gyülekezetében is aktív, Mezőtúron is az imasátorban, valamint a firesz dicsőítő zenekarában szolgált. – A Csillagpontot nagyon jó szolgálati lehetőségnek látom mind-amellett, hogy a sokszínű programot, a különféle előadásokat, ismerkedési és találkozási lehetőségeket élvezem benne.

Feke GyörGyújságíró

(reformatus.hu – Budapest)


ifjúSág


ifjúSág

Bodajk – Debrecen – Sárospatak – fadd-Dombori – tata – Mezőtúr. Mi köti össze ezeket a településeket? Hát a Csillagpont! Erről készítettek kiállí-tást az idei tábor közönségének, ezt a tizedik szülinapot ünnepelték tortával is és felidézték az elmúlt öt találkozó em-lékeit.

A református ifjúsági találkozó ötlete a Magyarországi Református Egyház zsinati Ifjúsági Irodájának akkori veze-tőjétől, a mostani zsinati tanácsostól, tarr zoltántól származott. A Csillag-pont egyik előképe a Német Protestáns Egyház (EKD) kétévenkénti találkozója, a Kirchentag volt. A 2003-as bodajki Csillagpont volt az „alkotmányozó” fesztivál, ekkor alakultak ki ugyanis a máig is érvényes főbb szabályok. A Csillagpont kedd estétől szombat délig tartó sátorozós tábor. Mindennap van reggeli áhítat, délelőttönként főelő-adás, utána kiscsoportos beszélgeté-sek, majd este egy istentisztelet. Ezek a kötött programok, amelyekkel egy időben semmilyen más esemény nincs – még a kürtőskalácsos sem árul. A névötlet pedig a kecskeméti fiata-loktól jött, valójában egy műszaki kife-jezés, amely azt a pontot jelöli, ahol a szálak összefutnak.

Az első találkozó mottója „…eljött az óra…” volt János evangéliuma alapján, s a szervezők ezer-ezerötszáz részt-vevőre számítottak. 2004-ben öt kü-lönböző helyszínen rendezték meg a Csillagpont Regionális találkozót Van új a Nap alatt címmel. „Mert én Veled va-gyok” – hangzott a második országos Csillagpont mottója 2005-ben Deb-recenben, majd két évvel később Sá-rospatakon az Apostolok Cselekedetei könyvének elején olvasható kérdés – „Miért álltok itt az ég felé nézve?” – fog-lalkoztatta a fiatalokat. „Honnan veszed a bátorságot?” – kérdezték a 2009-es rendezvényen, amelynek fadd-Dom-bori adott otthont. Ebben az évben a találkozó vándorlása körbeért, eddigre ugyanis már mind a négy magyaror-

tíz év, emlékek, torta, Csillagpont

A könyv arra szeretne buzdítani min-den hívő családot, hogy szakítson időt a hitbeli elmélyülésre, támpontot adva áhítatos alkalmakra, az elcsendese-désre, az Ige mélyebb megértésére, továbbgondolására. A Kolozsváron élő szerző 1993 óta missziói lelkészként a

istenről és emberről

a csillagpontra jelent meg az ifjúsá-gi találkozó esti áhítatait tartó refor-mátus lelkipásztor, Horváth levente Két találkozás között – Áhítatok va-sárnapokra című kötete.

szenvedélybetegekkel és alkoholfüg-gőkkel foglalkozó erdélyi Református Mentő Misszió vezetője. A Koinónia Kiadó gondozásában megjelent kötet a már elhangzott prédikációit, áhítatait tartalmazza, a magyarázatok pedig az egyházi év vasárnapjainak rendjét kö-vetik: karácsonytól advent utolsó előtti vasárnapjáig.

Ha röviden meg szeretnénk fogal-mazni, miről is szól ez a könyv, ennyit mondhatunk: Istenről és emberről. Az ember a maga gyarlóságában jelenik meg, aki „roppant kis igényű”, „hitet-len”, „semmirekellő bűnös”, „fél a meg-szégyenüléstől”, „vak, miközben azt gondolja magáról, hogy lát”. A hívő em-berre is mindez jellemző, természeténél fogva, de továbblépve „magát mélyen meghajtva Isten előtt várakozásban marad”, „az igazasságnak él”, „figyel Is-tenre”. Ilyen emberiséggel áll szemben Isten. A prédikációkból Istent is mély-rehatóan megismerhetjük, aki önzet-len ajándékozó, semmi sem lehetetlen neki, csodát tesz, meglátja az ember

nyomorúságát, féltő szeretete tűzhöz hasonló, ismeri az övéit.

Horváth Levente elmélyült üzenetei, hiteles bizonyságai személyes, köz-vetlen hangnemben szólalnak meg. Egyszerű és szókimondó kijelentései alapos Isten- és önismerettel szembe-sítenek. Az igemagyarázatok nemcsak elgondolkodtatnak, hanem megszé-gyenítően belénk hasítanak. Mindany-nyian elmondhatjuk a szerzővel együtt: „…legjobban a bűnt élvezem. A maga-mét, természetesen. A feleségemét, a barátomét, azt már nem! Ragasz-kodom a bűnömhöz, az az enyém, az olyan jólesik…”

A Két találkozás között nemcsak az előző és következő heti találkozások, feladatok közötti lecsendesedést jelen-ti, hanem a bűnös és a bűne találkozá-sai közötti, lelki eledelt igénylő idősza-kot is.

saJó enikŐ(Kolozsvár)


ifjúSág

szági egyházkerület látott vendégül Csillagpontot. „Érintések – a lényedre tapint” volt a téma 2011-ben tatán, ahol Isten áldása jó párszor eső formá-jában is megérintette a fesztiválozókat. Ezen a találkozón már több mint ötszáz segítő dolgozott, a résztvevők száma pedig először lépte át a háromezer főt.

A Csillagpont mindenekelőtt egyházi találkozó, amelynek fontos az ifjúsági jellege, de egyre inkább kezd családi találkozóvá válni. fontos sajátossága, hogy a tábort az önkéntesek tartják össze – akik jellemzően fiatalok, kö-zépiskolások, egyetemisták, de a tíz évvel ezelőtti fiatalok már felnőttként is visszajárnak, s a találkozó igyekszik hozzájuk is szólni.


reforMátoriörökSégünk

„tiszta szívet teremts bennem, istenem,

és az erős lelket újítsd meg bennem.”

(zsolt 51,12)

reforMátori örök Ségünk

„A káté egyesíti Kálvin erejét és mélységét – az ő elutasító modora nélkül, Melanchthon bensőséges-ségét és melegét – határozatlansá-ga nélkül, Zwingli egyszerűségét és tisztaságát – az ő hűvös józansága és a misztikától való idegenkedése nélkül.” (Philipp schaff)

„Hirdesse a megváltás csodáját!” ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára a szerző, Fekete károly A Heidelbergi Káté magyarázata – Hálaadásra vezető vigasztalás 129 kérdés-feleletben címmel írt kommentárját. a hiánypótló kötet június vége óta nyújthat segítséget lelkipásztoroknak, gyülekezeti tagoknak, tanároknak, diákoknak a tanításban, tanulásban, és ami talán a legfontosabb: saját hitük megerősödésében.

egyedülálló kátémagyarázat

– Mikor fogant meg a kommentár megírásának a gondolata, és mennyi idő telt el ettől a pillanattól az első betű leütéséig?

– A debreceni teológián 1989 feb-ruárjában kaptam lehetőséget arra, hogy oktassam a hitvallás tantárgyat. Az órákra készülés közben derült ki, hogy a Heidelbergi Kátéhoz nincs magyar nyelvű, átfogó, jelenkori teo-lógiai magyarázat. Később, 1997-től ugyanezzel szembesültem, amikor az igehirdetés tárgykörébe tartozó káté-magyarázat tantárgyhoz sem tudtam részletes magyar tudományos fel-dolgozást kézbe adni a diákjaimnak. Innentől kezdve tudatosan kezdtem gyűjteni a szakirodalmat, és ha valahol izgalmas megjegyzést olvastam, hal-lottam a Heidelbergi Kátéról, akkor azt feljegyeztem. Külföldi útjaimon mindig átnéztem a Kátéval foglalkozó szakiro-dalmat. Az első egységek kidolgozása óta tíz év telt el.

– A kötet június 28-i bemutatóján is elhangzott, hogy magyar nyelven ilyen terjedelmű, a 129 kérdés-feleletet egyenként kommentáló teológiai értel-mezés még nem jelent meg a kátéhoz. Mikor volt idő a könyv megírására a számtalan feladat mellett? Mennyi időt vett igénybe?

– A legtöbbet 2008 nyarán és őszén haladtam, amikor Lipcsében csak a habilitációs felkészülésre és az írásra volt gondom. Úgy tértem haza, hogy a





könyv felével készen voltam. Aztán is-mét elsodortak a teendők, s csak kis lépésekben tudtam haladni, de 2012-től minden szabadidőm a kátémagya-rázaté lett.

– Voltak-e kérdések, amelyek mellett kicsit többet időzött? Ha igen, miért és melyek voltak ezek?

– Az Apostoli Hitvallás és a sákra-mentumtan magyarázata adta a legtöbb munkát. A keresztségről és az úrvacso-ráról tanító kérdés-feleletek kibontásá-nál különös figyelmet fordítottam a pár-huzamos értelmezésre (69+75, 70+76,

71+77, 72+78, 73+79, 74+80). Lenyű-gözött, hogy a Heidelbergi Káté egyfor-ma súlyt ad a két sákramentumnak, s ugyanolyan szempontból kérdez rá a részletekre. Szerkezetileg is azt üzeni: ne tegyünk sorrendi vagy értékbeli kü-lönbséget, mert az azokat szerző Krisz-tus sem rendelte egyiket a másik alá vagy fölé, egyformán fontos mindkettő. A hitvallás ráirányítja a figyelmünket arra is, hogy a nálunk hétköznapra eső, saj-nos elszürkült és leértékelt mennybe-menetel ünnepének csúcsponti jelen-tősége van a református dogmatikára nézve, mert számos következménye van Krisztus-képünk, úrvacsoratanunk és a végső időkről szóló tanításunk szempontjából is.

– Megkörnyékezte a feladás érzése?– Egy pillanatra sem. Szerteágazó

teendőim miatt sok részletben készült a magyarázat, de mindig nagyon vártam, hogy foglalkozhassak a kérdés-felele-tekkel. Szellemi-lelki feltöltődést adott

a káté. Ezért is kerestem az elmélyülés óráit. A klasszikus tanítási egységek szembenézésre késztettek, hogy mit hiszek én, milyen az én református ke-resztyénségem, hogyan gondolkodom a legfontosabb bibliai üzenetekről. Ami-kor átgondoltam a káté anyagát, akkor a magam hitének állapotát is mérlegre tettem, s közben tisztult a hittudatom az oda nem való elemektől, gondolatoktól. A káté hálaadásra vezető vigasztalást is adott a 2008-ban, gyors egymás-utánban elvesztett szüleim eltemetése után.

– Említette, hogy a hitvallás tan-tárgyhoz és később a kátémagyarázat tantárgyhoz nem tudott magyar nyelvű tudományos feldolgozást adni a hallga-tóknak. Ez a kötet megoldja ezt a prob-lémát?

– Nagyon bízom benne, hogy ahol a Heidelbergi Káté tananyag a teológiai-hitéleti szakokon, ott jól tudják majd használni a tanártársak és a diákok, de a hitoktatók, vallástanárok és lelkipász-torok is.

– Miben segíthet még ez a könyv, többek között gyülekezeti szinten?

– Úgy látom, hogy még a gyakorló, rendszeresen templomba járó gyü-lekezeti tagjaink jelentős részének is vékonyka és sekélyes a keresztyén hit-ismerete (tisztelet a szép számú kivé-telnek!), ezért ez a kézikönyv azért szü-letett, hogy serkentse az identitástudat erősítését, a felnőtt gyülekezeti tagok hitismeretének kiszélesítését. Szüksé-ges az időszerű, felkészült tanítás, amit

aztán következetesen képviselhetünk is. A Heidelbergi Káté tanításának mé-lyebb megismerése immunanyagot ké-pezhet a jelen tévtanai, zűrzavaros val-lási vélekedései ellen, és hozzájárulhat az igaz hit megszilárdításához. Újra ki kell domborítani egyházunkban a tanító jellegű alkalmak jelentőségét, amelyek-nek a gyülekezetépítés tartalmi cse-lekményeivé kell válniuk. A változatos tanító alkalmak – bibliaiskola, népszerű hittan, alapvető dogmatika, keresztyén életvezetés-kurzus – megtartásához nyújt segítséget a Heidelbergi Káté

most közreadott magyarázata, hogy a különböző témák megbeszéléséhez adjon teológiai-elméleti vezérfonalat, és lehetőség nyíljon az esetleges tév-képzetek eloszlatására, illetve a helyes felismerések megerősítésére.

– Útjára bocsátva a kötetet, mi van most a szívében?

– Az, hogy Isten áldja meg ennek a könyvnek az útját, hogy enyhítse egy-házunk népének lelki-szellemi-testi nyomorúságát, hirdesse a megváltás csodáját és növelje sokakban a hálá-datosságot a Kárpát-medencében és a nagyvilágon szétszórva élő, magyar református hívek javára, Isten nagy ne-vének dicsőségére!




Miről mesélnek az úrihímzéses úrasztali terítők?


Mi is tulajdonképen az úrihímzés? Milyen üzenetet hordoznak, miről mesélnek a 21. században ezek a terítők? ahhoz, hogy ezt megértsük, vessünk egy pillantást a magyar hímzés történetére.


a református templomokba abban a történelmi korszakban, amikor a ma-gyarság a legsúlyosabb harcait vívta a török ellen. Mintha a terítők szépsé-ge és ragyogása megerősíteni akarta volna a magyar ember jövőbe vetett hitét, a három részre szakadt ország megmaradásának reménységét. Üze-net ez magyar népünknek, református gyülekezeti tagjainknak. Maradandót, értéket alkotni akkor is, amikor nehéz, kilátástalan a helyzetünk. Hinni, küzde-ni és soha, de soha fel nem adni. Bízni Isten megtartó kegyelmében.

Közismert, hogy Lorántffy zsuzsan-na fejedelemasszony udvarában hím-zőiskola működött, ahol főúri lányok megtanulhatták a különféle öltéstech-nikákat, elsajátíthatták az úrihímzést. Elkészítették kelengyéjüket, hímeztek ágytakarókat, párnavégeket, étekfo-gó kendőket és úrasztali terítőket is. A Lorántffy-hímzőműhely úrasztali te-rítői közül hat darabot őriz gyűjtemé-nyünk, és ismerjük a fejedelemasszony egyik híres hímzőasszonyának, Putnoki Klárának a nevét. Két úrihímzéses úr-asztali terítőt pedig maga a fejedelem-asszony hímzett ki. Ezeket a terítőket a fejedelmi pár gyülekezeteknek ado-mányozta, úrasztali edényekkel együtt. Az úrihímzéses úrasztali terítők mintája a négy sarokból kiindulva közép felé halad, dús virágokat és leveleket hor-dozva hajlékony szárán. Az oldalakra általában hangsúlytalanabb virágminta került. Sokszor gazdagon hímezték a terítők közepét, ráhímezve az adomá-nyozó nevét, a készítés idejét, bibliai idézeteket, különféle növényi és állati szimbólumokat.


A Sárospataki Református Kollégium Múzeumában őrzött egyházművészeti anyag első darabjai a 19. század végén kerültek be gyülekezeteinkből a gyűjte-ménybe. Jelenleg csaknem ezer darab úrasztali terítő, kendő és takaró van a múzeumban. Az úrihímzéses úrasztali terítők száma közel háromszáz darab. Ezek a terítők felbecsülhetetlen kincsei református egyházunknak, magyar nemzetünknek.

A magyarság a honfoglalás kori és a középkori gazdag díszítőművészetében hordozta az úrihímzés mintakincsének csíráit. tarsolylemezeink, veretdíszeink, ékszereink, kódexeink, középkori em-lékeink mind ezt mutatják. A magyar hímzés kezdete államalapító királyunk, István idejére vezethető vissza, akinek felesége, Gizella királyné már jelentős hímzőműhelyt tartott fenn. A középkor hivatásos hímzőmesterei, a varrócé-hek legényei vándorlásaik során idegen országok hímzésmintáival is megis-merkedhettek. Az európai reneszánsz mustrái a keleti művészet hatásaival ötvöződtek a mesterek kezén, és eljut-va a Kárpát-medencébe hatást gyako-roltak a magyar mintakincsre, így fejlő-dött ki ez a sajátos magyar hímzés: az úrihímzés.

A gondosan komponált, virágmotívu-mok ritmikus ismétléseiből álló, harmó-niát és eleganciát tükröző, aprólékos munkát igénylő hímzések nemcsak a királyi és fejedelmi udvarokban, főúri kastélyokban terjedtek el, egyszerűbb változataik eljutottak a polgárházakba, sőt a falusi néphez is. Adományként, az Isten iránti hit, hűség jeleként kerültek

E gazdag és dekoratív hímzésstílus al-kalmazása a 20. század első felében sok esztétikai torzulást szenvedett, majd a paraszti hímzésekkel szemben háttérbe szorult. Az 1980-as években népi iparművészek, a népművésze-ti mozgalom szakembereinek támo-gatásával újult meg ismét nemzeti hímzőkultúránk e legjellegzetesebb ré-tegének az alkalmazása. Az úrihímzést napjainkra ismét sikerült nemzeti kul-turális örökségünk legjelesebb műfajai közé emelni. Ezek a gyakran pompá-zatosan gazdag, máskor egyszerűsé-gükben is páratlan szépségű úrasztali terítők nemcsak a magyar kálvinizmus meghatóan szép alkotásai, hanem az egyetemes magyar múltra, művelődés-re jellemző, örökbecsű emlékek.

PocsainÉ ePerJesi eszter lelkész-etnográfus, múzeumigazgató

(Sárospatak)

Misztótfalusi Kis Miklós elemi iskolái-nak befejeztével bekerül Nagybányá-ra, a Schola Rivulinába, Erdély egyik leghíresebb iskolájába. 1670-ben már a nagyenyedi Bethlen Gábor főiskolai Kollé giumban találjuk, majd 1677-től a fogarasi iskola rektora lesz.

1680–1689 között Hollandiában tar-tózkodik, ahol a betűmetszés minden fortélyát elsajátítja. Hazaérkezését kö-vetően meghurcolják, zsinat elé állít-ják, ennek kapcsán megírja latin nyel-vű Appológiáját az előkelő rendeknek, majd Mentség címen magyarul is kiadja védőbeszédét. 1702. március 2-án hal meg Kolozsváron.

a meghurcolt betűmetsző

Misztótfalu városa az e58-as főút mentén, nagybányától 10 km-re, szatmárnémetitől 60 km-re terül el. Ha a település kialakulására gon-dolunk, el kell mondanunk, hogy két részből tevődik össze: alsó-tótfaluból és Felső-tótfaluból vagy Misztmogyorósból, az idők során e kettő összeépült, így jött létre Misztótfalu. 1650-ben itt született a híres betűmetsző, nyomdász, biblia-fordító kis Miklós, akire külön gyűj-temény emlékezik.




Misztótfalu gyűjteménye

Gyűjteményünk állandó jelleggel nyitva áll

az érdeklődők előtt, hiszen a mindenkori

helyi lelkipásztor a gyűjtemény gondnoka

is egyúttal.

Elérhetőségeink: Ecsedi Árpád lelki-

pásztor, RO–437345, Misztótfalu, 1. utca

221. szám. Telefon: 00-40-262-293-272.

E-mail: [email protected].

2002-ben, halálának háromszáza dik évfordulóján szülővárosában, Misztót-faluban gyűlt egybe a Romániai Re-formátus Egyház zsinata, amely ér-vénytelenítette a három évszázaddal korábbi elmarasztaló zsinati határoza-tot és rehabilitálta Kis Miklóst. Ennek emlékét egy kopjafa hirdeti a templom-kertben.

2013-ban Misztótfalu Városi tanácsá-nak határozata értelmében Misztótfalusi Kis Miklóst post mortem a város dísz-polgárává nyilvánították.

A Misztótfalusi Kis Miklós életművét bemutató gyűjtemény két lelkes sze-mélyiségnek köszönhetően jött lét-re. Egyikük Molnár József Károly, aki 1950–1980 között volt a gyülekezet lelkipásztora, a másik pedig Molnár Jó-zsef müncheni, nyomdászatot kedvelő szakember. A torontói Péczeli László is hosszú éveken keresztül volt önzetlen támogatója az állandó tárlatnak.

A gyűjtemény Kis Miklós munkásságá-nak kiemelkedő értékeire hívja fel a lá-togatók figyelmét, íme közülük néhány:

Kis Miklós Amszterdamban a nyom-dászmunka legnehezebb, legtöbb szakértelmet, időt és türelmet igénylő részét, a betűmetszést sajátította el. ti-zenkét nemzet részére készített nyom-tatott ábácét. Betűmetszésre kérte fel Anglia, Svédország, Németország, Ör-ményország, Grúzia, toszkána herceg-sége és maga a pápa is. Nyomtatott betűivel világviszonylatban elismerést szerzett.

A nyomtatott ábécék készítésével olyan anyagi hátteret szerzett, hogy 1685-ben Amszterdamban saját költ-ségén adta ki az Aranyas Bibliát. 1991-ben Budapesten, az Európa Kiadónál jelent meg hasonmás kiadása az Ara-nyas Bibliának.

1694-ben Kolozsváron is elkészült az első könyve. több mint száz köny-

vet nyomtatott idehaza: teológiai, jogi, irodalmi műveket és számos tanköny-vet. Itthon nyomtatta szakácskönyvét is, amelyet a budapesti Kossuth Kiadó 2002-ben újra kiadott.

Kis Miklós munkásságának köszön-hetően szülőhelye, Misztótfalu világvi-szonylatban híressé vált.

ecseDi árPáDlelkész-múzeumigazgató

(Misztótfalu)



Benda kálmán emlékezete(1913—1994)

Családi háttere és iskolái határozták meg Benda Kálmán erős küldetés- és kötelességtudattal jellemezhető protestáns ha-bitusát. A Pázmány Péter tudományegyetem híres tanárai mellett az Eötvös Kollégium intézménye és külföldi tanulmá-nyai formálták széles látókörű történésszé. A teleki Pál tu-dományos Intézetben kezdte meg pályáját, közben vezette a tatai népfőiskolát is. A második világháború idején hamis papírok kiállításával mentett életeket. A háború után habilitált egyetemi magántanár lett, 1948-ban azonban elbocsátot-ták állásából. Alkalmi munkákból élt, amikor 1953-ban Pap László teológiai professzor, dékán a Ráday Gyűjtemény Le-véltárába hívta. fő feladatként az egyházkerületi gyűjtő levél-tár létrehozását és rendszerezését kapta: nagy mennyiségű gyülekezeti, intézményi, iskolai iratanyagot és magánletéteket kellett biztonságba helyezni. Itt kezdte el a Ráday Pál iratai forráskiadvány létrehozását, az ehhez kapcsolódó egyezte-tések, megbeszélések vezettek a híres „Ráday-teák” meg-honosodásához, amelyeken a fő hangsúly az előadásokat követő munkamegbeszéléseken volt.

1957-ben visszakerült a történettudományi Intézetbe. Ku-tatóként a magyar történelemnek azok a fordulópontjai fog-lalkoztatták, ahol a magyarság önrendelkezése volt a tét. A Bocskai-felkelés, a Rákóczi-szabadságharc és a ma-gyar jakobinus mozgalom történetét kutatta, összhangban a magyar történetírás nagy programjaival és a nemzetközi trendekkel is. Eleinte csak forráskiadványok szerkesztése keretében publikálhatott (ilyen volt Ráday Pál iratainak vagy a jakobinus mozgalom iratainak összegyűjtése és kiadása), később ezekhez tanulmányokat is készített és mind magyar, mind nemzetközi konferenciák ismert előadója, sőt szervező-je lett. forráskiadványokkal később is foglalkozott: a moldvai csángó magyar okmánytár összeállításával fellendítette ezt a kutatási témát, vagy említhetjük a 17. századi magyar ország-gyűlési emlékek összegyűjtését, amely a magyar történeti alapkutatásokhoz tartozik.

Életét végigkísérte a tudomány népszerűsítésének misz-sziója. Sokáig csak előadások keretében gyakorolhatta ezt a számára kedves tevékenységet, később már rádióműsorokat is szerkeszthetett, és az 1970-es évektől végre taníthatott a szegedi Juhász Gyula tanárképző főiskolán.

A Ráday Gyűjteménybe igazgatóként tért vissza 1980-ban. Ismét meghonosította a tudományos felolvasóesteket, első-sorban politikai okokból háttérbe szorított jelentős kutatók meghívásával. Szorgalmazta az 1956-os menekültek irat- és könyvhagyatékainak befogadását, újraindította az évköny-vek és tudományos kiadványok megjelentetését, létrehozta a kecskeméti egyházművészeti múzeumot és a budapesti Bib-lia Múzeumot. A munkatársakra is személyes figyelmet for-dított, önzetlenül támogatott minden tudományos ambíciót. Mindezzel az volt a célja, hogy a Ráday Gyűjtemény a maga területén megkerülhetetlen kutatóbázissá váljon.

Csak a rendszerváltás hozta el számára a hivatalos elisme-réseket, a legfontosabbak: a Budapesti teológiai Akadémia díszdoktorsága, az MtA tagsága; Széchenyi-díj; a francia Akadémiai Pálmarend tiszti fokozata. teljes szellemi erőben, fiatalokat megszégyenítően munkálkodott tovább egészen haláláig: ismét bekapcsolódott az újjáéledő népfőiskolai mozgalomba, s elvállalta az induló Károli Gáspár Református Egyetem alapító rektori megbízatását.

Születésének századik évfordulóján a Ráday Gyűjtemény-ben látható a családja által az intézménynek adományozott, közel hatezer kötetből álló történészi szakkönyvtára.

Berecz áGnesgyűjteményvezető

(Ráday Gyűjtemény, Dunamelléki Egyházkerület)


69


Ráday Gedeon tízéves korában került a pozsonyi evangélikus líceumba, ahol Bél Mátyás kísérte fejlődését. Itt tanult meg latinul és németül. A tanulmá- nyait külföldön, Berlinben, majd Odera-frankfurt egyetemén folytatta, amelyet sok magyarországi és erdélyi reformá-tus diák látogatott. Ráday Pál a bécsi udvar előtt ellenszenves, protestáns Poroszországba küldte tanulni fiát, ahol Gedeon főként jogot hallgatott, és a kor színvonalán álló modern nevelésben részesült. Megtanult franciául, és ekkor szerezte franciás műveltségét.

1733-ban, apja halála után tért haza, és a gazdálkodás mellett bekapcso-lódott a megyei politikai életbe. Pest megyének három alkalommal volt or-szággyűlési követe (1741, 1751, 1764). A dunántúli református egyházkerület főgondnokaként – apja példáját kö-vetve – tevékenyen részt vett egyhá-za szolgálatában. tekintélyének és az ügyvivőkkel (ágensek) való személyes kapcsolatának köszönhetően befolyá-sa országos vallásügyi kérdésekben is érvényesült. 1741-ben a protestáns küldöttség tagjaként vett részt Mária terézia koronázásán. figyelemmel kí-sérte, tanácsaival segítette a türelmi rendeletet előkészítő bizottság munká-ját, amelynek fia, (II.) Gedeon tagja volt.

Ráday Gedeon a 18. században meginduló hazai irodalmi és tudomá-nyos élet meghatározó személyisé-geként péceli kastélyában felállított könyvtárával és kézirat-gyűjteményé-vel segítette az új kezdeményezéseket (erdélyi Magyar Nyelvmívelő társaság,

Bod Péter Magyar Athenasának és zrí-nyi Az török áfium ellen való orvosságá-nak kiadása, Gyöngyösi István és zrínyi Miklós művei újrakiadásának terve). Az írók az ország egész területéről el-küldték neki véleményezésre műveiket, így Kazinczy is, akinek pályájára dön-tő hatással volt. Az induló folyóiratokat szellemi értelemben és mecénásként is támogatta, segítette népszerűsítésüket (Magyar Museum, Orpheus). Az elsők között foglalkozott egy „Magyar tudós társaság” létrehozásának lehetőségé-vel. Ráday költőként meghonosította a nyugat-európai, rímes-időmértékes versformát a magyar irodalomban (Rá-day-rím). Negyven verse maradt fenn.

költő, irodalomszervező, mecénás, egyházpolitikus és a Dunántúli reformá-tus egyházkerület főgondnoka volt. Protestáns, művelt köznemesi családban született: édesapja, ráday (i.) Pál, ii. rákóczi Ferenc kancellárja, diploma-tája, a szabadságharc bukása után a református egyház első főgondnoka, édesanyja, kajali klára művelt nemesasszony volt.

ráday gedeon(Ludány, 1713. október 1. — Pécel, 1792. augusztus 6.)

A MAGyAR REfORMátuS EGyHáz LAPJA » kálvincsillag

Gyűjteményei közül (könyvtár, kép-tár, érem- és kéziratgyűjtemény) csak könyvtára maradt meg, amely ma négyezer-hatszázötven művet foglal magában körülbelül tizennégyezer kö-tetben közöttük negyvenhat ősnyom-tatvány és több száz antikva találha-tó. Apjától jelentős, főként latin nyelvű könyvtárat örökölt, ő maga pedig már külföldi tanulmányai idején elkezdte a könyvek gyűjtését. Könyvtára anyagát enciklopédikus igénnyel, szakértelem-mel gyűjtötte, a fontosabb munkákat az összes tudományterületre vonatko-zóan igyekezett beszerezni. A francia felvilágosodás irodalmát ma Magyar-országon legteljesebben e gyűjtemény tartalmazza. Kiemelten van jelen a protestáns teológiára vonatkozó iro-dalom és a tiltott irodalom. A gyűjtés hazai területeken (Erdély, felvidék, Pest) és külföldön (Németország, Né-metalföld, Svájc) folyt ismerősei, tudós barátai és a támogatásával külföldön tanuló diákok segítségével. Pozsony-ban és Bécsben az ágensek intézték a könyvbeszerzéseket. Megbízottai je-len voltak számos aukción, de maga Ráday is ápolt személyes kapcsolatot könyvkereskedőkkel. A magyar nyelvű kötetek mellett latin, francia, német és olasz nyelvű művek alkották a könyv-állományt. A Ráday család 18. száza-di magánkönyvtára lett az alapja a 19. században a pesti Református teo-lógiai Akadémia könyvtárának (ma a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtára különgyűjteménye).

BorVölGyi GyörGyi régi könyves könyvtáros

(Ráday Gyűjtemény – Budapest)


egyHázzene

egyHázzene„kész a szívem…, hogy énekeljek…

ébredj, lant és hárfa…”

(zsolt 108,2–3)

az éneklés és isten szeretete Szolgálatként éli meg fellépéseit a Lux aeterna kamarakórus

A kórus létrehozása Vaszily tímea, tömösközi Erika, Viola András és Süll Kinga közös vágya volt, és hogy meg-legyen a kamarafelállás, megszólították Écsi Anikót, Édes zoltánt és Vámos tamást. (Egy-egy rövidebb időre beug-rott még Dobai Eszter és Rácz Abigél.) A kórus neve, a Requiem egyik tételének címe kifejezi a céljukat: az isteni fényt – amely nem belőlük jön – szeretnék to-vábbsugározni; közvetítők, mint a Hold. Küldetésüknek tartják, hogy a gyüleke-zetekben énekeljenek minél többször és minél többeknek; minden meghí-vásnak eleget tettek. Csupán szerve-zés kérdése, hogy eljussanak oda, ahol várják az énekes szolgálatukat – vallják. Így felléptek már a REND-en, a Csillag-ponton és a drezdai Kirchentagon is. Érdekes élmény volt számukra, amikor 2009-ben a wittenbergi vártemplomban énekelhettek.

Aki szeretné a Lux Aeternát meghall-gatni, kénytelen élő alkalmat keresni, hiszen hanghordozójuk nincs. Próbál-koztak ugyan CD készítésével, ám mi-kor a felvett anyagot visszahallgatták, érezték, hogy hiányzik belőle, mögüle a gyülekezet, a hallgatóság. S rájöttek:

szeretik, ha nem a „semmibe” száll a hangjuk; ha látják, kiknek énekelnek, mert a szemekből rengeteg minden kiolvasható. Van, aki rácsodálkozik az énekükre: ilyenben is lehet gyönyör-ködni, lelket fürdetni. A teljes közöm-bösséget tartják a legrosszabbnak, at-tól még a kritikusan figyelőket is jobban szeretik: az motiválja őket.

Olyan énekszámokat választanak, amelyek mind szövegükben, mind dal-lamukban megfelelnek a küldetésük-nek, a gyülekezeti szolgálat elvárásai-nak. Repertoárjukon genfi zsoltárok, Goudimel-feldolgozások, gospelek és spirituálék is vannak, itt improvizálhat-nak: a két szopránt éneklő lány közül az egyik viszi a dallamot, a másik pe-dig díszíti. A válogatásnál szempont, hogy nem koncertezni akarnak, hanem szolgálatot végeznek. Énekelnek latinul, franciául és németül is, de fontosnak tartják, hogy a hallgatóság megértse: Isten dicsőségét hirdetik.

kis luciakatechéta, a Kálvinista Szemle

segédszerkesztője(Felvidék)

a lux aeterna kamarakórus – mely-nek vezetője süll kinga, a szlová-kiai református keresztyén egyház egyházzenei osztályának igazgató-ja – 2004-ben alakult komáromban. Működése rendhagyónak számít, hiszen nem egy gyülekezet vagy közösség tagjai alkotják, nincs a kiadásaikat finanszírozó „küldő” szervezet (pedig van, aki Brünnből, Budapestről indul a próbákra és fellépésekre). ami összeköti őket, az az éneklés és isten szeretete – hangsúlyozza a kórus vezetője, aki egyéb műhelytitkokba is beavatott bennünket.


egyHázzene

72


„egymás terhét hordozzátok”

(gal 6,2)


kálvincsillag » A MAGyAR REfORMátuS EGyHáz LAPJA

kilencvenhárom évvel ezelőtt a tria-noni diktátum nemcsak a magyar állam, hanem a református egyház szervezetét is szétzilálta. nemcsak országrészeket – mai, divatosabb szóval régiókat – és vármegyéket szabdalt szét, hanem egyházkerüle-teket, egyházmegyéket is, hiába al-kottak azok előtte évszázadokon át szerves egységet. ezeknek a határ menti területeknek a lakói, közössé-gei – amióta a politika is engedi – újra egymást keresik. rovatunkban idén a nem is ketté-, hanem háromfelé szakított Békés-Bánátba látogatunk.

kettészakított egyházmegyékBékés-Bánát

a leGnaGyoBB eGyHázMeGye

Makói Egyházmegyének és Körös-Maros Közi Szent társaságnak is hívták az év-századok során. Békés-bánátiként akkor kezdték nevezni az egyházmegyét, ami-kor a Bánság területén a 19. században megalapított egyházközségek is csaknem kivétel nélkül csatlakoztak hozzá. A trianonig használt nevet egy 1833. április 11-én kelt egyházmegyei közgyűlési jegyzőkönyvben említették először. Az így kiala-kult egyházigazgatási egység a 20. század elejére – Békés, Csanád, Csongrád, Krassó-Szörény, temes és torontál vármegyéket magába foglalva – a református egyház legnagyobb területű és – kétszázezer református lélekkel – a legnépesebb egyházmegyéje lett.

Református szempontból a vidék egyik leghíresebb és talán máig legnagyobb hatású szülötte és lelkipásztora a napjainkban is gyakran forgatott imádságoskönyv szerzője, a békési születésű Szikszai György (1738–1803), aki makói lelkészként Keresztyéni tanítások és imádságok címmel jelentette meg munkáját 1786-ban.



Fent a békés-bánáti Hertelendyfalva, Bélmegyer és arad

református temploma, lent a békés-bántái gyülekezetek

együttműködési megállapodásának aláírása látható

MáJus 22. szelleMÉBen

A találkozón bemutatkoztak egymás-nak a szervező egyházmegyék, aztán a résztvevők különféle szekciókban ismerkedtek egymással és cseréltek eszmét. A békés-bánáti együttműkö-dés célja, hogy egyesületet hozzanak létre, amelynek feladata a történelmi Békés-Bánáti Egyházmegye területén élő református közösségek kapcsola-tainak erősítése, ápolása lesz. De Ka-tona Gyula békési esperes szerint ez nem feltétlenül csak programok, ha-nem akár közös beruházások megva-lósítását is jelentheti majd.

Az eseményen jelen volt Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök is, a Magyar-országi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, aki szerint az ilyen kap-csolatok teszik élővé, töltik meg tarta-lommal az egységes Magyar Reformá-tus Egyházat megteremtő 2009. május 22-i alkotmányozó zsinaton deklarált összetartozást. Ez a meggyőződés vezethette fazakas Csaba temesvári esperest is, amikor a rendezvényen be-jelentette, hogy legközelebb a temes-váriak várják a békés-bánáti reformátu-sokat egy hasonló találkozóra.

kiss sánDorújságíró

(Reformátusok Lapja – Budapest)

A kapcsolatok persze trianon és a negyven évig tartó kommunista dik-tatúra ellenére sem szakadtak meg sohasem. A 19. században számos bánsági település reformátusai éppen Csongrádból és Békésből kerültek a magyarok által csak ritkán lakott vidé-kekre: ilyen közösség például a délvi-déki torontálvásárhely népe, akiknek az ősei Hódmezővásárhelyről, vagy a temesi Igazfalva lakói, akiknek felme-női Békésről, Gyomáról, Köröstarcsáról és Vésztőről költöztek annak idején új otthonukba. Éppen ezért sokszor nem-csak gyülekezeti, hanem települési, sőt előfordul, hogy családi-rokoni szintű kapcsolatok is élnek a régió városai és falvai között.

A Körösöktől az Al-Dunáig, a tiszától a Déli-Kárpátok lábáig húzódó hatalmas terület magyar reformátusai ezért nem-régiben hivatalosan is megerősítették összetartozásukat. „Bár földi határok választanak el bennünket, de lélekben és nemzetben testvéreinkkel közössé-get vállalunk” – áll az egykori Békés-Bánáti Református Egyházmegyének a makói református templomban megtar-tott találkozóján aláírt együttműködési nyilatkozatban. Az augusztus 17-én kelt dokumentum alatt ma három ország, Magyarország, Románia és Szerbia öt református egyházmegyéjének – az Aradi, a Békési, a Bánáti, a Csongrádi és a temesvári – aláírása szerepel.

ÚJra MeGerŐsített összetartozás



a kanadai–amerikai határon, a niagara-vízesésnél ren-dezték meg május 22–24. között az Észak-amerikai Magyar református Diaszpóra konferenciát, ahol a kár-pát-medencei református egyházakat a Generális kon-vent elnökségének háromfős küldöttsége képviselte. a tanácskozás kapcsán az esemény főszervezőjével, Vass zoltán torontói lelkipásztorral, a kanadai Magyar református egyházak uniója ügyvezető elnökével be-szélgettünk.

– Mi volt a konferencia kitűzött célja?– Egyrészt találkozni szerettünk volna a Kárpát-medencei

magyar református közösségek vezető testületével, hogy új-rafogalmazzuk a kapcsolatunkat, másrészt észak-amerikai református jelenlétünket szerettük volna megünnepelni. Ebből az első nem teljesen valósult meg, mert végül nem volt lehe-tőség érdemben tárgyalni azokról a kérdésekről, amelyekről szerettünk volna. A másik célkitűzésünk az volt, hogy meg-vizsgáljuk, milyen új lehetőségei vannak Észak-Amerikában és Ausztráliában Krisztus és a nemzet ügyének, és hogyan tudjuk a régi értékeket új megfogalmazásban közvetíteni a mai modern világ felé.

nagyságunk a kicsiségünkben van



– Beszélhetünk konkrét eredményekről a konferencia nyo-mán?

– Ez a találkozó lényegében az első lépés volt azon az úton, hogy ilyen összefogásban közösen kezdjünk el gondolkodni a jövőről. Észak-amerikai reformátusokként, akik száz meg száz mérföldre lakunk egymástól, szükségünk van arra, hogy ezek a találkozások lelkileg is összefogjanak minket, hogy tud-junk egymásról, kicseréljük a tapasztalatainkat és meglássuk az átgondolásra érdemes új lehetőségeket. Például azt, hogy miként tudjuk megszólítani azt a nemzedéket, amelyik most érik meg arra, hogy megvallja a hitét: tudunk-e valamiképpen segíteni abban, hogy ez a hit mindennapi élete részévé váljon. Vannak, akik most vándoroltak ki, de vannak olyan családok is, akiknél itt nőttek fel a gyermekek a templom körül, mégis úgy látjuk, hogy nem érzik otthon magukat, mivel az egyház nem tudja elég eredményesen megszólítani őket.

– Milyen közösségek képviseltették magukat a konferen-cián?

– Észak-Amerikában két református egyháztest létezik: a Kálvin zsinat a Krisztus Egyesült Egyházában és az Ame-rikai Magyar Református Egyház. Mindkettő képviseltette magát gyülekezetenként, így körülbelül hetven közösség küldöttei voltak ott részükről. Kanadából az összes magyar gyülekezetnek volt jelen képviselője. Mi csupán tíz-egynéhá-nyan vagyunk, viszont vannak olyan kollégák is, akik angol gyülekezetben szolgálnak, de lelkészként a magyar közös-séghez tartoznak. Ketten képviselték az Ausztráliai Magyar Református Egyház néhány gyülekezetét. Jöttek végül olyan szórványból is, ahol nincs lelkész. Összességében tehát kö-zel száz gyülekezet volt, ahonnan résztvevők érkeztek. Nem tudom a pontos lélekszámokat, de Kanadában például a tíz gyülekezetben összesen nincsenek kétezernél többen. A mi nagyságunk a kicsiségünkben rejlik. Speciális helyzetben va-gyunk: kicsinységünk éppen azokat az értékeket őrzi, ame-lyeket magukkal vittek az emberek a diaszpórába, és óriási jelentősége van, hogy ezeket megtartsuk, továbbfejlesszük és gyülekezetként megéljük.

– Mik ezek az értékek?– A hit, a nyelv és olyan értékek, amelyeket az idegen kör-

nyezetben teremtettek meg maguknak az ide kivándorlók. Az alkalmaink mind-mind összetartják őket. Más szervezetek-ben is összegyűlnek emberek, kapcsolatokat építenek, az-tán egy idő után szétszélednek. Az egyház valódi összetartó ereje, hogy Jézus Krisztus nevében végezzük a munkánkat. Olyan hatalmas erő ez, amit nem tud más biztosítani.

– Van-e valamilyen rendszeres együttműködés az egyhá-zak között?

– Minden évben megrendezik a ligonieri konferenciát a lelkészegyesület és a presbiteri szövetség számára, ahol rendszerint Kanada is képviselteti magát. Így számon tud-juk tartani egymást, tudjuk, mi történik a gyülekezetekben, és személyes kapcsolataink is vannak, amelyek összekötnek bennünket valamiképpen. Nem engedhetjük meg azt a lu-xust, hogy ezeket a kapcsolatokat elhanyagoljuk, mert ezek

Bölcskei Gusztáv püspök a Magyarországi Református Egyház

Zsinatának elnöksége nevében levélben köszöntötte a tanács-

kozás résztvevőit, amelyben a 2008 novemberében Budapesten

megtartott diaszpórakonferencia eredményeit idézte fel. A közel

öt évvel ezelőtti tanácskozáson szó volt a lelkészküldés kérdésé-

ről, az érintett közösségek önfenntartó képességének megtartá-

sáról, és – mint írta – elhatározták azt is, hogy a Kárpát-medencei

egyházak a helyi adottságokat figyelembe véve és partneregyházi

kapcsolataikat mozgósítva felelősen és egyeztetve kívánnak a kü-

lönböző helyzetben élő diaszpóraközösségekkel együttműködni.

Ha nem is minden abban a formában valósult meg, ahogy akkor

elgondolták – fogalmazott levelében a püspök –, de a Kárpát-me-

dencei református anyaegyházak évek óta közösen lépnek fel a

ma is zajló elvándorlás elsődleges célországaiban működő közös-

ségek érdekében, s a Generális Konvent elnökségi üléseinek rend-

szeres témája a Kárpát-medencén kívüli református közösségek

támogatása, mindezek során pedig igyekeznek új lehetőségeket is

megragadni. Bölcskei Gusztáv rámutatott, hogy a Generális Kon-

vent közgyűlései az utóbbi években rendszeres lehetőséget adnak

a találkozásra a diaszpóra képviselőivel, egyúttal felhívta a figyel-

met a református egység jövőre ünneplendő ötéves évfordulójá-

hoz kapcsolódó magyar református világtalálkozó programjaira,

ennek keretében különösen a május végére tervezett nagyszabá-

sú központi ünnepségre. A püspök végül annak a reménységének

adott hangot, hogy a diaszpórakonferencia egyúttal az amerikai

egyháztestek közötti vágyott közeledés alkalma is lehet.

révén egymás hite által épülünk. Az újonnan érkezők pedig ilyen találkozókon új ismeretségeket szerezhetnek, az elszi-geteltségben ugyanis nagyon nehéz a lelkészi munka.

– Mi lesz a folytatás?– 2017-ben az itteniekkel közösen szervezve itt, a Kárpát-

medencében, Nagyváradon szeretnénk megtartani a követ-kező konferenciát. tengerentúlról valószínűleg nem minden gyülekezet tudja a mostanihoz hasonlóan képviseltetni ma-gát, az otthoniak viszont többen részt tudnak majd venni. Erre készülve először meg kell tárgyalnunk azokat az ügye-ket, amelyeket fel szeretnénk vetni. Ilyen például, hogy miként tudnánk bizonyos, a munkánkat segítő kérdésekben jobban együttműködni az anyaegyházzal. Ennek nyilván költségei is lennének, de találnunk kell erre is valamilyen megoldást. Kü-lönböző egyháztestekben vagyunk, de a hátterünk magyar, ezért amikor például a kanadaiak angol nyelvű könyveket ajánlanak fel nekünk, sajnos ezeket nem tudjuk használni, mert a mi gyülekezeteinkben magyar az énekeskönyv és a liturgia, és lehetőleg minden magyarul folyik. fontosnak tart-juk ezt és ápolni akarjuk. Ezért gyakorlatilag minden olyan területen szívesen együttműködünk, aminek révén jobban be tudunk kapcsolódni az itthoni vérkeringésbe.

czanik anDrás Kárpát-medencei referens




összefogás a gáton

2013 júniusában rendkívüli árhullám hömpölygött végig Európán. Németor-szág és Csehország után hazánkat is elérték a sokszorosára duzzadt Duna hullámai. Az erőt próbáló helyzetben összefogott az ország, sőt a Kárpát-medencei magyarság: a reformátusok elsősorban a Magyar Református Sze-retetszolgálat kötelékében.

Június első napjaiban, figyelemmel követve a közép-európai árvízhelyzetet, a szeretetszolgálat készenlétbe állította erőforrásait. A szervezet az árvízben érintett gyülekezetekkel, a távolabbi egyházközségekkel és a határon túli egyháztestekkel, valamint az Országos Katasztrófavédelmi főigazgatósággal folyamatosan egyeztetve végezte árvízi segítségnyújtását.

több fronton is helytálltak a refor-mátusok: a gátakon önkéntes férfiak és nők fáradságot nem ismerve dol-goztak együtt gátépítésen, a védelmi szakaszok kialakításán. A bajba jutott településeken hideg és meleg élelem-mel látták el a védekezésben részt vevő dolgozókat és az árvíz miatt kitelepített családokat, valamint a Katasztrófa-lel-kigondozói Csoport munkatársai lelki támogatást is nyújtottak, odaállva azok

mellé, akiknek mindenüket elvitte az ár. Szigetmonostorban, tahitótfaluban és Szentendrén 320 főnek biztosítottak át-meneti szállást, valamint két településen szivattyúkkal is küzdöttek a víz ellen.

többen mondták, hogy az idei dunai árvízhez foghatót évszázadok óta nem tapasztaltak. Istennek hála, nemcsak az ár, hanem az azzal szembeni Kárpát-

napi több száz adag meleg étel, több ezer liter ásványvíz, közel két-ezer szendvics, több karton csoko-ládé és energiaital, 467 önkéntes, 25 település – számok a dunai árvíz után.

medencei összefogás is minden képze-letet felülmúlt. Számos egyházközség támogatta a munkákat anyagiakban és lelkiekben is. Adománypontok nyíltak Dunaalmáson, Leányfalun, Mohácson és Baján. A Szentendrei Református Gimnázium átmeneti szállásnak bizto-sított helyszínt, a Budapest-fasori Egy-házközség pedig az árvízvédelmi véde-



felajánlásával járult hozzá az utazás megkönnyítéséhez az elöntött telepü-lésekre.

A határokon átívelő összefogásból a Kárpát-medencei egyháztestek is aktív részt vállaltak. Önkénteseik fáradha-tatlan munkája, a Derceni Református Egyházközség önkéntes tűzoltóságá-nak nélkülözhetetlen munkája, a nyolc-napos, rendíthetetlen szivattyúzás, az önkéntesek toborzása, a megküldött teherautónyi ásványvíz, a külhoni ma-gyarok adományai a határokon átíve-lő összetartozás élő bizonyságtétele. Rendkívüli öröm volt megtapasztalni a bajban is az együttműködés, az egy-ség, az önzetlen segítség és testvéri-ség felemelő érzését.

Az ár levonult, de tennivaló még akad. Az árvízkárok felmérését követően 16 településen 38 ingatlan helyreállítását biztosította a Magyar Református Sze-retetszolgálat (MRSz). Az ausztráliai magyarok adományából olyan gazdá-kat támogattak, akik földjein, termé-nyeiben jelentős kárt okozott a nyár eleji árvíz. A felvidéki reformátusok egy teljes ingatlan helyreállítását fedezték adományukkal, a Kárpátaljáról és Er-délyből érkező támogatásokkal pedig a további felújításokban és kárrendezé-sekben tudtak segítséget nyújtani.

szoták orsolyaMagyar Református Szeretetszolgálat

(Budapest)

Nyolcfős csapattal érkeztek Kárpátaljáról

a Derceni Egyházi Önkéntes Tűzoltók, akik

négy szivattyúval dolgoztak az árvízvédel-

mi feladatok ellátásán. Segítségükre volt

még tizennyolc szintén Kárpátaljáról érke-

ző önkéntes is. „Istennek dicsőség, embe-

reknek segítség” – volt olvasható a felirat

a református tűzoltók fecskendőin. Hogy

miért jöttek a messzi Kárpátaljáról segíte-

ni? Zsukovszky Miklós esperes, a csoport

vezetője szerint, ha Isten lehetőséget ad

nekünk, akkor feladatunk, hogy segítsünk.

Egy nép vagyunk, még ha határok válasz-

tanak is el bennünket: „Együtt kell dob-

bannia a szívünknek: az ige is arra tanít

minket, hogy egymás terhét hordozzuk.”

Az alakulat létrehozásának gondolata az

1998-as és 2001-es kárpátaljai árvizek

után fogalmazódott meg a helyi reformá-

tus egyházközség vezetőiben, az egység

végül 2005-ben jött létre. Jelenleg több

gépjárműfecskendő, valamint csapatszál-

lító mikrobusz, motorcsónak és egy men-

tőautó tartozik a csapat felszerelései közé.

kezésben részt vevők rendelkezésére bocsátotta tahitótfalui táborát. A Bán zsigmond Református általános Isko-la, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda kettő, a Szegedi Kis István Református Gimnázium, általános Iskola, Óvoda és Kollégium egy személyszállító autóbusz

kárpátaljai segítség


napjainkban Magyarország lakos-ságának több mint egyharmada a fővárosban és környékén él. Fő-ként a kedvezőbb munkalehető-ségek miatti nagyszámú lakóhely-változtatás ra reagált a Dunamelléki református egyházkerület, amikor a kerületi közgyűlés 2010 őszén úgy döntött, hogy évi húszmillió forinttal támogatja missziói egyházközségek létrehozását. eddig mintegy húsz gyülekezet indult el az önálló egy-házközséggé válás útján.

A rendszerváltást követő években ta-pasztalható migráció következtében reformátusok települtek olyan közsé-gekbe, ahol korábban nem volt gyü-lekezet, illetve ahol a meglévő gyü-lekezetnek nem volt pontos képe az

a legzsengébb hajtások

újonnan érkezettek felekezeti hovatar-tozásáról. Ezeken a településeken a megelőző években, évtizedekben mű-ködtek már házi bibliakörök, esetenként prédikálóállomások vagy szórványgyü-lekezetek. A hitéletre mutatkozó igény azonban felvetette, hogy teljes idejű lel-kipásztor vegye gondozásba ezeket a közösségeket. Ennek finanszírozására önerőből nem lettek volna képesek a kis közösségek, ezért a Dunamelléki Egy-házkerület három évre vállalta a gyüle-kezetek beindításának anyagi költségeit annak reményében, hogy a kis reformá-tus közösségek idővel gyarapodnak és önfenntartó gyülekezetté válnak.

A gyülekezetek növekedésére akkor van esély, ha az elkötelezett református közösségek elérik az evangéliummal a lakosságot. Számukra ez a fő cél, missziós szolgálatuk is éppen ezért

kezdett egyre szélesebb spektrumot átfogni. A felkarolt missziói gyülekeze-tek tagjai lelkesen és kreatívan igyekez-nek felkutatni és megszólítani nemcsak a reformátusokat, hanem mindazokat, akik nem kötődnek egyházhoz. Gyak-ran megesik, hogy a missziói gyüleke-zetek hiánypótló szerepet töltenek be azok életében, akik lelki megnyugvásra vágynak, keresik az élet értelmét vagy szükségük van a biztonságot nyújtó közösség oltalmára. A lelkipásztorok egyedül nem gondoskodhatnak arról, hogy a református közösség minden funkciót betöltsön, a gyülekezeti tagok azonban magukénak érzik a fellendülő missziói munkát, elkötelezettek a misz-szió iránt és aktívan részt vállalnak a kö-zösségi életben – részben azért, mert sokáig imádkoztak a fellendülésért, amelyet immár maguk is megtapasz-




talhatnak. Bár mindez a legtöbb misz-sziói gyülekezetre igaz, mindenhol más arca van az ébredező közösségeknek, amelyekbe – épp hasonlóságuk miatt – a lelkészek túlnyomórészt könnyen be tudtak illeszkedni. Budapestről vidékre települt értelmiségiek vagy a főváros közelében letelepedett határon túli ma-gyarok egyaránt találhatók a lelkipász-torok és a gyülekezeti tagok között.

A missziói gyülekezetek előtt álló leg-nagyobb kihívás egyben határtalan le-hetőséget is jelent. Nincsenek ugyanis

kitaposott utak, minden közösség maga alakítja ki lelki és közösségi életét, majd idővel hagyományait. A templommal nem rendelkező diósdi gyülekezetben Alapkövek címmel evangelizációsoro-zatot indítottak, tamásiban pedig úgy-nevezett előszobaalkalmakat tartanak, ahol az embereket foglalkoztató ma-gán- és közéleti kérdésekből kiindulva a Biblia értékrendjével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Az alvóközségként emlegetett Monorierdőn újraindult az ifjúsági csoport, Kozármislenyben pe-

dig a kisgyermekes családok gyüleke-zeti körbe vonásának gyümölcseként néhány év alatt megnégyszereződött a hittanosok száma. tökölön is egyre több a hittanos, az egykor orosz lakta-nyának helyet adó településen azoknak is Bibliát adtak a kezébe, akik életük-ben először felnőttként lapozták fel a Szentírást. több jól szervezett gyüle-kezetben a hitmélyítésre koncentráltak, így Csömörön és taksonyban is. Az elmúlt három évben mindkét gyüleke-zetben nőtt az istentiszteletekre járók

száma. több más gyülekezethez – így Kulcs-Rácalmáshoz – hasonlóan ezek-ben a községekben is bekapcsolódnak a reformátusok a település véráramába a lakóközösségek életében megha-tározó jelentőségű rendezvényeken. Valamennyi gyülekezetben nagy hang-súlyt fektettek az evangelizációra, a családgondozásra és a gyülekezet kör-nyezetének megújítására. Úgy tűnik, a kis gyülekezetekhez fűzött remények beváltak, a misszió pedig nem elérhe-tetlen álom napjainkban sem.

Jakus áGnesújságíró

(www.parokia.hu – Budapest)



A Kárpát-medencei magyar református egység eme közvetlen, nyakkendő nélküli oldalát jeleníti meg a részegyházakat megszólító lelkészfoci, amely 2011-től kezdő-dően nagy érdeklődéstől övezve gyűjti össze egy vagy két napra a lelkésztársada-lom sportban érdekelt tagjait. Vannak jók és jobbak, vannak labdazsonglőrök és lelkes amatőrök, vannak összeszokott csapatok és utolsó percben verbuválódók, de helyezéstől függetlenül mindenki számára sikert jelenthet a műfüvön vagy te-remben eltöltött idő.

A lelkészfoci megtalálta helyét a Kárpát-medencei református egység útján. Olyan közvetlenséggel és hatékonysággal betöltve közösségépítő szerepét, amire, valljuk meg, az öltönyös-nyakkendős konferenciák a legtöbbször képtelenek.

FáBián tiBorújságíró

(Királyhágómelléki Egyházkerület)

Papok sportcipőben

Van abban valami megmagyarázha-tatlan báj és persze jó adag felsza-badultság, amikor a lelkipásztor kis időre félreteszi a fekete öltönyt és a palástot, és futballszerelést öltve magára kitör belőle valami elfojtott játékosság, közvetlenség, egyszerű-ség. a közösség olyan oldalát fedezi fel maga is, amire az öltöny elegan-ciája és távolságot tartó jellege mi-att általában nincs lehetősége sem gyülekezetben, sem egyházi tanács-kozásokon.

Voltaképpen ez a lelkészfoci lényege, alapmotívuma: valami olyasféle oldott hangulat megteremtése és megélése, amire neki, a „fekete ruhás embernek” is szüksége van. több, mint amennyi jut. Kis időre kilépni a megszokott gyü-lekezeti közegből, és a „játékostársai-val” olyan közösséget megélni, ahol a találkozás és az önfeledt játék a lényeg.

Valóságos évfolyam-találkozók jön-nek létre ilyenkor, ritkán látott, más-más egyházrészekben szolgáló barátok és ismerősök futnak össze a pályán vagy a lelátón.

A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója 1113 Budapest, Bocskai út 35. • Telefon: (+36 1) 386-8267 • Mobil: (+36 30) 276-7343E-mail: [email protected] • Weblap: www.kalvinkiado.hu

Az élettörténeti munkaelmélete és gyakorlata

Siba Balázs – Siba-Rohn Hilda

Élettérkép

Kálvin KiAdó

A HEidElbERgi Káté (Revideált)Fr/5, 68 oldal, kartonált, 390 FtFr/5, 68 oldal, keménytáblás, 650 Ft

A 450 éves Heidelbergi Káté új fordí-tása az eredeti német és latin szöveg alapján, a Victor János által átdolgo-zott Erdős József-féle és a Tavaszy Sándor-féle fordítások figyelembevé-telével készült.

Püski Lajos éRdEKlődéstől ElKötElEződésigMisszió és gyülekezetépítés: koncepciónk és gyakorlatunkA/5, 176 oldal, kartonált, 990 Ft

Püski Lajos református lelkipásztor az érdeklődéstől az elköteleződésig vezető utat tekinti át könyvében a deb-recen-nagyerdei gyülekezet missziói és gyülekezetépítési koncepciója és gyakorlata alapján.

Bodó SáragyászidőbEnA gyászolók lelkigondozásának lehetőségeiA/5, 224 oldal, kartonált, 2500 Ft

Ez a lelkigondozó és mentálhigiénés munkatársaknak írt, e témakörben hiánypótló kötet a gyászoló ember és a vigasztaló gyülekezet találkozásának reménységet adó lehetőségeit tárja fel alapos gondossággal.

Siba Balázs – Siba-Rohn HildaélEttéRKépAz élettörténeti munka elmélete és gyakorlataB/5, 120 oldal, kartonált, 1500 Ft

Élettörténetünk gondozása egyszerre vonatkozik az önismeretre, az identi-tásunkon való munkára, a közösségbe való bevonódásra, történeteink, érzé-seink és véleményünk kommunikálá-sának fejlesztésére.

Tóth-Máthé Miklós öt KEnyéR és Két HAlnovellák bibliai témákra Fr/5, 192 oldal, keménytáblás, 1700 Ft

A színészből lett író ezúttal kisprózái-ban mutatja meg kiváló drámai ér-zékét, mellyel kiemeli a ma is eleven bibliai elbeszélésekből mindazt, ami őt bibliaolvasóként és szerzőként meg-szólítja, alkotásra indítja.

Fekete KárolyA HEidElbERgi Káté MAgyARázAtAHálaadásra vezető vigasztalás 129 kérdés-feleletbenB/5, 582 oldal, keménytáblás, 3200 Ft

A Heidelbergi Káté kérdés-feleleteit egyenként kommentáló, egyedülálló mű, válaszhoz segítő könyv, amely megerősít református identitásunk-ban, és kiszélesíti a felnőtt gyülekezeti tagok hitismeretét.

Huszár PálA pREsbitERi tisztségRőlFr/5, 168 oldal, kartonált, 900 Ft

Az MRE nem lelkészi elnöke, a Dunán-túli Református Egyházkerület főgond-noka ír közérthető formában jelenlegi és leendő presbitereknek. Célja: visz-szaállítani e tisztség méltóságát, te-kintélyét, fontosságát.

Szarka MiklósHázAsságRA fElKészítő bEszélgEtésEKÚtmutató lelkipásztoroknak és segítőknekA/5, 180 oldal, kartonált, 2500 Ft

Kézikönyv házassággondozással fog-lalkozó szakemberek számára, hogy a hozzájuk fordulókat a biztos pár-kapcsolat, megtervezett családi élet irányába vezessék.Az év könyve a Magyarországi Refor-mátus Egyházban 2012-ben.

Önkéntes szeretnék

lenni

Önkéntes vagyok,

projektet keresek

Foga-dó-szervezet

vagyok, önkénteseket

keresek

Segítség ittés most!

Magyar Református Szeretetszolgálat1146 Budapest, Hungária krt. 200.

Telefon/fax: +36 1/273-0449 • e-mail: [email protected] • web: www.jobbadni.huSzámlaszám: 10702019-85008898-51100005

Szeretethálóegy virtuális tér, ahol találkozik a nélkülözők

megsegítése az önkéntes felajánlásokkal

www.refonkentes.hu

Szeretetháló honlap létrehozásával az volt a célja a Magyar Református Szeretetszolgálatnak, hogy egy hely-re gyűjtse azokat a feladatokat, projekteket és kapacitás híján veszélybe kerülő kezdeményezéseket, amelyek önkéntesek segítségével megvalósíthatók. Az oldalon lehetőség van önkéntesek és feladatok keresésére, illetve

jelentkezésre néhány szabad órával, amelyet jól szeretnének felhasználni. Akár egy órával, akár rendszeresen felajánlott önkéntes munkával sokat tehetünk az elesettekért. A projektek közül is kiválaszthatjuk a számunkra szimpatikust.

Az önkéntesek regisztráció után böngészhetnek a környezetükben (vagy távolabb) kínált szolgálati lehetőségek között, az intézmények pedig – szintén regisztrációt követően – folyamatosan tölthetik fel a náluk elvégezhető feladatokat, amelyekre önkénteseket várnak. Az elsődleges cél tehát, hogy önkéntes és feladat megtalálják egymást.

Az oldalon szeretnénk minél több hasznos információval szolgálni az önkéntességgel kapcsolatban. Így fontos doku-mentumokkal, érdekes interjúkkal, írásokkal, hasznos tanácsokkal és tudnivalókkal is folyamatosan bővítjük majd az oldalt. Reményeink szerint sok ezer önkéntes és több száz fogadószervezet munkáját könnyíti meg ez a honlap.

A Magyar Református Szeretetszolgálat segítő tevékenysége során nap mint nap találkozik a lelkes önkéntesekkel, a rászorulók segítésének kulcsfontosságú bázisát képezik az önkéntesek. Nagyobb önkéntes akciókat is szervez a Szere-tetszolgálat, a legutóbbi Szeretethíd Kárpát-medencei református önkéntes napokon több mint tizenhatezren vettek részt. De nem csak az együttesen végzett munkára van lehetőség, hanem segíthetünk bevásárolni egy gyengén látó testvérünket, lehetőség van kertrendezésre, adományátadásra, szállításra – a feladatoknak csak a kreativitásunk és lelkesedésünk szabhat határt.

Szeretettel várunk az oldalon mindenkit, aki bármekkora idővel is, de szolgálni és segíteni szeretne azzal a szeretettel, ami benne van!

A

kálvincsillag - a magyar református egyház lapja

Documents