Polgár Ernő

KÉT EGYFELVONÁSOS

JÖJJ EL, KEDVES TÉLAPÓmese)

A KÖNNYŰLOVASSÁG KAPITÁNYA(ballada)

Bp. 2014.

JÖJJ EL, KEDVES TÉLAPÓ!(mese)

Szereplők:

MesélőLackóTélapóTáltosCseresznyefaSzarvasErdei jósNagyanyóTanító néniApa

MESÉLŐ Lackó az ablakon bámult kiíeié a szobájából. ANyárikonyha ajtaján kiszűrődő fény beviiágitotra az uchart.Hatalmas pelyhekbeu hullt a hó. a pajkos hótündérekKavarog va-táncoh a szálldogálltak a levegőben. Fehérbundába bújt a táj. a tel: szűcs meleg préramel vonta be aháztetőket a villanydrótokat és az utakat. Álombamerültek a kertek én a íak. Lackó a kaput leste, hogy jön-emár a Télapó? Feliéi len Cxi beszélni akart vele. Ug\gondolta szóban mondja el kérését. Későre járt már.Nagyanyó a kemencepadkán ült és bóbiskolt. ÖlébenMarcipán kutyánk, nagyokat ásitozott. Lackó egyreIzgatottabb lett egyre türelmetlenebb. Csak állt ésvárakozott. Majd gondolt egyet. Behúzta a függönyt ésleült az asztalhozPopírt, tollat vett <üo és írni kezdett. Ügyesen formálta abetűket,

i. kén

LACKÓ Kedves Télapó! Eddig vártam Rád. de nem jöttél. Mostmár megyek lefeküdni. Jobb lett volna szóbanelmondanom a kéréseméi; de reméiem így ismeghallgatod. Szegény Malackát holnap leszúrják, és

kolbászt csinálnak belőle. A kolbászt nagyon szeretem, deMalackát mégis sajnálom. .Szeretném, ha Malacka nemerezne semmit. A másik kérésem, hogy Aranka nénimeggyógyuljon. En mindent megteszek a tanítónéninek.Bevásárolok, behordom a tüzelőt, felolvasom az újságotsegítek takarítani. Aranka néni mindig vidám, azt mondja

vakon is lehet boldogan élni. Én mé&is szeretném ha látna

MESELÓ

és újra tanítana az iskolában. Köszönő ni szépen előre is aszívességedet. Lackó. így jó iesz! Ez kész is! Beteszem a

csizmámba és ideálh'íom feltűnő helyre i\z. ablakba.Majd levetkőzött és bebújt az ágyba. Még sokáig aTélapóra gondoit. majd álomba szenderült. Mély, csodásés varázslatos álomba.

Kopognak-

LACKÓTELAPOLACKÓ

TKLAPO

T -i

TELAPO

Á. Kép

Ki az?Messzi földről érkezett •vándor!

Megyek, máris nyitom! Ki lehet az? ilyen későn!kinyiíja az ajtót De hiszen nem is messzi földről

érkezett vándor! Maga a Télapó! Kedves Télapó!Már nagyon vártalak.Vártál fiacskám? Na. hamar engedj IXJ, mert bizonyAtfáztam. elfáradtam a hosszú úton. Ide ülök 2kemencéhez, és melegszem egy kicsit. Hegyen-völgyön át jöttem, hóviharban, jégesőben. Haragos

szelek süvítetlek a hátamban, tarkasfalkák követtékszánomat. De mint iátod: megérkeztem. Telis-teleraktam a zsákom, van benne minden, amit kérhetnektőlem a gyerekek. Narancs, dió. mogyoró, kisautó és kitudná felsorolni még mi minden. De amit te kérsz aznincs a puttonyomban. Lássuk csak a leveledet! Igen,ez az. Az első kérésed... igen...Malackán csak akkortudok segíteni, ha a másik kérésedről leteszc!.Mindkettőt nem tudom teljesíteni. Választanod kell!Melyiket akarod?Malackából... Malackából holnap kolbász lesz. demegmarad meg Rötl Mazsola. Csülök és Sonka... ésminden évben új és új malackák, születnek. Arankanéni meg egyedül él. Aranka nénit választom! Rajtasegíts, kedves Télapó!Okosan döntöttél. fiacskám. Jól figyelj rám! AGyógyulás ibrrásúí neked kel! megkeresni. A ház előttvár rad egy szán. befogva elé Táltos, mostantólhűséges paripád. Menj! "ülj fel a szánra és indulj!Táltos tudja •*/ utat. Meg ne állj sehol! Vissza ne nézz!Előbb Tavasz országába érsz. majd Táltos hátán

eljutsz az ^ k Nyár birodalmába, üti addig meiij.míg be nem érik és le nem vágják a búzát. Azutánmég tovább kell menned, dinnyeföldeken csszőlőskeiteken kell áthaladnod, maid egy sötét erdőbeérsz. Ott leled meg azt. amit keresel.

LACKÓ De mit. kedves Télapó? Mi a gyógyulás forrása?TK1.AP0 Többet én sem mondhatok. Indulj. Táltos márTÉLAPÓ türelmeil«n! Rs még vakami! Fogd ezt a kesztyűt!

Akkor bűzd a kezedre, ha bajba kerti Is?'

.>. kep

TÁLTOS Nyihahaíia! Nyiihaaahaha! Indulhatunk, édesgazdám?

LACKÓ Indulhatunk. D<: csöndesebben, kis paripám, métfölvered a házat!

TÉLAPÓ Táltos vidd gazdád, röpítsd amilyen gyorsan osaktudod!

LACKÓ Köszönöm a segítségedet kedves Télapó! Köszönöm!A viszontlátásra!

TÉLAPÓ Járjatok szerencsével!TÁLTOS Nyihaha! Nyiihaaha!MESHLŐ Táltos sebesen, szélsebesen repítette a szánt. A íak é»

a házak, sr..iní. parányi foltok tűntek el mögöttük.Falvak, városok távolodtak, folyók és tavak jegénSuhantak át. didergő cserjéket hagytak maguk utár«.Hirtelen szélvihar kerekedett. Fújta a havat a széljéghegyeket görgetett a szán elé. Táltos ereiévelnekifeszíih a szánnak, de az nem mozdulí.

4. kép

TÁLTOS itt veszünk a hóban, édes gazdám! Hallom márdübörögnek a Tél katonái! Ott jönnek a jéghegytetején!

LACKÓ Ments meg Táltos! Húzd a szánt! Ne érjenek utói!TAI. TOS Odafagyunk a hóhoz, jéggé merevednek a lábaim.

aeai tudok tovább menni! Menekülj, édes gazdáin! ATél katonái kegyetlenek, nem ismernek irgalmat. Hamegtudják, hogy örök ellenségük, a Tavasz

birodalmába mégy: pillanatok akt! jéggévarázsolnak.

LACKÓ Nélküled hová menjek, jó Tálfos?TÁLTOS Húzd a kezedre a kesztyűt! Velem ne iörődjí Siess

mádra! És mondd el Tavasz királynőjének milyenzsarnok: a Tél! Katonái elpusztítanak mindent.Éheztetik a madarakat és az allatokat, kínozzák és

TÁLTOS megtépázzak a lak koronáit. Mondd el neki. hogyvárjuk őt! Szelídítse enyhe szellővé a zord szeleketolvassza csobogó patakokká, türkizké tavakká ajéghegyeket, hozza, vissza az énekesmadarakat,iesse zöldre a tájat.

LACKÓ Megmondom, drága jó Táltos! De mi iesz veled ittegyedül?

TÁLTOS Ne gondolj rám. édes gazdám! Menekülj! Jön ahólaviaa!

LACKÓ Viszontlátásra. Táltos!MESÉLŐ Amint a kezére húzta a kesztyűt, azon nyomban

eltűnt mirúha. ott sem íetí volna. Mire ioleszméltfavasz országának, kellős közepén iaiálta magár.esv cseresznveta tövében.

5 l'é

LACKÓ Kedves jó Táltos! Hol lehetsz most? Fogságbanszenvedsz? Mecfagytál? Elpusztítottak a Téikatonái? Hol keresselek?

CSERESZNYEFA Nyugodj meg. gyermekem! Táltos él.Biztonságban van.

LACKÓ Ki beszél?CSERESZNYEFA En vagyok, a cseresznyefa, Táttos kiszabad uh o.

Téi fogságából Barátok közé került. Tavaszkirálynője meghallgatta kérését. Folytasd hátutadat! Menj. gyennekem! Hamarosan egy erdőbeérsz. ott találkozol maid egy szarvassal Mondd eíneki. hcsry mi járatban vagy! Meglátod, segítenifog nckid,

MESÉLŐ Lackó megköszönte a cseresznyefa útbaigazításátés elindult. Sötét ösvényeken, úttalan utakonbolyongott mar rég feledte a cseresznyefaszavait amikor egy tisztáson egy csillogó aganesúszarvast pillantott meg.

Li\C:iC Üdvözöllek, nemes Szarvas!SZARVAS ÜdvívírtHok. Idegen! Mi szói hozott errefele?LACKÓ Utam c Nyár birodalmába visz. Táltos, hűséget*

LACKÓ paripanj, jéghegyeken át röpítette szánomatTavasz földjére. Utam sietős: a gyógyulásforrását keresem.

SZARVAS Ne folytasd. Idegen! Ennyi elég nekem. Vártamrád.

LACKÓ Vártai engem?SZARVAS Vártalak. Én is a gyógyulás forrását keresem.

Úgy szólt az erdei jós:JÓS Érkezni fog egy iaegen. s civezeí téged ahhoz

a forráshoz, melytől visszanyered látásodat!LACKÓ Ó. nemes Szarvas, akkor hát sorsunk közös!SZARVAS Ülj a hátamra! Induljunk! Hosszú út áll

előttünk.LACKÓ Induiiunk a cél messze méeí

SZARVAS Küpaszk'odi jól az agancsomba, s csak aforrásokai ügyeid!

'• .ACXÓ LÍVÍOIXÍ már a forrást!SZAR VAS És mit) átsz a víz kö rül?LACKÓ Kövekéi, kavicsot. Semmi mást.SZARVAS Akkor ez nem az a forrás. Úgy szólt az erdei

jós:JOS A forrás mentén zöldcll a fíí. és sárga virágokat

lebegtet a szél.LACKÓ Nekem azt mondták, addig menjek míg be

nem érik a búza és le nem vágják. Azután mégtovább keii mennem, áimiveíokleken esFzőlőcikcrtcker3 kell áthaladnom, s csak aztánleiem mca a avöcviilás forrását.

8. kep

ACKÓ Meiíérír^tftnk aibrráshoz.

SZARVAS Látsz-e zöldeilő füvei a víz körül1*LACKÓ Látok.SZARVAS És sárga színben pompázó virágokat látsz-e?LACKÓ Azt... nem iátok.SZARVAS Levágták-e már a búzát?i. ACK O Most ^ágják.SZARVAS Akkor még nem jó helyen járunk.

v ke

LACKÓ Fonás! Áthaladtunk a szőlőskerteken, és látoma forrást!

SZARVAS Zöldeíiö .ftivet látsz-e?LACKÓ Látok.SZARVAS Sárga virágokat?LACKÓ Aztls.SZARVAS Kiszáradt növényt, telperzselt füvet látsz-e a.

íbrrás MVTÜI?LACKÓ Látok.SZARVAS Markolj a vízből és locsold meg ott a földet

ohoi kiégett a iu. Mii látsz?T.ACKó Újra kizftidü! a fíl a vizcseppek hatására íy rr.

nőnek a hajiások, éledeznek a tevelek.SZÁRVAS Ez a gyógyulás forrása! Iszom a vízből... és

újra látok! Kedves Idegen, elvezettél ide agyógyító forráshoz. Kérhetsz tőlem bármir:telj esi icm!

LACKÓ A tanítónénit szeretném meggyógyítani!Szeretném, ha újra látna olvasni tudna, és ügyélne mim a v\kbi ember.

SZARVAS A gyógyulás kulcsa előtted hever a ioldön.Vedd magadhoz azt a vesszőt, amelyik avízcseppektol újraéledt! Azzal erinisd majcímeg tubbszCr a vak ember szemét! A titokrólsenki ne tudjon; Hn ?gy teszel meglátod ahaiás sem tbg elmaradni.

LACKÓ KöszöncüL nemes Szarvas!SZARVAS Szorítsd jól magadhoz a vesszőt, és iepj be

ebbe az odúba'LACKÓ T^yidü10

SZARVAS Ne féli: 2Iulianm ibasz. és tüstént otthon

leszei.LACKÓ Vis:-*o'tt!'3tásra_ iiCaies

10 kés

LACKÓ Főiriad, nyújtózkodik/ Óóóaa! Oóóöa! Acsizmám! Valami van benne! Csokoládé,narancs, földimogyoró és édesgyökér! De

LACKÓ hiszsn ez a... a varázspálca! A varázspálca!A varázspálca!

KAGYANYü Ejnye már! Mi történik ilt beat?LACKÓ Meghoztam a varázspálcát!NAGYANYÓ M f e beszélsz? Miféle varázspálcát?!LACKÓ Itt jarr a Télapó. Nekem adta 1 altost és

repültünk. Jaj! A titok! Erről i)<:nibeszelhetek!

NAüY'AK YO Jobb :is ha nem beszelsz annyit! Var kint amunka. A|)áJc!v ': kclbó.&zl íöiúk.

LACKÓ Malacka már nem él?NAGYANYÓ Már nem, aranyom. Gyere nézd meg!

Lógnak a kolbászok.LACKÓ Es nem íajt Malackának?NAGYANYÓ Nem. lelkem. Semmit sem érzett. <>t

álltam mellette. Fogtam a farkát.LACKÓ A Télapó mégiscsak intézkedett.NAGYANYŐ Mit csinált a Télapó?LACKÓ Semmit. Semmit. Csak azt mondta.

NAGYANYÓ MOST már elég! Rengeteg a dÖltözz ici gyorsan, edd meg a reggelit, ésmenj Aranka nénihez!

LACKÓ Miért ketl mennem?NAGYANYÓ Kóstolót viszel.LACKÓ Aranka nénihez kell mennem! !Siegyszerű!

Viszem a varázspálcát is! ÖltözömNaavanvó. máris indulok:

Vcp

•'Kopogás/

ARANKA NÉNi Ki az?LACKÓ Én vagyok, Lackó! Kezét csókolom!ARANKA Ní.NI Szervusz fiacskám! Gyere be! Már

.ártalak.LACKÓ Kóstolót hoztam.ARANKA NFNÍ Köszönöm, fiacskám, köszönöm.

Tedd csak az asztalra!LACKÓ Kicsomagoljam? Meg tetszik

kóstolni?ARANKA NÉNÍ Nem. Köszönöm. Már reggeliztem.

De mondd. -Lackó, nem is érdekel.hogy mit hozott ide neked a 1 eíapó*

LACKÓ iürt itl isvARANKA NÉNI Járt bteony! Of!. \fun Ü.7 ablakban ÜZ

ajándéka.LACKü Kay könyv! Milyen szép! A kis

herceg. írta...ARANKA NÉNI Saint Exupery. riacskám. Francia író.

Majd közösen olvassuk.LACKÓ Jó.'ARANKA NÉNI És mit kaptál még a Télapótól?T ACKO édességet. Csokoládét narancsot és

egy varázs... varázspálcát! Arankanéni szemét kell megérintenem vele.es attól majd meg tetszik gyógyulni

ARANKA MFNi Ei. ne vicceli! Csak nem?!LACKÓ Nem viccelek. Ez halálosan komoly.

De nem beszélhetek róla. meri titokFogadalmat tettem. Elmúlna a pálcavarázsereje.

ARANKA NÉNI Akkor hát nem taggatlak. És mit fogszmost csinálni?

LACKÓ Tessék leülni a díványra! Avarázspálcával megérintem aszempillákat. Ugye máris jobb?

ARANKA NÉNI Érzek valamit, de talán hosszabbkezelésre lenne szüksés. Nem

gOlidOiOU?LACKÓ De. igen. Többször is meg kd!

ismételni a müveietet.MF.SELO Lackó ezután gyakrabban járt Aranka

nénihez. FJ végezte napi munkáját,hétköznapokon a vásárlást is. és perszeelvégezte a gyógykezelési is. Múlt azidő, melegebb napok jöttek, elolvadt ahó. Megérkeztek a fecskék, ésbeköltöztek régi helyükre az eresz alá.

Aztán jött a nyár, már javában folyt azsratás. amikor Lackó nem halogattatovább a kérdést.

12. kép

LACKÓ Ugye már tetszik látni egy piciké!?ARANKA NÉNI """ Érzékelem a fényt s ha közelről

nézek valamit...LACKÓ Tényleg érzékeli a fényt? De hiszen ez

csodálatos!ARANKA JNENi .ió hatássai van rám a kezelésed?LACKÓ Ensem is tetszik látni?ARANKA NÉNI Látlak, hogy ne látnálak?!LACKÓ A hajam színe milyen?ARANKA NÉNI Szőke. Pici korod óta szőke.LACKÓ A .szemem színe0

ARANKA NKft 1 Kék. fiacskám. Szürkés kék. Mintédesanyádé. Teljesen rá hasonlítasz.

LACKÓ Biztosan meg íbg gyógyulni!Felolvassam a? újságot? Vagy mástcsináljak?

ARANKA NEN! * Hozd ide azalbumokat, kérlek! Ma én "'vasokneked.

LACKÓ Tessék.ARANKA NÉNI /lapoz' Hol is

kezdjem ? Talán itt. Házasságunk eisőnapja. Budapest. Jól olvasom?

LACKÓ .Voí. Teljesen jó! tetszik olvasni!

ARANKA NÉNI A fényképenPali. bácsi cs én. Nászúiraindulunk

LACKÓ De érdekes:ARANKA NÉN í Érdekes, ugye? Pedig régen volt

nagyon régen. De menjünk tovább.Ez a második kep. .Házasságunknegyedik napja. A Lömrekertjében. Párizsban. Olvasd te is.Lackó;

MESÉLŐ Így folytatták képzeletben azutazást. Aranka néni vok a beszélő.

Lackó pedig ellenőrizte, hogyhelyesei! olvassa-e a taniíónéní aképszövegeket. BebarangoltákPárizst. Dél-franciaországot.Gondolába ültek és eveztek aCanale Grandén Velencében. I ,ackóEzután biztos volt a gvo&vuiásbuu.De még nem beszéli róla senkinek.Pedig alig tudta már örömét magábafojtani. Ügy döntött, hogy vár még.Aranka néni pedig mégiscsakRászánta magát és beteküdt akórházba. Néhány hét müiva marhaza is engedték.. Lackó azonnal atanitónénihez sietett. Aranka néniegy ibnott székben üit és oivasoit.Lackó csendesen közeli leit icléj-s:

U.kép

ARANKA MJ.VNI Lackó, te vagy?LACKÓ Lát! Mégis Lát!ARANKA NÉNI Látok, igen! Sikerült az operáció.

Lelkesedésed erőt adott nekem ésme-ggyógyultair.. Tudod, varázslókés varázslatok csak a mesében és a

ARANKA NÉNI köitők. képzeletében vannak, deCsodák ma is törtérhetnek. Olyan.mint az envém.

(Vége)

A mese prózai változata Decemberi álom címmelaz Aranyág c. lap 1991. decemberi számában jelent meg

A KÖNNYULOVASSAG KAPITÁNYA

(Ballada egy felvonásban)

Szereplők: Székely DÓZSŰ György, a király lovagjaKrónikásEnekesek, táncosok, keresztesek, hóhér és Szapolyai.

Történik Magyarországon a XVI. században

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGY: Ó, Uram! És Atyámfiai! És Ti, valamennyien,szerelmes Feleim! íme gyehenna trónjára ültetnek, székely nemest, akirály lovagját: magyar urak és főurak! Hogy testemet általsütve húsomatmagyarjaimmal etessék. És szerelmetes Atyámfia, nemes kisasszonypártában, ki mindig képzeletem küküllői asszonya valál: kézfogóra mostmár engem ne várj soha többé! A magyart vicsorgó ebként csaholtatják svad kannibállá alázzák s az Úr színe előtt meghalatnak engem. Fáj,gyötrőén, kínzóan fáj és siralmas, amit ők mívelének énvelem! De,Feleim! Magyarok! Nem szólalok! Nem. Mert székely nemest, ki valék:vitéz katonáim szeme láttára veszejtik el! Székelyt a székely! Urat az úr!Izzított trónomat látjátok, Feleim? Ó, Uram, mi végre a harc?! Halljadkönyörgésemet! És bocsásd meg a vétkeiket, mert nem tudják ők, hogymit cselekedének! És bocsásd meg az én vétkeimet, Uram!...Mert én semtudtam, mit cselekedék! Elvakította látásomat hazám óvó szeretete. Ahívó szónak hittem és vitéz magyarjaimat igen nagyon szerettem. Uram!Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség! Kyrie eleison! Christie eleison!

(Székely Dózsa Györgyöt a hevített trónszékhez vasalják. A kínzásoktólés a fájdalomtól eltorzult arccal, gondolataiban elmerülve zokszó nélkültűri a szenvedést.)

NARRÁTOR-KRÓNIKÁS:Dózsa lefogásával nem ért ám még véget a harc, sem a bosszú, sem nem aszenvedés! Szapolyainak további ütközetre kellett volna kényszerítenie aVárad környékén még szervezett kereszteseket, akikhezscregtöredékeivel Mészáros Lőrinc is csatlakozott.

NARRÁTOR-KRÓNIKÁSÁm az erdélyi vajda mihelyt győzött, első dolga volt személyes hasznáragondolni. Temesvár alól sietett megszállni Hohenzollern György birtokait.Lippa, Sólymos és a többi erőd kellet neki. Útközben, szinte csakmellékesen ötszáz darab harácsolt ökröt küldött Erdélybe azzal azindokkal, hogy szüksége van élelemre a gyulafehérvári várőrségnek.Arról azonban gondoskodott, hogy Erdélyben az utolsó szálig kiirtsa akereszteseket. Alvezérei, Drágffy János és Bánfíy János Kolozsvármellett ütköztek meg a nem nagy létszámú, de annál elszántabbjobbágycsapatokkal. Az elfogottakon itt is rettenestes bosszút álltak. AKolozsvár főterén megrendezett tömeges autodaféről lejegyeztem: Fehérhamut adtak ki a csontos tagok... A hulláknak többi részét - borzalmaslátvány! - félig égett rudakra akasztva, a meleg légen szárítgatják.Temesvár után a legszívósabb, vérveszteségben a legsúlyosabb harcokmégis a Duna-Tisza közén zajlottak le. Bács és Bodrog vármegyékbenPogány Benedek és Barabás pap állt a keresztesek élén. Először aHajszentlőrincen védekező Barabás papnak kellett szembe néznie a biztospusztulást ígérő túlerővel. Felgyújtották a várat, védőit legyilkolták,Barabás papot égő ruhában dobták a mélybe a vártoronyból.Pogány Benedek még mindig ostrommal szorongatta a Bács várábamenekült Frangepán György kalocsai érseket, aki sok nemessel együtt ittvészelte át az eseményeket. Az igen erős Bács várát csaknem olyan sokkeresztes ostromolta, mint korábban Temesvárt. Az ellenük indulónemesek a lehető legnagyobb katonai fölényt összpontosították. ÉszakrólBornemissza János közeledett a gubacsi csatában győztes seregével.Délről a végvári kapitányok indultak meg. Kelet felől az a Bánffy Jakabérkezett, aki Szapolyai parancsára a temesvári csatából menekülőkereszteseket irtotta az ország déli síkságain a Temesköztől a Dunáig.Pogány Benedekek megkísérelték, hogy visszavonuljanak Apáti felé, decsatára kényszerültek és elvéreztek. Több, mint harmincezer ember esettel ebben az ütközetben: egyik test hevert a másik mellett...

NARRATOR-KRONIKASIrtózatos vérfürdővel végződött a paraszti háború utolsó nagy csatája is,amely Várad környékén zaljott le. Mészáros Lőrinc kaszásai és TomoriPál lovasai állottak egymással szemben. Csak azért esett el háromezerjobbágy, mert nem voltak többen. A szó valóságos értelmében harcoltakaz utolsó csepp vérükig. Itt lelte halálát Mészéros Lőrinc ceglédiplébános. Tetemét nem találták meg, összeolvadt a csatatérihekatombával.Teljessé vált a nemesi osztály diadala. Amikor 1524. szeptember 20-ánMiksa császár követe nyílt kihallgatáson jelentkezett a királynál, márgratulálhatott a jobbágyfelkelés leveréséhez. Ezzel figyelmeztette agyőzelemittas nemességet is, hogy a császár eltökélte magát Ulászlómegvédésére. A parasztokat halomra gyilkolhatták, de a királyhoz, meg ahercegérsekhez nem szabad nyúlniok. A győzők ugyanis jelét adták, hogydiadalmámorukban képesek lennének felforgatni Ulászló országlását ésBakócz Tamást is szívesen kardélre hánynák. Ennek megakadályozásáramár az országban voltak a válogatott külföldi seregek, köztük tizenkétezercseh-morva ragyogóan fölszerelt, mindenre elszánt lovas,így hát maradt áldozatnak megint a védtelen jobbágyság. Rajta tomboltaki dühét a nemesség rákosi országgyűlése. Az október 18-tól november19-ig tartó tanácskozás hetvenegy cikkelyből álló törvényt szavazott meg,s ebből hatvankettő a jobbágyok elleni bosszút kodifikálta. WerbőczyIstván ítélőmester szigorával igazán elégedettek lehettek a tajtékzó urak.A legenyhébb rendelkezés is megjegyzi, hogy voltaképpen az egészparasztságot el kellene törölni. De nagykegyesen megelégedtek annyival,hogy az összes jobbágy helyett a felkelők kapitányait, tizedeseit, azérintett nemesek által megnevezett jobbágyokat volt kötelező kegyelemnélkül és mindenütt kiirtani. A válogatott jogi brutalitások közöttszerepelt, hogy a paraszt elveszítvén egy helyről más helyre szabadonvaló költözésének jogát, földesurának kizárólagos és örökös szolgájalegyen. A király pedig örült, hogy kedveskedhet a nemességnek e szigorútörvények aláírásával.És mi leend az országból, Feleim?A török hamarosan elfoglalta Nándorfehérvárt, tizenkét évvel későbbpedig bekövetkezett az egyik legtragikusabb nemzeti katasztrófa: Mohács.Nyitva állt az út Budára, ahol nem volt többé független magyar király.Négyszáz esztendőre hódító hatalmak megalázottja lett a magyar,Magyarország pedig száz esztendőkre hódító hatalmak provinciája leend.

ENEKES-TANCOS

Ó, szállj le, holló, szállj le, ne is igen közel,Ne is igen messze: kétszáz mérföldnyire.

Vigyél üzenetet apámnak, anyámnak,Apámnak, anyámnak, jegybéli mátkámnak.

Ha kérdik: hogy vagyok? Mondjad, hogy rab vagyok,Király udvarába térdig vasba vagyok.

Megunta két fülem tenger mormogását,Tenger mormogását, vadgalamb bugását.

Szabad a madárnak ágról ágra szállni,Csak nekem nem szabad violámhoz járni.

(Dózsa izzó trónhoz vasalását befejezték.)

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYO, Uram! Utolsó gyónásomat dadogva, erőtlenül és vérem vesztve táromszíned elé!... Szép volt az idő az összecsapás napján, februárhuszonnyolcadikán, 1514 húshagyó keddjén. A nándorfehérvári lovasokkapitánya voltam, lovamat, fegyveremet, ruházatomat gondosanelőkészítettem, majd elindultam a bajvívás helyszínére. Nyomombankatonáim, bajtársaim csendben lovagoltak. Én sem akartam szólni, semfogadkozni, sem elszántságomat bizonygatni.Gyaur székely kutya!... Te, Székely György!... Levágott fejed a várfokára tűzzük!... - ordítoztak a szendrői törökök. - Várad bevesszük,majd Buda is a miénk lesz s onnan Bécsig meg sem állunk!Felemeltem a kezem, hogy a gyalázatra felelni senki ne merészeljen.Választ most már kardommal magam fogok adni. Lovaink dübörögve

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYvágtáztak tovább. Egyikük-másikuk horkantott: megérezték a riadalmat.Gyors vágtánk robaja a télutó szikrázó napsütésében lovas nomádőseink: Attila, Árpád s a vezérek lelkének erejét árasztotta szét ereinkben.Szótlan maradtam. De katonáim nem tudták megállni, hogy egymásutanban ne kurjongassanak. Tartózkodó embernek tartottak, csupán alignéhány hónapja szolgáltam a fehérvári erődben, a keresztény Európa és azoszmán-török birodalom határán álló Nándorfehérvár falai között, aholHunyadi János hadai szétzúzták a szultán becsvágyó seregét. Miérthivalkodtam volna olyanok előtt, akik már régtől fogva védelmezik avégvárat? Igaz, hogy nem a szerencse kegyeltjeként jutottam alovaskapitányi ranghoz! Az előző esztendőben, 1513 nyarán részt vettema havasalföldi hadjáratban, ahol végig portyáztuk a Déli Kárpátok és aDuna között a szultán tartományát, a szörényi bánságon át Szerbországbavonultunk és megostromoltuk Szendrő várát. Bár nem sikerültkifüstölnünk a védő sereget, a hadjárattal mégis sokat ártottunk atöröknek. A sereg rengeteg fogollyal és még több zsákmánnyalmegrakottan tért vissza Erdélybe, ahol a határvédő székelyek gyermekeitáltalában katonának nevelték. De én a végeken maradtam. A törökökugyanis változatlan makacssággal tekintettek Nándorfehérvárra, ahol afalak erősnek és áttörhetetlennek bizonyultak, s összetörésük olyanfeladatnak, mint a hargitai dió csonthéjáé. A szultán tudta: mindaddig hiúábránd a Duna felső szakasza felé nyomulni, amíg mi, magyarok uralnitudjuk a Száva-part e nevezetes erődjét. Állandósult is a zaklatás. Atörökök, amikor csak tehették, a szomszédos Szendrő várából le-lecsaptakránk.Néztem a tájat, miközben lovamat erősen tartottam. Az örökös hadiállapotmiatt valóságos pusztasággá változott, a Szendrő és Nándorfehérvárközötti sík vidék egy cseppet sem hasonlított a régi Háromszék megyeiDalnokra, ahol negyven éve megszülettem. S ahogy édesapámra, amagas kort meg nem érő Dózsa Tamás gyalogsági kapitányra gondoltam,szívem azonnal hevesebben kezdett verni. Testvéreim és én akkor mégserdületlenek voltunk, a család Dalnokról átköltözött a Székelyföld másikvégébe, a Küküllő menti Mákfalvára. Ó, mennyi zavaros eseménytől voltterhes az az időszak! A főurak vetélkedtek, zabolátlan túlkapásaikelviselhetetlenné tették a székelység életét. Marosszékben, lakóhelyemenvolt éppen a legnagyobb forrongás. Báthori István vajda a székelyek ősikiváltságait akarta megsemmisíteni: a „veszélyes" székelyeket kiirtással, a

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYtöbbit pedig jobbágysorsba taszítással. Székely nemes ki valék -küzdelmekben katonává edződtem s ahogy gondolataim eképpenperegtek, képzeletben már küküllői tájakon lovagoltam, s előbb halkan,csak úgy a fogaim között, de aztán, istenúgyse, úgy igazából énekeltem:„Ki tudja merre, merre visz a végzet/Göröngyös úton, sötét éjjelen...Székely legényeim erre aztán nekibátorodtak - mert számos csetepaté,kisebb nagyobb ütközet során gyakran rendeztek bajvívásokat életre-haláíra törökök és magyarok a két ellenséges vár bajnokai s most azthihették tán, hogy én az összecsapás előtt lelki erőimet igyekszemmegedzeni - s énvelem együtt énekeltek:

ÉNEKESEK-TÁNCOSOKSegítsd még egyszer, győzelemre népedCsaba királyfi, a csillag ösvényen.

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYA lovasoknak nem kellett több, teljes torokkal zengték:

ÉNEKESEK-TÁNCOSOKMaroknyi székely, porlik mint a sziklaNépek harcától, zajló tengeren.Fejük az ár, ezerszer elborítja,Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGY-Kapitány uram! - széki Forró Kálmán ugratott ki a csapatból.-He!? - böktem vissza.-Mi es éneklenénk!.. Ollan szépet!... Balladást!... Óhazái háromszékit!A török egy idő óta hasztalan kiabált fel Nándorfehérvár bástyáira, jutotteszembe: „Gyaur kutyák! Gyáva hitetlenek! Jól figyeljetek! Ali vezérrelközületek ki vívna meg?!" De kihívásuk válasz nélkül maradt. Ennekpedig az volt az oka, hogy az a bizonyos bajvívó Epeirosi Ali, a szendrőiszpáhik vezére számos nándorfehérvári várőrző hazafit kaszabolt már le,miközben neki a hajaszála sem görbült meg. Mihelyt azonban februárbankissé megenyhült az idő, a szendrői törökök megint a vár alászemtelenkedtek és arcátlanul szólítgattak újabb ellenfelet Ali kardja elé.Ez idáig nem avatkoztam a virtusba, de most már megelégeltem aszendrői törökök kihívó pimaszságát és bajvívónak magamat jelöltem,amikor a felszólítás újra elhangzott: „Ali vezérrel közületek ki vívnameg?!"...

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYHelyszínül a két vár közötti síkságot jelöltük ki s odáig elérkezvén voltmég kellő idő. Engedtem tehát a kérésnek:-Biz' ászt lőhet! - Lovamat csendesítettem. A csapat lassú vágta után akitaposott sáros dűlőn poroszkálva folytatta útját. Széki Forró Kálmánpedig énekbe fogott:

ÉNEKES-TÁNCOS-Fehér László lovat lopott. A fekete halom alatt. Fehér Lászlót ottmegfogták, tömlec fenekire zárták.

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYEnnek a széki Forró Kálmánnak különösen szépre sikeredett az énekje!Utoljára dalol nekem, góbé fejében megfordulhatott a gondolat. Az elsősorok után lovamat megint csendesítgettem, hogy a sáros dűlőt némántapossuk. A kopár síkságon Széki Forró basszusa közeledésünkbizonyságát messzire röpítette. A varjak szétrebbentek, a töröknekjelezvén a bajvívó magyarok érkeztét.Széki Forró meg kántált tovább:

ÉNEKES-TÁNCOS-Fehér Lászlót ott vallatják...-Van anyád, van-e apád?

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYLovasom a csapatból kérdezte. Őneki megint másik lovasom válaszolt:

ÉNEKES-TÁNCOSNincsen anyám, nincsen apám. Csak egy nevelő-testvérem: Fehérvárba)Fehér Anna. Kellemetes két orcája.Fehér Anna meghallotta, hogy a bátyja be van zárva...

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYSzerettem a balladást. Széki Forró után dúdoltam a sorokat. A szólamotvezető székely legény tudta ezt s mellém ugratva énekelt:

ÉNEKES-TÁNCOS-Fehér Anna nem állhatja, szalad a tömlec-rostélyra.-Fehér László, édes bátyám! Élel-e még, vagy meghaltál?-Se nem élek, se nem halok, most is rólad gondolkodok.-Fehér László, édes bátyám, hogy hívják a bírógazdát?

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYLovasaim felelgettek:

ÉNEKES-TÁNCOS-Horvát Miklós bírógazda

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYSzéki Forró így folytatta:

ÉNEKES-TÁNCOS-Hallod-e, te Horvát Miklós! Ereszd ki a Fehér Lászlót! Tállal mérem azaranyat, vékával a húszasomat.

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYLovas legényem énekhangján kiáltotta:

ÉNEKESEK-TÁNCOSOK-Nem kell nekem a tál aranyad. Sem vékával a húszasod. Háljál velemegy éjszaka! Kieresztem ezt hajnalra.Fehér Anna nem állhatja, szalad a tömlec-rostélyra:-Fehér László, édes bátyám, élel-e még vagy meghaltál?-Se nem élek, se nem halok, most is rólad gondolkozók.-Fehér László, édes bátyám, mint mondott a Horvát Miklós: háljak veleegy éjszaka, kiereszt majd esthajlalra.-Fehér Anna, édes húgom, ne hálj vele egy éjszaka, szűzkoszorúdlelöreted, édes bátyád megöleted.Fehér Anna nem állhatja, véle hála egy éjszaka. Mihelyt hajnalodnikezdett, mindjárt nagy csördülést hallott.-Hallod-e, te Horvát Miklós, mi csörög az udvarodon?-Aludj, aludj, Fehér Anna, lovam viszik itatásba, zabla zörög a szájába.Fehér Anna nem állhatja, szalad a tömlec-rostélyra:-Fehér László, édes bátyám, élel-e még, vagy meghálál?-Anna, Anna, Fehér Anna, ne keresd itt Fehér Lászlót: zöld erdőben, zöldmezőben, akasztófa tetejében.

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYA lovas legényeim mind együtt énekelték:

ÉNEKESEK-TÁNCOSOK-Bíró, bíró, Horvát bíró, én tégedet nem átkozlak, én tégedet nemátkozlak, csak a jó istenre bízlak. Búzád, árpád ne teremjen, lovad lábamegbotoljon, töltött puskád elcsattanjon, az is szívednek ártson!Mosdóvized vérré váljon, törülköződ lángot hányjon, Istennyila meg amenykő üssön beléd, mind a kettő!

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYA megállapodás szerinti helyre értünk, a törökök már ott várakoztak ésmagabiztos derűlátással ordítoztak át, aztán azonnal elő is ugratott Aliszpáhivezér.A küzdelem rödid ideig tartott. Az egyik pillanatról a másikra féktelen és

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYheves ellenféllé vált Epeirosi Ali néhány attak után nálam gyengébbnekbizonyult, s tőből levágtam páncéllal védett jobb karját. Ütésem hatalmasvolt, a levágott karral együtt a ketté szelt páncél is a földre hullt. Akövetkező vágással pedig halálra sújtottam ellenfelemet.Győzelmem megfélemlítette a törököket, lovasaim pedigdiadalujjongással fogadták a sikert. Aztán ugyanúgy tértünk visszaNándorfehérvárra, mint ahogy a viadalra indultunk: nyugodtan,csendesen, a vitézi gőg minden jele nélkül.Lovas legényeim hazafelé is énekeltek:

ÉNEKESEK-TÁNCOSOK-Ha felmegyek Kolozsvárra, Kolozsvári bíróságra, ott látok sok urat ülniengem fognak elítélni.

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYNo meg harsogva azt:

ÉNEKESEK-TÁNCOSOK-Leányok, leányok, rajtam tanuljatok, a legénnek csókot, párost neadjatok! Mert ha párost adtok, meglátszik rajtatok, kilenc hónap múlvameggyül a bajotok.

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGY0, feleim! Látjátok, siralmas ahogyan atyámfiai elbánnak énvelem?!Gyehenna lángoló parazsaira ültették trónomat!... Ó, jó Uram! Istenem!Bocsáss meg nékiek, halandók es nem tudják mittészenek! Atyámfiai!Feleim! Gergely öcsémnek megkegyelmezzetek!...Lovaskapitányi kinevezésem volt a legnagyobb kegy, amellyel addig ahatalmasok kitüntettek. De Ali legyőzetése után Török Imrenándorfehérvári kapitány arra biztatott, hogy jutalomért egyenesen akirályhoz menjek.Megfogadtam parancsnokom tanácsát. Ajánlásával Budára érkeztem ésII. Ulászló udvara kiutalt számomra kétszáz aranyat. Egyszersmindmeghagyták a kincstárnak, hogy a pénzbeli jutalmon kívül adjanak nekerrkét paripát aranyos-ezüstös szerszámmal. De szép volt az a nap! Ám adélibáb csakhamar szertefoszlott. Gyanútlanul kerestem fel TelegdyIstván kincstartót, hogy kérjem tőle jogos jussomat. Ám a gőgös Telegdytréfának vélte csupán az udvar kívánságát. Nem érte be a jutalommegtagadásával, ráadásul gúnyosan beszélt a messziről érkezette], akivalék, ki fel sem mertem tételezni, hogy gúnnyal és gőggel képesek

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYmegalázni. Hallgattam önuralmamra, de háborgó önérzetem arraösztönzött, hogy jóvá tétessem a megaláztatást. A fényes Budán nemvoltam járatos, de kiverekedtem, hogy fogadjon Csáky Miklós csanádipüspök, az a főpap, akinek - Bakócz Tamás esztergomi prímás után - alegnagyobb tekintélye volt az orzságban, aki a király diplomatájakéntokos, művelt és jó szándékú ember hírében állott. Mivel pedig a rómaiegyház szorgalmazta leginkább a törökök elleni vitézi harcot, úgy véltem,alkalmas helyen kérek orvoslást sérelmemre. Reményem itt is keservescsalódássá változott. Csáky püspök még bőszítőbben viselkedett, mint akincstartó. A kegyes nagyúr hírében álló főpap úgy beszélt velem, mintvalami jöttment személlyel, s nem mint székely nemes emberrel, durvánlerohant és rövid úton kidobott a palotájából. A pillanatnyi szégyen utántudtam már, hogy ez a bánásmód lehetetlenné tesz becsületemben,nevetségessé válók, ha megcsúfoltan térek vissza végvári bajtársaim közé.Már nem is a jutalom érdekelt, hanem az emberi méltóságomon esett nyíltseb. Pedig ennek sértetlenségéhez ragaszkodtam. Olyan nevelést kaptam aszabad székelyek között, olyan iskolát jártam ki a hadi vállalkozásokban,hogy a szégyen nem férhetett össze lelkiismeretemmel. Úgy döntöttem,hogy a legfőbb egyháznagyhoz, Bakócz Tamás bíboros érsekhez fordulokpanaszommal. Ha itt is elutasítanak, akkor egyenesen a király színe elétörekszem. Távolról sem volt csekélység ekkora urakhoz bejutnia olyanembernek, aki semmiféle összeköttetéssel nem rendelkezett/Különösennehéznek bizonyult azokban a napokban, amikor a királyi udvar, egészBuda valóságos lázban égett. Éppen Bakócz Tamás miatt. Az esztergomiérsek nemrég érkezett haza Rómából. Alig tartotta meg Esztergomban afényes Te Deumot, a hercegprímási ünnepi istentiszteletet, sietett Budáraazokkal a tervekkel, amelyeket a pápa udvarában kovácsoltak Magyarhonszámára a török veszedelem ellen. Bármennyire lefoglalták Bakóczot afontos ügyek, időt szakított rám. A látszatra kegyes előzékenység mögöttazonban okos elgondolás húzódott meg. Hátha alkalmas ez a DózsaGyörgy nagyszabású terveihez? De ha nem alkalmas is, az iránta valószívélyesség mindenképpen jó benyomást tesz a katonákra, akik nélküllehetetlen megvívni a küszöbön álló nagy keresztesháborút. Mert ez volt aRómában kovácsolt terv lényege: Magyarhonban fegyverbe szólítják ahadra fogható lakosságot, csatlakoznak hozzájuk Európa önkénteskeresztesei és a török ellen vonulnak, visszafoglalják Konstantinápolyi,amelynek Bakócz Tamás esztergomi érsek lesz a pátriárkája. így nemcsak

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYa törököt űzik ki a keresztény Európa déli országaiból, de helyreállítják azegyházszakadás óta más utakon járó konstantinápolyi patriarchátusban isRóma fennhatóságát.A bíboros érsek tehát fogadott. Elbeszélgetvén velem, csodálkozásanőttön nőtt, tájékozott, éles eszű, katonai képzettség dolgában kitűnőlovaskapitánynak minősített. Első találkozásunkkor még nem hozta szóbaa felállítandó keresztes hadak parancsnoklásának ügyét, noha nem kizárt,hogy úgy gondolt rám a bíboros, mint a leendő fővezérre. A hatalmierőviszonyok szerint egyenesen kívánatosnak ítélte a hercegprímás, hogyfőrangú személy helyett alacsonyabb sorból származó tehetséges vezérálljon a keresztesek élére, mivel II. Ulászló uralkodása alatt amúgy isnagy volt már az ország nyakára hágó oligarchiák túlsúlya, szemben akirályi hatalommal. Bakócz persze, nem az ország érdekeit féltette, a mindönállóbb és önzőbb főuraktól, hanem a maga hatalmát. Szövetségestkeresett nagyratörő céljaihoz. Mihelyt tisztába jött panaszommal,személyesen ment a királyhoz és követelte a megbékítésemet. Ulászló isgyorsan cselekedett. Nem bízta immár Telegdyre a jutalmazás ügyét,hanem maga tisztelt meg kitüntetésével. Ünnepélyes külsőségek közöttadta át nekem a jutalmat, s az először megszabott ajándék fölöttaranylánccal ékesített fel, sarkantyút, kardot, díszes bíborruhát nyújtott átnekem. Ezzel az aktussal a lovagok sorába emelte vitézségemet, s hogynagyobb nyomatékot adjon kegyének, égy falut is adományozott nekem, aszékely nemesnek, ezenkívül kiegészítette a Dózsa család címerét a kardottartó, levágott török kézzel.Ó, álmaim nemes küküllői kisasszonya pártában! Akkor kellett volnaa katonai pályáról visszavonulnom?! Akkor most nem kellene itt ülnömtestem ki végeztetésén?! Ó, Uram! Háborgó lelkemnek adj nyugodalmat!Türelmet a fájdalmakhoz!...Piros betűs ünnepként tartották április huszonnegyedikén, Szent Györgynapját. Ezen a harcias ünnepen akarta Bakócz hercegprímás kihirdetniBudán azt a pápai bullát, amelyet Rómából hozott magával. A bullateljhatalmat biztosított Bakócznak keresztes hadak gyűjtésére nemcsak amagyar királyság területén, hanem a többi kelet-európai országban is. Deamíg nem talált fővezért, a hadak gyűjtését sem kezdhette meg. Márkiszemelt magának, ám hiányzott kettőnk megállapodása. A keresztesháború meghirdetésére leginkább alkalmas Szent György nap előttegyezségre kellett jutnunk. A vitézek ünnepe előtti napon, április

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYhuszonharmadikán tárgyalt velem az esztergomi érsek. Bakócz Tamáspápa szeretett volna lenni, ezért vonult az előző évben káprázatoskísérettel Rómába, nem éppen reménytelenül. Akkor még szilárdnaklátszott a Cabriai Liga, amelyben Európa valamennyi katolikushatalmassága tömörült Velence elveszejtésére, mivel a gazdag városállamfontosabbnak tartotta saját érdekeit, mint a török megfékezését. Gyuiapápa kiátkozta a patríciusok köztársaságát, mondván, hogy „Velencerosszabb a töröknél." Ám Gyula pápa meghalt és az utódlásért folyóharcban alul maradtak a liga hívei. Medici János lett a pápa X. Leó néven.0 pedig veszedelmesebb ellenfélnek tekintette Rómára nézveFranciaországot, Németországot, mint Velencét, „amely mégiscsakolasz". Feloldotta a hajós-kereskedő államot az egyházi átok alól, s hogynémileg Bakóczot is kárpótolja, oda ígérte neki a konstantinápolyipatriarchátust és teljhatalommal ruházta fel a keresztes háborúmegindítására. Mivel pedig sem II. Ulászló magyar király, sem a főrangúnemesek nem ujjongtak túlságosan a pápa és Bakócz közös tervéért, ahercegérsek a tömegek felfegyverzésével, azok lelkesítésével akarta céljátelérni...Ó, Uram! Mit mivel magyar a magyarral! Kínzó fájdalmat érzek, de nemszólok, nem kiáltok, csak Terád tekintek!...Katona voltam s világosan ítéltem meg az országra nehezedő törökveszedelmét. Ennek elhárításáért tétovázás nélkül kész voltam harcolni.Ezen túlmenően a hercegérsekkel való vitám elsősorban mégis az országbelső helyzetére vonatkozott: ismerve a főurak szertelen dölyfösségét, aparasztság és az alsóbb nemesi rétegek sanyarú helyzetét, tisztában voltama hazát szorongató kettős nyomás tarthatatlanságával. Úgy véltem, haelvállalom a keresztesek fovezéri posztját, alkalmam nyílik hadaimategyrészt a török megsemmisítésére vezetni, másrészt a hadi siker és aszervezett katonai erő birtokában kikényszeríthetem a jobbágytömegekreháruló terhek könnyítését.Amikor Buda várában másnap sor került a Szent György napi ünnepélyeseseményekre, kezdetben még nem tudta a tömeg, hogy ki lesz a fővezér.Jelen voltam a sokadalomban, számosan ismertek, mivel kitüntetésemkörüli huzavona révén vitézségeimnek is híre szaladt. Főképp a katonákköltötték jó híremet, ennek nyomán a tömeg is ünnepelni kezdett. Mire aSzent Zsigmond templomban elérkezett a mise ideje, mindenkitermészetesnek vette, hogy a nándorfehérvári lovaskapitány, a király új

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYlovagja a közismert katonák csoportjában foglal helyet.A Szent Zsigmond templom szűknek bizonyult a hatalmas tömegbefogadására. Mind a templom előtti tér, mind a környező utcákmegteltek, miközben Bakócz érsek misét celebrált az oltárnál. Eztkövetően népgyűléssé változott át az ünnepség. Bernát Pávia gró£ olaszpüspök, a pápai udvar főjegyzője felolvasta a latin nyelvű római bullát,amely keresztes háborúba szólította a katolikus egyház híveit. Az eredetilatin szöveget fennhangon fordította magyarra Balázs, ferencrendiszerzetes. Ezt követően Bakócz Tamás az oltár elé szólított tíz vitéztársaságában. Mellvértünkre a hercegérsek szabója varrta fel a keresztesháború jelvényét, a posztóból készült vörös keresztet. Közben világipapok és szerzetesek ugyancsak posztóból kereszteket osztogattak aférfiaknak, hogy erősítsék ruhájukra, s ezzel nyilvánítsák ki a háborúiránti hajlandóságukat. A papok lelkesítő beszédeket rögtönöztek, aholcsak megfordultak a tömegben. Annak hatására valóban magával ragadtaaz elszántság az embereket, amikor Bakócz Tamás kibontotta a hatalmas,fehér lobogót, rajta a vörös kereszttel. Abból pedig, hogy nékem nyújtottíát a keresztes háború lobogóját, megtudták, hogy ki a fővezér. Deigencsak baljós előjelnek véltem, hogy erről a nevezetes miséről hiányzótaz udvar és hiányoztak az országnagyok.Mindazonáltal úgy sikerült minden, ahogy a hercegérsek remélte. Harcothirdető szavaira megalakultak a keresztes hadsereg első csoportjai. A soksok gyalogos mellett már háromszáz lovas legényem is volt.Könnyülovasságommal késedelem nélkül átkeltem a Dunán és a pestioldalon hozzáláttam a tábor berendezéséhez. Híveimet lelkesítettem,beléjük önbizalmat ültettem s minek utána újra kihirdettem a pápai bullátlakomára hívtam a seregalapító katonákat.Ó, Uram! Mint a háromszéki pacsirta szólt a balladás! Legényeimegymásnak feleltek:

ÉNEKESEK-TÁNCOSOKMolnár Anna s a katonaElindultak a bojtosba.Mentek, mentek kicsit, sokat,Míg a nagy fa alá juttak.

-Keress, Anna, a fejembe,Mert álom jött a szemembe.Fel ne tekints az egekbe,H a r m a t c s e p p e n aÉ-egefctn .̂c-"-«•-'•<--.-u•-/•

ÉNEKESEK-TÁNCOSOKMolnár Anna feltekintett,A szemibe könny eredett.Felkiáltott Molnár Anna:-Erejsz engem a hazámba!

-Nem engedlek, Molnár Anna,Fel kell máj szál erre fára.-Nem tudok én fára mászni,Meg kell engem tanítani.

Felindult a jó katona,Visszaesett fényes karja.Molnár Anna ragadt rajta,Ütni, vágni kezdett hozza.

-I íadd meg, Anna, az életem,Neked adom minden kincsem.-Nem kell nékem a te kincsed,Kell nékem a piros véred.

Molnár Anna felöltözöttA katona ruhájába,Elindult a hazájába,Elindult a hazájába.

Menyen, menyen kicsit, sokat,Míg a hazájába juta.-Jó estét, te jámbor gazda,Adsz-e szállást az éjcaka?

-Adnék bizony, jó katona,Nincs csendesség a házamba.Feleségem keringőbe.Sír a kicsi a bőcsőbe.

ENEKESEK-TÁNCOSOK

-Hazajőne, megszidnád-e,Megszidnád-e, megvernéd-e?-Meg se verném, meg se szidnám,Az orrára fel se vetném.

Míg a gazda a borét ment,Kigombolta tulipánját.Kigombolta tulipánját,Megszoptatta kicsi fiát.

Visszajött a kedves férje,Meghasadott az ő szíve.Visszajött, a kedves férje,Meghasadott az ő szíve.

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYMost már jól tudom, hogy a hercegérsek a pápai bulla kihirdetésévelszelet vetett. Országszerte megmozdult a nép és nemcsak a jobbágyok, dea szegényebb nemesek is a gyülekező helyek felé tódultak. Atoborzásokban kiemelkedő szerepet játszottak azok a papok, akik azegyház, a főrangú nemesek tehetetlensége ellenében hasztalan hirdették azevangéliumot. Maguk is nyomorogtak, közelről látták a parasztság mindreménytelenebb helyzetét. Most megragadták az alkalmat, híveik élénsiettek a keresztesháború zászlói alá. Megannyi gyülekezőhely közülNagyvárad, Kalocsa, Székesfehérvár, Bács tartozott a legfontosabbakközé. Központi táborhelynek pedig a Pest határában levő Rákost jelöltemki. Naponta több ezer önkéntes érkezett, s rövid időn belül negyvenezrennépesítették be a hatalmas tábort. Egyedül Medgyaszai Mészáros Lőrincceglédi plébános kétezer parasztot vezetett seregembe s megérkezésepillanatától fontos szerepet játszott kereszteseim vezérkarában. Ajobbágyok, papok, kisnemesek sorai külföldi önkéntesekkel egészültek ki:felvilágosult deákok, ügyes iparosok siettek a táboromba. Csak anagyurak és azok fegyveresei maradtak távol. Voltak ugyan nemesibandériumok Pest, Nógrád, Hont és Heves vármegyékben, de ezek sokatsejtető tartózkodással kerülték a gyülekezőhelyeket. Egyelőre! Aztáneleinte szórványosan érkeztek hírek a nemesek durvaságairól. Nagy

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYönuralom kellett énnekem ezek tudomásul vételéhez, Uram! A túlkapásokmegtorlása helyett a sereg fegyelmezésére fordítottam minden erőmet.Kora reggeltől késő estig tartott a kiképzés, személyesen foglalkoztam azalsóbb parancsnokokkal, majd ellenőriztem munkájukat. Megfontolásután osztottam be legcélszerűbb harci alakzatokra a gyalogságot, alovasságot, tüzérséget és a műszaki csapatokat. Katonai képzettségemhezigazságos erélyt és érett emberismeretet igyekeztem társítani. Uram. Errebizonyság, hogy rendszerint azokból választottam ki az elöljárókat, akik agyülekezők élén érkeztek a táborba.Am hiába szerettem volna minél többet törődni katonai teendőimmel,kénytelen voltam odafigyelni a riasztóan megszaporodott rossz hírekre. Apanaszok között az volt a legenyhébb, hogy a nemesek visszatartjákjobbágyaikat, mit sem törődve a pápai átokkal. Komolyan kellett vennemaz otthonmaradott védtelen családtagokkal szembeni általánoserőszakoskodást, a fenyegetések ellenére hadba indulók megcsonkítását, atoborzók meggyilkolását. Többször értesítettem Bakóczot is, a királyt is atarthatatlan helyzetről, de miután sürgető kérésemre hallgatás volt aválasz, erélyesebb levelet fogalmaztattam Ambrus pappál, a deákommal.E levélben felsoroltam a tudomásomra jutott eseteket és nyomatékkalkértem segítséget az ország törvényes vezetőitől, egyúttal sürgettem anemesi bandériumok, a királyi zsoldosok és a végvári katonákcsatlakozását az önkéntes kereszteshadjárathoz.Budavárából a rákosi táborba május tizennegyedikén vasárnap érkezettmeg a válasz. A panaszokra nem tért ki sem a király, sem a bíboros.Figyelmen kívül hagyták a korábban megígért hadak csatlakozását is,ellenben felszólítottak: haladéktalanul szüntessem be a keresztesektovábbi toborzását, azonnal bontsak tábort, és késedelem nélkül vonuljakDalmáciába a török ellen.Azonnal átláttam a parancs lehetetlen voltát. Tanácskoztam közvetlenkörnyezetemmel, vezértársaimmal, Gergely öcsémmel és MészárosLőrinc ceglédi plébánossal. Gergely óvatosságra és engedelemre intett, dea többiek, főképp Mészáros Lőrinc úgy vélték, teljesen igazam van,semmi szín alatt sem szabad teljesíteni a király és a bíboros parancsát.Figyelmeztetésül engedtem némi mozgást a mindeddig szigorúan tartottcsapatoknak, hadd szerezzenek maguknak élelmet a környékbeli nemesi

SZÉKELY DÓZSA GÖRGYkúriákon. Mivel a kormányzat elmulasztotta a seregről való gondoskodást,kiéhezett katonáim éltek az alkalommal és engedélyemmel megsarcolták agazdagokat a Rákos környéki falvakban, Pest és Buda városában.A nemesek vad megtorlásaihoz képest egyszerű vasárnapi kimenőnekszámított ez az engedély! De mégis pánikot okozott az udvarban. Hétfőnkemény parancs érkezett Budavárából: ha nem indulok Dalmáciábahaladéktalanul, magam és társaim, a király és az ország ellenségeinekminősülünk, s eszerint járnak el velünk.Mit válaszolhattam erre, Uram? Indulni és maradni - egyaránt lehetetlen.Ha elindulok az ország fegyveres erőinek nagy része nélkül, kevéseséllyel szállók szembe a törökkel, ráadásul a jobbágyokra bőszültnemesek arra használják bandériumaikat, hogy feldúlják a védtelenfalvakat. Indulni tehát öngyilkosság! Ha pedig feloszlatom seregemet,mint ahogy az udvar végső feltétele szólt, akkor is a pusztulás vár reánk,mert a széthulló kereszteseimet kényük-kedvük szerint kaszabolják le anemesek.Ebben a drámai helyzetben hívtam gyűlésre az egész tábort, Uram.Föltártam helyzetüket és kértem katonáimat, hogy maradjanak együtt,fogadják el az általam kínált fegyelmet, mert most ez az egyetlenbiztosíték a puszta életük és az ország megmentésére.Hogy rövid néhány hét alatt mennyire megszerettek a fölfegyverzettjobbágyok, kisnemesek, szegény papok, iparosok, deákok - most derültki. Ujjongva fogadták javaslatomat. Hűséget esküdtek nekem. SzentGyörgy napján a hercegérsektől kaptam a fovezéri kinevezést. Most afölfegyverzett nép választott meg vezérének.De ez a döntés a kocka elvetését jelentette. Ahelyett, hogy írásbanválaszoltam volna a budavári hatalmasok ultimátumára, együtt tartottamtáborom és ezzel a tettemmel adtam meg a választ. Hadüzenet volt ez azországrontók hatalma ellen. A mögém sorakozó sereg nem tett egyebet,mint elfogadta a reá kényszerített harcot.Gyorsan és megfontoltan kellett cselekednem. Mindenekelőtt katonailagakartam uralni a helyzetet, hogy kedvező pozícióból kíséreljem meg apolitikai célok elérését. Az ország fontos területein a fegyveres népjelenlétével kívántam biztosítani túlsúlyomat, egyszersmind újabb paraszti

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYtömegek csatlakozását reméltem a seregek útjába eső vidékekről. Barabáspapot kelet felé küldtem a síkság és a hegyvidék találkozási vonalán.Ezzel mintegy elszigeteltem a nemesekhez húzó felvidéki országrészt amozdulásra hajlamosabb, paraszti tömegekben bővelkedő Nagyalföldről.Mészáros Lőrincet a Duna-Tisza közepére küldtem, hogy a lelkes paprabízott sereg vegye birtokába azt a terepet, amelyen át a legrövidebb útvezet Budáról Nándorfehérvárra, s olvassza magába az útvonalonvárakozó nagy számú önkéntest. Én magam a két szélső irány között atengelyvonalat választottam. Rákoson a seregzöm egyik felét öcsém,Dózsa Gergely parancsnoksága alá rendeltem - megtartván magamnak afővezérséget. Budát és Pestet nem hagyhattam biztosítékok nélkül a hátammögött, ezért a Rákoson marasztaltam háromezer fegyverest SzáleresiAmbrus pesti polgár vezetésével.Az átgondolt stratégiai intézkedések után késedelem nélkül még májustizenhatodikán tábort bontottunk és útra keltünk. Ezzel kezdetét vettealföldi hadjáratom, tulajdonképpeni háborúm, Uram, noha egyelőre csatáknélkül vonultunk célunk felé. A fő irányba haladó zöm tizenhetedikén esteérkezett Ceglédre. Letáboroztunk a nagy mezőváros északnyugati szélén ahomokbuckák között. Csapataim ekkor már magunkon viselték afegyelem és a szervezettség biztos jegyeit.Nekem pedig határoznom kellett, hogy milyen módon vívjam ki fegyvereshatalmam birtokában a jobbágyság számára remélt szabadságot.Cegléd a programadás helyszíne lett. Itt derülhetett ki, hogy a hadvezértképpességemen túl politikai szerepre alkalmas vagyok-e. Nem akartameltörölni a királyságot, ám annál szilárdabbul elhatároztam magamat afennálló társadalmi rend emberségesebb átalakítására. Feladatomnaktekintettem a főurak megfékezését, a törvények felülvizsgálását, ajobbágyok jogainak új alapokra helyezését. Születésem, neveltetésemrévén önként kínálkozott a székelyek példája. Azt akartam, hogy aszékelyek számára garantált jogokhoz hasonló helyzetbe kerüljön azország egész parasztsága. Miután világossá fogalmazódott bennen aszándék, ismét népgyülésre hívtam seregemet és így beszéltemkatonáimhoz:-Semmi sem kellemetlenebb isten előtt, mint az, hogy egyik emberuralkodjék a másikon. Mert a szolgaság nem természet szerint való,hanem az

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYembererek kapzsiságából keletkezvén, egy halandó sem követ elgonoszabbat, mint az, aki a maga tekintélyével visszaél, s az embereketdurva szolgaságra veti... Akár nehéz, akár könnyű dolgot tett-e már egynemes is a ti károsodástok nélkül? Hiszen, ha egy nemes építkezik,házasodik, leányát férjhez adja, vendégeskedik, fia születik vagy meghal -ha saját ügyében a királyhoz utazik: veletek fizetteti meg. Semmit semtesz a ti nagy károtok nélkül. Ünnepjök gyász nektek, s ha gyászolnak,pénzetekből csapnak tort, s inkább ti hullathattok könnyeket... Mostmialatt ők remegnek, támadjatok ellenségeitekre, öljétek le, vagyszalasszátok meg őket. Tanítsátok meg az elpuhultakat, ne uralkodjanakgonosz módon tűrhetetlen kevélységük által.Ugyanebben a szellemben íródott a kiáltvány, amely Cegléden kelt 1514.május tizennyolcadikán: Székely György, vitéz, katona, a keresztesekistenáldotta népének fejedelme és főkapitánya, csak Magyarországkirályának s nem egyúttal az urak alattvalója, a Magyarországban.. .lévővárosoknak, mezővárosoknak és falvaknak, együtt és egyenként,üdvözletünket! Tudjátok, hogy a hitegető nemesek ellenünk...ártanivágyó kezekkel fölkeltek, hogy bennünket üldözzenek, háborgassanak észavarjanak. Azért is Nektek...rendeljük és parancsoljuk, hogy rögtön ésazonnal, amint jelen levelünket látjátok, minden késedelem és kifogásnélkül jöjjetek, repüljetek és igyekezzetek Cegléd mezővárosába.Siessetek, hogy így a szent csapat és áldott gyülekezet a nevezett hűtlen ésgonosz nemeseknek erejét és kezét korlátozni, megfékezni ésmegzabolázni tudja.Óvakodtam attól, hogy szent hitvallásom mellett a király és az egyházellen buzdítsak. Sőt, kancellárommal, Ambrus dévaványai pappal leveletírattam Ceglédről Bakócz Tamásnak, beszámoltam haderőmről, hogykésedelem nélkül csatlakozzon hozzám mindazon sereggel, amelyetkezdetben megígért. A bíborosnak címzett békülékeny hangú levelet azkövette, hogy Bakócz május huszonharmadikán végképp eltiltotta azegész keresztes hadjáratot, egyházi átokkal fenyegetett meg mindenkit,aki nem teszi le rögtön a fegyvert, s nem tér haza azonnal.Időközben seregem mégis egyre erősödött s szilárdult. Szabályosanmenetelő alakzatait már kürtösök, dobosok kísérték Temesköz felé.

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYPompás szakértelemmel keltek át a Tiszán, a Berettyón, a Hármas-Kőrösön. A Békés melleti szikes réteken táboroztunk, amikor megérkezettBakócz Tamás és az urak együttes levele. Látván az elszánt és rideggyűlöletet, komoran szóltam, miután Ambrus pap felolvasta nekem afenyegetést, Uram.-Nem vagyok én sem gyermek, sem bolond, hogy tréfát űzzenek velem.Fogadom az istenre és a szentekre, hogy összetöröm őket! - fakadt kibelőlem.Bakócz Tamás és a főurak ultimátumából végérvényesen meggyőződtemarról, hogy az ország nemessége és a király katonái nem a török, hanem akeresztes hadaim ellen gyülekeznek. Megértettem, az életre halálra szólóharc immár kikerülhetetlen. A helyzet súlyosságához mérten igyekeztemminél előnyösebb katonai, illetve gazdasági helyzetet teremteni szentségesháborúm számára.Katonailag igen kedvező volt a keresztesekre nézve, hogy a fővezérelgondolásához híven a békési és a biharosi síkságot birtokoltuk. Olyanterületi pozíció volt ez, ahonnan egyforma súllyal éreztethettük hatásunkatmind Buda, mind Erdély, mind pedig a török felé. E körzet stratégiaifontosságát hagyományosan ismerték az ország urai, hiszen számos vártanúskodott kivételes szerepéről. Nagyvárad, Gyula, Csanád mellett olyankulcserődök tartoztak ide, mint az erdélyi bejáratot őrző Lippa és Sólymosvára. Mindehhez a stratégiai rendszer koronájaként tartozott Temesvár,amely felé törekedtem. Tudtam, ha ezt elfoglalom, Budánál is fontosabbhadászati bázis jut a kezünkre.Gazdaságilag és politikailag úgyszintén nagyjelentőséggel bírt ez aterület. Aki a magáénak mondhatta, az erkölcsileg nagy hatástgyakorolhatott az ország közvéleményére. Itt könnyebben megoldhattuk agazdag uradalmak révén a hatalmas sereg ellátását, ugyanakkor önmagáértbeszélhetett a tény: a legnagyobb urak vagyona, földje is elvehető aszegény nép javára.Keresztes hadaim által megszállt országrész nem akármilyen birtokos úrévolt. Valóságos kiskirályként élvezte a roppant vagyon előnyeit az aHohenzollern György, akit idegen létére feltűnő kegyességgel pártfogoltII. Ulászló. Úgy vélte a magyar király, megteheti ezt unokaöccsekedvéért. A német Hohenzollern Györgyhöz adta feleségül Corvin János

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYherceg özvegyét, Frangepán Beatrixot, s miután a hozománybirtokosasszonyt rövidesen sírba kergették, György ölébe hullott Magyarországegyik leghatalamasabb nagybirtoka. így tehát György úr, a stettini,pomerániai, rügeni, ansbachi hercegi cím, illetve a brandenburgi ésnürnbergi őrgrófság mellé megkaparintotta a magyarországi várak jelentőscsoportját, a Nagyalföld 251 mezővárosának és tahijának tulajdonjogát,így hát hadaimmal bebizonyítottam a legnagyobb urak sebezhetőségét.E/ért estek oly nagy pánikba az ellenpárt vezetői, amikor látták, holkezdenek megszilárdulni a keresztesek pozíciói. Legfontosabb szándékukaz volt, hogy bármi áron megakadályozzák paraszti seregeim átkelését aMaroson, s ezzel elejét vegyék Csanád és Temesvár elestének. Csák}'Miklós csanádi püspök állt a nemesi had élén. Hozzá csatlakozottugyancsak tekintélyes erőkkel Báthori István temesi gróf. Amikor BaloghIstván alvezér, parancsnoktársam a Maroshoz ért, hogy elfoglalja arévhelyet és gázlókat keressen, a nemesek megverték a kereszteseket.Csáky és Báthori átkeltek a Maros jobb partjára. Nagylakig üldöztékkeresztes seregemet, de egyelőre beérvén a kezdeti diadallal, elfogadtákJaksics György gazdag szerb vendéglátását és nagy dínom-dánommaltöltötték az éjszakát. De én már másnap, május huszonhetedikénhajnalban Nagylakra értem, magamhoz kapcsoltam a megvertcsapatrészek maradványait s mindjárt hozzáláttam a Jaksics-félemegerősített kúria ostromlásához. Tele hordattam rőzsével a várárkot ésrövid úton kifüstöltem a védőket. Fordult a kocka, ezúttal mi győztünk,noha mind Báthori, mind Csáky elszántan harcolt. A lényegében sértetlennemesi hadak egész napon át védekeztek, végül tönkreverésükkelfejeződött be a nagy csata. Báthori csak nagy szerencsével tudottmegmenekülni és Csáky Miklós is annak köszönhette életben maradásátegyelőre, hogy beesteledett s az erdőben, ahol ellene folyt a harc, sikerültegérutat nyernie és Csanád várába futott. Azt remélte: ott átvészelhetiújabb támadásunkat. De csak egyetlen éjszakára tudta elodázni a végzetét.Percnyi nyugalmat sem hagytam ellenfeleimnek. Szívósan a sarkukbanvoltam, még a nagylaki ütközet utáni éjszakán Csanád ellen vonultam ésnyomban megkezdtem a püspöki erőd ostromát. Megint a tűz fegyveréveleltem, felgyújtottam a várost elégettem az összes káptalani papírokat. A

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYpüspök reménytelennek látta helyzetét, ezért bizalmasaival együttcsónakba szállt, hogy az éjszaka leple alatt fölevezzenek a Maroson azaradi hegyekig. Kereszteseim azonban mégis elfogták és megkötözvehozták elém őket.laboromban ekkor már számos nemest tartottunk fogva.Többek közöttRavazdy Péter alispánt, de főképp a hatalmas urat, Telegdy Istvánkincstartót, aki éppen a király sürgős üzenetével sietett volna Erdélyen áta moldvai oláh vajdához, hogy katonai segítséget kérjen a föllázadtmagyar jobbágyok ellen. Egyúttal szörnyű hírek érkeztek a táborbaelfogott kereszteseink budai kivégzéséről. Tudtuk már, hogy a MezőtúrrólBudára hurcolt parasztokat megnyúzták, elevenen húsúkat megsütötték.Uram. Az úri ítéletre ítélettel kívántam felelni én is. Be akartambizonyítani, hogy van bennünk bátorság az úri rémtettek megtorlására.Csanád mellett Apátfalván tartottuk meg az ítélekezést. A környékjobbágyai hosszan sorolták sérelmeiket s halál várt a táborunkban fogvatartott valamennnyi nemesre. Csáky Miklós csanádi püspökkel kezdtük.Csontjait vasbuzogánnyal összetörtük, majd fejjel lefelé karóba húztuk. Atöbbi urat is karóba húztuk, mind egy szálig. Telegdy István kincstartót, akirály diplomatáját magas oszlopra kötöztük és íjjászok nyilazták le. Adjnekik örök nyugodalmat, Uram!...Május 28-án történt mindez, amikor kereszteseim ítélettel adtákellenségeink tudtára, hogy a legvégsőkre szánták el magukat. Szólt azének, Uram s a vigasztaló balladás felelgető akkor éjszaka:

ÉNEKESEK-TÁNCOSOKHarangoznak délre,Pont tizenkettőre,Hóhér mondja: - Bogár ImreÁlljon fel a székre!Fel is állt a székre,Feltekint az égre:-Jaj istenem, sok rablásimmost jutnak eszembe.

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYTáboromba bárhonnan jött a hír, csakis ugyanazt jelenthette. Akárveszedelemről, akár sikerekről szólt: küzdeni mindhalálig! Alihoz kétségsem fért, hogy a győzelemért. De arra is felkészültünk az apátfalvaiítélet után, hogy bármilyen rosszra forduljon a sorsunk: harcolunk azutolsó leheletünkig!Hasonlóképpen gondolkoztak a hatalmukért, életükért rettegő nemesek is,Uram! Gyorsan és elszántan készültek a leszámolásra. ÉszakonBornemissza János növesztette mind fenyegetőbbre a nemesek táborát.Erdélyben Szapolyai János vajda toborzott sereget oly sietséggel, hogymég az éjszakákat sem hagyta kihasználatlanul. Az Erdély területénelőforduló szórványos paraszti csapatokkal egyelőre nem is igen törődött,mert okkal hitte, hogy ahol a lázadónak vélt parasztseregek zöme van, ottaz igazi veszedelem.Egyelőre azonban óriási volt a helyzeti előnyöm! Kellő biztonságbanérezhettem magam, hiszen számos síkföldi vár állt már kereszteseimrendelkezésére. Ám hátra volt még a siker betetőzése. Lippa, Sólymos ésTemesvár nélkül csak félmegoldásnak számított minden eddigi győzelem.Földrajzilag, stratégiailag roppant fontos kulcshely volt a síkföld határána Maros utolsó szorosa, amely valóságos várkapuként őrizte Erdélyt. Akiezt a kaput birtokolta, annak kelet felől, azaz Erdély felől nem kelletttámadástól félnie, vagy megfordítva. És ez a „vagy" mindig nagyszerepet játszott a Maros utolsó szorosát őrző két egymással szembeni vár,Sólymos és Lippa életében. Ha Erdélynek erős vajdái voltak, mint példáulHunyadi János, akkor az ő kezükön volt két erőd. Máskor meg a királyokbefolyásának volt nagyobb súlya. Ezúttal gyenge uralkodó ült a trónon, deunokaöccséé, Hohenzollern Györgyé volt az ikererőd. Ennekmeghódítására vezettem seregeimet a Maros mindkét partjára, hogyelreteszeljem az Erdélyből kivezető utat. Miközben vonultunk a partokmentén, sorra elfoglaltuk a nemesi udvarházakat. Csak ott romboltunk, sott koncoltuk fel a nemeseket, ahol ellenállásra találtunk, Uram. Csála,Arad, Világos bevétele után június elején értem Lippára. Seregemzömével délnyugatra, a Maros és Temesvár között ütöttem tábort hogy ajól megválasztott helyről bármilyen irányba tudjak erőket küldeni. Miután

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYazonban döntő fontosságú volt a szoros-erődök elfoglalása, magamintézkedtem a helyszínen.Ebben az időben Lippa dicsekedhetett Arad vármegye legnagyobb éslegjelentősebb városa rangjával. Hét bástyával, négy kapuval állt a Marosjobb partján. Fellegvára jelentőségéhez híven rendkívül erős. Pénzverde,királyi sokamra működött a városban, révje, vámja, igen fontos.Kórházáról, iskoláiról szintén nevezetes. Mivel a vár védői nemszámíthattak felmentő sereg érkezésére, csak amolyan tessék-lássékmódon védekeztek. Mielőtt komolyabb harcra került volna a sor,átszöktek a szemközti Sólymos várába. Tudtam, hogy a solymosi várkeményebb dió lesz - mert amennyivel kisebb Lippánál, annyivalmegközelíthetetlenebb a nyaktörő hegyormon. De amíg birtokba nemvesszük, addig a lippai siker sem tekinthető megnyugtatónak. Nemvesztegettem hát időmet. Közvetlenül a június hetedikéi pihenő után,nyolcadikán délben már meg is kezdtük a Sólymos elleni támadást.Pratner német származású várparancsnok gondosan felkészült avédelemre. Én úgyszintén a vár bevételére. Módszeres ostromhoz láttam.Hallatlan fizikai erőfeszítés árán éjszaka tüzérséget állíttattam a szemköztihegyormokra. Kilencedikén hajnalban követséget küldtem a várba.Megüzentem, csak akkor tüzeltetek, ha megtagadják a vár átadását.Pratner azt válaszolta, hogy semmi áron sem hajlandó megadni magát.Erre kereszteseim heves ágyútüzet zúdítottak a várra. Lövedékeinkkelszámos épületet is felgyújtottunk: a lőporos tornyot is megsemmisítettük.Mindez nem volt elég a vár paracsnokának. Lebontatta az összeszsindelytetőt és védekezett tovább.

Hiába szerettem volna részese lenni a solymosi diadalnak, kötelességem aTemesvár közelében táborozó seregemhez szólított. De elköszönvén azostromlóktól, megparancsoltam nekik, tűzzel-vassal mindenáronszerezzék meg az erődöt.Alaposan megkeserítették a vár védői az ostromlók helyzetét. Alegmakacsabb támadásokat is visszaverték. Odabent azonbanmeghasonlott a magyar nemzetiségű katonaság a német parancsnokkal.Pratner hallani sem akart a kapitulációról, mire a katonák megállapodástkötöttek a kereszteseimmel: átadják a várat, ha békén elvonulhatnak.Megnyitották a kapukat csapataim előtt, Uram. Kereszteseim sokat

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYszenvedtek ostromlás közben, fel akarták koncolni iménti ellenségeiket.Önhatalmúlag mégsem mertek cselekedni, ezért futár útján értesítettekszándékukról. Én pedig Temesvár közelében keményen megparancsoltam:mivel az adott szó szent, kötelesek betartani. Engedjék hát szabad útjukraa solymosi katonákat,így történt, Uram.Mindkét tábor tökéletesen tisztában volt Temesvár jelentőségével. Azurak semmi áldozatot nem sokallottak megtartásáért. Én pedig agyőzelemmel hosszú időre megszilárdíthattam volna kereszteseim hatalmihelyzetét, hogy aztán a parasztság érdekei szerint intézzék el a politikairendezést.Nagy lelkesedéssel kerekedett fel a szentséges sereg Maros alattitáborából és június 15-én megindult roppant tömegeivel Temesvárelfoglalására. Eddigi sikereink önbizalommal töltötték el harcosaimat,becsvágyukat felszította az a tudat hogy a végső katonai győzelemhezközelítenek minden lépésükkel.Mert Temesvár ez időben egyenértékű volt Budával, sőt tekintettel a törökveszedelemre, fontosabb a királyi székhelynél. Magyarország nagykiterjedésű déli részeinek erős védőbástyájaként kulcshelyzetet foglalt elaz egész állam sorsa szempontjából. Környéke széles kiterjedésű, gazdag,a síkság jól művelt és bőven termő. Nem véletlen, hogy Károly Róbertmár a XIV. században fővárosává tette. Tíz esztendőn át, 1316 és 1325között innen irányította az országot. Úgy volt, hogy az Anjou királyvégleges fővárossá avatja Temesvárt, nem utolsósorban az iszlámterjeszkedése miatt. Ugyanebből az okból Hunyadi János is Temesvárttekintette igazi székhelyének. Átalakíttatta Károly Róbert egykoripalotáját, amely ma is áll. Ebben a palotában készült nagy hadjárataira.Temesvár volt a kiindulópontja a rigómezői, a nándorfehérváriütközetnek. A városban Hunyadi Mátyás, a magyar királyságlegfényesebb uralkodója, s Hunyadi János nyomdokain ugyaninnen vertea törököt Kinizsi Pál, Uram.Miként Lippa Erdély felé, úgy Temesvár a Balkán felé számítottérckapunak. És amilyen fontos volt megtartania a magyar királyságnakfüggetlensége védelmében, ugyanúgy nélkülözhetetlen volt a töröknekeurópai hódító tervei érdekében. Ha én birtokba vehetem, az urak

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYlegyőzésével egy időben, szükség szerint a töröknek is ellenállhatok.Kitűnő téli szállást biztosíthatok seregeimnek, mert a vár nemcsak tágas,de jól is védhető a Temes és a Béga mocsaras összefolyásánál.Azonfelül a várban tanyázott Báthori István temesi gróf kitűnőenfelfegyverzett seregével, a környék nagyszámú nemesével, azokfamíliáival, cselédségével, zsoldosaival. Sürgetett az idő! Minél előbb kikellett kényszerítenem a döntő fordulatot, hogy ellensúlyozhassamkeresztes hadaim ama kudarcait, amelyek a Nagyalföld északi pereménkövetkeztek be. Ugyanakkor a Temesvárnál kivívandó átütő siker kedvezőelőfeltételeket biztosítana Szapolyai fogadtatásához.Három fontos útvonal vezetett Temesvárra: a lippai Erdély felöl, az aradiMagyarország középső részei felől és a szeged-csanádi Bács felől.Mindhárom irányt elözönlöttem s a mocsári erdőségeken át június 15-énérkeztem az erődített város alá. Mielőtt ostromhoz láttam, letáboroztamUlics mezőségen. A mindeddig szinte teljesen magyar nemzetiségűparaszti seregekhez itt csatlakoztak a román és a rác parasztok.Mindössze egyetlen éjszakai pihenőt engedélyeztem katonáimnak.Másnap, 16-án reggel közelebb nyomultam a városhoz, késedelem nélkülhidat verettem a Bégán. Műszaki részlegeim szakszerű és alapos munkátvégeztek, dolgukat kitűnően értették, hiszen építettek már hidat a Tiszán,a Hármas-Kőrösön, a Maroson. Itt még körültekintőbben végezték el afeladatot! Ez a híd könnyedén megbírta a nehéz társzekereket és atüzérséget.Eddig sem volt kétséges, hogy vitézeim katonai dolgokban képzettnek ésleleményesnek bizonyultak. Most is nagy eréllyel fogtak az ostromhoz, sláthatták Báthori Istvánék, hogy olyan emberek vezetik ellenük a harcot,akik tökéletesen tisztában vannak a várharc szabályaival és hibátlanulképesek alkalmazni azokat. Minden oka megvolt tehát a védőseregnek arettegésre és a tudat hogy nincs számukra irgalom, kétségbeesettellenállásra sarkallta őket.Megértettem, hogy ezúttal hosszadalmas harcra van kilátás. Hadikelléktáramat a mérnöki munkával is kibővítettem. Minden oldalról hozzáakartam férni a falakhoz, hogy a Béga vizét a Temesbe vezessem.Megkezdtük a csatorna ásását azonban éjszaka kirontottak a várvédők és

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYszétkergették: a munkásokat. Úgy védekeztem a vakmerőség újabbmegkísérlése ellen, hogy erős biztosítást rendeltem a munkálatokvédelmére. Egyszerre ásták a csatornát és egyszerre ostromolták a várat,Bőven volt ember a táboromban. Mindannyian úgysem vehettek résztTemesvár ostromoméban, ezért a parancsomra népes csapatok indultakamolyan kisegítő hadjáratokra. Meghódították egész Torontáli, bejártákországrészt egészen az Al-Dunáig, átkeltek a folyamon és portyáztak aSzerémségben.Alapos okot láttam tehát az őrködő csapatok szétküldésére. Védekeznenkellett a meglepetés ellen, hiszen Szapolyai már elindultGyulafehérvárról. Azt akartam, hogy seregem uralkodjon Temesvár felemikorra sor kerül az erdélyi vajda elleni sorsdöntő ütközetre.Vitéz katonáim felelgetőst énekeltek:

ÉNEKESEK-TÁNCOSOKTisza partján elaludtam,A babámról álmodoztam.Megálmodtam azt az egyet,Hogy a babám mást is szeret.

Egyszerre csak felébredtem,Kilenc zsandár áll mellettem,A tizedik kérdi töllem:Hol az utazólevelem?

-Zsandár urak, mit akarnak?Talán vasazni akarnak?-Nem akarunk mi vasazni,Sárga csikót kantározni.

-Sárga csikó nem eladó,Nem is zsandár alá való.Ha a zsandár lóra ülne,Még a madár is rab lenne.

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYszétkergették: a munkásokat. Úgy védekeztem a vakmerőség újabbmegkísérlése ellen, hogy erős biztosítást rendeltem a munkálatokvédelmére. Egyszerre ásták a csatornát és egyszerre ostromolták a várat.Bőven volt ember a táboromban. Mindannyian úgysem vehettek résztTemesvár ostromomában, ezért a parancsomra népes csapatok indultakamolyan kisegítő hadjáratokra. Meghódították egész Torontáli, bejárták azországrészt egészen az Al-Dunáig, átkeltek a folyamon és portyáztak aSzerémségben.Alapos okot láttam tehát az őrködő csapatok szétküldésére. Védekeznemkellett a meglepetés ellen, hiszen Szapolyai már elindultGyulafehérvárról. Azt akartam, hogy seregem uralkodjon Temesvár felett,mikorra sor kerül az erdélyi vajda elleni sorsdöntő ütközetre.Vitéz katonáim felelgetőst énekeltek:

ÉNEKESEK-TÁNCOSOKTisza partján elaludtam,A babámról álmodoztam.Megálmodtam azt az egyet,Hogy a babám mást is szeret.

Egyszerre csak felébredtem,Kilenc zsandár áll mellettem,A tizedik kérdi töllem:Hol az utazólevelem?

-Zsandár urak, mit akarnak?Talán vasazni akarnak?-Nem akarunk mi vasazni,Sárga csikót kantározni.

-Sárga csikó nem eladó,Nem is zsandár alá való.Ha a zsandár lóra ülne,Még a madár is rab lenne.

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYA főerő sorozatos hadi vállalkozása közben folyamatasosan gondom voltarra, hogy kapcsolatot tartsak a más irányokban működő seregrészekkel.Az útviszonyokhoz és a közlekedés eszközeihez képest épp oly gyors,mint amilyen gyakori volt a. futárok egyáltalán nem veszélytelen küldése-érkeztetése a keresztes hadak egyes csapatai, illetve táborom között.Tudtam, Uram, hogy a kapcsolattartás életbevágósan fontos. Szentsikereink idején meglepően harmonikus volt az összhang, ami szinténembereim kiváló szervező tehetségét bizonyította. Ez a központi akaratotkisugárzó erély is hozzájárult ahhoz, hogy tervszerűen terjedt el ajobbágyok ébredése a magyar királyság egész területén, leszámítva azészaki hegyvidéket.Vármegyék sokaságát tartottuk hatalmunkban. Míg Bihart, Békést,Zarándot, Aradot, Torontáli és a Temesközt a főhad vette birtokába, addiga két szélső szárny az ország többi részén terjesztette el a hadrakelést. Atavaszi induláskor, a rákosi táborból kirajzó jobbágycsapatok gyorsantúlsúlyba kerültek Hont Nógrád és Heves vármegyékben. Sikereiketkimélyítve vonultak Borsodon át Sárosig, Zemplénig, s tovább, a szélső,keleti vármegyék felé.Amilyen ragyogó volt a jobbágyseregek diadalmenete, oly nagy rettegéslett úrrá Budán, Uram. A király pánikszerű sietséggel küldte szétmegbízottait minden irányba, hogy kereszteseim elleni gyors közbelépésresürgesse a nemes vármegyéket. Egyúttal szigorú parancsot küldöttugyanezzel a céllal a városoknak is: Kassára, Bártfára, Eperjesre, Lőcsére,Kis-Szebenbe.Ceglédi kiáltványom óta országos vezetővé léptem elő. A királyiellenséges parancsok szétküldésével párhuzamosan magam isfelhívásokkal fordultam a néphez, noha egyetlen szót le nem írattam akirályi tekintély rovására, Uram. Emlékeztettem a címzetteket, hogykötelességük engedelmeskedni a pápai bullának, amelyet immár egyedülén képviseltem. Úgymond az urak cserbenhagyták az ügyet, hitetlenekmódjára inkább a keresztény szegényeket tekintik ellenségüknek, mint atörököt.Sok helyen elősegítették mozgalmunk terjedését a táboromból érkezőfelhívások, másutt viszont a királyi szónak lett nagyobb foganatja. Megint

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYcsak az északi részeken. Szikszót jelölték ki gyülekezési helynek a nemesihadak számára, s Abaúj híres mezővárosát el is özönlöttek a keresztesekleverésére készülő fegyveresek.Ellenben északkeleten változatlan eréllyel terjedt a szentséges ébredés.Olyannyira, hogy Ungban, Beregben, Ugocsában, Máramarosban anemesek is tömegesen csatlakoztak hadaimhoz. Szabolcsban, Szatmárbanúgyszintén. Tyúkodon és Gencsen például valamennyi nemes hívemnekvallotta magát. Bizonyára ők is kemény megtorlásban részesülnek, Uram,de a gyönyörűséges események idején tanúsított bátorságukkalmegmentették az országrészt a polgárháború pusztításaitól. Egyébirántmindenütt az az elv érvényesült, amelyhez a seregzöm hadjáratábantartottam magam, Uram: csak ott szabad elpusztítani a nemesek birtokait,ahol fegyveresen ellenállnak. Mivel az északkeleti vármegyékben nem aharcot, hanem inkább az egyetértést választotta a nemesség, senkinek ahaja szála sem görbült.Hasonlóan az ország északkeleti, keleti részeihez. Dunántúlon is vérontásnélkül terjedt kereszteseim mozgalma. A nemesek ugyan nemcsatlakoztak hozzánk, de az ellenséges magatartástól is óvakodtak.Lényegében mindkét tábor várakozó álláspontra helyezkedett. Nem így aDuna-Tisza közén, ahol Mészáros Lőrinc nagy eréllyel vezette a kereszteshadainkat déli irányba. Kezdetben összecsapások nélkül nyomultak előre,sokan csatlakoztak hozzájuk, igaz, a bizalmatlan Kecskemétet keményenmegfenyegette Lőrinc pap. Kalocsán viszont tetemes erővel gyarapodotta sereg. Lévén érseki székhely a város, eleve gyülekezőhelynek jelölték kimeg akkor, amikor senki nem látta előre a keresztes mozgalom fordulatát.Amikor pedig Bakócz hercegérsek megparancsolta a gyülekezőkhazatérését, együtt maradtak.Az így megnövekedett sereg biztosabb túlsúllyal özönlötte el a Duna-Tisza közét. Az útjukba kerülő nemesi csapatokat rendre szétverték. Bácskivételével egyetlen vár sem tudott nekik ellenállni. De a kíméletről istanúbizonyságot adtak, Uram. Szeged semlegességet kért. MészárosLőrinc beérte a külvárosi szegények csatlakozásával, a gazdag várostólmindössze lovakat kért, noha fölényes túlerejével erélyesebben isfölléphetett volna.Azonban sietni akart délre, hogy jobbról biztosítsa temesközihadműveleteimet. Gyors egymásutánban elfoglallak CoborszentmihályL

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYVásáros-Váradot. Feldúlták Baját majd Futakot ezután átkeltek a Dunánés ők is eljutottak egész a Szerémségig, akárcsak a főcsapatomhoz tartozóegyes csapatok.Céljukat elérték: gondoskodtak arról, hogy miközben Temesvártostromlom, engem váratlan támadás ne érhessen a Duna-Tisza köze felől.A hadak útján sokszor felcsendült a balladás:

ÉNEKESEK-TÁNCOSOKA brassai fegyház, sűrű ablak rajta,Szegény édesanyám sírva jár alatta.Ne sírj, öreg anyám, így szokott ez lenni.Minden jó családba kell egy rossznak lenni.

Ahol én eljárok, még a fák is sírnak,S gyönge ágairól levelek lehullanak.Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem,Mer' akit szerettem, az nem szeret engem...

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYHa korábban nem volt egység az anarchiába süllyedt, örökké torzsaikodómagyarok között. Uram, úgy most a veszélytől hajtva mindentalárendeltek az érdekazonosságnak. Soha eddig olyan egységes éskíméletlenül erőszakos nem volt: magyar hatalom, Uram, mint hadaimmalszemben.Az erélyes Mátyás halála után „remek" királyra leltek a pipogya II.Ulászló személyében: felőle azt tehettek, amit akartak. Könyöröghetett,panaszkodhatott a király, szavát nem nagyon hallották. Most bezzeghűséges alattvalóként siettek hozzá Budára, Uram, amikor gyűlésre hívtaőket! Persze, a vezérszerep most sem annyira az uralkodó, mint inkább azország oligarcháinak kezében volt.Június elsején került sor Budán a király által összehívott gyűlésre. Ezenmegjelent Bakócz Tamás is, akinek ekkor még nem mertek szemrehányásttenni a nagyurak, ő viszont a kereszteseim elleni szélsőséges buzdítássalhálálta meg ezt. Ámbár a főurak valójában komor neheztelésselviseltettek a hercegérsek iránt, de nem merték bántalmazni, mert ha a

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYhercegprímáshoz nyúlnak, akkor még inkább magukra lazítják az amúgyis forrongó országot. Amellett Róma pártfogását is élvezte a hatalmasfőpap.S hogy milyen céllal tartottak tanácskozást a király és a nagyurak, arról as/élesebb közvélemény is ízelítőt kapott: amíg folyt a gyűlés az uralkodópalotájában, addig odakint az utcákon elrettentő példaként a foglyul ejtettkereszteseim hosszú sorát nyársalták fel. Ó, Uram! Emeld őkettrónusodhoz!...A főurak mindenekelőtt a székfőváros környékét szerették volnabiztonságban tudni, hiszen Buda közelében, a gubacsi dombok közöttimmár második hónapja táborozott Száleresi Ambrus vezetésével egyikseregrészem. Ennek leverésével bízták meg Bornemissza János tolnainemest. Amit csak tudtak, rendelkezésére bocsátottak. Erős lovasságotbíztak a kezére, gyalogosoknak Buda és Pest polgárait rendeltékparancsnoksága alá, csakúgy, mint a királyi zsoldosokat, Alvezérei,Tomori Pál, Battyány Ferenc és Móré László ugyancsak nagyszámúkatonasággal rendelkeztek. Ráadásul döntő fölényt biztosított számukra aSzentlőrincen várakozó nemesi had: Nógrád, Heves. Hont és Pest megyebandériumai várták, hogy megtorolhassák hadba vonult parasztjaimtólel szenvedett viszontagságaikat.Bornemissza János serege június 21-én kelt át a pesti partra a haltérirévnél. A Kecskeméti kapun át hagyták el a várost és rövidesen a gubacsikeresztes tábor közelébe értek. Fegyveres jobbágyaim ama része, amelymeg nem szokta meg a katonai rendet, csupán az indulatára hallgatva, azérkező urakra rontott. Tomori Pál, a tapasztalt hadvezér gyorsan szétverteezt a rendetlen támadást. Élve az első siker lélektani előnyével,Bornemissza ígéretet tett kereszteseimnek: bocsánatot nyer és azonnalhazatérhet, aki meghódol. Kevesen hajlottak szavára, de a kevesek közöttvolt Száleresi Ambrus parancsnok is.Az életre halálra szóló harcot elfogadó kereszteseim rendezték soraikatszabályos alakzatban, zászlók alatt indultak ütközetbe, noha látták, hogy atúlerővel szemben kevés reményük lehet a győzelemre. Bornemisszatüzérségével szemben nem volt ellenszerük, szétzilált soraikban pedigTomori nehézlovassága vitt véghez kegyetlen mészóriást. Végül csak amenekülésben rcménykedhcliek. Két irányban hagyták el a csatateret.F,gy részük a Csepel-szigetre igyekezett átjutni a Dunán, míg a többiek a

SZÉKELYDÓSZA GYÖRGYRákos-patak völgyében fölfelé menekültek. De nem sokan élték túl akatasztrófát. Vagy a Dunába fulladtak, vagy foglyul estek. Ők szörnyűbbmódon végezték, mint akiket azonnal megöltek. Fülüket, orrukat, karjukatlevágták. Uram, így kellett hazamenniök, hadd lássa mindenki, hogyanálltak bosszút a nemesek.Ugyanezen a napon zajlott le egy másik ütközet kereszteseim ellen Hevesvármegyében, a Tárna völgyében. Itt Drágfíy János vezetésével rontottaka nemesek a Debrő várát ostromló jobbágyokra. Akárcsak a gubacsihomokdombok között. Debrő mellett is kemény ellenfélnek bizonyultak afölfegyverzett szegények. Hiába rendelkeztek a nemesi csapatok mindenszükséges hadieszközzel, hiába voltak túlerőben, a hosszú és elszántküzdelem ellenére sem tudtak döntő győzelmet aratni. Megverték ugyan ajobbágyokat de erejüket nem törték meg, s azok újra gyülekeztek.Mindez a nemesi osztály javára billent katonai fölény tényén már nemváltoztatott. Elkezdődtek a tömeges megtorlások. Miként a gubacsifoglyokat, úgy a debrőieket is rettenetesen megcsonkították. Nagyrészüketa helyszínen felkoncolta Drágffy. Tizenhat főbb keresztesemetkiszolgáltatta az országtanácsnak, hadd mutassa meg az is, milyens/igorú. A tizenhat áldozattal Rákos mezején végeztek. Fejükre tüzessisakot húztak, különböző módon húzták őket karóba, majd fölnégyeltékőket.Mesélték, hogy énekeltek. Uram:

ÉNEKESEK-TÁNCOSOK-Én az éjjel azt az álmot láttam:Sárighasú kégyó bújt bé kebelembe.Szívemet, májamat minnyát elemészti,Szívemet, májamat minnyát elemészti.

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYTemesvárt kitartóan ostromoltam. De a falak erősek voltak, a védőseregpedig nagyszámú. Báthori vereségében ennek ellenére rendületlenülhittem. A temesi gróf sem ítélhette meg másként a helyzetet, hiszensegítségért könyörgött leggytílöltebb ellenfelénél, Szapolyai János erdélyivajdánál. Ekkor még nem rudta a gróf hogy Szapolyai egyébként isköteles a vár felmentésére igyekezni: megbízást kapóit az ország úrivezetőitől, s a királytól a kereszteseim fő erőinek szétverésére.

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYEhhez mérten készülődött a vajda Gyulafehérváron éjt nappallá téve. Sajpénzén toborzott sereget, parancsnoksága alá rendelték afegyverforgatásra köteles nemességet, a királyi zsoldosokat, a székelykönnyülovasságot s a végvári nehézlovasságot. Csupa hadviselésbenjártas ember állott fegyverbe, a lovassághoz képest elenyészően kevésgyalogsággal. Fegyvernemi fölényéhez számbeli fölény is járult. Mihelyegyütt volt a sereg, azonnal megindult Temesvár felé. Mivel a Marosvölgyében nem mehetett kereszteseim lippai és solymosi retesze miatt,óriási kerülővel, erőltetett menetben az Al-Duna felé igyekezett, hogyHerkules-fürdőnél északra fordulva, délről találkozzon seregemmel. Olysúlyosnak látta a temesvári veszélyt, hogy egyelőre nem törődöttkereszteseim erdélyi jelenlétével, pedig Kolozsvárt is elfoglalták.A helyzetről pontosan tájékozódtam. Hírt kaptam az északi vereségekrőlés Szapolyai közeledtéről is. Válaszképpen nem tehettem egyebet,minthogy folytattam Temesvár ostromát még nagyobb eréllyel. Tudtam,milyen óriási sereggel közeledik Szapolyai. Ily roppant katonai tömegetnem zavarhattam meg rajtaütésekkel. Úgy láttam jónak, ha beváromTemesvárnál az ellenünk vonuló sereget, Uram. Bíztam a közeli csataszerencsés kimenetelében, mert a jobbágy seregek elszántaknak,fegyelmezetteknek bizonyultak, ráadásul megérkezett Mészáros LőrincTemesvár alá tekintélyes csapatával.Amikor jelentették Szapolyai közeledtét, nagy nyugalmat, önbizalmatsugározva jó kedvvel szólítottam csatarendbe katonáimat. Július 15-én,szombaton, perzselő kánikulában sorakoztunk fel egymással szemben.Uram. A derékhad élén lovagoltam, Gergely öcsém a bal szárnyatvezérelte, Mészáros Lőrint pedig a jobb szárnyat. Szapolyai nem tagoltafel seregét, hanem egyetlen hosszú vonalba állította nagy tömegűlovasságát, hogy egyszerre támadhasson az egész arcvonalon...Néma csendben, sokáig várakoztunk, Uram. Egyikünk sem akartkezdeményezni. Végül Szapolyai adott parancsot a rohamra...Órákon át folyt a küzdelem, a kölcsönös, irgalmatlan öldöklés. Úgylátszott, a legnagyobb erőfeszítések árán sem tud felülkerekedni avitathatatlanul jobban fölfegyverzett és erősebb vajdai sereg. Végül aszékely könnyíílovagok, együtt a végvári nehézíovassággal behatoltakpórseregem gyalogos tőin egeibe...

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYFigyelmem megoszlott. Ritkítottam a reám rontó lovasokat, ugyanakkorhátráló katonáimat lelkesítettem. A közelharcban sebezhetetlennekbizonyultam, mígnem egy távolról célzott dárdadöfés átverte a combomat,Uram. Súlyos volt a seb s a dárda átszakítván izmaimat, nyergeslovambais belehasított, amitől a ló megrémült és levetett.Ájultán estem fogságba, Uram.Nélkülem dühöngött tovább a csata, de csakhamar felbomlott a rend avezér nélkül maradt jobbágysereg soraiban. Gergely szintén a vajdafoglya lett, Mészáros Lőrinc nélkülünk kísérelte meg a lehetetlent, ám azegyenlőtlen küzdelemben arra kényszerült, hogy mentse, ami menthető.Egyedül az ő seregrészének sikerült viszonylag rendezetten elhagynia, acsatamezőt. A többi jobbágy egyenként vagy kis csoportokbanvédelmezte életét utolsó leheletéig. Amikor kimerültek, a lovasokegyszerűen lemészárolták őket Uram. Ugyanezt tették kereszteseimtáborában tartózkodó aszonyokkal és gyerekekkel.Uram! Negyvenezer jobbágy teteme borította el a Temesvár alatticsatateret ezen a szombaton, 1514. július 15-én...Néhány nappal később, a mai napon: július huszadikán készül véghezvinni Szapolyai János a világtörténelemben is párját ritkító kegyetlengyilkosságot, De engem már a fogság napjaiban a felismerhetetlenségigeltorzítottak válogatott kínzásaikkal. A mellém rendelt hét íerencrendiszerzetes is akkora büntetésnek tartotta szolgálatát Uram, hogy annálcsak az örök kárhozatot képzelték iszonyúbbnak.Egyetlen jajszó sem hagyta el az ajkamat a megpróbáltatások óráiban,láthattad, Uram. Csak öcsémnek, Gergelynek kértem kegyelmet. Már atüzes trónuson ültem, amikor Gergelyt a szemem láttára lefejezték.S attól a pillanattól tűröm szó nélkül a kínokat, Uram.

HÓHÉRE rettenetes órák után még életben van, felség. Haldoklik csendesen aborzalom trónusán.(Esteledett. Szapolyai a hóhérnak parancsot adott)

SZAPOLYAIDoronggal törd szilánkokra teteme csontjait! Pallosoddal lefejezd!restét négy részre vágd! Testrészeit bitóra fügesszéíek Pesten. Budán,Fehérváron és Váradon. Fejét hosszú lándzsára tűzve vigyétek Szegedre!

SZÉKELY DÓZSA GYÖRGYÓ, Uram, meghalnom engedj, leheletnyi erőmből imádkozva:Megmerítem arcomat Tebenned, Uram,Hogy átjárja bensőmet a hit.Hisz tudom a hatalmadat, Uram,Mert láttam viharaid erejét,a cseudesülő égbolton a szivárványt:hol lakhelyed párnája a lenyugvó Nap,s bolygók, csillagok a takaród.

ü, nézz le reánk, magyarokra, Uram!S hozz nekünk vigasztalást!Mert tudjuk a hatalmadat, Uram,Tőled a földnek az eső, testnek a kenyér,szívnek a szerelem.

Ó, nézz le reánk. Uram, fénysugaraiddal,S takard be azokkal az elpusztítottakat!Látod: így fohászkodunk hozzád, parányi

emberkék.Mert tudjuk a hatalmadat, Uram, látjuk erdőid,

mezőid,világaidban, madaraid dalában.Előtted állunk magyarok mind így kitárulkozva,Hitünk virágszirmait színed elé szórva.. .Ámen.

És ó, nemes kisasszony pártában!aki mindig képzeletemben valál.párost adj most már másnak, ne Dózsának,De szülj: erős fiákat szülj e hazának! ...Ámen.

(A hóhér bevégzi Szapolyai parancsát. Pallosát emeli. Sötét.)

A balladisztikus dráma prózai változata Magyar fohász címmel két részben aPoLíSz c. folyóirat 2003. 72. és 73. számában jelent meg