környezeti igazságosság magyarországonkornyezetiigazsagossag.hu/zarotanulmany.pdf ·...

Kiadványunk célja, hogy áttekintést adjunk a Védegylet környezeti igazságossági pro-

jektjének keretében az elmúlt másfél évben végzett munkánkról. Ennek megfelelôen

kiadványunk két fô részbôl áll. Az elsô részben tisztázzuk, hogy mit is értünk

„környezeti igazságosság” alatt, a második részben pedig projektünk hazai ered-

ményeirôl számolunk be.

Környezeti igazságosság Magyarországonzáró tanulmány

Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.

Tartalom

1. A környezeti igazságosság fogalmának értelmezésilehetôségei (Málovics György)

1.1. Az Új Környezeti Paradigma (ÚKP) és a Környezeti Igazságossági Paradigma (KIP) rövid összehasonlítása

1.2. A környezeti igazságosság koncepciójának változása

1.3. A környezeti igazságosság mint tudományterület

2. A Védegylet környezeti igazsági projektjének keretei köztmegvalósult tevékenységek

2.1. Környezeti igazságtalanságok elemzése statisztikai módszerekkel országos összehasonlításbankistérségi szinten (Hajdú Gábor, Kostyál Árpád, Mohay Linda)

2.2. „Hagyományos”, kisebbségeket érintô környezeti igazságtalanságok – mélyszegénységgel sújtott településeken végzett pilot projekt tapasztalatai(Kovách Eszter)

2.3. A környezeti igazságosság koncepciójának kiszélesítése – egy Dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai(Szentistványi István)

Összegzés

Felhasznált irodalom

1

1

2

3

5

5

9

13

19

21Írta és szerkesztette:Hajdu Gábor,Kostyál Árpád,Kovách Eszter,Málovics György,Mohay Linda,Szentistványi István.

A tanulmány szerkesztéséhez segítséget nyújtott: GVM Consulting.

Lektor: Terjéki Ildikó

Grafika: Kiss Maja

Külön köszönettel tartozunk a projekt során elvégzett munkájáért:Bari Juditnak, Boda Zsoltnak, Dér Asiának, Fatér Ambrusnak, FöldesÁdámnak, Kotogán Róbertnek, Ledán Szilárdnak, Pataki Györgynek,Pásztor Eszternek, Varga Virágnak, Váradi Ádámnak, VojtonovszkiBálintnak Zsák Yvonne-nak és a Védegylet Egyesület munkatársainak.

Kiadja: Védegylet Egyesület, 2010

1.A környezeti igazságosság fogalmának értelmezésilehetôségei

A környezeti igazságosság fogalma alatt három, egymássalszorosan összefüggô területet értünk:• egy látásmódot (társadalmi paradigmát),• a környezeti igazságossági mozgalmat (KIM) és az e mozga-

lomra adott kormányzati-politikai válaszokat, valamint• egy mára önállósuló tudományterületet.

Kiadványunk elsô részében ennek megfelelôen e három területenkeresztül elemezzük a környezeti igazságosság koncepcióját.Elôször bemutatjuk azt, hogy a környezeti igazságosság mintlátásmód és mozgalom hogyan viszonyul napjaink másik domi-náns környezetvédelmi látásmódjához, az ún. Új Környezeti Par-adigmához (ÚKP). Ezután a tudományos szakirodalom alapjándefiniáljuk a környezeti igazságosság fogalmát, megalapozandóa projekt keretében elvégzett – és e tanulmány bevezetô részeután bemutatásra kerülô – társadalmi-kutatási tevékenységet.

1.1. Az Új Környezeti Paradigma (ÚKP) és a Környezeti Igazságossági Paradigma (KIP) rövid összehasonlítása

Az egyes emberek, illetve közösségek sokféleképpen gondol-kodnak a természeti környezetrôl. Van, aki felfigyel a globáliskörnyezetvédelmi problémákra, van, aki csak a helyieket tartjafontosnak. Van, aki a természet szépségének megôrzését helyezielôtérbe, mások az erôforrások „bölcs” felhasználását. A fenti,egymástól eltérô gondolkodásmódokat érzékelve a szakirodalommegkülönböztet többféle társadalmi paradigmát az emberekkörnyezettel kapcsolatos gondolkodásmódjával összefüggésben(Guha 2000, Taylor 2000, Martinez-Alier 2000). Egy paradigmaebben az értelemben egy gondolkodási keret, amely meghatá-rozza a mindennapi, illetve tudományos gondolkodást, valamintazt a szemléletet, ahogyan az egyes ember, vagy emberek cso-portjai tekintenek a látókörükbe kerülô környezeti (vagy egyéb)problémákra (Taylor 2000).1

Az ÚKP napjaink uralkodó környezetvédelmi gondolkodás-módja. Megjelenése Rachel Carson „Néma tavasz” címû, a kör-nyezetvédelem történetének talán legnagyobb hatású mûvéhezköthetô.2 E mû hatásaként egy újfajta környezeti szemlélet alakul

ki, amely a korábbiaknál sokkal szélesebb – és azokétól eltérô –társadalmi bázist tudhat maga mögött. Nemcsak a szabadide-jüket a természetben töltô felsôosztálybeli polgárokat, üzletem-bereket, technokrata-mûszaki elitet mozgatja meg (mint a korábbikörnyezetvédelmi paradigmák), hanem mobilizálja a fiatalabbkorosztályt, valamint számos középosztályhoz tartozó embert is.E látásmódra jellemzô, hogy a korábbiakhoz képest sokkalkevésbé hisz a tudomány környezeti problémákat megoldó erejé-ben. Kritizálja az energia-intenzív nagyipart, támogatja a születés-szabályozást, a szennyezések megelôzését vagy kockázatánakcsökkentését. A természetnek önálló belsô értéket tulajdonít. Nemutasítja el a modernitást, illetve a gazdasági növekedést teljesegészében, hanem inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy a növe-kedésnek hol vannak a határai, mi az, ami még környezeti szem-pontból hatékonynak minôsíthetô. Mindemellett elfordul a korábbiidôk „romantikus” világképétôl, mely elvárná, hogy az emberek –harmóniában a természettel – hagyományos, egyszerû életet él-jenek.

A környezeti igazságosság koncepciója az Egyesült Államok-ból származik, kialakulása az 1970-es évek során a „környezetirasszizmus” ellen vívott küzdelmekhez köthetô. Egészen eddigaz idôpontig az USA-ban nem kapott közfigyelmet a veszélyeshulladékok termelésébôl származó hasznok és károk elosz-tása. Erre egy 1982-ben bekövetkezett ügy, az Észak-karolinaiWarren megye egyik fekete közösségének PCB3 hulladéklerakó-építés elleni tiltakozása (USGAO 1983, UCC 1987, 2007) irányí-totta rá a figyelmet. Mivel ekkoriban Észak-Karolina állambangyakran a vidéki utak mellett rakták le illegálisan a veszélyes hul-ladékot, egy új veszélyeshulladék-lerakó építése vált szükségessé.Ekkor Észak-Karolina államban a veszélyes hulladékok vidéki utakmelletti illegális lerakása egy új veszélyeshulladék-lerakó megépí-tését tette szükségessé. A döntés egy zömmel szegények ésfeketék által lakott helyszínre esett, amely erôteljes helyi tiltakozá-sokat váltott ki. A helyiek „környezeti rasszizmusra” hivatkozvatámadták az új lerakó telepítését. Érveik szerint Warren megyérea lakosok szegénysége és bôrszíne miatt esett a választás (Egan2002). A tiltakozások mértékét jelzi, hogy azok során több mint500 aktivistát letartóztattak.4

A mozgalom kezdeti szakaszában színes bôrû helyi közösségek,valamint polgárjogi és egyházi szervezetek léptek fel a gaz-dasági tevékenységek környezeti költségeinek igazságtalan,etnikai alapú elosztása ellen. Ezek a kezdeményezések eleinteaz amerikai környezetvédelem fôsodrán kívül, vagy éppen annakellenében jelentek meg (Low-Gleeson 2009). A kisebbségekkel(is) kapcsolatos környezeti igazságossági konfliktusok felismerésearra késztette a zöldeket, hogy változtassanak szemléletmód-jukon. Ennek hatására terjedt el a környezeti igazságosság mint„környezetvédelmi” társadalmi paradigma.

1 Az egyes környezetvédelmi paradigmák nem egymást kizáróak. Amennyibenmegvizsgálnánk saját, illetve környezetünk gondolkodásmódját, és ezt próbálnánkmeg elhelyezni e paradigmák mentén, jó eséllyel egyikünk sem lenne besorolhatóegyértelmûen egy adott paradigma mögé/alá. Amikor tehát az alábbiakban bemu-tatjuk az Új Környezeti Paradigmát és a Környezeti Igazságossági Paradigmát, akkornem egyes ügyekkel, problémákkal kapcsolatos „abszolút” látásmódokat vázolunkfel, hanem sokkal inkább általános gondolkodási trendeket.

2 Carson e mûve oly sokakat mozgósított a környezetvédelem ügyének az érdeké-ben, hogy sok kutató e mûnek tulajdonítja elsôsorban a civil környezetvédô mozgal-mak megjelenését.

3 A PCB (poli-klórozott bifenil) több mint 200 szintetikusan elôállított vegyület össze-foglaló elnevezése.

4 www.ejrc.cau.edu/ejinthe21century.htm

1. A környezet i igazságosság fogalmának érte lmezési lehetôségei

1

A korábban tárgyalt Új Környezeti Paradigma és a KörnyezetiIgazságossági Paradigma között meglehetôsen sok hason-lóság van. Mindkettô megkérdôjelezi a fejlôdés hagyományos,nagyléptékû módját, a természet instrumentális kezelésének létjo-gosultságát és a techno-optimista szemléletmódot. A gazdaságinövekedés helyett sokkal inkább az életminôség javítását helyezika fókuszba. Emellett kritizálják a kapitalista gazdasági beren-dezkedést, és annak radikális átalakítását szorgalmazzák.Ugyanígy szekptikusak a képviseleti demokrácia jelenlegi struk-túráját illetôen, és a képviselet mellett hangsúlyt fektetnek a tár-sadalmi részvételre. Mindkét paradigma foglalkozik a vállalatokemberi közösségekre gyakorolot hatásával, azt kritikusan szem-lélve.

E hasonlóságok mellett azonban lényeges különbségeket istalálunk a KIP és az ÚKP közt. A KIP például sokszor inkorporálvallási intézményeket, és nagyon komolyan foglalkozik a nemze-déken belüli igazságosság kérdéseivel, környezeti jogokkal, auto-nómiával, kulturális sokféleséggel és a munkások jogaival. Bár azÚKP is tematizálja a vállalat-közösség kapcsolatokat, az ennekszellemében tevékenykedô szervezetek nem szakítják meg üzleti-vállalati (pl. finanszírozási) kapcsolataikat, míg a környezeti igazsá-gosság aktivistái megkérdôjelezik e kapcsolatok „összeférhetô-ségét”.

További fontos különbség a társadalmi paradigmák közt (Turner-Wu 2002, Schweizer 1999) magának a környezet kifejezésnekaz értelmezésében jelentkezik. Az KIP-aktivisták szerint akörnyezet összetartozó helyek készlete, ahol élünk, dolgozunk,tanulunk és játszunk. Azaz, a KIP nem a hagyományos környe-zetvédelmi értelemben használja a környezet kifejezést, hanemlegszélesebb értelemben, amely szerint a környezetbe beletartoz-nak mindazon helyek, ahol a termelô, építô és reproduktív emberitevékenység végbemegy. Így az „ahol történik”-dimenziótösszekapcsolja a „ki csinálhatja” (ki használhatja a területet) ésa „milyen feltételek mellett” kérdésekkel.

Végül lényeges különbség figyelhetô meg a mozgalmakat tá-mogatók személyi összetételében (Taylor 2000, Pedersen2009). Míg a fôáramú környezeti mozgalom zömmel átlag felettiképzettséggel rendelkezô fehér férfiakból áll, a környezeti igazsá-gossági mozgalom (KIM) esetében a kisebbségek, illetve a nôiaktivisták szerepe meghatározó: az USA-ban például a környezetiigazságossággal foglalkozó szervezetek tagságának 90%-a nô(Barry 2008).

A KIP tehát nem az ÚKP elutasítása, hanem annak radikálistovábbgondolása. Egyrészt épít az ÚKP alapvetô elveire,ugyanakkor szignifikánsan különbözik attól a környezet és a tár-sadalmi egyenlôtlenségek viszonyának megítélésében. Mivel azÚKP e kapcsolatot nem vizsgálja (vagy nem ismeri fel), annak tár-sadalmi igazságossági aspektusa nagyon gyenge, olyannyira,hogy egyesek szerint egyenesen nem-létezô.

1.2. A környezeti igazságosság koncepciójának változása

A KIM kapcsán a 90-es években, de különösen az ezredfordulóután azt tapasztaljuk, hogy a mozgalom fókusza, mely kezdetbencsak az USA-beli színes bôrû kisebbség által elszenvedettkörnyezeti rasszizmusra koncentrált, késôbb folyamatosan, többirányban bôvül. E bôvülés már a környezeti igazságosságalapelveinek 1991-es megfogalmazásával elindult.5

Egy, a 90-es évek elején lefolytatott kutatásból (Taylor 2000) azderül ki, hogy a környezeti igazságossággal foglalkozó szer-vezetek környezeti ügyek igen széles körén dolgoznak: víz-és levegôszennyezés, hulladéklerakás, újrahasznosítás, munka-helyi egészség és biztonság, lakáshelyzet, rovarirtó-szerek,parkok és rekreációs lehetôségekhez való hozzáférés, energia-ügyek, vadvilág, ólom, azbeszt, közösségszervezés, üzemtelepí-tések és mérgezô anyagok.

A hagyományos problémák mellett a mozgalom egyre inkábbbevonódik az alábbi területekkel kapcsolatos környezetiigazságossági kérdésekbe (UCC 2007):• élelmiszer-igazságosság (Gottlieb 2009),• közlekedés-igazságosság,• menekültek problémái,• atomenergiával kapcsolatos környezeti igazságossági ügyek,• környezeti igazságossági és fenntartható fejlôdési stratégiák

lehetôségei,• klíma-igazságosság, globális klímaváltozás,• iskolai környezet,• szabad területekhez, parkokhoz, rekreációs területekhez való

hozzáférés,• nemzetközi hulladékkereskedelem,• lakhatás,• víz és a környezeti igazságosság, és• természeti katasztrófák következményeinek környezeti igaz-

sági szempontú vizsgálata.

Látható tehát, hogy a kezdeti szûk térbeli és tematikus fókusz(pl. észak-amerikai színes bôrû közösségek által elszenvedettkörnyezeti veszélyek) után a mozgalom figyelme és tevékenységesokat változik, tágul. Napjainkra messze meghaladja a szennye-zések igazságos elosztásának kérdéseit. Nem véletlen, hogy akörnyezeti igazságossági mozgalom tevékenységét és a kör-nyezeti igazságossági paradigmát egyes kutatók kvázi a fenn-tarthatóság egyik újabb koncepciójaként kezelik (Agyeman etal. 2002).

5 www.ejnet.org/ej/principles.html


2

1.3.A környezeti igazságosság mint tudományterület

Mint azt már korábban említettük, a környezeti igazságosságkoncepciója egy önálló tudományterületet is magában foglal.Napjainkban számos tudományos írás születik a környezetiigazságossággal kapcsolatban, és a tudományterületnek 2008óta önálló folyóirata is van.6 E kiadványban természetesen nemáll módunkban áttekinteni a környezeti igazságosság tudo-mányterületét annak teljességében, így a következôkben csupánkét olyan területre térünk ki röviden, amelyek alapvetôenmeghatározták a projekt során végzett terepmunkánkat. Ezek (1)a környezeti igazságosság tudományos definíciója, valamint (2) akörnyezeti igazságossági kutatások módszertani kérdései.

A környezeti igazságosság definíciója

Kezdetben környezeti igazságtalanságról olyan hátrányoshelyzetû (etnikai és más kisebbségi) csoportok (illetve lakó-közösségek) kapcsán beszéltek elsôsorban, melyek aránytalanulnagy mértékben vannak kitéve a környezeti terhelésnek, illetve(és/vagy) aránytalanul kis mértékben részesednek a környezetijavakból. A környezeti igazságosság ebben az összefüggésbenezen igazságtalanságok kiküszöbölésére/orvoslására/korrigálá-sára tett társadalmi erôfeszítés (Brulle-Pellow 2006).

A környezet kiterjesztett értelmezésébôl fakad, hogy nem pusztána környezetszennyezést tekintjük „környezeti veszélynek”, hanemezen túlmenôen azt is vizsgáljuk, ki milyen mértékben jut hozzá a„hagyományos” természeti erôforrásokhoz, illetve az olyan környe-zeti javakhoz mint a megfelelô lakhatás, jó iskolai környezet stb.

A környezeti rasszizmus pedig a környezeti igazságtalanságegyik megnyilvánulási formája, amikor is a környezeti igazságta-lanság(ok) egyes etnikai csoportok (illetve közösségek) esetébenjelentkeznek.

A környezeti igazságosság klasszikusnak számító Bullard-idefiníciója értelmében „minden embernek és közösségnek jogavan a környezetvédelmi és közegészségügyi jogszabályok és sza-bályozás általi egyenlô védelemre” (Brulle-Pellow 2006, 32.o.).Ennél precízebben határozza meg a fogalmat a környezetiigazságosság talán leggyakrabban idézett definíciója (azUSEPA meghatározása):„A környezeti igazságosság az összes emberrel kapcsolatosméltányos bánásmód és a környezeti jogszabályok, szabályozásokés politikák kidolgozásával, bevezetésével és kikényszerítésévelkapcsolatos érdemi bevonás fajra, bôrszínre, nemzetiségre,kultúrára, képzettségre és jövedelmi helyzetre való tekintet nélkül.A méltányos bánásmód értelmében emberek egyetlen csoportja(beleértve a faji, etnikai, illetve szocio-ökonómiai csoportokat) sem

részesedhet aránytalan mértékben az ipari, háztartási éskereskedelmi tevékenységek, vagy a szövetségi, állami, helyi éstörzsi szintû környezeti programok és politikák végrehajtásábólfakadó negatív környezeti következményekbôl.

Az érdemi bevonás értelmében (1) a közösség potenciálisan érin-tett tagjainak megfelelô lehetôségük van arra, hogy részt vegyeneka tervezett, környezetüket és/vagy egészségüket befolyásolótevékenységgel kapcsolatos döntésekben; (2) a köz hozzájárulásaképes befolyásolni a szabályozó hatóság döntését; (3) az összesrésztvevô szempontjait figyelembe veszik a döntéshozatali folya-matban; és (4) a döntéshozók kezdeményezik az érintettekbevonását és facilitálják e bevonási folyamatot” (Maantay –Maroko 2009, 115. o.).

A környezeti igazságossági kutatások módszertana

A környezeti igazságossággal foglalkozó kutatások módszertananagyon sokszínû képet mutat. A kutatások közt egyaránt találunk• nagymintás statisztikai adatelemzéseket,• kvantitatív primer kutatásokat (kérdôívezést),• kvalitatív primer kutatásokat (interjúk, fókuszcsoportok),• antropológiai megfigyelési módszereket (pl. a hazánkban is

alkalmazott ún. ’photo voice’-módszer), illetve• részvételi akciókutatás-jellegû projekteket.

E módszerek jellegükbôl adódóan nem versengô módszerek,hanem egymást kiegészítô jellegûek (Babbie 2008). Ennek oka,hogy a környezeti igazságosság/igazságtalanságok eltérô nézô-pontból történô vizsgálatára alkalmasak. A nagymintás (mennyi-ségi) statisztikai elemzések hozzájárulhatnak ahhoz, hogyáltalános tendenciákat tárjunk fel egyes környezeti változók (vagyösszetett környezeti mérôszámok) és valamilyen társadalmi, szo-ciodemográfiai mutató kapcsolatában, bizonyos földrajzi területekvonatkozásában (globálisan, országosan, regionálisan) (Louis –Magpili, 2001, Sheppard et al. 1999, Harner et al. 2002, Noonan2008). A legtöbb ilyen módszert alkalmazó tanulmány környezetiváltozóként az adott területen (jellemzôen egy konkrét településen)található veszélyes vagy mérgezô telepeket, vagy ezek káros-anyag-kibocsátását, esetleg a lakosságra jelentett kockázatáthasználja. Az alkalmazott társadalmi, szociodemográfiai mutatókpedig általában bizonyos (etnikai) kisebbségekhez való tartozás,illetve a jövedelem változója. A kutatások többsége viszonylag kisterületegységet vesz alapul, mivel a nagyobb területegységek vál-tozó összetételû társadalma statisztikai szinten elrejtené arészterületek közötti különbséget.

6 „Environmental Justice” címmel -www.liebertpub.com/products/product.aspx?pid=259


3

Nyilvánvaló azonban, hogy a környezeti igazságtalanságok teljeskörû feltérképezése, és az ezekhez vezetô folyamatok megértéseszempontjából az ilyen kutatások számos korláttal (és „buktató-val”) bírnak (Bowen 2002):• A területi egységek kérdése: melyik az a területegység (város-

rész, kerület, város, megye stb.) amelyik megfelelô arra, hogystatisztikai módszerekkel elemezzük a környezeti igazságta-lanságok fennállását?

• A szennyezôk problémája: mely környezeti tényezôket vizs-gáljuk (egyáltalán: mivel kapcsolatban állnak rendelkezésrestatisztikai adatok), illetve képesek vagyunk-e vizsgálni az ún.kumulatív kockázatot?7

• Az idôbeliség problémája: az, hogy jelen helyzetben egyesközösségek jobban ki vannak téve bizonyos szennyezé-seknek, vajon azt jelenti-e, hogy már a szennyezô-forrásoktelepítésekor is ôk használták az adott területet?

• A kontrollváltozók- és területek problémája: mely egyéb vál-tozók lehetnek még felelôsek a marginalizált helyzeten túl-menôen a szennyezô-források telepítéséért, és ebbôlfakadóan mely földrajzi területeket kellene kontroll-terüle-teknek tekinteni az elemzések során?

• A reprezentativitás problémája: az elemzett esetek reprezen-tatívak-e, azaz általánosíthatjuk-e eredményeinket (és milyensokaságra) a környezeti igazságtalanságok fennállása kap-csán?

• Statisztikai-módszertani problémák: megfelelô (területi) sta-tisztikai eszköztárat vonultatnak-e fel az elemzések?

E korlátokból fakadóan szükség van másfajta kutatási módsze-rekre is a környezeti igazságosságok feltérképezéséhez és okaikmegértéséhez. A kvalitatív (minôségi) kutatások (egyéni beszél-getések, mélyintejúk, illetve (fókusz)csoportos beszélgetések, in-terjúk, esettanulmányok) segíthetnek a környezeti igazságosságazon rétegeinek a megértésében, amelyeket a statisztikai el-emzések elfednek. (Ilyenek például – települési szintû statisztikaiadatokkal dolgozva – az egyes településeken belüli különbségek,azaz az egy településen belül élô eltérô helyzetû csoportokhelyzetének a feltérképezése. Vagy az, hogy a statisztikailag mértkörnyezeti változókhoz képest milyen típusú környezeti igazság-talanságokkal találkozhatunk még adott területen.) E minôségi ku-tatások azonban nem adnak lehetôséget az általánosításra, ígyaz a tény, hogy adott esetben bizonyos típusú környezeti igazság-talanságokat tapasztalunk, nem jelenti azt bizonyíthatóan, hogyezek általános, a teljes területet/társadalmat jellemzô tendenciáklennének.

Mind a kvalitatív, mind pedig a kvantitatív kutatások egy hagyo-mányos tudományszemlélet részét képezik, amelynek értelmébena kutató szerepe az „objektív”, külsô megfigyelés és dokumen-tálás. Így egyik módszer sem avatkozik be közvetlenül a megfi-gyelt társadalmi folyamatokba. Azaz: közvetlenül nem járulnakhozzá a tapasztalt környezeti igazságtalanságok felszámolásához.

Ehhez képest egy újabb kutatási paradigma, a részvételi akció-kutatás szerint „a kutatás nem végcél, hanem csupán a cselekvéseszköze” (Bodorkós 2006). Ez tulajdonképpen „azon megköze-lítések, módszertanok egyre bôvülô családja, amely lehetôvé tesziaz emberek számára, hogy egy vagy több kutatóval együtt-mûködve bôvítsék, elemezzék az életükre és életfeltételeikrevonatkozó tudást, közösen tervezzenek és cselekvésre váljanakképessé.” (Bodorkós 2010, 30. o.) A részvételi akciókutatás teháta társadalmi változások érdekében végzett kutatás, amelynekcélja, hogy olyan tudás és tevékenységek létrejöttét ösztönözze,amelyek közvetlenül hasznosíthatók egy adott közösség számára.

Munkánk során a fenti módszerek közül mindhármat alkalmaztuk.Statisztikai adatok elemzésével igyekeztünk általános tenden-ciákat feltárni hazánkban települési, illetve kistérségi szinten akörnyezeti igazságtalanságok vonatkozásában. A környezetiigazságosság paradigmájának megjelenését a vízrôl mint ter-mészeti erôforrásról való gondolkodásban kvalitatív, egyéni mély-interjús módszerrel vizsgáltuk a Dél-alföldi Régió civil és szakmaiérintettjeinek a körében. Pilot projektjeink során pedig részvételiakciókutatás-jelleggel dolgoztunk. Az alábbiakban csoportunkmunkájának kvantitatív, illetve részvételi akciókutatás-jellegûrészét mutatjuk be röviden.

7 A kumulatív kockázatbecslés az egyes közösségek egy idôben többféle (azazhalmozott) környezeti kockázatnak való kitettségét vizsgálja.


4

2. A Védegylet környezeti igazságiprojektjének keretei közt megvalósult tevékenységek

Az alábbiakban három, egymást kiegészítô tevékenységet mu-tatunk be részletesebben. Ezek(1) egy környezeti igazságtalanságokkal foglalkozó tanulmány

fôbb eredményeinek a kivonata, amely országos összeha-sonlításban kistérségi szinten elemzi a jelenleg rendelke-zésre álló adatok alapján a környezeti igazságtalanságokfennállásának mértékét,

(2) egy „klasszikus”, részvételi akciókutatás-jellegû pilot projekt,amely a környezeti igazságtalanságok által leginkább sújtottegyik hazai csoporttal, a bódvalenkei cigánysoron élôkkelvalósult meg, valamint

(3) egy, a Dél-alföldi Régióra irányuló pilot projekt, amely akörnyezeti igazságossági koncepció kiterjesztésén alapul,és a Régióban tapasztalható, elsôsorban vízhez köthetôkörnyezeti igazságtalanságok széles körére reflektál.

2.1. Környezeti igazságtalanságok elemzése statisztikaimódszerekkel országos összehasonlításbankistérségi szinten

Kiadványunk e részében áttekintjük a környezeti igazságosságstatisztikai eszközökkel történô mérésének magyarországi alkal-mazási lehetôségeit saját elemzésünk alapján.8

Kutatásunk megtervezésében két szakirodalmi hipotézis alapvetôfontossággal bírt. Egyrészt egyes kutatások szerint bizonyos tár-sadalmi és környezeti hátrányok fordított U alakú összefüggéstmutatnak. Ennek oka, hogy a jobb társadalmi háttérrel rendelkezôemberek távol tudják maguktól tartani a környezeti problémákat,az igazán szegények környezetében pedig kevesebb a környe-zetterhelés, mivel ezeken a helyeken kevesebb a beruházás és azipari aktivitás (pl. gyárak, üzemek stb.) (Morello-Frosch et al.2002). Másrészt, a települések méretétôl függôen eltérô kör-nyezeti terheléseknek és veszélyeknek lehetnek kitéve a lakók,vagyis nyilvánvalóan eltérô környezeti problémái lehetnek példáula nagyvárosoknak és a falvaknak (Biggs et al. 2008).

Az elemzés során a Központi Statisztikai Hivatal adatait használtukmind a környezetvédelmi, mind a társadalmi változók kialakí-tásához. Az elôbbit kiegészítettük a Környezetvédelmi Minisz-térium Országos Környezetvédelmi Információs Rendszerébôlvett, a légszennyezésre vonatkozó adatokkal.9

A környezeti és társadalmi elônyök és hátrányok kapcsolata települési szinten

A fentebb említett szakirodalmi hipotézisekbôl kiindulva akörnyezeti és társadalmi adatokat elemezve a településeket háromkategóriára bontottuk: 2 000 fô alatti települések, 2 000-10 000lakosú települések és 10 000 fônél nagyobb kisvárosok ésvárosok.

A társadalmi hátrányokat a rendszeres szociális segélybenrészesülôk arányával mértük, majd ez alapján a településekethárom kategóriába soroltuk: leghátrányosabb helyzetûek, átlagoshelyzetûek, legkevésbé hátrányos helyzetûek. A környezetihátrányok között pedig a környezeti infrastruktúrát (csatorná-zottság, rendszeres hulladékgyûjtésbe bevont lakások aránya,komfort nélküli lakások aránya, védett területek aránya), a kör-nyezet terheltségét (levegôszennyezés, egy fôre jutó veszélyeshulladék, vízminôség) és a veszélyeztetettségét (veszélyes üze-mek száma) vizsgáltuk.

8 Magyarországon eddig még nem végeztek statisztikai módszereken alapuló,„klasszikus” (átfogó?) környezeti igazságossági méréseket, csupán eseti jelleggelegy-egy környezeti igazságossági problémához kapcsolódó mérést (Telepekkörnyezet-egészségügyi felmérése Magyarországon, 2009, Czira, 2004).

2. A Védegylet környezet i igazsági pro jekt jének kerete i közt megvalósul t tevékenységek

5

9 Az elôzô részben tárgyalt módszertani problémákhoz kapcsolódva fontos hangsú-lyozni, hogy az általunk elért magyarországi környezeti adatok nem elég kis léptékûekahhoz, hogy egy-egy városrész környezeti terheltségét vizsgálni tudjuk. Nem álltakrendelkezésünkre olyan adatok sem, amelyek a pontszerû szennyezôk, vagy nagykockázatú üzemek pontos helyét azonosítják, annak érdekében, hogy megvizs-gálhassuk az ezek közelében élô lakosság társadalmi összetételét. Emellett a ma-gyarországi környezetterhelési adatok nem pontosak és nem folyamatosanbiztosítottak. Továbbá, a módszertani áttekintésbôl láthatjuk, hogy a környezeti éstársadalmi hátrányok közti kapcsolatot leggyakrabban egyéni szinten, háztömbök,esetleg utcák adatait felhasználva vizsgálják. Ezzel elkerülhetô az aggregált adatokbóleredô torzítás és az ökológiai tévkövetkeztetés veszélye is. Elôbbi esetben a mikrosz-intû adatok aggregálásakor, például a levegôszennyezés átlagos értékének kiszá-mításakor, ha nagyobb területre vonatkozó, esetleg kistérségi adatokat hozunk létre,akkor az ezen belül található egy-egy jobb vagy rosszabb helyzetben levô terület,városrész, település adatai „eltûnhetnek” a körülötte levô eltérô helyzetû térségekközött. Az ökológiai tévkövetkeztetés esetében ezzel éppen ellentétes „eredményre”juthatunk. Hiába látjuk, hogy kistérségi szinten a szociális segélyezettek, a munka-nélküliek vagy a romák aránya összefügg például az árvíz-veszélyeztetettséggel,ebbôl nem következik, hogy az árvíz által veszélyeztetett településeken nagyobbarányban élnek az egyes társadalmi hátrányok által sújtott emberek.

Különösen fontos ezt hangsúlyozni, mivel az általunk elérhetô magyarországikörnyezeti adatok kizárólag települési és/vagy kistérségi szintû változók voltak. Azelemzésekbôl így nem lehet egyéni szintû következtetést levonni, azaz az alábbközölt megállapítások kizárólag települési és kistérségi szinten érvényesek.

1. ábra

A környezeti és társadalmihátrányok alapján képzettklaszterek a 10 000 fônél népesebb települések között

Forrás: saját szerkesztés

A környezeti elônyök és hátrányok együttes elôfordulását a háromtelepüléscsoportban klaszterelemzéssel vizsgáltuk. A legnagy-obb és a közepes méretû települések esetében az elemzéssorán három klaszter jött létre. A települések a térképeken pirosszínnel jelölt kisebb hányadára (a „fejlettekre”) a társadalmihátrányok viszonylagos hiánya, a kiemelkedô infrastruktúra és anagymértékû környezetterhelés jellemzô. Ezeken a településekena környezeti igazságtalanság kialakulásának a veszélye elsôsor-ban a környezetterheléssel kapcsolatos. A települések másik,bordó színnel jelölt csoportja (a „lemaradók”) a segélyezettekmagas arányával és a környezeti infrastruktúra elmaradottságávaljellemezhetô, miközben a gazdasági lemaradás miatt akörnyezetterhelés is az átlag alatti. Itt tehát a környezeti igazság-talanság elsôsorban a környezeti infrastruktúra társadalmihátrányokhoz kapcsolódásaként jelentkezhet. A zöld színnel jelzetttelepülések átlagosnak mondhatóak, esetleg a környezeti infra-struktúra mutatói haladják meg némileg az országos átlagot.Ugyanez a megoszlás jellemzi a közepes méretû településeket is.

A legkisebb településeken négy klaszter különíthetô el. A fen-tiekhez hasonlóan itt is két „veszélyeztetett” csoport van, a magastársadalmi hátrányokkal, elmaradott infrastruktúrával és alacsonykörnyezetterheléssel jellemezhetô klaszter, valamint az átlagosnálalacsonyabb társadalmi hátrányokkal, kiemelkedô környezeti in-frastruktúrával és terheléssel bírók. Az átlagosak csoportja mellettazonban van egy negyedik csoport is. Ezeken a településeken atársadalmi hátrányok ugyan átlagosak vagy kicsivel átlag alattiak,de az infrastruktúra színvonala is valamivel az összes település át-laga alatt marad, miközben igaz ez a környezetterhelésre is, deegyik esetben sem az „elmaradott” csoportra jellemzô mértékben.Ezek a települések inkább a lemaradók csoportjához való so-dródásban veszélyeztetettek, jelenleg inkább az átlagosokhoz ha-sonlóak.


6

2. ábra

A környezeti és társadalmi hátrányok alapján képzett klaszterek a 2 000-10 000 fôstelepülések között


A környezeti és társadalmi elônyök és hátrányok kapcsolata kistérségi szinten

A települési szintû elemzés mellett a rendelkezésre álló adatoklehetôvé tették a környezeti igazságosságok kistérségi szintûelemzését is. Társadalmi változóként egy már meglévô mutatótalkalmazunk, amely a 174 magyarországi kistérséget öt – gaz-dasági, infrastrukturális, társadalmi, szociális és foglakoztatási –mutatócsoportból kialakított ún. komplex mutató meghatározásá-val10 három kategóriába sorolja: nem hátrányos helyzetû (NHH,80 kistérség), hátrányos helyzetû (HH, 61 kistérség)11, ésleghátrányosabb helyzetû kistérségek (LHH, 33 kistérség)12.

Az általunk használt komplex környezeti mutatók közül a környe-zeti terheltségi mutató13 azt fejezi ki, hogy az adott terület milyenipari és lakossági tevékenységekbôl eredô megterhelésnek vankitéve. A veszélyeztetettségi index14 pedig a kistérségek környezetiterhelésekkel szembeni érzékenységét mutatja, azaz, hogy men-nyire sérülékeny a környezet. Az összevont mutatók elôállításastatisztikai módszerrel történt, a térségek tényezônként 1-tôl 5-igkaptak értéket, ezek átlaga adta a komplex mutatók pont-számát.15

A környezeti terheltségre vonatkozó adatok alapján a 33leghátrányosabb kistérség közül a kiemelten terhelt kategóriábaegyetlen kistérség sem került. Egy kistérségben haladta meg akomplex terheltségi mutató az országos átlagot (1,14). Az erôsenterhelt kategóriába került a rozsdaövezetben16 található ózdikistérség, 4 kistérség a közepesen terhelt, 13 kistérség a kis-mértékben, míg 15 kistérség a legkevésbé terhelt kategóriábakerült, vélhetôen a kistérségekre jellemzô hiányos vagy fejletlentermelô infrastruktúra (ipari, mezôgazdasági) miatt.

A feltételezett fordított „U” alakú kapcsolat miatt a terheltség kap-csán megvizsgáltuk a 61 hátrányos helyzetû kistérséget is. Itt14 kistérségben haladta meg a komplex terheltségi mutató azországos átlagot, 1 kistérség (kazincbarcikai) a kiemelten terhelt,11 kistérség17 az erôsen terhelt kategóriába került. Közepesenterhelt 17 kistérség volt. Kismértékben 14 kistérség, legkevésbéterhelt 18 kistérség volt a 2007-es adatok szerint.

10 A kistérségek komplex mutatóinak egyes változóit a www.nfu.hu/lhh honlaprólletölthetô adatbázis tartalmazza.

11 Hátrányos helyzetûek azok a kistérségek, amelyek komplex mutatója kisebb,mint az ország összes kistérsége komplex mutatójának átlaga.

12 A leghátrányosabb helyzetû kistérségek a hátrányos helyzetû kistérségek közülazok, amelyek a legalacsonyabb komplex mutatóval rendelkeznek és lakónépes-ségük nem haladja meg az ország lakónépességének 15%-át.

13 A mutatót alkotó változók: települési szilárd hulladék, elszállított településifolyékony hulladék, elvezetett szennyvíz mennyisége, pontszerû forrásból származólégszennyezôanyag-kibocsátás, közlekedési nitrogén-oxid kibocsátás, veszélyesüzemek száma, mûködô bányák száma, nagy népsûrûségû (>120 fô/km2)települések területének aránya, egy fôre jutó keletkezett veszélyes hulladék mennyi-sége.

14 A mutatót alkotó változók: felszín alatti vízminôség érzékenységi kategóriái, a nit-rátérzékeny területek kategóriái, ár- és belvíz-veszélyeztetett területek kategóriái, afelszíni vízgyûjtôk vízminôségvédelmi övezete, 100 hektárra jutó a veszélyes üzemekszáma, a talajérzékenységi kategóriák kistérségi átlaga, a védett természeti területekaránya az összes területbôl, a kistérségi erdôtûzindex értékei.

15 Fontos jelezni, hogy a létrejött komplex mutatókat a bevont változók és az alkal-mazott súlyozási arányok határozzák meg, és ezek gyakran a kutatók (szubjektív)választásaitól, vagy az adatok elérhetôségétôl függnek, így az eredményeket eztfigyelembe véve kell értelmezni.

16 Az Európai Unióban CLARINET (Contaminated Land Rehabilitation NetworkTechnologies) nevû speciális munkacsoport jött létre a rozsdaövezetek rehabilitá-ciójára. A 2002-ben kiadott dokumentumukban a következô meghatározás szere-pelt: „A brownfield az a hely, amelyet elôzôleg használtak már, jelenleg elhagyott,vagy kevésbé hasznosított; feltárt vagy feltételezett szennyezettségi problémákkalküszködik; fôként a városi térségben található; a hatékony újrahasznosítás érdekébenbeavatkozásra van szükség.” (Ditróy 2006, 6. old.)

17 Orosházai, Letenyei, Siklósi, Törökszentmiklósi, Marcali, Záhonyi, Kiskunhalasi,Sátoraljaújhelyi, Tiszavasvári, Salgótarjáni, Sümegi


7

3. ábra

A környezeti és társadalmihátrányok alapján képzettklaszterek a 2 000 fô alattilakosságszámú településekközött


A fenti ábrából látszik, hogy míg a leghátrányosabb helyzetûkistérségeknek csupán 3%-a tartozott az erôsen, vagy kiemeltenterhelt kategóriába, addig a hátrányos helyzetû kistérségek 20%,a nem hátrányos helyzetû települések 70%-a, ami a leghátrányos-abb helyzetû kistérségek gazdasági, infrastrukturális el-maradottságára utal. Elmondható, hogy minél inkább hátrányoshelyzetû Magyarországon egy kistérség, annál kevésbé tekinthetôterheltnek a fent felsorolt környezeti változókból számított komplexterheltségi mutató alapján.

A környezeti veszélyeztetettségi adatok alapján a 33 leghát-rányosabb kistérség közül a kiemelten veszélyeztetett kategóriábaegyetlen kistérség sem került, azonban 10 kistérség18 az erôsenveszélyeztetett, 7-7 kistérség a közepesen, illetve kismértékben,míg 9 kistérség a legkevésbé veszélyeztetett kategóriába került.Ár-és belvíz veszélyeztetettség szempontjából a 33 leghátrá-nyosabb kistérség közel fele (15) tartozott 2-es, illetve 3-as veszé-lyeztetettségi kategóriába, ahol a 0 érték az „egyáltalán nemveszélyeztetett”, míg a 3-as érték a „kiemelten veszélyeztettet”kategóriát jelentette.

A 61 hátrányos helyzetû kistérség közül 10 kistérségben halad-ta meg a komplex veszélyeztetettségi mutató az országos átlagot,ebbôl 3 kistérség19 a kiemelten, 7 kistérség20 az erôsen veszélyez-tetett kategóriába tartozott. Közepesen 28 kistérség. kismérték-ben 8 kistérség, legkevésbé veszélyeztettet 15 kistérség volt a2007-es adatok szerint. (80 NHH kistérségek komplex veszé-lyeztetettségi adatainak bemutatását lásd a 3. számú melléklet-ben). A veszélyeztetettségi térkép alapján a leghátrányosabbkistérségek a környezeti veszélyeztetettségi mutató szerint megle-hetôsen nagy szórást mutatnak, vagy az erôsen veszélyeztetett(30%), vagy a legkevésbé veszélyeztetett (27%) területekenhelyezkednek el. A hátrányos helyzetû kistérségek közel fele (46%)

a közepesen, valamint negyede (25%) a legkevésbé veszé-lyeztetett területen található. Ezzel ellentétben a nem hátrányoskistérségek 38%-a kiemelten veszélyeztetett, illetve 41%-a aközepesen veszélyeztetett területen található, ami a terheltségimutatókkal függhet össze.

Összegzô gondolatok

Eredményeink azt mutatják, hogy Magyarországon a társadalmiés környezeti hátrányok bizonyos mértékben összefonódnak.Ha egy olyan igazságossági feltételezésbôl indulunk ki, amely sze-rint a környezeti és társadalmi javaknak egymáshoz képestarányosan kell megoszlaniuk, akkor nem tekinthetjük igazságos-nak az elsôsorban a környezetterhelés esetében fennálló fordítottU-alakú összefüggést, mivel azok, akik a leginkább részesülneka környezeti hátrányokból, nem ugyanazok, mint akik az elônyeitélvezik a környezetterhelô gazdasági aktivitásnak. Környezetiértelemben igazságtalannak tekinthetjük továbbá a hátrányoscsoportok környezeti infrastruktúrákkal való alacsonyabb ellá-tottságát. Ez tovább ronthatja a helyzetüket, lévén a környezetiártalmak újabb társadalmi hátrányokhoz vezethetnek, például azinfrastruktúra hiányából adódó egészségügyi következményekenkeresztül. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy atelepülési, illetve ennél magasabb szinten aggregált adatok –amennyiben rendelkezésre állnak egyáltalán – sok szempontbólnem elég érzékenyek a környezeti igazságtalanságok kimu-tatására. Ennek okai a településeken belül tapasztalható eltérések.Így elemzésünk inkább csak egyfajta kezdeti, nagyobb területi lép-tékû összképet mutat a magyarországi környezeti és társadalmihátrányok összekapcsolódásának mértékérôl. A települési adatokannyiban képesek megragadni a különbségeket, amennyire tár-sadalmilag homogén egy-egy település. Azonban Magyarorszá-

18 Lengyeltóti, Abaúj-Hegyközi, Edelényi, Tokaji, Bátonyterenyei, Barcsi, Fehér-gyarmati, Sárospataki, Mezôcsáti, Vásárosnaményi

19 Vasvári, Zalaszentgróti, Pacsai

20 Szobi, Ôriszentpéteri, Ibrány–nagyhalászi, Szécsényi, Balmazújvárosi, Polgári,Bélapátfalvai


8

4. ábra

A kistérségek társadalmi helyzetének és környezeti terheltségének összevetése kistérségi szinten, kistérség-csoportok szerinti bontásban


Leghátrányosabb helyzetûkistérségek (33db)

Hátrányos helyzetûkistérségek (61db)

Nem hátrányos helyzetûkistérségek (80 db)

gon – szerencsére – ez a fajta szegregáció csak korlátozottmértékben jellemzô, vagyis egy településen belül többnyire eltérôtársadalmi hátterû emberek élnek. Azonban mint ahogy a kör-nyezeti igazságosság szakirodalma is mutatja, elképzelhetô, hogyegy településen belül a hátrányos helyzetû emberek alacsonyabbkörnyezeti minôségû területen élnek, aminek feltárásához továbbikutatás és másfajta adatgyûjtés szükséges. Ez már át is vezet ki-adványunk következô részéhez, amely eltérô módszertannalmutat be egy olyan pilot projektet, amely ezt kitûnôen szemlélteti.

2.2.„Hagyományos”, kisebbségeket érintô környezetiigazságtalanságok – mélyszegénységgel sújtotttelepüléseken végzett pilot projekt tapasztalatai

A statisztikai vizsgálatok számtalan olyan dologra nem érzé-kenyek, amelyek környezeti igazságossági szempontból jelen-tôsek lehetnek egy közösség életében. A kistérségi vizsgálatok kitudják ugyan mutatni, hogy van-e veszélyes hulladéklerakó atérségben, azonban azt nem, hogy egy-egy településen mekkoratávolságra vannak az ilyen típusú létesítmények a lakosság egyescsoportjaitól, és milyen hatással vannak ezekre. A következôkbenegy Bódvalenkén végzett pilot projekt eredményeit, illetve ehhezkapcsolódó sajószentpéteri és sajókazai terepi tapasztalatainkatösszegezzük.21

Környezeti igazságtalanságok közvetlen megjelenése a leghátrányosabb helyzetû csoportoknál

A terepeken több erôs környezeti igazságossági aspektussal bíróproblémát is megfigyeltünk. Az egyik ilyen a szemétszállításé,amely nagyon sok helyen nincs megoldva. Annak ellenére, hogya szemétszállítás önkormányzati kötelezettség, az önkormányzatezt sokszor nem teljesíti, mivel hogy a telepen élôk a szemétdíjatgyakran nem fizetik. Ebbôl fakadóan a lakosoknak sok esetbenlehetôsége sincs „nem szemetelni”. A helyi szeméttelep sok eset-ben a házakhoz közel található, így gyakori a bogarak, patkányokmegjelenése. A sajókazai szociális munkás szerint elôfordul, hogya patkányok újszülötteket harapnak meg.

A telepeken a legtöbb esetben nincs vezetékes víz, vagy az nincsbekötve a házakba. Bizonyos területeken a helyiek az ivóvíz minô-ségére, és azzal összefüggésben hasmenésre is panaszkodtak.

Szinte minden esetben fával fûtenek, az említett településeken.A fa ára projektünk idején köbméterenként 13 és 16 ezer forintközött volt, ami egy hónapi fûtési mennyiségnek felel meg. Bód-valenkén, ahol az egy fôre jutó havi jövedelem átlagosan 16.000

forint körül van, nehéz kigazdálkodni hónapról hónapra ezt azösszeget. A hátrányos helyzetû településeken így a lakásokfelfûtése érdekében (1) gyakran illegális megoldásokat alkalmaz-nak, (2) csak egy szobát fûtenek fel a teljes lakás helyett, illetve(3) egészségre súlyosan káros anyagokkal fûtenek. A problémáttovább fokozza, hogy a házak energiahatékonyságának mér-téke nagyon alacsony, a házak állapota nagyon rossz. A falakvizesek, penészesek, az ajtók, ablakok nagyon rosszul szigetelnek(amennyiben egyáltalán van ablak), így a lakók sokszor gyakor-latilag az utcát fûtik (Autonómia Alapítvány, 2004).

A telepek lakói sok esetben panaszkodtak arra, hogy a közvetlenközelükben lévô bánya és szemétlerakó felôl a szél lakóhelyükrehordja a füstöt, ami megbetegedésekhez vezet. A helyiek el-mondása szerint az egyik településen a bánya melletti temetôbôlcigányok sírjai tûntek el a bánya terjeszkedése miatt.

A rejtett környezeti igazságtalanságok, és a környezetiigazságtalanságok okozói a leghátrányosabb helyzetû csoportok esetében

A környezeti igazságtalanságok közvetett formában is megjelen-hetnek. Ilyen, amikor valamely pályázati-támogatási rendszerrekeszti ki a hátrányos helyzetûeket. Itt nem etnikai alapon jelenikmeg az igazságtalanság (nincsenek kizárva például a cigányok apályázati lehetôségekbôl), hanem egyéb feltételekben. Egy vizs-gálat szerint (Kadét-Varró 2010) Borsod-Abaúj-Zemplén és Sza-bolcs-Szatmár-Bereg megyében az Új Magyarország FejlesztésiTerv kapcsán még a leghátrányosabb helyzetû kistérségeketmegcélzó pályázatok esetében is alacsony volt a romákat (BAZmegyében 12%, Szabolcsban 24%), illetve az esélyegyenlôségetmegcélzó pályázatok aránya. A romákat célzó nyertes pályázatokaránya még alacsonyabb, 3-6% körüli volt. A többségben romákáltal lakott településeken pedig a többi településhez képestkevesebb sikeres pályázatot tudtak megvalósítani. Mindezekalapján a leghátrányosabb helyzetû kistérségek roma lakosságaa fejlesztésekhez való hozzáférés tekintetében többszörösenhátrányos helyzetû. Ráadásul a pályázati pénzek nem esélyegyen-lôségi, hanem inkább infrastrukturális fejlesztésekre összpontosí-tanak. (Ilyen lehet a fôtér felújítása, vagy buszmegállók építése.)

21 Az alább leírtak alapját egyrészt az „Energiaszegénység Magyarországon” címûtanulmány interjúi (Tirrado Herrero – Ürge Vorsatz 2010) és tereptapasztalatai, más-részt a Sajókazán, illetve Sajószentpéteren elvégzett interjúk és a Pilot Projektkeretében szervezett tevékenységek jelentik.


9

A környezeti igazságtalanságok oka, hogy a szegényebbönkormányzatok – mint amelyeknél mi is tevékenykedtünk – for-ráshiányuk következtében kevésbé tudják átcsoportosítani for-rásaikat. Ehhez képest egy jobb státuszú önkormányzatkönnyebben elô tudja teremteni a pályázatokhoz szükséges ön-erôt, aminek révén az ott élôk akár 3-4 féle támogatást is meg-pályázhatnak, például lakásfenntartásuk költségeire. Azaz, ponto-san a szegényebb önkormányzatok nem képesek megteremteniazokat a feltételeket, melyek felhasználásával lakosaik részesed-hetnének a lehetséges támogatásokból.

A pályázatok esetében gyakran elôfordul, hogy a többségébencigányok által lakott települések azért nincsenek a pályázók közt,mert az adott önkormányzatok információhiányban szenvednek.Elôfordul, hogy még számítógép sincs az önkormányzatban, aminyilvánvalóan az egyik legalapvetôbb eszköze lenne.

A környezeti hátrányok esetében az információhiány ugyan-csak jelentôs tényezô lehet. A lakosok sok esetben nem tudják,hogy mit jelent az energiafelhasználásuk szempontjából, harosszul szigetelt az ablakuk. Sokszor azt sem veszik észre, hogyazért van hasmenése közülük valakinek, mert rossz az általuk fo-gyasztott ivóvíz minôsége. Nem ismerik alapvetô jogaikat, példáulazt, hogy joguk lenne a szemétszállításhoz. Azzal sincsenektisztában, hogy képviseltethetnék magukat az önkormányzatitestület ülésein, ami által megpróbálhatnának beleszólni környe-zetük ki-/ átalakításába.

A környezeti erôforrásokból való kirekesztést elôidézheti a helyielit is. Tapasztalataink szerint a település vezetése, ahelyett, hogyegyüttmûködne a települést érintô fejlesztésekben a helyiekkel,sokkal inkább szkeptikus e fejlesztések és együttmûködésekértelmes, elôremutató hatásával kapcsolatban. Ennek oka lehet,hogy jelentôs részük már nem is az adott településen él, így nemis igazán foglalkoztatják az ott történtek. Ebben az esetben elô-fordul, hogy csak olyan infrastrukturális beruházásokat támogat,amelyek erôs elvárásokat elégítenek ki, vagy amikben közvetlenérdekeltséggel bír. Legrosszabb esetben a helyi elit lehet nyíltankirekesztô is, amikor ellenérdekelt a fejlesztések bevezetésében.

A környezetet károsító vállalatok gyakran helyezik el üzemeiketolyan településrészekhez közel, melyeknek gyengébb az érdek-érvényesítô képessége. . Tevékenységük elônyeibôl azonban nema településen élôk, hanem a vállalat részesedik elsôsorban, míg ahátrányok inkább az adott települést érintik. (Kurrens példa erre,hogy a vörösiszap-katasztrófa kapcsán Ajka kapta meg a vörös-iszap-tározóból származó iparûzési adót, a környezeti katasztrófaazonban a két hátrányosabb helyzetû települést, Devecsert ésKolontárt érintette.)

Maga az állami redisztribúció is újrastrukturálja az egyenlôtlen-ségeket. Erre egy példa az energiaár támogatásának rendszere.A legnagyobb fûtési támogatást, a gázt és a távhôt használók

kapták 2008-ban. A gázár- és távhôtámogatás összege 80 mil-liárd forint volt, míg hatékonyságfejlesztésre 3,1 milliárd forintotköltött a magyar állam (Fülöp 2009). E támogatási formák amélyszegénységben élôk számára sokszor nem elérhetôk. Ezzelszemben a fára adható támogatások, melyek a hátrányoshelyzetûeket érintik, sokkal alacsonyabb összegûek voltak, vagyteljesen hiányoztak. Ilyen hiányzó támogatási forma például aházak energiahatékonyságának növelésére adott támogatás,amellyel pedig a legtöbbet lehetne tenni az energiaszegénységellen. A leghátrányosabb helyzetûek így nagyon kis mértékbenrészesülnek csupán a fûtési támogatásokból.

Bódvalenke – egy pilot projekt tapasztalatai

Bódvalenke egy többszörösen hátrányos helyzetû település,amely Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az edelényi kistérség-ben található. Többszörösen hátrányos helyzete megmutatkozikabban is, hogy a lakosoknak nincsen hozzáférése a környezetiközszolgáltatások jelentôs részéhez.

A településen van ugyan vízvezeték, de az a lakások többségébenincs bekötve. Csatornázás pedig egyáltalán nincs. A pilot projektfolyamán felderített elsô környezeti probléma, amelyre megoldástkellett találnunk, a közvetlenül a láp mellett elhelyezkedô házakproblémája volt. 2009 nyarán (a projekt kezdetekor) a településegy részén a házak közvetlenül a közeli láp mellett helyezkedtekel, aminek következtében e házakban nem lehetett elhelyezni azudvaron még egy kerti wc-t sem, mivel a talajvíz, összekeveredveaz ürülékkel, egészségkárosító hatású volt. Ebbôl fakadóanfolyamatosak és rendszeresek voltak a megbetegedések, ésmagas a járványok veszélyének a mértéke. E részt a mai napigcigánysorként emlegeti a cigány lakosság, amelynek aránya eterületen mára 90% körüli.


10

A probléma érdemi megoldása érdekében az Európai Mûhely Kul-turális Közhasznú Társaság az önkormányzat nevében telep-fel-számolási pályázatot adott be. (Ennek lebonyolításábanszervezetünk segítséget nyújtott az érintett feleknek.) E telep-fel-számolási pályázat kapcsán azonban több problémával is szem-betaláltuk magunkat. Az elsô nehézség az önkormányzatellenállása volt. Az önkormányzat a kezdetektôl fogva szükségesrossznak tekintette a programot. Annak ellenére, hogy felelôsségekimerült a pályázati elszámolásban, a jegyzô és a polgármestergyakran nem jelentek meg a konzorciumi üléseken, egyébelfoglaltságaikra hivatkozva, és nem teljesítették megfelelôen el-számolási kötelezettségeiket.

A telepfelszámolás a közösségen belül is sok ellentétet szült. Azelsô konfliktusok forrása az volt, hogy e telep-felszámolási prog-ramok értelmében csak 4-5 ház esetében van mód változtatni alakáskörülményeken. Ellentétek forrása volt ennek következtébenannak kérdése, hogy pontosan mely lakosok házait vásárolja felaz önkormányzat, illetve ki kaphat ennek fejében új lakást. Egyolyan településen ugyanis, ahol a (1) lakosság átlagjövedelmehavonta 16.000 forint körül van, (2) szinte senkinek sincs munkája,és (3) évek óta nem történik szinte semmilyen társadalmi változás,érthetô módon komoly ellentétek forrása lehet, ha hirtelen egyescsaládok új házhoz jutnak.

Ennek következtében a telep-felszámolással kapcsolatban az Eu-rópai Mûhely azt kezdeményezte, hogy a program keretében nepusztán egy szûk kisebbségnek, hanem mindenkinek változtas-sanak lakhatási körülményein, legalább egy minimális szinten. Ezazért is volt fontos, mert a mélyszegénység által sújtotttelepüléseken különösen jellemzô a „szélsôséges egyenlítôsdi”,amely logika értelmében „vagy mindenki kapjon meg valamit, vagysenki se!” (Ladányi – Szelényi 2004). Így egy olyan döntés, amelyértelmében csak 4 ház lesz az, amely pályázati forrásokbólpénzhez jut, átalakíthatja a településen belüli hierarchiát. Sajnosazonban a programon e szempontból nem sikerült érdemben vál-toztatni.

E folyamatban a helyiek hónapokig „tippelgettek”, hogy vajonmajd „kinek a házát veszik meg”. Különösen rosszul érintette alakosság nagy részét, hogy végül részben a szegényebb, láp mel-lett élô családok kapták az új házakat. Igazságtalannak élték megugyanis, hogy épp azok kaphatják meg ezeket, akik úgymond atelepülés „semmirekellôi”. A konfliktust tovább élezte, hogy egymásik átköltöztetett a település egyik klánjának a vezetôje volt.22

A feszültségek enyhítése és a környezeti problémák alaposabbvizsgálata érdekében 2009 októberétôl úgynevezett asszony-gyûléseket szerveztünk. A gyûlésekre egyrészt azért hívtuk anôket, mert a településen szinte minden családban ôk kezelik apénzügyeket, valamint hajlandóbbnak tûntek a konfliktusmentesegyüttmûködésre. Másrészt szervezetünk egy demokratikuseljárásrend bevezetésén keresztül e formában próbálta meg

érdemben felmérni a helyi hatalmi viszonyokat, és közvetíteni atelep-felszámolási program lebonyolítói számára a lakosokakaratát. Ezekre a gyûlésekre azonban mindig csak egy településiérdekcsoport (klán) érkezett. Emellett gyûlésrôl gyûlésre változottaz, hogy mely klán képviseltette magát – azaz az egyik gyûlésreaz egyik klánból, a másikra a másikból érkeztek asszonyok. Ebbôlkifolyólag nehézségeink támadtak. Egyrészt azt illetôen, hogy kiveltudunk elkezdeni együttdolgozni, másrészt pedig azért, mert azegyik gyûlésen felmerült probléma kibeszélését a következôgyûlésen egy másik csoporttal kellett volna folytatni. Ez a prob-léma úgy „oldódott meg”, hogy az elsô néhány gyûlés után csakegyetlen, ugyanazon család köré szervezôdô érdekcsoport jelentmeg a további alkalmakkor.

E folyamat során elôször azt próbáltuk meg felmérni, hogy melyekazok a környezeti problémák, amelyeket a helyi lakosok a leg-fontosabbnak ítélnek. Azt tapasztaltuk, hogy konszenzus vanazzal kapcsolatban, hogy a – fentebb már említett – láp mentiházak, a telepi víz minôsége, a fûtési költségek, és a házak ál-lapota a legsúlyosabbak.

A fûtés problémájának megoldása érdekében felkerestük azerdôbirtokost, és megállapodtunk vele, hogy a számára végzettmunkáért cserébe a helyieknek csökkentett összeget kell fizetniüka fûtéshez szükséges fáért. E megoldás azonban sajnos nem bi-zonyult hosszú távúnak. Ennek okai, hogy (1) a megállapodás sze-rinti 6 órás munkaidô a lakosok szerint nem volt arányban amegszerzett fa értékével, (2) ez alatt az idô alatt a munka elvontaidejüket más tevékenységektôl (nem volt idejük például a házkörüli munkákra és a közmunkára), illetve (3) a lakosok közül ki-jelölt munkavezetô nem tartotta eléggé kézben a munkálatokat,amibôl (is) fakadóan a munkások gyakran nem dolgoztakmegfelelôen. A megállapodás így pár hónap múltán felbomlott.

Az asszonygyûlések során igyekeztünk megvitatni az „egyen-lítôsdi” problémáját is. Végül abban egyeztünk meg, hogy egyhasonló típusú, kisebb horderejû probléma, a magánszemélyektôlszármazó ruhaadományok szétosztása kapcsán megpróbáljukúgy kialakítani a feltételeket, hogy azok az érintettek szerintigazságosak legyenek. Ennek keretében a telepen élô asszonyokegyüttmûködve, egy általuk közösen kialakított szempontrendszer

22 Bódvalenke esetében, ahogyan sok más településen is, vannak olyan nagy csalá-dok, amelyekhez különbözô érdekeltségi körök tartoznak. Ezeket hívjuk klánoknak.(E csoportok igen gyakran konfliktusban állnak egymással.)


11

kidolgozása alapján osztották szét a ruhákat. Azonban mivel azezt kidolgozó asszonycsoportot alkotó nôk mind ugyanahhoz aklánhoz tartoztak, a folyamatra végül a többi helyben élô egyújabb kivételezô eljárásként tekintett.

A környezeti problémák megoldására egy szociális szövetkezetis alakult. Ennek elsôsorban férfiak lettek a tagjai. A tagok végülitt is csak az egyik klánból kerültek ki, mivel ebben az esetbensem akart senki más klánok tagjaival együtt dolgozni. A szövetke-zet két igazgatója helyi, az igazgatóság elnöke egy budapestilakos lett. Utóbbira azért volt szükség, mert a településen nemvolt megfelelô kompetenciával rendelkezô szakember az építésekvezetéséhez.

A szövetkezet feladata a telepfelszámolás kivitelezése volt. Az,hogy e munkát helyiek végezzék, azért volt fontos, mert ha ôk isaktívan részt vesznek az új környezet kialakításában, akkor azt jóeséllyel a település egésze jobban megbecsüli, illetve a helyiekrészvétele hozzájárul helyben a munkahelyteremtéshez is.

A szövetkezet tevékenysége sem volt azonban zökkenômentes.Problémát jelentett például, hogy a budapesti „munkavezetô” sok-szor nem tartózkodott a helyszínen a munka ideje alatt, amibôlfakadóan a szövetkezet egyik helyi igazgatójának kellett eldönte-nie, hogy ki és mennyiben vehet részt a telep-felszámolásimunkákban, ami újabb konfliktusokat generált. A szövetkezetegyik tagjának az unokatestvérének például nem adtak munkát,ami gyakorlatilag egybôl e szövetkezeti tag kilépésével fenye-getett. Emellett az igazgató egy idô után a saját rokonainak arány-lag több munkalehetôséget biztosított, azaz elkezdett kivételeznivelük.

Helyzetünket nehezítette, hogy a velünk együttmûködô ún. freskó-falu-projekt23 folyamatosan beavatkozott a hatáskörébe elvilegnem tartozó területeken is.24 Bizonyos családoknak például es-etenként nagyobb (esetenként ráadásul pénzbeli!) támogatástnyújtottak, mindezt úgy, hogy az adományok kiosztásának mód-jára végig nem volt egy olyan általános szabályrendszer, amit min-den érintett elfogadott volna. Ez feszültségeket okozott, amivellegitimitási válságot okoztak a közösségben a projektekkel – és ami freskófalu-projekthez képest „külsô” projektünkkel – kapcso-latban. Különö- sen, hogy egy idô után a projekt keretei közt ren-delkezésre álló források csökkenésével, valamint az ilyen típusúsegítségnyújtás nem célravezetô mivoltának felismerésével a pro-jekt beszüntette ezen eseti támogatásokat. Ennek következtébenazok a családok, akik korábban részesültek ilyenben, becsapvaérezték magukat, illetve bántotta ôket, hogy véleményük szerintmások kaptak helyettük támogatást.

Emellett a freskófalu-projekt, és az ezt lebonyolító Európai Mûhelysokkal kevésbé mutatkozott nyitottnak a helyi vélemények respek-tálására, a demokratikus irányításra. A projekt budapesti vezetése,de még a cigány származású festô sem akarta például megen-

gedni, hogy a helyiek is festhessenek képeket a projektben, nohaezzel kapcsolatos igényüket a település lakosai többször is kife-jezték.

Az Európai Mûhely az egyéb demokratikus eljárások beveze-tésében sem volt nyitott. Az asszonygyûlések eredményeit sajátdöntéseinél figyelmen kívül hagyta. A szövetkezetben elindultugyan egyfajta kommunikáció, és közvetítésünkkel egy kezdetbenjól mûködô demokratikus döntési mechanizmus kialakítása avezetô és a tagok között, azonban késôbb e kezdeményezés sembizonyult mûködôképesnek. Ennek oka alapvetôen a munkave-zetô tevékenységében állt. Az ô feladata lett volna ugyanis amunka koordinálása, azonban már a munkálatok megkezdésekorarra utasította a szövetkezet helyi igazgatóját, hogy az számoljonel a munkaórákkal és fizetésekkel. Az igazgató e hatalmat sajnosarra használta, hogy saját családját és baráti körét részesítseelônyben, ami újabb konfliktusokat okozott a tagság körében. Efolyamat során elveszett a szövetkezet igazi funkciója: a döntésekdemokratikus meghozatala. Kizárólag az igazgató és a munka-vezetô hozta meg a döntéseket. A szövetkezet tagjai elvesztettékbizalmukat a szövetkezetben rejlô lehetôségekkel kapcsolatban.Így már egy eleve megosztott közösségben kellett elkezdenünkdolgozni (asszonyköröket és szövetkezetet létrehozni), ahováhiába érkeztünk „független külsô félként”, a helyiek azt feltéte-lezték, hogy mi is becsapjuk ôket, érzéketlenek leszünk szem-pontjaikra és igazságtalanok leszünk velük szemben.

Eredmények a környezeti igazságtalanságok felszámolásában

A környezeti igazságtalanságok enyhítése a szempontjából fontoseredménynek tekinthetô a lápi házak felszámolása és az, hogymegkezdôdött lakosok önszervezôdô tevékenysége. Attól függet-lenül, hogy az általunk szervezett demokratikus folyamatok nemvoltak teljesen sikeresek, a lakosságban érzékelhetôen megjelenta szándék a körülöttük történô folyamatok befolyásolására. Errepélda, hogy a telep-felszámolási program elszámolásánál példáulminden lakos kapott egy-egy példányt az anyagi kimutatásból,aminek következtében a falugyûlésre a legtöbben úgy érkeztek,hogy elolvasták ezt az anyagot, és nagyon releváns észrevé-teleket, kérdéseket fogalmaztak meg az anyaggal kapcsolatosan.Az is a helyiek részvételi szándékának a megerôsödését tükrözi,hogy az önkormányzati választásokon többen jelöltként indultaka teleprôl, köztük 3 cigány származású lakos is.

Emellett sikerült felhívnunk a lakosság figyelmét az ôket érintôkörnyezeti igazságtalanságokra. A településen megindult környe-zeti változások érzékelhetôen egy élhetôbb környezet iránti igénytfogalmaztak meg a lakosokban. Míg projektünk megkezdésekora települések utcái jellemzôen nagyon „szemetesek” voltak, nap-jainkban ennek már nyoma sincsen, sôt, az asszonyok virágül-tetést terveznek, hogy megszépítsék környezetüket.

23 Bódvalenke a freskófaluként híresült el országszerte, egy olyan modellértékûkezdeményezésként, mely úgy változtat a település problémáin, hogy híres cigányszármazású festôkkel a cigánysággal kapcsolatos életképeket fest a házak falára.

24 A beavatkozások ráadásul sértették a szociális munka alapvetô szabályait – lásdalább –, lévén a szociális munka etikai kódexének értelmében „A szociális munkátvégzô a kliens érdekeit képviseli, de ez nem sértheti más érdekeit”, illetve „A szociális

munkát végzô arra törekszik, hogy az általa nyújtott szolgáltatás - megkülönböztetésnélkül – mindenki számára elérhetô legyen.”


12

Tapasztalatok, összegzô gondolatok

A mélyszegénységben végzett közösségi munka egyik leg-fontosabb tapasztalata az volt számunkra, hogy bármilyentelepülési változás esetében (legyen az környezeti vagy társadalmi)különösen oda kell figyelni a fennálló helyi hatalmi viszonyokra.Veszélyes ugyanis a lakosság véleményének megismerése nélkülhirtelen nagyobb beavatkozásokat kezdeményezni egy helyiközösségben. Ezzel ugyanis olyan mértékben avatkozunk be afennálló viszonyokba, hogy egy egyébként jó kezdeményezés iskudarcot vall, ha (1) a vezetôk elveszítik legitimitásukat, (2) olyanközösségi dinamikát (például a pénzosztásokkal tartós személyeskonfliktusokat a közösségben) hozunk létre, amelyet a késôbbiek-ben nehéz, vagy nem lehet feloldani, és ami (3) veszélyezteti akésôbbi beavatkozásokat is. Egy a miénkhez hasonló, korábbicsenyétei példa is azt mutatja (Szelényi-Ladányi 2004), hogy egyhátrányos helyzetû közösségben, ahol nincs meg az emberekbenaz alapvetô bizalom, sokkal nagyobb bizalomvesztést szenved elaz, aki egyszer elveszíti a szavahihetôségét, vagy kudarcot vall.Egy ilyen közösségben aztán a késôbbiekben bármilyen változ-tatási szándékkal kapcsolatosan nagyobb lesz az ellenállás.

A környezeti igazságtalanságok tekintetében arra jutottunk, hogyérdemesebb kisebb, azonnal sikerélményt nyújtó kezdeménye-zésekkel elkezdeni a változtatásokat. Ha ezek ráadásul mindenkiszámára elérhetôek, akkor nem okoznak egyenlôtlenségi prob-lémákat sem. Ilyen volt a már a pilot projekt tapasztalatain alapulósajókazai hátrányos helyzetû szervezetek számára szervezettszigetelési programunk. Ennek keretei közt a sajókazaiak egy napalatt 5 ablakot leszigetelhettek, aminek azonnal látták a hasznát(melegebb lett a házuk). Ráadásul ennek költségei akár önerôbôlis megteremthetôk (mintegy 1000 Forint ablakonként), és a prog-ram mindenki számára elérhetô.

A demokratikus eljárások tekintetében jó példának bizonyult egymásik településen mûködô kezdeményezés, a sajókazai asszony-gyülekezet. Itt 44 fôs, különbözô klánok asszonyainak részvé-telével mûködô asszonycsoport oldotta meg a környezetiproblémákat (szemétszállítás, utak javítása, virágültetés). Itt aklánok közötti ellentétet a titkos szavazás intézményévelküszöbölték ki, ami garantálta, hogy a kényesebb kérdésekben(amelyek esetleg egy-egy klán érdekeit sérthetnék) senki nemtudja nyíltan hibáztatni a többieket.

Végül a környezeti igazságosság érvényesítésének e kezdemé-nyezések mellett másik fontos formája az önkormányzattal szem-beni jogérvényesítés. Ennek jelentôségét növeli, hogy ebben azesetben egy egyébként megosztott közösség is egységesebbentud fellépni a „közös ellenség” ellenében, még akkor is, ha bi-zonyos csoportoknak eltérôek az érdekeik.

2.3. A környezeti igazságosság koncepciójánakkiszélesítése – egy Dél-alföldi pilot projekt tapasztalatai

Kiadványunk utolsó részében a Védegylet szegedi munkacso-portjának pilot projektjét mutatjuk be. E munkacsoportunk akörnyezeti igazságosság különféle lehetséges értelmezéseire egy-aránt támaszkodott, amikor a fogalom (minél szélesebb) kiter-jesztésére tett kísérletet. Ennek értelmében:• Fontosnak tartottuk, hogy az elosztás-alapú (disztributív)

igazságossági szempont mellett a részvételiség (az ún. pro-cedurális megközelítés), az elemi szükségletek igénye mellettaz emberjogi aspektus is hangsúlyosan megjelenjen –miközben (ezzel együtt) a nemzedéken belüli méltányosságszempontjait is valamiképpen összhangba kell hozni anemzedékek közötti igazságosság szempontjaival.

• Ennek szellemében az érintettek körének egyfajta kiterjesz-tésére törekedtünk: a hátrányos helyzetû (és/ vagy marginali-zált) csoportok és közösségek mellett más nem-privilegizáltcsoportok és közösségek környezeti javakhoz/ természetierôforrásokhoz illetve az ezzel kapcsolatos közszolgáltatá-sokhoz) való hozzáférését is vizsgáltuk.

• A környezetszennyezésnek, környezeti terhelésnek valóaránytalan és igazságtalan elszenvedése mellett egyre inkábbhangsúlyossá válik bizonyos környezeti javakhoz, természetierôforrásokhoz és a hozzájuk kapcsolódó közszolgáltatá-sokhoz való hozzáférés vagy ezek hiánya, illetve azok igazsá-gos (többnyire inkább: igazságtalan) megoszlása vagy elosz-tása. (A környezeti javakhoz/ természeti erôforrásokhoz valóhozzáférés ebben az értelemben jelentheti például a ’vízhezvaló hozzáférés’ legkülönfélébb módjait, de az egészségesélelmiszerhez való hozzáférést is.)

• A környezeti igazságosság koncepciójának kiterjesztésesorán az érintettek kezdetben az otthon, illetve a lakóhelyadottságait vizsgálták elsôsorban, amit késôbb a munkahely,iskola (stb.) követett. Újabban az egyéb (például a „szaba-didôs”) tevékenységek színtereit, helyszíneit is ide sorolhatjuk,ami azt jelenti, hogy az egészséges környezethez (természetielemekhez, a tájhoz), a parkokhoz, játszóterekhez, sôt, eset-leg a sportpályákhoz (uszodákhoz, strandokhoz, stb.) valóhozzáférés illetve ezek hiánya is ide tartozhat.

• A fentiekbôl fakadóan a fogalom további (tematikus) kiter-jesztése is lehetséges: például az egészséges élelmiszerhezvaló hozzáférés, mint alapvetô emberi jog. Ez szorosanösszefügg az élelmiszer-önrendelkezéssel is.


13

E munkacsoport a fentieknek megfelelôen szélesebb spektru-mon vizsgálódott: a környezeti igazságosság kérdésével kapcso-latos kutatásokat Csongrád megye egészére kiterjesztettük, és akülönféle konfliktusokat és az érintettek körét a lehetô legszéle-sebben értelmeztük.

Ezzel összhangban viszont szûkítenünk is kellett a pilot projektkijelölésekor, amely két síkon történt meg: egyrészt a környezetiigazságossági konfliktusokat elsôsorban a környezeti javakhozvaló hozzáférés kapcsán vizsgáltuk, illetve ezt késôbb továbbszûkítettük a vízzel kapcsolatos konfliktusokra és vízhez való hoz-záférésre. A másik szûkítés a földrajzi lehatárolás volt: Tiszaszigetés Térvár25 került a célkeresztbe, de úgy, hogy közben meg-próbáltunk a Tisza-Maros szög (még pontosabban az ún. Toron-táli-sarok) egészére tekintettel lenni.26

A következôkben pilot projektünk tapasztalatait mutatjuk be.Elôször kitérünk a környék életében kulcsszerepet játszó folyóhoz,a Tiszához való hozzáférés körüli problémákra/ konfliktusokra.Ezután rátérünk a Térvár-környéki mezôgazdasági területek kérdé-sére, majd az ivóvízminôség-javító program ellentmondásaira.Végül az ártéri gazdálkodás kérdésén keresztül mutatjuk be helybenaz élelmiszer-igazságosság kérdését. Természetesen az összeskérdést a környezeti igazságosság szemszögébôl vizsgáljuk.

A folyóhoz való hozzáférés

Bár maga a falu nem közvetlenül a Tisza partján fekszik, a tele-püléshez tartozik közigazgatásilag egy elég jelentôs partszakasz,a hozzá tartozó hullámtérrel együtt. Ez a terület a tulajdonvi-szonyok szempontjából eléggé áttekinthetetlen, az viszont megál-lapítható, hogy a területen intenzív erdôgazdálkodás is folyik,illetve a partszakasz jelentôs részén (viszonylag szerény, jórésztfából készült) üdülôk és horgásztanyák találhatók, melyeket zöm-mel szegediek építettek az elmúlt évtizedekben, az önkormányzat-tól bérelt területeken. A területhasználatban most jelentôsváltozások várhatók, hiszen a tavaly megkezdett, a Tisza és aMaros hullámtereit érintô rekonstrukció a Tisza alsó, Szeged alattiszakaszát is érinti majd.

A hullámtérrel kapcsolatban az elmúlt két évben igen sok emberrelbeszélgettünk – lehetôség szerint az érintettek minden cso-portjából. Így a falubeliekkel, a településvezetôkkel, az üdülôtulaj-donosokkal, a gyálaréti/tiszaszigeti folyószakaszon halászókkal éshorgászokkal, valamint vízügyi, erdészeti és természetvédelmiszakemberekkel. Az elsô érdekes megfigyelésünk az volt, hogy amíg az üdülôtelepkiépülésének a kezdetekor a falubeliek még rendszeresenhasználták a partszakaszt horgászásra, fürdésre, kirándulásraegyaránt, addig az elmúlt évtizedekben a falubeliek Tisza-partijelenléte fokozatosan visszaszorult. Mindez nem lenne szük-ségszerû, mivel az üdülôtulajdonosok csak bérlik a területeket,amely bérlet a közvetlen partszakaszokra nem is vonatkozik. Agyakorlat azonban az, hogy sokan gyakorlatilag magánterületkéntkezelik e bértelt területet, és nem nézik jó szemmel az „idegenek”(így például a helybéliek) felbukkanását.

A horgászás (mint szabadidôs és megélhetési tevékenység) terénszintén jelentôs változások történtek az elmúlt évtizedekben. Ko-rábban a tiszai horgászat és halászat meghatározó volt ahelybéliek számára is, akik most már a falu környéki horgász-tavakat használják e célra. A település vezetôi ezt nem érzikproblémának: szerintük a Tiszára nagyobb szükségük van a(nagy)városiaknak, így például a jelenlegi és jövôbeli üdülôtulaj-donosoknak, akik (pl. Szegeden) sokkal kevésbé férnek hozzá aTiszához, illetve a természetes környezethez. Ezt annak kapcsánemlítették, hogy a Tisza-parti területek a jelenlegi tervek szerint azönkormányzatok által értékesíthetôek lesznek, ami azt jelenti, hogye területek magántulajdonná válhatnak. Ebbôl fakadóan a helyiektöbbsége végérvényesen kiszorulhat a Tisza partjáról.

A helyi lakosok és a jelenlegi üdülôtulajdonosok helyébe ígyegy lényegesen tehetôsebb, privilegizáltabb társadalmi rétegkerülhet, amelynek módjában áll a területek megvásárlása, illetvea szükséges fejlesztések végrehajtása. Így egy több évtizede tartófolyamat teljesedne be: elôbb a helyiek kiszorulása a településheztartozó hullámtérrôl a szomszédos nagyváros üdülôtulajdono-sainak „rovására”, majd a szerényebb társadalmi helyzetû szegedibérlôket váltanák fel a jóval tehetôsebb új tulajdonosok.

Mint azt már említettük, a hullámtérben gazdálkodási (fakiter-melési) tevékenység is folyik. A területet gazdálkodásra nemcsupán a jelenlegi használók, a vízügy és az erdôtulajdono-sok használnák szívesen, hanem az ártéri termelést a hullám-térre kiterjeszteni igyekvôk, sôt az invazív fajokra, mintenergianövényekre tekintôk is.27 Az ártérben ökológiai gyü-mölcstermesztéssel kísérletezô helyi gazdák már többszörkezdeményezték például, hogy a hullámtér bizonyos területein isjelöljenek ki ilyen típusú gazdálkodásra alkalmas területeket.

25 Tiszasziget két nagy folyó, a Tisza és Maros ártere között keletkezett, egy sziget-szerû árvízmentes területen. A község területéhez tartozik a közvetlenül a szerb határmentén fekvô Térvár, a maga mintegy 70 lakosával. A lakosság lélekszáma jelenleg1760 fô, a polgármestert az idén negyedszer választották meg a településvezetôjévé. Az eddig nyolcfôs képviselôtestület az idén 6 fôsre apadt – köztük egytérvári lakos is található.

26 A Torontáli sarok (vagy háromszög) a Maros, a Tisza és a déli országhatár (Szerbiaés Románia) által határolt terület.

27 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/genbank_a_hullamterben/103942, www.delmagyar.hu/szeged_hirek/biogyumolcs_a_hullamterben/115822,www.delmagyar.hu/szeged_hirek/gyalogakac_a_hullamterben/120816


14

A Tiszával kapcsolatos környezeti igazságossági kérdésekugyanakkor nem merülnek ki a folyóhoz való „hozzáférésben”,hanem a környezeti szennyezésnek való kitettség is ide tartozik.A szennyezések határon átnyúló hatásairól, illetve forrásairól (a2000. évi tiszai ciánszennyezés és Verespatak kapcsán) elég sokszó esett az utóbbi idôben. A környezetszennyezés ugyanakkornem csupán határainkon túlról fenyeget, hanem a hétköznapok-ban is, gyakran közvetlen közelrôl. Erre egy példa, hogy a helyivízmû szennyvíztisztításért is felelôs kisebbségi francia tulaj-donosának a megbízhatósága kétségeket ébresztett a Tisza-menti halászokban és horgászokban, amikor tavaly nyáronismételten nagyobb volumenû szennyvíz jelent meg a Tiszában.28

Térvár és a szomszédos szántók/legelôk

Néhány tavalyi sajtóhír különösen jól jelenített meg egyfajta éleskontrasztot a területen, és mutatott rá egy olyan jelenségre, amiáltalában kevésbé látható nálunk ilyen explicit módon: a környe-zeti javak és a természeti erôforrások feletti (gyakran „látha-tatlan”) küzdelemre.

Az ez idô tájt (2009 tavaszán) megjelent sajtóhírek a Térvárralközvetlenül szomszédos építési telkek (eredetileg kaszálók/legelôk,) külföldi befektetôknek történô értékesítésérôl szól-tak.29 Az ügy késôbb (2009 ôszén) újabb fordulatot vett, amikorfelröppent a hír, hogy a területet felvásárló Tiszasziget LakóparkKft. tulajdonosi köre kapcsolatban állhat az elhíresült sukorói ka-szinó-projekt befektetôi körével – ráadásul a Kft-t jegyzô egyikszemély neve szerepel egy konzorcium (Bellagio Casino Hungary)azon koncessziós pályázatán, amelyet kaszinóváros építésérenyújtottak be a Dél-alföldi Régió területére.30 (A tény, hogy ez idôtájt adtak be az érintett területre telekegyesítési kérelmet, továbbtáplálta a gyanút sokakban, hogy itt fog megépülni a dél-alföldirégióban tervezett kaszinó.)

Környezeti igazságossági szempontból minket természetesennem a radikális országos sajtó által felerôsített felhangok érdekel-tek elsôsorban. Sokkal inkább az az aggodalom, ami sokakbanmegfogalmazódott azzal kapcsolatban, hogy a helyi lakosságotés a sokszor kifejezetten hátrányos helyzetû helyi közössé-geket, mint például Térvárt vajon miként érinthet egy ilyenesetleges beruházás. A földmoratórium várható majdani feloldá-sa kapcsán sokan már eleve úgy érzik, hogy esélytelenek leszneka termôföldek megszerzéséért, illetve megtartásáért a külföldiekkelfolytatott „harcban”. Az ilyen típusú telekeladásokról szóló hírektovább táplálják a helyiek azon érzését, hogy a helyi környezetijavakhoz és természeti erôforrásokhoz való hozzáférés (a tulaj-donviszonyokkal együtt) fokozatosan kicsúszik az itt élôk kezébôl– és ez egyre kiszolgáltatottabb és kilátástalanabb helyzetbe

sodorja ôket. Könnyû belátni, hogy a térségben élôk számára éppezek a környezeti javak és természeti erôforrások (termôföld ésivóvízkészlet, a Tisza nyújtotta lehetôségek és szolgáltatások stb.)lehetnének azok a pénzben nem is igazán kifejezhetô értékek,amelyek a megélhetést biztosíthatnák számukra hosszú távon.Hogy a problémafelvetés jogos, azt azok a sajtócikkek is alátá-masztják, amelyek a térvári viszonyok kilátástalanságáról tudósí-tanak – ezt a képet egyébként többé-kevésbé megerôsítették azitt készített interjúink is.31

Az ivóvízminôség-javító program és a vizes lobbi erôfölénye

A pilot projektünk terepéül szolgáló terület is érintett volt az elmúltévekben, évtizedben több vízhasználattal kapcsolatos fejlesztés-ben, amelyek közül egyik az ivóvízminôség-javító program dél-alföldi tervezési és megvalósítási folyamata. E program keserûtapasztalata számunkra, hogy a társadalmi vita ( az érintettekbevonásával) elmaradása nem csupán súlyos környezeti,hanem súlyos társadalmi hatásokkal is jár.32

Az ivóvízminôség-javító program esetében a szigorúbb uniós sza-bályozás miatt szükségesnek tûnik sok településen a víz arzén-mentesítése. Hogy ez indokolt-e, arról erôsen megoszlanak avélemények, de még ha ezt el is fogadjuk, a kivitelezés módja (aberuházások pazarló jellege stb.) az egész projekt társadalmihasznosságát erôsen kérdésessé teszi. Különösen úgy, hogy aköltségek jelentôs része hosszú távon is áthárul az érintettfogyasztókra, lakosságra, a kistelepüléseken megtöbbszö-rözve ezzel az eddigi vízdíjat.

Az ivóvízminôség-javító program társadalmi „mellékhatásai” a Dél-Alföldön (így a vizsgált Torontáli-háromszögben) különösenrelevánsak. Az Európai Tanács 1998. évi irányelve alapján a ma-gyar kormány 2001-ben döntött a vízminôség-javító programról,amely alapján az egyes önkormányzatoknak biztosítaniuk kell azuniós határértékek betartását. A dél-alföldi régióban ez fôleg azarzén-, bróm-, fluorid-, és ammónium-határértékekre vonatkozik,ezért 2003 decemberében 200 település részvételével konzor-cium jött létre a program lebonyolítására, amely a térségben közel90 milliárd forintos beruházást jelent. (Kezdetben 10%-os ön-részrôl lehetett hallani, de késôbb kiderült, hogy ez sokkal inkább20-30%-ot tesz ki, ami a kisebb települések számára megold-hatatlan feladat.)

A dél-alföldi projektet kezdete óta több kritika is érte. Elôször isaz, hogy a konzorcium megalakítása után évekig semmi érdemielôrelépés nem történt, leszámítva a több milliárd forintértelkészített tanulmányokat. Kiderült, hogy sok településen a vízdíja többszörösére (!) emelkedne, mivel annak fedeznie kellene az

28 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szennyviz_a_tiszaban/2110121

29 Konkrétan 8,3 hektárnyi terület külföldi kézbe történô eladása szerepelt a hírekben,majd késôbb kiderült, hogy korábban (2002-ben) egy szomszédos 7,4 hektárosterület is külföldi kézbe került. Ezek után jelentek meg olyan hírek a radikális (szél-sôjobb oldali) sajtóban, amelyek már gyakorlatilag a teljes Torontáli-háromszögelárverezésérôl beszéltek – mintegy 835 ha volt állami termôföld vonatkozásában,mintegy 20 ezer aranykorona értékben.) http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/03/a-jobbik-az-izraeli-foldvasarlasrol-kerdezi-bodot.html

30 http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/10/jobbik-kaszino-ugy-tiszaszigeten-is.html www.delmagyar.hu/szeged_hirek/kaszinotol_fel_a_jobbik_tiszaszigeten/2121091

31 www.delmagyar.hu/szeged_hirek/halalra_fagyott_egy_50_eves_no_tervaron/2083544www.delmagyar.hu/szeged_hirek/tervaron_ma_a_melyszegenyseg_az_ur/2092413

32 Különösen szomorú terepi tapasztalatunk, hogy a helyi lakosság ebbe a folyamatba alegtöbb helyen nincsen beavatva, vagyis, ha hallottak is a tervezett fejlesztésrôl, annak csakvárható pozitív hozadékát ismerik legfeljebb, a rájuk háruló terhekkel egyáltalán nincsenektisztában.


15

önrész biztosítására felvett hitelt, illetve a fejlesztések soránbeépített eszközök amortizációját. (A megnövekedett üzemeltetésiköltségek és a beépített amortizációs költségek – az uniós támo-gatás feltételeként - egyaránt a vízdíj árában jelennének majdmeg.)

Mivel az EU által megjelölt határidô már lejárt, elvileg azegészségügyi hatóság megtilthatja a helyi kutak használatát,ami lehetetlen helyzetbe hozhat jó néhány kistelepülést arégióban. (Zacskós, palackos vagy tartálykocsiból származó vizetkellene átmenetileg biztosítani ezeken a településeken, míg a pro-jekt meg nem valósul.) Ez a kényszerhelyzet (és a túl szigorú sza-bályozás) a tôkeerôs (jellemzôen multinacionális) vállalatoktérnyerését segítheti, különösen akkor, ha az ilyen módon eladó-sodott önkormányzatoknak nem lesz más választása, mintmegszabadulni a helyi vízmûvektôl. (Többségi tulajdont, vagyirányítási jogot szerezve a helyi vízmûvekben a vállalatok fogjákdiktálni a feltételeket, ami egyáltalán nem biztos, hogy az ott élôkérdekeivel találkozni fog - amint ez néhány hazai nagyváros ese-tében már eddig is jól megmutatkozott33.)

Ráadásul mindez legérzékenyebben a nehéz helyzetben lévôcsaládokat (és településeket) fogja érinteni, akik így arra lesznekkényszerítve, hogy a gyakran illegális fúrt kutakból nyert szeny-nyezett talajvizet fogyasszák az eddigi annál azért jóvalegészségesebb víz helyett. A hozzáférés és az elérhetôségközötti különbség34 itt válik igazán nyilvánvalóvá: hiába fér hozzáelviekben szinte mindenki az egészséges ivóvízhez, ha ez szá-mukra szinte megfizethetetlen (és így elérhetetlen) marad – elsô-sorban a hátrányos helyzetû települések lakossága körében. Ezegy nagyon komoly környezeti igazságossági kérdés, összefüg-gésben a „víz-szegénység” fogalmával, ami egyre inkább prob-léma Európa-szerte is, azokban az esetekben, amikor azegészséges ivóvízhez való hozzáférés aránytalanul nagy anyagiáldozatokat követel a szegényebb lakosság körében.35

Az ártéri gazdálkodás esélyei

A térség gazdálkodását a projekt bô másfél éves idôtartama alattelsôsorban a tájkímélô/ kisléptékû/ organikus gazdálkodáslehetôségei felôl vizsgáltuk, ahol is fôleg az ártéri gazdálkodásnéhány meglévô kezdeményezésére koncentráltunk – különöstekintettel ezen belül is a gyümölcstermesztésre. E probléma át-tekintése környezeti igazságossági szempontból azért fontos,mert az egészséghez és az egészséges környezethez való jogszükségszerûen magában kell, hogy foglalja az egészségesélelmiszerhez való jogot is. Ez nagyon szoros összefüggésbenáll egyrészt az élelmiszerbiztonság, másrészt az élelmiszer-önren-delkezés gondolatával, amely egyre inkább elismeri a fogyasztókjogát az ellenôrizhetô minôségû egészséges élelmiszerekhez – ígymegnô a jelentôsége és az értéke az átláthatóbb helyi termelésnek(Gottlieb 2009)36.

A környék gazdáival folytatott beszélgetések sok olyan prob-lémára hívták fel a figyelmet, amelyek megnehezítik ezt a fajtaprogresszív kistermelôi alapállást – komolyan érintve (leszûkítve)ezzel az itt élôk választási lehetôségeit. Egyik ilyen, hogy ugyan atermékeny öntéstalaj rendkívül kedvezne az ártéri gazdálkodásnak(különösen a gyümölcstermesztésnek), az öntözés nincsen jólmegoldva. Ehhez a Tisza vizére kellene minél inkább építeni.Nagyon kedvezônek ítélték például a megkérdezettek azt ahelyzetet, amikor a Tisza elöntötte a földeket, és kimosta a sót atalajból. Többen hiányolták a Vásárhelyi-terv eredeti elképzelé-sének megvalósítását; úgy érzik, hogy a terv egészen más iránybament el.37 Kisebb víztározókat is lehetne a megkérdezettek szerintépíteni, illetve a helyi TSZ-ek egykori öntözôrendszere, illetve amár meglévô csatornák is használhatóak lennének szervezettebbformában, de ez a víz jelenleg nagyon drága, így fôleg rétegvízzeltudnak a megkérdezett gazdák öntözni.

Közvetlenül a mentett oldalon (az árvízi töltés túloldalán) is vanlehetôség a (bio-) gyümölcstermesztésre, de az itteni gazdák sz-erint ezen túlmenôen a hullámtér egy része is hasznosítható lenneilyen célra. A megkérdezettek elmondásuk szerint többszörpróbálták már meggyôzni az illetékes önkormányzatot és avízügyeseket errôl a lehetôségrôl, de nem jártak sikerrel. Sôt,a VTT (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) keretében a töltésekmentett oldalán is szélesebb elvonulási sávot tervez a vízügy, amiállítólag a telkek/ gyümölcskertek egy részének leválasztásával/kisajátításával is járna. Többen kifejezetten kritikusan látták a VTTezen rigorózus, egyoldalú vízügyes értelmezését, illetve a vízügyimunkálatokban jelentôs szerepet játszó vízépítô cég szerepét azeddigi folyamatokban.

33 A legutóbbi és talán legérzékletesebb példa a pécsi vízmû és a francia Suez tavalyiviharos szakítása.

34 Az access és az affordability együttes feltételének kell teljesülnie ahhoz, hogy azegészséges ivóvízhez való tényleges hozzáférésrôl beszéljünk, azaz: elérhetô éskönnyen megfizethetô áron.

35 Lásd errôl: http://euobserver.com/885/30097

36 „A lakosság élelmezésére irányuló helyi mezôgazdasági termelés elônybenrészesítése, a parasztok és földnélküli vidéki lakosok termôföldhöz, vízhez, vetô-maghoz és mezôgazdasági hitelhez jutásának biztosítása. Ebbôl következik a föl-dreform szükségessége, a GMO-k elleni harc, a vetômagokhoz való szabadhozzáférés, és a víz mint egyenlôen elosztandó közjószág biztosításának érdekében.A gazdák és parasztok joga arra, hogy élelmiszert termeljenek és a fogyasztók jogaahhoz, hogy eldöntsék, mit akarnak fogyasztani, ki által és hogyan termelt élelmiszertkívánnak megvásárolni.” (a Via Campesina definíciója, Simonyi Bori/ Védegyletfordításában.)

37 A Vásárhelyi-terv korábbi változatában (VT) igen hangsúlyos volt még az az elkép-zelés, hogy az árvizeket a Tiszából a mélyárterekre és a természetes mélyedésekbevezetik tovább, helyreállítva ezzel valamelyest az Alföld egykori területhasználatát ésvízháztartását. A VTT-ben ebbôl szinte semmi nem valósul(t) meg.


16

Érdekes volt viszont megtapasztalni, hogy egymástól függetlenül(Újszegedtôl Kiszomborig), többen is gondolkodnak abban, hogymiként lehetne egy génbankot összehozni a tájfajta gyümölcsfa-jokból, mert ezekre lehetne aztán széles körben építeni – báregyelôre ez az elképzelés sem valósult meg.

Itt említjük meg, hogy a szegedi biopiac ismét mûködik ugyan,de sokan úgy érzik, hogy az jelenlegi formájában csak a bio-gazdák egy szûk rétegét „tartja el” (csak a néhány sikeres/nagyobb/ bejáratott gazdának éri meg csinálni), az újszegedi elitvásárlórétegre támaszkodva. A többiek kiszorulnak a piacról (asikeresebb gazdáknak nem érdekük a verseny fokozása és azárak lenyomása, amíg egyeduralkodók lehetnek az adottterületen, különösen addig, amíg viszonylag szerény a kereslet).Ugyanakkor a tudatos vásárlóknak is épp az volna az érdekük,hogy a biotermékek minél inkább elterjedjenek, a minél több ter-melô jelenléte pedig valamelyest közelítse az árakat a hagy-ományos termékekéhez – hogy ne csupán egy szûkebb elitszámára legyen elérhetô az egészséges élelmiszer.

Az érintett települések (településvezetôk és az itt élôk) részérôl kel-lene közös akarat, hogy tényleges áttörés lehessen – akár aközétkeztetésbe is széles körben bevezetve a helyi termelôk ter-mékeit, akár a közvetlen kereskedelem meghonosításával éskiépítésével, termelôi boltok (gazdaboltok), helyi piacokkialakításával. A génbank, a tájfajták elterjesztése, a gyümölcster-mesztés rangjának visszaállítása (a lekvárbefôzés, befôttekkészítése, gyümölcsaszalás, stb.) mind segíthetné ezt a folyama-tot, ráadásul a falusi turizmus megalapozásában, egy-egy régióhagyományainak felélesztésében is katalizátor-szerepe lehetne.

Az ártéri és ökológiai gazdálkodással kapcsolatos legújabb orszá-gos kezdeményezésekkel felkerestük a térség több polgár-mesterét illetve a települést vezetôket is. A legpozitívabb vissza-jelzéssel Kübekházán találkoztunk, ahol a polgármester komolyérdeklôdést mutatott mindezekkel kapcsolatban. Különösen aközétkeztetésben mutatkoznak biztató jelek: a teljesen megújultiskola új konyhája (és az ottani séf) már most is széles körbenhasználja a helyi termelôk terményeit (köszönhetôen az új kister-melôi rendelet adta lehetôségeknek), illetve esetleg a vegyszer-mentes élelmiszerek felhasználása elôl is elhárul majd az akadály.38

Érdekes tapasztalatunk, hogy bizonyos progresszív kezdemé-nyezések a települések legkülönfélébb szegmenseibôl szár-mazhatnak, és ezek sikere gyakran azon múlik, hogy ehhezmilyen mértékben találnak támogatókra. Van, ahol maga a pol-gármester, máshol a faluépítést elôremutatóan értelmezô nagy-birtokos, megint máshol 1-1 kistermelô (esetleg biogazda) áll afolyamatok élére. Sôt, az is gyakran elôfordul, hogy 1-1 Szegedrôlkiköltözött család próbál meg beindítani bizonyos folyamatokat.A támogató légkör (és a társak) hiánya azonban sokszor kedvüketszegi és a kedvezô folyamatok megtorpannak.

Ötletek, javaslatok

Tiszasziget vezetôit 2009 nyár elején kerestük meg elôszörkonkrét tervekkel, illetve javaslatokkal a pilot projektre vonat-kozólag. A közben eltelt hónapok interjúi és egyéb kutatásaialapján a nyár végére összeállt egy együttmûködési megállapodása felsorolt pillérekre építve:

„Az együttmûködés közelebbrôl a Tisza-Maros szögre, a régiónéhány településére (helyi önkormányzatára, gazdakörére, tár-sadalmi szervezetére, stb.) terjed ki. A környezeti igazságosságota szakirodalomban manapság használatos viszonylag tágabbértelmében használjuk, amely a marginalizált (és/vagy hátrányoshelyzetû) csoportokon, illetve településeken túl a régió lakosai (ésközösségei) egészére kiterjedôen is vizsgálja a helyi környezetijavakhoz és természeti erôforrásokhoz való hozzáférést, a kör-nyezeti terhelések (környezetszennyezés) miatti veszélyt.

Ezen belül kitüntetett figyelmet kap a vízhez mint természeti erô-forráshoz való jog, az ehhez való hozzáférés, különös tekintettelaz ivóvízre, a szennyvíztisztításra és szennyvízelvezetésre, a felszíniés felszín alatti vízkészletekre, a folyóvizekhez és más természetesvizekhez való hozzáférésre, illetve a helyi gazdálkodás (ökológiailagfenntartható) vízigényére.

Másik kitüntetett terület a megbízható helyi élelmiszerekhez valóminél szélesebb körû hozzáférés, ezzel összefüggésben a helyigazdák (különös tekintettel a kistermelôk) támogatása, egy közösrészvételi tervezési folyamat elômozdítása, ami a helyi érdekekenés igényeken alapul, de a legkorszerûbb (társadalmilag igazságos,ökológiailag fenntartható) hazai és európai kezdeményezéseket isfigyelembe veszi. Ennek érdekében támogatja a szociális bolt-hálózatok (és szövetkezetek) létrehozását, a minôségi (esetlegökológiai termesztésû) helyi élelmiszerek elôállításának és hozzá-férhetôségének megkönnyítését.

Mindez a jelenlegi „vidékfejlesztési” gyakorlat helyett egy olyanfelelôs környezetgazdálkodás elterjedését szeretné segíteni, amia régió környezeti javainak (természeti erôforrásainak) minéligazságosabb helyi felhasználását célozza – lehetôség szerint atérség minden lakosának, illetve közösségének javára, az ô aktívrészvételükkel, illetve bevonásukkal a tervezési és döntési folyama-tokba.”39

38 Ez manapság leginkább abban áll, hogy az ökológiai gazdálkodásból származóélelmiszerek gyakorlatilag megfizethetetlenek a hazai átlagfogyasztók számára. Méga bio-közétkeztetést bevezetett francia kistelepülés (Barjac) lakói is panaszkodnakaz árkülönbség miatt, pedig az ottani árrés csupán töredéke annak, ami hazánkbanmegfigyelhetô.

39 Részlet az együttmûködési megállapodás szövegébôl, amely Tiszasziget KözségÖnkormányzata és a Védegylet Egyesület (szegedi csoportja) között jött létre 2009.október 3-i datálással.


17

íMenet közben kiderült, hogy több ponton lényegi változásoktörténtek a kistelepülés életében, így a korábbi javaslatokat ennektükrében módosítottuk. Az így kialakult javaslatainkat és azegyüttmûködés további lehetôségeit 2010-ben újragondoltuk, deimmár kiterjesztve a térség (Tisza-Maros szög, illetve Torontáli-sarok) egészére, elsôsorban azokra a településekre összpon-tosítva, ahol a leginkább tapasztalható volt a fogadókészség ebbeaz irányba. Ezek közül a legfontosabbak talán a következôk.

(1) A kritikai pedagógiai alapokon szervezôdô nyári tábor ötletétötvözni szeretnénk a Torontáli rózsakert-projekt fedônevûtérségi kezdeményezéssel, amely a régió rózsafélékhezkapcsolódó hagyományait próbálná meg elsô lépésbenfeléleszteni és összehangolni – egyfajta egységbe ková-csolva és helyzetbe hozva az itt-élôket és itt-dolgozókat.Ennek szerves részét képezné annak a gyûjteményesgyümölcskertnek (génbanknak) az elôkészítése, amely atradicionális tájfajtákat és a helyben (még) élô szokásokat(befôzés, lekvárkészítés, szörpkészítés, stb.) próbálja megösszegyûjteni, rámutatva arra a veszteségre, amelyet ezekeltûnése jelentene a térség életében. (Az ártéri-hullámtérigyümölcstermesztés és az ökológiai gazdálkodás is hang-súlyos része ennek – az egészséges élelmiszerhez való hoz-záférés/jog jegyében is.)

(2) A régió lakosainak vízhez való viszonyát próbálná megfeltárni az a projekt, amelyik az itt élôk Tiszával való kap-cso-latát, az egészséges ivóvízhez való hozzáférést (az esetleges„víz-szegénység” különféle elôfordulási formáit), a mezôgaz-dasági vízhasználat és a vízkivétel különféle formáit rendsze-rezné, elsôsorban a különféle problémákra és konfliktusokra,illetve azok lehetséges megoldásaira koncentrálva. Ennekrésze lenne egy helyi víz-symposium és kiállítás (konferencia/fesztivál), amely az eredményeket összegyûjti, illetve összeg-zi. Egyúttal a szokásos lakossági fórumoknak/közmeghall-gatásoknak az inverze (megfordítása) is lenne ez, amennyi-ben nem a vízhasználattal kapcsolatos diskurzust általábantematizálók (vizes szakma, vízügy, stb.) szerveznék, hanemalulról szervezôdne, és azokat az alternatív igényeket,megközelítéseket és megoldásokat (megoldási javaslatokat)tematizálná, amelyek általában kevésbé jelennek meg hivat-alosan (például a 2009-es VKI-VGT folyamat társadalmipárbeszédében vagy a DARFÜ által organizált dél-alföldiivóvízminôség-javító program kommunikációjában).

(3) Térvár kapcsán egy energiaszegénységgel (fuel poverty)kapcsolatos részvételi akciókutatás (PAR/ RAK), amelyfelméri az itt élôk fûtéssel és energiahasználattal kapcsolatosszokásait, költségeit és vizsgálja a lehetôségeket (köztükalternatív technikákat és megoldásokat), amelyek egy fenn-tarthatóbb és igazságosabb fogyasztás irányába mutatnak.(Nagyléptékû biomassza-erômûvek terve helyett példáulhogyan lehetne olyan szerényebb „energiaerdôket” tele-píteni, hullámtéri erdôgazdálkodást folytatni, ami a környé-ken élôk fûtési lehetôségeit javítaná – a gazdasági/ üzletimegfontolások, cégek érdekei helyett/ mellett.)

(4) Az egész térség gazdálkodása szempontjából kulcsfon-tosságú lenne olyan fórumok szervezése a továbbiakban,amelyek a kisléptékû (ártéri és egyéb) tájgazdálkodásbanrejlô korszerû lehetôségekkel ismertetnék meg a környékgazdáit (ökológiai gazdálkodás, ártéri gyümölcstermesztés,helyi termékek értékesítésének alternatív lehetôségei: köz-vetlen kereskedelem, szociális szövetkezetek, a helyi gyer-mek- és közétkeztetés, stb.). Ennek egyik leginkábbmûködôképes formája, amikor 1-1 részterületen sikeres pol-gármesterek és gazdák látogatnak el a térségbe egy-egyhétvégére és beszámolnak a saját kísérleteikrôl és tapasz-talataikról.

Az interjúk során az érintettekkel abban maradtunk, hogy ez amásfél év sokkal inkább egyfajta problémafeltárásra és a lehet-séges irányok kijelölésére volt elegendô – a tényleges együtt-mûködés még csak ezt követôen kezdôdik.


18

Összegzés

Kiadványunkban áttekintettük a Védegylet környezeti igazsá-gossági projektjében az elmúlt másfél évben végzett munkánkeredményeit. Bemutattuk, hogy a környezeti igazságosság fo-galma alatt három, egymással szorosan összefüggô területetértünk, mégpedig (1) egy látásmódot (társadalmi paradigmát), (2)a környezeti igazságossági mozgalmat (KIM) és az e mozgalomraadott kormányzati-politikai válaszokat, valamint (3) egy napjainkraönállósuló tudományterületet. A téma nemzetközi szakirodalmaalapján kijelenthetô, hogy a környezeti igazságossági tár-sadalmi paradigma (KIP) napjaink domináns környezetvédelmiparadigmájának, az új környezeti paradigmának (ÚKP) a radikálistovábbgondolása. A KIP egyrészt épít az ÚKP alapvetô elveire,másrészt nagyban különbözik is attól, mivel a jelenbeli környezeti(és társadalmi) egyenlôtlenségekre legalább akkora hangsúlythelyez, mint a generációk közti igazságosságra.

Bemutattuk, ahogyan a környezeti igazságossági mozgalom(KIM) kezdeti szûk térbeli és tematikus fókusza és tevékenységenapjainkra kitágult, ami által mára messze meghaladja a szennye-zések igazságos elosztásának kérdéseit. Olyannyira, hogy akörnyezeti igazságossági mozgalom tevékenységére és akörnyezeti igazságossági paradigmára napjainkra a fenn-tarthatóság egyik újabb koncepciójaként tekinthetünk.

Tanulmányunk második részében egy környezeti igazságosságitémájú kvantitatív kutatásunkat, valamint két részvételi akcióku-tatás-jellegû pilot projektünk eredményeit ismertettük. Kvantitatívkutatásunk során statisztikai adatok elemzésével igyekeztünk ál-talános tendenciákat feltárni hazánkban települési, illetve kistérségiszinten a környezeti igazságtalanságok vonatkozásában. Sajnosazonban ma hazánkban a területi statisztikai adatok a legtöbbszempontból nem elégségesek a környezeti igazságtalanságokmegfelelô színvonalú elemzésére. E korlátozott adatmennyiségalapján csupán az állapítható meg, hogy a mai Magyarországonegyes társadalmi és környezeti hátrányok összefonódnak. Az ál-talunk elemzett környezeti és társadalmi változók esetében azoka csoportok, akik a leginkább részesülnek a környezeti hátrányok-ból nem ugyanazok, mint akik az elônyeit élvezik a környezetter-helô gazdasági aktivitásnak. Igazságtalannak tekinthetjük továbbáa hátrányos csoportok környezeti infrastruktúrával való ellá-tottságának alacsonyabb szintjét.

Részvételi akciókutatás-jellegû projektjeink közül az egyik egy,a környezeti igazságtalanságokkal leginkább sújtott hazai csoport-tal, a bódvalenkei cigánysoron élôkkel valósult meg. Projektünksorán szerzett tapasztalataink alapján hazánkban a cigánysorokonélôk a környezeti igazságtalanságok számtalan durva formájátkénytelenek elszenvedni. Munkánk egyik legfontosabb tapaszta-lata, hogy bármilyen települési szintû beavatkozás esetébenkülönösen oda kell figyelni a fennálló helyi hatalmi viszonyokra.Veszélyes a lakosság véleményének megismerése nélkül hirtelennagyobb beavatkozásokat végezni egy helyi közösségben, ezzelugyanis olyan mértékben avatkozunk be a fennálló viszonyokba,hogy egy egyébként jó kezdeményezés is kudarcot vall. Ugyanis(1) a vezetôk elveszítik legitimitásukat, (2) olyan közösségi folya-matok és konfliktusok létrejöveteléhez járulhatunk hozzá, ame-lyeket a késôbbiekben nehéz, vagy egyáltalán nem lehet feloldani,és ami (3) veszélyezteti a késôbbi beavatkozásokat is. A változ-tatásokat érdemesebb kisebb, azonnal sikerélményt nyújtókezdeményezésekkel elkezdeni.

Másik részvételi projektünk a Dél-alföldi Régióra irányult, és akörnyezeti igazságosság fogalmának kiterjesztésére tett kísérletet.Ennek megfelelôen itt az elosztás-alapú igazságossági szempontmellett a részvételiség, a(z elemi) szükségletek igénye mellett azemberjogi aspektus is hangsúlyosan megjelent. Emellett akörnyezeti igazságtalanságok által érintettek körének bôvítése ismegtörtént: a hátrányos helyzetû (marginalizált) csoportok mellettmás, nem-privilegizált csoportok környezeti javakhoz (és az ezek-kel kapcsolatos szolgáltatásokhoz) való hozzáférését is vizsgáltuk,elsôsorban a vízhez köthetô környezeti igazságtalanságokra re-flektálva. E pilot projektünk jól kiegészíti az elôzôt, lévén rámutatarra, hogy a leghátrányosabb helyzetû közösségek melletthazánkban a lakosság szélesebb, nem privilegizált részei is sokesetben egyre inkább kiszorulnak mind bizonyos alapvetô kör-nyezeti javak használatából, mind pedig az ezekkel kapcsolatosdöntéshozatalból.

Összegzés

19

Felhasznált irodalom

Könyvek, folyóiratcikkek, kiadványok

Agyeman, J. – Bullard, R. D. – Evans, B. (2002): Exploring theNexus: Bringing Together Sustainability, Environmental Justiceand Equity. Space & Polity, 6, 1, 77–90. o.

Autonómia Alapítvány (2004): Energiatakarékossági kísérleti prog-ramok az Encsi kistérségben. Kézirat

Babbie, E. (2008): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata.Balassi Kiadó, Budapest.

Barry, J. M. (2008): “A Small Group of Thoughtful, Committed Cit-izens”: Women’s Activism, Environmental Justice, and the CoalRiver Mountain Watch. Environmental Justice, 1, 25-33. o.

Bodorkós (2006): Részvételi közösségi tervezésen alapuló vidék-fejlesztés a Mezôcsáti Kistérségben. Internet: www.essrg.hu/magyar/rolunk/download/bodorkos-pgk-2006.pdf

Bodorkós B. (2010): Társadalmi részvétel a fenntartható vidékfej-lesztésben. A részvételi akciókutatás lehetôségei. PhD disszetrá-ció tervezet, Szent István Egyetem, Környezettudományi DoktoriIskola, Gödöllô.

Briggs, D. –, Abellan, J.J. – Fecht, D. (2008): Environmental in-equity in England: small area associations between socioeco-nomic status and environmental pollution. Social Science &Medicine, 67, 1612–1629. o.

Brulle, R. J – Pellow, D. N. (2006): Environmental Justice: HumanHealth and Environmental Inequalities. Annual Review of PublicHealth, 27, 103-124. o.

Czira T. (2004): A környezeti állapot és a természeti környezettérségi folyamatainak területfejlesztési szempontú vizsgálata térin-formatikai környezetben. Internet: www.otk.hu/cd04/1szek/Czira%20Tam%C3%A1s.htm.

Ditróy G. (2006): A budapesti rozsdaövezetek ingatlanfejlesztéslehetôségei. Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi EgyetemGazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Szakdolgozat. Internet:www.ecorys.hu/kepek/diplomamunka.pdf.

Egan, M. (2002): Subaltern Environmentalism in the United States:A Historiographic Review. Environment and History, 8, 21–41. o.

Fülöp O. (209): Ösztönzött pazarlás – Lakossági energiaárak államitámogatása 2003-2009. Összefoglaló elemzés. Energia Klub, Bu-dapest.

Gottlieb, R. (2009): Where We Live, Work, Play ... and Eat: Ex-panding the Environmental Justice Agenda. Environmental Jus-tice, 2, 1, 7-8. o.

Guha R. (2000): Environmentalism: A global history. Longman,New York.

Harner, J. – Warner, K. – Pierce, J. – Huber, T. (2002): Urban En-vironmental Justice Indices. The Professional Geographer, 54, 3,318–331. o.

Harper, K. - Steger, T. – Filcak, R. (2009): Environmental Justiceand Roma Communities in Central and Eastern Europe. Environ-mental Policy and Governance, 19, 4. Pre-review version. Internet:http://scholarworks.umass.edu/cgi/viewcontent.cgi?arti-cle=1000&context=efsp_pub_articles

Kadét E. – Varró G. (2010): A roma lakosság hozzáférése az uniósfejlesztési forrásokhoz Szabolcs-Szatmár Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Összegzés. Társaság a Szabadságjogokért,Budapest.

Ladányi J. – Szelényi I. (2004): A kirekesztettség változó formái.Napvilág Kiadó, Budapest.

Louis G. E. – Magpili, L.M. (2001): Representing inequities in thedistribution of socio-economic benefits and environmental risk.Environmental Monitoring and Assessment, 79, 101-119. o.

Low, N –Gleeson, B. (2009): Nicholas Low, Brendan Gleeson:Környezeti igazságosság: A környezeti minôség elosztása. In:Scheiring G. - Jávor B. (szerk.): Oikosz és Polisz. Zöld politikaifilozófiai szöveggyûjtemény. L'Harmattan, Budapest. 408-449. o.

Maantay, J. – Maroko, A. (2009): Mapping urban risk: Flood haz-ards, race, & environmental justice in New York, Applied Geogra-phy, 29, 1, 111-124. o.

Martinez-Alier, J. (2000): Environmental Justice, Sustainability andValuation. Harvard Seminar on Environmental Values. Internet:http://ecoethics.net/hsev/200003txt.htm

Morello-Frosch, R. – Pastor, M. – Porras, C. – Sadd, J. (2002):Environmental Justice and Regional Inequality in Southern Cali-fornia: Implications for Future Research. Environmental HealthPerspectives. 110, 149-154. o.

Noonan, D. S. (2008): Evidence of Environmental Justice: A Crit-ical Perspective on the Practice of EJ Research and Lessons forPolicy Design. Social Science Quarterly, 89, 5, 1153-1174. o.

Pedersen, O. W. (2009): Transatlantic Movements of Justice: AStory of Inspiration and Diversity. Environmental Justice, 2, 1,2009, 35-41. o.

Schweizer, E. (1999): Environmental Justice: An Interview withRobert Bullard. Earth First! Journal. Internet:www.ejnet.org/ej/bullard.html

Sheppard, E. – Leitner, H. – McMaster R. B. – Hongguo, T.(1999): GIS-based measures of environmental equity: Exploringtheir sensitivity and significance. Journal of Exposure Analysis andEnzironmental Epidemiology, 9, 18–28. o.

Felhasznál t i rodalom

20

Steger, T. (2007): Making the Case for Environmental Justice inCentral and Eastern Europe. CEPL-HEAL-The Coalition for Envi-ronmental Justice, Budapest. Internet: www.env-health.org/IMG/pdf/Making_the_case_for_environmen-tal_justice.pdf

Sze, J. – London, J. K. (2008): Environmental Justice at theCrossroads. Sociology Compass, 2,4,1331–1354. o.

Taylor, D. A. (2000): The Rise of the Environmental Justice Para-digm: Injustice Framing and the Social Constriction of Environ-mental Discourses. American Behavioral Scientist, 43, 508-580. o.

Telepek környezet-egészségügyi felmérése Magyarországon2000-2005 (2009): Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtu-dományi Centrum, Népegészségügyi Kar.

Tirrado, Herrero, S. - Ürge Vorsatz D. (2010): EnergiaszegénységMagyarországon. Elsô értékelés. Védegylet, Budapest.

Turner, R. L. – Wu, D. P. (2002): Environmantal Justice and Envi-ronmental Racism: an Annoted Bibliography and GeneralOverview, Focusing on U.S. Literature, 1996-2002. Institute of In-ternational Studies, University of California, Berkeley.

UCC (1987): Toxic Waste and Race in The United States. UCCCommision for Racial Justice, New York. Internet: www.ucc.org/about-us/archives/pdfs/toxwrace87.pdf

UCC (2007): Toxic Wastes and Race at Twenty: 1987-2007.Grassroots Struggles to Dismantle Environmental Racism in theUnited States. A Report Prepared for the United Church of ChristJustice and Witness Ministries. Internet: www.ucc.org/assets/pdfs/toxic20.pdf

USGAO (1983): Siting of Hazardous Waste Landfills and TheirCorrelation With Racial and Economic Status of SurroundingCommunities. GAO/RCED-83-168. General Accounting Office,Washington DC. Internet:http://archive.gao.gov/d48t13/121648.pdf

Internetes honlapok

21

Internetes honlapok

http://ej.issuelab.org/research

www.ejnet.org/ej/principles.html

www.ejrc.cau.edu

www.ejrc.cau.edu/staff.html

www.nfu.hu/lhh

http://euobserver.com/885/30097

www.delmagyar.hu/szeged_hirek/kaszinotol_fel_a_jobbik_tiszaszigeten/2121091

www.delmagyar.hu/szeged_hirek/halalra_fagyott_egy_50_eves_no_tervaron/2083544

www.delmagyar.hu/szeged_hirek/tervaron_ma_a_melyszegenyseg_az_ur/2092413

www.delmagyar.hu/szeged_hirek/genbank_a_hullamterben/103942/ http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/biogyumolcs_a_hullamter-ben/115822/, http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/gyalogakac_a_hullamterben/120816

www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szennyviz_a_tiszaban/2110121

http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/03/a-jobbik-az-izraeli-foldvasarlasrol-kerdezi-bodot.html

http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/10/jobbik-kaszino-ugy-tiszaszigeten-is.html

környezeti igazságosság magyarországonkornyezetiigazsagossag.hu/zarotanulmany.pdf ·...

Documents