V E R T E B R A T A H U N O A R I C A M U S E I H I S T O R I C O - N A T U R Á L I S H U N G A R Y !

T o m . I . 1 9 5 7 F O Í C . 1 .

Két ritka denevérfal a Kárpótmedence fauná}ában

Irta: Topái György T«rmész*Hudományi Huz*um, Budapest

MÉHELY 1900-ban megjelent alapvető »unkájában /7/ 21 denevérfajt sorolt fel az akkori Magyarország területéről. A FAUHA REGHI HUNGÁRIÁÉ emlőstani részének összeállítója PASZ-LAVSZKY /9/ főként MÉHELY-től vette adatait, de további egy fajt, as időkösben előkerült Rhlnolophua blaeii PETERS-t em-líti. A fajok száma ujabban 1924-ben emelkedett, amikor ÉHIK /3/ kimutatta Magyar ore» ágról a Ityotls oxygnathus /M0NTICEL-LI/-t. MÉHELY annakidején ezt a Myotls myotis /BORKHAUSEN/ synonymjának tartotta. ÉHIK /4/ 1941-ben WETTSTEIN nyomán tovább növelte a fajok számát /Nyctalus lasiopterua /SCHRE-BER/ és Pipiatrellus kuhll /KÜHL//, Így a szóbanforgó terü-letről származó denevérek száma amint azt 1954-ben faunisz-tikal összefoglalásomban /12/ kimutattam, egészen napjainkig 25 volt. Most a Kárpátmedence faunájára teljesen uj Pi-piatrellus savii /BONAPARTE/-val és a Nyctalue laslopteruB ujabb előfordulásával foglalkozom.

A délies elterjedésü Pipietrellue aavli eddig egyetlen faxmalistánkban sem szerepelt, még feltételesen sem. Előfor-dulása pedig némileg indokolt volt, hiszen tőlünk nyugatra egészen az Alpokig felhatol. A TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM csekély északi denevér /EpteBicus nilssoni /KEYSERLING & BLASIUS// anyagának, valamint az általam Csehszlovákiában ós a Szovjetunióban gyűjtött ujabb északi denevér példányoknak részletesebb tanulmányozása során nemrégiben kezembe került a MÉHELY által 1899 junius 15-én Báziáson.az Aldunánál gyűj-tött és E.nilBsonl-nak határozott, kopott fogú nőstény dene-vér /lelt. sz.: 2420/6/ koponyája, mely összehasonlítva két olaszországi P^savii koponyájával /lelt.sz.: 4581/1 és 4583/, kétségtelenül ez utóbbi fajának bizonyult. Ezzel 26-ra e-melkedett a Kárpátmedence denevérfajainak száma.

A következőkben jellemzést adok fajunkról, rövid hatá-rozókulcsot közlök a többi európai PlplBtrellus-tól és a kritikus E.nilesonl-tól való elválasztására, valamint táblá-zatosan adom meg P.savli anyagunk méreteit, összehasonlítva MILLER /8/ és KUZJAKIN /6/ adataival.

A P.savli-t 1837-ben irta le BONAPARTE Pisa-ból, Olasz-országból. Alfajaival együtt, melyeknek egy részét eleinte önálló Eptesicus fajoknak tartották: Yesperugo /Yesperus/ caucasicus SATUWIN, Eptesicus tamerlanl BOBRINSKII Eptesicus alaschanlcus BOBRINSKII, Amblyotus taurlcua OGNEV, Amblyotus velox OGNEV, elterjedési területe magában foglalja Francia-ország, Svájc, Olaszország, Spanyolország, Görögország,Krim, Kaukázus, Turkesztán /Turkménia, Uszt-urt, Tiansan/ a kelet-szibériai Usszuri vidék, Mongolia, Sikkim, Aasam, Burma te-rületeit, s a Kanári szigeteket. A régebbi adatok, melyek németországi és csehszlovákiai előfordulására vonatkoznak, feltétlenül megerősitóere szorulnak. Az ujabb szerzők ezeket nem fogadják el. Jugoszláviában legújabban DJULIC /1/ közli előfordulását Mljet szigetéről.

Széles füle a Plpistrellus nathusii /KEYSERLING & BLASIUS/-éra emlékeztet. A fülkagyló hátulsó szegélye gyen-

gén konkáv* ez antitragus kicBi. A tragus a fül felenagassá-gánál alacsonyabb ás nagyon széles. Legszélesebb elülső szé-lének középmagaaságában. Szélessége negközelitőleg egyenlő oz elülső gzegély hosszával. Ez majdnem egyenes,ralg a hátul-só szegély orősen konvex. A osárnyB a láb, a oarkaatyu és a farok olyan cint a törpe denevéren /Plplstrellus pipistrel-lua /SCHREBSR//. A szőrzet minősége és elterjedése szin-tén olyan minta törpe denevóren„de az interfemorális vitorla /uropatagium/ háti felszine kevésbé szőrös. A többi európai Pipiatrallus-tól eltérően a hátszőrök világos csúcsa ós sö-tét alapja között kifejezett ellentát van. Szinezete egyéb-ként gyakran egészen olyan mint as S.nllssonl-é, de a faj s-gyedei között is sok változat fordul elő.

Koponyája a többi európai Piplstrellus-énál nagyobb ós azonnal megkülönböztethető a rostrum dorzális felszínének lapos volta által. Jellemző még rá az orbiték szegélyén vé-gighúzódó kiemelkedés. E két jelleg amennyire elkülöníti ezt a fajt a többi Plplstrellus-tól, annyira hasonlóvá teazi a Vespertlllo murlnus LINIÍB-hez. Az állközötti csontokat /ossa intermaxillaria/ elválasztó hasadék viszonylag kicsi, alig nagyobb mint a P.plplstrellus-on. A rostrum aránylag széle-sebb mint a génusz bármely más európai tagján. Bár az agyko-ponya valamivel jobban lenyomott, dorzális profilja mégis o-X;Tan mint a ?.plplstrellus-on. Az agykoponya szélessége kö-rülbelül fele a koponya lagnagyobb hosszának, A aandibula loronanyujtványa /processus coronoidous/ feltűnően oagasabb r-int az isületi njujtvány /processus condyloideu®/, úgyhogy e darab i'slső széle rézsútos^ ós nem párhuzamos az alveola-res vonallal - eiben a P.kuhli-ra emlékeztet - de a többi fajïôl eltérően szögletnyujtványa /processus annularis/ hosszabb ás kevésbé görbült.

PcskáplaSó: § J I J » 34, vagy; § Y | f » 32,

Az inoisivusok olyanok mint a P.plplstrelluB-él, de a belső felső metszőfog második csúcsa Jobban fejlett. Az el-ülső felsÄ /kicai/ premolaris nagyon apró. Koronájának átmé-rője kevesebb mint a külső felső metBzőfog koronájának egy hatoda. A fogsor vonalából befelé tolódott, úgyhogy a nagy premolaris mindig teljesen érintkezik a szemfoggal. Ez az elülső apró előzápfog néha a foghus alá rejtett, vagy pedig hiányozhat is, A nagy felső előzápfog elülső belső csúcsa hiányzik, vagy alig fejlett. Az alsó premolarisok méretben erősen különböznek. As elülső kevesebb mint fele a második magasságának, és viszonylag alacsonyabb és kevésbé fejlett mint bármely más európai fajon.

Kulcs az európai Plplstrellus-ok és B.nilBsoni elkülönítéséhez.

1. A koponya condylobasalis hossza nagyobb mint 14,5 mm. Az elülső felső előzápfog mindig hiányzik, a fogak szá-ma 32. Alkar hossza 38-43 mm.

Epteslous nllssonl /KEYSERLIHG k BLASIUS/ A koponya condylobasalis hossza kisebb mint 14,5 mm. Az

elülső felső előzápfog különböző nagyságú, sőt egyes esetek-ben hiányozhat is. A fogak száma 34, ritkábban 32. Alkar hossza 28-38 mm 2.

2. Az elülső felső előzápfog rendkívül kicsi, néha a foghus alá rejtett, sőt teljesen hiányozhat is. Koronája a külső metszőfog koronájának körülbelül egy hatoda. A tragus legnagyobb szélessége közel egyenlő az elülső szegélyének hosszával, A hátoldal szőrei feltűnően világos hegyűek. Az alkar hossza európai állatoknál 33-38 mm.

Plpistrellua savil /BONAPARTE/ Az elülső felső előzápfog normális méretű. Koronája

körülbelül egyenlő a külső metszőfog koronájával. A tragus

legnagyobb ezélesaége eokkal kisebb mint az elülső szegé-lyének hOBaza. A hátezőrök hegye nem feltűnően világos....3.

3. A belső felső metszőfog egyhegyü. A külső felső met-szőfog magassága a belső fele magasságánál kisebb.A kis fel-ső előzápfog a fogsor vonalából befelé tolódott, úgyhogy kí-vülről alig, vagy nem látható; a nagy előzápfog majdnem á-rintkeaik a szemfoggal. A vitorla feltűnő, cérnaazerü fehér sávval szegélyezett. Az alkar hossza 31-35 mm.

Pipistrellus kuhli /KUHL/ A belső felső metszőfog kéthegyü, a külső metszőfog a

belső felemagaaságánál nagyobb.A szeafogat és a nagy előzáp-fogat határozott hasadék választja el, melyben kívülről jól látható a kis előzápfog 4 ,

4. A külső metszőfog csúcsa nem éri el a belső metsző-fog második caucsának magasságát. A kcponya condylobasalis hossza 11-12 mm. Az alkar hossza 27,5-32,5 mm. kz ötödik ujj hossza körülbelül 40

Piplatrallaa pipistrellus /SCHRBBER/ A külső felső setssőfog csúcsa túlnyúlik a belső met-

szőfog második csúcsán.A koponya condylofcssalis hossza 12 ?6-13,4 mm, az alkar hossza 33-34 »a. Az ötödik hossza kö-rülbelül 46 mm.

Pipistrellus nathusil /K5YSBRLIK & BLASIUS/ MÉHELY idézett könyvében /222. old./ a Yespertilio bo-

realis /* Eptesious nilaaoni/ tárgyalása Borán többször em-líti az általa Báziáson gyűjtött példányt. Mint frissen fo-gott példányra, az E.nllS8onl jellemzéaének nagy réazét erre alapította, s méreteket aőt rajzokat közöl róla. Igy a mono-gráphiának az éazaki denevérre vonatkozó része több tekin-tetben már eleve hibás. A bundaazinezet leírása például tel-jesen a P.aavii-ra vonatkozik /224. old./. Az inyredők le-írásánál bizonyos különbségekre utal a báaiásl ás sás általa vizsgált állatok között. A fogazat leiráaáhos valószínűleg nem vette figyelembe abáziáai koponyát,mert amint arra köny-vében többször rámutat, szerencsétlen véletlen folytán „az

erősen lekoptatott fogazata legfontosabb bélyeg megállapítá-sát lehetetlenné tette" /lásd. 225 ás 227 oldalak/. Éppen ez utóbbi az egyik fő oka MÉHELY helytelen határozásának. A má-sik magyarázatot abban találjuk,hogy a P,Bavll sok példányá-nál mint arra már fentebb utaltam,a kis felső előzápfog /p2/ hiányzik, ezáltal a fogképlet az Epteslcus nem fajaira jel-lemző fogképlettel egyezik aeg. A báziási állatcíl ie hiány-zik ez az egyébként is csökevényes fogaoska. A R,aavil ós 5, nilssoni méretei emellett ne>o olyan rendkívüli mértékben üt-nek el egymástól, úgyhogy meg lehet érteni MÉHELY zavarét és tévedését, különösen akkor ha tekintetbe ve0S3üks hogy a P. savil-ból annakidején egyetlen összehasonlító példány sein állett r*aá*lkesásére, s az E.nilBaoni-ból is CBak nagyon kevés.

A P.savii fogazatának ezen Eptesious jellegeket mutató variálása, valamint más egzotikus fajok hasonló viselkedése sok kutatót zavarba hozott. A problémakörrel kapcsolatos rendszertani kérdést a mai napig sem sikerült megoldani. MILLER /8/ /203.oldal/ a következőket mondja a Plplstrellue genus tárgyalásánál: „It ÍB in reality not much more than a subgenus of Eptesicus, through for the sake of convenience the two groups are best treated as distinct". Majd az Epte- elcus tárgyalásánál /225. old./ igy ir: „The group is nearly related to Pipietrellus through P.savii in which the small premolar is occasionally absent and not infrequently so mi-nute as to be concealed by the gum". TATE /11/ aki igen ko-moly munkát végzett a Vespertlllonlna denevérek revíziója sor^n, maga sem tud egyebet mondani /232. old./: „Altough the distinction based on the prerence or absence of this disappearing structure seeme of doubtful validity i» dis-tinguishing Pipistrellus-like genera from Eptesicus-like ge-nera, I have nevertheless adhered to the accepted practice". Majd az Eptesicus-nál /271. oldal/: „This dental formula differs from that of Fipistrellus only by the absence of the anterior upper premolar, an obsolescent tooth which varies

Tabelle 1. Körper- und Schädelmasse der Plplatrellua savll in mm.

' O N

m lA IA IA IA O C T \ ^ V Û O \ r-i o (\J 4" rA IA tN 1N

. . . . . I F T R L » » « « » » ! - -L A R A R A V O T V L A J F C V J L A R A C D F A L N ON tt IA rH X\ rH rH

' Z * TSÍifr ' °H

rH ON AL O K\ ON I A I O Í - - 1 1 1 1 1 1 1 1

\0*ArAC^K\lAi}-<-ftA ? rA rH (A rH

£ T I Ó D « «

C8S* 'ON

IA IA í H IA [N O O t A l A l A O J rA O CVJ

1 - „ ~ - rA •• •> -lf\ í v0 iA lA rA IA rA 00 K"\ CN o IA IA •A —1 JA rH rH rH

3/OZPZ'OR

IA IA »A ON C - ON CN F A L A rH ON tN CO ON rH

1 1 . . . O 1 0 » « « « » « 1 » « » VO IA Vß rH IA K\ ON tA CN O N IA

rH rA rH rH

utJiBfznM

IA IA O IA 4 1 1 1 1 1 (NJ rH rH «t- (A rA

CVJ « VO fA Ai CM

rA 4- « « •» « rH VO rH 0\ et 00 IA

1 1 1 t 1 1 1 1 1 1 1 rH iA rA rA (\J rA rH • « » « «. «

Oj 00 »A IN <t

4

•I8IITH 46-47

55-39

13-15,4

6,6-7

33

56-57

42-43

12,4-15

15,0-15,6

8,6-9,0

5,4-3,6

6,6-7,0

9,4-10,0

4,6-4,8

5,0-5,2

? «Ï8TTTH 4

3-48,6

34-35

12,6-13,2

5,6-7

51-32,6

• 54-57

41-43

12,4-13

12,8-14,0

8,4-9,3

3,4-3,6

6,6-7,2

9,4-10,0

4,6-4,8

5,0-5,2

Í

Kopfrümpflänge

Schwanzlänge

Tibialänge

Pusslänge

Unterarmlänge

3.Fingerlänge

5.Fingerlänge

Ohrlänge

Traguslänge

Condylobasallänge

Joehbogenbreite

Interorbitalbreite

Schädelbreite /Otion-Otion/

Hirnkapselbrei te

Mándibellänge

obere Zahnreihenlänge c-m5

untere Zahn^eihenlänge c-mj

in size in PipistrelluB but always reduced. Moreover.certain species groups of Eptesicus resemble given species groups of Pipi8trellus in the for« of their skulls, or that one ask one's self, wether obsolescence of p2 with consequent trans-formation of a pipistrelle into an Epteeicus, may not have taken plaoe more than once". KUZJAKIN /6/ odáig «egy munká-jában, hogy tagadja a különálló genusok létezését, s éppen a P.savli-t tekinti összekötő kapocsnak /342.oldal/ a Pl-plstrellus, Eptesicus és Vespertillo genusok között,az egész csoportot pedig Vespertillo genus néven tartja nyilván.

Anélkül, hogy a probléma réazletea tárgyalásába bele-mennék, szeretnék kitérni egy olyan bélyegre, melyet eddig nem vettek figyelembe, de amelynek tanulmányozása véleményem szerint feltétlenül hozzájárulhat a kérdés tisztázásához. 1956-ban közölt dolgozatomban /13/ a hazai Plpistrellus. Ep-tesicus áa Vespertillo fajok os penia-ének kialakulásából megállapítottam egyrészt a lyetalus és Plpistrellus genus fajainak közelállóságát - mely egyébként más bélyegek tekin-tetében is nyilvánvaló,ezért SIMPSON /10/ csak Piplstrellus-ról beszél - másrészt azt, hogy milyen jelentőa a különbség egyfelől a Plpistrellus és Bpteslcus.másfelől a Plpistrellus és Vespertillo hazai fajai között ebben a vonatkozásban.

Szovjetunióbeli tanulmányutam során módomban állott a MOSZKVAI LOMONOSZOVRÓL ELNEVEZETT ÁLLAMI EGYETEM Z00L0GIAI MUZEUMÁBAN az M. 11.2765 leltári számú „Vespertillo /Pl-pistrellus/ caucasicus" néven szereplő és KUZJAKIN által 1940 IX. 6.-án Kra8zkinó-ban /Vlagyivosztok mellett/ gyűj-tött P.savil peniszcsontját megvizsgálnom. Ebből a szempont-ból ugyancsak tanulmányoztam a TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM e-gyetlen him P.savil példányát, melynek leltári száma 4581/1 és 1913-ban gyűjtötték Fuorigrotta környékén /Olaszország/. A két állat o s penis-e a legnagyobb mértékben megegyezik egy-mással. A P.savil os penis-e jóval nagyobb mint a többi ná-lunk élő Plpistrellus fajé. Hossza 2,0-2,1 mm.;disztális vé-gének terpesztése 0,65-0,8 mm.. Igen jellemző rá, hogy disz-

Pig. A-D. Obersicht der Penisknochen. A. Pipistrellus savii, B. Pipistrellus nathusii,

C. Pipistrellus pipistrellus, D. EptesicuB nilssoni.

tális vége lapátszerüen szélesedik kl. Bs a lapos rész a glans csúcsában foglal helyet, ós a többi Pipistrellus faj os penis-ónek disztális csúcsán levő villás elágazásból könnyen levezethető. A csont fő darabja önmagában véve vé-kony, de szólesen, majdnem teljes hosszában, nagy mértékben ráborul az urethrára. A sulcus urethralis ilyen fejlettségét nem látjuk más Plplstrellus-on, csak a P.nathusii os penis-ének proximális darabján némileç kifejezett. A csont proxi-

málie végén nincs meg az a bemetszés mint más fajokon, de falának szerkezetebői következtetni lehet arra, hogy talán még az egyedfejlődés folyamán is jelentkezik. Az egész csont egyszeres görbületet mutat,mégpedig dorzáliean felhajló ivet alkot.

Az olaszországi példány os peniB-ének rajzát közlöm a P.nathusll-éval éB P.plplstrelluB-éval valamint az E.nlleao-nl-éval összehasonlítva /lásd: ábra/. Kitűnik, hogy bár a P. 8avil peniszcBontja a P.plplatrellus-étól és a P.nathusli-étól is különbözik, ez a különbség mégsem olyan kifejezett mint az E.nllBSonl peniszcsontjához viszonyitott eltérése. Látható, hogy a P.aavil os penis-e nagyjából ugyanazt a fel-építést mutatja mint a hazai Plplstrellus fajoké, mig az Eptesicus peniszcsontja csak a glansra szorítkozó csontocs-ka.Nagyon fontos volna az ivarszerv vizsgálatokat kiterjesz-teni más Plplstrellus és Eptealcus fajokra is. Elképzelésem szerint a különbségek ennél a bélyegnél maradandóbbak, kon-zervativebbek lehetnek,mig a koponya és fogazat tekintetében könnyebben létrejöhetett a parallel fejlődés során olyan helyzet mint a jelen eset: a tipikus Plplstrellus fogazat hasonlósága sőt megegyezése az Epteslcus-éval. a koponya alapBzabáBának hasonlósága és igy tovább. A megközelítőleg egyforma testnagyaág, a hasonló biotop, magával hozhatja a fogyasztott táplálék minőségének megegyezését, az előbbiek együttesen pedig a rágóizomzat, a koponya, a fogazat hasonló kialakulását okozhatják.

A Nyctalus laslopterus-t a Kárpátmedence területéről Zengg mellől, WETTSTEIN nyomán 1941-ben ismertette ÉHIK /4/. Egyébként hazánkból mostanáig nem volt ismeretes, 1958-ban a TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM Nyctalus noctula /SCHREBBR/ anya-gának behatóbb tanulmányozása során kezembe került a 4095/22 leltári számú denevér bőr és koponya. A leltárkönyvben és a lelőhelycédulán egyaránt N.noctula néven szerepelt. Kopo-nyájának méretei, a kitömött bőr egyéb jellegei azonban nyilvánvalóan arra utalnak, hogy ezt a denevért annakidején

~ u 8 q 1 e jrtrtfB 2 »•le^un

rH O 00 * rf\ » <0 CO OS 0\ 1 » 1 - ; t W\ CM CO <T

t> CN (7\

-CoqfejutfBz saeqo

vû IÁ tv i-i

C"- ts D- o C\ 1 t 1 - t 1 o © c- co © LÀ C1» 10 \0 03 CO

-IsqTPtn?^

<£> O CJ

lA tN r-4 t-i O- 7-I

<£> TI IA 4 1

«• r-f FA K"\ O-r-t R-T

uo-t^o -

e^TsjqrepBt^os

o tA

fk! DJ ITS r " I-I R-T C\j r-j » « « - i 7

OS CK

d 2 «-1 rH ^

--[eediS3{tu:f H

OJ «o 10 tr\ -

O O lí\ -Í K\ ' RI rí

» « J H 1 1 <X> H C\J " r-i CT\ Os r-i

PH

s^xejq

--[«^•jqaoje^ui

C^ «*• C- O K\ • « - Cn •> «

IA IA LA O \A l i t ~ ! 1 O f f ) CD Lf\ \ß o

IA *T LA TO

ueSoqtjoop

LA CU R-A VŰ i-H TA F<"\ IA KQ i-l H rH r-t r-l 1 1 t 1 t I »A CM J*- O LA

<M 0J (M LA U\ <H H f-í .H r-l

©3Uï?I

--[BSBqox^pnoo

tjs 4- <c o

33 £> CA <\l FH H TH Oj CVJ

IN 4" J- AI Cd

0 - [S C"- CVI <\T 1-n i-n 1—1 cy cvj

N.noctula

N.noctula

/Millar/

N.noctula

/Kuzjakia/

N.lasio-

pterus

No. 4095/22

N.lasio-

pterus

/Miller/

N.lasio-

pterue

/Kuzjakin/

rosszul határozták meg, s nem egyéb mint a N.laalopterue fi-atal példánya.

A H.laalopteruB elterjedési területe: Svájc, Franciaor-szág, Olaszország, Szicilia, a Szovjetunió területén a Krim, Transzkaukázus, északon Moszkva környékéig, keleten Buzuluk vidékéig. Feltétlenül ritka fajnak kell tekintenünk.

Feltűnően hasonlít a korai denevérhez /K.noctula/, de annál sokkal nagyobb. FJle szélesebb és nagyobb. Tragusa na-gyobb, kiszélesedőbb ée hátulsó szegélyén az alaphoz közel, körülbelül első harmadában,feltűnő konkavitása van, ami a S. noctula-nál nem található meg. A tragus elülső szegélyén is sokkal erősebb konkavitást találunk, mint a kisebb fajnál. Az antitragali8 karély hosszabb, de egyben lapitottabb is. Bundaszinezete olyan mint a korai denevéré.

A koponya és fogazat nagyon emlékeztet a H.noctula-éra, s attól általában csak nagy méretei által különbözik. Az occipitális régió hátulsó része azonban a koponyaalaphoz vi-szonyítva jobban felemelkedik.

A 4095/22 lelt. sz. him denevért, mely jelenleg muzeu-munkban az egyetlen N.laslopterua példány, 1933 szeptember 11.-én gyűjtötte VÁSÁRHELYI Lillafüreden a Bükk hegységben. Feltűnő, hogy a késői dátum ellenére mennyire fiatal állat-tal van dolgunk. Felső szemfoga még nem nőtt ki teljesen, hanem csúcsa csak a nagy premolaris csúcsának magasságáig ér. A felső metszőfogak ugyan áttörőben vannak, de mindkét olda-lon megvan még a két-két tej-metszőfog is. Az állkapcsi fog-sorban szintén a szemfog az amelyik még nem fejezte be növe-kedését, a többi fog azonban fent és lent is végleges formá-ját mutatja. Ha négy hetesnek tartjuk ezt az állatot, akkor is nagyon késői dátumot kapunk a születés időpontjául. Ennek ellenére nincs okunk feltételezni, hogy a gyűjtő téves ada-tokat közölt volna. Sajnos a preparált koponya éppen zsenge volta miatt eléggé rossz állapotban van, A kitömött bőrön is jól láthatók a fiatalkori jegyek.A bőrben maradt végtagcson-tok végdarabjai még nem csontosodtak el. Mindennek ellenére

a száraz bőrről levehető méretek nagyobbak mint a felnőtt N. noctula-k megfelelő méretei. P41dányunk színezete valamivel sötétebbnek látszik a tipikus korai denevér színezetnél. Ez azonban talán szintén fiatalkori bélyeg. Tragus-ának alakja teljes mértékben megegyezik a KUZJAKIN /6/ által a 337. ol-dalon a N.laslopterue-ra vonatkozó rajzzal. A gyűjtő erede-tileg felvett méreteit azonosithatatlanságuk miatt nem ve-szem figyelembe. Ezzel szemben a száraz példányon megmérve az alkar hossza körülbelül 59 mm, a tibia és a lábfej együt-tes hossza /karmok nélkül/ 34 mm.A korai denevér alkarmére-te maximálisan csak 55 mm-ig terjed, mig a tibia és lábfej együttes hossza általában 28 mm. Végül a 2. sz. táblázatban közlöm a szóbanforgó példány koponyaméreteit .összehasonlítva a hazai N.noctula koponyaméreteivel és MILLER /8/ ée KUZJAKIN /6/ adataival.

Remélhető, hogy a falakó denevérek erőteljesebb kuta-tása során ebből e ritka és az európai denevérek között a legnagyobb termetű fajból tov-íbbi példányok kerülnek majd elő hazánk területéről.

Zwei seltene Fledermausarten in der Fauna des Karpathenbeckens

Von G. Topói

Zoologische Abteilung des Ungarischen Nat ional Museum«, Budapest

Der Autor weist als erster in der Fauna des Karpathen-beckens den Pipistrellus savii /BONAPARTE/ und zwar auf Grund eines im Jahre 1899 gesammelten, aber irrtümlich als Epteslcus nllssoni /KEYSERLING & BLASIUS/ festgestellten Exemplares aus. Nach Bekanntmachung der in Rede stehenden Art, befasst sich der Verfasser mit deren systematischer Stellung. Er beschreibt das os penis des Pipistrellus savii

und weißt nach, dass die Grundfora des Knochens suit dem Auf-

bau des os penis der anderen europäischen Piplstrellus über-

einstimmt, weicht aber von dem der Eptealcus-arten stark ab.

Dar Author betont die Bedeutung der Genitalienforschung.Sei-

ner Auffassung nach ist in dem Karakter der Schädel und des

Zahnwerkes eine grössere Möglichkeit vorhanden,dass im Falle

einer parallelen Entwickelung gleiche Formen Zustandekom-

men, während die Kennzeichen der Genitalien konservativer

sein dürften. Im weiteren schildert der Verfasser, ein im

Jahre 1933 in Ungarn gesammeltes Exemplar des Nyctalua

laslopterua /SCHREBER/, welches bisher in der Sammlung der

zoologischen Abteilung des Ungarischen Nationalauaeuras als

Hyctalus noctuia /SCHREBER/ figurierte.Dieses ist das zweit®

aus dem Gebiete des Karpathenbeckens stammende Exemplar

dieser seltenen Art.

L i t e r a t u r

1. DJULIC, B.s über die Ökologie der Alpenfledermaua,

Plpistrellus savii /Bonaparte, 1837/, auf der Insel Mljet

/Meleda/ in Süddalmatien /Säugetierk. Mitteil., 6, 1958, p.

10-11/. - 2. 2LI£RMASK J. -R. & MORRISON-SCOTT, T. C. S.j

Palearctic and ladian Mammals 1758-1946 /London,1951,pp.810/.

- 3. ÉHIK, Gy.: A new vole from Hungary and an interesting

bat new to the Hungarian Fauna /Ann. Sus. Nat. Hung., 21,

1924, p. 159-162/. - 4. ÈHIK, Gy.: Ergänzende Angaben zum

Katalog der ungarisçhen Säugetiere /Fragm. Faun. Hung., 4,

1941, p. 3-13/. - 5. OAISLER, 3.; Faunistische Übersicht der

tschechoslowakischen Pledermäuse /Ochrana prirody, 11, 1956,

p. 161-169/. - 6. ZUZJAKIN, A. ?. : letucsie nüsi/Moszkva,

1950, pp. 443/. - 7. MÉHELY, L. : Monographia Chiropterorum Hungáriáé /Budapest, 1900,pp.372/. - 8. MILLER, G. S.: Cata-logue of the mammals of Western Europe /Europe exclusive of Russia/ in the collection of the British Museum /London, 1912,pp.1019/. - 9. PASZLAVSZKY, J.: Mammalia in: Fauna Reg-ni Hungáriáé I. /Budapest, 1918, p. 3-43/. - 10. SIMPSON, G.G. : The principles of classification and a classification of mammals /Bull. Amer. Mus. Nat. Hist., 85, 1945, pp. 350/. - 11.TATE, G. H. H.: Results of the Archbold Expeditions. No.47, Review of the Vespertilionine bate, with special attention to genera and species of the Archbold Collections /Bull. Amer. Mus. Nat. Hist., 80, 1942, p. 221-297/. - 12. T0PÁL, Gy.: A K^rpátmedence denevéreinek elterjedési adatai /Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung., series nova 5, 1954, p.471-483/. - 13. T0PÁL, Gy.: Morphological studies on the os penis of bats in the Carpathian Basin /Ann. Hist.-Nat. Mus, Nat. Hung.,50, 1958, p. 331-342/.