különlegesség, szilárdan teljesíttetnek. v¥*i. . i wadlste1r f. és … · 2008. 9. 24. ·...
TRANSCRIPT
-20 VASÁRNAPI U J S A G . 1. SZÁM. 1 8 8 9 . XXXVI. ÉVFOLYAM.
A F r a n k l i n - T á r s u l a t kiadásában Budapesten megjelent és minden könyvárusnál kapható, — az osztrák tartományok szamára S z e l i n s k i G y ö r g y cs. k.
egyet, könyvárusnál Bécsben, I., Stefansplatí Nr. C>.
Lidérc 1889-dik évre.
HUSZONNYOLCZADIK ÉVFOLYAM
Ára fűzve 60 krajczár. 65 kniitk előleges (postautalványon) beküldése után a naptár bérmentve küldetik meg.
T a r t a l o m : Naptári rész, szerkeszti Tóth Miké S. J . tanár. — Kamatszámítás. — Bélyegekről. — Újévre. — Hajóhadi szemle Spitheadnél az angol királynő jubileuma alkalmávnl. (4 képpel). — Szylveszter estéjén. Rege a jelenkorból. — A-. istvántelki iparos- és kertészképzö-intézet Rákos-Palotán. (Képpel). — A mentő társulat. (2 képpel). — Enyém a bosszú! Berthold A.-tói. — Szaloniki. (3 képpel). — A farsang. — Téli örömök. (Képpel). — Marokkó és népe. (6 képpel). — Kétfejű tehén (Képpel). — A hajóroncs titka. Amerikai elbeszélés. — Vásárfia. (Képpel). — Bűvészet a házban. (Képpel). —Apróságok. A Magyarországban tartatni szokott országos vásárok jegyzéke. — Hiidetés tk .
PSERHOFER J. gyógyszertára BECSBEN, Singerstrasse Nr. 15. „zum goldenen Reiehsapfel." VAm+ícw+í+A 1 <ili*-i or>crtlr ezelőtt egyetemes labdacsok neve alatt; V ©rXlSZXlXO XoiUUaliaUIk e z „többi nevet teljes joggal megérdemlik,
mivel csakugyan alig létezik betegség, melyben e labdacsok csodás hatásukat ezerszeresen be nem bizonyították volna. A legmakacsabb esetekben, melyekben sok egyéb szer sikertelenül alkalmaztatott, ezen labdacsok számtalanszor és rövid idő alatt teljes eyógyulást eredményeztek. 1 doboz 15 labdacscsa l 21 kr . , 1 t e k e r c s 6 dobozzal 1 f r t 5 k r . bérmentetlen utánvét melletti küldéssel 1 f r t 10 k r . A pénz előleges beküldése mellett ára bérmenteB megküldéssel: 1 tekercs labdacs 1 frt 35 kr., 2 tekercs 2 frt 30 kr., 3 tekercs 3 Irt 35 kr., i tekercs 4 frt 40 kr.. 5 tekercs 5 frt 20 kr., 10 tekercs 9 frt 20 kr. (1 tekercsnél
kevesebb nem küldetik szét.) M Va lód i aknak csak a m a labdacsok t e k i n t e n d ő k , m e l y e k n e k u t a s í t á s a P s e r -hofer J . n é w o n á s á v a l v a n e l lá tva , s a m e l y e k n é l m i n d e n doboz t e t e j é n
ugyanazon n é w o n á s vörös színben r a j t a van .~99 Számtatan levél érkezett, melyben a labdacsok fogyasztói hálát mondanak a legkülönfélébb és legsúlyosabb betegségekből való meggyógyulásukért. A ki csak egyszer kísérletet
tett velük, tovább ajánlja. PPT A. s o k k ö s z ö n ö - i r a t b ó l k ö z l ü n k n é h á n y a t : ~VE)
Schlierbach, 1888. febr. 17. T. Uram! veskedjék postai utón egy tekercset, kitűnő vértisztitó labdacsaiból küldeni. Nem mulaszthatom el, hogy Önnek e labdacsok értékére nézve legteljesebb elismerésemet kifejezzem, és azokat, ha alkalom lesz rá, minden szenvedőnek a legmelegebben fogom ajánlani. E köszönő iratomra nézve fölhatalmazom önt annak a nyilvánosság előtti tetszés szerinti fölhasználására. Teljes tisztelettel K a s t n e r Teréz .
Gottschdorf. Kohlbach mellett. Osztrák-Szilézia, 1886. okt. 8. T. uram! Kérem szívesen 6 dobozzal az Ön egyetemes vértisztitó labdacsaiból küldeni. Csak az On csodás labdacsainak köszönhetem, hogy öt évig gyötört gyomorb 'jómtól megszabadultam. Nem is fognak nálam e labdacsok soha kifogyni, és ezennel legmelegebb köszönetet mond TJraságodnok őszinte tisztelője
Z w i c k l A n n a . T. Uram! Múlt év novemberében egy
tekercs labdacsot rendeltem meg Önnél. Én, valamint nőm, a legjobb eredményt láttuk ntána; mind iketten heves főfájásban és székrekedésben szenvedtünk, u y hog közel voltunk a kétségbeeséshez, mindamellett, hogy csak 48 évesek vagyunk. És ime! Az Ön labdacsai csodát müveitek s a bajtól bennünket megszabadítottak. Tiszte-
Jettel U s t A n t a l .
Tisztelettel alulírott kéri. miszerint küldene ismét négy tekercset va lóban igen hasznos és k i t ű n ő vér t i sz t i tó labdacsa iból . Teljes tisztelettel
N e u r e i t e r Ignáez, gyak. orvos. Hrasche, Flödnig mellett, 1887. sept. 12.
T. Uraságod! Isten akarata volt, hogy labdacsai kezembe kerültek, s irok most azoknak sikeréről: gyermekágyban meghűtöttem magamat, ugy hogy munkámat többé Dem végezhettem, s bizonyára már halva lennék, ha az Ön csodás labdacsai meg nem mentenek. Isten áldja meg Önt ezért ezerszer. Bizalmam van, hogy labdacsai egészen meggyógyítanak, ugy a mint másoknak is gyógyulásukhoz segítettek. Knific Teréz .
Bécs-Ujhely, 1887. decz. 9. Igen t. Uram! Legmelegebb köszönetet mondok Önnek, 60 éves nagynéném nevében, ki idült gyomorhurutban és vizi-betegségben szén veti tt. Az élet gyötrelem volt neki, s már azt i tte, hogy nincs reménység. Véletlenségből aptam egy dobozt az On kitűnő vértisztitó abJacsaibol, 8 azoknak hosszabb használata után meggyógyult. Teljes tisztelettel
W e i n s e t t l Jozefa. Mitterinzersdorf, Kirchdorf mellett. Felső-
Ausztria, 1S86. jun. 10. T. Uraságod! Szí-
Fagyb 1117S*1 ül P8erhofer J.-től. Sok év óta ' minden fagyos tagra és Fiaker-DOr, hurut rekedtség .köhögés, stb.
r ' elleu. 1 dobozzal 35 kr., ber-mentes küldéssel 60 kr.
TaiTnMhinin kenőcs £ n h l p ± ^ szer Egy szelenczével 2 frt.
Egyetemes t a p a s z l ' ^ f l ^ ^ 1 ^ sebekre, gonosz indulatú lábdaganatoknál, makacs mirigydaganatoknál, fájdalmas függölyöknél, köröm-méregnél, sebes és gyuladt női mellnél, csúzfolyásnál, s egyéb hasonló bajoknál jelesnek bizonyulva. 1 köcs. 50 kr., bérm. küldéssel 75 "kr.
Egyetemes tisztító *?£&£%£ rossz emésztés mind. következményei, u. m. főfájás, szédülés gyomorgörcs, gyomorhév, valamint aranyeres bártalmak, székrekedés stb. ellen is. 1 csomaggal 1 frt.
' Szem̂ sszenezia ff^yk'fli Az itt felsorolt készítményeken kívül még a birodalom valamennyi lapjában hirdetett bel-és külföldi gyógyszer-különlegesség készletben van, s minden netán a raktáron nem levő ozikkek kívánatra pontosan és olcsón beszereztetnek. B0~ Postai küldemények a pénz előleges beküldése mellett pontosan eszközöltetnek; nagyobb megrendeléseknél az összeg utánvétele mellett is. " • • Az összegnek előzetes beküldése mellett (legjobban postautalványnyal) a viteldíj jelentékenyen csekélyebb, mint utánvét mellett. B#~ A felsorolt külön
legességek kaphatók Budapesten T ö r ö k József gyógyszert- király-nteza 12.
bármily idült sebekre mint legbizt. szer elismerve. 1 köcsöggel 40 kr., bérm. küldéssel 65 kr.
jaiaBrp,hrH^tég'gÍH-ellen. Egy palaczkkal 50 kr.
Amerikai köszvény - keiiőes, ^fnfe" köszvényes és csúzos bajok, tagszaggatás, íschias, fülszaggatás stb. ellen. 1 frt 20 kr.
PorTTábizzadás e l j e j , ^ ^ ^ V9.hatattam •* megbízható szer a goly-l a wauaum, v á r l á l .E ) r T U Teggel40kr.,
bérmentes küldéssel 65 kr.
tés és mindennemű altesti bántalom ellen kitűnő házi szer. 1 üvegcsével 22 kr.
csodabalzsam, ^ r i 1 ^ ^
Go]y_
Angol
F A B B I Q T J E D E C Q B S E T S .
A U B O N M A R C H É . B Ü D A P E S T - V A B S Ó .
Erzsébet-tér 7. sz., Bécsi-utcza sarkán. — Miodowa 6, Kitüntetve Varsóban 1874- és 1885-ben.
Ajánl a farsangra: a j o u r - , ba t i sz tszövésű , a t l a sz , b r u n e l él h á r o m n y ü s t ö s fűzőket minden színben, kizárólag f r ano ia min* t á k b a n . Minden fűző p o n t o s a n m é r t é k sze r in t , minden évad. hoz, divatos derekakra van készítve. Mérték a T o r r n í a K h a l á i r t te-tröl vétetik: 1. a mell. 2. derék, 3. csípők. J-IOgUJctUU <uaj£, hOSS7lí f l p r p k ' "*~ M *6DÍzások j ó t á l l á s m e l l e t t , pon.
Különlegesség, szilárdan teljesíttetnek.
Fűzők ferde derekakra.
Vi'tCZMllcZit 27. mm. WADLSTE1R F. és Isa
A J Á N L J Á K D Ú S A N B E R E N D E Z E T T
(JVEO ÉS POMELLÁMAKTÁMK AT, LÁMPÁK, PIPERETÜKRÖK, CSILLÁROK.
A CHRISTOFLE-EZÜST MAGYARORSZÁGI FŐRAKTÁRA.
1847 óta, tehát több mint 40 éve, hogy a legnagyobb sikerrel alkalmaztatik a Németország első orvosi kollégiuma által megvizsgált s kitűnő használhatósága miatt a magas helytartóság áltat
Magyarországban szabad. WEBER-féle
Köszvény-vászon köszvény, csúz, tagszaggatás, keresztcsont-fájás, vörheny, mell-, hát- és derékfájdalmak, lábköszvény, csipöfájdalom és íschias stb. ellen, mindennemű
_______ görcsök, a kezek és lábakban, különösen görcsös rek, dagadt tagok, fiezamodások és oldalszurások biztos eredménynyel gyorsan gyógyíttatnak ezen gyógyhatásos köszvényvászon által, ügy csomag ára 1 frt 5 kr., kettős erejű, nohezeljb bajoknál ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ H alkalmazandó 2 frt 10 kr.
Valódi csak akkor, ha a melletti védjegygyei el van látva. D r . B ú r o n p á r i s i á l t a l ános s eb t apasza mindenféle sebek, genyedések és daganatok, körömgynladások, égések, bárminemű sérülések, harapás, szúrás, ütés, vágás, tyúkszem, fagyás stb. ellen. — Egy köcsög ára a használati módszerrel együtt 70 kr., kisebb köcsög 85 kr,
V a l ó d i a n k a p h a t ó r p / \ • > f v I " w g y ó g y s z e r t á r á b a n B u d a p e s t e n , k i r á l y - X \J l \ \.J I V *f • u toza 12. szánt a.
; .
| A Franklin-Társulat kiadásában Budapesten megjelent s minden könyvkereskedésben J l kapható — az osztr. tartományok számára Szelinski György cs. kir. egyet, könyvárusnál
^ ^ ^ H Bécsben, I , Stefansplatz 6.
Borászati naptár 1 8 8 9 - i k évre.
Szerkeszti Dr. N Y Á R Y F E B E N C Z . XVI-ik évfolyam. Ára fíwve 80 kr. 85 krnak előleges (postautalványon való) beküldése után a naptár bérmentve küldetik meg.
T A R T A L O M :
Naptári rész. Szerk. Tóth Miké S. J. tanár. — Kamatszámítás. — Bélyegekről. — Európai pénznemek. — Európai államok bortermelése. — A budapesti borvegyészeti állomás programmja. — A magyar bortermelök orsz. szövetkezetének szabályzata. — Az uj phylloxera törvény. — Az orsz. központi mintapincze szervezeti szabályai. — Bálint Bácsi jövendölései. —• Bálint bácsi tanácsai. — I. T e r m é s z e t t u d o m á n y i rész . A gőzerő föltalálása és alkalmazása. — A gőzgépek elve. — A gőzgép feltalálása (5 ábrával). — Watt gőzgépe (2 ábrával). — A magas nyomású gőzgépek (4 ábrával és 1 arczképpel). — I I . Szőlésze t i és b o r á s z a t i r é sz . Miként lehet a szőlőfürtőket sokáig épen eltartani ? — Hogyan kell a valódi ürmös bort készíteni? — Van-e az alanynak befolyása a lánemesitett vessző termésére ? — Használhatók-e a pinczészetben a parafin és bazelin ? — Hogyan lehet a bort a hordószagtól meg szabadítani ? — Miket kell a szölőmetszesnél szem előtt tartani ? — Miként kezeljük a nyúlós borokat ? —• Miként lehet a borok érését és iskolázását siettetni? — Miként bánjunk el megfagyott szőlőtőkéinkkel? — Mi okozza az amerikai alanyra nemesitett európai szőlőfajok sárgaságát ? — Hogyan tegyük új hordóinkat borok befogadására alkalmatossá ? — Hogyan tartsuk el üres hordóinkat? — I I I . K e r t é s z e t i rész . Eperfa ós selyemhernyó tenyésztés. — A szedermag gyűjtése és vetése. — A csemetékkel való elbánás (2 ábrával). — A szederfák kiültetése és gondozása. — A selyemhernyó tenyésztése. — A pete gondozása. — A peték kiköltése. — A selyemhernyó nevelése (ábrával). — A gnbók megfojtása. — A Magyarországban tartatni szokott országos vásárok
jegyzéke. — Hirdetések.
Franklin-Társulat nyomdája. (Budapest, egyetem-utcza 4. szám.)
"^
~%s.
. I
_ _V¥*i.
_ .
T^RWAPTTJT^T^ 7M
ív-'
2. SZÁM. 1889. BUDAPEST. JANUÁR 13. X X X V I . ÉVFOLYAM.
Előfizetési feltételek : VASÁRNAPI UJ8ÁG és | egész évre 1 2 frt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: \ félévié _ 6 •
CBupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG j egész évre \ félévre ...
8 frt Csupin s POLITIKAI ÚJDONSÁGOK :
I félévre 6 frt 3 •
Külföldi elüfizetésekflez a poetailag meghatározott viteldij is csatolandó
LAVIGERIE BIB0RN0K, A RABSZOLGASÁG ELTÖRLÉSÉNEK APOSTOLA.
AZON néhány óv óta, hogy a szudáni máhdi vakbuzgó hívei elfoglalták Khartumot s a nemes Gordon pasa életével váltotta be
hű ragaszkodását nemes eszméihez, Afrika ben-sejében folyvást emelkedő izgatottsággal küzdenek a mohamedánok az európaiak ellen. A Földközi tenger partjaitól egész az Afrika közepén terülő Csád-tóig s a keleti partvidéken le egész a Zambezi folyóig s nyugat felé messze a nagy tavak vidékén túl, a hatalmas földrész nagyobb felében már arabok uralkodnak mindenütt s arab kereskedők húzódnak szét a szárazföld többi részein is. Livingstone kora óta, de még inkább, mióta a Kongó állam megalakult, az eddig csak délen és nyugaton alakult európai telepek is mozogni kezdtek, fölfedezők és kereskedők törtek uj ösvényeket Afrika belsejébe, különösen a nagy tavak vidékén számos misszionárius telepedett le s az arabok mindinkább fölfogták, hogy helyzetüket és hatalmukat veszély környékezi. Önvédelmi harcz volt részükről, melylyel a még csekély számmal jelentkező európaiakat a magok közeléből s kereskedelmi útjaikból elűzni igye-
_keztek. De az önvédelemmel karöltve, jelentkezett a mohamedán népeknél régóta élő azon hit is, hogy a Hedzsra XHI-ik századában, mely csak most kezdődött meg, a hívőknek lelkes vezérei támadnak, kik a hitetleneket mind leigázzák s Allah hü népeinek uralmát az egész földgömbön megalapítják. Ezt a hitet nagyon elősegítette a szudániak diadalmas hadjárata s az «istentől küldött* Mahdinak az angolok és az ezek által vezetett egyiptomi hadak fölött kivívott néhány fényes győzelme; de különösen az angolokkal szemben elért harczi sikerek, kiket a mohamedán világ is a gyaurok leghatalmasabb és legveszedelmesebb törzsének tekint.
A mohamedán világnak a kereszténység elleni nagy érdekharcza szoros összeköttetésben áll a rabszolgaság kérdésével is. Hiában irtották ki a nemes Lincoln és társai ezt a rettenetes társadalmi fekélyt az Egyesült-államokban, hiában küzdöttek Wilberforce óta annyian az emberiség szégyenének eltörlése érdekében: a mohamedán világban a rabszolgaság ellen legkisebb gát sem emelkedett. Most az afrikai belbajok még élénkebbé tették ezt a rabszolgakereskedést. Az angolok szudáni vereségei tág tért nyitottak a rabszolgakereskedőknek s az ujabb zavarok, melyek
például a keletafrikai német telepesek elűzésében nyilatkoznak, csak növelik a bajt. Naprólnapra ujabb rém-hírek érkeznek. Utazók es kereskedők számos vérlázító példát sorolnak fel, hogyan pusztítanak ki ezek a rabszolgakereske-dök egész községeket, sőt vidékeket; elmondják,
hogy ismét megkezdődött a mái- szünetelni kezdő régi barbárság s hogy a kegyetlen arabok ezreit öldösik le a szegény négereknek, hogy egy néhány nyomorult rabszolgához jussanak.
A rabszolgakereskedés ezen szomorú emelkedésének tudata mind világosabbá lett s egyre
L A V I G E R I E S B I B O R N O K . BONNAT FESTMÉNYE. Az «ninstrazione Italiana»-bóL
2-2 VASÁRNAPI UJSAG, "•2. SZÁM. 188'J. XXXVI. ÉVFOLYAM.
nagyobb körben keltett fájdalmas visszhangot. S épen ebben az időben kelt fel egy apostoli buz-galmu férfiú, hogy, miként egykor kilenez századdal ezelőtt amiensi Péter, aj keresztes hadjáratot hirdessen egy már-már általánosan érzett közös emberi bajnak tüzzel-vassal leendő kiirtása erdekében. A múlt évi július I -én Parisban, a S. Sulpice-templomban szónokolt először ez a férfin s szavainak erőteljessége s meleg apostoli meggyőződése gyújtó hatású volt a kedélyekre. Néhány hó múlt el csak azóta s ime ma már egész Európa érdeklődik az ügy iránt.
A ritka sikert felmutató férfiú Lavigerie Károly Martial Allémon, Algír erseke, karthágói bibornok s Afrikának apostoli prímása. Aireben, Calais közelében született, az ötvenes evekben Rómában is sikerrel működött ugy, hogy 188á-ben márezius 27-én elnyerte a bibomoki kalapot S. Ágnes extra moenia ezimmel. Mint Afrika prímása az itt letelepedett római katho-likus misszionáriusok nagyobb részének felügyelője. Az egész világrészben megbízható összeköttetésekre tevén szert, a Szahara pusztájából, a Niger es Zambezi környékéről, a nagy tavak vidékéről egyaránt hű tudósításokat kapott s ezek a tudósítások valódi buzgalmat és lelkesedést keltettek föl benne az emberiség e nagy ügye iránt.
A párisiak nagy kitüntetésekkel fogadták az emberbaráti eszme modern apostolát. Épen felszólalása idején látták szép arczképéta «Sálon»-bah, Paris világhírű kópkiállitásában, a legnagyobb élő franezia festők egyikétől, Bonnat-tól. A tekintélyes alak, mely egyik keresztnevének oly annyira megfelel, a méltóságot kifejező s tiszteletet parancsoló, szép, hosszú fehér szakáll, a bibomokok fejedelmileg fényes piros köpenye, a nagy művész keze alatt bámulatot keltő alakká egyesült. 8 midőn ez az egyháznagy elevenen is megjelent s a szív mélyéből eredő lelkes szavával megszólalt, midőn egy kényelemre hivatott dúsgazdag öreg ember eszméinek diadaláért fáradságos vándorútra kelt, a meglepetés kellemes moraját a lelkesedés zaja váltotta fel.
Ez a lelkes zaj kisérte el a derék főpapot Parisból Belgiumba, legutóbb Bécsbe is, a hol apostoli agitáczióját folytatta s még a protestáns angolok között is hatással emelte föl szavát, a hol pedig egy eretnek főpap valamikor borzadály tárgya volt s olyan sok a hidegen mérlegelő elme s a rideg számítás. Olaszországban, a hova Lavigerie ezután érkezett, már tár t karokkal fogadták. Maga a pápa 300,000 lirát ajánlott fel az uj keresztes hadjáratra s Róma lelkes népe közül száz és száz ifjú vitte az agghoz hódolata jeléül kardját, hogy a rabszolgaság ellen folytatandó háborúban részt vehessenek s egész formális küldöttség szólította fel: alapítaná meg újra a templáriusok rendét, mely magva legyen a kereszténység, a miveltség, az emberszeretet érdekében indítandó uj hadjárat lelkes seregének.
Nem telt el az első év és Lavigerie működésének már gyakorlati eredményei is mutatkoztak. A pápa adományát ezer s ezer adomány követte. A német s az angol kormányok elhatározták, hogy Afrika keleti partjain a rabszolgakereskedők üzelmeinek megszüntetése végett hadi hajókat küldenek s már-már komoly diplomácziai alkudozások indultak meg, hogy ebben az ügyben erélyesebb lépést is tehessenek. Lavigerie, a nemes bibornok, nem fárad hiában s ha működésének sikere lesz, nemcsak az ő neve fog az emberiség jóltevöi közt fönmaradni, de egyúttal századunk nagy tettei között is ott lesz az ő beteljesült eszménye, ha nem is a legbámulato-sabb, de bizonynyal a legnemesebb: az emberi méltóságot oly annyira meggyalázó rabszolgaság végleges megszűnése.
HONVÉDSIROK AZ ISASZEGI ERDŐBEN.
Szép zöld erdő veszi körül A honvédsirokat, Szép zöld erdő galyai közt Vidám napfény mulat.
Nem is napfény, t á n az örök Dicsősé? sugara, — Csak káprázva nézhet a szem A sir hantjaira.
Vörös sipka, fénylő szurony, Tüzes szemsugarak Kápráztatják a szemeket, Azok csillámlanak.
Régen, régen volt a csata, De híre most is él. És a vándor lelke előtt Minden életre kél.
Még egyszer és újra rohan A honvéd, a dicső, Diadaltól visszhangozik Szerte a hegytető.
Kitűzi ott a lobogót. Övé a harczi tér, A kiáltás : éljen a hon ! Világ végéig ér.
Eltűntek a hős daliák. Alom szép képei, Diadalok hosszú sora Utjokat jeleli.
De a kiknek kezeiből Kiesett a szurony, I t t aluszszák álmaikat Fénynyel homlokukon.
Nem kérdezték: mi lesz a dij ? És vár-e köszönet ? Csak azt kérdek : mit követel A honfi-becsület.
Ágyúdörgés hangjaira Szivük visszafelel: Elveszhetnek mindannyian. A hon nem veszhet el.
Szabadságért harczoltanak, Éltüket áldozák, Legnehezebb napjaiban Szerették a hazát.
Sírjaikra falusi lány Koszorút hoz. Minek ? Koszorú az erdő maga, Zöld mint a kikelet.
Ültethetne a kegyelet Tölgyek helyett babért. Az se volna elég az ő Feláldozásukért.
DALMADY GYŐZŐ.
TÉL. Elmúlt az QSZ, a tél is itt van, Tánczol a szél a hegytetőn, Reszket a lomb a téli fagyban: Elérkezett az én időm.
Ha nyáron a rózsát pirulni Láttam s a jáczint bimbaját, A szivemet egy régi emlék Fájó érzése járta át.
A rózsa pirja : arcza szine, A jáczint illata: övé, És keble a liljom fehérje S a kétszln nárczisz lelkeé.
Mosolya a hét színben égő Szivárvány tündöklése mind Nem kell a nyár, az tartja ébren Ezer bájával ezt a kint.
Takarj el fénylő hólepellel Minden emléket, drága té l : Engem befed, mig újra elmégy, Egy más lepel: a szemfedél.
TÍMÁR SZANISZLÓ.
A ROSSZUL OSZTOZOTT TESTVÉREK. ÉLETKÉP.
I r t a : JÓKAI MÓR.
(Folytatás.)
Az út lefelé kezdett térni, hegynek alá könnyű a gyalogolás: az én kis emberem ugy neki lódult, hogy a karaván női tagjai alig bírtak vele lépést tartani. Egy párszor vissza is szólították. Ha nő szólt hozzá, veres lett az arcza, úgy elpirult, mint valami nagy siheder, es zsenirozva érezte magát.
Annál közlékenyebb volt irányomban : megismertetett az erdei út fortélyával; hogyan lehet eligazodni a sűrűben a bemeszelt faderekakról; megmutatta a határkövet, mely a Buda város birtokát a kamarai erdőtől elválasztja. Útközben figyelmeztetett a mérges gombákra, melyeket külsejükre nézve könnyű összetéveszteni az ehetőkkel, ha feltöri őket az ember, kék-zöld szint váltanak egyszerre; a hol kocsinyomot talált az erdőben, kimondá a véleményét, hogy itt faorzók jártak bizonyosan az éjjel; s a mint-egyszer egv az utón athajio bükkfához ertünk; ott megállt, elébb szétnézett, hogy messze maradtak-e a hölgyek ? nem fogják-e meghallani ? s aztán halk hangon közié velem, hogy itt erre a fára akasztotta' fel magát most tavaszszal. egy magyar' földesúrnak a fia, ott függött azon a kihajló ágon.
— Hát te azt hogy tudod? — Hiszen én találtam rá. — Tudom, szaladtál is haza ész nélkül! — Haza n e m ; hanem be a krisztinavárosi
kapitánysághoz. •— Az apám hozta hirül, hogv falragaszokon hirdetik a fiatal úrfi eltűnését: száz forint a jutalma, a ki rátalál halva. Én bejelentettem, hogy rátaláltam.
— Es aztán még vissza is tértél ide a rendőrökkel ?
— Vissza hát. Nálam nélkül le se tudták volna venni. A fa dereka vékony: csak ón tudtam rá felmászni, hogy elvágjam a kötelet.
— Akkor te mennykő gyerek vagy. — Meg is ka2)tam érte a száz forintot. — Hát aztán mit csináltál vele ? — Betettem a takarékpénztárba. Nézze meg az ember! Ennek a babszem Jan
kónak száz forintja van a takarókpénztárban! Mikor én ekkora voltam, nem ismertem nagyobb pénzt a susztertallémál, azt is ajándékba kaptam s aztán örültem, ha annyi árpaczukrot vehettem rajta, a mennyivel elronthattam a gyomromat. Ez meg már kapitalizálja a száz forintját. Mikor érem én ezt utol ?
Az erdei rejtek-ösvény egy szép^kn s völo, vezetett alá, melynek lankás oldalán tehenek legeltek. Óriási nagy diófák tartották eltakarva magát a majorházat; mely hajdan barátkolostor vol t ; a kápolnából lett konyha, az oltár helyén van a tűzhely. . . .
• és miért ni''.' Itt és ott élhetünk az Isten kedvére..."
A teheneket egy kis szöszke leány őrizte, a ki egyszerre oda futott elénk, a mint meglátott bennünket .
— No te Jancsi ! — No te Liz i ! Ezzel a két szóval üdvözölték egymást s aztán
elkezdtek versenyt futtatni, hogv kijelenti be hamarább a vendégek megérkeztét a háznál. A kis ember megelőzte a nagy leányt, s még az a diófáig sem ért, már ő jött is vissza hozzánk.
— Talán nénéd az a Lizi? — kérdezem tőle. — "Néném 1» —azóH aeheztelésí
János. — Hogy volna nekem néném? i leánv. a kit örökben tartunk.
Ü. SZÁM. 18811. XXXVI. ÉVFOLYAM. VASAKNAPI ÜJSAG.
VÖRÖSMARTY (IPETIKÉJÉT OLYAN B E C S Ü L E T E S E N ELSZAVALTA A JANCSIKA.
— Terringettét! De megharagudtál! Még megérem, hogy szeretöd a Lizi.
— Hát hadd legyen! A derék Anna Midi már ott várt bennünket
az ajtóban. Nem jöhetett kiebb, mert tésztát dagasztott; buchtlit készített a számunkra. Nagy volt az öröme a jó asszonynak, hogy meglátogattuk valahára. Alig találta a helyünket s erősen unszolt, hogy menjünk be a «tiszta» szobájába; de az én népemnek nagyobb kedve volt odakinn a szabadban telepedni le az illatos diófák alatt, a czövek-lábu asztal körűi.
A kis Lizi nagy frissen fölteritett s hozta poharakban, köcsögökben, az édes tejet, aludt tejet: addig is, mig a buchtli kisül.
— Mindjárt megérkezik a gazda is, — biztatott bennünket az Anna Midi; — oda lenn van a luczemásban a Tóni fiával; gyűjtenek, petrenczét raknak; tüstént itthon lesznek.
S mint a parancsolat, jöttek is már épen a kerten keresztül. Szép gyümölcsös kert volt; az új ültetés közül még kimagaslott néhány százados körtefa, almafa, a mi a barátoktól maradt; a cseresznye épen érni kezdett; egy fának a tetejében feketéllett az a szép ökörszem-cseresznye, a mit csak grácziából osztottak beteggyógyitónak : hatalmas kereplő volt rákötve a rigók elriasztására.
E fák közül kanyargott elő az ösvény, a melyen láttuk felfelé jönni a völgyből az apát és fiát.
Az apa czepelt a hátán egy egész kalangya lu-czernát, még tetejébe a kasza is bele volt vágva a szénába: a fiu pedig hozta a villát, a gereblyét, meg a vizes korsót. Nagy, hosszú siheder volt: de látszott rajta, hogy terhére van ez a nagyság '> ugy szeretné vagy a kezét, vagy a lábát valahol elhagyni; de legörömestebb a fejét. Az volt nagyon az útjában.
Mikor megérkeztek a ház elé, az Anna Midi ráförmedt a fiúra.
— Te nagy kamasz! Engeded az apádnak, hogy ő czepelje a luczernát a hátán.
— Ejh asszony! — csititá a gazda. — Nem birja ez még azt.
— Legalább a kaszát hozhattad volna, te Tóni. — Hát van nekem három kezem ? — mordult
vissza a fiu. — Eredj te goromba! Legalább hát előre siet
hettél volna, ha semmit se kellett hoznod. Hogy szedtél volna nekem érett cseresznyét a buchtli-hoz. Mind csak arra várok még. No szaporán!
A Tóni felnézett nagy renyhén a cseresznyefára, félreszegett nyakkal.
— Letörik az én alat tam! —- S azzal levetette magát a luczemára, a mit az apja hozott.
— Eredj! — rivallt rá az öreg, — ne hidald le a luczernát, a mit én a teheneknek hoztam.
Akkor aztán előugrott a kis Jankó, felkapta a füles kosarat.
— No majd felmászok én a fára mindjárt. S azzal gyorsan, mint az evetke, felfutott a fa
tetejébe, a legmagasabb ágakig, a hol a legérettebb cseresznyék voltak. 0 alatta nem tört az le.
Én az alatt beszédbe akartam elegyedni a hosszú fiúval.
— Hát te tudsz-e magyarul ? Nagyot rázott a fején és vigyorgott. — Noá. — Nem jársz tán iskolába ? Ezen meg épen nagyon nevetett. — 0 ná Az apja gyámolitására jött a fiának. — Nem olyan nagy legény ám ez, mint a mi
lyennek látszik. Ez még csak csigával tud játszani. Mit gondol az úr, hány esztendős ? Most lesz kukoriczatöréskor tíz esztendős.
— No ón tizenhatra taksáltam volna. — Az ám. Óriás lesz ebből. Pénzért fogom
mutogatni a vásáron. — Azért is olyan tohonya, mert nagy növés
ben van, — tévé hozzá a jó Anna Midi. A fiu aztán ott hagyott bennünket, s a mig mi
ő róla beszéltünk, odabenn a konyhában megette a kuglófhoz előkészített lekvárt.
A kis Jankó azonban már tele is szedte a kosarát cseresznyével s hozta az anyjának.
A becsületes Groll József oda vonta magához a kis Jankót s megczirógatta a fejét; s aztán va
lami olyan furcsa mosolygással, a miben több volt a szégyenkedés, mint a dicsekedés, azt monda :
— Hanem ez a kis vakarcs már tud magyarul: iskolába is jár. Ugy-e bár, Jánoskám, már szavalni is tudsz? No hát vágd ki a becsületünket.
Azzal félkézzel feltette a kis tiut az asztal közepére.
Az nem is nagyon kérette magát, csupán azt kívánta, hogy az anyja hozza ki az iskolai könyvét s nézzen utána, hogy ha bele talál sülni, aztán segítse ki.
Az Anna Midi egy szót sem értett magyarul; de a Jancsika ráerőszakolta, hogy legalább azt az egy verset, a mit ö tud szavalni, tanulja meg olvasni.
Vörösmarty «Petiké»-je volt a szavalmány. De olyan becsületesen elszavalta azt a Jan
csika, hogy csupa csuda volt. A feleségem azt mondta rá, hogy nincs az a színész, a ki ennél ügyesebben tudjon előadni humoros költeményt. S olyan jól állt az ennek a kis arasznyi embernek, a ki alig érte fel a szájával a nagy vizes korsót.
— Hét ezt a gyereket mennyi idősnek tartja az u r ? — kérdezé az apa tőlem.
Sokat akartam mondani. — Lehet öt esztendős. — Az ám — tizenöt.«Bátyja* ez ennek a nagy
kamasznak; nem öcscse. (Folyt, köv.)
ŐS-MAGYAR MYTHOLOGIAI NYOMOK KÖZÉPKORI MŰVÉSZETÜNKBEN.
A képzőművészet története hazánkban csaknem a Idrályság alapításáig nyúlik fel, első virágzása azonban csak az Anjouk korszakának vége felé mutatkozik. A hosszú időszakból, mely e két kort egymástól elválasztja, nagyobbrészt csak építészeti emlékek maradtak fenn s közel félezer év telt el őseink honfoglalása óta addig az időpontig, midőn ma legrégibbnek tartott festészeti emlékeink tömegesebben mutatkoztak. Ebbe a félezer esztendőbe nemcsak a tatárjárás esik, mely a nemzet benső életének számos ágában csinált tabula rasa-t, ekkor fordultak elő a nagy szellemi forradalmak ós a kereszténység elfogadása, a görög műveltségnek közel egy századig tartó uralma s végül az idegen olasz műveltség meghonosodása. Még a mai Székelyföld rejtett völgyeiben is, a hol az ősök hite legtovább őriztetett meg, legalább egy századdal előbb aludt ki az utolsó pogány áldozati tűz, mint a hogy feltünedeznek azok a művészeti emlékek, melyekből a nemzet szellemi működésére némi következtetéseket lehet vonnunk.
Még ha nem teljesen idegen csemete volt is a magyarok műórzéke, a mint az a középkor vége felé mutatkozott, habozva kellene megállanunk ily történeti tények után, mielőtt ott őseink hitének bármely csekély nyomát keresgetnénk. A művészet nálunk is szoros összeköttetésben maradt az egyházzal s alkotásaira mindenkor nagyobb hatása volt az idegen eszméknek, mint a nép legalsóbb rétegeiben ápolt konzervatív jellegű néphagyornányokra. Itt, különösen a népmesékben, ősi népköltészetünknek jóformán egyedül megőrzött, bár idegen elemekkel kevert foszlányaiban, még sűrűbben találunk egyes vonásokat, melyek a kritika által megélesített tekintet előtt ősi emlékeknek látszanak, a teljesen keresztény művészeti világban legfelebb csak egyes kalászszálakat lehet kiválogatnunk, kalász -szálakat, melyek az uj vallásos nézet által alkotott müvekbe mintegy véletlenül kerültek be a nóphagyományból, bizonyára oly módon, hogy az alkotó művész maga sem birt tudattal azok ősrégi eredetéről.
24 VASÁRNAPI UJSAG. •2. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM.
A középkori művészetnek egyházias s a középkori egyháznak határozottan internaczionalis jellege következteben legbiztosabban kereshetjük az ily nyomokat ott, hol a műemlékek tárgya nemzeti. Sajnos, hogy e tekintetben hazai művészetünk még a vnágzás korában is igen csekély támaszt nyújt, jeléül annak, hogy művészetünknek jelentékeny része idegen eredetű volt. A váltó-: zatos múltnak tarka képei csak kivételesen alkotják a művészi munka tárgyát, a magyar szentek tekintélyes számából is csak elvétve fordul elő egyik vagy másik a templomok falfestményein és szobrokon, holott ezek száma egykor legio lehetett, hiszen még ma is közel egy ezerét ismerünk belőlük.
Egyetlen kivétel mégis van: Szent László. Közel száz képét és szobrát ismerjük eddig e nevezetes fejedelemnek a középkorból ránk maradt
nek azt a mozzanatát, midőn a daliás ifjú egy elrablott szép leányt szabadit meg.
Yeletleii-e mindez ? Abban a korban, midőn a művészek igen gyakran a szép izles rovására is ragaszkodnak az egyház által előirt tárgyakhoz s a szentek jelvényeihez, lehető-e ily világi tárgyú kép nagy elterjedése, ha az nem a nemzet legélénkebb ősi hagyományára S kegyeletes emlékeire vonatkozik ?
Vizsgáljuk meg a részleteket, László a cserhalmi ütközet idején, ha ugyan maga ez az esemény is történeti valóság, még csak vezér volt. Képeinken szent fénynyel ós koronával diszítve jelenik meg. -Midőn 119á-ben szentté tótelekor snjából kiemelték, a krónikák feljegyzése szerint •királyszinü kamuka lepedőbe (bíborszínű nehéz selyembe) takarván, gazdagon aranyozott ezüst koporsóban tették, fejére drágaköves arany
lásának alapját művészeink ősrégi s e legkisebb részletekig kidolgozott népregéhői vették, melynek az egyházi hagyományokkal édes kevés összeköttetése lehetett.
Néhány evvel ezelőtt epén kimutattam, hogy a Szent Lászlóról fennmaradt regek: a tordai hasadék, a köve változott aranypénzek, a sziklaforrások megnyitása, a csatában bárdjára futó evet, az erdőkben éhező harczosai előtt megjelenő szarvas-gulya, a teher ló, melynek Zug nevet is megőrizte a hagyomány s mind megannyi más, köztök a cserhalmi ütközet is, oly töredékek, melyek a régi pogány magyarok nap-istenéről szóló regékben is feltalálhatók s ennek alapján már akkor kimondottam meggyőződésemet, hogy a magyar nép mythos alkotó szelleme a pogányság leveretése után eléggé sajátságosan ugyan, de lélektanilag teljesen megmagyaráz-hatólag épen annak személyiségével kapcsolta össze ősei hitének foszlányait, a ki annak a pogány hitnek talán legnagyobb üldözője volt.
- " r ^ — . ' ^ y ^ . - N ^ • . - ^
KONZULSÁGI ZÁSZLÓTARTÓ. MPAMA FONOK A YAO TÖRZSBŐL. KATUNGA FŐNÖK A MAKOLOLO TÖRZSBŐL.
A KILAUGOZI VAGY KARAVÁN-VEZETŐ.
MANGANZSA TÖRZSBELI ASSZONY. KAFIZI NEVŰ FŐNÖK AZ ANGONI MILETA FŐNÖK ÉS FIA A YAO KONZULSÁGI NÉGER-TISZT. TÖRZSBŐL. TÖRZSBŐL.
E G Y E S ALAKOK RABSZOLGAKERESKEDŐ É S E M B E R E V Ő A F R I K A I N É P T Ö R Z S E K B Ő L A NYASSZA-TÓ V I D É K É R Ő L .
műemlékeken, sokkal többet, mint a meni többi magyarországi eredetű más szenteke összesen, ide értve a magyar királyság apostoli alapitójának ábrázolását is. Typusa is keletkezett már: erőteljes, magas falak, mindenkor^ szakállas, ki kezében hatalmas bárdot hord, s ha lovagol, fehér paripa van alatta.
Maga az a körülmény, hogy Szent László oly gyakran előfordul középkori művészetünkben, hogy ábrázolása nem ingatag többé, valóságos nemzeti hősnek tünteti fel, kinek alakját a művészek határozottan kifejlődött s az ő korukban még világosan élő néphagyomány alapján dolgozták fel. Még inkább bizonyítja ezt a nemzeti jelleget az a körülmény, hogy a templomok szentélyeiben nem Szent László számos csodatetteit, hanem főkép egy rávonatkozó történeti eseményt örökítenek meg, melynek semminemű vallásos jellege nincs, a hires cserhalmi ütközet
koronát, kezébe pedig arany királyi pálczát tevének)) : képeinken pedig ennek a királyoknál természetes pálczának helyét mindenkor a bárd foglalja el, még akkor is, midőn, mint az eperjesi Szent Miklós templom déli szentélyében, a mellette álló Szent István fejedelmi jogart hord. A kunok, miként a régi magyarok is, hajukat rendesen leborotválták s kereszténynyé tételök alkalmával még a pápai legátus erőszakoskodásai s a törvények sem voltak képesek őket egyhamar arra kényszerítem, hogy hajat és szakállt hordjanak s ime a cserhalmi ütközetben — a mint hogy azon a nemzeti jelmeztannak legjelesebb ismerője, Boncz Ödön is megütközött — a kunok mindig hosszú hajat viselnek. Yéletlen-e mindez ? Véletlen-e a rege egyöntetű elbeszélési módja, a fehér ló, a megmentett leány személyes segítő részvéte a végső küzdelemben ?
Bizonynyal nem. A cserhalmi ütközet ábrázo-
Kimondottam ezt a meggyőződésemet akkor" midőn régi falfestményeinknek nagy része még ismeretlen volt. Ma Rómer Flóris egykori gyűjteményét szerencsés kutatók nagyon megszaporították s nemcsak Aquüa János dunántúli kép-eziklusaiban, de a Szepességen, az ójszakkeleti megyékben s más helyeken is mindenütt találkozunk ugy szent László alakjával, mint a cserhalmi ütközet ábrázolásával s maga a derek Huszka József a Székelyföldön a cserhalmi ütközetnek hat uj ábrázolását fedezte fel, melyek mind Zsigmond korából valók s valószínűleg egy é korban virágzott magyar festészeti iskola alkotásai, mely esetben középkori festészetünk történetében már legalább négy határozottan kifejlődött iskolát különböztethetünk meg.
Népmeséink ssázféle változatban beszélik el a napistennek vagy az az! helyettesítő királytinak diadalmas útját elrablott kincseiéit s én is több ízben, köztök a vasorrú bábáról, mint magyar istenségről irt érte/eseml>en kimutattam, hogy a nap hitregéjének, a mennyire azt a fenmaradt adatok után rekonstruálni lehet es szabad, igen
2. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG.
A Z E L S Ő F O G . — B A U G N I E T FESTMÉNYE.
26
valószínűleg ez a diadalmas út volt egyik főtar-talma. A fellegtől elnyelt napsugár, az éjjel által elrejtett éltető világosság megszabadulásának personifikált története ez. A sötétség istene varázsszerekkel küzd a szabadító ellen, kinek, miként képeinken Szent Lászlónak, csak a harmadik kísérletben sikerül ellenfelét legyőzni, de akkor is csak a leány segítségével, ki a magyar freskókban rablóját leveti a lóról s azután a küzdelem hevében László bárdját ragadja fel s a rabló ballábának éltető erét megvágja. A király fehér lova a napistennek szentelt állatra, a mese táltos lovára emlékeztet, mely a győzelem kivívásában szintén közrejátszik. A bárd a napisten villáma, a kun hosszú haja a sötétség istenének jelképe. A székely képes csoportok mind a templomhajó éjszaki falán fordulnak elő, talán azért, mert a sötétség istenének országa a mesék szerint is erre van, s a gelenczei képen legelöl László fogadást tesz, jelezve, hogy a leány megszabadítása nem mellékes epizód az ütközetben, hanem az egész esemény tisztán azért történik.
A napisten tiszteletének ilynemű összevegyítése egy történeti regével eléggé bizonyítja, hogy a régi hit foszlányai még a pogányság teljes kiirtása után is megmaradtak a néptudatban. S hogy a tisztelet tárgyát magát sem feledték el, a meséken kívül népies hagyományaink egész sora bizonyítja. A bűbájos varázslatokban a szentek mellett csaknem mindenütt előfordul ez az égitest is valami alakban. «Dicsértessék a fényes nap» — mondja a hivő katholikus, s a beteget gyógyítva igy szól: «Dicsértessék a Jézus, piros hajnal hasadása, Szűz Mária szépszólása, fordítsd meg rajta ezt a nagy fájdalmat». A modern s regi vallásos alakok együtt hivatnak segítségre. Kovács János Szegeden azt észlelte, hogy a köz- i nép ősrégi babonából napkelet felé helyezi el j ágyát. A napisten fehér lova közmondásainkban j nem fizet vámot, s a ki fehér lovat lát, az nem éhezik meg. A Király Pál által megfejtett Kara- i csay-kodexben a régi táltos pap a napisten mindenüvé kiterjedő erejét s nagy hatalmát egészen a modern tudományos gondolkozásmódhoz ha- ! sonlóan igy énekeli meg: Valamivel tápakozol, mend csupádon én honi
teremtménye, Valamit látsz, mend én tüzemnek jelentménye, Valami eltün, mend én fényözönömbe tér vissza, Onnan újra kiragyog világon. Menden világon sugarta.
A székelyek czímerében, az alföldi városok lakásainak homlokzatán megvan a napisten emléke ; Szent Iván napján, mintegy a régi hitet kigúnyolva, ősi szokásként égő rózsakötegen ugrál át az ország minden részében a magyar ifjú és napkelet felé vándorol, ki boldogságát keresi.
A cserhalmi ütközet későbbi ábrázolásaiban az elbeszélt eseményekhez még némi toldások járulnak. Igy a XVI-ik század elejéről származó zsegrai és bibarczfalvi képcziklusokban a győzelem után László király mintegy jutalmul a megmentett leány ölében piheni ki fáradalmait, bi-zonynva] a rege akkori alakjának megfelelően. De az alapeszme mindenütt egy és ugyanaz a napkirály regéjével, ugyanaz, melyet némi változásokkal Hunyor és Magor, Csaba és Álmos történetétől le egész a Szilágyi és Hajmásy-féle költészeti emlékekig s a népmesékig mindenütt feltalálunk. Az utókor teljesen elfeledte már a hitregés alapeszmét, de maga az elrablott kincs visszaszerzésének képzete megmaradt a köztu- ; datban s Szent László hőstette Cserhalomnál i kedvező alkalom volt, hogy ezt a régi eszmét, ! mely egykor a vallásos tudat alkatrésze volt, a mélyen tisztelt szent király tettével egybeolvasz-szák. Láss;', tiként egészen történeti ténynek hittek. Márk krónikájában s másutt már részletesen le van irva az esemény, s V. László pénzein Szent
ló bárddal kezében jelenik meg. A sötétség istenének, melyet népmeséinkben
legtisztábban a vasorrú bába, a felleg személye-sitője, képvisel, műemlékeinkben ily legendához kapcsolt feldolgozása az ős magyar világnézetben nem volt erkölcsi dualismus, a felleg nem ellenség, csak ellentét s igy nem egyezett megé, keresztény ördög alakjával, annyival kevésbbe mert őseink világnézetében az alvilágnak helye nem volt. E mellett a sötétség istenének képzett nagyon összevegyült a nyugati népektől átvett
VASÁRNAPI ÚJSÁG.
regékkel, melyek a sárkány, ördög és óriás alakjaihoz fűződtek. A sárkányt ugyan őseink is ismerték, Aspelin az ananjioni ősi sűokban számos sárkány-diszt talált, persa neve is carkan s az ozmánok népmeséiben az «esterhaz • nagy szerepet játszik. Mivel azonban minden e tárgyra vonatkozó adataink csaknem kizárólag a mesékre szorítkoznak, még az eddigi kísérletek után is nagy és fáradságos munka lesz, mig a magyar sárkány képzetét a nyugotról átvett s részben egészen beolvasztott jelvényektől s vonásoktól megszabadíthatjuk. De még sem valószínű, hogy a középkori tekintélyes sárkányrend tisztán külföldi eredetű s az ős magyar hagyományokra épen nem támaszkodik. Az ősi Perényi-család czimerén egykor aranykarniu, felfelé álló fekete sasszárny között hajfonatos emberfővel díszített és sajátságos haránt lecsüggő fekete hegyes szakállal bíró alak volt látható, mely nemzedékeken át megmaradt s régi síremlékeken ma is látható, mig később ez a mesés alak görögös harpyává változott át.
Középkori műemlékeinken a cserhalmi rabló kunokon kivül még számos vonásra találunk, melyek a régi néphit homályos hagyományaira emlékeztetnek. Feltűnő sok freskóink közt a Szent Borbála és Szent Katalin vértanuságára vonatkozó kép, melyeken a legtöbb esetben Szent László kunjaihoz hasonló alakok, a sötétség istenének jelképei, végzik a kínzásokat. A gelenczei templom képén Szent Margit, IV. Béla leánya is a kinzottak közé kerül, s a történeti adatok ellenére végül lefejezik. A bártfai templom Sámsonszobra egészen szokatlanul magyaros öltözetben fordul elő, s oroszlánjával együtt népmeséinkbe illő alak. Ugyanott a városház egyik díszítésén feltaláljuk a mesék óriását, ki lábát fejére téve a tűz körül kereken fekszik, hasonlóan ahhoz a sárkányhoz, mely Bocskay ezüst érmein czimer-pajzsát körülveszi. Az olaszok Faun mintájára alkották Atilla arczának typusát, a mi őseink egykori hitregéik emlékeit használták^fel művészetükben.
Egyes szétszórt töredékek ezek, melyekből my-thologiai fogalmakat magyaráznunk nem lehet, tudományos szempontból nem is szabad, de a melyek más tényekkel s a népmesék adataival kapcsolatban legalább is ujabb bizonyságai annak, hogy a régi hitregék töredékei, többé-ke-vésbbé módosított alakban, népünk köztudatában az egész középkoron át megmaradtak.
Most ujabb s a régieknél nagyobb veszedelem fenyegeti őket. Vasút, hirlap és iskola kezet fognak egymással uj eszmék alkotására s hogy kiirtsák a naiv néphitet és a babonát, a hova menekedett őseink szellemi életének egy pár megmaradt foszlánya. Kik gondolnak arra, hogy ezeket az emlékeket megőrizzék? Pár évvel ezelőtt hire terjedt, hogy a mongolok XTTT-ik századi betörése alkalmával Európában rabolt kéziratok Pekingtől nem messze a Muklid palotában feltaláltattak. Ki tudja, minő magyar kincsek he. vernek ott ? S ez a feladat, mely egy fiatal magyar tudós életczéljául elegendő, nem lelkesített zarándokúira egy uj Körösi Csornát; nem, nálunk még szóba is alig került. A fényesebb távolabbit nem keressük; hogy ne felednők el tehát azt, a mi még jóformán útszélen fekszik? Kevesen munkálkodnak mellékesen ezen a téren, hol egész emberélet alig volna elegendő összeszedni az el-eltünedező kincseket. Szerte nézek . . . . érzem fagyasztó egyedüllétemet. G^ÖRQY A L A D 1 R .
NÉGEREK A NYASSZA-TÓ VIDÉKÉRŐL. A' rabszolgakereskedésnek egyik jelentékeny
forrása volt Dél-Afrikának az az aránylag köny-nyen megközelíthető népes vidéke, mely a Nilus forrását képező nagy tavak és a Zambezi folyó között terül el. Ma már ezen a vidéken sok európai misszionárius, sőt kereskedő is letelepedett s igy a rabszolgakereskedés nem foly többé oly korlátlanul: mindamellett az európaiak hatása nem volt képes azt teljesen elfojtani.
Azok a törzsek, melyeknek egyes alakjait most a Last angol utazó által Európába hozott fényképek után bemutatjuk, csaknem kivétel nélkül emberevők, s a barbárság legmélyebb éjszakájában élnek. Igy a főnökök halálakor egész sereg
Ú. SZÁM. 18S9. XXXVI. ÉVFOLYAM.
férfiút és nőt temetnek el elevenen; a varázslattal vádoltaknak mérget kell inniok; a hatalmasabb főnökök csekély okokból vagy épen szeszélyük szerint öldösik le alattvalóikat; a rabszolgakereskedők halálra verik vagy krokodilokkal étetik meg az elgyengült rabszolgákat: egy szóval, alig van valami nyoma, hogy a misszionáriusok, kik már két évtized óta laknak ezen a vidéken s a sok európai eredetű kereskedő saját telepeiken kivül is elterjesztették volna a műveltséget s a szelídebb erkölcsöket.
Képeink a Nyassza-tó déli * részéről valók. E helyen Zombában állandó angol konzul ól, jelenleg Hawes Albert nevű, de az ő székhelye körül lakó F«o-törzsek között még széltére uralkodik az emberevés s az elevenen eltemetés barbár szokása. Annyival feltűnőbb ez, mert a partvidéken lakó mohamedánok vallásos hitüket már meghonosították e nép között.
Az Angoniak országa a Yao-ókótól délnyugatra fekszik, a Nyassza tó déli partjától a Shire folyó jobb oldaláig. A Yaok még külön önálló főnökök alatt állanak, de az Angoniak országában már van egy hatalmas fejedelem is, Sikuzi király, a ki nagy tiszteletben részesül, mivel az engedetlenség legcsekélyebb jelére leütteti alattvalói fejét.
Képeinken a különböző törzsekhez tartozó négereknek nagyon egyforma öltözetük van. Még fegyvereik is nagyon hasonlók: dárdák ós hosszú, tojásdadalaku paizsok. A lőfegyverek még nagyon ritkák nálok s a knály is rendesen csak üdvözlő diszlövéseket enged meg puskájából s csak is elefántvadászatokon használják a ritka fegyvert.
Az angol konzulságnál alkalmazott négerek, a kik közül a mi képcsoportunkban három for:
dul elő, természetesen már más csoportba számíthatók s többi rokonaikkal szemben nagyon is czivilizáltaknak mondhatók.
IVANOV KÖZLEGÉNY ÉLMÉNYEIBŐL. Elbeszélés.
I r t a GABSIN VSZEVOLOD.* Oroszból fordította Szabó Endre.
I. 1877. év május 4-ikén Kisenevbe értem s egy
fél óra múlva múlva megtudtam, hogy a városon fog átmenni az 56-ik gyalog hadosztály. Minthogy abból a czélból jöttem ide, hogy beálljak valamelyik ezredbe s részt vegyek a háborúban, május 7-én reggeli négy órakor már ott álltam a szürke sorok közt, a melyek a 222-dik gyalogezred ezredesének a lakása előtt voltak felállítva. Bajtam vörös hajtókás, kék szegélyes szürke köpönyeg, kék pántos sapka volt; hátamon borjú, derekamon tölténytáska, kezemben nehéz Krnka-féle puska.
A zene harsogott, az ezredes szállásáról kihozták a zászlókat. Vezényszó hangzott; az ezred nesztelenül tisztelgett. Azután nagy kiáltás hangzott fel: az ezredes vezényelt, utána a zászlóalj -parancsnokok, századosok és a szakaszvezető altisztek. Mindezeknek előttem érthetetlen és teljesen megmagyarázhatatlan következménye az volt, hogy a szürke köpenyegek megmozdultak, s a vége az, hogy az ezred bosszú oszlopba nyúlt ki és kimérten lépkedett az ezred zenekarának vidám indulójára. Lépkedtem én is, igyekezvén lépést tartani és szomszédommal egy vonalban
: haladni. A borjú hátra húzott, a nehéz tölténytáska előre, a puska lecsúszott a vállamról, a
i szürke köpenyeg gallérja reszelte a nyakamat; j de daczára ez apró kellemetlenségeknek, a zene, I a csapatok szabályos menete, a friss, kora reggel,
a szuronyok csillogásának és a napbarnított, kemény vonású arczoknak látása megerősítették és megnyugtatták szívemet.
A házak kapuiban, daczára a korai reggelnek, összecsődült a nép; az ablakokból félig öltözött
* Garsin Vszevolod orosz iró a lefolyt év tavaszán fiatalon halt meg: öngyilkosság által vetett véget életének. Az orosz irodalom egyik legkiválóbb munkását siratják benne honfitársai. Irányára nézve Garsin egészen az az irodalomban, a mi hírneves honfitársa: Verescsagin a festészetben: ez is, az is a háború iszonyait rajzolják s a háborút igyekeznek népszerűtlenné tenni. Garsin Vszevolod épúgy, mint Verescsagin, részt vett a legközelebb múlt orosz-török háborúban, beáll ván a háború tartamára közlegénynek és itt bemutatott elbeszélése nem egyéb, mint saját élményeinek leírása, Ivánon közlegény nem más, mint ő maga. A háborúban meg is sebesült s ezt «Négy nap» czimű elbeszélésében irta le. Ez volt egyúttal első müve, melylyel nemcsak otthon, hanem a külföldön is egyszerre hírneves iróvá lett. A fordító.
2. SZÁM. 1889. xxxvr. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI Ú J S Á G . 27
alakok néztek ki. Hosszú, egyenes utczán, a piacz mellett mentünk végig, a hova már kezdtek szál- ' lingózni a moldvák az ö ökrös szekereikkel; az utcza hegynek felfelé ment s a városi temetőnek tartott. A reggel homályos és hideg volt; eső kezdett permetezni, a temető fái ködben álltak ; i a nedves kapuk és kerítés mögül kilátszottak a j sírkeresztek csúcsai. Megkerültük a temetőt, jobbra hagyva azt. S nekem úgy tetszett, mintha az a temető szomorúan nézett volna utánunk a I ködön keresztül. «Miért kell nektek ezerenkint ezer mérföldekre menni s meghalni idegen földön, mikor itt is meg lehet halni nyugodtan és lefeküdni az én fa-keresztjeim ós kő-gúláim alá. Maradjatok itt!»
De mi nem maradtunk itt. Valami ismeretlen, titkos erő vitt bennünket: nincs annál az ember életében nagyobb erő. Egyenként mindegyik szívesen haza ment volna; de az egész tömeg ment, nem a fegyelem, nem az ügy igaz voltának tu- \ data, nem az ismeretlen ellenség iránt érzett ! gyűlölet, nem a büntetéstől való félelem miatt, hanem azon ismeretlen, azon öntudatlan valami folytán, a mely még sokáig fogja hajtani az emberiséget véres háborúba, a mi az emberek minden képzelhető bajainak és szerencsétlenségeinek I szülő oka.
A temető után széles, mély völgy következett, a mely szintén a ködbe veszett. Az eső már sű- i rubbcn esett, valahol messze, messze a felhők
• szétszakadtak s ott napfény mutatkozott; ilyen-kor az eső ferde és egyenes szálai ezüst fényben csillogtak. A dombok zöld hátán felhők hömpö- ' lyögtek, látni lehetett bennök a katonaság hosszú oszlopait, a melyek előttünk haladtak. Néha megvillantak itt-ott a szuronyok: egy-egy ágyú, a mint napfény érte, egy ideig csillogott mint a csillag, aztán eltűnt megint. Majd futásnak eredtek a fellegek; sötétebb lett, az eső sűrűbben hullott. Elindulásunk után egy félórával éreztem, hogy a hideg víz végig csurog a hátamon.
Az első menet nem volt hosszú : Kisenevtől Gauren faluig tartott, összesen tizennyolcz versz- j táig. Csakhogy nem lévén ahoz szokva, hogy : 25—30 fontnyi terhet vigyek magammal, a mint beértem a számunkra kijelölt paraszt-házba, kezdetben még enni sem tudtam; megdűltem borjúmmal a falnak, s úgy álltam vagy tiz perczig, teljesen felszerelten, kezemben a puskával. Egy katona a konyhába menvén az ebédjeért, megsajnált, elvette az én bádog csészémet is, de mire visszajött, én már a legmélyebb álomba voltam merülve. Csak reggeli négy órakor ébredtem fel a kürtök elviselhetetlenül éles hangjára, a mint a kürtösök a general-marsot fújták; s öt perez múlva már megint mentem a piszkos, sáros úton, a csöndesen szitáló esőben. Előttem valakinek a szürke háta ment előre, rajta a vörhenyes bőrű borjúval, a melyre a bádog evőcsésze volt felkötve, — s vállán a puskával; oldalt és mögöttem ugyancsak ilyen szürke alakok haladtak. Az első napokban nem is tudtam megkülönböztetni egyiket a másikától. A 222-dik gyalog-ezred, a melybe ón jutottam, legnagyobb részt vjatzki (vagy a hogy ők mondták: vjacski) és kosztromszki parasztokból állt. Mind széles, pufók arezok, a melyeket megérdesített a katonai élet; szemük szürke és apró, hajuk és szakálluk színtelen szőke. Emlékeztem ugyan néhányuk vezetéknevére, de hogy melyiké volt egyik-másik név, azt nem tudtam. Két hét múlva nem birtam felfogni: hogyan téveszthettem én össze az én két szomszédomat, — egyiket: a ki velem, s a másikat, a ki a szürke hátúval haladt egy sorban, — mikor azok szünet nélkül szemeim előtt voltak. Személyválogatás nélkül hol Fjodorovnak, hol Zsitkovnak hívtam egyiket is, másikat is s mindig elhibáztam őket, pedig egyatalában nem hasonlított egyik a másikra.
Fjodorov, az őrvezető, fiatal, mintegy 22 éves, középtermetű, csinos, csaknem szép legény volt. Szabályos, mintegy kiesztergályozott arcza volt, igen szép metszésű orral, ajakkal és állal, mely utóbbi szőke göndör szakállal volt fedve, s vidám, kék szemekkel. Mikor felhangzott a kiáltás, hogy: — Dalosok, előre! — ő volt a mi századunk dalosa és tiszta, mellből jövő tenor-hangjával fel tudott szaladni a legmagasabb fejhangig, mikor azt dalolta, hogy:
• Szenátusba hi-i-ijják a czárt.» 0 a vladimirszki kormányzóságban született,
de már gyermekkorában Pétervárra jutott. A mi ritkán történik meg, a pétervári«műveltség* nem rontotta el őt, csak egy kicsit megcsiszolta, a
mennyiben megtanult a többi közt újságot olvasni s mindenféle tudományos szavakat használni.
— Valóban, Mihajlovics Vladimír,* — monda ő nekem, — én nekem külömb ítélő képességem lehet, mint Zsitkov báty ónak, mert Pityernek** megvolt rám a maga hatása. Pityerben czivili-záczió van, de ő náluk, falun, csak tudatlanság és vadság. No de minthogy ő már éltesebb s hogy ugy mondjam, sokat látott és sok nehéz tapasztaláson átesett ember, hát csak kiabálhatok rá, hogy ugy mondjam. 0 negyven éves és én meg még csak a huszonharmadikban vagyok. Jóllehet én őrvezető vagyok.
Zsitkov bátyó meg izmos, nem közönséges erejű, sötét tekintetű paraszt volt. Arcza barna, pufók, szemei aprók voltak, s mintha ugy csillogtak volna a homloka alól. Soha el nem mosolyodott és ritkán szólt. Foglalkozására nézve ács és határozatlan időre szabadságolva volt, mikor a hadsereget mozgósították. Szabadságából mindössze néhány hónapot élvezhetett; kiütött a háború és Zsitkovnak is menni kellett, otthon hagyva feleségét ós öt kis gyerekét. Daczára da-rabosságának és sötét voltának, volt benne valami vonzó, valami jóság, szilárdság. Most egészen megfoghatatlannak tűnik fel nekem: hogy téveszthettem én össze ezt a két szomszédomat, hanem hát az első két napon nekem mindkettő egyformának látszott: szürkének, felszereltnek, fáradtnak és dülöngönek.
Májusnak egész első felében szakadatlanul I esett az eső s mi sátrak nélkül voltunk. A végtelen, sáros ut majd minden versztánkint hegynek felfelé vitt, aztán völgybe ereszkedett le. Nagyon nehéz volt menni. Lábainkon ragadó sár; a szürke ég alacsonyan függ s szünetlenül vékony esőt hint ránk. S ennek nincs vége; nincs remény, hogy ha éjjeli szállásra érünk, kiszárít-kózzunk és megmelegedjünk: a románok nem bocsátottak be bennünket házaikba, de nem is bírtak volna ilyen nagy nép-tömeget elhelyezni. Átmentünk a falun vagy városon és valami legelőfélén helyezkedtünk el.
— Állj!. . . Bakodj! S megesett, hogy miután egy kis forró levest
ettünk, le kellett feküdnünk egyenesen a sárba, j Lent is víz, fent is víz; ugy tetszett, mintha a testem is vízzel lett volna megtöltve. Az ember reszket, beburkolózik a köpenyegébe, lassankint kezd felmelegedni a nedves melegben s mélyen elalszik a mindnyájunkat újból felrázó general-mars hallatáig. Újfent szürke hadoszlopok, szürke ég, sáros út és szomorú, nedves halmok ós völgyek. Az emberek kezdtek nagyon kifáradni.
— Megnyíltak az ég összes csatornái, — monda sóhajtva Karpov, a mi tizedes altisztünk, egy vén katona, a ki részt vett a khívai hadjáratban. — Ázunk és ázunk vég nélkül.
— Majd kiszáradunk, Karpycs Vaszilj! kisüt j a napocska s mindnyájunkat kiszárít. Hosszú ám a mi utunk: ráérünk kiszáradni, mig megérkezünk. Mihajlycs ! — fordul hozzám a szóm- j szédom: — messze van-e még a Duna ?
— Még vagy három hétig kell mennünk. — Három hét! Hiszen már két hete me- :
gyünk . . . — Pokolba, valami kelepczébe megyünk! — j
morgott Zsitkov bátyó. — Mit morogsz te ott, te vén ördög? Minek
j szomorítod el a népet! Micsoda kelepczébe? , j Hogy jut ilyen eszedbe ?
— No hát talán bálba megyünk ? — dörmög ! Zsitkov.
— Nem bálba, hanem teljesíteni azt, mire j ; felesküdtünk . . . Hát mit mondtál, mikor es- ;
küdtél? «Nem kiméivé életemet! . . . » Nos? te vén bolond! Nézz engemet.
— Hát mit mondtam én, Karpycs Vaszilj ? Hát talán nem megyek én is ? Ha meg kell halni, hát meg kell halni . . . egyre megy. . — Jó, jó; csak beszélj . . .
Zsitkov elhallgat; arcza még jobban elsötétül. Egyébiránt senkinek sincs kedve beszélgetni: ! nagyon nehéz volt előre haladni. Lábaink ki-ki-csuszamlanak s az emberek gyakran lebuknak a sűrű sárba. Éktelen szitkozódás hallatszik végig • zászlóaljon. Csak az egyetlen Fjodorov nem |
I ereszti le az orrát és fáradhatatlanul beszélgeti nekem az ő pétervári és falusi históriáit.
* Ivanovnak apai és kereszt-neve; orosz megszóli-1 tási mód.
** Pityer Szt.-Pétervár népies neve.
De hát mindennek van vége. Egyszer egy reggel, a mint a szabad táborban egy falu közelében felébredtem, kék eget, fehér házikókat és borházakat láttam, a melyeket ragyogó reggeli nap világított meg, s zajos, élő hangokat hallottam. Már mindnyájan felkeltek, kiszárítkóztak ós kipihenték a másfélheti nehéz menetet esőben ós sátrak nélkül. Minthogj' itt egy napi pihenőnk volt, ez alatt oda érkeztek a sátrak is. A katonák rögtön hozzá fogtak, hogy felhúzzák a sátrakat s mindent rendbe hozzanak, ugy, a hogy kell; a mint a czövekeket beverték s a vásznakat kifeszítették, csaknem mindnyájan lefeküdtek az árnyékba.
— Ha nem védtek meg bennünket az esőtől, megvédenek a napocskától.
— Igen, hogy az úrfinak az arezocskája le ne süljön, — tréfált Fjodorov, szíves mosolylyal intve felém a szemével. (Folyt, tóv.)
AZ EIFFEL-TORONY. •Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot,
melynek magassága az eget érje, és ily módon szerezzünk magunknak nevet.*
Igy szólaltatja meg a biblia a Bábel tornyának építőit.
A név szerzésének vágya, a dicsőség utáni óhaj, a halhatatlanság utáni törekvés rakja meg mindig a monumentális épületek alapjait. Nem a szükség vagy a kényelem szeretete, nem az ellenséggel szemben való védelem, nem is az áhítat vagy kegyelet ösztönzi leginkább az embereket a legnagyobb épületek megalkotására. A szíriai vagy mód zsarnokok palotái minden gigászi voltuk mellett is kényelmetlenebb lakóhelyek, mint a minőt ma egy-egy sörgyáros vagy vasut-igazgató magának építtet, de falainak minden köve az építtető dicsőségét hirdeti. A görög templomok alig voltak alkalmasok arra, hogy födél nélküli helyiségeikben isteni tiszteletek tartassanak. A római szent Péter-templom is inkább az egyház hatalmát s az építő dicsőségét hirdeti, sem mint az áhitatosságot, mert hisz az a katakombák komor üregeiben s egyszerű, vakolatlan falusi templomokban is ép ugy megnyilatkoz-hatik.
Hanem a homlokával egeket verdeső gőg, a mely több akar lenni, mint csak ember, a mely élni akar a jövő koroknak századaiban, mely ismertté akarja magát tenni a világ mind a négy tája felé s mely emlegetette akarja tenni nevét akkor is, midőn az élők közül rég elköltözött: ez a gőg, ez a dicsvágy építi a koponyákból emelt piramisokat, csinál oltárokat az isteneknek, hogy azokkal együtt őt is emlegessék, alkot gúlákat a sivatag közepén, hogy alájok temetkezzék, rakat palotákat, melyek ellenálljanak az idő viszontagságainak s állít diadalmi oszlopokat, hirdetni szerte a maga enyészhetlennek óhajtott dicsőségét. S a régi korok embere inkább rá is van utalva, hogy maga gondoskodjék nevének megőrzéséről. Az irás kevesek tulajdona. Könyvtár eleinte nem létezik, azután is a nagy tömegnek hozzáférhetet-lenül Őrzi kincseit. A hír csak szájról-szájra kél, egyik embertől másikig eltorzul, mignemmythosz-szá válik a valóság, vagy egészen elvész az emlékezet.
Mióta föltalálták a könyvnyomtatást, azóta alkalmasabb eszköze is van a hír, a név föntartá-sának, mint a kő. A könyvek s ma már a hírlapok jobban megőrzik a Napóleonok dicsőségét és tetteit, mint égbenyúló obeliszkek és porlandó anyagból emelt templomok.
Nem is épült az ujabb korban monumentum, mely az ó-kor óriási építményeivel egy rangba lenne helyezhető. Nagy idők óta nem emeltetett oly kolosszális mű, minő Parisban jelenleg készül : az Eiffel-torony.
A modern világ csodája lesz ez, az ujabbkori technika remekmüve, s új maga a motívum is, mely építéséhez megadja az ösztönzést.
Nem hírvágyó potentát építteti, egy egyszerű gyáros, kinek Eiffel a neve.
Nem hírét és dicsőségét akarja föntartani az építtető, egyszerűen üzletet csinál. A szédítő magasságba akarja csábítgatni a párisiakat s a világkiállítás látogatóit. Fentről pompás kilátás nyílik a világvárosra. A ki a nap fölkeltét kívánja látni egész fönségében, a mint megjelennek az első fénysugarak a szajnaparti világváros fölött, fönt a gyárak kéményeinek füstfelhői fölött, a ki gyönyörködni kivan az esteli égbolt kigyúló tü-zeiben, a ki szabad levegőt akar szivni a város
28 VASÁRNAPI" UJSAG. 2. SZÁM. 1889. XXXVI. ÉVFOLYAM.
közepén, az fel fog szállani az Eiffel-toronynak kényelmes felhúzó gépén a magasba, a hol a természet szépségein felül még berendezett étterem is várakozik reá. Látogatni fogják a tornyot sokan s fizetendik a belépti dijat.
íme igy alkotja a mai demokratikus világ a monumentumokat is, melyeket az ó korban kizárólag a zsarnokok emeltek.
S ez az újkori kolosszus nagyobb, hatalmasabb mű lesz mindannyinál, melyeket emberkéz eddig alkotott.
Vasból lesz az egész — hiszen a vas korszakát éljük, s a vas mint építő anyag is elsőrendű fontosságot nyert, — az aránylag szűk alapnak öt millió kilogramm súlyt kell hordania, s 300 méter magasságba nyúlik a torony orma.
EGY GERENDA BEHELYEZÉSE.
Ezt a feladatot még csak ötven esztendővel is ez előtt alig tudta volna megoldani a mechanika.
Mélyen a talajvíz szine alatt betonnal kellett kiönteni az alapot, hogy meg ne süppedjen a föld az óriási teher alatt. Sűrített levegőben dolgoztak a munkások odalent, hogy be ne szivároghasson a víz, s alig fél órát tudott ott maradni a legegészségesebb szervezetű ember. A konstruk-eziót pedig ugy kellett megcsinálni, hogy lehető kevés súly mellett lehető nagy ellentálló ereje legyen, s a dúló vihar erejének is ellent tudjon állani.
A Gizeh piramisánál több mint kétszer magasabb lesz az Eiffel-torony. A kölni dom csak 159 méter magasságig nyúlik, emez 300 méterig.* S míg a kölni dom megépítésén sok generáczió dolgozott, Eiffel 1887 február 28-ikán kezdte építeni a maga tornyát, s 1889 elején készen lesz vele. A mai kor gyorsan dolgozik.
Hoitsy Pál.
EGYVELEG. * Az önsegély rendkívüli módját alkalmazta egy
Dél-Ausztráliában eltévedt ember. Midőn már négy napig kóborolt s teljesen kimerült, véletlenül távirda-vonalhoz érkezett, azt keresztül vágta s a helyen megmaradt. Terve sikerült. A távíró huzal kijavítására érkezett emberek még megmenthették.
•'- Az autómat gépeket, melyeket Budapesten az ntczákon járók a testsúly mérésére használnak fel, más országokban más czélokra is alkalmazzák. Az angol vasúti állomásokon ily gépektől lehet szivart, levelezőlapot s más apróságot vásárolni. Paris utezáin a ki két soust dob egy ily gépbe, Prado kivégzéséről kap képet. New-Yorkban kegyes czélra is
* Az Eiffel-torony magassága — ha teljesen fölépül — 1000 láb lesz s Eiffel számítása szerint minden héten 36 lábbal magasabbra lehet emelni, habár a téli idő s a nagy magasság megnehezíti az építést. A vas-oszlopok mind készen vannak; az egész munka csak az összeállításból és megerősítésből áll. Az első emeleten készítendő pavillon már teljesen kész. Az óriási torony teteje — a mérnökök számítása szerint — a legnagyobb viharban sem fog 7 hüvelyknél nagyobb ingadozást mutatni.
A PÁRISI EIFFEL-TORONY.
használják, templomépítő társaság rakott ki ily gépeket az utczára e felirattal: «Dobj egy dollárt a nyilasba s kapsz képet egy mosolygó papról.»
* A khinai császár lakodalmára, mely február 23-án tartatik meg, az anyacsászárné a legnagyobb
szigorral hajtatja végre az előírt szertartásokat.. A leendő császárnét s emellett még két háremhöl-gyét márkiválasztották. A császárné az anyacsászárné fivérének leánya, Yeh-hoh-na-la, kit nagyon erénye* és méltóságos nőnek tartanak, de a ki valószínűleg főkép azért kapta méltóságát, mivel az anyacsászárné mellette jobban megtarthatja hatalmát, mint idegennel szemben. A két másik feleség neve Ta-ta-la, nővérek, az egyik 13, a másik 15 éves.
* A Shakespere-irodalom legnagyobb terjedelemben van meg a londoni British múzeumban. Az. angol és német nyelven önállólag megjelent művek, kiadások és fordítások teljesen vannak meg, igen sok értekezés is, mely Shakesperre vonatkozik. Hasonlókép nagyon gazdag a franczia, olasz ' és spanyol Shakespere-irodalom is. A többi nemzetek fordításai, köztök a magyarokéi szintén megvannak. Teljesek a dán, svéd, holland, fries, flamm, magyar cseh és portugál kiadások. Szerb, oláh, horvát, vend és lengyel nyelven csak egyes darabok vannak meg. Orosz nyelven már két teljes fordítás jelent meg; a khinai fordítás most készül.
,: Tengerészeti haditalálmányok. Európa szakadatlan fegyverkezése közben mindig ujabb és ujabb találmányok merülnek fel a hadászat és a hadi tengerészet terén s a szakemberek kifogyhatatlanok abban, hogy miféle uj gyilkoló szerszámmal lepjék
meg az örökösen rettegő polgárságot. Toulonban érdekes kisér-leteket tettek egy Gymnote nevű. tenger alatt járó hajóval. Mint most San-Fernanüóból írják, az
- = _ = =..; . _ ottani hajógyárban nemsokára elkészül egy ilyen tenger alatt járó hajó, melyet Perol spanyol hadnagy tervezett. Tervei, bár-azokat csak részben leplezte le, annak idején teljes mértékben megnyerték a tengerészeti minisztérium és a madridi mérnökök tetszését. Perol hadnagy januárhóban fogja megtenni első próbaútját az emiitett hajón, mely-lyel 48 órán át szándékozik a víz, alatt maradni. A spanyol kormány nagy pénzösszeggel támogatta a hadnagy tervének keresztülvitelét. Egy másik érdekes hadi találmány hire meg Japánból. érkezik, a hol Akamatsa japáni tengernagy egy úszó erődöt készített, mely főkép a partvédelemben volna alkalmazandó. A feltaláló úszó erődjét egy 150 láb hosz-szu aczélból készült hajón akarja elhelyezni, melynek pánczélja 12
hüvelyk vastag. A hajó a kettős csavarrendszer sze-j rint van építve és 200 lóerejü gépekkel [rendel
kezik, a melyek lehetővé teszik, hogy óránkint három mértföldnyi gyorsasággal haladhasson. Az úszó erőd 15 és 26 czentiméteres ágyukkal lesz felszerelve és 250 főnyi legénysége lesz. Minden egyes ilyen úszó erőd 40,000 font sterlingbe kerül.
* A tenger mélyét a déli félgömbön legnagyobbnak találta az Egeria hajó a Barátság szigetektől délre (24° 37' d. sz. és 175° 8' ny. h.) Ez a mélység 4,430 fonalnyi. A mérés 3 órát vett igénybe, s a bő-mérsékletet — 33-7° F.-nak találták. Eddig csak három mélyebb pontot mértek meg s ezek a következők : A Tolvajok szigetétől délre 4,475 fonalnyi (Challenger mérése) ; Japán éjszakkeleti partján 4,655 fonalnyi (Tascarora mérése) ; Portorico mellett 4,561 fonalnyi (Blake mérése).
'•' Egy orosz nábob. Permben él egy Pqklevski nevű ur, kinek oly sok pénze van, hogy évenkiut 5Vi millió rubel adót fizet utána. Nyugot-Szibériá-ban különféle nagy gyárai vannak, ezenkívül Demi-doff herczeg után neki vannak a legnagyobb vasgyárai, s a hires nisninovgorodi vásárra bányáiból éven-kint 600,000 pud, azaz 10.2 millió kiló vasat küld külön e czélra készített hajókon, melyek fáját ott szintén elárulják. Szeszgyáraiból évenkint egy millió akónál több szesz kerül ki, melyek nagyobb részét Hamburgba küldi. Irkutzkban gazdag arany- és smaragdbányái vannak. Munkásainak száma meghaladja a százezret, kiknek nagyobb része Szibériába száműzött lengyel. Poklevszki igen jó szivü ember ós sokat tesz munkásain. Ez a sokszoros milliomos most erőteljes 70 éves ember, vagyonát jóformán maga szerezte, mivel atyjától csak egy adósságokkal, megterhelt kis jószágot örökölt.
* Az énekes madarak felhasználását női kalapokhoz az orosz kormány már régóta igyekszik meggátolni s ezért a madártollak s kitömött madarak kivitelére nagy vámot vetett, tavasztól fogva pedig a belföldi kereskedést meg is tiltotta e czikkekre vonatkozólag.
* Uj gőzmozdonyt talált fel egy Prosser nevű ember Chicagóban. Ez a gőzmozdony alig okoz zajt, nem csinál nagy füstöt s a mellett fél annyi sulyu, mint az eddigiek s használata is sokkal kevesebbe kerül. Az amerikaiak e találmány folytán a vasúti közlekedésben egész uj korszak beállását reményűk..
A MUNKÁSOK LEJOVETELE A MÁSODIK EMELETRŐL.
2. SZÁM. Í889 . XXXVI. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI F.JSAG. •J'.t
A TISZA-TOROK, TÉTELTŐL ZALÁNKEMENIG.
Bégi emlékeim közt cserkészek: 1874. augusztus havában a «Káczkeve» fedélzetén irt uti naplómat lapozgatom. Ballagi Mórral együtt Sla-vóniába s Szerbiába szándékozván, vizén mentünk Szegedtől a Tisza-torokig. Útközben érdekes társaság verődött össze. Ott volt Bende József, ó-becsei plébános és orsz. képviselő, Dungyerszky, Bácska leggazdagabb kereskedője, Simon Mihály török-kanizsai ügyvéd, Mező János, magyar-becsei kántor, stb.
Ez utóbbi öreg ur valóságos anekdota-magazin, csak ugy dőlt belőle a jobbnál jobb izü adoma. Hadd mondjak el egyet szájizelítőül. Egy Daróczi nevű volt karczagi prédikátor mód nélkül szerette a borocskát, s ezért fölkérte káplánját, figyelmeztetné igy vagy amúgy, ha észreveszi, hogy már eleget ivott. Isznak-isznak, s már át kezdik lépni ahatárt, mikor megszólal a káplán: «Tiszteletes uram, de erős ez a bor!» Daróczi nem késik a felelettel: «Azám!» úgymond fejbólintva. A káplán nagyot nyel,kortyint egyet, s tovább folytatják az ivást. Daróczi már alig tud ülni a helyén, mikor megint odaszól a capellanus: «Tiszteletes uram, rettentő erős ám ez a bor!» — «Hát ne igyék kend!» volt rá a terribilis felelet.
Bármennyire kedves volt az uri társaság, melylyel megismerkedtem, tanúim ány-utat tévén, nem állhattam meg, hogy időnként a köznép közé ne elegyedjem. Annak a társasága mindig tanulságos, ép ugy mint a mívelt embereké; csak a félmívelt embert kerülöm, mert körükben unalomnál egyébre nem lehet szert tenni.
Beszédbe ereszkedtem a hajós-legényekkel, kik edzett, széles vállú, napbarnított, szinte rezes arczu férfiak, az egyik szegedi, a másik törökbecsei. Szakmájokra, a hajóséletre tereltem a beszédet, s hamarjában néhány száz hajós-műszót gyűjtöttem tőlük.
E szavak igen természetesen nemzetköziek, a mint nemzetközi maga a hajós-életmód. Mind a mellett jobbára három nagy kategóriába oszthatók. Egy részök tiszta magyar, egy részök torzítás németből, s egy részök olasz eredetű.
Timany (il timone) a kormány, timonyoz a kormányos, alacscság (allaccia) a hajó vékony kötélzete; mankó (ma-nico) a kis kézi evező man-kós fogója, van mankós csákla is. Trincsölik (trincierare) a kötelet vagy árboczot, ha madzaggal tekerik körül. A rév, e tájon néhol rív (ríva), a halászok, szigonya (sigogna), a bárka (harca), s a zátonypózna, vagy gyakrabban tekerő-orsó jelentésű járgány (argano), mely népetymologiával került át nyelvünkbe, — mind tisztán olasz eredetű. S szintén olasz, bár nyelvészeink tárgyismeret hiánya folytán elég sületlenül a magyar taü, taJlu-ból próbálták magyarázni, a dal-evedző (máskép or-radzó) és a dalladzás, mely alatt a csónak orránál való evezést értik.
Minden polgárosodás egyik legfontosabb tényezőjéről, a hajózásról lévén szó, az említett adatokból nevezetes bizonyítékot szerzünk arra nézve, mennyire ellenkező a történelmi valósággal az a sokat emlegetett állítás, hogy összes czi-vilizácziónkat a németnek köszönhetjük.
Pedig a föntebbi sorozat nem meríti ki az olaszság befolyását hajózásunkra. Ott csak Szegeden és Törökbecsén'járatos szókat állítottam egybe, s nem említem az ottan ismeretlen
gályát (galea, galera),a burcsellát (burchiello, a. m. naszád), a csillehajót (cbiglia), s a gabarát (gabara), mely ily alakjában olasz, de a mely Törökbecsén gugora vagy kukorára torzult, s tekerő vas-orsót jelent.
A németség révén tiszamenti hajós-műszóvá vált szók menten fölismerhetők. Ilyenek: a rótkaszni (Badkasten), czilinder, slepp, ferdék (Verdeck), kabin, szalon, spájz, stb. Még legjobban eltorzult a lajafánt (Leitfaden), mely a. m. kátrányos kóczmadzag. Stift ölik (schifften) a hajót, ha terhétől megkönnyítik, mikor pl. a halászbárkából kiszedik a halakat.
Egyéb műszavaik jobbára magyarok, de van köztük tót és oláh is elegendő számmal, mintegy a nyelv utján igazolva, hogy e foglalkozás csakugyan kiválóan nemzetközi. Ilyenek, hogy a ritkábbakat említsem: kukajáró, az az egyenes pallózat, melyet priváthajókon a hajótető hosz-
A T I S Z A T O R K O L A T A . — HÁRY GYULA BAJZA.
szában menő gerenda, a szelemen tart; bálvány a hajó oldalán lévő gerendapárkány, kormányállás a hol a kormányos áll, bak a fedélzet azon oszlopkája, hova a köteleket kötik, s régö a bakok fölötti korlát-lécz; dobókötél, hajóorr, hajófar vagy tat, mely a ladik hátsó ülését is jelenti; koleba a hajószobácska, bas a hajó elején álló kabin, csárda priváthajókon a szoba és a konyha együtt, melynek homlokzata, a reáfestett véd-szentről szentes nevet visel; kormányéi edző, kormányfarok van a kis hajók fartőké] éhez erősítve. Böggő a bárka görbe orra, mely alatt a puska kakasához hasonló sárkányba húzott fejlánczon függ a vasmacska. Szapuly a vízmérő lapát, lenta a nagy evező, förgetyü az akasztó-kapocs és orsó, o rgona a vasmacska-tekerő henger, béllésdeszka, a mivel a hajó belsejét vonják be, ostorfa a hajófenék bordavégeit leszorító gerenda, keszer a hajóácsolásnál használt kapa-forma fejsze, isz-kába vagy eszkába a deszkák összefoglalására
szánt kétrét hajtott hegyes vasszög; tarrasnak nevezik a deszkarovátkoknak mohával vagy est -püvel való betömését. A lélekvesztö, a csónak és ladik szorosan meg van különböztetve egymástól. Lélekvesztő uz egy ember számára való vizi teknő, csónyik a fatörzsből faragott hajó, ladik a gőzbajókkal járó, deszkából ácsolt kis hajó. Bőggői hajó a kunkorodott orrú nagyobb hajó. Felesen használnak már ujabb keletű, csinált magyar szókat is. Szócső, gép, gépszoba, légcső stb. kitételeket szegedi hajóslegény szájából hallottam.
A «lláczkeve» Török-Becsén alól, a csurogi mocsaraknál egyre lassabban lubiczkol, itt-ott sarai, a mint a hajósok mondják, ha az iszapot éri a hajó feneke. A Tisza szennyes vize már itt mintha osak álló viz volna. Semmi sebje vagyis sebessége a szélesen terjengő sekély viznek. Mert a Tisza esése torkolatánál oly. csekély, hogy
a «Mittheilungen der geo-graphischen Gesellschaft in \\ien» egy közleményében ki vau mutatva, miszerint onnét néha százötven kilométernyire is belehatol, vagyis fölfelé folyik a Duna vize.
Apró örvények, itteni szóval : limányok csigasodródása egymást éri a viz szinén. A parton lefelé is vontatják a priváthajókat, elöl a pred-nak, a gyalogvontatók vezére, utána a többi húzza teljes erejével a csarnak-kö-leíektől tartott őrfa Y alakú kukáján járó vontató-kötelet.
Kissé előbbre haladva a szirtok tövébe érünk. Igy nevezik a tételi fensíknak a vizre dülö magas partját, mely alá padmalydk&i vagy pandalo-kat mar a hullám.
Csakhamar Tételen vagyunk, melyet itt széltére igy hiv a magyarság, s ennélfogva helytelen, hogy egyebütt, még hivatalosan,is mindig csak német nevén, Tittel-nek hívják.
Tétel a Tisza mellett lapályon fekszik. Vele szemközt szakad a Béga-csatorna a Tiszába; előtte délre roppant mocsár, mögötte északra magas homok- és homokkő-fensík emelkedik, melynek szellős ós tar hegyfoka messze ellátszika roppant rónaságba. A legcsodálatosabb alakulatok közé tartozik e két D mértföldnyi, vetéllő alakú fen-sík, mely köröskörül meredeken emelkedik, s teljesen sima mint az asztal. Meredek oldala, s a tövében elterülő mocsár tennészetalkotta erősséggé teszi, s valóban annak is használták 1849-ben a római sánczokból Perczel által kivert szerb csajkások és szerezsánok.
Ez a fönsík történelmi nevezetességű nemcsak katonai szempontból, régi védművei miatt, hanem a Tétel fölött rajta épült szent Ágoston-
rendi kanonokok prépostságáról is, melynek rommaradványai még öt-hat helyt látszanak ki a földből. Fogak gyanánt bújnak ki a hegy-oldalból az omlatag kőfalak, melyeknek legmaga-sabbja alig félölnyi.
A prépostság omladékaihoz a temetőkön keresztül visz az ut, menetelesen, a hegyoldalban. Délnyugatról kapaszkodunk fel a tetőre, hol két nagy temetőre bukkanunk. Nyugat felé a r. kath., keletre a Tisza felé a gör. keleti temető van. Az előbbiben néhány magyar feliratú sirkö; egyebek közt ott nyugszik: «Bohonczy Sándor fő-herzeg (!), János drágonus (!) ezred hadnagya* ki tizennyolczadfél éves korában, 1849 szept. havában hunyt el. Ott van eltemetve továbbá Appel József csajkás-ezredes (colonellus inelytae phalangis Nassaoisticas commendans), több megye táblabírája, f 1841; Péter Depiny, aus Pest gebürtig, 27 Jahre alt, + 1863, a tételi származású budapesti uszodatulajdonos családjából stb.
30 __
Tétel 1872-ig a csajkások határörzászlóaljának volt székhelye, s csak azóta tartozik Bácsme-gyéhez.
A katona-uralomnak, mikor ott jártam, 1874-ben, már csak a város csinosságán látszott meg a nyoma. Annak az érdeme, hogy e mindössze 2800 lélekből álló községet számos emeletes épület disziti, hogy kongó téglával czifrán kirakott utczái vannak, hogy főutczáin petróleumlámpák világítnak, hogy hajóhidat vertek a Tiszán, hogy itt lévén a csajkások naszádjainak főgyűlhelye, jókora kikötője épült, melyben ottlétemkor három nagy hajó, az Achilles, Carl és Promontor horgonyzott.
A határőr-rendszer egyéb nyomai azonban
•
már végkép eltűntek. Két év alatt teljesen beál
lott a magyar világ. A kikötő árboczán a magyar nemzeti tricolort lengeti a szél. A gunyhóknak itt nádból kötött a keritésök; de a jobbmóduak házain a kapu rendszerint vörös, fehér, zöldre van festve. Az emeletes vendégfogadóban magyar leány nyitott szobát, s bár a lakosság túlnyomóan' szerb és német, uton-utfélen magyar szó üti meg fülünket. A kikötőben átlag magyar a nyelv, s a városiak jelentékeny része is többé-kevésbbé tud magyarul.
A mint Tételt a gőzösön elhagyjuk, rengeteg, mondhatni láthatártalan lápvidék képe fejlik ki előttünk, mely téglaalaku terület északi szélén a tételi fensík emelkedik, lábában Tétel, Lok és Vilovo községekkel; nyugatra a gardinovaczi
A padhat, délre a Duna, keletre a Tisza szegélyezi. Ez a Tiszatorok.
Nem tudom honnan vették földraj ziróink, hogy a Tisza Tételnél szakad a Dunába, mikor nyilvánvaló, hogy épen szemközt Zalánkemén- j nel. Tételtől a Tiszatorokig még jó másfél mérföldnyi utat tesz a hajó. Vagy egy óra hosszant lapátolt még a «Báczkeve» mig odáig ért.
Baka, a torontáli oldalon az újonnan telepíttetett Rudolfsgnad német község és magas gá-
• taktól védett nagy határa látszik. Egyhangú, közönséges látvány. De ha jobbra nézünk, figyelmünket megragadóan szép vizmező kapja meg, melyen szíkvizek és puha pázsitú gorondok, ingoványos zsombékok és náderdők, ilványos rónák és libegő lápok sürün váltogatják egymást.
Erre a vizi országra csupán a távoli Bjelo blato (fehér mocsár) ezüstös csillogása vet némi fényt; egyébként színtelen, fakó, mint a benne buján tenyésző szittyó, vagy a vörhenyes vizi utifü. Nyár dereka lévén, már a fülemülefű is elveszte piros színét, egész ernyője szennyes fehérré vált, s egyedül a cserét szélén sárgálló palka kölcsönöz itt-ott rikítóbb színezetet a sár-szin vidéknek. Most az a sár sok helyt egészen a felszínen van: bibircsói a nyári melegben kikifakadó dágványok, melyek meg-megbugygyan-nak, hol a benne fejlő gázoktól, hol egy-egy féreg mozgásától. Néhol a Tisza széle lyukacsos mint a méhsejt: ott lakik a parti fecske. Másutt a friss part mintha a vizbe öltene nyelvét: félszigetet bocsát magából a belvizek méhébe.
A mocsarak karéjain, öblöcskéin szakadatlan folynak az ősteremtés apró játékai. Minden kis fzellő habok hátán hozott nádtöreket, moszatot, salevelet és mindenféle gezemiczét ver össze a sárgás zölden bevaradzott tószélen. A hozovánr töremorát és gizgazt csiganyál-szerű enyvvel gyúrja együvé a viztajték s a békanyál. Idő multával ez a partveredék megvastagszik s egy réteg tőzeg válik belőle.
A Mont-Blanc jegeseit Mer de Glace-n&k (jég-tenger) hívja a környék lakossága, mert a tengerhez hasonlóan szüntelenül mozog, soha egy per-czig sincs nyugton. Mi a mocsarak tengerének nevezhetnek a Tisza torkolatát, mert annak sincs pihenője, az is örökösen átalakulás átalakít. Soha ki nem szárad, örökké megújul. Őszszel és tavasz-szal a duzzadó Tisza bő vérével táplálja az itteni víz tél-fél esztendőre fölfrissíti a télen mec,l_.medt, nyáron kotussá vált vízi birodalmat.
De meg "másért sincs itt nyugalom. Milliárdnyi élőlény éltető eleme a sár és a sárvíz, mely apró vízi férgek, csúszómászók és madarak mozgásától s hangjaitól egyre morajlik.
Hajónk zakatolása csakhamar fölveri az addig csupán zummogó ösmocsarat. Egyszerre egy folt vadlúd röppen föl, vad zajjal, s magával ragadja a szárnyasok ezreit. Nem göbbeszkedik többé a torkos gödény, önelégülten tartogatva tokájában egy-két kövérebb potykát; nem czikákol a kék gém, vagyis nem rángatja már hosszú nyakát előre s hátra a kövér falattól, melyet alig tud le
lj * ; tuszkolni szűk gégéjén; a szárcsa csikorgásának,
1
VASÁRNAPI ÚJSÁG.
a szárcsa-fiak húzott, vékony hangú sipogásának, a nádi fülemile dorombolásának egy pillanat alatt
' vége, és a kárakatona, mely eddig vigan csobo-' gott a vízben, megrázkódva készül repülésre.
Zűrzavaros, riadó lárma kél a sárvizek fölött, melyből, Gvadányival szólva, még legjobban kihallatszik :
Szálló vadlúdakuak az ő gágogása, Reznekek szárnyának szintúgy suliogása S a vízi bikáknak bőgő kiáltása.
A mint a vadlúd fölrebben, mindenfajta vison-gás kél nyomában, s százféle madárral rétegzete-sen népesül meg a levegő. A bíbicz nagy lármával csavarog a légben; nagyot rikolt a sártyúk, egyet perdül s tova repül mint a nyíl. Annál késedelmesebb a vöcsök, mely, szegény, jó ideig szalad-szalad a víz tükrén, míg föl tud kapni; a bölömbika se bírja jobban, s lassú röptében el- j elhal szarvasbőgés-szerü bömbölése. Szalonka, búvár, gólya, kócsag, bakcsó egyenként vagy párosával, s egy falka vadkacsa kavarog a lápok fölött, s az elvesző messzeségben, valamennyinél magasabban, felhők foszlányai közt teregeti szárnyát a szomszéd Fruskagórából idetévedt királyi sas.
Maga a mocsár is minden ízében megrándul, szinte ugy látszik, mintha egész testében remegne. Az ostorindás hínár, melynek nyúlványai finomak, mint a szálahuzott selyem, meg a békalen- j cse tömött fürtje, melynek az imént itt-ott tövéig !
láthatott a vizaga^szem-^-^gysaerie -eltűnnek ,a j-felkavart iszapban. A sárvirág lekonyul, a vízi li- | liom meghajló bokrétája futó csókot vet a víz i rengő arczára, a mint tövénél hirtelen lebukik j egy kígyó, hal vagy héjas féreg. A hosszú nyelén ; lógingázó nádi buzogány is a szokottnál jóval : erősebben bókol, mikor gyors szökéssel ugrik le ; róla fejtetőre a kecskebéka. Távolabb, a morotva- ! kerítette emeltebb laponyagon vagy gorezon va- j lami négylábú állat, réti farkas vagy tán róka j iramlik a kákabozótnak.
Másutt is láttam ekkora mocsarat: a Dráva-torok, vagy aPancsova vidéki fertő van akkora, mint a Tisza-torok lápvidéke. De egyikben sincs annyi élet, mint ebben, mert egyik sem oly megköze-lithetlen egyetlenegy fajta élőlénynek, az embernek. A hova ez beteheti lábát, első dolga az élet ! pusztítása. A vadász fegyverével, a pákász szigonyával, a halász hálójával, a csíkász varsájával támadja meg a vizi birodalmak lakosságát. S nem egy állatfaj van, mely olyan mint a veréb, mely meghazudtolja a mathematikát: ha egyet lelőnek !
belőle, egy se marad helyén; nem egy állatfaj, ha bolygatják, ha egy-kettőt elejtenek belőle, sőt | némelyik, mondhatni, ha embert szimatol közeié- j ben, menten jobb hazába vándorol. Ezért oly néptelen, aránylag, a megközelíthető mocsár, s viszont
; ezért oly sűrű lakosságú a Tisza-torok. Itt az ember j i tehetetlen. Itt a vadászt megállítja a süppedékes ; semlyék, a csónakost a százlábú hínár, a sárvizek
harasztja. Itt a fertő az úr; s az háborítatlan i tenyészetnek nyitja meg szűz ölét minden terem-] tett lény számára, egyedül az ember és házi álla
tai kivételével A torkolathoz érve, ladikba szállunk a Kácz-
kevéről, s átevezünk az épen szemközt, a Kalakac ' hegyfarknál zsugorgó 0 Szlankamen (Stari-Slan- '
kamen) nevű rácz falucskába, mely történetünk- , ben Zalánkemén neve alatt ismeretes, ma a környékbeli magyarság Szlankának hívja.
Hova menjünk ? nincs nagy választék. A Dunaparton magasan álló piszkos kocsmában vontuk meg magunkat, melynek egyik szobája ivó, a másik mészárszék. Az ivó falain szerb, német és magyar aláirásu képek, bécsi és budapesti gyárak készítményei. Hihetetlenül piszkos valamennyi, mi könnyen érthető, mert a szomszéd mészárszék legyei naphosszant seregestül tanyáznak rajtok.
A helység fölött nyugatra a Kalakac emelkedik, mely meszes hegy Dunára néző oldalán emberi kéz vájta tátongó üreg van; előtte keskeny kis ösvény vezet a mélység fölött, úgy hogy egy ember is könnyen megvédhette itt magát túlnyomó erő ellenében is.
Feljebb haladva a hegyen, gyönyörű kilátás tárult föl. Előttem a Tisza összeszakadása, a torontáli sík, a tísza-toroki mocsár, a tételi fensík, stb. Majd oldalt mentem a hegyen, s elértem a zalánkeméni régi vár omladékait. A hegyfark keleti oldalát nagy körben keríti a régi várfal és sáncz. A kőfal már alig látszik ki a földből, csupán a várkapu áll még fent néhány ölnyi magasságban. A sáncz oldalán látni azt a vastag
: hulladék-réteget, mit még tán az őskori embertől j kezdve, későbbi ivadékok egész mostanig fölhal-
-1. SZÁM. 1 8 8 9 . XXXVI. ÉVFOLYAM.
moztak. Umadarabokat, vasszögeket, bombaforgácsot, föliratos tégladarabokat hoztam is magammal, s aztán elhagyva e meredek hegyet, az ehhez és a helységhez keletre eső, már alacsonyabb hegyre mentem föl, melyen tömérdek gyepű bodza között kőlábas, nyolezszögü szerb templom áll. Az ide mellékelt kép, mely a Tisza torkolatát tünteti föl, innét van fölvéve. A két hegy közti horpályon át, a hol a juhnyáj van, visz az út Uj-Szlankamenbá s a ritiumi régi római castrum némi maradványaihoz. A hegy lábában O-Szlankamen látszik; a szigetkén és a mocsarakon túl a tételi fensík, s a tételi torony.
Ez a kép Háry Gyula eredeti rajza, mely közelebb jelent meg a trónörökös könyvében. Hogy mennyire nem ismerjük saját hazánkat, Írásban és képben, azt ugy vélem, nem lehetne jobban illusztrálni, mint azzal a ténynyel, hogy oly véghetetlen fontos és nevezetes pont, mint a Tisza torkolata, tudtommal legalább, közönségünknek ezúttal van legelőször bemutatva irásbam ugy, mint képben. BALLAGI ALADÁR/
AZ ELSŐ FOG. (Baufiniet C. festménye.)
Eleinte néz a baba, de nem lát. Sír, és nincsenek könnyei. Ki tudja, min mosolyog?
Különös, hogy a léleknek ez az első sugara a kisdednek álmában csillan fel, mint hajnali derűje egy tökéletes nagy boldogságnak.
Mert jut neki osztályrészül boldogság is. * Hogy mért kevés, mért rövid ? — ennek tán nem is a boldogság az oka, hanem a mohó és háládatlan emberi sziv, a mely voltaképen csak a rá szakadó bánat óráiban ismeri fel, hogy boldog volt. Hiszen a boldogságról, mint az egészségről, számot sem adunk magunknak, mig tart benne. Csak lementével dicsérjük a napot — csak akkor térünk rá az ifjúság édes emlékeire, a midőn a megaggás lohasztja erőnket; csak akkor tudjuk, hogy van fejünk, májunk és fogunk, a midőn fájni kezd.
0, az az első fog! Hogy lesik, mikor bújik már elő ? — és a midőn első csirája megrezdül az állkapocsban, hová a természet elrejtette, s kifelé törekedik: a piczike már valósággal sír, s könnyei hullanak. Szeme fénye bágyad; kerek, harmat-tagocskái gyorsan lefogynak; és nyafog, sír, visít; álma nyugtalan; még az emlő bűvös itala is, mely táplál és szenderít, kölletlen előtte. Kis testének minden ereje oda szökken a fog gyökéhez, gyöngéd életének minden energiáját megadóztatja a fogzásnak gyötrelmes folyamatja. "Hát van arra szükség, hogy a jóságos természet igy kínozza meg az én gyermekemet! ?» pöröl az édes anya. «Haja, körme fájdalom nélkül hajt ki — mért nem a fogacskája is?» íme, az elégedetlenség! Hátha a köröm s a haj is bajjal nőne?
Csakhogy kibujt "végre! Ott csillan ki egy szép este, mint valami csillag az ajk rózsás felhőcs-kéje mögül. A szenvedésnek vége s a kis kópé már most folyton nevet — mintha csak mutogatni akarná. És járnak a csudájára. A mama boldogan nézi; a nénik el vannak bájolva annak fehérségétől, takaros formájától; a dajka büszkén mutogatja, s a tréfás keresztapa másnap rá idézi Vörösmartyt: hogy ez az «a mely jönni fog, mert jönni kell».
Nem a harminczkettőnek elseje az — csak tejfog, mely többed magával néhány év multán fájdalom nélkül hull ki ismét. A második sorozat meg szenvedés nélkül hajt ki, hogy annál ke servesebb legyen a tölök való megszabadulás Lám, a természet osztó igazsága, bölcs oekono-miája! Mert hajh, a drága érczczel tatarozott
I fog arany korszakára megfordított rendbea a | vas korszak következik, a midőn Árkövy, Iszlay I és Máté Domokos urak azzal a köpezös, kérlel
hetetlen harapófogóval rángatják ki. De ne riasztgassuk vele a kis ártatlant.
FORGÓ JÁNOS.
«
2. SZÁM. 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 31 LEVÉL MAGYARORSZÁGBÓL.*
(A nemzetközi czigány-tudós társaság elnökének levele.) Budapest, 1888. nov. S.
Itt valóban czigány országban vagyok — otthon sem készíthetnék jobban tanulmányokat olvasóink számára. De tartózkodni fogok most attól, hogy «mélyrehatói) legyek, ámbár mélységes megbeszélésekbe bocsátkoztam itten Herr-mann tanárral, ki mint czigánytudós «nemini secunduss (nem áll hátrább senkinél); a mi nem érinti fenséges társunkat, József főherczeget s a két czigány-tudóst, Thewrewköt és Wlislockit.
Az anyag rendkívüli gazdagsága s ö fenségének példája következtében a czigány tanulmányok itt nagy tiszteletben állanak, s azt a nagyon kellemes tapasztalást teszem, hogy mint társaságunk tagjának és képviselőjének, nekem is kijutott a tiszteletből.
Első tapasztalatom Bécsben volt, hol megérkezten" után való napon meglátogattam a Csárdás kávéházat a Práterben, hol esténkint czigány-banda szokott játszani.
Két évvel ezelőtt voltam utolszor itt, s igy azt gondoltam, hogy elfelejtettek már. But aduro — korántsem. Midőn a főpinczér belépett, hangosan elkiáltotta magát: «Pané Léland!» Egy czigány jött vele, ki a czigány istenhozottak egész forró özönébe tört ki, s egy pillanat alatt ott ültem már az asztalnál még tizennégy fajbelijével: hogy lonnan jöttek elő, ha csak a föld alól nem emelkedtek ki, elképzelni sem tudom; minden ember előtt állott egy fél liter sör, s mindnyájan boldogságtól sugároztak, hogy aromano ráj (czigány ur) megérkezett. Nem gondoltam volna, hogy igy emlékeznek reám! Egy derék, tisztességesen öltözött czigány ült mellettem, ki mint egy más banda prímása látogatóban volt jelen. Két angol dalt dúdolgatott. «Emlékszik-e rajok ? — kérdezte tőlem — ön két évvel ezelőtt énekelte el nekem.» Csak egyszer daloltam el nekik, s a bandája azonnal utána játszotta és «manet alta mente» (megmaradt emiékökben). Jellemzi a magyar czígányokat, hogy a mit oly könnyen vesznek fel, mint a viasz, azt olyan tartósan, erősen megőrzik, mint a márvány. Kevés nappal azelőtt történt, hogy egy czigánybanda prímása beállított egy kis magyar város könyvkereskedőjéhez, s kérdést tett egy Bécsből jött opera-partitura ára iránt. «Húsz forintba kerül.» A czigány komoran nézett maga elé. «Nagy pénz az, 8 hátha nem is tetszik embereimnek a darab!? Engedje meg, hogy elhozzam őket, s hogy elpróbáljuk a darabot.» A könyvkereskedő belegyezett, a czigányok eljöttek, és a prímás, mint ki egyedül ismerte a kótát, játszott. «Nem, nem akarják ők ezt, nem felel meg nekik.» Ugyanazon este a könyvkereskedő ott volt, hol a czigányok játszottak, s végighallgathatta az egész operát, a melyet nagy pontossággal és érzéssel adtak elő. A czigányoknak megvan a magok módja, hogy valamit gyorsabban és olcsóbban kerítsenek, meg, mint ha fizetni kellene érte.
Este tiz óra tájban érkeztem Budapestre s vendégfogadóban szálltam meg. A pinczér, ki rendkívül udvarias volt, felkért, hogy menjek az ét-teieuubé, hol valami ujat fogok találni, valami jellemzőt és érdekeset. «Czigány-banda játszik ott — monda — idegeneknek mindig meg kellene hallgatni ezt. i) Én rögtön engedtem felszólításának: egy kivilágított terembe vezetett, s im «Lácso dzsivesz rája!» kiáltásba tört ki az egész banda; mert volt köztük egy ember, kivel Liszt válogatott bandájában 1878-ban Parisban ismerkedtem meg, egy másikkal Fiiadelfiában, kettővel Angol -országban, s a többivel másvalahol. S eljátszották nekem a «csirikloi ghiloi»-t, azaz a «madár dalát*, melyet soha még kétszer sem játszanak egész egyformán, s mely mindig oly bájolón vad is, édes is egyszerre. Az igazi czigányzene azok számára, kik megtanulták szeretni, olyan mint az ópium vagy a hasis, erősen elbájoló, idegen-szerüen izgató, s akármi más befolyásnál jobban
•: A nemzetközi czigány-tudós társaság Edinburghban szerkesztett angol közlönyének most megjelent III . füzetében ismét vannak minket érdeklő közlemények. A tagok névjegyzékében ott találjuk József főherczeg ő Fenségén Mviil Herrmann Antal tanárt. Koós Ferencz brassói tanfelügyelőt, P. Thewrewk Emil tanárt és dr. •Wlisloeki Henriket. Herrmann Antal pár erdélyi czigány népdalt közöl eredetiben és fordításban, a melyeknek dallamait már a czigány-közlöny II . füzete hozta volt. Legérdekesebb a társaság elnökének, Ch. G. Leland úrnak a füzet élén álló levele. Leland úr ismételve meglátogatta hazánkat, a melynek őszinte barátja. A magyarországi néprajzi társaság alakulása által alkalomszerűvé is vált levelet (Hornyánszky Gyula úr fordításában) itt közöljük.
felkelti az elbűvölés gondolatát. De mint minden gyümölcsöt, hogy igazán élvezzük, azon vidéken kell ennünk, a hol terem, ugy a czigányzene sem kelti azt a hatást Londonban, mint Magyarországon.
A czigánytanulmányok az anyag hősege es József főherczeg hatása következtében első rangú helyet foglalnak el Magyarországban. Európa egy államában sem virágzik a Folk-Ijore annyira, mint itt, hol mintegy e ozélra látszik tereintve a lakosság, mely körülbelül 14 nyelvet beszél s minden nyelvben vannak tündérmeséi, regei. bűvös mondásai, melyekben valóban hisz is. Igy az épen alakulóban levő Folk-Lori' társaság (magyarországi néprajzi társaság), melynek alapját barátunk és tagtársunk, Herrmann Antal tanár vetette meg, még eddig páratlan magaslaton fog állani. Lesz ott magyar, német, cseh, horvát, oláh, örmény, szerb szakosztály s nem utolsó helyen egy czigány osztály is, melynek feje József főherczeg lesz, ki az összes élő czigány nyelvjárásokat legjobban ismeri. A társulatot előkészítő közlöny az «Ethnologisehe Mittheilungen», melyet Herrmann tanár ad ki, s mely, a mint már kifejtettem, nagy változatosság, az anyag gazdagsága és a tudós kritika tekintetében az első helyet foglalja el az ilyfajta kiadványok között egész Európában. Szerencsés vagyok, hogy kinyilatkoztathatom, hogy mint Gipsy-Lore (czigány nép vizsgálati) társaságunk képviselője, a legszívélyesebb fogadtatásban részesültem. A fogadtatást a philologiai társaság rendezte, hol a tisztes Hunfalvy, a kiváló műveltségű Pulszky, Thewrewk tanárelnök és ugyszólva Budapest egész tudós világa jelen voltak, s hol Herrmann tanár főleg a mi társaságunkról tartott szabad előadás, melyben egyenkint ismertette a Gipsy-Lore közlönyünkben megjelent összes czikkeket.
Meg kell vallanom a magyar tudósokról, hogy jobban érzik és értik a Folk-Lore valódi hatását és jelentőségét, mint ezt bárhol tapasztaltam. Mint Schiller a tudományról mondja, hogy ez némelyek előtt fenséges istennő, másoknak ellenben csak jó fejős tehén, mely vajjal látja el őket, úgy a Folk-Lore is az egyik résznek tudomány, a történet utolsó nagy ága, vagy az a fény, mely ennek legbensőbb életét tálja elénk, mig a másik rész előtt csak hiu rajongás az irodalom vagy a nép lim-loma és badar haszonta-lanságai iránt. De Magyarországban a Folk-Lore kultiválása nemzeti és politikai jelentőséggel bír; nemcsak minden művelt ember érdeklődését hivja fel a jellemző faji sajátságok által, de közeledést ós kölcsönös kapcsot is képez a különböző nemzetiségű irók között.
S nem tapasztaljuk-e mi magunk is eléggé az ily irodalmi, társadalmi és tudományos kongresz-szusoknak hasznát évenkint az által, hogy embereket ismertetnek meg egymással, s hogy személyes barátságot és levelezést létesítenek ?
És mivel a nagy tömeg mindebből semmit sem lát, semmit sem tud arról a rendkívüli haszonról, melyet az ország nyer tudósainak és gondolkozóinak ez előnye által, kimondja egyszerűen, hogy az ily összejöveteleknek nincs praktikus hasznuk. Hányszor hallottam azt Jaz állítást, hogy a tudományos szövetkezetek és kongresszusok "hiábavalóságok» ; de én részemről nem gondolom, hogy hiábavalónak lehetne tartani bármilyen összejövetelt, hol tudományos emberek kölcsönösen és közelebbről ismerkednek meg egymással. S mivel a Folk-Lore talán általánosabb érdeket képes kelteni, mint a tudományok bármely más ága, az ő számára van fentartva, hogy oly nagy társadalmi hatást gyakoroljon, milyenről még egyetlen tudományág sem álmodott. S megvan az az érdeme a mi Gypsy Lőre társaságunknak is, hogy különböző országokból egyesített és ismertetett meg egymással embereket; s alig vagyok képes kifejezni örömömet azon tapasztalatom felett, hogy társaim műveit mennyire ismerik itt, s mennyire szívesen látnák őket magokat is.Több oldalról nyertem ígéretet a czigányok varázslásáról, ráolvasásairól, bűvös igéiről és jövendöléseiről írandó művemnek jelentékeny támogatására.
Herrmann tanár gyűjtötte össze először és egyedül az igazi czigány dallamokat és énekeket s szándékunk e gyűjteményt közösen kiadni, az ö német a az én angol fordításommal. Mert meg kell jegyezni, hogy nem minden dal igazi czigány ének, mit a zenemükereskedők mint czi-gánydalt, Zingara, Zigeuner vagy Gypsy-dalt adnak ki. Czigányoktól hallottam nem egy alkalommal, hogy ők semmi feltétel alatt sem játsza
nák vagy énekelnék el a gadsi (nem czigány) előtt azt, mit nekem eljátszottak vagy elénekeltek. Egy magyar uri ember, ki egész életén át szerette a czigányzenét, még nagyobb barátja lett annak, miután kedvelt, igazi eredeti czigány dalaik közül hallhatott néhányat. S ez utóbbiakból szedte össze Hermann tanár jeles gyűjteményét. Most pedig lácti rátl (jé éjszakát!)
CHARLES G. LELAND.
MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG. Azon társulatok között, melyek kulturális téren
hazánkban alakultak, alig van agy is fontosabb s — tekintve hazánk különleges viszonyait, — társadalmilag is messzebb ható horderejű, mint a most alakulóban levő magyar néprajzi társaság, melynek most folyamatban levő megalakítására im itt közöljük a fölhívást. Hogy egy ily társaság megalakulását széles körökben tartják szükségesnek, bizonyítja a társaságba eddig beiratkozottak díszes névsora, s melyben ott találjuk a hazánk tudományos irodalmával foglalkozó legjelesebb erőket, s nem is csupán a magyarokat, hanem többeket azok közül is, kik a hazánkban élő nemzetisegek valamelyikének nyelvén szereztek magoknak tisztelt nevet.
A fölhivás következőleg hangzik: FelMvdt magyaromági néprajzi tártatág alapítá
sának iujyében. Az önismeret nemcsak az egyénnél, de a népnél
is egyik feltétele a lét biztosításának, a helyes irányú haladásnak, a szerves tökéletesedésnek ; életérdeke és hazafias kötelessége a népnek, hogy ismerje hónát és abban önmagát.
Az ismeretek tárgyai mind változnak, de leggyorsabban alakulnak át magok az emberek. A népek lényegének, eredeti mivoltának vonásai napról-napra halványodnak, pusztulnak. Mesék és babonák, mondák és régi nóták, ősi szokások és eszközök, a néphagyomány kincsei, a népélet sajátságai, a néplélek alkotó részei tünedeznek, gyakran nyomtalanul elvesznek. Minden uj vasútvonal irtó csapás a népiség erdejében. S mind az, a mi különben üdvös a nemzet szükséges haladására nézve, épen átalakító hatásánál fogva romboló az ó'snépiség terén : közlekedés, ipar, iskola, könyv, újság stb. s a fajkeveredés is.
Máshol is megvan a változás e proczessusa, de talán egy európai országban sem olyan gyökeres hatású mint nálunk. Mert máshol fokozatosan alakulnak át az ősállapotok, a fejlődés szerves és önmagából való s a jelenből némileg rekonstruálható a múlt. Nálunk azonban félő, hogy az ős-népies sajátságok egyszerre és nyomtalanul fognak szürke szín-telenségbe veszni és idegen műveltségek áradatai talán új özönvízzel boritandják Magyarországot, a hajdani Krétatenger medenczéjét. Siessünk tehát megmenteni, a mit még lehet, építsünk e czélra egy Noé bárkáját, alkossunk magyarországi néprajzi társaságot!
A nagy és nehéz feladattal szemben egyesíten kell azokat az erőket, a kik e téren dolgozni tudnak és. akarnak. Megtették ezt már minden mivelt országban, pedig sehol sem volt e társulás oly sürgősen szükséges, mint nálunk és nincs terület, a mely gazdagabb volna a népvizsgálat tárgyaiban, a folklóré kincseiben, mint Szt.-István koronájának országai. Mennyi népréteg egymás mellett és felett! Mennyi érdekes érintkezés, tanulságos kölcsönhatás !
S ép ezért nehezebb is nálunk e feladat mint bárhol egyebütt. Nekünk, a magyar birodalom népeinek, nemcsak önmagunkat kell ismernünk, hanem egymást is. Eddig inkább csak a különbségeket éreztük, egymás fogyatkozásait hánytorgattuk. Pedig ha jobban megismerkedünk egymással, bizonyára megszeretjük egymást, és egymásban a nemze* ryete-mét, a közös hazát. Erezni fogjuk, hogy v-a.oban testvérek vagyunk és be fogjuk látni, hogy a közös ég és föld, a közős történelem és alkotmány, a kölcsönhatások és elegyedések nemcsak a geographia és politika, hanem az anthropologia és etimológia, a népiség külső-belső mivolta tekintetében is nemzetté egyesítik az ország különböző eredetű és ajkú népeit Szt.-István koronájának abroncsában.
Századok óta közösen birjuk e szép és gazdag hazát. De vájjon birtokunkba vettük-e teljesen és egészen ? Anyagilag még nem : számtalan kincse parlagon hever. De szellemileg és erkölcsileg sem, mert csak azt birjuk igazán, a mit ismerünk. És mi még
32 VASÁRNAPI ÚJSÁG. ± SZÁM. 1 8 8 9 . XXXVI. ÉVFOLYAM.
távol vagyunk attól, hogy hazánkat és lakóit tüzete-' een ismernők. Pedig megismerése és megismertetése
kettős kötelességünk : megköveteli tőlünk a nemzeti önérdek, elvárja tőlünk az általános tudomány.
Hogy helyesen és tüzetesen, egészben és minden részeiben megismerhessük e hazát és népeit, állandó és tervszerű, rendszeres és czéltudatos munkálkodásra van szükségünk. Meg kell alkotnunk hazánknak úgy szólván, ethnographiai kataszterét és inven-táriumát; dolgozótársunk lehet az egész nemzet és népeinek minden rétege. Mindenki a maga körében megfigyelve, gyűjtve, értékes anyagot hordhat össze a hozzá értő rendező és a tudományos feldolgozó számára.
Munkálkodnunk kell vállvetve, közös erővel, egy-értelemmel. Nálunk az egyes nemzetiségek tudományos munkálkodása mint általában, ugy e téren is eddig — sajnos ! — nem igen vált a nemzet szellemi közkincsévé; népfajaink mintegy ignorálták egymást. Pedig minden néptörzsnek kiváló faji érdeke volna, hogy versenyezve minél több tért foglaljon el a haza általános néprajzában, hogy faji jellegét minél jobban megismerje maga és megismertesse a testvérnépekkel s az egyetemes tudománynyal, hogy igy biztosítsa egyénisége helyét az összemberiség körében. E tanulmányoknak természetesen nem szabad egvoldaluaknak és kizárólagosaknak lenniök : a haza népeit a közös emberiség s az egész nemzet szempontjából kell tekinteni. Ugy ismerjük a magunkét teljesen, ha összehasonlítjuk a másokóval.
Ez általános reflexiók értelmében az alapítandó népvizsgáló társaság czéljáról és szervezetéről következő körvonalokban történt egyelőre megállapodás:
A magyarországi néprajzi társaság czélja a magyar birodalom és a történelmi Magyarország népeinek tanulmányozása s a kölcsönös megismerés alapján á haza népei közt a testvéries egyetértésnek és az együvé tartozás érzetének ápolása.
E tanulmányok köre: a hazai népfajok eredete és alakulása, fejlődése és vegyülése, állapota és viszonyai, ethnikus jelleme és anthropologiai jellege, a néplélek ós népélet nyilatkozatai és tárgyai. Ide tartoznak tel.át:
Hagyomány ós monda, babona és ráolvasás, szokások és erkölcsök, életmód és foglalkozás, építkezés ét berendezés, bútorok és eszközök, ruházat és di-
szités, zene és költészet, táncz és játék, népünnep és misterium, gondolkozásmód és tájszólás, szólásra )d és közmondás, népmese és találós mese, népdal ós rege stb. s az ország lakóinak testi mivolta.
A társaság és tagjai feladata: a felsoroltak meg-figyelése és feljegyzése (lekótázása, lerajzolása), to-vibbá néprajzi tanulmányok, kirándulások és tudo-) lányos utazások megindítása, támogatása s az nredmények tudományos értékesítése, szakközlönyök is néprajzi művek kiadása, felolvasó és előadó ülések is értekezletek tartása s ezeken eszmecsere előidé-íóse, szakbeli munkák megbirálása, a hazai népek ethnographiai munkálkodásának egymással való megismertetése, a magyarországi és külföldi néptani tudományos működés eredményeinek kölcsönös közvetítése, néprajzi könyvészet összeállítása, szakkönyvtár berendezése, a népélet használati tárgyainak természetben összegyűjtése, hazai ethnogra-
• phiai múzeum létesítése és fenntartása; egyáltalán Magyarországon a nép- és embertani tudományok és ismeretek konczentrálása, mivelése, terjesztése és népszerűsít ése.
A társaságból mindennemű politikai és felekezeti irányzat feltétlenül ki van zárva.
A társaságnak rendes, alapító, tiszteletbeli és levelező tagjai lesznek, nemi különbség nélkül. Belföldiek rendes tagok lehetnek, külföldiek levelezők. Tagsági dij évenkint 3 frt, alapítvány 50 frt. Intézetek és testületek is lehetnek résztvevők és alapítók. A tagok díjtalanul kapják a társaság hivatalos közlönyét stb.
Hogy a társaság működése minél mélyebbre és messzebbre hasson, szakosztályok szerveztetnek :
L Egy-egy külön szakosztály minden hazai népfaj tanulmányozása számára (pl. magyar, székely, csángó, palócz ; délvidéki s dunántúli német, erdélyi és szepesi szász : horvát-szlavón, szerb, bunyevácz, bolgár, tót, rutén, lengyel, vend; rumén, olasz, görög, orráén iy stb.): továbbá az okkupált tartományokra (bosnyák) és a magyarral rokon népcsaládokra nézve (finn-ugor, török-tatár).
H. Egy általános szakosztály a folklóré és nép-psychologia, a népélet ós néplélek nyilatkozatai számára.
Hl . Egy általános szakosztály a népélet használati tárgyai számára (népies stil, építés, díszítés, keramika és a szövőipar készítményei, bútorok, eszközök, játékszerek stb.)
IV. Egy általános osztály a népzene (és táncz) számára.
V. Anthropologiai (embertani) szakosztály.
VI. Statisztikai szakosztály. Ezeken kivül külön bizottságok küldetnek ki az
ethnographiával összefüggő fontos nemzeti ügyekre nézve, pl. kivándorlás, telepítés, etnographiai múzeum, Ural-expeditio stb. A szakcsoportok és bizottságok ügyeit egy-egy elnök és egy-két szakelőadó vezetik.
A közgyűlések lehetőleg vándorgyűlések s az ethnographiai viszonyok különös tekintetbe vételével és néprajzi tanulságok szempontjából lehetőleg felváltva az ország más-más vidékén tartatnak. Ezenkívül is rendeztetnek néprajzi kirándulások alkalmas időben ós helyekre.
A társaság összejövetelein bármely nyelven lehet felolvasásokat és előadásokat tartani, azonban mindig tekintettel kell lenni a közmegérthetőségre. A társaság gondoskodni fog arról, hogy a külfölddel s a magyarul nem értő belföldiekkel való érintkezés lehetségessé tétele czéljából egy németnyelvű félhivatalos közlönynyel is rendelkezzék.
íme ez alapon kívánunk szervezkedni. E feltétlenül liberális elvek teljes biztosítékot nyújtanak arra, hogy az állameszme keretében minden hazai nép ethnikus érdekei a tudomány-követelte teljes egyenjogúsággal érvényesülhessenek.
Az ez értelemben szervezendő társaság alakuló közgyűlését Budapesten, 1889. évi január hó 27-én, vasárnap 11 órákor, a m. tud. Akadémia 1. emeleti heti üléstermében fogják megtartani, a melyre az e fontos közügy iránt érdeklődő urakat és hölgyeket ezennel tisztelettel meghívjuk.
Előleges tagsági jelentkezések e czímre intézendők: Dr. Herrmann Antal tanár, Budapest, Attila-utcza47.
Budapesten, 1888. deczemher hóban.. Az előkészítő értekezletek nevében :
HÜNFALVY PÁL HERRMANN ANTAL elnök. jegyző.
A PETŐFI-TÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSE. A főváros irodalomkedvelő közönsége nagy érdek
lődést tanúsít a Kisfaludy-társaság és Petőfi-társaság havi ülései iránt. Alig képes elférni a hallgatóság. A Petőfi-társaság e hó 6-iki _ közgyűlése iránt is oly nagy volt az érdeklődés, hogy az akadémia nagy díszterme egészen megtelt. A gyűlés sok érdekes pontot igért és adott. A társaság legjobb tagjai foglaltak helyet a felolvasó asztalnál, köztük Jókai, s az előadások legnagyobb része Petőfi emlékének volt szentelve.
A tizenharmadik közgyűlést Komócsy József, a társaság alelnöke nyitotta meg elnöki beszéddel, a a melyben az idealizmusról szólt. Kiemelte, hogy a társadalomból az idealizmust kiirtani annyi volna, mint a gépezetet megfosztani olajától. «Kenyér! Buházat! Kényelem ! Szórakozás ! Elvezet!» ezek a refrainek, melyek a -nagy gépezet kerekeinek forgásából, a rithmus nélküli zajból kihallatszanak. Ez a gépezet dolgozik szakadatlanul. Nem fárad soha, csak kopik. De hogy tengelyében, rovátkáiban, eresztékeiben össze ne törjék : arra való az olaj. A társadalmat az idealizmus tartja össze s tartja örök mozgásban. S az idealizmust hiába igyekeznek megsemmisíteni. Azért ne gúnyoljuk a kisebb tehetségeket, kik a nagyok megjelenése közt elterülő időközt betöltik, mert ők tartják ébren az idealizmust, és sokszor szivük vérével táplálják az ideált.
Ábrányi Emil olvasta föl ezután a titkári jelentést. Bevezetőleg a tudomány és irodalom egymáshoz való viszonyát fejtegette. Majd a társaság működéséről adott számot. A Petőfi-ereklyék gyűjteménye tavaly is több becses relikviával gyarapodott s a társaság elhatározta, hogy a birtokában levő összes gyűjteményt e czélra készült külön szekrényben a magyar tud. akadémia palotájában fogja elhelyezni. Legnagyobb gazdagodás érte a társaságot e nemben Fischer Sándor tiszteleti tag, Petőfi német életrajzirója részéről, a ki az egész Petőfi litteraturát felölelő, nyomtatványokban és kéziratokban egyaránt meglepő példányokat tartalmazó könyvtárát a társaságnak hagyományozta.
A jelentés a Petőfi szellemének való hódolattal végződött, s igy szólt: Ez a végtelenül igazságt szerető, minden társadalmi gőggel és igazsággal szemben kíméletlenül őszinte, de az emberiség minden nemesebb vonásával szemben kimond-
i hatatlanul gyöngéd költői lélek, a lángész önérze-j tével és bátorságával merte hirdetni a jövendők i evangéliumát. Mást nem tisztelt, csak az egyéni
érdemet, mást nem szeretett, csak az egyéni szabadságot ; hazaszeretete ezért nem volt speczifikus és konzervatív, hanem radikális és az emberiség szeretetébe olvadó, épen mint a Schilleré. Ezért kell Petőfit Schillerrel együtt örök időkre oda rubrikázni a «fiatalság* poétái közé, más szóval kimondani azt,
! hogy «érett férfiak »-nak e költészethez semmi közük. Legyen. Az ifjúság magas röptű idealizmusa megérdemli, hogy két ilyen költőt kapjon ajándékba. De sajnálok minden érett férfiút, a ki nem szereti a szabadságot ugy, mint Petőfi és Schiller szerették; a ki
| nem gyűlöli a rosszat és nemtelent ugy, mint Petőfi
és Schiller gyűlölték ; a ki nem imádja a szabadságban, erényben, jóságban, műveltségben, munkában egy testvériségbe olvadó emberiséget ugy, mint Petőfi és Schiller imádták.»
A titkári jelentést is megéljenezték. Tolnay Lajos emlékbeszéde következett ezután a társaság elhunyt tiszteleti tagja, Fischer Sándor fölött, ki Petőfiről oly nagy terjedelmű német munkát irt. Először az Íróról rajzolt képet, ki oly szeretettel gyűjtött mindent, a mi Petőfire vonatkozott, s aztán bámulatos kitartással fogott a munka megírásához. Könyvében — monda Tolnai — elkíséri Petőfit a bölcsőtől a sírig és el lehet mondani frázis nélkül: a sírtól az örökkévalóságig. Méltatta a 61 fejezetből álló nagy munkát, a melyen Fischer oly lázas sietséggel dolgozott, mintha érezte volna, hogy napjai megszám-lálvák. Nem kereste a regényest, életet irt és valót; nem torzit, de nem is idealizál, nyugodt, mert igaz, hű, mert csak a hűség teremthet igaz alakokat. Nem félistennek, de egész embernek tünteti fel Petőfit. A munka utolsó részét nagy szenvedések közepett irta Fischer; anyja és testvérei nem egyszer találták őt félájultan, irataira borulva. A hatásos emlékbeszédet hosszas tapssal fogadta a közönség.
A k öltemények és elbeszélések felolvasására kerül ezek után a sor.
Reviczky Gyula költeménye: «Pán halála», mely egy görög mondát dolgozott föl, azt, mikor Thamus nevű hajós Palodesz magaslatról elkiáltotta : «Meghalt a nagy Pán», s erre mindenünnen sirás és jaj-veszéklós hangzott. Később a kereszténység ezt a mondát összeköttetésbe hozta a Megváltó halálával s Pán halálában a pogányság vesztének halálát látta. A hatással szavalt költemény uján I áratdy Antal olvasta föl a személyesen is jelen volt Vértessi Arnold «Hűség» czimü elbeszélését. E felolvasást is tetszészaj kisérte.
Majd Ábrányi Emil «Az öngyilkos visszatérése* czimű költeményét tapsolták meg. Az öngyilkos lelkéről ir, mely odahagyja a testet, de visszavágyik a földre : az öröm, boldogság küzdelmek és szenvedések hónába.
Jókai Mór lépett most a felolvasó asztalhoz. Riadó taps köszöntötte. A kitűnő iró a ((Tengerszemű hölgy» czimű uj regényéből olvasott föl egy fejezetet: «Az a nő, ki együtt jön velem.» Az 1848-iki márcziusi napokat elevenítette föl, mikor Jókai, Petőfi, Vasvári és Bulyovszky a néphez intézendő kiáltványt (a 12 pontot) szerkesztették, mialatt Petőfi a «Talpra magyar!» költeményét irta. Potemkinnek hivták a szedőt, a ki e két korszakalkotó műből az első szót kiszedte. Mialatt a kiáltványt és a költeményt nyomták, Jókai szónoklatokkal tartotta a hatvani-utczán hullámzó néptömeget. «Nem atyámfiai, — szólt hozzájuk — nem az az igazi hazafi, a ki meg tud halni a hazáért, hanem a ki élni tud a hazáért!» Beszéde közben megeredt az eső s látva, hogy számosan kinyitják esernyőiket, oda szólt hozzájuk: «ha már az esőcseppek ellen ernyőt feszíttek ki, mit fogtok kifeszíteni akkor, ha majd golyózápor esik ?» Az esernyők becsukódtak és a lelkesült hazafiuk ott álltak az esőben, nem törődve, hogy átáznak. Milyen ujjongó lelkesedés, milyen tombolás volt akkor, mikor a czenzura mellőzésével a kinyomott pontok a nép kezei közé kerültek. «Hejh ! Te sajtószabadság 1 » mondja a regényíró, be sokszor megharaptál azóta, de én mindig áldom az órát, mikor a tojásból kikelni segítettelek !» Majd azt a lelkesedést
! ecseteli, mikor Bottenbiller polgármester kihirdette a népnek, hogy a tizenkét pontot magáévá teszi. Leírja, mint szabadították ki Budán a megtört, félig megvakult Táncsicsot. E nap estéjén disz-előadás volt. «Bánk bánt* adták. A türelmetlen közönség a
! «Talpra magyar »-t akarta hallani. Egressy, egyszerű attillában a színpadra lépve, elszavalta a költeményt.
I ̂ Agtfe -a aainéaaek a Szózatok kesétek-énekeim' s a I közönség velük énekelt. Egyszerre mindenfelől az a i kívánság hallatszott: «Lássuk Táncsicsot!» Petőfi az ', akadémia páholyából beszélni akart a közönséghez, ; de a nagy zaj elnyelte szavait. Erre Jókai, ugy, a i hogy volt, sárosan a színpadra ment, hogy majd be-i szelni fog. Ekkor hozzá lépett Gertrudis szemólyesi-I tője Laborfalvy Bóza s egy nemzeti szinü kokárdát í tűzött a mellére. «Polgártársak! — szólt Jókai —
nincs itt Táncsics; otthon van családja körében, engedjétek a szegény embernek, hogy a viszontlátás örömeit élvezze.» É pillanatban eszébe jutott, hogy Táncsics vak,tehát nem igen élvezheti a viszontlátás örömeit. Fordított a dolgon, nehogy e komoly pillanatban a közönség nevetésbe csapjon á t : «Látjátok
| e háromszínű kokárdát ? Ezt viselje mindenki, ezt : tűzzük keblünkre mindannyian. A három, szín kép-j viseli a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget.* i És mivelhogy annak, a ki kokárdát akart tűzni a . : mellére, haza kellett mennie, csakhamar kiürült a
színház. Másnap mindenki nemzeti szinü kokárdát I viselt s Laborfalvy Bóza odalépett Jókaihoz és kezet j szorított vele. Ez volt köztük a kézfogó, az eljegyzés \ pillanata. A költő még sok szépet és érdekeset mon
dott el arról, mint kisérte őt a hűséges szerető asz-szony mindenüvé. Mikor minden el volt már veszve, ez asszony volt minden vigasztalója.
Perczekig tartott az éljenzés és taps, mikor Jókai | elvégezte a felolvasást. Komócsy József még a foly
tonos éljenzés közt mondott köszönetet a közönség
2 . SZÁM. 188Í) . XXXVI. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG 33 érdeklődéséért és Jókainak, a gyűlés fényének emeléseért, kívánva, hogy még sok esztendőn keresztül részesüljön a társaság e szerencsében.
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Gulisztán, vagy Rózsáskert, irta Szádi, perzsából
fordította dr. Erődi Béla. Kelet irodalmának legelterjedtebb könyve ez, bölcs mesékkel, elmés erkölcsi tanulságokkal. Erődi Béla avatott tolla végezte a fordítást, s az ifjúsági irodalmat egy értékes művel gyarapította. Sejk Muszliheddin Szádi, a perzsa moralista és didaktikus iró főkép e művével lett a kelet legnépszerűbb költőjévé, s a persa költők közül őt ismerte meg Európa is legelőbb. A nyugati orientalisták közül sokan foglalkoztak Szadival, s jobbnál jobb ismertetések és tanulmányok jelentek meg róla. Csak magyar nyelven nem bírtunk még semmit róla. és tőle. Ezt a hiányt pótolta most dr. Erődi Béla a ((Rózsáskert» magyar fordításának közrebocsátásával, melyhez a költőről és műveiről szóló bevezetést csatolt. Maga a «Rózsáskert» tulajdonképen nem más, mint példázatok és adomák gyűjteménye, melyeknek tanulsága verses alakba van foglalva. A morális tanítások szólnak a királyok erkölcseiről, a dervisekjelleméről, a vágyakról, a szeremről és ifjúságról, a nevelésről, társadalomról stb. Kapható Singer és
"wolfher kiadásában, ára 1 frt 50 kr.
Ipolyi Arnold kisebb munkáinak gyűjteményéből az ötödik kötet hagyta el a sajtót a Franklin társulatnál. A boldogemlék ü szerző megbízásából Bunyitay Vincze rendezte sajtó alá a becses és tanulságos dolgozatokat és beszédeket. A közelebb megjelent kötet Ipolyi felolvasásait, szónoki műveit közli, az akadémián, a Szent-István-társulatban, a képzőművészeti-társulat közgyűlésein elmondott elnöki megnyitó beszédeket, főrendiházi felszólalását az országház góth stylben építése mellett. Egyetlen vallásos tárgyú beszédet találunk a gyűjteményben, azt, melyet a nagyváradi püspöki székbe iktatásakor intézett híveihez. E beszédek mindenike élénken tanúskodik Ipolyi nagy tanulmányairól, nemes, vallásos felfogásáról, szilárd, hazafias érzelméről, s arról, hogy mennyire figyelemmel kisérte főleg 1880 óta a képzőművészet haladását hazánkban. Ezek a beszédei a magyar képzőművészet fejlődésének adalékai maradnak későbbi idők számára. Ipolyinak mint a képzőművészeti társulat elnökének mondott beszédei képzőművészetünk' haladásának egy-egy sikerült képét mutatják az olvasónak, ki, ha érdeklődik a magyar festészet és szobrászat fejlődése iránt, kétségkívül szívesen fogja olvasni Ipolyi e beszédeit is. A kötethez függelékül Ipolyi Arnold irodalmi munkásságát állítja össze Bunyitay Vincze 1845-től egész a főpap haláláig: 1886-ig. E függeléknek bizonyosan sok hasznát veszik azok, a kik Ipolyi életével, munkálkodásával és hatásával behatóbban foglalkoznak. Az 574. lapra terjedő kötet ára 2 frt 50 kr.
A «L' Illustrazione Italiana» czimű olasz lapból vettük át mai számunk első képét, s fölhasználjuk •ez alkalmat, hogy azon olvasóinknak, kik az olasz nyelvet birják vagy tanulmányozzák, figyelmébe ajánljuk e derék lapot, mely nemcsak képei, de szövege által is kitűnő. Milanóban jelenik meg a Frat-telli Treves kiadó czégnéls hazai postahivatalainknál is megrendelhető.
Zola legújabb regénye. Az «Egyetemes Regény-tár* két utolsó kötetét Zola Emil *Alom» czimü uj regénye foglalja el. Ez nem a megszokott Zola, ez a vezeklő Zola, a ki megmutatja, Sogy tud egyébről is irni, mint a szennyes nyomorról, az aljas bűnökről.
Az «Alom» tárgya és kidolgozása poétikus. Egy fiatal lány szerelmét, ábrándozását irja le, ki
ártatlanságban növekszik csöndes, egyházias környezetben, nem érintve a hétköznapi, durva világtól. De az idill mellett a realista iró sem tagadja meg magát s leírásainak bősége, közbeszőtt egyháztörténelmi és műtörténelmi adatainak egész tárháza és alakjainak jellemzése még eddigi legmelegebb hiveit és ismerőit is bámulatra ragadták. «Ez a regény valóban tökéletesen szűzies lesz és kezébe adható a leányoknak is.»Irta egyszerű, de sokat mondó jellemzésül a szerző maga múlt évben. És igazat fog neM adni mindenki, a ki elolvassa. Az «alom* a Singer és Wolfher könyvkereskedésében jelent meg két kötetben, s ára piros vászonkötésben 1 frt.
Révész Imre egyházi beszédei. Révész Imre debreczeni hírneves ref. lelkész és kitűnő egyházi szónok életében csak két kötetet adhatott ki eredeti
egyházi beszédeiből. A megboldogultnak fia, Révész Kálmán pápai theologiai tanár, most közrebocsátani készül a hagyatékot, három kötetre birdetvén előfizetést. Az első kötetben halotti beszédek, a másodikban ünnepi és alkalmi szónoklatok, a harmadikban közönséges egyházi beszédek lesznek. Egy-egy kötet előfizetési ára 1 frt 20 kr, a háromé együtt 3 frt 20 kr. s az előfizetési pénzek Pápára küldendők, Révész Kálmánhoz.
Grünwald Béla közigazgatási kézikönyvének harmadik kiadása legközelebb meg fog jelenni a Franklin-Társulat kiadásában négy vastag kötetben. A második kiadás a közigazgatási jognak az utóbbi öt év lefolyása alatt történt jelentékeny átalakulása következtében majdnem teljesen elavult s a közigazgatás terén működő tisztviselők érdekében egy ujabb kiadás vált szükségessé. Az ujabb kiadás olcsóbb lesz a második kiadásnál.
Folyóiratok. l\>tftizetek a termdtzettudoitldnyi köz-lányhoz, kiadja természettudományi társulat; januári füzet. Közli Hermán Ottó jeles tudósunknak a természettudományi társulatban tartott felolvasását az északi sarkkör madár életéről. Ezt követi * Vezúv ásványairól, »Schmidt Sándortól; továbbá« A lövedéktől a levegőben előidézett tünemények lefotografálása* Riegl6r Sándortól. Ezenkívül kisebb közlezmények.— Az Arménia újévi füzete Szamosujvár két volt képviselőjét, kiket a hazai örménység is magának vall: Gajzágó Salamon legfőbb számvevőszéki elnököt és Simay Gergely nyűg. törvényszéki elnököt mutatja be életrajzban és arczképben. A ezikket Szongott Kristóf szerkesztő irta. Dr. Molnár Antal czikke következik utána:«Keresztelő szent János az örmény egyházban.* Markovich Jakab folytatja II . Tigrán örményországi uralkodása történetét. — Közlekedés czimen uj szakfolyóirat indult meg a Hornyánszky-czég kiadásában, Gömöri Lajos szerkesztése mellett. Programmja felölel mindent, a mi a közlekedési ügy ágaiba vág. Havonkint jelenik meg 7—8 ives füzetekben, előfizetési ára egész évre 6 frt.
Zeneművek. Nádor Kálmán zenemű-kereskedésében megjelentek «A Kanyargó Tisza mentém czimü népdal-kiadás 9—12. számai, két füzetben. A dalok czimei: «Nem szeretem az uramat*, tÉdes anyám kiállott a kapuba*, tCsillag ragyog, holdvilágos az égbolt* és «Zavaros a Bodrog*. Kettő ezek közül Nádor Gyula eredeti szerzeménye. Egy füzet ára 30 kr. — Klöckner és Schlosz zeneműkereskedésében megjelentek: a Legújabb magyar népdalok két száma (16—17), ára 50 kr. Hogy tetszik? polka francaise Szende Józseftől, ára 72 kr.
KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémia jan. 7-ikén ült össze
először az uj évben. Az első osztály ülése volt s Hünfalvy Pál elnök üdvözölte a tagokat. Az ülésnek két közérdekű tárgya volt.
Heinrich Gusztáv a régi magyar irodalom legköl-tőibb termékéről, az nArgirus királyfi és Tündérszép Ilona »-ról értekezett, melyről oly keveset tud az irodalomtörténet. Szerzője nevét: Gergei Albert, is csak a versfők tartották fenn. A költemény szép meséje most is él a nép közt, Erdélyben az oláhság is jól ismeri. Nem ismerjük Gergeit, nem ismerjük forrását, nem tudjuk eredeti-e, vagy fordított a bájos költemény. Most a románok vitatni kezdik, hogy az eredeti forrás az övék. A Rumánische Revue nArgir und Helén* czimmel Barac János román népköltőnek egy költői elbeszélését közölte német fordításban, még pedig azon megjegyzéssel, hogy e mű a rumén és magyar nép ajkán élő népmesének feldolgozása. Barac brassói születésű volt, jól tudott magyarul és 1848-ban hunyt el. Az ő «Argir és Helén* költeménye — mint Heinrich kimutatja — Gergei Albert költeményének alakilag szabad, de tartalmilag oly hü fordítása, hogy Barac még apró vonásokban, az elbeszélés stiláris fordulataiban sem mert eredetijétől eltérni. Heinrich azt hiszi, hogy Gergei valamely olasz mesét dolgozott föl, magyar népmese csak Gergei átdolgozása után lett. Gergei műve először valószínűleg a XIV. században jelent meg. — A figyelemmel hallgatott előadás után Vikár Béla, mint vendég, a gyorsírás történetéhez szolgáltatott adatot, s egy múlt századból való gyorsírót j mutatott be Gáti István lelkészben, holott eddig csak 1821-től számítják a magyar gyorsírás történetét. Gáti pedig már az ő «szapora Írásmódja* szerint régen az előtt szórói-szóra leirta a debreczeni prédikátorok beszédeit. Még 1769—1772 közt gondolt ki szapora irásu jegyeket, de azokról szóló könyvét i csak 1820-ban bocsátotta közre, ily czimen: iA ste- i nografiának 1 -ső könyve. A tachyografia v. szapora irás módja, melyet mint a Pasigrafiának, Philo-sophica vagy Universalis nyelvnek is első vonásait közre bocsát zsengeképpen Gáti István. Pesten, Trattner János Tamás betűivel.» Ez a mű a szakkörök előtt merőben ismeretlen volt. Csak nem rég ; tatálta meg egy csonka példányát Schell Antal plébános. Teljes példányára Vikár egy helybeli ódonkönyvkereskedőnél akadt. Kitűnik ebből, hogy Gáti szapora írásmódja lényegileg ugyanazon alapra van fektetve, mint a ma világszerte s nálunk leginkább divó gabelsbergeri és stolzei stenografia, t. i. a közön
séges irás betűinek egyszerűsítésére s egybeolvasztására és a vokálisok jelképi kifejezése módjára. Ebben joggal mondhatjuk Gátit Gabelsberger és Stolze előzőjének. A felolvasó kegyeletes dolognak tartaná, ha az akadémia Gáti művéből uj kiadást rendezne. — Felolvasását megéljenezték s ezzel az ülés, melyen jelen volt Sátela Emil dr. finn tudós, a finnugor nyelvtudomány magántanára a helsingforsi egyetemen, — véget ért.
A földtani társulat legutóbbi ülésén dr. Staub Móricz tanulságosan értekezett arról a kérdésről, hogy földünk tengelye valamikor másképen állott, és más éghajlata volt száraz földünk egyes részeinek, mint most van. E fejtegetésre egy szép pálmalevél lenyomata adott alkalmat, melyet a nagyenyedi főiskola gyűjteményében őriznek, s melyet a Marosvölgyben találtak. A miocenkori flórák határozottan ama hypothesis helyessége mellett szólnak, melynek értelmében a földtengely sarkai a hosszú geológiai korszakokon belül megváltoztatták a helyüket. Már a miocénkor állatvilága mutat sajátságos, megfejthetetlennek látszó jelenségeket. Az emlős állatok és a korállok tropikus, a puha állatok subtropikus, a szárazföldi és édesvízi puha állatok meg a rovarok az alsó miocénben subtropikus, de a felső emeletben déleurópai; a madarak pedig egynéhány déli typust kivéve, tulnyomólag európai jelleget mutatnak. A növényzet is ily változó. Ama tény, hogy a hőmér-séki különbség északon a jelenkor és a miocénkor között sokkal nagyobb volt, mint dél felé, ez a föld történetében a legfeltűnőbb és legritkább tények egyike. Megfejtésére csak a csillagászok által megállapított hypothetist fogadhatjuk el, melynek értelmében a sarkok megváltoztatták helyüket. Neumayr emez eltolódást 10 fokra becsüli; de Nathorst legújabb tanulmányában, melyben uj adatokat hoz Japán fossil flórájához, kimutatja, hogy ez eltolódás 20 fokot tett és Észak-Ázsiába esett, mi által a 70-ik szélességi fok a mai sark közelébe jutott és helyreállítja amaz összhangot, melyet az egymástól távol fekvő sarkvidékek harmadkori flóráiban tapasztalunk és megmagyarázza Észak-Amerika eocenkorbeli flórájának sajátságos jelenségeit. Az ülésen még Halaváts Gyula és dr. Szontagh Tamás tartottak előadást, utóbbi a magyarádi és szánthói (hontmegyei) ásványvizek forrását ismertetvén.
M I Ú J S Á G . Mai számunkhoz mellékelve veszik olvasóink
a «Vasárnapi Ujsag» 1888. évi folyamának tartalomjegyzékét. — Mint a külföldi nagyobb hetilapok, pár év óta mi is csak az év befejezése után küldjük szét a tartalomjegyzéket, miután csak igy lehet gondosan és korrekten összeállítani.
Az uj királyi varpalota terveit a király megbízásából Ybl Miklós még a múlt évben elkészítette s a legapróbb részletekig kidolgozta. Ybl két tervet csinált, a mely szerint a jelenlegi kényelmetlen palota kibővítendő s átalakítandó volna. Ybl mindkét tervnek a gipszmintáját is elkészíttette, s ezek a budavári Szt.-György-téren levő katonai szertárépület egyik földszinti termében vannak felállítva. A minta tizennégy négyszögméternyi területet foglal el s madártávlatban tünteti föl az átalakított királyi palotát és környékét —• ugy a pesti mint a budai oldalról. A palota kétféle mintája gépezet segélyével váltható föl s illeszthető a keretbe. Ybl a mintákat a jövő hó elején bemutatja a király ő felségének, ki valószínűleg ekkor fog végkép dönteni az építkezés sorsa felett. A minta, ha ő felsége megengedi, a jövő hónapban a közönség által is megtekinthető.
Stefánia főherczegné Abázziában. Stefánia trónörökösné igen jól érzi magát Abázziában, ugy hogy ott időzését is meghosszabbította. Az időjárás is kedvező volt a szép tengerparton.
József főherczeg népszerűségének természetes következménye az a sok hódolatteljes megemlékezés, a melyben karácsony estéje alkalmából évről-évre részesítik őt. A legutóbbi karácsony estéjén József főherczegről a többek között a néhai hires czigány-primás, Baloghnak lánya, Pusztainé is megemlékezett és Selmeczről faforgácsból valóságos művészettel készült virágbokrétával kedveskedett a Faraó-utódok fenséges patrónusának. A főherczeg czigány nyelven irt levélben köszönte meg a megemlékezést és buzdította az asszonyt, hogy ezt a szép házi ipart csak folytassa továbbra is buzgósággal. A levélhez jókora pénzösszeg is volt mellékelve.
Nagy virágkiállítás József főherczeg tiszteletére . Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület véd nőkének, József főherczegnek, a hazai kertészet buzgó pártolójának és Klotild főherczegasszony tiszteletére, tavaszkor Budapesten nagy virágkiállítást rendez.
34 VASÁRNAPI UJSAG. á. SZÁM 1889. xxxvi. ÉVFOLYAM.
Az egyesület választmánya nevében most Csáky László gróf elnök és E m i c h Gusztáv alelnök felhivást in téz tek a hazai virág- és kertkedvelő közönséghez. Teljes bizalommal fordul az egyesület a haza virágkedvelő és kertészkedő közönségéhez, különösen főpapjaihoz és nagybirtokosaihoz, a kik a hazai kertészetet nagyobb kertek föntartásával fejlesztik, kérve őket, hogy a kiállí tásban résztvéve, mutassák meg , hogy a nagyszerű példát, melyet József főherczeg margitszigeti , alcsuthi és fiumei kertjeivel adott , ők is követik, ők is tudnak a hazai kertészetér t lelkesedni , hogy annak fejlődését előmozdítsák. Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület a védnöki és az ál lami érmeken kivül egyesületi érmeket is tüz ki a kiállí tásra. Bővebb felvilágosításokkal az egyesület t i tkársága szolgál, Budapest , koronaherczeg-utcza 16. sz. a.
K i r á l y n é , m i n t l a p s z e r k e s z t ő . Eml í t e t tük már , hogy Mária Henrietté belga királyné pártfogása mel le t t folyóirat jelenik meg Brüsszelben, melybe a királyné álnév alat t maga is ir néha s az idén a t izenöt éves Klement ina herczegnö először közölt benne egy kis tárczaczikket. Most azt irják Brüsz-szelből, hogy Henr ie t t e királyné ezt a folyóiratot 'LaJeune Füle* (A fiatal leány) ezimmel ál landósítja s a lap ezentúl minden hónapban meg fog jelenni . Magától értetik, hogy ez a «vállalat* n incs kitéve a megbukás veszélyének, m e r t n e m alapszik nyerészkedésen, egyébiránt a ta r ta lma oly jeles, hogy mindenki csak örömmel veheti kezébe. Henr ie t te királyné, a ki szenvedélyes színházlátogató, a főfelügyeleten kivül a színházi rovatot is maga vezeti a folyóiratban. Errő l levén szó, a minap az udvarná l a királyné mosolyogva megjegyezte, hogy ily körülmények közt joga lenne szabadjegyet követelni a színházak igazgatóitól. A szerkesztőség, a m i n t látszik, nagyon előkelően lesz összeállítva, m e r t Carmen Sylrát, a román királynét, «szerződtette* belga kollegája s kötelezte arra, hogy m i n d e n számra egy verset küldjön be. Stefánia t rónörökösnével m o s t folynak az alkudozások ar ra nézve, hogy rajzokat küldjön a szemle számára s Mária Valéria főher-czegnővel is ugy áll a dolog, hogy bizonyosan belép a munkatársak díszes sorába.
A b ib l ia ford í tó s í r ja . Károli Gáspár, a híres magyar bibliafordító hamvai 300 esztendő ó ta a gönczi (Abaujm.) temetőben p ihennek . Radácsi György sárospataki ref. theologiai t anár , a «Sárospataki Lapok* szerkesztője, mos t mozga lmat akar ind í t an i a magyar protestánsok körében, hogy Károli Gáspárnak közadakozásból mél tó s í remléket emeljenek.
Előfizetési föltételeink : egész évre félévre negyedévre
A Vasárnapi Újság . , . frt 8.— frt 4.— frt 2.— A Világkrónikával együtt • 10.— € 5.— • 2.50
A Vasárnapi Újság és | Politikai Újdonságok ;
A Világkrónikával együtt « 14.— « 7.— • 3.50 Csupán a Politikai Újdonságok • 6.— « 3 . — i 1.50
A Világkrónikával együtt « 8.— « 4.— • 2.—
A V i l á g k r ó n i k á t a •Vasárnapi Újság» vagy «Pol. Újdonságok* előfizetői évnegyedre 50 kr., félévre 1 frt, egész évre 3 frt díj beküldése mel le t t rendelhet ik meg.
Az előfizetések a V a s á r n a p i Ú j s á g é s Po l i t i ka i Ú j d o n s á g o k k i a d ó h i v a t a l á b a , B u d a p e s t , e g y e t e m -u t c z a 4 . , küldendők. — Egyes előfizetések legczél-szerübben postautalvány által eszközölhetők, melyre bérmentesítésül csak egy darab öt krajczáros bélyeg szükséges.
Uj előfizetőink szíveskedjenek megrendelésüknél nevüket, lakhelyüket, valamint az utolsó postát világosan és olvashatólag k i imi . — Régi előfizetőink legczélszerübben ugy j á rnak el, ha czimszalagjaikból, melyek alat t lapjaikat kapják, egyet a postautalvány szélére fölragasztva, beküldőnek a kiadó-hivatalnak. — Külföldi előfizetésekhez kérjük a postailag meghatározot t viteldíjat is csatolni. — Gyűjtőinknek t íz előfizetett példány u tán egy t isztelet-példánynyal szolgálunk.
12.- 6.-
HALÁLOZÁSOK. SzrrÁim BEBNAT a vág-beszterczei kerület ország
gyűlési képviselője, a kormánypár t tagja e lhunyt 74 éves korában. Inkább a magán körökben, m i n t a ház üléseiben vi t t szerepet és szerzett köztiszteletet. F i a t a l éveiben Hon tmegyé t szolgálta, melynek
1849-ben alispána is volt. A szabadságharcz u tán soká külföldön tar tózkodot t . 1861 óta ál landóan Tren-csénmegye vág-beszterczei kerületét képviselte,
ÖKRÖSS BÁLINT, a tud. akadémia levelező tagja, királyi közjegyző, meghal t Budapes ten élete 60-ik évében, hosszas betegeskedés u tán . A szakmájába vonatkozó szakművek mellet t szépirodalmi munkáka t is ir t . «Czinka Panna* czimü népszínművét pár hó előtt adták elő a kolozsvári színpadon. A magyar tudományos akadémia a jogirodalom terén kifejtett munkássága elismeréséül 1868-ban választotta meg levelező tagjainak sorába. 0 alapítot ta meg a "Jogtudomány i Közlöny »-t s buzgó dolgozótársa volt a • Jog tudományi Szemle* czimü havi folyóiratnál! is . Az osztrák polgári törvénykönyvhöz i r t kommentá l ja m a is közkézen forog, magyar magánjoga, melyet az 1848-iki törvényhozás és az országbírói ér-értekezlet nyomán irt , négy kiadást ér t már .
Gr. LÁZÁR MIKLÓS tör ténet í ró , ki főleg az erdélyi részekre vonatkozó ada toka t gyűj töt te és dolgozta föl, 70 éves korában meghal t . M ü v e i : »A gróf Láza-család*, Kolozsvár, 1858. «Székely ispánok és alispánok*, 1881. A Századokban (1887—1888.) .E r dély főispánjai* czimen az 1540—1711 közt él t főispánok életrajzait közié. Kéziratban hagyot t h á t r a egy kész becses művet«A székely székek főkapitányai* czimon, továbbá tömérdek jegyzetet , melyek becses genealógiai és históriai ada toka t ta r ta lmaznak. Az e lhunyt gróf főkormányszéki hivatalnok volt a sza-badságharczig, mikor nemzetőr-főhadnagy le t t . Az ujabb időben a közélet terén keveset szerepelt , ki zárólag tudományos kutatással foglalkozván.
E lhuny tak még a közelebbi n a p o k b a n : Uzom B É L D I GBRGELT, Aranyosszók és Maros-Torda megyék volt főispána, a magyar - román határ igazí tó b izot tság elnöke, he tvenkét éves korában , Kolozsvárit , és Vörösmar ton t emet ték el. — MIHÓK SÁNDOR, a kereskedelmi min isz té r ium levéltári igazgatója, kinek nevét szélesebb körökben ösmerték, m i n t egy nagy gonddal összeáll í tott évkönyvnek, a »Magyar Compass»-nak szerkesztőjét, ö tvenkét éves korában Budapes ten ; — ugyan i t t MUNIR BEJ, volt török főkonzul.s ho l t tes té t Kons tan t inápolyba szál l í tot ták; — id. GRECSÁK KÁROLY, Grecsák Károly országgy. képviselő és lapszerkesztő édes atyja, 61 éves korában m ú l t évi, MOSSONYI ANTAL, a nemz. muz. könyvtárának laboránsa, pontos t i sz tv ise lő ; id. TOMKA KÁLMÁN, a Zay és Pállffy János-féle grófi u rada lmak nyűg. felügyelője, 70 éves korában . — SZANDTNER GUSZTÁV, jeles gazda, k i m i n d e n kiál l í táson k i tün te téseke t nye r t mintagazdaságának terményeivel , 58 éves, Nyi t ramegyében . — TARNAI KÁROLY ügyvéd, ki Jászberényben tekintélyes szerepet tö l tö t t be, 46 éves. — HÁMOS LAJOS, a gömörmegyei közélet egyik tevékeny tagja, 75 éves, ;Berzétén. — Dr. BINDER KÁROLY körorvos, Szent-Ágotán. — SÁNTHA I S T V Í N , plébános Szobatisten. — APACS ANDRÁS lelkész, 63 éves, Görcsönben. — Zagoni A L B U ENDRE lelkész, Kis-Boros-nyán . — GULÁCSI EGYED földbirtokos, az iskolaügy előmozdítója, Szobránczon. — TOLOK JÁNOS királyi járásbiró, Tulok Benő országgyűlési képviselő édes atyja, Szombathelyt . — HOLLÓSY ISTVÁN, volt l ippai főszolgabíró, Buziáson. — Tatrossi TATBOSSY PERENCZ, 73 éves korában, végelgyengülés következtében Deé-sen. — Kaszási SZABÓ ANDOR, m. kir. honvéd-százados kezelőtiszt, 54 éves korában Gyulán. — HORVÁTH MÓRICZ földbirtokos és nógrádmegyei bizot tsági tag, 73 éves, Váczott . — PAITS TIVADAR, a komáromi görög kelet i egyházközség tanítója, 84 éves korában . — BOGÁCS BERTALAN, kir. postaigazgatósági tiszt, 57 éves, N.-Szebenben. — SCHWEINITZFR József pénzügyigazgatósági nyűg. hivatalnok, 82 éves, Te-mesvár t t . — PÖLTENBEBG GDIDO, Pö l t enberg E r n ő néhai honvédtábornok és aradi vé r t anú fia, a család utolsó férfi-tagja, 4:2 éves korában, Budapes ten . — SOBSICH FEBENCZ, fővárosi ügyvéd, 69 éves. — SÖN-NENFELD JÓZSEF, a nagyváradi kereskedői kar egyik becsült tagja.
FLÜCK JÁNOSNÉ, szül. Rauschmann Janka asszony, F luck János nyűg. minisz ter i tanácsos neje, Budán , élete 72-dik évében. — Özv. VÁGHY LAJOSNÉ szül. Schmid t He rmin , a fővárosi Lipótváros egyik tek intélyes fűszerkereskedésének tulajdonosa, 57 éves. — Özv. BBÓZIK ENGELBEBTNÉ szül. Bauer Francziska asszony, élete 72-ik évében, Brózik Engelber t kir . t e l ekkönyweze tő és Brózik Károly buda i főreálisko-lai t a n á r édes anyja, M.-Szigeten. — BABIÁN JÁNOSNÉ szül. Stanil la Anasztázia, Bar ián Atanáz fővárosi ügyvéd édes anyja, • 67 éves, L ippán . — SZTOLLÁB MÁTYÁSNÉ, szül. Való Erzsébet , Sztollár I s tván főváros i t a n í t ó édes anyja, 74 éves, Váczott . — Özv. PATASITS JÁNOSNÉ szül. Schmidt A n n a élete 63-dik évében Budapesten. — Dr. GLÜCK MIKSÁNÉ szül. Sugár Amália, orvos neje, Mező-Kövesden. — BAGDI JÁNOSNÉ, szül. Ónodi Mária, ref. lelkész neje, 30 éves, Gáborjánban.
SZERKESZTŐI MONDANIVALÓ. V e s z p r é m . J . J- A szép verset köszönettel vettük. D . J . E heti számunkra már későn érkezett, s így
jövő hétre kellett halasztanunk az ismertetést. R a o h e L Bajos dolog oly tárgyat, melyből egyszer a
legjobbat oly művész mint Arany János alkotta meg, újra fbivenni! Csak egyenlő erővel lehet versenyre szállani. Drámaírók nem próbálkoznak a Macbeth, Othello vagy Hamlet tárgyával. Ez a Rachel elég tisz
tességes darab volna — ha nem volna olyan elődje ! így jobb abbahagyni.
R ö v i d r u h á s l á n y k a . Csinos, a gondolat is, kivitelben is — bár ez utóbbi még némi simítást eltűr. Sort kerítünk rá.
U . K . beküldött verse (1811) bírhat némi (bár az igazat megvallva nem nagy) irodalomtörténeti érdekkel, de irodalmi értékkel ma már egyátalán nem. Azért mi nem is közöljük. Talán a «Pigyelő» irodalomtörténeti közlöny vagy más, az ilyes forgácsokat szedegető és összegyűjtő vállalat közölheti.
C s . C s . (M. V.) Az a kisebb baj (bár az is baj), hogy a név ilyen m e m költői*. Nagyobb az, hogy a versek is bizony gyengécskék. Nincs bennök sem erős gondolat, sem mélyebb érzés. Szók, szók, szók. S még azok is hibásak néha. Pl. egyiknek a 2. sorában "belőled* ki és bár, «magadból* helyett. Mivel nem először találkozunk, megmondhatjuk, hogy e téren nem Ígérhetünk valami határozottabb sikert működésének.
N e m k ö z ö l h e t ő k . Uj év. Az üldözött. — Szép szemek. Kávéházban. Ne dobd. Bírálók.
K r i t i k á n a l u l . Búzavirág. — Menj el már, oh menj, Ó-Év.
KÉPTALÁNYOK. í.
A »Vasárnapi Újság* múlt évi 53-ik számában közölt képtalányok megfejtése: 1. Öntudatlanul. 2. Fe-
SAKKJÁTÉK. 1527. számú feladvány. Feigl M.-től.
SÖTÉT. — s a r a s®
8 7
n—nn—nn—HP fmfmrm
PÉ J « . f j j l l _ » n m míg. mi -ff-ÉT^fftf
WWWi M B a b e d e f g h
VILÁGOS.
Világos indul s a harmadik lépésre matot mond.
A z 1 5 2 0 . s z á n m f e l a d v á n y m e g f e j t é s e Winter-Wood E. J.-töl.
Megfej tés . Világos. Sötét. Világos. b. Sötét.
1. He4—g3 Kf4—e3 (a) 1. g4—Í3: -1. Hg3—fi f Ke3—f-1 i. Fb4-d6 f . . . K. t. sz. 3. Bhl—h2 mat. 3. Va8—a7—g8 mat.
n / « i i . « 1. . . — Kf4—g3:(b) 2. B h l - g l f— K. t. sz. 3. F. mat.
H e l y e s e n f e j t e t t ék m e g : Budapesten : K. J. és F. H. — Andorfi S. — Kovács J. — Az Erkel-sakktársaság nevében r Exner K. — Miskolczon: Rudnyánszky Géza. — A pesti
sakk-kör.
HETI-NAPTÁB, január hó. Sáp Katholikus es protestáns Görög-Orosz > Iraelita
13JT. JF 1 Vidor e. a. F 1 Vidor 1A Jau 1889. 11 14 H. Bódog vértana Bódog 2 Szilveszter 12 15K. Pál remete Mór 3 Malakiás pr 18 16 S. Marczel vt. Marczel 4 70 apostol 14 17 C. Antal rem Antal 5 Teopempt 15 Fák 8. 18P. Piroska sz. ; Piroska 6 Gpiphania 16 19S. Kanut vt. :Sára 7 Iván k. sz. J 17 Sah. J.
Htldváltozásai: (V Holdtölte 17-én 6 óra 53 pk. regg.
Felelős szerkesztő : H a g y M i k l ó s . (L. egyetem-tér 6. szám.) •
Farbige SeidenstofTe von 60 kr. Iiis fi. 7.65 p. Met. — glatt und gemuster t (circa 2500 versch. Fa rben und Dessins) — versendet roben- und stück-weise portó- und zollfrei das Fabrik-Dépőt G. H e n n e -b e r g (K. und K. Hoflieferant), Z ü r i c h . Muster um-gehend. Briefe kosten 10 kr. Portó.
s^.^-^im
N 3. SZÁM. 1889. BUDAPEST. JANUÁR 20. X X X V I . ÉVFOLYAM. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és I egész évre 1 2 írt I „ . . . . ; „ „ . „ . „ , „ : „ ,
„ . . „ . „ , . „ , > ̂ * ~ Csupán a VASÁRNAPI UJSAG í .... POLITIKAI ÚJDONSÁGOK egyfitt: J fél évre _ 6 " 1 felévre
| eges. évre 8 frt ^ ^ > p o L m R A 1 U J D 0 N B A O 0 K , j égés. évre 6 \ félévre ...
Külföldi előfizetéBekhez a postailag meghatározott viteldíj is ceatolandó
FUCHS GUSZTÁV. 1816—1888.
AK Ö Z É L E T férfiai közü l n e m csak azok é r d e m e l n e k az u tókor tó l h á l á s megemlékezés t , a k i k n e k h o m l o k á r a a ha rezok t e r é n , a p o
l i t ika i k ü z d e l m e k po rond ján , a t u d o m á n y o k és m ű v é s z e t e k vagy nagy j e l en tő ségű fölfedezések m e z e j é n szerze t t é r d e m e i k é r t a po l i t ika és m ű ve lődés - tö r t éne t g é n i u s z a fon h e r v a d h a t a t l a n k o s z o r ú t ; de m e g é r d e m l i k a kegyele tes m e g e m lékezés t azok is , a k ik a békés , za j ta lan , de ugy az egyesek, m i n t egész n é p e k és n e m z e t e k jó l l é t é n e k valódi a lap já t képező e r n y e d e t l e n m u n k a meze j én elől járva, a po lgár i foglalkozások s ikeres e l l á t á sában , a po lgár i köte lességek l e lk i i smere t e s te l jes í tésében honf i t á r sa iknak buzd í tó p é l d a gyan á n t m u t a t h a t ó k föl.
E z e k közé t a r tozo t t B u d a p e s t fővárosának az az é r d e m e k b e n megőszü l t po lgá ra , a k i egy folyt o n o s m u n k á b a n tö l tö t t , a kö te lességek te l jes í tésének s a jó tékonyság g y a k o r l a t á n a k szen te l t h o s s z ú é le t u t á n e n a p o k b a n köl tözöt t örök n y u g a l o m r a , kisérve n a g y s z á m ú b a r á t a i n a k , t i sz te lő inek őszinte gyászá tó l s m i n d a z o k á ldásától , a kik h a s z n o s t evékenységének t a n ú i va -l á n a k .
Fuchs G u s z t á v a Szepességről B u d a p e s t r e t e l epede t t család ivadéka . 1816. j ú l i u s 21 -én szü le te t t , m i n t fia F u c h s Keresz té ly t ek in t é lye s d o h á n y g y á r o s n a k . I skolá i t B u d a p e s t e n kezdé , Lőcsén folytatá s h a z a t é r v e , a filozófiai e lőadásoka t a b u d a p e s t i e g y e t e m e n h a l l g a t á ós p e d i g a z o n czélból , h o g y i roda lmi l á t k ö r ü k ö n y v k e r e s k e d ő n e k képezze ki m a g á t . E z e l h a t á r o z á s a a ty j ának a k a r a t á v a l is t a l á lkozván , s ó g o r á n a k , K i l i án György akkor i egye temi könyvkereskedőn e k üz l e t ébe lépet t . Közbejöt t k ö r ü l m é n y e k a z o n b a n n e m enged ték a k ö n y v á r u s i p á l y á n m a r a d n i a . Az a ty ja á l ta l a n e g y v e n e s évek elején a l a p í t o t t s m a is köz t i sz te le tben élő t e s tvé rbá ty ja , F u c h s Rudo l f á l t a l á tve t t és veze te t t d o h á n y g y á r o ly l e n d ü l e t e t ve t t , hogy az ü z l e t veze tésében szükségessé vá l t az erő szapor í t á sa s igy F u c h s G u s z t á v , m i n t t á r s , bá ty ja üz l e t ébe l épe t t s ekkor i n d u l t m e g a k é t tes tvér n a g y o b b t evékenysége az a n y a g i a k t e r é n .
C s a k h a m a r az egyesülés u t á n , szövetkezve a P h i l i p p s - t e s t v é r e k h o l l a n d i ke reskedőkke l , m e g a l ap í to t t ák a F u c h s - t e s t v é r e k M a g y a r o r s z á g n a k első n a g y sz iva rgyárá t , u g y a n a z t , m e l y a terézváros i s ip - és Kaz inczy -u t czák közöt t i n a g y te l k e n m á i g is fönnál l s m e l y e t egész a m o n o p ó l i u m
behoza t a l á ig a Fuchs - t e s tvé rek közösen vezet tek. A d o h á n y m o n o p o l i u m behoza t a l ako r ugy a d o h á n y ü z l e t e t , m i n t a sz ivargyára t á t kel lvén adn iok , a n n a k m e g v á l t á s á u l j e l en t ékeny összeggel ká rpó to l t a t t ak s dohány-nagy tőzsdé t is k a p t ak . F u c h s G u s z t á v akkor földbir tokot vásá ro l t T o l n a m e g y é b e n s azon n é h á n y évet v i sszavonul t -s á g b a n tö l tö t t , c s u p á n a gazdá lkodásnak élvén.
D e m é g az ö tvenes években b i r toká t e l adván , i smé t B u d a p e s t r e köl tözöt t s H e c k e n a s t Gusz t áv val , e t ek in té lyes n y o m d á s z s z a l és könyvkiadóva l s ké sőbb a ((Vasárnapi Ú j ság»-nak is k iadó jáva l bo rüz le t e t ny i to t t , me ly lye l a z o n b a n J86(í-bí\n fö lhagyot t .
E k k o r kezde t t n a g y o b b m ó r t é k b e n foglalkozni a közügyekkel , kü lönösen a fővárosnak s az i t t en i ágostai evangé l ikus egyháznak az ügyei ve l , m e l y e k k ö r ü l e l i smerés re m é l t ó t evékenységet fejtett ki . Egész h a l á l á i g egyik legbuzgóbb tag ja volt a t ö rvényha tóság i képvise le tnek, me ly n e k p é n z ü g y i és gazdaság i fontos b izo t t sága iban előkelő szerepe t j á t szo t t . Öt b iz ták m e g a legfontosabb k ikü lde tésekke l s b á n n i n e h é z felelősséggel j á ró m e g b í z a t á s t m e g n y u g v á s s a l te t tek le az ö kezébe , m e r t t u d n i l ehe t e t t , hogy az övénél l e lk i i smere te sebb kezekbe n e m tehe t ik .
N é m e t levén ifjúkori neve lése , a bizot tságokb a n e le in te n e h e z é r e ese t t m a g á t kel lőleg kife-
F U C H S G U S Z T Á V . Hirscli Nelli rajza.