1

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

Madarasi Marhajárás Országos jelentőségű védelemre tervezett természetvédelmi

terület

természetvédelmi kezelési tervet megalapozó dokumentáció

és részletes kezelési terve

2

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

Madarasi Marhajárás Országos jelentőségű védelemre tervezett természetvédelmi

terület

természetvédelmi kezelési terve

Tervkészítésért felelős koordinátor:

Dóka Richárd

Tervkészítésben közreműködők:

Aradi Eszter, Balázs Réka, Barna Zsolt, Bolla Bence, Dr. Kovács Éva, Enyedi Róbert, Hoksa Attila, Sipos Ferenc, Tamás Ádám, Unyi Miklós, Vajda Zoltán

Külső szakértő:

Csathó András botanikus

Lezárva: 2018. ………...

3

A.) A TERMÉSZETVÉDELMI KEZELÉSI TERVET

MEGALAPOZÓ DOKUMENTÁCIÓ 1. Általános adatok 1.1. A tervezési terület azonosító adatai a) A terület neve: Madarasi Marhajárás természetvédelmi terület b) Tervezési területtel átfedő, európai közösségi jelentőségű, vagy nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó terület megnevezése és sorszáma: HUKN20004 Dél-Bácska kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (Natura 2000 terület) c) A tervezési terület kiterjedése: 43,211 ha d) Érintett megye: Bács-Kiskun e) Érintett települések: Madaras f) Középponti EOV koordináták: 668 044; 77 179. j) Illetékes természetvédelmi hatóság: Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya k) Jogszabályban kijelölt természetvédelmi kezelő: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19.) 1.2. A tervezési terület természetvédelmi rendeltetése:

- A Bácskai löszös síkság jellegzetes, a természeteshez közeli állapotban fennmaradt

tájrészletének és táji értékeinek megőrzése, fenntartása. - A természetközeli állapotú gyepi életközösségek, köztük különösen a löszpusztarétek,

illetve a homoki sztyepprét és löszpusztarét átmeneti életközösségek fenntartása, élőhelyfejlesztése, továbbá a mocsárrét-maradványok megőrzése.

- A hagyományos legeltetéses állattartás kultúrtörténeti emlékeinek megőrzése és a tájhasználati mód fenntartása.

- A területen előforduló védett növényfajok, így különösen a sokvirágú habszegfű (Silene multiflora), tavaszi hérics (Adonis vernalis), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), kései pitypang (Taraxacum serotinum), tarka sáfrány (Crocus reticulatus), a védelem alatt nem álló, de a Bácskai löszös síkság egykori természetes növényzetére jellemző növényfajok, így különösen a taréjos búzafű (Agropyron pectiniforme), magas kígyószisz (Echium italicum), szürke galaj (Galium glaucum), jakabnapi aggófű (Senecio jacobaea), valamint a védett és fokozottan védett állatfajok, így különösen a sisakos sáska (Acrida hungarica), óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata), mocsári teknős (Emys orbicularis), füleskuvik (Otus scops), erdei fülesbagoly (Asio otus), búbos banka (Upupa epops), gyurgyalag (Merops apiaster), szalakóta (Coracias garullus), parlagi pityer (Anthus campestris), kis őrgébics (Lanius minor) állományainak megóvása, életfeltételeik biztosítása.

- A hagyományos legeltetéses állattartás kultúrtörténeti emlékeinek megőrzése és a tájhasználati mód fenntartása.

- A területen egykor feltételezhetően vagy biztosan fellelhető, de jelenleg nem megtalálható, természetvédelmi szempontból jelentős védett gerinces állatfajok (pl. délvidéki földikutya [Nannospalax montanosyrmiensis]; ürge [Spermophilus citellus])

4

élőhely igénye szempontjából optimális életfeltételek biztosítása a potenciális jövőbeni – ember által elősegített – megtelepedés céljából.

- A terület táji és természeti értékeinek oktatási-környezeti nevelési és turisztikai-ismeretterjesztési célú bemutatása a fentebbi pontokban foglaltak elsődlegességének biztosítása mellett.

1.3. Ingatlan-nyilvántartási adatok

Védelemre tervezett terület

Település neve

Hrsz. / alrészlet

Kiterjedés (ha)

Művelési ág Tulajdonos Vagyonkezel ő

Madaras 044/2 43,211 a) kivett anyaggödör; b) erdő; c) legel ő és gazdasági épület

Községi Önkormányzat Madaras

-

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 30. § alapján kijelölt védőövezet

Település neve

Hrsz. / alrészlet Kiterjedés (ha)

Művelési ág Tulajdonos Vagyonkezel ő

Madaras 043* 2,1743 kivett csatorna

Magyar Állam Alsó -Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság

*A Madaras 043 hrsz-ú földrészletből Y X 77506,7 667586,3 77488,6 667582,3 EOV koordinátájú töréspontok által meghatározott határvonaltól keletre fekvő rész A védőövezetben a természetvédelmi hatóság engedélye kell a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 38. § (1) bek.-ben felsorolt tevékenységek közül: – a terület helyreállításához, jellegének, használatának megváltoztatásához; – termőföldnek nem minősülő földterület rendeltetésének, termőföld művelési ágának a megváltoztatásához; – az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény hatálya alá nem tartozó fa, facsoport, fasor, fás legelőn lévő fa kivágásához, telepítéséhez; – növényvédő szerek, bioregulátorok és egyéb irtószerek, valamint a talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok felhasználásához; Az engedélyhez kötött és nem kötött, de a védett területre potenciálisan ható tevékenység (pl. csatorna karbantartása) a védőövezetben akkor végezhető, ha nem ellentétes a védelemre tervezett természeti terület természetvédelmi rendeltetésével. Ezért mechanikus védekezéssel vagy speciális növényvédőszer-kijuttatással gondoskodni kell arról, hogy az inváziós és termőhely-idegen növényfajok (gyomok) ne telepedhessenek, és ne terjedhessenek a kotrásból kikerülő földdepónián. A védelemre tervezett terület lehatárolását az 1. ábra mutatja (C) Térképek). 1.4. A tervezési területre vonatkozó egyéb hatályos előírások

5

a) A terület Natura 2000 terület is egyben, ahol az európai közösségi jelentőségű

természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet és a NATURA 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet is vonatkozó természetvédelmi jogszabály.

b) Az Országos Ökológiai Hálózat övezetéből a védelemre tervezett terület egésze magterület, melyre Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény övezetre vonatkozó szabályai az érvényesek.

c) A terület fás vegetációjú részei közül az ingatlan b) alrészlete üzemtervezett erdőterület Madaras 24G erdőrészlet jelöléssel. A területre a Körzeti Erdőterv vonatkozik (MGSZH Erdészeti Igazgatóság, Kecskemét).

d) A Madaras községre vonatkozóan nincs jelenleg jogilag releváns, elfogadott településrendezési tervi eszköz, építésügyi szempontból az általános szabályozások (pl. Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény, Bács-Kiskun Megye Területrendezési Terve, [2011, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Közgyűlésének 19/2011. (XI.29.) önkormányzati rendelete] érvényesek.

e) A Madaras község településképének védelméről szóló 11/2017. (XII. 22.) önkormányzati rendelet előírást tartalmaz a természetvédelmi területekre vonatkozóan, a beépítetlen, természetközeli tájkarakter és a jellegzetes tájhasználat megőrzése érdekében (31. § (6) bek.).

f) A tervezési területet nyilvántartott régészeti lelőhelyek érintik (délen), melyekre a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 496/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet vonatkozik.

g) A természetvédelmi tevékenységet potenciálisan befolyásoló egyéb tervek a vadászatra jogosult vadgazdálkodási üzemterve és éves vadgazdálkodási terve. A vadászatra jogosult Madarasi Földtulajdonosok Vadászati Közössége vadászterülete fedi a tervezési területet. Kódszáma: 03-609060-303.

2. Tervezési terület leírása 2.1. Környezeti jellemzők A tervezési terület a Bácskai löszös síkság földrajzi kistáj része. Magyarország digitális földtani térképe (M=1:100.000) alapján valószínűsíthető, hogy futóhomok és lösz üledékek kombinálódnak és keverednek vertikálisan és horizontálisan is, a tervezési terület ugyanis mindkét kőzetféleség foltját fedi. A terepi megfigyelések is azt igazolják, hogy helyről-helyre, kis területen belül is változik, hogy löszre vagy futóhomokra jellemző összetételű üledék van-e a felszínen.

Domináns talajtípusai a csernozjom típusokhoz sorolhatók, az AGROTOPO-adatbázis alapján a legvalószínűbb, hogy a réti csernozjom fedi legnagyobb részben a területet. Helyenként, kisebb foltokban vízhatást tükröző réti talajok is előfordulnak. A természetes felszín hullámos síkság, lösz- és homokhátas kiemelkedésekkel, hátközi lapos mélyedésekkel és a Kígyós természetes lefűződésével, elgátolódásával kialakult, feltöltődött, időszakos vizű morotvákkal. Az Ős-Kígyós erőteljesen meanderezett, ezért a holtmedrek is visszahajló kanyarulatokat rajzolnak ki. A tervezési terület jelenlegi tengerszint feletti magassága 108–115,5 mBf között változik. Az eredeti domborzati adottságokat az emberi tájhasználat, a tervezési terület kis részén, bányászat formájában átformálta, de a természetes formák uralkodnak. A tervezési területtel érintett kistáj a meleg, száraz és

6

mérsékelten száraz éghajlati öv határán terül el. A napfénytartam évi összege 2060–2080 óra. Síkvidéki területeink közül ez a rész kapja a legtöbb téli besugárzást. Az éves középhőmérséklet 10,6–10,7°C. A csapadék évi összege 570–600 mm, a vegetációs időszaki átlag 320–340 mm. Az uralkodó szélirány ÉNY-i. A Pálfai-féle aszályossági index alapján a térség erősen és nagyon erősen aszályos része az országnak. A globális klímaváltozás trendjeibe némiképp beleilleszkedve a Duna–Tisza közi térség klímája is változik, ezért a fenti adatok is egyre inkább módosulnak az alábbiak szerint.

A klímaváltozás miatt jellemzően a szélsőséges időjárási viszonyok felerősödése tapasztalható napjainkban. A 20. század során a magyarországi átlaghőmérséklet +0,77°C-kal melegedett. A hőmérséklet-változás azonban nem egyenletes, a telek enyhültek főképp. A Kárpát-medencében, és így a mi térségünkben is az átlaghőmérséklet további jelentős növekedését (+1,5°C – +3,5°C) jelzik előre a regionális klímamodellek. Trendvizsgálatok alapján az átlagos éves csapadékmennyiség Magyarországon 60–80 mm csökkenést mutat 1901 és 2009 között. Az aszályok gyakorisága és súlyossága növekedett az utóbbi évtizedekben, és az aszályveszély jövőben is várhatóan erősödni fog a térségben. Van olyan számítás, ami szerint az éves csapadékmennyiség változása nem jelentős, azonban az éven belüli eloszlás már változni fog. Eszerint a téli félévben 20%-os növekedés, a nyári félévben 20%-os csökkenés prognosztizálható. A klímamodellek alapján a belvízveszély jelentősebb mértékű változása nem várható.

A területen felszíni vízfolyás nem található. A mély térszíni helyzetű területrészeken, a csapadékosabb években időszakos felszíni vízborítás szokott kialakulni jellemzően tavasszal, melynek ideje és mélysége erősen függ az aktuális csapadékviszonyoktól. Viszonylag állandó vízborítás jellemzi a terület északi részén egy holtmederbe mélyített árok területét, melyet a meglévő mocsári vegetáció is jelez. A lokális mélyedések térszíni helyzete, morfológiája és a mai növényzeti kép alapján a vízborítások tartóssága, mélysége elmarad a szárazodás (kb. 1970-es évek) előtti állapotoktól és a természetvédelmileg kívánatostól. A terület nagyobb része talajvízhatástól mentes. 2.2. Biológiai jellemzők 2.2.1. Vegetáció A terület a MÉTA program (a Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisa) keretében készült vegetációs tájbeosztásban Alföld nagytájba tartozó Felső-Bácska vegetációtáj részét képezi (Molnár et al. 2008).

Jellemző, természetvédelmi szempontból legfontosabb élőhelytípusai (Á-NÉR): H5a – kötött talajú sztyepprétek (illetve H5a – H5b [homoki sztyepprétek] átmenet); D34 – mocsárrétek; OB – jellegtelen üde gyepek; OC – jellegtelen száraz-félszáraz gyepek. Kis foltban a B1a – nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások élőhelytípusa is előfordul, ami növeli az élőhelyi diverzitást. Kisebb kiterjedésben megjelenő és nem természetközeli élőhelytípusok: S1 – ültetett akácosok; S6 – nem őshonos fafajok spontán állományai; S7 – nem őshonos fajú ültetett facsoportok, fasorok; P8 – vágásterületek; U7 – homok-, agyag-, tőzeg- és kavicsbányák, digó- és kubikgödrök, mesterséges löszfalak; U11 – út- és vasúthálózat; RA – őshonos fajú facsoportok, fasorok, erdősávok. A tervezési terület élőhelytérképét lásd a 2. ábrán. (A terület élőhelyeiről részletes foltjellemzést az ÖKO-LAB Bt. Szakértői zárójelentésében [2009] találunk, mely a „Vizes élőhelyek fenntartására jelölt, Homokhátsági Natura 2000

7

területek hosszútávú fenntartási esélyeinek a vizsgálata a hatályos vízjogi engedélyek tükrében” téma című 2425-4/2008 KNPI nyilvántartási számú szerződéshez készült.) A területen a löszgyepek, a kötött talajú sztepprét–homoki sztyepprét átmeneti állományok, a jellegtelen, de természetközeli üde gyepek és a mezofil mocsárrétek dominálnak. Ezek között mozaikokban fordulnak elő a főként idegenhonos fajok dominálta fás élőhelyek. A löszgyepek (Salvio nemorosae–Festucetum rupicolae), melyek a terület magasabb térszínein helyezkednek el és összefüggő, nagy kiterjedésű foltokat alkotnak, legelőként (jelenleg birka) vannak hasznosítva. A löszgyepben, amely az erőteljes legeltetés hatására nagyrészt löszlegelőként (Cynodonti–Poëtum angustifoliae) kategorizálható, a domináns fűfajok a Cynodon dactylon és a Poa angustifolia. A Festuca-fajok inkább csak szubdomináns elemekként vannak jelen, de a kevésbé degradált részeken állományalkotók is lehetnek.

A jó természetességű foltjaiban jobb löszgyepi fajok találhatóak, például a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata), csattogó szamóca (Fragaria viridis), hasznos földitömjén (Pimpinella saxifraga), kakukkfű-faj (Thymus sp.), tavaszi hérics (Adonis vernalis), karcsú fényperje (Koeleria cristata). A terület természetvédelmi értékét növelik a faji diverzitás szempontjából is fontos fajok, például taréjos búzafű (Agropyron cristatum), ebfojtó müge (Asperula cynanchica), kisvirágú csüdfű (Astragalus austriacus), tollas szálkaperje! (Brachypodium pinnatum), élesmosófű (Chrysopogon gryllus), magas kígyószisz! (Echium italicum), szürke galaj (Galium glaucum), osztrák zsálya (Salvia austriaca), jakabnapi aggófű (Senecio jacobaea).

Nagy kiterjedésű foltokban a löszgyep annyira degradált, hogy karakterfajait szinte teljesen elveszítette és gyomfajok törtek elő benne. A degradáltságot mutatja a közönséges ebnyelvűfű (Cynoglossum officinale), borzas sás (Carex hirta), tövises iglice (Ononis spinosa), útszéli bogáncs (Carduus acanthoides) jelenléte, melyek többsége a túllegeltetettséget jelzi. A löszgyepekben, főként más foltokkal, parlagokkal szomszédos helyzetű részeken, jellemző az inváziós fajok terjedése, melyek közül főként a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) és a selyemkóró (Asclepias syriaca) fajok jelentik a legnagyobb veszélyt. A legelőgyomok (pl. magas kígyószisz – Echium italicum, csinos lórom – Rumex pulcher) szintén fontos értékei a területnek.

A mezofil gyepi társulások a területen mozaikosan, a száraz gyepbe ékelődve fordulnak elő. A mezofil gyepek közül a legelterjedtebbek a csenkeszes nedves kaszálórétek (Cirsio cani–Festucetum pratensis), valamint ezek szárazodásával, degradáció révén létrejött jellegtelen gyepek. Általában nagy kiterjedésű foltokat alkotnak. Fajösszetételük erősen függ a vízellátottságtól. Megtalálhatók régi mederlefűződésekben és más, mélyebb térszíneken is, melyekben a vízrendezések előtt jó vizes élőhelyek lehettek, azonban mostanra már csak fajszegény és szárazodó állományok vannak jelen. A nagyobb összefüggő állományok is jelentős vízhiánytól szenvednek. Ezt mutatja a mocsárréti zonációba illő helyeken a jellegtelen száraz gyepi elemeket is tartalmazó mezofil gyepek jelenléte. A mezofil rétek domináns egyszikű fajai az alábbiak: réti perje (Poa pratensis), réti csenkesz (Festuca pratensis), csomós ebír (Dactylis glomerata). Gyakori faj továbbá a mocsári sás (Carex acutiformis), ám jelenléte ellenére a területnek nincsen magassásos jellege. Jó természetességi állapotot jelző sásfajok a terület nagy részén csak színező elemekként fordulnak elő (pl. a réti és deres sás – Carex distans, C. flacca). A szárazodást és degradálódást jól mutatja a száraz gyepi gyomfajok magasabb arányú előfordulása ezekben a gyepekben. Ilyen fajok a tövises iglice (Ononis spinosa), tejoltó galaj (Galium verum), puha rozsnok (Bromus hordeaceus) és az útszéli bogáncs (Carduus acanthoides).

A területen található legtöbb erdőfoltban, fasorban és cserjés területen az inváziós fajok dominálnak (fehér akác – Robinia pseudo-acacia, keskenylevelű ezüstfa – Elaeagnus angustifolia, amerikai kőris – Fraxinus pennsylvanica, mirigyes bálványfa – Ailanthus

8

altissima), emellett egyes foltokban a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a fehér nyár (Populus alba) van jelen nagyobb arányban. Általánosságban elmondható ezekről az erdőfoltokról, hogy kedvezőtlen fafajösszetételük és jellegtelen gyepszintjük miatt botanikai szempontból természetvédelmi értéket nem képviselnek. Ezek a fás élőhelyek potenciális veszélyt jelentenek a gyepekre, mivel belőlük mind vegetatív, mind generatív úton folyamatosan terjednek az inváziós fajok a gyepek irányába. A területről ismert védett növényfajok listája állományméretekkel:

sokvirágú habszegfű – Silene multiflora (ritka); tavaszi hérics – Adonis vernalis (2010-ben kb. 5000 tő); selymes boglárka – Ranunculus illyricus (2010-ben kb. 1000 – több 10 000 tő); kései pitypang – Taraxacum serotinum (2010-ben ritka); tarka sáfrány – Crocus reticulatus (2015-ben kb. 257 ezer tő);

Inváziós fajok irtása során a térségben hatékonynak bizonyult módszerek az alábbiak: 1. számú módszer inváziós fásszárúak irtására: Augusztus-szeptember hónapokban az egyedeket ki kell termelni kézi erővel (gépi eszközök igénybevétele mellett). Az 5 cm-nél vastagabb törzsátmérőjű egyedek metszlapjába (vágáslapjába) 10–12 mm átmérőjű és 5 cm mélységű furatot kell készíteni. A 10–15 cm vastag tönkökbe 2–3 db, a 15–20 cm vastag tönkökbe 4–5 db, továbbá a 20–30 cm vastag tönkökbe 6–10 db furatot kell készíteni. A furatokba gyökérzetet elpusztító vizekre és vízben élő szervezetekre nem veszélyes minősítésű vegyszert kell juttatni. Az 5 cm-nél vékonyabb törzsátmérőjű egyedek kitermelése után, azok metszlapjára (vágáslapjára) gyökérzetet elpusztító környezetkímélő vegyszert kell kijuttatni, ecsetelni. A későbbiekben minden év augusztus-szeptember hónapjaiban el kell végezni a munkálatot, ameddig az inváziós fásszárúak kihajtanak. A magról kelt magoncokat minden év augusztus-szeptember hónapjaiban ki kell egyenként húzni a földből. 2. számú módszer inváziós fásszárúak irtására: Augusztus-szeptember hónapokban kell a faegyedeket vegyszerrel injektálni. A lábon álló fa törzsébe mellmagasságban 45°-os szögben lejtő, 10–12 mm átmérőjű és 5 cm mélységű furatot kell készíteni. A furatot tömény formában beinjektált, vizekre és vízben élő szervezetekre nem veszélyes minősítésű vegyszerrel kell feltölteni, a lyukat gyurmával kell lezárni. Az 5–10 cm törzsátmérőjű egyedekbe 1 db, a 10–15 cm vastag 2–3 db, 15–20 cm vastag 4–5 db, 20–30 cm vastag 6–10 db furatot kell készíteni. Az 5 cm-nél vékonyabb törzsátmérőjű egyedek kitermelése után, azok metszlapjára (vágáslapjára) gyökérzetet elpusztító környezetkímélő vegyszert kell kijuttatni; ecsetelni. A későbbiekben minden év augusztus-szeptember hónapjaiban el kell végezni a munkálatot, ameddig az inváziós fásszárúak kihajtanak. A magról kelt magoncokat minden év augusztus-szeptember hónapjaiban ki kell egyenként húzni a földből. 3. számú módszer, inváziós lágyszárúak irtására: A területen jelen lévő és terjedő selyemkóró (Asclepias syriaca) és amerikai aranyvessző-fajok (Solidago gigantea, S. canadensis) irtására előírt módszer. A selyemkórót június 1. és június 30. között, az amerikai aranyvessző-fajokat július 1–15. között kell egyedenként vizekre és vízben élő szervezetekre nem veszélyes minősítésű vegyszerrel – annak előírásszerű keverésével – ecsetelve kezelni. A selyemkóró esetében a hígított vegyszert a növény egy szárlevelének fonákjára és hajtáscsúcsára kell kijuttatni. Az amerikai aranyvessző-fajok esetében a hígított vegyszert a növény szárleveleinek fonákjára (legalább azok 10%-át kezelve) és hajtáscsúcsára kell kijuttatni.

9

2.2.3. Állatvilág A tervezési terület állatvilágára vonatkozóan a szakirodalomban csupán anekdotisztikus utalások szerepelnek. Ezért a továbbiakban az Igazgatóság munkatársainak saját megfigyeléseit ismertetjük:

A terület gerinctelen faunája kevéssé feltérképezett, csupán eseti megfigyelések állnak rendelkezésre. Ezért a jövőbeni alaposabb felmérések mindenképpen indokoltak ezzel az állatcsoporttal kapcsolatban. Bár több védett faj előfordulása is ismert a régióból (éti csiga – Helix pomatia, fecskefarkú lepke – Papilio machaon, kardoslepke – Iphiclides podalirius, nappali pávaszem – Nymphalis io, atalanta lepke – Vanessa atalanta, kis szarvasbogár – Dorcus parallelipipedus, óriás tőrösdarázs – Megascolia maculata), mindenképpen kiemelendő a sisakos sáska (Acrida hungarica) területen élő állománya.

A területről eddig előkerült hüllő és kétéltű fajok a következők: vöröshasú unka (Bombina bombina), fürge gyík (Lacerta agilis), vízisikló (Natrix natrix), mocsári teknős (Emys orbicularis).

A régió madárfaunája alaposan feltárt. Az itt megfigyelt védett fajok egy része bizonyítottan költ is a területen: fürj (Coturnix coturnix), bíbic (Vanellus vanellus), piroslábú cankó (Tringa totanus), vadgerle (Streptopelia turtur), füleskuvik (Otus scops), erdei fülesbagoly (Asio otus), búbosbanka (Upupa epops), gyurgyalag (Merops apiaster), szalakóta (Coracias garullus), parlagi pityer (Anthus campestris), erdei pityer (Anthus trivialis), sárga billegető (Motacilla flava), fülemüle (Luscinia megarhynchos), cigánycsuk (Saxicola torquatus), fekete rigó (Turdus merula), nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), széncinege (Parus major), tövisszúró gébics (Lanius collurio), zöldike (Carduelois chloris), sordély (Miliaria calandra).

A térségben egész évben megfigyelhető és/vagy szaporodó madárfajok egy részének a térség mint táplálkozó terület lehet jelentős, pl.: nagy kócsag (Egretta alba), kis kócsag (Egretta garzetta), szürke gém (Ardea cinerea), vörös gém (Ardea purpurea), fehér gólya (Ciconia ciconia), fekete gólya (Ciconia nigra), vörös kánya (Milvus milvus), réti sas (Haliaeetus albicilla), héja (Accipiter gentilis), barna rétihéja (Circus aeruginosus), hamvas rétihéja (Circus pygargus), darázsölyv (Pernis apivorus), karvaly (Accipiter nisus), kabasólyom (Falco subbuteo), kerecsensólyom (Falco cherrug), kuvik (Athene noctua), füsti fecske (Hirundo rustica), molnárfecske (Delichon urbicum), holló (Corvus corax), stb., más fajok pedig a vonulásuk, telelésük során használhatják a területet, pl.: kékes rétihéja (Circus cyaneus), pajzsoscankó (Philomachus pugnax), rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus), hegyi billegető (Motacilla cinerea), szőlőrigó (Turdus iliacus), léprigó (Turdus viscivorus), fenyőrigó (Turdus pilaris), tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus), fenyvescinege (Parus ater), fenyőpinty (Fringilla montifringilla), süvöltő (Pyrrhula pyrrhula), stb.

A területen megfigyelt madárfajok listája: E előfordul, F fészkel, ? fészkelése bizonytalan. FV fokozottan védett, V védett, NV nem védett Fajnév Latin név Előfordulás természetvédelmi

státusz bütykös hattyú Cygnus olor E V nagy lilik Anser albifrons E NV nyári lúd Anser anser E NV tőkés réce Anas platyrhynchos F NV fürj Coturnix coturnix F V

10

fácán Phasianus colchicus F NV bakcsó Nycticorax nycticorax E FV nagy kócsag Egretta alba E FV kis kócsag Egretta garzetta E FV szürke gém Ardea cinerea E V vörös gém Ardea purpurea E FV fehér gólya Ciconia ciconia E FV fekete gólya Ciconia nigra E FV rétisas Haliaeetus albicilla E FV vörös kánya Milvus milvus E FV barna rétihéja Circus aeruginosus E V kékes rétihéja Circus cyaneus E V hamvas rétihéja Circus pygargus E FV egerészölyv Buteo buteo E V darázsölyv Pernis apivorus E FV héja Accipiter gentilis E V karvaly Accipiter nisus E V vörös vércse Falco tinnunculus ? V kabasólyom Falco subbuteo E V kerecsensólyom Falco cherrug E FV guvat Rallus aquaticus E V vízityúk Gallinula chloropus E V szárcsa Fulica atra E NV daru Grus grus E V aranylile Pluvialis apricaria E V bíbic Vanellus vanellus F V réti cankó Tringa glareola E V piroslábú cankó Tringa totanus F FV sárszalonka Gallinago gallinago E FV pajzsoscankó Philomachus pugnax E V kék galamb Columba oenas E V örvös galamb Columba palumbus F NV balkáni gerle Streptopelia decaocto E NV vadgerle Streptopelia turtur F V kakukk Cuculus canorus ? V erdei fülesbagoly Asio otus F V kuvik Athene noctua E FV füleskuvik Otus scops F FV sarlósfecske Apus apus E V búbosbanka Upupa epops F V gyurgyalag Merops apiaster F FV szalakóta Coracias garrulus ? FV fekete harkály Dryocopus martius E V zöld küllő Picus viridis E V nagy fakopáncs Dendrocopos major ? V

11

kis fakopáncs Dendrocopos minor E V nyaktekercs Jynx torquilla E V mezei pacsirta Alauda arvensis F V partifecske Riparia riparia ? V füsti fecske Hirundo rustica E V molnárfecske Delichon urbicum E V parlagi pityer Anthus campestris F V havasi pityer Anthus spinoletta E V réti pityer Anthus pratensis E V erdei pityer Anthus trivialis F V rozsdástorkú pityer

Anthus cervinus E V

barázdabillegető Motacilla alba E V sárga billegető Motacilla flava F V hegyi billegető Motacilla cinerea E V erdei szürkebegy Prunella modularis E V vörösbegy Erithacus rubecula ? V fülemüle Luscinia megarhynchos F V kerti rozsdafarkú Phoenicurus phoenicurus E V házi rozsdafarkú Phoenicurus ochruros E V rozsdás csuk Saxicola rubetra E V cigánycsuk Saxicola torquatus F V énekes rigó Turdus philomelos E V szőlőrigó Turdus iliacus E V léprigó Turdus viscivorus E V fenyőrigó Turdus pilaris E V fekete rigó Turdus merula F V karvalyposzáta Sylvia nisoria ? V kerti poszáta Sylvia borin E V barátposzáta Sylvia atricapilla F V mezei poszáta Sylvia communis ? V kis poszáta Sylvia curruca ? V foltos nádiposzáta

Acrocephalus schoenobaenus

E V

énekes nádiposzáta

Acrocephalus palustris ? V

nádirigó Acrocephalus arundinaceus F V kerti geze Hippolais icetrina E V fitiszfüzike Phylloscopus trochilus E V sisegő füzike Phylloscopus sibilatrix E V csilpcsalpfüzike Phylloscopus collybita E V sárgafejű királyka

Regulus regulus E V

tüzesfejű királyka

Regulus ignicapillus E V

ökörszem Troglodytes troglodytes E V

12

szürke légykapó Muscicapa striata E V széncinege Parus major F V fenyvescinege Parus ater E V kék cinege Parus caeruelus E V őszapó Aegithalos caudatus ? V függőcinege Remiz pendulinus E V nagy őrgébics Lanius excubitor E V kis őrgébics Lanius minor ? V tövisszúró gébics Laniur collurio F V szarka Pica pica F NV szajkó Garrulus glandarius ? NV csóka Corvus monedula E V vetési varjú Corvus frugilegus E V dolmányos varjú Corvus corone cornix ? NV holló Corvus corax E V seregély Sturnus vulgaris F V sárgarigó Oriolus oriolus ? V mezei veréb Passer montanus ? V erdei pinty Fringilla coelebs ? V fenyőpinty Fringilla montifringilla E V kenderike Carduelis cannabina E V tengelic Carduelis carduelis ? V zöldike Carduelis chloris F V csíz Carduelis spinus E V csicsörke Serinus serinus E V süvöltő Pyrrhula pyrrhula E V meggyvágó Coccothraustes

coccothraustes E V

nádi sármány Emberiza schoeniculus E V citromsármány Emberiza citrinella E V sordély Miliaria calandra F V A területen stabilan megfigyelhető védett emlősállat a közönséges vakond (Talpa europaea), illetve a korábban vélt vagy valós módon meglévő, jelenleg nem megtalálható, a természetes állapotra jellemző, természetvédelmi szempontból különösen értékes emlősállatok az ürge (Spermophilus citellus) és a délvidéki földikutya (Nannospalax montanosyrmiensis). Ezen fajoknak a terültre történő vissza- és betelepítése mindenképpen kívánatos. Ezzel az ürge esetében egy, a helyszínről már korábban eltűnt faj újbóli megjelenését segíthetjük elő, valamint a Madarasi Marhajárást potenciálisan táplálkozó területként használó kerecsensólymok táplálékbázisát is gazdagíthatjuk, ezzel hozzájárulva eme országosan is csökkenő állomány tendenciákat mutató fajnak a területen való megmaradásához, költési sikerének javulásához. A délvidéki földikutyának pedig jelenleg összesen 3 előfordulási helye ismert a világon, márpedig a Madarasi Marhajárás az eddigi ismereteink szerint potenciálisan alkalmas élőhelye lehet ennek a súlyosan veszélyeztetett és sérülékeny fajnak. 2.3. Táj- és kultúrtörténeti adottságok, táji értékek

13

Az 1700-as évek második felében (I. Katonai felmérés időszaka) a tervezési terület egészét alapvetően fátlan, vízborítás nélküli gyepvegetáció borította. Azonban feltehető, hogy az egyik állóvíz (sekély vízborítás) azt a körbehatárolható, zárt mélyedést jelölte, amelyik napjainkban is jól meghatározható topográfiailag a geomorfológiai viszonyok és az üdébb vegetáció alapján. A későbbi térképek (pl. Katonai Újfelmérés térképe az 1950-es évekből) közül is több ábrázolja ezt az éven belül időszakos, esetleg nedvesebb években állandóbb vizű víztestet. Itt tehát egy napjainkra kiszáradt vizes élőhelyről van szó. Az 1800-as évek végén (III. Katonai felmérés térképe) is megtalálható már egy gémeskút ugyanazon a helyen, ahol napjainkban is létezik (Nagy-kút). A gémeskút mai állapota alapján jelentős tájértéket képvisel. A III. katonai felmérésen már feltűnik az a csatornarendszer is, mely az egykori természetes, elgátolódott Kígyós-morotvák (holtmedrek) és nagyobb laposok (pl. Jezer) felszíni vizét vezette és vezeti le. Valószínűleg a 20. század első felében–közepén jelentek meg a tájban azok a fasorok vagy mezővédő erdősávok, melyek a tájképet már jobban tagolták, és melyekből a védelemre tervezett terület nyugati határán, keleti és déli részén ma is megtalálható erdősávok részeit képező fák (többnyire akácok) származnak. Tájértéket jelentenek a keleti részen található kocsányos tölgy faegyedek, így különösen a legidősebb, kb. 80 év körüli példány.

A 20. század második felében újabb telepített akácfasor került a védelemre tervezett terület középső részére. A 20. század második felének topográfiai térképei egy új mesterséges árkot is ábrázolnak a védelemre tervezett területen, mely a Kígyós csatornába köt bele. A 20. század végén a felszínt újabb bolygatás érte, a délnyugati részen található löszhát anyagát több ponton elbányászták.

A terület domináns élőhelye, tájjellege emellett napjainkig a fátlan, legeltetéssel hasznosított gyep maradt, miközben a 20. század során, a tervezési terület környékén minden irányból az intenzív mezőgazdasági hasznosítás vált jellemzővé. A 20. század első felére már egyértelműen csak szigetszerűen találhatók meg Madarastól délkeletre azok a gyepek, melyeknek egy megmaradt foltja a Madarasi Marhajárás. Kedvező helyzet, hogy míg a tájban mára a szántók kezdtek dominálni, addig a védelemre tervezett terület szomszédságában is maradtak fent gyepek. Ezek megőrzése a védőövezeti funkciójuk miatt is fontos.

A folyamatos gyepborítás mellett – kisebb megszakításokkal – mindvégig fennmaradt a terület legeltetéses hasznosítása, a 20. század végéről származó térképeken is mint „Közlegelő” szerepel a terület. 2004-ig napi szinten 125 szarvasmarha legelt a gyepterületeken (Csathó 2010), mely túllegeltetést okozott. A 2004 és 2008 között a legeltetés felhagyása jelentős degradálódáshoz, gyomosodáshoz, avarosodáshoz vezetett. 2008 után változó számban (kb. 100–1000) juhval legeltetett a terület.

A tájképdegradáló művi tájelemek hiánya, a természetközeli vegetáció és az alapvetően bolygatatlan, változatos domborzat a területet tájképileg is kiemelkedő értékűvé teszi.

2.4. Idegenforgalom, kutatás A területet érinti az immáron harmadik alkalommal (2017), évi rendszerességgel megrendezett Tavaszi Hérics Fesztivál, mely sok érdeklődőt vonz, ezáltal fontos szerepet tölt be a terület bemutatásában és az ismeretterjesztésben. A belterület kultúrtörténeti értékei és a Madarasi téglavető természeti emlék mellett potenciális, bemutatásra érdemes idegenforgalmi értéket képvisel a védelemre tervezett legelő is.

A területen élő életközösségek alkotórészei közül a flóra és a fészkelő madárközösség a legrészletesebben feltárt. A védett fajok közül a tarka sáfrány (Crocus reticulatus) monitorozása folyik a területen, a NBmR (Nemzeti Biodiverzitás-monitorozási Rendszer)

14

kereti között, háromévenkénti ismétlésben zajlik mikroarea-térképezéssel egybekötött állományméret-meghatározás. A védetté nyilvánítást követően a többi védett növényfaj évenkénti állományfelmérése indokolt a KNPI által. Szükséges folytatni továbbá a gerinces állatvilág vizsgálatát a terepen rendszeresen folytatott természetvédelmi őri munka keretében. A gerinctelen állatvilág alig ismert, feltárása különösen indokolt a terület speciális természeti adottságai miatt, különösen a sztyeppei rovarfajok esetében. A térségi löszgyepek ritkasága miatt érdemes lenne a területen előforduló hajtásos növényfajok teljességre törekvő jegyzékét elkészíttetni, és azt időnként aktualizálni. A vegetációkutatás KNPI munkáktól független, korábbi eredményeit a D.) FELHASZNÁLT IRODALOM mellékletben közölt munkák tartalmazzák. 2.5. Társadalmi-gazdasági jellemzők 2.5.1. Mezőgazdaság A terület természeti adottságai az évszázadok alatt folytatott legeltetéses hasznosításnak kedveznek. Ez a fajta hasznosítás legfeljebb kisebb megszakításokkal állandó lehetett a területen, mely közlegelőként ismert évtizedek óta. A terület hasznosítását a közelmúltból ismerjük jobban a területet jól ismerő botanikus és a helyiek közlése alapján. 2004-ig napi szinten 125 szarvasmarha legelt a gyepterületeken. A 2004 és 2008 között a legeltetés felhagyása jelentős degradálódást, gyomosodást, avarosodást okozott. 2008 után változó számban (kb. 100–1000) juhval legeltetett a terület. Jelenleg is juhval legeltetett a terület időszakosan, és télen is. Természetvédelmi szempontból a szarvasmarhával történő legeltetés az abszolút kívánatos. A terület bérlőjének kb. 800–1000 birkája van, aki a környező gyepterületekkel együtt hasznosítja a legelőt. A természeti adottságok a kaszálásnak nem kedveznek, ekképp nem is hasznosított, de szártépő kaszálás előfordult már. Sem a kaszálás, sem a tisztítókaszálás nem kívánatos természetvédelmi szempontból. 2.5.2. Erdőgazdálkodás Kisebb spontán és telepített facsoportok mellett erdő művelési ágú üzemtervezett erdőt is találunk a területen. A spontán facsoportokat főként ezüstfák jelentik a mélyedésekben és azok peremvonalán. Az akác a terület határán megtalálható, de védelemre nem tervezett, üzemtervezett, telepített erdőállományok irányából terjed. Telepített, de teljesen megritkult akácost jelent az ún. „Delelő” is, melynek faállományát nem rég kitermelték. Gyökérről sarjad itt is az akác, melyet mint természeti veszélyforrást a legeltetés kezelni tud. A keleti határszélen telepített, vegyes faállományú, inváziós fászárú irtással megritkított erdő táj- és természetvédelmi értékei a kocsányos tölgyek.

A déli határszélen telepített erdő erdőgazdálkodója magánszemély. A faállomány gyökérsarjaztatott, 100% elegyarányú, cserjeszint nélküli fehér akác. Záródása 74%. Egyéb fafajként a cseresznyeszilva (Prunus cerasifera), a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) és a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) fordul elő. Az erdőrészlet leíró lap szerint kora idén 15 év. A vágásérettségi kor 30 év. A faállomány táj-, vagy természetvédelmi értéket nem képvisel, viszont gyepszintjében megtalálható a tarka sáfrány (Crocus reticulatus), ezért az erdészeti munkák során erre tekintettel kell lenni. 2.5.3. Egyéb területhasználatok Vadgazdálkodási létesítmények nem jellemzők, a vadgazdálkodásnak észlelhető hatásai nincsenek a terület természeti értékeire nézve.

15

Ingatlan-nyilvántartásban szereplő anyagnyerő-gödör van a terület délkeleti sarkában, mely azonban már nagyon rég nem használt, hiszen már begyepesedett és ezüstfával becserjésedett. Feltűnően tagolt, mesterséges, durva tájsebet képező felszín itt nincs, ezért táj- és természetvédelmi szempontban csak az ezüstfa irtása indokolt itt. Egy újabb, nem rég használt anyagnyerő gödör is van a tervezési terület délnyugati részén is, mely nem nyilvántartott és durva tájsebet képez. Időnként kevés hulladékot is leraknak ide illegálisan, de az önkormányzat gondoskodni szokott annak elszállításáról. A bolygatott terület régészeti lelőhely is egyben. Táj- és természetvédelmi szempontból rendezni szükséges a felszínt, mely az illegális hulladéklerakás és a régészeti lelőhely bolygatásának veszélyét is nagyban csökkenti. A lelőhely értékei és a peremeken előforduló védett növényegyedek miatt természetvédelmi őri felügyelet során javasolt a tájrendezés végrehajtása.

3. Természetvédelmi kezelési célkitűzések meghatározása

3.1. A Bácskai löszös síkság jellegzetes, a természeteshez közeli állapotban fennmaradt tájrészletének és táji értékeinek megőrzése, fenntartása. 3.2. A természetközeli állapotú gyepi életközösségek, köztük különösen a löszpusztarétek, illetve a zárt homoki sztyepprét és löszpusztarét átmeneti életközösségek fenntartása, élőhelyfejlesztése, továbbá a mocsárrét-maradványok megőrzése. 3.3. A területen előforduló védett növényfajok, így különösen a sokvirágú habszegfű (Silene multiflora), tavaszi hérics (Adonis vernalis), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), kései pitypang (Taraxacum serotinum), tarka sáfrány (Crocus reticulatus), a védelem alatt nem álló, de a Bácskai löszös síkság egykori természetes növényzetére jellemző növényfajok, így különösen a taréjos búzafű (Agropyron pectiniforme), magas kígyószisz (Echium italicum), szürke galaj (Galium glaucum), jakabnapi aggófű (Senecio jacobaea), valamint a védett és fokozottan védett állatfajok, így különösen a sisakos sáska (Acrida hungarica), óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata), mocsári teknős (Emys orbicularis), füleskuvik (Otus scops), erdei fülesbagoly (Asio otus), búbosbanka (Upupa epops), gyurgyalag (Merops apiaster), szalakóta (Coracias garullus), parlagi pityer (Anthus campestris), kis őrgébics (Lanius minor) állományainak megóvása, életfeltételeik biztosítása. 3.4. A hagyományos legeltetéses állattartás kultúrtörténeti emlékeinek megőrzése és a tájhasználati mód fenntartása. 3.5. A területen egykor feltételezhetően vagy biztosan fellelhető, de jelenleg nem megtalálható, természetvédelmi szempontból jelentős védett gerinces állatfajok (pl. délvidéki földikutya [Nannospalax montanosyrmiensis]; ürge [Spermophilus citellus]) élőhely igénye szempontjából optimális életfeltételek biztosítása a potenciális jövőbeni – ember által elősegített – megtelepedés céljából. 3.6. A terület táji és természeti értékeinek oktatási-környezeti nevelési és turisztikai-ismeretterjesztési célú bemutatása az 3.1−3.5. pontban foglaltak elsődlegességének biztosítása mellett.

16

B.) RÉSZLETES TERMÉSZETVÉDELMI KEZELÉSI TERV 1. Természetvédelmi stratégiák 1.1. A táji, tájképi adottságok és értékek megőrzése érdekében a terület elmúlt évtizedekben nem bolygatott felszínét érdemben átalakító tevékenységek mellőzése, tiltása. Az elmúlt évtizedekben többször bolygatott felszíni tájseb környező terület adottságaihoz igazodó rendezésének elősegítése. 1.2. Az életközösségek jó ökológiai állapotának megőrzése, helyreállítása érdekében a környezeti adottságokat, így különösen a vízrajzi viszonyokat érdemben átalakító, a vízkészleteket csökkentő tevékenységek mellőzése, tiltása. 1.3. A löszgyepek, zárt homoki sztyepprét és löszpusztarét átmeneti élőhelyek gyomosodásának megelőzése érdekében a talajbolygatással járó, nem az 1. pontban meghatározott természetvédelmi célkitűzések elérését szolgáló tevékenységek mellőzése. 1.4. A löszgyepek, zárt homoki sztyepprét és löszpusztarét átmeneti élőhelyek jó ökológiai állapotának kialakítása, fenntartása érdekében a gyomosodást nem okozó extenzív legeltetés biztosítása, ennek keretében a rágásukat követően nagyobb fűmagasságot hagyó szarvasmarhafélék előnyben részesítésével. 1.5. Védett vagy egyéb, természetvédelmi szempontból értékes növényfajok természetes gyarapodásának elősegítése, szükség szerint szaporításuk. 1.6. A területen egykor feltételezhetően vagy biztosan fellelhető, jelenleg nem megtalálható, természetvédelmi szempontból jelentős a természetes állapotra jellemző, természetvédelmi szempontból különösen értékes fajok (pl. ürge, délvidéki földikutya) visszatelepítése. 1.7. Az életközösségek jó ökológiai állapotának megőrzése, helyreállítása érdekében a gépjárművel történő közlekedés korlátozása, az átmenő gépjárműforgalom megszüntetése. 1.8. A tájidegen fásszárú növények – különösen a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) – terjedésének megelőzése és állományának visszaszorítása során a hatékonyság növelése, és a gyakori kezelésismétlés okozta fokozott talajbolygatás elkerülése érdekében célzott vegyszeres kezelés előnyben részesítése a mechanikai irtással szemben. Az idegenhonos, agresszíven terjedő és tájidegen lágyszárú fajok terjedésének megakadályozása aktív természetvédelmi kezeléssel. 1.9. Hosszú távon a területen található erdő átalakítása, lecserélése őshonos fafajú, elegyes erdőre vagy mezőgazdasági művelésbe vonása. A gyep borítású területek arányának növelésére a spontán terjedő fászárúak alkotta fásítások igénybevétele által. 1.10. A területen található életközösségek szisztematikus feltárása különös tekintettel a gerinctelen élővilágra. 1.11. A terület táji és természeti értékeinek természetvédelmi célú bemutatásához szükséges feltételek biztosítása. 2. Részletes kezelési előírások (természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak)

2.1. Művelési ághoz nem köthető természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak 2.1.1. Élőhelyek kezelése, fenntartása

17

2.1.1.1. A gyepes élőhelyeket elsődlegesen extenzív legeltetéssel, az esetlegesen a természetbeni állapottól eltérően nyilvántartott művelési ágtól függetlenül a 3.2.2. pontban meghatározott gyepkezelési előírásoknak megfelelően kell fenntartani. 2.1.1.2. A gyep borítású területek kiterjedése nem csökkenhet, ezért e területeken a szántóföldi művelésbe vonás, ültetvény-, vagy erdőtelepítés, felszíni bánya vagy anyagnyerő-hely nyitása és a beépítés tilos. 2.1.1.3. A tájidegen inváziós fajok terjedését meg kell akadályozni. 2.1.1.4. A gyepeken és cserjés területeken a meglévő és a megjelenő fásszárú özönnövények, különösen a keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia), a fehér akác (Robinia pseudoacacia) és az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) egyedeit el kell távolítani, lehetőleg maghozó állapotuk előtt. 2.1.1.5. A fás szárú inváziós növények eltávolítására szolgáló vegyszerhasználathoz nem kell beszerezni a természetvédelmi hatóság engedélyét, amennyiben azt az igazgatóságnál 5 nappal a használatot megelőzően bejelentik, és az alábbi két módszer valamelyike szerint végzik. Az egyik módszer szerint augusztus-szeptember hónapokban az 5 cm-nél vastagabb törzsátmérőjű egyedeket ki kell termelni kézi erővel gépi eszközök igénybevétele mellett. Az egyedek metszlapjába (vágáslapjába) furatot kell készíteni. A furatokba gyökérzetet elpusztító, vizekre és vízben élő szervezetekre nem veszélyes minősítésű vegyszert kell juttatni. A másik módszer szerint vegyszerrel kell injektálni a faegyedeket augusztus−szeptember hónapokban. A lábon álló fa törzsébe furatot kell készíteni. A furatot tömény formában beinjektált, vizekre és vízben élő szervezetekre nem veszélyes minősítésű vegyszerrel kell feltölteni, a lyukat gyurmával kell lezárni. Mindkét esetben az 5 cm-nél vékonyabb törzsátmérőjű egyedek kitermelése után, azok metszlapját (vágáslapját) a gyökérzetet elpusztító környezetkímélő vegyszerrel kell ecsetelni. A későbbiekben minden év augusztus−szeptember hónapjaibanmeg kell ismételni a fentiek szerinti kezelési tevékenységet, ameddig az inváziós fásszárúak kihajtanak.

2.1.2. Terület- és földhasználat 2.1.2.1. Bármiféle terepfelszín-változtatással (így különösen földráhordással, anyagelhordással) járó beavatkozás csak az egyéb jogszabályban meghatározott engedélyek birtokában, a terület természetvédelmi kezeléséért felelős Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósággal (a továbbiakban: igazgatóság) egyeztetett helyen, időben és módon végezhető a területen. Legalább 5 nappal a beavatkozás tervezett időpontja előtt értesíteni kell az igazgatóságot a munkálatok megkezdéséről. 2.1.2.2. Technikai sporttevékenység tilos a területen. 2.1.2.3. Tűzgyújtás csak természetvédelmi célból, az igazgatóság előzetes értesítését követően történhet. 2.1.2.4. A területen bárminemű munkavégzés csak napkeltétől napnyugtáig lehetséges. 2.1.2.5. Munkagépek munkavégzési idejét, módját és felvonulási útvonalait az igazgatósággal előzetesen, a munkavégzés megkezdése előtt egyeztetetni szükséges. Tilos a munkagépeket akár átmenetileg is a területen tárolni. 2.1.2.6. A területen gépjárművel közlekedni – az arra kijelölt utak kivételével – csak természetvédelmi kezelés, jogszerű mezőgazdasági tevékenység, külön jogszabályokban erre feljogosított személyek feladatának ellátása, valamint életveszély elhárítása céljából lehet. 2.1.2.7. A vadállományt a természetes életközösségeket, az élőhelyeket nem veszélyeztető, a körzeti vadgazdálkodási tervben megállapított vadlétszám szintjén kell tartani. 2.1.2.8. A területen csak őshonos vadfajok állományai tarthatók fenn, vadkibocsátó hely nem létesíthető. 2.1.2.9. A területen vadászati és vadgazdálkodási létesítmény elhelyezése, fenntartása nem engedélyezhető vaddisznó a 3.1.2.7. és 3.1.2.8. alpontban foglaltak megvalósítását szolgáló

18

hajtóvadászatához használt hordozható magasles átmeneti telepítésének kivételével. A területen vadföld nem létesíthető. 2.1.2.10. A vadgazdálkodással kapcsolatban keletkező bármilyen hulladékot (pl. vadászat során az üres töltényhüvelyeket) össze kell gyűjteni és el kell szállítani a területről.

2.1.3. Táji, kultúrtörténeti értékek 2.1.3.1. Nem kell beszerezni a természetvédelmi hatóság engedélyét a területen található, táji értéket jelentő építmények (gémeskút, pásztorpihenő) felújítása során, ha az hagyományos építőanyagok használatával, az eredeti szerkezeti jellemzők megtartásával, tájba illően történik. 2.1.3.2. A kocsányos tölgy (Quercus robur) egyedek megőrzendők, a fahasználati munkálatok során kímélendők. 2.1.4. Látogatás 2.1.4.1. A terület szabadon látogatható. Természetvédelmi célú bemutatást szolgáló ökoturisztikai tevékenység és létesítmény az 1.1−1.5. pontokban meghatározott természetvédelmi célkitűzések prioritása mellett engedélyezhető. 2.1.5. Kutatás, vizsgálatok 2.1.5.1. Az igazgatóság írásbeli hozzájárulásával rendelkező kutatási terv szerint végzett kutatáshoz nem kell beszerezni a természetvédelmi hatóság engedélyét. 2.1.5.2. Az engedélyezett és a 3.1.5.1. alpont szerinti kutatás eredményeit hozzáférhetővé kell tenni az igazgatóság és a természetvédelmi hatósági feladatokat ellátó szerv számára. 2.2. Művelési ághoz vagy földhasználati módhoz köthető természetvédelmi kezelési módok, korlátozások, tilalmak 2.2.1. Művelésből kivett területek kezelése 2.2.2.1. A művelésből kivett területként nyilvántartott anyaggödör területén nem végezhető bányászat vagy anyagkitermelés, összhangban a 3.1.1.2. pontban foglaltakkal. 2.2.2. Gyepek kezelése 2.2.2.1. A legeltetés során előnyben kell részesíteni a szarvasmarhával történő gyepkezelést. Szarvasmarhán kívül csak juhval, bivallyal, szamárral vagy lóval történhet legeltetés az igazgatósággal egyeztetett és általa jóváhagyott legeltetési terv alapján. A legelő állatok kiválasztásánál előnyben kell részesíteni az őshonos fajtákat, különösen a szarvasmarha-fajtákat. 2.2.2.2. Amennyiben a legeltetés az igazgatósággal egyeztetett és általa jóváhagyott legeltetési terv alapján, legfeljebb 1 állategység/2 ha legelőállat-sűrűséggel, legfeljebb 6 hónap időtartammal történik, a legeltetéshez nem kell beszerezni a természetvédelmi hatóság engedélyét, elegendő annak az igazgatóságnál és a természetvédelmi hatóságnál történő bejelentése. 2.2.2.3. Legeltetett gyep-, vagy parlagterületen a legelő állatok kiegészítő takarmányozása tilos. 2.2.2.4. A terület túllegeltetése tilos. A gyep túllegeltetett, ha azonos jellegű (azonos típusú gyeppel fedett) területére értelmezett 10%-án a legeltetés miatt az évelő füvek mennyiségi részaránya 50% alá csökken a vegetációban, és egyéves, gyomjellegű növények válnak uralkodóvá, vagy a nyílt talajfelszín összkiterjedése meghaladja a növényzettel és avarral borított talajfelszín összkiterjedését.

19

2.2.2.5. A területen pásztoroló vagy szakaszolt legeltetést kell alkalmazni. Villanypásztor csak az igazgatósággal egyeztetett és általa jóváhagyott nyomvonalon alkalmazható. 2.2.2.6. Pásztorkutya alkalmazása kizárólag állandó felügyelet mellett lehetséges. 2.2.2.7. Tilos a rendszeres, három vagy több egymást követő évben végzett kaszálás, és a két vagy több egymást követő évben végzett tisztítókaszálás. 2.2.2.8. Tisztítókaszálással az őshonos kétszikű lágyszárú növényfajok egyike esetében sem távolítható el az aktuálisan a területen megtalálható terméses szárak 70%-nál nagyobb mennyisége. 2.2.2.9. Tápanyag-utánpótlás csak a legelő állatok hullatékával történhet. 2.2.2.10. Növényvédő szer kizárólag az inváziós növények visszaszorítása érdekében használható. 2.2.2.11. A gyepeken lévő fásítások fahasználati munkálataihoz kapcsolódó gépjárműves közlekedés és gyepet érintő készletezés a gyepek kímélése érdekében csak október 1. és február 15. közötti időszakon kívül végezhetők, kivéve az inváziós fásszárúak eltávolítására szolgáló természetvédelmi célú beavatkozásokat, amelyek augusztusban megkezdhetők. A gépjárműves megközelítés, gyepen való készletezés az igazgatósággal előzetesen egyeztetett és általa jóváhagyott nyomvonalon és helyen történhet. 2.2.2.12. Gyepen talajbolygatással járó tevékenység, így különösen vizes, felázott talajon gépjárművel való közlekedés tilos. 2.2.2.13. Talajlazítás, boronálás, tárcsázás vagy a gyep bármilyen más mechanikai módszerrel történő fellazítása, felszaggatása − az 1. pontban meghatározott természetvédelmi célból, károsodott élőhely helyreállítása érdekében végzett tevékenység kivételével − tilos. 2.2.2.14. A kigyulladt gyep oltása során tárcsa, eke vagy más talajművelő eszköz használata csak különösen indokolt esetben, emberi élet vagy kiemelt jelentőségű vagyontárgyak közvetlen veszélyeztetettségének elhárítása céljából történhet, lehetőség szerint a Természetvédelmi Őrszolgálat tagjának felügyeletével. 2.2.2.15. A gyepekbe vagy parlagterületekre települő őshonos cserje- és fafajok állományát, ha az a természetes gyepes élőhelyek kiterjedésének érdemi csökkenésével fenyeget, szükség szerint ritkítani kell. 2.2.2.16. A kaszálás és fászárú növények kitermelése során levágott növényi anyagot a levágást követő egy hónapon belül el kell távolítani a területről. 2.2.3. Erdők kezelése 2.2.3.1. Faanyag-készletezés természetvédelmi őr által kijelölt helyen történhet. Az erdőgazdálkodó a fahasználat tervezett időpontja előtt legalább 15 nappal értesíti a KNPI II/6 őrkerület természetvédelmi őrét. A természetvédelmi őr a fahasználat tervezett időpontja előtt legalább 15 nappal tájékoztatja az erdőgazdálkodót a kijelölt faanyag-készletező helyről.

20

C.)

TÉ

RK

ÉP

EK

1.

ábr

a: A

véd

elem

re te

rvez

ett t

erül

et le

hatá

rolá

sa

21

2.

ábra

: A v

édel

emre

terv

ezet

t ter

ület

élőh

elye

i

A

z élőhe

lyek

röv

idít

ésén

ek a

ma

gya

ráza

tát l

ásd

a „2

.3.2

. V

eget

áció

” cí

mű fe

jeze

tben

.

22

3.

áb

ra: A

véd

elem

re te

rvez

ett t

erül

et é

lőhel

yei

23

D.) FELHASZNÁLT IRODALOM

Csathó A. I. 2001: Az Észak-Bácskai vegetáció maradványainak feltárása. Zárójelentés. Kézirat. Battonya–Szeged 83 p.+térképmelléklet

Csathó A. I. 2005: Adatok Felső-Bácska Natura 2000 hálózatának kiegészítéséhez. Kézirat. Battonya 70 p.+térképmelléklet

Csathó A. I. 2010: A madarasi Marhajárás. In: Molnár Cs.–Molnár Zs.–Varga A. (szerk.): „Hol az a táj szab az életnek teret, Mit az Isten csak jókedvében teremt.” Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből 2003–2009. MTA ÖBKI, Vácrátót. pp. 248–253.

Fiala K., Blanka V., Ladányi Zs., Szilassi P., Benyhe B., Dolinj D., Pálfai I. 2014: Drought severity and its effect on agricultural production in the Hungarian-serbian cross-border area. Journal of Environmental Geography 7. 3-4. pp. 43–51.

Illyés E., Bölöni J. 2007: Lejtősztyepek, löszgyepek és erdősztyeprétek Magyarországon. Magánkiadás, Budapest. 236 p.

Iványosi Szabó A. (szerk.) 2015: A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság negyven éve. Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság. Kecskemét. 423 p.

Mezősi, G., Bata, T., Blanka, V., Ladányi, Zs. 2017: A klímaváltozás hatása a környezeti veszélyekre az Alföldön. Földrajzi Közlemények 141. 1. pp. 60–70.

Molnár Cs., Molnár Zs., Barina Z., Bauer N., Biró M., Bodonczi L., Csathó A. I., Csiky J., Deák J. Á., Fekete G., Harmos K., Horváth A., Isépy I., Juhász M., Kállayné Szerényi J., Király G., Magos G., Máté A., Mesterházy A., Molnár A., Nagy J., Óvári M., Purger D., Schmidt D., Sramkó G., Szénási V., Szmorad F., Szollát Gy., Tóth T., Vidra T. and Virók V. 2008: Vegetation-based landscape-regions of Hungary. Acta Botanica Hungarica 50 (Suppl.) pp. 47-58.

Nebojszki L. 2005: A Telecskai-dombok lábánál. Természet Világa, 136. évfolyam, 9. szám, (2005. szeptember)

ÖKO-LAB Bt. 2009: Szakértői zárójelentés A „Vizes élőhelyek fenntartására jelölt, Homokhátsági Natura 2000 területek hosszútávú fenntartási esélyeinek a vizsgálata a hatályos vízjogi engedélyek tükrében” téma című 2425-4/2008 KNP nyilvántartási számú szerződéshez, Debrecen. 127 p.

Vargyai A., Horváth Z. 1992: A tavaszi hérics (Adonis vernalis L.) tömeges előfordulása a madarasi löszpuszta-gyepen. Gyógyszerészet 36. pp. 343–344.