Küldd el gondolataidat erre a címre: Magyarországi Evangélikus Egyház If­júsági Osztály Gyermek Bizottsága, 1085 Budapest, Üllői út 24.

Börönte Márta

Utóirat: Szeretettel kérem a felnőtteket, hogy ezt az oldalt adják a gyermekek kezébe.

Amíg a nagyok a pilisi dombokat járták, a kicsik rajzoltak. Ezt Eöry Anita — 7 éves, Rákosszentmihályról — rajzolta

80

ÉVFORDULÓK

• •

Ötvenéves a Lutheránus Világszövetség

A „vallások kontinense” területén, Ázsiában kerül sor 1997. július 7—17. kö­zött a Lutheránus Világszövetség kilencedik világgyűlésére Hongkongban. Ez a találkozó egyúttal a Világszövetség ötvenedik esztendeje ünnepét is jelenti.

Ökumenikus jelentőségű előzmények sora van az 1947-ben a svédországi Lundban megalakult világszövetség mögött. Az európai és amerikai evangélikus egyházak képviselői ugyanis ott voltak az egyházi egységkeresés úttörői között a múlt század végétől kezdve, hiszen a németországi evangélikus egységkeresés Ü868) és az amerikai megfelelő egyházi szervezet (1867) szinte egyidőben kezdő­dött, majd 1923-ban megalakult a Lutheránus Világkongresszus. A második vi­lágháború keserű tapasztalatai és a szükséges összefogás a menekültek és háborús kárt szenvedett egyházak megsegítésére az ökumenikus világcsúcsszervezet, az Egyházak Világtanácsa megalakulása előtt (1948) már létrehozta az evangélikus egyházak összefogását.

Jelentős tény, hogy a Lutheránus Világszövetség a többi felekezeti világszer­vezettel ellentétben kezdettől fogva nem valamelyik más országban, hanem az ökumenikus központban, a svájci Genfben, az Egyházak Világtanácsa szervezete Mellett és azzal együttműködve tevékenykedik. Ezt magyarázza az a tény is, hogy a Világszövetség vezetői jelentős szerepet vállaltak a felekezeti határokon kívüli, széles ökumené irányításában, hogy csak három nevet emeljünk ki a múltból, Söderblom svéd érsek, Lilje német püspök vagy Fry amerikai egyházi elnök sze­mélyében.

Egyházunk alapító tagja a Világszövetségnek és a genfi központú szervezet nem képzelhető el ötvenéves munkája során a magyar egyházi részvétel nélkül, hiszen D. Ordass Lajos püspök alelnöki és D. Káldy Zoltán püspök elnöki megbí­zatást kapott. Emlékezetes marad egyházunk történetében az 1984-ben Budapes­ten megrendezett Világgyűlés.

81

A Világszövetség alkotmánya szerint olyan egyházak közössége, akik a Szentháromságot vallják, Isten igéjének hirdetését végzik és szószéki és oltárkö­zösségben élnek egymással. Fontos szempont, hogy az egyházi közösség (koino- nia) együttes missziói és szolgálati felelősséget jelent ökumenikus elkötelezett­séggel.

Egyházunk számos gyülekezete, munkaága élvezhette a Világszövetség segít­ségét és támogatását templomépítésben, ösztöndíjas és tanulmányi programok szervezésében. A genfi központ munkájába is belekapcsolódhatott egyházunk és 1967 óta folyamatosan van magyar meghívott munkatárs Genfben, jelenleg dr. Görög Tibor, aki a Világszövetség európai területi titkára. A Világszövetség vezetőségében, a Tanács tagjai között pedig Pángyánszky Ágnes egyetemi lelkész képviseli egyházunkat a legutóbbi brazíliai Világgyűlés választása alapján.

A genfi központban kereken száz munkatárs dolgozik, de világszerte, első­sorban Afrikában és Ázsiában mintegy ötezer munkatárs tevékenykedik a Világ- szövetség programjai keretében menekültek között, segélyprogramok és nevelési­oktatási, valamint fejlesztési programok területén.

A Lutheránus Világszövetség megalakulása óta nagy hangsúlyt fektetett az együttes evangélikus teológiai-tanulmányi munka egyházközi és ökumenikus szervezésére. Évtizedek óta folytat egyházközi dialógusokat a római katolikus egyházzal, az ortodoxokkal, a reformátusokkal, az anglikánokkal és más feleke­zetekkel is. A párbeszédek eredményei számos kiadványban jelentek meg és egy­házközi egyezmények, megállapodások és javaslatok születtek.

A Lutheránus Világszövetség tagsága 25 ország 120 egyházát fogja össze, mintegy 59 millió egyháztaggal. Ebbe nem számítják bele a németországi és más egyesült egyházak evangélikus gyülekezeteinek tagjait, valamint nem tagja kezdettől fogva a Világszövetségnek a nagy egyházak közül az amerikai Missouri Synod egyháza.

Nem képzelhető el egyházunk életének legutóbbi öt évtizede a Lutheránus Világszövetség működése, segítsége, közössége nélkül! Isten áldását kérjük az öt­venéves Világszövetségre!

Dr. Harmati Béla

„Jöjj, népek megváltója”Ambrosius püspök halálának évfordulójára

„Amikor a tömeg zendülésre készen összegyülekezett, mialatt a püspökje­löltségről tárgyalások folytak, Ambro­sius, akinek hivatása szerint a zendü­lést csendesítenie kellett a városban és a templomban is, szólt a néphez. Mi­

alatt beszélt, hirtelen felcsendült egy gyermekhang: Ambrosius legyen a püspök! Ezt a hangot egyre többen át­vették: Ambrosius tegyen a püspök, így történt, hogy azok, akik eddig el­lenségeskedtek egymással, mivel az

82

ariánusok a saját pártjukból akartak püspököt, és a katolikusok is ugyan­így, és mindkét párt a másikat ki akarta szorítani, most hirtelen és csodálatos módon hihetetlenül egységre jutottak és mindenki egyetértett Ambrosius megválasztásával.”

így ír a kortárs Ambrosius életének legnagyobb fordulatáról, arról, ho­gyan lett a kormányzóból (consularis) püspök, mintegy „véletlenül” , inkább azonban „csodálatos módon”.

Az akkori Gallia fővárosában, a mai németországi Trier városában született 333 táján. Édesapja is magas állami tisztviselő, vezető ember volt, de annak korai halála után a család Rómába köl­tözött. Ambrosius korának legalapo­sabb és legmagasabb szintű tanulmá­nyai elvégzése után maga is állami tisztviselő, majd consularis lett Milá­nóban. Itt és ekkor történt az említett fordulat életében, talán 40 vagy 41 éves lehetett. Innen kezdve mintegy 20 éven át egész szívvel és minden tudásával Is­tent és egyházát szolgálta, és neve egyre ismertebbé lett nemcsak életében, ha­nem az azóta eltelt bő másfél évezred alatt is.

Most azonban ne életének történe­tére figyeljünk, amit egyébként néhány évtized múltán egy tanítványa megírt, hanem szolgálatára, annak vonásaira és hatásaira, hogy emlékezésünkből tanulságokat is levonhassunk.

Az igaz hit harcosa. Az idézetben szó volt katolikusokról és ariánusok- fól. Arius követői voltaképpen Jézus örökkévalóságát, ezzel istenségét ta­gadták annak érdekében, hogy egy Is­ién van csak. Ezért is írta Ambrosius- ról és egy általa vezetett sirmiuni (Mit- rovicza) zsinat határozatáról ellenfele oríánus szemmel, hogy hitük szerint: ••három mindenható, három örökké­való, három hasonló, három valóságos Isten” létezik. S ekkor szánta el magát Ambrosius a döntő lépésre, az észak­

itáliai Aquiteiában hívott össze 381. szeptember 3-ára egy „egynapos zsina­to t”, hogy megütközzön ottani ellenfe­lével, Palladiussal. — „Elismered, hogy Jézus Krisztus jó Isten?” — kér­dezte Ambrosius. — „Elismerem, hogy jó !” — hangzott a jellegzetes válasz Palladiustól, és hivatkozott János 14,28-ra, amely szerint: „az Atya na­gyobb nálam” — mondta Jézus. — Igen, „emberi formában” kisebb nála, de „Istennek formájában” egyenlő Is­tennel — vallotta Ambrosius. Ennek a zsinatnak határozatát erősítette meg a későbbi konstantinápolyi egyetemes zsinat is, ez volt tehát az arianizmus végső és teológiai legyőzése. Alapjában nem szőrszálhasogatásról, hanem ar­ról volt és van szó, hogy ha Jézus nem valóságos Isten és ugyanakkor nem va­lóságos ember, akkor nem lehet a bűn és halál legyőzője, Megváltó sem. így viszont boldogan énekelhetjük Amb- rosiussal: „Jöjj, népek Megváltója”.

A képzett teológus. Az előzővel függ össze ez a mondat is. Csak úgy lehetett az igaz hit harcosa, ha az egyéb­ként nagyon művelt Ambrosius a teo­lógiát is tanulja, sőt tovább is fejleszti. Felsorolhatatlan, mennyit írt. Na­gyobb műveket és kisebb írásokat is. Talán leghíresebb könyvének címe: „A hitről”. A császárnak írta, hogy ne­velje, hitében erősítse. A nagy téma itt is: Jézus Krisztus istensége, még in­kább a Szentháromság tanítása. „Ha a Fiút néven nevezed, az Atyáról is be­szélsz, hiszen senki nem lett magától fiú. És ahol az Atya dolgozik, érvényes ez a Fiúra nézve is.” A Szentháromsá­got így foglalja össze: e g y lényeg, h á - r o m személy. így gondolta át a maga korában az örökölt hitet, de így építette tovább az egyház tanításának nagy „épületét” — s ez a mindenkori teoló­gusok feladata is.

A z egyház hitvallója. Ekkoriban ke­leten az egyház a császár „árnyéká-

83

bán” élt, nyugaton függetlenebb volt. Az egyháznak ezért a függetlenségéért, de jobban fogalmazva: egyedül Isten­től való függéséért harcolt Ambrosius éveken át. Küzdött a császári udvar „pogánysága” ellen, amikor a régi ró­mai „győzelmi oltárt” fel akarták állí­tani. Küzdött a templomért, amikor Justina császárnő nyomására egy templomot az ariánusok követeltek tőle. „Az adó a császáré, de a templom Istené. Ha pénzemet kérik, szívesen adom, de a templomot megőrzésre kaptam” — prédikálta ekkor. És ami­kor az udvar egy „liberális” vonalat akart megvalósitani, ellenállt. Megint el akarták foglalni egyik templomát, s ekkor történt, hogy „imádkozok és himnuszt éneklők védték a templo­mot” — olvassuk nála. De küzdött az erőszak ellen is. Ebben az időben ítél­ték el először bírói úton és végezték ki az „eretnekeket”, az ún. „priscilliánu- sokat”. Ambrosius ez ellen is tiltako­zott. S amikor Nagy Theodosius „bün­tető haragjában” egy egész várost kiir­tatott és aztán templomba akart men­ni, nem engedte be, hanem alázatos megbánást követelt tőle. „Illéshez ha­sonlóan nem félt istenfélelemből ki­rályokat és méltóságosokat megszólí­tani” — olvassuk életrajzában.

A z igehirdető és lelkipásztor. A kép róla csak ezzel a vonással teljes, mert szolgálatának lényege éppen ez volt. Életrajzírója gyermekkori csodaként leírja, hogy bölcsőjében feküdt, ami­kor egy méhraj szállt szájára, majd a magasba emelkedett. Ez a „csoda” is mutatta, aki felnő, „beszédes”, sőt „mézszavú” ember lesz. A tudomá­nyos munkái mellett rengeteg „traktá­tust” írt. A szüzességről, Marcellina nővére kérésére. A halálról, Satyrus testvére halálakor. Az özvegységről, egy megözvegyült asszony kérésére. S ez csak néhány cím a rengetegből, ame­lyek azonban mutatják lelkipásztori

kapcsolatait és szolgálatát is. írásainak másik csoportja, amikor egy-egy bib­liai történetet, igét magyaráz: „Noé és a bárka, Káin és Ábel, és így tovább. S ebbe a vonalba tartoznak egyre híre­sebb és egyre „messzehangzóbb” pré­dikációi. Augustinus is ezekre az ige­hirdetésekre figyel fel: „Miközben megnyitottam szívemet, hogy hallgas­sam, milyen j ó l beszél, egyszerre éreztem azt is, mennyire i g a z a t szól” — írja Augustinus, s ez a mondat megint nagy tanulság a mindenkori igehirdetőnek is. Egyébként éppen Au­gustinus ösztönzésére írta meg Pauli- nus később Ambrosius életrajzát is. S nem fejezhetjük be az emlékezést, hogy himnuszait meg ne említsük, amelyek talán éppen a megtámadott és imával, énekkel őrzött templomokban születtek meg.

Több mint 60 esztendős volt, amikor 397. április 4-én meghalt. Ha úgy néz­zük: élete első negyven éve „felkészü­lés”, utolsó húsz éve szolgálat volt. Va­laki azt írta róla: ő volt a keresztyén püspök példája. Mindennek idén 1600 éve. Érdemes vele még ennyi idő után is foglalkozni? Igen, mert hitéből, küz­delmeiből mindenki, szorgalmas szol­gálatából pedig mi lelkészek is tanulha­tunk ma is. Még inkább vele énekelhet­jük ezerhatszáz év után is a tőle szár­mazó „Veni redemptor gentium”, s a Luther által átdolgozott gyönyörű himnuszt állandó ádventben is:

„Jöjj, népek Megváltója!így kér a fö ld lakója,Jöjj, lelkünk drága fénye,Szívünk édes reménye!”

Keveházi László

84

500 éve született Melanchthon Fülöp(Bretten, 1497. február 16. — Wittenberg, 1560. április 19.)

A legtöbb evangélikusnak az Ágos­tai Hitvallás jut róla eszébe, a tájéko­zottabbak azt is számon tartják, hogy az ő műve az első evangélikus dogma­tika, a Loci communes (1521), képe ott függ több templomban, ám bizonyára kevesen tudják, hogy Luthernek ez a közvetlen munkatársa, s bizonyos érte­lemben utódja nem volt teológus: kép­zettségét tekintve humanista, az ókori nyelvek és irodalom tudósa, hivatására nézve a wittenbergi bölcsészkar pro­fesszora volt, aki csak otthonában pré­dikált (latinul, a németül nem értő diá­kok előtt), és teológiával szinte csak mellékesen foglalkozott.

Hogy Melanchthon mégis éppen ezen a területen alkotott maradandót, olyannyira, hogy az evangélikus teoló­gia ma legalább annyira melanchtoni, mint lutheri, s az Ágostai Hitvallás vé­delmében írt terjedelmes Apológiája

bekerült a Konkordia Könyvbe, az ta­lán éppen pedagógusi erényeivel ma­gyarázható: világos gondolkodásával, találó fogalmazáskészségével, melynek segítségével a legnehezebb kérdéseket is közérthetően tárgyalta. (Melanchton gimnáziumi tankönyvei a múlt száza­dig használatban voltak!)

Mikor Bölcs Frigyes a 21 éves tudóst kinevezte professzornak (akit nagy­bátyja, a kiváló hebraista Johannes Reuchlin javasolt erre a feladatra), va­lószínűleg az a szándék is vezette, hogy Luther számára találjon sokoldalú se­gítőtársat. A választófejedelem számí­tása bevált. Már a lipcsei dispután is (1519) Melanchthon „súgott” refor­mátortársának, aki nem volt annyira járatos az ókeresztyén irodalomban, mint ő, de igazán pótolhatatlan segít­ségnek az Ószövetség lefordításában bizonyult. Melanchton nyelvtudása, humanista műveltsége tökéletesen ki­egészítette a filológiai problémákra ke­vésbé fogékony Luther mély bibliais­meretét és fordítói tehetségét.

Kortársai viszont elsősorban a peda­gógus Melanchthont ismerték. Witten­bergi székfoglaló előadását (1518) az egyetemi oktatás reformjáról tartotta. Leszögezte, hogy a hit és a tudomány szorosan összetartoznak, kölcsönösen támogatják egymást. Melanchthon szerint a műveletlenség a hitetlenség melegágya: a bibliai nyelvek ismerete, az egyházatyák olvasása nélkül nem is­merhetjük meg Krisztust. A witten­bergi professzor egész pályája során az itt meghirdetett biblikus humanizmus és humanista keresztyénség ideálját képviselte. Melanchthon reformprog­ramját elfogadta a wittenbergi egye­

85

tem, melynek példáját hamarosan kö­vette Németországban a többi refor- mátori szellemű egyetem is.

Nevelési elveit Melanchthon a gya­korlatban is igyekezett megvalósítani. Egyetemi előadásai mellett a házába fogadott kosztos diákokat irányította tanulmányaikban, s magánórákat is adott nekik. Nem csoda, ha ezek után ő lett a fő tekintély pedagógiai kérdé­sekben. Az első evangélikus iskolák felállításakor tőle kértek tanácsot, Szászországban személyesen részt vett az egyházlátogatásokban, s a vizitáto- rok számára írt eligazításában is fel­hívta a figyelmet az iskolák fontossá­gára. Méltán tüntette ki az utókor a Praeceptor Germaniae (Németország tanítója) címmel.

Szólnunk kell végül Melanchthon- nak egy olyan erényéről is, melyet kriti­kusai hibájaként szoktak értelmezni: ez kompromisszumkészsége. 1529-től Melanchthon részt vett az összes fon­tos kollokviumon, vallásügyi tárgyalá­son, s ezeken lassan az evangélikusság egyedüli szóvivőjévé vált. Ebben — a Luther mozgását akadályozó átok mel­lett — közrejátszottak szónoki képes­sége, a délnémet humanistákhoz fű­ződő kapcsolatai, konzervativizmusa, mely elfogadhatóvá tette az „óhitű” (katolikus) tárgyalópartnerek szemé­ben, de leginkább a közvetítő szándék, mely minden megbeszélésen jelle­mezte. Kívülről nézve, Melanchthon

ingadozó, befolyásolható személyiség volt (1. például az Ágostai Hitvallás többszöri módosítását), magatartásá­ban viszont felfedezhető a következe­tesség: az egységre való törekvés áll a középpontban. Hitbeli és politikai egy­séget akart, de nem minden áron: a pá­paságot vagy az úrvacsora racionális értelmezését mindenkor elutasította. Erőfeszítései nem vezethettek teljes si­kerhez, de ami megvalósult, az nem kis részben az ő érdeme: az evangélikus rendek összefogása (a schmalkaldeni szövetség) az Ágostai Hitvallás elvi alapján.

Melanchthon Fülöp hiteles képét gyakran eltorzítja, hogy összemossák őt tanítványaival, akik idővel két pártra szakadtak (filippisták és gnézio- lutheránusok), s egyaránt őrá hivat­koztak, anélkül, hogy komolyan vették volna tanítását. A Melanchthon halála után kitört filippista civakodás a refor­máció történetének egyik szomorú fe­jezete, mely árnyát a jobb emlékezetre méltó reformátorra is rávetette.

Melanchthon személyes varázsa ma­gyarországi diákjait is rabul ejtette. Teológiai, filozófiai és pedagógiai elvei nálunk is sokáig meghatározóak vol­tak. A jubileum talán segít abban, hogy Melanchthon szerepét árnyaltab­ban értékeljük, és magyarországi hatá­sát érdemben feldolgozzuk.

Csepregi Zoltán

86

300 éve született Gerhard Tersteegen

Gerhard Tersteegen a református pie- tizmus jellegzetes képviselője. Ének­költő, énekeskönyv-szerkesztő és élet­rajzíró, aki református létére életrajzai­ban a katolikus szentek életét is meg­írja, mert szerinte az egyház elsősor­ban a szentjeiben é l...

Teológiájának kiindulópontja Isten jelenléte. Innen kap jelentőséget az ének is, amely a gyülekezetben vagy odahaza is Isten jelenlétének legcsodá­latosabb átélése.

Tersteegen 300 éve született. De — elsősorban énekeiben — ma is él és ha­tással van az evangélikus gyülekezet életére is. így, mikor vele foglalkozunk, nem csak a múlttal foglalkozunk, ha­nem az egyház egyik ma is ható, ki­emelkedő alakjával.

A Rajna melletti Moers grófság ha­sonló nevű városkájában született 1697. november 25-én. Apja kereskedő volt. Öt fia és két lánya közül Gerhard volt a legfiatalabb. Apja istenfélő em­ber volt, aki vidéki barátaival kiterjedt levelezést folytatott lelki dolgokról. Gerhard 6 éves volt, amikor apjuk meghalt. Özvegy édesanyjának nagy erőfeszítésébe került gyermekeinek neveltetése. A fiú az ottani latin iskolát szép eredménnyel végezte. Tersteegen később a latin, görög és héber mellett randául és hollandul is megtanult.

Uzvegy édesanyjának azonban arra nem telt, hogy gyermekét házon kívül anittassa. Kénytelen volt őt négy évre ereskedőtanoncnak adni mühlheimi

sógorához. Itt találkozott olyan hatá­sokkal, amelyek sorsdöntőek voltak ^ nézve. Az első mély benyomást egy a dokió lelkész imádságának olva­

ssa tette rá.

Egy alkalommal üzleti ügyben Duis- burgba kellett mennie. Útja egy erdőn vitt keresztül. Hirtelen minden előz­mény nélkül görcsök rohanták meg. Úgy érezte, hogy belepusztul. Ebben az állapotában Istentől még egy kis ke­gyelmi időt kért, hogy kellő módon fel­készülhessen a halálra. Fájdalmai cso­dálatos módon megszűntek. Ekkor hálából életét felajánlotta Istennek. Fogadását úgy próbálta beváltani, hogy csatlakozott a mühlheimi pietis- tákhoz.

A pietizmus néven ismert egyházi ébredés két hatalmas áradatban igyeke­zett megeleveníteni a 17. század protes­táns egyházi életét. Ez a mozgalom már Spener előtt megjelent a hollan­diai és északnémetországi református egyházban. A holland pietizmus törek­vése az volt, hogy úrrá legyen a népegy­házi életben. Valóban eleven és minta­szerű gyülekezeti élet alakult ki a 17. és 18. század holland és északnémet re­formátus egyházaiban. Ennek az egy­házi életnek Mühlheim volt a közép­pontja ebben az időben.

Itt egy sajátos színezetű pietizmus alakult ki, amelyben rendkívül erős kvietista vonások mutatkoztak. Ők nem az érdemszerző vallásosságot hangsúlyozták, hanem az Istenre való csendes várakozást. Ez ellentétben állt a hagyományos egyházi irányzattal, de összhangban volt a katolikus egyház szentjeinek hittapasztalatával. Ebben a kvietizmussal erősen átitatott lelki kör­nyezetben, a mühlheimi pietista közös­ségben kezdődött el Tersteegen lelki megújulása, és fokozódott a teljes „átadottság” irányában. Nem egy pil­lanat műve volt ez. Tersteegen szerint

87

nagyon felületes az, aki úgy gondolja, hogy az ember a megtéréssel néhány óra vagy nap alatt készen van.

Tersteegen tanoncidejének befeje­zése után üzletet nyitott. Ebben azon­ban nem sok öröme telt. Az üzletfelek­kel való folytonos érintkezés, a mester­ségével járó lótás-futás terhes volt visszahúzódó, csendre vágyakozó ter­mészetével. Nem is bírta sokáig. A 22 éves fiatalember becsukta a boltot, megtanulta a selyemzsinór-készítő mesterséget. így azután ezt a mestersé­get a világtól félrevonulva is folytat­hatta. Ezzel egy olyan szakasza kezdő­dött életének, amelyet leginkább a remeteséghez lehet hasonlítani. Egyik levelében írja: „Az egyedüllét az iste­nesség iskolája. A z Istennel való kö­zösségre hívattattál el. Evégett kerül­nöd kell minden felesleges érintkezést az emberekkel.” Ő maga is leépített minden kapcsolatot, éveken át senki­vel nem érintkezett, legfeljebb azzal a lánnyal, aki a selyem felgöngyölítésé­ben segített neki és ennivalóját hozta. Aszkéta módon élt: eledele kenyér, víz és kevés tej. Később mégis kilépett zár­kózottságából. Sokan személyesen fel­keresték és elmondták lelki nyomorú­ságukat. Másokkal levelezés által tartott kapcsolatot. Igazi lelkigondozó volt és sok embert vezetett Jézushoz. Az Istennel való belső kapcsolat csodá­latos oltalmat jelentett számára. Ezért nem ismerte a félelmet. A halált az örök élet bizonyosságával várta, amit egyik éneke így fejez ki:

„Egyik nap szól a másnak,A z éltem vándorlás csak,Öröklét vár reám.Oh, drága örökélet Feléd sóvárg a lélek,E földön nincs az én hazám.”

Jubileumi megemlékezésünkkor fog­lalkozzunk most részletesebben az

énekköltő Tersteegennel. Kiváló ének­költő volt, tudós himnológus, aki sokra becsülte a régi korok énekeit is. 1736-ban énekeskönyvet szerkesztett, amely későbbi kiadásaiban már 680 éneket tartalmazott. Énekeskönyvének előszavában kifejti az énekléssel kap­csolatos gondolatait. Hangsúlyozza, hogy az áhítatos énekek olvasása és éneklése Istentől kapott segítség. Ezek képesek az embert a körülvevő külső dolgokban való szétszórtságból vissza­hívni a maga bensejébe. Ezek az éne­kek erősitésre, ébresztésre és vigaszta­lásra szolgálhatnak. Fontos az is, hogy a rímes szöveg könnyebben megmarad az emlékezetben. Tersteegen biztos ab­ban, hogy az énekek „megszelídítik és lecsendesítik az érzéseket és a nyugta­lan lelket — gyakran elűzik a lustasá­got, szomorúságot és a szív szorongá­sát”. Tanácsolja, hogy a Biblia mellett ismerkedjünk meg az énekeskönyv tar­talmával is gyakori olvasással, hogy ezek az énekek adott esetben kéznél le­gyenek, vagyis eszünkbe jussanak...

Az énekeskönyv nem arra való, hogy csak vasárnap parádézzunk vele, más­kor viszont kézbe se kerüljön. Nem le­het akadály az sem, ha egyik vagy má­sik dallama ismeretlen számunkra, sőt az sem baj, ha valaki nem tud énekelni, elég, ha „lelkében énekli”, vagy áhítat­tal elmondja, elsóhajtja Isten előtt állva...

Mai énekeskönyvünkben három Tersteegen-ének szerepel: 118, 280, 244. A 280. egyik legkedveltebb éne­künk ma is. Első versszaka így kez­dődik:

„Itt az Isten köztünkJertek, Őt imádni,Hódolattal elé állni.. ■”

Ezek a sorok is Tersteegen alapvető látását tartalmazzák, amelyet így l0‘ galmazott meg: „Ha énekelsz, akkor a

88

szent, mindenütt jelen lévő Istennel be­szélsz, mintha imádkoznál”.

Kétségtelen, hogy Tersteegen sajátos kegyessége, elzárkózó visszahúzódó életmódja ma a legkevésbé sem nevez­hető vonzónak vagy modern életünkbe beilleszthetőnek. De életrajzát olvasva, talán megérezzük, hogy rohanó vilá­gunkban az ö életének is van üzenete

számunkra. Több csend, több elmélye­dés kellene a mai keresztyének életébe is. A fő tanulság pedig az lehet, hogy énekeskönyvünket és énekeinket tart­suk Isten ajándékának és éljünk belő­lük. Tekintsük Isten kimeríthetetlen tárházának, amely naponkénti erőfor­rás lehet.

Gáncs Aladár

Raffay Sándor emlékéreÖtven évvel ezelőtt, 1947. november 4-én, életének 80. évében hunyt el a Bá­

nyai Egyházkerület mintegy 30 éven át híven szolgáló tudós püspöke, a ceglédi születésű teológiai tanár, országos hírű szónok és főpásztor.

Mint egykori konfirmáló lelkészemre, mindig hálával és tisztelettel gondo­lok. Emlékezem hit vallásos tanítására, kemény kötésű alakjára. Halálának fé l év­százados fordulóján az idősebb generáció emlékezésén túl azonban különös tisz­teletet ébreszthet és tanulságot jelenthet életének 50 évét összefoglaló visszaemlé­kezésének sok aktuális egyházkormányzati és egyházpolitikai állásfoglalása.

Azok a lelkészi tapasztalatok, amelyeket 1943-ban papírra vetett és amelyet a MELE a ma nemzedéke számára már alig ismert könyvecske formájában ki­adott, nemcsak éleslátását híven tükröző egyháztörténeti dokumentumok, hanem egyházunk jövője számára is megszívlelendő útmutatások. Hiszen széles látókö­rét szarvasi és soproni tanulmányai után Lipcse, Bázel és Jéna egyetemi stúdiuma, besztercebányai, zólyomi, majd tápiószentmártoni lelkészi gyakorlata, a püspök­ségé előtt 12 évi pozsonyi teológiai tanári működése tágította.

Ha az idős főpásztor gondolatainak néhány jellegzetes vonását vizsgáljuk, sok mai, aktuális üzenetet találhatunk bennük.

Az egyházkormányzóVegyünk először példát az egyház­

kormányzatról alkotott véleményéről. Meglepő és sokak számára visszhangot keltő megállapításai így hangzanak: ••Az 1893-ban bevégződött zsinat tör­vényei több olyan intézkedést mutat­ok’ amelyek egyházunk kormányzatát a központosítás felé irányították. Ezt a központosítást a legújabb zsinati tör­vény erősen fokozta ... ítéletet mon­

dani nem akarok, csak megállapítom, hogy evangélikus egyházunk törté­nelmi múltja és egész szelleme a köz- pontosítás ellen szól.”

Az államsegélyről pedig így véleke­dett: „A kormányon tevők elfelejtik, hogy az államsegélyhez való jogunk az 1848. évi 20. tc.-en nyugszik és így an­nak megadása nem kegy, hanem törvé­nyes kötelesség. A törvény voltakép­pen arra kötelezi az államot, hogy a

89

törvényesen bevett keresztyén egyhá­zak minden egyházi és iskolai szükség­letét az állampénztár fedezze... Ám igaza volt nagyérdemű néhai egyete­mes felügyelőnknek, Prónay Dezső bá­rónak, aki komolyan és komoran har­colt az államsegély elfogadása ellen. Többször hangoztatta, hogy aki fizet, az parancsol... Sajnos nem hallgat­hattunk rá, mert szegénységünk és az államnak az iskolákkal szemben túlsá­gosan felfokozott követelményei, me­lyeknek eleget tenni nem bírtunk, rá- kényszerítettek és még ma is rákénysze- rítenek az államsegélynek nemcsak el­fogadására, hanem állandó és fokozott igénylésére.” Fél évszázad távlatából ma is időszerű gondolatok ezek.

Az egyházpolitikusUgyancsak aktuális megállapításai

voltak Raffay Sándor püspöknek az egyházpolitika vonatkozásaiban. A következőket írta 1943-ban: „Hála Is­tennek, ma nincs papképviselőnk, de ne is legyen. A lelkésznek olyan a hiva­tása, hogy ha azt lélekkel akarja betöl­teni, akkor politikai szerepre nem vál- lalkozhatik. A lelkész nem lehet sokáig távol híveitől, nem is állhat pártember­ként szemben gyülekezetének más pártállású tagjaival. Ez nem azt jelenti, hogy a lelkésznek ne legyen politikai meggyőződése és ne merjen országos kérdésekben állást foglalni, de kívána­tos, hogy a napi politika szövevényeibe ne ártsa bele magát.”

Majd így emlékezik: „Ötven évvel ezelőtt még nem volt rá eset, hogy egy lelkész nem az egyházi hatóságok út­ján, hanem országgyűlési képviselők vagy más személyek révén igyekezett volna a maga vagy egyháza ügyét a polgári hatóságoknál elintéztetni. Ma már ez szinte divattá vált és hiába int­jü k lelkészeinket, nem látják be, hogy ezzel autonómiánkat rongálják és az egyház tekintélyét kisebbítik.”

Egyházpolitikáját már akkor is az ökumenikus egységtörekvés jelle­mezte. „A magyar történelmi egyhá­zaknak össze kell fogniok és népünk szellemi színvonalának és erkölcsi tisz­tulásának előmozdítására, valamint az általános jólét biztosítására együtt és egymást támogatva kell a jövő érdeké­ben munkálkodniok. Ezért voltam kezdettől fogva támogatója a keresz­tyén egyházak testvéri összefogásá­nak.”

A református testvéregyházról a kö­vetkező megállapítást tette: „Nem ok­vetlenül szükséges az, hogy két testvér egy födél alatt lakjék, az a fő, hogy kü­lön házban is maradjanak jó testvérek és bekésséges atyafiak.”

A lelkipásztorVégül igen figyelemre méltó, amit a

püspök visszaemlékezéseiben a le® élet területéről ír. Különös elismeréssé szólt a FÉBÉ diakonisza egyesületről, megemlítve, hogy az „rövid két évtize­den belül sokkal több egyházépi'0

90

munkát végzett és több intézményt lé­tesített, mint azelőtt az egész egyete­mes egyház”.

Ugyanakkor kritikával illeti a „kor­szerűség helyett inkább modernségre törekvő” igehirdetéseket. „Sok lelkész — írja — a szószéken való tetszetős be­szédre helyezi a súlyt, és azt gondolja, hogy a híveket így tartja meg magának és az egyháznak. Hogy ez lelki elhide- giiléssel jár, azt könnyű belátni.”

Az egyházi iskolák tanári karának egy része irányában is kritikát gyako­rol. „Akiket az apáktól örökölt hagyo­mányos egyházhüség és az egyéni val­lásosság nem köt egyházunkhoz, azok csak evangélikus vallású óraadók a sa­ját iskoláinkban, de nem az egyház ve­teményeskertjének öntudatos, hívő és áldozatra is kész munkásai. Ez az oka, hogy középiskoláinkban az evangéli­kus szellem mind jobban sorvad, míg a divatos korszellem mind jobban ter­jed, és ez az oka, hogy evangélikus if­júságunk a tulajdon középiskoláink­ban sem nevelődhetik komoly és öntu­datos evangélikus hívővé.”

Végezetül az egyházhoz és a család­hoz való hűség kötelezésére hívja fel a püspök a hívek figyelmét. Szomorúan állapítja meg a gyakori reverzálisok kö- tesel- „A legfájdalmasabb az, hogy eSyházunk híveiben a lutheri határo­

zottság és a biztos öntudat elhanyat- lott. Ma nagyon kevés' ember vál­lalkoznék gályarabságra, de annál több akadna, mint ahogy akad is, aki ősei hitét könnyelműen elalkudja, vagy csekélységért áruba bocsátja... Ma igen kevés azoknak az evangélikus csa­ládoknak a száma, amelyekben egyhá­zunk jövendője és reménysége biztos alapokon nyugszik. M i okozta ezt az elhanyatlást és mi tartja azt fenn, sőt mi növeli napról napra, ezt érdemes volna külön tanulmány tárgyává tenni.”

Az egyre gyakoribb válások dolgá­ban pedig így ír: „Ma az elválás könnyelműségében és divatos gyakori­ságában a házastársak nem tekintik Is­ten törvényébe ütközőnek a játékos együttélést és a léha elválást, a házas­ság szentségét rontó testi és telki rom­lást, amely oly sok erkölcsi pusztítást végez az egyház és a társadalom életé­ben.”

Méltó lenne és sokat lehetne írni a tudós püspök tudományos munkássá­gáról, bibliafordításairól, prédikációs köteteiről, liturgikus tanulmányairól. De a széles olvasóközönségnek talán ezeknél is hasznosabb a budapesti Ke­repesi Sírkertben nyugvó főpásztor mának szóló üzenete.

Dr. Fabiny Tibor

.. Isten lehetővé tette, hogy teológus lehessek..

— 100 éve született Karner Károly —

Kedves professzorunk európai mértékkel mérve is jelentős teológiai tanár, gazdag ismeretekkel rendelkező tudós, szigorú, de aranyszívű ember, atyai jó ba-

egykori tanítványa így jellemezheti. Mivel az újszövetségi írásmagyarázat

91

nem tudományos szakterületem a teológiában, ezért megfelelően nem is értékel­hetem a szaktudóst, így „csupán” az embert próbálom megközelíteni és bemu­tatni. Naptárunkban azért mertem vállalni jelen emlékező sorok megírását, mert nagyrabecsülésemnél csak az iránta érzett szeretetem nagyobb, ez késztet, hogy le­győzzem tájékozatlanságom érzését...

Négy évig tanított minket Sopronban (1944—1948). Őszintén tiszteltük és di- ákosan féltünk Tőle, különösen a kollokviumaitól. A Fasori gimnáziumban gö­rögből jelesen érettségiztem, mégis csak az első félévben kaptam jelest, a második félév végén, május utolsó napjaiban magabiztosan elsőnek jelentkeztem kollokvi­umra, de már csak elégségesre sikerült. A szigorú professzor urat nem hatotta meg a fasori görög jeles, meg is jegyezte, hogy ha valaki tudja a paideuó ige rago­zását, az még nem tud görögül. Emlékszem: megszégyenülten ballagtam lefelé a Felsőlővér útról, ezek után az évfolyamból többen őszre halasztottak. Nála való­ban nehéz volt kollokválni. Dolgozószobájában egyik vagy másik bőrfoteljében ülve kellett felelnünk, ő közben nagy érdeklődéssel kutatott könyvtárában, s időn­ként utánozhatatlan megjegyzésekkel kísérte a kollokváló feleletét. Korrigált, időnként megkérdezte: honnan vesszük, amit állítottunk, mert ő ilyet nem taní­tott. Minden „bagoly” és minden „atya” alázatosan, kisdiákként távozott, pedig Karner professzor úr kedvesen mosolyogva kísért ki az előszoba ajtajáig, ahol már várt a következő remegő teológus. A jogos diákdrukk a nagy tudós közvetlen közelében valamit megéreztetett abból, milyen hatalmas ismeret birtokában van professzorunk, s ez tiszteletet, alázatot parancsolt. . . Négy év alatt lassanként is­mertük meg, milyen biztosan mozog szakterületén túl is Karner Károly pl. a világirodalomban. Az ókori klasszikusokat éppenúgy ismerte, mint Dantét, Ma- dáchot, Goethét, Dosztojevszkijt, Tolsztojt, Mereskovszkijt, Berdjajevet. Úgyne­vezett „csillagos tárgyakat” hirdetett (ma speckol-nak hívják az ilyen előadásokat az egyetemisták). Kettőre ma is emlékszem: Keresztyénség a világirodalomban és a Jézus élete-kutatás mai állása. Kiderült: nem lehetett olyat kérdezni tőle, amire nem tudott volna válaszolni. S ekkor még nem beszéltünk szakterületéről: cikkei, könyvei, tanulmányai, jegyzetei, a tudományos apparátus ismertetése mindig hi­hetetlen tájékozottságáról beszéltek. Lépést tartott az európai tudománnyal, szinkronban volt a legújabb kutatási eredményekkel. Amikor szenzációt jelentett egy-egy új evangéliumi töredék felfedezése — máris írt róla. Még a háború sem akadályozta pl. R. Bultmann híressé vált cikke (könyve a Mithosz vagy Evangé­lium témájú, 1941) megismerésében. Hamarosan már recenziókkal együtt ismer­tette, véleményezte, kritizálta a jelzett művet, amit eredetiben ismert. Előtte ugyan már szóba hozta két református professzor is (Tavaszy, Pákozdy) a nevezetes Bultmann-írást, de Karner tanulmánya az eredeti alapján készült és megállapita- sai ma is megállják helyüket.A tudós professzortól éppen egyházias, felelős gondolkodású lelkészek féltették az egyházat; mi lesz, ha nálunk is kettészakad az egyházi hittudat — a tudomá­nyos katedra és a gyülekezeti teológia két külön, áthidalhatatlan világgá válik? Több Karner-idézetből álljon itt néhány sor megnyugtatásul: „Előadásaimat ugyanaz a szempont hatja át: a teológiai tudomány és kutatás eszközeit az Egyház szolgálatába kell állítani... az egyháznak minden erejével önmagára kell eszmél­nie, vissza kel! térnie erejének ősforrásaihoz. A z Egyház hitének ősi, tiszta és gaz­dag kincseit igyekeznek megszólaltatni ezek az írások szerény erőkkel és sokszor gyarló formában.” (Evangélium és Magyarság, 1941.) Már másfél évtizeddel ez­

92

előtt így ír: „minden tudományos teológiának végső feladata érzékeltetni azt, hogy az örök Isten kegyelme, jósága a Jézus Krisztusban hogyan lesz valósággá a relativitások közé szorított történelemben, akkor bizonyára megnyugszik rajta az Isten áldása és a reá fordított munka gazdag gyümölcsöt terem” (Pál apostol és a görög filozófia, Pécs, 1927).

Nagy szolgálatot végzett, amikor összefoglalta a teológia legújabbkori törté­netét, vagy amikor nemcsak a német teológia hozzánk hagyományosan közel álló világából tájékoztatott, hanem angol nyelvű munkákra is felhívta figyelmünket, s a skandináv evangélikusság teológiai kincseit mutatta be. Szívügye volt az evan­gélikus értelmiség tájékoztatása, felnőtt szintű tanítása. A Keresztény Igazság pe­riodika abban az időben csak ezt a célt szolgálta, megpróbálta nemcsak a szakteo­lógusok számára érthetően kifejezni, hol tart a protestantizmus ma, ugyanakkor hangsúlyozta: az evangélium mindig több, mint okoskodás, több, mint etikai inte­lem, vallásos mezbe öltöztetett információ. Kevesen emlegették róla, hogy írásai­ban egyértelműen szembeszállt az Ószövetség védelmében a Rosenberg-féle nemzeti-szocialista bibliakezelési kísérlettel.

Hadd álljon itt néhány emberi vonása: szerette a humort. Végignevette a diá­kok tréfás bagolyvizsgáit, szívből kacagott, amikor egyik évfolyamtársam utá­nozta őt: „Német úr, ez jobb volt, mint az eredeti” — jegyezte meg. Kirándulása­ink alkalmával (Deák-kút, Lővérek) anekdotákat mesélt, jóízűen, szellemesen. Nagyon szerette családját, feleségét, leányait. Egyikük most nekem így nyilatko­zott: „Egyformán és nagyon szerette mind a négy leányát. Annak ellenére, hogy otthon is mindig írógépe előtt ült, temérdek könyv között, szívesen segített még a számtanfeladatok megoldásában is. Szerette a természetet. Mint jó soproni, sze­rette kertjét, virágait és gyakran mondogatta nekünk: Isten csodálatos világot te­remtett.” A hírhedt decemberi (1944) bombatámadás idején Arany János utcai otthonuk megsemmisült, s kiköltöztek a Lővérekbe és ez lett téli-nyári otthonuk később is.

Amikor Budapestre jö tt a Teológia, új kapcsolatba kerültem vele. Presbiterré választottuk a Deák téren. Valóban aktív tagja lett egyháztanácsunknak. Több­ször jött be irodámba, hogy pontosan „megtudakozza”, miként is áll egyik vagy másik gyülekezeti ügyünk. Nem akart készületlenül jönni presbiteri ülésre. Egyik leánya konfirmációjakor engedte meg a kölcsönös tegeződést. Nekem nem ment könnyen...

A hamar nyugdíjazott ember visszaköltözött Sopronba és időnként onnan egy-egy fordítással, cikkre, könyvre utalással jelentkezett. Dolgozott a levéltárban is Sopronban, majd szakmájától idegen anyaggal is kellett foglalkoznia. Sokan ereztük úgy, hogy nagy-nagy pazarlás folytán nem adhatta át egyházunkban mindazt, amit tudott. Egyik könyve Ausztriában jelent meg álnéven. Félreállítása ellenére szívesen segített teológiai alapvetéssel egyházi megnyilatkozásainkban. Elég szerény volt ahhoz, hogy ne sértődöttségét éreztesse, hanem szolgálatkész­ségét.

Még egy személyes élményem kívánkozik ide: 1949 nyarán, Amerikából ha­zajövet, egy konferencián találkoztam vele. Ennyit mondott: „Két szót el kell fe­lejtened Hafó: Amerika és Krízis (ez volt ösztöndíjas témám odakint az Egyházak Világtanácsa megbízásából). Amerika ugyan van, de nem tanácsos emlegetni (1949!). Krízis pedig nincs! Érted? S huncutul hozzátette: hogy jól legyen dolgod es hosszú életű légy e földön...” Megértettem.

93

Őrzöm ma is több levelét. 1967. január 27-én kelt írása különösen is kedves. Megköszöni 70. születésnapjára küldött jókívánságaimat és hívő ember módjára tekint vissza életére, „hálás azért, mert Isten lehetővé tette, hogy teológus lehes­sen”. Ez a mondata adja emlékező cikkem címét is. (A levelet mellékelten kö­zöljük.)

Temetésén Budapestről ketten voltunk ott, a nagy búcsúzó gyülekezetben: Csengődy László, meg én.. .

Dr. Hafenscher Károly

Húsz éve halt meg Szalatnai Rezső

Mindig szálegyenes tartással járt. Egészségesen élt. Télen-nyáron rend­szeresen úszott a Lukács fürdőben. Este mindig letusolt. Éppen egy ilyen alkalommal állt meg a szíve.

1977-ben búcsúztunk a Farkasréti te­metőben Szalatnai Rezső tanártól, író­tól, műfordítótól, tudományos kutató­tól — hűséges kerületi presbiterünktől. Egyházát szerette. Mindenekfölött sze­rette.

Személye sokaknak, főleg a fiata­labb nemzedéknek ma már legfeljebb irodalmi emlék. Egyre kevesebben va­gyunk, akiknek személyes jó barát, pe- ripatetikus tanítómester, eszméltető beszélgető társ, útra indító bölcs, és kultúrprotestáns érték maradt.

Éppen mert oly régen eltűnt sze­münk elől, s csak alkotó szellemében van közöttünk, érdemes végigfutni éle­tének stációin.

A felvidéki Nagyszalatnán született 1904. október 23-án. A hegyek közé ágyazottnak tudta magát mindig. A „háttérben hegyekkel” tudott érezni, gondolkodni. Pozsonyban végezte is­koláit, majd az egyetemet Prágában,

részben Krakkóban. Tanár lett Po­zsonyban. Mester volt az oktatásban, tanításban, gondolkozásra nevelésben, az irodalom szeretetében.

Negyvennégy éves volt, amikor a tel­jes múltjával odakötődött embert kite­lepítették. Át Magyarországra.

Budapesten a Kelet-Európai Intézet­ben dolgozott, majd átkerült az Egye­temi Könyvtárba tudományos kutató­nak. Onnan ment nyugdíjba 1964-ben.

Ettől kezdve teljes eröbevetéssel az irodalomnak élt. Termése ige bő. Meg­írta a szlovák és a cseh irodalom törté­netét egy-egy kötetben. S milyen szé­pen és pártatlanul! Regényei jelentek meg. Megkapón értékesek és szépek esszégyűjteményei. Még sajtó alá ren­dezte „Elindulunk és visszanézünk címen emlékezéskötetét, s ez már posz­tumusz kötetként jelent meg. Esszéi­ben sokszor meleg lírai hangvétellel be­szél önmagáról is.

Fent a hegyek között a Sarlos- mozgalom alapító tagjai közé számí­tották a később — talán ugyanezért — Erdélybe került Balogh Edgárral együtt. A dunai népek testvéri egy­

94

másra utaltságát vallotta. Kényszerű Budapestre kerülésében nem a keserű­séget látta. A két haza között mestersé­gesen épített falon nem a lőréseket ke­reste. A fal fölött egyre inkább a megbékélés csillagává lett mindkét ol­dalon.

Egyházunk számára messze világító kultúrprotestáns értékké nőtt. Egyházi sajtónknak állandó, irányt mutató munkása volt. Értékelései keresett megnyilatkozások voltak. Luteránus identitástudata példaértékűvé vált. Bármitől írt, az evangélikus összefüg­géseket mindig megtalálta. Ez annyira közismert volt, hogy az egyház derűje területére tartozott: amikor egy histó­riai cikket írt a visegrádi ásatásokról, s a reneszánsz kút oroszlánjait adta cí­mül, valaki felkiáltott: ó hát már az oroszlánok is luteránusok? Szenvedé­lyesen szeretett templomainkban az igehirdetésekre figyelni. Lelkészeinket nem szűnt meg figyelmeztetni: magya­rul beszélni csak szépen szabad!

A pártállam idején egyházi vezető tisztséghez nem engedték jutni, pedig több szinten felügyelői tisztségre java­soltuk. A legtöbb, amire megválaszt­hattuk, a Déli Kerület presbiteri tiszt­sége volt. Ott a legfeszültebb időkben is többször szólalt fel, mindig megbé­kélést, egyetértést munkáló javaslattal.

Az irodalmat kedvelőket mágnes­ként vonozotta. Egyikünkkel-mási- kunkkal sokszor sétált a Vérmezőre, s ezek a séták mindig élményt jelentet­tek. Hetvenéves születésnapján iro­dalmi barátait ebédre hívta meg a Sajtó Házába. Mintegy húsz-huszonketten ''oltunk meghívottak. Közöttünk egy­házunk részéről hárman: Benczúr László, Korén Emil és Veöreös Imre.

Felesége halála — 1974-ben — mé­lyen megrendítette, s megtörte. „Éle­tem tengelye volt ő” — vallotta róla. Mélységesen összecsengett az életük, -szomorúsága közlésében egyik leg­

szebb emlékem, amikor Attila utcai la­kásában megbeszéltük feleségének te­metési rendjét. Akkor mondta el, hogy a lőcsei evangélikus templomban es­küdtek — 1931-ben — s amikor kilép­tek a templomból, a jeremiási ige szőtte át a szívüket: „örök szeretettel szerettelek téged, azért vontalak ma­gamhoz hűségesen” (Jer 31,3). Ezzel temettem, de Szalatnai Rezső nem le­hetett ott a temetésen. Akkor kapta első igazán komoly figyelmeztetését a szívével. Kórházban feküdt.

Ugyanezzel az igével temettem őt is, három év múlva. 1977-et irtunk akkor. Azokban a napokban posztumuszán jelent meg az Evangélikus Életben megrendítő végrendeletszerű imád­sága. Még ő küldte be, nem sokkal ha­lála előtt.

íme az imádság. Megrendültén ol­vastuk, amikor ő már a koporsóban fe­küdt.

„Örök Isten! Maradj velem a sötét és bizonytalan éjszakán, mint ahogy vé­gig velem voltál nappal. Hálával gon­dolok rád, amíg élek. Te voltál anyám­ban és apámban, akik szeretettel szeretetre, tudással tudásra neveltek s formáltak sugallatod szerint. Te segí­tettél engem kín ban és jajban, fényben és vízben, vagyis embertársaim között. Am it mondani tudtam és amit írni ké­pes voltam, te tetted velem, aki Lélek vagy. Vigyáztál rám, hogy időm ma­radjon mindarra, amit tettem és amit megtehettem. Te mozdultál jósággal orvosaim figyelő szemében, hogy talpra állítsanak, midőn ott ólálkodott ágyamnál a halál. Mindenható Erő: neked köszönhetem e mai nappalt s a holnapit, ha felébredhetek ismét, s munkához láthatok. Mert a munka kö­telesség, az ember dolga Isten védő­szárnyai alatt, s ez így nagyon jó, mert ebből serken a tiszta öröm, mely igaz emberré növeszt mindenkit, s útszéli

95

senkivé vedlik a dologtalan. Jelen vagy te a mérlegelő értelemben. Nézem az orvosok tanácstalanságát testem felett, s örömük fényjeleit is észlelem, amikor sikerült eltalálniok az enyhítést, s gé­pekkel és vegyszerekkel szövetkezve, erőt éreztetnek bennem. Veled vagyok gyáva jajongásomban, s megnyugvó csendben. Engedd meg, hogy befejez­zem, amit még elkezdtem, mondaniva­lómat szülőföldemről és testvéreimről. Soha nem kívántam kincseket a fö l­dön, ezentúl is csak a forrás vízcseppjé- nek fényét szeretném még egyszer meg­ízlelni, fáid, füveid és virágaid közt,

Teremtő, aki mindenkinél bőkezőbb voltál hozzám. Ámen.

Ezt az imát, maga védelmére, mintha kockaként rakná a szavakat egymás mellé, állította össze egy sze­gény, gyarló, s mégis bízó magyar: Szó­lamai Rezső.” ^

Eddig az imádság, s a hozzá fűzött néhány szó. Ura meghallgatta könyör­gését: szülőföldjéről és testvéreiről el­mondhatta, ami a szívén volt.

Bár mi csak posztumusz könyvéből olvashattuk.

D. Korén Emil

A reménység tanúja voltTíz éve halt meg Káldy Zoltán püspök

Minden „krimi” egy kérdésre keres tulajdonképpen választ: „ki a bű­nös?”. Az egyház történetét nem te­kintjük „kriminek”. Mégis kísérté­sünk, hogy az egyház történetével fog­lalkozva erre a kérdésre összpontosít­suk figyelmünket: „ki a bűnös!”. A történetíró- — legyen bár protestáns, vagy katolikus — így könnyen a de­tektív és a közvádló szerepét ölti ma­gára. Az egyház megromlásáért vi­szont Lutherre mutatnak: ő a bűnös. Az ő nyakába varrják az egyházszaka­dást, sőt az egész európai szekulariz- mus kibontakozását is. Csak az öku- menizmus útján haladva szabadulunk meg ettől a rossz kérdésfelvetéstől.

A z egyháztörténet-írás tehát nem erre a kérdésre keres feleletet: „ki volt a bűnös?” — hanem Jézus ígéretére összpontosít: „Tanúim lesztek!”(ApCsel 1,8). Tanúim! — bárhol, bár­

milyen körülmények közé kerültök. Mindenütt. „A föld végső határáig.” — Közben azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindezt elsősorban az apostolokra vonatkozóan mondta. Arról az általa elhívott tizenkét zsidó emberről mondta, akik között Júdás személyében árulóval; Péter viselkedé­sében a hőzöngővel, majd eltántorodo- val; János és testvére, Jakab fellépésé­ben karrieristákkal is találkozunk. Nagypéntek és húsvét után — tanúsko­dás helyett — valamennyien szép csendben visszahúzódtak. Elmentek halászni. Feladták a reményt. Mégis Jézus tanúivá váltak. Ugyanazzal a re­ménységgel tekintett Jézus rájuk, min1 aminővel már előzőleg tekintett a pró­fétákra, Ábrahámtól kezdve Mózesen át Dávidig, Izrael egész népével együtt- Minden „keménynyakúságuk” ette- nére tanúivá lettek. Sőt, tanúivá lettek

96

pünkösd után mindazok, akik a prófé­ták és az apostolok bizonyságtétele alapján jutottak hitre. Nem voltak egy­formák. Sok mindenben különböztek egymástól. Csupán abban voltak egyek, hogy egyik se volt makulátlan, s ami még ennél is fontosabb: Jézus re­ménységgel tekintett reájuk.

Nem véletlen, hogy a második világ­háborút követő zűrzavaros korszakban kulcsszóvá vált a reménység a sok­felé szakadt, a Kelet és a Nyugat, vala­mint az Észak és a Dél világfeszültségei közé került keresztyénség gondolkodá­sában. „Krisztus a világ reménysége” — vallotta az Egyházak Világtanácsa 1954-ben Evanstonban tartott nagy­gyűlésén. „Gaudium et spes” (Öröm és reménység) hangzik 1965-ben a l l . Va­tikáni Zsinaton. „Jézus Krisztusban re­ménység a világért” — ez a Lutheránus Világszövetség Budapesten tartott nagygyűlésének jelmondata 1984-ben.

Tíz évvel ezelőtt, 1987. május 17-én halt meg hosszan tartó gyötrelmek után Káldy Zoltán püspök. Reá emlé­kezve azért találtam szükségesnek ezt a terjedelmes bevezetést, mert úgy ér­zem, a keresztyén reménység mai jelen­tőségének kiemelésével, sok más szem­pontot meghaladó módon, közeled­hetünk Káldy Zoltán püspök személyé­nek és szolgálatának értékeléséhez.

Kérni szeretném: próbáljunk Káldy Tokán püspökre úgy emlékezni, mint °ki a reménység tanúja volt. Tudom, ezzel a meghatározással mennyire le­egyszerűsítem feladatunkat, de éppen ezért tekinthetjük kifejezőnek és talá­lónak. — Tapasztalatom szerint min- ó'g a reménytelenség, a csüggedés ellen küzdött. Szenvedélyesen hangoztatta: van kiút! Keresnünk kell a megoldást. >>Lelombozódás” helyett „derűsen” 1*11 munkához látnunk. Kíméletlenül küzdött a reménységet elhamvasztó ci- jnzmus és nihilizmus (korunk e nagy betegsége) ellen. Szembeszállt a csalfa.

vak reményekkel is. Ezt tette evangéli- záló igehirdetőként, lelkipásztorként és egyházkormányzó tevékenységében is. Néha szelíd, néha — sőt gyakran — éles hangon.

Már fiatalon, még kisdiák korában a csüggedés, a reménytelenség ellen kel­lett felvennie a harcot. 14 éves, amikor édesapja, iharosberényi lelkész, meg­halt. Püspöki szolgálata kezdetén, Csőváron, egy pünkösdi prédi­kációjában érzékletesen idézte édes­apja elvesztésének fájdalmas emlékét. De csak azért tette, hogy annál meg­győzőbb erővel hirdethesse Jézus ígére­tét: „Nem hagylak titeket árván!”.

Fiatal pécsi lelkész volt még, amikor először meglátogattam. Egy egész na­pot szántunk arra, hogy bebarangol­juk a bányavidék szórványait. Kilomé­tereket talpaltunk. „Ne csüggedj!” — mondta százszor is, amikor lihegve lép­tem gyors léptei nyomába.

Egyik egyházkerületi közgyűlés megnyitó istentiszteletén Uzon László szolnoki lelkésznek kellett volna szol­gálnia. Eltévesztette a dátumot. Nem jött el időre. Káldy Zoltán prédikált he­lyette. Másnap, amikor sápadtan lépett a püspök dolgozószobájába, őszintén, remegő szívvel vallotta be vétkes téve­dését. Ő vigasztalta: velem is megtör­tént már ilyesmi. Ez is Káldy Zoltán!

Másik, hasonló alkalommal, közvet­len az istentisztelet előtt szívroham érte egyik lelkészünket: Palotai Gyulát, és meghalt a helyszínen. A püspök hatá­rozott szóval intette az igehirdetőt: Bármilyen megdöbbentő az eset, most nem ez a téma. Jézus Krisztusról tégy bizonyságot, aki a feltámadás és az élet.

1958. november 4-én, a zsúfolásig megtelt Deák téri templomban Vető Lajos püspök iktatta Káldy Zoltánt a Déli Egyházkerület püspöki tisztébe. A gyülekezetek túlnyomó többsége adta rá szavazatát. Reménytelen helyzetben

97

vállalta a szolgálatot a reménység tanú­jaként. Az Állami Egyházügyi Hivatal akkori elnöke mást akart, nem őt. Dar­vas József egyházkerületi felügyelő Ko­rén Emil püspökhelyettes javaslatával azonosította magát. Ordass Lajos má­sodszori erőszakos eltávolítása után úgy látta: a helyzet válságos; most első­sorban erőteljes igehirdetőre, a re­ménység tanújára van szükség.

Már beiktatásakor hangoztatta és harmincéves püspöki szolgálata idején sokféleképpen fejtette ki: az egyház nem azért van, hogy legyen, hanem azért, hogy szolgáljon. Szolgáljon mindenekelőtt az evangélium hirdeté­sével — és szolgálja az adott körülmé­nyek és lehetőségek között, a maga módján a hazának, az országnak bol­dogulását, amelynek határai között él. — Sokak által vitatott, még többek ál­tal nem értett, vagy félreértett „diakó- niai teológiáját” érdemes lenne annak a reménységnek a fényében értékelni, amely őt.betöltötte, amelyet az Ágostai Hitvallás így fejez ki: „Az egyház pedig mindvégig megmarad”.

A reménytelenség ellen küzdött ,,bé- keharcos” -ként. A határok átjárható­ságát, az ellentétek áthidalását szorgal­mazta. Mindez diplomáciai és politikai tevékenységet igényelt. Nem lázadt el­lene, vállalta. Diakóniának, egyházi szolgálatnak tekintette. Csak remény­ségben lehetett a feszült nemzetközi légkörben érthetően szólni.

Reménységből merített bátorságot ahhoz, hogy 1984-ben meghívja a Lu­theránus Világszövetséget Budapestre, hetedik nagygyűlésének megrendezé­sére. Ez volt az első alkalom, amikor a Világszövetség egy „keleti” állam ke­retei között élő egyház meghívását fo­gadta el. Ki volt a bátrabb: a meghívó, vagy a meghívást elfogadó? Nehéz el­dönteni.

Nemrégen idézte valaki Káldy Zol­tán egyik szilveszteri igehirdetését. A

megtartó hitről beszélt. Leplezetlen nyíltsággal mondta: mint egyházveze­tőnek és közéleti embernek sokszor az a benyomásom, hogy szemetesládában kell turkálnom. Mégis: a hitet megtar­tottam! — Hit nélkül ugyanis nincs élő reménység, legföljebb illúziók. Több­ször hallottam magam is tőle: aki nem kiált kyriét — Uram irgalmazz, mert elveszünk! —, halleluját sem tud éne­kelni.

A LVSZ-nagygyűlés előtt a Világ- szövetség főtitkára, Cári Mau és Sam Dahlgren Európa-titkár Budapesten, szűkebb körben tájékoztatót adott a küszöbön álló feladatokról. Válaszol­tak a felvetett kérdésekre. Többen kér­dezték: érvényesül-e most is az a kiala­kult szokás, hogy a nagygyűlés a ven­déglátó egyház püspökét választja meg a Világszövetség elnökévé. Örömmel vennénk — mondták —, ha Káldy Zol­tánt választanák meg. Felszólalásom­ban kénytelen voltam felhívni a figyel­met arra, hogy ebben az esetben a mi kis egyházunk túl nagy áldozatot hozna. Nekünk szükségünk van Káldy Zoltán püspök szolgálatára idehaza. Ha odaadjuk a Világszövetségnek, félő, hogy elveszítjük őt.

Am i akkor csak sejtés volt — saj­nos —, később valósággá vált.

Már megválasztásakor és halála után is hangzottak el kritikus hangok. Többen bírálták külföldön és idehaza is. Magát az LVSZ-t is bírálták, amiért 7. nagygyűlésén, Budapesten a Világ­szövetség elnökévé választották.

Temetésén a Farkasréti temetőben több ezren vettek részt. A napilapok és az egyházi újságok valamennyien meg­emlékeztek róla. Ravatala mellett Nagy Gyula püspök hirdette az igét. Búcsúz­tak tőle a Világszövetség, az egyházak, az állam, a Deák téri gyülekezet képvi­selői. A Lutheránia Énekkar Bach Máté és János passiójából énekelt egy- egy koráit. Szokolay Sándor maga ve­

98

zényelte Káldy püspök emlékére írt ko­rálját: „Én vagyok a feltámadás és az élet”. Vidéki gyülekezetekből külön autóbuszokon jöttek el sokan a teme­tésre. Az egyszerű hívek a karizmati­kus igehirdetőt, a reménység tanúját gyászolták.

Akinek szívét odaadta, Ura jót tett vele, amikor hazahívta küzdelmeibe belerokkant szolgáját, hogy ne jogá­szok és politikusok, hanem az irgal­mas bíró széke előtt adjon majd szá­mot szolgálatáról.

Benczúr László

„EMLÉKEZZÜNK ŐSEINKRŐL”

Millecentenáriumi rendezvénysorozat a kőbányai gyülekezetben

A honfoglalás 1100. évfordulója al­kalmát számos rendezvénnyel ünnepel­ték meg Kőbányán. A gyülekezet dísz­termében tizenkét nagyméretű tab­lón mutatták be képeken, ábrákon a honfoglalás útvonalát, a honfoglaló magyarok szokásait, hagyományait, néprajzi, nyelvi, hadászati és vallási emlékeit. Külön figyelemmel voltak a testvérnépekre, arra is tekintettel, hogy ünnepségeiken — erdélyi testvérgyüle­kezetük képviselői mellett — Finnor­szágból és Észtországból is voltak jelen vendégek. A kiállítást dr. Harmati Béla es György István kőbányai polgármes­ter nyitotta meg. Ezzel egyidejűleg nyílt meg az épület egy másik termében az a rajzkiállítás, amelyen mintegy két- száz gyermek honfoglalással kapcsola­tos művét állították ki.

A gyülekezet rendezvénysorozata ke­retében a X. Harmat utcai általános is­kola diákjai a Csodaszarvas legendáját Jelenítették meg a színpadon, Bánffy György színművész „Régi dicsősé­günk” cimmel pedig irodalmi műsort

adott. Egy másik alkalommal pedig a Fasori Gimnázium diákjai adtak elő zenével, tánccal, verssel megjelenített „népi életfát”.

Iskolás gyermekek számára a gyüle­kezet munkatársai egy kisebbeknek és egy nagyobbaknak szóló, Lapozó című munkafüzetet állítottak össze, amely szemléletes módon és játékos formá­ban számos fontos ismeretet közöl a honfoglalással kapcsolatban.

A kőbányai templomot és a geszte- rédi szablya életfa-motívumát ábrá­zoló bronz emlékérmet is kiadtak eb­ből az alkalomból, amelyet Rékasi László ötvösművész készített.

Budapest X. kerületében a millecen­tenáriumi ünnepség és ökumenikus is­tentisztelet keretében leplezték le Szer- vátiusz Tibor szobrászművész Magyar oltár című alkotását, amely alkalom­ból Ladocsi Gáspár r. katolikus tábori püspök, Tőkés László Királyhágómel- léki református püspök és Fabiny Ta­más kőbányai evangélikus lelkész mon­dott áldást.

Fabiny Tamás

99

PILLANATKÉPEK EGYHÁZUNK ÉLETÉBŐL

1995. július—1996. június

1995ELHUNYT

ORDASS PÜSPÖK ÖZVEGYE

90 éves korában elhunyt D. Ordass Lajosné, a mártír püspök özvegye. Te­

metése nagy részvét mellett június 28-án volt a Farkasréti temetőben. Az igehirdetés szolgálatát Zászkaliczky Péter Deák téri lelkész végezte Jn 16,33 alapján.

100

PEDAGÓGUS­KONFERENCIA

SOPRONBANJúlius 8. és 12. között evangélikus

pedagógusok részére konferencia volt a Teológiai Akadémia, a Soproni Lí­ceum és a Diákotthon rendezésében az alábbi témákkal: A Szentírás és egyhá­zunk hitvallása. Luther írásai és a pe­dagógus. Keresztyén hit és pedagógiai munka. A konferencián mintegy száz pedagógus vett részt.

A SZLOVÉN EGYHÁZ ÚJ VEZETŐI

Novák Lajos esperes, aki Kuhár Jó­zsef felügyelővel több mint két évtize­den át vezette a szlovéniai kicsiny test­véregyházat, súlyos betegsége miatt átadta a stafétabotot. Az új vezetősé­get, Ernisa Géza esperest, és Kercsmár Sándor felügyelőt az osztrák határ kö­zelében fekvő kis település, Górni Sla- vici evangélikus templomában iktatta be az egyházmegye közgyűlése. Az ün­nepélyen jelen volt az LVSZ részéről dr. Görög Tibor Európa-titkár és Milán Lucán, Szlovénia államfője.

SZABADEGYHÁZAKÖSSZEFOGÁSA

Hét magyarországi szabadegyház (Elő Isten Gyülekezete, Evangéliumi Pünkösdi Közösség, Evangéliumi Sza­bad Eklézsia, Isten Egyháza, Magyar- 0rszági Baptista Egyház, Magyaror­szági Metodista Egyház, Öskeresztyén Apostoli Egyház) összefogásával meg­fakult az Evangéliumi Szabadegyhá­zak Szövetsége. A szövetség, melynek célkitűzésé érdekeik védelme és közös sajátságaik megismertetése, elnökéül

Győri Kornélt, a Magyarországi Bap­tista Egyház főtitkárát választotta meg.

LELKÉSZAVATÁSOK AZ ÉSZAKI

EGYHÁZKERÜLETBENSzebik Imre, az Északi Egyházkerü­

let püspöke július folyamán lelkésszé avatta a budavári templomban Rác Dé­nes, Rihay Szabolcs, Szakra István, Veres István, a lucfalvi templomban Megyaszai Enikő, a Budapest-zuglói templomban pedig Solymár Mónika végzett teológusokat.

NYÁRIHANGVERSENYEK

A DEÁK TÉRENA Budapest Deák téri templomban

július 30-án Herbertmanfred Hoff- mann frankfurti orgonaművész, au­gusztus 13-án a Fóti Kántorképző Tan­folyam Kórusa, augusztus 27-én Finta Gergely orgonaművész, szeptember 3-án pedig az ansbachi Ifjúsági Kórus szolgálatával volt egyházzenés áhítat.

KÁNTORKÉPZÉSOROSHÁZÁN

A Fóti Kántorképző Intézet mellett néhány éve az orosházi gyülekezetben is folyik kántorképzés. Július 17. és 29. között immár ötödik alkalommal gyűl­tek össze a fiatalok, nem csak a kör­nyező gyülekezetekből, hanem az or­szág más tájairól is (Budapest, Ős- agárd, Iharosberény, Nyírszőlős), sőt még Erdélyből is, hogy felkészüljenek a kántori szolgálatra.

101

ÚJ SZÁRNYASOLTÁR A MODORI ÚTON

Július első vasárnapján Szebik Imre püspök új szárnyasoltárt és úrvacsorái edényeket szentelt, a Budapest Modori úti Idősek Otthona imatermében. A szárnyasoltárt Nagyváti Pál „metszette fába” őskeresztyén művészeti hagyo­mányokat követve.

HANGVERSENYGYULÁN

A Budapesti Evangélikus Gimná­zium együttese Beatles, Bee-Gees, Fo­nográf és Illés számok előadásával au­gusztus 11-én koncertet adott Gyulán, a Százéves Cukrászdában.

JUBILEUMMEZŐBERÉNYBEN

A Mezőberény II. kerületi (német ajkú) Gyülekezet augusztus 12-én és 13-án emlékezett meg fennállásának 250. évfordulójáról. A 250 év sok örö­mére és átélt viharára emlékeztek nem csak az itthon maradottak, hanem a Szibériát megjárt elhurcoltak, a Né-

102

metországba kitelepítettek, valamint a németországi két testvérgyülekezet kül­döttei is. Az ünnepi istentisztelet ige­hirdetését dr. Harmati Béla püspök vé­gezte magyar és német nyelven. Bemutatta a gyülekezetnek a szolgála­tát kezdő segédlelkész házaspárt Bács­kai Károlyt és feleségét, Vári Krisztinái és megköszönte Köhler Julianna lelke- szi munkatárs hároméves hűséges szol­gálatát.

..

TÁPIÓTÓL A GALGÁIGA Pestmegyei Egyházmegye ifjú­

sága, amely eddig Tápiószelén tartotta nyári táborait, augusztus második he­tében most Aszódon, az Evangélikus Gimnázium kollégiumában táboro­zott. Ez nem csak új helyszínt, hanem új hagyomány kezdetét jelenti remény­ség szerint a pest megyei fiatalok szá­mára.

210 ÉVES A LÉBÉNYI

GYÜLEKEZETAugusztus 20-án ünnepelte a Lébé-

nyi Gyülekezet 210 éves jubileumát. Az 1786-ban alakult gyülekezet templo­mát 1795. augusztus 20-án szentelték fel. A templomszentelési emlékünne­pen tartott ünnepi istentisztelet szolgá­latát a gyülekezet szülötte, Szebik Imre püspök végezte. Segítői a szolgálatban Jankovits Béla espereshelyettes és Ko- háry Ferenc helyi lelkész voltak. Az ün­nepélyen jelen volt és köszöntőt mon­dott Helmuth Gerstner, a bajor test- vérgyülekezet lelkésze.

ÖKUMENIKUSKONFERENCIAKECSKEMÉTEN

A Magyarországi Ökumenikus Ta­nulmányi Központ rendezésében Kecs­keméten, a református gyülekezet épü­leteiben augusztus 21-től 27-ig öku­menikus konferencia volt. A konferen- C1án 25 országból mintegy 130 küldött tanácskozott egy héten át arról, hogy miként találhatnak utat, melyen a ke­resztyén egyházak és minden jóakaratú ember együtt járhatnak, hogy túllépje­nek az etnikai, vallási és nacionalista megosztottságokon Közép-Kelet- és

Délkelet-Európában. A megnyitó Is­tentiszteleten dr. Harmati Béla evangé­likus püspök, a záró istentiszteleten pe­dig dr. Békés Gellert római katolikus professzor hirdette Isten igéjét. A kon­ferencia az előadások és megbeszélések egyetértő eredményeképpen levelet in­tézett Közép-, Kelet- és Délkelet- Európa keresztyénéihez és egyházai­hoz, amelyben többek között ezt írták: „Határozottan állítjuk, hogy a külön­böző etnikai és vallási csoportok él­hetnek egymással békességben és az etnikai tisztogatás ideológiáját és gya­korlatát elutasítjuk.”

ÚJ GYÜLEKEZETI HÁZ VÁCEGRESEN

A domonyi anyagyülekezethez tar­tozó, alig 170 lelket számláló vácegresi leányegyház új gyülekezeti házat épí­tett. A költségek fedezésére az iskolá­jukért kapott egy millió forint kárpót­lás, az Országos Egyház segítsége, a finn testvérgyülekezet adománya, a he­lyi önkormányzat hozzájárulása és a gyülekezet másfél millió forintnyi tár­sadalmi munkája szolgált. Az új gyüle­kezeti házat augusztus 27-én szentelte fel dr. Harmati Béla püspök. Baranyai Tamás a gyülekezet lelkésze az építke­zés történetéről számolt be, Detre Já­nos esperes, Timo Löytty finn esperes, Vankó Magda országgyűlési képviselő, valamint a helyi római katolikus plébá­nos köszöntötte az ünneplő gyüleke­zetét.

HATVAN ÉVES A HATVANI TEMPLOMSzeptember első vasárnapján emlé­

kezett a hatvani gyülekezet a Sándy Gyula tervei alapján épült templomuk hatvan éves szolgálatára. Az ünnepi is­tentisztelet szolgálatát Szebik Imre

103

püspök végezte Sárkány Tibor esperes, Terei Endre a gyülekezet egykori, és dr. Barcza Béla a gyülekezet jelenlegi lel­készének segédletével. Ebből az alka­lomból szentelte fel a püspök a gyüle­kezeti terembe készült új oltárasztalt és szószékül szolgáló pulpitust.

LELKÉSZAVATÁS A DÉLI

EGYHÁZKERÜLETBENA Déli Egyházkerülethez tartozó

végzett teológusokat, Krámer Györ­gyöt és Szakács Tamást, valamint Pe­temé Benedek Ágnest a Budapest- Deák téri templomban szeptember 2-án avatta lelkésszé dr. Harmati Béla püspök.

PÜSPÖK A MARKÓBANSzebik Imre püspök Görög Tibor

börtönlelkész kíséretében megláto­gatta a Markó utcai börtönt és a 24 fogvatartott által rendezett műsoros al­kalom keretében igét hirdetett, majd beszélgetést folytatott a fogvatartot- takkal.

KISBARÁTHEGYIÜNNEP

A Győrújbaráti Gyülekezet három korábbi lelkészére: Kiss Samura, La- borczi Zoltánra és Lupták Gyulára emlékezett, a kisbaráthegyi imaház­ban. A három lelkész 1910 és 1993 kö­zött több, mint 80 éven át szolgált a gyülekezetben. Az ünnepi megemléke­zés úrvacsorái istentiszteleti szolgálatát Kiss Samu unokája, Kiss Miklós mo­sonmagyaróvári lelkész végezte.

ESPERESIKTATÁSA Győr-Soproni Egyházmegye, az

egészségi állapota miatt- nyugalomba vonult Bárány Gyula esperes helyébe Jankovits Béla kajárpéci lelkészt vá­lasztotta esperesévé. Az új esperes ün­nepélyes beiktatása szeptember 9-én volt a kajárpéci templomban. A beik­tatás szolgálatát Szebik Imre püspök végezte Kardos József téti és Lackner Pál győri lelkész segédletével.

104

ÚJ SZERETETOTTHON SZARVASON

A Szarvas-ótemplomi gyülekezet a már eddig kiépített rehabilitációs háló­zata és házi betegápoló szolgálata mellé 16 gondozottat befogadó szerete­totthont létesített. A szeretetotthon megáldása és átadása előtt a gyüleke­zet a templomban istentiszteletet tar­tott, amelynek szolgálatát is dr. Har­mati Béla püspök végezte. A szere­tetotthon létesítéséről és a gyülekezet szeretetszolgálatáról Nobik Erzsébet helyi lelkész számolt be.

ZÁPOROKBAKONYCSERNYÉN

Örömünnepre gyűlt egybe Dunántúl legnagyobb falusi gyülkezetének népe szeptember 17-én, hogy hálát adjon Is­tennek 210 éves temploma szolgálatá­ért. Az ünnepi alkalmon záporoztak az igék. Bencze Imre helyi lelkész a heti igével köszöntötte Szebik Imre püspö­köt, akinek az ünnepi istentiszteleten tartott igehirdetésből tovább záporo­zott Isten áldó igéje. Istentisztelet után újra zápor fogadta az ünneplőket: Is­ten égi zápora elmosta a szabad térre tervezett vendéséget. Délután, ami­korra kiderült az ég, a templomban tartott ünnepi közgyűlésen tovább zá­poroztak a bizonyságtételek és a temp­lomtatarozás történetéről szóló ada­tok, amelyek a gyülekezet hűségén és áldozatkészségén keresztül Isten áldó hatalmáról szóltak.

NEMZETISÉGITALÁLKOZÓ

DUNAEGYHÁZÁNKét szlovák nemzetiségű község,

Maglód és Dunaegyháza, és ezen belül

két evangélikus gyülekezet népe talál­kozott szeptember 17-én Dunaegyhá- zán. A találkozó célja egymás jobb megismerése, ismerősök, barátok szer­zése és az egymás hite által való erősö­dés volt. A templomi igehirdetés szol­gálatát Tóth-Szöllős Mihály végezte, aki korábban a gyülekezet lelkésze volt. Délután a kultúrházban kultúr- program keretében folytatódott a talál­kozó.

LELKÉSZVIZSGA AZ ÉSZAKI

EGYHÁZKERÜLETBENAz Északi Egyházkerület Lelkészké­

pesítő Bizottsága előtt szeptember 26-án Budapesten lelkészi vizsgát tet­tek és lelkészi oklevelet kaptak: Me­ny esné Uram Zsuzsanna uraiújfalui, Ördög Endre bakonytamási—bakony- szentlászlói, Pőcze István nagyaláso- nyi, Szabó András mórichida—kis­babod, Szolga-Tőkés Sándor ősagárdi, Verasztó János Budapest-békásme- gyeri, és Verasztó né Magyar Melinda Budapest-békásmegyeri segédlelké­szek.

TANÉVNYITÓ A TEOLÓGIÁN

Teológiai Akadémiánk szeptember 22-én tartotta tanévnyitó ünnepélyét. A megnyitó istentisztelet keretében ik­tatta be dr. Harmati Béla püspök — dr. Reuss András rektor és dr. Ernst Bezzel bajor egyházfőtanácsos segéd­letével — az ószövetségi tanszék pro­fesszori tisztébe Hausmann Juttát, aki egy évi szolgálat után vállalta, hogy a Bajorországi Evangélikus Egyház lel­készeként a következő négy évben Aka­démiánk tanára lesz. A beiktatás után a püspök bejelentette, hogy az új pro­fesszoron kívül Fabiny Tamás félállás­

105

mMMMmmwi

bán adjunktusként az újszövetségi tan­székre, Csepregi Zoltán pedig tanár­segédi beosztásban teljes állásban az egyháztörténeti tanszékre kapott kine­vezést. Az akadémiai ünnepi ülésen Hausmann asszony „Az idegen — el­fogadás és elhatárolódás között — Az idegen teológiai értékelése az Ószövet­ségben” címen tartott székfoglaló elő­adást. Ezután a rektor ünnepélyesen felvette az új hallgatókat: 20 teológiai és 7 hittantanár szakos hallgatót, majd a záróvizsga sikeres letétele után Bakay Beatrix, Stermeczky András és Veres Csaba Endre végbizonyítványt kapott.

PÉCSI JUBILEUMA Pécsi Gyülekezet szeptember

24-én hálával és örömmel ünnepelte meg, hogy százhúsz éves templomát és épületeit tízmillió forintos költséggel felújította. A hálaadó istentisztelet ige­hirdetését dr. Harmati Béla püspök tartotta. A közgyűlésen a gyülekezet köszöntötte Varsányi Ferenc lelkészt, aki tíz éve szolgál a gyülekezetben.

ORGONAÚJÍTÁSNAGYSIMONYIBAN

A Nagysimonyi Gyülekezet a sitkei filia híveinek, a nagysimonyiból el­származott evangélikusok, valamint az Országos Egyház adományának segít­ségével egymillió kétszázezer forintos költséggel felújította 112 éves, de a má­sodik világháborúban csaknem telje­sen tönkrement orgonáját. Az ünnepé­lyes felavatásra Szebik Imre püspök jött el Zügn Tamás esperes kíséretében. A Trajtler Gábor egyházzenei igazgató irányításával Takács Péter orgonaépitő mester által felújított orgonát az ünne­pélyen Szebik Attila orgonaművész szólaltatta meg.

ÚJ LELKÉSZLAKÁS SALGÓTARJÁNBAN

A Salgótarjáni Gyülekezet új lel­készlakást épített. Az új parókia fel­avatása szeptember 24-én volt Szebik Imre püspök szolgálatával.

KIBŐVÜLTA SZERETETOTTHONA kicsiny, mindössze 14 férőhelyes,

de annál családiasabb légkörű balassa­gyarmati szeretetotthon 20 férőhe­lyesre bővült. A munka három millió forintnyi költségéhez a Johannita Se­gítő Szolgálat 1,2 millióval járult hozzá, a költség többi részét egyhá­zunk és az intézmény költségvetése biz­tosította. Az új szárnyat Szebik Imre püspök avatta fel és adta át szeptember 24-én. Az ünnepélyen a Magyar Jo­hannita Segítő Szolgálat küldöttsége is részt vett és műsorral szolgált.

NÉMET EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA

A Németországi Evangélikus Egy­házak öttagú küldöttsége a Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Tanácsá­nak mghívására szeptember utolso napjaiban látogatta meg egyházainkat. A szervezetet 25 evangélikus, reformá­tus és egyesült (uniált) tagegyház al­kotja több, mint 18 000 gyülekezettel és 30 millió egyháztaggal. A küldöttséget dr. Klaus Engelhardt püspök vezette. A küldöttséggel találkoztak a magyaror­szági protestáns egyházak vezetői. Meglátogattak gyülekezeteket, iskolá­kat és szeretetintézményeket. Vasárnap igehirdetéssel szolgáltak a nagytarcsai evangélikus, a Baross téri református

106

istentisztelen és a Budavári Németajkú Evangélikus Gyülekezet istentiszte­letén.

KIS JÁNOS- EMLÉKÜNNEP

RÁBASZENTANDRÁSONKis János soproni lelkész, püspök és

több ma is közkedvelt énekünk költője születésének 225. évfordulóján szülő­faluja, Rábaszentandrás templomában gyülkezett a Kisalföld evangélikus- sága, hogy emlékezzen a nagy elődre. Az igehirdetésben Szebik Imre püspök Kis János énekeinek ma is ható lelki ér­tékeire mutatott rá, délután Keveházi László ny. lelkész Kis János egyházi szerepéről, Alpárné dr. Szála Erzsébet kultúrtörténész pedig Kis János iro­dalmi tevékenységéről tartott előadást.

JUBILEUMI ÜNNEPSÉG BALFON

A németek 1946-ban történt kitelepí­tése után nagyon kevés család maradt a balfi gyülekezetben. Ma is a soproni lelkészek gondozzák a maroknyi gyüle­kezetei. 200 éves templomuk felújítását njaguk nem is tudták elvégezni. De se­gítségükre siettek a Németországban élő volt balfi testvérek és a jubileumi évfordulóra szépen megújult a temp­lom. A jubileumi ünnep szeptember 24-én volt, Lábossá Lajos esperes, püs- Pökhelyette szolgálatával.

MEGEMLÉKEZÉS NAGYTARCSÁN

ÉS PÉCELENAz év őszén ünnepelte a Nagyatar-

csai Gyülekezet önállósulásának 60. évfordulóját. Ugyanakkor a nagytar-

csai lelkész gondozása alatt álló péceli gyülekezet 60 éves templomáért adott hálát; amelyet a maroknyi gyülekezet gyönyörűen felújított. Október min­den vasárnapjára jutott a két gyüleke­zetben ünnepi esemény: dr. Klaus En- gelhardt német püspök igehirdetése, Blatniczky János cinkotai lelkész szol­gálata, külmissziói nap, amelyen Keve­házi László és dr. Anne Marié Kohl holland missziológus szolgált, vala­mint a hagyományos egyházzenei hangverseny.

DEÁK TÉRI HANGVERSENYEK

Szeptember 24-én Peter van Dijk amszterdami orgonaművész, október 2-án a Heidelbergi Egyetemi Kórus és a Magyar Szimfonikus Zenekar, október 19-én a Via Musica holland evangéli­kus énekkar, október 29-én pedig Uve Karstein Gross braunschweigi orgona­művész szolgálatával volt zenés áhítat a Deák téri templomban.

PÜSPÖKLÁTOGATÁS KÉT NÓGRÁDI

GYÜLEKEZETBENSzeptember 30-án Szebik Imre püs­

pök két nógrádi gyülekezetben szol­gált. Felsőpetényben a gyönyörűen fel­újított 210 éves templom hálaadó istentiszteletén, Nógrádon pedig a fel­újított orgona átadásán. A hangver­senyt Trajtler Gábor orgonaművész tartotta.

ÚJ PÜSPÖK AUSZTRIÁBAN

A szomszédos Ausztriai Evangélikus Egyház zsinata október 2-án Herwig Sturm klagenfurti szuperintendenst választotta püspökévé a nyugalomba

107

vonult Dieter Knall helyébe. Az új püs­pök ünnepélyes beiktatása január 28-án volt Bécsben, a Gusztáv Adolfról elnevezett evangélikus templomban.

ORDASS PÜSPÖK REHABILITÁLÁSA

A Déli Evangélikus Egyházkerület Bírósága Budapesten 1995. október 5-én megtartott ülésén megállapította, hogy az időközben elhunyt D. Ordass Lajos püspökkel szemben a Déli Evan­gélikus Egyházkerület Presbitériuma által 1958. június 24-én, illetve szep­tember 1-jén hozott határozatok tör­vénysértők, és ezért azokat semmisnek nyilvánította. Ennek alapján a bíróság megállapította, hogy D. Ordass Lajos 1978. augusztus 14-én bekövetkezett haláláig a Déli Evangélikus Egyházke­rület törvényes püspöke volt.

HÁLAADÁSKISAPOSTAGON

A Kisapostagi Gyülekezet példaadó áldozatkészséggel felújította 50 éves templomát. Az október 7-én megtar­tott hálaaadó istentiszteleten dr. Har­mati Béla püspök szolgált.

90 ÉVESA FASORI TEMPLOM

A Fasori Gyülekezet október 8-án adott hálát Istennek temploma 90 éves szolgálatáért. Az ünnepi istentisztele­ten dr. Harmati Béla püspök hirdette Isten igéjét. Az ünnepi közgyűlésen Szirmai Zoltán esperes számolt be a templom történetéről. Sokan köszön­tötték a hálaadó gyülekezetét, többek között Frenk! Róbert országos és dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő.

GYÜLEKEZETI HÁZ ÉPÜLT

SZÉKESFEHÉRVÁRONA Székesfehérvári Gyülekezet álla­

mosított régi parókia épületéért kapott kárpótlásból a templom mellett új gyü­lekezeti házat épített. Az épületben a gyülekezetét szolgáló nagy és kis ter­mek mellett helyet kapott a lelkészla­kás és a gondnoki lakás is. Az impo­záns gyülekezeti házat október 8-án szentelte fel Szebik Imre püspök Lá­bossá Lajos esperes, Bencze András helyi lelkész, valamint dr. Molnár Gyula egyházközségi felügyelő szolgá­latával.

ÜNNEPI EMLÉKEZÉS NAGYKANIZSÁN

A nagykanizsai evangélikusok két­napos ünnepség keretében emlékeztek meg arról, hogy 150 évvel ezelőtt szer­veződött a gyülekezet. Otóber 14-én orgonazenés áhítat volt a templomban Trajtler Gábor orgonaművész szolgá­latával. Másnap dr. Harmati Béla püs­pök és Smidéliusz Zoltán esperes, Deme Dávid és felesége, Smidéliusz Katalin helyi lelkészek kíséretében ün­nepi istentiszteleten szolgált. Az ün­nepi közgyűlésen a gyülekezet történe­tére emlékeztek. Sokan köszöntötték a gyülekezetét, többek között Laborczi Zoltán és Fónyad Pál, a gyülekezet volt lelkészei.

KÉT UJe g y h á z i t ö r v é n y

A Magyarországi Evangélikus Egy ház Zsinata 1995. október 13-—D'e tartott 18. ülésszakán fogadta el » Magyarországi Evangélikus Egyház^ általában” és „Az egyházi, nyékről” szóló törvényt.

108

JUBILEUMI ÜNNEPSÉG A KOLOZSVÁRI

TEOLÓGIÁNA Kolozsvári Protestáns Teológiai

Intézet október 19—22. között meg­alakulásának 100 éves évfordulóján ju­bileumi ünnepséget rendezett. Ebből

az alkalomból 17 egyházi személyt, kö­zöttük dr. Harmati Béla és Szebik Imre evangélikus püspököket tiszteletbeli teológiai doktorrá avatott az Intézet. A méltatásban elismerték teológiai mun­kásságukat, egyházszervező és közös­séget ápoló szolgálatukat, valamint az erdélyi egyházakkal kapcsolatos test­véri segítő tevékenységüket.

A KISTEMPLOM JUBILEUMA

Békéscsabán, egyházunk legna­gyobb gyülekezetében két templom -.all szemben egymással” . A nagy- emplomot, amelyet azért kellett fel­

építeni, mert a 800 személyt befogadó istemplom már kicsinek bizonyult a

•‘vek befogadására. A kistemplom 250 ,es. Jubileumát ünnepelte a gyülekezet tober 22-én. A gyülekezet nagysága ,att a nagytemplomban tartott ün- eP* istentiszteleten D. dr. Harmati

Béla püspök hirdette Isten igéjét. Utána a kistemplomban folytatódott az ünnepség a felszenteléssel és az ün­nepi közgyűléssel. Az ünnepség kereté­ben avatta lelkésszé a püspök Vandlik Pált, a gyülekezet végzett teológusát. A közgyűlésen számosán köszöntötték a gyülekezetei, többek között Pintér Já­nos orosházi esperes, dr. Muntag A n ­dor, a Teológiai Akadémia prorektora, dr. Valentinyi Károly, az egyházmegye felügyelője és Papp Jánosné, a város polgármestere.

109

ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOKA Magyarországi Egyházak Ökume­

nikus Tanácsa reformáció ünnepe előtt október 20—31. között ebben az évben is megrendezte az Országos Protestáns Napokat „Együtt-egymásért” össze­foglaló címmel. A közel félszáz rendez­vényből egyházunk gyülekezetei és in­tézményei is gazdagon kivették ré­szüket.

TEOLÓGIA-TÖRTÉNETIFÓRUM

„A megbékélés, mint Isten ajándéka és az új élet forrása” címmel Budapes­ten az Evangélikus Gimnáziumban ok­tóber 20-án ökumenikus teológiai fó­rumot rendeztek, amelyen dr. Bartha Tibor, dr. Gergely András és dr Ha- fenscher Károly tartott előadást, a pa­neldiszkusszión pedig dr. Harmati Béla, dr. Hegedűs Lóránt, Révész Á r­pád, dr. Hecker Frigyes és dr. Ladocsi Gáspár vett részt.

A BUDAVÁRI TEMPLOM 100 ÉVES

A Budavári Gyülekezet október 24—29. között igehirdetési és előadási sorozattal emlékezett meg 100 éves templomának szolgálatáról. Az ün­nepi sorozatot ünnepi istentisztelet és közgyűlés zárta.

SZLOVÁK NAP KISKŐRÖSÖN

A Kiskőrösi Gyülekezet testvérgyü­lekezeti kapcsolatot létesített Kiskőrös testvérvárosának, Liptószentmiklós- nak evangélikus gyülekezetével. Októ­ber 22-én örömmel látták vendégül a

szlovák testvérgyülekezet csoportját, amely Darina Rozborilova felügyelőnő és Vladimír Pavlik helyetteslelkész ve­zetésével érkezett Kiskőrösre. A dél­utáni istentiszteleten a vendéglelkész szlovákul hirdette Isten igéjét, amit a kiskőrösiek közül még sokan értettek is. Istentisztelet után a gyülekezeti te­remben a helyi iskola szlovák tagozatos diákjai adtak színes műsort.

PROTESTÁNSKULTÚREST

A reformációheti protestáns kultúr- est Budapesten október 29-én volt a MOM Művelődési Házban. Az estet a különböző ének- és zenekari számok, valamint versmondások mellen Ká- nyádi Sándor erdélyi költő bizonyság- tétele, valamint a Gryllus testvéreknek legújabb művükből, a Hegyi Beszéd­ből való bemutatója tette emlékeze­tessé.

ORSZÁGOSREFORMÁCIÓI

EMLÉKÜNNEPÉLYAz Országos Reformációi Ünnepély

október 31-én a kispesti baptista ima­házban volt. Dr. Hegedűs Lóránt refor­mátus püspök igehirdetéssel szolgált, dr. Reuss András, az Evangélikus Teo­lógiai Akadémia rektora pedig „Refor- mátori hittel a pluralista társadalom­ban” címmel tartott előadást. Az ünnepi liturgiában a MEÖT tagegyha­zainak képviselői vettek részt, és a kis­pesti és pestszenterzsébeti baptista énekkar szolgált.

ŐSZI k o n f e r e n c i á k A DIAKÓNIA JEGYÉBEN

A hagyományos Diakóniai EvangeJ1' zációs Konferencia Gyenesdiáson volt,

110

amelynek mottója „A hit is halott cse­lekedetek nélkül” volt. A témában való elmélyedést Keveházi László ny. lelkész bibliatanulmány-sorozata szol­gálta, valamint Keveháziné Czégényi Klára lelkész reggeli áhítatai. Ifj. Ken­dek György diakóniai szolgálatunk ki­hívásáról és lehetőségéről szólt. Az Or­szágos Diakóniai Konferencia Pilis- csabán volt, amelyre a szeretetintézmé- nyek vezetői, az egyházmegyék espere­sei és diakóniai előadói voltak hivata­losak. D. Szebik Imre, a diakóniai szolgálatot felügyelő püspök a diakó­niai szolgálat társadalmi bázisáról, dr. Frenkl Róbert országos felügyelő pedig a képzésről és önképzésről, vala­mint az intézmények és gyülekezetek kapcsolatáról szólt.

ÚJ GYÜLEKEZETI HÁZ VANYARCON

Vanyarcon egy egyházi tulajdonért kapott kártalanításból, valamint az Országos Egyház támogatásából új gyülekezeti hitéleti centrum épült. Ok­tóber 29-én avatta fel D. Szebik Imre püspök Kalácska Béla esperes és Sán­dor Frigyes helyi lelkész segédletével. Az ünnepségen többek között Tá- borszky László esperes, Schulz Jenő ny. lelkész, Marton Tamás ifj. titkár és Hugyecz Jánosné polgármester kö­szöntötte a gyülekezetét.

ÚJABBe g y h á z i t ö r v é n y

A Magyarországi Evangélikus Egy­ház Zsinata 1995. november 4—5-én tartotta 19. ülésszakán elfogadta „Az eSyház. jogalkotásáról ’ ’ szóló törvényt.

HATVANÉVES A BUDAFOKI TEMPLOM

A Budafoki Gyülekezet október utolsó és november első napjaiban em­lékezett templomának 60 éves szolgála­tára. Az első alkalommal Rőzse István, a gyülekezet volt lelkésze hirdette az igét, majd dr. Fabiny Tibor professzor tartott előadást. A gyülekezet megláto­gatta templomépítő lelkészének, Petro- vics Pálnak sírját a Farkasréti temető­ben, a hálaadó istentiszteleten pedig D. Szebik Imre püspök szolgált.

TÓTKOMLÓSIJUBILEUM

November 8-án adott hálát Istennek a Tótkomlósi Gyülekezet 200 éves templomáért. A magyar és szlovák nyelvű ünnepi istentisztelet liturgiáját a város szülötte, Michal Hudák, Liptosvko-Ostravski esperes végezte, Isten igéjét magyar nyelven D. dr. Har­mati Béla püspök, szlovák nyelven a vendég esperes végezte, a záró oltári szolgálat liturgiájához Gyekiczky Já­nos helyi lelkész is csatlakozott. Az ün­nepi közgyűlésen a templom történetét a helyi lelkész ismertette, majd számo­sán köszöntötték a jubiláló gyülekeze­tét, Pintér János és Táborszky László esperesek és dr. Thomas Drobena, a Zion Synod amerikai szlovák nyelvű egyházi lap szerkesztője.

BACH-HÉTVÉGEBUDAPESTEN

A Magyar Bach Társaság rendezésé­ben Bach Klavierübung műve került előadásra Budapesten a Deák téri templomban négy egymást követő es­tén november 9—12. között Horváth

111

Anikó, Péteri Judit és Dobozy Borbála csemballón, Herbert Wulf pedig orgo­nán játszott.

LELKÉSZAVATÁSNovember 12-én a gyóni templom­

ban diakónus lelkésszé avatta D. dr. Harmati Béla püspök Koczorné Heine- mann Ildikót.

NEMZETKÖZIKONFERENCIA

SOLTVADKERTENEgyházunk Gusztáv Adolf Segély­

egyesületének a meghívására november 10—12. között Soltvadkerten találkoz­tak az európai protestáns egyházak Gusztáv Adolf egyesületeinek és a né­metországi Luther Márton Szövetség küldöttei. A megnyitó istentiszteleten D. dr. Harmati Béla püspök hirdette Is­ten igéjét és köszöntötte a vendégeket. A konferencián beszámolók hangzot­tak el a segélyszervezetek diakóniai munkájáról, s a különböző egyházak helyzetéről is. A tanácskozások ered­ményeképpen megalakult az Európai Diaszpóra Munka, és a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat közös kezdeményezése, melynek célja, hogy korunk kihivá- saira jobb együttműködéssel válaszol­janak és a megbékélést munkálják a különböző országokban, különböző népek között. Megválasztották e közös szervezet vezetőit is. Elnöknek dr. Karl-Christoph Eptinget, a németor­szági Gusztáv Adolf Egyesület elnökét, elnökhelyettesnek pedig Bohuslav No- vakot, a Cseh Testvérek Egyházából. A konferencia zavartalan munkáját a soltvadkeri és környező gyülekezetek vendégszeretete és Káposzta Lajos es­peres odaadó szervező munkája bizto­sította.

JÓTÉKONYSÁGIKONCERT

Budapesten a fasori templomban november 25-én jótékonysági koncert volt neves művészek közreműködésé­vel. A hangverseny előtt a művészek ál­tal felajánlott képekből nyílt kiállítás az Evangélikus Gimnázium díszter­mében.

MEGÁLLAPODÁSMEGHOSSZABBÍTÁSAA Magyarországi Evangélikus Egy­

ház és a Bajor Evangélikus Egyház no­vember 28-án újabb öt évre meg­hosszabbította az 1992-ben kötött testvéregyházi szerződést, melyet a két egyház közötti testvéri kapcsolatok gyakorlására és szabályozására kö­töttek.

IMAHÁZAVATÁSA Kemenesmihályfai Gyülekezet

visszakapott régi iskolaépületében az önkormányzat támogatásával és a hí­vek áldozatvállalásával imaházat léte­sített. Az új köntösbe öltözött létesít­mény gyülekezeti rendezvények, bibliaórák és a konfirmációi oktatás célját szolgálja. Az új imaházat D. Sze- bik Imre püspök avatta fel és adta át rendeltetésének november 25-én.

AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS KÖZGYŰLÉSEA Magyarországi Egyházak Ökume­

nikus Tanácsa december 4-én tartotta közgyűlését Budapesten, az Evangéli­kus Gimnázium dísztérmében. A köz­gyűlés nyilatkozatot fogadott el a szlo­vákiai nyelvtörvénnyel és a jugo­szláviai—boszniai békemegállapodás­sal kapcsolatban. Kidolgozta az Öku­

112

menikus Tanács jövő évi programját, és három éves időszakra újra válasz­totta elnökét, D. dr. Harmati Béla evangélikus püspököt.

ORSZÁGOS EGYHÁZI KÖZGYŰLÉS

A Magyarországi Evangélikus Egy­ház közgyűlését december 9-én tartotta Budapesten, a Fasori Gyülekezet temp­lomában, és az Evangélikus Gimná­zium dísztermében. A közgyűlésen részt vettek a Bajor Evangélikus Egy­ház küldöttei a testvéregyházi megálla­podás meghosszabbítása alkalmából.

ZENÉS ÁHÍTAT OROSZLÁNYBAN

A gyülekezet ének- és zenekara de­cember 9-én Hándel Messiás című mű­vének I. (karácsonyi) részét adta elő Milán Zoltánná vezényletével. Igét hir­detett D. Szebik Imre püspök.

ŐRSÉGVÁLTÁSNYUGAT-BÉKÉSBEN

Az egyházmegye több, mint egy évti­zeden át szolgáló esperese, Pintér Já­nos nyugalomba vonult. Elelyébe az egyházmegye gyülekezetei Ribár János orosházi igazgató-lelkészt választották esperessé, és Benkő Pált megerősítették egyházmegyei felügyelői tisztségében.

új esperest D. dr. Harmati Béta püs­pök december 16-án iktatta be hivata­lába az orosházi templomban.

KARÁCSONYIORATÓRIUM

December 17-én a Budapest-Deák téri templomban Bach Karácsonyi ora­tóriumát adták elő Pászthy Júlia, Ta­kács Tamara, Marosvári Péter, Ber- czelly István énekművészek, Trajtler Gábor orgonaművész, és a Lutheránia énekkarának és szimfonikus zenekará­nak (vezényelt Kamp Salamon) közre­működésével.

KARÁCSONYISEGÉLYAKCIÓ

A Magyar Ökumenikus Szeretet­szolgálat karácsony előtt 4752 tartós élelmiszercsomagot, és ugyanennyi egészségügyi csomagot szállított a Vaj­daságba a krajinai menekültek megse­gítésére.

ÚJ FOLYÓIRATAz 1993-ban megszűnt Diakónia

című folyóirat helyébe karácsony előtt „Credo Evangélikus Műhely” címmel új evangélikus folyóirat indult útjára. A szerkesztőbizottság elnöke dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, tisz­teletbeli elnöke Veöreös Imre ny. lel­kész, felős szerkesztője Bárdossy György szociológus, olvasó szerkesz­tője Bánki Júlia nyelvész.

113

1996

TÖRTÉNELMI NAP CSEPREGEN

Január 6-án ökumenikus istentiszte­leten és közös ünnepségen emlékeztek Csepreg város 375 évvel ezelőtti feldú- lására, valamint a tragikus körülmé­nyek között elhunyt 1223 evangélikus testvérünkre. Az emlékező istentiszte­leten a csepregi Szent Miklós római ka­tolikus templomban az egyházak veze­tői szolgáltak: Angelo Acerbi érsek, apostoli nuncius a pápa nevében volt jelen, dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, dr. Pápay Lajos győri megyés püspök, D. dr. Harmati Béla evangélikus püs­pök, a Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsának elnöke, IX Szebik Imre az Északi Evangélikus Egyházke­rület püspöke, dr. Márkus Mihály du­nántúli református püspök. A liturgiá­ban szolgált még jankovits Béla győr—soproni evangélikus esperes, Fa- talin Helga bük—szakonyi evangélikus lelkész és Berkes Gyula csepregi plébá­nos. A délutáni programon Keveházi László történész-lelkészünk „Mi tör­tént 375 éve Csepregen?”, dr. Polgár Marianna, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola tanára pedig „Cuius régió, eius religio” címmel tartott előadást. A tragikus eseményre való emlékezést a kiengesztelődés és a megbékélés szel­leme hatott át.

ÖRÖMÜNNEPALBERTIN

Az Alberti Gyülekezet a szeretetott­honban új konyhát létesített, amely a gyülekezet összes létesítményének ellá­

tására, háromszáz adag elkészítésére alkalmas. Az ünnepélyes átadás szol­gálatát D. dr. Harmati Béla püspök vé­gezte. A gyülekezet örömünnepén szá­mos vendég között jelen volt dr. Frenkl Róbert országos felügyelő és ifj. Ken­dek György, a Diakóniai Osztály ügy­vivő lelkésze.

EVANGÉLIKUSGYÓGYSZER­ALAPÍTVÁNY

Egyházunk elnöksége a gyülekeze­tek és egyháztagok támogatásával létre hozta az Evangélikus Gyógyszeralapít­ványt. Az alapítvány célja olyan gyüle­kezeti tagok támogatása, akik anyagi­lag nem képesek a gyógykezelésükhöz szükséges gyógyszereket kiváltani, il­letve megvásárolni.

HARMATI PÜSPÖK GENFBEN

D. dr. Harmati Béla püspök a Luthe­ránus Világszövetség meghívására, ja­nuár 15—21. között Genfbe látogatott, hogy a genfi központ munkatársaival és az Európai Egyházak képviselővel elkészítsék a Budapesten 1996. decem­ber 9—12-re összehívott Evangélikus Püspöki Konferenciát.

ü j e g y h á z i t ö r v é n y

A Magyarországi Evangélikus Egy­ház Zsinata február 23—24-én tartót 21. ülésszakán elfogadta az ,,Egyhaz' zenei szolgálatról” szóló törvényt-

114

ÖKUMENIKUS IMAHÉTGyülekezeteink ebben az évben is

megtartották az ökumenikus imahetet. A megnyitó istentisztelet Budapesten, a Magyar Ortodox Egyház Petőfi téri templomában volt, amelyen D. dr. Harmati Béla püspök, a Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Tanácsá­nak elnöke és dr. Ladocsi Gáspár ró­mai katolikus tábori püspök prédikált. Az imahét alkalmait a legtöbb helyen a római katolikus gyülekezetekkel együtt tartották meg az Ökumenikus Tanács­hoz tartozó tagegyházak.

SZLOVÁKIAILÁTOGATÁS

Február 10—13. között D. dr. Har­mati Béla püspök és Táborszky László

békéscsabai esperes a Szlovákiai Evan­gélikus Egyház meghívására Po­zsonyba látogatott. Tárgyalásokat folytattak dr. Julius Filo püspök­elnökkel és az egyház vezető munka­társaival. Vasárnap a püspök a pozso­nyi magyar istentiszteleten prédikált, Táborszky esperes pedig szlovák isten­tiszteleten szolgált. Meglátogatták Fel- sőszeliben a megnyitás előtt álló új sze­retetotthont, a Teológiai Fakultást és más egyházi intézményeket. Fogadta őket dr. Ján Sloboda, a Szlovák Parla­ment Vallásügyi Bizottságának elnöke. A szlovák egyház vezetőivel szándék- nyilatkozatot írtak alá a két egyház együttműködéséről, a teológiai okta­tás, az iskolai oktatás és a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák gyülekezetek életének segítéséről és egymás kölcsönös segítéséről az öku­menikus kapcsolatok terén.

A két egyház küldöttei a tárgyalóasztal mellett

115

Harmati püspök prédikál a pozsonyi Kistemplomban

ÚJ TEMPLOM ÉPÜL A BALATON PARTJÁNFebruár 17-én Balatonfüreden új

templom alapkövét helyezte el D. Sze- bik Imre püspök betegsége miatt meg­bízásából Varga György, a Veszprémi Egyházmegye esperese. Az építendő templomot ifj. Benczúr László, Ybl- díjas építész tervezte.

LUTHER HALÁLÁNAK 450. ÉVFORDULÓJA

Február 18-án Luther Márton halá­lának 450. évfordulóját méltóképpen ünnepelte meg egyházunk. A televízió ünnepi istentiszteletet közvetített a bu­davári templomból dr. Hafenscher Ká­roly c. teológiai tanár igehirdetésével. Délután a Teológiai Akadémia kertjé­ben ünnepélyesen megkoszorúzták Luther Márton szobrát, majd a Zuglói

Gyülekezet templomában tartott ün­nepi megemlékezésen D. dr. Harmati Béla püspök „Vissza Lutherhez”, dr. Fabiny Tibor professzor pedig „Luther öröksége” címmel tartott előadást. Az ünnepély keretében Fodor Ildikó és Mesterházy Tamás teológiai hallgatók versmondással, a Teológiai Akadémia énekkara Csorba István karnagy ve­zényletével énekkari számokkal, Finta Gergely orgonaművész orgonasza­mokkal szolgált.

PRŐHLE PROFESSZOR85 ÉVES

Bensőséges családi ünnepség kerete­ben köszöntötték február 20-án a Teo­lógiai Akadémián D. dr. Prőhle Károly professzort 85. születésnapján. Népes család gyűlt össze, mert az Akadémia professzorain és hallgatóin kívül D. dr. Harmati Béla püspök az Országos Egyház köszöntését hozta, és számos

116

tanítványa jött el a köszöntésre. Dr. Reuss András rektor, a volt tanítvány, élményekben gazdag visszaemlékezés­sel köszöntötte volt tanárát. Harmati püspök üdvözlő szavaiban Prőhle Ká­roly közegyházi működését méltatta. Születésnapi ajándékként nyújtották át az ünnepeknek azt a tanulmánykö­tetet, amely 28 volt tanítvány tudomá­nyos dolgozatát foglalja egybe „Tanít­ványok” cím alatt.

ORSZÁGOSEVANGÉLIKUS

DIÁKTALÁLKOZÓMárcius első hétvégén a Kecskemét

nielletti Nyárlőrincen, az Emmaus Házban tartották meg országos talál­kozójukat az evangélikus egyetemisták ?? főiskolások. A találkozó mottója a Hegyi Beszédnek ez a mondata volt: „Ti vagytok a fö ld sója.” Harmincötén Jöttek el Győrtől Szegedig, Debrecen- t0* Pécsig. Ismerkedés és bibliatanul- many után Béres Tamás debreceni lel­

kész a főtémáról tartott előadást. Pángyánszky Ágnes egyetemi lelkész pedig a namíbiai viszonyokat ismer­tette, ahol nemrég járt a Lutheránus Világszövetség meghívására. Játékos szellemi és fizikai vetélkedő tette szí­nessé a találkozót, amely közös úrva­csoravétellel zárult.

ÖKUMENIKUS TEOLÓGIAI BIZOTTSÁGI

ÜLÉSMárcius 11-én Budapesten az Északi

Evangélikus Egyházkerület épületében ülésezett az Ökumenikus Tanács 17 fős Teológiai Bizottsága. A Bizottság ki­értékelte az 1996. évi ökumenikus ima­hét és az első ízben megjelent közös imafüzet tapasztalatait. Áttekintették a református, evangélikus és katolikus házasságkötési liturgia tervezeteit, el­határozták az elmúlt évtizedek jelentő­sebb ökumenikus dokumentumainak egy kötetben való megjelentetését, tár­gyaltak az 1997-ben Grazban megren­dezésre kerülő II. Európai Ökumeni­kus Nagygyűlés közös előkészületeiről, amelynek témája: A megbékélés, mint Isten ajándéka és az új élet forrása.

NÉPFŐISKOLAARNÓTON

Az Arnóti Evangélikus Gyülekezet hét héten át heti egy alkalommal öku­menikus vallásismereti tanfolyamot szervezett. A tanfolyamon ilyen témák szerepeltek: Béres Tamás debreceni lel­kész: Luther Márton; Tóth Alajos ró­mai katolikus lelkész, minorita tarto­mányfőnök: A szentek és a szerzetesi élet; Molnár Béla ny. tanár: Arnót helytörténete; Figeczki Balázs görög katolikus esperes: A görög katolikus egyház története; Vámosi Katalin egye­

117

i

temi hallgató: A Biblia művészettörté­neti jelentősége.

KITÜNTETÉSDr. Andorka Rudolf akadémikus, a

Közgazdaságtudományi Egyetem rek­torát, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának világi elnökét a március 15-i nemzeti ünnepünkön a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád „Széchenyi-díjjal” tüntette ki. Ebből az alkalomból riportot adott az Evangélikus Életben, amelyben többek között így vallott: „Szociológiai érdek­lődésemben kezdettől fogva irányított evangélikus voltom ... A szabadság elve, és embertársaink szeretete. Ez a két gondolat biztosan szerepet játszott abban, hogy szociológus lettem, és ez megérezhető munkámon is.”

PAPNÉKCSENDESNAPJA

Március 23-án tartották a lelkészfe­leségek országos csendesnapját Buda­

pesten, a Deák téri Evangélikus Gim­názium dísztermében, melynek össze­foglaló címe ez volt: „Ki vagyok én? Értékeinek és mértékeink.” A bajor testvéregyház két papnéja tartott elő­adást: Frau Kleefeld „Szolgálat és ön­megvalósítás”, Frau Win tér „Konflik­tusfeloldó mószerek” címmel. Dr. Pálhegyi Ferenc, a Gyógypedagógiai Főiskola professzora pedig „Akinek sok adatott” címmel szólt. A bevezető áhítatot Vári Krisztina segédlelkész, az úrvacsorái szolgálatot pedig Smidé- liuszné Drobina Erzsébet végezte. Bár a bajor előadásokból kitűnt, hogy ott egy kicsit más a szituáció, mint ná­lunk, mégis sok hasznos gondolatot kaptak a magyar lelkészfeleségek prob­lémáik megoldására és szolgálatuk végzésére.

CSIZMAZIA SÁNDOR 70 ÉVES

Meghitt házi ünnepség keretében kö­szöntötték a Sarepta Budai Szeretetott­honban Csizmazia Sándor lelkészt, az intézmény igazgatóját 70. születésnap­ján. Korábban Nyíregyházán lett mára szeretetszolgálat munkása, ahol az Élim Egészségügyi Gyermekotthont vezette. 1986-tól a Budai Szeretetottho­nok vezetője. Egyházunk vezetősége megköszönte eddig végzett szolgálatát és kívánta Isten áldását, egészséget és erőt további szolgálatához.

TEOLÓGIAI HALLGATÓK PASSIÓJATeológiai Akadémiánk hallgató'

böjt utolsó hetében és nagyhéten két csoportban is szolgáltak Krisztus Urunk szenvedésének megelevenítese- vel a gyülekezetekben. A negyedik év­folyamos hallgatók csoportja Buda­

118

pest-Cinkotán és Erdély tizenegy templomában, a harmadik évfolyamos hallgatók pedig Budapest Deák téren, a veszprémi egyházmegye tizennyolc templomában és a Vajdaságban három magyar gyülekezetben szolgáltak Zász- kaliczky Pál, a Teológus Otthon igaz­gatójának vezetésével.

SOPRONILÍCEUMI

DIÁKSZÖVETSÉGAz iskola megújult Diákszövetsége

június elején tartja szokásos évi köz­gyűlését. Ekkor vannak az iskolában az osztálytalálkozók is. A, Diákszövet­ség messzi földről is hazahívja és vonzza növendékeit. Segíti a tanuló­kat, megemlékezik az iskola tanárairól és tanulóiról, őrzi az iskola evangélikus egyházi és nemzeti hagyományait. A Diákszövetség fontos feladatának te­kinti az iskola államosított időszaká­ban végzett tanulók diákszövetségi be­vonását. Kocsis István, az Ev. Líceum tanára színesen megírta a 75 éves Lí­ceumi Diákszövetség történetét. A cím is vallomás: „Kötődés az Alma Ma­terhez”.

RENDEZVÉNYSOROZATKŐBÁNYÁN

A Kőbányai Gyülekezet a honfogla­lás 1100. évfordulója alkalmából ren­dezvénysorozatot szervezett. A rendez­vények történeti háttere az őshazától Szent Istvánig terjedt. Előadássorozat­ban elemezték a honfoglalás történe­tét, kiállítást rendeztek a kor tárgyai­ból, s ezekből emlékalbumot is készí­tettek, a Kápolna Színpadon kulturális Programokat szerveztek, a gyermekek számára Lapozó címmel munkafüzetet készítettek, s a kerületi önkormányzat­

tal együtt részt vettek a „Hét Vezér Li­get” kialakításában, és látogatást tet­tek Ópusztaszeren. A rendezvényso­rozat védnökei Bánffy György színmű­vész, György István kerületi polgár- mester és D. dr. Harmati Béla püspök voltak.

JÁNOS PASSIÓ BUDAPESTEN

ÉS MISKOLCONA Lutheránia ebben az évben is elő­

adta Bach János Passióját, virágvasár­nap és nagyszombaton a Deák téri templomban, nagyszerdán pedig Mis­kolcon a Minorita templomban. Köz­reműködtek: Jani Gabriella, Németh Judit, Marosvári Péter, Berczelly Ist­ván, Moldvay József, Holló Csaba énekesek, Trajtler Gábor orgonamű­vész, valamint a Lutheránia ének- és szimfonikus zenekara Kamp Salamon vezényletével.

ÚJ EGYHÁZI KÖNYVESBOLT

Budapesten a Deák téri Gyülekezet épületében megnyílt a Huszár Gál nyomdászreformátorról elnevezett Pa­pír- és Könyvesbolt. Az ünnepélyes megnyitó és megáldó szolgálatot a kül­földön tartózkodó D. dr. Harmati Béla püspök távollétében D. Szebik Imre püspök végezte.

EVANGÉLIUM MAGYAR NYELVEN

VENEZUELÁBANBízik László pestújhelyi lelkész pá­

lyázat útján meghívásra Caracasba utazott, hogy három éven át magyar nyelven szolgáljon a nem kis létszámú evangélikus gyülekezetben.

119

EGYHÁZI VEZETŐK TÁRGYALÁSA

A MINISZTERELNÖKKELA történelmi egyházak vezetői talál­

koztak a Parlamentben Horn Gyula miniszterelnökkel. A miniszterelnök bejelentette, hogy az egyházak a visz- szakért ingatlanokat 2001-ig kapják vissza, a pénzbeni kárpótlást pedig 2011-ig rendezi az állam. Az egyházak­kal való kapcsolattartásra a Miniszter- elnöki Hivatalon belül egy kollégium alakult Platthy Iván címzetes államtit­kár vezetésével. A megbeszélésen egy­házunkat D. dr. Harmati Béla püspök,

dr. Frenkl Róbert országos felügyelő és Szemerei Zoltán pénzügyi osztályve­zető képviselte.

ORDASS-EMLÉKTÁBLAA bonyhádi Petőfi Sándor Evangéli­

kus Gimnáziumban március 20-án a helyi egyházközség, a gimnázium és Nemzetközi Ordass Alapítvány emlék­táblát helyezett el, arra emlékezve, hogy a mártír püspök 1912—1919 kö­zött a gimnázium tanulója volt. Az emlékbeszédet D. Terray László norvé­gjai evangélikus lelkész, a Nemzetközi Ordass Alapítvány titkára, neves Ordass-kutató tartotta.

MAGYAREVANGÉLIKUS CSALÁD

A KÜLMISSZIÓBANA Bajor Evangélikus Egyház és a

Magyarországi Evangélikus Egyház a

partnerkapcsolat keretében dr. Bálint Zoltánt — családjával együtt — a Pá­pua és Új-Guinea-i Evangélikus Egy­házba küldte, hogy ott a Lutheránus Fejlesztési Szolgálat keretében mér­nökként tevékenykedjék. Virágvasár­napján a nyíregyházi templomban tar­

1 2 0

tott ünnepi istentiszteleten D. Szebik Imre püspök és Gernot Fuggmann ba­jor lelkész hivatalosan kibocsátotta a Bálint családot a missziói szolgálatba.

NYÍLT NAP ÉS DISPUTA A TEOLÓGIÁN

A teológia és a lelkészi szolgálat iránt érdeklődő fiatalok részére már­cius 27-én nyílt nap volt a Teológiai Akadémián. A nyílt nap keretében ke­rült sor dr. Hausmann Jutta ószövet­ségi és dr. Cserháti Sándor újszövetségi professzor nyilvános disputájára arról a témáról, hogy „Van-e lepel az Ószö­vetség olvasóinak szemén?”

*

KICSINY GYÜLEKEZET NAGY ÖRÖME

A tengelici kis gyülekezet április 13-án ünnepelte temploma felszentelé­sének 60. évfordulóját. A kis gyüleke­zet nagy örömében részt vett IX dr. Harmati Béla püspök, Lehel Ferenc, a gyülekezet ny. lelkésze családjával együtt, Krahling Dániel esperes, Ten- gelic németországi trippstadti testvér­gyülekezete Wolfgang Jockers lelkészé­vel az élen, Fiiller Mihály helyi diakónus lelkész és számosán a kör­nyékbeli gyülekezetek hívei közül.

e m l é k e z é s á g f a l v á n

Április 14-én ünnepre virradt a Sop­ron melletti Ágfalva község belföldi és külföldi vendégserege. A német ajkú lakosság 50 évvel ezelőtti embertelen kitelepítésének emlékezésére gyűlt össze sok-sok emlékező közelről és tá­volról. Isten igéjét dr. Pusztay László, a gyülekezet akkori lelkésze hirdette nemet nyelven. A megemlékezésen reszt vett Kuncze Gábor belügyminisz­ter is, aki istentisztelet után felavatta a

templom előtti téren az évfordulóra ké­szült emlékművet.

PEDAGÓGUSOKKONFERENCIÁJA

A Fasori Gimnázium adott otthont április 20-án az evangélikus gimnáziu­mok tanárai részére rendezett I. Orszá­gos Konferenciának. A konferenciát D. dr. Harmati Béla püspök nyitotta meg, majd Gellért Kis Gábor, az országgyű­lés Emberjogi Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának elnöke köszöntötte. Dr. Gyapay Gábor az 1000 éves magyar is­kolaügyre, benne az evangélikus ok­tatás hagyományaira emlékeztetett. Dóba László, az Eötvös Gimnázium igazgatója, a 246 gimnáziumot tömö­rítő Gimnáziumok Országos Szövetsé­gének elnöke a gimnáziumok jelenéről és jövőjéről szólt. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő egyházunk iskola- politikájának prioritásairól tartott elő­adást. A konferencián jelen voltak a református és római katolikus iskola- fenntartó egyházak, valamint az izrae­lita közösség képviselői is. A konferen­cia D. Szebik Imre püspök igehirdeté­sével ért véget.

TÓTKOMLÓS 250 ÉVES JUBILEUMATótkomlós város és az evangélikus

gyülekezet 250 éves fennállására emlé­kezett április 24-én. A hálaadó ünnepi istentisztelet szolgálatát D. dr. Harmati Béla püspök és Iván Osusky, a Szlovák Evangélikus Egyház Nyugati Egyház- kerületének püspöke végezte. Az ün­nepi közgyűlésen a gyülekezet történe­tét Gyekiczky János helyi lelkész ismertette. Az ünnepség keretében em­léktáblát helyeztek el a templom falán Szarkóczy János lelkész, Mravik Péter tanító, valamint a 80 alapító evangéli­kus család emlékére. Istentisztelet után

121

a város főterén leplezték le Wallaszky Pál Tótkomlóson 1769—1780-ig szol­gált tudós evangélikus lelkész szobrát, melyet a Szlovák Nemzeti Tanács nevé­ben Miroslav Keller adott át Juhász Pál polgármesternek. Az ünnepségen szól­tak még dr. Éva Mitrova szlovák nagy­követ és Ida Rapaicova, a Szlovák Par­lament Emberjogi Bizottságának tagja. Jelen volt még a szlovák külügy­minisztérium képviseletében Járt Ho- vorka és Helena Lakosova. A Magyar Művelődésügyi és Közoktatási Minisz­térium nevében Inkei Péter államtitkár beszélt. Délután, a város megemlékező ülésén jelen volt és beszélt Göncz Ár­pád köztársasági elnök, valamint a te­rület képviselője, Vastagh Pál igazság­ügyi miniszter.

A TEOLÓGIA ÉNEKKARA

SOPRONBANÁprilis 27-én a Teológiai Akadémia

énekkara Sopronba látogatott Zászka- liczky Pál otthonigazgató, Csorba Ist­ván karnagy és Finta Gergely orgona­művész kíséretében. A líceum ősi épülete, valamint a kollégium megláto­gatása után a vendégek hangversenyt adtak a templomban. Bach, Schütz, Mozart, Gárdonyi Zoltán és Bárdos Lajos műveit szólaltatták meg. Az ige­hirdetést az otthonigazgató tartotta.

NEMZETKÖZISZEMINÁRIUM

GYENESDIÁSONAz európai kisebbségi evangélikus

egyházak kommunikációs szervezete (KALME) április 29. és május 2. kö­zött Gyenesdiáson szemináriumot tar­

tott, melyen hat középkelet-európai or­szágból érkezett egyházi folyóirat- és lapszerkesztők cserélték ki tapasztala­taikat. A szeminárium előadója Jibbo Poppen Hollandiából érkezett. A meg­beszéléseken ilyen kérdések szerepel­tek: Mi a feladata a gyülekezeti lap­nak? Milyen lehetőségek és buktatók állnak fenn a szerkesztéssel kapcsolat­ban? Hogyan lehet elindítani egy ilyen kiadványt? Milyen legyen a lap megje­lenése és kik finanszírozzák?

BÉCSI JUBILEUMMájus 29. és június 1. között Teoló­

giai Akadémiánk négy tanára, dr. Reuss András, dr. Muntag Andor, dr. Hausmann Jutta és dr. Fabiny Ti­bor a bécsi egyetem meghívására részt vettek az ottani teológiai oktatás meg­indulásának 175. évordulójának jubi­leumán. Az ünnepség keretében tudo­mányos ülésszak foglalkozott a kelet-, közép-európai teológiai fakultások ter­vezett összefogásának lehetőségével és várható feladataival.

ÖKUMENIKUSTEMPLOMSZENTELÉSNagykeresztúrnak, a Luciáivá szom­

szédságában lévő nógrád megyei falu­nak mindössze 280 lakója van, ebből mintegy 50 evangélikus. Önkormány­zati segítséggel a volt tsz irodából 72 ülőhelyes ökumenikus templomot léte­sítettek. A templomot május 1-jen szentelték fel Gruber Géza római kato­likus és Kalácska Béla evangélikus es­peresek szolgálatával. Segítőik voltak Szabó János plébános és Megyaszai László evangélikus lelkész. A csinos kis templom létesítése szép példája az egy­házak és önkormányzat ökumenikus összefogásának.

122

HARMATI PÜSPÖK 60 ÉVES

D. dr. Harmati Béla, a Déli Egyház- kerület püspöke, az Országos Közgyű­lés elnöke április 23-án töltötte be 60. életévét. A születésnapját ünneplő püs­pököt hivatalában köszöntötték az Or­szágos Egyház és a Déli Egyházkerület

vezetői, valamint munkatársai a Deák téri gyülekezetből és a központi hivata­lokból. Ebből az alkalomból Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke nemzetközileg is elismert egyházi és teológiai munkásságáért „a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Ke­resztje” kitüntetést adományozta az ünnepeknek az Országházban április 26-án.

ÖT ÉV MUNKÁJA MÉRLEGEN

műknek adtak kifejezést, hogy Ma­gyarországon a szeretetszolgálat öku­menikus összefogással folyik.

A Magyar Ökumenikus Szeretet­szolgálat április 25-én tartotta közgyű­lését, amelyen az alapitó és pártoló ta­gok képviselői mellett részt vettek a Szeretetszolgálat munkáját támogató Nemzetközi Védnökség vezetői is, a né­metországi evangélikus egyházi segély- szervezettől Hanspeter Petersen osz­tályvezető, valamint a dán egyházi segélyszervezettől Jörgen Thomsen. A közgyűlés nem csak az elmúlt esz­tendő, hanem az elmúlt öt év munkáját ts értékelte. A külföldi résztvevők örö-

ISKOLATÖRTÉNETIKIÁLLÍTÁS

Az ezeréves iskola hazai rendezvé­nyeinek sorát egyházunk is gyarapí­totta, amikor az Evangélikus Múzeum rendezésében április 28-án D. dr. Har­mati Béla püspök megnyitotta azt a ki­állítást, amely a történelmi Magyaror­szágon valaha működött és ma is működő evangélikus iskoláit mutatta be. Nagyszámú érdeklődő töltötte meg

123

az Akadémia nagytermét, ahol a nyitó­ünnepségen a teológusok kórusa is sze­repelt, majd dr. Reuss András rektor szólt arról, hogy az iskolatörténeti ki­állítást azért vállalta az Akadémia, mert hosszú ideig ez az egy intézmény jelentette iskoláink folyamatosságát. Az ünnepség után a kiállítást dr. Fa- biny Tibor professzor, a kiállítás ren­dezője mutatta be.

ÖKUMENIKUSSZAVALÓVERSENY

Április 27—28-án már negyedik al­kalommal rendezte meg a nyíregyházi evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium az ökumenikus szavalóversenyt. Elő­ször érkeztek fiatalok a kárpátaljai Be­regszászról, az ottani Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumból. A szavalóver­seny megrendezését anyagilag is támo­gatta a Bessenyei Társaság. A 17 iskola 34 versmondója az értékes jutalom­

könyvek mellett emléklappal és gazdag élménnyel térhetett haza.

EMLÉKEZÉSMEZŐBERÉNYBEN

Május 3—5. között Mezőberényben az I. kerületi Evangélikus Egyházköz­ség, a Német Kisebbségi Önkormány­zat és a Német Hagyományápoló Egye­sület közös rendezésében emlékeztek meg a helyi németek kitelepítésének 50. évfordulójáról. A háromnapos megemlékezésen — amelyen a német testvérváros küldöttsége mellett több kitelepített testvér is részt vett — volt templomi hangverseny, kirándulás a szarvasi Arborétumba, a gyomai gyü­lekezetbe és német kulturális összejö­vetel. A megemlékezés úrvacsorái is­tentisztelettel zárult, amelyen Hart- mud Soland német vendéglelkész es Bácskai Károly helyi lelkész szolgált-

1 2 4

CANTATE VASÁRNAP CSEPELEN

Cantate vasárnapján a csepeli gyüle­kezetben zenés istentisztelet volt Ko­vács Márta, Csorba István és Bencze Gábor szolgálatával. Igét hirdetett Le- hoczky Endre helyi lelkész. A délutáni orgonazenés áhítaton Gáncs Aladár lelkész-orgonaművész orgonáit és dr. Hafenscher Károly ny. lelkész prédi­kált.

NEMESKÉRI NAPA hagyományos Nemeskéri Napot

május 18-án tartották a nemeskéri mű­emléktemplomban. Az istentisztelet szolgálatát D. Szebik Imre püspök vé­gezte. Utána Benczúr László építész a templom építészeti értékeit ismertette. A délutáni ünnepélyen Luther Márton halálának 450. évfordulójáról Keve- házi László ny. lelkész, teológiai elő­adó emlékezett meg, dr. Fabiny Tibor teológiai tanár pedig a honfoglalás 1100 éves évfordulóját értékelte.

AHOL KINŐTTÉKAZ ISTENTISZTELETI

HELYETEz a ritka helyzet állott elő Kiskun­

halason, ahol a gyülekezet kinőtte az eddig használt imatermet. Ezért kellett a lelkészlakásból egy szobányival meg­nagyobbítani. Az átadásra D. dr. Har­mati Béla püspök jött el a kis gyüleke­zetbe. Részt vett a gyülekezet örömé­ben Bachát István ny. lelkész, aki a gyülekezet egykori pásztora volt. Ugyanerről tanúskodtak Honti Irén­nek a jelenleg szolgáló diakónus lel­késznek szavai is.

GYAKORLAT INTÉZET LÉTESÜLT

A TEOLÓGIÁNTeológiai Akadémiánk Egyetemi

Tanácsa Gyakorlati Intézetet létesített. Az intézet feladata: 1. Segítségnyújtás ahhoz, hogy a hittantanár-képzés a mostani kísérleti szakaszból megnyug-

tató mederbe jusson. 2. A lelkészkép­zés hatodik gyakorlati évének megszer­vezése. 3. Az Intézet munkáját a Gyakorlati Tanszékkel együttműködve végzi. Az intézet vezetésére Szabó né Mátrai Marianna kapott megbízást.

SEGÉLYSZERVEZETEKKÖZGYŰLÉSE

A Magyar Ökumenikus Szeretet­szolgálat meghívására május 20—22. között Budapesten tartotta évi közgyű­lését az Európai Protestáns Segélyszer­vezetek Szövetsége. A brüsszeli székhe­lyű szövetségnek a középkelet-európai térségben egyetlen tagja a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat. A köz­gyűlés értékelte a segélyszervezetek munkáját és megtervezte a jövő évi fel­adatokat. Napirenden szerepelt Ma­gyarországnak az Európai Közösség­hez való csatlakozásának a kérdése, amely a nem kormányzati szervezetek tevékenységét is érinti. A közgyűlésen szó volt a Magyar Ökumenikus Szere­tetszolgálat csecsenföldi és dagesztáni segélyezési szolgálatáról is. A közgyű­lést meglátogatta és köszöntötte D. dr. Harmati Béla püspök, a Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Tanácsá­nak elnöke.

TÍZÉVES A TESTVÉRI SZÓ

Május 18-án a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében tartott összejövetelen emlékeztek arról, hogy 10 évvel ezelőtt szerkesztette meg és írta alá 19 egyházi személy a „Testvéri Szó a Magyarországi Evangélikus Egyház minden tagjához” című iratot. Az összejövetelen megemlékeztek az irat keletkezési körülményeiről, majd 10 éves útjáról. A délutáni előre tekintő előadással kapcsolatban megbeszélték

egyházunk megújulására irányuló jövő feladatokat is. A megbeszélésen jelen volt D. dr. Harmati Béla püspök és hig­gadt hozzászólásával értékelte az el­hangzottakat.

ORSZÁGOS KÖRZETI LELKÉSZ­

KONFERENCIÁKMájus és június hó folyamán négy

országos körzeti lelkészi munkaközös­ségi konferenciát tartottak lelkészeink. Május 4-én Székesfehérvárott a fejér- komáromi, a pesti, a budai, a vasi, a veszprémi és a győr-soproni egyházme­gyék, május 11-én Orosházán a kelet­békési, a nyugat-békési, a bács-kis- kuni, a a pest megyei, a csongrád— szolnoki, június 1-jén Miskolcon a borsod-abaűj-zemplén, a nógrádi, a hajdú—szabolcsi, június 8-án konyhá­don pedig a tolna—baranyai és Somogy—zalai egyházmegyék lelkészei gyűltek egybe. A konferenciákra a fel­ügyelők, az egyházmegyei, egyházke­rületi és országos tisztségviselők és zsi­nati tagok is hivatalosak voltak. Min­den konferencián két azonos téma sze­repelt: 1. Luther ökumenikus jelentő­sége a 2000. év küszöbén. 2. Egyhá­zunk jövőjének spirituális és gazdasági kérdései.

TEMPLOMSZENTELÉSDUNAÚJVÁROSBAN

Az ötvenes évek elején a pentelei fennsíkon új város épült. Sztálinváros- nak nevezték el. Az első szocialista város volt. Ebben a városban nem volt helye Istennek. Templom nélküli városnak nevezték. A katolikusoknak volt ugyan templomuk a pentelei ré­szén és a reformátusoknak egy másfel

126

szobányi imatermük, amelyben olykor az evangélikusok is összegyűltek isten- tiszteletre. 1956 után megváltozott ugyan a város neve, Dunaújváros lett, de a tiltó és kirekesztő körülmények változatlanok maradtak. A 80-as évek­ben vásároltak az evangélikusok is egy parsztházat, azzal a tervvel, hogy le­bontják és a telken kis imaházat építe­nek. Isten azonban másképp tervezett. A rendszerváltozás után az önkor­mányzat nagyon szép helyen értékes telket adományozott az egyházközség­nek, csupán azt kérték, hogy az épülő templom legyen alkalmas komolyzenei hangversenyek tartására. Az alapkövet 1993. december 4-én tették le. 1996. május 25-én, pünkösd szombatján D. dr. Harmati Béla püspök, Káposzta Lajos esperes és Reisch György helyi lelkész segédletével fel is szentelte a Nagy Tamás építész által tervezett és a gyülekezet példamutató áldozatkészsé­gével, valamint a bajor testvéregyház támogatásával felépült templomot.

SCHOLZ LÁSZLÓ 85 ÉVES

Május 29-én töltötte be D. Scholz László ny. lelkész 85. életévét. Tizen­nyolc évig a Budapest-zuglói Gyüleke-

127

zetben szolgált, ahonnan kényszerből kellett távoznia. 1959-től a Hatvani Gyülekezet lelkésze volt nyugdíjba me­neteléig. Az évfordulón hálás tanítvá­nyai és munkatársai szeretettel álltak be a köszöntők sorába. Egyházunk ve­zetői levélben köszöntötték őt.

ÉRTELMISÉGI KÖRÖK TALÁLKOZÓJA

A budapesti Deák téri Evangélikus Gimnázium díszterme adott otthont a budapesti evangélikus értelmiségi kö­rök találkozókjának június 1-jén. Az Evangélikus Értelmiségi Műhely (Deák tér), a Keresztyén Értelmiségi Kör (Budahegyvidék), a Magyar Lu­theránus Értelmiségiek Társasága (Bu­dafok), az Egyetemi és Főiskolai Gyü­lekezet, valamint a Credo Evangélikus Műhely folyóirat szerkesztőgárdája vett részt az összejövetelen. Takács Jó­zsef budahegyvidéki lelkész áhítata után sor került a fő téma bevezető elő­adásaira. Dr. Sólyom Jenő egyházke­rületi felügyelő és Szabóné Mátrai Marianna vezették be a fő témát: Feladataink egyházunkban és társadal­munkban. Az élénk megbeszélés sum­mája e mondatban foglalható össze: Látnunk kell egymást, többször kell ta­lálkoznunk! Az együttlét Zászkaliczky Péter Deák téri lelkész áhítatával zá­rult.

BACH-HÉT A DEÁK TÉREN

A Budapest Deák téri Gyülekezet ez évben is megrendezte június 3-tól 9-ig a Budapesti Bach-Hetet. Schemelli gyűj­temény, orgonaest (Elekes Zsuzsa), ka­maraest (oboaversenyek), csemballóest (Horváth Anikó), szonátaest (fuvola, cselló, hegedű és csemballó), orgonaest (Király Csaba) és kantátaest szerepelt a

hét műsorán neves művészek közremű­ködésével.

MAGYAR—OSZTRÁK LELKÉSZ­

KONFERENCIAJúnius 3—5. között Budapesten a

Fasori Gimnázium dísztermében a Bu­dai és Pesti Egyházmegyék lelkészei­nek, valamint 25 osztrák lelkész részvé­telével lelkészkonferencia volt. Igen izgalmas témát beszéltek meg: A mo­dern ember megszólíthatósága a nagy­városban.

TANÉVZÁRÓ A TEOLÓGIÁN

Teológiai Akadémiánk június 21-én tartotta hagyományos tanévzáró ünne­pélyét a Budapest-zuglói Gyülekezet templomában. A bevezető istentiszte­let igehirdetését dr. Cserháti Sándor professzor tartotta. Dr. Reuss András rektor jelentésében arról szólt, hogy a tanévben 10 főállású, 3 részfoglalko­zású és 19 óraadó működött közre a ke­reken 130 nappali és 70 levelező hall­gató képzésében. 13 lelkészjelölt tett sikeres záróvizsgát, hárman kaptak hit­tantanári oklevelet a nappali tagoza­ton, a hitoktatói levelező tagozaton pe­dig 47-en végeztek. A lelkészjelöltek nevében Gregersen Lábossá György, a levelező hitoktatók nevében pedig Woschitz Nóra mondott köszönetét. Az ünnepi ülés hagyományos része volt, amikor az 50 éve végzetteket (Rokkon Lajos, Garami Lajos, Hor­váth József és dr. Selmeczi János), va­lamint a 60 éve végzetteket (Mátis Ist­ván, Nagy Tibor, Tóth Sándor és Zámolyi Gyula) köszöntötte a rektor. Nevükben dr. Selmeczi János mondott köszönetét és emlékezett a szolgálat­ban megtett útjukra.

128

HAMBURGI KÓRUS MAGYARORSZÁGON

A Hamburg-Harvestehude-i Szent János kórus június 21—30. között Ma­gyarországon járt és három budapesti és a soproni gyülekezetben szolgált. A kórus két különböző programmal érke­zett, egy capella műsorral, amelyben a zenetörténet minden korszakából sze­repeltek alkotások, és a Missa popu- láris-szal, amely nem más, mint egy dzsessz mise, amit a kórus vezetője, Claus Bantzer komponált.

IMAHÁZ FELAVATÁSARétság kis város Nógrád megyében a

főforgalmi 2-es út mentén. Maroknyi evangélikus leánygyülekezetének eddig nem volt istentiszteleti helye. Régi isko­láját most a törvény alapján vissza­kapta, s a gyülekezet azonnal kész is

volt a tervvel: imaházat alkaítanak ki az épületben. A főút mentén állő épü­let ízléses külsővel, és funkciójának megfelelő belső berendezéssel el is ké­szült. Az új imaházat június 22-én D. Szebik Imre püspök szentelte fel Ka­lácska Béla esperes és Németh Zoltán bánki lelkész segédletével.

KÉT ÚJEGYHÁZI TÖRVÉNY

Egyházunk Zsinata a június 28— 30-án tartott 22. ülésszakán elfogadta „Az egyház háztartásáról” és „Az egyházi Sajtószolgálatról” szóló tör­vényt.

LELKÉSZAVATÁSD. dr. Harmati Béla püspök június

30-án a Budapest Deák téri templom­ban lelkésszé avatta Andorka Eszter és Kelemen Péter lelkészjelölteket.

129

MAGYAR—FINN—ÉSZT LELKÉSZ­

KONFERENCIAJúnius 24. és július 1. között hazánk

fővárosa volt a három testvérnép lelké­szei találkozásának helyszíne. A szá­mos hazai lelkész mellett Finnország­ból 29, Észtországból 5, Erdélyből pedig 7 evangélikus lelkész vett részt a konferencián. A finn delegációt Mati Sihvonen és Kalevi Toiviainen püspö­kök vezették. A delegáció tagjai között többen is voltak, akik korábban ösz­töndíjasként jártak nálunk és jól be­szélnek magyarul is. Az észt küldöttsé­get Kuno Paula érsek, az erdélyieket pedig Mózes Árpád püspök vezette. Az egész konferenciát a Fasori Gimná­zium fogadta be falai közé, de kulturá­lis műsor volt a Deák téri Gimnázium­ban, valamint időt fordítottak arra is, hogy városnézés keretében minél töb­bet tudjunk megmutatni a főváros kul­turális és művészeti értékeiből is. A konferencia fő témája a szabadság és identitás kérdése volt, de célja volt a ta-

Megnyitó istentisztelet a Fasori templomban

lálkozónak az is, hogy a résztvevők egymást közelebbről megismerjék. A háromnapos konferencia után magyar gyülekezetekbe látogattak a külföldi lelkészek.

Összeállította: Dr. Selmeczi János

A konferencia elnökei

1 3 0

r

„ELETEM IDEJE KEZEDBEN VAN!”

Elhunyt lelkésztársainkra emlékezünk. Felidézzük alakjukat, életpályájukat néhány adattal és megköszönjük őket Istennek, az Egyház Urának, akik szőlős­kertjébe hívta el őket, s aki határt szabott munkájuknak. Hazatérésük rendjében gondolunk reájuk.

CSEPREGI ZSUZSANNA (1949—1995)A sárszentlőrinci papi családi otthonból indult élete és fiatalon, 46 évesen

búcsúztak tőle szerettei, tisztelői, hívei az ottani temetőben. Igaz pásztori lelkület- tel szolgált rövidre szabott életében bárhova is került. A középnemzedék egyik legértékesebb egyéniségét láttuk benne, sokat várva tőle. Mint segédlelkész Oros­házán, majd az Ökumenikus Tanács irodáján, Szegeden és Makón szolgált. Ösz­töndíjasként Erlangenben és Stuttgartban képezte tovább magát. Hazajőve, a me- zőberényi német ajkú gyülekezet hívta meg lelkészül. ígéretes életét akkor súlyos betegség támadta meg, mely életútját az utóbbi tíz évben meghatározta. Sokak aggódó imádsága vette körül, míg a nehéz műtétből felgyógyult. A szerteágazó gyülekezeti munkát az újra induló Fébé Diakonissza Egyesületi lelkészséggel kel­lett felváltania. Közben pedig hitoktatott a Budapest-Fasori Evangélikus Gimná­ziumban. Az elmúlt évben kiújult betegsége azonban váratlanul gyorsan megtörte erejét. Halála nagy veszteség egész egyházunknak. Túrmezei Erzsébet szavaival: •Atsuhanó sugár volt!”

ID. SZABÓ LAJOS (1910—1995)Szakonyban született, a soproni evangélikus líceumban érettségizett, s

1933-ban kitűnően végezte el teológiai tanulmányait a Hittudományi Karon. Kapi “éla püspök avatta lelkésszé Győrött, majd szombathelyi segédlelkészség közben németországi ösztöndíjon volt 1935-ben. Parókus lelkészként szolgált hosszú éve- kl8 Kissomlyón, majd Kőszeg városában. Több cikluson át a vasi egyházmegye esperese. 1981-ben nyugalomba vonult és Szombathelyre költözött, de kisegítő

131

szolgálatot továbbra is készséggel végzett, míg egészsége engedte. Szűkszavú em­bernek ismertük, aki szerette a csendet és ugyanígy az embereket. Értékes gondo­latokkal teli, komoly igehirdetéseivel tanította-vezette a rábízottakat. Tartalmas írásaival segítette lelkésztársait az egyházi lapjaink révén. Jól felkészült teológus­ként elismert tekintély volt a lelkészi karban. 1995 szeptemberében hunyt el várat­lanul és október 6-án temették Szombathelyen a Jáki úti temetőben.

BUCHALA ÖDÖN (1911—1995)A felvidéki Leibnicen született német ajkú családban. A késmárki evangélikus lí­ceumban érettségizett és Pozsonyban végezte a teológiát 1934-ben. Segédlelkész volt Lőcsén, Szolnokon, azután 1941-től Iglón parókus. A második világháború vihara a felvidéki németséggel együtt menekülésre késztette, s így került Sátoralja­újhelyre. Lelkészi oklevelét csak 1951-ben tudta honosítani sok viszontagság után, s így szolgálhatott Nyíregyházán, Sámsonházán, Fancsalon, Tokajban, Sajó- kazán. 1982-ben ment nyugdíjba. Az ötvenes években már többször meghurcol­ták, börtönt is szenvedett, sőt 1961-ben a csehszlovák hatóságok háborús bűnös­ként ítélték el — mint később kiderült — alaptalanul. Három év múlva szabadult csak. Több nyelven beszélt, s ebbeli tudását kamatoztatta. Hányatott életét 1995. október 22-én fejezte be.

DR. MALYA JÁNOS (1915—1995)Tótkomlóson látta meg a napvilágot. A békéscsabai evangélikus gimnázium

tanulójaként érettségizett, és a soproni teológiai karon folytatott tanulmányokat, amelyeket 1939-ben családi okok miatt félbe kellett szakítania. Két évvel később a kecskeméti Ref. Jogakadémiára iratkozott be és a kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust, államtudományi diplomát pedig 1950-ben a szegedi egyetemen. Éveken át mint könyvelő, belső ellenőr, revizor dolgozott különböző szövetkeze­teknél. 1978-ban súlyos betegség és műtét közben Isten megőrző kegyelmét megta­pasztalta, úgy döntött, hogy az 1939-ben kényszerűségből elmaradt teológiai vizs­gáit leteszi, s így négy évtized után szigorlatozott, s avatták lelkésszé. A kecskeméti gyülekezetben, valamint szlovák nyelvtudását használva a mezőbere- nyi gyülekezetben szolgált. 1991-ben prédikáció közben lett rosszul, kórházba ke­rült. Hosszas, fájdalmakkal járó betegség után 1995 novemberében hunyt el. Szü­lőhelyén temették.

BARÁTH JÓZSEF (1910—1995)Szakonyi kisparaszti családból származott. Ö is a soproni líceum diákja volt,

majd az Erzsébet Tudomány Egyetem Soproni Hittudományi Karán végezte el tanulmányait. Győrben avatta lelkésszé Kapi Béla püspök 1933 decemberében. Közel két évtized során több helyen volt segédlelkész: Körmenden, a szlovák Ko­máromban és Kőszegen. Őriszentpéteren missziós lelkészként szolgált a vendek között, még Szlovéniában is volt káplán, míg Celldömölkre ki nem nevezték ál­lami hitoktatónak. 1951-ben lett Uraiújfalu papja, előbb az esperes mellett, majd

132

1956-tól önálló lelkészként. Hűséggel végezte feladatát az egyre nehezedő politi­kai helyzet miatt fogyatkozó gyülekezetben, s gondozta a filiákat. 1983-ban ment nyugdíjba. Két évre rá elveszítette feleségét, 1995 tavaszán egyetlen fiát is. Megár- vultan költözött a gyenesdiási otthonba, de 7 nap múlva Isten váratlanul haza­hívta. Volt gyülekezetében temették.

BOJTOS SÁNDOR (1913—1995)A győri bencés gimnázium kitűnő tanulójaként érettségizett, s került a sop­

roni teológiára. 1935-ben őt is Kapi Béla püspök avatta lelkésszé. Dunántúlról azonban Salgótarjánba került segédlelkésznek, aztán Fancsalon és Sajókazán lett parókus. Szíve azonban visszahúzta szülővárosába, ahol előbb inkább vállalt újra segédlelkészi beosztást. Nemsokára másodlelkészi, sőt igazgató-lelkészi megbíza­tással becsülték meg értékes munkálkodását. 1948—1974-ig szolgált Győrött, len­dületesen látogatva a családokat, házi bibliaórákat tartva a legnehezebb eszten­dők során is. Az ÁEH intézkedésére már 60 éves korában nyugdíjazta az egyházvezetőség. Több nyelven beszélő, szépirodalmi stílussal író, jeles igehirdető volt, aki az értelemhez tudott szólni. Jó barátja jellemzése szerint: „Rendhagyó pap, de rendkívüli gazdag élet. És tanulságos is!” (Veöreös Imre) Ezzel lett szegé­nyebb Bojtos Sándor halálakor egyházunk.

HALASY ENDRE (1928—1995)Csongrád—Szolnok egyházmegye esperese, szentesi és tiszaföldvári lelkész­

társunk 67 éves korában távozott el közülünk. Szegeden született köztisztviselői családban, s kereskedelmi szakközépiskolában érettségizett 1947-ben. Egy katoli­kus plébános biztatására végezte el a teológiát. Az ország legkülönbözőbb helyein volt segédlelkész. 1954-ben Komádiba választották meg parókusnak. Itt 18 évig állhatatosan szolgált nehéz körülmények között. 1971-ben került Szentesre, ahon­nét gondozta a pásztor nélkül maradt szomszéd gyülekezeteket is. Az egyházme­gye esperessé választotta 1991-ben. A megtiszteltetés mellett nehéz terhet vett ezzel magára. Még 1990-ben egy napon veszítette el édesanyját és feleségét. Őt magát súlyos betegség támadta meg. Sokat nélkülözött, megpróbált szervezete nem tu­dott megbirkózni vele. A feltámadás reménységében temették a szentesi teme­tőben.

FÁBRY ISTVÁN (1925—1996)Nyíregyházán született, ahol az Evangélikus Gimnáziumban, majd a soproni

Hittudományi Karon végezte tanulmányait kitűnő eredménnyel. Először a dél­szabolcsi misszió szórványmunkáját végezte, magát nem kímélve. Egészségét alá­ásta a sok gyaloglás, kerékpározás a tanyai utakon. Szlovák nyelvtudása révén ezután Kondorosra került, ahol szétszóródott nyájat kellett összegyűjtenie, majd Mezőberényben szolgált 19 éven át. Romló egészsége azonban már 1980-ban, fia­talon megálljt parancsolt neki. Rokkantsági nyugdíjba kényszerülve, Pécelre köl­töztek, ahol felesége lett a gyülekezet kántora, ő pedig erejéhez képest segített, ahol tudott. Legutoljára az Evangélikus Rádiómisszió műsorában hangzott el ige­hirdetése 1995 tavaszán. Aztán Isten csendben lezárta a leszűkült, kereszthordozó

133

életet. Kevés emberi elismerés juthatott osztályrészül neki, de hisszük: Isten ke­gyelme számára is elég!

SZTEHLÓ MÁTYÁS (1925—1996)Eperjesen született, Aranyhidán nőtt fel és Kassán érettségizett a második vi­

lágháború utolsó évében. Sopronban végezte a teológiát és 1948 szeptemberében a Deák téri templomban Szabó József dunáninneni püspök avatta lelkésszé. Se­gédlelkészként szolgált Fábiánsebestyénben, majd Békéscsabán lett vallástanár. A hitoktatói státuszok megszűnésével Szabó püspök átvette kerületébe, és így 1951-ben Balassagyarmaton, majd Salgótarjánban újra segédlelkész lett, míg 1953-ban a sámsonházi gyülekezet hívta meg parókusnak. A kicsi gyülekezetben családja fenntartásáért mellékállást kellett vállalnia, míg 1977-ben Bükre nem ke­rült. Szorgos pedantériával gondozta a rábízottakat, s még nyugdíjasán is szol­gált, hogy zavartalan legyen a lelkészi munka utódja megérkezéséig. Súlyos műté­ten esett keresztül, s megfáradt szíve akkor dobbant utoljára, mikor szerettei betegágya körül énekelték: „Hadd menjek Istenem ...” kedves énekét.

TÓTH KÁROLY (1911—1996)Csendes, szerény megemlékezés adta hírül egyházi újságunkban az idős kort

megért nyugdíjas pilisi lelkésztestvér halálának hírét. De ilyen volt ő egész életé­ben. Nagy létszámú évfolyamban 1935-ben végzett a teológián, csendes szerény­séggel. Segédlelkész-évek után a battonyai evangélikusok pásztora lett. Szorgosan gondozta a kicsiny nyájat és a nagy kiterjedésű szórványt itt és később Makón is. Amikor a pilisi gyülekezet meghívta lelkészéül, csendes alázattal vette magára a lelkipásztorolás minden örömét és gondját. Az itt töltött évtizedek a legnehezebb korszakát jelentették a pártállami egyházpolitika alatt küzdő egyházunknak. Csak csendes nyugodtságának, higgadt bölcsességének volt köszönhető, hogy megállta helyét, megőrizte a gyülekezet elevenségét 1980-ban történt nyugalomba vonulásáig. Albertirsára telepedett át, s itt élte utolsó éveit, Temetése 1996. április 25-én volt a pilisi temetőben, ahol ez az ige hangzott: „Nékem az élet Krisztus, a meg ha lás nyereség!”

GRÜNYALSZKY KÁROLY (1912—1996)Tóth Károly évfolyamtársa volt a soproni teológián. Markáns, határozott

egyéniség. Kitűnően végzett, céltudatos és célratörő. Segédlelkészi éveit Mezőbe- rényben és Budapesten töltötte. Németországban járt ösztöndíjasként és ott ma­radt munkásgondozó lelkészként egy esztendeig. Hazatérve, a fasori gimnázium vallástanára lett, majd a budapesti egyházmegye missziói lelkésze. 1948-ban a jó­zsefvárosi lelkészkör szervezésére kapott megbízást, s az önállósítást is ő vezette. Hallatlan energiával tudott dolgozni, szervező-irányító képessége itt mutatkozott meg igazán. Harminc esztendőt töltött el ebben a gyülekezetben. Több istentiszte­leti helyet alakított ki kerületében, sőt szeretetotthont is létesített. Pedig közben több esztendőn át az egyetemes főtitkári állást is betöltötte. A Központi Alap lét­rehozása az ő érdeme. 1979-ben ment nyugdíjba, s akkor készítette el nagyszerű egyháztörténeti tankönyvét. Élete utolsó éveiben többféle betegséggel küzködött, míg 1996. május 3-án Isten hazahívta szolgáját.

134

Isten kezében van sorsunk. Ö ajándékozza az életet, és Ő szabja ki annak ha­tárát. Holnapunk az Ö kezében van, ugyanúgy mint a tegnap és a jelen. Reá bíz­zuk hát magunkat! Elköltözött szolgatársainkat és azokat a lelkészfeleségeket, akik, míg lehetett, hűséggel szolgáltak, s akiket az elmúlt hónapokban a Teremtő hazahívott: Gálát Györgyné Rómer Ilona, dr. Pusztay Lászlóné Balikó Gabriella és Zámolyi Gyuláné Nagy Etelka testvéreinkre gondolunk és emlékezünk. Áldjuk érettük is az Urat, mert jó tudni: „Életem ideje kezedben van!”

Új szolgálati helyemen maga a főnök igyekezett munkakörömben tájékoz­tatni.

Sor került a kerület egyházi épületére is. Mutatott egy terjedelmes, sárga tég­lás, több emeletes épületet. Bejáratánál rövid időre megálltunk szótlanul. Majd így szólt: „Ez az Irgalom Háza”. Mintha megilletődés rezdült volna szavában: „Sok-sok béna, magatehetetlen, haldokló beteg otthona. Olyan betegeké, akik már nem reménykedhetnek, hogy valaha is kijönnek kapuján.”

Az Irgalom Házát sohasem láthattam belülről, de mindig elfogultsággal gondoltam erre az épületre és lakóira. Az irgalom bibliai tartalma kapcsolódott gondolataimhoz. Itt irgalom és könyörület van naponta.

Az Irgalom Háza a múlt század végén San Marco hercegi házaspár alapítvá­nya, és 1951-ig ápoltak, gondoztak gyógyíthatatlan betegeket benne.

A gyógyíthatatlan betegekről gondoskodás nemcsak a mi századunk fel­adata. Minden nemzedék számára és minden helyen a föld kerekén megtaláljuk e különös gondoskodást. Fontos, hogy megismerkedjünk az áldozatokat is vál­laló, mindvégig gondoskodó szeretettel. Egyik legrégibb emlékünk: a IV. század­ban egy római asszony megnyitotta házát a hajléktalan, szenvedő betegek és hal­doklók előtt, hogy a keresztyén irgalom parancsát így teljesítse. Azóta is sok név­telen és nevezetes helyen biztosítottak, sokszor saját otthonaikban is, a rászoru­lóknak befogadást, ápolást.

1042-ben építették fel a Johannita lovagrend kórházát, amelyet Hospitium- nak neveztek. A latin szó vendégfogadót és egyben vendégszeretetet is jelent. Hal­dokló betegeket vettek gondozásba és orvosokat is alkalmaztak erre a szolgálatra. Franciaországban 1842-ben Lyonban nyílt meg az apácák hospicuma. A XIX. században nyiltak meg Európa-szerte a hospitíumok, Írországban, Angliában és másutt is.

A statisztika szerint Európában 20 államban, a többi földrészen 19 államban találunk ma is hospicokat.

Bencze Imre

Hospic-tiszteletadás az életnek

135

Magyarországon is működnek hospicok. A hospicok szolgálni akarnak az embereknek, támogatást, gondozást nyújtanak azoknak, akik gyógyíthatatlan betegségük végső szakaszában vannak. Nekik biztosítanak hátralévő életidejükre teljes és fájdalommentes, emberhez méltó életet. Éreztetik a beteggel és családjá­val egymáshoz való kapcsolatukat.

A hospicok, akár különálló ápolási egységek, akár kórházi osztályok, vagy alapítványok, az emberi élet utolsó szakaszában, haláluk előtt, mindvégig a bete­gekért szolgálnak. A beteg nehéz időszakában középpontba kerül a halál realitása és a halálra felkészülés. Korunk embere nem szívesen szól és hall a halál kérdései­ről. Állíthatjuk, hogy a halál-téma a mai társadalomban tabu. A hospiciumok magukra vállalják nemcsak magát a témát, hanem haldokló embertársaikat sze­mély szerint is. Abban az időpontban állnak szolgálatba, amikor a kórházak és a legtöbb orvos is megszakítja munkáját a beteggel. Amikor az orvos, mestersége szabályai szerint, nem találja értelmét további gyógyító beavatkozásra. Ezen a ponton lép a betegágyhoz a hospic munkatársa a kérdéssel: Mit tehetünk még a betegért? Haldokló embertársunk ágya mellett állva, vele beszélgetésbe kezdve, elsősorban szorongását és félelmeit ismerhetjük meg. Emellett fájdalmairól bizo­nyosodhatunk meg. Természetesen a beteg személyiségéhez mérten és állapotához képest tájékoztatja segítségére kész embertársát, a hospic munkatársát. Aki segí­teni akar embertársán, annak meg kell erősítenie saját lelkét a beteg állapotában leginkább kínzó erők felismerésére. Mindenekelőtt szembe kell néznie a halál valóságával, s nem szabad elfojtania azt. Néha meggyőződhetik arról, hogy hal­dokló embertársának ismeretei előbbre járnak az övéinél. Luther világosan beszél erről egyik iratában. „Sem szenvedés, sem szorongás és halál nem győzhető le tü­relmetlenséggel, meneküléssel és vigaszért futkosással. Egyedül csak azzal, hogy az ember szilárdan megáll, s aztán bátran lép a halál elé. Igaz a közmondás: aki fé l a pokoltól, az oda kerül. így áll a dolog a halállal is. A ki fé l a haláltól, azt el­nyeli a halál örökre. A ki pedig a szenvedéstől fél, azt legyőzi a szenvedés. A féle­lemtől semmi jó t nem várhatunk. Ezért legyünk szabadok és bátrak minden dol­gunkban és álljunk meg szilárdan.”

A beteg embertárs félelmének eloszlatása rendkívül nehéz szolgálat. Nem is képes mindenki teljesíteni. A hospic munkatársi közössége egyenként és együtte­sen törekszik, hogy alkalmas legyen testileg és lelkileg is. Ápolók, orvosok, lelké­szek, pszichológusok speciális tanfolyamokon vesznek részt, hogy minél jobban megismerhessék a beteg állapotát és minél mélyrehatóbban tudjanak a félelem el­len küzdeni.

A beteget szorongásain és félelmein kívül sokféle fájdalom is gyötri. A fájda­lom enyhítése, csökkentése vagy megszüntetése orvosi feladat. Rendelkezésükre állnak a különböző fájdalomcsökkentő szerek és azok kombinációi. A fájdalom csökkentése mégsem pusztán a kémiai szerek adagolásától függ. A fájdalmak okát a lélek oldaláról is meg kell közelítenünk, ha eredményt szeretnénk elérni. A beteggel való törődés, pontos megfigyelése és a vele való beszélgetés megtörheti a fájdalmak erejét. A beteg útja könnyebbé válhat, ha Isten igéjének üzenetét szi­vébe fogadja: „Utolsó ellenségként a halál eltöröltetik” (lKor 15,26).

A „beteg az első”, írja egy hospic munkatárs. A beteghez kapcsolódik — leg­több esetben — a család, rokonok, barátok köre. A hospic munkatársai betegü­kön keresztül őket is megismerhetik. Alkalmas körülmények között bevonják őket is önkéntes vállalkozásuk szerint az ápolás szolgálatába. Látogatásuk alkalmával

136

betegük mellett segíthetnek, részt vállalva abból a szolgálatból, amely betegük körül hetente hét napon át és naponta 24 órán át folyik. Lehetséges azonban az is — a beteg állapotától függően —, hogy ismét otthonába kerül. Ilyen esetekben is segítséget nyújthat a hospic. Házi ápolási munkát vállalhat, tanácsot, ápolás­hoz szükséges eszközöket adhat. így lehet teljessé a hospic szolgálata, ha ezt is vállalni tudja.

Hazánkban két-három hospic alapítványi és egyesületi formában működik. Súlyos betegek serege várja a hospichálózat további kiépítését. S ott állhat a csa­lád mellett a gyász nehéz óráiban is a vigasztalás erejével a „gyászmunka” idején.

Az egyik alapítvány bemutatkozó ismertetője lelkesítő módon így szól meg­valósítandó feladatairól:

„A gyógyíthatatlan betegek szeretetteljes ellátása, gondozása: Életük utolsó periódusának szenvedésmentessé, értelmessé, széppé tétele.”

„Felkészítés a végső út méltóságteljes megtételére, a hitben való hazatérésre.”„A család támogatása a gyász időszakában.”„Áldozatkész szakszemélyzet és önkéntes segítők szakmai és lelki felkészí­

tése.”

Muncz Frigyes

137

SZÉPÍRÁSOK

Mikszáth KálmánKisnemesi család volt Mikszáth Jánosé, bár tulajdonképpen csak nagyobb

birtoka és tekintélye különböztette meg a családfőt a falubeliektől. Kocsmáros- ként és mészárosként kereste kenyerét a Nógrád megyei Szklabonyán. Kálmán egy hideg, téli napon, 1847 január 16-án látta meg a napvilágot. Gyermek- és ifjúko­rának élménykincse kiapadhatatlan forrásul szolgált irodalmi munkájához egész életén át. Felvidéki protestáns gimnáziumokban, Rimaszombaton és Selmecen végezte el az iskolát — nem különösebben jó bizonyítvánnyal. Érettségi után 1866-ban Pestre került, ahol jogot tanult. Több lapban is megjelentek költészeti kísérletei, többek között a Szabad Egyházban, az Igazmondóban, az Ország- Világban. Novellákat, tárcákat, verseket közölt — több-kevesebb sikerrel. Négy év elteltével — apja befolyásának köszönhetően — Mauks Mátyás főszolgabíróhoz szegődött esküdtnek. Ez a szerencsésnek tűnő fordulat megpecsételte Mikszáth sorsát. Beleszeretett ugyanis pártfogója lányába, Ilonába. Vonzalma nem maradt viszonzatlan, a gyermeke jövője és anyagi biztonsága miatt aggódó apa azonban minden erejével tiltakozott a házasság ellen. Kénytelenek voltak hát titokban meg­esküdni. Pedig talán okosabb lett volna a lányát a magyar írók szegénységétől féltő apósra hallgatni. ..

Bár Pesten a Magyar Néplapnál kapott szerkesztői állást, munkájáért kapott fizetése azonban a nagy nehezen elhelyezett novellákért, cikkekért járó honorári­ummal együtt is édeskevésnek bizonyult a megélhetéshez. Hiába adott ki két kö­tetnyi elbeszélést a saját költségén, a várva várt siker csak nem érkezett meg. A nagy szerelem pedig, ahogy ez lenni szokott, a sok gond és baj között nem marad­hatott a régi. Mauks Ilona beteg lett és mivel nem volt más választása — hazauta­zott a szülői házba. Mikszáth — bár most már csak önmagát kellett fenntartania — csődbejutott. Pesti lakásának bérét sem tudta kifizetni, házigazdája még a bú­torait is elárvereztette. Kétségbeesése kimondhatatlan volt. Nem volt képes meg-, illetve eltartania azt, akit szeretett, művészi ambícióit sem pártfogolta senki sem. Nem tudott és nem is akart lemondani az álmairól. Feleségét pedig nem szerette volna ismét magával rántani a nyomorba. így — fájó szívvel bár — tisztes, jól fi­zető állás elfogadása helyett az irodalmat választotta és válást ajánlott...

138

A mélypontról a Szegedi Napló szerkesztőjének meghívása mozdította el. Két és fél év alatt, amíg teljesen átadta magát a vidéki városi életnek, rengeteg ta­pasztalatot szerzett: ellenzéki érzelmeit szabadon kimutathatta cikkeiben, részt vett a társasági eseményekben. 1880 végén tért vissza Pestre, a Pesti Naplóhoz, majd a rákövetkező évben végre megtörtént az, amire oly régen vágyott: A tót atyafiak és a Jó palócok című köteteivel egycsapásra híres és elismert Íróvá vált. Zöld utat kapott egy olyan életbe, amilyent mindig is szeretett volna. A Kisfaludy Társaság, majd az Akadémia, sőt az Országgyűlés képviselői testületének tagja lett. Ennyi szakmai siker már bőven elég volt a boldoguláshoz: bátran állhatott ismét volt apósa elé, hogy immáron másodízben megkérje Ilona kezét. 1882 telén tartották a második kézfogót.

A Tót atyafiak és a Jó palócok nem véletlenül repítették írójukat a parnasz- szus csúcsára, ezek Mikszáth talán legtökéletesebb novellái. Középpontjukban a parasztokkal, ám művészi célja nem a naturalista ábrázolás, hanem egy-egy sors­fordulat bemutatása. Alakjai tiszták, mentesek a többi társadalmi réteg álságos- ságától. Minden írásában az emberi lélek a főszereplő.

A felvidéki parasztok mellett Mikszáth bemutatja a felvidéki polgárokat is. Kicsit félbolondok, különcök, mintha önmagukban nem lennének elég érdeke­sek, mintha nem lennének elég méltóságteljesek ahhoz, hogy máskülönben felfi­gyeljenek rájuk. Regényeiben még egy társadalmi osztály megtalálható: az elsze­gényedett, erkölcsi normák nélküli, pusztán a külsőségeket szem előtt tartó és a látszatra figyelő dzsentriké és vármegyei uraságoké... Ez a világ tragikomikus. Szereplői álomvilágban és hazugságok között élnek, de Mikszáth velük érez és megbocsátja minden ballépésüket. A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényé­ben sem foglal állást, nem ítéli el, amikor az egész vármegye nemessége összeeskü­szik, hogy egy gazdag iparos lányát egy dzsentri fiú kezére játssza. Nem tör pálcát felettük akkor sem, amikor a lány élete miattuk tönkremegy.

Jellemző még Mikszáth regényeire a romantikus, mesés elemek használata — ami különös varázst visz eléjük — és az anekdotázásra való hajlam. Éppen ez utóbbi tulajdonsága a titka stílusművészetének, minden mondatában — bármiről is szóljon a mű — jelen van. Érezhetően, szinte kézzelfoghatóan részt vesz a cse­lekményben, mesél — nekünk személyesen. Legismertebb munkái többek között a Szent Péter esernyője, A Beszterce ostroma, A fekete gyémántok, a Különös há­zasság és a Fekete város, és még számtalan novellás- és elbeszéléskötet, regény és tárcagyűjtemény.

Negyvenéves írói pályafutását 1910-ben köszöntötték nagy ünnepségek kere­tében. Családja, rokonai, kollégái gyűltek össze e kerek évfordulón. Talán nem ártott volna babonásabbnak lennie, ahogy regényeiben oly sokan. A nagy vendég­ség után ugyanis nem sokkal az országszerte elismert és megbecsült író, hatvanhá­rom éves korában elhunyt. Egyénisége, szelleme, utánozhatatlan stílusa azonban mindmáig velünk él — hozzánk beszél, nekünk mesél, rólunk, az emberi lélekről szól minden sorában...

Pannonhegyi Katalin

139

M IK S Z Á T H K Á L M Á N :

Két major regényeD iz a szegény Gyuri odavan. Ott fekszik a bundán az eszterhaj alatt, már félig

J D a síré. Sápadt arcán kerek piros foltok vannak, Szent Mihály lovának a kan­tárkarikái. A z ínye is, akár a rózsa.

— Rossz jel! — mondják az ápoló asszonyok, kik ilyenkor tele vannak szó­val, tanáccsal. — Itt van ni. A z apák haragja átokká nőtt meg a gyerekeken. Sze­relem lesz az oka, ha meghal... Hanem valami nagy öröm még tán segíthetne.

A z öreg juhász is azt gondolja.— Ide hallgass, valamit gondoltam, Gyuri... Megteszem a kedvedért. Nem

bánom, megteszem. Megalázom magam a Fekete major juhásza előtt. Tudhattam-e, hogy olyan nagyon szereted Boriskát? Gyereknek néztelek, észre sem vettem... nem akartam észrevenni. No, de most már ne búsulj, nem ellenzem tovább, megkérem a kezét.

A z aszkóros legény arcán mosoly jelent meg, gyönge, bágyadt. Fejét föl­emeli, s félkönyökre dől az ócska bundán. A z is új volt valaha és virágos...

— Még ma. Ugye, még ma, édesapám?— Mihelyt a nyájat kihajtom az Ordasba, ott rábízom addig a bojtárra, míg

én elszaladok a Fekete majorba.A beteg hálás szemeket vet az öregre, s elmélázva kérdi:— Mikor kerül kend vissza, apámuram?— Naplemente táján... valamivel előbb, mint egyébkor.— Nehéz lesz kivárni! — sóhajtott a fiú. — Hanem egyre kérem: van a Bo-

riska apjának négy csengője... ösmerem a hangjukat... ha jó l végezte a dolgot, ha a leányt ideadják, kérje el a csengőket, kösse a négy vezérürü nyakára, hogy én messziről hallhassam.

— Úgy lesz, fiam.— Attól a csengettyüszótul, érzem, meggyógyulok.— Hallani fogod, édes fiam.A juhász elment. Elment ahhoz a kegyetlen emberhez, akivel örökös ellen­

ség. De hát miért is ellenségek tulajdonképpen? Eh, bolondság, a közös legelő az oka; két juhász legelteti egymás elő! a fű javát, ebből aztán bosszúság lesz, bosz- szúságból harag, haragból gyűlölség.

Délben zörgetett be a Fekete major ablakán.— Hallod-e, öreg fickó, Marci! Én vagyok itt, a Veres major juhásza, én,

Koppantyú Demeter. Egy virágért jöttem.— No hát gyere be, ha már itt vagy!— Adod a lányt? Mi?— Gyere be előbb, hadd lássam az ábrázatodat.— Bolond vagy! Nem magamnak kérem. A fiamnak.— Hát nem halt meg?— Hiszen nem is beteg, csak gyenge.— A zt mondják, szárazbetegségbe esett.— Hazudnak — mondá Koppantyú Demeter mogorván.

1 4 0

— Pedig tegnap beszélte itt valaki, hogy haldoklik.A Vörös major juhásza fölkacagott, de bizony erőltetve tette.— Ostoba pletyka! Adod a lányt vagy nem?— Nem adom, míg nem látom az ábrázatodat, te kevély kutya!— Gyere te ki!— Nem megyek. Én nem alázom meg magam.— No hát akkor itt várlak meg.Leült egy kőre az udvaron, hallgatta, mit suttognak az eperfa levelei, mit

dongnék a méhek, mikor azt a sárga hímet viszik a csápjaikon . . .é s nézte az Isten tehénkéit, amint kijönnek a rögök alul sütkérezni a napra.

Mégiscsak szép ez a világ tavaszkor. Hogy nevet, hogy örül a természet! Minden élet elölről kezdődik benne. Csak az az egy sorvad.

Fölugrott indulatosan, az ablakhoz ment, s újra megzörgette:— Hát jó l van, no!... bemegyek hozzád!Megnyomta a pitvar kilincsét, bement.A Fekete major juhásza mereven az arcába nézett. Bizony összevissza volt az

karcolva barázdákkal, mintha lerajzolnák láthatónak azt a szomorú képet oda­haza. Nem volt már azon az arcon semmi kevélység, semmi gőg, a Veres major juhásza meg volt törve.

— Hát jó l van no! — mondó a Fekete major juhásza. — Odaadom a leányt. Isten neki... legyen a tiétek. Ö is bele fog egyezni.

— Hogy tudod?— A z ő arcát is láttam tegnap és ma. Menjünk a kertbe, nézd meg te is, Kop-

pantyú!A kertbe mentek, de Boriska nem volt ott. Apja a nevét kiáltotta, de a tájék

nem adott feleletet, csak az Ipoly locsogott bele a némaságba.— Nyilván az Ipoly felé ment virágot szedni... Itt a nyomok a homokban.Arra tartottak a füzesen át. A téglaégető felől hatalmas süldőnyúl szaladt

egyenesen feléjük, s azután, mintha az útjukat szelné keresztül, az özvegy Gálné lucernása felé vágott rézsűt.

— Rossz jel! — mondó a Veres major juhásza.— Nini, a Boris kendője! Bizonyosan elaludt a bokor tövében.De Borcsa nem volt ott, csak a kendője; az a gallyba akadhatott m eg...

Mégis különös dolog, hogy otthagyta!Most már a parthoz értek a juhászok. A z ereszkedönél mintha két óriási tuli­

pán nyílt volna ki a buja fü közül, éppen úgy piroslott messziről valami.Odamentek. A Boriska piros karmazsin csizmája vo lt...A z atya megdöbbenve kérdé:— Miért húzta ez le a csizmáját? Talán a lábát szorította, vagy talán...A vén Koppantyú Demeter kiegészítette a sötét gondolatot:— Vagy talán nem akarta magával vinni oda ... oda, ahova m en t...A Fekete major juhásza lehajtotta fejét, és nem merte megkérdezni, hova

érti. Szótlanul, megmerevdve néztek a vízbe. A pajkos Ipoly nem törődött velük, vígan locsogott tovább... de nem fecsegett ki semmit.

Pedig talán tudta, miért húzta le a piros rámás csizmát az a szomorú szép leány. Mert nem volt rá semmi szüksége: az angyalok mezítláb járnak odafönn...

141

T ábujjhegyen járnak a Veres majorban. Gyuri rosszabbul van, benn a szobá- / j bán fekszik s hallgatózik: „Jaj, a juhok jönnek!”

Hiába magyarázzák neki az öregasszonyok, hogy még nincsen este, mindun­talan ki kell nyitni az ablakot, maga lássa, hogy még teli kézzel szórja a nap a fényét.

De lassan megy az idő! Menjenek, nézzék meg, porzik-e már az út, érkezik-e a nyáj?

De hisz még dél sincsen.Nem bánja már ő azt, talán nem is érti. Egyszerre nagyot csuklik, feje erőtle­

nül hanyatlik a párnára, szemeit behunyja:— Hallom a csengőket... — suttogja — hallom, hallom...Édes mosoly pirosítja meg arcát, de csakhamar aztán kékes ónszín váltja föl.. . . A csengettyűk mind közelebb, közelebb szólnak. Már az érkező birkák ro­

baját is hallja. A négy selyemürü vígan ugrándozik a nyáj előtt...Behunyt szeme látja, még egyszer fölnyitná, de az már csak a fehérje; még

egyszer szívná a balzsamos levegőt, de az már csak hörgés.

77* ste megjött a nyáj, szomorúan csilingel az egyetlen csengő. A négy vezérürü JOj nyakán nincs semmi.

— Csakhogy megjöttél, öreg Koppantyú!— Megjöttem, de nem szólnak a csengők, hogy a hangjuktól a fiam meggyó­

gyuljon.— Gyere be csak! Hallotta az már a szavukat délben, s meg is gyógyult tőle!

MADOCSAI MIKLÓS:

Fénylő nyomok

Interjú Túrmezei Erzsébet testvérrel, a Fébé Evangélikus Diakonissza

Egyesület elnökasszonyával

— H allottam Dóra Rappardnak Fénylő nyom ok cím ű könyvéről A zo kra em lékezik benne, ak ik életében ,:fén y lő n yo m o ka t” hagytak: nagyszülők, szülők, iskolatársak. . . Talán ezen a nyom on kellene m ost el­indulnunk: k ik hagytak Erzsébet testvér életében fén y lő nyom okat?

Legelőször édesanyámra, „a niklai leányra” emlékezem, arra az imádkozó édesanyára, akiről így vall „Utolsó imádság” című versem:

142

Első lépésemtől nyomon kísért:védett, mint hősi vért,mint tiszta dallam,ölelte körül életemet halkan...mélység ha vont, nem engedett zuhanni...mint szárny, segített menny felé suhanni,s az éjszakában mint csillag világolt,édesanyám, az imádságod.

— Emlékezem két nálam 10-11 évvel idősebb lelkész-bátyámra, hi­szen

. . . háromfele induló három testvér — szívet, ajkat ujjongató valóság! — mind egy igának hordozói lettünk.

— Visszagondolok egy ózdi nyáron Turóczy Zoltán későbbi püspö­künk igehirdetéseire, hiszen 15 évesen akkor írtam:

Igazgass engem is,Arra megyek, amerre akarod.Hadd legyek egy parányi csillagod.És hogy ha jő az est, ha feketére fest mindent az éjszaka, hadd legyek én is az éjnek világító csillaga.És sok ezredmagammal teremtsek ragyogást...Terólad ragyogást.

— S mit jelentett 16 évesen részt venni az első bétheli Fébé- konferencián! Tokaji barátnőmmel érkeztünk, s már az első este, az ak­kori igénytelen körülmények között, szalmán, sötétben, a Sión nevű ház padlásán az iratterjesztésben vett kis foszforeszkáló keresztet nézegettük, dalolgatva az éneket: „Ragyog nekem, ragyog neked, Magához von min­deneket!” „Engem már magához vont!” — mondta Ziszke. „Engem most von!” — feleltem én.

— Fénylő nyomot hagyott életemben Elza kedvesanya, az akkori fő­nökasszony.

Lényéből és szavából tiszta sugárzás, boldog, szelíd fényesség áradt...Mosolya érintésén Tefeléd megindultam, és színed elé hulltan mindenre rátaláltam...

143

— M ik o r h a l lo t ta m e g E r z s é b e t t e s tv é r a z Ú r d ia k o n is s za s zo lg á la tr a h ív ó s z a v á t?

— Az egyetemi évek alatt már gyermekek közt szolgáltam „vasár­napi iskolában”. S Urunk szolgálatra hívó szavára, már a gyakorló év alatt diakonisszanövendék lettem. Következtek a szolgálat boldog évei. 1945. augusztus 5-én szenteltek fel.

Augusztus. Vasárnap.Fénylő, feledhetetlen!Szolgálatra szenteken, boldogan énekeljük:Ancilla Domini...

— E z e k b e n a z é v e k b e n t ö b b m in t 2 0 0 d ia k o n is s z a te s tv é r á l l t a dia- k ó n ia é s m is s z ió s z o lg á la tá b a n . M i v o l t E r z s é b e t t e s tv é r s a já to s fe la d a ta ?

— Szolgálhattam leányinternátusunkban, gyülekezetekben, kedves leány-népfőiskolánkon, konferenciáinkon, evangélizációkon és tollal... A „Kis harang” című gyermeklapunkban elbeszélésekkel (ezekből lett a „Ragyogjatok szép csillagok” című elbeszéléskötet), „Fénysugár” című lapunkban versekkel, abban a bizonyosságban, hogy

Jézus Krisztus nevéről vallani, énekelni... élet kenyerét szelni mostani éheseknek... énekese az Egynek, a ma is Ugyanannak, mint aki nem tud másról, bár világok zuhannak — ezerszer küldetés!

— Sorra jelentek meg versesköteteim: Őszből tavaszba (1938), Ének földrengéskor (1941), Reméljetek velem (1945). Készíthettem az Útmutató első magyar kiadását, írhattam a Fébé leszakítós naptárba...

— 1 951-ben a p á r tá l la m ö n k é n y e e g y ik n a p r ó l a m á s ik r a f e lo s z la t ta a F é b é E g y e s ü le te t , m u n k á já t b e t i l to t ta , a te s tv é r e k j ó f o r m á n a z u tcára k e r ü lte k . A s z é ts z ó r a tá s s o k s z e n v e d é s s e l é s m e g a lá z ta tá s s a l te l i é v e i k ö ­v e tk e z te k . E r z s é b e t te s tv é r s z e m é ly e s é le te é s s z o lg á la ta h o g y a n a la k u lt e z e k b e n a z é v t iz e d e k b e n ?

— Kegyelem, hogy Balassagyarmaton szeretetházunkban és a gyüle­kezetben tovább szolgálhattam. Amikor nyugdíjasán visszaköltöztem Budapestre, részt vehettem már az új énekeskönyvünk szerkesztésében. Megérhettem az újraindulás idejét 1990-ben.

144

Csodálatos! Teveled járni,Álljon utamba gátnak bármi... erődnek hittel kaput tárni, és új csodákra várni jó . . .

Előttünk jársz! Te vagy az Élet!A tegnap is hirdeti fényed, de ha mi ma követünk téged, csodát virágzik a jelen!

— A F é b é k ö z ö s s é g e E r z s é b e t te s tv é r t a k k o r f ő n ö k a s s z o n y n a k v á ­la sz to tta . M in d e n t e lö lr ő l k e l l e t t k e z d e n i. A k ic s in y m u s tá r m a g h o g y a n n ö v e k e d e tt a z e lm ú l t é v e k b e n ?

— Külföldi testvérek segítségével egy lakást tudtunk venni Budapes­ten, a Maros utcában Fébé Otthonnak, diakóniai szolgálatra készülő leá­nyok számára. — Piliscsabán, „Siló” -ban fiatal mozgássérültek számára teremtettünk otthont és munkalehetőséget. — A Béthel Missziói Otthon­ban pedig mi is tarthattunk évente két Fébé-konferenciát. — Visszakapott mátrai telkünkön felépíthettük Názáret-templomunkat, s körülötte nyá­ron gyermekek és fiatalok táborozhatnak az Ige körül. Diakonissza- anyaház céljára visszakapott, Budapest, Hűvösvölgyi út 193. sz. épüle­tünkben kialakítottunk egy imatermet és sorra alakulnak a lakások is. Eddig 7 diakonisszatestvér talált ott újra otthonra.

Egy diakonisszajelöltünk jelenleg Németországban, a Bad Kreuznach-i diakonissza-anyaházban tanul és gyakorol betegápolást. Szolgálatunkhoz tartozik evangéliumi könyvek kiadása is. Igyekszünk ezt a szolgálatot is folytatni.

1996 ismét egy olimpia éve... s emlékeztet egy téli olimpia zárójele­netére 1968-ban: , ..........................

Három francia lány viszi a rozsát.Három japán lány átveszi a rózsát.Mennek a jégen át a szőnyegen.Kereszt alakban fu t a szőnyeg.Találkoznak a kereszt közepén.S egymásnak rózsát adnak Pirosat, mint a vér.Pirosat, mint a szeretet.

Diadalmas kereszt, szenvedés és szeretet fája, irgalom és békesség fája, így vezesd egymáshoz a népeket!Hogy egymásnak ne bombát vigyenek, csak rózsát, rózsát vigyenek!Pirosat, mint az értünk hullott vér!Fehéret, mint a hószínszárnyú béke!Pirosat, mint a szeretet!

145

AKLAN ÉVA:

Nyári portré

K é s v e é b r e d t . Á l m o s m o z d u la to k k a l ö l tö z k ö d ö t t , s z e d te ö s s z e a h o lm i­ja i t . M ir e b e é r a v á r o sb a , a z e g y ó ra , m á r m in d e n k i k in n le s z a p lac-

c o n — g o n d o l ta . N e m m in th a e z e k a r e g g e li ó r á k a f o r g a lo m s z e m p o n tjá ­b ó l s z á m íta n á n a k , d e m é g is d e k k o ln i k e l l e g y d a ra b ig , m in te g y m e g d o l­g o z n i a zé r t , h o g y m a g á ra a m u n k á r a m é l tó n a k ta lá l ta sso n .

A b u s z r ó l e ln é z te a h á z a k a t, a z e m b e r e k e t , a h o g y k i lé p n e k a kapun é s n a p i ú tju k r a in d u ln a k , a k e r te k e t , a h o g y a k o r a r e g g e li f é n y b e n fü rö d - te k . M ié r t v a n a z, h o g y a n y á r i v e te m é n y e s k e r te k s z in te tü n d ö k ö ln e k ? A g y e r e k k o r i v a k á c ió k j u t o t t a k a z e s zé b e , a m ik o r a z is k o la k e z d é s m e ssz i­n e k tű n t, m in t e g y m á s ik v i lá g k o r s z a k , é s a z ö l d l o m b o k f e l f e d e z n i váró tá v o ls á g o t s e j t e t t e k m a g u k m ö g ö t t . A s z o m o r ú s á g , a m i n éh a a z á lm o s­s á g g a l j á r e g y ü t t , e g y s z e r ib e n e lm ú lt. N y á r va n m o s t is, m in t a k k o r , é s ö s z a b a d , a z t te s z i, a m ih e z k e d v e van , n e m s z o r u l rá, h o g y b á r k i jó in d u la ­tú a n e lv is e l je a je le n lé té t .

B e n n a té ren a s z e m e te s e k m á r v é g e z te k , j ö t t a lo c s o ló k o c s i . Teljes e r e jé v e l tű z ö t t a n y á r i n a p , é s b á r a m e le g m é g e lv is e lh e tő v o l t , m in d e n k i a rra g o n d o l t , h o g y m i le s z i t t d é lb e n . A n d r á s t k ö z ö m b ö s e n h a g y ta a m e­leg , h ih e te t le n ü l j ó l b ír ta a h ő sé g e t, f e j é b e n y o m ta a s z é le s k a r im á jú sza l­m a k a la p já t , e g y v i z e s z s e b k e n d ő t t e t t a ta r k ó já r a — s e m m i tö b b r e nem v o l t s z ü k s é g e .

K o m ó to s a n k ir a k ta a h o lm ijá t : a k é t ö s s z e c s u k h a tó k e m p in g s zé k e t, a n e j lo n ta r tó b a t e t t r a jz o k a t , a m e ly e k tö b b n y ir e f i lm s z tá r o k a t á b rá zo l­ta k , m e g la d y D ia n á t. F e lá ll í to t ta a k is , k i tá m a s z th a tó tá b lá t , a m e ly r e ez v o l t írva :

H o g y e m ia t t a tá b la m ia t t- e , v a g y s e m , d e m in d ig e lé g s o k a n s ze re t­té k v o ln a ő v e le le r a jz o l ta tn i m a g u k a t. É s m íg a t ö b b ie k a n a p e g y részé t v é g ig ü c s ö r ö g té k - tr é c s e l té k , a d d ig A n d r á s ra jz o lt . G y a k o r la t i la g csak a n n y i s z ü n e te t ta r to t t , a m íg m e g e b é d e lt .

E z t a „ v a ló s á g a rc á ’ ’- t ta lá l ta k i é s b ü s z k e v o l t rá. Ig a z , e lő s z ö r la p o s ­n a k tű n t, d e a z tá n m é g is ú g y g o n d o l ta , h o g y j ó s z ö v e g . „ N e m a k ezed , a s z e m e d f o n to s . E lő b b lá s d m e g , c s a k u tá n a r a j z o ld m eg . N e szégyelld m e g n é z n i, m ie lő t t b e le f o g n á l” — a z e g y ik f ő i s k o la i ta n á ra m o n d o g a t ta

A V A L O S A G A R C A

le r a jz o lo m , m ily e n v a g y

T H E F A C E O F R E A L I T Y

I d ra w , w h a t a re y o u tik é

146

ezt m in d ig . A n d r á s m e g is n é z te j ó l , h o g y m i t r a jz o l. H o s s z ú p e r c e k ig n ézte a m o d e l l jé t , m íg a z n e m e g y s z e r z a v a r b a is j ö t t . A z tá n v i s z o n t té n y ­leg n e k ie s e t t a ra jz o lá s n a k . S z é n n e l f o l t o k a t r a k o t t f ö l a p a p ír r a , m e g k e ­reste a le g fo n to s a b b á r n y é k o k a t. T udta , h o g y h a a f é n y t é s a z á r n y é k o t te tten é r h e ti a z a rc o n , a z z a l m á r f é l i g k é s z e n is van . A z , a m i t „ v o n á s o k ” - nak n e v e z n e k a z e m b e r e k , n a g y o n v á l to z é k o n y , s o k s z o r e l m o s ó d o t t v a ­lami, s o s e m o ly a n e r ő te l je s , m in t a h o g y a z t s o k m á s r a jz o ló p r e c í z k e d ő k ézze l m e g h ú zza .

— A z tá n h o n n a n a f r a n c b ó l tu d n á d te a z t le ra jzo ln i, h o g y é n m ily e n va g yo k ?

A c s ú fo n d á r o s h a n g g a z d á ja g y ö n y ö r ű s z ő k e f ü r t ö k b e n k e z d ő d ö t t é s b a k a n csb a n v é g z ő d ö t t .

— N in c s m e le g e d ? — k é r d e z te A n d r á s .— A z e g y d o lo g , h o g y én h o g y n é z e k k i. D e te a z t a z é le tb e n n e m

tu d o d le ra jzo ln i, h o g y M I L Y E N v a g y o k ig a z á b ó l , h iá b a i r k á ls z k i ily e n h ü ly e sé g e k e t — r e p l ik á z o t t to v á b b a lány, a b a k a n c s á r ó l m e g c s a k e n n y it m o n d o tt:

— E h h e z m e g s e m m i k ö z ö d .K i a k a r té g e d le ra jzo ln i, k e z d te v o ln a a m é l ta t la n k o d á s t A n d r á s , d e

a h o g y v é g ig n é z e t t ra jta , e g y b ő l r á jö t t , h o g y ő, ig e n is ő a z , a k i le a k a r ja ra jzo ln i e z t a lá n y t. N in c s m é g t iz e n h a t év e s , e lő ír á s s z e r ű k é k s z e m e k k e l , d erék ig é r ő k ó c o s s z ő k e h a jja l, a m ib e id ő n k é n t b e le - b e le k a p a f o l y ó f e l ő l jö v ő k is s zé l. A b ő r e o ly a n , m in th a a f é l é le té t s z o lá r iu m b a n tö l t ö t t e v o ln a el, é s a z o s z tá ly tá r s n ő i m in d e n b iz o n n y a l m e g p u k k a d n a k a z ir ig y sé g tő l. Telt, d u z z o g ó a jk a k , p i c i t le fe lé b ig g y e s z t i , a m ik o r m o s o ly o g . M in d e n f i a ­ta l a rc s zé p . A h h o z m á r k if e je z e t te n r o n d á n a k k e l l len n i, h o g y v a la k ir e f ia ta lo n a z t m o n d h a s s á k , h o g y n e m s zé p . M ié r t s z é p e k a f i a t a l a r c o k ? M i­ért tü n d ö k ö ln e k a n y á r e le j i k e r te k ?

A n d r á s a r r é b b rú g ta a z ü re s k e m p in g s z é k e t , m in t a k i n a g y k e g y e t g y a k o ro l. K ö z b e n m a g á b a n r e s z k e te t t , h o g y c s a k ü ljö n le, c s a k m e n je n bele a já té k b a . S z in te b iz s e r e g te k a z u jja i, m á r é r e z te a m o z d u la to k a t , a k e z é v e l m e g tu d ta v o ln a m a r k o ln i a z á r n y é k o k a t a lá n y a rcá n é s a p ic i f é n y s á v o t a h o m lo k á n , m e g a z o rra h eg yé n .

A lá n y leü lt, te lje s e n e le n g e d te m a g á t a s z é k b e n , b a k a n c s o s lá b a i t k in y ú jto t ta , é s s z e m m e l lá th a tó a n e g y á lta lá n n e m z a v a r ta t ta m a g á t. B ig g y e s z tv e m o s o ly g o t t , m a g a b iz to s a n , s z e m te le n ü l . A n d r á s n é z te . H o g y leh e t v a la k in e n n y ire h ib á tla n , e n n y ire tö k é le te s m in d e n ? H o s s z ú p e r c e ­k ig c s a k n é z te , d e s e m m i z a v a r t n e m l á to t t a z a rcá n . A h á , e z m á r h o z z á ­s z o k o t t , h o g y n é z ik , g o n d o l ta , s ő t , e z a k is nő, a f e n e k é n a to já s h é j ja l , e g y en esen m á r ig é n y li is, h o g y n é z z é k .

E s e k k o r h ir te le n e g y f u r c s a g o n d o la ta tá m a d t .

147

A té ren e g y r o z z a n t ö r e g a s s z o n y c s o s z o g o t t k e r e s z tü l, m é g a n a g y hő­s é g e l ő t t b e a k a r ta g y ű j te n i a z ü re s ü v e g e k e t , m e g á l l t m in d e n kukánál. E g y k o p o t t , f á r a d t , k ö z ö m b ö s a rcú ö re g a s s zo n y . A z á r n y é k o k a t ra k ta f ö l a p a p ír r a , a z o k a t a z á r n y é k o k a t, a m e ly e k e t a z e lő b b o ly a n k é z ze lfo g h a tó ­n a k ta lá lt. A z tá n e g y r e m é ly í te t te , s ö t é t í t e t t e ő k e t . K ö z b e n halványan é re z te , h o g y a h á ta m ö g é e m b e r e k g y ű ln e k . N e m f o g la lk o z o t t vele, m in d e n iz m a m e g fe s z ü lt , a z o r ra h e g y é r ő l id ő n k é n t le - le c s e p p e n t egy c s e p p v e re jté k . A z t a k a r ta , h o g y h ú s z p e r c a la t t k é s z e n le g ye n , é s e z sike­r ü l t is. M e g tö r ö l te z s e b k e n d ő v e l a h o m lo k á t , a z tá n — m á r a m e g szo k o tt k o m ó t o s m o z d u la to k k a l — k is z e d te a r a jz s z ö g e k e t , l e v e t te a p a p ír t a táb­lá r ó l é s a lá n y f e l é n y ú j to t ta .

— T essék. I ly e n le sze l, h a m e g ö re g s z e l. T ed d e l e m lé k b e .A k k o r m á r e g é s z c s o m ó a n á l l ta k k ö r ü lö t tü k . N é h á n y o n n eve ttek .

A lá n y f ö lá l l t , h ir te le n m o z d u la tá tó l f e l b o r u l t a s z é k .— S z e m é tlá d a .N e m tu d o t t h o s s z a n u tá n a n é zn i, p e d i g s z e r e t te v o ln a m e g ő r iz n i m a­

g á b a n a tá v o lo d ó a la k o t . A já r á s a is s z é p v o l t , la za , h a n y a g , d e szép . Az e m b e r e k lö k d ö s t é k e g y m á s t , h o g y m e ly ik ü k j ö t t h a m a ra b b . R a jzo lta tn i a k a r ta k . E g y id ő s e b b ú r a z t s z e r e t te v o ln a lá tn i, h o g y m ily e n v o l t f ia ta l k o r á b a n . N é h á n y o n s z é p n e k r a j z o l ta t tá k m a g u k a t. N é h á n y o n csú n yán ak . M in d e n k i m á s l e t t a k é p e n , m in t a m ily e n a v a ló s á g b a n , d e m é g is v o l t va­la m i b e n n e , a m i m ia t t f e l i s m e r h e tő v o l t . E l m o s ó d o t t v o n á s o k , szép ek , c s ú n y á k , m é ly é s k e v é s b é m é ly r á n c o k é s á r n y é k o k , d e a te k in te t m in d e ­n ü t t a z o n n a l f e l i s m e r h e tő .

E g é s z e n e s t ig e g y f o ly tá b a n d o lg o z o t t .H a z a f e lé m e n e t m e g iv o t t e g y s ö r t , é s a k i tá m a s z th a tó tá b lá c sk á já t,

a m ir e re g g e l m é g o ly a n b ü s z k e v o l t , b e v á g ta a k u k á b a . A z a lb é r le tb en , a h o l la k o t t , l e d o b ta m a g á t a z á g yra , é s h o s s z a n b á m u lta a p la f o n t . Lenn a h á z e l ő t t a v ir á g o s k e r te t lo c s o ltá k , le h e te t t é r e z n i a n e d v e s f ö l d szagát. M ik o r m á r e g é s z e n b e s ö té te d e t t , f e lk a p c s o l ta a k is lá m p á t, te á t f ő z ö t t .

A z n a p e s te A n d rá s e z t o lv a s ta a b ib l iá já b a n , a z ö reg , k o p o t t b ib liá b a n , a m i g y e r e k k o r a ó ta v e le v o lt:„ M e r t n e m a z a f o n to s , a m i t lá t a z e m b e r . A z e m b e r a z t n éz i, am i

a s z e m e e l ő t t va n , d e a z Ú r a z t n éz i, a m i a s z ív b e n v a n .”M á s n a p reg g el, a m ik o r a té r f e l é g y a lo g o l t , m é g o t t lá t ta a tá b lá já t

a k u k á b a n . F lu o r e s z k á ló f i l c c e l írta , m e s s z ir e v i r í to t ta k a k iá l ló r é s z betű i: A V A L Ó S Á G . . . T H E F A C E . . .

148

SZÓKÉNÉ BAKAY BEATRIX:

Külvárosi ballada

Sz ű k ö lk ö d ő e b k é n t h á tr á lt a n a p p a l s k a p i tu lá l t a f e l t a r tó z ta th a ta t la n u l e lő r e n y o m u ló é j s z a k a e lő t t . N y á lk á s p á r a e r e s z k e d e t t a k ü lv á ro s ra .

A m e leg o t th o n o k lá m p a fé n y e i á lm o s a n c s u k o g a t tá k e ln e h e z ü l t p i l lá ik a t . A m e ts z ő n o v e m b e r i s z é l s z e m f e d ő k é n t ta k a r ta b e a z e ln é p te le n e d e t t u tc a h a lo tt te s té t . A m a c s k a k ö v e s s ik á to r vé g én , a s z e m é t te l e p tö v é b e n e g y d e s zk a b a ra k k a b la k á b a n , s á p a d t g y e r ty a lá n g p is lá k o l t . A b a r a k k o n b e ­lül, k e s k e n y p r ic c s e n , a z ú js á g p a p ír ta k a r ó a la tt , á lo m b a á ju l t to r z o n b o r z férfi f e k ü d t . A h o ld á r n y já té k a m in t c s u p a s z í to t t c s o n tv á z a k a t á b r á z o l ta a s zű k h e ly is é g k im u s tr á l t b e r e n d e z é s é t a d e s z k a fa lo n . A z a lv ó a la k k ö r ü l üres ü v e g e k , r o z s d á s k o n z e r v d o b o z o k , f o s z l o t t r o n g y o k é s c s e re p e k , m in t s z é ttö r t é le td a r a b k á k h u l lo t ta k a g y o m v ir á g o s f ö ld p a d ló r a . A f é r f i z a k la ­to tta n z ih á l t s v e r í té k e s h o m lo k a r o s s z á lm á r ó l ta n ú s k o d ta k . Ő v o l t a k ö r ­n yék rém e: a g u b e rá ló . A z é d e s a n y á k r ia d ta n h ú z tá k m a g u k m ö g é g y e r ­m ek e ik e t, h a s z e m b e j ö t t v e lü k a z u tcá n , a h o g y k o s z o s z s á k o k k a l a vá llá n , m o ro g v a ó d a lg o t t a h u lla d é k k o n té n e r e k f e lé . H ir te le n h a ta lm a s ü v ö l té s ­sel f e lr ia d t , m a jd o tr o m b a n e v e té s b e n tö r t k i, lá z a s a g y á n a k é r th e te t le n re a k c ió ja k é n t. A h o m á ly b a n i ta lo s ü v e g é é r t ta p o g a tó z o t t , m a j d m é ly e n k o r ty o l t a g y i lk o s s z e s z b ő l .

M ir e a z e l f o g y ó g y e r ty a c s o n k le é g e tt , s lá n g ja h a lá ltu s á já b a n u to ls ó t lo b b a n to tt , a g u b e r á ló ú jra m é ly á lo m b a z u h a n t. M á r n e m v o l t o ly a n z a k la to t t a z arca , a z a g r e s s z iv i tá s é s a t o r z h a ra g f o k o z a to s a n le o lv a d ta k a rc vo n á sa iró l. G y ö n y ö r ű á lm o t lá to t t . S z in te n e m is á lo m v o l t a z , h a n e m m in d en é r z é k s z e r v e s z á m á r a v á g y o t t v a ló sá g . O t th o n j á r t , a m in d e n íz é ­ben j ó l i s m e r t k e d v e s , h e g y i fa lu b a n , a h o l m e g s z ü le te t t . J ó k e d v ű e n k a p ­ta to t t f e l a d o m b te tő r e , s s z e m e e l ő t t m á r is k ib o n ta k o z o t t a n á d fe d e le s , p iro s m u s k á t l i ru h á b a f e l ö l t ö z t e t e t t s z ü lő i h á z . F ia ta l v o l t é s r e m é n y te lt. Ö n fe le d te n v é g ig c s ó k o lg a t ta s z e m e iv e l a lá g y a n r in g ó ré te k e t. B e s z ív ta a ta v a s z t i t o k te l j e s i lla tá t. A k is k e r tk a p u is v id á m a n n y ik o r g ó i t , a h o g y a n k in y ito tta , s P a j t i k u ty a v a k k a n tó s f a r k c s ó v á lá s s a l f u t o t t e léb e . A v a n íliá s k a lá cs é d e s i l la ta b e t ö l tö t t e a h á z ik ó m in d e n z e g z u g á t , s m é g ö le lő é d e s ­a n y já n a k is v a n ília il la tú v o l t a h a ja , a h o g y a f i ú lá g y c s ó k o t le h e lt rá. A z ó fa lu b a n m e g k o n g a t tá k a to r n y o s e v a n g é lik u s te m p lo m is te n t i s z te ­le tre h ív o g a tó h a ra n g ja it . M ir e a f r i s s k a lá c s m e g s ü l t a b ú b o s k e m e n c é ­ben , é d e s a p ja is le te t te a f e n ő k ö v e t . A k a s z a b o r o tv a é lé n á t tá n c o l t a n a p ­su g á r é s v a k í tó n m e g c s i l la n t a g ö r b ü lő p e n g e , a h o g y a n v is s z a a k a s z to t ta o s z e r s z á m o s k a m r a fa lá r a . A z a p a v é g ig s im í to t t s z ü r k e k ö té n y é n é s b e ­m e n t a h á zb a . B ü s z k é n v á l lo n v e r e g e tte k a m a s z f i á t é s a m o s d ó t á l f ö l é b e

1 4 9

h a jo lv a , f e l f r i s s í t e t t e n a p é g e t te a rcá t. A z ü n n e p lő r u h á k k ik é s z í tv e , lus­tá n n y ú l ta k e l a t i s z ta s z o b a d u n y h a - p ú p o s h i tv e s i á g yá n . M ir e a m á so d ik h a r a n g s z ó is m e g k o n d u lt , m á r k é z a k é z b e n b a n d u k o l ta k a f a lu b a veze tő k i ta p o s o t t ö sv é n y e n . A h o g y a n b e lé p te k a z ö re g te m p lo m b a , j ó l e s ő h ű vö s b o r z o n g a t ta h á tu k a t s v a la m i m e g m a g y a r á z h a ta t la n b é k e s s é g tö l tö t te el s z ív ü k e t . A te s tv é r i a r c o k lá tv á n y a , s a b ú g ó o r g o n a is m e r ő s d a lla m a le­p a r a n c s o l ta a te s tü k ö n - le lk i ik ö n m e g ü lő ó lo m s ú ly ú h é tk ö z n a p i n yű g ö ­k e t, s a z t , m in t v a la m i e ln y ű t t ru h á t, d o b t á k le a te m p lo m k a p u n túlra. A z im á d k o z ó K r is z tu s t á b r á z o ló o l tá r k é p o ly a n e le v e n s z ín e k k e l te lt meg, h o g y s z in te lá tn i v é lté k : o d a f ö n n a M e n n y b e n é r tü k is k ö n y ö r ö g A ty ja j o b b j á n a z Úr. A k is se re g te l i to r o k b ó l é n e k e l te a „ J ö v e l S z e n tlé le k Úr­is t e n ” k e z d e tű d a lb a ö n tö t t im á d s á g o t. A p e r c e k e g y m á s b a f o r r ta k , s az é r c e s h a n g ú le lk é s z la ssa n m e g in d u l t a s z ó s z é k f e l é v e z e tő lé p cső k ö n . S z e n v e d é ly e s e n p r é d ik á l t , id ő n k é n t k ö n n y e k s z ö k t e k s z e m e ib e , s a z arca o ly a n s u g á r z ó v o lt , m in t a k i s z e m b e n é z a z I s te n n e l. A f i ú s a já t b e ls ő vilá­g á b a m é ly e n le m e r ü lv e n e m h a l lo t t s e m m i m á s t , c s a k e g y e t le n igé t, m e ly eg y re , c s a k e g y r e v i s s z h a n g z o t t a le lk é b e n : „ H a p e d ig v ilá g o s sá g b a n j á ­ru n k , a h o g y O m a g a a v i lá g o s s á g b a n va n , a k k o r k ö z ö s s é g ü n k van eg y­m á ssa l, é s J é z u sn a k , a z Ö F iá n a k v é re m e g t i s z t í t m in k e t m in d e n b ű n tő l! ”

E k ö z b e n m e g v ir r a d t , s a k ín o s s z é p á lo m , m in t s z ín e s s za p p a n b u b o r é k , s z é tp u k k a d t a d e s z k a b a r a k k b a n . A g u b e r á ló a lé g s z o m j tó l f u ld o ­

k o lv a é b r e d t. A s z a b a d í tó ig e m é g lá za s a n z a k a to l t b e n s e jé b e n , s e g y p i l ­la n a tr a á tv i l la n t a g y á n , h o g y le s z á m o l m o c s á r b a h ú z ó j e le n é v e l s h aza­té r . . . d e e r ő tle n s é g e m é g is g y ő z ö t t , ú g y é r e z te : s z á m á r a n in c se n tö b b é v is s za ú t. A r c k i f e je z é s e k ő k e m é n y s é g b e m e r e v e d e tt . M e g r á z ta m a g á t s ö s s z e k o to r ta h u l la d é k g y ű j tő z s á k ja i t , b e le k a p a s z k o d v a g ö r c s ö s b o tjá b a f e lá l l t , s ú g y b e c s a p ta m a g a m ö g ö t t a tá k o l t a j tó t , h o g y b e le r e m e g e tt az ó s d i b a ra k k . I t t a v á r o s o n k ív ü l, a z ó r iá s i s z e m é t la r a k o d ó te le p e n van a g u b e r á ló é le t te r e n a p m in t nap .

A to v a s u r r a n ó p a tk á n y o k é s a z é le le m k ö z ö t t tu r k á ló v a r ja k m e lle tt Ő a z e g y e t le n e m b e r i é lő lé n y a v á r o s b ó l k ih o r d o t t b ű z ö s h u lla d é k h e g y e k te te jé n . H o s s z ú b o t já v a l k e z é b e n a s z e m é t k ö z ö t t tu r k á l s a z e ld o b o t t vas­h o lm ik , lu k a s c ip ő k , k i k o p o t t g u m ia b r o n c s o k é s m o h a le p te p a la c k o k k ö z ü l r e m é l k ib á n y á s z n i v a la m i é r té k e s e t . M e g s z ü r k ü l t h a ja c sa p d o ssa v ih a r v e r t h o m lo k á t , c s a k le fe lé n éz , m in t a k in e k a r e m é n y te l t é l e t t e l m ár s e m m i k a p c s o la ta . M o n o to n f á r a d h a ta t la n s á g g a l k u ta k o d ik a p o r b a n és s z e m é tb e n .

A z é j j e l i á lo m m á r k ö d b e v e s z e t t s a g u b e r á ló g o n d o la ta i k izá ró la g a s z e m é t te l e p k ö r ü l fo r o g n a k . N a p ja i t a s z e r in t é r té k e li , h o g y m en n yi m o ly r á g ta k in c s e t v ih e t h a za .

H a z a ? N e m , e z a s z e m é t te le p a z ő o t th o n a — te g n a p é s m a —, i t t a v á r o s o n k ív ü l. D e a te le p p o k lá b a n é s b ű z ö s le v e g ő jé b e n m in th a m ég is

1 5 0

va la m i f u r c s a v á r a k o z ó n y u g ta la n s á g v ib rá ln a . A l k o n y u k m ár, m ir e b e fe ­je z te a h u l la d é k o k s z o r t ír o z á s á t , s m e g in d u lt , h o g y e g y k ö z e l i b o l tb a n p é n zre v á l ts a a z s á k m á n y o l t b e té te s ü v e g e k e t , a m ik o r e g y r e n d ő r é s e g y p o s ta i t i s z tv i s e lő m e g s z ó l í to t ta . M iu tá n a z o n o s í to t tá k k i lé té t , k ö z ö l t é k vele, h o g y k u ta t ta k u tá n a , m e r t p é n z é s le v é l é r k e z e t t s z á m á ra . A g u b e ­ráló á tv e t t e a k ü ld e m é n y e k e t s g o r o m b á n v a la m i k ö s z ö n e t f é lé t p r é s e l t k i szá ján . M e g d ö b b e n tő , ré g n e m ta p a s z ta l t é r z é s k e r í te t te h a ta lm á b a , a h o g y a rra g o n d o l t , h o g y e z a k é t f é r f i k iz á r ó la g ő m ia t ta j ö t t k i id e , a k ü l­vá ro si é g a lá . K a já n u l e l m o s o ly o d o t t é s k é p z e le té b e n s z e m é td o m b i- k o ro n a j e l e n t m e g lo n c s o s f e j e te te jé n . „ H e j, d e c s u d a e z a m a i n a p ”, m o n d ta m á r h a n g o sa n é s á ts z á m o l ta a s z é p s u m m á t. F e lh ú z ta s z e m ö ld ö ­k é t é s k ív á n c s i f in t o r r a l f e lb o n t o t t a a le v e le t .

E' des fiam! Remélem, soraim rád találnak a főváros színes forgatagá­ban! Régóta nem hallattál magadról, sajnos, címedet sem tudattad.

Mégis őszintén bízom Isten kegyelmében, hogy levelemet elolvashatod. Drága jó édesanyád hosszú szenvedés után elhunyt. Utolsó leheletéig re­ménykedett abban, hogy meglátogatod halálos ágya mellett. Gyűlöltelek, fiam, mert amikor utolsót dobbant áldott szíve, tudtam, hogy a te sorsod feletti kesergés és betölthetetlen hiányod is hozzájárult korai halálához. A z édes azonban, mielőtt az Örök Dicsőségbe távozott volna, igaz szívvel meg­bocsátott neked; s elhaló hangja mélységes szeretettel ismételgette neved. Arra kért, hogy szeresselek téged most már őhelyette is! Ekkor minden ha­rag kisurrant szívemből és tudtam: a Krisztusban elhunyt hitves utolsó kí­vánsága ez! November 25-én, délelőtt tíz órakor kísérjük utolsó földi útjára áldott emlékű édesanyádat. A levelemhez csatolt összeggel szeretném meg­könnyíteni utadat. Várlak!

Édesanyád helyett is szerető Édesapád”

A g u b e r á ló s z e m e i t a h o r iz o n t f ö l é e m e lte , u j ja iv a l m é g e g y r e s im o ­g a tta a s z á lk á s b e tű k k e l te le í r t le v é lp a p ír t . M e r e v e n b á m u l t a s e m m ib e , d e s z e m e i m é g is m e g te l te k k ö n n y e l. E lő b b c s a k a v á l la i r á z k ó d ta k m eg , d e a f e l t a r tó z ta th a ta t la n f á jd a lo m te n y e r é b e k e r g e tte b a r á z d á s a rc á t. B a ­ra k k já b a v á n s z o r g o t t é s e g é s z é j j e l v i r r a s z tó i t . „ H o ln a p ” — i s m é te lg e t te —i „ h o ln a p o t th o n l e s z e k ”.

P ir k a d a tk o r f ü r d ő b e in d u lt , a k ia d ó s t i s z tá lk o d á s u tá n e lh a n y a g o lt s z a k á l lá tó l is m e g s z a b a d u lt , s h a já t le n y íra tta . Ú j, f e k e t e ö l tö n y t v á sá ro lt, s id e g e n ü l s z e m lé l te ö n m a g á t a k ir a k a t ü v e g é b e n . T este m e g ú ju lt , d e le lk e h a lo t ts á p a d t k ín b a ö l tö z ö t t . L á b a i ö n k é n te le n ü l a p á ly a u d v a r r a v i t té k é s m á r d ö c ö g ö t t is v a s p á ly á já n a k o p o t t v ic in á lis . A z ö r ö m te l i k ir á n d u ló k k ö z ö t t , m in t s e b z e t t s z á r n y ú v a r jú , g u b b a s z to t t a v o n a t e g y ik e ld u g o t t sa rk á b a n .

A z a b la k o n b e k a n d ik á ló f á k d e r e s ü d v ö z le té t e g y á lta lá n n e m v e t te észre, c s a k to m p á n m a g a e lé m e re d t . A h o g y k ö z e le d e t t a z e l v e s z te t t o t t ­

151

h o n fe lé , f o k o z a to s a n v i s s z a z ö k k e n t a v a ló s á g b a . I s m e r ő s tá ja k o n já r t , s a z e g y m á s r a b o r u l t d o m b o k m ö g ü l k ie m e lk e d e t t a v á r r o m csúcsa . A k is h íd u tá n f e l t á r u l t s z e m e i e l ő t t a h a ta lm a s k a rá m , a h o l M is k a b á c s i fén ye s s z ő r ű p a r ip á i é p p e n ú g y f e l - f e ln y e r í tv e g a lo p p o z ta k , m in t a k k o r , régen, v a l a h a . . .

E' le s f ü t t y s z ó h a s í to t t a lé g b e s c s ik o r o g v a f é k e z e t t a m o zd o n y v e ze tő .A f é r f i le s z á l l t é s g o m b ó c c a l to r k á b a n e l in d u l t a f a lu k is te m e tő je

fe lé . A v e le s z e m b e n j ö v ő f e k e t e k e n d ő s , s o k s z o k n y á s p a r a s z ta s s z o n y o k ü g y e t s e m v e tv e rá, b e f o r d u l ta k a r a v a ta lo z ó f e lé . V ia sza rcú a s s z o n y f e k ­s z i k a k o p o r s ó b a n . Ü n n e p lő ru h á b a n van , m in t a k i m e n y e g z ő r e h iva ta ­lo s . K e z e i ö s s z e k u lc s o lv a , b é k é s e n p ih e n n e k s z í v e a la tt . „ É d e sa n y á m , te v a g y ? ” — k é r d e z i a b e lé p ő f é r f i , m é ly e n b e lü l, s z in te ö n m a g á tó l. „Te va g y , te v a g y ? K e l j f e l , k e d v e s , k e l j f e l , a lv ó a n g y a l! J ó le s ze k , ígérem , m in d ig j ó le s ze k , s o h a t ö b b é n e m h a g y la k el, c s a k m é g e g y e tle n e g y s ze r ö le l j m a g a d h o z ! É d e s m in d e n s é g e m , j a j , c s a k m o s t tu d o m , m ik o r végleg e lv e s z te t te le k , h o g y m ily e n m é r h e te t le n ü l s z e r e t le k ! ”

H a lo t t a n y já r a b o r u lv a , h a n g o sa n , v ig a s z ta lh a ta tla n u l zo k o g o tt . H ir te le n e g y é rd e s , e r ő s k é z v é g ig s im í to t t f e jé n , e t t ő l k i jó z a n o d o t t s m a­g á h o z s z o r í to t ta é d e s a p já t , m e n e d é k e t k e r e s v e s z ik á r k a r ja i k ö z ö t t .

A s ír n á l f e l z e n g e t t t a z u to ls ó s ir a tó é n e k is, s a z á ld á s e lb o c s á j to t ta a g y á s z n é p e t . A le lk é s z a c s a lá d ta g o k h o z lé p e t t é s a f e l t á m a d á s re m én ysé ­g é v e l s z e m é b e n s z o r í to t ta m e g k e z ü k e t . A h o g y a s o r v é g é re ér t, m eg ra ­g a d ta a tá to n g ó ü ressé g s z é lé n b i l le g ő f é r f i t , s m in d e n t é r tő p il la n tá s sa l íg y s z ó l t h o z z á : „ E m lé k s z ik m é g a z á ld o z ó ig é re — a m iv e l k o n f ir m á lt? ” A f é r f i m e g r á z ta f e j é t , m e r t h a n g n e m j ö t t k i to rk á n . „ P e d ig e b b ő l f o g ú j é le te t n y e r n i” — f o l y t a t t a a le lk é s z . „ H a p e d i g v i lá g o s s á g b a n já ru n k , a h o g y Ő m a g a a v i lá g o s s á g b a n van , a k k o r k ö z ö s s é g ü n k va n e g y m á ssa l é s J é z u sn a k , a z Ő F iá n a k v é re m e g t i s z t í t m in k e t m in d e n b ű n tő l . A z u to ls ó p i l la n a t ig e z é r t k ö n y ö r g ö t t á l d o t t é d e s a n y ja a M in d e n h a tó h o z ” — s e z z e l e lb ú c s ú z o t t tő lü n k I s te n s z o lg á ja .

A p a é s f i a e g y m á s r a n é z te k , s k ö n n y e ik m ö g ö t t — s z e m e ik b e n — o tt r a g y o g o t t a s z iv á r v á n y !

152

A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ

NÉVTÁRA

1. ORSZÁGOS EGYHÁZI ELNÖKSÉG

Püspök-elnök: D. dr. Harmati Béla, 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Postacím: 1447 Pf. 500. Tel./ Fax: 138-2302, 138-2360Püspök: D. Szebik Imre, 1125 Budapest XII., Szilágyi E. fasor 24. Tel.: 176-2335, 176-2448. Fax: 176-2440Országos felügyelő: Dr. Frenkl Róbert, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel./Fax: 117-1637

2. ORSZÁGOS EGYHÁZI IRODA

1085 Budapest, Üllői út 24. Tel./Fax: 117-1637Főtitkár-helyettes: Szemerei Zoltán főosztályvezető, tel.: 117-6413 — Peskó Zsuzsa titkárnő, tel.: 117-2007. Házgondnok: Szövénfi Endre2.1. Adminisztrációs Osztály: Veperdi Zoltán osztályvezető, tel.: 117-5567 — Dr.

Novobáczkyné dr. Nagy Paula jogtanácsos — Bócsai Zsuzsanna titkárnő2.2. Gazdasági és Pénzügyi Osztály: Szemerei Zoltán főosztályvezető, tel.:

117-6413 — Peskó Zsuzsa, tel.: 117-2007 — Kendeh Györgyné — Cso- szánszky Károlyné — Menüs Józsefné — Károlyi Rita, tel.: 117-5564

2.3. Építési és Műemléki Osztály: Dr. Inotayné Lukáts Judit osztályvezető — Helfrich Péter osztályvezető, tel.: 117-5567

2.4. Oktatási és Iskolai Osztály:2.5. Ifjúsági Osztály: Marton Tamás osztályvezető — Csoszánszky Márta, tel.:

117-55672.6. Nyugdíjosztály: Kosa László ügyvivő lelkész2.7. Diakóniai Osztály: ifj. Kendeh György ügyvivő lelkész

153

2.8. Ökumenikus és Külügyi Osztály: Szirmai Zoltánné osztályvezető — Schu- lek Edit, 1088 Budapest, Puskin u. 12. Tel./Fax: 266-5532

2.9. Országos Sajtóosztály: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 117-5478, 117-1108. Tóth-Szöllős Mihály osztályvezető — Rezessy Miklósné — Széchenyi Gi­zella — Dr. Pálfy Miklósné — Kasperek Pálné — Turcsán Anita — Rezessy Szabolcs — Földi Istvánné

Az egyházi folyóiratok szerkesztői:EVANGÉLIKUS ÉLET: Tóth-Szöllős Mihály főszerkesztő, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 117-5478, 117-1108LELKIPÁSZTOR: Dr. Szabóné Mátrai Mariann, 1125 Budapest, Na­pos u. 2.CREDO-EVANGÉLIKUS MŰHELY: Bárdossy György, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 117-1637HANG: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 117-1671

2.10. Országos Menekültügyi Szolgálat: Szabó István, 1151 Budapest, Bogáncs u. 36. Tel.: 306-6646

2.11. Országos Egyházzenei Osztály: Trajtler Gábor egyházzenei igazgató, 1052 Budapest, Deák tér 4. Tel.: 137-9959Kántorképző Intézet: Gulyás Erzsébet gondnok, 2151 Főt, Berda .1. u. 3. Tel.: 27 358-060

2.12. Börtönmissziói Szolgálat: id. Görög Tibor, 1036 Budapest, Lajos u. 113. Tel.: 168-2278

2.13. Kórházmissziói Szolgálat: Fodor Viktor, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 117-1671 (Üzenetközvetítés: Bócsai Zsuzsanna útján.)Kórházlelkészek: Bachorecz Katalin — Péterné Benedek Ágnes

2.14. Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet: Pángyánszky Ágnes lelkész, 1085 Buda­pest, Üllői út 24. Tel.: 117-5567.

2.15. Evangelizációs és Missziói Iroda:Déli kerületi missziói lelkész: Gáncs Péter. Északi kerületi missziói lelkész: Verasztó János, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 117-5567

2.16. Gusztáv Adolf Segélyszolgálat: ügyvivő lelkész: Káposzta Lajos esperes, 6230 Soltvadkert, Dr. Graetzer u. 1. Tel./Fax: 78 381-037

2.17. Tömegtájékoztatási Osztály: 1085 Budapest, Üllői út 24. Televízió: Nagy László, tel.: 117-5567 — Rádió: Radosné Lengyel Anna, tel.: 138-8130

3. AZ ORSZÁGOS EGYHÁZ VÁLASZTOTT TISZTSÉGVISELŐI

Országos főjegyzők: Káposzta Lajos, 6230 Soltvadkert, Dr. Graetzer u. 1. Tel.: 78 381-037 — Meskó László, 3540 Miskolc, Szinnyei u. 17. Tel.: 46 374-837 Országos jegyzők: Sárkány Tibor, 3530 Miskolc, Hunyadi u. 8. Tel.: 46 346-807 — Ottóffy Attila, 8640 Fonyód, Dobó u. 2. Tel.: 85 361-516 Országos jogtanácsos: Dr. Luthár Jenő, 1071 Budapest, Damjanich u. 28/B. Ümk.: 153-4477 — Dr. Galli István, 1137 Budapest, Szt. István krt. 18. Tel.: 269-5393Országos számvevőszéki elnök: Detre János, 2170 Aszód, Szontágh lpcs. 2. Tel.: 30 521-963

154

3.1. Az Országos Bizottságok ElnökeiAlkotmány és Jogügyi Bizottság: Horváthné Dr. Molnár Lívia, 9024 Győr, Liezen M. u. 25.Diakóniai Bizottság: ifj. Kendeh György, 1134 Budapest, Kassák L. u. 22. Tel.: 120-8207Építési és Egvházművészeti Bizottság: Dr. Inotayné Lukáts Judit, 1085 Buda­pest, Üllői út 24. Tel.: 117-5567.Ifjúsági Bizottság: Fabiny Tamás, 1102 Budapest, Kápolna u. 14. Tel.: 262-7683Katechetikai Bizottság: Dr. Muntagné Bartuez Judit, 1071 Budapest, Damja­nich u. 28/B. Tel.: 322-2806Missziói Bizottság: Sztojanovics András, 5553 Kondoros, Hősök u. 24. Tel.: 66 388-875 — Központi Iroda: 1085 Bp., Üllői út 24. II. em. 19. Tel.: 117-5567 Női Bizottság: Brebovszkyné Pintér Márta, 2721 Pilis, Kossuth L. u. 34. Tel.: 29 498-134Oktatási Intézmények Bizottsága: Dr. Frenkl Róbert, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel./Fax: 117-1637Ökumenikus és Külügyi Kapcsolatok Bizottsága: Dr. Reuss András, 1147Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: 363-6451Sajtó És Tömegkommunikációs Bizottság: Nagy László, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 117-5567Zeneügyi Bizottság: Trajtler Gábor, 1052 Budapest, Deák tér 4. Tel.: 137-9959

4. ZSINATI IRODA

1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 117-5290 — Dr. Koczor Miklós zsinati gazda — Boros Miklós zsinati titkár

5. ORSZÁGOS MUNKAÁGAK

5.1. Országos Múzeum, Gyűjteményi Tanács, 1052 Budapest, Deák tér 4. Tel.: 117-4173: Dr. Fabiny Tibor igazgató — Kinczler Irén

5.2. Országos Könyvtár, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 117-2532. Dr. Mányoki János igazgató — Dr. Hubert Gabriella — Selmeczi Pálma Evangélikus Teológia-Könyvtár, 1147 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: 363-6451/15: Sullayné Szigetvári Ildikó — Jylliné Másik Mária — Szűcs Ka­talin

5.3. Országos Levéltár, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 117-1826: Czenthe Mik­lós igazgató — Böröcz Enikő — Gáncs Aladár — Kertész Botond — Kovács Krisztina — Dr. Zsigmondy Árpád

5.4. Zákeus Média Centrum, 1204 Budapest, Ady E. u. 89. Tel.: 283-0148: Győri János Sámuel

5.5. Protestáns Tábori Püspökség. Evangélikus Hivatalvezető: Szalay Tamás ez­redes, tel./Fax: 200-2463, 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 21—23. Tel.: 332-2500/8542, levélcím: 1885 Budapest, Pf. 25. — ifj. Magassy Sándor ka­tonalelkész, 2000 Szentendre, Radnóti Miklós u. 1—7.

155

5.6. Magyar Evangélikus Rádiómisszió: Gáncs Péter lelkész, 2142 Nagytarcsa, Pf. 19. Tel./Fax: 28 370-684

6. EGYÉB MUNKAÁGAK

6.1. Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ) Iroda: 1088 Budapest, Ül­lői út 24. Tel.: 117-1671

6.2. Magyarországi Evangélikus Kiilmissziói Egyesület: hivatal: 1085 Budapest, Üllői út 24. II. em. Tel.: 117-5567; elnök: id. Bencze Imre, 1205 Budapest, Mikszáth u. 7. Tel.: 285-1815; társelnök: dr. Bálintné Kis Beáta, 4400 Nyír­egyháza, Korányi F. u. 135.

6.3. FÉBÉ Evangélikus Diakonissza Egyesület: Túrmezei Erzsébet főnökasszony, 1086 Budapest, Karácsony S. u. 31—33. Tel.: 210-3411 — Madocsai Miklós lelkész, 1015 Budapest, Ostrom u. 15. Tel.: 201-7210 — Herzog Csaba segéd­lelkészFÉBÉ anyaház: 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 193. Tel.: 176-8610„SILÓ” mozgássérültek csoportotthona: Dr. Gadó Pál otthonvezető, 2081Piliscsaba, József A. u. 7. Tel.: 26 373-423FÉBÉ otthon: 1122 Budapest XII., Maros u. 25. Tel.: 156-5216Názáret templom: 3235 Mátraszentimre-Bagolyirtás, Jókai u. 7—9. Tel.:37 376-483

6.4. Evangélikus Diakonissza Anyaház, 9025 Győr, Petőfi tér 4. Igazgató lelkész:6.6. Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ) Iroda: 1085 Budapest, Horánszky u. 26.

Tel./Fax: 267-05876.8. Magyarországi Luther Szövetség, 9025 Győr II., Petőfi tér 2. Tel.: 96 320-312.

Lelkészi elnök: Reuss András - Világi elnök: Schulek Mátyás — Ügyvezető: Lackner Pál

7. MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT

1116 Budapest, Tomaj u. 4. Tel.: 186-5453, 186-8904; Fax: 186-8913. Igazgató: Lehel László lelkészSzociális Központ (jogi tanácsadás, segélyek, szociális konyha, munkaközvetítés), 1138 Budapest, Turbina u. 2—4. Tel./Fax: 120-8251. Vezető: Donkó Erzsébet Idegenjogi és Menekültügyi Tanácsadó Iroda: 1138 Budapest, Turbina u. 2—4. Tel./Fax: 120-8253. Vezető: Dr. Tálas Zsuzsanna

8. EVANGÉLIKUS TEOLÓGIA — HITTUDOMÁNYI EGYETEM

1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: 363-6451, 383-4537; Tel./Fax: 363-7454. Hallgatói nyilvános tel.: 221-4885 Rektor: Dr. Reuss András Rektorhelyettes: Dr. Muntag AndorTeológus Otthon: Zászkaliczky Pál igazgató, 1147 Budapest, Lőcsei u. 32. Tel.: 363-6451, 383-4537. Hallgatói nyilvános tel.: 220-8418 Ószövetségi tanszék: Dr. Muntag Andor — Dr. Hausmann Jutta

156

Újszövetségi tanszék: Dr. Cserháti Sándor Egyháztörténeti tanszék: Dr. Fabiny TiborRendszeres teológiai tanszék: Dr. Reuss András — Dr. Prőhle Károly Gyakorlati tanszék: Dr. Szabó LajosVallás- és társadalomtudományok tanszéke: Dr. Szentpétery Péter Egyházzenei tanszék: Trajtler Gábor — Finta Gergely Címzetes teológiai tanár: Dr. Selmeczi János

MEGBÍZOTT ELŐADÓK

Újszövetségi tanszék: Fabiny TamásEgyháztörténeti tanszék: Keveházi László — Csepregi Zoltán — Fónyad Pál Rendszeres teológiai tanszék: Béres TamásEgyházzenei tanszék: Kinczler Zsuzsa — Csorba István — Johann Gyula Modern nyelvek: Dr. Szentpétery Marianne — Somogyi Gabriella — Kálmán Judit — Liska EndreKönyvtár: Sullayné Szigetvári Ildikó — Jylliné Másik Mária — Szűcs Katalin Dékáni hivatal: Zirneáné Matos Éva Főtitkár: Szűcs Andrásné Prőhle LíviaGazdasági vezető: Oravecz Mária

9. EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMOK ÉS KOLLÉGIUMOK

Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma22170 Aszód, Szontágh lépcső 1. Tel.: 417. igazgató: Dr. Roncz Béla

Békéscsabai Evangélikus Gimnázium5600 Békéscsaba, Szeberényi tér 2. Tel./Fax: 66 454-511, gazd. ig. tel.: 66 453-603, igazgató: 66 454-809. Igazgató: Dr. Nánai László

Deák téri Evangélikus Gimnázium1052 Budapest, Sütő u. 1. Tel.: 117-3963; Tel./Fax: 266-5375. Igazgató: Schulek Mátyás

Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor)1071 Budapest, Városligeti fasor 17—21. Tel.: 321-1200, 322-4406, 342-9528, 342-8992. Fax: 342- 2985. Igazgató: Dr. Vajda Ferenc

Magyarországi Evangélikus Egyház budapesti kollégiumai1077 Budapest, Rózsák tere 1. (Izabella u. 1.) Tel.: porta: 351-0522, igazgató: 342-9369. Igazgató: Gaál Jánosné

Luther Otthon (egyetemisták és főiskolások részére)1138 Budapest, Vizafogó u. 2—4. Tel.: 129-8614, lelkészvezető: ifj. Hafenscher Károly, gondnok: 149-9386

157

Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium7150 Bonyhád, Kossuth L. u. 4. Tel./Fax: 74 451-719. Igazgató: Sántha Lászlóné

Győri Evangélikus Gimnázium9025 Győr, Péterfy S. u. 2. Tel.: 96 322-034, 96 329-987. Igazgató: Jancsó Kálmánná

Nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium4400 Nyíregyháza, Szent István u. 17—19. Tel.: 42 410-031. Igazgató: Dr. Bánszki István

Luther Márton Kollégium4400 Nyíregyháza, Béla u. 1. Tel.: 42 410-601. Igazgató: Tar Jánosné

Tagozatos Gimnázium az Önkormányzati Gimnáziumban5900 Orosháza, Táncsics tér 2—6. Tel.: 68 311-362.

Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum)9401 Sopron, Széchenyi tér 11. Tel.: 99 312-250, 314-547. Igazgató: Dr. Lampérth Gyula

Eötvös József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola9400 Sopron, Deák tér 51. 9401 Sopron, Pf. 110. Tel.: 99 311-767. Mb. igazgató: dr. Lampérth Gyula

Hetvényi Lajos Evangélikus Liceumi Diákotthon9401 Sopron, Mátyás király u. 21. Tel.: 99 320-211. Igazgató: Bágyiné Mezősi Adrienn

10. ÁLTALÁNOS ISKOLÁK

Alberti Evangélikus Általános Iskola2730 Albertirsa, Pesti u. 110. Tel.: 53 370-448. Igazgató:

Győri Evangélikus Általános Iskola és Óvoda9025 Győr, Péterfy S. U. 2. Tel.: 96 322-034, 329-987. Igazgató: Jancsó Kálmánná

Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola4400 Nyíregyháza, Arany János u. 7. Tel.: Igazgató: Takács Ferenc

Orosházi Evangélikus Általános Iskola5900 Orosháza, Bajcsy-Zs. u. 5—7. Tel.: 68 311—771. Igazgató: Jantos Istvánná

Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola9400 Sopron, Hunyadi János u. 8—10. Tel.: 99 311-681. Igazgató: Rajnai Károly

158

11. EVANGÉLIKUS ÓVODÁKAlberti Evangélikus Egyházközség Óvodája2730 Albertirsa, Pesti út 108. Tel.: 53 370-388

Irsai „Mustármag” Evangélikus Óvoda2730 Albertirsa, Arany János u. 2. Tel.: 53 371-765. Vezető óvónő: Murár Endréné

Kőbányai Napköziotthonos Óvoda Protestáns Csoport1103 Budapest, Ászok u. 1—3. Tel.: 262-9171. Óvónő: Mandák Pálné

Celldömölki Evangélikus Egyház Keresztyén Óvodája9500 Celldömölk, Baross u. 34. Tel.: 95 421-796. Óvónő: Limpárné Darabos MáriaGyőri Evangélikus Egyházközség Óvodája9025 Győr, Péterfy S. u. 2. Tel.: 96 322-034, 96 329-987. Igazgató: Jancsó Kál­mánná

Nagytarcsai „Szivárvány” Evangélikus Keresztyén Óvoda2142 Nagytarcsa, Rákóczi u. 50. Tel.: 28 370-185. Vezető óvónő:

Orosházi „Hajnal” Evangélikus Óvoda5900 Orosháza, Hajnal u. 7. Tel.: 68 312—879. Vezető óvónő: Révészné Tóth ErzsébetSoltvadkerti Evangélikus Óvoda6230 Soltvadkert, Dr. Graetzer u. 1. Tel.: 78 381-037. Óvónők: Köhlerné Schiszler Ágnes — Hontiné Gyenes Mária — Krizsánné Péli Andrea — Lakatosné Hach- bold Éva — Takács Ágnes

Tótkomlósi Evangélikus Óvoda5940 Tótkomlós, Aradi u. 2. Tel.: 68 385-768

Váci Evangélikus Egyházi Óvoda2600 Vác, Rákóczi u. 17. Tel.: 27 311-800. Vezető óvónő: Bállá Zsuzsanna

Várpalotai Evangélikus Keresztyén Óvoda8100 Várpalota, Jókai u. 10. Tel.: 88 371-204. Vezető óvónő: Lassú Tamásné

12. EVANGÉLIKUS ÜDÜLŐK ÉS MISSZIÓI KÖZPONTOK Evangélikus Üdülő8624 Balatonszárszó, Jókai u. 41. Tel.: 84 362-936. Vezető: Dr. Rédey Pálné

„Kapernaum”8315 Gyenesdiás, Béke u. 43. Tel.: 83 316-103. Vezető: Szabó Ferencné

„Béthel” Missziói Otthon2081 Piliscsaba, Széchenyi u. 8—12. Tel.: 26 375-218. Igazgató lelkész: Bálint László. Otthonvezető: Varga Gábor

159

Evangélikus Vendégház9400 Sopron, Zerge u. 26. Tel.: 99 316-214. Igazgató lelkész: Mihácsi Lajos. Vezető: Kiéli Erzsébet

13. EVANGÉLIKUS SZERETETOTTHONOK

13.1. Káldy Zoltán Evangélikus Szeretetotthon2730 Albertirsa, Dózsa Gy. u. 7. Tel.: 53 370-259. Igazgató lelkész: Roszik Mihály. Otthonvezető: Motyovszki Jánosné

13.2. Evangélikus Szeretetotthon2660 Balassagyarmat, Deák Ferenc u. 22. Igazgató lelkész: Garami Lajos. Otthonvezető: Gasparik Lászlóné

13.3. Evangélikus Szeretetotthon5600 Békéscsaba, Berényi u. 125. Tel.: 66 325-056. Igazgató lelkész: Kutyej Pál. Otthonvezető: Szente Béláné

13.4. Evangélikus Szeretetház9152 Börcs, Petőfi u. 147. Tel.: 96 350-026. Igazgató lelkész: Mihácsi Lajos

13.5. „Sarepta” Budai Evangélikus Szeretetotthon1029 Budapest, Báthori u. 8. Tel.: 176-8590. Igazgató: Csizmazia Sándor — Ottlyk Mária hitoktató

Hozzátartozó otthonok:

Egészségügyi Gyermekotthon1029 Budapest, Báthori u. 8. Tel.: 155-9765

Öregek Otthona1029 Budapest, Ördögárok u. 9.

Öregek Otthona1021 Budapest, Modori u. ú. Tel.: 136-7630

Nővérszálló1029 Máriaremetei út 73. Tel.: 275-7327. 1029 Arany J. u. 3. Tel.: 176-5064

13.6. Nyugdíjas Egyházi Alkalmazottak Otthona1088 Budapest, Szentkirályi u. 51. Tel.: 114-2523. Igazgató lelkész: Széli Bulcsú. Otthonvezető: Missura Tiborné

13.7. Mandák Mária Evangélikus Szeretetotthon1086 Budapest, Karácsony S. u. 31—33. Tel.: 210-3411. Igazgató lelkész: Kertész Géza.

1 6 0

13.8. „Kapernaum” Szeretetotthon8315 Gyenesdiás, Béke u. 43. Tel.: 83 316-103. Igazgató lelkész: Smidéliusz Zoltán. Otthonvezető: Szabó Ferencné

13.9. Evangélikus Szeretetház9025 Győr, Péterfy S. u. 5. Tel.: 96 320-440. Igazgató lelkész: Mihácsi Lajos. Otthonvezető: Kiskos Pélné

13.10. Evangélikus Özvegy Papnék és Johannita Otthon2143 Kerepestarcsa, Szent László u. 1. Tel.: 28 370-090. Igazgató lelkész: Solymár Péter. Otthonvezető: Bácskai Magdolna

13.11. Kondorosi Nyugdíjasház5553 Kondoros, Endrődi út 2. Tel.: 66 389-134. Vezető: Gyurik Katalin

13.12. „Agape” Evangélikus Szeretetotthon8136 Lajoskomárom, Batthyány u. 8. Tel.: 06-60 366-209. Igazgató lelkész: Decmann Tibor. Otthonvezető: Reisinger Márta

13.13. „Élim” Egészségügyi Gyermekotthon4400 Nyíregyháza, Derkovits u. 19. Tel.: 42 342-104. Igazgató lelkész: Magyar László. Otthonvezető: Bogár Ágnes

13.14. „Emmaus” Evangélikus Szeretetotthon4400 Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 160/A. Tel.: 42 341-152. Igazgató lel­kész: Bozorádv Zoltán.

13.15. Baldauf Gusztáv Evangélikus szeretetotthon7623 Pécs, Szabadság u. 18. Tel.: 72 314-946. Igazgató lelkész: Varsányi Ferenc. Otthonvezető: Dretzky Lygia

13.16. Evangélikus Szeretetotthon Ó-templom5540 Szarvas, Béke u. 15. Igazgató lelkész: Nobik Erzsébet

13.17. Evangélikus Szeretetotthon Új-templom5540 Szarvas, Szabadság út 70. Igazgató lelkész: Deme Zoltán

14. DÉLI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET

Püspöki hivatal: 1088 Budapest, Puskin u. 12. Tel./Fax: 138-2302, 138-2360 Püspök: D. dr. Harmati Béla, 1088 Budapest, Puskin u. 12. Tel./Fax: 138-2302, 138-2360, 138-4744Kerületi felügyelő: Dr. Sólyom Jenő, 1121 Budapest, Pelsőc u. 1. Tel.: 156-0377 Püspökhelyettes: Káposzta Lajos, 6230 Soltvadkert, Dr. Graetzer u. 1. Tel./Fax: 78 381-037Kerületi pénztáros: Szemerei Zoltán, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 117-6413 Titkárságvezető: Jankó Katalin Kerületi tisztviselő: Költő Lászlóné

161

Kerületi ügyész: Dr. Boros PéterKerületi jogtanácsos: Dr. Galli István, 1137 Budapest, Szt. István krt. 18. Tel.: 269-5393Kerületi alkalmazott: Negyedi Andrásné — Süveges Imréné, 1088 Budapest, Puskin u. 12. Tel.: 138-2302, 138-2360 Kerületi gépkocsivezető: Leidal János

14.1. Bács-Kiskun Egyházmegye

Esperes: Káposzta Lajos, 6230 Soltvadkert, Dr. Graetzer u. 1. Tel./Fax: 78 381-037Egyházmegyei felügyelő: Dudla Imre, 6323 Dunaegyháza, Kisfaludy u. 9. Tel.: 78 473-161Apostag, 6088 Hunyadi u. 16. Bácsi János (Dunaegyháza)Baja, 6500 Széchenyi u. 16. Tel.: 79 323-742. Dedinszky Tamás Csengőd (hozzátartozik Páhi és Kaskantyú gyülekezete), 6222 Szabadság u. 11. Tel.: 78 441-150. Nagy VeronikaDunaegyháza, 6323 Mikszáth u. 34. Tel.: 78 473-175. Bácsi János Dunaújváros, 2400 Pf. 356. ,Tel.: 25 310-939. Reisch György segédlelkész Harta, 6326 Templom u. 48. Tel.: 78 407-062. Halasi László Kecskemét, 6000 III. Szabadság tér 3. Tel.: 76 323-506. Kis János Kisapostag gyülekezetét, 2428 Petőfi u. 49. Reisch György (Dunaújváros gondozza)Kiskőrös, 6200 Luther tér 3/B. Lupták György Tel.: 78 311-724 — Luptákné Hanvay Mária — Szabó Vilmos igazgatólelkész. Tel.: 78 311-221 — Szabóné Piri Zsuzsanna — Kecskeméti Pál segédlelkészKiskunhalas (hozzátartozik Tázlár gyülekezete), 6400 Szilády u. 22. Tel.: 77 421-912. Honti Irén segédlelkészMakó, 6900 Luther u. 2. Tel.: 65 312-080. Tóth Attila (Szeged) Soltvadkert (hozzátartozik Bocsa gyülekezete), 6230 Dr. Graetzer u. 1. Tel./Fax: 78 381-037. Káposzta Lajos — Kelemen Péter segédlelkész Szeged (gondozza Makó gyülekezetét), 6720 Tisza Lajos krt. 16. Tel./Fax: 62 313-747. Tóth Attila

14.2. Kelet-Békési Egyházmegye

Esperes: Táborszky László, 5600 Békéscsaba, Szeberényi tér 3. Tel./Fax: 66 325-524Egyházmegyei felügyelő: Dr. Valentinyi Károlv, 5650 Mezőberény, Gyomai u. 7. Tel.: 66 352-586Békéscsaba (hozzátartozik Csabaszabadi, Fényes, Kétsoprony, Mező­magyar, Murony, Szabadkígyós, Telekgerendás és Újkígyós gyülekezete), 5600 Luther u. 1. Tel.: 66 322-162. Táborszky László esperes. Tel.: 66 325-524 — Aradi András Péter igazgató lelkész. Tel.: 66 322-597 — Halász Sándor. Tel.: 66 322-016 — Német Mihály segédlelkész Békéscsaba-Erzsébethelv, 5600 Szántó Kovács u. 1. Tel.: 66 328-890. Kutyej Pál

162

Csorvás, 5920 István király u. 19. Baranka György (Gerendás)Gerendás (gondozza Csorvás gyülekezetét), 5925 Kossuth u. 4. Baranka György — Baranka Mária segédlelkészGyoma, 5500 Vöröshadsereg u. 49. Sztojanovics András (Kondoros) Gyula (hozzátartozik Elek és Komádi gyülekezete), 5700 Béke sugárút 29. Tel.: 66 361-554. Liptákné Gajdács Mária segédlelkész Kondoros (gondozza Gyoma gyülekezetét), 5553 Hősök u. 24. Tel.: 66 388-875. Sztojanovics AndrásMedgyesháza (hozzátartozik Pusztaottlaka gyülekezete), 5666 Kossuth tér 3. Veres Csaba Endre segédlelkészMezőberény I., 56501. Kossuth tér 6. Tel.: 66 352-040. Bácskai Károly segéd­lelkész — Bácskainé Vári Krisztina segédlelkészMezőberény II. (hozzátartozik Békés gyülekezete, gondozza Dévaványa és Szeghalom gyülekezetét), 5640 II. Luther tér 3. Tel.: 66 352-726. Feyér SándorMezőtúr, 5400 Damjanich u. 41. Köhler Júlia gyülekezeti munkatárs (lakás: Mezőberény, tel.: 66 352-194)

14.3. Nyugat-Békés Egyházmegye

Esperes: Ribár János, 5900 Orosháza, Thék Endre u. 2. Tel.: 68 312-402 (es- peresi hivatal), tel./fax: 68 312-003 (lakás), Táncsics u. 1.Egyházmegyei felügyelő: Benkő Pál, 5900 Orosháza, Dózsa Gy. u. 26/A. Tel.: 68 312-579Ambrózfalva (gondozza Csanádalberti és Pitvaros gyülekezetét), 6916 Mező Imre u. 15. Vandlik Pál segédlelkész Csanádalberti (Ambrózfalva gondozza)Csépa (hozzátartozik Nagyrév gyülekezete, Szentes gondozza), 5475 Sallai u. 2. Pathó Gyula (Szentes)Csabacsüd, 5551 Petőfi u. 40. Tel.: 66 311-748. Láng Pál segédlelkész Csanádapáca, 5662 Hunyadi u. 2.Hódmezővásárhely, 6800 Márton u. 1. Tel.: 62 342-152. Takács János Nagybánhegyes (hozzátartozik Magyarbánhegyes), 5668 Vörös tér 16. Lászlóné Házi Magdolna (Pusztaföldvár)Nagyszénás (hozzátartozik Gádoros gyülekezete), 5931 Szabadság út 34. Orosháza (hozzátartozik Kardoskút és Szentetornva Rákóczi-telep gyüleke­zete), 5900 Orosháza, Thék Endre u. 2. Tel.: 68 312-402. Ribár János espe­res. Tel.: 68 312-003 — Győri Gábor. Tel.: 68 311-330 — Kovács László. Tel.: 68 311-320Pitvaros (Ambrózfalva gondozza)Pusztaföldvár (gondozza Nagybánhegyes és Magyarbánhegyes gyülekeze­tét), 5919 Rákóczi u. 30. Lászlóné Házi Magdolna Szarvas-Ótemplom, 5541 Vasút u. 10. Tel.: 66 313-153. Nobik Erzsébet — Kondor Péter — Demján Sándor gyülekezeti munkatárs, hitoktató Szarvas-Újtemplom, 5540 Szabadság út 70. Tel.: 66 313-131. Deme Zoltán — Deméné Gede ErikaSzentes, 6600 Páva u. 7. Tel.: 63 311-398. Pathó Gyula

163

Tiszaföldvár, 5430 Bajcsy-Zs. u. 5. Tel.: 398. Pathó Gyula Tótkomlós (gondozza Mezőhegyes és Battonya gyülekezeteit), 5940 Luther u. 1. Tel.: 68 385-768. Gyekiczky János, Vandlik Pál segédlelkész

14.4. Pesti Egyházmegye

Esperes: Szirmai Zoltán, 1071 Budapest, Damjanich u. 28/B. Tel.: 322-2806 Egyházmegyei felügyelő; Pintér Gvőző, 1096 Budapest, Haller u. 64. Tel.: 216-4822Angyalföld, 1134 Budapest, Kassák L. út 22. Tel./Fax: 120-8207. ifj. Kendeh GyörgyCinkota, 1164 Budapest, Batthyány I. U. 53. Tel.: 400-0441. Blatniczky JánosDeák tér, 1052 Budapest, Deák tér 4. Tel.: 117-3413. I). dr. Harmati Béla püspök — Zászkaliczky Péter igazgató lelkész — Pintér Károly helyettes lel­kész — Gerőfi Gyuláné segédlelkészFasor, 1071 Budapest, Damjanich u. 28/B. Tel.: 322-2806. Szirmai Zoltán esperes — Dr. Muntag Andorné — Nagy Zoltán segédlelkész Ferencváros, 1096 Budapest, Thaly K. u. 28. Tel.: 215-5795. Dr. Rédey Pál Józsefváros, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 117-1803. Kertész Géza Kispest, 1195 Budapest, Nagy S. u. 41. Tel.: 282-2377, 178-0859. Széli Bulcsú Kőbánya, 1102 Budapest, Kápolna u. 14. Tel.: 262-7683. Fabiny Tamás Pesterzsébet, 1204 Budapest, Ady E. u. 89. Tel./Fax: 283-0148. Győri János SámuelPestszentlőrinc, 1183 Budapest, Kossuth L. tér 3. Tel.: 290-6408. Havasi KálmánPestújhely, 1152 Budapest, Templom tér. D. Rafael József helyettes lelkész Rákoskeresztúr, 1.173 Budapest, Bakancsos u. 2. Tel.: 256-4224. Kosa László — Péter Attila segédlelkészRákospalota, 1152 Budapest, Régifóti út 73. Tel.: 306-4468. Veperdi Zoltán segédlelkész — Szabó István kisegítő lelkészRákosszentmihály, 1161 Budapest, Hősök tere 11. Tel.: 405-4877. Dr. Karner Ágoston — Börönte Márta segédlelkész. Tel.: 403-3589 Újpest, 1043 Budapest, Leibstück M. u. 36—38. Tel.: 189-0912. Blázy Lajos Zugló, 1147 Budapest, Lőcsei út 32. Tel.: 383-3984. Tamásv Tamás — Tamásv TamásnéSzlovák Gyülekezet, 1081 Budapest, Rákóczi út 57/A. Tel.: 133-6478. Cse- lovszky Ferenc (lakása: 1011 Budapest, Gyorskocsi u. 10. Tel.: 115-2503)

14.5. Pest megyei Egyházmegye

Esperes: Detre János, 2170 Aszód, Szontágh lépcső 1. Tel.: 30 521-963 Egyházmegyei felügyelő: Dr. Smidéliusz László, 2760 Nagykáta, Kémény­seprő u. 11. Tel.: 29 441-715Ácsa, 2683 Petőfi u. 4. Tel.: 27 340-004. Mekis ÁdámAlberti, 2730 Albertirsa, Pesti út 106. Tel.: 53 370-179. Szabó András

1 6 4

Aszód, 2170 Szontágh lépcső 1. Tel.: 30 521-963. Detre János esperes — Andorka Eszter segédlelkész Bénve, 2216 Kölcsey u. 16.Cegléd (gondozza Tápiószele és Farmos gyülekezetét), 2700 1. Bercsényi u. 2. Tel.: 53 317-886. Véghelyi AntalCsornád (gondozza Sződliget és Őrbottyán gyülekezetét), 2161 Kossuth u. 88. Eszlényi LászlóCsömör, 2141 Petőfi u. 26. Tel.: 183-2704/33, 183-2718/33. Solymár Péter Csővár (hozzátartozik Penc gyülekezete), 2615 Petőfi u. 2. Tel.: 27 340-055. Mekis Ádám helyettes lelkész — Bachát István helyettes lelkész (Penc) Domony, 2182 Fő u. 117. Tel.: 28 403-375. Baranyai Tamás Dunakeszi, 2120 Verseny u. 2. Tel.: 27 341-159. Mónus László helyettes lel­készDunaharaszti (hozzátartozik Soroksár gyülekezete), 2330 Damjanich u. 33. Lehel LászlóFőt, 2151 Petőfi u. 1. Tel.: 27 362-250. Dr. Cserhátiné Szabó IzabellaGalgagyörk, 2681 Rákóczi út 18. Pintér JánosGödöllő, 2100 Kossuth L. u. 2. Tel.: 28 310-484. Blázy ÁrpádGyón, 2373 Dabas, Luther u. 14. Tel.: 29 368-174. Koczor Tamás —Koczorné Heinemann Ildikó segédlelkészGyömrő, 2230 Petőfi u. 12. Dr. Lollin Brúnó (Péteri)Hévízgyörk, 2192 Templom tér 3. János Zsuzsanna Iklad, 2181 Temető u. 1. Völgyes PálIrsa, 2730 Albertirsa, Luther u. 3. Tel.: 53 370-600. Bárdossv Tibor Maglód, 2234 Sugár u. 79. Tel.: 29 325-555. Krámer György segédlelkész Mende, 2235 Andrássy u. 7. Tel.: 29 438-690. Dr. Foltin Brúnó (lakása: 2209 Péteri, Petőfi u. 62. Tel.: 29 314-016) — Simonfay Ferenc helyettes lelkész Monor (gondozza Bénye és Káva gyülekezetét), 2200 Bajza u. 2. Tel.: 29 410-108. Szakács Tamás segédlelkészNagytarcsa, 2142 Sztehló Gábor u. 1. Tel./Fax: 28 370-684. Gáncs Péter Nyáregyháza, 2723 Nyáry Pál u. 13—15. Tel.: 29 490-025. Adámi László Pécel, 2119 Tanácsház u. 2. Bálint Józsefné gyülekezeti munkatárs Péteri (gondozza Gyömrő és Mende gyülekezetét), 2209 Petőfi u. 62. Tel.: 29 314-016. Dr. Foltin BrúnóPilis, 2721 Kossuth L. u. 34. Tel.: 29 498-134. Brebovszky János — Brebovszkyné Pintér MártaSzolnok, 5000 Verseghy park 1. Tel.: 56 341-422. Véghelyi Antal helyettes lelkész (Cegléd)Tápiószele, 2766 Rákóczi u. 7. Véghelyi Antal (Cegléd) Tápiószentmárton, 2711 Fő u. 1. Tel.: 29 423-029. Kustra Csaba Vác, (hozzátartozik Rád gyülekezete), 2600 Eötvös u. 1. Tel.: 27 311-452. Ifj. Detre JánosVecsés, 2220 Károly utca 24. Tel.: 29 350-371. Rezessy Miklós

14.6. Somogy-Zalai Egyházmegye

Esperes: Smidéliusz Zoltán, 8856 Surd, Hősök tere 15. Tel.: 93 377-015

165

Egyházmegyei felügyelő: Nagybocskai Tamás, 7500 Nagyatád, Jókai u. 4/B. Tel.: 82 351-053Balatonboglár, Smidéliusz Gábor segédlelkész (Somogyvámos)Barcs, 7570 Bajcs-Zs. u. 133. Sikter János (Porrogszentkirály)Csurgó, 8840 Baksay u. 5. Dénes BonaEcseny, 7457 Templom u. 105. Tel.: 82 452-472. Sikes Attila helyettes lelkész Gyékényes, 8851 Szabadság tér 1. Smidéliusz Zoltán (Surd)Iharosberény (társgyülekezete Vése), 8725 Rákóczi u. 9. Tel.: 82 494-072. Horváth FerencKaposvár, 7400 Kossuth u. 39. Tel.: 82 312-693. Szemerei János Keszthely, 8360 Deák F. u. 18. Tel.: 83 312-206. Nagyné Szeker Éva Kötcse, 8627 Templom u. 7. Baranyay Csaba (Siófok)Nagykanizsa, 8800 Csengery út 37. Tel.: 93 311-320. Deme Dávid Nemespátró, 8857 Rákóczi u. 6. Smidéliusz Zoltán (Surd) Porrogszentkirály (hozzátartozik Porrog és Porrogszentpál gyülekezete), 8858 Fő u. 46. (gondozza Barcs, Nagyatád, Somogyszob gyülekezeteit). Sikter JánosPusztaszentlászló, 8896 Kossuth u. 116. Baloghné Szemerei Mária Sand, 8824 Kanizsai u. 21. Deméné Smidéliusz Katalin Siófok (gondozza Balatonszárszó és Kötcse gyülekezeteit), 8600 Fő u. 220. Tel.: 84 310-549. Baranyay Csaba — Baranyayné Rohn Erzsébet Somogyvámos (hozzátartozik Hács gyülekezete), 8699 Fő u. 28. Smidéliusz Gábor segédlelkészSurd, 8856 Hősök tere 15. Tel.: 93 377-015. Smidéliuszné Drobina Erzsébet Szepetnek, 8861 Kossuth u. 18. Deme Dávid helyettes lelkész (Nagykanizsa) Tab, (gondozza Bábonymegyer, Bedegkér, Somogydöröcske, Torvaj, Somogymeggyes, Lulla gyülekezeteit), 8660 Kossuth L. u. 57. Tel.: 84 320-039. Verasztó Sándor — Verasztóné Mosoni Edit Vése, 8721 Szabadság tér 6. Horváth Ferenc (Iharosberény)Zalaegerszeg (hozzátartozik Barlahida gyülekezete), 8900 Zárda u. 1. Tel.: 92 312-764. Balogh AndrásZalaistvánd (Zalaszentgrótot gondozza), 8933 Arany J. tér 2. Tel.: 92 384-364. Vajda István

14.7. Tolna-Baranyai Egyházmegye

Esperes: Kráhling Dániel, 7150 Bonyhád, Dózsa u. 34. Tel.: 74 451-774 Egyházmegyei felügyelő: Andorka Árpád, 7100 Szekszárd, Ibolya u. 2. Tel.: 74 317-502Bonyhád (hozzátartozik Hida, Alsónána, Bátaapáti gyülekezete), 7150 Dózsa u. 34. Tel.: 74 451-774. Kráhling Dániel esperes — Hegedűs Attila segédlelkészCsikóstöttös, 7341 Szabadság u. 42. Aradi András (Dombóvár) Dombóvár (gondozza Csikóstöttös, Kaposszekcső gyülekezeteit), 7200 Bezerédy u. 5. Tel.: 74 465-826. Aradi AndrásEgyházaskozár (hozzátartozik Mágocs gyülekezete), 7347 Rákóczi u. 1. Tel.: 72 459-092. Koskai Erzsébet

166

Gyönk (hozzátartozik Varsád, Hőgyész, Murga, Belecska, Szárazd és Kalaznó), 7064 Petőfi u. 359. Tel.: 74 448-013. Ifj. Cselovszky Ferenc Györköny (hozzátartozik Bikács és Pálfa gyülekezete), 7045 Fő u. 493. Tel.: 75 352-408. Dr. Zsednay JózsefnéKaposszekcső (Dombóvár gondozza), 7361 Táncsis M. u. 28. Aradi András (Dombóvár)Keszőhidegkút, 7062 Tel.: 74 402-117. Lackner Aladár (helyettes lelkész) Kölesd (hozzátartozik Kistormás gyülekezete), 7052 Öreg u. 5. Tel.: 74 336-328. Szabó PálMagyarbóly (hozzátartozik Siklós gyülekezete), 7775 Kossuth u. 17. Németh Pál (Mohács)Majos (gondozza Mucsfa és Kismányok gyülekezetét), 7187 Bonyhád- Majos, V. u. 90. Tel.: 74 452-542. ifj. Cserháti Sándor Mohács (gondozza Magyarbóly, Siklós és Maráza gyülekezeteit), 7700 Deák tér 4. Tel.: 69 311-602. Németh Pál — Némethné Tóth Ildikó Mucsfa (hozzátartozik Mekényes gyülekezete), 7185 Kossuth u. 48. ifj. Cser­háti Sándor (Majos)Paks (gondozza Dunaföldvár gyülekezetét), 7030 Kossuth L. u. 29. Tel.: 75 310-320. Szabó Vilmos BélaPécs (gondozza Vasas, Pogány, Komló gyülekezetét), 7621 Dischka Gy. u. 6. Tel.: 72 315-749. Varsányi Ferenc — Sefcsik Zoltán segédlelkész Sárszentlőrinc, 7047 Petőfi u. 45. Tel.: 75 333-110. Kari Jánosné Csepregi ErzsébetSzekszárd (hozzátartozik Kéty, Felsőnána, Zomba), 7100 Luther tér 1. Tel.: 74 311-653. Johann GyulaTamási (gondozza Tolnanémedi, Simontornya, Pincehely, Nagyszékely és Iregszemcse gyülekezeteit), 7090 Kossuth tér. Honthegyi Zsolt hittantanár Tengelic, 7054 Rákóczi u. 22. Tel.: 74 432-624. Füller Mihály segédlelkész Tolnanémedi (Tamási gondozza), 7083 Fő u. 38. Honthegyi Zsolt (Tamási) Vasas (Pécs gondozza), 7691 II. B. u. 12. Varsányi Ferenc (Pécs)Váralja (gondozza Nagymányok, Izmény, Máza gyülekezetét), 7354 Kossuth u. 117. Tel.: 74 459-231. Ocsai Zoltán

15. ÉSZAKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET

Püspöki hivatal: 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Tel.: 176-2335, 176-2448; Fax: 176-2440Püspök: D. Szebik Imre, 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Tel.: 176-2335 Kerületi felügyelő: Farkasházi Ferenc, 2890 Tata, Vágó u. 9. Tel.: 34 380-025 Püspökhelyettes: Labosa Lajos, 2800 Tatabánya, Tátra u. 13. Tel.: 34 316-201 Kerületi pénztáros: Szemerei Zoltán, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 117-6413 Kerületi jogtanácsos: Dr. Török Gábor, 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24.Kerületi tisztviselők: Giczi Ferencné — Dr. Müller Miklósné — Sass Gáborné Kerületi alkalmazott: Csáki István — Csáki Istvánná, 1125 Budapest, Szilágyi Er­zsébet fasor 24. Tel.: 176-2335 Kerületi gépkocsivezető: Vas János

167

15.1. Borsod-Hevesi Egyházmegye

Esperes: Sárkány Tibor, 3530 Miskolc, Hunyadi u. 8. Tel.: 46 346-807 Egyházmegei felügyelő: Dr. Meskó László, 3534 Miskolc, Szinnyei M. u. 17. Tel.: 46 374-837Arnót (hozzátartozik Üjcsalános gyülekezete), 3173 Petőfi u. 96/B. Tel.: 46 327-937. Oláh Zoltán helyettes lelkészDiósgyőr, 3534 Miskolc III., Vár u. 7. Tel.: 46 379-422. Veczán Pál Diósgyőr-Vasgyár, 3533 Topiczer J. u. 1/B. (Postacím: 3520 Miskolc, Pf. 734.) Sárkány Tiborné helyettes lelkész, 3530 Miskolc, Hunyadi u. 8. Eger, 3300 Vörösmarty u. 28 Tel.: 36 313-119. Aklan Béla Sándor — Aklanné Balogh Éva egyházmegyei segédlelkészFancsal (hozzátartozik Hernádvécse gyülekezete, gondozza Tállya és Aba- újszántó gyülekezeteit), 3849 Rákóczi u. 43. Tel.: 46 387-862. Péter Jenő Hatvan (gondozza Gyöngyös gyülekezetét), 3000 Úttörő u. 5. Tel.: 37 342-199. Dr. Barcza BélaMiskolc, 3530 Hunyadi u. 8. Tel.: 46 346-807. Sárkány Tibor esperes — Sárkány TibornéÓzd (hozzátartozik Putnok gyülekezete), 3600 Váci M. u. 12. Tel.: 48 471-563. Tóth Melinda, tel.: 48 473-708 (lakás), levélcím: 3600 Ózd, Damja­nich u. 152.Sajókaza (gondozza Kurittyán és Rudabánya gyülekezetét), 3720 Rákóczi u. 1. Tel.: 48 355-001. Balázs Tibor diakónus lelkész, tel.: 48 355-014 Tállya (hozzátartozik Abaújszántó gyülekezete, Fancsal gondozza), 3907 Kossuth u. 1.

15.2. Budai Egyházmegye

Esperes: Bálint László, 1034 Budapest, Dévai B. M. tér 1. Tel.: 168-6893 Egyházmegyei felügyelő: Dr. Győri józsef, 1111 Budapest, Karinthy F. u. 23. Tel.: 165-4731Békásmegyer Missziói Egyházközség, 1039 Víziorgona u. 3. VII. em. 68. Budafok, 1221 Játék u. 16. Tel.: 226-0638. Solymár Gábor Budahegyvidék, 1126 Tartsay V. u. 11. Tel.: 156-6551. Kőszeghy Tamás igaz­gató lelkész — Takács József kisegítő lelkész — Dr. Széchey Béla diakónus lelkészBudaörs Missziói Egyházközség, 2043 Budaörs Pf. 53. Endreffy GézasegédlelkészBudavár, 1014 Táncsics M. u. 28. Tel.: 156-9736. D. Szebik Imre püspök — Balicza Iván — ifj. Hafenscher Károly Tel.: 202-0085 — Madocsai Miklós kisegítő lelkész — Szilas Attila — kisegítő lelkészBudavári Német nyelvű Evangélikus Egyházközség, 1014 Táncsics M. u. 28. Tel.: 156-9736. Dietrich Tiggemann, 1022 Budapest, Pajzs u. 1. Tel./Fax: 136-2348, 325-0132Csepel, 1215 Katona J. u. 35. Tel.: 277-6762. Lehoczky Flndre Csillaghegy (gondozza Piliscsaba gyülekezetét), 1039 Mátyás király u. 31. Tel.: 168-6118. Donáth László (képviselői munkája miatt szabadságon) —

168

Kelenföld, 1114 Bocskai u. 10. Tel.: 181-2159. Csepregi András — Ferenczy Erzsébet (Tel.: 186-0816) — Szeverényi JánosNagybörzsöny, 2634 Kossuth u. 57. Thuránszky István segédlelkész Óbuda, 1034 Dévai B. M. tér 1. Tel./Fax: 168-6893. Bálint László esperes — Bálintné Varsányi Vilma — Fülöp Attila segédlelkész Pesthidegkút, 1029 Báthori László u. 8. Rihay Szabolcs segédlelkész Szentendre, 2000 Bükköspart, id. Szentpétery Péter (lakása: 1141 Bp., Bosnyák u. 65. Tel.: 252-8606)

15.3. Fejér-Komáromi Egyházmegye

Esperes: Lábossá Lajos, 2800 Tatabánya, Tátra u. 13. Tel.: 34 316-201 Egyházmegyei felügyelő: Sztruhár András, Oroszlány, Bányász krt. 8. Tel.: 34 361-354 'Bakonycsernve, 8056 Dózsa u. 1. Tel.: 22 413-024. Bence ImreBakonyszombathely (gondozza Hánta gyülekezetét), 2884 Kossuth u. 38.Tel.: 34 359-313. Pőcze István helyettes lelkészBököd, 2855 Fő u. 25. Tel.: 34 360-535. Csonkáné Szabó MagdaCsabdi, 2064 Petőfi u. 25. Albert Gábor diakónus lelkész (Csákvár)Csákvár (hozzátartozik Csabdi és Bicske gyülekezete), 8083 Luther u. 2.Tel.: 30 476-098. Albert Gábor diakónus lelkészEsztergom, 2500 Simor J. u. 82. Tel./Fax: 33 311-876. Szabó LászlóÉrd, 2030 Thököly u. 19/A. Tel.: 23 367-191. Ittzés IstvánGyúró, 2464 Thököly u. 22. Füke Szabolcs (Tordas)Hánta (hozzátartozik Ászár és Kisbér, Bakonyszombathely gondozza), 2879 Kossuth u. 41.Komárom (gondozza Bábolna gyülekezetét), 2900 Mártírok u. 10. Tel.: 34 343-664. Pálné Ihász Beatrix segédlelkészLajoskomárom (gondozza Enying és Sárszentmiklós gyülekezetét), 8136 Batthyány u. 9. Tel.: 20. Decmann TiborNagyveleg (gondozza Tés gyülekezetét), 8065 Kossuth u. 17. Tel.: 22 409/606. Ferenczy Andrea segédlelkészOroszlány, 2840 Alkotmány u. 4ó. Tel.: 34 361-669. Molnár József segédlel­készPusztavám-Mór, 8066 Kossuth u. 127. Tel.: 22 417-223. Kapi Zoltán diakó­nus lelkészSárbogárd, 7003 Tanácsköztársaság u. 200. Tel.: 460. Decmann Tibor helyettes lelkészSúr, 2889 Petőfi u. 41. Bencéné Szabó MártaSzákszend (Szend), 2856 Csillag u, 17. Tel.: 34 371-596. Selmeczi Lajos (2890 Tata, Feszty Á. u. 14. Tel.: 34 383-819)Székesfehérvár, 8000 Szekfű Gy. u. 1. Tel.: 22 313-697. Bencze András Tata, 2890 Bárány út 2. Tel.: 34 382-924. Frankó Mátyás Tatabánya, 2800 Tátra u. 13. Tel.: 34 316-201. Lábossá Lajos esperes Tordas (gondozza Gyúró gyülekezetét), 2463 Szabadság út 132. Tel.: 22 378-518. Füke Szabolcs

169

15.4. Győr-Soproni Egyházmegye

Esperes: Jankovits Béla, 9123 Kajárpéc, Fő u. 12. Tel.: 96 372-378 Egyházmegyei felügyelő: Szabó György, 9081 Győrújbarát, Erzsébet u. 41/3. Tel.: 96 355-129Ágfalva, 9423 Fő u. 88. Tel.: 99 330-264. Makovnikné Hüffner GyörgyisegédlelkészBeled (gondozza Rábaszentandrás gyülekezetét), 9343 Árpád tér 7. Tel.: 96 257-199. Béres LászlóBezi (hozzátartozik Enese gyülekezete), 9162 Rákóczi u. 14. Kohárv Ferenc Bőny (levelezési cím: Bödecs Barnabás, 9024 Győr III., Liezen M. u. 41.) Csorna (hozzátartozik Kapuvár gyülekezete, gondozza Rábcakapi és Tárnokréti gyülekezeteit), 9300 Köztársaság u. 10. Tel.: 96 262-396. Tubán József segédlelkészFarad, 9321 Győri u. 76. Tel.: 96 279-121. Szűcs Kálmán Felpéc, 9122 Kossuth u. 4. Kardos József helyettes lekész Győr-Öregtemplom, 9025 II., Petőfi tér 2. Tel.: 96 320-312. Lackner Pál igazgató lelkész — Jánossá Attila — Lacknerné Puskás Sára segédlelkész — Dr. Ráskai Ferenc gyülekezeti munkatársGyőr-Nádorváros (gondozza Böny gyülekezetét), 8024III., Liezen M. u. 41. Tel.: 96 317-381. Bödecs Barnabás — Ittzés Gábor Győrság, 9084 Országút u. 14. Ittzés Gábor helyettes lelkész (levélcím: 9024 Győr III., Liezen M. u. 41.)Győrszemere, 9121 Bakonyér u. 49. Kardos József helyettes lelkész Győrújbarát, 9081 Tanácsház u. 3. Tel.: 96 355-003. Hanvay László Kajárpéc, 9123 Fő u. 12. Tel.: 96 372-378. Jankovics Béla esperes Kisbabot (hozzátartozik Mérges gyülekezete), 9133 Dózsa Gy. u. 24. Tel.: 96 284-108. Kardos József helyettes lelkész — Kardos Zsuzsanna helyettes lelkészi munkatársLébény, 9155 Iskola u. 2. Tel.: 96 360-013. Kohárv Ferenc Mórichida (hozzátartozik Árpás gyülekezete), 9131 Fő u. 149. Tel.: 96 369-041. Kardos József helyettes lelkész — Kardos Zsuzsanna helyettes lelkészi munkatársMosonmagyaróvár (hozzátartozik Rajka, Levél és Hegyeshalom gyüleke­zete), 9200 Magyar u. 33. Tel.: 96 211-453. Kiss Miklós Nemeskér, 9471 Fő u. 106. Tel.: 99 365-205. Magassy Zoltán diakónus lelkészRábaszentandrás (Beled gondozza), 9316 Kossuth u. 32. Béres László Rábcakapi (hozzátartozik Tárnokréti gyülekezete), 9165 Fő u. 71. Tubán József segédlelkész (Csorna)Sopron—Harka—Balf, 9400 Templom u. 10. Tel.: 99 311-568. Szimon Jánosigazgató lelkész, tel.: 99 312-366 — Weltler Sándor, tel.: 99 311-559 — Alpár Gejza segédlelkész, tel.: 99 314-047Sopronbánfalva, 9400 Lomb u. 1. Tel.: 99 331-231. Buczolich Márta (9400Sopron, Zerge u. 13.)Szakony (Bük gondozza), 9474 Fő u. 48.Szilsárkány, 9312 Kiss Ferenc u. 16. Szűcs Kálmán helyettes lelkész Tét, 9100 Fő u. 23/A. Tel.: 96 461-170. Kardos József

1 7 0

Vadosfa, 9346 Kossuth u. 13. Tel.: 96 253-509. Sümeghy József helyettes lelkész

15.5. Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye

Esperes: Bozorádv Zoltán, 4400 Nyíregyháza, Korányi Frigyes u. 160/A. Tel.: 42 410-027Egyházmegyei felügyelő: Baraksó János, 4400 Nyíregyháza, Kéményseprő u. 5.Debrecen, 4025 Miklós u. 3. Tel.: 52 321-745. Béres Tamás Kölese, 4965 Kölcsey u. 22. Tel.: 44 377-201. Lábossá László Nagycserkesz, 4445 Vasvári Pál út 83. Boncsérné Pecsenya Anna — Boncsér Sándor diakónus lelkészNyíregyháza (gondozza Sátoraljaújhely és Tokaj gyülekezetét), 4400 Luther tér 14. Tel.: 42 410-083. Bozorády Zoltán esperes — Bozorádv Zoltánná — Laborczi Géza, tel.: 42 410-083 — Laborcziné Sztankó Gyöngyi — Bartha István, tel.: 42 410-252Nyíregyháza-Kertváros, 4400 Derkovits u. 21. Tel.: 42 342-104. Magyar László (Malom u. 13. Tel.: 42 319-499)Nyíregyháza-Nyírszőlős, 4400 Kollégium u. 72. Tel.: 30 589-215. Győrfi Mihály diakónus lelkész

15.6. Nógrádi Egyházmegye

Esperes: Kalácska Béla, 2660 Balassagyarmat, Kossuth u. 36. Tel.: 35 301-518Egyházmegyei felügyelő: Hornyák Endre helyettes, 2686 Galgaguta Balassagyarmat, 2660 Kossuth u. 36. Tel./Fax: 35 301-518. Kalácska Béla esperes — Megyasszai Enikő segédlelkészBánk (gondozza Ipolyvece gyülekezetét), 2653 Hősök tere 12. Tel.: 35 342-103. Németh ZoltánBátonyterenye (Kisterenye) (hozzátartozik Pásztó gyülekezete), 3078 Zrínyi u. 6. Klenóczkvné Sulyok Anna segédlelkészBér, 3045 Luther tér 1. Klucsik János diakónus lelkész (lakása: Érd, tel.: 23 415-063)Bokor (hozzátartozik Kutasó gyülekezete, Balassagyarmat gondozza), 3066 Szabadság u. 47.Egyházasdengeleg (gondozza Heréd gyülekezetét), 3043 Rákóczi u. 31. Babka LászlóFelsőpetény, 2611 Ságvári u. 12. Tel.: 35 360-037. Zólyomi Mátyás Galgaguta, 2686 Gábor Áron u. 1. Tel.: 35 378-271. Seben István Kétbodonv, 2655 Petőfi u. 16. Benkő Ferenc diakónus lelkész Legénd, 2619 Dózsa Gy. u. 73. Seben István helyettes lelkész Lucafalva, 3129 Zrínyi u. 1. Megyasszai LászlóNógrád, 2642 Szondi út 15. Tel.: 35 362-462. Szókéné Bakay Beatrix segéd­lelkész

171

Ősagárd, 2616 Rákóczi u. 18. Tel.: 35 360-225. Szolga Tőkés Sándor segéd­lelkészSalgótarján, 3100 Salgó u. 4. Tel.: 32 312-671. Deme KárolySámsonháza, 3074 Béke u. 1. Selmeczi Lajos segédlelkészSzécsény, 3170 Marx K. u. 3. Tel.: 125. Deme KárolySzirák, 3044 Kossuth u. 1. Tel.: 78. Babka LászlóSzügy, 2699 Rákóczi u. 55. Tel.: 35 344-319. Záborszky CsabaTerény, 2696 Arany J. u. 22. Gulácsiné Fabulya HildaVanyarc, 2688 Táncsics u. 4. Tel.: Szirák 78. Sándor Frigyes helyettes lelkész— Sándorné Povazsanyeez Gyöngy i

15.7. Vasi Egyházmegye

Esperes: Zügn Tamás, 9900 Körmend, Thököly u. 21. Tel.: 94 410-474 Egyháztmegyei felügyelő: Dr. Nagy János, 8500 Celldömölk, Deák F. u. 5. Tel.: 95 420-214Alsóság, 9500 Celldömölk 11., Somogyi B. u. 29. Tel.: 95 421-795. Vető IstvánBoba, 9542 József A. u. 16. Rostáné Piri MagdaBük (gondozza Szakonv gyülekezetét), 9737 Jókai u. 4. Tel.: 94 358-782. Fatalin HelgaCelldömölk, 9500 Ostffy Mihály tér 4. Tel.: 95 420-058. Sághy András — Pintér János kisegítő lelkész — Kiss Judit gyülekezeti munkatárs Csönge, 9513 Dózsa Gy. u. 12. Menyes Gyula helyettes lelkész Gérce, 9672 Kossuth telep 1. Tel.: 85 476-107. Koczor György — Koczor GyörgynéKemenesmagasi, 9522 Kossuth tér 7. Kovács Imre (lakása: 9516 Vönöck, József A. u. 10.)Kemenesmihályfa-Sömjénmihályfa, 9511 Bercsényi u. 22. Kovács Imre(lakása: 9516 Vönöck, József A. u. 10.)Kissomlyó, 9555 Kossuth u. 94. Tel.: Jánosháza 219. Cserági István Körmend, 9900 Thököly u. 21. Tel.: 94 410-474. Zügn Tamás esperes Kőszeg, 9730 Gyöngyös u. 29. Tel.: 94 360-181. Ittzés János Meszlen (hozzátartozik Acsád és Nemescsó gyülekezete), 9745 Béke u. 19. Hvizsgyalka György segédlelkész (betegszabadságon) — Szarka István segédlelkész — Szarkáné Haga Éva segédlelkész (lakás: Nemescsón) Nagygeresd, 9664 Petőfi u. 62. Tel.: 94 388-127. Rác Dénes segédlelkész Nagysimonyi, 9651 Kossuth u. 1. Tel.: 95 440-042. Horváth Ferenc diakónus lelkészNádasd és Vasi Misszió, 9915 Kossuth u. 66. Tel.: 94 424-223. Rác Miklós Nemescsó, 9739 Péterffy u. 46. Tel.: 94 368-033. Szarka István segédlelkész — Szarkáné Haga Éva segédlelkészNemeskolta, 9775 Szabadság u. 51. Rác Miklós helyettes lelkész (levélcím: Nádasd)Ostffyasszonyfa, 9512 Ady E. u. 9. Menyes Gyula helyettes lelkész Őrimagyarósd, 9933 Ady E. u. 8. Tel.: 94 426-109, Loós Csaba diakónus lelkész

172

Répcelak (hozzátartozik Csánig gyülekezete, gondozza Nagygeresd gyüleke­zetét), 9653 Bartók B. u. 44. Tel.: 95 370-607. Verasztó János — Verasztóné Magyar MelindaSárvár (gondozza Zsédény és Hegyfalu gyülekezetét), 9600 Sylvester u. 3. Tel.: 95 320-473. Schermann GáborSzentgotthárd (hozzátartozik Őriszentpéter gyülekezete), 9970 József A. u. 14/A. Tel.: 94 380-822. Molnár JenőSzombathely, 9700 Körmendi u. 2. Tel.: 94 313-002. Pintér János nyugalma­zott helyettes lelkész — Gregersen Lábossá György segédlelkész Uraiújfalu, 9651 Petőfi u. 24. Tel.: 95 345-087. Menyes Gyula — Menyesné Uram Zsuzsa segédlelkészVönöck, 9516 József A. u. 10. Kovácsné Tóth MártaZsédény (hozzátartozik Hegyfalu gyülekezete, gondozza Sárvár), 9631Hunyadi u. 1/A.

15.8. Veszprémi Egyházmegye

Esperes: Varga György, 8500 Pápa, Széchenyi u. 15. Tel.: 89 324-360; 8501 Pápa, Pf. 49.Egyházmegyei felügyelő: Kiss Attila, 8200 Veszprém, Rozmaring u. 27. Ajka, 8400 Kossuth u. 2/B. Tel.: 88 311-340. Győr Sándor Bakonytamási, 8555 Széchenyi u. 3. Tel.: 5. Ördög Endre — Ördögné Hanvay Enikő lelkészi munkatársBakonyszentlászló, 8431 László király u. 1. Ördög Endre — ÖrdögnéHanvay Enikő lelkészi munkatársCsikvánd, 8534 Kossuth u. 46. Asbóthné Péesinger ÉvaCsögle, 8495 Rákóczi u. 160. Kovács Etelka (lakása: Marcalgergelyi, DózsaGy. u. 1.)Dörgicse (hozzátartozik Kóvágóörs és Balatonfüred gyülekezete), 8244 Fő u. 49. Tel.: 87 444-348. Riczinger József Gecse (Homokbödöge gyülekezete gondozza)Homokbödöge (gondozza Gecse gyülekezetét), 8563 Jókai u. 27. Tel.: 89 313-693. Görög Zoltán (lakása: 8500 Pápa, Dózsa Gy. u. 32.)Kapolcs, 8294 Kossuth u. 18/A. Kiss JánosKemeneshőgyész—Magyargencs társegyház, 8516 Kemeneshőgyész, Ady E. u. 23. Szakái ÁrpádKerta (hozzátartozik Veszprémgalsa és Karakószörcsök, Somlószőlős gon­dozza), 8429 Dózsa Gy. u. 45/A.Lovászpatona, 8553 Kossuth u. 44. Tel.: 60 375-214. Mesterházy ZsuzsasegédlelkészMalomsok, 8533 Kossuth u. 16. Tel.: 5. Asbóthné Péesinger Éva Marcalgergelyi, 9534 Dózsa Gy. u. 1. Kovács Etelka Mencshely (hozzátartozik Nagyvázsony, Szentantalfa és Zánka gyüleke­zete), 8271 Kossuth u. 24. Tel.: 20 412-068. Gyarmati István Mezőlak (gondozza Békás, Nagyacsád, Mihályháza, Nemesgörzsöny, Dáka, Pápaderecske gyülekezetét), 8514 Kossuth u. 54. Veress István

173

Nagyalásony (hozzátartozik Dabrony gyülekezete), 8484 Kossuth u. 80. Karsay LajosÖskü, 8191 Fő u. 8. Tel.: 88 360-126. Stermeczki András segédlelkész Pápa, 8500 Széchenyi u. 15. Tel.: 89 324-360. Varga György esperes Sikátor, 8439 Kossuth u. 18. Id. Magassy Sándorné diakónus lelkész Somlószőlős (gondozza Kerta, Karakószörcsök és Veszprémgalsa gyüle­kezetét), 8483 Kossuth u. 107. Polgárdi Sándor Takácsi (gondozza Varga György esperes), 8541 Petőfi u. 64.Tés, 8109 Petőfi u. 22. Pintér MihályVanyola, 8552 Vajda Péter u. 4. Ördög Endre segédlelkész — Ördögné Hanvay EnikőVárpalota, 8100 Thúry György tér 1. Tel.: 88 371-204. Pintér Mihály Veszprém, 8200 Arany J. u. 20. Tel.: 88 321-618. Isó Zoltán — Isó Dorottya — Hegedűs Lajos kisegítő lelkész

1 7 4

Evangélikus Könyvesbolt, 1085 Budapest, Üllői út 24.

Evangélikus Sajtóosztály kiadványai