157

Korinthos, 2015. június 5, péntek, 42. nap Én valamivel kevesebbet, Zsóka valamivel többet tudott aludni, mint odafelé úton. Már negyed hat körül megjelentek a kikötő fényei. Mi összekaptuk magunkat és indultunk a kocsi fedélzet felé. Nem is volt olyan egyszerű, mert útbaigazítások ezen a hajón alig voltak. Azért siettünk, mert kábelünk két kamion oszlop alatt is át volt vezetve, és nem akartuk, hogy valamelyik kocsi elinduljon, és az elég durva acél fedélzeten valami kár érje. Még nem engedték le az embereket, pedig már a hajó befordult, hogy farral álljon a part felé. Később perceket szerencsétlenkedett a személyzet a kocsi fedélzetre vezető ajtó kinyitásával. Gyorsan begyűjtöttem a kábelt és csak úgy összetekerés nélkül bedobtam a kocsi hátuljába. Nemsokára el is indulhattunk. Annak ellenére, hogy negyed órával később indultunk, már hat órakor a parton voltunk. Borús, felhős idő fogadott, még pár szem eső is esett. Ez a felhős idő egész utunkon végig kísért és erősen rontotta a látnivalók élményét. A kikötőben kiálltam pár percre, hogy Rózsi megtalálja műholdjait és elindultunk. Még jócskán kellett a lámpákat használni. Nagyon vegyes minőségű, de többnyire inkább rossz, viszont széles utakon jártunk. Szerencsére a forgalom nem volt erős, így a sok úthibát viszonylag jól lehetett kerülgetni. Első dolgunk volt egy benzinkutat találni, mert a jelzőlámpa már akkor kigyulladt, amikor felhajtottam a kompra. Pár kilométer megtétele után találtunk is egyet ahol 80 euróért csaknem teli töltettük a tartályt 1.178 literenkénti áron. Ez jó tíz centtel alatta van a legjobb krétai árnak. Rózsi jóvoltából megint kicsit belebonyolódtunk a főútra visszajutásba (keskeny utcák, alacsony aluljáró). Mivel nagyon korán volt, és bevásárolnunk is kellett, eleve kizártuk az autópálya használatát. Elefsina-ban néztem ki egy Lidl-t mára. Már fél hétkor a parkolójában voltunk, de csak nyolckor nyitott. Azért egy órát maradtunk, megettük reggelinket, visszaöltöztünk a szokásos úti ruháinkba, elpakoltuk a fedélzetre magunkkal

vitt dolgokat. Kinéztem egy másik Lidl-t mai célpontunkhoz úgy félórányi autózással közelebb és elindultunk. Számunkra érthetetlen okokból Rózsi nem az autópályával párhuzamos parti úton vitt minket Megara-ba, hanem a hegyeken keresztül, egy alsóbbrendű úton. Nem bántam, mert nagyon szép helyeken jártunk. Az út ugyan keskeny és kanyargós volt,

158

minősége sem a legjobb, de csodálatos helyeken jártunk. Felfelé lankás dombokat megmászva értük el a 300 métert, majd egy szűk völgyben, sziklafalak között ereszkedtünk lefelé.

Autózás közben láttuk a hadsereg csapatszállító helikoptereit, melyből ejtőernyősök ugráltak ki ezen a korai órán. Nyitás után pár perccel érkeztünk a Megara melletti Lidl-hez. Még alig voltak. Összeszedtük a szükséges dolgokat, mire végeztünk megtelt az üzlet. Fizettünk, elpakoltuk szerzeményeinket és indultunk tovább.

Megint a fizetős autópályák elkerülésével navigáltunk. Ennek most a pénz spóroláson kívül az is volt az értelme, hogy ez az út közvetlenül a tengerparton vezetett és csodálatos volt. A forgalom sem volt túlzottan erős, így én is nézelődhettem egy keveset. Csak a kanyarokra kellett figyelni, de arra nagyon. A borult ég miatt sajnos a tenger

nem volt az a szikrázóan zöldeskék, mint amilyen lenni szokott errefelé.

159

A Korinthos-i csatorna előtt átkeveredtünk az autópálya túlsó oldalára, és külön hídon kereszteztük le a csatornát. Röptében csak egy pillantást vethettünk a mélyen húzódó vízre. Holnap tervezzük meglátogatni és részletes tapasztalatokat szerezni vele kapcsolatban. Innen két kijárat erejéig az autópályán jöttünk, de már jelezték, hogy jön a következő fizetőkapu. Nem volt sok értelme, többet vártunk a felhajtáshoz szükséges balkanyart lehetővé tevő lámpánál, mint amennyit ezen a pár kilométeren nyertünk. A kemping a Korinthos-i öböl partján, tucatnyi kilométerre a csatorna keleti kapujától van. Nagy örömünkre, közeledés közben láttuk, hogy egy holland csoport kocsiijai sorjáznak kifelé. Még sokan voltak bent, de egy óra alatt kiürült a kemping. A hely, - görög mércével mérve, - kimondottan jó. Fák és mesterséges árnyékolók adnak árnyékot az egyébként elég kicsi parcellák többségén. A vizes helységek, - legalább is a jelenlegi létszámhoz, - bőségesen elegendőek, kicsit lehordottak, de elég tiszták. A part keskeny, nagykavicsos, de beljebb homokos. Választottunk egy helyet, amely nincs túl közel, se túl távol a vizesblokkhoz, nincsenek sokan a közelében, árnyékos is, be és ki tudunk állni. Letáboroztunk, de ma minden sokkal lassabban ment. Még csak tíz óra körül járt az idő.

Megtudakoltam a csatorna bejárásának lehetőségeit. Van turistahajó, de nem minden nap. Holnap indul, és 17 euró fejenként, saját erőből kell odajutni fél 11-re. A túra másfél-két óra. Gyorsan döntöttünk és jelentkeztünk holnapra. Leszereltük a motort, Zsóka kitakarított, én pedig hozzáláttam a napló egyenesbe hozásához. Amíg tevékenykedtünk a kocsi körül, a szomszédos parcellán egy érdekes

160

tollazatú, búbos madár sétálgatott teljes nyugalomban. Munka közben kiszaladtam a strandra fürödni egyet. A felhős időben senki sem volt kint. Én is csak bementem-kijöttem. A meder homokos és enyhén lejt, talán ötven métert is kell bemenni, hogy ne érjen le a lábam. A víz elég tiszta, bár növényi darabok úszkálnak benne. Sajnos medúzával is találkoztam, és ez a következő hónapokra nem sok jót ígér. Ezután Zsóka hozzálátott a már régen tervezett tejszínes tonhalmártáshoz, melyet spagettivel ettünk korai (fél három) vacsoránkon. Utána mosogatás, zuhanyozás és fél ötre lefekvésre készek voltunk. Természetesen még kint maradunk, nekem még volt dolgom Rózsi útvonalnaplóival és a 3. fejezet learchiválásával. A matricákat is szeretném felragasztani, már megszolgáltuk mind a görögöt, mind a krétait. Az internetet is szeretném kipróbálni, legalább az időjárás előrejelzést meg kellene nézni. Most süt a nap, de dörög, még akármi lehet. Ma biztosan korán fekszünk, reggel kicsit korábban kell keljünk, hogy biztonsággal elérjük a hajót. Korinthos, 2015. június 6, szombat, 43. nap Délután még megpróbáltuk tartani magunkat, de többször elbóbiskoltunk. végül hét órakor, még szikrázó napsütésben, bevonultunk a lakóautóba, lefeküdtünk, és azon nyomban elaludtunk. Reggel a szokásosnál egy órával korábban keltünk, hogy elérjük a hajót. Fél tízkor ültünk fel a motorra és azon az úton, azaz az autópályán mentünk vissza a csatornáig, melyen jöttünk. Ott először megérzésre, majd a helyiektől kapott információ alapján könnyen eljutottunk a csatorna keleti végénél lévő kikötőbe.

Ott egy emlékmű és emléktábla mellett tettük le a motort. Ez utóbbi magyarul és görögül tudatja, hogy 1881-ben Türr István és Gerster Béla magyar mérnökök kezdeményezésé-re és tervei alapján kezdték el a csatornát építeni. Az emléktábla környéke ma eléggé méltatlan állapotban van. A környék kóbor kutyái, - melyből nemcsak itt, de Görögország szerte mindenhol

igencsak sok van, - illemhelynek használják.

161

A csatorna a Korinthos-i öblöt és az Égei tengert köti össze, és ezzel jelentősen lerövidíti a hajóutat Olaszország és Athén között. Építésének gondolata már a római időkben megfogant, sőt Néró császár idejében a munkák el is kezdődtek, de csak a XIX. század végén valósult meg. 12 évig építették a 23 méter széles és 5.8 kilométer hosszú csatornát (mélységéről nincs információ). A legmagasabb helyen becslésem szerint ötven méternél is magasabbak a sziklafalak. Ma már jelentőségét veszítette, többnyire csak turistahajók használják, mert a modern nagy hajók nem tudnak átkelni rajta. A komp forgalom ma inkább az öböl nyugati bejáratánál lévő Patras-t használja. A csatorna mindkét végénél a tengerszinten van egy-egy híd a közúti és gyalogos forgalom számára. Ezek, általunk még eddig nem látott módon, a tengerbe süllyednek, ha a hajóforgalomnak szabad utat kell adni. A Csatornát keleti végénél keresztezi le az autópálya kettős hídja, mellette közvetlenül a vasúti híd, majd a négysávos út kettős hídja és egy közműhíd. Ezeken kívül már csak egy másik közműhíd ível át felette. Odaérkezésünkkor egy nagyobbacska katamarán állt bent a kikötőben, melyről hamar kiderült, hogy nem a mi hajónk. Ez hamarosan neki is vágott az útnak. Nekünk volt még fél óránk az indulásig. Kicsit körülnéztünk.

Itt van az irányító központ. A kikötőben vesztegelnek a vontatóhajók. Rövidesen megérkezett hajónk egy jó állapotban lévő, de régebbi darab. Legénysége elég szedett-vedett volt, két férfi és egy középkorú nő, egyenruha, vagy ilyesmi sehol.

162

Az indulásra jelzett időre mindössze négyen voltunk a talán kétszáz fő fogadására is alkalmas hajón. Azután érkezett egy autóbuszra való holland, de még nem indulhattunk, mert meg kellett várni, hogy a katamarán visszaérjen. Mi elfoglaltuk a legfelső fedélzeten az első korlát melletti helyeket és innen figyeltük a csatorna életét.

Tizenegy órára visszaért a katamarán és mi is útra kelhettünk. Az első métereken a part alacsony, mindkét oldalon tavernák teraszai szegélyezik partját. Itt nagyon jól érzékelhető, hogyan erodálódott az eredeti part puha kőzete az elmúlt 120 évben.

163

Azután beérkeztünk a meredek falak közé. Itt annakidején kövekkel rakták ki az oldalakat, hogy azok ne omoljanak bele a csatornába. Mára ezeknek a megerősítéseknek nagy része leomlott, a csatorna két partján kialakított gyalogösvényekhez hasonlóan. Összességében a létesítmény nincs túl jó állapotban. Felújításnak, vagy karbantartásnak nyomát sem láttuk.

164

Van, ahol egész öböl képződött a leomlott oldalfal miatt. A beomlott köveket nem láttuk, azokat nyilván elszállították. A csatornát felülről nem lehet megközelíteni, semmilyen életjelet nem láttunk a partokon. A nyugati oldal egy része katonai terület.

165

Jó fél óra alatt átértünk a nyugati bejárathoz. Mögöttünk jött a katamarán egy újabb csoporttal. Megfordultunk a kikötőmólók mögötti medencében. Vetettünk pár pillantást a környékre.

166

Azonnal indultunk vissza. Sok újdonságot nem mutatott a csatorna. A legnagyobb figyelmet a közúti hídról bangi jumpingolók érdemelték ki. Az első ugrás nagyon távol volt, a máso-dik ugrásánál éppen a fényképezőgép telepét kellett cseréljem. Közben az eddig esőre hajló idő, - indulásunkkor még pár csepp esett is, - kitisztult és a nap is kisütött néha.

Kiérve a csatornából hajónk a nyílt tengeren fordult vissza és állt be kikötőhelyére. Nagyon érdekes kirándulást tettünk, minket mindig is érdekeltek az ipari műemlékek, a technikai érdekességek, különösen a hajózással kapcsolatos különleges létesítmények. Kiszállás után felültünk motorunkra és indultunk vissza. Nem egyenesen a kempingbe, hanem az ókori Korinthos meglátogatására. Itt van egy középkorból származó fellegvár is.

Elég rosszul volt kitáblázva az ókori Korinthos-hoz vezető út, és mi a fellegvár felé indultunk el. Nagyon meredek úton motoroztunk felfelé, motorunk nem nagyon tudta legyőzni az emelkedőt. Azzal is gondunk volt, hogy benzinünk már alig volt, féltünk, hogy teljesen kifogyunk. Végül félútról visszafordultunk. Azért nagyon szép panorámában volt részünk, csak párás volt az idő. A romkertet is erről az útról fedeztük

fel. Arrafelé vettük az irányt, és némi kavargás után meg is találtuk. Közben a fellegvárra is vethettünk pillantást.

167

168

A romkertbe nem mentünk be, csak a kerítésen kívülről néztük meg. Itt is egy szentély a központi épület. Pár oszlopa áll csak. Ezek felfelé keskenyednek és széles oszlopfő van a tetejükön. A terület mellett van egy római színház, egész jó állapotban, de nem látogatható, és egy görög színház, de ebből csak kövek maradtak meg. Magából a városból elég sok maradt meg, de ezek a maradványok nehezen értékelhetőek. Elhagyva a romkertet, egy közelben lévő ajándéktárgy üzletben vettünk két képeslapot, egyet külön a Kisasszonynak, hogy közelgő névnapjára elküldjük. Már nagyon idegesített az üres tank, de még kellett kóvályogjunk egy kicsit a településen, hogy kijussunk a kemping felé vezető útra. Ezen emlékeink szerint volt benzinkút. Meg is találtuk és megitattuk a paripát. Utoljára az Olimposz lábánál kapott. Továbbmenve nem kanyarodtunk le a kempinghez, hanem bementünk a településre kenyérért. Találtunk egy Spar-t. Kihasználva a lehetőséget, elkezdtük felvásárolni az ajándékba viendő dolgokat. Ugyan van még tíz hetünk, de nem tudni, milyenek lesznek a lehetőségek Macedóniában, Albániában és Montenegróban. Emlékeink szerint nem túl jók. Most a tervezett uzó készletet szereztük be, kell még tartani egy olívaolajos napot és másokat is. Zsóka felfedezett az üzletben műanyagflakonos bort. Kísérletként vettünk egy rozét, bár van még két doboz Hilltop-unk és két üvegesünk is, de gondolni kell a későbbiekre. Visszatérve a kempingbe, első dolgunk volt megkóstolni a bort, kimondottan ízlett, bár száraznak jelölték. Elhatároztuk bespájzolunk egy nagyobb készletet. Vissza is mentem, 12 litert hoztam, ez biztos, hogy elég Görögország utánra is, de végig nem. Első dolgom volt megírni és feladni a képeslapokat. Ezután a TV vételt csináltam meg az esti BL döntőt szeretném megnézni. A tetőn lévő antenna használatáról szó sem lehetett, a felettünk lévő árnyékoló miatt ki sem lehetne nyitni, és fák is a vétel útjában vannak. A kis antennát vettem elő és legalább kipróbálhattam a két éve beszerzett és felszerelt külső csatlakozót. A szereléssel elég sokat kínlódtam, de a beállítás könnyen ment. Következő feladat az időjárás előrejelzés megnézése volt. Semmi jót nem ígért, már ma estétől kb. másfél napig mindhárom forrásom kisebb-nagyobb esőt jelzett, többnyire folyamatosan. Ezek után úgy határoztunk, a holnapi programot függőben tartjuk, egy esőt átvészelni ez a hely kiváló. Azért felszereltük a motort és korán megvacsoráztunk. Én a meccsig, sőt a szünetben is a naplót írtam. Nem is lettem kész vele, marad egy kevés reggelre is. Minden esetre éjfélig, akkor lett vége a meccsnek, az eső nem kezdett el esni. Azért az antennát beszedtem.

169

Korinthos, 2015. június 7, vasárnap, 44. nap Eső nélküli esőnap. Bár éjszaka sem esett, reggel súlyos felhők jártak mindenfelé, és úgy határoztunk, maradunk. Én a szokásos időben keltem, és befejeztem a naplót, majd felolvastam Zsókának, és csak utána kezdtünk hozzá a reggeli készítéséhez. Végül délután ötig nem esett, de még mindig folyamatos az esőveszély, és mindhárom előrejelzés - a görög, a norvég és az angol – szerint esnie kellene egész holnap reggelig. A beígért szél sem jött meg, legalább is nem olyan erősen. Azért kellemetlen hideg van (22 fok) és mi teljesen beöltözve didergünk a lakóautó előtt. Ebben a helyzetben olvasással, takarítással és az ilyenkor szokásos kedvenc foglalatosságunkkal, - a további út tervezésével, - töltöttük az időt. Otthon a Peloponézoszi félsziget végéig terveztünk. Most befejeztük a görög és macedón részt, némi Albániával. Ez úgy július közepéig fog tartani. Ma főznünk sem kellett, maradék spagettinkhoz otthonról hozott szószt fogunk enni. Holnap mindenképpen tovább megyünk, a ránk váró út nem sok, útközben állunk meg Mükénében. Drepanon, 2015. június 8, hétfő, 45. nap Sem este, sem egész éjjel nem esett, ami azt jelenti, hogy a meteorológusok jól átvertek. Eljöhettünk volna már tegnap, és lebonyolítható lett volna a mai program. Ez van, mit tehetünk. Reggel szép időre ébredtünk, én egy kicsit korábban a megszokottnál, hogy megnézzem, Tamás válaszolt-e. Sajnos az internet nem ment. Körülbelül a szokott időben kezdtem elkészíteni a reggelit. Már sokkal gyakorlottabban készülődünk reggel, így WC ürítéssel, fizetéssel, sőt a közben megjavult internet révén a mailek megnézése után fél 11-kor hagytuk el a kempinget. Mára csak 75 kilométer a feladat, közben Mükéné meglátogatásával. Rózsit a fizetős utak elkerülésére utasítottuk. Arra számítottunk, hogy a síkságon vezető útra fog irányítani. Ehelyett egy kisebb hegyen át, nagyon keskeny utakra küldött. A hely szép volt, szőlőültetvények között autóztunk szinte egyedül az egysávos úton. Ezekkel csak három gond van. Először is nem tudja az ember, mikor fogy el alóla az aszfalt, ahogy az pár tucat méterre ma is megtörtént velünk. Másodszor azon imádkozik, hogy ne jöjjön szembe vele senki, ha lehet, még egy biciklista sem, a kombájnokról és kamionokról nem is beszélve, és ha valakit mégis erre enné a fene, legyen hely kikerülni egymást. És végül reménykedik, hogy nem toppan elé egy alacsony aluljáró,

170

vagy egy kis terhelhetőségű híd. Mindezek ellenére élveztük ezt a húsz kilométert.

A civilizációba visszaérve már nem sokat kellett autózzunk a mükénéi leágazásig. Áthajtva a modern falun egy emelkedő leküzdése után pillanthattuk meg az egykori királyi palota romjait egy magaslaton. Előtte elég tágas ingyenes parkoló, melyben tucatnyi busz mellett vagy száz kocsi, köztük három lakóautó, állt. Mi még el tudtuk csípni az utolsó szabad helyek egyikét. Ugyan a magunk közel nyolc méterével kilógtunk a személykocsik sorából, azért senkit sem zavartunk túlzottan. Átöltöztünk a romok meglátogatásához és nekivágtunk.

171

Ez is állami kezelésben lévő archeológiai hely, így a belépti díj nem mondható magasnak, és EU országból való 65 év feletti állampolgárként 50%-os kedvezményt kaptunk. A fejenként 4 euró a romkertért és a múzeumért elfogadható ár. Ez a hely egy szurdokokkal körülvett hegy tetejére épült és királyi palota volt, illetve védelmi célokat szolgált. Itt nincs szentély. A világ egyik leglátogatottabb műemléke. Itt is csak alapfalak maradtak meg, még I.e. 1200 körül tűzvész pusztította el. A legjobban megmaradt rész a főbejárat, felette az oroszlánokat ábrázoló kővel.

Sajnos térképet és tájékoztatót nem adnak, - utoljára Delphi-ben kaptunk ilyet, - így csak a kitett táblákra hagyatkozhat az ember. Ezek ugyan bemutatják a részleteket, de az összefüggések csak nagyon nehezen hámozhatóak ki. Ebben elég szűkszavú útikönyveink sem segítenek túl sokat. Az sem könnyíti az arra járó dolgát, hogy a sok turista között nehéz ezeket a táblákat türelmesen végigolvasni. Minden esetre az kiderült, hogy a palota nemcsak lakóhelye volt az egykori királyoknak, hanem temetkezési helye is.

172

A területen nemcsak a palota maradványait tárták fel, hanem a kiszolgáló személyzet elhelyezésére szolgáló épületekét is. Látszik, hogy egész város vette körül a palotát. Itt is a máshol tapasztalt gyakorlatnak megfelelően az ásatások során talált leleteket egy, a területen lévő múzeumban mutatják be. A modern épületben szobrok, vagy szobormaradványok nincsenek, többnyire cseréptárgyak, ékszerek és kisebb használati tárgyak kerültek kiállításra. Néhány arany tárgyat is láthatunk. Bemutatnak pár freskótöredéket is. Az értékesebb leletek többsége az athéni múzeumba került. Ez a múzeum is nagyon szépen és áttekinthetően van prezentálva. Nem túlzottan nagy, a két szinten mindössze négy terem van.

173

Meglepő volt, hogy a múzeum boltja nem volt nyitva. Elhagyva a múzeumot megnéztük a vár előtt szimmetrikusan található két

építményt. Ezek nagy földalatti hengeres, felfelé kúpos boltívben végződő, talán 15 méter átmérőjű és ennél valamivel maga-sabb helységek, melyekhez nagy kövek-ből épült oldalfallal védett bejárat vezet. Az északi be van omolva.

Rendeltetésük nem igazán derült ki. „Tomb”-nak nevezték angolul, ami sírhelyet jelent. Egyikben sem láttunk semmilyen díszítést, vagy arra utaló jelet. Az északi lehet a fontosabb, ahhoz ösvény is vezet, azt útbaigazító táblák jelzik, míg a déli, amely szinte épen maradt meg, csak köveken ugrálva közelíthető meg. Ez utóbbi ismertető tábláján az oszmán birodalmat és valamilyen pasát is említettek. Sajnos útikönyveink sem szolgáltak semmilyen felvilágosítással ez ügyben.

174

Miután mindent megnéztünk a romkertben, visszatértünk a kocsihoz és indultunk tovább. Volt még egy feladatunk, kenyeret kellett venni. Erre a célra beprogramoztunk egy Lidl-t Nauplion-ban. Láttunk narancsot áruló standokat az út szélén. Egyiknél megálltunk és vettünk hat kilót három euróért. A Lidl-hez nem mentünk be, mert nagyon kis utcákon lehetett csak megközelíteni. Azért a városból kihajtva megálltunk és egy szupermarketben megvettük a ma esti vacsorához és a holnapi reggelihez szükséges veknit, sőt egy zöldségesnél egy szép sárgadinnyét is. Még várt ránk egy kisutcázás, most az én hibámból. Egy útelágazásnál Rózsi nem mondta be, hogy tartsak balra, csak a térképen mutatta. Most is megtettünk vagy fél tucat kilométert keskeny utakon, csak most narancsültetvények között. Fél háromra értünk a kempingbe. Ez egy nagyon szép és hangulatos hely. Meredek oldalban teraszosan kialakított parcellák vannak. Közvetlenül a tengerpartra ACSI kártyánkkal nem mehettünk, de találtunk egy szép helyet a harmadik teraszon. A parcellák nagyon kicsik. Az árnyékolókat tartó oszlopok köze nem elegendő az előtető teljes kieresztéséhez, és hogy ne legyünk a közlekedési útban, a motortartót ki kellett „lógatni” a terasz pereme fölé. Ezért a végső helyzet elfoglalása előtt leszedtük a járgányt. A vizesblokk jó állapotban van és tiszta, bár WC papír az nincs. Tartozik a kempinghez egy kicsit keskeny saját strand. Csak a kempingből kijutástól tartunk, de emiatt majd induláskor fájjon a fejünk. Délutánra terveztünk egy fürdést, melyet a letáborozásunk után azonnal megeredt eső hiúsított meg. Egész délután kisebb megszakításokkal esett. Miután elrendezkedtünk, megettük hideg vacsoránkat, lezuhanyoztunk és kiültünk a kocsi elé. Itt könyveltem le a napot és írtam meg a naplót. Még megpróbálom az internetet, de lehet, hogy csak az étteremnél fog működni. Négy-öt napot tervezünk maradni. Innen látogatjuk meg Epidarus-t és Nauplion-t.

175

Drepanon, 2015. június 9, kedd, 46. nap Ma egy strandolós napot tartottunk. Reggel a szokásosnál kicsit korábban keltem és kimentem körbenézni a kempingben. Elsősorban az érdekelt, hogyan tudunk kihajtani a meredek úton. Elég elkeserítőnek néz ki a helyzet. Utána lementem a partra, a strandot is megnézni. Nagyon szép helyen vagyunk, elő is kaptam a fényképezőgépet csinálni pár felvételt. Bár a nap szépen megsütötte az öböl végét, sajnos a pára elrontott mindent.

Amikor Zsóka felébredt, fájlalta a hátát. Ez mindkettőnk felett lóg, mint a Damoklesz kardja. El is határoztuk, ma semmi strapa. Reggeli után vele is bejártuk a kempinget, ő kevésbé látta kritikusnak az utat. Minden esetre elhatároztuk, a motort csak fent szereljük fel, - amúgy is meg kellene mozdítani a kocsit, hogy felszerelhessük, - és ő is gyalog fog felmenni. Ez kb. 5%-kal csökkenti a terhelést. Természetesen szó sem lehet vízfeltöltésről. Még kimentem az étteremhez megnézni az időjárás előrejelzést, most csak a görögöt. Napközben felhős napos, este és éjszaka esős időt ígérnek. Egy hosszabb levelet is írtam Annamáriának. Utána összekészültünk strandoláshoz. Dél volt, mire leértünk a strandra. A kiskavicsos part nagyon jó, nem voltak sokan. Én még egyszer be is mentem a vízbe, nagyon kellemes volt, csak a tengerisünökre kell figyelni. Fél négyig maradtunk a parton, ekkor kezdett befelhősödni. A kocsinál elraktuk a holmikat és nekikezdünk egy sütéshez előkészíteni a dolgokat.

176

Ezzel többnyire el is ment a délután hátralévő része. Mire megvacsoráztunk, elmosogattunk, lezuhanyoztunk és megírtam a naplót nyolc óra lett. Közben kétszer is az volt az érzésünk, hogy mindjárt esik, de elmaradt. Most kellemes az idő, amíg lehet kint maradunk. Azután, ha holnapra Zsóka dereka és az idő megengedi, lehet, hogy letudjuk Epidarusz meglátogatását. Drepanon, 2015. június 10, szerda, 47. nap

Ma egy nagy kirándulást tettünk. Valamivel a banki SMS előtt keltünk, és tíz órára voltunk útrakészek. Egyedül mentem fel a motorral, a meredeken, kettőnkkel nem bírt volna. Így viszont szépen felvitt, és ez bíztató a kocsival való kihajtást illetően. A kemping előtti kis területről csodálatos kilátás nyílik az öbölre és most jók is voltak a fényviszonyok. Úti célunk Epidauros volt. Kicsit

megtréfált, mert megint rosszak voltak az útjelzések és gyenge a térképünk. De a fő bonyodalom az volt, hogy külön dolog Epidauros az ókori és mostani település, és más a nevezetes ókori színház és környéke. Ugyan úgy jártunk, mint Korinthos-ban a fellegvárral és az archeológiai parkkal. De ne vágjunk a dolgok elébe. A kempingből tovább, a félsziget vége felé indultunk. Nem találtuk meg a kinézett utat, amely egyenesen a színházhoz vezetett volna, hanem elmentünk egészen Iria-ig, majd átkeltünk a hegyeken. Nagyon szép, de nehéz út volt. Robogónk köhögött is rendesen. Szerencsére forgalom nem volt rajta, - ha jól emlékszem, egyetlen kocsival találkoztunk, - elég széles volt és minősége is jó volt. Így valamennyire élvezhettük a környezetet. Felfelé menet szép kilátás nyílt az Argolida öbölre, melynek egyik melléköble mellet van kempingünk.

Átérve a gerincen ereszkedtünk lefelé. Előbb egy kevésbé főutat, később az Athénba vezető főutat értük el. Ezek is nagyon kacskaringósak és izgalmas vezetésűek voltak, csak már forgalommal is kellett számolni rajtuk.

177

Nemsokára megpillantottuk a tengert, és két benyúló földnyelv között Epidaurus-t, a települést.

Ez volt hajdanán a település, volt saját színháza, csak sokkal kisebb, mint az a bizonyos nevezetes. A település ma is él, egy nagyon kedves kis üdülőhely szép kikötővel, hangulatos utcákkal, parti sétánnyal, sok szállodával, üzlettel és vendéglátóhellyel.

A kikötőtől nem messze jelzik a táblák az ókori Epidaurus színházát, ahogy ők nevezték, a mikro színházat. Letettük a motort és narancskertek közötti keskeny utcákon, inkább ösvényeken jutottunk el a romokhoz. Bemenni nem lehetett, ütött-kopott rozsdás vaskerítés veszi körbe és senki sincs a környéken. Pedig látogatók lennének, azalatt a pár perc alatt, amíg mi a környéken jártunk, tucatnyi érdeklődő kereste fel a helyet.

178

A színház környékén számos régi időkből származó falmaradványt láttunk. Ezek korát megállapítani nem lehetett. A színházzal szemben ásatás folyik, de dolgozni nem láttunk senkit sem. Semmilyen tájékoztató táblát sem láttunk. Egyedül egy faház oldalán volt két görög nyelvű tábla, rajtuk az EU zászlajával, gondoljuk, arra emlékeztetnek, hogy az itt folyó munkákat az EU pénzzel támogatja.

A kisszínház környékén tudtuk meg németektől, hogy a nagy műemlék együttes innen 16 kilométerre a hegyek között található. Bár oda rövidebben is eljuthattunk volna, nem bántuk a kitérőt, mert egyrészt szép helyeken járunk, Epidaurus pedig kimondottan tetszett. Felültünk motorunkra és nekivágtunk az útnak. Errefelé már voltak táblák, Epidauros-i színházként jelezték célpontunkat. Az idő dél felé járt, alig voltak az úton. Ez sokkal kevésbé volt meredek és kacskaringós, mint a délelőtt bejárt vidéken. Az Epidauros-ból Nafplio-ba vezető útról három kilométeres bekötés visz el az archeológiai parkhoz. Itt hatalmas ingyenes parkoló várja a látogatókat, most elveszett benne az a talán ötven kocsi és néhány busz, ami bent állt. Mi is letettük a járgányt egy fa alá, és bementünk a területre. Ez egy állami kezelésben lévő hely. Az elmúlt hetekben megtapasztalttal teljesen azonos a struktúra. Ugyan olyan a kerítés, a beléptető kapu, a jegy, itt is van múzeum a területen. Itt csak büféket és tavernákat láttunk a bejárat közelében, de ajándéktárgy árusokat nem. Pedig szerettünk volna képeslapot venni a kicsiknek. Viszont posta az volt… Mint megtudtuk, ezt a helyet mintegy üdülőhelynek építették az I.e. IV. és III. században, kihasználva és kiélvezve a kellemes klímát. Az egész terület Aszklépiosznak, az egészség istenének volt szentelve és alapjában szentélyként tartják nyilván. A területen sok mindent találtak, a színház csak a legnevezetesebb közülük. Találkoztunk itt majdnem minden olyan elemmel, melyeket a korábban meglátogatott féltucatnyi archeológiai parkban megismerhettünk (templom, tholos, stoa, fürdő, stadion, színház, ciszterna, gymnasium, stb.). Természetesen ezt a helyet is „átvették” a rómaiak, és rajt van az ő kezük nyoma is. Néhány épületet átépítettek, de a többségét meghagyták eredeti formájában, és természetesen több épületet maguk építettek hozzá a komplexumhoz (szentélyek, fürdő, odeon, villa és hasonlók). Ők Hygeia istent helyezték a középpontba.

179

Így Epidauros a görög romok egyfajta összegzésének is tekinthető. Mindezen túl, az eddig meglátogatottak közül a legrendezettebb. Itt is folynak ásatási és konzerválási munkálatok, de sokkal kevésbé zavaróak, mint máshol. A bemutatáshoz itt kicsit más eszközöket használnak. Egyes maradványokat, mint a főszentélyt, a tholost, a stoát újonnan faragott kövek felhasználásával egészítették ki. Mi a színházzal, a legfőbb nevezetességgel kezdtük a terület bejárását. Ez a domboldalban a romkerttől kicsit távolabb helyezkedik el.

A színház maradt meg a legjobb állapotban, a színpad mögötti építmények kivételével szinte tökéletes. Ezzel szerintünk egyben a legjobb állapotban megmaradt ókori épület Görögországban. A baloldali karéjban néhány szektort le kellet zárni, de többségére ráengedik a turistákat (ez volt az első eset Görögországban ahol a régi kövekre akár csak ráléphettünk). 55 sorban 14 ezer néző számára van hely, a kör alakú színpad átmérője 20 méter. Nyáron előadásokat is tartanak, többnyire klasszikus görög drámákat visznek színre.

180

A romkertben folytattuk a terület bejárását. Itt már csak a máshol is megszokott kép fogadott. Alapfalak, néhol pár oszlop és töredékek. De itt valahogy jobban el lehetett képzelni az egykori dolgokat, Vagy lehet, hogy kezdünk belejönni a romok értelmezésébe?

181

A romkertet bejárva betértünk a múzeumba. A görög gyakorlatnak megfelelően ez is a területen van, de nemcsak a romterülethez viszonyítva, hanem önmagában is sokkal kisebb, mint máshol. Az egyetlen teremben itt kizárólag szobrokat és szoborrészleteket, valamint rekonstruált épületrészle-teket mutatnak be. Ez is nagyon igényesen van kialakítva.

A múzeumot elhagyva kisétáltunk az archeológiai parkból motorunkhoz. Felültünk rá és indultunk következő célpontunk Nafplio felé. Először visszamotoroztunk három kilométert a főútra, majd azon még jó húszat nyugat felé. Ezt az utat egyes szakaszokon nemrég újították fel, néhol autóút minőségű, máshol a nyomvonalat nem módosították, csak frissen aszfaltozták. Összességében nagyon jól lehetett haladni rajta, többször hetvennel is száguldottunk. Sietni is kellett, mert csúnya felhők gyülekeztek az ég alján. Azért elérve a város határában lévő csomópontot, nem a kemping irányába indultunk, hanem a belvárosba. Ebben az is motivált, hogy kenyeret és tejfölt kellett vegyünk. Beérve a városba ott még elértük a heti piac végét, az árusok többsége már elment, többen éppen szedelődzködtek, de a felfordulás még megvolt.

Nem túl sokat tudunk Nafplio-ról. A modern Görögország első fővárosa volt az 1800-as évek első felében. Nagyrészt a velencei uralom idején a XVII.-XVIII. század fordulóján épült ki. Kikötőváros, három erődje van, egy közeli magaslaton a fellegvár, bent a városban egy sziklafokon egy vár és a kikötő bejáratánál egy kis szigeten egy erőd. Mi a középsőt céloztuk meg.

182

Ezt a sziklafokot a tenger felé három oldalról meredek oldalak határolják, így kicsit hasonló a helyzet, mint a portugál Sagres-ben, ezekben az irányokban védelmi célból nem volt szükség falakra, csak néhány bástya nyomait láttuk. A szárazföld felé egy kiterjedtebb fal és épületegyüttes védhette valaha. Az egész olyan furcsa volt. Minden elhagyott és elhanyagolt, de egyes részletek felújítva, konzerválva. Például a kikötő felöli oldalban valamilyen közintézményt alakítottak ki a környezethez illeszkedő stílusban, de modern eszközökkel. Sehol egy lélek sem, se tábla, se ismertető. A középkori falak között itt-ott mai ipari tevékenység nyomai. A kilátás viszont gyönyörű. Nemcsak a másik két erőd, hanem a város is jól látszik, kicsit a szicíliai Cefalu-ra emlékeztetett a kép.

183

Ugyan nem volt még késő, fél négy körül járhatott az idő, de a felhők egyre fenyegetőbbek voltak. Fokozta idegességünket, hogy Zsóka nem emlékezett rá, hogy becsukta-e a hálószoba feletti tetőablakot. Bár lett volna még néznivaló a várban is, a városban is, a fellegvárról nem is beszélve, úgy határoztunk indulunk vissza, még jó tíz kilométer várt ránk. Esőveszély ide, esőveszély oda, a bevásárlást is meg kellett ejteni. Ugyan utunk elvezetett a Lidl mellett, úgy határoztunk a szintén útba eső Carefour-t keressük fel. Egyrészt szerettük volna látni kínálatát, másrészt reménykedtünk, hogy tudunk halat kapni. A hely egy csalódásnak bizonyult, kínálata elég szegényes, friss halról szó sincs, és az árak is magasabbak. Azért amit kerestünk, azt megkaptuk, bár a tejföl, mint oly sok helyen a világban itt is okozott fejtörést és kicsit a lottó esetét idézte. Simán visszaértünk a kempingbe. Ekkor négy óra volt és eléggé elfáradtunk. 104 kilométert motoroztunk, ez emlékeink szerint az eddigi leghosszabb motoros túránk volt. Este Rózsi térképén is megnéztük, merre jártunk és készítettünk róla egy képet is. Elég jól bejártuk a környéket. Ha csak a színházhoz mentünk volna, oda-vissza az is jó hatvan kilométer, így viszont jártunk egy csomó érdekes és szép helyen. Visszaérkezésünk után azonnal lementem fürödni egyet a tengerbe. A borús idő miatt parton nem volt senki. Visszatérve a kocsihoz elmentem lezuhanyozni. Közben Zsóka hozzáfogott a zöldbableves elkészítéséhez én pedig a napot könyveltem le, illetve a képeket töltöttem át és szerkesztettem meg. Ez utóbbi a sok panoráma felvétel miatt ma több időt igényelt.

184

Rövidesen megérkezett a napok óta ígérgetett eső. Nem volt hosszú, de elég erős. Számítógépemmel be is kellett vonuljak a kocsiba, mert az előtető alá is bevágott. Vacsora után Zsóka elmosogatott és lezuhanyozott, én pedig hozzákezdtem a napló megírásához. Csak a harmada készült el, a többire holnap kerítünk sort. Drepanon, 2015. június 11, csütörtök, 48. nap Mára strandolós napot terveztünk, de az időjárás közbeszólt. Reggel felhős időre ébredtünk. Én már fél nyolckor a géphez ültem és befejeztem a tegnapi naplót. Mire végeztem Zsóka is felébredt és felolvastam neki. Csak utána kezdtünk hozzá a reggeli elkészítéséhez. Nagyon kényelmesen tettük a reggeli tennivalókat, mert nehéz volt eldönteni, mit is kezdjünk a mai nappal. Hol úgy látszott, lehet strandolni, hol befelhősödött. Végül a felhőké volt a döntő szó, és egy motoros kirándulás mellet döntöttünk Nafplio-ba, hogy megnézzük a fellegvárat is, esetleg sétáljunk a városban egy kicsit. Csaknem dél lett, mire összecihelődtünk. Bátrak voltunk, nem vittünk magunkkal eső ellen semmit. A legrövidebb úton hajtottunk be Nafplio-ba, és elérve a belvárost egyenesen a fellegvárba, a Palamidi erődbe vezető útra tértünk le. Jó kétszáz métert kapaszkodtunk felfelé, míg megálltunk a vár bejárata előtt. Itt egy szűk területen lehet parkolni, de a buszok is itt fordulnak meg. Elég nagy az összevisszaság. Nekünk nem volt gond letenni a motort, de lakóautóval nem tudtunk volna mit kezdeni. A várat a velenceiek építették a XVIII. század elején, de az ottomán hódítás előtt nem tudták befejezni. Végül a törökök fejezték be és tőlük foglalták el a

185

görögök a XIX. század elején és tették meg Nafplio-t fővárosuknak. A vár nagyon terjedelmes, egy 216 méter magas hegy tetején épült, és a terület adta lehetőségek miatt nincs áttekinthető struktúrája. Az általunk is használt bejáraton kívül a belvárosból is fel lehet jutni egy lépcsőn, melynek 900 vagy 999 foka van. A külső falak elég jó állapotban vannak, de a területen belül nem világos, hogyan is funkcionált valaha. Vannak érintetlen sziklás területek, mindenféle falak, amikről nehéz kideríteni mihez is tartozhattak valaha. Olyan épület, mely egyértelműen mutatná rendeltetését nincs. Mindenfelé vannak átjárók és kisebb folyosók, de a vár életét nehéz elképzelni. Ebben ismertető táblák sem segítik a látogatókat.

186

A legnagyobb élményt a várból nyíló kilátás nyújtja. Minden irányban jól áttekinthető a környék.

Talán a legizgalmasabb a városban lévő másik vár felülről nézve.

Jól érzékelhető, hogy az a vár csak a szárazföld felé erődített, a meredek sziklafalakon csak kisebb falak védik, és körben a sziklafal alatt vezet egy út. A két vár közötti öbölben strand működik, melyet elég sokan használtak is. A kikötő előtt a nyílt tengeren egy nagy utasszállító-hajó vesztegelt. Utasait csoportokban szállították a szárazföldre kis csónakokban. Innen fentről lehet igazán érzékelni, hogy a tengeri erőd milyen jól védi a kikötőt.

187

Végigjárva a vár szinte minden zugát, ugrálva a köveken, - mert utak azok csak elvétve vannak, - úgy határoztunk visszatérünk a városba. Idefelé jövet láttunk egy halast, és első utunk hozzá vezetett. Már nem túl nagy volt a választék, de 6 euróért kaptunk egy méretes tonhalat, még ki is belezték és levágták a fejét. A halat nem akartunk soká hűtés nélkül hagyni, ezért még vetettünk egy pillantást a Palamidi erődre és

egyenesen indultunk a kempingbe. Még próbáltunk Epidauros-i képeslapot szerezni, de sikertelenül jártunk. Sietnünk kellett, mert megint gyülekeztek az esőfelhők. Két órára érkeztünk vissza. Annyira hűvös volt, hogy fürödni sem volt kedvem lemenni. Első dolgunk volt a halat megmosni és betenni a mélyhűtőbe. Utána hozzákezdtem a naplónak, míg Zsóka palacsintát sütött. Úgy ítélte meg, hogy tarthatatlan állapot, hogy majd hét hete úton vagyunk, és ez még nem volt az étlapon. Most fél öt van, gondolom, hamarosan vacsorázunk, - csak melegíteni kell a levest, - és korán végzünk az esti tennivalókkal. Utána, ha az időjárás engedi, csinálunk egy nyugodt estét. Holnap még itt maradunk, reméljük tudunk végre zavartalanul strandolni egy nagyot. Drepanon, 2015. június 12, péntek, 49. nap Ma strandolós napot csináltunk. Én már hétkor felkeltem és lementem a strandra sétálni. A kempingben még csak néhányan voltak ébren. Utána kiültem a kocsi elé olvasni. Végül kilenckor kezdtük elkészíteni a reggelit. Utána összepakoltunk és lementünk a strandra. Közben többen továbbmentek, szinte kiürült a kemping.

188

Egész délelőtt senki sem jött le a strandra. Fél négyig maradtunk, addigra erősen befelhősödött. Kellemes volt, kétszer be is mentem a vízbe úszni, Zsóka csak combközépig. Alig, hogy felértünk a kocsihoz elkezdett csepegni és egy rövid, nem túl erős záport kaptunk. Hamar vége lett és ismét kitisztult. Korán megmelegítettük a vacsorát, este megint jó esélyünk van egy kellemes beszélgetésre, olvasásra, vagy kártyázásra. Holnap tovább megyünk. Ez most izgalmas lesz, hogyan tudunk kijutni a meredeken. Napok óta figyelem, hogyan mennek ki lakókocsival, lakóautóval. Ma egy holland nem mert nekivágni nagy lakókocsijával, és a kemping tulajdonosát kérte meg, hogy vontassa fel a lakókocsit. De lakóautóval ezt nem lehet!!! Githio, 2015. június 13, szombat, 50. nap Reggel már hétkor felkeltünk, hogy a hosszabb készülődés és a szükséges nagybevásárlás után ránk váró négy órás autózás ellenére elfogadható időben érjünk következő kempingünkbe. Kilenc után nem sokkal kész is voltunk a szokásos dolgokkal. Ekkor mentem fel a bejárat melletti parkolóba a motorral, magammal vive két karton ásványvizet, hogy ezzel is csökkentsem a kocsi terhelését. Visszaérve a kocsihoz, Zsóka segédletével kiálltam a parcelláról, majd ő felment a kapuhoz, - két ötliteres ásványvízzel, - hogy ne engedjen senkit se szembejönni, amíg felmegyek. Végül gond nélkül felmentem a 20%-os emelkedőn. Végig egyesben, igyekezve a fordulatszámot 2000-2500 körül tartani. Csúsztatott kuplungról szó sem lehetett. Én is beálltam a parkolóba és hozzákezdtem a motor felszereléséhez. Addig Zsóka lement két kanna vízért, majd készített rólam pár felvételt.

Háromnegyed tízre voltunk útrakészek. Az elmúlt napokban többször is bejárt úton mentünk be Nafplio-ba, hogy a Lidl-nél a szokásos hetinél is nagyobb bevásárlást tegyünk. Sok mindenből kezdünk kifogyni és helyettesítő termékeket kell találjunk. A már kipróbált fröccsborból sajnos nem kaptunk, és

189

némi meglepetésünkre patronos tejszínhab sem volt. Úgy határoztunk, visszamegyünk a Carefour-ba, mert ott két napja láttunk bort. Patronos tejszínhab ott sem volt, vettünk helyette valamilyen folyékonyat. Mire mindennel végeztünk fél 11 lett és végre útra kelhettünk. Nafplio-t elhagyva az Argolikos öböl partján autóztunk. A napsütéses hétvégi délelőtt ellenére a strandokon szinte senki sem volt. Azután eltávolodtunk a tengertől és bevágtunk a hegyek közé. Egy kanyargós, szerpentinekkel tűzdelt úton felkapaszkodtunk 650 méterre.

Nagyon szép vidéken jártunk. Az út sem volt túlzottan nehéz, elég széles volt, a burkolatra sem lehetett panasz és forgalom is alig volt. Később leereszkedtünk 500 méter környékére, majd ismét fel egészen 950 méterig.

Később hosszasan autóztunk egy 800-850 méter magas fennsíkon, végül leereszkedtünk a 200-on lévő Sparta-ba. Elmentünk a Taigetos 2000 méteres hegyei mellett. Zsóka csak úgy, a mozgó kocsiból készített pár felvételt. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a képek nem tudják visszaadni az eredeti látványt. Nagyon tekintélyt parancsoló hegyekről van szó.

190

A kocsi kamerája sem járt jobban.

Sparta után már jellegtelen volt a táj, dombok között ereszkedtünk le a tengerhez és értük el kempingünket fél három előtt valamivel. Ez mindhárom kedvezményrendszerben bent van. CampingCheque esetén kérik az idegenforgalmi adót, kettőnknek napi egy euró, ACSI-nál 16, ADAC-nál 17 a tarifa. Még nem döntöttünk, mivel fizetünk, távozásig van időnk gondolkodni. Lehet, hogy végre meg kellene szabadulnunk a hároméves csekkjeinktől!!! A kemping maga elég fura. A part mögött egy elég nagy vízszintes olajfaligetben lehet táborozni. Nincsenek kijelölt parcellák, ettől az egész úgy néz ki, mint egy vadkemping, viszont mindenkinek elég sok helye van, - egyelőre. Kint a parton van egy szép medence, környezete füvesített. Mellette bár, étterem, egyszóval ahogy azt kell, hogy sok csillagosra értékeljenek egy kempinget. Mi a fák között egy árnyékos részen vagyunk, közel a vizesblokkhoz. A letáborozás elég vontatottan sikerült. Utána kimentem fürödni egyet a tengerben. Hosszú és széles homokos part van a kemping előtt. A víz szélén kiskavicsos, beljebb homokos. Hamar mélyül, ötméternyire már nem ért le a lábam. A víz tiszta. Közvetlenül a kemping előtt elég sokan voltak a strandon, de kicsit továbbmenve, már alig páran.

191

Visszaérkezésem után megettük hideg vacsoránkat, majd lezuhanyoztunk. Utána kezdtem hozzá a nap lekönyveléséhez és a képek és felvételek áttöltéséhez, illetve megszerkesztéséhez. Ma Rózsi útvonalnaplóit is áttöltöttem. Kipróbáltuk az internetet, a kocsinál működik. Este még lehet, hogy felhívjuk a gyerekeket Skype-on. Holnapra strandolás szerepel a programban, melyet reggel egy mosással tervezünk tarkítani. Githio, 2015. június 14, vasárnap, 51. nap Este még beszéltünk pár szót a Kislánnyal, de az internet folyton megszakadt. Sötétedés után nem sokkal bementünk lefeküdni, a korai kelés, a reggeli izgalmak és a melegben megtett négyórás út után elég fáradtak voltunk. Most láttuk elérkezettnek az időt a paplanok lecserélésére. Hétkor felkeltem, hogy az előtetőnkre benyúló ágat lefűrészeljem, mielőtt a kemping ébredezni kezd. Még visszafeküdtem egy órára, de nyolckor már kimentem a portára éremért a mosógéphez. Közben Zsóka összekészítette az első adagot. Jól tettük, hogy korán keltünk, mert később a mosógépek körül elég nagy volt a nyüzsgés. A mi két fordulónk tízre kipörgött és száradt a kötélen. Ekkorra végeztünk többször megszakított reggelinkkel is. Utána a ruhákat vigyáztuk és a kocsi körül tettünk-vettünk. Ismét felhívtuk Tamásékat, de megint csak a Kislánnyal tudtunk beszélni, Áron focizni volt az apjával. Laciékkal is sikerült beszélnünk. Egész nap a kocsi körül maradtunk, beszélgettem német és osztrák szomszédjainkkal, olvastunk, előkészítettük az esti halsütést és a következő napokra egy hagymás, vörös babos krumpli salátát. Én közben kétszer is lementem úszni a tengerben. Korán vacsoráztunk, majd felelevenítettünk egy régi jó szokásunkat, lementünk úszni egyet a partra. Utána zuhanyoztunk le és írtam meg a naplót. Még csak hét óra van, kellemes este elé nézünk. A következő napokra kánikulát ígér a görög meteorológia, ezt értelmesen csak a tengerben lubickolva lehet átvészelni. Githio, 2015. június 15, hétfő, 52. nap Éjjel kellemes idő volt, egészen 18 fokig hűlt le kint a levegő. Nyolc után valamivel keltem fel, és elmentem kenyeret venni. Kényelmesen megreggeliztünk, megnéztük az internetet, SMS-eztünk Tamással a Kicsilány névnapi ajándéka ügyében, majd lementünk a strandra. Vittünk magunkkal napernyőt is, mert nagyon meleget ígértek. 11-kor értünk a partra. Nem voltak sokan, kicsit távolabb mentünk a kempingtől keleti irányban. A víz kellemes volt, többször is bementünk lehűlni. Én még tettem egy kiadós sétát

192

keleti irányban, de a víz szélén az eleinte kemény homokos part előbb kemény kiskavicsosra, majd laza kiskavicsosra váltott, melyen nagyon nehéz volt a gyaloglás. Négy órára jöttünk be. Megnéztük az interneten a Macedóniára és Albániára vonatkozó híreket és külügyminisztériumi tájékoztatókat. Később előkészítettük a húspogácsákat sütéshez és hamar megvacsoráztunk. Ma sem hagytuk ki az esti úszást. Fél nyolcra mindennel kész lettünk, még a napló is elkészült. Délután érdekes jelenséget tapasztaltunk. Amikor bejöttünk a strandról, a kocsinál 29 fok volt, azután jött egy meleg szél, és nagyon gyorsan felemelkedett egészen 35 fokra, majd elállt a szél és visszament 31-32 fokig. Este meleg lesz, biztos csak későn lesz kedvünk lefeküdni. Tegnap is 11-ig beszélgettünk, játszottunk a kocsi előtt. Holnapra még melegebbet ígérnek, maradunk a tengerparton, lehetőleg nyakig a vízben. Githio, 2015. június 16, kedd, 53. nap Megint kellemes éjszakánk volt. Előtte 11-ig játszottunk a kocsi előtt, még trikóra sem volt szükség. Reggel fél kilenckor keltem és kisétáltam a partra készíteni pár felvételt. Már erősen melegedett és sajnos párás volt az öböl mindkét partja. Azért a nyugati oldalt lefényképeztem.

A kemping „elegáns” részéről viszont nagyon jó képet lehetett csinálni. Még alig ébredezett a kemping, de a parton már voltak páran.

Reggeli után kimentünk mi is. 11-re értünk ki és három utánig maradtunk. Ma kevésbé fújt a szél, ettől kevésbé hullámzott a tenger, viszont a napsütés erősebbnek hatott. Megint többször bementünk a vízbe.

193

Visszatérve a kocsihoz én egyből fordultam vissza csobbanni egyet, Zsóka pedig elment zuhanyozni. A vacsorakészítés ma csak egy kis melegítésből állt, evés után lementünk úszni, majd lezuhanyoztunk. Megint szép este elé nézünk. Még megpróbáljuk a kicsiket felhívni Skype-on, tegnap nem vették fel. Holnapra még meleget ígérnek, de utána jön egy lehűlés, esetleg esővel. Ennek megfelelően az ide tervezett kirándulást csütörtökre ütemeztük és lehet, hogy pénteken továbbállunk. Több kempinges társat is kérdezve jót mondanak a Taigetos-on átvezető útról. Komolyan foglalkozunk az eredetileg tervezett program módosításának gondolatával. Githio, 2015. június 17, szerda, 54. nap Este hosszan beszéltünk a gyerekekkel és Tamással. Kiderült, hogy augusztus utolsó hetére valószínűleg ismét megkapjuk őket. Ez azt jelenti, hogy 20.-a környékére haza kell érjünk. A mai napunk ugyanolyan volt, mint a tegnapi, csak nem fényképezni, hanem kenyérért mentem ki reggel. Holnapra egy motoros kirándulást tervezünk, kicsit kevésbé lesz meleg, és utána éjszakára várható kevés eső. Pénteken tovább megyünk. Este sokáig beszélgettünk, csak fél 12-kor mentünk be aludni. Githio, 2015. június 18, csütörtök, 55. nap Ma reggel hétkor keltünk, hogy a tervezett motoros túrára még a nagy meleg előtt elindulhassunk, de mindenképpen a délutánra ígért eső előtt visszaérjünk. Már kint ültem az asztalnál és ettem a müzlimet, az előkészületek utolsó lépéseit csináltam és vártam, hogy Zsóka is csatlakozzon hozzám. Csak nem akart kijönni, ezért benéztem a kocsiba. Még az ágyon feküdt és láthatóan fájdalmai voltak. A napok óta rosszalkodó dereka kínozta. Nem is reggelizett és mondta, hogy ma semmilyen kirándulásra nem tud eljönni. Miután végeztem a reggelivel és elrakodtam, azt beszéltük meg, hogy menjek el egyedül Githio-ba, vegyek kenyeret és próbáljak meg Voltaraen Dolo-t venni. Ha már ott vagyok, nézzek körül a városban. Összekészültem a motorozáshoz és még tíz óra előtt útra keltem. Kellemes idő volt, kissé felhős és a szél is a szokottnál erősebben fújt, de ez nem zavart a motoron. Mielőtt beértem a városba megpillantottam azt a hosszú, partra merőleges szigetet, melyet mesterségesen kötöttek össze a szárazfölddel, és ma a kikötő mólója és a város egyik nevezetessége.

194

Beérve a városba első dolgom volt patikát keresni. Csak normál Voltaren-jük volt, azt nem kértem. A kislány megnézte a számítógépben, nem találta a Dolo-t, pedig tucatnyi Voltaren termék volt felsorolva. Úgy látszik, Görögországban nem törzskönyvezték. Utána sétáltam egyet a parton, az első benyomások kedvezőek.

195

Egy hangulatos tengerparti település, halász- és turistakikötővel, sok vendéglátóhellyel, üzletekkel, szállodákkal. Többnyire rendezett, bár a főtéren most is dolgoznak. Nem egy nagy szám, de megér egy sétát, ha már az ember itt van. Nem sok turistát láttam. Az üzletsoron sétálva vettem egy képeslapot a gyerekeknek és teljesítettem feladatomat a kenyérbeszerzést illetően is.

Az ókorban Githio volt Spárta kikötője, ma is jár komp a közeli Kytira-ra, illetve Krétára. Visszaülve a motorra, betértem a szigetre. A behajtónál még kint van a

múzeumot jelző tábla, de a kis kastély be van zárva. A sziget végében álló világítótoronyhoz hasonlóan azért lefényképeztem

196

Hamar visszaértem a kempingbe, Zsókát változatlan állapotban találtam. Úgy döntöttünk, hogy én azért menjek el Areopoli-ba. Ilyesmire már volt példa, még 2004-ben, amikor hasonló okok miatt a Hanságban és Dániában is tettem pár motoros túrát egyedül. Fél 12-kor indultam el újra. Át kellett vágjak a Mani félszigeten. Eleinte lankás völgyben mentem felfelé, egy személlyel a motor szinte meg sem érezte. Azután elkezdett keményebben emelkedni és rövidesen olyan látvány tárult a szemem elé, mely a Pireneusok francia oldalára emlékeztetett mielőtt elérjük Andorrát. Csak itt nem 2000, hanem 4-500 méteren jártam.

Hamarosan elértem a gerincet és elkezdtem ereszkedni lefelé, de éppen csak. Rövidesen feltűnt a tenger, nevezetesen egy öböl. Ekkor úgy négyszáz méter magasan lehettem. Nagyon hamar beértem Areopoli-ba. Itt egy hangulatos, de nem különösebben figyelemreméltó főtérszerűségen letettem a járgányt. Amint befordultam az első utcába, azonnal megváltozott a kép. Egy

középkori kisvárosban találtam magamat. Az épületek nyers kőből épültek és mind kiváló állapotban és láthatóan használatban is van. Üzletek, lakások, szálláshelyek, de elsősorban kis éttermek, kávézók, bárok mindenfelé. A második házban megtaláltam a patikát, ahol Voltaren Dolo ügyben ugyanazt mondták, mint Githio-ban.

197

És ez a csoda nemcsak egyetlen utcára, vagy pár épületre vonatkozott. Bementem mellékutcák-ba, ahol azért már láttam pár romos épületet is, de többségében felújított, vagy a régi stílusban épített új házak fogadtak. Különösen érdekes volt egy 1700-as évszámot viselő épület, melyben magán hadtörténeti múzeum van berendezve. Egyébként szobákat is kínálnak.

198

Falán régi fényképek kőbekarcolt másolatai. Rajtuk 1954 körüli évszámokkal. Ebből gondolom, a kiállí-

tás elsősorban a második világháború utáni polgárháborúnak állít emléket.

A városka fölé délen ezer méter feletti hegyek magasodnak. Előttük hangulatos utcácskákban vendéglátóhelyek sokasága, csak vendéget nem láttam, pedig ebédidő volt.

Az utcákat járva bukkantam rá egy egészen kicsi, régi templomra. Meglepetésemre nyitva volt (a két másikat zárva találtam). Semmilyen információ sem derült ki róla, de a látottak alapján nagyon régi lehet. Bent egészen egyszerű kialakítású. Az ikonosztáz sem olyan, mint szokott lenni. A keresztben lévő merevítő falban van a három ajtó, itt egyszerű függönnyel takarva. Az ikonok pedig a falra vannak festve.

Az egész templomot hajdan freskók díszíthették, mára megfakultak, töredezettek lettek és sok helyen a vakolattal együtt leestek, elpusztultak. A templomocskában szinte semmi bútor, csak néhány kopott szék az elmúlt évtizedekből. Ikon is csak talán három-négy van a bejárat mellett. Az érdekes, és gondolom értékes helyre senki sem vigyázott, semmilyen ismertetőtáblát sem találtam sehol.

199

Feltűnt, hogy milyen sok négyszögletes lakótorony van mindenfelé. Ezeknek csak egy része helyreállított eredeti, sok a korabeli stílusban épített új. A környéken egyébként szinte minden épület, legyen az ipari, kereskedelmi, vagy bármilyen más rendeltetésű, ebben a régi stílusban épült. Ezért azután meglepően egységes az épített környezet. Az egyik régi lakótornyot helyreállították, és benne múzeumot rendeztek be. Reméltem a korabeli életet mutatják be, de helyette modern eszközökkel prezentált faragott kő részletek és egyházi emlékek, ikonok, keresztek láthatóak. A csalódás ellenére érdekes az épület struktúrája, a zsebkendőnyi udvar.

Tőle nem messze egy másikban, - nem tudni helyreállított, vagy újonnan épített, - laknak. A városban és környékén legalább tucatnyi ilyen épületet láttam. Közel egy órát bóklásztam Areopoli-ban. Nagyon örülök, hogy Zsóka maródisága ellenére rászántam magamat az útra, egy érdekes, Görögországban eddig nem látott látványossággal ismerkedhettem meg. A környéken van még pár látnivaló. Talán legnevezetesebb egy cseppkőbarlang. El is indultam a táblákat követve, de amikor láttam, hogy az út erősen lejt (és erre kellett volna visszajönni) és esőt ígérő felhők gyülekeznek, inkább visszafordultam. Ugyanezen indokkal nem indultam el észak felé, ahol pár ígéretes települést lehetett volna meglátogatni.

200

Végül nem sokkal egy óra után érkeztem vissza a kocsihoz. Útközben megitattam a paripát. Ezen a vidéken nyoma sem volt az esőfelhőknek, csak erősen fújt a szél. Első dolgom volt, miután meggyőződtem róla, hogy Zsóka rendben van, hogy lemenjek a partra csobbanni egyet. A víz kellemes volt, csak az erős szél miatt hullámzott, és a hullámok ferdén érkeztek a partra. Alig voltak a strandon, viszont első ízben láttam három szörföst. Visszatérve a kocsihoz, felszereltem a motort. Ez most kétszeresen is nehéz volt, egyedül kellett csináljam, és egy fa miatt a rámpát ferdén kellett felállítani. Azért sikerült. Utána nekiálltam elkönyvelni a napot, megírtam és feladtam a képeslapot a gyerekeknek, áttöltöttem és megszerkesztettem a képeket, megnéztem a bankot és a leveleket. Ma én főztem (csak rizst kellett kifőzni és megmelegíteni az otthonról hozott dinsztelt marhahúst) és mosogattam. Utána lezuhanyoztam és megírtam a naplót. Lassan sötétedik, Zsóka már volt zuhanyozni és lefeküdt, most egyedül a fekvés segít. Én is lassan csatlakozom hozzá. Holnap, - ha Zsóka állapota engedi, - tovább megyünk a félsziget nyugati oldalára. Egy Pylos-ban tervezett éjszaka után Olimpia a következő állomás, és egyben az utolsó ókori rom a programunkban. Ha nem tudja vállalni az utazást, maradunk. Eredetileg is egy hetet terveztünk itt tölteni, de lehet akár pár nappal több is. Pylos, 2015. június 19, péntek, 56. nap Reggel hétkor keltünk. Zsóka vállalta az utazást, így reggeli után megtettük az előkészületeket az induláshoz. Ma lassabban mentek a dolgok, mint rendesen. Egyrészt Zsóka nem tudott minden olyan feladatot elvégezni, amit ő szokott, másrészt, amit csinált, azt is csak lassabban tudta megtenni. Ugyanakkor, mert nem volt biztos az indulás, pár olyan dolog, amit előző este szoktunk megtenni, most ma reggelre maradt. Azért háromnegyed tízkor elhagytuk a kempinget. Rózsi Sparta felé most Githio-n keresztül vitt minket, amit nem is bántunk, mert legalább Zsóka is vethetett egy pillantást a településre, csak úgy a mozgó kocsi ablakán keresztül. Sparta-ig az út ismerős volt, erre jöttünk idefelé. Először lassan felkapaszkodtunk 250 méterre, majd vissza 150-re és ismét fel 200-ra. Az út elég ingerszegény. Sparta-ban megálltunk a Lidl-nél vásárolni pár dolgot, bár majdnem mindenünk van elegendő a következő pár napra. Ami a legfontosabb lett volna, egy baget a mai vacsorához, az nem volt. Ezért betértünk a közeli AB-be is, ahol szintén nem volt, de azért egy dinnyével és egy kéksajttal felszerelkezve jöttünk ki.

201

Sparta-t nyugat felé, a Taigetos irányában hagytuk el. Egészen lankás kertvárosias részen közelítettük meg a hegyet. Elég izgalmas volt nekiszaladni egy 2000 méteres vonulatnak. Az út egy szurdokvölgyben keresztezi le a hegységet. A keleti oldal, ahonnan érkeztünk, a zordabb és meredekebb, és ezzel a szebb. Az elmúlt jó egy évtizedben jártunk pár nagyon izgalmas helyen ezzel a kocsival, de a Sparta és Kalamata közötti mintegy 60 kilométer vetekszik az Aude völgyével, vagy a Pireneusokban és a Picos de Európa hegyei között tett útjainkkal. A kocsi kamerája nem tudja visszaadni a látványt. Ahhoz képességei túl gyengék, hogy igazán élvezhető képet adjon. A rögzített beállítás sem alkalmas igazán jó felvételek készítésére. Azért több a semminél és képes érzékeltetni valamennyire a látottakat.

A völgy oldalában, többször szerpentinen haladó kanyargós út egészen 1300 méterre felvitt. Mellettünk a több száz méteres szakadék, - természetesen korlát nélkül, - felettünk hatalmas sziklafalak. Két helyen az utat bevésték az oldalba, egyszer pedig egy kísérteties alagúton tettünk meg pár tucat métert. Ezeken a helyeken a kocsi tetejére kellett vigyázni. Maga az út általában elég széles volt két szűk sáv számára, de itt is találkoztunk a norvég megoldással: kitettek egy útszűkület táblát, megszakították a felezővonal felfestését, azután csinálj, amit akarsz. Szerencsére itt ezek a szakaszok csak nagyon rövidek voltak és alig volt forgalom. Az is inkább csak személykocsi, vagy kisteherautó.

202

Elérve a hágót, sokkal kevésbé vadregényes, de legalább annyira meredek vidéken ereszkedtünk lefelé. Kettesben-hármasban rá-ráfékezve haladtunk. Több mint ezer métert jöttünk lefelé, majd ismét felkapaszkodtunk 400 méterre, és onnan gurultunk be Kalamata-ba. Itt Rózsi egy kicsit bevitt a belvárosba, furcsa volt a hegyi szerpentinek után a szűk utcákban kerülgetni a sok kocsit. Már kifelé haladva a városból megálltunk egy Carefour-nál és megvettük az esti bagetünket. Innen alig negyven kilométerre volt a kemping, egy félszigetet kellett lekeresztezni a nyakánál. Eddigre az egész nap folyamán sűrűsödő felhők összeálltak és láttuk mindenfelé, de leginkább déli irányban, hogy esik. Nekünk sem kellett sokat várnunk, és megkaptuk a záport. Nem tartott sokáig, talán tíz percig, de ezalatt komolyan foglalkoztunk a gondolattal, hogy kiállunk megvárni a végét. Pár kilométerrel odébb nyoma sem volt az esőnek. Három óra előtt valamivel érkeztünk meg a kempingbe. Ugyan háromszor is megálltunk vásárolni, azért a 150 kilométer megtételéhez öt órára volt szükségünk. Alapjában véve örülünk, hogy bevállaltuk a Taigetos-on átvezető utat. Nem volt könnyű, de nagyon szép helyeken jártunk, és ami talán a legfontosabb: a kocsi is jól bírta. Nagyon óvatosan és nem sietve kellett vezetni, de így simán leküzdhető volt a nagy emelkedő és a sok kanyar.

203

A kemping nagyon szép, egy lagúna partján az út és a tenger közötti talán harminc méteres sávot foglalja el hosszan. Az egész kialakítása nagyon kulturált, a vizes helységek tiszták és modernek. Mivel egyetlen éjszakát tervezünk maradni, nem kértünk villanyt. Így is 18 eurót kérnek és semmilyen kártyánk sem késztette a recepcióst kedvezmény nyújtására. A rövid itt tartózkodásra tekintettel nem vacakoltunk a hely keresésével, az első szabad, és elég nagy parcellára beálltunk.

Letáborozás után elmentem fürödni, a part kellemes. Homokos, bár a parti sáv elég keskeny. A víz lassan mélyül és a szél miatt kellemetlen hullámok borzolták a vizet. A csobbanást követően lezuhanyoztam és Zsóka is követte példámat, majd megettük hideg vacsoránkat. Ezt követően Zsóka lefeküdt, pedig még csak öt óra körül járt az idő, de derekának így is elég volt a mai napból. Én előbb kimentem a partra

készíteni pár képet majd a kocsi előtt írtam meg a naplót és tettem az ilyenkor szokásos dolgokat a számítógéppel.

Még nincs fél nyolc, a nap magasan fent van, holnapután lesz a nyári napforduló és nyugat felé nézünk, nincsenek hegyek előttünk. Még felolvasom a naplót, majd kiülök olvasni. Holnap megint korán kellene kelni. Ugyan a napi feladat csak mintegy száz kilométer és vásárolni sem kell. Ha korán érünk Olimpiába, jó lenne megnézni a romokat, hogy holnapután mehessünk tovább utolsó tengerparti görög kempingünkbe. Glifa, 2015. június 20, szombat, 57. nap Nem sokkal hét után keltünk és pont két órával később hagytuk el a kempinget. Bár alig voltunk szétpakolva, valahogy lassabban mentek a dolgok. Felálltunk a part menti főútra és alig pár kilométer megtétele után kellemetlen meglepetésben volt részünk. Az út bevágott a dombok közé, nagyon kanyargós lett és ismét szerpentinezni kellett. Majdnem rosszabb volt a

204

Taigetos-nál! Az út keskenyebb volt, nem volt padka, sok volt az úthiba elsősorban a széleken, - kétszer is belementünk olyan kátyúkba, hogy koppant az első futómű, - és komoly forgalom volt szemből. És nem tartozott hozzá a csodálatos kilátás! Mezőgazdasági területek, elsősorban olajfa ültetvények és fóliasátrak között jártunk. Néhány településen is át kellett vergődjünk. Kiérve a partra már jobb volt a helyzet. Elértük Kiparissia-t, egy álmos kisvárost. Itt kellemetlen meglepetés volt, - amit ma más településeken is tapasztaltunk,- hogy a főút nem egyenesen vezet keresztül a városon, hanem keskeny, kis utcákon kell tekeregni a sok autó között, hogy átvergődhessünk a túloldalra. Kiparissia-ban megejtettük a heti nagybevásárlást, mert felmerült annak gondolata, hogy ha korán érünk Olympia-ba és Zsóka háta sem tiltakozik ellene, a romok megnézése után tovább megyünk a tengerparton kinézett kempingbe. Mivel ott egy hetet, vagy még annál is többet tervezünk maradni, kenyér kivételével mindenből kell legyen kellő készletünk. Ha mégis Olympia-ban éjszakázunk, akkor sem tudunk vásárolni, lévén holnap vasárnap. A következő 35 kilométer egyetlen eseménye a tankolás volt. Ezen a vidéken érzékelhetően magasabbak az üzemanyagárak. 1.22 euró alatt nincs, jellemzően 1.25 felett járnak. Mi is 1.238 ért találtunk csak kutat, mert túlszaladtunk egy olcsóbbon. Krestena közelében Rózsi letérített kelet felé. Nem volt ellene kifogásunk, mert a táblák is jelezték, hogy erre kell Olympia-ba menni. Ez a talán tucatnyi kilométer megint egy rémálom volt. Keskeny kanyargós, rosszállapotú úton szenvedtünk, miközben településeken is át kellett jussunk. Ha pusztán Rózsira hagyatkoztunk volna, biztos visszafordulunk, de jelzőtáblák sokasága egyértelműen ezt az irányt jelölte. Térkép szerint is csak egy jó harminc kilométeres kerülővel lehetett volna jobb utat találni. Beérve a településre eléggé elbizonytalanodtunk, mert ebből az irányból a romok nem voltak kitáblázva. Végül a parkolót láttuk meg a sok busszal. Személykocsi alig volt, így kényelmes helyet találtunk, még arra is tudtunk vigyázni, hogy a hűtő árnyékban legyen. Átöltöztünk turistába, vizet, fényképezőgépet, müzli szeletet, sapkát, kis frottírtörlőt vettünk magunkhoz és elindultunk a romok felé. Ekkor nem sokkal múlt dél. Olympia is, mint a nagy görög ókori emlékek többsége, egy szentély. Ez Zeusznak, a főistennek szentélye és hírvivőjének, Hermésznek is vannak emlékei. Itt is a szokásos építmények (templom, stoa, gymnasium, stadion, fürdő, stb.) romjai találhatóak meg. Van egy színház is, csak kicsit távolabb, és nem jelentős, meg se néztük. Itt a fő hangsúly a négyévente megrendezett sportrendezvényeken volt. A stadionon túl számos más épület szolgálta ezeket a rendezvényeket. A szokásos építmények is az olimpiai játékok szolgálatában álltak, mint edzőhelyek, a versenybíróság épületei, vagy más célból.

205

A területen elég sok rom viszonylag jó állapotban megmaradt. Ez természetesen többnyire nem jelent többet, mint derékmagasságú falakat, oszlopokat. A neves szobrász, Pheidas műhelyéből ennél is valamivel több látható. A kapott térkép alapján elég jól el lehetett igazodni a területen, de a dolgok megértéséhez így is elég sok fantáziára volt szükség.

206

A fő látványosság természetesen a stadion – lenne… Ebből sajnos a földmunkákon kívül csak a bejárati alagút egy íve és a rajtvonal márvány kövei maradtak fent. Valahol a pálya közepén pár építmény alapkövei is láthatóak. A stadion 212.54 méter hosszú és 28 és fél méter széles volt. A lelátókon egykoron 45 ezer néző figyelhette a versenyeket. Delphi és Athén után azért könnyebb volt értelmezni a látottakat.

Kerestük azt a helyet, ahol az újkori olimpiai játékok lángját szokták meggyújtani, de semmilyen erre utaló jelet nem találtunk. Még sétáltunk kicsit a romkertben, de már céltalanul. Sajnos a főszentélyhez vezető lépcsők le voltak zárva, ezért csak alulról lehetett megnézni, de így nem sokat mutat.

207

A területen ma is folynak ásatási munkák, a Gymnasium még nem feltárt részein dolgoznak.

208

Elhagyva a romkertet, egy arborétumnak kialakított területen átvágva értünk vissza a múzeum modern épületéhez. Ez nagyobb, mint a hasonló helyeken látott társai. Előtte hatalmas átriumos előtér, melyben szoborrészleteket állítottak ki. Az épület tucatnyi termében többnyire bronz tárgyak és szobrok, illetve kődíszítések vannak kiállítva. Aranytárgyat, ékszert nem is láttunk és csak néhány cseréptárgy kapott helyet a tárlókban. A kiállításokat a hasonló múzeumoknál megszokott igényességgel állították össze.

A legjelentősebb szobor Hermész márványszob-ra. A kiállított darabok mind csak töredékek, talán ez a harcos az egyetlen, akinek csak az ujjai hiányoznak.

Olympia nagyjából az elvárásoknak megfelelőnek bizonyult, csalódás, hogy a stadion gyakorlatilag megsemmisült, viszont a többi részlet valamivel jobb képet mutatott a hasonló archeológiai parkokkal összehasonlítva. Ami itt

209

vitathatatlanul több, az az, hogy jó tíz éve az athéni olimpia alkalmából jelentős összegeket áldoztak a környezet felújítására. Így az eddig meglátogatott archeológiai parkok közül ez mondható a legrendezettebbnek. Mintegy két órát bóklásztunk a területen. Elhagyva a parkot, megvettük az obligát képeslapot a gyerekeknek és visszatértünk a kocsihoz. Visszavedlettünk utazós cuccainkba és nekivágtunk az előttünk álló gyenge másfél órás útnak. Pirgos felé az útra nem lehetett semmilyen kifogásunk sem, ez Olympia fő bekötőútja. Elhagyva a városkát a Patra felé vezető főúton haladtunk. Erről letérve kis vidéki utakon tettük meg az utolsó 12 kilométert. Néhány kisebb településen is áthajtottunk. Pirgos előtt az út mentén mindenhol hatalmas szeméthegyek csúfították a környéket. Gondoljuk hetek óta nem szállították el. A kempingbe negyed négy körül érkeztünk meg, vásárlással és az Olympia-ban tett látogatással pont hat órát voltunk úton. A kemping közvetlenül a tenger partján fekszik, nagy fáktól árnyékos területen kicsit teraszosan vannak kialakítva az elég tágas parcellák. A vizes helységek nem csak elegen vannak, de tiszták és modernnek is mondhatóak. Talán a parcellák egy harmada van elfoglalva. Kerestünk egy nekünk megfelelő helyet, amely elég árnyékos, nincs túl messze sem a strandtól, sem a vizesblokkoktól, ugyanakkor nincsenek sokan a környéken. A hely ACSI kedvezménnyel 16 euró és 7=6-os kedvezményt is ad. Van a környéken pár kirándulási cél, a legérdekesebbnek Zakinthos szigete ígérkezik. Letáborozás után lementem a strandra úszni egyet. A part kiskavicsos, a víz hamar mélyül, a parton van zuhany. A talán 30 méter széles parti sávban elég sokan voltak kint. Visszaérkezésem után elkészítettük a vacsorát, tésztát főztünk ki a magunkkal hozott tejszínes gombaszószhoz. Kaja után Zsóka elmosogatott és elment zuhanyozni, én pedig megírtam és feladtam a képeslapot a gyerekeknek, majd a napot könyveltem le, a képeket, videókat, Rózsi útinaplóit töltöttem át és szerkesztettem meg. Megnéztük az internetet is. Zsóka hamar bement a kocsiba, a dereka még mindig nem az igazi. Nekem már nem volt erőm neki kezdeni a naplónak, marad holnapra, úgy is egy pihenős napot tervezünk. Már erősen sötétedett, amikor én is elmentem zuhanyozni.