kis énekeskönyv (pozsony, 1901) · 2013. 6. 26. · bár csak méh halk dongása van, eljutsz...

Kis Enekeskönyv

A keresztyén hívek lelki épülésére régi és újabb s z e r z ő k m ű v e i b ő l

szerkesztette

K o v á c s S á n d o r

Pozsony , 1901

Az Evang . Theologusok Ot thona kiadása.

„Én vagyok a világnak a ma világos-

sága ; A ki követ engem, nem jár setétben,

hanem életnek világa lészen annak.'·'·

János ev. VIII. 12.

B.-Gyarmat B a l a s s a g y a r m a t i K ö n y v n y o m d a R é s z v é n y t á r s a s á g

1901

A keresztyén hívekhez. Ε kis é n e k e s k ö n y v , me lye t a szerkesztő

az utolsó n é g y század t e r m é k e i b ő l állított össze, az I s t en t szere tők le lki épü lésé re ké-szült. R é g i és ú j szerzők m ű v e i együ t t j e -l e n n e k m e g b e n n e , m i n t e g y szövetkezve, h o g y a m o s t a n i n e h é z i d ő k b e n a h i te t erő-s í tsék s a m a m e n n y e i o r s z á g n a k szere lmét neve l j ék . A szerkesztő e k i s k ö n y v e t főkép az i f j ú s á g n a k szánta , de n a g y á ldássa l hasz-n á l h a t j á k g y ü l e k e z e t e i n k is, k ivá l t a f iók-e g y h á z a k , missziói p o n t o k s o ly községek, a h o l n a g y o b b é n e k e s k ö n y v r e m é g égető s z ü k s é g n incsen . A k ö z é p i s k o l á k b a n m i n t e g y kiegészí t i az i roda lomtö r t éne t i ok ta tás t azzal, h o g y a m a g y a r é n e k k ö l t é s m i n d e g y i k kor -s z a k á n a k képvise lő i he lye t t a l á l t ak b e n n e e g y - e g y szép énekke l . U g y a n c s a k az i skolák é le te m a g y a r á z z a m e g , mié r t j u to t t a k ö n y v b e a f ü g g e l é k n é h á n y a l k a l m i é n e k e és imád-sága . K ü l ö n b e n a szerkesztő te l jes e re jéből azon volt, h o g y e k ö n y v e c s k e I s ten igéjé t

t i sz tán és igazán h i rde s se s kö l tő i tek in te t -b e n h a l a d á s t m u t a s s o n .

T í z álló esz tendeje , theol. h a l l g a t ó k o r o m óta fog l a lkozom é n e k i r o d a l m u n k k a l . E g y k o r i k e d v e s okta tóim, Poszvék S á n d o r , P a y r S á n -d o r és S c h n e l l e r I s tván fo rd í to t t ák szemei-m e t az egyházi é l e tnek e g a z d a g kalászit meze ié re . Is ten u t á n n e k i k k ö s z ö n h e t e m azt a sok élvezetes órát , me lye t az é n e k k ö l t ő k -ke l va ló időzés l e l k e m n e k szerzet t s övék az é r d e m , h a m u n k á m m a l e g y h á z a m n a k valami-k é p h a s z n á r a l ehe t t em. Köszöne te t m o n d o k a z o k n a k , a k ik m ű v e i k e t e k i s k ö n y v e c s k e s z á m á r a á t e n g e d n i szívesek vo l tak , köszönete t f á r a d h a t a t l a n t u d ó s u n k n a k , T h a l y K á l m á n -n a k , a ki Pet rőczy K a t a S z i d ó n i a n y o m t a -t á s b a n edd ige lé m e g n e m j e l e n t kö l t eménye i t közö l t e velem.

A k e g y e l e m n e k Istene, a k i n e k e re je e r ő t e l e n s é g által végezte t ik el, á l d j a m e g e k i s könyvecské t , h o g y n í iné l t ö b b sebhed t l e lke t vezessen szen t F i ához , az Ú r J é z u s K r i s z t u s h o z !

Pozsonyban , 1901 . a u g u s z t u s h a v a 1 7-én.

ϊ

Altalános tartalmú énekek.

Magasztalás, hálaadás és könyörgés.

1 .

1. Dicsőség mennyben I s t ennek! I rga lma légyen áldot t ! A föld s az ég hódol neked, Örök a te jóságod! Szárnyad alat t bú nem érhet, T e adsz igaz békességet, Hozsánna néked Is ten!

2. Atyánk dicsérjük nagy neved, Ki sem-miből teremtél! T e őrködöl él tünk felett, Boldog, ki tégedet fél! Ki mérné meg ha ta lmadat , Mely elfedez, nyuga lma t ad, Áldott, a k i t megáldasz!

3. Hozsánna néked Jézusunk, Ki ér tünk földre szálltál! Mi mennybe vezető ú tunk , Köz-benjárónk a tyádnál ! A mélységből esdünk hozzády Fordí tsd felénk te szent orcád, L é g y i rga lmas mi n é k ü n k !

4. Vígasztalásnak kútfeje, Könyörülő Szent-lélek ! A kinek T e v a g y ereje, Halálból is fel-éled. H í v gyámolunk, marad j velünk, Szenteld m e g gyarló életünk, L é g y ösvényünk v i lága!

(Decius M. t 1541.1 K. S. I

2

• 2. Dallama : El jöt t hozzánk az üdvösség .

1. Dicséret, t isztesség legyen, Kegyelem Atyja, néked, Ki számtalan áldásidat Csodáiddal tetézed. T e adsz szívemnek örömöt S vigaszt a földi gond között, — Dicsérjük I s t e n ü n k e t !

2. Szükségemben ha hívtalak, Ot t voltál gye rmekedné l ; Még a halál völgyéből is T e e n g e m e t kimentél. Oh áldlak érte szüntelen, — Jer , t a r t sa tok ti is v e l e m : Dicsér jük Is tenünket !

3. Nem hagy ta el népét az Ú r Soha még a veszélybe, Ο most is üdve, öröme, Vigasza és reménye . Atyaként n y ú j t neki kezet , Ösvénye b á r h o v á vezet, — Dicsérjük I s t e n ü n k e t !

4. H a nincs erő, segély, v igasz Sehol már a v i l á g o n : Az égre föl tekinthetek, Azt m é g ny i tva találom. H a nincs, hová ha j t nod fejed, Az Ú r m u t a t nyugvóhelyet , — Dicsér jük Iste-n ü n k e t !

5. Azért végső lehelletig, A tyám, dicsérlek, áldlak, Ti, ég, föld is, jer adjatok H á l á t a menny U r á n a k ! Mondjunk nek i víg éneket , Ο mindent jól cselekedett , — Dicsérjük I s t e n ü n k e t !

(Schütz Jakab 1640—1690.) P A Y R S Á N D O R .

3. A 105. Zsol tár dallama szer int .

1. Magasra szárnyalj szívünk hangja , Mint ébredő hajnal ha rang ja , Röpülve bi tzgó énekünk Az eget. nyissa m e g nekünk, U r a m , magad elé bocsásd, Találjon megha l lga t t a t á s t !

3

2. Le lkünke t im elődbe önt jük, Kelő napod fényét köszöntjük, Melyből kegyelmed árad ránk , Oh Is tenünk, védő atyánk, Há l ánk esdő szavát fogadd, Magasztalván jóvo l toda t !

S Z Á S Z K Á R O L Y .

4. Dal l ama : A VIII . zsoltár, vagy A nap elment, óh

Jézus maradj velem.

1. Felséges Úr, ki kegyes I s tenünk vagy , A te neved óh mily^ csodálatos nagy! Dicső-séged átéri az eget, És e l ragyog mind a v i l ág felett.

2. Jóvol todat a kicsinyek is áldják, Csepp a jkukon a tört h a n g ép imádság. Nagy vol tod im ezekbe helyliezéd, H o g y a gonoszt m e g -szégyenítenéd.

3. H a a v i lág remek vol tá t csudálom, Kezed nyomát mindenü t t ott találom, A föld, az ég csudák hosszú sora, Ámula tom véget n e m ér soha.

4. S önkéntelen kérdés támad szívemben, — Én Istenem, micsoda is az ember? Az em-berek fiai micsodák, — Hogy a mi van, m ind ér tök alkotád.

5. H o g y az övé távolban és közelben Mind, a mi él a roppant végtelenben, Lakozza bár eged felhőjeit, Vagy a vizek mélységes mélyeit.

6. S kél a jkamon magasz ta ló dicséret. Csodálandó örök Isten, te néked, Kinek neve á tér i az eget, És e l ragyog mind a világ felett.

S Z A B O L C S R A M I H Á L Y .

1*

4

5. Dallama: A ki bízik.

1. Haj lékodba, Templomodba í m bejöt tem, jó Atyám, Száll fohászom Tiszta szárnyon S min tha szavad hallanám.

2. É n Istenem, L é g y i t t jelen, Mutasd meg szent .arcodat! Szállj szívembe, Szállj le lkembe r Érezzem J ó v o l tódat.

3. É n e k zengjen, Zengedezzen, Templom légyen kebelem, Szent oltára, Erős vára . T e légy édes I s t e n e m ! P Ó S A L a j o s .

6. Dal l ama : Mely nagy az Úr kegyelmessége.

1. Dicsérd az Istent , földnek, é g n e k N a g y alkotóját, énekem, Kinek nevét h i rde tve égnek A fényvi lágok odafenn. Az égi kar dicséretében Bár csak méh halk dongása van, E l ju t sz hozzá, k inek szemében A kicsiny olyan, min t a nagy,

2. Dicsérd ha ta lmát , erejével, Mely á that végest s végtelent , Mely mindent f enn t a r t és vezérel, S a rombolásban is teremt. Dicsérd jóságát , mi t magasztal A zord éjszak s az enyhe dél, Mely boldogító szent malaszttal Áraszt el mindent , a mi él.

3. R á m is jósága tengerébűl Áraszt, mi ember t boldogít, Mitől a test s a lélek épül, Míg hord ja földi láncait. A hányszor nap ja kél az égen, Kegye m e g ú j u l annyiszor, S az üdv pálmájá t nyú j t j a nékem, H a sír ölébe dön t a kor,

4. Oh áldjad, le lkem nappal, éjjel, A kiben élsz s ki benned él, Tel i es legyen dicséretével Mit kéz mivel, mit a jk beszél. Szívemnek minden

s

dobbanása Egy-egy dicsérő dal legyen, — N a g y Isten, minden üdv forrása, Fogadd, m i t nyújtok, keg} esen . T O R K O S L Á S Z L Ó .

7. Dallama : Isten, óh szent Is ten !

1. Örök Gondviselés, Ki őrködöl fölöttem, S megtar tasz , bár ezer Vész legyen is köröttem, Ki a halálból is Ki ragadsz engemet Leborulva áldom A te szent nevede t !

2. Áldó kezed kísért Kisded koromtól fogva, Védszellemed egész Pályám végig ragyogja . H a estein, te nyuj tád Segí tő kezedet, Téve t eg homályból Szavad kivezetet t .

3. H o g y h a lábam alat t Egész föld meg-indulna, S fejemre a m a g a s Menyboltozat omolna: Nem érhe t engemet Akkor sem ártalom. Oh mert te v a g y velem, S te fognád m e g karom.

4. Ne tn ár tha t énnekem Sem a balsors csapása, Sem emberek csele, S szerencse vál-tozása; Mer t te vagy, óh Isten, Védőm, vigasz-talóm, — Örök Gondviselés, Neved magasztalom.

5. Gondviselő Atyám, Szerető, kegyes Isten, Imé, leborulva Imádlak tiszta szívben. S lelkem-nek mélyéből Könyörgök Tehozzád: Eztán is kegyesen Fordí tsd felém orcád!

S Á N T H A K Á R O L Y .

8. Dallama : Örvendj egész föld az Istennek. (66. zsoltár.)

Oh n a g y Felség! hová tekintsek, Hol nem látom h a t a l m a d a t ? ! A porszemben, a fényes

b

n a p b a n T e megdicsőí téd magad. Az égen, földön^ m i n d e n ü t t Nagyságod fényes napja süt, Engedd , m í g csak tar t életem, Nevedet dicsőí tenem!

T O M P A M I H Á L Y .

9. Dallama : Isten, óh szent Isten.

1. Dicséret zeng neked, Vi lágnak á ldot t A ty j a ! Csnda szerelmedet A m e n n y reánk ra-gyogja . Az élet ösvényén T e vagy szövétnekünk, Üdvünk felé vezetsz Mi édes I s tenünk .

2. Plántáld, Mindenható Sz ívünkbe szent i géde t S teremjen é le tünk Gazdag gyümölcsöt néked . A föld h a t á r a i g Terjeszd országodat, S h a hívsz, az égbe föl Vezessen szent F iad!

K . S .

10. Dallama : H o g y n e dicsérném az Istent.

1. I s tenemhez száll az ének És ő b e n n e v ígadok , Mert hű gondja, bármi t nézzek, Min-d e n ü n n e n rám r agyog ; J ó szívének indítója N e m más, csak a szeretet, Mely a kegyes h íve-k e t Szüntelen magához vonja. Vége t ér itt min-denem Csak Is ten szerelme nem.

2. Mint a sas kicsiny fiára Ráborí t ja szár-nyait , Úgy fedez be bizonyára E n g e m Is ten k a r j a itt. A tyakén t véd létem óta, A mely tő le eredett , S min örülök, éltemet, Mostanáig min-d i g óvta. Véget ér i t t mindenem, Csak I s ten szerelme nem.

7

3. Szent fiát, ő egyszülött jét , Ki nekem üdvöt nyere, Érteni, gyar ló elveszettért, Irga-lombúi k ü l d t e le. Óh! te mérhetet len t enge r ! Jóság, mely határ ta lan! E l m e és szív hasztalan, Föl nem ér azzal az ember! Véget ér i t t min-denem, Csak Isten szerelme nem.

4. Szen t lelkét a szent igében Közli ke-gyesen velem, Hogy a földön át vezérem Mind a menny ig az legyen, H o g y a h i tnek tiszta fénye Beragyogván szívemet, Nyug ton töltsem éltemet, M é g a haláltól sem félve. V é g e t ér itt mindenem, Csak Isten szerelme nem.

5. É g n e k földnek minden sergét Szolgá-immá tet te ő; Föllelem, bá rmer re néznék Mindazt, a mi éltető. Minden lénye i t t a földnek, A ma-gasban s mélybe lenn, Kis bokorban s tenge-ren, Hódol az én örömömnek. Véget ér i t t min-denem, Csak Isten szerelme nem.

6. Á lmom őrzi édes gondja, S ha m e g ú j í t á szívem, Ú j szerelmét lá tom újra Minden újabb reggelen, Ο ha ő velem nem volna, Gondom megemésztene, Hogyha I s ten őrszeme Uta imra nem r a g y o g n a ! Véget ér i t t mindenem, Csak Isten szerelme nem.

7. Bünte tése és csapása Bár keserves most nekem, D e mélyebb megfontolásra Biztató tanujelem, H o g y szeretve s rám gondolva , Ε sivár vi lágon át, Mely r abn l köt s nem bocsát, Küzdve visz az égi honba . Véget ér i t t min-denem, Csak Is ten szerelme nem.

8. Már szívembe azt rekesztem, Az leend csak v ígaszom: Isten mér t e még keresztem, Ο veszi fel panaszom. E lv iharzó zordon té l re Mint a szép nyár földerül, A ki bízott, ma jd örül, mer t a bú is elszáll végre. Véget ér i t t minde-nem, Csak Is ten szerelme nem.

s

9. Nincs ha t á ra , nincsen vége Szerelmed-nek, Istenem, Min t atyámhoz h á t az égre Keze-me t fölemelem; Adj kegyelmet , arra kér lek, H o g y megöleljen karom Éjjelen és nappalon S téged áldjalak m í g élek, Ú g y e földön ide lenn, Mint azontúl végte len .

(Gerhardt Pál f 1 &76.) F E J E S I S T V Á N .

11. Sajá t dal lamára vagy Látod Is ten szíveinket.

1. Mennyben lakó én Is tenem, Vedd fü-ledbe dicsére tem! Téged dicsér egész v i lág , Neked köszön a kis virág.

2. Erős v ihar , kis gyönge szél, T e n g e r pa t ak hozzád beszél. Az ég, a föld telve veled -Dicsértessék a T e neved!

3. Mennyben lakó én Istenein, Könyörgök, légy mindig ve l em! A t e neved kiáltozom, L é g y jó Atyám, hű pász torom!

4. H a kél a r fény napke le ten : A te szemed r a j t a m legyen! É s ha leszáll n a p n y u g a t o n : T e légy Atyám, az oltalom.

5. Zárd be szívem a rossz előtt, A jóra ad j elég erőt! Ter jeszd ki r ánk védő kezed Dicsértessék a te neved.

P Ó S A L A J O S .

12. Dallama : Tenéked Uram hálát adok.

1. Áldj m e g Uram n a g y jóvoltodból É s kegyesen fordúl j felénk. Oltalmazz meg minden gonosztól, Mindenestől légy a miénk, H o g y az

9

egész vi lág Félvén nézzen reád, Ő egy urára, Hogy a ki még pogány, Nagy dolgaid nyomán Tér j en magába.

2. Magasztalván keresnek t éged És álda-nak a nemzetek; É s országok jőnek elébed, Hozván neked dicséretet. Örvendezve látják És v íg szívvel áldják T e igazságod. Ki birod, íté-led És jó ra vezérled Mind e világot.

S Z A B O I . C S K A M .

13. Dal lama: Vigyázzatok, azt kiál l ják.

1. Isten, te v a g y erősségem, H a te őrze.sz, ki á r t h a t nékem ? Benned nyugszom, hív gyá-molom. Végetlen a te szerelmed, Boldog, ki nálad lel védelmet, Örökké való ol ta lom! H a támad ezer vész, H a keresztem nehéz, Téged hívlak, Óh jöjj Atyám, Tek in t s reám S elosz-latod bús éjszakám !

2. T e vagy egyet len bizalmam, A sír fé-lelme sem győz ra j tam, Bár szétomol porsáto-rom. T e áldasz meg életemben, T e üdvözíted vágyó lelkem Szent országodban egykoron. Nem hagysz el engemet. Óv őriző kezed, T e emelsz fel, J ó Is tenem, Ösvényemen, Lelked vezérel szüntelen! K g

14. Dallama: Krisztus u r u n k n a k áldott születésén.

1. Te remtő Isten, bármily messze menjek, Fölöt tem fénylik a te tiszta mennyed, A tiszta mennynek tükörében képed S örök hűséged.

10

2. Közelben s tú l a tengereken, távol, A n a p s u g á r b a n jóságod vi lágol; A n é g y tájékról zeugési a szélnek Ró lad beszélnek.

3. T e óvod bűn tő l lábaimat liiven, Hogy tiszta, csendes m a r a d j o n a szívem, S irányzód lelkem örökkévalóra, Nemesre, jóra.

4 Áldlak, Te remtőm, mindnyá junknak atyja, A ki sorsunkat bölcsen igazgat ja . Add, hű lehessek hozzád mind halálig, S í rom zártáig!

SÁNTHA KÁROLY.

15. Dallama: Az egek beszélik.

1. Oh! Isten n a g y Felség, A kit a böl-cseség Lángesze sem ér fel, Csak titkon s ku t a tva , Nevedet sóha j t j a Epedő lelkével; Léted bár világol, Mint égő nap lángol, Szemünk belé nem nézhet ; De h i tünk , oh! Is ten, Lá tha t ja szünet len A te fe lséges lényed.

2. A magas mennybol tok, A napok fenn ra j tok , Erődnek csodái; Kicsinyke kis lények, L á t a t l a n kik élnek, Jóságod m u n k á i ; Mozdul a semmiség, Épül a mindenség Csak egy te-k in te tedre ; Világok elmúlnak, Idők megúju lnak A roppan t végtelenbe' .

3. Magasság és mélység, Viharzó sötétség, É g i l áng villáma; Harmat , mely titkon száll S a gyönge virágszál Mind kezed munkája . A te sok csodáddal, Lételem is rád vall, Dicső-séges teremtőm, Azér t én is á ldom És buzgón imádom Nevedet mindörökkön.

4. Lelkem nézz föl bátran, Bár csak tükrön ál tal Látod most az Is tent ; De h a lehull zárad,

1»

É g b e visz föl szárnyad S majd tisztán látod fent. Addig, pályád fu tván , Haladj a j ók u t ján , Gondjá ra bízva élted; N e félj a sírtól sem, O t t is él az Isten S ha landót újra éltet.

(Berzsenyi I). Fohászkodása után) F E J E S I S T V Á N .

16. Dal lama: ? . b r e d j ° h éa szívem. Jézus sebeidnek melye.

1. Biztos révben, anyja keblén, Mint a gyermek üdvözül, Véled lelkem szent imád-ság Által hogyha egyesül : Oh atyám a szellemi Legfőbb üdvöt élvezi, Mert körüliéiig égi béke, Sebhed t lelkem menedéke.

2. A nap, földünk éltetője, A hold, a homály-űző S a virrasztó csillagezrek S az út, a fény-öntöző, A világ, mely cseppben él Erőd ked-vezésinél Hirdet ik n a g y bölcseséged. Isten, k i ne áldna téged ?

3. Jóságodnak té teményi Boldogít ják élte-met, H ű barát, rokon, szülőim Átölelnek en-gemet. A hajnal , mely könnyivei F á t vígasztal, fű t nevel, Hűségedről tanús í tnak S imádkozni meg tan í tnak .

4. S hogy ha fellegek vonúlnak Által szemhatáromon, S hol elébb jólét tetézett , Sírva állok a romon; És ha sér tnek kínjaim, Hozzád esdek s gondjaim Bízván a legjobb atyára, Fény derűi a szemhatárra .

5. Lelkem áldjad a teremtőt Mindenkor s minden helyen, Haj lékodban s templomában, Reggel , nappal , éjjelen. S hidd, ha jód sziklák

12

közöt t , Melyekhez táti ütközött, Száz örvényen á t eléri Célját, h a Is ten vezérli.

S Z É K Á C S J Ó Z S E F 1 8 0 9 — 1 8 7 6 .

17. Dallama: Mennynek, földnek teremtője!

1. Oh á ldandó Szentháromság! Sóhajomra figyelmezz. Jövel, siess fő boldogság, Én Iste-nem, kegyelmezz! Óh szerelmes szent Atyám, L é g y nékem erős bástyám!

2. Ölelgess szent szerelmeddel Örök szö-vetségedből ; T a k a r g a s s be védelmeddel S ad j részt örökségedből! Nézz égi i r g a l m a d r a S egyet-len e g y fiadra.

3. Óh egyet len egy segítőm, Uram Jézus , i rga lmazz! Légy velem, én Idvezí tőm S a go-nosztól oltalmazz, Hiszen te é r tem jö t té l S é r t e m is v é r t öntöttéi.

4. Gyógyítsd lelkem b e t e g s é g é t Véres ve-rítékeddel, A ha lá lnak édességét Újítsd d rága véreddel . Mert csak az lelkem bére , Más érdem ál l jon félre.

5. Óh vigaszta ló Szentlélek! Jövel segít-ségemre , És m í g i t t mozgok és élek, Készíts idvességemre. T a r t s d meg b e n n e m a hitet , K i t kegyelmed készítet t .

6. Óh úr J ézus ! Én J é z u s o m ! Légy irgal-m a s lelkemnek, Ó h vedd hozzád, egy orvosom, Míg megadod testenmek. Óh u r a m , uram n e h a g y j , Mert r eményem csak te v a g y !

R Á D A Y P Á L 1 6 7 7 — 1 7 3 3 .

2 Γ

38. Dallama: Dicsérd én lelkem a dicsőségnek nagy

kirá lyát .

1. Áldd az Urat szívem, a jkam a há la sza-vával, Énekem égbe röpülj, a m a g a s b a fel szárnyalj! Ki t betakar, É rhe t i vész, zivatar, Meg-szabadul keze által!

2. Áldlak Uram, te vagy életem atyja, vezérem, N a g y neved á t ragyog, Istenem, a bo-rús éjen. T é g e d imád Minden, a föld, a világ, Áldlak örök menedékem! T. ~ κ . b.

19. A 146. zsoltár.

Dal lama: Mennynek, földnek teremtője.

1. Oh Uram, téged dicsérlek, T é g e d , míg tar t életem, Bennem hozzád vonz a lélek, Hoz-zád hangz ik énekein, Mert csak te vagy , a ki-ben Bízom, másban senkiben.

2. H o g y bízhatnám emberekben És fejdel-mekben m i k é p ? Nincs mentő erő kezökben, H o g y h a tőled nem vevék. E g y nap ú g y elbán velők, H o g y földdé lesz mindenök.

3. Az boldog csak, a ki t őröz J á k o b erős I s t ene ; Kinek a legfőbb erőhöz Kötve lelke, mindene. Benne biztos a remény, Másban nincsen nyeremény.

4. Mert ki alkotott v i lágot S mindent , a mi abban él, Ki védi az igazságot S a gyöt rö t t felett ítél, Éhezőnek enni ad, A r abnak szól: légy szabad!

5. És ki atyja özvegyeknek S a vakoknak

1 4

ad szemet, Ú t j á t állja vétkezőknek, Szereti a l i íveket, E les teke t emeli, Az van erővel teli.

6. Ot dicsérjed, énekeljed, Benne bízzál, •óh Sión, Boldogságodat remél jed Tőle minden századon. Ο a föld és m e n n y ura, Ámen és Hal le lu ja! S Z É K Á C S J Ó Z S E F 1 S 0 9 — 1 8 7 6 .

20. Dallama: Az egek beszélik. (19. zsoltár).

1. Földtől föl az ég ig Mindenek beszélik Az Ú r dicsőségét; A mennybol t kárpitja F e n n -szóval tanít ja Ο nagy erősségét! Nap n a p o k a t vá l tva E g y m á s n a k kiáltja, Mely nagy az ő ha -ta lma; Éjnek a múl t éjjel Csodákat beszél el Az Ura t magasz ta lva!

2. De bár fennen szólnak: Nem, mint földi szónak Zendül-csendül h a n g j o k ; Szavuk hal la-t á ra Ε föld t á g ha tá ra N e m röpí t visszhangot ; Mégis minden földet Ε szavak betöltnek Örök-kön , véghetet len, Mint a nap, a melynek Az Ú r sátorhelyet Szerze a nagy egekben.

3. S mely ; í a mint fölébred, Mint egy vő-l e g é n y megy Ο ágyas házából ; Mint az erős férfi, Útjából n e m tér ki, N incs előtte távol; Az égen futásit — E g y végtől a másig — J á r v á n ha lad előre; Melege szétterjed S nincsen o lyan rej tek, Mely elrej tsen előle!

4. így az Ú r törvénye, A mely éltet élve, Tökéle tes vol tán; Hogy a pici gyermek Bölcse-sége t nyerhet I g é i t tanulván. Igazat parancsol S oly édes v igasz szól A szívekhez ő benne , H o g y a vak is éjjel Lát be t eg szemével, Min tha szép napfény lenne!

15

5. Az Ú r tanítása Kristályt iszta tnása S min t az örök élet; Mind csupa igaz szó Az aja-kán hangzó Beszéd és ítélet. A földbéli b á n y á k Igéinél d rágább Színaranyat nem adnak S a r a n y színnel folyó Lépes méz nem oly jó, N e m oly édes a j k a m n a k !

6. Aki igaz szolgád S jól rendezi do lgá t T a n u l e beszédből; A ki hozzád hű lesz, N a g y j u t a l m a t küldesz Számára az égből. Ali de ki tudha t ja , Számon ki t a r tha t j a Sokaságát vét-ke inknek ! Kegyelmedbe végy föl S bűneink ter-hétől Oh h á t tisztíts meg m i n k e t !

7. H o g y t i tkos gonoszság Ránk ne e j tse mocskát S rabláncra ne ver jen ; Hogy t i sz ták lehessünk, Csak téged keressünk, Bűnnek á l lva ellen. A jkunkon az ige, Gondola t a szívbe, T e kedved szerint légyen. Erősségünk vagy Te, Szabadí tónk csak T e Áldott Isten az é g b e n !

S Z Á S Z B É L A 1 8 2 8 — 1 S 9 4 .

21. Dal lama: Mennyből jövök mos t hozzátok.

1. Uram, T e vagy h ű pásztorom, Azér t m e g nem fogyatkozom. Megtar tasz engem s gyer -meked, Kies mezőn legelteted.

2. T e vagy táplálóm én nekem, T e él te tsz égi kegyelem! Lelked m u n k á m b a sem h a g y el, A te áldásod a siker.

3. Kezed biztos úton vezet Mélységek, őr-vények felett, T e adsz erőt, én támaszom, Vi-gaszt, ha b ú n a k terhe nyom.

K. S.

2 Γ

38. Dallama: Nézd búsulását .

1. Kegye lmes Isten Kinek kezében Elete-me t adtam, Viseld gondomat , Vezérld ú t ama t , Mert csak rád maradtam.

2. Gyermekségemtől Fogván egyedül Csak te tőled vár tam, Mint a ty ja után Fiú k iá l tván Könyörögve jár tam.

3. Most is csak benned Reménységemet Uram, helyheztet tem, M a g a m rád h a g y t a m , Rád támaszkodtam T e alád vet te t tem.

4. Ha l lgass meg azért, T e nagy nevedér t , É n könyörgésemben. Mutasd meg jódat , Sok áldásodat Az én szerencsémben.

5. Add m e g énnékem Én reménységem Szerint való jódat, Áldd m e g fejemet, K i bízik benned, S viseljed gondomat .

6. A szép harmato t Miként hu l la tod Ta-vaszszal vi rágra , Sok jóda t Uram, Úgy hullasd reám T e régi szolgádra.

7. H o g y mind ho l tomig Szívein l egyen víg Téged magaszta lván Mindenek előtt S minde-nek felett Szent nevedet áldván.

( 1 5 9 1 . ) B A L A S S I B Á L I N T 1 5 5 1 — 1 5 9 4 .

23. Dal lama: Ki csak Is tenre dolgát hagy ja .

1. Kezem előtted összetészem, S imádlak Isten, jó Atyám! Szívem h ideggé sohse lészen, Bár a v i lág gúny t szórna rám. Én a v i lágot nevetem S enyhet találok kebleden.

17

2. Hisz T e mondád, megment lek téged, Szükségedben kiál ts felém; Azért bár láncokba vernének, Szenvednék kínok éjjelén, Csak T e hozzád könyörgenék S rám vetnéd i rgalmad szemét!

3. H a lélekben téged imádlak, Akkor T e közelembe vagy. Lelkemben színről-színre lát-lak, Oh az ima ha ta lma nagy . J ó kedvet ád, félelmet űz S megtöl t i l e lkünk égi tűz!


2 4 Dallama: Dicsérjétek az Urat, mer t j ó (147. Zsolt.)

1. Örök Felség, hozzád kiá l tunk, Lakozzék szent országod ná lunk! A mely lényed képmása , része: Szentelj s áldj m e g le lkünkre nézve! A földi jó t se vond meg tőlünk Az életen, mi t i t t letöl tünk. S add, hogy legyen hegy, völgy, ba-rázda Bő ν áldással megkoronázva!

2. Vessződ ha sújt, karod ha dorgál: Tisz-tu l junk a tűzben s nyomornál ; Békén ho rd junk csapást, keresztet, H a I s tennek ránk adni te t -szett! Uram, fogjad kezünk s mi bátran Ál lunk setétben, roppanásban, Hegyek , ha a t engerbe dőlnek S ingása lesz az égnek, földnek!

3. Gyengé t ne hagy j akadni tőrbe, Nézz a méltat lan szenvedőre! A bujdosót hordozzad és védd, Rövidítsd a j a j o k n a k évét! Kik r é g várnak sóhajtva, könynyel : Szegény kórok ágyá-hoz menj el! Szabadúlást v igy a raboknak S a halállal kik tusakodnak!

T O M P A M I H Á L Y .

2

2 Γ

38. Dallama: Eljött hozzánk az üdvösség·.

1. Vágyó szemmel nézünk feléd, Isten, neved dicsérve, Áraszd szent lelked erejét Híveid seregére! H a bűn homálya szállá ránk, T e bá-torí ts kegyes atyánk, Oszlasd szívünk fé le lmét!

2. Vezess híven ösvényeden, Vezérlő csil-l a g u n k légy, Őrködj fe le t tünk szüntelen, Kísér te t tőrétől védj! H a szenvedéssel súj t karod, T e ad j sebünkre balzsamot S reményt a tör t szí-vekbe !

3. Míg i t t a földön bújdosunk, Óvjon gazdag kegyelmed! S ha szétomol porsá torunk, T e adj békés nyughelyet ! Igéd vessen u t u n k r a fényt, Ápold szívünkben a r emény i : O t thon t le lünk te nálad.

IC. S.

26. Dal l ama : Szívemet hozzád emelem. (25. zsoltár.)

1. Áldásodért esdekelünk Mennynek, föld-nek kirá lya! Azért is, m i t tettél velünk, Él szí-vünkben a hála. T e t a r to t t ad népedet Vészek közöt t oltalmadban, Magaszta l is t égede t szí-vünk , va lahánya t dobban!

2. Téged ismerni valóban, Mint szerető j ó atyát , Benned bízni rosszban, jóban, Ki né-ped el nem hagyád: Ez szívünkön a paizs, L á b u n k a la t t ez a kőszál, Mindig az volt, az m a is, Maradj nekünk a mi voltál!

3. T a r t s minket az igaz hitben Krisztusod-hoz kapcsolva, Légy földi hazánknak i t t lenn

19

S k i rá lyunknak oltalma. Fordí ts el csapást, bút, ba j t És lia s í runk h a n t j a föd be, A múló léten tú l majd Vigy be U r a m öröködbe!


27. "Dallama: Ok én reménytelen.

1. E lbágyad t lelkeknek, Szomorú szívek-nek Ki vagy vígasztalója, Gyámol ta lanoknak, Ügye fogyo t t aknak Erős oltalmazója. Mennybéli Is tenség, Ura lkodó Felség, Üdvösség megadója.

2. Sokfelől ostromol S ugyan reám omol A keresztnek zápora, Nincs kihez fordulnom, Segede lmet várnom, Mert Felséged ostora Reám eresztetett , Szívemre vet te te t t H i t emnek pró-bájára.

3. Tehozzád kiáltok, Ki férgecskéd vagyok, Figyelmezz kérésemre. Látod gyötrelmimet , Fáj-da lmas szívemet, Tek in t s szívem sebére. Irgal-mas szemeddel S ha ta lmas kezeddel Jöjj el segí tségemre.

4. É n gyar lóságomat S erőtlen vol tomat Oh Ú r Is ten jól látod, Hogy bánát im terhét, Ostromló erejét N e m bírhatom, te tudod. Se-gedelmed nélkül Reménységem meghűl S hitem, ha nem táplálod.

5. H a pedig tovább is Ez öldöklő tövis Sebhet akaratodból, Vigasztald szívemet, É n nádszál h i temet Erős í tsd jóvoltodbúl, H a hol t ig is érzem Ostorodat, vészem J ó szívvel, min t a tyám túl.

6. Csak J ó b n a k tűrését,_ Ábrahámnak h i té t •Oltsad az én szívembe. Én reménységemet

2*

20

S erőt lenségemet Fogadd szent kegye lmedbe! Ellened ne vétsek, Csak teneked éljek, Bízzam ígéretedbe.

P E T R Ő C Z Y K A T A S Z I D Ó N I A 1 6 5 8 — 1 7 0 8 .

28. Dallama: Isten, óh szent Is ten!

1. Légy vélem, Istenem, Oh nyújtsd felém kezedet! Vezesd ösvényeden Téve lygő gyerme-kede t ! Hogy leljem üdvömet, T e légy szövét-nekem, Gyámom, hívem, védőm! Ne hagy j el I s tenem!

2. Ne hagy j el, I s t enem! T e egyengesd ú tamat , H o g y bűnbe, szégyenbe N e sülyeszszem magama t . H i t emnek horgonyá t N e hagyd el-vesztenem; L é g y erőm, támaszom, Légy velem I s t enem!

3. Légy velem Istenem, Tehozzád esdek fel én, Halld m e g kérésemet A szenvedés idején. H a kísér tésekkel Soká kell küzdenem, N e tá-vozzál tőlem, N e hagy j el I s tenem!

4. N e h a g y j el Is tenem! Nézd el gyenge-ségemet , Kísérd áldásoddal Buzgó törekvésemet. Tisz temben do lgomat Segéld ú g y végzenem, A min t tetszik n e k e d . . . N e h a g y j el I s t enem!

5. Légy vélem, I s tenem! H o g y hozzád h ív marad jak , Keresztyén h i temben Soha el ne lankadjak . í g y majd egykor nálad Lehet örven-denem . . . Él temben, hol tomban Ne h a g y j el I s t e n e m ! (Franck S. f 1725.) Fordí tója ismeretlen, a lkalmasint

Székács József. (Pálfy József Kis Énekeskönyvéból . 1859.)

2 Γ

38. 57. Zsoltár.

1. Könyörül j raj tam, Uram, könyörülj , Mer t csak te benned bízom egyedül. Több segedel-mem nekem nincsen sehol ; Szárnyaid á r n y á t védő födélül Ter jeszd ki fölém és nem inga-dozom.

2. Oh légy velem én szent segedelmem, T ö r rám a gonosz elnyelni engem. Az oroszlá-nok vermébe ju to t t am, Már nyaldos a l áng s fegyveres nyelvvel Közéig az ellen napról-napra jobban.

3. T e dicsőséged érjen az égig, Fénye a földet vonja be végig. Há lóka t hánytak , m á r megöl tek szinte, De gátat , Uram, te vontá l nékik S ők m a g u k esnek felhányt vermeikbe.

4. Kész lelkem a te dicséretedre, Neved beszőni v í g ^ n e k e k b e . Zendüljetek meg szívembe ti húrok! Óli áldalak én s ha jnal ra keive A nap-nak, Uram, neveddel indulok!

5. Minden népek közt, a merre járok, E g y nevet hordok, e g y nevet á ldok: Téged, U r a m , ki igaz v a g y az égig, Sőt dicsőséged a fölé szállott, És r a g y o g mind a föld végezetéig!

S Z A B O L C S K A M I H Á L Y .

30. Dal lama: Szívem keserűségét.

1. Kegyes őrző pásztorom, Légy vezérem ú tamon; Bizodalmam csak te vagy, Kér lek engem el ne hagy j !

22

2. Nappa l légy az én napom, A söté tben csil-lagom ; Állj a vészben pajzsomul S lábam m e g nem tántorúl .

3. Óh légy nekem mindenem Ú t a i m b a n Is tenem. Ú g y vezérelj engemet, H o g y á ldhassam szent neved.


31. Dal lama: Az Is tennek jó tetszése.

1. Atya Is ten! szent felséged Székénél le-borulok, S a felhőn át lá tva téged, Benned bízni tanulok. F iú- Is ten! a megvál tás t Kegye lmed közié velünk, Oh készíts számunkra szállást, Mikor mennybe érkezünk.

2. Megigazító Szentlélek, Emel j fel, ha csüggedek ; Szent erődet adjad, kér lek, H o g y megá ldo t tad legyek. Atya, Fiú, Lé lek - I s t eu ! T e ki egyben három vagy! Erőd, kegye lmed segítsen, Benned bízom, el ne h a g y j !


32. Dallama: É g és föld királya.

1. Mindeneknek Atyja, Áldásosztó kezed Folyton igaz ú ton vezet, Szent neved sóha j t j a Lelkem, hogyha szenved S szomjúhozza nagy kegyelmed. Félelem Küzd velem, Bútól hervad arcom, L é g y te óvó pajzsom!

2. N a g y szerelmed által Teremte t té l engem S óvsz a veszedelmek ellen! K a az éj beárnyal ,

23

T e közel v a g y hozzám, Jóvol tod n y u g a l m a t hoz rám. Véde lmem Vagy nekem A nehéz n a p o k -ban, H o g y ne tántorodjam.

3. Oh r a g y o g j előttem Ösvényem vi lága, L é g y a sö té tségbe fáklya! Jöj j el a fe lhőkben, Mint üdítő ha rma t , Gyógyí tsd az égő f á jda lma t ! El ne hagyj , Hisz te v a g y Él tem fejedelme, Szállj alá szívembe!

K. S.

33. Dallama: Uram Jézus, fo rdu l j hozzánk.

1. Bűnös lelkem hozzád siet, Szomjazza bő kegyelmedet . Vigasztald m e g én Jézusom, Ma-gam neked im átadom.

2. Óh szánd meg gyarló voltomat, A csüg-gedőnek jobbod add! Emel j magadhoz, b e n n e m élj, Óvj lelkeddel, ha ér veszély.

3. Maradj velem hív pásztorom, Vezérel j égi útakon, Mutass a mennybe jobb hazát , A hol szerelmed nyugto t ád.

(Melanthon éneke). K. S.

24

Az isteni gondviselés és keresztyén bizalom.

34. Dal lama: Szívem szerint kívánom.

1. Bízzad minden ú t a d a t S mi b á n t j a lel-kedet Az Úrra , ő igazgat Híven földet, eget . Ki felhőknek, szeleknek Szabot t irányt muta t , H idd el, ha gondok űznek, Nyi t néked is ú ta t .

2. Az Ú r b a vesd reményed, Jó dolgod úgy leszen; Tanács i t ha megér ted , Áldás lesz mű-veden. Minek a gond, a bánat , Mit gyö t rőd éle-ted? Az I s ten t kérd, imádjad S ügyedet meg-nyered.

3. Atyai h ű kegyelmed Jól látja azt U r a m , Mi üdvös gye rmekednek É s vesztére mi van. S a mit j ó n a k találtál, T e azt elvégezed; H a t á r t szent céljaidnál Mi sem szabhat neked.

4. Bízzál csak árva lélek, Mit bán t a bú, a gond? Él még, ki annyi vészek Torkábó l már kivont. K i m e n t az Úr kegyelme, Csak vá rd be idejét, Míg szebb napokra kelve Szabadság int feléd.

5. Vess vége t ba j a inknak Urunk, mi Iste-nünk ; Erősí tsd kar ja inkat , Míg itt kell küzde-nünk . T e légy nekünk a s í r ig Gondviselő a t y á n k S ha le lkünk elbúcsúzik, Várjon az ég reánk .

(Gerhardt Pál f 1076.) P A Y R S Á N D O R .

2 Γ

38. A 23. Zsoltár .

1. Az Ú r énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben m e g nem fogyatkozom. Gyönyörű szép kies mezőn legeltet, Édes vizek folyásinál ad enyhet. Lelkem nyuga lmán őrt áll szent ne-vével És engem igaz ösvényen vezérel.

2. H a száz halá lnak törne rám hata lma, Vagy a gonosznak minden birodalma. É n akkor is mosolyogva állnék meg, Mert a k k o r is, ott is tudnám, ki véd m e g ? Vessződnek o t t is lát-nám biztatását, Pásztorbotodnak fölém hajolását.

3. Rád ismerek én mindenben Uramra, Erőddel engem jut ta tsz diadalra, Aszta l t te-rítsz, ha fenyeget az ellen, S teljes pohár áll mindig jobb kezedben ; Azt is tudom, m é g messze a halál ig Házad szerelme táplál m é g sokáig.


36. 1. Benned bízom, benned remélek, Óh Isten,

örök szeretet! Mint a n a p élteti a földet, Úgy éltet a szellemed. Hozzád fogódzom élő hittel És T e engemet nem taszítsz el.

2. Ámbár néha csapások érnek É s egem gyászra alkonyul, T e terheim megkönnyebbí ted , S egemről a gyász elvonul. Szerelmed mennyei sugára Alásüt zordon éjszakámra.

3. T u d o m , hogy mindenü t t jelen vagy, Bár merre vessen végzetem, T e vezérled szívem ütésit, Kezedben egész életem. Benned mozgok,

30

vagyok és élek, Semmi vész közt azért n e m félek.

4. Az első lehellet vételtől Jelen perc ig védelmezél, T e lész velem él temen által, Velem lész sírom szélinél. S mint az éjt a csil lagsugár-ral, Beszövöd él tem boldogsággal .

5. Nem szűnlek meg imádni téged, Te -remtőm, Atyám, I s tenem! Le lkem legbensőbb goudolat ja , Szívem álma tied legyen. Felszen-telem magam egészen, Atyám, légy vélem, l égy vezérem!

M K D G Y E S L A J O S .

37. 1. Bár h i t emér t szenvednem kell S gyű-

lölettel Il letnek az emberek, De tudom és ez nyú j t vigaszt, H o g y mi aggaszt , Rendelése Is tennek. Isten él m é g — S bár rejtőzzék E g y órára, — Bizonyára A gonoszok nem győzhetnek.

2. Sorsom nincsen ha ta lmamban , Én ma-g a m b a n Meg n e m vál tozta thatom, It t a m i m van, nem állandó, Elmúlandó Kincs, vagyon, azt jól látom. Csupán a hit, Oly kincs, a m i t Bősz ellenek E l nem vesznek, Ez megmarad , m i n t sajátom.

3. Oh U r a m há t ez éltemben, A hol minden Változik oly hir te len, Halld m e g esdő kérel-memet , Védd ügyemet , S ol talmaddal l égy ve lem! Ez ha kísér , Bármi sors ér, Nem félem azt, Mert nyú j t vigaszt, Az, h o g y velem v a n I s t enem!

(Mária királyné éneke.) H A A N L A J O S 1818—1891.

2 Γ

38. Dallama : Én régen születtem.

1. Tudora, l iogy pásztorom, Vezérem én-nekem, Az én Uram Istenem, Örök gondja vagyon Testemre, lelkemre, Nem „hágy m e g -szégyenednem. Én ő j u h a vagyok, Ö hozzá hall-gatok, Míg csak a földön élek, A ki u t ánna jár , Ég, föld reszkessen bár, Semmi bajtól nem félhet.

2. Igaz tudománya , Mint a nap vi lága E lő t t em jár u tamon, Vígaszta l szavával, Élet i talával, H a búra fordúl sorsom. Lelki folyóvizek,. És élő kút fe jek Mellé viszen ő „karja, H i t e m e t ú j í t ja Vezet mennyországra Ő csuda nagy i rgalma.

3. T e pásztori botod Fölöt tem nyugta tod , H o g y félelem ne bántson, Én Uram Is tenem, H a T e állsz mellettem, J ö h e t százszor ha lá lom! Minden kísértetben Megvigaszta l engem Szent fiad áldozatja, A ki benne hiszen Örök érdemi-ben, Nem lesz kárhoza t rabja.

4. Kereszttel látogass, — Kegyes Atyám maradsz, Csak feddesz, ha szenvedek; Ostorod csapása, Szerelmed sugára, Melylyel áldod élte-met. Ha landó tes temnek Minden gyar lósága Lefoszlik egy szavadra . . . Lelkemet meg ta r tod S magadhoz fogadod E m b e r e k édes Aty ja !

(XVI. század.) S Z T Á R A Y M I H Á L Y u tán .

39. Dal lama: Mi kegj 'es Atyánk, bölcseségnek Ura.

1. Csak te vagy, Isten, minden bizodalmam, Benned vagyon csak az én nyugoda lmam; Bár

28

m i n d e n e lhagy ezen a vi lágon, T e vagy vilá-g o m !

2. Sötét az élet, oly sötét gyakor ta , Örömöm fényé t zivatar k io l t ja ; De te v i lágot gyúj tasz a n a g y éjben, Óh én r eményem!

3. Elvehetsz, óh sors, minden t , a mi drága, Omolha t sz könnyem, mint árvíz u t á n n a ; De hogy n y u g a l m a m v é g k é p elraboljad, Nincsen hata lmad.

4. Nincsen hatalmad, n incs erőd felettem, Mer t hadakozik az Isten helyet tem, Betölti szívem c s u d a erejével, S megtar t kezével.

5. Béketűréssel ő ruház fel s hittel. Élő reménynyel ő áld s ékesít fel, Ő benne bízom s bármi érjen itten, Megáld az I s t e n !


40. Dallama : Oh én bűnös, jaj , mit tegyek !

1. Óh, h o g y adhassak h á l á k a t Néked édes Jézusom, Én megvál tó Krisztusom, Ki a halál kapujából Kihoztál , segí tségem, Jézus, én re-ménységem !

2. Nem nézted bűnös vol tomat , Eel iaj tád füleidet , K inyú j tván kezeidet Eljöttél segítsé-gemre . Meghallád könyörgésem, Jézus, én re-m é n y s é g e m !

3. Ret tene tes fá jda lmimat Kegyes szemmel t ek in téd , S azokat megenyhí téd . Midőn mind-n y á j a n e lhagy t ak : T e voltál én mellet tem, Jézus, •én r eménységem!

4. A te gyógyí tó szent kezed, E lbágyad t t ag ja ima t , Orvoslá fá jdalmimat , Midőn azoknak s o k s á g a Szintén lenyoma engem, Jézus, én re-m é n y s é g e m !

29

5. T e nem adtál a halálnak, Éle tben meg-tartot tál , S jóvoltodból megáldál. Tömlődbe szedvén könyemet, Megvígasztalál engem, Jézus, én reménységem!

6. Ne hagy j el kér lek engemet, L é g y ezután is velem, Mind ho l tomig s én szívem Egyedü l téged óhajtson, J ézus édes szerelmem, Jézus, én r eménységem!


41. 1. Győzhetet len É n kőszálam, Védelmezőm

és kőváram, A keresztfán drága áron Oltalma-m a t tőled várom.

2. Sebeidnek N a g y voltáért, E n g e d j ked-ves áldozatért, D r á g a szép piros véredért , K i t kiöntél ez világért.

3. Reád bíztam É n ügyemet, É n Jézusom, én lelkemet, Megepedet t bús szívemet És sze-gény árva fejemet.

4. I rgalmazz m e g Én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek földnek, Könyörgök csak felsé-gednek, Mint kegyes idvezítőmnek.

5. Mutass Jézus Kies földet, Lakásomúl adj jó helyet. Ez életben csendességet Jövendő-ben idvességet! II . Rákóczy Ferenc imádsága a XVIII . század elejéről.

42. A 90. Zsoltár.

1. T e benned bíz tunk eleitől fogva, Hajlé-kunk , Uram, te voltál mindenha. Mikor m é g

30

senuni hegyek nem vol tanak S formálva nem volt sem a föld, sem a nap, T e voltál , te vagy é s a jövőben Állsz örök Isten minden időkben.

2. Az ember é l té t arasznyivá tet ted És azt mondod az emberi nemze tnek : Legye t ek porrá, mer t porbul levétek! Ezer esztendő annyi csak te néked, Mint a t e g n a p n a k ő e lmúlása És egy é jnek rövid vigyázása.

3. Sebes á r k é n t já r köztünk az enyészet, Csak rövid álom az emberi élet. F ű , mely tán regge l m é g hozza v i rágá t S a szálló nap már lá t ja hervadását . Csak addig tart , m í g időt adsz n e k ü n k , Míg búsulásod nem száll e l lenünk!

4. Óli Uram, de ha sorra vizsgálsz minket S nézed, mi minden nyomja le lkeinket , H a el-lebbented a fátyolt szívünkről, H a r a g o d mia t t többé nem kelünk föl. Időnket ot t ú g y elenyész-ted, Min t a sóhajtást , min t a beszédet.

5. Életünk szélső határa k imérve , Oh alig-a l ig hetven-nyolcvan évre. Az is javarész t csak búk , ba jok árja, Volt , nincs, tova száll, mint a fel leg árnya, Oh célt ki érne v izsgálva téged? H a r a g o d súlyát ki mérhe tné m e g ?

6. Taní t s m e g azért, hogy a mi é l tünknek Pa rány i voltát, I s tenem, értsük meg . J á r j u n k bölcs szívvel a te ősvényidben S te fordúlj hoz-zánk erős, igaz I s ten! Él tünk m í g hagyod hogy nyomorogjon? Könyörü l j már a te szolgáidon !

7. Jóvoltod mi ránk töltsd ki kora reggel, H a d d áldjon a j k u n k vidám énekekkel . Fordítsd el ró lunk lelked búsulását , Te os torodnak nehéz csapdosását ! Tek in t s le reánk, g y ú l j i rgalomra, Ad j j o b b időket a gonoszokra.

8. T e szolgáidnak, mutasd m e g mi nékünk, H o g y te vagy a mi Is tenünk, vezérünk. N a g y

31

dicsőséged ne maradjon t i tkon Mi ra j tunk, U r a m s a mi f iainkon. Minket ö rökké — örök hatal-mas! Csak te vezérelj, csak te igazgass!

SZABOLCSKA M I H Á L Y .

43. 1. Gondviselő édes a tyám Kérlek engem

m e g ne útálj , Onnét fölül vigyázz reám, Mert ezer bú ba j reám száll.

2. Édes teremtő jó Uram, ím lásd meg mire ju to t t am, Az ég alatt , a föld színén Nin-csen olyan árva mint én.

3. Szegény fejem hozzád hajtom, Minden dolgom reád hagyom, L é g y az én édes gyámo-lom, Elő t tem járó csillagom.

4. Igaz, teremtő jó Atya, Minden szegény-nek támasza! Nincs, a kihez folyamodnám, Kér-lek viselj gondot reám.

(A XVII . század vége).

44. Dallama: Teremtő Is tenünk.

1. Is tenem, Istenem, Ki segít ha te nem? Békét hozván — vidítsd orcám, Halld m e g ja-jom, bús sóhajom, Siess, a tyám hozzám!

2. A k ik bíztak régen, Az Is ten nevében, Szavuk végre — fölment égre, Szabadulást , föl-vídúlást Nyer tek bú helyébe.

3. Az anyai ölben S ifjúi időmben T e hor-doztál, — oltalmaztál, Áldásokkal s a n n y i jókkal E n g e m elhalmoztál!

32

4. Most könnyem kicsordul S könyörgök a porbúi: Édes atyám — óh tekints rám, T e légy nékem segí tségem Lelkem erős harcán!

5. Ezért téged áldlak, Szent helyen imád-lak, Te vezérljed — útam, kérlek, S tieiddel, híveiddel Örökké dicsérlek!


45. Dallama: Ki csak Istenre dolgá t hagyja.

1. Én Is tenem, te vagy bizalmam, R e m é -nyemet benned vetem, Te vigasztalsz, T e óvsz a bajban, Te r a j t ad függ tekintetem. Kinek te szolgálsz támaszul, Az soha m e g nem tántorúl .

2. Miért tör jek ki bús panaszba? Zokogjak á rva sorsomon? Kesergésnek, könnynek m i haszna? Nem orvosolja bánatom. Nehezítem ke-resztemet, H a sírok Ínségein felett.

3. Oh csendesülj háborgó lelkem, Hisz él, veled van Istened! Legyen bár útad zord, kiet-len, Ne félj, soha el nem feled. Ο bölcs te remtő jó atyád, Híven gondot visel reád.

4. Ha néha szenvedés kísértget , Tele űröm-mel a pohár, Leha jo l a földig te érted, Menny-ben édes jutalom vár. A fergetegben bé takar Örök irgalmú szárnyival.

5. Dicsérd az Urat hű keresztyén, Ragasz-kodjál ösvényihez; Ne keseregj reményid vesz-tén, Isten megint kedvébe vesz. Ki benne bízik egyedül, Nem fél, bár ég, föld összedűl.

(Neumark György, -f- 1681.) K. S.

2 Γ

38. Dal lama: Szívein szerint kívánom.

1. T e k i n t s le ránk a földre I rgalmas Is te-nünk, Kik ínségtől gyötörve, Halállal küzkö-dünk. Fé regnek lenti a porban Ki táplékot ad, Szülöttid a nyomorban, Atyánk! óh el ne h a g y d !

2. Kenyéré r t esdekelnek Százezrek ét lenül , J a j á b a száz kebelnek Köny és sóhaj vegyül. R u -hát lan d ideregnek Sápadt nők s gyermekek , Bérét dolgos kezeknek Bú, gond emészti meg .

3. Szent Isten, érzi le lkünk, Hogy g y a k r a n tévedett , A jóva l harcra ke l tünk, Vétkezve el-lened. T u d j u k , hogy méltó bérünk, Mivel m o s t sú j t karod, És mégis esdve ké rünk : Szüntesd m e g ha ragod!

4. H a m e g t a g a d t a tőlünk A föld áldásai t , Oh el ne zárd előlünk A részvét ajtait. A gaz-d a g hadd szorítsa Szívéhez a szegényt, Segí tse , gyámolítsa, Igaz testvéreként.

5. Fakaszsz reményt szívünkben, Adjon erőt a hit, H o g y nem hagysz bűneinkben El-veszni, gyermekid. E l tűnnek nemsokára A dú ló v iharok S az áldó nap sugára Új fénynyel fel-ragyog.

T O R K O S L A S Z L Ó .

47. Dallama: Óh én reménytelen.

1. Megbánta to t t Atyám, Tekin ts kér lek reám I rga lmas szemeiddel, N e nézd bűneimet , Fer te lmességimet , De légy hozzám jó kedvvel .

3

34

Vigasztalj meg búmba, Egyedül voltomba, Vi-gasztalj szent Lelkeddel.

2. Sokszor boszontálak S haragí tot ta lak, Noha jó a tyám voltál; Tőled elpártoltam, Ördög-höz haj lot tam, Mégis m e g nem utáltál . Noha ostoroddal Látogatsz próbáddal, Hiszem, hogy el nem hagytál .

3. Hiszem erős hittel, Hogy az, m i t ígér-tél, Megadod szent Fiadér t ; Engem megvigasz-talsz És soha el nem hagysz Az ő szent érde-meért. Mert érettem adtad, Keresztfán áldoztad, Meghallgatsz szent nevéért.

4. Adassék dicsőség, Örökké t isztesség Te néked Szent-háromság, E g y bizony Istenség, Dicsérendő Felség, Ki vagy örök uraság. Ne hagyd bús lelkemet, Nyúj tsad jobb kezedet, Tied a hatalmasság.


48. Dal lama: Már búcsút veszek tőled.

1. A vallás égi balzsam, Boldog, ki bírja azt! Ez ád erőt, nyugalmat , Bölcsességet, vigaszt. Nincs e múló világban Olyan nagy szenvedés, Melyre e balzsam által Ne jönne enyhülés.

2. A rémes éjszakától A gyermek úgy remeg! Nem merne csak egy lépést Egyedü l tenni meg; De ha atyja keblére H a j t h a t j a kis fejét: Körözze ám homály őt, Az éj lehet setét.

3. Seté t éjhez hasonló Az élet gyak ran i t t ; Mi ment, mi ád erőt, mi Biztat, mi bátor í t? Haj tsd mennyei a tyádnak Keblére fe jedet : Az éj talán sötét, de Félelmes nem lehet.

G Y Ő R Y V I L M O S 1 8 3 8 — 1 8 8 5 .

2 Γ

38. Dallama: Ki csak Is tenre dolgát hagyja.

1. Ki bízni tud jó Is tenében, Az solia m e g n e m szégyenül, Mert bár lakik magas egében, Vigyáz reánk szünet lenül ; S ha néha sú j tva lá togat , Vigaszt talál és osztogat .

2. Ú g y látszik olykor, hogy nem ápol S nem hallja esdő szózatunk, Ezért sz ívünk kesergve gyászol S k i fogyha ta t lan b á n a t u n k ; De ha az éjben h i t vezet, Ο nyúj t n e k ü n k segédkezet .

3. Azért ha fogyva-fogy reményed S tán haldokolnak kedvesid, Bizalmad légyen ő te-néked, Hidd, e lapadnak könnye id ; Ο egyet in t s a félhalott Kezed alat t fel támadott .

4. Még akkor is, óh akko r éppen, H a ki t szeretsz, a sírba száll, Bízzál az élet Is tenében, Kihez érte imádkozál. Ne s írnak, égnek adjad át, O t t Istened, kincsed, hazád.

5. Csak bízni tudj jó Is tenedben S h i t te l viseld keresztedet, Ο fog kísérni éjjeledben S jobb részedet megmenthe ted . Gyászéj u t án lesz reggeled! Bízzál! a tyád ő s Istened!

E L E F Á N T M I H Á L Y 1 8 1 6 — 1 8 7 2 .

50. Dallama: H o g y n a p o n k é n t Uram.

1. T i sötét felhői A h a r a g v ó égnek, Szár-nya tokra lelkem Kímélve vegyétek; Vágyván hova vágyik, Az égnek urá ig Szállni engedjé tek!

3 *

36

2. Dicséreti a hol Soha el nem m ú l n a k : Áldó hal lelúját Hadd zengjen az Úrnak . Hadd nyerjen erőt o t t . . . Míg rá bősz viharok Ütései h u l l n a k !

3. Kiet len tengeren T ö r ö t t árboc le t tem r Szárnyai t száz vihar Csapdossa felettem. Vette-tem, hányatom, Mély az én bánatom, N a g y az én keresztem!

4. Üldöző ellenség Tőrébe ju to t tam, Köny-nyemből, jajomból Kezökben ki fogytam!. . . S bár minden elhagyott , Nem vagyok, nem vagyok Magamra hagyot tan!

5. Vezérlő csillagom: Szent hi tem világa, T e ragyogsz felettem Ε sű rű homályba. Csak te ne hagyj árván, Üldözhet az ármány, Hiába, h i ába !

6. Isten, ki szent neved Ajkaimra adtad S érdemessé tői, hogy Szenvednék m i a t t a d : Csak te marad j vélem S gonosz el lenségem Soha meg nem haj tha t !

7. T e vagy én szívemnek Vigasza, re-m é n y e ; Napnélkül i éjnek Világoló fénye! Fegy-verem, paizsom, H a rám tör Babilon Durva , kevély kénye!

8. Szivárvány születik A felhő síráson, Reménység , reménység S ű r ű könnyhul láson ; K ínom éjjelére: Elhozod T e végre E n szaba-dulásom.

9. Diadal t ha ül is Ez a világ r a j t u n k : Hamis , hazug igét Nem ejt soha a jkunk! I n k á b b a halálnak, «De néma bá lványnak Mi fejet nem ha j tunk» .


37

51. A 65. zsoltár.

1. T e vagy Isten, sz ívünk nyugalma, T e v a g y dicsérete. Tiéd, ha kél szent fogadalma, T i é d v íg éneke. T e ha l lga tod meg, h o g y h a ké rünk , A bűn t te törlöd el . . . Milyen j ó i t t lakozni nékünk, Uram, hozzád közel!

2. Boldog, k inek a jk i ra ad tad Neved dicsé-retét, Kiben műiden részén a napnak H á z a d szerelme ég. Oh mer t te az t házad javával , Áldással halmozod. Azt, m i n t a menny, ú g y hat ja által, T e édes templomod.

3. T e vagy csak a v i lág reménye, Te szent , erős, igaz. Reszket a föld, mikor ítélsz, de Kegyelmed kész vigasz. A h e g y is, míg erőd erőt á d : Csak add ig nem r e m e g . . . Ha ta lmada t , a mely körülzár, Belá tnunk sem lehet!

4. A zendülő tengervizekre Zabolát ve t kezed. Lecsillapítsz zúgó v ihar t , le Lázongó népeket. A föld színén ember a hol van, Mind-mind téged keres ; Tetőled j ő vidám mosolylyal A reggel és az est.

5. T e adsz a mi fö ldünkre áldást Bőséggel gazdagon. I tatod a szomjas barázdát S g a b n á t r ingatsz azon. Folyóid fent a fellegekből Zápor t bocsá tanak; Síkon, mezőn rendeletedből Áldás, ö röm fakad.

6. Az esztendőt megkoronázza Mézcsorgató kezed És völgyek és ha lmok határa Áldástól görnyedez. Nyá jak mentén a merre l á tha t A szem, jólét lakik S mindenfe lé há laadásnak Zengése hallatik.


38

52. 1. Mind jó, a mit I s ten tészen, Szen t az

ő akarat ja . Ε h i t hív gyámolóm lészen. Sz ívemet megnyug ta t j a . Van Is tenem, — Bár el lenem T á m a d j o n veszély s halál , Fölfegyverkezve talál.

2. Mind jó, a mit I s ten tészen, Ο e n g e m e t m e g nem csal, Igazság ösvényén viszen, Igéjével vígasztal . Mindig híven — Kegyelmesen Vezérli életemet, Mint édes atyám, szeret.

3. Mind jó, a mit Is ten tészen, Ο tudjaT mi szükséges, Oltalmával körülvészen, Midőn sorsom kétséges. Kegyessége — N a g y hű-sége Napon ta újul s árad, J ó t tenni el nem fárad.

4. Mind jó, a mit I s ten tészen, Ő az én reménységem, Minden Ínségemben készen Van nála segí tségem. Ö fölemel — Jobb kezével, H a terhemtől roskadok, — Csak ő benne ví-gadok.

5. Mind jó, a mit I s t e n tészen, Dorgálása n e m tesz kárt , Nem célja, h o g y megemészszen, Bár tör t keserű pohárt . Békén tűröm, — Hisz az üröm Kezéből I s tenemnek, Üdvössége lel-kemnek !

6. Mind jó, a mit I s ten tészen, Ο éltem kegyes atyja, Bár ö römnapom enyészszen, I smét rám virraszthat ja . Mint gye rmeké t — T a k a r g a t , véd Örök jó ságú karja. •— El nem h a g y o m őt soha.

(Rodigast Sámuel f 1708.) K i s JÁNOS 1770—1846.

2 Γ

38. Dallama : Már búcsút veszek tőled.

1. H a béborul felettem Az egykor tiszta é g S orcámon k ín hevében Keservem könnye é g : Reménytel jes kebellel T e k i n t e k égre föl, Ho l a ha ta lmas Is ten Nagy nap ja tündököl.

2. Az enyhülő keservnek Utolsó h a r m a t á t Orcámon égi szent hit S u g á r a jár ja át. S azt mond ja e kebelben Minden szent érzelem, H o g y e hi t csalhatat lan, Atyám és I s t enem!

S Z É K Á C S J Ó Z S E F 1 8 0 9 — 1 8 7 6 .

54. Dallama : Az Úr énnékem őriző pásztorom.

1. Jóvol todér t , Uram, szívemből áldlak, T e adsz eledelt az égi madárnak , T e ékesí ted a mezőt v i rággal , Kegyelmed fénylik a fe lhőkön által. Kezed nyomában áldás fakad s élet, Én erősségem, te benned r emé lek !

2. Te vagy , ki reám szüntelen vigyázol , Lehajolsz hozzám, mikor szívem gyászol. Az elesettet szánva fölemeled, A fergetegben bé-t aka r jobb kezed. És bár fe jemre kedved bo rú t szállat, Csüggedő lelkem vigaszt lel tenálad.

3. Szerelmed kar ja őrizett meg engem, H o g y el nem estem szomorú ügyemben, Igéd vi lága fényt ve te t t ú t amra S hozzád vezérel t szívem nyugodalma. Szünetlen kísér h ív a tyai szemed, S bőv i rgalmaddal táplálod h i t emet .

4. Dicsérlek téged, Uram, az örömben, H o g y kiterjeszted szárnyadat fölöttem, Dicsérlek,

40

hogyha lá togatsz kereszttel, Hisz azért versz, hogy magadhoz emelj fel. Dicsérlek U r a m téged, m í g csak élek S teljes szívemből szolgálok tenéked.

K. S.

55. Dallama : Perel j Uram, perlőimmel. (35. zsoltár.)

1. Bár d ö r g az ég s a föld remeg, H i t ü n k nem rendül m é g se m e g ; A fellegek s ű r ű ho-málya Is tenhez u t u n k el nem állja, Bár a vil lám sebes tüzét R é m í t v e szórja szerteszét: Mi á l lunk és nem re t t egünk , Isten kezében é l e tünk!

2. Dicső az égnek temploma, Benne v iha r az o rgona ; Hegyek , völgyek felelnek rája, Midőn magasz ta l ég királya. A zápor árja zúg vele A szomjazó mezőkre le, E z t m o n d v a : Is ten most is á ld ; Ember , szeresd! ember, csodáld!

3. H a majd szűnik a háború, E lvonú l a sötét ború, Kialszik a villám fáklyája, S lezajl ik a v ihar csa tá ja : A tiszta égboltról m e g i n t A földre vidám n a p tekint, És fényes arcán í rva van : I s ten t imádd munkáiban !

4. Ú j élet a mezőkre száll, Eme lked ik minden fűszál, Erdőkben zendül víg ka r ének És minden örvend é le tének; Az égnek áldó könnyei Lesznek a ha rmat gyöngyei, A nap-sugár bennök r a g y o g Hi rde tve : Istentől v a g y o k !

5. A szenvedés is zivatar, De véle I s ten jó t a k a r ; K ö n n y e k n e k néha hull esője, D e ez az erény éltetője. H a a balsors vihara kel, A bűn ködét az űzi el, S a szenvedés közt n a g y r a nő A bölcseség és szíverő.

41

6. Le lkünk azért ne csüggedezz, H a bánat ér s felhő fedez, Mert a felhőből áldás árad, S a könny a napfénytől felszárad. H a az égbolt felhőbe száll, Szívünk abban n y u g t o t ta lál : Istentől j ö n a zivatar É s Isten mind ig jó t aka r !

M I H Á L Y I K Á R O L Y .

56. Dallama: Én régen születtem.

1. Egyedü l te benned, Mellém liíván ne-ved, Szent Jehova remélek, Hív ígéretedben, Fiad érdemében Bízom, hol járok, kelek. T e benned nyugodván, Min t lelkem oszlopán, Min-den jókka l bételek, Véghete t len örvény, Tekint-hetetlen fény A te ö rök kegyelmed.

2. Szégyenval lo t t orcát Vájjon azon ki lát, Ki felett k inyúl t k a r o d ? Vétkes vol tában is, Nincs közöt tünk egy is, Kinek vesztét akarod. Az el téved teket Atyaszereteted U t a d r a igazítja, Búsult ha ragoda t Azon, ki megbán to t t Szána-lomra lágyí t ja .

3. H a Lelked ve lem lesz, Éle temnek kedvez, Ki törhet bán tásomra? Benned bízom Uram, Bűntől szabadúlván, T e hívek n a g y ol ta lma! N e nézd lelkem vétkét , Nézd fiad érdemét, Ki megkérlel t , szent a ty já t , T e vagy mi örökünk, Tar tsd m e g végig köz tünk , Krisz tusnak felkölt nap já t !

4. Csak ő az élő kút , Hozzád vezérlő út, Mint szent igéd taní t ja , Fáradta t enyhí tget , Mi szomjú le lkünket Élő vízzel itatja. T e nagy jó-voltodat, Csuda i rga lmada t Általa közli kedved,

42

Dicséret, dicsőség, Egyenlő t isztesség Legyen neki te veled!

R I M A Y J Á N O S F 1 6 3 1 .

Bűnbánat és törődelem.

57. 1. Én Is tenem, én bűnös ember , I t t állok

szent színed előt t ! Bűneim árja, m i n t a tenger Hul lámaiva l elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörül j árva le lkemen!

2. Oh mely szívem szerint kesergek Az én n a g y vétkeim fe le t t ! Vessződdel óh Atyám ne ver j meg, Megtér tékozló gyermeked. Én Iste-nem, én Istenein, Könyörül j árva lelkemen!

3. Ne büntess, min t megérdemelném S a m i n t k ívánná sok bűnöm! T e m o n d á d : a bűnös elestén Az égben nem leszeu öröm. É n Istenem, én Istenem, Könyörül j árva le lkemen!

4. Kéréssel és síró panaszszal Atyám, óh m e d d i g álljak i t t? E g y szavad engem megvi-gasztal S elűzi lelkem kínjait. É n Istenem, én Is tenem, Könyörül j á rva le lkemen!

5. Óh hallasd szent Atyám, igédet, Oh mondd csak e szót: «Gyermekem! É n megbo-csátok, béke véled!» S kegyelmed boldoggá te-szen. Én Istenem, én Istenem, Könyörül j árva le lkemen!

6. Meghal lgat tá l ! Már semmi kétség, Meg-ad tad a bocsánatot , Szívembe, mi t eddig nem

43

érzék, Öröm, üdv, béke áradott . É n Is tenem, én Is tenem, Örök bá lám tied legyen!

(Tietze Kristóf 1 6 4 1 — 1 / 0 3 . ) P A Y R S Á N D O R .

58. Dallama: Óh én bűnös j a j mit tegyek.

1. Hozzád szívem mélységébűi Sóha j tok fel Jézusom, Midőn nehezül sorsom. T e vígasz-talásod nélkül E lcsüggedne én szívem, Jézusom, reménységem.

2. Le lkem sírton sír, kesereg T ikkasz tó Ínségemben, Végső veszede lmemben. Támaszd fel reménységemet Élő vizem, forrásom, É le tadó Jézusom!

3. Uram te nagy h a r a g o d b a n Ne büntess , kér lek engem, Mert hamu s füs t életem. A bűn á t k a vagyon raj tam, Légy gyógyító orvosom Mindenható Jézusom.

4. S i ra lomnak kenyerével Táplálod én lel-kemet , Mert vétkeztem ellened. És ü rmös víz-nek pohara Naponkén t i ta t engem, J ézus én reménységem.

5. Te szolgádhoz légy kegyelmes, Bána-tomban menedék, Bízva sóha j tok feléd. Le lkem szomjú hittel keres, Gyógyí t s meg én áldásom, Könyörülő Jézusom.

M a g y a r Lelki Óra. 1730.

59. 1. Előt ted állok d rága Jézusom, T e reád

szorúlt ké t séges sorsom, É n Uram, Is tenem, Ki-rályom, Én bűnös vagyok, légy te szószólóm.

4 4

2. Bűntől terhes, gyöt rődik én szívem, T e reád néz bizakodva lelkem. Fogad j be, gyógyí t s meg , tisztíts meg, Le lkem orvosa, kérlek, eny-h í t s meg.

3. T e vagy egyetlen egy reménységem, Gyá-mol ta lanul ne hagy j el engem. Én nehéz, ke-serves bánatom Örömre fordítsd édes Meg-vál tóm!

4. Én le lkemet te néked ajánlom, É n ke-zesem, én erős kószálom, Keresztfán szenvedtél é re t tem, Üdvözítőm, mosd fehérre lelkem.

(Kaiinka Joachim f 1678 ) Magyar Lelki Óra. 1730.

60. Dallama· G o n d v i s e , ( 3 é d e s atyám. A próféták megmondot ták .

1. Óh én kegyelmes Is tenem, Mely igen megveré l engem. Kegyelmezz meg már énnekem, N e hagy j bűnömben elvesznem.

2. Hol a te i rga lmasságod, Melylyel ver-t ede t gyógyí tod? Hol a te erős jobb karod, Melylyel híved szabadítod ?

3. Régen Dávidot Saul tól Szabadítád, men-téd bútól. Éllened való sok vétkem, Mint Dávidé, o lyan nékem.

4. Óh te Dávid jó Is tene, Té i j hozzám is kegyelemre, Bűnömön talált b ú m után, Könyö-rül j lelkem fá jdalmán!

5. Kiért, a míg élek i t ten, Dicsérlek fel-séges Isten, Ki könyörülsz ily betegen, Áldot t légy örökké! Ámen.

B A L A S S I B Á L I N T 1 5 5 1 — 1 5 9 4 .

2 Γ

38. 1. Ne szállj perbe én velem, Oh én édes

Istenem, Mert meg nem felelhet előtted én lelkem, Elkárhozta thatsz e n g e m !

2. Óh töröld el én vé tkem, I rga lmas j ó Úristen, Szent fiad véréért könyörül j én r a j t a m , T e benned van bizalmam.

3. A te áldott Szent lelked Kérlek, tőlem el ne vedd, Ső t újítsd m e g bennem, h o g y di-csérjem neved, Szolgálhassak te néked.

4. Reád bíztam m a g a m a t , Te viseljed gon-domat, Igazgasd jó útra az én lábaimat E s minden szándékimat.

PÉCSEJLI K I R Á L Y I M R E F 1 6 3 5 .

62. Dallama: Szeretlek t éged erősségem.

1. H a t a l m a s Isten, tö r t szívemmel Színed előtt leborulok. Tekints r á m szánva és emelj fel, Önts mély sebemre ba lzsamot! Ne vess el szent orcád elől, Megmentésemre jöjj!

2. Mint re j tekét az üldözött vad, A k k é p kereslek óh U r a m ! H i t e m elhagyott t űzkén t hamvad A ké tségek forgóiban. Vigaszt, r e m é n y t nem lel szívem, Én édes I s t e n e m !

3. Kietlen pusz taságban járok, N a p o m vi-l ága k ia ludt ; Lelkemre b á n a t éje szállott, H a elhagyod, örvénybe jut . T e gyúj t s előtte fényt , Atyám, Ε söté t éjszakán!

4. Óh halld meg esdő könyörgésem, Gyó-gyítsd epedő lelkemet! H a bűntörlő szerelmed

4(>

érzem, Megújulok, föléledek. N e vond el tőlem szent karod, Hiszen tied v a g y o k !

5. Vezérelj vissza ösvényedre, H o g y néked éljek, Istenem. Múló h ív ság bűnös szerelme N e győzzön többé lelkemen! Veled jár jak, foly-ton veled, T e vezess engemet !

K. S.

63. Dal l ama : En régen születtem.

1. Véget len irgalmú, Oh te nagy h a t a l m ú Isten, könyörül j ra j tam! Ön t sd ki mindenestől J ó d a t rám kebledből Én bizonyos o l t a l m a m ! Mosd el rólam immár, K i t lelkem al ig vár, Mosd el bűnömnek szennyét, H a te e lhagysz U r a m , Kihez folyamodjam ? Kívüled kihez m e n n é k ?

2. Hányszor nem vétkeztem, Bűnt ellened t e t t em Óh kegyelmes Ú r i s t e n ! Meg nem csal ravaszság És semmi á lnokság Rejtve előt ted nincsen. H a érdemem szerint Reám eresztesz k ín t , J a j nékem, hová legyek ? H a teljes él tem-ben, Bűnt te t tem mindenben, — Vigaszta lás t hol le lek?

3. Én r ú t háládatlan, Szomorú sorsomban, Is ten, hozzád kiál tok! Tisz t í t s izsópoddal, Ir-galmasságoddal , Hogy ne ver jen az átok. Te-r e m t s ismét bennem, Te remtő Istenem, T i sz ta szívet kegyesen, Engem romlot t szegényt Rossz é rdemem szerént Haragod el ne vessen!

-I. A kövér áldozat J ó k e d v e t nem hozhat , Jó l tudom, U r a m , néked; Töredelmes szívvel, Buzgó könyörgéssel Kereslek azért téged. Ixne kioldoztam S te elődbe hoz tam Én fá jda lmas

47

sebemet, Ki t csak te gyógyíthatsz, É le t r e for-díthatsz, — Szánd keserves fejemet!

(Beza 'Γ. f 1605.) B A L A S S I B Á L I N T . 1551—1594.

64. Dallama; Mit bízik e világ.

1. Kihez folyamodjam Kívüled, Kr i sz tusom? Ily be teg vol tomban Nincs kitől gyógyulnom. Ezer fekély ra j tam, Ki által tisztuljak? Veszélyes veremből Ki ád szabad ú t a t ?

2. Gyúj t sd meg szövétnekét Áldot t szent igédnek, Virraszd fel le lkemben Napjá t kegyel -mednek. Igaz ösvényt m u t a s s Szegényednek, nékem, H o g y szent Fe lségednek J á r h a s s a k kedvében.

3. Vár lak, Uram, vár lak Reménykedő szív-vel, Miként a vigyázó Vi r radás t vár éjjel. Reám is jó reggel Hozd fel szép napodat, H o g y se-rény elmével Hol t ig szolgáljalak.

4. Satnar i táuusként Borral s olajoddal Gyó-gyítsd sebeimet Irgalmasságoddal . Tébo lygó juh vagyok, T é g y jót velem kérlek S n a g y hála-adással Örökké dicsérlek.

P É C S E L I K I R Á L Y I M R E F 1 6 3 5 .

65. Dal l ama : Győzhetetlen én kőszálam.

1. Reménységem T e légy nekem N a g y h a -ta lmú bölcs Istenem. Tő led legyen segí tségem, Mikor terhel én sok vé tkem.

48

2. Teljes él tem Csupa bűn , folt, Álnokság-ga l szívem borult . Mégse h a g y j el Uram engem, N e verj Atyám, mint érdemlem.

3. Porhamuból Én eredtem, Gyar lósággal r a k v a lelkem, Senki nincs előtted igaz, Jóvo l -tod mégis i rgalmaz.

4. Perbe ne szállj U r a m velem, Mert sok t a n ú áll ellenem, Számba ne írd sok vé tkemet , Eme ld földről föl fejemet.

5. I rga lmadban bőséges vagy, Megtérőhöz kegyelmed nagy . Harmatoz tass rám bő á ldás t , Minden jóval fe jemet lásd!

R I M A Y J Á N O S F 1 6 3 1 .

Isten és Jézus szeretete.

66. Dallama: Uram, rosszul cselekedtem.

1. Gondviselő jó Atyám vagy Oh én édes I s tenem! L,átoin én, hogy minden elhagy Ε vi-lágon, csak T e nem. Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek.

2. Mint az alélt bús v i rágra Megújító ha r -matot , Sebhedt szívem fá jdalmára Csak T e hintesz balzsamot. Könnyül sorsom terhe r a j t a m S imádságra nyí l ik ajkam.

3. Rám-rám derül ismeret len Útamon e g y kis öröm, Azt is a te véghete t len J ó s á g o d n a k köszönöm. S há lakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.

49

4. G y e n g e vagyok, lankadoznak Buzgó-ságom szárnyai, Bármily híven vágyakoznak Színed elé szállani! Oh a d j erőt, hogy m í g élek, Egyedül csak néked éljek.

5. Óh add, hogy h a majd bevégzem Ε mu-landó életet, Lelkem t isztán és egészen Egyesül-jön te veled, El ne von jon semmi többé, Tied leszek mindörökké.

IVÉVAY J Ó Z S E F .

67. Dallama: Jön a k i rá ly szívben szelíden.

1. Min t vándor a forrás vizéhez, H a a szomjtól fá jda lmat érez É s elgyötré a szenvedés, Uram, u t ánad óhajt lelkem, Ha életem sivár, kietlen, A bú üldöz, t e rhem nehéz.

2. H iába vágyom enyhülésre, N e m int felém mosolygva béke, A míg a föld leszen hazám. Le lkem rabbá t evé a vétek, Sóvárgva, szomjan keres téged, Zörget kegyelmed aj-taján.

3. T e vagy, Uram, csak reménységem, Világ, mely á t r agyog az éjen, T e benned bízom egye-dül. H a T e őrzesz, veszély nem érhet, Terjeszd fölém, jó Atyám, kérlek, Hűséged óvó födélül!

K. S.

68. 1. J ézus életemnek, Öröme szívemnek, Én

üdvösségem! Ó jöjj, Uram, várlak, Óhaj tok utánad, Édes r eményem! Istennek áldott fia, T e kívüled senki nincsen, Szívem ki t szeressen.

2. Bár vész h a n g j a harsan, A te árnyékod-4

so

bau Nem bánt félelem. A föld megindulhat , Kőszikla omolhat, Csak Te l égy velem! Bűn, halá l törjön reám, Hatalmával m e g nem ejthet , M e g t a r t hív szerelmed.

3. Földi k incs sugára Csábítson út jára , F é n y e mit nekem! Hívsága v i l á g n a k Száz gyö-nyör t kínálhat , T e v a g y mindenein ! Tőled Jézus , én szívem A keresztnek gya láza t j a El n e m szakaszthat ja .

(Franck J. f 1677.) K. S.

69. A 42. Zsoltár.

1. Mint a t iszta hűs p a t a k r a Kívánkozik a szarvas: Ú g y száll lelkem ó h a j t a t j a Hozzád, örök ha ta lmas! Szomjúhozik szün te len Te hoz-zád én Istenem. Színed elé vá j jon innen Mikor j u t o k élő Isten ?

2. Könnyhul lás lőn e t ávo lba Kenyerem éj- napon át. És h a kérdik csúfo lódva: «Vártad Is tent , hol van há t?» Leborulok szótalan É s oda száll sóhajom, Hol a h ívek seregében Or-v e n d é k szép éneklésben.

3. Én lelkem, mi t csüggedeznél ? Mit keser-gesz annyi ra? Erősebb vár nincs Istennél, Búd, ba jod csak bízd arra . Ne félj, n e m _ liágy, r ád t ek in t S hálaadást zengsz megin t Oh Istenem, fön t az égben, Lásd meg az én kesergésem.

4. A te édes templomodra Könnyhul lás közt gondolok, Innen , hol a k i s Hermonra A Jordánvö lgy mosolyog. De le lkemen egy-m á s n a k Csak ké t ségek kiál tnak S árjai a szilaj h a b n a k Fejem felet t összecsapnak.

51

5. Ú g y zúg raj tara á t a bánat, Mint a sebes árvizek; S í r v a , sírván te utánad, Kiben élek és hiszek, A ki mellém rendeled N a p p a l r a szent lelkedet S szabadulás énekével Csití tgatsz, ha jő az éjjel.

6. Oh ne is hagyj , ol ta lomnak Sziklaszála, Istenem. Ele tem a pogányoknak Közepette gyász nekem. S el lenségim mindazok, Csontomig j á r gúnyszavok; H i t e m egyre ostromolják: «Várod Istent, hol m a r a d t hát?»

7. É n lelkem, mér t csüggedeznél? Mit kesergesz anny i r a? Erősebb vár nincs Is tennél , Búd, bajod csak bízd arra. N e félj, nem hágy, rád tekint, V íg háladal t zengsz megint . Meg-mu ta t j a ő m é g itten, Ki az erős, igaz I s t en !


70. Dallama: Már búcsút veszek tőled.

1. Jézus ölében bizton Ha j tom fejem le én, A b b a n találom üdvöm, H a nvugszom kebelén. Áldó, szelíd szavával Megváltóm hirdeti , Jer, ha j t sd fejed szívemre, Harcod pihenve ki.

2. Bizton a Jézus keblén Elszáll a bú, a baj ; Bizton a sátán ellen Sebe véd, be takar . E n y h ü l a bána t terhe, A kétség megszűnik , A szívbe száll enyhűlet S apadnak könnyeid.

3. Jézus, óh szívem vára, Te értem vérezél, Bizton vagyok e sziklán T e égi jó vezér. I t t csöndesen bevárom, Az éj m í g elhalad, Mig túl az arany par tná l Fénylőn fölkél a nap.

S Z Á S Z B É L A 1 8 2 8 — 1 8 9 4 .

4 *

2 Γ

38. 1. T e v i lág szép ékessége, Ám szeressen

bárk i más, Örömidre majd cserébe Gond jön és csalatkozás. K ik az éggel nem gondolnak , Ám éljenek vigalomnak. Én hozzád kíváukozom, Oh én édes Jézusom!

2. Kik a napnak hevét , terhét Hordozzák megfáradva, Az éjjelt min t siet tetnék Hosszú, terhes nappalra. Megpihenni hazatérnek, Csendes nyug to t ott r emé lnek : Én csak benned nyugo-szom, Oh én édes Jézusom!

3. N y u g h a t u á m csak kar ja idban, Mint sze-retném, kedvemre, Úgy Ophi rban a mi k incs van, Mind od 'adnám én érte. Nincs énnékem más örömöm, Él temet te hozzád kötöm. Csak feléd sóhajtozom, Óli én édes Jézusom!

4. Másokat zord szél és hullám Vigyenek bősz tengerre, Hol vihar s nagy agság árán Nyíl nekik a szerencse. E n g e m a hit ^ r ö p k e szárnyán Csil lagokig visz fel pályám, É n o d a kívánkozom, Óh én édes Jézusom!

5. Jöjj halál, álom testvére, Jöjj és v í g y el engemet, Sa jkádon majd biztos révbe E v e z ü n k mi te veled. Mások ám ha félnek tőled, L e l k e m azért meg nem ijed, Mert velem van ú t a m o n Az én édes Jézusom.

6. Mert a lelkek üdvhazájá t , Ε megszen-telt égi hont Szemeim mos t m é g nem lá t j ák I t t , hol bán t a bú s a gond. Élek há t csak vágyaimnak, Melyek égbe hozzád vonnak, Csak te vagy főóhajom, Óh én édes Jézusom!

(Franck János 1618—16Γ5.) P A Y R S Á N D O R .

2 Γ

38. Dal lama: Szerelmes Jézus, vájjon mi t vétettél?

1. Tel jes szívemből tégedet szeretlek, Az én szívembe mást be nem eresztek, Csak téged, Jézus, nyugalmam, reményem, — Oh maradj vé l em!

2. Oh maradj vélem, ha napom leszálla, Reá borulván bánat é jszakája ; T e vezetsz engem cs i l lagként az éjben, — Oh marad j vélem!

3. H o g y h a lefonnyad örömöm virága S búsan csorog rá könnye imnek árja, T e öröm-forrás t akkor is nyitsz nékem, — Oh maradj vé l em!

4. Kísértetek közt pályámat h a futván, Meg inog lábam szent erénynek u t j á n : Csak te emelsz föl s megbocsátod vétkem, — Oh maradj vé l em!

5. H a sírba te t tem mind, a k ik szerettek É s nehéz szívvel zokogok felet tek: T e mutatsz égre, fö l támadt vezérem, — Oh marad j vélem!

6. Végre, ha eljön az utolsó óra S a végső n a g y harc vár rám bajvívóra, Benned halálom édes álom lészen, — Oh maradj vé l em!


73. Dallama: Jézust el nem bocsátom.

1. Mindenem vagy Jézusom, Él tem égi fejedelme, T e vezérelsz jó úton, Éöldi porbul föl a mennybe. Szirtek, örvények felet t Bizton j á r h a t o k veled.

54

2. Mindenem v a g y Jézusom, Bűnös szívem menedéke , Csak feléd sóhajtozom, Tőled száll r ám égi béke. Áldot t Megváltóm levél, Boldog, a k i benned él!

3. Mindenem v a g y Jézusom, A halálban örök élet! Testem bá r a sírba von, Veled menny-ben ú j ra élek. Te v a g y útam, életem, Én Jézusom, m i n d e n e m !

K . S .

7 4 Dal lama: Istenfélők, mely bo ldogok vagytok.

1. Jövel Jézus, lelkem hő / szerelme! Nél-küled bús szívem h o v a lenne! Oh jöj j királyom! Csak te vagy örömöm e világon.

2. Ellenem i t t annyi s oly hata lmas , Olyan vagyok , mint a fö lver t szarvas. E l t ikkad a jkam S nincs hűs forrás i t t e s ivatagban.

3. Majd rám tör a kétség, a zord ellen, «Hol Istened?» — f a g g a t s tépi keblem. Uram ne engedd, Mentsd ki küzdelméből e bús lelket.

4. H a e lhamvad hitem mécsvilága, Szent le lkedet te fuvalld r eá j a ! Lobogjon újra S el-h i d e g ü l t szívem l á n g r a gyújtsa.

5. Je r azért U r a m , jer közelembe, Ruhád szélét kezem hadd illesse! J e r d rága vendég! Veled tér be hozzám a békesség.

(Szőnyi Benjamin 1 7 1 7 — 1 744. u tán) P A Y R S Á N D O R .

75. Dal lama : Az Úr bir az egész földdel. (A 24. zsoltár.)

1. í m a vi lág za jgó habján, í m a szellők ha lk fuvalmán Ot t j á r az Úr, o t t hal l ik h a n g j a !

55

Hol a hajnal fénye csillan, Hol az esti csil lag villan, Ót látom ott is, ő jár arra.

2. Ő kérdi, ha járok bárhol, Kérdi hajnal-hasadáskor , S kérdi estve: szeretsz-e e n g e m ? Te, k i lelkem jól ismered, A te mindent lá tó szemed Szívemben is lát ja szerelmem! _

3. Akár nyugszom, akár kelek, E l temben bármi t mívelek, Ő kérdezi: szeretsz-e e n g e m ? Te, ki érted gondolatom, Tudod , hogy min t k imondhatom, Sokka l nagyobb az én szerel-m e m !

4. Ő kérdi a fájdalomban, Ő kérdi, ha örömem v a n : Szeretsz-é ember, vájj ' szeretsz-é ? T e tudod, hogy gyarló szívem Igazságot szól-e h í v e n : Uram, szeretlek mindörökké!

(Albertíni F 1832.) F E J E S I S T V Á N .

76. Dallama : Szívem szerint k ívánom.

1. H a minden itt e lhagyna, Veled mara-dok én, A hála m é g kihalva Nincsen a föld színén. T e szenvedél érettem Kínos fá jdalmakat , Azért e szív keblemben Örökre hű marad.

2. Sokszor sírok keserűn, H o g y é r tünk meghálál , S az ember mint hidegül, Rád sem gondol ma már. A szeretet hevével kiizdtél te népedért , S az könnyű feledéssel í g y ád mos t érte bért.

3. T e m é g h ű szeretettel Kísérőnk vagy nekünk , S bár minden elhágy itten, T e meg-maradsz velünk. De győz a hű szeretet, Végü l meghódolunk, Fá jón ontunk könnyeket , S keb-ledre borulunk.

5')

4. É n már érzém szerelmed, Óh én tudom, ki v a g y ; Azért szívembe rejtlek, Csak engem el ne h a g y j ! Tes tvér immel kebledre Borulunk majd megint , És kebledről az égre Szemünk hittel tekint .

(Novalis F, 1772—1801.) P A Y R S Á N D O R .

Tökéle tes keresztyén élet.

77. Dallama : Ki tudja , mely közel végórám.

1. Üdvözítőm, szerelmed által Emeld ma-gadhoz lelkemet, H a vonz a bűn, csábít szavával, Segélj győznöm m a g a m felett. T e nélküled harcom nehéz, Segíts , segíts óh égi kéz!

2. Ta lá l jak kedve t T e előtted, Midőn szí-vemmel áldozom. H a felettem a test erőt vett, Te légy megmentő angyalom. Oktass példáddal engemet , Óh mindenha tó szeretet!

3. T a n í t s e földön szentül élni Is tentől küldöt t Mesterem, E m b e r t szeretni, I s ten t félni, H o g y boldog életem legyen. Ki I s t en t fél, em-ber t szeret, Boldog az mindenek felett .

4. H a az elmúlás éjszakája R e á m borúi majd egykoron, T e lész világom a homályba, T e a váláskor vígaszom. Lelkem bízva sóhaj t feléd, Virraszd m e g sírom éjjelét!

K . S .

2 Γ

38. Dallama : Jézus, én bizodalmam.

1. Mind célját, mind napja i t T e tűzted ki életemnek, Szent Atyám, óh va jha itt, Meddig éveim sietnek, A mint igéd rendelé, Ú g y fussak célom felé.

2. Kiben Is ten és h i t él, Kiben m u n k á s a szeretet, Halálában is remél. Állítván egy jobb életet, Az fu t Jézus nyomdokán A valódi cél után.

3. Adj erőt há t Istenem, H o g y hi tben vég ig megáll ják, S úgy, mint égi mesterem, Jó t mű-velve szerte jár jak, Hűségge l keresve i t t A jobb élet díjait.

4. Add, hogy míg az élet int, Működjem ily értelemben, S ha porrá leszek megint , Része-süljek kegyelemben, Melyet annak szánt fiad, Ki halá l ig hű marad.

S Z É K Á C S J Ó Z S E F 1 8 0 9 — 1 8 7 6 .

79. Dallama: H o g y naponkén t Uram.

1. Jer tek, hű barát im, Már az est közelget, I t t e puszta tájon Gond űzi a lelket. Indúl junk csak bát ran! Ú g y j u t u n k majd célhoz Az örök hazában.

2. A szoros, nehéz ú t K e d v ü n k e t ne szegje, Ki bennünke t elhitt, Az Úr nem h a g y cserbe. Raj ta , csak előre! Kiki fe l tekintsen A szent hegyte tőre!

3. A ki már megindúl t , Soha meg nem bánja, Út ja mindig könnyebb S ég lesz a ha-

58

zája. Csak csüggedni nem kell! Küzdje tek m e g bá t ran Minden kísér te t te l !

4. Hogyha ú tad állja A vér s a természet, Az Ú r úgy kívánja , Fojtsd el, ne kíméljed. A testet, mely gátol, Old meg! Majd ú j élet Tá-mad a halálból.

5. Bár ú tunk töretlen S lábunk tövis vérzi, De ez egy út vau csak, Melyen célhoz érni. Men jünk hát csak arra, Jó vezérrel, meglásd Át tö rünk mi rajta.

6. Menjünk csak szerettim, Atyánk is ve-lünk van S megseg í t ha baj ér, Minden útaink-ban. Szép napját fölhozza, Ád erőt és kedvet Kinek van ily sorsa!

7. Menjünk, m i n t testvérek, Vígan és kar-öltve, Hozzunk így örömöt Ez idegen földre. S ne legyen feledve: Fiaim, az ú ton Ne vesz-szetek egybe!

8. Hogyha egy elesnék, Vegye föl a má-sik, T é g y e n érte mindent , Mi üdvére válik. So-rakozzunk összébb S szívesen szolgálja Az erős a gyöngét .

9. Még csak egy kevésig Vár ja tok test-vérek, S aztán ti vé le tek Én is haza érek. Ot t lesz békés ot thon! O t t a tyám házában Hagyja -tok nyugodnom!

(Tersteegen Gerhardt 1 6 9 7 — 1 7 6 9 . ) P A Y R S Á N D O R .

2 Γ

38. Dallama: Jézus ki bűnös lelkemet.

1. Tűrd kereszted mind halálig, Legyen példád Jézusod. Jobb, ha szemed könnyben ázik, Min tha rád nap mosolyog. Bár nehéz az élet terhe, Ez tanít, hogy nézz a mennyre , Véle nyer-tes lesz szíved S boldogít majd szent hited.

2. Örvendeznek nagy h i t ednek Az ég min-den angyali, Más is példás életednek Nem tud ellen állani. Nemes harcban szép a pálya, J ézusé iigy lón a pálma, Koronád lesz hűnek ott , Mennybe Jézus így jutot t .

3. Az a ranya t tűz próbálja, Hogy leváljék a sa lak : Szenvedés a hi t próbája, Hogy m e g -t isztúl j az alatt. í g y lész Jézus taní tványa, El-len idnek is barátja, Jó ra buzgó és nemes, Szív-ben, tet tben egyenes.

4. Bízd Is tenre mind halá l ig Jámbor szív-vel magadat , S szenvedésed ^ üdvre válik, H a bizalmad hű marad! Mit az Ú r nyújt , azzal érd be S tied lesz az örök béke. Keskeny útról l e ne tér j S tied lesz a menny, ne fél j!

(Kempis T. f 1471.) S Á N T H A K Á R O L Y .

81. 1. Jézus, n a g y vezér Néped esdve kér, J á r j

elől és mi nem késünk, Bát ran nyomdokidba lépünk. Nyújtsd erős kezed, Mennybe az vezet.

2. H a erőnk lankad, Vígy, segélj m a g a d , í g y bá r vészbe borúi egünk, Velünk vagy te r nem re t tegünk. Küzdelmeken át Visz az ú t hozzád.

6t.

83. Dallama: A nap elment, óh Jézus maradj velem.

(VIII. Zsoltár.)

1. Boldog, kinek a béke minden vágya, Aki n y u g a l m á t csak te tőled várja, Ki védő szárnyad árnyában p ihen ,Vi lág te remtő áldott I s t enem!

2. Boldog, ki t tiszta szeretet vezérel, Mi-k é n t a vándor t csillag fénye éjjel, Ki minden sértést, bán t a lma t feled És könyörül a szen-vedő felett.

3. Boldog, k i t nem gyötörnek földi vágyak, . A kinek lelke sóvárog u tánad , Szeme szünet len é g felé tekint , Boldog, ki él szent tetszésed szerint!

4. Boldog, ki tűrni tud minden fá jda lmat , A kinek szíve tiszta, m in t a harmat , A j k á n nem támad vádoló panasz, Kegyelmed nék i enyhí tő vigasz.

5. Oh add, Atyám, m í g i t t a földön élek, Tel jes szívemből szolgáljak te néked. S verő fényben, nehéz kereszt a la t t Nálad keressem boldogságomat!

K. S.

84. Dallama: Hozzád kiál tok kegyes Uram. (28. zsoltár.)·

1. Én I s tenem! a n a g y vi lágnak Le lkem melyik részén találhat? Je lentsd meg, hogy hol r a g y o g ebben N a g y voltod a legteljesebben ? H o l lielyezéd te t rónodat? T e lakozó ha j lékodat .

2. Minden T e vagy bár, mindenekben Szívünkben élsz legteljesebben. A szeretet szent

6 2

indu la t j a Lényed tükörképen mutat ja . A tiszta szív, a szeretet, Ez, ez a te lakóhelyed!

3. H a könyezőt, ha árvát látok S szemembe is könyű szivárog: H a szívem ott kész ol talom-nak S kezein nyúj tom az e l h a g y o t t n a k : T e minden sz ívdobbanatban Ot t vagy velem lát-ha ta t l an \f

4. Oh Jézusom, én mintaképem, Állj m e g itt , e szív közepében! Úgy igazgass , ,én Uram, engem, Legyek erős a szeretetben És szívem-ben helyt ne adjak Semmi gonosz i ndu la tnak !


85. Dallama : H o g y naponkén t Uram.

1. Akkor leszek boldog, H o g y h a tisztán, h íven Egyedü l csak téged F o g szeretni szívem, É s m a g á t egészen te néked átadja, Mindenek-nek a ty ja !

2. A ha landó ember Nélküled n e m élhet. Forrás vagy, belőled Árad ki az élet, Elvész menthet len , ki Ε forrást elhagyja, Mindenek-nek a t y j a !

3. Mint e földi élet F ü g g csak egy haj-szálon : Ü d v e is, melyet ád, Füst , buborék, álom. A valódi üdvö t H í v szerelmed adja, Mindenek-nek a t y j a !

4. A bút, elválhatlau Társá t az életnek, Mily nyugod tan tűrik, Kik téged szere tnek! A nyomort jóvoltod Élvvé változtatja, Mindenek-nek a ty ja !

5. Boldog, óh ezerszer Boldog, k inek keble

63

Hozzád vonzó, forró Vágygya l van eltelve. Él, élvez, keservét Nálad k inyugha t ja , Mindenek-nek a ty ja !

6. Gyú j t sd fel h á t i rántad Gyúj t sd hő lángra szívem, Hogy téged szeressen Forrón, tisztán, h í v e n ; Benned lelje nyugtát Le lkem gondolatja, Mindeneknek a t y j a !

L Á Z Á R M I K L Ó S .

86. Dallama: Atyának bölcsessége.

kis énekeskönyv (pozsony, 1901) · 2013. 6. 26. · bár csak méh halk dongása van, eljutsz...

Documents