Környezetjogi elvek 4.

Az együttműködés elve MKPK 2008. évi körlevele.• 71. ... A föld az egész emberiség öröksége,

amelynek javai eredendően az egész emberiséghez tartoznak.

• 82. Az Egyház társadalmi tanítását összefoglaló Kompendium a tizedik fejezetet a környezetvédelem komplex kérdéskörének szenteli. A dokumentum legnagyobb érdeme, hogy a probléma számos megközelítését egységként kezeli és közös felelősségre hív. A környezetvédelem az egész emberiséghez szóló kihívás. Közös és átfogó kötelességről van szó, közös tulajdonunk megóvásáról, amely mindenkit szolgál.”

Az együttműködés elve• az állam, illetve az azt képviselő szervezet, • a környezethasználó és • a társadalom közötti összefüggésben értelmezendő.

Emellett a nemzetközi együttműködés játszik szerepet.

Stockholmi (1972) 13. elv szerint: ’Az erőforrásokkal való még ésszerűbb gazdálkodás és ezzel a környezet javítása érdekében az Államok integrált és koordinált megközelítést alakítsanak ki fejlesztési terveikben, annak biztosítása érdekében, hogy fejlődésük összeegyeztethető a környezet védelme és javítása érdekében népük javára.”

Az EU Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogramja (1993-2000) 8. fejezete szubszidiaritás és megosztott felelősség. A felelősség három pólust feltételez:

• a közigazgatás viseli a környezetvédelem állami felelősségét, de nem kizárólagosan, hiszen természetesen más állami szervek is szerepet kapnak;

• a környezethasználó jelenik meg a környezet terhelését, veszélyeztetését, szennyezését jelentő oldalon, de ilyen irányú tevékenysége nem öncélú;

• a társadalom részben a közigazgatás ellenőrzését látja el, részben maga is felelős a környezet terheléséért.

Az EK Hatodik Akcióprogram:• 2. cikk 5. „Az együttműködés és a partnerkapcsolat javítása a

vállalkozásokkal és azok képviseleti testületeivel, és adott esetben, a szociális partnerek, a fogyasztók és szervezeteik bevonása a vállalkozások környezeti teljesítményének javítása és a fenntartható termelési minták elérése céljából.”

Stockholm • 22. elv: „Az államok együttműködnek a nemzetközi jog

fejlesztésében, a szennyezés és más környezeti kár áldozatainak kártalanítása és a felelősség vonatkozásában, azon tevékenységek kapcsán, amelyek az egyes államok joghatósága alá nem tartozó területeken folyik.”

• 24. elv: „A környezet védelmével és javításával kapcsolatos nemzetközi kérdések valamennyi állam együttműködésre irányuló szellemében kezelendőek, legyen az kicsi vagy nagy állam, egyenlő alapokon állva. A sokoldalú vagy kétoldalú egyezményeken keresztül vagy más megfelelő módon megnyilvánuló együttműködés nélkülözhetetlen a a bármely területen gyakorolt tevékenységekből eredő káros környezeti hatások hatékony ellenőrzése, megelőzése, csökkentése és kiküszöbölése érdekében, oly módon, hogy megfelelően figyelemmel kell lenni minden állam szuverenitására és érdekeire.”

Rió (1992) 7. elv: „Az Államok átfogó közösségi szellemben fognak

együttműködni annak érdekében, hogy megőrizzék, megvédjék és helyreállítsák a Föld élővilágának egészségét és egységét. Tekintettel arra, hogy világmérető környezetpusztulásban eltérő mértékben vettek és vesznek részt, az Államok közös, de megkülönböztetett felelősséget viselnek. A fejlett országok elismerik azt a felelősséget, amit a fenntartható fejlődés elérésére irányuló nemzetközi törekvésekben viselnek, tekintettel azokra a hatásokra, amelyeket társadalmaik a globális környezetre gyakorolnak és azokra a technológiákra s pénzügyi forrásokra, amelyekkel rendelkeznek.”

Az EK Hatodik Akcióprogramja (2002-2012)

„2. cikk (6) A program ösztönzi:• - az Európai Uniónak a globális környezet

védelmében és a fenntartható fejlődés elérésében vezető partnerként betöltött pozitív és építő szerepét,

• - világméretű partnerség kialakítását a környezet és a fenntartható fejlődés érdekében,

• - a környezeti kérdések és célkitűzések integrálását a Közösség külső kapcsolatainak valamennyi aspektusába.”

A „szennyező fizet” vagy a felelősség elve OECD 1972 ajánlás: • „Ez az elv azt jelenti, hogy a szennyező a fent leírt, a

közigazgatási hatóság által elrendelt intézkedések költségeit viseli, annak érdekében, hogy a környezet elfogadható állapotát biztosítsa. Más szavakkal, az ilyen intézkedések költségei meg kell jelenjenek azon áruk és szolgáltatások költségei között, amelyek szennyezést idéznek elő a termelés és/vagy fogyasztás során.”

EGK 1975 ajánlás: „Szennyező az, aki közvetve vagy közvetlenül károsítja a környezetet, vagy aki olyan körülményeket hoz létre, melyek ilyen károkra vezethetnek.”

Riói Nyilatkozat 16. elve:

A nemzeti hatóságoknak törekedniük kell a környezeti költségek nemzetközi megosztásának és a gazdasági eszközök felhasználásának elősegítésére, számításba véve azt a megközelítést, hogy elvben a szennyezőnek kell viselnie a szennyezés költségét, tekintettel a közérdekre, és anélkül, hogy a nemzetközi kereskedelmi és befektetési folyamatokat eltorzítanák.

Felelősségi lehetőségek:

• Közigazgatási – elsősorban objektív

• Polgári – elsősorban objektív

• Büntető – vétkesség, de jogi személy?

Mindemellett gazdasági eszközök

Az 1995. évi törvény „A jogi felelősség általános alapjai” alcím 101. §-ban foglalja össze - (1) bekezdés szerint értelmezett jogsértő tevékenység folytatóját terhelő kötelezettségek a (2) bekezdésben:

• a jogsértéstől való tartózkodás, illetve a jogsértés abbahagyása,• tájékoztatás és egyéb információszolgáltatás,• intézkedések a környezetkárosodás enyhítése, a kárelhárítás, illetve

a további környezetkárosodás megakadályozása érdekében,• környezetkárosodás bekövetkezése esetén az eredeti állapotot

vagy az ahhoz közeli állapot helyreállítása, amelynek egy lehetősége a környezeti elem által nyújtott szolgáltatást visszaállítása vagy azzal egyenértékű szolgáltatást biztosítása;

• az okozott környezetkárosodásért helytállni és a költségeket viselni.

Segítség az igényérvényesítéshez Az 1995. évi LIII. törvény lehetőségei:• A törvény 52. § (1) bekezdése szerint ugyanis: „Jogerős hatósági

vagy bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás tényét, mértékét és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban fel kell tüntetni.” Az ingatlan-nyilvántartás közhitelűsége révén valójában egyrészt megelőzési lehetőséget teremt – felhívja a figyelmet a szennyezésre –, másrészt egyértelmű bizonyítékként szolgál.

• 102. §: „(1) A környezetkárosodásért, illetve a környezetveszélyeztetésért való felelősség - az ellenkező bizonyításáig - annak az ingatlannak a környezetkárosodás, illetve környezetveszélyeztetés bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a környezetkárosítást, illetve környezetveszélyeztető magatartást folytatták.” Valójában vélelmet teremt. A (2) bekezdés lehetőséget teremt arra, hogy a tulajdonos mentesüljön a felelősség alól, amennyiben „megnevezi az ingatlan tényleges használóját, és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli”.

Segítség az igényérvényesítéshez 2.

• Az előbbi vélelmet kiterjeszti a törvény a nem helyhez kötött (mozgó) környezetszennyező forrás tulajdonosára és birtokosára (használójára) is.

• „102. § (4) Ha több környezethasználó közösen hoz létre olyan gazdálkodó szervezetet, amelyben korábban végzett azonos vagy egymást kiegészítő tevékenységüket egyesítik, a környezetvédelmi kötelezettségek tekintetében a létrehozott gazdálkodó szer vezet az alapítók jogutódjának minősül, felelőssége pedig az alapítókkal egyetemleges.”

• A másik szabályban a környezetvédelmi törvény lényegében nem tér el a hatályos Ptk. megfelelő rendelkezéseitől, legfeljebb azokat hangsúlyozza: „104. § Ha a jogsértő tevékenységet folytató személyében változás áll be, e tevékenység folytatójával szemben a jogutód felelősségének szabályait kell alkalmazni, kivéve ha a felek a szerződésben ettől eltérően állapodtak meg.”

• A törvény a továbbiakban, még az általános kérdések között szól a környezetvédelmi biztosítékról vagy a környezetvédelmi biztosítás kötésének kötelezettségéről, amelyet majd külön jogszabályok részleteznek. Ebbe a körbe sorolható még a környezetvédelmi céltartalék képzése is.

• A Kvt. 52. § - „jogerős hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás tényét, mértékét és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban fel kell tüntetni”.

• A 102/B. § - ha a környezethasználót helyreállítási intézkedés megtételére kötelezték, akkor ezzel egyidejűleg elidegenítési és terhelési tilalmat lehet elrendel el a helyreállítási intézkedés megtételére kötelezett személy azon ingatlanaira, amelyek a helyreállítási intézkedés költségeinek előreláthatólag finanszírozandó összegére kellő fedezetet nyújtanak.

• Kvt. 95/A. §: „A felügyelőség által lefolytatott egyes – külön jogszabály szerinti – közigazgatási eljárásokért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.” A különböző díjakra vonatkozóan kormányrendelet is megjelent 2005 végén.

2010-ben ECJ un. ERG-ügy (C-378/08) olyan környezetszennyezéssel kapcsolatos hatósági eljárás ügyében, amelyek eredete már a 60‑as évekre nyúlik vissza, amikor az övezetet, mint kőolajipari övezetet létrehozták. okozati összefüggés, vélelmek:

• „54. ...a 2004/35 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése alapján ezen irányelv csak akkor alkalmazandó ilyen típusú szennyezésre, ha megállapítható a károk és a különböző gazdasági szereplők tevékenységei közötti okozati összefüggés.

• 55. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2004/35 irányelv nem határozza meg azt a módszert, ahogyan egy ilyen okozati összefüggést meg kell állapítani.

• 56. Ebből a szempontból valamely tagállam szabályozása előírhatja, hogy az illetékes hatóság meghatározhat környezeti károk felszámolására irányuló intézkedéseket, vélelmezve a megállapított szennyezés és a gazdasági szereplő(k) tevékenységei közötti okozati összefüggés ezen utóbbiak létesítményeinek az említett szennyezéshez való közelsége miatti fennállását.

• 57. ... egy ilyen okozati összefüggésnek a vélelmezése céljából az illetékes hatóságnak olyan, a vélelmének alapjául szolgáló hiteles ténykörülmény ismeretével kell rendelkeznie, mint a gazdasági szereplő létesítményének a megállapított szennyezéshez való közelsége, valamint a beazonosított szennyező anyagok és az említett gazdasági szereplő által a tevékenységei keretében használt anyagok egyezése.