Krístó Gyula

A tizenegyedikszázadtörténete

`\.\..§....

ˇ.

G ı 0P

\'

_ Y0 ` Q~ '-ı

\ Q-K

ŰUI74ˇ + + O :ers ii\-\í 4'0A,4, „Nm Q . H Ü N T Q

Q Ba

3

*FQ \\

'70HAREHıA ^f Hz” N- ,ad6)' 0" Komčıram Q . ag I

KAPUVÃR IP “our mrqgû visegrčıd U 3Kıârıuvur VISÉGRÃD

p* v°“°°é"` úıhiau _!(`J~ Csoni

Kglan 04, \<Q Sunigyvčır G$4'

\ı ' 0fl

Q \ (3 B0 Ü R 0 G*_ Q

\'\\` (3.\Í,

I ııudrogQQVL7 Barauyavár.\\ . I

8 A c s\z_ BÁRANYÁ .Bču

3, -FV0` \ ”^i_f„„

E

`\ I

vÁRr«ıEEYÉK,vÁRısPÁNsÁGOK szENT ısTvÁN

/r

Í 4-` ×`~ .

Q 4./ °O --I \„` lävcır Q ,_

Q Zzm ıén

Sıubulıs

SZABOLC

I Bihar

.BIHARrcıd

> lcd:KÉŠR

0 Csancı:

S Á

<ORÁaA N

>` Z O

Q.. Y

NAD

`ol~

\_/\`

\\

<

8% E.

?

0 Q 9, . '°md 1' -L__T_ı_§ŠÜ-/'N JJ ,.ˇ . 0

\l A

D

DOEOKA ,0 Dnbuku

`{~

\ Q °É \O Fehčrvılır

`<>

É)

ıuılelzı IWIW'

Esztergom

včırispčınsčıgi szëkhely

býzonytnlan hovcırurtozčısûvıdék

Iz4*/

)0

\ \4,` _

I Zobor/ \IOIÍ Ga.rcımflenrbenedek \"

F J ıëflyilrc (1 ÜZ T E R

5 , I _ :EgerrW 3 S1 flfqflmt . >vm' . .fzıuzbfz

Pannonhalma 'sëãfflfi Ábflsflv-- 0 .

5 Y Ü R | ıfiogyorod

Bakonybél: h. _Sanlyčvıisórhely . eıfwm

U :O vçswremvclgy ı-Y_\ı\\ vesıpfzm V A E |

9 R ııT_iımnyS1 . Orunko

“E Zalavár . _ BSomogyvcırZselıuıenı; Süni:-nd ÍKGWSO szer

Jukan .2 4' PÉuvčırud

D:G04 Šm HM 1Ičqrúh Ü I K A L 0 E S A I ı0ı-os

_ ıaÁcsnI P E c s ı C 5\ ÍBÓG

Imzı

Í Érseki sıëkhely

Í püspöki székhely

ı upčıfsčıg, prčpostsčıg

--- bizonytalan huh:'ır ČÜYHÁZŠZE

\`\

\iı

/E G R I

ää, \\szz'ı.zu \`_f

OSıenljubb

:Bihar

:Várna :Donau

ıH A R ı KVÃRADH0 Kolcnsrnoncstor

.ERDÉLYI

fsûnúg :Fehérvár

ZÉTÉÜS

A N Ă D ı

RVEZET szENT LÁSZLÓ KORĂDAN

Készült a Magyar Millennium alkalmábóla Nemzeti Kulturális Örökség Mınisztériumának

támogatásával

Kristó Gyula

A TIZENEGYEDIKSZÁZAD

TÖRTÉNETE

E“ll'll!'„'°l

rozaıszcrkeszıõSD ISZVAK CYULA

.__ l -_-flıııı llıııvdfı_ 504H-SumiL"\'=+- LP:

eMI? |*ıˇ:ı:f`ı\\ \`1-ÁR

1 1; , iı.r.ıı-ı I.: E -„;;„,_g;§

(J Knsıó Gyula. 1999O Pannoıııca Kiadó. 1999í) Sıvák Gyula cdıior. 1999

ELŐSZÓ

lelen könyv a magyar történelem 997-i095 közti sukaszáról szól, aminagyjából megfelel a ll. századnak Az idõhatárként választott első év-szám lstván nagylciedelmi trónra kerülésének dátuma, a második pedigLászló király halálaé. A század tényleges tárgyalásár egy rövid bevezetõ fe-jezet elõzi meg, amely a 10, század néhány kérdését villantia fel. Erreazért volt szükség, mert csak ezek ismeretében érthető és értékelhető a ll.század legtöbb úi íeileménye. Persze a feltüntetett iddhatároknak egyszempontból túlzottan nagy jelentóségflk nines, ugyanis a kötet nem azesemenymenet szerint, nem a politikatörténet nyomvonalán, vagyis nemuralkodóról uralkodóra haladva számol be arról, hogy melyikük alatt mi-lyen fontos, említésre érdemes történések estek meg. Az olvasó ezt mármegtanu|(hat)ta iskolai tanulmányai során, továbbá az elmúlt évtizedekúgyszólván valamennyi összefoglaló munkájában Eellelheti ezt, a közké-zen forgó kézikönyvek (kronológia, lexikon) ugyancsak eligazítanak e vo-natkozásban. Természetesen a jelen könyvben is fel-felbukkan egy-egyesemény, előfordulnak köztórténeti tények (a köret végén található ural-kodói lista és genealógiai táblázat szintén segít a táiékozódásban), de nemezek alkotiák a tárgyalás gerincét. Ha nem lenne leheterlenség a ll. szá-zad esetében ilyenrõl heszélni, azt kellene mondani, hogy „szocio|ogikus"szemlélet határozta meg a könyv felépítését, rárgyalásrnódjãt. E munkaarra keresi a választ, hogy mennyiben más a 11. század, mint a megelőző(éppen ezert a 10. századról szóló bevezetõ feiezeren kivul az egyes téma-körök bemutalásakor többször utal a korábbi helyzetre, hogy a változásmarkánsan kira]zolód|čk).

>`

@ Etószó

A ll. század a magyar történelem első, immár sokoldalúan vizsgál-lıató százada. Míg a megelőző időszakok esetében idegenek magyarok-ra vonatkozó hosszabb-rövidebb (de mindenképpen kurta) megjegyzé-seı képezik a kutatás alapját, addig a ll. századból már nem elhanya-golható mennyiségben maguk a magyarok illetve zi magyaroknevében idegenek - szólalnak meg, hogy írott szövegek változatos for-máiban (oklevélben, tönıénykönyvben, legendában, évkönyvben. kró-nikában, erkölcsi és filozófiai műben) saját életükrõl, ténykedéseıkről,akaratukról, gondolataikról adjanak tájékoztatást. Persze továbbra semhiányoznak a külföldiek magyarokra tett írásos utalásai. Ezek együtte-sen képezik a jelen munka forrásos bázisát. A határként szereplõ két év-sıimnak, 997-nek és 1095-nek fõleg e szempontból van igazi jelentősé-ge. Olyan írott forrásokra támaszkodtunk, amelyek vagy e 93 év alattkeletkeztek, vagy pedig - ha alkalmasint későbbi keletkezésűek is f er-ről a közel száz eszrendõről szolgálnak megbízható hiradással. (Ettől agyakorlattól csak igen ritkán tértünk el, csupán abban az esetben, ha akésőbbi kútfó nagy valószínűséggel a ll. századra is érvényes informá-cióval szolgál.) Tudjuk, a források köre még tovább lenne bővíthetőmás típusú emlékekkel (a régészeti, művészettörténeti anyag bevonásá-val). Ezekről azonban e helyutr - apró utalásokat leszámítva - le kellettmondanunk. Az emberi csontváz, a sír melléklete vagy annak hiánya, amagasba törő vagy éppen földbe süllyesztett építmények a mi szem-pontunkból voltaképpen illusztrációi. konkrét testet öltött példáimindazoknak a folyarnatoknak, fejleményeknek, amelyeket az írottforrások tükröznek. A sírmélléklet nem maradt volna el, a templomnem épült volna fel a kereszténység felvétele nélkül. Mindez (vagyis atemető, a telep. a templom, a freskó) persze hallatlanul fontos az önállódiszciplínaként létező régészet- és művészettörténet-tudomány számá-ra. Aki e vonatkozásokra (is) kíváncsi, számos szakmunkával elégíthetiki érdeklődését.

A 11. század a magyar történelem bizonyos értelemben szakrális év-százada. Nem elsõsorban azért, mert két szent király uralkodása kerete-zi be az általunk tárgyalt 98 évet, nemis azért, mert e század rajtuk kí-vül további szenteket adott az egyháznak, hanem alapvetően azért,mert a ll. süzatlban kelt életre legtöbb olyan érrékünk, amely ma is

g

ELŐSZÓ @

kerete, meghatározója és bizonyos értelemben éltetõje életunknek. Ek-kor született meg és állta ki a megsemmisüléssel fenyegető elsõ próba-tóteleket az a politikai keret, Magyarország, amelyben ezer esztendejeélünk. Az országgal együtt állam is jött létre, még ha magát az államotmodern ısmérveıvel haszralanul keressük ekkor. Sőt ez az állam egymásik uralmı szisztémát váltott fel, amelytõl hacsak nem rakunk el-lenzõt a szemünk elé » egy máslaita uralmi-hatalmi, de mégiscsak álla-mi |elleget nem tagadhatunk meg. A 11. század elején megszületett ki-rályság 1946-ig létező realitás volt, a korona ma is önálló államıságunklegfõbb szimbóluma. A ll. század különben is a nagy változások és vál-tások kora. A magyarság ekkor szakadt ki véglegesen a steppe ölelésé-ből, ekkor kezdett elõször nagy erőfeszítéseket tenni annak érdekében,hogy a kelethez fűzõ kotelékeit oldva nyugatra fordul|on, és lépéseit anyugathoz ıgazitsa. Nem csupán ú| állam született ekkor, hanem új hitis gyökeret vert a Kárpátok hegykoszorúin belül a mai napig életün-ket. kultúránkat, erkölcseinket átható kereszténység.Megváltozott az életmód, átalakult a mindennapok rendje. Másként

kellett élniük és másbúl kellett megélniük az embereknek a il. század-ban, mint a IO.-ben. Más lett az embernek emberhez való viszonya. Aszinte mindenkit megillető szabadság helyébe az úgyszólván mindenkitkötelékebe soroló úr-szolga viszony lépett. A telepulésnek, az emberi la-kóhelynek ú| formái ielentek meg. Egy olyan kultúrával ismerkedettmeg a magyarság a 1l. században, a római alapokra visszamenõ latinkultúrával. amely nem csupán betűink latin jellegén hagyta raita a le-nyomatát, hanem egész ezeréves gondolkodásunk ennek iegyeit hor-dozza. Az europai vıselkedésformák, mentalitások a ll. században érin-tették meg elõször a magyarságot./\ ll. század azért szakrális évszázad, mert történelmi távlatok alap-

ián ,,szentseges' (fenséges, szinte csodaszerű) dolgok történtek ekkor,amit ezer év gyakorlata szentesített. Egy steppei nomád nép korábbi lé-nyegétõl idegen típusú állaınot alapított, felvette a keresztény hitet, át-alakította társadalmát, átformálta mindennapiaıt. Ugyanakkor a„szentség” vérben és erõszakban fogant, a ll. század embere iobbáracsak fenyegetettséget, lecsúszást látott. a századot (vagy annak nagyrészét) személyes és közösségi kudarckčnt élte át. A ll, század ilyen

7

@ Etószomódon egyszerre obiektív sikertörténet és szubiektív kudarcélmény,auz a végletek százada is. Mindennek bemutatására resz kísérletet ekönyv, az eseménymenetet, a csaták, a békekötések leírását, az egyesuralkodók porrreiának felvázolását áldozva fel azért, hogy e folyamatota maga lehetõ teljességében - de a forrásanyag szűkössége miatt mégishiányosan bemutathassa.

Szeged, 1999 l2'bııııír;`ribm1

Az ELŐzMÉNYz A 10. szÁzAD

Életmód A 10. század a magyarokra már a Kárpát-medencében kö-szöntött. A E95-ben (vagy 896-ban) elkezdődött honfogla-

lás azt eredményezte, hogy 900-ra a medence egésze a magyarok ural-ma alá került. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen élet-módot folytató nép került ide a 9. század végén, a megbízható válaszértelsősorban az írott forrásokhoz kell fordulnunk. Bár nem bővelkedünkilyen kútfőkben, mindaz, ami ránk maradt, félreérthetetlen tanulsággalszolgál. Ám az írott források nem csupán „beszédes” voltuk miatt ér-demlik meg kivételezett figyelmünket (vagyis azáltal, hogy nem egy-szerűen szikár minősítési adnak, hanem többnyire körül is Íriák, részle-tezik azt), hanem azért is, mert ezek etnikai minősítéssel szolgálnak,világosan kife|ezésre juttatiák, hogy információik a magyarokról szól-nak. Persze itt is leselkedik veszély a kútfõket vallatő történészre, még-hozzá a kiüresedert toposzok nem ritka használata. Ha az egykori író-nak nem állt egy-egy népról megbízható híranyag a rendelkezésére, aztgyakorta sztereotípiákkal, kozhelyekkel pótolta. Ez ellen úgy védekez-hetünk, ha egy-egy nép hajdani megítéléséról széles körben tá|ékozó-dunk, és eltérõ kultúrkörökben fogant, különféle nyelveken írott tudő-sításokat állítunk egymás mellé. A korai magyar torténelem szerencsésadottsága ez, mert bár kevés a rá vonatkozó hiteles forrás. de ami van,az sok nyelven és a világot eltérõ prizmán át szemlélő szerzők tollábólmaradt ránk. Ugyancsak kevésbé számolhatunk toposzokkal, ha az in-formációkat köflő szerzők közelről ismerték azt a népet, amelyről fel-iegyzéseket készítettek, azaz esetünkben a magyarságot. Nemcsak az

T

@ Az ELOziviENYz A io SZAZAD

számít tehát fontosnak, hogy mit olvashatunk a kútfõkben, hanem azis, hogy kik írták azokat. ltt megint a véletlen játszik a kezünkre, hi-szen a 9. század végi és a 10. századi magyarok életmődjáról tudósítóbeszámolók írói rendre jól informált, a magyarokat közelről ismerőszerzóknek minősülnek, Még egy mozzanatot kell elõrebocsátanunk:az életmód viszonylag lassan és nem robbanásszerűen változik. Ebbőltehát az következik, hogy egy-egy szilárdan álló, hiteles tudósításnakévtizedekkel elõre- és hátraható érvénye van. Mindezek ismeretében so-rakoztassuk fel a magyarok életmódjăra vonatkozó kútfóket!

A 9. században megszületett moflim (mohametlãn) földrajzi iroda-lom egyik elsõ, a magyarságról még etelközi hazájában szóló termékeegyebek mellett kereskedők beszámolóin alapult. Ennek késõbbi korok-ban fenntartott szovegváltozatai ilyen képet adnak a BBO közüli ma-gyarokról: „Sátraik vannak, és együtt vonulnak a sarjadó füvel és a zöldvegetációval... Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikójük ahhoz afolyóhoz húzódik, amelyikhez éppen közelebb van. Itt marad télire, éshalászik." Másik helyen: ,Van egy pusztájuk, amely csupa fű és tágashely." lsmét másik helyen: „Ök egy olyan nép, melynek sáiraik és jurtá-ik vannak, s az esőzéseket s a füves helyeket követik.” Más információszerint ,sátorlakó nép". Végül: „Bárhová utaznak. egyutt utaznak ingó-ságaikkal, sátraikkal... és az állatokkal.” Érdekes módon e legkésóbbıhíradás lebbenti fel a fátylat arról, hogy az egész sátrazás és mozgó élet-mód nem önmagáért, hanem állataik kedvéért volt. A mozlim forrásszöveghagyománya alapján tehát egy sátrakban élõ, állat.-iit cső áztattii,dús füvű legelõkre hajtó, vagyis folytonosan mozgásban levõ nép képerajzolődik ki a 9. század végi magyarságról, amelyik nem állandó szál-lásra tért telelni, hanem ahhoz a folyóhoz húzódott, amelyhez éppen alegközelebb tartózkodott a tél lıeköszöntekor. A honfoglalásra indultmagyarokról egy szláv nyelvû forrás azt jegyezte fel, hogy a Dnyeper-nél, Kijev mellett „megállottak sátraikkal, mert úgy vándoroltak, mintmost a poloveeek". F. híradás eleve magán viseli a késõbbi lejegyzés nyo-mát, hiszen polovecckrõl, azaz kunokról az 1060-as éveket megelőzőenKijevben nem lehetett írni Ugyanakkor semmi nem áll azon feltevésútjában, hogy a sátrakkal vándorló magyarok valós képét az óorosz ha-gyomány megőrizte, és utóbb. amikor az Oroszok látóterében a

I0

Életmód Q

polovecek megjelentek, a hasonló életmódot folytató két nép ~ a köz-tük levõ másfél évszázados időbeli távolság ellenére is - az írott forrás-ban egymás mellé került.

Hogy a honfoglaló magyarok valóban sátras nép volt, azt nem csu-pán a 880 körüli állapotot tükröző mozlim forrás közlésének elõrehatótanúsága jelzi, hanem olyan, megfellebbezhetetlen hitelü koronataniiis, mint Bölcs Leó bizánci császár, akinél jobban külországi személyaligha ismerte a kortárs magyarokat, mivel a honfoglalás előestéjén 6szövetkezett az etelközi magyarok vezetőivel a bolgárok ellen. Nos, acsászár arról írt az általa türköknck nevezett magyarokról szólván,hogy „követi õket nagy csapat ló, mén és kanca is... A háború napjáignemzetségek és törzsek szerint szétszéledve legeltetik lovaikat folyvást,télen-nyáron. Háború idején viszont a szükséges lovakat maguk melletttartják, és béklyóba verve őrzik türk sátraik közelében... Türk ellenfele-inknek hátrányos a legelõ hiánya, tekintve a magukkal vitt lovak soka-ságát. Ütközet idején fõleg a hadirendben álló gyalogosalakulat fognagy kárt tenni bennük, amely ártalmukra van nekik, akik lovasok, éslóról le nem szállnak; gyalogosan ugyanis nem képesek helytállni,minthogy lóháton nőttek fel.” Bölcs Leóval egy időben a Rajnán túlRegino apát is írt a magyarokról. Õ valószínűleg soha életében egyetlenélõ magyart sem látott, de információinak egy része közvetve azoknaka magyar koveteknek az elbeszélésére vezethető vissza, akik német elõ~kelõkkel, Regina személyes ismerõseivel folytattak tárgyalásokat a 9.század végén. Így csak 6 jegyezte le azt a becses hírt, hogy a magyarok„elõször is a pannónok és az avarok pusztáin kóboroltak, vadászattal éshalászattal szerezvén meg mindennapi táplálékukat...; kevés embertkarddal, több ezret pedig nyilakkal pusztítottak el, amelyeket oly gya»korlottsággal lónek ki szaruíjaikból, hogy lövéseıket bajosan lehet elhá-rítani”. Ugyanakkor a magyarok jellemzésére - mintegy toposzként ~felhasználta a szkítákról évszázadokkal korábban lejegyzett híranyagotis. Eszerint ,elõrenyomuló vagy visszafordulú lovaikon harcolnak...Minden ide|i`.iket lovaikon töltik; azokon szoktak utazni, tartózkodni,gondolkodni és beszélgetni." Ezt azonban csak akkor minõsithetnénküres és értéktelen toposznak, ha nem tudnánk, hogy vele egy idõben éstõle függetlenül a magyarokat kozelrõl ismerõ Leó császár is azt írta ró-

íl _

@ Az Ei.ÖzMÉNYz A ıo. sz/izAD

luk: a „lóról le nem szállnak'. A hajdani sfltítákat és a 10. század elejimagyarokat tehát lényegi hasonlóság kötötte össze, életmódjuk igenközel állt egymáshoz Ez a körülmény mentette meg Reginót a vaskostévedéstõl. Bölcs Leó meg is adta azt az összefoglaló minősítést, amimiatt a szkíta népeket - bennük a bolgárokat és a magyarokat - jogosegyazon közösségbe sorolni: „általában nomád életet élnek". A császárazonban finom különbséget tett a bolgárok és a magyarok között: amagyarok ,jellemzõ vonásai... csupán annyiban különböznek a bolgá-rokétúl, hogy amikor ezek magukévá tévén a keresztények hitét, a ró-mai [bizánci] erkölcsok hatása alatt kissé megváltoztak, akkor hitetlen-ségükkel együtt vadságukat és nomád voltukat is levetkõzték". Tegyükhozzá azt, amit Leó már nem irt le, de megfogalmazása szerint sejte-tett: szemben a magyarokkal, akik vadságukat és nomád voltukat nemadták fel. Hogy a császár valóban nomádnak ismerte meg a magyarsá-got, azt írásának azon helye is bizonyítja, amely szerint az „a fáradal-makat és a nehézségeket derekasan tűri..., lévén nomád nép".

A 10. század közepi magyarok nomád voltára egy ll. század máso-dik felében élt, munkáját gondosan szerkesztó arab krónikás, lbnHajján a tanú, aki ugyan nem volt kortársa a leírt 942. évi eseménynek,a magyarok hispániai kalandozásának, de alapos a gyanú, hogy a mostidézendó helyet korábbi forrásból kölcsönözte, s annak híre végsõ sorona Hispániában 942-ben fogságba esett és utóbb a kalifa testõrei közé so-rozott magyarok szóbeli információira vezethetó vissza. Eszerint a ma-gyarok „szálláshelyei a Duna folyó mentén vannak, ók maguk pedig no-mádok, mint a beduinok. Városaik nincsenek, sem házaik, hanem ne-mezsátrakban laknak szétszórt táborhelyeken". lbn Hajján nemegyszerűen a beduinokl-ioz hasonlította a magyarokat (nem akként jártel, mint a magyarokat a polovecekkel összevetõ öorosz forrás), bár ezsem lenne tanulság nélküli. A beduinokról tudniillik még a 13. századeleji arab forrás is azt jegyezte fel; ,sátorpillérekkel ellátva utazgatnakés ütnek tábort". lbn Hajján pontos értelmezését adta a magyarok no-mádságának: nélkülözik a szilárd, állandó lakhelyet, gyorsan szétszed-hetó és összerakható nemezsátraik mozgó életmódjuk bizcnyságaiBölcs leó szerint a magyarok szétszéledve legeltették lovaikat, lbnHajján pedig ettõl függetlenül arról írt. a magyarok nemczsátrai szét-

Il

Kzıznazzzizet @szórt táborhelyeken álltak. Az egymástól mind nyelvben, mind térben.mind korban különbözõ kútfök - az általános mondanivaló: és a finomrészletmegfigyeléseket tekintve egyaránt egybecsengő tudósításaik -aligha hagynak kétséget abban a tekintetben, hogy a 9. század végénekés a 10. század első felének magyarjai nomád életmódot folytattak. AKárpát-medencébe 895/896-ban behatoló és azt fennhatósága alá vonómagyarság tehát lótartásra berendeúedett (nagyállattartó) nomád népvolt, s ebbeli életmódját a 10. század első felében sem adta fel.

Kalandozások Ezt a megállapítást támasztják alá mindazon infor-mációk, amelyekkel az úgynevezett kalandozások-

ról rendelkezünk. A magyar szakirodalom megszépítõ módon kalando-zásoknak vagy portyázásoknak nevezi a 9-10. századi magyarok ide-gen területek elleni, meg-megújuló katonai akcióit. Hogy csak felületesbenyomások alapján és jó adag elfogultsággal lehet ez esetben kalan-dokról és portyákról beszélni, azt e hadjáratok egész története egyértel-művé teszi. A magyarok már attól a pillanattól kezdve, hogy az írotttörténelem lapjain megjelentek, azaz a 830-as évek óta, nagy rendsze-rességgel folytatták e háborúkat. A honfoglalás csak annyi változásthozott ebben, hogy módosult a katonai akciók iránya és hatósugara.Uralkodóvá váltak a nyugati, kisebb mértékben a délkeleti irányú had-járatok, vagyis a támadások Nyugat-Európa, illetve a Balkán és a Bizán-ci Birodalom ellen irányultak. 899 és 970 között legalább 47 katonai ak-cióról rendelkezünk viszonylag pontos, évhez köthető ismeretekkel, defeltehető, hogy ez a szám néhány további (a forráshiány miatt ismeret-lenül maradt) hadjárat számával növelhető. Ez azt jelenti, hogy min-den három év közül legalább kettóben hadra keltek a magyarok. Ami-kor meg otthon maradtak, akkor élvezték a háború megváltásáért. azaza békéért a bizánci és a nyugat-európai uralkodóktól kapott évpénzt(hadisareot). A 47 hadjáratból 33-at vezettek nyugat, kilencet pedigdélkelet felé. A nyugati kalandozásokban jól megfigyelhető az, hogyegyre távolabb merészkedtek. A 10 század első évtizedéhen még csakszűkebb-tágabb szomszédságukat támadták, 9l l-ben keltek át előszöra Rajna folyón, 915-ben a dán határnál. a 920-as évek elején Dél-ltáliá-

I3

@ Az ELözMENYz A ıo. szÁzADban bukkantak fel, 937-ben kijutottak az Atlanti-óceánhoz, 942-benpedig Hispaniában harcoltak.

Hogy milyen módon zajlott le és milyen eredményekkel járt egy-egymagyar kalandozás, azt a 937. évi nyugat-európai katonai akció rövidbemutatásával jól lehet érzékeltetni. A magyarok már 936/937 telén el-indultak nyugatra. Ahogy haladtak mind nyugatabbra, útirányuknakmegfelelõen mint afféle õrlángok világítják meg számunkra az út egyesállomásait a magyarok vonulásának irányába eső különböző területekkrónikás híradásaı. A hadra kelt magyarok egyik célja az újonnan trón-ra lépett német király, a szász dinasztiába tartozó l. Ottó megleekézte-tése. térdre kényszerítésc volt, hogy ennek eredményeképpen az év-pénzt fizessen nekik. Egy forrás szerint „a régi ellenség, a magyarok el-jottek, hogy kipróbalják az új király vitézségét. Betörtek Fıankfóltlre,és elhatározták, hogy ha lehetséges, a nyugati égtáj felõl megtámadjákSzászországot." Frankföldön a gazdag Fulda monostorát égették fel.Szászországot azonban Ottó megövta a magyar pusztításıól, és azuralkodó a lotaringiai (ma franciaországi) Metz városáig űzte a nyugatfelõl betörni prólıálkozó magyarokat. ltt azok Loiaringia Íeldúlásábafogtak. Reims környéken monostorokat támadtak, az egyikben -amelyből a szerzetesek a magyarok hírére elmenekültek - berenıleztéktáborukat, „a kornyezõ zsákmányolásból rendre ide tértek vissza". Pá-rizs környékén, Sensban ugyancsak kolostort fosztottak ki, tűzzel-vas-sal dúlni kezdték Callia, Aquitáma és Burgundia vidékeit. Városokat,lalvakat pusztítottak el, igen sok egyházat felégettek. Egy francia elõ-kelõ Orléans-nál a Loire-on túlra szorította a magyarokat, akik megfor-dultak Bourges vidékén, és eljutottak egészen az Atlanti-óceáriig.Visszaútjukban Burgundia szenvedett tőlük igen sokat. Kortárs leírásszerint a lıurgundok a nıagyaroktól való felelmükben hegyek gerince!-re, völgyek mélyébe, sziklák hasadékaiba rejtõztek. Itt is sok egyházesett a magyarok gyújtogatásainak áldozatul, a szerzeteseket megöl-ték. Mindent elragadtak, amit az cgyházakban vagy a falvakban talál-tak. Virágzó földek vállak pusztává, a lakosok száma megfogyatko-zott. lnnen ltáliáha mentek a magyarok. Campania és Libtıria tarto-mány elpusztítása után Capua ellen fordultak. A „mérhetetlenül sokmagyar Capua környékén mindent elpusztított és fclprédált". A Monte

M

Kalandozások Q

Cassinó-i monostor emberei közül sok foglyot ejtettek, akiknek vissza-váltásáért az apátság komoly anyagi áldoutor hozott. Veszélybe ke-rült Nápoly városa is, de ez végül elkerülte a romlást. A nagy sikerekmiatt igencsak clbizakodott és busás zsákmánnyal megrakott magya-rok egy része az Appennin-hegységben, ahol szintén gyújtogatni ésdúlni kezdett, csapdába esett.

A „forgatókönyv” minden magyar kalandozó hadjárat esetén ugyan~ez volt, legfeljebb az időpont és a helyszín változott. /\ magyarok rátör-tek a kiszemelt területre, kisebb egységekben a környező vidékeketmódszeresen kifosztották, foglyokat szedtek. akiket vagy a helyszínenfelajánlottak kiváltásra, vagy magukkal hurcoltak a Kárpát-medencébe.Mindent. ami mozdítható volt, elhoztak onnan, kivált erõszeretettelgyűjtötték a nemesfémet és az élelmet. A nyugat-európaiak jól láttákmeg, hogy „az ellenség nem együtt vonult, hanem csapatonként tá-madta meg a városokat és a falvakat, mivel senki sem állt ellen, és ki~fosztván felperzselte azokat, s így váratlanul ott tört rá a készületlenemberekre, ahol csak akart". A meglepetésszerû támadást lovaik gyor-saságának köszönhették. A magyarok 899-ben lovaıkon és bõrhajóıkonhatoltak be Velericébe. Amikor 954-ben a lobbes-i monostorra támad-tak, érkeztükct az jelezte, hogy „kora hajnalban hirtelen megsűrűsö-dütt a levegõ a lovak porfelhõjétõl, és a föld eldugott széleiról sisakokezrei bukkantak fel". Ha veszélybe kerültek, mint 933-ban, „lustánakszidják a gyors paripát... Eldobálják íjaikat, szétszórják nyılaikat, sõtmelldíszeiket is levetik, csak hogy a lovak annál könnyebben futhassa-nak." A magyar kalandozások lóháton lebonyolított, legtöbbször pél-dátlan kegyetlenséggel párosult hadjáratok voltak. Eredendõ céljuk azsákmány- és a fogolyszerzés volt. Elõszeretettel támadtak meg olyanhelyeket, ahol a préda nagy biztonsággal elérhetõ volt. Ezért rohamoz-ták meg a kolostorokat, mert ott egy helyen jutottak élelemhez, nemes-fémhez, textíliához. Amit egy ll. századi német szerzõ írt a norvégok-ról, teljes mértékben érvényes a magyarokra is: ,Hazájuk szegénységerákényszeríti õket, hogy messzire kimerészkedjenek a nagyvilágba, ésezekről a portyáıkról hozzák haza azokat a termékeket, amelyek másországokban bőségesen megteremnek." A zsákmányt a magyarok is ha-zahozták, a nemesfčmct itthon bcolvasztották, belőle új vcıeteket ké-

I)

Q Az ELoz~iENv-. A ıu. SZÁZADszítettek. A foglyokból is hasznot húztak, vagy a helyszínen váltattákki, vagy a Kárpát-medencében adták el mozlim rabszolga-kereskedőknek, olykor szolgáikként foglalkoztatták õket. Az sem véletlen, hogyNyugat-Európába és a Bizánci Birodalomba jártak hadakozni, oda, aholaz ő szintjüknél fejlettebb társadalom olyan javakat állított elõ, amilye-nekre ők csak vágytak, de természetes úton nem vagy alig szerezhettékvolna meg azokat. Kezükre játszott, hogy nomád voltuknak megfelelõ-en minden felnõtt férfi egyszersmind katona is volt. A megtámadott te-rületek tehát egy erősen militáns társadalom attakjaival találták szem-be magukat.

Hogy hányan jártak el kalandoznı a Kárpát-medencéből Európa kö-zeli és távoli tájaira, pontosan nem tudjuk. Az mindenesetre bizonyos,hogy tömegek indultak el kora tavasszal, és tértek meg késő ősszel. Aforrások gyakorta emlegetik a kalandozó magyarok hatalmas létszá-mát, óriási cmbertömegét, amiben persze mindig lehet jó adag túlzás. Akevés biztos pont egyike. hogy a 955. évi augsburgi csatában harcolómagyarok létszáma megközelítette vagy el is érte a 10 ezrei. Ha tudjukazt, hogy 880 táján a teljes magyar haderőt 20 ezer lovas alkotta, ezmintegy a fele annak. Augsburgnál ugyanis nem a teljes magyar haderőharcolt, hanem annak csak egyik része, hiszen a másik rendszeresendélkelet felé járt hadakozni, s ezt a 955, évi augsburgi csata után is foly-tatta még másfél évtizedig. E 10 ezres augsburgi sereg perdöntő bizony-ság arra, hogy nem egy szűk elit úri passziója volt a zsákmány- és fo-golyszerző hadjáratok lebonyolítása, hanem az egész társadalmat alap-jaiban érintő kérdés. A magyar kalandozások nem magukban álló,egyedi jelenségei az europai történelemnek. Joggal álllthatók párhu-zamba a Kr. u. 1. századi germánok, a 4-5. századi hunok, az 5-7. szá-zadi szlávok, a 6--7. századi avarok, a 7-B. századi arabok és a B-ll. szá-zadi vikingek (normannok) ugyancsak rabló jellegű katonai akcióival, Amagyarok váratlan támadásaı, kezdeti gyors sikerei a nyugat-európai ésa bizánci írástudókban a hajdani hun és avar rohamok emlékét idéztékfel. Európa nyugati felén és a Balkánon rettegtek a magyar lovas nomá-doktól, a magyarok félelmetes nyılaitól való megszabadulás imáik tár-gya volt. (Ugyancsak imába foglalták Galliában azt, hogy az Úr a nor-mannok haragjától mentse meg őket.) De a magyar támadásoktól szen-

in”

Tazszazızm @

veclõ területeken nemcsak imátlkoztak, hanem cselekedtek is. Újalapokra fekterték, megreformáltãk a hadügyet, néhány évtized alattméltó ellenfcleivé váltak a magyaroknak; kezdtek mcgsokasodni a ma-gyar íiaskók. A 10. század közepére, második felére a magyar kalando-zásoknak beíellegzett. A megerõsödött Német Királyság, illetve a mélyhullámvölgybõl kilábalt Bizánci Császárság megálljt tudott paranesolnia magyarok pusztításainak. Nyugat felé 955 (az augsburgi csata), délke-leti irányban 970 (az arkadiupoliszi ütközet) az a mérföldkő, amely aportyázások végét jelöli. A magyar kalandozások fölött persze ereden-dóen a megváltozott európai erőviszonyok húzták meg a lélekliarangot,de élterésükben, fenntartásukban a magyar társadalom belsõ problémá-inak is fontos szerep jutott, a portyázások lezárulta pedig egyenesentársadalmi krízist idézett elõ.

Társadalom A 10. századi magyar társadalomról nincsenek egykorúí- lorrásokon alapuló, ezért megíellebbezhetetlen hitelűinformációink. Amit a kútíók errõl közölnek, az inkább felkelti, sem-mint csillapítia kíváncsıságunkat. A 880 körüli állapotokat tükrüzõmozlim hiradás késõbbi szövegváltozatai szerint „a magyarok szemre-való és szép külsejű emberek. Ruhájuk brokát, fcgyvcrcik ezüsttel van-nak kiverve és arannyal berakottak." Másutt; „Nagyon gazdag embe-rek, de kdzönségesek... Az osszes, körülöttük lakó pogányokkal hábo-rúskodnak, és a magyarok szoktak a győztesek lenni." lsmét másutt:.,Vagyoriosak és szembetűnõen gazdagok, amit kereskedelmüknek kö-szonhetnek " Megint más helyen: „Állandóan legyõzik a szláv és azorosz népet. Ezeket sorban lánera verve Íoglyokká teszik. A rajtuk levõdolgokat, ruhákat, tobolyprém öltözetet Iehúzzák róluk, s meztelen vi-szik Bizáncl-ıa, és eladják õket." Aligha lehet arra gondolni, hogy ezek amagyarokról általában adott jellemzések néhány tucat clõkclõrı: érvé-nyesek csak. Sokkal inkább hihetõ, hogy a magyarok társadalmánakegészét minõsítették ekként. Vagyis a 9. század végi magyarok - a no-nıáclokról felületes benyomások alapján alkotott közhiedelemmel ellen-tétben - éppen nem koldusszegények, hanem meglepően gazdagok vol-tak, tehetõssčguket egyaránt koszonhették nagy állatállományuknak,

í_ >í_,,„/7 r;{`ı`i-„z-.r ıõ-\v""'

@ Az Ei.Öz~iiâNY A ııı szÁzAD

sikeres portyăiknak és ügyes kereskedésüknek. Cazdagok voltak a Taci-tus korabeli germánok is a Kt. u. 1. században, hiszen mint a római tör-ténetíró feljegyezte: „Bõkezűségük anyagi alapját háborúval és rablássalteremtik elõ.” A honfoglaló magyarok régészeti leletei megerõsítık azírott forrásokban olvasható, gazdagságukra vonatkozó információkat.A férfiaknál is dlvott az ékszerviselés (hajkarika, karperec, gyűrű), ezekaranyból, aranyozott ezüstbõl, ezüstbõl, bronzból készültek, kinek mi-ből futotta. Természetesen a különbözõ anyagokból való ékítmények asírokban váltakozva szerepeltek. A karosi ll. temető 50. sírjából példáultöbb aranyozott ezüstveret mellett bronzból öntött övveret is előke-rült. Az egyik, Augsburgnál 955-ben fogságba esett magyar vezér díszc-ihez arany nyakpcrcc, ruhája alján csüngõ aranycsengettyűk (haran-gocskák), pajzsra rögzített ezüstkereszt tartozott. Szintén díszes vise-let jellemezte az asszonyokat. A magyarok még lószerszámaikat isveretekkel és korongokkal ékesítették.

Bölcs Leó bizánci császár a 10. század elején azt írta le a magyarok-ról, hogy „férfiakban gazdag és subad ez a nép, s egyéb pumpát és bö-séget mellõzvén, csupán arra van gondja, hogy vitézül viselkedjék amaga ellenségeivel szemben". E tudósítás a nagyszámú férfit háborúbafelvonultató magyar társadalomról rajzol képet, ami teljesen érthető,hiszen Leó a magyarokat föleg a harcterekrõl ismerte. Ez ismét perdön-tó bizonyság arra, hogy a magyar hadakozások, portyázások nem egyszűk elit katonai akciói voltak, hanem azokban a nép, vagyis a fegyver-képes férfi népesség vett részt. Mintha arra is utalna a császár idézettmondata, hogy a magyarok, bár megtehették volna, a kirívó pompát ésa bőség fitogtatását mellõzték, illetve a katonai szempontoknak rendel-ték alá. A magyarok gazdagságáról a mozlim kútfõkben található tudó-sítások hitelét tehát közvetve Leó is megerősítette. Ami pedig a magya-rok szabad voltát illeti, itt leginkább arra gondolhatunk: a császár a népfüggetlenségére, szabadságszeretetére utalt. Olyan elem ez, amely min-den, kalandozó hadjáratokat vezetõ nép sajátja. A frankok között mégaz 5. század végén is akadt olyan meggondolatlan ember, aki azt hitte,hogy neki egyenlő jogai vannak a királlyal, így ellentmondott Chlodvigazon kérésének, hogy egy, az egyháztól rabolt „csodás nagyságú ésszépségű vázát” a zsákmány szétosztása során a király kapjon meg, mi-

i_I_Š_..__.

Társadalom @

közben az ,épebb elméjű többség" már elismerte maga felett a kiııiiguralmát, Ezek azt mondták: ,Mindazok, miket látunk, dicsőséges ki-rály, a tiéid, ami neked jólesik, tedd, mert senki sem képes hatalmadnakellentállni." A renitens frankot az uralkodó egy év múlva koholt vétségokán megolette. Ez már a hajdani egyenlőség utolsó fellobbanása volt.Sokkal inkább jellemzõ a 10. századi magyarokra az az eset. hogy ami-kor a - már ezen az állapoton túljutott - frankok megkérdezték a por-tyázó vikıngektól, ki a vezérük, azok így feleltek: „Mindnyájan egyen-lõek vagyunk!"

A rabló hadjáratokat folytató népek társadalmai egyszerre órizték azegyenlőség valóságát és illúzióját. A nép tagjai szabadok voltak, jogi ér-telemben az utolsó frank, viking vagy magyar kózharcos is ugyan-annyit ért, mint a király (ezért mondhatott ellent a váza ügyében azegyszerű frank a királynak, s ezért tiltakozhattak a vikingek az ellen,hogy főnökük lenne), ennek megfelelően a vérdíj is minden szabad ese-tében ugyanakkora összeg volt. A jogi egyenlőség burkában azonbangazdasági és hierarchikus különbségek húzódtak meg. A népbõl bonyo-lult folyamatok eredményeképpen vezetők választódtak ki, akik kez-detben személyes tulajdonságaik révén érdemesültek erre. A legrégibbmagyar fõnökök közül Levedit nemes származása, értelmes és vitézvolta, Árpádot tekintélye, bölcsessége, megfontoltsága és vitézsége tet-te alkalmassá erre (amint Bíborbanszületett Konstantin írta Árpádról:,rátermett volt erre a tisztségre"). Egészen addig, amíg a hatalom nemintêzményesült, nem szakralizálódott, és nem vált elismerten örökle-tessé, az egyéni kvalitások döntő szerepet játszottak a kiválasztódás-ban. A vezér kezdetben a nép legfõbb élettevékenységének számító ka-tonai akciókat vezette, vitézségét csakis e módon tudta igazolni. A ka-tonai vezérszerep erősítette tekintélyét a rövid békés időszakokban is.A katonai vezetõ (a Iım:vg, a vo/ci/oıiıi, a Iıridıııi_ı:)') a társadalom föle'nótt, s ha posztját néhány nemzedéken át megtudta őrizni, dinasztiátalapított. Tacitus az l. század végi germánokról írta: ,,A kiemelkedőennemes származás vagy az Ősök nagy érdemei az ifjaknak is biztosítják afõembernek kijáró méltóságot; a tobbiek azokhoz csatlakoznak. akikmegemberesedtek, és már előbb bebizonyították derekasságukat... Az.hogy mindig válogatott ifjakból álló nagy csoport veszi őket körül. bé-

@ Az ELOZMENY- A ıo. SZÁZAD

kében dísz, háborúban oltalom... A nagy kíséretet is csak erővel s hábo-rúval lehet megtartani", mivel fónöküktõl állandóan bőséges javakal.követeltek. A pozíciók gazdasági elõnyokkel jártak, a vezért és legszü-kebb, egyre inkább állandóvá váló kíséretét a zsákmányból több és jobbillette meg. A jogi egyenlőség megmaradt, a fegyverképcs férfitársada-lom minden tagja személyében szabad volt, de gazdasági és pozicioná-lis egyenlótlensčg keletkezett, a teljes egyenlőség eszméje pedig az illú-ziók világába szorult vissza. Bölcs Leó a magyarokról írta le a 10. századelején, hogy ez a „gazdag és szabad nép... egy fõ alatt áll, fellebbvalóitólkemény és súlyos büntetéseket szenved elkövetett vétkeiért".Tovább növelte a különbségeket. hogy a rabló hadjáratok eredmé-

nyeképpen rabszolgák áramlottak az egyenlőség illúzıóját melengetőtársadalımakba. A Tacitus kori germánok élete irányadó lehet a 10. szá-zadi magyarokra is: a íegyverforgató férfi katonáskodott; ha éppen ott-hon volt, akkor sem dolgozott, olykor vadászattal múlatta az idõt. Acsalád többi tagja, az asszonyok, az öregek és a gyermekek látták el aház és a föld körüli teendőket, ebbe kapcsolódtak be a még szinte csa-ládtagkčnt kezelt rabszolgák. Jelenlčtük gyengítette az egyenlőség illú-zióját. Az igazi gondok azonban akkor támadtak, amikor a katonai ak-ciók egyre több fıaskóval jártak, majd megszűntek. Elapadt a mérhetet-len kincsek forrása, kimerült a rabszolga-utánpótlás tárháza; így atársadalom egésze, amely eddig idegen országok rovására biztosítottmagának kivételes életnívót, hirtelen és drasztikusan szegényedni kez-dett. Ez az alig kiemelkedett elitet éppen úgy érintette, mint a szegényszabadot. A vezetõ és lassan határozott körvonalakat öltõ köre (kísére-te) az eddigi gazdagság pótlására kényszerült, s hogy jövcdelmekhezitthon, saját fennhatósági területén jusson, ehhez saját népére, eddigikatonáira kellett különféle terheket rakni. A szegény szabad elõtt fel-rémlett a függésbe kerülésnek, a szabadság elvesztésének a réme. Önem tudta senkire továhbhárítanı a kalandozások megszűnte miatt el-apadt bevételei pótlását, ráadásul két emberöltő alatt kiderült - amintezt már a 6-7. század fordulója körüli évtizedekben az itt élõ avarokpéldája is bizonyítja », hogy a Kárpát-medence földrajzi okok miatt al-kalmatlan a tartós és nagyméretű nomadazálás feltételeinek biztositá-sára. A szegény szabad tehát egyszerre szembesült lcsüllyedésc veszé-

20

Politikai viszonyok @

lyével és azzal a kényszerrel, hogy életmódot kell váltania, fel kell adniaaz egyoldalú és külterjcs nagyállattartó gazdálkodást. Harcolnıkönnyebb volt, mint földet művelni. Amit Tacitus írt a germánokról,az a 10. század közepének magyarjaira is igaz: ,Arra, hogy földet szánt-sanak, vagy kivárják a termést, nem is vennéd rá õket oly könnyen,mint arra, hogy kihívják az ellenséget, és sebeket szerezzenek; sõt arestség és tehetetlenség jelének ítélik verejtékkel szerezni meg azt, amitvérrel megvehetnek.” Amint azonban többé nem lehetett hadlıa szállni,a nomadizmust változatlan keretekben nem lehetett tovább folytatni-azaz a 10. század második felében -, reális lehetõséggé vált (számukrainkább fenyegető veszélyt jelentett) a földművelésre való áttérés. AKárpát-medencében a nomád magyarokkal együtt éltek különbözõ, itttalált és ide fogolyként behurcolt földművelõ népek. Ök a magyarokadófizetõi voltak. A szegény szabad magyar - ha máshonnan nem, hátaz ő példájukat látva Í tudta, hogy a földművelésre való áttéréssel nemegyszerűen életformát vált, hanem feladja szabadságát, és leszámol azegyenlőség illúziójának csekély maradványával is. Harcának esélyeitrontotta, hogy vele szemben nem csupán a szintén szegányedõ elit állt,hanem a föléje megszerveződött állam is.

Politikai viszonyok A magyarok az egész 10. században a fejede-lemség politikai keretei között éltek. Ez az in-

tézmény a Hétmagyar nevet viseló törzsszövetség vezetésével a 850-esévekben jött létre azáltal, hogy az akkor Etelközbe került magyarokhozkavarok (kazárok) csatlakoztak, illetve hogy a magyarok kiterjesztettékfennhatóságukai Kelet-Európa különbözõ szláv törzseire. Bíborban-született Konstantin bizánci császár (Bölcs Leó fia) szerint a magyarokÁrpádot (a valóságban inkább Álmost) ,a kazárok szokása és törvényeszerint pajzsra emelvén fejedelemmé tették", s vele kezdődött a Ma-gyar Fejedelemség. Az a berendezkedés, amely ekkor a magyaroknál lét-rejött, a steppei nomád törni állami modellt követte, amint erre meg-születésének egyértelmű kazár inspiráciőja is mutat. E nomádállamirendszer gyökeresen különbözik az Európában megismert állami kép-zõdményektől. Az eltérések Í több más mellett - abban ragadhatök

.II

@ Az Ei.özMENY- A io szÁzADmeg, hogy ez nem területi alapon állt, hanem népek feletti uralomgya-korláson; hogy nem vagy alig ismerte és alkalmazta a magántulajdont;hogy türelmes volt a birodalmában élõ népek vallási, foglalkozási más-ságát illetően; végül pedig hogy adókat, járadékokat kizárólag az aláve-tettektõl (tehát a birodalmán kívüli, valamint a birodalmon belüli ide-gen elemektõl) hajtott be, saját népétöl viszont csak katonai szolgála-tot várt el, amit az - nem érezve annak szolgálat jellegét - sajátérdekében, önként teljesített. Mindezen ismérvek együttesen azt ered-ményezték, hogy a steppe nomádállamai rendkívül gyorsan kialakul-tak, majd néhány nemzedéknyi virágzás (emlékezetes nagy hódítás/ok)után hasonló gyorsasággal lehanyatlottak és felbomlottak, tehát insta-bil képzõdmények voltak. A magyar nomádállam abba a fejlődési sorbaillik, amely - egyéb elözményeket itt nem emlltve - a Türk Kaganátus-sal vette kezdetét, s amelynek örökébe Ázsiában az ujgurok, majd a kir-gızek, a kelet-európai steppén pedig a kazárok léptek. A Magyar Fejede-lemség felépítése a kazár modellt követte, élén a harmadik számú kazárméltóság, a L-umi: állt, amely a létrejött szakrális kettős fejedelemségirendszerben a szentként tisztelt Eőfejedelem tisıtségének felelt meg,míg a tényleges, fõleg katonai hatalmat a gyula gyakorolta.A Magyar Fejedelemség fénykorát a 9. század végén és a 10. század

elsõ évtizedeiben élte. BBO tájára már Íüggetlenedett a Kazár Kaganá-tustól, portyázó akcióik zöme Etclközbõl a szlávok ellen irányult, dcegyik-másik a mai Ausztria területére is elért, élénk kereskedés pedig fõ-leg Bizánccal folyt. A fejedelemség fõ feladata volt a zsákmányszerzõhadjáratok indítása, az adók behajtása és a hatalmat gyakorló hét törzsegymás közti ügyeinek intézése. Nem okozott számottevő fogyatko-zást a Magyar Fejedelemség erejében a besenyőktõl és a bolgároktól895-ben elszenvedett katonai vereség sem, amely a Kárpát-medence el-foglalását eredményezte, hiszen az crõgyűjtés néhány éve után a ma-gyarok már 899-ben itáliai portyára indultak, s azt követõen állandóváváltak a Nyugat-Európa elleni, illetve kevesebb rendszerességgel a Bal-kánra irányuló rabló hadjáratok. E háborúkban a katonai segédnépkéntcsatlakozott kavarok jelentették a magyarok számára az elõ- és uióvé-det, és mutatnak nyomok arra is, hogy a kárpát-medencei szlávok egyescsoportjai szintén a magyarokkal tartottak e kalandozásokra. Feltevés

,zz __

Politikai viszonyok É

szerint 10. század eleji adat szól arról, hogy a magyarok „legyózik azo-kat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszeradókatvetnek ki rájuk, és úgy kezelik õket, mint foglyaikat.” E szlávok nagy-részt foldműveléssel foglalkoztak, hiszen máskülönben nem adhattakvolna élelmiszereket a magyaroknak. Ugyanakkor írásos nyoma is ma-radt annak, hogy a magyaroknak „sok szántóföldjük van". Ezt azonbannem a magyarok, hanem a szlávok, valamint a szlávok mellett a Kár-pát-medence más, itt éló (avar, onogur) és a kalandozásokból fogoly-ként ide bchurcolt népei művelték meg. Ök segítették a magyarokatnagy állatállományuk ellátásában is. Hogy mily erõsen egy kézbenösszponiosult a hatalom a Magyar Fejedelemségben a 10. század elsőévtizedében, azt Bölcs Leótól tudjuk, aki szerint a szkíta (tehát nomád)népek sok fõ alatt álltak, csupán a bolgárok és a magyarok egy fó alatt.Az elsõ repedések az egykozpontii irányítás épületen a 910-es évek

végén jelentkeztek; ekkortól kezdve több olyan esztendő volt, amikor amagyarok két irányba is indítottak hadjáratot. Ez arra mutat, hogy leg-alább két uralmi központ alakult ki a Kárpát-medencében, amely eltérõorientáció: folytatott: az egyik Nyugat-Európa felé, a másik a Bılkánrajárt kalandoznl, s általában nem sok gondot fordítottak arra, hogy ak-cióikat összehangolják. A fejedelmi hatalom hanyatlására mutat, hogyÁrpád után évtizedekig nincs ismeretünk a (nagy)fejedelem személyé-rõl. Bizonyára Árpád leszármazotta(i) volt(ak). de hogy ki(k), nem tud-juk. 950 táján viszont már egyenesen arról értesülünk, hogy a magya-rok törzsei nem hunyászkodnak meg a maguk fejedelmei elött, de vé-delmi háború esetén együtt harcolnak. E fejedelmek a MagyarFejedelemség központi irányítói voltak: a l:ı`i`ndE szakralitását elvesztõnagyfejedelem, a bírói tisztséggé alakult ,Qyıılrı méltóság betöltóje, vala-mint az ugyancsak bíróként funkcionáló Iıorlın. A 10. század közepénmegnövekedett a töruek szerepe, a széthulló magyar nomárlállam tor-ui államokban élt tovább. E törzsek eltérõ politikai irányvonalat követ-tek. A nagyfejedelem családjából Árpád egyik dédunokája (Termacsu) a940-es években Bizáncban járt, Árpád unokája (Taksony) vagy talánmásik dédunokája (Géza) a 960-as évek elején a római pápához kere-sett, végül Géza a 970-es évek elején l. Ottó német-római császárhoz,az augsburgi gyõzõhoz talált kapcsolatot, s megkezdődött az Arpádok

_. Í3_

@ Az ELoZMÉNYz A iO. szÁzAD

törzsi államában, a Kárpát-medence nyugati részén a latin rítusú ke-resztény liittérités. Gyula már 950 táján Bizáncból hozott magával téri-tõ püspököt, aki a bizánci rirust, az Ortodoxıát terjesztette a medencekeleti felében, Cyula uralmi területén. Az ö kezéből |utott keleti szer-tartás szerinti hitéhcz e Cyula leánya, Szent lstván király anyja, Sarolt.Bulcsú horka szintén Bizánc felé tájékozódott, de friss keresztény hitétmegtagadva sokszor támadt fegyverrel a Bizánei Birodalom ellen.Az augsburgi csatavesztést követõen az ott nagy vérveszteséget

szenvedett, döntően a Kárpát-medence nyugati részét uraló törzsek ro-vására az Árpádok törzse erősödött meg; a nyugat felé történõ nyıtástkövetõen a források is elsõsorban arról tudósítanak bennünket. ami aKárpát-medence nyugati területén történt. A 970-es évek közepén méghallunk Géza püspökérõl, de azután két évtizedre megtört a kereszténytérítés lendülete. Géza számító pogány nagyúr módiára viselkedett,elég gazdagnak tartotta magát ahhoz, hogy egyszerre szolgáljon a ke-resztények Minclenhatóiának és a pogány istencknek. A keresztényekiránt politikai érdekbõl - hogy fékezze a kelet felé hatolö német befo-lyás ereiét - szivélyesen viselkedett, de lelke mélyén megmaradt po-gánynak. Sem püspökséget nem állított fel, sem bencés kolostort nemlétesített 996 elõtt. Valamelyest raita hagyta lenyornatát a Kárpát-me-dence nyugati felén Géza feleségének, Sarollnak ottani működése. A ll.század ele|i nyugati hittérítök egyike lekicsinylõen szólt arról, hogy bárMagyarországon Sarolt „vezetése alatt kezdődött meg a kereszténység,de pogánysággal vegyült a megfertõzött vallás, s ez a bágyadt és zava-ros kereszténység rosszabb kezdett lenni a barbáıságnál". Nem kizárt.hogy a veszprémvölgyi görög rítusú apácakolostor Géza korában, Saroltbefolyására létesült. Céza békére törekedett valamennyi szomszédjával.Mint egy késõbbi és kevés hitelre számot tartó osztrák forrás irta: „el-határozta Magyarországot... többé nem jogtalan zsákmányokkal, ha-nem törvényes iövedelmekkel gazdagítani. S mivel tudta, hogy fö|d|e 16és termékeny, rávette népét, hogy a fegyvereket tegye le, s inkább azonáruit vigye szét a szomszédokhoz, amelyeket országa bőségesen meg-termett.' Géza, bár névlegesen nagyfeiedelem volt, országa, aliol való-ságos fennhatóságot gyakorolt. ténylegesen csak a Kárpát-medencenyugati részére ter|edt ki. A medence többi részein önálló törzsek élték

ˇˇÍ

Politikai viszonyok @

a maguk életét. Magyarország, a Magyar Fejedelemség inkább csak el-méletben létezett, a törzsek közti egyre gyérülö számú közös ügy éltet-te csupán. Hogy mi lesz e törzsek sorsa, az nagymértékben attól füg-gött, ki áll és áll-c egyáltalán valaki egy új integráció élére. E vonatko-äsban 995/996-ban sorsılöntõ fejlemények történtek. Kevéssel halálaelõtt megjelent Géza udvarában a száműzött Adalbert prágai püspök,aki új lendületet adott a kereszténység megrekedt terjesztésének. Ö tar-totta kercsztviz alá Vajkot, a késõbbi Szent Istvánt, vele jött tanítvá-nyai számára Géza megvetette Pannonhalmán az elsõ kárpát-medenceibencés monostor alapjait. István eljegyezre, majd feleségül vette Hen-rik bajor herceg húgát, Cizellát. Veszprémben, Gizella városában püs-pökség létesítését határozták el. Amikor Céza 997-ben meghalt, a Kár-pát-medence óriási változások küszöbén állt.

A KIRÁLYSÁG

Koronázás A 11. századi magyar történelem egyik legfontosabbeseménye a királyság megszületése volt. Elvétve koráb-

ban is neveztek nyugat-európai szerzõk 10. századi magyar fóembere-ket királynak, így például az augsburgi csata után Regensburgban fel-akasztott Bulcsút, Géza nagyfejedelmet pedig nem kisebb személy illet-te királyi címmel, mint l. Ottó császár. Az általánosan bevett gyakorlatszerint azonban a király minősítés jogszerű használatához két mozza-natra volt szükség: a királyi elmet valamelyik európai fóhatalorntól (apápától, illetve a két császár - a német-római és a bizánci - valamelyi-kétõl) kellett elnyerni, továbbá ezt megfelelõ külsõ formák közepette(pl. felkenéssel, hatalmi jelvény átruházásával, koronázással) ki kellettnyilvánítani. (Ez a megállapítás a francia királyra nem érvényes, akikorszakunkban szintén gyakorta nevezte császárnak magát, s ugyanak-kor azt az elvet vallotta, hogy királyként is iıııjıeııiııiiot kormányoz,Krisztus birodalmát.) A keresztény uralkodók saját országukban egy-szersmind az egyház fejének is számítottak, akik szabadon döntöttek afõpapok kinevezéséről, áthelyezésérõl és letételéról. Mutatnak nyomokarra, hogy a király önállósága legfõbb ismérvének éppen az egyházszer-vezet ügyeiben való szuverén döntéshozatal, végsõ fokon - az ideológiaszintjén - a kereszténység védõje (ılcfeıısoı C/ırıˇsii`(iııı`mii`s) feladat ellátá-sa számított. A király tehát világi uralkodó és pap (ıı.\` E! sıitrrrlos) voltegy személyben,

A Magyar Királyság megszületésérõl egyetlen rövid tudósítás olvas-ható az l0lB-ban meghalt Thietmar merseburgi püspök krónikájában.

17

@ A KıiıÁi.YsÁcA latin szöveg szó szerinti magyar fordítása így hangzik: „Az említettcsászár kegyébõl és biztatására Henriknek, a baiorok hercegének sógo-ra, Vaik, országában püspöki székeket hozva létre koronát és áldást ka-pott.” (Az említett császáron lll. Ottó német-római császár értendő.)Feltűnő, hogy az ország nincs megnevezve. Ha nem emlltenč a szöveg,hogy Vaik Henrik sógora volt, akkor bizony csak kórulményesen vo-natkoztathatnánk a hírt Magyarországra, mert hiszen István pogányneve, a Vaik mindössze itt szerepel a forrásanyagban egyetlen alkalom-mal. További gond, hogy va|on a püspöki székek létesítésére vonatkozóhir oksági vagy időbeli kapcsolatban van-e a korona és az áldás elnyeré-sével. Azért jutott-e lstván ezekhez, mert püspöki székeket létesített!Azt követõen nyerte-c el a koronát és az áldást, hogy püspöki székeketalapítottš- Bár az elõzõ értelmezés sem kizárt, az utóbbi a valószínű.Thietmar oly pontosan fogalmazott, hogy Hennket, aki lll. Ottó halá-lát követõen német király, ma|d még a krónikás életében német-rómaicsászár lett, nem késõbbi, magasabb címei valamelyike szerint neveztemeg, hanem az esemény (a korona és az áldás Va|k által történt elnye-rése) idején érvényes titulussal. Ha ebbõl lehet arra kovetkeztetni, hogymás téren is pontos a megfogalmazás, akkor Vajkot az elismerés akkorérte, amikor már legalább két püspöki szék létezett országa területén. Alegfõbb nehézség az: nem derül ki a mondatból, liogy István kitól kaptaa koronát és az áldást. Mivel a késõbbi magyar hagyományban élt a pá-pától való koronakérés emléke, illetve hagyománya, igen valószínű,hogy akit Ottó biztatott, az ll. Szilveszter pápa volt.A pécsi püspökség alapítólevele 1009. augusztus 23-án kelt, ami lst-

ván uralkodása kilencedik évének felel meg, Eszerint uralkodásának elsőéve 1000. augusztus 23-ával kezdődött, és 1001. augusztus 22-ével zá-rult. Ez csakis királlyá koronázásától számított idõ lehet, hiszen lstvánmár 997, Géza halála óta ült a nagyfeyedelmi székben. Ezt az időpontotszükíti az a körülmény, hogy lll. Ottó császár 1000. augusztus közepé-től 1001. február közepéig, az ottani lázadás kilöréséig tartózkodottRómában. Ez idõ alatt iárulhattak a pápa - és a vele együtt levõ császár- elé Istvánnak uruk számára koronát kérő követei. Hogy lstván a kö-vetsêget Rómába küldte, arra mutat: a királyi címre |ogosító felhatal-mazást a pápától kérte. Ha igaz az a feltevés, hogy István már a Gızel~

18

Kmnszsz @lával való házassága alkalmából III. Ottótól Iándzsát kapott ajándékba,ami a német császártól való függés elismertetésére szolgált, nagyon isérthető, hogy István miért fordult a pápához új hatalmi felségjelvénykieszközlésének igényével. Más kérdés, hogy Rómában a magyar köve-tek ott találták Ottót is, s így a koronát a pápa és a császár mintegyegyüttesen küldte Istvánnak, a kegyet Ottó gyakorolta, az áldást pediga pápa adta. A dolog lényegét illetően pontosan ugyanezt a két dolgot,az áltlást és a koronát emelte ki István nagyobbik legendájának szöve-ge: „Megérkezett az apostoli áldást tartalmazó levél, a fópapok és apapság, az ispánok és a nép hangos dicsöítésének kíséretében Istvánt,az Isten kcdveltjét királynak kiáltották ki, és felkenték a krizma [szen-telt olaj] kenetével, majd a királyi méltóság koronájával szerencsésenmegkoronázták." Hogy István maga a koronát tekintette (legfonto-sabb) uralkodói jelvényének, azt fiához, Imréhez intézett erkocstanítókönyve, lntelmei tanúsítják, amelyben csak a királyi korona fordul elõ(többször is), a lándzsa egyszer sem. Semmi támpontunk nincs arra vo-natkozóan, hogy lstvánt milyen koronázási rend (Drfio) szerint tettékkirállyá. Az viszont biztos, hogy megkoronázása a magyarság számáraa keresztény európai népek közösségébe való befogadást jelentette. En-nek István teljesen tudatában volt, hiszen I. törvénykönyvében ii kirá-lyi bíróságot a kereszténység védelmezöiének (dr/'Ensor Chıisıiııııíıııııs)nevezte, magáról pedig azt állította, hogy államát Isten akaratából (ıieııiııııı) kormányozta. Ez új legitimációt jelentett számára, hiszen eddige-lé valamennyi elócliének uralomlıoz való jogosságát a pogány kultúr-körben fogant monda biztosította, amely szerint a dinasztia (turultólfogant) õsanyjãnak álmában turul jelezte elöre leszármazottaı uralko-dói voltát. Amikor tehát István vállalta az Isten kegyelmébõl uralkodókirály minősítést, minden hidat felégetett maga mögött, amely õt elõ-dei pogány múltjával, azok uralkodásának pogány jogcímével összekö-tötte.

István (egyikf-) koronája az 1031-ben készült miscruhán (utóbb ko-ronázási palástonl látható ábrázolás szerint abroncskorona volt,amelynek ,abroncsat` drágakovek ékesitették, Íelsõ peremét pedig lilio-mok díszítették. Ez nem azonos a mai Szent Korona sem alsó, sem fel-sõ részével. Hogy mi lett e korona sorsa, nem tudjuk. Lehet, hogy ez az

29

@ A KiRÁi.YsÁca korona, amelyet a lándzsával együtt a Magyarországra bejött lll.Henrik német király 1045-ben Rómába küldött vissza, s ott nyoma ve-szett. Ez a körülmény sokat nyom a latban annak mérlegelésekor, hogya korona valóban kómából származott. A ll. században divatban volt,hogy az uralkodó egy-egy nagyobb ünnepen is megkoronáztatta ma-gát. Így Aba Sámuel 1042-ben húsvétkor Csanádon az ottani püspököt,Cellértet kérte meg, hogy „az ország kotonáiát az ő keze helyezze íe|é-re". Mivel a legtöbb középkori császár és király több koronával rendel-kezett (jutott belólük az uralkodó siriába is), továbbá a 12. századnálelöbb nem szükült le egyetlen darabra a hatalomba iktarás elengedhe-tetlen kelléke, a 11. században indokolt az óvatosság, hogy egy-egy ko-rona meddig volt használatban. Kétségtelcn, hogy a későbbiekben Ma-gyarországon minden királyt koronázással avattak királlyá, de hogymelyik uralkodót milyen konkrét hatalmi jelvénnyel, az már bizonyta-lan. Mivel István koroná|a révén a magyar királyi cím európai fõhata-lomtól származott, nem volt szükség arra, hogy utódait, a késõbbi ma-gyar uralkodókat rendre a pápáktól vagy a császároktól elnyert diadém-mal avassák királlyá. l. András röviddel trónra lépte után keıestetnikezdte lstván király személyes tárgyait. Ezekre aligha megkoronázásá-hoz volt szüksége, ha már egyszer trónon ült, s így az is kérdéses, hogyezeken egyáltalán hatalmi lelvények értendõk-e. Elterjedt feltevés sze-rint l. András Xl. Konstantin bizánci császártól kért és kapott koronát,királlyá tétele ezzel történt. Erre a nézetre az adott alapot, hogy a l9.század második felében Nyitraivánkán egy Xl. Konstantintól súrma-zó koronát ástak ki a földből. Mivel semmi más bizonyíték nem szól ekoronával való királlyá avatás mellett, jogosan lehet arra is gondolni,hogy a bizánci uralkodó egyik koronãia hadizsákmányként került Ma-gyarországra. 1057-ben l. András - hogy biztosítsa fia trónutódlásáttesivéroccse, Béla ellenében - még életében megkoronáztatta Sala-mont. Bizonyos, hogy ekkor egy angolszász eredetű aııio szerint mentvégbe a szertartás. Az 1059-ben lcza|lOtt Várkonyi |elenct ~ ahol Bélaherci.-gnck a korona és a kard képében az ország és a hercegség közülkellett választania ~ immár tel|es bizonyosságal |elzi: az ország le-letti hatalom ielvénye a korona. Ekkorra a lándzsa, amely még a ll.

30

, ,_ '<"“Y°* ,_ .___,-__._@század elsõ felében is több forrásban hatalmi szimbólumként szere-pelt, elvesztette |elentõségét.

A ll. század 70-es éveiben két uralkodó koronázása vet fel kérdése-ket. Vitathatatlan tény, hogy I. Géza király Bizáncból kapott koronát.Ez azonos a Szent Korona alsó részével. E korona zománclemezein képiábrázolás mutatja annak küldójét, Vll. Dukasz Mihály bizánci csá-szárt, továbbá a kedvezményezettet, Gézát, 'l`urkia (azaz Magyaror-szág) hű kırályát. /\ probléma itt nem a korona eredetével van, hanemazzal, hogy Géza miért nem elégedett meg hazai készítésű (esetleg vala-melyik elõdjétõl származó) koronával, és miért kért hatalmi ielvénytBizáncból. Úgy tűnik, a magyarázatot nem abban kell keresnünk, hogycsak európai fóhatalomtól nyert koronával volt iogérvényes a koroná-zás abban az esetben, ha már az elődök a királyi cimet viselték. (Hogymilyen korona illethette Péter, Aba Sámuel és l. Béla fejét, nem tud|uk,de aligha külföldről származó) Arra lehet gondolni, hogy Gézát súlyoshelyzete vezethette el Bizánchoz, ahol a támogatás nyú|tásának felté-tele a hübéri fennhatóság igényét is magában hordozó koronaadás volt,lászló koronázásával az a gond, hogy a magyar krónika szerint ez egy-általán nem is történt meg: „Bár a magyarok akarata ellenére királlyáválasztották õt, sohasem tette felére a koronát, mivel inkább a mennyeikoronát választotta, mint a földi, élõ királyt megillető koronát.” (Az élõkirály, akit a krónikaszöveg említ, Salamon volt.) Hogy lászló mikor ésmilyen tliadémmal koronáztatta meg magát, nem tudiuk, de koronázá-sára mindenképpen sor került, mert viaszpecsét|e és pénzei koronásuralkodót ábrázolnak.

Királyok A Szent lstván-i kiıálykoronázás súlyát mutatja, hogy va-lamennyi utóda királyi címet viselt. Ezzel a közép-európai

térségben Magyarország volt, illetve lett az egyetlen állam, amelynekuralkodóiát vitathatatlanul megillette a királyi cim. Lengyel fe|edeleni1025-ben. cseh fe|edelem 1085-ben iutoti elõször királyi címhez (s aztkövetõen sem viselték azt utódaik folyamatosan). A térségben nagymúltra visszatekintő (925 óta létező) Horvát Királyság a ll. századutolsó évtizedében magyar hódításnak esett áldozatul, Álmos rövid éle-

31

@ A KiiıÁi.YsÁc

tű itteni királyságát követõen a horvát királyi cím a magyar uralkodó-kat illette meg. (Múló epizódnak, a pápai aktuálpolitika megnyilvánu-lásának számított csupán, hogy Vll Gergely pápa mind Mihály zétai,mind lzjaszláv-Demeter orosz fejedelmet királynak tekintette.) A ma-gyarok feletti királyi uralom oly mély nyomokat hagyott, hogy a Kö-zép-Európába a 13. században eljutott mongolok egyenesen a magyarnépet nevezték leemlnak, ami a király szóból torzult. E szó a magyarbansdáv, közelebbről óhorvát eredetű, ami teljesen érthető is, hiszen aszlávok közül egyedül a horvátoknak volt a magyarokat megelőzően ki-rályuk. (A szláv szó viszont Nagy Károly császár nevéből ered.)A 11. századi magyar királyok magukat többnyire a magyarok

(pannónok) királyának nevezték. lstván az 1001. évi (de inkább1002-ből való) pannonhalmi alapítólevélben Urıgrorııııı rıxnek, ugyanõaz 1009. évi veszprémi adománylevélben, l. András az 1055. évi tihanyialapítólevélben Pıiiııioiiiarıııiı rcxnek, Péter ólombulláján Uıigrırívriıııırt-.\-nek, Salamon ugyancsak ólompecsétjén Uııgnmııiı rt-xnek, l. Géza azl075. évi garamszentbeneeleki oklevélben korábbi állapotára utalvaHiııigıiıoriıııı diixnak, l. lászló 1091-ben Odilo apáthoz, Kálmán pedig1097-ben a velencei dóuéhoz intézett levelében Uııgnmırıııı ızxnek titu-lálta magát. Ezek alapján joggal feltételezhető, hogy az lstván - 13. szá-zadi átiratban fennmaradt - 1009. évi pécsi oklevelében olvashatól'Iuııgziıı`e rex (Magyarország királya) megnevezés az átirat moderniúlá-sa. hiszen a magyar királyokai immár régóta ilyen cimen említették azoklevelek iıiıiııiliiliájában, Egy eredetiben ránk maradt 1l. századi kirá-lyi oklevélben, a László uralkodásának végén (l093~l095 táján) keletke-zett pannonhalmi oklevélben szerepel első ízben a király megnevezésmellett Magyarország, vagyis a terület (ország) neve (ri-.\` Uıigrıríc). Az akórülmény, hogy a veszprémvolgyi gorog nyelvü oklevél kiadója magát„egész Magyarország kir;'ilya`-ként említette (hınlés: jfıi.~:és: líiing-ri`ii::), kevéssé illik bele István okleveleinek ı'iıiı`ıiiIzi|i`o'ı közé, viszont ha-sonlóságot mutat azzal a Bizáncban szokásos megoldással, amely a ma-gyar uralkodókat már kezdettől az ország és nem a nép vezetőjekéntemlítette. Bíborbanszületett Konstantin Turkia (Magyarország) feje-delméról, illetve nagyfejedelmérõl [rt a 10. század közepén. Szküliizésza 11. század közepére vonatkoztatva Turkia királyát (briilés: Iiııhıns:)

Íız

Kızsıyat @említette, az I. Gčza által kapott bizánci koroı-rán pedig a magyar ural-kodó mint Turkia hű királya ffırszius: brıılís: Tıırlrırrs:) szerepel. Az akorülmény, hogy a ll. századi magyar királyok magukat általában anép és nem a terület királyainak nevezték, egy régebbi szemlélet marad-Ványa lehet, amely uralmát népek és nem terület felett érvényt-sítette.l-`.bben az értelemben a ll. századi magyar uralkodók a magyarok (és amagyarok uralma alatt álló más népek) királyai voltak. Amint a Szentlstván-i alapvctčsű állam tudatára ébredt saját területi voltának, a népfeletti hatalomgyakorlásr kifejező király címet a területtel összekap-csolt király cím váltotta fel, s így lett a magyarok kırályából a 12. szá-zadban Magyarorsıíg (Horvátország, Dalmácia stb.) királya.Az új, a 11. századdal megszülető magyar királyi tisztség sajátos el-

lentmondást hordozott. Annak a dınasztiának a kezében maradt a fõ-hatalom. amely legalábbis a Magyar Fejedelemség 850-es évekbelimegalakulása óta - a pogány viszonyok közepette is gyakorolta azt. Ezazonban nem magyar sa|átOsság, hanem szerte Közép-Európában álta-lánosnak tekinthető. Hogy ez így alakult, az két körülmênnyel kapcso-latos. Egyfelől oly nagy volt a tckintélyük a pogány korban uralkodó di-nasztiáknak (a Kárpát-medencében az Árpádoknak), hogy leváltásuk,félreállításuk nem sikerült, noha ezt a magyarok esetében Bulcsú a 10.század közepén, a cseheknél pedig a Slavníkok nemzetsêge a 10. századvégén megkísérelte. Másfelől e dinasztiából valakiknek SaulusbólPaulusszá kellett válniuk, akik átmentették ugyan a dinasztiát. viszontgyökeresen szembefortliıltak annak korábbi legitimıtásával. A külföldszámon tartotta, hogy ,lstván, a pannónok királya (ırx Pzıııııoııioıııııı),pogányból lett keresztény, az igaz hit kõvetõ]e”, amint egy lotaringiaimunka írta az 1060-as években. /\ dinasztiák egyházzal szüvetségrelépő tagjai » a cseh Vencel. a magyar István - végezték el a sorsdöntõfordulatot, aminek ,]utalmául" utóbb a szentek sorába emelkedtek. Azú|. keresztény ihletettségű fejedelmi, illetve királyi hatalom alapvetõ ér-téknek a keresztény hit oltalmazását, a keresztényi elkotclezettségettartotta. Az uralkodói alkalmasság legfontosabb kritériuma éppen ezvolt. Amikor lstván rendezni kívánta a trónutódlás kérdését. szomorú-an kellett tapasztalnia, hogy ,salát vérrukonai kozul senki nem Iáisznttalkalmasnak fifılwıeıis) arra, hogy halála után az országot a keresztény

35

@ A KiRÁLYsÁt;hitben megõrizze". Nagyobbik legendáia szerint amikor közeli halálátérezte. a püspököket és palotáiának keresztény előkelőit arra intette,hogy ,õrizzék meg az igaz hitet". lstván oly szigorúan vette a keresz-tény alkalmasságot, hogy mellõzte Íiági rokonait (unokatestvérét, Va-zult és annak fiait, Leventél, valamint a késõbb trónra került Andrástés Bélát), és a hatalmat leányágra örökítette át, trónörökösévé nõtest-vérének Orseolo Ottó velencei dózsétól született fiát, Pétert tette meg,aki akadálytalanul vehette át a királyi hatalmat lstván halála után. Shogy mily nagy veszély fenyegette volna az országot, ha Levente kerüla trónra, azt a magyar krónika e szavakkal juttatta kife|ezésre: ,,kétség-telenül egész Magyarországot megrontotta volna a pogány bálvány-imádással", s mivel nem katolikusként élt, pogány módra temették el1046 tá|án. Nagy a valószínűsége annak, hogy amikor 1031 után lstvánszáműzte az országból Vazul fiait, még András és Béla sem volt keresz-tény. András immár keresztény név (ehhez Oroszországban juthatottmegkeresztelésekor), pogány nevét nem ısmer|ük, Béla viszont pogánynév, az õ keresztény neve Adalbert volt. l. Géza e pogány neve mellettmagát Magnusnık is clmeztc, s pénzein szintén efféle névalak szerepel.

Hosszú viták folytak arról, hogy a ll. századi trónöröklésben miféleelvek érvényesültek. Kétségtelen, hogy a szeniorátus elve (a legidősebbférfi családtag öröklése) elsõsorban a nomád társadalmakban dívott,ahol mindig biztosítani kellett, hogy a harcias képzódmények (törzs-szövetség, nomádállam) élére személyes érrlemeikkel kitûnõ, felnõttférfiak kerülyenek. A 10. századi magyar fejedelmi öröklési rend lénye-gében nem különbözhetett az e korbcli besenyõtől. amelynek meghatá-rozó elve az volt: az azonos óstõl. a nemzetség felétől leszármazó min-den ág részesed|ék a fõhatalomban, „nehogy a méltóság kizárólag anemzetség egyik ágán szállion tovább". Ez nem kcdvezett az clsõszü-lüttségi elvnek, viszont lehetõséget biztosított a fóhatalom oldalági,unokatestvérek kozti öröklésére, s ezáltal mindig felnõtteket ültetett avezetõi posztra. Az is kétségtelen, hogy az elsõszülöttség fõleg keresz-tény trónutódlási elv, hiszen ott a személyes erények korántsem |át-szottak akkora szerepet a főhatalom betöltéséhen mint a keresztény-ség felvételét megelózõ idõben. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy ezekaz elvek kizárólagosan érvényesültek, vagyis hogy a szeniorátus a fele-

"šá

Királyok, _ V @clelemsčg, az elsõszülöttség a királyság korában egyeduralkodó lett vol-na Géza nem a keresztény primogenitúra alap|án adta át a nagyÍe|edel-mi széket Valknak, viszont Béla sem a szeniorátus elve alap|án jutott akirályi trónra testvére. András után és unokaöccse, Salamon ellenében.l. Géza, bár keresztény volt, nem Íiaı egyikének (Kálmánnak vagy Ál-mosnak) adta ár a íõhatalmat, hanem öccse, László következett utána.Bizton állitható, hogy a ll. században nem kialakult, pontosan szabá-lyozott elvek, hanem a tényleges hatalmi erőviszonyok alap|án történta királyi méltóság öröklése. Az került a hatalomba. aki az adott pilla-natban kellõ, illetve a legnagyobb hatalommal rendelkezett. Ezt mutat-ja, hogy a trónbetöltés dolgában gyakorta összeesküvés, fegyveres bel-háboıú, külső támadás. tehát erõszakos cselekmény döntött (így bu-kott meg mindkétszer Péter, továbbá Aba Sámuel, l. András, l. Béla ésSalamon királysága). A ll. században (1095-ig) a magyar trónon ültnyolc uralkodó kilenc országlása közül útnek a királysága (hat ország-lás) ért ekként véget, mindössze lstván, Ceˇza és lászló nem |utott errea sorsra.Volt valamiféle szerepe a klrálykreálásban (talán a Íqedelemállltás-

hoz hasonlóan) a választásnak is. Bíborbanszületett Konstantin leírásaszerint már a 9. században béleszóltak az alattvalók, hogy Álmos vagyÁrpád legyen-e a Íqedelcm. A magyar krónika a ll. századi királyok kö-zül Aba Sámuel és László trónra lépte kapcsán említ választást. Ugyan-csak meg|elent a ll. században a fizikai alkalmasság szempont|a is atrónra kerüléslzen. Amikor lstván megvakíttatta s megsiıkctíttcttı: fia,lmre halála után - a Péterre vonatkozó |e|ölését el nem fogadó - Vazult,ezzel a lehetséges trón|elö|tek sorából zárta ki unokarcstvérét. Hasonlómegfontolás motiválta Péter 1046. évi megvakitását is, nehogy újbólvisszatérhesscn a hatalomba. Ugyanakkor annak függvényében, aho-gyan a koronázás egyre nagyobb súlyt kapott a haralomátruházásban,a koronázás ténye maga is trónöröklési elvet hozott létre, a legitimıtáselvét, vagyis hogy a törvényesen megkoronázott király egyetlen,alább emlitendõ esetet kivéve ~ nem foszthaló meg iogszerűen a hatal-mától. Ez az elv fõleg Salamon királyságával kapcsolatban merült fel,méghozzá két vonatkozásban is. Egyrészt õt még app életében megko-ronázták, helyette mégis nagybátyia, Béla került András halála után a

S5

@ A KıEÁLYsÁctrónra, Másrészt õ az egyetlen 11. századi uralkodó, akit ugyan elmoz-dítottak a hatalomból, de ennek kapcsán bizonyosan nem esett az elle-ne irányult eröszakos fellépés áldozatául (ugyanis Péter esetében nemtudjuk, hogy túlélte-e második detronizációját, Aba Sámuel, l. Andrásés l. Béla pedig királyságával együtt életét is elvesztette). Salamon teháttúlélte országlása megdöntését, így egy szigorúan legitim felfogás értel-mében mind Géza, mind egy ideig Lásdó (de még Béla is) illegitim ural-kodók voltak. Ez az álláspont tükröződik a magyar krónika több he-lyén. Géza például vétkesnek mondta magát, „amiért elfoglalta a törvé-nyesen mcgkoronázott király országát', s ígéretet tett visszaadását.:Salamonnak. Lászlóról az olvasható, hogy „nem volt törvényes joga Sa-lamonnal szemben, mindent megtett ténylegesen, ám jogalap nélkül".Ugyancsak ezzel kapcsolatos a krónika azon, már idézett mondata is,hogy László „inkább a mennyei koronát választotta, mint a földi, élõ ki-rályt megillető koronát". A legitim felfogás azonban Magyarországonmint tényleges királykreáló elv aligha érvényesült a 11. században, ha-nem csak a 12. században nyert teret, s visszamenőleg vetítették ezt ráaz idcológiára érzékeny krónikások a 1l. század harmadik negyed: ha-zai viszonyaira. Ez viszont azt jelenti, hogy Béla. Géza és lászló egypercig sem kételkedtek abban, hogy õk legitim uralkodók, és országlá-suknak megkoronázásuk, illetve a hatalom tényleges gyakorlása adottnyomatékot. A törvényesen megkoronázott király ellen akkor számí-tott jogosnak a fellépés, ha zsarnokként országolt. A középkon szemlé-let elítélte a zsarnok királyt. Már lstván arra tanította fiát, Imrét, hogy,,a türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokos-kodnak.., Ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiábatart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni." A 11. századi ural-kodók közül Péter és Aba Sámuel esetr ebbe a vétségbe. Az ellenük tá-madt felkeléseket már a kortársak is jogosnak ismerték el. Az 1060-asévek elején Nyugat-Európában az terjedt el ~ nyilván magyarországi su-gallatra -, hogy „lstván halála után András következett az országlás-ban", vagyis Pétert és Aba Sárnuelt kihagyták a magyar királyok sorá-ból. Ezt támasztja alá az a -- feltehetően 12. századi- magyarországi ki-rálylista, amely szerint éppen õk ketten nem kerültek be a „kegyesemlékü királyok" közé.

,T

Kizsiynek @

Kit-ályıték A nők szerepe gyökeresen más volt a nomád korban,__? mint a kereszténység térl-iódítását követõen. Sok adatmaradt ránk arról, hogy a steppén a nomádok különbözõ korokbanegyaránt igényt tartottak a fiatal nők fegyveres szolgálataira, s mivel aférfiak gyakorta távoli portyákon vettek részt, a szolgák mellett a nök-nek is szerepet kellett vállalniuk az állatállomány ellátásában, illetve alegelő- és szállásterület megvédésében. Hogy a nomád politikai alakula-tok fejedelemasszonya milyen életvitelt folytatott, gyakorta mekkoraaktivitást fejtett ki, arra jó példát nyújt Géza nagyfejedelem felesége,Vajk anyja, Sarolt, aki formálisan ugyan kclcti rítusú (ortodox) keresz-tény volt, különbözõ források révén megismert cselekedetei azonbannem a hit buzgó követõjeként, a keresztény életeszmény propagálója-ként mutatják be, hanem tipikus nomád nagyasszony képét vetítik rólaelénk. Az egyik kortárs nyugat-európai kútfó szerint „szerfelett ivott,és férfiasan ülte meg a lovat, s egy alkalommal kilovagolva annyıra fejé-be szállt a harag, hogy megölt egy férfit. lllõbb lett volna, ha kezét nemvčrrcl szcnnyezi be, hanem orsót pörget vele, és alázat ubolázza szer-telen indulatát.' Az utolsó mondat a keresztény szerzõ megvetését fo-galmazta meg a más értékrend szerint élõ fejedelemasszonnyal szem-ben. Egy másik egykorú, szintén nyugati szerzõ azt adja hírül. hogyAdalbert püspök követeket küldött a magyarok nagyfejedelméhez, ,he-lyesebben az õ felesegéhez, aki az egész országot kezében tartotta, fér-jét és ami a férjéé volt, maga kormányozta". Sarolt tempcramentumá-nak, lérfiasan erõs akaratának tudható be, hogy bár Géza (jóllehet for-málisan) felvette a latin rítusú kereszténységet, az Árpádok törzsiállamában, a Kárpát-medence nyugati felében mégis Sarolt ,vezetésealatt kezdődött meg a kcrcszténység", annak keleti rítusú változata.Ezek a forrásmorzsák Satolt jellemén túl abba is bepillantást engednek,hogy milyen viszonyok közepette élte le gyermekéveit fiuk, Vajk, a ké-sõbbi Szent lstván.

Vele és a keresztéıiy Magyar Királyság megteremtésévcl a fejedelem-asszony Sarolt-féle rusztikus figurája, nomád habitusa egy csapásramúlttá vált. A 11. századi magyar királynék már az új, keresztény člct-cszmény hordozói és megvalósítói voltak. A dolog természetébõl adó-

T

@ A Ki RÁı.YsÁ(:

dóan minden magyar király felesége idegen országból jött. Ezt az elvetmár többnyire a pogány magyar fejedelmek is érvényesítették. Taksonyfelesége ,,kun" (mindenképpen keleti: kazár, volgai bolgár vagy bese-nyó) nõ volt. Géza is egy tőle ténylegesen független (tehát ilyen érte-lemben idegen) fejedelem, a Kárpát-medence keleti felében hatalmatgyakorló Gyula leányát, Saroltot vette nőül. Ennek az elvnek az volt azalapja, hogy a fejedelem, illetve a király nem keveredhetett alattvalói-val, csak magához illő párt választhatott, ilyent pedig kizárólag külor-szágban találhatott. Ennek révén az uralkodó házassága egyszersminda mindenkori aktuális politika része lett. Taksony keleti orientációjátnyomatékosította keletrõl hozott felesége. Géza törekvését, hogy afor-málissá vált nagyfejcdelmi hatalmat a Kárpát-medence mind nagyobbrészén érvényesítse, juttatta kifejezésre Sarolttal kötött frigye. Méghangsúlyosabb ez a királyság korában. Az uralmában erőteljesen a né-metekre támaszkodó Péternek bajor hercegnő volt a felesége. András ésBéla száműzetésük színhclyéről, Orosz-, illetve Lengyelországból hoz-ták nejüket. Salamon jutott a ll. Századi magyar királyok közül a leg-rangosabb feleséghez, a német-római császár Ieányát kapta nöül, amiösszefügg az 1050-es években folyt német magyar háborúk lezárásával.l. Géza második felesége onnan való, ahonnan koronáját kapta, Bizánc-ból, s a két mozzanat, a bizánci koronaküldés és a bizánci házasságugyanazt a célt szolgálta. A bizánci magyar kapcsolatok szorosra foná-sának záloga volt mindkettő, amelyből kikandikált a Magyarországotbizánci hűbéressé tenni akaró diszkrét szándék. A bizánci császárugyanis, aki magát szentnek és az apostolokkal egyenlőnek tekintette,nem ismert el hozzá felérõ foldi méltóságot, aminek a Vll. Dukasz Mi-hály-féle korona is kifejezést adott: a kisebb méretű zománcképen kékszínű felirattal szereplõ Géza a bizánci s:cbııı`:ıolırnıur rangjával egy-azon helyen levõ császári rokonokkal azonos elblrálásban részesült, sze-mét a főhelyen, a nagyobb méretű zománcképen ábrázolt, vörös színűfelirattal ellátott császárra emelte. Ugyancsak politikai szövetség moti-válta László második házasságát, aki a német-római császárral szembenállva a német ellenkirály Ieányát vette feleségül.

A királynék a ll. századi Magyarországon - lstván feleségét, Gi-zellát és Salamon feleségét, ludilot leszámítva - nem játszottak szá-

_TÁ_ _

Kizaiynek @mottevõ politikai szerepet. Ez is tükrözõdhet abban, hogy többük-nek sem a nevét. sem a származását nem ismerjük. Nincs semmi hi-teles információnk Péter és László elsõ feleségétől, továbbá a nevénkívül semmit nem tudunk l. Géza állítólagos elsõ nejérõl. A király-nék az udvari élet intim szférájába szorultak vissza, fõ feladatukkétségtelenül a dinasztia fennmaradásának biztosítása, gyermekek(fõleg fiúk) szülése és felnevelése volt. A nagyobbik lstván-legendakendõzetlen õszinteséggel írta meg: István azért vett feleséget, hogy„megossza az uralkodást, és fõleg ne maradjon utód nélkül". A ki-rálynék többsége feladatának maradéktalanul eleget tett. Gizella leg-alább két fiút (Ottó és lmre nevűeket), továbbá számos leányt ho-zott a világra. Aba Sámuelnek (aki még |óval trónra lépte elõtt lst-ván király húgát vette feleségül, szintén politikai célzatú házasságeredményeképpen) ugyancsak több, név szerint ismeretlen fia volt.Andrást két fiúval (Salamonnal és Dáviddal). valamint egy leánnyalajándékozta meg orosz felesége. Bélától lengyel nejének hét gyerme-ke, három fiú (Géza, László, Lampert) és négy leány született. Gézaés első felesége házasságát szintén bőséges gyermekáldás kísérte, alegalább hat gyermek között volt Kálmán és Almos. UgyanakkorLászló, bár két felesége volt, csak egy-egy leányt nemzett. Gyermek-telen maradt viszont Péter két és Salamon egy házassága. A gyer-mektelenséget a középkori felfogás lsten büntetésének tekintette. Amagyar krónika szerint Salamonnak és testvérének, Dávidnak istenirendelés miatt nem születtek gyermekei, mert apjuk, András hata-lomvágyból megengedte. hogy a pogányok megöljék Gellért püspö-köt és sok keresztényt. A dinasztia életében a fiúk fontosságát a két,utóbb szentté avatott király, lstván és László trónutódlása mutatja.Bár lstvánnak két fia is volt, de azok még életében meghaltak, ígylstván a keresztény alkalmassági elv alapján arra kényszerült, hogynõágı örökosödést vezessen be. Nem ez idézte elõ a halála utáni vál-ságos évtizedeket, de bizonyos mértékig ebben e körülménynek isszerepe volt. László sem hagyott hátra maga után fiú utódokat, s ezhozzájárult az l. Géza fiai. Kálmán és Álmos közti testvérharcok-hoz. A gyermekáldás szûkössége, a korai elhalálozások idéztek eló,hogy a Szent lstván utáni magyar királyok nem Szent lstván, ha-

39

@ A i<iitÁLYsÁcnem általa megvakított unokatestvéte, Vazul leszátmazottai, aSzent László utániak pedig nem Szent László, hanem testvére, Gézautódai voltak,

Egészen kivételes hely illeti meg a ll. századi magyar királynék sorá-ból Gizellát. A mai napig nem ismerjük pontosan, hogy milyen kezde-ményezések és tárgyalások előzték meg lstvánnal kötött házasságát.Ebben bizonnyal szerepet játszott lstván keresztapja, a bajor hercegicsaláddal jó viszonyt ápoló Adalbert prágai püspök. Kései hagyományszerint a házasságot a bajorországi Scheyernben kototték. Igazi jelentó-sége abban állt. hogy egy nagy tekintélyű nyugati uralkodó dinasztiaamilyen a bajor hercegi család volt - a közép-európai népek vezetői kö-zül elsőként a magyar Arpádokkal létesített házasságon alapuló rokoniösszeköttetést. Ez nagy megtiszteltetésnek súmított, ugyanakkor biz-tos garanciáját is jelentette annak, hogy Gizella neveltetéséhez méltó,keresztény légkort alakít ki férje mellett, s nem válik Sarolt-szerű figu-rává. Gizelláról tudjuk, hogy királynévá szentelése olajkenet révén fel-kenéssel történt, ám feltehető, hogy már kezdettől fogva külön koroná-zás illette meg a királynét. Az 1031. évi miseruhán Gizella koronávalszerepel. A 13. század elején még előfordul a forrásanyagban Gizella ko-ronája. Felbecsülhetetlen az a támasz. amelyben Gizella férjét részesí-tette. Mindenekelőtt azzal, hogy a scheyerni esküvő után Gizellával lo-vagok és papok jöttek Magyarországra, akiknek fontos szerepük voltlstván katonai sikereiben rokona, a pogány érzelmű Koppány, valaminta neki ellenálló törzsi vezetők ellen. illetve a kereszténység tétnyerésé-ben. A Gizellával bejött lovagok közül a nürnbergi Hermant (magyaro-san: Hermányt) név szerint ismerjük, de bizonnyal Gizella kíséretébetartozott a Koppány elleni háború két hőse, Hont és Pazman (magyaro-san: Pázmány). A későbbi német hagyomány egyenesen Gizella nevé-hez kapcsolta a magyarok megtérítését, ami ugyan túlzás, de a valóság-tól mégsem áll nagyon távol. Elég, ha arra gondolunk, hogy az első latinrítusú magyar egyházmegye Veszprémben, Gizella székvárosában jöttlétre, illetve hogy a bajor papok aligha végezhették volna el a térítésmunkáját e házasság és Gizella magyarországi jelenléte nélkül. A ke-reszténység gyámnlításában méltó társa volt Gizellának lstván. s ami-kor a magyar krónika arról adott hírt. hogy a királyi pár lmre fiukkal

40

Kizsıynõk @sorra járta a hazai egyházakat, személyesen intézkedtek a helyreállítás-ról, régi hiteles hagyományt örökirett ránk. Ugyancsak i.ucl|uk, hogyGizella számos adományt tett magyarországi egyházaknak. Jótékony-kodásait ~ a nagyobbik lstván-legenda szerint f „számos egyházban ta-núsítiák a keresztek, edények, a csodálatos inűgonddal készített avagyszőtt kellékek". Gizella úgy volt ielen évtizedekig a magyar politikaiéletben, hogy háttérben maradt ugyan, de kezdeményezései, cselekede-tei döntően szóltak bele az ország sorsának alakulásába. Aligha vélet-len, hogy az 1030-as években Berno reıchenaui apát mind lstvánnak,mind Cizellának köszönetet mondott, mivel szívélyesen bántak két, aSzentföldre igyekvő szerzetesével. Gizella erõtel|esen ápolliatta Ma-gyarországon is német kapcsolatait, illetve nem rcltctte véka alá németkötõdéseit. Istvántól született fiainak az éppen országló német császár,illetve király, lll. Ottó és tulajdon bátyja, ll. Henrik nevét adta (ezutóbbiból alakult a magyar lmre név).Az lstván kori ötvösművészet egyetlen ránk maradt emlékeként Gi-

zella készíttette el anyla sír|ára (1006 után) a nevét viselõ aranykeresz-tet, amelyen õt magát is ábrázolták. A székesfehérvári bazilika számára1031-ben adományozta a királyi pár azt a miseruhát, amelyen mind lst-ván, mind Gizella képi megörökítést nyert, s ahol Istvánt a koronával,valamint a német uralkodótól egykor kapott (de lstván által utóbb márnem szerepeltetetr, mert német hűbérre emlékeztető) lándzsával ábrá-zolrák. Sokkal kevesebb az információnk Salamon feleségének, Judit-nak magyarországi szerepéről. Egykorú forrás szerint közvetlenül in-tézkedett a magyarországi pénzverés dolgában. ami nem mindennapibeleszólásra utal az ország ügyeibe,

Hogy mily erõsen kötõdött a kırálynék sorsa királyi Íér|ükhöz, aztnéhányuk további életpályá|a bizonyítia. lstván már életében gondoskiadni kívánt - amennyiben öt túléli » Gizella biztonságáról, s meges-kette az általa uralomra jelolr Pétert, hogy tiszteletben tartja a király-nét, |avaiban nem károsítja. és mindenkivel szemben megvédi. EbbõlPéter semmit sem teliesítirtt, trónra iurva cllenségcsen bánt Gizcllával,akinek Veszprémben szinte háziõrizetbeiı, elszigetelteiı kellett élnie„Péter elvette pénzét és |avai egy részét. Az 1040-cs évek közepén az ad-dig Magyarországon nehéz körülményei ellenére is kitartó Gizella haza-

4!

@ A KiiıÁLYsÁc

ment, s a passau-niedernburgi bencés kolostor apátnöjeként fejezte beéletét igen magas korban, mintegy 75 évesen. Nemcsak tetteivel, de 170cm körüli testmagasságával is kiemelkedett a 11. századi magyar király-nék közül. Salamon mellett Judit, a német császár leánya csak addigállt ki_. amíg férje király volt. Mikor az elvesztette a hatalmat, gyermek-telen felesége visszament hazájába, ahol ekkor testvéröccse uralkodott.13 évig éltek kulon, Judit kivárta férje halálát, s a gyászév letelte utánhozzáment a lengyel fejedelemhez, akit három gyermekkel ajándéko-zott meg. Salamonnal meddõn maradt házasságáért tehát nem õ okol-ható. Ugyancsak kevéssel férje, l. Géza elhunytát követõen elhagytaMagyarországot második felesége, Szünadéné bizánci hercegnő, A ki-rálynék bármily rövid magyarországi tartózkodása is a másságot hoztael a magyar királyok udvaráha, és sok olyan haszonnal járt, amelyet ahazai viszonyok között kamatoztatni lehetett.

Hatalonıgyakorlás A középkori királyságok monarchıák voltak,7 " vagyis egyetlen személy, a király uralma alattálló politikai képzódmények. Maga lstván nevezte monarchiának tor-vényében saját országát. Amikor lstván: megkoronázták, valóságos ha-talma még nem terjedt ki a Kárpát-medence egészére, hanem annakcsak nyugati felére. Hogy az Árpádok milyen úton haladjanak tovább,azt a 997-ben lstván és Koppány között megvívott belháború döntötteel, amelyet a Cizellával bejött német lovagok segítsége révén lstvánnyert meg. Ezzel egyértelművé vált, hogy az Árpádok törzsi állama ke-resztény monarchiává alakul át, s megkezdi a fegyveres harcot a hajdana magyar nomádállamba foglalt, de a l0. század folyamán függetlene-dett törzsek önállóságának letöréséért. Amikor lstván elsöként a ke-let-magyarországi (erdélyi) Gyulát, tulajdon nagybátyját gyõzte le. amagyar krónika a fejleményról akként számolt be, hogy lstván Gyulaigen tágas és nagyon gazdag országát Magyarország monarehiájáhozcsatolta. Gyula egyébként a külföld számára hatalmát tekintve lstván-nal vetekedett, hiszen kortárs német forrás éppen úgy királynak nevez-te, mint Istvánt, jóllehet Gyula nem volt megkoronázva. Közel 30 évigtartott, amíg lstvánnak sikerült Gyulát követõen Keán, majd a fekete

-32

Hatalomgyakorlás É

magyarok legyõzése, Aba Sámuel házassági kapcsolat révén torténtmegnyerése, Vata törzsének behódoltatása és végül a félelmetes erejűMaros-vidéki törzsíõ, Ajiony megölése után tényleges hatalmát a Kár-pát-medence egészére kiterjesztenie. lstván ekkor, 1023 táján vált azújonnan megszületett, végleges területi kereteit elnyert keresztény monarehia, Magyarország urává.

A magyar király a ll. században monarcha (egyeduralkodó) volt, denem clespota (Zsarnok). Hogy elkerülje a zsarnokságot, annak a keresz-tény erények (kegyesség, irgalmasság, türelem) gyakorlása mellett a leg-fõbb biztosítčka mások véleményének kikérése, meghallgatása volt. En-nek intézményes szerve a már lstván alatt létrejött királyi tanács. lst-ván ennek szerepéről ekként nyilvánított véleményt fiához intézettlntelrneiben: „A tanács (ronsıliiıııi) állít kitályokat, dönt el királyi sorso-kat_. véılelmezi a hazát, csendcsíti a csatát, győzelmeket õ arat, kcrgettámadó hadat, behívja a barátokat, városokat õ rakat, és õ ront le ellen-séges várakat." lgen széles körű szervnek gondolta tehát lstván a taná-csot, amely az ország sorsát érintõ valamennyi kérdésben illetékes. Ép-pen ezért nem mindegy, hogy kik alkotják azt. Errõl lstván így nyilvá-nított véleményt: ,Minthogy pedig a tanácsnak ekkora haszna van,ostoba, pöíícszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én úgy vé-lem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbck ésa legmegbecsultebb vének ajkán formãlódjek és csiszolódjék. Ezért,fiam, az ifjakkal és a kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlüktanácsot, csak a gyűlés véneitõl, kiknek koruk és bölcsességük miattmegfelel ez a feladat.” lstván valóban arra törekedett, hogy az általa el-viekben meglogalmazottakat a gyakorlatban is megvalósítsa. Törvény-könyveinek sok cikkelyébcn hivatkozik a királyi tanács (slıi/iıiis) hatá-rozataira. (Maga a seımıııs szó eredetileg a vének gyülekezetét jelentet-te.) A tanács úgy működött. hogy az ugyeket megvitatta. a királynaktanácsokat adott, de a döntés joga és felelőssége az uralkodóé volt. Jólmutatja ezt azon törvényhely, amely szerint lstván hozzájárult a sze-nátus kéréséhez. Ugyancsak lstván törvényeibõl értesülünk arról, hogykörülötte születésre és méltóságra nézve nagyobbak (iıinioıcs ımıii cııiigıiiıfiie) álltak. Az előbbiek születési elöjogon tartoztak a király kör-nyezetéhez, az utóbbiak pedig tisztségviselésük okán. Az előbbiek jog-

-15

@ A KiRÁLYsÁc

címe alkalmasint még a pogány időkben megszerzett elõjogokon ala-pult, az utóbbiaké viszont már az új rendszerben gyokerezett, amelyethivatalukkal szolgáltak. Az előbbiek magyarok voltak, az utóbbiak ma-gyarok és idegenek. Feltúnõ, hogy lstván mily erőteljesen támaszko-dott a németek mellett saját családjának tagjaira. Az, hogy az első ki-rály udvarát hazaiak és külföldiek egyiitt alkották, lstván kompro-misszumok iránti keszségét mutatta.

Gond, feszültség akkor támadt, amikor a kényesen kialakított egyen-súly felbomlott. Péter, aki nem élte végig a magyarországi váltoúsok sokgyötrelemmel járó, az ügyek kezelésében nagy tapintatot kívánó évtizede-it, meggondolatlanul hozzányúlt az istváni tanácshoz, s azon szerkezetiátalakításokat hajtott végre. Bizonyos jelekbõl arra lehet következtetni,hogy elsõsorban a pogány érzelmű elõkelõktõl akart megszabadulni, s he-lyükre politikájával feltétlenül egyetértõ németeket és - lévén maga velen-cei származású - olaszokat tett. E tükrözõdhet szélsőséges Íormában amagyar krónika azon tudósításában, hogy Péter „német dühvel tombolvaMagyarország nemeseit inegvetette, a föld javait gõgös szemmel és telhe-tetlen szlvvel - az állati vadsaggal ordítozó németekkel és a Eeeskék esivi-telésével lecsegõ olaszokkal együtt z felélte, az erõsségeket, õrhelyeket éskastélyokat õrizetre a németeknek és az olaszoknak adta". Az õt követõAba Sámuel meg már egyenesen az lstván-féle alapok lerombolásához fo-gott. Szerinte ,,az uraknak minden közös a szolgákkal. _ Az ország neme-seit megvetve mindig a parasztokkal és a nemtelenekkel vállalt közössé-get." Az elõkelõket sértettc, hogy a király .,parasztokkal, nemtelenekkeleszik, lovagol, és folyton velük társalog". Peter restaurációjával újra az Abaalatt hivatalaıktöl elmozdított németek és olaszok jutottak nagy befolyás-hoz. Nem véletlen, hogy az l046. évi pogányfelkelés egyik fõ jelszava azvolt: „Vesszen Péter emléke németjeivel és olaszaival együtt örökre". A po-gánysághoz visszatértek „Péter király ellen felkelvén az összes németet ésolaszt, akik különbözõ hivatalok élén Magyarország-szerte voltak, csúfhalálnak adták át".

A hatalom gyakorlásában új fejezetet nyitott András király azon el-haiározása l04B táján. hogy hazahivia Lengyelországból öcrsét, Bélát,és megosztozott vele az országon. amelynek kétharmada a király, egy-harmada pedig a herceg fennhatósága alá került. Ezzel életre kelt a kirá-

-24”

Hatalomgyakorlás Š

lyi hercegség (dıımıııs) intézménye, amelyet majd csak a l2. század ele-jén számolt fel Kálmán király. Az európai országokban rendre sor ke-rült a hatalom megosztására az uralkodó és rokonai között. A királyihercegség a szuverenitás viszonylag magas fokával rendelkezett, ami ki-terjedt az önálló külpolitika, a saját pénzverés jogára ıs. A ll. századmásodik felének hatalmi ellentétei immár nem elsõsorban magyarok ésidegenek, keresztények és pogányok, hanem a királyság és a hercegségszembenállásában oltöttek testet. A hcrcegség a Magyar Királyság vi-szonylag elmaradott, periferiális fekvésű területeit foglalta el, Bihar ésNyitra központtal, ahol éppen ezekben az évtizedekben jött létre a püs-pökségi szervezet, s ugyanekkor létesültek e vidékeken az első bencésmonostorok is. A herceg feladata volt e területek felzárkóztatása,ugyanakkor a hercegség megszületese a tisztségek megkettózésével járt.Mind a király, mind a herceg korül külön, egymás hatalmára féltékenyhatalmi központ jött létre. A lassan egységessé váló, a keresztény hitalapján álló elit kísérletet tett arra, hogy a maga érdekeinek megfelelõenkihasználja a király és a herceg hatalmi ellentéteıt. Tipikus képviselőjeennek Vid, az idegen (német) eredetű családból származó bácsi ispán,aki egyenesen azzal próbálkozott, hogy - bár nem az Árpádok családjá-ból eredt magának szerczze meg Géza hercegségét. Ugyanakkor akadtnéhány olyan uralkodó, aki vagy nem is engedte a hercegség feléledésétkirálysága idején (Béla), vagy olyan hercege volt, akivel harmonikusantudott együttműködni (lászló lamperttel).A hatalom a 1 l. században még túlságosan a király és a körülötte tö-

morült tanács kezében osszpontosult, nem történt meg a hatalom terü-letek szerinti megosztása. Az egész században csak egyetlen valódi ud-vari méltósággal találkozunk, ez a nádorispáni tiszt. A funkció a németpalotagróf (Pflılzgm/) mintájára jött létre, elsõ viselője, Aha Sámuel apalotaispánı (comes jı(ılIıırı'ı') méltóságból emelkedett a királyi székbe. Atöbbi ll. századi nádorról nevükön kívül viszonylag keveset tudunk,Radó 1057-ben András király és Béla herceg együttes engedélyével tettadományt a pécsi egyháznak. Ebbõl arra lehetne következtetni ~ s ez azország egysége szempontjából fontos mozzanat lenne -, hogy a herceg-ség ura nem tartott saját külon nádort. Ennek a feltételezésnek azon-ban ellentmond lászló lll. törvénykönyvének egyik cıkkelye. Elsőként

-1)

@ A KiitÁLYsÁcez szabta meg a nádorispán feladatait. Eszerint a királyi udvarban ítél-kezhetett, de ha eltávozott onnan, akkor csak az udvarnokok és az ön-ként hozzá fordulók felett mondhatott ítéletet. Nos, a cikkely a hercegispánját is tiltotta a mások alattvalóin történõ ítélkezéstöl. A hercegis-pán ily módon legnagyobb valószínűség szerint a herceg „nádora” lehe-tett. Egy másik nádor, Ottó, német eredetű család sarja, a somogyi is-páni tiszt után jutott a nádorságba. A ll. században a nádor udvari bí-róságából alakult ki a király állandó bírói helyettesítése. A nádor eszázadban emellett fõleg gazdasági jellegű feladatokat látott el, kezeltea királyi udvar jövedelmeit, ellenőrizte a királyi birtokokat. Bár már az1055. évi tihanyi oklevél méltóságsorában lovász és asztalnok bukkanfel, de bizonyosra vehető, hogy e helyütt nem a késõbbi, udvari méltó-ságként szereplõ lovász-, illetve asztalnokmesterrel találkozunk, hanemaz udvarban ilyen jellegű irányító munkát végző, alacsonyabb rangútisztségviselökkel. A királyi udvar nádort követõ második méltósága, azudvarispáni (a késõbbi országbírói) tiszt elsõ elófordulására egészen a12. század 20-as éveinek végéig kell várni. Ez a tagolatlanság arra mu-tat, hogy az ügyek csekély száma és jellege még nem igényelt azok elin-tézéséhez differenciáltabb udvari hierarchiát.

Pénzverés A szuverén uralkodó egyik legfontosabb ismérve a kö-zépkorban az önálló pénzverés volt. A magyarországi

pénzverés lstván királlyal kezdõdött, semmi nyom nem mutat arra,hogy már Géza nagyfejedelem alatt megindult volna. A magyarok ter-mészetesen más, külországi uralkodók pénzeivel hosszú évtizedek ótatalálkoztak, kalandozó hadjárataik során kivetett adóik egy részétpénzben hajtották be, a zsákmány egy részét is pénz tette ki. A portyá-zó magyarok azonban a pénzt nem funkciójának megfelelóen, azaznem értékmérõként, hanem átfúrva. diszként viselték. Az önálló pénz-verés megindulását egy sor körülmény együttes hatása tette indokolttá,belsö és külsõ okok egyaránt. AZ elzárkódás évtizedei után Magyaror-szág nyitottabbá vált a szomszédos országok, mindenekelőtt Németor-szág irányában. A fellendüló kereskedelem mind nemzetközi méretek-ben, mind - egyelóre még kisebb mértékben - az országon belül megkö-

_T

Pénzveres @

vetelte a pénz használatát, A meginduló adózás, vámszedés úgyszinténhazai pénzt igényelt. A pénzverésnek a gazdasági okokon kívül politi-kai okai is voltak. Az új képzõdmény, a Magyar Királyság ekként adtatudtul a világnak, hogy megszületett, és a saját hite szerint szuverén ál-lamként kelt életre. A pénzverésnek tehát jól kitetszõ presztízsokai isvoltak. Nem véletlen, hogy alig valamivel Magyarországot megelőzőenLengyelországban is megjelent az önálló pénz. A presztízsok azonbannem csupán a királyságra általában, hanem az egyes uralkodókra nézveis érvényes. Jól peldázza ezt az, hogy legalább egy érmet mindegyik 11.századi magyar király veretett További feltétele az önálló pénzverés-nek az ezüsthöz való hozzájutás lehetősége. Ez Magyarországon vi-szonylag korán adott volt, hiszen Selmecen bizonnyal már a ll. századelején bányásztak ezüstöt, s rövidesen a pénz forgalomba hozataláhozszükséges apparátus is kiépült.A magyar pénzverés kezdete - mint általában a kezdetek - körül

nagy a bizonytalanság. lstván uralkodása idejéből két veretet ismerünkbizonyosan. A régóta számon tartott obolus (vagy féldenár) rendkívülsok változatban készült (ez hosszabb idõn keresztül történt kibocsátá-sára utal], és nagy szériában verték. Elsõ verete dátumául a koronázástközvetlenül követő éveket éppen úgy számításba veszik, mint azl0l5-i020 körüli időszakot. Vitathatatlan, hogy mintája Bajorország-ból származik. Elõlapján STEPHANVS REX (lstván király). hátlapján pe-dig RECIA CIVl'l'/iS (szó szerinti fordításban: királyi város) felirat olvas-ható. Ez utóbbi megnevezés alkalmasint a pénzverés magyarorsúgi he-lyére, a legnagyobb valószínűség szerint Esztergomra utalhatott. lstvánapósa, Civakodó Henrik bajor herceg regensburgi veretű pénzének hát-oldalán RECINA ClVlTA5 (Regensburg) felirat van, Az is apósa veretércemlékeztet, hogy lstván e pénzén szintén négy háromszög szolgál dí-szítõelemként. Ugyancsak ezzel a bajor mintával mutat rokonságot lst-ván obolusának ezüstfinomsága és súlya. Az lstván-pénz lényegébenszínezüst veretnek tekinthető, súlya átlagban 0,82 gramm, ami nagyjá-ból fele a bajor denárok súlyának. Ám hogy végül is Civakodó Henrikvagy annak fia (lstván sógora), lV. Henrik bajor herceg (a későbbi királyés császár) verete szolgált-e a súly szempontjából a magyar obolus min-tájaként. nem donthető el, ami a kibocsátása körüli kronológiai problé-

47

@ A KiRÁLYsÁc

mák ló részét is okozza. A kiváló ezüstfinomság adia magyarázatát,hogy lstván obolusai hamarosan bekerültek az európai kereskedelmiforgalomba. Főleg Európa északi részében voltak népszerűek, Szászor»szágtól Lengyelországon, Skandınávián és a Baltikumon át Oroszorszá-gig húzódik az a széles sáv, ahol az lstván-pénz leletekben előfordul, te-hát használatban volt. Magyarországon egészen András királyıg forga-lomban maradt, de a kincsleletek szerint még lászló király alatt isőrizték egyes példányait. lstván másik veretét bizonnyal 1006 elõtt állí-tották elõ, sokkal kisebb példányszámban, mint az obolust. Ennek elõ-lapián LANCEA REGIS (a király lándzsáia) felirat van, közepén láiıılzsáttartó kéz látszik, hátlapián R|i(;lA CIVITAS felirat, templomábrázolás ésbizonytalan olvasatú négybetűs szöveg található. Alig egy évtizedig le-hetett forgalomban. Külföldi minta nélkül készült, csak súlya (amelysokkal nehezebb volt az lstván-féle obolusnál, 1,26 gramm) küthetteIV, Henrik denáriához, esetleg a templom formá|a. Két további, felirata(STEPHANVS REX) szerint lstvánhoz kapcsolt veret megítélésében a tu-domány még távolról sem mondta ki a végsõ szót (az egyiknek a hát-lapján a ielenleg egyértelműen nem értelmezhetõ PRESLAVVA C|V[|'I'AS]olvasat van), ez iitól-ibiról felmerült ulánveret volta. Súlyos nehézségforrása, hogy míg az obolusból 385, a lándzsás veretból 45 darab kerültelõ a Kárpát-medencében, addig a most említett két pénzből egy sem.

Péter is, Aba Sámuel is egyetlen érmetipusr veretett, amely az lst-ván-féle obolust követte, azzal a válloztatással, hogy a hátlapon aREGIA (IIVITAS-t zı PANNON!/\ (Aba Sámuel pénzén a görögös PANONEIA)alak váltotta fel, illetve értelemszerűen lstván király neve helyett sajátnevüket szerepelteıték (i>E'i'Rvs REX, SAMVHEL REX). Ugyanakkor pén-zeik mérete és súlya (0,70, illetve 0,67 gramm) csökkent az lstván-ve-rcthez képest. l. András trónra lépte után vert pénze szorosan igazo-dott lstván Obolusához, sa|át nevének (REX ANDREAS) az elõlapon tör-rénı szerepeltetésc mellett a hátlapon feltűnt a KEr.iA t;ivıı'As felirat.Másik veretên visszatért a PANONEIA körırathoz (ami a késõbbi uralko-dók pénzcin Lãszlóig általánosan előfordult). Gyakorlatilag azonossúlyban verték a kétféle érmét (O,67 és 0,68 gramm), tehát a második-nak a kibocsátása nem kincstári okra visszavezethetõen (azaz nem apénzrontás szándékával) történt. hanem feltehetően politikai okból.

JS

Pénzverés @

András második veretének sok példányát körülnyírták. Errõl azonbannem bizonyítható, hogy a pénzverés során követték el. megtehették ezta pénz használói is, erre pedig e veret szegélyének kiképzése szinte sar-kallta õket. Béla legalább egy évtizedes hercegsége alatt önállóan vertpénzt (amit érméiének BELA DVX ltörirata mutat), de mindössze egyet-len típust bocsátott ki. Ennek súlya (0,70 gramm) lényegében megegye-zett András pénzeinek súlyával. Ugyancsak egyetlen típus fűződikBéla, a király nevéhez is, ennek átlagsúlya azonban lényegesen kisebb(0,52 gramm) a korábbiakénál. Érméinek átlagos finomsága sem érte ela 90%-ot. Béla denárjait szintén körülnyírták. Béla király pénzverésenem szolgál rá arra a kedvezõ képre. amelyet errõl a magyar krónika ral-zolt.

Ú| mozzanatok ielentek meg a magyar pénzverésben Salamon alatt.Mindenekelótt Salamon az elsó magyar király, akinek alakját a feire ki-ter|edõen, illetve térdkép formáiában pénzein ábrázolták. Ez, valaminta még oly rovid hátlapi körirat (PANONIA) három sorba rendezése né-met mintát követhet. Bár számos probléma terheli Salamon pénzveréseidõhıtárainak l<i|elõ|ését, a legmegnyugtatóhb azt feltételezni, hogy lléves országlása alatt négy érmefa|t bocsátott ki. Ezek átlagsúlya 0,68(változatai: 0,64, 0,56), 0,46, 0,59 és 0,50 grammot mutat, (E sorrendkorántsem azonos a kibocsátás sorrend|ével.) Ha szólhatnak is bizo-nyos körülmények amellett, hogy Salamon talán nem élt a pénzrontásesfltözével (pl. a ránk maradt példányok számában nagyok az eltéré-sek), mégis õt kell a pénzújítás (valójában pénzrontás) magyarországimegieremtõjének tekintenünk. Erre utal az, hogy négy érmefait bocsá-tott ki, azaz - ha ezeket ll esztendóre oszt|uk el - két-három éventeveretett úi pénzt. A sírleletek adatai arra mutatnak, hogy a beváltáseredményessége sok kívánnivalót hagyott maga után, hiszen pénzeiLászló, illetve Kálmán koráig elófordultak. Salamon érméinek súlycsök-kenése saját maximumukhoz képest ielentõs. 33%-os. Ezzel szemben atíz évig a hercegség élén állt Céza, aki szintén rendelkezett az önállópénzverés jogával, mindössze egyetlen érmetípust veretett (ezen ke-resztény Magnus nevére utaló DVX MVONAS felirat szerepel), s két, egy-máshoz igen hasonló típus verése kapcsolható nevéhez szűkre szabottkirálysága három esztendeie alatt (ezeken pogány nevén GEVCA REX-

T

@ A KiitÁLYsÁcként fordul elõ). Átlagsúlyuk 0,61 és 0,59 gramm, de a pénzváltást azzárja ki, hogy ez utóbbi kis példányszáma nem volt alkalmas a koráb-ban forgott pénz felváltására. lászló az első magyar király, akinek apénzrontásra irányuló határozott törekvése kétségtelenül megállapít-ható. Az általa kibocsátott tíz érmefajból példányszámát tekintvenyolc megfelel a pénzcsere követelményének. Pénzeinek átlagsúlya 0,48és 0,86 között mozog, de mivel a típusok sorrendje bizonytalan, ten-denciák sem állapíthatók meg. Annyi kétségtelen, hogy legkorábbanazon verete készült el, amely stílusát tekintve megfelel Béla és Gézapénzeinek. Az elólap saját nevét (LADISLAVS REX) tartalmazza, a hátla-pon itt fordul elõ utoljára a (P)/\NONAl (Pannónia) körirat, hogy a ké-sóbbi típusokon már az ó neve szerepeljen. Két veretén koronás király-fej-ábrázolás található. Lászlóval a magyar pénzverés nagy szakasza zá-rult le. Feltételezhetõen már Kálmán alatt megindult az uralkodó nevétnem tartalmazó, anonim denárok kibocsátása. Folytatódott és alkalma-sint fokozódott a pénzrontás, csökkent az érmék átlagsúlya és ezüst-tartalma, elterjedt a veretlen ezüst használata, s mindez összességébenazt idézte elõ, hogy az a szerep, amelyet a ll. századi magyar pénzek anemzetközi forgalomban játszottak, a 12. században jelentõsen csök-kent.

Adózás A magyar történelem Szent lstván elõtti (nomád) és Szentti lstván utáni (keresztény) korszaka igen élesen elválik egy-mástól az adózás tekintetében. A Magyar Fejedelemség mind Etelköz-ben, mind a Kárpát-medencében a tipikus nomádállami gyakorlat sze-rint adóztatott. Ez azt jelenti, hogy járadékot csak idegen népelemek-től, részint saját birodalma idegen alattvalóitól, részint pedig idegenországok népességétól hajtott be, viszont a nomád birodalom hatalmatgyakorló része - adott esetben a Hétmagyar törzsszövetség népe - sem-miféle adó fizetésére nem volt kötelezve, .mindössze` hadba vonulnitartozott akkor, amikor ezt a vezérek elhatározták. A katonáskodástazonban a szabad népesség nem kényszerként élte meg, hanem min-dennapi élete szerves részének tekintette, ráadásul e hadjáratok tete-mes zsákmány! szolgáltattak, hozzájárultak vagyoni és társadalmi

Ű ,__

W g W* Adõzas __ @

helyzete javulásához, legrosszabb esetben is konzerválásához. Tudjuk,hogy a magyarok Etelközben foglyokat szedtek a szlávok közül, akiketrabszolgaként Bizáncnak adtak el. A Kárpát-medencében a magyarokélelmiszeradúhoz jutottak a szlávoktól. Ez utóbbiak a magyar nomád-állam területén éltek, tehát a birodalom alávetett népességét alkották.Ugyanakkor rendkívül sok adat szól arról, hogy a magyarok mekkoramennyiségű adót ha|tott.ık be a háború rnegváltása (azaz lényegében abéke meghatározott idõre történõ biztosítása) fejében jelentõs európaiállamok vezetõitõl, a bizánci császártól. a német vagy az itáliai király-tól. A nomád korszak magyarjainak adóbchajtása tehát etnikai alapúadóztatásnak minősíthető. A magyarok által ily módon behajtott adókegy részét a vezérek tartották meg maguknak (például fogságba esettvezértársaik kiváltását ebbõl biztosították), más részét a hadjárat befe-jezése után híveiknek, jórészt a harcosoknak szétosztották, s a külor-szági pénzek bekerültek a fegyveresek és családtagjaik sírjába túlvilágiútravalóként.

Cyökeresen megváltozott a helyzet a Magyar Királyság megszületé-sét követõen. Az ekkor átvett német államszervezési modellnek megfe-lelõen az adó etnikai jellege megszűnt, azt saját népcsoportjukba tarto-zó elemektöl éppen úgy behajtották, mint az ország idegen népeitõl. Amagyarországi adózás kezdetei körül sok a bizonytalanság. A legkoráb-bi adat adóbehajtásra Péter király korából maradt fenn, de ez nem jelen-ti azt, hogy ezt megelőzően már lstván ne vetett volna ki adót. Kiindu-lópontként a veszprémvölgyi monostor görög nyelvű alapító Oklevelétkell szemügyre venni. Ez szól arról, hogy az oklevél magát lstván ki-rálynak nevezó kibocsátója Szárberényt 48 füsttel (l'n;»ıus:), Szántót30 családdal (fiııııılırı), illetve további 20 családot (frıııiılm) adományo-zott a monostornak. Mivel - véli egy feltevés - a kıı/mos: görög adózásiműszó volt (a Bizánci Bırodalomban az önálló termeló adóegységet ne-vezték ekként), ez az adat a füstpénz (knpıiihoıi) magyarországi meglé-têre utal. Mivel e nézet az i020-as évekre keltezi a veszprémvölgyi okle-velet, lgy ekkorra helyezi a magyarországi adózás megszületését ıs. ésalkalmazását bizánci hatás következrnényének tartja. A görög oklevélazonban a Lvipııns: szóval » amint erre a {zııııı`li`rı mutat - háztartást, csa-ládot, együtt élõ közösséget jelölt, és nem adózási egységet. Egy görög

Í

@ A KiRÁLYsÁcszovegtól nem meglepő, hogy görög szakkifejezést használ, ami törté-netesen csak azért adózási műszó, mert az adózás Bizáncban háztartá-sok szerint történt. Megerõsíti ezt a magyarázatot a latin értelmezés,ugyanis a görög nyelvű oklevél 1109. évi latin nyelvû megújításábanmind a leıijınosz, mind a friıiıılıˇri helyén rımıisio (azaz háznép) szerepel. Aveszprémvölgyi oklevélben különben szó sincs adózásról. így tehát -bármikorra helyezzük is annak keletkezését - nem szolgál tanúsággal amagyarországi adózás kezdeteit illetően.A magyarországi adózásra vonatkozó elsõ, biztosnak tekinthető

adat a magyar krónikában fordul elõ. Eszerint „mindazon határozato-kat és kivetéseket {e.\'ricıı`oıit's), amelyeket Péter király szokása szerinteszközölt, Aba király érvénytelenítette". Bár az e.\'ıirıı`a elvileg intézke-dést is jelenthetne, mégis sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy(adó)kivetés értelemben fordul itt clő. Ha valóban így kell magyaráz-nunk, akkor innen az derül ki, hogy Péter első országlása idején adót ve-tett ki, amit Aba Sámuel eltörolt. Ha nem tudnánk, hogya magyar kró-nika e mondata lényegében német forrásszövegre megy vissza,könnyen gondolhatnánk arra: Péter szokása volt az adoztatás, vagyishogy lstván még nem folyamodott adókivetésliez. Igen ám, de e mon-datnak elõképe van egy, a magyar krónika által forrásként használt né-met kútfõben, amely arról tudósít. hogy Aba Sámuel úgy döntött: er-vényteleníti Péter „|ogtalanul_. önkénye szerint" hozott törvényeit.Vagyis itt adókivetésrõl nincs szó. A magyar krónikás - nyilván sajáthírforrása alapján - a törvényekhez hozzákapcsolta az adókivetéseketis, viszont a ,,jogtalanul, önkénye szerint" súlyosan elítélö kifejezést asokkal szelídebb ,szokása szerint" szavakkal helyettesítette, aminekugyan nincs sok értelme (hároméves országlás alatt komoly szokás alig-ha alakull-iatott ki), de ezzel juttathatta kifejezésre: legalábbis az adóki-vetések nem minõsültek jogtalannak és önkényesnek. Nyilván azértkényszerült erre, mert tudhatta: adőkat nem Péter vetett ki elõször Ma-gyarországon, hanem lstván. Aba Sámuel tehát az lstván által kivetettés Péter által is szedett adót torolte el. Hogy lstvánnak módja volt adótkivetni, ahhoz talán uralkodása elejétől folyó pénzverése szolgáltatotttárgyi alapot. Az lstván-féle obolusokkal történhetett az adófizetés tel-jesitése. Természetesen Aba Sámuel sem tudott meglenni adó nélkül (a

Adózás @

német királlyal 1043-ban kötött egyezségben pénzen szerzett békét,400 aranytalentum fizetésére kötelezte magát, amit csak adóból fedez-hetett). Pétertõl eltérően azonban ő máshonnan, az egyháztól igyeke-zett adóhoz jutni: visszakövetelte a lélekváltság-adományokat, ésıribiııiiııı, azaz ado alá vetette a püspököket. Hogy Péter második ural-ma alatt immár valóban ,szokása szerint" folytatta az adóbehajtást,annak az 1046. évi lázadás egyik kovetelése szolgál bizonyságul. A po-gány hitre visszatérők azt követelték Péter királytől 1046-ban: „teljes-séggel töroljék el az adókat (tollErıri)". A korai magyar adózásban tehátAba Sámuel adóztatása képviselte a kivételt, Istváné, illetve Péteré arendes gyakorlatot.

Kiket adóztatott lstván, Péter és Abát leszámítva - valamennyi ké-sõbbi király a 11. százaclbané Sajnos, folyamatos adatsorok nem állnakrendelkezésünkre, ám Kálmán királynak a 11--12. század fordulója tá-ján készült l. törvénykönyve, amely a kialakult 11. századi gyakorlatottükrözi, választ ad erre a kérdésre: „Ama nyolc denárt, amelyet [idáig]minden egyes szabad embertől szedtek, ezután ne szedjék.” Ez arra mu-tat, hogy a király - talán már lstván óta - a szabadoktől szedett adót.Mivel Aba Sámuel elsősorban e szabadokban próbálta meglelni uralmatámaszát, õket mentesítette az adó alól, és az egyházat terhelte vele. Aszabadok királyi (tehát állami) adóztatása megfelelt a korai magyar vi-szonyok logikájának. Egyfelől a szolgák uruk magántulajdonában vol-tak, felettük az állam nem, csak gazdájuk rendelkeflietett. Másfelől aszolgáktól nem lehetett elvenni bármit is, mivel semmijük nem volt. Akirály mint annak a nagyfejedelemnek a ,jDgutrida"_. aki hadba liívhattaa társadalom szabadjait, most adóval terhelhette e szabadokat. lstván-tól Kálmánig az uralkodók a magyar társadalom valamennyi szabadjá-tól szedtek, illetve megkíséreltek adót szedni. Kálmán ezen évszázadosgyakorlat kudarcát vallotta be törvényében. Tanulságos annak áttekin-tése, hogy kik voltak a kiraly számára teljesítendő adó fizetésére köte-lezve. Nyolc denár terhcltc l. a jövevényeket (lıes/ıus), ha a várnépekföldjén éltek, de nem osztoztak azok hadi szolgálataiban. 2. a heti szol-gálatot teljesítõ várnépek kozött élő, de töltik független szabadokat(lı'lft'r),- 3. a várbelieket (i`ii.<ıclliıiıı) munkájuk és szabadságuk fejében;4. valamennyi szabadot (liftet) és jövevényt (lıosjfcs) - szlávot vagy más

~25

@ A KıRÁi.YsÁckülföldit -, akik mások földjein dolgoztak, szabadságuk fejében. Négydenárt kellett fizetniük azoknak a szabadoknak (Iıˇbu), akik a feléjükjáró királynak lovakat, szállítószekereket és (hadi) szolgálatokat nyúj-tottak. A listából kiderül, hogy eleve mentesültck az adó fizetése alólazok a szabadok, akik saját foldjükön éltek. (Ezekból a tehetös szaba-dokból alakul majd ki a késõbbi évszázadokban a királyi szerviensség,illetve a köznemesség, sikeresen mentve át új státusába állami adó alólimentességét.) Nyolc denár adót a mások földjén (döntően a királyi bir-tokon) élõ szabadoktól hajtottak be. Ez arra mutat, hogy az egy évszá-zadıg királyi (állami) adóként szedett járadék Kálmán királlyal kezdettföldesúri adóvá válni, ainire az uralkodó elsõsorban a saját bırtokain élõszabadoktól tartott igényt. A nêgydenáros adó azoktól a szabadoktóljárt, akik adójuk egy részét természetben megváltották, ledolgozták. All. század elején - bár ezt inkább csak sejtjük, mint tudjuk- a szabadadózott is és katonáskodott is, a ll-12. század fordulójára pedig olybáváltozott a helyzet, hogy aki nem adózott, az katonáskodott, aki vi-szont adózott, annak katonai szolgálatára nem tartottak igényt, ám hamégis teljesített ilyent, jóválrták az adójából. A királyi adó az uralkodómagánkincstárába folyt be, s arról a király saját belátása szerint dönt-hetetı.

Törvénykezés Az állami élet további fontos terepe volt a jogalko-ˇM_? tás. A társadalom életét lstván királyságáig a szokás-|og, a hagyomány szabályozta, a viták eldöntése a verségi kötelékekszerint szerveződött nagycsaládokra, nemzetségekre (a rokonokra), azazokon túlıiövõ ügyeké a fegyveres népgyűlésre várt. Az emberek léte,tevékenysége folötı tehát mintegy patriarkális-familiáris burok feszült.Sajnos, a magyarok szokásjoga (népjoga) összességében nem nyert írá-sos megörökítčst. Nem így volt ez viszont Nyugat-Európában, ahol atörzsi sznkásjogot (egyes törzsek, népek jogát), ha nem is csorbltatlanteljességében, de főbb vonalakban lejegyezték. Ezek sora az 5. századmásodik felével indult el, és Nagy Károly korában, a 9. század elején értvéget. Dontõen külonféle germán törzsek (gótok, burgundok, frankok,bajorok stb.) szokásjogait írták le. A népjogba azonban már beszürem-

5-'I

Tórvénykezés @

kedett a germán törzsek, népek királyainak akarata is, méghozzá egyrefokozódó mértékben, de az alapot a tényleges szokásjog előírásai jelen-tették, Ugyanakkor a 8. súzadtól kezdve, a Karolingok idejében, meg-jelent a királyjog, amely immár az uralkodó akaratát fejezte ki; ez azon-ban támaszltodott a népjogra. A királyjog az uralkodó és a népet meg-testesítő elõkelõk kompromisszumának eredményeképpen kelt életre.A népjog továbbélését mutatja: a B -9. századtól vált alapelvvé a terüle-tiség elve, vagyis hogy mindenkit saját törzse, népe jogának alapján lc-hetett elítélni. A 9. századi frank uralkodóknak nem sikerült egységesbirodalmi jogot alkotniuk. Nem volt ismeretlen a szokásokon alapulótörvény abban a steppei közegben sem, ahonnan a magyarság kivált. AB. század elsõ feléból származó Orhoni feliratok beszámolnak arról,hogy az elsõ türk kagánok „megszervezték a türk nép birodalmát, ésmcgszabtált törvényeit". Az „ősök törvényének" emlegetése arra mutat.hogy a türkök szintén a szokásjogot tekintették mérvadónak, de mivele népjogot a kagánok alkalmazták, joggal feltehetõ, hogy benne már anomádállam vezetőjének akarata (a keleties „királyjog") is érvényesült.A magyar nyelv ıárvéııy szava a hasonló jelentésű török ıdrii szó átvéte-le, ami tárgyilag is bizonyítja a keleti tórvényfogalom hatását a magyarszokásjog alakulására. A magyar szokásjogból -- ha ez tényleg a magyar-ságra és nem más népre vonatkozik a házasságjog leírása órzõdöttmeg Cardézi pelua nyelvű szövegében, amely szerint „amikor a leánytmegkérik, vételárat visznek a leány gazdagságával arányban", azaz a fe-leségül kiszemelt leányt vásárolták. Ezt az õsi szokást feltételezés sze-rint a magyar nyelv võlegény (eredetileg vevő legény) szava, illetve e/AddIcıíny (vagy clrıdásurba brrıılı leríny) kifejezése igazolja.

A magyarok írásba foglalt törvényhozása királyjogként születettmeg. Az elsö magyarországi törvényeket lstván király liozta, ezek kéttörvénykönyvbe szerkesztve maradtak korunkra. l, rorvénykonyve be-vezetésében maga az uralkodó mondta el, hogy „mert minden nép sajáttörvényeit használ|a", ó ,,a régi és új császárokat utánozván' határoztael, miként éljen népe tisztességes és békés életet. A „minden nép sajáttörvényeit használja" kifejezés szó szerinti átvétel a bajorok 8. századelső felében feljegyzett népjogából, a régi császárok valószínűleg aKarolingokat, az új császárok pedig saját koruk német uralkodóit, az

55

@ A i<ıRÁLYsÁcOttókat jelentették. Ezzel lstván már törvénykönyve elején világosankinyilvánította, hogy a nyugati törvényhozás emlékeit és a nyugati tör-vényalkotókat tekintette a maga számára mintaként. Az elmúlt negyedévezred kutatása (1740-tól kezdve saját ltorunkig) filológiai aprómun-kával kimutatta, hogy lstván jogalkotása két törvénykönyvhe foglalt56 fejezetébõl számos cıkkely megy vissza a nyugati törvényhozás kü-lönbözõ korú emlékeire, így a bajorok törvénye mellett a 847. évimainzi zsinat határozataira, a 847-E52 között készült Pseudo-lsidor-féle gyűjteményre vagy az ugyanezen évkorokból származóBenedictus Levita-féle összeállításra stb. Hatottak a korai magyar tör-vényhozásra a kánonok, a korai egyházi jogalkotás rendelkezései.Ugyanakkor a római jog érvényesülésével a ll. száudi Magyarorszá-gon nem kell számolni. Számos olyan cikkelye van fõleg lstván torvé-nyeinek, amely tartalmi megfelelést mutat korábbi germán, illetve egy-korú cseh és orosz törvénykezési cmlékekkcl. Ez esetekben azonbanlegtöbbször nem szövegszerű átvétellel van dolgunk, hanem a hasonlóállapotok eredményeztek rokon ternatikát és büntetési módokat.

lstván törvényei csak apró szilánkjaiban őrzik a hajdani magyar nép-jogot. llyen lehet a talio- (a „szemet szemért. fogat fogért”) elvre valótöbbszöri hivatkozás, ilyen az ítéletekben a rokonság, a vérségi kötelékszerephez juttatása (a vérdíjból a rokonok részeltetése, a feleséggyilkos-nak az asszony rokonaival való egyezkedése, a varázslóknak ítélkezéscéljából a rokonok kezére adása stb.). Olykor éppen a tiltások hívják fela figyelmet arra, hogy milyen szokásjog élt a pogány magyarok köré-ben. A leányrahlókat a törvény elmarasztalta; az elhunyt férfi rokoná-nak azon szándékát, hogy az özvegyet feleségül vegye, a törvény tilal-mazta; a boszorkányokat böjtölésre és hitben való oktatásra, a jósokatostorozásra ítélte. Ebbõl az következik, hogy lstván kora elõtt széleskorben dívott a nõrablás (mivel sokan nem tudtak maguknak feleségetvásárolni), szokásban volt a sógorházasság (Koppány is ilyen frigyreakart lépni Géza özvegyével, Sarolttal), nagy számban voltak boszorká-nyok, varázslók, jósok (ilyeneket még 1060 körül is gyújtott maga köréa pogány érzelmű Vata fia Janus). Valószínűleg szokásjogból eredt azértékmérõ (büntetéspénz) szerepében előforduló tinó, valamint a bün-tetésrendszer egész szerkezete (amely ötös számrendszeren alapuli, io-

Í--

Törvénykezés É

vábbá hogy mlg a germán jog a sértett társadalmi helyzetére volt tekin-tettel, addig lstván tönıénykezése a bűnösére vagy mindkettőre).Ugyancsak a régi szokásjog szüremkedett be a László-féle törvényho-zásba a faluközösség büntetõjogi felelõsségénck megállapításakor.Mindezek ellenére sem lstván, sem László törvényei nem a magyar nép-jogot tükrözik, hanem azt az uralkodói szándékot juttatják kifejezésre,hogy a nomád és pogány társadalmat letelepültté és kereszténnyé te-gyék. A cikkelyek mindegyike mögött ez az akarat munkált.

lstván törvényei többszöri (sokszori) tönıénykezés emlékei, csakutólagosan szerkeszrették õket két törvénykönyvbe. A eikkelyek meg-alkotásában a királyi akarat mellett a királyi tanács (seıııiiiıs) hozıájáru-lása játszott szerepet, vagyis e jogalkotási emlékek szintén az uralkodóés a népet képviseló hatalmasok kompromisszumai lstván utódai kö-zül Péter bizonnyal hozott törvényeket, de ezeket Aba Sámuel meg-semmisítette. Péter második uralma idején ~ szoros német függésénekmegfelelõen - a bajor (német) törvény érvényesült Magyarországon.András. aki sokban lstván legitimitásáhcız kívánta kötni a maga ural-mát, saját dekrétumor alkotott, és valószínűleg kodiíikáltatta is lstvántörvényeit (a magyar krónika szerint „egész népének fóvesztés bünteté-se alatt megparancsolta, hogy a korábban számukra engedélyezett po-gány szerrartást letéve Krisztus igaz hııére térjenek vissza, és minden-ben azon törvény szerint éljenek, amelyre Szent lstván király tanítottaõket`). lásfló nevéhez három törvénykönyv kapcsolódik. Ezek közül azl.-nek mondott rendelkezik keletkezési évszámmal és keltezési hellyel;l(l92-ben „Szabolcs várában... László elnökletével, országa valamennyipüspöke. apátja és elókelóje jelenlétében, az egész papság és a nép ta-núskodása mellett" születtek meg c szent zsinat határozatai. Nem alap-talan a gyanú, hogy több zsinat anyagát Íogták egybe. s utólagos szer-kesztés során került ide az összes egyházi tárgyú rendelkezés. Feltétele-zés szerint a világi jellegű ll. törvenykönyvet két reszbõl állítottákössze. A dekrétum elsõ részét Pannonhalmán hozta .Magyarországösszes elõkelõ|e", valószínűleg a király távollétében, a második rész ke-letkezésérõl semmit nem tudunk. ldõhen a legkorábbi a lll. törvény-könyv, amely Salamon és/vagy Géza alatt készült. A2, hogy a törvény-könyvek számozása éppen ellentétes meghatározó darabjaık megalko-

57

@ A i<iRÁLYsÁctásának idõrendjével, leginkább összeszerkeszrésük feltételezettsorrendjével magyarázható. Elsőként az l. törvénykönyvet kodilikál-hatták, talán még Lásfló élete végén. A ll. és a lll. törvénykönyv meg-szerkesztésére alkalmasint csak évszázados késéssel, a 12. század végén,lll. Béla király alatt kerülhetett sor. Ezt gyámolítja az a körülmény,hogy míg az lstván-törvények egyik szövcghagyományát már 12. szá-zadi kódex őrzi, a László nevéhez kapcsolt törvényalkotási emlékekcsak 15-16. századi kódexekból ismertek.

Oklevéladás Oklevelek kibocsátása nem kritériuma egy uralkodó"ti szuverén voltának, de az annál inkább, hogy diplomáikeltezésében ne használja egyetlen más fóhatalom (pápa vagy császár)nevét és országlási évét sem. Ezen a szűrőn átbocsálva a 11. századimagyar királyok okleveleit, egyetlen olyant sem találunk, amely kiállí-tóját nem mutatná független uralkodónak. Persze a li. századi nyolcmagyar uralkodó közül csak öttól maradt ránk oklevél (Istvántól, And-rástól, Bélától, Gézától és Lászlóról), háromtól viszont nem (Pétertõl,Aba Sãmueltõl és Salamontól). Valószínű, hogy dk is adtak ki diplomá-kat (Péterról ezt bizonyosan tudjuk, hiszen velencei típusú, leszakítottólombulla maradt fenn tõle, ugyanezt igazolja Salamon király esetébenis a ránk maradt ólompecsétje), de ezek szövege vagy említése nem ör-zűdött meg. A ll. századi magyarországi oklevelek száma szerfelett ke-vés. Ez azzal kapcsolatos, hogy az Alpoktól északra eső területen a10-l l. században általában alig használták az írást. az csak az uralko-dói központokban és a nagyobb kolostorokban lelt otthonra. Kevés voltaz írástudó ember, gyakorlati célból alig írtak. A papok elsajátítottákugyan az olvasás tudományát, de a betúvetést már csak ritkán. Különö-sen nehezen terjedt az írásbeliség a közép-európai térségben. Az itt élónépek saját erejükbõl sem a görög, sem a latin nyelvű írásbeliségig nemjuthattak el. A magyar rovásírás eredete szempontjából sokatmondó,hogy ı'ı és buıi szavaink török credetűek. Nem lehet tagadni, hogy e ro-vásírással keletkezhettek (és bizonnyal keletkeztek is) szövegek a po-gány korszakban (vagy még azon túl is), de ilyenek egyelőre alig ismer-tek, s ami van, annak megfejtése sem sikerült még kozmegegyezés sze-

Í

oidzveizaas @

rint. A magyar rovásírás feltehetó és vélhetõ szövegétól alapvetőenkülönbözik az okleveleké. Ez utóbbi ugyanis jogot állapít meg, illetvebiztosít, államszerú szervezetet tételez fel, a Kárpát-medencében tehátmind nyelvi-ben, mind tartalmában függvénye a fejlett írásbeliséggelrendelkezõ (görög, illetve latin nyelven író) uralmi központoknak.Ennyiben a magyar oklevéladás a nem nomád típusú államiság jelent-kezésének és orientációjának tükre is,A magyarországi oklevelezés kezdetei bizonytalanok. A gondot elsõ-

sorban a veszprémvölgyi monostor görög nyelvü alapító oklevele okoz-za, amelyet ,,lstván, a keresztény, egész Hungria királya" adott ki. A mauralkodó nézet ezt lstvánhoz köti, s az 1010-1020-as évekból származ-tarja. A gorog nyelvű diploma azonban olyannyira egyedül áll vala-mennyi magyar király évszázadokig latinul kiadott oklevelei mellett,hogy szinte a hihetetlenséggel lenne határos, ha a nyugatra nyitó, a la-tin kultúrát befogadó lstván - 15--25 évvel e nyitást követõen - görögüladatott volna ki oklevelet. Mivel a szöveg szerint lstván a monostort amaga, felesége és gyermekei, valamint egész Pannónia lelki üdvéért állí-totta fel, méginkább nehéz lenne arra gondolni, hogy benne, de fõleg abajor Cizellában vagy a latin kultúra jegyében nevelt fiukban, lmrébenés a latin rítusú egyházszervezetet megvalósító egész Pannónıában olt-hatatlan vágy élt volna görög rítusú monostor létesítésére, görög nyel-vú alapítólevéllel. Ha azonban nem tévesztjük szem elõl, hogy Gézanagyfejedelem a keresztségben az lstván nevet kapta, ha tudjuk, hogyl. Ottó császár is királynak nevezte öt, s fõleg ha számba vesszük azt,hogy felesége, Sarolt bizánci rítusú keresztény volt, aki esetleg márszintén Veszprémben székelhetett, oti, ahol a többi magyar uralkodómindenkori felesége, a királyné is, illetve azt, hogy Sarolt mekkora be-folyással rendelkezett férjére, úgy a veszprémvölgyi monostor alapítá-sát és az errõl szóló alapító oklevél kiállítását, bizánci minta szerintimegpecsételését Géza nagyfejedelem korára tehetjük, s benne a Saroltrévén testet öltött bizánci befolyás emlékét láthatjuk. Ekkor még nemdólt el végérvényesen, hogy az Árpádok állama melyik utat választja ésjárja végig. Ez a magyarázata annak, hogy a magyarországi oklevelezéskezdetét, elsõ darabját olyan diploma jelzi, amelynek - a politikai és

T.

@ A Kiiv'iLYsÁckulturális irányváltás következtében - nem akadt, nem akadhatottfolytatása.

lstván egyértelműen nyugati elkötelezettsége markánsan rajta hagy-ta lcnyomatát az 1000 utáni magyar oklevéladáson. lstván szövegsze-rűen ismert kilenc oklevelc közül egyetlenegy sincs, amely eredetibenmaradt volna ránk, de ennek ellenére több mutat írásában és tartalmá-ban olyan jegyeket. amelyek a minták vonatkozásában bizton eligazíta-nak bennünket. A pannonhalmi bencés apátság magát 1001-rõl keltezö(de valószínüleg 1002-ben Írott) alapítólevele ugyan késõbbi (beroldáso-kar, interpolációkat tartalmazó) változatban maradt ránk, de aki ezt aszövegváltozatot készítette, oly híven utánozta a mintául szolgáló lst-ván kori szöveg írásrnódiát, hogy a kutatásnak sikerült megállapítaniaaz eredeti író személyazonosságát. Nem más õ, mint Heribert C, vagyislll Ottó német-római császár Heribert nevű kancelláriának C betűvelmegkülönböztetett, legtöbbet foglalkoztatott, mintegy 60 oklevelet ké-szítõ írnoka, akinek keze írásával a császári kancelláriában l0O2 köze-pén túl már nem találkozunk, viszont felbukkan lstván udvarában,nyilván aual a külderéssel, hogy segítségére legyen az iIi| német uralko-dó. ll. Henrik sógorának, lstván magyar királynak az oklevelek írásá-ban, a hivatali írásbclisıšg mcgindításában. A magyarországi latin nyel-vű királyi oklevelezés tehát egyértelműen német nyomvonalon indultel, s ugyanezt a hatást mutatja lstván két másik, szintén interpolált ok-levele, a veszprémi püspökség adomány- és a pécsi püspökség alapítóle-vclc, mindkettő egyaránt 1009-ből, bár hogy Heribert C írta-e ezek ere-detiiét, vagy a veszprémit egy, a német-olasz királyi oklevelek stílusátismerõ olasz írnok, a pécsıt pedig Egilbert német királyi kancellár egyikírnoka, még nincs egyértelműen tısztázva. li három oklevél (a pannon-halmi, a veszprémi és a pécsi) az iratok szerkezetében, az Oklevélrészckformájában és sorreiidiében a német császári oklevelekkel egyező salá-tosságokat mutat.

lstván oklevéladásában a l1.század elsõ évtizede kiemelkedõ fontos-ságú idõszak, hiszen azt követõen hosszú idõre elapadt e tevékenység.lstván 1006. évi nyitrai, 1015. évi pécsváradı. IOI9 és 1024. évi zalavárı,i037, évi bakonybéli és keltezetlen ravennai alapító-. illetve adományle-velei nem hitelesek (az esetleg eredeti clõképre vissumenõ és annak

M'

okiwõızaaz @

elemeit órzõ interpolációktól a teljesen értéktelen újkori hai-nisítványigterjed a „hitelesség” skálája), a legtöbb esetben még az sem bizonyos,hogy éppen ezekben az években egyáltalán számolhatunk-e valójábanoklevelek keletkezésével. A következõ, teljes szövegében ránk maradtdiploma András király 1055. évi tihanyi alapító oklevele. Ez az elsõ cre-deti és hiteles (tehát mind tartalmában, mind külsõ formájában telje-sen megbízható) oklevelünk. Ez azért is fontos emlék számunkra. mertszámos magyar nyelvű szórványt (SB közszót, továbbá ragokat és kép-zõket) találunk a latin szövegben. A tihanyi alapítólevél egyértelműentanúskodik a német császári oklevelek hatásának elhalványodásáról, demind belsõ szerkezetében, mind külsõ formájában még bizonyos egye-zéseket mutat azokkal. Ugyanakkor zárórésze egy, a Rajnától nyugatraszokásos megoldást tartalmaz, vagyis újfajta hatás érvényesülésérõlárulkodik. A késõbbi királyi oklevelek közül töredékesen és ınterpolál-tan maradt ránk Béla 1061. évi szekszárdi összeírása, interpoláltanGéza 1075. évi garamszentbenedeki alapító oklevelc. Ez utóbbi máregyértelműen arról vall, hogy a magyar oklevéladásra gyakorolt némethatás lényegében megszűnt. A század utolsó magyarországi királyi ok-leveles emléke, amelyen a német császári Dklevéladás még némi nyo-mot hagyott, a lászló uralkodása utolsó éveiben kelt, eredetiben ránkmaradt pannonhalmi összeírás. Mindenesetre Lásfló korával már új fe-jezet kezdődött a magyarországi oklevelezés történetében, szapoıodnikezdett az oklevelek száma, illetve növekedésnek indult az oklevelek je-lentősége iránti érzék. Ebbe belejátszott az a körülmény is, hogy a 11.század második felében megjelentek és - ha még egyelőre igen szűkkörben is - teret hódítottak a magán- (azaz nem királyi) oklevelek. Kö-zülük egy maradt fenn eredetiben, Guden 1079 körüli adománylevele aveszprémi káptalan számára. A magyar magánjogi írásbeliség emlékeikozül a legkorábbi Radó nádor 1057. évi adománylevele a pécsi püspök-ség és a pécsváradi monostor számára, ezt követte Ottó somogyi ispán1061. évi zselicszentjakabi, majd Péter ispán 1067 körüli százdi alapítóokleveleı bár mindegyik interpolált formában maradt korunkra. demegállapíthatóan eredeti példányukon - Guden okleveléhez hasonlóan- nem volt pecsét, ellentétben a kezdettől fogva pecséitel ellátott kirá-lyi oklevelekkel. Ugyanakkor a király és az elókelõk beleegyezését és ra-

@ A KIR.-'\LYsÁcnúskotlását tartalmazták. Ezek a magánoklevelek a ll. század vége feléformai szempontból annyiban közeledtek a királyt oklevelekhez, hogymeg|elent rajtuk az uralkodó pecsétje. Ebbe a sorba tartozik Salamontestvérének, Dávid hcrcegnek a tihanyi apátságot megadományozó1090 körüli oklevele, az 1091. évi feljegyzés (noıíıín) a somogyvári ben-cés monostor alapitásáról, valamint a pannonhalmi birtokösszeírás1093 tájáról. Ezeket az okleveleket vidéki központokban, Veszprém-ben, Tihanyban, Somogyvárott. Pannonhalmán az érintett egyházak Ír-nokaı készítették. Az oklevelezés 12. századi fellendülését nem csupána királyi oklevelek számának növekedése biztosította, hanem az a kö-rülmény is. hogy ugyancsak megsokasodtak a magánintézkcdést tartal-mazó királyi pecsétes oklevelek.

Közigazgatás A pogány kori nomádállam és a keresztény idõk ú| ál-ııí lama között az egyik legfontosabb különbség, hogyaz előbbiben nem létezett közigazgatás. Az ügyek túlnyomó többségé-vel akkor a társadalom alapseit|ei, a vérségi kötelékık szerint felépültnagycsaládok és nemzctsčgck, nem pedig a külön erre a célra létreho~zott intézmények foglalkoztak. Amikor a magyar krónikából arról szer-zünk tudomást, hogy Géza és Koppány megosztozott az Árpádok tor-zsi területén, és a Balatontól északra eső vidék Gézáé, az attól délre fek-võ vidék Koppányé lett, akkor a „barbár” országfelosztás tipikus(számos népnél megfigyelhető) formája áll előttünk. Ez persze nem aközigazgatás meglétére enged következtetni, hanem éppen arra, hogyGéza ıde|ében efféle közigazgatás még nem volt a Kárpát-medencében.Sokáig zavarta a tisztánlátást az a körülmény, hogy megye szavunkszláv eredete miatt magát az intézményt is szláv eredetűnek tekintet-ték, és kapcsolatot kerestek különféle régebbi szláv Eillamiságokkal Va-lólában a magyar nyelv a szlávból a ıııerij/ı szót csakis határ és nem terü-leti intézmény iclcntésbcn vehette át (a szlávban ugyanis a szó kizáró-lag határ értelemben élt), a magyar ııırgvr szó területi intézményjelentése már a magyar nyelvben alakult ki Hogy miként vette fel amagyar nyelvbe határ értelemben átkerült rııvgyc szó a körülhatárolt te-rület |elentést, azt rčszınt a lászló nevéhez kapcsolt lll. törvénykönyv

6.2

Közigazgatás @

egyik cikkelye bizonyítja. Eszerint a hamis bírákat azon bíró elé állít-sák, akinek határában (iii ziııiis lcrıııiıio) találták õket. Itt a határ tehát abíró illetékességi körének határát s csak másodlagosan a határ által koz-rezárt területet jelenti. Ha a ııiıgye szót a wir szóval kapcsolták ossze,amint ezt Kálmán király ll l2. század fordulóján készült l. törvény-könyvében a cıviiriııs ııııgıi (a vár iiiegríja) kifejezés mutatja, akkor márnem elsõsorban a vár határára, hanem a vár körülhatárolt területére ér-tették ezt. A magyar közigazgatás tehát mint a vár megyéje, azaz mintvármegye született meg. A latin források ezt tmııiinıus névvel illetik.A magyarországi vármegye német hatásra jott létre. A német minta

azonban ez esetben nem a korabeli német (uiııiıziıııs-modell másolásátjelentette. A német területen ekkor ugyanis már magángrófságok vol-tak, amelyek felállításához Magyarországon a feltételek teljesen hiá-nyoztak. A birtokok túlnyomó részének a király kezében való összpon-tosulása eredményezte, hogy a létrejövő intézmény is a király kezébenvolt. A német befolyás közvetett módon, inspirációban, ihletčsben öl-tött testet. A Gizellával együtt a Kárpát-medence nyugati felére bejöttnémet elókelók hívliatták fel István figyelmét arra, hogy államát - egy-elõre inkább törzsi államát - a „barbár” országfelosztás mellõzésévelvalóságos közigazgatási egységckre, coıııíıfiıusokra kell osztania. Maga awıııiıaıııs elnevezés is a latinul [ró német írnokok révén került Magyar-országra, és terjedt el az új intézmény latin neveként. Hogy a németvendégek nem teljesen érdek nélkül tanácsolták a közigazgatás meg-szervezését lstvánnak. jól mutatja az a tény, hogy Hont megye annak aHontnak a nevét viseli, aki 997-ben az egyik testõrparancsnoka volt aKoppány ellen hadba indult lstvánnak. A legnagyobb valószínűség sze-rint ez úgy következhetett be, hogy annak az igazgatási területnek azélére, amely utóbb Hont nevet viselt, első ispánként maga Hont került.Az analógiát aza torténet hitelesíti, amelyet a nagyobbik Cellért-legen-da órzött meg Csanád megye kialakulásáról. Eszerint, miután lstvánhadvezérc, Csanád legyőzte a király ellenfelét, Ajtonyt, az uralkodóúgy rendelkezett, hogy Ajtony vára ezentúl Csanád nevét viselje, ó le-gyen Ajtony területének (a megyének az elsõ) ispánja, s a megyét szin-tén Csanádról nevezzék.A legelső vármegyék lstván uralkodása elején jöttek létre. Az 1001-es

@ A KıRÁLYsÁckeltezésű pannonhalmi alapítólevél már arról szólt, hogy lstvánt So-mogy (aııiiiıiıiis el akarta űzni atyai székébõl, amivel a 997. évi Kop-pány-féle lázadásra utalt. A 997 1001 (1002) közti idõben tehát Kop-pány uralmi területén megszületett Somogy megye. Az 1009. éviveszprémi oklevél négy vármegyérõl tett említést. Az ezt hírül adó kife-jezés nagyon tanulságos, és azt a folyamatot tükrözi, amelynek ered-ményeképpen a vár megyčjčbõl (határából) vármegye (közigazgatási té-rület) lett. lstván ekkor négy várat (ti`vi'ııis) kapcsolt a veszprémi SzentMihály-egyházhoz (azaz a veszprémi ptispökséghez): Veszprémet,($zékes-)Eehérvárt, a Kis-Balatonhoz közeli Kolont és a Duna menti Vi-segrádot, méghozzá határaival együtt (cmıi... ıırıvımis eı fi`ıiı`lıiıs). Ezenadat szerint a veszprémi egyházmegye legkorábbi állapotában e négyvármegye területére terjedt ki. Mivel pedig az egyházmegyében nemcsupán királyi ingatlanok, hanem mások tulajdonában levõ földek is fe-küdtek, a vármegye mindenféle, a határok által közrezárt tcrületen levõbirtokot magában foglalt. Ugyanakkor az 1009. évi veszprémi oklevél-ben egy másfajta szervezet is felbukkan: a késõbb Fejér megyei Füle fa-luról azt olvassuk, hogy Úrhida várának kerületében (ronpıiges) szere-pel. Mivel Úrhida sem 1009-ben nem fordul elõ a veszprémi egyházme-gye területét alkotó vármegyék sorában. sem utóbb nem találkozunkÚrhida vármegyével, ez arra hívja fel a figyelmet, hogy lstván korábannem egyetlen, hanem kétféle szervezet létesült, a Somogy és Veszprém,illetve az Úrhida típusú szervezet. Mivel késõbbi oklevelekben azÚrhida-féle kerületek is mint ıtwiııˇııiıiısok fordulnak elõ, vagyis a kétféleszervezet ugyanazt a latin nevet viselte, ez hozzájárult a köztük levõeltérések fel nem ismeréséhez, illetve egybemosásához.

Későbbi, de részint még ll. századi adatok megadják a lehetõségetarra, hogy e két formát elválasszuk egymástól. A Somogy és Veszprémtipusú szervezetek tekinthetők vármegyének, az Úrhida-féle pedig vár-ispánságnak. Az elõbbi önmagába visszatérő vonal által határolt, össze-függő területet jelentett, az utóbbi pedig szórt birtokok, vagyis enklá-vék összessége volt. Az elõbbibe a hatánıonal által közbezárt területenminden ingatlan (akárki tulajdonában is volt) beletartozott, az utóbbi-ba csak a királyi földek. Ebből következően nem azonos a kétféle intéz-mény megitélése, funkciója sem. A kettő közül csak a vármegye volt

6-1

Közigazgatás É

közigazgatási szervezet, hiszen minden, a területén elõ népet magábanfoglalt, míg a várispánság - amely csak a király birtokában levõ földeketés népeket tömõritette - a király mint tulajdonos iennhatóságának ér-vényesítésére szolgált. (Nem minden királyi föld tartozott azonban vá-rakhoz, számos ingatlant az udvari szervezet - cııriıi, ciırııs - részekéntaz országban rendszeresen mozgó, ,kbrbejáró' királyi udvartartás ellá-tására rendeltek. Természetesen ez sem része a közigazgatásnak.) Arrais fény derült, hogy vármegyék csak várispánsággal együtt létezheitek,várispánságok viszont fennállhattak vármegyei megfelelés nélkül. Hatehát volt Somogy. Veszprém stb. vármegye, akkor lennie kellett So-mogy, Veszprém stb. várispánságnak is, de Úrhida várispánság mögöttvagy mellett nem állt Úrhida vármegye. A somogyi, veszprémi váris-pánság persze annyiban rokon az Úrhida-féle várispánsaggal, hogy ezekbirtokai sem íeküdtek szükségképpen e megyék területén. hanem enk-láve jelleggel más megyék területén is íellelhetõk voltak. A két intézimény kialakulása pillanatában igen közel állt egymáshoz. A várispán-ság kizárólag, a vármegye meghatározó jelleggel királyi tulajdonú ingat-lanokat ölelt fel. (A várrnegyét ezért nevezi a szakirodalom a koraiidőszakban királyi vármegyének.) A megfelelés! nyomatékosította,hogy a két intézménynek egyazon személy volt az ispánja (tehát példá-ul a király által kinevezett somogyi ispán egyszerre volt ispánja a vár-megyének és a várispánságnak is), közös volt továbbá a székhelyül szol-gáló v:ir. Különösen sokatmondó, hogy saját tisztikarral csak a váris-pánság rendelkezett, amely a vármegyét is irányította. Az ispán mellettilyenkéni Íunkcionált az ispán helyettese, az igazságszolgáltatásbanközreműködő udvarispán (rııımlis (oıries), a katonai elöljáró, a hadnagy(ıımícı extrtíıııs), a vár elöljárója, a várnagy (ııınioı tıısırf) és a kikiáltók(hirdetők vagy tsószök) elöljárója (ırınior/ırlmniıııı). Ez utóbbi azért voltfelelõs, hogy egy információkat rendkívül nehezen közvetítõ közegbenaz utasítások eljussanak a szükséges helyre. A két szervezet egyetlentisztikara arra mutat, hogy a vármegye végsõ fokon (bár már lstvánuralkodása elején) a király birtokainak igazgatásából. tehát egyfajtamzgänigazgatãsi intézmčnybõl alakult közigazgatási szervezetté. A ll.század elsõ évtizedében a Dunántúlon kialakult kettős szervezet váltáltalánossá a Kárpát-medencében abban az ütemben, ahogyan a király

,T

@ A KiiıÁLYsÁc

kiterjesztette fennhatóságát annak egészére. Sorra jöttek létre várme-gyék az ország középső és keleti részén is (mint például a már említettCsanád. Erdélyben pedig Doboka és Fehér), továbbá újabb várispánsá-gok alakultak, így mások mellett felvidéki központtal Bánya, Calgóc,délvidéki központtal Kovázd, valamint tucatnyi Szlavóniában. lstvánuralkodásának végén már mintegy 30, Salamon korában 45 várispánságlétezett. A ll. századi vármegyékrõl még viszonylag keveset tudunk,de az ispán közigazgatási funkciója már e század elejétől kezdve kimu-tatható, hiszen állami feladatokat látott el (meg kellett gátolnia a va-sárnapi munkavégzést, szorgalmaznia kellett a templomba járást stb.).Ugyanakkor helyi szinten a bíráskodás szintén az ispánhoz, illetve he-lyetteséhez kapcsolódott, jóllehet a ll. században az ispán mellett me-gyei blrákkal is találkozunk.

Hadügy és határvédelei-n Markáns különbségek állapithatók megˇ) a pogány és a keresztény kor között akatonai ügyek terén is. A 10. század második feléig, a kalandozások le-zárultáig a társadalom minden fegyverképes férfi tagja egyszersmindgyakorló katona volt, azaz szabad voltának megfelelõen rendelkezett afegyverviselés jogával. Ugyanakkor a rendszeres katonai akciók fontoshozzájárulást jelentettek a fegyveres kíséret kialakulásához. Ennek tag-jai a szabadok közül választódtak ki, de azáltal, hogy közülük sokanrendszeresen egy-egy vezér oldalán jártak hadakoznı, mintegy az õ ál-landó kisérõi lettek, s egyre inkább uruk érdekeit képvisclték és védték.Amikor a kalandozó hadjáratok lczárultak. a katonai kíséret a külorszá-gi akciók helyett a Kárpát-medencében szolgálta urát, továbbra is elsõ-sorban fegyvereivel. A magyarok nomád kori határvédelme is általábanmás nomád népek által alkalmazott gyakorlatot valósíiotr meg. Ahon-nan támadás volt várható (a Kárpát-medentébe telepiılt magyarok esc-tčbcn a 10. század elsö felében erre fõleg kelet felõl kellett számítani.alıol az õket korábban már többször legyõıõ bcscnyõk voltak a szom-szédaık). nagy kiterjedésű lakatlan területet. gyepüelvét hagytak. Évtı-zedekıg ezt a szerepet töltötte be az Erdélyi-medence. De nemcsak ke-let felé. hanem a ténylegesen megszállt (lakott) terület körül minden

66

Hadügy és liatárvédelem É

irányban széles sávban be nem települt, de katonailag biztosított térsé-gek húzódtak, ezek védelmet jelentettek a magyar sällásterülerek szá-mára. Nyugati irányban a mai Ausztria keleti része és a Dunántúl na-gyobbik (nyugati és déli) fele, északon a Kárpátok magas hegyet, délenpedig a széles folyók (Duna. Száva) és ártereik, valamint az ezeket kísé-rõ mocsarak szolgáltak tágas gyepúterületként, ami több helyen né-hány napi járóföldnyi távolságot fogott át. A nomád korban a határvé-delem kötelezettsége a magyarokhoz még a 9. században csatlakozottkatonai segédnépekre (összefoglaló nevükön kavarokra) hárult.

lstván trónra léptével mind a hadügy, mind a határvedelem alapjai-ban alakult át. Gizella királynéval, illetve tőle függetlenül, német föld-ről nagyobb számban érkeztek lovagok, akikkel bizonyos számú kato-nai kíséret is jött. lstván seregében e németek alkották a páncélos lovas-ságot, közülük kerültek ki a seregvezérek és az elit haderő, a testörségparancsnokai. lstvánnak Koppány ellen vívott háborúja kapcsán anagyfejedelem négy vczéréről tesznek említést a források: Vecelinről,Hontról. Pázmányról és Orciról, valamennyien németek voltak. Aini-kor az 1001. évi pannonhalmi alapító oklevél a Koppány-féle felkelésrőlszólva arról írt, hogy nagy háború támadt a németek és a magyarok kö-zött, akkor arra célzott, hogy a németek lstván oldalán, a magyarok pe-dig Koppány mellett sorakoztak fel. Persze lstvánt más akcióiban - ígynyilván a Koppány elleniben is - magyarok szintén támogatták (elég,ha Csanád seregvezérségére gondolunk az Ajtony elleni csatában), de ameghatározó erőt a németek adhatták. Nem véletlenül emelte ki lstván[iához intézett lntelıneiben, hogy a vendégek ,különb-különb példát ésfegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot dlszíti, az udvar fé-nyét emeli". Ezért fogadták a későbbi magyar királyok is örömmel anyugatról bcjövõkct. Péter alatt Cut és Kelcd Svábfoldról. Salamon ko-rábaiı Potli szintén néıiiet területről jött Magyarországra. Az egész ll.század folyamán továbbra is elsõsorban az idegen eredetű lovagok al-kották a magyar haderó páncélos lovasságát. de példájuk vonzeröt je-lentctt a hazai eredetű előkelők számára ahhoz, hogy maguk is páncél-ba öltüzzenek. és felhagyjanak õsi fegyvereikkel.

Az igazi nagy változás a pogány idõk hatli viszoiiyaıhoz képest ezentúlmenően ott érhetõ tetten, hogy lstván szakított a „minden fegyver-

T

Q A i<iRÁLYsÁ(;képes férfi egyszersmind katona is” elvvel (amely szerint maga a társa-dalom teljesített önkéntesen katonai szolgálatot), hiszen a szabad no-mád harcosok jelentõs része kénytelen volt letelepednt, elvesztette sza-badságát, azzal együtt pedig fegyverképességét is. Így lstvánnak sajátállandó, a társadalomtól különvált, attól elkülönített katonaságot kel-lett létrehoznia. Erre szolgált a várispánság intézménye. A vár, illetveaz uralkodót képviselő várispán alá (aki egyszersmind megyei ispán isvolt) lstván meghatározott számú népességet rendelt, amelynek Felada-ta a katonáskodás, békeidõben pedig a termelõmunka végzése volt. Ez-zel az alávetett, szabadságát elvesztett társadalmi csoporttal, a várnép-pel (zívis) már lstván l. törvénykönyvében találkozunk. Ugyanakkorlstván számított a szabadnak minősülő vitéz (miles) hadi szolgálatairais. Ök a hajdani szabadok azon utódai, akik -- legalábbis egyelőre elke-rülték a lesüllyedést, bár lstván erőteljesen szorgalmazta, hogy szolgá-lataikat uruknak teljesítsék, s minden úrnak legyenek meg a maga vité-zei. Ha függő viszonyba kényszerült is - erre ekkor még bizonnyal ke-vés példa lehetett , a vitézre nem a szolgaember jogfosztottsága ésninestelensége volt a jellemző. Mindenesetre a ıiiiles afféle fegyveres kí-séretet alkotott ura mellett -legalábbis az uralkodó szándékai szerint ,a leggyakrabban azonban szabadságát kényesen õrizve csak a király ha-talma alatt állott, s a király hívó szavára hadba vonult. Az uralkodóFennhatóságát a vitézek felett jól dokumentálja, hogy lstván 200 sza-bad ıııılcst adott az általa alapított pécsváradi apátságnak, hogy lázadásesetén fegyveresen siessenek a monostor védelmére, László pedig 100háznép ıııılest juttatott az általa létesített somogyvári monostornak. Azadatok azt mutatják, hogy a miles a ll. század végére egyre távolabbkerült az alávetett sorba süllyedt köznéptõl, a vitéz határozottan köze-ledett a társadalmi hierarchia magasabb tsoport|ához. Lásdó korábanmár egyre inkább két, kifejezetten hadi szolgálatot ellátó társadalmikör vállán nyugodott a magyar hadügy, a szabad vitézen (miles), illetvea szabadságát elvesztett várnépcn (cıvıs) Mindkét elem a várispán pa-rancsnoksága alatt vonult hadba, jóllehet társadalmi helyzetük alapve-töen különbözött egymástól. Ugyanakkor a várnép élen álló parancsno-kok (századosok, tizedesek, összefoglaló néven: várjobbágyok) tényle-ges helyzete kˇozcl állhatott a vitézéhcz, még ha jogi helyzetük - a

T

iizziiigy Ez izzzawezizizm @szabadság hiánya miatt -- el is maradt attól. A 1 1. század végén már ép-pen az a társadalmi csoport nem játszott szerepet a magyar hadügyben,amely a megelőző században még annak gerincét alkotta: az egyszerüszabad harcos. Az õ utódaik a ll. század folyamán tömegesen vesztet-ték el szabadságukat és fegyverüket, többé senkinek nem volt szükségekatonai szolgálataikra.

Úgyszintén nagy változások formálták át a határvédelmet a ll. szá-zadban. Ennek szervezeti keretéül a határvármegye vagy határvárıspán-ság (ıımrtliıˇıı) szolgált. Ez kevéssé különbözött más vármegyéktõl, illet-ve várispánságoktól, legfeljebb csak annyiban, hogy határ menti fekvé-sébõl következően döntõ feladata katonai szerepkör betöltése. ahatárórizet biztosítása volt, amelybe - mai szóval élve - a vámfelada-tok ellátása (az áruforgalom ellenõrzése) is beletartozott. E szervezet is-pánját határispánnak (ıımrehıb vagy :oııırs coıi/iníıˇ) nevezték, az ittenivárjobbágyok az órnagy (ııiriıˇor sfıeculıııuıiııııl titulust viselték, a nekikalárendelt várnépet sajátságos feladatuknak megfelelõen õroknek(spetiılıııoı), lövõknek (sngııınrıııs) és kémlelõknek (explomıar) hívták.Az elsó két csoport (örök és lövók) magyar megnevezése helynevekbenis gyakorta felbukkant. A határok öizóinek magyar õt (korabeli írás sze-rint eiifrii) neve már a ll. század végén előfordul. lstván vármegyéinek(várıspánságaınak) többsége határvármegye volt. Ez azzal függ össze,hogy az elsõ király korában kialakult vármegyék az ország középső te-rületérõl legyezõszerűen kinyílva foglalták magukban a határvidéket.Ez furcsa alakú vármegyčket eredményezett. Doboka például késõbbiformájában is 200 km hosszúságban nyúlt el nyugat-keleti irányban,de átlagos szélessége csak l5 km volt. Délen Csanád eredetileg a Kö-rös-Maros közétõl egészen az Al-Dunáig húzódott, s utóbb több megyeszakadt ki belőle. lstván korában Somogy átnyúlt a Dráván, és egészena Száváig terjedt Nyitra még késõbb is az ország határfolyójáıg, a Mor-váig ért el, és kezdetben Bars és Hont is magában foglalta a Kárpátokhegyeit. A határvármegye latin neve egy szerémségi fõesperesség nevé-ben (1l'lnıtliı'ıi) maradt fenn. Bár a határvedelem lstvánnal kezdõdóen akorábban személyi kötöttségre épülõ elv helyett területi alapokra helye-zõdött át, de a nomád kor örökségeként továbbra is szerepet játszottaka kavar kötelékból kivált egyes idegen etnikumok (székelyek, besenyõk,

T

@ A KiiıÁLYsÁc

kálizok stb.). Mivel fõleg nyugaton és délen Magyarország és a szom-szédos országok állami határai a ll. század elejére õsszeértek, többénem volt lehetõség nagy és lakatlan gyepüterületek fenntartására,vagyis tárgyi értelemben is új alapokra kellett helyezni a határvédel-met. A térelválasztó közök helyére a mesterségesen kiépített akadá-lyok, úttorlaszok, gátak, vízzel elárasztott, elmocsarasított területekléptek, az országba való ki- és belépés csak az e célból nyitva hagyottátjárókon, országkapukon volt lehetséges. Amikor 1046-ban Péter ki-rály az országból távOzri.i akart, a magyarok e kapukat lezárták, s így abukott uralkodó nem tudott elmenekülni. A határvédelmet felértékeltea magyar külpolitika 10-11. századi alakulása is.

Külltapcsnlatok A Magyar Fejedelemség külpolitikája a 10. század'ii' ˇ_ nagyobbik részében, egészen a kalandozó hadjára-tok kényszcrű lezárultáig ~ de még azok vcreségekkel terhes utolsó sza-kaszában is - Dffenzlv, azaz kezdeményező, támadó volt. Váltásra 955,illetve 970 után került sor, ekkor viszont az inga oly mértékben lengettki a másik irányban, azaz vált defenzív, védekezó jellegűvé, hogy ebben- szemben a királyság megszületését követõ idõben gyökeresen átala-kult sok más területtel - egészen a ll. század végéig nem következettbe érdemi változás. Hogy az augsburgi :satavesztést követõen új hely-zet alakult ki Közép-Európában (majd rövidesen a Balkánon is), azt akortárs német krónikás rögvest észlelte: _.,a magyarok népc Ottó királyhatalmától megrémülve... mukkanni sem mer". Az itt említett I. Ottócsászár azonban rövidesen meghalt, fia, ll. Ottó erejét lekötötték a né-met belviszályok, unokája, lll. Ottó pedig újra ltália felé fordult, és apápával szövetségben a hajdani Római Birodalom felújítását tekintettelegfõbb feladatának. legfeljebb német telepesek közeledtek nyugat felõla magyar szállásterület felé, de német fegyveres támadásra nem kerültsor. Védelmül szolgált a formálódó bizánci német szövetség ellen, to-vábbá egy esetleges német inváziót akart kivédeni Géza azzal. hogy a97(Les évek elsõ felében nyitott a Német Birodalom fele, és hittérltóketfogadott. A keresztény hit terjesztésének ellanyhulása kapcsolatban le-hetett azzal, hogy a magyar nagyfejedelem rájött: a német uralkodók

70

Külkapcsolatok û

nem terveznek átfogó támadást ellene. Az ezen évtizedek egyetlen je-lentõs katonai akciója a magyarok ellen nem birodalmi keretekben in-dult, hanem ll. Henrik bajor herceg csapott össze 991-ben Gézával, sennek eredményeképpen - a Bécsi-medence elvesztésével -V visszábbszorult kelet felé a magyar szállásterület.

Gyaníiható, hogy megint csak bizonyos mértékig egy német birodalmitámadástól való félelem motiválta Géza - az elsőt közel negyedszázaddalkövetõ - második nyitását a birodalom felé. Ennek legfontosabb elemeVajk-lstván és Gizella cljcgyzése, majd házassága volt. Egy feltevés szerintekkor küldött lll. Ottó német-római császár lándzsát ajándékba a magyartrónörökosnek. Ez az elismerés mellett nem nélkulözött olyan mozzana-tot sem, amely alkalmas volt hűbérúri fennhatósági igény kifejezésére. Azapja trónjára lépó lstván azonban mihamarabb szabadulni akart ebbõl aszorító helyzetből, s ezért fordult 1000-ben koronáért a római pápához.Nem lstván szándékaıii múlott, hogy végül is a koronát a császár és apápa közös ajándékaként kapta. István jobban járt, mint ugyanekkor Vi-téz Boleszláv lengyel fejedelem, aki kizárólag a császár kezéből nyert ellanduát és amennyiben a hagyomány hiteles - koronát, s ezzel tényle-gesen hűbéri viszonyba került a Római Birodalmat felújítani akaró Ottó-val, még ha ezt a „római nép barátja és szövetségese” cím jól palástolta is.lstván koronázása hűbéresi alávetéssel sem a pápa. sem a császár irántnem járt. A pápa vonatkozásában ennek még nem jött el az ideje (erre all. század második feléig, Vll. Cergelyig várni kellett), a német királyi tró-non 1002-ben bekövetkezett változás pedig kifejezetten kedvezõ volt Ma-gyarország számára. lstván sógora, Gizella bátyja, Henrik bajor herceg ke-rult a birodalom élére, így éppen azon évtizedekben, amikor lstván el voltfoglalva királysága felépítésével, biztos lehetett abban, hogy nyugat felõlnem čri Országát támadás. Nemcsak lstván hitte úgy, hogy szuverén ural-kodóként kormãnyozza Magyarországot, hanem nyugati mérce szerint isfüggetlen királynak számított, hiszen az önálló uralkodókra jellemzõ kri-tériumok (saját pénzverés, tönıényalkotás stb.) mellett birtokában volt alegfõbb ismčrvnck is: saját maga alapított püspókségckct. S hogy a Henrikután köve-tkczó német uralkodó, ll. Konrád szintén függetleiınek látta lst-vánt és monarchiáját, az azt is bizonyítja, hogy 1030-han fegyveresenakarta alávetni Magyarországot. de kísérlete kudarcot vallott.

/I

@ A i<iKÁLYsÁcAmit azonban neki nem sikerült katonai úton elérnie, az utódának,

lll. Henriknek szinte az ölébe hullott. Az lstván halálát követõ trónvi-szályok során Péter a német király segítségével szerezte vissza elvesz-tett hatalmát, s 1045-ben aranyozott lándzsa formájában országát né-met hűbérbe adta. A függetlenség elvesztése olyan súlyos kovetkez-ménnyel járt, hogy az országban a bajor törvények léptek hatályba,illetve a magyar király adófizetésre kényszerült a németeknek. Andrásugyan visszaállította az István által hozott törvények érvényét, de tud-ta, hogy az ereje teljében levõ birodalommal alkudoznia kell. A megbe-széléseket két ízben - 1051-ben és 1052-ben - szakította meg Magyar-ország alávetésére irányuló német katonai agresszió, de egyik sem járteredménnyel. Ezt követõen András tett ugyan gesztusokat a németek-nek (hadi támogatást, adót és országából területet ajánlott fel nekik),de a hiibéreskü letételét következetesen visszautasította. Az idõ Andrásjavára dolgozott, a birodalomban támadt belsõ nehézségek kezére ját-szottak, így 1058-ban roppant kedvezõ feltételekkel megkötött békeúrta le a többszöri szünettel 1030 óta folyt német V magyar ellenséges-kedést. lstván után András került szoros rokoni kapcsolatba a biroda-lom fejével. Míg lstván sógora volt ll. Henriknek, addig András nagy-bátyja lett IV. Henriknek. Abban szintén az lstván kori állapotok is-métlõdtek meg, hogy miként a 1l. század elsó évtizedeiben, úgy mostis szövetségesi viszonyt ápolt az ország nemcsak a Német Birodalom-mal, hanem a Bizánci Császársággal és Oroszországgal is, továbbá ki-egyensúlyozott kapcsolatban állt a pápasággal. A konszolidált nemzet-közi kapcsolatok romlásában - hasonlóan az lstván halála utáni idõ-szakhoz - most is a magyarországi trónviszályok játszottak döntõszerepet. Béla hatalomra kerülése, Salamon elûzése újra kiélezre a né-met-magyar ellentétet.

Salamont 1063-ban ~ ugyanúgy, mint Pétert 1044-ben - német ural-kodó ültette a magyar trónra. Ezért a német támogatásért Salamonnakfizetnie kellett (fõleg kincsekkel), de látványos megalázkodás, hűbérıeskütétel Salamon részéről sógora javára nem történt, Mindenesetre anémetek ezek híján is - nem minden alapot nélkülözóen - úgy látták,hogy a birodalom alávetette Magyarországot, amit a szoros rokoni kap-csolat elfedett. Az 1060-as évektől kezdődően az eddig egy oldalról

727

Kuıiopzsaızıoit @jövõ veszély mellé újabb fenyegetés járult, ami a ll. század hátralevőévtizedeiben állandóan jelen volt, mégpedig a keleti nomád népek kísér-lete Magyarország elözönlésére. A besenyók és az úzok elsõ próbálkozá-Sa 1068-ban volt, amikor egészen Biharig hatoltak az országba. MiutánCézának sikerült katonai győzelmet aratnia Salamon felett, s ezzel leta-szította õt a trónról, a német segítséget élvező Salamonnal szemben(1074-ben a német sereg egészen Vácig dúlta az országot) előbb a biro-dalom újonnan támadt halálos ellenségéhez, a római pápához, Vll, Cer-gelyhez keresett kapcsolatot. A császár elleni invesztitúraharcot megin-dító római főpap azonban saját hűbéri fennhatósága érvényesítéséhezkötötte Géza királyi elismerését és megkoronázását. Ennek kapcsán hi-vatkozott Gergely arra, hogy lstván országát Szent Péternek ajánlottafel, azaz Magyarország a pápa vazallusa, s ennek fejében a magyar ki-rály engcdelmességgel tartozik neki, Ebben a helyzetben Géza -- sajáturalmi legitimációja érdekében - új veszély szellemét engedte ki a pa-lackból, amikor Vll. Dukasz Mihály gorog császárhoz fordult, tõle kértés kapott koronát, ami nem nélkülözte a Magyarország feletti bizánciliűbéri jogigény érvényesítésére vonatkozó szándékot. Az adott hely-zetben mégis ez volt a legjobb döntés, hiszen a pápa által követelt és anémet uralkodó által elvárt nyílt alávetés helyett ez inkább csak elvi sí-kon fogalmazott meg jelképes függést, amit egyébként egy bizánci csá-szár koronaküldés nélkül is - mintegy hivatalból - érvényesített min-den más, nem császári rangú uralkodóval szemben. Bizáncnak azonbanrövidesen súlyos belsõ és külsó nehéuégei támadtak, ami nem tette le-hetõvé a keleti császár számára, hogy Magyarországgal kapcsolatbanesetleges jogai érvényesítésére akár csak gondolhasson is.

László a pápa és a császár küzdelméhen - saját érdekeinek megfelelõ-en - kezdetben a pápát támogatta, a német ellenkirály pártján állt, an-nak leányát vette feleségül. Ezt az állásfoglalást nyugtázhatta Vll. Cer-gely oly módon, hogy szemben Gézával - hüségeskü letétele nélkül el-ismerte Lászlót magyar királynak. A pápa mellett az jelölte ki lászlóhelyét, hogy Salamon, a még élõ törvényes magyar király sógorának,IV. Henriknek a segítségével szeretett voliia visszakerülni a László általelfoglalva tartott magyar trónra De mivel Henrik sokkal fontosabbnaktartotta Magyarország ügyénél Gergely letaszítását, nem adott támo-

75

@ A Kııı/\i.YsÁcgatást Salamoiiiiak, aki a besenyõkkel szövetkezett, s e nomád nép1085-ben újra Magyarországra tört. Amikor azonban Salamon meghalt(1087-ben), László odahagyta a pápai tábort, amelynek egyházpolitikaielvcivcl amúgy sem értett egyet. Lásfló a régi királyeszménynek megfe-lelõen egyszerre tekintette magát királynak és papnak (ıex Eı snfcrılosl,aki maga jár el országa egyházi ügyeiben. A pápasággal azt követõenfordult nyíltan szembe, hogy 1091-ben beavatkozott a Horvát Király-ság kusza belügyeibe, és testvérének, a horvát uralkodó özvegyéneknyújtott segítség örve alatt elfoglalta Horvátországot, amely 1075 ótapápai hűbérnek számított. M.ivel sem László, sem az általa kinevezettúj horvát király, Álmos, azaz Lásfló unokaöccse nem volt hajlandó hű-béresküt tenni a pápának, ezzel mindketten közeledtek a német császártáborához, s László röviddel ezt követõen szövetséget is kötött lV.Henrıkkel. A horvátországi hódítás számít közel másfél évszázad óta azelső igazán jelentõs offenzív külpolitikai lépésnek. Ez jelzi: a MagyarKirályság eléggé mcgerõsödött ahhoz, hogy a szomszédos területekmeghódításához kezdjen, és tevólegesen f immár nem védekező, bajel-hirító jelleggel hekapcsolórljék az európai nagypolıtikába. Lászlónakarra is futotta erejéből, hogy 1091-ben egy, az országát pusztító súlyoskun támadást hárítson cl, illetve a nehéz helyzetben levõ Bizánci Biro-dalom rovására hódítson a Balkánon. aminek László a Moesia királyacím felvételével adott nyomatékot. Aktív kulpolitıkát folytatott lászlóa 90-es években Orosz-, Lengyel- és Csehország irányában is. Magyaror-szág mint európai középhatalom a ll. század végén tette le elõszörnévjegyét.

A KERESZTÉNYSÉG

Térítés Magyarországon a ll. században a királyság megszületésemellett a másik legfontosabb változást a kereszténység tér-

nyerése és meggyökerésedése jelentette. A magyarság különbözõ tételesvallásokkal (a zsidó hittel, a mohamedán tanokkal, a kereszténységgel)és azok képviselóivel már a Kárpát-medencébe érkezése elõtt találko-zott, sőt a magyar nomádállam nem magyar alattvalói sorában is vol-tak hívei ezeknek. A kazár eredetű kavarok vezetõi között például zsidóhitúek lehettek, s alkalmasint Aba király Sámuel neve is viselõjének zsi-dó vallására utalhat. Ugyanakkor magukat a magyarokat nem érintet-ték meg e vallások, hiszen egy B80 körüli arab tudósítás szerint tűzimá-dók voltak, ami nem egyszerűen csak annyit jelenthet, hogy pogányok,hanem azt is, hogy hiedelemvilágukban jelentõs szerepet játszhatcıtt atűzkultusz. A kalandozó hadjáratok során a nyugati és az ortodox ke-resztény központok, monostorok elleni barbár, kíméletet nem tanúsítótámadásaik egyértelműen arra utalnak, hogy semmiféle keresztény ér-tékrendet nem ismertek és nem vallottak. Iól mutatják ezt a 926. éviSankt Gallen-i táborozásukra visszaemlékezõ barát szavai: „Soha nemláttam ilyen bárdolatlan embereket Szent Gál kolostorában. Ugyan-olyan féktelenséggel viselkedtek a templomban és a kolostorban, mintkinn a mezõn.' A magyarságot, méghozzá annak a szállástctület keletifelén éló részét az elsõ keresztény hatások Bizáncból érték. Gyula a 10.század közepén Konstantinápolyból térítöpuspökot hozott magával,aki - mint a görög forrás írja .,a barbár tévelygésbõl sokakat kivezetetta kereszténységhezˇ. A térítõpuspök nem rendelkezik állandó szék-

75

@ A KEitEszTÉNYsÉc

hellyel, megbízatása egész térség krisztianizációjára szól. Maga Gyula(aki a keresztségbén az lstván nevet nyerte) egy szláv kútfó szerint„igaz keresztény hitben hunyt el, sok jó és lstennek tetszó dolgot csele-kedvén", vele együtt egész udvara is felvette a keleti rítusú keresztény-séget. Innen ered e Gyula leányának, Vajk«lstván anyjának. Saroltnakortodox hite is, Gyula alattvalói körében azonban csak nagyon vonta-totian haladt a térítés. Ezt maguk a bizánciak azzal magyarázták, hogy„sok lázongás és pusztítás zúdult a görögök birodalmára, úgyhogy ezt apeon [magyar] népet nem tudták hamarjában megerősíteni a keresz-tény hitben, mivel saját nyelvükön írott könyveik nem voltak".A nyugati térítés tényleges munkája mintegy két évtizeddel késõbb,

a 970-es évek elsõ felében indult el, és a magyar szállásterület nyugatirészén élõ népet, az Árpádok törzsi államát érte. Az első szerzetes,Bruno, aki komoly sikereket ért el ebben, annak a Sankt Gallennek aszerzetcse volt, amelyet a kalandozó magyarok éppen fél évszázaddalelőbb pusztítottak. A hagyomány szerint ö keresztelte meg Géza nagy-fejedelmet is. Bruno és a passaui egyházmegye hozzá csatlakozó papjaitovábbi 5 ezer magyart vezettek a keresztény hitre, s tömegesen vittékhozzájuk keresztvíz alá gyermekeiket azok a nyugati foglyok, akiketmég a kalandozó hadjáratok kapcsán hurcoltak be a magyarok a Kár-pát-medencébe. A 970-es években Cézának nyugati rítus szerinti térítõ-püspöke volt. A térítés e lendülete azonban hamarosan kifulladt. Ennekegyaránt oka volt az, hogy maga Géza sem szorgalmazta azt, illetvehogy l. Ottó halála után fia, ll. Ottó császár a birodalmat konszolidálniés nem kiterjeszteni akarta. Ezek a körülmények teremtették meg aGéza feleségeként a Dunántúlra került Sarolt számára a lehetõséget,hogy maga álljon egy, nyilván szerény méretű ortodox térítõ akció élé-re, amelynek következinénye a veszprémvölgyi apácák görög rítusú ko-lostorának alapítása és az erról tudósító görög nyelvű alapító oklevél el-készíilte. Ez nem nélkülözött bizonyos bizánci állami támogatást sem,vagyis a Kárpát-medence feletti egyházi hegemónia kérdése összefonó-dott a térség leletti világi befolyással. Mivel azonban - s ezt maguk abizánciak állítják - a latinok, ,látván a gorogöknek számukra kedvezõelerótlenedését, a peonokat, akiket ugroknak [magyaroknak] monda-nak..., könyveikkel és írásaıkkal istcntelen hitükre térítették”. A nyuga-

76"

Temes @

ti térítés azon, második hulláma, amely immár valóban elvezetett amagyarok egészének latin rítus szerinti megkereszteléséhez, 995 tájánvette kezdetét. Ekkor jött Gézához tanítványaival együtt a Csehország-ból elüldözött Adalbert prágai püspök, aki - mint lstván nagyobbik le-gendája Írja -a zabolátlan népet „szüntelenül tanította, megtérítette ésmegkeresztelte az ország fiait, sok helyütt templomokat emelt... Ma-gyarországon is betéljesedtek a próféta szavai: -a pogányok népe, melya sötétségben járt, nagy fényességet látottı«." E forrás szerint lstvánt isAdalbert keresztelte (bérmálta) meg. Adalbertnek szerepe lehetettVajk, a keresztségben lstván nevet nyert keresztfia és Gizella bajor her-cegnő házassága előkészítésében. Az Adalberttel indult térító hullámot- immár törés nélkül - a prágai püspök tanítványai (köztük Radla-Sebestyén és Asrik-Anasztáz), valamint a Gizellával és a töle függetle-nül bejott német papok folytatták tovább.A térítés lefolyására, illetve körülményeire két akcióból vonhatunk le

következtetéseket. Az egyik Ouerfurti Bruno (Bonifác) nevéhez fűzö-dik. Ö, az itáliai remete, aki ugyan Asrik-Anasztáz tanítványa volt, devilágfelfogásában nem egyházi hivatalt vállaló mesteréhez, hanem amártíromságot keresõ Adalberthez állt közelebb, a „hivatásos” térítõmegszemélyesítóje. 1003 és 1003 között - rövid megszakítással - mint-egy négy évet toltott a Kárpát-medencében. Az itáliai (Lengyelország-ban térítõ) remeték általa megörökített életrörténetében maga írja,hogy „odahagyván a poroszokat, ahová az új szent, Adalbert megölésemiatt engem jogosabb ok vezetett volna, a fekete magyarok számárakezdtem hordozni az evangéliumot balul sikerült munkával és gyengevállal, ahová akkor a keleti részek felé hajóra szálltam". A fekete ma-gyarok a kavarok voltak. Hogy Bonifác körükben is a mártíromságotkereste, azt a nagyobbik lstván-legenda egyik megjegyzése tanúsítja.Eszerint Asrik atya egyik tanítványa, „egy Bonifác nevü, akit az atyahelyébe rendeltek apátnak, midön Magyarország alsó részébe küldteigét hirdetni a boldog király, kardtól sebesült meg a nyakán, és még éltegy darabig". Bonifác térítése lstván király kezdeményezésére történt,de saját bevallása szerint nem sok sikerrel. Miután 1008-ban elhagyta aKárpát-medencét, ll. Henrikhez lD09 elején intézett levelében hallo-másra hagyatkozva számolhatott be a döntõ fordulatról: „Hallottam a

77

@ A KEiıEszTENYsEcfekete magyarokról is... f jóllehet a mieink (amit lsten bocsásson meg)nagy bűnnel többeket megvakítottak -, hogy valamennyien megtérvekeresztényekké lettek." A térítés gyors sikerét az eredményezte, hogy -amint egy francia krónikás ránk örökítette - ,,lstván, Magyarország ki-rálya háborúval támadva Fekete Magyarországra, mind erőszakkal,mind félelemmel és szeretettel méltó volt azt az egész földet az igazhitre téríteni”. A térítés tehát - fõleg, ha háborúval párosult - nem nél-kiılözte a lelki kényszerítést, sõt a fizikai erőszakot sem.

A másik, forrással dokumentálható térítõ akció Gellért csanádi pus-p`ok nevéhez Íűzõdik 1030-at követõen. Gellért nem „hivatásos” misszi-onárius volt. hanem egy, döntően pogány nomádok lakta terület püs-pöke, ahol magának kellett a térítés élére állnia. Errõl a szent föpap na-gyobbik legendája így rajzol képet: Cellérthez „özönlöttek a nemesek ésa nemtelenek, a gazdagok és a szegények. azt kívánva tõle, hogy az iste-ni Szentháromság nevében keresztelje meg õket. Ezeket úgy fogadta,miiitlia a saját fiai lennének, s hogy felengedjenek előtte, asztalához ismeghívta õket. A király állította ispánok is sokakat odahoztak, akik az-tán Keresztelő Szent János monostorában megkeresztelkedtek. A ren-geteg nép ott ácsorgott még a temetõkert kapujában is, magukkal hoz-va ennivalójukat, s azoknak. akik keresztelték õket, nem volt nyugodal-muk csak éjszaka. Roppant erõpróbának voltak kitéve, de Krisztusnevéért, akinek dolgában helytállnı törekedtek, zokszó nélkül s szívesorömest elviselték ezt a fáradságot. Azoknak pedig, akik már megke-resztelkedtek, a püspök lsten igéjét hirdette lankadatlanul." Az ideali-záló leiráson is átsüt, hogy az önkéntesség mellett a kényszerítés ittsem maradt el (legfeljchh szelídebb formában érvényesült), hiszen ispá-nok hajtották a népet kercsztvíz alá. Amikor pedig Cellérttõl a templom építésére szolgáló helyek megszentelését kérték az enılıerek, a lako-ma elkoltése után a püspök számára a férfiak .különféle adományokatés ajándékokat ajánlottak fel. nagy črrt'-kü dolgokat, jelesiil is lovakat.okrökct és juhokat. sok-sok szőnyeget. az asszonyok pedig aranygyűrü-ket és nyakékı:ket`. ı\ főpapnak juttatott javak tıpıkusan egy nomádmódra élõ társadalom értékeinek tekinthetők. A Iatiıı rítusú keresztényhitre térítés hosszasan elnyúló. sok évtizedes folyamat volt, amely kez-detben megelözle. utóbb inkább követte az egyházi intézmények létre-

78

lígyházszervezet @

jöttét. Ugyanakkor a térítés maga mint egyszeri aktus csak a dologkönnyebbik és gyorsabbik része volt. Sokkal nehezebben ment és to-vább tartott a hitélet meggyökeresedése, vagyis a keresztény tanok be-épülése az egyes emberek és közösségek életébe.

Egylıázszervezet A világi egyház szervezetének kiépítése éppenazt a célt szolgálta, hogy az egyház intézmé-

nyesen jelen legyen a mindennapokban, miként a pogány hiedelmekis át- meg átszőtték az emberek életét a születéstől a halálig. Az in-tézményesült latin egyház legelső (nem kolostori) szervezetei aszékhelyhez kötött püspökségek voltak. Fel szokták tételezni, hogylstván egyházszervezete kiépítésében a 9. század közepérõl valóPseudo-lsidor-féle gyűjteményt tekintette alapnak, amely szerintegy tartomány saját királlyal, egy érsekkel és alája tartozó 10-11püspökkel rendelkezik. Nyomatékosította e feltevést, hogy e gyűjte-mény ismert volt az lstván kori Magyarországon, hiszen az első ki-rály törvénye merített belőle. Mégis bizonytalan, hogy a lehetõségekés a szükségletek bölcs kompromisszuma helyett e dogma vezettevolna lstvánt az egyházszervezõ munkában. Egyfelől uralma végéignem jött létre országában a megkívánt 10-11 püspökség (pedig misem lett volna egyszerűbb, mint kisebb határü egyházmegyékkel tel-jesíteni ezt a követelményt), másfelől Magyarországon a ll. századelső felében nem is egy, hanem két érsekség létesült. loggal lehet lst-ván egyházszervezõ tevékenységéről beszélni, hiszen lstván többokból is eljárhatott e téren. Egyfelől a korabeli felfogás szerint azönálló uralkodó legfőbb ismérve, hogy õ igazgatja az egyházakat.Mivel lstván király és pap {rı.\` ci siircrdas), az angolszász koronázásıonlii egyik imádsága sZer:nt főpap-fejedelem ljııcsiıl jıriııcrjıs) volt.mint egyházi méltóság (šöpásztor) szabadon rendelkezett a püspök-ségekkel. és a koronázással felhatalmazást is kapott egyházzal kapcsolatos intéıkcclésckrc. Másfelől f aligha függetlenül a ll. Henrikkorabeli német viszonyoktól, amikor a német császár úgy kezclic apüspökségt-ket és a birodalmi apátságokat, mint saját egyházait -lstván szintén hajlamos volt ezek magyarországi iiiegfelelöit magán

7*)

@ A KEREsZ`i`ÉNYsEt;egyházainak tekinteni. Nem is alaptalanul, hiszen létrehozásukbanmeghatározó szerepet játszott.Thietmar aligha véletlenül emelte ki lstván koronanyerésével kap-

csolatban azt, hogy „püspöki székcket létesitve kapott koronát és ál-dást*. A pannonhalmi monostor alapítása idején (996-ban) még nemvolt püspökség a Kárpát-medencében (a 970-es évek latin rítusú téritõ-püspöksége nyilván elenyészett). Az elsõ, székhelyhez kötött püspök-ség, a veszprémi felállításában nagy szerepe volt Cizellanak. A nagyob-bik lstván-legenda arról lrt, hogy Gizella a veszprémi püspökséget„alapkövétöl kezdve a szolgálathoz szükséges teljes arany- és ezüst-készlettel meg sokféle kelmével ékesitette fel". Ez aligha jelent mást,mint alapítást. A 13. században még emlékeztek arra, hogy a veszprémipüspökség volt az első magyarországi egylıázmegye, sőt egy 1232. évioklevél kifejezetten Cizellát mondta a veszprémi egyház alapítójának.l2l7-ig Veszprémben őrizték Cizella koronáját. Veszprém számított amagyar királynék székvárosának, akiknek koronázását a veszprémipüspök végezte. Veszprémben állt az úgynevezett Gizella-kápolna. Per-sze nem csodálható, hogy a magyar egyházszervezet központja még-sem a királyné, hanem a király székvárosa, Esztergom lett. Esztergomegyházmegyéje azonban mindenképpen másodlagos alakulás volt nem-csak Veszpréméhez, hanem talán Gyõréhez képest is. A Dunántúl azonrészét, amelyen az Árpádok befolyása 1000 táján érvényesült (a délkele-ti resz kivételével az egész Dunántúl), két püspökség töltötte ki, aveszprémi és a győri. Ezzel szemben az esztergomi egyházmegye terü-lete - a székvárost, Esztergomot leszámítva »- kiszorult a Duna jobbpartjáról, s az a furcsa helyzet állt elõ, hogy ezen egyházmegye bármelypontjáról .-i székváros lelkereséséhez át kellett kelni a Dunán. Alkalma-sint a koronázást közvetlenül megelőzően az a két püspöki szék, amelymár létezett, és amelyet Tlıietmar említett, a veszprémi és a győri lehe-tett, s harmazlikkénr csatlakozott hozzájuk, illetve emelkedett föléjük akoronázást követõen, 1001-ben az esztergomi. Az önálló magyar egy-lıázszervezet kıčpítésével és elismertetésével lstván elháritotta a németbirodalmi egyháztól való függés veszélyét. E három egyházmegye nagy-jából (az eszrergonii érsekség késöbb megszállt északi és keleti része ki-vételével) kiadja azt a területet, amelyen a 10. század végén az Árpádok

is?

Egyházszervezei É

törzsi állama létezett. lnnen indult el az új évezred elején lstván, hogykoronás királyként ténylegesen az egész Kárpát-medence, azaz a meg-születő Magyarország uralkodójává váljék.

Katonai és téríiõ akcióit mindenütt a világi közigazgatás intézmé-iiyének és a világi egyház szervezetének a kiépítése követte. Gyula tör-zsi államának felszámolása (1003) után sor került az eredetileg egészÉszak-Erdélyt magában foglaló Doboka megye és az erdélyi püspökségkialakítására. Doboka feltételezés szerint a Cyula elleni háborúban lst-ván hadvezére volt. E katonai akcióval együtt döntötte meg a királyDél-Erdélyben a bolgár szármaäsú, de lényegében már magyar törzslõ-ként viselkedõ Keán uralmát, itt jött létre a kezdetben egész De'l-Er-délyt felölelő Fehér megye, majd hamarosan erre a vidékre is kiterjedtaz erdélyi püspök fennhatósága, sõt utóbb annak központja CyulaÍe~hérvárra került át. Úgy tűnik. 1009-ben újabb egyházmegyék alakultak.A Fekete Magyarország ellen győztesen megvívott háborút követően apécsi püspökség kelt életre (lstván püspökségei közül ez az egyetlen,amelynek pontos dátumot viselő alapító oklevele ránk maradt). Péccselegyütt született meg Kalocsa egyházmegyéje, ez már ekkor, de legké-sőbb l050-ig érseki rangra emelkedett (a két magyarországi érsekség lé-tének magyarázatára több elmélet született). Nagyjából ekkorra tehetőaz egri püspökség alapítása, amelyet megelõzott a terület urának, a ka-varok Íőnökének, Aba Sámuelnek keresztény hitre térése. IOO9 táján tc-hát már hét egyházmegye létezett a Kárpát-medencében. lsmét azt ta-pasztaljuk, amit már számos más vonatkozásban (a pénzverés, az okle-véladás stb. terén) láthattunk: a ll. század első évtizede kivételesendinamikus és mozgalmas időszak volt. Mintegy két évtizednyi szünetután, 1030-ban foglalta el az Ajtony leverésér követõen annak uralmiterületén létesített csanádi egyházmegye püspöki székét Gellért. Végülbizonytalan, hogy a bihari és a váci egyházmegye egyáltalán lstván ala-pítása-e. A király bölcsességét jelzi, hogy dogmák kedvéért nem szab-dalta át a különféle torui területeket az egyházmegyék létesítésekor, saz amúgy is komoly rnegrázkódtatásokkal járó változásokat nem akar-ta további ellentétek szításával élezni. Lásfló nevéhez fűződik a zágrábipüspökség felállítása és a bihari püspökség központjának (Nagy-)Vá-radra, a kalocsai érsekségének pedig Bácsra helyezése. Bizonytalan a

T,

@ A KEitEszTÉNYsécnyitrai püspökség László alatti felállítása. lstván korában megkezdõ-dött a püspöki székhelyeken a dómkolostorok kialakítása. ltt világi pa-pok (kanonokok) és bencés szerzetesek szinte monostori szervezetbenéltek együtt. Amilyen mértékben kiszorultak a püspökök környezeté-bõl a barátok (már a ll. század második felében), oly mértékben ala-kult át a dómkolostor székeskáptalanná. A ll. században még csak azÁrpádok alapították táısaskáptalanokat, ezek sorából jelentőségét te-kintve messze kiemelkedik a Boldogasszony tiszteletére lstván által lé-tesített székesfehénıári prépostság, amely a dinasztia szakrális köz-pontja lett.

Lényegében az egyházrnegyékkel egy idóben kezdődött meg a plébá-niahálózat alap|ainak lerakása. A legkorábbi keresztelõegyházak az is-pánság és megye központjának számító var mellett jöttek létre. Ez ma~gyarázza, hogy lstván elsõ törvénykönyvében több ügyben az ispán ésa pap együtt járt el. Néhány évtized alatt azonban megszaporodtak aplébániák. és még lstván célul tűzhette ki azt, hogy minden tíz faluépítsen egy templomot, s úgy rendelkezett. hogy ruhákról és oltártaka-rókról a király, papról és könyvekről a püspök gondoskod|ék, telekkel,két szolgával, lóval, kantával, hat ökörrel, két tehénnel és S0 aprójó-szággal pedig a falvak lássák el azt. Egy-egy templom létesítése tehátszéles körű összefogást igényelt. Ugyanakkor a vélhetõ falusűrűséget fi-gyelembe véve a tízfalunkénti egy templom meglehetõsen ritka plébá-niahálózatról vall. Mindenesetre a plébániák száma a század folyamánnõrt. s ennek következtében a későbbiekben az ispán legtöbbször márnem a pappal. hanem a püspökkel szerepelt együtt. Ugyanakkor a plé-bániák számának gyarapodása azt eredményezte, hogy az ispáni vártemplomának papja kiemelketlett a vidék többi, utóbb létesített egyhá-zának papla közul. s fennhatóságot kezdett gyakorolni a Várkerületegyházat felett. Az 1067 körül szereplõ siitwrdas /mrcllırıiııiıs (kerületipap) már ilyennek tekinthető. László i092. évi l. törvčnykönyvébenneve (ir[lıı`/ırfsliiıer (fõpresbiter) - a magyar L'.~`pı:rt'>` szó ebbõl, illetve en-nek tılasz változatából származik ~, s innen már csak egy lépés, hogymeg|elenjen a ll~12. század fordulóján az zırflııilıiiriiııııs (fõesperes) el-nevezés. /\ fõesperes a püspök és a plébános közti méltóság az egyházihierarchiában. s pasztorizáeiús feladatai melleit immár igazgatási funk

SZ

ruspõitõit @

ciót is ellátott. E tisztség megszületésével az ispán meglelte a maga egy-házkormányzati párját. A 1 l. század végére a magyarországi világi egy-ház szervezete (érsekségek, püspökségek, káptalanok, fõespetességek,plébániák) alapvonalaiban kialakult.

Püspökök A ll. századi magyar világi egyház arculatának kiformá-fi- lásában meghatározó szerepe volt annak, hogy kik, mi-lyen püspökök kerültek az egyházmegyék élére. Természetes, hogy azelsõ főpapok kivétel nélkül idegenek voltak, külországból érkeztek. hi-szen évtizedeknek kellett eltelniük ahhoz, hogy magyar származásúakeljussanak a képzettség azon szintjére, a tudás azon fokára, hogy püs-pökké szcntelhessék őket. Amikor tehát a néhány ll. századi püspökéletéről ránk maradt töretlékeket, morısákat tekintjük^át, voltaképpena korszak Magyarországának szellemi kapcsolódási pontjairól kapunkképet. A ll. századi főpapok többségének legfeljebb a nevét tudjuk,számos esetben még azt sem. Sajátságos, hogy a váci püspökök listájacsak llll-gyel kezdődik, vagyis a ll. századból váci püspököt nem is-merünk. Ugyancsak nincs biztos információnk egyetlen e századbeli er-délyi vagy győri főpapről sem. s főleg ez utóbbi feltűnő, hiszen a győrita legkorábbi püspökségek egyikeként tarthatjuk számon. igy tehátmeglehetősen szűk körből meríthetünk a püspökportrék felvázolása-kor. Az elsõ esztergomi érsek Domokos lehetett, aki csak az 1001. évipannonhalmi alapítólevélben szerepel, méghozzá két minőségben is.Egyrészt lstván nagyfejedelem még a Koppány elleni hadjárat elõtt né-met vezérei ~ Pázmány, Hont és Orci - társaságában vele együtt tettfogadalmat a pannonhalmi monostor megadományozására. másrésztDomokos szerepel e pannonhalmi oklevélben annak készítõjeként. Anémet „vonal” itt is kézenfekvő. hiszen ezt a diplomát Heribert C, lll.Ottó egykori íriioka vetette pergamenre. Domokos ennélfogva nagy va-lószínüséggel német származású lehetett. A pannonhalmi alapítólevéltoldaléka az egyház Eelszentelésekor már Sebestyént nevezte meg ér-seknek. Ha igaz az a feltevés, hogy e bővítés 1005 tájáról való, akkoregyértelmű. hogy Domokost Sebestyén követte az érseki székben. Ér-sekségéról Hartvık 12. század elején keletkezett lstván-legendája e sza-

T

@ A i<EitEszTENYsÉcvakkal emlékezett meg: „Volt egy szerzetes, Sebestyén nevezetű, akirőlúgy hírlett, példás életű és lsten szolgálatában |ámboru| vallásos. Eztcsodás szeretettel megkedvelte a tiszteletreméltó király [lstván], hiszenminél |ámbOrabb volt valaki, annál kedvesebl: az õ szemében. Mivel te-hát életének érdemeiert a Eöpapi tisztségre méltónak ítélte, az esztergo-mi érsekség élére vezetõül odaallította." E Sebestyént Radlával azono-sít|ák. Radla cseh származású szerzetes volt. Adalbert társa, aki a prágaipüspök száműzetése iılelén került Géza udvarába. Pannonhalmi apátlett, maid fele az - időközben szentté avatott Adalbertrõl elnevezett ~esztergomi érsekségnek.

Egész legenda szövõdött ~ már a kozépkorban. ma|t.l a 20. századbanis - Asztrik személye köré, akinek neve feltételezés szerint eredetilegAseriknek, illetve Asriknak hangozhatott. A középkori legendát lejegy-zö Hartvık püspök Asrik, más néven Anasztáz kalocsai piispököt tettemeg lstván követévé azzal a mcglıízatással, hogy áldást és koronát hoz-zon számára Rómából, a pápától, amit Asrik tel|esített. Haitvik szerintSebeslyént vaksága ide|én három esztendeig Asrik helyettesítette EszÍtergom élén, majd érseki palásttal tért vissza Kalocsára. A 20. századilegenda Asrikból a lengyelországi Meseritz apátját formálta meg, akipápai legátusként adott tanácsot lstvánnak, hogy a király Pannonhal-ma részére a Monte Cassinóai apátság szabadságát adományozza. Mégaz is felmerült, hogy a Kalocsán előkerült érseki sír és leletei (pásztor-botfej, kehely, gyűrű, kereszt stb.) Asrik hagyatékát ielentik. A valósága kutatás mai állása szerint az, hogy Asrik (vagy Aserik) német (esetleglotaringiai vagy burgund) származású klerikus volt, aki az egyházbanaz Anasztáz nevei használta. Adalbert tanítványaként a prágai püspök-kel és annak társával, Radlával egylˇitt |ott az Árpádnk torzsi államáha.Ö is pannonhalmi apát lett, de nem világos, hogy mikor. Radla-Schcsiyén elhunytával 6 következett az esztergomi érseki székben. Afrankfurti zsinat 1007-ben Anasztáz néven a magyarok érsekeként Em-lítette. A hambergi püspökség 1012. évi Íelszentelišsekor Aserik névenszintén mint a magyarok érseke volt ielen. Évtizedekıg állt Esztergomélén. 1030-at kevéssel megelőzően Aıiıoltlut, a regensburgi SzentEmmerãm-kolostor szerzetesét apárja Magyarországra küldte, ahol »fsaját beszámoló|a szerint « „Anaszláz érsek megkülönböztetett nyáias-

784

ruzpõtõi @sággal fogadott és szólt hozzám. Az érsek, ainikor elolvasta Szentlšmrnerámnak a régi és hiányos könyvét, az anyagot a szentenciákkal[személytelen mondásokkal] együtt |óváhagyta, de ezek sorát stílusukmiatt véleménye súlyával megrótta. Hat hétig nála maradtam, s a leg-szentebb patréınus [Szent Emmeráml emlékezetére néhány anliphonát[énekes zsolozsmát] költöttem... Az említett püspök az antiphonákatszerzeteseivel és klerikusaival betaníttatta, és a székesegyházban aszent születése napján [szeptember 22-én] énekeltette.” A szövegAnasztáz irodalmi és zenei múveltségét tükrözi, továbbá azt, hogy Ar-noldnak nem kellett Anasztázzal megismertetnie Emmerárn kultuszát,az már ismert volt Esztergomban. Asrik hosszú érseksége adia magya-rázatát, hogy - miként Nagy Károly nevéből a szláv l:ml{`, onnan pediga magyar király szó származott - nevéből a magyar nyelv éıseL~ szavaeredt,

Pécs elsõ piispoke Bonıpert volt. Németes neve ellenére inkábbfrancia származású lehetett. Ezt bizonyít|a, hogy levélben fordultfrancia püspoktársához, Fulbert chartres-i püspökhöz, amelyben aztkérte, hogy követe, Hilduin útián (aki talán pécsi klerikus volt) küld-ie el neki Priscianus egy munkáját, Bonipert levele nem, csak Fulbertválasza maradt ránk. A kérés önmagában azt |elzi: Bonipertnek éspaptársainak a kor legszínvonalasabb latin nyelvkönyvére volt szük-ségük. Bonipertet Mór váltotta Pécs püspöki székében. Ö az elsõ(vagy a legelsõk közül való) hazai származású magyarországi fõpap,iskoláit Pannonhalmán végezte. Irodalmi tevékenységet folytatott.Ő írta meg l064 táján Szent Zoerard-András és Benedek lengyel re-meték élettörténetét, Ebben említette meg, hogy „még mint tanuló-gyerek” látta Benedeket, hiszen „a mi Szent Márton püspök tisztele-tére szentelt monostorunkat [Pannonhalmát]... Benedek szerzetessűrűn felkereste". Szent lmre herceg legendá|a említést tesz arról,hogy Mort, aki tanulmányai végeztével szerzetes (ma|i:l apát) lettPannonhalmán, lstván király megkísértette, „igen sok olyan dolgotvetett a szemére. mely a szerzetesi élettel ellenkezik... Mór egyálta-lán nem védekezett, hanem alázatosan megállt. s reménykedve me-nekült Istenhez, aki az emberi lelket vizsgália.. Ezután Szent lst-ván... Mórt dicséretekkcl halmozta el, és hogy egy fõpapi szék dísze

@ A i<EREsz'i`ÉNYsEclegyen, kevéssel ezután [1036-ban] Pécsett a püspöki méltóságraemelte.”

A ll. századi püspökök közül- szentté avatásának és két legendájá-nak köszönhetõen - a legtöbb ismerettel Cellértrõl rendelkezünk. Ve-lencei család sarjaként szülõvárosának Szent György-monostorában vé-gezte tanulmányait, perjellé emelték, utóbb apát lett. Egyházi pályájatehát szerzeteskčnt indult. Hıvatalától azonban megvált, remeteéletetélt, majd a Szentfoldre akart utazni, hogy a zsidóknak és a mohamedá-noknak prédikállon. Egy Adriai-tenger melletti monostorban hallottelőször arról, hogy hitetlen szíve megtéritésere, ördügöktõl megszálltlelke megmentésére ,,ez idõ szerint a magyar népnek van leginkábbszüksége". lstván király elé vezették, aki megerõsitette a monostorbanhallottakat: „Miképp is találhatna alkalmasabb országot ennél, hogy azUrat szolgáljaš" Gellért lett az uralkodó fiának, lmrének a nevelõie,majd hét esztendőt a Bakony rengetegében töltött, ahol irnádkozott,böitölt, és irodalmi alkotásokat hozott létre. 1030-ban a frissen alapí-tott csanádi egyházmegye püspöki székét foglalta el Kivette a részét ahaidan A|tony uralma alatt állt terulet népének megtérítéséból. Püs-pöksége székhelyén nagy építkezésekbe fogott. Az lstván halálát köve-tõ trónharcokban nem maradt semleges, mert - más-más módon ugyan- mind Péter, mind Aba Sámuel alatt veszni látta a keresztény értéke-ket. Ezekben az években írta meg DcIı`bemıı`ı7 (Elmélkedés) címmel aSzentírzist magyarázó nagy filozófiai-teológiai művét. Élére állt a Va-zul-fiak visszahívását kezdeményező mozgalomnak, de a közben kitörtpogányfelkelés résztvevői megolték. Több más főpap is áldozatul esett1046-ban a keresztényellenes pogromnak, közülük Modeszt, Buldi(Bõd) és Besztrik (Beszteréd) nevét ismerjük, de közelebbit nem tudunkróluk. Három püspök élte túl a leszámolást, köztük volt Mór, valamintBeneta, aki feltevés szerint Benedek néven 1055-ben esztergomi érsek-ként szerepel. A harmadik túlélõ a lotaringiaı származású Leodvın lehe-tett, Bihar első püspöke, hiszen a frissen trónra lépett András parancsá-ra ó olvasta el a kincstár ereklyéinek iratait. A László alatt Váradra át-helyezett bihari püspökseg élén a ll. század végén egy Kálmán nevűfõpapot találunk. l. Géza király fia volt, akit öccse, Álmos ellenében kiakartak zárni az uralkodói hatalom megszerzésének lehetõségéböl.

T

Kolostorok É

Ezért a keresztény Európában szokásos eljáráshoz folyamodtak: papipályára küldték, s annak csúcsakent püspökké szentelték, A ll. századipüspökökrõl ránk maradt életrajzszilánkok világosan mutatják, hogy afõpapi székek bctöltõi Európa számos országából jöttek, különbözõ elõ-élet után váltak a 11. századi Magyarország szellemi arculatának for-málóivá.

Keılostoreık Míg a világi (más néven szekuláris) egyház, illetve an--ii nak szervezete igazgatási feladatokat is ellátott, bizo-nyos értelemben hivatalszerüen müködött, addig a szerzetesség (a re-guláris egyház) más értékek mentén jott létre. A latin rítusú keresz-ténység sokáig egyetlen rendje, a bencés rend a 6. század elsö felétőllétezett. A rendalapltó Szent Benedek által megalkotott Regu/ıíban ahangsúly a szerzetesek - apátjuk vezetésével folyó - közös életén volt,amelyet a közös imádság (zsolouma) határozott meg. A szerzetesek apihenésre és étkezésre fordított idõn kívül imádkoztak és dolgoztak.Ezt fejezte ki Om ci lakom (imádkozz és dolgozz) jelmonılatuk. Azimáclkozásba természetesen az önművelés, az olvasás is beletartozott, afizikai munkába pedig a mezõgazdasági és/vagy kézműıpari tevékeny-ség, A közös élet elengedhetetlen velejárója volt az engedelmesség éssok más keresztényi erény gyakorlása. Hátat fordítottak az e világi dol-goknak, önellátók voltak, az egyes kolostorokat hierarchikus alá-fölé-rendeltség nem kötötte össze. ldõnek múltával azonban a rcndalapítóeszméı nem érvényesultek eredeti formájukban, utat tört az elvilágiaso-dás, a szerzetesek fegyelme meglazult. Amikor a Kárpát-medencében azelső bencés monostorok létrejötrek, a rend éppen különbözõ országok-ból kiindult és kiilönhözõ elképzeléseket zászlajára tűző reformokat éltát, valamennyi a szerzetesi élet megújítását tekintve feladatának. Amagyarországi fejlődésen mindhárom jelentõs irányzat rajta hagyta le-nyomatár.

A burgundiai Clunybõl kiindult mozgalom fel akarta számolni azegyes monostorok teljes függetlenségét, a kolostorhálózat központosí-tására törekedett, a világtól való teljes elzárkúzásra helyezte a hang-súlyt, nem folytatott térítõ tevékenységet, e befelé fordulás jeleként a

T

@ A KEiıEsZ'ı'ENYsÉc

liturgia mind ünnepélyesebbé vált. lstván alatt a nagy tekintélyű Odiloapát állt Cluny élén, akivel a magyar király Ievelezêst folytatott.Odilónak egyetlen, lstvánhoz intézett levele maradt ránk, ebbõl kide-rül, hogy korábban már tá|ékoztatta lstvánt a clunyi szövetséget illető-en. (A küzpontosítást ugyanis maga Cluny valósította meg, és fõlegFranciaországban több tucat leányegyháza volt.) Noha ~ mint életiratá-ból tudjuk - Odilo számon tartotta lstvánt a német császárok, a franciaés a navarrai királyok mellett, mint akivel kapcsolatot tartott, a magyaregyház clunyi alapvetése nem igazolható A másik irányzat kozpontja alotaringiaı Gorze volt. Ez nem törekedett a bencés kolostorok egy szer-vezetbe történõ összcfogására, nem vonakodott térítõ tevékenység vég-zésétõl. s noha szigorúbb volt az aszkézis követésélıen Clunynél (a ko-lostor belsõ élete erõsen ritualizált keretek között folyt, a középpont-ban az istentisztelet állt), kifelé mégis elismerte a hûbérurak, végsõfokon a császár fennhatóságát a monostorok felett. Ez utóbbi mozza-nat folytán a gorzei reform a Német Birodalom területén vált kivált-képpen elterjedtté, hiszen összevágott lstván sógorának, ll. Henrikneka birodalmi egyházakat magánegyházaiként kezelõ gyakorlat.-ival. Mi-vel a gorzei irányzat terjedt el Baiorországban, a bajor papok ezt a mo-dellt hozták el Magyarországra. Ugyanehhez az irányzathoz tartozottMagdeburg, ahonnan Adalbert és tanítványai elindultak. Adalbert » akiielentôs hatást gyakorolt a korai magyar egyházra - ugyanakkor saját-ságos módon alakította ki a maga kötõdéseıt. Semmi kapcsolatot nemtartott Clunyvel, és nem azonosult a gotzeı iránnyal sem. Egyedül áharmadik, az itáliai reformmozgalcim gyakorolt érdemleges hatást rá,az, amelyik a legszélsõségesebb formában képviselte a már remeteségbehajló aszkézist. s amelyik a legtovább ment el a hagyományos bencésegyüttčlési keretek megkérdõjelezesében. Adalbert életeszményét leg-tisztábban a rossanói (calahriai) Nilus remeténél, az itáliai görög apát-nál találta meg, s noha nem nála kötött ki, hanem a római Szent Elek-rõl és Bonilácról elnevezett bencés kolostorban. ott buzgó aszkézisévelkıtűnt szerzetcstársai közül. Ezt megelõzõ prágai piispökségérõl pedigéletra|zíró|a, a Fekete Magyarországon térítõ Ouerfurti Bruno azt írta:„püspöki tisztségében több fáradságot viselt el, kemčnyebben és szigo-rúbban élt, mint késõbb a monostorban".

_..

Kolostorok É

Magyarország a különbözõ bencés reformmozgalmak találkozóhelyevolt. ltt azonban ezek nem reformmozgalomként értékelendök, hiszena magyarországi szerzetesség éppen most volt megszületõben, amelynem .romlott el", tehát nem is kellett megújítani. Ezek az irányzatokMagyarországon mint különféle szellemi hatások jelentkeztek. Érvé-nyesülési körük két szempontból sem szűkíthetõ le a bencés szerzetes-ségre (bár eredendően annak megreformálásaként születtek meg). Egy-részt a világi papok az egész il. században még a szerzetesektõl vettekpéldát, a követendő minta számukra a szerzetes volt, másrészt a Ma-gyarországon megfordult klerikusok esetében jelentõs átjárás volt aszerzetesség és a világi papság között. (Számos bencés jutott püspökiszékbe.) A legtöbb esetben a hazai bencésség kapcsolódási pontjait csakmásodlagos jelekbõl, közvetett adatok alapján ítélhetjúk meg. Az elsõmagyarországi bencés kolostor, Pannonhalma nem Clunyvel tartott kö-zösséget, hanem az itáliai központokkal voltak kapcsolatai. Adalberttanítványai közvetíthették Pannonhalmára a római Szent Elek és Boni-íác kolostor görög-latin szellemiségét, az alapító oklevél szerint viszontii pannonhalmi monostor a Montt- Cassınó-i apátság kiváltsága: kaptameg. Egyébként Adalbert is megfordult Monte Cassinóban, s csak azértnem lépett szerzetesei sorába, mert észrevette: a Monte Cassinó-iakelőnyt akartak húzni püspök voltából, ami a tiszta jellemű Adalbertszámára elfogadhatatlan volt. Az alapítólevél szerint Pannonhalma ekiváltságot Anasztáz apát (vagyis Asrik atya) ,,közbenjárására, tanácsá-val és kívánságára” kapta, aki maga is megfordult Itáliában, s közelrőlismerte az ottani bencés szerzetességet. Hogy az olasz hatás nem voltjelentéktelen, azt további adatok is mutatják. A zalavári apátság -egyébként hamis ~ 1019. évi oklevelében, vagyis az állítólagos alapítás-kor Péter latin apát szerepel, akit inkább olasznak, mint franciánakgondolhatunk. Ugyancsak latin (olaszf-) apátja volt a Béla király általalapított szekszárdi monostornak 1074-ben Vilmos személyében. AzIstván király kori bakonybélı monostor Iétesltésében Gizella királynérokona, Günther játszott nagy szerepet, ami német (közvetve lotaringi-ai) hatást tükrözhet. A zobori monostor Szent lpoly titulusa talán szin-tén német befolyást mulat az alapításban. A László király által felállí-toit somogyvári apátság viszont a clunyi közösségbe tartozó francia

89

@ A KEREZTENYSEGSaint Gilles bencés kolostor leányegyháza lett. Olykor a hatások igenbonyolultan szövödtek egybe, mint azt Adalbert példája n-iutatta.Günther német volt ugyan, de egyfajta, az itáliaival rokon remetei élet-eszményt testesített meg. Cellért abban a velencei kolostorban nevelke-dett, amely Clunyvel tartott leginkább kapcsolatot, de Gellért jól ismer-te a Ravenna környéki remetéket, s maga is hét évei iemetéskedettBakonybélben.

Pécsváradot kivéve az elsõ bencés monostorok (Pannonhalma, Zala-vár, Bakonybél. Zobor, valamint az apácakolostorként megszervezettSomlyóvásárhely) az Árpádok egykori torzsi területén létesültek, vagyisa három korai püspökség (\/eszprém, Gyõr, Esztergom) területén. s va-lamennyinek az alapítása lstván király nevéhez fúzõdik. Ha missziósfeladatokat láttak volna el, akkor inkább a Duna vonalától keletre kel-lett volna állniuk, ahol nagy szükség lett volna közreműködésükre a té-rítésben. Hogy azonban a Dunántúlon sem missziós feladatokat láttakel, azt az is mutatja, hogy közülük néhány ,gyanúsan" közel feküdt atérltést irányító megyéspíispök székvátosához (Bakonybél Veszprém-hez, Pécsvárad Pécsheı), s a monostorok közül mindössze Pannonhal-ma alapítása elõzte meg a püspökségi szervezet létrehozását, felszente-lése viszont akkor történt, amikor már létezett közelségében Gyõr püs-pöksége. Aba Sámuelt leszámítva - aki Abasárott emelt monostort - akésõbbi királyok szintén többnyire a Dunántúlon alapítottak olykor te-metkezési helyként is szolgáló saját bencés monostort (András Tihany-ban, Béla Szekszárdon, Géza Garamszentbencdeken, lászló Somogyvá-rott és Bátán), s itt jött létre az elsõ magánalapítású monostor is, azOttó somogyi ispán létesítette Zselicszentjakab. A ll. század másodikfelében már a keleti országrészben is szaporodni kezdtek a királyi (Bélaalapítása Kolozsmonostor, Lászlóé Szcntjobb) és a magánkézben levõapátságok (Péter ispán alapítása Százd, tobb monostort, így Feldebrõtés Szert régészeti bizonyíték keltez a ll. századra). E kolostorok napiegyházigazgatási feladatoktól való elhatárolödását mutatja. hogynehez(ebb)en megközelíthető helyeken létesültek, Pannonhalma dom-bon, Bakonybél és Zobor a rengetegben, Zalavár mocsaraktól körülvé-ve. A korai magyar kolostori szervezet sajátossága, hogy a bencésekmellett (sõt Veszprémvölgy Géza nagyfejedelemhez kapcsolása esetén

T

izitõiazzıs @

a bencčseket megelõzõen) |elen voltak a görög rítusú baziliták ésbazilisszák. A ll. században még nem egyszerűen megtűrték õket, ha-nem gondoskodtak fennmaradásukról, így Gellért Marosvárrúl (Csa-nádról) a püspöki székhelyhez közel fekvõ Oroszlámosrzı telepítcttc agörög szerzeteseket, sõt utolsó hullámban - orosz felesége kedvéért -András király még újakat is hozott létre (Visegrádon és a Tihany mel-letti Oroszkõn). A magyar királyok a görög püspöki szervezetet, amelya keleti egyház feyének számító bizánci császátnak lehetõséget adottvolna magyarországi beavatkozásra, nem tűrték meg, de a görög kolos-torokat nem bántották. Ezek- csekély számuk és ielentõségük okán -színezték, de érdemben nem befolyásolták a magyarországi szetzetessé-get, amely a világi egyház l l. század végére mcgállapodottnak tekint-hető szetvezetével ellentétben - éppen a következõ évszázadokbanmegy majd át igen ıelentös változáson.

lskolázás A ll. században még nem voltak egyetemek, az elsőolyan oktatási intézmény, amely mıı fogalmaink szerint

a főiskolai szintnek felelt meg, 1088-ban Bolognában iött létre: az egye-temek megszületésérc a 12. századig várni kellett. Ennélfogva a ll. szá-zadban nem lehetett külföldre menni felsőfokú tanulmányokra,egyfgy ország nem háríthatta át a magas szintű képzést idegen orszá-gokra, hanem magának kellett saját szükségletei kielégítésérõl gondos-kodnia. E szükségletek a kereszténység felvételének évszázadában lé-nyegében arra az igen szűk körre terjedtek ki, amit a cleritııs (klerikus)fogalma feiezett ki. A klerıkus szö kétféle értelemben élt ekkor: egy-részt a papi rend felvételét ielentette (ez társadalmi állásra utalt), más-részt pedig a reguláris egyházban műveltségi szintet fcjezctt ki. A kétielentés természetesen nem állt ellentétben egymással, hiszen a kleri-kus leggyakrabban pap volt, de nem minden esetben. Ha a szerzetesnem vett fel papi rendet, műveltsége okán hozzá|uthatott a klerikusminõsítéshcz. Nyugat-Európában a Karoling kor óta a magas műveltsé-get a birodalmi apátsági és a puspbkl (székesegyházi vagy dúm-) iskolákadták, de tartottak fenn iskolákat a kisebb káptalanok és a nagyobb plé-bániák is. Azzal kapcsolatban, hogy a Magyarország számára mintául

-W

@ A KERESZTÉNYSÉG

szolgáló Nyugat-Európában a dom-, illetve monostori iskolákban mi-lyen oktatási rend volt, számos híradás áll rendelkezésünkre. lcllegc ésidőpontja miatt figyelmet kelt Speyeri Walthernek 984-ből való vissza-emlékezése iskolás éveire. Ez már csak néhány évtizednyi távolságravan attól az idõtõl, amikor Magyarországon is megindul az iskolázás. Atanuló elöször az olvasással ismerkedett meg. Zsoltároskünyvekethasználtak erre. A betűk megtanulását követte a szótagolás („si|labizá-lás"). A zsoltároskünyv betűit másolták le, ez volt az elsõ lépcsöfok azírás megtanulásához. Ugyanakkor a zsoltároskönyv szolgált kiinduló-pontként az éneklés elsajátításához is. Egyszerű dallamokat tanultakmeg, olyanokat, amilyeneket a kórusban hasznosítani lehetett. A ke'p-zés ezen alapozó része két évet vett igénybe. Erre épült a nyelvtan(gr/ııııııızııii:/i), amely természetesen ~ miként az olvasás és az írás is - alatin nyelvre terjedt ki. Ekkor kellett a nyelvi szabályokat biztonságo-san elsajátítani, hogy e négy év alatt eljussanak a szövegek olvasásáig,értelmezéséig. Az auktorok sorában 1000 táján a klasszikus ókor legje-lentősebb („P0gähy") szerzõit olvasták (l-loratiust, Vergiliust, a Ma-gyarországon is ismert Cicerót és Lucanust), akiknek szövegei szolgál-tak alapul arra, hogy a tanulók saját alkotásként latinul átfugalmazúka klasszikusokat, kompendiumokat készítseriek. Sokkal rövidebben éselnagyoltabban foglalkoztak a többi tudománnyal, még viszoiıylag bõ-vebben a filozöfiával és a szónoklattal, de csak kivonatosan, felületesen.ı számtannal, a mértannal és a csillagászattal. A szónoklat (ılıeıorim)jelentőségét az adta, hogy az foglalta magában a levelek és oklevelekírásának tudományát, valamint az elbeszélést (narrációt), amely immára történelemmel rokon stúdium. A korábban elsajátított fogalmazásikészségek ezekben kaptak gyakorlati célú felhasználást, ugyanakkor azegyéni képességek kibontakoztatását is lehetõvé tették. Aminek megta-nulására nem futotta az időből, azt az iskolát fenntartó intézmény(clómkolostor, monostor) könyvtárából lehetett. illetve kellett elsajátí-tani

A ll. századi magyar iskolázásról csak elszórt ismereteink vannak. Bi-zonyos, hogy a legkorábbi magyar iskola Paiinonhalmán létesült. Hogymár a ll. század elején fennállt, onnan tudjuk. hogy az 1036-ban pécsipüspökké tett Mór mint tanulógycrniek (jfııu :(0/ıisıitııs) itt végezte ta-

_9z

izizzıazas @

nulmányait. Addig, amíg ez nem bocsátotta ki az elsó hazai képzésű Iden-kusokat, idegenek jelenlétével kell számolni a legelső monostori és döm-kolostori iskolákban. Bár 14. századi szövegezésben maradt fenn, de alap-jaiban megbízható (talán jóval korábbi ıdóból származó) információkathagyományozott ránk a nagyobbik Gellért-legenda azzal kapcsolatban,hogy miként alakította ki a maga iskoláját az 1030-ban létesült csanádipüspökség lstván király parancsára (aki az egyházmegye alapítója volt)Pécsváradról, blavárról és Bakonybélbõl két-két, Pannonhalmáról pedignégy szerzetes ment Csanádra, akik áldozópapok (prrsl/iıeri) és írástudo'férfiak (viri liımiıı) voltak. Csanád ispán gyűjtötte ossze õket, és szekérrerakva vitte Csanádra. A tízbõl heten tolmácsolni tudtak magyar nyelven.Ez arra mutat, hogy hárman még nem tanultak meg magyarul, vagyis õkbiztosan idegennek számítottak, heten viszont vagy magyamak tekinthe-tők, vagy már elég hosszú idõt töltöttek az országban ahhoz, hogy értséka magyar nyelvet. A tíz szerzetesbõl legalább hat-hét visel idegennek tet-szõ nevet (az /inzelm, Konrád, Albert, Henrik, Leonhard és Concius -azaz Hont - német, a Tászló sfláv jellegű név), vagyis Csanádra még job-bára idegen eredetű, de magyarul már többségükben megtanult kletiltusokérkeztek. (A szöveäból kikövetkeztetve Anzelm, Hont és Leonhard nemtudott magyarul.) k nagy szerepet játszottak a világi egyház inteˇzmény-rendszerčnek megteremtésében is. Ugyancsak német nevet viselt Gellértcsanádi iskolájának vezetõje. Valter mester. „Egy napon pedig ~ írja a le-genda - 30 újonnan megkeresztelt férfi kereste fel azzal a kéréssel a püs-pököt, hogy vegye maga melle zi fiaikat, s a tudományokban (betűkben,Iiıieıc) kiművelve szentelje papokká õket. [Gellért] be is fogadta és Valtermester keze alá adta ezeket, biztosítván egy megfelelõ házat számukra,hogy ott a nyelvtan (gniıiıiiıiııirii) és a zene (ııiıisim} ismerelébe bevezetésikapjanak. E képzettségek (iirıısl terén aztán rövid idõn belül nem nıiii-dennapos elõrehaladást mutattak fel. Ennek láttán a nemesek és az or-súgnagyok az elöbb említett Valter gondjaira bízták fıaik taníttatását.hogy nála magukhoz vehessék a szabad művészetek sorába számító tudı.»mányok gyümölcsét. Ök lettek azután Szent Gyorgy vértanú monostorá-ban [dómkolostorában] az elsõ. tisztségbe került kanonokok, akiketazért, mert nem idegenek, hanem L' hazából valók voltak - a legiiagyobbodafigyeléssel nevelt fel a püspök... A püspök nagy gondot fordított a sze-

93

@ A KiaKEsz`ı`iãNYsÉ(;

gény iskolásokra, a szerzetesekre és a vendégekre is, házához hozták agyermekeket, és iskolába adták õket, akik éjt nappallá téve buzgón tanul-tak, Az elsõ 30 növendék már kiképzést kapott az olvasásban és az ének-lésben, õket a püspök úr a szent rendekrı: emelve kanonokká tette.” Anagysúmű tanuló megkövetelte, hogy Valter mellé keressenek valakit,akivel megoszthatja mindkét feladatát, az ének és az olvasás tanítását.Gellért megbízottja a Székesfehérvárott, az ottani iskolában helyetteskénttanító német Henriket csábította Csanádra. lšttõl kezdve Henrik oktattaaz olvasást, Valter pedig az éneklést. A Gellért-legenda résfletes, életszerűleírása jól rávilágít arra, hogy Magyarországon is a grammatika és a mu-Bika, azaz a latin nyelv és irodalom, valamint a zene oktatása képezte aziskolázás alapját.Az oktatás szerves részét alkották a könyvek. Értelemszerűen ott

szamolhatunk a li. században könyviárakkal, ahol Oktatás folyt, min-denekelőtt a bencés monostorokban, illetve a dómkolostorokban. A for-rások az elõbbiekrõl õriztek meg híradásokat. A tihanyi apátság alapító-lcvelének hátoldalára még a ll. században írt feljegyzés szerint Tihany-ban öt szerkönywel bizton számolhaiunk (mise- és imakönyvek), bárennél bizonyára több volt, hiszen legalább a bencés Regulának meg kel-lett lennie. A pannonhalmi apátság i093 tájáról való összeírása tétele-sen. kötetenként sorolja fel a könyveket, de mivel egy kötetben többmunka is helyet kapott, a B0 kötet bizonyára százat meghaladó művetfoglalhatott magában, A B0 kötet többsége (43) liturgikus munka (ezeksorában szerepel a kincsként õrzött teljes Biblia). Ez a nagy szám össze-függa bencés reform azon célkıtűzésével, hogy az istentiszteleteket ün-nepi külsõségek között végezzék. A többi 37 könyv egy része olyanvolt, amelyet közösen kellett a szerzeteseknek Olvasnıuk (szentheszé-dek, szentek élete, maga a Regula két példányban), más részét (13 köte-tet) egyénileg tanulmányozták (ókori egyházatyák, Karoling kori szer-zõk, a monostor palrónusa. Szent Márton életrajza), végül hét kötetettett ki néhány ókori szerzõ munkája (Cicero, l.iicanus egy-egy műve,(lato három műve vagy egy művének három példánya. végül két pe'l-dányban a Donatus-féle latin nyelvtan). Ez utóbbi néhány könyv voltaz. amit az iskolai oktatáslioz mindenképpen felliasználtak. Termesze-tcscii a tanulók niás köteteket is kézhez knplizırizik Pannnnhalmához

__ .gk .__

irodalom @

hasonló nagyságú könyvtára lehetett Bakonybélnek, valamint talánPécsváradnak is. Sajnos, dómkolostori könyvtárakról nem maradt listaa ll. századból. Mindenesetre a fehérvártól Csanádra elhívott Henrikkönyveivel együtt ment oda, vagyis néhány kézikönyvvel már az isko-lamesterek is rendelkezhettek. lstván ll. törvénykönyve a püspök köte-lességévé tette, hogy a plébániák számára könyvekről gondoskodjék. Aplébániai oktatást olvasni és énekelni tudó papok végezték, ennek tát-gyi feltételeit e konyvek jelentették.

Irodalom A klerikusok legkiválóbbjai nem csupán magukba zártákM és továbbadták a Iıˇiiere (betű) és a /mm (hangjegy) szerete-tét, hanem maguk is művelték az ezzel kapcsolatos tudományokat, il-letve művészeteket. (A középkor jellemzõ módon sısieıiıiıínak vagy méginkább nrsnak nevezte ezeket.) Szorosabb értelemben nem tartozik azirodalom fogalma alá az oklevelek megírása (általában a hivatali Írásbe-liség), hiszen ennek műveléséhez olyan sémák, fotmulák álltak rendel-kezéste, amelyek viszonylag kevés helyet hagytak az egyéni kezdemé-nyezés, netán a tehetség íelvillantásáta. Ugyanakkor már a li. század-ban nem ismeretlen az olyan diploma, amelyben megcsillan az önállómondanivaló, a személyes hang. A tihanyi apátság i055. évi alapító ok-levelének elvi bevezetõje ekként indokolta meg a rendelkezés írásbafoglalását: „Minthogy némely halandók elméjükben többnyire elgyön-gülve akár lustaság folytán, akár vétkes hanyagságból s igen gyakran avilági dolgoknak hamarosan múló gondjai miatt is tudatlanul, mertnem emlékeztek rá. könnyelműen a feledésnck adták át. amit láttak éshallottak, ezért a tudósok, bölcselõk s atyáink igen sokan tanácskozás-sal, okossággal és ıparkodásukkal rájöttek, hogy amit az emberi nemfiai helyesen elhatároztak, azt a mindig szorgalmas írnokok keze általbetűk emlékezetére bízzák. nehogy annak avultsága folytán nyoina semaradjon a késõbbi kor utódaibanf Az oklevelet Miklós püspök állítot-ta össze, aki .ez idõ szerint a királyi udvar jegyzöjeként tevékenyke-dett”, vagyis a megfogalmazás tõle ered. Élesen megkülönbözteti a szö-veg az írnokot, aki leírta, Ietisztázta a jegyző íogalmazatáı. Miklós püs-pök tehát az alkotó klerikus, az írnok pedig az eléggé mechanikus, az

T

@ A KEiıEsz`i`ENYsÉciskolában sokat gyakorolt munkafázist, a másolást végezte el. Egy időben úgy gondolták, hogy e Miklós püspök volt a legkorábbi magyaror-szági krónika (az úgynevezett õsgeszta) szerzõie, s ez a lelfogás nem kisrészben éppen arra épült, hogy a szerzõ a látottak és hallottak hangoz-taıásával a történetíró hivatását húzta alá. Valójában azonban a „látot-tak" a tihanyi oklevélbe foglalt, helyenként magyar szavakkal közrea-dott határok szemügyre vételére, a „hallottak” pedig a beiktatás szóbankiadott parancsára vonatkoznak, vagyis ezek a körülmények az elvi be-vezetõvel együtt arra mutatnak: a tihanyi alapítólevél a szóbeliség és azírásbelis/ég határmezsgyéién áll. S hogy személyes elemek is igen koránbekerültek - ha valóban akkor kerültek be - az oklevélbe, azt az 1001.évi pannonhalmi alapítólevél azon része mutatia, amikor az író többesszám első személyű elõadásmódról egyes szám elsõ személyűre váltottát, s az alapítás elõzményeirõl ekként szólt lstván király nevében;,Jimidõn a háborúk vihara kitört, amelyben a németek és a magyarokközött igen nagy viszály támadt, s különösen amidõn belháború pusz-títása fenyegetett, egy bizonyos Somogy nevü megye el akart engeműzni az atyai székből, nagy bizonytalanság fogott el: milyen tanácsotadiak háborgñ lelkemnek, hová forduljakš Ekkor Pázmány, Hont, Orcivezérek és Domokos érsek úr ielenlétében fogadalmat tettem SzentMártonnak.” Későbbi magyarországi oklevelekben kivált gyakran lor-dul ma|d elõ a megadományozott érdemeinek részletező előadása,amelyre idõben az elsõ példát ebben az 1001, évi oklevélben kapiuk.A ll. századi irodalom két olyan, eltérõ műfa|ú alkotást mutat fel,

amelyek a későbbiekben Magyarországon ismeretlenek. ldõbeii az lst-ván király nevében fıához, lmréhez szóló crkölcstanító könyvecske, azlntelmek (Lıbıllııs zl: íıısıiııııioıız ıııorımı) a korábbi. Műfa|át tekintve aNyugat-Európában, föleg a késõbbi Karolıng korban nagy eltericdtség-nek örvendő kiiálytükör ez, amelyben a leeiıdõ utód számára szoktákosszeloglalni a legfontosabb kormányzati elveket Sajnos, nem ismer-luk az alk0tó|át, annyi azonban bizonyos, hogy az egyes szám első szc-mélyű tárgyalásmód ellenére sem maga az uralkodó írta, s az is igen va-lószínú, hogy a szerzõ frank ierületrõl származott. /\ minták követéseellenére is felderithetõ a sajátos magyar környezet, amely arra mutat,hogy megalkotásában lstván mintegy a „tollbamondó” szerepét ját-

96

lrodalom H @

szotta, és személyes nézerei tükrözõdnek a mûben. Mélyen emberi az,ahogyan lstván fiához fordult: „Fogadj szót, fiam; gyermek vagy, gaz-dagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyönyö-rúségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradal-mait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész élete-met lemorzsoltam. Itt az idõ. hogy többé ne puha kásával étesscnek, aztéged csak puhánnyá s linnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztege-tése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése, hanem itassanakmeg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyélmessé te-szi." E munka egyebek mellett tükrözi azt, hogy a mélyen hívõ lstván akeresztény hit megőrzését tartotta az uralkodó első kötelességének, rovábbá azt is, hogy az egyházi rendet a királyi palotában, a fõpapokatpedig a királyi rnéltóságban tette a második. illetve a harmadik helyre,vagyis a királyi hatalom szerves részeinek látta õket. Az első király kül-földi támaszai ismeretében aligha véletlen, hogy mekkora fontosságottulajdonított a vendégeknek. Ugyancsak akruálpolitıkai mozzanatavan a korona gyakori és hangsúlyos szerepeltetésének, illetve a lándzsateljes rnellõzésének.

A másik munkát kevéssel 1046. évi mártírhalála elõtt Gellért csanádipüspök írta Elmélkedés a három fiú himnuszáról (l)eIıˇbımııˇa sııpmhyıııııııııı rriiıııı jıııcroıııiıı) címmel. Az igen terjedelmes munka formailagSzentírás-magyarázat Dániel próféta verseihez, valójában mélyenszán-tó filozófiai-teológiai gondolatokat kifejtõ bölcseleti alkotás. A szerzõkét irányban folytatott harcot, részint az eretriekség, részint pedig azsarnok uralkodó ellen. Könyvêben a „gõgösök hatalma" és az eretnek-ség együtt jelenik meg, mint maga írja: e két legundorltóbb ,,ocsmány-ság... legdrágább köntösök alatt talál egymásra". Természetesen Gellértműve nem kulcsregény, amelyet a ll. század 40-cs éveinek Magyaror-szágára a sifre meglelése után maradéktalanul alkalmazhatuıık. Bár ta-gadhatarlanul vannak az ekkori Magyarországra vonatkozó utalásai,műve általánosabb, mint egy konkrét történeti helyzet kozmikussászélesítése. A korban páratlan műveltséggel rendelkezõ Gellért éppenúgy hivatkozik a görögök közül a milétoszi Thalészre, Zčnúnra, Szék-ratészre, Platönra, Arisztorelészre, mint a larinok közül Ciceróra, Var-róra, Ouintilianusra, illetve a Bibliára és az egyházatyákra, továbbá a

7....

@ A KEitEszTENYstcnépvándorlás korának szellemi tekintélyei közül Cassiodorusra, Bedára,lsidorra. A szerzõ szabadon szárnyaló képzettársításai, merész asszoci-ációi, újplatonista miszticizmusba hajló felfogása, a megértéshez rend-kívüli erőfeszítéseket igénylő latin nyelvezete utolérhetetlenül egyéniés páratlan alkotássá teszik a művet, amely társtalanul áll Magyaror-szágon.

lstván erkölcstanító könyvecskéje és Gellért Szentírás-magyarázatamagányosan kiemelkedõ szirtjei a ll. századi irodalomnak. Ami még eszázadban Magyarországon készült, az mind kezdet, amit a késõbbikorok folytattak, kiteljesítettek. Még a Magyarországon műfaját te-kintve teljesen egyedülálló, az ıiıiıırilcst képviseló Pozsonyi Évkönyvre isigaz ez, hiszen ennek csak elsó része való a 11. századból (az vitatott,hogy Pannonhalmán vagy Székesfehérvárott készült-e), s ezt írták to-vább a 12. század végén. hogy majd újabb folytatás eredményeképpenhelyi hírekkel zárják le a 13. század elején Még fokozottabban igaz ez akrónikás alkotásokra. Valószínűleg soha nem lesz teljes bizonyossággaleldönthetö, hogy mikor vetették pergamenre az elsõ darabját annak amúfajnak, amelyet egészen a 14. századig folyamatosan bõvítettek ésátdolgoztak. A vélemények András király korától Kálmán uralkodásáigszóródnak. Már nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez az elsõ, világieseményeket középpontba állító narratív alkotás nem geszta volt(vagyis az eseményeket nem kiszínezve, nem kerek történetekben epi-kus hömpölygéssel előadó „regény” vagy ,,novellafüzér"), hanem szikárkrónika (idörendre ügyelö, információit évek szerint, illetve krunologi-kus rendben csoportosítva röviden elmondó híranyag), amely - bármeghaladta, de - nem túlságosan sokkal múlta felül az évkönyvet semterjedelemben, sem a történések kommenrálásában. Sajnos, ebbõl a kisterjedelmű, a jelek szerint szerény kvalirású szerzõ által készített mun-kából (az õskrónikából) alig maradt ránk valami, az is idegen közegben,késõbbi szövegek közé beékelten. A ll. század legsajátosabb műfaja alegenda, a szent életű emberek, illetve a szentek élettörténetérõl beszá-moló alkotás volt. A ll. századból a lengyel remeték (Zoerarıl-Andrásés Benedek) Mór pécsi püspök által készített legendája, valamint lstvánkirálynak korábban 1083 elé, újabban 1083 utánra helyezett isme-reilen szerzõ (feltevés szerint bencés szerzetes) által írt nagyobbik le-

`«ıs

Sıenité avatások @

gendája maradt ránk (lstván kisebbik és Hartvik-féle legendája már Kál-mán király idõszakának terméke), és mutatnak nyomok arra, hogy all. században Csanádon káptalani feljegyzések készültek Gellért püs-pök életérõl. E legendák szoros kapcsolatban vannak a ll. századi ma-gyarországi szemekkel, keletkezesük megelőzte, illetve követte azokkanonizáciöját

Szentté avatások A szentek kultusza a keresztény vértanúk tisz-iflí teletére megy vissza, és a 3~4. században alakultki. Az ettõl kezdve a ll. századig eltelt hosszú időszak kanonizációinakközös vonása, hogy helyi kezdeményezések öltöttek testet bennük. Aszentté avatás két talapzaton nyugodott, az egyiket a nép, a hívek je-lentették, akik úgy tapasztalták, hogy az elhunyt körül (sírjánál. köz-benjárására) csodák történtek, a másik fundamentumot pedig a püspökalkotta, aki ezt az észlcléssort f meghatározott lormák között (a holt-test felemelésével, új helyre való áthelyezésével, az ezek kapcsán tá-madt csodák elismerésével) -- szentesltette, és püspöki haıalmánál fog-va a tisztelet tárgyát képező személyt a szentek sorába iktatta. Con-doskodott arról, hogy a szent kultusza terjedjen, halála elõtt és acsodák révén a halála után véghezvitt tettei széles körben ismertté vál-janak. Ennek érdekében templomokat, Oltárokat szenteltek lel a tiszte-letére, legendák készültek róla, a szent adatát (adatait) bejegyezték a li-turgikus könyvekbe, neve bekerült a keresztény naptárba, amely lehe-tõvé tette, hogy ünnepet minden év azonos nap|án megüljék. Aszenthez szorosan kapcsolódott az ereklyekultusz, hiszen a kanonizáltszemély teste, vére, csontja, valamint személyes használati tárgyai ma-guk is tisztelet tárgyává váltak, zarandoklatok celpontjai lettek. A legje-lentősebb, az egész egyházban tisztelt szentek (apostolok, evangélisták,õskeresztény vértanúk stb.) kivételével a legtöbb szentnek helyi kultu-sza alakult ki, csak városa, illetve annak szűkebb-tágabb környezetetartotta számon. A kanonizáció helyi jellege azt eredményezte, hogy all. századra a katolikus egyházban igen sok szent tisztelete alakult ki.Nem véletlen, hogy a pápaság éppen a 10. század vége óta foglalt állást~ ha megkértek - a szentté avatás dolgában. de csak a 12. században.

99

@ A KERESZTÉNYSÉG

végsõ formájában pedig a IS. század elején alakult ki az az eljárás,amely megkövetelte a kanonizáció érvényességéhez a pápai hozzájáru-lást, illetve ezt megelőzően a ~ szigorú szabályok szerint lebonyolitott,bírósági pcrhez hasonló eljárás keretében lolyó - vizsgálatot. A ll. szá-zadi magyarországi szentté avatások tehát abban az átmeneti idõbenmentek végbe, amikor még érvényes volt a központi jóváhagyás nélkülihelyi kezdeményezés, de már megjelent az e téren központosítást szor-galmazó pápai szándék.A 11. században összesen öt szentet avattak Magyarországon, bizo-

nyára nem véletlen, hogy valamennyiük kanoi-iizációjára László ország-lása idején és ~ úgy tűnik ~ egyazon évben, 1083-ban, féléves időtarta-mon belül, ám különbözõ helyszíneken került sor. A sort Zoerard-András és Benedek remete július ló- 17-i szentté avatása nyitotta megNyitrán. Lengyelcırszágból (más vélemény szerint az isztıiai-lélszigetiPólából) a ll. század elején érkeztek Magyarországra, ahol a Nyitramelletti Zobor-hegy Szent lpoly-monostorának szerzetesei lettek. Asz-kézisük a bencés reformirányzatok itáliai ágához sorolhatja õket. And-rás természetes halála után három évvel, 1010 táján tanítványa, Bene-dek (akit legendájuk írója, Mór pannonhalmi bencés tanuló korábanmég látott a Szent Márton-hegyi kolostorban) rablótámadás következ-tében szenvedett vértanúságot. Mindkettõjüket a nyitrai Szent Emme-rám-bazilikában temették el. András kínzóóvét, amellyel sanyargattamagát, halála után találták meg, ennek felét Mór püspök szerezte meg,de 6 1064 korul odaadta Géza hercegnek (a késõbbi l. Géza királynak),aki „kitartó vágyakozással kívánta” azt tõle. Ez arra mutat, hogy And-rás tisztelctc már jóval szentté avatása elõtt kialakult. Ugyanezt jelzi,hogy az 6 és tanítványa, Benedek legendája 1064 körül elkészült. Szent-té avatásuk okát a kevéssel 1083 után keletkezett nagyobbik lstván-le-genda ekként adta meg: _.Egyikük, az András nevű, hıtvallói érdeméérraz angyali kar tagjai közé vétcrett, amint az Úr órajta keresztul véghez-vitt csodajelei tanúsítják, a másik pedig. Benedek, Krisztusért kiontottvére által nyerte el csodálatosképpen a koszorút' Bár 1092-ben Lászlókirály még nem tette kötelezővé ünnepuk megtartását Magyarorszá-gon, de kultuszuk viszonylag hamar kialakult, és eléggé széles körbenelterjedt. Természetesen a legélénkebb Nyitra vidékén volt. lászló ki-

W'

Szenttč avatásuk É

rály már a ll. száıad végén Szent Zoerardról elnevezett bencés kápol-nát építtetett Trencsén megyében a zobori bencések számára, a nyittaiSzent Emmcrám-székescgyházat pedig a 12. század elején SzentEmmeráın, András és Benedekfgyházta ketesztelték át. Erăs tisztele-tük élt Lengyelország déli és délnyugati részén, eliutott kultuszuk Hor-vát-, Cseh- és Morvaországba is.

Gellért csanádi püspök kanonizációlára 1083. iúllus 25-én Csanádonkerült sor. Cellértet Pesten temették el. Szentsége állítólag már akkormegmutalkozott, amikor a vért arról a sziklatömbról, amelyen a pogá-nyok Cellért Íeiét szétıúzrák, a Duna átadása hét éven át nem tudta le-mosni. Ugyancsak csodaszánıba ment, hogy amikor a csanádiak a holt-test Pestrõl Csanádra való átszallítását kérték András kitálytól, Gellért„kopotsóiából csodálatos illat ter|engett íel, és olyan tündöklõnek talál-ták testét, akár a hó, mintha csak épp akkor szenvedett volna vértanú-halált". Ez a történet azt is igazolıa, hogy a szent életű emberek testééttkülönbözö helyek vetélkedtek. Csanád erősebbnek bizonyult Pestnél,így Cellértet az lO50-es években Csanádon temették el, és az ereklyé-nek számító sziklatömbót szintén elvitték oda. Pest sem hagyta annyi-ban, s a mai budapesti Gellért-hegy lábánál, ahol a püspök fejét szét-zúzták, Szent Gellért tiszteletére templomot emeltek. Kultuszát tehátmár kanonızációia elõtt két helyen ápolták.

Gellért kisebbik legendája érdekes hírt örökített ránk a csanádi püs-pök szentté avatásával kapcsolatban. Eszerint László király idejében ,aszent római egyház szinódusa úgy találta, hogy azoknak a testét, akikPannóniát a hit hırdetésével megöntözték, a legnagyobb tiszteletbentartsák, és méltó tisztelettel illessék. Mikor aztán meg|ött az ApostoliSzék követe is, Pannónia nemesei gyűlést tartottak, a szent testet lel-emelrúk; a király és a hercegek vitték vállukon, és méltó helyre tették,ahol is az nly szent férfiú érdemeiétt a mennyei kegyelem csodák fel-mutatásával gazdagon tündõklik.` Bzerint már Gellért és több más,ekkor szentté avatott magyar (nyilván lstván és lmre) kanOnizáció|apápai kezdeményezesre és pápai követ jelenlétében történt volna. Fi-gyelembe kell azonban venni, hogy ez a legenda a 12. században kelet-kezett. Ezzel szemben a kanonizációval csaknem egyidős, Kálmán ki-rály korabeli kisebbik lstván-legenda nem tud pápai közteműködêsról, s

__ıoı

@ A i<EiıEszTENYsÉt;arról szól, hogy László idején az egyház vezetõi, ,,a püspökök és apátoka csodajelek tanúsága nyomán [lstván] szentségére lelligyelvén, közöshatározattal háromnapos szigorú böjtöt hirdettek, és maguk is imád-ságba metülve várták, hogy az égi kegyelem népüket meglátogassa...Amikor sírját kibontva lelnyitották, belóle olyan illatáradat ömölt,aminõt a kötötte állók még sohasem tapasztaltak, s az odasereglett be-tegek mindegyikének meggyógyultak a tagjai.” A 12. század elejénHartvik (aki e helyütt a megcsonkult és a szentté avatás idõpontjáhozlegközelebb álló nagyobbik lstván-legenda szövegét tarthatta lenn) arómai Szentszék apostoli levelét nevezte meg a magyarországi kanoni-zációk kezdeményezójeként, de szintén tud a meghirdetett háromna-pos böjtrõl. Közvetett szempontok ugyancsak amellett szólhatnak,hogy lstván és lmre kanonizációja nem nélktilozhetett pápai jóváha-gyást. lászló ekkor az európai politikában a császárral szemben álló pá-pai tábor tagja volt, tehát aligha tette volna meg azt, hogy a pápátkanonizációs szándékáról ne tájékoztassa. Feltűnő továbbá, hogy Vll.Gergely pápa 1081-ben fejtette ki; bár az egyházban rengeteg a szentklerikus és szerzetes, de szinte nincs szent király. Mintegy erre válaszulloganatosltotta László 1083-ban lstván és fia, lmre szentté avatását.lstván az első szent király, aki életével (térítõ, egyházszetvezõ tevé-kenységével) čs nem vértanúhalálával szolgált rá a szentségre. lstvánkanonizációjára augusztus 15-20. között, lmréére pedig november 4-énkerült sor, egyaránt Székesíehénıárott. Ez kettós célt szolgált. A szen-tek sorába emelés - immár történeti távlatban - elismerte lstván éslmre érdemeit a magyar kereszténység meggyökeresedésében, ugyanak-kor rendklvül fontos lépése volt Lászlónak saját hatalma legitimizálásaérdekében is, hiszen magát tette meg István politikája orokosének.Lászlót közvetlen példák szintén arra sarltallhatták, hogy kanonizációtkezdeményezzen. Hallhatott az angolszász szent királyoktól, hiszenSzent Edmund unokája. Edward angol herceg éveken át idõzött Ma-gyarországon. Értesülhetett akár sógota révén is arról a kultuszról. amiCsehországban Szent Vencel, az ország védõszentje körül kialakult. Ki-jevben éppen akkor jart, amikor ott Boriszt és Glebet kanonizálták(akiknek hűséges magyar szolgálói voltak). Az 1083. évi szentté avatá-sok felértékeltčk Magyarországot a keresztény világban. hiszen a csak

7 iOz_

Egyházi ızzveizizk @

két-három emberoltovel korábban a kereszténységet választó országimmár üt szenttel ajándékozta meg az egyetemes egyházat; Pannóniá-nak önálló, saját szentjei lettek. Nem véletlen, hogy az 1092. évi szabol-csi zsinat a Magyarországon megiilt egyházi ünnepek közoit feltüntet-te lstván, lmre és Gellért ünnepét. Főleg lstván kultusza terjedt el azországban (és a határokon kívül is) példátlan gyorsasággal és intenzi-tással, templomok sokaságát szentelték tiszteletére, s bár ll9Z-benLászló is a szentek sorába lépett, a magyarok számára mindenkor csaklstván volt a „szent király". E kanonizáció teremtette meg annak lehe-tõséget is, hogy az Átpádok, e pogány időkben is országló dinasztia aszent királyok nemzetségévé váljék.

Egyházi bevételek Az egyháznak feladatai ellátásához szilárdZ “_ anyagi bázisra volt szüksége. Bevételei kétnagy részből tevõdtek össze, az egyik az egyházat mint testületet,szervezetet illette meg, a másik mint Íöldesurat. A ll. századbólnincs adatunk azzal kapcsolatban, hogy miként oszlottak meg a jo-vedelmck e két jogcím között; a 12. századi és késõbbi bevétclekbõlviszont háromnegyed rész származott az elsö és mindössze negyed-rész a második jogcímbõl. Minden alapunk megvan annak feltétele-zésére. hogy a ll, században ez nem így volt. Az első jogcím alapve-tően a tizedet (dézsmát) foglalja magában, ami szoros függvény: akeresztény hitet valló népesség számának. A ll. században csak lo-kozatosan vált általánossá a iizedfizeiési kötelezettség, s a késõbbiévszázadokban a lakosság számával arányosan nôtt a tized összege,ezzel szemben a második jogcímet jelentő egyházi birtokok jelentõsrésze már a l l. században az egyház tulajdonába került, ezek számaa későbbiekben korántsem gyarapodott a tizedjövedelmekkel egyen-lõ mértékben. A ll. században tehát az egyházi birtokokról befolyóföldesúri jövedelmek vetekedhettek a tizedbevételekkel, Hogy a ti-zed õsrégı jövedelmi forrás volt, annak már a középkorban tudatá-ban vultak. Kálmán király egyik törvénycikkc a vámok és az adók ti-zedét a püspöknek rendelte, „mivel mind az Ó-. mind az Újszövet-ség lapja elrentleli a tized adását, s így helytelen és balga dolog lenne,

IŰ3

@ A KERESZTÉNYSEGha inegtöriii merészeliiénk a szentek intézkedéseit, melyeket inkábba legnagyobb alázattal betölteni tartozunk".A tizedfizetési kötelezettséget lstván ll. törvénykönyve mondta ki:

,Ha valakinek lsten tizet adott egy évben, a tizediket lstennek adja, ésha valaki tizedét elrejti, kilencet fizessen, és ha valaki a püspök javáraelkülönített tizedet ellopja, tolvajként ítéljék el. és az efféle teljes elég-tétel a püspökre tartozzék." Az a körülmény, hogy ez a eikkely a ll. tör-vénykönyvben foglal helyet, nem jelenti azt, hogy lstván csak uralmavégén rendelte el a tized fizetését. Hogy magyarországi heszedése le-nyegében egykorú a latin rítusú intézményes egyház kárpát-medenceimegjelenésével, azt a pannonhalmi apátság 1001. évi alapító oklcveletanúsítja. Eszerint lstván arra tett fogadalmat, és úgy rendelkezett,hogy Somogy ,megye minden dolgából, prédiumából, földjébõl, szõlejé-böl, vetéséböl és vámjából a tized és a vendégek bora - amely azok bir-tokain terem ne a megyéspüspököt illesse", hanem a pannonhalmimonostor apátját. (Nincs szó viszont tizedröl a veszprémvölgyi görögoklevélben, ugyanis a bizánci egyház nem szedett dézsmát.) A késõbbikirályok rendre hoztak törvényt a tizedfizetésról. A László-féle lll. (Sa-lamon és/vagy Géza alatt keletkezett) törvénykönyv a szökött javakbóla püspöknek tizedet biztosított. László l. törvénykönyve az apátokhozés a püspükökhöz állt szabadokat tizedfizetéste kötelezte a püspök szá-mára. Ugyancsak Lasflö hozott részletekbe menő szabályozást a dézs-málás módjáról. Ez rögzítette, hogy a püspök poroszlója járt el ebben, saki tızedfizetésre volt kötelezve, önbevallás alapján adózott, hamis nyi-latkozat és az erre tett hamis eskü után megmérték a termést. ebben vi-szont már a király és az ispán poroszlója is közreműködött. Ez egyértel-műen utal arra, hogy a tized behajtásában az állami közegek tevéke-nyen részt vettek. Ugyanakkor rnérsékletet tanúsított a törvény abehajtásban, hiszen csak a családfõtõl tartott igényt tizedre, illetveazoktól, akik külön házban éltek, továbbá csekély gabonatermés esetén(tíz veder alatt) el kellett tekinteni a tized beszedésétõl. A tized a püs-pököt illette, aki cnnek negyedrészét adta át cgyházmegyéje papjainak.Errõl elõször szintén lászló király intézkedett.

A ll. században az egyházak megjelenésével együtt az egyházi bir-tokok is megszülettek. A legnagyobb adományozó a király volt, hiszen

I04

Egyházi bfvõieizt @

õ alapította mind a püspükségeket. prépostságokat, mind a bencésapátságok többségét. Az alapítás egyszersmind a működés feltételeinekbiztosítását is jelentette, az ingatlanok átadását. A veszprémi püspök-ség het falut nyert el lstvántól nagy területi szórtságban: hármat Fejér,egyet-egyet pedig Veszprém, Kolon (késõbb Zala) és Visegrád megyé-ben, illetve Úrhida várispánságban. Későbbi adat alapján megállapítha-tó, hogy az egri püspökség tíz falu birtokába jutott az alapító lstván ki-rály adományából, ezek nagyobbik része - a több késõbbi megyét ma-gában foglaló - Újvár megyében feküdt, de bittokolt a püspökségZemplén és Zaránd megyében is. Ugyancsak tágas ingatlanokkal láttael lstván az általa alapított monostorokat. Pannonhalma Somogyon ki-vül tíz falut birtokolt. Pécsvárad az apátsági központ környékén jutottnagy, összefüggő birtoktesthez, szórt birtokaival együtt közel 40 falutköszonhetett lstvánnak Zalavár tíz faliit kapott. /\ székesfehérvári pré-postság 27 falut nyert lstvántól Hű társa volt ebben lstvánnak Cizella,aki a bakonybčli bencés monostornak nagy területi szórtságban öt in-gatlant juttatott. A ll. századi királyok legtöbbje tovább gazdagítottaaz egyházi hırtnkokat, részint új monosiorokar, társaskáptalanokat, ıl-letve püspökségeker alapítotıak, részint a már meglevõket gyarapítot-ták újabb javadalmakkal. András például az általa alapított tihanyiapátságot 16 birtokkal és birtokrésszel látta el, amelyek több megyébenfekudtek, lászló pedig Pannonhalmának nyolc bırtokot adott. kozteazt a nagy zselici ertlõséget, amelyben utóbb tíz falu alakult ki, Pécs-váradnak pedig négyet.

A világiak már a ll. század elejétõl kezdve adonıányoztak kisebb-na-gyobb ingatlanokat egyházaknak. Mivel saját és rokonaik lelki üdvéérttették, lélckadománynak nevezzük ezt. Gellért teológiai művében indu~latosan szót emel azok ellen, akik bármilyen inódon támadják az egy-házat: „A fanatizmustól feltüzelve valamennyien káromolják nálunkmanapság nemcsak a szent szertartásokat, az egyházat és a papságot,de magát az lsten fiát, a mi Urunkat, Jézus Krisztust is. A korszak sohanem hallott eretneksége, hogy vısszakövetelik az elhunytak lelkéért ke-resztény szokás szerint felajánlott alamizsnákat." Lászlónak még az1092. évi szabolcsi zsinaton is arról kellett intézkednie. hogy „ha valakiaz lstennek egyházat épített. és az adományt megnevezte. a megígčrt

(0)

@ A KEiıEszTENYsÉc

adományt azonban nem adta meg, ennek megszerzésére... a püspökitörvényszék legyen illetékes? Hogy az egyháznak szóló adományokmegtételénél a világi elõkelõket milyen megfontolások vezették, arra jópéldát nyújt Radó nádor 1057 évi adománya a pécsi egyház számára.Eszerint ,,a legkegyesebb király, András és testvére, a leginkább legyõz-hetetlen herceg, Adalbert [Béla] engedélyével birtokaim egy részét a pé-csi Szent Péter-egyháznak rendeltem, és Mórt, e hely püspökét lelki-atyámmá fogadtam, azt remélve, hogy ezen esendõ és e világi javakértszázszoros elégtételt kapok, és az örök életet birtoklom". Péter ispán1067 körül „az örök megjutalmazás adományától vezettetve" alapítottameg a százdi monostort. Lelke üdvéért létesített 1061-ben kolostortZselicszentjakabon Ottó ispán, s ugyanezért adta oda 1079 tájánpaloznaki javait a veszprémi káptalannak Guden. Az egyházaknak föl-desúri jogon járó bevételek elsõsorban természetbeni juttalást jelentet-tek. A fülılekkel, ingatlanokkal együtt a különféle egyházi testületekszolgák feletti uralomhoz is jutottak, akiknek kötelességévé tették,hogy különféle termékekkel és szolgáltatásokkal lássák el az egyházat.András nyíltan megmondta, hogy „az istentisztelet serény és fáradha-tatlan végzésére, de a szentek dicsõltésére s tiszteletére is szerzetesekseregét gyűjtötttˇik oda [Tihanyba], s királyi bõkezűséggel gondoskod-tunk számukra mindenről, ami ételükhöz, italukhoz vagy ruházatuk-hoz szükséges, hogy lsten szolgálatában ne Ianyhuljanak, vagy ne le-gyen okuk az ebben való restségre". A tihanyi bencés monostort1055-ben húsz-húsz szõlõműves és lovas szolga, tíz halász, öt lovász,három-három gulyás és juhász, két-két kanász, méhész, szakács, tímár,kovács, kádár, molnár, esztergályos, egy-egy ruhamosó és szűcs szolgál-ta, továbbá birtokában volt az apátság 700 juhnak, száz-száz tehénnekés sértésnek, lovaknak, évente 50 csikónak, végül 50 kas méhnek. Min-dent egybevéve azonban az egyházi birtokok -- fõleg a késõbbi száza-dokban - Magyarországon két szempontból és más országokkal össze-vetve sem mutatnak fel kiˇilonosen nagy gazdagságot. A kisebb-na-gyobb adományokból összetevõdõ egyházi ingatlanvagyon erõsen szórtjellegű volt, ami nehézkessé és kˇoltségcssé tette a javak élvezetéi.ugyanakkor teljes területe még a középkor végén, legnagyobb kiterjedé-se idószakában sem érte el az ország területének 15%-át, ami európai

T

Hitélet @

mértékkel ménıe alacsonynak számított. A ll. században azonbanmindebből úgyszólván szinte semmi nem látszott. Akár a tizedekbõl,akár a birtokokból befolyó jövedelmek - a püspökök és a jól ellátott ki-rályi apátságok esetében » kellõ anyagi biztonságot jelentettek. Egé-szen más elbírálás alá estek viszont a kis templomok, illetve azok pap-jai. Ott két-két telek és szolga, ló és kanca, hat ökör, két tehén és 30 ap-rómarha alkotta a törvény által megkívánt vagyont, de bizonyosravehetó. hogy a legtöbb helyen ennek teljesítése komoly gondokat oko-zott tíz falu számára is. A l1. században ugyanis az ország népe mégnem tette hiánytalanul magáévá a kereszténység eszméit, nem élt min-denben a keresztény hitélet megkövetelte normák szerint.

Hitélet lstván király, törvényeibõl következtetve, roppant nagyýí gondot fordított arra, hogy - kényszerítéstõl sem riadvavissza ~ a pogány népet a keresztény hitélet legelemibb normáinak éserkölcsi követelményeinek elfogadására bírja. l. törvénykönyvének sokcikkelye éppen ezt a célt szolgálta. A legfontosabb a vasárnap munka-szüneti és istentiszteleti napként való elfogadtatása volt. Mindazt amunkaeszközt, amivel bárki vasárnap dolgozott ~ vagy vadászott - (le-gyen az ökör, ló vagy szerszám), elvették tõle. A törvény a papok és azispánok feladatává tette: á falusi elöljárók révén érjék el, hogy e naponmindenki templomba menjen. Csak azok kaptak felmentést, akik a tü-zet vigyázták. Ha valaki nem ilyen célzattal maradt otthon, megverték,és büntetésból a haját lenyírták. A vasárnapi misehallgatás egész naposprogramot jelentheiett, hiszen a falvak Iegtobbjétól viszonylag messzefeküdt a templom. Mivel törvény szólt róluk, bizonyára nem kevesenlehettek olyanok, akik elmentek ugyan az lsten házába, de ott a misékalatt egymás között morogtak, oda nem illõ történeteket meséltek, má-sokat zavartak, nem figyeltek az istentiszteletre. Nagyapáıkról, a926-ban Sankt Callent megjárt magyar kalandozókról mondta egy ot-tani szerzetes: „Annyira műveletlenek voltak... Soha nem láttam ilyenbárdolatlan embereket Szent Gál kolostorában." A ll. század elején ha-zai templomokba kényszerített unokáik se viselkedhettek a számukraegyelőre idegen közegben másként; aligha tudták, hogy mire szolgál

__

@ A KEKEsz`i`ENYsEcmindez. A templomban tiszteletlenül viselketlõ idõsebbeket megfedd-ték, és kiűzték a templomból, a szegény közrendűeket pedig a templomelõcsarnokában megkötözve megostorozták és megkopaszították. Anyílt erőszak alkalmazása igazolja, hogy a templomba járás biztosításá-hoz, a fegyelem fenntartásához miért volt szükség az ispán (vagyis a vi-lági hatalom) segítségére.A még jelentõs számban nomád magyarok számára súlyos megpró-

báltatást jelentett a böjtök kiszabása, hiszen a nomád ember állandótápláléka a hús volt. Márpedig lstván törvénye elóírta, hogy aki a na-gyobb böjti napokon (kántorböjtön), illetve pénteken húst fogyaszt,egy hétig sötét helyen elzárva böjtöljön. Hasonlóan nagy gondot fordí-tott a törvény arra, hogy a keresztény tegyen eleget gyónási kötelezett-ségének. Ha ezt elmulasztaná, ne részesüljñn egyházi szertartásban.Ugyancsak fellépett a törvény a pogány hitvilág ébrentartói és kultu-szának ápolói, a boszorkányok és a varázslók ellen. A boszorkány testé-nek különbözõ pontjaira az egyház kulcsát kereszt alakban égették be,vagyis maradandóan megkülönböztető jellel látták el, ami tévelygésérefigyelmeztette. A másokat megrontó személyeket a törvény azon sér-tettek kezére adta, akiken rontást követtek el. A jósokat a püspökökmegostorozták. lstván a keresztény vallás elhanyagolóit, az ellene meg-átalkodottan vétkezõket a püspökre és az egyházi törvényekre bízta, devégsõ esetben a királyi bíróság mint a kereszténység védelmezõje(de/Eiısoı (.`lıııˇsıı`mıı`ııiıı`s) volt az illetékes. Természetesen a büntetésekés a tiltások ellenére is még sokáig léteztek pogány érzelmű jövendő-mondók. Gellért püspök teológiai műve szerint a korabeli „rossz keresz-tények' mindennap a bohócok (sciırm) ostobaságaıval töltötték idejü-ket. Ezek olyan mulattatók voltak, akik a pogány hitvılágra építve vé-geztek kultikus szertartásokat, nyilván a sámánkodáshoz is közük voltA magyar krónika az 1046. évi pogányfclkelés vezetőjének, Vatának afiáról, Janusról azt jegyezte fel, hogy .apja szokását követve sok varázs-lót, jövendõmondót és jósl gyűjtött maga köré, akiknek bűvölésc-bájo-lása igen kedvcssé tette õt az uraknál. A sok közül egyik, Rasdi nevűpajınõjét a legkeresztényibb Béla király íogatta el, és oly sokáig tartottabörtönbe zárva, hogy saját lábait ette meg, és ott veszett el.” Rasdinazon. lstván király által a boszorkányokra kirótt büntetést hajtották

ıos A

Hitélet W @

végre. amely szerint az ilyent böjtre kell fogni, és a hitre kell oktatni.janus a pogány hagyományok õrzõivel, regösökkel és táltosokkal (sá-mánokkal) sorra látogatta a pogány érzelmű utakat.

Olyan erõs volt a nép széles tümegei körében az ellenérzés a keresz-tény vallás és azok terjesztõi iránt, hogy mind az 1046., mind az 1061.évi pogányfelkelés zászlajára írta a pogány szertartások visszaállításátés engedélyezését, a keresztény hit elvetését, a püspökök és papok (kle-rikusok) megölését, a templomok lerombolását. S hogy e programoklegtöbbje - ha rövid idõre is - megvalósult, azt nem csupán a püspökökmegölése mutatja, nem is csupán azon, vértanúságot szenvedett papokés világiak sokasága, akiknek számát - a krónika szerint - ,csak lsten ésaz angyalok tsmcrik", hanem az 1092. évi szabolcsi uinat egyik rendel-kezése is, amely több évtized távlatában ,,a lázadás miatt elpusztultvagy felégetett templomok" helyreállításától rendelkezett. Ugyanekkormég mindig arról kellett a szent uinatnak intéúednıe, hogy „ha valakivasárnapokon vagy a nagyobb ünnepeken nem megy az Ő kerületénekegyházába, verésekkel javítsák meg". Továbbra is gondot okozott, havalaki e napokon vatlászott. Gyakori jelenségnek számított, hogy a lal-vak elhagyták templomukat, s így kivonták magukat a templomba já-tási kötelezettség alól llyen esetben a zsinat mindnyájuk nevében leg-alább egy személy misén való megjelenését írta elõ. lstván torvényeibenmég szó sincs arról, hogy a halottakat keresztény módra zi templomkertjében (cinteremben) kell eltemetni. Ennek előírása legkorábban az1092. évi törvényben fordul elõ, más, már lstván által kárhoztatott vét-ségek társaságában; ,Ha valaki a vasárnapot nem tartja meg, és az ün-nepnapokat nem ünnepli meg, vagy a négy böjti idõben [a kántorböjt-ben] és az ünnepek elãestéin nem böjtol, avagy halottait nem az egy-ház mellett temeti el, 12 napig kenyéren és vízen böjtöljön." Azoklevelekben késöbb előforduló magányos tenietkezések, továbbá a po-gány sírokta történõ utalások arra mutatnak: a tonıény rendelkezése evonatkozásban is csak nehezen és sokára ment át a valóságba. Hogymég a 11. század végén is mekkora erót képviselt a pogányság, arra eszent zsinat egyik cikkelye világít rá- ,Akik pedig pogány szokás szerintkutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kovekhez ajándé-

@ A KEREszTENYsEckokat visznek, búnükétt egy okörrel fizessenek.” A kövek és a fák imá-dására egyébként teológiai művében Gellért püspök is utalt.

A kereszténység térnyerése a magyarok körében nem pusztán anyagijellegű és szertartással összefüggő kötelezettségeket jelentett (tizedfize-tést, misehallgatást, böjtöt, gyónást, keresztény módra való temetke-zést), hanem értékrendjuk ătformálódását, erkoltseik új szabályozásátis. Bölcs Leó a 10. század elején azt írta a magyarokról, hogy ,megbíz-h.`itatlanok..., semmibe veszik az esküt, sem szerződéseket nem tarta-nak be..., hanem mielött az adottat elfogatlnák, fondorlaton és szerzõ-désszegésen törik a fejuket". Természetesen mindez nem magyar sajá-tosság volt, hanem a nomád népek általános vonásai közé tartozott.Aligha véletlen, hogy lstván roppant kemény (mondhatni, kegyetlen)büntetést írt elõ a hitszegõre: „Ha valakit a tehetõsek közül - hitét be-mocskolva, szívét beszennyezve, esküjét megszegve - a hamis esküvés-nek hódolva találnak, kezének elvesztésével lakoljon a hamis esküért,vagy 50 tinóval váltsa meg kezét. Ha viszont közrendú lesz hitszegó,keze levágásával bűnhõcljék, vagy 12 tinóval váltsa meg azt, és böjtol-jön, miként a kánonok paranesolják." joggal feltételezhető, hogy a no-mád korban a gyakori ellentétek elsimításának általános módja a sajátvélemény igazának karddal való nyomatékosítása volt. Csak ezzel ma-gyarázható, hogy lstván l. törvénykönyve már a kardnak más bántal-mazására szolgáló puszta kirántását is halállal büntette (ugyanazonkard által vesszék el), a ll. törvénykönyvben viszont csak a karddal valóemberölés vont maga után halálbüntctést. A leányrablás oly általánoslehetett a pogány magyaroknál, hogy az meg a Csodaszarvas-mondában is nyomot hagyott (Hunor, Magyar és embereik nõket ragadtak el)lstván fellépett e pogány szokás ellen, s e vétség elkövetése esetén a vi-tézt tíz, a szegényt pedig öt tinó kártérítés megfizetésére kötelezte.Úgyszinién üldözte lstván jogalkotása a nemi szabadosságot (a burkolttöbbnejűséget), vagyis a paráználkodást A keresztény irgalmasság je-gyében védelmet biztosított az özvegyeknek és az árváknak. lstvánnakfiához intézett etkölcstanító könyvecskéje egy sor keresztény erényaz irgalmasság mellett az alázat, a mérséklet, az igaz ítélet, a türelem, akegyesség, a szelídség, a becsúletesség. a szemérmesség, a szeretet -gyakorlásáról szólt. Bár az egyház tanai szoges ellentétben álltak :i po-

IIŰ

Hizëızz @gány hitvilág elemeivcl, az előbbiek clfogaeltatásában kényszerűségbõl ajól ismert pogány szimbólumokra támaszkodtak. A rontó és Segítő ha-talommal rendelkezõ pogány Szépasszony alak|ál'ıól töltekezett a ma-gyar hagyományba bekerült Szűz Mária, a Boldogasszony. De a pogánymagyar istenképzetbõl jutott valami a keresztények lstenének is. A po-gány õstiszteletet volt hivatva pótolni a szent királyok keresztény kul-tusza. Megannyı lel, nyom szól amellett, hogy a ll. század folyamán amagyarság felvette ugyan a kereszténységet, de kollektív tudatában, ér-tékíıéleteiben korántsem lettek kizárólagosak a keresztény hitélet és er»kolcsiség követelményei.

Az ORSZÁG NÉPE

Hazai nagyurak A 11. század világi elitje éppen olyan bonyolulti képet mutat, mint amilyen átmeneti vonásokathordoz maga a korszak. A század elsö évtizedeiben még a maga testivalóságában jelen volt a társadalomban a régi elit, a pogány (érzelmű)nagyurak szűk küre. Ennek a típusnak viszonylag júl ismert képviselőjeAjtony. Főleg a nagyobbik Gellért-legendából szerezhetünk róla ismere-teket, alakjával meg egy másik helyen, a 13. század eleji Anonymusnáltalálkozunk. Szeríclett meglepő, hogy emlékét a magyar krónika egyál-talán nem õrizte meg. Pedig Ajtony nem volt akárki, hanem a Ma-ros-vidék törzsíõje, aki lstvánnak a legtovább állt ellen. A legenda „rop-pant hatalmú fejedelemnek" nevezte. Bár Ajtony 1002-t követõen a gö-rögök kezére jutott bolgár városban, a Duna-parti Vidinben keletirítusú kereszténysêgre tért, székhelyén, Marosvárott Keresztelő SzentJános tiszteletére bazilita (görög) kolostort alapított (puspökség felállí-tásáig azonban nem jutott el), de ezt csak politikai számításból és nemhitbeli mcggyõzõdésbõl tette. Hét felesége volt, vagyis a többnejűség-nek hódolt. Ez természetesen a keresztény elvek semmibevételét mu-tatja, de ugyanakkor arra is rávilágít, hogy abban a rendszerben, amikora nőket vásárolták (vagyon hiányában raboltak), Ajtonynak igencsakgazdagnak kellett lennie, Hatalmát a Körös-Maros közétõl az Al-Du-náıg, illetve a Tiszától az Erdélyi-középhegységig terjedő területen gya-korolta, lényegében egy nomád jellegű törzsi állam élén állt. lrt feküd-tek uradalmai és udvaiházai, ahol csikósai megszámlálhatatlanul sokszilaj - azaz nem istállóban tartott - lovát legeltették, de temérdek más

IIS

@ Az Oiıszıic Niêtieállata (juha, ökre) is volt. Hatalmának saját hadserege (katonai kísére-te) adott nyomatékot, erre támaszkodva szegülhetett szembe lstván-nal. A területét átszelő Maros folyó mentén egészen a Tiszáig vámsze-dóket és óröket állított, akik lstván királynak az erdélyi sóbányákbankibányászott és a Maroson leúsztatott sóját megvámolták. Ajtony po-gány meggyõzõdésú, nomád gazdálkodást folytató, hatalmas állatva-gyonnal rendelkezõ nagyúr volt, aki alig élt másként, mint 10. századifelmenói. Ö már persze nem vezetett kalandozó hadjáiatokat, de elõdeif számára elmaradó - zsákmányát belsõ forrásokból pótolta, a hajdaniszabadok lesüllyesztésével tett szert alávetett népességre, lovászokra ésgulyásokra. Ajtony az 1020-as évek végén háborút vesztett ~ a németsegítséget nyilván ekkor is élvezõ -z Istvánnal szemben. Bár Ajtony köz-vetlen leszármazottait nem ismerjük, családja nem halt ki, hiszen év-századokkal késõbb a Maros mellett felbukkant egy szerény anyagiak-kal rendelkezõ nemesi nemzetség, amely magát Ajtonynak nevezte. Alatin kereszténységgel is megbékélt, hiszen ott állt a folyó partjánAjtonymonostora.Ajtony mellett ebbe a csoportba sorolható egy másik törısfó, a biha-

ri-békési területet uraló Vata is. Kényszerűségbõl felvette ugyan a ke-reszténységet, de az első kínálkozó alkalommal (1046-ban) újra vissza-tért a pogánysághoz. Róla tudjuk, hogy ennek jeleként haját leborotvál-tatta, a pogányok szokása szerint csak három varkocsot hagyott meg.Követõivel együtt lóhúst kezdett enni. Ez arra mutat, hogy ápolta a ló-val való pogány temetkezés hagyományát, vagyis a leült áldozati ló hú-sát a halotti toron elíogyasztották, bőrét és csontjait pedig túlvılági út-ravalóként az elhunyt sirjába tették. Ennek a szokásnak a meglétéreutal András és Béla keresztény királyok 1046 táján meghalt testvére. Le-vente pogány módon való eltemetése. Hogy éppen Vata állt az 1046.évi pogánymozgalom élére, azt mutatja, hogy igen sokat vesztett (egyegész nomád törzsi államot) a keresztény elvek és az új rendszer urá-lomra jutásával. Hogy mily szívósan éltek a pogány hagyományokegyes családokon belul. arra Vata fia Janus a példa, aki apja pogányszertartását követte. Gellért püspök munkájában kifakadt azok ellen,akik mindennap a lantosok és siposok előadásait hallgatták, éjszakákonát terített asztal mellett ültek. és a lovak vizeleten kívül seminihez nem

Mııa

Hazai nagyurak ê

értettek. Ök voltak azok, akiket a Janus táltosai által közvetített po-gány eszmevilág még az 1050-es években is fogságában tartott. Ugyana magyar krónika arról írt, hogy a kercsztényeknek tilos volt feleségetvenniük Vata és ]anus rokonai közül, a törzsfő családjának mégsemszakadt magva. A l3 században Észak-Békésben felbukkant a Vata ne-vet kedvelő, köznemesi szinten álló Csolt nem. A kereszténység térnye-rését mutatja, hogy az egykor a pogánysághoz oly szívósan ragaszkodőcsalád 12. századi leszármazottai a bencés Csoltmonostor alapításávalengesztelték ki az égieket.

Mindenesetre azok, akik szembcfordultak a keresztény uralkodók-kal, tágas ingatlanaikat elvesztették, legfeljebb annak morzsáı marad-hattak meg saját, illetve utódaik tulajdonában. Ugyancsak hátrányosanérintette őket, hogy nem kaptak tisztségeket, míg azok, akik a királyiudvar tüzénél melegedtek, hú szolgálataik jutalmául különféle birtoko-kat nyertek el. Így a régi vágású előkelők a ll. század közepére, máso-dik felére elszegényedtek. Az 1077 körüli irlõbõl származó László-féle ll.törvénykonyvben több cıkkely is szól róluk. Az egyik szerint ha valakikardjával embert ol, vessék börtönbe, vagyonát osszák három részre, hapedig nincs 110 pénz értékű vagyona, szabadságát is veszitse el. Egymásik passzus még egyértelműbben bizonyítja, hogy itt (egykori) arisz-tokratákat említ a törvény, hiszen nemesekrõl, illetve vitézekrõl szól.Eszerint ha valaki a nemesek vagy a vitézek közül más nemes házátmegtámadja, és ott harcot kezd, veszitse el vagyonát, ha pedig nincsvagyona, „fejének megnyitása után megkötözve és megostorozva ve-zessék a piacon körbe, és így adják el” szolgának. Ezeknek a pogány ér-tékrend alapján dicsõ múlttal rendelkezõ, de az új viszonyok közé beil-leszkedni nem tudó vagy nem akaró ,,nagyuraknak" - mert hiszenténylegesen már nem számítottak nagyuraknak -- a sanyarú gazdaságihelyzetéhez igazították a jogi helyzetet: vagyontalanul csak szolgaisors jutott nekik osztályrészül. Éles fényt vet ennek az arisztokráciánaka kötõdéseire a Salamon és/vagy Géza alatt keletkezett azon törvény-cikk, amely arról szól: „egész Magyarország emberei megesküdtek,hogy a tolvajt nem kímélik, sem el nem rejtik”. Ha erre esküt kelletttenniük, akkor ez azt jelenti: még nem számoltak le a múlt minden esz-ményével, amely semmibe vette a magántulajdon szentségét.

117

@ Az oiıszıic NEPEA hazai világi elit másik részét azok alkották, akik a pogány korba

visszanyúló hatalmukat átmentették az új viszonyok kˇozé. A legna-gyobb ,,átmentõl<" maguk az Árpádok lennénekë Persze ott sem min-denki. csak azok, akik a damasıkuszi útra léptek, vagyis mindenekelőttlstvánê Ö viszont igazi átmentõnek azért nem minósülhet, mivelhogyaz újat nem érdekbõl, hanem Őszinte meggyõzõdésbõl vallotta. Ellené-ben azok, akik valamilyen módon a régi oldalán álltak ki vagy mertpogány érzelműek voltak, vagy mert vele, az új képviselõjével szembe-fordultak -, elbuktak, a hatalomból kiszorultak. Így járt Koppány, ígyVazul, így a Vazul-fi Levente. Akik viszont pogányként látták meg anapvilágot, mint András és Béla, ám az új ügy mellé álltak, diadalmas-kodtak. Persze az átállók igazi képviselőinek nem õk, a nagyfejedel-mi-királyi család tagjai számítottak, hanem Aba Sámuel és Csanád. Abakavar származású, zsidó vallású előkelő volt, lstván húgával viszontmár csak mint keresztény köthetctt házasságot, Új vallása mellett tetthitel, amikor a bencéseknek Abasáron monostort alapított. Hogy átál-lása a keresztény erõk oldalára nem őszinte volt, azt az is jelzi, hogytrónra lépve megingott, tere: engedett a pogány érzelmű társadalmierõknek. Utódai és rokonai azonban nem szakítottak a kereszténység-gel, sõt újabb alapításokkal (amilyen például Péter ispán százdi monos-tora volt) fejezték ki elkotelezettségüket a keresztény hit iránt. Ez biz-tosította az Aba nemzetség helyét a 12-13. században az arisztokrátiasorában. Aba Sámuel szállásterületének egyik megyéjét késõbb az általaemelt várról Abaúj vármegyének hívták. Csanád eredetileg Ajtony po-gány vitéze volt, és magas tisztséget töltött be nála. Amikor irigyei avesztére törtek (illetve talán akkor, amikor észrevette, hogy a leendővesztes oldalán áll). elmenekült Ajtonytól. Titkon a királyhoz ment,aki megkereszteltette, s késõbb az egykori ura, Ajtony ellen vonuló ki-rályi haderő élére állította. Ajtony legyózése Csanád személyes érdeme,az Ajtony egész tartományára kiterjedő megyét róla nevezték el. Le-származottai beilleszkedtek az arisztokráciába.

lstván király elõkelõit, udvarának tagjait „születésre és méltóságranézve nagyobbak” (vıınıorcs ıı/iııı Eı dıgıııiıiıc) névvel illette. Ez az elneve-zés az új évezred elsõ évtizedeinek valós viszonyait tükrözi, amikor anagyurak kozé számítottak azok is, akik a törzsiségben gyökerezõ elõ-

H6

Kiilfõldiek Magyarországon É

jogaik alapján, szuletésüknél fogva tartoztak e szuk társadalmi csoport-ba. Bár õk is viseltek tisztségeket (Aba Sámuel palotagróf, Csanád ispánvolt), de szintén a méltóságviselõk közé tartoztak az idegen eredetűelókelók.

Külíõldiek Magyarországon A 11. században Magyarországra ke-i`-mi-? rúlt kulfoldiek a társadalom széles kö-reibõl verbuválódtak. Még egy királyt is adott a ll. században a külföldMagyarországnak, a velencei Pétert. A királynékról, akik kivétel nélkülidegen földről jöttek Árpád-házi Eérjükhöz új hazájukba. már esett szó.Hasonlóan említés tdrtént arról, hogy a ll. századi magyarországi püspö-ki kar számottevó részét - a század elsõ évtizedeiben kizárólagos jelleggel- idegen eredetű papok tették k.i. Úgyszintén arról, hogy fõleg Cizellával,de más uralkodóval (így Péterrel) is olyanok érkeztek Magyarországra,akik itt a hazai elit mellett a világi arisztokrácia másik csoportját képez-ték. ldetartozott a bajorországi Wasserburgból származó Vecelin, akit lst-ván 997-ben a Koppány elleni hadjárat vczérévé tett meg. Magas polcraemelése nem véletlen, hiszen ősei között Ostmark (a későbbi Ausztria) 9.század végi határgrófja is előfordul, tehát a család már Bajorországl-ian je-lentõsnek számított. A krónika szerint Koppányt e Vecelin ölte meg.Ezért lstván ,bőséges javadalmakkal ajándékozta meg". Ez jelentette azalapját annak az ingatlanvagyonnak, amelyre Vecelin leszármazottainakkésõbbi befolyása és hatalma épült. Ritka kivételként ezeket név szerintismerjük. Veeelin fia volt Rád, az övé Miska. Miskáé pedig Koppány ésMárton. A Vecelintól eredt nemzetség magát Rádtól nevezte. Ez bizo-nyossá teszi, hogy Vecelin fia szintén nagy birtokszerzõ volt, talán e térenmég Vecelint is Íelulmúlta. Koppány püspökként az IO99. évi oroszorszá-gi hadjáratban vesztette életét. Neve arra mutat, hogy a család elmagyaro-sodott, hiszen negyedik tagja immár annak a Koppány vezčrnck a nevétnyerte, akit a dédapa, Vecelin ölt meg. Az egykori ellenfél nevének viseläearra enged következtetni, hogy az ósök hajdani harcát megbocsátás ko-vette. Az idegen származásúak a ll. században igen magas hivatalokbajutottak. Ottó somogyi ispán, aki a zselicszcntjakabi monostort alapítot-ta, utóbb a nádorságig emelkedett: tóle eredt a Gyór nem. Ugyancsak ide-

ı-ı7

@ Az oiısziif; Nmgenbõl szakadt Magyarországra a század talan legnagyobb befolyássalrendelkezõ, mindenesetre legnagyobb ambícióval felruházott fóurának,Vidnek a családja. Ö a Cut-Keled nemzetség egyik őse, a család elsõ tagjaiPéter király idején kerültek ide. Vid a bácsi ispáni tisztséget töltötte be, ésa trónharcokban mint Salamon király „rossz szelleme" Géza és Lásdó el-veszejtésén munkálkodott, féktelen hatalomvágyában Géza hercegségérevetett szemet. Olykor egyéb információk híján a nevek segíthetnekegy-egy személy idegen eredetének megállapításában. Kortárs német for-rás szerint Aba Sámuel - Péter törvényeit megsemmisítő - intézkedései-ben két fóember, Ztoizla és Pezili játszott fontos szerepet. Az elõzõ szláv(Sztoisdáv), az utóbbi német (Pezelin) nevet viselt.Hogy a 11. század első évtizedeiben mekkora megbecsülést vívtak ki

maguknak az idegenek, annak okát lstván fedte fel lmréhez szóló lntel-meiben. Eszerint ,,a vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak,hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kez-detben úgy növekedett a Római Birodalom, úgy magasztaltattak fel éslettek diesõségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hoz-zájuk különb-különb tájakról... Mert amiként külõnb-külõnb tájakrólés tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet ésszokást, külonb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindezaz országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszke-déstõl elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge ésesendó. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeketjóakaratúan gyámolitsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebbentartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” Természetesen itt nemörök érvényű, kortalan ítéletet mondott ki lstván, hanem olyan állás-foglalást fogalmazott meg, amit saját érdeke diktált. Az az lstván, akierőteljesen támaszkodott az új típusú állam megszervezésében az ide-genekre, csakis kedvezően szőlhatott róluk. Valójában lstván nem isidegenekrõl beszélt, hanem vendégekröl és jöveványekről (lıosyíıes Eıziıiife/ıiıˇlii), akik külországi eredetük ellenére hajlandók voltak közössé-get vállalni a magyarokkal, betelepedtek országukba, a magyar királyalattvalói lettek. A korabeli szemlélet szerint az idegen a külföldön élõtjelentette. Így kell azon idézett helyet is értelmezni, ahol a külföldiek(c.\`ıcrı`) pöffeszkedésérõl esik szó. A külföldiekkel egy tõrõl fakadt ven-

1I8

Kiiırõiaizk Magyarorszagon @

dégek mindazt elhozták Magyarországra, amit a külföld tudott, a kül-földieknek nincs okuk tehát kérkedésre, gőgre, de amíg a külföldi Ma-gyarországon kívül élt, kívülről tekintett az országra, addig az országbabetelepedett külföldi már nem is számított külföldinek, idegcnnck, ha-nem megbecsült vendég volt. Ha azonban változott a politikai klíma, sa vendégek túl nagy szerephez jutottak az ország kormányzásában,mint például Péter idején, akkor a magukat háttérbe szorítottnak érzőmagyar urak sutba dobták lstván magasztos elvcit, és előszeretettel hi-vatkoztak az őket az idegenek részéről ért mellőzésre.A 11. században még nem történtek Európa-szerte jelentős népmoz-

gások. A nagy tömegeket megmozgató keresztes hadjáratok sora csakaz évszázad végén kezdődött. Egyelőre csak kis létszámú csoportok (ésnem tömegek) vonultak a neves zarándokhelyekre (a szárazföldön Ma-gyarországon át vezető jeruzsálemi zarándokút megnyitása lstván ne-včhez fűződik). Nem indított el peregrináciőt zi még szinte meg semszületett felsőfokú oktatás. A ll. század mozdulatlanságba dermedtEurópájának a katonákon kívül legmozgékonyabb elemei a kereskedőkvoltak. Az 1092. évi szabolcsi zsinat intézkedik arról, hogy azon latinok(olaszok vagy vallonok), akik a húsvét elõtti nagyböjt megkezdése nap-ját illetően nem akarnak a magyarok gyakorlatához igazodni, távozza-nak az országból, ,,a pénzt azonban, amit itt szereztek, hagyják itt".Ebből arra lehet következtetni, hogy kereskedők voltak. Számos késeihagyomány maradt fenn arról, hogy a ll. század folyamán nagyobblétszámú népcsoportok érkeztek az országba. 12. század közepi adatszerint 1047-ben olyan súlyos pusztulást szenvedett Verdun városa,hogy 24 ottani kanonok jött ide. Ha a bevándorlás ténye hiteles is le-het, a 24-es szám kétségeket ébrcszt. Még bizonytalanabb a hazai val-lon telepesek beköltözésének időpontja. A 15. században a magyaror-szági vallonok gyökereik nyomozása során eljutottak Liege-be, s ott azta felvilágosítást kapták, hogy eleik a ll. század közepén vándoroltak el,s magyar földön a király számos faluban letelepítette õket. Mivel azon-ban az eger-völgyi vallonok még a 16. század elején is franciául beszél-tek, ez a körülmény inkább azt valószínúsíti, hogy nem a 11., hanemvalamelyik későbbi században kerültek ide (amikor valóban több adatszól nagyobb vallon csoportok Magyarországra érkeztéről). ugyanis fčl

____H_9__.

@ Az ORSZÁG NÉPEévezredes magyarországi tartózkodás esetén, idegen környezetben fel-adták volna anyanyelvüket.

Egészen sajátos fejezete a külföldiek Magyarországra ,kerüle'sének' akeleti angolok ügye. Amíg errõl csak egy lll. századi izlandi saga tudósí-tott, pontosabb idömeghatározás nélkül, a mesésnek túnõ elbeszélésnem keltett különösebb figyelmet. Amint azonban ismertté vált egykétségtelen hitelű 13. századi francia munka, amely immár konkrétadatokat is tartalmazott ugyanezen tárgyról, az információkkal komo-lyan foglalkozni kellett. A két kútfö összevetésébõl kiderült, hogy Hit-valló Edward angolszász király lovagjai - a szigetet 1066-ban elfoglalóHódító Vilmos elól menekülve » több száz hajóval a Földkozi-tengerenát Konstantinápolyba érkeztek, egy részük bekerült a bizánci császárlestõrségébe, nagyobb részük pedig földet kért és kapott a Bizánci Biro-dalom észak-balkáni részén, az Al-Duna jobb partján, amelyet azonbanelőbb a pogãnyokıól kellett elfoglalni. Ezt a területet a besenyõktől1053-ban szerezték meg, s Új-Angliának nevezték. Mivel azonban a lo-vagok nem akartak görög rítusú kereszténység szerint élni, elszakadtakBizáncıól, és hiıéleıük folytatásához a magyarokról kértek segítséget.Feltevés szerint László király kiterjesztette Eöléjük a Bácsra áthelyezettkalocsai érsekség fennhatóságát, azzal pedig, hogy 1091-ben magát amagyarok és Messia (Moesia) királyának nevezte, a hajdani Moesıábanmegtelepedett keleti angolok feletti uralma jogigényét akarta kifejezni.A keleti angolok tehát valójában nem Magyarországra kerültek, hanemcsak igen rövid idõre - legalábbis László szándékai szerint a magyarkirály fennhatósága alá. Röviddel 1091 után Bizánc visszaállította ha-talmát Moesiában, a késõbb a térségben nyomtalanul eltűnt (ezért nemtúlságosan nagy számú) lovagok kibékultek Bizánccal, s a magyar kirá-lyok címében sem tért vissza tobbé a rlilessie ıe.\' titulus.

Magyarok külföldön A korábbi évszázadokban nagy létszámúÍ 'Z magyar népcsoportok szóródtak szét Európakeleti és délkeleti peremvidékeiiı. Egyik csoportjuk a E50-es években át-kelt a Kaiikázuson, és letelepedett a Kur folyó volgyében, ennek sorsa1329-ig kísérhetõ nyomon. Száz évvel késõbb. 960 táján újabb magyar

W., ,

Magyarok külföldön @

tömb szakadt Ie, és lelt otthonra a Balkánon, a Vardar folyó mentén.Velük szintén a 14 századig találkozunk a forrásokban. Néhány fős, kislétszámú magyar egységek a 9. század vége óta számos országban fel-bukkantak. 899-ben a bizánci testórségben magyarok szerepeltek. A ka-landozó hadjáratok kapcsán számos megtámadott országban maradtakvissza magyar hadifoglyok. lgy például tudjuk, hogy a 942-ben az lbéri-ai-félszigeten fogságba esetteket besorozták a córdobai kalifa testõreikozé. A ll. század már korántsem szolgált a magyarok külföldre kerü-léséhez ekkora lehetőségekkel. A 10. század végétõl kezdve, amikor afolytonos háborúkat békepolitika váltotta fel, Magyarország hercegnő-ket „exportált" a szomszédos országokba. Amint az Áıpádok idegenbőlhoztak maguknak feleséget, ugyanúgy más európai dinasztiák tagjaiszintén külföldről nõsültek. Egy-egy frigy megkötésében politikaiszempontok játszottak döntõ szerepet. Mivel a 11. századi magyar kül-politika erósen defenzív jellegű volt, továbbá akcióiban, végsõ fokonhorizontjában alig lépte túl a kozép-kelet-európai térséget. az Ár-pád-házi hercegnők is ide mentek feleségül. Céza nagyfejedelem felte-hetõen négy leánya azaz lstván testvérei közül három külországbakerült, az egyik Lengyelországba, a másik Bulgáriába, a harmadik Ve-lencébe. Mindhárom Magyarországgal közvetlenül szomszédos államvolt. A negyedik leány Aba Sámuel felesége lett. A lengyel és a bolgárfrigy nem bizonyult tartósnak, hiszen férjük Géza mindkét leányát el-taszitotta magától. Érdekes viszont, hogy az az egy-egy fiú, akivel meg-ajándékozták házastarsukat, rövid idõre trónra emelkedett Veszprémlengyel fejedelem lett egy esztendőre, Delján Péter pedig magát nyilvá-nította cárrá a bizánci uralmat nyögõ Bulgáriában. A másik két esetbenviszont a férjek értek csúnya véget: a velencei dózsét száműzték, AbaSámuelt detronizálták és kivégezték. Péter leánytestvére az osztrák ór-grófhoz ment nõül, vagyis szintén a szomszédba házasodott. A 1l. szá-zad második felében András, Béla és László leányai kerültek eladósorba.Adelhaidot Csehországba vitték, de alig hogy férje a cseh fejedelmitrónra emelkedett, õ már meghalt. Pedig ha tovább él, királyné lehetettvolna belõle, hiszen férje utóbb hozzájutott a cseh királyi címhez. Bélanégy leánya kozött találjuk korszakunkban az egyetlent. akiből király-né lett. llona ugyanis ahhoz a Zvonimir horvát uralkodóhoz ment fele-

-ET

Q Az Oiısziic NÉPEsčgül, akiből a pápa vazallus királyt kreált. Béla további két leánya kö-zül az egyiknek morva herceg, a másiknak kétszer házasodottkarantán fóút, illetve szász herceg jutott. A negyedik itthon kelt el, amimeglehetõsen szokatlan jelenség, a Hont-Pázmány nembeli Iampertmagyarországi fõembcr vette nóül. László egyik leánya kezét volhíniai(orosz) herceg nyerte el. A másikat, Piroskát, a bizánci trönorokös kap-ta feleségül, akiből majdan egy világbirodalom feje, bizánci császár lett,Piroskából pedig császárné, akit utóbb az ortodox egyházban szentkénttiszteltek. Ez azonban már 12. századi történet. A 11. századi magyarhercegnők házassági kapcsolatai pontosan tükrözik azt a szerény ésszűk térre korlátozódó külpolitikát, amelyet Magyarország ebben azidõben folytatott.

A hercegnókön kívül a magyar kereskedők fordultak meg leggyak-rabban külföldön. Már a 10. század utolsó évtizedeitól, a kalandozásoklezárultától kezdve jelen voltak magyar kereskedók a szomszédos or-szágok látogatott vásárain. 965/966-ban Prágában tűntek fel „a türkök[magyarok] földjérõl mohamedánok, zsidók és türkök árukkal megaranypénzekkel'. 969-ben a Duna-torkolatnál levõ Perejaizlavei: piacánszintén felbukkantak magyar árucikkek, amelyeket nyilván legalábbisrészben magyarországi kereskedők vittek oda. Bizonyára nekik is voltrészük abban, hogy lstván király obolusai Európa északi régióiban nagyelterjedtségnek orvendtek. Ugyanakkor írásos bizonyítékok szólnakamellett, hogy a 11. században mainzi zsidók játszottak fontos szere-pet a Magyarország és Nyugat-Európa közti kereskedelmi kapcsolatok-ban. Hogy ebbe magyarok is bekapcsolódhattak, azt azon 1070 körüliadat bizonyítja, amely szerint ,egy bizonyos igen gazdag kereskedőMagyarország tájairól Velencébe, onnan Pisába ment, hogy végül Ró-mába érjen, sokak kíséretében hajón utazott". A külföldre irányuló ma-gyar kereskedclemnek beszédes nyoma maradt László ll. törvény-könyvében. Ez a kereskedót már eleve korlátozta abban, hogy lovat ésökriıt saját használatot meghaladó mértékben vigyen az ország határvi-dékére. Ha a lovat el szándčkozta adni, ót vizsgálatnak vetették alá, deaz árut annak eredményétõl függetlenül elveszítette. lgen kiterjedt le-hetett l080 körül a lóval vagy ökorrel történõ külkereskedelem. Ennekmeggátolására a törvény elóírta, hogy a királyi engedély nélkül lovat

Í

Magyarok itiiiiõiaõn @vagy ökröt a határon átengedő határispánt tisztétől meg kellett foszta-ni, az ispáni engedély nélkül eljáró szegény ór pedig szabadságát vesz-tette el. ltt sem kell azonban arra gondolni, hogy a ló- és ökörkereskede-lem kizárólag magyar kereskedők kezén volt, más országokból szinténjöttek a határvidékre ilyen céllal.

Nem kevesen lehettek olyanok sem, akik ma már ismeretlen vagycsak sejthető körülmények miatt hagyták el Magyarországot, hogy éle-tüket idegen környezetben éljék le. Ezek közül viszonylag sokat tudunkazokról a testvérekrõl, Efrémról, Cyörgyról és Mózesröl, akiket Orosz-ország fogadott be. Közülük kettőt az ortodox egyház szentjei közéemelt. Efrém életírása szerint „Borisz és Cleb oroszországi szent vérta-núk, igazhívõ nagyfejedelmek idejében volt Oroszországban három,egy anyátöl született testvér- Efrém, György és Mózes, akik vala-mennyien magyar földröl származtak, és mindnyájan bojári rangbanszolgálták Borisz és Cleb fejedelmeket". Több forrás is említi, hogy is-tállómesterként tevékenykedtek, ami udvari rang volt Oroszországban,mindenesetre a lovakkal kapcsolatos szakértelmük összevág magyarvoltukkal. Miután 1015-ben meghalt Nagy vagy Szent Vlagyimir kijevinagyfejedelem, unokaöccse, a trónt elfoglaló Szvjatopolk megöletteVlagyimir két fiát, Boriszt és Clebet. Boriszt testével védte szolgája, aki- mint az orosz kútfő írja - „Borisz kedvence volt, fiatal magyar vitéz,név szerint Gyorgy. Borisz nagyon szerette õt, és egy nagy arany nyak-éket függesztett a nyakába, s György ezt viselve szolgálta urát. Erről aCyörgyről a gyilkosok nem tudták hirtelenében leszedni a nyakéket,ezért levágták a fejét, s így szerezték meg az ékszert, a fejet pedig el-dobták.” Mózes túlélte e vérengzést, majd a Kijevet elfoglaló lengyel fe-jedelem foglyaként öt évet bilincsbe verve töltött. Kijevbe visszatérve abarlangkolostor szeızetese lett, aszkétaéletet élt, i043-ban meghalt. azorosz ortodox egyház a ll. század óta szentként tiszteli. A harmadiktestvér, Efrém, távol volt az ura elleni merénylet idején, így ö is megme-nekült. György fejét magához véve elvonult a világtól, menedékházatépített a szegények számára, majd amikor Boriszt és Clebet szenttéavatták, urai tiszteletére templomot és kolostort épített, ez utóbbi elöl-járója lett, s aszkéta életmódot folytatott 1053-ban bekövetkezett halá-láig. Öt csak a 16. században sorozták az orosz szentek közé. Nem tud-

'IZ3

Q Az ORSZÁG NÉPE

juk, hogyan kerültek orosz foldre. Bár felteszık, hogy már Magyarorszá-gon keleti rítus szerinti keresztények voltak Gyula (vagy esetlegAjtony) területén, s a latinizáció elől menekültek el, de valószínűbb,hogy Borisz testõrségébe tartoztak (miként magyarok már 899 óta sze-repeltek a bizánci császárok testõreiként), s ottani tevékenységük ve-zette el õket az (ortodox) egyházba.

Ugyancsak magyarok nyomaira bukkanunk a ll. században Európaegy másik szegletében, Dél-Itáliában. Egy 1050 körüli görög nyelvű bir-tokösszeírásban találkozunk a paraszti foglalkozást üzõ Ungrosz birto-kával, amely szõlõt foglalt magában, és meghatározott nagyságú földet.Neve (amelynek magyar a jelentése) etnikumára utal, tehát magyar, il»letve magyar eredetű volt, Arra nézve, hogy miként jutott ű, illetve va-lamelyik elődje a Bizánci Birodalom Calabria rartományál-ıa, két ma-gyarázat lehetséges. Vagy olyan magyar kalandozó leszármazottjánaktekinthető, aki a 10. században járt Dél-ltáliában, fogságba esett, majdbeilleszkedett az ottani életbe, vagy pedig azon türk (magyar) katonafia (unokája), aki az 1025-ben Dél-ltáliába küldött bizánci hadsereg tag-ja volt, ekkor ugyanis riirkök szintén harcoltak császári szolgálatban.Ugyanilyen módokon kerülhetett Dél-ltália egy másik pontjára az az1076/1077-ben előforduló Ungrosz, aki parcellát birtokolt. Hogy a ka-landozó magyarok fogságba esett leszármazottai Európa számos részénélhettek, arra az elõbbiekhen idézett córdobaı eset mellett ll. századitanúnk is van: egy ekkori szerzõ elmondása szerint a 926-ban SanktCallenben fogságba esett magyar felderítő „utóbb megkeresztelkedett,megnõsült, fiai születtek". Ennek utódai a l 1. században is Ott élhettek.

Szabadok és szabadság A ll. században mélyreható változásoki'"_í_ következtek be a népesség társadalmihelyzetében. Ezek inrenzırását jelzi, hogy nagyon kevesen lehettek haegyáltalán voltak ~, akiket nem érintettek személyükbcn az új helyzetkövetkezményei. E folyamatok egyes vonatkozásairól már esett szó.Megjelent Magyarországon a maga intézményrendszerével az egyház,teljesen új arculatú és osszetételű világi elit alakult ki, A változásokattermészetesen ezek is mutatják, de méginkább rávilágít az átalakulásra

Í-

Szabadok és szabadság @

a l0. században megfigyelhető társadalmi rend gyökeres átformálódása.Akkor, fõleg a század első felében, a Héımagyar törzsszövetséget alko-tó magyarok túlnyomó (szinte kizárólagos) többsége szabad állapotúvolt. Szabadsága abban nyilvánult meg, hogy nem tartozott alávetett-ként senlu uralma alá. lgaz, a Hétmagyar vezette magyar nomádállam-mal szemben katonáskodási kötelezettsége volt, de ebben legalább olymértékben nyilvánult meg az egyéni érdek, mint a kényszer. A hadjáratidején parancsoltak neki (mint Bölcs Leó írta: „Íellebbvalóitól keményés súlyos büntetéseket szenved el vétkeiért'). de élvezte annak gyümöl-cseit. Különben is ,,a fáradalmakat és nehézségeket derekasan tűri, da-col a hõséggel és Eaggyal és a szükségesekben való Egyéb nélkulözéssel,lévén nomád nép". A katonai alá-fölérendeltség azonban nem terjedt kiaz élet tübbi színterére. A szabadnak nem volt ura, gazdasága ellátásá-ról maga gondoskodott, adók, járadékok nem terhelték, személyébenteljes körű szabadságot élvezett, joga volt a fegyverviseléshez, a köz-ügyekben való részvételhez, a családalapításhoz. A szabadság szintjeminden szabad esetében azonos volt (minden megölt szabadért ugyan-akkora vérdíj járt), tehát a subadság a szabad esetében még nem szen-vedett csorbát. Természetesen a szabadokat vagyoni értelemben márnagy különbségek osztották meg, hiszen a gazdag, nagy állatállománytmagáénak mondó törzsfõ alapvetően eltért a szegény, állatait vesztõnomádtól. A kalandozások során emelkedett ki a közönséges, egyszerüszabadok (közszabadok) közül az a réteg, amely egyre szorosabban ko-tõdött egy-egy gazdag úrhoz, állandóan vele járt hadakozni, magasszintre fejlesztette hadi lelkészültségét, különleges szolgálatáért na-gyobb zsákmányra tarthatott igényt. A 10. század végére tehát az úr ésa kõzrendű között megjelent a harcos, a vitéz, a katonai kíséret tagja.

Nagyjából ugyanezt a képet kapjuk a ll. század elsõ évtızedeinek vi-szonyait tükröző lstván-törvények alapján. Ezek a szabadoknak holkét, hol három kategóriájár különböztették meg. Kétosztatú társada-lomkép esetén az egyik csoportot a hatalmas {wiIcns) és gazdag (díiies),a másikat a közrendű _/i-iıI_i;.fiıı`s), szegény (jırıııpcr) és vagyontalan(ıciıııis) jelzõkkel illették. Az elnevezések önmagukért beszélnek, s vilá-gosan mutatják, hogy a jogı egység burkában vagyonnal, gazdagsággal,befolyással, hatalommal összefüggő alapvetõ különbségek osztották

115

@ Az oRszÁc NEPEmeg a szabadokat. Vétségek elkövetése esetén az elõzõ csoport tagjai-nak 50, az utóbbiéinak 12 tinó büntetést kellett fizetniük. Amikor vi-szont háromféle csoportosítást tüntetnek fel a törvények, akkor ezekmegkülönböztetésére az ispán (comes), vitéz (ııiilrs) és közrendú (vııl-garis) minősítések szolgáltak. A büntetési tétel kategóriánként 50 (vagy100), 10 és 5 tinó. Ebbõl egyértelmű, hogy a vitéz lstván korában társa-dalmi állását, vagyoni helyzetét tekintve sokkal közelebb állt aközrendűhöz (közöttük a különbség mindössze kétszeres), mint az elit-be tartozó ispánhoz (aki ötször, illetve tízszer többet fizetett a vitéz-nél). Ez arra utal, hogy lstván korában már elörehaladt ugyan a vitéz ki-emelkedése a közrendú szabadok tömegéból, de a folyamat még távol-ról sem zárult le; a vitéz büntetési tételeinek a közrendűekéhez közelivolta még világosan jelzi azt, hogy honnan származtak. (Természete-sen végsõ soron az ispánok. a hatalmasok, a gazdagok is a köuzabadokközül valók, de az Ő kiemelkedésük sokkal korábban elindult és előreha-ladt, így õk már igen nagy távolságra jutottak kiindulópontjuktól.) A11. század vége felé újabb - és immár huzamosan megmaradó - termi-nusbeli elhatárolódás következett be az elit és a többiek között. Már aSalamon és/vagy Géza nevéhez kapcsolható - Lásfló-féle lll. - törvény-könyvben felbukkan a nemes (nalıilis) megnevezés, szembeállítva anem nemesekkel {ı`gi-iolıilis), az elõbbiek közé a dekrétum a vezetõ egy-házi személyeken (püspökökön, apátokon) kívül az ispánokat sorolta,az utóbbiakat pedig másként kisebbeknek (iıiiıior) nevezte. Ebben a ta-golódásban a vitézt és a közrendút egyaránt a kisebbek közé számítot-ták. A vitézre még hosszú, évszázados út várt, hogy mind a valóságban,mind a terminológiában a nemes megnevezés közelébe, végül pedig bır-tokába jusson. A László-féle lll. törvénykönyvben az elit azonban nem-csak nemesként, hanem több más, úgyszintén beszédes néven szere-pelt. Hol Íõembernek (jııiıırcys), hol elõkelõnek (apiiıiiriics), hol elsőkközül valónak (jıriııiziıts) nevezték óket. Ez arra mutat, hogy az lstvánkorában még egységes szabadságfogalcim, vagyis a szabadok akkori egy-sége a ll. század utolsó évtizedeire felbomlott, az elit új elncvezésekkelhatárolódott el a mindinkább súlyos helyzetbe kerülõ, elszcgényedöszabadoktól. A szabadok legfelső rétege tehát kivált a szabad (lılm)megnevezést viselõk táborából.

W.._

Szabadok és szabadság û

Miközben a szabadságfogalom a század végére felfelé zárt (az elit ki-esett belőle), ugyanekkor lefelé nyitott (új társadalmi csoportra terjedtki). Az 1092. évı szabolcsi zsinat határozatai sorában két cikkely is bi-zonyítja ezt. Az egyik szennt ,az apátok szabadjaik után adjanak tize-det a püspöknek". Eszerint bizonyos szabadok ekkor az apát szolgálatá-ban álltak. Márpedig ha ez így van, akkor õk már nem azok a szabadok,akikkel lstván alatt találkozhattunk, vagyıs nem tekinthetõk másoktólteljesen független szabadoknak. Még nyomatêkosabban tanúskodık er-rõl egy másik hely. Eszerint ,,a szabadok pedig, bármely püspökhözvagy ıspánhoz szegõdtek, ahogy ezeknek tetszik, úgy bánjanak velük,mégis szabadságuk épen tartásával. Akiket pediga lelkek üdvéért szaba-dítottak fel, azzal a kikötčssel azonban, hogy az egyháznak szolgálja-nak, senki másnak ne, csak a papnak segédkezzenek.” Nem csupán azapátnak, hanem a püspöknek és az ıspánnak is voltak tehát már a ll.század végén szabadjaik. Szabadságukat a király nyilvánította ki ésvédte, hiszen neki volt érdeke a szabad állapot (illetve annak látszata)fenntartása, ugyanis a szabadoktól adót szedett be. A valóságban õkmár nem az lstván alatt élvezet: teljes körű szabadság birtokosai vol-tak. A foldesúri függêsbe kerülés szabadságuk egyik alapjától, a fugget-lenségüktõl fosztotta meg õket, bár számos elem még megmaradt.Hogy ez a korlátozott érvényű szabadság mit jelentett, azt egy hasonlótartalmú lstván-törvénycikkel való összehasonlítás mutatja meg. A ll.század elején lstván akként rendelkezett: „Ha valaki ırgalomtól vezet-tetve tulajdon szolgáıt vagy szolgálónõıt tanúságlétel mellett szabad-sággal ruházza fel,... ennek halála után irigysêgtõl hajtva senki ne mer-je õket szolgaságha vısszataszítani.” lstván korában tehát egyféle sza-badság volt (oszthatatlan és általános érvényű), ennek híján bárkiszolgának számított, viszont a szolga elõlépése egyetlen jogállásra tör-ténhetett: szabaddá vált. László alatt viszont bizonyos szolgafelszaba-dítás már csak korlátozott subadságot eredményezett, nem vezetett elautomatikusan a teljes szabadság bırtoklásához. Éppen a legfontosabbtéren hiányzott a szabadság, abban, hogy az ilyen módon felsubadí-tott személy nem jutott függetlenséglıez, szabadsága csak az úr szolgá~latában » másokkal való osszevetésben - hordozott bizonyos elõjogo-kat, azaz nem tartalmazta (mint erre a zsinati határozat egyértelműen

,T

@ Az ORSZÁG NEVE

utal) az úr szabad mcgválasztásának jogát. Ezt az állapotot korlátozottvagy kötött szabadságnak nevezzük. A dolog lényegét tekintve a korlá-tozott szabadság voltaképpen a szolgaság (az úthoz rendeltség) egy sa-játos formája, amely azonban bizonyos kivételezettséget jelentett. Ezelsõsorban abban nyilvánult meg. hogy a kötött szabadok más, a sza-badság e fokát nem élvező szolgák elöljárói lettek (ilyen kötött szaba-dok voltak például a királyi várıspánságban igazgatási feladatokat ellátóvárjobbágyok). Ez viszont hosszabb távon - arra biztosított lehetõsé-get számukra. hogy jogi süllyedésüket gazdasági előnyökkel ltárpótol-ják. A ll. század meghatározó társadalmi mozgása, egyszersmind amélyreható változások leglontosabbika az volt, hogy a század elejénmég döntően szabad jogállapotú magyar népesség nagyobbik része aszázad végére elveszítette szabadságát, és általában nem kötött szabad-dá, hanem szolgává vált.

Vétkezõk és kóborlúk Hogy a szabadból miként lett szolga, arra a7 ll. század számos példát szolgáltatott. Atörvényekbõl elsõsorban azokat az eseteket lehet nyomon követni,amikor valaki vétség elkövetése miatt büntetésképpcn vált szolgává.llyenféle esetekrõl már lstván törvényei is számot adnak. Ha szabadember másnak a szolgálónöjével harmadszor is (tehát visszaesõként)paráználkodott, szolga lett. Úgyszintén „ha valamely szabad más szol-gálúnõjét választja házasságra a szolgálónó urának tudtával, a [szaba-dot] a szabadság élvezetének elvesztével örökös szolgává tegyék". Aharmadszor lopáson kapott férjes asszonyra szintén szolgaság várt. Atolvaj szabadot - ha nem volt elég pénze a megváltásra - már az elsõeset után eladták szolgának. A lászló-féle lll. törvénykönyv szerint azegyliázba menekült tolvaj szabad annak az egyháznak a szolgájávávált, amelyben menedéket keresett. László ll. törvénykönyve a lopásonért szabad tíz évnél idősebb fiai és leányai szolgaságra vetésérõl intézke-dett. Több alkalommal rendelkeztek a lászló nevéhez kapcsolt tónıé-nyek arról, hogy amennyiben a vétségek elkövetõjének nincs elégségesvagyona, szolgának kell eladni. Ilyen sors várt az ıspánja engedélye nél-kül tıltott áru kivitelét engedélyező határõrre, a kardját kırántva em-

IZ8

veztzzõt ez tõbzziõt @bert ölãre, a más nemes házára hatalmaskodva rontó nemesre és vitézrevagy az alaptalanul vádaskodóra. Ez utóbbi esetekben egyértelmű a tö-rekvés, hogy a jogi helyzetet hozzáigazítsák a tényleges vagyoni álla-pothoz; aki szegény létére vétkezik, azaz ha nincs módja önmaga meg-váltására, a szolgák sorában van a helye. Bár a törvények meglehetõsenszéles körben alkalmazták a szolgává süllyesztés büntetését, mégsemez lehetett a szabad szolgává tételének általános módja.

Sokkal nagyobb tömegek lettek szolgává azon a módon, hogy aföldet elnyert birtokos (vagy a föld adományozója) kikötötte: mi-lyen módon maradhatnak ott az addigi lakosok. Erre vonatkozóan akorszak döntóen okleveles forrásaiból egész csokorra valót lehetösszegyűjteni. Ennek első példáját a veszprémvölgyi oklevél nyújtja.A görög monostor alapítója így rendelkezett: „Szabad rendelkezésijoggal is felruházom ezt a monostort avégbõl, hogy azokat. akiknem akarnak a szent monostor fönnhatósága alatt lakni, a fejede-lemasszony és a nóvérek rendelete nélkül úzzék ki arról a helyrólkedvük és akaratuk ellenére.” Tehát csak azok maradhattak az egy-házi tulajdonba került földön, akik vállalták a függés: a monostor-tól. Ez korábbi szabadságuk feladását jelentette. A hamisnak ítéltpécsváradi oklevél lstván nevében szólva ezt tartalmazza; „A neme-seket vagy nemteleneket pedig, akik e monostor földjének határánbelül rendelkeznek birtokokkal ~ ha idövel azt is mondanák, hogy ami adományunkból tartják, és sérelemtól eltelve az egyháznak ésnépének ellenségei lennének ~, ingó javaikkal együtt űzzék ki on-nét... Ha az apát parancsára nem távoznának el, a király hatalma felvévén összes dolgaikat ~ kegyetlenül űzze ki óketf A nagyobbikGellért-legenda szerint lstván ezt mondta a csanádi püspöki székbeemelt Cellértnek: .Megparancsolom ispánjaimnak, hogy a néptõlszedjenek tizedet a maga idejében gabonából a te felhasználásodraMégpedig úgy akarom, hogy aki azt nem rója le, olyan ott senki megne maradhasson." Péter ispán, a százdi bencés monostor alapítója1067 közül az apátságnak adta „azt a területet, amelyet késõbb jut-tatott nekem Salamon király Magnus [Céza] herceggel együtt aSzada nevű faluban, ahonnan e naptól távozzanak az egyház népénkívül mindazok. akik a szabadság nevére áhitoznal<`. Ez egyenes be-

IZ9

@ Az Oiısziic NÉPEszéd! Az egyházi birtokon tehát már 1067 táján sem volt kívánatos aszabadság, illetve a szabad ember.

Úgy tűnik, hogy elsõsorban a szabadot sújtotta az a sajátos „bekerí-tés", amely a ll. századi Magyarországon végbement. A korábbi sza-bad, nemzctsčgi közösségek által használt földek a királyság megszüle-tését követõen jórészt magántulajdonba kerültek. A tulajdonos e terü-leteken érvényesíteni kívánta |ogaıt, amibe az is beletartozott, hogynem tűrt el olyan személyt határain belül, aki tõle független volt. lgyaki vállalta a függést, helyben maradhatott, viszont elvesztette szabad-ságát. Feltételezhetõen azok döntöttek Így, akik már nem rendelkeztekállatokkal, legalábbis megélhetést biztosító mennyiségben nem, s meg-maradásuk, iövõjük szempontjából a függés elfogadása volt a kisebbikrossz. Annak viszont, aki nem akarta feladni függetlenségét, fel kelleitkerekednie, s család|ával, állataival együtt útra kellett kelnie, hogyolyan helyre leljen, ahol ~» legalábbis időlegesen - megtarthatja szabad-ságát. A ll. században. fõleg annak közepén elemi erővel bontakozottki az országban a vándormozgalom. Szabadok ezrei mozdultak meg,hogy régi, megszokott életmódjuk folytatását remélve, a szabadságmegtartásának csalóka délibábjától vezcttetve új otthont keressenekmaguknak. Az állami adminisztráció azonban elébe ment a kóborlók-nak. Új tisztviselõ született, akit korabeli magyarsággal jnrfcdeılınek,azaz |ókszedőnek, vagyis a javak szedõ|ének neveztek. A király (Sala-mon vagy Géza) elõírta, hogy a szökött javak összegyűjtõje mindazt,amit és akit összeszedett, a megye várába vigye, s ott őrizzék az állato-kat és az embereket. Ha nem váltották ki õket (ez arra mutat, hogy egyrészük szolgaelem volt), kétharmaduk a királyé (ez a ,,királykette|e"),egyharmaduk az ispáné lett. a püspöknek pedig tized |árt belőlük.Ugyancsak tárt karokkal várta a menekülóket az egyház. Géza király1075-ben Garamszentbenedek javára úgy intézkedett, hogy ,mindenkóborló és menekülő, akár ember. akár igásmarha, akár bármilyen állatlegyen, ha a monostorba vagy annak népe vagy Szentbenedek állataiközé menne, azokon ne legyen hatalma a király, a herceg, bármely is-pán vagy fõember követének. hanem Szentbenedek és apát|a hatalmá-ba kerüljenek'. Salamon vagy Géza felhívta azokat, akiket a nép nyel-vén ırfzlıegnek hívnak: jelenjenek meg a királyi udvarban. hogy róluk az

W.,

veitzzõıt es itõiwziõıi @uralkodó ítélhessen; más wzlııgeket viszont, bárkinek a szolgálatábanálltak is, vissza kellett a királynak szolgáltatni. Maga az ir/zlıeg (izbég)szó sokatmondó, hiszen szláv nyelven menekülõt, kóborlót jelent. Egyrészük nyilván szabad volt, hiszen onként ment a királyhoz, más ré-szük viszont már szolga. Ez újfent arra hivja fel a figyelmet, hogy a kó-borlók tömegében szabadokon kívül szolgák (köztük nagyobb számbanszlávok) is csatlakoztak a vándormozgalomhoz. Egyébként kifejezettenszolgaelemek (várnépek, cselédek, szolgálók) kóborlásáról is megemlé-kezik a lászló-féle lll. törvény. Egy másik cikkely arról tudósított, hogyolykor a tulajdonos kelt útra megkeresni szökevény szolgáját vagy elve-szett jószágát. Mivel azonban rövidesen kiderült, hogy a kiépülõ államiés egyházi szervezet elől nem futhatnak cl, az évtizedeken át nagy len-dülettel folyt menekülési hullám a ll. század végére alábblıagyott.

Hogy mily becsben állt a szabadság, annak természetesen már a kor-társak is tudatában voltak. lstván törvényei egy helyütt a szolgaság igá-ját a szabadság könnyedségével állították szembe. Más helyütt azonszándékát nyilvánította ki az uralkodó, hogy ,,a szabadok megõrizzékmakulátlan szabadságukat". Megint más eikkely kifejezetten tiltotta asubadok szolgaságba taszítását: „Minthogy tehát Istenhez méltó és azembereknek legjobb, hogy ki-ki életének folyását a szabadság élvezeté-vel vezesse, a királyi törvény szerint az a határozat született, hogy azispánok vagy zi vitézek közül ezentúl szabad személyt senki ne meré-szeljen szolgaságra vetni”, és még kárpótlás fizetését is elõírta az e vét-séget elkóvetõk számára. Vajon nincs-e ez ellentétben lstván más tör-vényszövegeivel, illetve a késõbbi gyakorlattalê- lstván természetesenmaga seı-n tekintette áthághatatlannak a szabadok és a szolgák köztiválaszióvonalat, hiszen egyfelől a vétkek jogos büntetésével a szabadszolgaságba juthatott, másfelől viszont a szolga felszabaditás révén el-nyerhette a szabadságot. lstván e cikkelye valójában az ellen emeltszót, hogy az emberek, fõként pedig a hatalmat gyakorlók, a fegyverrelrendelkezők (amilyenek az ispánok és a vitézek voltak) önkényesenmegválroztassák az emberek jogállását. lstván nem láthatta elõre, hogya jog kapui szűk résre nyílnak csak ki, s ezen át nagyon kevés ember |uta szabadságból a szolgaságba. Amint folyamatosan épült ki az állam ésaz egyház intézményrendszere. egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy fel kell

'4išı_

@ Az ORSZÁG NÉPEadni a szabadság védelmének lstván által megfogalmazott magasztoseszméjét. lgaz, a késõbbi uralkodók törvényeikben továbbra is a szolgá-vá tétel jogi útját járták, de hallgatólagosan tudomásul vették, okleve-lekben pedig nyíltan megfogalmazták a sokkal keményebb és a humá-numot sutba dobó elvet: az országban kıépülõ új hatalmi rendszer ter-mészete és a széles körű, tömegeket megilletõ szabadság nemösszeegyeztethető fogalmak. Röviddel lstván után ki kellett detülnie:az új rendhez sokkal inkább a szolgaság társul, mint a szabadság.

Sıolgák és szolgaság A magyarság természetesen nem István ku-_-"7_ rában ismerkedett meg a szolgasággal. Már a

9. században írott forrás szól arról, hogy a magyarok a szlávoktól log-lyokat szedtek, és a bizáncıaknak mint rabszolgákat adták el õket. Seszen, se száma azoknak a híradásoknak. amelyek a IO, században a por-tyázó magyarok foglyairól szólnak. Az is bizonyosra vehető, hogy aÍoglyok egyes csoportjait nem vitték rabszolgapiacra, hanem szolga-ként a magyar társadalom peremére kerültek. A magyar honfoglaláskortársa, Regino a nomádok (szkíták) azon szokását, hogy „gyermekei-ket és szolgáıkat nagy igyekezettel tanítják lovagolni és nyilazni", amagyarokra is črvényesnek tekintette. Ugyancsak a magyarok seregé-ben harcoló szolgákra utalhat azon kútfö, amely szerint 955-benLech-mezőn ,,a magyarok közül egyesek a többieket korhácsokkal fe-nyegetve ösztökélték a harc megvívására". Ezt egy késõbbi magyar lor-rás is megerősíti. Eszerint a magyarok ,,a foglyok közül azokat, akik vi-tézek voltak, magukkal vitték a csataba, s valamelyest a zsákmánybólis részeltettêk öket, másokat viszont rabsznlgává téve kulhnhozõ szol-gálatok céljából saját sátraık körül volt szokásuk tartanı. Ezek a foglyokcsak az állattartásból és zsákmánylásból tartották fönn magukat." Anomád korban a szolga szinte kizárólag idegen etnıkumú volt; aHétmagyar torzsszövetség vezetése alatt álló magyar nomádállambanezek nagy része a szlávok közül került ki. A magyarok szlávokat márEtelkozbõl hozhattak magukkal, a Kárpát-medencében ıs jobbára szlá-vokat találhattak, s a kalandozó hadjáratok révén szintén hurcolhattakbe szlávokat ıde. Ezt nyelvészetı adatok alátámasztják. A szolgai álla-

131

Sıolgák és szulgaság É

pot kifejezésére használt magyar szavak közül maga a szolgıi, továbbá acscliıl szláv eredetű, s a ll. század közepén a szláv ızbég szóval neveztékmeg a kóborlókat is (nyilván a köztük levõ szláv szolgákra tekintettel).Ugyanakkor egészen a ll. század elejéig a kárpát-medencei szolgák so-rában magyarokkal kevéssé számolhatunk. A szabadok és a szolgákközti etnikai különbség nem magyar sajátosság, ez a nomád népeknéláltalánosan megfigyelhető. Az lstván király által megteremtett új típu-sú magyar állam - több más mellett - éppen abban különbözött a ko-rábbi nomádállamtöl, hogy hozzákezdett saját etnikuma, a magyarságlesüllycsztéséhez. Az elsõ király törvényei ezt döntően jogi úton, a vét-kezõk büntetése formájában próbálták véghezvinni, de a veszprém-völgyi oklevél tanúsága szerint régtől fogva élt egy másik, sokkal haté-konyabb mód is: a tulajdonosok nem tűrtek meg földjükön szabad né-pességet.

lstván törvényei egyfelől szigorú határvonalat húztak a szabad és aszolga közé. A szolga alapvetően vagyontárgynak számított. „Ha vala-kinek a szolgája más szolgáját megöli, a szolga helyett a [gyilkos] szol-gát adják oda vagy váltsák meg... Ha szabad öli meg bárki szolgájáı,másik szolgát adjon, vagy az árát fizesse ki.” De mindkét esetben szere-pel egy, a vagyontárgy jelleget enyhítő további büntetés: a gyilkos szol-gának bűnbocsánatot kellett tartania, a gyilkos szabadnak pedig a ká-nonok szerint böjtölnie kellett. Ez arra mutat; a szolgában a középkormár nem kizárólag beszélö szerszámot látott, hanem embert is, akinekmegölése a gyilkosra anyagi felelõsségén túl lelki terhet is rakott Aszolga ura tulajdonának számított, hiszen csak 6 szábadíthatta fel, és atörvény szigorúan tiltotta azt, amikor valaki elõvigyázatlanul idegenszolgát ura tudta nélkül adományozott meg szabadsággal. Miközben aszabad továbbra is élvezte a közügyekben való szereplés - jogállásáboladódó ~ lehetőségét, addig a szolga jogi értelemben vett cselekvőképes-ségét megtagadták; .Hogy ennek az államnak a népe a szolgák és aszolgálónõk minden iámadásától és vádaskodásától mentes és szabadmaradjon. a királyi gyűlés törvénye szerint teljesen meg lett tiltva,hogy bárki bűnügyében szolgaszemély vádaskodását vagy tanúságáturaikkal vagy úrnõikkel szemben elfogadják.” E törvénycikk egyébkéntkülönválasztotta az állam népét a szolgáktól, vagyis a szolgákat mint-

133

@ Az OiıszÁc NEPEegy társadalmon kívülieknek, legfeljebb a társadalom peremvidékén le-vőknek tekintette. Megfelel ennek az alapállásnak, hogy lstván tor-vénykezése szinte kasztszerűen védte a szabadokat a szolgákkal valókeveredéstől. Ez a paráznaságra (nemi kapcsolatra) és a házasságra egy-aránt kiterjedt. Ha szabad ember ,,elővigyázatlanul, az óvatosságot át-hágva más szolgálónõjével paráználkodik, tudja meg, hogy bűnténybenvétkes", és a harmadik ilyen eset után ,,a szolgálónővel együtt szolga le-gyen, vagy váltsa meg magát". Ha pedig „valamely szabad más szolgá-lőnőjét választja házasságra a szolgálőnõ urának tudtával, |a szabadot]a szabadság élvezetének elvesztével örökös szolgává tegyék". Másfelőlazonban ez a határvonal két irányban is átléphető volt. A vétkezõ sza-bad tóbb esetben szolgává lett, viszont a tulajdonos - es csakis az õ -akaratából a szolga elnyerhette a szabadságot. Ez esetben az úr „irga-lomtől vezettetve" járt el. A szolgafelszabadítás azonban nem egysze-rűsödött az úr és a szolga magánügyére, hanem annak tanúságtételelött kellett történnie; mutat nyom arra, hogy ehhez a király vagy azelit jelenléte, illetve bizonysága volt szükséges. Az lstván kori szolgátmindenesetre úgy kell elképzelnünk, mint aki teljesen vagyontalanvolt, az úr munkaeszközeivel dolgozott. az úr által biztosított lakhe-lyen élt. llyen emberek tűnnek fel például még lO75-ben is agaramszentbenedeki oklevélben, akiket az apát akarata szerint a szolgá-lat minden nemére kényszeríthetett, illetve meghatározott helyekre azapát ekékkel ellátott embereket telepített.

A 1 l. század kozepére jelentékeny mértékben előrehaladt a szabadokalávetésének folyamata. Míg l046~ban Vata vezetésével még döntően aszabadok lázadtak az új rend és a keresztény vallás ellen, addig 15 évvelkésõbb a felkelők sorait már jelentékeny mértékben szolgák töltöttékki. Ez arra mutat, hogy - főleg az ország nyugati részén - a hajdani sza-badok tömegei elvesztették szabadságukat. A László-félt: lll. törvény-ben, amely kevéssel az 1061. évi mozgalom elfojtása után keletkezett, aszolgák két minőségben jelentek meg: mint tolvajok és kóborlők. Hely-zetükben számottevő változás lstván korához képest nem következettbe. A tulajdonosi jogok szigorúan érvényesültek. Tiltotta a törvény,hogy „valaki másnak a szolgáját vagy szolgáló emberét befogadja". Atemplomba menekült tolvaj szolgát vissza kellett adni urának. Aki vár-

Szolgák és szolgaság É

népet, ı'ııt (szegényt) vagy szolgát visszatartott magánál, rövid határ-idõn belül ki kellett szolgáltatnia a királynak, aki gondoskodott azok-nak a megye várában való összegyűjtésérõl. A várban õrzött szökött ja»vakat -Y ha tulajdonosa nem váltotta vissza ~ nem lehetett eladni, demunkájukat igénybe vehették. A szökött javak sorában szolga, ló ésökör szerepel (ami egyértelműen mutat arra, hogy a szolga vagyontárgyjellege érvényben volt). A tulajdonos elkóborolt szolgájához 90, lová-hoz 12, ökrélıez 5 denárért juthatott hozzá. Lásfló ll. törvénykönyve aszolgát elsõsorban mint tolvajt mutatja be. Feltűnő, hogy a tolvaj sza-badok büntetéseinek jellege többségében azonos a tolvaj szolgákéval.Ez arra utal, hogy nagy társadalmi különbségek nem választották elŐket egymástól. Mindenesetre a szabadok büntetései összességükbensúlyosabbak, amit az magyarázhat, hogy az 6 cselekedeteik társadalmi-lag veszélyesebbek voltak.

Nem jelentéktelen változások körvonalai rajzolódtak ki a ll. századutolsó évtizedére. Bár elviekben a szabad és a szolga között továbbra ishatalmas szakadék tátongott, de lászló I. tonıénykonyvében a szabad-ság és a szolgasig egy ponton megis határozottan közeledett egymás-hoz. Megjelent a korlátozott vagy kötött szabadság, amely voltakép-pen a szolgaság egyik, enyhébb formája. E törvényben szerepel lelkeküdvéért történõ szolgafelszabadítás, de ennek eredményeképpen a ked-vezményezettek nem a teljes szabadság birtokába jutottak, hanem csakarra nyertek jogosultságot, hogy az egyháznak szolgáljanak. Szorosanurukhoz voltak kötve, függő helyzetükön nem változtathattak, vagyisaz lstván kori szabadok szintjét, a közszabadságot nem érték el.Ugyanakkor a különféle (királyi, egyházi és világi magán-) birtokokon aszolgákhoz képest kiemelkedõ jogállásuk volt, széles körű bırtokigazga-tö, katonai és kézmúvesszolgálatral tartoztak uruknak. Ilyenek voltakaz egyház szabadjai, a földesúri Iílıerek, továbbá a király fennhatóságaalatt az udvarnokok szabadjai és a várjobbágyok. Ez utóbbiak korlátozzott szabadságukat késõbb egyenesen lstván királytól vezették Ie, s ígylettek ök a 1243. századi forrásokban a szent király jobhágyai, szabad-jai Holott az a keret, a korlátozott szabadság, amelyben a várjobbá-gyok éltek, Szent lstván és közvetlen utódai alatt még nem létezett,csak a ll. század végére született meg, ami bizton kijelöli e társadalmi

T,

@ Az OiıszÁt; NÉPE

csoportok (köztük a várjobbágyok) kiformálódásának idejét is. Közsza-bad voltukat a század végére váltotta fel kötet: szabad jellegiik. Továb-bi fontos változást sejtet a szabolcsi uinat határozataiban az a cikkely,amely különbséget tett tizedet fizetõ és nem fizető szolga között. Aszolgától akkor szedtek dézsmát, ha külön házzal (azaz külön háztar-tással) rendelkezett. Ennek híján nem számított önálló adóalanynak.Az a fejlemeny, hogy a szolga saját házában élt, a jövõ útját jelentette.A ház mellé idõvel földhöz is jutott (amely ugyan nem a tulajdona volt,csak használta azt). Utóbb egyre inkább novekedett a házas-földesszolgák száma a teljesen nincstelenek rovására. Ennek a folyamatnakazonban az 1090-es évek, vagyis a századvég még inkább csak a kezde-tét jelentette. Mindenesetre a szolgaság állapotában ~ részint a szolgafogalom árnyaltabbá válásával, részint pedig bizonyos „vagyon” meg-szerzésével - az lstván korihoz képest a ll. század végére jelentékenyelmozdulás következett be.

A MINDENNAPOK

Magántulajdon A ll. században bekövetkezett legjelentősebb vál-ijç tozások egyike a magántulajdon rendszerének ki-épülése volt. A nomád korban a magántulajdont széles körben nem is-mertek. A legelóterületek és az itatóhelyek (vagyis a föld) közös, nem-zetségi, illetve törzsi tulajdonban voltak, a nemzetség használta, atörzs pedig védelmezte. A legelőterületet rugalmasan osztották fel ki-sebb-nagyobb közösségek között (törzsek, aulok, klánok, azaz nemzet-ségek), s ebben csak jóval később érvényesült a steppei nemesség befo-lyása. Egyéni tulajdon legfeljebb az állatállomány esetében képzelhetõel, de igazán magántulajdonnak tekinthető, jelentős nagyságú állatva-gyonuk csak a törzsfőknek, illetve a gazdagabb nemzctségek fejénekvolt. ]ól példázza ezt Ajtony esete, akiről a nagyobbik Gellért-legendaazt jegyezte fel, hogy „szilaj Iovainak se szeri, se száma nem volt...,barmokkal is végtelen számban rendelkezett". A nomád szemléletbenem fértek bele a szigorú földhatárok. Egy 7. századi bizánci író irta lenagyon találóan a barbárok (nomáılok) jellemzeséülz ,nem tisztelték atorvényes határt. Ök mindig a szilárd határok megrentlitésére töreked-tek." Márpedig ott, ahol a területiségnek, a határoknak nincs meghatá-rozó szerepük, a föld magántulajdona sem képzelhető el. A magyar no-mádállam (nomád törzsi állam) egészen a 10. század végéig (Ajtonyesetében egészen az 1020-as évekig) nem ismerte a foldmagántulajdont.Ennek eszméje és gyakorlata ugyanonnan jött a Kárpát-medencébe a10 ll. század fordulóján, ahonnan a királyság és a kereszténység is,azaz nyugatról. Ezt teljes egyértelműséggel mutatják lstván törvényei.

137

@ A MiNDENNAi>Oi<lstván l. törvénykönyvének elsõ öt cikkelye különféle 9. századi

nyugati zsinati határozatok és gyűjtemények szó szerinti átvétele. Azelsõ, önálló fogalmazatú rendelkezés ilyenformán a 6. és a 7. cikkely. Eza következőket tartalmazza: „Királyi hatalmunknál fogva kinyilvánít»juk, hogy bárkinek legyen lehetősége javait felosztani, ráhagyni felesé-gére. fiaira, leányaira és rokonaira vagy az egyházra; halála után senkine merészelje ezt megsemmisíteni... Azt akarjuk, hogy amiként má-soknak lehetõséget adtunk a javaik feletti uralomra, a mi királyi méltó»ságunkhoz tartozó javak, vitézek, szolgák és bármi is változtathatatlanmaradjon, és azokból senki semmit el ne raboljon vagy el ne ragadjon,és ne merészeljen azon javakból a maga számára előnyt szerezni.” Amagántulajdon sérthetetlenségét a ll. törvénykönyv is tartalmazta:,Egyetérteltünk az egész szenátus kérésével, hogy ki-ki ura legyen övéi-nek és a király adományainak, amíg él, kivéve azt, ami a püspökséghezés az ispánsághoz tartozik, és élete végeztével fiai hasonló birtokjoggallépjenek örökébe. Senki ne szenvedjc el bármiféle vád okán javai meg~károsodását, hacsak nem tervezte a király halálát vagy az ország átadá-sát, vagy más tartományba nem menekült, ekkor pedig javai a királyhatalma alá kerüljenek.” A magántulajdon szentségérõl és az arról valószabad rendelkezésrõl a Karoling kori törvénykezési emlékekben tobb-ször esik szó, a mintát István jogalkotása akár onnan is vehette, de azidézett cikkelyek szövegszerűen nem frank emlékekból való kölcsönzé-sek. A saját vagyon védelméről szóló cikkelyek többszöri előfordulásaaz lstvámtörvényekbcn jól mutatja azt, hogy mennyire fontosnak tar*totta az első király annak törvénybe foglalását. Az új állam egyik talp-köve éppen a magántulajdon volt, ami a vagyon minden formájára ki-terjedt, alapvetóen a földre, de a szolgákra, állatokra, kincsre is.

A magántulajdonon alapuló rendet több oldalról fenyegette veszély,Az egyik. kisebbik veszélyforrás az volt, ha az egyházi vagy a világitisztségviselő a gondjaira bízott javakat sajátjainak tekintette, holottazok csak a méltóságviselés idejére illették meg. lstván ezért hangoztat-ta, hogy a püspökséghez és az ispánsághoz tartozó javak felett azokhasználója nem rendelkezhet saját belátása szerint szabadon. Nyugatitörvények szintén Elóírták, hogy az egyház javai nem a puspokéi, vi-szont abban eltért lstván Magyarországa a nyugati viszonyoktól, hogy

-Isis

Magántulajdon Q

ott már örökös grófságok voltak, ami itthon lényegében soha nem tu-dott gyokeret verni. Úgyszintén fenyegetést jelentett a tulajdonra, haerõszakos úton annak megsemmisítésére törtek. Ezt késõbb hatalmas-kodásnak nevezték, de magával a jelenséggel már lstván l. törvény-könyvében találkozhatunk. Az ilyen akció a megtámadott „elveszejtéseés javai felprédálása céljából" indult. Egy további veszélyforrást jelen-tettek a hajdani közös tulajdonlás visszaállítására irányuló próbálkozá-sok. Amikor a magyar krónika szerint Aba Sámuel királyként úgy véle-kedett, hogy minden közös az urak és a szolgák között, akkor alkalma-sint a földmagántulajdon ellen is támadást indított. Gellért puspöksoha nem hallott eretnekségnek nevezte .,az elhunytak lelkéért keresz-tény szokás szerint felajánlott alamizsnák", azaz adományok (ado-mánybirtokok) visszakövetelését. De még az 1092. évi szabolcsi zsinatis szóba hozta azt, hogy „ha valaki vagyonát vagy hirtokát valamelyegyháznak adományozta, semmiféle ok közbejöttével ne merje aztvisszavonni", bár itt már az ilyenre vetemedó nem közös tulajdonnáakarta azt formálni, hanem más egyháznak szándékozott adni.Az Egész ll. században a legsúlyosabb veszélyt a magántulajdonra a

tolvajlás jelentette. Persze ez már az ingatlant nem érintette, annál in-kább viszont az ingóságokat. Semmi meglepő nincs abban, hogy a ll.századi törvények úgy tüntetik fel: ebben az országban szinte minden-ki és mindent lopott. Az emberek nagyon nehezen törődtek bele a föld-magántulajdon megszületésébe is, de ezt megsemmisíteni saját erejük-ből nem próbálhatták meg, viszont elvándorlásukkal, kóborlással meg-kisérelték magukat kivonni annak hatálya alól. Az ingó javakmagántulajdona kézzelfogható, a mindennapi életet érintő korlátozástjelentett számukra. Ami tegnap még a közös földön termő vadgyü-mölcs vagy ott bóklászó állat volt, az mára - a föld egyéni vagyonná vá-lása következtében - tiltott gyümölcsnek, be nem fogható állatnak mi-nõsült. A közös tulajdonhoz szokott ember nehezen és sokára törődöttbele abba, hogy szinte minden felett egyéni tulajdonjog érvényesült. Atilalmak köre ilyen módon számára hallatlan mértékben kitágult. Demivel az ingóságok a keze ügyébe estek, mozdíthatók voltak, úgy érez-te, e téren sikerrel indíthat támadást az új, számára hátrányos rend el-len. A tolvajlást már lstván l. törvénykönyve kárhoztatta: ,Mindenki

139

@ A MiNDENNAi~oi<számára iszonyú és valamennyiünknek utálatos, ha férfi ncműt kapnakrajta lopás elkovetésén, és sokkal inkább az, ha nõi neműt.” A tolvajlérjes asszonyt visszaesóként szolgának adták el. lstván ll. törvény-könyvében a tolvaj szolgának orrát, majd két fülét vágták le (amit öt-öttinóval megválthatott), végül megölték. A tolvaj szabad - ha nem tudtamegváltani magát - szolga lett, és szolgaként lopva a tolvaj szolga sor-sában osztozott.

A tolvajlás egész mozgalommá szélesedett a ll. század második felé-ben, Az ekkor keletkezett törvények (a lászló-féle lll. és a ll. törvény-könyv) központi problémája a kóborlás mellett a lopás volt. A fóembe-reket megeskették. hogy a tolvajt nem kímčlik és nem rejtik el. Szerteaz országban nyomoztak lopásról hírhedt falvak után. Ezek igazán drá-kói szigorúsággal meghozott intézkedések voltak. Ha Salamon és/vagyGéza korában a szabad ember tíz denárnak (azaz egy tyúk árának)megfelelõ értéket lopott, minden vagyonával együtt veszett, ha keve-sebbet, akkor egyik szemét vájták ki. A hat tlenárnak megfelelõ értéketelrulajdonító szolga mindkét szemével, az ennél kevesebbet lopó pedigfél szemével búnhõdött vétségéért. A tolvajokat elrejtõk nyelvük meg-váltásáért tíz pénzt fizettek. A lopáson ért hajadon leányt örökös szol-gaságra ítélte a törvény. Hadjárat esetén az értéktõl függetlenül halálvárt a tolvajra. Lásfló ll. törvénykönyvében ugyan ellentmondó bünte-tési tételek szerepelnek, de összességében a törvény szigora nem eny-hült. A tolvaj szolgának elsõ esetben orra bánta a vétket, visszaesókéntnıegfosztották életétõl. A lopáson kapott szolgát Íelakasztották, de haa templomba menekült - ami menedékhelynek számított -, „csak”megvakították. A tolvaj szabadot egy tyúk értékénél nagyobb tolvajlásesetén halállal sújtották, de más cikkely liba vagy tyúk jogtalan eltulaj-donítását a tolvaj fél szemének elvesztésével büntette A tolvaj szabadtíz évnél idősebb gyermekei szolgai állapotba kerültek. A tolvajlásbanaz elszegényedett, lesüllyedés elõtt álló szabadok járhaitak az élen.Még egyházi személy is vetemedctt tyúk, gyümölcs vagy más dolog el-lopására. Hogy a hallatlanul szigorú törvények elérték céljukat, az mu-tatja, hogy Kálmán törvényeiben már kisebb, enyhébb bünteiések súj-Kották a tolvajokat, illetve hogy a lopás megszűnt a társadalom alapve-tó problémája lenni. A ll. század végére mind több ember (szabad és

__,üb___.

Éizımõavaizsz @

szolga) értette meg: a tolvailással nem tudia megtörni a magántulajdonegyre szılárdabban kiépült rendjét.

Életrıiódváltás A 10. század második felétől kezdve a magyarok kö-1 rében addig kizárólagosnak mondható nomád állat-tartás válságba került. Ezt természeti-földrajzi és politikai okok egy-aránt magyarázzák. A Kárpát-medence hosszú idõtávon nem volt alkal-mas nomadizálásra. Sokkal kisebb volt a legeltetésre alkalmas terület,mint Etelközben. A Kárpát-medence jelentõs részein (a Dunántúl nagyrészén, a Felvidéken, Erdélyben) nem lehetett nomád módra állattartástfolytatni, csak a Nagy- és Kisalföld, valamint a kelet-dunántúli Mezõ-fbld iolietett szóba ilyen célra. Nem véletlen, hogy a honfoglaló magya-rok (még pontosabban: a Hétmagyar törzsszövetség népe) itt szálltmeg, így régészeti emlékeinek túlnyomó többsége is innen ismert. E tér-ségben azonban sok folyó- és állóvíz nehezitette az állattartást, ráadá-sul a nem vizenyõs területeken a nomádoknak osztozniuk kellett aföldművelést űző, itt talált lakosokkal, a szlávokkal és az avarokkal.Nagy|ából két cmberõltõnyi idõ alatt kiderült, hogy kiteriedt nomadi-zálás itt tartósan nem folytatható. A minap még Etelköz sokkal tága-sabb rónáin legeltetõ emberek és legelő állatok mintegy ,,beszorultak"ide, összezsúfolódtak a Kárpát-medence szűk térségein. Bár a honfogla-lók nem alkottak sok száz ezres tömeget, de a nomád módra élõ né-hány tízezer, illetve alig százezer embert és annak milliónyi állatát semtudta a Duna és a Tisza vidéke eltartanı. A megélhetés kényszere vitterá az embereket arra, hogy benépesítsék a Dunántúl eddig megszállatla-nul hagyott nyugati és déli részét, a Felvidék déli peremét és az Erdé-lyi-medencêt. Ezek a térségek azonban erdõs |ellegük, domborzati vi-szonyaik, a lovaikat éltető fű hiánya miatt nem szolgáltak tercpül a no-mád állatlartás számára. Akit a kényszer ide sodort. annak fel kelletthagynia megszokott életmódjával.Amikorra ez nagyobb lendületet vett, megjelent az új típusú magyar

állam, amelynek bölcsõ|e éppen a Kárpát-medence nyugati részén, a ké-sõbb megszállt és beneˇpesített Dunántúlon ringott. A nyugatról közve-tített hatások egyértelműcn a földmúvelést és a mellette űzött állatte-

-ıa Iı

@ A iviiNDENNAi>oi<nyésztést (vagyis a komplex termelõgazdaságot) állították a tevékeny-ség kozéppontjába. A bencések om eı Iıibam (imádkozz és dolgozz)eszméje ugyanazt testesítette meg, mint a nyugatról bejött lovagoké,akik korábbi hazájukban földműves szolgáltatások gyümölcseit élvez-ték. A kárpát-medencei nomadizmust tehát nem csupán a természe-ti-földrajzi körülmények tették hosszabb távon lehetetlenné, hanem azúj politikai viszonyok is halálra ítélték. Ennek a ll. századi forrás-anyagban megannyi jelével találkozunk. Nincs egyetlen olyan okleve-lünk sem a korsukhól. amely a nomád állattartásról szólna. Ennek ér-tékeléséhez tudnunk kell, hogy a 12. század második feléig kizárólagcgyháziak voltak a diplomák kedvezményezettjei. Az egyház viszontnem tartott fenn nomád gazdaságot, hiszen egyház és nomadizmus ki-békíthetetlen ellentétben állt egymással. A nomád ugyanis pogány volt.S ha az egyház minden (vagy legtöbb) alattvalója nomád, azok összes-ségükben nem tudtak olyan termékeket előállítani, amilyenekre az egy-liáznak szüksége volt. Így hát a 11. századi oklevelekben a iıomadiz-mus hiánya nem annak teljes elsorvadását bizonyítja, hanem csak azt:az egyház nem kért a nomád gazdıságból. Ha esetleg kapott is ilyentadományul, azt saját igényei szerint átalakította, a maga gazdaságirendszerébe illesztette. Erre jó példát nyújt a tılianyi apátság 1055. évialapítólevele. Ebben kétszer fordul elõ szántóföld. Ez - figyelembe véveazt, hogy a monostor András királytol 13 birtokot, illetve birtokrésztnyert el - igen kevés. Sokkal több a halászóhely, a nádas. Ez összefügg-het azzal, hogy a (nomád) magyarok előszeretettel folytattak halásza-tot. Az egyház számára ezek igen értékesek voltak, hiszen innen hozzá-juthattak a fontos böjti eledelként szolgáló, nagy mennyiségben szük-séges halhoz. Feltűnő, hogy hatszor olvashatunk rčtrõl, kaszálóról,néhányszor annak a megjegyzésnek a kíséretében, hogy „jó széiiatermõhely" vagy „nagyon alkalmas szénakaszálásra". Az egyház a tulajdoná-ba jutott legelõket (ahol még talán a minap a nomádok terelgették álla-taikat) rétként, kaszálóként hasznosította, azaz a füvet nem ridegentartott állatokkal legeltctték le, hanem tervszerű gazdálkodás keretébenlekaszálták. Az így nyert széna az istállól-ian tartott állatok becses ta-karmánya volt. A bencések tehát a nagy füves térségeket a nomádoktólgyökeresen eltérõ módon építették be saját gazdálkodásukha.

ˇ 142

Életmčıdváltás @

Hogy miként nôtt át a nomád rendszer az egyházi gazdaságba (amipersze a nomád szisztéma halálát jelentette, és ami egyszersmind azéletforma átalakulását is leltételezte), arra megint e tihanyi Oklevél, il-letve a monostor késõbbi összeírása nyújt szemléletes példát. Az 1055.évi alapítólevél szerint van egy résdetes határokkal elkülönített birtok-test, „lólegeltetö hely", s ,,mındaz, ami e helyeken bozótosban, nádas-ban és rétekben található, ezen szent egyházhoz [Tihanyhoz| tarto-zik". E birtok a Duna--Tisza kozi lzsák és kis részben Fülöpszállás térsé-gere terjedt ki. A határpontokként említett elnevezések (EIuıııı'hııııiııl:=Elöhomok, Brılııı Iıiınım=Babahomoka, Febm' L~ıııııııl~=Fekete-homok, Fııegııes Iıiıııiıi:=Fövényeshomok, Cııes lıııııııı(=Köveshomok,valamint Hzırıııiı [meıı=HáromÍertö, azaz Hárommocsár, Cıılıııı =l(olonvíz, Ciırııısfim=Cunusára, azaz Gunumocsara) világosan mutatják,hogy erõsen homokos terület lehetett ez, amelynek felszínét gyakortatagolták lefolyástalan mocsarak, tavak; ezek a nyári melegben kiszárad-tak, csapadékos idõben viszont megteltek vízzel. /\ határleírás tehátrészletekbe menõen megerősíti az összeloglalóan említett nádast és ré-tet. Az ugyancsak itt szereplõ bozótos megfelel az e tá|on védett termé-szeti kinesként máig megmaradt õsborókásnak, amely haidan sokkalnagyobb területet ícdhetett be. (Még talán azt is fcltehequk. hogy ebirtok egyik határpont|aként említett Brilııiııin - azaz Bálvány f kapcso-latban lehetett az itt élt nomádok pogány vallásával, akik bálványokatimádtak.) Az idézett leírás mint csepp a tengerben ~ tükrözi (még1055-ben is!) a kárpát-medencei magyar nomadizmus természeti feltét-eleit: a nagyállattartás részint homokos tala|on, vizekkel szabdalt terü-leten folyt. E birtokot Tihany sem tudta másra használni, csak arra,amire a nomádok, azaz lólegeltetésre. Így e terület lett a tihanyi apát-ság lótartásra berendezkedett „üzeme” (pruiiıııııal. Pcrdöntõ módon bi-zonyít|a ezt az, hogy amikor 1211-ben, tehát 150 évvel az alapítólevélután osszelrták a tihanyi monostor javait, itt, az immár a tóról elneve-zett Kolon prédıumon, ahol időközben a Szent Kereszt tiszteletéretemplom épült, 40 családból 13 lovász-háznép volt (mellette néhányjubbágy, egy udvarnok, míg a többség szolga).A szabad nomád és az egyház lovász szolgá|a között azonban óriási

a különbség. Azzal, hogy Tihany megszerezte a tulajdonjogot Kolon vi-

143

@ A i~iiNDENNAi=oi<dékén, az ott maradottakat (a nem elkóborlást választúkat) szolgákkátette. Az egykori nomád immár nem pusztán saját magának ,,termelt",hanem az egyháznak is. Állatai szintén az egyházéi lettek. Mindennekfejében az apátság gondoskodott róla, szerszámokat adott a kezébe, fe-delet a feje fölé, karámot a lónak. Az egykori nomád hajdani foglalkozá-sa révén immár az egyháznak tartozott szolgálattal Továbbra is önellá-tó maradt, mint nomád korában, de viszonyrendszere mégis gyökere-sen megváltozott. A nomádok néhány utóda Íelügyelte a többit, ők, akésõbbi jobbágyok (kötött szabadok), a lovászok őrizték meg a legtöb-bet az egykori nagyállattartásból, a szolgák viszont az egyház általmegszabott minden feladat ellátására kényszerítve voltak. A nomádokleszármazottai tehát az egyházi birtokon (de értelemszerűen mindenmás, magántulajdonba került földön is) felhagyni kényszerültek hagyo-mányos életmódjukkal, hiszen még a lovászok sem terelgethették té-len-nyáron saját kedvtelésükre a legelõkön az állatokat, hanem üzem-szerűen végezték a kötelezően előírt szolgálatot. Csak a lö maradt megúgy-ahogy a régiben, a viszonyok teljesen megváltoztak. A nomád jelle-gű rideg állattartás helyébe az istállózó és takarmánygazdálkodásonalapuló állattenyésztés lépett. Hogy miként festett a komplex termelő-gazdálkodás egy világi birtokon, azt Guden 1079 körüli oklevele mutat-ja, aki a veszprémi káptalannak 5 szolga-háznépet, 2 ekét, ll szölűt, 20okrot, 300 juhot, réteket, szántókat, gytimölesfákat és erdõt adott. ltt aszolgáknak egyszerre kellett földműves, kertész, erdész és állattenyész-tő tevékenységet cllátniuk, amint ezt uruk elõírta. Az úr gyakran arrakényszerítette a nomádot, hogy az kifejezetten földműves jellegű szol-gáltatásokat teljesítsen neki, ilyen módon is arra serkentve, hogy barát-kozzék meg a föld megművclésével, a kapa és az ásó használatával. Aszabolcsi Binat a templomtól messze került falusiak egy képviselőjétarra kötelezte, hogy az a többiek nevében vegyen részt az istentisztele-ten, és három kenyeret tegyen le az oltárra Pedig e falti lakói nyilvánazért keltek útra, hogy ne kelljen földet művelniük. E gyakorlat a 11.századon túl is folytatódott, hiszen a 12. század elején az Álmos hercegadoıiiányából a dömosi egyház birtokába jutott kanászokat (állattartó-kat) a kenyeret atló (tehát földműves szolgálatra kötelezett) háznépekközé sorozták be. Az életmódváltásnak csak kisebbik része torténhetett

EA«

A nomadizmus visszaszorulása É

,.önként' (valójában ott is belsõ szükséglet, a megélhetés kényszeıe vál-totta ki), nagyobb részben a fold ura, a magántulajdonos írta elö a nekialávetetteknek, hogy milyen szolgálatot teljesítsenek számára. A no-mácl gazdaság azonban így sem egyik pillanatról a másikra omlottossze.

A nornadiırnus visszaszorulása Mivel a magyarság hosszú év-?Wiki századok óta a nomadizmusgazdasági rendjében élt, s ez még a 10. század elsõ felében is töretlenülvirágzott, továbbá ismerve a megszokott, begyakorlott életmód megör-zésére irányuló természetes emberi reflexeket. nem lehet csodálkozniazon, hogy a természeti-földrajzi és politikai kényszerek ellenére semzajlott le gyorsan az életformaváltás. Ez a Kárpát-medencében régión-ként eltérõ ütemben ment végbe. Ott, ahol nem lehettek előzményei anomadizmusnak, tehát a frissen megszállt erdős, dombos területeken,ez a probléma nem vagy alig jelentkezett, ahol viszont a nomád nagyál-lattartást kiterjedıen űzték (a síkvidékeken). ott az átállás elhúzódoit.Ezt a folyamatot az egyházak javára szóló oldevelekben közvetlenülnem tanulmányozhatjuk - de áttételes következtetések levonására(amint ezt a tihanyi apátság 1055. évi alapító oklevelének ilyen szem-pontú elemzése bizonyította) még ezek is nyújtanak alapot -, ellenbenaz 1092. évi szabolcsi zsinat határozatainak több cikkelyében lelünk idevonható információkra. Az egyik szerint „azok a püspökök, akik a máspüspökség területén [világra jött] állatok után kapnak tizedet, [annak]negyed részét engecljek át a saját maguk püspökségében lakó papok-nak". 1092-ben még oly jelentõs lehetett a legelöváltó-vándorló élet-mód, hogy ezzel kapcsolatban egy különleges esetről (ha a terelt állategy másik püspökség területére ment, kit illetett a tized) törvényt kel-lett alkotni. Éppen ez a szabályozás mutat arra, hogy aligha kevés em-bert érintõ, egyedi esetről lehet szó, hanem egy gyakori helyzetre kel-lett megoldást adni. Feltehetõ, hogy a még mindig tömeget jelentő sza-badok hajtották állataikat más püspökség területére. lgy például anomadizálásra alkalmas Körös-TiszafMaros köze négy egyházmegye(a csanádi. a Váradi, az egri és a váci) között oszlott meg, s embernek,

Í

@ A ~iiNDENNAı=oi<állatnak nem is kellett nagy távolságot megtennie, hogy más püspökségterületére érjen. Márpedig a püspök jövedelmeit kedvezótlenül érintet-te, ha az õ területén legeltetett állatok más egyházmegyében ellettekmeg, és a jószágszaporulat tizede nem öt, hanem a vele szomszédos fõ-papot illette meg.

Ugyancsak a legelõváltással függ ossze e zsinat egy másik cikkelye:„Ha valaki vasárnapokon vagy nagyobb ünnepeken nem megy az ö ke-rületének egyházába, verésekkel javítsák meg. Ha pedig a falvak olymessze távoztak. hogy a falusiak az õ kerületük egyházába nem tudnakelmenni, közülük mindnyájuk nevében legalább egy menjen el botra tá-maszkodva az egyházba, és három kenyeret és egy gyertyát vigyen azoltárra.' Bizonyos, hogy itt mozgó falvakról van szó. A magántulajdontérhódítása következtében legelõikrõl kiszorult. de gazdátlan legelõketmég lelõ szabadok lehettek e falusiak. Ök nem akarták Íejüket szolga-ságra adni. a szabadság nevére igényt tartottak, eléggé tehetõsek voltak.lovakkal, sátrakkal rendelkeztek, kisebb-nagyobb közösségekben éltek.Nem a templomba járási kötelezettség elöl menekültek, hanem lovaikszámára dús fuvű legelõket keresve vándoroltak. Ezért lépték át a szá-mukra keveset jelentö egyházmegyei határokat, ezért szakadtak ki sa-ját egyházuk kerületébõl. Ugyancsak 1092-böl értesülünk arról, hogy„ha a falusiak egyházukat elhagyva máshova vándorolnak. püspöki jog-gal és királyi paranccsal kényszerítsék õket oda visszatérni, ahonnan el-mentek". E két idézett intézkedés között ellentmondás feszül. A koráb-ban emlitett cıkkely az eltávozott falvak népét nem kényszerítettevissza eredeti helyére, hanem megelégedett azzal, hogy közülük leg-alább egy menjen el a többiek nevében is egy másık kerület templomá-ba, a másik törvényhely viszont a templomukat elhagyókat visszapa-rancsolta a templom mellé. Az ellentétet annak feltételezésével lehetfeloldani, hogy az elõbbi falusiak a templom ,eszmei vonzáskörzetébõl'távoztak el. az utóbbiak pedig közvetlenül a templom szomszédságá-ból. Nyilván voltak templomhoz közeli és attól távol esõ falvak, hiszenIstván megclégedett azzal, ha minden tíz falu rendelkezik egy temp-lommal. Ha a templomtól távoli falvak költöztek el, egy másik kerületitemplom hatókörébe estek, vagyis az egyik templom szélső pályájáról amásik templom szélsõ pályájára kerültek. Ha viszont egy közösség a

146

A nomzziizmuz vizzzzszazuıszz @templom mellõl ment el, magát a templomot ítélte pusztulásra. Ezértbánt tehát a törvény enyhébben a templomtól távoli, illetve szigorúb-ban a templom melletti falvakkal, illetve lakóikkal. Ezt a magyarázatoterősíti meg az 1092 után néhány éwel, már Kálmán király korában ke-letkezett zsinati határozattöredék szövege: „A falu, amelyben templomvan, a templomtól távolabbra ne menjen; ha mégis eltávozna onnan,tíz pénzt fizessen és térjen vissza." Ez a cikkely egyértelműen a templo-mos falu eltávozott lakóit büntette, és késztette visszatérésre. Mindezpersze nem változtat azon a tényen, hogy a falvak a 11. század végénmég mozogtak, s egyazon zsinati határozatban az elköltözõ falvak két-szeri szereplése (valamint az ehhez idõben kozeli torvénykezési emlék-ben a jelenség újbóli előfordulása) a falumozgások meglehetõsen általá-nos voltára enged következtetni.

Ennek magyarázatául felmerült, hogy itt már nem nomád módraélõ, nagyállattartó közösségek mozogtak, hanem földművelõk, akik -miután a szántott-vetett földet kiélték - a határban más, pihent földetfogtak eke alá, és oda költöztek. Ennek az értelmezésnek ellentmond,hogy a ll. századi törvények, végsõ fokon az egyház és a király előny-ben részesltették a földmüvelést, feladatuknak tartották annak terjesz-tését. lgy például Kálmán kori rendelkezés szerint bíróság elött csak an-nak a tanúságtételét fogadták el, aki hithú keresztény, továbbá szántó-földje van. Amennyiben a lakhelyükröl tömegesen elvándorlók újföldeker törtek volna fel a mezõgazdasági művelés számára, a törvény-hozók nagyfokú rövidlátásról tettek volna bizonyságot, ha ezt tiltottákés akadályozták. ahelyett hogy támogatták volna. Az idézett lásfló ésKálmán kori törvényeknek a visszaköltözést szorgalmazó előírásai és akirótt büntetések osszességukben arra mutatnak, hogy a nagyállattartónépesség mozgott a Kárpát-medence nomadizmusra alkalmas alfölditerületein.

Egy efféle értelmezést több megfontolás, illetve adat támogat meg.Mindenekelőtt a törvényszövegek annak az éremnek a másik oldalátmutatják, amelynek egyik felét az oklevelek villantották fel. Ez utóbbi-ak többször is szóltak arról, hogy a szabadság nevére igényt tartóknak,a fuggõ viszonyt nem vállalóknak el kell hagyniuk lakhelyüket. Azokbukkannak fel a ll. század végi törvényekben, akik elvesztették közös

@ A MıNDENNArOKlegelõiket, de magukkal vitték állataikat. A kétféle forrástípus egymásmellé illesztése kölcsönösen igazolja a másikban olvasható információt.Az elűzöttek, az alávetést nem vállalók felszeclték sátorfájukat. és mintvándorló közösségek (,,falvak") rendszeresen váltogatták helyüket, nemvoltak tekintettel arra, hogy mekkora távolságra kerültek a temp-lom(ok)tól. Ugyanakkor a 12. század közepétől, második felétől, vala-mint a 13. század elejérõl több olyan aılat maradt ránk, amely megerõ-sitı a ll. század végi magyar nomadizmus meglétét. Egy bizánci szerzõarról szólt, hogy a Duna-Száva köze. a Szerémség „Pannónia legkövé-rebb földje, a lóncvelő, a folyók öntözte”, egy másik pedig azt jegyeztele, hogy ugyanez a térség a magyarok „foldjének legtermékenyebb ré-sze, mely lónevelõ síkságokká lapul". Az alföldi (Duna--Tisza közi) ló-tartás mindkét forrásban egybehangzóan szerepel. Még többet mondannak az arab utazónak a megjegyzése, amely szerint a 12. század kö-zepén a szerémségi Nagyolaszi „lakóira leginkább a nomád életmód jel-lemzõ". A ll. század egészében Magyarország síkvidéki tájain még léte-zett a nomád életmód. Igaz, akik ezt képviseltčk, azok egyre inkább atársadalom peremére sodródtak, egyéb lehetőségeik kimerültével utó-védharcot folytattak hagyományos életformájuk megmentése érdeké-ben. Jelenlétük ugyan perdöntő bizonyság a magyar nomadizmus elter-jedtségére, szívósságáıa, arra, hogy különbözõ életmódok léteztek egy-más mellett a ll. században. de ekkor már egyre keveshé ök jelentettéka tömeget; a szinte nomád rezervátumokká vált vidékeken is át kellettadniuk a szó szoros értelmében vett teret, területet a földművelés, akertkultúra. a szölõmüvelés, a kézművesség, a komplex termelógazda-ság képviselőinek. Ugyanez a történelmileg megtett hosszú út tükröző-dött a magyar településhálózat és munkaszervezet ll. századi átalaku-lásában is.

Falu, prédium A magyar fn/ıı szó nyelvünk ugor (esetleg finnugor)kori öröksége, mivel azonban az ugor egyuttélés fel-

bomlása óta a magyarok nem éltek mindig állandó falvakban, a szónem tekinthető a település minősége jelzöjének. A lrilu szó tehát általá-ban a kisebb emberi közösség együttélési formáját fejezte ki, de nem

145

Falu. prédium @

szűkíthetõ le értelme a szilárd határú településre. Ugyanezt lehet mon-dani a fzllıı latin megfelelõjérõl, a villri szóról. Hogy ez szintén nem vo-natkozhat kizárólag a rögzült, mozdulatlan falvakra, azt éppen azimént idézett lászló és Kálmán kori törvénykezési emlékek bizonyít-ják. amelyek a mozgó, helyüket változtató településeket szinténi-illának nevezték. Nem nyújt érdemi segitséget a magyar falurendszerkezdeteihez a régészet sem. Bár számos telepet tártak fel a Kárpát-me-dencében a 10-ll. századból. de jelenleg ennél közelebbi idöpont-meg-határozásra nincs mód, továbbá teljességgel ismeretlen, hogy milyenetnikum tagjai éltek hajdan ott E téren alapvetően az írott forrásokra,illetve az összehasonlító néprajztudomány eredményeire lehet támasz-kodni, Arra, hogy az egykori nomád népek miként váltak rögzült hatá-rokkal rendelkezõ falvak laköıvá, az etnológiai kutatások egy általánosmodellt dolgoztak ki, Eszerint a kettõs szállásváltó rendszerben éló no-mádok (akik télen délre, vizek mellé, nyáron északra, friss legelökre vo-nultak) kezdetben sem állandó téli. sem állandó nyári szállással itemrendelkeztek. Mindig az alkalom, a pillanatnyi helyzet szabta meg,hogy hol tartózkodtak (természetesen a törzs lehetőségei biztosítottakereteken belül). Arab forrás 880 táján azt írta a magyarokról, hogy,_.amikor eljönnek a téli napok, mindegyikõjük ahhoz a folyóhoz húzó-dik. amelyıkhez éppen közelebb van; itt marad télire, és halászık",vagyis éppen ezt az állapotot rögzitette náluk. Ugyancsak nem szólt ál-landó téli szállásokról 25 évvel késöbb Bölcs Leó sem, amikor azt emlí-tette: a magyarok ,nemzetségek és törzsek szerint szétszéledve legelte-tik lovaikat folyvást, télen-nyáron'. A 942. évre vonatkozóan lbnHajján azt írta le, hogy az általa nomádként említett magyaroknak „vá-rosaik nincsenek, sein házaik. hanem nernezsátrakban laknak. szét-szórt táborhelyeken", Nagy valószínűséggel még ez idõben sem számol-hatunk a magyaroknál (illetve azok jelentõs részénél) állandó téli szállással. A falualakulás következõ lépcsófoka az. amikor az állandó téliszállás létrejön. majd a még változó nyári szállás mind kozelebb kerül atélihez (azaz szükül a nornadizáláskor megtett út sugara). végül pedig anyári és a téli szállás egybeolvad. Ez a nomadızmus végét jelenti.

A magyarok esetében a l0. század második felében döntõ változásoktörténhettek a települések állaiidósulásában. Sajnos, magát a folyama-

ıa-4*

@ A ~iiNDENNAi>OKtot nem, csak annak eredményeit ismerjük a kútfõkbõl. A valtozás régi-ónként eltéró módon történt. Mivel 955 után a magyarok hozzákezd-tek a Kárpát-medence azon részeinek megszállásához, ahol nomádelózmények nem voltak, itt egyenesen állandó hatärú falvak jöttek lét-re. Az elsõ ilyen településekről a Dunántúlon tudunk, a veszprémvölgyioklevélból (ahol ezeket görögül leliáricıınak nevezték), illetve a pannon-halmi alapítólevél toldalékából, valamint a veszprémi oklevélból (lati-nul villa a nevük). Ezek már szilárd határokkal rendelkezõ településekvoltak, hiszen legtöbbjük neve ma is él. Mivel e falunevek részint (aveszprémvölgyi oklevélben pedig feltűnően nagy számban) szláv erede-tűek, ez arra enged következtetni, hogy e falvak bizonyára már sok év-tizeddel elsõ írásba foglalásuk elõtt léteztek. Cyökeresen más a helyzetott, ahol a nomadizmusnak erös poziciói voltak. azaz a síkvidéki terüle-teken. ltt a magyarok esetében is érvényesült az imént tárgyalt modell,vagyis a mozdulatlan, rögzült falvak a téli szállásokból alakultak ki.Amikor a szabolcsi zsinat szót emelt a falvak elköltözése ellen, akkoralkalmasint nem a nyári legelökre vonulást tilalmazta, hiszen ha való-ban oda mentek volna a falusiak, nem kellett volna a hatalomnak attóltartania, hogy többé nem térnek vissza, mivel a megszilárdult téli szál-lás voltaképpen már - csak részben (nyáron) mozgó, rajokat kibocsátó~ falu. Ez esetben a téli szállás soha nem vált teljesen lakatlanná,ugyanis minden ószön állandó jelleggel ugyanoda tértek vissza azok,akik az állatokat a legelõkról behajtották. Az ilyen rendszerben a téliszállást nyáridóben is sokan lakták, asszonyok, gyermekek, öregek, be-tegek, az itt felhalmozott értékeket védeni kellett. Valószínűbb, hogy all. század végén még mindig voltak olyan területei a sikvidékeknek,ahol a szilárd határú téli szállások hiányoztak. Az alföldi részeken, ígypéldául a Körös Tisza--Maros köze folyóktól távolabbi vidékein egé-szen a I4-lã. századig alig vannak írásos adatok falvakról, viszont a ré-gészeti feltárások nagy sûrűségben mutattak ki emberi telepnyomokat.Ezek a halódó nomadizmus képviselőinek szálláshelyei lehettek, hiszena megfigyelések alapján ezeket lakóik csak rövid ideig használták. Nyil-vánvaló, hogy a ll. század végi nomadizálás már nem nagy térségekreterjedt ki, hanem kis körzetekre, egyre szűkebb helyre szorult vissza.

ISO

Falu, prédium É

Az ország mind nagyobb területein jöttek létre szilárd határú, immárnem mozgó falvak,

Ennek elterjesztésčben nagy szerepet játszottak a prédiumok, hiszenezekben a földesúr sok népet telepített le, és vonta be õket a faluszerűtelepülés kereteibe. A korai idõben a lakhelyek mintegy fele prédiumvolt, a másik fele pedig falu. /\ pmiıˇııııı latin szó, ekkor földesúri gazda-ságot (,,üzemet') jelentett. A föld ura a neki alávetett népessčgei, ame-lyet meghatározott vagy általában mindenféle szolgálatra kötelezett,prédiumokon összpontosította. A prédium tehát egyszerre ,,uzem" éstelepülés. A falu és a prédium között azonban számos különbség van.Míg a faluban sokkal nagyobb volt a szabad nepelem számaránya, ad-dig a prédiumon majdnem mindenki szolgának számított. A földesúrgondoskodott szolgáiról, akik még házukat is tõle kapták. A prédiumlakói ~ szemben a faluéval - éppen a szigorúbb felügyelet miatt kevésbékerekedhettek fel és költöfliettck máshová. A prčdium éppen attólprédium, hogy ~ a szolgák lakhelye, a faluszerű település mellett f jelenvolt ott. sõt meghatározó, településalkotö szerepet játszott a földesúrgazdasági telep: (kovácsmühelye, istállója, esűrje stb.). Hogy aprčcliumnak csupán egyik eleme volt a falu, ez fõleg akkor látszott tisz-tán, amikor a prédium önmagában állt, tehát falukereten kívül jött lét-re. Utóbb, amikor a prédium megszűnt, a szolgák lakta falurész önállófaluvá alakult. Bonyolitotta a képletet, amikor a prédium már létező fa-luban alakult ki, vagyis egy falunak több tulajdonosa volt (a szórt bir-tokrendszer viszonyai közepette ez gyakran előfordult), s ebbõl egyvolt a prédium ura. Ez esetben a népek is elkülönültek egymástól. Hogymilyen volt egy földesúri prédıum, arról korábban a tihanyi apátságkoloni birtokteste kapcsán már szó esett. A tiszántúli Hortobágy, ame-lyet 1067 táján Péter ispán a százdi monostornak adott, azért érdemelfigyelmet, mert példátlanul népes prédium volt. 104 szolgaháznép mel-lett 30 lovász (20 magyar és 10 besenyõ etnikumú) gondozta a 10 szö-lõt és mčhest, a 10 pár lovat, a 100 ökröt, az 500 juhot és a 200 disznót,mellettük még 6 szövö és fonó (takács) élt ott. Ez B00 fős népességei té-telcz fel. holott a korszak átlagos prédiumán (falujában) ennek a negye-de-nyolcada a szokásos. Hortobágy - Kolonhoz hasonlóan ~ jobbára ál-lattenyésztő próclium volt, nyilván számos nomádot „kötött meg". A

151

@ A ~iiNDENNArOKDunántúlon ezzel szemben elsõsorban kézműves prédiumok alakultak.A veszprémvölgyi apátság Grincsári (Gerencsér) falujában fazekas szol-gálatot teljesítők éltek, kovácsokat Tihany, Bakonybél, Pannonhalmabencés apátságainak tulajdonában említettek a 11. század folyamán.

A falu, illetve a prédium külső képéról, illetve belsõ életéről aligtudunk valamit. Valószínű, hogy még sokáig megmaradt lakóhely-nek a sátor. Más esetben ugyanis aligha tudtak volna a szabolcsi zsi-nat határozataiban emlitett falusiak lakhelyíıkről véglegesen elköl-tözni. 1100 körül az első esztergomi zsinaton azt mondták ki: ,Sen-ki sı: merészeljen egyházon kivül, sátorban vagy valamely házbanmisét mondani vagy hallgatni." ltt a sátor és a ház mint az emberilakhely kétféle típusa áll előttünk. A ll. század végén iriég oly soksátor állhatott a falvakban, hogy a misézés tilalmát mind a sátorra,mind a házra ki kellett mondani. A 12. század közepén egy nyugatiutazó úgy tapasztalta, hogy Magyarországon „az egész nyári és õsziidõ alatt sátrakban laknak” az emberek. Ez az adat arra mutat, hogybizonyos térségekben még 1150 táján is élt a kettős szállásváltórendszer, az emberek az immár állandó téli szállásról, faluból kihaj-tották a legelökre állataikat, és hónapokon át kint laktak azokkal.Ugyanakkor a falvakban, illetve a megszilárduló téli szállásokon mára 10. század második felétól kezdve tért hódithatott a földbe mélyí-tett ház (veremház). lstván l. törvénykönyve egyaránt szól a latinuliioıııııs és ııııiırsiıııifiılii néven említett lakhelyről. Az előbbi a tehető-scbbek otthona, háza lehetett (felmenõ falakkal, több helyiséggel),az utóbbi pedig a szcgényeké. Veremházböl sokat kiástak a régészek,ezek átlagos területe l0 ml volt, nem rendelkeztek sem ablakkal,sem lüstelvezeiővel. A falu belső rendjéről még kevesebbet tudunk.Valószínű. hogy a ll. századi falu még jobbára rokonsági alapú volt,a prédium viszont, ahol a füldesúri telepítés sokkal erőteljesebbenérvényesult, már szomszédsági (vagyis nem vérrokonok éltek döntõtöbbségben egymás mellett). A falu élén falunagy (i-ıˇllıˇrııs) állt. defunkciójáröl ekkor még mit sem tudunk. Főleg a faluban a közösségiegyüvé tartozás igen erõs volt. lstván I. tönıénykünyve csak azokatmentette fel a kötelező templomba járás alól, akik otthon a tüzetőrizték. Ez még aligha a későbbi idõk individuális faluja, hanem

líl

váz és varos @

olyan közösség lakhelye, ahol annak tagjai együttesen, közösen táp-lálták a lángot. Mindenesetre a szilárd határú falu és a prédium tér-hódítása a ll. századi Magyarországon az új rend sikerének csalha-tatlan jele.

Vár és város A magyar nyelv város szava a vzíı szóból ered, tehát aiı városnak -legalábbis a nyelvi minősítés szerint - szo-ros a vátral való kapcsolata. A magyarság nem volt várépító nép sem ahonfoglalás idején, sem a 10. század nagy részében. Varépítésre lehetõ-sége és várta szüksége sem volt; a kalandozó hadjáratok idején éppenmások emeltek vele szemben erõsségeket. Változott a helyzet a 10. szá-zad vége felé, még inkább a ll. század első évtizedeiben. Ekkor a ma-gyar külpolitika defenzívvé válása (az idegen támadásoktól való féle-lem), illetve az új rendszer meghonosította igazgatásnak a várakhozkapcsolása napirendre tűzte az erõsségek építését. /\ legkorábbi várakegyikét Géza nagyfejedelem Esztergomban építtette fel, amely egyszer-smind székhelyéül is szolgált. Kulönlegessége. hogy kõbõl készült, amiritkaságszámba ment ekkortájt. Ugyancsak kõvárat emeltek Veszprém-ben. A korai idõk harmadik kõvára viszont már lstván király alatt jöttlétre Székesfehérvárott. Az erõsségek nagy többsége viszont úgyneve-zett föld-fa vár volt. Tartását gerenelák és/vagy fatörzsek adták, ame-lyeket kazettás szerkezetben, illetve rácsszerűen helyeztek el_. kozeit agerendaváz feléig-harrnadáig tömörített földdel, agyaggal, olykor kőveltöltötték fel. A ll. századi föld-fa várak tehát földsáncon nyugvó, abbamintegy beleágyazott gerendavárak voltak. Ezekhez olykor õskori fold-várakat használtak fel (erre példa a zempléni és a bihari erõssëglz másesetekben római várfalakat alakítottak át (ilyen például az 1009-benmár ispánsági várként szereplõ Visegrád vagy az ugyanezen évben elõ-fordulõ Gyõr), ismét máskor minden előzmény nélkül építették fel azerõsségeket (így a nyugati határszélen Mosont vagy északon Boısodot).A ll. századi várépítésben a Kárpát-medencében megfigyelhető egyön-tetűség világosan rávall az ezt kezdeményező és a kivitelezést levezény-lő központi hatalomra, az lstván által létrehozott ú| típusú államra. Avárak sorában egészen nagy méretűeket is találunk. ilyen volt Sopron a

Iíj

@ A MiNDENNAi=oK

maga 8,7 hektáros területével, de a jelentõs kiterjedésűek közé tartozikSuholcs 3,3 hektárral, Zemplén 3,6-tal, Abaúj 3,9-cel. Az átlagosföld-fa várak 2-3 hektárt foglaltak el. Amelyik erósség nem vesztette elhadi jelentőségét, annak sáncára még a ll. század vége felé kőfalatemeltek. Utóbb ez, illetve a sánc fölé emelkedő faszerkezet elpusztult, smára a föld-fa váraknalt csak a talapzatuk maradt meg, ha egyáltalánmegmaradt. Nem kevés ugyanis azon várak száma, amelyeknek :i mainapig nem sikerült nyomukra bukkanni (a ll. századi írott forrásokbanszereplõ Kolon, Békés és Csongrád erőssége emllthetó ilyenként).Az így felépített várak legtöbbje (de korántsem mindegyike) ispáni

székhely lett. Az eredetileg katonai szempontból, a védelem biztosításacéljából emelt várak ezzel világi igazgatási központokká váltak. Szinte ez-zel egy idõben az erösségekhen, illetve mellettük felépült a kerület elsõtemploma, amelynek papja pasztorizációs tevékenységet folytatott.Utóbb e papból lett a kerület papjait felügyelõ fõesperes, aki egészen a 13.századig itt székelt, s csak a tatárjárás elõtti évtizedekben költözött be aszékeskáptalan tagjaként a püspöki közponiba. Ugyancsak a vár kozvet-len szomszédságában, a váralján település jott létre, ahol várnépek éltek,akiknek feladata a vár kiszolgálása volt. A vár és a város szerves kapcsola-tára mutat, hogy az eredetileg várnépet jelöló latin cıvis elnevezés utóbb avárosi polgár megnevezésére szolgált. A Lásfló nevéhez kapcsolt lll. tör-vénykönyv egyik cikkelye elõírta, hogy az ispánsági vár külső részében is-tállót csináltassanak, s az összeszedett kóbor javakat ott õrizzék. Ugyan-csak bizonyos, hogy valamiféle börtön vagy fogda is állt már a 11. századiispánsági várban. A vár és közvetlen környéke tehát sokféle rendeltetésűépuletegyüttest, egyszersmind települési kor-nplexumot alkotott. ltt élt Vha szerény létszámban is egy olyan réteg (a várispán, az ispánsági tiszti-kar tagjai, a pap), amelynek igénye volt bizonyos, a távolsági kereskede-lembčl beszerezhető luxuscikkekre. Így e korai erösségek a kereskedelemközpontjai lettek, ahol a kereskedők gyakorta megfordultak, és piac ala-kult ki. De ugyanakkor a váralján szolgai állapotú népesség élt. A ll. szá-zadi váras település (város) tehát társadalmi értelemben egymástól na-gyon távol álló népességet foglalt magában. Etnikai szempontból is tarkavolt a városok képe. A szabolcsi Binat határozatai a kereskedõket egyene-sen az izmaelitákkal (mohamedán vallású személyekkel) azonosították, és

H4

váz es varos @

említést tettek zsidókról is. Közülük bizonyára számosan ott éltek a várközvetlen szomszédságában.A várral rendelkezõ települések közül fontosságát tekintve kettő

emelkedett ki a ll. században: Esztergom és Székesfehérvár. E kettőtszokták az Arpádok székvárosának tekinteni. Valójában nem abban azértelemben voltak uralmi centrumok, mint a késõbbi fővárosok. Eszter-gom vitathatatlanul Géza alapítása. Ma még nem tudjuk, hogy eztmegelőzően az Arpádok törzsének, törzsi államának hol volt a köz-pontja. Bizonyosra vehető, hogy nem váras helyet kell keresni, ugyanisa 10. században a magyarok nem építettek és nem alakítottak át vára-kat, egyáltalán nem részesitették kitüntetett figyclemben a Kárpát-medencébén álló erősségeket. Egyesek a 10. század közepéig a Felső-Ti-sza-vidéken keresik az Árpádok centrumát, más ezt a mai Szolnok me»gye területére teszi, de van olyan állásfoglalás is, amelyik Kalocsakörnyékével számol központként. Géza esztergomi székhelyválasztásáttörzsének egyértelmű nyugati orientációja magyarázza, vagyis minden-képpen a nyugat fele' a 970-es évek első felében bekövetkezett nyitáseredményezte Esztergom felemelkedését. A hagyomány szerint Vajkmár itt született. A vár, amelynek kapujára Koppány holttestének egycsonkját tűzték ki, 997-ben biztosan létezett. Az erősséget a Várhegyenrómai kövekböl építették, ott, ahol a rőmai időkben a Solva nevümsıırını állt. Feltehetően királyi palotát és bizonnyal templomot is épít-tetett Géza a váron belül. Esztergom igazi virágzása lstván korára esett.A világi központ mellett az önálló magyar egyházszenıezet centrumaszintén Esztergom lett. A hegy közepén felépült a Szűz Mária és SzentAdalbert tiszteletére szentelt érseki székesegyház, tőle délre a királyipalota, a nyugati várfalra támasdtodva pedig az érseki palota. A Váral-ján létesült a királyi város, ahol az udvarnokok éltek, itt állt a piactér.Esztergom területén már a ll. században létezett zsidó negyed Bina-gógával, a zsidók jelenléte a kereskedelemmel volt összefüggésben. AKovácsi nevü külvárosban a pénzverók és a kovácsok leltek otthonra.

Székesfehérvár fellentlülése a Magyarországon át vezetõ jeruzsálemizarándokút 1020 körüli megnyitásával kapcsolatos, amely Esztergomotelkerülte. Várát fehér színű római kövekből építették, amit a környékszlávjai Belgrádnak, a magyarok Fehérvárnak neveztek. A várban lstván

/S5

@ A MiNDENNArOKkorában királyi palota létesült, ettõl északkeletre állott a BoldogságosSzűz Mária (Boldogasszony) tiszteletére szentelt királyi bazilika.Fehérvárott is benépesült a Váralja, külvárosok fogták közre a várat.Esztergom valóságos központként funkcionált (itt verték a pénzt, ideszállították be a királyi adót), Fehérvár szakrális centrumként (itt koro-názták a királyokat, a 12. századtól rendszeresen ide temették az ural-kodókat), de a király székhelye, azaz udvara mindig ott volt, ahol õ ép-pen tartózkodott. Márpedig a 11. században f számos adat tanúságaszerint - az uralkodó rendszeresen úton volt, ,,körbejárt" az országban,helyben élte fel a iövedelmeket.

Fcltételezhetõ, hogy a ll. században már nem mindegyik fontos te-lepülés kapcsolódott várl-ioz. Számos olyan püspöki székhelyet isme-rünk, ahol erõsség ekkor még nem állt, ilyen Kalocsa, Pécs, Eger és Vác.ltt vár hí|án is - központ iött létre, hiszen a püspök és környezeteszintén igényt tartott bizonyos luxuscikkekre, vagyis a kereskedõk alig-ha kerülték el ezeket. Úgyszintén közvetlen környékükön egyházi szol-gáltató népek éltek, például Eger esetében az utóbb Harangozónak ne-vezett településen. Más helyütt a hallatlanul kedvező földrajzi fekvésbiztosított egy-egy településnek előnyt. Buda (a mai Óbuda) a kedvezõdunai átkelési lehetőségnek, valamint a sík- és a hegyvidék találkozásipontián való Íekvésének köszönhette lellendülését. Már korán királyiudvarház létesült itt. Péter király Szent Péter tiszteletére társas-káptalant alapított. Mindezek ellenére a ll. századi városok még nemigazi, a szó késõbbi értelmében vett városok, vagyis nem az iparűzésszínhelyei, nem a kiváltságokat, autonómiát élvezó polgárok otthonai,A városképzõ (és késõbbi városi) funkciók közül egyedül a kereskede-lem volt jelen. A korszak városainak legtöbbje, úgyszólván mindegyike(világi és/vagy egyházi) igazgatási központ, Hogy a király udvara mi-lyen helyeken fordult meg utazásai során a ll. században, arra a sza-bolcsi zsinat egyik cikkelye vet éles fényt: ha .valamely apát vagy szer-zetes a király udvarába megy, a király iıdvözlésére ne az lsten cgyházá-ban járul|on, hanem miután kiment az egyházból, a házban vagy asátorban ütlvözölje õt`. A király vidéki tartózkodási helyein, az igazga-tási centrumokban tehát házak és sátrak álltak. Ezek egyértelműenazonos funkciójú lakhelyeknek i-ninõsültek. Ugyanezen törvénykczčsi

/~56

Kereskedelem É

emlék szólt a kereskedelem kapcsán arról, hogy „ha valaki vasárnap vá-sárt iil..., amiképpen felállította [sátrát], éppen úgy bontsa szét”. lttvásári sátrakiól van szó. A ll. század végi Magyarország városai nemNyugat~Európára emlékeztettek, hanem keleties képet mutattak, úgy-nevezett nomád (ázsiai típusú) városok voltak. Mivel még szinte csaknyomokban voltak jelen - vagy még úgy sem az igazgatásról függet-len városképzö tényezõk (kézműipar, önigazgatás, mentességek], a ma-gyarországi városok e században nem csupán külsõ megjelenésükben,hanem tartalmi funkcıójukban is nomád városoknak tekinthetõk. Méga 12. század közepén is egy arab utazó a szetémségi Nagyolasziról aztírta: ,Nagy és szép mezei város... Sok gazdagság, kellemes dolog és bö-ség található benne, lakóira azonban leginkább a nomád életmód jel-lemzõ.” Ezen valószínűleg azt kell értenünk; a város lakóinak jelentõsrésze tavasztól ószig kihajtotta az állatokat a legelöre. és maguk is ki-költöztek azokkal

Kereskedelem A magyarok kereskedelme a 9. század vége felé nagyM' méreteket öltött, Etelközból a Fekete-tenger partjánfekvõ bizánci városba jártak adni-venni, gazdagságuknak ez volt azegyik fó forrása. A 10. század elsõ hat-hét évtizedében a békés kereske-dést az erõszakos elsajátítás váltotta fel, a zsákmányszerzõ hadjáratokpótolták a kereskedelmet, A nomád népeknél a kereskedelem és a hábo-rú elválaszthatatlan egymástól, a háború szempontjukból nem más,mint a kereskedelem folytatása más eszközökkel: számukra az egyik is,a másik is az egyéb módon elérhetetlen javak megszerzésére szolgált.Amikor a kalandozások lezárultak, rögvest elõtérbe került az árucsere.Egy erõsen kétes hitelű 12. századi osztrák forrás akként méltatta Gézanagyfejedelem érdemeit, hogy ,elhatározta Magyarországot... többénem jogtalan zsákmányokkal, hanem törvényes jövedelmekkel gazda-gítani. S mivel tudta, hogy földje jó és termékeny, rávette népét, hogy afegyvereket tegye le, s inkább azon áruit vigye szét a szornszédokhoz.amelyeket országa bőségesen megtermett.” Mintha a magyarok e prog-ramot valósították volna meg a 960-as években, hiszen néhány éven be-lül két adatunk is van kárpát-medencei kereskedők felbukkanásáról

T

@ A MiNDENNAi>0K

szomszédaiknál. Egy zsidó utazó 965/966-ra vonatkozóan arról adottszámot, hogy Prágába „a türkök [magyarok] földjérõl mohamedánok,zsidók és türkök árukkal meg aranypénzekkel jönnek, és rabszolgákat,ónt meg különféle prémfajtákat visznek magukkal". A Kárpábmeden-cébõl teliát a magyarok mellett izmaeliták és zsidók is részt vettek aPrága központtal folyó kereskedésben. Orosz forrás szerint 969-ben akijevi fejedelem ekként dicsérte a Duna torkolatához közeli Pereja-szlavccet: „ott a földem közepe, mivel oda gyűlik minden jó, a görögök-tól arany, szövetek, bor, mindenféle gyümölcs, a csehektól is meg a ma-gyaroktól is ezüst meg lovak.” Ez tipikusan nomád jellegű kereskede-lemre mutat, hiszen a magyarok lovat és ezüstöt exportáltak, mígluxuscikkcket (prémet, más adatok szerint brokátot, selymet, gyapjút)és rabszolgákat importáltak. Régészeti adatok alapján a 10. században akárpát-medencei kereskedelem fõként kelet, délkelet, azaz a Balkán ésBizánc felé irányult, és onnan is érkezett a legtöbb áru. Amennyiben aveszprémvölgyi oklevelet Géza nagyfejedelem állította ki, és a Dunán-túlon érvényesüló bizánci befolyást tükrözi, akkor világos magyaráza-tot kap az oklevél azon helye, miszerint az apácakolostor elnyerte aSzombat település révjét és a vásárvámot. Bizáncban ugyanis a rómaiidóktõl kezdve az állam egyik legfontosabb bevételét a kereskedelembõlszármazó vámok tették ki.

Noha Magyarország a 10-ll. száud fordulójától politikai értelem-ben eróteljesen nyugat felé tájékozódott, kereskedelmének keleti irá-nyultsága még hosszú ideig meghatározó volt. 11. századi sírokból is-mertek bizánci importból származó karperecek, aranygyűrűk, lıalán-tékkarikák, ereklyetartó mellkeresztek. A Magyarországot átszelöbizánci kereskedelmi út a nagy európai észak~déli tranzitút része volt,a Vereckei-hágótól a Tisza vonalát követte, s annak jobb partján(vagyis a Duna-Tisza közén) lıaladt dél felé. Ezen az úton jöttek be aKárpát-medencébe - csak éppen ellentétes irányból, mint a bizánci-babkáni áruk - a kijevi Oroszország készítményei (például ezüst fülbeva-lók, arany és elektron karperecek), valamint a skandináv-viking tár-gyak (ékszerek, fegyverek) is. Bizánci áruk a Duna vonalát követveszintén kerültek Magyarországra. A régészeti leletek alapján Szob ésVác vidékén sürűsödnek a Duna vonalán érkezõ délkeleti eredetű, illet-

'líčˇ

Kereskedelem @

ve a Morva- és Lengyelországból behozott tárgyak. Északról a 11. szá-zadban fóleg ezüst ékszerek, gyöngyök, lülbevalók jöttek.

Nyugat felõl a Kárpát-medencébe a 10. században kereskedelmi útonalig egy-két tárgytípus érkezett (kétélű kardok, kcngyelek). A ll. század-ban megnövekedett a nyugati import. Amit a régészet a maga esfltözeivelfel tud mutatni, az nyilván csak kisebb részét alkotta a tényleges behoza-talnak, ezek különféle ékszerek (karikák, lülbevalók, gyűrűk) voltak. Azírott források viszont föleg a nyugati kereskedelemrõl õriztek meg néhányadatot. Amikor Oldiich cseh fejedelem 1020 táján kiterjesztette íennhatősãgát Monıaországra, úgy ıntézkedett. hogy az ottani városokból kiűzöttlengyeleket mint foýyokat Magyarországon és azon túl adják el. Oldiiehfia, l. Bi'etislav cseh fejedelem 1038/1039-ben rendeletet adott ki, misze-rint aki házassági kapcsolatát megszakltja, azt „kényszer alkalmazásávalMagyarországra kell szállítani, és semmiképpen sem szabad megengedni,hogy magát kiváltsa, vagy erre a földre vısszatér|en”. Magyarország tehátmég a 11. század első felében is Eelvevőpiaca volt a Csehországból érkezőrabszolgáknak. Õket keletre vitték, a nagy rabszolgapiacokra. A Magyar-ország és a Rajna menti Mainz kozti kereskedelmet az 1060-as évek máso-dik feléből származó adatok szerint mainzi uidó kereskedők bonyolítot-ták lc. Magyarországról tíz aranyozott és két rézedény került kereskedel-mi úton Mainzba, amelyek sokkal tobbet értek a Rajna-parti városban,mint a Kárpát-medencében. A Mainzban eladott magyar árucikkekértolyan termékeket vásároltak az ottani kereskedők, amelyek Magyarorszá-gon keresettek voltak. A nagy nyugat keleti ttanzit útvonal szintén a Ve-reckei-hágőtől indult, Egeren, Pesten (\láeon) át a Dunától északra húzó-dott, és Prágába vezetett. Közelében Esztergom mint az ország legna-gyobb vására nyilván vonzotta a kereskedõket, Természetesen a nagyátmenő utakből sok kisebb jelentőségű, de fontos út ágazott ki, amelyekmintegy lelfűzték a keresletet támasztó püspökségi és ispánsági közpon-tokat. Ezek sorából a Dunántúlt északkeletdélnyugat irányban átszelő,Pestről Székesfehérváron és Veszprémen át húzódó, a Pécset érintő, a ke-letiek közül az Erdélybe menő, illetve a Brassó végponttal Erdélyből kilépőés Havasalföldön át Perejaszjaveebe menő út érdemel említést. Bizonyos,hogy utak, méghouá a korszak termınológiája szerint hadiutak kötöttékössze az ispánsági székhelyeket, ilyennek az emléke maradt meg a tihanyi

Ha '

@ A ~iıNDENNAroKapátság 1055. évi oklevele egyik magyar nyelvű szónıányában ragozottformában: Iielıcıııııziriı mi ııieııelı lıoılıı ıııiı mi (a Fehérvárra menő hadiútra).Ezeken természetesen nemcsak seregek, hanem kereskedők is niozogtak.Szintén fontos útvonalnak számított a Duna, amelyet az országra táma-dó német sereg ugyanúgy igénybe vert, mint a regensburgi kereskedõ.

A 11. századi kereskedelem jelentős mértékben még külkereskedelemvolt, hiszen Magyarországon az áru- és pénzviszonyok, a felesleg tel-melése nem érte el azt a szintet, ami kiterjedt belső kereskedelmet hoz-hatott volna létre. László ll. törvénykönyvéből az derül ki, hogy az ide-gen kereskedők elsõsorban lovakat és ökröket akartak Magyarországonvásárolni. Nekik a hatáıispán követével a királyhoz kellett menniük. s akirályi engedélyben meghatározott árut a megengedett mértékben vá-sárolhatták meg. A magyar kereskedőnek is szüksége volt az uralkodóhouájárulására ahhoz, hogy a határvidékre lovat vigyen eladás céljá-ból. Engedély híján addig tartották börtönben, amíg saját ispánja nemnyilatkozott róla. Ha tolvajnak bizonyult, életét vesztette, ha nem, ak-kor csak - az engedély hiánya miatt - a lovát. A király tehát erősen kor-látozta a földművelés (szintás) szempontjából fontos ökör, illetve a ha-dászatban nélkülözhetetleii ló kivitelét. Ugyanakkor már a belső keres-kedelem is kibontakozóban volt. Salamon és/vagy Géza törvénye atolvajlás kapcsán szélt azon kereskedõrõl, aki ,városról városra járvavásárol és elad". Ugyancsak a lopás elharapózása, a lopott áru kiszűrésemiatt került a kereskedelem László ll. törvénykönyvének láióterébe. Ezelõírta, hogy „senki se vásároljon vagy adjon el valamit vásáron kívűl...Ha pedig vásárban történik az eladás, szerződést kössenek a bíró, avámszedő és a tanúk elõtt." A vámszcdést már lstván király is törvény-ben írta elő. Kálmán király l. törvénykönyvének egyik cikkelye akkéntrendelkezett, hogy _.,ha valaki saját vagy házilag termelt dolgaiból ad elvalamit a vásáron, Szent lstván törvénye szerint fizessen vámot". lst-vántól ilyen rendelkezés nem maradt ugyan ránk, de oklevelek sora lıi-zonyítja. hogy a vámszedés magával a kereskedelemmel egyidős.

lstván a pécsváradi apátságnak vasárnapi és szerdai vásárt engedé-lyezett, ,és a belőlük származó teljes vámot a monostor szükségletei-nek fedezésére” adományozta. lstván e rendelkezése bizonyság arra,hogy az első idoszakban vásárokat vasárnap is tartottak. Sõt gyakorta

_ ıóo

i<„„i<zu„-ı„-„zez volt a vásárok rendes nap|a, hiszen a magyar nyelv iiısiirıiıı/I szava ai-,í_\`,iriıiı,»l-ıól alakult. A tihanyi apátság András király adományábólnyerte el .Somogyvár vásárvámjának harmadát. hasonlóképpen Tol-nalvárj révlčnek és vám|ának harmatl:'it`. A királyokat magánosok iskövették: Ottó somogyi ispán a Somogy megyei Dorog falu Íöldjét, veleegyütt a templomot és a vásáıt a zselicszeniiakabi ıııonostorıiak iuttat-ta. A vásár ténye vagy a piac nap|a olykor a település nevében is meg|e-lent. A mai Hajdúszoboszló az interpolált 1075. évi garamszentbene-deka oklevélben Szoboszlóvásárként szerepel. A veszprémvölgyi okle-vélben előforduló Szombat település piacát szombaton tartották, Egyll. század eleji forrás Asrik érsek: székhelyét illette a Sobottin (Szom-bat) névvel, ami Esztergom korai, szombati napon tartott vásárábólszármazó neve lehet. A ll. század ele|én komoly vonzeröt gyakorolha-tott a templom Felkeresésére, ha a vásári vasárnap zi templom elõtt tar-tották. lstván oklevelı: kifejezetten említi. hogy Pécsvárad két vásãraközül a vasárnapi vásár! rendezték a Szent Péter-egyház mellett. Né-hány évtized múltán viszont már egyértelműen az volt a cél. hogy ép-pen ne vasárnap legyen a piaci nap. Ekkorra már kiderültı a vásárnaknagyobb a vonzere|e, mint a tei-nplomnak. A magyar krónika Béla nevé-hez kapcsolta az összes vásár szombati napra helyezését. Hogy még all. század végén is gondot okozott a vasárnapi vásározás, azt a szabol-csi zsinat két cikkelye mutat|a' ,.Ha valaki vasárnapokon vagy a na-gyobb ünnepeken az egyházat elhanyagolva vásárra megy. lovát veszít-se... Ha valaki vasárnap vásátt iil..._. aiıiiképpen felállitotta [sátrát], ép-pen úgy bontsa szét". s ha ellenszegül, 55 pénzt kell fizetnie.Ugyancsak innen tudiuk. hogy a kereskedõket izmaelitáknak hívták(ami úgy értendő. hogy a hivatásos árusok nagy része a mozlim hıtűckközül került ki). márpedig ~ szemben a szinten kereskedelemben forgo-lódó zszdókkal f az izmaelitákat keresztény hitre akarták tériteni. illet-vc tt'-rítették is; esetükben kiváltképpen nagy vonzı:rc|e volt a vasárnapipiacnak a templom ellenében. így frissen felvett hittıkei nem tudtákgyakorolni. /\ kialakuló belsõ és a sok irányban kiépült kiilkereskedeleiiıegyaránt hozzájárult az oszág egyes térségei. illetve maga az ország cl-szigeteltségének Íeloldásához.

Íz-ı '_

A SZÁZAD MÉRLEGE

A ll. század Magyarország történetében új minóséget hozott. Létre-jött a királyság, elterjedt a kereszténység, megindult a társadalomátalakulása, visszaszorulóban volt a nomadizmus. A l0. századbanmég úgyszólván csak keleti értékeket felmutató ország a ll. század-tól politikai értelemben a nyugathoz igyekezett igazodni, az ország-építés lehetséges mıntáit onnan vette át. Ugyanakkor még meg-annyi szál kötötte a kelcthez. elsõsorban a gazdasági szerkezet (a vá-rosiasodás alacsony szintje, a kereskedelem) és a hitvilág terén. A ll.században azonban már a nyugathoz vagy a kelethez tartozás kérdé-se lényegében eldőlt. A hathatós nyugati támogatás mellett a királyihatalom, a hazai egyház és a mögéjük felsorakozó elit határozottannyugat felé kormányozta a számos megrázkódtatástól sújtott or-szág hajóját. A tét nagy volt. Egy népnek kellett feladnia korábbimegszokott életınódját. hitét. A többség elvesztette Iétbiztonsãgãi,féltve őrzött szabadságát. a világról alkotott képét. A jovõ sikerénekútját. amit az ország életképessége. a nép megmaıadása jelentett.vér és konny áztatta Sör a század folyamán még az sem látszott.hogy ez az út egyáltalán sikerre vezet-e majd. Konlliktus konfliktustkovetctt. súlyos bclháborúk. áldozatokat követelő lázadások. vérestrónviszályok dúlták az országot. Nenicgyszei a frisseıi ıiiegsziile-tett királyság nehezen biztosított függetlensége is veszélybe került,Bár a forrásanyag ennek bemutatására nem ad lelietöséget. de bizo-nyos: reıidkivül sok egyéni emberi tragédia zstifolódott a ll. szá-zatlba.

/D3

@ A SZÁZAD MÉRLELZE

A királyság azonban mindezek ellenére gazdagodott, erősödött. AKárpát-medence honfoglalás korában 250-S50 ezer fõre becsült népcs-sége a ll. század végére nıegduplázótlott. A térség újabb területei(Klnnıbviclékek, hegyek koze' fclnyúló íolyóvölgyek. erdõs területek. ma-gas hegyek által közrezárt medencék) jutottak állandó és immár nagy-részt letelepült népcsséghcz. Az állami közigazgatás és az egyházi szer-vezet mind területileg, mind mélységêben tovább épült. Oldódott azország elszigett-ltsége és zártsága. A keresztény világ magához ölelteMagyarországot, az odatartozás élményével adományozta meg. Az Or-szág sem maradt adós: szentckct adott az egyetemes kaiolicizmusnak,s a hit befogadásával Magyarország kelet: határaitg vitte el Róma befo-lyását. A külkapcsolatuk tágultak. Magyarok jutottak külföldre, szá-mos :dcgen került Magyarországra. Magyarországon át vezetett a leg-fontosabb transzeurópai útvonal, a Szentföldre vivõ szárazföldi út. Azország megőrizte szuvérenitását. A gazdasági élet vérkeringésében -még ha szerény mértékben is - áru és pénz cserélt gazdát. Olthonra ta-lált a latin szó. hódító útjára indult az írás, a szellemi alkoıómunka. Haegy nyugati a ll, században az országba jött, feltesszük, hogy nemérezte igazán otthon magát. L)c talán nem is kerítette hatalmába a tel-ycs idegenség érzése. Magyarország már kilépett a kelet, a steppe világá-ból, de még nem érkezett meg nyugatra. Úton volt oda. de ez az út igenhosszúnak bšzonyult.

PÜc.cELÉi<

i=UccELi'ai< @

10-11. századi uralkodók

Nagyfejedelmek

Árpád 900 tájánFelıcsi 950 tájánTaksony 960 tájánGéza 970 tájáról (vagy 962-tól) 997-iglstván 997-1000

Királyok1. (Szent) lstván 1000/1001-1030Péter (elõször) 1038--1041Aba Sámuel 1041- 1044Péter (másodszor) 1044- 1046l. András 1046-~10601. Béla 1060-1063Salamon 1063 1074l. Géza 1074-1077l. (Szent) László 1077 1095

`ı(~7>

@ EUGCELEK

Árpádok: 10-11. századÁlmos

ÁWN

Taıwıiısiı Jımcsa Zoria

Tcvıli Fdiuj Tilüllfly

lTıırriıcsu Géza Mhary

= Sim!!i lz j i"`z_-i i l l 1 lıııiı; lany ı. (szem) ısı-mi ızaııy izaiy vzziııi Ilıııyl -8 holılr ıi filılı ıı rılııicıl wıı nt ADI Sırıııl jrıllflılım trflıibrõlm = 1

„T A Ü-Vıslurñlfl Dıliâll P61!! OM Slllll lmre lıâlly P212! LIVE!!! l. Alıdıás I. Béla

z ızsmu az ııajoı z »msi z leıiıyııõmıril Iıertıııifl hmıqrıll Pcrtıırıfl

F_FW 1 i i 1 l 1Amırwu sııımn Dm: ı. Eau i. (sum) taıiiızn Isoiia Eiluiia ıiııı leıııy„tm „im zszúııadınl uszto „t.ıuızıınıı -»morva zzzviuııııir ztaıuıırtlıiedeiun Q a iıııriıi láúi rııreıq tıurvaı ıiflry

sıııııurıı; zsııszJ ııaııyı nımeqi__4_.. ._.,Éi A i

Kaıııiıı Áıııııız lám Pmzsııaaz nmsı zi Mtaiitıhırcıı császár

Výızís

EÜGGELÉK __ @z-zSzakirodalmi tajekoztató

ForrásokBellus llıolya (ford): Képes Krónika. Pro memoria. Bp., 1986.Blazovich Lásdó (szerk): Szent lslvántúl Mohácsig. Források a középkori Ma-

gyarországról. Szegedi középkortorténetı könyvtár. 6. Szeged, 1994.Blazovich Liszlčflérszegi Géza-Turbuly Éva (szerk): Levéltátak - kincstátak.

Források Magyarorszag levéltáraiból (1000-1686). Bp.-Szeged, 1998.Elter lstván- Magyarorsúg ldrlsi foldrajzi művében (1154) Acta Unıversitatis

Szegediensis de Attila József noi-nınatae Acta Hıstorica, B2 (1985) 53-62. O.Ézszzgi Gaz (szzri<.)z Árpád-kari ızgznaõit ez imzımzt. iip., 1983.Gombos, Albinus Franciseus: Catalogus fontium historiae Hungaticae. 1-lll.

Budapestini, 1937-1933.Györffy György (szerk): A magyarok elõdeirõl és a honfoglalásról. Kortársak és

krónikások híradásai. Nemzeti könyvtár. Türténelem. Bp., 1956.*Györffy, Geotgius (szerk): Diplomata Hungariae antiquıssima. 1. Budapestini,

1992.Hodinka Antal: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Bp., 1916.Karácsonyi Béla-Szegfû László (ford): Szemelvények Gellčrt Delibetatio-jából.

világosság, 17 (1976) 97-99. 0.Katona Tamás (szerk.): László király emlékezete. Bibliotheca hıstorica, Bp.,

1977.Király lászló (szerk): lstván király emlékezete. Bibliotheca historica. Bp.,

1987.*Kohn Sámuel: Héber kútforrások és adatok Magyarország történetéhez. Bp.,

1361.Krıstó Gyula (szerk): A honfuýalás korának írott forrásai Szegedi középkor-

történeti könyvtár. 7. Szeged, 1995.Kristó Gyula (szerk): Az államalapítás korának Írott forrásai. Szegedi

középkortöttêneti könyvtár. 15. Szeged, 1999.Lederer Emma (szerk): Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanul-

mártyoıisához. 1. 1000-1526. Bp., 1964.Makkai László-Mezey László (szerk.): Árpád-kori és Anjou-kori levelek.xi-xiv. század. Nemzeti könyvtár. Lzvzızzıaz. iip., i960.

Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Bp., 1934.

I69

@ FÜGGELÉKSzentpétery, Emeticus (szcrk.). Scıipiorcs renim Hungaricarum tcmpore ducum

ıegumque stırpis Arpadianae gestarum. l-ll. Budapcsrini, 1937-1936.Szilágyi Loránd (ford ): Árpádkori törvények. (Egyetemi jegyzet.) Bp., 1962.V. Kovács Sándor (sz:rk.)- A magyar középkor irodalma. Magyar remeklrók.

Bp.. 1934.Zavadszky Levente A Szent lstván, Szent lászló és Kálmán korabeli törvények

és uınaıi határozatok forrásai. (Függelék: A törvények szövege.) Bp., 1904.

Összefoglaló munkák

Bakay Kornél: A magyar államalapítás. Magyar história Bp., 1978Bertényi Iván: Szent lstván és öröksége. Magyarország története az államalapí-

tástól ai rendisbg kialakulásáig (1000-1440) Bp., 1997.Engel Pál: Bcillcszkedés Európába, a kezdetektől 1440-ig. ln: Magyarok Euró-

pában. 1. Bp., 1990.Hóman Bálint-Szeklű Cyula: Magyar történet. l. Bp., 1935.* (A kötet Hóman

Bálint munkája.)Kristó Cyula (f6szcrk.]: Korai magyar történeti lexikon. Szerk.: Engel

Pál-Makk Ferenc. Bp., 1994.Krisıé Gyula: Magyarország története 895-1301. Osiris tankönyvek. Bp., 1998.Makk Ferenc: A királyság első százada. Magyarorszag krónikája. 2. Bp., 1992.Pauler Gyula- A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. l. Bp.,

1899.*Solymosi Lásfló (szerk): Magyarorszag történeti kronológiája. 1. A kezdetek-

től 1526-ig. Bp., 1961.Székely György (Íöszerk.): Magyarország története. Előzmények és magyar

történet 1242-ig. l-1l.Szerk. Bartha Antal. Bp., 1984. (A 11. század GyörffyGyörgy munkála.)

Zsoldos Attila: Az Arpádok és alatlvalóik. Magyarország története 1301-ig.Történelmi kéıikbnyvrár. Debrecen, 1997.

MonográñákBertčnyi lván: A magyar Szent Korona. Bp.. 1996,Bogyay Tamás; Stephanus rex. Bp. 1988.Bóna lstván: Az Árpádok korai várai Debrecen, 199111Csapodi Csaba-Tóth András-Včrtesy Miklós: Magyar kdnyvtártörténet. Bp.,

1987. (A vonatkozó rész Csapodi Csaba rnunl<á|a.)

170

___* FÜGGELÉK > @Deér lázsef: Pogány magyarság - keresztény magyarság Bp., 1938.Gedai lstván: A magyar pénzverés kezdete. Bp., 1986,cyõzriy cyõzgyz lstván kiraly Es műve. ap., i977.Hóman Bálint: Szent lstván. Bp., 1938.Jánosi Monika: Törvényalkotás a korai Árpád-korban. Szegedi közép-

kortörténeti könyvtár. 9. Szeged, 1996.Kzzvázs Lsszıõz A torz Árpád-ı«„-i magyar penzvzzezfõı. iâmizizm ez „egészen ia-

nulmányok a Kárpát-medencel (Szent) lstván és ll. (Vak) Béla uralkodása kö-zötti időszakának (1000-1141) érméirõl. Varia aıchaeologica Hungarica. V11Bp., 1997.

Kristó Gyula: A X1. századi hercegség története Magyarországon. Bp., 1974.Kristó Gyula: Levedi törzsszöverségétõl Szent lstván államáig. Elvek és utak

Ep., 1980.Kristó Gyula: A váımcgyék kialakulása Magyarországon. Nemzet és emléke-

zet. Bp., 1988.Kristó Gyula: A magyar állam megsziiletese. Szegedi középkortörténeti könyv-

tár. 8. Szeged, 1995.Kristó Gyula-Makk Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói. 1. P. C. könyvek. Bp.,

1995.Makk Ferenc: Magyar külpolitika (896-1196). Szegedi középkortõrténeti

könyvtár. 2. Szeged, 1996.*Mezey lászló: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségiink alapvetésének váz-

lata. Bp, 1979Piispökı Nagy Péter: Az Árpád-kori vásártartás írott emlékei és azok kritikája

az államszerveıéstõl a tatárjárásig. Piacok és vásárok kezdetei Magyarorszá-gon, 1000-1301. 1. Bratislava, 1989.

Rokay Péter: Salamon és Póla. Értekezések és monográfiák. 23. Újvidék, 1990.Váczy, Peter von: Die erste Epoche des ungarischen Königtums.

Pécs~Fünfkirchen, 1935

Taııulrnánykötetek

Bolla llona: A jogilag Egységes jobbágyságról Magyarországon. Bp., 1998.Farkas Gábor (szerk): A székesfehérvári Boldogasszony-bazilika történeti jelen-

tősége. Az 1996. május 16-án rendezett tudományos tanácskoús előadásai.Kozlemények Székesfehérvár város történetéből. Székesfehérvár, 1996.

ˇ`1ˇií_

@ EÜGGELÉK

Fügedı Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar kö-zépkorról. Bp, 1981.

Fügedi Erik (szerk.): Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról.Bp., 1986.

Gerics József: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban.METEM-könyvek. 9. Bp., 1995.

Glatz Ferenc-Kardos József (szerk): Szent lstván és kora. Bp, 1988.Györffy Gyorgy: Tanulmányok a magyar állam eredetérõl. Magyar Néprajzi

Társaság könyvtára. Bp., 1959.Hóman Bálint: Magyar középkor. Bp., 1958.H. Tóth lmre (szerk.): Az ortodoxia története Magyarországon a XVlll. száza-

dig. Szeged, 1995.Kovacsics lózsel (szerk.): Magyarország történeti demográliája (1396-1995).

Millecentenáriumi előadások Bp., 1997.Kralovánszky Alán (szerk): Székesfehérvár évszáudai. 1. Az államalapítás

kora Székesfehérvár, 1967.Kristó Gyula: Tanulmányok az Árpád-korról. Nemzet és emlékezet. Bp., 1983.Kristó Cyula (szerk): Az államalapító. Bp., 1988.Kristó Gyulı-Makk Ferenc (szerk): Árpád elõtt és után. Tanulmányok a ma-

gyarság és hazája korai történetéről. Szeged-könyvek 2. Szeged, 1996.Magyar Kálmán (szerk.): Szent Lásfló és Somogyvár. Kaposvár, 1992.Makk Ferenc (szerk): Fejezetek a régebbi magyar történelemből. l-ll. (Egyete-

mi jegyzet) ap, ısaı-1985.Makk Ferenc: A turulmadártöl a kettõskeresztig. Tanulmányok a régebbi ma-

gyar történelemről. Szeged, 1998.Mezey László (szerk): Athleta patriae. Tanulmányok Szent lásfló történeté-

hez. Hungaria sacra. 1. Bp., 1980.Serêdi Juszttnián (szerk): Emlékkönyv Szent lstván király halálának kilenc-

századik évfordulóján. 1-111. Bp., 1938.Takács lmre (szerk): Mons sacer 996-1996. Pannonhalma 1000éve. l~lll. Pan-

nonhalma, 1996.Török József (szerk): Doctor et apostol. Szent lstván-tanulmányok, Studıa

theologica Budapestınensia 10. Bp., 1994.Váczy Péter: A magyar történelem korai századaiból. Historia könyvtár. Mo-

nográfiák. 5. Bp., 1994.Zombori lstván (szerk): Magyarország és a Szentszék kapcsolatának 1000 éve,

Bp., 1996.

172

W g EÜGGELÉK @

TanulmányokDeér Ióucfz A magyar királyság megalakulása. In: A Magyar Történettudomá-

nyi Intézet Évkönyve. Bp., 1942. 1-90. o.Érszegi Géza: Szent lstván görög nyelvű oklevelérõl. levéltári Szemle, 38

(1988) 3-13. o.Kristó Gyula: Források kritikája és kritikus források az 1040-es évek magyar

történetére vonatkozóan. Magyar Könyvszemle, 100 (1984) 159--175.,285-298. o.

Kumorovitz L. Bernát: A középkori magyar ,magánjogi" írásbcliség elsõ kor-szaka (Xl-Xll. század). Századok, 97 (1963) 1-31. o.

Makk, Ferenc: La Hongrie au milieu du X1' siecle. Cahiers ı1'études hongroises,8 (1996) 59-70 o.

Mesterházy Károly: Régészeti adatok Magyarország 10-11. századi kereskedel-mehzz. számat, 127 (1993) 450468. iz.

Olajos Teréz. Felhasználatlan bizánci forrás a magyarság korai történetéhez.Antik Tanulmányok, 33 (1987-1988) 24-27. o.

Solymosi László: Szent lstván király társadalma. ln: Gizella és kora. Felolvasó-ülések az Árpád-korból. 1. Szetk; V. Fodor Bursa Veszprémi múzeumikonferenciák. 4. Veszprém, 1993. 7-17. o.

Szabó lstván: A prédium. Vizsgálódások a korai magyar gazdaság- és társada-lomtörténelem körében. Agrártõrténeti Szemle, 5 (1963) 1-49., 301-337. D.

Szegfû László: 1. László alakja a középkori forrásokban. A Iul-iász Gyula Tanár-képző Főiskola Tudományos Közleményei. Szeged, 1978. 37-16 o.

Székely György: Koronakiildések és királykrcálások a 10-11. századi Európá-ban. Századok, 118 (1984) 905-949. o.

Szilágyi Loránd: A magyar királyi tanács elsö százada. levéltári Közlemények,18-19 (1940-1941) 157-169 o.

Veszprémy László: Anastasius esztergomi érsek műveltségérôl. MagyarKönyvszemle, 101 (1985) 137--14|. o.

-173 L

Személy- és helynévmutato

A Arkadıupolısz 17Al-ıa nemzetség 116 Arnold 84,85Aba Samuel sO,aı,as,aõ,s9,42, zçıpád 19,21, 23,3544,45, 48,s2,sa,s7, sa, 75,81, Aıpõdot z4,as,a7,4o 42 Az,ee. 90. ııõ -ııa, ızı, 189 59, 62, 76, 80-82, 84, 90 tos

Abasár 90, 116 116. 117, 121- 155Abaúj megye 116 AS(2)rık-Anasztáz (Aszmk) 77 B4_ V5; 154 B5, B9, 161Adzıbzzz 25, 37, 40, 77, 94, 59,90 Asıınk I. A(s)eıik-Anasztáz_ 34, 105, |_ még |_ Béla Augsburg 16 18, 24, 27 70 IAazımıa ızı mës 1-f=h-mezőAd,-iammgef 55 Ausztrıa 22, 67, 117, 1. mégAıwny 42, õa, 67, Eı, 86, ııa, . QSHWR

114, ııõ, 124, 137 Aısıõ 22. 157Ajtonymonostoıa 114Ajtony nemzetség 114Albert 93 Babahamoka 143Al-Duna 69, 113, 120, 1. még Duna Bács megye 45. HBAlföld 147, 148, 150, I. még Kısal- - város 120_ föld, Nagyalfbld Bajorország 40, 47, BB, 117Almos (9. század) 21, 35 Bakony B5- (11-12. század) 35, 39, 74, B6, Bakonybél 60, 89, 90, 9.:, 95 105

144 152Alpok SB Balaton 62, 1. még Kis-BalatonAnasztázl As(e)ıık-Anasztáz Balkán 13, 16. 22. 23, 70 7-'I 120András l. Zoeraıd-András. Szcnı. 121. 1581. András 30, 32, 34~36. 35, 39, 411, Balrikum 4845, 118, 49, 57, 58. 61, 72, B6. 90. Bálvány 14391, 98, 101,105. 106,114,116, Bamberg 84121. 142, 161 Bánya 66

Anonymus 113 Bars megye 69Anzelm 93 Báta 90Apostolı Szék (Szentszék) 101, 102 Bécsi-medence 71Appennın-hegység 15Aquitánıa 14Arisztotelész 97

' A függelék adatııt nem tartalmazza

Buda 98Békés megye 114. 115- vár 154

174'

Személy- és helynévmutató Š

1. Béla 30, 31, 341--36, 315, 39, /14,45, 49, 50, 53, 61. 72, B9, 90,106, 105, 114. 116, 121, 122, 161,1. még Adalbert

111. Béla 58Belgrád 155, 1. még SzékesfehérvárBenedek 1. Beneta-, Szent B5. 96, 100Benedictus Levıta 56Bcneta (Benedek) B6Berno /11Beszıeréd 1. BesztrıkBesztrik (Beszteréd) B6V11. Bíborbanszületett Konstan-tin 19, 21, 32, 35

Bihar megye 114- vár 45, 73, H1, B6. 153Bizánc (Bizánci Birodalom, BizánciCsászárság) 11-13,1&1B,22- 24, 27, 30 32, SB, 51, 52, 59,7D, 72-76, 91. 104, 120-122. 114.132, 137, 146, 157, 153

Bizánci Birodalom 1. BizáncBiıinci Császárság 1. BizáncBoleszláv I. Vitéz BoleszlavBologna 91Bonifác 1 Ouerfurti BrunoBonipert B5Borisz 102, 123, 124Borsod vár 155Bourges 14Bõd 1. BuldiBölcs Leó 11, 12. 18, 20, 21, 23.

110, 125Brassó 159Bietislav 153Bnıno I Ouerfurti Bruno-- 76Buda I. ÓbudaBudapest 101Bulcsú 24, 27. 33Buldi (Bčd) B6Bulgária 121Burgundia 14, B7

CCalabria BB, 124Campania 14Capua 14Cassiodonıs 93Cate 94Chartres 85Chlodvig 18Cicero 92. 94, 9711.Civako1:l6 Henrik 47,71cıuny 87-90Concius I. Hont szerzetesCórdoba 121,124

CsCsanád ispán 30, 63, 67, 93, 116,

117- megye 63, 66, 69- vár(os) 78, B1, B6, 91, 93, 95,97, 99, 101, 129, 145, 1. mégMarosvăr

Csehország 74, 77, 101, 102, 121.1:9

Csoltmonoslor 115Csolt nemzetség 115czzngred vár 154

DDalmácıa 33Dávid 39, 62Delián Péter 121Doboka (személy) 81~ megye 66, 69, B1Domokos B3. 96Donarus 9/1Dorog 161Dömös 144Dnyeper 10V11. Dukasz Mihály 51. 35. 75Duna 12. 64. 67. 30, 90. 101. 113.

122, 141. 143. 148. 156, 153-160.I. még A1-Duna

175

Š Személy- és helynévmutató

Dnnanzuı 65, 67, 76, 80. 90, 141, G150, 152, 15-B, 159 çzıgõc 55

czııız 14,16E czrzrnszzntbznzdzk

Edmflfid- 5400! 102 (Szentbenedek) 32, 61, 90, 130,Edward 1 Hitvalló Edward 134, 16|Efrëm 123 cznıezi ss58°' FL 105- 1451 15Őz 159 czııert, szznr 30, 39, 63. 78, 81,Eger-Vfllsy 119 86, 90, 91, 98, 94, 97-99, 101.Esllbffl 60 103, 105, 108. 110, 118, 114, 129,Elõhomok 143 137,139Erašıg 42,66, 81,86, 114, 141, c,,,,,,_,,,gy W,

1 . ._ . z. Gerencsér (Crincsári) 152Erdzıy.-ıtõzepnzgyzzg ıız _Erneıyı-ınzdznzz 66, 141 °°'3°',Y. 71' Zıgzfl28rzszızrgzzın 47, 80, aa-86, 90, 162, Z* “BY *If °°'“ ` 1 f f1- 19. .21Szombat z . Iz , . „ .Ezzıkõz 10, 11, 21, 22, so, s1 182, '59 '- T=S l=“'*“' '-f;=:.=.1ë`„-329714111E 6 7,1ñ,21,50,31,45, B, I 1 1 _' 1 1 1 1“§,f“7,,, „_ ml ,Og „gy „ÉV 90, 100, 104, '11z, 118, 126, 129,

122. 124. 1. még Kelet-Európı, 130, 140, 160, 1. meg Magnus,Közép-Európa, Nyugat-Európa MV°"a5

Gizella 25, 28, 38-42, 59, 63, 67,|; 71, 77, B0, B9, 105, 117

Fehér megye 66, B1 61517 1021 123Fehérvár 1. Székesfehérvár C911* I 98 IFeier megye 64, 105 Grıncsan 1. CerencserFeketehomok 143 Guden 61,106,144Fekete Magyarország 7B, 81, SB. 1. Gunusára 143még Magyarország Cut 67

Ffl<fl=-lsflsff 157 cu:-Kzıza nemzetség 118:=:d,=§čf: 1321 cunrnzz 89. 90CVI

Földkozı-tenger 120 GyFövényeshomok 143 G _ 123Franciaország 14,011 ymfiy ,Fzznktõıd 14 Gy<Šf(fl=)fflZããS<Š3 ;1)7l5_Franklurt B4 7 V 105 z - z J|=u|be“ 35 Cyulia (l950'köru|) 24, SB, 75, 76, IFulda 14 m S “VanFúle 64 Gyula (1000 körül) 42, B1, 124Fuıõpzzsııáz 143 cyuızrznõnz.-az 81

176

Személy- és helynévmutató @

HHajdúszoboszló(Szobosz1óvásár) 161

Harangozó 156Háromíertõ 143Hartvik B3, B4, 99, 102Havasalfõld 159Henrik iskolamester 94, 95-szerzetes 9311. Henrik 1. ll. Civakodó Henrik- német uralkodó 25, 28, 41, 47.48, 60, 71, 72, 77. 79, BB

111. Hennk 29, 721V. Henrik 72-74Heribert 60Heribert C 60, B3Herman 1 HermányHermány (Herman) 40Hétmagyar 21, 125, 132, 141Hrlduin 85Hıspánia 12, 14Hitvılló Edward 102, 120Hódító Vilmos 120Hont ispán 40, 63, 67, 05, 96- megye 63. 69- (Concius) szerzetes 93Hont-Pázmány nemzetség 122Horatius 92Hortobágy 151Horvát Királyság 1, HorvátországHorvátország (Horvát Király-

ság) 31, 53, 74, 101Hungria 32, 59, I. még Magyaror-szag

Hunor 110

1lbérıai-félsziget 121lbn Haj|án 12, 149llona 121lmre 29, 35, 56, 39-41, 59, B5, 86.96, 101-103, 110

lsıdor 90

lstván 59, 1. meg Géza nagyfejede-lem

- 76, 1. meg Gyula (950 kõnıı)1. lstván. Szent 5, 24, 25, 20-44,46-48, 50460, 63-69, 71, 72,76-B6, BB-90. 93, 95-105,107-110,113, 114, 116-119, 121,122, 125-129. 131-140, 146, 152,153, 155, 160, 1. meg vzıt

Isztriai-félsziget 100114116 13, 14, 22, 51, 70. 77, 88-90,

100, 124|z|asz|áv-Demeter 32Izland 120Izsák 143

1Janus 56, 100, 109, 114, 115Jeruzsálem 119,155ınaıt 38, 41, 42K

Kálmán 52. 35. 39. 44, 49, 50, 55,54, 63, 86, 98, 99. 101, 103, 140,147, 149, 160

Kalocsa B1, B4, 120. 155, 156Karolingok 55, 56, 91, 94, 96, 138Karos IBKárpát-medence 9, 13, 15, 16,20-25, 37, 38, 42, 43, 48, 50, 51,59. 62, 63. 65, 66, 75-77, 60, 81,B7, 104, 132, 133, 137, 141-143,145, 147, 149, 150. 153, 155,157-159, 164

Kárpátok 7, 67, 69Kaukázus 120Kazár Kaganátus 22Keán 42, B1Keled 67Kelet-Európa 21, 22, 121, l. mégEurópa

Kijev 10. 123, 158Kisallold 141, 1. még AlföldKis-Balaton 64, I. még Balaton

177

Q Személy- és helynévmutató

Kolon (Zala) megye 1- prédium 143, 151- vár 64, 154- v1z 143Kolozsmonoslor 90Konrád 9311. Konrád 71V11. Konsıanlin 1 V11.Bíborbanszüleleu Konsıanun

lX. Kunstanun 30

05

Kcınsuınlinápoly 75, 120Koppány püspök 117- vezér 40. 42, 56, 62-64, 67, B3,

116, 117, 155Kovácsi 155Kovázd 66Körös 69, 113, 145, 150Köveshomok 143Közép-Európa 31-33, 40. 55, 70,

121, 1. még Európa

I.Larnperr hereeg 39. 45- lõcml-ıer 122ı. uzzıõ, szznz õ. aı, 32, as, õõ,88-40, 45. 48-so, 57. se, õı, 62,ea, 78, 74', 82, as, 89, 90,100-105, ııs, ııa, 120-122. 126,128. 131, 134, 135, 1-10, 147, 149,154, 160

Lcclı-mező 132, 1. még AugsburgLengyelország 313, 411, 47. 48. 74,

, 15977. 84. 100,101, 121leó 1 Bölcs LeóLeodvın B6Leonhard 93Levedı 19ızvzmz 34, ıı4, 116Lrburıa 11Lıčgc 119Lobbcs 15Loırı: 14Lnıarıngıa 14. 33, 84.Lucanus 92. 94

86, 88, 89

MMagclelıurg BEMagnus 34, 49, 129, l. még 1.Géza

Magyar 110- Feizdelemség 1. Magyarország- Kırályság 1. MagyarországMagyarország (Magyar Fejedelem-

ség, Magyar Királyság) 7, 21-25,27, 28, 30-34, 36-38, 40-52,55-61, 63, 67, 70-75, 77-81,B3-85, B7-89, 91, 92, 94, 96-100,ıoz-ıofı, ıuõ, ıı7-124. 130, 138,148, 152, 153, 155, 157-160, 163,164, I. még Fekete Magyarország,Hungria, Pannónia, Turkia

Mainz 56, 122, 159Marchıa 69Maros 43, 69, 113, 114, 145, 150Mzmsvõz 91, ııa, 1 meg czznsuvár(os)

Márton 117Mersehurg 27Meserıız B4Messia 1. MoesiaMetz 14Mezőföld 141Mihály azMıklós 95, 96Milčlusz 97Mıska 117Modesır 86Moesıa (Messia) 74, 120Monte Cassınu 14. B4, B9Mór E5. B6, 92. 98, 100, 106Morva 69Mnwzzzıszág ıuı. 158. 159Moson vár 153Mózes 123Mvonas 49, I. még 1, Géza

NNagyallˇold 141, 1. még AlföldNagy Károly 52. 54. E15

szzmeıy- es hzıynõvmuızzõ @

Nagyolaszı 148, 157Nagy Szent Vlagyimir 123Nagyvárad (Vãrad) 81, 86, 145Nápoly 15Navarra 88Némer Birodalom 1. NémetországNémer Királyság 1. NémeıországNémeıország (Némer Birodalom.Némeı Királyság, Némer-rómaicsasz.-mag) 17, 46, 70, 72, 88

Némeı-római Császárság l. Némer-ország

Nllus 88Nürnberg 40

NYNyitra megye 69- vár(os) 45, 60, 82, 100, 101Nyitraivánka 30Nyugat-Európa 13-16, 22, 23, 27,36, 37, 54, 91, 92, 96, 122, 157. 1.még Európa

0Óbuda (Buda) ısõOdılo 32, 88Oldiich 159Orci 67, 83, 96Orlıon 55Orlčans 14Oroszkõ 91Oroszlámos 91Oroszország 34, 38, 48, 72. 74,

117. 123, 158Orseolo Ouó 34Osrmark 117. 1. még AuszrrıaOuó 1. Orseolo Orró- ispán 46, 61. 90. 106. 117. 16|- királyfi 391. Ollú 14. 24. 27. 59. 70, 7611 Ouó 70,76111. Oıtó 28, 29, 41, 60, 70, 71. 83Orrók 56

PPaloznak 106Pannonhalma 25, 32, 57, 60-62,64. 67, 80, 83-85. 89, 90, 92 -94,96. 98, 100, 104, 105, 150, 152

Pannónia 48-50, 59, 101, 103, 148I. még Magyarország

Párizs 14Passau 76Passau-Niedcrnburg 41Pazman I. PázmányPázmány (Pazman) 40. 67. 83, 96Pécs 28, 32, 45, 60, 61. 81, B5, 86,90, 92, 98, 106, 156, 159

Pécsvárad 60, 61, 68, 90, 93, 95.105, 129, 160, 161

Perejaszlavıc 122, 158, 159Pest 101, 159Péter apáı 89-ispán 61,90, 106,116, 129, 151- király 31. 32, 34-36, 38, 39, 41,44, 48, 51-53, 57, 58, 67. 70, 72,E6, 117-ıı9, ı2ı

Pezelin (Pezıli) 118Pezili I PezelinPiroska 122Pısa 122Platón 97Póla 100Porh 67Pozsony 98Prága 25, 40, 77, 84. 88. 122, 158.

159Preslavva :ıvııas 48Prıscıanus 85Pseudo-lsıdor 56.79

QQuerlurıı Bruno (Bonıfác) 77. 88Quıntılıanus 97

RRád 117

ı79

û-. Személy- és helynévmutató

- nemzetség 117Radla-Sebestyén 77, 83, 34Radó 45. 61, 106Ra|na 11, 13, 61. 159Rastll 108Ravenna 60,90Regensburg 27, 47, B4, 160Regıno 11, 12, 132Reims 14Ram.-1 7, 12, 18, 23. 28-30, sõ, 71,

78, 84, aa, E9, 101, 102, 110, 122,153, 155, 158, 164

Romaı Bırodalom 70, 71, 118Rossano 88

SSaint Gilles 90Salamon 30-32, 35, 36, 38, 39, 42,49, 57, 58, 62, 66, 67, 72-74, 104115, ııa, 126, 129, 130, 140, 160

Sámuel 1. Aba Sámuelsznıa czıızn 75, 76, 107, 124Sarolt 24, 37, 38, 40, 56, 59, 76Scheyern 40Sebestyén I. Radla-SebestyénSelmec 47Sens 14Skandinávıa 48Slavnlkok 33Sobottin 1 SzombatSolva 155Somlyóvásárhely 90Somogy megye 46, 61, 64, 65, 69,90. 96. 104,105, 117, 161

Somogyvár 62, 68, 89, 90, 161Sopron vár 153spzyzn wzııhu 92Svábfbld 67

Szszzızaızs „Az 57, 103, 105, 109.

119, 127, 1.16, 139, 144, 143, 150.152, 154, 156. 161

Szada 129

Szántó 51Szárberény 51Szászország 14, 48Száva 67, 69, 148százd 61, 90. ıoõ, ııõ, 129, ısıSzékesfehérvár (Fehérvár) 41, 64,82, 94, 95, 98, 102, 105, 153, 155,156, 159, 160, 1. még Belgrád

Szekszárd 61, 89,90Szentbenedek 1. GaramszentbenedekSzent Edmund I, Edmund, Szentszzmfõıa 41, as, 164Szent Gellért I. Cellérı, SzentSzent lstván 1. 1. lstván, SzentSzentjobb 90Szent László l. 1. László, SzentSzentszék 1. Apostoli SzékSzent Vencel 1. Vencel, SzenrSzent Vlagyımır 1. Nagy Szent Vla-gylmll

Szent Zoeraıd-András 1.Zoerard-András, Szent

Szer 90Szerémség 69, 148, 157ll. Szilveszter 28Szküliızész 32Szlavóı-na 66Szob 158Szoboszlóvásár 1. HajdúszoboszlóSzókratész 97Szolnok megye 155Szombat 158, 161- (Soborıın) 161, I még Eszter-

gOl'l'l

Sztoiszláv (Ztoizla) 118Szviatopolk 123Szünadéné 42

TTacıtus IB-21Taksony 23, 38Tászló 93Termacsu 23Thalész 97

T

Személy- és helynévmutató â

Thietmar 27, 28, 80 - megye 64. 65, 105Tihany 32, 46, 61. 62, 90, 91, - vár(os) 25, 32, 40, 41. 59-62, 6494-96, 105, 106, 142, 143, 145, 80. 90, 105, 106. 144. 150, 153.151, 152, 160, 161 159

Tizzz 113. 114, 141, 148, 145, 148. vzszpremvõigy 24, 32. 51, 52, 59,150, 155, 158 75. 90, 104, 129. isa, 150, 152,

Tiszánrűl 151 158,161Tûlna vár 161 Vid 45,118Trencsén megye 101 Vidiri 113Turkia 31-33, 1. még Magyaror- Vilmos 1, Hódító Vilmos

zá - 89S

TürkgKaganátus 22 Visegrád megye 105- vár(os) 64, 91, 153

U Vitéz Boleszláv 71ui_^,,g|,a 120 Vlagyimir 1, Nagy Szent VlagyimirUjvár megye 105 Volhlnia 122Ungrosz (1050 körül) 124_ (1076/1077-ben) 124 Wurhiuz 64, 65, 105 wzıthzr 1. spzyzıi wzıri-izr

Wasserlıurg 117V

Vác 73, 81, 83, 145, 156, 158, 159 ZVajk 25, 28, 55, 37, 71, 76, 77, Zágráb 81

155 Zala megye I. Kolon megyeValter 93, 94 Zalavár 60, 89. 90, 93, 105Várad 1. Nagyvárad Zaránd megye 105Vardar 121 Zemplén megye 105Várhegy 155 - vár 153.154Várkony 30 Zčflčh 97Varru 97 Zëli 32vzzz 43, 56, 108, 114, 115, 134 Zõlwr B9, 90. 101Vazul 34, 35, 39, B6, 116 Zolwr-hegy 100vezdm 67, 117 Zoerard-András, Szent B5, 98, 100vzıznzz 15. az, 34. 44, 50. 06, 90, Ztoizla 1- S210-szláv

1|7__ 121, 122 Zvonimir 121Vencel, szent 33, 102Verdun 119 ZsVereckei-hágö 158, 159 Zselic 105Vergilius 92 Zselicszentiakab 61,90. 106, 117,Veszprém fejedelem 121 161

lő!

Tartalom

Etószó _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ s Az ORSZÁG NÉPEAz ELÖZiviÉNYz A 10. SZÁZADÉletmód...Kalandozások . _ _ . . _ _Társadalom . _ . . . . _ _Politikai viszonyok. _ _ _

A Kiiu'\LYsÁc AKoronázás . _ _ . . . . . . . _ _Királyok . . . . . _ _ , . _ _ . _ _Királynčk _ _ _ _ _ . . . _ _Hatalomgyakorlás _ _ _Pénzverés. _ _ . _ _ _ _Adózás . . . . _ _Törvénykezes . _ _Oklevé1adás_.__..._.._Közigazgatás. _ . . _ _Haclügy és határvédelemKülkapcsolatok . . . , _ _

A KEREsz`i`ENYsEL;Térítés . . . . . , . . _ _ _Egyházszervezet . _Püspökök...Kolostorok. _ _lskolázás . _ _ _lrodalom . . . . . . . . _ _Szentté avatások . _ .Egyházi bevételek. _ _ _Hitélet . . . . . . , , . . _

N...._. 1-\1oa~o

2731374246505458626670

az

8`8<„2*31äz°äõl107

113117120124128132

Hazai nagyurak _ _ _ _ _ _ _Külföldiek Magyarországon.Magyarok külföldön _ _ _ _ _Szabadok és szabadság, _ _ _Vétkezõk és kóborlók _ _ . _Szolgák és szolgaság _ _ _ _ _

MINDENNAPOKMagántulajdonÉletmódváltás _A nomadizmusvisszaszorulása. _ . . . _ , _ _Falu, prédium , _ . _Várésvár0s_ _ _ _ _ _ _ _ _Kereskedelem . _ _ _ _ _ . _ _ 157

ASZÁZADMÉRLEGE _ _ _ _ _ ıõaEÜGGELÉK10-iı. szÁzADı URALKODÓK

Nagyíeiedelmek . . . _ _ _ _ 167Királyok . _ . . . . . . . _ _ _ 167

ÁRPÁDOK: 10-11. SZÁZAD _ _ 168

SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓForrások. _ _ 169Összefoglaló munkák _ _ _ 170Monográfiák . . . . _ _ . _ _ 171Tanulmánykötetck . . . . _ _ 172Tanulmányok _ _ _ _ _ _ _ 173

sZEMÉLY»AEs HELYNEVMUTATÓ _

137141

145148153

174

182

A Magyar Századok

Kristó Gyula

Makk Ferenc

Almási Tibor:

Bertényi Iván

Draskóczy lstván

Pálffy Géza

Ágoston Gábor-Oborni Teréz

ifj_ Barta János

Csorba László

Gergely Jenõ-lzsák Lajos

A11

A 12.

A13

A14

A15

A 16.

A17

: A10

A19.

A 20.

század

század

század

század

század

század

_ század

_ század

század

század

kötetei:

története

története

története

története

története

története

története

története

története

története

A borító Varsányi Erika munkája

A könyv az Oktatási Minisztérium támogatásával, a FelsóoktaiásiPályázatok Irodája által lebonyolított felsőoktatási tankönyv-támogatási

program keretében jelent meg

ISBN 963 8469 96 X (osszkiadás)lSBN 963 8469 98 6

Felelős kiado a Pannonica Holding Rt. vezérigazgatójarzızıõz zz=rı<zszrõ_ Hzgybirõ ÉvaTipográlıa. tordelés: Seripror Bt.

Nyomdai kivitelezés: Szekszárdi Nyomda Kft.Felelős vezetõ: Vadász József

Í/ +/»»9

\4,\ _

l ˇ* / \Izzbõr/ rhenedek \"I ol/ ãnrcımfle" 0

E ı , ° 6J- êflyıtıo R

eyôrZTE F1

006váf _ .3 Eszlfergomâ - md ,ghusur

Ha OrflVís29 I

I. Duıınznhulrno . gy 3

G Y O R Isuuonyuéı , _. . . z h

$omIyov:1sDrhe.ly . 3 eıervm ı.RÍ“\4* .Nifi, Zulnvuı . A

O Vçsz prêmvclgy Í ÍVêsıprem V A0 ıT_ıhnny <

Orusıko

Sornngyvur SurOZı r- « 'Í :S0Sinlıãšen 0 Sıekszıırd Kulp

Z ı

4 E:Zágráb

l\PEC$l Í

\

Í Érseki sıëkhely

1 püspöki zzëxhzıy

O upäfsčıg, prëpostsčıg

--- bizonyfcılun hcıfčır

/P ıvézs Eıčzru45 /

Pčtsvdrnd0

csAıAL-°* (B,zcsı)

Bács .Tıvel

EEYHÁ:

\\ \\II

ldebvo

BIHA

E G R l

Sı%zd

D5 ıenhubh

:Bihar

:várod

R 1 (vÁRADn

Eger __ ` ` \

' \\\._„

tücboku

O Kolmsmonosior.

ERDÉLYI

ıfmnčd xFehërv[ır

Oürcısılıfımus

ISANADI

A ıı. zzzazzzd Mugyuronzõg ıõrıërrzıeberr Di „zmõzëgzı lrzzzzzıı LeıreioııO |<ira|ysr.'ıg, eherredl a kereszfiénység, visszcıszOru|óban vall O nomadizmus

A IO rzõzndbzzn ugyzzõman meg (mk kehzır ërıëkekzı izlmuızzızõ orzzõg immõra rıyugalrrroz rgyE|<eze|| ıgazodni. A ll, században a Havalarlozas kérdése

|ë„y@gõbz„ zrdõlı A krfõzlyr lzzızzlzm, zzz egyhaz ez zz mõgfziuk Fzlzzzrzkzzõ eliıHalórozaflar cı nyugcıl Hé k:_ırmanyDz|a az Drszag hajója! A lel nagy voll Egy

népnek |Ke||el| Íu|aıJrııu kurúlıburı ınegszolıoll Efiefmódial, hilél A löbbség

elvezzreııe lërbızıonsfiıgnı Fëhve õrzbn rzubudsagáıı, u vikıgrcl zflknıovr këpëıA rovö si|Kerenel< ú||n| ver es konny azlaha SŐI a szazad Ía|yamarr még az sem

\c'.ılsza||, hogy ez az ú\ sıkerre veze|>e majd Sú|yos be||'ıabOrú|<, a|doza|a|<a|

kõvzızlõ lzazzzdõwk ez veres ıfõzwizzezlyzk drılıõk zzz ozzzõgoı, Nzmzgyzzzr zz Ifi;sen megszü|EIe|1 |(ir('ı|y>úg rıehezen bızlosilofl Íúggeflensége is veszé\y|:>e |<erü|l,

A kírólysóg azonban mindezek ellenére gazdagodofl, erősödöfl. A népesség

gyarapadoll, az ıiıfiami közigcızgalčıs es az egyhcˇızi szervezel Iovabb épˇUH

O|dódcl7 az arszag e|szrge!e\Isége. A keresziény vı|ag magához ö\E||e

Magyarorszagol Az Ország scm marad! adós' a hir beÍogac`|asčıva\ lıilaricszlcflc

Róma beÍO|yósc'ı|.

A |(ü||<apcso|a70|< Iéıguhak Magyarorszagon al vezelell D Íegfcmasabb

ırunzzeurõpur úwonal Oırnunm ıulúh u luıin szó, hõdiıõ úriúru indulı az iras,a sze|\emı cflkorčımunlıa Ha egy nyugalr a ll, században Magyararszagra

ërkezen nyilvan new ërezıe igazán oııhon mzzgiıı, de rcılfzn már nem keriıznehzzruhwbzz 0 velres ädegcmëg érzem Magyarorszag mar kılzpcw 0 kdcıvr\ugıxbuÍ, 'Ju vu-3; rr.-:rr e'keıeH meg nyugu|ıa_ Ulon vo|| Oda, de ez uz (A igen

ho;Ezu`rıı< r;`ZOıryr\l