képzési program-fejlesztés · web view3. a testünk földbe száll, a lelkünk a mennybe kerül....

Halhatatlan lélek BP_18_1

1

BP_18_1

HALHATATLAN LÉLEK…MEGEMLÉKEZÉS HALOTTAK NAPJÁRÓL

A modul felhasználási területe: Harmadik évfolyam


MODULTÉRKÉP

A modul kiemelt és általános céljai: A gyerekeknek legyen lehetőségük megismerkedni az elmúlással, az élet folytatódásáról a mesék birodalmán (A halhatatlanságra vágyó királyfi) keresztül. Lehetőséget teremteni arra, hogy Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön egyik története (A szépen szóló muzsika) olvasása és előadása által a megértés útja felé indulni.Tartalmi fókusz: Szabadidőhöz köthető tevékenység.Fejlesztési fókuszok: Szociális és anyanyelvi nevelés.A modul kapcsolódik a következő modulokhoz

Téma: Idres-bodros az anyja, A tokaji szőlőhegyenÉvfolyam: 3. évfolyam

A megvalósításához szükséges szakmai kompetenciák

Olyan pedagógus, aki rendelkezik kezdeményezőkészséggel, jártas a népi hagyományokban, megfelelő kézügyességgel rendelkezik.

1. A halhatatlanság országa 1.

2. A halhatatlanság országa 2.

3. A gyertya 4. Díszletkészítés, próbák

5. Emlékezés Halottak napjára – előadás

Célok: A gyerekeknek legyen módjuk népmese által elgondolkodni azon, hogy mi lesz az élet után. Lehetőséget kapjanak arra, hogy feltehessenek ezzel kapcsolatos kérdéseket, elmondhassák érzéseiket egy szereplő

Célok: Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön –A szépen szóló muzsika megismerése a történet elolvasása által. A gyerekeknek legyen lehetőségük a történethez kapcsolódó érzelmeik, illetve saját élményeik, történeteik

Célok: A gyerekeknek legyen lehetőségük ismereteket szerezni a gyertya készítéséről (előállításáról, anyagáról stb.), illetve a hozzá kapcsolódó szokásokról, tehát megismerni mit jelképez. Módjuk legyen

Célok: A gyerekeknek legyen módjuk a díszletkészítésbe kreatívan bekapcsolódni, a díszleteket megtervezni, kivitelezni, ezzel az ünnep méltóságát emelni. Próbák a helyszínen.

Célok:Gyerekszemmel méltó módon megemlékezni előadás keretében a halottak napjáról.

2


szemszögéből. megosztására. gyertyát készíteni. Előkészülni a Halottak napi megemlékezésre.

A részmodulban fejlesztendő kompetenciák:anyanyelvi és kommunikációs kompetenciák, kreativitás

A részmodulban fejlesztendő kompetenciál:anyanyelvi, kommunikációs, metakommunikácós kompetenciák, érzelmek kibontakoztatása

A részmodulban fejlesztendő kompetenciák:anyanyelvi, kompetenciák, kreativitás

A részmodulban fejlesztendő kompetenciák:anyanyelvi, vizuális kompetenciák. kreativitás

A részmodulban fejlesztendő kompetenciák:anyanyelvi, kommunikációs

Tartalmi egységek bemutatásaa) A halhatatlanság országa című mese meghallgatásab) Színek társítása a szereplőkhöz a mese ismételt meghallgatása soránc) Gombolyító beszélgetés a mesérőld) Egy szabadon választott meseszereplő

Tartalmi egységek bemutatása:a) Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön című művéből A szépen szóló muzsika ismételt meghallgatása, felidézéseb) Gombolyító beszélgetés a történetrőlc) Egy-egy szabadon választott szereplő

Tartalmi egységek bemutatásaa) Miből készül a gyertya?b) Mire és mikor használták/juk?c) Mit jelképez a gyertya?d) Dalok a gyertyáról: Gyertyaláng kezdetű dal, Kicsiny kis fényemmel kezdetű dal megtanulása

Tartalmi egységek bemutatásaa) Díszletkészítésb) Jelmezkészítés, hozott jelmezek igazításac) Jelmezes próbák a színpadon

Tartalmi egységek:a) Jelmezes főpróbab) Megemlékezésc) Elvonulás, elpakolás

3


körülírása az érzelmei szemszögébőle) Élőkép a mese jeleneteiből (mindenki megkapja hozzá a szöveget, csoportban végzett tevékenységf) Beszélgetés az elmúlásrólg) Mag csíráztatásah) Daltanulás (Volt egyszer egy király)i) Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön – A szépen szóló muzsika meghallgatása

érzelmeinek kifejezése szavak nélküld) Szereposztás: Ki lennél szívesen a történetben, kinek milyen szerepet szánnál (nagy papírra írjuk fel)e) Szövegek kiosztása, szerepek szerinti olvasásf) Meghívók készítése a megemlékezésreg) A csírázó magok ápolása

e) Gyertyakészítés méhviaszbólf) Az otthon megtanult szövegekkel helyszíni bejárós próbag) Otthonról hozandó jelmezek összegyűjtése

A részmodul időkerete: 3 óra





A modul összóraszáma: 20 óra

4


1. részmodulA halhatatlanság országa 1.

A részmodul célja: A mese világán keresztül legyen lehetőségük ismereteket szerezni, érzelmeket felismerni és megismerni magukban az elmúlással, a halállal, kapcsolatban.

I. Tartalmi ráhangolódás:1. MesehallgatásA gyerekekkel leülünk körbe, a hátsó szőnyegre, ahol a reggeli mesék és beszélgetések szoktak zajlani. Amikor mindenki kényelmesen elhelyezkedett, elfeküdt, esetleg becsukta a szemét, elmondom A halhatatlanság országa című mesét. (A mese teljes szövege az 1. sz. mellékletben található.).

2. „Gombolyító” beszélgetés kezdődhet a meséről, a mesében elhangzottakról Szükséges eszközök: egy db nagy, színes gombolyag, fejenként 1 db írólap, tolltartóSzükséges idő: amennyi elegendő ahhoz, hogy mindenki szabadon elmondhassa azt, amit gondol, vagy amit felébresztett benne a meseEgy nagy színes gombolyagot adunk körbe, mindenki mondhat egy-egy gondolatot, élményt, feltevést a mesével kapcsolatosan, megoszthatja – amennyiben szeretné – érzéseit is a többiekkel. Segítség, gondolatébresztő kérdések a gombolyítás közben, amennyiben ez szükséges (Bár tapasztalatom azt mutatja, hogy a gyerekek szívesen és nyíltan beszélgetnek, nyilvánulnak meg egy olyan közösségben, ahol tudják, hogy meghallgatást, megértést találnak, fontos tehát, hogy csak olyan légkörben indulhat útjára ez a beszélgetés, ahol már kialakult egy bizalmi légkör az osztályban a társak és a tanító felé):– Miről szólt a mese?– Miért kereste a királyfi a halhatatlanság országát?

5


– Ki lennél szívesen ebben a mesében? Miért?– Mit jelent az, hogy valaki halhatatlan? – Létezik a halhatatlanság országa?Amikor a gombolyag az utolsó gyerkőchöz is elért, visszagombolyítjuk úgy, hogy szavakat keresünk (szabad asszociáció útján) vagy szinonimákat arról, hogy mi az elmúlás, (jobb létre szenderülés, megtérés az örök hazába, megboldogulás, halál).

Megpróbáljuk közösen megfogalmazni, mit gondolunk. Mindenki kap egy lapot, amelyre rajzolhat, írhat kedve szerint arról, ami megragadta a mesében. (Az alkotásokat nem kell megmutatni, vagy megosztani a többiekkel, csak ha valaki akarja.)

Megnézzük, meghallgatjuk az alkotásokat, és ha felmerülnek kérdések, észrevételek, válaszolok, vagy válaszolunk rá.(Nagyon fontos, előre tisztázni magunkban és a gyerekekkel is, hogy itt nincsenek jó és/vagy rossz kérdések, válaszok, alkotások, megnyilvánulásuk, éppen ezért fontos, hogy mindenki tisztelje a másik véleményét, őszinteségét.)

3. A testünk földbe száll, a lelkünk a mennybe kerül. Hitünk szerint halálunk után a lelkünk tovább él, elkerül a mennyországba. Jézus Krisztus, aki feltámadt és visszatért a halálból utat készített nekünk a mennybe és segít minket minden napon, hogy szeretetben és békességben éljünk addig is a földön, amíg el nem jön a pillanat, amikor elhagyjuk ezt a helyet. Ha mód van rá, olvassunk Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról a Bibliából.

4. Volt egyszer egy király kezdetű ének megtanulása hallás utáni daltanítás módszerével, gitárral, ritmushangszerekkel. (2. számú melléklet)

A földön minden, ami egyszer megszületett, az egyszer meg is hal, ez az élet rendje.

6


Dr. Gável Henrik atya gyerekeknek tartott szentmiséjén hallottam a halálról a következő hasonlatot: „A halált úgy képzeld el, mint amikor a kis hernyóból, aki békességben rágcsálta a leveleket nap mint nap egy fa tetején az erdőben, majd egy kis idő elteltével megpihent a fa kérgén, bebábozódott, olyan lett mint egy pici kis csomag, néhány nap elteltével ebből a csomagból gyönyörű pillangóként bújt elő. A halál tehát nem a vég, hanem valami más, új kezdete.”

5. Keressünk erre példákat a gyerekekkel a természetben vagy a saját életükben. (Évszakok váltakozása: tavasz – minden élet sarjadásának az ideje, a természet újjászületése, nyár – gyümölcsérés ideje; ősz – betakarítás, lombhullatás ideje; tél– aludni tér a természet), az évszakok váltakozását az emberi élettel is párhuzamba lehet állítani; magból növény lesz, állatok születése, elmúlása; napfelkelte-naplemente; nagyszülők elvesztése; stb.) A példák segítségével a gyerekek szabadon, saját élményeik segítségével kerülnek közelebb az élet egy nagy kérdéséhez: Mi a halál?

II. ÉlőképSzükséges eszközök: 7 db boríték a jelenetek rövid leírásával (3. számú melléklet)

1. A gyerekek hét csoportba rendeződnek szabadon választott társaikkal. Amikor kialakult a hét csoport, minden csoport kap egy papírt, a mese egyik jelenetének leírásával, egy mondattal, valamint a mesének ehhez a mondathoz kapcsolódó részletét is, hogy könnyebben tudjanak „képet készíteni” az adott jelenetből. (Úgy osztom a borítékokat, hogy a több szereplős jelenetekhez olyan csoportot választok, ahol több gyerek van. Nagyobb gyerekeknél ezt húzással is el lehet dönteni)

2. A kapott részt kell megjeleníteni fényképszerűen a többieknek, akik majd kitalálhatják, hogy mi volt a képen. Az élőkép megjelenítésének megbeszéléséhez, kipróbálásához kis is mehetnek a teremből a folyósóra, zsibongóba, hogy elpróbálják a beállításokat. Amennyiben szükséges néhány eszközt is használhatnak (pl.: szék)Szükséges idő: 15 perc

7


Nagyobb gyerekeknél az élőképeket tovább lehet gondolni, lehet folytatni a képet úgy, hogy egy tanuló a másik helyére lép, más mozdulattal, lehet hangot is adni, hozzá, vagy kihangosítani az éppen megjelenített kép egy-egy szereplőjének érzéseit, gondolatait egy néző által.

3. Mind az hét képet megnézzük, a tapasztalatokat megbeszéljük. (Nehézségek, érdekességek, élmények szempontjai szerint.)

III. Mag csíráztatása

Miközben gondozzuk a csírákat, megfigyeljük, hogyan alakul át, hogyan lesz a magból kicsi növény.Szükséges eszközök: egy tasak csemege magkeverék, csíratál, vízAz osztályteremben csíráztatunk magokat, minden csoportnak lesz egy saját tálja, amelyben saját maguknak csíráztatnak növényeket.1. lépés: a magot hideg vízbe beáztatjuk 6-8 órára (Otthon előző este mindenki beáztat néhány szem magot, amit előzetesen kiosztottam).2. lépés: egyenletesen szétosztva elhelyezzük a csíratálra.3. lépés: minden nap pótoljuk a rács alsó részéhez érő vizet.4. lépés: 2-5 nap elteltével kikel a csíra, a csírázó magot naponta kétszer le kell öblíteni.5. lépés: a 3-5 cm nagyságú csíra leszedhető, elfogyasztható.A csíra nagyon sok fehérjét, vitamint és ásványi anyagokat tartalmaz, ami nélkülözhetetlen a szervezet számára. Egészséges finomság, melyet szendvicsekhez fogyaszthatunk, salátába tehetünk.

IV. Mesén kívül – GondolatébresztésMóra Ferenc: Kincskereső kisködmön – A szépen szóló muzsika című fejezetének meghallgatása (A történet szövegét lásd a 4. számú mellékletben)

8


A tanulók által létrehozott produktum: alkotások a meséről, csíráztatás előkészítéseA modul várható eredménye: A gyerekeknek lehetőségük lesz saját élményeik által felfedezést tenni az elmúlásról, az élet Rendjéről.

2. RÉSZMODUL –A HALHATATLANSÁG ORSZÁGA 2.

A részmodul célja: A gyerekeknek legyen lehetőségük Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön című művének részletén keresztül (A szépen szóló muzsika) érzéseik kifejezésére dramatikus formában. Elkészíthessék a szereposztást és a meghívókat a megemlékezésre.

A részmodul általános leírása:

I. Tartalmi ráhangolódás:

1. JátékSzükséges eszközök: szókártyákSzükséges idő: kb. 10 percA gyerekek húzhatnak egy-egy szókártyát, amin egy tulajdonság, érzés van. Miután mindenki megkapta a kártyáját és elolvasta azt, sorba felállhat a körben, és némán eljátszhatja, bemutathatja az adott érzést, tulajdonságot. (Szókártyákat lásd az 5. számú mellékletben)

9


2. TörténetolvasásMiután a gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek, elolvasom a történetet. Szükséges eszközök: papír, tolltartóSzükséges idő: 5 perc

3. Szereplő kiválasztása, jellemzése: A mese végeztével minden gyermek szabadon leírhatja (E/1. személyben), lerajzolhatja az általa kiválasztott szereplőt. Az ábrázolásnál, leírásnál próbálj meg a szereplő érzéseire koncentrálni, megjeleníteni azt színekben, szavakban

4. A rajz, leírás bemutatása: Mindenki felhelyezheti a saját alkotását a táblára. Az elkészült alkotásokat megtekintjük, sorba rendezzük az események szerint, megbeszéljük, hogy kinek mi és miért tetszett, ki hogyan képzelt el egy jelenetet. Mit érzett, mit élt át, milyen emlékeket idézett föl ez a történet.Amikor elkészült a táblán a történet (szöveg és képek egymás alatt, diafilmszerűen elrendezve, akkor több csoportra oszlunk).

5. A csoportok szabadon alakulnak, mindenki választ társakat magának, azzal az egy feltétellel, hogy legalább 4-5 csoport legyen.

6. Mozgókép A csoportok választanak egy jelenetet a történetből, majd azt képekben jelenítik meg úgy, hogy némán mozogják végé a jelenetet, beszélni nem beszélhetnek, csak az arcukkal és mozdulataikkal fejezhetik ki a történetet és az érzelmeket, eseményeket.

II. Szereposztás elkészítéseSzükséges eszközök: 4 db barna csomagolópapír, zsírkréta. Szükséges idő: kb. 15 percKiteszek a terem négy pontjába négy barna csomagolópapírt, zsírkrétát.

10


A gyerekeknek az lesz a feladatuk, hogy miután ismét megnézték a táblán lévő „diafilmet” a történetről, készítsenek szereposztást. (Saját magát írja be egy szerepre, vagy mást javasolhat rá. Saját magát mindenki pirossal írja a szerephez, ha mást javasol valamelyik szerepre, azt kékkel tegye.)Minden egyes csomagolópapírra egy-egy gyermek felírja sorban a szereplőket, majd mindenki elkezdheti beírni magát, vagy a másikat a különböző szerepekreSzereplők: mesélő/k, apa, anya, kisfiú, kislány (Marika), Janó bácsi, Titulász doktor, Bordács keresztanya, fülemülék

III. Olvasópróba szerepek szerint Szükséges eszközök: történet szerepek szerinti szövegeiSzükséges idő: kb. 25 percAz elkészült szereposztásokat föltesszük a táblára, megbeszéljük, hogy ki, mit vállalna szívesen. Amikor mindenkinek megvan a szerepe, kiosztom a szövegeket és felolvassuk a történetet – többször is– szereposztás szerint.

IV. Meghívók elkészítéseMivel iskolánkban hagyomány Halottak napjáról megemlékezni, ezért a meghívók az iskola vezetőségének, osztályainak, pedagógusainak, nővéreinek és a családoknak szól. (Meghívó szövegét lásd a 6. számú mellékletben)A kinyomtatott lila színű lapok elejére a gyerekek rajzolnak egy gyertyát. (Gyertyarajzok lásd 7. sz. mellékletben)

V. A csírázó magok folyamatos ápolása, átalakulásuk követése.Értékelés: kooperáció a különböző játékokban, kreativitás alapján.Tanulók által létrehozott produktum: rajzok, leírások a történetről, „diafilm”, szereposztás, meghívók Modul várható eredménye: a különböző tevékenységek, játékok, alkotás során újabb lépést tehetnek a gyerekek érzelmi világuk kibontakoztatására, azok megértésére.

11


3. RÉSZMODUL – A GYERTYA

A részmodul általános célja: A gyerekeknek legyen lehetőségük megismerni a gyertya szerepét az ember életében, ismereteket szerezni a gyertya használatáról, készítéséről, valamint méhviaszból gyertyát önteni. További próbák során elmélyíteni a szerepet, jelmezeket gyűjteni és készíteni, valamint nyomon követni a mag fejlődését.

I. Gyertya1. Játék: Szükséges eszközök: különböző anyagokból készült különböző formájú gyertyák, terítő, 4 db lyukat cipős doboz, tolltartó, fejenként egy db írólapLeteszek a terem négy pontjába négy több kisebb lyukkal ellátott papírdobozt, mindegyikben elhelyezek egy gyertyát. A dobozokat tilos megmozdítani, illetve tilos belekukucskálni.1. doboz: méhviaszgyertya, 2. doboz: viaszgyertya3. doboz illatos zselégyertya4. doboz illatos viaszgyertyaAz lesz a feladat, hogy minden doboz lyukain keresztül bele kell szimatolni a dobozba, és ki kell találni, hogy mi lehet benne, de nem szabad megmondani, csak felírni a doboz számát, és azt, hogy mi lehet benne.

A gyerekekkel leülünk a szőnyegre egy nagy körben. A kör közepén egy terítő alatt elrejtettem néhány különböző méretű és anyagú gyertyát. Az lesz a feladat, hogy tapintás útján találj egy tárgyat, tapogasd meg, ne szólj semmit, csak hagyd a helyén!

12


Egyszerre 5 gyerek tapogathat, a többiek addig kifelé fordulnak a körből, hogy ne lássanak az abrosz alá. Minden gyermek megtapogatja a tárgyakat, de senki sem szólhat egy szót sem.Amikor mindenki végzett, leírja nagy nyomtatott betűkkel egy írólapra, hogy mit tapintott ki, majd maga elé veszi, hogy mindenki elolvashassa. Ha mindenki elolvasta a másikét, megbeszéljük a tapasztalatokat, illetve megnézzük, hogy mi volt a dobozokban és a terítő alatt.

2. Ismerkedés a gyertyávalSzükséges eszközök: 3 db boríték, szövegek, 3 db barna csomagolópapír, zsírkrétaSzövegek lásd a 8. számú mellékletbenA gyerekek felállnak mögöttem egy oszlopban, keverednek, majd amikor azt mondom, állj, akkor megállnak. Az oszlop első, negyedik, hetedik stb. embere lépjen ki! Ti lesztek a kanóc csoport. A következő két csoportot is ugyanilyen módszerrel választom ki. (Keveredés! Állj! Lépjen ki az első stb.) Minden csoport kap egy borítékot, benne egy szöveggel, amelyet el kell olvasni, majd tablót készíteni az olvasottakról.Amikor minden csoport elkészült, megnézzük egymás tablóit.

3. DaltanulásSillye Jenő: Gyertyaláng kezdetű énekének megtanulása hallás után daltanítás módszerével.(A dal szövegét lásd a 9. számú mellékletben)

4. Gyertyakészítés méhviaszbólSzükséges idő kb. 20 percA gyertyákból felhasználjuk a legjobban sikerültet az előadáshoz.Szükséges eszközök: hegyes kés, 3 db különböző színű (zöld, bordó és méz) méhviaszlap, kanóc, rajztábla, vonalzóMunkafolyamat: (lásd 10. számú melléklet)

13


a) Szükséges eszközök előkészítése: rajztábla, kanóczsinór, ollób) Háromszögre előzetesen leszabott méhviaszlapok és a kanócdarabok kiosztásac) Kanóc elhelyezése a viaszlapon, feltekercselésd) Apróbb maradék darabokból díszítés készítése a gyertyárae) Elpakolás, rendteremtésf) Szavazással a legszebb gyertya kiválasztása (Minden gyerek körbejárhat és tehet egy korongot azon gyertya mellé, amelyik a legjobban tetszik neki. A legtöbb korongot kapott gyertya kerül be az előadásba.)5. Helyszíni próba

5.1. Az iskola nagydísztermében található színpadot berendezzük az iskolában fellehető eszközökből. A színpad közepén lesz egy három támlás székből összeállított ágy, mellette egy szék, az ágy és a szék előtt szabad tér. Az ágy mögött paraván, amelyre fel lesz festve a szoba belseje, ablaka. 5.2. A mesélő gyerekek a színpad két szélén állnak egymás mellett, aki elmondta a szövegét, az csendben leül a színpad előtti lépcsőre. 5.3. A szereplők „útvonala”: a kisfiú balról jön be, a kislány majdnem végig az ágyban fekszik, az édesanya a széken ül, az édesapa balról hátulról jön be, Janó bácsi jobbról érkezik, leteríti ponyváját a körtemuzsikával együtt. Titulász doktor majd jobbról, hátulról jön a színpadra.5.4.Az otthon megtanult szöveggel először bejárjuk a színpadot figyelve arra, hogy mindenki akkor és onnan érkezzen, amikor a mesélők az ő részéhez érnek a szövegben.5.5. Amikor már mindenki megtalálta a helyét, folyamatosan, megállás nélkül próbáljuk el a történetet.

6. Az otthonról hozott jelmezeket összegyűjtjük, felpróbáljuk.

14


A tanulók által létrehozott produktum: tablók, méhviaszgyertyákA modul várható eredménye: A gyerekek megismerkednek a gyertyakészítés egyik fajtájával, ismereteket szereznek a gyertyáról, annak használatáról, szimbolikájáról. Előadás próbája a helyszínen.

4. RÉSZMODUL – DÍSZLETKÉSZÍTÉS, PRÓBÁK

A részmodul általános célja: A gyerekeknek legyen lehetőségük bekapcsolódni a jelmezek átalakításába, jelmezek készítésébe, illetve a díszlet elkészítésébe.

I. Szoba belsejének elkészítése Szükséges eszközök: 2 csomag barna csomagolópapír, zsírkréta, fehér és zöld krepp-papír, hurkafa, színes gyurmaSzükséges idő: kb. 30 percA gyerekek több csoportban dolgozhatnak, minden csoportnak meg lesz a saját feladata.1. csoport: nagy barna csomagolópapírra zsírkrétával ablak készítése függönnyel, virággal2. csoport: nagy barna csomagolópapírra zsírkrétával ajtó készítése faragott díszítéssel3. csoport: virágcsokor készítése krepp-papírból és hurkafából az asztali vázába, ami színes gyurmából készülAz elkészült díszleteket elvisszük a paravánokhoz és celluxszal ráerősítjük.

II. Jelmezek, kellékek számbavételeMinden szereplő ruháját összegyűjtjük az otthonról hozottakból:Anyuka: sötét szoknya, kendő, fehér blúz, sötét cipő és harisnya

15


Apuka: kalap, fehér ing, mellény, sötét nadrág, csizmaKisfiú: sötét nadrág, fehér ing, csizmaKislány: fehér harisnya, hálóingTitulász doktor: szemüveg, orvosi táska, fehér ing, sötét nadrág és kabát, sötét cipő, botBordács keresztanya: sötét szoknya, fekete kendő, sötét blúz, rózsafüzér, imakönyvJanó bácsi: mintás ing, színes nadrág, csizma, kalap, bot Fülemülék: ünnepi ruhaMesélők: ünnepi ruha

Tárgyak, eszközök: 4 db szék, 2 db nagypárna, lepedő, pokróc, ágynemű, váza virággal, 2 db paraván a szobabelsővel, 1 db asztal, 1db ponyva, 1 db körtemuzsika, Húsvéti gyertya, 1 db méhviaszgyertya, 14 db mécses, minden osztálynak egy, 2 db bot, CD.

III. PróbaHelyszíni próba jelmezekben a berendezett színpadon.A megemlékezés elején némán vonulnak be az osztályok és a szülők Zorán: Kell ott fenn egy ország című dalára.Az előadás után csöndben vonulunk el, minden osztály kap egy mécsest, melyet az előadás végén a Húsvéti gyertyáról gyújt meg két mesélő, a mécsest vivő gyerek (minden osztályból egy fő, aki az osztálya szélén ül a sorban, és az előadás végén föláll, odajön a színpad elejéhez, ahol a Húsvéti gyertya ég) csöndben, a bevonuló zenére kivonul a mécsessel vezetve osztályát az osztályterembe.A gyerekekkel kétszer elpróbáljuk az egész előadást elejétől a végéig jelmezekben.

Értékelés: kreatív együttműködés a díszletkészítésben, együtt gondolkodás és munkálkodás.

16


A tanulók által létrehozott produktum: díszletek

17


5. RÉSZMODUL – MEGEMLÉKEZÉS

A részmodul általános célja: A gyerekeknek lehetőségük legyen méltó módon megemlékezni Halottak napjáról, a remény tükrében.I. A tanulókkal előkészítjük, berendezzük a színpadot (Mivel a színpadot más funkciókra is használják, ezért szükséges az előpakolás)II. Elvonulunk a terembe, beöltözünkIII. CD beállítása, mikrofonok elrendezése, bekapcsolásaIV. Főpróba

V. MegemlékezésA nővérek, vezetőség, kollégák, szülők és az osztályok halk zeneszó mellett bevonulnak a terembe, mi már a színpadon állunk. Amikor mindenki bevonult, elhalkul a zene és megkezdődik az előadás. Az előadás végeztével az osztályokat képviselő gyerekek kijönnek a Húsvéti gyertyához, ahol a két arra kijelölt mesélő meggyújtja a mécsesüket, kezükbe adj. Aki megkapta a mécsest, elvonul az osztálya elé, ott vár addig, minden képviselő meg nem érkezik a mécsesével a saját osztálya elé. Amikor ez megtörtént, a teremben leghátul ülő osztály elkezdi a csendes kivonulást. (A kivonulás alatt Zorán: Kell ott fenn egy ország című dala szól.)VI. A megemlékezés végén leülünk a színpadra, megköszönjük sok munkát és fáradozást a gyerekeknek, majd rendet rakunk.

18


Mellékletek: 1. számú melléklet:A HALHATATLANSÁG ORSZÁGA

Volt egyszer egy öreg király, s annak egy szép növendék fia. De nem sok öröme volt az öreg királynak egyetlen fiában. Mert a királyfiú mindig szomorú volt, mint a háromnapos esős idő, s hiába a sok vadászat, dáridó, hejehuja s mindenféle komédia: élő ember még nem látta nevetni a királyfit. Búsult az öreg király, hogyne búsult volna. Mi lesz az ő rengeteg nagy országából, ha erre az örökké szomorkodó fiúra marad. Kérdezte, faggatta egyre:– Mi bajod van, édes fiam? Beszéld el apádnak!De a fiú csak vállát vonogatta, s nem felelt.Aztán elküldötte, hadd lásson országot-világot, de még szomorúbban tért haza. Egyszer mégis kibökkentette, hogy mi nyomja a szívét. Azt mondotta: fél a haláltól, s addig meg nem nyugszik, míg föl nem találja a halhatatlanság országát.– Ó, lelkem, gyermekem – mondá a vén király -, hol jár a te eszed! Nincs olyan ország kerek e világon. Mindenütt születnek s meghalnak az emberek.– Már mindegy, én addig megyek, míg meg nem tudom: van-e, nincs-e? Ha nincs: nincs! Isten neki, hadd halok meg én is.Csináltatott három pár vasbocskort, egyet mindjárt fel is húzott, kettőt a tarisznyájába tett, görbe kardját oldalára kötötte, aztán elbúcsúzott szépen az édesapjától. Sírt a vén király, sírt keservesen. Fél lába már a koporsóban, bizony nem látja ő többet ez életben egyetlen fiát. Sírt a fiú is, de ment.Ment, mendegélt hegyeken-völgyeken által, s egyszer csak egy olyan magas hegy aljába ért, hogy annak a teteje éppen az égig ért. Gondolta a királyfi: talán ezen a hegyen túl van a halhatatlanság országa. Mi lehet egyéb ezen túl: vagy a világ vége, vagy a halhatatlanság országa. Megkötötte jól a bocskorát, s nekiindult a hegynek. Hét nap s hét éjjel örökösen ment, de a hegynek még a közepéig sem ért. Leült egy fa alá, ott elaludt. Azt álmodta, hogy egy ősz öregember jött hozzá, s ezt mondta neki:

19


– Jól tudom, miben jársz, te királyúrfi. Csak menj fel ennek a hegynek a tetejébe, ha célt akarsz érni. Messze, messze van még onnét is, ahová te vágyódol, de még elég fiatal vagy, s odaérhetsz. Hej, ha én nem ilyen öregen kezdtem volna, talán én is elérek odáig. Az Úristen áldjon meg!Ezzel az ősz öregember eltűnt, s a királyúrfi fölébredt. Ahogy felnyitotta a szemét, mindjárt az álma jutott eszébe. Gondolkozott rajta sokáig, aztán nagyot fohászkodott, felkötötte a bocskorát, s tovább indult. Mikor hét nap s hét éjjel folyton-folyvást ment, megpillantotta a hegy tetejét, s úgy tetszett neki, hogy azon valami emberféle mozog. Ment közelebb, közelebb. Először akkora volt, amit mozogni látott, mint az öklöm, aztán mind nőtt, nőtt, s hát egy nagy óriás lett belőle. A kezében akkora ásó volt, mint egy ház födele, aztán egy talyiga mellette, akkora, mint egy templom. Az óriás ásta, ásta a hegy tetejét, s a földet hányta a talyigába.Eleinte megijedt a királyúrfi, hogy majd még őt is belehányja a talyigába, de mégis felé közeledett, s nagyot köszönt:– Adjon isten jó napot, bátyámuram!– Adjon isten, te emberizink – fogadta az óriás -, hát te hol jársz itt, ahol a madár sem jár?Felelt a királyúrfi:– Én, bizony, édes óriás bátyámuram, a halhatatlanság országát keresem, mert sohasem szeretnék meghalni.– Hiszen akkor éppen jó helyen jársz: ha itt maradsz, s velem dolgozol, elélhetsz éppen ezer esztendeig. Mert én arra vagyok átkozva, hogy addig meg ne haljak, míg ezt a hegyet el nem hordom, s ez eltart kerek ezer esztendeig.– Hej! – sóhajtott a királyúrfi –, mi nekem ezer esztendő, mikor én élni akarok, míg a világ s még két nap!– Hagyd, öcsém – mondá az óriás -, elég az életből ezer esztendő is.De így s de úgy, okoskodott, bölcselkedett a királyúrfi, őneki az nem elegendő.– Jól van – szólt az óriás –, látom, hogy veled nem lehet okosan beszélni, csak menj, te bolondos fiú, úgy is tudom, hogy hiába mégy. Hanem azért nesze, adok neked egy rézpatkót, ha akár földön, akár levegőben hirtelen akarsz valahová eljutni, csak tedd rá a vasbocskorodra, s ott leszel mindjárt, ahol lenni akarsz.

20


Megköszönte a királyfi az ajándékot, elbúcsúzott az óriástól, s ment tovább. Ahogy a hegy aljába ért, gondolta: Minek koptassa a bocskorát? Felkötötte a rézpatkót, s egyszerre csak – surr! fölsurrant a levegőbe, föl, föl magasba, a csillagoknál is följebb, s addig repült, addig repült, mígnem olyan ország fölé ért, ahol még a fűszál is fekete volt.„Istenem, atyám – gondolá a királyfi -, nagy gyász lehet odalent, abban az országban, hogy ott még a fűszál is gyászfekete. Már csak megnézem, hogy mi történhetik ott?”Azzal mind alább-alább ereszkedett, s egy nagy fekete várnak éppen az udvarán toppant le. Véges-végig, keresztül-kasul fekete posztókkal volt az udvar bevonva, még az aranykerítés is, a várnak a fala is, a föld színétől a vár tornyáig. Megy a vár falához, föllebbenti a posztó szélét, s látja, hogy a vár csupa gyémánt– s aranykőből van rakva. No, gondolja, itt nem lakhatik más ember a királynál. Egy életem, egy halálom, bemegyek, hadd látom, ki van odabent. Bemegy, s mindjárt egy nagy-nagy terembe lép.Ennek a teremnek a földje telides-tele volt tűzdelve varrótűvel, de úgy, hogy többet már nem lehetett volna leszúrni. Csak a közepén volt egy kis üresség, ott pedig egy szépséges szép leány ült, s fekete gyászruhát varrott. Megáll a királyfi, szemét-száját eltátja, mert sokat járt-kelt már a világban, de ilyen csudát még nem látott. Köszön nagy hebegve:– Adjon isten jó napot, te szépséges szép leányzó!– Adjon isten neked is, te királyúrfi, mert látom az arcodról, hogy az vagy. No, én meg királykisasszony vagyok, de nincs benne köszönet. Megvert az Isten, megfogott az átok. Kékország királya feleségül akart venni, s én, hogy még jobban megszeressen, harmatból akartam ruhát csináltatni. Ahány leány volt apám országában, mind ebben halt meg, egy sem tudta megcsinálni a harmatruhát. Mikor az utolsó leányt is elhozattam, ez megátkozott, hogy addig éljek, míg ezt a tenger sok tűt, amit itt látsz, mind el nem koptatom. Az átok megfogott, s nekem most élnem kell kétezer esztendeig.Azt mondá a királyúrfi:– Mi az a kétezer esztendő! Látod, te szépséges királykisasszony, én olyan országot keresek, ahol az emberek örökké élnek.– Ó, te boldogtalan – mondá a leány -, olyan ország nincs a világon. Jobb, ha itt maradsz nálam, itt elélhetsz kétezer esztendeig.De hiába beszélt a leány, a királyúrfin nem fogott a beszéd.– Hát jól van, ha csakugyan menni akarsz, nesze, adok egy gyűrűt, húzd fel az ujjadra, s ha valamit akarsz, csak fordítsd meg, mindjárt teljesedik a kívánságod.

21


A királyúrfi szépen megköszönte az ajándékot, jó munkálódást kívánt a leánynak, s továbbment. Már két pár bocskor elszakadt, a harmadikat kellett, hogy felkösse. Addig ment, amíg a harmadik pár bocskor is úgy el nem kopott, hogy már alig tudott benne járni. Akkor eszébe jutott a rézpatkó: minek kínlódjék, mikor repülhet is. Felkötötte a patkót, s addig repült, mígnem egy nagy folyóhoz ért. Ennek a folyónak a közepe felett egy rettentő nagy palota csüngött a levegőben."Ejnye – gondolta -, ide berepülök, hadd lám, mi van odabent."De hiába erőlködött, valami erős szél kerekedett, s mindig visszasodorta, valahányszor nekirepült a várnak. "Hiszen megállj, szél – gondolta a királyfi -, majd túljárok én a te eszeden!" Fordított egyet a gyűrűjén, s azt gondolta, hogy szeretne egy aranyhidat a folyó partjától a palota kapujáig. Mindjárt megvolt az akarata. Jó erősen belefogódzkodott a híd karfájába, s addig el sem eresztette, míg a palota kapuján be nem lépett. De még csak itt következett a haddelhadd. Három sárkány, három oroszlán állott elébe. Ha egyet lép tovább, szörnyű halált hal.– Kard, ki a hüvelyből! – gondolá a királyúrfi, s csavarintott egyet a gyűrűjén. Egyszeriben lett hüvely is, kard is, de a hüvely az oldalán, a kard meg a kezében. Na, most neki ezeknek a cerberusoknak!* Vágott jobbra, vágott balra, de amint levágta egy fejét valamelyik sárkánynak, mindjárt más nőtt a helyébe. Már úgy kifáradt a hiábavaló vagdalkozásban, hogy a karja megroggyant, s a kardját leeresztette.– Vissza! Vissza! – kiáltott most valaki, s a sárkányok is, oroszlánok is egyszeriben visszahúzódtak, mint valami szelíd bárányok. Fölnéz a királyúrfi, hogy vajon ki szelídítette meg ennyire ezeket a cerberusokat, s hát odafönt a palota ajtajában, hová éppen hétszáz garádics vezetett, egy olyan szép asszony áll, amilyent ő még nem látott világéletében. Tüstént futott fel hozzá, köszönt illedelmesen, s hálálkodott erősen, hogy megmentette az életét.– Ugyan bizony – kérdé a szép asszony -, hogy kerültél ide, ahol rajtam kívül nincs lelkes teremtés?Elmondá a királyúrfi, hogy ő ki s mi jóban jár.– Na – mondá az asszony -, éppen jó helyen jársz, mert én a halhatatlanság királynéja vagyok, s aki idejut az én palotámba, örök időkön át él. Maradj itt a házamnál, éljed világodat, nem bánom.Hej, megörült a királyúrfi, de nagyon. Nagy szomorúsága nagy erős vígságra változott, s olyan vígan élt, hogy vígabban már a mennyországban sem élhetett volna.

22

http://mek.oszk.hu/04800/04865/04865.htm#135


Na, telt-múlt az idő! Eltelt ezer, kétezer, háromezer esztendő. S az neki éppen annyi volt, mintha egy, két, három esztendő telt volna el. Egyszer aztán mit gondolt, mit nem, azt mondá a halhatatlanság királynéjának:– Felséges királyném, ha megengeded, egy-két napra hazamegyek az országomba, meglátogatom az édesapámat.Nagyot nevetett a királyné, hogy csak úgy megcsendült belé a palota.– Mit beszélsz, te?! Haza akarsz menni az apádhoz? Tudod-e, hogy hány esztendeje jöttél el hazulról? Éppen háromezer esztendeje. Már csak a porát találod az édesapádnak.Aj, búra fordult ismét a királyúrfi nagy vidámsága! Mit ér neki az örök élet, ha az apját többé nem láthatja. A királyné aztán megsajnálta, s bevezette egy sötét szobába. Ott felnyitott egy lappancsajtót, az alól kivett egy aranykorsót, azt átadta a királyfinak.– Hát nesze, itt ez a korsó, tele van élet-itallal. Akit ebből megprecskelsz, életre támad, akármilyen régen halt meg. Támaszd föl az apádat, aztán búcsúzz el tőle mindjárt, mert sokáig úgysem maradhatsz az országban, ha élni akarsz.A királyúrfi felütötte a sarkára a rézpatkót, szépen elbúcsúzott a királynétól, megígérte, hogy ismét visszajő, s azzal uccu neki, vesd el magad! úgy elrepült, mint a gondolat. Még jóformán be sem hunyhatta a szemét, s máris ott volt az apja országában. Hát uramistenem, de megváltozott ez az ország. Alig ismerte meg. A királyi palota sem olyan volt, mint az ő idejében. Meghiszem, háromezer esztendő sok szép idő. Leszállott az udvarban, s egyenest ment a sírboltba. Annak az ajtajában ült egy ősz öregember, s kezében egy rengeteg nagy könyv. Köszönti az öreget, s mondja, hogy miben jár.– Hej, édes fiam, ebbe a könyvbe be van írva az apád neve is bizonyosan, de hogy hol s merre, a jóisten tudja.Egész nap kereste, mígnem aztán megtalálta. Rábökött az ujjával: itt van ni. Éppen háromezer esztendeje halt meg.– Hát most jere velem! – S vezette a királyúrfit egyik szobából a másikba, volt ott ezer is, míg aztán nagy későre rátaláltak a koporsóra. A királyúrfi előveszi az aranykorsót, s éppen rá akar loccsantani a koporsóra, mikor csak megszólal valaki a háta mögött.– Ahá! Itt vagy! Éppen téged kereslek!Megfordul a királyúrfi, s hát a Halál áll előtte, kasza volt a kezében.Kérdi a királyfi:

23


– Mit akarsz tőlem?– Mit-e?! Nem elég volt, hogy háromezer esztendeig bujdokoltál előlem? Most még az apádat is föl akarod támasztani? Velem jössz te mostan!– Nem megyek én! – mondá a királyúrfi.– De bizony jössz! – kiáltott a Halál, s elkezdett dulakodni a királyúrfival.Valahogy kikerült mégis a Halál kezéből, azzal – hopp! kisurran a sírboltból, a Halál meg utána. Repült a királyúrfi, mint a sebes szélvész, a Halál mindenütt a nyomában, de nem tudta megfogni. Már a halhatatlanság országába ért, éppen be akart lépni a királyné palotájának ajtaján, de csak az egyik lábával léphetett be, a másikat megfogta a Halál. Odaszaladt a halhatatlanság királynéja, ő is megfogta a királyúrfit, s húzta befelé.De a Halál nem engedte. Sokáig dulakodtak, húzták erre is, arra is a királyúrfit, egyszer aztán azt mondta a királyné:– Hallod-e te, Halál, minek kínozzuk ezt a szegény ifjút, még kettészakítjuk, s neked sem lesz örömed benne. Mondok valamit. Én feldobom őt a csillagokig, s ha visszaestében a palotám udvarán kívül esik, legyen a tied; ha belül, legyen az enyém.– Jól van – mondá a Halál -, legyen meg a te akaratod.A királyné most megfogta a királyúrfit, egyet lódított rajta, s úgy felrepült, hogy a fejével éppen a csillagokat verte. Innen aztán visszafordult s esett lefelé.Amint szállt, szállt lejjebb-lejjebb, a Halál s a Halhatatlanság egyre kötekedtek, hogy vajon melyiké lesz a kettő közül.– Fogadok, hogy kívül esik – mondja a Halál.– Adja Isten, hogy belől essék – fohászkodék a királyné.S Isten meghallgatta kérését. Éppen odaesett elibe. A Halál egyet mordult, aztán sarkon fordult, s úgy elkotródott, hogy színét sem látták többet. A királyúrfi pedig azóta boldogan él a halhatatlanság országában, meg sem hal, míg e világ s még két nap. (www. benedekelekhu)

24


2. számú melléklet

Énekelj az Úrnak!

25


3. számú melléklet:

a) Az öreg király és a királyfi búcsúzkodása a trónteremben Volt egyszer egy öreg király, s annak egy szép növendék fia. De nem sok öröme volt az öreg királynak egyetlen fiában. Mert a királyfiú mindig szomorú volt, mint a háromnapos esős idő, s hiába a sok vadászat, dáridó, hejehuja s mindenféle komédia: élő ember még nem látta nevetni a királyfit. Búsult az öreg király, hogyne búsult volna. Mi lesz az ő rengeteg nagy országából, ha erre az örökké szomorkodó fiúra marad. Kérdezte, faggatta egyre:– Mi bajod van, édes fiam? Beszéld el apádnak!De a fiú csak vállát vonogatta, s nem felelt.Aztán elküldötte, hadd lásson országot-világot, de még szomorúbban tért haza. Egyszer mégis kibökkentette, hogy mi nyomja a szívét. Azt mondotta: fél a haláltól, s addig meg nem nyugszik, míg föl nem találja a halhatatlanság országát.– Ó, lelkem, gyermekem – mondá a vén király -, hol jár a te eszed! Nincs olyan ország kerek e világon. Mindenütt születnek s meghalnak az emberek.– Már mindegy, én addig megyek, míg meg nem tudom: van-e, nincs-e? Ha nincs: nincs! Isten neki, hadd halok meg én is.Csináltatott három pár vasbocskort, egyet mindjárt fel is húzott, kettőt a tarisznyájába tett, görbe kardját oldalára kötötte, aztán elbúcsúzott szépen az édesapjától. Sírt a vén király, sírt keservesen. Fél lába már a koporsóban, bizony nem látja ő többet ez életben egyetlen fiát. Sírt a fiú is, de ment.

b) A királyfi álma az öregemberről Hét nap s hét éjjel örökösen ment, de a hegynek még a közepéig sem ért. Leült egy fa alá, ott elaludt. Azt álmodta, hogy egy ősz öregember jött hozzá, s ezt mondta neki:– Jól tudom, miben jársz, te királyúrfi. Csak menj fel ennek a hegynek a tetejébe, ha célt akarsz érni. Messze, messze van még onnét is, ahová te vágyódol, de még elég fiatal vagy, s odaérhetsz. Hej, ha én nem ilyen öregen kezdtem volna, talán én is elérek odáig. Az Úristen áldjon meg!

26


Ezzel az ősz öregember eltűnt, s a királyúrfi fölébredt. Ahogy felnyitotta a szemét, mindjárt az álma jutott eszébe.

c) A királyfi és az óriás találkozása

Mikor hét nap s hét éjjel folyton-folyvást ment, megpillantotta a hegy tetejét, s úgy tetszett neki, hogy azon valami emberféle mozog. Ment közelebb, közelebb. Először akkora volt, amit mozogni látott, mint az öklöm, aztán mind nőtt, nőtt, s hát egy nagy óriás lett belőle. A kezében akkora ásó volt, mint egy ház födele, aztán egy talyiga mellette, akkora, mint egy templom. Az óriás ásta, ásta a hegy tetejét, s a földet hányta a talyigába.Eleinte megijedt a királyúrfi, hogy majd még őt is belehányja a talyigába, de mégis felé közeledett, s nagyot köszönt:– Adjon isten jó napot, bátyámuram!– Adjon isten, te emberizink – fogadta az óriás -, hát te hol jársz itt, ahol a madár sem jár?Felelt a királyúrfi:– Én, bizony, édes óriás bátyámuram, a halhatatlanság országát keresem, mert sohasem szeretnék meghalni.– Hiszen akkor éppen jó helyen jársz: ha itt maradsz, s velem dolgozol, elélhetsz éppen ezer esztendeig. Mert én arra vagyok átkozva, hogy addig meg ne haljak, míg ezt a hegyet el nem hordom, s ez eltart kerek ezer esztendeig.– Hej! – sóhajtott a királyúrfi -, mi nekem ezer esztendő, mikor én élni akarok, míg a világ s még két nap!– Hagyd, öcsém – mondá az óriás -, elég az életből ezer esztendő is.De így s de úgy, okoskodott, bölcselkedett a királyúrfi, őneki az nem elegendő.– Jól van – szólt az óriás -, látom, hogy veled nem lehet okosan beszélni, csak menj, te bolondos fiú, úgy is tudom, hogy hiába mégy. Hanem azért nesze, adok neked egy rézpatkót, ha akár földön, akár levegőben hirtelen akarsz valahová eljutni, csak tedd rá a vasbocskorodra, s ott leszel mindjárt, ahol lenni akarsz.Megköszönte a királyfi az ajándékot, elbúcsúzott az óriástól, s ment tovább.

27


d) Az elátkozott királylány és a királyfi találkozásaFelkötötte a rézpatkót, s egyszerre csak – surr! fölsurrant a levegőbe, föl, föl a magasba, a csillagoknál is följebb, s addig repült, addig repült, mígnem olyan ország fölé ért, ahol még a fűszál is fekete volt.„Istenem, atyám – gondolá a királyfi -, nagy gyász lehet odalent, abban az országban, hogy ott még a fűszál is gyászfekete. Már csak megnézem, hogy mi történhetik ott?”Azzal mind alább-alább ereszkedett, s egy nagy fekete várnak éppen az udvarán toppant le. Véges-végig, keresztül-kasul fekete posztókkal volt az udvar bevonva, még az aranykerítés is, a várnak a fala is, a föld színétől a vár tornyáig. Megy a vár falához, föllebbenti a posztó szélét, s látja, hogy a vár csupa gyémánt– s aranykőből van rakva. No, gondolja, itt nem lakhatik más ember a királynál. Egy életem, egy halálom, bemegyek, hadd látom, ki van odabent. Bemegy, s mindjárt egy nagy-nagy terembe lép.Ennek a teremnek a földje telides-tele volt tűzdelve varrótűvel, de úgy, hogy többet már nem lehetett volna leszúrni. Csak a közepén volt egy kis üresség, ott pedig egy szépséges szép leány ült, s fekete gyászruhát varrott. Megáll a királyfi, szemét-száját eltátja, mert sokat járt-kelt már a világban, de ilyen csudát még nem látott. Köszön nagy hebegve:– Adjon isten jó napot, te szépséges szép leányzó!– Adjon isten neked is, te királyúrfi, mert látom az arcodról, hogy az vagy. No, én meg királykisasszony vagyok, de nincs benne köszönet. Megvert az Isten, megfogott az átok. Kékország királya feleségül akart venni, s én, hogy még jobban megszeressen, harmatból akartam ruhát csináltatni. Ahány leány volt apám országában, mind ebben halt meg, egy sem tudta megcsinálni a harmatruhát. Mikor az utolsó leányt is elhozattam, ez megátkozott, hogy addig éljek, míg ezt a tenger sok tűt, amit itt látsz, mind el nem koptatom. Az átok megfogott, s nekem most élnem kell kétezer esztendeig.Azt mondá a királyúrfi:– Mi az a kétezer esztendő! Látod, te szépséges királykisasszony, én olyan országot keresek, ahol az emberek örökké élnek.– Ó, te boldogtalan – mondá a leány -, olyan ország nincs a világon. Jobb, ha itt maradsz nálam, itt elélhetsz kétezer esztendeig.De hiába beszélt a leány, a királyúrfin nem fogott a beszéd.– Hát jól van, ha csakugyan menni akarsz, nesze, adok egy gyűrűt, húzd fel az ujjadra, s ha valamit akarsz, csak fordítsd meg, mindjárt teljesedik a kívánságod.

28


A királyúrfi szépen megköszönte az ajándékot, jó munkálódást kívánt a leánynak, s továbbment

e) Találkozás a halhatatlanság királynéjával

Felkötötte a patkót, s addig repült, mígnem egy nagy folyóhoz ért. Ennek a folyónak a közepe felett egy rettentő nagy palota csüngött a levegőben.„Ejnye – gondolta -, ide berepülök, hadd lám, mi van odabent.”De hiába erőlködött, valami erős szél kerekedett, s mindig visszasodorta, valahányszor nekirepült a várnak. „Hiszen megállj, szél – gondolta a királyfi -, majd túljárok én a te eszeden!” Fordított egyet a gyűrűjén, s azt gondolta, hogy szeretne egy aranyhidat a folyó partjától a palota kapujáig. Mindjárt megvolt az akarata. Jó erősen belefogódzkodott a híd karfájába, s addig el sem eresztette, míg a palota kapuján be nem lépett. De még csak itt következett a haddelhadd. Három sárkány, három oroszlán állott elébe. Ha egyet lép tovább, szörnyű halált hal.– Kard, ki a hüvelyből! – gondolá a királyúrfi, s csavarintott egyet a gyűrűjén. Egyszeriben lett hüvely is, kard is, de a hüvely az oldalán, a kard meg a kezében. Na, most neki ezeknek a cerberusoknak! Vágott jobbra, vágott balra, de amint levágta egy fejét valamelyik sárkánynak, mindjárt más nőtt a helyébe. Már úgy kifáradt a hiábavaló vagdalkozásban, hogy a karja megroggyant, s a kardját leeresztette.– Vissza! Vissza! – kiáltott most valaki, s a sárkányok is, oroszlánok is egyszeriben visszahúzódtak, mint valami szelíd bárányok. Fölnéz a királyúrfi, hogy vajon ki szelídítette meg ennyire ezeket a cerberusokat, s hát odafönt a palota ajtajában, hová éppen hétszáz garádics vezetett, egy olyan szép asszony áll, amilyent ő még nem látott világéletében. Tüstént futott fel hozzá, köszönt illedelmesen, s hálálkodott erősen, hogy megmentette az életét.– Ugyan bizony – kérdé a szép asszony -, hogy kerültél ide, ahol rajtam kívül nincs lelkes teremtés?Elmondá a királyúrfi, hogy ő ki s mi jóban jár.– Na – mondá az asszony -, éppen jó helyen jársz, mert én a halhatatlanság királynéja vagyok, s aki idejut az én palotámba, örök időkön át él. Maradj itt a házamnál, éljed világodat, nem bánom.

29


Hej, megörült a királyúrfi, de nagyon. Nagy szomorúsága nagy erős vígságra változott, s olyan vígan élt, hogy vígabban már a mennyországban sem élhetett volna.

f) Találkozás a Halállal

– Ahá! Itt vagy! Éppen téged kereslek!Megfordul a királyúrfi, s hát a Halál áll előtte, kasza volt a kezében.Kérdi a királyfi:– Mit akarsz tőlem?– Mit-e?! Nem elég volt, hogy háromezer esztendeig bujdokoltál előlem? Most még az apádat is föl akarod támasztani? Velem jössz te mostan!– Nem megyek én! – mondá a királyúrfi.– De bizony jössz! – kiáltott a Halál, s elkezdett dulakodni a királyúrfival.Valahogy kikerült mégis a Halál kezéből, azzal – hopp! kisurran a sírboltból, a Halál meg utána. Repült a királyúrfi, mint a sebes szélvész, a Halál mindenütt a nyomában, de nem tudta megfogni.

g) A halhatatlanság királynéja és a Halál küzdelme a királyfiért

Már a halhatatlanság országába ért, éppen be akart lépni a királyné palotájának ajtaján, de csak az egyik lábával léphetett be, a másikat megfogta a Halál. Odaszaladt a halhatatlanság királynéja, ő is megfogta a királyúrfit, s húzta befelé.De a Halál nem engedte. Sokáig dulakodtak, húzták erre is, arra is a királyúrfit, egyszer aztán azt mondta a királyné:– Hallod-e te, Halál, minek kínozzuk ezt a szegény ifjút, még kettészakítjuk, s neked sem lesz örömed benne. Mondok valamit. Én feldobom őt a csillagokig, s ha visszaestében a palotám udvarán kívül esik, legyen a tied; ha belül, legyen az enyém.– Jól van – mondá a Halál –, legyen meg a te akaratod.

30


A királyné most megfogta a királyúrfit, egyet lódított rajta, s úgy felrepült, hogy a fejével éppen a csillagokat verte. Innen aztán visszafordult s esett lefelé.Amint szállt, szállt lejjebb-lejjebb, a Halál s a Halhatatlanság egyre kötekedtek, hogy vajon melyiké lesz a kettő közül.– Fogadok, hogy kívül esik – mondja a Halál.– Adja Isten, hogy belől essék – fohászkodék a királyné.S Isten meghallgatta kérését. Éppen odaesett elibe. A Halál egyet mordult, aztán sarkon fordult, s úgy elkotródott, hogy színét sem látták többet.

31


4. számú melléklet:Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön

A SZÉPEN SZÓLÓ MUZSIKA

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy körte-muzsika, amelyik arról volt nevezetes, hogy csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta.Ezt pedig én onnan tudom, hogy az enyim volt ez a csodálatos körte-muzsika. Ahogy most az életem hajlatáról visszanézek az elejére, egész eddig a körte-muzsikáig látok vissza. Ami előtte volt, az elmosódik előttem, mint hajnali kép a hosszú fasorban.A szépen szóló muzsikát valami játékáruló tót embertől kaptam, amiért telemerítettem a fakupáját friss vízzel a vásárkút vödréből.Nagyot húzott a jó ember a kupából, aztán körülnézett a játékosponyván:– Nos, kisfiú, hát most már mit adjak én neked, amiért vizet hoztál a Jano bácsinak? No, adok neked egy körte-muzsikát.Szép volt az a körte-muzsika, szép volt, az egyik fele pirosra volt festve, a másik sárgára, de biz én azért mégiscsak jobban szerettem volna valami fütyülős farkú lovat. Mondtam is a Jano bácsinak, hogy van már nekem körte-muzsikám otthon.– Jaj, fiúcska, csakhogy ez nem olyan körte-muzsika ám, mint a többi – motoszkált a tót fanyelű bicskájával a körte-muzsika sípján. – Ez olyan muzsika, hogy csak addig szól, míg jó gyerek fújja. Nézzem no: jó gyerek vagy-e, meg tudod-e szólaltatni?Belefújtam a muzsikába: hát olyan szépen szólt, hogy örömömben tátva maradt a szám. Nem tudtam, ma sem tudom, mit csinálhatott a sípjával az az ezermester tót, de egészen úgy tilliózott, mint a sárgarigó.– Csak aztán mindig ilyen szépen szóljon! – tátogatta utánam a tót bácsi a harcsaszáját.De bizony szólt ez még szebben is, mert mire hazaértem, akkorra minden fortélyát kitanultam a körte-muzsikának. Ha csak a számhoz érintettem, halkan kacagott, mint a vadgalamb; ha rövideket fújtam bele, csattogott, mint a fülemüle; tudtam vele süvölteni, mint a pirók, csikorgatni, mint a csíz.

32


Még édesanyámnak is fölsütött a mosoly az orcáján a muzsikaszóra. Pedig éjjele-nappala csupa szomorúság volt akkoriban, ahogy a beteg húgocskámat virrasztgatta. De még az is felnyitotta a bágyadt szemét, szegényke, és megvillant benne az öröm, ahogy megszólalt:– Szép mucita! Fúadd méd, bátókám!De még az öreg Titulász doktor is megbiztatott, amikor délután bekocogott hozzánk. Megcirógatta a beteg sápadt kis arcát, aztán megtörölgette a pápaszemét. Mert akkoriban majd mindig harmatos lett a pápaszeme, ha lehajolt a húgicámhoz.– Úgy, úgy, öcsikém – borzolta föl a hajamat a homlokomon -, csak hadd szóljon az a világszép muzsika, ha öröme telik benne ennek a lenge nádszálkisasszonynak.A lenge nádszálkisasszony, szegényke, fáradtan elmosolyodott, én pedig rikoltoztattam a muzsikámat, hogy csak úgy zengett bele a ház.– Elég lesz már, kis muzsikásom – törülgette le anyám a verejtéket a homlokomról, mikor már bekönyökölt az este az ablakon.Az ám, csakhogy édesapám meg akkor tért haza a szőlőből, neki is be kellett mutatnom a tudományomat.Meg is csudálta illendően. Azt mondta, egész erdőre való madár van elbújva ebben a csudadudában. Csakhogy azt is hozzátette, hogy ilyenkor már alszik minden jóravaló madár.Borongós volt a homloka az apámnak, lekaptam a számról a körte-muzsikát. De ebben a percben megszólalt a beteg.– Enim mucita, én fúok – áradt felém szájacskájából a forró lehelet, s ahogy erőtlen kezeit fölemelte, úgy libegtek azok az alkonyat barnaságában, mint haldokló fehér pillék.Ijedtemben megállt a szívem verése, és magamhoz szorítottam a körte-muzsikát. A kerek világért se adhatom én azt oda senkinek.Ki akartam osonni az ajtón, de édesanyám megfogta a kezemet.– Hát sajnálnád tőle, fiacskám? – kérdezte szomorúan.– Hiszen úgyse tudja fújni – nyújtottam oda kelletlenül a muzsikát -, nem értenek ehhez a lányok.Csakugyan nem tudta. A csöpp szájához vitte, de mindjárt visszabágyadt a kezecskéje.– No, mondtam, ugye? – kaptam diadalmasan a muzsika után, de szegénykém odább rántotta a kezét.– Nem adom, enim mucita! – nézett rám haragosan, s bedugta a játékot a vánkoskája alá.

33


Én pedig kisompolyogtam a szobából, és elkeseredve ültem ki az udvarra a ribizlibokrok alá. Már akkor esti imádságukat végezték a fülemülék, de én úgy éreztem, engem csúfolnak.– Tudsz-e te így, híres körte-muzsikás? – mintha csak ezt csattogták volna.Elfakadtam sírva, bementem a házba, s azon ruhástul végigdőltem a vackomon. Ott aztán álomba is ríttam magamat.Nem értek rá velem törődni azon az éjszakán, amelyiknek olyan szomorú lett a hajnala.Mert hajnalodott már, mire fölébredtem, és a zsebemhez kaptam.– A körte-muzsikám! – motyogtam ijedten. Mert azzal álmodtam, és úgy rémlett, mintha a zsebembe tettem volna.Ahogy kijózanodtam az álomból, áttapogatóztam a tisztaszobába, ahol a húgocskámnak a nagyágyban vetették meg a betegágyat.Anyámat az asztalra borulva nyomta el a fáradtság, húgocskám lázas arca, mint a rózsa, piroslott az éjjeli mécs gyönge fényében. Odalopództam az ágyhoz, és benyúltam a vánkos alá.– Megvagy! – dobbant nagyot a szívem, ahogy megéreztem a kezemmel a körte-muzsikát.Boldogan suhantam vele kifelé. Mikor az ajtóba értem, nagyot lobbant a mécses. Megrettentem, s ahogy visszafordultam, mintha rám szegezte volna szegény kis testvérkém a nagy fekete szemét.Olyan fényesnek láttam és olyan szomorúnak, hogy ijedtemben kiejtettem a kezemből a játékot. Nagyot koppant a küszöbön, fölriadt rá az édesanyám:– Te jársz itt, fiam?Én már akkorra fölmarkoltam a körte-muzsikát, és szó nélkül kotródtam vissza a vackomba. El is aludtam mindjárt, de előbb bedugtam a kincset a vánkosomba, a lágy pihe közé. Ott ugyan meg nem találja a húgicám, akármilyen okos kislány!Ó, bár megtalálta volna, de nem is kereste soha többet!Mire fölébredtem a nagy csöndességre, akkorra koporsóba is tették a lenge nádszálkisasszonyt. Bordács keresztanyám imádkozgatott mellette, mert apámék a temetés után jártak.Keresztanyám nagyon bele volt feledkezve az imádságos könyvbe, s nem vette észre, mikor én az asztalra fektetett koporsócska mellé suhantam. Kicsit magas volt nekem a ravatal, lábujjhegyre pipiskedve akartam a testvérkém kezébe lopni a körte-muzsikát, azon pihésen, tollasan, ahogy a vánkosból kihúztam, de vézna ujjacskái már nem tudták megszorítani.

34


– Vidd el, Marika, neked adom – súgtam neki.Virágszagú szél libbent be a nyitott ablakon, kicsit meglebegtette, meg is zizegtette a szemfödélkét.– Nem kell, bátyókám, én még ennél is szebb muzsikát hallgatok ezután – ezt ragyogta vissza testvérkém arca, és nekem hirtelen fájni kezdett a szívem.Akkor éreztem életemben először fájdalmat úgy, hogy senki se bántott.Szomorúan csúsztattam a zsebembe a körte-muzsikát, és három napig nem is volt kedvem elővenni. Hanem akkor egyszerre gondoltam egyet, amitől kedvre derültem.– Muzsikálok a sírja fölött, hátha szebbet álmodik tőle – szaladtam ki a temetőbe.Az isten kertje csak egy futamodásnyira volt a házunktól, hamar odaértem, és átöleltem a fejfát, amelyen már hervadozott a körömkevirág koszorú.– Ide hallgass, testvérkém!Azzal belefújtam a körte-muzsikámba, és eljajdítottam magam. Akárhogy erőlködtem, a körte-muzsika nem szólalt meg.Hiszen az csak addig szólt, míg jó gyerek fújta! Szívszakadva értettem meg, hogy már nem vagyok jó gyerek. (www.mek.oszk.hu)

35


5. számú mellékletkedves, szigorú, csöndes, beteg, akaratos, szomorú, vidám, boldog, kétségbeesett, méltóságteljes, bátor, fájdalom, keserűség

6. számú melléklet Meghívó

A 7. számú melléklet gyertyái díszítik a lap külsejét, belül a következő idézet áll:„Aki szerettei szívében él az nem hal meg, csak távol van” (Szent Ágoston)

36



www.krisztuskovetoi.network.hu

37

http://www.krisztuskovetoi.network.hu/



Kanóc csoportA gyertya szilárd éghető anyag, viasz, faggyú vagy paraffin felhasználásával készült, kanóccal ellátott világító eszköz. Az emberiség az ókor óta használja. Az emberiség már több mint két ezer éve használja a gyertyákat, évszázadokon át elengedhetetlen háztartási kelléknek számított. Már az ókorban felismerték a faggyú és a zsír kiváló égési tulajdonságait, s azokat több helyen is hasznosították. Az első ismert viasz a méhviasz volt, mely akkoriban még igen ritka és értékes anyagnak számított. Krisztus születése után jelennek meg a faggyúgyertyák, mivel a viaszgyertya mindennapos használata túl költséges volt. A szegényebb emberek állati eredetű hulladékból készült faggyúgyertyákat használtak, ez azonban igen kellemetlen szagokat árasztott és erősen kormozott.Manapság a gyertyagyártó cégek jó részt paraffinból készítik termékeit. A kanócok is megváltoztak, mára leginkább különböző anyagokkal kezelt pamut anyagú fonott kanócot használnak, mely a gyertya egyenletes és szinte korommentes égését biztosítja. Gyertya alapanyagok: Méhviasz – A legrégebben használt alapanyag. Sokáig ég, viszont nehéz vele dolgozni. Olvadáspontja 65°C. Faggyú – Paraffin – manapság a leggyakrabban használt viasz. Könnyen megmunkálható anyag. Olvadáspontja 54°C. Túlnyomórészt kőolajból nyerik. Sztearin – Természetes anyag. A belőle készült gyertya tejszerű, opálos színt kap. Olvadáspontja 74°C. Porcelánszerű anyaga inkább törékeny, mint hajlékony. Zselé (www.wikipedia.hu)

38


Gyertya csoport: A gyertya jelentése a keresztény szimbolikában

A Biblia alapján a Logosznak, a Világ Fényének szimbóluma, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe. A gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miként az Üdvözítőnek is meg kellett halnia, hogy az embereket megváltsa. A gyertya a szentháromságot testesíti meg a láng, a kanóc és a viasz egysége folytán. A magyar néphit úgy mondja, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya végigkíséri az embert az életen, a keresztelő alkalmával éppoly jelentős, szimbolikus szerepet játszik, akárcsak a születésnapi tortán, a haldokló mellett vagy a ravatalnál. Gyertyát gyújtanak a kisbaba megkeresztelésekor, az első szentáldozáskor, az új asszonynak a házzasságkötést követően, a ravatalnál is. Az egyházi ünnepek közül Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, Advent és Karácsony, valamint Húsvét ünnepeihez külön is kapcsolódik a gyertya. (www.wikipedia.hu)

Láng csoport: A gyertya égésének folyamata

A gyertya tüzelőanyaga szobahőmérsékleten szilárd, és csak légnemű állapotban éghető. Égésekor a gyertya lángja megolvasztja a gyertya anyagát. A megolvadt anyagot kis csészeként szilárd anyag veszi körül, amely nem engedi elfolyni az előbbit. Közelről látható az is, hogy a kanóc alja ázik az olvadékban, míg a kanóc teteje száraz. A hajszálcsövesség miatt a gyertya megolvadt anyaga folyamatosan felszívódik a kanóc tetejére. Az olvadt anyag egyre fogy, a láng lejjebb jön, és újabb gyertyaanyag olvad meg. A kanóc teteje belelóg a láng forró részébe és elég. (A láng forró részén kb. 1200°C hőmérséklet van, a láng alján kb. 600°C van, tehát a láng hőmérséklete 600–1200°C közt változik.) A kanóc tetején az olvadék elpárolog, a gőzei elbomlanak, bomlástermékei a gyertya lángjában elégnek. A gyertyaláng alakját a különböző gázok áramlása határozza meg. Az égéstermékek és a felmelegített levegő felfelé áramlik a környezetnél kisebb sűrűség miatt. Helyére hidegebb levegő áramlik alulról és oldalról. A láng lobogását az esetleges légáramlatok okozzák. (www.wikipedia.hu)

9. számú melléklet: GYERTYALÁNG, TISZTA FÉNY39

http://www.wikipedia.hu/


GGyertyaláng, tiszta fény, CCsonkig égő áldozás. hmÁldozatban pusztulás DIsten oltárainál. GGyertyaláng, tiszta fény, Cembert hívó lángolás. hmVégső percig lobogás D D4 D2 DÁldozatunk asztalán.

Refr: E am||: Gyertyaláng, tiszta fény hm

Önpusztító lobogás, am Nem is akar lenni más, hm Nem is kíván semmi mást, D D4 D2 D Nem is lehet soha más! :||

Szelíden, könnyesenMinden új dal győzelem.Ezer gyötrődésemen,Minden gyöngeségemen.Gyertyaláng életemkönnyű széltől megremeg.De amit lehet megteszek,Áldozattá így leszek.

Refr. GGyertyaláng.

40


41


10. sz. melléklet www.gyongyeskavics.prae.hu

Felhasznált irodalom:

www.mek.oszk.huwww.keresztenydalok.huwww.krisztuskovetoi.network.huwww.gyongyeskavics.prae.huwww.benedelek.huwww.wikipedia.huÉnekelj az Úrnak! Szerk. Hardi Titusz osb Bencés Kiadó és Terjesztő Kft. Pannonhalma 1999.

A modul megvalósításához szükséges eszközök/megoldások: Becsült költségek

Tárgyi eszközök: magnó, rajztáblákAnyagigény: Gombolyag, 2 csomag írólap, 10 db boríték, magok, víz, krepp-papír, 2 csomag barna csomagolópapír, ollók, kés, zsírkréta, hurkafa, 3 féle színű méhviaszlap, kanóczsinor, lila tónuspapír a meghívóknak, tolltartó, mécsesek az osztályoknak, 3 db papírdoboz (cipősdoboz)

3-4000 Ft

Borítókép: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/fa/Candle-flame-and-reflection.jpg

42

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/fa/Candle-flame-and-reflection.jpg

http://www.wikipedia.hu/

http://www.benedelek.hu/

http://www.gyongyeskavics.prae.hu/

http://www.krisztuskovetoi.network.hu/

http://www.keresztenydalok.hu/

http://www.mek.oszk.hu/

képzési program-fejlesztés · web view3. a testünk földbe száll, a lelkünk a mennybe kerül....

Documents