környezet – ember – kultúra - elte...
TRANSCRIPT
Környezet – Ember – KultúraA természettudományok és a régészet párbeszéde
Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ2010. október 6 – 8-án megrendezett konferenciájának tanulmánykötete
Environment – Human – CultureDialogue between applied sciences and archaeology
Proceedings of the conference held between 6th and 8th of October 2010 by the National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum
Szerkeszt�k: Kreiter Attila – Pet� Ákos – Tugya BeátaEditors: Attila Kreiter – Ákos Pet� – Beáta Tugya
Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi KözpontHungarian National Museum Centre for National Cultural Heritage
Budapest 2012
Környezet – Ember – KultúraA természettudományok és a régészet párbeszéde
Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ2010. október 6 – 8-án megrendezett konferenciájának tanulmánykötete
Environment – Human – CultureDialogue between applied sciences and archaeology
Proceedings of the conference held between 6th and 8th of October 2010by the National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum
Szerkeszt�k:Kreiter Attila – Pet� Ákos – Tugya Beáta
Kiadó:Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ
(MNM NÖK)
Felel�s kiadó:Dr. Csorba László f�igazgató
Borító:Gulyás-Kis Csaba, Horváth Zoltán, Kenéz Árpád, Kreiter Attila, Oláh István, Pet� Ákos, Rákóczi Gábor és Szilágyi-Gábor Irén
felvételeinek felhasználásával összeállította Bicskei József
Nyomdai el�készítés:Romankovics Nóra és Kvassay Judit (MNM NÖK)
A kötet el�készítésében részt vettek:Kecskés Anita, Kreiter Eszter, Pánczél Péter, Viktorik Orsolya
(MNM NÖK)
KEK logó:Pet� Ákos és Gaál Erika (MNM NÖK) ©
Példányszám: 500
Editors:Attila Kreiter – Ákos Pet� – Beáta Tugya
Published by:Hungarian National Museum National Cultural Heritage Protection Centre
(HNM NHPC)
Editor in chief:Dr. László Csorba director general
Cover:Computer graphics by József Bicskei (HNM NHPC) based on the photographs by Csaba Gulyás-Kis, Zoltán Horváth, Árpád Kenéz, Attila Kreiter, István Oláh, Ákos Pet�, Gábor Rákóczi and Irén Szilágyi-Gábor
Copy editor:Nóra Romankovics and Judit Kvassay (HNM NHPC)
Editorial work:Anita Kecskés, Eszter Kreiter, Péter Pánczél, Orsolya Viktorik
(HNM NHPC)
KEK logo:Ákos Pet�, Erika Gaál (HNM NHPC) ©
Number of copies: 500
ISBN: 978-963-88584-8-1
Tartalomjegyzék
Bevezető
Kreiter Attila, Pető Ákos, Tugya Beáta ........................................................................................................ 9
I. Paleoökológia Szekció ....................................................................................................... 11
I.1. Szekcióbevezető esszé
Sümegi Pál: E mber és környezet hosszú távú kapcsolata. Bevezető gondolatok a
Környezet – Ember – Kultúra konferencia Őskörnyezettan Szekció munkájához .......................... 13
I.2. Barczi Attila, Horváth Tünde, Pető Ákos, Dani János
Hajdúnánás-Tedej – Lyukas-halom: egy alföldi kurgán régészeti értékelése és természettudományos
vizsgálata .......................................................................................................................... 25
I.3. Benyhe Balázs, Kiss Tímea, Sipos György, Deák Andrea , Knipl István
Emberi hatásra átalakuló felszín vizsgálata egy bugaci régészeti feltárás területén ............................. 47
I.4. Bóka Gergely
Településtörténeti változások a Körös-vidéken a késő bronzkorban és a vaskorban. Vízrajz,
térszínek és települések ........................................................................................................ 57
I.5. Dezső József, Kovaliczky Gergely, Balogh Réka, Sipos György
Löszhátak tetején, árterek mélyén. Előzetes jelentés a Szederkény – Kukorica-dűlő (M60-as gyorsforgalmi
út) nyomvonalán és a közeli ártéren végzett geoarcheológiai kutatásokról .................................................... 67
I.6. Horváth Zoltán, Kárpáti Zoltán, Krolopp Endre †, Gulyás-Kis Csaba, Medzihradszky Zsófi a , Tóth Bálint
Környezetváltozások és az urbanizáció kapcsolata üledékföldtani, talajtani, malakológiai és
pollenanalitikai vizsgálatok alapján (Pécs – Búza tér) ............................................................................. 75
I.7. Ilon Gábor
A környezettörténeti kutatás jelene és jövőbeni lehetséges stratégiája Nyugat-Magyarországon 85
I.8. Kovács Gabriella
A talaj-mikromorfológiai vékonycsiszolatok régészeti alkalmazásának lehetőségei
Százhalombatta – Földvár bronzkori tell településen ................................................................ 99
I.9. Kustár Rozália, Sümegi Pál
Őskörnyezeti változások rekonstrukciója Harta környékén a 2002 – 2003. évi ásatások tükrében 107
I.10. Sümegi Pál, Gulyás Sándor, Persaits Gergő
Magyarország környezettörténete: ember és környezet hosszú távú kapcsolata a Kárpát-medencében.
Példa az alluviális löszös szigetek kora neolit hasznosítására (Nagykörű – TSz Gyümölcsös) .................. 115
I.11. Szalontai Csaba
A Maty-ér szerepe és jelentősége Szeged környékének településtörténetében. Előzetes eredmények 125
I.12. Serlegi Gábor, Fábián Szilvia, Daróczi-Szabó Márta, Shöll-Barna Gabriella, Demény Attila
Éghajlati és környezeti változások a késő rézkor folyamán a Dunántúlon ................................... 139
6 TARTALOMJEGYZÉK
II. Archaeobotanika Szekció .......................................................................................................... 151
II.1. Szekcióbevezető esszé
Gyulai Ferenc: Archaeobotanika. Szekció elnöki megnyitó előadás ............................................ 153
II.2. Gyulai Ferenc
Kora vaskori fejedelmi sírok archaeobotanikai maradványai Fehérvárcsurgóról .............................. 163
II.3. Kenéz Árpád, Gyulai Ferenc, Pető Ákos
Keszthely – Fenékpuszta késő római erőd ásatásain előkerült ételmaradványok archaeobotanikai
vizsgálata különös tekintettel a fogyasztott gabonafélékre és az elkészítés módjára .......................... 173
II.4. Pető Ákos, Kenéz Árpád, Herendi Orsolya, Gyulai Ferenc
A késő avar kor növényhasznosítási és tájgazdálkodási potenciáljának értékelése egy dél-alföldi
telepen végzett mikro- és makro-archaeobotanikai vizsgálat tükrében ............................................ 181
III. Archaeozoológia Szekció ..................................................................................................... 195
III.1. Szekcióbevezető esszé
Bartosiewicz László: Régészeti állattan: egy tudományág anatómiája ............................................ 197
III.2. Gál Erika, Kulcsár Gabriella
Változások a bronzkor kezdetén. A dél-dunántúli gazdálkodás jellege az állatcsont leletek alapján 207
III.3. Goldman György, Szénászky Júlia
A Tiszapolgár kultúra települési egysége Battonya – Vertán-major lelőhelyen ........................... 215
III.4. Tugya Beáta, Rózsa Zoltán
A szaru, mint nyersanyag felhasználása Orosháza-Községporta – Szűcs-tanya szarmata
lelőhelyen. Régészeti, archaeozoológiai, néprajzi vonatkozások ............................................. 225
IV. Antropológia Szekció .......................................................................................................... 231
IV.1. Szekcióbevezető esszé
Pap Ildikó: Antropológia és régészet. Egy változó viszony? ........................................................... 233
IV.2. László Orsolya
„Régmúlt gyermekkor.” Középkori temetők gyermeknépességeinek összehasonlító elemzése 241
IV.3. Ősz Brigitta, Voicsek Vanda, Vandulek Csaba, Zádori Péter
Egy kora Árpád-kori temető (Lánycsók – Gata-Csotola) csontvázanyagának elsődleges
paleopatológiai feldolgozása .................................................................................................. 251
V. Archeometria Szekció ........................................................................................................ 261
V.1. Szekcióbevezető esszé
T. Biró Katalin: Régészet és archeometria: varázsvessző, divat, rutin? .......................................... 263
V.2. Csedreki László, Kustár Rozália, Langó Péter
Honfoglalás kori ezüst veretek vizsgálata mikro-PIXE módszerrel .............................................. 271
V.3. Dági Marianna
Aranyművesek és készítési technikák. Arany mirtuszkoszorúk a későklasszikus – korahellénisztikus
kori Makedóniában ...................................................................................................................... 279
7TARTALOMJEGYZÉK
V.4. Gherdán Katalin, Horváth Tünde, Tóth Mária
Lehetőségek a kerámia-kőzettani kutatásokban. Esettanulmány egy több-periódusú lelőhelyen
(Balatonőszöd – Temetői-dűlő, M7/S-10 lelőhely) .......................................................................... 291
V.5. Jakucs János, Sándorné Kovács Judit
Északkelet-magyarországi és északnyugat-romániai középső neolit festett kerámiák
festékanyagának azonosítása Fourier-transzformációs Infravörös Spektrofotometriai (FTIR)
módszerrel ............................................................................................................................ 307
V.6. Kalicz Nándor, Siklósi Zsuzsanna, Schöll-Barna Gabriella, Bajnóczi Bernadett, George H.
Hourmouziadis, Fotis Ifantidis, Aikaterini Kyparissi-Apostolika, Maria Pappa, Rena Veropoulidou,
Christina Ziota
Aszód – Papi-földek késő neolitikus lelőhelyen feltárt kagylóékszerek származási helyének
meghatározása stabilizotóp-geokémiai módszerrel ................................................................ 317
V.7. Kelemen Éva, Tóth Mária, Bajnóczi Bernadett
Csongrád megyei Árpád- és későközépkori építőanyagok archeometriai vizsgálata ............... 327
V.8. Lakatos Szilvia, May Zoltán, Tóth Mária
Egy bronz Venus szobor vizsgálata régészeti és természettudományos módszerek együttes
alkalmazásával ....................................................................................................................... 335
V.9. Pásztor Emília
A csillagászat szerepe és jelentősége az ősrégészeti kutatásokban. Európai és Kárpát-medencei
esettanulmányok ................................................................................................................... 343
V.10. Rácz Béla
Kárpátaljai obszidiánok: szakirodalmi adatok és terepi tapasztalatok ............................................ 353
V.11. Rácz Miklós, Puszta Sándor
Talajradaros mérés és régészeti ásatás eredményeinek összevetése a sólyi református templomban
végzett kutatások alapján ................................................................................................................... 363
V.12. Sipos György, Horváth Tünde, May Zoltán, Tóth Mária
Adatok Balatonőszöd – Temetői-dűlő, késő rézkori rituális álarc keltezéséhez ............................. 373
V.13. Szakmány György, Sajó István, Harsányi Eszter
A trieri fekete bevonatos kerámia pannoniai utánzatainak archeometriai vizsgálati eredményei 385
V.14. Pánczél Péter, Kreiter Attila, Szakmány György
Kelta kerámiák petrográfi ai, XRF, SEM-EDS és CL vizsgálatainak eredményei Bátaszék – Körtvélyes-
dűlő lelőhelyről ......................................................................................................................................... 397
V.15. Zsók Ildikó, Szakmány György, Kreiter Attila, Marton Tibor
A balatonszárszói újkőkori kerámia leletegyüttes archeometriai vizsgálata ..................................... 411
A kötet lektorai ................................................................................................................................... 423
Aszód – Papi-földek késő neolitikus lelőhelyen feltárt kagylóékszerek származási helyének meghatározása stabilizotóp-geokémiai módszerrel
Stable isotope geochemical provenance study of shell ornaments from Aszód – Papi-földek
Kalicz Nándor1, Siklósi Zsuzsanna1, Schöll-Barna Gabriella2, Bajnóczi Bernadett2, George H. Hourmouziadis3,
Fotis Ifantidis3, Aikaterini Kyparissi-Apostolika4, Maria Pappa5, Rena Veropoulidou6, Christina Ziota7
1Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4 / B
Email: [email protected], [email protected]
2Magyar Tudományos Akadémia, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földtani és Geokémiai Intézet, 1112 Budapest, Budaörsi út 45.
Email: [email protected], [email protected]
3Aristotle University of Thessaloniki, Department of Archaeology, University Campus 54124 Thessaloniki, Greece
Email: [email protected], [email protected]
4Ephorate of Palaeoanthropology & Speleology of Southern Greece, Hellenic Ministry of Culture, Ardittou 34B, 11636 Athens, Greece
Email: [email protected]
516th Ephoreia of Prehistoric and Classical Antiquities, Hellenic Ministry of Culture, Megalou Alexandrou str., 54646 Thessaloniki, Greece
Email: [email protected]
6Museum of Byzantine Culture, Hellenic Ministry of Culture, Leoforos Stratou 2, PO BOX 50047, 54013 Thessaloniki, Greece
email: [email protected]
730th Ephoreia of Prehistoric and Classical Antiquities, Hellenic Ministry of Culture, Archaeological Museum of Aiani, 50004, Aiani, Kozani, Greece
Email: [email protected]
ABSTRACT
Determination of the provenance of Spondylus objects is essential for the interpretation of Late Neolithic
exchange systems and the social role of shell ornaments. Stable isotope analysis was performed on ornaments
(beads, bracelets) excavated at Aszód – Papi-földek archaeological site to defi ne the source of Spondylus shells.
For comparison Spondylus artefacts from Neolithic sites of Greece, modern shells from the Aegean and the Adriatic
Seas, as well as fossil Spondylus and Ostrea shells from the Carpathian Basin were analysed.
Oxygen isotope composition of Spondylus artefacts from Aszód ranges between -1.9 and 2.1‰ and overlaps
with the isotope range of artefacts from other Neolithic sites. Modern shells both from the Aegean and the Adriatic
Seas show overlapping �18O values with the Neolithic objects, therefore the Spondylus shells at Aszód can have
Aegean or Adriatic origin.
Based on earlier strontium isotope analysis the use of fossil Spondylus shells was excluded, however, the notion
of fossil shell use has recently been emerged again. The artefacts from Aszód and the fossil oyster shells exhibit
overlapping oxygen isotope values, however, the Spondylus objects retained their original aragonite material and
no diagenetic calcite was detected suggesting that the studied ornaments were made of recent shells. Crystalline
aragonite stripes and calcitic parts observed in the artefacts are not related to fossilisation.
Considerable number of limestone beads was found among Spondylus ornaments; according to stable isotope
analysis they were made of non-marine limestone probably of local origin.
1. BEVEZETÉS
A Gödöllői-dombságon található Aszód – Papi-földek lelőhelyen 1960 és 1987 között Kalicz Nándor folytatott
feltárásokat, ahol egy késő neolitikus település maradványai és kettőszázhuszonnégy késő neolitikus temetkezés
került elő. A lelőhely leletanyagában a korai Lengyel kultúra kerámiaanyaga mellett a Tisza kultúra jellegzetes forma- és
motívumkincsű edényei is nagy mennyiségben megtalálhatók (Kalicz 1985, 2006, 2008). Ez az Alföld felé mutató erős
kapcsolatrendszer valószínűleg a lelőhely földrajzi fekvésének köszönhető. A kerámialeletek mellett a kőnyersanyagok
és a számos Spondylus lelet a településen egykoron élt közösség kiterjedt kapcsolatrendszerére utal. A késő neolitikus
kapcsolatrendszerek és a Spondylus ékszerek társadalmi szerepének értelmezése szempontjából kiemelkedően
fontos e tárgyak, illetve a nyersanyag származási helyének meghatározása, az, hogy milyen távolságból és milyen
mennyiségben jutottak e tárgyak az egykor Aszódon élt közösség tagjaihoz. Nagyobb mennyiségben a sírokból, kisebb
számban a települési objektumokból kerültek elő Spondylus ékszerek, melyek a korszakban presztízstárgyak voltak, és
Környezet – Ember – Kultúra: Az alkalmazott természettudományok és a régészet párbeszéde
KREITER, A. – PETŐ, Á. – TUGYA, B. (SZERK.)
pp. 317 – 326.
318KALICZ NÁNDOR, SIKLÓSI ZSUZSANNA, SCHÖLL-BARNA GABRIELLA, BAJNÓCZI BERNADETT, GEORGE H. HOURMOUZIADIS,
FOTIS IFANTIDIS, AIKATERINI KYPARISSI-APOSTOLIKA, MARIA PAPPA, RENA VEROPOULIDOU, CHRISTINA ZIOTA
a társadalmi egyenlőtlenség kifejezésében, manipulálásában játszottak szerepet (Siklósi 2004, 21 – 24, 49 – 53; Siklósi
és Csengeri 2011). A Spondylus ékszerek – gyöngyökből álló nyakláncok, karperecek, lábdíszek, övek, ruhadíszek –
ebben a korszakban elsősorban a nők és gyermekek viseletét képezték, sírjaikból változó mennyiségben kerültek elő;
felnőtt férfi ak sírjaiból csak ritkán, kis mennyiségben ismertek (Siklósi 2007).
A Spondylus gaederopus, vagy tüskés osztriga, melegvízű tengereket kedvelő kagylófaj, mely ma a Földközi-
tengerben – beleértve az Adriai-tengert is –, 6 – 30 m mélységben, a sziklákhoz vagy korallhoz tapadva él. A kifejlett
kagyló szélessége 6 – 12 cm között változik, a mai példányok jellemzően kisebbek, mint az őskorból ismertek. A kagyló
alsó és felső héja között jelentős formai és méretbeli különbségek vannak – az alsó héj kifejezetten vastag, ovális vagy
kerek, míg a felső vékonyabb, kerek, külső felszínén tüskés és bíborszínű –, ami alapvetően meghatározta azt is, hogy
milyen formájú és mekkora ékszereket készíthettek belőlük (Tsuneki 1987, 1. t.; Miller 2003; Chapman és Gaydarska
2007, 145; Pappa és Veropoulidou 2011, 109; Siklósi és Csengeri 2011).
A korábbi, stabilizotóp-geokémiai kutatások alapján a kagylónyersanyag túlnyomó többsége a neolitikumban
recens lehetett, és a Földközi-tengerből származhatott (Shackleton és Renfrew 1970). Ugyanakkor a nagy
mennyiségű bulgáriai (Fekete-tenger parti) neolitikus és rézkori Spondylus lelet alapján Todorova (2000, 2002)
feltételezte, hogy ekkoriban nemcsak a Földközi-tengerben, hanem a Fekete-tengerben is élhetett Spondylus
kagyló, így esetleges származási helyként a Fekete-tengert sem zárta ki.
Shackleton és Elderfi eld (1990) fosszilis Spondylus crassicosta és három, neolitikus leletkontextusból
származó Spondylus tárgy stronciumizotóp-vizsgálatának eredményeire támaszkodva a kutatás egyhangúan
kizárta a fosszilis Spondylus héjak használatának lehetőségét. Ez alapján többen az Égeikumtól a Balkánon
és Közép-Európán át a Párizsi-medencéig húzódó cserehálózatot rekonstruáltak (Séfériadès 1995a, 1995b,
2000; Müller 1997, 8; Kalicz és Szénászky 2001, 46 – 47; Dimitrijević és Tripković 2003; Siklósi 2004, 9 – 11).
Az utóbbi években azonban ismét felmerült, hogy a neolitikumban fosszilis kagylókat is használhattak
ékszerkészítésre (Dimitrijević és Tripković 2006; Sümegi 2009, 340 – 342). A Kárpát-medence területén is
több olyan geológiai lelőhely ismert, ahol fosszilis Ostrea kagylóhéjak nagy mennyiségben, Spondylus héjak
kisebb számban gyűjthetők, Aszód 50 km-es körzetén belül is (Csepreghyné Meznerics 1954), ezért további
vizsgálatok nélkül ezt a lehetőséget sem vethetjük el. Fosszilis Spondylus lelőhelyek Bulgária keleti területén
is vannak (Chapman és Gaydarska 2007, 144), ami szintén elgondolkodtató annak ismeretében, hogy
éppen ez az a terület, ahol a legnagyobb arányú és leghosszabb ideig tart a Spondylus ékszerek használata
(Müller 1997; Todorova 2000, 2002).
A Spondylus héjak származási helyének pontosabb meghatározása céljából stabilizotóp-geokémiai
vizsgálatokat végeztünk az Aszód – Papi-földek lelőhelyen feltárt Spondylus ékszereken. Összehasonlításként
az aszódi késő neolitikus településsel nagyjából egykorú, görögországi neolitikus lelőhelyek Spondylus leleteit,
valamint modern, adriai- és égei-tengeri kagylókat is vizsgáltunk. Az aszódi leletanyagban esetlegesen jelenlévő
fosszilis kagylók kimutatására a település tágabb környékéről (kb. 50 km) és Erdélyből származó, miocén korú
Spondylus és Ostrea kagylóhéjakat elemeztünk.
A vizsgálat során a kagyló héját felépítő kalcium-karbonát oxigén- és szénizotópjainak arányát határoztuk
meg (18O / 16O, 13C / 12C). A kagylóhéjak oxigénizotóp-összetételének értelmezése azon alapszik, hogy a
karbonát a környező tengervízzel izotópos egyensúlyban válik ki (Epstein et al. 1953), ami igaz a Spondylus
gaederopus fajra is (Maier és Titschack 2010). A karbonát oxigénizotóp-összetétele (18O / 16O aránya) függ
a tengervíz oxigénizotóp-összetételétől és a képződés alatt fennálló vízhőmérséklettől. Az élőhelyek tengervizének
különböző hőmérséklete és / vagy oxigénizotóp-összetétele lehetővé teszi a különböző származási helyű
kagylók elkülönítését héjuk oxigénizotóp-összetétele alapján.
2. MINTÁK ÉS VIZSGÁLATI MÓDSZEREK
Az aszódi leletanyagból geokémiai vizsgálatra a könnyebb mintavétel miatt nagyméretű (kb. 1 cm-nél nagyobb)
gyöngyöket (19 db), valamint egy ép és egy töredékes karperecet választottunk ki. Más neolitikus régészeti lelőhelyek
publikált (Shackleton és Renfrew 1970; Todorova 2002) stabilizotóp-geokémiai vizsgálati adatainak felhasználása
mellett, összehasonlításul vizsgáltunk Égei-tenger környéki (görögországi) neolitikus lelőhelyekről (Kleitos (Kozani),
Makriyalos (Pieria), Dispilio és Theopetra-barlang) származó kagylóleleteket (15 db) is (Kyparissi-Apostolika 1999, 2011;
Hourmouziadis 2002; Ifantidis 2011; Pappa és Veropoulidou 2011). Megmintáztunk modern adriai- (Horvátország:
Rovinj, Vir és Pelješac-félsziget, 3 db) és égei-tengeri (Görögország: Chalkidiki (Thermaikos-öböl és Polychrono) és
Makriyalos (Pieria, Thermaikos-öböl), 3 db) Spondylus kagylóhéjakat (1. ábra). Sámsonházáról és Lapugyról (Lapugiu
de Sus, Románia) származó fosszilis (miocén (bádeni) korú) Spondylus héjakat és Bujákról származó rokon faj,
Ostrea fosszilis példányait is elemeztük (4, 1, illetve 2 db, 1. ábra).
319ASZÓD – PAPI-FÖLDEK KÉS� NEOLITIKUS LEL�HELYEN FELTÁRT KAGYLÓÉKSZEREK SZÁRMAZÁSI HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA STABILIZOTÓP-GEOKÉMIAI MÓDSZERREL
A Spondylus héj felépítését tekintve aragonit és kalcit keveréke. A héj külső része alapvetően kalcit, belső
része aragonit. Míg a héj két felét összefogó zárpárkányzat aragonitból áll, a héj szélét alkotó marginális rész
kalcit (Maier és Titschack 2010). Az aszódi gyöngyök közül a nagyobbak – a növekedési vonalak lefutása alapján
– a héj legvastagabb részéből, a búb illetve a mögötte található zárpárkányzat alkotta részből származnak,
így eredendően aragonitból állnak. A kisebb gyöngyök készülhettek mind a zárszerkezetből, mind a peremi
részből is. A karperecek a búb eltávolításával készültek, egyik frontját feltételezhetően maga a zárpárkányzat
alkotja. Az összehasonlításul vizsgált modern és fosszilis kagylókból (kivéve Ostrea) a mintavétel szintén a
zárpárkányzatból történt. A mintázás során kerültük a kagylók eredendően kalcit anyagú részének vizsgálatát,
mivel a kalcit anyagú marginális rész �18O értéke átlagosan mintegy 0,8 – 1,0‰-kel negatívabb, mint az aragonit
anyagú rész �18O értéke (Maier és Titschack 2010), emiatt a mérési eredmény a vártnál negatívabb lehet.
Az aszódi ékszereket, valamint a fosszilis kagylóhéjakat felépítő karbonátásvány fajtáját (aragonit, kalcit)
roncsolásmentes módon, katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálat segítségével határoztuk meg (amennyiben
a minta mérete lehetővé tette). A vizsgálat Nikon Eclipse E600 típusú mikroszkóphoz csatlakoztatott Reliotron
típusú hidegkatódos berendezéssel történt. A fotókat Nikon Coolpix 4500 digitális fényképezőgéppel, automata
üzemmódban, 6 – 10 keV gerjesztő feszültség alkalmazásával készítettük. A vizsgálat során a mintát elektronokkal
bombázzuk, azaz gerjesztjük, ami látható fényt eredményez. A fényt a mintában lévő ún. lumineszcencia-centrumok
(pl. rácshibák, helyettesítő nyomelemek) idézik elő. A karbonátásványok lumineszcens színe eltérő. A kagylókat
alkotó aragonit általában sötétkék lumineszcens színt mutat, ami rácshibák jelenlétének tulajdonítható (Marshall
1988). Néhol (zónákban) megjelent az aragonitrácsba a kalcium helyén beépülő mangán okozta zöld lumineszcens
szín is. A kalcit jól azonosítható jellegzetes narancssárga-narancsvörös lumineszcens színe alapján, amit szintén
mangánhelyettesítés idéz elő (Marshall 1988). A kalcitban lévő rácshibák és mangánhelyettesítés együttesen lila
lumineszcens színt eredményeznek.
A minták felületén megtapadt szennyeződést mechanikus úton távolítottuk el polírozó fej segítségével; a
karpereceket, a fosszilis és modern kagylókat csak a mintavételi területen, a kiválasztott gyöngyöket a teljes
1. ábra A vizsgált kagylók lel�helyei: Sárga – Aszód – Papi földek kés� neolitikus lel�hely; Zöld – Égei-tenger környéki neolitikus lel�helyek; Piros – modern Spondylus kagylók; Narancssárga – fosszilis Spondylus és Ostrea kagylók
Fig. 1. The sites of the examined shells: Yellow – Aszód – Papi földek Late Neolithic site; Green – Neolithic sites around the Aegean Sea; Red – recent Spondylus shells; Orange – fossil Spondylus and Ostrea shells
320KALICZ NÁNDOR, SIKLÓSI ZSUZSANNA, SCHÖLL-BARNA GABRIELLA, BAJNÓCZI BERNADETT, GEORGE H. HOURMOUZIADIS,
FOTIS IFANTIDIS, AIKATERINI KYPARISSI-APOSTOLIKA, MARIA PAPPA, RENA VEROPOULIDOU, CHRISTINA ZIOTA
felületükön tisztítottuk. Ezt követően a mintákat NaOCl-os oldattal kezeltük a lehetséges szemcseközi szerves
anyag eltávolítására. A desztillált vízzel öblített minták maradék szennyeződéseit ultrahangos fürdő segítségével
távolítottuk el. A mintavétel fúróval (ø = 0.6 mm) történt (kagylóknál a növekedés mentén), mellyel mintánként
minimum három helyről ~0,1 – 0,2 mg púderfi nomságú port nyertünk ki, amit 10 ml-es, menetes nyakú, szeptummal
lezárt boroszilikát edényekbe mértünk be. Az edényekben a karbonát feletti térfogatot He-gázzal öblítettük,
majd a karbonát feltárása vízmentes foszforsavval (H3PO
4), állandó hőmérsékleten (72 °C) történt. A 100%-os
karbonát-sav reakció és az izotópegyensúly elérését (2 óra) követően a karbonátból felszabadult CO2 gáz �18O
és �13C értékét Finnigan delta plus XP vivőgázas tömegspektrométerrel mértük meg. A mérésekhez NBS-18,
illetve NBS-19 nemzetközi sztenderdet, valamint Carrara laborsztenderdet használtunk. A mérési eredményeket
a V-PDB (Vienna-PeeDee Belemnite) sztenderdhez viszonyítva, a hagyományos �18O és �13C értékekben adjuk
meg az alábbi képlet szerint: � = (Rminta
/ Rsztenderd
-1) x 1000, ahol a Rminta
és Rsztenderd
a mintában és a sztenderdben
meghatározott 18O / 16O ill. 13C / 12C izotóparány, ‰-ben kifejezve. A mérések bizonytalansága 0,2‰. Az ábrákon
az egyes minták mérési eredményeinek átlagát és szórását tüntettük fel (2., 3. és 5. ábra).
3. EREDMÉNYEK
Az aszódi Spondylus ékszerek átlagos oxigénizotóp-összetétele (�18O) -1,9 és 2,1‰ között, átlagos
szénizotóp-összetétele (�13C) -3,0 és 1,4‰ között változik (2. ábra). Az ékszerek stabilizotóp-összetételi
tartománya átfed a korábban publikált, bulgáriai, észak-görögországi, szerbiai és ausztriai Spondylus leletek
stabilizotóp-összetételi tartományával (Shackleton és Renfrew 1970: �18O -1,2 és 0,0‰ között, �13C 0,0 és
1,2‰ között, Todorova 2002: �18O -1,1 és 1,0‰ között, �13C -1,3 és 1,9‰ között, 2. ábra). Hasonló átfedés
állapítható meg az Égei-tenger környéki, görögországi neolitikus lelőhelyek kagylóleletei (átlagos �18O érték
-2,3 és 0,8‰ között, átlagos �13C érték -0,4 és 1,9‰ között) és az aszódi ékszerek �18O és �13C tartománya
között. Figyelemreméltó, hogy az aszódi leletanyag mutatja a legszélesebb oxigénizotóp-tartományt, mivel
egyes ékszerek átlagos �18O értéke eléri a 1,7 – 2,1‰-et (2. ábra).
Az összehasonlításul vizsgált, modern, adriai-tengeri kagylóhéjak átlagos �18O értéke -1,1 és 1,3‰
között, míg átlagos �13C értéke 0,4 és 1,4‰ között változik (3. ábra). A héjak oxigénizotóp-összetétele
2. ábra Aszódi kagylóékszerek és más neolitikus régészeti lel�helyekr�l származó Spondylus leletek stabilizotóp-összetételeFig. 2. Stable isotope composition of shell ornaments from Aszód and further Spondylus � nds from other archaeological sites
321ASZÓD – PAPI-FÖLDEK KÉS� NEOLITIKUS LEL�HELYEN FELTÁRT KAGYLÓÉKSZEREK SZÁRMAZÁSI HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA STABILIZOTÓP-GEOKÉMIAI MÓDSZERREL
pozitív irányú eltolódást mutat északról (Rovinj) dél (Pelješac-félsziget) felé haladva. Az Égei-tenger vidékéről,
Chalkidikiről és Makriyalosról származó, modern Spondylus héjak izotópösszetétele (átlagos �18O 0,3 és
0,6‰ között, átlagos �13C 0,6 és 1,9‰ között) átfed az adriai kagylóhéjak izotópösszetételével, kivéve a
legészakabbi fekvésű helyről (Rovijn) származó kagylóhéjat, amely negatívabb �18O értékkel rendelkezik.
Maier és Titschack (2010) által publikált rodoszi Spondylus kagylóhéjak izotópösszetétele (�18O -0,8 és 2,2‰
között, �13C -0,7 és 1,7‰ között) és az adriai kagylók izotópösszetétele szintén átfed egymással (3. ábra),
ami nagymértékben megnehezíti a származási hely pontos azonosítását. Az aszódi minták stabilizotóp-
összetételének tartománya átfed mind az adriai-, mind az égei-tengeri kagylóhéjak stabilizotóp-összetételi
tartományával (3. ábra), így a kagylóhéjak származási helye lehet mind az Égei-tenger, mind az Adriai-tenger.
A modern fekete-tengeri Nassa reticulata és Chamelia gallina fajok �18O értéke -4,3 és -1,7‰ között
változik (Shackleton és Renfrew 1970). A fekete-tengeri kagylók �18O értéke negatívabb, mint az égei- és
az adriai-tengeri Spondylus héjak és a legtöbb aszódi kagylóékszer �18O értéke (3. ábra). Az eredmények
megerősítik Shackleton és Renfrew (1970) korábbi megállapítását, miszerint stabilizotóp-összetétel alapján
a Spondylus fekete-tengeri eredete kizárható, amit alátámaszt az is, hogy a Fekete-tengerben – eltérő
ökológiai igényei miatt – nem él és a holocén folyamán nem élt Spondylus gaederopus (Sümegi 2009, 342).
Az aszódi leletanyag malakológiai vizsgálata során Sümegi (2009, 341 – 342) a gyöngyök között olyan
héjátalakulásokat mutatott ki, amelyek nyomán átkristályosodás, betemetődést követő elváltozások, esetleg
fosszilis anyag jelenlétének lehetőségét vetette fel. A héjak átkristályosodását, a metastabil aragonit stabil
(kis-magnézium tartalmú) kalcittá alakulását és a stabilizotóp-összetétel változását (a �18O érték, kisebb
részben a �13C érték csökkenését) egyaránt okozhatja fosszilizáció (diagenetikus átalakulás), valamint a
kagylóékszerek eltemetődése és talajvízzel való kölcsönhatásuk. Katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálatok
alapján az aszódi kagylógyöngyök anyaga aragonit (4. ábra a és b), jellemzően nem tartalmaznak kalcitot.
Demény et al. (2009) a budakalászi rézkori temető mészkőgyöngyein feltehetően eltemetődés utáni
átkristályosodást fi gyelt meg a gyöngyök külső és belső pereme mentén, körkörös zónákban. Hasonló
körkörös átalakulás nincs a vizsgált aszódi gyöngyökben. Szabad szemmel és sztereomikroszkóppal
megfi gyelhetők a gyöngyök pereme mentén vagy azokat átszelően áttetsző, kristályos sávok (4. ábra c
és d), amelyek anyaga katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálatok alapján aragonit. Ezek a kristályos
sávok több esetben is a növekedési vonalakkal párhuzamos lefutást mutatnak, emiatt feltételezhetjük,
hogy a gyöngyök készítése előtt is a héjak alkotóelemei voltak, nem fosszilizáció eredményei.
3. ábra Aszódi kagylóékszerek, modern Spondylus kagylók és fekete-tengeri kagylóhéjak stabilizotóp-összetételeFig. 3. Stable isotope composition of shell ornaments from Aszód, recent Spondylus and shells from the Black Sea
322KALICZ NÁNDOR, SIKLÓSI ZSUZSANNA, SCHÖLL-BARNA GABRIELLA, BAJNÓCZI BERNADETT, GEORGE H. HOURMOUZIADIS,
FOTIS IFANTIDIS, AIKATERINI KYPARISSI-APOSTOLIKA, MARIA PAPPA, RENA VEROPOULIDOU, CHRISTINA ZIOTA
A
4. ábra Aszód – Papi-földek lel�helyen feltárt gyöngyök (sztereomikroszkópos és katódlumineszcens mikroszkópi fotók). a, b – kagylógyöngy; c, d – kagylógyöngy kristályos sávval; e, f – kagylógyöngyök fehér aragonitos és sárga kalcitos részekkel; g, h – mészk�gyöngy
Fig. 4. Beads from the excavation at Aszód – Papi földek (stereomicroscope and cathodoluminescence microscope images). a, b – shell bead; c, d – shell bead with crystalline band; e, f – shell beads with white aragonite and yellow calcitic parts; g, h –limestone bead
323ASZÓD – PAPI-FÖLDEK KÉS� NEOLITIKUS LEL�HELYEN FELTÁRT KAGYLÓÉKSZEREK SZÁRMAZÁSI HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA STABILIZOTÓP-GEOKÉMIAI MÓDSZERREL
vizsgált minták közül három gyöngyben sárgás színű, kristályos zóna jelenik meg (4. ábra e és f).
E zónák anyaga kalcit, amely élesen elválik a gyöngy alapvetően aragonit anyagától. Elképzelhető, hogy
ezek a gyöngyök eredetileg a kagyló belső (aragonitos) és külső (kalcitos) héjából vegyesen készültek. Az
egyik kagylógyöngyben erősen visszaoldott a kalcit anyagú rész (4 ábra f), ez esetben a növekedési vonalak
lefutása alapján felvetődik a betemetődés utáni talajvízzel való kölcsönhatás és átkristályosodás lehetősége.
A fosszilis Spondylus és Ostrea kagylók átlagos �18O értéke -5,3 és 0,2‰ között, átlagos �13C értéke -1,3
és 1,8‰ között változik (5. ábra). A fosszilis kagylók stabilizotóp-összetételi tartománya elkülönül a gyöngyök
többségének tartományától, azonban csak az oxigénizotóp-összetételt tekintve, a fosszilis kagylók �18O
értékei részben átfednek az aszódi ékszerek �18O értékeivel. A fosszilizáció a héjat felépítő aragonit részleges
átkristályosodásával járt: katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálat alapján a fosszilis Spondylus héjak aragonitos
anyagában apró foltok formájában diagenetikus kalcit jelenik meg. Ez a mikroszerkezeti felépítés összhangban
van Titschack et al. (2009) által megfi gyelt, diagenetikusan átalakult rodoszi Spondylus héjak mikroszerkezeti
jellemzőivel. A tanulmányozott Ostrea-k előrehaladottabb diagenetikus állapotát tükrözi, hogy teljesen kalcitból
épülnek fel. A vizsgált aszódi kagylóékszerek homogén aragonitos anyaguk és a diagenetikus kalcit hiánya
alapján recens Spondylus kagylóból készültek.
Sümegi (2009) az aszódi leletanyag ban több, mészkőből csiszolt ékszert is azonosított. Előzetesen
három mészkő gyöngyöt vizsgáltunk meg (76. és 168. sír; 80.35.124, 80.35.411 ltsz.). Mindhárom
gyöngy teljes keresztmetszetében tömött, kristályos, a szemcsék mérete eléri az 1 mm-t (4. ábra g).
Anyaguk kalcit, amely lila és – szemcsehatárok-hasadási síkok mentén – narancsszínű lumineszcenciát
mutat (4. ábra h). A mészkőgyöngyök stabilizotóp-összetétele eltér a kagylók összetételétől: jóval
negatívabb �13C és �18O értékkel rendelkeznek: átlagos �13C -9,7 és -7,3‰ között, átlagos �18O -8,3 és
-6,0‰ között szórnak. A tengeri eredetű (diagenetikusan átalakult) mészkövek hasonló oxigénizotóp-
összetétellel (jellemzően 0 és -10‰ közötti �18O értékkel), de általában 0‰ körüli szénizotóp-összetétellel
rendelkeznek (Hoefs 2009), ezért feltételezhetjük, hogy a gyöngyök nem tengeri eredetű mészkőből
készültek. Felmerül negyedidőszaki édesvízi mészkő (travertino) felhasználásának lehetősége, mivel annak
számos előfordulása ismert Aszódtól nyugatra, a Budai-hegység és a Gerecse területén (Kele 2009).
5. ábra Aszódi kagylóékszerek és fosszilis Spondylus és Ostrea héjak stabilizotóp-összetételeFig. 5. Stable isotope composition of shell ornaments from Aszód and fossil Spondylus and Ostrea shells
324KALICZ NÁNDOR, SIKLÓSI ZSUZSANNA, SCHÖLL-BARNA GABRIELLA, BAJNÓCZI BERNADETT, GEORGE H. HOURMOUZIADIS,
FOTIS IFANTIDIS, AIKATERINI KYPARISSI-APOSTOLIKA, MARIA PAPPA, RENA VEROPOULIDOU, CHRISTINA ZIOTA
Szövet alapján azonban a vizsgált gyöngyök nagy valószínűséggel nem budai-hegységi vagy gerecsei
édesvízi mészkőből készültek, mivel azok – a travertinokra általában jellemzően – finomabb kristályosak
és gyakran tartalmaznak biogén maradványokat. A nyersanyag meghatározása és származási helyének
behatárolása további összehasonlító vizsgálatokat igényel.
4. ÖSSZEFOGLALÁS
A vizsgált kagylógyöngyök jól megőrződött, homogén aragonit anyaguk alapján recens Spondylus héjból
készültek. Három gyöngynél fi gyeltünk meg az aragonit mellett kalcit anyagú részeket, amelyek vagy az
eredeti kagyló kalcit anyagú külső része felhasználására utalnak, vagy betemetődés utáni átkristályosodás
eredményei, mely nem hozható összefüggésbe a fosszilizációval. Ezek alapján a lelőhelyhez közeli fosszilis
Spondylus források használata nem igazolható.
A stabilizotóp-geokémiai vizsgálatok alapján a modern égei- és adriai-tengeri Spondylus kagylóhéjak
�18O értékének tartománya jelentős mértékben átfed egymással, emiatt stabilizotóp-összetétel alapján a két
élőhelyről származó kagylóhéjak elkülönítése nehéz. Az Aszód – Papi-földek lelőhelyen feltárt kagylóékszerek
széles oxigénizotóp-összetételi tartománya miatt nem lehet egyértelműen behatárolni a nyersanyag származási
helyét, a kagylók az Égei-tenger és / vagy az Adriai-tenger vidékéről is származhattak, ugyanakkor a gyöngyök
anyagául szolgáló Spondylus héjak származási helyeként a Fekete-tenger továbbra is egyértelműen kizárható.
A Földközi-tenger partvidékéről ismert félkész termékek, gyártási hulladékok és Spondylus ékszerek alapján
tipológiai és kronológiai különbségek állapíthatók meg, ami megkérdőjelezi az Égeikumtól a Párizsi-medencéig
nyúló, egységes cserehálózat létét. Ehelyett inkább időben és regionálisan változó kapcsolat- és csererendszerek
állhattak fenn (Müller 1997; Kalicz és Szénászky 2001; Siklósi 2010, 271 – 272). A stabilizotóp-geokémiai
vizsgálatok eredményei jól harmonizálnak a régészeti megfi gyelésekkel. A késő neolitikum idején a presztízstárgyak
nyersanyagaként használt Spondylus távoli vidékekről, az Adriai- és / vagy az Égei-tenger partvidékéről jutott
el a Kárpát-medencébe (Kalicz és Szénászky 2001; Siklósi 2004, 9 – 13). E nehezen hozzáférhető nyersanyag
kitűnően alkalmas volt a társadalmi egyenlőtlenség kifejezésére és manipulálására.
Az aszódi leletanyagból vizsgált mészkőgyöngyök nyersanyaga valószínűleg nem tengeri eredetű mészkő,
ezek helyben készülhettek. Korábbi ismereteinkhez képest meglepően nagyarányú a mészkőutánzatok száma,
ami azonban egy sírban, a Spondylus ékszerekben leggazdagabb sírban koncentrálódik (164. sír); e sírban
a gyöngyök majdnem fele mészkőből készült (Sümegi 2009, 342). Ez a megfi gyelés is jelentősen módosítja
a Spondylus használat korábban feltételezett robbanásszerű növekedését a késő neolitikum idején. A középső
és késő neolitikus Spondylus ékszerek típusait, méreteit és a készítés technikáját fi gyelembe véve úgy tűnik,
hogy a két korszak között nem számolhatunk a Spondylus ékszerek mennyiségének hirtelen növekedésével,
sokkal inkább stagnálást vagy enyhe visszaesést tapasztalhatunk. Mindemellett egyre több mészkőgyöngy tűnik
fel utánzatként a Spondylus gyöngyök között – ezek mérete megegyezik az eredeti Spondylus gyöngyökével,
vagyis viseléskor a különbség alig vagy egyáltalán nem látszódhatott –, ami a presztízstárgyakkal való fokozott
társadalmi manipulációt jelez (Siklósi és Csengeri 2011).
5. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
A kutatás az OTKA 75677 „Aszód-Papi földek késő neolitikus lelőhely: kapcsolat kelet és nyugat között” című
pályázat támogatásával valósult meg. Siklósi Zsuzsanna munkája az Európai Unió támogatásával és az Európai
Szociális Alap társfi nanszírozásával valósul meg, a támogatási szerződés száma TÁMOP 4.2.1. / B-09 / 1 / KMR-
2010-0003. Köszönjük az összehasonlító mintákat Marcel Burić-nak (University of Zagreb, Department of
Archaeology), Dr. Dulai Alfrédnak (Magyar Természettudományi Múzeum), Dr. Fehér Zoltánnak (Magyar
Természettudományi Múzeum). Köszönjük a fosszilis Spondylus lelőhelyek azonosításához nyújtott segítséget
Faragó Norbertnek (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet), Markó Andrásnak (Magyar
Nemzeti Múzeum) és Tóth Zsuzsannának (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet).
325ASZÓD – PAPI-FÖLDEK KÉS� NEOLITIKUS LEL�HELYEN FELTÁRT KAGYLÓÉKSZEREK SZÁRMAZÁSI HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA STABILIZOTÓP-GEOKÉMIAI MÓDSZERREL
6. FELHASZNÁLT IRODALOM
Chapman, J., Gaydarska, B. 2007. Parts and wholes. Fragmentation in prehistoric context. Oxbow
Books, Oxford.
Csepreghyné Meznerics, I. 1954. A keletcserháti helvéti és tortónai fauna – Helvetische und tortonische
Fauna aus dem östlichen Cserhátgebirge. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 41(4), 3 – 185.
Demény, A., Bajnóczi, B., Kele, S., Fórizs, I., Barna, G., Siklósy, Z. 2009. Stable isotope analysis of carbonatic
ornaments from the Late Copper age cemetery at Budakalász. In: Bondár, M., Raczky, P. (Eds.) The
Copper Age cemetery of Budakalász. Budapest, 437 – 447.
Dimitrijević, V., Tripković, B. 2003. New Spondylus fi ndings at Vinča-Belo Brdo: 1998 – 2001 campaigns and
regional approach to problem. Starinar, 52, 47 – 62.
Dimitrijević, V., Tripković, B. 2006. Spondylus and Glycymeris bracelets: trade refl ections at Neolithic Vinča-
Belo Brdo. Documenta Praehistorica, 33, 237 – 252.
Epstein, S., Buchsbaum, R., Lowenstam, H., Urey, H. C. 1953. Revised carbonate-water isotopic temperature
scale. Bulletin of the Geological Society of America, 64, 1315 – 1326.
Hoefs, J. 2009. Stable isotope geochemistry. Berlin – Heidelberg.
Hourmouziadis, G. H. 2002. (Ed.) Dispilio, 7500 Chronia Meta. Thessaloniki.
Ifantidis, F. 2011. Cosmos in fragments: Spondylus and Glycymeris adornment at Neolithic Dispilio, Greece.
In: Ifantidis, F., Nikolaidou, M. (Eds.) Spondylus in Prehistory. New data and approaches. Contributions to
the archaeology of shell technologies. British Archaeological Reports International Series, 2216, Oxford,
Archaeopress, 123 – 137.
Kalicz N. 1985. Kőkori falu Aszódon. Múzeumi Füzetek, 32, Aszód.
Kalicz, N. 2006. Die Bedeutung der schwarzen Gefäßbemalung der Lengyel-Kultur aus Aszód (Kom. Pest,
Ungarn). Analele Banatului, 14(1), 135 – 157.
Kalicz, N. 2008. Aszód: ein gemischter Fundort der Lengyel- und Theiss-Kultur. Communicationes
Archaeologicae Hungariae, 5 – 54.
Kalicz, N., G. Szénászky, J. 2001. Spondylus-Schmuck im Neolithikum des Komitats Békés, Südostungarn.
Prähistorische Zeitschrift, 76, 24 – 54.
Kele, S. 2009. Édesvízi mészkövek vizsgálata a Kárpát-medencéből: paleoklimatológiai és szedimentológiai
elemzések. PhD értekezés, Budapest.
Kyparissi-Apostolika, N. 1999. The Neolithic use of Theopetra Cave in Thessaly. In: Halstead, P. (Ed.) Neolithic
society in Greece. Studies in Aegean Archaeology, 2, Sheffi eld, 142 – 152.
Kyparissi-Apostolika, N. 2011. Spondylus objects from Theopetra Cave, Greece: Imported of local
production? In: Ifantidis, F., Nikolaidou, M. (Eds.) Spondylus in Prehistory. New data and approaches.
Contributions to the archaeology of shell technologies. British Archaeological Reports International Series,
2216, Oxford, Archaeopress, 161 – 167.
Maier, E., Titschack, J. 2010. Spondylus gaederopus: A new Mediterranean climate archive - Based
on high-resolution oxygen and carbon isotope analyses. Palaeogeography, Palaeoclimatology,
Palaeoecology, 291, 228 – 238.
Marshall, D. J. 1988. Cathodoluminescence of geological materials. Boston.
Miller, M. 2003. Technical aspects of ornament production at Sitagroi. In: Elster, E. S., Renfrew, C. (Eds.)
Prehistoric Sitagroi: Excavations in Northeast Greece, 1968 – 1970, 2, The Final Report. Monumenta
Archaeologica, 20, Los Angeles, 369 – 382.
Müller, J. 1997. Neolithische und chalkolithische Spondylus-Artefakte. Anmerkungen zu Verbreitung,
Tauschgebiet und sozialer Funktion. In: Dobiat, C., Leidorf, K. (Eds.) Chronos. Festschrift für Bernard
Hänsel. Internationale Archäologie, Studia Honoria, 1, Rahden / Westf., 91 – 106.
Pappa, M., Veropoulidou, R. 2011. The Neolithic settlement at Makriyalos, Northern Greece: evidence
from the Spondylus gaederopus artifacts. In: Ifantidis, F., Nikolaidou, M. (Eds.) Spondylus in Prehistory.
New data and approaches. Contributions to the archaeology of shell technologies. British Archaeological
Reports International Series, 2216, Oxford, Archaeopress, 105 – 121.
Séfériadès, M. L. 1995a. Spondylus Gaederopus: najzgodnejši sistem menjave na dolge razdalje v evrapi.
Arheološke raziskave simbolike in strukture neolitiskih duržb. Spondylus Gaederopus: The earliest European
long distance exchange system. A symbolic and structural archaeological approach to neolithic societies.
Documenta Praehistorica, 22, 233 – 256.
326KALICZ NÁNDOR, SIKLÓSI ZSUZSANNA, SCHÖLL-BARNA GABRIELLA, BAJNÓCZI BERNADETT, GEORGE H. HOURMOUZIADIS,
FOTIS IFANTIDIS, AIKATERINI KYPARISSI-APOSTOLIKA, MARIA PAPPA, RENA VEROPOULIDOU, CHRISTINA ZIOTA
Séfériadès, M. L. 1995b. La route néolithique des Spondylus de la Méditeranée à la Manche. Nature et
Culture, Colloque de Liège (13 – 17 decembre 1993). Études et recherches archéologiques de l’Université
de Liège, 68, Liège, 291 – 358.
Séfériadès, M. L. 2000. Spondylus Gaederopus: Some observations on the Earliest European long
distance exchange system. In: Hiller, St., Nikolov, V. (Eds.) Karanovo III. Beiträge zum Neolithikum in
Südosteuropa. Wien, 423 – 437.
Shackleton, J., Elderfi eld, H. 1990. Strontium isotope dating of the source of Neolithic European Spondylus
shell artefacts. Antiquity, 64, 312 – 315.
Shackleton, N., Renfrew, C. 1970. Neolithic trade routes realigned by oxygen isotope analyses.
Nature, 228, 1062 – 1064.
Siklósi, Zs. 2004. Prestige goods in the Neolithic of the Carpathian Basin. Material manifestations of social
differentiation. Acta Archaeologica Hungarica, 55, 1 – 62.
Siklósi, Zs. 2007. Age and gender differences in Late Neolithic mortuary practice: a case study from Eastern
Hungary. In: Kozłowski, J. K., Raczky, P. (Eds.) The Lengyel, Polgár and related cultures in the Middle / Late
Neolithic in Central Europe. Kraków, 185 – 198.
Siklósi, Zs. 2010. A társadalmi egyenlőtlenség nyomai a késő neolitikumban a Kárpát-medence keleti felén.
PhD értekezés, Budapest.
Siklósi, Zs., Csengeri, P. 2011. Reconsideration of Spondylus usage in the Middle and Late Neolithic of the
Carpathian Basin. In: Ifantidis, F., Nikolaidou, M. (Eds.) Spondylus in Prehistory. New data and approaches.
Contributions to the archaeology of shell technologies. British Archaeological Reports International Series,
2216, Oxford, Archaeopress, 47 – 62.
Sümegi, P. 2009. Őskori kultúrák ékszereinek elemzése. Lokális és távolsági anyagok a csiga és kagylóékszerek
között. Ilon, G. (Szerk.) M�MO� III. Őskoros Kutatók III. Országos Összejövetelének konferenciakötete.
Halottkultusz és temetkezés. Bozsok – Szombathely 2002. október 7 – 9. Kulturális Örökségvédelmi
Szakszolgálat és Vas megyei Múzeumok Igazgatósága, Budapest – Szombathely, 335 – 345.
Titschack, J., Radtke, U., Freiwald, A. 2009. Dating and characterization of polymorphic transformation of
aragonite to calcite in Pleistocene bivalves from Rhodes (Greece) by combined shell microstructure, stable
isotope, and electron spin resonance study. Journal of Sedimentary Research, 79, 332 – 346.
Todorova, H. 2000. Die Spondylus-Problematik heute. In: Hiller, St., Nikolov, V. (Eds.) Karanovo III. Beiträge
zum Neolithikum in Südosteuropa. Wien, 415 – 422.
Todorova, H. 2002. Die Mollusken in der Gräberfeldern von Durankulak. In: Todorova, H. (Ed.) Durankulak,
Band II, Die Prähistorischen Gräberfelder 1, Berlin – Sofi a, 177 – 186.
Tsuneki, A. 1987. A reconsideration of Spondylus shell rings from Agia Sofi a Magoula, Greece. Bulletin of the
Ancient Orient Museum, 9, 1 – 15.