komparatív világgazdasági elméletek -...

Komparatív világgazdasági elméletek

Világgazdaságtan fejlődéstörténete

I.1 Korai elméletek

I.1.1 Merkantilizmus

I.1.2 Fiziokratizmus

I.2 Klasszikus elméletek

I.3 Neoklasszikus elmélet

I.4 Keynes, postkeynesiánus elmélet

I.5 Liberális, neoliberális elméletek


klasszikus elméletek

David Hume (1711-1776) Adam Smith (1723-1790) David Ricardo (1772-1823)

marxista neomarxista elmélet

Karl Marx (1818-1883) Immanuel Wallerstein (1930-) Samir Amin (1931-)

neoklasszikus elméletek

Alfred Marshall (1842–1924) Eli Heckscher – Bertil Ohlin Wassily Leontieff (1905-1999)

keynesi, post-keynesi elmélet

John Maynard Keynes (1883-1946) Gunnar Myrdal (1898-1987)

neoliberális (monetarista) elmélet

Milton Friedmann (1912-2006)

fiziokraták

François Quesnay (1696-1774) A. R. Jaques Turgot (1727-1781)

Világgazdasági elméletek fejlődése

merkantilisták

Thomas Mun (1571-1640) Jean Baptiste Colbert (1619-1683)


marxista elméletek

fejlődés = termelő eszközökben, termelési módokban, termelési viszonyokban bekövetkező változás

neomarxista koncepció

Wallerstein világrendszer koncepció

Amin centrum-periféria

neoliberális elméletek

Fridman centrum –

periféria elmélete innovációkat létrehozó központok hordozzák a fejlődést és irányítják a perifériát

függőségi elmélet

fejlett országok gazdaságát a fejletlen országok elmaradottsága teszi lehetővé, a világpiaci munkamegosztás

Fejlődéselméletek rendszere

keynesi iskola

állami beavatkozás

klasszikus elméletek

• abszolút előnyök

• komparatív előnyök

neoklasszikus elméletek

neomarxista koncepció

Wallerstein világrendszer koncepció

Amin centrum-periféria


I.1 Merkantilizmus:

• Nem önálló elmélet, hanem gyakorlati gazdaságpolitika.

• A 16-17. században, a nyugat-európai viszonyok között alakult ki.

• Kereskedelemelmélet (kereskedelmi mérleg elmélet, protekcionizmus) első koncepciója.

• Tőkés ipar kifejlődésének korszaka, nyugat-európai hatalmak

harcolnak a tengerentúli kereskedelem és a gyarmati hódítások révén megszerezhető javakért, pozíciókért.

• A háborúk erős államot és stabil pénzforrásokat követelnek.


• Arany, ill. nemesfém megszerzésének a nemzetállam

szempontjából kiemelt jelentősége van.

• „metallizmus” illúziója → pénzként használt nemesfémek

társadalmi értéke = nemesfémek természetes esztétikai

tulajdonságai.

• Pénz fétise → ország fejlődése és gazdagodása = a

valóságos (nem helyettesített) pénz, az arany, ill.

nemesfémek tömegének gyarapodása.

• Kereskedelem elsődlegessége, kereskedelmi szemlélet!

I.1 Merkantilizmus


• Külkereskedelem → a csere egyenlőtlensége és rendszeres

pénzbeli többletbevétel révén, az ország gazdasági

gyarapodásának eszköze.

• Belkereskedelemmel csak az országban élő kereskedői réteg jár

jól (más társadalmi rétegek kárára) → „olcsón vesz, drágán ad el”.

• Külkereskedelem révén az egész ország gazdagodik

(feltételezhetően más országok rovására). →

I.1 Merkantilizmus


Thomas Mun (1571-1641):

1615-től haláláig a Brit kelet-indiai társaság igazgatója volt.

Fő műve:

England’s Treasure by Forreign Trade. Or the Ballance of our Forreign Trade is the Rule of our Treasure

Jean Baptiste Colbert (1619-1683):

XIV. Lajos minisztere

(erőltetett állami iparfejlesztés, túlzott vámvédelem, mezőgazdaságból élő lakosság túlterhelése)

I.1 Merkantilizmus


Elméleti irányzatok

Korai elméleti irányzatok

• Merkantilizmus – elsődlegesen külkereskedelmi elmélet

• Kereskedelmi tőke virágkorának és a manufaktúra-korszaknak elmélete.

• Tengerentúli kereskedelem, gyarmati hódítások, háborúk erős államot, jelentős

pénzforrásokat kívántak.

• „Metallizmus” illúziója, arany és nemesfém felhalmozása a cél, pénz

fetisizálása. Merkantilisták az ország fejlődését és gazdagodását a valóságos

pénz, az arany és nemesfémek tömegének gyarapodásában látták.

• Kereskedelem elsődlegességének hangsúlyozása, külkereskedelem

fontossága.

• Profit forrása leginkább a kereskedelem, csere révén szerezhető

pénzjövedelem, ill. uzsorakamat.



• Merkantilizmus

• Merkantilista gazdaságpolitika a külfölddel (főként távoli országokkal)

folytatott kereskedelem eredményessége miatt gyors(abb) iparfejlődést

követel és a biztonságos szállításokhoz szükséges tengeri hatalmat.

• Nemzetgazdaságtan első elméleti irányzata, későbbi

neomerkantilizmus alapja.

• Tengeri hatalmi versengésben lemaradó Franciaország (erőltetett

iparfejlesztés, vámvédelem miatt) a mezőgazdaságot és a lakosságot

sújtotta

• Fiziokratizmus kialakulása


• Franciaország (XVI. század vége, XVII. század eleje).

• Ország gyarapodása a fizikai mivoltukban elfogyasztható

valóságos javak használati értékének gyarapodásától függ,

ill. e javak termelésének természet által segített folyamataitól.

• A természet közreműködése a mezőgazdasági termelés

esetében nyilvánvaló → fiziokraták az erőltetett iparosítás

helyett a mezőgazdaság fejlesztését javasolják.

I.2 Fiziokratizmus:


F. Quesnay (1696-1774), XV. Lajos király orvosa.

• Elméletében a gazdaság körforgását a vérkeringés képével érzékeltette. Az élőlények anyagcseréjének mintájával szemléltette azt a folyamatot, amely a termeléssel kezdődik, a termelt javak fogyasztásával folytatódik, hogy aztán különböző utakon visszatérjen a termeléshez (Tableau économique, 1759).

• Szerinte a gazdaság egyetlen alapja a természet. Ez biztosítja az embernek mindazt, ami létfenntartásához szükséges. Az ipar és a kereskedelem a mezőgazdaságra épül.

• Szemére vetette Colbert-nek, hogy, elvakítva a hollandok kereskedelmétől és a fényűzési ipar ragyogásától, elhanyagolta a mezőgazdaságot, s ezzel együtt a tartományok és a városok romlását idézte elő: csak a föld, a mezőgazdaság termelékeny. A termelt gabonamennyiség mindig nagyobb, mint amit elvetettek.

I.2 Fiziokratizmus-fiziokraták:


• A földművesek az egyetlen valóban termelő társadalmi osztály, a többi nem termelő, ami nem jelenti azt, hogy haszontalan a társadalom számára. A földbirtokosok Quesnay szerint külön osztályt képeznek, mivel az államhatalom alapját alkotják.

• Miként a merkantilisták, a fiziokraták is sürgették a kereskedelmetet korlátozó vámok megszüntetését.

• A fiziokrata iskola önálló tagja A. R. J. Turgot (1727-1781), aki előkészítette a klassziskus iskola kifejlődését (Reflexions sur la formation et la distribution de la richesses, 1776).

I.2 Fiziokratizmus:


Merkantilizmus

Fiziokratizmus

Állományi (stock)

szemlélet

Áramlási (flow)

szemlélet

Nemzetközi

gazdaságtani szemlélet

Nemzetgazdasági

szemlélet



• Fiziokratizmus

• Egy ország gazdagodásának alapja a elfogyasztható valóságos javak,

használati értékeke gyarapodása, termelése, amelyet a természet

folyamatai segítenek (mezőgazdasági termelés szerepe kiemelkedő).

• A fiziokraták az erőltetett iparosítás helyett a mezőgazdaság fejlesztését

ajánlották. Termelés, használati érték, szinte zárt, önellátó gazdaság belső

egyensúlyfeltételei a meghatározóak.

• Problémák: a piacgazdaság és árutermelés kettős jellege, gazdasági

folyamatok kétoldalúsága, kettős természete (természeti és társadalmi

folyamatok egyaránt), áruk kettős tulajdonsága, árutermelés és csere belső

(nemzeti) és külső (nemzetközi) vonatkozásai, nyitott vagy zárt gazdaság,

expanzió vagy védekezés, exportorientáció vagy importhelyettesítés..



• Fiziokratizmus

• Általános egyensúly: a csere szerepe a termelés által előállított javak

megfelelő elosztása, újraelosztása, hogy a termelés megismétlődhessen.

• Parciális egyensúly: a nemzetgazdaságnak csak egy szektorára, ágazatára

vonatkozóan valamely termék kereslet és kínálati egyensúlya.

• Tökéletes egyensúly: az általános egyensúly teljes foglalkoztatottság és

kapacitás-kihasználtság esetén, a nemzeti jövedelem maximumát biztosítja

adott viszonyok között.

• Tökéletlen egyensúly: egy nemzetgazdaságban a piaci kereslet és kínálat

kiegyenlítődése a nemzeti jövedelemnek az elérhetőnél alacsonyabb szintjén

megy végbe.



• Mindkét elméleti irányzat egyoldalú, leegyszerűsíti a folyamatokat.

• A merkantilista koncepció a „későn jövő”, a fejletteket utolérni törekvő

gazdaságokban megjelenik államilag támogatott erőltetett iparosítással és

protekcionizmussal.

• Azon gazdaságokban ahol az erőltetett iparosítás kudarcot hozott ott többször

megjelent a mezőgazdaság fejlesztésére alapozó, gazdasági egyensúly és a

fogyasztói érdekek védelmére hivatkozó irányzat.

• Jellemző az importhelyettesítés vagy exportorientáció egymást kizáró

alternatívákként kezelése.


A nemzetközi gazdaságtan klasszikus elmélete

D. Hume (1711-1776)

A. Smith (1723-1790)

D. Ricardo (1772-1823)

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9p:David_Hume.jpg

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9p:Adam_Smith.jpg

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9p:David_Ricardo.jpg



A közgazdaságtan klasszikus elmélete, a 18-19. században

mindenekelőtt Angliában kibontakozó ipari kapitalizmus korának

terméke.

Jellemzői:

1. Nemzetek gazdagodásának forrása → termelő és értékalkotó

emberi munka (munkaérték-elmélet).

2. Az egyén és a nemzet jólétének bővítése érdekében a termelők

közötti cserét szorgalmazza, mind belföldön, mind az egyes

országok között!

3. Hitt abban, hogy az önérdek követése, a piaci mechanizmus

spontaneitása, a mesterséges korlátok és állami beavatkozások

felszámolása ésszerű és valamennyi egyén ill. nemzet számára

előnyös munkamegosztást eredményezhet.



Jellemzői:

4. Már nem kerül szembe a nemzetgazdasági ill. a nemzetközi

gazdasági szemlélet.

5. A kölcsönösen előnyös csere az országon belül és kívül a közjó

gyarapodását szolgálja.

Klasszikusok nemzetközi gazdasági koncepciói:

1. David Hume: a nemzetközi gazdaság egyensúly mechanizmusa

2. Adam Smith: abszolút előnyök nemzetközi munkamegosztási

(kersekedelmi) elmélete

3. David Ricardo: komparatív előnyök nemzetközi munkamegosztási

(kersekedelmi) elmélete


• Laissez faire:

„a mesterséges korlátok és állami beavatkozások

felszámolása ésszerű és valamennyi egyén, illetve

nemzet számára előnyös munkamegosztást

eredményezhet” (Szentes Tamás: Világgazd. I. kötet

39.o.)

– Természetes önérdek követése

A közgazdaságtan klasszikus

elmélete


• Tökéletes egyensúly: Amennyiben az általános egyensúly

egyszersmind teljes foglalkoztatottságot és kapacitáskihasználást

jelent, vagyis a nemzeti jövedelemnek az adott viszonyok mellett

elérhető maximumát biztosítja, az általános egyensúlyt (a

klasszikus és a neoklasszikus közgazdaságtan alapján)

tökéletesnek nevezik, perfect equilibrium-nak.

• Tökéletlen egyensúly: Amikor valamely nemzetgazdaságban a

piaci kereslet és kínálat kiegyenlítődése a nemzeti jövedelemnek

az elérhetőnél alacsonyabb szintjén, munkanélküliség és

kapacitás kihasználatlanság mellett következik be, az általános

egyensúlyt tökéletlennek, imperfect equilibrium-nak nevezik.

(Szentes Tamás, 37.old)


elmélete


• Főbb képviselői:

– Adam Smith (1723-1790)

• Abszolút előnyök elmélete

– David Ricardo (1772-1823)

• Komparatív előnyök elmélete

– Jean-Baptiste Say (1767-1832)

• Say-dogma

– Robert Torrens (1780-1864)

• Problémák:

– Makropolitikai szinten dől el a szakosodás kérdése

– Aszimmetrikus interdependencia


elmélete


Nemzetközi gazdaságtan klasszikus elmélete

• Ipari kapitalizmus idején alakult ki.

• Munkaérték-elmélet: a termelő és értékalkotó emberi munka a nemzetek

gazdagodásának forrása.

• A nemzeti munka hatékonysága és termelékenysége növelhető a termelők

közötti csere és munkamegosztás bővítésével (nemzetgazdaságokon belül és

nemzetgazdaságok között is).

• Mesterséges korlátok és állami beavatkozások felszámolása előnyös

munkamegosztást eredményezhet.

• Nem kerül egymással szembe a nemzetgazdasági és nemzetközi gazdasági

szemlélet, a természetes önérdek követése a nemzetgazdaságon belül és a

nemzetközi gazdaságban is eredményezheti az együttes közjó gyarapodását,

és a kölcsönösen előnyös csere kialakulását.


Nemzetközi gazdaságtan klasszikus elmélete

• Koncepció elemei:

– nemzetközi gazdaság egyensúly-mechanizmusának felfogása;

– nemzetközi munkamegosztást és szakosodást szabályozó

komparatív előnyök, elletve költségek gondolata.

• Ezeket együtt tartalmazza Ricardo elmélete: a komparatív költségek

alapján kialakítandó nemzetközi munkamegosztás rendszerének

működése összefügg a nemzetközi áru- és pénzmozgás

mechanizmusával.


A nemzetközi gazdaságtan marxi elmélete

Karl Marx (1818-1883)

Forrás: Szentes Tamás(2005): Világgazdaságtan 1. pp. 33-45, , www.wikipedia.org

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9p:Karl_Marx.jpg


A nemzetközi gazdaságtan marxi elmélete

A marxi elmélet nemzetközi gazdaságtanra vonatkoztatható tézise:

Áru értéke = c + v + m,

Ahol

c = az új termék értékébe beépülő konstans tőkeelem

v = az új termék értékébe beépülő változó elem (pl. bérköltség)

m = Mehrwert = hozzáadott érték → új érték és változó tőkeelem

különbözete →

Újratermelődő társadalmi különbségek → ha az áru VILÁGÁRU,

akkor a társadalmi különbségek is világszinten termelődnek újra.


A marxi elmélet

• Marx a magántőke uralmára épült piacgazdaságnak és a kapitalizmusnak, mint társadalmi rendszernek a kritikai elemzését adta

• Munkaérték-elmélet, ún. értéktörvény

• Elkülöníthető egymástól az érték és a termelési ár

• Az áru értéke= c + v + m

– Ahol c: a termelésben felhasznált holt munka

– v: a termelésben felhasznált élő munka

– m: hozzáadott érték

• A termelési ár= c + v + p

• Kizsákmányolási és hatalmi viszonyok

• Szakított a cserepartnerek egyenlőségének és a nemzetek szuverenitásának klasszikus feltételezésével (aszimmetrikus interdependencia)


Marxi elmélet

• A termék értékének munka által való meghatározása jellemző.

• A termelés társadalmi viszonyainak egyenlőtlenségeit, a

tulajdonviszonyokban és a munkamegosztás rendszerében látható

ellentéteket vizsgálja. Társadalmi és nemzetközi egyenlőtlenségek,

kizsákmányolási és hatalmi viszonyok vizsgálata jellemző.

Megkülönbözteti a „gazdaságon kívüli erőszak” és a „gazdasági

kényszer” fogalmát, a cserepartnerek nem egyenlőek, így a kölcsönös

függőség aszimmetrikus jegyeket ölt.

• A marxi elmélet szerint az áru értéke, melyet az újraelőállításhoz

társadalmilag szükséges összes élő- és holtmunka mennyisége határoz

meg, „régi” és „új „értékre bontható.

• Elméletében megjelenik a tőke nemzetközi mobilitása.


Unilineáris fejlődési elmélet

1. Ősközösségi, tradícionális társadalmak

– Nettó barter

2. Rabszolgatartó társadalmak

– munkaerő a legfőbb érték

3. Feudális társadalmak

– A föld a legfőbb érték (járadék)

4. Tőkés társadalmak

– A tőke a legfőbb érték

5. Szocialista társadalmak

– Nincs szükség a gazdaságban a pénzre, az árak meghatározó

szerepére. Az emberiség a tudatosságnak arra a fokára jut, hogy

pontosan tudja az individum, hogy mi a feladata a gazdasági

rendszerben. Mindenki a képességei maximumát nyújtja, cserébe

szükségletei szerint vesz el a közjavakból. Minden megtermelt

jószág a közjó részévé válik. Fejlődéssel jusson erre a szintre, ne

kényszerrel!


Neoklasszikus elmélet

• A tankönyvirodalomra „legbefolyásosabb” irányzat

• A klasszikus egyensúly-mechanizmus kiegészítése

• Liberális, szabadelvű, nincs protekcionizmus

• Egyéni szereplők, egyéni döntések

• Haszonmaximalizálás

• A termelési és keresleti viszonyok együttes hatásának vizsgálata

• Egy tényezős termelési függvényről -> kéttényezősre -> komparatív előnyöket biztosító nemzetközi munkamegosztás elmélete: Heckscher-Ohlin elmélet:

Minden ország szakosodjon annak a terméknek a termelésére és exportjára, amelyik termék előállításához szükséges termelési tényezőből relatíve bősége van.


• Probléma: a termékek árai a hozzáadott értéktől függnek!

A szakadék mélyül, tágul….

(A munkaerő, mint termelési tényező révén a gyártási

folyamatban kevesebb hozzáadott értéket lehet teremteni,

mint a tőke révén. A munkaintenzív termékekre

specializálódott országok a világpiaci árversenyben, export

árbevételi versenyben elmaradnak.)




• Klasszikus elmélet modernizálása, továbbfejlesztése.

• Korrigálta és kiegészítette a klasszikus egyensúly-mechanizmus

koncepcióját.

• Módosította a nemzetközi csere egyensúlyviszonyaira, a

munkamegosztásra és a specializáció előnyeire vonatkozó

következtetéseket.

• Újrafogalmazta a komparatív költségek gondolatait a partnerországok

tényezőellátottságának függvényében.

• Tőke nemzetközi áramlásának irányait és hatásait is vizsgálta.

• A máig legelterjedtebb, legnagyobb hatású irányzat.


A keynesi elmélet

• A tőkés piacgazdaság spontán működése problémák,

kedvezőtlen társadalmi következmények

• A két világháború közötti időszak

– Munkanélküliség

– Kapacitás-kihasználatlanság

• 1929: a „Nagy Válság”

• „keynesi forradalom”

Előzmények


A keynesi elmélet

• Megingatta a neoklasszikus modellt

• Alapvetően a nemzetgazdasági makrorendszerre vonatkozott

• Nemzetgazdasági egyensúlyra vonatkozó felfogása kétségbe vonja a nemzetközi gazdaság egyensúlyának klasszikus, neoklasszikus elméletben feltételezett mechanizmusát

• A külkereskedelem szerepe a nemzetgazdasági egyensúly megbomlásában, helyreállításában

• A nemzetközi valutaárfolyamok – árfolyampolitika

• A belgazdaság védelmére bizonyos esetekben megengedhető a protekcionizmus (az egyensúlyi viszonyok megteremtéséig), de egyébként a liberalizmus, a szabadelvűség híve


A keynesi elmélet

• A termelés visszaesésének oka az elégtelen kereslet

• Fontos szerepe van a beruházásoknak

• Az állam teremtsen kormányzati kiadások révén

keresletet

• Munkahelyteremtő beruházások

• A megtakarítások fel is halmozódhatnak

• A pénz nem ártatlan közvetítő!!!

• John Maynard Keynes (1883-1946)


Keynesi elmélet

• Alapvetően a nemzetgazdasági makrorendszerre (főleg a fejlett tőkés

piacgazdaságokra) vonatkozó elmélet, de tartalmaz világgazdasági

jelenségekre vonatkozó megállapításokat is (kétségbe vonta a nemzetközi

gazdaság hagyományos (klasszikus-neoklasszikus) elméletekben

feltételezett mechanizmusát).

• A külkereskedelem nemzetgazdasági egyensúlyban betöltött szerepével, az

árfolyam-politikával, a protekcionizmus hatásaival is foglalkozott.

• A keynesiánusok nagy része feltételezte, hogy a keynesi gazdaságpolitikai

recept valamennyi nemzetgazdaságban alkalmazható, és így a

világgazdaság nemzetgazdaságai a tökéletes egyensúly állapotába

kerülhetnek.


Poszt-keynesiánus, reformista irányzat

• Az elmélet alapja a kumulatív egyenlítődés irreverzibilis folyamata

(szemben az automatikus egyensúly-mechanizmussal és a folyamatok

reverzibilis jellegével).

• A világpiacon nem egyenrangú partnerek vesznek részt, alá-

fölérendeltségi, egyoldalú függési viszonyok alakultak ki.

• A külkereskedelem egyesek számára előnytelen hatásaival is számoltak.

Egyes hátrányos helyzetű (egyoldalúan specializált, elmaradott…)

országok cserearányainak romló tendenciáit megvilágosították.

• Kétségbe vonták a fejlettebb országokból a kevésbé fejlett országokba

irányuló technológiatranszferek hatékonyságát, kiegyenlítődést segítő

mivoltát, utaltak a transzferek kedvezőtlen hatásaira.

• Rámutattak a tőke „perverz” (gazdag országok irányába) áramlásának

lehetőségére.


Poszt-keynesiánus irányzat

• A gazdaságilag elmaradott országok krónikus kereskedelmi és

fizetési nehézségei, eladósodása és a nemzetközi fejlődésbeli

szakadék

„poszt-keynesiánus forradalom”:

• Nem fűzhető egyetlen személy nevéhez

• Megkérdőjelezték a klasszikus, neoklasszikus tételeket

• Elméletük alapja: a kumulatív egyenlőtlenítődés irreverzibilis

folyamatának tétele (Myrdal, Balogh)

• Partnerek egyenlőtlensége, dominancia és alárendeltség,

egyoldalú függés


• Külkereskedelem hatása egyes országok számára kedvezőtlen,

„backwash effect”

• Elmaradott országok cserearányai, általánosan romló tendencia

• A műszaki fejlődés lehetőségei eltérően alakulnak az egyes

országokban (Singer); a technikai fejlődésben az igazodás és

követés járulékos terhekkel és hátrányokkal járhat együtt

• A tőke perverz áramlásának lehetősége (Hirschmann, Prebisch)

Poszt-keynesiánus irányzat


Újbaloldali és neomarxista

elméleti irányzat

• A Harmadik Világ egyre súlyosbodó problémái, a nemzetközi egyenlőtlenség növekedése hívta életre

• Elméleti koncepciók születtek a világgazdaság egyenlőtlenségeinek és kizsákmányoló viszonyainak magyarázatára és megszüntetésük lehetőségeire, módjaira

• Arghiri Emmanuel: egyenlőtlen nemzetközi csere

• Immanuel Wallerstein: világrendszer-koncepció

• Samir Amin: centrum-periféria

• ’70-es évek


Radikális újbaloldali és neomarxista elméleti

irányzatok

• A világgazdaság egyenlőtlenségeinek és „kizsákmányoló” viszonyainak

magyarázata.

• Emmanuel: egyenlőtlen nemzetközi csere;

• Wallerstein: világrendszer-koncepció;

• Amin: centrum és periféria függő és kizsákmányolt helyzetére vonatkozó

elméletek.

• A kizsákmányoló „Északkal” való szakítást szorgalmazók között találtak

követőkre.


A neoliberális-monetarista elmélet

• Az elmúlt két évtizedre jellemző

• Az inflációs és adósságproblémák játszottak fontos szerepet a

kialakulásában

• A klasszikus-neoklasszikus elvekhez való részbeni visszatérés, állami

beavatkozásoktól mentes gazdasági viszonyok laissez faire elvéhez való

ragaszkodás jellemzi

– Monopolisztikus erők, árszabályozó kartellek, állami tarifális és nem

tarifális akadályok leépítése

– A szabadpiaci mechanizmusra bízott reálfolyamatok helyett inkább a

pénzfolyamatokra és monetáris viszonyokra koncentrál

– Ideális a szabadpiaci spontaneitás

– A gazdasági egyensúly/egyensúlytalanság monetáris probléma: a

pénz kereslet-kínálat egyensúlya/egyensúlytalansága

– A magángazdaság rendje alapvetően stabil és nem szorul állami

szabályozásra


A keynesi felfogást éppen azért támadják, mert

annak gazdaságpolitikai receptje a gazdasági

szabadságot korlátozó, a piac normális működését

megzavaró állami beavatkozás fokozása;

megítélésük szerint a monetáris politikával szemben

előtérbe állított keynesiánus költségvetési, illetve

fiskális politika a jóléti állam egész koncepciójával

együtt súlyos károkat okoz a gazdaságnak és még

saját céljai elérésében sem lehet sikeres.

A neoliberális-monetarista elmélet


Neoliberális-monetarista elmélet

• Neoliberalizmus a klasszikus-neoklasszikus elvekhez (állami

beavatkozásoktól és bürokratikus szabályozásoktól mentes gazdasági

viszonyok) való visszatérést jelenti.

• A mai világgazdaságban uralkodó monopolisztikus erők visszaszorítását és az

állami vám-, a nem vámjellegű akadályok leépítését szorgalmazza.

• A gazdasági egyensúly vagy egyensúlytalanság kérdését monetáris

problémaként kezelik.

• A magángazdaság rendjét alapvetően stabilnak tekintik, szerintük nem szorul

állami szabályozásra. A keynesi felfogást támadják, mert a monetáris politikával

szemben előtérbe állított keynesiánus költségvetési, ill. fiskális politika a jóléti

állam koncepciójával károkat okoz a gazdaságnak.


Zárszó

E fejlődéstörténeti áttekintés nagymértékben

leegyszerűsített!

Sok más elméleti irányzat is létezik!

Tessék óvakodni az egyes irányzatok és tételeik

merev szembeállításától!

komparatív világgazdasági elméletek -...

Documents