Tartalomjegyzék

1. Bevezetés 1

2. Médiaháború és a médiaszabályozás 20 éve 3

2.1. Alkotmányellenes alkotmányosság (1989-1996) 3

2.2. Médiahidegháború 4

2.3. Forradalom” után, megújulás előtt 8

3. Médiaszabályozás a nemzetközi trendek tükrében 13

4. Médiaszabályozás új alapokon? 18

4.1. Ötpárti egyeztetés – három tervezet 18

4.2. A harmadik tervezetről általában 20

4.3. Közszolgálati koncepció 25

4.4. Új médiahatóság? 30

5. Összegzés 34

6. Felhasznált Irodalom 36

1

1. Bevezetés

A magyar demokrácia történetében közel hat évet kellett várni arra, hogy a politikai

helyzet lehetővé tegye az első, és azóta sokak által átkozott rádiózásról és televíziózásról

szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban Rttv.), közismertebb nevén a Médiatörvény

parlament általi elfogadását. Az elektronikus médiumok szabályozásának égető szükségessége

– utólag nyugodtan mondhatjuk, hogy inkább azok politikai ellenőrzésének szükségessége -

nem tette lehetővé, hogy az akkori parlamenti pártok tovább hadakozzanak egymással,

mégsem mondhatni, hogy salamoni döntés született, mert ha mást nem, de azt elérték a

jogszabállyal, hogy a politika törvényes keretek közt gyakorolhatta a média felügyeletét. Nem

szakmai, hanem politikai döntés született tehát. Mindenesetre legalább azzal vigasztalódhattak

az érintettek, hogy a viszonyok így vagy úgy, de szabályozottá váltak. Az 1996. évi I.

törvénynek, ahogy a fentiekből kiderült, a közszolgálati média politikai függetlenségéről nem

sikerült gondoskodnia. Átláthatatlan és bonyolult szabályozást teremtett a gazdasági

szereplők, elsősorban a kereskedelmi médiumok számára, ráadásul már akkor elavultnak

számított, amikor elfogadták. Így hiába várta volna a jogszabálytól bárki is, hogy megfelelő

ösztönzést nyújtson a jogalkotó felől a technikai vívmányok bevezetésére.

Felmerülhet ilyenkor a kérdés, hogy akkor, ha a politika ilyen befolyással bírhat a

jogalkotás terén egyes médiumokra, miért van szükség arra, hogy a helyzetüket egy külön

jogszabály rendezze. Miért nem lehet elégséges erre a célra mondjuk a sajtótörvényünk, vagy

az egyéb gazdasággal, kereskedelemmel foglalkozó jogszabályunk. A válasz éppen a média

szinte percenként változó és állandóan fejlődő mivoltában rejlik. Ugyanis a rádió és a

televízió tömeges elterjedésének köszönhető, hogy a társadalom ideális esetben kontrollt

gyakorolhat az állam politikája felett, arra is ösztönözve ezzel az államot, hogy nemzetközileg

is legitimálja magát. E folyamatok hatására a kifejezés szabadsága már nemcsak az egyén,

hanem a közvetítő alapvető jogát is jelenti. A közvetítő intézmény függetlenségét és

pártatlanságát pedig megfelelő jogi és intézményi garanciákat állítva védeni kell magától az

államtól.1 Azt hiszem ennek az állításnak a jelentőségére több, mint megfelelő példa lehet a

XX. század két totalitáriánus diktatúrájának gyakorlata, amellyel a médiumokat kezelte.

Visszakanyarodva a fenti gondolatmenethez elég, ha a mai magyar állapotokat megnézzük. A

hagyományos írott sajtó – és egyben az írott sajtó mintájára létrehozott elektronikus újságok

1 Cseh Gabriella: A médiaszabályozás története, rendszere (írott és elektronikus média, internet). (2005.) http://www.jogiforum.hu/letoltes/!/files/mediajog/cseh_gabriella-tortenet_rendszer%5Bjogi_forum%5D.pdf!1241364592!/mediajog

2

az interneten – helyett ma már egyre inkább a magánszemélyek vagy éppen szerkesztőségek

által létrehozott ún. blog oldalak a vezető véleményformáló „médiumok”, többnyire azért

mert a polgárok a hagyományos médiumoktól nem várnak már független tájékoztatást, inkább

keresik máshol az „igazságot”.2

A politika is hamar belátta, hogy a médiatörvény nem megfelelő, így kis túlzással

mondhatjuk, hogy amióta hatályban van, azóta próbálnak egy új jogszabályt kidolgozni

inkább kevesebb, mint több sikerrel. 2007-ben felgyorsultak a dolgok, köszönhetően annak,

hogy az Európai Unió módosította a Határok Nélküli Televíziózásról szóló irányelvet fogadott

el, amelyet minden tagállamnak 2012-ig kötelezően implementálnia kell saját jogrendszerébe.

Ezenkívül a magyar országgyűlés Európában az elsők közt volt, amely elfogadta a digitális

átállásról szóló törvényt, vagyis az új médiatörvény már nem csak, mint általában kívánatos

dolog jelentkezett, hanem mint szükséges jogszabály.

Ma ott tartunk, hogy az új médiatörvény-tervezetnek a harmadik átdolgozott változatát

bocsátották társadalmi vitára igen rövid határidőt szabva a tényleges szakmai érvelésre, és a

munkaanyag sem azoknak nem felel meg akikről szól, sem azoknak, akik el akarják fogadni.

A legtöbb vitát kavaró fejezet pedig az ORTT utódjáról egy jövőbeni médiahatóság

feladatairól, hatásköréről, illetékességéről szól.

A dolgozat a törvény-tervezetet és azon belül a médiafelügyelettel foglakozó fejezet

problémáit akarja körüljárni, megvizsgálva, hogy milyen hatással járna a médiahatóság e

munkaanyag szerinti átalakítása és működése, valamint milyen alternatívákat kínálnak a

témában megnyilvánuló szakértők és egyes országok gyakorlata. A dolgozat első és második

fejezetében az 1996 óta működő médiatörvény és előzményeinek történetét foglalom össze,

majd az európai országokban működő hasonló intézményeket veszem górcső alá, illetve

kitekintek az angolszász országok gyakorlatára. Mindez azért fontos, mert a szabályozás

története és a nemzetközi, főképp az Európai Unió jogi szabályozásának ismerete nélkül

lehetetlen megérteni a tervezet szövegének tartalmát, annak pozitív és negatív vonásait. A

harmadik fejezetben mutatom be a médiahatóság jövőbeni munkáját és a sajtóra, szélesebb

értelemben a társadalomra és gazdaság életre való hatását. Ebben a fejezetben foglalkozom

azzal a problémával is, hogy milyen szinten sikerült implementálni az uniós irányelv

médiaszabályozással kapcsolatos rendelkezéseit.3 Végül pedig röviden összegezni kívánom,

hogy a mai állapotában vajon megfelel-e a törvénytervezet azoknak a kívánalmaknak,

2 Ez megmutatja azt is például, hogy milyen gyenge lábakon áll ma Magyarországon, a politikai helyzetnek köszönhetően a tényfeltáró újságírás.3 Az új médiatörvény harmadik és egyben a dolgozat írásáig legfrissebb nyilvános tervezetének - melyet 2009. február 10.-én raktak fel a világhálóra – idevonatkozó rendelkezéseit veszem alapul a dolgozatban.

3

melyeket 1996 óta a szakma és a politika és az Európai Unió audiovizuális tartalmakkal

foglalkozó irányelve állított elé.

2. Médiaháború és a médiaszabályozás 20 éve

2.1. Alkotmányellenes alkotmányosság (1989-1996)

Az elektronikus sajtó társadalmi jelentőségét jelzi, hogy azon országok is jónak látták a

műsorszolgáltatás szabályozását jogi keretek közé szorítani, amelyeknél az írott sajtó

szabadsága szinte korlátlan. Kukorelli István Alkotmánytan című könyvében jut arra a

következtetésre, hogy a sajtószabadság érvényesülése a rádiók és televíziók esetében olyan

problémákat vet fel, amelyek elengedhetetlenné teszik az állami szabályozást, különösen a

kiosztható frekvenciák szűkössége és az esetlegesen kialakuló monopóliumok

megakadályozása végett.4 A kérdés természetesen felmerül az emberben, hogy a

digitalizációval mennyiben veszti érvényét a fenti állítás. Erre a dolgozat későbbi részében

térek ki részletesebben.

Magyarországon a rendszerváltástól 1996-ig lényegében a műsorszolgáltatás szabályozása

jogi értelemben nem létezett, mivel a regnáló kormány egy belső határozatában

frekvenciamoratóriumot állapított meg, mely többek szerint lényegében illegitim módon

állapított meg frekvenciastopot. Ráadásul az Alkotmány 61.§-a, az ún. „engedélyezési

klauzula” megállapította, hogy a közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletéről,

valamint vezetőinek kinevezéséről, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió

engedélyezéséről, illetőleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló törvény

elfogadásához az országgyűlésben jelenlévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

A frekvenciastop és a parlamenti képviselők kompromisszumképtelensége miatt hatályban

maradt a Magyar Rádiókról és Televíziókról szóló 1074/1974 (IX. 18.) Minisztertanácsi

határozat, amely kimondta, hogy a fenti intézmények állami felügyelet alá tartoznak. Az

Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést alkotmányellenesnek nyilvánította, de a médiatörvény

elfogadásáig megsemmisítését elhalasztotta, azzal az indokkal, hogy az alkotmányellenes

állami felügyelet is jobb, mint annak teljes hiánya, mivel felügyelet nélkül a politikai és

pártharcok színterévé válhat a média.

4 Alkotmánytan, szerk.: Kukorelli István. 2007. 140. old.

4

Az Alkotmánybíróság a 37/1992 (VI.10.) határozatban ugyanakkor igyekezett mindent

megtenni azért, hogy ebben a kvázi ex lex állapotban se sérüljön a véleménynyilvánítás

szabadságnak alkotmányos alapjoga. A határozat indoklásában az Alkotmánybíróság a

kommunikációs anyajogból levezetve kifejtette, hogy a véleménynyilvánítási és tájékozódási

szabadság a sajtószabadságra vonatkozó sajátosságokon túl további garanciák követelhetőek

meg az államtól, ami a rádiót és televíziót illeti. Nem elég a szubjektív alapjogok védelme, az

államot intézményvédelmi kötelezettség is terheli ebben az esetben. Ennek oka, hogy az

alapjog gyakorlását összhangba kell hozni a technikai feltételekkel és a felhasználható

frekvenciák szűkösségével. Ezenkívül olyan tartalmi, eljárási és szervezeti feltételeket kell

meghatározni, melyek garantálják, hogy az elektronikus tájékoztatásban monopolhelyzetet

„élvező” állami rádióban és televízióban is érvényesülnek a kiegyensúlyozott és tényszerű

tájékoztatás elvei.

Az Alkotmánybíróság határozatában a fentieken túl nemcsak a mielőbbi törvényalkotás

szükségességére hívta fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a pártok - még kevésbé a

parlamenti pártok - konszenzusa nem alkalmas arra, hogy alkotmányos garanciát jelentsen a

véleményszabadság teljességére. Éppen ellenkezőleg, az államtól való szabadság azt kívánja

meg, hogy se a parlament, se a kormány ne juthasson a műsor tartalmát befolyásolni képes

szervezetben meghatározó befolyáshoz, ahogy a politikai pártok, azonos feladatra vagy

ugyanazon érdek képviseletére létrejött csoportok befolyása sem lehet meghatározó.5

Visszatekintve a médiatörvény 13 évére épp azt látjuk megvalósulni, amitől az

alkotmánybírói testület óva intett.

2.2. Médiahidegháború (1996 – 2001)

1996. február 15-én lépett hatályba a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I.

törvény (továbbiakban Rttv.), új fejezetet nyitva a hazai média szabályozásának történetében.

Cseh Gabriella és Sükösd Miklós 2001-ben a jogszabály értékeléséről készült tanulmányában

említi meg, hogy míg a nyugat európai és egyes közép- és kelet európai országokban a

médiapiac strukturális átalakulása fokozatosan lépésről lépésre ment végbe, addig

Magyarországon a törvény egy csapásra teremtett új helyzetet, mind a jogi szabályozás, mind

a média-gazdaság területén.6 A mai napig hatályban lévő törvény több szempontból is kétarcú.

5 37/1992. (VI. 10.) AB hat. [a Magyar Televízió és a Magyar Rádió kormány általi felügyeletének alkotmányellenessége]6 Cseh Gabriella-Sükösd Miklós: A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé. (2001.) http://mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/06_a_torveny_ereje/01.html

5

Egyrészről valóban forradalmi változást hozott, ahogy a Cseh-Sükösd páros fogalmaz a

törvény mérföldkövet jelentett a magyar média, médiaszabadság, médiajog történetében.7 A

jogszabálynak köszönhetően kialakult az ún. duális - vagyis a kereskedelmi médiák és a

közszolgálati média kettősén alapuló – médiarendszer. Sarkady Ildikó szerint a törvény a

duális médiarendszer létrehozásán kívül különválasztotta az elektronikus és az írott sajtó

törvényi szabályozását, valamint kialakította az elektronikus média fogalomrendszerét és jogi

intézményeit.8A médiatörvény vételkörzet szempontja szerint három műsorszolgáltató típust

különböztet meg, műsorszerkezeti követelmények alapján pedig négy intézményt. Ennek a két

szempontnak a különböző csoportosításai alapján a közszolgálati médiumok mellett 12

műsorszolgáltatói típus körvonalazódik. Ha azt vesszük, hogy mindez rádiók és televíziók

területére egyaránt lebontható akkor mindjárt megkétszereződik ez a szám, ráadásul a

különböző típusú műsorszolgáltatók – a kereskedelmi és közműsorszolgáltató – egymással

hálózatot is alkothatnak. Eddig csak a földi sugárzású műsorszolgáltatók variációs

lehetőségeit soroltuk fel, ami a törvény által meghatározott típusokat illeti. Ezenkívül a

jogszabály ismeri még a kábeles és műholdas terjesztésű médiumokat is.9

Másrészről a törvényhozásnak sikerült összehoznia egy olyan jogszabályt, mely sokszor

szövevényesen, túlbonyolítva szabályozott le egyes kérdéseket – pl. a pártok kizárólagos

delegálási joga a közszolgálati médiumok felügyeleti szerveinek elnökségi testületeibe és az

ORTT-be –ugyanakkor az alapelvek megfogalmazásának terén problémákba ütközött. Több

helyen tetten érhető az alapelvek törvénybe való beágyazottságának, koncepciójának a hiánya,

amelytől ezek az alapelvek zártan csak önmagukban állnak.10

Az Rttv. által létrehozott testületeknek, elsősorban az ORTT-nek a törvény nem

biztosított olyan jogköröket, melyekkel el tudta volna látni azt a fajta feladatkört, amellyel

megoldhatta volna az alapelvek tartalmának részletes kibontását, jogalkalmazásba való

hatékony beillesztését. Ezért történhetett meg az, hogy egyes médiaszolgáltatók az ORTT

asszisztálásával önkényes jogértelmezésbe kezdtek például a közszolgálati műsor fogalmát

illetően.11 Mentségükre legyen mondva a közszolgálati műsor gumifogalmával az ORTT a

mai napig nem tud mit kezdeni.

76 Cseh-Sükösd: (2001.) http://mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/06_a_torveny_ereje/02.html8 Sarkady Ildikó.: Médiajogi írások. 2005. 181. old.9 Cseh-Sükösd: (2001.) http://mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/06_a_torveny_ereje/04.html10 Bogdán Tibor: Az 1996. évi I. törvény elvi és jogtechnikai elemzése (2003.) www.akti.hu/tanulmany/dok/bogdan.doc. 32. old11 Az egyik televíziós csatorna egyenesen az egyik kalandfilm-sorozatát próbálta meg a közszolgálati műsor kategórájába beiktatni.

6

Maga a törvény kódex jellegű, viszonylag hosszú és szövevényes, 161 paragrafusból áll és

anyagi, eljárási szabályokat egyaránt tartalmaz. A jogalkotó tehát a mindenre kiterjedő

szabályozás mellett döntött a keretjellegű törvény helyett. Ennek köszönhető a fentebb már

említett túlszabályozottság-alulszabályozottság probléma. A törvény emellett több

jogtechnikai kívánnivalót is hagy maga után. Ilyen például, hogy a részvénytársaság

gazdasági működését nem a felügyelőbizottság, hanem a kuratórium ellenőrzi[66.§ (2)

bekezdés. c) pont], erre mind Bogdán, mind Sarkady - már 1997-ben - felhívta a figyelmet,

változás azonban a mai napig nem történt.12 Ahogy Bogdán fogalmaz: „A törvényben

megállapított szervezeti rend alapvető hibája, hogy a jogalkotó a politikai meghatározottságú

megközelítésből adódóan kevéssé volt figyelemmel arra, hogy a közszolgálati

műsorszolgáltatók elsősorban gazdasági társaságok, amelyek működését az üzemszerű

működés racionalitásai kellene hogy mindenekelőtt meghatározzák.“13

A törvény nyilvánvaló hiányosságaira jó példa a csonka kuratóriumok esete, mely abból a

joghézagból indult ki, hogy a törvény nem tartalmaz világos rendelkezéseket arra az esetre

vonakozóan, hogy a Magyar Rádió és Magyar Televízió részvénytársasága felett tulajdonosi

jogokat gyakorló közalapítványok kuratóriumaiba – melybe az elnökséget az Országgyűlés

választja oly módon, hogy a választható tagok fele ellenzéki, a méásik fele kormánypárti

legyen – a megszűnt képviselőcsoportok által a kuratóriumba jelölt tagokat ellenzéki avagy

kormánypárti oldalon kell-e figyelembe venni. Nem véletlen, hogy a Magyar Televízió

Közalapítvány Kuratóriuma Elnökségének tisztségviselőjének és tagjainak megválasztásról

rendelkező országgyűlési határozatot az Alkotmánybíróságánál támadták meg. A joghézag

által okozott gondot tovább fokozta az, hogy az Rttv. kifejezetten megengedte azt, hogy a

kuratórium elnöksége csak az egyik oldal jelöltjeiből is megalakuljon. Az Alkotmánybíróság

a joghézag feloldásában megint nem talált jobb érveket annál, mint amit alkalmazott az

alkotmánysértő minisztertanácsi rendelet hatályban tartására.14 Tehát megint arra hivatkozott,

hogy csak a parlamenti pártok megegyezése nem elégséges ahhoz, hogy a

véleménynyilvánítás szabadsága teljes körű és valósághű legyen, illetve a csonka kuratóriumi

elnökség is kisebb veszélyt jelent a véleményszabadság alkotmányos jogára nézve, mintha

egyáltalán nem alakulna meg.

Láthatjuk tehát, hogy igazából az Alkotmánybíróság sem tudott mit kezdeni a törvény

hiányosságaival. Egyrészről a parlamentből kiesett pártok részvételét a kuratórium

12 Sarkady I.: (2005) 175. old.13 Bogdán T. (2003.) 108. old.14 22/1999. (VI. 30.) AB hat. [a közszolgálati médiumok közalapítványainak kuratóriumaira vonatkozó szabályozás alkotmányosságának vizsgálata]

7

elnökségében a véleményszabadság alkotmányos jogának érvényesülésével indokolta,

ugyanakkor ez volt az indok arra is, hogy miért jogszerű a csonka kuratóriumok működése.

Két egymásnak ellentmondó helyzetre adott ugyanazon választ.

Az Rttv. egységes, a hazai műsorszolgáltatók mindegyikére kiterjedő hatáskörrel és

illetékességgel felruházott független szabályozó hatóságként, az elektronikus média

csúcsszerveként hozta létre az Országos Rádió és Televízió Testületet (továbbiakban ORTT),

amely nemcsak mint közigazgatási szerv funkcionál, hanem a műsorszolgáltatási koncessziós

szerződések megkötésével, mint polgári jogi alany is, jelentősen befolyásolva ezzel a

műsorszolgáltatók mozgásterét. Az Rttv. különös gondossággal szabályozta az ORTT

működésének mikéntjét a szervezeti és hatásköri szabályokra nézve egyaránt. Bogdán Tibor a

hatóság működésének mikéntjével foglalkozó fejezetet összességében a törvény legjobban

kidolgozott, kodifikációs szempontból a legtisztább és a legkevesebb értelmezési nehézséget

okozó részeként értékeli.15 Az ORTT két intézményi részre tagolódik. Egyrészről adott egy

testületi szerv, mely magába foglalja a hatóság Országgyűlés által választott tagjait, illetve

egy Iroda, mely a Testület tulajdonképpeni hivatali szerve. Érdekes módon azonban a

semmilyen hatósági igazolvánnyal nem rendelkezik, jórészt döntéselőkészítő és a többi

társhatósággal – NHH, vagy GVH – való kapcsolattartást elősegítő szervként funkcionál, ami

jelentősen megnehezíti magának a Testületnek a működését és végső soron a hatékonyságát

is, hiszen a kisebb jelentőségű ügyekben is egyaránt nekik kell döntéseket hozniuk. Ami a

hatóság feladatait és hatáskörét illeti, a jogalkotó igyekezett a mindenkori kormánytól

függetleníteni az ORTT-t és, ahogy Bogdán Tibor fogalmaz egyfajta független, mégis

minisztériumhoz hasonló végrehajtó szervet kialakítani, mely nem a hagyományos

közigazgatási struktúrában létezik. Abban Bogdán és Polyák is egyetért ugyanakkor, hogy

ahhoz a szabályozó szerephez, amit a jogalkotó az ORTT-re szabott illett volna szabályalkotó

hatáskörrel is felruházni.16 Az ehhez kapcsolódó problémák éppen a gyakorlatban

mutatkoztak meg, például a Magyar Rádió arculatváltásakor, ahol éppen arra lett volna

szükség, hogy az ORTT világosan megszabja, mit értünk közszolgálatiságon.

A másik gond az ORTT-vel kapcsolatban, amit az évek során többen megjegyeztek, hogy

a Testület a műsorszolgáltatási szerződések megkötésekor, mint polgári jogi jogviszony

alanya jár el. A jogalkotó szándéka szerint ez a műsorszolgáltatók érdekeit védte volna,

ugyanakkor kiderült, hogy éppen azon műsorszolgáltatók érdekeit nem védeni, sőt ez a fajta

eljárás, talán a legkevésbé nekik kedvez, amelyek csekélyebb gazdasági súllyal rendelkeznek.

15 Bogdán T.:(2003.) 84. old16 Polyák G.: (2005.) 14. old.

8

Ezenkívül a műsorszolgáltatók törvényességi felügyeletét az a hatóság látja el, amely

egyébként, mint egyenlő jogokkal rendelkező, vele mellérendelt jogviszonyban álló személy

kötött műsorszolgáltatási szerződést. Ráadásul a műsorszolgáltatási szerződések

megújításánál a törvény 107.§-a olyan feltételt állított, mely betartásának lehetetlen voltát,

maga a az ORTT elnöke vallotta be. Sokszor a politika árnyékát sem tudta magáról

elhessegetni a Testület, éppen annak köszönhetően, hogy a törvény nem fogalmaz az

alapértékek és elvek terén világosan.17

2.3. „Forradalom” után, megújulás előtt

A Médiatörvény, amint az előzőekből is kiderült sok tekintetben forradalmi újításokat

hozott, de mint legtöbb forradalom lecsöngése után jelentős káosz keletkezett. Az Rttv.

esetében mindennél fajsúlyosabb az, hogy a jogszabály már hatályba lépésekor idejétmúlt

volt. Technikai értelemben legalábbis mindenképp. Nem számolt sem a digitalizációval, sem

az internettel, sem a jövőbeni jogharmonizációs kötelezettségeinkkel. Éppen ezért a XXI.

század küszöbén már nemcsak a szakma, hanem a politikai számára is nyilvánvalóvá vált az

Rttv. felülvizsgálata minden szempontból. A következőkben két jogszabály koncepciót

próbálok röviden bemutatni, azzal a céllal, hogy képet alkothassunk arról, milyen irányokba

indult el a szakma egy új elektronikus médiumokról szóló törvényt illetően.

2003 elején a Miniszterelnöki Hivatal Gálik Mihályt, Horvát Jánost és Szente Pétert kérte

fel egy átfogó médiatörvény munkaanyagának a kidolgozására. Ez előtt is léteztek már

elképzelések, de ez volt az első koherens program, melyet a szerzők a nagy nyilvánosság elé

tártak. A tanulmány hat fejezetből állt, és mindazokkal a témákkal foglalkozott, amit az

előzőekben már említettünk, így a közszolgálati média függetlenségének biztosításával, a

reklámszabályozással, a kereskedelmi, nonprofit és közműsor-szolgáltatók helyzetének

rendezésével, a jogharmonizáció egyre sürgetőbb problémájával és a cyberspace által

megnyíló új lehetőségekkel.18 Mindenekelőtt a közszolgálati médiával és a médiafelügyelettel

kapcsolatos elképzeléseket emelném ki, mivel a dolgozat témáját tekintve ezek a releváns

kérdések, ráadásul üdítően távol esnek attól a fajta politikai megközelítéstől, amely annyira

jellemző az éppen aktuális médiatörvény-tervezetre.

17 Az utóbbi időben a műsorszolgáltatási szerződések pályázat nélküli egyszeri megújítása kapcsán igen komoly aggály merült fel az Rttv. 107.§-át érintően, ugyanis több műsorszolgáltatónál különböző módon értékelte az ORTT Testülete az adott jogszabályi rendelkezést. További információk az adott ügyekről itt találhatóak: http://www.stop.hu/articles/article.php?id=383175; http://www.jogiforum.hu/hirek/17973; 18 Gálik, M. - Horvát, J. - Szente P. (2003): Egy új médiatörvény alapjai. In: Enyedi Nagy, M. - Polyák, G. - Sarkady, I., szerk.: Médiakönyv 2003. ENAMIKÉ, Budapest 943-991. o.

9

A közszolgálati szféra nélkülözhetetlen és a demokrácia működéséhez a szerzők szerint

elengedhetetlen, hogy széles kitekintésű, sokoldalú, tárgyilagos hír- és tájékoztató műsorokkal

szolgáljon, valamint rendszeresen ütköztesse az eltérő nézeteket. Csak közszolgálati alapon

valósítható meg az a gazdag kulturális kínálat is, mely egy kis nyelvi közösség kulturális

túléléséhez szükséges. A közmédia legfontosabb problémái a szerzők szerint a finanszírozás

megoldása, úgy, hogy a politikától való függetlenség ne csak jogilag jöjjön létre, illetve a

működtetési struktúra gyökeres átalakítása. A közszolgálati költségvetés ügyét a tanulmány a

költségvetésből való adekvát finanszírozás ideájával oldaná meg, mely infláció-követő lenne.

Ezenkívül a közmédiákban megszüntetnék a hirdetést és a szponzoráció intézményét, amely

megnövelné a kereskedelmi médiumok reklámbevételeit, melynek az extraprofitját éppen a

közmédiák fenntartására lehetne fordítani. Másrészről a közmédiumok is megszabadulnának

attól, hogy állandó versenyhelyzetben legyenek a kereskedelmi mivoltukból fakadóan helyzeti

előnyből induló médiákkal. Így az Rttv. által kialakított műsorszolgáltatói profilok is

tisztulnának. A struktúra átalakításánál Sárközy Tamás koncepciójához nyúltak vissza, vagyis

az intézményeknek a közjogi intézeti státust és a részvénytársasági formát javasolták. Ezzel

egyrészről kiiktathatóak lennének a közalapítványok – és ezáltal a direkt vagy éppen indirekt

politikai befolyás – másrészről hatékonyabbá válna a vezetés és az intézmények gazdasági

ellenőrzése. 19

A médiaigazgatás terén a tanulmány a pusztán jogalkalmazói vagy paragrafusértelmező

funkció helyett proaktív szerepet szán az a médiafelügyeleti szervnek vagy szerveknek. A

végrehajtó illetve az ellenőrző szerep a Tartalomfelügyeleti Testületre hárulna, amelyhez

tartozna egy monitoring és egy újjászervezett panaszbizottság, ugyanakkor a proaktív szerepet

a Médiastratégiai Testület játszaná, amely amellett, hogy hosszú távú médiastratégiát dolgoz

ki és ellenőrzi annak teljesülését, valamint ellátja a közgyűlés feladatait és hatáskörét a

közszolgálati intézmények körében. Ahhoz pedig, hogy a két testületet politikai hatások direkt

módon ne érjék a tanulmány létrehozna egy harmadik Nemzeti Média Testületet, mely

egyrészről puffer a két operatív testület és a politika között, másrészt pedig megválasztja a két

testület tagjait.20

A nyilvános vitára bocsátott tanulmány értékelésénél a legtöbb recenzió kiemelte azt,

hogy az Rttv.-től eltérően a tanulmány valóban törekszik arra, hogy a politikai harcok a lehető

legmesszebb essenek a média világától. A nyilvános vitában, mely a Médiakutató honlapján

számos olyan érv elhangzott mely támogatta a koncepció egyes elemeit. Ez egyben kritikája is

19 U.o.: (2003) 945-948. old.20 U.o.: (2003) 955-960. old

10

volt a koncepciónak, ugyanis, ahogy Gellért Kis Gábor fogalmazott – aki ugyanebben az

időben ugyancsak a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából egy hasonló médiatörvény

javaslaton dolgozott: „A „Javaslat” azonban nem hoz létre koherens rendszert. Az egyes

fejezetek önmagukban végiggondolt, a hatályos médiatörvény hibáit, hiányosságait és

gyengeségeit kiküszöbölni igyekvő konstrukciókat írnak le, de együttesen nem konstituálnak

összefüggő rendszert.”21 A recenziók többsége abban is egyetértett, hogy a közszolgálat

finanszírozása sem a legjobban lett átgondolva. Többen felrótták a szerzőknek, hogy a

kereskedelmi médiát akarják megsarcoltatni, miközben a reklámtevékenység a közszolgálati

médiumokban is ugyanolyan jó hatásfokkal működhet, ha megfelelő szabályozási irányt

jelölnek ki. Cseh Gabriella volt az, aki a bírálók közül a legélesebben támadta a finanszírozási

rendszert, azonban az általa hozott tények is csak azt támasztották alá, hogy a közszolgálati

médiumok folyamatosan veszítettek a reklámpiaci részesedésükből és nem hoz egyetlen

megnyugtató érvet arra nézve, hogy a folyamat hogyan lehet visszafordítható.

Magyarország Európai Unióba való 2004. május 1-ei belépésével többek közt vállalta azt

is, hogy végrehajtja a földfelszíni műsorszórásban az analóg technológiákról a digitálisra való

átállást. Ahogy Gálik Mihály fogalmaz a „hozzáférés és a médiakoncentráció túlszabályozása

a digitális átállás hazai folyamatában” című tanulmányában a kényszerű folyamatot 2006 után

már nem lehetett tovább odázni, így a kormányzat kénytelen volt nekilátni a törvényi

feltételek kidolgozásához, hiszen nyilvánvaló volt, hogy a technológiai szerkezet radikális

megváltoztatása a médiatér átalakulására is erős behatást fog gyakorolni, különösen a

kínálatra és a piaci szereplők egészére.22 A MEH a digitális átállás stratégiájának (DÁS)

kidolgozása és annak alapos szakmai vitája után az Országgyűlés végül 2007. június 18-án

elfogadta a 2007. évi LXXIV. törvényt a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól

(továbbiakban Dtv.).

A Dtv. megvilágította a politika számára is, hogy minél hamarabb szükség van egy új

médiatörvényre, hiszen a technika túllépett az 1996-os jogszabályon. A MEH keretein belül

Sarkady Ildikó kormánybiztossá kinevezésével felállt a Miniszterelnöki Hivatal Audiovizuális

Média Kormánybiztossága és 2007 szeptember 5-én széleskörű szakmai konzultációra

bocsátotta a Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia szakmai vitaanyagot, melyből 2008

januárjára 1996 óta a legösszeszedettebb jogalkotási koncepció látott napvilágot.23

21 Gellért Kis Gábor: (2003.) http://mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/06_vita_egy_uj_mediatorveny/05.html22 Gálik Mihály: Hozzáférés és a médiakoncentráció túlszabályozása a digitális átállás hazai folyamatában. (2008). http://mediakutato.hu/cikk/2008_02_nyar/03_hozzaferes_mediakoncentracio_digitalis_atallas23 A következőkben a http://www.meh.hu/szolgaltatasok/dtv/nams20070426.html oldalon megtalálható tanulmány és stratégia alapján foglalom össze a koncepció lényegi elemeit.

11

A tervezet hat fejezetben határozta meg a követendő stratégiát kezdve a jövőkép és

célrendszer definiálásától a tartalomra vonatkozó szabályozáson és a versenyszabályozáson

át, a közszolgálatiság meghatározásán keresztül az intézményrendszer és a finanszírozás

szabályozásáig bezárólag. A tervezet nem csak új médiatörvényben gondolkodott.

Jogdogmatikai szempontokat figyelembe véve elkülönítette a média és a nem médiaspecifikus

szabályokat, illetve a lineáris és a lekérhető szolgáltatások szabályozását. A három különböző

műsorszolgáltató típusra – közszolgálati, kereskedelmi és közösségi - eltérő szabályok

megállapítását javasolta, ezen belül is eltérő szabályozást javasolt az egyes szereplők lineáris

és lekérhető szolgáltatásaira vonatkozóan. A már sokszor citált proaktív szabályozási modell

is helyett kapott, mivel a tervezet ahol lehet, ott az önszabályozást vette alapul. A

versenyszabályozás terén a véleménybefolyásoló erő definíciója szerint alakulnak a

médiaszolgáltatók kötelezettségei. A frekvenciához való hozzáférés hatósági szerződésen

alapul. A tervezet minősíti a meghatározó véleménybefolyásoló képességgel bíró

műsorszolgáltatót, de ez a státusz csak olyan kötelezettségekkel jár, melyek enyhítik a

véleménybefolyásoló képességet, de külön reklám vagy médiapiaci koncentrációval szembeni

korlátozásokat nem igényelnek. A kereskedelmi adók közszolgálati műsor szolgáltatására

nem kötelezettek.

A független és csak az Országgyűlés alá rendelt médiahatóság irányító szervezetének és

elnökének kinevezése az országgyűlési választási ciklusoktól elválasztott, a választási

ciklusnál hosszabb időtartamra, 5 évre történik. A testület tagjainak mandátuma a rotáció

elvének megfelelően eltérő időpontban jár le. Az irányító testület létszáma a parlamenti

frakciók létszámától eltérő páratlan szám; a szervezeti működés kollektív irányítási modellen

alapul; a tagokat és az elnököt jelölő bizottság jelöli az alkotmánybírák mintájára; a

kiválasztás meghívásos (jelölő listás) rendben történik, mind az elnök, mind a tagok esetében,

jogszabályban rögzített szakmai kritériumok alapján; a tagokat és az elnököt az Országgyűlés

nevezi ki minősített többséggel. A finanszírozás területén a koncepció szerint a legfontosabb,

hogy a források megfeleltethetőek legyenek a céloknak. A felügyelet a piacfelügyeletért és

egyéb adminisztratív hatósági szolgáltatásokért kapjon ellenszolgáltatást, melyet az

illetékessége alá tartozó műsorszolgáltatók fizetnének. A közszolgálat finanszírozása esetében

az elsődleges finanszírozási jogcím a közszolgálati műsorokhoz való ingyenes lakossági

hozzáférés. A stratégia nem állította volna vissza az üzemben tartási díjat, ugyanakkor

elszámolási alapként a háztartásonként számolt közszolgálati díj maradt volna. Vagyis a két

tárgyalt koncepció ugyancsak egyezik abban, hogy a közszolgálat költségvetését

maghatározott központi költségvetési forrásokból fedezték volna, mely könnyen ellenőrizhető

12

és átlátható finanszírozást tesz lehetővé. Ugyancsak hasonlóság a két javaslat közt, hogy az

Európai Uniós kötelezettségeinknek megfelelően és a kereskedelmi/közösségi és a

közszolgálati műsorszolgáltatás határozott elválasztásának érdekében fokozatosan

mentesítette volna a közszolgálati lineáris médiát a reklámoktól, a kereskedelmi médiát pedig

a kötelező közszolgálati feladatoktól. A kereskedelmi műsorszolgáltatók az utóbbi miatt

„közszolgálati járulékot” fizettek volna, amely újabb bevételi forrásként szerepelt volna a

közszolgálati médiumok költségvetésében.

A koncepció mögé teljes mellszélességgel a szakma sem tudott felsorakozni, a politika

pedig még kevésbé. Több kritika érte a tervezet médiafelügyeleti részét, leginkább a

médiakoncentráció szabályozási módját. A kereskedelmi médiumok képviselői aggályukat

fejezték ki az MVK és a JVK státusz létjogosultságát illetően, valamint a fizetendő

közszolgálati hozzájárulással kapcsolatban. Polyák Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a

hírközlési hatóság és az ORTT összevonásával egy konvergens hatóság létrehozása

kifejezetten jó ötlet, hiszen egyáltalán nem indokolt fenntartani egy a hírközlési szabályozó

hatóságtól elkülönült médiahatóságot. Az integrált hatóság előnye lehet többek közt Polyák

szerint a média, a távközlés és az informatika határterületein felmerülő problémák hatékony

kezelésének elvi képessége, illetve az e problémákkal kapcsolatban szükségszerűen felmerülő

hatásköri ütközések elkerülése. A komplex problémák kezelésére képes szakmai háttér és

tudásbázis kialakulásának lehetősége, illetve az ehhez szükséges (piaci) információk

rendelkezésre állása. A médiaszabályozó hatóságra nehezedő politikai nyomás csökkenése,

valamint a költséghatékony működés. 24

Abban azonban mindenki egyetértett újra, hogy el kell mozdulni a Rttv. alapjairól és új

törvényt kell alkotni, éppen ezért a NAMS így vagy úgy, de mindenkinek elfogadható alapot

jelentett a megújulás elkezdéséhez. A politika itt is közbeszólt, a parlamenti pártok képtelenek

egy közös álláspontot kialakítani, de ami még nagyobb baj, hogy a koalíciós pártok sem

tudtak közösen fellépni, így 2009 márciusában távozott a kormánybiztosi pozíciójából

Sarkady, vele együtt pedig a NAMS és egy szakmai alapon nyugvó jogalkotási koncepció is.

A születendő médiatörvény jövőjét újra a parlamenti pártok vették kezükbe.

3. Médiaszabályozás a nemzetközi trendek tükrében

24 Polyák Gábor: Konvergens piac, konvergens hatóság?. (2008.) http://www.mediakutato.hu/cikk/2008_02_nyar/05_konvergens_piac_hatosag/01.html

13

Amikor a magyarországi médiaszabályozás helyét keressük a nemzetközi szabályozás

eltérő változatai közt, tisztában kell azzal is lennünk, hogy a hazai audiovizuális

médiaszolgáltatásokhoz való viszonyulást alapvetően meghatározza az, hogy 2004-től az

Európai Unió tagjai vagyunk. Ez igaz még akkor is, ha a médiaszabályozás elsősorban is

tagállami hatáskör, illetve Magyarország, ahogy az előző fejezetben kiderült, még mindig egy

1996-os törvényt próbál a mai viszonyokra alkalmazni kevés sikerrel, viszont annál több

feszültséggel.

3.1. Kereskedelmi vagy közszolgálati?

Ha a nemzetközi gyakorlatban akarjuk elhelyezni a magyar médiarendszert, akkor azt

több perspektívából is vizsgálhatjuk. Ebben Cseh Gabriella és Sükösd Miklós „A törvény

ereje. A médiatörvény értékelése felé” című tanulmányára támaszkodom.25 A tanulmány

három különböző szempontot figyelembe véve helyezi el a nemzetközi gyakorlatban a

magyar médiaszabályozást. Egyrészről a kereskedelmi és közmédia aránya szempontjából, a

médiajogi megoldásokat tekintve, illetve a szabályozás részletességét és a politikai hatásokat

nézve.

A kereskedelmi és közszolgálati média arányait, illetve a tartalomszabályozást tekintve

megkülönböztethetünk egy európai és egy amerikai modellt. Az Egyesült Államok

tartalomszabályozási modelljében a műsorszolgáltatók alapvetően kereskedelmi és nem

nyereségérdekelt szolgáltatókra oszthatók.26 A rádiós- és televíziós-műsorszolgáltatásra

használt frekvenciákat az Egyesült Államok egész területén az FCC (Federal Communications

Commition) osztja el, természetes és jogi személyek részére. A törvény a műsorszóró

frekvenciák megszerzésének lehetőségéből a közhatalmat gyakorló szervezeteket zárja ki. A

kettő közti lényeges különbség, hogy a nem nyereségérdekelt szolgáltatók ( public

broadcasting stations) nem sugározhatnak reklámot, bár a szponzoráció náluk is megengedett,

valamint nem nyereségérdekelt és nem kereskedelmi jellegű műsorok sugárzására kötelesek.

A finanszírozásuk magánadományokból és az állam által létrehozott intézmények

támogatásaiból adódik össze. A kereskedelmi csatornák ilyen jellegű támogatásban nem

részesülhetnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a közszolgálati média fogalma az Egyesült

Államokban ismeretlen, az állam, vagy az államok nem rendelkeznek saját adóval, vagy

adókkal. Ugyanakkor minden műsorszolgáltató köteles pontosan meghatározott időtartamban

25 Cseh -Sükösd: A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé. 26 Polyák Gábor: Médiaszabályozás az Egyesült Államokban (2005.) http://www.akti.hu/tanulmany/dok/polyak_02.doc 4. old.

14

társadalmi kérdésekkel (community issues) foglalkozni. A kiegyensúlyozottságot a fairness

doktrína biztosítja, mely szerint a közérdeklődésre számot tartó vitás kérdéseket úgy kell

bemutatni, hogy abban a vitás felek egyaránt megszólaláshoz jussanak. Egyes esetekben a

doktrínára alapozott szabályozás azt is lehetővé teszi, hogy a engedélyt az adott

műsorszolgáltatótól megvonják.27 Az európai országok alapvetően a közszolgálati média –

kelet és közép Európában az állam - monopóliumára építettek, egészen az 1970-es 1980-as

évekig. Akkora a kereskedelmi műsorszolgáltatók lényegesen megszaporodtak, és

nyilvánvaló piaci előnyüket kihasználva a ’80-as évekre már az európai médiarendszerben is

meghatározónak számítottak. Ugyanakkor a közmédia jelentősége mind a mai napig

meghatározó a Magyarországihoz hasonló plurális médiarendszerekben. Nyakas Levente

szerint a közszolgálati paradigma érvényesülése a jóléti állam koncepciójához kötődő

műsorszolgáltatási modellnek köszönhető, melynek alapja a demokratikus politikai rendszer

és a II. világháború utáni sokkos állapot. A náci rezsim médiahasználata és

propagandagépezete, valamint a források szűkössége arra késztette a nyugati államokat, hogy

egy erős, állami szabályozó modellt alkossanak. Ahogy Nyakas fogalmaz: „Így

társadalompolitikai megfontoláson alapuló médiapolitika és szabályozás alakult ki és nyert

polgárjogot Európában, amely a műsorszolgáltatás pozitív társadalmi céljait hangoztatta. Ez

az állami keretek között folyó rádiózás és televíziózás jelentette egyrészt a társadalmi

reprezentáció/ellenőrzés megjelenését a műsorszolgáltatásban (korporációs elv), másrészt az

univerzalitás elvét úgy az elérendő közönség, mint a szolgáltatott tartalom vonatkozásában, a

Reith-féle tájékoztatás, oktatás, szórakoztatás hármasságát, valamint a műsorszolgáltatás

alapvetően nonprofit célját. Ez a modell a szabad és felelős sajtó doktrínáján alapult.” 28Az

állam vagy inkább a közszolgálati média monopóliuma az 1960-as évektől kezdett feloldódni,

és ahogy azt már többször írtam, a ’80-as évekre tetőzött a folyamat. Az alternatív tartalmak

megjelenése, a programkínálat szélesedése és frekvenciák liberalizálása lehetővé tette a

kereskedelmi jellegű műsorok és a piaci alapú rádió és televíziós vállalatok gyors előretörését.

Ezek a vállalatok az állammal kötött koncessziós szerződések alapján fizettek a

frekvenciahasználatért, amit elsősorban a műsoridő értékesítéséből gazdálkodtak ki. Így a

reklám is megjelent az elektronikus médiákban, aminek szabályozása önmagában is megérne

egy nagyobb lélegzetvételű dolgozatot. A földfelszíni sugárzás mellett kialakult a

kábelhálózaton és műholdas úton terjesztett műsorszolgáltatás, amely egyrészről enyhítette a 27U.o.: (2005.) 5. old.28 Nyakas Levente: A közszolgálati műsorszolgáltatás a közösségi jog kontextusában, avagy az audiovizuális szolgáltatások természetéről folytatott európai vita (2008.) http://www.jogiforum.hu/letoltes/!/files/mediajog/dr_nyakas_levente-kozszolgalat_tanulmany%5Bjogi_forum%5D.pdf!1241358785!/mediajog 2old.

15

frekvenciaszűkösséget, másrészről csökkentette a közszolgálati médiumok jelentőségét,

illetőleg az állami befolyást a műsorszórásra. Természetesen a szabályozás ezekre a terjesztési

hálózatokra is kiterjedt, de korántsem olyan mértékben, mint előtte. A nyugati államok lassan

belátták, hogy a dereguláció, a piaci liberalizáció és nem utolsósorban a piaci szereplők által

is gyakran hangoztatott önszabályozás elkerülhetetlen velejárója a technológiai

változásoknak. Mára az internet jelentősége is egyre nagyobb, a jövő médiaszabályozásában

megkerülhetetlen tényezőként jelenik meg.

A médiajogi megoldások a fentebb tárgyalt médiarendszerekhez hasonlóan is két nagyobb

csoportra oszlanak. Egyrészről az angolszász, másrészről a kontinentális jogi megoldásokra.

Az angolszász jogrendszerek jellemzői, hogy a törvények hagyományosan keretjellegű

szabályok, melyeket a gyakorlat tölti meg tartalommal. A bírói ítéletek a precedensjog miatt

jogforrási tulajdonsággal bírnak. Ezzel szemben a kontinentális jogrendszerek jellemzője, -

ahogy Magyarországon - hogy kódex jellegű törvényeket alkotnak. Mivel a bíróságok és más

hatóságok esetjoga nem tartozik a jogforrások közé, így a kontinentális jogrendszerek

igyekeznek – főleg egy ilyen horderejű kérdésben- olyan törvényt alkotni, mely széles körben

és részletesen szabályozza az adott jogviszonyt. Ez főképp annak köszönhető, hogy a német

szabályozási modellt követő országok a jogbiztonság követelményét a jogállamiság egyik

legfontosabb alappillérének tekintik és igyekeznek megszabadulni a bírói önkény esetleges

látszatától is. Paradox módon egyénként egy ilyen gyorsan változó életviszonynál a részletes

szabályozás éppen azzal jár, hogy a gondosan kimunkált jogszabály rendelkezései egyik-

napról a másikra érvényüket vesztik és a helyüket a jogalkalmazó veszi át, amely az elavult

jogszabályi rendelkezést próbálja az új jogviszonyra alkalmazni. Nem véletlen, hogy Sarkady

Ildikó a NAMS megalkotásánál, illetve a legújabb métatörvény-tervezeteknél is hangsúlyozta,

két évenként felül kéne vizsgálni a törvény rendelkezéseit, különben Magyarország

menthetetlenül lemarad. A második szempontból tehát a magyar szabályozás egyértelműen a

kontinentális szabályozási technikát, ezen belül is a német jogalkotás modelljét követi.

Végül a Cseh-Sükösd tanulmány a politikai hatások és a szabályozás részletessége

szempontjából négy típust különböztet meg. Az első csoport jellegzetessége a jogi

szabályozottság hiánya. Ez azokra az államokra jellemző ahol viszonylag hosszú idő állt

rendelkezésre ahhoz, hogy a demokratikus viszonyok között egy szilárd politikai kultúra és

szokásjog alakuljon ki, amelyben az jogi szabályozást megelőző egyeztetési mechanizmusok

és az önszabályozás feltételei adottak. Ebbe a csoportba sorolható a brit BBC, illetve a norvég

és svéd közszolgálati média szabályozása. A második csoportba azok az országok tartoznak,

ahol a szabályozásban a politikai érdekek kezelése ugyan bonyolult, de az értelmezés

16

letisztultnak mondható. Ezen belül megkülönböztetünk olyan államokat, ahol az erős politikai

és társadalmi ellenőrzést tükrözi a jogi szabályozás. Itt a politikai érdekek nyíltan

megmutatkoznak, ugyanakkor erős kontroll alatt állnak. A másik eset az, amikor minden

politikai befolyástól igyekeznek megtisztítani a médiát, például szakmai kódexekkel, erős

piaci kontrollal. Az első típus Németországra és Franciaországra jellemző, a második az

Egyesült Államokra. A harmadik csoport államaiban a demokratikus viszonyok már

viszonylagos sikert arattak, ugyanakkor a demokratikus, és a politikai játékszabályok

történelmi hagyományainak hiánya miatt a szabályozás és annak értelmezése meglehetősen

képlékeny. Fontos szerep jut ezért az etikai kontrollnak és a kritikai nyilvánosság

nyomásának. Ehhez a csoporthoz tartozik Spanyolország vagy Portugália. A negyedik

csoportban egy szűk politikai-gazdasági elit által gyakorolt médiairányítás figyelhető meg a

közszolgálati médiában és a kereskedelmi médiában egyaránt. Magyarország, ha az utóbbi

évek gyakorlatát nézzük, inkább tartozik a negyedik, mintsem a harmadik csoportba.

Az Európai Unió tagállamaiban az Egyesült Államok gyakorlatával szemben, amint azt

már említettük – ahol a kereskedelmi médiaszerkezet dominál - az elektronikus média

szabályozása sokáig állami monopóliumnak számított a nyugat-európai és a közép-kelet

európai államokban is, igaz a hangsúlyok eltérőek voltak. Nyugat Európában ez a

közszolgálati média monopóliumában volt tetten érhető, a szocialista államokban viszont

kezdetektől az államközpontúság volt a jellemző. A hármas érvrendszer, ti. a frekvenciák

szűkössége, az adók működtetésének a nagy tőkeigénye és az, hogy az állam feladatának

tekintették az egyes csatornákon belül a kiegyensúlyozott tájékoztatás (az úgynevezett belső

pluralizmus) biztosítása a 80-as évekre tarthatatlanná vált a kontinensen is.29 Ez köszönhető

annak, hogy az addig elhanyagolt audiovizuális szektorjelentősége hirtelen megnőtt. Ez

egyrészt annak köszönhető, hogy itt is felismerték, hogy az audiovizuális szektor milyen

gazdasági potenciált rejt magában. Ezt a potenciált megfelelő módon kihasználni pedig csak a

tagállamok összefogásával lehet. Ugyanakkor, ahogy az Európai Parlament és Tanács

2007/65/EK irányelvében fogalmaz, az audiovizuális szolgáltatások ugyanúgy kulturális, mint

gazdasági jellegűek:

E szolgáltatások külön szabályozását indokolja, hogy növekszik jelentőségük a társadalom és

a demokrácia számára – különösen azáltal, hogy biztosítják a tájékozódás szabadságát, a

vélemények sokszínűségét és a médiapluralizmust –, valamint az oktatás és a kultúra számára.

29 Kertész Krisztina: A média szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban. (2001.) http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/07_a_media_szabalyozasa_az_euban_es_magyarorszagon 2.old.

17

A végső lökést az Európai Bíróság adta meg az elektronikus média uniós szabályozásához,

amikor a Sacchi-ügyben30, kimondta, hogy a televíziózás és a rádiózás a szolgáltatások

kategóriájába tartozik a Római Szerződés szerint. Az EU jelenlegi szabályozása azonban nem

terjed ki konkrétan a médiafelügyeletre – bár ezirányban már mutatkoznak előjelek és az

Audiovizuális Szolgáltatásokról szóló Irányelv tartalmaz a médiafelügyeletre, főleg a

televízióval kapcsolatban és nem szabályozza a média és a politika viszonyát, ezt tagállami

hatáskörben hagyja, azok belügyének tekinti. Mivel szolgáltatásról lévén szó az EU ha nem is

a kezdetektől fogva, de egy idő után a technológiai és gazdasági hatások erejét belátva arra

törekedett, hogy ebben a kérdéskörben is egységes piac alakuljon ki, úgy azonban, hogy a

kulturális és társadalmi hatásait a médiának ne értékeljék alul.31 Ez a kettősség jól érzékelhető

az Unió legtöbb médiával foglalkozó dokumentumában. Ugyanúgy tehát, ahogy

Magyarországon állandó problémát okoz a duális modell status quo-jának, vagy inkább

tudathasadásos állapotának a fenntartása. Ahogy Nyakas Levente fogalmaz: „(…)az

audiovizuális szolgáltatások természetéről folytatott vita legplasztikusabban a közszolgálati

szolgáltatások közösségi jogi megítélésével kapcsolatban domborodik ki. A közösségi jog és a

tagállami közszolgálati rendszerek összeegyeztethetősége mögött valójában arról van szó,

hogy a megerősödött kereskedelmi szolgáltatások féltik már meglévő médiapiaci pozícióikat -

vagy éppen hogy bővíteni szeretnék azokat - és úgy gondolják, hogy ebben a közszolgálat,

mint államilag támogatott vállalkozás jelenléte jelentős akadály.32 Az Európai Unió

audiovizuális szolgáltatás regulációjának gerincét a TV without Frontiers (Televízió Határok

Nélkül – TVWF) Irányelv 2007-ben módosított változata az AMWF – mely az Audiovizuális

Médiaszolgáltatásokról szóló Irányelv címet viseli - és az Európai Bíróság gyakorlata adja. Az

irányelv nemcsak a hagyományos lineáris audiovizuális szolgáltatások hanem az ún. on

demand szolgáltatások terén is tartalmaz szabályozási előírásokat. Az irányelv ellen főleg a

brit kormányzat és a Confederation of British Industries33 tiltakozott, azzal érvelve egyrészről,

hogy az Unió nem adott elég időt arra, hogy a nem lineáris szolgáltatások terén egyfajta

önszabályozás beinduljon és félő, hogy az indokolatlan restrikciók megakaszthatják az iparág

fejlődését, másrészről az irányelv sok szempontból elavult. Magyarország szempontjából ez

különös jelentőséggel bír, hiszen a mi jelenleg hatályban lévő médiatörvényünk már 1996-ban

30 Az Európai Bíróság arról döntött, hogy az olasz állam megsértette-e a szolgáltatások szabad áramlása alapelvet, akkor amikor fenntartotta a kábeltelevíziózás terén az állami monopólium érvényesülését.31 Az Európai Unió Parlamentjének a műsorszolgáltatásról szóló első állásfoglalása még egy kulturális és nem gazdasági alapokon nyugvó modellt vázolt fel. A dolgozatban már említett tényezők azonban hamar „jobb” belátásra bírták a brüsszeli döntéshozókat.32 Nyakas L.: (2008.) 3.old.33 Brit kereskedelmi érdekvédelmi szövetség.

18

elavult volt az 1989-es TVWF irányelvhez képest. Az EU kifogásolta például, hogy a törvény

miért szerepelteti a „magyarországi gyártású műsorok” kifejezést, és hiányolta, hogy nem

szabályozta az európai kvótákat, amelyek pedig központi kérdésnek számítanak a TVWF

irányelvben. Kertész Krisztina már 2001-ben azt írta, hogy ha a Magyarország meg akarja

határozni magát a médiapiac világában, mindenképp az együttműködés valamilyen formájára

kell helyeznie a hangsúlyt, amihez elengedhetetlen, hogy a jogi szabályozás mindenben eleget

tegyen a jogharmonizációs követelményeinek.34 Tudjuk, hogy Magyarország egyelőre közel

sincs ahhoz, hogy ennek megfeleljen.

4. Médiaszabályozás új alapokon?

4.1. Ötpárti egyeztetés – három tervezet

Miután a NAMS lekerült a napirendről a szakmai alapon kidolgozott leendő törvény

konstrukciók helyett a politikai pártok vették a kezükbe a törvény előkészítés irányítását. Az

ötpárti tárgyalások eredményeként született, a médiaszolgáltatásokról szóló törvény tervezete

az országgyűlési frakciók által delegált szakpolitikusok és szakértők konszenzusos

álláspontját tükrözte. Ez kis túlzással megállja a helyét, hiszen 2009. február 10-én már a

harmadik átdolgozott változat került ki a világhálóra a nyilvános konzultációt követően, sőt az

origo hírportál 2009. április 11-i hírként közölte, hogy a negyedik változat is elkészült, amely

azonban már nem tettek ki véleményezésre. Ez akár arra is utalhat, hogy valóban az

Országgyűlés elé kerülhet ebben az évben egy törvényjavaslat.

Arra ebben a dolgozatban nem térek ki különösebb terjedelemben, hogy az első két

változathoz képest a harmadik általam ismert verzió egyes megoldásai részletekbe menően

mennyit változtak az azonban megér egy bekezdést, hogy mekkora közfelháborodást váltott ki

a – nemcsak - szakmai körökben az első ötpárti megállapodást tükröző változat.

A törvénytervezet egyértelműsíti a pártok szándékát arra, hogy az elektronikus

médiumoknak még kevesebb teret adjanak a politikailag független tájékoztatás

megvalósítására. Az alkotmánybíróság többször kinyilvánított véleményének homlokegyenest

ellentmondva sehol, semmilyen intézmény vagy testület esetében még javaslattétel vagy

véleményezés erejéig sem biztosítanak a tervezetben semmilyen beleszólási jogot a civil

szférának, vagy a parlamenten kívülről jövő politikai erőnek.

34 Kertész Krisztina: (2001.) 6.old.

19

A szakmai anyag emellett olyan jogköröket biztosított a tartalomszabályozó hatóságnak,

melyek a véleményszabadság alkotmányos alapjogát súlyosan veszélyeztették. Súlyos és

ismétlődő jogsértés esetén például intézkedhetett volna a médiaszolgáltatás megszüntetéséről.

Az előző fejezetben már foglalkoztam az Egyesült Államokban meghatározott fairness

doktrínával és az ahhoz kapcsolódó szabályozási gyakorlattal. Ez a rendelkezés leginkább az

ottani megoldást tükrözi bár erősen kifacsart állapotban azzal együtt, hogy a tervezetben egy

szó sem esik arról, hogy mit tekinthetünk súlyos jogsértésnek. Ez előrevetíti, hogy a

parlamenti pártok által választott tisztségviselőkből álló hatóság esetről esetre dönthet ebben a

kérdésben a jogbiztonság követelményét tökéletesen figyelmen kívül hagyva. Ráadásul az

első tervezet rendelkezési A egyes esetekben nyomozati jellegű jogkörökkel ruházta volna fel

a tartalomszabályozó hatóságot, mely olyan visszaélésekre adott volna lehetőséget, melyek

jogállamban elképzelhetetlenek:

„A Médiahatóság jogosult az ügyfél, az ügyfél vezető tisztségviselője vagy az ügyféllel

foglalkoztatási jogviszonyban álló személy birtokában levő adathordozóról fizikai

tükörmásolatot készíteni, és a tükörmásolat felhasználásával az adathordozón tárolt adatokat

átvizsgálni.

A Médiahatóság jogosult megismerni és kezelni az ügyfél és az ügyféllel kapcsolatba hozható

személyek személyes adatait, ideértve az üzleti titkot is.

(…)

A Médiahatóság (...) bármely helyszínt átkutathat, oda önhatalmúlag, a tulajdonos (birtokos),

illetve az ott tartózkodó személyek akarata ellenére beléphet, e célból lezárt területet, épületet,

helyiséget felnyithat."

Nem csoda, hogy a nyilvánosságra kerülése egyaránt minden érintettnél kiverte az

alkotmányos „biztosítékot”. Ezek a szakaszok aztán már a második tervezetből eltűntek, vagy

finomodtak. Maga a politika látta be, hogy olyan mérvű tiltakozást indított el, amely nem

engedi meg, hogy egy ilyen anyag egyáltalán az Országgyűlés elé kerüljön.

4.2. A harmadik tervezetről általában

2009. február 10-én nyilvános konzultáció után közzétették az utolsó mindenki számára

hozzáférhető szakmai tervezetet. Mivel a három tervezet megalkotása között alig telt el egy

év, ráadásul az utolsó két változat létrehozása a nyilvános konzultációval együtt is csak egy

20

bő két hónapot vett igénybe, így a tervezet alapkoncepciója többnyire változatlan maradt, a

rövid határidő miatt hatástanulmányok sem álltak rendelkezésre. Emellett több társadalmi

szervezet a nyilvános vita során a hatástanulmányok elmaradása mellett kifogásolta azt is,

hogy az ötpárti szakértőkből álló előkészítők nem készítettek részletes indoklást a törvény

tervezethez, így a jogalkotó szándékát, elképzeléseit senki sem ismeri, csak találgatni lehet.

Majtényi László az ORTT elnöke az első tervezet véleményezésénél kiemelte, hogy a

törvénytervezet előkészítése a demokratikus eljárási elveknek, de a JAT szabályainak sem

felelt meg. Intézményeiről, szabályairól demokratikus társadalmi párbeszéd nem folyt, az

érdekelteket sem kérdezték meg a törvénytervezet készítői, ugyanakkor a harmadiknál

tervezet megjelenésekor pozitívumként értékelte a szerzők azon szándékát, hogy a beérkezett

vélemények figyelembevételével munkálkodtak a szabályozás részleteinek javításán.35

A tervezet hét nagy részből – általános rendelkezések, a médiaszolgáltatókra vonatkozó

általános szabályok, a közszolgálati médiaszolgáltatásokra vonatkozó különös szabályok, a

közösségi médiaszolgáltatók, a médiaszolgáltatások felügyelete, a műsorszámok

előállításának és közzétételének támogatása és a záró és átmeneti rendelkezések - és 16

fejezetből áll, 153 paragrafust tartalmaz. A hatályos Rttv. egy fejezetben tárgyalja a

médiaszolgáltatókra vonatkozó általános és a közszolgálati médiaszolgáltatásokra vonatkozó

különös szabályokat, valamint hiányzik belőle a közösségi médiaszolgáltatókra vonatkozó

fejezet is, amelynek szabályozása jogharmonizációs kötelezettségeink közé tartozik. Az Rttv.

külön fejezetet szentel az alapelveknek, míg a szakmai tervezetben az alapelvek a megfelelő

fejezetbe beépítve találhatóak. Emellett az Rttv. külön szabályozta a műsorszolgáltatókra

vonatkozó jogosultságokat, kötelezettségeket és a műsorszolgálati szerződést. Mindezen

részek a médiaszolgáltatókra vonatkozó általános szabályok részbe kerültek jócskán

leegyszerűsítve, nem túlszabályozva. Azt is elmondhatjuk, hogy kevésbé nyújtja azt a jelleget,

amit a Cseh-Sükösd tanulmány alapján a dolgozat elején leírtam, miszerint az Rttv. leginkább

egy alkotmány felépítéséhez hasonlít, az új tervezetnél véleményem szerint egy pillanatig sem

merül fel, hogy a jogalkotó médiaalkotmányt akart szerkeszteni. Mindazonáltal egyszerűbb is

a dolga a jogalkotónak, hiszen a Dtv. egy sor szabályozási kérdést a digitális átállással

kapcsolatban leszabályozott, megoldott.

Ahhoz, hogy egy átfogó képet kapjunk elsőnek röviden összefoglalom a törvény

legfontosabb pilléreit és aztán behatóbban megvizsgálom a közszolgálati médiaszabályozás

tartalmi kérdéseit, illetve a médiarendszer irányításában és felügyeletében szerephez jutó

35 Majtényi László-ORTT: http://www.ortt.hu/uploads/28/38/1236596838velemeny_ujmediatvtervezetek.pdf

21

testületek működésének szabályait, különös tekintettel a Nemzeti Médiahatóság egyes

feladataira és hatáskörére.

A törvény tervezetének rendelkezései között az első komolyabb változás az Rttv.-hez

képest, hogy az állam rendelkezésére álló frekvenciákon való analóg rádiós műsorszórás jogát

a médiaszolgáltató hatósági szerződés kötésével szerezheti meg (7.§-8.§). A tisztán polgári

jogviszony alapján kötött szerződés helyett tehát a hatósági szerződés intézménye az, amely

meghatározza a felek jogviszonyát. További változás, hogy a médiaszolgáltatási jogosultságot

meghatározó pályázatot a médiahatóság helyett a Nemezti Hírközlési Hatóság (NHH) írja ki

és ítéli meg. A pályázat nyertesével is az NHH köt hatósági szerződést. Ugyanakkor a

pályázat kiírása előtt az NHH köteles a Nemzeti Médiahatóságot (NM) megkeresni, amely

dönt arról, hogy médiapiaci szempontból indokolt-e az adott területre újabb analóg

műsorszórással megvalósuló rádiós médiaszolgáltatás pályáztatása. Lényegében tehát az NHH

közbeiktatásával a Nemzeti Médiahatóság az, amely valójában a pályázat kiírásáról való

döntést meghozza. A hatósági szerződés intézménye már a NAMS-ban is megjelent és többek

közt feloldja azt az ellentmondást, amely a hatóság mellérendelt és fölérendelt jogállásából

fakadt.

A médiaszolgáltató és kiegészítő digitális szolgáltatást nyújtó csak akkor végezheti

tevékenységét, ha a Nemzeti Médiahatóság médiaszolgáltatásokról és kiegészítő digitális

szolgáltatásokról vezetett közhiteles nyilvántartásában szerepel. A törvény külön fejezetben

taglalja, hogy milyen tartalmi követelményeknek kell megfelelnie a szolgáltatónak(III.

fejezet). Külön kötelezettségei vannak a meghatározó véleménybefolyásoló képességű

médiaszolgáltatónak, mely ugyancsak új elem a tervezetben az Rttv.-hez képest, ugyanakkor a

NAMS-ban ez az intézmény is szerepelt. A tervezet szerint a Nemzeti Médiahatóság

hivatalból eljárva meghatározó véleménybefolyásoló képességű médiaszolgáltatónak

nyilvánítja azt a médiaszolgáltatót, amely

a) olyan médiaszolgáltatást nyújt, amelynek a határozathozatalt megelőző második hónap

utolsó napjától számított egy év átlagában a közönségaránya vagy hallgatottsága eléri a tíz

százalékot, hír- és közéleti tematikájú médiaszolgáltatás esetében az öt százalékot,

b) ha a médiaszolgáltató és a vele irányítási viszonyban álló médiaszolgáltatók által nyújtott

televíziós médiaszolgáltatások együttes közönségaránya a határozathozatalt megelőző

második hónap utolsó napjától számított egy év átlagában

ba) eléri a tíz százalékot, vagy

bb) eléri az öt százalékot, és

22

bba) a médiaszolgáltató vagy a vele irányítási viszonyban álló személy egy héten legalább öt

alkalommal megjelenő időszaki lapot ad ki, vagy

bbb) a médiaszolgáltató vagy a vele irányítási viszonyban álló személy által nyújtott rádiós

médiaszolgáltatások együttes hallgatottsága a határozathozatalt megelőző második hónap

utolsó napjától számított egy év átlagában eléri az öt százalékot,

c) ha a médiaszolgáltató és a vele irányítási viszonyban álló médiaszolgáltatók által nyújtott

rádiós médiaszolgáltatások együttes hallgatottsága a határozathozatalt megelőző második

hónap utolsó napjától számított egy év átlagában

ca) eléri a tíz százalékot, vagy

cb) eléri az öt százalékot, és

cba) a médiaszolgáltató vagy a vele irányítási viszonyban álló személy egy héten legalább öt

alkalommal megjelenő időszaki lapot ad ki, vagy

cbb) a médiaszolgáltató vagy a vele irányítási viszonyban álló személy által nyújtott televíziós

médiaszolgáltatások együttes közönségaránya a határozathozatalt megelőző második hónap

utolsó napjától számított egy év átlagában eléri az öt százalékot. (28.§ (1) bekezdés)

Az NM kétévente, vagy ha a médiapiaci körülmények jelentősen megváltoztak, illetve

kérelemre vizsgálja felül, hogy a meghatározott véleménybefolyásoló képességűnek

nyilvánított médiaszolgáltató megfelel-e a fent leírt követelményeknek. (28.§ (2) bekezdés) A

közszolgálati médiaszolgáltatókat a tervezet kiveszi a véleménybefolyásoló képességű

médiaszolgáltató fogalma alól megfelelő indoklás nélkül. A tervezet ebben az esetben az első

változathoz képest finomodott, ugyanakkor a legnagyobb probléma a meghatározással, hogy a

nézettségmérő rendszerek rendkívüli pontatlansága miatt az NM kvázi saját belátása szerint

nyilváníthat valamely médiaszolgáltatót meghatározó véleménybefolyásoló képességűnek.

Emellett nincs összhangban a tervezet médiakoncentrációt megelőző és a médiapluralizmust

„elősegíteni” kívánó jelentős piaci erő fogalmával sem. Erre és a nézettség, hallgatottság

arány mérési módszertanának meghatározására vonatkozó felettébb érdekes megoldására,

valamint magukkal a fogalmakkal való alapvető problémára az NM-re vonatkozó

rendelkezések részletes tárgyalásánál még bővebben kitérek.

A tervezet az Rttv.-től eltérően ugyancsak külön fejezetben foglalkozik a kereskedelmi

közleményekkel, a szponzorációval, termékelhelyezéssel, reklámmal és az ezekhez kötődő

felelősségi szabályokkal. Érdekes, hogy mind a 2003-as Gálik-Horvát-Szente féle

koncepcióban, mind a NAMS-ban megjelenik a közszolgálati médiaszolgáltatók reklámtól

való mentesítése, de a tervezet ezt a fajta szabályozási módot elvetette. A Kizárólagos

közvetítési jogokon belül a tervezet meghatározza társadalom számára nagy jelentőséggel bíró

23

események televíziós közvetítésére vonatkozó szabályokat, bár adós marad magának a

fogalomnak a pontos meghatározásával. A tervezet az audiovizuális politikáért felelős

minisztert bízza meg azzal, hogy rendeletben állítsa össze azon meghatározott események

jegyzékét és közvetítési módját, melyeknél a kizárólagos közvetítési jog nem gyakorolható

olyan módon, hogy a Magyar Köztársaság területén élők jelentős részét kizárja a társadalom

számára nagy jelentőséggel bíró események televíziós figyelemmel kíséréséből. Az NM-nek

itt is kvázi vétójoga van, mivel a rendelet csak az NM javaslatával azonos tartalommal adható

ki. Mindazonáltal a 2007/65/EK irányelv idevonatkozó rendelkezéseit tekintve (II.C fejezet

3j. cikk) a tervezet megfelel a jogharmonizációs követelményeknek ebben az esetben, bár

hozzá kell tenni, hogy a tagállamok egyetlen kötelezettsége a Bizottságnak való jelentés

minden olyan intézkedésről, melyet ebben a tárgykörben hoztak. A kizárólagos közvetítési

jogoknál szerepel még a rövid tudósítás és az Országgyűlési közvetítés fogalma is. A rövid

tudósítás lényege, hogy az a televíziós médiaszolgáltató, amely valamely közérdeklődésre

számot tartó eseményt közvetít, köteles lehetővé tenni, hogy más televíziós

médiaszolgáltatók, ideértve a más tagállamaiban letelepedett televíziós médiaszolgáltatókat is,

az adott eseményről a rendszeresen sugárzott hírműsorszámukban rövid tudósítást

közöljenek., pontos forrásmegjelöléssel, illetve, ha ezzel kapcsolatban a közvetítő

médiaszolgáltatónak költsége keletkezik ,akkor azok megtérítését a tudósító

médiaszolgáltatótól követelheti. Az Országgyűlési közvetítések rendje alapvetően nem

változott. Az Országgyűlés ülései egészének, a kinevezésekkel és jelölésekkel kapcsolatos

nyilvános országgyűlési bizottsági meghallgatásoknak, valamint szükség szerint az

országgyűlési bizottságok üléseinek közvetítésére az Országgyűlés Hivatala zártláncú

televíziós rendszer működtet, melyhez a csatlakozást valamennyi médiaszolgáltató számára

hozzáférhetővé kell tenni. A rendszerhez való csatlakozás költségei pedig a médiaszolgáltatót

terhelik.

A törvény egy új médiaszolgáltató fajtát is meghatároz, mely ráadásul külön fejezetet is

kapott, mégpedig a közösségi médiaszolgáltatót (IV. rész 69.§-74.§).A tervezet szabályozza a

közösségi médiaszolgáltató működésére vonatkozó különös szabályokat, a működésének

nyilvánosságát, illetve a tartalomelőállítás-támogatási pályázatokat és a mintaszabályzatot

kidolgozó Közösségi Médiaszolgáltatók Tanácsának megalakulásának feltételeit, feladatait,

működését, tagságát. A közösségi média a kultúrák közti párbeszéd és társadalmi szolidaritás

hangsúlyozása miatt egész Európában kiemelt fontossággal bír. Ezt bizonyítja, hogy az

Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2009. február 11-én nyilatkozatot adott ki a a közösségi

média szerepéről a társadalmi összetartás és a kultúrák közti párbeszéd címmel. A nyilatkozat

24

legfontosabb elemei közé tartozik, hogy a közösségi médiát külön médiaszektorként ismeri el

a közszolgálati és kereskedelmi média mellett. Felhívja a figyelmet a közösségi média címzett

támogatásának kívánatosságára és kiemeli szükségét az oktatási és szakmai programok

fejlesztésének és támogatásának minden közösség számára, bátorítva ezzel őket az elérhető

technológiai platformok teljes körű kihasználására.36

A törvénytervezet definíciói szerint a közösségi médiaszolgáltatás: valamely társadalmi

közösség hagyományainak ápolását vagy értékeinek gazdagítását, illetve valamely társadalmi

közösségre jellemző kulturális igények kielégítését szolgáló médiaszolgáltatás, közösségi

médiaszolgáltató pedig, amely közösségi médiaszolgáltatást nyújt. A közösségi

médiaszolgáltató tehát az Rttv.-ben meghatározott nonprofit műsorszolgáltató megfelelője. A

közösségi médiaszolgáltató kizárólag közhasznú szervezetté minősített nonprofit gazdasági

társaságként, alapítványként vagy egyesületként működhet. A közösségi médiaszolgáltató e

törvény rendelkezései szerint kiegészítő digitális szolgáltatást is nyújthat A helyi és a

kisebbségi önkormányzatok a közösségi médiaszolgáltatóban az államháztartásról szóló

törvényben meghatározott feltételek szerint tulajdonosi részesedést szerezhetnek, ugyanakkor

a nem közösségi médiaszolgáltató vagy a vele irányítási jogviszonyban álló személy

közösségi médiaszolgáltatást nem nyújthat. A közösségi szolgáltatónak a társadalmi közösség

hagyományainak ápolásában vagy értékeinek gazdagításában, illetve kulturális igényeinek

kielégítésében elért eredményeit, valamint a közösségi részvétel megnyilvánulásának

bemutatását közhasznúsági jelentésben kell az NM felé, amely a honlapján ezeket az

eredményeket közzéteszi.

Az önszabályozás felé egy kis lépése a tervezetnek – nem sok ilyen „gesztust” engedtek

meg a tervezet szerzői maguknak – hogy a közösségi médiaszolgáltatók érdemben

befolyásolnák az őket érintő szabályozási, médiapolitikai döntéseket a Közösségi

Médiaszolgáltatók Tanácsának (KMT) felállításával. A KMT A Közösségi Médiaszolgáltatók

Tanácsa huszonegy tagból álló, polgári jogi jogalanyisággal nem rendelkező testület lenne,

melynek feladatai:

a) a közösségi médiaszolgáltatási mintaszabályzat megalkotása, melyhez szükséges a

Közszolgálati Tanács jóváhagyása is.

b) a közösségi médiaszolgáltatók számára a közszolgálati tartalomelőállítás-támogatási

célelőirányzat terhére nyújtandó támogatások pályázati kiírásainak tervezeteit véleményezi. A

feladat súlyát ugyanakkor itt is csökkenti, hogy azzal, hogy a pályázati kiírás közzétételének

36 Miniszteri Bizottság javaslata elfogadva 2009. február 11-én a Miniszterek küldötteinek 1048. találkozóján. A dokumentum letölthető: www.mediaparlament.hu/cikkek/eunyilatkozat.pdf

25

nem akadálya, ha a tervezet kézhezvételétől számított harminc napon belül a Közösségi

Médiaszolgáltatók Tanácsa nem ad véleményt.

c) a közösségi médiaszolgáltatás nyújtásával összefüggő javaslatokat fogalmazhat meg.

A KMT összetétele szerint hét tagot a kisközösségi közösségi médiaszolgáltatók, kilenc

tagot a kisközösséginek nem minősülő helyi közösségi médiaszolgáltatók, öt tagot a fentiek

egyikéhez sem tartozó közösségi médiaszolgáltatók egy-egy képviselőjéből álló küldöttgyűlés

választja meg hat évre. Mindezek mellett elmondható, hogy a szervezeti kereteit a KMT-nek

nagyon pontosan határozza meg a tervezet, talán túlzottan is, ha már önszabályozásról

beszélünk. A meghatározott feladatok pedig gumifeladatok, hiszen nincs meghatározva, hogy

mi történik akkor ha a KÖT nem hagyja jóvá a médiaszolgáltatási mintaszabályzatot, valamint

a véleményezési és a javaslattevési jogkör nem épp a leghangsúlyosabb szerepet vetíti előre.

4.3. Közszolgálati koncepció

A jelenlegi tervezet, ahogyan az Rttv. és az előző fejezetekben tárgyalt két jogalkotási

javaslat kiemelt helyen foglalkozik a közszolgálati médiaszolgáltatásra vonatkozó

szabályokkal. A tervezet a harmadik részben összesen négy fejezeten keresztül taglalja a

közszolgálati médiaszolgáltatókra vonatkozó különös szabályokat. Az első fejezet foglalkozik

az alapelvekkel, ezt tekintem én is át legelsőnek.

A tervezet az alapelvek fejezetben határozza meg a pontos definícióját a közszolgálati

médiaszolgáltatásnak. Ezek szerint közszolgálati médiaszolgáltatás az, amelynek célja, hogy

elősegítse

a) az alkotmányos intézményrendszer és a demokratikus közélet működését, az alapvető jogok

védelmét,

b) a Magyar Köztársaság határain belül és kívül élő magyarság nyelvi, kulturális és

történelmi

hagyományainak, összetartozás-tudatának ápolását és erősítését,

c) a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvének, valamint a nemzeti és

etnikai vagy más kisebbségek kultúrájának megőrzését, gazdagítását és megismertetését,

d) a társadalmi együttélés alapvető értékeinek megerősítését és szabályainak követését,

e) az egyén, a család, a kisközösségek és a társadalom egészének szintjén megnyilvánuló

felelősségtudat növelését,

f) a kulturális sokszínűség védelmét,

26

g) a globalizált világ legfontosabb változási és fejlődési irányainak, összefüggéseinek

megismerését és megértését.

Emellett a törvény részletesen kifejti, hogy a fent meghatározott célok elérése érdekében mi

várható el a közszolgálati médiaszolgáltatótól. Lényeges megjegyezni, hogy az Rttv.

idevonatkozó rendelkezései (2.§ 18-19. pont) alapján a törvény a nem közszolgálati

médiaszolgáltatóktól is elvárja bizonyos mennyiségű közszolgálati műsorszámok sugárzását,

amelyek teljesítéséről – az ORTT-vel kötött műsorszolgáltatási szerződésben van rögzítve

pontosan a mennyiség - féléves beszámolót kell készíteni. Ez a rendelkezés kizárta egyrészről

a hatályos Európai Uniós jogforrásoknak való megfelelést, másrészről esetlegessé tette a

közszolgálatiság fogalmának pontos értelmezését, ezenkívül elválasztotta a közszolgálati

műsorszám és a közszolgálati műsorszolgáltató kategóriáját. Ez a tervezetből kikerült,

egyértelmű viszonyrendszert teremtve a közszolgálati médiaszolgáltató és a nem közszolgálati

médiaszolgáltató között. Érdekes kérdéseket vet fel, hogy a helyi televíziózás és rádiózás

miért került a közösségi és miért nem a közszolgálati médiaszolgáltatók közé, mikor – és

főleg vidéken igazolható hatványozottan ez a tétel – a helyi médiumok meghatározó

mértékben közszolgálati tartalmakat állítanak elő. A helyi médiumok helyzete egyébként is

mindig mostohagyereknek számított a médiaszabályozás terén és az új tervezetben sincs

másképp.

A közszolgálatiság fogalmának tisztázására visszatérve, a fent tárgyaltaktól eltekintve

ugyanolyan homályosan van megfogalmazva, mint az Rttv.-ben, ráadásul annak részletes

tartalmáról és a célok érvényesüléséről egy három éves ún. közszolgálati stratégia

gondoskodik a közszolgálati szerződéssel együtt. Ezt a közszolgálati stratégiát a Közszolgálati

Tanács (KÖT) határozza meg, melynek szervezete, tagjainak választása az egyértelmű

pártpolitikai befolyás túlsúlyát mutatja. A problémát tetézi, hogy a közszolgálati

médiaszolgáltatás kapcsán felálló új testületek, mint a Tulajdonosi Vagyonkezelő Testület

(TVT), vagy a felügyelőbizottság, mind a KÖT „betegségében” szenvednek.

Így nem véletlen, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatókról szóló rész talán legtöbbet

citált fejezete, a KÖT-tel foglalkozó (46.§-52.§). A KÖT öt tagból álló, testületként működő

autonóm államigazgatási szerv. Feladatai:

a) meghatározza közszolgálati stratégiát,

b) megköti a közszolgálati médiaszolgáltatóval a közszolgálati szerződést, ellenőrzi annak

végrehajtását,

c) évente beszámol az Országgyűlésnek,

d) jóváhagyja a közszolgálati médiaszolgáltatási szabályzatot,

27

e) jóváhagyja a közösségi médiaszolgáltatási mintaszabályzatot,

f) ellátja az e törvényben meghatározott egyéb feladatokat.

A közalapítványok és azok kezelő szerveinek, a kuratóriumoknak a rendszere valóban

tarthatatlan, és pontosan lehet tudni, hogy a kuratóriumokba tagokat delegáló civil szervezetek

valójában pártok álcaszervezetei. Ugyanakkor a tervezet figyelmen kívül hagyja a civil szférát

és a látszatát sem akarja megadni annak, hogy a társadalom politikai erők iránt nem

elkötelezett része beleszólhat a közszolgálati médiumok irányításába. A KÖT tagjait az

Országgyűlés – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával – hat évre

választja egyidejű, listás szavazással. A KÖT tagjai egy ízben újraválaszthatóak. A KÖT

tagjaira az országgyűlési képviselőcsoportok egy-egy tagjából álló jelölőbizottság egyhangú

szavazással tesz javaslatot. Azonban ha nem tud egyhangúlag dönteni vagy ha az

Országgyűlés a KÖT beszámolóját elutasítja a továbbiakban a jelölőbizottság a szavazati

mérték legalább kétharmadával javasolhat jelöltet. Az tehát egyértelmű, hogy hiába a

parlamenti ciklusokon átívelő mandátum, ha a tagok tisztségeikből visszahívhatóak, illetve

tetszés szerint évenként cserélhetőek, ha nem a politika akarata érvényesül, mivel az

Országgyűlés a beszámolót elutasíthatja. Az is világosan látszik, hogy a mai viszonyok közt a

két nagy párt befolyása és nyomása tovább erősödhet ezzel a delegálási elvvel a közszolgálati

médiumokra. Ez nemcsak hogy nem felel meg az alkotmányosság követelményeinek –

véleményem szerint sem a jelölés módja, és ezáltal a felálló testületek hatásköri jogosultságai

sem - de egyenesen átlép az elmúlt évtizedek ilyen témában született alkotmánybírósági

döntésein, azzal az elegánsnak egyáltalán nem mondható gondolattal, hogy bőven elegendő a

demokrácia leképezésére az, ha a választási eredmény alapján a pártok delegálnak tagokat a

közszolgálati médiát – vagy egyáltalán az elektronikus médiát – szabályozó testületekbe.37A

tervezet hiába biztosít nézői-hallgatói panelt, mely véleményezőként közreműködik a

közszolgálati stratégia kidolgozásában, ha semmilyen érdemleges feladatot nem bíznak rá.

Nincs ugyanis garancia arra, hogy a KÖT bármilyen mértékben is figyelembe veszi a nézői-

hallgatói panel véleményeit. A nézői-hallgatói panelben a tervezet szerzői meg merték azt

lépni – hiszen semmilyen következménye nincsen - ,politikátlanították a benne részt vevő

civil szervezeteket. Ha optimistán akarok fogalmazni akkor bizakodásra ad okot, ugyanis

sokkal egyszerűbb, és az Rttv-ben megjelenő kuratóriumi megoldásnál talán hatékonyabb

módszert választanak a szerzők. A nézői-hallgatói panelben mindenképp helyet kell

biztosítani az országos kisebbségi önkormányzatok, a Magyar Köztársasággal szomszédos

37Osváth Sarolta: egyre sürgetőbb a médiatörvény:http://zalaihirlap.hu/legfrissebb_hirek/20090326_szalai_annamaria

28

államokban élő magyar nemzeti közösségek által létrehozott társadalmi szervezetek, a

magánszemélyek által a személyi jövedelemadóból felajánlott összegből legalább 1%-kal

részesedő egyházak, illetve felekezetek, valamint azon szervezetek számára, amelyeknek az

azt megelőző második évben legalább háromezer magánszemély ajánlotta fel személyi

jövedelemadójának meghatározott részét.

A kéretlen politikai gyámkodás nemcsak a közszolgálati tartalom megszabásában

mutatkozik meg, hanem újra a finanszírozásban is, bár kétségtelen, hogy itt sokkal több

pozitív elemről beszélhetünk, mint a fenti témában. A tervezet leszámol a közalapítványi

formával és a lehető legegyszerűbb, véleményem szerint a legtisztább utat választja. A

közszolgálati médiaszolgáltató nonprofit részvénytársasági formában működik, egy

forgalomképtelen részvénye van, melynek tulajdonosa a Magyar Állam. Közszolgálati

médiaszolgáltató vagy médiaszolgáltatók alapításáról ,megszüntetéséről és átalakításáról,

valamint az ezekkel összefüggésben az alapító okirat elfogadásáról, illetve módosításáról az

Országgyűlés jelenlévő képviselőinek a kétharmadának szavazatával dönt. (57.§ (1)-(5)

bekezdés). A Tulajdonosi Vagyonkezelő Testület (TVT) a közszolgálati médiaszolgáltató

vonatkozásában a az 57.§ (5) bekezdésében felsoroltakon kívül gyakorolja a vagyonkezelői

jogokat, továbbá a gazdasági társaság legfőbb szervének jogszabályban, illetve alapító

okiratban meghatározott hatásköreit. A politikai irányítás erősítésének a szándéka figyelhető

meg ennél a testületnél is. A TVT hasonlóan a KÖT-hez öt tagból áll, az Országgyűlés 6 évre

választja egyidejű listás szavazással a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával. A

TVT feladatai közé tartozik a vagyonkezelői jogok gyakorlásán túl, hogy:

a) gyakorolja az igazgatóság hatásköreit,

b) a vezérigazgató hatáskörébe tartozó ügyek kivételével gyakorolja a közszolgálati

médiaszolgáltató vezérigazgatója felett a munkáltatói jogokat, azzal, hogy munkaviszonyának

létesítéséhez és megszüntetéséhez a TVT tagjai kétharmadának szavazata szükséges,

c) a közszolgálati médiaszolgáltató vezérigazgatójának előterjesztésére gyakorolja a

munkáltatói jogokat a közszolgálati médiaszolgáltató vezérigazgató-helyettese felett, azzal,

hogy munkaviszonyának létesítéséhez és megszüntetéséhez a TVT tagjai kétharmadának

szavazata szükséges,

d) megalkotja a közszolgálati médiaszolgáltatási szabályzatot,

e) megadja a vezérigazgató számára a felmentvényt,

f) jóváhagyja az 53. § (5) bekezdésében meghatározott beszámoló KÖT-nek való

megküldését,

g) közreműködik a közszolgálati szerződés előkészítésében.(58.§ (8) bekezdés)

29

Ami a koncepcióban dicsérendő, hogy a mai helyzet helyett, ahol ha a közalapítvány

kuratóriuma meg is állapodik az elnök személyében, amint az elnököt megválasztják

gyakorlatilag szabad kezet kapott. Ezzel szemben a vezérigazgató felett a munkáltatói jogokat

a TVT gyakorolja és a vezérigazgató döntéseibe is komoly beleszólása van (58.§ (9)

bekezdés). A TVT tagjainak felelőssége is pontosan meg van szabva. Ugyanakkor a jelölési és

választási szisztéma és így a probléma is pontról pontra ugyanaz, mint a KÖT esetében.

Vagyis szintén aggályos a függetlenség és kiegyensúlyozottság megtartásának szempontjából.

A közszolgálati médiaszolgáltatók állami költségvetésből történ támogatását a tervezet az

évente megkötendő közszolgálati szerződésben rendezi, ami megint csak egy zsarolási alap a

politika részéről, egyrészről az összeget illetően, másrészről, mert a közszolgálati

médiaszolgáltató a KÖT-tel köti meg, és a KÖT ennek betartását folyamatosan ellenőrzi,

végső esetben akár kezdeményezheti a TVT tagjainak felmentését is. A Magyar

Kommunikációtudományi Társaság tervezethez való hozzászólásában két olyan alternatívát

vázolt fel, mely egyfelől az egyéves költségvetési támogatás helyett két évre rendezné az

összeget, másfelől a mindenkori GDP előző évi összegének valamilyen százalékában

állapítaná meg a támogatás összegét. ezzel puhítva a politikai kontrollon.38

Ezzel szemben Majtényi László az ORTT elnöke egészen más állásponton van: „A

szerződés a közpénzt a közszolgálati feladatokhoz egyértelműen hozzárendelve, az éves

gazdálkodást jól tervezhetővé téve biztosítja, sőt a tárgyévet követ két évre is meghatározza a

várható összeget, tovább segítve ezzel a közmédiumok stabilitását, gazdálkodásuk

tervezhetőségét. A gazdálkodás fontos, a jelenlegi áttekinthetetlen helyzetet kezelő korlátja,

hogy további állami dotációban a közszolgálat nem részesülhet (kivéve a pályázati

pénzeket).”39

4.4. Új médiahatóság?

A Nemzeti Médiahatóságot (NH) a tervezet, mint önállóan költségvetési szervként működő és

gazdálkodó autonóm államigazgatási szerv, amelynek elsődleges feladata a

véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságának védelme, a vélemények sokszínűsége

megjelenítésének elősegítése, ennek érdekében a médiapiaci verseny és a médiarendszer

38 Magyar Kommunikációtudományi Társaság: Hozzászólás a nyilvános konzultáció alapján átdolgozott szakmai javaslat a médiaszolgáltatásokról szóló törvény lehetséges tervezetéhez (febr. 10) c. munkaanyaghoz. http://www.mediaparlament.hu/cikkek/mktt3.pdf

39Majtényi László-ORTT: http://www.ortt.hu/uploads/28/38/1236596838velemeny_ujmediatvtervezetek.pdf

30

működésével összefüggő tartalmi követelmények és egyéb szabályok érvényesülésének

biztosítása.

Az NH hivatali szervezete követi az államigazgatási szervek hagyományos felépítését, míg az

ORTT egy Testületre és egy operatív feladatokat ellátó Irodára tagolódott, itt a Testület

feladatait Tanács látja el, amely a tagok titkárságaira, valamint osztályokból álló

főosztályokra tagolódik. A Tanács tagjainak a választása is másképp bonyolódik le. Az ORTT

Testületét az Országgyűlés - a képviselők több mint felének szavazatával - négy évre

választja. A Testület elnöke és tagjai nem hívhatók vissza. A Testület legalább öt taggal

kellett, hogy rendelkezzen. A tervezet szerint az NH Tanácsának elnökét, alelnökét és három

további tagját az Országgyűlés – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának

szavazatával – hat évre választja egyidejű, listás szavazással. A szerzők változtattak az

időtartamon és elválasztották azt a választási ciklusoktól, helyesen. A tervezet első

verziójában a tagok és az elnök visszahívhatóak lettek volna, ezt később ugyancsak

megváltoztatták, valamint az egyszerű többséget kétharmados többségre cserélték. Azt csak a

gyakorlat tudja megmutatni, hogy ha ez marad a helyzet a parlamenti pártok mennyire tudnak

megbirkózni a tervezet által felállítandó testületek tagjainak kijelölésével. Kérdéses, hogy a

kompromisszumkézség teljes hiánya miatt működőképes ez a fajta rendszer.

Az NH gazdálkodását tekintve fejezeti jogosítványokkal felhatalmazott költségvetési szerv,

amelynek költségvetése az Országgyűlés költségvetési fejezetén belül önálló címet képez.

Emellett bevételét képezik az eljárásokért fizetett díjak valamint a felügyeleti díj, melyet a

Nemzeti Médiahatóság nyilvántartásában szereplő médiaszolgáltatás vagy kiegészítő digitális

szolgáltatás, valamint az előző definícióba bele nem férő, de a Magyar Köztársaság területén

terjesztett, legalább a műsoridejének felében magyar nyelven vagy magyar nyelven is elérhető

médiaszolgáltatás és kiegészítő digitális szolgáltatás után kell fizetni a műsorterjesztőnek. A

felügyeleti díj alapját a médiaszolgáltatást vagy kiegészítő digitális szolgáltatást nyújtónak az

adott médiaszolgáltatásból vagy kiegészítő digitális szolgáltatásból származó előző évben

elért nettó árbevétele, illetve a média- vagy kiegészítő digitális szolgáltatás nyújtónak a

médiaszolgáltatásra, illetve a kiegészítő digitális szolgáltatásra tekintettel más személy

számára az adott szolgáltatás terjesztéséért vagy arra tekintettel más jogcímen a tárgyévet

megelőző évben teljesített, általános forgalmi adó nélkül számított összeg 1%-a. A

közszolgáalati médiaszolgáltató esetében a közszolgálati szerződés alapján a tárgyévet

megelőző évben részére juttatott közszolgálati támogatás 15%-a. A közösségi

médiaszolgáltatók mentesülnek a felügyeleti díj megfizetése alól. Ez a finanszírozási javaslat

két kritikus véleménnyel találta szembe magát. Az egyik szerint az így befolyt összeg nem

31

tudja garantálni az NH gazdasági függetlenségét a központi költségvetésből és így újra a

politikától való anyagi függést termeli újra. A másik vélemény szerint a felügyeleti díj

mértéke olyan magas, hogy fennáll annak a veszélye, hogy a médiaszolgáltatók távoznak a

magyar médiapiacról és ezzel veszélyezteti a tervezet a médiapluralizmus követelményét.40

Az NH feladatait tekintve

a) vezeti a médiaszolgáltatások és kiegészítő digitális szolgáltatások nyilvántartását, ellenőrzi

a nyilvántartásban szereplő adatok valódiságát, és ellátja a nyilvántartással kapcsolatos

feladatokat,

b) külön törvényben meghatározottak szerint működteti a Nemzeti Audiovizuális Archívumot,

c) folyamatosan ellenőrzi, hogy az e törvény hatálya alá tartozó médiaszolgáltató vagy

kiegészítő digitális szolgáltatást nyújtó megtartotta-e a médiaszolgáltatásra vonatkozó

szabályokat, médiaszolgáltatásra vonatkozó szabályba ütköző magatartás észlelése esetén

hivatalból eljárást indít, amelynek eredményeként e törvény rendelkezései szerint

jogkövetkezményeket alkalmaz,

d) az e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén a médiaszolgáltatót

meghatározó véleménybefolyásoló képességű, illetve jelentős piaci erővel rendelkező

médiaszolgáltatóvá nyilvánítja,

e) folyamatosan ellenőrzi, hogy az e törvény hatálya alá tartozó médiaszolgáltató megtartotta-

e a megtévesztő reklámra vonatkozó szabályokat és a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen

kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben meghatározott kötelezettségeket ide nem

értve a kereskedelmi közleményekkel kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket, és azok

megsértésének észlelése esetén hivatalból eljárást indít, amelynek eredményeként e törvény

rendelkezései szerint jogkövetkezményeket alkalmaz,

f) eljárást kezdeményez a tudomására jutott, más hatóság hatáskörébe tartozó,

médiaszolgáltatással vagy kiegészítő digitális szolgáltatással kapcsolatos jogértések miatt,

g) gondoskodik arról, hogy a saját maga, illetve a feladatkörrel rendelkező központi

államigazgatási vagy közhatalmat gyakorló más szervek számára rendelkezésre álljanak a

médiaszolgáltatók közönségarányára és hallgatottságára vonatkozó, a Nemzeti Médiahatóság

által meghatározott módszertan szerint felvett és auditált adatok,

h) véleményezi a feladatkörével összefüggő jogszabályok, illetve más kormányzati

előterjesztések tervezeteit, feladatkörében jogalkotásra tehet javaslatot,

i) véleményezi a feladatkörével összefüggő nemzetközi szerződések kötelező hatályának

40 Magyar Kommunikációtudományi Társaság: http://www.mediaparlament.hu/cikkek/mktt3.pdf

32

elismerésére vonatkozó előterjesztéseket, közreműködik e nemzetközi szerződések alapján

készülő nemzeti jelentések elkészítésében, továbbá figyelemmel kíséri, értékeli e szerződések

magyar joghatóság alá tartozó érvényesülését,

j) közreműködik a feladatkörével összefüggő ügyekben az Európai Unió kormányzati

részvétellel működő intézményeiben képviselt magyar álláspont kialakításában,

k) a Kormány kijelölése alapján elláthatja a Magyar Köztársaság képviseletét az audiovizuális

médiával kapcsolatos nemzetközi szervezetekben,

l) kapcsolatot tart az Európai Bizottsággal és más tagállami szabályozó hatóságokkal,

m) ellátja a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtását a 97/36/EK,

valamint a 2007/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított 89/552/EGK

tanácsi irányelv 10–21. cikkét átültető tagállami jogszabályokba ütköző, Európai Közösségen

belüli jogsértések tekintetében,

n) ellátja a nemzeti hírügynökségről szóló törvényben meghatározott feladatokat,

o) ellátja az e törvényben meghatározott egyéb feladatokat. (83.§ (1) bekezdés)

Mivel a dolgozat terjedelme nem elégséges arra, hogy az NH minden feladatával külön

foglalkozzam, ezért a továbbiakban az NH egyik, de nagyon lényeges és a szabályozási

megoldásokat tekintve igen vitatott funkciójára szeretnék kitérni, mégpedig a

versenyszabályozásra. A tervezet médiahatósággal kapcsolatos koncepciójában ugyanis a

médiahatóság a médiapluralizmus és a véleményszabadság érvényesülését versenyhatósági

hatáskörök biztosításával próbálja megoldani, amely dicsérendő cél, de a munkaanyaghoz

való hozzászólások és vélemények nagy többsége alapvetően elhibázottnak látja a koncepciót,

mely nem elősegíti, hanem hátráltatja a kitűzött célok elérését.

A 83.§ (1) bekezdésének g) pontja szerint az NH médiaszolgáltatók közönségarányára és

hallgatottságára vonatkozó mérésekre módszertant dolgoz ki és ezeket rendelkezésre bocsátja

a feladatkörrel rendelkező központi államigazgatási vagy közhatalmat gyakorló más szervek

számára. Mind az AGB Nielsen Médiakutató Kft. mind a Magyar Kommunikációtudományi

Társaság felhívta a figyelmet arra, hogy a közönségarányra és a hallgatottságra vonatkozó

módszertant eddig a piaci szereplők konszenzus alapján alakulnak ki ás változnak. Abban az

esetben, ha az NH egy új módszertant dolgoz ki az felesleges és káros párhuzamosságokhoz

vezethet. Európában pedig a médiahatóságoknak nem tiszte módszertant jóváhagyni, piaci

konszenzus alapján a megrendelők még kevésbé fogják elfogadni a tervezet jelenlegi

koncepcióját, ami félő, hogy további médiaszolgáltatók kivonulásához vezethet a magyar

33

piacról. 41 Ehhez kapcsolódik a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elektronikus média piacokat

érintő ágazati vizsgálatának értékelés, mely alátámasztja, hogy a reklámpiaci értékelési

rendszerek nagyban támaszkodnak a nézettségi adatokra. A GVH a nézettségmérés kapcsán

arra a következtetésre jutott, hogy rendszeres pályáztatással kell kiválasztani az adott

időszakokra a mérést végző vállalkozást, mert ez a megoldás biztosíthatja legjobban a

meglévő piaci problémák megoldását. Ráadásul ezzel a módszerrel a véleménybefolyásoló

képesség koncepcióján alapuló médiaszabályozás elfogadás esetén a szolgáltatás

felhasználójává váló állam a legkedvezőbb feltételekkel juthatna hozzá e szolgáltatáshoz.

Ezzel összefüggésben problémák jelentkeznek azzal a feladattal is, amely feljogosítja az NH-

t, hogy a médiaszolgáltatók vizsgálata alapján kétévenként meghatározó véleménybefolyásoló

képességű, illetve jelentős piaci erővel rendelkező médiaszolgáltatóvá nyilvánítsa azokat a

médiaszolgáltatókat, melyek a tervezetben felsorolt kritériumok alá esnek (28.§ (1) bekezdés;

86.§ (1) bekezdés). Már a fogalmak definiálásánál és a kötelezettségek meghatározásánál sem

ad elég pontos meghatározást a tervezet, amely előrevetíti, hogy az NH önkényesen dönthet

ezekben a versenyt komolyan befolyásoló ügyekben.42

A tervezet első nyilvános vitára bocsátott verziójában a Nemzeti Médiahatóság igen

komoly jogosítványokat kapott a mostani ORTT jogosítványaihoz képest. Ezek a nyomozó

hatósághoz hasonlatos feladatkörök a tervezet szerzőinek gondolatmenetét követve a

versenyhatósági funkció megerősítését célozták meg. A szerzők azonban nem vették

figyelembe a médiára jellemző sajátos követelményeket, így kerülhetett be a munkaanyagba

az előzetes cenzúra intézménye, illetve az a hatáskör, hogy az NH meghatározhatja a

szolgáltatásnyújtás feltételeit. Ez persze megfelelő garanciák nélkül széles körben biztosítja a

jogot akár a műsorszerkesztésbe is. Ezek a jogkörök aztán az általános felháborodás miatt már

a második verzióból is kikerültek, kivéve az előzetes korlátozás intézményét, mely ugyan nem

ismeretlen a demokratikus jogállamokban, de csak bíróságok gyakorolhatják, és csak nagyon

szigorú sokszor csak együttesen érvényesülő feltételek megléte esetén.43 A harmadik változat

már ezt a rendelkezést is kivette a szabályozásból, így „csak” az maradt meg a tényállás

tisztázása fejezetben, hogy a Nemzeti Médiahatóság törvényben meghatározott feladatai

ellátásához, a tényállás tisztázása céljából – a Nemzeti Médiahatóság kérésére – bármely

41 AGB Nielsen Médiakutató Kft.: Hozzászólás a nyilvános konzultáció alapján átdolgozott szakmai javaslat a médiaszolgáltatásokról szóló törvény lehetséges tervezetéhez. http://www.mediaparlament.hu/cikkek/agb3.pdf; Magyar Kommunikációtudományi Társaság: http://www.mediaparlament.hu/cikkek/mktt3.pdf 42 Gazdasági Versenyhivatal: a médiaszolgáltatásokról szóló törvény egy lehetséges tervezete nyilvánoskonzultáció alapján átdolgozott 2009. február 10-en kelt szakmai javaslatánakvéleményezése. http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/88670043659E591F.pdf 43Koltay András: „A cenzúra éj…” – Gondolatmorzsák a sajtó előzetes korlátozásáról In: Infokommunikáció és Jog. XIX. szám (2007.) 78. old

34

személy vagy szervezet köteles a kezelésében levő adatokat, illetve a birtokában levő iratok

másolatát olvasható és másolható formában a Nemzeti Médiahatóság rendelkezésére

bocsátani, továbbá adatokat a Nemzeti Médiahatóság által meghatározott, összehasonlításra

alkalmas formátumban szolgáltatni, valamint felvilágosítást adni(110.§ (1) bekezdés).

5. Összegzés

A jelen állás szerint 2009. április 30-án már a negyedik – nem nyilvános – törvény tervezet

mögül is kihátrált a parlamenti pártok nagytöbbsége. Vagyis ebben a ciklusban már biztosan

nem fogadnak el új médiatörvényt, pedig égetően nagy szükség lenne rá, hiszen uniós

kötelezettségeinknek sem tudunk eleget tenni, ezt pedig a piaci szereplők nem tolerálják

hosszú távon. A tervezet harmadik változatára sem lehet azt mondani, hogy kiérlelt koncepció

alapján világos célok mentén készült volna, különösen, hogy a szakma és az érdekelt

szervezetek az előkészítés fázisaiból teljesen kimaradtak, véleményüket már egy kész tervezet

kapcsán irracionálisan rövid idő alatt tudták csak megtenni. A törvény-tervezet másik nagy

hátránya, hogy leginkább azokkal a médiumokkal foglalkozik behatóan, melyek

előreláthatóan egyre inkább kiszorulnak a piacról és helyettük újabb médiumok jönnek be.

Tekintve, hogy az utóbbi 10 évben milyen jellegű változásokon ment keresztül az információs

társadalmat kiszolgáló technika nem túlzok, ha azt mondom nem évtizedek kérdése, hogy a

televízió és a rádió kiszoruljon a vezető elektronikus médiumok közül. A törvény ennek

ellenére az on demand illetve a kiegészítő digitális szolgáltatásokat majdnem teljesen

figyelmen kívül hagyta, ráadásul a kritikák sem foglalkoztak ezzel a témával sokat. A

következő törvény-tervezet előkészítésénél tehát mindenképp oda kell figyelni, hogy

súlyuknak megfelelően kezeljék a jogalkotók a televízió és rádió mellett egyre nagyobb

szerepet játszó médiaszolgáltatásokat. Ez nemcsak a politika, de a szakma felelőssége is.

Ennek ellenére több szempontból is használható munkaanyag született, amely a 2003-as, a

2006-os és a 2007-es munkaanyagokhoz hasonlóan vélhetően nem kerül további

felhasználásra. A sajnálatos, hogy a politika 1990 óta nem látja be, hogy a háttéralkuk során a

nyilvánosság kizárásával elkészülő anyagok sorsa vagy a biztos bukás vagy egy eleve elavult

és rossz megoldásokat tartalmazó törvény lesz, mely nem elősegíti, hanem hátráltatja, hogy

Magyarországon a nyugat-európaihoz hasonló, de legalábbis torzításoktól mentes médiapiac

alakuljon ki.

35

A tervezet legnagyobb hibája - ahogy remélem a dolgozat során kiderült – hogy nem

megoldani akar egy problémát, hanem hárítani. A definíciók hiányos megfogalmazása, a

politika erős jelenléte a médiatestületekben, az egyes finanszírozási problémák és a konkrét

kérdéseknél kibukkanó esetlegességek nem a tervezet koncepciójából erednek. Éppen

ellenkezőleg, a koncepciótlanságból. Ninsc elgondolás, a tervezet hol a 2006-os médiatörvény

javaslatait próbálja megvalósítani, hol a NAMS-ba nyúl bele. Egyedüli konkrét elképzelése,

hogy a politikának, illetve a parlamenti pártoknak minél nagyobb mozgásteret biztosítson.

Nem ad egyszerű megoldásokat, mert arra vár, hogy a politika majd ad. Ezzel azonban

távolabb kerülünk a médiaszabályozás nyugati modelljétől és közeledünk egy olasz vagy

görög szabályozási modell kialakulásához, amiből a hazai viszonyokat tekintve sem a

társadalom sem a médiapiac és paradox módon a politika sem jönne ki jól.

36

6. Felhasznált Irodalom:

1. AGB Nielsen Médiakutató Kft.: Hozzászólás a nyilvános konzultáció alapján

átdolgozott szakmai javaslat a médiaszolgáltatásokról szóló törvény lehetséges

tervezetéhez. http://www.mediaparlament.hu/cikkek/agb3.pdf;

2. Bogdán Tibor: Az 1996. évi I. törvény elvi és jogtechnikai elemzése. 2003.

www.akti.hu/tanulmany/dok/bogdan.doc.

3. Cseh Gabriella: A médiaszabályozás története, rendszere (írott és elektronikus

média, internet). 2005.

http://www.jogiforum.hu/letoltes/!/files/mediajog/cseh_gabriella-tortenet_rendszer

%5Bjogi_forum%5D.pdf!1241364592!/mediajog

4. Cseh Gabriella - Sükösd Miklós: A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé.

2001. http://mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/06_a_torveny_ereje/01.html

5. Gazdasági Versenyhivatal: a médiaszolgáltatásokról szóló törvény egy lehetséges

tervezete nyilvános konzultáció alapján átdolgozott 2009. február 10-en kelt

szakmai javaslatának véleményezése.

http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/88670043659E591F.pdf

6. Gálik, M. - Horvát, J. - Szente P. (2003): Egy új médiatörvény alapjai. In: Enyedi

Nagy, M. - Polyák, G. - Sarkady, I., szerk.: Médiakönyv 2003. ENAMIKÉ,

Budapest

7. Gálik Mihály: Hozzáférés és a médiakoncentráció túlszabályozása a digitális átállás

hazai folyamatában. 2008.

http://mediakutato.hu/cikk/2008_02_nyar/03_hozzaferes_mediakoncentracio_digita

lis_atallas

8. Gellért Kis Gábor: A médiajog foltjai. In: vita egy új médiakoncepcióról: 2003.

http://mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/06_vita_egy_uj_mediatorveny/05.html

9. Kertész Krisztina: A média szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon.

A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban. (2001.)

http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/07_a_media_szabalyozasa_az_eu

ban_es_magyarorszagon

10. Koltay András: „A cenzúra éj…” – Gondolatmorzsák a sajtó előzetes korlátozásáról

In: Infokommunikáció és Jog. XIX. szám (2007.) 78. old

11. Kukorelli István: Alkotmánytan, szerk.: Kukorelli István. Osiris Kiadó. 2007.,

Budapest

37

12. Magyar Kommunikációtudományi Társaság: Hozzászólás a nyilvános konzultáció

alapján átdolgozott szakmai javaslat a médiaszolgáltatásokról szóló törvény

lehetséges tervezetéhez (febr. 10) c. munkaanyaghoz.

http://www.mediaparlament.hu/cikkek/mktt3.pdf

13. Nyakas Levente: A közszolgálati műsorszolgáltatás a közösségi jog kontextusában,

avagy az audiovizuális szolgáltatások természetéről folytatott európai vita. 2008.

http://www.jogiforum.hu/letoltes/!/files/mediajog/dr_nyakas_levente-

kozszolgalat_tanulmany%5Bjogi_forum%5D.pdf!1241358785!/mediajog

14. Osváth Sarolta: egyre sürgetőbb a médiatörvény.

http://zalaihirlap.hu/legfrissebb_hirek/20090326_szalai_annamaria

15. Polyák Gábor: Médiaszabályozás az Egyesült Államokban. 2005.

http://www.akti.hu/tanulmany/dok/polyak_02.doc

16. Polyák Gábor: Konvergens piac, konvergens hatóság? 2008.

http://www.mediakutato.hu/cikk/2008_02_nyar/05_konvergens_piac_hatosag/

01.html

17. Sarkady Ildikó: Médiajogi írások. Új mandátum Könyvkiadó. 2005., Budapest

Felhasznált jogszabályok, jogszabály-tervezetek, Alkotmánybírósági határozatok:

1. A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény.

http://www.complex.hu/kzldat/t9600001.htm/t9600001.htm

2. 37/1992. (VI. 10.) AB hat. [a Magyar Televízió és a Magyar Rádió kormány általi

felügyeletének alkotmányellenessége]

3. 22/1999. (VI. 30.) AB hat. [a közszolgálati médiumok közalapítványainak

kuratóriumaira vonatkozó szabályozás alkotmányosságának vizsgálata]

4. Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia (NAMS)

http://www.meh.hu/szolgaltatasok/dtv/nams20070426.html

5. Az Európai Parlament és a Tanács 2007/65/Ek Irányelve a tagállamok törvényi,

rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós

műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról

szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról

38