KRISTÓ TIBOR

KAUGARIT-ÍJAK

Versek

Alutus2006

2

Kristó Tibor öntörvényű világot teremt – történelemmel, mitológiával, amelyben mindannyianotthon érezhetjük magunkat, még ha első látásra furcsának tűnnek a nevek, a helyszínek, avonatkozások. A játékosság, a gondolati könnyedség, a kitalálttal párosuló természetesség ésteremtőkedv azok az erények, melyek révén rokonokat, ragaszkodó híveket fedezhetünk fel atérképen sehol nem található Kaugaritijban. A történelemmel való virtuóz birokra kelés, egyegész verscikluson, köteten végigvitt mítoszteremtő kísérlet bizonyosan majd holmi konzer-vatív nemzeti érzéseket sért, hiedelmeket rombol, előítéleteket tesz nevetségessé. Kaugaritijtmuszáj felfedezni, mert minden lényeges együtt van benne ahhoz, hogy költői hívének érez-hessük magunkat, hiszen előttünk játszódik le, sajátos megközelítésben, a saját történelmébőlés múltjából kiüldözött ember újraértelmezett tragédiája.

3

szétszedeted Uramnyelvemet is velemhogy a szó-romokbólnem tudom mi okbólmentsvárat építtess

K A U G A R I T I J K A U G A R I T I J

kaugar RitijUgarit Ij Tij Kitij kaugarit Kongur kaugarit Igar Kautij (ka)guru Au Au Au uuu

Ugar Ugar KAUGARITIJ kaugariritij kaugaritíj

4

Mintha újra hallanók a pusztán,a lázadt ember vad keserveit...(Vörösmarty)

Honnan jön nyelvemre e szó: Kaugaritij? Mióta dereng bennem? Már-már vajákosancsüngök rajta. Némelykor belémnyilal, máskor nyugalommal tölt el. Folytonos ismétlésétőlálomba szenderülök. Megnyugszom. Térképeken hiába keresem, mert se nem ország, se nemváros. Nem falu. Talán az ősidők olyan Tartománya, mely ott lapul Tudatalattimban. A NagyHomály Birodalma? Vagy csupán egy csökevény szó. A puszta moraja. Zsongása. A pusztáé,ahonnan valamikor kirajzott, egy ma már ismeretlen népcsoport. ők lehettek a kaugaritok. AzÉden lakói talán, melynek Ugarit nevű folyamában felhőtlen, szelíd ég alatt magát bámulta aNapisten. Innen indulhatott Kitij -nek becézett paripája hátán Igar hun vitéz (vajon miértugrik be e név Gárdonyinak is?) Kaugar várának bevételére. Vitézünket útközben kifosztjaegy kaguru (nevezhették ekként az akkori útonállókat) –, s jó ideig a gazdag törzsfőnökrabságában sínylődik. A bűnös várost többszöri próbálkozásra felgyújtja az őrült költő, –ahova befészkelte magát a gőgös Kautij várnagy, aki amúgy is átadta volna a hatalmat amegvesztegethető dózsénak. Martalócai feldúlják a várost, felkoncolják a vitézeket. Azóta isbújdosik szegény Gecző Anda kaugar-strófákban, Millike pedig egy aga háremébe kerül.Ritij kéjnő már csak idegenekkel flörtöl. Ramadosz, a bunyós roma fosztogat, míg éjsza-kánként fel-felvonít Kagur, a farkas. Au kutyám szűkölve menekül. Gyula bámnak, a kunnakrégóta nyoma veszett. S míg a Tündérországban Ijek és Tijek feszülnek egymásnak, átveszi ahatalmat Ugar, a gátlástalan maffiózó. Hiába a fohász, az ima, a kaugarok másodszor iskiűzettek a Paradicsomból. Mert újból csak agyagból formálta meg őket a Mindenható. Márezért sem köthetnek Véle szövetséget vérrel. Nem kedveli az efféle áldozatot. Sakáloktól dúlthalmokon már nem építhető újra a Vár. Értelmét veszti az Ige. Marad a Szó-rom: Kaugaritij.De hol vannak a kaugaritok. Olvadt-fehér, színtelen ég alatt, a kataklizma után a lerobbantrakéta roncsain a Kígyó csavarog. Újabb kísértés fenyeget? Kongur táltos elindult felkeresni akeleti Nap alatt az eltűnt nép ivadékait, mert szerinte is létezhetett az a puszta, ahonnankijövének eleink. Az én beltelkemen visszhangzik e puszta hangja. Röppennek nyilak, feszítiklelkemet Kaugarit-íjak.

5

TARTALOM

Elöljáró nótaMocsár korszak

Egy fura tartományMi volt az első szó?

Az a hely...Miért is szerettem Ramszeszt?

Ős-idill...és népek jönnek-mennekSzoborrá vált ló és lovagKirámoltak a kufárok

Hun rabságÉj Kaugaritijben

Hajnali vízióMelyben a sámán hont keres

...és mondja CsontváryEgy renegáthozFolyóimádók

AndalgóCsendélet

Melyben eltűnik az öreg kunRamadosz

Kóbor szellemKezdheti elölről Álmos

Janik és jenkikLunda-dal

A bűnös városAz őrült költő

A Ma FiaIjek és TijekRitij a gésa

Eltájolt sztoriHogy szabad lehess

Mikor nőnek a kaktuszokFohász egy csutakon

...és szóla az Úr Kaugaritijben

*

A mítosz meghasonlása (Cseke Gábor)

6

Elöljáró nóta

átírom nótámatkaugaritijbamorával jambussalanapesztusokkalrövidből sebesbevagy lassúdan lépőbedudorászomha nem szökell verslábonén már azt sem bánom

így is mutathatnaegy kaugaritíj sor

–UU//–UU UU// –de szólhatnék akárkaugar rímekbenmert számlik az ugar................................s mertnyilat röppentenikaugarit íjbólnemakarittsenki?????????

2003

7

Mocsár korszak

„... a mocsári növényzetet szoros kapcsolat fűzi az anyasághoz,a nád és a szittyó törvénytelen nászából születik a mocsár ...”

Bachofen

esik esik esik! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !égre nő mocsári nádInanna1 termékenyülhull hull hullo o o o o o o o o o oázik elázik a világcsupán Inanna nemázik magasabbra nőa szittyó köröttes nászából születnekfattyú-fiak a hordafiai az anyajogúakbékavilág kortyogsuttyog a zsombékzuhog csobog zuhogvalahogy ígyv v v v v v v v v v v vaz asszonyok újférfit választanakújabb nászukhoz mertszülni kell fiakat– mocsárvilág –feneketlen mélységősanya kevélység– jus talionis –a vérbosszújogtalan körforgása

1 sumér termékenység istennő

8

Egy fura tartomány

üszök pernye hamunicsakegy kő kövön maradt(szeméthegybe fullad a folyó)a rakéta roncsánkígyó csavarogverscsonkon csóka üls egy pici karakülépp elszenderülde van ott hiéna is

az a hengöri(en)mit most hengörítépp egy meteorithol vagy Sziszüphoszhajrá Hengöri!

rémisztőn jön az éjmár ugat a sakál

fura alkotmányez a tartomány

ily nevet viselKaugaritij.

2003

9

Mi volt az első szó?

mert minden szónaktörténete vannem egyformánviselkednek a mondatbanvan amelyik kikéri magának...olyan is mely alárendeltetettde melyik lehetettaz ŐSBETŰa Bábel előttivajon a fennséges Avagy a mindenható Onetán a vulkanikus Utalán az eldobott bumerángbólkihulló Eesetleg a mennybe ívelő Imely gyertyaként égmost Kaugaritijben

... de jönniük kellettmásoknak isaz egybehangolóMássalhangzóknakhogy megszülethessena Nagyságos Első Szófejedelemde melyek lehettek az őt követőkaz összefogók a megtartókmiközben apadt az óceáns az ember kezdte belakni a Földetmíg vajúdott minden körülöttes konyilát mammutba lőttea Fájdalom szülhette az első szótama ősitde már ki tudjahogyan hangozhatottott az Édenbenaz Ádám ajkáról röppenőamint szólította Évátvagy Éva volt azaki kimondta végrekínkeservek közta kimondhatatlant

így tartva távol maguktóla Kígyót.

2003

10

Az a hely...

ami most elsüvítaz egy meteoritközel (itt)távol (itt)a HELY-től

ami akkor villantég vizébe csobbantakkorátmekkorát(?)megítélni korátsenki nem tudhatja

lehetett ezernyiami most mikronnyinem is oly aprónyinem lehet felróni

nincs elég hely hozzá

*

ott csücsüla Bölcs őFekete Lyuk szélenporladó csillagokelkábított bolygókhalálát vigyázónhogy a másik végenpályájukra újbólNóvákat vethessen

2004. október

11

Miért is szerettem Ramszeszt?

addig szerettem én Ramszesztamíg nem öntött még rám szeszts arra okított engem feszthogyan viseljek fejen fezt

lehettem volna fáraóha nem mászok akkor fára ómily balgaság volt tőlemelröpült örökre ölyvem

így nem lettem kiválasztotts nem kapok többé választ ottahol sorsom kitudhatóígy büntet a Mindenható.

2002

12

Ős-idill

Hajni-hajnalon jön a hajadonszerelmet szedni Ádám fájárulHajni mélázón

fenn ül egy ágonmíg ősanyja Éva almákat árul

13

... és népek jönnek-mennek

megigéznek a gallokföldjén járó angyalok

lóg egy felleg finnesena fejemre ne essen

beh kevély vagy portugála szemembe port rúgál

virágzik az enciánlópor ül a francián

viaszra lelt a spanyolminden szálat felspanol

őserdőben talliánnyakán szorul a lián

büszkén vallja a hollandőse nem volt bősz Rolland

szerbül szólal a „jámbor”lelkedből is kirámol

háborognak a lettekmért’ északra születtek

messzi van innen Hongkongnevében még (itt)hon kong

négus lettem s az úgy volta Volt belém áramolt.

2000

14

Szoborrá vált ló és lovag

(kaugar legenda)

napkeletről hoztálölemben még a tálmelyből a parazsatfolyton csak habzsoltadmért nyugatra viszelszép nevünk ott vész eljó paripám Kitijsajnálom akit ilykönnyen eltájolnak

hol áll a híres vármelyben Kautij várhogy felszabadítsukmert gyötri a szeldzsukpor szalad a pusztánránk tör a tatár kánVitéz Keresztesnekszázan nekiesnekmi meg nem hátrálunk

ha mégis megállunkfelszegjük az állunkse jobbra se balraesküszünk az Úrrase kelet se nyugatbárhogy is sanyargatbősz király vad szultánlovag marad lován –nincs már eledelünkbronzba merevedünk

2004

15

Kirámoltak a kufárok

bennem voltakbennem voltakazok a titkos aranyak– belém rejtetteegy (ka)guru2

míg fényre árny jöttárnyra borúmagam őriztem a bankotén az erszényes kenguru

kinek adnámén e kincsetkinek adnáme sok nincset

árok parton báván állokkirámoltak a kufárok

2 guru – gazdag törzsfőnök

16

Hun rabság

Igar római rabrója a sorokatIsten ostoránaktegezét puzdrájáts minden nyílvesszejétörökre elszedtéknem beszélhet hunnulcsak római nyelvenegyhúron pendülni(honnan hozzá az íj)ő egyetlen rabbal –alánnal arabbalmég góttal sem tudhatnem lehet egy elvena bogumilokkal

– az én Igarommalbánjál irgalommalnem született rabnak –úrnak sem az igazszabad észjárásúsebesszél mozgásúa Nagy Puszta Fialóratermett Igarkedves vitézem voltjó apám Bendegúznem így kezelt téged –üzeni Átillas még azt is üzeni:ne feledd Éciuszsum flagellum Dei

Átilla levelétazóta is visziks évszázadok ótazsebükben felejtika peregrinusokkorbácsolják egymástbigott flagellánsokrigmusokat rónakostorunk nyeléres dolgavégezetlenmegtérnek Rómából.

17

Éj Kaugaritijben

ami lent volt fent vana Fent alákerültjövő a jelenbea múlt Mába merevült

még nyersen süllög a hús a tüzöntanakodnak Nagy Szarvasok:(nem azért küldte Őt az Istenhogy folyton minket nyomorgasson)(más táltos kell már nekünkjámborabb nyugalmas – állatimert elegünk volt már abbólhogy minden mi Fenséges – emberi)

rézbőrű ég alatt csábol a sok tam-tamtilalmas kertjébe mert bepillantottamárverezi az Úr – dobomat a Holdatverővel kezemben kivert sámán vagyok

meglehet én is vétettemde hát Belőled vétettemmiért büntetsz engem úgy Nagyúrhogy holtomig maradjak mankur(t)kinek a bűnét cipelemvolt-e kezdetben intelemszámomra mikor születtemmiért kell folyton érvelnems mondanom csak mondanomhogy e földi élet a pokola lenti tán paradicsom(?)miért nem egy és ugyanazSzámodra s nekem a Halmaz

rettenetes az éjszakaaludni rég már nem tudokmint patkányok a pince mélyétbélelnek puhány zsivajok

suttog az éjsurrancskolduló ág karjánÉj tombol Kaugaritijbensátáni maszkját nem vedli le

szendergek pokoli lényekkel:három lator közelítkintornát gyötör a negyedikgyermeklányt cipel az ötödiks mert menekülni próbál a lányrávetődnek mint farkasok –

18

én levegő után kapkodokáramütés... bakelitszagrohanok elsáncolt réten átaz útszélen szárnyas-tetemekgéproncsok szendergő szelindekkötényében döglött halakkaliszonyún iszkol Marcella né

már látom hófehér csontjaimatkidobálva holt mezőbemésszé mállnak az esőben –magam magomból is kiforgattammicsoda múltból kélt szélfésüli a fűszálakatágy-medrében ravatalona vén folyó ráncos testehomlokán fénylik mint érmeősi törzsjel – halak vére

már túl sok a halottam ahhozhogy magamba temetkezzemmegtért lélekről még nem hallottam –némelykor torzít az emlékezettán már nem is én vagyok márki e rohanó testben még megfér –szökésre elszánt száguldó szellemcsak pici szikra kell s parányi elemhogy új testre lelten énem rejtezzen

már nincs akihez ember módra szólnicsak iszap van kövek és állatoks ez épp oly keserves állapotmint haldoklóé ki a Semmit nézi

Kaugaritijben az Éj maszkját levedlisátán sisakját büszkén hordja baljánszilaj talaj szakad bármerre jár

lent a völgyben (még) kucsmás-botosok hadafekete álarcot visel a vezére sereglet ezennel beérnyelvük pereg mint motollaidegen szavakkal sújtanakfelfelé ront egy fals ajatollahaz álarcos kissé lemarada Suhanc kezébe kést adnak„El vagyok veszve, azt hiszem”.

19

mertami lent volt fent vana Fent alákerültjövő a jelenbea múlt Mába merevült

2005. szeptember

20

Hajnali vízió

kerget a janicsárdéltengeri hajcsárkezében görbe kardén csak fúvom a dalta parton lóra kap –s meginog Szent Jakabaz ég vízzé vállottfölé félhold szállottaz Ugarit folyóna lelkemet mosoma csúcson ég a várfeldúlta a tatárvagyok ím gályarabrámparancsol arabkitárul Jedikavaspántos kapuja

21

Melyben a sámán hont keres

Mándoky Kongur Istvánorientalista emlékére

kerestem a magyar a kunt s a hunthogy megtaláljam végre azt a hontahonnan jöttek eleink s ahola ferdeszemű Nagy Rejtély dalolfoggal születtem ezért vagyok táltosbár nagyokat ásít Ázsia az álmoskérlelem könyörgöm én Kongur a sámánhagyjon meg lajstromán őseinknek jogánkumükok nogajok kazahok üzbégek –égek köztük mely eggyel több ok arrahogy hazaüzenjem: leltem rokonokrabeszéltem nyelvüket s tettem azért is mertanyanyelvén szólni még Ajtmatov3 sem mertmíg forrást kerestem a folyó elapadtnyugatot feledtem keleti Nap alatttüzem lassan lohad de hitem megmarad.

2004

3 Csingiz Ajtmatov kirgiz író

22

...és mondja Csontváry

Baalbek romjainál,ahol állítólag Attila is megfordult

itt ni ... járok beltelkemennagyon hosszúfélelmetesen kong az éjszakanincsen csendjecsak feketéjeszürkén omlik a panaszfale seforma vákuumban„sarlatánok hirdetett útjaincsak botorkálva járok”míg hullatja könnyeitMagányos Cédrusom.

23

Egy renegáthoz

kend Kendemikor jön rendbesaját voltávalősei méghősként tisztelték

kegyelmedvolt mármagyar király is– írja egy arab –

Mihályaki Vörösmartyigencsak becsülteméltóságodat

rénjén a jakutmost is így üdvözlikündü Kende úrköndemakot4

mond(ott) a törökmég akkor is hafegyver zörög(ött)

lehetne büszkefajtájáras nem pedig üszkemaradékinakKende úr

2004. szeptember végén

4 (érts tiszteltet)

24

Folyóimádók

már nincs egy beálló helyaz Ugarit partjánegymás mellett szótlanszoronganak nők és férfiakmaguk mögé dobálják ruháikatinget melltartót bugyit gatyátmindent s állanak mezítelenfeszesen egymás mellettégre meredt tekintettelanyaszült mezítelenközéjük besüt a Holdfolyton merik magukra a vizeta folyóból s fohászkodnakmint valami hindukegyszerre mozdulnak jobbramost meg balra(mintha szél döntögetné a fákat)s nincs egy beálló helyahol halat foghatnék

2003

25

Andalgó

mélyhűtött verandaistenem be randaez a szegény Anda

az idő vaskarmaorcáit felmartapedig ő volt egykorbibliai Márta

vagy tán Veronikaki járt Veronába’onnan jött Rómábas érkezett a Mába

e világ végéremaradt vers végéreszegény Gecző Andavagyon bújdosásakaugar-strófákbanhol a sátán ugats hol tam-tam dobokonnem pedig tornyokoncsücsül az Ég Ura

1998

26

Csendélet

sáros utcák lótrágya szagafalu végén az öreg aga5

EMLÉKEIből kitelepítettmagányból hitet épített

derűs a nagy ég– nincs tisztesség –zokon ne esséknem is lesz még –

a lenyugvó Nap piros biliegy szürke ördög kiviszihelyén a Hold rőt karimahálától zeng esti ima

jajdul a lét éjjelente– hóhullajtó fényben –

1996

5 nagy hátú Ali bá’, a falu véne

27

Melyben eltűnik az öreg kun

Gyula bátyám a kunemléke nem fakulha nyeregbe termettaz alakos termeta szép barna arconbú vígsággal dacolt

nem volt leányrablókantárszáron a lómögötte poroszkálthozott egy orosz lánytmár ki tudja honnan

szerette őt Szonjaszerelmének szomjanem akart apadni

Gyula bám már őszültSzonja akkor is szültegy formás leánykát

nevét vénségéreegy kuláklistárafelkanyarították(s még ki is rajzoltáka szégyentáblára)

gyalog indult arramerről Szonját hozta

azóta sem látták

2004

28

Ramadosz

ha valaholegykaugaritmalacafarkávalkunkorít

Ramadosz márégen földönkeresia bicsakota kun-korit

egy malacrasok evő jutugye derékRamadosz„fényképedetfeltenném éna falamraha nem lenn’ aráma rossz”

ó RamadoszRamadoszlábad nyomána fű mindigharmatos

putrik földjénnagy bunyós vagyhírlik róladRamadosz

továbbra isjavasoljukne hagyd magadfelköttetnitementhetetlenRoma-bossz

(miért van hogyAu kutyám folyton megugat?)

2003

29

Kóbor szellem

sakálok lesték elestemetKaugaritij halmainel kellett hagynom testemethogy szűnjenek végre kínjaim

lehetnék fű fa akár bokor isde vagyok már testre nem lelőörökre megalázottkóbor szellem

egy volt testben megkínzatottkiátkozottúj testre epekedőki nem talál magára

keresem másabb alakoms e folytonos keresésbenellobban lassanfényem is

2003

30

Kezdheti elölről Álmos

ahol törtetők taposnakzöldje sem marad a honnaknyomukban kóró és avara csípős szél füstöt csavar

sebzett madarat hord a légfolyót duzzaszt a hordaléktovatűnt bár a horda régmögötte most is ég az ég

hírli ázsiai táltos:lesz itt más geográfiakezdheti elölről Álmos –ébredj már fehérlófia

2004. december

31

Janik és jenkik

a JANIKezek a magas homlokú palikhiszik magukrólhogy valakik –vállukon hordják a naplementétmezítlen felsőre öltenek mentétzenésítik a víz folyásáta Való medrét is ők ássák s hiszik hogy dolgoznak a JENKIK ezek a szerintük nagy senkik – égből pottyant kalandorok kiket a szél erre sodort ezek a sehonnai lények lelket felfőző edények

– e földön mi vagyunk ősöklehettek ti nagy regősökarról külön szól a nyugtamikor lesz itt naplenyugtabefűtünk a jani-népnek –így szól ma a jenki ének.

1998. december

32

Lunda6-dal

nem csókolódzik a lundanem száll kertre nem ül rúdraímhol jön épp mutatóba’Blaha Lunda primadonna

lunda lunda szegény lundalehetnél te Gumi Gundafelszerelnélek egy rúdras hozzád járnék ki a grundra

lennél idol ég hajlatánimádna a vén Jonathánkerülnének sasok vércsék –hogy tested vérbe ne ejtsék

álmaimban te röpködnélmíg messzi tengereken járnéketetnélek angolnávalsast lőnénk angol flintával

álmok tengerén hajózomlundaként a vízen úszomfejem mindegyre kapkodomel ne fogjon farkassólyom

1998

6 egy titokzatos tengeri madár

33

A bűnös város

Halottak napján

valaki márfeláldozhatná magátmert a farizeusoka cincogó cinkosokjudáspénzérteladják a várostfeladják a várats fizetünk nagy áratfélelmetes martalócokgyilkolnak a falak alattáll az akasztófaKaugar várábans még félelmetesebb hogysóbálvánnyá merevült a zöm– nyomasztja nagy közöny

a felfuvalkodott Napgázakat köpköd a városramert nem vállalja senkia mártíromságot

már csak a Bárány vérévelmosható le a szennyoldható fel a bűnmelybe süllyesztette a dózséés szemforgató körea Várost

már csakvérrel váltható megde ki vállalja az áldozatotki lesz a BárányKaugaritijben

2003

34

Az őrült költő

az őrült költő sötétedéskormegjelent a Vár előttdöngette vaspántos kapujáts így kiáltozott:adjátok vissza a Versemetmit e falak között írtammert az engem illet megs mert nem válaszolt senkinapkelte előtt visszavonult

megint alkonyodott s megintérkezett az őrült költőa Vár elé döngetni annak kapuitadjátok vissza Versemetmit a kolostor cellájában írtamordította tele torokbólKautíj várnagy parancsáraa poroszló lehugyoztaaz őrült költőt aki hajnalbanvisszatért a Nagy Fa aláerdei rejtekébe

napnyugtakor újból érkezettaz őrült költő a Vár alámelynek falait őt gúnyolórajzokkal pingálták körbenem ordított szépen csendbenmegvesztegette a poroszlótnapkeltekor belépett a kapunpillanatok alatt robbantaka testére szerelt bombáks levegőbe röpült a Vár

*

hát ez is meg volt írvaabban a Versben

2003. december 1.

35

A Ma Fia

jön a hordamenekül afehér népségaz odorba

fekete maszkmartalócona vezényszómart alól szól

(nem kun rabolés nem is lánytféli ő méga nagy királyt)

ki mondja itthogy terror vanszól a maszkosvigyor-orral

míg vesszük alevegőt isfalsnak látjukaz eget is

tó tükréreárnyék szállotthordozójatovább állott

Ugar úrralminket urala Ma Fiaa maffia

2003

36

Ijek és Tijek

a Tündértartománybanköveken ülő bölcsekrámparancsolnak töltseka fénylő serlegekbes szálljon fohász egekbehogy koccinthassanakmert oda kell hassanak:egységes legyen a Rendez lészen mától a trendígy szól a végzés: The Endhisz nem azért ők Ijeka kaugarit Ijekveszni hagyják a népetaz istenadta népet

másként szólal a Tijekfelkent vezére Éda:a kaugaritíjeknépe sosem volt léhaművelték földjeiketimádták istenüketnem voltak idegeneklelkükben hideg Éneknem dúltak forró énekajkukon sűrűn termetts nem feledik a helyetahol az ősi kelyhetrejtik a régi vermekhonosok ők e földön

– kelyhetekbe bort töltök –

2003. december 26.

37

Ritij a gésa

egy igaz történet nyomán

hozzá nyit be Gézaő Ritij a gésaritkulj innen Géza –szól Ritij a gésa

mért űzöl el Ritijlelkem tépi száz íjvígasztalj meg gésaszívem tied és atehénkém ára is

(mit tehet az emberha asszonya zsémbeltinót hajt piacralovát is eladjas mint egy mozgásőrültrohan a night klubba)

Ritijkém kis pünkémkedves nővér gésapillantásod géz afelsebzett lelkemenmosolyod sebtapaszlátja a nagyhavass még a tehénkém is– így udvarol Gézamíg elunja Ritij:fizess s mehetsz Gézaröppenj ki mint az íj

másvalakit várok

(utóirat egy emlékkönyvbe)

Istenem be ökör aki így meghőköl asszonyállat előtt olyan akár e lőtt nyíl Ámor tomporában ki szerelemre les a bűn városában

2004. január 12.

38

Eltájolt sztori

Bangkokbangyakran jár a hölgybankokbantűsarkú cipellőnnem szédülbámulják (n)őkelméta pult mögüldzsigolók lesikaz ő kegyétmustráljákmellét és fenekét

ni csak Billmi a fenekét rabló az iméntbemene

arab lónyerít egy bank előttkét gengszter odabé’mellélőtt

2004. november 30.

39

Hogy szabad lehess

ahol egy öltöny járja –az uniformiss csak egy állat élhet –az unikornis mondd mindaddig míg benned a mérgek fel nem fakadnak s felfalnának a férgekmert addig nem lehet nyugalmadmíg ki nem robban forradalmad az egyszemélyes a magad elleni –s mert nem doronggalvívják a szellemitszét kell tépnedbensőd béklyóithogy szabad lehessakár a fecske

s kiröpülhessa végtelenbe

2002

40

Mikor nőnek a kaktuszok

piheg síneken a mozdonyakár egy lomha őshüllős míg mocsárbűzre gyűla szúnyoghadálmos madarak rebbennek tovareccsenő ágakrólmögöttük szállingóznakIdő-pikkelyekezt már nem érzékeliaz állomás nagy órájamutatója áll mozdulatlan

idétlenül piheg Kaktuszegy rozoga padonlekonyult állánszemlátomást nő a borostarongyos sapkájábaforgalomból kiment bankók közésárga garasokat hullajthirtelen szellő

falevelek között kushadegy riadt gyíkbámulja Kaktusz a sárga havazásban

nem elégnem elég az irgalombólnincs elegem a szánalombólnem arany hull a falombbólígy nem telik menetjegyre –estefelérémisztő varánusz-felhőkcammognak az ég peremére– glória fölöttünk a Hold-érmefelsikíta pihegő vasszörny a sínekens a bakterház ablakáta kaktuszok kinövik

2004. szeptember

41

Fohász egy csutakon

(népe nevében így imádkozottegykoron az őrült költő)

Mindenhatóadj már nekünkújabb őskortújabb Édentlevedlenia Nagy Szégyentmit a sátán miatthordunkmi kaugarok

felfogadjuk jóelőretiltott gyümölcshöznem nyúlunkmi kaugarok

hadd lássukhogy mire jutunkha az Édenbenmaradhatunkmi kaugarok

mert azt tudjukmire vittükamióta kiüzettünk

2002

42

... és szóla az Úr Kaugaritijben

kutyák ugatnaknyilak röppennekKaugaritijbens hullanak mennykövek

iszonyatos hévvelegy felbőszült mammutKaugaritijbena széllel versenyt fut

öldökölnek irtnaka kaugarit ifjakfeszt van feszülésea kaugarit íjnak

teszik ezt kéjesenKaugar nevébenhogy fürödhessenekaz ő nagy fényében

krúgat egy nagy madárgriff lehetett ősefüst csavarog égreKaugaritijben

miért gyilkolsz ne ölja mennybolt oly azúrKaugaritijbenígy szólal most az Úr:

lakozom a vízbenállatok lelkébenpásztorrá tettelekvért ugató éjben

szövetséget vélembárányok vérévelsosem köthetsz EmberKaugaritijben

2003

43

A mítosz meghasonlása

Nem mindennapi helyzet kommentárt írni egy könyvről, aminek reklámszövegét, az olvasófelé vállalt „hozsannáját” mi magunk fogalmaztuk, de hát az egymástól elütő műfajok más-más hangszerelést követelnek. Azon túl pedig, hogy a nagyközönségnek ajánlottam KristóTibor nemrég megjelent Kaugarit-íjak c. verseskötetét (Alutus Kiadó, Csíkszereda, 2006),olvasása, majd szerkesztése közben egész sor feloldásra váró dilemmám támadt, amelyekmentén most megkísérelek végigmenni, hogy a potenciális olvasó helyesen értelmezhesse aszerző amúgy furcsának ható mítoszteremtő szándékát.

Egy biztos: a versek jelentőségét, belső logikáját nehezen tudjuk felbecsülni, ha nem mérjükfel a „kaugarit-világ” sajátos topográfiáját, elhelyezkedésének földrajzi koordinátáit, valóselemekkel keveredő apokrif mitológiáját, illetve verselésének kiemelt szerepét. Közben mind-ezek egymással nem csupán szorosan összefüggnek, de furcsa keveréket is alkotnak, amely azálkomolyság és az önmaga ellentétébe forduló díszletteremtő igyekezet váltakozó kimenetelűpárharcában testesül meg.

Kulcscsomónk vezérdarabja, a nem is versként tördelt költői invokáció tulajdonképpen min-den lényegest előrebocsát a később egész pászmákban bemutatandó kaugarit birodalomról,ami aztán a kötet felépítése során rendre dekódolható. A játékra tehát rá kell hangolódni, afikcióba be kell épülni, ami Kristó esetében azért szerencsés megoldás, mert mértéktartóanadagolja saját költői ötletét: a tudományosnak látszó betájolást igen gyakran felváltja egyfajtacinkos játékosság, leplezetlen kikacsintás és -beszélés a díszletek mögül, mintegy jelezve,hogy miközben mi Kaugaritij kopár, száguldozásra alkalmas sztyeppéin barangolunk, egypercre se feledjük, hogy tulajdonképpen a mi mindennapi világunkban járunk, csak az elne-vezések, a látszatok és a konvenciók másak; a viszonyok és összefüggések lényegileg mind-mind a ma trendjeihez vezethetők vissza.

Könnyen meglehet, hogy ez a fajta felajánlott költői konvenció nem fekszik az olvasónak, ésidegenkedve, a világteremtő gesztust elutasítva az egész kötetet félresepri. Ehhez amúgy bár-mely olvasónak joga van, ha annyira ragaszkodik szubjektivizmusához. Az esélyként fel-villantott költői kalandban viszont azért jó részt venni, mert a jelenkori költészet megújulásá-nak és olvasóhoz való visszatalálásának egyik lehetséges útja éppen a mítoszok teremtése ésegyidejű kritikája.

Amikor Kristó Tibor például ősökről beszél, akkor nem ragad le kizárólagosan a magyar ős-történelemnél, hanem a föld globális történetében honos termékeny egybemosódásokat, egy-másrahatásokat aknázza ki szabadon, minden szűkítő és torzító ideológiai doktrína mellő-zésével. Számomra igen rokonszenves ez a szellemi függetlenség, amely a valódi játék és aszabadjára engedett képzelet sajátja. Hogy szabad lehess c. verse remekül illusztrálja s egy-úttal ki is fejezi ennek a lényegét:

ahol egy öltöny járja – az uniformis s csak egy állat élhet – az unikornis mondd mindaddig míg benned a mérgek fel nem fakadnak s felfalnának a férgek

44

mert addig nem lehet nyugalmad míg ki nem robban forradalmad az egyszemélyes a magad elleni – s mert nem doronggal vívják a szellemit szét kell tépned bensőd béklyóit hogy szabad lehess akár a fecske s kiröpülhess a végtelenbe

(2002)

A szervesen kötetté szerveződött versek hangvétele annyira változatos, hogy bátran állítható:szinte valamennyi megtalálja a maga saját formáját, optimális kifejezési módját. Van, amikora komolyság, az elaprózott részletezés a célravezető, máskor szinte bökversekhez illő tömörés csattanós megközelítésmód a kifejezőbb. E két véglet között Kristó tud keményen és dara-bosan fogalmazni, olykor a versformát is kész megbontani a direkt fogalmazásért, máskorannyira hajlékony és könnyed, mintha a rím és ritmus túlhajtásában látná örömét. Ezért aztánminden kétarcú, kétpólusú nála: a komorság kellő pillanatban mosolyban oldódik föl, a mítoszkönnyedén elviseli a saját kritikáját. E látszólag meghasonlott állapot azonban – ha tudatos, hanem – a kötet egészének és Kristó költői kísérletének nagy erénye.

Azt nem állítanám, hogy a Kaugarit-íjak hagyományos értelemben vett „nagy” verseket tartal-maz, amelyek majd hamarosan szavalóversenyek kedvenc darabjaivá válnának. Kristó nem aváteszi vétetésű költői attitűd utódlását szorgalmazza eddigi költészetével, annál inkább ahelyzet- és problémateremtésben jeleskedik, költői táboroktól és divatoktól függetlenül. Olyanköltészet az övé, amely mindenek előtt a végső megmérettetésnél esik majd a latba, addigerősödésre, megújulásra és nyilvánosságra van szüksége.

CSEKE GÁBOR

45

Kristó Tibor ny. újságíró, szerkesztő, költő (született Csíkszentimrén, 1949. április 11-én.) Abukaresti Újságíróképző Főiskola végzettje (1986). Érettségi után helyettes tanárként dolgozikGyimesfelsőlokon, Csíkmindszenten, Kászonaltízen, ahol néprajzi múzeumot és képtáratalapít. Hosszabb ideig a Csíki Székely Múzeum munkatársa, 1980-tól 2008-ig a Hargita Népevezető szerkesztője.

Munkái: Felhagyott ösvények (versek, 1993), Csíki néprajzi gyűjtések (1995), Muzsikus Manó(gyermekversek, 1995), Kései leltár (versek, 1995), Falufaggató (riportok, tárcák, 1996), ÉgőÉden (versek, 1998), Kuláksors (1999), Griffek és varjak (versek, 2003), Fúvósébresztő –Édes Erdély, itt vagyunk (2006), Kaugarit íjak (versek, 2006), Kismesterségek alkonya. Ariporter megtér (2008), Napnyugatra tartok (versek, 2009)