krisztus feltÁmada igazsÁgunkra (353. dics...

„Mit látott Megváltónk, amikor letekintetta keresztrôl?” – ez a címe annak a döbbene-tes erejû akvarell festménynek, amit a franciaimpresszionista mûvész, James J. Tissot(1836–1902) készített. Ez a nálunk alig ismertmûvész istenáldotta lélekkel vette kézbe aSzentírást, az Ó- és Újszövetséghez több mint700 színes illusztrációt készített. Háromszorjárt Szentföldön, hogy régészeti, építészeti,néprajzi és vallási megfigyeléseket végezzen.Nagyheti sorozata közel 140 képbôl áll, enneka tagja az is, ami most „odahív” minket a ke-reszt alá. Valóban: mit és kit látott Urunk,amikor letekintett a keresztfáról? Tissot na-gyon is „református” módon komponálta megalkotását. Ugyanis sem Urunkból, sem a ke-resztbôl nem látszik semmi, de a kitekintés, akép látószöge olyan, mintha Jézus tekintetétkövetnénk. A blaszfémiát vagy a kiábrázolástkerülô mélységes tisztelet Szenvedô Urunkiránt abból a hitbeli és családi gyökérzetbôl istáplálkozik, ami Tissot-t ennyire bibliaköz-pontúvá, Jézus-központúvá tette. Ez pedig aza csodálatos tény, hogy hívô édesanyja MarieDurand volt, annak a Marie Durandnak(1715–1776) az ük-ükunokája, aki hugenotta-református hite miatt 38 évenát volt XV. Lajos király bör-töneiben, ahol a nôi rabokmisszionáriusa, lelki anyjalett. Hite késôi leszármazott-jában, Tissotban is gyümöl-csöt termett!

Az evangéliumi híradásokés a kép között nagy összhangvan annak megjelenítésében,hogy kik is állottak ott a ke-reszt alatt. Közelebb s távo-labb... Mert itt az elôtérbencsak asszonyokat látunk,olyanokat, akik megrendül-ten, de bátran vállalták, KI-HEZ tartoznak. És a szelídJánost, aki kitartott egészena Golgotáig. Tissot egy má-sik képén késôbb majd meg-jelenik a tanítványi kör, akikmeglehetôsen messzirôlszemlélték az eseményeket.Itt vannak még azok, akik

„hivatalból” álltak kapcsolatban Urunkkal: akatonák, a hóhérok, meg a Jézus-perben résztvett zsidó papok, elôkelôen, lóháton. S ott akép bal oldalán hátul, kellô katonai tisztelet-adással állva, s tekintetét a keresztre emelvelátjuk a római századost. A hitvalló „megszál-lót”. Azt, aki egy másik képen leborulva, azéppen lelkét kilehelt Megváltó elôtt kimond-ja: „Bizony, Isten Fia volt ez” (Mt 27,54). Éspersze ott hullámzik a háttérben a kíváncsi,bámész, szenzációra kapható, egyébkéntunatkozó tömeg. Benne szimpatizáló és gyû-lölettôl torzult arcú figurák.

Hitvalló, bátor asszonyok, férfiak bi-zonyságtétele róluk. Mindegyik evangélistamegemlékezik róluk. Már Máté ír az együttérzô asszonyokról, akik Urunkat utolsó szív-dobbanásáig elkísérték. „Volt ott sok asszonyis, akik távolról figyelték” (Mt 27,55) a ke-resztre feszítést, Mesterük agóniáját, halálát.Ezek Galileából követték Ôt, és szolgáltakneki. Köztük volt a magdalai Mária és Márta,Jakab és József anyja, valamint a Zebedeusfiak anyja is. Márk is ír róluk, kiegészítve amátéi sort Sálómé nevével (Mk 15,40-41).Lukács is ír a nôi Jézus-követôkrôl, akik tá-

XXIII. évfolyam 2. szám BUDAPEST 2014. március-április

A MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG LAPJA

PRESBITERKRISZTUS FELTÁMADA IGAZSÁGUNKRA (353. dics.)

Tartalmunkból

Közgyûlésünkrôl jelentjükAz Ige körül

GyémántszilánkokSzöges kérdés

Nôszövetségi interjú

(Folytatás a 24. oldalon.)

Húsvéti csend(részlet)

Lelkem, dalolj a húsvét örömérôl!Csengjen a hangod,mint a hegyi csermelyfentrôl hozott kristályos-tiszta hangja,mint a hóvirágok fehér harangja.Legyen dalodban élet és erô...Fakadó rügyek, fesledô virágok:a tavasz, mely meggyôzte a világot.Legyen benne ragyogó diadallala hosszú éjszakát elûzô hajnal!Az a mosolygó, bíborfényû reggel,melyben a sírban hasztalan kerestékgyászt illatozó, könnyes kenetekkela Názáreti Jézus drága testét,mert élt, elôttük feltámadva járt.Visszhangozd szívük ujjongó szavát.Húsvétról zengjen, zengjen hát az ének!Lelkem, adj hangot húsvét örömének!

Túrmezei Erzsébet

Akinek az életében nincs jelen

a „Csendes Péntek” és

a Húsvét, annak valójában

nem is lehet egyetlen jó napja

sem az egész esztendôben.

(Luther Márton)

PRESBITER 2014. március-április2

„Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam,akit én szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelke-met adom neki, és igaz ítéletet hirdet a né-peknek. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz,senki sem hallja hangját az utcákon. Megre-pedt nádszálat nem tör el, és füstölgô mé-csest nem olt ki, míg gyôzelemre nem visziaz igaz ítéletet. És az ô nevében reményked-nek majd a népek” (Mt 12,18-21; Ézs 42,1-3).

Napról napra borzolja a kedélyünket, hogynyilvánvaló bûnösök elkerülik az ítéletet.Különösen is özönével érkeznek ezek a hírekidén, a választások évében. Olvasunk eltit-kolt jövedelmekrôl, lepénzelt politikusokrólés vállalkozókról, látjuk, hogy az erôsebbország visszaél hatalmával, és rákényszerítiakaratát a gyengébbre – de ugyanezt látjukaz egyéni életek szintjén is. Nem lehet meg-bízni a közélet szereplôinek szavaiban, de aminden jót ígérô reklámokban sem. Gyakranmég családtagok, munkatársak sem mernekmegbízni egymásban. Még az egyházon be-lül is néha gyanakvással vagyunk egymásiránt, mert sokszor éppen azokban kell csa-lódnunk, akik iránt leginkább bizalommalvoltunk.

Ilyenkor felsóhajt az ember, hogy sosemlesz már igazságtétel? Szabad a végtelensé-gig csalni, hazudni, gyalázkodni, egymást

félrevezetni? Miért a bûnösök élnek gondta-lanul, s aki az Úr útján próbál járni, mindun-talan hátratételt, csalódást könyvelhet elmagának?

Miért tûri Isten mindezt? Mikor fog márvégre igazságot szolgáltatni: megbüntetni abûnöst, és megvédelmezni az ártatlant, azelnyomottat?

A helyzet nem újkeletû. A zsoltáríró a 94.zsoltárban így sóhajt fel: „URam, megtorlásIstene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyog-va! Emelkedj fel, földnek bírája, fizess mega gôgösöknek tetteikért! URam, meddig fog-nak a bûnösök, meddig fognak a bûnösök vi-gadni?”.

Vágyunk arra, hogy végre valaki gyôze-lemre vigye az igaz ítéletet.

S miközben mások bûnein kesergünk, ésmásokat vádolunk, sôt megvetéssel elutasí-tunk magunktól, kiderül, hogy mi is ott ülünkvelük együtt a vádlottak padján. Mindnyá-jan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok,minden igazságunk olyan, mint a szennyesruha (Ézs 64,5). Nincs mivel dicsekednünk,mert legfeljebb mennyiségi, de semmikép-pen nem minôségi különbség tapasztalhatóember és ember közt. Ha Isten ítélôszéke elékell állnunk, akkor leleplezôdik minden rej-tett bûn, gyûlölködô indulat, gonosz kíván-

ság, elmulasztott alkalom. Mert azt gondo-lod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akikilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazo-kat cselekszed, hogy akkor te megmenekülszaz Isten ítéletétôl? (Róm 2,3)

Kedves Presbiter Testvérem! Ez a per mais folyik. A sátán fáradhatatlanul vádol Istenelôtt, és bizonygatja szentségtelen, elveszettállapotunkat. Pedig már megtörtént az ítélet-hirdetés, sôt végre is hajtották már az ítéle-tet... de a te, meg az én bûnömért is – helyet-tünk – Jézus Krisztuson! Ez a kegyelem. Eztcsak hálás szívvel elfogadni lehet, kiérde-melni vagy megvásárolni nem.

Ezért a mások bûne ne a gyûlöletre, meg-vetésre indítson, hanem önvizsgálatra és há-laadásra, hogy Isten megváltott gyermeke-ként az ítélettôl való rettegés helyett, e ke-gyelemért, háládatosságból egész életünketaz Úrnak szenteljük, és már e jelenvaló vi-lágban, mint az Ô megváltottjai az Ô dicsô-ségre éljünk! – mint ahogy azt minden úrva-csora vétel alkalmával ígérjük és fogadjuk.Továbbá a mások bûnét látva, hordozzuk ôketcsendes közbenjáró imádságban, hogy ôk ismeglássák elveszett állapotukat, és a szaba-dulás egyetlen útját: Jézus Krisztus helyet-tes áldozatát!

Testvéreim! Krisztus már gyôzelemre vitteaz igaz ítéletet. Tôle lehet kérnünk és elfo-gadnunk a kegyelmet, amíg ez a földi éle-tünk tart! Ez húsvét örömüzenete.

Nincs tehát most már semmiféle kárhozta-tó ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusbanvannak, mivel az élet Lelkének törvénye meg-szabadított téged Krisztus Jézusban a bûnés a halál törvényétôl (Róm 8,1-2).

Dr. Viczián Miklós

Van a szeretet himnuszának is nevezett 1Kor 13-ban egy gyakranidézett kifejezés, melynek mélységén azonban talán nem szoktunkelgondolkodni: „tükör által, homályosan”. Elôször is nem gondolunkarra, hogy az ókorban nem foncsorozott üvegtükröt használtak, mintma mi, hanem a tükör többnyire egy csiszolt fémkorong volt. Ha maegy fémtálcán nézzük meg magunkat, látjuk, hogy az egy kicsit el-mosódottan, „homályosan” mutatja képünket, s ha a tálca nem egé-szen sima, még torzít is. Igen, ilyen a mi földi ismeretünk.

Lehet azonban az Igének mélyebb tanítása is. Pál a második ko-rinthusi levélben ezt írja: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mintegy tükörben szemléljük az Úr dicsôségét, mindannyian ugyanarraa képre formálódunk át az Úr lelke által...” (2Kor 3,18), majd né-hány verssel késôbb ezt írja: „Isten gyújtott világosságot szívünk-ben, hogy felragyogjon elôttünk Isten dicsôségének ismerete Krisz-tus arcán” (2Kor 4,6).

Mit szemlélünk tehát? Isten dicsôségét. De nem színrôl-színre, minta végsô idôkben, hanem mint egy tükörben, tükör által. Mi az a tü-kör, amely által Isten dicsôsége világossá válik? (A „felragyog” szónagyon szép szó, de az eredeti tartózkodóbb.) Krisztus arca. Mi mostezáltal szemléljük Isten dicsôségét. És talán szabad most, Húsvét

elôtt még tovább is menni. A tükör egyfelôl a kereszten értünk éshelyettünk szenvedô Jézus arca, másfelôl a feltámadott Krisztusmegdicsôült arca. Egyik esetben sem könnyû felismerni Isten dicsô-ségét. A szenvedô Jézusban az egyik lator és a pogány százados sej-tett meg valamit, a másik esetben Mária vagy az emmausi tanítvá-nyok is csak akkor ismerték meg, amikor Isten gyújtott szívükbenvilágosságot.

Nem könnyû nekünk sem megérteni a Jézusban megjelenô kettôs-séget, amint azt az egyetemes egyház egyik hitvallása, a kalkhédónihitvallás Krisztus kettôs természetérôl megfogalmazza, hogy az egy-szerre, de összeelegyítetlenül isteni és emberi, hogy benne Isten em-berré lett, de nem Isten szenvedett és halt meg. Nem könnyû megér-teni. Az 1Kor 13,12 eredeti szövegezése nagyon pontos: „Tükör ál-tal, rejtvényben”. De bizonyos értelemben a példázatok is rejtvényekvoltak, és a tanítványok sem értették azokat. „Tükör által”, „részszerint” mégis megismerhetünk valamit Isten felfoghatatlan dicsô-ségébôl: az Ô szeretetét, amely soha el nem múlik, a színrôl-színrelátás világában sem. Ez tükrözôdik a Krisztus szenvedô és megdi-csôült arcán.

Dr. Ritoók Zsigmond

Aki gyõzelemre vitteaz igaz ítéletet

„Tükör által, homályosan”

PRESBITER 32014. március-április

„Megint beszélünk, s csak beszélünk,A nyelv mozog, s a kéz pihen:Azt akarják, hogy MagyarországInkább kofa, mint hôs legyen.”

(Petôfi Sándor)

A presbitérium = minisztérium, közszolgálat, s egyúttal misztéri-um, titok is. Mint ahogy az egyház léte is szolgálat és Isten örök,bölcs titkainak egyike.

Még számos szolgálati terület lenne felsorolható. Ám ki-ki gon-dolja át, hogy ô mit tehetne, mire kapott küldetést Istentôl. Nemazért szolgálunk, mert túl sok az erônk, idônk, tehetségünk, ambí-ciónk. A presbitérium Isten népét, az egyházat valahova elvezeti.Jézus mondja: „Elmegyek és helyet készítek néktek. Ismét eljövökés magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legye-tek” (Ján 14,3) – Pál apostol Kisázsia és Balkán-szerte hirdette (anagy pogány kultuszközpontokban!): „Nékünk mindnyájunknakmeg kell jelennünk Krisztus ítélôszéke elôtt, hogy ki-ki megjutal-maztassék aszerint, amiket e testben cselekedett...” (2Kor 5,10).

Ugyanô mondotta: „Nem beszédben áll az Isten országa, hanemerôben” (1Kor 4,20). Ezt a hellén szofisztika hatása alatt élô, ala-kuló Európának üzente.

Bármit tesz a presbiter, azt mindig annak hatása alatt kell, hogytegye: Krisztus elé kell vezetnie, elsegítenie népét – családját, ro-konait, falujabelieket, sôt az egész magyar népet. Isten mindenki-nek lehetôvé tette a kárhozattól való megszabadulást és a Vele valóörök üdvösség elérését. Ámde valakiknek utat kell mutatni, példátkell adni, lehetôségeket kell biztosítani. Elvileg bármely gyermekfényképezhet, ha kap fényképezôgépet. Bárki kerékpározhat, hakap kerékpárt. A hit Isten ajándéka, ám a hitben való éléshez sok

segítség kell. Ilyet ad pl. Wass Albert, amikor számos írásban el-mondja: „Tudnod kell azt is, hogy Isten erôt ad azoknak, akik Ôtkeresik. S akik Ôt szeretik, azoknak minden lehetséges.” (Ezt agondolatot az evangéliumból vette!) Amikor Arany János, az édes-apa azt mondja cseperedô fiának: „Kis kacsóid összetéve szépen,imádkozzál édes gyermekem”, presbiteri szolgálatot teljesít.

Petôfi Sándor sokat idézett mondata arról tanuskodik, hogy jólmegtanulta a szó és tett bibliai azonosságát. Bár 26 évesen haltmeg csatatéren, mégis az egész nemzet presbitereként hagyott hát-ra gazdag örökséget.

A presbiter nem egyszerûen egy egyházrész képviselôje. Követ-kezésképpen a presbitérium nem képviselôtestület. Nem is a lelkészszolgája. Isten munkatársa, Jézus Krisztus tanítványa! Mindeztazért vállalja – Isten elôtti elszámolási kötelezettséggel –, mert fe-leségét, férjét, gyermekét, unokáját, minden ismerôsét és ismeret-lent Isten országába kell segítenie. E szolgálatnak pontos idejevan. Nem lehet holnapra halasztani. Erre is áll az, hogy „Ma haaz Ô szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket” (Zsid2,7-8).

A presbiter a szó legszorosabb értelmében véve a magyar nem-zet napszámosa. E kifejezést Széchenyi István halála napján a leg-nagyobb magyarra vonatkoztatva írta Vas Gereben.

A presbiter jutalmát nem emberektôl várja – akik nem is tudnákhonorálni –, attól várja, aki azt mondotta: „Aki vallást tesz énró-lam az emberek elôtt, én is vallást teszek arról az én mennyeiAtyám elôtt...” (Máté 10,32). Aki egyházában hûségesen, pontosanelvégezte szolgálatát, arra nagyobb szolgálat vár az örökkévaló-ságban.

P. V.

A presbiter munkamezeje (20.)

Az egyház népének végcélja

... szégyelljük magunkat, ha Isten dicsôsé-ges városáért nincs bennünk olyan erény,amelyhez hasonló e földi ország dicsôsé-géért megvan bennünk.Augustinus: Az Isten városáról V/XVIII

Ha a mindenkori politikai eseményeketvesszük górcsô alá, láthatjuk, mindig talál-hatunk benne egy elemet, amely állandó,nevezetesen az aktivitást. A szereplôknekaz ideológiák irányultságától függetlenülkétségtelenül van egy erényük: szándé-kuk, politikai akaratuk elérése érdekébensemmilyen áldozatot sem sokallnak. Agi-tálnak, tárgyalnak, üléseznek, ha kell reg-geltôl késô estig, hétfôtôl vasárnapig,csakhogy az általuk jónak tartott célt elér-jék. Pedig ha meggondoljuk, ôk nem ter-veznek, tervezhetnek csupán négy, legfel-jebb újraválasztásuk esetén is csak nyolcévre. De hát miért van bennük ez az erény?Azért, mert hisznek abban, amit meghir-detnek, mert meggyôzôdéssel vallják, hogyaz általuk készített programra van szüksé-

gük – magukat sem kihagyva – az embe-reknek. Ilyen egyszerû. Hit és meggyôzô-dés. Persze tudjuk, mindig voltak és van-nak politikai-ideológiai szerencselovagok,de még a kommunizmusnak is voltak hit-hû, elvhû és odaszánt követôi. Ez tehát asokat emlegetett kampányvilág, amelyetoly sokan megvetnek. Ám a következeteselkötelezôdés erény akkor is, ha tudjuk, aszándék olykor nagyon is kifogásolható.Ezt hallva, illetve látva az emberek egyrésze finnyásan fintorog, ám nem tesziugyanezt akkor, amikor nyilvánvalóváválik, hogy az ô hite, következetes elköte-lezôdése messze elmarad az éppen általukkifogásoltakéhoz képest. És ezt legyenbátorságunk önmagunkra is alkalmazni!Pedig nekünk nem négyéves ciklusért kellringbe szállnunk, nem egy újraválasztá-sért, hanem az Isten dicsôséges városáért!Nekünk nem ideig-óráig tartó, egyébként

nem elvetendô jólétitársadalomért, ha-nem az örökkétartó mennyor-szágért! Vajonmegvan-e ben-nünk a szentszégyenérzet?Az idézet egyér-telmûen ránk pi-rít: szégyelljük ma-gunkat, ha... Látnunkkell azt a különbséget, amellyel e földi or-szág dicsôségéért és az Isten dicsôségesvárosáért küzdünk. Jézus mindannyiunk-tól kérdezi: Hogyan tudnátok hinni ti, akikegymástól fogadtok el dicsôséget, de azt adicsôséget, amely az egy Istentôl van,nem keresitek? (Jn 5,44) Kérdés? Inkábbhelyzetkép. Olyan csoportkép, amelyrôl –sajnos, sokszor – mi sem hiányzunk.

Apostagi Zoltán

Apropó


„...153 halat fogtak...” ti. Jézus reménytvesztett tanítványai. Közülük legalábbhárman hivatásos halászok. Egész éjsza-kán át eredménytelenek voltak. AmikorJézus megjelent a parton – ôk nem ismer-ték fel –, felszólítására még egy próbáttettek. 153, azaz egyszázötvenhárom halvolt az eredmény. Bibliát tanulmányozócsoportunkban erôs vita támadt.Nem Jézus csodatétele okán, ha-nem hogy miért pont 153 kifogotthalról beszél az evangelista. Miértnem 150-et, vagy 160-at. Mi volt atörténet leírójának célja a 153-asszámmal?

* * *

Bontsuk kétfelé a választ. A csüg-gedt, hitüket és reménységüketvesztett tanítványok visszatérnek egykorijólmenô foglalkozásukhoz. (Jézus aztmondta nekik, hogy Jeruzsálemben várjákmeg a Szentlélek jövetelét.) Mint valami-féle modern ateisták mondták: „Hitértsemmit nem adnak a boltban.” – Megta-gadják mindazt, amit 3 év alatt Jézussaltapasztaltak, Tôle hallottak. Hiába volt anôtanítványok bizonyságtétele, Jézus sze-mélyes megjelenései. (Képzelôdés?) A vi-lági hatalommal nem lehet vitába szállni.Jó a békesség! Elfelejtették, hogy boldo-gulni csak Krisztussal lehet.

Jó fogás és nagy üzlet reményébenmennek ki a vízre. Teljes a csôd. Az ókoriszámmisztika szerint a görög, héber, latinbetûknek számértéke is van. (Még nemléteznek az arab számok.) Vegyük pl. aszámsort: 1+2+3+....+17 = 153. Talánnem véletlen, hogy a szentíró pontosan153 halról tud. Nem több, nem kevesebb.

A Szentlélek eljövetelekor százezernyiember érkezett a fôvárosba: Jeruzsálem-be. Ôk a Hetek Ünnepére, azaz a Törvényünnepére érkeztek. Hétszer hét = 49 nap,s a rákövetkezô ötvenedik nap (Pentekosté= Pünkösd) a nagy nap. A hatalmas tömeg-zarándoklat Mózes törvénye tiszteletéreérkezett. A Római Birodalom hatalmas te-rülete az OIKOUMENÉ. Médek, perzsák,kisázsiai országok polgárai, görögök, ró-maiak, egyiptomiak, kyréniaiak, zsidókstb. érkeztek. Lukács evangelista szerint17 nép fiai.

A 153 és a 17 elôbb bemutatott kapcso-lata Pünkösdre való utalás. Ekkor 3000 em-ber tért meg Krisztushoz a Szentlélek hatá-sára az apostolok bizonyságtétele nyomán.

Jézus ott, a Galileai tónál jelképesenerre utal. Más perspektívában látja a vi-lágot, mint tanítványai. (Pedig ott a közel-ben van a Boldogságmondások Hegye!...

– Ott esett elôször szó az új látás-módról. Elfelejtették volna a tanít-ványok az egykori tanítást? Kar-nyújtásnyira van El Tabgha, a ke-nyérszaporítás helyszíne. S csaknéhány lépésnyire Péter bûnbánóhármas vallomásának pontja.)

Mindenesetre a 17 nemzetbeli3000 ember hamarosan visszatérhazájába. Elújságolja jeruzsálemiélményeit. Feltehetôen nem unal-mas elôadás keretében, hanem lel-kes ujjongással. Ennek nyomán

egész Nyugat-Ázsiában és Észak-Afriká-ban számtalan keresztyén közösség, azaz:eklézsia jön létre.

A csodálatos halfogás története Jánosevangéliuma végén elismétli mindazt,amit az Úr mondott a 15. és 16. fejezetbena helyette érkezô Szentlélek hatásáról. En-nek nyomán születik meg az új világrend.Ugyanakkor az embertôl-emberig ható vi-lágmisszió jelentôsége és kötelessége ol-vasható ki belôle. Vezettél-e már valakitKrisztushoz?

P. V.

Azt olvastam a Bibliában... (15.)

Presbiteri konferencián már tavaly is, sidén újból beszámolt munkájáról a Zsina-tunk által létrehozott Egyházi Jövôkép Bi-zottság. Feladatuknak úgy próbáltak meg-felelni, hogy körkérdést intéztek e tárgy-ban a magyar református egyházközsé-gekhez.

Kevés helyrôl kaptak választ, s azoksem válaszoltak a kimondatlan fôkérdés-re... Úgy látom ui., hogy a megfogalma-zott kérdésfelvetés mögött az igazi kérdés:lesz-e még egyszer népegyház hazánk-ban?... Ennek eredete az, hogy a rendszer-

váltás annakidején sokakban reményt éb-resztett, hogy lehet még újból! Általánosvolt a hiedelem, hogy a kolhozok helyénlesz újból sok kis gazdaság, s feléled a ré-gi falusi élet, amelynek szerves része volta vallás. Ehelyett ma még kevesebb emberél meg a mezôgazdaságból, mint a kom-munizmus idején; ennek eredményeképpenfokozatosan elnéptelenednek falvaink. Azelsorvadó falusi gyülekezeteket pedig pó-tolja a néhány újonnan létrejövô városiegyházközség. A városba költözôk több-ségét nem lehet fellelni – s akkor még nem

beszéltünk a külföldre vándorlókról... Eza trend egyértelmûen a népegyház leépü-lését okozza!

Lehet, hogy sokan így reagálnak erre:„Hát miért engedi ezt az Isten?” Nos, errea kérdésre érdemes megkeresni a választ.Annál inkább, mert szerintem nem is ne-héz rájönni! Jézus Krisztus nem elkényel-mesedett népegyházról jövendölt (amely-nek tagjai az egymásközti torzsalkodással,teológiai vitákkal vannak elfoglalva), ha-nem az Istentôl elfordult nemzedékek köztfénylôkrôl (Fil 2,15), amely számíthat azüldözésre is! Az ilyen – elkötelezett hívôk-bôl álló – egyházat nevezik Hitvalló Egy-háznak. Hiszem, hogy a jövô Magyar Re-formátus Egyháza ilyen közösség lesz...!

Kövespataki László

NYITOTT SZEMMELEgyházunk jövôje


Hazánkban az esztendô majd minden nap-jára jut egy emléknap. Örvendetes, gyá-szos, kárhozatos. Március hónapban 10 napválasztja el az ötös számmal jelzettet a ti-zenötöstôl. Március 15-ét valamilyen mó-don mindenki ünnepli. Március 5-érôl ke-vesen tudnak. Az elôbbi diadalmas öröm-nap, az utóbbi gyászos emlékû. Az elôbbinem is oly régen, 1848-ban esett meg, azutóbbi majd kétszáz évvel korábban tör-tént. Mégis a kettô szoros kapcsolatban állegymással. Március 15-ét sokan és sok-szor emlegetik. Minden gyermek ismeri ésörül neki. (Iskolai szünnap!) Az utóbbiról– tapasztalat szerint – száz évenként esiktöbb szó. Pedig nekünk, reformátusoknakmeg evangélikusoknak a megmaradás nap-ja. Ugyanakkor a késôbbi március 15-eennek egyenes következménye – mondjukinkább szebben: gyümölcse.

1674. március 5. – „a magyarországigyászévtized csúcspontja”. (Történelemta-nárok kérdezték: „hát az meg micsoda?”)Erre a napra tûzte ki Szelepcsényi Györgyesztergomi érsek a pozsonyi vértörvény-szék (statáriális bíróság) megnyitásánaknapját, melyre vádlottként, fej- és jószág-vesztés terhe mellett 735 református, evan-gélikus lelkészt idéztek meg az egész or-szágból. Elrejtôzhettek volna, elmenekül-hettek volna. Ámde a dunántúli – akkormég szuperintendensnek nevezett – refor-mátus püspök: Séllyei István óva intetteettôl a prédikátorokat. Ha megtennék: el-árulnák Krisztust, és magyar népüket cser-ben hagynák. Így hát több, mint félezrenmegjelentek. (A törökmegszállta területrôlnem jöhettek, mert a török nem a katolikusHabsburg szolgája, hogy útlevelet adna amegidézetteknek.)

A pozsonyi vértörvényszék külön csak areformáció megsemmisítése céljából lettfelállítva! 32 tagja volt. Egyharmada a tö-rök elôl elmenekült és a bécsi császár asz-talánál élô püspök, aki onnan kapta manap-ság elképzelhetetlenül nagy javadalmát.Nem volt vádirat, csak vád: felségárulás(halálbüntetés), törökkel paktálás (halál-büntetés), a tridenti zsinat határozatainaksemmibevétele (anathéma, azaz: halálbün-tetés). Ilyen koncepciós per legközelebbmár csak a kommunista Rákosi-világbanvolt!

A félelmetes idézôlevél mellé Séllyeipüspök – természetesen ô is a megidézet-tek közé tartozott – „csak” ennyi biztatóttudott mondani:

Vincit – Gyôz!qui pro luce – aki a Világosságértdeo duce – Isten vezérletévelsub cruce – a kereszt alattpugnat. – küzd!

Errôl szól a teljes Szentírás: „Légy hívemindhalálig...!”

Remélhetôleg minden református elol-vasta már Moldova György regényét:„Negyven prédikátor”. (Szerény vélemé-nyem szerint a XX. sz. második feléneklegkiválóbb regényeinek egyike!) A szer-zô két gályarab prédikátor: Kocsi CsergôBálint és Otrokócsi Fóris Ferenc szabadu-lás után azonnal megírt emlékiratai, vala-mint levéltári kutatások alapján írta nagyonnépszerûen. Szinte napról napra követikétéves szenvedésük útját.

E mai korban, amikor a „mélyszegény-ségben” élô ember is gépkocsin közleke-dik, elképzelhetetlen az a nyomor, kín éskínzatás, melyet prédikátoraink „csak” ahitért átéltek. Nem csoda, ha már csak 26lelkipásztor volt életben Nápolyban, ami-kor Hollandia nemzeti hôse, de RuyterMihály hajóhada kiszabadította ôket. So-rolhatnánk a kínzások nemeit, melyeketfogvatartóik: a jezsuiták és császári zsol-dosok részérôl elszenvedtek. (A felsoroláselôtt azonban be kellene jelenteni – mint atévében szokás, ha megrázó képek követ-keznek –, hogy érzékeny emberek ne néz-zenek oda.) Egyet-kettôt azért megemlítünkmindabból, amit Komárom, Sárvár, Be-rencs, Pozsony, Lipótvár pincéiben átéltek.Két héten át térdig érô vízben kellett állni-uk. (Ebben nem lehet lefeküdni!) Sánc-munkát végeztettek velük, amit néhány napmúltán le kellett bontani. (Csakhogy ne„unatkozzanak”.) Éheztetés, rendszeresbotozás. Ezek csak az enyhébb kínzások.

A prédikátorok egyharmada mindezt márnem bírván elviselni, aláírta a reverzálist.Azaz lemondanak hivatásukról, sôt katoli-zálnak, vagy ha kegyelmet kapnak, kül-földre távoznak. Másik egyharmada bele-halt a szenvedésekbe. Végül 94 maradtéletben, és kitartott hitében. Mivel ekkormár külföldi hatalmak nagy nyomás alatttartották – a szintén jezsuitából lett – I. Li-pót császárt, kit kegyelemadásra késztet-tek, Kollonich Lipót érsek eladta ôket gá-lyarabságra. Azaz még nevüktôl is meg-fosztotta ôket, s ehelyett rabszolgabélye-get égettek tarkójukra.

Mindezt azért is, mert mint evangéliumikeresztyének: elpusztítandó eretnekek, s

mert Magyarországot osztrák tartománnyáakarták tenni, aminek a magyar prédikáto-rok voltak a fô akadályai. Helytállásuk bí-rósági jegyzôkönyvét elôször Ladányi Ge-deon debrecen-kolozsvári történészpro-fesszor írta meg latinul. Magyarul egy év-vel késôbb, tehát 1864-ben Rácz Károly je-lentette meg. Moldova György dokumen-tum-regényét – melyet még egy 10 évesgyermek is megért! – már említettük. 2002-ben jelentette meg a pozsonyi Kalligramkiadó S. Varga Katalin tudós feldolgozásá-ban a per eredeti jegyzôkönyvét. MakkaiLászló szerkesztette, s adta ki 1976-ban„A magyarországi gályarab-prédikátorokpere” c. könyvet, mely korabeli rajzokkalsegíti megérteni prédikátoraink sorsát.

Debreceni emlékmûvüket 1896-ban özv.Hegyi Mihályné csináltatta saját – óriási –költségén. Szervezzünk gyülekezeti autó-buszutakat olyan templomok meglátoga-tására, ahol emléktábla ôrzi az egykorivértanú-prédikátorok emlékét!

S mindennek mi köze március 15-éhez?Egyrészt az, hogy a márciusi ifjak egy ré-szének gályarab-prédikátor volt az elôdje.Lehet, hogy a következô megállapítás na-ivnak tûnik: gályarabok helytállása híjánMagyarország nem léteznék. S ha mintosztrák tartomány létezne, nem találnánkbenne csillagtornyos templomot. Ez ugyaninternacionalistákat, globalistákat nem ér-dekel, de azokat nagyon is érdekli, akikKölcseyvel együtt tudják, hogy a magyarnépnek hivatása van. Mi, reformátusok evonatkozásban is mondjuk Petrovics-Pe-tôfi Sándorral együtt: „Hol sírjaink dom-borulnak, / Unokáink leborulnak, / És áldóimádság mellett / Mondják el szent neve-inket. (Nemzeti dal)

Dr. Papp Vilmos

Gályarabok és hôsök


Ezzel a címmel emlékezik meg lapelôdünk1933-ban – a decemberi számban (V. évfo-lyam, 4. szám, 5-6. oldal) – a hitvalló re-formátus miniszterelnökrôl, Tisza István-ról (1861–1918), – Balogh Jenônek, a du-nántúli egyházkerület akkori fôgondnoká-nak személyes hangvételû visszaemléke-zése alapján. Balogh Jenô, (1864–1953),kinek korábban már idéztük szavait (2012.2. szám, 4. oldal), Tisza egyik legbensôbbbarátja, s mint kiváló jogtudós, kormányá-nak igazságügyminisztere (1913–1917)volt.

Az I. világháború kitörésének 100. év-fordulója kapcsán is szükségét érezzük,hogy mi, reformátusok megemlékezzünka régi nagy Magyarország immár szimbó-lummá vált – korábban oly sokat vitatott– tragikus sorsú államférfijáról.

„Szükségünk van élô hitre, mely nemkonvencionális formaságnak tekinti a val-lásosságot, hanem bensônkbôl fakadó, ésegész lényegünket átható, minden csele-kedetünket irányító élô erô, amely Jézustanítása nyomán keresi és megtalálja Is-tent, az örök igazság és örök szeretet, azörök jóság és örök irgalom Istenét, akivelszemben gyarló, hitvány porszem az em-ber, aki nélkül szánalmas vergôdés, vani-tatum vanitas minden emberi erôlködés.Ôelôtte kell magunkat igazán, ôszinténmegalázni... Ez biztosítja lelkünk egyen-súlyát, békéjét, az élet küzdelmei és meg-próbáltatásai között, és ez ad fegyvert ke-zünkbe legveszedelmesebb ellenségeink:saját vágyaink, indulataink, szenvedélye-ink leküzdésére.”

E szavakat gróf Tisza István mondta1907-ben, dunántúli egyházkerületi fô-gondnokká való beiktatásakor.

Gyöngédsége és meleg szíve – ezen al-cím alatt tudhatjuk meg:

„Látszólagos hidegsége lényegtelenkülsôség volt.” Ezt legjobban a következôtörténet bizonyítja, ahogyan a visszaemlé-kezô meséli:

„1912 június 7-én a képviselôház ülésealatt egy volt képviselô – [Kovács Gyulaháromszor is] – rálôtt. A Gondviselés ak-kor megóvta életét a reá és nemzetére valóóriás feladatok számára. – A legnagyobb

nyugalommal folytatólag tovább elnököltaz ülésen. Ülés végén a folyosón több ba-rátja, képviselôtársa hozzátódult, hogyegyik némán, a másik egy-két szóval ke-zet szorítson vele. Egyik képviselô nagyizgalmában azt mondta neki: »Igazán aztsem tudom, mit kívánjak neked?« – TiszaIstván, aki rövid idôvel azelôtt menekültmeg a haláltól, a legtermészetesebb han-gon azt felelte: »Hogy mit kívánj nekem?Azt, hogy a barátaim szeressenek!«”

* * *

„Lovagias volt, nemcsak mint ember, ha-nem mint államférfi, és a közéletnekmunkása is.”

Emlékek Tisza IstvánrólGyémántszilánkok

Tisza mindig személyesen kiállt mun-katársai mellett, megvédte ôket a jogosvagy jogtalan támadásokkal szemben.

„Éveken át nehezedett reá az a rágalom,hogy ô okozta a háborút. Kezében voltakaz összes ellenbizonyítékok. Eloszlathattavolna a rágalmakat, és ezzel bizonyáramegmenti a hazának oly drága életét is.Hallgatott, sôt életének utolsó napján el-égetett íróasztalában ôrzött némely bizo-nyító iratokat is, mert árthatott volna más,olyan kormányférfiaknak, akik 1914 júli-usában csakugyan a háborús megoldástsürgették.”

1918. október 31-én Hermina úti villá-jában családja szeme láttára gyilkoltákmeg. A gyilkosai elôl a menekülést javas-ló komornyikjának ezekkel a súlyos sza-vakkal válaszolt: „Nem menekülök én, fi-am, egész életemben így éltem, így is aka-rok meghalni.”

„...ennek így kellett lennie.” – ezek vol-tak állítólag az utolsó szavai.

S befejezésül még két gyémántszilánk:„Egész lényem fellázadt a háború bor-

zalmai ellen. Vallás és hazafiság paran-csolták, hogy ezt a pokoli megpróbáltatásttávol tartsam az emberiségtôl és hazámtól.Tisztában voltam afelôl, hogy a conflag-ratiónak [világégésnek, végromlásnak]minden nagyhatalmat körébe kell vonnia,és ezért megtettem mindent, ami módom-ban állt, hogy a kitörést meggátoljam.”

* * *

„Nem vak sors szeszélye hányja az embe-riség hajóját cél és rendszer nélkül ide stova; egy bölcs kéz vezeti azt megpróbál-tatások, szenvedések és vérontások szik-lái és zátonyai között mindig tovább, ma-gasztos rendeltetése felé. Kicsinyek és na-gyok, gyengék és erôsek, egyesek és nem-zetek öntudatlan eszközök az ô kezében.”

* * *

Tisza István máig maradandó alkotása adebreceni egyetem létrehozása 1912-ben,mely a református kollégium falai közülnôtte ki magát.

Dr. Kis Domokos Dániel

Következô számunkban a 150 éve szüle-tett Balogh Jenôre, mint a ReformátusKonvent és a Presbiteri Szövetség vilá-gi elnökére emlékezünk.

Tisza István grófBeck Ö. Fülüp (1873–1945) alkotása


Több, mint 10 éve történt – 2003-ban – amikor dr. Gyôri Istvánteológiai professzor úrral, aki a Sárospataki Református Teológi-ai Akadémia újraindításában is meghatározó feladatot, szolgála-tot töltött be és Szabó Mária lelkipásztorral, aki a zubogyi mû-emléktemplom felújítási munkálatai és egy hatalmas, új parókiafelépülésének munkálása után – meghívással – a sárospatakivisszakapott református gimnáziumban lett vallástanár, a sáros-pataki „Csepel telep”-re indultunk, hogy kapcsolatot találjunk azott letelepített cigány közösséggel.

Noha ekkorra már évtizedek óta munkálkodtunk cigány testvé-reink között és Református Presbiteri Szövetségünk is egy egészkonferenciát szentelt Patakon a cigánymisszió kérdésének, a te-lepet magát nem ismertük. A tör-ténelmi változásokkal felbomlott,„Csepel” kerékpárokat összesze-relô ipari telep bezárása után szü-letett ez a kisebbségi település.Számtalan gazdasági és társadalmimegoldatlanság is terhelte az itt la-kó családokat, melyek a mai napigmegoldásra, felszámolásra és em-beri, szívbéli változásra is várnak.

Megérkezésünk után egyre töb-ben vettek körül, míg egy igen erôsmegjelenésû férfiú érkezett és kap-csolódott be tájékozódó beszélge-tésünkbe. A Kollégiumból érkez-tek? – kérdezte. Több teológus di-ákot is ismerek és hallottam be-szélni a Kollégiumból... A kapcsolatunk megalapozást nyert. Ek-kor még nem gondolhattuk, hogy Gulyás László középsúlyúbokszoló, válogatott kerettag, aki korábban Erdei Zsolttal,Szikora Róberttel versenyzett, ô fogja leghamarabb megnyitni aszívét az evangélium meghallására és az Úr Jézus befogadására.Azt pedig éppen nem tudtuk elképzelni sem, hogy Isten majd ôtés családját fogja felhasználni és megáldani a helybeli és számosúj, távolabbi cigánygyülekezet alapítására.

Egyre gyakrabban találkoztunk s elkezdôdött a szorosabb, majdszélesebb családi kapcsolatokkal történô megismerkedés. Meghí-vást kaptunk otthonukba, ahol érdeklôdô, nagyon kedves, értel-mes felesége, négy gyermeke fogadott (Lacika, Józsika, Márkó,Aranka). Majd a szomszéd portán és házban a szülôket, GulyásBélát és feleségét, Oláh Appollóniát is meglátogattuk. Lászlóédesanyja, Appollónia nagyon beteg volt, s mivel benne ezekbena napokban egy mélyen hívô, imádkozó életet ismertem fel, rö-videsen úgy kezdtem látogatni, mintha édesanyám lett volna, no-ha talán fiatalabb is volt nálam, csak nagyon megtört, erôtlen ál-lapotban élt még közöttünk. Engem is sok szeretet vett körül, sha kaptam valami finom falatot vagy friss meleg levest, gyorsankocsiba ültem és még melegében levittem a telepre vagy meg isetettem Appollónia nénit. Ôk is megkínálgattak. Alig néhány héttelt el és úgy éreztük kölcsönösen, hogy a nagyobb családnak istagja lettem. A temetési szolgálatomban már így emlékezhettema vele való kapcsolatunkra.

Nagyobb létszámú missziói alkalmakat már korábban is szer-

veztünk a városban (100-120 fôs közösségeket). Ennek szolgála-tát többnyire a Victor és a rokon család tagjai végezték, de mosta „Csepel telep” is bekapcsolódott, sôt ott is hetente tartottunkbibliaórát gyermekeknek és felnôtteknek együtt is. Gulyás Lász-ló testvérei, Csaba és családja, majd István és családja is megje-lentek Emmikével, szép, értelmes gyermekeikkel: Erikával, Ist-vánnal és Józseffel, majd a tragikus gyorsasággal özvegyen ma-radt Erika és Kata is. Jöttek a csepeli alkalomra mostmár a szom-szédok, barátok is. A nagyon erôtlen „Kakas bácsi” és a mindigköhécselô Balogh Béla, majd a Strausz család tagjai is: Ernô ésAladár, akiknek édesapja a front alatt dezertált és cigányok kö-zött megbújt Strausz nevû német katona volt. Bekapcsolódtak

Horváth István családjának a tag-jai is, akik késôbb Penészlekreköltözve maguk is gyülekezetetalapítottak otthonukban.

Ebbe az induló szolgálatba kap-csolódott be nagy odaadással, tel-jes szívvel az ekkor érkezett kore-ai misszionárius család, Rev. ChoiYoung és – ahogyan mi hívjuk –Anna és kicsi leányuk, Lidike is.Ekkor még csak három éves, deminden alkalmon ott volt, ma márországosan ismert elsô helyezetthegedû játékos a maga korosztá-lyában. Az ô gazdag szolgálatuk-ról egy külön fejezetben szeret-nénk majd beszámolni.

Gulyás László és felesége, Aranka egyre inkább elkötelezôdtekaz Úr szolgálatában. Elvégezték a kétéves presbiteri továbbképzôt.Aranka kézzel lemásolta az egész Újszövetséget, majd az Ószövet-ség egészét is. A koreai házaspárnak is szoros munkatársai lettek.

Isten Lelke ôket használta fel több gyülekezet elindításában,megalapításában, kapcsolatok felvételében. Így Halászhomokon,László testvére, Erika otthonában született meg a gyülekezet,majd Tiszakaráddal is kapcsolatot formáltak. Sátoraljaújhelyen,a Bukó családdal és Olaszliszkán, a számukra ismerôs HorváthJózseffel és feleségével, Flórával beszélték meg, hogy otthonuk-ba befogadják az érdeklôdô cigány testvéreket. Késôbb az egészéves vendégforgalomban is sok terhet hordoztak és hordoznak.

Ma már László és Aranka önállóan is végeznek lelkigondozást,tanítói és evangélizáló szolgálatot, több gyülekezetben is – mi-közben nagyszülôk is lettek. Így szinte minden szabadidejüket –hiszen munkába is járnak – lelki szolgálatban töltik a közös csa-patban vagy önállóan is. Ahogyan mi is mindnyájan, ôk is sok-szor túlterhelôdnek a nehéz fizikai, majd lelki munkában, szol-gálatban, de erejük megújulását is tapasztalják és bizonyos, hogymunkájuk nem hiábavaló az Úrban. Ha Csepelen nem is szület-hetett meg eddig egy önálló imaterem, mégis hálaadással és re-ménységgel tekintünk vissza az itt elindult munkákra és az innenformálódó, távolabbi testvéri kapcsolatokra. „Az Úrnak szemei ahûségre néznek” – kérjük mindnyájunk számára az ô megtartó,ôrzô és megáldó kegyelmét.

D. Szabó Dániel

A Sárospataki Református Cigánygyülekezet(az anyagyülekezet)

Dr. Nagy Sándorné, a Zsinatunk volt világi elnökéneka felesége Gulyás László otthonában


Beszélgetéseinkben vagy vallásos irodalmat olvasva gyakran ta-lálkozhatunk ilyen megfogalmazással: a saját bûneink szögeztékôt oda. Igen, ezek a bûnbánó ember szavai – mondjuk, elismerô-en. Mégis minden egyes alkalommal újra és újra fölkapom a fe-jem, s azt kell észrevennem, hogy e kijelentés tiltakozást vált ki.Ez persze nem azt jelenti, hogy a bûn erejét lekicsinyellném, hogytagadnám annak következményét, hiszen magam is belátom: éppa bûn az, ami halált, sôt örökhalált, kárhozatot okoz, devalahogy mégsem tudokegyetérteni. Vajon a bûnünk– bármennyire is nagy, sôthalálos – odaszögezheti-e,megölheti-e Jézust?

Jézus az Ige volt – „...ésIsten volt az Ige.” (Jánosevangéliuma 1. rész, 1.vers) Ez teológiai axióma. Éppen ezért nem tudom mondani, hogybûneikkel mi szögeztük keresztre ôt. Bûneinkkel ugyanis csupánönmagunkat szögeztük föl, mégpedig a kárhoztató törvénytáblá-ra. Bûneinkre pedig az egyetlen törvényes és logikus válasz: íté-let. Ítélet és végtelen kárhozat. Akkor hát valóban bûneink szö-gezték ôt oda? Aktív módon megölték ugyan Jézust – és ennekegyetemessége révén mi is elkövetôi voltunk –, valójában azon-ban passzív módon, akaratuk ellenére, a Fôpap áldozati szertar-tásában vettek részt. Megfeszítették ugyan, de tulajdonképpenJézus mint Fôpap önmagát feszítette meg kezeik által – „Atyám,... ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Lukács evan-géliuma 22. rész, 42. vers). Avval, hogy a kereszten marad, ez apasszivitás válik aktivitássá saját megfeszítésében. Ezért a ke-reszt elsô renden nem a bûnrôl, bûneinkrôl, hanem a Megváltószeretetérôl, az áldozat bemutatásáról szól. Ez a halál halála! Ésez a kegyelem! Ezért mondja Augustinus: „Tehát vállalta a ha-lált, és megfeszítette (odaszögezte) a halált a kereszten, és e mi-att a halál miatt szabadultak meg a halandók” (Tract. in Joan.XII/11). És ezt bizonyítja Jézus is, amikor a pusztai vándorlásrautalva azt mondja: a közbenjáró Mózesnek – aki az ô elôképe volt– kellett fölemelni, póznára tûzni a rézkígyót (vö. János evangé-liuma 3. rész,14. vers; Mózes negyedik könyve 21. rész, 8. vers).Nem a mannától megundorodott bûnös nép, hanem a közvetítôtûzte, „szögezte” oda. Ha ôt valóban mi szögeztük, szögezhettükvolna oda, ez azt jelentené, hogy bûneink nagyobbak nála, hogy

a bûnnel legyôzhetô és megsemmisíthetô. De ez nem így van! SJézus kereszthalálát nem intézhetjük el annyival, hogy az bûne-ink következménye. Ezzel ugyanis a megváltás okát Istenrôl azemberre helyeznénk, ami képtelenség és blaszfémia. Az ok tehátnem az emberben, legfôképpen nem a bûnös emberben keresen-dô, hanem a kegyelmes Istenben, a nagypénteken Golgotára ér-kezô Fiúban. A bûn nem képes Megváltót „produkálni”. A passió

bemutatja, hogy milyenekvagyunk, de a keresztKrisztusé, egyedül az övé –ezért helyettes áldozat! –, amienk pedig annak megnem érdemelt üdvös gyü-mölcse. Íme, a kivágott fa,amely egyedülálló, megis-mételhetetlen és megjele-níthetetlen módon gyümöl-

csöt terem! A kereszt tehát nem a bûn következménye – mert abûnbôl csak bûn és kárhozat következhet –, hanem az önmagábanönmagával mint áldozattal kiengesztelôdô Szeretet-Istené. Jézustnem mi szögeztük oda, hanem odaadta önmagát! „Mert úgy sze-rette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszôbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János evangé-liuma 3. rész, 16. vers). S ennek az odaadás- és küldetés-miszté-riumnak a megértésében segít nekünk Augustinus, amikor aztmondja: „Azt tartjuk tehát, hogy a láthatatlan Atya az ugyancsakláthatatlan Fiúval együtt a Fiút láthatóvá teszi, és ezt mondjukküldetésnek” (De Trin. II/5/9). Mindebbôl azt kell megértenünk,hogy az Atya és a Fiú, azaz a Szentháromság elsô és másodikszemélye együtt adja oda a Fiút. Kálvin ezt így fogalmazza meg:„...Krisztus szószólóul közbenjárt, magára vette és elszenvedte abüntetést...” (Inst. II.xvi.2) Ott van tehát az Atya és a Fiú tanács-kozása és végzése, amely minden földi eseményt megelôz, vala-mint Krisztus önkéntes keresztfölvétele. Jézus maga sem hagykétséget: „Senki sem veheti el tôlem: én magamtól adom oda”(János evangéliuma 10. rész,18. vers). Ez pedig az Ô aktivitását,és az emberrel szembeni kizárólagosságát jelenti.

Merjük hát hinni és vallani: Jézus Krisztus szögei nem bûnszö-gek, hanem az Atya ítélet-, de egyúttal a Fiú fölfoghatatlan sze-retetszögei. Ez az ítélet és a szeretet tökéletessége és tökéletestisztasága.

A. Z.

Szöges kérdés

Meghívó április 13-ára, virágvasárnapraA Budapest-Svábhegyi Református Egyházközség Felhô utcai templomában 2013 virágvasárnapján szólalt meg elôször az új or-gona, Bernát István gyülekezeti tag ajándéka. A virágvasárnapi évfordulón, április 13-án, délután 4 órai kezdettel Gárdonyi Zsoltreformátus orgonamûvész, zeneszerzô, zenetudós ünnepi orgonakoncertet ad, Zenés beszélgetés a korálfeldolgozások világábólcímmel – közremûködik a Budahegyvidéki Református Kamarakórus, Bereczky Anikó karnagy vezetésével –, amelyre nemcsakgyülekezeti tagjainkat hívjuk. (A belépés ingyenes, adományaikat köszönettel fogadjuk a 10918001-00000017-35180007 bank-számlaszámon.) Tizenkét korál-feldolgozás fog elhangzani Johann Sebastian Bach és a két Gárdonyi mûveibôl. Az orgona-muzsikához rövid magyarázatok is kapcsolódnak, így kötetlen atmoszférában mindenki közelebb kerülhet az istentiszteleti or-gonazene legfontosabb mûfajához, a korálfeldolgozásokhoz.


Két gyilkos között haltál meg, smagaddal vittél a halálodba mindentisztátalan kezet és csaló szívet – azén kezemet és szívemet is. Lelkedmegtanít minket a meghalás magasmûvészetére, meghalni a hétközna-pok megszokásainak. Ezt szeret-ném én is megtanulni.(R. Bohren, Tanuljunk imádkozni!)

* * *

...együtt fogunk élni is (2Tim 2,11).

* * *

Másként nem leszünk Krisztus életének és dicsôségének részesei,csak ha elôbb vele együtt meghalunk és eltemettetünk (Kálvin).

Urunk,örökös ôrszolgálatratámadtál fel,hogy mi is ráébredjünka Te ébrenlétedre,a Te magasztalásodra.(R. Bohren, Tanuljunk imádkozni!)

* * *

...az evangélium által világosságrahozta az elmúlhatatlan életet.

(2Tim 1,10)

* * *

Miként Pálnak, nekünk is az Isten kezébe kell letennünk dicsô-ségvágyunkat, és nem szabad, hogy bármit is az üres emberi ke-gyek megnyeréséért tegyünk (Kálvin).

Ünnepi lelki hódolásNagypéntek Feltámadás

Tanuld a szenvedést!

Hírességek a Feltámadott Jézusról

Fájdalmak Férfija a kereszten, Te szenved-tél értünk. Taníts most minket, és tégykésszé, tudjunk mi is szenvedni érted, s ígyderítsük jókedvre a világot.

(R. Bohren, Tanuljunk imádkozni!)

Szenvedj velem együtt az evangéliumért,Isten ereje által (2Tim 1,8).

Az Ô erejével gyôztesek leszünk (Kálvin).

J. S. Bach, a zene egyik fejedelme(1604–1673): „Jézus az én örömöm, szí-vemnek vigasztalása és forrásvize, Ô ol-talmaz a veszedelmek között, életemnekereje Ô. Szemeimnek gyönyörûsége éslelkem napfénye, igazi kincsem és nye-reségem Jézus. Ezért soha nem engedemel Ôt a szívembôl, és nem tévesztem Jé-zust soha szem elôl”.

Albert Einstein (1879–1955): „Úgy sen-ki sem képes olvasni az evangéliumot,hogy ne érezné meg benne Jézus Krisztusjelenlétét. Minden szóban benne lüktetegész valója. A legendákat soha nem jár-ja át így az élet. Jézussal összevetve, azösszes emberi hôs csak sánta, bukdácso-ló »nagyra nôtt törpe«”.

Lev Tolsztoj orosz író (1828–1910):„Életemnek 35 évén keresztül nihilistavoltam, aki nem hitt semmiben. Öt éveazonban a hit eljött hozzám. És hinnikezdtem Jézus tanításában, ennek nyo-mán pedig megváltozott egész életem.Nem rettentett már sem élet, sem halál,megízleltem az igazi örömet és boldog-ságot, s végleg eltûnt belôlem a remény-telenség...”.

Cacau, a világhírû futballista: „Ma mártudom, hogy foci, karrier, pénz, minden,de minden múlandó. Ám Jézus, s a Hoz-zá kapcsolódó emberi élet megmaradörökké”.


Eddig személyesen nem ismertem, így hát – miután megbeszéltük,hogy hol és mikor találkozunk – lélekben felkészítettem magamegy „szent” asszonyra, aki kívül-belül inkább református apácárahasonlított volna, ha lennének református apácák, és ha rájuk ha-sonlítana. Ezzel szemben az, aki a Presbiteri Szövetség otthonoskis irodájába belépett, klasszikus vonalú, szép arcával, dús hajá-val, elegáns megjelenésében mindenre inkább hasonlított, mintapácára.

– Boldog vagyok és hálás – kezdte a bemutatkozást. – Hálás el-sô sorban azért, mert Isten rám talált, gondoskodott arról, hogyolyan szülôk, olyan család vegyen körül, akik szeretetbe oltotthitükkel, vagy talán inkább hitbe oltottszeretetükkel felneveltek és elindítot-tak azon az úton, amelyre az Isten ren-delt. A konfirmációm minden mozza-natára emlékszem, fôképpen a monda-nivalójára, arra, hogy az elhívásra fe-lelni kell. Gimnazista koromban –Pesten jártam a Veres Pálnéba – sokatsegített az, hogy kétszer is részt vehet-tem egy skót missziós táborban. Ottmegtanultam szolgálni, és megerôsí-tést, bátorítást kaptam.

– Hogyan került aztán Kecskemétre?– Férjhez mentem, férjem a kecske-

méti kórházban dolgozott, ma már akórház igazgató fôorvosa. Jómagamvédônôi képesítéssel kaptam állástVarga Laci bácsi (én már csak így hívom) felkérésére, amikor, ti-zenöt évvel ezelôtt, az egyházközség beindította a SION Nyug-díjasházat és Gondozási Központot. Azóta is vezetem az otthont,s azóta is boldogan élek azzal a szabadsággal, amelyet az otthonvezetésében élvezek. Ma már három telephelyünk van, ahonnéta munkatársak autóval viszik az idôseket – gyakran a hozzátar-tozókkal együtt – az istentiszteletre. Egyébként négy gyerme-künk van, de mindig megkaptam felülrôl és a családtól a segítsé-get, ha a munkám úgy kívánta. Én mindig idôben készen lettema vasárnapi ebéddel, így együtt mehettünk a templomba, mintannak idején az édesanyámmal az alsónémedi templomba, aholédesapám lelkészkedett.

– És hogyan kezdôdött a nôszövetségi szolgálat?– A kecskeméti nôszövetség a SION kézimunkakörébôl nôtt

ki. 2000-tôl vagyok a tagja, majd elég hamar a vezetôje lettem.– Miért van olyan érzése az embernek, hogy a nôszövetség

amolyan csendesen takarítgató, kézimunkázgató, sütögetô nyug-díjas asszonyokból áll, akiket észre sem kell venni, akikrôl nemkell az egyházi közvéleményt különösebben tájékoztatni, hiszentudják és teszik a dolgukat. A dolguk pedig nagyjából ennyi...

– Ez országos szinten lehet, hogy nagyjából így van, de nálunkmás. A mi nôszövetségünk igen aktív. Csak felsorolásképpen amunkaterületeink: van beteglátogató csoportunk; van hívogatócsoportunk, akik a kórházi istentiszteletre hívogatják a bent fek-vôket; van (el kell ismernem...) kézimunka csoportunk, amely-

nek azonban nagyon fontos a tevékenysége, hiszen a karácsonyivásáron az ô alkotásaikból származó bevétellel tudjuk a gyüleke-zet diakóniai munkáját támogatni; van tésztakészítô csoportunk;a városrész missziós területét, így a lakótelepieket látogató, hívo-gató csoportunk; mások rendben tartják a templomot és környé-két; aztán vannak, akik az úrasztali terítôket gondozzák; másoka keresztelôi keszkenôket hímezik és látják el monogrammal; ésitt vannak a szeretetvendégségrôl gondoskodók. Mi a presbiter-néket is megszólítottuk: mivel manapság sok a vegyes házasság,meg aztán sok presbiternek szinte eszébe sem jut, hogy a család-ját is bevonja a gyülekezet szolgálatába, úgy gondoltuk, ez nin-csen rendjén. Az élet bebizonyította, hogy ez is missziói terület.

– A Presbitérium mit szól ehhez aszéles skálájú nôszövetségi tevékeny-séghez?

– Nálunk komolyan veszik a bizott-ságokat, mert úgy gondoljuk, hogy Is-ten munkatársai vagyunk, küldetésünk,felelôsségünk van. Anélkül, hogy fel-sorolnám a sok bizottságot, megemlí-tem azokat, amelyekben presbiterkéntközvetlenül érintett vagyok. Az ének-zenei bizottság tagjaként boldogörömmel énekelek, ha kell, szólót is.Egyébként nagyon szeretem a zenét,hosszú évekig tanultam zongorázni.Sok kórusunk van, amelyek közül többa „normál” istentiszteleteken is szol-gál. Aztán manapság egyre nagyobb

hangsúlyt helyezünk a diakóniára, mert szerintünk a gyülekezetdiakónia nélkül halott. Mindig volt ugyan diakónusunk, de ta-valy átadtunk egy diakóniai központot (az egyházközség tulajdo-nában lévô, felújított épületet), ahová a ruhákat és egyéb adomá-nyokat gyûjtjük be, majd innét osztjuk szét, szervezetten, a dia-kóniai bizottság irányításával. Ami nem talál helyben gazdára,azt elôbb az országon belüli más rászoruló gyülekezetnek küld-jük el, a következô lépésben pedig határon túlra: a magyarbikali(Erdély) és a tivadarfalvi (Kárpátalja) gyülekezetnek. És nem el-hanyagolható, hogy – talán egyedülálló módon – az éves per-selypénz 15%-át költjük diakóniai célra.

– Csoportok, körök, bizottságok... mi a különbség egy barát-nôkbôl összeálló kézimunka kör és a nôszövetségi kézimunkacsoport között?

– Kissé leegyszerûsítve azt mondanám, hogy a sokféle kör éscsoport nem egyenlô a szövetséggel. Hiszen a NôszövetségnekIstennel és a tagokkal szemben kapcsolatépítési megbízatása, fe-lelôssége van. Feladata az Ige köré gyûjteni a nôket és közössé-get kovácsolni belôlük, imádságos háttérrel, tettre készen, ámdealázattal – mindezt Isten dicsôségére.

Meg kell azonban jegyeznem, hogy ahol nem támogatja a lel-kész vagy a felesége a Nôszövetséget, ott, még ha megalakul,sem lesz belôle életképes szolgáló közösség. A Nôszövetség nemidôs hölgyek teadélutánja, nem is templomtakarító brigád. Akkorlesz szövetség, ha elfogadja az Alapszabályt, az SzMSz-t, ha van

Boldog és hálásArcképvázlat dr. Svébisné Juhász Mártáról

�


Boldog és hálásalapító okirata, választási rendje, és ha szolgálatának közvetlencélja a lelkész segítése. Egyébként május 17-én lesz az országosválasztás, ahová minden szövetség jelölteket állít, közülük kerül-nek ki az egyházkerületi és az országos intézôbizottsági tagok,illetve a tisztségviselôk. Az országos Nôszövetség állapítja megaz éves kiemelt feladatot, ez az idén a nôi vezetôképzés lesz.Fontos azt is megemlítenem, hogy szövetségünk egyik lételemea szoros, élô kapcsolat a gyülekezeti nôszövetségek között, aminem csak közös ünnepi alkalmakat jelent, hanem egymás segíté-sét is.

– Minden egyházközségben van mûködô helyi nôszövetség?– Nem, éppen a fent mondottak miatt. De ma már létezik az

egyéni tagság gyakorlata: ahol tehát nincs helyben nôszövetség,a jelentkezô tag beléphet valamely más (közeli) szövetségbe. Ér-dekes, hogy fôként Erdélyben és a Partiumban divat nevet adni a

Nôszövetségnek, de már nálunk is elôfordul, például a Pozsonyiútiak Hálaadás Nôszövetségnek nevezték el a sajátjukat, másutta gyülekezet nevét használják, például Kecskeméten is.

– Vannak Kárpát-medencei, országos és egyházkerületi ren-dezvényeik?

– Hogyne. A Dunamelléki Egyházkerület Nôszövetségének el-nökeként sok konferencián és egyéb rendezvényen veszek résztmint elôadó, illetve dolgozom a szervezésben. Ilyen alkalom voltpéldául tavaly decemberben a Kárpát-medencei Imanap, de em-líthetem a Dunamelléki Nôszövetség megalakulásának 20-dikévfordulóján rendezett visszatekintést és találkozót is. Még csakannyit, hogy igyekszünk az egykori, Zsindely Klára nevével fém-jelzett Nôszövetség tiszta, világos céljait, eszközeit és szolgála-tait hittel végezni, ha Isten is úgy akarja és áldását adja ránk.

Farkas Márta

Magyar történelmünknek sokat szenvedett, sok hatalomváltástátélt kicsiny világa, Kárpátalja, mely elôtt jelen írásom tiszteleg,Istentôl kapott második hazámmá, otthonommá vált, népébentestvért, családot, felebarátot leltem az elmúlt húsz évben.Törté-nelmi idô volt elsô református iskolánk indulásának idôszaka is.Az 1990-ben darabjaira hullott Szovjetunió pénztelenséget, ká-oszt, bizonytalanságot hagyott utód-államaira, köztük Ukrajnára is. Meg-szûntek az addig termelô gyárak, kol-hozok, hatalmas munkanélküliséget,szegénységet teremtve. A közös va-gyont széthordták, új munkahelyeknem teremtôdtek. A boltok polcaiüresek voltak. A kárpátaljai magyar-ság a határon átjárva Magyarországpiacain próbálta kis portékáját értéke-síteni. Igazi szegénység fogadott, deaz emberek szeretete mindent pótolt.Ladák és Zsigulik, Volgák és Kama-zok közlekedtek a rossz utakon. A le-pusztult városokban az elhanyagoltközépületek, a siralmas állapotban lé-vô kórházak, a fejlesztés hiányában nélkülözô iskolák nagyon tá-vol álltak attól a sárospataki, magyarországi színvonaltól, amely-bôl éppen kiszakadtam. Szülôföldem, Erdély szegénysége ütöttszíven Kárpátalján is. Ettünk fekete kenyeret, tapostuk a sarat asötét utcán, tanítottunk gyertyavilágnál, istentiszteletet tartottunkpetróleumlámpa fényénél. Külföldre telefonálni a beregszászi te-lefonközponton keresztül lehetett, számítógép a környéken semlétezett.

Lelki élet Kárpátalján az 1990-es években1989-90 táján, a Szovjetunió felbomlása idején, a Kárpátaljai Re-formátus Egyház 87 gyülekezetében 23 lelkipásztor szolgált. Is-

ten lelki ébredést adott a szívekbe, éhséget az Ige iránt. A temp-lompadok megteltek, az ébredés áldott szele fújt Kárpátalján. Aháborúelôtti, alatti és utáni ébredés szikráját az Úr megôrizte azidôs hívôk lelkében. Ôk voltak ennek a szikrának a titkos ôrzôiés továbbadói. Köszönöm az Úrnak, hogy ismerhettem ilyen drá-ga testvéreket, példát vehettem tôlük, láthattam alázatos, szolgá-

ló életüket. Mennyi áldást adott az Úr rajtuk keresztül Kárpátaljamagyar népének, nekem és családomnak!Az emberek olvasták aBibliát, a hitre jutottak új életet kezdtek az Úrban. A fiatalokatIsten a nyári táborokban szólította meg, elôször Zimányi Józsi-éknál Tiszanagyfaluban, majd Balazséron, Aklihegyen.

Az elsô gimnáziumi osztályba felvételizôk égtek az Úrért, ésaz Ô munkásai akartak lenni. Ismerték a Szentírást és sok lelkiéneket, szövetségi órákra jártak. Az elsô osztályban érettségizô14 fiúból 8 lelkipásztor lett...

Pándy-Szekeres Annaa Nagyberegi Református Líceum

alapító tanára, elsô igazgatója

A Nagyberegi Református Líceum históriája (I.)1993–2013 – Történelmi visszatekintés


2014. évi közgyûlésünkrôl jelentjük

Március 8-án tartotta Szövetségünk évi rendes közgyûlését, ame-lyen tagságunk és kedves meghívott vendégeink jelenlétében sor-ra vettük az elmúlt év eseményeit, összegeztük tapasztalatainkatés munkatervet fogadtunk el az idei teendôinkre. Erre a Duna-melléki Református Egyházkerület Ráday-utcai székházánakdísztermében, több, mint 100 küldött és érdeklôdô jelenlétébenkerült sor.

Az egész közgyûlés alaphangját meghatározó bevezetô áhíta-tot Hegedûs Béla, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegyeesperese tartotta az 1Kor 1,4-9 versei alapján. Azt a hálát hang-súlyozta, amelyet éreznünk kell a Krisztusban való meggazdago-dásunkért, amely ösztönöz-zön bennünket a szolgálat-ra és amely reménységgel,sôt bizonyossággal kell,hogy eltöltsön a jövônk fe-lôl. Szolgálatunk életeketvihet Krisztushoz akkor is,ha mi esetleg nem gyôzôd-hetünk meg arról, hogyszavunknak volt-e valamieredménye. Ezt egy kórhá-zi történettel is illusztrálta,amikor egy mindenért zsör-tölôdô, panaszkodó betegjuthatott békességre a bi-zonyságtétel nyomán.

Elnökünk, dr. h.c. SzabóDániel elnöki megnyitójaelején szót adott Szövetsé-günk elsô elnökének, dr. Ri-toók Zsigmondnak, a Kárpátaljai Református Egyházkerület pres-biteri szövetsége elnökének, Gyurkó Miklósnak, a KeresztényOrvosok Társasága volt elnökének, dr. Drenyovszky Irénnek, aGolgota Gyülekezet vezetôjének, Bánki Lajosnak, Horváth Lo-ránt Erdélyben, az USA-ban és végül 24 évig Kanadában szolgáltlelkipásztornak, valamint felolvasott korábbi elnökeink írásaiból.Említést tett a közgyûléssel egy idôben zajló néhány eseményrôl,mint a Vasárnapi Iskolai Szövetség pasaréti jubileumi konferen-ciája, a Generális Konvent beregdaróci ülése. Érintve az ukrajnaieseményeket, hangsúlyozta, hogy az Úr területe az is, ahol mostnincs békesség. Elmondta, hogy elindult a sárospataki felsôfokúpresbiterképzést elvégzett testvérek megkeresése, hogy együttgondolkodjunk kapcsolataink megerôsítésérôl, az elvégzett kur-zus jobb hasznosításáról gyülekezeteink életében. Megemléke-zett a nônapról is és köszöntötte a közgyûlés nôi résztvevôit.

Az elnökségi jelentést Szilágyi Sándor fôtitkár ismertette. Négyalapvetô szolgálati területet emelt ki: misszió, presbiterképzés,konferenciák és „Presbiter” lapunk. Ezek közül részletesebbenfoglalkozott azokkal a konferenciákkal, amelyeket a Szövetségközpontilag, vagy területi szervezetei útján szervezett. Említésttett a múlt évi országos konferenciánkról, valamint a Dunamel-léki Egyházkerület és a Tiszántúli Egyházkerület presbiteri kon-ferenciájáról, amelyekrôl lapunk elôzô számaiban beszámolók

jelentek meg, továbbá a határon túli testvér-szövetségek konfe-renciáiról is. Röviden szólt azokról az erôfeszítésekrôl, amelye-ket az elnökség és az általa szervezett jogi bizottság tett a köz-hasznú jelleg megtartása érdekében. Ennek keretében együttmû-ködési megállapodást is kötöttünk a Vidékfejlesztési Minisztéri-ummal arról, hogy területi szervezeteinken keresztül terjesztjükés népszerûsítjük azokat az irányelveket és módszereket, ame-lyek környezetünk és a természet védelme, a vidéki munkalehe-tôségek, értékesítés és egyéb, a gazdálkodást segítô eszközök el-érése területén nyújthatnak segítséget helyi közösségeinknek.Szervezeti kérdéseket érintve, kiemelte a tisztújítások fontossá-

gát, amelyek egymás utánválnak aktuálissá a területiszervezeteinkben, valaminta jövô évben központitisztújításra is sor kerül azegész elnökség vonatkozá-sában, mely alól a kétévesátfedés miatt csak a fel-ügyelô bizottság és a fôtit-kár kivétel. A fôtitkár táb-lázatos adatokkal alátá-masztva bíztatott újabb ta-gok és elôfizetôk toborzá-sára. Beszámolt azokról asikert ígérô törekvésekrôl,amelyek új területi szerve-zetek megalakulását szor-galmazzák a Nyírségi és aSomogyi Egyházmegyé-ben, valamint a Dunántúli

Református Egyházkerületben. Örömmel számolt be arról, hogya Szabolcs-Beregi Egyházmegyében is megalakult területi szer-vezetünk és köszöntötte a tisztújítások során megválasztott ill.újraválasztott területi tisztségviselôket.

A Budahegyvidéki Ifjúsági énekkar üdítô, tiszta hangú szolgá-lata után a fôtitkár végül ismertette a Szövetség 2014. évi java-solt munkatervét, beleértve a területek munkaterveit és az idénretervezett nemzetközi és dunamelléki konferenciákat is. Ezutándr. Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora üd-vözölte a közgyûlést, majd ezt ifj. Váczi Gábor 2. oszt. tanuló fu-rulyaszáma és sárospataki fiatal cigány testvérek ének- és hang-szeres szolgálata követte.

Ezután a Felügyelô Bizottság elnökének, Bittó Zoltánnak a be-számolója következett, aki elismeréssel szólt a Szövetség gazdál-kodásáról, de emellett figyelemmel kísérték missziói és képzésimunkáját is. Ezt követôleg dr. Székely István ismertette a Szövet-ség 2013. évi gazdálkodásának fôszámait és a 2014. évi költség-vetésünket. Gazdálkodásunkat azzal jellemezte, hogy a korábbiveszteségek helyett a múlt évi gazdálkodásunk pozitív eredmé-nyeket hozott és ugyanez várható az idei évben is. Ugyanakkorazt is elmondta, hogy az elnökség azzal a javaslattal fordult aközgyûléshez, hogy emeljük a tagdíjat és a „Presbiter” elôfizeté-si díját.

MMiisssszziióó,, pprreessbbiitteerrkkééppzzééss,, kkoonnffeerreenncciiáákk,, llaappuunnkk

Bittó Zoltán FB elnök, dr. h.c. Szabó Dániel elnök, dr. Szilágyi Sándor fôtitkár


2014. évi közgyûlésünkrôl jelentjükFontos mozzanata volt közgyûlésünknek, amikor jogtanácso-

sunk, dr. Voglné dr. Szathmári Ilona ismertette javaslatainkat azAlapszabály és a Szervezeti és Mûködési Szabályzat módosítá-sára. Elôbbire a közhasznúságunk megôrzése és a változottvilági jogszabályok miatt van szükség. Az SzMSz módo-sításai ebbôl következnek.

A szerény szendvics-ebéd után közgyûlésünk a misszióibizottság beszámolójával folytatódott. Dr. Viczián Miklósmissziói titkárunk áttekintést adott gyülekezeteink és tár-sadalmunk missziói helyzetérôl és az elôzô évi célkitûzé-sek megtartása mellett arra helyezte a hangsúlyt, hogypresbitereink legyenek „ízesítô só” világi környezetükben,valamint presbitereink bátran vállaljanak közfeladatokat,hogy hitünket és az abból fakadó szemléletünket érvénye-síthessük a társadalom érdekében.

A presbiterképzési bizottság munkájáról dr. Judák End-re képzési titkárunk számolt be. A benyújtott anyag volta-képpen egy ajánlott képzési program, amely felhívja a te-rületek figyelmét a krisztusi példázatok gyakorlati alkal-mazására, az esperesekkel való egyeztetés fontosságára, agyülekezetépítés témáinak beépítésére a kisköri progra-mokba.

Utána a jelölôbizottság megválasztására került sor, amelynekfeladata lesz a jövô évi közgyûlésen esedékes választásokra jelöl-tek állítása. Ennek a bizottságnak elnökéül a közgyûlés dr. RitoókZsigmondot, tagjaiul Bittó Zoltánt, dr. Bodnár Ákost, dr. Szabó

Dánielt és dr. Szilágyi Sándort választotta meg. Ugyancsak meg-választotta a gazdasági bizottság két új tagját, Bogáthné BátkiEditet és dr. Bohátka Sándort.

A „Presbiter” lap helyzetérôl és terveirôl Dr. Békefy Lajos fô-szerkesztô beszámolóját hallgatta meg a közgyûlés, melyet a fô-szerkesztô betegsége miatt a fôtitkár olvasott fel. A hálaadás sza-vai kaptak helyet ebben, részben a terjedelem bôvítése miatt is,

újabb 4 oldallal. A szerzô méltatta a múlt évben megjelentcikkeket, illusztrációkat és javasolja, hogy az idei számokaz egyházi választásokra koncentráljanak és készítsék elôa reformáció 500 éves évfordulóját 2017-ben.

A fôtitkár javaslatára a közgyûlés a vonatkozó határozatijavaslatokat az adott tárgysorozati pontnál azonnal megvi-tatta és megszavazta, így a végén a „Határozati javaslatok”programpontra csak néhány javaslat maradt. Ezek: „Kani-zsai Pálfi János” díj alapítása; az elsô presbitérium megala-kítása 400 éves évfordulójának megünneplése 2017-ben;dr. Ritoók Zsigmond és dr. Szabó Dániel köszöntése kitün-tetésük alkalmából; dr. Huszár Pál dunántúli fôgondnok,Choi Young koreai lelkipásztor és Marco de Leeuw hollandmisszionárius tiszteletbeli tagunkká választása; végül agazdasági bizottság és a szövetségi titkár megbízása aSzámviteli Politikánk javítására. A közgyûlés elnökünkzárszavával, a résztvevôk imaközösségével és a Himnuszeléneklésével zárult.

SzS

Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által,Istentôl mindent ajándékképpen fogad el, s mindent áldozatképpen ad vissza neki.

* * *

Legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.(Ravasz László)

A résztvevôk egy csoportja

Ifj. Váczi Gábor zenei szolgálata


A közgyûlés határozataiA közgyûlés Isten iránti hálával1/2014. Kgy.: elfogadja az elnökség 2013. évi beszámolóját és

az annak keretében elôterjesztett 2014. évi munkatervet;2/2014. Kgy.: köszönettel nyugtázza a Felügyelô Bizottság je-

lentését, a könyvelést végzô szövetségi titkár és a pénztáros lel-kiismeretes munkáját, továbbá a Gazdasági Bizottság elôter-jesztése alapján a szokásos fenntartásokkal jóváhagyja a Szö-vetség 2013. évrôl szóló zárószámadását a mérleggel, a köz-hasznúsági melléklettel és az eredmény-kimutatással, amelyszerint a Szövetség kiadásai 2013-ban 14.738.048 Ft-ot, bevé-telei 16.611.403 Ft-ot tettek ki. A Szövetség készpénzvagyona2013. december 31-én 4.259.206 Ft volt, amelybôl folyószám-lán 4.066.031 Ft (ebbôl lekötve 3.500.000 Ft) és a pénztárban193.175 Ft volt. A készletek értéke 1.038.330 Ft, így a Szövet-ség összes forgóeszköze 5.297.536 Ft;

3/2014. Kgy.: az elmúlt évi adatok alapján hálás köszönetet mondelsôsorban Urának, másodsorban tagdíjat fizetô tagjainak, aPRESBITER elôfizetôinek, az adományozóknak, nevezetesenSzövetségünk azon 402 tagjának, akik összesen 1.370.541 Ftösszeggel támogatták tagdíjukon felül Szövetségünk munkáját.Ugyancsak köszönetet mond a Magyarországi ReformátusEgyház Zsinatának 270.000 Ft, a Dunántúli Református Egy-házkerületnek 200.000 Ft, a Dunamelléki Református Egyház-kerületnek 300.000 Ft, a Tiszántúli Református Egyházkerü-letnek 300.000 Ft, a Délpesti és a Pápai Református Egyház-megyének 20.000-20.000 Ft, a hollandiai székhelyû Funda-ment Alapítványnak 524.377 Ft, az Info Kft.-nek 800.000 Ft,a Magyar Takarékszövetkezeti Banknak 800.000 Ft, az AlcuferKft.-nek 500.000 Ft, a P.M.R. Kft.-nek 500.000 Ft, a SatraxKft.-nek 100.000 Ft, az Asco Kft.-nek 500.000 Ft, az ImperumKft.-nek 500.000 Ft összegû támogatásáért, végül mindazok-nak, akik adójuk 1%-ával támogatták Szövetségünket összesen96.664 Ft összeggel. Köszönet illeti Vaszkó Gábort és család-ját, hogy a PRESBITER 2013/5. számának nyomdaköltségét203.490 Ft összegben átvállalta;

4/2014. Kgy.: reménységgel és Isten iránti bizalommal nézveSzövetségünk jövôjére, jóváhagyja 2014. évi költségvetését azelôzô két határozat figyelembevételével, 17.930.000 Ft kiadásiés ugyanekkora bevételi összeggel;

5/2014. Kgy.: jóváhagyja az Alapszabály és a Szervezeti és Mû-ködési Szabályzat jogtanácsos által beterjesztett és megvitatottváltozatát és elrendeli annak felterjesztését a Fôvárosi Tör-vényszékhez;

6/2014. Kgy.: örömmel veszi tudomásul, hogy a területi szerve-zetek egy részétôl beérkeztek a múlt évben végzett munkárólszóló jelentések és az idei munkatervek, de szomorúan állapít-ja meg, hogy a területi szervezetek másik részébôl mindeddignem érkeztek jelentések. Felhatalmazza az elnökséget, hogyazokon a területeken, ahol a munka nem az óhajtott intenzitás-sal folyik, vegye fel a kapcsolatot az érintett egyházmegye el-nökségével és ajánlja fel területi szervezetének az elnökség se-gítségét bibliaiskolák, presbiterképzô tanfolyamok, presbitericsendes napok szervezéséhez. Felkéri a területi szervezetek el-nökségét, hogy keressék meg a területükön található vállalko-zásokat, hogy támogassák anyagilag közhasznú szövetségünktevékenységét;

7/2014. Kgy.: jóváhagyólag veszi tudomásul a beszámolókat a2013. március 23-án Kecskeméten megrendezett 33. Dunamel-léki Egyházkerületi Presbiteri Konferenciáról, a szeptember 5-7.között Tahiban megrendezett 13. Országos Presbiteri Konferen-ciáról és a Tiszántúli Egyházkerület Berekfürdôn megrende-zett presbiteri konferenciájáról;

8/2014. Kgy.: örömmel üdvözli és megerôsíti a Szabolcs-BeregiTerületi Szervezet megalakulását; a megválasztott elnökség tag-jainak, Szucsányi Károly elnöknek és Bódiné Dávid Borbálatitkárnak életére, szolgálataira Isten áldását kéri és kívánja, to-vábbá köszönetét fejezi ki nagytiszteletû Csegei István esperesúrnak az ehhez nyújtott segítségért;

9/2014. Kgy.: üdvözli az elnökség elôrehaladott megbeszéléseitaz egyházkormányzat illetékeseivel a Nyírségi Területi Szerve-zet, valamint a Dunántúli Egyházkerületi Szervezet megalaku-lása érdekében és bíztatja a megalakulás további szorgalmazá-sára. Felkéri az elnökséget, hogy vegye fel a kapcsolatot a So-mogyi Egyházmegye esperesével és tagságával annak érdekében,hogy ott is alakuljon meg az egyházmegyei területi szervezet;

10/2014. Kgy.: tudva, hogy a Szövetség elnökségét 2011-bennégy évre választotta meg és így 2015-ben központi tisztújításlesz esedékes, az SzMSz I.2.3. a) alpontjának megfelelôen nyíltszavazással megválasztotta a jelölô bizottságot a következôszemélyekkel:Elnök: Dr. Ritoók Zsigmond tiszteletbeli elnök,Tagok: Bittó Zoltán felügyelô bizottsági elnök

dr. Bodnár Ákos (leköszönô) elnökségi tagdr. h.c. Szabó Dániel (leköszönô) elnökdr. Szilágyi Sándor fôtitkár

11/2014. Kgy.: köszönti a területi tisztújításokon újraválasztottvagy megválasztott elnökséget és közgyûlési küldötteket és éle-tükre, további szolgálataikra Urunk áldását kéri és kívánja;

12/2014. Kgy.: jóváhagyja az elnökségnek a 19. Nemzetközi(Kárpátmedencei) Presbiteri Konferencia (Budapest, Ráday u.28., július 11-13.) és a 34. Dunamelléki Egyházkerületi Pres-biteri Konferencia (Budapest-Kálvin tér, április 12.) rendezé-sére vonatkozó javaslatait a helyszín és az idôpont vonatkozá-sában azzal, hogy felhatalmazza az elnökséget a konkrét prog-ram, a meghívások és az egyéb adminisztratív intézkedésekmegtervezésére és megvalósítására;

13/2014. Kgy.: megerôsíti az elnökség egyhangú döntését arról,hogy a tagsági díjat a 2014. évre 2500 Ft/évben állapítja meg,azzal, hogy aki a tagtársak közül megteheti, ezen felül adomá-nyaival továbbra is támogassa a Szövetség munkáját. A PRES-BITER c. lap elôfizetési díját belföldre 2700 Ft/év összegbenállapítja meg, míg a külföldi elôfizetési díjakat Európában4500 Ft/év, tengeren túlra 5000 Ft/év összegre emeli, amibenszerepet játszik az elnökség határozata a lap 24 oldalasra tör-ténô bôvítésérôl;

14/2014. Kgy.: az elnökség javaslatára „Kanizsai Pálfi János”díjat alapít és elrendeli, hogy az elnökség dolgozza ki és tegyeközzé az odaítélés részletes szabályait;

15/2014. Kgy.: üdvözli az elnökség erôfeszítéseit annak érdeké-ben, hogy 2017-ben a reformáció 500 éves évfordulójának ün-nepi eseményei között méltó helyet kapjon az elsô presbitéri-um megalakulásának 400 éves évfordulója is;


16/2014. Kgy.: megválasztja Bogáthné Bátki Editet a GazdaságiBizottság dunántúli, továbbá dr. Bohátka Sándort a GB tiszán-túli tagjaként és szolgálatukhoz erôt és áldást kíván;

17/2014. Kgy.: jóváhagyja a 2013. évi missziói beszámolót és a2014. évi missziói munkatervet, annak teljesítésére felhívja azelnökséget és a területi szervezeteket és az abban foglaltakhozUrunk áldását kéri;

18/2014. Kgy.: jóváhagyja a presbiterképzés 2013. évi beszámo-lóját és a 2014. évre vonatkozó munkatervét, annak teljesítésérefelhívja az elnökséget és a területi szervezeteket és az abbanfoglaltakhoz Urunk áldását kéri;

19/2014. Kgy.: a XXII. évfolyam befejezése alkalmából megkö-szöni elsôsorban Urának, másodsorban a PRESBITER Szer-kesztô Bizottságának az elvégzett áldozatos munkát, élén Dr.PhD. Békefy Lajos felelôs szerkesztôvel és Heckmann Tamástördelô szerkesztôvel és kéri a Szerkesztô Bizottságot, hogymunkáját hasonló színvonalon továbbra is végezze;

20/2014. Kgy.: szeretettel köszönti Szövetségünk elsô elnökét,Dr. Ritoók Zsigmondot abból az alkalomból, hogy ôt a Debre-ceni Hittudományi Egyetem díszdoktorává avatta, valamint je-lenlegi elnökünket, dr. h.c. Szabó Dánielt, aki a Debreceni

Nagytemplomban szeptember 28-án vette át a Debreceni Re-formátus Kollégium Jubileumi Emlékérmét;

21/2014. Kgy.: szeretettel köszönti a Zsinat világi elnökét, dr.Huszár Pál dunántúli fôgondnok urat, akinek presbitereink felészóban és írásban végzett jelentôs szolgálataiért érzett hálájátazzal kívánja kifejezni, hogy ôt oklevéllel tünteti ki és tiszte-letbeli tagjának választja meg;

22/2014. Kgy.: szeretettel köszönti Choi Young koreai lelkipász-tort és Marco de Leeuw van Weenen holland misszionáriust,akik a cigánymisszió és a presbiterképzés terén áldozatos szol-gálatukkal folyamatosan segítik Szövetségünk munkáját és há-láját azzal kívánja kifejezésre juttatni, hogy ôket oklevélleltünteti ki és tiszteletbeli tagjának választja meg;

23/2014. Kgy.: szeretettel köszönti dr. Szabó Dániel elnököt 80.,továbbá dr. Judák Endre képzési és dr. Viczián Miklós misszióititkárt 70. életévének betöltése alkalmából és életükre, vala-mint további szolgálataikra Urunk gazdag áldását kívánja;

24/2014. Kgy.: megbízza a gazdasági bizottságot, hogy a szövet-ségi titkár bevonásával dolgozza ki a Számviteli Politika mó-dosításait az Ectv. elôírásainak megfelelôen.

A közgyûlés határozatai

� A konferenciáinkon továbbra is foglalkozunk Kálvin éle-tével, személyiségével és tanításaival, mivel 2014 a Kál-vin-évek utolsó éve. Emellett továbbra is szorgalmazzuk,hogy gyülekezeteink tanulmányozzák a Református Egy-ház egyik legfontosabb hitvallását, a Heidelbergi Kátét,amely kiadásának tavaly 450 éves évfordulóját ünnepeltükés amelynek megjelent új, korszerûsített szövegû kiadása.

� 2014-ben újabb osztályokban kerül bevezetésre a nem egy-házi általános iskolákban a kötelezô erkölcstan, illetve ahelyette választható hit- és erkölcstan oktatása. Konferen-ciáinkon és kiadványainkban figyelmet fordítunk arra, hogyreformátus honfitársaink ösztönözzék gyermekeiket, atöbbletet nyújtó hit- és erkölcstan tantárgyat válasszák.Lehetôségeink szerint támogatjuk az MRE erôfeszítéseitabban, hogy a kétszeresére növô hitoktatási feladatokat azerre jogosultak ellássák. Keressük a kapcsolatot az érintetttantestületekkel, hogy feléjük is végezhessünk misszióiszolgálatot.

� Az elôzô évekhez hasonlóan, most is célul tûzzük ki a ci-gányság közötti szolgálatok formáinak és tartalmának fej-lesztését, figyelembe véve, hogy hazánk lakosságában eza népcsoport egyre nagyobb részarányt képvisel és tapasz-talataink szerint azokon a településeken, ahol jól mûködôgyülekezet van, gyakorlatilag megszûnik a bûnözés. Mun-kálkodni kívánunk munkalehetôségeik bôvítésén, szociá-lis ellátásuk javításán, gyermekeik intézményes nevelésé-nek biztosításán.

� Továbbra is feladatunknak tekintjük presbitereink képzé-sét, hitük elmélyítését, gyülekezeti aktivitásuk növelésétannak érdekében, hogy tehermentesítsék lelkészeiket a vi-lági jellegû teendôk alól, részt vállaljanak az egyházközsé-gek infrastruktúrájának a fenntartásában és spirituális hát-teret biztosítsanak a gyülekezet lelki életéhez.

� A Dunántúlon és a Tiszántúlon be kívánjuk fejezni újabbterületi szervezetek létrehozatalára tett lépéseinket, hogyaz év végére országunk teljes területét lefedhessük területiszervezeteinkkel.

� A Vidékfejlesztési Minisztériummal kötött megállapodá-sunk alapján terjesztjük és népszerûsítjük azokat a vidék-fejlesztési elképzeléseket, amelyek környezetünk és a ter-mészet védelmét, a mezôgazdaság és az állattenyésztés fej-lôdési lehetôségeit és a munkanélküliség csökkentését szol-gálják kis helyi szervezôdések útján, presbitereink és gyü-lekezeteink befolyásának és példamutatásának a felhaszná-lásával. Támogatjuk a megindult ökogyülekezeti mozgal-mat és az iskolai gyakorlati oktatást szolgáló „Édenkert”mozgalmat. Ebben döntô szerepet szánunk területi szerve-zeteinknek, amelyek tagjai saját gyülekezetükben és tele-pülésükön terjesztik és népszerûsítik a környezetvédelmitörvény célkitûzéseinek megvalósítási módszereit.

� A Szövetség anyagi helyzetének javítása érdekében terü-leti szervezeteink is keresnek olyan jó jövedelmi helyzetûtestvéreket, akik rendszeres támogatást tudnak nyújtanimegfelelô szerzôdés keretében. Újabb tagokat és „Presbi-ter” elôfizetôket toborzunk.

AA MMaaggyyaarr RReeffoorrmmááttuuss PPrreessbbiitteerrii SSzzöövveettsséégg 22001144.. éévvii mmuunnkkaatteerrvvee


Régi terv vált valóra február 22-23-án, amikor a Székelyudvar-helyi Református Egyházmegye és az egyházmegyegében mû-ködô Presbiteri Szövetség szervezésében Parajdon presbiterkép-zést tarthattunk. A képzésen 26 presbiter vett részt az egyházme-gye 12 gyülekezetébôl. A jelenlevôk vállalták azt, hogy a hallottismereteket másoknak is továbbadják.

Elôadóink a Sárospataki Teológiai Akadémia tanárai: Dr. EnghySándor, Pásztor Gyula, Dr. Fodor Ferenc voltak, kikhez indulá-suk elôtt Dr. Szabó Dániel, a Magyar Református Presbiteri Szö-vetség elnöke is csatlakozott.

Négy elôadás hangzott el, melyen bibliaismerettel és a presbi-

teri szolgálathoz kapcsolódó útmutatással gazdagodtak a részt-vevôk. Az elôadások megbeszélése mellett a presbiterek rendha-

gyó bibliaórán és közös énekórán is részt vettek. Este fórumbe-szélgetés keretében ôszinte nyitottsággal beszélgettünk gyüleke-zeti kérdésekrôl.

A képzés áhítattal kezdôdött, melyen Kántor Csaba, egyház-megyénk esperese szolgált. Együttlétünk istentisztelettel zárult,melyen a parajdi gyülekezettel együtt hallgattuk Isten Igéjét, me-lyet Pásztor Gyula hirdetett.

A presbiterek és szervezôk szerint a képzés szükséges és hasz-nos volt, és folytatni kell a jövôben. Istené legyen a dicsôség!

Sárospataki elõadótanárok tartottak presbiterképzést Parajdon

Áldott áldásadóA bethlehemi gyermek születésekor ma-gától értetôdô természetességgel hoztakajándékot a pásztorok. Ugyanígy tettek akeleti bölcsek. A világ minden újszülöttjekap valamilyen ajándékot. Mit adhat Si-meon? Ô csak azt teheti, mondhatja, amitegy nemzedékkel késôbb Péter apostolmond: „Aranyam, ezüstöm nincs, de amimvan, azt adom neked”. A már mennybement Jézus neve által meggyógyítja a bé-na embert. Megáldja.

Simeon „igaz, istenfélô” személyiségejogán Mózest, Áront, prófétákat követvemegáldja Jézust, Máriát és Józsefet. (Eztöbb, mint a formális „Áldás, békesség”-kívánás.) Isteni kegyelmi erôk birtokábanad, ajándékoz áldást az Isten áldotta em-ber. Ez szokásos volt egészen a XIX. sz.végéig. Nemcsak mint papi, liturgikusesemény, de a hétköznapok során. Esküvô-re menô gyermekeiket megáldották a szü-lôk. Iskolába induló gyermeket áldássalbocsátottak útra. Nemcsak kívánták, ha-nem adták az Istentôl kapott áldást. A ma-

terialista világnézet terjedésével „szeren-cse”, „mázli”, „balszerencse” függvényelett az élet. „Boldogulj, ahogy tudsz” – letta jelszó. Az azóta nevelkedett nemzedékekáldatlanok. Nem csoda, hogy olyan lett avilág, amilyen.

Példát idézünk a magyar történelembôl.Kazinczy Ferenc széphalmi mester idôsemberként – nem sokkal halála elôtt –Pestre utazik (!) abból az alkalomból, hogya 26 éves dr. Kovács Pál egyetlen gyôriorvost a Magyar Tudományos Akadémiatagjává fogadja. Csak azért vállalkozik anagy útra, hogy megáldja az ifjú embert.Kovács Pál ténykedése nyomán a németRaab-ból magyar Gyôr lesz. A „Vaterland”c. újságból „Hazánk”. Ô adja ki Petôfi el-sô versét. A szabadságharc megtorlásávalkezdôdô nehéz napokban 60 magyar víg-játékot ír a német színházból magyarrá lettteátrumnak (csak azért, hogy ne kesered-jék el a magyar). Ô a gyôri reformátusokfôkurátora!

Áldott nép csak áldásosztók nyománszületik. Az agg Simeon – ha élne – kö-

szöntené a magyar alkotmányt elsô mon-datáért: „Isten áldd meg a magyart”. Hakomolyan vesszük a tényeket, akkor min-den szülô és minden hívô ember alkotmá-nyos joga és kötelessége, hogy áldástosszon gyermekének, felebarátjának.

-p -s

Agg Simeon gazdag hagyatéka (8.)


Az év ritmusa úgy hozza, hogy a böjti idô elmúltával jön a nagy-hét, majd pedig a húsvét ünnepe. Már a húsvét elnevezés is arrautal, hogy a régiek ebben látták az ünnep jelentését. A böjti hús-tilalom után újra szabad húst enni. Leszûkítenénk azonban a böjtértelmét, ha csak ennyit látunk benne.

Az igazi böjti idô igazi értelme az, hogy gondolatban, lélekbenelkísérjük az Úr Jézust a szenvedés útján, egészen nagypéntekig,a golgotai keresztig. Ez pedig nem történhet anélkül, hogy végigne gondolnánk: miért kellett Jézusnak szenvedni? A válasz pedigaz, hogy a mi bûneink miatt szenvedett. Jézus szenvedett, azegyetlen igaz a nem igazakért. A böjt az erre való válasz, hogyantudom hálaáldozatként odaszánni életemet még inkább, hogy Is-ten akarata szerint, az ô dicsôségére éljek? Természetesen nemidegen az a gondolkodás, hogy a böjtben kerüljük a világi luxust,azt, amire egyébként sincs szükségünk. Ha erre gondolunk, akkoregész világunkra ráférne egy igazi nagyböjt. Jó lenne ráébredni,hogy az élet több, mint az eledel, és a ruházat. Nemcsak régen,de ma is nagy szakadék van ilyen tekintetben ember és ember,nép és nép között. Az egész világ pazarlóan él. Elpazaroljuk a te-remtett világ természeti kincseit és ezzel a következô generáció

életlehetôségeit. Úgybánunk a vízzel, azolajjal, mintha korlát-lan készleteink lenné-nek, miközben ha-zánkban családok ez-rei rettegnek attól,hogy hogyan fizessékki áramszámlájukat.Egy rádióriport szerintvan olyan háztulajdo-nos, aki havonta fizetki közel félmillió fo-rintos villanyszámlát.Mivel pontosan fizet,a szolgáltatót nem ér-dekli, hogy mire hasz-nál el ennyi áramot.Országok, népek háborúznak ma is olyan dolgokért, ami igazá-ból luxus és csak néhány politikai vezetô, vagy egy vékony réteg

meggazdagodását szolgálja. Mindenkit irritál, ami-kor akár hazánkban, akár külföldön, vezetô embe-rek gyanús módon szerzett vagyonáról hallunk. Per-sze könnyû lenne azt mondani, hogy a gazdagoktólel kell venni a felesleget, tanuljanak ôk egy kis böj-töt, és akkor jut mindenkinek. Történelmi példákmutatják, hogy nem biztos, hogy megoldódnak aproblémák, ha a gazdagokat szegénnyé tesszük.Ehelyett inkább mindnyájunknak szemléletváltásravan szükségünk. Isten elôtt szemlélve magunkat,minden más fényben látszik. A böjt központi kér-dése is ez: nem az Úrnak van szüksége a mi böj-tünkre, hanem nekünk, azért, hogy ráébredjünkminden évben újra, hogy mennyit aggodalmasko-dunk egész évben. Sok olyan dologért, amire igazánnincs is szükségünk. Nyugodtan és megelégedéssellehet élni ezek nélkül is. Ha a böjtöt úgy tekintjük,hogy ez egy teljesítendô feladat, akkor nagy a kí-sértés, hogy görcsös erôlködés lesz belôle, és a vé-gén örömmel sóhajtunk fel: milyen jó, hogy végrevége van, túl vagyunk rajta! Ha ellenben a böjt szá-momra Isten közelségének a megtapasztalása, amég inkább ôreá való figyelésnek, az imádságnak amegszentelt ideje, akkor mondhatom azt, hogy kár,hogy vége a böjtnek! Ha ünnep, akkor inkább tart-son tovább! Rajtunk áll, hogy örülünk-e a böjt vé-gének, vagy sajnáljuk.

Akár így, akár úgy, a húsvét jön, amely azt hir-deti, hogy Krisztus engesztelô halálával nekünküdvösséget szerzett, feltámadásával legyôzte a ha-lált és nekünk az örök élet reménységét adta! Ezértörömünnep a húsvét, s örömünnep minden hetediknap, mert a feltámadott Krisztust hirdeti! Mondjukhát az ôsi húsvéti köszöntéssel: „Krisztus feltáma-dott, bizonnyal feltámadott!”

Gyôri IstvánSárospatak

Gratulálunk a református kitüntetetteknekKossuth-díjjal

tüntették ki Kobzos Kiss Tamás népzenetanárt, Liszt Ferenc-díjas elôadó-mûvészt, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatóját.

Széchenyi Nagydíjatkapott Honti László, a Károli Gáspár Református Egyetem professzoremeritusa.

Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozatakitüntetést vehetett át Bölcskeiné Ágai Ilona, a Magyar Református Gyer-mekvédelmi Szolgálat Nevelôszülô Hálózatának gyógypedagógusa, vala-mint Tôkéczki László dunamelléki fôgondnok, az Eötvös Loránd Tudo-mányegyetem Mûvelôdéstörténeti Tanszékének tanszékvezetô egyetemidocense.

Magyar Érdemrend Tisztikeresztelismerésben részesült id. Besztercey András, a Nagykunsági Reformá-tus Egyházmegye esperese és Nagy Kálmán kunhegyesi lelkipásztor, aSarepta Református Idôsek Otthona intézményvezetôje.

Magyar Érdemrend Lovagkeresztteltüntették ki Hegyi Sándor nyugalmazott székelyudvarhelyi lelkipásztort,Köntös László dunántúli fôjegyzôt, a Dunántúli Református Egyházkerü-let Tudományos Gyûjteményeinek igazgatóját, Nagy Margitot, a Vajdasá-gi Magyar Pedagógusok Egyesületének elnökét, az újvidéki Apáczai diák-otthon igazgatóját, valamint Szalay László Pál telkibányai lelkipásztort,a Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Tanácsának tagját.

Magyar Arany Érdemkeresztkitüntetést kapott Draskóczy László kántor-zenetanár, a MagyarországiReformátus Egyház Énekeskönyvi Bizottságának tagja.

Böjt után

2014. március-április18 PRESBITER

A Kárpátaljai Református Egyház Presbiteri Szövetsége 2014.március 9-én délután tartotta éves közgyûlését Balazséron, aBéthel konferencia központban.

A megjelent presbitereket Gyurkó Miklós elnök úr köszöntötte.Simon József szernyei presbiter tartott nyitóáhítatot a Máté 6,12igerész alapján. Beszélt Isten neve megszentelésérôl az életünk-ben.

A napirendi pontok elfogadása után a vendégek köszöntésekövetkezett. Dr. Szabó Dániel, a Magyar Református PresbiteriSzövetség elnöke köszöntötte az egybegyûlteket és buzdított min-denkit a további munkálkodásra. Dr. Jaap Doedens, a sárospata-ki teológia professzora köszöntésében az Isten ujjáról (Lukács11,19-20), és annak hatásáról beszélt. Nagy Béla, a KRE fôgond-noka, a Presbiteri Szövetség társelnöke is köszöntötte a közgyû-lés résztvevôit.

A megyei beszámolókban a Szövetség egyházmegyei elnökei– Fancsik Zoltán (Bereg), Misák Viktor (Ung) és Máté István(Máramaros-Ugocsa) – elmondták, hogy a múlt év betervezettprogramjai rendre meg lettek tartva. A tervek szerint Bereg me-gyében idén a megszokott programokon túl nagyobb hangsúlytfognak kapni a gyülekezetlátogatások, Ung megyében továbbrais a kiskörzeti presbiteri konferenciák lesznek a meghatározók,

Máramaros-Ugocsa megyében pedig a megszokott módon a me-gyei Missziós Bizottsággal közösen szervezik az alkalmakat.

Gyurkó Miklós elnök úr a kerületi beszámolóban képekkel il-lusztrálta az elmúlt év eseményeit. Visszatekinthettünk jó néhánykonferenciára és csendesnapra, láthattuk az Ébreszt(Ô) kerületiutcaevangelizáció felvételeit, a Ráton folyó presbiterképzôn ké-szült fotókat és ugyancsak szó esett a külföldi kapcsolatok ápo-lásáról (részvétel az MRPSZ közgyûlésén és az elnökségi konfe-rencián). Az elnök úr beszámolt a Szövetség anyagi helyzetérôlis és külön köszönetet mondott a magyarországi Presbiteri Szö-vetségnek, hogy imában hordozzák a munkálkodásunkat, továb-bá a Fundament Iránytû Alapítványnak, hogy rendszeresen hoz-zájárulnak a mûködési költségeinkhez.

A közgyûlést Varga Katica színesítette gitár- és énekszóval.Az alkalmon a jelenlévôk egy perces néma csendben emlékez-

tek meg a kijevi összecsapásokban életüket vesztett személyek-rôl.

A közgyûlés evangelizációval zárult, melynek során Tóth Lászlónagyberegi lelkipásztor hirdette az Igét I.Sám 24 része alapján.

Ezután a jelenlévôk szeretetvendégségen beszélhették meg aközgyûlésen elhangzottakat.

GYM

AA KKRREE PPrreessbbiitteerrii SSzzöövveettssééggéénneekk éévveess kköözzggyyûûllééssee

A programot évek óta úgy állítjuk össze, hogy a délelôtti ésdélutáni tematikus elôadásokat – amelyek aktuális keresztyénvilágnézeti kérdéseket érintenek – a téma közös megbeszélé-se követi. Reggelenként hitmélyítô, este evangelizációs témá-jú áhítatot tartunk, és félnapos kirándulás is gazdagítja a prog-ramot. Mindezt annak tudatában készítjük elô, hogy a konfe-rencia résztvevôi a fárasztó év után szabadságukat töltik.Ezért bôven hagyunk idôt a pihenésre, beszélgetésre, közösvagy egyéni idôtöltésre.

Elsôsorban a pedagógusokat szeretnénk hívni, és megszólí-tani az elôadásokkal, de szívesen látjuk a házastársakat, az ér-deklôdô ismerôsöket, mindenkit, aki a Biblia igazságainak fé-nyében szeretne tájékozódni a mindannyiunkat érintô kérdé-sekben.

Tekintve, hogy az idei év közbeszédét a választások körüliföldi, világi feszültségek terhelik, szeretnénk különösen is fi-gyelmünket Isten országa felé irányítani. Ezért a reggeli áhí-tatok témája Jézusnak az Isten országról szóló példázatailesznek, a tematikus elôadások Istennek a minket körülvevôvilágban megmutatkozó dicsôségére irányítják majd figyel-münket, az esti áhítatokon pedig Jézus Krisztus mindenek fe-lett való hatalmára csodálkozhatunk rá.

Érdeklôdni, jelentkezni az alábbi módokon lehet:Posta cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b.

villámposta: [email protected]/fax: 06-28-452-334

Részvételi díj: 20.000 Ft, a szállás (hétfôtôl szombat reggelig)és az étkezések költségének fedezésére. Jelentkezéskor 5.000Ft elôleget kérünk.

A tematikus elôadások:1. Isten dicsôsége a Szentírásban,2. Isten dicsôsége a világegyetemben,3. Isten dicsôsége az élôvilágban4. Isten dicsôsége az orvos szemével5. Isten dicsôsége a hatalom gyakorlásában (politikában)6. Isten dicsôsége a történelemben7. Isten dicsôsége a zenében8. Isten dicsôsége az informatikában

Várjuk jelentkezését, akár járt már közöttünk, akár ez lesz azelsô alkalom velünk! Hívja kollegáját, vagy házastársát is.

A szervezôk nevében:Viczián Miklós

([email protected])

Tiéd az ország, a hatalom és a dicsõségA Biblia Szövetség XXI. Pedagógus (világnézeti) konferenciája

Pécel, 2014. június 30.–július 4.

192014. március-április PRESBITER

Minap olvastam a nagyszerû és motiválóerejû hírt arról, hogy a dán fôváros, Kop-penhága nyerte el Európa legtisztább öko-fôvárosa címet 2013-ban. Azzal, hogy öt-tíz perces séta után a derék dán polgárokkisebb-nagyobb parkban találják magukat.A széndioxid kibocsátást elektromos meg-hajtású közlekedési eszközökkel csök-kentették. A lakosság jó része kerékpáronközlekedik. És betartják a „hat kevesebb”észszerû parancsát: kevesebb szemetet,kevesebb zajt, kevesebb vasutat, kevesebbenergiapazarlást, kevesebb értelmetlenbevásárlást, kevesebb forgalomtorlódást„termelnek”. Sok minden jutott eszembea hír kapcsán. Elsô renden az, hogy a vá-rosok, falvak tisztasága tükrözi lakóinakigényességét, lelkületét. Ahol a lakások,otthonok is tiszták, ott a környezettelszemben is jelentkezik ez az igény, igé-nyesség. Aztán: van-e, lehet-e kapcsolat ahit tisztaságteremtô ereje, hatása, s az öko-kultúra között? Igen, van! Dánia protes-táns, evangélikus ország. Számomra telje-sen egyértelmû, hogy a hit is szerepet ját-szik a belsô-külsô tisztaságigény formálá-sában, fenntartásában, gyakorlásában.Nem tudom, de nem is akarom gondolata-imat elterelni az Igérôl, amit Pál apostol írtTitusznak. Amit megfogalmaz, ma éppúgyérvényes, mint 2000 évvel ezelôtt volt:„Minden tiszta a tisztának, de a fertôzöt-teknek, meg a hitetleneknek semmi semtiszta, sôt szennyes mind az elméjük, minda lelkiismeretük” (Tit 1,15). Sok ezer kül-földi, koppenhágai és hazai példa bizo-nyítja: ahol az elme, a lélek nem szennye-zett, ott a környezet sem az, mert minden

igazi ökológiai változás, fordulat, minô-ség ott benn kezdôdik el, onnan jön ki, agondolkodásból, a lélekbôl. A „zöld for-radalom” a belsô megtisztulás jótékony,jobbító következménye, nem pusztán mil-liárdokat igénylô kormányprogram!

Rendetlen környezet – zavaros lelkekJutnak eszembe gyönyörû honi, erdélyi,felvidéki, kárpátaljai, nagy-magyarorszá-gi templomok, templomkertek, temetôk,iskolaudvarok, ahol minden a helyén volt,s a tisztaság, az egyszerûség jelentette alélek legnagyobb örömét, amit a szép kör-nyezet ébresztett benne. A rendezett elme,a rendezett lélek rendet teremt és tart ma-ga körül is. A szennyezett elme, gondol-kodás, a zûrzavaros lélek meg egyenesenjól érzi magát a piszkos környezetben. Adolgok ilyen egyszerûek: hit, tiszta gon-dolkodás és ökológiai kultúra szorosanösszefüggenek. És ez nem is kerül pénzbe,csak a lelkület ébredésébe.

Öko-tudatosság már az ÓszövetségbenMicsoda öko-tudatosság, hogy az Ószö-vetség gyönyörû öko-zsoltárai arról zen-genek-szólnak: az egek hirdetik, a fák, he-gyek, csillagok magasztalják Teremtô Iste-nünk alkotó nagyságát, fantáziáját, dicsô-ségét? Nyugodtan fogalmazhatunk úgy,hogy a zsidóságban és a keresztyénségbeneredetük óta benne rejlik egy hatalmasöko-potenciál, környezetkímélô, oltalma-zó lelkiség. De ahol errôl megfeledkeztek,ott a környezetpusztító erôk is elszabadul-tak... S ha ez így van, egy világméretûöko-szövetség hatalmas lehetôsége is

bennük van!

Gyönyörû erdélyi példaMilyen fejlett, magas-rendû öko-tudatosságotmutat például az, hogyaz erdélyi Magyarvalkóna temetô nemcsak a falu-siak és a lelkészek nyug-helye, hanem egyben va-lóságos botanikai labo-ratórium. Itt honos az aszép szokás, hogy a lel-készek minden konfir-máló gyermeknek egygyümölcsfát ültettek. A

legtöbbet a lelkészek nemesítették, sok ér-tékes gyümölcsfa fakadt, eresztett gyöke-ret hitük ültetô, nemesítô kedve nyomán afaluban. Egyesek szerint valóságos gén-bank a falu. De öko-szigetekként mûköd-tek századok során át a kolostorok, mo-nostorok is, melyeknek botanikus kertvi-lága számos gyógynövény termesztését,feldolgozását tette lehetôvé, s még ma isrácsodálkozhatunk ilyenekre szerte Ma-gyarhonban. Nem lehet kétséges, hatalmasösszefogásra és milliónyi kis szigetre le-bontott környezetmentésre, környezetcsi-nosításra van szükség és van esély a ma-gyar keresztyénség sokágazatú hívô népé-ben. Így a hitbôl táplálkozó öko-kultúrahozzájárulhat a föld arcának derûsebbé té-teléhez, az öko-katasztrófa fékezéséhez,az élhetôbb világ fenntartásához.

Öko-szövetségEbben lehet szövetséges társunk például azöko-gyülekezeti mozgalom itthon és kül-földön, de legalább ennyire a nem vallásialapon mûködô szervezetek is, mint példá-ul az OHÜ, aminek a munkáját érdemespresbiteri konferenciákon gyülekezeteinkfelelôs elöljáróival megismertetni. Itt isvannak öko-szövetségesi tartalékok! Úgylátom, hatalmas esély van a hazai egyhá-zak hívô népében az öko-tudatos életfor-ma, a környezetbarát életforma alakításá-ra. Sok szép múltbeli és jelenlegi példabizonyítja, hogy Kárpát-medence szertemegvan az esély a 21. századhoz alkal-mazkodó magyar keresztyén öko-szövet-ség megkötésére, amit az ugyancsak élet-védô, természettisztelô, környezetvédôhazai vallások képviselôi is nyitottan fo-gadnának. Gondolkodjunk el ezen az öko-szövetségen, s tegyük a magunk dolgát azeklézsia, a templomkert, a temetôkert, aziskolaudvar csinosításáért. Ez is lehet azistentiszteletnek egyik gyakorlati formá-ja! S a dánoktól is eltanulhatnánk valamita „hat kevesebbôl”!

DRBL

„Minden tiszta a tisztának”Legyen minden templom, parókia, egyházi temetô, iskola öko-sziget


1517–2017 – A reformáció 500. évfordulójára készülünk

Manapság ez a fogalom: református – hason-lóan a lutheránushoz – meglehetôsen üresszóvá vált. Nem olyan jelzés többé, ami alattugyanazt érti mindenki. Vannak, akik Kál-vinra vagy éppen a Heidelbergi Kátéra hivat-koznak, mégis ellenkezô értelemben gondol-kodnak. Ez persze nem máról-holnapra ala-kult így. Hadd említsek egy tipikus példát:Schleiermacher, a teológus úgy jellemezteönmagát, mint aki „mégis csak a reformátusiskolához tartozik”. De mi köze volt ahhoza reformátussághoz, amit Kálvin neve fém-jelez? Az az igazság, hogy egy hosszú és tor-zító „fejlôdés” eredményét látjuk magunkmögött, amikor az egyház gyengélkedését ta-pasztaljuk, amiben a református szó tartalma– hogy finoman fogalmazzunk – elhalvá-nyult. Ma ez a szó is magyarázatra szorul, haegyáltalán valaki szeretné eredeti értelmétmegismerni. Ezért nem hiábavaló idôtöltés,ha valóban világosan, egyértelmûen szeret-nénk megérteni a református szó igazi jelen-tését. Lehetnek olyanok, akiknek a reformá-tus szó már szinte semmit sem jelent, de ez-zel az még nem törlôdött ki a szótárból. Sôtinkább az a helyzet, hogy ki így, ki úgyhasználja ezt a fogalmat. Ha ôszintén szeret-nénk megérteni igazi tartalmát, akkor ez az-zal jár, hogy tisztán lássuk, milyen „szekér-táborok” is tanyáznak az egyház körül.

AZ EGYHÁZ MEGÚJULÁSA

A református szó eredeti jelentése: megújí-tott, megújult. De kinek, minek a megújulá-sára gondoljunk, amikor ezzel a szóval ta-lálkozunk? Ez az elsô kérdés, amire választkeresünk.

A megújulás fogalmon nem azt értjük,hogy valaki egyénileg megújul, más ember-ré lesz. Tudjuk, Kálvinnak is volt hasonló ta-pasztalata. Ezt „hirtelen megtérésnek” ne-vezte késôbb. Mivel Kálvin igen befolyásosteológus volt, sokan követték példáját. Vol-

tak, akik azt a következtetést vonták le, hogya „református” azoknak az embereknek amegjelölése, akik fogékonyak arra a gon-dolkodásra, eltökéltségre, érzésekre, melyekKálvin megtérés élményében születtek.Eszerint a református szó az ilyen embertí-pust jelölné. Az utóbbi idôben sok szó esika református, azaz kálvinista emberekrôl, sáltalában össze is hasonlítják ôket a lutherá-nusokkal/evangélikusokkal. Lehetséges,vannak tényleg olyan emberek, akik hason-lítanak Kálvinhoz. Ebben a mostani vizsgá-lódásban azonban nem a kálvinista embertí-pus vizsgálatával foglalkozunk, mivel a re-formátus szónak eredetileg semmi köze semvolt egy bizonyos jellegzetességet hordozóembercsoporthoz. Ez az a vélekedés, amit ittmost határozottan vissza is utasítunk, mivelvaskos tévedés, jóllehet ezt a modern pszi-chológia és antropológia kezdte el terjeszte-ni. Hamarosan látni fogjuk, hogy a reformá-tus szó valami egészen másra utal.

De még helyre kell tennünk egy továbbifélreértést is. Amennyire nem alkalmazhatóez a szó bizonyos embercsoportra, annyiranem jelöl ez semmiféle koráramlatot. A vi-lágtörténelemben korszakok váltogatjákegymást, világnézetek, életérzések jönnek,mennek vagy éppen újra divatba jönnek. So-kan úgy gondolták, amikor ezt a szót meg-hallották, hogy az a világnézet vagy életér-zés tér vissza, ami egykoron Kálvin Genfétjárta át, s onnan terjedt el más országokra,földrészekre. Ezt a református világnézetetés életérzést szokták úgy is emlegetni, mintkálvinizmust. Kétségtelen, ami akkoribanGenfben és más helyen történt, az hatássalvolt az élet minden területére, s van, ahol akálvinizmus még ma is jelentôs befolyástgyakorol. Ezt nagyon jól látjuk például Hol-landiában. De a református szó nem azt aváltozást jelenti, amin Kálvin korában Genfállamilag és kulturálisan átment. Ezért tehátmost nem foglalkozunk a kálvinizmussal, a

kálvinista világszemlélettel és a kálvinistaéletérzéssel. Különben annyira félremagya-ráznánk és félreértenénk a református szót,ahogyan azt a modern történettudomány amaga feltételei között gyakran, s hamisanmeg is tette.

A reformáció, ahogyan azt a reformátorokés Kálvin is értette, nem akart „új embertí-pust” alkotni. És még nem is törekedett ar-ra, hogy a korszellemnek valami sajátos for-mát adjon. Az a megújulás és megújítás, amia reformátoroknak a szívügye volt, az egy-házat érintette. Az egyház volt a megújításcélja, amirôl a református szó beszél. Ezt aszót a reformáció korában nagyon is gyak-ran és általános értelemben használták. Erreaz általános értelemre jó példa a szigorúevangélikus Konkordia könyv. Ez a lutherá-nus Augsburgi Hitvallást „a református/re-formált egyházak hitvallásának” nevezi, az„ez által reformált egyházaink elkülönülteka pápistáktól, meg más, elvetendô és kárho-zatos szektától és eretnekségtôl”. A lutherá-nusok aztán késôbb megpróbálkoztak azzal,hogy a református/reformált nevet kizáróla-gosan az ô egyházuk megjelölésére használ-ják, s ezért támadásoknak tették ki magukat.Az evangélikusok gyülekezeteiket úgy ne-vezték, mint „az igazán reformált” közössé-geket, így különböztetve meg magukat a kál-vinistáktól, akik ezt a megjelölést „arcátla-nul” a magukénak tulajdonították. Egyáltalánnem lényegtelen, hogy emlékeztessünk a re-formátus/reformált szó eredeti értelmére.Nagyon is tanulságos, ha mi is újra szem-ügyre vesszük, hogy a református/reformáltkifejezés nem valamiféle cégjelzés, márka-név. A Konkordia könyv fogalmazása sze-rint a református/reformált szó azt jelenti,hogy a pápaság uralma alól kivezetett, meg-újult egyház...

(Következik: Az egyház megújulásának sza-bálya és zsinórmértéke)

Református vagy – mit jelent ez neked? (I.)Magyarország Kormánya létrehozta a Reformáció Emlékbizottságot,melynek elsô, alakuló ülésére 2014. január 23-án került sor. Orbán Vik-tor miniszterelnök javaslatára az emlékbizottság munkáját miniszteribiztos segíti. Az emlékbizottság célja, hogy a Luther Márton által 1517-ben elindított reformáció 500. évfordulója megünneplését méltóképpenkészítse elô, összhangban a nemzetközi elôkészületekkel. Lapunkbanerre idôben és körültekintôen kívánunk felkészülni és emlékeztetni azélô örökségre kárpát-medencei 40 000 presbiter testvérünket. Sorozatotindítunk Wilhelm Niesel német hitvalló református teológus nagyszerûfüzetének a feldolgozásával (Was heisst reformiert? – 1934). Ebbôl min-

den számban közlünk egy részletet. Szeretettel kérjük Presbiter Testvéreinket, hogy presbiteribibliaórákon, képzési alkalmakon forgassák ezt az anyagot, s beszéljék meg kérdéseit. A sorozattémája, ami egészen 2017-ig kitart, ez: Mit jelent reformátusnak lenni? Fordítás: Dr. PhDBékefy Lajos.


A 90. Zsoltár szerint az életünk ideje tovatûnik,mintha repülnénk. Az emlékezés nagy ajándékalelassítja, vagy meg is állítja ezt a suhanó szár-nyalást, és néhány pillanatra egy helyben füg-geszkedünk a szembeszéllel, mint a kémlelô ma-dár. Ha aztán olyan a lég és a napsugárzás, a lel-künk még énekelni is kezd, mint a pacsirta, egyhelyben szálldosva ég és föld között.

A Miskolci Pannónia Szálloda és Étterem ki-sebb, de rangos egységén belül olykor elôfor-dult, hogy az érzékeny és felkészült munkás-csa-pat valami szépre, ünneplésre vágyott, amivelmegajándékozhatja szélesebb vendégseregét, ésönmagát is.

Így született az a gondolat – amikor a ’80-asévek erre már lehetôséget adtak –, hogy szer-vezzünk olyan kiemelkedô vacsora-estéket, me-lyeken egy-egy országosan ismert személyiségfriss és felelôs elôadása, üzenete meglepetést ésmeggazdagodást jelenthetett sokak számára. Ak-kor ez nyilván a szorosan ellenôrzött mozgásformák és határok óva-tos feszegetése, akár átlépése is volt, a szakmai cél hangsúlyozásá-nak betakarásában.

A kezdeti, és visszhangos kísérletek után egy nagyobb lépésbenprofesszor dr. Velkey László, gyermekkórházat alapító és igazgatótudós, de keresztyén hitében és hazafiságában is mélyen elkötelezettszemélyére gondoltunk. Az ô híre ekkorra már nem csak városunk-nak, de országunknak a határát is régen átlépte.

Legyen szabad az ifjabb nemzedékért egy-egy mondatban felidéz-ni az ô korszakos nagyságát, érezve, hogy az igazán jelentôs folya-matok soha nem csupán a mi napjainkban kezdôdtek el. A pro-fesszor úr nekrológjában (1927–2010), melyben számtalan tudomá-nyos rangjáról olvashatunk, hadd emeljük ki, hogy 1982-tôl az MTATud. Minôsítô Klinikai Bizottságnak is tagja. Továbbá 1992-2002-iga Miskolci Akadémiai Bizottság Orvos-Biológiai Szakbizottságá-nak elnöke. A Gyermek Egészségügyi Központ megálmodója, meg-alapítója, és elsô igazgatója is. De „elévülhetetlen érdemeket szerzettaz Avasi Jezsuita Gimnázium és ökumenikus templom létrehozásá-ban is”. Majd a búcsú-beszédbôl: „Velkey László életmûve arra istanít, hogy az egészségügy határai nem állnak meg az intézmények,és rendelôk falainál. Minden ízében közösségi ember volt, aki integ-rált, szervezett, és mindig „az egészben” gondolkodott”. Az ô szem-léletében még a Nemzet jelenlegi határainál sem álltak meg gondo-latai, vagy tennivalói.

A személyérôl szóló döntésünk tehát megszületett, és a levelet ismegírtam. Érdekes lehetne újból olvasni, hogyan törekedtem a leg-nagyobb tisztelettel felkérni professzor urat egy elôadás megtartásá-ra az éttermünk díszvacsoráján. Valószínû, hogy az elôadás témájá-ra nem is mertünk gondolni, mindezt reá bíztuk a tudós férfiúra.

Nagy várakozásban voltunk, s néhány nap múlva a szálloda por-tájára telefonhívást kaptunk, melyben professzor úr nagyon tisztes,

de határozott hangon közölte, hogy személyesenkíván meghallgatni minket ebben az ügyben,idôpontot is kaptunk. Kivasalt, kikefélgetettszállodai egyenruhánkban, nagy izgalmak köze-pette érkeztem üzletvezetô barátommal együtt a„meghallgatásra”. Professzor úr személyisége,szikár alakja, egész tekintélyt sugárzó megjele-nése, hangja, kórházi irodája mind egyszerre ér-zékeltették a közöttünk lévô nagyságrendeket.

Kérem, köszönöm a levelüket, meghívásukat,és most szeretnék néhány dolgot elôrebocsáta-ni: sajnálom, de én elôadásokat vagy magyar, ésnemzetközi orvos konferenciákon, vagy éppena mostani reform-országgyûlésben szoktam tar-tani. A szálloda és étterem, s az ünnepi díszva-csora nem az én világom, nem az én katedrám.Nem volt ebben a megállapításban semmi leke-zelô, megvetô, mégis éreztük, megértettük, hogyaz ô hivatása, hazai és nemzetközi megbecsült-sége nem szolgálhat vendéglátó-ipari, üzleti, és

reklám célokat. Hogyan szabad itt még szólnunk? Néztünk egymás-ra fônökömmel.

Istenem segíts meg a válasz-adásban, sóhajtottam lelkemben, s ak-kor a következô igaz gondolatot kaptam: Igen tisztelt professzor úr!Nagyon hálásan köszönjük, hogy személyesen tetszett fogadni min-ket, és bocsánatot kérünk, ha meghívásunkkal, felkérésünkkel mél-tatlan helyzetbe hoztuk professzor urat. Ha szabad mégis szándékun-kat pontosabban megfogalmazni, hadd mondjuk el nagy tisztelettel,hogy mi olyan betegnek, gyógyításra szorultnak látjuk az egész tár-sadalom, sôt egész nemzetünk életét is, hogy nemcsak a parlament-ben, és a nemzetközi konferencián, és nemcsak az éttermi díszva-csorán, de minden utcasarkon szükség lenne egy katedrára, sôt egyszószékre is, mely állapotunkat gyógyítaná.

Mit hallok?! Nézett ôszinte csodálkozással a szemünkbe pro-fesszor úr. Maguk a társadalmat és a nemzetet említették?! Vagyis avendéglátás keretei között annak a sorsa is szorongatja magukat?!Köszönöm a meghívást, el fogok menni, és megtartom az elôadáso-mat, de engedjék meg, hogy én is kérdezzek valamit: maguk ilyenemelkedett szemlélettel jól meg akarnak élni Magyarországon? Hanem is jól, válaszoltam, de legalább jó lelkiismerettel. Tûnôdô mo-soly volt a válasz. Látszott, sok gondolat fordul meg az ô szívébenis. A szakadék, amelyre az volt írva, hogy „üzlet”, áthidalódott, s miegy keskeny pallón bátortalanul egyensúlyozva, melyen ákom-bá-kom betûkkel ez állt: „felelôsség”, átmerészkedtünk az ô oldalára.Erôs, férfias kézfogása már nem a távolságot hidalta át, hanem meg-erôsítettük egymás kezeit a jóra...

Dr. h.c. Szabó Dániel

Forrás:Bethesda Gyermekkórház,

dr. Velkey György igazgató titkársága

Megrendülve, de a feltámadás reménységével értesültünk arról, hogy április 1-én hajnalban elhunytHegyi-Füstös István lelkipásztor, író, rádiós publicista testvérünk, lapunk alapító szerkesztôbizottságá-nak tagja. Szeretteire a Feltámadott Úr Lelkének vigasztalását kérjük és kívánjuk. Sokoldalú, gazdagonszolgáló életérôl következô számunkban közlünk méltató cikket.Temetése április 7-én, 15 órától volt a gyömrôi templomban.

A „Presbiter” Szerkesztôbizottsága

Dr. Velkey László professzor úr éttermi katedrája (I.)

Dr. Velkey László professzor


A presbiter könyvespolcára

„A könyv címe lehetne: Bibliai teológia min-denkinek” (Dr. Sz. S.)

A könyv bemutatásakor hadd idézzünkmindjárt dr. Szathmáry Sándor professzorúr Elôszavából: „Ez a könyv nem egyszerûenegy szûk kutató kör számára készült, hogyelefántcsonttoronyba bezárt igazságokat kö-zöljön, csupán szakemberek számára hasz-nálható tudományos adattárat, hanem ennéltágasabb térre visz el. Ez bibliai-teológiaiolvasókönyv, mely szaktudással nem rendel-kezô, de a Biblia igazságát elmélyült, kutatólelkülettel megáldott embereknek, gyülekeze-ti tagoknak, öntudatos keresztyén és refor-mátus gondolkozású személyeknek akarja azigazságot gyönyörködtetve közel hozni, rend-szerbe szedve átnyújtani. Azoknak, akik abéreai gyülekezet lelkületével megáldva aztkérdezik: vajon így vannak-e ezek?

A könyv a tudomány mai álláspontját min-denütt figyelembe veszi, és ezt közli is, denem engedi soha, hogy ez a szaktudomány,melynek hatalmas körét a szerzô hihetetlenpontossággal ismeri, a hit fölé emelkedjen,és azt megkérdôjelezze vagy megkösse. A hita vezércsillaga, mert a szerzô szerint a teo-lógia, mint tudomány csak akkor tudomány,ha igazi valójának megfelelôen alárendelimagát Isten kijelentésének, az Ó- és Újszö-vetség Lélektôl jövô üzenetének.”

Ezek után bátorkodunk a szerzô, dr. NagyAntal Mihály professzor úr klasszikus tö-mörséggel, a latin nyelvre is visszautaló te-ológiai és személyes hitvallását is közölni,mely a mû nyitó és záró lapján is olvasható:„A 20. század második felétôl egyre világo-sabban és erôteljesebben jelentkezik a felis-merés, hogy azt, ami eredetében és tárgyá-ban egy, s amit az ember szétválasztott, egye-síteni kell.

Az egy bibliateológia iránti igény egyresürgetôbb.

„Egy az Istene és Atyja mindeneknek, Ôvan mindenek felett, és mindenek által, ésmindenekben” (Ef 4,6). Egy a Krisztus, min-

denek megváltója és üdvözítôje. Egy a Lé-lek, mindenek megelevenítôje és megszente-lôje. Egy a Biblia, a teljes Írás, mely Isten-tôl ihletett.

Egy bibliateológia van, mely az Isten út-jait az Egy Út egységében vizsgálja az Atyaés a Fiú egy Szentlelke vezetésével.

Az egy bibliateológia sine qua non-ja azIsten és az ô Krisztusa dicsôségének látása,láttatása és dicsôítése.

Az igaz teológia örök aranyszabálya: ADeo docetur, Deum docet, ad Deum ducit –Istentôl taníttatik, Istent tanítja, Istenhez ve-zet –, és mindent az ô dicsôségére cselekszik(1Kor 10,31). Soli Deo Gloria!”

A továbbiakban a szerzôtôl magától sze-retnénk néhány olyan rövid megállapítástidézni a Bevezetésbôl, mely az ô egész hit-beli és tudományos szemléletére, sôt egészkeresztyén személyiségére is fényt vethet,és minden kedves érdeklôdô olvasónkatmegbátoríthat és megerôsíthet, majd nagyörömmel tölthet el.

„A Bibliateológia sem nem dicta proban-tia (bizonyító helyek) gyûjteménye, semnem vallástörténet, hanem az Isten útjának,útjainak a megismerése és megismertetése...Ezért kell megtérésrôl beszélni a bibliai tu-dományok mûvelésével összefüggésben is.Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a teológi-át, a bibliateológiát mûvelô teológusoknakkell nagyon komolyan szembenézni ezzelaz igei követelménnyel, s kell megtérni, új-jászületni, betelni Szentlélekkel.”

A közel 730 oldalas mûben mint elsô kö-tetben már benne található a második kötettartalomjegyzéke is és csak napok kérdése,hogy az is megjelenjen. Ez az egész máso-dik kötet az Isten Lelkérôl, Isten Szentlelké-rôl és munkájáról szól, de már az elsô kötetBevezetésének lapjain ezt olvashatjuk:„Gyökérkérdésnek tekintik egyre többen apneumatológia hiányát. Világos, biblikuspneumatológia nélkül nincs építô teológiaés elképzelhetetlen a Krisztológia. Ezt ahermeneutika és a gyakorlati teológia márfelfedezte, ideje, hogy a teológia többi tudo-mánya is felismerje.”

Ezt a – minden tekintetben – súlyos köny-vet nem könnyû kézbe venni és kézben tar-tani, de még nehezebb letenni. Át fogjaprogramozni a nappalunkat, s ha este kezd-jük olvasni, az éjszakánkat is. Az igazánnagy reménységünk mégis az, hogy át fogjaprogramozni a mostani és egész késôbbinemzedékek igeértését, bibliai szemléletét.

Hálásak vagyunk a szerzô életéért és mun-kálkodásáért. Drága történelmi emlékeketidéz, hogy a Patakon írott mûvet most Pápaadta ki. Nagy köszönettel tartozunk a soro-zatszerkesztô dr. Szathmáry professzor úrmunkájáért is, mely lehetôvé tette a kötetmegjelenését. Égetôen szükséges lenne, hogya csak reprezentáns számban megjelenô mû– mint áldások forrása – eljuthasson a szélespublikusságig és elérhetôségig.

DSZD

DDrr.. NNaaggyy AAnnttaall MMiihháállyy:: AAzz ÓÓ-- ééss ÚÚjjsszzöövveettsséégg bbiibblliiaaii tteeoollóóggiiáájjaa

„Mindent megfontoltam és meggondoltam” – írta I. Ferenc Jó-zsef császár és apostoli király abban a kiáltványban, amelyben1914. július 28-án bejelentette alattvalóinak, hogy Bécs hadatüzent Szerbiának. Charles Tisseyre, a francia parlament képvise-lôje könyvet írt a háború kitörésének körülményeirôl: „...TiszaIstván volt az egyetlen vezetô államférfi Európában, aki komolyanszót emelt a háború ellen.” A merényletet követô koronatanácsonazonban azok az – akkor még osztráknak számító – nemzetiségipolitikusok szavazták le, akiknek hazája késôbb a gyôztes államokközött szerepelt, és Magyarország háborús szerepének a világ

közvéleménye elôtti félreértelmezésében aktív szerepet játszottak.A DEREGNYÔI (Felvidék) Református Tanulmányi Központ ta-nulmányi kirándulást szervez az osztrák-olasz-svájci hármasha-tárhoz, ahol a 29. magyar Loudon gyalogezred katonái védték ahatárt 1915–1918 között 2757 méter magasságban, egy lépést semhátrálva. A tervezett idôpont 2014. július-augusztus.

További tájékoztatást a 0908 035 094-es telefonszámon, vagy [email protected] e-mail címen kapható.

Várják Presbiter testvérek jelentkezését!Csoma László lelkész

Felvidéki invitálás


Január

20-án készítette elô elôzô lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága.

22-én Szövetségünk elnöke, fôtitkára ésmissziói titkára Egyházasrádócon megbe-szélést folytatott Szakál Péterrel, az Ôrsé-gi Egyházmegye esperesével és GyôrbenLentulai Attilával, a Pápai Egyházmegyeesperesével a Dunántúlon megalakítandóegyházkerületi területi szervezet ügyében.

23-án az Országházban Orbán Viktor mi-niszterelnök vezetésével tartotta meg ala-kuló ülését a Reformáció Emlékbizott-ság, amely az egyetemes reformáció 500.évfordulójáról történô méltó megemléke-zés és a reformáció magyar örökségénekmegünneplése érdekében jött létre.

Február

6-án Budapesten tartotta ülését Szövetsé-günk gazdasági, valamint felügyelô bi-zottsága.

Ugyanezen a napon Szövetségünk elnöke ésfôtitkára Pápán megbeszélést folytatottSteinbach József püspökkel, a DunántúliEgyházkerület és Szövetségünk együtt-mûködése és a megalakítandó egyházke-rületi területi szervezet feladatairól.

8-án Budapesten ülést tartott Szövetségünkelnöksége.

9-én Pécelen tartotta presbiterképzési alkal-mát Szövetségünk északpesti egyházme-

gyei területi szervezete a HeidelbergiKátéról.

22-én Budapesten tartotta összevont presbi-terképzési alkalmát Szövetségünk két bu-dapesti (Bp.-Északi és Bp.-Déli) egyház-megyei területi szervezete.

22-23-án Parajdon – presbiteri konferenciakeretében – tartotta elsô képzési alkalmáta Székelyudvarhelyi Egyházmegye pres-biteri közössége. A kétnapos alkalmon –rendhagyó módon, de hagyományterem-tô szándékkal – a Sárospataki ReformátusTeológiai Akadémia tanárai tartottak elô-adásokat az egyházmegye gyülekezetei-bôl részt vevô 1-1 presbiter, ill. gondnokszámára. Anyaországi szövetségünketdr. h.c. Szabó Dániel elnök képviselte.Az alkalomról lapunk más helyén beszá-molót közlünk.

28. és március 2. között a felvidéki Dereg-nyôn presbiteri konferencia volt, melyen– lapunk szerkesztô bizottsága nevében –dr. Békefy Lajos felelôs szerkesztô szol-gált.

Március

3. és 8. között egyházmegyei presbiteri csen-des hét volt Berekfürdôn, a szabolcs-be-regi egyházmegye szervezésében.

8-án tartotta Szövetségünk évi rendes köz-gyûlését, Budapesten.

Ugyanezen a napon tartotta ülését a Gene-rális Konvent Beregszászon (Kárpátalja),

SZÖVETSÉGÜNKÉLETÉBÔL...

melyen anyaországi szövetségünket Ve-res Sándor elnökségi tag képviselte.

Ugyanezen a napon tartotta közgyûléséttársszervezetünk, a Bethánia CE Szövet-ség Budapesten.

Ugyanezen a napon a Magyarországi Egy-házak Ökumenikus Tanácsa szervezésé-ben konferencia volt, melyen a külmissziólehetôségeirôl és a hazai gyülekezetekmissziói hozzáállásáról tanácskoztak.

9-én a balazséri Béthel Konferenciaközpont-ban tartotta éves közgyûlését a Kárpátal-jai Református Egyház Presbiteri Szövet-sége. Anyaországi szövetségünket dr.h.c. Szabó Dániel elnök képviselte. Azalkalomról lapunk más helyén beszámo-lót közlünk.

16-án Ôrbottyánban az egyházfegyelem,tanfegyelem kérdésérôl tartotta képzésialkalmát Szövetségünk északpesti egy-házmegyei területi szervezete.

17-én készítette elô jelen lapszámunkat aPRESBITER szerkesztô bizottsága.

* * *

A szerkesztô bizottság következô ülésénekidôpontja: 2014. május 5. Megjelentetésreszánt írásaikat eddig az idôpontig kérjükmegküldeni Szövetségünk bármely elérhe-tôségére.

Váczi Gábor

PRESBITERa Magyar Református Presbiteri Szövetség hivatalosidôszaki kiadványa. Megjelenik ez évben hat alka-lommal. A szerkesztôbizottság tagjai: Apostagi Zoltán,Dr. Kelemenné Farkas Márta, Dr. Kis Domokos Dániel,Kövespataki László, Mikó László, Dr. Papp Vilmos,Dr. Ritoók Zsigmond, Váczi Gábor, Dr. Viczián Miklós.Felelôs szerkesztô és képszerkesztô: Dr. PhD BékefyLajos. Felelôs kiadó: Dr. h.c. Szabó Dániel. Tördelés:Heckmann Tamás. Szerkesztôség: Magyar ReformátusPresbiteri Szövetség Irodája, 1092 Bp., Ráday u. 28.Tel./fax: 476-3211. E-mail címünk: [email protected]. A lap a fenti címen írásban vagy telefonon ismegrendelhetô. Az egyéni elôfizetési díj belföldre évi2700 Ft, Európa országaiba 4500 Ft, a tengerentúlra5000 Ft. Az elôfizetési díj csekken fizethetô: „MagyarReformátus Presbiteri Szövetség 11705008-20416641”, Budapest; személyesen is befizethetôSzövetségünk Irodájában. Lapunk fenntartását szol-gáló adományaikat is köszönettel fogadjuk a Kárpát-medence református gyülekezetei és presbitériumainevében! Készítette a Prime Print Kft. Felelôs vezetô:a Kft. igazgatója. Kéziratot nem ôrzünk meg és nemküldünk vissza!ISSN 2061-4632 (nyomtatott), ISSN 2061-4640 (online)

Szövetségünk honlapjának címe:www.presbiter.hu

A megjelent cikkek nem feltétlenül egyeznek mega szerkesztôbizottság véleményével!

Egy példány ára: 450 Ft

KÖSZÖNET ÉS KÉRÉSSzövetségünk ezúton is köszönetet mond mindazoknak, akik 2012. évi személyi jöve-delemadójuk 1%-ával Szövetségünket támogatták. Ez 2013-ban 96.664 Ft bevételt je-lentett, melyet a tagjainknak kiküldött levelek és a PRESBITER postaköltségeire hasz-náltunk fel. Kérjük kedves testvérünket, hogy 2014-ben – amennyiben a 2013. év vo-natkozásában adófizetési kötelezettsége áll fenn és Szövetségünket kívánja támogatni,az adóbevallással együtt kitöltendô rendelkezô nyilatkozaton – a társadalmi szervezetekszámára felajánlható szja 1% sorába írja be

„A kedvezményezett neve:MAGYAR REFORMÁTUS PRESBITERI SZÖVETSÉG

A kedvezményezett adószáma: 19675039-1-43”

Egyúttal kérjük, hogy a másik, e célra rendelkezésre álló nyilatkozaton az egyházaknakfelajánlható összeggel a MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ-at szíves-kedjék támogatni. A kedvezményezett technikai száma: 0066Papír alapú bevallás esetén a borítékot ne felejtse el leragasztani és a leragasztásnál alá-írni. Mind magunk, mind egyházunk nevében ezen adományát is nagyon szépen kö-szönjük.

volabb állva figyelték a történéseket. Távo-labb ugyan, de ott voltak a kereszt és a Meg-feszített közelében. Miközben Jánost kivévetanítványai valahol egészen másutt tartóz-kodtak. János evangéliumában kiegészíti asort és pontosít, mivel ô valóban ott állt a ke-reszt alatt. Mindent vállalva. Jézus keresztjé-nél ott volt anyja és anyjának nôtestvére, Má-ria, Klópás felesége, valamint a magdalai Má-ria. Legalább heten voltak ott a keresztnél. Ésa szeretett tanítvány. Szeretetük, ragaszkodá-suk Urukhoz minden kockázatra képessé tetteôket. Nem törôdtek a körülmények hatalmá-val, a római világi és a zsidó vallási hatalomáltal megrendezett körülményekkel.Lelkükkel és szemükkel egészen Jé-zuson csüngtek, megelôlegezve a re-formáció nagy igazságát: Solus Chris-tus – egyedül Krisztus, egyedül Ô aSzabadító. Odaadásuk olyan nyílt,félreérthetetlen volt, hogy magdalaiMária szinte testestül-lelkestül „oda-tette” magát a képen, mintegy illuszt-rálva a Heidelbergi Kátét: „Testestôl-lelkestôl, akár élek, akár halok, nemönmagamé, hanem az én hûségesUramnak és Megváltómnak, JézusKrisztusnak a tulajdona vagyok. Ôdrága vérével minden bûnömért maradékta-lanul megfizetett...” (HK 1. k-f. új ford.). Ezéppen szemük láttára teljesedett be. Ezt látnikegyelem, erre a Jézusra csak a teljesen oda-adó hit tud ilyen módon feltekinteni! Van-ebennünk ebbôl az odaadó, Ôreá feltekintô hit-bôl? Hegyeket, történéseket fordító hatalmaserôforrás ez, lelki erômû lehet a kárpát-me-dencei közel 40 ezer presbiter életében is! En-nek egyházi és nemzeti kihatása nem marad-hat földbe rejtett kincs! Tudtál volna ezekkelaz asszonyokkal odaállni ilyen kritikus hely-zetben a kereszt alá, Jézus elé? Tudsz-e ma isígy odaállni a kereszt és a Feltámadott elé?

És hol voltak a tanítványok? Felettébbnagy kérdés és nagy titok. Azért maradtakjócskán távol, a Golgotával átelleni dombol-dalon, nehogy belekeveredjenek a történések-be, s hamarabb legyen vége az életüknek, mi-elôtt elvégzik a rájuk bízott küldetést? Mielôttelmennének, s tanúi lennének Uruknak a földvégsô határáig? Vagy tényleg megfélemlett a

szívük? Netán elbizonytalanodtak? Az észmérlegelése vagy a hosszabb távú misszióiterv védelmezése mozgatta ôket? Minden le-hetséges. A Krisztusról szóló bizonyságtétel-ben beteljesült, nem ritkán vértanúsággal vég-zôdött életük lehet a meggyôzô válasz. Hol voltPéter, a fogadkozó, a csupa „szeretlek, Uramtéged” lángoló szavú halásza? „Az apostol fe-jedelem”? Lehetett volna másként Kr. u. 67-ig, amikor fejjel lefele feszítették keresztre,mert méltatlannak érezte, hogy úgy haljon meg,

mint Ura? Közel 33 éven át volt bizonyságte-vôje Mesterének. Mi lett volna, ha odaáll akereszt alá? Vagy Jakab, a Zebedeus, akit 44-ben Jeruzsálemben fejeztek le, s ô lett a tanít-ványok között az elsô mártír? Így legalább11 éve jutott a Jézus-misszióra. És Jakab, azAlfeus, akit a jeruzsálemi templom citadellá-járól löktek a mélybe, majd ott megkövezték,mert nem tagadta meg Jézusát? Hol volt And-rás, s mi lett volna belôle, akit 69-ben X alakúkeresztre feszítettek? Elvitte volna az evangé-liumot egészen a szkítákig, a Fekete-tengerészaki részéig, ha odaáll a kereszt alá? VagyBertalan, akit az örmények közötti evangéli-záció során 68-ban végeztek ki a Kaszpi-ten-gertôl délre, kegyetlenül lehúzva a bôrét éskeresztre verve? Tudta volna nagy missziósútját elvégezni jó 30 éven át, ha odaáll a Gol-gotára? Tudta volna a héber Máté az evangé-liumot elvinni a lakott föld távolabbi helyei-re? Vagy eljutott volna Etiópiába? Mátyásapostol hirdethette volna a jó hírt egészen

Szevasztopolig, a mai Ukrajna területéig, aFekete-tenger északi partjáig? Vagy Fülöp,akit Kis-Ázsiában feszítettek keresztre, szól-hatta volna a feltámadott Krisztus örömüze-netét egészen Galliáig, ha odaáll az asszonyokközé? Tamás apostol az indiai Madrasig tud-ta volna vinni a sebhelyes kezû Krisztus élet-üzenetét, ha akkor odamegy, s a szegektôl át-vert, vérzô kezeket kezdi el szemlélni? Külö-nös, mennyei stratégia, célkitûzés, a missziómegôrzése és a zsenge keresztyén hajtás el-tiprásának a megelôzése is benne volt a tanít-ványok „távolmaradásában”, még ha ezt nemis tudták így látni abban a pillanatban. De akeresztrôl Uruk már ezt is elvégezte...

„Gyümölcseikrôl” ismerték meg ôket.Elmenetele tudatában ezt mondtaUrunk: „Abban dicsôíttetik meg az énAtyám, hogy sok gyümölcsöt terem-jetek” (Ján 15,8). Az évek múlva meg-termett missziói gyümölcsök ha nemis igazolták a tanítványok távolmara-dását, de érthetôvé tették. Egy bizo-nyos: a távolabbi domboldalon töltöttnagypénteki órák örökre beégették atanítványok szemébe, lelkébe Jézusérettük szenvedô arcát, agóniájánakméltóságát, erejét, majd a feltámadá-sával elhozott új élet mennyei minô-ségét. Hisz ott távolabb is az Ô ke-

resztje alatt, ha nem is elôtte, de a keresztvonzásában éltek, maradtak – és ez a lényeg!Ez lett példaadásuk mozgatója. A kereszt tit-ka és a feltámadás valósága lendítette ôket új,ismeretlen, kockázatos, emberileg „végzetes”utakra, s vitte bennük és általuk gyôzelemrea Gyôztes Áldozat, Megváltó Urunk üdvös-ségtervét. Te élsz-e a kereszt és a feltámadáserejével? Tudj ismét megújuló szívvel aGyôztes Áldozat elkötelezettje, hírnöke lenniaz egyre inkább hétköznapi golgotás, eltöme-gesedô, szinte csak a látványnak és látványos-ságnak élô mai világban. A felszínes szenzá-ciót hajszoló, s oly sok gyûlöletet egymásrafröccsentô, felbolydult méhkas-hazában. ABéke Fejedelmének egyértelmû „kis misszi-onáriusa”. Ebben az odaszánásban legyen jónéhány áldott órád, krisztusi ünneped 2014nagyhetében és húsvétján! Ô feltámadott, élés ti is élni fogtok!

Dr. PhD Békefy Lajosfelelôs szerkesztô

(Folytatás az 1. oldalról.)

Üzenet Kárpátaljai TestvéreinknekAmikor körülöttünk ismét nemzet nemzet ellen támad, sôt testvérnépek feszülnek egymással szembe, különösen érezzük, milyen nagyajándék, lehetôség és szükség, hogy még inkább testvérré szülessünk kárpátaljai magyar hitbeli és nemzeti, lelki-testi kapcsolata-inkon belül (Péld 17,17).Kívánjuk és kérjük, hogy Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, áradjon ki rajtunk keresztül környezetünkre is. Legyenóvássá és figyelmeztetéssé a birodalmaknak, bátorítássá a kis népek számára a mennyei kijelentés: „Az Úré a föld és annak teljessé-ge, a föld kereksége és annak lakosai” (Zsolt 24,1). És valljuk meg naponta az Úr Jézus Krisztustól tanult imádságunk minden e vi-lági törekvést megmérô és felülíró sorát is: „mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsôség!”

Magyar Református Presbiteri Szövetség

Áldott húsvéti ünnepeket Kedves Olvasóinknak!

krisztus feltÁmada igazsÁgunkra (353. dics...

Documents