Kolozsvári Grandpierre Miklós: Papricus (olaj, vászon)

2

Tartalom:

3. o.: Tombol a nyár…; (Karaffa Gyula írása) 4. o.: Vidám verseket kellene már írnom; (Ketykó István verse)

6.-7. o.: Minek venni; (Móritz Mátyás írása) 9.-12. o.: Bemutatjuk; Jávorka Ágnes versei 14.-16. o.: Városaim: Kolozsvár; (Szalai Ferenc sorozatának hatodik része) 16. o.: Az árnyak hordái…; (Erõs Ildikó verse)18.-20. o.: A mesterrel jártam IV.: Az érõ gyümölcsök; (Borsi István írása)

22. o.: Anikó levelesládájából: Becenevén: Mukkszi…; (H. Túri Klára sorozata) 24. o.: Könyvajánló; 25.-39. o.: Pusztaberki; (Végh József képes helytörténeti írása) 40.-41. o.: A fej; (Gárdus Imre írása)

41. o.: Jó az isten; (Egry Artúr verse)41. o.: Borotvaélen; (Székács László verse)

43.-50. o.: Auditor: A templomok is meghalnak néha; (Szávai Attila írása) 52.-53. o.: Hírek;

55. o.: E havi számunk szerzõi; Impresszum;

Lapszámunk képei:

Júliusi számunkat a Honton élõ és alkotó Kolozsvári Grandpierre Miklós festményeinek, szobrainak fotói díszítik. A mûvész életrajza, elérhetõségei megtalálhatóak a www.gorgo-hu.com internetes oldalon. A Hontra tervezett, és kivitelezésében már jócskán elõrehaladott galéria megnyitásáról lapunk egy cikkben ad majd tájékoztatást. Köszönet az Alkotónak a képek közlési jogáért! (A Szerk.)

Címlapon: Papricus;

5. o.: Földanya; 8. o.: Pandora;13. o.: Vitis;17. o.: Ivóban;21. o.: Bugyuta;23. o.: Tudós;42. o.: Tóraolvasó;51. o.: Madonna;54. o.: Álszent;

A hátsó borítón: Embrió;

3

Tombol a nyár…

Ha valaki nem vette volna észre, (csakviccelek) az elmúlt napokban, hetekbentombolt a nyár. Ilyenkor türelmetlenebbekaz emberek egymással, de önmagukkalszemben is. Hogy miért? Mert mindig kellvalaki, vagy valami, amivel okolhatjuk„rosszkedvünk telét”. Nem túlzás ez? Nyár közepén a telet emlegetni? Nos, egyáltalán nem. A külsõ hõmérséklettõl független aszív körüli jég állapota, vastagsága, össze-törhetetlensége. S ennek a jégnek azeltávolításáért mi magunk vagyunk csak-,és csupán a felelõsek. Dédelgethetjük sajátjegecskénket, jégcsapjainkat, vádolhatjuk amásikat annak kialakulásáért, de elolvasz-tását csakis mi magunk végezhetjük. Emberi kapcsolatainkat szemügyre véve,megdöbbentõ megállapításra juthat a gon-dos vizsgálódó: Hiába írunk 2006-ot, hiába jártunk már a Holdon, hiába vizslatjuk táv-csöveinkkel a távoli galaxisokat, s tartjukmagunkat az univerzum elsõ és egyetlenértelemmel bíró lényének, mégis a szívünkkörüli jég miatt most is (ebben a percbenis) több tíz háború dúl a Földön. A „béke-teremtõ” Amerika, akár egy báránybõrbebújt farkas, bombákkal látja el a legújabbkonfliktus egyik szereplõjét, Izraelt, míg amásik oldal, Libanon, a nagy Orosz medvefegyvereivel válaszol. Hát ide jutottunk,mi, magunkat az állatvilág fölé helyezettélõlények a legújabb kor derekán! Háborúk mindig is voltak!- mondhatja a szkeptikusválaszadó. És ez így igaz! Voltak! És min-denki arra gondolt minden egyes háborúután, hogy ez volt az utolsó, hogy ez mégegyszer nem ismétlõdhet meg! És mégis!Megismétlõdik, hol Szerbiában, hol Irak-ban, hol Szudánban, de valaholbizonyosan. Miét?- kiálthat fel bennünk alélek, miért kell még ma is egymást gyil-kolni? Csak a pénzért csupán? Csak aprofitért? Nem, nem csak ezért. Egysze-rûbb a magyarázat! Magunkért, a szívünkkörüli jégért, az önsajnálatért, az önimáda-tért, az egoért, önzõ, önös érdekeinkért!

Ilyenkor még egy kérdés felmerül az em-berben: Volt-e egyáltalán fûszálnyi értelmeaz eddigi évszázadoknak, évezredeknek, ha az ember mostanra sem javította meg ön-magát, ha mostanra sem olvasztotta elszíve körül a jeget? „Ment-é a könyvekáltal elébb” a kultúra, az élet minõségejavult-e egyáltalán egy fikarcnyit is? Ha anyagiasan szemléljük környezetünket,azt mondhatjuk, ment, hiszen autóval já-runk, repülünk, hatalmas metropoliszokathúzunk az ég felé, van ennivalónk, naponta több millió tonna szemetet „gyártunk”,látszólagosan jól élünk. Ám, ha a lélek fe-lõl közelítünk, bizony, elkeserítõ ahelyzetünk. Ugyanaz a primitív, vad szel-lem, ugyanaz a tanulatlan, kulturálatlanemberek vagyunk, akik egykoron. Valakiazt mondta, az emberré válás folyamata ottkezdõdött, amikor eltemettük halottainkat.Azóta egyfolytában temetünk. Ám ma mára közvetlen hozzátartozókon kívül szintesenkit sem rendít meg egy-egy eltávozotthalálhíre, vagy ha igen, akkor is csak né-hány másodpercre. Megrázzuk magunkat, s újra saját magunkkal foglalkozunk. Ahogynõ szíveinken a jég vastagsága, egyenesarányban csökken az „emberi dolgokkal”való foglalkozásunk ideje. Gondolok itt akönyvek olvasásától kezdve az egyszerûbeszélgetésig mindenre. Mi lesz így ve-lünk?

Tombol a nyár, odakinn harmincöt-harmincnyolc fokok vannak, a villamoshá-lózat alig bírja már a légkondicionálókszükséges energiaellátását. Soha nem látott mértékben nõtt az ásványvízeladás, jól él-nek a fagylaltosok is.

Ne csak a testünket „etessük”! Gondoljunk a szellemünkre is!

2006.07.31.

Karaffa Gyula

4

KETYKÓ ISTVÁN:

Vidám verseket kellene már írnom

„ne szenvedj” költõ a néhai depressziód tedd fiókod mélyérene vedd elõ soha de ne is tépd szét hátha egyszer szükséged lesz még rá

vidám verseket kellene már írnomhullámzó tajtékos de vidám verseket

mert ha jól emlékszem még mindig gyönyörûek a melleidhajad bár ritkul de így is szeretem illatát

szád sokszor joggal mogorva de szeretem az ízétigaz legtöbbször én vettem el zamatát

szemeid még mindig fénylenek akár a csillagokhuszonegy év súlya nyomja vállaink

a gyerekek meg fölénk nõnek így van ez rendjénmikor mondtam utoljára hogy szeretlek

bizony nem tudom már de „be vagy ültetve” szívembe mindörökreakár a sebész szikéje vágtál lelkemen vé gleges heget

mániákusan szép mosolyod igaz ritkán l átom mostanábande csak vidáman költõ „ne szenvedj” mindenen

a néhai depressziód tedd fiókod mélyérene vedd elõ soha de ne is tépd szét hát ha egyszer szükséged lesz még rá

Balassagyarmat, 2003. január 21.

5

Földanya (olaj, vászon)

6

MÓRITZ MÁTYÁS

Minek venni

Minek is venném én komolyan az életet,édes egyetlen gyermekem, ha így is, úgyis, de nem úszom meg élve? Választ persze nem várt sokszor feltett kérdésére, és éntartottam magam ahhoz, hogy néma ma-radtam, nem törõdve azzal, hogy ezzelmegerõsítem édesapám nem túl velõs élet-filozófiáját. Inkább csak a lábam elénéztem, orra ne essem az aljnövényzetbe,amin éppen átgázolni próbáltunk. Hétvégenként mindig magával hozott,eleinte persze rángatott az erdõbe, ami ad-dig nem is igen érdekelt, nem igazán tudtamegmozgatni a fantáziámat, mert ugyan mi érdekes és a figyelmemet felkeltõ dologlehet, hiszen csak fa, fa hátán, nem több, és persze az átláthatatlan sötétség. Édesanyám amúgy is óva intett attól, hogy akár csak a közelébe merészkedjem, vagy azt vegyemabba az üres fejembe, hogy ott üssem el az idõt, hiszen jobb kikapcsolódást is találhategy magam korabeli gyerek, mint hogy egy erdõben vesszen oda. Bár nem részletezte,hogy mire is gondol, hogy miért is vesznékoda, vagy hogy volt-e már, aki ezt tette,mármint hogy odaveszett, de sejtettem,hogy valamit nagyon elhallgat, valamirõlúgy gondolja, még jobb nem beszélni. Biz-tos, majd ha annyi idõs leszek, meg hamegkomolyodom, persze ha mindezt meg-éli. Nem is igazán forszíroztam a dolgot,nem ellenkeztem, mert kedvem sem igazánvolt hozzá. Nem is tudom miért figyelmez-tetett. Õ tudja. Azt meg édesapám tudja, hogy mégis mi-ért hurcolt magával szinteszertartásszerûen, és hogy mindezt miértkellett titokban mûvelnünk. Eleinte fel semtûnt, hogy mindig beljebb és beljebb kajtat-tunk, mindig messzebbre merészkedtünk.

Azt mondta, ez a mi kis titkunk, ez olyanférfidolog, amihez anyámnak semmi köze,õ csak ne üsse bele az orrát olyanba, ami-hez nem konyít, nem ért, és amúgy is.Hogy apám mihez ért, és hogy mihez ko-nyít, nem akartam feszegetni, mert hiszensemmi tapasztalatom, vagy összehasonlítá-si alapom nem volt, vagy ha mégis, akkorcsak annyi, hogy kétbalkezes volt, balfasz,nagyapám kedvenc szavajárásával élve. Hanagy ritkán belevágta a fejszéjét bármibeis, minimum, hogy balul sült el, de leg-alábbis kisebb tragédia kerekedett belõle.Volt, hogy valami ivócimborája megdobtaegy könyvel, ami borgõzös elmondása sze-rint az aranycsinálásról szól, és amit olcsón megszámít édesapámnak, aki kapva-kapottezen a soha vissza nem térõ ajánlaton, mint minden más ostobaságon. Az utolsó forin-tokat kaparta össze a befõttes üvegbõl,amit aztán kivágott a szemétbe, hogy azmár úgy sem köll, hiszen nemsokára tejjelés mézzel folyó Kánaánt varázsol hár-munknak, és tovább nem kell ittnyomorognunk ebben az ótvarmocsokban,ahogy a házunknak nevezte. Anyám márcsak arra ért haza, hogy apám molyol, szö-szöl, ötöl-hatol, kotyvaszt, kavar és kever,kimér, lemér, és izgatottan dörzsöli összekét tenyerét. Mindenesetre, majdnem el-szállt az egész ház, mint a gyõzelmi zászló,örülhettünk, hogy apám kisebb zúzódások-kal megúszta, és egy idõre felhagyott akísérletezésekkel. Aranyunk nem lett, illet-ve ami volt, azt édesanyám beadta azaciba, merthogy idióta ökörködésbõl nemlesz betevõnk, ahogy a konyhában megval-lotta nekem, miután vizes borogatás tettapám homlokára, és megigazgatta a takaró-ját. Miután apám felépült, továbbra ishurcolt magával az erdõbe, és mind gyak-rabban siránkozott, hogy mennyiremagányos, magára maradott, hogy õt nemérti meg senki, aki meg megérthetné, azcsak gátolja abban, hogy nagy ember le-gyen. Hogy mivel akart kitûnni, nemrészletezte, én meg bele se mertem gon-dolni. Mert, hogyan is lenne képes valaki,mondjuk az eszével kitûnni, mikor hamisértékpapírokkal megy a bankba, vagy ami-

7

kor tíz perccel azután akar rabolni, mikorbezárt az épület? Persze addig próbálko-zott, hogy nem kerülhette el a börtönt, dehogy miért csukták le, arról csak halványsejtéseink lehettek anyámmal. Mindegy is.A két évet leülte, és sokszor hányta anyám szemére egy-egy kiadósabb és szaftosabbhajba kapás után, hogy visszavágyik anégy fal közé, mert még mindig jobb voltodabent, mint itt. Egyetlen szórakozása az volt, hogy meséltnekem a bent történtekrõl, hogy hogyanfürdették meg õt is, mint újoncot jéghidegvízzel, hogy hogyan verték félholtra aslaggal az õrök, hogy hogyan próbálta be-törni a cellatársa, hogyan próbálta megrábírni, hogy legyen a csicskása, vagy az õkis köcsöge. Engem persze nem kérdezettmeg afelõl, hogy mindez érdekel-e egycsöppet is, de ha erre van ingere, hát járas-sa a száját, addig sem iszik, addig semanyámmal pöröl olyan faszságokon, minthogy miért nem féllágy a tojás, hogy miértnem hidegebb a sör, vagy hogy miért nemkék az ég, mert ha egyszer neki jó kedvevan, bassza meg, minimum, hogy kék az akurva ég, hogy csessze meg. Érdekes. Az erdõben nem használt ilyenszavakat, sõt, mindig kedvesen viselkedett,olybá tûnt, mint egy régi barát, akivel vér-szerzõdés köt, hogy nem pofázunk arról,ami itt történik. Állítólag egy sittes haverjafecsegte ki neki, hogy ebben az erdõbenásta el a szajréját, amit azóta is hiába köve-telnek rajta a zsernyákok. És hiába is ütik,meg verik, mint a répát, belõle egy szót ki nem szednek, hogy rohadjanak meg. Hogypontosan hol lehet a zsákmányt, fingja sin-csen, lövése sincs, ahogy dunsztunknekünk sem volt. Apám egyszer itt, mász-szor ott ásott, de nyomára sem akadtunksemminek. Próbált néha a haverja eszévelgondolkodni, de úgy se mentünk sokra.Egyszer, mikor már feladni látszott a küz-delmet és a hiába valónak tûnõ harcot, egy kút gazzal benõtt kávájára esett a szeme, és vadul vetette rá magát, hátha az a hülyeipse ide rejtette a motyóját. A káván egy jó hüvelyk vastag betonlap virított, amit apám csak nagy nyögések, és erõfeszítések árán

tudott éppen annyira arrébb tolni, hogybeférjen a résen. Lelkemre kötve, hogy elne mozduljak onnan, magával hozott egykötelet, és egy zseblámpát. A kötél egyikvégét egy kivágott fatörzshöz kötötte, amásik végét ledobta a mélybe. A fejszét,amit azért hozott, hátha egy ládát kell szét-verni, a kút oldalához támasztotta. Lassaneltûnt a sötétben, már csak a feje búbjalátszott ki, mikor odanyújtottam neki alámpát. A kút már régen kiapadt, és a kötél csak fogyott és fogyott, azt hittem már,hogy soha nem ér a fenekére. Egy kiscsend után örömittasan kiáltott fel, hogytalált egy ládikát. A ládát rákötötte a kötél-re, hogy majd kihúzom, és utánavisszaengedem a kötelet, és majd kimászik. A ládát fel is húztam, de a róla lecsomózott kötelet eszem ágában sem volt visszadob-ni, inkább levágtam a fatörzsrõl, és úgy,ahogy van, a kútba dobtam, vegye hasznát, ha tudja. A ládát egy csapásra szétvágtam,és a pénzt a kabátom zsebeibe gyömöszöl-tem, a baltát meg elhajítottam a fenébe.Apám hangja egyre erõtlenebb volt, sejt-hette, hogy felõlem ott rohadtat meg, aholvan, ez a mi titkunk marad. Anyámnakbeadtam a mesét, hogy a pénzt az erdõbentaláltam, és bár féltem, hogy felképel, hi-szen nem egyszer beszélt a lelkemre, de apénz megpuhította a szívét. Hogy hol van a jó édes apám, csak másnap reggel kérdeztemeg, addig jól elvolt az ágyra kiszórt, ésott számolgatott bankókkal. Megvontamvállam, hogy lövésem sincs. Nem látszottrajta, hogy különösebben érdekelné apámhogyléte, de azért fájlalta, hogy nem találja a fészerben a kötelet, mert mire fog tere-getni, vagy ha megkerülne apám, mérgébemire akasztaná fel. Nem csak pénzzel, de egy megvilágoso-dással is gazdagabb lettem, hiszen eddignem is gondoltam, el sem hittem, hogy azember szükség esetén mennyi mindentmegbocsát magának. Még egy apagyilkos-ságot is. Ez van. Minek is venném eztkomolyan.

8

Pandora (olaj, vászon)

9

BEMUTATJUK

Jávorka Ágnes versei

Nevem, Jávorka Ágnes, születtem 1967-ben Pécsett. Az elsõ emlékem az életbõlelsõ versem, mely leírásra nem került, lé-vén azon idõpontban, mikor azt„megírtam”, még nem ismertem a betûve-tés tudományát. Ezen az akadályontúljutván, háttérbe szorult versírási kény-szerem, s fejest ugorván a prózába,meséket, késõbb ifjúsági regényeket írtam.A döntõ fordulat 14 éves koromban történt. Ekkor írtam át József Attila: 32 éves lettem én címû költeményét, 14 éves lettem éncímûre. E versem oly osztatlan sikert ara-tott kortársaim körében, hogy innentõlkezdve verseim tömkelegével árasztottamel a környezetemet, majd 16 évesen megír-tam az elsõ darabomat, melyet színre isvittem.Nyomtatásban elõször1994. augusztus 12-én jelent meg egy versem az Élet és Iroda-lomban, majd ugyanott, október 7-én.Azóta szórványosan jelennek meg verseimirodalmi lapokban, folyóiratokban, költé-szet napi kiadványokban (Sétatér, Új Arc,Palócföld). Emlékeim szerint 1999-benléptem az Internet világába, azóta több iro-dalmi weboldalon találhatóak meg azírásaim.1995-ben készítettem el a „Jávorka Ágnesimprovizatív versszínháza” címû egysze-mélyes elõadásomat, mely a Baranyairégióban televízión keresztül is láthatóvolt.1998-ban egy ismerõsömmel alapítottukmeg a PASZ-t, a Pécsi Alkalmi Színházat,mely jellemzõen az általam írt színdarabo-kat mutatta be, s melyben játszottam, s akellékeket, jelmezeket is nagyrészt én ké-szítettem el. Ugyanez vonatkozik a PASZ-on belül mûködõ Marcipán Gyermekszín-házra is.

Az elõadásaink közül néhányat felvett ahelyi tv, amik aztán néhány országos adónis láthatóak voltak. Az elmúlt évekbenszínházi tevékenységemmel kapcsolatbanrádióadások hangzottak el, televíziós be-szélgetések voltak láthatóak. A tavalyiévben végre összeállítottam a versesköte-tem, mely a 38 és fél vers címet viseli, sennyi számú versemet tartalmazza prózábaágyazva, melyet a Bölcsészkar IrodalmiTanszékén „életregény”-nek aposztrofál-tak. E könyv kiadásán most munkálkodnakehhez értõ emberek. Jelenleg párhuzamosan több regény írásá-val foglalatoskodom, és természetesen napi szinten versek és novellák írásával, ígyelégítvén ki a grafomániám, terveim között pedig szerepel egy saját színház létrehozá-sa (miután a tevékenységemetbeszûntettem a PASZ-nál), ezzel engedvénmajd exhibicionizmusra való hajlamom-nak.

Pécs, 2006. július 2.

10

Esti esõ

Azt mondják: tovább, tovább, tovább.Ül az alkonyon néhány hideg kõ.Sötétül a vígasság, csapódva ledõl egy fa, szárnyas sereg károg nyomán.

Vannak, kik mennek. Néhányan állnak.Esernyõt nyitnak. Homályba tart ez az óra. Annyira giccses! Annyira ócska…A boltajtókon fityeg a tábla: zárva.

Sokadik este. Csak esik, csak esik,monoton számolom a cseppeket.Zajong, suhog, sajog rám a rettenet,közele magába ránt. Megint, megint.

Kinyílik, lát, repít, formát, színt vetít,sápadok, odébb kuporgok, várok.Egy esõ a rám száradt izzadságotlemossa lassan. Minden olyan szelíd.

Pécs, 2002. november 23.

Jajkiáltás a Drávához

Ma is fagyott reggelt kaptam.Szûk szobám fénye alatt görnyedtem ideállá, s lettemkávét kortyolgató halhatatlan.Eregetem egykedvembenfüstkarikáim, találgatva, melyikszomszéd kulcsa fordul elõször a zárban,míg a Dráva messze-messze csiklandozzaa part menti kavicsokat, mikortapostalak titeket tudatlan a homokba?Csak ülök itt, ím, létem bizonyítjaa tenyeremmel ölelt forró csésze,nem engedek a kísértésnek,nem borulok térdre holmi emlékek elõtt.Félek, ismét én kapom az érmet,

kattan a zár, sír, zörög a csont,nyikorog a hidegbe vetemedett ajtó,benzingõzzel egyesül a lehelet,gyõztem, igen, gyõztem, mit nekemszélben szálló takony, buszmegálló,sodord valóságom láthatatlan Dráva, én teszem a dolgom, te drága,feledlek, feledlek. Jaj, én árva!

Pécs, 2003. január 25.

Karácsony

Hozott mindent: kispárnát, CD-t, vörös rózsát,sört a hûtõbe és csirkecombot,két év alatt elém rakott hasznostés hasztalant, romlandót és tartósat.

Most este van:ülök és nézem a fenyõfát, ezt is õ hozta, legalább ezeröt volt, igen, tudom, lógnak a szaloncukrok, és nekemmegint hányingerem van és egy kérdésem.

Mi lenne ha:egyszer idehozná a fogkeféjét,tudnék-e mosolyogni, vagy egyszerûenaz egyedül töltött karácsonyesték és hétvé-gékokádékát kenném rá fogkrém helyett?

Pécs, 2003. december 25.

11

Konyhai fotó

Csak a kezem teszem a homlokodra,csak a szemem hunyja le a múltat.Közben megyek.Látatlan mozdulok idõt adva fel a postán, post mortem, illõn idézve képzet határát.Jöjj, böllért játssz, hóhért, végvári vitézt, põrén adva elõ a dõrét, tág terünkbe haddszippantsak mélyet, miközben nézlek:állsz szûk fõzõfülkémben, a mosogató mel-lett,kezedben szûrõ, zubog a kifõtt tésztára a víz,és megjegyzed: csak bele ne írd ezt a képeta következõ versedbe, kérlek!De hiába. Hiába simítja kezem hajad,hiába csókolja szám a szád, hiába merülszexusunk a végtelenbe, festve romantikusképeketaz utánunk érkezõknek, megmutatva, hogyígy kell, csak így lehet, a lényeg mégis az,hogy a hétköznapjaimat fonod magadba:míg a kezed teszed a homlokomra,míg a szemed hunyja le a múltat.Miközben megyek.S csillagom, ha zuhan, nevess!Remélem, egyszer élek.Mert egyszer kérek, egyszer kérlek,most az egyszer kérés vagyok,a gáztûzhely és a nagyon elhanyagolt falra szerelt elõkészítõ asztal között csárdást járók vagyunk, ím megmutattam magunk.Nem kell tanú.Csak egy kéz a homlokra, csak egy szem,mi lehunyja a múltat.Hosszú a kivárás útja.

Pécs, 2004. március 11.

Szacharinszonett

Csak úgy itt vagyok, mint mikorjön a dagály, s lábnyomom mossa,majd bokám a hûsítõ hullám, hosszan,pedig csak régvolt mosolyodtól izzom

még mindig, újra, közben nézve, ahogykenyeremrõl folyik le az édes lekvárebben a szûk konyhában, mi mentsvár,köze sincs a tengerhez, s ahol a szagok

nem csókolnak belénk, s a szerelemértsem nyitunk még résnyire semkaput, s forró csillagokat sem szel

a fény körénk, csak a reménymozdul, s felel egy lanyha igent,állva a befõttes üvegekkel szemben.

Pécs, 2003. augusztus 27.

Tárva-nyitva

Már mindent elmeséltem neked.Hittem, elég lesz a kislánycigánykereke, egy meredekugrás, a versek, a színház,

súlyos tavaszban a nádas,rémült babák egymás mellett,lépcsõn csoszogó fáradt lábak,csimbókokban lógó felleg.

Te majd képeim összeszövöd,tavat, sóhajt, rétet, gyönyört,s belõlük új bõrt simítasz kedvesen

a lenyúzott helyett gerincemre,s mindent, mi volt, mi marad a csendben,óvod majd az idõ ócska árnyai ellen.

Pécs, 2002. október 29.

12

Százhetedik éjszaka

Az idõ feküdt be ágyamba, teljességetajándékozvaa pillanatnak, testet öltött, vonaglott, kaca-gott,van új érzés, eldobható, vagy kaján-szépsorsrahivatott, választhatunk, tálcámon ízes fala-tok,nyújtom feléd, de neked csak a bûnöm kell,dohányfüstös szobámban tárulnak combja-im,de mi lesz a lelkemmel, a lelkeddel, ûzöt-tenfûzzük romlásunk gyöngysorát hajnalig,koldusként kullogok bõséged nyomában,minden idevetett koncodon nyammogva,majd izzó koronát helyezek a balzsamosoltárra,melyen megtûrtél, hol élvezhettem, mi a pompa.De hidd: dalom nem fog fárasztani már soká,lefüggönyözött tükröm zengi: menj tovább.

Pécs, 2005. február 27.

Szépszonett

Változnak a színek, az ívek, az ízek,lassul a múlandó, halkul a fény,csikorog az ajtó, ahogy nyitod, alul aléla testem, tovább magam merre vigyem?

Írhatnál pár sort egy emlékkönyvbe,talán az enyémbe, szív alakotfeljebb és feljebb rajzolva, néhány aktot,ruhátlan, kóbor angyalokat a mellem közi-be,

közben komótosan száll ki a számbóla füst, sírón-várón, figyelj végrerám is kicsit, parányit, kérlek! Élek,

ez itt egy görcsös vallomás, vallhatóm má-tólkiált fel s le, keresztül ág-bogával az égre,én is csak egykedvûn törekszem a szépet.

Pécs, 2004. december 27.

Sápatag sanzon

Ezt hívják vénasszonyok nyarának.Ülünk a kerthelyiségben.Enyhe entellektüel beütésselfordítják a fakó nap felé arcukataz asztaltársaságok.Hanyagul lógó sálak,szemüvegek csillogása,szófoszlányok az összekötõvonalakat meghúzó geometriaszerepérõl, Hans Castorp köhintéseirõl.Dosztojevszkij nélkül egyszerûen nincs modern irodalom –jegyzi meg egy trapéznadrágos lány.A sör habzik, a kávé hûl,mozgásba jönnek a közhelyek.Nemrég doktorált P úr kedvesen mosolyog,bal keze eltûnik az asztal alatt,s a fülembe súgja: a maga spirituális toalettjeirõl a fél város beszél.Kabátja zsebében ébredezik Finnegan.Hazafelé menet sírnak a vadgesztenyék,ahogy cipõm orrához érnek.Ezzel egyidõben egy szöszke gyermek,s egy szöszke feleség ugrik nemrég doktorált P úr nyakába.

Pécs, 2002. december 1.

13

Vitis (olaj, vászon)

14

SZALAI FERENC

Városaim:

Kolozsvár

Édesanyám egyszer járt csak Er-délyben. Annyit hallott útiterveimrõl, sõt,megvalósult barangolásaimról, hogy elha-tározta, felkerekedik, és megnézi azt ahíres Erdélyt. A lehetõség számára a het-venes évek végén jött el, amikor én márgazdagabb voltam két nagyváradi utazás-sal. Így fõiskolás fiával bátran vágott azútnak. Ez még az az idõszak volt, amikorRomániában tilos volt külföldi állampol-gárt magánszemélynek vendégül látnia.Ismerõsünk nem is volt, így a hosszas vo-natút után a kolozsmonostori autósmotelban kötöttünk ki. Meglepett minket a portán olvasható tábla, amelyben kétféleárat tûntettek fel: egyet a belföldi polgá-roknak, a másikat a külföldieknek.

–Te, ezeknek teljesen igazuk van!Miért ne kedvezzenek saját polgárainknak? - mondta édesanyám.

A szocialista világban egészenmeghökkentõ volt ez a kalkuláció. Az elsõtalálkozásom a várossal, õszintén szólvanem sok emléket hagyott bennem. Talánnem készültünk fel eléggé elõre, talán túlnagy város volt ahhoz, hogy ismerõs nélkül azonnal megszeressük. Egyedül a gépko-csik más bûze maradt meg sokáig azorromban. Nem volt jobban vagy kevésbékellemetlenebb, mint a budapesti, csakegyszerûen más volt. A legmaradandóbbkolozsvári emlékem 1985. november 7-hezköthetõ. De megváltozott addigra a hely-zet! 1983 nyarán egy kedves fiatalkolozsvári párt ismertem meg. Õk akkormég egyetemisták voltak, így nemcsak

érzelmi örömöt jelentett ez a találkozás, de intellektuálist is. A népvezérré lett suszteruralma ezekre az évekre már elviselhetet-len terhet jelentett. A neves tanárnõ ésférje, az egyik újság fõmunkatársa ezermeg ezer átgondolt, átsírt, áthánykolódottóra után lépéseket tett a legfájdalmasabbirányba: át kell segíteni a fiatalokat Ma-gyarországra. De hogyan? A lakást éjjel-nappal megfigyelték. Igaz, mindkettõjükállása komoly egzisztencia, de a politikaibizonytalanságon, a létbizonytalanságon, amár-már személyiségtorzító áruhiányon ezsem segített. A kilátástalanság olyan volt,mint az áthatolhatatlan fekete füst: fullasz-tó, vakító, könnyeztetõ és köhögtetõ. Sütõ András drámája e hangulat pontos képe.Címe: Balkáni gerle. Torokszorító.

Érkezik az üzenet Kolozsvárról,hogy menjek mihamarabb, mert beszélniszeretnének velem. Meg már az a kép ismegvan, amit kértem tõlük. Csak el kellvinnem, a hivatalos papírokat elintéztékmár. A látogatásra a két ország akkori kö-zös ünnepe, november hetedike alegalkalmasabb. Magyarországon munka-szüneti nap, Romániában nem, de õk isszabadnapot vettek ki.

Az édesanyámmal tett utunk ótaolyan rohamosan romlott 1985-ig az erdé-lyi helyzet, hogy szinte másik országbaérkeztem hat év után. Igaz, a felkészítõ,bemelegítõ hírek valamit már elõrevetítet-tek: tilos magyar könyvet bevinni Romániaterületére, most már a legbátrabbak semmernek szállást adni! Hosszú sorok kí-gyóznak élelmiszerért, mosószerért. Órákig tartó áramszünetre lehet számítani. De alegrosszabb a félelem egymástól. Mit ta-pasztalhattam meg mindebbõl 1985.november 7-én? A hajnali vasútállomásonF. várt, egy szikár, középkorú férfi. Meg-ölelt, gyorsan Trabantjához vezetett, majdvégigszáguldottunk a városba vezetõ utcán. Felmentünk a lakásba, ahol a felesége isnagy szeretettel fogadott. Mondták, hogyaludjam egyet, de azután átmegyünk szál-lásomra, az Astoria szállóba. Tudod, hogynem alhatsz nálunk, de estig együtt lehe-tünk. Hûha! Én még semmilyen Astoriában

15

nem aludtam. F. megnyugtatott,hogy az tiszta hely, talán fûtés is lesz, po-loska pedig nincs. Kezdtem valamitmegérezni mindabból, amit addig elkép-zelni sem tudtam. De még hátra volt három nap. F-ék lakásában hûvös volt. A konyhá-ban égett a gáz, de a narancssárga lángmeleget nem nagyon adott. A háziak sze-rint erõsen keverték levegõvel, amipörgette ugyan az órát, de fûtõértéke szinte semmi nem volt. Csöngettek. Az asszonymutatóujját szájára téve jelezte, hogy megne mukkanjak. Teljes testemet átjárta aszülõktõl annyit hallott csengõfrász. Sze-rencsére, csak a régi tejes néni volt az. Egy közeli faluból járt be a városba. Kosarábanbivalytej, túró és tejföl volt. Magyarul nem tudott, de szélesen mosolygott a domnuleprofessorra, azaz rám. Volt egy kérése:legközelebbre vigyek egy háromszögresze-lõt, hogy a férje meg tudja élesíteni afûrészt. Anélkül nem tud munkát vállalni.Távozása után ettünk egy kis bivalytúrót.Fenséges! Délután F. Trabantjával bejártuka várost. Felvitt a Fellegvárba, ahol azon-nali irodalomórát kaptam Asztalos Istvánvilágáról, a barlanglakásokról, amelyeknyomát még fel lehet fedezni a hegyoldal-ban. Elmentünk Monostorra, ahol ahatalmas gótikus templomot akkor még azorthodox egyház bérelte. Azóta visszake-rült a római katolikus egyház kezelésébe.Ez az a templom, ahol Budai Nagy Antalés az urak között megszületett az egyez-mény, amit persze a legrövidebb idõn belül fel is rúgtak. Nem hittem volna, hogy azakkor készült fényképeim egy ma már nem létezõ miliõt örökítenek meg. Azóta a ker-tes házakat felfalta a lakótelep. A dombonálló, az onnét egykor kimagasodó templom ma már egy lakótelepi parkban áll...Estefelé Á., a nagylány elvitt vendégségbea gyermekverseivel nagy sikert arató költõ-höz, aki szokatlanul nagy alapterületûlakásában csodálatos kályhacsempéketgyûjtött. Felesége népi szõtteseket készí-tett. Azóta õk is Magyarországon élnek.Novemberben korán sötétedik. Hazaindul-tunk, hogy még elkerüljem az estiáramszünetet. De nem. Az lecsapott, mint

minden nap. Ilyet még soha nem éltem át.Ha Budapesten egy-egy utcában elalszik avillany, attól még látni lehet a távolabbiutcák fényét. Itt nem. Mintha szurkos hor-dó aljára merültél volna. Teljesenmegvakultál! Nincs egy szemernyi tájékoz-tató fény. Ebbõl a feketeségbõl bármi,bárki elõbukkanhat.

Ez az élmény azonnal eszembe ju-tott, amikor a hasonlóan feketekalotaszentkirályi utcán egy bivaly riadt felaz úttesten meggyûlt esõvízbõl lépteimzajára. Jaj! Másnap korán reggelre beszél-tük meg a találkozót a piaccsarnokba.Kellett az idõ, hogy végig tudjuk állni akenyérsort, a cukorsort. Irigyelt volt az,akinek külföldi ismerõse állt sorba, ugyan-is az útlevél felmutatása mellett a fejadagdupláját vehette meg a vendég. Még aSzovjetunióban sem láttam ennyire vigasz-talanul üres boltokat. Azért jutott idõ arra,hogy bejárjuk a Belvárost. A házsongárditemetõben házigazdám kesernyésen mond-ta: itt még többségben vannak amagyarok...Felkerestük a Szent Mihálytemplomot, elõtte Mátyás király szobrát.Akkor még a mindenkinek elfogadhatóMathias Rex feliratot olvashattad rajta. Ma már egy ostoba, pöffeszkedõ táblát is,amely arról tájékoztat, hogy Mátyás csak a saját népe ellen (értsd: románok) nem tu-dott háborút nyerni.

Estére színházba mentünk. Förge-teges folklórest várt rám. A nézõk közöttjelen volt az akkori Kolozsvár színe-java.Utolsó délelõtt került sor Gy. Szabó Bélagrafikusmûvész meglátogatására. Vendég-látóim ismerték õt, ezért felkereshettem Á-val az ágyban fekvõ, beteg mestert. Hatal-mas, fûtetlen szobában, sapkával a fejénfeküdt ágyában. Felkelni nem volt ereje.Vastag dunyháját nyakáig húzta. Gyengénpihegett. Á-t megismerte. Nagyon halkhangon köszöntötte. Arról érdeklõdött,hogy sikerült-e állást kapnia.

–Igen. Petrillában. Ez a déli Kárpátok egyik román la-

kosú bányászvárosa. Á. Ott kapott munkát,

16

võlegénye mintegy 400 km-re tõle,Zilahon. A mester suttogva ismételte:

–Petrilla, Petrilla. Ott legalább vanfûtés.

Velem is váltott pár szót, de látvaállapotát, rövidesen távoztunk. Két hétmúlva halt meg, így valószínûleg én lehet-tem az utolsó pannóniai látogatója. Nagyon szomorú nap volt ez. A pusztulást mutattaátvitt, de szó szerinti értelemben is.

Azokban az években a tévéadás iscsak egy-két órára korlátozódott. A vezérilátogatásokról szóló tudósításokon kívültermészettudományos filmet vetítettek. Otthallottam elõször David Attenborough ne-vét. Látogatásom napjaiban új rendeletborzolta a kedélyeket. A kevés élelmiszermiatt bevezették az energiafelhasználásszabványosítását az étkezésben is. A korfekete humora jól mutatja a dolog abszurdvoltát: A. mesélte, hogy munkahelyén egykövér román egyetemi tanár fejét telebe-szélték a kollégái azzal, hogy bajba fogkerülni. Azért kövér, mert szembeszállt akalóriatörvénnyel. A szerencsétlen enneklehetõségébe belegondolt, és kiborult.

Eljött a búcsú pillanata. A háziasz-szony kis úti csomagot adott át. Nemvoltam éhes, szabadkoztam, de rám tuk-málta. Csak Budapesten vettem elõ: sonkásvajaskifli volt! Szóhoz sem jutottam adöbbenettõl. Néztem egy darabig, majdkönnyek szöktek a szemembe.

Azóta többször jártam Kolozsvá-rott. Már nem gázhajtású buszok ésteherautók járják a várost, mint 85-ben.Mátyás lova sem szökken le a helyérõl, detalán fel is bukna abban a gödörben,amelyben nagy halom szemét borítja ellassan az õsi falak maradványát. A piros-sárga-kék szemetes edények, padok, lám-patartók rikító háttere elõtt zajlik, kavarog,tolong az élet. A kincses város is benne jár a harmadik évezredben.

ERÕS ILDIKÓ

Az árnyak hordái…

Az árnyak hordái eljöttek értedkevés voltál hogy harcolj ellenükmegtörték léted töviskezû évek

s nem tudtál már nem menni velük.

Azóta övék lett minden csepp véredhúsod falta mohó féreg-haduk

nem hagytak végül egyebet belõledlerágott falakat s felhasadt kaput.

A csontok palotája némán fehérlikszobor testedre feszül jég-kezemüres bordáid ablakszárnya mögélüktetõ szíved újra képzelem.

S keresem az arcodnak ívéta kihûlt száraz kráter-tereket

mélyükbõl aranyló lávaként tört felörvénylõ táncú tigrisszemed.

Az üreges tetem mellé fekszema nedves földön hozzád közelebbcsontkezedre fektetve az enyém isérzed immár?… egyre melegebb.

17

Ivóban (olaj, vászon)

18

BORSI ISTVÁN

A MESTERREL JÁRTAM IV. rész

Az érõ gyümölcsök

Folytattuk a hosszúra nyúló vándor-lásainkat a Mesterrel, hol csak ketten, holbetársulva, vásározók, iparosok kocsijánutazgatva. Néha napokat, néha csak órákat töltöttünk együtt velük, de valami belsõ,kimondhatatlan változás következtébenkezdetektõl fogva úgy éreztem, mintha régi ismerõseinkkel csevegtünk volna. Mikéntszomszédom gyerekeit, úgy láttam a gyü-levész gyerekhadat, egyikõjük a falusicipészmesterre, másik a pékre, harmadik, a nagybátyám korán elhunyt feleségére em-lékeztetett. Öröm volt találkozni. Mindegy, hogy kivel. A Mester úgy olvasztotta fel aközönybe dermedt szíveket, hogy sem õ,sem más nem érezte kényszernek a talál-kozásainkat. A derû, mint a Napnakegyetlen sugara, eloszlatta a közömbösségfelhõit.

A kezdeti honvágyam az idõelõhaladtával, és az otthontól való távolság növekedésével inkább csökkenni kezdett.Ismerõsökkel teltek meg az utak, a foga-dók, a mezõk, a városok piacai.Kiszámíthatóvá, ismertté váltak a gesztusa-ik, hanghordozásuk, mosolyuk, mindaz,mitõl otthonná válik egy hely, azt az or-szág különbözõ pontjain mind megleltem.Miután kezdtem jobban megfigyelni azembereket, rá kellett jönnöm, hogy a válto-zatos külalak mögött igen sok a belsõhasonlatosság bennük, sõt, olykor egykoriönmagam módjára ingerülten, türelmetle-nül cselekvõkre is ráismertem. Terveztek,hittek, dacoltak, féltek és szerettek úgy,mint bárki más. Biztonságot, igazságot,egészséget, hatalmat, sikert kerestek éle-tükben, mely olykor ajándékot, olykor

keserû csalódást hozott számukra. Egyszeregy társzekeret segítettünk át egy gázlón,mivel esõs idõszak volt, hogy a megemel-kedett víz a terhet el ne sodorja, akényesebb árukat vállon vittük a másikpartra. A kocsi farát pedig hosszú póznáksegítségével támasztottuk, toltuk, hogy agázlón maradjon. Ekkor valószínûleg meg-roppanhatott valami csapolás a kocsihátulján. A túlparton, úgy harmincméternyiagyagos emelkedõ volt, úgy, hogy a lova-kat erõsen kellett nógatni, hogy lendülettelfelérjenek. Úgy is történt; én oldalról, aMester hátulról tolta felfelé a kocsit a kap-tatón. A lovak a tetõ elérése pillanatábaneléggé gyorsak voltak, azután egy rövidlejtõ volt, az elõrevitt holmik táboránál.Mindenki felugrott a fogatra, azaz, tettevolna a Mester is, ha a korábban elrepedtereszték el nem törik. A Mester a leszaka-dó, de egyben maradt deszkát megülve, asáros lejtõn ép lefelé robogott. Pedáns öl-tözékére, arcára, hajára, vaskos, nagycsomókban fröcsögött a sár. A háta pedigmakulátlanul tisztán díszelgett. A helyzetkomikusságát látva valamennyien nevetnikezdtünk, õ meg csak üldögélt a deszkákon békésen, mikor lelassított. Odarohantunkhozzá, még mindig így ült, szinte méltó-sággal. Erre szégyellni kezdtem magam,hogy kárörvendõ vagyok, abba is hagytama kuncogást. Épp egy elegáns mozdulattalsöpörte le a sarat mindkét kezével a szem-héjáról, és e mozdulat befejezésével egygalacsinnyit kaptunk az arcunkba mindketten. Ettõl mi hökkentünk meg, majd õkezdett el rajunk kacagni!

Napok múltán a Mesternek bevallottam,hogy egy pillanatig kárörvendõ voltam,mikor nevetségessé vált elõttem. Más érzés is elõtérbe került bennem. Mintha az eddigifelmagasztalt állapotában jobban tudtamvolna õt tisztelni. Valójában az eddigi elér-hetetlennek tûnõ magaslatokról, a mennyeibirodalmakból hullott volna alá, nem pedigegy szállítókocsi hátuljáról. Nehéz volt eztszavakba öntenem, de mesterem megköny-nyítette vívódásaim:

- Jobb ma egy kicsi esés, mint holnap egy hatalmas zuhanás!

19

Mi, mindnyájan - és szó szerint is-, esendõ-ek vagyunk. Bocsáss meg magadnak, hogyhasonlítunk egymásra! Itt lent, a sárbanmindannyian piszkolódunk. Én viszont tu-dom, ami itt rakódik rám, az lemosható. A gúny, vagy az irónia csak a láthatót, a mú-landót érinthetik meg bennem. A tisztelet,melyet mástól kapunk, végsõ soron belõ-lünk ered. A kivívott tisztelet csakszappanbuborék. Ha egyáltalán valahaszükséges lenne, azt csak kiérdemelni ér-demes.

Egyre sûrûbben lakott településekkel ta-lálkoztunk, közeledve az ország gazdaságiütõeréhez, a nagy, Sárga-folyóhoz. E terü-leten különösen eltérõ nyelvet beszéltek ahelybéliek. Dél-keleti irányban haladvaelértünk a legendák földjére. Az itt lakónépek magukat egykori fényes kultúra túl-élõinek hitték. Beszélik, hogy az országfelvirágzását, a nyelv, az írás kimunkálá-sát, öntözéses földmûvelést, állattartási-,fazekas-, kovács-, építészeti-, csillagászati,matematikai ismereteket az Õs-bölcsekhozták el számukra. Nem hódítóként, ha-nem tanítóként járták az országokat, itt,Ordoszban volt a legnagyobb kiképzõ köz-pont, melyben különbözõ, olykorellenséges népek fiai tanultak tõlük. Deegymásról és egymástól szintén sok isme-retet nyertek. Mesékkel minden néprendelkezett. Ám õk valóságos helyeket, és valódi embereket emlegettek. Csupán azvolt a különleges, hogy ezen emberi képes-ségekrõl szóló legendák külön-külön azországban ismertek voltak, de ittvalamennyit egyszerre ismerték.Megkérdeztem mesterem, hogy õ mikéntvélekedik ezekrõl?- Azért tûnik mesének, mert 140-150emberöltõ választ el tõlük minket. Beszélik,hogy egy süllyedõ sziget menekültjei vol-tak, azok közül is a Tudás Õrei. Õk,egykoron Anyahita vallását, a Szeretet-vallást követték, így nem a területeket, ha-nem a szíveket és az értelmet hódítottákmeg. Elhozták nekünk a gabonaféléket,melyeket a termesztés helyének megfelelõ-en osztottak el. Itt a rizs lett a fõ táplálék,lehetõvé téve a nagyobb népesség ellátá-

sát. A „Risik” az élethozó bölcsek voltak.Nyugatra vándorolt Árpa, Búza, északnakKöles. Helyben a Rizs maradt. A népeiketõk is sok néven emlegették, hiszen sokfélék is voltak. Magas fehérek, zömök, sárgásbõ-rû, vágott szemûek, selyemfényû,feketehajú, párducléptû tengerjárók. Azon-ban a sokféleség ellenére egy választottnyelvet, az istenek nyelvét is beszélték. Aleginkább mozgékonyak a „lu,” vagy„kunlu” csoport volt, hiszen õk együtt éltek a lovaikkal, hihetetlen vándorlásokat meg-téve. A „lu” szó nagy embert jelentetteredetileg. A mások, kik jellegzetes hajói-kon folyókat, tengereket jártak, kereskedést folytattak elszármazott õseik maradékaival. Hajóik formája lényegében azóta változat-lan maradt. Messze jobbak,hatékonyabbak, mint a késõbbi, hódító,fehér emberek által építettek. Akik itt éltek, azok már második hullámként Le-muriaszigetérõl jöttek, mintegy tíz törzset szám-láltak. Vezetõik a Hun-Madar Szövetségképviselõi voltak. Õk építették Ordosz (or-das ill. eredet jelentésû) csodás városát.Még ismeretlen volt a városfal, hiszen sen-ki ellenségük nem volt, mindenkitbefogadtak. Az õ kései leszármazottaik akeleti, vagy más néven fekete-hunok. Mi-kor atyáik földjét látogatták, ellenségesfogadtatásra találtak. E háborúság keser-ves következménye lett a Nagy Fal.- Várj Mester! Ennek még a töredé-két sem hallottam a helyiektõl! Végigveled voltam. Azt mondtad, hogy itt sohasem jártál! Akkor honnan tudsz olyan dol-gokat, melyekrõl senki sem mesélt? - Vagy én keresem fel a Tudást, vagy a Tudás keres meg engem! Egyszer majdneked is érthetõvé lesz, amit válaszoltam.Egyszer majd neked is érhetõvé lesz, amitválaszoltam.

Már sajnáltam, hogy az érdekfeszítõelõadásba kíváncsiságom miatt beleszól-tam. Semmi megfoghatót nem sikerültmesteremtõl megtudnom, maradt kiegészí-tetlenül az ismeretem. Egy késõbbiesemény során említette, hogy az életáram-ról, a „csí”-rõl szóló tudást is ezek a

20

titokzatos népek hozták, az akupunktúrásgyógymóddal együtt.

Ezen hely ténylegesen kitapinthatóanszámtalan titkot rejtett, mely bele voltégetve az utak burkolatába, az öntözöttföldekbe, az egykori épületek romjaiba,rejtélyes, faragott sírkövekbe, melyek elõ-deink porhüvelyét rejtették. És számtalanmorzsa, kicsiny töredék a fejekben, az õsidicsõség elhalványuló képeivel arra várva,hogy egy türelemmel bíró csoport egyszerfeltámaszthassa õket halottaikból. Nehe-zemre esett a gyors továbbhaladás.- Miért sietünk? Mi a célod? Miértnem telepszünk meg itt? – kérdeztem.

- Amikor gyermek voltál, jártad-e akörnyék erdeit, mezõit, hogy az ott érõ édesgyümölcsbõl eszegess?- Ó, igen, hisz minden évszaknakmegvan a maga jótéteménye. Gyümölcstõlroskadozó fákon sokszor fürtökben lógtaka környék gyerekei. Bár szívesen társultamhozzájuk, mégis, soha sem a mennyiség,hanem a ritkaság érdekelt. Ami nem volt afigyelem központjában, amin csak néhányszem volt. Ami nem volt a legízletesebb,ami nem volt a legkívánatosabb, de mégisazt éreztem, hogy ez nekem rejtegette ma-gát, énrám várt, hogy megajándékozzon,hogy - éntõlem – hallhasson köszönetet,mikor kíméletesen leszakítottam a termést:Köszönöm az ajándékodat!- Nos, már meg is válaszoltál a kér-désedre.- Bocsáss meg, nem egészen értem,bár együtt is sokszor álltunk meg, vadonnõtt gyümölcsöket szüretelni. De ha nemjártál még itt, hogyan kereshetnéd fel azelõre nem ismert termõhelyeket?- Egy ideje már, hogy együtt jártunk, emlékszel, hányszor mondottam bárhol,hogy „köszönöm az ajándékaidat”?

- Igen, de te az emberekhez szóltál!- Na, és az ember nem érdemel meg

annyit, mint egy gyümölcsfa? Hogy meg-ajándékozhassuk azzal, aki lett, tudassukvele, hogy „beérlelted a gyümölcseidet,köszönöm, hogy megajándékoztál”? Én alegeldugottabb, legritkább helyeken, rejtett völgyekben, sziklák között, dudváktól el-

nyomottan, elhagyatottan élõholtakatkeresem, hogy csendesen a fülükbe súgjam, „beértél”! Teszem azt, szívem indíttatásá-tól, belsõ ösztönömbõl egy magasabb erõhatására, mert a nagy Nap alatt szüret s a szüretelõ együtt terem! Találtam egy igenértékes, de félig érett gyümölcsöt, mely atõrõl való szakajtása után kellõ gondos-sággal „utonérlelés” hatására teljességgel gazdagodott! Most gyere közelebb, haddsúgjam a te füledbe az igazságot! Az egyet-len, felszabadító igazságot; BEÉRTÉL!Beértél, mint gyümölcs, és beértél engem,még ha saját csodádról nincs is sok fogal-mad! Egyszer majd azt is elmesélem,hogyan változhatsz életed, érzelmeid, szen-vedésed-szenvedélyed által hevítettkohódban egy magasabb minõségû„eszenciává”.Talán fél éve már, hogy elkeseredésemmiatti kitörésemben felszabadító nevetésselegyütt csorogtak a könnyeim. Most nemnevettem. Nem is sírtam, a szó igazi, hüp-pögõs értelmében. Csak ültem, gondolatok, érzések nélkül, és mintegy kívülállókéntfigyeltem a testem, akinek a szemébõl vég-telen folyamok törtek elõ. A hazaérkezés langyos, békés könnyei vol-tak.

ISTI. 2005. 12. 03.

(Az írás folytatása következõ számunkbanvárható. A Szerk.)

21

Bugyuta (olaj, vászon)

22

H. TÚRI KLÁRA

Anikó levelesládájából

Becenevén: Mukkszi

Elsõosztályos kis iskolabõröndjét bekattin-totta. Megvolt a házi feladattal, s mehetettvégre ki a szabadba… Bánhida falujánakegyik ideiglenes albérletében… Apához,aki a nyúlketreceknél foglalatoskodott,hogy tán szívesen venné az õ segítségét.Tudhatta ugyan, hogy ma Apa nincs jó-kedvében, mégis szívesen dicsekedettvolna neki, milyen csillagos egyest kapottolvasásból, Anyának hogyan segített atésztát gyúrni, mennyire vigyázott az öcs-csére, meg magára, hogy jók legyenek, sköszönt a házinéninek. De még a nyulak-hoz is jó volt, sok finom kákicsot szedettnekik. De Apa olyan más volt, mint lenniszokott, hogy sorra a torkán akasztotta ké-szülõ szavait. Kis hátizsákja lógott üresen a kezébõl, most rázta ki a maradék zöldetbelõle, s alkalmasabb kezével egy zseb-lámpát kattintott épp. A kislány fehér-fürtös fejében szemhunyásnyira elõkéklettmég a nap sok példás történése, aztán anappali sürgés gyorsan, soha fel nem pász-tázható mélyre süllyedt le lelkében.Kezdett fészket rakni a terjengõ sötéttelbenne a Csönd Végtelen Szabad Lelke, s õ … hogy tán segít most, s felé fordítja al-mozó apja messze kószált lelkét... szívesenadott szállást neki. Apa tényleg kezébe isadta a lámpást, és arra bíztatta, világítsonbe az egyik kinyitott ketrec legmélyére.Majd tõle szokatlan csendességgel eztmondta még: -Tíz nyulat megevett... Abelga?... Igen, a belga nyúl...Amirõl, mintgyerek azt sem tudta, hogy vemhes, s hogy lefialt a nap folyamán, nemhogy mind a tízkölykét el is pusztította! Nos, ez az állatikiszolgáltatottság, ez volt, ami knokautolta

az õ apját ezen a napon. A bombák, az em-berek s a házinéni szobabére és tehetõs-gyermektelen nagynénjük rajtuk mit semkönyörülõ kõszíve után… hogy még… egynyúl is ellene tehetett. S ha mindez egye-nest az Isten színe elé kellett volna, hogyutalja õt, szegény Apa oly nagyon vágyottvolna arra, hogy mindezt Valakinek el-mondhassa. Egy Hatalmasságnak: Hogyminden megint olyan legyen, mint voltrégen! Kellett volna, igazán nagyon kellettvolna, hogy Valakivel igazán jól kibeszél-gethesse magát. A kislányt, észrevévén,hogy annak lelkét mondanivalók feszege-tik, s tán szenved is… Mukkszinak kezdteekkoriban hívni. S ez élete végéig arra anagy mukkanástalanságra emlékezteti õt,melyben Apa zokszó nélkül, száját össze-szorítva, dacosan és keményen végeztedolgait, a mindennapi kenyér ügyében.És jól rezonált a változásokra: Sikerült is a váltás neki. Anikó viszont néha szomorúlett attól, hogy szép, komoly neve helyettilyen vicces névvel illeti õt a tulajdon apja.Nem szerette, ha így szólították.

(A sorozat következõ része augusztusi szá-munkban várható. A Szerk.)

23

Tudós (olaj, vászon)

24

Könyvajánló

Váci Városvédõk és VárosszépítõkEgyesülete kiadásában (Somodiné dr. Do-bó Katalin szerkesztésében) megjelent: a„Magyar emlékhelyek Franciaországban”címû, a Párizsban élõ Bernard LeCalloc’h tanulmánykötete.A könyv történelmi útikalauz kíván len-ni a Franciaországba utazók számára.Koronként és földrajzi fekvésként találtemlékhelyek szerint szerkesztõdtek a ta-nulmányok. Olvashatunk Árpádházi SzentErzsébet emlékérõl; Pálffy grófnõ párizsipalotájáról; Batsányi Jánosról, KisfaludySándorról, és arról hogy került egy ma-gyar város neve a Diadalívre. Az 1848/49-es szabadságharc bukása után sokan Fran-ciaországban kerestek menedéket. Ezekközött volt Mednyánszky Cézár, a sza-badságharc „fõpapapja”. (Róla írt regénytSárközi György: Mint oldott kéve címmel.)Megtudhatjuk, hogy Irányi Dánielnekmiért volt lakása Párizsban. A történelmiszemélyek, politikusok mellett megismer-hetjük Munkácsy Mihály párizsimûtermeit, Liszt teret a Vince templommal szemben, és Paál László barbizoni mun-kásságát. Franciaországban dolgozott ésalakította ki sajátos stílusát Rippl-Rónai, a katalán tengerpart festõje, és egy magyarírónõ regénye a „Halászó macska uccája”egy párizsi sikátorról kapta nevét.Ki volt Földes Jolán, aki regényt írt a1920- 1930-as évek Párizsában élõ honta-lonokról?Néhány mondat róla a Révai Lexikonból,néhány sor az Életrajzi Lexikonból:Földes Jolán, írónõ, született Kenderesen, 1903 dec. 20-án. Fõbb mûvei: Mária jólérett (1931); Vica (1933); Pádár János,titok (1933). Vajda Pállal együtt írt színda-

rabja: Vica, 1933. került színre az Új Szín-padon. A londoni Pinter Könyvkiadónemzetközi regénypályázatán 1936-banelsõ díjat nyert „A halászó macska utcája”c. regényével, amelyet tizenkét nyelvre for-dítottak le; irodalmunk maradandó értékeiközé tartozik. 1941-ben Londonba emig-rált, regényeit Yolanda Clarent néven írta. Golden Earrings c. regénye még megjelent magyar fordításban: Aranyfülbevaló cím-mel 1946-ban. Tagja volt a külföldiMagyar Írók Szövetségének. Londonbanhalt meg 1963 októberében.Híres regénye 1989-ben jelent megSzakonyi Károly elõszavával és HegedûsGéza utószavával. Nevét a magyar lexiko-nokban 1990-ig hiába keressük. Külön csokorba foglalható a kalandozóhunok és magyarok témaköre. Címek: Ma-gyar sziklákra leltünk Franciaországban”;„Attila táborvára francia földön”.

A kötet tanulmányait fényképek, és tér-képek egészítik ki.

A kötet megrendelhetõ a Váci Városvé-dõk és Városszépítõk Egyesületénél:Szalay István elnök (T: 06/27/312-564).2006. Vác, Attila u. 22.

Önköltségi ára: 1300 Ft.

Székelyhidi FerencVVVE- tag

25

VÉGH JÓZSEF

Pusztaberki

Adalékok a letûnt századok történetéhez

A település elsõ említését 1379-bõl ismerjük, majd ezt követõen a budai káptalan által 1383-ban készített határjárási jegyzõkönyvében találhatjuk. Az XVI. század utolsó éveibenkét ízben is foglalkozott Nógrád vármegye törvényszéke Pusztaberkivel. Az 1597. május 19-én Losoncon tartott közgyûlés 54. számú határozata szerint Bodonyi Miklós szolgabíró eltiltja a szomszédosokat és mindenki mást is a Pusztaberek posessio haszonvételeitõl. A dolog úgy tûnik azonban nem jutott nyugvópontra, hisz a következõ év január 22-én tartott ülésen újranapirendre került, s ismét eltiltják a szomszédosokat és határosait a Pusztaberek praediumhasználatából. Az 1579. évi török kincstári adószámadási könyvekben pusztaként szerepelemlítése. A kis településre – lakónak száma 177, háza 42 volt e korban - kivetett évi adó ösz-szege 300 akcse volt. Valószínûleg Berki is hasonló sorsra jutott, mint a térség több mástelepülése. A késõbbi – 1715 – 1720. évi - összeírásokban ugyanis nem szerepel. A török hó-doltságnak a XVII. század utolsó éveiben lett vége. Siralmas kép tárult az akkori idõk utazójaelé. Elhagyott, elvadult földek, lerombolt, kifosztott falvak jelezték csupán egy-egy korábbitelepülés helyszínét. Lakói elmenekültek, vagy elpusztultak. Rétság körzetében elsõsorbanazok a települések tudták valamelyest megõrizni a lakónépességük folytonosságát, s ezzelegyütt magyarságukat is, amelyek felfûzhetõk a Börzsöny hegység lábainál húzódó karéjra. A többi szinte teljes egészében kipusztult, s felvidéki szlovákok betelepülésével, betelepítésével,illetõleg Berkenye esetében német telepesek behozatalával indulhatott újra az élet. Csak a tö-rök idõszak multával, a XVIII. század közepén találkozunk újból Pusztaberki említésével.Valószínûleg ekkor népesül be újra, az elbujdokolt lakosság visszaszivárgásával, illetve azújonnan betelepülõkkel. Esetében szlovák betelepülésrõl nem tudunk, de mindenesetre e tele-pülésre is igaz lehetett a teljes hanyatlás. Így fordulhatott elõ, hogy amikor a török hódoltság és a Rákóczi szabadságharc multával összeírást rendeltek el, Pusztaberki nem szerepel benne. Az 1781. évi Tabellae-ban viszont már nemesi pusztaként szerepel. Ekkor hirtelenmegnövekedett a lakónépessége, hisz az 1785. évi elsõ népszámlálás alkalmával már 220 la-kosát regisztrálták. A szabadságharc idõszakára az itt lakók száma tovább növekedett, hiszen 1840-ben elérte a 269 fõt. A XIX. – XX. század folyamán jellemzõen meghaladta népessége a kétszáz fõt. /1870-ben 204-en, 1890-ben 203-an, 1910-ben 240-en, 1930-ban 282-en, 1970-ben 220-an lakták./ Az is valószínû, hogy nem a régi helyén épült újjá a település. A források úgy említik, hogy az eredeti falu a „Falhely”, sõt „Felhely” dûlõben volt a templom, melynek helyét sokáig kereszt õrizte. A térképeket böngészve rájöhetünk, hogy az elnevezés tévesenszerepel, hiszen az érintett területet „Faluhely”-nek nevezték el az arra még emlékezõk, s így valóban kétségtelen, hogy itt állott az egykori régi település.

26

A Tersztyánszky család címere

Az 1848-49-es szabadságharc idejérõl már jóval több adatunk van. Elsõsorban annakköszönhetõ ez, hogy a község földesurai Tersztyánszky Zsigmond és Diószeghy Tádé, maguk is lelkes hívei voltak a forradalmi eszmének. Tersztyánszky a Nógrádi Önkéntes Zászlóaljkapitánya, Diószeghy pedig fõhadnagya lett. A zászlóalj mûködésérõl azonban a jelentésekmeglehetõsen lehangoló képet festettek. A kezdeti harci események nehézségei után sokanhazatértek, beteget jelentettek, s volt köztük gyáván megfutamodó, s áruló is. Lakói elmene-kültek, vagy elpusztultak a hódoltság idõszakában. A pusztaberki birtokosokat azonbanmindig azok között említették, akik becsülettel megállták helyüket a nehéz helyzetekben is.Dicsérettel szolgálták a hadsereget a shwechati, budetini ütközetekben is.

Tersztyánszky Zsigmond

A szabadságharc nagy vívmánya volt a jobbágyfelszabadítás, az áprilisi törvényekazonban nem találtak mindenütt egyhangú lelkes támogatásra. A pusztaberki házaszsellérekegyenesen az igazságügy-miniszterhez fordultak 1848. augusztus 20-án kelt panaszos leve-lükkel. Pedig eleinte úgy tûnt, Pusztaberkiben még a hivatalos törvénykezést megelõzõen

27

megvalósult a hõn óhajtott szabadság. Aztán fordult a kocka. Szükség volt a betakarításhoz az emberkézre.

A pusztaberkiek abban reménykedtek, hogy panaszuk gyors meghallgatásra és igazukorvoslásra talál. Abban, hogy nem így történt, nagy szerepe volt a bürokrácia útvesztõinek. A belügyminisztériumhoz beérkezõ levelet elõbb áttették az igazságügy-miniszterhez, ahonnan a válasz el is ment, de Fejér megyébe. Ott is létezett ugyanis egy ugyanilyen nevû puszta. Miu-tán kiderült, hogy nem az ottani jobbágyok panaszáról van szó, visszaküldték aminisztériumba. A levélen szereplõ jelzések szerint az irat valószínûleg megjárta hasonlókép-pen Csongrád, Somogy, Vas és Zágráb megyéket, ahol úgyszintén léteztek Berki nevezetûpuszták. Csak december elején érkezett meg végül Nógrád megyébe, mikor a megyei vá-lasztmány 1848. december 13-án utasítást adott a szolgabírónak, hogy vizsgálja ki az ügyet.

Madách Imre, megyénk irodalmi életének máig egyik legjelentõsebb egyénisége, aszabadságharc során hivatalt vállalt a megyei közigazgatásban. Mikor nyilvánvalóvá vált,hogy külsõ segítséggel, az orosz cár seregével kívánják leverni a honvédsereget, az alábbi,drámai hangú levelet küldte körbe a „Hírlelõ” –ben, azaz az érintett községek számára körbe-vitt hirdetõkönyvben. A helységek bíráinak volt kötelessége gondoskodni arról, hogytartamának ismertetése után a következõ faluba is elkerüljön a hirdetmény.

A csatározások még a fõúttól elzárt apró falu sem kerülték el. 1849. július 17-én, mi-kor a rétsági csatában a honvédsereg utóvédje Rétságnál feltartóztatta a cári csapatokat, hogy a fõsereg nyugodtan vonulhasson tovább, az összecsapás érintette Pusztaberki határát is.

A szabadságharc után – mintha nem lett volna elegendõ a sok megpróbáltatásból –újabb csapás várt a volt honvédekre. 1849. októberében a császári hadsereg fõparancsnokságaelrendelte, hogy „a felkelõ seregben szolgált minden egyén elõállítandó és a hadsereg állo-mányába osztályozás nélkül besorozandó”. Valóságos hajtóvadászat indult meg a volthonvédek után, kik közül sokan inkább vállalták a bujdosó életet, hogy szegénylegényként,betyárként a Börzsöny rengetegeibe menekülnek.

A forradalmi gondolat bukása után folyamatosan felügyelték mindazokat, akik bármiszerepet vállaltak a szabadságharc során. Egy 1850. március 2-án kelt Nógrád megyei jelentés arról ad hírt, hogy az alsóbb osztály tagjai nemigen mozgolódnak, de a „míveltebb osztály”képviselõi közt már nem ily megnyugtató a helyzet. Feljelentették Tersztyánszky Zsigmondpusztaberki földbirtokost, volt honvéd õrnagyot, hogy az 1850. évi hadbírósági vizsgálati fog-ságból való kiszabadulása után titkos összejöveteleket tart a birtokán, ébren tartandó aforradalom szellemiségét. Diószeghy Tádéra, a másik berki földbirtokosra úgyszintén bejelen-tés érkezett. Õ ugyanis elkeseredettségében letépte és összetaposta a balassagyarmati FeketeSas vendéglõben a császár képét.

A honvédseregbe való toborzást azonban nem minden esetben kísérte lelkesedés. A te-lepülésre az összlakosság arányában kivetett létszámot többnyire sorshúzás által választották,de gyakorta elõfordult, hogy volt, aki pénzért fogadott maga helyett– aki megtehette – bevo-nulót. Rétság mai körzete túlnyomórészt az egykori Kékkõi járáshoz tartozott. Az 1848.szeptember 21-én, Balassagyarmaton tartott teljes hatalmi választmányi ülés döntése szerintaz egész járásnak összesen 944 újoncot kellett kiállítania. Pusztaberki esetében egy tévedésmiatt a lakosságához mérten többet kellett bevonultatnia a többiekhez képest, mert a település létszámaként 340 fõt jelöltek meg. Mintegy százzal többet a ténylegesnél. A szabadságharcbukását követõen összeírták a volt honvédeket. Az 1850. április 21-én kelt feljegyzés szerint Pusztaberkibõl összesen kilencen szolgáltak a honvédseregben. Tersztyánszky Zsigmond ésDiószegi Tádé önkéntesen vonult be. Diószeghyt a szabadságharc után besorozták a császári hadseregbe. Ezt követõen csendbiztosi állást kapott, s jelentõs szerepe volt a betyárok üldözé-sében. Valószínûleg ezen nem éppen közkedveltségnek örvendõ beosztása miatt gyulladt ki a háza „véletlenül” egy ízben.

28

Egy régi sír a temetõben

Nógrád vármegye 1848. augusztus 29-én tartott állandó választmánya hat századraosztotta fel a nemzetõröket. A pusztaberkiek a III. századba kerültek, melynek összlétszáma429 fõ volt.

A közhonvédek közül Trnóczki Bertalan sorhúzás által lett honvéddé. Sárközi János és Barna Mátyás önkéntesen vállalták a katonáskodást, s nem kerülhették el a császári sereg ke-serû kenyerét sem. Lehocsa Mihály és Torma István sorshúzás révén vette magára a mundért, ám a szabadságharc után mindketten inkább vállalták a bujdosás bizonytalanságát, s „hollétüknem tudatik”. Lajcsok Józsefet Veisz Jakab fogadta fel maga helyett Tereske helységért, s acsászári hadseregben folytatta a katonáskodást. Kajtár Bodonyi Pál szintén maga helyett fo-gadott katonát. Helyette egy Kubanecz József nevû, Hont megyei selmecbányai születésûszemély vállalta jó pénzért a mundért, mely miatt nem kerülhette el a császári sereget sem.

Az összeírást Pusztaberkin Boda Istvány bíró, és Bodonyi Pál törvénybíró írták alá.

Nagy Iván, a szomszédos Horpács községhez számos szálon kötõdõ, s annak temetõ-jében is nyugvó tudós genealógus, kinek családtörténeti munkáját ma sem nélkülözheti akutató, feljegyezte naplójában, hogy 1852-ben, ügyvédi pályájának elsõ hivatalos feladataPusztaberkire vitte õt. „November 10-én volt elsõ ügyvédi eljárásom Puszta-Berkiben, hová ez nap délelõtt mentem Baloghy Antal fölperes részérõl egy réti út cassálása iránt. Baloghy otthon nem lévén, az ügyet pedig egyezség útján kívánván a kurtanemesekkel bevégezni, ottmaradtam másnapra, amidõn azt szerencsésen megegyezéssel ki is egyenlítettük. Akkor otthelyben volt a császári járásbíróság Dévény Henrik fõ- és Gaber Gyula segédbírókból áll-ván.„

Egy 1913-ban megjelent forrás szerint a falu határának összterülete 1199 katasztrálishold volt, melynek megoszlása az alábbiak szerinti:

Szántó 889 khKert 21 khRét 117 khLegelõ 74 khErdõ 32 khTerméketlen terület 66 kh

A Ladányi Miksa által szerkesztett Nógrád és Hont vármegye történetét összefoglalókönyv szerint az elsõ világháborúba negyvenhárom pusztaberki katona vonult be, s közülük

29

hatan haltak hõsi halált. A község által 1992-ben felállított emlékmû szerint az áldozatokszáma kilenc volt, név szerint:

Benkó IstvánBorsosLajosCsimcsik IstvánGyenes IstvánHajas IstvánKorónyi AntalKovács ErnõMolnár JánosSzlabi Pál

A tanácsköztársaság idõszakáról viszonylag kevés adat maradt fenn Pusztaberkibõl.Megalakult a községben is a direktórium, melynek tevékenysége az ellátás zavartalanságát isigyekezett biztosítani. Az elosztás a népesség arányában történt. Ennek megfelelõen például a Nógrádi Járás direktóriumának 1919. április 25-én kelt határozata utasította a balassagyarmati Hangya kirendeltséget, hogy Pusztaberki számára három kilo hadikávét szállítson le, amely-nek elosztásáról aztán – szigorú számadás mellett – a helyi direktórium gondoskodott. Amájus 2-án kelt hasonló határozat értelmében pedig 10 kilo petróleum jutott a községbe, azegész járásnak leosztott ezerbõl.

Az I. világháború emléktáblája

Ladányi Miksa közlése szerint könyvének megjelenése idején /1934/ a falu nagyobbbirtokosai Dr. Huszár László, Mikszáth Kálmán örökösei, Kiszely András, Dr. Feledy Jenõ,Wiener Mór, Tarnovszky János, István és Mihály, Kis Zoltán és Szabó Gyula voltak.

Ladányi könyvének érdeme, hogy tartalmazza a falvak jelentõsebb személyiségeinekadattárát is. Még akkor is fontos ez az utókor számára, ha nyilvánvaló az is, hogy az adattárnem teljes, hiszen minden bizonnyal csak azon személyek adatait tartalmazza, akik megren-delték a könyvet.

30

Garamvölgyi Károly kereskedõ és kocsmáros. Garaladoméron 1898-ben született, skorán a Beszkárt szolgálatába lépett. 1932-ben létesített Pusztaberkin üzletet. Az elsõ világ-háborúban harcolt az olasz fronton. Neje Pelczéder Jozefa.

Kis Zoltán gazdálkodó Pusztaberkiben született 1888-ban. A mészáros szakmát tanulta ki, s gyakorolta is 18 éven át. Harcolt az orosz fronton, hol fogságba is esett. Hazajõve kezdett gazdálkodni a 24 holdas birtokán. Volt községi bíró és képviselõ is. Neje Varcinyi Irén.

Ifjú Kiszely András földbirtokos, községi bíró Cegléden született 1896-ban. Atyjátólsajátította el a gazdálkodási ismereteket, majd 28 éves korában lett önálló gazda Nagykõrös-ön. 1927 óta van Pusztaberkin, és vezeti a család 250 holdas birtokát, a legmodernebb elvekszerint. Van állattenyésztése, s tejgazdasága. 1933-ban választották meg a község bírájának.Elnöke a levente egyesületnek, a polgári lövészegyletnek és a nemzeti egységpártnak. Harcolt az elsõ világháború orosz és olasz frontjain, kétszer kapott kis ezüst kitüntetést, van bronzvitézségi érme, s Károly csapatkeresztje is. Neje Cseh Karolin.

Minárik Lajos nyugalmazott csendõrõrmester. Udvarnokon született 1883-ban. 1904-ben lett katona, majd 1908-ban átminõsítették a csendõrséghez, hol 1927-ig szolgált. Érdem-kereszttel és számos dicsérõ oklevéllel tüntették ki. A község helyettes bírója és pénztárnoka. Neje Macskay Anna.

Mosonyi László kántortanítóról az iskolásról szóló fejezetben szóltunk.Idõs Szabó Gyula gazdálkodó, Pusztaberkin született 1875-ben. Kitanulta a mészáros

szakmát, s elõbb e szakmában tevékenykedett, majd gazdálkodásra adta a fejét. Öt évig volturadalmi ispán. 1914 óta Pusztaberkin gazdálkodik 40 holdas birtokán.

A II. világháború emléktáblája

A második világháborús emlékmû felirata szerint ezen világégésben Benkó István ésStyevkó János esett el. Az 53/II. zászlóalj katonájáról, Benkó István halálról több adattal ren-delkezünk. Benkó István – édesanyja neve Fábri Erzsébet – 1919. augusztus 20-án született. A halál egy fejlövés által, néhány nappal születésnapja elõtt, 1944. augusztus 11-én érte õtutol Mikuliczynban. A város az 1. hadsereg egykori galiciai hadmûveleteinek színhelyén, aPrut folyó mentén található, mintegy 18 kilométerre a Tatárhágótól. A településnek háromkatonatemetõje is van. Az augusztusi harcok során a Tatárhágó irányába elõrenyomuló szov-jet katonák ellen az úgynevezett Hunyadi-állást eredményesen védelmezõ katonák közülsokan életükkel fizettek helytállásukért. Köztük volt Benkó István honvéd is. A 24145sírjelszámú nyughely õrzi hamvait.

31

A pusztaberki temetõ sírjai közt találhatunk egy síremléken egy harmadik nevet is. Ekõ alatt Glózik János honvéd nyugszik, ki 22 éves korában hunyt el 1943. február 16-án. Avilágháború áldozatai közé sorolhatjuk a faluból elhurcolt zsidó családot is, Krammer Jenõt,feleségét és hatéves leányukat, Juditot. Az asszony szülei pedig megérezve a reájuk váró ször-nyûségeket, önkezükkel vetettek véget életüknek.

A háború elõl – akárcsak az elsõ világégés idején – az egész falu, a határban ma is fel-fedezhetõ nagy pincékbe menekült. A második világháború során azonban az oroszokfelfedezték a rejtekhelyet, s reájuk parancsoltak, hogy mindenki térjen vissza otthonába, mertellenkezõ esetben reájuk robbantják a búvóhelyet.

Az 1950. évi tanácsválasztások során a községet Horpácshoz csatolták.Az 1956-os forradalom híre napok alatt eljutott az apró településre is. Már október 28-

án megalakult az a kilenctagú forradalmi bizottság, melynek hivatalos elnöke Kiss Aladárvolt, de a feljegyzések szerint a forradalmi események tényleges vezetõje Szabó János volt. A bizottság fõ célkitûzése az volt, hogy megszerezzék a község közigazgatási önállóságát, s el-szakadjanak Horpácstól. Szabó János Pusztaberkin született 1914. március 1-én. ÉdesanyjaKara Mária volt. A forradalom után az abban vállalt szerepe miatt preventív õrizetbe vették.

Mezõgazdasági szövetkezet 1960-ben alakult, amelyet elvéve önállóságát, a hatvanas évekmásodik felében elõbb Tereskéhez, majd Romhányhoz csatolták.

A Trsztyei, vagy Nádasi Tersztyányszky család

Pusztaberki történetének évszázadokon keresztül meghatározó birtokos családja volt e Trencsény vármegyébõl származó õsi dinasztia. Törzsökös magyar család volt, dacára szlávos hangzásának. Nevét a „Nádas” nevet viselõ birtokról kapta. Már IV. Béla korában nyomáraakadhatunk a vágvölgyi székelyeknek, kik kiváltságaik értelmében száz fegyveressel tartoztak részt venni a hadjáratokban. Miután azonban e vitéz harcosok kitüntették magukat elszántsá-gukban és hûségükben, abban a kegyben részesülhettek, hogy nem a megszabott számban,hanem a nemesekhez hasonlóképp fejenként és személyesen tartoznak a királlyal táborozni.Egy ilyen székely telepszomszédságában volt az említett Nádas nevezetû birtok. A székelytelep azonban a tót környezete miatt teljesen elszlovákosodott, s a birtok is a „nádas” szószlovák megfelelõjeként a „Trsztye” nevet viselte.

A Tersztyánszky család

32

Tersztyánszky Zsigmond – a szabadságharc idõszakában nemigen tudta magára vennigyermekei nevelésének sorsát. A haza szolgálata szólította el otthonról. A gimnázium elvég-zése után hadapród lett a 12. huszárezrednél, a császári szolgálatból azonban még a negyvenes évek közepén, mint fõhadnagy kilépett. A szabadságharc kitörésekor Pusztaberki birtokángazdálkodott. Bár ekkor már hatgyermekes apa volt, egy percig sem habozott a Haza hívására, s 1848. szeptember 3-án a nógrádi önkéntes zászlóalj századosa lett. A zászlóalj Balassa-gyarmaton kinevezett tisztikara a családoknak a megyében elfoglalt helye szerint alakult, skevésbé vették figyelembe a hadi dolgokban való jártasságot, rátermettséget. A Horváth Pálparancsnoksága alatt mûködõ zászlóalj tisztjei közül már az elsõ csaták elõtt többen betegetjelentettek, nem bírván tábori szolgálat nehézségeit, a komoly hadiszolgálatot. Tulajdonkép-pen az egész tisztikar alkalmatlansága derült ki a schwecháti és a budetini csatákban.Néhányan gyáván megfutamodtak, s árulás is hozzájárult a zászlóalj szétveréséhez. A tisztekközül néhányat megfosztottak rangjától, s volt, kit gyáva megfutamodásáért halálra ítéltek,majd az ítéletet kegyelme révén fõbelövetésre változtatták. A jelentések megemlítik azonbanazt is, hogy a zászlóaljban voltak olyan tisztek is, kik becsülettel helyt álltak. Ezek közt emlí-tik meg a két pusztaberki jó barát, Tersztyánszky Zsigmond és Diószeghy Tádé nevét.

Tersztyánszkyt 1848. december 26-án századkapitányi rangban áthelyezték a hajdú-ságba, az akkor alakuló 17. Bocskai huszárezredhez /más forrás szerint december 20-án lett a Bocskay 16. számú huszárezred fõszázadosa/. Az ezred felszerelése körül azonban nehézsé-gek támadtak, így az a két század, ahol Tersztyánszky maga is szolgált, csak 1849. júniusvégére került ellátásra kellõ hadieszközökkel. Az alakulat ekkor vonult ki a hadszíntérre, csat-lakozva a bácskai IV. hadtesthez. Alig volt már több egy hónapnál hátra a szabadságharcból,de ez a rövid idõ is elegendõ volt Tersztyánszkynak, hogy bebizonyítsa bátorságát, talpra-esettségét. Érdemeiért az utolsó csaták során õrnaggyá és osztályparancsnokká léptették elõ. A szabadságharc elbukása után hadbíróság várt reá is. A pesti hadbíróság azonban – hasonló-an a többi, szabadságharc elõtt kilépett császári tiszthez – õt is amnesztiában részesítette 1850. júniusában. Egy ideig Vácott gazdálkodott, majd visszatért szülõfalujába.

Gracza György, a Szabadságharc története címû könyvében így jellemezte õt:Tersztyánszky Zsigmond honvédhuszár õrnagy, született 1811-ben Pusztaberkiben /Nógrádmegye). Iskoláit elvégezvén a Nádorhuszárokhoz hadapródnak lépett be; mint hadnagy nyu-galomba vonult s megnõsülvén birtokán gazdálkodott: itt találta a szabadságharc. Legelõbb,mint katonaviselt embert s toborzással bízták meg s a nógrádmegyei honvéd újoncokat õ ve-zette az alvidékre. Késõbb a kormány a hajdú városokban a Bocskay huszárezredszervezésével bízta meg. S e megbízatásának is kitûnõen megfelelt. A Bocskay huszárokkalmint õrnagy vonult az Aldunához s mindvégig példányképe volt a harci vitézségnek. Világos után szintén elfogták s csak Haynau bukásának köszönhette, hogy megszabadult az akasztófá-tól. Élénk részt vett mint honvédegyleti alelnök a 60-as évek alkotmányos mozgalmaiban is.1863-ban halt meg Pusztaberkiben.”

33

Tersztyánszky Zsigmond sírja

A császári és királyi 3-ik hadtest parancsnokságtól való elbocsátási okirata szerint „amegejtett felülvizsgálatnál lõseb okozta jobbláb merevülése és elõrehaladott kora miatt min-den császári és királyi hadi és helyõrségi szolgálatra alkalmatlannak találtatott és ezértsemmi más erre vonatkozó vizsgálatra nem állítandó elõ.Pesten 1850. február 22-én.Haynau táborszernagy s.k.p.h.

Láttam Balassagyarmaton 1850. március 4-énGróf Coude Henrik õrnagy állomás parancsnok s.k.p.h.”

Bár a vizsgálat felmentõ ítélettel zárult, a folytonos gyanúsítás és a megfigyelés nemszûnt meg a volt honvédtisztek vonatkozásában.

A balassagyarmati Baintner család

A család meglepõen sok tudós embert adott Magyarországnak. Elsõ általunk ismertképviselõje Baintner Károly, ki Liptó vármegyében, Hradeken volt kamarai fõorvos. Fia,Baintner Ferenc 1805-ben született. A pesti egyetemen végezve tanulmányait. 1830-ben szin-tén orvostudor lett, s még ugyanazon évben, mint Nógrád megye másodorvosa, Losoncraköltözött. 1839-ben kinevezték õt a megye elsõ tiszti fõorvosának, így került Balassagyarmat-ra. 1880-ban érte az a megtiszteltetés, hogy a budapesti egyetem jubiláris díszoklevélleltüntette ki, a király õfelsége pedig királyi tanácsossá nevezte ki. Legfõbb munkája a Pesten,1830-ban megjelent Dissertatio inaug. medica de praecipuis basibus vegetabilium salinis.1883. március 1-én halt meg Balassagyarmaton.

34

A Baintner család címere

Testvéröccse, Baintner János 1815. január 15-én született Liptóújváron. Középiskolaitanulmányait Rozsnyón, Miskolcon és Lõcsén végezte, bölcseleti és jogi tanulmányokat a bu-dapesti egyetemen végzete 1835-ben. Ezt követõen joggyakorlatra lépett és 1836 és 38 között, mint királyi hites jegyzõ mûködött. 1838-ban ügyvéd, egy évvel késõbb jogtudor lett. Miután több elõkelõ családnál volt jogtanító, 1841. április 10-én a herceg Eszterházy uradalom igaz-gatóságánál, mint jogügyi elõadó és titkár nyert alkalmazást. Ezt az állását egészen 1848-igbetöltötte, mikor is a pozsonyi jogakadémia tanárává neveztetett ki. 1850. május 20-tól pedig õ lett az iskola igazgatója. Eleinte államismét és bányajogot, 1850-53-ban váltó- és kereske-delmi jogot, 1854. szeptember 27-ig magyar magánjogot tanított. Ezen a napon kinevezték apozsonyi országos fõtörvényszék tanácsosává, úgy, hogy emellett 1861-ig megtartotta azigazgatói állását is. 1855. december 15-én az úrbéri törvényszék ülnökévé és elõadójává,1856. november 24-én pedig a pozsonyi földtehermentesítési bizottság tagjává választottákmeg. 1861. január 22-én nevezték ki királyi helytartósági tanácsossá. A következõ év május25-tõl a pesti egyetemen tanította az osztrák-magyar jog és a polgári törvénykezés tantárgya-kat, s királyi tanácsossá neveztetett ki. 1863. június 29-én meghívást kapott a hétszemélyestáblához szavazó bírónak, s mint ilyen egész 1869. május 31-ig, a hétszemélyes tábla feloszla-tásáig mûködött e tábla büntetõ osztályán. Az 1879/80-as tanév végeztével nyugállománybament, s visszavonult pusztaberki birtokára. Itt halt meg 1881. augusztus 14-én. Érdekesség-ként megemlíthetjük, hogy a különbözõ források tévesen jelölik meg elhunytának helyszínét.Így A Magyar Életrajzi Lexikon szerint Pusztaszeren adta vissza lelkét a teremtõnek, s ráadá-sul augusztus 4-én, a Tolnai új világlexikon közlése szerint pedig Budapesten.

A Magyar Tudományos Akadémia 1865. december 10-én választotta meg levelezõtagjává. 1866 – és 1868 közt több cikket a Jogtudományi Közlönybe, többek közt a Vélemény az egyetemi tantervre nézve a jog- és államtudományi karban címmel. Jelentõsebb munkái:Magyar régi és új törvényszéki rendezet és törvénykezési eljárás, Pest, 1868., Az ausztriaiáltalános magánjog alaptanai, Pest, 1868., A bírósági szervezetrõl, Pest, 1870., A bíróságiszervezet és peres eljárás köztörvényi polgári ügyekben, elõadási vezérfonalul, Bpest, 1877.

35

Mikszáth Kálmán

A legnagyobb magyar írók egyike, Mikszáth Kálmán megyénk szülötte. Szklabonyánlátta meg a napvilágot. Sorsa Balassagyarmat után Budapestre, Szegedre vitte, de szíve visz-szahúzta õt szülõföldjére. Horpácson megvásárolta Szontagh Pál egykori birtokát, s így váltPusztaberkiben lévõ földjeinek tulajdonosává is.Mikszáth nem élvezhette sokáig birtoka szépségeit, hisz 1910. május 28-án elhunyt. Az utó-dok egy darabig próbálkoztak a birtok kezelésével, majd bérbe adták õket némi haszonreményében. Az író fia, Dr. Mikszáth Kálmán szeretett volna politikai pályán érvényesülni, sezért a választások elõtt sorra járta a járás településeit, hogy nagygyûléseken ismertette vá-lasztóival elképzeléseit. Pusztaberkin 1922. május 13-án járt, mikor is délután 4 órára várta az érdeklõdõket a templom terére. Az esemény felügyeletével a jegyzõt bízták meg.

A Nagy Palóc rendkívül büszke volt arra, hogy õ az egyetlen, aki a nemzettõl kapott adományt. A nemzet azonban – a történelem kereke fordultával – az adományt 1945-ben visz-sza is vette utódaitól. Nógrád és Hont vármegyék Földbirtokrendezõ Tanácsa„nagybirtokrendszer megszüntetése és a földmívesnép földhöz juttatása céljából” hozott vég-határozata szerint kötelezték a birtokosokat, hogy engedjék át földjeiket az államnak.Mikszáth Kálmán 98 holdnyi pusztaberki birtoka is erre a sorsra jutott.

Barna János a feszületfaragó

Barna János, a fafaragó naiv mûvész Pusztaberkin született 1853. február 5-én. A ma-gyar Néprajzi Lexikon méltatása szerint a felföldi pásztormûvészet egyik kiemelkedõ alakjavolt. Juhászcsaládból származott. Többfelé szolgált, mint a juhászemberek általában. Harminc éven át uradalmi számadójuhász volt. Juhászkodása minden állomáshelyét nem ismerjük.Legtöbbet Nõtincshez tartozó Kapáskúton élt, de mikor szeretett gazdái, a Scitovszky családbérbe adta a gazdaságát, Zsélyre szegõdött, majd mikor ismét visszavették azt, újból megje-lent. Leánya visszaemlékezése szerint a kegyelmes úr nagyon szerette õt, látogatásakor mégaz ebédlõasztalához is leültette. Scitovszky Béla belügyminiszter még egy díszmagyaros ké-pét is neki ajándékozta. Domború faragással díszített juhászkampók, pásztorbotok,gyufatartók, apró szobrocskák maradtak fenn tõle, illetve ismertek leírásból. Szinte kizárólagvallásos témákat dolgozott fel.

Barna János

36

Ki is volt tulajdonképpen ez a titokzatos pásztorember, kinek meggyõzõ mûvészete még anéprajztudóst is megtévesztette? Hogyan fordulhat egy egyszerû pásztor ily elszánt hittel avallási témák kizárólagos ábrázolása felé? A korabeli juhászcimborák határozottan állították,hogy Barna János éppoly dévaj, mulatozni szeretõ, jó kedélyû ember volt fiatal korában, mint minden más hasonló társa a környéken. Nõtincs és Rétság közt félúton állott az az aprócskatelepülés, melyet Lókosnak neveztek, s amelynek csárdája sokat látott az utazók, betyárok,juhászok mulatozásaiból. A könnyen szerzett pénz hamar gazdát cserélt itt. Azt mesélik, hogy egy-egy ilyen mulatozás után az italozók gyakorta hajba kaptak, s egy ilyen összetûzés követ-kezményeként Barna János is több esztendeig kényszerû tartózkodási helye volt a gyarmatifogház. Családjának leszármazói persze nem így emlékeztek vissza erre, hanem sokkal inkább azt hangoztatták, hogy szent ember volt, ki kizárólag a vallási elveket követve hirdette maga is azt sajátos módján. Barna János ugyanis a tömlöcben megtanult írni és olvasni, s késõbbiegész életében bûnbánatot tartott. Hosszúra növesztette haját, szakállát, hogy õ maga is haso-nuljon az általa faragott ábrázolásokhoz. Fogadalmát megtartva a késõbbiekben kizárólagvallási jelképeket, szentképeket faragott tárgyaira.1931. április 15-én temették el a nõtincsi temetõben. Búcsúztatásra sokan eljöttek az egészkörnyékbõl.

A templom története

A pusztaberki templom építésére vonatkozóan két adatunk is van. Chobot Ferenc azegyháztörténész romhányi plébános szerint a község kápolnáját a Bodonyi család építette1787-ben. Nógrád megye mûemlékeit számba vevõ, 1954-ben megjelent topográfia az elõbbiforrásra hivatkozva ugyanezt írja. Varga Lajos egyháztörténész egy 1774-ben kelt összeírásadatát idézi, mely szerint a falu „kápolnája felállítva 1760-ban”.

Egy 1845-ben kelt feljegyzés szerint néhai Bodonyi Anna a berki templom tatarozásá-ra még 1830. április 1-én tett egy alapítványt. 1845-ben a püspökség a tatarozás költségeihez ezt az összeget 100 váltó forint kamattal együtt az alapítvány gondnokához kézbesítette.

A következõ év legfõbb említésre méltó eseménye a harangláb építése volt. Az épületfátDiósjenõ községtõl vásárolták. A vételt igazoló 48 váltóforintról szóló nyugtát idõsebbSzentgyörgyi István jegyzõ írta, ki nem más, mint a diósjenõi születésû színmûvész, a Ko-lozsvári Nemzeti Színház nevezetes tagja, Szentgyörgyi István édesapja.1860-ban a pusztaberkiek kérelemmel fordultak a váci püspökséghez. Feliratuk szerint támo-gatást kérnek a templom felújítására, miután közcélra fordítható lehetõségeiket márkimerítette az iskola építésére adományozott összeg.

37

1976-ban új harangtornyot tervezett Perczel Dénes építészmérnök, melyet teljesen ön-erõbõl épített meg az egyházközség Árpás Károly kántor vezetésével. A Historia Domusbanezt olvashatjuk: „október 3-án, búcsú alkalmával szentelte meg Dr. Csík József hatvani pré-post-plébános.”

1997-ben ugyanitt az áll, hogy Árpás Károly polgármester szerzett egy vállalkozót, aki kész volt mindenféle munkálatokat elvégezni. Sort került a villanyhálózat felújítására, a falakvakolására és festésére, sõt a padlózat teljes felújítására is. „Közben újabb és újabb ötletekkeljöttek és bizony nem nagyon lehetett a buzgó polgármestert meggyõzni a pénz kevésségérõl.A munkálatok közben jött az ötlet, hogy az 1976-ban készített harangláb helyett, amely egybe lett építve a templommal, s így szüntelen rángatások veszélyeztették a templom állagát, egy új harangláb kellene, amely már független a templomtól, fából készül és nem betonból. Báranyagi forrás nem látszott hozzá, mégis belekezdtünk. A hívek nagyon szépen adakoztak,több mint kétszázezer forint gyûlt össze. Elkészült a harangláb, amely most már toronyformájú is. A tervezett idõre, szeptember 29-re, a templombúcsúra csak a belsõ felújítás ésfestés történt meg, év végére azonban elkészült a harangláb is.”

A pusztaberki harang elsõ említésével, mely egy fa haranglábon volt, 1767-bõl tesznek említést. 1779-ben még mindig egy harangról szól az írás, ám 1788-ban már két haranggal is büszkélkedhetett. A nagyobbik súlya ekkor mintegy 50 font volt, adatait azonban nem ismer-jük, a kisebbik 20 fontra tehetõ, s a „Possesione Bodonyiensis” felirat volt rajta látható. Ebbõl az is következik, hogy a Bodonyi család költségén készült, ám eredetileg nem Pusztaberkiszámára.

Ismereteink vannak egy olyan kisméretû harangról is, mely korábban a borsosberényiegyházközség tulajdona volt, s amelyet 1785-ben megpróbáltak visszaszerezni, hogy a teme-tõben felállítandó haranglábon búcsúztassa el az elhunytakat. Nem ismerjük a vitatott harangsorsát. Valószínûleg ekkor ajándékozta a helybeli birtokos családdal rokonságban állóBodonyi Sándor váci prépost az a harangot a településnek, mely aztán mintegy évszázadon át szolgálta a közösséget. Ezt támasztja alá a következõ adatunk, mely 1872-bõl származik. Apusztaberkiek új harangot kívántak vásárolni, melynek érdekében levelet írtak az egyházi fõ-hatóságnak.A jelenlegi harang története számos tekintetben rejt még titkokat számunkra. A harang cirillbetûs feliratát Reiter László jegyezte fel és fordíttatta magyarra:

Nemes szkribestyei Rigyicski PálSzkribestye és Kis-Zorlenc megszerzõje, feleségévelIlonával, született Nikolics, dicsõségéreSzt. Miklósnak, családja pártfogójának

38

A saját, szülei és családja emlékére.A jámbor hit út a paradicsombaNagy Szent. MiklósBékülésre tanít bennünketAz örök élet….. tenni.Öntötte Saudt András Pesten 1847.

Nagy Iván szerint a Rigyicsky család Krassó vármegyei adományos nemes család volt. Zgribestyén kívül birtokolták Nagy Zorlencz helységet is. Jószágaikat 1883-ban vette meg aszerb nemzeti alap. A szöveg szerint õk adományozták, illetve öntették a harangot valamelyik szerb templom részére.

A kérdés ezek után az, hogy honnan került egy görögkeleti templom harangja Puszta-berkibe? Reiter Ferenc valószínûsíti, hogy a balassagyarmati görögkeleti templomból. PatayPál egy tanulmányában számba vette Nógrád megye harangjait. E szerint az említett balassa-gyarmati templomban eredetileg két harang szólt. A 19. század folyamán még egy került atoronyba, hiszen mikor 1971-ben hadi célokra kettõt elvittek, egy megmaradt még. Vélhetõleg ez került valamilyen módon Pusztaberkibe.

Források, felhasznált irodalom:

Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1987.Borovszky Samu: Nógrád vármegye, Budapest, 1911.Hausel Sándor: A balassagyarmati görögkeleti közösség, Balassagyarmat, 2000.Dr. Ladányi Miksa: Nógrád és Hont vármegye, Budapest, 193