KORAI MAGYAR HELYNÉVSZÓTÁR

1000–1350

1. Abaúj–Csongrád vármegye

A mű elektronikus változatára a Creative Commons - Attribution-NonCommercial-NoDerivs (Jelöld meg!-Neadd el!-Ne változtasd!) licenc feltételei érvényesek: a művet a felhasználó másolhatja, többszörözheti, amennyi-ben feltünteti a szerző nevét és a mű címét, de nem módosíthatja, nem dolgozhatja át és kereskedelmi célra semhasználhatja fel. A műre vonatkozó felhasználási feltételek részletes szövege az alábbi címen tekinthető meg:http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/

Korai magyar helynévszótár

1000–1350

1. Abaúj–Csongrád vármegye

Szerkesztő:

Hoffmann István

Technikai szerkesztő:

Tóth Valéria

A szócikkeket szerkesztette:

Póczos Rita, Rácz Anita, Tóth Valéria

A szótár készítésében közreműködött:

Győrffy Erzsébet, Reszegi Katalin

Debrecen, 2005

A Magyar Névarchívum Kiadványai 10.

Szerkesztő:

Hoffmann István

A kötet megjelentetését támogatta az Országos Tudományos Kutatási Alap (T 034216).Készült a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén.

© Hoffmann István–Póczos Rita–Rácz Anita–Tóth Valéria, 2005

Összkiadás ISBN 963 472 933 9 ö1. kötet ISBN 963 472 934 7

ISSN 1417–958X

Borítóterv és tipográfia: Varga JózsefNyomta a Vider Plusz Bt.

5

ELŐSZÓ

Régi helyneveink a magyarság történetének fontos forrásai. Különösen kiemelkedő szerepük a honfog-lalást követő évszázadok nyelvészeti és történettudományi vizsgálatában van. A szórványemlékekbentalálható nevek első szövegemlékünk megjelenéséig, a 12. század végéig egyedüli közvetlen, írott for-rásai a magyar nyelv történetének. Korai szövegeink kis száma és rövid terjedelme miatt azonban a ne-veknek egészen a 15. század közepéig kitüntetett szerepük van a magyar helyesírás- és hangtörténet, aszókincstörténet, valamint az alak- és szintagmatörténet kutatásának bizonyos területein. A szórványokhelynévi adatai — jól lokalizálható voltuk és joggal föltehető beszélt nyelvi használatuk miatt — a ko-rabeli nyelvjárás-történeti vizsgálatoknak is fontos forrásai. A történettudomány sem tudja nélkülözni— főleg a korai időszakok vonatkozásában — a helynevek tanúvallomását: elsősorban a népesség- és atelepüléstörténet kutatói építenek e forrásanyagra.

A helynevek történeti forrásértékére már mintegy kétszáz évvel ezelőtt felfigyelt a magyar tudomá-nyosság, s a 19. század közepétől e tárgykörben egyre több publikáció jelent meg. A forrásanyag közzé-tételében kezdetben inkább a történészek jeleskedtek, ám a 20. század elején Szamota István és ZolnaiGyula érdeméből napvilágot látott a Magyar oklevél-szótár (Budapest, 1902–1906), amely a Magyarnyelvtörténeti szótár pótlékaként készült el mint a „Régi oklevelekben és egyéb iratokban előfordulómagyar szók gyűjteménye”. A szótár több tízezernyi adata jól reprezentálja a régi magyar nyelv közszó-állományát, ám a tulajdonnevek (a keresztneveket nem számítva) nem kerültek bele a munkába. Kivé-telt azok a helynevek jelentenek csupán, amelyeket közszói elemük révén emeltek be a szerkesztők amegfelelő szócikk állományába. Ez sem kevés adat persze, ám hasznosításukat jelentősen korlátozza aza körülmény, hogy ezek az elemek — a szótár szerkesztési elveinek megfelelően — nincsenek helyhezkötve.

A 20. század folyamán a magyar történeti helynévkutatás hatalmas fejlődésen ment keresztül. A mo-dern helynévtörténeti vizsgálatok alapjait Melich János rakta le, módszereit legjelentősebben KniezsaIstván fejlesztette tovább, s mai, nemzetközi mércével is magas színvonalát elsősorban Kiss Lajos ésBenkő Loránd munkássága révén érte el. Rajtuk kívül Pais Dezső, Szabó T. Attila, Mező András ésKristó Gyula tette a legtöbbet a régi helynévkincs nyelvtörténeti szempontú hasznosítása terén. KissLajos munkájaként napvilágot látott a szakterület legnagyobb szabású szintézise, a Földrajzi nevek eti-mológiai szótára 1–2. (Budapest, 1988) is.

A számos vitathatatlan eredmény azonban megmutatja a hiányosságokat is. Közülük talán a legnagyobbaz, hogy mindez ideig nem került sor legrégebbi helyneveink szótári formában való közzétételére. Pe-dig történészek, levéltárosok munkájának köszönhetően az eltelt időben hatalmas forrásanyag váltnyomtatott formában is hozzáférhetővé. A kiadott oklevelek, összeírások, geszták és számos más for-rástípus anyagában korai helyneveink vizsgálatához bőséges mennyiségű információt találunk: a hely-névtörténeti vizsgálatok gazdag eredményei főképpen e forrásbázis hasznosításán alapulnak. Komolymunkát igényel ugyanakkor, hogy az adatok tengerében egy-egy név megfejtéséhez az oda tartozó né-hány adatot megtaláljuk, nem is szólva arról a nehézségről, amit a vizsgálandó helynevek egybeállításajelent akkor, ha valamely névtípus feldolgozását tűzzük ki célul magunk elé.

Előszó

6

A Korai magyar helynévszótár (KMHSz.) létrehozását mégsem ez a gyakorlati cél indokolja elsősor-ban. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen munka számos új lehetőséget teremt a kutatók számára. A kutatás-ba bevonható adatok bősége révén szembesít bennünket a tudományterület korábbi eredményeivel, sezáltal nem egy addig biztosnak hitt tételre, elméletre vonatkozóan kételyeket támaszt a szakemberek-ben. Ösztönzőleg hathat a nevek egyedi, analitikus vizsgálatára is, de leginkább a rendszertani, szinteti-kus természetű kutatásokat termékenyítheti meg. A szótárt elsősorban a régi magyar helynévkincs nyel-vészeti, nyelvtörténeti hasznosítása céljából hoztuk létre, benne éppen ezért főképpen a nyelvtudományérdekeit és szempontjait kívántuk érvényesíteni. Ez azonban természetszerűen nem jelenti azt, hogy emunkát csupán nyelvészek használhatnák, mivel a nyelvtudomány eredményeire az érintkező társtudo-mányok képviselőinek is figyelemmel kell lenniük. A helynévkutatás összetettsége leginkább az érintetttudományterületek egymásrautaltságában nyilvánul meg, amit a szótár szerkesztésében is szem előttkellett tartanunk.

A Korai magyar helynévszótár megszerkesztésével arra vállalkozunk, hogy az 1350 előtti időből fenn-maradt forrásokban található magyarországi helyneveket és helyeket jelölő kifejezéseket szótári formá-ban közzétegyük. A munka során csakis nyomtatásban hozzáférhető forrásokat dolgoztunk fel, amittöbb körülmény is indokol. Egyrészről az, hogy a középkori oklevelek olvasása, értékelése (keletkezésikörülményeinek feltárása, datálása stb.) magas szakmai felkészültséget igénylő, sajátos tudományterü-let, amelynek legkiválóbb művelői: középkorkutató történészek, levéltárosok a nyelvészeti interpretáci-óhoz is nélkülözhetetlen ismereteket adnak. Tevékenységük nyomán a jelzett kor forrásanyagánakdöntő többségét kiadták vagy kiadásuk folyamatban van. Eredményeikre a nyelvtudomány művelői isnagy biztonsággal támaszkodhatnak. Más oldalról pedig a szótárszerkesztő munka belátható időn belülvaló befejezésének igénye is indokolttá tette, hogy beérjük a kiadott források használatával.

A források feldolgozása során természetesen figyelembe kellett azt is venni, hogy a forráskiadásban —mint általában a tudomány bármely területén — megmutatkozik egyfajta minőségbeli egyenetlenség is:ennek fő oka az, hogy a közzététel csaknem két évszázada tartó időszakában a kiadási elvek és módsze-rek sokat változtak, finomodtak. Ezért törekednünk kellett arra, hogy az anyag feltárásában csakismegbízható forrásokra támaszkodjunk. A fentieket figyelembe véve szótárunkban elsőrendű forráskéntGyörffy Györgynek Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza 1–4. (Budapest, 1963–1998) címűmunkáját használtuk. Györffy műve ugyan nem forráskiadvány, hanem történeti földrajz, amelyben aszerző vármegyék szerint haladva mutatja be minden egyes település földrajzi és történelmi viszonyait.Györffy történeti földrajzának forrásanyagát az 1332–1337. években készült pápai tizedlajstrommal, azelső országos összeírással zárja, és 1332-ig terjedően a helynévi adatgyűjtésben teljességre törekedett(1: 10). A szerző kiadott és kiadatlan forrásokra egyaránt támaszkodott, munkája azonban a korábbiforrásközlések kritikai kiadásának is tekinthető, mivel a hibás névalakokat az eredeti forrás alapjánjavította (i. m. 14), s szükség esetén ugyanígy a források datálására vonatkozó információkat is módosí-totta. Munkája során Györffy a történeti nyelvtudomány kívánalmaira szintén tekintettel volt, hiszenmint hangsúlyozza: „a nyelvészet szempontjait a földrajzinév-anyag teljes bedolgozásával igyekszemérvényre juttatni. Jelöltem az átírásokat, és az átvizsgált eredeti oklevelek összevetésével javítottam arégebbi kiadások hangalakjait. Feldolgoztam a határjárásokban található földrajzi neveket, fák és mástereptárgyak vulgáris néven való megjelölését.” (MNy. 53: 44). Györffy művét a magyar nyelvtörténetkutatói évtizedek óta mint régi helyneveink leghitelesebb tárházát használják fel, ezért is gondoljukmegalapozottnak azt a döntést, hogy szótárunkban az Árpád-kori történeti földrajzot kitüntetett forrás-ként alkalmazzuk.

E forrásanyagot azonban továbbiakkal is ki kívántuk bővíteni. Bedolgoztuk a Györffy által nem ismert,műve megjelenését követően publikált forrásokat, és természetesen figyelembe vettük azokat a javítá-sokat, módosításokat is, amelyeket mások hitelt érdemlően fűztek hozzá az ő eredményeihez. A legje-lentősebb bővítést azonban az időhatárok módosításával összefüggésben végeztük el: szótárunk adat-

Előszó

7

feldolgozását 1350-ig terjesztettük ki. Eljárásunkat több körülmény is indokolja. Györffy maga is nagyszámban használt Anjou-kori adatokat az Árpád-kor viszonyainak megismeréséhez, amire legtöbbször akorábbi időszakra vonatkozó viszonylagos forráshiány kényszerítette rá. A név- és nyelvtörténész szá-mára a puszta említésen túl azonban fontos információkat nyújt a nevek nyelvi alakjának, írásváltozata-inak a sokfélesége is. Ezt az érdeklődést a 14. század egyre bővülő adatgazdagsága mind jobban ki-elégíti. A század közepét mint időhatárt annak megfelelően jelöltük ki, hogy ez az időpont a magyarnyelvtörténeti kronológiában is kitüntetett szerepet játszik: az ómagyar korszak két szakaszának, a koraiés a kései ómagyar kornak ezt szokás a határaként tekinteni. A forrásadatok felgyűjtésében a teljességminél nagyobb fokú megközelítése vezetett bennünket, ám ennek ellenére egy jelentős forráskiadvány-nak, az Anjou-kori oklevéltár-nak (Budapest–Szeged, 1990–) az anyagát nem vehettük figyelembe, mi-vel a kiadás folyamatban léte áttekinthetetlenné tette volna szótárunknak az e munkához való viszonyát.

A Korai magyar helynévszótár előmunkálataként a korábbiakban külön is feldolgoztuk a Györffy Györgytörténeti földrajzában szétszórtan található nem településnévi helynévi adatokat, s ezeket a Györffyköteteinek megfelelő tagolásban tettük közzé (Helynévtörténeti adatok a korai ómagyar korból. Közzé-teszi: Hoffmann István–Rácz Anita–Tóth Valéria. 1. Abaúj–Csongrád vármegye. Debrecen, 1997; 2.Doboka–Győr vármegye. Debrecen, 1999). E közzétételi mód révén az egyes megyék megfelelő hely-nevei együtt láthatók, amit névtérképek közreadásával is igyekeztünk még szemléletesebbé tenni.

Egy elsősorban nyelvészeti célokat szolgáló helynévtörténeti szótárban azonban nem célszerű megtar-tani a területi elrendezés alapelvét. A szótár a vizsgált időszakból való adatokat ideális esetben a kuta-tásba vont teljes területre vonatkozóan, betűrend szerint elrendezett szócikkekben adhatná közre. Ezazonban megkívánná a rendelkezésre álló teljes nyelvi anyag előzetes feldolgozását és részben meg-szerkesztését, s csak ezt követően foghatnánk hozzá az egyes kötetek közrebocsátásához. Ez azonban— a hasonló munkák tapasztalatai szerint — hosszú évtizedekre elnyújtotta volna nemcsak a teljesmegjelenést, hanem még az első kötet kiadását is. Ezt az ideális feldolgozási keretet választotta a régimagyar személynévkincs bemutatásában Fehértói Katalin, akinek mintegy két és fél évtizedes áldozatosmunkájával készült el az Árpád-kori személynévszótár 1000–1301 (Budapest, 2004). Az általunk el-indított szótári programnak a fent jelzett tágabb időszakra vonatkozóan a helynevek köréből jóval bő-vebb nyelvi anyaggal kellett számolnia, ezért gyakorlati megfontolásból más utat választottunk a közzé-tételben.

A Korai magyar helynévszótár egyes kötetei a korabeli Magyarország bizonyos területeinek névanya-gát tartalmazzák. A területi egységek kijelölésében Györffy György módszerét követtük, aki az egyesvármegyék anyagát betűrend szerint haladva dolgozta fel és tette közzé. Ez az eljárás azzal az előnnyeljár, hogy a Györffy által feltárt területeken (az ország mintegy kétharmad részére vonatkozóan) művé-ben a legbiztosabb alapokra támaszkodhatunk, s csak ezt követően — igaz, akkor már talán nagyobbtapasztalatok birtokában — kényszerülünk rá az ennél jóval egyenetlenebb színvonalú forrásanyag fel-dolgozására. Még abban is reménykedhetünk, hogy addigra történészeink jóvoltából a történeti föld-rajznak újabb darabjai is elkészülnek. Az anyag körülhatárolt volta révén így az egyes köteteket is be-látható időn belül tudjuk a kutatás rendelkezésére bocsátani. Az első kötetben Abaúj–Csongrád megyéknévanyagát adjuk közre, majd a Doboka–Keve, illetve a Kolozs–Pilis vármegyék neveit tartalmazó kö-tetek jelenhetnek meg. A betűrend végén álló Pozsega–Zólyom megyék anyaga ezt követően készülhetel, és láthat napvilágot előre láthatóan két kötetben. Itt jegyezzük meg, hogy az egyes településeknek avármegyéhez való tartozását — amelynek megítélésében főleg a megyehatárok módosulásai okoznakgondot — Györffy történeti földrajza alapján határoztuk meg.

E megjelenési forma a fent jelzett gyakorlati előnyök mellett természetesen hátrányokkal is jár: ha va-laki például egy-egy névalaknak a teljes nyelvterületen való előfordulásait kívánja megvizsgálni, úgymind az öt kötet megfelelő helyét fel kell majd lapoznia.

Előszó

8

Ezt a hátrányt azonban a kiadás gyorsabb üteme mellett reményeink szerint egy másik tényező is mér-sékelni fogja: a Korai magyar helynévszótár teljes sorozatának elkészültét követően jó lehetőség nyílikmajd a kötetek egybeszerkesztésére, tehát az ideálisnak tekintett szótári forma létrehozására. E másodikmunkaszakasz egyúttal lehetővé teszi azt is, hogy az addig elkövetett hibákat kijavítsuk, az idő közbenvilágossá váló tévedéseket kiigazítsuk. Az egybeszerkesztéskor az is módunkban áll majd, hogy a ko-rábban mellőzött forrásokat figyelembe vegyük, s egyúttal tekintettel legyünk a tudományterület leg-újabb eredményeire is. E hosszú távra szóló szótári program fent vázolt kivitelezési módját támogatja aszótárkészítés digitális technológiája is. Itt jegyezzük meg, hogy jelen szótár anyaga digitális formá-tumban is elérhető a Magyar Névarchívum honlapján (http://nevarchivum.unideb.hu).

A szótár első kötete több éves előkészítő munka után készült el. A források anyagának feldolgozásában,adatbázisba rendezésében, ellenőrzésében számos magyar szakos hallgató vett részt. Lelkes munkáju-kért köszönet illeti őket.

Őszintén reméljük, hogy a Korai magyar helynévszótár első kötetével olyan segédeszközt adunk a régihelynevekkel foglalkozó kutatók kezébe, amely hatékonyan segíteni fogja őket munkájukban, s ily mó-don hozzájárul a magyar történeti helynévkutatás eredményeinek további gyarapításához.

Debrecen, 2005. november 7.

A szerkesztők

9

TÁJÉKOZTATÓA SZÓTÁR HASZNÁLATÁHOZ

1. A szótár kialakításának elvei és a szócikkek szerkezeteMivel a Korai magyar helynévszótár elsősorban a történeti nyelvészet céljait kívánja szolgálni, szer-kezetének a kialakításában is elsősorban ezt a szempontot vettük figyelembe. Ennek megfelelően aszótár szócikkei a névadatokat nem a helynévtárak általános gyakorlatával megegyezően, a megjelölthelyek szerinti elrendezésben tárgyalják, azaz egy-egy hely különböző neveit, névváltozatait nemegyütt mutatják be, hanem a nyelvtörténeti szótárak szerkesztési elvének megfelelően az alaki azonos-ság szerint. Azonos szócikkbe eszerint a morfológiai szempontból azonos névadatok kerülnek. A leg-alább egy morfémányi eltérést mutató neveket, névváltozatokat tehát külön szócikkbe soroltuk be, mégakkor is, ha azonos a jelentésük, azaz azonos denotátumokra vonatkoznak. Külön szócikket alkotnaktehát a lexémányi eltérést mutató formák (Acsa – Acsatelke, Komlós – Komlós pataka, Boldogasz-szonyfalva – Boldogasszonyháza), a képzős – képzőtlen, illetve a különböző képzőkkel alakult válto-zatok (Agár – Agárd, Horvát – Horváti, Nyárád – Nyárágy), sőt még a birtokviszony jelölt és jelö-letlen formái is (Aba nagyút – Aba nagyútja, Hölgytelek – Hölgytelke, Kalenda-víz – Kalenda vi-ze). E tárgyalásmódot az indokolja, hogy így közös címszó alá vonhatók a nyelvi formájukbanmegegyező nevek anélkül, hogy az egyes megnevezéseknél esetleg meglévő alakváltozatok vagy szi-nonimák adatai megbontanák az egységes tárgyalást. A denotatív szempontból egymással összefüggőneveket utalásokkal kapcsoljuk össze.A szótárban egy egységet alkot tehát minden olyan adat, amely azonos helyet jelöl és morfológiaiszempontból megegyező szerkezetet mutat. Az ilyen adatok közös címszó alá kerülnek, amelyet amegjelölt hely rövid leírása, azonosítása követ. Az adatközlő részben az adatok betűhíven állnak, a for-rás pontos datálásával és a forráshely feltüntetésével együtt. A nyelvi adatokat az írásváltozatok egye-zése, illetőleg különbözése alapján csoportosítva mutatjuk be, összevonva a különböző forrásokbanazonos írásformában előforduló névadatokat. A szótári egységeket a nevek jelentésviszonyaira vonat-kozó utalások zárják le.

Apáti ’település Abaúj vm. középső részén Szinától ÉK-re’ 1286: p.Supch … sub nomine Apati (Gy. 1: 158). L. Apátifölde.Apátifölde ’település Abaúj vm. középső részén Szinától ÉK-re’1329/330/407: Apatifeulde (Gy. 1: 158). Apáti néven is említik. L.Zsupcs.Zsupcs ’település Abaúj vm. középső részén Szinától ÉK-re’ 1261,+1263/+264, 1281>353, 1284, 1286: Supch, p., t. (Gy. 1: 158). Apátiés Apátifölde néven is említik.Mohi ’település Bars vm. középső részén Bars várától ÉNy-ra’ 1295,1299: Muhy, p., v., 1321/323, 1321/323>424, 1323: Mohy, p. (Gy. 1:462), 1339: Mochi (A. 3: 574), 1340: Mochy, t. (A. 4: 32), 1342: Mohi,v. (Str. 3: 460). Árkosmohi néven is említik.

Tájékoztató

10

A különböző helyeket jelölő azonos alakú neveket közös szócikkben összevonva mutatjuk be, egymás-tól számozással elkülönítve úgy, ahogyan a közszói szótárakban a jelentéseket szokás feltüntetni. Haegy adott hangsor természeti névként (víz, hegy, erdő stb. neveként) és településnévként egyaránt hasz-nálatos, e két helyfajta neveit I. és II. szám alatt csoportosítjuk. A két kategórián belül a neveket arabszámozással különítjük el. A nevek sorrendjét a vármegyéhez tartozás szerint alakítottuk ki, a várme-gyék betűrendjének megfelelően. Ha egy-egy vármegyéből több azonos név is szerepel, ezeket az elsőelőfordulásuk időrendje szerint közöljük.

Csatár 1. ’település Baranya vm. K-i részén Kőszegtől D-re’+1246/400, 1320/344>380, 1334 (Cs. 2: 476, A. 3: 116–20), 1341 (Cs.2: 477, A. 4: 130), 1342 (A. 4: 213): Chatar, p., 1252>360: Chataar, t.,v. (Gy. 1: 293). 2. ’település Békés vm. DK-i részén Békéstől D-re’1295/423: Chatar (Gy. 1: 504). 3. ’település Bihar vm. ÉK-i részénSzékelyhídtól ÉK-re’ *1208/550: Satar, v. (Gy. 1: 607). 4. ’településBihar vm.-ben Bihartól K-re’ *1213/550: Catar, v., [1291–94]: Scathar,v., [1291–94], 1332–7/PR., 1349 (ComBih. 72, A. 5: 290): Chatar, v.,1294: Chathar, 1332–7/PR.: Thatar (Gy. 1: 607).Komlós I. 1. ’a Bózsva bal oldali mellékvize Abaúj vm.-ben a füzériuradalom határában’ 1270/272: Kumlovs, rivus (Gy. 1: 83, 114). Kom-lós pataka néven is említik. Vö. Komlós (II.1.). II. 1. ’település Abaújvm. K-i részén Füzértől D-re, a Komlós patak mellett’ 1270/272:Cumlous, v. ~ Kumlovs, t. (Gy. 1: 114), 1284: Cumolos (RegArp.3326), +1291: Cumlos (RegArp. 3751), 1339: Komlos, p. (A. 3: 541–2).Vö. Komlós (I.1.). 2. ’település Bereg vm.-ben Bereg várától ÉK-re’1341/342//XVIII.: Komlos, p. (Gy. 1: 543).

A szórványemlékekben nemcsak tulajdonnévi, hanem közszói adatok is előfordulnak. Ezeket a fentiek-től némileg eltérő módon adjuk közre, olykor önálló szócikkekben, olykor tulajdonnévi szócikkek vé-géhez kapcsolva, Kn. rövidítést követően. Az adatok csoportosításában ugyanúgy jártunk el, mint a tu-lajdonnevek esetében, az egyes vármegyékhez tartozó adatokat ¦ jellel választottuk el egymástól.

domb 1329/406 (Alvadász, Abaúj vm.): monticulo … vulgo domb (Gy.1: 154) ¦ 1342 (Ohaj, Bars vm.): ad tres parvos monticulos vulgariterdumb vocatos (A. 4: 288) ¦ 1347 (Sámson, Bihar vm.): super quodamdomb … ad aliud domb … in quodam parvo domb (J. 334, A. 5: 46).Gyertyán 1. ’Bodrog vm.-ben Kispályi határában említett halastó’1309/412: Garthau [ƒ: Garthan], pisc., 1324/412: Garthan, pisc. (Gy.1: 725). Kn. 1247/331 (Kisida, Abaúj vm.): jurthan, a. (Gy. 1: 93) ¦1295/403 (Szentlászló, Pécstől DK-re, Baranya vm.): gertean, a. (Gy. 1:389).

A helynévadatok egyes közszói elemeire a szótár betűrendjébe besorolt utaló szócikkekkel hívjuk fel afigyelmet. A feldolgozott nyelvi adatok visszakeresését betűhív mutató összeállításával is meg kívántukkönnyíteni. Elsősorban az alaktani jelenségek vizsgálatához nyújt segítséget a betűhív alakok névvég-mutatója. Eljárásunkat az alábbiakban részletezzük.

2. A címszavak2.1. A címszó-meghatározás alapelveiA címszavak alakjának megállapítása a nyelvtörténeti szótárak szerkesztésének egyik legnehezebb fel-adata. E megállapítás — a feldolgozott nyelvi elemek sajátosságai következtében — fokozottan érvé-nyes a helynévtörténeti szótárak vonatkozásában. A közszavak történetét bemutató szótárakban a köz-

Tájékoztató

11

nyelvi szók esetében rendszerint a szótárkészítés idején használatos sztenderd forma áll a szócikk élén,a régi tájszók esetében e szótárak a nyelvjárási szótárak sztenderdizációs gyakorlatát követik, a kihaltszók esetében pedig többnyire modernizált formák szerepelnek címszóként. A helynévtörténeti szótá-rakban — különösen ha a névállomány alaktani szempontok szerint elrendezve szerepel benne, mintahogyan a Korai magyar helynévszótár-ban is — a fenti alapelvek fő vonalaikban követhetők ugyan, deaz adatok tulajdonnévi jellege miatt gyakran speciális eljárásokra is kényszerülünk.A megfelelő címszó alá történő besorolás — mivel a szócikkbe csakis azonos morfológiájú nyelvi ele-mek kerülhetnek — megköveteli a névadat morfológiai szerkezetének a megállapítását, ami azonbannem mindig egyszerű és egyértelmű eredményre vezető feladat. Ez egyrészt a régi helyesírás bizonyta-lanságaiból adódik, másrészt pedig annak a következménye, hogy a morfológiai szerkezet azonosításavalójában a névfejtés fontos mozzanata. Szótárunkban etimológiai elemzést nem kívánunk adni, ám aszócikkbe való besorolás bizonyos tekintetben mégis etimológiai állásfoglalást követel meg a szerkesz-tőktől. Megnehezíti a morfológiai struktúra azonosítását az is, hogy idővel a nevek morfémaszerkezeteis megváltozhat, s e változás gyakran átmeneti formákban valósul meg.A közszavakat feldolgozó szótáraknak az az eljárása, hogy címszóként a mai megfelelő köznyelvi for-mákat használják, természetesen csakis régi helyneveinknek a folytonos, mai nyelvhasználatig elvezetőmegléte esetén alkalmazható. Az Árpád-kori nevek kontinuitása elsősorban a makrotoponimák (na-gyobb vizek, hegyek, települések nevei) esetében mutatható ki. Ezeknél a sztenderd forma — ami nemfeltétlenül egyezik meg az ún. hivatalos névváltozattal — viszonylag egyértelműen megállapítható amai nyelvhasználat alapján. Ennek megfelelően például az egykori Bihar vármegyéhez tartozó telepü-lést jelölő Árpád-kori Debrechen, Debruchun formákat — amelyek Debrecen ~ Debröcön ejtésre mu-tatnak — Debrecen címszó alá iktattuk be. Más oldalról viszont azt is láthatjuk, hogy például Hurusoutípusú adatok előfordulnak egy Bars és egy Borsod vármegyében lévő település adatsorában is, s nohaezek feltételezhető korabeli ejtésmódja, továbbá nagy valószínűséggel etimológiai eredete is azonos,mégis más-más címszó alá kerülnek, mivel az egyik település nevének ma Hrussó, a másiknak pedigHorsó folytatása van.A szótár szerkesztési alapelvének megfelelően a mai sztenderd alakok közül természetesen csakis a régiadataiknak morfológiai szempontból teljesen megfelelő formák állhatnak címszóként a szócikkek élén.A mai Felsőnyárádra vonatkozó Narad ennek megfelelően a Nyárád alá kerül, a Narag formákat vi-szont — mivel ezek a -d képzővel szemben a -gy képző alkalmazását mutatják — Nyárágy alatt szere-peltetjük. Az Abaúj megyei Boldogkő várának és településének Árpád-kori Boldvakő típusú adataitcsakis ez utóbbi címszó alá sorolhatjuk, mivel az előtag a régebbi változatban a Boldva folyónévvelazonos.A mikrotoponimák címszavainak megállapításában nem követhettük minden részletében a fenti szten-derdizációs eljárást, mivel e szűk névhasználói csoportok által ismert névfajták esetében a sztenderdfogalma is másképpen értelmezhető. A fent említett Hrussó – Horsó típusú makronevek hangtani kü-lönbsége a sztenderdnek is eleme (mivel e nevek más-más helyet jelölnek), ám ez egy Gyékényes –Gyékényös típusú határrésznévről nem mondható el, még akkor sem, ha különböző a denotátumuk:sztenderd nyelvi formájuk azonos módon Gyékényes alakban rögzíthető. A morfológiailag nem szeg-mentálható mikrotoponimák esetében — ha létezik mai névfolytatásuk — a sztenderdizálást a ma hasz-nálatban lévő forma alapján végezzük el: a Beztrech adattal szereplő Árva vármegyei vízfolyásBiszterec címszó alá kerül, mivel ma ez a neve, a Borsod megyei Lukow hegy ugyanilyen okok miattLyukó címszó alatt szerepel a szótárban. A közszói lexémákból álló mikronevek sztenderd alakját azalkotórészek köznyelvi formáinak megfelelően határozzuk meg: a Simarakathyaia adatot a Sima rekety-tyéje, a gyamege formát pedig a Dió-megye címszó alá soroljuk be. Így járunk el értelemszerűen a mainyelvből nem azonosítható, kihalt névformák esetében is, akár mikro-, akár makrotoponimáról legyen isszó. A sztenderdizálással ilyen esetekben együtt járó hangtani modernizálás azonban számos problémát

Tájékoztató

12

is fölvet. A modernizálást az azonosítható közszókat tartalmazó településnevek esetében nem lehet me-chanikusan elvégezni, hiszen például egy Irug-féle folytatás nélküli középkori adat — mint az üregközszó helynévi megjelenése — mai Ireg, Üreg és Ürög neveinkkel egyaránt összekapcsolható. A cím-szót ilyenkor — más támasz híján — leginkább a gyakorisági szempontok alapján határoztuk meg.A címszavak helyesírásában a mai helyesírási gyakorlatot követtük. Ennek megfelelően egybeírtuk atelepülésneveket, a többi névfajta írásában pedig az akadémiai szabályozás (Fábián Pál–Földi Ervin–Hőnyi Ede, A földrajzi nevek helyesírása. Budapest, 1998) szerint jártunk el.2.2. A bizonytalanul megállapítható címszavakA címszó megállapítása különösen az olyan nevek esetében nehéz feladat, amelyek nem adatolhatók amai nyelvből vagy újabb kori forrásokból, és etimológiai szempontból nem áttetszőek, azaz közszóielemek nem azonosíthatók bennük. Ilyenkor gyakran arra kényszerültünk, hogy címszóként hangtanivariánsokat vegyünk fel, amelyek megítélésünk szerint azonos valószínűséggel jelölhetik az adat(ok)által jelölt helyet.Minthogy a szótár három és fél évszázadot fog át, ez idő alatt is végbemehetett egyes nevek morfoló-giai szerkezetének a megváltozása. Ez a szótári ábrázolásban különösen azokban az esetekben okozproblémát, amikor a helyesírás bizonytalanságai miatt a kétfajta szerkezet nem minden adatban külö-níthető el egymástól világosan. A Só-jó és a Hév-jó nevek morfológiai szerkezetének elhomályosulásarévén létrejött Sajó, illetve Hejő adatai között számos nehezen megítélhető forma található, ezért aszócikk élén mindkét változatot feltüntettük Sajó ~ Só-jó, Hejő ~ Hév-jó formában. Hasonló bizonyta-lanság jelentkezik a morfológiai jelleg megítélésében akkor is, ha a név etimológiájával nem vagyunkminden részletet érintően tisztában, ilyen esetekben két változat címszóvá emelése jelezheti álláspon-tunk nyitottságát: Ete(j).A bizonytalanul megállapítható címszavakat vagy ~ jellel kapcsoltuk össze: Ábrány ~ Ábrahám,Balata ~ Baláta, Gyantaj ~ Gyanté, Ilsva ~ Jolsava, Jánosd ~ Ivánosd, Velcsica ~ Vulcsica, vagyzárójelezést használtunk a változatok kifejezésére: Begé(c)s, Be(z)sen(y), Mercse(j). Lexémányi név-elemet akkor tettünk a vagylagosságot kifejező zárójelek közé, ha bizonytalanok voltunk a névhez tar-tozásának kérdésében: Dabogyel-(hegy), Miska (szigete), Csépán(falva). Címszó után tett kérdőjeletalkalmazunk akkor, ha a név bizonytalan módon rekonstruálható: Arkiszló ?, Rusaszó ?, Farkas-ügy ?, Föveny-tő út ?. A kérdőjel az egyes névelemek után is állhat: Bodza ? -szeg, Pe(s)zje ? -malá-ka, Sarok ? tölgyfa. Azokat az alakokat, amelyek címszóalakjának a megállapításában teljesen bizony-talanok voltunk, kerek zárójelbe tett betűhív formában emeltük címszóvá: (Borcek), (Chopchel), (Sco-much osofa).

2.3. A latin nyelvű nevek címszavaiA forrásokban gyakran szerepelnek latin formában megadott névadatok is, amelyek többnyire fordítá-sok (Nova Villa, Novum Castrum, Rivulus abbatis) vagy latinosító végződéssel ellátott formák(Abawyuariensi, Bystricensis, Pechvaradiensis). Ezek mögött a jellegzetesen írásbeli nevek mögötttöbbnyire vulgáris nyelvi formák húzódnak, ezért szótárunkban a magyar adatokkal együtt, egy címszóalá sorolva adjuk meg őket. Ha a korból vulgáris és latin nyelvű előfordulások egyaránt adatolhatók,akkor a szócikk második részében | jellel elválasztva Lat. rövidítés után közöljük a megfelelő formákat.Nagy számú latin nyelvű adat esetén a különböző típusú névváltozatokat — magyar nyelvtörténeti érté-küknek megfelelően — ¦ jellel elválasztva csoportosítottuk (például Abaújvár szócikkében: Lat.+1153/261/417: Abawyuariensi, +1262/[XIV.]: Aba Wywariensis, 1332: Abawywariensi ¦ [1242]/702:Novocastro Albe, 1251: Castro Novo Abe). Az adatközlésben a különböző grammatikai eseteket képvi-selő alakokat változatlan formában adjuk közre. Ugyanígy a szócikkek második felében elkülönítveadtuk meg a görög, arab, német, szláv, olasz nyelvű forrásokban lejegyzett magyar neveket is, a megfe-lelő nyelvre utaló rövidítést követően.

Tájékoztató

13

Szótárunkban számos olyan név található, amelynek az általunk dokumentált 1350 előtti időszakbanmagyar alakja nem szerepel a forrásokban, csakis latinul vagy részben latinra fordítva fordul elő. Azilyen nevek címszavait magyarul [ ]-ben adjuk meg, jelezve, hogy a magyar formára utaló közvetlenadattal a szótár időhatárai között nem rendelkezünk: [Almamellék], [Fehéregyház], [Fekete-Körös].Ha a név csak részben van lefordítva latinra, a megfelelő névrész kerül zárójelbe: [Alsó]gagy, Bar-lang-[hegy]. Az al ~ alsó, fel ~ felső formák képzős, illetve képző nélküli használata a latin előfordulásalapján nem állapítható meg, s ha a magyar adatok sem adnak ehhez kellő támogatást, a bizonytalansá-got az alábbi módon jelöltük: [Al(só)]oroszi, [Fel(ső)]szőlős. Ha többjelentésű szócikkben fordul elő azárójellel megkülönböztetett címszó, értelemszerűen a jelentés száma kerül [ ]-be. Azoknak a helyek-nek a neveit, amelyeknek 1350 előttről csakis latin nyelvű adataik vannak, magyarul is adatoltuk, ha el-ső magyar nyelvű említésük a 15. század végéig előfordul a forrásokban. Bizonyos neveknél a magyarés a latin nyelvű használat nem minden formában különíthető el egyértelműen (Tisza, Dráva), ilyenkora magyarnak is tekinthető alakot a magyar említések közé iktattuk be.

2.4. Az -i melléknévképzős formákA helynevek, főképpen a településnevek olykor — elsősorban személyek megnevezésével összefüggés-ben — -i melléknévképzős formában fordulnak elő a forrásokban: nob-es Billey, Ladislaus dictus Deb-receny, Jac. de Lanchi, Marc. de v. Marcusy, Jac. f. And-e de Meray. Ezeket — a morfológiai eltérésellenére — a megfelelő helynév címszava alatt tárgyaljuk, de bizonyos mértékig elkülönítve, a szócikkvégén | ~i alcímszó alatt közölve és mindig a teljes szerkezetet megadva. Meg kell azonban jegyezni,hogy az -i melléknévképzős formák elkülönítése az -i helynévképzővel alakult nevektől nem mindigegyszerű feladat, főleg ha a helynévnek -i helynévképzős és képző nélküli változata is előfordul a régi-ségben.

3. A lokalizálásA nevek azonosítását az általuk jelölt hely leírásával végezzük el, amely valójában a helynévi denotatívjelentés megadásának tekinthető. E leírások a címszó (vagy az azt helyettesítő sorszám) után állnakaposztrófok közé foglalva: Tépe ’település Bihar vm. ÉNy-i részén Derecskétől D-re’, Aranyos pata-ka ’Abaúj vm. D-i részén Szántó határában említett patak, a Szerencs-patak mellékvize’, Bresztovarétje ’Árva vm.-ben Kubin határában említett rét’, Mocsaj ’település Borsod vm.-ben, Ónod, Muhi ésKaza településekkel együtt említik’. A lokalizálást célzó meghatározások a lehető legkevesebb infor-mációt tartalmazzák, csupán annyit, amennyi a név azonosításához feltétlenül szükséges. Településne-vek esetében ez a vármegye megadásán túl égtájhoz, nagyobb folyóvízhez vagy jelentősebb település-hez való viszonyítással történik. Vízneveknél az e névfajtánál szokásos vízrendszerbeli elhelyezéstigyekeztünk megadni, a mikrotoponimákat a megfelelő településnevek megjelölésével lokalizáltuk. Ameghatározások ennek megfelelően típusszerűek, bennük csakis korabeli névformákat használtunk. Bi-zonytalanul lokalizálható neveknél többnyire a forrásbeli említés helyzetét tekintettük támpontnak.Az oklevelekben előforduló köznevek esetében egyszerűsített lokalizálást végzünk: a forrás évszámátkövetően zárójelben feltüntettük a vármegyének és a településnek a nevét, amelynek a határában azadott köznév említve van: tölgyfa 1251 (Bocsárd, Abaúj vm.), árpávalérő-körtvély 1329/394 (Dobo-ka, Baranya vm.).A tulajdonnevek és a közszók elkülönítése a források említéseiben nem mindig egyszerű feladat. E ne-hézségek főleg a földrajzi köznévi elemek kapcsán merülnek fel, amelyek állhatnak egyértelműen tu-lajdonnévként: Ér ’Szatmár vm.-ben eredő, Bihar vm.-ben Pocsajnál jobbról a Berettyóba ömlő vízfo-lyás’ és köznévként is: ad 1 Berch, in qd. berch, in eodem Patak stb. Számos esetben azonban nemlehet biztosan eldönteni, hogy az adat tulajdonnévi vagy közszói értékben szerepel-e: in quodam monteBerch dicto, per fl-m potok vocatum stb. Az ilyen bizonytalanul megítélhető státusú említéseket a tu-

Tájékoztató

14

lajdonnévi említéseknek megfelelően, tehát szöveges lokalizálással vettük fel a szótárba, jóllehet ezekközött is minden bizonnyal nem egy közszói értékű elem rejlik.

4. Az adatközlő részAz egyes szótári egységek adatközlő részei az alábbi információkat tartalmazzák: az adat keletkezésiéve, betűhív formája és forráshelye. Ha a név mellett a hely fajtáját latinul megjelölő szó is szerepel azoklevélben, azt is közöljük. A romlott alakokat néhol javítjuk.Az egyes névelőfordulásokat nem a szokásos formában, az év – adat – forrás egységek időrendi egy-másutánjában mechanikusan felsorolva adjuk meg, hanem az írásváltozatok szerint rendezve. Ezt amegoldást nem pusztán a helytakarékos volta miatt alkalmaztuk, hanem amiatt is, hogy az adatok bemu-tatása ily módon jóval áttekinthetőbbé válik. Minthogy egy-egy szócikkben csakis azonos morfológiaiszerkezetű nevek szerepelnek, a helyesírási és a hangtörténeti jellegzetességek e megoldás révén egy-szerűbben értékelhetővé válnak. Bars vár, település és megye neve például 135 említésben fordul előszótárunkban, ám ezt mindössze 21 írásváltozat képviseli, amelyeknek gyakoriságáról, időrendi viszo-nyairól a fenti tárgyalásmód következtében könnyen képet kaphatunk.Az összevont adatközlés tehát az írásváltozatok szerint csoportosítva közli az adatokat, amelyek előtt akülönböző említések évszámai állnak, emelkedő rendben. Az egyes írásváltozatok sorrendjét az elsőemlítések időrendje alapján határoztuk meg.

4.1. Az évszámokA források keletkezési idejének jelölésében többnyire úgy jártunk el, ahogyan az erre vonatkozó jelö-lési rendszert Györffy György a történeti földrajzában alkalmazza.E szerint a másolatban fennmaradt, átírt oklevelek keltezésében az eredeti és a másolati példány kelet-kezési évét / jellel választjuk el. Ha a másolat az eredetivel azonos évben készült, arra nem utalunk. Atartalmi átírást > jelzi. A sokszoros átiratban fennmaradt oklevelek keletkezési idejére legfeljebb háromévszám feltüntetésével utalunk, ilyenkor a többszörös átírást // jellel jelezzük. Másolatoknál a / (illető-leg a // és a >) jel után az évszámból elhagyjuk az ezrest.Az év nélküli oklevelek keletkezésének megállapítható ideje szögletes zárójelben áll: [1240], különazonban nem utalunk a forrás év nélküli voltára. A körülbeli időmeghatározásra az időpont után álló k.rövidítés utal, ha pedig csupán a keletkezés évszázada állapítható meg, azt római számmal jelöltük. Akrónikák adatainak datálásában a másolati jel után az az év szerepel, amelyre az adat vonatkozik. Ezekidőrendi besorolását azonban a forrás keletkezési idejének megfelelően végeztük el.A hamis oklevél évszáma előtt + jel, a hamisságát tekintve gyakús okleveleké előtt pedig +? áll. A nembiztosan azonosítható oklevéladat évszáma előtt a bizonytalanságot * jelzi. A pápai udvarhoz kapcsoló-dó dokumentumokra az évszám után tett P., illetve PR. jelöléssel utalunk.

4.2. Az adatokMint azt már fent jeleztük, a nyelvi adatokat betűhív formában, az írásváltozatok alapján csoportosítvaközöljük. Ha több írásváltozat egy oklevélen belül (és mindegyik forma csak ott) fordul elő, az évszá-mot követően ezek egymástól ~ jellel elválasztva állnak. Az olyan adatokat, amelyek között a forrásszövege jelzi a szinonimitást (alio nomine, vel stb. formában), együtt vesszük fel a szótárba, de csak acímszónak megfelelő alak áll dőlt betűs szedéssel. Az ilyen adatokat értelemszerűen kiemeltük az ösz-szevont közlési formából. Ha valamilyen szempontból más tekintetben fontosnak tartottuk a név szö-vegkörnyezetének a megadását, technikai szempontból olyankor is ugyanígy jártunk el.Az adatok közlésében — ahogyan azt az előszóban kifejtettük — a jelzett időszakra vonatkozóan tel-jességre törekedtünk. Ettől csak akkor tekintettünk el, amikor — főleg világi vagy egyházi közigazga-

Tájékoztató

15

tási központok és nagy folyók megnevezései esetében — a latin nyelvű említések sokasága különösebbnyelvtörténeti haszon nélkül szaporította volna föl jelentősen az adatmennyiséget.A forrásokban szereplő romlott alakokat [ƒ: ] formában javítjuk. Az ezzel kapcsolatos bizonytalansá-gunkat, kételyünket a javított alak után álló kérdőjellel jeleztük. A pápai tizedjegyzék gyakran nagymértékben megbízhatatlan adatait azonban nem javítottuk.Ha az adott hellyel közvetlenül kapcsolatban lévő, a név eredetét magyarázó személynévi vagy foglal-kozásra, etnikumra utaló adat áll rendelkezésre, azt is közöljük a szócikkben, de kurziválás nélkül.Ugyanígy járunk el a templomcímet viselő településnevek esetében, ha a patrocíniumról a helységnév-nél korábbi adataink vannak.Ha az oklevél szövegében olyan szó szerepel, amely a név által jelölt hely fajtáját jelöli meg, az adatmellett azt is feltüntettük. Ezt a többnyire latin nyelvű fajfogalmat (általában földrajzi köznevet) azadatot követően általában rövidített formában közöljük. A rövidítéseket külön jegyzék oldja fel, itt ad-juk meg ezek magyar jelentéseit is.

4.3. A forrásokra történő utalásA nyelvi adatok összevont közlésformája maga után vonja a forrásokra való utalás hagyományos rend-szerének a megváltoztatását is. Szótárunkban Györffy György történeti földrajzának — a fentiekben ki-fejtett indokok alapján — megkülönböztetett szerepet biztosítottunk. Mivel Györffy az általa felhasz-nált források adatait az eredetivel való összevetést követően közli, és ha szükséges, korrigálja is, adatait— másokhoz hasonlóan — megalapozott bizalommal vettük át. Ezért a tőle való adatok esetében hivat-kozásként csak a történeti földrajzra való utalás szerepel. Nem egy esetben Györffy adatait továbbiak-kal nem is tudtuk bővíteni: ilyenkor az adatok felsorolása után egyetlen forrásutalásként az ő művérehivatkozunk. A forrásközlés e módszerét tovább egyszerűsíti, hogy a Györffytől átvett adatok — a tör-téneti földrajz szerkezetéből adódóan — munkájában többnyire egy helyen találhatók.

Ha e forráshoz képest többletadatokat is közlünk a szócikkben, azt alapvetően kétféle módon tesszükmeg. Ha a Györffynél is előforduló írásváltozatban szerepel a további adat, úgy a forrás évét beiktatjuka megfelelő betűhív forma elé, és az évszám után zárójelben közöljük az adat forrását. Ha az idézettforrásban olyan írásváltozatú adat fordul elő, amely Györffynél nem szerepel, beiktatjuk az előfordulásévének megfelelő helyre, ami — a feldolgozás jellegéből adódóan — igen gyakran későbbi Györffyadatainál.

Gút ’település Bereg vm.-ben Munkácstól DNy-ra’ 1312, 1328, 1334(ComBer. 56, A. 3: 88), 1337 (A. 3: 375), 1340 (Kállay 1: 579), 1344(Kállay 1: 781), 1349 (Z. 2: 395, 399): Guth, p. (Gy. 1: 540), 1343:Gwth (Károlyi 1: 154), 1344: Gutha (Kállay 1: 781), 1348: Gut (Com-Ber. 56, Z. 2: 343–50). L. Soprongútja.

Ha a beiktatott többletadatok eltérő írásváltozatként megtörik a Györffytől átvett adatok sorát, a Györ-ffyre való hivatkozást a más forrásból bekerülő adat elé is kitesszük.

Jánosd ~ Ivánosd ’település Bihar vm. D-i részén Szalontától ÉK-re’1203/342//477: Janosd, 1213/550, 1219/550: Ianust, v., [1291–94]:Janusd, 1300>338, 1340 (J. 264): Iwanusd, p., 1332–7/PR.: Ivanusd, v.~ Jouanusd ~ Iuansd (Gy. 1: 627), 1340: Juanusd (Mező, Patr. 192,AOklt. 24: 110, Ortvay, Egyh. 2: 569) | ~i 1332–7/PR.: Paul de v.Iuanusi (Gy. 1: 627), 1338, 1344: Jwanusd, p. (EH. 516).

Az összevont adatközlés következtében nem mindig tudtuk megoldani azt, hogy minden adatnál közvet-lenül utaljunk a forráshelyre, olykor több adatra több forráshely is együtt utal.

Tájékoztató

16

Egres pataka ’Abaúj vm.-ben Bocsárd és Enyicke határában említettpatak, határfolyás Eszebocsárd és Péterbocsárd között’ 1249, 1251, 1267/272: Egruspotoka, fl., riv. (Gy. 1: 39, 69, 78). L. Bocsárd pataka.

A fenti példa azt mutatja, hogy a szótár használója a három forráshelyről való Egruspotoka adatotGyörffy munkájában a megjelölt három helyen találja meg, ám az, hogy melyiket hol, a szócikkből nemderül ki. Úgy gondoljuk, ha munkánk használója szükségét látja az adatok visszakeresésének, ezt így isviszonylag könnyen megteheti. Eljárásunk megítélésünk szerint annyi hátránnyal semmiképpen nemjár, mint amennyi előnyt jelent az adatok csoportosítva történő bemutatása szempontjából.

5. Az utalások5.1. A szócikkekben alkalmazott utalásokA szótárban az azonos morfológiai szerkezetet mutató adatok kerülnek közös szócikkbe. Ha tehát egy-egy helynek többféle megnevezése is előfordul a forrásokban, e nevek (alakváltozatok, illetve szinoni-mák) különböző szócikkekbe vannak besorolva. A közöttük lévő összefüggésekre utalásokkal hívjuk fela figyelmet. E megfelelésekre részben szöveges formában utalunk, de a kölcsönös utalórendszert igye-keztünk minél gazdaságosabban kialakítani. A többféle néven is szereplő helyek összes megnevezésétáltalában csak egyetlen, központi szócikkben soroljuk fel, a többi névnél csupán egyszerűsített utalásthasználunk: az azonos helyet jelölő változatok esetében a szócikk végén álló Lásd (L.) utalóelemet al-kalmazzuk.

Gyõr 1. ’vár, település és monostor Borsod vm. középső részén a Szin-va mellett’ [1200 k.]/896-ra: Geuru, castr. (Gy. 1: 774), 1254 (Hanvay2), 1313 (Szendrei 3: 31), 1339 (Cs. 1: 170), 1348 (Mező, Patr. 208, A.5: 168): Geur, v., 1303/352//450, 1304, 1313/339, 1315/339, 1327>354, 1328>520 k., 1329/447, 1332–5/PR., 1333/339, 1341 (Szendrei 3:45), 1341/347//714 (MiskOkl. 34), 1343 (A. 4: 299): Gewr, p., t., v.,+?1311: Jeur, v. ~ Jevr, v., 1313: Geür, v. (Szendrei 3: 31), 1317/318,1318, 1332–5/PR., 1333/339 (BorsOkl. 158), 1332–5/PR.: Geor ~ Jur(Gy. 1: 774), 1332: Geőr (Szendrei 3: 39). Diós- és Nagygyőr, illetveÚjvár (2.) néven is említik.Diósgyõr ’vár, település és monostor Borsod vm. középső részén aSzinva mellett’ 1304: Gyous Geur, v., 1315/339: Gyovs Gewr, v., 1340/341>349: Dyosgeur, castr. (Gy. 1: 774), 1350: Gyosgewr (Bor., Borsod60). L. Győr (1.).Nagygyõr ’település Borsod vm. középső részén a Szinva mellett’ 1248/326: Noggeurh, t., 1261/271: Noggeur, t. (Gy. 1: 774). L. Győr (1.).Újvár 2. ’vár Borsod vm. középső részén a Szinva patak mellett’ 1319:Wyuar, castr. (Gy. 1: 774). L. Győr (1.).

Ugyancsak a Lásd utaló formát használjuk a faluosztódás nyomán létrejött településnevek (Gönyű: Al-és Felgönyű), valamint az összefoglaló értelmű megjelölések (Tömpös: Kéttömpös) esetében. Mind-két helyen egyszerűen csak L. utalás szerepel továbbá akkor is, ha az adatközlő részben a szinonímiaegyértelműen jelezve van.

Arca ’település Borsod vm. K-i határán Boldvától ÉK-re’ 1222/550:Harca, v., 1329/406: t. Archa al. nom. Leurenthfelde (Gy. 1: 752). L.Lőrincfölde.Lõrincfölde ’település Borsod vm. K-i határán Boldvától ÉK-re’1329/406: t. Archa al. nom. Leurenthfelde (Gy. 1: 752). L. Arca.

Tájékoztató

17

A nevek jelölte helyeknek a névben is kifejeződő kapcsolatára a Vesd össze (Vö.) formával utalunk.Ezek az összefüggések többnyire arra figyelmeztetnek, hogy egy-egy helynek a neve egy vele térbelikapcsolatban álló hely megnevezéseként vagy nevének részeként is szerepel: ez elsősorban folyóvizekés mellette települt helységek vagy települések és oda vezető utak stb. esetében fennálló névvonatkozta-tást jelent. Az utalást abban az esetben is alkalmazzuk, ha a különböző helyeket jelölő nevek azonosszócikkben állnak, mivel ily módon a véletlen névegyezések és a szerves névkapcsolatok elkülöníthető-vé válnak.

Almás I. 1. ’a Dráva bal oldali mellékvize, egy részen határfolyás Ba-ranya vm. Ny-i szélén’ 1009/+205–35//404: usque ad aquam Almas(DHA. 58, Gy. 1: 247, 270). L. Alma (I.1.). 2. ’Bihar vm. DK-i részéneredő, Kolozs és Doboka vm.-n átfolyó patak, a Szamos mellékvize’[1200 k.]/896 u.-ra, 1341: Almas, fl. (Gy. 1: 569, 593, A. 4: 146,Kniezsa, ErdVízn. 15). Vö. Almás (II.3.). II. 1. ’település Baranya vm.ÉNy-i részén az Alma folyó mellett’ [1093–95]: Almas, pr. (DHA. 300).L. Alma (II.1.). 2. ’település Baranya vm. középső részén Kémestől É-ra’ 1338: Almas (Gy. 1: 270). 3. ’település és monostor Bihar vm. DK-irészén az Almás patak mellett’ 1234 k./XV., 1238 P./PR., 1249, 1295,1298 (EH. 43, Entz 1994: 131), 1332–7/PR., 1341 (Cs. 5: 302, Szabó,Kszeg. 310): Almas, t., v., 1294/458, 1320: Almask (Gy. 1: 593). Al-másmonostora néven is említik. Vö. Almás (I.2.). 4. ’település Biharvm. ÉK-i részén Szentjogtól D-re’ [1291–94]: Alumas, v. (Gy. 1: 593).

5.2. Az utaló címszavakA változatokban megadott, bizonytalanul megállapítható címszavak közül a második helyen állót utalócímszóként is megadjuk. Ettől csak akkor tekintünk el, ha az utalószó a fő címszó közvetlen szomszéd-ságába kerülne.

5.3. A közszói névelemekre történő utalásokA helynevek és a helymegjelölő kifejezések számos közszói elemet is tartalmaznak. Ebből adódóan ahelynévgyűjtemények a nyelv közszói elemkészletének adatolásában is fontos szerepet játszanak. Azt aszempontot szem előtt tartva, hogy a Korai magyar helynévszótár-ban közzétett nyelvi anyagot az álta-lános szókincstörténetben is minél hatékonyabban hasznosítani lehessen, a szótárban egy a nevekbenfellelhető közszói elemekre utaló rendszert is kialakítottunk. Ezeket az utalásokat tipográfiai szempont-ból is elkülönítettük a többi hivatkozási formától: ezt a célt dőlt félkövér betűvel szedett részek szolgálják.A közszói névelemekre történő utalásoknak két formáját alkalmazzuk. Ha egy közszó a szótárban eleveszerepel — akár vele megegyező alakú helynévként, akár köznévként —, akkor a megfelelő szócikkvégén a névelemként való előfordulásra – Ne. jelzéssel bevezetve utalunk. Ezt követően állnak a szó-tárnak azok a címszavai, amelyekben a kérdéses köznévi elem előfordul. Hogy az áttekintést még in-kább megkönnyítsük, minden esetben megadjuk az első előfordulás adatát is. Mivel e helyütt nem első-sorban a nevekre, hanem sokkal inkább a bennük előforduló szavakra vagyunk tekintettel, mindenszócikkből csupán egyetlen adatot idézünk, még akkor is, ha az adott szótári egységben több hely meg-nevezéseit tárgyaljuk is együtt.

Bánya 1. ’Abaúj vm.-ben Tőkés hatrában említett hely’ 1324/377:Bana, 1330: Banya (Gy. 1: 152). Kn. 1332 (Hilyó, Abaúj vm.): ususmynere, quod vulgo Bana dicitur (Gy. 1: 91) ¦ 1325 (Kubin, Árva vm.):ad Banya lapidum molarium scil. montanam Domen (Gy. 1: 197). –Ne. Doboka-kőbánya nagyút +1015/+158//403/PR.: Dobrochachu-bananogut, Kremnicbánya 1328: Cremnychbana, Sevnicbánya 1340:Schebnich-Banya, Telekbánya 1341: Telukbanya.

Tájékoztató

18

Azokra a közszókra, amelyek önálló szócikkben nem fordulnak elő a szótárban, dőlt félkövér betűvelszedett utaló címszóval hívjuk fel a figyelmet, amely után a fentieknek megfelelően következnek a hi-vatkozott szócikkek címszavai.

bokor – csipkebokor 1246/348/408: chipkebokor, dióbokor 1276:gyabukur, fűzbokor 1329/447: fyzbukwr, gyümölcsénybokor 1276: dy-mulchynbukur, harasztbokor 1332: Harastbukur, Nagy-tó-rekettyebo-kor 1349: Nogthourekethyebukur, rekettyebokor 1258: requetiarbukur,Szilbokor 1329/476: Zylbukur.

Ha egy név első lexikális elemeként olyan közszó szerepel, amely csakis a kérdéses névben fordul elő,nem alkalmazunk utalást: az ásvány szó például szótárunkban egyedül az Ásvány-tó névben találhatómeg, ezért utalószóként nem szerepeltetjük, hiszen a szótár használója enélkül is könnyen megtalálja akérdéses nyelvi elemet.Közszói utalást akkor is alkalmazunk, ha az adott szó esetleg feltehetően személynévi áttétellel szerepelhelynévként vagy annak részeként.A közszói utalások közé felvettük a cím- vagy utalószóként álló szóból képzett származékokat is. Azegyes képzős formákat a képzők szerint csoportosítva mutatjuk be. Elkülönítve állnak a birtokviszonyjelölt formái is.

éger 1255 (Csány, Abaúj vm.): egur, a. (Gy. 1: 75), +1262/XIV.(Koksó, Abaúj vm.): egur, a. (Gy. 1: 114) ¦ 1274 (Zseliz, Bars vm.):egur, a. (Gy. 1: 488). – Ne. Eger [1067 k.]/267: Egur, égerfa 1256:egerfa, Éger-kút +1326/[1400 k.]: Egerkuth, Egerszeg 1330/477:Eg[ersc]eg, Eger vize 1317: Eguruize ¦ ~e: Tamás égere 1270: Tha-masegre ¦ -gy: Egregy [+1235]/350/404: Egregh ¦ -s: Egres 1075/+124/+217: Egres, Egres pataka 1249: Egruspotoka, Kisegres *1329>372:Kysegres ¦ -sd: Egresd 1330: Egresd.

Utaló címszavak mutatnak a helynevek személynévi elemeire is: István – Ern(y)fiaistvánpályija,Szentistván. Ilyen esetekben azonban az első előfordulásoknak az utalásbeli kiemelésétől eltekintet-tünk. Hasonlóan jártunk el az összetett neveknek azokkal a helynévi részeivel is, amelyek önállóan nemfordulnak elő szótárunkban: Gorzsa – Bodgorzsája, Szortud – Botszortudja.

6. A mutatók6.1. Név- és szóalakmutatóA szótárhoz a benne szereplő névadatokat tartalmazó betűhív mutatót is készítettünk. Ennek azért látjukszükségét, hogy bárki egy más forrásból vett, de a szótár feldolgozási körébe eső adatot könnyen megtudjon találni e munkában is. A betűhív mutatóban a megfelelő szócikk címszavával utalunk vissza, akérdéses adat szócikken belüli helyzetére azonban nem mutatunk rá. Természetesen az is előfordul,hogy egy-egy betűhív forma több szócikkben is szerepel: ilyenkor az utalás ennek megfelelően történik.6.2. NévvégmutatóA Korai magyar helynévszótár betűhív adatait a nevek vége szerint is betűrendbe szedtük. Ez a mutatósegítséget adhat a nevek alakszerkezeti vizsgálatához, főleg a képzők tanulmányozásához, valamint fo-nológiai szerkezeti elemzéséhez. A névvégmutatóban csupán magukat a névadatokat soroljuk fel, deezek a betűhív mutató segítségével könnyen visszakereshetők a szótári részben.

19

RÖVIDÍTÉSEK

Latin nyelvű értelmezések

a. arbor fa

alpes alpes magas hegy, havasok

alv. alveus vízmeder; folyó, patak

ang. angulus szöglet, zug

aqua aqua víz; tó, folyó

C. comitatus vármegye

camp. campus mező, legelő, síkság

caput caput fő, forrás

castr. castrum vár

civ. civitas város

claus. clausura rekesztés, gát

coll. collis domb, halom

collic. colliculum kis domb

conv. conventus káptalan

cu. curia ház

distr. districtus kerület, vidék

dum. dumus bokor, bozót; cserjés

eccl. ecclesia templom

episc. episcopatus püspökség

fen. fenetum kaszáló

fl. fluvius folyam, folyó, patak, ér

flum. flumen folyam, folyó

fons fons forrás, kút; patak, folyó

forum forum vásár(tér)

foss. fossatum árok, meder; sánc

fov. fovea verem, gödör

fruc. fructus bokor; gyümölcsöskert

frut. frutex bokor, cserje

ins. insula sziget

lac. lacus tó, halastó

lap. lapis kő

lig. lignum fa(-)

lit. litus part

loc. locus hely

lut. lutus sár

m. meta határ

mo. mons hegy(ség), szikla

mol. molendinum malom

mon. monasterium monostor

mont. montana bánya

montic. monticulus (kis) hegy

myn. mynere bánya

nem. nemus berek, erdő, liget

nemusc. nemusculum kis liget

nov. novalis szántóföld, ugar

opp. oppidum város

ort. ortus kert

p. possessio birtok

palus palus mocsár, tó

pisc. piscina halastó, halászó hely

pisca. piscatio halastó, halászó hely

piscar. piscarius halászó hely

piscat. piscatura halászó hely

plat. platea út, utca

pons pons híd

port. portus rév, kikötő; hágó

pr. praedium majorság, puszta

prat. pratum rét

promo. promontorium előhegy, hegynyúlvány

prov. provincia vármegye

put. puteus kút, forrás; gödör

rip. rippa (folyó)part

riv. rivulus patakocska

rivus rivus patak, vízárok

rub. rubetum cserjés

rus rus mező, szántóföld

s. silva erdő

sab. sabulum homok

sal. salix fűzfa

saltus saltus hegyi legelő; erdős hegy

Rövidítések

20

sess. sessio telek

stag. stagnum mocsár, állóvíz, tó

str. strata út

t. terra föld, birtok

terr. territorium terület

torr. torrens hegyi patak

v. villa falu

vall. vallis völgy

via via (ország)út

vicus vicus utca

vin. vinea szőlőhegy, szőlőskert

viva. vivarium vadaskert, halastó

Egyéb rövidítések

abb. abbas

acc. accusativus

Alb. Albertus

Alex. Alexander

al. nom. alio nomine

And. Andreas

B. Beatus, Beata

Barth. Bartholomeus

Ben. Benedictus

Blas. Blasius

B. V. Beata Virgo

c. comes

cd. cuiusdam, cuidam

Chron. Chronicon

de gen. de genere

D dél

Dem. Demetrius

Dion. Dionysius

DK délkelet

DNy délnyugat

Dom. Dominicus

e. előtt

É észak

Egid. Egidius

ÉK északkelet

Em. Emericus

ÉNy északnyugat

évk. évkönyv

f. filius

f-a filia

Fab. Fabianus

Geo. Georgius

Gör. görög

Jac. Iacobus

Jo. Ioannes, Iohannes stb.

k. körül

K kelet

Kar. Karolus

Kn. köznév

L. Lásd!

Lad. Ladislaus

Lat. latin

Laur. Laurentius

Leust. Leustachius

Mart. Martinus

Maur. Mauritius

mg. magister

Mich. Michael

Ne. névelem

Ném. német

Nic., Nyc.Nicolaus ~ Nycolaus

nob. nobilis

Ny nyugat

Ol. olasz

OOSS. Omnium Sanctorum

P. pápai oklevél

Paul. Paulus

Pet. Petrus

PR. pápai registrumkönyv

prist. pristaldus

qd. quidam, quedam stb.

S. Sanctus, Sancta stb.

sac. sacerdos

Sal. Salomon

Seb. Sebastianus

St. Stephanus

Szl. szláv

u. után

Val. Valentinus

vm. vármegye

Vö. Vesd össze!

vulg. vulgariter

~ alakváltozatok jelölésére

ƒ: névadat után: romlott alak javítása

? címszóban: bizonytalanul rekonstruálható alak

( ) címszóban: címszóvá emelt kikövetkeztethetetlen, betűhív alak

[ ] címszóban: csak latin formában adatolható, kikövetkeztetett magyar névalak(rész)évszámmal: év nélküli oklevél keletkezésének megállapítható ideje

* évszám előtt: az oklevél adatának a címszóhoz kötése bizonytalan

/ évszámok között: a jel után közölt évből való másolatban fennmaradt oklevél

// évszámok között: többszörös másolatban fennmaradt oklevél

+ évszám előtt: hamis oklevél

+? évszám előtt: vélhetően hamis oklevél

> évszámok között: tartalmi átírással keletkezett oklevél

21

FORRÁSOK

A. = Anjoukori okmánytár I–VI. Szerk. NAGY IMRE. Bp., 1878–1891. VII. Szerk. TASNÁDI NAGY GYU-LA. Bp., 1920.

Abaffy = Az Abaffy család levéltára 1247–1515. Ila Bálint kézirata alapján szerk. BORSA IVÁN. Bp.,1993.

Adatok = KRISTÓ GYULA–MAKK FERENC–SZEGFŰ LÁSZLÓ, Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez.Acta Historica XLIV. Szeged, 1973.

AOklt. = Anjou-kori oklevéltár. Szerk. KRISTÓ GYULA. Bp.–Szeged, 1990–.Árvay = ÁRVAY JÓZSEF, A barcasági Hétfalu helynevei. Erdélyi Tudományos Intézet. Kolozsvár, 1943.ÁÚO. = Árpádkori új okmánytár I–XII. Közzé teszi WENZEL GUSZTÁV. Pest (később Bp.), 1860–1874.Balassa = A Balassa-család levéltára. 1193–1526. Fekete Nagy Antal kézirata alapján szerk. BORSAIVÁN. Az Országos Levéltár Kiadványai 2. Forráskiadványok 18. Bp., 1990.

Balogh, Varad. = BALOGH JOLÁN, Varadinum. Várad vára. Bp., 1982.Bánffy = Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli losonczy Bánffy család történetéhez I–II. Szerk. VARJÚELEMÉR–IVÁNYI BÉLA. Bp., 1908–1928.

Benkő, BMN. = BENKŐ LORÁND, Beszélnek a múlt nevei. Tanulmányok az Árpád-kori tulajdonnevek-ről. Bp., 2003.

Benkő, NT. = BENKŐ LORÁND, Név és történelem. Tanulmányok az Árpád-korról. Bp., 1998.Benkő, ÓmNyT. = BENKŐ LORÁND, Az ómagyar nyelv tanúságtétele. Perújítás Dél-Erdély korai Ár-

pád-kori történetéről. Bp., 2002.Bíró, Kladány = BÍRÓ FERENC, Körösladány helynevei. Körösladányi Hely- és Népismereti Dolgozatok1. Eger, 1999.

Blazovich = BLAZOVICH LÁSZLÓ, A Körös-Tisza-Maros köz középkori településrendje. Békéscsaba–Szeged, 1985.

BMFN. = Baranya megye földrajzi nevei I–II. Szerk. PESTI JÁNOS. Pécs, 1982–1983.Borovszky, Borsod = BOROVSZKY SAMU, Borsod vármegye története a legrégibb időktől a jelenkorig

I. Bp., 1909.Borovszky, Csanád = BOROVSZKY SAMU, Csanád vármegye története 1715-ig I–II. Bp., 1896–1897.BorsOkl. = SUGÁR ISTVÁN, Borsodi oklevelek a Heves Megyei Levéltárban. 1245–1521. Miskolc,1980.

BpO. = Budapest történetének okleveles emlékei III/1. Szerk. KUMOROVITZ L. BERNÁT. Bp., 1963.Bunyitai = BUNYITAI VINCE, A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig I–III. Nagyvárad,1883–1884.

ComAbTorn. = NEHRING, KARL, Comitatus Abaujvariensis et Tornensis. Die historischen Ortsnamenvon Ungarn. Band 7. München, 1977.

ComArv. = NEHRING, KARL, Comitatus Arvensis. Die historischen Ortsnamen von Ungarn. Band 5.München, 1976.

ComBachBodr. = NEHRING, KARL, Comitatus Bachiensis et Bodrogiensis. Die historischen Ortsnamenvon Ungarn. Band 2. München, 1974.

Források

22

ComBars. = NEHRING, KARL, Comitatus Barsiensis. Die historischen Ortsnamen von Ungarn. Band 4.München, 1975.

ComBer. = HELLER, GEORG, Comitatus Bereghiensis. Die historischen Ortsnamen von Ungarn. Band15. München, 1983.

ComBih. = HELLER, GEORG, Comitatus Bihariensis. Die historischen Ortsnamen von Ungarn. Band 20.München, 1986.

Czeglédy = CZEGLÉDY ILONA, A diósgyőri vár. Bp., 1988.Cs. = CSÁNKI DEZSŐ, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I–III., V. Bp., 1890–1913.

Csáky = Oklevéltár a gróf Csáky család történetéhez I/1–2. A körösszegi és adorjáni gróf Csáky családtörténete. I. Oklevéltár. Bp., 1919.

CsanádTA. = Történelmi Adattár Csanád egyházmegye hajdana és jelenéhez I–IV. Szerk. ORTHMAYERTIVADAR–SZENTKLÁRAY JENŐ. Temesvár–Bp., 1871–1874.

Dancs = A Dancs család levéltára. 1232–1525. Ila Bálint kézirata alapján szerk. BORSA IVÁN. Bp.,1993.

Decreta = DÖRY, FRANCISCUS–BÓNIS, GEORGIUS–BÁCSKAI, VERA, Decreta regni Hungariae 1301–1457. Bp., 1976.

Dénes = DÉNES GYÖRGY, Az Aggteleki Nemzeti Park területének Árpád-kori történeti földrajza. II.Borsodi rész. Budapest, 1993. Kézirat.

DHA. = Diplomata Hungariae Antiquissima I. 1000–1131. Edendo operi praefuit GEORGIUS GYÖRFFY.Bp., 1992.

DocVal. = Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 p. Chris-tum. Études sur l’Europe Centre-Orientale 29. Curante Emerico Lukinich et adiuvante Ladislao Gál-di ediderunt ANTONIUS FEKETE NAGY et LADISLAUS MAKKAI. Bp., 1941.

EgriEgyhLev. = BLAZOVICH LÁSZLÓ–GÉCZI LAJOS, Kiadatlan oklevelek az egri egyházak levéltárai-ból. In: Levéltári Közlemények 1987. 58. évf. 1–2. sz.

EH. = SZABÓ M. ATTILA, Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára I–II.Csíkszereda, 2003.

Entz = ENTZ GÉZA, Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár, 1994.EO. = Erdélyi okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez I. Bevezető ta-nulmánnyal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi JAKÓ ZSIGMOND. Bp., 1997.

F. = Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis I–XI. Studio et opera GEORGII FEJÉR. Bu-dae, 1829–1844.

FNESz. = KISS LAJOS, Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. Negyedik, bővített és javított kiadás.Bp., 1988.

Gy. = GYÖRFFY GYÖRGY, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV. Bp., 1963–1998.Györffy, ÁrpOkl. = Árpád-kori oklevelek. 1001–1196. Főszerk. GYÖRFFY GYÖRGY. Bp., 1997.H. = Hazai okmánytár I–V. Kiadják: NAGY IMRE–PAUR IVÁN–RÁTH KÁROLY–VÉGHELY DEZSŐ. Győr,1865–1873. VI–VIII. Kiadják: IPOLYI ARNOLD–NAGY IMRE–VÉGHELY DEZSŐ. Bp., 1876–1891.

Haan, Békés = HAAN LAJOS, Békés vármegye hajdana. II. Diplomatarium Bekesiense. Pest, 1870.Hanvay = A Hanvay család levéltára. 1216–1525. ILA BÁLINT kézirata alapján szerk. BORSA IVÁN.Bp., 1993.

HÁO. = Árpád-kori oklevelek a Heves Megyei Levéltárban. Szerk. KONDORNÉ LÁTKÓCZI ERZSÉBET.Eger, 1997.

Héderváry = A Héderváry család oklevéltára I–II. Közli RADVÁNSZKY BÉLA–RADVÁNSZKY LEVENTE.Bp., 1909–1922.

Hervay = HERVAY L. FERENC, Repertorium historicum Ordinis Cisterciensis in Hungaria. Roma, 1984.

Források

23

HOkl. = Hazai Oklevéltár. 1234–1536. Szerk. NAGY IMRE–DEÁK FARKAS–NAGY GYULA. Bp., 1879.Inczefi, Makó = INCZEFI GÉZA, Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata. Makó környékének földrajzi

nevei alapján. Bp., 1970.Iványi = IVÁNYI ISTVÁN, Bács-Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára I–V. Szabadka,1889–1907.

J. = JAKÓ ZSIGMOND, Bihar megye a török pusztítás előtt. Település- és Népiségtörténeti Értekezések5. Bp., 1940.

Juhász, AradiReg. = JUHÁSZ KÁLMÁN, Egy dél-alföldi hiteleshely kiadványai. Aradi regeszták. 1229–1552. Gyula, 1962.

Juhász, Tájn. = JUHÁSZ DEZSŐ, A magyar tájnévadás. Nyelvtudományi Értekezések 126. sz. Bp., 1988.Kállay = A nagykállói Kállay-család levéltára I–II. A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság Ki-adványai 1–2. Bp., 1943.

Kar., Békés = KARÁCSONYI JÁNOS, Békés vármegye története I–III. Gyula, 1896.Károlyi = A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára I–V. Codex Diplomaticus comitum Károlyi

de Nagy-Károly. Sajtó alá rendezi GÉRESI KÁLMÁN. Bp., 1882–1897.Kázmér, Falu = KÁZMÉR MIKLÓS, A »falu« a magyar helynevekben (XIII–XIX. század). NyelvészetiTanulmányok 13. Bp., 1970.

Kiss L., TörtVizsg. = KISS LAJOS, Történeti vizsgálatok a földrajzi nevek körében. Piliscsaba, 1999.Kiss L.-Eml. = Szavak — nevek — szótárak. Írások Kiss Lajos 75. születésnapjára. Szerk. KISS GÁBOR–ZAICZ GÁBOR. Bp., 1997.

KMTL. = Korai magyar történeti lexikon. 9–14. század. Főszerk. KRISTÓ GYULA. Bp., 1994.Knauz = KNAUZ NÁNDOR, A Garam-melletti szentbenedeki apátság. I. Bp, 1890.Kniezsa, ErdVízn. = KNIEZSA ISTVÁN, Erdély víznevei. Kolozsvár, 1942.Kniezsa, Keletmo. = KNIEZSA ISTVÁN, Keletmagyarország helynevei. In: Magyarok és románok 1–2.Szerk. DEÉR JÓZSEF–GÁLDI LÁSZLÓ. Bp., 1943–1944. 111–313.

Kniezsa, MoNép. = KNIEZSA ISTVÁN, Magyarország népei a XI-ik században. In: Emlékkönyv SzentIstván király halálának kilencszázadik évfordulóján 1–3. Szerk. SERÉDI JUSZTINIÁN. Bp., 1938. 2:365–472.

KolmJk. = JAKÓ ZSIGMOND, A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289–1552) I–II. Bp., 1990.Kristó, Békés = KRISTÓ GYULA, Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő

a források tükrében. Békéscsaba, 1981.Kristó, Szemp. = KRISTÓ GYULA, Szempontok „korai” helyneveink történeti tipológiájához. Acta His-torica LV. Szeged, 1976.

Kristó, Vm. = KRISTÓ GYULA, A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp., 1988.Lehoczky = LEHOCZKY TIVADAR, Beregvármegye monographiája I–III. Ungvár, 1881–1882.Lip., Mappa = LIPSZKY, JOANNES, Mappa generalis regni Hungariae. Pesthini, 1806.Márki = MÁRKI SÁNDOR, Arad vármegye és Arad szab. kir. város története. Arad vármegye és Arad

szab. kir. város monographiája II/1–2. Arad, 1892–1895.Melich, HonfMo. = MELICH JÁNOS, A honfoglaláskori Magyarország. A magyar nyelvtudomány kézi-könyve I/6. Bp., 1925–1929.

Mező, Patr. = MEZŐ ANDRÁS, Patrocíniumok a középkori Magyarországon. METEM Könyvek 40.Bp., 2003.

Mező, Templ. = MEZŐ ANDRÁS, A templomcím a magyar helységnevekben. 11–15. század. METEMKönyvek 15. Bp., 1996.

Mihályi = Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. Egybegyűjté és jegyzetekkel kísérve kiadtaapsai MIHÁLYI JÁNOS. Máramaros-Sziget, 1900.

MiskOkl. = TÓTH PÉTER, A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori okle-velei. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltári Füzetek 28. Miskolc, 1990.

Források

24

Németh P. = NÉMETH PÉTER, A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza, 1997.OklSz. = SZAMOTA ISTVÁN–ZOLNAI GYULA, Magyar oklevél-szótár. Pótlék a Magyar Nyelvtörténeti

Szótárhoz. Bp., 1902–1906.ÓmOlv. = Ó-magyar olvasókönyv. Szerk. JAKUBOVICH EMIL–PAIS DEZSŐ. Pécs, 1929.Ortvay, Egyh. = ORTVAY TIVADAR, Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai ti-

zedjegyzékek alapján feltüntetve I/1–2. Bp., 1891–1892.PRT. = A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története. Szerk. ERDÉLYI LÁSZLÓ, később SÖRÖS PONG-

RÁC. I–V., VII–XII. Bp., 1902–1912. VI/1–2. Bp., 1916.RDES. = Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae I–. Bratislavae, 1980–.Rédei-Eml. = Emlékkönyv Rédei Károly 60. születésnapjára. Szerk. PÁL DERÉKY–SZ. BAKRÓ-NAGYMARIANNE–TIMOTHY RIESE–HAJDÚ PÉTER. Wien–Budapest, 1992.

RegArp. = Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I–II/1. Szerk. SZENTPÉTERY IMRE.Bp., 1923–1943. II/2–3. Szerk. SZENTPÉTERY IMRE–BORSA IVÁN. Bp., 1961.

Reuter, Hh. = REUTER CAMILLO, Hosszúhetény község földrajzi nevei. Tanulmányok a névélettan köré-ből 2. Pécs, 1968.

Reviczky = A revisnyei Reviczky-család okmánytára. 1272–1623. Kiadja REVICZKY SÁNDOR. Bp., 1878.Sárközi–Sándor = Mezőkövesd város monográfiája. Szerk. SÁRKÖZI ZOLTÁN–SÁNDOR ISTVÁN. Mező-kövesd, 1976.

Str. = Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. I–II. Ed. FERDINANDUS KNAUZ. Strigonii, 1874–1882. III.Ed. LUDOVICUS CRESCENS DEDEK. Strigonii, 1924.

Szabó, Kszeg. = SZABÓ T. ATTILA, Kalotaszeg helynevei. I. Adatok. Kolozsvár, 1942.Szabó, Ugocsa = SZABÓ ISTVÁN, Ugocsa megye. Magyarság és nemzetiség. Tanulmányok a magyar né-piségtörténet köréből I/1. Bp., 1937.

SzabSz. = MEZŐ ANDRÁS–NÉMETH PÉTER, Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnév-tára. Nyíregyháza, 1972.

SzegTört. = Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szerk. KRISTÓ GYULA. Szeged, 1983.SzékOkl. = Székely oklevéltár I–VII. Szerk. SZABÓ KÁROLY, később SZÁDECZKY LAJOS. Kolozsvár,1872–1898. [VIII.] Közzéteszi BARABÁS SAMU. Bp., 1934.

Szendrei = SZENDREI JÁNOS, Miskolcz város története és egyetemes leírása I–V. Miskolc, 1886–1911.SzSzKO. = Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltárban. 1300–1525. Összegyűj-tötte és átírta BALOG ISTVÁN. Szerk. ÉRSZEGI GÉZA. Nyíregyháza, 2000.

Sztáray = A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára I–II. Szerk. NAGY GYULA. Bp.,1887–1889.

Teleki = A római szent birodalmi gróf széki Teleki család oklevéltára I–II. Szerk. BARABÁS SAMU. Bp.,1895–1896.

TESz. = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Főszerk. BENKŐ LORÁND. I–III. Bp., 1967–1976. IV. Mutató. Bp., 1984.

Tóth P. = TÓTH PÉTER, Adatok Borsod megye Árpád-kori birtoktörténetéhez és történeti földrajzához.A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22–23. Szerk. SZABADFALVI JÓZSEF. Miskolc, 1985.

Vat. = Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. Series I. Tom. 1–4. Budapestini,1884–1891.

VeszprReg. = Veszprémi regeszták. 1301–1387. Összeállította KUMOROVITZ L. BERNÁT. Bp., 1953.VR. = Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom az 1550-iki kiadás hű másával együtt.KARÁCSONYI JÁNOS és BOROVSZKY SAMU közreműködésével kiadja a váradi káptalan. Bp., 1903.

VRH. = K. FÁBIÁN ILONA, A Váradi Regestrum helynevei. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 13.Szeged, 1997.

Z. = A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára I–XII. Szerk. NAGY IMRE–NAGYIVÁN–VÉGHELY DEZSŐ–KAMMERER ERNŐ–LUKCSICS PÁL. Pest, majd Bp., 1871–1931.

Források

25

ZW. = Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I–IV. Szerk. FRANZ ZIMMER-MANN–CARL WERNER–GEORG MÜLLER–GUSTAV GÜNDISCH. Hermannstadt, 1892–1937.

Zs. = Zsigmondkori oklevéltár I–II. Összeállította MÁLYUSZ ELEMÉR. Bp., 1951–1958.Zsilinszky = ZSILINSZKY MIHÁLY, Csongrádvármegye története I. Bp., 1897.

Tisza

27

A, ÁAbád ’település Arad vm.-ben Aradtól Ny-ra, aMaros partján’ [1177]>405: Abad, v. (Gy. 1:170), 1349: Apaad (Márki 177, CsanádTA. 2:139).Abafalva ’település Borsod vm. ÉNy-i részén aHangony mellett’ 1345: Abafalua alio nomineKysvarkun (BorsOkl. 265). L. Kisvárkony.Abaligete ’település Baranya vm. É-i részénPécstől ÉNy-ra’ 1332–5/PR.: Abaligete ~ Alba-ligete ~ Albalighete ~ Abaleguete ~ Abaligheym(Gy. 1: 269).Aba nagyút ’Abaúj vm. fő útvonala a Hernádvölgyében’ (vö. Gy. 1: 53) 1315: ad 1 viam mag-nam Aba nog wt vocatam, 1316: Abba nog ut, viamagna ~ Abbanogut, via magna (Gy. 1: 87).Alakváltozata Aba nagyútja. Király útja (1.)néven is említik.Aba nagyútja ’Abaúj vm. fő útvonala a Hernádvölgyében’ 1327/373/762: Abanogutha, via (Gy.1: 74). L. Aba nagyút.Abaújvár ’település és vár Abaúj vm. középsőrészén a Hernád mellett’ 1255, 1275: Abaywar,1255>373//777: Abaujvar, castr., 1258, 1271/284,1274: Abauywar, 1259: Abaviuwar, 1261/271(DHA. 60), +1264/327, 1267/272, 1269/297,1299, 1312, 1323, 1327, 1331, 1331/334, 1332>342, 1335 (A. 3: 237), 1341 (A. 4: 105, 161),1342 (Z. 2: 36), 1342 (A. 4: 244), 1343 (Sztáray1: 171), 1344>346 (Abaffy 5), 1348 (Z. 2: 338),1349 (A. 5: 269): Abawyuar, castr., v., 1262/273:Alba Wyuar, castr., 1263, 1270, 1274 (EO. 1:326): Aba Vyuar, 1273/350, 1283, 1295>393,1296>364, 1345 (Sztáray 1: 184), 1349 (A. 5:304): Abauyuar, 1273/392/477, 1279/401, [1288–304], [1297]/298 (RegArp. 4160–1), 1298 (Reg-Arp. 4168): Abwywar, 1274, 1295/346/401: AbaWyuar, 1274, 1322, 1339 (A. 3: 543–4), 1343

(A. 4: 350), 1347 (A. 5: 112), 1349 (A. 5: 311):Abawyvar, 1275, 1288>363, 1291, 1298, 1316,1320, 1325/340 (MiskOkl. 33), 1348 (A. 5: 173):Abawywar, +?1276/392: Abawuar, [1289 u.],1340 (A. 4: 45): Abavyuar, 1295>393, 1296>364:Abwyuar, 1300, 1321: Abaujwar, 1303: Abaui-war, 1307: [Abawyuar], 1310, 1316/328, 1349(A. 5: 310): Abavywar, 1318: Aba vywar (Gy. 1:58–61), 1341 (A. 4: 166), 1349 (A. 5: 310), 1350(MiskOkl. 39): Abavyvar (Gy. 1: 58–61) | Lat.+1153/261/417: Abawyuariensi, +1262/[XIV.]:Aba Wywariensis, 1332: Abawywariensi ¦ [1242]/702: Novocastro Albe, 1251: Castro Novo Abe(Gy. 1: 58–61). Alkalmi alakváltozata Abaújvá-ra. Újvár (1.) néven is említik.Abaújvára ’vár Abaúj vm. középső részén aHernád mellett’ 1255: Abauyuara, castr. (Gy. 1:59), 1347: C-u de Abawywara (A. 5: 95). L.Abaújvár.(Abba) ’Baranya vm.-ben Daróc határában em-lített tó’ +1264/[XIV.]: Abba, lac. (Gy. 1: 297).Esetleg az apát latin megfelelőjének s egy Apá-t(i) ~ Apát-tó névforma fordításának is tarthat-juk.Ábelbodony ’település Bács vm. középső részénFutaktól ÉNy-ra’ 1263/466/476: Abelbodon,+1282/346: Abel f. Monich et Ipach f. Chuke …nob-es de Bodon C. Bach (Gy. 1: 214). L. Bo-dony (1.).Abick ’település Bars vm. középső részén a Zsit-va felső folyása mellett’ 1324: Abyck, t. (Gy. 1:438). L. Ebedec.Abod 1. ’település Borsod vm. K-i határánálBoldva mellett ÉK-re’ +1267/+272/+291: Obod,1284/366, 1329/406, 1338: Obud, p., t., 1332–7/PR.: Opud ~ Oboci ~ Okud (Gy. 1: 751). 2.’település Borsod vm. É-i részén a Bódvától K-

Vidrice

28

re’ 1324, 1332–5/PR.: Obud, 1332–5/PR.: Abod~ Obod (Gy. 1: 751). Valamely részét Újabodnéven is említik.Abolmány ~ Abolma ’település Baranya vm.DK-i részén a Dráva mellett’ 1332–5/PR.: Abal-man ~ Abalnia ~ Obalma ~ Obolma (Gy. 1:269), 1341: Obulma (Cs. 2: 467, A. 4: 130),1342, 1350: Abulma (A. 4: 213, Z. 2: 440).Abony 1. ’település Baranya vm. K-i részén Mo-hácstól DNy-ra’ +1093/404 (DHA. 294): Obony,t., 1289>344, 1296/324: Obon, p. (Gy. 1: 269).2. ’település Csanád vm. K-i részén a MarostólÉ-ra’ 1329: Oboyn, p. (Gy. 1: 846).Ábrány ~ Ábrahám 1. ’település és monostorBihar vm. ÉK-i részén Szentjogtól ÉK-re, a Be-rettyó mellett’ 1234 k./XV., 1294/458: Abraham,[1291–94]: Abraam, v., 1294/Cod., 1320/633:Habram (Gy. 1: 590), 1333: Abran (EH. 25).Ábránymonostora néven is említik. 2. ’telepü-lés Bihar vm. É-i részén Nagymihálytól ÉNy-ra’1279/325, 1323/325, 1325, 1326, 1332: Abraam,p., 1310, 1325, 1347 (A. 5: 16): Abram, p., 1311,1321, 1327/469: Abraham, p. (Gy. 1: 590). 3.’település Borsod vm. középső részén a Nyárágymellett’ 1221/550, 1323, 1325, 1332–5/PR.,1334 (BorsOkl. 15–6), 1342 (Z. 2: 18–20), 1348(A. 5: 207): Abram, 1323, 1323/324, 1323/446,1326, 1327/446: Abraham, v., 1324/XVIII.,1325, 1342 (Z. 2: 18–9): Abraam, 1332–5/PR.:Habraam (Gy. 1: 751), 1334: Abran (BorsOkl.15–6). Egy alkalommal Ábrányfalva néven isemlítik.Ábrány- ~ Ábrahámfalva ’település Borsodvm. középső részén a Nyárágy mellett’ 1292>XIX.?: Abrahámfalva (Gy. 1: 751), 1339: Abra-amfalua (F. 8/5: 274, Kázmér, Falu 286). L. Áb-rány (3.).Ábrány- ~ Ábrahámmonostora ’település ésmonostor Bihar vm. ÉK-i részén Szentjogtól ÉK-re, a Berettyó mellett’ 1343: Abrammonustura,loc. (ComBih. 13–4, Kállay 1: 705). L. Ábrány(1.).Ábrány ~ Ábrahám út ? ’Baranya vm.-ben aPécs melletti Boda határában említett út’[+1235]/350/404: Abram[ku]th, via (Gy. 1: 286).

Acélos ’Bodrog vm.-ben Megyere és Tóti hatá-rában említett erdő’ 1347: Acelus, s. (Z. 2: 241).Acsa 1. ’település Bács vm. K-i részén Temeri-től ÉK-re’ 1318: Acha, p. (Gy. 1: 209). 2. ’tele-pülés Bodrog vm. Ny-i részén Garától DK-re’1290, 1291, 1340, 1343: Acha, p., t. (Gy. 1: 704,Cs. 2: 292, Z. 1: 586–7, 2: 83). L. Acsád. 3.’település Csanád vm. K-i részén a Marostól D-re, Fügöd környékén’ 1219/550: Achya, v. (VRH.23: 5). 4. ’település Csongrád vm. É-i részén aTisza mellett’ 1341: Acha (Gy. 1: 890, Str. 3: 408).L. Acsatelke.Acsád ’település Bodrog vm.-ben, helye ismeret-len’ 1341: Achad (Cs. 2: 192, Z. 1: 607). CSÁNKIesetleg Acsa (2.) településsel tartja azonosítható-nak.Acsala – Csáva-Acsala.Acsatelke ’település Csongrád vm. É-i részén aTisza mellett’ 1341: Achateluke, p. (Gy. 1: 890).Acsa (4.) néven is említik.Ácsi ’település Csanád vm.-ben, Egres és Járakörül fekhetett’ 1330: Alchy, v. (Gy. 1: 847).Ad – Kisad.Ádám ’település Bihar vm.-ben Bihartól ÉNy-ra’ 1214/550: Adam f. Pote, [1291–94], 1332–7/PR.: Adam, p., v., 1332–7/PR.: Toam, v. (Gy.1: 590). Azonos lehet a korábban itt szereplő Pa-ta (1.) településsel.Adony 1. ’település Bereg vm. Ny-i részén a Ti-sza mellett’ 1290/342, 1342: Odon, t. (Gy. 1:528, Z. 2: 33). 2. ’település Bihar vm. É-i részénaz Értől K-re’ 1238/377: Odum, 1262, 1302 (Ká-rolyi 1: 34), 1332–7/PR., 1338 (Str. 3: 317, EH.29): Odon, p., t., v., [1291–94]: Odun, 1332–7/PR.: Oden, v., 1332–7/PR., 1337/453 (Bunyitai3: 179, A. 3: 428, EH. 29): Adon, p., v. (Gy. 1:591), 1337: Adan, p. (J. 191), 1337/453: Adam,p. (A. 3: 427).Adorján 1. ’település Baranya vm. K-i részénVörösmarttól DNy-ra’ 1332–5/PR.: Adria [ƒ:Adrian] (Gy. 1: 269), 1396: Adrian (Cs. 2: 467).2. ’település és vár Bihar vm. középső részén Bi-hartól ÉK-re, a Berettyó mellett’ 1285, [1291–94], 1294, 1295, 1298/319, [1302], 1306, [1306–9 k.], 1317, 1317/324, [1318–21], 1319/323,

Tisza

29

1330, 1334, XIV. első fele (Kállay 1: 1047):Adrian, castr., 1294, 1295, 1296, 1296/313,1300, [1308–13], 1309, [1310]/313, [1312]/312,[1313]/313, 1316>437, 1317, 1332, 1332–7/PR.:Adryan, castr., v., 1300: Adyrian, castr., 1323:Aduryan (Gy. 1: 591–2). 3. ’település Bodrogvm. K-i részén a Tisza jobb partján’ 1271/360,1331: Adryan, p., 1299, 1331, 1347 (Cs. 1: 679,F. 9/1: 553): Adrian, p., t. (Gy. 1: 704). Osztódá-sával alakult Al(só)- és Fel(ső)adorján, melyekösszefoglaló megnevezése Kétadorján. – Vö.még Szentadorján, Szentadorjánmártír.Adorjánmártír ’település Csongrád vm. közép-ső részén a Tisza mellett, Csanád vm.-hez is szá-mították’ 1335: Adryan martir, p. (Gy. 1: 904).L. Szentadorjánmártír.ág – Ág(y) feje +1015/+158//403/PR.: Agifei,Aszúág 1217/350/367: Ozyuagh, Örményes-ág[+1235]/350/404: Vrmenesagh, Séde ? -ág+1214/334: Seyde ag, Tolnai-ág +1058/300//403:Tolnaÿagh, Víz-ág ? [+1235]/350/404: Wysag¦ ~a: Hídága [1290]: Hydaga, Karasó ága 1330:Karasoaga, Pap ága 1310: Popaga, Sümmés ?ága +1214/334: Summes aga, Szentága 1295/403: Scentaga ¦ -d: Ágod 1305/320>372/746:Agod ¦ -s: Ágas-tó 1307: Agastou.Agár ’Csanád vm.-i föld Padvé mellett’ +1256,+1285/572: Agar, t. (Gy. 1: 846). AlakváltozataAgárd. Vö. Agár foka, Agár-tó. – Ne. Agárfoka +1285/572: Agarfoka, Agár-tó +1285/572:Agartho ¦ -d: Agárd 1211/252: Agard.Agárd ’Csanád vm.-i föld Padvé mellett’ 1211/252: Agard, pr. (Gy. 1: 846). L. Agár.Agár foka ’Csanád vm.-ben Agár földön emlí-tett halászó hely’ +1285/572: Agarfoka, piscat.(Gy. 1: 846, 866). Vö. Agár.Agár-tó ’Csanád vm.-ben Agár és Kér határábanemlített halászó hely’ +1285/572: Agartho, pis-cat., 1337: Agarthow, pisc. (Gy. 1: 846). Vö.Agár.Ágas-tó ’Bodrog vm.-ben a Duna menti Asz-szonyfalva határában említett halastó’ 1307,1336: Agastou, pisc. (Gy. 1: 708, H. 4: 157, Ivá-nyi 4: 29), 1338: Agastow (H. 4: 164).Ág feje l. Ágy feje.

Aggtelek ? ’település Baranya vm. ÉNy-i ré-szén, helyét közelebbről nem ismerjük’ 1332–5/PR.: Agecluc ~ Oteluk (Gy. 1: 270), 1489: Ag-thelek (Cs. 2: 467). A pápai forrás egyik adataÓtelek formát is takarhat.Ágod ’település Baranya vm. ÉNy-i részén Váty-tól É-ra’ 1305/320>372/746: Agod, t. | ~i 1327>372/746: Balad de Agadi (Gy. 1: 269).agyag – Agyagásó 1317: Agyagasow ¦ -s: Agya-gos 1252: Agogus.Agyagásó 1. ’Abaúj vm.-ben Szina határában lé-vő hely’ 1317: Agyagasow, fov. (Gy. 1: 148). 2.’Borsod vm.-ben Petri határában említett hely’1338/366: Agyagasov, loc. (Szendrei 3: 41,MiskOkl. 30).Agyagos ’Baranya vm.-ben Ürög határában em-lített út’ 1252: Agogus, via (Gy. 1: 400).Ág(y) feje ’Baranya vm.-ben Kövesdi határábanemlített hely’ +1015/+158//403/PR., +1015/+158//XVII.: Agifei, +1015/+158//XV.: Agefey,+1015/+158//XVII.: Agarey, +1015/+158//XVIII.:Agesey (DHA. 74).Aha ’település Bars vm. Ny-i részén VerebélytőlÉ-ra, a Zsitva mellett’ 1265, 1319: Aha, t., v.(Gy. 1: 425).áj – Áj feje 1255: Ayfey, Hosszúáj ? ~ Hosszoj? 1245: Huzyoi ¦ ~a: Galamb ája 1224/291/389:Golombaya, Péter ája 1224/291/389: Peteraya.Áj feje ’Abaúj vm.-ben Jászó határában említetthely’ 1255: inter 2 mo-es, quorum 1 vocatur Ay-fey (Gy. 1: 98).Ajka ’település Bihar vm.-ben, helye ismeretlen’1222/550: Heyka, pr., 1295: Eyka, 1313, 1320,1326, 1332, 1342 (ComBih. 27, A. 4: 228): Ayka(Gy. 1: 592).Ajtonymonostora ’település és monostorCsanád vm. K-i részén a Maros jobb partján’1315: Ahton Monustura, p. ~ Ahtonmonustura,p., 1329: Ahtunmonustura, p. ~ Hohtunmonustu-ra, p. (Gy. 1: 846), 1343: Ohtunmonustura (Bo-rovszky, Csanád 2: 9, 57).Aka ’település Bihar vm. ÉNy-i részén a Berety-tyótól D-re’ 1283/311, 1284/304//Más., [1291–94], 1322/338, *1326: Aka, p., v. (Gy. 1: 592).

Vidrice

30

Akács ’település Csanád vm. DNy-i csücskébena Tisza mellett’ 1318/319, 1323, 1325/334, 1326(Z. 1: 280, Cs. 1: 693), 1333–5/PR.: Akach, p.,1333–5/PR.: Achac ~ Achach ~ Ach (Gy. 1: 846).akasztó – Farkasakasztó 1192/374/425: Far-casagaztou.Akjel ’település Bihar vm.-ben, helyeismeretlen’ 1203/342//477: fora … de Akyel (Gy.1: 592). GYÖRFFY szerint talán azonos lehet Vá-sári-val (Gy. i. h.). KRISTÓ a településnevet afenti adat alapján Akjelvására formában rekonst-ruálta (Szemp. 55).akol – Ménesakol 1341: Menusakal ¦ ~ja:Apát akolja 1342: Apatakala.akna 1222 P., 1222/280 (Barca föld): salifodi-nas que Akana vocantur (Gy. 1: 823).al – Aladorján 1331: Oladryan, Albárca 1303:Olbarcha, Albeszen 1338: Olbescen, Alborsod1332–5/PR.: Olborsod, Alcéce 1342: Olcece, Al-csáj 1338: Alchay, Al-Duna-hegy ? 1338/439:Adunahegh, Algard 1280: Olgord, Algerla 1350:Ol Gerla, Algönyű 1270/369: Algunyo, Alikus1288>368/371: Olykus, Alináncs 1337: Ol-ynanch, Alkács 1347: Alkaacs, Alkemej 1345:Olkemey, Alméra 1273>435: Wlmera, Alnémet1219/550: Olnemet, Alnémeti 1295/346/401: Ol-nempty, Alszanád 1337: Olzanath, Alszebenye1312: Olzebenie, Alszend 1327/400/402: Olzend,Altuzsa 1303: Oltusa, Alvadász 1332–5/PR.: Al-uodaz, Alvelnök +1256: Oluelnuk, Alzsebes1338: Olzebus, Alzsolca 1317: Olsolcha. Vö.