kisebbsÉgi magyar pÁrtok kormÁnyzati szerepbenkia stabil, európai értékrendeknek megfelelõ,...

KISEBBSÉGI MAGYAR PÁRTOKKORMÁNYZATI SZEREPBEN

SZARKA LÁSZLÓ

A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjánakkormányzati szerepvállalásáról*

Bevezetõ megjegyzések

Csehszlovákiában és Szlovákiában a kisebbségek kormányzati rész-vétele mindig is kivételt erõsítõ szabálynak számítottak: az Elsõ

Köztársaságban (1919-38 között) az 1920-as évek második felében, igenrövid ideig és csak kisebbségi német miniszterei voltak a prágai kormány-nak, az 1969-ben létrejött föderációs rendszerben pedig Dobos László aligegy évig tartó tárca nélküli minisztersége mellett néhány súlytalan magyarkommunista kormányzati megbízatása jelentette a nemzetiségi kirakatpoli-tika csúcsteljesítményeit. Az 1989. évi fordulatot követõen a Független Ma-gyar Kezdeményezés a Nyilvánosság az Erõszak Ellen nevû szlovák mozga-lom keretei között jutott kormányzati pozíciókhoz, de a mozgalom felbom-lása után és a pártalakulások elõrehaladtával a kisebbségi magyar pártokkormányzati bevonása teljes mértékben alárendelõdött az önálló állam lét-rejöttét követõen felerõsödött nacionalista érdekérvényesítésnek.

Ezért kisebbségtörténeti szempontból kétségkívül igen fontos új fejle-ménynek tekinthetõ a Magyar Koalíció Pártjának kormányzati szerepválla-lása az 1998. szeptember 25-26-i parlamenti választásokat követõ szlovákiaikormányalakításban. Ennek a félidejénél tartó kormányzati ciklusnaka tanulságait tehát érdemes mélyebb elemzésnek alávetni, hiszen a „kisebb-ség = örök ellenzékiség” képlettel való szakítás, a közös kormányzati fele-

* Készült a Külügyminisztérium Stratégiai Tervezési Fõosztálya számára összeállított szakértõianyag alapján.

lõsség vállalása, a kisebbségi érdekérvényesítés szempontjainak a kormány-zati feladatokkal való vegyítése a nyilvánvaló elõnyök mellett komolykisebbségpolitikai kockázatokkal is jár.

Az MKP kormányzati részvételérõl az elmúlt két évben egymástólhomlokegyenest eltérõ értékelések születtek. A szlovákiai magyar közvéle-mény, mi több, az MKP tagjainak, alapszervezeteinek egy része is arra a kö-vetkeztetésre jutott a 2000. év folyamán, hogy a Dzurinda-kormányt alkotókoalíción belül kialakult feszültségek, bizalmatlanságok miatt fel kell vetnia kormányból való kilépés lehetõségét. A szlovákiai kormányzati munkáraegyre inkább jellemzõ határozatlanságot a koalíciós partnerek igen gyakrana kisebbségi magyar érdekek háttérbe szorítására próbálták felhasználni, amitovább nyomatékosította a kilépés mellett érvelõk argumentációját.

Az MKP legfontosabb követeléseinek (a magyar szempontokat érvé-nyesítõ közigazgatási reform, az egyetemi képzés magyar tannyelvû intéz-ményi bázisának megteremtése, a kisebbségi nyelvhasználati jogok össz-hangba hozatala az európai kisebbségi és regionális nyelvi charta szellemi-ségével, valamint a nevesítetlen mezõgazdasági földek községi tulajdonbaadása, a kisebbségi nyelvhasználati jogokat szavatoló törvények, rendeletekelfogadása) terén mutatkozó koalíciós ellenállás miatt a pártvezetésben ismegjelentek a kormányból való kilépés lehetõségét fontolgató hangok.

Az alábbiakban a koalíciós szerzõdésben, illetve a Dzurinda-kormányprogramjában rögzített MKP-célok megvalósulását, azaz a kormányzatirészvétel kisebbségpolitikai hozadékát elemezzük a 2001. január végi állapo-tok alapján. Minthogy a szlovákiai kormányzati ciklus a tanulmány megírá-sakor a második félidõ elején járt, az elemzés jórészt folyamatban lévõ poli-tikai döntéseket, törvénytervezeteket, stratégiai elképzeléseket, egyeztetésieljárásokat vizsgál, azaz nem a politikai döntések kimenetelét, lezárt ered-ményeit kell itt mérlegre tenni, hanem a kormánykoalíción belüli együtt-mûködési lehetõségek, kompromisszumkötések alternatíváit és céljait.

A kormányzati szerepvállalás feltételei

A szlovák demokratikus pártok úgynevezett Kék Koalíciója és a háromszlovákiai magyar párt koalíciója 1997. december 2-án és 3-án megállapodá-sokat kötött az 1998. évi választási évben kívánatos együttmûködés alapel-veirõl. Fontos kiindulópontja volt az együttmûködés alapelveit rögzítõ nyi-

A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának kormányzati szerepvállalásáról 123

latkozatnak, hogy az 1992. évi alkotmány felemás fogalmazásával szembena szlovák pártok elismerték, a Szlovák Köztársaság nem csupán a szlováknemzet állama, hanem minden állampolgáré. Jóllehet a szlovák pártok ezzelegyütt eredetileg azt is követelték volna, hogy a magyar pártok ismerjék ela szlovák nemzetnek az önálló Szlovákia kikiáltásában testet öltött nemzetiönrendelkezési jogát, ettõl a kívánságuktól végül elálltak, de kompromis-szumos megoldásként az MKP-t arra kényszerítették, hogy a közös kor-mányzás idejére mondjon le az etnikai elvû területi autonómia köve-telésérõl.1

Az 1998. szeptemberi választások ugyan a Meèiar vezette Demokrati-kus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) gyõzelmét hozták, a Kék Koalícióbantömörült szlovák pártok azonban eleve elutasították a vele való együttkor-mányzás lehetõségét. A látszólagos patthelyzet miatt elhúzódott a kormány-alakítás, amit a szlovák Demokratikus Koalíció (SDK), a Polgári EgyetértésPártja (SOP), a Demokratikus Baloldal Pártja (SD¼), valamint a MagyarKoalíció Pártja (MKP) intenzív koalíciós tárgyalásokra használt fel. A tár-gyalások eredményeképpen elkészült koalíciós szerzõdésben az SD¼ nyo-mására az MKP kormányzati szerepvállalását az alábbi három feltételhezkötötték: az 1997. decemberi ellenzéki együttmûködési nyilatkozatban rög-zített elv alapján az MKP-nak le kellett mondania az etnikai elvû területi au-tonómia célkitûzésérõl, az önálló magyar egyetem megalapításáról, vala-mint az 1945-1946. évi beneši dekrétumok felülvizsgálatának igényérõl.

Emellett a koalíciós szerzõdés azt is rögzítette, hogy Bõs-Nagymaros kér-désében Szlovákia kormánya tudomásul veszi a Hágai Nemzetközi Bíróságítéletét, nem kezdeményezi a magyar tannyelvû iskolák tannyelvének megvál-toztatását, és a koalíciós pártok Rudolf Schustert, a Polgári Egyetértés Pártjá-nak (SOP) elnökét jelölik a köztársasági elnöki tisztségre.

Az MKP szerepvállalását, részvételét a Dzurinda-kormányban tehátrészletes koalíciós szerzõdés szabályozta. A három elõfeltétel megfogalma-zásával és beiktatásával a szlovák koalíciós partnerek, közülük is elsõsorbanaz SD¼ képviselõi, megpróbálták a magyar párt mozgásterét elevebeszûkíteni.2 Ma már el lehet mondani, hogy az MKP tárgyalóküldöttségekomoly taktikai hibákat követett el, amikor hagyta magát belekényszeríteniebbe a helyzetbe. Igaz, a feltételek mögött meghúzódó valóságos problémá-kat – a beneši dekrétumoknak a rendezetlen földtulajdonban jelentkezõ

124 SZARKA LÁSZLÓ

negatív utóhatásait, a magyar tanárképzés Romániához, Jugoszláviához ésUkrajnához képest is rosszabb helyzetét vagy éppen a regionális önkor-mányzatok kérdését – fokozatosan mégiscsak sikerült a politikai viták cent-rumába állítani. Ezzel együtt az elsõ másfél év politikai eredménytelenségé-hez igen nagy mértékben hozzájárult az említett feltételekben megfogalma-zott gyanú, miszerint az MKP-t alapvetõen csak a magyar autonómia ördö-gi tervének megvalósítása foglalkoztatja.

Pedig maguk a szlovák pártok is tisztában voltak azzal, hogy a kormány-pártoknak a meèiari korszak felszámolására a parlamentben minõsítetttöbbségre lesz szükségük, különösen a kétharmados törvények, mindenek-elõtt a kormányprogramban szereplõ alkotmánymódosítások parlamenti el-fogadásakor, hiszen a Dzurinda-kormány legelemibb célkitûzésének, azazaz uniós csatlakozási folyamatban kialakult hátrányos helyzet felszámolásá-ban az MKP kormányzati bevonása nélkül elméletileg sem lett volna sem-mi esélyük a sikerre. Mindehhez tehát az MKP kormányba való bevonásamegkerülhetetlen volt, s ezért a koalíciós szerzõdésben kitartóbban kellettvolna ragaszkodni ahhoz, hogy a zsarolás-ízû és nacionalista színezetû bal-oldali elõfeltételek ne kerülhessenek be annak szövegébe. A három feltételközül egyiket sem volt helyes úgy elfogadni, hogy a mögöttük meghúzódótartalmi kérdések megoldására nem rögzítettek konkrét, kisebbségbarátalapelveket, terveket, intézményeket. Ennek megfelelõen, az elveszítettkezdeményezési lehetõségeket mintegy pótolnva az MKP kormányzati po-zícióit elsõsorban azokon a területeken kívánta felhasználni, ahol erre a ko-alíciós szerzõdés, illetve a kormányprogram lehetõséget kínált: fõkénta meèiari korszak kemény centralizáló állammodelljének leépítését célzóközigazgatási reform elõkészítésében, a regionális önkormányzati struktúrakiépítésében, a helyi önkormányzatok gazdasági és kulturális pozicióinakmegerõsítésében, a demokratikus kisebbségi politika és kultúra intézmény-rendszerének megteremtésében és megerõsítésében, a kisebbségi kultúrákköltségvetési finanszírozási rendjének kialakításában, a dél-szlovákiaimagyar lakta régiók sajátos gazdasági, szociális, környezetvédelmi gondjai-nak enyhítésében stb.

A koalíciós szerzõdésnek megfelelõen az MKP jelöltje (Csáky Pál) kap-ta meg a kisebbségi ügyekért és a regionális fejlesztésért felelõs miniszterel-

nöki posztot, valamint a környezetvédelmi (Miklós László) és az építésügyitárcát (Harna István). Államtitkári szinten van az MKP képviselve az építés-


ügyi, a munka-, szociális és családügyi, a földmûvelésügyi, valamint a pénz-ügyi tárcánál. A két magyar miniszter saját hatáskörében magyar nemzetisé-gû hivatalvezetõt nevezett ki, ami gyakorlatban a magyarországi közigaz-gatási államtitkári szerepnek felel meg. A kormányzati struktúrában nem sike-rült elérni, hogy az oktatási és a kulturális minisztériumban a kisebbségekügyeivel önálló államtitkárság foglalkozzék. A parlament egyik alelnöki pozíci-óját Bugár Béla, az MKP elnöke tölti be, A. Nagy László irányítja az embe-ri jogi és kisebbségi, Farkas Pál pedig a pénzügyi bizottság munkáját.3

Az MKP kormányzati célitûzései és a kormánykoalíción belüli

ellentétek

A nemzeti megújulás programjaként megfogalmazott és 1998. novem-ber 19-én elfogadott kormányprogram a Meèiar-korszak negatív bel- éskülpolitikai örökségének felszámolásán túl azt tûzte ki célul, hogy Szlová-kia stabil, európai értékrendeknek megfelelõ, jóléti állammá váljék, amelygyorsított ütemben kikerülhet az elõzõ periódus külpolitikai elszigeteltsé-gébõl. Ennek érdekében az 1992. évi alkotmány módosítását, a gazdasági,politikai élet törvényi újraszabályozását, a társadalmi értékek tiszteletétgarantáló jogintézmények bevezetését helyezte kilátásba.

Az alkotmányos változások céljaként a polgári szabadságjogok megerõ-sítését, a hatalmi ágak tiszta szétválasztását, valamint a szociális biztonságszavatolását jelölte meg. Emellett súlyt helyezett a köztársasági elnök köz-vetlen megválasztásának elõkészítésére, a regionális önkormányzatok kiala-kítására, valamint a kisebbségi és emberi jogokat biztosító törvények elfoga-dására, a kisebbségi kulturális intézmények önálló jogi személyiségénekviszaállítására.4

A Dzurinda-kormány mögött álló koalíciót névlegesen ugyan „csupán”négy párt, az Szlovák Demokratikus Koalíció – Slovenská DemokratickáKoalícia (SDK), Demokratikus Baloldal Pártja – Strana Demokratickej¼avice (SD¼), A Polgári Egyetértés Pártja – Strana Obèianskeho Porozu-menia (SOP) és az MKP alkotja, az 1998. évi meèiari választójogi törvény-módosítás nyomására a Szlovák Demokratikus Koalícióban társult „anya-pártok” (Kereszténydemokrata Mozgalom, Demokratikus Unió, Demokra-ta Párt, Szociáldemokrata Párt) közötti belsõ ellentétek, érdekütközések ha-marosan felszínre kerültek. Hasonlóképpen sok vitára adott okot a koalíci-

126 SZARKA LÁSZLÓ

ós szerzõdésben az SOP számára fenntartott köztársasági elnöki jelöltállítá-si jog, valamint az SD¼ és az MKP közötti permanens véleménykülönbségés vita.5

A belsõ véleménykülönbségek közül az MKP szempontjából a legsú-lyosabb gondot a kormányprogram ütemezett végrehajtása érdekében meg-fogalmazott prioritások közül a következõ kérdések jelentették: az úgyneve-zett nevesítetlen földek hovatartozásának problémája, a kisebbségi nyelv-használati jogokat szabályozó törvény elõkészítése, az anyanyelvi oktatáslehetõségének bõvítése.

Ezekben a kérdésekben elsõsorban a baloldali párttal, de a többi koalí-ciós partnerrel szemben sem sikerült elfogadtatni a magyar megoldási javas-latokat, tervezeteket. Mindezen meddõ viták miatt az MKP vezetõ tisztség-viselõi többször is válaszúthoz jutottak, amikor is válaszolniuk kellettaz alábbi kérdésekre: mi a haszna a kormányzati szerepvállalásnak, hogyanlehetne hatékonyabbá tenni a kormányzati részvételt, miként lehetneaz MKP választói által sürgetett lépésekre sort keríteni, meddig szabad bentmaradni a kormánykoalícióban?

S minthogy az ellenzéki pártok is folyamatosan hevesen bírálták a kor-mányt és – Schuster államelnök közremûködésével – 2000 novemberébensikerült népszavazást kicsikarniuk az elõrehozott választásokról, a kormány-koalíció pártjai megállapodtak abban, hogy a kormány önértékelést készítelsõ kétéves tevékenységérõl. Ennek elõkészületeként, kiindulási pontja-ként minden koalíciós párt elkészítette a maga kormányzati önértékelését.Az értékelés alapjául azoknak a kormányzati prioritásoknak a vizsgálatát,esetleges módosítását választották, amelyeket a kormányprogram idõará-nyos teljesítése érdekében a kormány mûködésének négy évére elosztvaa kormányprogrammal egyidõben kijelölt.

A koalíciós pártok egymás közötti vitái, az SD¼ ingatag magatartása(a Mikuláš Dzurinda kormányfõvel szemben kezdeményezett ellenzéki bi-zalmatlansági indítvány szavazásakor a baloldali párt elnöke, Jozef Migaš,a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke a miniszterelnök ellen szavazott), vala-mint az SZDK fokozatos erodálódása, a miniszterelnök által 2000 novem-berében megalapított SZKDÚ (Szlovák Kereszténydemokrata Unió) saját-ságos parlamenti és kormánykoalíciós helyzete szinte megkerülhetetlennétette a kormánypártok önvizsgálatát.


A kormány 2000. november 8-án tárgyalta meg az egyes koalíciós pár-tok által elkészített önértékelõ anyagokat. Az alábbiakban az MKP önérté-kelését tükrözõ anyagok – Csáky Pál miniszterelnök-helyettes kabinetiro-dájának, Bugár Béla pártelnöknek, az MKP miniszteri klubjának értékelései– valamint a kormányértékelésrõl beszámoló sajtóközlemények alapján pró-báljuk megrajzolni a legfontosabb értékelési szempontokat.6

A Csáky Pál által felügyelt kormányzati munkáról készült értékelés ab-ból indult ki, hogy a kormány regionális és kisebbségi politikájában sikerültkedvezõ intézményi változásokat beindítani. Így például 1998. december 2-án létrejött a kormány közigazgatási tanácsa, a Demokrata Párt által jelöltViktor Ni òanský személyében kinevezték a közigazgatási reformokért fe-lelõs kormánybiztost, 1999. augusztus 18-án elfogadták A Szlovák Köztársa-

ság közigazgatásának decentralizációját és modernizációját célul kitûzõ nemzeti prog-

ramot. Ennek legfontosabb célkitûzései alapvetõen egybeestek az MKP általszorgalmazott változtatásokkal. A közigazgatási reform nyomán 2002-ig lét-re kellene hozni a regionális önkormányzatokat, szét kellene választaniaz állami és az önkormányzati közigazgatási jogköröket és költségvetési for-rásokat, korrigálni kellene az 1996. évi meèiari közigazgatási reform elhibá-zott döntéseit, s meg kellene felelni az Európai Unió regionális politikaielõírásainak.

A kisebbségi politika terén 1998 végén megalakult az emberi és kisebb-ségi jogokért felelõs miniszterelnöki iroda, a kormányhivatal emberi jogo-kért és kisebbségekért felelõs fõosztálya, a parlament emberi jogi és kisebb-ségi bizottsága, a kulturális minisztérium szekciója és az oktatási miniszté-rium fõosztálya. A pozsonyi kormány 1999. április 14-én létrehozta a CsákyPál elnöklete alatt mûködõ kisebbségi tanácsot, amelyben csak a kisebbségiképviselõk, illetve a tanács elnöke és alelnöke rendelkeznek szavazati joggal.Vincent Danihel személyében a kormány kormánybiztost nevezett ki a ro-ma ügyek koordinálására, s azonkívül több kormányzati programot dolgo-zott ki a romakérdés kezelésére.

A kormány gyorsított eljárással módosította az államnyelvtörvénykisebbségek szempontjából sérelmes rendelkezését a kétnyelvû bizonyítvá-nyok betiltásáról. Részlegesen és új, átfogó törvényi rendezésig terjedõ ér-vénnyel rendezte a helyi és járási iskolatanácsok kompetenciáit. A kormány-nak sikerült megelõznie a kassai magyar Thália Színház anyagi összeomlá-sát, s egy viszonylag jelentõs összeggel hozzájárult a Színház épületének fel-

128 SZARKA LÁSZLÓ

újításához. A szerény pénzügyi lehetõségekhez képest sikerült újrateremte-ni a kisebbségi kulturális intézmények költségvetési támogatásának rend-szerét, igaz, alaposan elmaradva az 1994 elõtti támogatások összegétõl. Ígypéldául a Csemadok a kormány 1999. június 16-i döntése értelmében a ren-delkezésre álló 2,8 millió koronából 1,9 milliós támogatásban részesült1996–1997 folyamán. Az egyes kisebbségi kulturális intézmények vissza-nyerték önálló jogi személyiségüket, amelytõl a harmadik Meèiar-kormányfosztotta meg õket.

A kormány 1999. június 23-án törvénytervezetet fogadott el a kisebb-ségi nyelvek használatáról, s azt a legalább 20 százalékban kisebbségek általlakott szlovákiai települések listájával egészítette ki. A parlament által 1999júliusában elfogadott 1999/184. számú törvényt az MKP – a párt parlamen-ti képviselõi által benyújtott valamennyi módosító javaslat elutasítása, illet-ve a kormány által benyújtott törvénytervezet megcsonkítása miatt – nemtámogatta.6a

Nemzetközi téren a Dzurinda-kormány már 1998. november 24-énmegállapodott a budapesti kormánnyal az alapszerzõdés kisebbségi ren-delkezéseinek végrehajtását ellenõrzõ vegyesbizottság létrehozásáról,amelyben helyet kaptak az érintett két kisebbség képviselõi is. A vegyesbi-zottsági munka eddig jórészt a kölcsönös ajánlások megfogalmazásábanmerült ki, az ajánlások végrehajtása, s annak számonkérése érdekébenelõbb-utóbb szükségessé válhat a bizottsági munka szerkezetének újra-gondolása, átalakítása.

A Dzurinda-kormány 1999. évi összességében pozitív mérlegéhez képesta 2000. éviben már jóval több a negatívum. Ennek okát Bugár Béla a koalícióspártokon belüli belsõ problémák, viszályok elmérgesedésében, a kormányi ésa parlament együttmûködésében megmutatkozó ismétlõdõ zavarokban, vala-mint a koalíciós partnerek közötti feszültségekben jelölte meg. Az MKP többízben is felvetette egyes kormánytagok felelõsségét, de nyíltan idáig csupánPavol Koncoš földmûvelésügyi miniszter távozását vetették fel a párt képvise-lõi. Bugár a szlovák kormány 2000. november 9-i ülésén kritikai értékelésébenrendkívül taktikusan nem a kisebbségi sérelmekre hivatkozott, hanem az in-tegrációs törekvések szempontjából kulcsfontosságú törvények, döntések kés-lekedésére, a közigazgatási reform lelassulására, a munkanélküliség, illetvea közpénzek kezelésében mutatkozó katasztrófa-közeli helyzetekre. Összeg-zésképpen az MKP elnöke leszögezte: „A Magyar Koalíció Pártja teljes mér-


tékben tisztában van felelõsségével a kormánykoalíció stabilitásáért és a Szlo-vák Köztársaság demokratikus fejlõdéséért. A kormánykoalícióban való továb-bi mûködését a korrekt és partneri kapcsolatok alapján képzeli el, úgy, hogya kormány a Szlovák Köztársaság kormányának programját teljes egészében,nem pedig részlegesen valósítja meg.”7

Az MKP miniszteri klubjának értékelésébõl szintén az olvasható ki,hogy a kormány második évében a kormányprogramban szereplõ kisebb-ségpolitikai prioritások végrehajtása lelassult, illetve a reméltnél jóvalnehezebben halad elõre. Az alábbiakban az MKP kormányzati szerepé-nek megítélését alapvetõen befolyásoló két nagy területet, a kisebbségijogok érvényesülésével szorosan összefüggõ oktatási-kulturális területet,illetve a szlovák nemzetállam demokratikus modelljének kialakításaszempontjából döntõ jelentõségû közigazgatási-regionális szférát tekint-jük át. Elsõsorban azt vizsgáljuk, mennyiben képes az MKP a kormány-zati pozíciókat a kisebbségi közösség érdekeinek védelmébe állítani, mi-közben természetesen ügyelnie kell arra, hogy a kormányprogram egé-szének, prioritásainak megvalósítását összhangba kell hoznia a magyarközösség érdekképviseletével.

A kisebbségi nyelvi jogok és az oktatási-kulturális intézmények

Az MKP-nak mind a koalíciós szerzõdésben, mind pedig a kormány-programban sikerült kiemelt prioritásként megfogalmaztatnia az 1995.évi szlovák államnyelvtörvény után szabályozatlanul maradt kisebbséginyelvhasználatra vonatkozó törvény elõkészítését és elfogadtatását.Ez annál is könnyebben ment, mert a kisebbségi nyelvtörvényt az EUkisebbségi fõbiztosa több ízben is Szlovákia integrációjának legfontosabbpolitikai elõfeltételei között említette. Jóllehet az MKP-nak már 1999 ta-vaszán készen volt az önálló törvénytervezete, a többi koalíciós párt el-lenállása, fenntartása miatt a kormány úgy döntött, hogy készüljön egykormánytervezet, amelyet azután benyújtottak a parlamentbe. Az MKPszámára a kormánytervezet több szempontból is elfogadhatatlannak bi-zonyult: részben azért, mert az államnyelvrõl szóló törvény szellemiségeés több sérelmes rendelkezése is érvényben maradt, részben pedig azért,mert sem az oktatásügy, sem pedig a közigazgatási nyelvhasználat terénnem sikerült teljes áttörést elérni.

130 SZARKA LÁSZLÓ

A törvény ugyanis valójában csupán a közigazgatási szervekkel való kap-csolattartásra leszûkített „hivatalos érintkezésben” szabályozza a kisebbséginyelvhasználatot. Komoly nyelvhasználati hátrány forrása a törvénynekaz az áldemokratikus intézkedése, amely szerint a hivatalos érintkezésbenaz adott település lakói csak az esetben használhatják helyben, a járási, illet-ve a kerületi székhely hivatalaiban saját anyanyelvüket, ha a szóban forgó te-lepüléseken és járási, illetve kerületi központokban a kisebbség arányszámaeléri a 20 százalékot.

Minthogy a meèiari és a készülõ új közigazgatási reform kerületi, illet-ve megyei felosztása szerint nincs, illetve nagy valószínûséggel nem leszlegalább 20 százalékban magyar kerületi, megyei székhely, a magyar nyelvûhivatalos érintkezés csak a helyi, illetve az új közigazgatási reformmal meg-szûnõ járási szinten érvényesülhet. A „hivatalos érintkezés” szûkített értel-mezése miatt más állami és közhivatalokban, közintézményekben (posta,biztosító, bank, közlekedési vállalatok, kulturális intézmények) stb. a tör-vény nem biztosítja a kisebbségek anyanyelvhasználatát. Rendkívül súlyosjogsérelem forrása a közokiratok továbbra is kötelezõ szlovák nyelvûsége,a polgári szertartások (esküvõ, temetés stb.) nyelvének szabályozatlanulhagyása. A törvény tehát igen csekély mértékben felel meg a szlovákiai ma-gyar közösség igényeinek, sõt több vonatkozásban is a mindennapokban ki-alakult, jelenlegi nyelvhasználati gyakorlattól is elmarad. A szabályozatlanulmaradt, illetve felemás módon rendezett területekre vonatkozóan a kor-mány tervezi a törvénymódosítás kezdeményezését, de az azóta eltelt más-fél évben ennek semmilyen jelét sem tapasztalni. Idõközben elkészülta kisebbségi nyelvtörvény végrehajtásáról szóló belügyminisztériumi végre-hajtási rendelet, amely pontosan meghatározza a hivatali, közigazgatásianyanyelvhasználat, illetve kétnyelvûség feltételeit. 8

Mindezek ellenére a magyar nyelvnek a hivatali érintkezésben valóhasználata a törvény elfogadása óta eltelt idõben kezd felerõsödni: akadnakolyan járások, ahol a magyar vezetés alatt álló járási hivatalokban már meg-jelentek a kétnyelvû nyomtatványok, anyanyelven készült beadványok, a hi-vatali épületek külsõ és belsõ feliratai, útbaigazító táblái több helyen márszintén kétnyelvûek. A csallóközi, mátyusföldi vagy a gömöri, felsõ-bod-rogközi magyar régiók kerületi székhelyein (Pozsonyban, Nagyszombat-ban, Nyitrán, Besztercebányán, Kassán) azonban a hatszázezres magyar kö-zösség semmilyen nyelvhasználati jogokkal sem rendelkezik.9 Az MKP kor-


mányzati jelenléte, presztízse miatt a magyar nyelvûséget a szlovák többsé-gi közvélemény is érezhetõen jobban tolerálja: ma már csak elvétve fordul-nak elõ magyar nyelvû feliratok, községi névtáblák ellen irányuló rongálá-sok, támadások.

A szlovákiai kisebbségi nyelvhasználati jogok kétségkívül elengedhetet-len és kívánatos bõvítését szolgálhatná, ha Szlovákia társulna az Európa Ta-nács által 1992-ben elfogadott regionális vagy kisebbségi nyelvek chartájá-hoz. Az EU-integráció egyik politikai feltételeként megszabott társulás elé2000 telén a pozsonyi kormánykoalíció szlovák pártjai – elsõsorban az SD¼,az ellenzéki pártok hangos tetszésnyilvánítása mellett – igyekeztek akadá-lyokat gördíteni, nehogy a Charta ratifikációjával a jelenlegi szûkkeblû ki-sebbségi nyelvhasználati jogokat meghaladó szabályozás alakuljon ki.Az SD¼ részérõl kiélezett kérdést, a kormánydöntés többszöri elhalasztásaután Dzurinda miniszterelnök közbeavatkozása nyomán 2001. január 11-énsikerült politikai kompromisszummal feloldani. A szlovák kormány január17-i ülésén fogadta el a Charta Szlovákiában alkalmazni kívánt rendelkezé-seinek listáját, illetve az ehhez csatolt politikai nyilatkozat szövegét. A Char-ta szlovákiai ratifikálásáról a végsõ döntést a pozsonyi parlament, a SzlovákNemzeti Tanács hozza meg.10

Az MKP-nak nem sikerült az Oktatási Minisztériumon belül SzigetiLászló államtitkár vezetésével önálló államtitkárság szintjére emelni a ki-sebbségi oktatásügy irányítását, ami jól jelzi Milan Ftáènik miniszter(SD¼) távolságtartó, etatista magatartását. Ugyanakkor a minisztériumNemzetiségi Fõosztálya 1999-2000 folyamán több részsikert könyvelhe-tett el. A Meèiar-kormány idején eltávolított magyar pedagógusok, igaz-gatók egy részét sikerült visszahelyezni állásába. Mások esetében külön-bözõ helyi, politikai, személyi okok miatt erre nem került sor, ami sokak-ban keltett visszatetszést, hiszen a magyar tanárok eltávolítására valamennyiesetben a kétnyelvû bizonyítványok mellett való kiállásuk, illetve a ma-gyar tannyelvû oktatás védelmezése miatt került sor. Sikerült megállítania magyar tannyelvû iskolák számának további csökkenését, mi több, a kétév alatt három középfokú és öt általános iskolát sikerült alapítani. A járá-si tanügyi szakosztályok élére több járásban is magyar szakembert nevez-tek ki. Megalakultak a független tanfelügyelõi központok, a Minisztéri-um hivatalos módszerként elismerte és 6 millió koronával támogattaa két szlovákiai magyar pedagógus által kifejlesztett, s nevük alapján

132 SZARKA LÁSZLÓ

Szkabela-Bóna szlovák nyelvoktatási módszertannak nevezett oktatásiprogramot, illetve annak tankönyvcsomagját. 2000 koratavaszán aláírtáka magyar-szlovák államközi ekvivalencia-egyezményt a diplomák kölcsö-nös elismerésérõl, s a nyitrai egyetemen megkezdõdött a magyarországipedagógiai fõiskolákon végzett pedagógusok kiegészítõ képzése. Fontosjelzés, hogy a Szlovákiában is egyre kisebb gyermekszám melletta 2000/20001-es tanévben 2,5 %-kal több elsõst írattak be magyar tan-nyelvû iskolákba, mint az elõzõ két tanévben.

Az oktatásügyben a legnagyobb gondot továbbra is a magyar tannyelvûegyetemi tanárképzés, azaz a nyitrai egyetem mellett kialakítandó önállómagyar kar problémájának megoldatlansága jelenti: a tárgyalások többször iselakadtak, a kormány elé 2001 elején új alternatív javaslat kerül, amelyaz egyes tanszékek mellett magyar szekciók létrehozását szorgalmazza,s ezekre támaszkodva jönne létre majd a magyar kar. Ugyancsak nem sike-rült elérni a komáromi Kálvin János Teológiai Intézet akkreditálását, aminagy mértékben megnehezítheti a végzõs hallgatók dolgát.

A 2001. évi magyar prioritások között a magyar miniszteri klub elem-zése az önálló magyar pedagógusképzõ kar létrehozását, az Állami Pedagó-giai Intézeten és a módszertani központokon belül magyar részlegek felállí-tását tekinti kiemelt feladatnak. Emellett elõ kell segíteni a kis létszámú al-só tagozatos magyar tanítási nyelvû iskolák fennmaradását, magyar szakem-berekkel kell megerõsíteni a tanfelügyelõ központokat, s a készülõ új köz-oktatási törvénytervezetben érvényesíteni kell a kisebbségi magyar oktatás-ügy érdekeit.10a

A Milan Kòa ko vezette kulturális tárcán belül 1998. december 1-jénmegalakult a Kisebbségi Kultúrák Fõosztálya. Szlovákiában összesen 11 ki-sebbségi csoportot ismernek el hivatalosan, a támogatásokat közöttük oszt-ják el, ami a legnagyobb kisebbségi közösségre, a magyarra nézve többszempontból is hátrányos, hiszen a 11 közösség közül 5-6 az ezres létszá-mot sem éri el. A kisebbségi magyar kulturális intézmények egy része köz-vetlen állami támogatásban részesül (Ifjú Szívek Együttes, a komáromi ésa kassai magyar színházak, a kisebbségi kultúrákkal foglalkozó múzeumok,könyvtárak, a Szlovák Rádió és Televízió magyar nyelvû mûsorai. (A kétmagyar színház átlagosan évi 7-8 millió koronás támogatásban részesül, deaz elmúlt két évben a magyarországi támogatásokkal kiegészítve sem lehe-tett biztosítani a két társulat zavartalan mûködését.)


A közmûvelõdés terén a legnagyobb gondot a központi magyar múze-um hiánya jelenti: megfelelõ pénzügyi háttér nélkül az eddigi javaslatokból,elképzelésekbõl nem lett semmi: sem új múzeum kialakítása nem kezdõ-dött el, sem pedig a komáromi Duna-menti Múzeum átalakításáról nemszületett döntés. Az önszervezõdés eredményeképpen kialakult magyarkönyvtár, a somorjai Bibliotheca Hungarica, valamint a két kutatóintézet(a pozsonyi Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport, illetve a ga-lántai Fórum Társadalomtudományi Intézet) pedig az elmúlt két évben iscsupán alkalmi, jórészt pályázati támogatásokban részesült, és mindháromintézmény meglehetõsen mostoha körülmények között mûködik.

Az amatõr együtteseket, kulturális intézményeket a Kisebbségi KultúraCélalap 50 millió koronás keretébõl támogatják a Nemzetiségi Fõosztálymellett mûködõ szakbizottság pályázatokat elbíráló döntései alapján.

Az MKP két szakminisztere, Harna István az építésügyi és MiklósLászló a környezetvédelmi tárca vezetõje az elmúlt két évben komolyabbpolitikai vagy szakmai kritikában nem részesültek, teljesítményüket a kor-mány már említett november 8-i ülése is kedvezõen ítélte meg: az építésitárca a tervezett 12,5 ezer új lakás átadásával a kormányzati minõsítésbena kevés „jeles” érdemjegy egyikét kapta. A kormány saját teljesítményéta négyfokozatú skálán kettesre (magyarországi értékek szerint: négyesre)értékelte. A 2000. évi 22 kormányzati prioritás teljesítését értékelõ kor-mányülésen mindössze az MKP által szorgalmazott két prioritás teljesítését(a nevesítetlen mezõgazdasági földek tulajdonviszonyának rendezését, illet-ve a magyar tannyelvû pedagógusképzés intézményesítését) minõsítették„elégtelen” osztályzattal. Ezeknek a „magyar prioritásoknak”, illetve a velükszemben tanúsított koalíciós, fõként baloldali elodázó és negatív magatar-tásnak természetesen megvan a maga oka. Az MKP okulva a koalíciós szer-zõdésbe iktatott elõfeltételekbõl, a kormánykoalíció alkotmánymódosításitörekvéseinek támogatását szintén három feltételhez köti: a regionális és ki-sebbségi nyelvi charta szlovákiai ratifikálásához, a nevesítetlen földek köz-ségi tulajdonba adásához és a nyitrai magyar kar létrehozásához. Az MKPvezetésében 2000 utolsó hónapjaiban konszenzus alakult ki arra vonatkozó-an, hogy ennek a kormányprogramban prioritásként megfogalmazott cél-nak a teljesítésével át lehet hidalni a koalíciós szerzõdésben vállalt önkorlá-tozások nyomán kialakult politikai ûrt a magyar kisebbségi közösség legfon-tosabb érdekeinek érvényesítésében.11

134 SZARKA LÁSZLÓ

Ugyancsak november 8-án látott napvilágot az Európa Bizottság or-szágjelentése, amely távolról sem volt ennyire elégedett a Dzurinda-kor-mány teljesítményével. A kritikai megjegyzések között a kisebbségi nyelvtör-vénynek és végrehajtásának fogyatékosságai is szerepeltek. A legtöbb bírálatotkisebbségi vonatkozásban a szlovák kormány romapolitikája kapta.12

A regionális önkormányzatok kérdése

Az MKP kormányzati munkájának a kisebbségpolitika mellett a regio-nális politika jelenti a másik pillérét. A kisebbségpolitikában az a tény okoz-za a legtöbb gondot, hogy az MKP önmagát továbbra is mint olyan politi-kai pártot határozza meg, amelynek a legfõbb célja a szlovákiai magyar nem-zeti közösség eredményes politikai érdekképviselete. Ennél fogva a többi ki-sebbség részérõl gyakorta éri az a vád a Csáky Pál által képviselt kormány-zati kisebbségpolitikát, hogy az kizárólag a magyarkérdéssel törõdik. Pediga szlovák kormányprogramban és a Csáky-vezette kormányhivatalnak,a Kisebbség és Emberi Jog szekciónak az eddigi mûködésében a romakér-dés jóval nagyobb hangsúlyt kapott, mint bármely más kisebbség ügye.

A regionális politika ettõl eltérõen látszólag olyan országos ügy, amely-nek keretei közt a demokratikus szlovák politikai pártok azonos szintû érde-keltséggel arra törekednek, hogy a kormányprogramnak megfelelõen Szlo-vákia a meèiari centralista állammodell átalakításával megteremtse a decent-ralizált kétfokozatú (község, megye) közigazgatási rendszert, amelyben a te-lepülési és megyei önkormányzatok jogkörei az eddiginél lényegesen na-gyobb közigazgatási területekre terjednek ki. A szlovákiai költségvetésbõla jelenlegi alig 5-6 százalékos részesedés helyett az önkormányzatok általkezelt állami pénzforrásoknak közel 18 százaléka, azaz évente mintegy 50milliárd korona kerülne az önkormányzatokhoz, ami más szóval azt jelen-tené, hogy a helyben beszedett adóknak közel egyharmada az önkormány-zatok kezelésében maradhatna.

A közigazgatási reform Ivan Mikloš miniszterelnök-helyettes irányítá-sával kidolgozott koncepciójában és menetrendjében a legfontosabb alapelva közfeladatok ellátásának kormányzati és önkormányzati kettéválasztásávalkialakítandó duális modell megerõsítése, valamint a közigazgatás fokozatosés radikális „államtalanítása”. Ez utóbbi alapfeltétele a tulajdonjog rendezé-se, az állami tulajdonból fakadó felelõsségnek a tulajdonnal együtt való átru-


házása a községekre, illetve az azok által mûködtetett gazdasági társaságok-ra, például a mezõgazdasági földek, az erdõbirtokok, az energetikai, közle-kedési infrastruktúrában, az iskola- és az egészségügyben stb.

Az önálló szlovák állam megteremtése óta eltelt rövid hét év során a kétMeèiar-kormánynak (1992–1993, 1994–1998) sikerült ezeket az alapvetõreformokat elodázniuk, és mindent elkövettek az etatista modell bebetono-zását szolgáló törvények elfogadtatása érdekében. A szlovákiai közigazgatásireform tétje tehát óriási, mert radikális fordulatot jelenthet a szlovák nem-zetállam demokratikus irányú átalakítása irányában. A kormány regionálisstratégiáját összegzõ anyag abból az alapfeltevésbõl indul ki, hogy a nyugat-európai fejlõdéshez hasonlóan a posztkommunista országokban is „folya-matban van a nemzetállam szuverenitásának fokozatos korlátozása, egyrésztaz európai uniós szerzõdésben foglaltak által, másrészt a belpolitikai jogirendszerekbe való beavatkozás lehetõsége által”. A dokumentum érvanya-gában fontos szerepet kap az európai regionalizálódás folyamata, amelya stratégiai anyag szerzõi szerint „az integráció következõ szakasza, reakcióa nacionalizmusra, de a modern állam válságára és az fejlesztési forrásokkérdésére” is.13

2000. június 28-án komoly változások történtek az 1999 augusztusábanelfogadott alapelvekben és menetrendben. A közigazgatási reform kor-mánybiztosának, Viktor Ni òanskýnak az elõterjesztése alapján a kormányúgy döntött, hogy Szlovákiában az állami és a az önkormányzati régiókat12-12 megye megteremtésével úgynevezett szimmetrikus modell keretébenhozzák létre. A meèiari közigazgatási reform keretében létrehozott nyolckerület és 79 járás helyett az új tervezet a kétszintû közigazgatási modellbentizenkét megyére kívánja felosztani Szlovákiát. A dél-szlovákiai magyaroklakta részek közül a csallóközi-mátyusföldi régiót ez az új tervezet is a nagy-szombati, illetve a nyitrai megyék közt kívánja felosztani, míg a nógrádi-gömöri régióban – a kassai megyéhez sorolt rozsnyói járás nélkül – önállómegye létrehozását javasolja. A felsõ-bodrogközi, Ung-vidéki magyar régi-ót pedig az egész kelet-szlovákiai részt felölelõ zempléni megyéhez soroljaa tervezet.14

Az MKP, amely az 1994. január 8-i komáromi önkormányzati tanácsko-záson elfogadott dokumentumokban megfogalmazott programot magáranézve ma is kötelezõnek tartja, rövid idõn belül kidolgozta önálló javaslatát,amely tizenharmadik megyeként az 53 százalékban magyarlakta Duna-

136 SZARKA LÁSZLÓ

menti regionális egység megteremtését javasolja. Ezzel egyrészt meg lehet-ne elõzni azt, hogy a természetes regionális összetartozás alapelve a csal-lóközi-mátyusföldi régióban csorbát szenvedjen, másrészt a kiugróan nagynépességû nagyszombati és nyitrai megyék a többi tervezett megyéhez ha-sonló nagyságú lakossággal rendelkeznének. (A tervezett megyék 450 ezresátlagos lélekszámhoz képest a két ominózus megye a maga 714, illetve 717ezer lakosával messze megelõzi a sorrendben õket követõ zsolnai megyét).Az MKP miniszterei a júniusi kormányhatározat minisztertanácsi vitájábannem álltak ki az MKP elképzelései mellett, ráadásul a szavazáskor MiklósiLászló másik két magyar minisztertársa tartózkodása ellenére a határozatmellett szavazott.15

A szlovákiai kormánykoalíción belüli feszültségek – az SD¼ elnökénekaz ellenzék irányába való politikai nyitást szorgalmazó lépései, a miniszter-elnök által alapított új párt parlamenti súlytalansága és egyéb tényezõk –miatt egyre nehezebben elképzelhetõ, hogy a közigazgatási reform elõkészí-tésében az MKP-nak sikerül megváltoztatnia a szlovákiai magyarság szem-pontjából kedvezõtlen elképzeléseket. Azok az elképzelések pedig, amelyeka javasolt megyehatárok mellett a regionális választásokat szabályozó tör-vény módosításával, a kompetenciák méltányos elosztásával próbáljákaz MKP ellenérzéseit csökkenteni, elfogadhatatlanok a magyar párt vezetõiszámára.16

2001 elsõ negyedévében mindenféleképpen eldõl, mit tud az MKPmegvalósítani regionális önkormányzati elképzeléseibõl, képes lesz-e meg-gyõzni koalíciós partnereit arról, hogy azokat a természetföldrajzi, etnikaiadottságokat, amelyeknek a figyelembevétele az európai regionális politikaalapelvei közé tartozik, nemcsak a szlovák lakta régiókban illik és kell betar-tani, hanem Szlovákia egész területén. Az elemzõi pozíciót a megfigyelõimagatartással felcserélõ szerzõ két ok miatt kételkedik ennek lehetõségé-ben. Egyrészt a szlovák politikai közvélemény mindenfajta magyar túlsúlyúregionális alakzat létrejöttét szeretné eleve kizárni a politikai lehetõségekközül, s e tekintetben minden szlovák politikai párt hálával gondol a meèiariközigazgatási reformra, amelynek atyja, az államalapító exkormányfõ annakidején brutális õszinteséggel kifejtette: az új közigazgatási területi felosztáskiemelt dél-szlovákiai célja a magyar kisebbségi autonómia törekvések vég-leges leszerelése. A mostani közigazgatási reform elõkészítõi e tekintetbenhûséges követõi az államalapító politikusnak, s maga Viktor Ni òanský,


a közigazgatási reformmal megbízott kormánybiztos is kijelentette a Szlo-vák Rádió 2001. január 12-i délelõtti egyenes adásban sugárzott KontaktStúdió címû mûsorában, hogy azért nem támogatja az MK által szorgalma-zott úgynevezett komáromi megyét, mert õ maga sem akar „Szlovákia sír-ásója” lenni.

Másrészt az MKP-t a kormányon belül a baloldal folyamatosan zsarol-ni tudja a dél-szlovákiai települések határaiban igen nagy mennyiségben ta-lálható nevesítetlen földtulajdon rendezetlen helyzetével, illetve a magyartannyelvû felsõoktatási intézmény lebegtetésével. Ugyanakkor az MKPkormányból való kilépése teljesen ellehetetlenítené a Dzurinda-kormányintegrációs erõfeszítéseit, nagy valószínûséggel eleve megakadályoznádemokratikus pártok 2002. évi választási esélyeit egyedül biztosítani képesalkotmánymódosítást. S ami a legrosszabb a megjósolható következményekközött, hogy mindezekért a kudarcokért a kormánykoalíció eddigi legstabi-labb tényezõjét, az MKP-t tennék felelõssé Szlovákiában és esetleg az Euró-pai Uniós körökben.

Kormányzati szerepvállalás és kisebbségi érdekképviselet

Minden félsiker, kudarc ellenére, az MKP kormányzati szereplése nemolyan negatív és eredménytelen, mint ahogyan azt a szlovákiai magyarokkörében és Magyarországon is gyakran értékelik. A kormányalakításnála baloldali koalíciós partner által kikényszerített önkorlátozó elõfeltételek,s az azóta is gyakran tapasztalt ellenmozgások ellenére az MKP miniszterei,államtitkárai, a tárcák kisebbségi fõosztályai, s hasonlóképpen a parlamentiklub, és a bizottságok magyar tagjai, valamint a járási, kerületi hivatalokMKP által delegált vezetõ beosztású tisztviselõi igyekeznek a magyar közös-ség javára hasznosítani kormányzati, illetve hivatali helyzetüket, beosztásu-kat. Sikerült stabilizálni a magyar tannyelvû közoktatási rendszert, újra mû-ködésbe hozni a – szlovákiai magyarok többsége által radikális reformraérettnek mondott – Csemadokot, mûködési és pályázati támogatáshoz jut-tatni a magyar közösség kulturális intézményeit.

A kormánykoalíción belül az MKP-nak sikerült kialakítani a megbízha-tó, stabilizáló partner képét, amit az elfogulatlan szlovák sajtó is egyreinkább méltányol: „A Bugár-féle MKP ebben az évben is (2000-ben – Sz.L.) hû maradt önmagához. Ismét nem volt soraiban egyetlen korrupciós

138 SZARKA LÁSZLÓ

botrány, nem érték tetten hazugságokon, s ismét többnyire tartotta magáta megállapodásokhoz. És természetesen – szlovák koalíciós partnerei ismétcsupán létszámnövelõ tényezõként akarták kezelni. Csak amikor az MKPbejelentette, hogy mérlegeli kilépését az ilyen koalícióból, nagyvonalúan bi-zonyos »könyöradományokat« helyeztek számára kilátásba. Mégpedig egye-nesen a kormányprogramból.”17

Az MKP 2000. október-novemberében elkészült önértékelései alapve-tõen a sikerekre helyezik a hangsúlyt. A legkritikusabb az MKP elnökségenevében, Bugár Béla pártelnök által jegyzett háromoldalas összefoglalás.Ez az elemzés nyíltan bírálja a Dzurinda-kormányt, mert a közös kormány-zás második évétõl kezdõdõen egyrészt a gazdasági és közigazgatási reform-folyamatok lelassultak, a törvényalkotásban komoly lemaradások vannak,a kormánykoalíción, sõt az egyes kormánypártokon belül pedig kiélezett vi-ták folynak. Mindennek a kormányprogram akadozó teljesítésében kimu-tatható káros következményeit egyedül a kormányfõ lenne képes felszámol-ni, de õ maga is többször határozatlannak bizonyult, s nem ritkán többetfoglalkozik saját új pártjával, mint a kormányzati munka irányításával.Bugár Béla nevén nevezve az SD¼ elnökének, Jozef Migašnak a miniszter-elnökkel szemben az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványratörténõ parlamenti szavazását, kemény kritikával illette az MKP-t folyama-tosan támadó baloldali pártnak a meèiari ellenzékhez közelítõ politikáját.17a

Az MKP feltételeinek részleges teljesítése

A szlovák kormány 2001. január 17-i ülésén elfogadta az európaikisebbségi és regionális nyelvi charta szlovákiai ratifikálására vonatkozó ter-vezetet és annak politikai kísérõlevelét. Ez a döntés elvileg lehetõvé teszi,hogy az államnyelv-törvény és a kisebbségi nyelvtörvény közötti ellent-mondások értelmezésében a kisebbségi nyelvhasználati jogokat igény sze-rint a kisebbségi nyelvtörvény szellemében alkalmazzák.

Az európai integrációs folyamat Szlovákia számára megszabott feltételeiközül tehát újabbat sikerült teljesíteni, de a csatlakozás szempontjából leg-fontosabb lépések még hátra vannak. Ezek közül is a legösszetettebb kérdés-nek az alkotmánymódosítás és a közigazgatási reform tûnik. Az MKP a ta-valy teljesítetlen maradt kormányzati prioritások miatt 2001 januárjában


a koalíciós egyeztetések fõszereplõjévé vált. Pár nap alatt sikerült elmozdul-ni a holtpontról a nevesítetlen földek ügyében, ugyanis Dzurinda minisz-terelnök személyes közbelépésére egy átmeneti megoldási variáns fogalma-zódott meg. Eszerint a települési önkormányzatoknak egyetértési joguk lesza nevesítetlen földek bérbe adásánál, de a vitás kérdésekben továbbra isegyedül az állami földalap tanácsa dönthetne. A nevesítetlen földek ügyéta Dzurinda-kormány csak a 2006-tal kezdõdõ idõszakban véli teljes mérték-ben rendezhetõnek, s akkor, a tulajdonjogi rendezés záró szakaszábankerülhetnének csak véglegesen községi tulajdonba a jelenleg tulajdonos nél-küli földek. Ezt a megoldást Duray Miklós, az MKP ügyvezetõ alelnökea párt vereségeként értékelte, ugyanakkor az MKP elnöksége és a pártOrszágos Tanácsának január 27-i galántai tanácskozása is úgy döntött, hogya kérdés átmeneti megoldásaként elfogadja a kormánydöntést.

Nem sokkal megnyugtatóbb a nyitrai egyetem magyar tannyelvû peda-gógiai és népmûvelõi karával kapcsolatos kormányzati döntés sem. Hiábatárgyalt Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségi fõbiztosa is a döntés-elõ-készítés záró szakaszában Nyitrán, s próbálta meggyõzni az egyetem ésaz oktatási tárca vezetõit a magyar kar létrehozásának szükségességérõl,az oktatási tárcát vezetõ Ftáènik miniszter nem volt hajlandó megszavaznia koalíciós tanács által elõzõleg elfogadott ajánló nyilatkozatot. A miniszterszerint nem lenne szabad a magyar tannyelvû kar létrehozásával elõsegíteniaz amúgyis gyenge szlovák nyelvtudással rendelkezõ magyar hallgatók sze-gregálódását, s ezért legfeljebb a magyar hallgatók számának növelését haj-landó támogatni. A szlovák kormány 2001. január 23-i ülésén ezzel együtttöbbségi szavazással, Ftáènik tartózkodása mellett elfogadta azt a kormány-zati ajánlást, amely 10 millió koronával (60 millió forintértékben) támogat-ja az egyetemet, amennyiben annak szenátusa a kar létrehozása mellettdönt. Az elõzmények után senkit sem ért váratlanul, hogy Daniel Kluvanec,a nyitrai egyetem rektora a kormány döntésére reagálva kijelentette: a ma-gyar kar létrehozását nem tartja kompatibilisnek az egyetem fejlesztési ter-veivel. Maga Ftáènik miniszter pedig durva kirohanással válaszolt A. NagyLászlónak, a szlovákiai parlament emberi jogi és kisebbségi bizottsága elnö-kének arra a felvetésére, amely szerint a miniszter pártjának nyíltan hirde-tett harcias álláspontjának rendelte alá saját döntését, s ezért nem támogattaa magyar kar létrehozására vonatkozó kormánydöntést.

140 SZARKA LÁSZLÓ

Az MKP Országos Tanácsának galántai határozata tehát lehetõvé teszi,hogy a párt által szorgalmazott kormánydöntések felemás kivitelezése elle-nére a párt parlamenti frakciója támogassa majd Szlovákia alkotmányánakmódosítását. A módosítások révén egyértelmûvé válnak a hatalmi ágazatokegymás közötti viszonyai, tisztábbá válnak a köztársasági elnöki tisztséghezkötõdõ jogkörök, az önkormányzati kompetenciák, rendezõdik a népszava-zás intézményének státusza, s remélhetõleg megszûnik az alkotmány pre-ambulumának szembetûnõ kettõssége a Szlovák Köztársaság államalkotószubjektumának meghatározásában. Az alkotmánymódosítással kapcsolatostámogató magatartást azonban megnehezítheti a közigazgatási reform terénmutatkozó kötélhúzás. Az MKP igényeinek megfelelõ megyei beosztás nél-kül a csallóközi, mátyusföldi és Garam-menti magyar többségû területektartósan hátrányos helyzetbe kerülhetnek, ami sokkal érzékenyebben érez-tetheti majd hatását a szavazóbázis magatartásában, mint a különbözõ nyel-vi, oktatási és kulturális jogok terén kialakult felemás megoldások.

Összességében az MKP kormányzati politikáját az alábbi szempontokalapján minõsíthetjük. A kormányzati részvétel vállalása a Meciar-éra követ-kezményeinek felszámolásában belpolitikai értelemben kétségkívül helyesdöntés volt, de a koalíciós tárgyalások idején az MKP tárgyaló küldöttségefölöslegesen fogadta el a politikai mozgásteret szimbolikus tilalomfákkalkörülcövekelõ elõfeltételeket. A kormányprogramban szereplõ prioritásokközül a kisebbségi kérdés jogi rendezésére irányuló erõfeszítések nem jár-tak kielégítõ eredménnyel, amit a mértéktartó szlovák megfigyelõk, elem-zõk, újságírók is elismernek. Az oktatáspolitikai törekvések közül a legtöbbgondot a magyar tannyelvû tanárképzés hiánya, s általában a magyar anya-nyelvû felsõoktatási hallgatók változatlanul alacsony aránya jelenti. Jóllehetsikerült konszolidálni a magyar tannyelvû közoktatási hálózatot és a már ko-rábban is létezett kulturális intézményeket, nem sikerült megteremtenia közösségi identitásépítéshez nélkülözhetetlen magyar múzeumi, könyvtá-ri és tudományos (nyelvi, történelmi, közoktatási, közmûvelõdési stb.) bá-zisintézményeket. A nyitrai egyetem keretei egyre nyilvánvalóbban nem al-kalmasak akárcsak a kolozsvárihoz hasonló multikulturális keretek kialakí-tására sem, a magyar tannyelvû kar létrehozását pedig az egyetem vezetéseimmár egy évtizede folyamatosan akadályozza.


A Mikuláš Dzurinda vezette szlovák kormány megpróbált gyökeresenszakítani a Vladimír Meèiar képviselte etatista, centralista és nacionalistaszlovák politikai értékrenddel. Ebben az értelemben kétségkívül komoly ki-sebbségi magyar és magyarországi és európai uniós politikai és biztonságpo-litikai érdekek fûzõdnek ahhoz, hogy a mostani kormánykoalíció – s benneaz MKP – végig tudja vinni a négyéves kormányzati ciklust. A kisebbséginyelvtörvénynek az MKP ellenében történt elfogadása után azt is látni kel-lett, hogy az Európai Uniónak a hatékony kisebbségvédelemnél is erõsebbérdekei fûzõdnek Szlovákia felzárkóztatásához.

Az MKP-nak tehát pontosan be kellett mérnie ellenállása, tiltakozása,s általában lehetõségei végsõ határait, hiszen – amint arra fentebb már utal-tunk – a mostani és a közeljövõben várható újabb és újabb kormánykoalíci-ós feszültségek, a megjósolható integrációs kudarcok közepette könnyen rálehet húzni a magyar párt vezetõire a „vizes lepedõt”. A pártnak a fentiek tu-datában folyamatosan mérlegelnie kell a kormánykoalíción belüli döntésekkövetkezményeit, és annak lehetõségét is, hogy a számára végképp elfogad-hatatlan politikai helyzetben a kormányból való kilépés mellett kell majddöntenie.18

A 2001. év elsõ három-négy hónapja különösen kritikusnak tûnik,hiszen mind a közigazgatási reform, mind pedig az egészségügyi, oktatásireform, valamint a tulajdonjogi viszonyok rendezése terén meg kell hozniazokat az új átfogó törvényi szabályozásokat, amelyek az EU-integráció po-litikai alapfeltételei közé tartoznak. Ezek a törvények valamilyen módonérintik majd az MKP kormányzati munkájának megítélését is, tehát nemmindegy, mennyit sikerül az MKP céljaiból, prioritásaiból megvalósítani.A januári részeredmények, felemás megoldások mindenesetre azt jelzik,hogy ettõl a bizonytalan állagú kormánykoalíciótól még a mostani kiélezetthelyzetben sem várható nagyobb támogatás. Az a tény, hogy a tízéves fenn-állását 2000 januárjában ünneplõ Demokratikus Baloldali Párt vezetõ ideo-lógusa, Peter Weiss a következõ választás után várható koalícióban már mostfelajánlkozott a Meèiar utáni Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom part-nerének, arra utal, hogy a vékony jégen táncoló Dzurinda-kormány a kor-mányzati ciklus utolsó évében, azaz 2002-ben már semmilyen érdemi dön-tésre sem lesz képes. Ez pedig komoly figyelmeztetés lehet az MKP kor-mánypolitikusai számára is.

142 SZARKA LÁSZLÓ

Az MKP a kormányzati felelõsség vállalása, a kormánykoalícióból valókilépés súlyos kockázatai miatt sem mondhat le a magyar közösség érdek-képviseletének prioritásairól, hiszen ezzel saját választói elõtt veszítené ellegitimációját. Az érdekképviseleti munkán túl elemi igény van a kisebbsé-gi közösség és a politikai párt közötti viszony javítására, az akadozó párbe-széd intézményesítésére. A magyar-magyar kapcsolatrendszerben a kor-mányzati munkával leterhelt MKP igyekezett az elmúlt idõszakban meg-õrizni hagyományos kezdeményezõ szerepét. Pedig az a tény, hogya kisebbségi magyar politikai párt közel két éven keresztül mind Romániá-ban, mind pedig Szlovákiában tagja volt a kormánykoalíciónak, rendkívüliés vélhetõen a jövõben is ritkán ismétlõdõ egybeesése a régió országain be-lüli kedvezõ politikai fordulatoknak. A bukaresti és pozsonyi kormányzatirészvételbõl adódó lehetõségeket mind a magyar kormány, mind pedigaz érintettek igyekeztek ugyan kihasználni a magyar-magyar kapcsolatrend-szer megerõsítésére, ez a törekvés a hiányzó, illetve váltakozó hatásfokkalmûködõ intézmények következtében csak részeredményeket hozott.A szomszéd országokban élõ magyarok magyarországi státuszát és a helyze-tükön javítani hivatott magyarországi támogatások törvényi szabályozásamindenesetre minõségi változást jelenthet, ami minden fanyalgás, fenntar-tás ellenére a felvidéki magyar közösség számára is helyzetük érdemi javu-lását jelentheti. A Magyarok Világszövetségében kirobbant válság azonbanarra is rávilágított, hogy megfelelõ politikusi káderutánpótlás hiányában straté-giai fontosságú pozíciókban – Erdély kivételével – nem tudnak a kisebbségimagyar pártok érett és versenyképes politikai reprezentációt kiállítani.

Amennyiben az MKP kormányzati szerepvállalásának elsõ két évet be-mutató elemzésünk sokak számára talán túlságosan is visszafogottnak tûnik,a fenti szempontok mérlegelése mellett Csáky Pál fentebb már idézettinterjújának záró részén, azt hiszem, szintén érdemesnek látszik közöseneltûnõdnünk: „... nagyon könnyû 70-80 éves tapasztalataink alapján sérelmipolitikát folytatni. De a 21. században nekünk is elõrelépésekre és sikerek-re van szükségünk, s azt kell mérlegelnünk, hogy a kisebb elõrelépés nemjobb-e, mint egy olyan (magatartás), amely reménytelenséget sugall a kö-zösség felé. Nem a kormányban maradás mellett agitálok, csak azt mon-dom, hogy minden lépésünket jól meg kell gondolnunk.” 19


IRODALOM

A regionális vagy kisebbségi nyelvek chartája. Európa Tanács Információs és DokumentációsKözpontja, Budapest é. n.

Boros Ferenc: Szomszédunk, Szlovákia. (1993-1999) A diplomata-történész szemével,Kalligram, Pozsony, 2000.

Bútora, Martin – Mese nikov, Grigorij–Bútorová, Zora (ed.): Kto? Preèo? Ako?Slovenské vo¾by `98. Inštitút pre verejné otázky, Bratislava 1999.

Duray Miklós: Önrendelkezési kísérleteink, Méry Ratio, Somorja 1999.Hodossy Gyula (szerk.) A szlovákiai magyar iskolák története 1949-1999.Kvarda József – Gyuricsek Piroska (szerk.): Útmutató a kisebbségi nyelvhasznáalti tör-

vény gyakorlati megvalósításához különös tekintettel az önkormányzatokra. A Demok-ratikus és Nyitott Társadalomért Társulás, Somorja 1999.

Lanstyák István: A magyar nyelv Szlovákiában, Osiris Kiadó – Kalligram Kiadó – MTAKisebbségkutató Mûhely, Budapest-Pozsony 2000.

Mese nikov, Grigorij-Ivantyšin, Michal (ed.): Slovensko 1998-1999. Súhrnná správa ostave spoloènosti. Inštitút pre verejné otázky, Bratislava 1999.

Neszméri Sándor (szerk.): Az önkormányzatiság jelene és jövõje Szlovákiában. A De-mokratikus és Nyitott Társadalomért Társulás, Èenkovce 1999.

Uõ.: (szerk.): A Szlovák Köztársaság közigazgatási reformjának stratégiája, A Demokrati-kus és Nyitott Társadalomért Társulás, Somorja 2000.

Sersli, Stephanie – Kiszel Vilmos: A határon átnyúló együttmûködések irányvonalai. IpolyUnió, Balassagyarmat 2000.

Tóth Károly (szerk): Szerzõdés a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jó-szomszédi kapcsolatokról és a baráti együttmûködésrõl és a vonatkozó nemzetközi doku-mentumok. Lilium Aurum, Dunaszerdahely 1995.

JEGYZETEK

1 A magyar-szlovák ellenzéki együttmûködés parlamenti kezdetei 1996 tavaszáradatálhatóak, amikor is a harmadik Meèiar-kormány egyértelmûen kisebbségelle-nes lépéseivel szemben az ellenzéki szlovák pártok részérõl is el-elhangzottak kri-tikai észrevételek. Az együttmûködés szándékát és politikai lehetõségeit a meghi-úsított 1997. május 23-24-i szlovákiai népszavazás után kialakult helyzet is továbbnövelte. A magyar-szlovák együttmûködés genezisére vonatkozóan l. Duray Mik-lós: Magyarok a kormányban Pozsonyban és Bukarestben, Magyar Nemzet 2000.október (az alábbiakban a szerzõ eredeti kéziratát használom). MTA Kisebbség-kutató Intézet Kéziratára (MTA KI Arch.).- A szlovák pártok bizarr ötletétMiroslav Kusý professzor keményen bírálja a Èo s našimi Maïarmi címû köny-vében (Bratislava 1999.) Az SZDK anyapártjai és az MKP elnöke által aláírt közösnyilatkozat szövege megtalálható a szlovák kormány honlapján: www.govern-ment.gov.sk Spoloèné vyhlásenie predsedov strán Slovenskej demokratickej

144 SZARKA LÁSZLÓ

koalície a Maïarskej koalície. Ebben a kisebbségek helyzetének alkotmányos ren-dezését fontos feladatnak tekintették, mivel a korábbi állapot, a meglévõ intézmé-nyek nem megfelelõek, s ezért azok mûködését meg kell változtatni. Megállapod-tak abban, hogy „a kisebbségek és politikai képviselõik részvétele a közügyek irá-nyításában az államépítés stabilizáló tényezõje”. A Dzurinda-kormány igyekezettmagát elhatárolni a harmadik Meèiar-kormány tevékenységétõl. Ennek érdeké-ben megjelentették a Meèiar-kormány úgynevezett fekete könyvét, amelyben tár-cák szerint elemezték az elõzõ kormány hibáit, bûneit. Analýza zdedeného stavuekonomiky a spoloènosti (Èierna kniha). www.government.gov.sk (Infoservis/dok.sk) – MTA KI Arch. Szlovákia–2000.

2 A 20 fõs Dzurinda-kormányban idõközben több változás is történt, de a magyarkormánytagok változatlanok, csupán a földmûvelésügyi tárca államtitkári posztjántörtént 2000 nyarán személyi változás.

3 A koalíciós szerzõdésrõl és annak a kormány összeállítására vonatkozó teljesülé-sérõl ld. részletesen: Reiter József: A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja kormány-zati tevékenységének elsõ négy hónapja. Magyar Kisebbség ,Új sorozat (V.) 1999.1., illetve Reiter József – Reiter Szilvia: A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja kor-mányzati tevékenységének elsõ éve, Uo. 1999. 4. 190-202.

4 Vládny program vlády Mikuláša Dzurindu z roku 1998. – www.government.gov.skMTA KI Arch. – Szlovákia 2000. – A kormányprogram magyar szövegét az Új Szó1998. november 20-án szintén közreadta. Az emberi jogok következetes betartá-sát a kormányprogram a demokratikus jogállam fontos jellemzõjének mondja,s ennek megfelelõen „a szabadság és a szolidaritás társadalmának építését” a Dzu-rinda-kormány mûködése egyik kiemelt törekvésének tekinti. Ennek során min-denfajta diszkriminációt és joghátrányt fel kíván számolni, amely a kisebbségekéletét nehezíti.

5 A belsõ viták kezelésére és a konszenzuális kormányzati magatartás kialakításáraaz MKP kezdettõl fogva súlyt helyezett a koalíciós tanács intézményére, aholazonban gyakran a rögtönzés és az MKP-val szembeni kiszorítósdi volt a jellem-zõ. A koalíciós tanácsban hozott döntéseket a kormányülésen a kormány tagjaigyakran nem tartják magukra nézve kötelezõ érvényûnek, s így a politikai egyez-tetési folyamat lelassul.

6 Hrabko, Juraj: Informácia o plnení Programového vyhlásenia vlády Slovenskejrepubliky v prvom roku jej èinnosti. www.government.gov.sk. Az MKP kétéveskormányzati tevékenységének értékelése. Központi és kerületi szint. Szepsi, 2000.október 7. MTA KI Arch. – Szlovákia 2000. – Vyhodnotenie plnenia Programo-vého vyhlásenia vlády SR po 2 rokoch jej pôsobenia. Uo. – Vyhodnotenie plneniaPriorít vlády SR na druhý rok jej mandátu. Uo.

6a Informácia o plnení, id. m. A kisebbségi nyelvhasználati törvénnyel kapcsolatosMKP álláspontról külön fejezetben szólunk.

7 Bugár Béla: Hodnotenie èinnosti Vlády SR po dvoch rokoch jej pôsobenia. MTAKI Arch – Szlovákia 2000...

8 Lanstyák István: Az 1999. évi kisebbségi nyelvtörvény, Fórum – Társadalomtudo-mányi Szemle (1) 1999.2. 75-83. Az MKP fenntartásai ellenére mindent elkövet


annak érdekében, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény pozitív rendelkezé-seit a gyakorlatban is megvalósítsák. Önálló kiadvány ad például útmutatást a tör-vény végrehajtásáról. Gyuricsek Piroska – Kvarda József: Útmutató a kisebbséginyelvhasználati törvény gyakorlati megvalósításához. A Demokratikus és NyitottTársadalomért Polgári Társulás, Somorja 1999.

9 Magyar nyomtatványok a hivatalokban. A Galántai Járási Hivatalban élnek a kisebbséginyelvhasználati törvény által nyújtott lehetõségekkel, Új Szó (51) 2000. december 14. –Lanstyák, I.: id. m. 77-79.

10 Az MKP a nyelvi charta 10. Cikkelyében szabályozott közigazgatási nyelvhaszná-lat terén szerette volna elérni, hogy az 1999. évi szlovákiai kisebbségi nyelvtörvényszûkített értelmezésével ellentétben a hivatali kétnyelvûségnek a Charta általmegengedett bõvebb értelmezése váljék meghatározóvá, egyebek közt azáltal,hogy a kisebbségek által lakott területeken mûködõ hivatalokban dolgozók szá-mára kötelezõ legyen a kisebbségi nyelv ismerete. Ezt a szlovákiai kisebbséginyelvtörvény 7. paragrafusa sem „a közigazgatási szerv”, sem pedig „annak alkal-mazottai” számára nem teszi kötelezõvé. Kvarda-Gyuricsek: id. m. 28. – A char-tával kapcsolatos kormányon belüli vitáról ld. pl. Nyelvi charta még 2000-ben, ÚjSzó (51) 2000. december 6. – Januárra halasztották a nyelvi chartát. Csáky Pál közlése sze-rint a dokumentumhoz fûzött magyarázó szöveggel van probléma, uo. 2000. december 21.

10a Az MKP oktatásügyi prioritásainak megvalósításával kapcsolatosan Csáky Pál isönkritikusan nyilatkozott: A prioritások területén komoly gondok vannak, és tar-tok attól, hogy a számunkra fontos három prioritás az év végéig nem is teljesül,vagy csak részben, ami komoly helyzetet teremt a kormánykoalícióban. Szeret-ném viszont korrigálni azokat a sarkított véleményeket, amelyek azt mondják,hogy az MKP kormánykoalíciós tevékenységének az eredménye nullával egyen-lõ. Ez nem igaz, és bántó a miniszterekre, államtitkárokra, a kerületi és járási ve-zetõkre nézve. Számos területen komoly elõrelépések történtek. P. Vonyik Erzsé-bet: Jövõ áprilisig minden eldõl. Csáky Pál szerint a Magyar Koalíció Pártjának min-den lépést méltósággal és átgondoltan kell megtennie, Új Szó (51) 2000. október 23.

11 Kettes magaviselet, Új Szó (51) 2000. november 9. Ugyanebben a lapszámbankétoldalas összeállítás olvasható a tárcák elsõ kétéves teljesítményérõl. A legnega-tívabb értékelést a magyar napilapban a földmûvelési tárca kapta: A program nemérdekes, uo. 19. old. Koncoš miniszter nyíltan elutasító magatartását KönözsiLászló, a tárca MKP által állított államtitkára sem tudja megváltoztatni,s Dzurinda miniszterelnök pedig az SD¼ kivonulásától tartva eddig tétlenülszemlélte a kormány egyik prioritásával nyíltan szembehelyezkedõ miniszterténykedését. – A tisztázatlan tulajdoni hátterû mezõgazdasági földekért komolypolitikai és gazdasági küzdelem zajlik a települések érdekvédelmi szervezetei ésa magyar lakta falvakat képviselõ MKP, illetve a földeket a Meèiar-érában megka-parintó „új földesurak” és a községi tulajdonbavételt akadályozó Állami Földalapközött. Erre vonatkozóan ld. pl. Nevesítetlen új földesurak. Új szó 2000. október 19.– Fölöttébb figyelemre méltó Csáky Pál miniszterelnökhelyettes nyilatkozataaz alkotmánymódosítás kapcsán támasztott MKP-igények érvényesítésérõl. CsákyPál szerint a nyelvi charta ügye rövidesen rendezõdik (ezt mutatják a január eleji

146 SZARKA LÁSZLÓ

fejlemények). „Remélhetõleg a földkérdés is megoldódik. Pontosítottuk ezzelkapcsolatos feltételünket. Szeretnénk, ha egy mondat bekerülne az alkotmánymó-dosításba, éspedig hogy a községek nemcsak a saját vagyonukkal, hanem a törvényáltal rájuk ruházott idegen vagyonnal is gazdálkodhatnak. Ez a mondat még nemoldja meg a földkérdést, csak lehetõvé teszi a rendezést. Ami az egyetemi kart il-leti, elmondtam a kormányfõnek és az oktatási miniszternek is, hogy a chartávalkapcsolatban flexibilisek vagyunk, korrekt megoldást akarunk. A földekrõl is tár-gyalunk, mert nagyon komoly érdekek ütköznek. A karról viszont nem tárgya-lunk, ebben az esetben vagy-vagy döntést kell hozni. A kormány nem hozhat lét-re egyetemi kart, de egyértelmûen kifejezhet politikai akaratot.” Szentgáli Anikó:Csak politikai akarat kellene. Kompromisszum a földekrõl; a karról nincs tárgyalás. Új Szó(51) 2000. december 14.

12 Kisebbségvédelmi hiányosságok, Új Szó (51) 2000. november 10.13 Neszméri Sándor (szerk.): A Szlovák Köztársaság közigazgatási reformjának stra-

tégiája. Stratégia reformy verejnej správy v Slovenskej republike. Demokratikusés Nyitott Társadalomért Társulás, Somorja 2000. 4-5.

14 A szlovák kormány 2000. június 28-i 2000/491. sz. döntését ld. a www.govern-ment.gov.sk honlapon. Ni òanský kormánybiztos „A közigazgatás decentralizá-lásának és modernizálásának alapelvei” címû tanulmányáról ld. Gaál László: Sán-tít az etnokulturális elv. Viktor Ni òanský kormánybiztos közigazgatási reformtervezetébentizenkét megye és a jelenlegi járások szerepelnek. Új Szó (51) 2000. szeptember 21.A tervezetben kialakított megyék területi felosztását ábrázoló térképet, s annakstatisztikai melléklete:. Návrh územného a správneho usporiadania Slovenskejrepubliky – MTA KI Arch. Szlovákia 2000.

15 Slovenská republika. Administratívne usporiadanie. Az MKP közigazgatási terve-zetének térképe, MTA KIArch. Szlovákia 2000. – „Egyedül a közigazgatási reformról tartott szavazásnál tör-tént figyelmetlenség, ez tény. A miniszterelnök úr azt kérdezte, ki van a beterjesz-tés mellett és ki tartózkodott. A tartózkodásnál ketten föltettük a kezünket, a har-madik nem. Az újságíró viszont azt kérdezte az interjúban, hogy megszavazta-ea három magyar miniszter az elõterjesztést. Azt válaszoltam, hogy nem, és ez nemvolt félretájékoztatás. Elismerem viszont, hogy ez ravasz fogalmazás volt. Úgy ér-zem, a magyar sajtóban drámai, szinte már a végsõ ítéletet idézõ hangnemû írá-sok jelennek meg, amelyek azt sugallják, hogy itt kell hagyni csapot-papot, ésaz MKP-nek ki kell lépnie a kormányból. Az Országos Tanácson is elmondtam,hogy egy demokratikus pártban minden kérdést fel lehet vetni, ha felmerül a kor-mányból való kilépés gondolata, akkor arról szavazni és korrekt módon döntenikell.” P. Vonyik Erzsébet: Jövõ áprilisig minden eldõl... id. m. Új Szó (51) 2000. októ-ber 23. – Bugár Béla, az MKP elnöke szerint a közigazgatási reform elõkészítésé-ben a koalíció valamennyi tagja hibázott. Az MKP részérõl a párt elnöke Csáky Pálmagatartását hibáztatja, amiért az nem vállalta a kormány 2000. június 28-i üléséna nyílt konfrontációt a megyehatárok kijelölésének kérdésében: „Akkor kellettvolna azt mondani: határozati javaslatunk az, hogy ezekbõl a járásokból alakuljonegy megye, vagy ha ez nem megy, mert nem fogadják el, akkor annyit lehet mon-


dani, hogy a határozat néhány része függõben marad, amíg nem egyezünk meg.Hiba volt, hogy akkor Csáky alelnök ezt nem mondta el.” Grendel Ágota: Döntõa közigazgatási reform. Bugár Béla, az MKP elnöke: „Vannak kis eredmények, fajsúlyosdöntéseket, sajnos elodáztunk.” Új Szó (52) 2001. január 2.

16 „Meg kell erõsíteni a helyi önkormányzatok hatásköreit; létre kell hozni a megyékteljes értékû önkormányzatait; megyei és önkormányzati vagyonról szóló jogsza-bályokat kell elõterjeszteni; szükséges az önkormányzatok finanszírozását szabá-lyozó törvények kidolgozása; november végéig színvonalas törvényt kell elõter-jeszteni a helyi és megyei szintû önkormányzati választásokról. A demokratákszerdán minderrõl koalíciós partnereiket is tájékoztatták. Ni òanský pozitívan ér-tékelte, hogy az MKP nem utasította el javaslatukat. »Tudomásul vették és meg-tárgyalják a párt szakembereivel« – tette hozzá Nizòanský, aki szerint a hátralevõmásfél hónapban van esély kompromiszszumra. »A közigazgatási reform nemcsaka kormányprogram prioritásai között szerepel, hanem rendkívül fontos a decent-ralizáció végrehajtása, az újbóli központosítás megakadályozása, valamint a nem-zetiségek és etnikumok hazánkban való békés együttélése szempontjából is. Ezen-kívül euroatlanti integrációnk egyik feltétele.« Ni òanský felvetésére Kvarda Jó-zsef az MKP önkormányzati ügyekért felelõs elnökhelyettese reagált: szerintea szlovákiai magyarokra nézve hátrányos megyehatárokért nem jelenthet kárpót-lást az önkormányzati választások magyarságra nézve kedvezõ módosítása, hiszenaz elmúlt évek azt mutatják, minden kormány a maga szája íze szerint módosítjaa választójogi törvény elõírásait”. Szentgáli Anikó: A megyehatárok tologatása he-lyett jó választási törvényt javasol a kormánybiztos. A DS öt áthidaló pontja, ÚjSzó , 2000. október 13.

17a Bugár Béla: Hodnotenie, i.m. (vö. a 7 sz jegyzettel)17 Hríb, Štefan: Rok odkrytých karát. Domino fórum, 2000. 51-52. 4. p.18 Erre vonatkozóan érdemes Csáky Pál miniszterelnök-helyettes értékelését idézni:

„A politikus abban különbözik az újságírótól, hogy az alapkérdésre, ha tudnianem is, de sejtenie kell a választ. Az alapkérdés pedig így hangzik: mi lesz holnap?És ez a mi felelõsségünk, mi fogunk a választók elé állni, és kérni a bizalmukat.Bárhol fordulok is meg, azt tapasztalom, kormánytagságunkban az emberek an-nak a garanciáját látják, hogy a kabinet nem tesz magyarellenes lépéseket. Úgy ér-zem, hogy a szlovákiai magyar sajtó és a politikusaink sok olyan dolgot sugallnak,amelyek a helyzetet drámaibbá igyekeztek festeni. (...)Senkitõl nem várom el,hogy a kormányt dicsérje, mert sajnos, nem igazán jól mûködik. Azzal, hogya szlovákiai magyarok felé katasztrófaképet sugallunk, nem hiszem, hogy segí-tünk, függetlenül attól, hogy az MKP esetleg válaszút elé kerül. Nekem nem okozmajd gondot aláírni a lemondásomat.” P. Vonyik Erzsébet: Jövõ áprilisig mindeneldõl... id. m. Új Szó (51) 2000. október 23

19 Uo.

148 SZARKA LÁSZLÓ

LÁSZLÓ SZARKA The role of the Hungarian Coalition Party (HCP) in the Slovakian Government

After the parliamentary elections held in November 1998 in Slovakia theHCP became a member of the newly established government in Bratislava. Theauthor, having examined the events of the last two years, points out that the par-ticipation of the Hungarian Coalition Group (HCP) in the government was anexceptionally correct decision but during the coalition debates the delegation ofHCP accepted in vain the preconditions while one was hindered in his liberty.

The priorities of government program, in order to settle the problems ofminorities on legal grounds, were not satisfactory that is accepted as being true bythe moderate observers, analysts, and journalists as well. Among the efforts in thepolitics of the education, the biggest concern was the lack of the teacher’s train-ing in Hungarian and also the unchanged low percentage of the ethnicHungarians in further educations. No doubt that one succeeded in consolidatingthe public education in Hungarian but one couldn’t manage to save the muse-ums, library and academical institutions indispensable for public identity.


kisebbsÉgi magyar pÁrtok kormÁnyzati szerepbenkia stabil, európai értékrendeknek megfelelõ,...

Documents