2018. ősz 99

A Szovjetunió felbomlása gyöke-resen új geostratégiai helyzetet teremtett a közép-ázsiai térség-

ben. Számos elemző szerint a nagyha-talmi versengés egy új arénája nyílt meg

az eurázsiai kontinens szívében. A kö-zép-ázsiai államok nemzetközi kapcso-lataival foglalkozó szakirodalom már-már közhelyszerűen hivatkozott toposza szerint egyenesen a 19. századi stratégiai

Kína gazdasági felemelkedése és az „új selyemút”percepciói Közép-Ázsiában

Gyene Pál

A tanulmány Kína „Egy övezet, egy út” kezdeményezésének a közép-ázsiai recepcióját és per-cepcióját vizsgálja. A főáramú diskurzus szerint a nagyszabású projekt gazdaságilag áldásos-nak tűnik a kontinentális bezártságtól szenvedő ottani köztársaságok számára, és úgy tűnik, a kínai beruházások a helyi elitek egyöntetű politikai támogatását is élvezik. A közép-ázsiai társadalmak – mindenekelőtt a kínai befolyásépítés által elsődlegesen érintett Kazahsztáné és Kirgizisztáné – viszont már jóval megosztottabbak a kérdés megítélésében. A kazah és a kirgiz lakosság egy része kétségkívül haszonélvezője lehet a kínai infrastrukturális beruházásoknak, mások azonban a helyi munkahelyeket és termelőkapacitásokat veszélyeztető konkurenciát lát-nak bennük. A kazahokban és a kirgizekben hagyományosan komoly félelmek munkálnak a kí-nai migrációval és Kína nyomasztó demográfiai túlsúlyával kapcsolatban is, ugyanakkor Peking kulturális befolyása a térség társadalmaiban – például Moszkváétól eltérően – még napjainkban is minimálisnak mondható. Mindezeket a részben jogos, részben kevéssé megalapozott aggodal-makat Kínának mindenképpen komolyan kell vennie, ha valóra kívánja váltani a Közép-Ázsiá-val kapcsolatos nagyhatalmi ambícióit.

The present study is intending to examine the reception and perception of China’s economic rise and it’s ambitious “Belt and Road” Initiative in Central Asia. In the light of the mainstream discourse concerning the topic, the grandiose project seems to be economically beneficial for the landlocked region, and Chinese investments enjoy the unanimous political support of Central Asian elites. However, Central Asian societies – first of all the Kazakh and the Kyrgyz: the ones primarily affected by Chinese influence-building – seem to be much more divided concerning the question. While certain parts of the Kazakh and Kyrgyz societies can be beneficiaries of Chinese infrastructural investments, others might look at them as competitors endangering jobs and domestic productive capacities. In the Kazakh and Kyrgyz population there are traditionally strong worries concerning Chinese migration and the demographic expanse of China, while the Chinese cultural influence in the societies of the region is still marginal – unlike that of Russia. China must take into consideration these concerns – however solid or unfolded they are – if it wants to fulfill it’s Great Power ambitions in the Central Asian region.

* * *

100 Külügyi Szemle

Gyene Pál

versengés, a cári Oroszország és a Brit Birodalom „nagy játszmája” éled újjá, természetesen megváltozott szereplőkkel.1

Napjainkban a nagyhatalmak nyilván-valóan nem arra törekednek, hogy fizika-ilag hódítsák meg a régiót, legfeljebb stra-tégiai befolyást és gazdasági pozíciókat igyekeznek szerezni a térség független államaiban. Ennek a fajta befolyásépítés-nek a bilaterális kormányközi kapcsola-tok mellett ma már legalább ugyanolyan fontos csatornái az olyan multilaterális együttműködési fórumok és szervezetek, mint a Saghaji Együttműködés Szerveze-te (Sanghai Cooperation Organization, SESZ) vagy éppen a Kollektív Bizton-sági Szerződés Szervezete (Collective Security Treaty Organization, KBSZSZ). A nagyhatalmi rivalizálásnak a kétezres évtizedben tapasztalt megélénkülése el-lenére az USA–Oroszország–Kína „stra-tégiai háromszögnek” a tagjai között bizonyos kérdésekben – például a terro-rizmus elleni küzdelem terén – kifeje-zett együttműködésre is volt példa, mint ahogyan a szóban forgó nagyhatalmak gyakran tudatosan át is vettek bizonyos intézményi formákat és megoldásokat egymástól: a KBSZSZ például tudatosan a NATO struktúráit, míg a SESZ sok te-kintetben az EBESZ intézményi sémáit másolja.

A nagyhatalmi versengés dinamikáját hosszabb távon alapjaiban változtathat-ja meg Kínának az „új selyemútként” is aposztrofált infrastrukturális beruházási megaprojektje. (Az angol nyelvű szak-irodalomban a korábbi „One Belt, One Road” [Egy övezet, egy út] helyett inkább

a „Belt and Road” terminus, illetve ez utóbbi rövidítése, a BRI honosodott meg. A továbbiakban e tanulmányban is ez a rövidítés fog szerepelni.) Bár tulajdon-képpen nem is egy, hanem legalább két párhuzamosan futó kezdeményezésről van szó.

Hszi Csin-ping kínai elnök 2013 szep-temberében, az asztanai Nazarbajev Egyetemen tartott beszédében jelentette be egy szárazföldi, az eurázsiai kontinen-sen átívelő „Selyemút Gazdasági Öve-zet” kezdeményezést.2 Az „övezet” köz- és vasutak, cső- és távvezetékek kiterjedt hálózatát foglalná magában, s mindenek-előtt az áruk és nyersanyagok minél aka-dálytalanabb szállítását hivatott biztosí-tani. A kínai külügy és a Kereskedelmi Minisztérium 2015-ben hét specifiku-sabb célját határozta meg a kezdemé-nyezésnek. Ezek: a (közlekedési) infra-struktúra fejlesztése; a piacokhoz való szabadabb hozzáférés; a kereskedelem vámjellegű és nem tarifális korlátozása-inak a lebontása; a természeti erőforrá-sok hatékonyabb kiaknázása; a pénzügyi együttműködés elmélyítése; kulturális és oktatási csereprogramok ösztönzése; valamint a multilaterális gazdasági fóru-mokon történő gyakoribb egyeztetések.3

A következő hónapban, 2013 októ-berében, az indonéz fővárosban, Dzsa-kartában elmondott beszédében pedig a kínai elnök meghirdette a Délkelet-Ázsiát átfogó „tengeri selyemút” tervét, hasonló céloktól vezérelve. A Price-waterhouseCoopers könyvvizsgáló és hitelminősítő 2017-es jelentése szerint a két projektben együttesen már 66 ország

2018. ősz 101

Kína gazdasági felemelkedése

működött közre, Litvániától Indonéziá-ig.4 A kínai Kereskedelmi Minisztérium szóvivőjének 2017. áprilisi nyilatkozata szerint a 2013-as bejelentések óta Kína és a „selyemút” mentén fekvő országok között már több mint 300 milliárd dollár értékben kötöttek szerződéseket,5 2025-ig, a beruházások tervezett befejezéséig pedig összesen akár 4-8 billió dollár be-fektetése is elképzelhető.6

A szédítő dimenziójú gazdasági ambí-ciókhoz, ugyanakkor egyelőre meglehe-tősen szerény mértékű szervezeti infra-struktúra társul. Az új selyemút projekt-jének a menedzselése lényegében a kínai kormányzati szervek, így a Külügymi-nisztérium és a Kereskedelmi Minisz-térium, valamint a Nemzeti Fejlesztési és Reform Bizottság (a korábbi Állami Tervhivatal) hatáskörébe tartozik.7 A be-ruházások finanszírozása elsődlegesen a 2013 októberében alapított, 100 milliárd dolláros tőkéjű Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (Asian Infrastructure Investment Bank, AIIB), valamint a 40 mil-liárdos Selyemút Alap feladata lesz. Ez utóbbi törzstőkéjét ugyancsak kínai ál-lami pénzintézetek (például a Kínai Export-Import Bank és a Kínai Fejlesz-tési Bank) biztosítják. Mindezeken felül egyes konkrét befektetések kínai cégek-hez (köztük szép számmal állami válla-latokhoz) tartoznak majd.8

A BRI bizonyos célkitűzéseinek a vég-rehajtását a kínai kormányzat szemmel láthatólag igyekszik már létező multila-terális nemzetközi szervezetekre, min-denekelőtt a SESZ-re delegálni.9 A SESZ alapvetően egy szigorúan kormányközi

alapon működő szervezet,10 amelyben a fontosabb stratégiai döntések a részes országok állam- és kormányfőinek, il-letve külügyminisztereinek az évenkénti csúcstalálkozóin születnek.

A SESZ keretei között a tagállamok a gyakorlatban a terrorizmusellenes és a biztonságpolitikai együttműködésre he-lyezték a legnagyobb hangsúlyt, a „há-rom gonosz” (terrorizmus, szeparatizmus, vallási extrémizmus) elleni küzdelem alapelvének jegyében. Ugyanakkor a ter-rorizmus a SESZ esetében nem párosul semmiféle demokratizálási vagy ember-jogi agendával. Sőt, az alapító kartájában és a hivatalos dokumentumaiban explicit módon is kifejezték a tagállamok szuve-rén egyenlőségének a tiszteletét, az egy-más belügyeibe való be nem avatkozást, valamint „a hegemónia elutasítását” a nemzetközi viszonyokban.11 Egy kínai szakértő szerint a SESZ az egyes tagálla-mok kulturális tradíciói, a politikai és tár-sadalmi modelljeik, valamint az értékeik történetileg kialakult különbségeire hivat-kozva elutasítja belügyeikbe való beavat-kozást.12 Alyson J. K. Bailes és Dunay Pál megfogalmazásával a SESZ-t tekinthetjük egyfajta „rezsimfenntartó” paktumnak, amelynek fő célja a regnáló autoriter rend-szerek status quójának a fenntartása.13

A SESZ formalizált szervezeti struk-túrája meglehetősen csökevényes: a szer-vezetnek tulajdonképpen két állandó jelleggel működő háttérintézménye van: a körülbelül 30 fős stábot foglalkoztató, pekingi székhelyű titkárság,14 illetve a Taskentben működő, ugyancsak megkö-zelítőleg 30 fős RATS elemzői csoport.15

102 Külügyi Szemle

Gyene Pál

A kínai miniszterelnök egy 2007-es beszédében célként jelölte meg egy, a SESZ tagállamai közötti szabadkereske-delmi övezet létrehozását – még ha az elképzelésnek nincs is túl sok realitása, mindenekelőtt Oroszország ellenállása miatt –, és e terv részeként hívták életre 2005 októberében a SESZ Üzleti Taná-csát (SCO Business Council) és a SESZ Bankközi Szövetséget (SCO Inter-Bank Association), melynek Kína egy regio-nális fejlesztési bank szerepét szánná a jövőben. Szintén Kína kezdeményezésé-re és végül is orosz közreműködés nél-kül állították fel 2010-ben a SESZ tíz-milliárd dolláros válságkezeléséi alapját, amelyből várhatóan elsősorban szintén a BRI fejlesztési projektjeit finanszírozzák majd.16

A közép-ázsiai relációban a BRI pro-jekttel Kína fő stratégiai célkitűzései a meglátásom szerint a következők lehet-nek:

• Könnyebb és olcsóbb hozzáférés a közép-ázsiai nyersanyagokhoz, mindenekelőtt a szénhidrogén-ala-pú energiahordozókhoz és egyéb ásványkincsekhez (például urán-érc). A nettó energiaimportőr és szénhidrogénekben viszonylag szegény Kína már napjainkban is a kazah kőolaj és a türkmén földgáz első számú felvásárlója.17 Így az új selyemút elsősorban annak ener-giabiztonságát szolgálja.

• Legalább ilyen fontos szempont, hogy Peking piacot találjon a kínai áruk és befektetők számára. Az or-szág belső piaca és a hagyományos

exportpiacai már nem képesek fel-szívni a kínai termelőkapacitások kibocsátását. Fogyasztási cikkek tekintetében ma már több közép-ázsiai országnak, így Kirgizisz-tánnak vagy épp Tádzsikisztánnak is Kína az első számú importpart-nere. A kínai építőipar fölös kapa-citásait pedig a BRI nagyszabású infrastrukturális beruházásai tud-ják majd lekötni. Ráadásul a kínai bérek a nemzetközi viszonylatban már korántsem számítanak annyira versenyképesnek, mint 20-30 évvel ezelőtt (egy gyári munkás átlagbé-re évi négy-ötezer dollár körül ala-kul). Így a kínai befektetők azért is szorgalmazzák a termelésnek a szomszédos közép-ázsiai orszá-gokba történő kihelyezését, mivel ott ma még lényegesen olcsóbb (igaz, jellemzően képzetlenebb is) a munkaerő.18

• Végül, de nem utolsósorban, Kína a saját fejletlenebb nyugati régi-ói, mindenekelőtt a muszlim, az egykori szovjet Közép-Ázsiához történetileg és kulturálisan is ezer szállal kötődő Hszincsiang tarto-mány gazdasági felvirágoztatá-sát is a BRI-től reméli. (Az, hogy Hszincsiang gazdasági fejlődése mennyiben járulna hozzá a tarto-mány politikai nyugtalanságának a csillapodásához, persze vitatható; erre a kérdésre a tanulmány egy későbbi szakaszában még vissza-térünk.)

2018. ősz 103

Kína gazdasági felemelkedése

Az új selyemút és a közép-ázsiai köztársaságok érintettségeA közép-ázsiai rezsimek lényegében a függetlenné válásuk óta hangsúlyozzák a Kínával ápolt jószomszédi viszony fontosságát. A 2000-es években – a ha-tárviták bilaterális rendezését és a SESZ megalapítását követően – a Kínával való gazdasági és stratégiai együttműködés perspektívái még csábítóbbnak tűntek. Az ország azért is tűnhetett fel különö-sen vonzó partnernek az autoriter közép-ázsiai vezetők szemében, mivel a nyuga-tiaktól eltérően, a kínai hiteleket és be-fektetéseket soha nem kötötték politikai feltételekhez. Ez a puszta tény a fejlődő országok jelentős részében „népszerű-vé” teszi Kínát mint gazdasági partnert. Neszmélyi György például Nigéria vo-natkozásában utal ugyanerre.19 Nem vé-letlenül nyilatkozta Iszlom Karimov üz-bég elnök 2013-ban, hogy „Üzbegisztán és Kína kétoldalú kapcsolatainak 22 éve során az utóbbi soha nem támasztott sem-mifajta politikai követelést” hazájával szemben.20 Nurszultan Nazarbajev kazah elnök pedig kijelentette, hogy a BRI „egy csodálatos koncepció … és a szolidaritás lesz az erősségünk a selyemút menti regi-onális együttműködés fejlesztésében”.21 De hasonló szellemiségű nyilatkozatokat szinte az összes közép-ázsiai köztársaság vezetőjétől lehetne idézni.22

Mindazonáltal a közép-ázsiai rezsi-mek közül korántsem ápol mindegyik egyformán szoros kapcsolatot Peking-gel, és az öt posztszovjet köztársaságot sem ugyanolyan mértékben érinti a

kínai befolyásépítés. Ehelyütt talán elég arra utalni, hogy közülük csak négy (Ka-zahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán) részes állama a SESZ-nek; Türkmenisztán azonban, amely a függet-lenné válása óta a „pozitív semlegesség”23 jelszava alatt szélsőségesen izolacionista külpolitikát folytat, ebből az együttmű-ködésből is kivonja magát.

Türkmenisztánnal és Üzbegisztánnal kapcsolatban általánosságban is elmond-ható, hogy mivel nem határosak Kíná-val, annak a gazdasági túlsúlya talán kevésbé nyomasztóan nehezedik rájuk, mint a másik három köztársaságra. Bár a türkmének Kínától való exportfüggő-sége napjainkra kezd éppolyan egyol-dalú lenni, mint a kilencvenes években az orosz tranzit-infrastruktúrára való ráutaltságuk volt, a szóban forgó két ál-lam összességében mégis inkább a kínai befektetések áldásos hatásait élvezi, és kínai gazdasági jelenlét egyéb aspektu-sai, például a nagyarányú kínai migráció által kevésbé érintettek.

A Kínával közvetlenül határos Ka-zahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán nagyobb mértékű gazdasági „kitettsé-ge” nyilvánvaló. Nemcsak kínai állami vállalatok befektetéseinek a célországai, de a polgáraik számottevő határ menti kereskedelmet is folytatnak Kínával, és már több mint egy évtizede jelentős kínai migráció is tapasztalható náluk. Minden-nek a percepciója azonban a három or-szágban nem egyforma. Tádzsikisztán fejlődését a kilencvenes évek polgárhá-borúja legalább egy évtizeddel visszave-tette, a tőke- és munkaerőhiány24 pedig

104 Külügyi Szemle

Gyene Pál

még napjainkban is olyan mértékű, hogy nemcsak az elit, de a lakosság többsége is szimpátiával tekint a kínai beruházók-ra, s nem a potenciális versenytársat látja bennük.25 Ráadásul ez az öt közép-ázsi-ai köztársaság közül az egyetlen perzsa – és nem török – nyelvű ország. Itt sem az „ujgurkérdés”, sem a pántörök szim-pátia nem terheli a közvéleménynek a Kínához való viszonyulását oly módon, mint mondjuk a kirgizek vagy a kazahok esetében.26

A Pekinggel ápolt viszony Kazah-sztánban és Kirgizisztánban a leginkább átpolitizált kérdéskör. Esetükben Peking növekvő gazdasági befolyása és a kínai migráció az utóbbi évtizedben komoly társadalmi feszültségeket generált, és bár a gazdaságot Kínához fűző szálak e két országban a legszorosabbak, azok közvéleménye tekinthető a leginkább sinofóbnak. Természetesen az sem mel-lékes szempont, hogy a régión belül ez az a két állam, ahol legalább olyan mértékű sajtószabadság érvényesül, hogy effajta politikai diskurzus egyáltalán kialakul-hat.27 Így a tanulmány következő része, amely a BRI egyes konkrétabb aspektu-sainak és várható következményeinek a „közép-ázsiai” recepcióját és percepció-ját vizsgálja, főként (de nem kizárólago-san) a kazah és kirgiz példákra fókuszál.

Az új selyemút várható gazdasági és politikai következményei

Kína és a közép-ázsiai köztársaságok külkereskedelmi kapcsolatainak termék-struktúráját megvizsgálva szembeötlő,

hogy míg e posztszovjet országok szinte kizárólag energiahordozókat, valamint (ipari és mezőgazdasági) nyersanyago-kat exportálnak Kínába, addig a Kö-zép-Ázsiába irányuló kínai export több mint 80 százalékát a késztermékek és a fogyasztási cikkek teszik ki.28 2000 és 2012 között a két térség külkereskedelmi forgalma 1,8 milliárd dollárról 46 milli-árdra nőtt, Kína ezzel több közép-ázsiai köztársaság esetében átvette Oroszor-szágnak a hagyományosan a legfonto-sabb kereskedelmi partnerként betöltött szerepét. Egyes becslések szerint például a kazahsztáni piacokon kapható fogyasz-tási cikkek ma már több mint 80-90 százaléka Kínából származik.29 Kirgi-zisztán, amely 1998-as csatlakozásával a WTO első és sokáig egyetlen közép-ázsi-ai tagállama volt (Tádzsikisztán 2013-ban, Kazahsztán 2015-ben csatlakozott a szervezethez), máig is a térségbeli fő centruma az olcsó kínai tömegfogyasz-tási cikkek határ menti kereskedelmének és reexportjának. E tekintetben a legfon-tosabb regionális elosztóhelynek napja-inkban a kirgizisztáni Dordoj és Karaszu piac tekinthető.

A reexportra kerülő kínai áruk ál-talában vámmentesen vagy minimá-lis, 1–5 százalékos vámtarifa mellett léphetnek be Kirgizisztánba, illetve Tá-dzsikisztánba. Az előbbiből elsősorban Oroszországba, Kazahsztánba és Üzbe-gisztánba exportálják azokat. Az ilyen áruk általában nem szerepelnek az érin-tett közép-ázsiai országok importjára vo-natkozó statisztikáiban, így inkább csak közvetetten, a kínai exportstatisztikákból

2018. ősz 105

Kína gazdasági felemelkedése

következtethetünk az értékvolumenük-re – amely egyes becslések szerint 2006-ban a hétmilliárd dollárt is elérte.30 Bár Kirgizisztánnak az orosz–belorusz–ka-zah vámunióhoz történt 2015-ös csat-lakozása valamelyest a kínai áruk határ menti kereskedelmét is visszavetette, de úgy becsülik, hogy a kirgiz bazárokban még napjainkban is a teljes éves kirgiz GDP nagyságrendjét megközelítő érték-ben cserélnek gazdát a kínai fogyasztási cikkek.31

Bár a bazári kereskedők egy része a kí-nai áruk forgalmának a nyilvánvaló ha-szonélvezője, ugyanakkor a közép-ázsiai piacokat elözönlő kínai dömpingáruk minőségével kapcsolatban komoly fenn-tartások merülnek fel a fogyasztói, sőt olykor a kereskedői oldalról is. A kirgi-zisztáni Karaszu bazár árusai már több alkalommal is tiltakozásokat szerveztek az általuk előállított termékekkel kon-kuráló, ám azoknál alacsonyabb árú és minőségű kínai áruk ellen. 2002 és 2010 között számos alkalommal történtek gyújtogatások kirgiz bazárok ujgur és han kínai árusok által használt részein. 2010-ben az egyik tiltakozó demonstrá-ció is erőszakba torkollott: a tömeg fel-gyújtott egy kínai tulajdonban álló bevá-sárlóközpontot.32 Ugyanakkor, mint arra Konsztantyin Sziroezskin, a kazah Stra-tégiai Tanulmányok Intézetének kutatója is rámutat, Kazahsztán és Kirgizisztán polgárainak a fogyasztási igényeit ma már aligha lehetne kielégíteni a kínai árucikkek nélkül.33

A térségbeli kínai befektetések ezzel szemben szinte kizárólag az energetikai

szektorba, illetve az ahhoz kapcsolódó infrastrukturális beruházásokba irányul-nak. Kazahsztán az ország északnyugati részén felfedezett Kasangani olajmezők révén jelenleg a Közel-Keleten kívül a legnagyobb ismert, de még ki nem ak-názott kőolajkészletekkel rendelkezik, és napjainkban a 19. legjelentősebb olajter-melő ország, s a készletei földgázból is jelentősek.34 Türkmenisztán földgáztar-taléka pedig a 2006-ban felfedezett Dél-Jolotan és Oszman óriásmezők révén a hatodik legnagyobbnak számít a világon, míg a negyedik legjelentősebb földgáz-exportőr állam Oroszország, az Ameri-kai Egyesült Államok és Irán mögött.35

A 2006-ban és 2011-ben megnyitott kazahsztáni–kínai olajvezetékeknek kö-szönhetően ma már évi tízmillió tonná-nyi kőolaj áramlik a kazah olajmezőkről Kínába; ez az ázsiai óriás kőolajigényé-nek 5 százalékát fedezi. A vezetékek építése a Kínai Állami Olajtársaság és a kazah állami KazMunajGaz közös beru-házásában valósult meg. Egyes becslések szerint kínai állami vállalatok a kazah olajszektor 23 százalékát tartják a tulaj-donukban – ez a legnagyobb arány, amit Kína bármely olajexportáló államban él-vez. A Türkmenisztánból Kínába tartó, 2011-ben üzembe helyezett földgázveze-téken évi 65 milliárd köbméter földgáz áramlik keresztül. Az építéséhez a Kí-nai Fejlesztési Bank nyújtott hitelt, s azt Türkmenisztán a földgázexportból befo-lyó profit révén törleszti.36 Kína azonban nemcsak a szénhidrogénszektorban van jelen számottevő beruházóként: Kirgi-zisztánban és Tádzsikisztánban számos

106 Külügyi Szemle

Gyene Pál

vízi erőmű építését finanszírozza, s azo-kat Hszincsiang tartomány energiaellátá-sában is fontos szerepet szán.37

A közép-ázsiai köztársaságokban az energetikai szektor minden esetben szo-rosan összefonódik az államhatalommal, a nemzeti gáz- és olajtársaságokat mint állami vállalatokat jellemzően az „elnöki család” köre vagy a hozzá közel álló po-litikai elitcsoport tulajdonolja. Ez utóbbi-ak (akik a kínai befektetések legnagyobb haszonélvezői) a Marlène Laurelle – Sébastien Peyrouse szerzőpáros megál-lapítása szerint meghatározó erejű Kína-barát lobbiként működnek.38 Korántsem tekinthetőek tehát megalapozatlannak azok az aggodalmak – mint annak Kemel Toktomushev, a biskeki Közép-Ázsiai Egyetem kutatója is hangot ad –, hogy az új selyemút fejlesztései a nyilvánvaló gazdasági előnyeik mellett felerősíthetik a „klánalapú” közép-ázsiai elitcsoportok járadékvadász-hajlandóságát.39

A BRI kapcsolódó beruházásait Közép-Ázsia-szerte széles körű korrupció kíséri. A tádzsik fővárost Üzbegisztánnal össze-kötő, 2010-ben átadott Csanak–Dusanbe-autópálya építését (csaknem 300 millió dollár értékben) kínai hitelekből finanszí-rozták. Az időközben fizetőssé tett útvo-nalat az Emomali Rahmon elnök vejéhez, Dzsamoliddin Nurilajevhez kötődő válla-lat üzemelteti, amelynek korábban soha nem szerepelt autópálya-üzemeltetés a profiljában, a beszedett útdíjakból szár-mazó profitot pedig offshore számlákra menekítették.40

Temir Szarijev, a független Kirgizisz-tán 27. miniszterelnöke 2016 áprilisában egy hasonló jellegű korrupciós botrányba

bukott bele: a kormányfő egy, az Isszik-Kul tó menti turisztikai fejlesztésekhez kapcsolódó, százmilliós útépítési projekt kapcsán keveredett konfliktusba a sa-ját közlekedési miniszterével, Arginbek Malabajevvel. A kormányfő jóvoltából a kínai Longhai építőipari vállalat nyerte el a tender kivitelezését, s ez ellen emelt kifogást a miniszter, ezért Szarijev a me-nesztését javasolta. A két politikus viszá-lyába az államfő, Almazbek Atambajev is beleavatkozott, és végül a miniszter-elnök lett az, akinek távoznia kellett a posztjáról, bár a beruházás kivitelezője a kínai vállalat maradhatott.41

Sokan tekintették a kínai érdekek ki-járójának Karim Maszimov kazah mi-niszterelnököt is (hivatalban 2007–2012, majd 2014–2016 között). Az ujgur szár-mazású politikus Pekingben folytatott egyetemi tanulmányokat, majd a kazah állam hongkongi kereskedőházát is vezet-te, folyékonyan beszél kínaiul. A kazah közvélemény nacionalistább, az ellen-zéki szólamokra fogékonyabb részének a szemében alighanem ő a kormányzati körökben döntő befolyású „kínai lobbi” egyik legemblematikusabb képviselője.42 A korgoszi kazah–kínai vasúti határát-kelőhelyen létesült „szabadkikötőben” a kazah titkosszolgálat becslése szerint havi 3-4 millió dollár értékűre becsült feketekereskedelem folyik, melynek fenntartásában sokan ugyancsak magas rangú kazahsztáni tisztségviselők közre-működését feltételezik.43

A jövőben az új selyemút beruházásai és a fokozódó kínai gazdasági jelenlét kap-csán – miként arra Rachel Brown figyel-meztetett – a közép-ázsiai társadalmakban,

2018. ősz 107

Kína gazdasági felemelkedése

főként Kazahsztánban és Kirgizisztán-ban élesebbé válhatnak a politikai törés-vonalak a kínai befektetések haszonélve-zői (politikai és gazdasági elitcsoportok, energetikai szektor) és a lakosság azon szélesebb, a feldolgozóipari szektorok-ban foglalkoztatott rétegei között, akik a kínai importban és befektetésekben első-sorban a munkahelyüket és az egziszten-ciájukat fenyegető veszélyt látnak44 – te-gyük hozzá, nem is teljesen alaptalanul.

A kínai migrációtól való félelmek

A fentiekben taglalt ellenérzésekre erősí-tenek rá az érzékelhetően erősödő kínai migrációval kapcsolatos aggodalmak. A közép-ázsiai társadalmakban általá-nosnak mondhatóak a Kína nyomasztó demográfiai túlsúlyából eredő félelmek. Annak munkaképes korú népessége ugyanis gyorsan növekszik a kétezres évek eleje óta: 2000 és 2015 között közel kétszázmillióval gyarapodott a számuk. Ezt a munkaerőtömeget – különösen az utóbbi évek lassuló gazdasági növekedé-se mellett – a belső munkaerőpiac már nem képes lekötni; 2017-ben már közel 100 millió munkanélkülit regisztráltak Kínában.45 Az ország mára a migrációt választó munkavállalók tekintetében a legjelentősebb kibocsátó lett. A poszt-szovjet Közép-Ázsia teljes népessége (Kazahsztánnal együtt is) legfeljebb het-venmilliós. Ráadásul a kazah demográfi-ai tendenciák sem voltak éppen kedvezőek az elmúlt két évtizedben: 1991 és 2015 között csaknem 3,5 millió lakos emig-rált Kazahsztánból, emiatt, valamint a csökkenő születésszámok következtében

az ország a kilencvenes évtizedben el-veszítette a népessége egyötödét. Bár ez a trend a szülések számának ismételt növekedésének és a kedvezőbb gazdasá-gi helyzetnek köszönhetően megfordult, Kínában azonban csupán 2015-ben csak-nem annyi csecsemő született, mint Ka-zahsztán teljes népessége.46

A közép-ázsiai államok közül csak Kazahsztánban vezetnek megbízható statisztikákat a kínai bevándorlókról. Ezekből kiderül, hogy az 1990-es évek-ben érkezettek többsége jellemzően et-nikai ujgur, illetve repatriált kazah (ún. oralman) volt. A 2000-es évektől viszont megkezdődött a han kínaiak tömeges be-áramlása. A becslések szerint akkoriban már mintegy 130-150.000 kínai állam-polgár tartózkodott és dolgozott illegáli-san Kazahsztánban. A kazah Munkaügyi Minisztérium csupán 2016-ban 368.000 munkavállalási engedélyt állított ki kül-földi állampolgárok számára, akiknek 34,5 százaléka, mintegy 127.000 fő kínai volt. Bár a kazahsztáni munkanélküliség a kétezres években sem volt különöseb-ben magas, egy 2007-ben végzett kérdő-íves felmérés során a megkérdezett kazah állampolgárok jelentős része úgy nyilat-kozott, hogy a kínai migránsok számá-nak növekedése kedvezőtlenül befolyá-solja a munkaerőpiacot.47 Mindez annak ellenére így van, hogy a kimutatások szerint a kínai alkalmazottak aránya még a Kazahsztánban működő kínai vállala-toknál sem haladta meg az 5 százalékot.48

Ezek az aggodalmak némileg megala-pozottabbnak tűnnek Kirgizisztán ese-tében, ahol a munkaképes korú lakosság mintegy negyede kivándorolt a magas

108 Külügyi Szemle

Gyene Pál

munkanélküliség és az alacsony bérek miatt. Bár a kirgiz statisztikák jóval ke-vésbé megbízhatóak, becslések szerint a kétezres évek derekán körülbelül tízezer kínai bevándorló élhetett az országban. 2010-ben évi tizenháromezer főben ma-ximálták a külföldi munkavállalók szá-mát, s ennek 70-80 százalékát azóta a kínai bevándorlók igénylik. A hatóságok hivatalosan 28.000 kínai migráns mun-kavállalót tartanak nyilván, de szakértők szerint a valós adat ennek legalább a dup-lája lehet, míg kirgiz nacionalista szerve-zetek 300.000 illegális kínai bevándorló-ról beszélnek.49

Kazahsztánhoz hasonlóan Kirgizisz-tánban is kvótarendszert léptettek életbe: az országban tevékenykedő kínai vál-lalatok számára előírták, hogy legalább 80 százalékban kirgiz állampolgárokat kell alkalmazniuk. Ez komoly kihívások elé állítja a kínai cégeket: a panaszaik szerint a helyi munkaerő gyakran nem megfelelően képzett a bonyolult mérnö-ki és műszaki feladatok kivitelezéséhez. Ugyanakkor jellemzően az alkalmazott kirgiz munkások sem elégedettek a hely-zetükkel: rossz és veszélyes munkakörül-ményekről számolnak be, és nehezmé-nyezik, hogy Oroszországban rövidebb szezonális munkákra szerződve is több pénzt tudnak keresni.50

A gyakorta valóban meglehetősen mostoha körülmények, valamint a kirgiz és a kínai munkások közötti feszültségek több alkalommal is erőszakos inciden-sekhez vezettek: 2011-ben például a kínai tulajdonban álló Szolton Szori bányá-ban mintegy háromszáz kirgiz bányász

tiltakozott a velük való rossz bánásmód miatt, három kínai munkást és a segítsé-gükre siető rendőröket pedig bántalmaz-ták is.51 2013-ban Kursab faluban szintén összetűzés robbant ki a kirgiz és a kínai munkások között: egy nagyfeszültsé-gű távvezeték építkezésén huszonnyolc ember, köztük egy rendőr is megsérült.52 2014-ben a helyiek a stratégiai jelentősé-gű Kara-Balta olajfinomító beruházása ellen kezdtek tiltakozásokba, egyrészt annak környezetszennyező volta miatt, illetve mert a finomítót működtető kínai vállalat nem volt hajlandó az előírt fel-tételek mellett és elegendő számú helyi munkást alkalmazni. Ezek a megmozdu-lások is erőszakba torkollottak.53

A kínai migráció kérdésének a közép-ázsiai társadalmakban egy különösen érzékeny aspektusát képezik a kínaiak „földfoglalásától” való széles körű fé-lelmek, amelyek ráerősítenek a globális klímaváltozás következtében várható termőföldínséggel kapcsolatos aggodal-makra.54 A kilencvenes években, Kína és a közép-ázsiai köztársaságok határainak a kijelölése során az utóbbiak közvélemé-nye gyakran adott hangot a Kínának tett területi engedmények miatti elégedetlen-ségének. Amikor Aszkar Akajev kirgiz elnök úgy döntött, hogy a régóta fennálló határviták rendezése végett 87.000 hek-tár határ menti területet átenged Kíná-nak, tömegtüntetések robbantak ki, s a rendőrséggel való összecsapásokban hat tiltakozó az életét vesztette. Feltehetőleg bosszúból néhány nap múlva egy kínai diplomatát és a sofőrjét meggyilkolták Kirgizisztánban.55

2018. ősz 109

Kína gazdasági felemelkedése

2009-ben hasonló okokból robban-tak ki tiltakozások Kazahsztánban. Nazarbajev elnök bejelentette, 1 millió hektár termőföldet adnak bérbe szójater-mesztő kínai farmereknek, és bár náluk nincs különösebben erős termőföldínség, a közvéleményben kialakult domináns vélekedés szerint az „országot kiárusí-tották Kínának”. A megmozdulások még 2010 januárjában is folytatódtak, s egyre erőszakosabb jelleget öltöttek: a tüntetők kínai sárkányt tűztek a kazah nemzeti lo-bogóra, és nyilvánosan lefejeztek egy já-tékpandát.56 2016 márciusában a feszült-ségek újra felszínre törtek: a kormányzat úgy kívánta módosítani a földtörvényt, hogy külföldi állampolgárok az addigi 10 helyett 25 évre vehessenek lízingbe termőföldet. Erre széles körű tiltakozá-sok robbantak ki, elsősorban a nyugat-kazahsztáni városokban. Atyrauban, Aktobéban és Szemejben is több ezren vonultak az utcára. A mindenfajta el-lenzéki politikai mozgósítással szemben rendkívül érzékeny kormányzat végül meghátrált, és visszavonta a földreform-tervezetet.57

A kínaiak gazdasági és társadalmi „térfoglalásával” kapcsolatos széles körű kazah és kirgiz aggodalmakat ráadásul bizonyos fokú kulturális idegenkedés is kíséri. A Kína és a kínaiak iránti állam-polgári attitűdöket csupán egyetlen, tár-sadalomtudományilag is értékelhető, át-fogó felmérés vizsgálta Kazahsztánban: Jelena Szadovszkaja 2007-es kutatása.58 A válaszadók 70 százaléka gondolta úgy, hogy az országba irányuló kínai migráci-ónak inkább negatív hatásai lesznek.

A közép-ázsiai társadalmak Kína iránti ellenérzésének igen mély történelmi gyö-kerei vannak. Kazahsztánban a nemzeti emlékezetbe mélyen beivódott a kazah hordáknak a 18. században a Csing-birodalom hódító törekvéseivel szembeni ellenállása; a kirgiz nemzeti eposz hőse, Manasz (az ő nevét viseli a biskeki nem-zetközi repülőtér is) szintén a kínaiak „számolatlan hadai” ellen küzdött hősi-esen.59 Kínát a szovjet évtizedek propa-gandája is igen sötét színekben festette le, különösen az 1969-es szovjet–kínai háborút követően, és úgy tűnik, az akkor kialakult Kína-kép máig hatóan befolyá-solja az egykori szovjet Közép-Ázsia la-kosainak a vele kapcsolatos vélekedéseit.

A 2007-es kutatás válaszadóinak a döntő többsége kulturálisan még ma is távolabb állónak érzi Kínát Oroszország-nál, de a nyugat-európai államoknál is. Azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy bár Moszkva politikai befolyását is sok tekintetben bizalmatlanság övezi, Kazahsztánban a sajtó, a közélet és a po-puláris kultúra nyelve mind a mai napig döntően az orosz. Ezzel összehasonlítva Peking kulturális befolyása elhanyagol-ható: a kérdőíves felmérés a kínai kultú-rával kapcsolatos teljes tájékozatlanságot és ignoranciát tárt fel a kazahsztáni la-kosság körében.60

A közép-ázsiai köztársaságok közül csak Kazahsztán és Kirgizisztán ren-delkezik olyan fokon plurális sajtóval, hogy a lakosság körében meglévő – és a hivatalos politika szólamaival kevéssé egybecsengő – bizalmatlan, sőt helyen-ként kimondottan ellenséges attitűdök a

110 Külügyi Szemle

Gyene Pál

médiában is nyilvánosságot kaphatnak. Ilyen szempontból különösen tanulságos Aziz Burkhanov sajtóelemzése, aki a ka-zahsztáni médiában Kínával kapcsolato-san megjelenő hírek hangvételét vizsgál-ta a tanulmányában. Burkhanov érdekes kettősségre figyelt fel: a kormányzati ber-kekhez és a „hivatalos” politikai irányvo-nalhoz közelebb álló kazahsztáni orosz nyelvű sajtó – így például a kormány-zati tulajdonban lévő Kazahsztanszkaja Pravda napilap – a Kínával összefüggő híreket inkább semleges vagy pozitív kontextusban tálalta, és a tudósításaiban elsősorban a gazdasági együttműködés-re és a fejlesztő beruházásokra fektette a hangsúlyt. Többek között beszámoltak arról, hogy 2014-ben Kazahsztán 20.000 tonna búzát exportált Kínába; a kínai au-tógyártó vállalat, a Geely új gyártósort helyezett üzembe Kosztanajban, ahol 50 szá-zalékban helyi munkásokat alkalmaznak; Kína támogatta Kazahsztánt a 2017-es EXPO megszervezésében.61

Viszont a jellemzően ellenzékibb, egy-szersmind nacionalistább tónusú kazah nyelvű médiumokban, például a Zsasz Alas vagy a Turkestan.kz portálon a kí-nai–kazah viszony árnyoldalait domborí-tották ki. Így visszatérő témát jelentenek számukra a kazah szempontból kedve-zőtlen demográfiai tendenciák és a mig-rációs konfliktusok. A Turkestan.kz por-tál például azzal riogatott, hogy tömeges érkeznek Kazahsztánba nőtlen kínai fér-fiak, akiknek Peking fizet azért, ha kazah nőket vesznek feleségül. A kínai férfiak „10-15.000 dollár körüli összeget kapnak, ha külföldi feleséget visznek haza” – ír-ták egy 2017-es cikkben.62

Hszincsiang és az „ujgurkérdés”

Kína és a közép-ázsiai társadalmak kapcsolatának nexusában nehezen meg-kerülhető kérdéskört képez a muszlim többségű63 Hszincsiang tartomány hely-zete. A területe egykor ugyanis integráns része volt „Turkesztánnak”, azaz a belső-ázsiai muszlim, perzsa-türk civilizációs szférának. Kína a 18. században hódította meg Kelet-Turkesztánt, hozzávetőlegesen tehát akkor, amikor az orosz gyarmatosí-tók behatolása is megkezdődött a Khívai, a Buharai és a Kokandi Kánság, tehát a későbbi szovjet Közép-Ázsia területére. A hszincsiangi ujgurok etnikailag, nyel-vileg és kulturálisan is közeli rokonság-ban állnak tehát az ottani török népekkel, a maoista kormányzat azonban mindent elkövetett – különösen a kínai–szovjet viszony 1960-as években bekövetkezett elhidegülése után –, hogy az ujgurokat minél inkább elszigeteljék a közép-ázsiai rokonaiktól és a szovjet ideológiai befo-lyástól.64

A közép-ázsiai államok közvéleménye ennek ellenére napjainkban is szimpáti-ával tekint az ujgurok ügyére. A vezetők számára azonban a Kínával ápolt, gyü-mölcsöző gazdasági kapcsolatok szem-mel láthatólag sokkal többet nyomnak a latba annál, hogysem felvállalják bár-miféle ujgur szeparatizmus támogatását. Ráadásul a függetlenség elnyerése óta el-telt évtizedekben a közép-ázsiai köztár-saságok számára az elsődleges prioritást a saját területi integritásuk fenntartása, illetve a saját állampolgáraik lehetőség szerinti etnikai homogenizálása jelentet-te. Egyfajta szuverenitásmaximalizáló

2018. ősz 111

Kína gazdasági felemelkedése

külpolitikáról beszélhetünk tehát, mely-nek keretében a szóban forgó rezsimek igyekeztek minél inkább „szabad kezet” nyerni a belügyeikben, és igyekeztek a nemzetközi színtéren is növelni a moz-gásterüket.65 Cserébe kényesen ódz-kodtak a szomszédaik belügyeibe való beavatkozástól, főleg ha egy olyan súly-csoportú nagyhatalomról volt szó, mint Kína.

A régió országai közül Kínán kívül Kazahsztánban találunk még jelentős uj-gur népességet. Az utolsó, 1989-es szov-jet népszámlálás adatai szerint akkor nagyjából száznyolcvanezren lehettek; a 2009-es cenzus tanúsága szerint a szá-muk azóta 220-240.000-re emelkedett. A kazahsztáni ujgur kisebbség elsősor-ban az ország délkeleti részén, az Almati régióban koncentrálódik, ott az arányuk eléri a teljes népesség 9 százalékát (egyes szakértők becslése szerint azonban az arányuk ténylegesen akár ennek a duplá-ja is lehet).66

Almatiban a kazahsztáni ujguroknak számos kulturális és érdekképviseleti egyesülete működik, mint például a Ka-zahsztáni Ujgurok Kulturális Egyesülete, az Ujgur Iparosok, Vállalkozók és Agrár-termelők Társasága, sőt még egy ujgur színházat is találhatunk. E szervezetek ugyanakkor politikai aktivitást nem fej-tenek ki, és a hszincsiangi rokonaik ügyé-ben sem hallatják a hangjukat. Kazah-sztán alkotmánya egyébként is tiltja az etnikai alapon álló politikai pártok műkö-dését, így legálisan nem regisztrálhatták az Ujgurisztáni Néppárt nevű politikai formációt sem. A kilencvenes évek legelején

még megjelenhettek a hszincsiangi ujgu-rok elnyomását kritizáló médiumok, mint például a Kelet-Turkesztán Hangja vagy éppen az Ujgurisztán című lap, de aztán 1993–1994 folyamán a kínai Külügymi-nisztérium nyomására azokat is betiltot-ták.67 A politikai vezetés tehát Kazahsz-tánban is a hszincsiangi ujgurok ügye elé helyezi a Kínával ápolt jó kapcsolatokat.

Konklúzió

A közép-ázsiai politikai és gazdasági elitek nemcsak támogatói, de személyes haszonélvezői is a kínai beruházások-nak és az új selyemút infrastrukturális fejlesztéseinek. Az ottani társadalmak szeme előtt ugyanakkor Hszincsiang sorsa intő példaként lebeg: ami Kelet-Turkesztánnal megtörtént, az hosszabb távon az egész posztszovjet Közép-Ázsi-ával is előfordulhat. Így az új selyemút sokak szemében a fejlődés ígérete mellett a kínai „neokolonializmus” nyomasztó lehetőségét képviseli. Ehelyütt még egy-szer érdemes kiemelni a kínai dömping-áruktól és migránsoktól mint a kazah és a kirgiz kereskedők, illetve munkavállalók számára potenciális fenyegetést hordozó konkurenciától való félelmeket, a kínai-ak termőföldvásárlása keltette aggodal-makat, valamint a Kínától való bizonyos fokú általános kulturális idegenkedést. E fenntartásokat – legyenek bármeny-nyire is megalapozottak vagy irracionáli-sak – Kínának mindenképpen komolyan kell vennie, ha valóra kívánja váltani a Közép-Ázsia irányába megfogalmazott ambiciózus nagyhatalmi céljait.

112 Külügyi Szemle

Gyene Pál

Jegyzetek

1 Alexander Cooley: Great Games, Local Rules: The New Great Power Contest in Central Asia. Oxford – New York, NY: Oxford University Press, 2012. 3–15. o.; Ahmed Rashid: Resurgence of Central Asia. Islam or Nationalism? Karachi: Oxford University Press, 1994. 207–231. o.

2 Sarah Lain: „The Potential and Pitfalls of Connectivity Along the Silk Road Economic Belt”. In: China’s Belt and Road Initiative and Its Impact in Central Asia (szerk. Marlène Laurelle). Washington, D.C.: The George Washington University, Central Asia Program, 2018. 1. o.

3 Rachel Brown: „Where Will the New Silk Road Lead? The Effects of Chinese Invest-ments and Migration in Xinjiang and Central Asia”. The Journal of Politics and Society, Vol 26. No. 2. (2016). 70. o.

4 Gabriel Wrong, Simon Brooker és Guillaume Barthe-Dejean: „China and Belt&Road Infrastructure: 2016 Review and Outlook”. PwC B&R Watch, 2017. február. Ugyanakkor a legfrisebb összesítések szerint 2018 januárjára a résztvevő országok száma már 70 fölé emelkedett. Lily Kuo – Niko Kommenda: “What is China’s Belt and Road Initiative?”, The Guardian https://www.theguardian.com/cities/ng-interactive/2018/jul/30/what-china-belt-road-initiative-silk-road-explainer 2018. július 30.

5 Jing Shuiyu: „Belt and Road Initiative Exceeds Initial Expectations”. ChinaDaily.com.cn, http://www.chinadaily.com.cn/bizchina/2017-04/11/content_28878446.htm, 2017. április 11.

6 Brown: i. m. 70. o.7 „Vision and Actions on Jointly Building

Silk Road Economic Belt and 21st Century Maritime Silk Road”. Xinhua, 2015. március 18.

8 Brown: i. m. 70.o. 9 Ian Bond: „The EU, the Eurasian Economic

Union and One Belt, One Road. Can They Work Together?”. Center for European Re-form, 2017. március. 6. o.

10 A kezdeményezés a Kína és vele szomszédos négy állam (Oroszország, Kazahsztán, Kir-gisztán és Tádzsikisztán) határvitáinak a rendezését célzó sanghaji csúcstalálkozóval indult útjára. A „sanghaji ötök” ezt követően évi rendszerességgel tartottak államfői talál-kozókat, s az informális találkozóiknak 2001 júniusától formális szervezeti kereteket ad-tak. Így alakult meg kínai kezdeményezésre a Sanghaji Együttműködési Szervezet (Shang-hai Cooperation Organization, SESZ) meg-alakítására, a sanghaji ötökön kívül Üzbe-gisztán részvételével.

11 „Declaration by the Heads of the Member States of the Shanghai Cooperation Or-ganization”. SCO, www.eng.sectsco.org/load/197543/. A letöltés ideje: 2018. szeptem-ber 3.

12 „Commentary: SCO Outlines New Norm of International Relations”. People Daily Online, http://english.peopledaily.com.cn/200606/16/eng20060616_274699.html, 2006. június 16.

13 Alyson J. K. Bailes – Pál Dunay: „The Shang-hai Cooperation Organization as a Regional Security Institution”. In: The Shanghai Co-operation Organization (szerk. Alyson J. K. Bailes, Pál Dunay, Pan Guang és Mikhail Troitsky). Stockholm: Stockholm Internatio-nal Peace Research Institute, 2007. 7. o.

14 Uo. 5. o.15 A terrorizmus elleni fellépés égisze alatt

szervezték meg a SESZ Regionális Terroris-taellenes Szervezetét (Regional Anti-Terro-rist Structure, RATS). A taskenti központtal működő, mintegy 30 fős munkacsoport fela-data elsősorban a SESZ-tagállamok titkos-szolgálatai közötti együttműködés és infor-mációcsere elősegítése. Az elemzői csoport a felállításakor (2004-ben) a SESZ költség-vetésének igen jelentős hányadával, évi több mint 3 milliárd dollárral gazdálkodott. Gud-run Wacker: „The Shanghai Cooperation Or-ganization: Regional Security and Economic Advancement”. Konrad Adenauer Stiftung, http://www.kas.de/wf/en/33.5210/, 2004. au-gusztus 20.

16 Zhao Huaseng: „China’s View of and Expec-Zhao Huaseng: „China’s View of and Expec-tations from the Shanghai Cooperation Orga-

2018. ősz 113

Kína gazdasági felemelkedése

nization”. Asian Survey, Vol. 53. No 3. (2013). 448. o.

17 Roman Mogilevskii: Trends and Patterns in Foreign Trade of Central Asian Countires. Biskek: University of Central Asia, Institute of Public Policy and Administration, 2012. 16–26. o.

18 Marek Joceh – Jenny Jenish Kyzy: “China’s BRI Investments, Risks and Opportunities in Kazakhstan and Kyrgyzstan”. In: China’s Belt and Road Initiative..., 69. o.

19 Neszmélyi György: „Társadalmi és gazdasági kihívások Nigériában”. Földrajzi Közlemé-nyek, Vol. 140. No. 2. (2016). 107–123. o.

20 Baktybek Beshimov – Ryskeldi Satke: „Mixed Views of China’s »One Size Fits All« Trade Diplomacy in Central Asia”. The Jamestown Foundation, https://jamestown.org/program/mixed-views-of-chinas-one-size-fits-all-tra-de-diplomacy-in-central-asia/, 2013. november 7.

21 Ting Shi: „Xi Risks Silk Road Backlash to Remake China Center of World”. Bloomberg.com, https://www.bloomberg.com/news/ar-ticles/2014-11-25/xi-risks-silk-road-backlash-to-reclaim-china-as-center-of-world, 2014. november 25.

22 Marlène Laurelle – Sébastien Peyrouse: China as a Neighbour: Central Asian Perspectives and Strategies. Washington, DC: Central Asia–Caucasus Institute & Silk Road Studies Program – A Joint Transatlantic Research and Policy Center, 2009. 64. o.

23 Szaparmurat Nyijazov elnök 1994-ben hir-Szaparmurat Nyijazov elnök 1994-ben hir-dette meg a pozitív semlegesség külpolitikai doktrínáját, amelynek értelmében országa jó kapcsolatokat kíván ápolni minden állammal, ugyanakkor nem akar részese lenni semmi-lyen multilaterális együttműködésnek. Türk-menisztán semlegességét 1995-ben az ENSZ Közgyűlése határozatban ismerte el. United Nations General Assembly: „50/80. Mainte-„50/80. Mainte-0/80. Mainte-nance of International Security”. http://www.un.org/documents/ga/res/50/a50r080.htm, 1995. december 12. A kérdésről bővebben lásd: Luca Anchesci: Turkmenistan’s Foreign Policy: Positive Neutrality and the Consoli-dation of the Turkmen Regime. London – New York, NY: Routledge, 2009.

24 Napjainkban mintegy 1,5 millió (tehát átlag-Napjainkban mintegy 1,5 millió (tehát átlag-ban minden ötödik) tádzsik állampolgár dol-gozik külföldön – főként Oroszországban és Kazahsztánban –, a vendégmunkásoknak a teljes népességhez viszonyított aránya ott a legmagasabb a volt Szovjetunió tagországai közül, sőt az egész világon. Kirgizisztán e rangsorban a világ országai között a negyedik helyen áll. Aaron Erlich: „Tajikistan: From Refugee Sender to Labor Exporter”. Migra-tion Policy Institute, http://www.migrationin-formation.org/Feature/display.cfm?id=411, 2006. július 1. A tádzsik vendégmunkások hazautalásainak az összege egyes becslések szerint napjainkban is mintegy 40 százalékát teszi ki az ország GDP-jének. A tádzsik ház-tartások legalább 15 százaléka kizárólag a hazautalásokból él. Sayrahmon Nazriev – Aslibegim Manzarshoeva: „Poverty Tajikis-tan’s Only Growth Area”. Asia Times Online, http://www.atimes.com/atimes/Central_Asia/KH06Ag01.html, 2009. augusztus 6.

25 Saodat Olimova: „The Multifaceted Chinese Presence in Tajikistan”. The China and Eurasia Forum Quaterly, Vol. 7. No. 1. (2009). 61–78. o.

26 Laurelle–Peyrouse: i. m. 174. o.27 Uo. 64. o.28 Mogilevskii: i. m. 16–31. o.29 Juan Pablo Cardenal – Heriberto Araújo:

China’s Silent Army: The Pioneers, Traders, Fixers and Workers Who Are Remaking the World in Beijing’s Image. Portland, OR: Broadway Books, 2014.

30 Bartlomiej Kaminski – Saumya Mitra: Skeins of Silk: Borderless Bazaars and Border Trade in Central Asia. Washington, DC.: The World Bank, 2011.

31 Brown: i. m. 76. o.32 David Shambaugh: China Goes Global: The

Partial Power. Oxford – New York, NY: Ox-ford University Press, 2014. 201. o.

33 Cardenal – Araújo: i. m.34 Alla Afanasyeva: „Kashagan’s Big Oil Coming

to Market in mid-2013”. Reuters, http://www.reuters.com/article/2012/08/10/kazakhstan-oil-kashagan-idUSL6E8J7CML20120810, 2012. augusztus 10.

114 Külügyi Szemle

Gyene Pál

35 „Turkmenistan”. eia, https://mulrickillion.wordpress.com/2012/02/01/turkmenistan-country-analysis-brief-january-2012/. A le-töltés ideje: 2012. január 25.

36 Elizabeth C. Economy – Michael Levi: By All Means Necessary: How China’s Resource Quest Is Changing the World. Oxford – New York, NY: Oxford University Press, 2014. 152–153. o.

37 Cooley: i. m. 91. o.38 Laurelle–Peyrouse: i. m. 66–72. o.39 Kemel Toktomushev: „One Belt, One Road:

A New Source of Rent for Ruling Elites in Central Asia?”. In: China’s Belt and Road Initiative ..., 77–85. o.

40 Uo. 80–81. o.41 „Kyrgyzstan: PM Resigns amid Corruption

Spat”. EurasiaNet, http://www.eurasianet.org/node/78246, 2016. április 11.

42 Laurelle–Peyrouse: i. m. 68. o.43 Uo. 69. o.44 Brown: i. m. 78. o.45 Azad Garibov: „Contemporary Chinese

Labor Migration and Its Public Perception in Kazakhstan and Kyrgyzstan”. In: China’s Belt and Road Initiative ..., 143. o.

46 Uo. 147. o.47 Yelena Sadovskaya: „The Mythology of

Chinese Migration in Kazakhstan”. Central-Asia Caucasus Analyst, https://www.cacianalyst.org/publications/field-reports/item/13112-the-mythology-of-chinese-migration-in-kazakhstan.html, 2015. január 7.

48 Garibov: i. m. 150. o.49 Cholpon Orozobekova: „China Relocating

Heavy Enterprises to Kyrgyzstan”. Eurasia Daily Monitor, Vol. 13. No. 114. Elektroniku-san elérhető: https://jamestown.org/program/china-relocating-heavy-enterprises-to-kyr-gyzstan, 2016 június 24.

50 Bakyt Asanov – Farangis Najibullah: „Kyrgyz Ask Why Jobs at Home Are Going to Chinese”. RFE/RL, http://www.rferl.org/a/kyrgyzstan-chinese-jobs-unemployment/25170163.html, 2013. november 16.

51 Tatyana Kudryavtseva: „Kyrgyzstan: Bishkek Missing out on Gold Bonanza”. EurasiaNet,

http://www.eurasianet.org/node/64161, 2011. szeptember 12.

52 David Trilling: „Chinese Workers Fingered in Southern Kyrgyzstan Fracas”. EurasiaNet, http://www.eurasianet.org/node/66372, 2013. január 9.

53 „Chinese Oil Company Attacks Workers in Kyrgyzstan”. Industriall-Union, http://www.industriall-union.org/chinese-oil-company-attacks-workers-in-kyrgyzstan, 2015. szep-tember 9.

54 Viter Anna, Zsarnóczai J. Sándor és Vasa László: „Climate Change Impact on Crop Production in Central Asian Countries”. APSTRACT, Vol. 11. No. 4. (2015). 75–82. o.

55 Erica Marat: „Chinese Migrants Face Discrimination in Kyrgyzstan”. Eurasia Daily Monitor, Vol. 5. No. 38. (2008). Elektronikusan elérhető: https://jamestown.o rg /p rog r a m /ch i ne se -m ig r a n t s -fa ce -discrimination-in-kyrgyzstan, 2008. február 28.

56 Joanna Lillis: „Kazakhstan: China Looking to Lease Land for Agricultural Purposes”. EurasiaNet, https://www.eurasianet.org/ka-zakhstan-china-looking-to-lease-land-for-ag-ricultural-purposes, 2010. február 3.

57 Aziz Burkhanov: „The Impact of Chinese Silk Road Strategy on National Identity Is-sues in Central Asia. A Media Review”. In: China’s Belt and Road Initiative..., 157–158. o.

58 Jelena Szadovszkaja: „Kitajszkie migranti v Kazahsztane: otnoscsenija kazakhsztanszki grazsdan (po reszultatam szociolocseszko-vo iszledovanyija)” [Kínai migránsok Ka-zahsztánban: a kazahsztáni állampolgárok attitűdjei (egy szociológiai felmérés tükré-ben)]. Analitic, No. 5. (2007). 20–29. o.

59 Garibov: i. m. 147. o.60 Laurelle–Peyrouse: i. m. 175. o.; Garibov: i.

m. 151. o.61 Burkhanov: i. m. 158. o.62 Uo. 159. o.63 2000-ben a lakosság 60 százalékát kitevő

muszlimok többsége a 8,3 milliós ujgur és a 125 milliós kazah népességhez tartozott, rajtuk kívül még számolhatunk mintegy 700 ezer fős dungan, azaz etnikai (han) kínai

2018. ősz 115

Kína gazdasági felemelkedése

muszlim közösséggel. A betelepített han kínaiak aránya (41%) Hszincsiangban tehát immár megegyezik az etnikai ujguroké-val. A kínai telepesek inkább a nagyobb városokban koncentrálódnak, a tartomány nyugati vidékeit gyakorlatilag érintetlenül hagyták. Dobrovits Mihály: Jurták és az EBESZ között. Iszlám és nemzetépítés a volt Szovjetunió szunnita iszlám többségű régióiban. Budapest: Balassi Kiadó, 2015. 156–157. o.

64 Brown: i. m. 71. o.

65 Erre igen jó példát szolgáltat Üzbegisztán esete: inkább a határain túl élő üzbég kisebbségtől is megtagadja az üzbég állam-polgárságot, csakhogy vele szemben se érvé-nyesíthessenek más államok (pl. Oroszország vagy Tádzsikisztán) az etnikai oroszok vagy tádzsikok kettős állampolgárságára irányuló igényeket. Olivier Roy: The New Central Asia: The Creation of Nations. London: I.B. Tauris, 2000. 177. o.

66 Burkhanov: i. m. 154. o.67 Uo. 156. o.