kiadott esetek megoldásokkal

5/14/2018 Kiadott esetek megoldásokkal - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/kiadott-esetek-megoldasokkal 1/48

1

Az előadásokon és szemináriumokon

megbeszélt esetek „kidolgozása”

A számvitel szabályozása, 2011.



2

2

Vezetıi Számvitel Tanszék

1. Probléma

Konszolidációra kötelezett cégcsoport éves beszámolóinakelkészítése során (a mérlegkészítésig ismerté vált, bíróság által jogerősen megítélt) kötelezettségekre a céltartalék képzésmegtörtént, az éves beszámoló készítésekor bírósági szakaszbanlévő kártérítési perek összegei pedig – mint jelentős jövőbenikockázat – a kiegészítő mellékletben bemutatásra kerültek. Mi ateendő, ha a konszolidált beszámoló elkészítése során akönyvvizsgáló tudomására jut, hogy az eltelt idő alatt (ügyvédilevéllel alátámasztott) jelentős jövőbeli kötelezettség keletkezett,

illetve újabb kártérítési perek kezdődtek a konszolidált beszámolókészítésére kötelezett anyavállalat ellen. Ezek hatását figyelembekell–e venni a konszolidált beszámolóban, vagy a konszolidáltbeszámoló kiegészítő mellékletében?(Forrás: MKVK)

A számvitel szabályozásának elméleti és gyakorlati kérdései

Igen, a konszolidált beszámolót módosítani kell, ha annak mérlegkészítési idıpontjakésıbbi, mint az egyedi beszámolóé és az információnak szerepe van a megbízható ésvalós összkép kialakításában. (Ha nincs, akkor nem kell vele foglalkozni.)Értelemszerően az ebbıl adódó, következı évre vonatkozó vagyon és

eredményhatásokat a következı

évben a konszolidálás során figyelembe kell venni,hiszen megjelennek ezek a hatások az egyedi beszámolókban, de a konszolidáltban márkorábban benne volt.

Az újabb perek létrejöttének figyelembe vétele pedig attól függ, hogy maga azesemény már a fordulónapon fennállt, azzal összefüggésben indultak újabb kártérítésiperek, vagy új információk alapján következtek be az újabb kártérítési perek. Azújonnan keletkezett perek kimenetele bizonytalan, ezért nehéz a céltartalék képzésszükséges mértékét meghatározni. Ha jó becslés adható rá, akkor lehet céltartalékotképezni. Így van ez a magyar gyakorlatban is. Ha ennél is nagyobb a bizonytalanság,akkor marad a kiegészítı mellékletben való bemutatás, azaz tulajdonképpen függı tétel

keletkezik (IAS 37), mert nem mérlegképes még a kötelezettség.



3

3


2. Probléma

Egy társaság költség-ellentételezésre TÁMOP támogatási pályázatot nyert el.

A pályázatban szereplő teljes költség 2008-2009-2010 években teljesmértékben elszámolásra került. A 2010. év mérlegkészítés időpontjáig atámogatásból 120 millió forint támogatási összeg nem érkezett meg. Ez a teljestámogatás megközelítően 40 százaléka. Az utolsó és a záró elszámolás 2011. január 01-én beadásra került, jelenleg hiánypótlási eljárás van folyamatban.

Melyik a helyes eljárás? Ha a

számviteli törvény előírásai alapján csak a mérlegkészítésig pénzügyilegrendezett bevétel kerül elszámolásra, vagy

az összemérés elvét figyelembe véve, a számviteli törvény 4. § (4)bekezdésével élve, a költséggel arányos támogatás elszámolásra kerül,figyelembe véve a ki nem fizetett támogatás nagyságát a társaságnagyságrendjéhez és vagyoni helyzetéhez viszonyítva.

(Forrás: MKVK)


A pályázati rendszerben elnyert, mőködési költségek, ráfordításokellentételezésére kapott támogatások elszámolására az Szt. 77. § (2) bekezdésevonatkozik. Véleményem szerint a pályázati rendszeren keresztül kapott

támogatás nem minısül jogszabály által meghatározott támogatásnak, ezért amérlegkészítésig történı pénzügyi teljesítettség kötelezı feltétele a bevételelszámolhatóságának. Ha ezt a megoldást választják, akkor elmondhatják, hogybetartották a számviteli törvény tételes elıírásait. Ez azonban nem biztos, hogyminden körülmények között megnyugtató végeredményre vezet a beszámolómegbízható és valós összképe tekintetében. A könyvvizsgálatnak nem feltétlenülaz a célja, hogy a törvényesség szó szerinti ıre legyen, hanem arról kellmeggyızıdnie a könyvvizsgálónak, hogy az általa hitelesített beszámoló azérdekeltek számára valóban megbízható és valós képet nyújt-e. Egy olyanesetben, amikor elszámolták a költségeket, de nem számolták el a kapcsolódó

bevételeket, és ez jelentıs eredménytorzuláshoz vezet, akkor ez enyhén szólva isvitatható a helyes végeredmény szempontjából. A 4. § (4) bekezdése lehetıségetbiztosít a beszámolót készítınek, hogy a rosszul alkalmazható tételes törvényielıírásoktól a könyvvizsgáló írásos egyetértı véleménye mellett eltérjen.Figyelembe kell venni azt is, hogy a kiegészítı mellékletben való ismertetés semtudja megoldani a problémát, valamint a megoldás nem lehet ellentétes a 4. § (5)bekezdésében megfogalmazott uniós elıírásokkal. Vizsgálni kell tehát akiegészítı melléklet nyújtotta lehetıségeket, vizsgálni kell, hogy az IAS 18szerint valóban elszámolható-e a bevétel, vagy sem. Az IAS 18 szerint abevételeket akkor kell elszámolni, amikor valószínő, hogy jövıbeni gazdasági

hasznok fognak befolyni a gazdálkodó egységhez és ezt megbízhatóan lehetmérni. Eszközök felvétele esetén a teljesülés valószínőségének a szinte bizonyoskategóriába kell esnie, azaz 90% feletti esély esetén számolható el a bevétel agyakorlatban.

Mindkét megoldással elérhetı lenne ugyanaz az információ a beszámolóból, de abemutatás talán jobb lenne a törvényi elıírásoktól való eltérés alkalmazásaesetén. Nem mindegy, hogy egy információt csak a kiegészítı mellékletbıl lehetkiolvasni, vagy a beszámoló f ırészekbıl is. Természetesen mindkettımagyarázatra szorul a kiegészítı mellékletben.



4

4


3. Probléma

Egy társaság saját üzletrészt vásárolt tagjától 2010. novemberben.Közbenső mérleg nem készült. A cégbíróság nem szólította fel atársaságot hiánypótlásra, a változást bejegyezték. A társaságrendelkezik a szükséges vagyonnal, de ezt csak utólag, a 2010. évimérleg bizonyítja.(Forrás: MKVK)


A saját üzletrészek megszerzésére vonatkozó szabályok jelentıs részét a Kft. társaságiszerzıdésében kellett szabályozni. (Lásd Gt. 135. §) A Gt. és az Szt. is meghatározbizonyos szabályokat. A Gt. szerint: 135. § (2) Tilos a saját üzletrész megvásárlása,

ha a társaság osztalék fizetésérıl sem határozhatna. A saját üzletrész

megvásárlása fedezetének megállapításával összefüggésben a számviteli törvényszerinti beszámolóban és a közbensı mérlegben foglaltakat a mérleg

fordulónapját követı hat hónapon belül lehet figyelembe venni.

Ebbıl a szabályból az következik, hogy közbensı mérleget kellett volna készíteni adöntés alátámasztására. A könyvvizsgálatra kötelezett társaságoknak eztkönyvvizsgálóval hitelesíttetnie kellett volna.

Az osztalék forrása a tárgyévi pozitív adózott eredmény, valamint a pozitíveredménytartalék. Év közben az eredményrıl nehéz meggyızıdni közbensı mérlegkészítése nélkül, és az sem véletlen, hogy a döntést a Gt. a taggyőlés, közgyőléshatáskörébe utalja. Ezeket a döntéseket általában egy elfogadott beszámoló utánkellene meghozni.



5

5


4. Probléma

Konszolidálásba bevont leányvállalat számviteli politikájábanrögzített mérlegkészítésének időpontja azonos-e azanyavállalatéval, és ezek egybeesnek-e a beszámolóösszeállításának dátumával? Ezen időpontokhoz hogyan viszonyula konszolidált beszámoló mérlegkészítésének és a beszámolóösszeállításának dátuma?(Forrás: MKVK)


A kérdésre általánosságban lehet leginkább válaszolni, figyelembe véve a törvényi elıírásokat. Akonszolidálásnál az egyik legfontosabb információ a beszámoló készítés fordulónapja, azazmilyen idıpontra vonatkozik a beszámoló készítése. Ez jellemzıen a naptári évvel megegyezı

dátum, azaz december 31., illetve ettıl eltérı is lehet, ha a tv. megengedi. Ha az anyavállalat és akonszolidálásba bevont vállalkozások fordulónapja tekintetében van eltérés, azt a törvényszabályozza, hogy milyen idıponton túl kell külön közbülsı éves beszámolót készíteni. (Szt.121. § (1) bek.) Egyébként pedig nincs olyan közvetlen törvényi elıírás, amely azt tartalmazza,hogy az anyavállalat mérlegkészítése idıpontjának meg kell egyeznie a konszolidálásba bevontvállalkozások mérlegkészítésének idıpontjával. Természetesen az anyavállalat joga eldönteni,hogy milyen szabályokat kíván érvényesíteni az egységes értékelés megvalósítása érdekében,hiszen idınként a mérlegkészítés idıpontja ezt is befolyásolhatja, lásd értékvesztések témáját. Azegyes vagyonrészek tekintetében eltérı mérlegkészítési idıpontok határozhatók meg az egyedibeszámolók számviteli politikájában, de mindig van egy utolsó idıpont, amelynél már nincs

késıbb. Egy leányvállalat esetében célszerően ez korábbi dátum, vagy azonos dátum azanyavállalatéval. Késıbbi dátumot nem nagyon tudok elképzelni, hiszen az megakadályozná akonszolidált beszámoló elkészítését. (Nyilván, ha nincs konszolidálásba való bevonási kényszer,akár ez a viszony is értelmezhetı lenne a mérlegkészítési idıpontok relációjában.)

A kérdésre tehát az a válasz, hogy a mérlegkészítés idıpontja lehet korábbi a konszolidálásbabevont vállalkozásoknál, mint az anyavállalatnál, de célszerően lehet azonos idıpont is. Abeszámoló összeállításának dátuma (kelte) fogalmat az Szt. nem használja. Ez az idıpontvalahová az utolsó mérlegkészítési idıpont és a beszámoló elfogadásának idıpontja közé esik, haértelmezni akarjuk, de ehhez az idıponthoz nem kapcsolódnak törvényi szabályok.

A dátumok tehát lehetnek azonos idıpontúak, de a konszolidált beszámolóé lehet késıbbi idıpontis, annak letétbe helyezéséig. A számviteli törvény 3. §-a (6) bekezdésének 1. pontja szerint amérlegkészítés idıpontja a mérleg egyes tételeihez kapcsolódóan meghatározott azon - az üzletiév mérlegfordulónapját követı - idıpont, amely idıpontig a megbízható és valós vagyoni helyzetbemutatásához szükséges értékelési feladatokat el lehet, és el kell végezni. A mérlegkészítés

idıpontját a lehetıségeken belül a vállalkozó határozza meg a számviteli politikájában - aszámviteli törvény 14. §-ának (4) bekezdésében foglaltak keretében -, de ez nem lehet késıbbiidıpont, mint a számviteli törvény 153. §-ának (1) bekezdése szerinti letétbe helyezés idıpontja.

Elıfordulhat a vállalkozás életében olyan jelentıségő változás, amely a mérlegkészítésidıpontjának megváltoztatását igényli. Természetesen erre lehetıség van, de ilyenkor akiegészítı mellékletben be kell mutatni, hogy a változtatás egyik évrıl a másikra, milyenvagyonra és eredményre gyakorolt hatást eredményez, és mi volt az indoka a módosításnak



6

6


5. Probléma

Külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepének jogutód megszüntetését határozata el.Ennek dátuma: 2010. május 21. A cégközlönyben a közzététel megtörtént 2010. július 8.Ügyvédi nyilatkozat, miszerint hitelezői igénybejelentés nem történt: 2010.aug. 17.A fióktelep a cégjegyzékbe bejegyzésre került.A fióktelep könyvviteli zárása a mai napig nem történt meg, ugyanis a könyvelés adataiszerint vannak tartozásai, melyek egy részét kompenzálással rendezte, a fennmaradórészre pedig az anyavállalt vállalt fizetési kötelezettséget. A jelenlegi állapot szerint van abankszámlán némi pénz, ÁFA visszaigénylési lehetőség, mínusz saját tőke, és az alapítóáltal átvállalt kötelezettség rész, mint alapítóval szembeni kötelezettség. Itt utalnék alenti törvényi szabályra, ami a hitelezők részre történő biztosítékot foglalja magában.Nem arról van tehát szó, hogy mint elengedett kötelezettséget, illetve átvállalt tartozásta bevételként történő kivezetéssel megszüntetjük. Az 1997. évi CXXXII. Tv. 23 §-a 2 . b.pontja szerint a fióktelep megszűnik, ha hitelezők követelése kielégítésre került, illetvearra biztosítékot nyújtottak.

Kérdések:1. Milyendátummal kell elkészíteni a záró mérleget?2. Lehetséges-e az anyavállalattal szembeni kötelezettséget a záró kimutatás

során, mint összevont saját tőkeelemet kimutatni?

(Forrás: MKVK)


A külföldi székhelyő vállalkozás magyarországi fióktelepére vonatkozó beszámolókészítési elıírásokat aszámviteli törvény tartalmazza. Az Szt. hatálya alá tartozó vállalkozások jogutód nélküli megszőnéseesetén a felszámolásra, illetve a végelszámolásra vonatkozó számviteli (és természetesen adózási)elıírásokat indokolt (kell) alkalmazni a külföldi székhelyő vállalkozások magyarországi fióktelepeirıl és

kereskedelmi kirendeltségeirıl szóló 1997. évi CXXXII. törvény rendelkezései figyelembevételével (23.§-a).

A hivatkozott törvény szerint a fióktelep a cégnyilvántartásból való törléssel szőnik meg.

A Tao-tv. 5. §-ának (3) bekezdése szerint a külföldi vállalkozó társaságiadó-kötelezettsége afióktelepének a cégnyilvántartásba történı bejegyzése napján kezdıdik, és fióktelepének acégnyilvántartásból való törlésének napján szőnik meg.

Az Szt. szerint a végelszámolás kezdı idıpontja elıtti napra 45 napon belül tevékenységet lezáró

beszámolót kell készíteni, mintegy a fióktelep „üzleti évének utolsó napjára” vonatkozón. 30 naponbelül el kell készíteni mindazokat az adóbevallásokat, amelyek az idıszak végéhez (év, negyedév, hónap)kapcsolódnak. Ezt követıen a végelszámolási eljárásra vonatkozó számviteli, adózási elıírások szerintkell eljárni mindaddig, amíg a fióktelepet a cégbíróság a nyilvántartásából nem törli.

Ahhoz, hogy a cégbíróság a fióktelepet a cégnyilvántartásból törölje, az szükséges, hogy a külföldiszékhelyő vállalkozás a fióktelepe megszüntetésére vonatkozó döntése meghozatalától számított 60 naponbelül kérelmet nyújtson be a cégbírósághoz. A kérelemben arról kell nyilatkoznia, hogy (bár ezek nemmindig kötelezı feltételek, lásd 23. § folytatása):

- a külföldi vállalkozásnak a fióktelep mőködésével összefüggésben nincs Magyarországon köztartozása;

- a fióktelep a Cégközlönyben a megszüntetésérıl felhívást tett közzé azzal, hogy a hitelezıkköveteléseiket harminc napon belül a fióktelepnél jelentsék be, de ilyen tartalmú bejelentés nem érkezett,vagy a hitelezık követelése kielégítésre került, illetve arra biztosítékot nyújtottak;

- nincs a fióktelepen keresztül folytatott tevékenységével összefüggésben a külföldi vállalkozás ellen

Magyarországon hatósági vagy bírósági eljárás folyamatban, vagy a folyamatban lévı eljárásokban avagyoni igények kielégítésére a fióktelep vagy a külföldi vállalkozás biztosítékot nyújtott;

- nincs fizetésképtelenségi eljárás folyamatban a külföldi vállalkozás, illetve a fióktelep ellen.

Az elıbbiek alapján tehát, a magyarországi fióktelep tevékenységét lezáró beszámolója elkészítésétkövetı 15 napon belül a fióktelep „végelszámolását” be kellene fejezni, figyelembe véve a 60 napot. Ahitelezıi igények kielégítése, a tartozások rendezése után a fióktelep saját tıkéje - valószínősíthetıen -nagyobb lesz, mint a fióktelep jegyzett tıkéje, amelyet a könyvekbıl történı kivezetéssel a külföldiszékhelyő vállalkozásnak kell átadni. Ha nem így lenne, a felszámolási eljárás szabályait kéne alkalmazni.A fióktelep megszőnése esetén az Áfa-tv. vonatkozó elıírásait is alkalmazni kell.

A második kérdésre adandó válasz az Szt. 43. § (3) bek. található: a külföldi székhelyő vállalkozásokkalszembeni elszámolásokat egyéb követelésként illetve egyéb rövid lejáratú kötelezettségként kell

kimutatni, majd év végén a pénzügyileg nem rendezendı tételeket összevonni és az eredménnyel szembenelszámolni. A zárómérlegben már nincs mérleg szerinti eredmény, hiszen ez a nyereség felosztása utániállapotnak felel meg, ezért a kérdésben felvetett anyavállalattal szembeni kötelezettség is saját tıke elemlesz.



7

7


6. Probléma

Egy Társaság könyvelését külföldön végzik. A Társaságtevékenységének átszervezése során az egyik üzletágat év közbenegy másik társaság vette át, amelyet újonnan alapítottak. Akönyvelésben nem nyitottak az új társaságnak egy másikadatbázist, hanem a két önálló jogi személy könyvelését egyadatbázisban végzik. A könyvviteli rendszerből (SAP) nem tudnak akét társaságra külön főkönyvi kivonatot lehúzni, csak kézzel, exceltáblában tudják azt év végén elkészíteni. Az eredménykimutatásszámláit költséghelyekre könyvelik, ezért minden egyestranzakcióról megállapítható, hogy melyik jogi személyheztartozik. A mérlegszámlák tranzakcióiról a könyvelésben nem lehetmegállapítani, hogy melyik társasághoz tartozik, csak az év végiegyenleget tudják szétbontani.(Forrás: MKVK)


Az Szt. 159. §-ban foglaltaknak, a 161. §-ban, valamint a 161/A. §-ban foglaltaknaksem tesz eleget a vállalkozás akkor, amikor egy másik társasággal együtt könyvelik azadatokat, amelyek nem különíthetık el, nem készíthetı az egyes társaságokról különf ıkönyvi kivonat, amellyel legalább év végén alá kell tudni támasztani a beszámolót.

Az alkalmazott megoldás szerint készült beszámoló szinte minden alapelvet sért, sérti akönyvvezetésre vonatkozó szabályokat is. A mérleget és eredménykimutatást, akiegészítı mellékletet a 161/A. § (1) bek. szerint közvetlenül is alá kell támasztani,ennek érdekében kell kialakítani a könyvvezetés és bizonylatolás szabályait. Az furcsamegoldás lenne, ha a mérleg és eredménykimutatás adatai csak az analitikábóllennének megállapíthatók.



8

8


7. Probléma

A megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibák esetében a márközzétett beszámolót ismételten közzé kell tenni.

Megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló a hiba ha a jelentős összegűhibák és hibahatások összevont értéke a hiba feltárásának évét megelőző üzletiév mérlegében kimutatott saját tőke legalább 20%-kal változik.

A Társaság esetében az előző évi saját tőke negatív összegű.

Kérdés:

Hogyan kell meghatározni a lényeges hibahatárt, ha a hiba feltárásának évét

megelőző üzleti év mérlegében kimutatott saját tőke értéke negatív előjelű? Haaz előző évi saját tőke összege nulla, akkor minden előző évre vonatkozó hibalényegesnek minősül?

(Forrás: MKVK)


Azon vállalkozások esetében, amelyeknél a saját tıke az Szt. és a Gt. szerinti kritikusértékeket elérte, a Gt. 51. § (1) bek. alapján 3 hónapon belül gondoskodni kell asaját tıke biztosításáról, különben 60 napon belül át kell alakulnia, vagy jogutódnélküli megszőnésérıl kellene dönteni a társaságnál. Ha a saját tıke veszteség

folytán a jegyzett tı

ke kétharmadára, vagy a minimuma alá (rt) illetve felére (kft.)csökken, akkor a Gt. 245. § (1-2) bek. illetve a 143. (2-3) bek. szerint helyre kellállítani az aránytalanságot pótbefizetés, tıkeleszállítás, átalakulás, vagy jogutódnélküli megszőnéssel. Az a társaság tehát, akinél a saját tıke negatív vagy éppen 0,valamilyen intézkedést kell, hogy foganatosítson szinte azonnal. Természetesenettıl még lehet olyan helyzet, amikor a hiba feltárásának évét megelızı üzleti évbeszámolójának saját tıke értéke 0, vagy éppen negatív elı jelő.

Ha a saját tıke 0, akkor sem lesz minden hiba lényeges és nem lesz szükségszerőenismételt közzétételi kötelezettség sem. Ennek oka az, hogy lényeges hiba csak a

jelentıs hiba lehet. Az Szt. 3. § (3) 5. pontjában megfogalmazott lényeges hiba

kategóriája csak és kizárólag a jelentıs hibákat foglalja magában. Ez úgy általábannem szerencsés közelítés a törvényben, de a jelen esetben ez menti meg avállalkozásokat attól, hogy valóban minden apró-cseprı hiba lényeges hibáváváljon és elıidézze az ismételt közzétételt. Ez akkor is így van, ha ezen 5. pontutolsó mondata azt mondja: „Minden esetben a megbízható és valós képetlényegesen befolyásoló hibának kell tekinteni, ha a megállapítások következtében ahiba feltárásának évét megelızı üzleti év mérlegében kimutatott saját tıke legalább20%-kal változik (nı vagy csökken). De ez a rész is csak a jelentıs hibákravonatkozik, és nem kell figyelembe venni a nem jelentıs hibákat. Az 5. pont azzalkezdıdik, hogy „…ha a jelentıs összegő hibák….” Matematikailag persze van

némi probléma a 20% értelmezésével, mivel a 0 20%-ka nem értelmezhetı, mivelaz is 0 lenne. De pl. ha ez bármilyen 0-tól eltérı pozitív vagy negatív szám lenne,akkor már igen. Ez végtelen kicsi számok esetén is jelenthetné azt, hogy lényegeslesz a hiba. Ezt a problémát hivatott kiküszöbölni az a tény, hogy csak jelentısösszegő hiba esetén lehet lényeges hibáról beszélni. Sajnos egy Betéti társaságesetében, ahol nincs elıírva saját tıke nagyság, pl. jegyzett tıkének nincsminimuma, ott ez nagyobb problémát okoz, mivel a 2%-os mérlegf ıösszegrendkívül alacsony küszöbértéket idézhet elı.

Ha a saját tıke negatív, az elızı állítások akkor is igazak. Egy negatív szám 20%-ka is

értelmezhetı

, azaz a változás számszakilag már értelmezhetı

, megállapítható, hogya saját tıke változása növekedés, vagy csökkenés. De itt is igaz, hogy csak éskizárólag a jelentıs hibák lehetnek lényeges hibák.



9

9


8. Probléma

Beruházáshoz felvett devizahitel átértékelési árfolyamveszteségénekelhatárolása témában az elhatárolt, nem realizált árfolyamveszteségrecéltartalékot kell képezni a hitelfelvételtől eltelt idő/teljes futamidő arányában.Ennek a céltartaléknak a következménye, eredményhatása – ha lesz egyáltalán – a pénzügyi eredményben csapódik le mindenképpen majd a következőévekben. Mivel a számviteli törvény céltartalékban nem tesz kivételt, mindenesetben egyéb ráfordításként értelmezi, ami üzemi eredményt érint. A Bankoküzemi eredmény alapján minősítik a cégeket, és ez nagyon hátrányosan érintiazon társaságokat, akik alkalmazzák ezt a szabályt.

Kérdés:

Alkalmazható-e a fenti esetben az Szt. 4 § (4) bekezdése?

(Forrás: MKVK)


Ez a bekezdés minden olyan esetben alkalmazható a könyvvizsgáló egyetértése mellett,amikor a megbízható és valós összkép sérül a bemutatásban. Figyelemmel kell lenni atv-i szövegezésre is, hiszen nem elég csak a mérleget és az eredménykimutatástvizsgálni ebben a kérdésben, hanem a kiegészítı mellékletet is nézni kell. Ha a

bemutatás a kiegészítı

mellékletben sem biztosítja a megbízható és valós összképet,akkor lehet kivételes esetekben eltérni. Az Szt-tıl való eltérés viszont nem okozhateltérést az adózásban, erre figyelni kell ugyancsak. A kérdés alapján ilyen veszély nemis áll fenn, hiszen csak az eredménykimutatás struktúrájának megváltoztatása lenne acél. A kérdés az, hogy szükséges-e ebben a helyzetben a céltartalék pénzügyimőveletként történı bemutatása.

Az Szt. szerint az árfolyamveszteséget a pénzügyi mőveletek egyéb ráfordításakéntkell elszámolni. A képzett céltartalék összege az elhatárolt (az eredménnyel szemben elnem számolt), nem realizált árfolyamveszteség összegét mérsékli, azaz az óvatosságelve alapján az eltelt idı függvényében egyfajta arányos veszteséget mindenképpen

elszámoltat a tv., furcsa módon az üzemi (üzleti) tevékenység terhére. Erre azért vanszükség, mert ha nem lenne folyamatos törlesztés, akkor a teljes veszteséget eltolná alejárat idıszakára a társaság, ami nem engedhetı meg. Mivel a céltartalék képzése azárfolyamveszteség realizálásával függ össze, az árfolyamveszteség pedig pénzügyimővelet, jobban kifejezné a valóságot a céltartaléknak a pénzügyi mőveletek közöttikönyvelése. A jelenlegi szabályok szerint minden céltartalék képzés a 8. Egyébráfordítások között kerül elszámolásra, azaz nem lehet a bekerülési értékben, nem lehetköltségben, vagy éppen pénzügyi mőveletek ráfordításában. Az IAS 37 sem adeligazítást a témában, mivel ilyen céltartalékot nem lehet képezni az IFRS-ekrendszerében és nem lehet elhatárolni sem az árfolyamveszteséget.

Nincs akadálya annak, hogy a könyvvizsgáló egyetértése mellett alkalmazzák a 4. § (4)bekezdését. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy információt errıl a témáról joga vanadni a társaságnak a kiegészítı mellékletben is, amelyet a bankok kellı odafigyelésseltanulmányozhatnak és figyelembe vehetnek az üzemi (üzleti) eredmény megítélésénél.Ha a vállalkozás nem választotta volna az elhatárolás lehetıségét, akkor a pénzügyitevékenységében jelentıs veszteséget mutatott volna be, ezzel csökkentette volna azadóalapját, rontva az adózás elıtti és adózás utáni eredményét, rontva az összképet.



10

10


9. Probléma

Egy Társaság 2005 évre vonatkozó, 2006 évben lefolytatott adóellenőrzésének jelentősösszegű megállapításai 2007-ben másodfokon is jogerőre emelkedtek, ezért annakeredményét a 2007 évi mérleg középső oszlopában szerepeltették (2005/1-es számúhiba). Az adóhatóság 2007-ben a cég ellen további vizsgálatot kezdeményezettugyancsak 2005 évre vonatkozóan, amely eredményeképpen a 2009. december 31-eifordulónappal készült beszámoló készítése előtt ismét másodfokon is jogerőreemelkedett további hibahatás (2005/2-sz számú hiba). Mindez a 2005 évi beszámolóismételt közzétételét szükségelteti, az előbb említett, a 2007 évi mérleg középsőoszlopában szereplő (1-sz számú) hiba nélkül is. További információ: A cég mindkétmásodfokú megállapítást elutasította, azóta az 1-es bírósági úton is jogerőreemelkedett, a 2-es bírósági ügye jelenleg van folyamatban.

Kérdés:Amennyiben a cég a 2005 évi mérleget a 2-es számú lényeges hiba miatt ismételtenközzéteszi, csak a 2-es számú hiba miatt tegye közzé (az önmagában is lényeges hiba),vagy vonják össze a két megállapítás hatását, ami azt jelentené, hogy az 1-es és 2-esszámú hibahatás összeadódva jelenne meg az ismételten közzétett 2005 évi mérlegben,amely ugyanakkor a 2007 évi háromoszlopos mérleg módosítását is jelentené?

(Forrás: MKVK)


A két 2005. évi hibát és hatásait nem lehet összevontan kezelni, külön kell bemutatni a2005. évi 2. hibát és annak hatásait, de csak az utolsó lezárt üzleti évbeszámolójának ismételt közzétételével lehet orvosolni a problémát. A kiegészítımellékletben természetesen a hibák és hibahatásokhoz évszámot kell rendelni, mert

ez a beszámoló f ı

részekbı

l nem látszik. A dátumokból ahogy kivettem, ez a 2008.évi beszámoló lesz, hiszen ez volt az utolsó lezárt üzleti év. Azaz az ismételtenközzétett beszámoló elsı oszlopa a 2008. év záró adata lesz. A középsı oszlopbanmár csak a 2. hibát és annak hatásait kell bemutatni. Ha nem tud élni a vállalkozása 154. § (6) bekezdése által nyújtott lehetıséggel, akkor az ismételten közzétettbeszámoló mérlege és eredménykimutatása csak 2 oszlopos lesz, és nem lesz záróadat a 2009. üzleti évrıl. Természetesen a 2009. évet lezáró beszámoló már 3oszlopos és tartalmaznia kell az ismételt közzétételben szereplı középsı oszlopotújra.

Ha tud élni a vállalkozás a módosítás adta lehetıséggel, mert idıben egybeesik a hibafeltárása, vagy annak adóhatóság általi megállapítása (jogerıre emelkedése) és a2009. évi beszámoló készítése, letétbe helyezése, közzététele és ebben már szerepela hibák és hibahatások 3. oszlopban történı bemutatása, akkor nincs külön ismételtközzététel. Lásd a pirossal szedett részeket a (6) bekezdés végén. Ennek alehetıségnek az igénybevétele attól függ, hogy, mikor emelkedett jogerıre azadóhatóság megállapítása.



11

11


10. Probléma

Egy vállalkozás a beruházáshoz kapcsolódó árfolyamveszteségemiatt a tavalyi (20X0.) évben jelentős veszteséget szenvedett el,amely a banki hitelképességét is kizárta.

Kérdés:

Van-e arra lehetősége, hogy mivel nem határolta el a veszteséget,ezt 20X0. év önellenőrzése keretében megtegye, és a hiba jelentősvolta miatt újra közzétegye a beszámolóját? Ha igen, akkor mi

történik például a már kibocsátott könyvvizsgálói jelentéssel?

(Forrás: MKVK)


Az elhatárolási lehetıséget a számviteli tv. 33. §.(2) bekezdése tartalmazza. Azelhatárolási lehetıség választását a vállalkozás számviteli politikájában rögzítenikell. Ha a 2008. évre vonatkozó számviteli politika ezt nem tartalmazta, nemélhetnek az önrevízió lehetıségével. (Ha tartalmazta, feltehetıleg nem helyes

könyvvizsgálói jelentést bocsátott ki a könyvvizsgáló.)Ha bármely hiba miatt ismételt közzétételre van szükség, a közzétett beszámolóról új

könyvvizsgálói jelentést kell kibocsátani. E jelentésében figyelemfelhívómegjegyzéssel ki kell térnie arra, hogy korábban már adott ki a közzétettbeszámolóhoz könyvvizsgálói jelentést.



12

12


11. Probléma

Egy Rt-be be kívánnak olvasztani egy Kft-t. Az átalakulással a Kft megszűnik, azRt jogutódként működik tovább.Az Rt éves beszámolót készít, a Kft egyszerűsített éves beszámolót. Azátalakulási vagyonmérleg-tervezet alapja a 2009.12.31-i éves beszámoló ill.egyszerűsített éves beszámoló lesz.

Kérdés:

Milyen formátumban kell az átalakulási vagyonmérleg-tervezetet ésvagyonmérleget elkészíteni: A részletes éves beszámolónak megfelelő mérleg-sémát kell-e alkalmazni, vagy elegendő az egyszerűsített éves beszámoló

formátuma? Ha éves beszámoló-formátumot kell készíteni, akkor a beolvadóKft-nek meg kell-e változtatnia a számviteli politikájában a beszámoló készítésmódját, és egy éves beszámolót kell a tagoknak elfogadni, vagy elég, ha azelfogadott egyszerűsített éves beszámolót átdolgozzák?

(Forrás: MKVK)


A Gt. (2006. évi IV. törvény) 73. § (2-3) bekezdése szerint:

„(2) Az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezeteként a számviteli törvényszerinti beszámoló mérlege is elfogadható abban az esetben, ha annak fordulónapja azátalakulásról való végleges döntés idıpontját legfeljebb hat hónappal elızte meg, és ha

a társaság az átértékelés lehetıségével nem él.(3) A vagyonmérleg-tervezetek és vagyonleltár-tervezetek elkészítésére, azátértékelésre vonatkozó részletes szabályokat, továbbá a jogutód gazdasági társaságtervezett saját tıkéjének és jegyzett tıkéjének megállapítására vonatkozó részletesrendelkezéseket a számviteli törvény tartalmazza.”

A fenti két bekezdésalapján ugyan a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlegealapján készül a jogelıd társaság(ok) vagyonmérleg tervezete, de a számvitelitörvényben megjelenı egyéb szabályokat is figyelembe kell venni. Az értékhelyesbítés(valós értékelési különbözet), értékelési tartalék nem szerepelhet, a mérleg szerinti

eredményt át kell vezetni az eredménytartalékba. Itt tehát nem arról van szó, hogy egyaz egyben kell a beszámoló mérlegét vagyonmérleg tervezetként kezelni.

A Gt. fenti szabálya arra utal, hogy ha a fordulónapi zárás adatait szeretnénkfelhasználni az átalakulás során, akkor praktikusan a beszámoló lezárását (május 31-ét)követıen kell összeállítani a vagyonmérleg tervezeteket. A beszámoló összeállításához(legyen az akár éves, akár egyszerősített éves beszámoló) leltári adatokkal (amelyek amérleget alátámasztják), mindenképpen kell rendelkezni. A leltárra az átalakulás miattegyébként is szükség van. Ezekbıl a leltári adatokból a beszámoló mérlegénekfajtájától (éves, vagy egyszerősített éves) függetlenül összeállítható a vagyonmérlegtervezet éves beszámoló szerinti bontásban.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a jogelıd társaság által készített egyszerősítettéves beszámolójának mérlege alapján is (a leltári adatok felhasználásával)összeállítható a jogelıd társaság vagyonmérleg tervezete az éves beszámolónakmegfelelı részletezésben, emiatt nem kell a fordulónapi beszámolót is évesformátumban összeállítani.



13

13


12. Probléma

Egy Kft Zrt-vé alakul 2011.01.01-jei időponttal.

Ebben az esetben a társaság 2010.12.31-ei dátummal egy éves auditáltbeszámolót készít, majd a 2011.01.01-jei napra egy újabb, egy naposbeszámolót állít össze.

A társaság 2011.01.01-jén tevékenységet nem végzett, viszont a bér, azértékcsökkenés, a kiszámlázott és beérkezett számlák időarányos részeterheli/illeti ezt az egy napot.

Kérdés:

A 2011.01.01-jére vonatkozó beszámoló összeállításánál a fenti tényekelhanyagolhatók-e? A költség haszon elvre hivatkozva a 2011.01.01. napibeszámoló megegyezhet-e a 2010.12.31-ei beszámolóval?

(Forrás: MKVK)


Az Szt. (2000. évi C. törvény) 11. § (7) bekezdése szerint „Üzleti év az átalakulássorán megszőnı vállalkozónál az elızı üzleti év mérlegfordulónapját követı naptól azátalakulás napjáig – mint mérlegfordulónapig – terjedı idıszak.”, a (8) bekezdéseszerint „Üzleti év az átalakulással létrejövı új vállalkozónál az átalakulás napját követı

naptól a vállalkozó által – az (1)-(3) bekezdés szerinti feltételekkel – az üzleti évvégeként megjelölt napig – mint mérlegfordulónapig – terjedı idıszak.”

Az egyik variáció szerint az átalakulás napja 2010. 12. 31. Ebben az esetben a jogelıdtársaság 12. 31-ei idıponttal zár, beszámolót készít és ehhez adóbevallást ad be.Ugyanezen napra készülnek a végleges vagyonmérlegek, mind a jogelıd, mind a

jogutód társaságra. A jogelıd vagyonmérlegének elsı oszlopába azok a vagyonielemek kerülnek, amelyek a beszámoló mérlegében megjelennek (a MSZE étvezetéseés az esetleges értékhelyesbítés és értékelési tartalék kivezetése után). Ebben azesetben, mivel az átalakulás napját követı napon kezdheti meg a tevékenységét a

jogutód, a következı napon, 2011. január 1-jén megnyitja a nyilvántartásait (a jogutódvagyonmérlege utolsó oszlopában megjelenı vagyoni elemeknek megfelelıen). Azüzleti éve 2011. január 1-tıl 2011. december 31-ig tart.

A másik variáció szerint az átalakulás napja 2011. 01. 01. Ebben az esetben a jogelıdtársaság 2010. 12. 31-ei idıponttal normál fordulónapi beszámolót készít. A jogelıd azátalakulás napján szőnik meg, emiatt ebben az esetben a 2011. 01. 01-es idıpont még a

jogelıd társaság üzleti éve, erre az egy napra beszámolót kell készíteni. Ekkor ezzelzárja a nyilvántartásait a jogelıd, január 1-jére készülnek a végleges vagyonmérlegek,mind a jogelıd, mind a jogutód társaságra. A jogelıd vagyonmérlegének elsı

oszlopába azok a vagyoni elemek kerülnek, amelyek a január 1-jei beszámolómérlegében megjelennek (a MSZE étvezetése és az esetleges értékhelyesbítés ésértékelési tartalék kivezetése után). Ebben az esetben is az átalakulás napját követınapon kezdheti meg a tevékenységét a jogutód. A következı napon, 2011. január 2-ánmegnyitja a nyilvántartásait (a jogutód vagyonmérlege utolsó oszlopában megjelenıvagyoni elemeknek megfelelıen). Az üzleti éve 2011. január 2-tıl 2011. december 31-ig tart.

Abban az esetben, ha a körülmények a második variációt támasztják alá, akkor semlehet a költség-haszon elvre hivatkozva eltekinteni az egy napos üzleti évhezkapcsolódó beszámoló összeállításától.



14

14


13. Probléma

2009. évben meghibásodott egy cég villanyvezetéke. Az áramszolgáltató szakemberei ahiba kijavítása közben jöttek rá, hogy ezidáig kedvezményes díjjal számláztak. Aszakemberek szerint áramlopás nem történt, hiszen csak a számlázás történtkedvezményes áron. Most megegyeztek, hogy a különbözetet 2 évre visszamenőleg acég rendezi, az áramszolgáltató késedelmi kamatot sem számol fel, és rögtönfelajánlotta a részletfizetési lehetőséget. A két cég ügyvédei kötötték ezt amegállapodást, hiszen csak perrel lehetett volna eldönteni, hogy kinek van igaza. Ezutána szolgáltató leszámlázott 2007. évre x.xxx.xxx Ft-ot, 2008. évre pedig x.xxx.xxx Ft-ot,úgy, hogy a teljesítés időpontja 2010.02.10.től 0-24 hónapos részletfizetési időszak, de aszámlázási időszak 2007.és 2008. minden hónapja. A cég nem hibázott, rossz számlázásmiatt történt azt egész. A társaság tárgy évi tételként könyvelte, hiszen erről 2009.November hónapig nem volt tudomása, hogy ez egy kedvezményezett számlázás. Akiegészítő mellékletben viszont kidolgozta a kötelezettségek részletezését.

Kérdés:Szükséges-e a számlákkal kapcsolatban önellenőrzés elvégzése, illetve ismételtközzététel, ha az Szt. 3.§ alapján az összeg jelentős?

(Forrás: MKVK)


Az ellenırzés, az önellenırzés számviteli értelmezésénél abból kell kiindulni, hogy abeszámolónak megbízható és valós összképet kell nyújtania a számviteli törvényhatálya alá tartozók jövedelemtermelı képességérıl, vagyonának alakulásáról,pénzügyi helyzetérıl. Ebbıl következıen, ha a már közzétett beszámoló adatai nem

felelnek meg a törvényi követelményeknek, azaz jogszabálysértés történt, akkor azokataz ellenırzés, az önellenırzés keretében kell helyesbíteni, illetve bizonyos feltételekteljesülése esetén a gazdaság szereplıit tájékoztatni kell. Ez utóbbi esetbenrendelkezik a számviteli törvény az ismételt közzétételrıl.

A leírtak alapján nem vitatható, hogy a 2007 és 2008 évi beszámolóval lezárt üzletiévek adatait önellenırzés keretében helyesbíteni kell. Ez a kötelezettség függetlenattól, hogy a hibát az önellenırzésre kötelezett követte-e el, vagy sem.

1.Az eset megítélésénél fontos annak ismerete is, hogy a 3.§ (3) bekezdés 5.) pontjábanfoglaltak szerint megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló-e a hiba.

Amennyiben igen, úgy az említett éves beszámolók ismételt közzététele szükségesséválik.

2.Ha jelentıs a hiba, az önellenırzés hatásai az úgynevezett három oszlopos mérlegben jelennek meg.



15

15


14. Probléma

A számviteli törvény 10. §-a alapján összevont (konszolidált) éves beszámolót köteleskészíteni az a vállalkozó, amely egy vagy több vállalkozóhoz fűződő viszonyábananyavállalatnak minősül. A törvény felsorolja a mentesítésre vonatkozó szabályokat is.

Kérdés:Köteles-e konszolidált éves beszámolót készíteni 2010. évre vonatkozóan az anyavállalat,ha az alábbi eset áll fenn:

az anyavállalat 2010-ben jogelőd nélkül alakult gazdasági társaság az előtársasági időszakról, mint önálló üzleti évről külön beszámolót nem készített az anyavállalat maga nem leányvállalat 2010. év során 100 %-os részesedést szerzett egy több éve működő gazdasági társaságban,

aki maga is anyavállalat, és az előző években konszolidált éves beszámoló készítésére voltkötelezett

az anya- és leányvállalat 2010. évi egyedi beszámolóinak összesített adataiból 2

mutatóérték tekintetében meghaladják a 117. §-ban meghatározott határértéket.Lehet-e úgy értelmezni a számviteli törvény 117. §-át, miszerint az anyavállalatnak nem kell az üzleti évről összevont (konszolidált) éves beszámolót készítenie, ha az üzleti évet megelőző két - egymást követő - üzleti évbena mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja meg a felsorolt határértéket, azaz az elsőkons zolidált beszámolót legkorábban 2012. évről kell elkészíteni - amennyiben a törvény szerinti feltételek teljesülnek -, mert az anyavállat nem rendelkezik még a megelőző két év adatával?

(Forrás: MKVK)


Az Szt. (2000. évi C. törvény) 10. § (1) bekezdése szerint: „Összevont (konszolidált)éves beszámolót és összevont (konszolidált) üzleti jelentést is köteles készíteni – a 116-117. §-ban foglaltak kivételével – az a vállalkozó, amely egy vagy több vállalkozóhozf őzıdı viszonyában a 3. § (2) bekezdésének 1. pontja értelmében anyavállalatnak

minı

sül.”Az Szt. (2000. évi C. törvény) 117. § (1) bekezdése szerint: „Az anyavállalatnak nemkell az üzleti évrıl összevont (konszolidált) éves beszámolót készítenie, ha az üzletiévet megelızı két – egymást követı - üzleti évben a mérleg fordulónapján a következıhárom mutatóérték közül bármelyik kettı nem haladja meg az alábbi határértéket:

a) a mérlegf ıösszeg 2700 millió forintot,

b) az éves nettó árbevétel 4000 millió forintot,

c) az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 250 f ıt.”

A fenti két szabályt együttesen kell figyelembe venni a konszolidálási kötelezettségmegítélésénél. A 117. § (1) bekezdése tartalmilag azt jelenti, hogy alaphelyzetben azanyavállalat konszolidált beszámoló készítésére kötelezett. Abban az esetbenmentesülhet az anyavállalat ez alól a kötelezettség alól, ha a feltételeket teljesíti. Avázolt esetben az elızı évek mérlegf ıösszegénél, nettó árbevételénél, illetvelétszámánál a leányvállalatok értékeit kell csak figyelembe venni, az anyavállalatadatai a jogelıd nélküli alapítás miatt nulla értékőek. Mivel a megszerzett leányvállalatmaga is anyavállalat és a korábbi években konszolidálásra kötelezett volt, ebbıladódóan az új vállalatcsoport nem mentesíthetı a konszolidálás alól.



16

16


15. Probléma

Belföldi és külföldi magánszemélyek által 2008. évben alapított Kftalapításkor a cégbíróságon szeptember 30-i mérlegfordulónapotválasztott. Ezt a cégbíróság bejegyezte, az adóhatóság befogadtaaz eltérő üzleti éves társasági adóbevallást.

Kérdés:

Megfelel-e a számviteli törvénynek ez a bejegyzés, és ha nem,

önellenőrzéssel kell-e módosítani a beszámolókat illetve abevallásokat?

(Forrás: MKVK)


Az Szt. alapján a társaságnak nem volt joga olyan üzleti év választásához, amely eltér anaptári évtıl. Az Szt. 11. § (2) bekezdése tételesen felsorolja azokat az eseteket, aholez a választás valóban lehetıség. A magánszemélyek által alapított társaság csak azért,mert külföldi magánszemély tulajdonosai vannak, nem volt jogosult a naptári évtıl

eltérı

üzleti év választására.



17

17

2. elıadáshoz kapcsolódó kérdések



1818

18


18

1. eset

A megrendelővel kötött szerződés alapján a gyártáshoz szükségesöntőszerszámokat is legyártjuk, a megrendelőnek azokat számlázzuk, de amegrendelőnek nem adjuk át, hanem mi használjuk azokat. Azöntőszerszámokat időszakonként fel kell újítani, a felújítás költségeire afedezetet a termékek eladási ára biztosítja, ezért - úgy véljük - akkor járunk elhelyesen, ha a kiszámlázott árbevételből a felújítás fedezetét időbelilegelhatároljuk. Ez esetben a számviteli törvény 4. §-ának (4) bekezdését kell-ealkalmazni?Forrás: 58/2010/Szt. 4. § (4)/ISZ

A számviteli politika választás elmélete és gyakorlata

Az elkészült önt ı szerszámokat az ügyfélnek értékesítik, de azokat (másnak az eszközeit)ténylegesen a tevékenység során használják, s felújításukat is elvégzik.

Ha ez a felújítás a számviteli elı írások szerinti felújítással azonos, akkor a felújításköltségeit a bérbe vett eszközökön végzett felújításként aktiválni kell, és a használat

hátralévı - felújítás utáni - id ı tartama alatt értékcsökkenési leírásként a költségek között kell elszámolni. Természetesen az is elképzelhet ı , hogy az önt ı szerszámok

felújítását külön számlázzák a megrendelı nek.

A számviteli alapelvekkel, a bekerülési értékre vonatkozó konkrét számvitelielı írásokkal azonban ellentétes lenne, ha az árbevételt csökkentenék a passzív id ı belielhatárolásokkal szemben, mint a felújítás elı re kiszámlázott árbevételeként (el nemvégzett munkákért ugyanis nem lehet számlázni).

Ha az önt ı szerszámok felújítása valójában az önt ı szerszámok nagyjavításával(karbantartásával) azonos, azaz ha a számviteli elı írások szerint nem felújítás történik,

akkor a jövı ben adódó költségek fedezetére indokolt lehet céltartalékot képezni aszámvitelr ı l szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 41. §-ának (2) bekezdése alapján.

A leírt esetben nem indokolt a számviteli törvény 4. §-a (4) bekezdését alkalmazni,mivel a megbízható és valós összkép bemutatása a hatályos számviteli elı írások alapján is biztosítható, ha az önt ı szerszámok számviteli elı írásoknak megfelelı

felújítását bérbe vett eszközön végzett felújításként aktiválják, vagy külön tételbenszámlázzák a megrendelı nek, illetve: ha a felújítás valójában karbantartás, akkor annak fedezetére - indokolt esetben - céltartalékot képeznek.

[2000. évi C. törvény 4. § (4), 41. § (2)]



1919

19


19

2. eset

A számviteli törvény 60. §-ának (2), 64. §-ának (1), 54. §-ának (1)-(2) és (7),valamint 4. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a megbízható és valós kép szempontjából helyes elszámoláseredményeképpen a külföldi pénzértékre szóló, tulajdoni részesedést jelentőbefektetést a bekerülési értékén, vagy ha a piaci értéke tartósan és jelentősenalacsonyabb ennél, annak piaci értékén kell a beszámolóban szerepeltetni. Akülföldi pénzértékre szóló, tulajdoni részesedést jelentő befektetés esetében -az 54. § (2) bekezdésének a) és b) pontja kivételével - a piaci érték abefektetésre jutó saját tőkének a fordulónapi árfolyamon forintra átszámítottértéke, ahol a saját tőke alatt a vállalkozás könyveiben kimutatott saját tőkéneka rejtett tartalékokkal, illetve a rejtett terhekkel korrigált értékét kell tekinteni.A számviteli törvény 4. §-a (4) bekezdésének alkalmazásával elérhető, hogy

árfolyamveszteségként csak azt az értéket számolják el, amelyet a devizábanszámított piaci érték növekedése, azaz a befektetésben a megszerzése ótafelhalmozott, és emiatt a deviza bekerülési értékében figyelembe vett hozamoknem ellentételeztek. A leírtak alapján alkalmazható-e a számviteli törvény 4. §-ának (4) bekezdése szerinti lehetőség?Forrás: 66/2002. Számviteli kérdés


A számvitelr ı l szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) tárgyhoz kapcsolódó elı írásait a kérdés tartalmazza, bár - azadott esetben - indokolt hivatkozni a számviteli törvény 57. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is.

A kérdésben hivatkozott törvényi elı írásokból levont következtetésekkel általában egyet lehet érteni, kivéve azt az esetet, amikor a befektetés piaci értékének növekedését csökkent ı tételként veszik figyelembe a deviza mérlegfordulónapi értékelésébı l adódó árfolyamveszteséget. A külföldi pénzértékre szóló befektetés mérlegfordulónapi értékelésekor mutatkozó különbözettel a számviteli törvény 60. §-ának (2)-(3)bekezdése szerint az eredményt kell módosítani, a bekerülési érték (az adott esetben a devizában számított bekerülési érték) és az ennélmagasabb piaci érték (az adott esetben a devizában számított piaci érték) közötti különbözetet pedig a számviteli törvény 57. §-ának (3)bekezdése szerint értékhelyesbítésként és értékelési tartalékként lehet kimutatni. Nincsen arra lehet ı ség, hogy az értékhelyesbítés összegébe (azt csökkent ı tételként) az árfolyamveszteséget beszámítsák, az 57. §-ban adott elı írások ezt nem teszik lehet ı vé.

A beszámításra azért sincs lehet ı ség, mert a külföldi pénzértékre szóló eszközöket, illetve kötelezettségeket kell a mérlegfordulónapon - atörvényi elı írások figyelembevételével - a mérlegfordulónapi árfolyamon értékelni, és a különbözı eszközöknél mutatkozó árfolyamnyereséget,illetve árfolyamveszteséget össze kell vonni, és csak az összevont értéket kell eredményt módosító tételként elszámolni. Így elı fordulhat, hogy azegy-egy konkrét eszköznél mutatkozó árfolyamveszteséget más külföldi pénzértékre szóló eszközöknél, illetve kötelezettségeknél mutatkozóárfolyamnyereség ellentételezi és eredményt csökkent ı tétel nem lesz.

A kérdéshez kapcsolódó lehetséges esetek elszámolása a számviteli törvény elı írásaival összhangban:a) ha a befektetés devizában számított piaci értéke tartósan és jelent ı sen alacsonyabb a befektetés devizában kimutatott bekerülési értékénél, ésa deviza árfolyamának változása miatt árfolyamveszteséget kell elszámolni:- a devizában kimutatott értékvesztés nyilvántartási devizaárfolyamon átszámított forintértékét értékvesztésként kell elszámolni,- az értékvesztéssel csökkentett - devizában kimutatott - bekerülési értéknél kell deviza-árfolyamveszteséggel számolni;b) ha a befektetés devizában számított piaci értéke tartósan és jelent ı sen alacsonyabb a befektetés devizában kimutatott bekerülési értékénél, ésa deviza árfolyamának változása miatt árfolyamnyereséget kell elszámolni:- a devizában kimutatott értékvesztés nyilvántartási devizaárfolyamon átszámított forintértékét értékvesztésként kell elszámolni,- az értékvesztéssel csökkentett - devizában kimutatott - bekerülési értéknél kell deviza-árfolyamnyereséggel számolni;

c) ha a befektetés devizában számított piaci értéke nem csökkent a befektetés devizában kimutatott bekerülési értéke alá, illetve növekedett, és adeviza árfolyamának változása miatt árfolyamnyereséget kell elszámolni:- értékvesztés elszámolására nincs szükség, illetve a korábban elszámolt értékvesztést - ha tartósan jelentkezik és jelent ı s összegő - vissza kellírni,- a devizában kimutatott - visszaírás utáni - bekerülési értéknél kell árfolyamnyereséggel számolni;d) ha a befektetés devizában számított piaci értéke növekedett, tartósan és jelent ı sen meghaladja a befektetés devizában kimutatott bekerülésiértékét, és a deviza árfolyamának változása miatt árfolyamveszteséget kell elszámolni:- a befektetés devizában számított piaci értéke és devizában kimutatott bekerülési értéke közötti különbözetnek a mérlegfordulónapidevizaárfolyammal számított forintértékét lehet a számviteli törvény 57. §-ának (3) bekezdése szerint értékhelyesbítésként és értékelésitartalékként kimutatni,- a befektetés devizában kimutatott bekerülési értékéhez kapcsolódóan kell a mérlegfordulónapi értékeléskor mutatkozó árfolyamveszteséget elszámolni.Összefoglalóan:

A külföldi pénzértékre szóló, tulajdoni részesedést jelent ı befektetéseknél:- a számviteli törvény 54. §-ának (7) bekezdése szerint az értékvesztés összegét devizában kell megállapítani és a nyilvántartási

devizaárfolyamon forintra átszámítva a pénzügyi mő veletek ráfordításai között elszámolni;- amennyiben a befektetés devizában kimutatott bekerülési értékét a befektetés devizában számított piaci értéke meghaladja és az adott vállalkozás él a piaci értékelésnek a számviteli törvény 57. §-a (3) bekezdése szerinti lehet ı ségével, akkor a bekerülési érték és a piaci érték között devizában mutatkozó különbözet mérlegfordulónapi devizaárfolyamon számított értékét értékhelyesbítésként és értékelési tartalékként lehet kimutatni;- amennyiben az értékhelyesbítésként devizában mutatkozó különbözet devizaárfolyama változik, a mérlegfordulónapi értékelés soránmutatkozó árfolyam-különbözetet értékhelyesbítésként és értékelési tartalékként kell kimutatni;- az értékvesztéssel csökkentett, a visszaírt értékvesztéssel növelt devizaértéknek a mérlegfordulónapi értékeléskor megállapított árfolyam-különbözetét a számviteli törvény 60. §-ának (2)-(3) bekezdése szerint kell elszámolni;- az értékvesztéssel csökkentett, a visszaírt értékvesztéssel növelt devizaértéknél megállapított árfolyam-különbözetet nem lehet összevonni azértékhelyesbítéssel (az árfolyamveszteséggel nem lehet csökkenteni az értékhelyesbítést, az árfolyamnyereséget nem lehet beszámítani azértékhelyesbítésbe);- az értékvesztéssel csökkentett, a visszaírt értékvesztéssel növelt devizaértéknél az értékhelyesbítés kimutatása független attól, hogy amérlegfordulónapi értékeléskor milyen árfolyam-különbözet van.

A számviteli törvény elı készítése során fogalmazódott meg az az igény, hogy a külföldi pénzértékre szóló eszközöknél, kötelezettségeknélkülönítsék el a devizában történı értékváltozás és a deviza/forint árfolyamváltozás hatását. Ez a követelmény jelenik meg a számviteli törvény

hivatkozott elı írásaiban. Mivel a számviteli törvény tételes elı írásai biztosítják, hogy a külföldi pénzértékre szóló tulajdoni részesedést jelent ı befektetéseket valós piaciértéken mutassák ki a könyvekben és a mérlegben, a megbízható és valós összkép bemutatása nem indokolja a számviteli törvény 4. §-a (4)bekezdésében foglalt kivételes szabályok alkalmazását.[2000. évi C. törvény 4. § (4), 54. § (1)-(2) és (7), 57. § (3), 60. § (2)-(3), 64. § (1)]



2020

20


20

3. Eset

A számviteli törvény szerint a számviteli politika módosítására 90 nap állrendelkezésre a jogszabályváltozások hatálybalépésétől. Ez azt jelenti, hogy aszámviteli politika változását elegendő hatályba léptetni a szabályváltozástkövető 90 nap múlva, és akkor az érvényes a szabályváltozáshatálybalépésétől? Hogyan kell eljárni a működésben, a gazdálkodásbanbekövetkezett változások miatti számviteli politika módosításainál?

Forrás: 90/2010/Szt. 14. § (11)/ISZ


A számvitelr ı l szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 14. §-ának (11) bekezdése szerint a gazdálkodónak törvénymódosítás esetén a gazdálkodását érint ı törvényi változásokat annak hatálybalépését követ ı 90 napon belül kell aszámviteli politikán keresztül vezetnie. Ez azt jelenti, hogy a számviteli törvény

lehet ı

séget ad arra, hogy a törvénymódosítás miatti számvitel-politikai változásokat azok hatálybalépését követ ı en legfeljebb 90 napos id ı tartam alatt a gazdálkodóátvezetheti a számviteli politikáján, amelynek érvényessége így a jogszabályváltozáshatálybalépését ı l visszamenı legesen valósul meg. A számviteli politika módosításáért az ügyvezetés felelı s, ezért az ügyvezetésnek kell arra vonatkozóan intézkedést hoznia,hogy a jogszabályváltozás miatti esetleges számvitel-politikai változást már a tárgyévkönyvelésében a változásnak megfelelı en kezeljék, az érintett gazdasági eseményeket megfelelı en könyveljék. A számviteli törvény ebben az esetben tulajdonképpenengedményt tesz, megengedi, hogy a törvényi változásoknak megfelelı , indokolt számvitel-politikai változtatásokról a gazdálkodó a hatálybalépést követ ı 90 napon

belül határozzon, visszamenı leges hatállyal. Ha a gazdálkodó a saját üzleti környezetében történt változást szeretne a számviteli politikán keresztülvezetni, arra szintén lehet ı sége van, azonban a változtatást ebben azesetben - mivel saját, nem jogszabályváltozás által indukált változtatási igényr ı l vanszó - a változtatás elfogadásának id ı pontjától hatályosan kell alkalmazni figyelembevéve, hogy az ilyen jellegő számvitel-politikai módosítás csak az üzleti év elsı napjávallehetséges.

[2000. évi C. törvény 14. § (11)]



2121

21


21

4. Eset

Társaságunk fióktelepet hozott létre Romániában, amelyet aromán jogszabályok szerint jegyeztek be, és tevékenységéről is ahelyi előírások szerint vezeti könyveit. Kell-e, és ha igen, hogyankell kimutatni a fiókteleppel kapcsolatos gazdasági eseményekettársaságunk nyilvántartásaiban, a gazdasági eseményekkelkapcsolatos bizonylatok ugyanis a fióktelepen találhatók?Forrás: 715/2010/Szt. 167. § (5)/ISZ


Az idevonatkozó jogszabályi elı írások szerint a fióktelep egy vállalkozás jogiszemélyiséggel nem rendelkezı , de gazdálkodási önállósággal felruházott szervezetiegysége, függetlenül attól, hogy az adott fióktelepet a vállalkozás székhelyének államában hozták létre vagy attól eltér ı országban.

A számvitelr ı l szóló 2000. évi C. törvényben (a továbbiakban: számviteli törvény)meghatározott alapelvek egyike, a teljesség elve szerint a gazdálkodónak könyvelniekell minden olyan gazdasági eseményt, amelynek az eszközökre és a forrásokra, illetvea tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni.

Figyelembe véve tehát azt, hogy a fióktelep egy vállalkozásnak jogilag szerves része,azaz a fióktelep tevékenysége a vállalkozás tevékenységének szerves része, ezért avállalkozás éves beszámolójának, a már említett teljesség elvének megfelelı en, a

fiókteleppel kapcsolatos gazdasági eseményeket is tartalmaznia kell, és ígytermészetesen a könyveket is ennek megfelelı en kell - bizonylatok alapján tételesen,

f ı szabályként forintban - a székhelyen vezetni.

Ha a román szabályok eltér ı ek a magyar számviteli törvény elı írásaitól, akkor aromániai fióktelep tekintetében a román elı írások szerinti külön nyilvántartás vezetését is biztosítania kell a vállalkozásnak. A román fióktelep adatait a fióktelep eredetibizonylatai - vagy ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor megfelelı módonhitelesített másolatok - alapján kell könyvelni. Ezen bizonylatok értékadatait aszámviteli törvény elı írásai alapján a tényleges felmerüléskori, illetve teljesítéskoriárfolyam figyelembevételével indokolt forintra átszámítani.

További megoldás lehet, hogy a számviteli törvény 167. §-ának (5) bekezdése alapjánszámviteli bizonylatként alkalmazható az elektronikus aláírásról szóló törvény szerinti

legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és id ı bélyegzı vel ellátott elektronikus dokumentum, irat is, ha megfelel a számviteli törvény elı írásainak,amelynek révén megoldható hasonló esetekben a bizonylatoknak a különbözı helyszínek közötti gyors és biztonságos áramlása.

[2000. évi C. törvény 15. § (2), 167. § (5)]



2222

22


22

5. Eset

Vállalkozásunk egyik kereskedelmi partnerének végez(termékértékesítéshez kapcsolódóan) folyamatos ügynökiszolgáltatást. A szolgáltatás díjazása a partner - ügynökitevékenység keretében értékesített árukon realizált, abbólszármazó - 2001. évi értékesítési eredményétől függ, amelyetazonban csak a 2002-es év mérlegzárása után lehetettmegállapítani. Mivel a két vállalkozás mérlegkészítésének napjaidőben majdnem egybeesik, ezért ügynöki szolgáltatásunkról aszámlát csak a saját (és az üzleti partner) mérlegzárása után

tudtuk elküldeni, a végzett szolgáltatás pontos ellenértékénekismeretében. Helyesen tettük-e, hogy az így számlázott ügynöki jutalékot a 2002-es üzleti év eredményében vettük figyelembe?Forrás: 95/2010/Szt. 15. § (7)/ISZ


A kérdésben bemutatott helyzet szerint a vállalkozásnak járó ügynöki díjat avállalkozás csak az üzleti partner mérlegkészítésének napja után számlázza amegbízónak (mivel ekkor határozható meg az ügynöki díj pontos összege), és emiatt arra csak a vállalkozás mérlegkészítési id ı pontja után kerül sor.

Az összemérés számviteli alapelvébı l az következik, hogy az ügynöki díjat annak azüzleti évnek az eredményében kell árbevételként (a másik félnél költségként) figyelembevenni, amelyikben a szolgáltatás teljesítése megtörtént. A kérdés szerinti esetben ez a2001-es üzleti év, mivel az ügynöki díjat a 2001-es üzleti év értékesítési eredményéhezrendelték hozzá. A vállalkozás mérlegkészítési id ı pontja után, 2002-ben - 2001-esteljesítési dátummal - számlázott ügynöki díjat tehát a 2001-es üzleti év eredményébenkell árbevételként figyelembe venni, ami ez esetben azt jelenti, hogy a tévesen 2002-reelszámolt ügynöki díjat önellenı rzés keretében kell a 2001-es üzleti év eredményébenkimutatni.

Megjegyezzük, hogy a kérdésben vázolt ügynöki konstrukciót a kereskedelembenszokásostól eltér ı nek találjuk. A felek az ügynöki szolgáltatásról szóló szerzı désbenmeghatározzák a szolgáltatás tartalmát és a szolgáltatásért járó díjazást, amelyáltalában az elvégzett szolgáltatás mennyiségével és minı ségével áll arányban. Ennek megfelelı mér ı száma lehet (fix díjazástól eltér ı esetben) a megbízó értékesítési

forgalma (árbevétele), azonban a jutalékot értékesítési eredményhez kötni sajátoseljárás, többek között azért is, mivel ekkor az értékesítés költségei között az ügynöki

jutalék is helyet kell, hogy kapjon, mint az értékesítési eredményt befolyásoló tétel. Ezesetben - legf ı képp akkor, ha a két fél szoros üzleti és esetleg tulajdonosi kapcsolatban,kapcsolt vállalkozási viszonyban van - felvet ı dhet, hogy az ügylet valós tartalma nem

ügynöki tevékenység, hanem például eredmény átadása, illetve átvétele.[2000. évi C. törvény 15. § (7)]



2323

23


23

6. Eset

A számviteli törvény előírásai a tartósság követelményét általábanaz egyéves, vagy éven túli időtartamhoz kapcsolják. Hogyanértelmezhető a tartósság követelménye az árutőzsdén is jegyzettvásárolt készletekkel kapcsolatos értékvesztés elszámolásatekintetében, figyelembe véve azt, hogy a készletek általában egyévnél rövidebb ideig szerepelnek a vállalkozásoknyilvántartásaiban? Milyen információk figyelembevételével kellaz üzleti év végi értékvesztés összegét meghatározni?Forrás: 379/2010/Szt. 56. § (1)/ISZ


A számvitelr ı l szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 56. §-ának (1) bekezdése szerint, amennyiben a vásárolt készlet (anyag, áru) bekerülési(beszerzési), illetve könyv szerinti értéke jelent ı sen és tartósan magasabb, mint amérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges

piaci értéken kell kimutatni, a készlet értékét a különbözetnek értékvesztéskéntielszámolásával kell csökkenteni.

A vásárolt készlet év végi értékelésekor, az értékvesztés elszámolásakor a leértékelést megalapozó döntést a mérlegkészítéskor ismert összes piaci és egyéb információ

figyelembevételével kell meghozni.

A mérlegkészítéskori értékeléskor a minı sítéseket nem szabad az árak (a piac) átmenetiingadozásaira alapozni. Az adott id ı pontban rendelkezésre álló legmegbízhatóbbadatokra kell támaszkodni a tekintetben, hogy az egyes készletfajták esetében mekkora

piaci értéket vesznek figyelembe. Ebbı l következı en, t ı zsdére bevezetett termék esetében a tartós (akár éven túli) piaci tendenciákat kell figyelembe venni, és nem lehet

például egy-egy kiugró - rövidebb - id ı szak áraira alapozni az értékvesztést.(Amennyiben a készlet piaci árairól megbízható, hosszabb id ı sor áll rendelkezésre,tartós tendencia kimutatására, az id ı sorban megfigyelhet ı szezonalitás kisző résérealkalmazható a különbözı hosszúságú mozgóátlagok statisztikai módszere.)

A t ı zsdei árak figyelembevétele mellett meghatározóak lehetnek a cég értékesítésilehet ı ségei, a következı id ı szakra elı re rögzített értékesítési szerzı déseiben kialakított árak is, amely szempontokat szintén figyelembe kell venni az értékvesztéselszámolásakor.

Amennyiben az elı zı év végén valamely készlettel kapcsolatosan értékvesztést

számoltak el, és az a tárgyév (a következı év) mérlegében (leltárában) már nemszerepel, ott az értékvesztés visszaírása az év végi értékelés során nem értelmezhet ı ,mivel a készlet kivezetésekor az értékvesztéssel csökkentett bekerülési értéket kellett akönyvekben költségként, ráfordításként elszámolni.

A vásárolt készletek értékelésénél, az értékvesztés, az értékvesztés visszaírásának elszámolásánál alkalmazandó módszereket, eljárásokat a vállalkozónak a számviteli

politika keretében, az eszközök és a források értékelési szabályzatában (elı re) írásbankell rögzítenie.

[2000. évi C. törvény 56. § (1)-(2)]



2424

24


24

7. Eset

Lehetséges-e a korábbi évek osztalékkal kapcsolatos - egyébként jogszerű -döntését utólagosan módosítani?Forrás: 238/2010/Szt. 39. § (3)/ISZ


Az osztalékról, az osztalék megállapításáról, annak feltételeir ı l több jogszabály együttesen rendelkezik, ígytöbbek között

a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: társasági törvény),

a számvitelr ı l szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény), valamint

a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban:cégtörvény).

A gazdasági társaságokról, illetve a számvitelr ı l szóló törvény elı írásai egyértelmő en rendelkeznek arról, hogyaz osztalékról a beszámoló elfogadásával egyidejő leg, a beszámoló alapján lehet csak dönteni.

A társasági törvény az egyes társasági formákra vonatkozóan külön-külön is tartalmazza [például a 132. § (2)bekezdésében, a 220. § (3) bekezdésében], hogy a társaság legf ı bb szerepel az osztalék kifizetésér ı l ..... aszámviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejő leg határozhat.

A társasági törvény indokolása, illetve a társasági törvény kommentárja külön is utal (az esetleges félreértések elkerülése érdekében) arra, hogy az osztalék fizetésér ı l történı döntés id ı pontjának meg kell egyeznie aszámviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásának id ı pontjával. Csak így biztosítható ugyanis, hogy agazdasági társaság adózott eredményének felhasználására és ezen belül az osztalék fizetésére vonatkozó

határozat meghozatalára hiteles, megbízható információk birtokában kerüljön sor. Az osztalékfizetésre vonatkozókorlátozások is csak a számiteli törvény szerinti beszámolóval együtt értelmezhet ı ek.

A fentiek szerinti osztalékfizetést megelı zı en osztalékelı leg fizetésére van lehet ı ség, vagyis osztalékelı legnek minı sül - annak összes következményével együtt - minden osztalékjellegő kifizetés, amelyet a számviteli törvényszerinti beszámoló elfogadását megelı zı en határoznak el és teljesítenek.

A számviteli törvény 39. §-ának (3) bekezdése szerint a tárgyévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredmény akkor fizethet ı ki osztalékként, részesedésként, akamatozó részvény tulajdonosának kamatként, ha a lekötött tartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkalcsökkentett saját t ı ke összege az osztalék, a részesedés, a kamatozó részvény kamatának figyelembevétele(kifizetése) után sem csökken a jegyzett t ı ke összege alá.

A számviteli törvény 87. §-ának (4) bekezdése alapján a mérleg szerinti eredmény a szabad eredménytartalékból

osztalékra, részesedésre, a kamatozó részvény utáni kamatra igénybevett összeggel módosított adózott eredményés a jóváhagyott osztalék, részesedés, kamatozó részvény utáni kamat különbözete.

A számviteli törvény 153. §-ának (1) bekezdése elı írja, hogy valamennyi, cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozóköteles elfogadott beszámolóját, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot letétbehelyezni. A cégtörvény 18. §-ának (3) bekezdése szerint a beszámolónak elektronikus úton a céginformációsszolgálat részére való megküldésével a cég eleget tesz a letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének is.

A leírtakat támasztja alá az is, hogy sem a számviteli törvény, sem a cégtörvény nem tartalmaz arra vonatkozóansemmiféle utalást, eljárási szabályt, hogy a letétbe helyezett, illetve a közzétett beszámolókat saját hatáskörbenmódosítani lehetne.

Módosításra csak abban az esetben kerülhet sor, ha jogszabálysértés történt, és azt ellenı rzés, illetveönellenı rzés keretében (utólag) meg kell szüntetni. A beszámoló elfogadásával egyidejő leg az osztalékról hozott

döntés - a hivatkozott korlátozások figyelembevétele mellett - saját hatáskörben hozott döntés, amelyet késı bb,visszamenı legesen megváltoztatni nem lehet.

A saját hatáskörben hozott és jogszer ő döntések utólagos felülvizsgálatának bárminemő lehet ı sége mind atársasági jog, mind a hitelezı i, illetve a tulajdonosi érdekvédelem szempontjából olyan negatívkövetkezményekkel járna, amelyeknek még a felvetése is jogbizonytalanságot eredményezne.

[2000. évi C. törvény 39. § (3), 87. § (4), 153. § (1), cégtörvény 18. § (3)]



2525

25


25

8. Eset

Egy vállalkozás a 2004. évi mérlegében egyes hosszú lejáratú kötelezettségeikövetkező évben esedékes, együttesen jelentős összegű részleteit nem helyezteát a rövid lejáratú kötelezettségek közé, és erre a kötelességére akönyvvizsgálója sem figyelmeztette. Ismételten közzé kell-e tennie abeszámolóját az átrendezés utáni adatokkal, ha a pontosítás igénye egyhitelképességi vizsgálat kapcsán felmerül?Forrás: 102/2005. Számviteli kérdés


A számvitelr ı l szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 42. §-ának (2), illetve (3) bekezdései szabályozzák a kötelezettségeknek a mérleg

fordulónapját követ ı egy éven belül esedékes törlesztései mérlegben való szerepeltetésimódját, a kiegészít ı mellékletben való részletezésük kötelezettségét. E rendelkezések

szerint azokat a hosszú lejáratú kötelezettségek összegébı

l le kell vonni és a rövid lejáratú kötelezettségek között kell szerepeltetni. Erre a besorolási feladatra nemértelmezhet ı a számviteli törvény 4. §-ának (4) bekezdése szerinti, a szabályoktól valókivételes eltérés lehet ı sége sem. Ha tehát ez az átrendezés nem történt meg, helytelenmérlegadatokat tettek közzé. A könyvvizsgálónak a hibára - különösen, ha azátrendezésbı l kimaradó tételek együttes összege jelent ı s - fel kellett volna hívnia avállalkozás vezet ı inek figyelmét.

A számviteli törvény 154. §-ának (5) bekezdése elı írja, hogy a megbízható és valósképet lényegesen befolyásoló hibák esetén a már közzétett - az adott üzleti évet megelı zı üzleti évre vonatkozó - éves beszámolót, egyszer ő sített éves beszámolót a

helyesbített adatokkal ismételten közzé kell tenni. A megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba fogalmának magyarázataként a számviteli törvény 3. §-a (3) bekezdésének 5. pontja a hibának és helyesbítésének asaját t ı kével való kapcsolatát emeli ki. Akkor minı sül ilyennek, ha a jelent ı s összegő hibák és hibahatások összevont értéke a saját t ı két lényegesen - a számviteli

politikában meghatározott módon és mértékben - megváltoztatja, és ezért a már közzétett - a vagyoni, a pénzügyi és a jövedelmi helyzetre vonatkozó - adatok megtéveszt ı ek. A számviteli törvény alsó értéket is meghatároz (a megállapítások következtében a saját t ı ke legalább 20 százalékkal változik), amelynek elérése esetén

mindenképpen ilyennek kell tekinteni a hibát, és teljesíteni kell az ismételt közzétételrevonatkozó elı írást.

A kérdezı nél a hiba és helyesbítése nem érinti a vállalkozás saját t ı kéjét. Ugyanakkor a vállalkozás pénzügyi helyzetér ı l alkotott képet jelent ı sen befolyásolhatja, hogy akövetkezı évben esedékes, együttesen jelent ı s összegő törleszt ı részletek nem kerültek át a rövid lejáratú kötelezettségek közé. E mulasztás miatt a pénzügyi helyzet elemzésére alkalmas mutatók - például a likviditási mutató, a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek különbözete, az eszközök összértéke az egy éven belül esedékeskötelezettségek levonása utáni mutató - értéke torz képet ad(hat): vagyis avalóságosnál jobb pénzügyi helyzetben lévı nek tüntetik fel a vállalkozást. A

kötelezettségek állományának esedékesség szerinti összetételér ı l a számviteli törvényelı írásainak be nem tartásával közölt adatok ismeretében hozott gazdasági döntéskedvezı tlen helyzetbe hozhatja a vállalkozás üzleti partnerét. Ismételt (évközi)közzétételi kötelezettség azonban nem terheli a vállalkozást.

[2000. évi C. törvény 154. § (5)]



2626

26


26

9. Eset

Vállalkozásunk olyan külföldi anyavállalat 100 százalékosmagyarországi leányvállalata, amely a US GAAP-ok alapján állítjaössze beszámolóját. Hogy minél egyszerűbben szolgáltassuk amegfelelő számviteli adatokat az anyavállalatnak, vállalkozásunk isa US GAAP-ok alapulvételével szervezte meg a belső számvitelirendjét: egy szoftver segítségével a US GAAP-ok szerint kialakítottszámlakeretben rögzített adatokból gombnyomásra lehet amagyar előírások szerinti beszámolót összeállítani. Megfelelünk-eezzel a magyar számviteli előírásoknak?Forrás: 85/2003. Számviteli kérdés


A számvitelr ı l szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény)meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, abeszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítend ı elveket, az azokraépített szabályokat, valamint a nyilvánosságra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra

vonatkozó követelményeket. A számviteli törvény hatálya alá tartozó gazdaságitársaság a számviteli törvény minden vonatkozó elı írásának köteles eleget tenni, így -többek között - a könyvvezetés módjáról, nyelvér ı l, a bizonylatokról, az egységesszámlakeretr ı l, a megfelelı szabályzatok (a számviteli politika, a számlarend stb.)elkészítésének kötelezettségér ı l szóló rendelkezéseknek is. (A könyvvezetés nyelvére ésaz egységes számlakeretre vonatkozó szabályoknak különös jelent ı ségük van azellenı rzések végrehajthatósága érdekében.)

A számviteli törvény szerinti könyvvezetést és beszámolókészítést támogató informatikai(könyveléstechnikai) háttér kialakításakor, a törvényben elı írt szabályzatok összeállításakor természetesen figyelembe lehet venni a vállalkozó egyéb információs

igényeit is (például az anyavállalat számára szolgáltatandó adatok körét), ez azonbannem eredményezhet eltérést a számviteli törvényben foglaltaktól.

A kérdésben szereplı információk alapján nem lehet egyértelmő en minı síteni a leírt számviteli, könyvvezetési eljárást (ez elsı sorban a vállalkozó, illetve a könyvviteliszolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, az éves beszámolóelkészítésével megbízott személy, valamint a könyvvizsgáló felelı ssége és kötelessége).

Ha a könyvvezetés során a gazdasági események nem jelennek meg a számvitelitörvény szerint vezetend ı könyvviteli (nyilvántartási) számlákon - amelyek a mérleg-,illetve az eredménykimutatás összeállításához szükségesek (a kérdésbı l akár erre is

lehet következtetni) -, akkor az alkalmazott könyvviteli rendszer nem felel meg amagyar számviteli elı írásoknak.

[2000. évi C. törvény 159-169. §]



27

27

Értékelési szabályzathoz kapcsolódókérdések



28

28


1. eset

Vállalkozásunk a már folyamatban lévő beruházásához hitelfelvételét tervezi. A hitelfelvétel egyrészt egy másik hitelkiváltását szolgálja, másrészt a folyamatban lévőberuházás befejezését finanszírozza. A hitelfelvételéhezkapcsolódóan a bank szerződéskötési díjat számol fel. Aszerződéskötési díjat a beruházás bekerülési értékébenaktiválni kell-e, illetve azt kamatráfordításként vagybankköltségként kell elszámolni? Amennyiben eredményterhére kell elszámolni, akkor azt a hitel futamidejére

elosztva időbeli elhatárolás alá lehet-e vonni?Forrás: Számviteli törvény, 521/2010/Szt. 78. § (4)/ISZ

A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 78. §-a(4) bekezdésének elıírása alapján a hitelintézet által (a hitelfelvételhez kapcsolódóan)felszámított szerzıdéskötési díjat - mint a hitelintézet által nyújtott banki szolgáltatást -az egyéb szolgáltatások között kell elszámolni (bankköltség), a bankok által nyújtott

más szolgáltatásokhoz hasonlóan (például kezelési költség, folyósítási jutalék stb.).Ezen szerzıdéskötési díjat a felmerülés idıszakában kell költségként elszámolni, annaka hitel futamidejére történı idıbeli elhatárolása nem lehetséges.

A számviteli törvény 15. §-a (7) bekezdésének elıírása szerint az adott idıszakeredményének meghatározásakor a tevékenységek adott idıszaki teljesítéseinekelismert bevételeit és a bevételeknek megfelelı költségeit (ráfordításait) kellszámításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstıl. A bevételeknek és aköltségeknek ahhoz az idıszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilagfelmerültek (az összemérés elve).

A szerzıdéskötési díj költségkénti elszámolásánál a számviteli törvény (elıbbhivatkozott) összemérés elvét is alkalmazni kell. Ezen elıírásból következik, hogyolyan felmerült költséget lehet idıbeli elhatárolás alá vonni, amely költséghezkapcsolódóan a bevételek a következı üzleti év(ek)ben merülnek fel (azaz az idıbelielhatárolás alapjául a hitel futamideje fel sem merülhet).

Ha a szerzıdéskötési díj konkrét jövıbeni bevételhez nem köthetı, ezen költség idıbelielhatárolása nem indokolt, az a felmerülés idıszakának eredményét terheli.

A számviteli törvény 47. §-a (1) bekezdésének elıírása szerint az eszköz bekerülésiértékében az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembehelyezésig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételeket lehet

figyelembe venni. Ebbıl következıen a beruházás bekerülési értékében a hitelszerzıdéskötési díját akkor lehet figyelembe venni, ha a hitelfelvétel a beruházáshozkapcsolódik, azaz olyan beruházási hitelt vett igénybe a vállalkozás, amelyhitelszerzıdésben konkrétan rögzítik, hogy az milyen beruházás megvalósításáhozhasználható fel. Ha a felvett hitel az elıbbi követelményt nem teljesíti, akkor aszerzıdéskötési díjat nem lehet bekerülési értékként figyelembe venni.

[2000. évi C. törvény 47. § (1), 78. § (4)]



29

29


2. eset

Korlátolt felelősségű társaságunk telket vásárolt, továbbértékesítési

célra. A telek bekerülési értékének lehet-e (kell-e) tekinteni a telek

vásárlásához kapcsolódó sikerdíjat, ügyvédi díjat, a hatósági

engedélyeztetés díjait, a telekhez kapcsolódó tervezési költségeket,

vagyonátruházási illetéket, földhivatali bejegyzés díját, a telek

felkutatásáért fizetett átalánydíjat, a szóba jöhető telkek

megtekintésével kapcsolatban felmerült utazási költségeket? Az eladó

tulajdonjogát a vételár teljes megfizetéséig fenntartja. A

továbbértékesítéssel kapcsolatban felmerülő költségeket (a vevő

részére bemutató anyagok készítése, reprezentáció, fénymásolás) is

elszámolhatjuk a telek értékében?

Forrás: Számviteli törvény, [35/2008. Számviteli kérdés]

A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 47. §-a(1) bekezdésének elıírása szerint az eszköz bekerülési (beszerzési) értéke az eszközmegszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárratörténı beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek

együttes összege.A számviteli törvény elıbb hivatkozott elıírása alapján egy adott telek megszerzéséig(a teleknek a kft. részérıl történı birtokbavétele idıpontjáig) felmerült azon költségek,amelyek a telek megszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhetık, a telek bekerülésiértékében kell figyelembe venni [számviteli törvény 47. §-ának (1)-(2) bekezdése].

A kérdésben felsorolt költségek közül a telek bekerülési - készletre vételi - értékébenkell figyelembe venni az adott telek vásárlásához kapcsolódó sikerdíjat, ügyvédi díjat,a hatósági engedélyeztetés díjait, a telekhez kapcsolódó tervezési költségeket,vagyonátruházási illetéket, földhivatali bejegyzés díját.

A telkek felkutatásáért fizetett díj, ha azt a kft. átalányban fizette, nem része a telekbekerülési értékének, azt a felmerüléskor költségként kellett elszámolni (a telekbeszerzéséhez egyedileg nem hozzárendelhetı költség). Az utazási költség a kérdésbenleírtak alapján szintén nem része a bekerülési értéknek.

Amennyiben a telek tulajdonjogát a kft. mégsem szerzi meg, az elıbbiek szerintaktivált költségeket ki kell vezetni a könyvekbıl [számviteli törvény 56. §-ának (2)bekezdése].

A telek értékesítésével kapcsolatos közvetlen költségeket (a vevı részére bemutatóanyagok készítése, reprezentáció, fénymásolás stb.) nem lehet a telek bekerülésiértékében figyelembe venni, azokat a felmerüléskor költségként kell elszámolni.

[2000. évi C. törvény 47. § (1)]



30

30


3. eset

A beruházás aktiválható tételének tekinthet ı -e az a

késedelmi kamat, amelyet a beruházás részét képezı ,

vásárolt ingatlan után fizetend ı vagyonszerzési illeték

késedelmes megfizetése miatt szabtak ki, még a

beruházás üzembe helyezése el ı tt?

Forrás: Számviteli törvény, 273/2010/Szt. 47. § (1)/ISZ

A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 47. §-aaz eszközök bekerülési értéke részének tekinti mindazon tételeket, amelyek az eszközüzembe helyezéséig felmerültek és az eszköz (a beruházás) létesítése (aktiválása)érdekében történtek.

A vagyonszerzési illeték az eszköz beszerzésének egyenes következménye, amegfizetett (illetve fizetendı) illeték a bekerülési érték része, mint az ingatlanhoz (ésígy a beruházáshoz) közvetlenül hozzákapcsolható tétel.

Az illeték késedelmes megfizetése viszont a beruházó felelıssége, annakkövetkezményeit (például a kiszabott késedelmi kamatot) viselnie kell.

A késedelmi kamat egyetlen esetben sem minısülhet az eszköz bekerülési értékerészének, hiszen az nem az eszköz megszerzése érdekében, hanem a beszerzés miattitartozás vagy közteherszerzıdésnek, jogszabályi elıírásnak nem megfelelı kezelésemiatt (esetünkben a közteher megfizetésének kikényszerítése érdekében) merült fel.

A késedelmi kamat tehát nem lehet a bekerülési érték része, azt a számviteli törvény81. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint a tárgyév egyéb ráfordításaként kellelszámolni.

[2000. évi C. törvény 47. § (1)]



31

31


4. eset

Tengerentúlról érkezı áruink kiköt ı i átrakás után kerülnek a

külföldi kiköt ı ben lév ı vámraktárba, egyúttal társaságunk

tulajdonába és könyvelésébe is. Esetenként több hónapig

tartó tárolás után szállítjuk magyarországi vámraktárba,

ahonnan rövid id ı n belül értékesítjük azokat. Az áru

bekerülési értékének tekinthet ı -e a kiköt ı i vámraktárban

történı tárolás és a magyar vámraktárba szállítás

költsége?


A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény 47. §-ának (1) bekezdése szerint az eszközbekerülési (beszerzési, elıállítási) értéke az eszköz megszerzése, létesítése, üzembehelyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történı beszállításig felmerült,az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege. A bekerülési

(beszerzési) érték többek között az eszköz beszerzésével, üzembe helyezésével,raktárba történt beszállításával kapcsolatban felmerült szállítási és rakodásitevékenység ellenértékét, díjait, a beszerzéshez kapcsolódó adókat és adójellegőtételeket, a vámterheket foglalja magában.

Az importált áruk a kikötıi vámraktárban kerülnek a társaság tulajdonába, ennekkövetkeztében a könyveibe, illetve itt raktározzák azokat. Az idevonatkozó, idézetttörvényi elıírás alapján - megítélésünk szerint - az áru megszerzése érdekében csak akikötıi vámraktárba történı beszállításig felmerülı tételek tekinthetık az árubekerülési értéke részének, mivel az áruk kikötıi raktározása, illetve a magyarországiraktárba történı szállítása során felmerülı, elszámolandó tételek már nem az áru

megszerzése, hanem annak hasznosítása - jellemzıen értékesítése - érdekébenmerülnek fel (ezt támasztja alá az áru esetenkénti hosszabb idıtartamú kikötıi tárolásais).

Ebbıl következıen a kikötıi tárolás során felmerült raktározás, valamint aMagyarországra történı továbbszállítás költségét - külsı vállalkozó igénybevételeesetén - igénybe vett szolgáltatások értékeként az anyagjellegő ráfordítások közöttindokolt elszámolni.

[2000. évi C. törvény 47. § (1)]



32

32


5. eset

Cégünk 10 évre bérbe vett egy épületet, amelyen jelent ı s

átalakításokat és felújítást hajtott végre. A bérbeadóval

kötött megállapodás alapján az elvégzett munka értékét

tekinti a két fél bérleti díjnak, vagyis a 10 éves bérleti

id ı szak alatt külön nem kell fizetnünk a bérbeadónak

bérleti díjat. Kérdésünk az, hogy el lehet-e számolni

évenként 10 százalékos értékcsökkenést az elvégzett

munka értéke után, mivel cégünk csak 10 évig kívánja az

épületet bérelni, tehát azt követ ı en az azon elvégzett

munkálatokat már nem hasznosíthatjuk.


A kérdésben felvetett 10 százalékos értékcsökkenési leírás lehetıségeinek áttekintését megelızıenindokolt a felvázolt konstrukció számviteli elszámolását tisztázni. A számviteli elszámolást a bérbeadóés a bérbe vevı közötti megállapodás határozza meg. Ennek részletei a kérdésben foglaltak alapján nemismertek, azonban leginkább a következı két megoldás fordulhat elı (azzal, hogy a konkrét szerzıdéskapcsán természetesen egyéb elszámolások is indokolttá válhatnak, ideértve a bérleti jog esetlegesmegvásárlásának kérdését is):

1. megoldásA bérbe vevı a bérbe vett épületen elvégzett munkálatok értékét kiszámlázza a bérbeadónak, vagyisértékesíti a bérbeadónak az elvégzett szolgáltatást. A bérbeadó kiszámlázza a bérleti díjat a bérbevevınek a jogszabályi elıírásoknak megfelelıen. A kérdésben említettek szerint tényleges pénzmozgásazonban nem kapcsolódik a számlázásokhoz, mivel a bérbeadó és a bérbe vevı a másik féllel szembenfennálló követelését és kötelezettségét - az épületen elvégzett munkálatok értékében a megállapodásalapján - össze tudja vezetni. Ebben az esetben a bérbe vevı könyveiben a bérbe vett épületen elvégzettátalakítások és a felújítás értéke természetesen nem szerepelhet azt követıen, hogy értékesítette(kiszámlázta) azt a bérbeadónak (ide nem értve a tárgyévi költségként, ráfordításként elszámolandóösszegeket). Ennek megfelelıen tehát a bérbe vevınél fel sem merülhet a terv szerinti értékcsökkenéselszámolása a bérbe vett épületen elvégzett munkálatok után, hiszen az nem is szerepelhet az értékesítéstkövetıen a könyveiben. Megjegyezzük: ha az átalakítási, felújítási munkálatok eleve értékesítési céllal

történtek, akkor azok értékét értelemszerő

en csak a készletek között kellett, illetve lehetett felvenni akönyvekbe a bérbe vevınél.

2. megoldás

A bérbe vevı a bérbe vett épületen elvégzett munkálatok értékét a számviteli törvény elıírásai alapjánaktiválja a bérbe vett eszközökön végzett beruházásként, felújításként. A bérbeadó kiszámlázza a bérletidíjat a bérbe vevınek, a jogszabályi elıírásoknak megfelelıen (ettıl semmilyen konstrukcióban nemlehet eltekinteni). A kérdés alapján a felek úgy állapodtak meg, hogy a bérbe vevı nem fizet abérbeadónak bérleti díjat, ezt ebben az esetben például az alábbi módokon lehet megvalósítani:

a) a bérbeadó térítés nélkül adja bérbe az épületet (a bérleti díj nulla forint),

b) a bérbeadó a bérbe vevıvel egyeztetett áron adja bérbe az épületet, azonban a kiszámlázott bérletidíjat elengedi.

Az a)-b) pontok szerinti megoldásoknál a térítés nélküli szolgáltatásnyújtást, illetve a bérleti díj

elengedését megfelelıen el kell számolni mind a bérbeadónál, mind a bérbe vevınél (figyelembe véve akapcsolódó adófizetési kötelezettségeket is).

A 2. megoldás szerint tehát valóban indokolttá válhat a terv szerinti értékcsökkenés elszámolása - abérbe vett eszközökön végzett beruházásként, felújításként aktivált érték után -, azonban azértékcsökkenés megtervezése során nincs mód eltérni a számviteli törvény általános elıírásaitól. Vagyismeg kell vizsgálni, hogy indokolt-e maradványértékkel kalkulálni, és a terv szerint elszámolandóértékcsökkenésnek arányban kell állnia az érintett eszközök tényleges elhasználódásával, esetlegeserkölcsi avulásával, illetve a használatot korlátozó jogi és egyéb tényezıkkel. Amennyiben az ígymeghatározott terv szerinti értékcsökkenés elszámolását követıen - figyelembe véve az idıközbenelszámolt terven felüli értékcsökkenést is - a bérbe vett eszközökön végzett beruházásként, felújításkéntaktivált eszköz nettó értéke nem nulla a bérleti idıszak végén, a fennmaradó érték rendezésérıl abérbeadónak és a bérbe vevınek meg kell állapodnia. A bérbe vevı az általa megvaló sított és 10 évighasznált eszközt értékesítheti a bérbeadónak, vagy térítés nélküli átadásra is sor kerülhet, de

természetesen ettıl eltérı megállapodás is születhet a felek között.[2000. évi C. törvény 26. § (2), 52. § (1)-(3)]



33

33


6. eset

Társaságunk koncessziós szerzı dést kötött bizonyos létesítmények

megvalósítására és annak hosszú távú, 20 éves üzemeltetésére

(hasznosítására). A létesítmények megvalósítási költségeinek

(amelynek összege megegyezik a hasznosítás jogáért a létesítmények

átvev ı jének fizetend ı ellenérték összegével) finanszírozására hosszú

lejáratú kölcsönt vett fel a társaság. A megvalósított létesítmény nem

kerül be a társaság eszközei közé, csak annak hasznosítási joga.

Ellentétes-e a számviteli törvény el ı írásaival, ha a könyvviteli

nyilvántartásba kerül ı hasznosítási jog terv szerinti értékcsökkenését

nem lineáris módszer szerint, id ı arányosan, hanem a finanszírozásra

felvett kölcsön törleszt ı részleteinek egyre csökkenı kamatráfordítását

ellensúlyozandó, késleltetetten (progresszíven) számoljuk el?

Forrás: Számviteli törvény, 33/2011.

A kérdés információi szerint a koncessziós szerzıdésben foglaltak alapján a társaság aszerzıdés szerint létrehozott létesítmények 20 éves hasznosítási jogát szerezte meg. Ahasznosítási jogért fizetett ellenértéket a számviteli törvény 26. §-ának (3) bekezdéseszerinti, ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékő jogként kell a számvitelielszámolásban szerepeltetni.

A számviteli törvény a vállalkozóra bízza, hogy a terv szerinti értékcsökkenésileírásnál milyen, az összemérés elvét szolgáló módszert választ a befektetett eszközeibekerülési értékének költségkénti elszámolására.

A módszer választásánál a számviteli törvény 52. §-ának (1)-(3) bekezdésének elıírásaiaz irányadók. A szóban forgó vagyoni értékő jog terv szerinti amortizációsmódszerének választásakor elsısorban a jog érvényességét (annak várható használatiidejét), a jog hasznosításából származó bevételek nagyságát, valamint az azzalkapcsolatos ráfordításokat kell figyelembe venni.

Mindezekbıl következıen általánosságban kijelenthetı, hogy nem ellentétes aszámviteli törvény elıírásaival, ha a tárgyi eszközök (ezen belül az ingatlanhozkapcsolódó vagyoni értékő jogok) terv szerinti értékcsökkenését idıarányosan, azonbelül a bruttó érték arányában gyorsított (degresszív) vagy késleltetett (progresszív)módszerrel határozza meg a vállalkozás. A gyakorlatban elterjedt évek számamódszere egy degresszív módszer (az elsı évben magas, majd fokozatosan csökkenıösszegő értékcsökkenés), azonban a módszer fordított alkalmazása progresszívértékcsökkenés-elszámolást is lehetıvé tesz.

A kérdés szerint a koncessziós szerzıdésben foglalt létesítmények megvalósításánakfinanszírozására hosszú lejáratú kölcsönt vett fel a társaság. A felvett kölcsön miatti,bekerülési értéknek nem minısülı kamatráfordítás a számviteli törvény 52. §-ának (3)bekezdése alapján csak azon eszközök terv szerinti értékcsökkenésének tervezésekor

vehetı

figyelembe, amelyek a vállalkozás könyveibe bekerültek, és amelyekre akölcsönt a társaság felvette.

A szóban forgó kérdésben tehát az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékő jog (ahasznosítási jog) terv szerinti értékcsökkenésének megtervezésekor a számvitelitörvény 52. §-a (3) bekezdésének rendelkezése a fent kifejtett ok miatt nem vehetıfigyelembe. Ettıl függetlenül azonban az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékő jogterv szerinti értékcsökkenésének tervezésénél a számviteli törvény 52. §-ának (2)bekezdése szerinti összes értékcsökkenési elszámolási lehetıség közül az eszközegyedi jellemzıi alapján a társaság szabadon választhat (a lineáris terv szerintiértékcsökkenés választását nem lehet kizárólagosan elıírni, vagyoni értékő jogok tervszerinti értékcsökkenése esetén sem).

[2000. évi C. törvény 52. § (1)-(3)]



34

34


7. eset

Vállalkozásunk egy másik gazdasági társaságban tulajdoni

részesedést szerzett. A megvásárolt cég üzletrészét a

t ı zsdén nem jegyzik, a vásárlással közvetlen irányítást

biztosító befolyást nem szereztünk. Döntésünk

megalapozása érdekében a vásárlás el ı tt átvilágíttattuk a

megvásárolandó vállalkozást. Az átvilágítás többmillió

forintos összegével növelni kell-e a bekerülési értéket,

vagy azt tárgyévi költségként számoljuk el?


A vásárolt eszközök bekerülési értékébe tartozó tételeket a számvitelrıl szóló 2000. éviC. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 47-50. §-ai tartalmazzák. A gazdaságitársaságban lévı tulajdoni részesedést jelentı befektetés bekerülési értéke - aszámviteli törvény 49. §-ának (3) bekezdése alapján - vásárláskor a részvényekért,

üzletrészekért fizetett ellenérték (vételár). Ezen túl a bekerülési érték része azeszközhöz (az üzletrészhez) egyedileg közvetlenül hozzákapcsolható tételek összege is,értelemszerően a számviteli törvény 47. §-ának (1)-(2), illetve (4) bekezdésébenfelsoroltak közül.

A számviteli törvény az eszközök bekerülési értékébe tartozó tételek között nemsorolja fel a megvásárolni kívánt vállalkozás átvilágításának költségeit. Nyilvánvalóanazért nem, mert az átvilágítási tevékenység és a beszerzésre kerülı részesedés (ésannak értéke) között nincs közvetlen kapcsolat. (Az átvilágítás eredménye ismeretébenpéldául lehet, hogy többet fizet vagy éppen kevesebbet az átvilágítást kérı, illetve az islehet, hogy az átvilágítás eredményeként nem is lesz részesedésvásárlás!) A leírtakból

következıen a részesedésvásárlás elıtt végzett átvilágítás költségeit nem indokolt abekerülési értékben figyelembe venni, azt a felmerülés idıszakában kell költségkéntelszámolni.

[2000. évi C. törvény 49. § (3)]



35

35


8. eset

Társaságunk vásárlás útján tulajdoni részesedést szerzett. Ezt

követ ı en t ı keemelésbı l kapott részvénycsomagot,

amelyet a rendkívüli bevételekkel szemben vettünk

állományba. Hogyan kell ez esetben a részvényeket

nyilvántartani? Az eladó évenkénti ütemezésben

visszavásárolja a részvényeket. A visszavásárlásokat

hogyan kell elszámolni? Kötelezı -e az átlagárfolyam

használata?


A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 62. §-a(1) bekezdésének elıírásából következik, hogy az azonos jogokat megtestesítıtulajdoni részesedést jelentı befektetések (a továbbiakban: részesedések)nyilvántarthatók beszerzésenként külön-külön, illetve csoportosan is.

A kérdés szerint a társaság vásárlás útján tulajdonosi részesedést szerzett. Ez az elsıbeszerzés.

Az eredménytartalék terhére végrehajtott tıkeemelésbıl is kapott részvényeket. Ez amásodik beszerzés.

Ha a részesedéseknél a csoportos nyilvántartás mellett döntöttek, akkor a másodikbeszerzés után ki kell számítani az átlagos (súlyozott) bekerülési értéket. Ezt követıenvalójában már olyan, mintha egy beszerzés lett volna azzal, hogy az átlagos beszerzésiár részben megfizetett, részben térítés nélkül átvett részbıl tevıdik össze.

Ha a részvénybeszerzéseket beszerzésenként külön-külön tartják nyilván, akkor azértékesítéskor meg kell jelölni, hogy melyik részvénycsomagból történt az eladás (az

elsı

bı

l, vagy a másodikból, vagy mindkettı

bı

l) és annak megfelelı

beszerzési áratkell a pénzügyi mőveletek ráfordításai között elszámolni (függetlenül attól, hogy azeladott részvényt vásárolták vagy térítés nélkül vették át). Az eladási árat a pénzügyimőveletek bevételei között kell kimutatni, majd össze kell vezetni a pénzügyimőveletek ráfordításai között elszámolt beszerzési árral (a kisebbik összegében), mivela részvények értékesítésekor csak az árfolyam-különbözet jelenhet meg azeredménykimutatásban. (Ezzel egyidejőleg a térítés nélkül átvett és eladott részvényekidıbelileg elhatárolt bekerülési értékét a rendkívüli bevételek között el kell számolni,az idıbeli elhatárolás arányos megszüntetésével.)

Ha a részvénybeszerzéseket csoportosan tartják nyilván, akkor az átlagos bekerülésiárnak megfelelı beszerzési árat kell a pénzügyi mőveletek ráfordításai között

elszámolni. Ez esetben is az eladási árat a pénzügyi mőveletek bevételei között kellkimutatni, majd a pénzügyi mőveletek ráfordításai között elszámolt beszerzési árralösszevezetve (a kisebbik összegében) kell a részvények értékesítésének árfolyam-különbözetét megállapítani. (Ez esetben az átlagos beszerzési ár térítés nélküli részévelkell az eladott részvények idıbelileg elhatárolt bekerülési értékét csökkenteni arendkívüli bevételek közötti elszámolással.)

A kérdésbıl nem állapítható meg, hogy a tulajdoni részesedés vásárlásakor arészvényekért milyen árat fizettek, a névértéknek megfelelıt, vagy annál többet, illetvekevesebbet. A vásárláskor fizetett ár befolyásolhatja az eredménytartalék terhéretörténı tıkeemelésbıl térítés nélkül kapott részvények bekerülési értékét, az anévértéktıl eltérı is lehet.

[2000. évi C. törvény 62. § (1)]



36

36


9. eset

Egy társaság (bt.) évek óta tyúktojás el ı állításával ésértékesítésével foglalkozik. Az Szt. 26. §-a alapján avásárolt jércéket (ha az állomány termelési kapacitásamegfelel ı ), amelyeket tojó tyúkká nevelnek, néhány hónappal tovább tartanak, mint egy év. A jércék bekerülési értéke 820 Ft/db. A tyúkokat 10-18 hónapostartás után értékesítik. A 10 hónapos tojatás alatt azelhullás 8-10 százalék, 18 hónapos tartás esetén újabb 10-15 százalék. Kérdés, az értékcsökkenést darabonként egy összegben azonnal el lehet-e számolni, vagy csoportos

beszerzésként 10-18 hónapra kell elosztani azt úgy, hogy megfeleljen az Szt. és a Tao-tv. el ı írásainak is?

Forrás: Számviteli Levelek 33. szám (2002. április 25.)

Mielıtt az értékcsökkenés elszámolására rátérnénk, szükségesnek tartjuk néhány - a nyilvántartássalkapcsolatos - kérdés tisztázását. Az egyik ilyen szabály, amely kizárólag a tenyészállatokra vonatkozik,hogy a tenyészállat tárgyi eszközként történı nyilvántartásának nem feltétele az, hogy tartósan (egy évetmeghaladóan) szolgálja a vállalkozási tevékenységet. Az Szt. 26. §-ának (6) bekezdése kifejezetten arrólrendelkezik, hogy "a tenyészállatok között kell kimutatni azokat az állatokat, amelyek a tenyésztés, atartás során leválasztható terméket (szaporulatot, más leválasztható állati terméket) termelnek, és atartási költségek ezen termékek értékesítése, vagy az egyéb (igateljesítmény, ırzési feladat, lovagoltatás)hasznosítás biztosítja a tartási költségek megtérülését, függetlenül attól, hogy azok meddig szolgálják avállalkozási tevékenységet".A másik kérdés, amelynek az egyértelmővé tételét indokoltnak ítéljük, az, hogy mikortól tekintendı egyállat tenyészállatnak. E tekintetben a tárgyi eszközökre adott általános meghatározásból [Szt. 26. §-ának(1) bekezdése] kell kiindulni, amely szerint" a tárgyi eszközök között a mérlegben (...) arendeltetésszerően használatba vett, üzembe helyezett anyagi eszközöket (...) kell kimutatni", ami azt

jelenti, hogy a vásárolt jérce még növendékállat, és akkor kell átsorolni a tenyészállatok közé, amikorelıször leválasztható terméket (tojást) ad.A leírtakból következıen a vásárolt jércéket nem a tárgyi eszközök között kell nyilvántartásba venni,hanem a vásárolt anyagok között. A jércék vételi árát anyagköltségként kell a növendékállatok - mintsaját termeléső készletek - bekerülési értékeként elszámolni. A tenyésztésbe állítás elıtti idıszakfelmerült költségei a növendékállatok bekerülési értékét növeli. Amikor a jércék rendeltetésszerőenleválasztható terméket (tojást) termelnek, akkor kell a tenyészállatok közé átsorolni azon az értéken,amely értéken (önköltségen) - mint növendékállatok - a könyvekben a saját termeléső készletek közöttszerepelnek (ez bizonyára lényegesen több, mint a 820 Ft/db).Az Szt. alapelvei között az egyedi nyilvántartás elvét - a költség-haszon összevetésének elvét figyelembevéve - fogalmazza meg. E két alapelv alapján a vállalkozás döntése, hogy a tojóbaromfit egyedileg vagycsoportosan tartja-e nyilván. Egyedi nyilvántartás esetén - az 50 ezer forint alatti bekerülési értékretekintettel - élhet a használatbavétel-kori egyösszegő értékcsökkenés elszámolásával, de ez nemkötelezı. Egyösszegő elszámolás esetén terven felüli értékcsökkenés-elszámolási kötelezettség csakakkor merülhet fel, ha a vállalkozás maradványértéket határozott meg.Indokolt maradványértéket meghatározni, mivel a tojatási idıszak végével a tyúkok jelentıs hányadaértékesítésre kerül, maradványértékként a várható eladási árral számolva.Az összemérés számviteli alapelvnek megfelelıbb (és egyszerőbb is kisállatok esetében) a használati idıalatti arányos értékcsökkenés elszámolása, amelyet megalapozhat a csoportos nyilvántartás, s ehhez iskapcsolódhat maradványérték. Ebben az esetben viszont az elhullások miatt terven felüli értékcsökkenéstis el kell számolni, amely a társaságiadó-alap csökkentéseként is figyelembe vehetı, ha annak oka

elháríthatatlan külsı

ok miatti megrongálódás [Tao-tv. 1. számú mellékletének 10/d) pontja]. A normál(a szakmailag elfogadott) elhullás ilyennek minısül. A rendkívüli elhullásnál azonban elıfordulhat, hogynem elháríthatatlan külsı okból következett be, ilyenkor az elszámolt terven felüli értékcsökkenésselmeg kell növelni az adózás elıtti eredményt,és az csak a tárgyi eszköznek a nyilvántartásból történıkivezetésekor - a számított nyilvántartási érték adóalapból történı levonásával - csökkenti az adózandó

jövedelmet.A döntésnél célszerő figyelembe venni, hogy a Tao-tv. elıírása a tenyészállat értékcsökkenési leírásáracsak egy normát tartalmaz, amely az Szt. elıírása szerint megállapított terv szerinti - beleértve azegyösszegő elszámolást is - értékcsökkenés összegével egyezik meg [Tao-tv. 1. számú mellékletének5/f) pontja], amelynek következtében - egyösszegő értékcsökkenés elszámolás esetén - a tenyésztésbeállítás évében valószínő negatív adóalap keletkezik, vagy legalábbis van ennek esélye, amely akövetkezı adóév eredménye terhére számolható el, vagyis évente ingadozó eredmény áll elı azelszámolás miatt. Az esetleges maradványérték egyösszegő elszámolás esetén csak a tárgyi eszköznek anyilvántartásból történı kivezetésekor csökkenti az adóalapot.



37

37


10. eset

Hogy történik az olyan eszközök id ı beli elhatárolásának

bevételként történı elszámolása,- amelyek támogatott

eszközök és a maradványértékük több, mint a támogatás

mértéke? Példa: egy társaság egy adott eszköz

beszerzéséhez támogatásban részesült 90 %-os

mértékben. A támogatás összege id ı belileg elhatárolásra

került,- az az adott eszköz értékcsökkenésével azonos

mértékben kerül bevételként elszámolásra. Az eszköz

maradványértéke 20 %. Még a passzív id ı beli

elhatároláson van összeg,- ugyanakkor écs-t már nemszámolunk el rá. Mi a jó megoldás?

Forrás: MKVK

A kérdésre adandó válasz két irányból közelíthetı meg. Az elsı az a magyarszabályozásnak megfelelı megoldás, amelynek során a maradványértékre esı arányoshalasztott bevételt vissza kell tartani, mert csak akkor oldható fel, ha a maradványértékköltségként, ráfordításként elszámolásra került. Ez a megoldás elméletileg

ellentmondásos, mert sérti az összemérés elvét, de megfelel a tv. szó szerintiszövegének. A megoldás tehát az, hogy addig nincs feloldás a halasztott bevételekbıl,amíg az eszközt valamilyen oknál fogva ki nem vezetik a könyvekbıl, azaz addigmarad így, amíg ráfordítás nem lesz a maradványértékbıl. Akkor lesz ráfordítás, haértékesítik, kiselejtezik, térítés nélkül átadják, stb.A másik lehetıség az IAS alapú közelítés, amelynek során a halasztott bevételeket ahasznos élettartam alatt kell feloldani, ezért a maradványértékre már nem tarthatóvissza halasztott bevétel. Ez a megoldás nem felel meg az Szt. szó szerinti szövegének,bár ezt többen vitatják. Segítségül egy számszaki példát bemásolok ide a válasz végére,amelyben mindkét megoldás megtalálható. Személy szerint én az elsı változat szerinti

megoldással értek egyet a hazai szabályozást figyelembe véve. A konkrét kérdésreadandó válaszhoz inkább csak a „B” változat szerinti rész kapcsolódik



38

38

Önköltségszámítási szabályzathozkapcsolódó kérdések



39

39


1. kérdés

A betéti társaságnak is meg kell-e tudnia állapítani a saját

előállítású termékek közvetlen önköltségét? Forrás: 2000. évi C. törvény kapcsolódó anyagok, H/170. Számviteli kérdés

Igen, de ez az egyszer ő sített beszámoló (egyszeres könyvvitel vezetése) vagy azegyszer ő sített éves beszámoló (kett ı s könyvvitelre alapozott) készítése mellett nemkötelezı , mivel ilyen esetekben a számviteli politikának nem kell tartalmaznia azönköltségszámítási szabályzatot, mert a saját termeléső készletek egyszer ő sített módon(a várható eladási árból visszaszámítással) meghatározott értéken szerepelhetnek a

mérlegben. A számvitelr ı l szóló 2000. évi C. törvényhez (a továbbiakban: számviteli törvény)kapcsolódó elı írásai:

- 14. §-ának (6) bekezdése: Az (5) bekezdés c) pontjában elı írt kötelezettség alólmentesül az egyszer ő sített beszámolót készít ı vállalkozó, az egyszer ő sített évesbeszámolót készít ı vállalkozó

- 62. §-ának (2) bekezdése: a saját termeléső készleteknél (befejezetlen termelés, félkészés késztermék, állatok) elı állítási költség az 51. § szerinti elı állítási költség, vagy azutókalkulációval meghatározott, illetve a norma szerinti közvetlen önköltség, vagy aFIFO-módszer szerint meghatározott elı állítási költség.

- 51. §-ának (1) bekezdése: Az eszköz bekerülési (elı állítási) értékének részét képezik azok a költségek, amelyek

a) az eszköz (termék) elı állítása, üzembe helyezése, bı vítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül

felmerültek,

b) az elı állítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, továbbá

c) az eszközre (termékre) megfelelı mutatók, jellemzı k segítségével elszámolhatók

(együttesen: közvetlen önköltség).

- 98. §-ának b) pontja: Az egyszer ő sített éves beszámoló készítése során: b) a saját termeléső készlet - a 66. §-ának (1) bekezdésében rögzítettekt ı l eltér ı en a mégvárhatóan felmerülı költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladási áron isértékelhet ı .

- 105. §-ának (4) bekezdése: Az egyszer ő sített mérlegben a saját termeléső készletet (befejezetlen termelést, félkész és készterméket, növendék-, hízó- és egyéb állatot) amég várhatóan felmerülı költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladásiáron is ki lehet mutatni.

Az elı bbiekbı l következik (de ez a vállalkozás saját érdeke is), hogy kell kalkulációt készíteni, hiszen a saját elı állítású termékek közvetlen önköltségét meg kell állapítani,csak ennek módszerei egyszer ő bbek lehetnek (nem kötelezı önköltségszámítási

szabályzatot készíteni, nem kötelezı az utókalkuláció módszerét alkalmazni). [2000. évi C. tv. 14. § (6), 51. § (1), 98. § b), 105. § (4) )



40

40


2. kérdés

Vállalkozásunk szoftverfejlesztéssel foglalkozik. A saját

fejlesztésű programjainkat - több éve - magunk értékesítjük.

A szoftvereket cd-re írjuk, dokumentációt készítünk,

csomagoljuk. Hogyan kell a szoftverfejlesztés költségeit

elszámolni (aktiválható-e), illetve mi a helyes számviteli

elszámolás a program egyes példányainak előállítása

kapcsán? Forrás: 153/2010/Szt. 25. § (7)/ISZ

A saját elı állítású szoftvert - mivel elı állítása után a vállalkozás tevékenységét tartósan szolgálja - a számvitelr ı l szóló 2000. évi C. törvény 25. §-a (7) bekezdésének megfelelı en a befektetett eszközök között, szellemi termékként indokolt kimutatni. Akifejlesztett, jogvédelem alatt álló szoftver felhasználásával a szoftver elkészülte -

számviteli szempontból üzembe helyezése - után állítja elı

a vállalkozás az elkészült szoftver másolatait, azok dokumentációját, csomagolását. Az elı állítás után avállalkozás ezeket a másolt példányokat, illetve az ezekre vonatkozó felhasználási

jogokat értékesíti.

A számviteli elszámolás a fent leírt folyamatot követi. Az elkészült egyes másolatokat késztermékként indokolt készletre venni, oly módon, hogy a késztermék önköltségetartalmazza egyrészt a fizikai elı állítás költségeit (adathordozó, dokumentáció,speciális csomagolás, munkabér, közterhek stb.), másrészt a szoftverértékesítéskor aszoftverhez adott felhasználási jog önköltségét, ami nem más, mint a befektetett eszközök között nyilvántartott és üzembe helyezett saját elı állítású szoftver

értékcsökkenésének az egy legyártott példányra jutó (arányos) része. Az értékcsökkenés számítása történhet

- teljesítményarányosan, amennyiben a vállalkozás az adott szoftverbı l várhatóanértékesíthet ı példányszámot tudja jobban megbecsülni,

- vagy id ı arányosan, ha a szoftver értékesítésének id ı tartama becsülhet ı jobban. (Ezutóbbinál is becsülni kell azonban az éven belüli példányszámot; csak

példányszámarányos értékcsökkenés számolható el a késztermék közvetlenönköltségében!)

Ezt követ ı en az értékesítés elszámolása, illetve az esetleges további más gazdaságiesemények (pl.: hiány, selejtezés, értékvesztés) elszámolása megegyezik a késztermékek elszámolásával kapcsolatos általános szabályokkal.

[2000. évi C. törvény 25. § (7), 28. § (2) bekezdésének b) pontja]



41

41


3. kérdés

Cégünk könyvkiadással foglalkozik. Egyre több könyvünk jelenik meg a

hagyományos könyvformátum mellett letölthető formában az interneten,

amelyet egy külföldi bizományos segítségével, külföldi letölthetőséget

biztosítva valósítunk meg. Hogyan kell elszámolni az ilyen formátumú

könyv előállítását és értékesítését, hogyan kezelhető a szerzői jogok

kérdése? Forrás: H/51. Számviteli kérdés

A fenti gazdasági események számviteli elszámolására két elszámolási lehet ı ség is kínálkozik. A kétféle elszámolás közöttielhatároló ismérv az értékesítési módszer, illetve az értékesíteni kívánt termék tartalma lehet. Az egyik esetben az elı állított termék (internetes felületen elhelyezett információ) értékesítési mennyisége valamilyen elı zetesen rendelkezésre állóinformáció (elı zetes piackutatás, papír alapú korábbi értékesítési adatok stb.) alapján elı re becsülhet ı , tervezhet ı , ekkor számviteli elszámolása saját termeléső készletként történhet (lásd I. pont). A másik esetben nem az értékesítési mennyiség,hanem az adott termék (információ) hozzáférési id ı tartama (tehát azon id ı szak, amely alatt a dokumentum az adott internetesoldalon hozzáférhet ı , letölthet ı ) kalkulálható, illetve szerzı désben rögzített. Ebben az esetben indokolt az elı állított terméket (információt) saját elı állítású szellemi termékként nyilvántartani (lásd II. pont).

I. Az internetes felület(ek)en elhelyezett, szerzı i jogi védelem alá tartozó termékek (információk) elı állításának ésértékesítésének elszámolása számviteli szempontból lényegében ebben az esetben nem különbözik a hagyományos, papíralapúdokumentumok számviteli elszámolásától. A vállalkozás egy terméket állít elı , mely terméket vagy a saját internetes oldalánhelyez el, vagy bizományosi konstrukcióban a bizományos teszi hozzáférhet ı vé a világhálón. A termék elı állításának önköltsége kalkulálható, értékesítésére viszont - a hagyományos könyvvel szemben - számos esetben sor kerülhet a költségek számottevı emelkedése, illetve az alkotás rendelkezésre állásának csökkenése nélkül.

Amennyiben egy kiadó vállalkozás egy kiadandó könyvet papíralapú (hagyományos) formában és internetes felületenelhelyezett (a felhasználó által letölthet ı ) formában is elı kívánja állítani és értékesíteni, akkor az adott könyv elı állításának (mint gazdasági tevékenység) elı készítése során meg kell terveznie az adott termék értékesíteni szándékozott mennyiségét mind a papíralapú termék (esetünkben a könyv), mind az elektronikus formában elı állított termék (letölthet ı dokumentum) esetében,és az így elkülönített termékek közvetlen önköltségét is külön-külön kell meghatároznia és elszámolnia, illetve az elkészült termékeket ezen az önköltségen készletre vennie. (Erre természetesen azért is szükség van, mert a kétféle termék amellett, hogyugyanarra a szerzı i mő re támaszkodik, elı állítási költségük különbözı költségelemekbı l épül fel.) A mindkét elı állítási formát érint ı költségelemeket (így a szerzı honoráriumát is) a tervezett értékesítési mennyiségek arányában indokolt megosztani.Természetesen az elektronikus formában elı állított termék esetében fizikailag nem, csak nyilvántartási, elszámolási

szempontból beszélhetünk készletrevételr ı l. Ha az értékesítési mennyiség elmarad a tervezett ı l, és nincs reális esélye a további példányok értékesítésének, akkor amegmaradt készletet selejtezni kell. Amennyiben az elektronikus formában értékesített mennyiség meghaladja a készletet, akkor természetesen az elfogyott készlet tovább már nem csökkenthet ı .

A készletre vett termék közvetlenül is értékesíthet ı , vagy közvetít ı (megbízott) külföldi partner igénybevételével történhet, melyutóbbi konstrukció alapvet ı en kétféleképpen valósulhat meg. Elsı esetben a bizományos (közvetít ı ) olyan adásvételi szerzı dést köt, melyben az eladó a megbízó és a vevı a külföldi fél, és a megbízott a számlán feltünteti, hogy bizományosi szerzı désalapján az üzletet a saját nevében kötötte meg. Ekkor a számlán az eladó és a külföldi vevı mellett a bizományos neve isszerepel, mint a számla kiállítója. Ebben az elszámolási konstrukcióban az adásvétel az eladó és a külföldi vevı között történik,így ezt értékesítésként kell elszámolni; a bizományosi (közvetít ı i) szolgáltatás díja az ügynöki jutalék, mely szolgáltatásról abizományos állít ki számlát.

A másik elszámolási lehet ı ség, amikor a külföldi vevı részére kiállított számlán eladóként kizárólag a megbízott neve szerepel(tehát a bizományos értékesít), illetve ezt megelı zı en a megbízó (eladó) értékesít a bizományos felé. Ebben az esetbenbizományosi díjat nem kell számlázni, mivel az a beszerzési ár és az eladási ár különbözeteként fog megjelenni abizományosnál.

Amennyiben a vállalkozás a fent vázolt bizományosi konstrukciók közül az elsı t választja (tehát ügynökként használja aközvetít ı t, aki szolgáltatásáról számlát állít ki), akkor az eladó és vevı közötti kapcsolat minden egyes értékesítésnél megmarad (a vevı minden esetben végfelhasználó), a készletet az értékesítés ütemében kell csökkenteni, külföldön történı értékesítésesetén az árbevétel exportértékesítés nettó árbevételeként számolandó el, míg a második esetben a termék bizományosnak történı , általában kizárólagos (másnak a felek szerzı désébı l következı en el nem adható) értékesítésénél a teljes készletet kikell vezetni.

A szerzı i jogok kezelésében a szerzı (k) és a kiadó közötti szerzı dés az irányadó, tekintettel a szerzı i jogról szóló jogszabályraés a Polgári Törvénykönyv vonatkozó részeire is. A szerzı t mindazon jogok megilletik mő vének internetes felületen elhelyezett változatával kapcsolatosan, mint annak nyomtatott változatát illet ı en. Így különösen szerzı désben indokolt szabályozni a mő

elektronikus változata továbbértékesítésének módjait, tervezett értékesítési mennyiségét, valamint a szerzı t megillet ı - azértékesítés nagysága alapján számolt - honorárium nagyságát is.

II. Ebben az elszámolási konstrukcióban meg kell határozni az elı állított szellemi termék bekerülési értékét (beleértve azelı állítással összefüggésben felmerült összes költségelemet, így a szerzı (kézirat elkészítéséért járó) honoráriumát, annak arányos részét is), majd ezen az értéken kell azt az immateriális javak közé felvenni. Az így elı állított szellemi termék értékcsökkenési leírását a tervezett értékesítési id ı tartam ismeretében lineárisan indokolt elszámolni, az értékesítési árbevételalakulásától függetlenül. Természetesen a bizományosi konstrukció ebben az esetben is alkalmazható, illetve a szerzı i jogi

kérdések is megegyeznek az elsı pontban leírtakkal. [2000. évi C. törvény 25. § (7); 2000. évi C. törvény 51. § (1)-(2); 2000. évi C. törvény 74. § (2)]



42

42


4. kérdés

Vállalkozásunk ültetvényt telepített, amely a telepítés

negyedik évének végén fordult termőre. Az ültetvény a

telepítés negyedik évében már termést adott. Figyelembe

kell-e venni az ültetvény bekerülési értékében a termés

betakarítása érdekében felmerült költségeket, ha a termést

értékesítjük? Forrás: 306/2010/Szt. 47. § (8)/ISZ

A könyvviteli elszámolás szempontjából a számvitelr ı l szóló 2000. évi C. törvény (atovábbiakban: számviteli törvény) 26. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint a tárgyi eszközkategóriában az ingatlanokon belül az egyéb építmények közé tartozik az üzembehelyezett ültetvény támberendezésével együtt, bele nem értve az általa elfoglalt

földterületet.

A számviteli törvény 26. §-ának (7) bekezdése szerint a megkezdett ültetvénytelepítésbekerülési értékét az ültetvénytelepítés befejezéséig, azaz az ültetvény üzembehelyezéséig a beruházások között kell nyilvántartani. Az ültetvény bekerülési értéke aszámviteli törvény 47. §-ának (1) bekezdése, valamint 51. §-a (1) bekezdésének a)-c)

pontja értelmében az ültetvény telepítésének, termı re fordulásáig ápolásának, pótlásának közvetlen költségein túlmenı en magában foglalja az ültetvény telepítésévelkapcsolatos tervezés, terület-elı készítés, valamint a támberendezés létesítésének,elı állításának költségeit, továbbá a próbaüzemeltetés közvetlen költségeit is.

A számviteli törvény 47. §-ának (8) bekezdése szerint az eszköz bekerülési értékét csökkenti a próbaüzemeltetés során elı állított, raktárra vett, értékesített termék -

elı zetesen beruházásként elszámolt - elı állítási költsége, ennek hiányában azállományba vételkori piaci értéke, illetve a még várhatóan felmerülı költségekkelcsökkentett eladási ára, várható eladási ára. A próbaüzemeltetés során elı állított termék elı állítási költségének részét képezi a termék betakarítása érdekében felmerült költség is.

A leírtakból következı en a negyedik évben termett termés elszámolása (akészletnyilvántartás folyamatos vezetését feltételezve) a következı képpen történik:

- a próbaüzemeltetés során elı állított, megtermelt terméket készletre kell venniközvetlen önköltségen, legfeljebb a ténylegesen felmerült költségek összegében, illetveha ennél kisebb érték ő a várható eladási ár, akkor a várható eladási áron (T 582 - K

161-162 és T 23-25 - K 581),- az értékesített terméket ki kell vezetni a könyvekbı l a készletre vételi értéken (T 581 -K 23 - 25),

- az értékesítésbı l származó árbevételt és a fizetend ı általános forgalmi adót el kellszámolni (T 31 - K 91-94, 467).

Az ültetvény a beruházás befejezését követ ı en a beruházás rendeltetésszer ő használatbavételével, termı re fordulásával, üzembe helyezésével válik termı

ültetvénnyé, befejezett beruházássá, amelyet az egyéb építmények között kellállományba venni.

[2000. évi C. törvény 26. § (2), 47. § (8)]



43

43


5. kérdésCégünk ikratermelés céljából tokhalakat tenyészt. A húsukért tenyésztett halakat öt évig, az ikráért tenyésztett halakat öt-hat évig tartjuk. Kérdés, hogy a halak vásárlásakor milyen könyvelési tételeket kell könyvelni, milyen bizonylat alapján? A vásárolt halakat készletként vagy tárgyi eszközként kell kimutatni? A tárgyi eszközként kimutatott halakra kell-e értékcsökkenést elszámolni? Hogyan kell azélő állatok gyarapodásából, korosodásából adódó értéknövekedést kezelni? Rendkívüli káresemény (például elhullás) bekövetkeztekor az elpusztult halakat számba kell-e venni és milyen dokumentációs kötelezettség van (például leltározási kötelezettség)? Az állatok vágásakor milyen számviteli bizonylatnak kell készülnie? Kell-e terven felüli értékcsökkenést elszámolni a halászati gépekreés az épületre, ha állatelhullás (káresemény) miatt a telephely csökkentett kapacitással működik? Forrás: 67/2010. Számviteli kérdés

A beszerzés számviteli elszámolás alapbizonylata a számla, a szállítólevél, az állatállomány bevételibizonylat.

A húsukért tenyésztett halakat mindaddig, míg azok értékesítésre nem kerülnek, a saját termeléső készletek között kell kimutatni.

Ha a tenyésztett halakat ikratermelésbe vonják, akkor a saját termeléső készletbı l a tárgyi eszközök közé át kell sorolni. Az átsorolás id ı pontja az, amikor a hal ikratermelésre biológiailag alkalmassá válik. Az

átsorolást a hal elı állítási költségén (közvetlen önköltségén) kell elszámolni. Ha a készletek közül a tárgyi eszközök közé át kell sorolni a halakat, akkor azt az állatszámadásbandarabban és tömegben is át kell vezetni. A készletek között kimutatott halak értéknövekedését elı állításiköltségen (közvetlen önköltségen) kell kimutatni. Az önköltség megállapítása utókalkuláció alapjántörténik.

A számviteli törvény 46. §-a (3) bekezdésének elı írása alapján az eszközöket leltározással ellenı riznikell. Ebbı l következı en a mérlegben kimutatott készletet (növendék-, hízóállatokat) és tárgyi eszközt (tenyészállatokat) a mérlegfordulónapra vonatkozóan leltárral kell alátámasztani. A leltárnak készletek esetében az állatállományt darabban és tömegben (kg-ban), tenyészállatok esetében legalább darabbanis tartalmaznia kell. A leltározás alapbizonylatait a leltárkészítési és leltározási szabályzatban kellrögzíteni. Készletek esetén - a vállalkozás szabályzatában rögzítetten - ez lehet az úgynevezett

próbahalászat során kiállított állatmérlegelési jegyzék is. Mivel a káreseményeket (például elhullás) is a könyvekben rögzíteni kell, az elszámolás számvitelibizonylat alapján történhet. A káresemények számviteli bizonylata lehet az úgynevezett elhullási napló is,amely tartalmazza a kár okát, a kárt darabban és tömegben, illetve az elhullott hal megsemmisítéséreválasztott eljárást. A kár elszámolásának azonban más bizonylatai is lehetnek, például hatóságiállatorvos által felvett jegyzı könyv, az elhullott hal megsemmisítésére vonatkozó bizonylat stb.

A káresemény dokumentálása és számviteli elszámolása az elı bbiekben leírtak szerint történik. A készlet évközi leltározását - függetlenül attól, hogy év közben káresemény történik - a számviteli törvény nemírja elı . A készlet leltározását kötelezı en mérlegfordulónapra vonatkozóan kell elvégezni.

A tenyészállatok értékcsökkenését - mint minden tárgyi eszköz értékcsökkenését - a számviteli törvény 52.§-a alapján kell meghatározni. Az értékcsökkenési leírás módszerét (lineáris, progresszív stb.) aszámviteli politikában kell rögzíteni. Fontos azonban a figyelmet felhívni arra, hogy a tenyészállatok üzembe helyezésekor is a hasznos élettartam végén - a kérdésben leírtak szerint ez 5-6 év - várhatómaradványértéket is meg kell határozni. Ez a konkrét esetben azt jelentheti - ha a tenyésztésbı l kivont halakat húsként kívánják értékesíteni -, hogy az üzembe helyezéskor ismert információk alapján meg kellállapítani a halak várható eladási árát (húsértékét). Amennyiben az így megállapított maradványérték

jelent ı snek minı sül, akkor azt a terv szerinti értékcsökkenés meghatározásánál figyelembe kell venni. A halak vágása esetén - ha az külsı félnek kerül értékesítésre - az állománycsökkenés számvitelibizonylata a szerzı d ı felek által (például szállítólevél), illetve a vállalkozás által meghatározott bizonylat (készletkiadási bizonylat, állatmérlegelési jegyzék stb.) lehet.

Ha egy telephely - a korábbi mő ködési feltételekhez viszonyítva - csökkentett kapacitáson üzemel, akkor a tárgyi eszköz üzembe helyezésekor megállapított értékcsökkenés megtervezésekor figyelembe vett körülményekben lényeges változás következhetett be, ezért a számviteli törvény 53. §-a (5) bekezdésének elı írása alapján a vállalkozás üzembehelyezésekor megállapított terv szerinti értékcsökkenést megváltoztathatja. Ebbı l következı en a csökkentett kapacitással történı mő ködés önmagában nemalapozza meg a terven felüli értékcsökkenés elszámolását. A telephely tárgyi eszközeire akkor kellene(lehetne) terven felüli értékcsökkenést elszámolni, ha a tárgyi eszközöket érte volna káresemény (és nema halállományt).[2000. évi C. törvény 26. § (6), 28. § (3) b), 53. § (1) b), 78. § (2)]



44

44


6. kérdés

Mi a próbaüzem feladata, van-e időkorlátja a

próbaüzemeltetésnek? Mi van akkor, ha a környezetvédelmi

szakhatóság engedélye nélkül kezdik meg a próbaüzemet,

esetleg a normál üzemi termelést? Számviteli szempontból

ennek milyen következményei lehetnek? Forrás: 37/2003. Számviteli kérdés

A próbaüzem feladata az üzembe helyezend ı beruházás összes gépeinek,berendezéseinek és az azok használatát biztosító építményeknek együttes ésmeghatározott ideig történı üzemszer ő mő ködtetése, célja annak megállapítása, hogy arendeltetésszer ő , rendszeres és folyamatos üzemeltetés biztosított-e, és a beruházásalkalmas-e a beruházás céljaként meghatározott feladatok ellátására. A

próbaüzemeltetésnek id ı beli korlátja nincs. Nem számviteli kérdés, hogy környezetvédelmi szakhatósági engedély nélkülmegkezdhet ı -e a próbaüzem. Ha viszont a környezetvédelmi szakhatósági engedélyszükséges a normál üzemi termelés, gyártás megkezdéséhez, akkor a gépeket,berendezéseket üzembe helyezni, rendeltetésszer ő en használatba venni (aktiválni) csak akkor lehet, ha a környezetvédelmi szakhatósági engedélyt megkapták. Ebbı lkövetkezı en, a még nem aktiválható gyártósor bekerülési értéke alapján terv szerintiértékcsökkenést sem lehet elszámolni.

Ha az elı bbiek szerinti környezetvédelmi szakhatósági engedély megadásának az a feltétele, hogy a gyártósorhoz kapcsolódó kiegészít ı eszközök (szennyvíztisztító,

zajvédelmi berendezés, légtisztító berendezés) elkészüljenek, akkor ezeket az eszközöket a gépsorral egyidejő leg kell aktiválni.

Ha a környezetvédelmi szakhatósági engedély szükséges a normál üzemi termelésmegkezdéséhez, és ha ez az engedély még hiányzik, akkor az üzembe helyezés, arendeltetésszer ő használatbavétel elı tti termelés költségei is a próbaüzemeltetésköltségei közé tartoznak.

A próbaüzemeltetésnek (a próbaüzemeltetés alatti termelésnek) a számvitelr ı l szóló2000. évi C. törvény 51. §-ának (1)-(2) bekezdés szerinti költségeit elsı dlegesen agyártósor bekerülési értékeként (beruházásként) kell elszámolni. A próbaüzemeltetéssorán elı állított és raktárra vett termékek, teljesített szolgáltatások kalkulált elı állítási

költségeivel (maximum azok piaci értékével, illetve a várható költségekkel csökkentett eladási árával) csökkenteni kell a próbaüzemeltetés beruházásként elszámolt költségeit. A próbaüzemeltetés tényleges költségei és az azokat csökkent ı kalkulált elı állításiköltségek közötti különbözet a gyártósor bekerülési értékét növelı tétel marad.

A kalkulált elı állítási költség természetesen nem tartalmazhat értékcsökkenési leírást,mivel a próbaüzemeltetés alatti termelés tárgyi eszközeit a próbaüzemeltetésbefejezéséig nem lehet aktiválni. Így a termékek készletrevételi kalkulált önköltségénélsem lehet amortizációt figyelembe venni. Ebbı l következı en, a környezetvédelmiszakhatósági engedélyhez kötött és az ilyen engedély hiányában megkezdett normálüzemi termelés, gyártás esetén az el nem számolt értékcsökkenés valóban torzulást eredményezhet a termék önköltségénél, a vállalkozás eredményénél, a gazdaságossági

elemzéseknél, a valós vagyoni érték és a saját t ı ke kimutatásánál. [2000. évi C. törvény 47. § (1), (8), 51. § (1)-(2)]



45

45


7. kérdés

Hogyan kell elszámolni a próbaüzemeltetés ideje alatt

előállított késztermékek költségeit? Beleszámítanak-e a

próbaüzem során a gépek üzemeltetésének költségei az

előállított termékek értékébe? Forrás: 336/2010/Szt. 51. § (1)/ISZ

1. A gépsor próbaüzemeltetése alatt elı állított késztermékek közvetlen és közvetett költségeit elsı dlegesen az 5. számlaosztályban kell elszámolni, majd a Saját elı állításúeszközök aktivált értéke számlával szemben kell azt - mint a bekerülési érték részét képezı tételt - a Beruházások számlán állományba venni. Az elı állított késztermékek

közvetlen önköltségével a késztermékek készletre vételekor (legkésı

bb azok értékesítésekor, ha az elı bb van, mint a gépsor aktiválása, és így nem biztos, hogy agépsor aktiválásakor) kell csökkenteni a gépsor Beruházások számlán kimutatott bekerülési értékét a Saját elı állítású eszközök aktivált értéke számlával szemben, majd - ha van - a készletre vételt elszámolni a Saját elı állítású készletek állományváltozásaszámlával szemben.

2. A gépsor üzemeltetéséhez, mő ködéséhez szükséges segédanyagok (körf ő részlapok,kenı anyagok, alkatrészek stb.), továbbá a gépek javításának, karbantartásának költségeit is az 1. pontban leírtak szerint kell a Beruházások számlán elszámolni. Ezenköltségeket azonban nagyon nehéz a saját termeléső készletek közvetlen önköltségeként

figyelembe venni. Ha ezen költségeket a számvitelr ı l szóló 2000. évi C. törvény 51. §-a(1) bekezdésének b) vagy c) pontja alapján nem lehet a termékek közvetlenönköltségében számításba venni, akkor azok maradnak a gépsor bekerülési értékében.

[2000. évi C. törvény 47. § (7), 51. § (1)]



46

46


8. kérdés

Egy társaság tenyészkancák tartására kötött szerződést. A

szerződés értelmében a lovak tulajdonosa a tartásért nem

fizet, azonban a fedeztetéskor születendő kiscsikók a

társaság tulajdonába kerülnek. Hogyan kell elszámolni a

társaságnak ezeket a gazdasági eseményeket? Forrás: 49/2011. Számviteli kérdés

A szerzı désben foglaltak két, egymással szoros összefüggésben lévı gazdaságieseményt rögzítenek, a lovak gondozását (tartását) és ennek ellenében a kiscsikók átadását. A szerzı d ı felek a Polgári Törvénykönyv 378. §-a alapján lényegébencsereszerzı dést kötöttek, a bértartónak a tartás költségeit a lovak tulajdonosa

természetben, a kiscsikók tulajdonba adásával fizeti meg. A hivatkozott jogszabályhelyszerint cserekor az adásvétel szabályait kell megfelelı en alkalmazni.

Mindezek alapján a helyes számviteli megoldás az lenne, ha a társaság a bértartást számlázná a tenyészkancák tulajdonosának, aki a fedeztetés után megszületett kiscsikókat eladná a társaság részére. (Az eladási árat a tartási díj alapján lehetnemeghatározni és az értékesítésbı l és vásárlásból adódó fizetési kötelezettségek teljesítésénél beszámítást alkalmazni.)

Ez esetben a lovak tartásával kapcsolatosan a társaságnál elszámolt költség minı sül aszámviteli törvény 51. §-a (2) bekezdésének megfelelı en a nyújtott szolgáltatásközvetlen önköltségének, amely alapján a bértartás csereértéke kalkulálható.

[A számviteli törvény 50. §-ának (2) bekezdése]



47

47


9. kérdésVállalkozásunknál beruházás valósult meg. A beruházás időszakában acég termelőtevékenysége több nagyságrenddel lecsökkent. Az előállított termékekre az önköltség-számítási szabályzatunk (ennek elkészítéséretársaságunk kötelezett) szerinti közvetlen önköltség meghatározása atermelési volumen csökkenése miatt torz értékarányokat eredményez,ezért a saját rezsis beruházás keretében előállított tárgyi eszközök bekerülési értékének meghatározására sajátos megoldást kívánunk alkalmazni. A bekerülési érték meghatározása úgy történne, hogy azüzleti év teljes termelési költségéből levonnánk bizonyos kiválasztott költségnemeket és költségféleségeket (például értékcsökkenési leírás,karbantartás, állásidő stb.), az ezután fennmaradó költségeket olyannak tekintenénk, mint a saját rezsis beruházás keretében előállított tárgyi eszközök bekerülési értéke. Elfogadható-e ez az önköltség-számítási módszer? Forrás: 20/2010. Számviteli kérdés

A kérdésben szereplı társaság önköltség-számítási szabályzat készítésére kötelezett. Atársaság önköltség-számítási szabályzatában rögzített belsı eljárási rendnek viszont meg kell felelnie a számviteli törvény elı bb hivatkozott elı írásainak.

Az önköltség-számítási szabályzatban rögzíteni szükséges, hogy a mérlegforduló-napisaját termeléső készletek közvetlen önköltségét milyen módszer (norma szerinti,utókalkuláció stb.) alapján kell meghatározni, annak helyességét hogyan kelldokumentálni. A társaságnak azt is szabályozni szükséges, hogy önköltségszámítást teljes kör ő (minden termékre, tevékenységre kiterjed-e), vagy csak az év végén meglévı készletekre, illetve a számviteli törvény által megkövetelt egyéb esetekben (példáulsaját rezsis beruházás, saját termeléső készlet apportálása stb.) van.

A társaság bármilyen önköltség-számítási módszert is választ, az elı bb leírtakon túllegalább a következı ket szabályoznia szükséges: önköltségszámítás tárgya, akalkulációs egység és a kalkulációs séma meghatározása, a kalkulációs tételek tartalma és azok bizonylatai, ezen bizonylatok a f ı könyvi könyveléssel valóegyeztetésének a lehet ı ségét a társaság hogyan biztosítja.

Az önköltségszámítással szemben támasztott alapelv, annak pontossága ésmegbízhatósága. Ezen alapelvbı l következik, hogy az önköltségszámítás során akalkuláció tárgyára csak annyi költséget lehet elszámolni, amennyi annak elı állításával kapcsolatosan közvetlenül és ténylegesen felmerült, valamint mindenköltséget csak egyszer lehet figyelembe venni.

Az elı bb leírtakból következı en a saját elı állítású eszközök aktivált értékének megállapítására vonatkozóan is a társaságnak az önköltség-számítási szabályzatábanbelsı eljárási rendet kell kialakítania, amelynek a számviteli törvény 51. §-ábanmeghatározott feltételeket teljesítenie kell.

A számviteli törvény 51. §-ának elı írásából adódóan a saját rezsis beruházásoknál is

alapfeltétel a költségek egyedi győ jtése és minı sítése. Ebbı l következı en a társaságáltal alkalmazni kívánt módszer nem felel meg a számviteli törvény el ı írásainak.

Érdemes megjegyezni továbbá, hogy a számviteli törvény 51. §-a (1) bekezdésének elı írása szerint a közvetlen önköltségben az elı állítás során közvetlenül felmerülı ,szorosan kapcsolatban lévı , illetve megfelelı mutatók, jellemzı k segítségévelelszámolható költségek vehet ı k figyelembe. A kérdésben leírt tényállás atermelı tevékenység tartalmát nem részletezi, de a tényállás azt rögzíti, hogy a társaságtermelı tevékenysége lesző kült. Feltételezhet ı , hogy a termelés során például állásid ı volt. Az állásid ı höz kapcsolódóan felmerült költségek nem a termelést szolgálják, ígyezen költségek az eszközök - így a saját rezsis beruházás, el ı állított termék - közvetlen

önköltségében nem jelenhetnek meg (a társaság önköltség-számítási szabályzatának isösszhangban kell lennie ezzel).

[2000. évi C. törvény 51. § (1), (4)]



48


10. kérdésVállalkozásunk a termelő tevékenységéhez megváltozott munkaképességű,súlyosan fogyatékos dolgozókat foglalkoztat. A foglalkoztatás után, a foglalkoztatotti létszám alapján támogatást kapunk, amit - mint költségek ellentételezésére kapott támogatást - egyéb bevételként számolunk el. Problémát jelent azonban, hogy mivel a megváltozott munkaképességű, súlyosan fogyatékosdolgozók munkateljesítménye, munkahatékonysága sokkal alacsonyabb egy egészséges dolgozóénál, viszont a kifizetett bérük azonos, ezért azönköltségszámításnál az elkészült termékek közvetlen önköltségébebeszámítandó, az elkészítésére jutó közvetlen bérköltség aránytalanul magas.Ennek következtében megnövekszik az önköltségen nyilvántartott késztermékeink értéke. Az önköltségszámításkor csökkenthető-e a foglalkoztatás kapcsán kapott támogatással a késztermék önköltségébe bekerülő közvetlen bérköltség? Gazdálkodásunk csak a támogatással együtt nyereséges és a megváltozott munkaképességű, súlyosan fogyatékos dolgozó foglalkoztatására vonatkozódöntés is a támogatás figyelembevételével született meg.

Forrás: 79/2004. Számviteli kérdés

Az önköltségszámítás az az eljárás, amely során a vállalkozás megállapítja egy adott eszköz elı állítására felhasznált er ı forrásai pénzben kifejezett értékét, azaz az adott eszköz elı állítási értékét. Az önköltségszámítás e célján nem léphet túl, nem

foglalkozhat az elı állított eszköz, készlet nyereségességével, az elı állítás

hasznosságával. Az önköltségszámítás csak adatot szolgáltat az adott eszközelı állításának költségeir ı l. A kérdésben leírt esetben e költségek közé tartozik amegváltozott munkaképességő , súlyosan fogyatékos dolgozók részére kifizetett bérköltség is. Valójában tehát ezek a költségek helyesen épülnek be az elı állított készlet közvetlen önköltségébe.

Az - természetesen - elı fordulhat, hogy az így kapott közvetlen önköltség aránytalanulmagas, esetleg már az értékesítésben a piaci viszonyok mellett nem is tudna megtérülni.

A vállalkozás azonban a megváltozott munkaképességő , súlyosan fogyatékos dolgozók foglalkoztatásával értékesítési árbevétele mellett támogatási bevételre is szert tesz,amelyet egyéb bevételként mutat ki, és ezzel a bevétellel együtt tevékenysége már

valószínő leg nyereségessé válhat. Ez a bevétel azonban nem közvetlenül a termék elı állításához vagy értékesítéséhez kapcsolódik, hanem a megváltozott munkaképességő , súlyosan fogyatékos dolgozók foglalkoztatásához. (Akkor is járna atámogatás, ha a dolgozók nem állítanának elı értékesíthet ı terméket.) Mindezekbı lkövetkezik, hogy a megváltozott munkaképességő , súlyosan fogyatékos dolgozók

foglalkoztatásáért kapott támogatás összege nem módosíthatja az elı állított készletek önköltségét, hiszen az önköltség valósan mutatja az elı állítás költségeit. Az már nemtartozik az önköltségszámítás témaköréhez, hogy ezek a költségek milyen bevételekenkeresztül térülnek meg.

Megjegyezzük továbbá: ha a mérlegfordulónapon a vállalkozás könyveiben azelı állított készletek a várható piaci árnál (jelent ı sen és tartósan) magasabb elı állításiértéken szerepelnek (mint ahogy ez a megváltozott munkaképességő , súlyosan

fogyatékos dolgozók aránytalanul magas bérköltsége miatt valószínő síthet ı ), akkor azadott készletre értékvesztést kell elszámolni.

[2000. évi C. törvény 51. § (1)]

kiadott esetek megoldásokkal

Documents