kötetlen - angelusz.elte.huangelusz.elte.hu/sites/default/files/kotetlen_2013.pdf · 7 előszó...

Kötetlen

Az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium tanulmánykötete

Kötetlen_2013.indb 1Kötetlen_2013.indb 1 2013.07.18. 12:47:322013.07.18. 12:47:32

KötetlenAz ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium

tanulmánykötete

Budapest, 2013


Lektorálták:Csanádi Gábor, Éber Márk Áron, Gregor Anikó,

Kövér Ágnes, Somlai Péter, Szalma Ivett

Szerkesztették:Bezsenyi Tamás, Demeter Endre, Horzsa Gergely, Meixner Boglárka, Petényi Sára, Szekeres Bertold

Olvasószerkesztők:Benkő Zsuzsanna, Fellner Zita, Krámer Lili,

Nagy Mihály, Nyírő Zsanna, Táborossy Anna

Borítóterv:Balla Csönge

ISSN 2061-7453

Kiadja az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium1117 Budapest, Nándorfejérvári út 13.

http://angelusz.elte.hu

Nyomdai előkészítés: Siba LászlóNyomdai munkák: ELTE Eötvös Kiadó Kft .


Tartalomjegyzék

Előszó .................................................................................................................................. 7

Kelemen Zsófia – Rakovics MártonPrekaritás és habitus Kérdések a prekariátusról, mint új osztályról és kategóriáról, Pierre Bourdieu társadalomelméletének tükrében .................................................... 13

Oláh ZsófiaA burzsoázia diszkrét bája Lakóparkok és önkéntes szegregáció Franciaországban ............................................ 23

Priksz TamásA magyarországi és a csehországi alkoholfogyasztás mintázatainak összehasonlító elemzése ................................................................................................. 47

Demeter EndreMásodik gyermekvállalás mint tudatos döntés .......................................................... 67

Petényi SáraApák GYES-en – racionális döntés? .............................................................................99

Meixner BoglárkaKarrier és gyerek – Lehetetlen küldetés? A csökkenő születésszám kérdésének elemzése a nők munkaerő-piaci helyzetéből kiindulva ................................................................................................. 113


7

ElőszóKötetlen

Az Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium évkönyvének már a címe is vidáman szemtelen telitalálat. Kötetlen kötet, ahol – a tudományos igényesség köve-telményén túl – különösebb diszciplináris vagy tematikai megkötések nélkül a szak-kollégisták számot adhatnak kutatásaikról, közreadhatják eredményeiket. Miután a publikációs listákat és idézettségi adatokat felvonultató önéletrajzok divatja járja, a Kötetlenben való megjelenés lehetőség már önmagában is becsülendő. Azt hiszem, mégsem ez a lényeg, hanem az a fáradságos folyamat, amelyben a tereptapasztalatok-ból, az interjúkból kihámozott adatokból, a szakirodalmi olvasmányokból és – ami nélkülözhetetlen – a társadalmi működések egy mégoly kis szeletére vonatkozó új ma-gyarázó elgondolásokból az ember összegyúr egy szöveget, amely a tudományos közle-mény rangjára tarthat igényt.

Aki szakkollégista, már legalább 14 éve különféle intézményekben tanul, ahol min-dig íratnak vele valamit – fogalmazást, olvasónaplót, dolgozatot, majd szakdolgoza-tot. S ezeknek ritkán van más célja, mint bizonyítani, hogy az ember elvégezte a kirótt feladatot, megértette, megtanulta, amit éppen kellett. A közzététel viszont egészen új feladat elé állítja a nyilvánossághoz forduló szerzőt: döntse el, kikhez akar szólni, keltse fel és tartsa ébren az érdeklődésüket, az ismereteikhez és az ízlésükhöz szabott nyelven és stílusban fejtse ki mondandóját, vegye fi gyelembe és előre válaszolja meg várható ellenvetéseiket. Komoly retorikai teljesítményt várnak tőle, amire mindeddig nem ké-szítette fel senki. A szakdolgozati előtanulmányokból, továbbgondolt szemináriumi dolgozatokból vagy tudományos diákköri munkából s mindenekelőtt a szakkollégiu-mi műhelyekben végzett közös kutatásokból megszülető írások szerzőinek – hol többé, hol kevésbé sikeresen kiaknázott – előnye, hogy jól ismerik potenciális közönségüknek legalább egy részét: szakkollégiumi és egyetemi társaikat, és nekik mesélhetnek, ma-gyarázhatnak. S várják olvasóik észrevételeit.

Wessely Anna


9

A Szakkollégium tagjai:

Ábrán ÁgotaAngyal EmeseAmbrus MártonBacsák DánielBenkő ZsuzsannaBezsenyi TamásBíró Ibolya AndreaBozai ÁrminBozsó JúliaDékány GergőDörgő BenedekCsászár LizaCserép TamásFazekas Ágnes SaroltaFellner ZitaFényes CsongorGéczy OrsolyaHajdu MiklósHoff mann SáraHorváth AnnaHorváth BarbaraIllyés VirágKatona NóraKecskés NóraKelemen Zsófi aKiefer PéterKirály EmmaKoletárné Szabó KlaudiaKorpás ZoltánKovács AnnamáriaKovács JuditKrámer LiliMenich NóraNagyághy ZitaNagy MihályNyírő ZsannaOláh Zsófi aPetényi Sára

Péter BalázsPethes BarbaraPriksz TamásSallai JuditSárkány AndrásSchuller CsabaSomi GáborStalzer TamaraSteinsits RitaSzabó Zsófi aSzarka ZsanettSzeitl BlankaSzekeres BertoldSzilasi KataSzirtes AndrásTáborossy AnnaTalbouni Chanez EszterTerplán GyőzőTernay AndreaTóth JúliaTóth Zsófi aVáry DánielVasas Anna LucaVigvári András

Seniorok:

Demeter EndreFehér BorbálaGerő MártonGyőri LórántHorzsa GergelyLőrincz DalmaMeixner BoglárkaNagy Júlia PetronellaPetényi Mirkó

A Szakkollégium volt tagjai:

Antal TiborÁgoston Andrea


10

Bak AnitaBalla CsöngeBékási BalázsBéni RitaBirtha MagdiBoros VeronikaCzegő TündeDonáth AnnaDulics ÉvaEmber KataFejős AnnaFónagy RékaFonyó AttilaFűrész EnikőGirasek EdmondGyulai Zsófi aHajdu GáborHeiter GyörgyHordósy RitaIgnácz Zsófi aJancsics DávidKengyel Judith GabriellaKeres Zsófi aKiss KelemenKiss MónikaKomáromy GergelyKovács AdriennKörmendi Zsófi aLakatos ZsomborLippényi ZoltánLórántfy AndreaMarton AnikóMészáros GáborMicsinai IstvánMikolai JúliaMisetics BálintMittich BoglárkaMonori DorottyaNagy Klaudia

Nagy Petra EszterNémeth FruzsinaPolyák EmeseSiró ViktóriaSomlai HelgaSusánszky PálSzabadkai BálintSzabó FanniSzanda AttilaSzekeres JuditSzente Th omasSzigeti DánielSzőcs MátéTh ury GáborTóth DávidTóth KrisztinaTóth SándorTucker DávidVarga Éva FlóraVecsei AnitaVeres ImreVida BlankaZeöld Zsombor

Szakkollégiumi kurzust tartottak:

Bajnai LászlóBarna IldikóBass LászlóBékés VeraBernát AnikóBirtha Magdolna Bíró JuditBugarszki ZsoltCsákó MihályCsepeli GyörgyCsótó MihályDebreczeni JózsefDeme JánosDemeter Endre


11

Ember KataÉber MárkFaragó KláraFehér BorbálaFehér MártaFellner ZitaFinszter GézaFleck GáborFokasz NikoszFóti PéterGerő MártonGéró GyörgyiGönczöl KatalinGyőri LórántGyurkó SzilviaHajdu GáborHargitai DávidHeller ÁgnesHeller MáriaHorn DánielHorzsa GergelyHorváth LászlóIgnácz ÁdámKóczé AngélaKopper ÁkosKovács ÉvaKutrovátz GáborLakner ZoltánLéderer PálLőrincz DalmaMeixner BoglárkaMessing VeraMészáros GyörgyMicsinai IstvánNagy BeátaNemes Attila LászlóNémeth KrisztinaÖrkény Antal

Papp RichárdPethes BarbaraRácz AndrásRényi ÁgnesSági GyörgySági MatildSágvári BenceSas IstvánSik DomonkosSik EndreSomi GáborSomorjai SzabolcsSusánszky PálSzabari VeraSzabó MártonSzabó MátyásSzabóné Kármán JuditSzekeres SzidóniaSziklai BalázsUngváry KrisztiánVajda JúliaVajda ZsuzsaVáradi LászlóVida BlankaVidra ZsuzsaVirág TündeWessely AnnaDr. Wildmann JánosZemplén GáborZombory Máté

Szakkollégiumunk igazgatói:

Fokasz Nikosz 2003–2004Örkény Antal 2004–2006Bíró Judit 2007–2010Bugarszki Zsolt 2010–2012Wessely Anna 2012–


13

Kelemen Zsófi a – Rakovics Márton

Prekaritás és habitusKérdések a prekariátusról, mint új osztályról és kategóriáról,

Pierre Bourdieu társadalomelméletének tükrében

„Sovány vagyok, csak kenyereteszem néha, e léha, locskalelkek közt ingyen keresek

bizonyosabbat, mint a kocka.Nem dörgölődzik sült lapocka

számhoz s szívemhez kisgyerek –ügyeskedhet, nem fog a macska

egyszerre kint s bent egeret.”(József Attila: Eszmélet)

Bevezető

Tanulmányunkban, a szociológia utóbbi években felkapott témájával, a prekariátussal kapcsolatban tárgyalunk néhány kérdést; elsősorban a bourdieu-i társadalomelmé-lettel való kompatibilitását. A tanulmány első részében ehhez röviden ismertetjük a prekariátus fogalmát, a második részben a bourdieu-i elmélet alapvonalait vázoljuk fel, majd a harmadik részben megkíséreljük a bevezetett fogalmi apparátussal meg-ragadni a prekariátus jelenségét, illetve megmutatni a bourdieu-i elmélet korlátait a témával kapcsolatban. Végül, a tanulmány negyedik részében a prekariátussal mint osztállyal, és az osztályképzés aktusával kapcsolatos kérdéseket érintjük.

Azt állítjuk, hogy a prekaritás jelensége (pontosabban a prekaritásnak nevezett jelenségegyüttes) a társadalom és a gazdaság működésének makroszintű elemzéséből érthető meg, vezethető le.


14

A prekariátus1.

A 80-as években beinduló modernkori globalizáció, amely a tőke- és munkaerő-áramlás felszabadításával, a piaci verseny idealizálásával, deregulációval és a globális gazdaság szerkezetváltozásával jellemezhető, és amely leginkább a Washingtoni Kon-szenzus1 neoliberalizmusának egyeduralkodóvá válásaként foglalható össze. Ezek a változások természetesen nem hagyták érintetlenül a jóléti állam bukásával védtele-nül maradt bérmunka feltételrendszerét, így a bérmunkás osztály jellegét sem. A globá-lis gazdaság peremfeltételei jelentette új kényszerek hatására egy új osztály megjelenése fi gyelhető meg, amely keresztbemetszi a korábbi osztálystruktúrát. Ez az osztály az új prekariátus.

Guy Standing (2012) nyomán a prekáriusok olyan bérmunkások, akik jellemzően alacsony bérért, rövidtávú, átmeneti, projektszerű munkákat végeznek, tehát nem érez-hetik a határozatlan idejű munkaszerződéssel alkalmazottak anyagi biztonságát; ebből következően nem tartozhatnak olyan állandó közösségekhez, amelyek a hosszútávú közös munkában alakulnak ki, illetve a jelen feltételeinek bizonytalanságából adódóan nincsen racionálisan tervezhető jövőképük. A konkrét munkák és azok környezetének instabilitásán túl további kiszámíthatatlan elem az elvégzendő munka jellegének ala-kulása. A prekáriusok nagy része jellemzően nem egy adott szakmában, hivatásban tevékenykedik az újabb és újabb munkák során, hanem egészen különbözőekben, attól függően, hogy mire van éppen igénye az alkalmi munkáltatónak. A globális gazdaság gyorsan változó követelményeihez való alkalmazkodás egyaránt érinti a gazdaság ösz-szes szereplőjét, de a tétek korántsem azonosak. Utóbbi a prekáriusok számára együtt jár a munkaerő-piaci verseny fokozódásával, a bérek csökkenésével, rosszabb esetben a piacról való teljes kiszorulással. A munkavállalás jogi szabályozásában is megfi gyel-hető a jóléti állam munkavállalókat védő jogintézményeinek fokozatos visszabontása a munkáltatók javára; ilyen például a könnyebb elbocsáthatóság, a bérminimum és a kötelező juttatások megszüntetése.2

A prekariátus tehát a hétköznapi kategóriák szerint meglehetősen vegyes csoport; tagja az előadás- és próbapénzek adta bizonytalan jövedelméből élő magasan képzett színész és tagja a betanított munkás, aki örül, ha az összeszerelő üzem újabb megren-delése miatti ideiglenes létszámbővítés során neki is jut hely a szalag mellett. Előbbi esetben lehet, hogy a színész saját döntése, hogy nem szerződik le hosszú távra egy kőszínházhoz, mégis közösködnie kell a munkással abban, hogy elveszít bizonyos jogo-kat, amelyek korábban védték a munkavállalókat a kiszolgáltatottság ellen.

1 http://www.who.int/trade/glossary/story094/en/index.html2 Tökéletes példája ennek a Magyarországon 2012-ben hatályba lépett új Munka törvénykönyve.


15

A következőkben megkíséreljük további szempontok szerint elemezni a prekaritás jelenségét Bourdieu társadalomelméletére alapozva.

Bourdieu elmélete2.

Mielőtt a prekaritás további elemzésére térnénk, röviden felidézzük Bourdieu elméleté-nek néhány kulcsfogalmát.

Bourdieu olyan társadalomelméleti szintézisre törekedett, amely megszünteti a hamis szembeállítást a módszertani individualista, egyéni cselekvésekből kiinduló (web eri ánus) és a módszertani kollektivista, struktúrákból kiinduló (durkheimiánus) szemléletek között. Az egyén társadalmi cselekvését, mint egy – általános értelemben vett – játékban való részvételt ragadja meg, mely játék – a résztvevők számára – teljesen természetes módon adott, azaz ritkán refl ektált és (akár) halálosan komoly, illúzióval elleplezett. Az illúzió „tartja fogva” a játékosokat és ezáltal veszik komolyan, tartják elérendő célnak a játék (anyagi/szimbolikus) tétjeit. A társadalmi téren belül ez a já-téktér a mező; egy a cselekvők (egyének/intézmények) közti sajátos viszonyrendszer, amelyben a különböző tétekért, erőforrásokért, tőkékért folyik a harc. A modern társa-dalom egyik jellemzője a társadalmi tér különböző mezőkre bomlása, diff erenciálódá-sa, amelyek különböző szabályrendszerrel bírnak és egymásra vissza nem vezethetőek. A szimbolikus tőkékért folyó „versengés egyik kiemelt dimenziója a játékszabályok, va-gyis a mező működését meghatározó illúzió defi niálási jogáért, a szimbolikus kontrol-lálásáért folyó harc” (Sik 2012: 188).

A nem gazdasági típusú tőkéket gazdasági tőke segítségével lehet elérni, költségekkel járó átalakítási munkák árán. A gazdasági tőke tehát minden tőkefajta alapja, ugyanak-kor mégsem redukálhatóak teljes mértékben arra. „A különböző tőkefajták kölcsönös konvertálhatóságának ténye a kiindulópontja azon stratégiáknak, amelyek a tőke (és a társadalmi térben elfoglalt pozíció) újratermelését a lehető legcsekélyebb tőke-átala-kítási költségek (átalakítási munka és a vele járó átalakítási veszteségek) segítségével kívánják elérni. A különféle tőkefajták reprodukálhatóságuk szerint különböznek egy-mástól, tehát aszerint, hogy milyen könnyen ruházhatók át” (Bourdieu 2004: 136).

Az elmélet strukturális szintjét az egyéni cselekvők szintjével a habitus köti össze. A habitus olyan interiorizált érzékelési és értékelési sémák együttese, amelyek segítik vagy akadályozzák az egyént abban, hogy részt vegyen a mezőben folyó játékban. „A habitusok is diff erenciáltak, miként a pozíciók, amelyeknek termékei; de egyúttal diff e-renciálók is. Elkülönültek és megkülönböztetettek, de egyúttal a megkülönböztetések (distinctions) előidézői is: mert vagy a diff erenciálódás különböző elveit érvényesítik, vagy a diff erenciálódás közös elveit alkalmazzák különbözőképpen” (Bourdieu 2002: 19). A megkülönböztető megkülönböztetések interiorizációja szocializáció és tanulás


16

során történik, amely idő- és energia-befektetést igényel, így a habitus bizonyos tehe-tetlenséggel is rendelkezik. Utóbbira Bourdieu a „röppálya” metaforát is használja, ami jól érzékelteti a habitus stabilitását és kényszerfeltételek közti szabadságát is. Bourdieu szerint ontológiai cinkosság, „tudat előtti, nyelv előtti megfelelési viszony” (Bourdieu 2004: 133) áll fent a mező és a habitus között: a tudatban – indeterminisztikusan – tükröződik a mező struktúrája, amely tudattartalom az egyéni cselekvéseken keresztül visszahat a struktúrára. A habitus elfedi társadalmi eredetét, a személyiség rejtett attri-bútuma és csak a gyakorlati cselekvéseken keresztül ismerhető meg.

Bourdieu egy helyen azt írja, hogy „a társadalmi tér, a szimbolikus tér vagy a társa-dalmi osztály fogalmait sohasem önmagukban vagy önmagukért” (Bourdieu 2002: 12) vizsgálja. Ennek a kritériumnak mi is igyekszünk eleget tenni.

A prekariátus a bourdieu-i elmélet fényében 3.

Kérdés, hogy joggal nevezhető-e osztálynak a prekariátus. Weberi értelemben osztály-nak tekinthető, mert tagjainak közös jellemzője „a megélt életsorsnak az a tipikus esé-lye, amely a javak vagy szakképzett tevékenységek fölötti rendelkezési hatalom mérté-kéből és jellegéből (illetve hiányából), valamint abból következik, hogy miként lehet ezt a rendelkezési hatalmat az adott gazdasági rendszeren belül bevételek vagy jövedelmek elnyerésére fölhasználni” (Weber, 1987: 303). Weber a (rendelkezési) hatalom fogal-mát kevéssé dolgozza ki, amely leginkább valamilyen egyéni kvalitásnak tekinthető, és amelynek segítségével egy adott szituációban valaki képes akaratát másokra átvinni (Erdélyi 2003). A következőkben megkíséreljük a fentieket átfogalmazni Bourdieu ter-minológiája szerint.

Bourdieu megfogalmazásában: „A pozíciók minden osztályához egy pozíciók által kondicionált habitus (vagy ízlés) osztálya rendelhető, valamint ezen habitusok, illet-ve generatív képességeik révén közvetített javak és tulajdonságok szervezett együttese, amelyet a stílus rokonsága egyesít” (Bourdieu 2002: 18). Egy társadalmi osztály tehát egyfelől empirikusan azonosítható egy habitus-osztállyal azaz a „besorolási sémák, az osztályozás, az ízlés, illetve az észlelés és a felosztás” (Bourdieu 2002: 19) praxisban megnyilvánuló konkrét tartalmaival, amelyek az adott osztályra jellemzőek; másfelől azonosítható a valamilyen közös mezőpozíciót elfoglalók, lényegében azonos szimbo-likus hatalommal rendelkezők csoportjával. Az elmélet szerint e két aspektus megfe-leltethető egymásnak. „Minthogy megfelelés van a társadalmi térben elfoglalt pozíciók és az ezeket elfoglalók diszpozícióinak (vagy habitusainak) tere és a habitusok közvetí-tésével az állásfoglalások tere között, a modell az osztályba sorolás megfelelő elveként működik: azok az osztályok, amelyeket a társadalmi tér övezetekre osztásával hozunk létre, nem csupán létfeltételeik, de kulturális gyakorlatuk, fogyasztási szokásaik, po-


17

litikai véleményük szempontjából is a lehető leghasonlóbb ágenseket fogják össze” (Bourdieu 2002: 26).

Hipotézisünk szerint a prekariátus esetében ez nincs így, tehát nincsen megfelelés a prekárius habitus-osztály és a prekáriusok mezőpozíciója között. Mégsem állítjuk, hogy bourdieu-i értelemben ne beszélhetnénk prekárius osztályról – erre a későb-biekben még visszatérünk. azonban állítjuk, hogy a prekárius osztály nem a habitus, hanem a struktúra szintjén azonosítható. A prekariátus kialakulásának lehetőség-fel-tételeit vizsgálva, a döntő tényező egy tőkekonverziós válsággal azonosítható, amely-ben a kulturális és társadalmi tőkék konverziója gazdasági tőkévé ellehetetlenül (vagy legalábbis szélsőségesen korlátozottá válik). A korábban példaként említett színész esetében nyilvánvaló, hogy amennyiben a gazdasági mező teljesen elszakad a kulturális mezőtől, a felhalmozott kulturális tőke jelentette előnyös pozíció nem tük-röződik a gazdasági mezőben – a különböző mezőkben elfoglalt pozíciók nagy inkon-zisztenciát mutatnak. A színészképzés nyilván jelentős gazdasági tőkebefektetést igényel annak reményében, hogy az így felhalmozott kulturális tőke később rekonvertálható gazdaságivá. Az a vélekedés, hogy egy ilyen rekonverzió lehetséges – tehát érdemes be-fektetni a képzésbe –, a gazdasági mező egy adott állapotának megfelelő játékszabályok-nak megfelelő habitus rögzülése miatt alakul ki. Bizonyos esetekben, például ha gyorsan változnak a gazdaság „játékszabályai”, a rögzült habitus sikertelen stratégiák alkalmazá-sát eredményezi. A társadalmi léptékű sikertelenség a társadalmi struktúra és az egyén által „belsővé tett társadalmi” közötti komplicitás, azaz a habitus mint közvetítő me-chanizmus válságára utal.

A mező és a habitus dialektikus viszonyában a kettő közötti komplicitás ideigle-nesen megszűnik. Itt a hangsúly a gyors változáson, azaz a dinamikán van, amely-nek lehetőségét éppen a habitus és mező közti viszony indeterminisztikus volta rejti. A kérdés tehát úgy fogalmazható át: Mivel magyarázható egy olyan dinamika, ame-lyik (hosszabb vagy rövidebb időre) annyira eltávolítja egymástól a mező aktuális és a habitusban rögzült szabályait, hogy tőkekonverziós válságot idéz elő? Ez a bourdieu-i elmélet szerint úgy történhet meg, ha valamiképpen a mező bizonyos résztvevői olyan pozícióba kerülnek, hogy gyakorlatilag ellenállás nélkül módosíthatják saját érdeke-iknek megfelelően a mező szabályait, szinte apparátussá alakítva azt. A mezőben alá-vetett pozíciókat elfoglalók újra és újra lépéshátrányba kerülnek azáltal, hogy nincs módjuk kellő mértékben elsajátítani az új játékszabályokat ahhoz, hogy anticipálják a játékot és csökkenthessék a hátrányukat. Mind a tőkekonverziós válság, mind a habi-tus válsága végső soron a gazdasági mező rekonfi gurációjának eredménye, amely egy-részt jellemezhető – a korábbiak szerint – a mezőn belüli pozíciók szélsőséges polari-zálódásával, másrészről a többi mezőtől való elszakadással, továbbá a hatalmi mezővel való erősebb integrációval. Mindez rövidtávon a gazdasági mezőben uralkodók javát szolgálja, ugyanakkor hosszú távon a mező viszonyait fenntartó (anyagi, társadalmi)


18

keretfeltételek újratermelését akadályozza meg. Mivel a társadalmilag meghatározott, habitus vezérelte cselekvések a többség számára nem járnak sikerrel, ezért kényszerűen el kell azoktól szakadniuk és valamilyen autonóm viselkedéssel kell reagálniuk az új helyzetre. A prekáriusok számának robbanásszerű növekedése, tehát a habitusok egyre szélesebb spektrumának válsága azzal a következménnyel is járhat, hogy a társadalmi-lag meghatározottal szemben túlsúlyba kerül az autonóm viselkedés, ami társadalmi dezintegrációval fenyeget (Sik 2012).

Ezen a ponton érdemes Bourdieu elméleti konstrukciójának egyik problematikus választására utalni és azt konkrétan a gazdasági mező és a rekonverziós válság pél-dáján megvizsgálni. Az elmélet strukturális szintjén, lényegében a mező fogalmába integráltan, elmosódik a különbség a struktúra két aspektusa, a posztintencionális rendszerképződés és az intencionális hierarchiaképződés között. Utóbbi a különböző aktorok mezőn belüli pozícióharcában formálódik ki – Bourdieu csupán erre koncent-rál, mert pont olyan eseteket vizsgál (pl. a francia társadalom egyes mezői), ahol egy erős állami hierarchia vagy egy monopolhelyzetű intézményi szervező biztosítja a ha-tékony tőkekonverziót. Nincsenek igazán autonóm mezők, a bürokratikus koordináci-óért folyó harc kielégítő leírását adja a társadalmi folyamatoknak. Ez a nézőpont nem képes azonban a modern társadalom strukturális szintjét adekvát módon megragadni. A modernitás egyik legfontosabb sajátossága, hogy a kommunikatív racionalizálódás következtében „létrejönnek általános, a konkrét cselekvéshelyzeteken túlmutató, eltár-gyiasított cselekvéskoordinációs mechanizmusok, amelyek a cselekvők számára má-sodik természetként adottak: nem konszenzus tárgyai, hanem kényszerítő erők, ame-lyekhez alkalmazkodni kell. A cselekvéskoordináció eltárgyiasított mechanizmusai – akárcsak a természeti hatások – a cselekvők értelmezési teljesítményeitől függetlenül hatnak” (Sik 2012: 54). Az alrendszerek autonómiájának egy szintje felett az adott rend-szernek megfelelő mező pozícióstruktúrája döntően nem az egymással versengő egyedi cselekvők pozícióharcából alakul ki, hanem a nem-szándékolt cselekvések által létre-hozott rendszer szintjén. Ettől fogva a mezőn belüli hierarchia sem a cselekvők közti közvetlen interakciók függvénye, hanem a rendszer működésének emergens tulajdon-sága. A mezőpozíciók tőkekonverziót ellehetetlenítő rekonfi gurációja tehát nem csak erős hatalomkoncentrációból adódóan történhet meg, hanem a mezőhöz kapcsolódó rendszer működéséből adódóan is. Az, hogy a prekaritás jelenségének szempontjából melyik a döntő tényező, empirikus kérdés. (A megfelelő statisztikai adatok kimerítő elemzése túlmutat e tanulmány keretein.) Ahogy e bekezdés első mondatában utaltunk is rá, tisztában vagyunk azzal, hogy a társadalmi struktúra leírásában Bourdieu szán-dékosan helyezte a hangsúlyt az egyének és intézmények „objektív viszonyaira” a me-zőben gyakorolható hatalomért folyó küzdelemben. A rendszerelméleti, funkcionalista megközelítést azért utasította el, mert szerinte a társadalom szimbolikus struktúrák-ként történő formalizált leírása nem tartalmazza „saját dinamikáját” (Bourdieu 1986:


19

816), azaz túlságosan statikus. Szerintünk ez például a luhmanni elmélet esetében sem-miképpen sem tartható.

A prekaritás mint osztály és kategória4.

Hogy „ne tévesszük össze a logikai dolgokat a dolgok logikájával” (Bourdieu 2010: 167), Bourdieu arra fi gyelmeztet, hogy a statisztikailag konstruált, „papíron létező” osztályok – még ha pillanatnyilag valószínűsítenek is hasonló gyakorlatokat – túlzottan instabi-lak és ideiglenesek. Ami valóban létezik, az a viszonyok tere, amelyben időt és erőfeszí-tést igényel a felfelé vagy lefelé mozgás, a tőkekonverzió. Annak a valószínűsége, hogy egy csoport a gyakorlatban is, mozgalomba tömörülve létrejöjjön, fordítottan arányos a csoportot alkotók társadalmi térben (tőkékkel) mérhető távolságával. Az világos, hogy a klasszikus statisztikai kategorizációba nem erőszakolható bele a prekariátus, tehát papíron nem létező osztály, ugyanakkor a társadalmi térben sem magától értetődő tag-jainak közelsége. Statikusan szemlélve a mezőpozíciók struktúráját, utóbbi sem látható. Ahogy korábban, a prekariátus keletkezésének esetében, itt is azt kell megvizsgálni, hogy a társadalmi tér, különösen a gazdasági mező dinamikája milyen jellegű. Milyen valószínűséggel és mennyi idő alatt kerülhetnek egymáshoz közel a korábban egymás-tól távoli pozíciókat elfoglalók, kik ezek, illetve milyen irányú lehet ez a mozgás?

Azt állítjuk, hogy a prekaritás egyik legfontosabb jellemzője és egyben osztályki-jelölő kritériuma a társadalmi térben elfoglalt pozíció instabilitása. Ez az instabilitás elsősorban egy tőkekonverziós válság eredménye, amelyben aránytalanul nehézzé vá-lik a kulturális tőke gazdasági tőkére váltása. Ez a konverziós gát azonban nem annak a következménye, hogy az előnyösebb pozíciókat elfoglalók sikeres ellenállást tanúsí-tanak az alulról érkezőkkel szemben, hanem annak, hogy a gazdasági mező növekvő autonómiája folytán jelentősen eltávolodik a kulturális mezőtől. A leírt diff erenciáló-dási folyamat természetesen számos feltételhez kötött – ez utóbbiak szempontjából van döntő jelentősége a globalizációnak. Kétségtelen, hogy a politikai-hatalmi harc tárgya, hogy milyen (például jogi) eszközökkel és milyen célok érdekében kell és lehet a tőke-konverziót segíteni, illetve a gazdasági mező autonómiáját korlátozni – a kettő szorosan összekapcsolódik.

A prekaritás osztályként való azonosításának problémájával kapcsolatban kérdés, hogy új kategóriaként mennyiben ragadható meg. „Az ontológiai komplicitás nem ele-ve adott a heretikus diskurzusban; az eretnek adja a nevet [ti. új prekaritás], azonban adomány és az ellen-adomány – az elismerés, mely a nevet mint igazat ismeri el – kö-zött fennáll egy időintervallum, mely bizonytalanságot hordoz” (Dejanov é.n.), azaz idő kell ahhoz, hogy az új kategória szervezőerőként jelenjen meg a gyakorlatban, de a megnevezés, a formalizálás nem lehet független a társadalmi gyakorlattól, csak post


20

factum történhet. Talán világosabb, ha Th omas Kuhn A tudományos forradalmak szer-kezete című könyvére utalunk, amelyben az oxigén felfedezésének körülményeit elemzi (Kuhn 2000) és megmutatja, hogy az 1770-es évek levegőkémiai kutatásaiban használt módszerek több tudóst is elvezettek oda, hogy a korábbi fl ogisztonelméletekkel nem magyarázható jelenségeket regisztráljanak, többek közt egy új anyagot, a „tiszta leve-gőt”. Ezt ugyanakkor csak 1781-ben nevezte el Lavoisier oxigénnek. A fölfedezés tehát nem egyszeri aktus, a megnevezés is csak kellő idő után jöhetett létre. E tudománytör-téneti példa esetében (többek közt) az a tét, hogy ki kovácsolhat tőkét a fölfedezésből, kinek a neve szerepel majd a tudomány Pantheonjában. Az, hogy a prekárius osztály „fölfedezése”, megnevezése sem ártatlan cselekvés, legalább a nyelvfi lozófi ai fordulat óta vitathatatlan.

A szociológiának számot kell adnia arról a törekvésről (reprezentációs munka), amellyel a hatalmi harcban az egyes szereplők értelmezési sémáikat igyekeznek másokra kényszeríteni, mert a társadalmi struktúrában elfoglalt pozícióban „természetes” észlelési kategóriák jelentős befolyással bírnak a harcoló felek lehetőségeire. Bourdieu a társadal-mi világ észlelésének kettős struktúrájáról beszél: objektíve nagyon különböző valószí-nűséggel válnak egyes tulajdonságok egyénekkel vagy intézményekkel kapcsolatos ész-lelés tárgyává, szubjektíve az érzékelési sémák korábbi szimbolikus harcok eredményei. A társadalmi világ leírása, észlelése tehát mindig rejt magában bizonyos szabadságot, kontingenciát, ugyanakkor kevéssé intencionális művelet, „nagyrészt a gyakorlatban, vagyis az explicit értelmezés és a verbális kifejezés szintje alatt zajlik”3 (Bourdieu 2010: 169). Bourdieu szerint az objektív hatalmi viszonyok újratermelődnek a társadalmi vi-lágról alkotott nézetekben, mert objektíve minél megcsontosodottabbak a viszonyok, az alávetettek annál inkább kénytelenek „reálisan” érzékelni saját helyzetüket.

A társadalom viszonyainak megváltoztatásáért vagy konzerválásáért folyó poli-tikai harc legfőbb tétje a viszonyokat megragadó kategóriák meghatározásának ha-talma. Aki képes megnevezni egy csoportot, az képessé válhat reprezentálni is azt, s a csoport reprezentánsaként a csoport minden (valós vagy vélt) szimbolikus hatalmát is birtokolja – ez a ministerium mysteriuma. Bourdieu a megnevezés hatalmáról így ír: „A képesség arra, hogy entitások létét explicitté tegyük, hogy nyilvánosságra hoz-zunk, kinyilvánítsunk (vagyis objektiválttá, láthatóvá és akár hivatalossá tegyünk) va-lamit, ami korábban nem bírt objektív és kollektív léttel – tehát rossz közérzetként, aggodalomként, nyugtalanságként, reményként megmaradt az egyéni vagy sorozatos tapasztalat állapotában – hihetetlen társadalmi erőt jelent, olyan erőt, amely képes csoportokat létrehozni azáltal, hogy közös értelmezést, explicit konszenzust alakít ki az egész csoport számára” (Bourdieu 2010: 169). Aki képes reprezentálni, az egyrészt

3 Ez lényegében analóg a habermasi életvilágban lejátszódó nem-refl ektált interszubjektív jelentésképző-déssel.


21

képes átalakulni valamivé, ami korábban nem volt; teremti magát, másrészt teremti azt a társadalmi valóságot is, amelynek nevében szót kér. Ez igaz a politikusra, aki leplezet-lenül a hatalomért harcol, de igaz a tudósra is, aki a prekáriusok „avatott ismerőjének” szerepében tetszeleg.

Zárszó

Így szól a kanti kategorikus imperatívusz: „Cselekedj úgy, hogy az emberiséget mind saját személyedben, mind mindenki máséban mindenkor egyúttal célként is kezeld, sohase puszta eszközként” (Kant 1998: 48). Kant azonban nem élhetett a XXI. század-ban és nem láthatta a modern kapitalizmus társadalomszervező erejét, amelyben egyre több embert fenyeget a társadalomból való kiszorulás veszélye, és amelyben sokszor azért folyik a küzdelem, hogy legalább eszközként részei maradhassanak a rendszer-nek. Az új prekaritás fogalma részben ezt a küzdelmet fejezi ki. Idő kérdése, hogy a társadalmi tér különböző tétekért folyó harcaiban mennyire lesz sikeres. Végső soron a sikeresség dönti el, hogy joggal nevezethető-e új osztálynak a prekariátus. Igazat kell adnunk Jean-Francois Lyotardnak, aki A posztmodern állapot című tanulmányában azt írja korunk tudományos és nem-tudományos nyelvjátékait uraló döntő kritérium-ról: „Légy operacionális (azaz összemérhető), vagy tűnj el!” (Lyotard 1993: 9). Az már látszik, hogy a prekariátus a társadalomtudományokat meghódította, pontosabban meghódították azok, akik ezen osztály tudományos reprezentánsaiként léptek föl. Ha a prekariátusról szólók nem is tarthatnak igényt az objektív igazság kifejezésére, arra mindenképpen, hogy objektív küzdelmek hatékony megfogalmazói legyenek. Személyes értékítéletünk szerint ez kívánatos, mert e megnevezés hatalma visszaszáll azokra, akik-nek a nevében élnek vele. Még akkor is, ha ez az állítás már nem hivatkozhat valamely „nagy narratívára”. A prekárius osztály egy lehetőség, avagy Lukács György rövid, de annál pontosabb megfogalmazásában: „Nem úgy van az, hogy a kategóriarendszeren belül játszódik le a történelem, hanem úgy van, hogy a történelem a kategóriarendszer megváltozása” (Lukács 1989: 318).


22

Irodalomjegyzék

Bourdieu, Pierre (1986): Th e Force of Law: Toward a Sociolgy of the Juridical Field. Th e Hastings Law Journal. 38. 805-853.

Bourdieu, Pierre (2002): A gyakorlati észjárás: a társadalmi cselekvés elméletéről. Buda-pest: Napvilág Kiadó.

Bourdieu, Pierre (2004): Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In Angelusz Róbert (szerk.): A társadalmi rétegződés komponensei. Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó.

Bourdieu, Pierre (2010): A társadalmi tér és a csoportok keletkezése. In Angelusz Ró-bert – Éber Márk Áron – Gecser Ottó (szerk.): Társadalmi rétegződés olvasókönyv. TÁMOP 2010-201

Dejanov, Dejan (é.n.): A kijózanítás varázsa. Pierre Bourdieu szimbolikus forradalmá-ról. http://www.c3.hu/~prophil/profi 054/dejanov.html (letöltve: 2013. 05. 13.)

Erdélyi, Ágnes (2003): A társadalmi világ ideáltipikus felépítése. Budapest: Typotex.Kant, Immanuel (1998): Az erkölcsök metafi zikájának alapvetése. Budapest: Raabe

Klett. Kuhn, Th omas S. (2000): A tudományos forradalmak szerkezete. Budapest: Osiris Ki-

adó.Lukács György (1989): Megélt gondolkodás. Életrajz magnószalagon. Budapest: Magve-

tő Könyvkiadó.Lyotard, Jean-François (1993): A posztmodern állapot. Budapest: Századvég Kiadó.Sik Domonkos (2012): A modernizáció ingája. Egy genetikus kritikai elmélet vázlata.

Budapest: Eötvös Kiadó.Standing, Guy (2012): Th e Precariat: From Denizens to Citizens? Polity. 44.Weber, Max (1987): Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai, I. Bu-

dapest: KJK.


23

Oláh Zsófi a

A burzsoázia diszkrét bája Lakóparkok és önkéntes szegregáció Franciaországban

Bevezetés

A zárt lakóparkok építésének trendje a XXI. század elejére a világ minden tájára el-jutott, ám Franciaország csak kismértékben vette ki részét a lakóparképítési-lázból. A tanulmányban arra keresem a választ, hogy minek köszönhetik rendkívül alacsony népszerűségüket a franciaországi lakóparkok. A dolgozat az elkülönülés eszközeit vizs-gálva azt kívánja bizonyítani, hogy a francia felső és felső-középosztály területi szegre-gációjának hosszú története a XXI. század legújabb lakhatási trendje nélkül is elegendő hatékony eszközzel ruházta fel a társadalmat a kirekesztésre. Egy olyan társadalomról beszélünk tehát, ahol a társadalmi távolságokat több évtizede fennálló lakhatási szo-kások konzerválják, amelyek azonban épp nagy múltjuknak köszönhetően váltak le-gitimmé és mindenki által elfogadottá. A dolgozat tehát nem kérdőjelezi meg a francia lakóparkok meglétét, sokkal inkább arra keres választ, hogy miért marginalizált jelen-ség az országban.

A területi szegregáció vizsgálatakor az önkéntes alapon választott elkülönülés gyak-ran kisebb szerepet kap, hiszen ezen jelenség kapcsán ritkán találkozunk látványos konfl iktusokkal. Samer Bagaeen és Ola Uduku (2010) felhívja a fi gyelmet a társadalmi fenntarthatóság kérdésére, mely olvasatukban egyet jelent az egyenlőtlenségek csök-kenésével, ehhez pedig elengedhetetlen megérteni, hogy milyen okai vannak a felsőbb osztályok szegregációjának.

A dolgozat első része értelmezi a lakópark fogalmát, majd áttekinti a nemzetközi szakirodalom által legtöbbet vizsgált témával kapcsolatos kérdéseket, a biztonság fo-galmát, a közösségépítés lehetőségeit a lakóparkon belül, illetve a kirekesztés szerepét. Ezután vizsgálja a francia elit térben való elkülönülésre használt eszközeit, majd a fran-cia lakóparkok történetének és jelenkori helyzetének áttekintésével zárul.


24

Mi a lakópark? – fogalmi keret1.

A fejezetben először defi niálom a lakópark fogalmát, majd felvázolom a lakóparkok tipológiáját, áttekintem az igazgatási alapul szolgáló tulajdonosi közösség kialakulását, végül pedig vázolom a lakóparkok elterjedésének folyamatát a huszadik század máso-dik felében.

A lakóparkokról született elméletek legnagyobb része amerikai környezetből nőtt ki. A francia lakóparkokról készült írások (Billard et al. 2005, Le Goix–Callen 2010, Sabatier 2006) szinte kizárólag amerikai összehasonlításokra épülnek, így bármiféle elemzés nehézségekbe ütközik az amerikai kontextus ismerete nélkül. Milyen jelen-ségre referálunk, mikor lakóparkokról beszélünk? A lakópark kifejezést az angol gated community fordításaként használom a szövegben, annak ellenére, hogy ez a fordítás könnyen vezethet fogalmi zavarokhoz, ugyanis azok az épületegyüttesek, amelyeket Magyarországon a lakópark névvel illetünk, legtöbb esetben nem illenek bele a gated community fogalmi keretébe. A magyar szakirodalom (Csizmady 2008) a különböző jelenségek elkülönítése érdekében legtöbbször klasszikus lakóparknak fordítja a kife-jezést, illetve a luxus előtag is gyakori jelzője az amerikai lakóparkoknak a hazai szö-vegekben. Ez találó a magyarországi kontextus esetében, ugyanis az eredetileg Észak-Amerikában használt kifejezés a magyar lakóparkoknál sokkal jobb felszereltségű, exkluzívabb, igényesebb kivitelezésű és a környezettől markánsabban elkülönülő be-ruházásokat jelöl. Ám a franciaországi összehasonlításban már semmi sem támasztja alá az USA-beli lakóparkok luxus jelzőjét, sem a klasszikus elnevezést, ugyanis annak ellenére, hogy a lakóparkok tömegjelenséggé először Észak-Amerikában váltak, hason-ló lakhatási formák már a XIX. század vége óta léteznek Franciaországban.

A lakópark alapvetően lakóépületek olyan együttese, melyet fallal, kerítéssel külö-nítenek el, így az ott található, korábban köztérnek minősülő területek (utak, parkok, játszóterek) többé már nem érhetők el bárki számára (Blakely 2007: 475). Atkinson és Blandey (2005) továbbá hangsúlyozza, hogy a lakóparkok egyik legfontosabb feltétele az a jogi és társadalmi környezet, mely az ott lakóknak kizárólagos hozzáférést biztosít bizonyos területekhez és szolgáltatásokhoz. Az amerikai irodalom ezen kívül kiemeli, hogy lakóparkok általában városhatáron, gyakran korábban még nem lakott terüle-ten épülnek (Low 2003). Azonban fontos megjegyezni, hogy az egykori városhatáron épült lakópark egy idő után könnyűszerrel válik a belső területek részévé, példa erre a Párizs XVI. kerületében található emblematikus Villa Montmorency. Dolgozatom-ban lakóparknak tekintek minden olyan épületegyüttest, melyben az ott lakók kizá-rólagos hozzáféréssel rendelkeznek korábban köztérnek minősülő területekhez, illetve korábban közszolgáltatásnak minősülő szolgáltatásokhoz.

A lakóparkok csoportosításában Blakely (2007) tipológiáját követve háromféle la-kóparkot különböztethetünk meg. Az első az életmód közösség (lifestyle community),


25

Floridai lakópark1. ábra:

mely többek között a nyugdíjasok számára épült lakóparkokat is magában foglalja, és gyakran olyan kényelmi szolgáltató egységekkel rendelkezik, mint sportklubok vagy közösségi klubházak. Nagyléptékű beruházásként írható le, hiszen van, hogy több ezer lakóegység található egyetlen lakóparkon belül és rendkívül kiterjedt szolgáltatások (egészségügy, oktatás, szórakozás stb.) állnak a lakók rendelkezésére. Az életmód közös-ségek az USA-n kívül rendkívül népszerűek olyan országokban, ahol a rendőrség nem tudja a fegyveres bűnözéstől megvédeni a tehetősebbeket, találunk ilyen közösségeket Dél-Amerikában, Ázsiában és egyes afrikai nagyvárosokban is. A második csoportot Blakely presztízs közösségnek (prestige community) nevezi, ez a típus a leggyakoribb Nyugat-Európában. A falak és az őrzött bejáratok a társadalmi ranglétrán elfoglalt po-zíciót és tekintélyt szimbolizálják, a kifi nomult esztétika az exkluzivitás illúzióját kelti, ugyanakkor a lakóparkon belül ritkábban találunk szolgáltató egységeket. A lakópar-kok harmadik típusát az úgynevezett biztonsági zónák (security zones) alkotják. Ezen közösségek létrehozását szinte kizárólag a betörésektől és a bűncselekményektől való félelem motiválja. Az ilyen létesítmények rendkívül népszerűek a Mediterráneumban, ahol a luxusüdülők gyakran az alacsony jövedelemmel rendelkező helyi lakosok házai-nak közvetlen közelében találhatók (Blakely 2007).


26

A Három Mágnes2. ábra:

A kertvárosok eszmei hátterének bemutatása elengedhetetlen azon folyamat megér-téséhez, mely a modern lakóparkok működési keretét biztosítja. A lakóparkok igazgatá-si alapja egy olyan tulajdonosi közösség, melyet ugyan magánbefektetés hív életre, de az ingatlanok üzemeltetését már a lakóközösség irányítja (Low 2003). Ez a fajta önigazga-tási mód először Ebenezer Howard kertvarosokról alkotott szocialista utópiájában je-lent meg. Howard a századfordulón publikálta írásait (1898, 1902), melyekben ismerteti a kertváros koncepcióját. Elképzeléseit a „Három Mágnes” ábrája szemlélteti. A város-nak olyan problémákat tulajdonított, mint a légszennyezés, a tömeg, a nyomornegye-dek és a magas árak, de a társadalmi és gazdasági lehetőségeket is a városhoz kötötte. Ezzel szembeállította a vidéket, mely a tiszta levegőt és a természet közelségét nyújtja, ám gazdasági szempontból nem tud versenyre kelni a város adta lehetőségekkel. A vá-ros és a vidék szintéziséből születik meg a kertváros, mely magába olvasztja mindkét településtípus előnyeit. A város polgárai fokozatosan felvásárolnák házaikat az eredeti befektetőktől és egy átmeneti periódus után a várost központi adózás nélkül, önállóan működtetnék, ezen kívül a közösség saját nyugdíjalappal rendelkezne (Hall 1999).

A legtöbb kertváros azonban sosem vált önellátó településsé, az ipar és az ezzel járó munkahelyek kihelyezését nem sikerült megoldani, így a nagyvárosok vonzáskörzeté-ben található negyedek szinte kizárólag lakónegyedekként funkcionáltak. A hatékony tömegközlekedés hiánya még inkább a közép- és felső középosztályok igényei felé tolta


27

az újonnan létrejött településeket, melyek így a tehetősebbek térbeli elkülönülését segí-tették elő. Annak ellenére, hogy Howard utópiája nem valósult meg, az általa elképzelt tulajdonosi közösség és az önigazgatás öröksége szolgáltatta a modern amerikai lakó-parkok szervezési hátterét (Hall 1999).

Az első, fallal körbevett lakóközösségek már a XIX. század második felében létre-jöttek mind Amerikában, mind Franciaországban, azonban a lakóparkok a XX. szá-zad második feléig egyik kontinensen sem váltak igazán népszerűvé. A középosztály számára is elérhető első lakóparkok nyugdíjasok számára épültek az 1960-as, 1970-es években Kaliforniában és Floridában. A lakópark úgy biztosította egy kertes ház ké-nyelmét, hogy a fenntartási munkálatok legnagyobb részét nem az ott lakók végezték, ami sok nyugdíjas számára rendkívül vonzó volt:

„Azért jöttünk ide, mert a ház körüli munka legnagyobb részét mások végzik. Nem kell a kert fenntartása és más hasonló dolgok miatt aggódni. Az időnket hasznosabb dol-gokra fordíthatjuk, a fűnyírás öröme már elmúlt” – meséli Setha Low egyik interjúala-nya (Low 2003: 210)

Az 1980-as évek óta gomba módra szaporodtak a lakóparkok, először az USA-ban, majd szerte a világon. Ma semmiféle becsült vagy valós adat sem áll rendelkezésünkre arról, hogy világszerte jelenleg hányan élnek ilyen falakkal körülvett lakóközösségek-ben (Blakely 2007), azonban az USA több államában már az 1990-es évek óta igyekez-nek megbecsülni a lakóparkban élők számát (Low 2003). Az American Housing Survey 2001-es felmérése volt az első, amely kvantitatív adatokkal szolgált az Egyesült Államok egész területére nézve. A felmérés szerint az amerikaiak 6%-a él fallal vagy kerítéssel körülvett lakóközösségben és 3,5%-uk lakik olyan helyen, ahol beléptetőrendszer vagy állandó őrszolgálat működik. Sanchez és társai (2005) diszkrimináció-analízis segít-ségével kimutatták, hogy a lakóparki ingatlan tulajdonosa legtöbb esetben fehér bőrű, házas és tehetős. Az USA-n kívül azonban a mai napig nem találunk lakóparkokkal kapcsolatos kvantitatív elemzéseket.

A lakópark-kutatás legfőbb kérdései2.

A második fejezet a lakóparkokkal kapcsolatos elméleteket foglalja össze, foglalkozik a biztonság kérdésével, a közösségépítéssel és a kirekesztés problematikájával. A lakópar-kokkal kapcsolatos elméleti irodalom legnagyobb része az USA-ban készült kutatások-ra épül. Atkinson és Blandy megjegyzi, hogy „míg elemzők Dél-Amerikában, az USA-ban és Dél-Afrikában a fallal körbevett beruházások aktív tanúi voltak, a lakóparkok hatásának és költségeinek kiszámítása még csak most kezdődött az európai kontextus-


28

ban” (Atkinson–Blandy 2005: 178). Ez nemcsak azt jelenti, hogy a francia lakóparkok-ról kevés leírás áll rendelkezésünkre, hanem azt is, hogy ezen leírások elméleti hátterét az amerikai kontextuson alapuló kutatások adják.

Személyes motiváció – a biztonság keresése

A lakóparkokkal kapcsolatos irodalom egyik legfontosabb kutatási területe a bizton-ság kérdése. Bár a biztonság ígérete nem mindig az elsődleges motiváló erő, mégis a legtöbb lakóparki ingatlant vásárló számára fontos szempont (Low 2001). A nagyvá-ros sokszínűsége könnyen válhat zavaróvá, ezért egy olyan élettér kialakításának igé-nye, ahol a tulajdonos viszontlátja saját értékrendjét, sokak számára legitimálja a falak és kapuk felhúzását. Mikor személyes motivációikról kérdezik őket, a lakóparkokban élők ritkán említik az exkluzivitás keresését vagy a másoktól való elzárkózás lehető-ségét, de a biztonság utáni vágy mindig kifejezésre jut. Low megkülönbözteti a fi zikai biztonság és a biztonságérzet fogalmát. A fi zikai biztonság alatt két tényezőt vizsgál, az egyik a városi bűnözés, mely a lakóparkok létrejöttének szimbolikus legitimációját adja, a másik pedig a lakóparkon belüli bűnözési statisztika, mely megmutatja, hogy a falak felhúzása sikeres stratégiának bizonyult-e (Low 2003). A bűnözési statisztikák szerint Észak-Amerika-szerte csökkent a nagyvárosi bűnözés aránya, például New Yorkban az emberölések száma 20%-kal csökkent az elmúlt tíz évben (UNODC 2011). A statisztikák tehát nem adnak magyarázatot a lakóparkok számának folyamatos növe-kedésére. Low a félelem kultúrájának elterjedésével magyarázza a paradoxont, hozzáté-ve, hogy a hagyományos amerikai város-ellenes diskurzus fontos eleme a nagyvárostól való félelem (Low 2003: 115). Utóbbi magyarázza ugyan az elővárosok létrejöttét, ám a kertvárosok falakkal való körbevételét már kevésbé. A lakóparkokon belüli bűnözé-si statisztikák a mai napig rendkívül ellentmondásosak, így a kutatók véleménye nem egyezik meg abban a kérdésben, hogy valóban biztonságosabbak-e a fallal körbevett közösségek. A Wilson-Doenges (2000) által vizsgált lakóparkok esetében a bűnözési adatok nem tértek el szignifi kánsan azon lakókerületektől, melyek lakói hasonló pro-fi llal (népsűrűség, méret, etnikai jellemzők, jövedelem és ingatlantípus) rendelkeztek. A biztonságérzet kérdése azonban már ennél jóval összetettebb és nehezebben mérhe-tő. Low kutatásaiban rámutat, hogy lakóparkban élő interjúalanyai 90 százalékának elsődleges cél volt a biztonságos otthon megtalálása (Low 2001). Ráadásul, teszi hozzá, „miután valaki már beköltözött egy lakóparkba, minden esetben a lakóparkot válasz-taná egy újabb költözéskor, még akkor is, ha a biztonság keresése korábban nem volt elsődleges motiváló erő” (Low 2001: 52). A biztonságérzet sok szálon köthető az épített környezethez, és a lakóparkok köré felhúzott falak könnyen válhatnak a biztonság és a rend szimbólumává az ott lakók számára. A kiszámítható környezet által közvetített biztonságérzet hozzásegíthet a személyes jól-léthez, még akkor is, hogyha valaki tisztá-


29

ban van azzal, hogy a falakkal körbevett lakópark nem feltétlenül biztonságosabb egy hasonló profi lú, mindenki számára nyitott lakókerületnél. Low egyik interjúalanya így nyilatkozik:

„Óriási változás jelentett neki, mióta kiköltöztünk ide … Ez az a fajta biztonságér-zet, mikor meg sem fordul a fejünkben, hogy olyan emberek bóklásznak az utcán és a szomszédságban, akik bánthatják őket. Még ha ez egy hamis biztonságérzet is, nem tudom. Ez volt a legfontosabb a férjemnek, hogy a gyereket kihozzuk ide, ahol bizton-ságban érezhetik magukat, és mi sem félünk attól, hogy amikor kimennek játszani az utcára, valaki elrabolja őket. És a falak miatt érzünk így.” (Low 2003: 98)

A lakóparkok anyagi biztonságérzetet is közvetíthetnek. Annak ellenére, hogy sem-mi sem bizonyítja, ingatlanügynökök sokszor olyan befektetésként jellemzik a lakópar-kokat, ahol a megvásárolt ingatlan nem értéktelenedik el (Bislev 2004).

Összességében elmondható, hogy a lakóparkba költözéskor az egyik legfontosabb tényező a biztonság keresése. Bár semmi sem bizonyítja, hogy a lakóparkok biztonsá-gosabbak a nem körülkerített, hasonló státusú lakónegyedeknél, de a személyes bizton-ságérzetet növelik a rendet és áttekinthetőséget szimbolizáló kapuk és falak.

A lakópark, mint a közösségépítés színtere?

A lakóparkok által felvetett másik kérdés, hogy mennyiben funkcionálnak közösség-ként. Feltételezhetjük, hogy egy exkluzív csoport tagjaként lojálissá válunk a csoport többi tagjához, illetve hogy a biztonságot kereső beköltözők nem csak a fi zikai szim-bólumok segítségével igyekeznek a kívánt stabilitást elérni, hanem a csoportkohézió erősítésével is. Wilson-Doenges megkülönbözteti a közösséget (community) a közös-ségérzettől (sense of community). Közösség alatt földrajzi egységet ért, míg közösségér-zet alatt az ott kialakult kapcsolathálót (Wilson-Doenges 2000). Ezzel oldja fel a sokak által említett ellentmondást (Sanchez et al. 2005, Atkinson–Blandey 2005), mely a lakó-parkok angol elnevezése (gated community) és az ott létrejövő közösség hiánya között feszül. A Wilson-Doenges által vizsgált lakóparkok esetében az alacsony jövedelemmel rendelkezők lakóparkjai közösségépítés szempontjából nem tértek el a hasonló, de fal-lal nem körülvett lakóegységektől. A „gazdag” lakóparkok esetében a kutatás meglepő eredményeket hozott: a fallal körbevett csoportokban a közösség szerepe kisebb volt, mint a nyitott kerületekben. A szerző azzal magyarázza a közösségérzet hiányát, hogy egy jól felszerelt lakóparkban elkerülhetők a napi interakciók, illetve a kifi nomult tech-nikának köszönhetően nem alakul ki az egymásra odafi gyelés igénye. „Képzeljük el a következő jelenetet: egy lakos lefékez a lakópark bejáratánál, csak annyira tekeri le az ablakot, hogy az elektronikus kaput kinyitó kártyát működésbe léptesse. Áthajt


30

a lakóparkon, egészen az utcáig, ahol lakik, megnyomja a garázsát nyitó gombot, lepar-kol és bezárja a garázsajtót. A riasztórendszer deaktiválása után belép az otthonába, bezárja maga mögött az ajtót és újra működésbe lépteti a riasztót.” (Wilson-Doenges 2000: 608) Amikor bizonyos esetekben kialakul közösségérzet, ezt Low a lakók társa-dalmi, gazdasági és kulturális hasonlóságával magyarázza, amit egyik interjúalanya a minőségi egyén (quality of individual) kifejezéssel összegez (Low 2003: 64). Az ön-igazgató lakóközösséget sokak hatékony gazdasági eszköznek tartják, ám mélyebb kapcsolatok kialakítására nemigen látják alkalmasnak. A szigorú belső szabályozás kiszámítható életteret eredményez, de gyakran feszültség forrásává is válik. Az olyan helyzetek, mint kisállatok tartása a lakóparkban, vagy a belső szabályzat ellenére csó-kolózás az utcán könnyen komoly vitává fajulnak (Low 2003). A kisebb konfl iktusok gyakran az őrszolgálat mediációjával oldódnak meg, bármiféle személyes kapcsolat nélkül: „a negatív konfrontáció veszélyét elkerülhetjük, ha a szomszéd ugató kutyája miatt az őrszolgálat beavatkozását kérjük” (Sanchez et al. 2005: 284). A lakóparkba költözés esetén sokakat motivál az az exkluzivitás, amit a falak jelentenek. A presz-tízs fontosabb lehet a szociális háló kialakításánál, így a különböző közösségi terek (pl. medence, golfpálya, edzőterem) nem feltétlenül a közösségi élmény kialakításáért felelnek, sokkal inkább a lakók vélt vagy valós státusát hivatottak kifejezni (Sanchez 2005).

Tehát a közösségépítés gyakran csupán kis szerepet kap, az interakciók ritkák a lakók között. Azon terek és szolgáltatások, melyek első ránézésre a közösségért jönnek létre, sokszor kizárólag presztízsszimbólumként funkcionálnak.

A lakópark és a kirekesztés

Önmagunk bezárása mások kirekesztését is jelenti. A lakóparkok szigorú beléptető rendszerrel rendelkeznek, sok esetben a vendégek számát és a látogatási időt is korlá-tozzák. A kizárás könnyen státuszszimbólummá válhat, ami elengedhetetlen azok szá-mára, akik a presztízs miatt választják a lakóparkokat (Sanchez 2005). A lakosoktól kü-lönböző emberekkel való minimális kapcsolat azonban nem jelent kevesebb félelmet a mindennapokban. Az önszelekció a kizárás esetében is érvényes lehet, az intolerancia, a fajgyűlölet könnyen válhat a lakóparkba költözést motiváló tényezővé, a jelenséget Low interjúrészlete illusztrálja:

„Alvin: [A régi környékünkön] nagyon, nagyon tanult közösség élt. Tudod mindenki egyetemre megy, nagyon családcentrikusak, és, szóval, ez egy egyszerűen egy csodá-latos közösség. De változóban van, belső átalakulásokon megy át.

Barbara: Etnikai változásokon.Alvin: Igen, etnikai változások, ez nagyon jól leírja ezt az egészet.” (Low 2001: 53)


31

A nagy társadalmi távolság különösen mélyen érinti a lakóparkokban nevelkedő gyerekeket. Az ismeretlentől való félelem könnyen átfordulhat a gyermek számára ismeretlen rasszok és osztályok elítélésébe. Low több interjúrészlettel is illusztrálja gyerekek irracionális félelmét:

„Egy teherautó mögött haladtunk, aminek a platóján munkások utaztak a szerszámaik-kal, és pont mögöttük álltunk meg a pirosnál. Tovább akart haladni, mert félt, hogy ezek az emberek elrabolják. Félelmetesek voltak számára. Elmagyaráztam, hogy ők mun-kások, „az ország tartópillérei”, és hogy munkából jönnek, tudod, de...” (Low 2003: 9)

„Bárki át tud mászni ezeken a falakon”- mondja és a mintegy másfél méter magas falra mutat, ami a hátsó udvart és a medencét veszi körül: „Itt nem biztonságos. Magasabb falakat és több biztonsági őrt szeretnék.” (Low 2003: 95)

A gyerekek sokszor szüleiknél is jobban félnek az ismeretlentől, és a „másikkal” való bármilyen kapcsolatot igyekeznek elkerülni. A kulturális defi níciók leegyszerűsítése könnyen dichotómiához vezet, melyben önmagunkat megkülönböztetjük a másiktól, a rossztól, melyben egy nemkívánatos önképtől úgy szabadulunk meg, hogy azt a má-sikra vetítjük. Sardar (2010) a lakóparkot az állam, a piac és a civil szervezetek által ki-alakított különleges viszonyrendszerként írja le. Amellett érvel, hogy ezen viszonyok a modern nyugati társadalmakban az egyén fejlődését teszik értékké, ezért a kirekesztés a haladás velejárójává válik, ami mind a társadalmi, mind a környezeti fenntarthatóság ellen szól.

A fejezetben áttekintettem a lakóparkokkal kapcsolatos legfontosabb elméleti kér-déseket, a biztonság elemzésekor megkülönböztethetjük a valós (kvantitatív eszközök-kel mérhető) biztonságot és a személyes biztonságérzetet. A közösség szerepe kapcsán az állapítható meg, hogy a lakók számára gyakran a közösség keresésénél fontosabb a presztízs hangsúlyozása. A kirekesztés kérdésének vizsgálatakor pedig a szakirodalom kiemeli a lakóparkban nevelkedő gyerekek félelmét a számukra ismeretlen világtól.

Önkéntes szegregáció Franciaországban3.

A francia felsőbb osztályok hírhedtek exkluzivitásukról, a sikeres autoszegregáció egy olyan összetett és erőteljes kapcsolathálónak köszönhető, melynek célja a szokások, az erőforrások, a szimbolikus és materiális terek védelme. Alapvetően nehézségbe ütközik az, aki a francia elitek életmódját vizsgálja, ugyanis a rendelkezésre álló szakirodalom nem túl bőséges, szinte kizárólag Michel Pinçon és Monique Pinçon-Charlot munkáira korlátozódik. Az adatok hiánya mellett gyakori probléma, hogy a felsőbb osztályokat


32

kutató tudós igyekszik maximális távolságot tartani kutatása tárgyától, kvantitatív adatfelvételt választ vagy már kész adatsorok elemzésében igyekszik új korrelációkra lelni (Pinçon–Pinçon-Charlot 2007). Egy másik ok, hogy a tehetős emberek életmódjá-nak kutatása gyakran első ránézésre haszontalannak tűnhet, míg a szegényebb rétegek-kel való együttműködés könnyen azt az illúziót keltheti a kutatóban, hogy munkájával jobbá teszi a világot – annak ellenére, hogy a változások kieszközölése nem a kutató fel-adata, a személyes motiváció a kutatási terület kiválasztásában nagy szerepet játszhat.

A felsőbb osztályok zárt körei

A francia elit értékes kapcsolathálójának köszönhetően sikeresen őrizte meg pozícióit generációkon át. A francia társadalomban a mobilitás méréséhez az egyénen és a szűk családon túl a nagycsalád és egyéb kapcsolathálók feltérképezésére is szükség lenne, állítja Pinçon és Pinçon-Charlot (1998). Mivel azonban ezen összetett hálózatok vizs-gálata rendkívül nehézkes a kvantitatív elemzésben, a francia társadalmat gyakran meritokratikusabbnak ábrázolják, mint amilyen valójában. Az újonnan felemelkedet-tek nagy részének valójában vannak kapcsolatai a történelmi elittel, még ha távolibbak is (Pinçon–Pinçon-Charlot 1998). Fontos tehát hangsúlyozni, hogy az elit kirekesztő stratégiái egy nagyobb körhöz érnek el, a már létező önkéntes alapú szegregáció kódjai sokak számára hozzáférhetőek még akkor is, ha korábban nem képezték a történelmi elit részét.

A felsőbb osztályok közösségépítő tevékenysége gyakran rejtett első ránézésre. Nem találunk nyilvános gyűléseket, sztrájkokkal bénított tömegközlekedést vagy különbö-ző közterek elfoglalásáról szóló híreket. Az érdekérvényesítés diszkrét, zárt körökön keresztül, exkluzív találkozón és személyes kapcsolatokon át zajlik. Ezen kapcsolatok könnyebben átláthatók bizonyos egyesületek vizsgálatakor, melyek közvetlenül vagy közvetve az elit által uralt tér fenntartását szolgáljak. Az egyesületi részvétel nem csu-pán ízlés kérdése, az éves tagdíjak sokak számára megfi zethetetlenek. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ez a fajta lobbi nem esik semmilyen törvény által büntethető ka-tegóriába, nem beszélhetünk korrupcióról vagy manipulációról, az érdekérvényesítés sikere az osztályszolidaritásnak köszönhető (Pinçon–Pinçon-Charlot 2007). A felsőbb osztályoknak létrehozott klubok segítik a tagok státuszának fenntartását és a további érvényesülést. Bizonyos pozíciók elérése lehetetlen ezen klubtagságok nélkül, „ott lenni azt jelenti, hogy létezünk” mondja Cyril Grange Pinçon és Pinçon-Charlot egyik inter-jújában (2007: 227).

A Bois de Boulogne sportklubjai példaként szolgálhatnak annak bemutatására, hogy milyen eredeti funkcióitól eltérő lehetőségeket biztosít egy zárt szervezet a po-zíciók megőrzésére. A Bois de Boulogne Párizs tulajdonát képezi 1852 óta, a parkot bárki látogathatja, de több zárt klub is található területén, mint például az 1865-ben


33

alapított Cercle des Patineurs (Korcsolyázók Klubja), mely koronglövészeti klubként is üzemel. Az 1882-ben alapított Racing Club de France jelentős területeket hasított ki a Bois de Boulogne-ból, mely tendenciát folytatta a nem sokkal később alapított Polo de Paris (Párizsi Lovaspóló Klub) és a Cercle de l’Étrier (Lovasklub). Ezen klubok a mai napig működnek, a tagságot csak kevesen engedhetik meg maguknak, egy klub 2-4000 főt számlál, ami nem számít jelentősnek egy tízmilliós metropoliszban. Szolgáltatá-saik körét azonban jelentősen kiterjesztették, teniszpályák, medencék, röplabdapályák találhatók a klubok területén. A klubház bárként, illetve étteremként is üzemel, a fo-gadóhelyiségek mellett szaunát és kiterjedt egészségügyi szolgáltatásokat találunk itt. A Polo de Paris elegáns étterme nem kizárólag klubtagok számára érhető el, gyakoriak az olyan üzleti ebédek, melyek az Amis du Polo (A lovaspóló barátai) egyesület tagjai szerveznek. Az eredeti sporttevékenység ma már nem az elsődleges ok az adott klubhoz való csatlakozásra, az exkluzivitást a tagok gondos kiválasztása biztosítja. A klubokról kevés információ található az interneten, a jelentkezők éveket várnak a bekerülésre, és ha nem ismernek senkit az adott klub tagjai közül, gyakran elutasítják őket. A külön-böző klubokat a felsőbb osztályok más és más csoportjai látogatják – a Párizs hetedik kerületében élő értelmiségi általában nem ugyanannak a klubnak törzsvendége, mint a nyugati elővárosok egyikéből érkező újgazdag vállalkozó. Bár az elkülönülés fontos tereit biztosítják ezen klubok, a tagok tapintatos kiválasztásának és a Bois de Boulogne-beli diszkrét elhelyezkedésnek köszönhetően csak kevesen ismerik ezen szervezeteket (Pinçon–Pinçon-Charlot 2007).

Felsőbb osztálybeli szervezetek egy másik tömbje műemlékvédelemmel kapcsolatos munkát folytat. A műemlékek védelme sokak számára fontos lehet, ám a történelmi elit számára ez a múlt és a múltban megszerzett privilégiumok konzerválását jelenti. A XIX. század végén, 1899-ben Párizsban alakult meg a Société Historique et Archéo-logique (Történelmi és Archeológiai Egyesület), mely a nyolcadik kerület építészeti értékeinek megőrzését tűzte ki céljául, miközben az ott élő tehetős családok számára biztosított teret az elkülönülésre. Franciaországban az egyesületek helyzetét egy 1901-es rendelkezés szabályozta, így ekkor sok, addig csupán informális keretek között mű-ködő szervezet kapott státuszt. A G8 csoport kisebb, műemlékvédelemmel foglalkozó egyesületeket tömörít, melyek a csoportosulásnak köszönhetően autonómiájuk megőr-zése mellett hatékonyabb érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek. A tagszervezetek főleg felső közép- és felső osztályok tagjait tömörítik (Pinçon–Pinçon-Charlot 1998). Egy másik fontos szervezet az SOS Paris, mely egész Párizs örökségvédelmét tűzte ki céljául 1973-as megalakulásakor. Az 1970-es években tevékenységük a toronyházak fel-húzása, illetve a vásárcsarnokok lebontása ellen irányult, ezen kívül a régi épületek le-rombolása helyett renoválásukért lobbiztak. Az elit tereinek védelme nem kerül nyíltan kifejezésre, de a tevékenység legnagyobb része Párizs tehetős kerületeiben folyik mind a mai napig (kivételek természetesen vannak, ilyen például egy régi mozi védelme a ka-


34

otikus Barbès-Rochechouart metróállomás mellett). A szervezetnek mintegy ötszáz ál-landó tagja van, akik gyakran ugyanazon oktatási intézményekben szereztek diplomát és fontos pozíciót töltenek be a közigazgatásban, illetve a politikában. A tagok karrierje sokszínű, de a közös alma mater segíti mind a belső kommunikációt, mind a külvilág felé közvetített egységes profi l kialakítását. Találunk számos olyan kisebb szervezetet is, mint például Comité Vendôme, mely kizárólag a Place Vendôme védelmére fóku-szál, vagy a Sauvegarde de l’Art Français (A Francia Művészet Védelme), mely a vallási örökség védelmét tűzte ki céljául, és tagjai főleg a történelmi elit köreiből kerülnek ki (Pinçon–Pinçon-Charlot 2007). Összességében elmondható, hogy a felsőbb osztályok zárt körei hatékony eszközökkel rendelkeznek az általuk használt terek megőrzésére és konzerválására, ezáltal helyzetük fenntartására. Míg a Bois de Boulogne klubjai a csoportkohézió erősítését segítik egy olyan térben, mely magánklubok funkcionálását teszi lehetővé egy közparkban, addig a műemlékvédelemmel foglalkozó szervezetek el-sődleges célja a tér konzerválása, és a csoportkohézió ennek következtében jön létre.

A nem kívánt kizárása Île-de-France-ban

Az önkéntes szegregáció a francia társadalom egyik fontos jellemzője. Ahogy Pinçon és Pinçon-Charlot ironikusan jellemzi: „Szabadság, egyenlőség, testvériség. De mindenki a saját helyén” (2007: 28). A következő példák a nem kívánt kizárásának különböző stratégiáit mutatják be Île-de-France-ban. A párizsi felső közép- és felső osztály főleg a város nyugati felére koncentrálódik, a hetedik, nyolcadik, tizenhatodik és tizenhete-dik kerületbe. Az épületek mérete és beosztása nagyvonalúan bánik a térrel, az ottho-nokban a magánélet terei mellett fogadásokhoz szükséges szalonok és étkezők is meg-találhatóak. A reprezentáció gyakran fontosabb a magánéletnél, ahogy azt Pinçon és Pinçon-Charlot egyik interjúalanya is érzékelteti:

„Mindent föláldoztunk a szalonokért. Volt egy nagy és egy kis szalon, egy étkező … A hálószobák kicsik voltak, rosszul tervezték őket, egy keskeny folyosóról nyíltak. Ösz-szességében minden a fogadásokért lett kialakítva” (Pinçon–Pinçon-Charlot 2007: 22).

A kizárás gyakran egyetlen épületen belül is markánsan megjelenik. Île-de-France nyugati részén számos házban a mai napig más ajtón lépnek be a vendégek és az őket kiszolgáló személyzet. A lakók és a tulajdonosok által használt belépő látványos és minden esetben a ház előtti nagyobb utcáról nyílik, míg a takarítónők, és házvezetőnők egy oldalsó, kisebb bejárati ajtót használnak (Pinçon–Pinçon-Charlot 2007).

A tér felügyelete természetesen a magas ingatlanárákkal is biztosítható, melyek sok embert kizárnak ezekből a kerületekből, míg a szabad piac melletti érvek gyakran le-fegyverzik a társadalomkritikát. Az újgazdagok számára a megfelelő helyen találha-


35

tó ingatlan megvásárlása biztosítja a nagyburzsoáziába való integrációt megkezdését. Capron (2006) hangsúlyozza a kapcsolatot a liberális gazdasági működés nyertesei és a szegregáció támogatói között.

Neuilly-sur-Seine példája több szegregációs stratégiát hivatott bemutatni, melyek hírhedté ugyan ebben a gazdagságáról ismert elővárosban váltak, de több más város is átvette az általuk alkalmazott gyakorlatok egy részét. Neuilly egy körülbelül 60 000 lakosú város, mely Párizs nyugati határa és a La Défense, Île-de-France üzleti negyede között fekszik. A XIX. század feltételei rendkívül kedvezőek voltak egy elegáns elő-város kialakítására – akkoriban a területet egyik oldalról a nyugati tehetős kerületek határolták, míg másik oldalról a Szajna és erdőségek vették körül. A város sikerét töb-bek között a hosszútávra megválasztott polgármesterek is biztosítottak. Achille Peretti a második világháború végétől mintegy negyven évig volt a város polgármestere, az őt követő Nicolas Sarkozy 1983 és 2002 között pedig majdnem 20 évig. Sarkozy egyik fontos intézkedése volt a parkok, kertek és zöld területek számba vétele a városban, illetve új zöldterületek kialakítása. A lokálpatriotizmust támogatta az az intézkedés is, mely a különleges történelmi vagy építészeti értékekkel rendelkező villákat és egyéb épületeket vette számba, illetve ezen épületek védelmét tűzte ki célul. Ezen intézkedé-seknek köszönhetően Neuilly a mai napig őrzi egy nyugodt és harmonikus előváros képét, annak ellenére, hogy 16 000 fő/km2-es népsűrűségével a város a környező terü-leteknél sokkal sűrűbben lakott. Fontos azonban kiemelni, hogy ezen számításokba a zöld területeket nem számolják bele, míg az ipari területeket igen, így lehetséges, hogy a szomszédos iparváros, Nanterre 6900 fő/km2-es népsűrűségével sokkal zsúfoltabb-nak tűnik (Pinçon–Pinçon-Charlot 2007).

Ám a városban a szegregációt a hosszú kormányzati időtartamoknál sokkal mélyebb lobbizás biztosítja. Az egyik szegregációs törekvés a szociális bérlakásokkal függ össze. Bár a szociális bérlakások nem az elit kiszolgálására jönnek létre, fontos megemlíteni őket, ugyanis a bérlakásépítés elkerülése segíti az elit autoszegregációját. Egy 2000-ben hozott törvény értelmében1 minden ötvenezer főnél nagyobb népességű francia agglo-merációs városban a szociális bérlakások aránya minimum 20% kell, hogy legyen, el-lenkező esetben a városnak büntetést kell fi zetnie. Neuillynek 2004-ben nyolcszázezer eurós büntetést kellett fi zetnie, ám a rákövetkező három évben felmentést kapott, mert a város szociális bérlakásépítésbe kezdett. Ennek ellenére 2006-ban a szociális bérlaká-sok aránya csupán mintegy 3% volt, ezek nagy része pedig a szociális bérlakások felső kategóriájába esett, így továbbra is kirekesztve a legszegényebbeket (Pinçon–Pinçon-Charlot 2007).

1 Loi relative à la solidarité et au renouvellement urbains


36

A várost körbevevő autópálya-körgyűrű Neuilly másik nagy győzelme volt. Párizs belső körgyűrűje nem csupán a közlekedést segíti elő, összetett és szimbolikus szerepet tölt be a város életében. Kijelöli a történelmi város határát és élesen megkülönbözteti Párizst az elővárosoktól, ezzel együtt fi zikai akadályként jelenik meg a várost az elővá-rosokkal összekötő közlekedésben. Ugyanakkor a mintegy 36 kilométeres körgyűrű nem egyformán néz ki Párizs különböző határain. A keleti oldal elővárosaiban, ahol rendkívül nagy a szociális bérlakások aránya, az út tényleges fi zikai akadály, kevés a gyalogos átkelőhely. Stadionok és egyéb sportlétesítmények, hulladéklerakók és par-kolók találhatók az egykori városfal helyén. Az elkülönítés rendkívül tudatos politika eredménye, ahogy azt a Bertrand Lemoine építészt idéző Pinçon és Pinçon-Charlot is megmutatja: „Párizst, írta ő, pontosan és elegánsan kell defi niálni, hogy az Île-de-France-ba érkező külföldiek elmondhassák, »íme ez Párizs«, anélkül, hogy összeke-vernék olyan városokkal, mint Levallois, Aubervilliers, Pantin, Vitry vagy Malakoff ” (2007: 37). De a körgyűrű nyugaton szerényebb képet mutat, a lakóházak és a szűk utcák egészen közelről határoljak, így a látkép a folyamatosság érzetét kelti, Neuilly határá-ban pedig a körgyűrű forgalmát a föld alá terelték, így az elővárosból érkezők bármiféle fi zikai nehézség nélkül közelíthetik meg Párizst (Pinçon–Pinçon-Charlot 2007).

Az önkéntes szegregáció azonban sokkal kisebb léptekben is sikeres. Sok család alapított egyesületet saját mikrokozmosza védelmében, egy-egy épület vagy utca ál-lapotának fenntartásáért. A rue du Cirque esete példaként szolgálhat a hatékony lobbi bemutatására egy csupán kis területet érintő ügyben. A rue du Cirque az elegáns pári-zsi nyolcadik kerület azon kevés utcáinak egyike, ahol a mai napig főleg lakóházakat találunk. Egy vállalkozás nyolc lakást irodává, illetve egy művészeti galériává tervezett átalakítani, az eredeti tervek a homlokzaton nem változtattak, így a műemlékvédelem kérdése fel sem merült. A lakosok azonban aggódtak az esetlegesen megnövekvő forga-lom miatt, illetve a kockázat miatt, hogy az ingatlanokat később esetleg kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozóknak adják tovább, ezért létrehoztak egy egyesületet. Az utca lakosainak 98%-a csatlakozott az egyesülethez, és az SOS Parisszal közös lob-binak köszönhetően elérték az eredeti tervek átalakítását, a közlekedés szabályozását az utcában. Gyakori eset az olyan terek védelme is, melyeket a felmenők hasznosítottak, illetve terveztek legtöbbször nagy családok számára. A mind a mai napig az épületben élő leszármazottak lobbija sikeresen megóvja ezeket a házakat, annak ellenére, hogy az épületek sokszor semmilyen speciális építészeti értéket nem hordoznak, ráadásul gyak-ran nem felelnek meg a jelenlegi építészeti szabályozásnak (Pinçon–Pinçon-Charlot 2007). Ezen stratégiák megmutatják, hogy gyakran kiterjedt kapcsolathálójuknak és érdekérvényesítő képességüknek köszönhetően kisebb lakóközösségek is képesek meg-védeni a rendelkezésükre álló teret. Vagyis az exkluzivitás eléréséhez nincs szükség eddig nem létező kapuk és kerítések felállítására, sem korábban köztérnek minősülő területek kisajátítására.


37

A fenti esetekben a tér megőrzése egyben a fennálló társadalmi rend megőrzése, és fordítva. A francia önkéntes szegregáció néhány módszere kizárólag az elit számára férhető hozzá, ám legnagyobb részüket a lakóparkok potenciális lakói, a középosztály tagjai is sikerrel alkalmazhatják. A térbeli kirekesztés bevett stratégiáinak köszönhe-tően a lakóparkok létrehozása kevésbé népszerű Franciaországban. Ellentétben azon országokkal, ahol a társadalmi struktúra jelenleg nem stabil, a közelmúltban elitváltás történt, a középosztály megerősödése új jelenség, vagy éppen a társadalmi struktúra meritokratikus rendszere könnyen a bizonytalanság érzetét kelti. A fenti esetek vizsgá-lata után egyértelműnek tűnik, hogy a francia társadalomban a területi különbségtéte-lek rendszere rendkívül összetett és gyakran diszkrétebb, mint a lakóparkok hivalkodó kerítései.

Lakóparkok Franciaországban4.

A francia lakóparkokat gyakran újdonságként értelmezik az országban. Ugyanakkor egy-egy közterület kapukkal és kerítésekkel való lezárása ott sem új jelenség. Az ön-kéntes szegregáció velejárójaként bizonyos területek lezárása régóta létezik Francia-országban, ezért a modern lakóparkok megjelenése sokszor kevésbé meglepő. Fontos továbbá megjegyezni, hogy bár a francia társadalom sok változáson ment át az elmúlt években, a felső és felső-középosztály biztosan őrzi pozícióit és életmódját. A lakópar-kok globalizált modellje ezért lassan válik elfogadottá olyan csoportokban, melyek stá-tusukat a múlt darabjainak konzerválásával igyekeznek biztosítani.

A francia lakóparkok története

1977-ben a lakóparkok nemzetközi divatjának elterjedése előtt Párizsban a villák és zárt utcák száma mintegy 1500 volt. Az első francia lakóparkok a XIX. század közepén jöttek létre. A legelső fallal körülvett lakónegyedet, a Parc de Montretout-ot 1832-ben alapították Île-de-France nyugati felén, Saint-Cloud városában. Az eredetileg királyi tulajdonban levő birtok sokáig laktanyaként funkcionált, majd 1832-ben egy magán-befektető vásárolta meg a területet és hozott létre nem sokkal később egy ingatlantu-lajdonosi társaságot. A közösség mind a mai napig funkcionál, ötven lakóegységgel és kávéházzal, bálteremmel rendelkezik, fontos azonban kiemelni, hogy a telepet körülve-vő fal és kapuk a királyi birtok hagyatéka. A Villa Montmorency az egyik legismertebb fallal körbevett lakópark, melyet 1853-ban alapítottak korábban nemesi tulajdonban levő földterületen. Ma mintegy százhúsz luxusingatlan található itt, az ingatlanok a pá-rizsi normákkal ellentétben rendkívül nagyok és bőségesen bánnak a térrel. Bár ebben az esetben is elmondható, hogy a falak már a villa létrehozása előtt álltak, a biztonsági


38

intézkedések sokkal szigorúbbak, mint Saint-Cloud-ban, az itt található utcák magán-személyek előtt zártak, állandó őrszolgálat biztosítja a lakóparkban élők zavartalan nyugalmát. A Villa des Gravilliers, egy 1897-ben épült lakópark a fentiektől egészen eltérő eszmei áramlat eredményeként jött létre. Az utópista szocializmusra refl ektáló lakópark egy munkásait elszállásolni igyekvő gyáros megbízásából épült, tehát nem az elit számára jött létre. A telep körül felhúzott falak nem képezik a területi örökség részét, ugyanis a beruházás korábban használaton kívüli területen épült, a hetvenöt ingatlant lottón sorsolták ki a gyár munkásai között. Mivel a XX. század elején a mun-kások ingatlanhoz jutását kedvezményes hitelekkel támogatták, így több lakópark is épült Párizs keleti felén a munkásosztály számára (Le Goix–Callen 2010). Az 1928-ban elfogadott Loucheur törvény a szociális bérlakásépítés fellendülését eredményezte, a harmincas években több, tíz-tizenöt lakásból álló lakópark épült Párizs-szerte mun-kások számára (Le Goix 2006).

A törvényi háttér tekintetében a lakóparkok önigazgatását szakszervezeti egyesü-letek (syndical association) látják el. Ezen egyesületek 1865-ben kaptak jogi státust. Kezdetben a szabályozást csak mezőgazdasági területen alkalmazták, majd 1888-tól már lakott területen is működhettek. Ennek értelmében a szakszervezeti egyesületek magánutakat építhetnek, illetve önállóan szabályozhatják a társulás zöldterületeinek,

A Villa Montmorency 3. ábra: bejárata


39

parkjainak fenntartását (Pinçon–Pinçon-Charlot 2007). Mivel a lakóparkok fenntartá-sának és igazgatásának törvényi keretei már a XIX. század végén megszülettek, a XX. századi újabb építkezéseknek semmilyen jogi akadályt sem kellett leküzdeni. A jogi szabályozás továbbá kapcsolatot teremt a XIX. század végen épült és az újonnan léte-sült lakóparkok önigazgatási mintáiban. Ezen túl fontos megemlíteni, hogy a térbeli elkülönülés mindig is a francia habitus részét képezte. A bárki számára nyitott ameri-kai elővárosok sosem léteztek Franciaországban, a magánterület itt mindig is markáns kerítésekkel és falakkal különült el – ebből a szempontból a kerítések nem házankénti, hanem több ház köré való felhúzása kevésbé látványos változás (Sabatier 2006).

A francia lakóparkokkal kapcsolatos irodalom gyakran következetlen a lakópark defi nícióját illetően. A járókelők elől lezárt, eredetileg közterületnek minősülő zsák-utcák van, hogy a lakópark-defi níció részét képezik, van, hogy nem, de a döntés szinte minden esetben magyarázat nélkül történik. Még a zárt utcákat a defi nícióba foglaló munkák sem tudják igazán integrálni a jelenséget az USA-ban található lakóparkokkal is foglalkozó komparatív tanulmányokba, mivel Észak-Amerikában ez a fajta szegregá-ciós stratégia ismeretlen (Billard et al. 2005). A második problémakört a szociális bérla-kások jelentik, melyek besorolása sokszor már az amerikai szakirodalomban sem tisz-tázott. Mivel a szociális bérlakások tömbjei gyakran kerítésekkel, falakkal, biztonsági kamerákkal vannak megerősítve, így elmondható, hogy ezek az épületek a lakóparkok materiális kritériumainak megfelelnek. Azonban mikor valaki szociális bérlakásért folyamodik, nem választhatja meg szabadon, hogy milyen épületben szeretne lakni, ezért nem beszélhetünk önkéntes szegregációról. Ezen túl a szociális bérlakások sem-miféle önigazgatási joggal sem rendelkeznek, illetve nem funkcionálnak közösségként, bár ezen a ponton fontos megemlíteni, hogy míg az angol gated community kifejezés utal a közösség meglétére, addig a Franciaországban használatos résidence fermée (zárt lakóterület) illetve résidence surveillée (ellenőrzött lakóterület) kizárólag biztonsággal kapcsolatos kérdésekre céloz, a közösség meglétét nem fi rtatja (Sabatier 2006). Több kutató is megemlíti, hogy a biztonság kérdése a kilencvenes évek kezdetétől egyre na-gyobb szerepet kapott a szociális bérlakások ügyében. 1995-ben törvény szabályozta azokat a kezdeményezéseket, melyek a résidentialisation2 politikájaként váltak ismert-té, és kettős ajtók, térfi gyelő rendszerek, beléptető kódok, kapuk és kerítések kialakí-tását támogatták. A politika célja az volt, hogy a lakók biztonságban érezzék magukat azon kerületekben is, ahol a bűnözés aránya rendkívül magas. Ezt úgy próbáltak elérni, hogy a köztér és magántér között elhelyezkedő területeket (lépcsők, lift ek) privatizál-ták, ugyanis ezek korábban gyakran agresszió és garázdaság színterei voltak (Billard et al. 2005). A kezdeményezés eredményeitől függetlenül fontos kiemelni, hogy a bizton-

2 Olyan rehabilitációs politika, mely a lakókat erősebb szereplőkké teszi az őket közvetlenül körülvevő térben.


40

ság és ezzel párhuzamosan a bezárkózás igénye először a központi irányítású szociális bérlakásszférában jelentkezett, és csak évekkel később érkezett meg a trend a privát ingatlanpiacra.

Összességében elmondható, hogy a francia lakóparkok önszerveződő irányítása az amerikaiaktól eltérő alapon történik. Mint ahogy a Villa Montmorency példája is mu-tatja, az első lakóparkok esetében a privát szféra kiterjesztése sokkal fontosabbnak bi-zonyult a biztonsági kérdéseknél. Azonban nehéz általános következtetéseket levonni, különösen, mivel a helyi történelmi örökségnek tekinthető villák és zárt utcák elemzése gyakran nem képezi a lakóparkokról szóló szakirodalom tárgyát, míg a központilag irányított szociális lakhatási projektek sokszor bekerülnek az elemzésbe.

A lakóparkok ma

A francia lakóparkok jelenségével kezdetben szinte kizárólag újságírók foglalkoztak. 2000 környékén számos cikk jelent meg a témában a Le Monde, az Urbanisme, a Le Monde diplomatique és a Manière de voir hasábjain (Billard et al. 2005). A legtöbb új-ságíró, köztük Hacène Belmessous (2000, 2003), drámai leírásokat készített a gazdagok gettóiról, a biztonság és a közösségi szabályozás kérdéseit rendszerint a kinti is benti világ kontrasztjának leírásában igyekeztek megfogalmazni.

A francia lakóparkok számát nehéz megítélni, pontos adatok a mai napig nem áll-nak rendelkezésre. Kutatások kimutatták, hogy az önmagukat lakóparkként defi ni-áló ingatlanpiaci beruházások gyakran szinte semmiben sem különböznek egy átla-gos elővárosi építkezéstől, a bejáratnál nem találunk őröket, kerítések nincsenek vagy csak szimbolikus méretűek, biztonsági kódok sincsenek használatban. Billard és társai 2002-ben megjelent ingatlanpiaci hirdetések alapján igyekeztek leírni a francia lakó-parkok általános jellemzőit. 2002-ben az önmagukat lakóparkként defi niáló építkezési beruházásoknak csak 12 százalékában találkozunk a fi zikai elkülönülés elemeivel. Az elkülönülés fi zikai elemeire hangsúlyt fektető beruházások legnagyobb része önszerve-ződő irányítással működik. Ezek az épületek a legtöbb esetben kis méretűek, például 2002-ben a látványos elkülönülést hangsúlyozó lakóparkok átlagos háztartás száma 38 darab volt. Ilyen kis beruházások esetében az elkülönülés bizonyos elemei nem kifi zet-hetők, portaszolgálat létrehozására például Franciaországban átlagosan 80-100 háztar-tást tömörítő lakóházak esetében van lehetőség. Így a legtöbb hirdetés a kerítés, a kapuk és a videokamerák meglétét hangsúlyozza (Billard et al. 2005).

Az országon belüli elhelyezkedés rendkívül változatos: a XX. század végének első komolyabb lakópark-építési beruházásait Toulouse környékén találjuk, a várost hamar követte Île-de-France, Montpellier és Dijon. Ma már minden nagyobb városias terüle-tén találunk lakóparkokat. 2002-ben a zárt lakóparkokat kínáló ingatlanpiaci hirdetések (az 1537 lakóparki beruházásból mindössze 183-ban találkozunk az elzárkózás eleme-


41

ivel), legnagyobb része Île-de-France-ban található, ezt követi Toulouse. Toulouse ki-emelkedik abból a szempontból, hogy az összes, a környéken hirdetett lakópark között rendkívül nagy arányban találunk zártként hirdetetteket, 2002-ben a környéken hir-detett lakóközösségek 46%-a sorolható a zárt lakóparkok közé (Billard et al. 2005: 36).

A lakóparkok általában dinamikusan fejlődő elővárosi területeken épülnek, ez a XIX. században a párizsi tizenhatodik kerületet jelentette, míg a XX. század végén Marne-la-Vallée-t (Le Goix 2006). A biztonság kérdésénél fontosabb az exkluzivitás hangsúlyozása, illetve az épületek és a kertek, parkok esztétikus kivitelezése, mely ritkán kap szerepet az amerikai lakóparkok esetében (Billard et al. 2005). Le Goix és Callen (2010) szerint a lakópark-építés globális trendje nem feltétlenül kerüli el Fran-ciaországot, de mindenképpen később érkezik meg, ennek oka pedig az ingatlanpiaci beruházók profi ljában rejlik – a francia ingatlanpiacon egészen az 1990-es évek végéig szinte kizárólag helyi beruházók szerepeltek, a nemzetközi vállalkozások csak ezután kezdtek el rendkívül lassú ütemben beáramlani.

Nagyon keveset tudunk a francia lakóparkokban élőkről. Oberti és Préteceille (2011) a francia középosztály lakhatási szokásait vizsgálva arra mutat rá, hogy a biztonság és elzárkózás kérdése alapvetően a politikai hovatartozás mentén osztja meg a francia középosztályt. Glasze (2003) is hangsúlyozza a kapcsolatot az aktuális politikai irány-zatokkal, mikor kiemeli, hogy a 2002-es választások kampányában megjelenő, közbiz-tonság megerősítésére vonatkozó ígéretek megnövelték a keresletet a biztonságot hir-dető lakóparkok iránt. A francia lakóparkokról készült legtöbb kutatás azonban nem foglalkozik az ott lakók politikai hovatartozásával, az elemzés gyakran a befektetőket, a biztonság kérdéseit, és a lakópark közvetlen környezetével fenntartott kapcsolatát vizsgálja. Mivel a lakók kevésbé ismertek, ezért a mai napig sokakban él az újságírók által kialakított elképzelés, mely szerint a lakóparkok kizárólag az elitek lakhelyéül szolgálnak (Billard et al. 2005).

Le Goix és Callen (2010) a Bièvre-völgy lakóparkjait elemezte, különös hangsúlyt fektetve az ott lakók részletes bemutatására. A völgy Párizstól mintegy 20 kilométer-re található, 1985 után három lakópark épült itt. Mindhárom az egykori Parc de la Martinière területén található, a beruházás a helyi önkormányzat támogatásával jött létre. Az önkormányzat így próbálta saját költségeit csökkenteni, ugyanis a tulajdono-sok a közpark fenntartásának költségeit is fedezik. A park továbbra is közterület ma-radt, ám a parkhoz való eljutás mégsem biztosított mindenki számára, annak megköze-lítése több oldalról is nehézkes, a lakóparkokon áthaladókat táblák fi gyelmeztetik, hogy magánterületen járnak. Bár semmilyen különleges magánszolgáltatás nem áll a lakók rendelkezésére, a lakóparkok közvetlen közelében található egy edzőterem, teniszpá-lyák, és egy óvoda is, tehát szerencsés elhelyezkedésüknek köszönhetően könnyebben hozzáférnek közintézményekhez és magánklubokhoz is. 2002-ben kérdőíves kutatással vizsgálták a lakókat, akik az eredmények alapján rendkívül homogén felső középosz-


42

tálybeli csoportot alkotnak. A három lakóparkban élők legnagyobb része 50 és 60 év közötti, diplomás, és tulajdonosa annak az ingatlannak, melyben él. A kutatók négy csoportot különböztettek meg annak mentén, hogy a lakók milyen motivációk mentén döntöttek a lakópark mellett. Az első csoportba azokat sorolták, akik a természet kö-zelsége és a közelben található szolgáltatások miatt választották a lakóparkok egyikét, illetve rokonaik gyakran a közelben éltek. A második csoport tagjai azért érkeztek ide, mert a lakóparkok közel találhatók munkahelyükhöz. A harmadik csoportot azok al-kották, akik már a lakóparkok elkészülte óta itt élnek és rendkívül kiterjedt a helyiekkel a kapcsolathálójuk. Míg a negyedik csoportba azokat sorolták, akik a lakosság aktív tagjaiként részt vállalnak a lakópark fenntartásának irányításában, illetve ők azok, akik a völgyben található életszínvonal miatt választották lakhelyüket, ám a minőségi in-gatlanpiaci befektetés is nagy szerepet kapott döntésükben. Elmondhatjuk tehát, hogy a Bièvre-völgy lakóinak esetében a személyes motiváció nagyban különbözik az USA-ban tapasztaltaktól. Míg a biztonság kérdése egyáltalán nem merül fel, a megfelelő tér-beli elhelyezkedés és a minőségi befektetés sokkal fontosabbak. A legtöbb lakóparkban élőnek vannak személyes kapcsolatai a falakon kívül, a kapcsolatháló kiépítését nem limitálja a lakópark elkerítettségének ténye. A lakópark közelében található közszolgál-tatások fontosak, míg a lakóparkon belüli közösség létrehozásának igénye nem merül fel az ott lakókban. A Bièvre-völgyben élők számára a lakópark nem a kapcsolatépítés alapegységeként funkcionál. Annak ellenére, hogy időről időre felmerülnek konfl ik-tusok a közterek lezárása miatt, a völgyben élők kapcsolata a környezetükkel sokkal erősebb, mint az USA-beli lakóparkok esetében. Le Goix és Callen (2010) állítja, hogy a lakóparkok nagy sikereket értek el az USA-ban, ahol a helyi kormányzás hagyomá-nyosan nem számít erős aktornak. Ezzel szemben Franciaországban, ahol a helyi ön-kormányzatok sokkal erősebb aktoroknak tekinthetők, a lakóparkok rendkívül régóta folyamatosan az ingatlanpiac részét alkotják, de domináns lakhatási formává sosem váltak.

Összességében elmondható, hogy a francia lakóparkok esetében a biztonság kérdése kisebb szerepet kap, míg a lakópark elhelyezkedése, környezete és esztétikája rendkívül fontos. A következtetések legnagyobb része azonban az adatok hiányában megkérdő-jelezhető. A lakóparkokban ritkán jönnek létre közösségek, hiszen a parkokon és ker-teken kívül elvétve találunk közös tereket, a sportlétesítmények és klubházak ritkák. Ezzel párhuzamosan a lakóparkok környezetük szerves részévé válnak, a lakók igénybe veszik a közelben található önkormányzati szolgáltatásokat, szabadidős lehetőségeket. A környezettel való szoros kapcsolat kialakítására azért is van lehetőség, mert a legtöbb lakópark hasonlít az őt körülvevő területekhez, így a „kinn” és „bent” közötti különb-ségek kevésbe markánsak.


43

Összegzés

A tanulmány arra kereste a választ, hogy minek köszönhetik rendkívül alacsony nép-szerűségüket a franciaországi lakóparkok. A hipotézis szerint a francia felső és felső-középosztály területi szegregációjának hosszú története a lakóparkok használata nélkül is elegendő hatékony eszközzel ruházta fel ezen csoportokat a kirekesztésre. A dolgo-zat defi niálja a lakóparkok jelenségét, felvázolja tipológiájukat, elemzi az önigazgatás kialakulásának eszmei kereteit. A lakóparkokkal kapcsolatos nemzetközi irodalom és a legfontosabb problémakörök áttekintése után a dolgozat a francia területi kirekesztés hagyományait vázolja fel néhány példával, majd a lakóparkok múltját és jelenét igyek-szik bemutatni. A dolgozat első és második része élesen elkülönül, ennek oka, hogy a nemzetközi szakirodalom nem foglalkozik a francia lakóparkok kérdésével, a francia lakóparkokkal kapcsolatos kutatások pedig a területi szegregáció történetét ritkán te-kintik vizsgálatuk tárgyának. Annak ellenére, hogy a francia lakóparkokat sok elemzés hasonlítja össze az észak-amerikaiakkal, csak kevés esetben merül fel a kérdés, hogy miért különbözik oly nagyon a lakóparkok szerepe a két társadalomban. A hipotézis magyarázattal szolgál arra nézve, hogy Észak-Amerikához képest miért olyan alacsony a lakóparkok jelenlegi népszerűsége Franciaországban. Mind a nemzetközi, mind a francia szakirodalom igazolni látszik, hogy a lakóparkok az önkéntes szegregáció mo-dern és látványos formáit jelentik, ám ez nem jelenti azt, hogy ez az építkezési forma a területi autoszegregáció egyetlen elérhető eszköze a felsőbb osztályok számára. A kez-deti hipotézis így beigazolódni látszik, az elkülönülés francia formáit vizsgálva láthat-juk, hogy a területi szegregáció biztosítékai milyen mélyen gyökereznek a francia társa-dalomban. Fontos azonban hozzátenni, hogy a francia lakóparkban élőkről mindeddig rendkívül kevés adat áll rendelkezésünkre, nem tudjuk, hogy hozzáférnek-e az önkéntes szegregáció más formáihoz, illetve ápolnak-e bármilyen, akár távoli kapcsolatot a tör-ténelmi elit tagjaival. További a lakókat az elemzés központjába állító kutatásokra lenne szükség kvalitatív módszerek használatával, résztvevő megfi gyeléssel és mélyinterjúk készítésével, ugyanis a kulturális örökség szerepe a lakhely kiválasztásában nehezen elemezhető kvantitatív technikákkal. Az intenzív terepmunka mélyebben integrálhatja a lakóparkok jelenségét a francia önkéntes szegregáció hosszú történetébe.


44

Irodalom

Atkinson, Rowland – Blandy, Sarah (2005): Introduction: International Perspectives on Th e New Enclavism and the Rise of Gated Communities. Housing Studies, 20:2, 177-186.

Bageen, Samer – Uduku, Ola (2010): Gated Histories: An Introduction to Th emes and Concepts. In Bageen, Samer and Uduku, Ola (szerk.): Gated Communities: Social Sustainability in Contemporary and Historical Gated Developments. London: Earth-scan, 1–9.

Belmessous, Hacène (2003): Des villes privées pour les riches Français. Manière de voir, 2003 /10, n 71, 34-36.

Belmessous, Hacène (2000): France: ségrégation haut de gamme. Urbanisme, 2000 mai/juin, n 312. 62-66.

Billard, Gérald, Chevalier, Jacques, Madoré, François (2005): Ville fermée, ville sur-veillée – La sécurisation des espaces résidentiels en France et en Amérique du Nord. Presses Universitaires de Rennes.

Bislev, Sven (2004): Globalization, State Transformation, and Public Security. Interna-tional Political Science Review, vol. 25, No.3, 281-296.

Blakely, Edward J (2007): Guest editor’s introduction: Gated communities for a frayed and afraid world. Housing Policy Debate, 18:3, 475-480.

Capron, Guénola (2006): Quand la ville se ferme – Quartiers résidentiels sécurisés. Paris: Bréal

Csizmady Adrienne (2008): A lakóteleptől a lakóparkig. Budapest: ÚMKGlasze, Georg (2003): L’essor planétaire des espaces résidentiels sécurisés. Études Fon-

çières, n 101, janvier-février 2003, 8–13.Hall, Peter (1999): Cities of Tomorrow – An intellectual history of urban planning and

design in the twentieth century. Updated ed. Oxford; Malden; Blackwell Publishers.Howard, Ebenezer (1902): Garden Cities of To-morrow. London: S. Sonnenschein & Co.,

Ltd. http://ebooks.adelaide.edu.au/h/howard/ebenezer/ (letöltve: 2013. 05. 20.)Howard, Ebenezer (1898): To-morrow: a Peaceful Path to Real Reform. London: S. Son-

nenschein & Co., Ltd. Le Goix, Renaud (2006): Les Gated Communities aux États-Unis et en France: une in-

novation dans le développement périurbain? Hérodote, 2006/3, n 122. 107–137.Le Goix, Renaud, Callen, Delphine (2010): Production of Social Sustainability of Pri-

vate Enclaves in Suburban Landscapes: French and US Long-Term Emergence of Gated Communities and Private Streets. In Bageen, Samer and Uduku, Ola (szerk.): Gated Communities: Social Sustainability in Contemporary and Historical Gated De-velopments. London: Earthscan, 93–114.


45

Low, Setha (2003): Behind the Gates – Life, Security, and the Pursuit of Happiness in Fortress America. New York: Routledge.

Low, Setha (2001): Th e Edge and the Centre: Gated Communities and the Discourse of Urban Fear. American Anthropologist, Vol 103, No. 1, 45–58.

Oberti, Marco – Préteceille, Edmond (2011): Cadres supérieurs et professions inter-médiaires dans l’espace urbain, entre séparatisme et mixité sous contrôle. In Paul Bouff artigue, Charles Gadea, Sophie Pochic (szerk.): Cadres, classes moyennes: vers l’éclatement? Paris: Armand Colin, Recherches, 202–212.

Pinçon, Michel – Pinçon-Charlot, Monique (1998): Grandes Fortunes – Dynasties fami-liales et formes de richesse en France. Paris: Payot & Rivages.

Pinçon, Michel – Pinçon-Charlot, Monique (2007): Les ghettos du Gotha – comment la bourgeoisie défend ses espaces. Paris: Seuil.

Sabatier, Bruno (2006): Les résidences fermées à Toulouse: une off re immobilière construisant la „ville privée”. Espaces et sociétés, 2006/1, n 123, 129–149.

Sanchez, Th omas W., Lang, Robert E., Dhavale, Dawn M. (2005): Security versus Sta-tus? A First Look at the Census’s Gated Community Data. Journal of Planning Edu-cation and Research, 24, 281–291.

Sardar, Ziauddin (2010): Opening the Gates: An East-West Transmodern Discourse? In Bageen, Samer and Uduku, Ola (szerk.): Gated Communities: Social Sustainability in Contemporary and Historical Gated Developments. London: Earthscan, 9–15.

UNODC (United Nations Offi ce on Drugs and Crime) (2011): Global Study on Homi-cide. http://www.unodc.org/documents/data-and-analysis/statistics/Homicide/Globa_study_

on_homicide_2011_web.pdf (letöltve: 2013. 05. 20.)Wilson-Doenges, Georjeanna. (2000): An Exploration of Sense of Community and

Fear of Crime in Gated Communities. Environment and Behaviour, 32, 597–611.


47

Priksz Tamás

A magyarországi és a csehországi alkoholfogyasztás

mintázatainak összehasonlító elemzése

„Az alkohol a kultúra műve, az alkoholos italok ivásának formája és jelentései kulturálisan meghatározottak, ugyanúgy, mint bármelyik más fontosabb kulturális terméké.”

(Mandelbaum 1965: 284)

Az idézet is rávilágít arra, hogy az alkohol és a társadalom összefüggését komplexitása miatt sokféle szempontból lehet vizsgálni. Az alkohol és a társadalom kapcsolatát dol-gozatomban alapvetően szociológiai és kulturális megközelítésekre alapozva kívánom megvizsgálni. Az ötletet a kutatásomhoz az országok, valamint a régiók között tapasz-talható alkoholfogyasztási szokások eltérése adta. Dolgozatommal olyan kérdésekre keresem a választ, hogy milyen szociológiai, kulturális tényezőkkel magyarázhatók az olyan sztereotípiák, mint például az, hogy az olaszok bort isznak, az oroszok meg vod-kát? Releváns-e még az országok csoportosítása a „nedves–száraz” dichotómia (Room–Mäkelä 2000) alapján, illetve a globalizáció okozta kínálatbővülés hogyan alakította át a korábbi, tradicionális fogyasztói szokásokat?

Elemzésemben áttekintést adok az alkohol és a kultúra kapcsolatának történeti változásáról, valamint bemutatom a hozzákapcsolódó különböző megközelítéseket, és ezzel meg is teremtem az összehasonlító elemzésem keretét. Elemzésem tárgyaként Csehországot és Magyarországot választottam, ugyanis történelmi fejlődésüket tekint-ve sok hasonlósággal rendelkeznek, így az alkoholfogyasztási szokásaik és azok hatása között megfi gyelhető különbségeket jobban magyarázhatja a földrajzi elhelyezkedés és az egyes országok sajátos kulturális jellemzői. A későbbikekben ismertetett és elemzett adatok alapján a két ország alkoholfogyasztási jellemzői közötti különbségeket kívá-nom bemutatni. A különbségek leíró értelmezésén túl a magyarázatukra nem vállalko-zom, az alábbi elméletek bemutatásával egyfajta eszköztárat kívánok nyújtani az olvasó számára a lehetséges magyarázatok továbbgondolásához.


48

Az alkohol társadalmi szerepe1.

Az alkohol a mezőgazdaság fejlődésével, a gabonafélék elterjedését követően az időszá-mítás előtt kb. 4 ezer évvel jelent meg, azóta világszerte a legelterjedtebb tudatmódosító szerek között szerepel (Halt 2006). A történelem folyamán az ivás mindig is szociá-lis tevékenység volt, így mind az alkohol fogyasztása, mind a hozzá fűződő viselkedés önkéntesen vállalt társadalmi normák irányítása alá rendelődött. Az emberi evolúció folyamán az alkoholfogyasztásnak – az általános elterjedtsége következtében – minden bizonnyal alkalmazkodási előnyei is kellett, hogy legyenek. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ennek a tevékenységnek a folytatása kizárólag csak előnyökkel jár (Social and Cultural Aspects of Drinking 1998 – továbbiakban SCAD).

Az alkoholfogyasztási szokások fontos szerepet játszanak az egyes társadalmakban a társadalmi rend kialakításában. Az alkoholfogyasztást tehát a kultúra alapvető motívu-mai határozzák meg és egyben korlátozzák is. Az alkoholfogyasztás ilyetén meghatáro-zottsága megköveteli annak vizsgálatát, hogy az egyes társadalmi csoportokat, melyek a társadalmat alkotják és a kultúrát fenntartják, milyen alkoholfogyasztási attitűdökkel jellemezhetők. (Mandelbaum 1965) Az alkohol változatos társadalmi funkciói és ezek különféle kulturális kifejeződései miatt az alkoholfogyasztásra úgy kell tekinteni a kul-túra egyik összetevőjére. Az alkohol tehát kulturális terméknek tekinthető, különböző típusainak fogyasztása és mindennek jelentése kulturálisan meghatározott, magában a kultúrában gyökerezik. A kultúra és az alkohol kapcsolatáról sokat elmond az is, hogy bizonyos nyelvekben, mint például az angolban a drink jellemzően valamilyen alkoholos ital fogyasztását jelenti. (Mandelbaum 1965) Tehát a kultúra és az alkohol-fogyasztás kapcsolata implicit módon határozódik meg, ezért a szakirodalomban sem találtam explicit defi níciót az „alkoholfogyasztási kultúra” kifejezésre. (Mandelbaum 1965) A szakirodalomban a szerzők feltehetőleg emiatt az implicit kapcsolat miatt nem térnek ki külön az alkoholfogyasztási kultúra meghatározásának kérdésére. Ebben a bekezdésben én is csak egy saját, közelítő magyarázat megalkotására vállalkoztam.

Ahogy láthattuk, az alkoholfogyasztás és a kultúra kapcsolata erős, nem csak a fo-gyasztás helyének, idejének, de annak is szimbolikus jelentése van, hogy ki, milyen al-kalmakkor milyen alkoholos italt fogyaszt, vagyis a szociokulturális tényezők szerepe is meghatározó. (SCAD 1998) Az alkohol a nyugati társadalmakban egyfajta olajozó funkciót tölt be, elősegíti a szociális interakciókat és erősíti a társadalmi kötéseket, szo-lidaritást. (Gordon et al. 2012: 5) A WHO (2011a: 4) jelentése szerint az északi félteke országaiban fogyasztják átlagosan a legtöbb alkoholt: évi 10 liter/fő felett. (Az alkohol literben kifejezett mennyisége a tiszta alkoholra átszámolt mennyiségre utal.) Az al-kohol napjaink társadalmaiban is kiemelt fi gyelemben részesül. A társadalompolitikai kutatások jellemzően az alkoholfogyasztásnak a társadalomra gyakorolt káros hatásait


49

– megbetegedések, balesetek – kutatják, melyek mind mikro-, mind makroszinten mo-rális, társadalmi, gazdasági, valamint szabályozási kérdéseket indukálnak.

Az alkoholos italok minden társadalomban erős és sokoldalú eszközként használha-tók a társadalmi valóság konstruálásában és manipulálásában. Nemzetközi kutatások (Holt 2006) az alkoholos italok négy szimbolikus szerepét tárták fel. Az alkoholos italok jellemezhetik a társadalmi helyzeteket, eseményeket, tükrözhetik a társadalomban be-töltött státust, valamint kapcsolatokat, nemi megkülönböztető szerepet is játszhatnak. Az újonnan átvett alkoholos italok a hozzájuk tartozó fogyasztási szokásokkal együtt válnak a kultúra részévé – erre a kérdésre a későbbiekben részletesebben is kitérek. Mi sem bizonyítja jobban, hogy az ivás közösségi esemény, mint az, hogy a szinte min-den kultúrában megtalálható speciális helyeknek – talponállók, kocsmák, pubok – van három egyforma ismérve: 1. a szociális kötések kialakításának megkönnyítése, 2. egy olyan speciális, elkülönített társadalmi térben, melynek megvannak a maga szokásai és értékei, valamint 3. társadalmilag integratív, egyenlősítő szerepet töltenek be. (SCAD 1998: 22–28)

A világ bármely társadalmát tekintve az ünneplés és az alkoholfogyasztás szoros kapcsolatban áll, ugyanis az alkoholfogyasztás a legtöbb kultúrában az ünnepség el-engedhetetlen része. (SCAD 1998) A sok hasonlóság ellenére a világ különböző részein mégis eltérő alkoholfogyasztási szokásokat fi gyelhetünk meg. A különbségeket első-sorban a társadalmak gazdasági, földrajzi, szociális és kulturális tényezőinek jelleg-zetességeivel magyarázhatjuk. A kultúra a fogyasztott alkohol mennyiségét, típusát és a fogyasztásával kapcsolatos egyéb jellegzetességeket is meghatározza. Ugyanakkor az alkoholfogyasztás jellegzetességeiből felépíthető maga az alkoholfogyasztási kultúra is. Az alkohollal kapcsolatos hitek alapvető módon befolyásolják az emberek alkohollal kapcsolatos gondolatait is. Egyes kultúrákban (pl. USA, UK) az alkoholfogyasztás erő-szakos, antiszociális viselkedéssel kapcsolódik össze, míg a mediterrán országok társa-dalmai az ivással békés, harmonikus viselkedést párosítanak. (SCAD 1998: 6) Az előbbi országcsoportot nevezhetjük száraz/északi, az utóbbit nedves/mediterrán kultúráknak, mint ahogy a következő fejezetben olvashatjuk (Room–Mäkelä 2000).

Alkoholfogyasztási kultúrák tipológiái2.

Az alkoholfogyasztási mintázatok csoportosítása az egyes társadalmakban megfi gyel-hető alkoholfogyasztási jellegzetességekből indul ki. Ami az alkoholfogyasztási kultú-rák nemzetközi vizsgálatát illeti, a kutatóknak körültekintően kell eljárniuk, ugyanis olyan országokban, ahol az alkoholfogyasztás általános és gyakori, az alkoholfogyasz-tás valós nagysága a gyakoriságra, valamint a fogyasztott mennyiségre történő rákér-dezéssel kézenfekvően felmérhető. Az olyan kultúrákban viszont, ahol a rendszertelen


50

nagyivás a szokás, a gyakoriságra és a mennyiségre történő rákérdezés nem minden esetben célravezető. Kijelenthető, hogy az alkoholfogyasztási mintázatok sokszínűsége miatt nem létezik egyetlen legjobb alkoholfogyasztás-mérési módszer, azaz a felméré-sek során a kutatók komoly módszertani problémákkal szembesülhetnek. (Bloomfi eld et al. 2003: 96)

Régóta ismert tény, hogy az italfogyasztás megítélése időben és országonként eltérő, ami a társadalmak eltérő alkoholfogyasztási szokásaiban ölt testet. Az ivás kultúrában elfoglalt helyének tipologizálása viszont csak alig több mint fél évszázados múltra tekint vissza. A különböző megközelítésekben fontos szerepet tölt be az alkoholfogyasztási normák mellett az alkoholnak a kultúra más részeihez való viszonya. Az újabb tipoló-giák immár az alkoholfogyasztással kapcsolatos problémák előfordulását is fi gyelembe veszik. Az ivás kultúrában elfoglalt helyének meghatározására négy nagy megközelítés született: a holokulturális, a szociokulturális, az egydimenziós, valamint a többdimen-ziós megközelítés (Room–Mäkelä 2000).

Mind a holokulturális, mind a szociokulturális megközelítés a társadalmon belüli kóros alkoholfogyasztás arányának magyarázatára törekszik. A holokulturális megkö-zelítések, melyek a preindusztriális társadalmak vizsgálatán alapultak, alapvetően álta-lános pszichológiai elméletekkel próbálták az alkoholizmus eredetét megmagyarázni. Az alkoholfogyasztás szintjének ingadozására a holokulturális megközelítés két ma-gyarázatot is ad. A társadalmi szabályok és a társadalmi és politikai kapcsolatok még írástudatlan társadalmakban is befolyásolják az alkoholfogyasztási szokásokat, melyek szoros kapcsolatban állnak a kultúra és a mindennapi élet változásaival.

A Robert Bales (1946) nevéhez kötődő szociokulturális megközelítés a különböző kultúrájú csoportok eltérő alkoholfogyasztási szokásain alapuló csoportosítást helyezi előtérbe. Így Bales olyan csoportokat alakított ki, mint a „teljes absztinencia”, a „ritu-ális attitűdök”, az „utilitarista attitűdök”, valamint az „ünnepi ivás”. (Bales 1946, idé-zi Room–Mäkelä 2000) Talán a legismertebb és legelterjedtebb – ellenben napjainkra már elavulttá vált – megközelítés a száraz–nedves dichotómián alapuló (Room–Mäkelä 2000). Ez az egydimenziós megközelítés alapvetően európai és angol nyelvű kultúrákra épül, és nem csak az alkoholfogyasztási mintázatokra és problémákra támaszkodik. A szokásokat meghatározó tényezőként tekint az alkoholivásra vonatkozó társadalmi szabályozás rendszerére is. A száraznak nevezett kultúrákban az alkoholfogyasztás nem része a mindennapi tevékenységeknek. Ezekre a kultúrákra szélsőségesebb alko-holfogyasztási szokások jellemzők: az absztinencia magasabb arányával párhuzamosan a lerészegedésig történő ivás is gyakoribb. Száraz országok közé sorolható többek kö-zött az USA, valamint a skandináv térség államai. Ezzel szemben a nedves kultúrákban az alkoholfogyasztást a mindennapi élet részének tekintik. Az ilyen, nedvesnek titu-lált kultúrákat, mint a mediterrán országok, alacsonyabb szintű absztinencia és széles körben elterjedt borfogyasztás jellemzi. (Bloomfi eld et al. 2003: 96) Az elfogyasztott


51

alkohol mennyiségében a borfogyasztó országok esetében csökkenés, az északi orszá-gokban pedig növekedés következett be, ami a száraz–nedves megkülönböztetés domi-nanciájának eróziójához vezetett. A fogyasztott alkohol mennyiségében bekövetkezett változások az országcsoportok alkoholfogyasztási szintjeinek közeledéséhez, konver-gálásához vezettek.

Jellinek (Jellinek 1960, 1962, idézi Room–Mäkelä 2000) többdimenziós megközelí-tést alkalmazva újraértelmezi az alkoholfogyasztási típusokat. Három ivási problémát különböztet meg: az első típusba a „szokásszerűen nagyivó” került, a második típusba a „megrögzött” ivó, a harmadikba az „alkalmi nagyivó”, avagy „hétvégi ivó”. Jellinek kutatásában visszafelé haladva építi fel típusait, abból kiindulva, hogy minden társada-lomban megfi gyelhetők alkoholfogyasztással kapcsolatos problémák. Az ivászat kultú-rában elfoglalt pozíciójából kiindulva próbálja meg levezetni az alkoholfogyasztással kapcsolatos problémák különböző formáinak megkülönböztetését.

A napjainkban bekövetkezett társadalmi változások eredményeként a fentebb em-lített megközelítések újragondolására volt szükség, ugyanis a globalizáció és a társa-dalmi változások következtében adekvátabb csoportosítási lehetőségek előtt nyílt meg a tér. Kutatások (Gordon et al. 2012: 7) rávilágítottak ugyanis arra, hogy a korábbi, ital-típusok alapján történő csoportosítások rejtetten a férfi ak ivási szokásaira épülnek, így a nők alkoholfogyasztási szokásai jóval kevésbé játszanak szerepet a tipológiák kialakí-tásában. Room és Mäkelä (Gordon et al. 2012: 7) amellett érvel, hogy a klasszikus ned-ves–száraz csoportosítás helyett az italfogyasztás rendszerességén, valamint a részegség mértékén alapuló tipológia alkalmazása kifejezőbb lenne. Az ilyen módon kialakított tipológiát további szempontok bevonásával egészítenék ki, mint például a részeg visel-kedés jellemzői, az ivás társadalmi életbe integráltságának mértéke, valamint az ivás társadalmi szabályozásának módjai.

A globalizáció okozta kínálatbővülés következtében a nedves–száraz csoportosítás újabb kihívásokkal kell, hogy szembenézzen. A kultúrában újonnan megjelenő alko-holtípusok ugyanis magukkal hoznak sajátos fogyasztási szokásokat is, ezzel megvál-toztatva nemcsak a szokásokat, hanem egyben a fogyasztott alkoholtípusok egymás-hoz viszonyított arányát is. Mindez a kultúrák közötti különbségek csökkenéséhez, a szokások összemosódásához vezet. Ezt a folyamatot nevezzük a fogyasztási szokások homogenizációjának (Gordon et al. 2012). A klasszikus európai bortermelő országok alkoholfogyasztása csökkenő tendenciát mutat, míg az északi országokban a fogyasz-tott alkoholmennyiség növekedése fi gyelhető meg. A változások nemcsak a fogyasztott alkohol mennyiségére, hanem a típusára is vonatkoznak, így a kínálat bővülésével és a szokások változásával a korábban jellemzően egyfajta alkoholtípust fogyasztók több-fajta alkoholt kezdenek fogyasztani. Ezek a folyamatok a kulturális különbségek vissza-szorulását, az alkoholfogyasztási szokások egymás közeledését jelzik.


52

A homogenizációval újraértelmeződik az alkohol már említett szimbolikus jelenté-se. A szélesedő választék egyrészt a fogyasztók ízlésének jobb kielégítését segíti, ugyan-akkor minden egyes új alkoholos ital egyfajta társadalmi jelentéssel is telítődik. A fo-gyasztott italok fajtája alapján tipizálhatjuk a különféle eseményeket, például a nyugati kultúrákban a pezsgő az ünneplés szinonimája. A különböző alkoholtípusok társadalmi jelentése is jól körülhatárolt. Étkezésekhez inkább a bor, ünneplésekhez inkább az ége-tett szesz, valamint a bor, pihenéshez inkább a sör dukál. (SCAD 1998: 22) A fogyasz-tott italok típusa (márkája) alapján az illető társadalmi helyzetére is következtethetünk. Általánosságban elmondható, hogy a külföldi italok fogyasztása magasabb státuszt je-lez, mint a helyi italoké – utóbbiak emellett a lokális identitás kifejezésére is alkalmasak lehetnek. Példa erre, hogy míg a franciák körében a borivás általánosan elterjedt, és nem kötődik státushoz, addig a francia fi atal elit gyakran a külföldi sörök fogyasztását részesíti előnyben. A magas státusú italok fogyasztása ugyanakkor inkább aspirációkat tükröz, mintsem az egyén társadalomban elfoglalt helyét (SCAD 1998: 23).

Az alkoholfogyasztás mérőszámai3.

Az alkoholfogyasztás kulturális különbségei miatt elengedhetetlen volt nemzetközi szinten is összehasonlítható mérőszámokat alkotni. Az egységesített mérési módszer-nek köszönhetően a felmérésekből olyan, a különböző társadalmak összehasonlítását lehetővé tevő mutatók is kinyerhetők, mint például a fogyasztott alkohol átlagos meny-nyisége és a fogyasztás átlagos gyakorisága, továbbá az absztinensek, az alkoholfo-gyasztók, valamint azon belül a nagyivók aránya. Az egy főre jutó alkoholfogyasztáson alapuló nemzetközi összehasonlítások olcsóbbak és könnyebben megvalósíthatóak az egyéni szintű alkoholfogyasztáson alapuló felmérésekhez képest. Egyrészt az aggregált adatok könnyebben és hosszabb távra elérhetők, és pontosabb képet festenek az általá-nos fogyasztási szintről, mint az egyének felmérései, melyek gyakran alulbecsülik az alkoholfogyasztás mértékét. Másrészt, mivel az alkoholfogyasztás nem csak az alko-holfogyasztókra van hatással, hanem a társadalom másik részére is, az aggregált szintű adatok alapján jobban felmérhetők az alkoholfogyasztási mintázatokban bekövetkezett változások és az alkoholfogyasztás konzekvenciái (Bloomfi eld et al. 2003: 104).

A fókuszcsoportos vizsgálaton alapuló nemzetközi összehasonlítások ugyanakkor jóval árnyaltabb képet képesek festeni az alkoholfogyasztás jellegzetességeiről. Egy ilyen tanulmányban (Elekes et. al 2007) például sokkal inkább kirajzolódik az alko-holfogyasztás társadalmi konstrukciója – mennyiben jelent mást a nagyivás a külön-böző országokban élő és eltérő rendszerességgel alkoholt fogyasztó emberek számára. A spanyolok számára a sör vagy bor fogyasztása annyira mélyen beépült a minden-napi szokásokba, hogy ezen italok fogyasztását nem is tekintik alkoholfogyasztásnak.


53

A kutatásban a csehek is hasonlóan vélekednek, számukra egy ital tömény alkoholt kell, hogy tartalmazzon. Hasonlóképpen a magyarok is egy pohár égetett szeszes alkoholról nyilatkoztak úgy, mint egy ital. Ezzel szemben a lengyelek számára minden alkohol-fogyasztásnak számít, ami alkoholt tartalmaz. A tanulmány rávilágít arra is, hogy a ti-pikus ital méretével kapcsolatos vélemények is országonként változhatnak, a magyarok és a csehek viszonylag homogén módon a sörből fél litert, az égetett szeszekből 4–5 cl-t tekintenek egy adagnak.

A fentebb említettek világosan alátámasztják, hogy az alkoholfogyasztás és a kultú-ra közötti kapcsolat nagyon komplex, az alkoholfogyasztás különböző jellegzetességei alapján társadalompolitikai és azzal szorosan összefüggő egészségügyi szempontok szerint is adekvát megközelítéseket rajzolhatunk ki. A mintázatok kirajzolásában több tényező is fontos szerepet játszik, az első közülük az absztinencia. A WHO-kutatás (WHO 2011a) az absztinensek közé sorolja azokat, akik az elmúlt 12 hónapban tartóz-kodtak az alkoholfogyasztástól, így az élethosszan absztinensek arányát az egy főre jutó elfogyasztott alkohol mennyiségével fordított arányban határozhatjuk meg. Azokban az országokban, ahol az egy felnőttre jutó alkoholfogyasztás magas, az absztinensek alacsonyabb aránya fi gyelhető meg. A kelet-európai, valamint fejlődő országok csoport-jában megfi gyelt magas egy főre jutó alkoholfogyasztási átlagból nem feltétlenül követ-kezik, hogy ezen országok alkoholt fogyasztó népessége körében a legmagasabb az egy főre jutó alkoholfogyasztás. Az alkoholt fogyasztók körében az egy főre jutó fogyasztás gyakran a közepes, illetve az alacsony átlagos alkoholfogyasztást mutató országok ese-tében magas. Ilyen esetekben a magas egy főre jutó alkoholfogyasztás az absztinensek magas arányával van összefüggésben. Az olyan országokban, ahol a társadalom kisebb része fogyaszt alkoholt, magas fogyasztási szintek fi gyelhetők meg.

Az alkoholfogyasztási szokásokat vizsgálva kiemelt szerep jut a nagyivásnak, más néven a problematikus alkoholfogyasztásnak is, mely nagymértékben súlyosbítja az alkoholfogyasztás káros egészségügyi következményeit. A WHO-tanulmány defi ní-ciója szerint nagyivásnak tekinthető az, amikor egy hét folyamán legalább egy alka-lommal 60 gramm alkoholt fogyaszt az illető. Világátlagban a nagyivás a rendszeres alkoholfogyasztók 11,5%-ára jellemző. A nagyivás, területi megoszlása alapján legin-kább az afrikai, valamint az európai régió országaiban fordul elő, és világszerte gya-koribb a férfi ak, mint a nők körében. Fontos megjegyezni, hogy a WHO-tanulmány szerint nem fi gyelhető meg egyértelmű összefüggés az országok gazdasági helyzete és a nagyivás elterjedtsége között. A kapcsolat ebben az esetben további tényezők bevoná-sával, például kulturális tényezőkkel magyarázható.

Az alkoholfogyasztási szokások jellemzői alapján a WHO egy speciális aggregált mérőszámot alkotott, mely az alkoholfogyasztásnak tulajdonítható betegségteher nagy-ságát egy 1-től 5-ig terjedő skálával méri, ahol az 1-es érték a legalacsonyabb, az 5-ös a legmagasabb kockázatú mintázatot jelenti. Az ún. betegségteher arra a különbségre


54

utal, mely az egyén jelenlegi egészségügyi helyzete és az ideális, betegségektől mentes élete között fi gyelhető meg. A mintázatok reprezentálják az egyes alkalmakkor átlago-san elfogyasztott alkohol mennyiségét, az ünneplések alkoholfogyasztását, illetve azon események arányát, amikor a fogyasztó lerészegedésig iszik. Ezen felül a mutatóba be-épül a naponta alkoholt fogyasztók aránya, valamint az étkezések és az alkoholfogyasz-tás kapcsolata és a nyilvános helyeken történő alkoholfogyasztás gyakorisága is.

A különböző kulturális megközelítések mellett a társadalompolitikai és egészség-ügyi szempontok jelentik az alkoholfogyasztással kapcsolatos kutatások másik típu-sát. A WHO, a nemzetközi egészségügyi szervezet kutatásai is a korábban bemutatott szempontokat helyezik a vizsgálódás középpontjába. A szervezet célja a káros alkohol-fogyasztás okozta egészségterhelés csökkentése, életek mentése a betegségek és sérü-lések csökkentésén keresztül. A WHO 2011-es (WHO 2011a) tanulmánya szerint az alkoholfogyasztás jelenti világszerte a harmadik legnagyobb kockázati tényezőt a meg-betegedéseket tekintve. Az alkoholfogyasztás több mint hatvan fajta betegség közvetlen és további 200 betegség közvetett okozója, a halálozások 4%-áért, a világon közel 2,5 millió ember haláláért felelős. A világszerte megfi gyelt jelenségeknek komoly társadal-mi hatása is van, mely az erőszakos viselkedéstől kezdve a gyerekek elhanyagolásáig az élet minden területén problémákat okoz.

Az alkoholfogyasztás súlyos egészségügyi következményekkel jár, amit jól mutat az is, hogy a 15–59 éves férfi korosztály körében világszerte a vezető halálozási okok kö-zött szerepel. Az alkoholfogyasztás mértéke és mintázata három direkt módon okozhat megbetegedéseket és sérüléseket – a szervekre kifejtett mérgező hatáson, a részegségen, valamint függőség kialakulásán keresztül. Az alkoholfogyasztás különböző mértékben játszik szerepet olyan betegségek kialakulásában, mint a májzsugor, az epilepszia, va-lamint nagymértékben hozzájárul különböző típusú rákos, valamint szív- és érrend-szeri megbetegedések kialakulásához és közlekedési balesetek bekövetkezéséhez, amit az egészségesen töltött életévek számának csökkenése is tükröz. A WHO-tanulmány alkohollal kapcsolatos halálozásnak tekinti azon haláleseteket, melyek nem következ-tek volna be alkohol jelenléte nélkül. Nem meglepő módon az ilyen típusú halálesetek gyakorisága vallási okokra visszavezethetően a túlnyomó részben muszlim lakosságú országok körében a legalacsonyabb.

Az eddigiek alapján elmondható tehát, hogy az alkoholfogyasztás kultúráját számos tényező befolyásolja, például a szocioökonómiai háttérnek is jelentős szerepe van az al-koholfogyasztás jellemzőit tekintve. Annak ellenére, hogy általában a magas jövedelmű országokban fi gyelhető meg a legmagasabb alkoholfogyasztás, az alkoholfogyasztással kapcsolatos kockázati tényezők jelenléte nem a nyugat-európai, hanem a közép-ke-let-európai országokban a legmagasabb. 1990 óta az egy főre jutó alkoholfogyasztás a világon stabilan éves szinten átlagosan, tiszta alkoholban kifejezve 4,3–4,7 liter körül váltakozik. (WHO 2011a) A világátlag feletti fogyasztás az európai régió, valamint az


55

amerikai kontinens országaiban fi gyelhető meg. A közép-kelet-európai régióban a fo-gyasztott alkohol mennyisége az 1990-es évek kezdetén kismértékben csökkent. Az egy főre jutó alkoholfogyasztás napjainkra (2005) viszont újra a korábbi 9,5 liter/fő szintre emelkedett. Ezt megelőzően az 1960-as évektől kezdve a keleti blokk államaiban drá-mai mértékű növekedés volt megfi gyelhető az egy főre eső cigaretta- és alkoholfogyasz-tásban egyaránt (Cockerham 2007: 125). Az imént említett egészségkárosító tényezők mellett fontos szerepet játszott az egészségtelen étkezési kultúra is, mely tényezők együttese a halálozás drámai mértékű növekedéséhez és a várható élettartam csökke-néséhez vezetett a térség államaiban.

A nemzetközi összehasonlítás módszerei4.

Ahogy korábban említettem, a nemzetközi szinten kialakított standardizált felmérési eljárások lehetőséget biztosítanak országok közötti összehasonlításokra. Alapvetően az országok közötti összehasonlítás két alapvető irányt követhet (Boomfi eld et. al. 2003). Az egyik megközelítés egy adott időpontban az egy főre jutó alkoholfogyasztás meny-nyisége és az alkoholfogyasztással kapcsolatos egészségügyi következmények közötti összefüggéseket vizsgálja. Ez a megközelítés olyan összefüggések feltárására ad lehe-tőséget, hogy például különböző korosztályokat milyen halálozási ráták jellemeznek a különféle alkoholfogyasztással kapcsolatos megbetegedések esetén. Hasonlóképp a ne-mek közötti különbségek vizsgálata is központi helyet foglal el a kutatási kérdésekben. A kutatások (Obot–Room 2005) azt mutatják, hogy a férfi ak nagyobb valószínűséggel és több alkoholt fogyasztanak, mint a nők, emiatt gyakrabban is szenvednek alkohollal kapcsolatos betegségektől. A nemek közötti alkoholfogyasztásbeli különbségek az eu-rópai történelem folyamán állandónak mondhatóak.

A másik alapvető megközelítés az aggregált egy főre jutó alkoholfogyasztási ada-tok ismeretében hasonlítja össze az időbeli változásokat – mind a fogyasztás alakulá-sát, mind az egészségügyi következményeket vizsgálandó. Így tehát egy longitudinális elemzési keretet lehet alkalmazni a változások vizsgálatakor.

A most következő elemzésemben mindkét megközelítési szempontot felhasználva kívánom leíró módon elemezni, összehasonlítani a magyar és cseh alkoholfogyasztás jellegzetességeit. Az elemzésem során felhasznált adatok mély összehasonlításra és ok-sági elemzésre nem alkalmasak, így csak egy általánosabb áttekintést kívánok prezen-tálni a hazai és a cseh alkoholfogyasztási jellegzetességek feltárása céljából.


56

Magyar és cseh alkoholfogyasztási mintázatok összehasonlítása5.

Az egy főre jutó alkohol mennyiségét tekintve mind Magyarország (továbbiakban Mo.), mind Csehország (továbbiakban Cs.) a 2003–2005 közötti adatok átlagához viszonyítva a régiós átlag (12,2 liter) (Johnstone 2011: 12–20) felett helyezkedik el, 12,3, illetve 15 liter/fő tiszta alkohol literben számolva. Ezek a számok a legális forrásokból származó átlagos alkoholfogyasztás mértékét mutatják. A fogyasztott alkohol mennyiségét a nem legális forrásokból származó alkohol mennyiségére vonatkozó becslésekkel kiegészítve a két ország közötti különbség elhanyagolhatóvá válik. Hazánkban a nem legális forrá-sokból származó alkohol mennyiségét 4 liter/főre, míg a cseheknél 1,5 liter/főre becsü-lik. A két ország lakosai valamelyest eltérően határozzák meg a nem legális forrásból származó alkoholt (Elekes et. al 2007). A magyarok jellemzően a házi készítésű, ezért egyrészt jobb minőségű és alacsonyabb árú, másrészt nem kereskedelmi üzletben áru-sított alkoholtermékek származhatnak nem legális forrásból. A cseheknél a rokonok, barátok által saját, vagy illegális terjesztés céljából termelt alkoholtermékek sorolódnak a nem legális források közé.

Csehország (alkoholfogyasztás 1961–2006)1. ábra:

Forrás: WHO 2011b


57

Magyarország (alkoholfogyasztás 1961–2006)2. ábra:

Forrás: WHO 2011b

A rendszerváltás utáni időszakot vizsgálva hazánkban a fogyasztott alkohol össz-mennyiségében kismértékű csökkenés és alacsonyabb szinten való megállapodás fi gyelhető meg. Csehországban ezzel szemben jóval nagyobb arányú emelkedés kö-vetkezik be a fogyasztott alkoholmennyiség összességét tekintve, ami többek között a borfogyasztás növekedésével magyarázható. Az adatok alapján az mondható el, hogy a legális forrásból származó égetett szeszek fogyasztása hazánkban csökkenő tenden-ciát mutat. Ezzel a tendenciával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a házi pálin-kafőzés szabályozásával kapcsolatos nemrégiben elfogadott törvény arra is lehetősé-get biztosít, hogy a házi főzésből származó, „hungarikumként” le is védetett pálinka (Council Regulation (EEC) No 1576/89)1 mint speciális hazai égetett szeszesital készí-tése, valamint fogyasztott mennyisége mérhetővé, ellenőrizhetővé válhasson.

Az adatok alapján az egyes alkoholtípusok fogyasztását eltérő arányok jellemzik a két országban. Hazánkban a különböző alkoholtípusokat viszonylag egyenlő arány-ban fogyasztják. 2005-ben tiszta alkohol literre számítva az összes alkoholfogyasztás 40%-a borból, 35%-a sörből, 24%-a égetett szeszes italokból (1%-a egyéb, erjesztett

1 Council Regulation (EEC) No 1576/89 of 29 may 1989 laying down general rules on the defi nition, de-scription and presentation of spirit drinks http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:1989:160:000

1:0017:EN:PDF (letöltve: 2012. 05. 12.)


58

alkoholos italokból) tevődött össze. Ezzel szemben az egyéb nevezetességei mellett a söreiről híres Csehországban az alkoholfogyasztás több mint fele (57%) – nem meg-lepő módon – sörből, 16%-a borból, 24%-a égetett szeszes italból (valamint 3%-a egyéb alkoholos italból) tevődött össze. Köszönhető mindez többek között a sörfőzés évszáza-dos hagyományainak, a magyar viszonylatokhoz képest széles választéknak, valamint a sörök alacsonyabb árszínvonalának. Az alacsonyabb árszínvonal egyik jelzőszáma lehet az alkohol „megengedhetőségi” index (a jövedelmekhez képest a sör relatív ára), mely szerint (Bennetts 2008) az EU tagállami közül vásárlóerő-paritáson a csehek en-gedhetik meg maguknak leginkább a sörvásárlást. A magyarok az index szerint az uni-ós országok között a harmadik helyet foglalják el. Tehát az országok eltérő természeti adottságai mellett az alkoholfogyasztási kultúra különbségei – akár a fogyasztói árak alakulása – is visszatükröződnek a fogyasztás jellegzetességeiben.

Csehország (absztinensek aránya)3. ábra:

Absztinensek 15 év felett, 2003Férfi ak Nők Összes

Élethosszan absztinens 2,8% 6,3% 4,6%Korábbi alkoholfogyasztók 7,9% 16,7% 12,4%Absztinensek* 10,7% 23,0% 17,0%*azok, akik nem fogyasztottak alkoholt az elmúlt 12 hónap során

Forrás: WHO 2011b

Magyarország (absztinensek aránya)4. ábra:

Absztinensek 15 év felett, 2003Férfi ak Nők Összes

Élethosszan absztinens 2,8% 6,3% 4,6%Korábbi alkoholfogyasztók 7,9% 16,7% 12,4%Absztinensek* 10,7% 23,0% 17,0%*azok, akik nem fogyasztottak alkoholt az elmúlt 12 hónap során

Forrás: WHO 2011b

Az alkoholfogyasztási szokásokat vizsgálva az absztinenseknek a népességen be-lüli aránya a két országban nagyjából hasonlónak mondható, ugyanakkor a magyar férfi akhoz képest a cseh férfi ak körében kb. 4 százalékponttal alacsonyabb az absz-tinensek aránya (10,7%), míg a nőknél körülbelül egyforma (Mo.: 22,3%, Cs.: 23%). A felnőttek körében az egy főre jutó alkoholfogyasztásban a két ország között nem fi -gyelhető meg jelentős eltérés (Mo.: 20,01 liter, Cs.: 19,54 liter). Az alkoholfogyasztás nemek szerinti megoszlását vizsgálva az adatok azt mutatják, hogy hazánkban a férfi ak körében kb. 3 literrel magasabb (29,45 liter) az alkoholfogyasztás, mint a cseh férfi ak körében (26,59 liter), ugyanakkor a cseh nők átlagosan 2 literrel több alkoholt fogyasz-tottak a vizsgált időszakban, mint a magyar nők. Viszont mindkét országban a nők kö-rében magasabb az absztinensek száma, azaz a korábban említett nemek közötti eltérés mindkét országban megfi gyelhető, vagyis a nőket alacsonyabb szintű alkoholfogyasztás jellemzi, mint a férfi akat. A cseh nők és férfi ak körében egyaránt nagyobb a problema-tikus alkoholfogyasztás előfordulási gyakorisága. A cseh nők körében a problematikus alkoholfogyasztás gyakorisága közel háromszorosa a megfelelő magyar adatnak, míg a cseh férfi ak körében valamivel több, mint 13 százalékponttal magasabb. Összességé-


59

ben ugyanakkor a WHO alkoholfogyasztási mintázatának mérőszáma alapján mind-két ország közepes kockázati besorolást kapott.

Az alkoholfogyasztás és a hozzá kapcsolódó halálesetek között nincs pozitív kap-csolat, ugyanis a magas alkoholfogyasztással jellemezhető nyugat-európai országok-ban meglepő módon alacsony az alkohollal kapcsolatos halálesetek aránya (1,9% alat-ti). A magyarázatok tehát az alkoholfogyasztási mintázatok különbségeiben keresen-dők. A WHO 2004-es adatai alapján Csehország is az előbb említett csoportban foglal helyet. Ugyanebben a kutatásban hazánk viszont azon országok csoportjába került, ahol a legmagasabb az alkohollal kapcsolatos halálesetek aránya az összes halálozáson belül. A két ország közötti különbségre jól rámutat az alkoholfogyasztás mennyiségé-hez viszonyított káros hatások aránya is, hisz a magyarok körében ez a mutató annak ellenére kétszer magasabb, hogy alkoholfogyasztásuk kisebb. Tehát a cseheknél annak ellenére kisebb az alkohol okozta egészségügyi károk nagysága, hogy több alkoholt fogyasztanak.

Az országok 15 év feletti lakosságának standardizált mortalitási adatait vizsgálva szembetűnő, hogy a magyarországi adatok nemtől függetlenül mind májzsugor, mind az alkoholfogyasztással összefüggő közlekedési baleset tekintetében magasabb számot mutatnak, mint a cseh adatok (WHO 2011b). A vizsgált időszak folyamán a májzsu-gor okozta halálozásokat tekintve a cseh mutatók alacsony szinten stagnálnak, míg a jóval magasabb magyar számok csökkenést mutatnak. Az alkoholfogyasztással kap-csolatos balesetekben elhunytak aránya nemtől függetlenül hazánkban a magasabb. A mortalitási ráták tekintetében megfi gyelhetők a nemek közötti alkoholfogyasztás-beli különbségekre visszavezethető eltérések is. Nem meglepő módon a kevesebb alko-holt fogyasztó nők körében a májzsugor okozta halálozás aránya a férfi aknál tapasztalt arány felét sem éri el, a közlekedési balesetek esetében pedig alig éri el a férfi aknál mért arány egyharmadát.

Jogosan merülhet fel az olvasóban, hogy az eddigi leírásban bemutatott összefüggé-sek vajon milyen tényezőkkel magyarázhatók. Az Elekes és társai (2008) által készített tanulmányban több megfontolandó megközelítés is szóba kerül.. A vizsgált országok fókuszcsoportjai nem értettek például abban egyet, hogy a preventív megközelítés (pél-dául magasabb adók kivetése, árusítási szabályok szigorítása) nem hatékony az alko-holfogyasztás visszaszorításában. A fókuszcsoportok tagjai az alkohollal kapcsolatos problémákat (mint például az alkoholizmust) más problémák (például szociális problé-mák) eredményének tekintik. A problémák mögött elsősorban megélhetési (piacgazda-sági átállás) okokat feltételeznek. A megoldási lehetőségek között említették a nagyobb arányú foglalkoztatottságot és a vele járó jobb jövedelmi helyzetet. A biztosabb anyagi helyzettől optimistább jövőbeli kilátásokat várnak, amelyek hozzásegítenék az embe-reket a hosszú távú céljaik eléréséhez, s akkor nem menekülnének a problémáik elől az alkoholfogyasztásba. A változást a cseheknél az alkohol társadalomra és egyénre


60

kifejtett káros hatásainak bemutatásával vélik elérhetőnek. Ezzel szemben a magya-rok nem tartják szükségesnek olyan speciális stratégiák kidolgozását, melyek az alko-holfogyasztás csökkentésére irányulnának. Ehelyett szociális problémák megoldására fordítanák az erőforrásokat. Érdekes eltérés fi gyelhető meg a csehek és az olaszok alko-holfogyasztással kapcsolatos gondolkodása között is. A csehek a fi atalkorúak védelmét erőteljes szabályozásokkal és korlátozásokkal oldanák meg, ezzel szemben az olaszok mediterrán kultúrájába az ilyenfajta tiltások nem férnek bele. Ők sokkal inkább a fi ata-lok kultúrális befolyásolásában hisznek, oktatással és kulturális ismeretek, nézőpontok megosztásával vennék rá a fi atalokat a felelős alkoholfogyasztásra.

Az alkoholfogyasztás okozta társadalmi és gazdasági károk mérséklése érdekében mindkét ország kormánya különböző szabályozásokat vezetett be az alkoholfogyasz-tással kapcsolatban. Ezen szabályozások körébe tartozik például az alkoholtartalmú termékek adóztatása, vásárlásuk életkorhoz kötése – mindkét vizsgált ország esetében a korhatár 18 év. Létezik az alkoholos italok árusításának kormányzati szabályozása is, gondoljunk csak a budapesti kerületek többségében bevezetett éjszakai alkoholstopra.2 Az alkoholstop célja az éjszakai utcai alkoholfogyasztás visszaszorítása és a szórakozni vágyóknak a szórakoztató üzemegységekbe irányítása volt. Ami az alkoholos italokkal kapcsolatos hirdetések és egyéb reklámtevékenységek szabályozását illeti, bár mindkét országban korlátozott az alkohollal kapcsolatos hirdetések köre, Csehországban jóval kevésbé szabályozott a környezet), hazánkban viszont mind a termékelhelyezést, mind a támogatási rendszert törvényszabályozza.

Összegzés

A dolgozatomban az alkoholfogyasztást elsődlegesen kulturális és szociológiai szem-pontokból vizsgáltam. Áttekintettem a különböző kulturális megközelítéseket, vala-mint – főként a WHO jelentésére támaszkodva – a társadalompolitikai és egészség-ügyi kérdéseket is megvizsgáltam. Érdemes lenne a megfi gyelt különbségek lehetséges magyarázatainak további vizsgálata és körük bővítése is. Az általam felvetett néhány lehetséges magyarázatból úgy vélem látható, hogy az alkoholfogyasztás társadalmi-lag mélyen meghatározott és több, összetett tényező bevonásával magyarázható csak. A dolgozatban kialakított gondolati keret hozzásegítheti az olvasót az összefüggések és a hozzájuk kapcsolható magyarázatok feltárásához és a téma továbbgondolásához. Ahogy a dolgozatomból is kiderült, a társadalom és az alkohol kapcsolatának vizsgá-lata több szálon is folytatható lenne. Módszertani szempontból érdekes kihívás lenne a feketefőzésből származó, nem legálisan előállított alkoholra vonatkozó becslések

2 http://www.terezvaros.hu/testuleti/rendeletek/hatalyos_rendeletek/2007_23a.pdf (letöltve: 2012. 05. 12.)


61

vizsgálata. Az illegálisan előállított alkohol kérdése ugyanis nemcsak gazdasági, ha-nem társadalompolitikai kérdéseket is felvet, ugyanis a kiesett adóbevételek mellett a nem ellenőrzött, így nagyobb valószínűséggel rosszabb minőségű alkohol fogyasztása fokozza az egészségügyi kockázatokat és egyben a gyógyításra fordított költségeket is. Továbbá érdekes kérdés az alkoholforgalmazás és -reklám szabályozása is, hiszen a mé-diának és a marketingnek is jelentős szerep tulajdonítható az alkoholfogyasztási szoká-sok alakításában, s azon keresztül az egyén és a társadalom egészségügyi kilátásainak javításában.

Irodalom

Bennetts, R. (2008): Trends in the Aff ordability of Alcohol in Europe. Institute of Alcohol Studies. www.ias.org.uk/resources/papers/occasional/eu-aff ordability.pdf (letöltve: 2013. 05. 6.)

Bloomfi eld, K. – Stockwell, T. – Gmel, G. – Rehn, N. (2003): International Comparisons of Alcohol Consumption. Alcohol Research & Health, 27. 95–109.

Brainerd, College (1998): Market Reform and Mortality in Transition Economies. World Development, 26: 2013–2027

Cockerham, William C. (2007): Th e Social Determinants of the Decline of Life Expect-ancy in Russia and Eastern Europe: A Lifestyle Explanation. Journal of Health and Social Behavior, 38: 117–130.

Elekes, Zs. – Th om, B. – Allaste, A. – Kaisa, K. – Moskalewicz, J. – Th ickett, A. (2008): Drinking Terms and Concepts: their meaning and use. Draft paper. Executive Agency for Health and Consumers. www.alcsmart.ipin.edu.pl/fi les/prop_03.doc (letöltve: 2013. 05. 6.)

Gordon, R. – Heim, D. – MacAskill, S. (2012): Rethinking drinking cultures: A review of drinking cultures and a reconstructed dimensional approach. Public Health, 126: 3–11.

Holt, M. (szerk.) (2006): Alcohol – A Social and Cultural History, Oxford Johnstone, C. (2011): Czech Alcohol Consumption Figures Highlight Rising Number of

Problem Drinkers. http://www.radio.cz/en/section/curraff rs/czech-alcohol-consumption-

fi gures-highlight-rising-number-of-problem-drinkers (letöltve: 2012. 05. 12.)Mandelbaum, D. G. (1965): Alcohol and Culture. Current Anthropology, 3: 281–295.

htt p://www.jstor.org/stable/2739922 (letöltve: 2012. 05. 12.)Obot, I. S. – Room, R. (szerk.) (2005): Alcohol, Gender and Drinking Problems. WHO

http://www.who.int/substance_abuse/publications/alcohol_gender_drinking_problems.pdf (letöltve: 2013. 04. 7.)


Room, R. – Mäkelä, K. (2000): Typologies of the Cultural Position of Drinking. Journal of Studies on Alcohol, 61: 475–483

Social and Cultural Aspects of Drinking – A Report to the European Commission. Ox-ford, 1998

WHO (2011a): Global Status Report on Alcohol and Health. http://www.who.int/entity/

substance_abuse/publications/global_alcohol_report/msbgsruprofi les.pdf (letöltve: 2012. 05. 12.)

WHO (2011b): Country Profi les, Global Status Report on Alcohol and Health. http://www.

who.int/entity/substance_abuse/publications/global_alcohol_report/profi les/en/index.html (letöltve: 2012. 05. 12.)


63

TUDNIVALÓK

A MÁSODIK GYERMEKVÁLLALÁSSAL KAPCSOLATOS KUTATÁSHOZ

A következő oldalakon három különböző tanulmányt találhat a kedves Olvasó, melyeket ugyanannak a kutatási folyamatnak az eredményeként készítettek a szakkollégium tagja. Kutatásunkra folyamatként tekintünk, mert az első interjúk rögzítésére még 2011 tavaszán került, míg az utolsót 2012 őszén rögzítettük. Időközben két szakkollégiumi kurzust is szer-veztünk a témával kapcsolatban, melyek során addigi kutatási tapasztalatainkból kiindulva újabb és újabb kérdéseket fogalmaztunk meg.

A 2011-es kutatókurzus ötlete egy gender témájú szakkollégiumi óra továbbgondolása-ként született meg. Fő célunk az volt, hogy terepen is tapasztalatokat szerezzenek a szak-kollégium tagjai a nemek közötti munkamegosztással kapcsolatban. Az interjús kutatás tervezésénél született meg az az ötlet, hogy kétoldalú interjúkat készítsünk, azaz a párok férfi és női tagjainak szemszögéből is megismerjük a kapcsolat működését. Az is gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a párkapcsolatok munkamegosztása esetében rendkívül fontos, hogy rendelkeznek-e gyermekkel a párok. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy a gyermek-számot kontroll alatt kell tartanunk, hogy az interjúk minél inkább összehasonlíthatóak legyenek.

A szakirodalom áttekintése után egyértelművé vált, hogy a legfontosabbak azok a pá-rok, azaz családok, ahol jelen pillanatban egyetlen egy gyermek van. Egyrészt Magyar-ország az elmaradó második gyermekek hazája, másrészt pedig feltételezhetjük, hogy a párkapcsolati minőség, a munkamegosztás milyensége, az azzal való elégedettség alap-vetően befolyásolja a második gyermekvállalást. Így született meg a szakkollégiumi kurzus címe: Hová születik a második gyerek?

A szakkollégiumi kurzusok természetesen nemcsak kutatási, hanem „oktatási” célokat is megfogalmaznak, azaz kijelöljük azokat a kompetenciákat, melyeket fejleszteni szeret-nénk. Az első kutatókurzus idején a fő „oktatási” cél az volt, hogy a résztvevő szakkollégis-ták kialakítsák a kutatás elméleti kereteit, módszertanát, és fejenként négy-négy interjút


64

készítsenek – ebben a folyamatban fontos cél volt a kutatási szituációk, az interjúzás során szerzett tapasztalatok feldolgozása is. Ez azt jelentette, hogy összesen nyolc párhoz igye-keztünk a félév során eljutni, külön az apával, és külön az anyával is interjút készíteni.

Gyorsan szembesültünk azzal, hogy meglehetősen nehéz lesz a kritériumainknak megfele-lő párokat találni: egygyermekesek, ahol az anya és az apa is hajlandó egy bő órás interjúra. Ezért elsődlegesen a kapcsolati hálónk felhasználásával igyekeztünk megfelelő interjúala-nyokat találni, illetve interjúalanyainkat kértük meg, hogy ajánljanak további párokat. En-nek eredményeként a fővárosi diplomás párok miliőjéből e kutatási fázisban nem tudtunk kilépni.

Így utólag rendkívül furcsa módon, az első öt pár közül kettő esetében az apa volt GyES-en, éppen ezért úgy döntöttünk, hogy a nyolc pár fele legyen olyan, ahol az apa igénybe vette vagy veszi azt a lehetőséget, hogy otthon marad a gyermekével. Az interjúk megszer-vezésének nehézségét jól mutatja, hogy bő másfél évre volt szükségünk, hogy felvegyük a további két GyES-es apával és párjával az interjút, eközben kértük védőnői szolgálatok, óvodák és tematikus blogok segítségét is, hogy elérjük a megfelelő interjúalanyokat.

Ugyanakkor a 2012-es évben a TÁMOP 4.2.2 pályázat keretében lehetőség nyílt arra, hogy kutatásunkat folytassuk és a budapesti magas státuszúak interjúit kiegészítsük vidéki és alacsonyabb státuszúak (maximum középiskolai végzettségűek) interjúival. A vidéki adat-felvételekre Miskolcon és Zalaegerszegen került sor, az interjúk szervezésében a védőnők és pedagógusok voltak segítségünkre.

Összességében az adatfelvételek során 17 párt vontunk be a kutatásba, azaz összesen 34 interjút készítettünk. Az interjúk között 4 Budapesten vagy az agglomerációban élő pár van, ahol az apa volt GyES-en, továbbá 4-4 zalaegerszegi és miskolci párhoz jutottunk el. A résztvevők között 5 olyan pár volt, ahol egyik félnek sincs felsőfokú végzettsége.

A kutatás szervezése közben számos, témánk szempontjából releváns tapasztalattal is gazdagodtunk. Ilyenek voltak a védőnők visszajelzései, akiktől segítséget kértünk poten-ciális válaszadóink megszólításához. Egyöntetű visszajelzés volt az alacsonyabb státuszú párok esetében, hogy a kritériumainknak megfelelő párok olyan ritkák, mint a fehér holló. Ez alapvetően arra vezethető vissza, hogy az egygyermekes családok esetében a család vagy működőképes, és akkor relatíve gyorsan megszületik a második gyermek is, vagy disz funkcionális a család, és akkor a szülők nem maradnak együtt. Éppen ezért a védőnők számos egyedülálló anyát tudtak volna ajánlani, de akár olyat is, aki jelenleg nem gyerme-ke vérszerinti apjával él együtt.


65

A másik jelentős problémát az okozta szervezésben, hogy a kétoldali technikának megfe-lelően nemcsak az anyákkal, hanem az apákkal is kívántunk interjúkat készíteni. Sok eset-ben bár az anyák hajlottak volna a kutatásban való részvételre az apák miatt nem sikerült a pár bevonása (pl.: az apa külföldi munkavállalása, munkával való túlterheltsége, hajtha-tatlan elutasítása). Ugyanakkor azt is megfi gyeltük, hogy a kutatásunkban főként olyan párok vettek részt, ahol legalább az egyik fél az általánosnál jóval nyitottabb, illetve pár-kapcsolatuk vállalható, megoldhatatlan problémáktól mentes, a kapcsolat funkcionálisan működik. Ennek megfelelően az interjúkból levonható következtetések döntő része felső becslésnek tekinthető.

Már a felkérő levélben említettük, hogy az anyákkal és az apákkal más-más kutató fog be-szélgetni. E megoldás mellett több érv szólt. A legfontosabb talán az volt, hogy fontosnak tartottuk, hogy a félig strukturált interjúk során az interjúer ne rendelkezzen prekoncepci-ókkal a másik féllel folytatott előzetes beszélgetése alapján, emellett pedig úgy gondoltuk, hogy a párkapcsolatok részletkérdései esetében az interjúalanyok szívesebben megnyílnak egy olyan személy számára, aki nem fog találkozni a pár másik tagjával. Valamint így a ku-tatási folyamat szempontjából is fontosak voltak az interjúkról szóló beszámolók, amelyek illeszkedtek a kurzus kompetencia-fejlesztő célkitűzéseihez.

A kutatáshoz kapcsolódó interjúkat a szakkollégium következő tagjai vették fel: Demeter Endre, Fejős Anna, Kelemen Zsófi a, Lőrincz Dalma, Meixner Boglárka, Petényi Sára, Szabó Zsó-fi a, Táborossy Anna.

Végezetül pedig szót kell ejteni arról, hogy a kutatás időszaka alatt számos jelentős, az egy-gyermekes családok életére is hatással bíró, változás történt. Ilyen változások a pénzügyi válság továbbgyűrűzése, a forint árfolyamának gyengülése, melyek különösen a hitelese-ket érintették, akárcsak a végtörlesztés majd az árfolyamgát bevezetése, emellett megje-lent a családi adókedvezmény, illetve kötelezővé vált a 3 éves kortól történő óvodáztatás.


67

Demeter Endre

Második gyermekvállalás mint tudatos döntés

A témaválasztás

Bő két évtizede a hazai népességpolitikai gondolkodás egyik sarokköve, hogy Magyar-ország nemcsak – az abortusz miatt – a meg nem született gyermekek országa, hanem azért is, mert a ténylegesen megszülető és a kívánt gyermekek száma között jelentős, másfélszeres az eltérés: egy nőre vetítve 1,32 gyermek, szemben az 1,96 gyermekkel. (Kapitány – Spéder 2012) Ráadásul az Ifj úság 2012 kutatás adatai alapján a 15-29 éves korosztály tagjai már ennyi gyermeket sem vállalnának, esetükben az átlag 1,7 gyer-mek. (Székely 2012) Éppen ezért a második gyermekek vállalása, a gyermekvállalás motivációi és megvalósíthatósága az ország demográfi ai helyzete miatt össztársadalmi szinten is rendkívül fontos.

A második gyermek vállalása az egyik legtudatosabb és legfontosabb döntés az em-ber életében. Ennek oka, hogy az első gyermek vállalása után jóval több információval rendelkezik a szülő a gyermekvállalás anyagi, fi zikai, pszichés „terheit” illetően, na-gyobb rálátással bír munkaerő-piaci helyzetére, az esetleges reintegrációs lehetőségei-re, valamint arra a családi-baráti, valamint intézményesített segítő rendszerre, melyre a gyermek felnevelése során támaszkodhat, nem is beszélve saját párkapcsolata műkö-dőképességéről. (Földházi 2009) Emiatt úgy látjuk, hogy a második gyermek vállalását elhatározó vagy elodázó, esetleg elvető döntéskor az egyik legtöbb (társadalmi, családi, gazdasági, pszichés stb.) szempontot fi gyelembe vevő döntést hozzák meg az emberek, mely során szülőtársuk és már megszületett gyermekük érdekeit is fi gyelembe veszik.


68

Az értelmezési keret: a gyermektervezés és az erőforrások1.

Jelen tanulmányban az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium kutatása alapján egy döntéshozatali modell felvázolására vállalkozom, mely során ab-ból indulok ki, hogy a második gyermek melletti döntéshozatal során felmerülő kér-dések megfogalmazhatóak úgy is, hogy rendelkezésre állnak-e a megfelelő erőforrások. Lényegesnek tekintjük a megfelelő jelzőt, azaz a szubjektív megítélés fontosságát: hi-szen egyező erőforrások fennállása esetében van, aki vidáman belevág a második gyer-mek vállalásába, és van, aki határozottan elzárkózik tőle – azaz az erőforrások megléte vagy nem megléte erősen szubjektív, és függ a kockázatvállalási hajlandóságtól, avagy a gyermek utáni vágytól.

Természetesen azt is fontos tisztáznunk, hogy helyzetükben – azaz a gyermekvál-lalás szempontjából – mit tekintünk erőforrásnak. Jelen esetben minden olyan anyagi, időbeli, illetve szellemi és érzelmi ráfordítást, mely a születendő gyermek testi-lelki-szellemi fejlődését szolgálni képes. Alapértelmezésünkben a gyermekneveléshez szük-séges erőforrások előteremtése az anya és az apa feladata, ugyanakkor erőforrásokat biztosíthatnak a nagyszülők, testvérek (nagybácsik, nagynénik), ismerősök, barátok, szomszédok, illetve – főként az erőforrás-hiányos szülők esetében – fontos a szerepe az állam által biztosított erőforrásoknak (családi pótlék, adókedvezmény, lakáshoz jutás támogatása, szociális, illetve egészségügyi ellátás, bölcsődei, óvodai, iskolai intézmény-rendszer).

Megközelítésünkben a szülők feladata az erőforrások akkumulációja, valamint az erőforrás-felhasználás menedzselése. Ez utóbbi kapcsán fontos, hogy az erőforrások különböző típusai (pl: idő, pénz, egészség) ugyan konvertálhatóak, de ez (egyénileg változó) költségekkel jár, miként az erőforrások újratermelése is. Például a nagymama korkedvezményes nyugdíjba vonulása elősegítheti lánya munkaerő-piacra való vissza-térését.

Ezek alapján a második gyermekvállalásra tekinthetünk úgy, mint rövid, közép és hosszú távú erőforrás-gazdálkodási kérdésre, melynek során a szülők megbecsülik, hogy egészségileg, anyagilag és időben képesek lesznek-e egyéni életcéljaiknak megfe-lelő életminőségben felnevelni a gyermekeiket.

Általános, szinte minden interjúban megjelenő elvárás, hogy a szülők a gyerme-keiknek jobb életet biztosítsanak. Ezt értelmezhetjük úgy is, mint felfele irányuló intergenerációs mobilitási cél, azaz hogy gyermekeiket nagyobb erőforrásbázissal in-dítsák útnak az életben, mint amivel ők rendelkeznek. Ugyanakkor e cél megvalósítása gátja lehet a második, illetve többedik gyermek vállalásának, amennyiben az erőforrás-felhalmozás kilátásai az aktív családos életszakaszban rosszak.


69

A gyermekvállaláshoz szükséges erőforrások típusa

A fontosabb erőforrástípusokra érdemes külön is kitérni, mivel – bár ezek konvertál-hatóak – végső soron a szülők mindegyikből meghatároznak egy minimális szintet, amelyet biztosítaniuk kell ahhoz, hogy számukra megfelelő módon neveljék a gyer-meküket. Klasszikusan ez akkor derül ki, mikor a minimális szint nincs jelen (azaz a család valamilyen értelemben diszfunkcionálissá válik), például amikor az apa nem tölt otthon elég időt, és szerepét a gyermek életében nem tudja betölteni.Biológiai erőforrás: Ennek kapcsán két fontos tényezőt igyekszünk fi gyelembe venni.

Az egyik a nemzőképesség1 és az ezzel összefüggésben lévő esetleges egészségügyi problémák és kockázatok (biológiai óra). A másik az egészségtőke, melynek mérté-két meghatározza az életkor és egészségi állapot, de a Grossmann-modellnek megfe-lelően fontos érzékeltetnünk, hogy az egészséget nemcsak felhasználjuk, abba beru-házni is lehet. (Kollányi–Imecs 2007) Természetesen az egészségügyi helyzet, azaz az egészségtőke mennyisége nemcsak a szülők esetében, hanem minden erőforrást biztosító szereplő, főként a rokonok esetében lényeges, hiszen míg például egy fi a-talos nagymama nagy segítség, addig egy állandó gondoskodásra szoruló dédszülő jelentős erőforrásokat köt le.

Szabadidő mint erőforrás: Az idő az egyik legfontosabb erőforrás, mely szükséges a gyer-mekvállaláshoz, hiszen a gyermek ellátása, felügyelete, valamint testi-lelki szükség-leteinek kielégítése nagy mennyiségű időráfordítást igényel. Nyilván a szükségesnek ítélt idő mennyiségében jelentős eltérések lehetnek, s nemcsak ennek becslésékor, ha-nem a gyermek karakterének (pl.: hasfájós, extro- vagy introvertált) megfelelően is változik. Ugyanakkor a tudatos gyermekvállalás előtt a szülőknek látniuk kell, hogy a szükséges idő a családban rendelkezésre áll-e. Ennek kapcsán fontos megemlíteni, hogy Eriksson és társai (2007) megkülönböztetik a szabadidőt (spare time), a diszkre-cionális (saját magának fenntartott, kizárólagos) időtől, s ez az elkülönítés számunk-ra is gyümölcsöző. Hiszen amennyiben a jelenlegi kötelezettségek (munka, tanulás, családi élet) ellátása után nem marad elégséges szabad idő egy újabb gyermek nevelé-sére, úgy ez objektíven gátja a gyermekvállalásnak. Ugyanakkor a diszkrecionális idő szubjektív gát, erősen összefügg a személyes autonómia iránti vággyal, végső soron pedig azzal, hogy az élménytársadalom kínálta lehetőségek mekkora szegmenséről (pl.: kulturális javak fogyasztása, kortárs csoportokkal való kapcsolattartás) hajlandó lemondani a „gyermek élményéért” a szülő. (Éber 2007) Az élmények átélése ugyan-akkor a bőség fogyasztói társadalmában a rekreáció (wellness hétvége, koncert, könyv,

1 A kutatás során az örökbefogadással összefüggő kérdésekre nem tértünk ki, bár volt olyan interjú, mely során ez a lehetőség is megjelent.


70

sportolás) szükséges feltétele, mely a személyiség bevonódását – pl.: a szereppel való teljes azonosulást2 – feltételezi. (vö: Csíkszentmihályi 1997)

Humánerőforrás: A humántőke fogalma elsődlegesen a munkaerőpiacon értékesíthető tudással fonódott össze, és a gazdasági növekedés kulcsának tekintik mind társa-dalmi, mind egyéni szinten. (Tarján 2000) Az egyén humán tőkéjének növekedése több forrásból származhat: befektetésből, azaz tudásának képzésekkel történő növe-lésével, végzettségek szerzésével; a humántőke használatából: azaz tapasztalati tudá-sának növekedéséből; valamint az egészségesnek maradással3, azaz a nyers munka-erejének megmaradásából, növeléséből. Barro és Sala-i-Martin (1995) modelljében gyakorlatilag ebből a nyers munkaerőből és a humántőkeként megragadható ter-melékenység szorzatából származtatják az alkalmazottnak a tényleges munkaerejét. Ugyanakkor a humántőke nagysága alapvetően meghatározza a munkaerőpiacra való belépés, így a gyermekkel otthon töltött idő utáni reintegráció lehetőségeit is. (Demeter–Nagy 2008)

Jelen tanulmányban ennél a klasszikus, a munkapiacon megszerezhető jövede-lemre koncentráló megközelítésen tovább lépünk, és az otthoni teendők (háztartási munka, gyermeknevelés) esetében is értelmezni kívánjuk a humántőke fogalmát. Az nyilvánvaló, hogy az otthoni teendők ellátásának költsége van, melyet lehet a rá-fordított idővel, valamint a létrehozott szolgáltatások értékével mérni. (Gábos –Gál –Keller 2007) A ráfordított idő és a létrehozott érték között a humántőke termelé-kenysége teremt kapcsolatot. Kutatásunk alapján azt látjuk, hogy az otthoni teendők ellátásában elérhető és a munka világában elérhető termelékenység viszonya alapve-tően kérdéses egyéni és szülői – azaz nemek közötti – szinten mind a gyermekválla-lási, mind a munkaerő-piaci reintegrációs döntés meghozatala során. Ugyanakkor a döntési helyzetek komplexitása miatt a döntések nem korlátozódnak arra, hogy miként lehet a termelékenységet maximalizálni. (Petényi 2013, Meixner 2013)

Anyagi erőforrás: Az anyagi erőforrások esetében klasszikusan a vagyoni és a jövedelmi jellegű erőforrásokat érdemes megkülönböztetnünk. A vagyoni jellegű erőforrások esetében elsődlegesen fontos a megfelelő lakhatás kérdése, a további vagyontárgyak közül pedig a gépkocsi emelkedik ki. A jövedelem esetében pedig az alapvető kérdés, hogy milyen kilátásokkal rendelkezik a család: elképzelhető-e egyáltalán az egy-keresős családmodell rövidebb (gyes időszaka), netán hosszabb időszakra (főállá-sú anyaság), illetve átvészelhetőek-e a mindkét szülőre kiterjedő munkanélküliség időszakai.

2 Nehezen összeegyeztethető adott pillanatban, hogy valaki egyszerre legyen apa és középcsatár legyen.3 Itt az Antonovszky-féle salutogenezis elméletet kell kiemelnünk, melynek alapján a személyiségfejlesztés fontossága is megjelenik mint képzési terület. (Varga 2004)


71

Kapcsolati erőforrások: Ennek kapcsán az emberi kapcsolatoknak több szintjét kell megkülönböztetnünk. A gyermekvállalás szempontjából a legfontosabb a párkap-csolati szint, a párkapcsolat erőssége, mely alapvetően döntő a közösen meghozott gyermekvállalás esetében. A következő a családi kapcsolatok erős kötésének szintje, ahol a minőségi jellemzők mellett a mennyiségi jellemzők is megjelennek, melyek témánk szempontjából az intergenerációs transzferek áramlásának csatornáiként tűnnek fel. (Örkény–Székelyi 2011) A harmadik szint a barátoké, melyek esetében még mindig erős kötésekről beszélhetünk. Kutatásunk fontos megfi gyelése, hogy a gyermekvállalás míg a többi erős kötésű szinten a kapcsolatok minőségének (szo-rosabbá-gyengébbé) változását okozza, addig a barátok szintjén átstrukturálódást és mennyiségi változást is előidéz, melyet a barátok gyermekeinek száma alapvetően befolyásol. (F. Lassú 2004) Ezen a szinten kívül találjuk a granovetteri értelemben vett gyenge kötések szintjét, melyek alapvetően meghatározzák a szülők külső erő-forrásokhoz való hozzáférésének képességét. (Granovetter 1974)

Társadalmi erőforrások: A társadalom által a gyermekvállalás segítését szolgáló erőfor-rások rendkívül fontosak, melyeket jellemzően az állam biztosít (Ignits–Kapitány, 2006), de ez nem kizárólagos. Például az államilag támogatott lakáshitelek rendkí-vül fontosak a családalapítás során, de kedvezményes hitelhez lehet jutni munkál-tatótól is.

Érdemes arra is kitérnünk, hogy a fent felsorolt belső (egyéni adottságokból szár-mazó) erőforrástípusokhoz külső erőforrások (társadalom által biztosítottak) kap-csolódnak, melyek esetében alapvető kérdés a hozzáférhetőség. A biológiai erőforrás esetében külső erőforrásként tekinthetünk az egészségügyi rendszerre; az idő eseté-ben a gyermekfelügyeletet biztosító intézményekre; a humánerőforrás esetén pedig a dadusok, óvónők tudására; míg az anyagi források esetén a gyed, gyes, családi pótlék, családi adókedvezmény, szociális juttatások játszanak szerepet.

Tehát a külső (társadalmi) erőforrások esetében rendkívül fontos a hozzáférhe-tőség, melyet sok esetben az erős és gyenge kötések biztosítanak. Ezzel kapcsolatban fontos még megjegyeznünk, hogy a társadalmi erőforrásokhoz való hozzáférés is valamekkora befektetést igényel (pl.: utánajárás, ügyintézés, szívességkérés).

Az erőforrások időbeli változása: Mivel a gyermekvállalás egy hosszú távra szóló döntés, így nyilvánvaló, hogy a fenti erőforrások bővülésére-csökkenésére, illetve a bővíthetőségére vonatkozó prekoncepcióknak is meghatározó szerepük van. Pél-dául az egyik interjúalanyunknál a nagymama közeli nyugdíjba vonulása erőforrás bővülést jelent, mely elősegítheti a gyermekvállalást, de ennek megítélésekor tudni kell, hogy a nagymama az öregkorát a vidéki nyaralóban képzeli el, viszont nyaranta több hónapon keresztül szívesen fog ott vigyázni a gyerekre.

A bővíthetőség esetében elsősorban a munkaerő-piaci lehetőségek megváltoz-tathatósága, a karrierkilátások azok, amelyek nagy befolyással lehetnek. Például az


72

egyik interjúalanyunk az otthon töltött idő alatt végezte a mérlegképes könyvelő képzést, melytől jövedelmi viszonyainak megváltozását, jobb kereseti lehetőséget várt.

Természetesen nemcsak a belső, hanem a külső erőforrások becslésére is vállal-koznak ilyenkor a szülők. Ezek közül is fontosak a gazdasági és munkaerő-piaci helyzet változása, az ingatlanpiac alakulása, a lakhely gyermekellátó intézmény-rendszerének változásai. Ennek kapcsán például több interjúban is felmerült a kül-földi munkavállalás lehetősége.

A modellről elöljáróban 2.

Fontos leszögeznünk, hogy a következőkben egy olyan modellt vázolunk fel, mely dön-tési helyzetek láncolataként is felfogható. Azaz amennyiben a döntési helyzetek mind-egyikére igenlő a válasz, úgy biztosak lehetünk abban, hogy a második gyermek vál-lalása eldöntött, nincsenek kétségek. A láncolat érzékeltetésének kedvéért a kérdéseket eldöntendő módon vetjük fel, ugyanakkor ezen kérdésfelvetések nem életszerűek, ezt az alábbi példával igyekszünk megvilágítani:

„Tudják-e biztosítani a gyermek felnevelésének anyagi erőforrását?” – hangzik majd stilárisan művi kérdésünk, míg ennek a kérdésnek az egyéni beállítottságok és élethely-zetek alapján számos variánsa kerülhet elő a döntés meghozatalakor. Például bizony-talan kapcsolat, vagy idősebb partner esetén: Tudom-e [egyedül!] biztosítani a gyermek felnevelésének anyagi erőforrását? Míg ha a felnevelés minősége kerül előtérbe: Anyagi lehetőségeink lehetővé teszik-e majd, hogy a gyermek minden igényét kielégítsük? Meg tudom-e adni neki azt anyagilag, amit a szüleim megadtak nekem? De felmerülhet az is, hogy mik a költségek: Tudják-e biztosítani a gyermek felnevelésének anyagi erőforrását, úgy hogy ne kelljen visszamenni dolgozni?

Jól látszik, hogy a kérdésvariánsok rendkívül heterogénen és összefüggéseiben je-lennek meg, míg egy modellben ezek szükségszerűen redukáltan és külön választva tehetőek csak fel. Továbbá vélhetően nincs olyan pár, amely a tudatos döntés meghoza-tala során minden kérdést végigbeszélve alakítja ki a gyermekvállalásról alkotott elkép-zelését. Jóval inkább egy, két, esetleg három olyan – élethelyzetüktől, tapasztalataiktól, érzéseiktől, vágyaiktól, jövőképüktől függő – kulcskérdés van, amelyre a döntésüket alapozzák. Sőt sok esetben a modell kérdései – bár alapvetően határozzák meg a döntést – nem kerülnek megfogalmazásra a mindennapos beszélgetésben, mert adottság (pl: egészségügyi állapot, vagyoni helyzet).

Ennek megfelelően az alább bemutatott modellben szereplő kérdésfeltevések inkább olyan csomópontoknak tekinthetők, melyek egy problémát, akadályt jelölnek. Ezen problémák, akadályok leküzdése esetében két dolog lehetséges: 1. A probléma, akadály


73

negligálása – ebben az esetben szoktak felelőtlen gyermekvállalásról beszélni. 2. Erő-forrás felhalmozással, átcsoportosítással a probléma megoldása, az akadály átlépése – ez nyilvánvalóan a gyermekvállalás tudatos útja, melyet a társadalmi normarendszer elvárásaival inkább egyezőnek tekinthetünk4.

A következőkben az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégi-um „Második gyermek” című kutatásának interjúira támaszkodva arra vállalkozunk, hogy a modell bemutatása közben ismertessük, milyen konkrét gyermekvállalást gát-ló tényezők jelennek meg. Majd pedig javaslatokat igyekszünk megfogalmazni annak érdekében, hogy a családok ezeket a problémákat minél könnyebben megoldhassák, a gyermekvállalástól ezek minél kevésbé tántorítsák el őket. Ezen javaslatok megíté-léséhez szükséges lenne a problémák előfordulásának ismeretére, ugyanakkor ennek a tanulmánynak nem célja a különböző gátló tényezők elterjedtségének, megoldhatat-lanságának mértékének meghatározása össztársadalmi szinten.

Elöljáróban még annyit, hogy bár az alábbiakat a második gyermekvállalás mo-delljeként mutatjuk be, ez gyakorlatilag az első gyermekvállalás modelljének bővített változataként is értelmezhető, és inkább módszertani megfontolások, illetve a tudatos-ság magasabb szintjének jelölése miatt kerül a modell elnevezésébe a második gyermek kifejezés. Ez azt is jelenti, hogy modellünk tanulságait érdemes összevetni az utóbbi idő azon kutatásaival, melyek a gyermekvállalási hajlandósággal foglalkoznak, ennek átfogó bemutatásával találkozunk Szalma Ivett disszertációjában (2011).

A második gyermek vállalásának erőforrás alapú döntési modellje 3.

Gátolja-e egészségügyi probléma a gyermekvállalást a szülők oldaláról?

Bár a gyermekvállalásra mint egy a társadalomban beágyazott döntési helyzetre tekin-tünk, alapvetően egy biológiai folyamatról van szó. Egyértelmű, hogy a nemzőképte-lenség, illetve a meddőség a saját biológiai utód vállalását nem teszi lehetővé. Kutatá-sunkba – köszönhetően, hogy a mintába kerülés feltétele volt, hogy legyen a pároknak

4 Egyértelműnek tűnik, hogy modellünk ez utóbbihoz kapcsolódik, ugyanakkor a „nem tudatos” gyer-mekvállalás esetén ugyancsak a modell kérdésfeltevései mentén létrejövő problémákkal kell szembenéznie az előre nem tervezőknek. Bár a társadalom alapvetően a tudatos gyermekvállalásra tekint pozitívan, jele-neznünk kell, hogy a tervezés ott (azokban a társadalmakban, társadalmi csoportokban) fontosabb, ahol erőforráshiány áll fenn a társadalmilag elvárt normák teljesítéséhez. Továbbá – és erre a tanulmányban nem térünk ki – az erőforrás szükség megítélése nyilvánvalóan nem pontos (bár a második gyermekek esetében pontosabb becslést feltételezhetünk, mint az elsőben), az erőforrások felülbecslése nyilvánvalóan csökkenti a gyermekvállalási szándékot, miként az is, ha egy-két kulcskérdés helyett, minden a modellben szereplő kérdés problémássá válik (mely nyilván nem életszerű).


74

már egy gyermekük – ilyen problémával küzdő interjúalanyokkal nem találkoztunk, de több esetben merült fel orvosolható egészségügyi probléma a fogantatással, a ter-hességgel, illetve a szüléssel kapcsolatban: voltak, akik lombikbébi program segítségé-re szorultak, másoknál a terhesség alatti cukorbetegség, a terhességi depresszió, vagy a szülés szövődményei okoztak problémát. Kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy bármilyen egészségügyi kockázat megjelent az első gyermek vállalása során, úgy az a további gyermekvállalás esetén fontos mérlegelési szemponttá vált. Ez alól kivételnek a lombik programban való részvétel tűnik5, ennek oka az lehet, hogy míg a többi egész-ségügyi kockázat esetén az első gyermekvállalás esetén nem kalkuláltak az egészség-ügyi kockázat költségeivel, addig a második tervezett lombikbébi esetében a költségek alacsonyabbak, hiszen nem kell már azokat a lépcsőfokokat végigjárni (orvos találás, vizsgálatok), amelyek az első alkalommal még szükségesek voltak.

Abban az esetben, amikor az egészségügyi probléma feltűnik a gyermekvállalási döntés kapcsán, akkor a kockázatvállalási hajlandóság és az erőforrás átcsoportosítha-tóság jelenik meg. A kockázatvállalási hajlandóságot alapvetően befolyásolja a kocká-zatok reális felmérése, az egészségügyi rendszerbe vetett bizalom. Fontos lenne ezért, ha elérhetők lennének a különböző témák specialistái, illetve hatékony – online és sze-mélyes – információáramlás lenne az egyes egészségügyi problémákkal küzdők között, ebben akár fontos szerepe lehetne a civil kezdeményezéseknek, szervezeteknek.

Biztosítottnak látják-e, hogy tudni fognak gondoskodni

a gyermekről annak felnőtté válásáig?

Az első gyermekvállalás kitolódásával ez a kérdés egyre többször merül fel a máso-dik gyermek vállalásával kapcsolatban. A kutatás során is megjelent a biológiai óra fogalma, mely miatt több olyan interjúalannyal találkoztunk, akik úgy nyilatkoztak, hogy negyvenhez közeledve, vagy negyven évesen nem vállalkoznak még egy gyerek-re. Indokként egyrészt – főként nőknél – saját fi zikai teljesítőképességüket hozták fel, s nemcsak a terhességgel kapcsolatos egészségügyi veszélyek miatt, hanem a gyermek ellátásának napi rutinja kapcsán is. Másrészt pedig a gyermek és a köztük lévő korkü-lönbséget érezték túl soknak „késő már gyermeket vállalni”.

A jelenség mögött számos jól ismert ok húzódik meg (tanulmányok kitolódása, instabilabb párkapcsolatok, az önálló egzisztencia megteremtésének nehézségei, la-kásszerkezet stb.). Ugyanakkor rendkívül fontos megjegyeznünk, hogy azok az egy gyermekkel már rendelkező párok, akik esetében a második gyermekvállalásról való lemondásnak ez volt a fő indoka6, mind úgy nyilatkoztak, hogy sajnálják, hogy ennyire

5 A programban való részvételt csak az anyuka említette, az apuka nem.6 Ezek a párok mind emocionálisan, mind egzisztenciálisan az átlagnál nagyobb biztonságban élnek.


75

későn vágtak bele a családos életmódba, mert teljesebbnek éreznék az életüket, ha lenne testvér.

Fontos lenne annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy miként lehetne a gyer-mekvállalás időpontját előbbre hozni különösen azokban az esetekben, amikor min-den lényegi feltétel adott a gyermekvállaláshoz – de modellünk alapján csak azt az általánosságot tudjuk megfogalmazni, hogy a szükséges erőforrások felhalmozásának felgyorsítása, valamint a külső erőforrásokhoz való szélesebb hozzáférés lehet általá-nosságban segítség7. További megfontolás tárgya lehet, hogy e probléma kapcsán segít-ségül lehessen-e hívni az orvostudományt, és a negyvenedik év felé közeledő pároknak legyen-e lehetősége arra, hogy művi úton ikerterhességet vállaljanak (az erőforrások rendelkezésre állása esetén).

Megfelelő-e a párkapcsolatuk stabilitása?

Amennyiben egy pár számára rendelkezésre áll a kellő biológiai erőforrás (megfelelő korban vannak és az esetleges gyermeknemzéssel kapcsolatos egészségügyi problémá-kat leküzdhetőnek ítélik), akkor a legfontosabb kérdéssé a párkapcsolat minősége válik. Azaz, hogy az anya és az apa hajlandó-e a gyermekvállalás és -nevelés érdekében egye-síteni a rendelkezésükre álló erőforrásokat. Mivel kutatásunk egygyermekes párokra terjedt ki, így olyan működő párokat vizsgáltunk, ahol ez a döntés már megszületett, ugyanakkor egy második gyermek vállalása kapcsán a kockázat újra nő, különösen, ha bármely erőforrástípus esetében a minimálisan szükséges erőforrás megléte, illet-ve megteremtése egyedül nem vállalható. Mivel a párkapcsolatok szétbomlása után a gyermekfelügyelet majd’ minden esetben az anyára hárul, így rendkívül érdekes, hogy a minimális erőforrás-szükséglet biztosítása, miként jelenik meg az anyákkal és apák-kal folytatott beszélgetésekben.

Jellemzőnek tekinthető, hogy az interjúk során senki sem utalt arra a forgatókönyv-re, miszerint a párkapcsolatuknak vége szakadhat, vagy, hogy ezen a téren rizikót lát-

7 Valljuk be ez „nesze semmi, fogd meg jól”. Hiszen az erőforrás gyorsabb felhalmozásának a gazdaság általános prosperitása az előfeltétele, amennyiben nem gondolkozunk a jelenlegi állami redisztribúció to-tális átalakításában. Ha mégis, akkor az első kérdés, hogy az állam költhet-e többet a gyermektámogatási rendszerre, a második pedig, hogy a gyermektámogatási rendszer elemeinek - közvetlen bármire felhasz-nálható támogatások – (pl.: gyed), a kötött felhasználású támogatások (pl.: kedvezményes lakáshitel), illetve a gyermekellátó állami infrastruktúra fejlesztése (pl.: bölcsődék létrehozása) milyen kombinációját kellene alkalmazni. Különösen annak tekintetében, hogy Kelet-Európában a magyar rendszer az egyik legbőke-zűbb. (Matysiak–Szalma)


76

nának8. Ennek ellenére az apák döntő része, amennyiben szeretnének gyereket, úgy nyilatkozott, hogy bár közös döntés, de elsődlegesen az anyán múlik: „az ő teste, az ő döntése”, „rajta múlik, hogy mikor lesz ennek itt az ideje”. Ezzel szemben az anyák, mivel jellemzően övék a végső döntés joga, sokkal határozottabbak voltak, abban az esetben is, ha jelenleg vagy a közeljövőben szeretnének gyereket, és akkor is, ha egyálta-lán nem. Fontos megjegyezni ennek kapcsán, hogy az interjúink tapasztalata alapján az apák jóval nagyobb arányban szeretnének második gyermeket – e mögött az húzódhat meg, hogy az apáktól jóval kisebb további erőforrás-befektetésre van szükség, mint az anyáktól egy következő gyermek vállalásakor, illetve a kockázatuk is jóval kisebb (mind egészségügyi tekintetben, mind a kapcsolat esetleges szétesésével kapcsolatban).

A fentiek alapján igen lényegesnek tűnik, hogy a nők mennyire érzik magukat biz-tonságban egy kapcsolatban – ennek kapcsán merül fel a házasság intézménye. Az interjúink alapján az értelmiségi körben a párkapcsolatok minőségében nem érzékel-tünk lényegi különbséget a tekintetben, hogy a felek házasok voltak vagy sem9. A nem házasodás mögött általában olyan értékpreferenciák húzódtak meg, melyeket a kap-csolatban élők elfogadtak – jellemző például, hogy a nagyszülői generáció sikertelen házasságai, csúnya válásai riasztják el a fi atalokat.

Ezek alapján nehezen hiszünk abban, hogy a párkapcsolatok stabilitása külső be-avatkozással növelhető – bár az egygyermekes családok külső erőforrásokhoz való hozzáférésének a növelésével (pl.: magasabb gyermektámogatás, bölcsődék) vélhetően lehetne enyhíteni a kapcsolatokban előforduló konfl iktushelyzeteken. Ugyanakkor – és ez több interjú során is felmerült – rendkívül fontos lenne, ha az emberek konf-liktuskezelési technikák birtokában, kellő ön- és társismerettel, stabil értékrenddel és önbizalommal tudnának családot alapítani. Ezen készségek megszerzését pedig kér-déses, hogy az oktatási rendszer mennyiben segíti elő, ha egyáltalán elősegíti. Továbbá szükség lenne egy olyan segítő környezet biztosítására, mely esetében a két gyermekkel egyedül maradó anyák élethelyzete nem az egzisztenciális katasztrófával lenne jelle-mezhető. Hiszen ez a jövőkép alapvetően vissza tudja vetni a nők második gyermek vállalása melletti döntését.

8 Feltevésünk szerint ebben alapvetően szerepet játszott, hogy csak olyan párok vállalkoztak az interjúkra (külön az anyával, külön az apával), ahol alapvetően nincsenek komoly – kifelé nem vállalható – párkap-csolati problémák. Kutatásunk szempontjából ez azért volt szerencsés, mivel így olyan párokkal készíthet-tünk interjúkat, akik esetében nem a kapcsolatuk milyensége, hanem a gazdasági-társadalmi helyzetük az elsődleges problémaforrás a gyermekvállalással kapcsolatban – melyek esetében az interjúk segítségével könnyebb javaslatokat megfogalmazni.9 Ezen párok esetében annak, hogy van egy közös gyermekük és egy működő (a külvilág felé vállalható) kapcsolatuk nagyobb hasonlóságnak tűnik, mint amekkora különbségnek az, hogy házasok-e, vagy sem.


77

Megfelelő-e a párkapcsolatuk minősége?

A párkapcsolatok tekintetében eddig azt vizsgáltuk, hogy az anya és az apa erőforrásai összeadhatóak-e. Ennek kapcsán nyilvánvaló, hogy minél kisebb a stabilitás annál in-kább tartanak vissza a felek erőforrásokat a menekülő utak fenntartására. Ugyanakkor nemcsak az a kérdés, hogy mekkora a közösen összeadott erőforrás, hanem az is, hogy a felek miként tudnak hozzáférni egymás erőforrásaihoz, milyen konverziós techniká-kat használnak és mennyire összehangolt, mennyire rugalmas az erőforrás-gazdálko-dásuk, illetve ezek mennyire felelnek meg elvárásaiknak.

Alapvetően azt mondhatjuk, hogy egy jól működő kapcsolat erőforrásai több mint a két fél erőforrásainak puszta összeadása, míg rosszul működő kapcsolatnak azt te-kinthetjük, ahol az erőforrások egy része elvész, nem hatékonyan, nem a felek meg-elégedésére történően használódik fel. Fontos megjegyeznünk, hogy ennek kapcsán rendkívül fontosak a minták, a szülői házból hozott praktikák, megoldások, de fontos szerepe lehet a barátoknak is. Ezeken túl az oktatási rendszerben is szükségesek lenné-nek olyan elemek, melyek a párkapcsolati kompetenciák kialakításához hozzá tudnak járulni, ezek közül a leglényegesebb a kooperációs készség.

Alapvetően itt a kapcsolaton belüli munkamegosztásról van szó (Paksi–Sebők–Szalma 2008), mely esetében megkülönböztethetjük a hagyományos, egykeresős modellt (pénzkereső férfi , házimunkát végző nő), illetve az emancipált modellt (mely esetében a szerepek nem vállnak el élesen). Ugyanakkor tekintetbe kell venni, hogy a jelenlegi hazai viszonyok között a legtöbb családban az egykeresős modell nem járható alternatí-va, miközben nyilvánvaló, hogy a házimunka egyenlő (egalitáriánus) felosztása – szem-ben a felek által igazságosnak érzettel –csak elméletben lehetséges.

Az erőforrás-gazdálkodás szempontjából a hagyományos modellben az egyik fél (apa) biztosítja az anyagi erőforrásokat, a másik fél (anya) pedig a gyermekneveléshez szükséges időt. Mint jeleztük a hazai gazdasági viszonyok jellemzően nem teszik le-hetővé a hagyományos modellt, melyet a zátonyra futó kapcsolatok magas aránya sem tesz vonzóvá a nők számára. Ebből következően az egyéni és egyéb adottságoknak megfelelően a két modell valamilyen kombinációját kell a pároknak kialakítani, hogy a gyermek lelki-szellemi fejlődéshez szükséges időt, illetve a testi fejlődéshez szük-séges anyagi erőforrásokat10 biztosítani tudják. Ez a párkapcsolat szempontjából két kérdést vet fel: az alkalmazott munkamegosztás a leghatékonyabb-e, illetve, hogy ez a felek megelégedésére szolgál-e. Azaz a munkamegosztásnak mind racionális, mind emocionális módon megfelelőnek kell lennie a családi erőforrás-gazdálkodásban

10 Nyilván ez egy klasszikus, a hagyományos modellhez kapcsolódó megfogalmazás, hiszen itt is fenn áll az erőforrások konvertálhatóságának lehetősége (anyagi → idő: bébiszitter, idő → anyagi: gyerekruha varrás).


78

résztvevő valamennyi szereplő számára, s nyilvánvalóan a gyermek(ek) igényeit is ki kell elégítenie.

A fentiek miatt a kapcsolaton (családon) belüli munkamegosztásra érdemes dina-mikusan tekinteni az igények és lehetőségek változtatása mentén. Rendkívül jól pél-dázzák ezt azok a családok, ahol az apuka gyesre ment. Nyilván, ezekben az esetekben ott állt az anya előtt a munkaerő-piaci reintegráció lehetősége (mely akár magasabb jö-vedelmi pozíciót is jelenhetett, mint amiben az apa dolgozott) – nem egyszer feltűntek női karriercélok is. Általában az apák munkahelye is elfogadóan állt ehhez a helyzethez, vagy ha nem, akkor egyértelmű volt a munkahelyi kiégés. Emellett fontos volt, hogy a gyerek igényei is megváltoztak, és ezeket az igényeket már az apa is ki tudta elégíteni. Ráadásul erről alapvető örömforrásként számoltak be, még akkor is, ha a gyeses idősza-kot jóval nehezebbnek ítélték, mint amire számítottak (jellemzően nem sikerült azokat a tervek megvalósítani, amelyekről azt gondolták, hogy gyerek mellett otthon marad rá idő, energia). A legnagyobb hozadéknak a gyermek és a köztük létrejövő köteléket tekintik, valamint, hogy a kapcsolatot egy kicsit a „másik oldalról” (aki az idejét adja és nem az anyagi erőforrásokat) is megismerték – ez pedig a párkapcsolat stabilitását is növelheti. (Petényi 2013) Érdemes lenne éppen ezért elősegíteni, netán adminisztratív eszközökkel kötelezővé tenni, hogy az apák minél nagyobb arányban töltsenek otthon hosszabb-rövidebb gyeses időszakot.

Az anyagi biztonság (különösen a lakhatás) megléte-

megteremthetősége biztosított-e?

A családalapítás kapcsán az elsődleges kérdés a lakhatás, melyben rendkívül nagy sze-repe van az intergenerációs transzfereknek. Gyökeresen más helyzetben vannak azok a fi atalok, akik saját lakás(ok)ban tudják elkezdeni az életüket, mint azok, akiknek a lakhatás kérdését önállóan, családi erőforrások bevonása nélkül kell megoldaniuk.

Nyilvánvaló, hogy a legrosszabb helyzetben azok a deprimált élethelyzetben lévő fi a-talok vannak, akik nem képesek a saját tulajdonú lakásvásárláshoz szükséges erőforrá-sokat akkumulálni. Számukra az egyetlen megoldás az önálló életvitelre a lakásbérlés. Közismert, hogy ezzel az alapvető probléma a szociális bérlakások hiánya, valamint a piaci bérlemények költsége és a jövedelmek közötti viszony11.

A deprimáltak helyzetét tovább súlyosbítja, hogy bár a lakások számát nézve nem feltétlenül beszélhetünk országos szinten lakáshiányról, de a lakások területi eloszlása

11 Az ingatlan.com 2013. február 1-i hirdetései esetében egy budapesti 2 szobás (ide értve az 1 szoba + 1 félszobás lakásokat is, mely egy második gyermeket vállaló pár minimális igényének tekinthető) albérlet ára havi 40.000 és 600.000 Ft között mozog, a módusz 55.000 Ft, melyen felül a rezsi költséget fedezni kell. Ez összességében megegyezik egy havi nettó kezdő fi zetéssel.


79

és minősége szempontjából már jelentősek a gondok. A területi eloszlás alapvető prob-lémája abból fakad, hogy nem ott állnak üresen a lakások, ahol új munkalehetőségek teremtődnek, vagy egyáltalán vannak munkahelyek. Így azok, akik nem képesek a – jellemzően városi – lakásvásárláshoz szükséges erőforrások akkumulációjára, gyakor-latilag a munkanélküliség, az ingázás, a városi albérlet, illetve az olyan munkák közül választhatnak, melyek akár több hetes távollétet jelentenek a családjuktól (pl.: külföldi munkavállalás). Azaz további anyagi és/vagy időbeli erőforrások elvonásával terheltek a gyermekvállalás szempontjából12, mely különösen élesen jelentkezik, amennyiben már nevelniük kell egy kisgyermeket.

Mivel az olyan párok számára, akik nem képesek akkumulálni az önálló lakásvá-sárláshoz szükséges erőforrásokat a hazai viszonyok között (albérlet, ingázás, illetve kereseti lehetőségek) az egyik fél jövedelmének kiesésével gyakorlatilag nem lehetsé-ges az anyagi biztonság, és különösen nem lehetséges a lakhatási cél megvalósításához szükséges gyarapodás megteremtése, így nyilvánvalóan nem vállalkoznak a családbő-vítésre. Ezen családok esetében a gyermekek szempontjából funkcionális működést alapvetően nehezíti, hogy ahol a kapcsolati, családi célkitűzésekhez szükséges erőfor-rások előteremtése nem sikerül, ott mind kapcsolati, mind egyéni szinten megreked a fejlődés, melynek eredményeként egyre nő a frusztráció és megoldatlanok maradnak a konfl iktusok, melyek miatt emelkedik a család széthullásának veszélye, illetve tovább csökkennek a gyermekek neveléséhez rendelkezésre álló erőforrások13.

A deprimált élethelyzetű fi atal párok esetében az intergenerációs transzfer mértéke nyilvánvalóan alacsony. Jellemzően úgy jelenik meg, hogy a fi atalok az önálló életkez-dés helyett valamely fél családjánál lak(hat)nak – ez a megoldás nagyfokú alkalmazko-dást igényel, különben növeli a konfl iktusforrások számát, csökkenti a komfortérze-tet. Alapvető probléma, hogy a többgenerációs családi együttélési formát sok esetben a kényszer szüli, nem pedig az érintett felek szabad választásából fakad – ezt támasztják alá interjúink is. A kényszer megmutatkozik a konfl iktusforrások számában, melyet különösen az a fél érzékel, aki a párja családjához költözött, és aki egzisztenciális ér-telemben a kiszolgáltatottabb fél. Nyilvánvaló, hogy számára a kényelmetlen élethely-

12 Ráadásul a gazdasági válság során is megfi gyelhető trend volt, hogy a „központok exportálják a válságot a perifériák felé”, így például a munkavállalók számára magasabb költségeket jelentő ingázók, illetve a ke-vésbé integrált külföldi munkavállalók kiszolgáltatottabb helyzetben vannak a munkahelyeiken, mint akik helyben laknak.13 Például nő a szülők szenvedélybetegségének az esélye, mely nemcsak anyagi, hanem időbeli erőforrás-ok apadását is jelenti, az esetleges bűnözői életmód kialakulásának gyerekekre gyakorolt hatásáról nem is beszélve.


80

zet felszámolása élvez elsőbbséget –amennyiben erre bármilyen esély van14 – szemben a gyermekvállalással.

A fi atalok következő csoportjába azok tartoznak, akik nem képesek családon be-lül megoldani az önálló lakás előteremtéséhez szükséges akkumulációt, hanem külső erőforrás bevonására kényszerülnek – ők a hitelfelvevők. A lakáshitel fi zetése értelem-szerűen az anyagi erőforrások jelentős részének lekötését jelenti, s nyilvánvaló, hogy ezzel a pénzintézetek is tisztában vannak, így lakáshitelhez csak azok juthatnak, akik esetében a hitelfelvevő rendelkezésére állnak olyan erőforrások, melyek segítségével a hitel törleszthető15.

Fontos megjegyeznünk, hogy a hitelfelvétel legalább olyan összetett döntési hely-zet, mint a második gyermekvállalás, és nagyjából hasonló modellben elemezhető is. Ennek megfelelően a kutatásba bevont párok ezt az elemzést valamilyen szinten el is végzik, végezték – még abban az esetben is, ha végül a szülői házban maradás mellett döntöttek a hitelfelvétel helyett.

Az egyik legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban a hosszú távú jövedelmi kilátások, melyek alapvetően függnek a végzettségtől, szakmától, lehetséges karrierúttól, egész-ségügyi állapottól, valamint a gazdasági környezettel kapcsolatos elvárásoktól. Ilyen szempontból a jelenleg is tartó gazdasági válság rendkívül nehéz helyzetbe hozta a hi-tellel rendelkező családokat.

Interjúink során a hitellel rendelkezők mind arról számoltak be, hogy bevételi lehe-tőségeik szűkültek, életszínvonaluk csökkent, miközben a tartalékaik felélése folyik – nyilván ilyen körülmények között a gyermekvállalási döntés elhalasztása mellett dön-tenek. Ez még azokra is igaz, akik 2011 második felében tudtak élni a hiteleik rögzített árfolyamon történő előtörlesztésével, hiszen számukra a felhasznált biztonsági tartalék visszapótlása, illetve az előtörlesztés miatt igénybe vett családi segítségek visszafi zetése az elsődleges.

A saját lakással rendelkezőknek két markáns csoportját különíthetjük el, az egyik csoportba tartoznak azok, akik jelentősebb intergenerációs transzfer segítségével, a má-sikba pedig, akik önerőből teremtették meg a saját tulajdonú lakhatásukat. Ez utóbbi csoport jóval idősebb, jellemző rájuk, hogy az egzisztencia megteremtéséhez szükséges karriercélok (ide értve az önálló vállalkozás felfuttatását is) miatt kitolták a gyermek-vállalás időpontját – körükben a leggyakoribbak azok, akik úgy vélik, hogy már kifu-

14 Amennyiben viszont nincs lehetőség az önálló lakhatásra úgy a kiszolgáltatottság miatt az adott élet-helyzet biztosítása lehet cél, melynek szempontjából a gyermekvállalás, vagy a gyermekvállalási igénynek való engedés lehet racionális stratégia.15 Ennek során megjelenhet a „szülői ház” jelzáloggal való megterhelése, mely szintén az intergenerációs transzfer egy fajtájának tekinthető, akárcsak az önrész előteremtésébe való besegítés.


81

tottak az időből, pedig örömmel vállalnának második gyereket, hiszen az esetükben a jó anyagi körülmények ma már adottak.

Természetesen a legjobb helyzetben azok vannak, akiknek a családja képes bizto-sítani a fi atal számára az önálló lakhatást16, így vannak olyan párok is, akik két saját tulajdonú lakással tudnak nekivágni a családalapításnak, ami a nyilvánvaló anyagi biz-tonság mellett, lehetővé teszi azt is, hogy a családalapítás különböző fázisainak eltérő igényeihez (szobák száma, zöldövezet) alkalmazkodjanak17. Nem meglepő, hogy ezen családok esetében a gyermekvállalási hajlandóság jóval nagyobb: a kutatásunkba be-vont jó helyzetű családok tervezték a második gyermeket.

A második gyermek vállalása a lakhatás, illetve a lakhatási igények felülvizsgála-tát igényli: „Hogy fogunk elférni?” Fontos megjegyeznünk, hogy a válság előtti olcsó hitel idején egyre markánsabb felfogássá lett, hogy minden gyermek számára bizto-sítani kell az önálló lakószobát a középosztálybeli életnívó esetében. (Demeter 2006) Kutatásunk szerint sok az olyan élethelyzetben lévő család, ahol a második gyermek vállalása lakhatási problémákat hoz felszínre, különösen azokban az esetekben, amikor nem rendelkeznek saját tulajdonú lakással. De azok sincsenek könnyű helyzetben, akik hitelfelvétel nélkül nem tudnának nagyobb saját tulajdonú lakásba kerülni, erre több helyen alkalmazott megoldás a nagyszülőkkel való (nem hivatalos) lakáscsere.

Természetesen a megfelelő anyagi biztonság18 túlmutat a lakhatáson, és szerepet ját-szanak benne további vagyontárgyak is, melyek közül kiemelkedik a gépkocsi, mely eszközzel lehetővé válik a nagyobb fokú és gyorsabb mobilitás, ami erőforrás spórolást eredményez, miközben a gépkocsi vásárlása és fenntartása anyagi erőforrásokat köt le – ezáltal növeli a lakhatás, a ruházkodás, élelmezés biztosításából összetevődő mini-málisan szükséges anyagi erőforrás szintjét. Nyilvánvaló, hogy a gépkocsi mobilitásban játszott szerepe a gyermekek számával emelkedik, hiszen nagyobb fokú térbeli, időbeli rugalmasság egyre fontosabb a szerteágazóbb igények (reggeli bölcsődébe, óvodába, munkahelyre való eljutás) kielégítésében, és az erőforrásokhoz való hozzájutásban is (térben távolabbi rokonok látogatása, nagybevásárlások intézése).

16 Az intergenerációs transzfer mértéke alapvetően két dologtól függ: A (nagy)szülők anyagi lehetőségeitől, valamint a fi atalok és a nagyszülői generáció viszonyától. Nyilvánvaló egyik sem problémamentes, akár gyerek-szülő, akár vej/meny-após/anyós viszonylatban. Mint minden viszonyban itt is megfogalmazódnak elvárások a másik féllel kapcsolatban (így vagy úgy csinálják a dolgaikat; mit, miként és mennyit segítsenek; milyen sűrűn találkozzanak), melyek nyilvánvalóan konfl iktusokat okoznak, melyek a második gyermek-vállalást annak függvényében befolyásolják, hogy a fi atalok mennyire vannak ráutalva (anyagilag, emocio-nálisan, vagy az időbeosztásuk alapján) a nagyszülői generációra 17 Fontos megjegyeznünk, hogy még ezekben az esetekben is jelentős szerepük lehetett a külső erőforrás-oknak (kedvezményezett hitel, szocpol). 18 A megfelelő jelző itt is az egyéni, nagyrészt réteghelyzet-specifi kus igényeket jelöl.


82

Az anyagi biztonság másik rendkívül fontos eleme a felhalmozott pénzügyi tartalék (pl.: befektetések) megléte, mely egyértelműen pozitív irányba befolyásolják a gyermek-vállalási hajlandóságot. Különösen a jelen gazdasági válság, valamint a kedvezményes devizahitel előtörlesztés lehetősége után jellemző, hogy csak azok a jellemzően magas státuszú családok rendelkeznek önerőből felhalmozott jelentős anyagi tartalékokkal, akiknek a lakhatása megoldott – s jellemzően azok, akik esetében a gyermekvállalást megelőzte egy felhalmozási időszak, azaz későn (jellemzően a második gyermekválla-láshoz túl későn) vállaltak gyermeket.

Az anyagi biztonság (munkaerő-piaci helyzet) fenntartható-e, javítható-e?

Az anyagi erőforrások folyamatos előteremtése elsődleges feladata a szülőknek – a má-sodik gyermekvállalás során ennek költségei sokkal jobban becsülhetőek19, mint az első gyermek esetén, miként a szülők „jövedelemtermelő képessége” is, hiszen már van tapasztalatuk. Ha feltételezzük, hogy egy második gyermek vállalása érdekében további jövedelemre van szükség az életszínvonal megtartásához20, úgy a következő lehetőségek merülnek fel a jövedelem növelésére:

Gyermekellátási járadékok növelése: Egy második gyermek vállalása minden kö-rülmények között növeli a családi pótlék mértékét21, növeli a családi adókedvezmény igénybe vételének mértékét22. Ezen túl pedig a második gyermek „jó” ütemezésével le-hetővé válik a gyesen töltött időszak lerövidítése, amennyiben a kisebb gyermek három éves kora előtt születik meg a testvér, így a jellemzően a gyesnél magasabb összegű

19 A háztartási költség számítási modellek értelmében a második gyermek költségei valamennyire alatta maradnak az első gyermekének (pl.: KSH – Létminimum számítás). De a logisztikai terhek növekedése miatt ez nem jelenti, hogy kevesebb erőforrást kellene előteremteni.20 Természetesen a családok dönthetnek az életszínvonal csökkenés mellett, ebben az esetben, ha a család társadalmi miliőjének életnívó normái (pl.: rendszeres étterembe járás vs. rendszeres gyümölcsvásárlás) nem sérülnek, akkor ez egy egyszerű értékválasztás a szülők számára, mely során a kismértékű életszín-vonal csökkenést kompenzálja a gyermek mint örömforrás. A problémát az okozza, amikor a gyermek-vállalás miatt az életnívó normák nem tarthatóak – különösen, ha ezzel nem kalkuláltak a szülők (ez nem értékválasztáson alapul). Nyilvánvaló, hogy magasabb életszínvonalból könnyebb a kompromisszumok meghozatala.21 Az alapesetben 12 200 Ft 26 600 Ft-os összegre módosul.22 Ez havi 10 000 Ft nettó pluszt jelent, amennyiben az adókedvezmény érvényesíthető (kb. 160 000 Ft-os bruttó családi jövedelem kell).


83

gyedet23 kapják a szülők. Ugyanakkor a gyed és tgyás, a felhalmozódó szabadságok, a táppénz szabályozásának kérdései miatt a második gyermek születése utáni gyermek-ellátási járulékok maximalizálása „hatalmas sakkjátszma”.

Jövedelemszerzésre fordított idő növelése: Ennek klasszikus formái a túlóra, illetve a másodállás a munkavállalók esetében, de ide sorolhatjuk a gyermek ellátása mellett otthon végzendő távmunkát, alkalmi munkát is. Nyilvánvalóan ezek esetében a gyer-mekre és a munkavállaló magára fordítható (diszkrecionális) idejének együttes összege jelentősen csökken. Ennek tükrében pedig a második gyermekvállalással kapcsolatban – amennyiben szükséges plusz jövedelem előteremtése – felmerül a kérdés, hogy az első gyermekre fordított, illetve a magamra/magunkra fordított időből lehet-e, szabad-e en-gedni.

Ebben a dimenzióban értelmezhető az a döntés is, hogy az anya mikor térjen vissza a munkaerőpiacra. Akkor racionális a döntés, ha az elhelyezkedés után a jövedelemter-melő képessége nagyobb, mint a gyermek otthoni ellátása melletti erőforrás akkumulá-ciós képessége24 plusz az elhelyezkedésből adódó költségek25. Összegezve azt mondhat-juk, hogy a nem felsőfokú végzettségű nők esetében a munkaerőpiacra való visszatérés nem magától értetődő ma Magyarországon.

Jövedelemtermelő képesség növelése: A szülők jövedelemtermelő képességét alap-vetően a végzettségük és a szakmájuk határozza meg, valamint a munkaerő-piaci hely-zetük és karrierlehetőségeik. Így elsődlegesen a képzés, a továbbképzés vagy az átkép-zés, esetlegesen a nyelvtanulás az, amely segíthet a magasabb jövedelem elérésben. De a jövedelemtermelő képesség növekedése várható a karrierút fontos lépéseitől is, mint a kinevezésektől, munkahelyváltástól, vagy akár egy vállalkozás beindításától, felfut-tatásától is.

Oktatásba, végzettségbe való befektetés: Interjúalanyaink közül sokan jelezték, hogy a gyermekkel otthon töltött időt szerették volna felhasználni arra, hogy oktatási rendszeren kívül fejlesszék tudásukat, különösen sokan határozták el, hogy szabad-idejüket nyelvtanulásra, esetleg informatikai ismeretek elsajátítására fogják fordítani.

23 A Gyed jövedelemtől függő, maximum a mindenkori minimálbér 70%-ának a kétszerese (bruttó 137 200 Ft, ha a gyesen lévő veszi igénybe a családi adókedvezményt, akkor ez jelentősen nem csökken két gye-rek esetén, kedvezmény nélkül kb. nettó 100 000). Bár meg kell jegyezni, hogy gyeden töltött időszak után a maximumot elérni igen nehéz, gyesen töltött időszak után pedig szinte lehetetlen, de mindenképpen szük-séges a munkaerő-piacra való visszatérés. A gyes összege ugyanakkor nettó 25 650 Ft, aminél a legtöbben magasabb gyeddel számolhatnak még akkor is, ha nem térnek vissza a munkaerőpiacra rövid időre sem.24 Ide értve a külső erőforrásokat (pl.: gyes vagy munkanélküli ellátás), valamint a házimunka ellátásból fakadó nyereséget (pl. főzés a dolgozó férjre), illetve a családi vállalkozásba való besegítést, alkalmi és feke-temunka vállalásának lehetőségét.25 Pl.: utazási, étkezési költségek, gyermek ellátásának plusz költségei (pl.: bölcsődei étkeztetés, családi szí-vességek, esetleg bébiszitter).


84

Ezeket – a jellemzően külső kontrol nélküli törekvéseket – általában nem koronázta siker. Jobb a hatékonysága az oktatási rendszeren belüli – határidőket kijelölő – kép-zéseknek, főként, ha már előtte is jelentős volt az erőforrás ráfordítás, így jellemző a diplomamunka megírása. (Engler 2007) A szakképzések és az átképzések esetében a megfelelő helyek megtalálása, illetve a képzésre fordított idő összeegyeztethetősége is nehézség mind az otthon töltött idő alatt, mind később. Interjúink is azt támasztják alá, hogy az élethosszig tartó tanulás a munkaerőpiacra történő visszatérés után elsődlege-sen a magasabban kvalifi káltak körében jellemző, és a már meglévő munkaerő-piaci pozíciókhoz köthető (könyvelőknél mérlegképes könyvelői végzettség, munkahely fi -nanszírozta továbbképzések).

Munkaerő-piaci helyzet megváltoztatása: (Ideértjük a munkaerő-piaci reintegráci-ót is.) Általános vélekedés, hogy ma Magyarországon csak az ismeretségi hálón keresz-tül lehet „jó” állást találni, és 40 százalékban ténylegesen az ismerősök, rokonok, bará-tok segítik álláshoz a fi atalokat. (Váradi 2007) A jó állásnak két defi níciója vezethető le interjúinkból. Családbarát munkahely: jellemezően átlagos, vagy az általánosnál rosz-szabb kereseti lehetőséggel, viszont nagyfokú rugalmasság jellemzi, a gyermekellátó intézmények időbeosztásához való alkalmazkodást teszi lehetővé (azaz a bölcsődébe, óvodába szállítás nem okoz problémát) – elsődlegesen a női munkaerő-piacon keresett és kínált állások tartoznak ide, jellemző a közszféra magas aránya. (Balassa és tsai 2011) A jó állások másik köre az, mely kiemelkedő kereseti lehetőséget kínál az alkalmazot-taknak – ezek az állások főként a versenyszférára jellemzőek, és általában nem teszik lehetővé a rugalmas időbeosztást, sőt alacsonyabb végzettségűek esetében sokszor egy-értelműen a családi életben való részvétel rovására mennek (pl.: éjszakai vagy külföldi munkavégzés).

Külön érdemes kitérnünk az önálló vállalkozókra, akik sok tekintetben a leginkább kiszolgáltatott csoport, hiszen vállalkozásukban gyakorlatilag 24 órában tudnak dol-gozni minden külső kontroll nélkül, mely ezekben a családokban sajátos munkameg-osztást idéz elő. Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a vállalkozói élethelyzet termelékenysége magasabb, mint a munkaerő-piacon alkalmazottként elérhető jövede-lem, úgy racionális, ha a vállalkozó férfi mellett a nő átveszi az adminisztratív és szerve-zési terheket, hogy a férfi a vállalkozás profi t termelő tevékenységére több energiát tud-jon fordítani. Ennek veszélye, hogy a vállalkozás felszámolásának esetleges kényszere alapvetően rengeti meg a család anyagi biztonságát.

Összességében jellemző, hogy ha a család a második gyermek vállalása mellett jö-vedelmének növelésére vállalkozik, akkor az valamilyen befektetéssel26 vagy erőforrás

26 Késleltetett hozamú erőforrás-befektetés (pl.: magasabb végzettség megszerzése) feltételezi, hogy előte-remthető befektethető erőforrás.


85

konvertálással27 jár. Ugyanakkor, ha nem kívánják jövedelmeiket növelni, akkor a gyer-mek miatt jelentkező költségek az anyagi erőforrások csökkenéséhez vezetnek (mely-nek igazából az aránya kérdéses, nem az összege)28.

Rendelkezésre áll-e a gyermek felügyeletéhez, neveléséhez szükséges idő?

A kérdésben jelzett disztinkció rendkívül fontos. A gyermekfelügyelet esetében a kér-dés mindössze annyi, hogy a család elő tudja-e teremteni azt az időmennyiséget, mely szükséges ahhoz, hogy a gyermek alapvető biológiai szükségletei (biztonságos környe-zet) garantálva legyenek. Ezzel szemben a nevelés esetében már nemcsak a gyermekre fordítható idő mennyisége, hanem az idő felhasználásának minősége is alapvető kér-déssé válik, és ennek során megjelenik, hogy az egyéb erőforrások mobilizálódnak. A nevelésre ebben a felfogásban úgy tekinthetünk, mint a gyermekbe történő erőforrás-felhalmozásra.

A gyermekfelügyelethez szükséges idő, interjúink alapján öt különböző helyről származhat, ezek egyfajta rangsor szerint a következők:

Szülők. • Interjúalanyaink, különösen az apák több ízben kifejtették, hogy a szop-tatás miatt a csecsemőről való gondoskodás kb. egy éves korig mindenképpen az anya dolga. Ez nem jelenti azt, hogy a legtöbb családban az apák ne vennének részt a feladatok ellátásában (fürdetés, tápszermelegítés, sétáltatás), inkább azt, hogy ők maguk is igénylik, hogy ezek közben az anya a közelben legyen. Ennek oka, hogy amennyiben a gyermekkel való törődést ellátásra és nevelésre osztjuk, úgy az apák jellemző szerepfelfogása szerint ők elsődlegesen a nevelésben, a gyermekkel való foglalkozásban (játék, mesélés, dögönyözés) kell, hogy kivegyék a részüket. Ennek megfelelően, ha nem is mindig tudatos szinten, de megfi gyelhető valamilyen mun-kamegosztás, melynek során a verbális készségek fejlesztésében (mondókák, versek, mesék, ének) inkább az anyák, míg a motorikus és később az intellektuális fejleszté-sében (mozgásos, logikai és építőjátékok) inkább az apák aktívabbak.

Az apák gyermekellátásban betöltött feladatait – otthonlétük keretei között – jellemzően az anyai igények és kérések határozzák meg, ugyanakkor ezek gyorsan rögzülnek (pl.: ki, mikor vásárol be). Jellemző problémaforrás sokaknál az „éjsza-kai műszak”, mely miatt az anyák döntő többsége igényli valamilyen módon az apa segítségét. Alapvetően három megoldással találkoztunk: vagy az éjszakai kelés lesz a férfi reszortja (erre az éjszakai szoptatás megszűnésével van lehetőség), vagy a reggeli előkészületek válnak az apa feladatává (reggeli készítés, tápszermelegítés,

27 Azonnali hozamú erőforrás-felhasználás (pl.: plusz munka vállalása). 28 Ebben némi változást hozhat a családi adókedvezmény érvényesítése, de kutatásunk ennek megismeré-sére nem alkalmas, mivel csak interjúink egy része készült az igénybevehetőség után.


86

mosdatás), vagy az apa a hétvégi délelőttre jutó „lustálkodást” teszi lehetővé (reggeli teendők és játék). Tehát azt mondhatjuk, hogy a munkamegosztás szempontjából jól funkcionáló29 pároknál az apák gyermekellátásba való bevonódása az anyák teher-bíró-képességén múlik – „extrém” esetben ez lehet gerjesztője akár annak is, hogy az apa maradjon otthon gyesen, miként erről többen is beszámoltak. (Petényi 2013)

Összességében elmondhatjuk, hogy a gyermeknevelés tekintetében az apa más tartalmakat hoz (más minőség), míg a gyermekellátás esetében, ha alacsonyabb mi-nőségben is látja el a feladatokat30, összességében az anya tehermentesítésével előse-gíti az anyai erőforrás feltöltését. Ugyanakkor az anya erőforrásainak feltöltése nem-csak az apa diszkrecionális idejének feláldozásával lehetséges, hanem más erőforrás-ok konvertálásával (pl.: a pár közös nyaralása, amíg a gyermekre nagyszülő vigyáz), miközben az apa nevelői hatása semmivel sem pótolható. Ezt az apák jellemzően a gyermek és a köztük lévő kapcsolat, kötődés erejével ragadják meg, s mint ilyen az interjúalanyaink mindegyikének fontos, sokuknál elsődlegesen fontos volt. Ez azt jelenti, hogy az apák esetében is beszélhetünk minimálisan megkívánt gyerekkel együtt töltött időről, melyet egy második gyermekvállalás esetében biztosítottnak akarnak látni.

Az anyák esetében a foglalkoztatásának körülményei (munkaidő, munka mi-atti utazás) az, amelynek elsődleges a szerepe abban, hogy mennyi időt tud gyer-mekével tölteni. Ilyen szempontból pedig a fő kérdés, hogy meddig marad otthon gyermekével, mikortól helyezkedik el újra. A reintegrációt a család rendelkezésére álló erőforrások, illetve az egyéni motivációk és karriercélok, valamint a szektorális munkaerő-piaci lehetőségek együttesen befolyásolják. (Demeter–Nagy 2008) Alap-vetően kijelenthetjük, hogy a kisgyermekes anyák munkaerő-piaci reintegrációja kockázatokat rejt magában.

Interjúink alapján a kockázatok akkor is jelentkeznek, ha a kismama az előző állásába tud visszamenni. Egyrészt a munkával kapcsolatos elvárások átalakulnak, ami gyermektelenül megfelelő munkahely volt az az időbeosztás, utazási terhek, szabadságolási gyakorlat miatt nem feltétlenül felel meg egy kisgyermekes anyu-kának is. Ezen kívül alkalmazkodni kell az otthon töltött idő alatti változásokhoz: új technikai eszközök, eljárások, megváltozó munkakörök, hatáskörök, munkahe-

29 Természetesen találkoztunk a munkamegosztás szempontjából diszfunkcionális párokkal, ahol az apa sokat, akár a lakhelyétől több napig távol dolgozik. De találkoztunk olyanokkal is, ahol a hagyományos szerepeket elfogadva (ha nem is megelégedve vele) csak az anya dolga volt a gyermek szükségleteinek az ellátása. De ezekben az esetekben – miként mindenütt máshol is – a gyermeknevelésben megjelent az apák szerepe főként, az életkor előrehaladtával.30 Ezek általában anyai félelmekként, és apai kudarcokként jelentek meg az interjúinkban, de az idő előrehaladtával, a tapasztalatok megszerzésével ezek a félelmek alábbhagynak, a kudarcok pedig kedves történetekké szelídülnek.


87

lyi személyi változások, új főnök. Végül pedig problémát okozhatnak a kisgyermek esetleges betegségei, melyek miatt a gyermekfelügyeletet biztosítani kell sokszor több héten keresztül is.

Nyilván még nagyobb a kockázat, ha egyértelmű, hogy nem fog visszatérni az előző állásába, hiszen ekkor még a gyermek otthonléte közben szükséges megkez-deni az álláskeresést31. Az új munkahely esetében a próbaidő is jelentős kockázattal jár, különösen, ha időben egybe esik a gyermek bölcsődei/óvodai beszoktatásával, amit csak tetéznek a gyermekek gyakori megbetegedései a közösségbe kerülést kö-vetően.

A fentiek pedig még erőteljesebben jelentkeznek, ha a hosszabb otthon töltött idő (pl.: a második gyermekvállalása miatt, akár 5-6 év) mellett döntenek. Mivel ez a munkaerő-piacról történő jelentősebb kiesést okoz, így a visszatérni szándékozó elavult tudással, megkopott készségekkel szembesülhet, mely szintén nehezíti az állástalálást, illetve nagyobb a kockázata, hogy addigi munkaadója nem tudja visz-szavenni (pl.: megszűnik, leépít). Ennek ellenére, főképp az álláskeresés nehézségei miatt, sokszor terveznek úgy a családok, hogy inkább csak egy reintegrációs perió-dus legyen, azaz a tervezett második gyermek előtt a nő nem megy vissza dolgozni más munkáltatóhoz32.

Nyilvánvaló, hogy a gyermekellátáshoz és neveléshez szükséges idő előteremté-se elsődlegesen az anya állásba kerülése után válik igazán problematikussá. Olyan mindennapos tevékenységek megszervezése okozhat gondot, mint a gyermek böl-csődébe/óvodába/iskolába való be- és hazavitele, illetve a munkahelyek által meg-követelt benntartózkodási idő (pl.: túlóra). A munkamegosztás szempontjából funk-cionálisan jól működő pároknál bevett, hogy az egyik szülő viszi, a másik hozza a gyermeket – ugyanakkor még ezeknél a pároknál is szükség van külső – jellemző-en nagyszülői – segítségre. Amennyiben a szülők úgy látják, hogy a külső segítség nem biztosított úgy az erősen gátolhatja a gyermekvállalást, a második gyermek-vállalást.

Nyilván itt a beavatkozási lehetőséget az intézmények nyitvatartásának meg-hosszabbítása jelentené, de ahhoz, hogy minden munkahelyhez (ide értve az intéz-

31 Az elmúlt években az átlagos álláskeresési hossz a KSH adatai szerint másfél év körül mozog: http://www.

ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/mun/mun21202.pdf 32 Ezzel szemben az addig munkáltatóhoz való visszatérés a magasabb gyed összeg biztosítása érdekében reális alternatíva lehet, amennyiben a két gyermek közötti korkülönbség ezt indokolja. De erről kutatási eredményeink nincsenek.


88

ménytől távol lévőket is33) alkalmazkodni tudjanak legalább reggel 6 és este 7 között kéne biztosítani a gyermekfelügyeletet, mely jelen pillanatban az intézmények hu-mánerőforrásával nem lehetséges.

Egyértelmű és nyugaton széles körben alkalmazott módszer a női munkaerő reintegrációjára és foglalkoztatására a részmunkaidő, mely a fenti problémák jelen-tős részét is képes valamilyen módon megkönnyíteni, és nagyban elősegíti a család és a munka összeegyeztethetőségét. Ennek hatékony támogatása a jelenlegi foglal-koztatási rendszerben csak nyomokban bukkan fel.

Nagyszülők • 34. Miként a fentiekben bemutattuk az intergenerációs családi időtransz-fer rendkívüli módon képes megnövelni a szülők rugalmasságát, azaz a kötetlenebb időfelhasználásuk által az erőforrás-termelő képességüket. Míg a családi anyagi erő-forrás transzfer esetében a nagyszülők anyagi helyzete és a fi atalok és a nagyszülők közötti viszony a mérvadó, addig az időtranszfer esetében előtérbe kerülő a térbe-li közelség (mint a nagyszülői időerőforrás átadásának költsége), valamint, hogy a nagyszülők számára mennyi diszkrecionális idő áll rendelkezésre, melyet alapvető-en a munkaerő-piaci (nyugdíjas vs. nem nyugdíjas) helyzet határoz meg. Jellemzően – már csak a nyugdíjkorhatár miatt is – a nagymamák azok, akik rendkívül értékes erőforrást jelentenek a gyermekellátásban és nevelésben. A második gyermekválla-lás esetében az ő erőforrásukkal történő kalkuláció, ha csak lehet, felmerül.

Ennek alapján érdemes lehet egy olyan rendszert kidolgozni, ahol a nők ked-vezményes nyugdíjazásakor nem a szolgálati időt (40 év) veszik fi gyelembe, hanem azt, hogy van-e két olyan unokája a településétől egy órányi távolságon belül, akik bölcsődébe/óvodába/iskolába járnak.

Külső társas környezet: • barátok, ismerősök, szomszédok. E gyermekellátással kap-csolatos idő kapcsán csak a legszorosabb barátok, és a gyermekes ismerősök azok, akik interjúink alapján szerepet játszhatnak, és ők sem minden család életében van-nak jelen. A barátok, szomszédok elsősorban mint vészmegoldás működnek, és egy-két órás szívességre kérhetőek meg jellemzően halaszthatatlan intéznivaló – barátok esetében esetleg esti programok – kapcsán. A gyerekes ismerősök esetében viszont

33 Mint említettük már fentebb a szülők – különösen az anyák – az egyedül maradás kockázatával is kény-telenek számolni. Amennyiben egy gyermekét egyedül nevelő nő – aki a környezetéből nem számíthat sem-milyen segítségre – elhelyezkedik, úgy a következőkkel számolhat. Gyermek bevitele az intézménybe 7:30, munkahelyre érkezés 8:00, nyolc óra, plusz ebédszünet ledolgozása 16:30-ra, gyermekért érkezés 17:00. Ezt nevezhetjük a jelenlegi rendszerben az egyetlen intézmény-kompatibilis munkahelynek, amennyiben nem sikerült ilyet találni (pl.: több műszak van, messzebb van a munkahely), akkor az egyedül lévő anya rend-kívül nehéz helyzetbe kerül. 34 Esetleg testvérek, főként, ha van hasonló életkorú gyerek, vagy, ha a testvér még tanuló.


89

egyfajta kölcsönösségi rendszer az, ami ki tud alakulni, pl.: egyik nap az egyik, má-sik nap a másik szülő vigyáz ovi után a gyerekekre, míg a másik haza nem ér a mun-kából – ezek a megoldások a bölcsőde, óvoda előtt csak ott működhetnek, akiknek nagy helyi beágyazottságuk van a környéken (pl.: játszótér). Állami intézményrendszer • nek a gyermekek felügyeletében rendkívül fontos sze-repük van, hiszen alapvetően ezek az intézmények teszik lehetővé a kétkeresős csa-ládmodellt (az egyedülálló szülők esetében pedig még fokozottabb a jelentőségük). Alapvetően három intézménytípust kell megkülönböztetnünk a gyermekek életko-ra alapján.

Az első a bölcsőde, amely hazánkban nem része az oktatási rendszernek, ebből következően elsődleges szerepfelfogása szerint a gyermekfelügyeletre, ellátásra kon-centrál, mely meglehetősen anakronisztikusnak tűnik, mikor a középosztály szá-mára szóló női magazinok a méhen belüli tehetséggondozás mikéntjeiről cikkeznek. Ennek ellenére az alapvető problémát nem a bölcsődék nevelési céljainak háttérbe szorulása (azaz a bölcsődében töltött idő minősége) jelenti, hanem a bölcsődei el-látórendszer elérhetősége. Ez különösen ott jelent problémát, ahol az intézmény-rendszert leépítették (válság övezetek), illetve ahol a közszolgáltatások bővítésének üteme nem követte a település(rész) vonzerejét a családalapítók körében (pl.: IX. kerület, budapesti agglomeráció), ezek esetében többéves előjegyzés alapján lehet bekerülni a gyermek három éves kora előtt az intézményrendszerbe. Ezek a ténye-zők egyértelműen a női munkaerő reintegrációját gátolják, illetve annak irányába hatnak, hogy a nők a lehető legtovább, azaz a gyermek három éves koráig otthon maradjanak, és igénybe vegyék a gyednél jelentősen alacsonyabb összegű gyest. En-nek eredményeként a családok jelentős anyagi erőforrás-csökkenéssel kalkulálhat-nak gyermekvállaláskor.

A megoldást a jelenlegi gyakorlat szerint az állami rendszeren kívül megjelenő (legálisan vagy fű alatt) működő magánbölcsődék jelentik, melyek jellemzően 50-100 000 Ft-os havi kiadást jelentenek. Ez a magasan kvalifi kált női munkaerő nettó keresetének felére, harmadára tehető. Mind a magán, mind az állami bölcsődékkel való elégedettség az interjúink alapján vegyesnek mondható35 – ugyanakkor szem-ben az óvodákkal, illetve iskolákkal a bölcsődeváltás költségei jóval nagyobbak (ál-lamiból gyakorlatilag csak magán bölcsődébe), ha egyáltalán ésszerű határok között lehetséges.

35 Elsődlegesen az olyan egyéni igények kielégítése okoz problémát, mint a táplálkozási rendellenességek kezelése, de sok szülő panaszkodott arra is, hogy nem megfelelően fi gyelnek a gyermekre (orrfújás, öltözék, verekedés).


90

Az óvodai ellátás ma már három éves kortól kötelező, ugyanakkor az interjúink felvételének kezdeti időszakában ez nem volt így, hanem jellemzően szeptemberi belépéssel indítottak az óvodák óvodai csoportokat. Nagyobb településeken gyakor-latilag ekkor osztották szét az óvodáskorú gyermekeket fi gyelembe véve az egyéni kívánságokat, mely gyakorlatilag a szinte szabad óvodaválasztást eredményezte36. Ugyanakkor ennek a rendszernek a hátulütője, hogy a gyerekek három éves kora és az óvodai felvétel közötti időszakban is meg kell oldani a gyermekfelügyeletet, mi-közben már nem jár a gyes, és a társadalombiztosítási jogviszonyról is gondoskodni kell. Ebből az következik, hogy az ellátórendszerbe való bekerülés szempontjából lényeges volt, hogy a gyermek melyik hónapban születik37.

Meg kell még említeni, hogy akár bölcsődébe, akár óvodába kerül a gyermek először, a kezdeti időszak, azaz a beszoktatás sok esetben nehéz időszak, különösen, ha betegségekkel szabdalt, ami interjúink alapján meglehetősen jellemző. Ez alap-vetően nehezíti, hogy a nők egyik napról a másikra teljes értékű munkavállalókká váljanak, és nem meglepő módon kiélezi a szerepkonfl iktust amennyiben a gyer-mek intézménybe való bekerülése és a munkába állás egybe esik. Itt rendkívül nagy könnyebbséget adhatnak az olyan családbarát munkahelyek, melyek lehetővé teszik a gyedről, gyesről visszatérő női dolgozóik számára, hogy egy átmeneti időszakban (három-hat hónap) csak részmunkaidőben dolgozzanak.

Az iskolaválasztásról csak nagyon kevés interjúalanyunk tudott beszámolni, hiszen még nincs olyan idős gyermekük, hogy ez problémává váljon. Ugyanakkor a lakhely kiválasztásakor többeknél felmerülő szempont volt, hogy a környéken mi-lyen minőségű közoktatás elérhető, illetve ez a tervezett lakhelyválasztást is befo-lyásolja, lévén a jó iskolák, jó környéken találhatóak. Azaz egyre inkább a minőség válik elsődlegessé a szülők számára38.

(Fizetett) külső segítség. • Gyakorlatilag az interjúink is megerősítik azt, hogy ennek sem gyakorlata, sem hagyománya nincs, ez alól kivételnek mindössze a nagyobb bevásárlóközpontok gyermekmegőrző szolgáltatásai számítanak (bár ezek szerepe

36 Ennek nyomán az óvodák között megjelent egy minőségi verseny, egyedi képzési programokat dolgoz-tak ki. Megjelentek a nemzetiségi, nyelvi, művészeti, sport és ökoóvodák, vagyis az intézmények nemcsak a gyermekek felügyeletére, hanem minőségi képzések biztosítására is vállalkoznak.37 Ezt csak tovább tetézi a második gyermek esetében, hogy az első gyermekhez, pontosabban az utána járó juttatásokhoz igazítva mikorra időzítsék a második születését, amennyiben az optimális időszaknak szűk mezsgyéje van, úgy a fogantatás körüli időszak stresszessé válhat.38 Itt kell megjegyeznünk, hogy azokban a családokban, ahol a gyermekek száma eldöntötten alacsony (egy vagy maximum kettő), ott a gyermekbe történő invesztáció (szülők ideje, anyagi erőforrások) lehetősége nagyobb, és ezt kihasználják a szülők. Azaz célként jelenik meg gyermekük társadalmi mobilitása, olyany-nyira, hogy ez gátja is lehet a második gyermekvállalásának.


91

elhanyagolható, interjúalanyaink nem tértek rá ki). A fi zetett külső segítség igény-bevételének hiánya két okból is sajnálatos, egyrészt mert nehezíti az erőforrások át-válthatóságát (pl.: nem megvalósíthatók a pár számára olyan esti programok sem kettesben, sem párosban, melyek kapcsolati erőforrásaik újratermelését segítené). Másrészt pedig a bébiszitterkedés elősegíti az intergenerációs kohéziót, abban az esetben is, ha nyugdíj mellett vállalkoznak erre, és akkor is, ha tanulmányok mellett – ez utóbbi esetben a fi atalok gyermekgondozási tapasztalatai (pl.: pelenkázás, für-detés, altatás) olyan tapasztalatok lehetnek, melyek segíthetik a későbbi gyermek-vállalást. Több a kutatásban részt vevő nő jelezte, hogy az ilyen tapasztalatok hiánya „nem volt kisgyerek a családban”, jelentősen nehezítette a kezdeti időszakot.

Ugyanakkor fontos, hogy ebben az esetben is felmerülnek a minőségi problé-mák, bizalmi és kulturális kérdések, melyekből indukálódik a kérdés, hogy rábízha-tom-e a gyermekemet egy idegenre. Sokkal jellemzőbb ezért az interjúink alapján, hogy a tehetősebb családok takarítónő, bejárónő segítségét veszik inkább igénybe, mint bébiszitterét.

Kívánt cél a testvér?

A legtöbb párnál a második gyerek tervezése kapcsán – ha nem is minden esetben problémaként – de felmerült, hogy az első gyermeket miként fogja érinteni a második gyermek érkezése. Az alapvető kérdés, hogy fog-e rá elegendő energia jutni (az esetek többségében nyilvánvaló, hogy annyi energia nem fog rá jutni, mint addig)? Valamint, hogy ez miként fogja érinteni (testvér-féltékenység)39? Ezek a kérdések, akkor vezetnek a második gyermek vállalásának elvetésére, ha a második gyerek veszélyezteti, hogy az első gyermekbe befektessék azokat az energiákat, melyekkel lehetővé válik számára a társadalmi mobilitás40.

Fontos itt még megemlíteni, hogy a gyermek ellátásához, neveléséhez szükséges erőforrások becslése nyilván pontosabb, mint az első gyermek előtt. De a második

39 A második gyermek vállalása esetében leginkább ennek kapcsán merül fel kérdésként, hogy a szülők mi-lyen tudással rendelkeznek a gyermeknevelésről (hiszen míg az első gyereknél az ellátási és nevelési szituá-ciók mindegyike új, addig a másodi gyermek esetében a testvér megjelenése az, mely az újdonságot okozza). Erre a tudásra mint erőforrásra tekinthetünk, mely alapvetően meghatározza, hogy a gyermeknevelés során milyen hatékonysággal képesek megoldani a szituációkat, hogy az a lehető legkevesebb felesleges energiát kösse le, ezzel maximalizálva a gyermekbe befektetett olyan energiákat, melyeknek később hozadéka le-het. Ugyanakkor a várható testvérféltékenység csak extrém esetekben tántoríthatja el a szülőket a második gyermek vállalásától.40 Nyilvánvaló, hogy ennek a kérdésfeltevésnek nemcsak ott nincs létjogosultsága, ahol az erőforrások nagy mennyiségben állnak rendelkezésre, hanem ott sem, ahol a társadalmi mobilitás a család adottságai miatt a családi invesztáció által az első gyermek számára sem adattok.


92

gyermek vállalása előtt az erőforrásigény becslése az első gyermekkel megélt tapasz-talatokra alapozottak, amelyet nagyban befolyásolnak az első gyermek adottságai és személyisége (hasfájósság, hisztisség, éjszakai alvási szokások), melyek meghatározzák a minimálisan szükséges erőforrásigényét is a leendő idősebb testvérnek. Így nyilván egy olyan gyermek után, akivel komolyabb nehézségek nélkül teltek az első hónapok, évek, nagyobb lesz a gyermekvállalási hajlandóság.

Fenntartható-e a szülők egyéni életstílusa,

az életcélok rendszere, azaz élhető-e teljes élet?

A fentiekben a munka világára mint az anyagi erőforrások előteremtésének helyére te-kintettünk, és nem úgy mint az önmegvalósítás és kiteljesítés terepére. Ez utóbbi fel-fogásban a munkahelyi siker része a teljes életnek, a sikeresség pedig a karrier képé-ben jelenik meg. A karrierek jellemzője, hogy a munkavállalónak egyre összetettebb és nehezebb feladatokat kell ellátnia, melyek jellemzően nagyobb felelősségvállalással járnak együtt. Ennek megfelelően a karrieristáknak azzal kell számolniuk, hogy mun-kájukba egyre több időbeli energiaforrást kell invesztálniuk, s bár eközben a keresetük (azaz az anyagi erőforrások előállításának hatékonysága) nő, a szűk keresztmetszetet a gyermeknevelésre fordított idő fogja jelenteni. Ha pedig a gyermeknevelésre fordítha-tó időt vásárolják, akkor egyrészt felmerülnek a minőségi szempontok, másrészt pedig felmerül, hogy szükség van-e (újabb) gyerekre, ha nem lesz rá idejük41.

Interjús tapasztalataink alapján elmondható, hogy a férfi ak esetében a karrier mind-addig nem okoz szerepkonfl iktust, amíg a munka nem jelenik meg otthon42, amíg van annyi idő, amit a férfi a családi együttlétre fordíthat és ezzel családtagjai is elégedettek. A nők esetében a karrier jóval nagyobb konfl iktusokkal jár, mely abból fakad, hogy amennyiben karrier célokkal rendelkeznek, nem várhatják, hogy társuk feladja a saját

41 Természetesen itt is fontos lehet a társadalmi miliő normarendszerének szerepe, melyből fakadóan eb-ben az esetben is kellhet a gyerek. Vagy a férfi ak esetében jellemző, hogy „engednek a nő kívánságának”, bár ilyen pár nem került be interjúalanyaink közé, nyilván ez nem véletlen. 42 A munka otthoni megjelenésének is több fokozata érzékelhető interjúinkban. Az első esetben eseti jel-leggel jelenik meg a hazavitt munka, a második lépcső, amikor rendszeres az otthoni munkavégzés, ez jellemzően az esti órákban jelenik meg és a párkapcsolatot kezdi ki, különösen, ha az otthoni munkavégzés nem közös döntés eredménye (pl.: vállalkozás). A harmadik fázisban a munkavégzés már nem csak az es-ti-éjszakai órákról tevődik át a gyerekkel eltölthető időre is, ideértve a hétvégéket is. Az otthoni munka-végzésből adódó konfl iktusok azokban az esetekben kisebbek, ha a másik félnek (jellemzően anya) nem a férfi az egyetlen felnőtt társasága, ha ő maga nem rendelkezik karriercélokkal, hanem a férje támogatását tekinti feladatának (ugyanakkor ez egy erősen kiszolgáltatott helyzet tud lenni a kapcsolat megromlásával), valamint ha ő maga is karrierista és ezt kölcsönösen tiszteletbe tudják tartani, segíteni tudják egymást (ez rengeteg szervezést és külső segítség meglétét feltételezi).


93

karriercélját a nő segítése érdekében, ennek megfelelően külső segítségre utaltak, illetve azzal a társadalmi elvárással is meg kell birkózniuk, hogy „jó anyák”43 legyenek.

Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a munkában való sikeresség mellett, leg-alább ilyen fontos tényező a munka szeretete, hogy a munkavállaló kedvvel végezze a tevékenységét, netán örömforrást találjon benne. Ezekben az esetekben egyértelmű, hogy a munka ellátása kevesebb erőforrást igényel. Nyilvánvaló az is, hogy az ilyen munka nem lehet nem összeegyeztethető az élet más területeivel, hiszen itt a motivá-ciót nem a várható és megélt siker jelenti, ugyanakkor e munka kapcsán a középtávú anyagi erőforrás-termelő képesség növekedése nem várható. Mégis amennyiben egy ilyen munkahelyről kell elmennie a szülőnek a második gyermekvállaláskor szülni, az a munkahely elvesztésének kockázata miatt legalább akkora visszatartó erő lehet, mint ami a karrierút megszakadásából származhat.

Sokak számára az egyéni élet kiteljesedése nem a munkahelyi sikereken múlik, ha-nem ennek terepe a hobbi. Rendkívül szerencsés helyzetben vannak kutatásunk alapján azok a párok, akik azonos hobbival rendelkeznek (természetjárás, bridzs, síelés, szín-ház), mert így a hobbijuk űzése növeli az együtt töltött időt, feltölti őket mind egyé-ni, mind párkapcsolati szinten. Ennek ellenére a többiek esetében is úgy tekinthetünk a hobbira (főként sportok, olvasás), mely ugyan erőforrások (időbeli, anyagi) lekötésé-vel jár, de hozzájárulnak a kapcsolati, illetve kulturális erőforrások felhalmozásában, valamint a rekreációhoz, azaz, amíg az ezekre fordított erőforrások nem a családi élet és a megélhetés megfelelő szintű biztosításának kárára történnek, addig ezek befekte-tésnek tekinthetőek. Így érthető, hogy a gyermek vállalásakor a hobbi megtarthatósága is fontos mérlegelési szempont lehet, ugyanakkor a nemek közötti különbség itt is jel-lemző. A férfi ak inkább tudják megőrizni hobbijaikat, elfoglaltságaikat tapasztalataink alapján.

A társas kapcsolatok megfelelősége. Kutatásunk alapján a nem rokoni kapcsolatok-nak két típusát különítettük el. Az egyikbe azok tartoznak, melyek esetében a kapcso-lattartás családos (ilyen esetekben jellemzően a barátnál, ismerősnél is van kisgyermek), a másik eset az, amikor a kapcsolattartás nem családos (ilyen esetekben az egyik szülő tart kapcsolatot). Ez utóbbi típus főként azok életében van jelen, akiknek erős kötések-kel jellemezhető baráti társasága van, ahol rendszeres az összejárás. Természetesen ezek a kapcsolatok dinamikusan változnak, és egy baráti társaság gyermekes tagjai mindkét kategóriába jelen lehetnek. A kutatás során találkoztunk olyan szülőkkel, akik esetében a baráti társaságukban való aktív részvétel kiemelkedően fontos volt, és ezekben tudtak kiteljesedni – ennek egy fontos módosulása, amikor a baráti társaságot valamilyen cél

43 Ez szintén társadalmi miliő függő, és teljesen más kritériumoknak kell megfelelni egy olyan miliőben, ahol a női karriercélok megvalósítása norma.


94

köti össze (vallási, kulturális, sport), és a közösség életének szervezésében valaki a csa-lád és munka mellett ki tud teljesedni.

A közösségek hatása a gyermekvállalási kedvre alapvetően függ a közösség jelle-gétől, például az a pár, melynek közössége sziklamászó a társaságból való kieséssel számolhatnak, míg a cserkészetben megismerkedő és felnövő pár a gyermekvállalással a közösség értékrendjének megfelelően cselekszik – különösen nagy az ilyen nyomás, ha a rajban már többeknek van gyermeke, hiszen akkor ezzel a közösségben betöltött pozíció és integráltság erősödik meg, főként az első gyermekvállalás esetében.

Összegzés

A tanulmányban a második gyermekvállalással összefüggő döntési modellt vázoltuk fel, mely során úgy véljük, hogy a szülők az alábbi kérdésekkel kerülnek szembe:

Gátolja-e egészségügyi probléma a gyermekvállalást a szülők oldaláról? Biztosítva látják-e, hogy képesek gondoskodni a gyermekről annak felnőtté válásáig?Megfelelő-e a párkapcsolatuk stabilitása? Megfelelő-e a párkapcsolatuk minősége? Az anyagi biztonság (különösen a lakhatás) megléte-megteremthetősége biz- tosított-e? Az anyagi biztonság (munkaerő-piaci helyzet) fenntartható-e, javítható-e? Rendelkezésre áll-e a szükséges idő a gyermek felügyeletéhez, neveléséhez? Kívánt cél a testvér? Fenntartható-e a szülők egyéni életstílusa, az életcélok rendszere, azaz élhe- tő-e teljes élet?

Azt gondoljuk, hogy amennyiben minden fenti kérdésre a válasz feltétel nélküli igen (kivéve az egészségügyi akadályt), akkor a második gyermek vállalása gyakor-latilag eldöntött tény. Ugyanakkor ez nyilván egy olyan idealisztikus és ideáltipikus állapot, amely csak elméletben létezik és akkor is csak rövid pillanatra – már csak a párkapcsolatok dinamikus alakulása miatt is, nem beszélve a környezet változásairól (külső erőforrásokhoz való hozzájutás lehetősége, a szülők, nagyszülők egészségügyi, munkaerő-piaci állapotában bekövetkező változásai stb.) A tanulmány során a gyer-mekvállalás kérdését mint eldöntendő kérdések láncolatát kezeltük, és csak utaltunk rá, hogy a döntés kapcsán a gyermekvállalás ütemezése is megjelenik szempontként mind a karrierépítés, mind a gyermekellátási juttatások maximalizálása, mind az idősebb gyermek ellátásában igénybe vehető erőforrások tekintetében. Azaz a döntési helyzet szükségszerűen bonyolultabb, mint a fent bemutatott modell összességében (hiszen


95

a fenti kérdések igenjei, illetve nemjei súlyozottan jelennek meg) és részleteiben egy-aránt. Például nem tértünk ki a párkapcsolatok problémamegoldó képességére, azaz, hogy a nehézségek inkább összekovácsolják a párokat, vagy inkább elfordítják egymás-tól – pedig nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű tapasztalatok, mint a tapasztalatok hiánya is minősíti a kapcsolat stabilitását.

Végezetül pedig meg kell jegyeznünk, hogy ha a fenti kérdések mindegyikére nem a válasz, a gyermekvállalás akkor is bekövetkezhet – akár tudatosan is, amennyiben a gyermekvállalás melletti elkötelezettség – különösen a nő esetében – nagyon erős. Ugyanakkor senkinek sem kívánjuk, hogy ilyen körülmények közé szülessen. Az vi-szont gyakoribb eset, hogy a fenti kérdések egyikére-másikára nem egyértelmű igen, esetleg konkrétan nem a válasz, ezekben az esetekben a szülők – elsődlegesen a nők – a jövőbe vetik reményüket, vállalják a kockázatot44, vagy lemondanak a gyermek-vállalás miatt az élet más területein történő kiteljesedésről. Talán ezért sem meglepő, hogy a funkcionálisan működő párkapcsolatokból kikerülő interjúalanyaink esetében a második gyermekvállalási hajlandóság az apák körében jóval magasabb volt, mint az anyák esetében. Ennek oka véleményünk szerint, hogy míg az apák esetében az első gyermek jelent lényeges életmódváltást, addig a második gyermek vállalásának kocká-zatai (munkaerőpiacról történő távol maradás, diszkrecionális idő drasztikus csökke-nése, a kapcsolat megromlásából származó következmények) az anyáknál jelentkeznek élesebben, és inkább addigi életmódjuk konzerválásának szándékához vezet.

Irodalom

Létminimum, 2011, KSH Kiadvány, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/letmin/

letmin11.pdf Balassa Andrea, Horváth Anna, Kissné Révai Terézia, Dr. Hambalkó Dominika (2011):

Családbarát munkahely, motivált alkalmazott, SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány, Budapest http://seed.hu/fi les/attachments/csaladbarat-munkahely-motivalt-

alkalmazott-projektbeszamolo/csaladbarat-a5.pdf Barro, R., Sala-i-Martin, X., (1995): Economic growth, McGraw-Hill, New York Csíkszentmihályi Mihály (1997): Flow Az áramlat, Akadémia Kiadó, BudapestDemeter Endre és társai (2006): Kutatási beszámoló: A gyermekszegénység percep-

ciója a csepeli pedagógusok körében, ELTE Társadalomtudományi Szakkollégi-um, 2006 http://tarstudkoli.tatk.elte.hu/system/fi les/Gyermekszeg%C3%A9nys%C3%A9g-

percepci%C3%B3_pedag%C3%B3gusok_k%C3%B6z%C3%B6tt.pdf

44 Pl.: mesterséges megtermékenyítés, a kapcsolat jobbra fordulása, az anyagi, lakhatási viszonyok javulása.


96

Demeter Endre, Nagy Júlia Petronella (2008): Munkaerő-piaci reintegráció a dél-pes-tiek körében – A gyermekgondozási juttatásban részesülők In.: Kötetlen 2008, ELTE Társadalomtudományi Szakkollégium http://tarstudkoli.tatk.elte.hu/system/fi les/

Munkaer%C5%91-piaci+reintegr%C3%A1ci%C3%B3_GYES.pdf Engler Ágnes (2007): A felsőfokú tanulmányokat folytató kismamák tanulási attitűdjé-

ről. Educatio, 16. 2007/4. 687–695Éber Márk Áron (2007): Élménytársadalom. Gerhardt Schulze koncepciójának tudás- és

társadalom-elméleti összefüggéseiről. ELTE Társadalomtudományi Kar. 175p. Eriksson, L.-Rice, J. M.-Goodin, R. E. (2007): Temporal Aspects of Life Satisfaction.

SocialIndicators Research, 80. 511–533. F. Lassú Zsuzsa (2004): Barátok és barátnők – együtt és egymás ellen. Akadémiai Kiadó,

BudapestFöldházi Erzsébet (2009): Az első házasság felbomlása In.: KorFa 2009/1, 3–8. http://

demografi a.hu/letoltes/kiadvanyok/Korfak/korfa2009_1.pdf

Gábos András, Gál Róbert Iván, Keller Tamás (2007): A gyermeknevelés költsége és a társadalmi kompenzáció. Kézirat, TÁRKI. http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/b003.pdf

Granovetter, M. S. (1974): Getting a Job: A Study of Contacts and Careers. Harvard Uni-versity Press. Cambridge MA

Ignits Györgyi, Kapitány Balázs (2006): A családtámogatások alakulása: célok és esz-közök. Demográfi a, 2006/4. 383–401. http://www.demografi a.hu/letoltes/kiadvanyok/

Demografi a/2006_4/Ignits%20Gyorgyi-Kapitany%20Balazs_kozl.pdf Kapitány Balázs, Spéder Zsolt (2012): Gyermekvállalás. In: Őri Péter – Spéder Zsolt

(szerk.)Kollányi Zsófi a, Imecs Orsolya (2007): Az egészség – befektetés. Demos Magyarország,

BudapestMatysiak, Anna, Szalma Ivett (2012): A nők munkaerő-piaci stratégiái és a második

gyermekvállalás Lengyelországban és Magyarországon. In.: Demográfi a, 2012/2-3. 172–195 http://www.socio.mta.hu/dynamic/matysiak_szalma.pdf

Meixner Boglárka (2013): Karrier és gyerek – Lehetetlen küldetés? In.: Kötetlen 2013, ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium

Örkény Antal, Székelyi Mária (2011): Az igazságosság labirintusaiban – Társadalmi méltányosság és generációs igazságosság a 21. század Magyarországán, Sík Kiadó Kft ., Budapest

Paksi Veronika, Sebők Csilla, Szalma Ivett (2008): A párkapcsolatban élők háztartási munkamegosztásának főbb meghatározói In.: Füstös L, Guba L, Szalma I (Szerk.) Társadalmi regiszter 2008/2, 79–106 http://www.socio.mta.hu/dynamic/PaksiV_SzalmaI_

SebokCs_A_parkapcsolatban_Tars_reg_2008_2.pdf


Petényi Sára (2013): Apák Gyesen. In.: Kötetlen 2013, ELTE Angelusz Róbert Társada-lomtudományi Szakkollégium

Tarján Tamás: Jánossy elmélete az új növekedési elméletek tükrében, Közgazdasági Szemle? XLVII. évf. 2000. május, 457–472. http://epa.oszk.hu/00000/00017/00060/pdf/

tarjan.pdf Szalma Ivett (2011): A munkaerő-piaci helyzet hatása az első tartós párkapcsolat ki-

alakítására és a szülővé válásra Magyarországon, Kézirat, http://phd.lib.uni-corvinus.

hu/589/1/Szalma_Ivett.pdf Székely Levente (szerk.) (2012): 10 kérdés az ifj úságról. Magyar Ifj úság 2012 kutatás első

eredményei. http://kutatopont.hu/fi les/2012/02/magyar_ifj usag_2012.pdf Varga Károly (2004): Az egészségérték ébresztése. Egészségfejlesztés, 5–6. 13-19.Váradi Rita (szerk.) (2007): A fi atalok munkaerő-piaci helyzete. KSH Kiadvány, Buda-

pest, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/fi atalok/fi atalok06.pdf


99

Petényi Sára

Apák GYES-en – racionális döntés?

Bevezető

Az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium 2011-ben indította el a „Hová születik a második gyerek?” c. kutatást. Vizsgálódásunk kiindulópontja a kö-vetkező jelenség volt: Magyarországon 2009-ben az ideálisnak tartott gyermekek szá-ma átlagosan 1,96 volt, ezzel szemben a megszületetteké 1,32 (Kapitány–Spéder 2012). E feltűnő különbség hatására döntöttünk úgy, hogy megvizsgáljuk: vajon az első gyer-mek után miért döntenek vagy nem döntenek úgy a párok, hogy újabb gyermeket vál-lalnak. Kapitány Balázs és Spéder Zsolt (2012) egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat során azt kutatta, hogy Magyarországon azok a személyek, akik két éven belül tervez-tek gyermekvállalást, három éven belül megvalósították-e azt. Az eredmény országon-ként igen eltérő lett, Magyarországon az emberek 38%-a, míg pl. Hollandiában 75%-a, Svájcban 55%-a tudta megvalósítani a tervét (Kapitány–Spéder 2012). A KSH Népes-ségtudományi Kutatóintézet 2009-ben 18-50 év közötti nők és férfi ak reprezentatív mintáján készített kutatása alapján S. Molnár Edit (2011) megállapította, hogy míg az emberek 2000-ben életcéljaiktól függetlenül vártak el magasabb gyerekszámot, addig 2009-ben életcéljaiktól teszik függővé a gyerekvállalást. Ennek ellenére tanulmányában mégis arra vállalkozott, hogy makrostrukturális szinten vizsgálja a gyerekszám-prefe-renciák alakulását, a mi kutatásunk viszont éppen a mikrostrukturális tényezőkre volt kíváncsi.

Az egyének individuális céljai nem mindig esnek egybe a társadalmi elvárások-kal, tehát hiába képzelnek el a nők és férfi ak más nemi szerepeket1 vagy munkaerő-piaci karriert, ha az össztársadalmi keretek és elvárások mások (Pongrácz–S. Molnár 2011). Tanulmányomban leginkább a nemi szerepekkel kapcsolatos társadalmi elvá-rásokkal foglalkozom: társadalmanként igen eltérő lehet az, hogy a közvélemény, az állami politika és az egyének hogyan gondolkodnak a nemi szerepekről. Az általam

1 A Magyarországon elvárt nemi szerepekről bővebben a következő fejezetben lesz szó.


100

konzervatívnak, vagy hagyományosnak nevezett társadalmakban a közvélemény a nők reprodukciós funkcióit hangsúlyozza, vagyis a nők egyik fő feladatának az anyaságot, a gyereknevelést és a családról való mindennapi gondoskodást tartja, a férfi aktól pedig éppen a család anyagi hátterének biztosítását várja el. Ez a gondolkodásmód intézmé-nyi szinten is megjelenik, tehát ezekben a társadalmakban az állam nem teszi lehetővé, hogy a nők karrierjüket, munkájukat összeegyeztessék a gyerekvállalással (pl.: nem te-remtenek részmunkaidős állásokat). A nők és férfi ak közötti munkamegosztás pedig a közvéleményben egy érzelmi, jellembeli munkamegosztássá alakul, ahol a férfi ke-vésbé alkalmas gyereknevelésre és a házkörüli teendők ellátására, mint a nő. A köz-vélemény vagy az állami politika azonban ritkán írható le csupán a két szélsőséges gondolkodásmód mentén (hagyományos és modern). Az egyéni vélemények gyakran ütközhetnek az össztársadalmi elvárásokkal, sőt a közvéleményben is keveredhetnek az álláspontok, pl. Magyarország tipikus példája ennek a jelenségnek.2

Kutatásunkban mi éppen arra voltunk kíváncsiak, hogy interjúalanyaink hogyan viszonyulnak a női-férfi , illetve szülői szerepfelfogásokhoz, ezeket hogyan egyeztetik össze a karrier, a párkapcsolat, a társasági élet, a hobbi és a gyereknevelés értékeivel. Hipotézisünk az volt, hogy a gyerekvállalás során ezek a dimenziók élesen egymásnak feszülhetnek. Sőt, tovább bontva a hipotézist, azt is feltételeztük, hogy a második gyer-mek vállalása sokkal racionálisabb döntés, mint az első, hiszen ekkorra már a párok szembesülnek a fent említett dimenziók konfl iktusaival és azok alapján mérlegelhetik, hogy vállalnak-e több gyereket.

Kutatásunk során éppen azért, hogy tetten érhessük a gyerekvállalással kapcsolatos értékválasztásokat, egygyermekes párokkal készítettünk félig strukturált interjúkat. Vizsgálódásunk további érdekessége, hogy az apával és az anyával külön-külön is foly-tattunk bő egy órás beszélgetéseket. Az apákkal való interjúzást több szempontból is fontosnak tartottuk. Egyfelől azt gondoljuk, hogy a férfi ak tapasztalatai, szerepkonfl ik-tusai a gyermekvállalás kapcsán ugyanolyan fontosak, emellett a nőkétől igen eltérőek is lehetnek. Másfelől – előzetes elgondolásainknak megfelelően – a kétoldali interjúzás lehetővé tette, hogy gazdagabb képet kapjunk interjúalanyaink életéről, a párkapcsola-taik minőségéről, s a párkapcsolaton belüli konfl iktusokról. Mindezen felül kutatásunk további jelentősége, hogy a megkérdezett 17 párból 5-ben az apa volt vagy van GYES-en/GYED-en A GYES-es apák bevonásával meg tudtuk vizsgálni, hogy különbözik-e ezekben a családokban a nemi szerepekkel kapcsolatos elképzelés, hogy az apák ott-honmaradása inkább egy érzelmi döntés (pl.: jobban részt akar venni a gyerek korai éveiben,) vagy sokkal inkább egy munkaerőpiac szülte gazdasági/racionális döntés esetleg kényszerhelyzet eredménye.

2 Bővebben a következő fejezetben.


101

Tanulmányomban éppen a fent említett kérdéseket fogom körüljárni, tehát, hogy végső soron milyen döntések eredményeképpen vállalják az apák az otthonmaradást, másfelől bemutatom, hogy értékfelfogásukban, szemléletmódjukban eltérnek-e ezek a családok azoktól, ahol hagyományosan végig a nő marad(t) otthon a gyerekkel.

Karrier és munkahelyi körülmények1.

A KSH adatai szerint 2012. I. negyedévében 3700 férfi és 276 400 nő részesült gyermek-gondozási ellátásban (Statisztikai Tükör 2012). Ez csupán egyetlen mutató, de nagy-ságrendileg jól jellemzi, hogy ma Magyarországon még mindig nem jellemző, hogy a férfi ak maradjanak otthon a gyerekükkel. Számos indoka van annak, hogy hazánk-ban miért nem elterjedt ez a megoldás, ennek egyik tényezője az, hogy a közvélemény milyen szerepet szán az apáknak. Pongrácz Tiborné és S. Molnár Judit (2011) 2000-ben és 2009-ben is végzett egy reprezentatív kutatást, melynek során 20 és 50 év közötti nőknek és férfi aknak tettek fel hagyományos szerepekkel kapcsolatos kérdéseket. En-nek eredményeképpen meg tudták vizsgálni, hogy Magyarországon melyek az ural-kodó felfogások a nők és férfi ak szerepeit illetően. Ambivalensek az eredmények, mert 2009-ben a magyar társadalom 78%-a értett egyet azzal az állítással, hogy „Állásban lenni fontos lehet, de a legtöbb nőnek az igazi vágya, hogy otthona és gyermeke legyen” (Pongrácz–S. Molnár 2011: 197), ugyanakkor a kétkeresős modellt a válaszadók közel 90%-a támogatta. „A férj keresse a pénzt, a nő lássa el a családot” állítással pedig a meg-kérdezettek több, mint fele egyet értett (Pongrácz–S. Molnár 2011: 197). Spéder Zsolt (2011) egy 2009-es kutatás (KSH Népességtudományi Kutatóintézet Családi értékek c. felvétele) alapján is megerősíti ezeket a kettős elvárásokat, csak éppen a férfi akkal kapcsolatban. Spéder (2011) azt feltételezte, hogy Magyarországon kettéválik azoknak a tábora, akik még tradicionális, tehát alapvetően pénzkereső szerepet szánnak a férfi ak-nak, s azoké akik a férfi aktól elsősorban nem a pénzkeresést, hanem a családi minden-napokban való fokozottabb részvételt kívánják meg. Ezzel ellentétben azt találta, hogy a megkérdezettek fele egyszerre vár el a férfi aktól kenyérkeresést és családcentrikusságot is. Mindezeket kiegészíti Hofäcker és Voltz megállapításaival: „A munkapiac jellemző jegyei ma is erőteljesen befolyásolják a nemi szerepek megformálását, hiszen ezek képezik az aktuális családi feladat- és munkamegosztás keretfeltételeit. Ebben a vonatkozásban a rendelkezésre álló foglalkoztatási formák elterjedtségének és a nemek szerinti jövedelmi diszkrepanciának van különös jelentősége.” (Spéder 2011: 209). Az utóbbi idézet azért fontos a témában, mert éppen e két tényező – a nemi szerepekkel kapcsolatos elvárások és a munkaerő-piaci körülmények – okozzák ma a legtöbb konfl iktust a gyerekvállalás versus karrier tekintetében.


102

A munkavállalást, jövedelemkülönbségeket jelentősen befolyásolják az intézményi keretek, ezzel kapcsolatban pedig két nagyon fontos magyarországi jelenséget emelnék ki: az atipikus foglalkoztatási formák elterjedtségét és a bölcsődei hálózat problémáit. Az atipikus foglalkoztatási formák közül a részmunkaidős állások3 száma Magyaror-szágon nagyon alacsony. Az OECD 2008-as felmérése szerint a részmunkaidős állások aránya a nyugat-európai országokban a legmagasabb (kb. 20%), Észak-Európában 10-20%, Kelet-Európában 5-10%, Magyarország viszont a kelet-európai átlagot sem éri el, a maga 5%-nál is alacsonyabb arányával (Hárs 2012). A rugalmas foglalkoztatási for-mák hiánya miatt pedig, a gyerekszám növekedésével, csökken a nők foglalkoztatási rátája, a férfi aké pedig valamennyit még nő is (Frey 2011). Az atipikus foglalkoztatási formák hiánya mellett további probléma, hogy a bölcsődék száma is alacsony hazánk-ban. 2008-ban a bölcsődés korú gyerekek 11,5%-a járt bölcsődébe, s férőhely hiánya miatt 5000 gyerek jelentkezését utasították el ilyen intézményekből (Frey 2011).

A következőkben bemutatom, hogy az általunk kérdezett párok4 közül milyen a megkérdezettek viszonya a saját, illetve a párjuk karrierjéhez, milyenek a munkakö-rülményeik. A döntés, hogy végül az apa marad otthon, nem egyszerűsíthető le arra a képletre, hogy az anyának fontosabb volt a karrier, az apának pedig a család. A döntést a legtöbb esetben egyszerre befolyásolták külső körülmények és belső motivációk.

Munkahelyi körülmények

A vizsgált interjúkban az anya karrierépítési vágya csak egy esetben volt meghatá-rozó. A férfi ak otthonmaradását a saját munkahelyi helyzetük erősen befolyásolta. A férfi ak munkakörülményeit megvizsgálva két típus jelent meg, melyek ösztönözték a GYES-re/GYED-re menetelt: az egyik a toleráns munkahely, a másik az elviselhetetlen munkahely. A toleráns munkahely lehetővé tette, hogy az apa az otthontöltött idő után visszatérjen a céghez, valamint hogy részmunkaidőben, akár otthonról is dolgozzon, így lényegében véve megmaradt a családban a kétkeresős modell.5 Ez a megoldás a ver-senyszférában működő munkahelyeknek azért is volt előnyös, mert a gazdasági válság miatt nem kellett leépítéseket eszközölniük, hanem egy fl exibilis munkaerő-tartalék-hoz jutottak, akit nem kellett betanítani. A toleráns munkahelyek másik csoportjába az állami foglalkoztatók tartoznak, ahol a férfi egy éves távolmaradása elé nem görgetnek akadályt.

3 Az OECD defi níciója szerint részmunkaidőnek az az állás tekinthető, ahol egy héten 30 óránál kevesebbet dolgozik az alkalmazott. (Hárs 2012)4 Jelen esetben 5 olyan párt, ahol az apa is volt GYES-en/GYED-en.5 Ide tartoznak azok az esetek is, ahol a férfi nak pl. magánvállalkozása volt, mely során eleve otthonról végezhette a munkát.


103

A férfi ak egy másik csoportja éppen ellenkező okból döntött úgy, hogy otthon ma-rad. Ezekben az esetekben a tényezők egymásra rakódása fi gyelhető meg, vagyis gyako-ri eset volt, hogy a férfi ak jól fi zető állásra tettek szert, ugyanakkor mindez túlórákkal és hétvégi munkavégzéssel járt együtt, tehát az apa a munkakörülmények miatt és/vagy a teljesítmény-kényszeréből adódóan elhanyagolta a családját. Akadt olyan eset is, ahol a túlórák mellett a konfl iktusos munkahelyi környezet is problémát jelentett (például a főnökkel való állandó konfrontáció miatt a férfi karrierje megakadt). Utóbbi esetünkben az apának kettős célja volt a GYES vállalásával: több időt akart tölteni csa-ládjával, valamint újra szerette volna gondolni karrierjét. Az interjúink tapasztalatai alapján mindezek mellé még – egy eset kivételével – társult valamilyen erős emocioná-lis élmény is, mely végül egyértelműen arra billentette a mérleg nyelvét, hogy az apák „helyet cseréljenek“ párjukkal otthon.

Az anyák otthoni diszkomfort érzete, esetleg depressziója egy olyan erős érzelmi motiváló tényezőnek bizonyult, hogy tulajdonképpen háttérbe szorított anyagi meg-fontolásokat is (s ez igaz volt a toleráns munkahellyel rendelkezőkre is). Tehát gyakori volt, hogy az apa otthonmaradásával éppen, hogy rosszabb anyagi helyzetbe kerültek a párok, viszont a család vagy éppen a párkapcsolat érzelmi összhangja helyreállt. Az általunk vizsgált egyik esetben – mely egyúttal igazolta azt is, hogy érdemes volt az in-terjúba beépíteni a gyermek személyiségével kapcsolatos kérdéseket is – kiderült, hogy a pár gyermeke rossz alvó. Az anya elmesélte, hogy kapcsolatukra ez „kifejezetten nega-tív hatással” volt, mert a fáradtságból adódóan megszaporodtak a családon belüli konf-liktusok, ő pedig depresszió közeli állapotba került. Mindezek orvoslására kitalálták, hogy működőképes lehet, ha az apa marad otthon, és az anya visszatér a munkaerőpi-acra. Döntésének örül, mert úgy érzi, hogy párja „jobban bírja a gyerekkel járó strapát”.

Más esetekben az apa élt át sorsfordítónak is nevezhető élményeket, melyek rádöb-bentették, hogy ha nem változtat rövid időn belül munkahelyi ritmusán, az veszélyezte-ti a családot. „És akkor volt egy eset, ami őt nagyon megrázta, mert természetesen akkor is telefonált, mert mi mást csinált volna. (…) ő fürdette, telefonált, és nem fi gyelt úgy a gyerekre, aki megcsúszott, kicsúszott a lába és bevágta a fejét, és akkor ő kész, ő kibo-rult, és akkor mondta, hogy na jó, ezt így nem.” – meséli a feleség azt az időszakot, mikor férje annyit dolgozott otthonról is, hogy a „gyerek szabályosan toporzékolni kezdett, ha meghallotta a telefoncsörgést”.

Az anyák viszonylag gyors visszatérését a munkaerőpiacra az általunk vizsgált inter-júkban leginkább a munkahelyükön betöltött nélkülözhetetlen pozíciójuk befolyásolta. Ennek szélsőséges példája az a tanítónő volt, aki szülés után iskolai igazgatói pozícióba jutott, mert ezen múlt, hogy megmenekül-e a munkahelye.

A felsorolt tényezők mellett pedig megjelentek kifejezetten racionálisnak mondható stratégiák is. Ezekben az esetekben a pár mérlegelte, hogy milyen felállásban keresné-nek többet, és mindezt hogyan tudják majd összeegyeztetni karriercéljaikkal. Például


104

volt olyan, hogy az interjúalany édesapja vállalta a GYED-et. Az anya korábban kül-földön szerzett pszichológusi diplomájával évek alatt felküzdvén magát a ranglétrán, kutatóintézetben, később pedig multinacionális cégnél dolgozott. Nemcsak anyagilag, de életcéljaiban is fontos értékként kezelte a karrierjét, így mielőbb folytatni akarta a munkát a gyerek pár hónapos kora után. Az apa elismerte és elfogadta párja karrier-igényeit, ugyanakkor saját karrierje is fontos volt számára. A közösen kitalált megoldás mindenkinek kedvező: a nagypapa ment GYED-re, mert így az összegből havonta 10% nyugdíjjárulékot és személyi jövedelemadó előleget vonnak le, és vállalkozóként ezzel jelentős költségmegtakarítást ér el. Az anya maradt GYES-en és közben részmunkaidő-ben dolgozott (ténylegesen pedig többet), az apa pedig dolgozott tovább teljes munka-időben, viszont egy toleráns munkahelyen, ahol rugalmasan kezelték, ha a gyerek miatt elintézni valója akadt. A GYED összege pedig a magánbölcsődei elhelyezés költségeit fedezte.

A nők karriercéljaihoz való viszonyulás

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a nők karriercéljaihoz hogyan viszonyultak az apák: elfogadták-e, legitim célnak tekintették-e azt. A válasz implicit módon szerepel az in-terjúinkban. Karriercélként az interjúalanyaink elsősorban a következőket értették: to-vábbtanulás, önképzés egy későbbi kellemesebb, érdekesebb, jobban fi zető munkahely érdekében (ez utóbbi önmagában is karriercél volt), emellett jelentette a munkahelyi ranglétrán való feljebbjutást. A nők karriercéljainak elfogadását a következő tényezők mutatják: mind a „hagyományos”6 mind a GYES-es apás családokban természetes volt a kétkeresős modell, sőt mindkét csoportban gyakran elhangzott, hogy a férfi támo-gatja, hogy a nő otthonról is dolgozzon a gyerek mellett, esetleg tanuljon a GYES-en töltött évek alatt. A GYES-es apás párok esetében a nők karriercéljainak elfogadása jellemzőbb volt (5-ből 4 esetben elfogadták), és további tartalmakkal is bővült. Az el-fogadást egyfelől az jelzi, hogy gyakran az anyagi megfontolások háttérbe szorultak a döntésnél7, vagyis fontosabb volt a felek lelki egészsége. Másfelől – s ezt később látni is fogjuk – az apák nem csak elméletben ismerték el a nők céljait, de a gyakorlatban is támogatták azokat a GYES vállalásával, a házimunkák egy részének átvállalásával, és nem utolsó sorban a másik fél tovább tanulásra bíztatásával8. Ezzel szemben a „hagyo-mányos” pároknál öt olyan eset is volt, ahol tulajdonképpen nem volt kérdés, hogy ki marad a gyerekkel – még akkor is, ha anyagilag rosszabbul jönnek ki, mert a férfi ak

6 Ott, ahol csak a nő volt GYES-en /GYED-en.7 A GYES-t igyénybe vevő fél személyére vonatkozó döntés.8 Valamint a gyakorlatban a tanulás lehetővé tételével (pl.: biztosítani azokat az időpontokat, mikor az anya tud tanulni).


105

kimondták: az anyának a gyerek mellett a helye.9 Négy esetben pedig a nő explicitté tette, hogy szeretne a karrierjére koncentrálni, tanulni, dolgozni, de ezt a párjuk fi gyel-men kívül hagyta (annak ellenére, hogy tudott róla) és/vagy megideologizálta azt, hogy miért teljesen evidens, hogy végig a nő maradjon otthon. Ezzel kapcsolatban általános felfogás volt, hogy a nőnek a gyerek mellett a helye, ugyanakkor ezen belül két típusú érvrendszer létezett. Az egyik, hogy főleg a gyerek első évében igaz ez az állítás, mert a csecsemőnek például szüksége van anyatejre, amit az apák nem tudnak megadni. A másik érv tágabb értelemben is amellett áll ki, hogy egy nő jobban ért a gyerekne-veléshez: „(…) egy nő még mindig értelmesebben tud nevelni egy gyereket.” Azokban a családokban, ahol a nő explicit kimondta, hogy karrierre és munkára is vágyik, ott a férfi ak némi önellentmondásba keveredtek. Egyfelől azt hangsúlyozták, hogy a társa-dalom anyaszerepbe kényszeríti a nőket (mert nincsenek részmunkaidős állások, vagy ha dolgozik a nő, frusztrált lesz attól, hogy nem lehet eleget a gyerekével), másfelől azt hangsúlyozzák – bűntudatuk, felelősségük csökkentése érdekében is, hogy a gyereknek mégiscsak az anyja mellett a helye10.

Összességében a munkahely milyensége, a kereseti lehetőségek és a karriercélok összetetten befolyásolták az apák otthonmaradását, s mindezeken belül is egyszerre több tényező befolyásolta a párokat a döntésben. Egyfelől erősen hatottak a munka-helyi körülmények, másfelől legalább ugyanilyen fontosak voltak az emocionális té-nyezők, vagyis, hogy a pároknak fontosabbá váltak az anyagiak mellett a családtagok lelki egészségét befolyásoló tényezők. A GYES-es apás pároknál jól kivehető volt az interjúkból, hogy a párok közösen döntöttek és alaposan mérlegelték a lehetőségeket és következményeket. Például jellemző volt a döntés anyagi vonzatának, valamint a pár-kapcsolatra/házasságra/gyerekhez való viszonyra gyakorolt hatásának végiggondolása. További kutatást igénylő fontos kérdés lehet, hogy a konszenzuális döntéshozatal (mely, később látni fogjuk, más területeken is megvalósult ezekben a családokban) milyen hatással van a gyerekek szocializációjára.

9 A nők közül kevesebb mondják ezt.10 Volt, aki az otthoni munkavállalást javasolta a nők karriervágyainak megoldására.


106

Tradicionális versus modern nemi szerepek2.

Bevezetőmben már utaltam arra, hogy Magyarországon a nőktől és férfi aktól egyaránt vegyesen vár el a társadalom tradicionális és modern szerepeket is. Pongrácz Tiborné és S. Molnár Judit 2011-es már említett kutatásában a válaszadóknak 1-5-ig terjedő skálákon kellett meghatározniuk, hogy a felsorolt tradicionális és modern szemléletet tükröző állításokkal mennyire értenek egyet.11 Azt az eredményt kapták, hogy 2000 és 2009 között mindkét nemen belül csökkent a tradicionális, és nőtt a modern szemlélet-hez tartozók aránya. Mindazonáltal mindkét évben kevesebb volt a modern személetű férfi ak aránya. Fontosabb megjegyezni, hogy a legnagyobb csoportot mégis a „kevert” típushoz tartozók alkotják, ők egyaránt jelöltek modern és tradicionális meggyőző-désre utaló válaszokat is. (A nők 77%-a, a férfi aknak pedig 84%-a tartozott 2009-ben ebbe a csoportba.) Fontos továbbá, hogy 2009-re homogenizálódtak valamelyest a vé-lemények, így pl. településtípusonként és iskolai végzettség szerint már nem találunk markáns különbségeket, azonban a vidéken élő, alacsonyabb iskolai végzettségű férfi ak még mindig a leginkább tradicionálisnak tekinthetők. (Pongrácz–S. Molnár 2011: 201-202) Mindezek alapján interjúinkban is fi gyelemmel kísértük a családon belüli nemi szerepeket és a háztartáson belüli munkák megosztását.

Kutatásunk nem reprezentatív, így a családi munkamegosztás és nemi szerepek tekintetében nehéz lenne messzemenő következtetéseket levonni, ugyanakkor mégis érezhető a különbség a „hagyományos” és azon családok között, ahol az apa volt vagy van GYES-en. Ez a különbség nem azt jelenti, hogy az otthonmaradó apák családjában teljesen kiegyenlített munkamegosztással találkoztunk, ugyanakkor gyakran megfo-galmazódott egyfajta törekvés arra, hogy ez minél kiegyenlítettebbé váljon. A hagyo-mányos családok interjúit elemezve szembetűnt, hogy nagyrészt igaz lehet az az állítás, amit Pongráczék is megfogalmaznak: hiába válik felfogásában a modern szemléletre nyitottabbá a társadalom, a mindennapi gyakorlatban az otthoni feladatok megosztása, vagyis közvetetten a nemi szerepek gyakorlása nem az egyenjogúság elve alapján mű-ködik, hanem sokkal inkább azon múlik, hogy milyen a felek beosztása, munkaideje, segítőhálója stb. (Pongrácz–S.Molnár 2011). Tehát elvben hiába fogadják el a férfi ak az egyenlő feladatmegosztást, ha az a gyakorlatban nem tud működni. Blaskó Zsuzsanna (2006) az ISSP 2002-es adatfelvételei alapján megállapítja, hogy bár a rendszerváltás óta csökkent a különbség a nők és férfi ak által végzett házimunka között, de a nők még mindig lényegesebben több időt töltenek az otthoni feladatok elvégzésével. 2002-ben pl. átlagosan napi 4 órát töltöttek ilyen feladatok végzésével, 33%-uk pedig még ennél is többet. Ezzel szemben a férfi ak átlagosan napi 1,5 órát, sőt felük napi egy óránál is

11 Az állítások leginkább a család vs. munkavállalás dimenziót mérték. pl.: „A család élete megsínyli, ha a feleség teljes munkaidőben dolgozik” (Pongrácz–S. Molnár 2011: 203).


107

kevesebb időt tölt a házimunkával (Blaskó 2006). A relatív erőforrások elmélete szerint azok az egyének végeznek otthon kevesebb házimunkát, akik egyéb nagy értékű erőfor-rásokat visznek a kapcsolatba, például jobban keresnek. Ennek alapján az végzi a több házimunkát, aki otthon marad (Blaskó 2006). Az elmélettel azonban az a legnagyobb baj, hogy felértékeli a pénz szerepét, s az otthon végzett munkát kevésbé hasznosnak állítja be, pedig a kiegyensúlyozott otthoni körülmények és a hatékony munkavégzés egymást támogató tevékenységek. Ezt bizonyítandó, Blaskó (2006) kutatásában a nőkre és férfi akra is egyaránt jellemző volt, hogy munkavégzésük szempontjából megterhe-lést jelentettek a házimunkák és a családi kötelezettségek (férfi ak 52%-a, nők 61%-a szá-molt be erről), azonban a terhelés más-más szempontból sújtja a különböző nemeket. A heti 13-22 órányi házimunkát végző nők 44%-a számolt be arról, hogy ennek elvég-zése zavarja a munkahelyi koncentrálásban, s ezen kívül hasonló mértékű problémát okoz, ha 0-6 éves gyermek is van a családban, illetve ha a nő heti 40 óránál többet dolgozik (Blaskó 2006). Ezzel szemben a férfi aknál a munkavégzés jellege volt meghatá-rozó, tehát a felsőfokú végzettségű, szellemi munkakörben dolgozók 39%-a számolt be arról, hogy a családi kötelezettségeik miatt túl fáradtan érkeznek be a munkahelyükre. Itt fontos megjegyezni, hogy nem véletlen a szóhasználatbeli különbség, tehát a házi-munka nem azonos a családi kötelezettségekkel, s Blaskó (2006) kutatásából nem derül ki, hogy utóbbi alatt pontosan mit értünk. Feltehetőleg olyan tevékenységek tartoznak ide, melyek nem tartoznak a házimunkák közé, ugyanakkor hozzájárulnak a családi jóléthez, például a gyereknevelés vagy az ügyintézés. Mindezen eredményeket fi gye-lembe véve a relatív erőforrások elmélete éppen ahhoz az elgondoláshoz vezet, hogy természetessé váljon, hogy aki kevesebbet keres és/vagy otthon marad a gyerekkel, arra háruljon a házimunka oroszlánrésze. Ez a felosztás akkor válik különösen problema-tikussá, ha az otthonmaradó gyereket is nevel, mert ekkor bizonyíthatóan megnöve-kednek az elsősorban a nőkre háruló terhek. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a férfi ak munkahelye sem tolerálja, ha a gyereknevelés miatt távol maradnak, így a nemi szerepek kialakulása nagyban függ a munkaerő-piaci sajátosságoktól is.

Interjúalanyainkat kérdeztük a családon belüli munkamegosztásról és az azzal kap-csolatos elégedettségről is. Meghagytuk, hogy szabadon értelmezzék a házimunka fo-galmát, de lényegében véve mindenki ugyanazokat a feladatokat értette alatta: mosás, vasalás, mosogatás, takarítás, felmosás, rendrakás, bevásárlás, gyerek körüli teendők (fürdetés, altatás, játék), házkörüli teendők, szerelés. A „hagyományos” családokban néhány kivételtől eltekintve a nők végezték a vasalás, rendrakás, felmosás legnagyobb részét, valamint jellemzően ők látták el a mosás és mosogatás feladatát, a férfi ak a bevá-sárlásban és a gyereknevelésben jelentek meg fokozottan. (Családi házzal rendelkezők esetében a ház körüli teendők ellátásában is.) Jellemző attitűd volt továbbá, hogy a házi-munkák kiválasztásában a férfi ak privilégiumokkal rendelkeztek, vagyis ők szabadab-ban dönthettek arról, hogy mely munkálatokból veszik ki szívesebben a részüket. Így


108

jutunk el ahhoz a nagyon gyakori jelenséghez – s ez interjúinkban is megjelent – hogy a férfi ak a gyereknevelés szórakoztatóbb felét vállalták el, például a játékot vagy a fürde-tést. (Röviden visszautalnék egy korábbi fejezetre: több férfi – a GYES-en lévők közül is – megemlítette, hogy attól a ponttól kezdte élvezni a gyereknevelést, mikortól a gyerek már önállóbbá vált, vagyis elkezdett beszélni, lehetett vele játszani. Az ezt megelőző időszakban azonban gyakran úgy érzik, hogy egy anyához képest nem tudnak meg-felelően bánni gyerekükkel, vagyis ezek a tevékenységek azért is lehetnek népszerűek a férfi ak körében, mert kompetensebbnek érzik ebben magukat, mint bármi más-ban.12)

A GYES-es/GYED-es apás családokban a felosztás kiegyenlítettebb volt, sőt a fel-adatokon belül sem a hagyományosan férfi asnak13 nevezhető munkákat végezték el, hanem vegyesen mindenből (pl. mosogatás, takarítás, felmosás, mosás). Mindezen felül jellemző volt ezekben a családokban a „mindenki abban segít, amit szeret csinálni” attitűd, vagyis a felek átbeszélték, hogy kinek melyik típusú feladathoz van affi nitása, és mi az, amit kifejezetten kerül. Volt olyan kapcsolat, ahol a párok kerülték a férfi as vagy nőies feladatok szerinti felosztást és tudatosan megtanították egymást más nemi szerepekhez tartozó feladatok elvégzésére. például a nő megtanult kerékpárt szerelni. Ugyanennél a párnál a szóhasználatra is fi gyeltek, pl. a nő deklarálta, hogy a párja nem „segít” neki a feladatok elvégzésében, hanem „együtt csinálják”. Szinte kivétel nélkül az összes GYES-en lévő férfi beszámolt arról, hogy amióta megtapasztalták az otthoni létet, sokkal jobban megbecsülik a házimunkát, s empatikusabbak párjuk iránt. (Ezzel szemben például a „hagyományos” pároknál – ugyan csak egy interjúban –, de megje-lent az az álláspont, mely a GYES-t szabadidőként, szabadságként értelmezte.) Ezekben a családokban az is jellemző volt, hogy az interjú során az alanyok megfogalmazták azt, hogy hozzájuk a modern nemi szerepfelfogás áll közelebb: „(…) valamilyen szinten így büszke vagyok rá, hogy ez végülis így alakult, és hogy tényleg így működik, és hogy nem igazak a sztereotípiák. (…) arra gondolok például, hogy Magyarországon szerintem így sokan hajlamosak ugye a hagyományos nemi szerepeket követni, és akkor ennek még

12 „ (…) most már belátom, hogy valóban, tehát mindig egy kicsit több volt az elvárásom fele (gyerek felé – kiemelve szerző által), s igazából én remélem titkon, hogy ő nem sínylette meg annyira, bár sok minden benne maradt. De igazából a saját helyzetemet nehezítettem meg ezzel, hogy elvileg jönnek a gondolatok, hogy rossz apa vagyok, nem tudom hogy kell gyerekkel bánni, egyebek, meg etcetera, etcetera, és mivel, hogy a gyerek sem hülye, és már piciként is nagyon intelligens tud lenni, megérzi ezt, még ha nem is mondja ki, meg nem tud beszélni, és ez is biztos az oka volt, hogy ennyire későn nyitott felém, mert érezte azt a feszültséget, ami bennem kialakult, s ezáltal benne is az lett. (…) Nem volt olyan, hogy például az én mellkasomon elaludt vol-na, én nem tudtam elaltatni. (…) Én ezeket úgy éltem meg, hogy valamit akkor valószínűleg rosszul csinálok. (…) annak az időszakának nem vagyok képes az érzelmi oldalát átérezni, amire ő neki szüksége van, egy ilyen idős gyereknek. „ 13 pl.: szerelési munkák, kerti munkák stb.


109

egy fajta ilyen biológiai hétteret is tulajdonítanak, őő.. mondjuk ha így a környezetemet nézem, akkor mindenhol a nők maradtak otthon a gyerekükkel. Nem is tudom, például azokra a sztereotípiákra gondolok, hogy mondjuk, egy férfi nem tud a gyerekkel foglal-kozni, vagy, hogy nincs ráhangolódva, vagy ilyesmi.” Voltak olyan férfi ak, akik már a GYES-re/GYED-re menetel előtt is a modern nemi szerepek felé orientálódtak: „Nem olyan vagyok, hogy hazaérek, szisszen a sör, és onnantól ki kell szolgálni.”

Ugyanakkor az otthoni lét nem minden esetben indult zökkenőmentesen a felek számára. Egyfelől a nőknek is néhány esetben el kellett engedniük saját frusztrációikat, melyek abból erednek, hogy rossz anyákká válnak, ha átengedik az otthoni terepet. „Az pedig, hogy ő váltson engem, az azért alakult így, mert azért így kitűnt a két év alatt, hogy ő így igazából jobban bírja a strapát, már a gyerekkel járó strapát, ő egyszerűen így, neki ez jobban megy, jobban bírja a kialvatlanságot, jobban bírja azt, hogy folyamatosan a gyerekkel van, lazábban tudja kezelni ezeket az érzelmi konfl iktusokat, úgyhogy ez vált be.” Másrészről megjelent az úgynevezett kapuőr-eff ektus14 is. Tehát volt olyan interjú-alany, akinek nehezére esett a feladatok leadása: „(…) mert én azt gondoltam, hogy raj-tam kívül természetesen senki nem tudja tökéletesen megcsinálni.” Aztán a változásról így mesél: „És amikor ő itthon maradt, akkor ez volt az első dolog, amit megbeszéltünk, hogy akkor azért ez ne úgy nézzen ki, hogy akkor ő itt elmókázik a gyerekkel, és akkor én hazajövök a bomba robbantotta lakásba, és elkezdek egy második műszakot lehúzni.” Így lassan az interjúalany attitűdje is változott: „És akkor mi történik, ha nem úgy van? Nem kell mindig mindennek ugyanúgy lennie.”

Volt olyan család, ahol a szerepcsere (nő dolgozik, férfi van otthon) túl hirtelen és drasztikusan ment végbe (a másik fél túlórái miatt a férj teljesen egyedül maradt a fel-adatokkal). Az erre adható megoldások skálája széles volt, sok múlott a családok anyagi és munkahelyi körülményein, valamint segítőhálójukon (nagyszülők segítsége). Elő-nyös munkahelyi körülmény volt például, hogy a dolgozó fél egy fél napot vagy egy tel-jes napot fel tudott szabadítani a hétköznapjaiból (pl. a gyerekkel otthon töltött idő alatt felhalmozott szabadnapjait úgy osztotta be, hogy minden héten ugyanazon a napon vett ki egy napot, a férje pedig pont ezen a napon ment be részmunkaidőben dolgozni). Ezen felül anyagi helyzet függvénye volt, hogy a pár fel tudott-e fogadni egy takarító-nőt. A leggyakoribb és legnagyobb segítség a jó egészségügyi helyzetben lévő nyugdíjas nagyszülők voltak. Ez minden gyermeket nevelő pár terheit csökkentette, s a segítség változatos formákban érkezett: gyerekre vigyázás, főzés, anyagi támogatás stb.

14 A nő nem képes leadni otthoni feladataiból, mert nem hiszi el, hogy a férfi ugyanolyan minőségben képes ezeket elvégezni (Spéder 2011).


110

Apák GYES-en: saját tapasztalatok és a környezet3.

Írásom korábbi részében már utaltam arra, hogy az otthon maradó férfi ak pozitívan számoltak be arról, hogy empatikusabbá váltak a párjuk iránt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a házimunka és gyereknevelés során megtapasztalták, hogy mennyi munkát és fáradtságot jelent ez valójában, illetve szembesültek a társasági életük meg-változásával. A szülői szerepekkel kapcsolatos kérdéseink során kiderült, hogy a GYES/GYED időszakot megtapasztaló férfi ak úgy érzik, hogy e nélkül nem tudtak volna ilyen közel kerülni a gyerekükhöz. Gyakran visszagondolnak munkatársaikra, akik folytat-ták tovább a túlórákat és alig találkoznak a családjukkal. Mindazonáltal persze érezhe-tő a férfi ak esetében némi egzisztenciális szorongás is, s a hagyományos férfi szerepek által megkövetelt elvárásoknak való megfelelés nyomása, vagyis továbbra is foglalkoz-tatja őket az a gondolat, hogy nekik kellene eltartaniuk a családjukat: „ha van munka, akkor azért van sírás, ha nincs munka, akkor meg azért”, a munkahelyükön szeretnének előrelépni, a „család érdekében több zsetont keresni”. Olyan is volt, aki bár érzi a tár-sadalom felől érkező nyomást, de nem azonosul vele: „(…) van egy béna munkám, de cserébe a többi időt a családommal tölthetem.”

Ezekben a családokban a megtapasztalt szülői minták is hatással vannak arra, hogy a párok inkább tradicionálisabb vagy modern szemlélet alapján működnek.15 Az ott-hon maradó apa – lévén, hogy Magyarországon nem szokványos jelenség – gyakran csodálkozó, ám egyáltalán nem ítélkező vélemények kereszttüzébe kerül. A nagyszülők generációja, a barátok gyakran furcsállják a kialakult helyzetet: „Jól meggondoltátok?” „Biztos, hogy ezt akarjátok?” – hangzanak el a kérdések. Az interjúk során egy esetben tett említést arról egy női interjúalany hogy a párja szülei nem a férfi tevékenységét ítélték meg negatívan (például. nem rótták fel neki, hogy nem tartják a férfi dolgának a gyereknevelést és házimunkát), hanem a sajátját, vagyis hogy anyaként ahelyett, hogy mindvégig a gyermeke mellett maradna, visszamegy dolgozni. Mindez összecseng az-zal is, hogy a magyar társadalom egyre inkább elfogadja azt, hogy a férfi is kimutassa emocionális oldalát, és ezzel együtt azt is elfogadja, hogy egy férfi ugyanolyan jól el tud látni egy kisgyermeket, akárcsak egy anya. 2009-ben például az „Egy apa ugyanolyan jól el tud látni egy kisgyermeket, mint egy anya” állítással a megkérdezettek közel 70%-a, a „Nem válik nevetségessé egy apa, ha munkahelyén megtudják, hogy ő pelenkázza gyer-mekét.” (Spéder 2011: 215) állítással pedig a megkérdezettek több, mint 80%-a értett egyet. Ezzel egyidejűleg viszont a nők karriercéljaival kapcsolatban nem befogadó a tár-sadalom. Blaskóék kutatásából (2006) ugyanis kiderül, hogy a magyar társadalomban nagyfokú támogatottságot élvez a nők munkavállalása (90% fölött támogatják, hogy

15 Egy példa volt arra, hogy az interjúalany a modern szemléletet kifejezetten a szülők – számára – negatív értelemben vett tradicionális szemlélete miatt választotta.


111

a nők végezzenek teljes- vagy részmunkaidőben munkát), ugyanakkor, ha 6 évesnél fi a-talabb gyerek is van a családban, a nők munkavégzésének támogatottsága 6%-ra csök-ken. Ha iskoláskorúak már a gyerekek, megengedőbb a társadalom, ez esetben a nők teljes- és részmunkaidős állását összesen 87% támogatja (Blaskó 2006). E kutatás fé-nyében hasznos lenne, ha rendelkezésünkre állna olyan adat, amely megmondja, hogy hasonlóan gondolkodik-e a társadalom a férfi akkal kapcsolatban.

Összegzés

Az interjúk elemzései alapján láthatjuk, hogy több, egymásba fonódó körülmény befo-lyásolja azt, hogy a párok melyik tagja vállalja az otthon maradást a gyerekkel. Összes-ségében azonban nem szabad elfelejtkeznünk kutatásunk fő kérdéséről („Hová születik a második gyerek?” ) sem, hiszen éppen emiatt kezdtünk el foglalkozni olyan párokkal is, ahol az apa is volt GYES-en. Meixner Boglárka Karrier és gyerek – Lehetetlen kül-detés? c. tanulmányából kiderül, hogy a második gyerek vállalását nagyon erősen befo-lyásolják a munkaerő-piaci körülmények, s ezen belül is az anyák kiesése a munkából, a nehézkes reintegrációjuk. Fontos meghatározó tényező továbbá az alternatív foglalkoz-tatási formák hiánya, a párok rendelkezésére álló segítőhálók mérete és a párok munka-megosztásának formája. Mindezen tényezők hatása azokban a családokban is érvényes, ahol az apa vállalta a GYES-t, ugyanakkor az ő esetükben tovább bonyolódhat a kérdés. Például kulcsfontosságúvá válik az apa munkaerő-piaci reintegrációja is (főleg akkor, ha az ő keresete volt több). Másfelől nehéz megállapítani, hogy az apa otthonmaradá-sának mekkora hatása van a második gyerek vállalására, ugyanakkor az biztos, hogy a párkapcsolatokat, házasságokat befolyásolja. Ebből a szempontból pedig nemcsak az lényeges, hogy milyenek a nemi szerepek, milyen a partnerek munkamegosztása, hanem az is, hogy mennyire harmonikus az érzelmi életük, s mindezeken keresztül mennyire elégedettek életükkel a felek. A mai munkaerő-piaci viszonyok között persze anyagilag még mindig jobban megéri a pároknak, ha az anya marad otthon, azonban nem szabad megfeledkeznünk az érzelmi tényezőkről sem, hiszen az interjúinkból is jól látszott, hogy a partnerek számára ezek gyakran elsőbbséget élveznek a gazdasági megfontolásokkal szemben.


Irodalom

Blaskó Zsuzsa (2006): Nők és férfi ak – Kereső munka, házimunka. A „család” temati-kájú ISSP 2002-es adatfelvétel elemzése. Budapest: KSH Népességtudományi Kutató Intézetének Kutatási Jelentései 82.

Frey Mária (2011): Nők és férfi ak a munkaerőpiacon, különös tekintettel a válságkezelés hatásaira. In.: Nagy Ildikó – Pongrácz Tiborné (szerk.): Szerepváltozások. Budapest: TÁRKI

Hárs Ágnes (2012): Az atipikus foglalkoztatási formák jellemzői és trendjei a kilencve-nes és a kétezres években. TÁMOP-2.3.2-09/1 Műhelytanulmányok T/13.

Kapitány Balázs – Spéder Zsolt (2012): Gyermekvállalás. In: Őri Péter – Spéder Zsolt (szerk.) (2012): Demográfi ai portré. Jelentés a magyar népesség helyzetéről. Budapest: KSH Népességtudományi Kutatóintézet

Pongrácz Tiborné – S. Molnár Edit (2011): Nemi szerepek és a közvélemény változásá-nak kölcsönhatása, In.: Nagy Ildikó – Pongrácz Tiborné (szerk.): Szerepváltozások. Budapest: TÁRKI

S. Molnár Judit (2011): A közvélemény gyermekszám – preferenciáinak alakulása Ma-gyarországon az elmúlt évtizedekben. In.: Pongrácz Tiborné (szerk.): A családi érté-kek és és a demográfi ai magatartás változásai. Budapest: KSH Népességtudományi Kutató Intézetének Kutatási Jelentései 91.

Spéder Zsolt (2011): Ellentmondó elvárások között…. Családi férfi szerepek, apaszere-pek a mai Magyarországon. In.: Nagy Ildikó – Pongrácz Tiborné (szerk.): Szerepvál-tozások. Budapest: TÁRKI

Statisztikai Tükör, VI.évf. 43. szám 2012. június 14. (http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/

idoszaki/mpf/mpf1203.pdf Utolsó letölés: 2013. 02. 28.)


113

Meixner Boglárka

Karrier és gyerek – Lehetetlen küldetés?A csökkenő születésszám kérdésének elemzése

a nők munkaerő-piaci helyzetéből kiindulva

Európában az utóbbi évek legsürgetőbb demográfi ai kérdése, hogy miért születik olyan kevés gyerek, amely már a népesség egyszerű reprodukciójához sem elég. Ez-zel a problémával nemcsak a kontinens nyugati felén kell szembenézni, hanem Ma-gyarországon is – hiába a tradicionális értékrend és a család fontosságába vetett hit hazánkban. Az utóbbi évtizedekben ráadásul számos változás ment végbe, s emiatt a régi családtervezési minták már kevésbé alkalmazhatóak. Ezek közül az egyik legjelentősebb a nők munkaerő-piaci helyzete, mely további átalakulásokat is maga után vont. A következőkben arra keresem a választ, hogy ebből a nézőpontból, vagyis a nők munkaerő-piaci helyzetéből kiindulva mennyiben magyarázható meg az egyre csökkenő születésszám Magyarországon, és vajon melyek azok a pontok, amelyeknek változniuk kellene ahhoz, hogy ez a trend megfordulhasson.

Bevezetés – a probléma ismertetése

A kérdéseket egyfelől a történeti előzmények és a meglévő szakértői anyagok áttekintése segítségével vizsgálom, másfelől pedig áttekintem az ELTE Angelusz Róbert Társada-lomtudományi Szakkollégium kutatását, melynek során két lépcsőben – 2011 tavaszán és 2012 második felében – kerestünk fel egygyermekes családokat, s félig strukturált interjúk során mind az anyákat, mind az apákat külön-külön kérdeztük a munka és a magánélet összeegyeztethetőségéről, a gyerekvállalással kapcsolatos érzéseikről és a terveikről. Előbbiek a trendek megrajzolásában és a reprezentatív kutatások eredmé-


114

nyeinek számbavételénél segítenek, utóbbiak pedig rávilágítanak a háttérben húzódó okokra, s segítik a probléma mélyebb megértését1.

A jelenség áttekintésekor mindenekelőtt látnunk kell, hogy egy nagyon komplex, las-san változó folyamatról van szó. Való igaz az is, hogy a csökkenő születésszámmal kap-csolatos problémák nem csupán hazánkban, hanem Európa-szerte jelen vannak. Ma-gyarországon is a modernizáció és a közegészségügy javulásával előbb megnövekedett a születésszám, majd a városiasodással, a feminizmus gondolatvilágának elterjedésé-vel, a fogamzásgátlási lehetőségek kiszélesedésével és a családformák átalakulásával lecsökkent. Ugyanakkor ez a tendencia nem állt meg egy optimális szinten – a máso-dik demográfi ai átmenet elméletének2 megfelelően, hanem napjainkban is folytatódik. A jelenség nem idegen a világ nyugati felében sem, számos országban küzdenek hason-ló problémákkal, ugyanakkor nálunk a fenti változásokon túl a szocializmus, majd az azt követő rendszerváltás és az ezekkel együtt járó gazdasági, társadalmi és értékválto-zások is erőteljesen hathattak a magyar gyermekszám változásra.

A rendszerváltozás követően a párkapcsolatokban kezdetben csupán mérsékelten, majd rohamosan csökkent a hajlandóság a második gyermek vállalására. Az 1995 és 1999 között első gyermeküket világra hozó anyák kevesebb mint fele (43,8%) vállalt második gyermeket 5 éven belül (Spéder–Kapitány 2007). Ezzel párhuzamosan pedig nem csupán a megszületett gyerekek száma csökken folyamatosan, hanem a tervezett utódoké is. Míg 1994-ben átlagosan 2,28, 2001-ben 2,06 gyermeket tervezetek (S. Mol-nár 2012), addig napjainkra már csupán átlagosan 1,7 gyermekben gondolkodnak a fi a-talok (Székely 2012). Ráadásul a tervezett gyerekeknek óriási hányada, majdhogynem a fele nem is születik meg (Tokaji 2011). Azaz hiába szeretnének átlagosan körülbelül két gyermeket, többségében csak egy születik meg. Nagy kérdés tehát, hogy hova tűnnek a második gyermekek.

A gyermekszám csökkenésére – ahogy azt a fentiekben vázoltam is – számos körül-mény együttesen hatott, de talán egyik sem volt olyan jelentős, mint a nők munkába állása. Hiszen ezzel együtt a család megélhetése már az anyán is múlik, elengedhetetlen

1 Az ELTE Angelusz Róbert Szakkollégium kutatásában 2011 és 2012 során két hullámban 17 párral készí-tettünk interjúkat Budapesten, Miskolcon és Zalaegerszegen. A félig strukturált interjúkat közös háztartás-ban élő anyákkal és apákkal külön-külön vettük fel, s párkapcsolatukról, családtervezésről, illetve a munka és a gyereknevelés összehangolásának kérdéseiről beszélgettünk. A párokat az ismeretségi körünkből kiin-dulva hólabda módszerrel, illetve a védőnői hálózat segítségével találtuk meg. 2 A második demográfi ai átmenet elméletét D. van de Kaa dolgozta fel. A demográfi ai változásokat vizs-gálva arra jött rá, hogy a nyugat-európai társadalmakban az 1960-as évek második felétől a termékenység-csökkenés általánossá vált – függetlenül az egyének iskolázottságától, szociális helyzetétől vagy vallásától. A gyorsan változó posztindusztriális társadalomban az individuum szerepe felértékelődött, nagy hangsúly került a párkapcsolatok minőségére és a gyerekvállalás is egyfajta önmegvalósítássá vált. Mindez pedig együtt járhat azzal, hogy a születésszám tartósan a reprodukciós szint alá esik.


115

lett a keresete a mindennapok működtetéséhez, továbbá az önmegvalósítás terepévé vált –a család mellett– a munka és a karrier világa. Ugyanakkor Magyarországon to-vábbra is jelentős maradt a tradicionális szemléletmód, s a családi munkamegosztás is ezt tükrözi. Kérdés, hogy ez a kettősség, azaz a munka és a család frontján egyaránt fennálló teljesítménykényszer vajon miként hat a gyermekvállalásra.

Történeti előzmények1.

Ahhoz hogy a folyamatot teljes egészében megértsük, elsőként meg kell vizsgálnunk a szocialista örökséget, s azt az időszakot, amikor a nők tömeges munkába állása meg-kezdődött Magyarországon, ezzel pedig általánossá vált a kétkeresős családmodell.

Az 1940-es évek nemcsak azért hoztak jelentős változást, mert a nők ekkor kaptak választójogot és politikai értelemben ekkor függetlenedhettek apjuktól vagy férjüktől (Gregor, 2005), hanem azért is, mert ebben az évtizedben léptek be tömegesen a munka-erőpiacra3, s ezzel összefüggésben ekkor kezdődött meg a nőkről kialakított kép óriási mértékű, sok esetben felülről vezérelt átalakítása. A szocialista gazdaság természetéből fakadt, hogy újabb és újabb erőforrások bevonására volt szükség a bővüléséhez, melyek közül az egyik legfontosabb volt a kiaknázatlan női munkaerő. Ennek érdekében a csa-ládokra jelentős gazdasági kényszer nehezedett, mivel egyetlen keresetből nem tudták előteremteni a megélhetéshez szükséges fedezetet. Így nem meglepő, hogy míg a kor-szak elején, 1949-ben 1,2 millió (Pukánszky 2007)4, addig a korszak vége felé, 1980-ban már 2,2 millió kereső nő volt Magyarországon (Valuch 2009).

A szocialista propaganda megpróbálta elleplezni ezt a gazdasági kényszert, és az emancipáció jelszava mögé rejteni a nők munkába állásának szükségességét. Megjelent az eszményített dolgozó nő képe, aki a munka frontján teljesen azonos a férfi val. Őt a híres traktoros illetve bányász lányokkal próbáltak meg jelképezni (Tóth 2009). Az új, eszményített nő nem vékony és sudár volt, hanem vállas és stramm, aki képes volt elvégezni ugyanazt a (fi zikai) munkát, amit a férfi ak. A propaganda ebben az értelem-ben nem tett különbséget a férfi ak és a nők között, nemtelenített társadalom jött létre (Rév 1993). „Csak a valamilyen munkaviszonyban álló, lehetőség szerint a gyárakban, bányákban, üzemekben, a gépállomásokon traktorosként vagy a termelőszövetekben dol-gozó nő minősült a társadalom hasznos tagjának. Mindez ellentétes volt a még széles kör-

3 Való igaz, hogy a II. világháborút követően Nyugat-Európában is megindult a nők beáramlása a mun-kaerőpiacra, de ez csak az első gyermek megszületéséig tartott, és Dél-Európában sem kötődött hozzá a szocialista eszmény. (Pukánszky 2007)4 Nem szabad elfelejteni, hogy a nők egy része már a szocializmus előtt is vállalt kereső tevékenységet, sokan szegődtek el például cselédnek már az azt megelőző évtizedekben is.


116

ben elfogadott, hagyományosan családcentrikus női szerepfelfogással, a családon belüli munkamegosztás rendjével és az ehhez kapcsolódó értékekkel” (Valuch 2009). A közvé-lemény gyakran mégsem így értékelte ezeket az asszonyokat: nem a kitartó élmunkást, hanem a könnyűvérű nőként látta a traktoros lányokban, s valójában – a felhívások ellenére is – kevés lány vagy asszony dolgozott ebben a munkakörben. A közvélemény nagy része pedig továbbra is úgy tartotta, hogy a nőknek a konyhában a helyük, noha ez egyre nehezebben volt kivitelezhető, mivel az ő keresetükre is szükség volt a család fenntartásához. Fontos látnunk azt is, hogy az egyenlősítő jelszavak és a kiterjedt pro-paganda ellenére a nők megbecsültsége alacsonyabb volt a munkaerőpiacon, amit jól mutat, hogy béreik jócskán elmaradtak a férfi aké mögött, azok kb. 60%-át tették ki a szocializmus évei alatt (Rév 1993).

Mindemellett a nőknek továbbra is helyt kellett állniuk a háztartásban és a gye-reknevelésben is. Mivel nem töltöttek már annyi időt otthon, azoknak a feladatoknak egy részét, melyeket hagyományosan a családon belül oldottak meg, átvette az állam (különösen ott, ahol nem támaszkodhattak a nagycsalád idősebb nőtagjaira). Böl-csődék, óvodák, napközi otthonok és állami kifőzdék segítették a nőket, ugyanakkor a házastársak közötti egyenlőbb munkamegosztás az otthoni feladatok terén fel sem merült. A propaganda – az újságokon és életvezetési szakkönyveken keresztül – úgy mutatta be ezt a helyzetet mint a nők felszabadulását. Az eszményi dolgozó nő napköz-ben gazdasági munkát végzett, este pedig gyereket nevelt, és ellátta a háztartást. Ez az „esti műszak” is termelő tevékenységként jelent meg a szocializmusban: „az anyaság a korabeli felfogás szerint termelés volt, s ennyiben mit sem különbözött a gyapotszedés eredményétől. Az anya elsősorban férfi akat termelt: katonafi atalokat, akik megvédik a béketábort, egészséges munkásfi atalokat, akik felhúzzák a szocializmus építményének, a béke- és egyéb táboroknak a falait.”(Rév 1993). Kialakultak a ma is többnyire elfoga-dott szerepek: a férfi ak elsődleges szerepe a család anyagi biztonságának biztosítása (amihez gyakran elengedhetetlen volt a második műszak vállalása a TSZ-ekben), míg az anyának is kereső tevékenységet kell végeznie, miközben a családdal és otthonnal kapcsolatos feladatok szintén rá hárulnak.

Mindezek a változások óriási hatással voltak a gyermekvállalásra is, a kétkeresős családmodellben a párok már nem tudtak (vagy nem akartak) annyi gyermeket vál-lalni, mint a hagyományos nagycsaládok idején, ami komoly gazdasági-társadalmi problémákat is előrevetített. A csökkenő születésszámra válaszul a politika betört az emberek hálószobájába; jól jellemzi az ’50-es első felének, a Ratkó-korszaknak a csa-ládpolitikáját, a hírhedt jelmondat, miszerint „Asszonynak szülni dicsőség, a lánynak kötelesség.” A gyakorlatban mindez drasztikus abortusztilalmat és a gyermektelenségi


117

adó bevezetését jelentette (Valuch 2002)5. Ennek köszönhetően a korszakban valóban jelentősen emelkedett a születések száma (Kocsis 2006) .

Ugyanakkor a Ratkó-korszak szigorú szabályai nem oldották meg hosszútávon a népesedési kérdéseket. Sokan csak előrehozták a gyermekvállalást, és 1956-ot követő-en – ahogy a szigorú törvényeket visszavonták – a születésszám újra csökkeni kezdett. A politika ezután a nők képének újraformálásával, majd a ’60-as évektől a családtámo-gatási rendszer kialakításával6 próbálta meg visszafordítani a trendet.

A traktoros nő képét revideálták, s éreztették, hogy az az erőltetett férfi asítást jel-képezte, a régmúlt Rákosi-korszak túlkapásait. A korabeli cikkek elrettentő példaként hozták fel, hogy a veszélyes munkakörülmények (a traktor rázkódása) következtében a nők meddővé válhatnak (Tóth, 2009). Ezt a fordulatot nem egyszerűen a csökkenő gyermekszám miatti félelem hozta, hanem sokkal inkább az a trend, hogy a szocialista ipar már nem volt képes ugyanolyan bővülő ütemben felszívni az új munkaerőt. A ’60-as években azért tudott papíron jelentősen bővülni a nők foglalkoztatottsága, mert míg korábban a földeken robotoló nőket nem tekintették a munkaerőpiac részének, addig ugyanez a tevékenység a TSZ-ekben végezve a statisztika szerint is aktív munkavégzés-nek számított. A ’70-es évekre az iparban végbement gépesítés miatt már kevesebben is el tudták végezni ugyanazt a munkát, kevesebb képzetlen munkaerőre volt szük-ség. A munkáltatók ráadásul elsőként a női munkaerőt küldték el. Az így felszabadult női munkaerőnek a TSZ-ek melléküzemágaiban (pl. varrodák) próbáltak munkát adni (Valuch 2009).

Az 1970-es években zajlott a korszak egyik legismertebb népesedési vitája a „Kicsi vagy kocsi?”, mely a gyermekvállalás és az anyagi gyarapodás feszültségeire hívta fel a fi gyelmet (Valuch 2008). A vitának különös jelentőséget adott, hogy 1975 után a születésszám ismét jelentősen csökkenni kezdett (Végh 2012). Úgy tűnt, hogy a párok a megfelelő egzisztencia megteremtése nélkül kevésbé vállalkoztak a családbővítésre.

A következő nagyobb változások a munkaerőpiacon a ’70-es illetve ’80-as években következtek a gyes kibővítésével, illetve a gyed bevezetésével (Tarkányi 2003). Ennek köszönhetően a nők 3 évig maradhattak otthon gyermekükkel, ami egyben 3 év kiesést is jelentett a munkaerőpiacról (ami értelemszerűen két gyermek esetén 6 évre is nőhe-

5 Kötelezővé vált a terhes nők regisztrációja, ezáltal a rendszer fi gyelemmel tudta kísérni terhességüket, s az illegális magzatelhajtást is megnehezítették (mégis sokan éltek vele a korszakban). A 24 év feletti kere-settel bíró gyermektelen házasoknak pedig jövedelmük 4%-át kellett gyermektelenségi adó címén befi zetni. (Valuch 2002)6 1967-ben vezetik be a gyest, így téve lehetővé, hogy a családoknak ne kelljen teljes egészében lemondani az anya keresetéről gyermekvállalás esetében.


118

tett 7. Így nem véletlen, hogy az inaktív kereső nők száma és aránya 1970-től folyamato-san nőtt (Valuch 2009). Ugyanakkor papíron teljes foglalkoztatottság volt mind a nők, mind a férfi ak esetében (Tóth, 2007).

Szintén a szocializmus idejére eső, részben a munkaerő-piaci helyzethez kötődő változás, hogy a nők a végzettséget tekintve elkezdtek felzárkózni a férfi akhoz: egyre nagyobb arányban végeztek főiskolát vagy egyetemet, ezzel pedig olyan állások nyíl-tak meg előttük, melyek megszerzésére korábban nem volt lehetőségük. Ugyanakkor ezzel együtt járt bizonyos értelmiségi szakmák – különösen a tanári pálya – elnőiese-dése, s ennek folyományaként presztízsvesztesége is.

A nők munkaerő-piaci felzárkózásának érdekes módon lendületet adott a rend-szerváltás, mivel a férfi ak nagyobb arányban veszítették el az állásukat és szorultak ki a munka világából, mint a nők. Mindez abból fakadt, hogy többségében a nehézipa-ri ágazatokat sújtotta a munkanélküliség, a nők pedig inkább a közszférában illetve a szolgáltató szektorban dolgoztak. Továbbá a nőkre volt inkább jellemző, hogy a korai nyugdíjazásba menekültek a munkanélküliség elől. Ennélfogva míg a férfi ak foglal-koztatása ’90-es évek elején volt a legalacsonyabb, addig a nők esetében ez csak később következett be, az 1997-es év tekinthető a mélypontnak (Spéder 2001).

A rendszerváltás okozta munkaerő-piaci nehézségekre reagáltak a családok is: a nők először tanultak (egyre hosszabban) és dolgoztak, s csak azután vállaltak gyere-ket. Mindez összességében azt jelentette, hogy nem csupán a születésszám csökkent, hanem az első gyermeküket vállaló anyák átlagos életkora is magasabbá vált. A politi-kai-gazdasági változásokra a családok nem tudtak egyik pillanatról a másikra reagálni. Ebből fakadhat, hogy a rendszerváltást követően nem „sokkszerűen” esett vissza a gye-rekszám, hanem fokozatosan fogták vissza a születéseket; továbbá hogy a későbbi évek születésszám-növelő politikai intézkedései sem hoztak gyors sikert, inkább a folyamatos alkalmazkodás volt a jellemző. Összességében megállapítható, hogy a rendszerváltást követően a gazdasági megfontolások játszottak jelentős szerepet a gyermekvállalásban, s a családok akkorra terveztek gyermeket, amikor a helyzetük stabilizálódott – mind a jövedelmi, mind az önálló életkezdést (pl. lakhatási lehetőségeket), mind az érzelmi stabilitást tekintve. Ebből következik az is, hogy a romló munkaerő-piaci körülmények csökkenő gyermekvállalási hajlandóságot is jelentettek (Spéder 2001). A csökkenő szü-letésszám trendje tehát a rendszerváltást követően is folytatódott.

7 Elsőként Magyarországon vezették be a gyest 1967-ben. Ez lehetővé tette, hogy a dolgozó nők is maguk maradhassanak otthon gyermekükkel. (Ferge 2006) A családok támogatásának első lépése nem ide, hanem 1912-re nyúlik vissza, amikor a közalkalmazottak számára bevezették a családi pótlékot. A szélesebb nép-rétegek bevonására csak a két világháború között került sor, s az érintettek körét folyamatosan bővítették a következő évtizedekben (Tárkányi 2003).


119

A gyermekvállalást gátló tényezők napjainkban2.

Az elmúlt két évtizedben is folyamatosan napirenden volt az egyre csökkenő szüle-tésszám problémája. A helyzetet jól árnyalja, ha áttekintünk néhány beszédesebb ada-tot: az 1990 és 2010 közötti két évtized alatt a 25 éves gyermektelen nők aránya két és félszeresére (30%-ról 77%-ra), a 30 éveseknél pedig háromszorosára nőtt (13%-ról 45%-ra). A 30 éves nők kétharmada szeretne gyereket, de csak ötödük aktív tervező, a többiek a halogatók táborát gyarapítják (Tokaji 2011).

Manapság Magyarországon a tervezett utódok jelentős hányada nem születik meg: míg a fi atalok átlagosan két gyermeket terveznek, addig a tényleges gyermekvállalási kedv átlagosan csupán 1,3 (Kapitány 2012). Ennek legfőbb oka a bizonytalanság, mely-be beletartoznak az instabil párkapcsolatok (házasságban még mindig több gyermek születik), a kiszámíthatatlan környezet és az intézményi változások. Jól látható tehát, hogy a gyermekszám növekedéséhez a stabil párkapcsolat mellett a munkaerőpiac-nak és a gyerekvállaláshoz kapcsolódó ellátórendszereknek illetve juttatásoknak is kiszámíthatónak kell lenniük, emellett ideális, ha a szülők könnyedén megtervezhetik visszatérésüket a munkaerőpiacra. Ezek nélkül olyan nagy kockázatot illetve anyagi ráfordítást (az egyik kereső kiesése) jelent a gyermekvállalás, hogy a leendő szülők in-kább kedvezőbb helyzetre várva elhalasztják azt. Mindez pedig azt is jelenti, hogy a fo-lyamatos halogatás miatt egyre nő a terhességek és a szülések egészségügyi kockázata, s egyre nagyobb az esély a meddőségre is. Ebből fakadóan mára egyre jellemzőbb, hogy a nőknek azért nem lett gyermekük, mert ugyan szerettek volna, de a halogatás takti-káját követve kifutottak az időből.

Interjús kutatásunkban, melyben olyan párokkal beszélgettünk, akiknek egy gyer-mekük van, úgy találtuk, hogy a párok többsége racionális indokok alapján dönt a kis-testvér-kérdésről. Többségében olyan családokkal találkoztunk, amelyekben szeretné-nek még gyermeket vállalni, de sokan közülük ezt a jelenlegi gazdasági helyzetben el-képzelhetetlennek tartják. „Én úgy gondolom, hogy ez eldőlt, hogy alkalmasak vagyunk szülőnek és nem is ez, hanem az anyagi okok, a hosszú távú kilátások azok, amiktől úgy rohadtul tartok” (6 éves kislány édesapja).

Kutatásunk során azt találtuk, hogy a családok többsége az anyagiakat és az ehhez kapcsolódó nehézséget, s a kilátástalanságot (nem elegendő fi zetés, hiteltartozás, nem megfelelő lakáshelyzet)8 nevezte meg a gyermekvállalás gátjaként. Emellett sokan, főként a felsőfokú végzettségűek, jelentős problémaként értékelték, hogy nők a gye-reknevelés miatt kiesnek a munkából, karrierútjuk megszakad. Szintén felmerültek

8 És csak jóval kevesebbeknél jelent meg az egészségügy illetve az ehhez kapcsolódó életkor problémája. Mivel párokat kerestünk, ezért egyedülállókkal és kifejezetten megromlott kapcsolatban élőkkel nem ta-lálkoztunk a kutatás során.


120

a gyermekvállalást hátráltató tényezők között a különféle egészségügyi problémák: az anya (pl. terhesség alatti illetve szülés utáni depresszió), a gyermek (pl. veleszületett be-tegség), vagy mindkettejük esetén (pl. problémás, traumatikus szülés). Néhány család esetében problémás pont volt a társas kapcsolatok hiánya, vagy nagyfokú megváltozá-sa. Előbbi esetében a családi (anyagi és családszervezéssel kapcsolatos) segítség hiánya, utóbbinál a barátok leszakadása jelent olyan nehézséget, negatív élményt, ami miatt nem vállalnak, vagy halogatják a gyermekvállalást. Továbbá voltak olyan párok is, akik nem szenvednek a fenti gondoktól, de az életkoruk nem teszi lehetővé, hogy további gyermeket vállaljanak.

A hátráltató tényezők számbavétele során látható, hogy azok jelentős része erőtelje-sen összefügg a nők munkaerő-piaci helyzetével (kétkeresős családmodell szükséges-sége, karrierút megtörése, családi munkamegosztás, ellátórendszer problémái, intéz-ményi és társas segítőháló). Éppen ezért különösen gyümölcsözőnek tartjuk, ha a gyer-mekvállalási kedv csökkenésének okait a munkaerő-piaci nehézségek fonalán haladva tekintjük át. A következőkben tehát lássuk azokat a tényezőket, melyek elbizonytalanít-hatják, vagy eltántoríthatják a potenciális szülőket a (második) gyermekvállalástól.

Kiszakadás a munkaerőpiacról: fi zetéskiesés és karrier

A nők foglalkoztatottsága erőteljes kapcsolatban áll a születésszámmal: azokban az or-szágokban, ahol a nők nagyobb arányban vannak jelen a munkaerőpiacon, ott a szü-letésszám is magasabb. A Helsinki Bizottság rámutatott, hogy ritkábban vállal az a nő gyermeket, akinek később kicsi az esélye visszatérni a munka világába, vagy pedig nagy a veszélye, hogy a munkája mellett a háztartás és a gyermeknevelés feladataival szinte egyedül kell megbirkóznia (Helsiniki fi gyelő 2012).

A nő kiesése a munkaerőpiacról két közvetlen következménnyel jár: a nő elve-szíti a fi zetését (és a támogatások értéke alacsonyabb, mint a bér), illetve megszakad a karrierje. Interjús kutatásunkban az anyagiak számítottak a leggyakoribb oknak, amiért a párok nem merték vállalni a második gyermeket, vagy halogatták a döntést. A pénzügyi nehézségek nem önmagukban, hanem a hozzájuk kapcsolódó problémák-kal együtt gördítettek nagy akadályt a családok elé (nem elegendő fi zetés, hiteltartozás, kilátástalan lakáshelyzet)9. A karriertervek megszakadása inkább a diplomás anyáknál jelentkezett hátráltató tényezőként – azoknál, akik szerették a munkájukat, és akiknél a munka nem kizárólag pénzkereseti forrásként, hanem intellektuális kihívásként is megjelent.

9 És csak jóval kevesebbeknél jelent meg az egészségügy illetve az ehhez kapcsolódó életkor problémája. Mivel párokat kerestünk, ezért egyedülállókkal és kifejezetten megromlott kapcsolatban élőkkel nem ta-lálkoztunk a kutatás során.


121

A KSH kutatása szerint a potenciális szülők jelentős része (24%) – az érzelmi bizony-talanságokon túl –az anyagiakat teszi felelőssé a gyermekvállalás elmaradásáért10, ők közel ötször annyian vannak, mint a karrierjüket féltők (Kapitány, 2012).

Jól látszik tehát, hogy a kistestvérek elmaradása sokkal inkább az anyagiaktól függ, semmint a karriertől. Így már nem is olyan meglepő, hogy a diplomás párok, ahol a megélhetéssel kapcsolatosan átlagosan kevesebb probléma van, nagyobb arányban vállalnak több, akár három gyermeket is, mint az érettségizettek (hvg.hu 2012). Az első gyermek vállalásának ideje is eltér az iskolai végzettség szerint: a diplomások szülik meg legkésőbb, de hamarabb vállalnak második gyermeket, mint az érettségizettek – ekkor igyekeznek behozni a halogatással töltött időt. A diplomás nők között egyre nagyobb arányban vannak gyermektelenek11, ami részben a halogatás taktikájának, részben pedig tudatos döntés eredménye.

Gazdasági egyenlőtlenségek

A nőknek nem csupán a gyes alatti fi zetéskieséssel kell számolniuk, hanem azzal is, hogy karrierjük egészén kockázatos munkavállalónak számítanak12, s ez a fi zetésü-kön is meglátszik. Hiába zárkóztak fel a nők iskolázottság tekintetében a férfi ak mellé, ugyanazért a munkáért átlagosan 20-30 százalékkal alacsonyabb bért kapnak, mint férfi társaik13. Az is jellemző, hogy hiába érték be a nők az iskolázottságot tekintve a férfi akat, a vezető pozíciókban – legyen szó a politika, a tudomány vagy a gazdaság területéről – továbbra is csak elvétve találjuk meg őket (Helsinki fi gyelő). Mindez pedig nem csupán gazdasági szempontból okoz nehézséget, hanem hatással lehet az önbecsü-lésükre is.

A jelenlegi gazdasági helyzetben – egy telített munkaerőpiacon – a cégeknek nem éri meg befektetni a gyermekes női munkavállalókba (például vállalati bölcsődét-óvodát kialakítani), mivel könnyebben találnak más, rugalmasabb munkavállalói csoportokat, akik szívesebben vállalnak túlórát és ritkábban esnek ki a munkából. A gyermekneve-

10 A leggyakoribb probléma az egészségi állapot (28%), mely vélhetően a halogatás taktikájából fakad és a családi okok, pl. házasság megromlása (26%) számítanak. (Kapitány 2012)11 Ez abból fakad, hogy a diplomás nők aránya beérte a férfi akét – mivel a nők az azonos vagy magasabb végzettségű társakat preferálják, az új iskolázottsági arányok mellett nehezebben találnak maguknak meg-felelő társat.12 A kisgyerekes nők gyakrabban esnek ki a munkából, mivel általában ők mennek táppénzre a beteg gyer-mek miatt; továbbá kevesebb túlórát is tudnak vállalni, mivel a munkahelyen kívül töltött időre szükségük van a családi élet szervezéséhez. Részletesebben lásd: A családi munkamegosztás kérdései c. fejezetet.13 Igaz ugyan, hogy az ilyen mértékű eltérés nagy részét a legmagasabb jövedelmi kvintilisben található nagy eltérések magyarázzák, ezek „húzzák magukkal” az átlagot. (Sik–Csaba–Hann,2011)


122

lésből fakadóan jelentős, a nők által képviselt tudás illetve munkaerő esik ki a munka világából, de ez olyankor nem jelent konkrét veszélyeket a munkáltatói oldal számára, amikor a pozíciókat fel lehet tölteni kevesebb kódolt kockázatot jelentő munkaválla-lókkal is. Így a gyermekvállalás összeegyeztetése a karriertervekkel a családok feladata marad. Ez a fi zetési megosztás pedig erősíti a hagyományos szerepeket, amelyek szerint a férfi az elsődleges családfenntartó, míg a nő keresete kiegészítés, s ő felel az otthoni feladatok ellátásáért.

A reintegráció nehézségei

Az interjúk során azt találtuk, hogy a nők többsége a gyermek születését követően sze-retne visszatérni a munkájába – hogy pontosan mikor és milyen okból, az már változó, ahogy az is, hogy több gyerek vállalása esetén a gondozási időszakok között akarnak-e dolgozni. Gyakoribbnak bizonyult főként a diplomás nők körében, hogy szerették vol-na folytatni karrierjüket, illetve ki akartak lépni a beszűkült élettérből. A visszatérésre a munkaáltatók különféleképpen reagáltak: volt, akit cége hívott vissza, s a tervezettnél hamarabb munkába is állt (nem mert nemet mondani), de olyan példa is akadt, hogy valaki elveszítette a munkáját vagy csak alacsonyabb pozícióba vették vissza. Ez utób-bi esetekben nem küzdöttek, úgy érezték, hogy nem tudják érvényesíteni az akaratu-kat, s nem éri meg a komoly stresszt a harc. Többen is azt mondták, hogy szeretnének munkahelyet váltani, de erre kevés sikeres példát találtunk azok esetében is, akik már újra dolgoztak. A megkérdezett szülők többsége kiemelte, fontos szempont, hogy olyan munkája legyen, melyet össze tud egyeztetni a család életével is.

Hiába a tradicionális értékrendszer a meghatározó hazánkban, a család-, házasság- és gyermek-központúság a statisztikailag mérhető demográfi ai magatartásban kevéssé jelenik meg (Pongrácz 2011). Ennek egyik oka, hogy a magyar családok anyagi helyzete jellemzően nem teszi lehetővé az egykeresős családmodellt. Az interjúk során bebi-zonyosodott, hogy a gyes-gyed időszakára a családoknak fel kell készülniük, mert je-lentősen csökken a bevételük, amit mindnyájan meg is éreznek (egyesek nem tudnak félretenni, míg másoknak a korábbi tartalékokhoz kell nyúlni).

A szülést követőévekben sok nő nem tud, vagy nem is akar visszatérni a munka-erőpiacra. Jól mutatja mindezt, hogy míg a foglalkoztatott gyermektelen magyar nők aránya nem marad el az uniós átlagtól, addig az óvodáskorú gyermekeket nevelők kö-rében 15 százalékpontos, a 3 évnél fi atalabb gyermeket nevelő anyukák esetében pedig 46 százalékpontos a lemaradás. Beszédes adat, hogy a 6 év alatti gyerekek anyukáinak csupán 35%-a dolgozik. Nem véletlen ez a szám, mivel az EU-ban nálunk a leghosszabb a gyermekgondozási idő. Tovább romlanak az esélyek a nagycsaládosoknál, a három-gyermekes nőknek csupán 20 százaléka dolgozik, és 50 százalékuk tartósan inaktív (Surányi–Danis 2009).


123

Az interjúink során kirajzolódott, hogy a nők más stratégiákat követnek; a családok eltérően vélekedtek arról, hogy érdemes illetve szükséges-e kitölteni a 3 évet a kisgyer-mekkel otthon. Az első 6 hónapban – a törvényi lehetőségekkel összhangban – min-den meginterjúvolt pár esetében az anya maradt otthon a gyermekkel. Ha ezt követően vissza szeretett volna menni dolgozni, akkor valamelyik családtag is igénybe vehet-te a gyedet (általában az apa, egy esetben a nagypapa), míg a kb. 2 éves gyerekeknél a bölcsődei elhelyezést preferálták. A megkérdezett anyák többsége azonban legalább két évet otthon töltött a gyermekével. Az alacsonyabb végzettségűek és keresetűek14 többsége jellemzően a teljes 3 évet szerette volna kitölteni, míg a felsőfokú iskolai vég-zettségűek, akik esetében a karrierjükben nagy valószínűséggel nagyobb törést is je-lent a kiesés, gyorsabb visszatérést terveztek. A leghamarabb azok a nők tértek vissza a munkahelyükre, akiket a munkáltató visszahívott akár 6 hónappal a szülés után (ők tulajdonképpen nem mertek nemet mondani), vagy a tervezettnél hamarabb találtak állást. Ezek a családok a gyermek felügyeletét a bölcsőde igénybevételével, vagy az apás GYES lehetőségének kiaknázásával és/vagy munkahelyi engedmények (részmunkaidő, részben távmunka) kihasználásával oldották meg.

A családi munkamegosztás kérdései

A magyar társadalom tradicionális szemléletéből fakadóan a családfenntartás felelős-sége továbbra is a férfi é (akkor is, ha emellett elvárás, hogy a nő is dolgozzon), a gyerek-nevelés és a házimunka15 pedig elsődlegesen a nőkhöz kötődik. Ez utóbbi megbecsült-sége alacsony, s azon, hogy nagy részét főként a nők végzik, általában nem változtat a gyermek születése sem. Az interjúk tapasztalatai alapján a kép nem ennyire egyoldalú, a férfi ak is részt vesznek a gyereknevelésben, illetve vállalnak háztartási feladatokat, bár többségében kevesebbet, mint a nők. A kevésbé tradicionális szemléletű családokban, akik főként a diplomások közül kerülnek ki, a munkamegosztás egyenlőbb, az apukák

14 Alapesetben a GYED a napi átlagkereset 70%-a, azonban a GYED összege maximálva van, felső határa a mindenkori minimálbér kétszeresének 70%-a. Ezt akkor sem lépheti túl, ha több volt az igénylő jövedelme a minimálbér duplájánál. A magasabb keresetű nőknél tehát nagyobb arányú a pénzkiesés, de ők vélhetően nagyobb eséllyel tudnak félretenni. A munkaerő-piacra való visszatérést tehát a karriermegszakadástól való félelem jobban hajtja, mint a pénzkiesés, ami minden családot egyaránt megvisel.15 „Magyarországon a házimunka fogalma szinte egyértelműen a női munka fogalmával azonos. Nem csu-pán azokban a háztartásokban van ez így, ahol a férfi a kereső, hanem azokban is, amelyekben mind a férj, mind a feleség teljes munkaidőben dolgozik. […] Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat tanúsága szerint „[…]a magyar férfi ak a legalacsonyabb arányban vettek részt a házimunkában, de a magyar nők nagyon hálásak voltak még ezért a kis segítségért is; összehasonlítva a többi megkérdezett országgal, a magyar nők voltak a legelégedettebbek a férjük teljesítményével.” (Pongrácz 2005)


124

sokkal inkább kiveszik a részüket mind a gyereknevelésből (akár gyesen is otthon ma-radnak a gyerekkel), mind a háztartási munkákból.

Kutatási tapasztalataink szerint a képet árnyalja, hogy hány aktív dolgozó van a csa-ládban. Ha otthon van a gyermekkel, a háztartási teendők (kivéve a nagybevásárlások és a szerelés, illetve ház körüli munkák, építkezéssel, felújítással kapcsolatos esetleges feladatok) szinte mind az anyára maradnak. Ezzel szemben a kétkeresős családmo-dell esetében sokkal inkább be kell osztani a szülőknek az idejüket, s ez meghatározza a munkamegosztást is, több apa ilyenkor besegít a párjának. „Ez nem is azt mondom, hogy megosztás, ezt az élet hozza és egymást segítjük… aki kapja, marja” (3 éves kisfi ú édesanyja). Abban az esetben pedig, ha az apa ténylegesen gyesen van, akkor jellemző-en a házimunkából is nagyobb részt vállal. Látható tehát, hogy a feladatok elosztásánál racionális szempontok is erőteljesen jelen vannak, s főként a kétkeresős modell esetén az apa segít az otthoni feladatok lebonyolításában. Összességében jellemző, hogy a fér-fi ak – még akkor is, ha tradicionális értékeket vallanak – sokkal inkább kiveszik a ré-szüket a gyereknevelésből, mint a házimunkából. Tehát amíg a tradicionálisan nőkhöz kötődő feladatok közül a gyermeknevelés egyre inkább közös feladattá válik, addig ez a házimunka esetében sokkal kevésbé mondható el.

Ugyanakkor a nagy, reprezentatív felmérések azt mutatják, hogy az országos ará-nyokat tekintve azok a párok vannak kevesebben, akik a háztartással és gyerekneve-léssel kapcsolatos feladatokat, vagy akár a családfenntartás felelősségét megosztják. A Gallup felmérése kimutatta, hogy az Európai Unió tagállam lakói közül a magyarok találták a legnagyobb arányban nehéznek vagy nagyon nehéznek a munka és a ma-gánélet összeegyeztethetőségét (az 51%-os EU-s átlaghoz képest Magyarországon 77% találta annak) (Szabó 2012). Egy másik felmérés pedig arra mutatott rá, hogy a magyar nők a leghálásabbak Európában a férjük segítségéért, még akkor is, ha annak mértéke a legalacsonyabb volt a többi országéhoz képest (Pongrácz 2005).

Ahogy azt már korábban is említettük, kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a háztartással kapcsolatos teendők inkább a nőkre hárulnak, viszont a tradicionális munkamegosztás a gyermeknevelés terén egyre inkább enyhülni látszik, az apák igény-lik, hogy ők is részei legyenek a gyermekek életének. A törvények ma már lehetőséget adnak arra, hogy a gyermek féléves kora után az apa vagy a nagyszülők vegyék igénybe a gyermekgondozási segélyt, lehetővé téve hogy az anya úgy térhessen vissza a munka-erőpiacra, hogy a gyermeket ne kelljen bölcsődébe adni.

Mindezek ellenére a gyeses illetve gyedes apukák aránya Magyarországon nagyon alacsony (Petényi 2013): a KSH adatai szerint 2012. I. negyedévében 276 400 nő és csu-pán 3700 férfi részesült gyermekgondozási ellátásban (Statisztikai Tükör 2012), tehát kevesebb, mint 1,5 %. (Tovább nehezíti a pontos számok meghatározását, hogy gyes mellett lehet dolgozni, így nem feltétlenül az a szülő veszi igénybe, aki ténylegesen a gyerekre vigyáz.) Mivel általában a férfi ak keresnek többet, így emiatt a legtöbb pár


125

esetében az anyagi megfontolások szerint nem érdemes a hagyományos felállást meg-bolygatni. Ez pedig tovább erősíti a munkáltatókban azt a képet, hogy a nők a kevés-bé megbízható munkavállalók (Linder 2010), hiszen ők nagyobb eséllyel maradnak ki a munkából családi okok miatt.

A gyermek megszületése után nemcsak a munkamegosztás, hanem a munka és a sa-ját magukra fordított szabadidő aránya is megváltozik. A párok az interjúk során beszá-moltak arról, hogy a gyermekvállalást követően átrendeződött az életük, a preferenciáik máshová kerültek, sokkal hangsúlyosabb lett a család, minden hármukról kezdett szól-ni, míg sokuknál a kettesben töltött (különösen házon kívüli) programok és a barátok háttérbe szorultak. Mindez az anyát és az apát egyaránt érinti, de utóbbiakra jellemzőbb, hogy meg tudták oldani például, hogy továbbra is hódolhassanak a hobbijuknak. Azok közül a nők közül, akik otthon töltöttek több évet gyesen, többen úgy érezték, beszűkült az életük, s ez is a következő gyermek vállalása ellen hat. „Neki szerintem drámai a le-mondás. Hát állandóan otthon van, pedig ő egy nagyon mozgós ember, ilyen menőmanó. Most ez teljes életmódváltás, ez a nőknél mindig drámai. Nem véletlenül lesznek sokan depressziósak, mire visszajönnek dolgozni” (másféléves kisfi ú édesapja).

Az, hogy a házimunka és főként a gyerekneveléssel kapcsolatos teendők ilyen mér-tékben az anya „hatáskörébe” tartoznak, illetve, hogy ők azok, akik évekig otthon ma-radnak gyermekükkel, egyben azt is jelenti, hogy ők számítanak a kevésbé megbízha-tó munkaerőnek a munkaadók szemében. Nem elég, hogy a szülést követő években kiesnek a munkából, de kisgyerekes szülőként is várhatóan többet hiányoznak, mivel ők maradnak a gyereket érintő problémák (pl. betegség) esetén távol a munkahelytől. (Ugyanakkor nem könnyű az apák helyzete sem: elsősorban tőlük várt az életfeltételek biztosítása, ami óriási stresszforrást jelent, s egészségkárosító hatással járhat (Kopp–Skrabski 2009). Ebből is fakadhat, hogy a nők megbecsültsége és fi zetése a munkaerőpi-acon alacsonyabb, tehát racionálisabb döntés (Kopp, 2010), hogy ő essen ki a munkából, ha azt a gyereknevelés megköveteli (gyes, táppénz). Ezzel a kör be is zárult.

Segítőháló

Interjús kutatásunk során tapasztaltuk, jelentős azoknak a pároknak a száma, ahol mind az apa, mind az anya teljesítőképessége határán van (főként, ha nincs kire tá-maszkodniuk, pl. hiányzik a nagyszülők segítsége), így sem anyagilag, sem időben nem fér bele az életükbe még egy kisgyermek nevelése.

Mindezen problémák mérsékelhetőek, és a munkaerő-piaci visszatérést is meg-könnyíti, ha megfelelő segítőháló veszi körül őket. Az interjús kutatásunk eredményei szerint a nukleáris családok főként a nagyszülőkre, ritkább esetben testvérekre illetve távolabbi családtagokra vagy barátokra támaszkodnak. Más esetben a szülőkön nagyon nagy a teher, hogy a gyermek a megváltozott helyzetben is jól érezze magát (bölcsőde,


126

óvoda, családi napközi), míg nekik más frontokon is teljesíteni kell (munkaerőpiac). Mindez azzal jár, hogy nagyon kevés idejük marad egymásra, illetve az aktív és passzív pihenésre (hobbi, nyaralás) egyaránt, s a szülők sokszor teljesen kimerülnek az anya-giak előteremtése, illetve a munkahelyi elvárásoknak való megfelelés következménye-ként.

A családokat jellemzően nagyon leterheli, ha senkire sem támaszkodhatnak. Ideális esetben mellettük vannak a nagyszülők, akik amennyiben nyugdíjasok, hét közben is be tudnak segíteni. Ez különösen fontos a kisgyerek betegsége esetén, mivel lehetővé teszi, hogy az anyának ne kelljen kimaradnia a munkahelyéről.

Vannak családbarát munkahelyek, ahol ilyenkor otthonról is lehet dolgozni. Ugyan-akkor a munkáltatók sokszor nem ennyire rugalmasak, arra is találtunk példát, hogy valakit már az első nehézségek előtt lefokoztak, azaz a gyest követően csak alacsonyabb pozícióba vették vissza – ő úgy fogalmazott, úgy érzi, hogy a cég gyermeke miatt egy „kelésnek tekinti a szervezet testén”. A legtöbb eset nem ennyire szélsőséges, mégis a rendszerbe van kódolva, hogy a munkaadó feltételezi, a nő a kevésbé megbízható munkavállaló, mivel a gyerekkel kapcsolatos problémák és feladatok elsősorban rá há-rulnak. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a nyugdíjkorhatár megemelésével egyre ke-vesebb a még fi tt, aktív és ráérő nagymama vagy nagypapa, aki segíteni tudna ezeknek a terheknek a mérséklésén.

Az intézményi ellátórendszer problémái

Nehézséget okoznak a gyerekneveléshez kapcsolódó ellátórendszerrel kapcsolatos problémák is. A bölcsődék száma nem elégséges, a területi elosztásuk egyenlőtlen16, és nincsenek megfelelő mértékben felszerelve. A bölcsődei ellátás alternatívái – babysitter, családi napközi, magánbölcsőde – pedig jóval nagyobb költséggel járnak, amit nem biztos, hogy fedez a munkaerőpiacra újból belépő szülő bére.

Az interjúkból is kiderült, hogy a családok többségében szükség van a két keresetre, s ez általában a döntő érv amellett, hogy az anya ne töltse ki a gyes 3 éves keretét. Ekkor pedig a leggyakoribb megoldás a bölcsőde igénybevétele – ha van rá lehetőség. Az in-terjúk eredményei is egybecsengenek azzal, hogy a bölcsődei férőhelyek korlátozottak. Ráadásul a statisztikák szerint egyenlőtlenül oszlanak el az országban, így elméletben hiába elegendő a hely, sok településen akár egy évre előre jelentkezni kell.

A bölcsőde problémája, hogy nem elég rugalmas: a gyerekeket általában csak szep-tembertől veszik fel, nem igazodva a munkaerő-piaci igényekhez. Ráadásul a felvétel-hez szükség van munkáltatói igazolásra is, így a beiratkozáskor elvileg az anyának már

16 A helyzet a fővárosban a legkevésbé problémás, de a kisebb települések felé haladva egyre nagyobb gon-dot okoz a gyermekek bölcsődei elhelyezése. (Váradi, 2006)


127

dolgoznia kell, ami nem feltétlenül előnyös, mivel a beszoktatás a kutatási tapaszta-lataink szerint több hetet is igénybe vesz, és kezdetben sokat betegeskednek a gyere-kek. A bölcsőde további problémája, hogy az állami intézmények igénybevétele is sok költséggel jár (gyakran a szülőnek kell bevinnie a pelenkát, a szappant, a gyümölcsöt, stb.). Az interjúk során minőségi aggályok is felmerültek, többek között, hogy keveset foglalkoznak a gondozók a gyerekekkel, nem viszik ki a kicsiket a szabadba.

Kutatásunk szerint az alternatív lehetőségek közül a legtöbben a magánbölcsődét illetve családi napközit preferálnák, de többen jelezték, hogy ebben nem gondolkod-hatnak a magas költségei miatt (az interjúk szerint az összeg akár 60 000 Ft-ot is kite-het havonta). Voltak olyanok, akik fél-illegális megoldás mellett döntöttek – olyan nem hivatalos játszóház mellett, ahol csak a délelőtt folyamán vigyáznak a gyerekre, vagy a vállalkozó és így rugalmas időbeosztású nagypapa ment el papíron gyesre, míg a gyermek magánbölcsődébe járt.

Összességében az interjúkból kirajzolódik, hogy a szülők szükségesnek tartanák az állami intézményrendszer igénybevételét. Ugyanakkor a jelenlegi formája túl ru-galmatlan, kapacitása alacsony, minősége erősen kétséges, míg az alternatívák jelen-tős költséggel járnak, nem minden család engedheti meg magának, s ezek a tényezők együttesen gátolják a munkaerő-piaci reintegrációt.

Alternatív foglalkoztatási formák hiánya

Problémát jelent a részmunkaidős illetve távmunkás foglalkoztatás alacsony aránya is: Magyarországon a nők 5,5%-a dolgozik részmunkaidőben, míg ugyanez az Európai Unióban átlagosan 31% (Surányi–Danis 2009). Azokban az országokban, ahol ma-gasabb ezeknek az alternatív foglakoztatási formáknak az aránya és a nők hamarabb visszatérhetnek a munkaerőpiacra, nagyobb a gyermekvállalási kedv is. Ugyanak-kor a részmunkaidős foglalkoztatás veszélyeket is magában hordoz a magyar piacon: a munkáltató könnyen visszaélhet vele, s hosszabb munkaidőt is elvárhat, míg a fi zetés annyira alacsony, hogy – főként egy keresetből – nem fedezi a megélhetés költségeit. Részmunkaidős állásokkal kapcsolatos szabályozás szintén a gyerekvállalás ellen hat, mivel a gyes összegét a munkabér mértéke szerint számolják, s a részmunkaidős állások átlagosan alacsonyabb fi zetése alacsonyabb értékű gyest eredményez. Nehezíti a hely-zetet, ha ezt a munkavállalási formát csak a nők választják, és a részmunkaidős forma is elnőiesedik, mivel ebben a foglalkoztatási rendszerben, főként a 4 órásoknál, általában kevesebb a felelősségteljes feladat. Ez pedig egy újabb összetevőjét adhatja a nők nehéz-kes előmenetelének a karrierlétrán (Szél 2012).

Az interjúk során néhány esetben arra is találtunk példát, hogy – ha nem is beje-lentetten – de a gyes időszaka alatt is végeztek munkát a nők, ez azonban nem minden esetben kapcsolódott az addigi munkájukhoz. Itt fontos szempont volt, hogy a mun-


128

ka otthonról is végezhető legyen, és ne feltétlenül kelljen „lepapírozni” (nem véletlen, hogy többen a család vagy a párjuk vállalkozásába segítettek be, főként adminisztratív területen). Más esetekben pedig az anyák a tanulmányaikat folytatták. Minden olyan általunk ismert esetben, amikor a munkáltató idő előtt visszahívta őket, akkor vissza-tértek a munkaerőpiacra.

A nők többsége a gyest követően egyből teljes állásban tért vissza a munkaerőpiacra, s csak néhányan részmunkaidőbe. A távmunka nem merült fel senkinél sem alternatí-vaként. Ugyanakkor világosan látszott az is, hogy két teljes állásban dolgozó szülő csak folyamatos és gondos szervezés segítségével tudja összeegyeztetni a keresőtevékenysé-get a szülői feladatokkal, főként, ha nincs folyamatos segítsége. „Szerintem, ha egy nő-nek van gyereke 4 vagy max. 6 órában kéne dolgoznia, hogy az összes többit kényelmesen meg tudja csinálni és legyen ideje mindenre.” (6 éves kislány édesanyja).

Összegzés

A gyermekvállalási döntés meghozatala egy több szempontú mérlegelés eredménye. Amennyiben állami cél a születések számának növelése, úgy számos szociál-, társa-dalom- és népességpolitikai intézkedés képzelhető el. A nehézséget elsődlegesen az okozza, hogy a változások a demográfi ai folyamatokban nem érvényesülnek egyik napról a másikra, valamint egy kedvező döntés hatását (pl.: gyes, gyed bevezetése) más tényezők annulálhatják (pl.: a nők oktatásban töltött idejének megnövekedése). Ugyanakkor úgy látjuk, hogy központinak tekinthetjük a munkaerőpiachoz, az on-nan való kiszakadáshoz és a reintegráció köthető problémákat, melyek kezelése álla-mi eszközökkel elképzelhető (míg például az instabil párkapcsolatoké nem).

A magyar helyzet különösen összetett: A családok jelentős részénél ütközik a tra-dicionális értékrendszer és az élesen elváló nemi szerepek a gazdasági kényszerrel. A gyermeknevelés továbbra is fontos cél a legtöbb ember életében, a családok többsége két gyermeket tervez, a tényleges születésszám ennél mégis jóval alacsonyabb.

A nők iskolázottságának növekedésével logikus lépésnek tűnik a karrierépítés, hi-szen ebben az esetben térül meg a befektetett pénz és energia. Ugyanakkor sokkal ki-sebb esélye van egy nőnek gyermekszülés után belépni a munkaerőpiac világába – még akkor is, ha a családja támogatja –, mint előtte, ezért a többség még a gyermekvállalás előtt megkezdi építeni a karrierjét. Ezt az utat erősíti továbbá, hogy a fi atal pároknak általában két keresetre van szükségük a biztonságos egzisztencia megteremtéséhez – és a kutatási tapasztalatok szerint ennek hiányában a többség nem vállal gyermeket.

A tradicionális szemléletből fakadóan az esetek döntő többségében az anya marad otthon a gyermekkel, s ezzel még inkább megerősítést nyer, hogy a házimunka jelen-tős része az ő hatáskörébe tartozik. A magyar családtámogatási rendszerből fakadóan


129

ez a munkaerőpiacon kívül töltött idő egy gyermekkel számolva 3 éven keresztül is eltarthat, ami jelentős kiesés. A visszailleszkedés sokszor nem zökkenőmentes, mivel a kisgyermekkel kapcsolatos nevelési feladatok is (pl. beteg gyermek ápolása) zömmel az anyára hárulnak, aki hiába tér vissza a munkájába, kevésbé számít megbízható mun-kaerőnek (nem tud gyakori túlórákat vállalni, gyakorta kieshet a munkából). További probléma az intézményrendszer illetve a foglalkoztatás rugalmatlansága – kevés a rész-munkaidős illetve a távmunkás állás, s a gyermek betegsége esetén sem alkalmazzák ezeket az alternatív formákat. Mindez azt eredményezi, hogy a nők – hiába végeznek ma már nagyobb arányban a felsőoktatásban, mint a férfi ak – a munkavállalók kevésbé értékes, kvázi „kockázatos” munkavállalónak tekintik őket, s így átlagosan alacsonyabb bérért, alacsonyabb pozíciókba ragadva dolgoznak, mint férfi társaik. Éppen ezért a családok többségében fel sem merül, hogy az apa is gyesre menjen, vagy ő maradjon ki a munkából például a gyermek betegsége esetén – hiszen nem ez a gazdaságilag opti-malizált helyzet, a racionális döntés. Márpedig a gazdasági kényszerek nagyon erősek, a családok jelentős részének két keresetre van szüksége ahhoz, hogy a havi szükségleteit fedezni tudja.

Mindez pedig – további egyéb okok mellett, mint az együttélési formák változása, a posztadoleszcencia jelensége, stb. – azt eredményezi, hogy sokan elkezdik halogat-ni a gyermekvállalást, kedvezőbb helyzetre, nagyobb stabilitásra várva. Emiatt pedig kisebbek lettek a családok, kevesebb gyerek születik, ráadásul egyre nő a gyermekte-lenek aránya is.

A trendek megváltoztatásához kiszámítható kormányzati intézkedések, stabil gaz-dasági környezet, családbarát munkahelyek és egyenlőbb családon belüli feladatmeg-osztás szükséges.

A régi beidegződések, illetve a gazdasági és a társadalmi kényszerek azonban na-gyon erősek, a változásoknak pedig számtalan részterületen kellene megindulniuk. Mi-vel az értékek és attitűdök formálódnak a leglassabban, az átalakulások beindulására nagyobb esély van a gazdasági, politikai oldalról. Amennyiben ezen a területen sem történik jelentős változás, a mostani trendek szerint a párok a bizonytalanság illetve a nehéz gazdasági helyzet miatt egyre inkább a halogatás taktikáját követik, így hama-rosan nem a második, hanem az első gyermekek megszületéséért kell aggódnunk.

IRODALOM

Ferge Zsuzsa (2006): A családtámogatási rendszerről. Új Ifj úsági Szemle, 4: 17–23.Gregor Anikó (2005): Nők az államszocializmusban. KisTáska 21. http://kistaska.tatk.elte.

hu/cikk.php?cikkid=351 (letöltve: 2012. 03. 24.)


130

Kapitány Balázs (2012): A gyermekvállalási tervek beteljesületlenségének okai. Korfa, 12 (2). http://www.demografi a.hu/letoltes/kiadvanyok/Korfak/korfa-2012-2.pdf (letöltve: 2012. 03. 24.)

Kocsis Piroska (2006): A szövőszéktől a miniszteri bársonyszékig, Archivnet XX. szá-zadi történeti források, 6 (4). http://www.archivnet.hu/politika/a_szovoszektol_a_minisz-

teri_barsonyszekig.html (letöltve: 2012. 03. 24.)Kopp Mária (2010): Miért váltak a gender-kutatások központi jelentőségűvé a mai tár-

sadalomban? Távlatok. http://www.tavlatok.hu/net/cikk29kopp_k.htm (letöltve: 2012. 03. 24.)

Kopp Mária – Skrabski Árpád (2009): Nők és férfi ak egészségi állapota Magyarorszá-gon In Nagy Ildikó – Pongrácz Tiborné (szerk.): Szerepváltozások: Jelentés a nők és férfi ak helyzetéről, Budapest Tárki és Szociális és Munkaügyi Minisztérium

http://www.tarsadalomkutatas.hu/kkk.php?TPUBL-A-882/publikaciok/tpubl_a_882.pdf (letöltve: 2012. 03. 24.)

KSH (2012): Munkaerő-piaci folyamatok, 2012. I. negyedév. Statisztikai Tükör, 6 (43): 1-5. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mpf/mpf1203.pdf (letöltve: 2012. 03. 24.)

Linder Bálint (2010): Apák gyesen – „otthonról is lehetek férfi ”. Magyar Narancs, 36. http://magyarnarancs.hu/lelek/apak_gyesen_-_otthonrol_is_lehetek_pasi-74533 (letöltve: 2012. 03. 24.)

Pongrácz Tiborné (szerk.) (2011): Családi értékek és a magatartás változásai. Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének Kutatási jelentései 91 (1). http://demografi a.hu/letoltes/kiadvanyok/Kutjelek/Kutjel_91_honlapra.pdf (letöltve: 2012. 03. 24.)

Pongrácz Tiborné (2005): Nemi szerepek társadalmi megítélése. In Nagy Ildi-kó – Pongrácz T. – Tóth I. Gy. (szerk.): Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfi ak hely-zetéről, Budapest: Tárki és Szociális és Munkaügyi Minisztérium, 73–86.

Pukánszky Béla (2007): Nőkép, női szerepek és iskoláztatás a második világháború után. Educatio, 16 (4): 551–564.

Rév István (1993): Nemek nélküli társadalom. Nincs nő, nincs vágy, nincs szex. Rubicon, 7. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/nemek_nelkuli_tarsadalom_nincs_

no_nincs_vagy_nincs_szex/ (letöltve: 2012. 03. 24.)S. Molnár Edit (2012): A közvélemény által ideálisnak tartott gyermekszám változása

Korfa, 12 (2). http://www.demografi a.hu/letoltes/kiadvanyok/Korfak/korfa-2012-2.pdf (le-töltve: 2012. 03. 24.)

Sik Endre – Csaba Dániel – Hann András (2011): A férfi ak és nők közötti jövedelem-egyenlőtlenség és a nemi szegregáció a mai Magyarországon „Az esélyegyenlőség a munka világában”című kutatás 1. tematikus tanulmánya (szakértői változat), Budapest: Egyenlő Bánásmód Hatóság. http://www.egyenlobanasmod.hu/tamop/data/

TAMOP_EBH_1_szakertoi.pdf (letöltve: 2012. 03. 24.)


131

Spéder Zsolt – Kapitány Balázs (2007): Gyermekek: Vágyak és tények. Dinamikus termé-kenységi elemzések, KSH Népességtudományi Kutatóintézet. http://www.demografi a.

hu/letoltes/kiadvanyok/Muhelytanulm/Muhtan6.pdf (letöltve: 2012. 03. 24.)Spéder Zsolt (2001): Gyermekvállalás megváltozott munkaerő-piaci körülmények kö-

zött. In Nagy Ildikó – Pongrácz Tiborné – Tóth István György (szerk): Szerepválto-zások: Jelentés a nők és a férfi ak helyzetéről, Budapest: TÁRKI és a Szociális és Csa-ládügyi Minisztérium Nőképviseleti Titkársága. http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/

pdf/a505.pdf (letöltve: 2012. 03. 24.)Surányi Éva – Danis Ildikó (szerk.) (2009): Családpolitika más szemmel. MTA Köz-

gazdaságtudományi Intézet. http://haromkiralyfi .hu/wp-content/uploads/2010/07/

csaladpolitika_mas_szemmel.pdf Szabó Máté (2012): Az alapvető jogok biztosának jelentése az AJB-2477/2012. számú ügy-

ben. http://www.ajbh.hu/documents/10180/143994/201202477.rtf/21d01e4a-418c-4830-abd7-

57e42e999aa7. (letöltve: 2012. 03. 24.)Székely Levente (szerk.) (2012): Magyar ifj úság. Kutatópont. http://kutatopont.hu/

fi les/2012/02/magyar_ifj usag_2012.pdf (letöltve: 2012. 03. 24.)Szél Bernadett (2012): Női foglalkoztatás – A részmunkaidő kétélű fegyver, de vannak

más megoldások is. Családháló.hu. http://csaladhalo.hu/felderito/velemenyek/szel-

bernadett-noi-foglalkoztatas-reszmunkaido-ketelu-fegyver-de-vannak-mas-meg?page=0,1

(letöltve: 2012. 03. 24.)Tarkányi Ákos (2003): A magyar család- és népesedéspolitika európai összehasonlí-

tásban. In Spéder Zsolt (szerk.) Család és népesség – itthon és Európában, Budapest: KSH NKI – Századvég. 115–147.

Tárkányi Ákos (2008): A második demográfi ai átmenet néhány főbb tényezője a fejlett világban és Magyarországon. Demográfi a 51/4.

Tokaji Károlyné (2011): Gyermekvállalás és Gyermeknevelés. KSH http://www.ksh.hu/

docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/gyemekvallalasneveles.pdf (letöltve: 2012. 03. 24.)Tóth Eszter Zsófi a (2009): A traktoros lányoktól a buszvezetőnőkig. Nők férfi foglal-

kozásokban a szocializmus kori Magyarországon. Rubicon, 4. http://www.rubicon.hu/

magyar/oldalak/a_traktoroslanytol_a_buszvezetonoig_nok_ferfi foglalkozasokban_a_szocia-

lizmus_kori_magyarorszagon/ (letöltve: 2012. 03. 24.)Tóth Olga (2007): Nőnek lenni – társadalmi nem (gender) az egyenlőtlenségek rendsze-

rében. Magyar Tudomány, 12. http://www.matud.iif.hu/07dec/13.html Magyar Tudomány

2007/12. (letöltve: 2012. 03. 24.)Valuch Tibor (2009): Család, háztartás, a női tevékenységszerkezet és a szerepfelfo-

gás változásai 1945 után. Rubicon, 4. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/csalad_

haztartas_a_noi_tevekenysegszerkezet_es_a_szerepfelfogas_valtozasai_1945_utan/ (letölt-ve: 2012. 03. 24.)


Valuch Tibor (2002): Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében. Budapest, Osiris Kiadó

Valuch Tibor(2008): Csepeli bicikli, Ceasar konyak, Symphonia, Trapper farmer. A fo-gyasztás és a fogyasztói magatartás változásai a szocialista korban. Múltunk, 3, 40–59.

Váradi Leventéné (2006): Visszatérés a munkaerőpiacra a gyermekvállalás után. KSH. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/visszamunkaero05.pdf (letöltve: 2012. 03. 24.)

Végh Zoltán (2012): A gyermekvállalás társadalmi-gazdasági hátterének területi jel-lemzői. KSH. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/regiok/szegedgyermekvallalas.pdf

(letöltve: 2012. 03. 24.)


kötetlen - angelusz.elte.huangelusz.elte.hu/sites/default/files/kotetlen_2013.pdf · 7 előszó...

Documents